A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium folyóirata I. évfolyam 1. szám 2012 ősze Rajz: Győr Kinga 11 c., Vers: Rácz Mária 9 b. Beköszönő helyett Lehetnénk ünnepélyesek, fennköltek, hivatalosak, optimizmustól sugárzóak, vagy éppen átlagosan semmilyenek. A lehetőségek ellenére mi nem tudtunk dönteni. Egyszerre akarunk mindent, s ha nem sikerül, az sem baj, a lényeg, hogy engedtünk a kísértésnek.…. Megpróbáltuk megkeresni az elveszett vagy annak hitt szavakat, hogy jobban érezhessük magunkat ebben a világban. Reméljük, nem csak nekünk, de a kedves olvasóknak is tudunk ezzel egy kis örömöt szerezni. TARTALOM Magyarország, a nagy kaland Interjú Felicia Liandóval 2. oldal Szalagtűzőn jártunk Helyszíni riportok 3. oldal A legkisebb királyfi Volt diákjaink tapasztalatai 4 oldal Gólya, balek, fióka Tudósítás az elsősavatóról 5 oldal Ajánlók Könyv és tea 5-6.. oldal
6
Embed
A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium folyóirata
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium folyóirata I. évfolyam 1. szám
2012 ősze
Rajz: Győr Kinga 11 c., Vers: Rácz Mária 9 b.
Beköszönő helyett Lehetnénk ünnepélyesek, fennköltek, hivatalosak, optimizmustól sugárzóak, vagy éppen
átlagosan semmilyenek. A lehetőségek ellenére mi nem tudtunk dönteni. Egyszerre akarunk
mindent, s ha nem sikerül, az sem baj, a lényeg, hogy engedtünk a kísértésnek.….
Megpróbáltuk megkeresni az elveszett vagy annak hitt szavakat, hogy jobban érezhessük
magunkat ebben a világban. Reméljük, nem csak nekünk, de a kedves olvasóknak is tudunk
ezzel egy kis örömöt szerezni.
TARTALOM
Magyarország, a nagy kaland Interjú Felicia Liandóval 2. oldal
Szalagtűzőn jártunk Helyszíni riportok 3. oldal
A legkisebb királyfi Volt diákjaink tapasztalatai 4 oldal
Gólya, balek, fióka Tudósítás az elsősavatóról 5 oldal
Ajánlók Könyv és tea 5-6.. oldal
2
Magyarország, a nagy kaland
Mindenkinek az életében vannak
olyan időszakok, amikor nem tudja,
hogy mi vár rá. Ezt élhette át Felicia
Liando is, aki hazájától távol, egy
másik földrészre érkezett világot látni.
Az elején még sokan furcsállták az
„ázsiai lányt”, de néhány hét elteltével
a diákok kedvence lett a melegszívű és
barátságos Felicia.
A kalandot csak fokozta, hogy
elutazása előtt tett pontot pénzügyi
tanulmányainak végére. 2012.
augusztus 18-án diplomázott le,
majd kiderült, hogy eredeti terveivel
ellentétben nem Lengyelországba
fog utazni, hanem a számára
ismeretlen Magyarország lett a
célpont.
Ez Feliciának nem jelentett nagy
problémát, mivel az utazás, az új
környezet felfedezése neki már
nem volt ismeretlen. Indonézia
fővárosában, Jakartában született
és itt nőtt fel, bár tanulmányait az
önálló városállamként működő
Szingapúrban végezte. Egyik őse
hajóval érkezett Kínából, ezért ő
inkább a kínaiakra hasonlít, és nem
az indonézekre. Huszonegy éves,
de járt Kínában, valamint Ázsia több
országában és Ausztráliában is.
Európát ebben az évben kezdte
bejárni, tervei között pedig az
amerikai kontinens megismerése is
szerepel.
Magyarországról a Wikipedián
tájékozódott. Különlegesnek tartja,
hogy régi, több évszázados
történelmünk van. Tanulnak európai
történelmet, igaz, hogy elég
keveset. Ennek ellenére tisztában
volt például Trianonnal, és
következményeivel is.
Azt olvasta a Wikipedián, hogy
itt nagyon barátságosak az
emberek. Mint később mondta,
nem hazudott az internetes oldal.
Szinte mindenki megkérdezte tőle,
hogy miben más a két kultúra.
Sokféle dolgot említett, amiből
most csak néhányat emelek ki.
Szingapúrban, ahol a főiskolás
éveit töltötte, hatalmas szigor van.
Csak orvos írhatja ki receptre a
rágót. Büntetés jár a
szemetelésért, és akár 170. 000
forintnak megfelelő szingapúri
dollárra büntetik azt, aki egy rágót
eldob az utcán. Szingapúrban a
szigor és a tisztaság miatt nem
igazán lehet háziállatot tartani, így
neki sem lehetett. Otthon,
Jakartában pedig a szülei nem
engedték, így Magyarországon
nagyon tetszett neki, hogy sokan
tartanak háziállatot, szinte minden
házban előfordul.
Indonéziában sokféle vallás él
egymás mellett. Főként
mohamedánok, de élnek itt
katolikusok, muszlimok és még
sok más vallás előfordul.
Felicia katolikus, nagyapja
buddhista, Indonézia lakóinak
pedig 85%-a mohamedán vallású.
A magyar konyha is tetszett
neki, sok étel receptjét elkérte, bár
a magyar ételek nagyon
egyszerűek az indonéz ételekhez
képest. A magyar oktatás sokban
különbözik az ottanitól. Náluk 2 év
az óvoda, 6 év az általános iskola,
3-3 év pedig a közép és főiskola.
Míg nálunk egy átlagos
felsőoktatásban tanuló körülbelül
24 éves korában végez, addig
Felicia huszonegy évesen már
diplomázott.
Tanult kínai írást, amit náluk egy
gyerek 9 éves korától 17éves
koráig tanulja, körülbelül 3000 jelet
kell elsajátítania. Felicia ezret
ismer, azaz csak az alapokat
tudja. Azt mondta, nagyon fog neki
hiányozni Magyarország, és azok
az emberek, akiket itt megismert.
Reményei szerint még vissza
fog térni. Október 31-én Felicia
elment Hajdúböszörményből,
Magyarországon még 2 hetet tölt,
utána véget ér az AISEC-es
önkéntes programban való
részvétele, és hazautazik.
Főiskolát pénzügyből és
számvitelből végzett, álma egy
olyan munkahely, ahol sokat
utazhat, és beutazhatja a világot.
Rácz Mária 9. b
Gimnáziumi Paletta
Kiadja
A hajdúböszörményi
Bocskai István
Gimnázium
Munkatársak
Ábrók Kamilla (11 a)
Balogh Bence (9 b)
Fekete Dávid (9 c)
Kalapos Nikolett (11 a)
Kiss Beatrix (11 a)
Magi Csaba
Máró Ágnes (9 c)
Móricz Virág (9 b)
Pálfi Gyula
Rácz Mária (9 b)
Sóvágó Szilvia
Török Regina (9 b)
Elektronikus
levélcím:
gimnaziumipaletta@
gmail.com
Internetes változat:
www.paletta.blog.hu
(decembertől elérhető)
A külön nem jelzett
képek:
facebook.com/BocskaiIs
tvanGimanzium
Címlapterv: Pálfi Gyula
Magi Csaba
„Az AIESEC a világ legnagyobb diákszervezete, működését non-profit alapon végzi tagjai és vezetői
pedig mind diákok. Tevékenysége, hogy külföldön szakmai és önkéntes programokat biztosítson
fiataloknak.” További információ: www.aiesec.hu
3
Szalagtűzőn jártunk Helyszíni riportjaink
Ünnepélyes hangulat. Most
minden szem a 12. évfolyamra és
tanáraikra szegeződik. A reflektorok őket,
a fotósok villanásai a termet világítják be.
De e csend mögött izgalom lapul. A
diákokon talán egy-két együtt töltött
pillanat emléke futhat végig. Az is lehet,
hogy fel sem tudják fogni, mi történik, mi
vár még rájuk, csak azt szeretnék, hogy
elhangozzon a nevük, épségben, botlás
nélkül kisétáljanak az osztályfőnökhöz és
megkapják a nagykorúság küszöbét, a
felnőtt élet kezdetét jelölő szalagot. A
nézőtérről minden szépnek és jónak
látszik, mindenki boldog. Ám a színfalak
mögött már semmi sem ilyen fényes.
Nehezen találják a csokrokat, mivel a
szülők egy hátsó terembe rakták őket. A
lányok már állni sem bírnak cipőjükben.
Mikor kimondják a végszót, amint a
függönyök mögé érnek megszabadulnak
a kényelmetlen magas sarkútól.
Mindenki igyekezett gyorsan átöltözni,
hogy az évfolyamtársaik videóit
megnézhessék. Külön mozit
üzemeltethettünk volna, hiszen a vászon
hátoldalán, mindent lehetett látni. Sorra
szállingóztak be a táncra felkészült
fiatalok és ültek le libasorban a nézők
számára láthatatlan helyre.
Az izgalom akkor érte el a tetőfokát,
amikor elkezdődtek a táncok. Mindenki
felkészült erre az előadásra, az egész
osztály igyekezett belőle kivenni a részét.
A charlestonosok ruhája úgy gondolom
nagyon jó választás volt. Igyekeztek
megtanulni ezt az elég nehéz mozgást,
ami úgy gondolom, merész vállalkozás
volt, de megvalósították, és a nézőknek is
tetszett.
Amikor a színpadon egy pöttyös ruhás
lány illegeti-billegeti magát, hirtelen nem
is mersz belegondolni, mi lesz ebből.
Zene nélkül lépeget, majd bejön Csabi,
odaadja a CD-t, és kezdődhet az igazi
tánc. Bizonytalannak látszó kezdésből
szépen kialakították a produkciót,
ügyesek voltak. A következő osztály a
Dirty Dancing-gel, az egyszerű, de
elegáns ruhával és egy szerelmes párral
az élükön szintén nagy sikert aratott.
Szinte érződött az a tűz, ami közöttük
volt. A legutolsó műsorszám egy kicsit
kiemelkedett a többi közül, a szokatlan
ruhájuk felhívta rájuk a figyelmet. Orosz
zenére egyszerre léptek, sőt az
akrobatikus mutatványok is erősítették a
bemutatót. A tizenkettedikesek izgatottan
nézték társaik táncait, bár már kezdtek
feloldódni. Voltak, akik saját előadásukat
próbálták, esetleg a zenére táncoltak a
függöny mögött. A nagyon feszült
hangulatból a végére igazi házibuli
alakult ki.
Török Regina 9. c
A gimnáziumi évek meghatározóak
a diákok személyiségének
kialakulásában. A tantermekben és a
kirándulásokon kötött barátságok-örökké
emlékezetesek maradnak. Minden évben
nagy esemény a negyedikesek
szalagtűző ünnepélye, és az azt követő
élőzenés esti bál. A szalagtűző az egyik
legnehezebben leírható, szinte
megfoghatatlan érzésekkel járó pillanat,
ami egy diák életében nagyon sokat
jelent.
Már nagyon vártam a végzősök táncát,
mert kíváncsi voltam, hogy hogyan
oldották meg a produkciójukat. Gondolom
nem volt könnyű, hiszen az osztályokban
a lányok és a fiúk létszáma nem
mindenhol egyezik meg.
Gondot jelenthetett az is, hogy ki kinek
legyen a párja, ki álljon elől, de a
színpadon mindenki nagyon vidám volt.
Négy különböző, de mégis összhangban
álló produkció lépett a színpadra.
A tanulók nagyon érdekes és jól
kidolgozott lépésekkel ejtették ámulatba a
közönséget. A színfalak mögött
izgalmakkal teli pillanatoknak lehettem
szemtanúja.
A Bocskai István Általános Iskola
sportcsarnokában folytatódott a buli, ami
régóta sokak által várt esemény.
Mindenki igyekezett a legszebb, legjobb
formájában megjelenni az új ruhában, a
szép frizurával és a gyönyörű (temérdek)
sminkkel. Mindenki nagyon csinosan
felöltözött az esti bálra. Nagyon sokan
kíváncsiak voltak a táncokra, amit a
végzős tanulók kilenckor újra előadtak,
ráadásul kétszer is, így azok is láthatták,
akik a szalagtűzőre nem tudtak eljönni
A karzaton nagy volt a tömeg, az
összehajtott lelátókra, bordásfalakra
felmásztak az érdeklődők, ami kezdett
veszélyesen mozogni, de kibírta. Ide már
mindenki feloldódva és vidáman jött egy
jót bulizni.
. Az osztályok, diákok saját maguknak
hoztak ételt, italt, illetve süteményt, amit
elfogyasztottak. Itt már nem volt érezhető
a feszültség és az izgalom, hiszen
mindenki a barátaival, családtagjaival,
rokonaival iszogatott, táncolt, bulizott. Az
élőzenés est meghozta a remek
hangulatot, ami hajnalig tartott.
Vannak, akik azt mondják, hogy nekik
nem kell ital a jó hangulathoz, hiszen
anélkül is el tudják engedni magukat.
Vannak olyanok is, akik azt mondják,
hogy számukra elengedhetetlen az ital a
jó hangulat érdekében. Én pedig azt
gondolom, hogy mind a két félnek igaza
van, hiszen nem egyformák az emberek
illetve a szokásaik.
Máró Ágnes 9. c
4
A legkisebb királyfi Valamennyien találkoztunk gyermekkorunkban a három királyfi meséjével, próbatételeivel. Emlékszünk a legkisebb királyfi
alakjára, aki nem félt a megszokottól eltérő módon viszonyulni az előtte álló feladatokhoz, és a sikert pontosan ez hozta meg
számára.
Amikor az elmúlt hetekben egykori diákjainkat kerestem meg a Facebook segítségével, és külföldi tanulmányaikkal,
munkavállalásukkal kapcsolatban kíváncsi voltam tapasztalataikra, a mesék találékony hercegei jutottak eszembe. Olvasztó
Dánielt, Szabó Annát, Zsupos Ágnest, Várdai Viktóriát és Veréb Istvánt, gimnáziumunk egykori tanulóit arról kérdeztem, hogy
milyen tapasztalataik vannak a külföldi tanulmányokat és munkavállalást illetőleg.
Dani sokunk örömére blogot is működtet. „A blogolás az egyik legjobb döntés volt, amit
hozhattam, mikor kijöttem ide. Számomra
hasznos, mert ki tudom írni magamból a
gondolataimat, a tapasztalataimat es az
élményeket. Nyilván ezen kívül vannak
személyes beszélgetéseim, többnyire skype-
on.”
„Összesen 85 napot töltöttem az USA-ban ebből 73 napot dolgoztam majd 12
napot utazgattam abból a pénzből amit kint kerestem” Pisti járt Miamitól kezdve
New Yorkon át Washingtonig a keleti part számos híres helyén. Anna a
nyelvgyakorlás lehetőségét, és a munkához való pozitív hozzáállás
tapasztalatát emelte ki. „Mindenkit csak biztatni tudok, hogy vágjon bele, mert
én életem legjobb nyarát tölthettem el Amerikában idén nyáron”. írta Anna.
Fotó: Wikipedia
Fotó: myaiesec.net
Ágiban és Vikiben közös, hogy
kihasználták a felsőoktatásban
tanulók számára elérhető nemzetközi
programot, az Erasmus
ösztöndíjrendszert, illetve a nonprofit
diákszervezet az Aiesec által nyújtott
lehetőségeket. Ági elsősorban
Németországban, Viki
Németországban, Belgiumban és
Hollandiában mérte fel a terepet.
Vikinek a belga tapasztalat volt a
legjobb élmény: „A telefonos interjú
alatt elsősorban az angol tudás és a
tanulmányi háttér alapján
választottak. A gyakorlat alatt
fokozatosan bővült a rám bízott
feladatok listája. Az Aiesec
segítségével viszonylag egyszerűen
lehet bekerülni neves cégekhez, ha
jól teljesít az illető állandó állás is
lehet belőle. Egy év alatt egy teljesen
új világot ismertem meg. Heti
rendszerességgel vettem részt
konferenciahívásokon a világ minden
pontjáról. Projektekben kaptam
meghatározó szerepet - nagy kihívás
volt, de élveztem a felelősséget és azt,
hogy számítanak rám, megbíznak
bennem. A csapatépítő események is
rendhagyóak voltak; többnapos
kirándulás Amszterdamban, golfozás,
üzleti vacsorák, sportesemények a
kollégákkal.”
Ági a brémai egyetemen töltött egy
félévet. „Mentorokat kaptunk, és
minden héten több csapatépítő és
szórakoztató programmal is segítették
a beilleszkedésünket.
Kiemelt figyelmet szenteltek ránk a
tanárok, és igyekeztek maximálisan a
segítségünkre lenni, hogy a német
diákokkal azonos szinten tudjunk
aktívan részt venni az órákon. Az év
végi vizsgákat természetesen nekünk,
magyaroknak is ugyanolyan
feltételekkel kellett teljesítenünk, de
mindig biztosítottak bennünket, hogy a
fellépő nehézségeket az oktatókkal
közösen meg tudjuk oldani.”
Ezúton is köszönöm volt diákjaink
segítőkész hozzáállását. M.Cs.
5
Gólya, balek, fióka
A felsőoktatásban gólya a neve a
kezdő tanulóknak, utalva arra, hogy
nemrég hagyták el fészküket. A
selmecbányai főiskolán egykor
baleknak szólították az elsősöket,
hiszen könnyű volt őket rászedni.
Gimnáziumunkban fióka az
elnevezésük, amit egykor a
hadseregben a huszárok használtak
a kezdő gyalogosok elnevezésére.
Az idei fiókaavatóról Balogh Bence
9. b osztályos fióka készített
tudósítást.
Az elsősavatás és az első buli a gimiben
2012. szeptember 27-én délután a Bocskai István Gimnáziumban az elsősök (fiókák) felavatására került sor, amit egy
fergeteges buli zárt este. Aznap reggel a fiókáknak a tizenegyedikesek által megadott ruhában kellett érkezni a gimnáziumba. Az
órák megtartása után diákoknak volt még egy kis idejük felkészülni az avatásra. Majd fél ötkor kezdődött az avatás az eskütétellel,
amit a 9-eseknek három nyelven: magyarul, angolul és németül kellett elmondaniuk úgy, hogy az egyik lábukat a másik vállára
helyezték és lementek pókjárás pózba. Ezután jöttek az osztályok indulói és a tánc, amit egy tizenegyedikesek által megadott
videó alapján kellett betanulni. Ezt a pár emberes feladatok követték, például fogkefével kellet biciklit mosni, bekötött szemmel a
másikat joghurttal kell megetetni vagy a lehető legtöbb ruhát feladni valakire és még vagy tíz hasonló feladat. Zárásként egy dalt
kellett előadni a megadott szöveg alapján. Zsűri értékelte az osztályokat. Megítélésük szerint a 9. b. osztály volt a legjobb. Az
eredményhirdetés után mindenki kapott egy tányér babgulyást egy szelet friss kenyérrel és ennek elfogyasztása után
megkezdődött a buli. A tánc minden embert megmozgatott .A buli 11 óráig tartott , de voltak olyanok, akik már hamarabb
hazamentek. A buli szerintem jól sikerült és remélem, hogy ti is így gondoljátok.
Leiner Laura: Szent Johanna Gimi Egyszerűségében rejlik népszerűsége
Túlzások nélkül állíthatjuk, hogy ha elkezded képtelen leszel letenni. A könyvsorozat 8 kötetben követi végig egy gimis osztá ly
mindennapjait a főszereplő, Reni naplóján keresztül. Igazából,ha lehámozzuk a plusz elemeket egy hétköznapi lány történetét
kapjuk: Rentai Reni, aki 9.-ben egy félénk, szorgalmas diákként érkezik a Szent Johanna Gimnáziumba, és már az első
napokban beleszeret a suli egyik legmenőbb fiújába. Ennél a pontnál jogosan gondolhatjuk, hogy akkor miért ekkora siker a
SZJG?
Ahogy a borítókon olvasható fülszövegeket
nézzük valóban igaz, hogy a SZJG egy olyan
intézmény, ahova mindenki szívesen járna.
Modern épület, szakkörök, ahol mindenki rátalál
saját magára és a millió suli program: kezdve a
tematikus báloktól az osztályversenyekig. Így
valóban meseszerűnek hat, hiszen magában
hordoz egy kicsi amerikai feelinget és eltér a
megszokott magyar középiskoláktól, ám a
szereplőknek ugyanazokkal a hétköznapi
helyzetekkel, feladatokkal és problémákkal kell
szembenézniük, akárcsak nekünk. Ezek azok az
elemek, amik rendkívül közel hozzák az egész
sztorit, mindenki azonosulni tud a szereplők
egyikével. A tipikus karaktereken túl a tanárok
személyisége is nagyon jól megrajzolt és a
szokásostól eltérően a szülők párbeszédei és
viselkedésük is nagy hangsúlyt kap.
Fotó: libri.hu
Ami pedig tényleg kiemeli a sorozatot, az az
írónő frenetikus humora és karaktereinek
fergeteges párbeszédei.
Ha mindezek pedig nem lennének még elég
bizonyítékok a sikerre, akkor megemlíthetjük a
számtalan rajongót a Facebookon, illetve az elég
gyakran szervezett dedikálásokat is.
Összességében pedig elmondható, hogy nem
csak tizenéves lányoknak ajánljuk, hanem a fiúk
és a szülők is bátran kezükbe vehetik. Talán
segít nekik megérteni a néha szélsőséges
viselkedésünket, illetve emellett betekintést
nyerhetnek a mai virtuális világba is, ami tőlük
messzebb állhat, ám a fiatalok életének szerves
része.
Már csak egy kérdés maradt hátra: mi lesz
velünk 2013 februárja után, amikor megjelenik a
sorozat utolsó, 8. kötete?!
by: Ábrók Kamilla
és Kiss Beatrix
11.a
KÖNYVAJÁNLÓ
6
Skandináv krimik
Fotó: A tetovált lány című film
Napjaink egyik legnépszerűbb stílusirányzatába tartozó könyvhöz írt kedvcsinálót Móricz Virág 9. b osztályos diákunk.
Ezelőtt egyáltalán nem olvastam krimiket. Mostanában meg szinte csak ilyen könyveket olvasok, ha az időm engedi. A krimik számomra abból a szempontból érdekesek, hogy milyen gondolatmenete van a nyomozónak és hogyan derít fényt az ügyre. Hogyan és milyen módszerekkel, eszközökkel szerzi meg a számára fontos információkat.
A skandináv krimik tele vannak izgalmas ámde hátborzongató, néha horrorisztikus történetekkel is.
Az emberek többsége talán azért szeret ilyen könyveket olvasni, mert szórakozást, kikapcsolódást és, „nyugalmat” nyújt neki, tudják, hogy velük ez sohasem történhet meg. (?)
Az én kedvenc skandináv krimim Jussi Adler-Olsen Nyomtalanul című regénye. 2002-ben eltűnt egy politikusnő, Merete Lynggard és sohasem került elő. 2007-ben az ügyet újra kezdik vizsgálni, csakhamar megdöbbentő részletek kerülnek a felszínre. Annak kiderítése, hogy mi is történt valójában, szinte lehetetlen. A mű két cselekményszálon fut. Szerintem ez azért is jó, mert több szemszögből olvashatjuk és érthetjük meg a történetet.
A hely, ahol 55-ször elmegy a villamos
A 9.b osztály egy részével már szeptember óta járok a debreceni Romkert nevű teázóba. Csoportosan megyünk és a havonta egyszeri foglalkozás keretében kreatív írásgyakorlatokat végzünk. Az itt szerzett élményekről egy későbbi írásomban olvashattok. Amiről én most írtam, az maga a hely és annak hangulata.
Kezdetben én is csak a külsőségekre figyeltem, és csak azt tűnt fel, hogy három percenként megrázkódik a föld, és elcammognak előttünk a jellegzetes debreceni kék-sárga villamosok. A teázó üvegfalán keresztül kezdetben jobban lekötöttek az utca történései, mint a benti hangulat.
A helynek van egy sajátos, barátságos hangulata, amiért megéri betérni ide. Az egész teaház üvegből készült, így ha az ember estefelé tér be egy kicsit teázni, pillantást vethet a csillagokra is. A helyiség belseje úgy van elrendezve, hogy sok kis faasztalt sok kényelmes, bambuszból készült párnázott szék vesz körül.
A finom teakülönlegességekkel és a növények varázslatos elhelyezésével a teaház felejthetetlen élményt nyújt az emberek számára. Itt meg tudjuk kóstolni a menta teától kezdve az angol teáig mindenféle,-fajta teát. A hangulatvilágítás teszi még érdekesebbé a helyet. A bántó, zúgó neonfények helyett szolid, meghitt fényekkel veszik körbe a betérőket. A harmónia érzését erősíti, hogy nincs zene, amely elvonhatná a figyelmet. A mécsesek lángjai, amelyek melegen tartják a teát, a megszokottól eltérő, ámde érdekes ízek segítenek az ellazulásban és a magunkra figyelésben. A teaházba betérő emberek nyugalmat kapnak a templom tövében, és egy idő után már mindegy, hogy hányszor remeg a föld és suhan el a villamos.
Már várom, hogy novemberben megint menjünk, mert engem energiával tölt fel ez a hely.