A Biblia—ami a kulisszák mögött van I.1 Tisztelt olvasó! A Biblia—ami a kulisszák mögött van címû kétkötetes mûvet 1999 augusztusában fejeztem be. Az azóta eltelt

1

Tisztelt olvasó!

A Biblia—ami a kulisszák mögött van címû kétkötetes mûvet1999 augusztusában fejeztem be. Az azóta eltelt hét esztendõsorán a nyomtatott változat, illetve az utánnyomás példányai iselfogytak. Több földrészrõl (Usa, Kanada, Ausztrália) is rendeltekpéldányokat. Az utóbbi esetben az érdeklõdõ azért mondta visz–sza a megrendelést, mert a postaköltség a könyv árának a sok-szorosa volt.

Elkészült a könyv elektronikus változata is (PDF formátum-ban). Bár az ára csupán néhány euró, újra csak jelentkeztek akorábbi gondok. Egy másik kontinensrõl néhány eurónak meg-felelõ összeg átutalása annak a többszörösébe is kerülhet. Avégeredmény pedig megint csak ugyanaz: a magas járulékosköltségek, avagy a bonyolult ügyintézés miatt sok érdeklõdõkirostálódik.

Hét évvel a megjelenés után a szerzõi és egyéb járulékosjogok kizárólagos tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy térítés-mentesen hozzáférhetõvé teszem az elektronikus változatot.A összes szerzõi és járulékos jog betartása esetén az elektro–nikus változat szabadon (díjmentesen!) terjeszthetõ, másolható,sokszorosítható, illetve különféle internetes és más adattárolásirendszerekben tárolható.

Döntésem abból fakad, hogy e könyvet megírásakor gondolat–ébresztõnek szántam.Egy olyan alternatív változat, melynek alétjogosultsága semmivel sem kevesebb, mint az uralkodószemléleté.

Mivel mûvem beállítottsága gyökeresen eltér az általánosanelfogadottól, ezért sokan már csak a cím hallatán is lesöprik azasztalról. Úgy vélem, akkor lehet objektíven véleményt formálniegy könyvrõl és az abban foglaltakról, ha teljes egészében is-merjük a tartalmát. Hogy ezt megtehessék, ajánlom e mûvet azérdeklõdõk figyelmébe.

Sloszár József2006 augusztusa

2

PRC

MOBI

LIT

EPUB

PMLZLRF

FB2IMP

RBWOLDOCODTHTML

Mobipocket (www.mobipocket.com), PDA ésokostelefonokon, illetve Amazon Kindlee-book-olvasón teszi lehetõvé a könyv olvasását;

Az elektronikus változat szabadon letölthetõ a2000ad.uz.ua/letoltes/ címrõl

az alábbi formátumokban:

Pocket PC, Tablet PC, UMPC, WindowsMobile eszközökön futtatható MicrosoftReader olvasóprogram formátuma. Letölthetõ awww.microsoft.com/reader/ címrõl;open e-book (IDPF/EPUB) széles körbenelterjedt szabvány;Palm DOC;BBeB formátum Sony PRS 300, 500, 505,600, 700, Sony Librie eszközökre;FictionBook 2.2;Gemstar és Rocket eBook GEB1250,REB1200, REB1150;Rocket eBook REB 1100;a HanLin eBook formátuma;MS Word 2003;OpenDocument, Open Office formátum;

—

—

—

—

——

——

————— HTML 4.01.

A könyvrõl véleményt mondhat a 2000ad.uz.ua/forum/ oldalon.

Az Amazon Kindle felismeri a .prc és .mobie-book formátumokat. Ezek csupán kiterjeszté-sükben különböznek;

3

Mintegy négyezer évvelezelõtt egy hatalmasûrjármû landolt a Sinaihegyen. Egy szuperfejlettkozmikus civilizáció kül–döttei érkeztek a fe–délzetén.

A sok százezer, pusz–tában vándorló izraelitaképviseletében mintegyhetvenen meghívást ésengedélyt kaptak arra, hogya jármû fedélzetére lép–hessenek:1. És monda Mózesnek: Jõjjfel az Úrhoz te és Áron, Nádábés Abihu, és az Izráel véneiközül hetvenen, és hajtsátokmeg magatokat elõtte távolról.2. És csak Mózes közeledjékaz Úrhoz, amazok pedig neközeledjenek, és a nép sejõjjön fel vele.

9. Azután felméneMózes és Áron, Nádáb ésAbihu, és az Izráel véneiközül hetvenen;10. És láták az IzráelIstenét, és annak lábaialatt valami zafír fényûtárgy vala, és olyantiszta, mint maga az ég.

11. És Izráel fiainak e vá-lasztottjaira nem bo–csátá kezét: jóllehetlátták az Istent,mindazáltal ettek ésittak is.

Mózes II. könyve 24

Az emberiség emlékezetében ez az egyik fennmaradt írásosbizonyíték arra, hogy egy nem földi eredetû civilizációképviselõi kapcsolatba léptek velünk. Ne várjunk hát arra, hogymajdan talán egy ilyennek a küldöttei felveszik velünk akapcsolatot. Hiszen ez már megtörtént. Közel négyezer évvelezelõtt...

Ez a sajátos dokumentum–regény a maga közel 1280Bibliából vett idézetével a megszokottól gyökeresen eltérõszemszögbõl vizsgálja a Szentírásban fellelhetõ szövegeket.És olyan rendkívül meglepõ tényekre világít rá, melyeket mindez ideig egyszerûen agyonhallgattak.

4

Sloszár József

A BIBLIA — AMI AKULISSZÁK MÖGÖTT VAN

I.

Az ”Izraelita” projekt

ELARAMunkács — 1999

5

© Sloszár József, 1999

Minden jog fenntartva!

E könyv kiadására kizárólag a szerzõ jogosult.A szerzõ elõzetes engedélye nélkül,kritikákban és recenziókban közölt

rövid idézetek kivételével,a mû egyetlen része sem használható fel.

[email protected]

Borítóterv: Kovács Éva(A borítón szereplõ festményrészlet

Filippo Pedrocco Titian alkotása)

A könyvben szereplõ illusztrációkKovács Éva, Markovics Mátyás

és más, az INTERNETEN szabadonhozzáférhetõ és korlátozás nélkül

felhasználható fotók és rajzokalapján készültek.

Видавництво "Елара"

м. Мукачево

ISBN 966-7138-17-8

6

Minden nagy igazság kezdetbenistenkáromlás volt.

George Bernard Shaw

7

TARTALOMJEGYZÉK

ELÕSZÓ ................................................................................... 11BEVEZETÕ ............................................................................... 15

I. kötetAz ”Izraelita” projekt

ELSÕ FEJEZET. A KEZDET ......................................................... 19MÓZES..................................................................................... 19A ZENDÜLÉS............................................................................. 26AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA ............................................................ 36A MENEKÜLÉS .......................................................................... 41A VÖRÖS-TENGER .................................................................... 47A MANNA ................................................................................. 53A KÕSZIKLA ............................................................................. 58

MÁSODIK FEJEZET. A SZÖVETSÉG ............................................ 61A SINAI HEGY ........................................................................... 61A VISSZATÉRÉS ........................................................................ 70A SZÖVETSÉG KÉT TÁBLÁJA ..................................................... 72A FRIGYLÁDA ........................................................................... 76A ”SZENT” SÁTOR ..................................................................... 89A TECHNIKUSOK ÖLTÖZÉKE ................................................... 101

HARMADIK FEJEZET. AZ ÜZENET ............................................. 107A FEDÉLZETEN ....................................................................... 108A TEREMTÉS HÉT NAPJA ......................................................... 110A KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSON ...................................................... 120A ”KÍGYÓ” .............................................................................. 130DINOSZAURUSZOK ................................................................. 137AZ ÖZÖNVÍZ .......................................................................... 141ÁBRAHÁM .............................................................................. 148SODOMA ............................................................................... 161

NEGYEDIK FEJEZET. A PUSZTÁBAN .......................................... 171MEGTORLÁSOK...................................................................... 171KÓRÉ CSOPORTJÁNAK LÁZADÁSA .......................................... 175ÁRON ÉS MÓZES HALÁLA ...................................................... 179A TÖRVÉNYEK ........................................................................ 184

8

ÖTÖDIK FEJEZET. HONFOGLALÁS .......................................... 187JÓZSUÉ.................................................................................. 187ÁTKELÉS A JORDÁN FOLYÓN ................................................. 189JERIKHÓ FALAI ...................................................................... 193AI BEVÉTELE .......................................................................... 201”HULLÓ KÖVEK” .................................................................... 204HARCI SIKEREK ...................................................................... 207

HATODIK FEJEZET. A KULISSZÁK MÖGÖTT ............................. 211SISERA................................................................................... 213GEDEON ................................................................................ 216SÁMSON ................................................................................ 221SÁMUEL ................................................................................. 228KIRÁLYVÁLASZTÁS ................................................................. 238SAUL ..................................................................................... 244DÁVID ................................................................................... 246A “JÁRÁS DOBOGÁSA” ........................................................... 251A HARCI LÉGI JÁRMÛVEK MEGJELENÉSE ................................. 254SALAMON TEMPLOMA ............................................................ 257ILLÉS ..................................................................................... 267A HALÁL ANGYALAI ................................................................ 282

HETEDIK FEJEZET. A FORDULAT ............................................. 285JEREMIÁS .............................................................................. 285AZ ULTIMÁTUM ...................................................................... 288A CSAPÁS .............................................................................. 297NABUKODONOZOR ................................................................ 305DÁNIEL .................................................................................. 311A ”VILLÁM ARCÚ FÉRFIÚ” ....................................................... 315A VISZÁLY .............................................................................. 320A FELADVÁNY ........................................................................ 325A “HARCOLÓ SZARV” ............................................................. 328A ”PUSZTÍTÓ ÚTÁLATOSSÁG” ................................................. 340MENE TEKEL PERESZ UFARSZIN! .............................................. 343EZÉKIEL ................................................................................. 347A KÉBÁR FOLYÓNÁL .............................................................. 348A BÁZISON............................................................................. 356EZÉKIEL ”TEMPLOMA” ............................................................ 366ZAKARIÁS .............................................................................. 377

9

II. kötetEgy másik világ

NYOLCADIK FEJEZET. A TERV ..................................................... 9JÁNOS. A FOGANTATÁS ........................................................... 12JÉZUS. A FOGANTATÁS ............................................................ 17SZÜLETÉS. A CSILLAG .............................................................. 22KERESZTELÕ JÁNOS ................................................................. 30AZ ÁCSMESTER ........................................................................ 34NEGYVEN NAP A “PUSZTÁBAN”. FELKÉSZÍTÉS A KÜLDETÉSRE ..... 37A CSAPAT ................................................................................ 48KISLÁNYKA, KELJ FEL! .............................................................. 56AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK ........................................................ 62AZ ”ÖRDÖNGÕS” ..................................................................... 65ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE ........................................... 71”VÍZENJÁRÁS” .......................................................................... 77A TENGER LECSENDESÍTÉSE...................................................... 84A VÉGZETES PARANCS .............................................................. 88AZ OLAJFÁK HEGYÉN ............................................................... 95VÉGKIFEJLET ......................................................................... 102KERESZTREFESZÍTÉS .............................................................. 105A KÜLDETÉS VÉGE ................................................................. 109AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI .............................................. 112PÁL APOSTOL ........................................................................ 113A SZENT LÉLEK ...................................................................... 121A SZENT LÉLEK ”APOSTOLOKRA VALÓ KITÖLTÉSE” ................ 128A SÁNTA ................................................................................ 134A ”GUTAÜTÖTT” ..................................................................... 139HERÓDES HALÁLA ................................................................. 141SZÖKTETÉSEK A BÖRTÖNBÕL ................................................ 148TÉRÍTÕK ................................................................................ 152AZ ÚJ TESTAMENTOM ............................................................. 161MOHAMED PRÓFÉTA .............................................................. 170

KILENCEDIK FEJEZET. FEGYVEREK .......................................... 173FEGYVERT TARTÓ KÉZ. KINYÚJTOTT KÉZ ................................ 174A VESSZÕ .............................................................................. 181”TÜZES NYILAK” ..................................................................... 187A FEGYVER HATALMA............................................................. 201

TIZEDIK FEJEZET. FÖLDÖNKÍVÜLI JÁRMÛVEK ......................... 205ANGYALOK ............................................................................ 207KERUBOK .............................................................................. 222SZERÁFOK ............................................................................. 229

10

AZ ÚR HÁZA ........................................................................... 232BÁBEL TORNYA ...................................................................... 252JÓNÁS ÉS A NAGY HAL ........................................................... 260AZ ÚR SZAVA. (HANGJELENSÉGEK) ......................................... 266AZ ÚR DICSÕSÉGE. (FÉNYJELENSÉGEK) ................................... 278FELHÕ ÉS SZÉLVÉSZ .............................................................. 287SÁRKÁNYOK........................................................................... 296

TIZENEGYEDIK FEJEZET. EGY MÁSIK VILÁG ............................. 305A BIBLIA FÖLDÖNKÍVÜLI SZEREPLÕI ...................................... 308AZ “IZRAELITA” PROJEKT ....................................................... 312JEHOVA ................................................................................. 318A BIZTONSÁGI FÕNÖK ........................................................... 322VISZÁLYOK ............................................................................ 334BAÁL ..................................................................................... 336A NYELV ................................................................................ 345SEREGEK URA ........................................................................ 359MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE ................................................. 364A “SZIGETEN” ......................................................................... 368A TÁMASZPONTON ................................................................. 374A LÉGICSATA ......................................................................... 386A MÉZÉDES “KÖNYV” .............................................................. 391666 ....................................................................................... 393FELADVÁNY II ........................................................................ 402A “HARAG POHARA” ............................................................... 405A BOMBÁZÁS ......................................................................... 408ALELUJA... ALELUJA... ............................................................ 411“MENNYEI JERUZSÁLEM” ......................................................... 417A PIRAMISOK ......................................................................... 422A “SZABADÍTÁS SISAKJA” ....................................................... 427MENNYEI FEJEDELEMSÉGEK .................................................... 437SEOL ..................................................................................... 442

TIZENKETTEDIK FEJEZET. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD... ........ 445A HÁLÓZAT MA ...................................................................... 448AZ ÚR NAGY NAPJA ................................................................ 451AZ ÉLET KÖNYVE.................................................................... 456A VÉGÍTÉLET .......................................................................... 459

UTÓSZÓ ................................................................................ 463

11

* János evangyélioma16/25

ELÕSZÓTisztelt olvasó, egy olyan könyvet tart a kezében, mely a ké-

sõbbiekben nagy vitákat fog kavarni. Lesz sok híve, és lesznekellenségei is. Hiszen e könyv célja az IGAZSÁG feltárása, azéaz igazságé, mely a Szentírásokban foglaltatik. Ez az igazságegységes és oszthatatlan, mely fölött senkinek nincs hatalma.El lehet fogadni, el lehet utasítani, de legfõképp okulni és ta-nulni kell belõle.

Az összes állítást, mely ebben a könyvben szerepel, egyedülés KIZÁRÓLAG a Bibliában szereplõ 66 könyvbõl vettem. Nemhivatkozok olyan könyvekre, melyek a világ egyes könyvtárai-ban vagy megtalálhatóak, vagy nem. A rájuk való hivatkozás ígynem minden esetben bizonyító erejû. Ezzel szemben, kedvesolvasó, ha kételkedik egyik vagy másik állításomban vagy idé-zetemben, lépjen nyugodtan oda a könyvespolchoz, és vegyele a Bibliát. Lapozza fel a keresett helyen, és ellenõrizze lemindazt, amit itt írok. Látni fogja, hogy az idézetek pontosak.

Persze elõfordulhat, hogy egyik vagy másik fogalom a külön-bözõ nyelveken különbözõ szinonimákkal szerepel, de mind-ennek ellenére a KÉP, melyet ebben a könyvben felvázolok,egységes egészet alkot.

Ez a mindennemû miszticizmustól mentes kép gyökeres vál-tozást fog elõidézni gondolkodásunkban, és ennélfogva társa-dalmunk késõbbi sorsában is. Körülbelül olyasvalamit, mintami akkor történik a gyermekkel, amikor megtudja, hogy a ka-rácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza, hanem a szüleitõlkapja. Ekkor kezd a gyermek felnõtté válni, szembesül a reali-tásokkal.

Így van ezzel a földi civilizációnk is. Most állunk az IGAZSÁGkapujában. Eljött az idõ, hogy felnõtté váljunk. Kétezer évvelezelõtt mondotta valaki, akit Jézus Krisztusnak hívtak: “...eljõaz idõ, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, ha-nem nyíltan beszélek néktek az Atyáról.”*

Úgy tûnik, a harmadik évezred kapujában állva eljött az idõ,hogy megtudjuk azokat az igazságokat, melyek mind ez ideigis ott voltak a Bibliában, csak nem értettük õket. Ezek gyökere-sen meg fogják változtatni az önmagunkról és a világról kialakí-tott képünket. Többek között:

— Választ adnak arra a kérdésre, hogy az UFO-k miért nemhajlandóak felvenni velünk a kapcsolatot. A választ erre õk márMózes idejében megadták.

12

— Fény derül a misztikusnak tûnõ frigyládára, érthetõvé válikmindaz, ami a Vörös-tengerrel történt, amikor a zsidó nép me-nekült Egyiptomból. Megtudjuk, valóban mi történt sok ezerévvel ezelõtt a szabadulás éjszakáján.

— Kiderül, hogy mi is történt Jerikhó ostromakor, és valójábanmiért omlottok le a város kõfalai.

— Szertefoszlik az a kép, mely a jó és a rossz ellentéténalapult. Vagyis Isten és Sátán ellentét. Megtudjuk, ki Jehova,Sátán, Mihály stb.

— Megértjük, miért kellett Jézusnak oly tragikus módon meg-halnia, és hogy valójában mi állt az akkori történések hátteré-ben. Sok olyan “csoda” magyarázatot nyer, melyeket õ csele-kedett. Megtudjuk azt is, mi volt Jézus születésekor a “betle-hemi csillag”.

— A legendaszerû teremtéstörténet hét napja is érthetõvéválik számunkra. Megoldódik Ádám oldalbordájának — Éva te-remtésének talánya is. Sõt, mi több, kiderül, mi is volt a bibliaikertben az élet és a tudás fája.

— Eljut hozzánk mindaz az üzenet, amit egy nálunknál min-den szempontból összehasonlíthatatlanul fejlettebb kozmikustársadalom küld nekünk.

Hangsúlyozom: mindez kizárólag a Biblia 66 könyvére ala-pozva. Összes állításaim maradéktalanul leellenõrizhetõk.

Elsõre, tisztelt olvasó, fantasztikusnak fog tûnni az, ami alábbkövetkezik. De ha mindvégig figyelemmel fogja követni mind-azt, amit e könyv felvázol, helyenként le-leellenõrizve az idé-zeteket, melyek állításaim alapját képezik, akkor meg fog bi-zonyosodni róla, hogy — a Biblia, a szent szövegek, ha kiszûr-jük belõlük a szubjektivizmust, vagyis azokat a részeket, me-lyek csak a szövegek szerzõinek kommentárjai, illetve a vallá-si fanatizmust, és a megszûrt, immár fontos információkathordozó részeket megfelelõen, akárcsak egy mozaik kockáitösszeillesztjük — egy GRANDIÓZUS KÉP bontakozik ki elõttünk:

A KEZDETEKTÕL FOGVA EGY TÕLÜNK SOKKAL NAGYOBBTUDÁSÚ, INTELLIGENCIÁJÚ ÉS TECHNIKAILAG ÖSSZEHASON-LÍTHATATLANUL FEJLETTEBB KOZMIKUS TÁRSADALOM — CI-VILIZÁCIÓ — KÉPVISELÕI ITT VANNAK KÖZÖTTÜNK, FIGYELEM-MEL KÖVETIK FEJLÕDÉSÜNKET, TÁRSADALMUNK ERKÖLCSI ÁL-LAPOTÁT.

13

Az utóbbi évezredek folyamán többször is beavatkoztak aföldi civilizáció fejlõdésébe azzal a céllal, hogy azt a helyesirányba tereljék. A mi érdekünkben tették és teszik ezt nagyontapintatosan. A legtöbb beavatkozás a prófétákon keresztül tör-tént, akik ”Isten emberei”. Õk voltak és ma is õk azok a sze-mélyek, akiken keresztül ez a rendkívül fejlett kozmikus civi-lizáció információkat juttat el hozzánk, és befolyásolja törté-nelmünket. Ilyen próféta volt Mózes, Jézus, Mohamed, Krisnaés ilyenek voltak sokan mások, akik a Bibliában vagy más val-lások szent írásaiban szerepelnek.

Napjainkban már nagyon is elképzelhetõnek tartjuk, hogy avégtelen kozmoszban létezhetnek rendkívül fejlett és jóindu-latú társadalmak. Hiszen amennyiben azok agresszívak, rosszin-dulatúak lennének, akkor a fejlõdésük során önmagukat telje-sen vagy részlegesen elpusztították volna. Azért mondom, hogyrészlegesen, hiszen az is elképzelhetõ, hogy nagyobb katak-lizmák hatására ezek a társadalmak “megtisztultak”, “megjob-bultak”. Ilyen kataklizmákról szól János Mennyei jelenésekrõlszóló könyve. János apostolon keresztül ez a kozmikus társa-dalom fontos üzenetet-információt juttatott el hozzánk, melyek-rõl e könyv legvégén lesz szó.

Mivel a kezdetektõl fogva itt vannak, és óvó gondoskodássalviseltetnek irányunkban, mintegy küldetést teljesítve, akárcsakazok, akik a középkorban vitathatatlan jószándékkal próbáltakmás népeket megnyerni a keresztény vallás számára, ezért ne-vezem én ÕKET MISSZIONÁRIUSOKNAK. Hiszen napjainkbanUFÓKNAK és UFONAUTÁKNAK hívjuk õket. Errõl én azt vallom,hogy sértõ és személytelen. Sõt kijelentem: ellenséges. Errenem szolgáltak rá. Ezért a könyvben mindvégig misszionáriu-soknak nevezem ÕKET.

Sokan kérdezhetnék, hogy ha olyannyira óvó gondoskodás-sal viseltetnek irántunk, akkor miért történhettek olyanszörnyûséges események, mint a világháborúk? Hiszen akkorközbeavatkozhattak volna. De mégsem tették.

Mindezt ahhoz hasonlíthatnánk, ahogy egy földi szülõ viselte-tik a kiskorú gyermekével szemben. Óvja, védi, gondozza.Ugyanakkor nem lehet mindenütt ott, és ami a legfõbb — nemszólhat bele a gyermeke életének minden egyes percébe. Hi-szen tudjuk, hogy mindezzel csak neki okozná a legnagyobb

14

kárt. Ugyanis akkor a gyermeknek nem alakulna ki önálló sze-mélyisége. Épp ezért hagyja a szülõ — annak ellenére, hogynagyon szereti a gyermekét —, hogy az sokszor fájdalmas, dehasznos tapasztalatokat szerezzen. Mert ha egyszer a kezévelmegfog egy forró tárgyat, mellyel megégeti magát, akkor mind-örökre megtanulja, hogy ilyet máskor ne tegyen. Persze a leg-jobban a szülõnek fáj, ha ilyen a gyermekével megesik, de eza szükséges rossz...

Valahogy így vannak ezzel ÕK is. Úgy viseltetnek velünk szem-ben, mint a szülõ viselkedik a gyermekével. Õk sem szólhat-nak bele történelmünk minden egyes eseményébe. Pedig alétezõ legnagyobb jóindulattal-szeretettel viseltetnek irántunk.

“Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mon-dom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; Mert ma-ga az Atya szeret titeket...”* Ezeket Jézus mondotta róluk kéte-zer esztendõvel ezelõtt... Így ezek azok a kataklizmák, melye-ken keresztül megtanuljuk mindazt, mit ne tegyünk máskor.

Van a Bibliának egy jóslata, éspedig az, hogy Jézus újra eljönközénk. Mit gondol, kedves olvasó, mindez úgy fog-e történni,ahogy a Biblia leírja — trombitaszóval és angyalok seregével?Lehet... És lehet, hogy ugyanúgy, mint kétezer évvel ezelõtttörtént: földi emberként...

Mert eljött az ideje azon sorsdöntõ történéseknek, melyekcivilizációnkat kivezetik abból az erkölcsi és társadalmi mély-pontról, ahol ma van. Hiszen senki nem tudja a választ arra,hogyan oldható meg a bûnözés, a terrorizmus, a helyi háborúk,és sok más, létünket fenyegetõ probléma.

Két választásunk van: az egyik út a teljes káosz és megsemmi-sülés, a másik valami gyökeresen új, mindeddig számunkraismeretlen — ha megtudjuk azt, hogy kik vagyunk, honnan jö-vünk és hová tartunk.

Sloszár JózsefUngvár, 1999 augusztusa

* János evangyélioma 16/26-16/27.

15

BEVEZETÕ

Hogyan is olvassuk ezt a könyvet?A történet, melyet e könyv elmesél, kizárólag a Biblia szöve-

geire épül. Az általam leírtak csupán a “Szentírás” szövegtöre-dékeit fûzik fel egy jelképes szálra. Mivel a történetben sûrûnérik egymást a biblikus idézetek, ezért azok a szövegtõl egyér-telmûen elkülönülnek. Megtartva a Bibliában fellelhetõ szö-vegelrendezés mikéntjét, én is két oszlopban jelenítem megaz idézett szövegrészeket, melyeket egy függõleges vonal (akár-csak a Bibliában) választ el egymástól.

A Biblia szövegeirõl néhány dolgot tudni kell:— a Szent Szövegek a Bibliában könyvekbe csoportosulnak.

Például Mózes második könyve, Jób könyve, Ezékiel könyve;— a könyvekben (szám szerint 66) a szövegek részekre osz-

tódnak (én inkább úgy mondanám, hogy fejezetekre);— a részeken (fejezeteken) belül a szövegek különálló mon-

datai (többségükben) meg vannak számozva. Ezeket nevezzükverseknek.

Ezért hát, ha azt olvassuk, hogy Máté 15,11 vagy Máté 15/11,ez így értendõ: Máté evangyélioma 15. rész, 11. vers, és aMáté evangyélioma 15. fejezetében a 11. számmal jelzett mon-datot keressük. (Ennek a számozással egybekötött felosztásnakpraktikus okai vannak. Egyrészt az idézetet könnyen megtalál-hatjuk, anélkül, hogy hosszasan kellene a szövegekbenkeresgélnünk. Másrészt viszont szinte mindegyik vers végéntalálható egy vagy több hivatkozás, melyek azért szerepelnek,hogy az adott szövegrészt összefüggéseiben megértsük. Eze-ket a hivatkozásokat (kereszthivatkozások) a középkorban tör-tént szövegelemzések, illetve szövegértelmezések során tettékhozzá.)

E könyvben a szövegekbõl vett idézetek ugyanazokkal a vers-számokkal szerepelnek, mint a Bibliában. Az általam idézettszövegrészek sorszámmal vannak ellátva. Pl. *11, *454, *1071.(Amennyiben egy idézet többször is ismétlõdik, akkor az ismét-lõdõ szövegrészek az elõször idézetként szereplõ sorszámávalzárójelben szerepelnek.) Ez megkönnyíti a könyv cselekmé-nye kapcsán a korábbi idézetekre való hivatkozást, mivel mel-lõzi a szokásos, kissé nehézkes utalásokat.

16

Mivel e könyvben olyan idézetek is szerepelnek, melyek igen-csak meglepõ információkat tartalmaznak, ezért minden oldalalján a vízszintes vonal alatt található lábjegyzetben feltüntetjükannak pontos feltalálási helyét (könyv, rész). Ezzel szeretnémelejét venni mindennemû tagadásnak, mely a hívõ emberekrészérõl minden bizonnyal meg fog nyilvánulni. Mert a legköny-nyebb tagadni azon tényeket, melyek ellentmondanak az álta-lánosan elfogadott világképnek. De így még a legokvetetlenke-dõbb bírálóknak is módjukban áll ellenõrizni, összevetni a Bib-liával a könyvben szereplõ idézeteket.

Az idézetekben néhol, a lényeges információkat hordozó szö-vegrészek vastagabb betûvel vannak kiemelve. Sõt ezekgyakran önállóan is összeolvashatók. A zárójelben szereplõdõltbetûs mondatok pedig az odakívánkozó kommentárok.Ugyanis abban az esetben, ha ezeket mellõznénk, akkor a fõszövegben kellene õket megjeleníteni, ami nagyon nehézkes-sé tenné a könyv olvasását.

Nos, ami a nevek — mint például Nabukodonozor, PoncziusPilátus, Ésaiás — használatát illeti, a könyv szövegében ugyan-úgy szerepelnek, mint a Károli (Vizsolyi) Bibliában. Sok nevetés fogalmat más-más egyházak (római katolikus, református,luteránus stb.) ugyanis különbözõképpen írnak. Mivel e könyvalapját a Károli Gáspár által elsõként magyar nyelvre 1590-benlefordított Biblia képezi, ezért a nevek és fogalmak írásmódjais ezt követi.

Néhol hivatkozom az orosz nyelvû, illetve az angolszász Bib-liára is. Ennek igen egyszerû az oka. Abban az esetben, hacsak egy szövegforrásra hagyatkozunk, menthetetlenül megis-mételjük azokat a szubjektív hibákat, melyeket a korabeli for-dító elkövetett. Hiszen mikor a szövegeket fordította, az adottkifejezésre több szinonima (hasonló jelentésû, de különbözõhangzású szó) közül választhatott. Ez kizárólag az õ szubjektívmegítélésétõl, illetve a korabeli tudományos és egyéb ismere-tektõl függött.

De nem csupán ez okozna gondot. Mert a korabeli vallásicenzúra sok olyan nevet és fogalmat törölt a szövegekbõl, me-lyek ellentmondtak az egyház által kialakított világképnek. Pél-dául az angolszász szövegekben a Jehova név szinte minden

17

helyen “az Úr” fogalommal van behelyettesítve. E cenzori tevé-kenység nyomait kiszûrendõ, van szükség a különbözõ nyelvûszövegekkel való összevetésre.

De miért pont a magyar, az orosz és az angol nyelvû szöve-gek?

Közismert, hogy a magyar (nagyrészt), angol, illetve az orosznyelvû szövegek különbözõ egyházak dogmarendszerénekkötöttségeit is magukon viselik. Míg a magyar és az angol nyel-vû Biblia leginkább a római katolikus, református, addig az orosznyelvû a görög keleti egyház tanításaihoz kötõdik. Mivel ezekaz egyházak, annak ellenére, hogy valamennyien keresztényvilágszemléletûek, már mintegy ezer éve külön utakon járnak.Ennélfogva a korabeli vallási cenzorok más és más szövegré-szekbe “nyúltak bele”. Viszont, ha összevetjük a különbözõnyelvû Bibliákat, akkor ezeket a manipulált részeket is kiszûr-hetjük.

A szövegekben sok helyütt több, számunkra szokatlan név,illetve mértékegység (pl. sing, futam) szerepel. Azt hiszem, ezekrészletes taglalását hagyjuk meg a tudomány jeles képviselõi-nek. Mert sokkal fontosabbak azok a történések, melyek azok-ban szerepelnek.

Ezért, kedves olvasó, mindenképpen azt tanácsolom Önnek,hogy ne túl sokat törõdjön a szokatlan nevekkel és mértékegy-ségekkel. Ugyanis abban az esetben, ha kitérünk rájuk, akkorelkövetjük azt a hibát, hogy elveszünk a részletekben. Idézvea népi bölcseletet: nem látjuk meg a fától az erdõt.

18

19

*1 Mózes II. könyve 3

1. Mózes pedig õrzi vala az õipának (felesége apjának),Jethrónak a Midián papjánakjuhait és hajtá a juhokat a pusz-tán túl és juta az Isten hegyéhez,Hórebhez.2. És megjelenék néki az Úrangyala tûznek lángjában egycsipkebokor közepébõl, és lá-tá, hogy ímé a csipkebokor ég vala;

de a csipkebokor meg nem emész-tetik vala.3. S monda Mózes: Oda megyek,hogy lássam e nagy csudát, miértnem ég el a csipkebokor.4. És látá az Úr, hogy oda méne meg-nézni, és szólítá õt Isten acsipkebokorból mondván:Mózes, Mózes. Ez pedig mon-da: Imhol vagyok.

*1

ELSÕ FEJEZET. A KEZDET

MÓZES

Történetünk Mózes születésével veszi kezdetét. Ekkor a zsi-dók már hosszú ideje az egyiptomi rabszolgaság jármának ter-hét viselik. Helyzetük reménytelen.

Ebben a helyzetben születik meg az a személy, ki késõbbicselekedeteivel történelmet csinál.

Születésének körülményei eléggé furcsák. De erre majd ké-sõbb visszatérünk. Több tény birtokában látni fogjuk, hogy Mózesszemélye különleges. Ne vágjunk azonban most a dolgok elébe...

Nos, megszületik a kis Mózes. Anyja több hónapig rejtegeti.Mivel nem titkolhatja a végtelenségig azt, hogy fiúgyermekeszületett, csendben megpróbál megszabadulni a pár hónaposcsecsemõtõl. Kosárba teszi, és elrejti a nádasban. De vajonmiért teszi mindezt? Hiszen így biztos halál vár a magatehetet-len csecsemõre. Abban az esetben, ha senki sem talál rá, agyermek meghal...

A hivatalos és elfogadott nézet szerint azért teszi mindezt,hogy megkímélje gyermeke életét. Mert az egyiptomi fáraó pa-rancsa szerint (megakadályozandó a rabszolga izraelitáklétszámbeli gyarapodását) minden újszülött fiúgyermeket megkell ölni. Viszont ez tûnik a legkevésbé kézenfekvõ megoldás-nak, hiszen így éppen az ellenkezõjét — a gyermek biztos ha-lálát — éri csak el. Inkább úgy viselkedik, ahogy egy olyan anyaviselkedne, aki megpróbálja elkerülni azt a nagy szégyent, hogya gyermeke törvénytelen...

A csecsemõ életben marad, rátalál a fáraó lánya, így megme-nekül a biztos haláltól.

A történelemformáló események akkor veszik kezdetüket,mikor egy magasan fejlett kozmikus társadalom képviselõi fel-veszik Mózessel a kapcsolatot:

20

Tehát Mózes egyedül kinn volt a pusztában, amikor egyrendkívüli jelenségre lett figyelmes. Kíváncsian közelebb ment,hogy jobban szemügyre vegye, mi is az. Ekkor egy hang meg-állította...

Késõbb, amikor mindezeket leírta, eléggé zavarban volt an-nak kapcsán, hogy mit is látott. Hiszen azt mondja, hogy az Úrangyala jelent meg neki, ugyanakkor Isten szólt hozzá. Hogy isvan ez? Angyal jelent meg, de Isten szólt hozzá. Most angyalvolt, vagy Isten?

Az egész Biblia tele van ilyen fogalomzavarokkal, melyekrõlaz uralkodó szemlélet nem vesz tudomást. Késõbb látni fog-juk, hogy minderre van nagyon logikus és érthetõ magyarázat.


Ezekkel a szövegekkel kapcsolatban mindenképp meg kelljegyeznünk egy fontos körülményt. Azok a történések, melyek-nek részese volt Mózes, nyilván nem akkor lettek lejegyezve,amikor történtek. Hanem jóval késõbb. Így figyelembe kell ven-ni azt a tényt, hogy Mózes a látottakat a saját szemszögébõl, a

5. És monda ne jöjj ide közel, olddle a te saruidat lábaidról, mert ahely, a melyen állasz, szent föld.6. És monda: Én vagyok a te atyád-nak Istene, Ábrahámnak Istene,Izsáknak Istene és Jákóbnak Iste-ne. Mózes pedig elrejté az õ orczá-ját, mert fél vala az Istenre tekinteni.7. Az Úr pedig monda: Látván lát-tam az én népemnek nyomorúsá-gát, a mely Égyiptomban vagyonés meghallottam az õ sanyarga-tóik miatt való kiáltásukat; sõt is-merem szenvedéseit.8. Le is szállok, hogy megszaba-dítsam õt az Égyiptombeliek ke-zébõl és felvigyem õt arról a föld-rõl, jó és tágas földre, tejjel ésmézzel folyó földre, a Kananeu-sok, Khitteusok, Emoreusok,Perizeusok, Khiveusok és Jebu-zeusok lakóhelyére.9. Mivel hát ímé feljutott hozzám azIzráel fiainak kiáltása és láttam is anyomorgatást, a mellyel nyomorgat-ják õket az Égyiptombeliek;

10. Most azért eredj, elkül-delek téged a Faraóhoz éshozd ki az én népemet, azIzráel fiait Égyiptomból.11. Mózes pedig monda az Isten-nek; Kicsoda vagyok én, hogy el-menjek a Faraóhoz és kihozzamaz Izráel fiait Égyiptomból?12. És felele: Én veled lészek! ésez lesz a jele, hogy én küldötte-lek téged, hogy mikor kihozod anépet Égyiptomból, ezen a hegyenfogtok szolgálni az Istennek.13. Mózes pedig monda az Isten-nek: Ímé én elmegyek az Izráelfiaihoz és ezt mondom nékik: Ati atyáitok Istene küldött engemti hozzátok; ha azt mondják né-kem: Mi a neve? mit mondjak né-kik?14. És monda Isten Mózesnek:VAGYOK A KI VAGYOK. És mon-da: Így szólj az Izráel fiaihoz: AVAGYOK küldött engem ti hoz-zátok.

*2

21

saját ismereteinek tükrében írja le. Tehát ezek a leírások való-ban tartalmazzák mindazt, ami vele történt, csak szubjektív meg-látásban. Mondok erre egy példát:

Ülünk egy vasútí kocsiban, mely áll. Egyszer csak elindul. Azablakon keresztül azt látjuk, hogy az épület a fákkal, a peron-nal együtt elmozdul. A mi szemszögünkbõl igaznak tûnhet azis, hogy nem mi mozgunk, hanem a fák. Ha valaki, aki mégsoha nem ült vasúti kocsiban, ezt látná, elsõre azt hihetné, hogyaz állomás mozdult meg. Mire persze a mellette ülõ helyesbí-tene, hogy a vasúti szerelvény indult el. Erre emberünk aztmondaná: ”...pedig én azt hittem...”

Valami hasonló igaz Mózesnél is. A történések többségének,melyek õvele megestek, rajta kívül más szemtanúja nem volt.Persze ez nem azt jelenti, hogy kitalálta az egészet. Ezek azesemények valóban megtörténtek. Csakhogy ebben az eset-ben az “én azt hittem” meglátást nem volt kinek korrigálnia.Ezért az égõ csipkebokor esetét az “azt hittem” szubjektív ka-tegóriába kell sorolnunk. Na de térjünk vissza a kezdetekhez.

Vajon minek volt szemtanúja Mózes?Egyedül kinn volt a pusztában. Valami zajfélét hallott messze,

és amikor abba az irányba nézett, azt látta, hogy az egyik távolibokor mögül jön, mely furcsa módon világít. Azt hitte, hogy abokor azért világít, mert ég. De ha ég, akkor vajon miért nemég el? Ezt sehogy nem értette. Szerinte a bokor csak akkorvilágíthat, ha tûzzel ég. Hiszen nem ismert abban a korban másfényforrást, mint a tüzet, a Napot, a Holdat és a csillagokat. Deez egyik sem volt. Akkor pedig mi világít?

Ezt kiderítendõ, indult el a ”világító” bokor irányába.Hogy valójában mi történt? Kinn a mezõn, ahol Mózes õrizte a

nyájat, egy nem földi eredetû jármû landolt. Ennek a zajárafigyelt fel. A jármûvet, mely leereszkedett, egy terjedelmesbokor takarta el Mózes szeme elõl. Az a fény azonban, mely alandolt szerkezet hajtómûveibõl tört elõ, mintegy ”átvilágítot-ta” a bokrot. Így távolabbról úgy tûnt, hogy a bokor világít. MikorMózes a jármû közelébe ért, nem azért takarta el az arcát, mertfélt az Istenre tekinteni. Ez a magyarázat gyenge lábakon áll.Hiszen az ember nem azért takarná el az arcát, mert fél va-lamire ránézni, mert akkor a tekintetét a földre szegezné, és

22

azt bámulná egyfolytában. Õ azonban kezével eltakarta az arcát,éspedig azért, hogy megvédje a szemét az erõs fénytõl.

Mikor közelebb ment a bokorhoz, hogy a jelenséget jobbanszemügyre vegye, egy hang megállította. Ugyanis az alapjára-ton mûködõ hajtómûvek életveszélyesek voltak számára.

A kapcsolatfelvétel ”célirányos” volt. Mózest a nevén szólí-tották. Ebbõl kiderül, hogy azok, akik találkoztak vele, márkorábbról ismerték, mintegy megfigyelték õt. Hosszaselõkészület nyomán döntöttek a személye mellett, hogy õ le-gyen az, akivel felveszik a kapcsolatot.

A misszionáriusok történelemformáló beavatkozásra szán-ták el magukat, s Mózesnek a közvetítõ szerepét szánták. Devajon miért esett a választás rá?

*3 Mózes IV. könyve 12 *4 Mózes II. könyve 3

3. ...az az ember pedig, Mózes, igenszelíd vala, minden embernél in-

kább, a kik e föld színén vannak.

*3

15. És ismét monda Isten Mózes-nek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úra ti atyáitoknak Istene, Ábrahám-nak Istene, Izsáknak Istene és Já-kóbnak Istene küldött engem ti hoz-zátok...16. Menj és gyûjtsd egybe az Izráelvéneit és mondd ezt nékik: Az Úr, ati atyáitok Istene, Ábrahámnak,Izsáknak és Jákóbnak Istene meg-jelent nékem, mondván: Megemlé-keztem rólatok és arról a mit elkö-vettek rajtatok Égyiptomban.17. És mondám: Kiviszlek titeket azégyiptomi nyomorúságból... a tejjelés mézzel folyó földre.18. És ha hallgatnak szavadra, akkorelmégy te és az Izráel vénei Égyip-tom királyához, s így szóltok néki:

Az Úr, a héberek Istene megjelentnékünk; most azért hadd menjünkhárom napi útra a pusztába, hogyáldozzunk az Úrnak a mi Istenünk-nek.19. Én pedig tudom, hogy az égyip-tomi király nem engedi meg néktekhogy elmenjetek, még erõhatalom-ra sem. (Ez valóban nyilvánvalóvolt, hisz önszántából a fáraónem engedett volna el mintegyfélmillió rabszolgát, még fenye-getés hatására sem.)20. Kinyujtom azért az én kezemetés megverem Égyiptomot minden-féle csudáimmal, melyeket véghezviszek benne; így azután elbocsáttiteket.

*4

Az akkori idõk legnagyobb népvándorlásának elõkészüle-teit tették meg. Mózes volt az, akin keresztül kapcsolatba lép-tek a törzs véneivel, és õ volt az, aki az üzeneteket közvetítet-te. A misszionáriusok úgy vélték, hogy elegendõek lesznek,ha az akkori kor kezdetleges technikai színvonalához képest

Küldetéssel bízták meg. Rajta keresztül vették fel a kapcsola-tot Izráel törzsével:

23

bevetik az eszközeiket, melyek persze “csodaszámba” men-tek. Ezzel rákényszerítik a fáraót, hogy elengedjen mintegy fél-millió rabszolgát. Minden igyekezetükkel azon voltak, hogy csakközvetett beavatkozással érjék el mindezt, ne kelljen nyerserõt alkalmazniuk. Azonban, mint késõbb látni fogjuk, a fáraókonoksága miatt kénytelenek voltak a szabadulás éjszakájánkommandóakciót végrehajtani.


1. Felele Mózes és monda: De õknem hisznek nékem s nem hall-gatnak szavamra, sõt azt mond-ják: nem jelent meg néked az Úr.2. Az Úr pedig monda néki: Mi aza kezedben? S õ monda: Vesszõ.3. Vesd azt — úgymond — a földre.És veté azt a földre és lõn kígyó-vá; és Mózes elfutamodék tõle.4. Monda pedig az Úr Mózesnek:Nyújtsd ki kezedet és fogd meg afarkát! És kinyujtá kezét és meg-ragadá azt, és vesszõvé lõn az õkezében,5. Hogy elhigyjék, hogy megjelentnéked az Úr, az õ atyáik Istene,Ábrahám Istene, Izsák Istene ésJákób Istene.6. És ismét monda néki az Úr: No-sza dugd kebeledbe a kezed; és

kebelébe dugá kezét és kihúzá:ímé az õ keze poklos vala, olyanmint a hó.7. És monda: Dugd vissza kebe-ledbe a kezed: és visszadugá ke-zét kebelébe, és kivevé azt kebe-lébõl és ímé ismét olyanná lõnmint teste.8. És ha úgy lenne, hogy nem hisz-nek néked és nem hallgatnak azelsõ jel szavára, majd hisznek amásodik jel szavának.9. És ha úgy lenne, hogy ennek akét jelnek sem hisznek és nemhallgatnak szavadra: akkor me-ríts vizet a folyóvizbõl és öntsda szárazra, és a víz, a mit a folyó-vízbõl merítettél, vérré lesz aszárazon.

*5

Valóban reális volt annak az eshetõsége, hogy a többiek nemhisznek majd Mózesnek. Egyszerûen kinevetik. A misszioná-riusok erre is gondoltak. Ahhoz, hogy a többiek elhiggyék mind-azt, amit mond, és komolyan vegyék õt, valami olyat kelletttennie, ami az akkori kor színvonalán csodának minõsült.

Elsõre a szövegekbõl azt hihetnénk, hogy Mózes kezébenegy “egyszerû” vesszõ volt. A késõbbiekben ki fog derülni,hogy ez egy technikai eszköz volt, melyet Mózes azért kapott,hogy “csodákat” vigyen véghez vele, és nem utolsósorban aszemélyes védelmére szolgált. Egyfajta kézifegyver, mely pál-ca, henger alakú volt.

A víz “vérré”, vagyis vörös színûvé való átváltoztatása, a maikémiai ismeretek szintjén a legegyszerûbb “mutatványok” közétartozik.

24

Egyszóval a misszionáriusok ellátták Mózest mindazon esz-közzel, melyekkel bizonyítani tudta azt, hogy ez a harmadiktípusú találkozás valóban megtörtént. De lássuk tovább:

10. És monda Mózes az Úrnak: Kér-lek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnape-lõttõl fogva, sem azóta, hogy szó-lottál a te szolgáddal; mert én ne-héz ajkú és nehéz nyelvû va-gyok (Úgy tûnik, hogy Mózes be-szédhibás volt).11. Az Úr pedig monda néki: Ki adottszájat az embernek? Avagy ki tesznémává vagy siketté, vagy látóvávagy vakká? Nemde én, az Úr?12. Most hát eredj és én lészek a teszáddal, és megtanítlak téged arra,a mit beszélned kell. (A misszioná-rius átadta mindazt, amit át kel-lett adnia Mózesnek, és a talál-kozó a végéhez közeledett.)13. Õ pedig monda: Kérlek Uram,csak küldd, a kit küldeni akarsz.

14. És felgerjede az Úr haragja Mó-zes ellen és monda: Nemde atyád-fia néked a Lévi nemzetségbõl va-ló Áron? Tudom, hogy õ ékesszó-ló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelytmeglát, örvendezni fog az õ szívé-ben.15. Beszélj azért vele, és add szájá-ba a beszédeket, és én lészek a teszáddal és az õ szájával és megta-nítlak titeket arra, a mit cselekedje-tek.16. És õ beszél majd helyetted a nép-hez és õ lesz néked száj gyanánt, tepedig leszesz néki Isten gyanánt.17. Ezt a vesszõt pedig veddkezedbe, hogy véghez viddvele ama jeleket.18. És méne Mózes és visszatéreaz õ ipához Jethróhoz...

*6

A misszionáriusok felvették a kapcsolatot egy másik sze-méllyel is — Áronnal. Aki a szövegek szerint Miriámmal együttMózes testvére volt. Õ volt az, aki jó szónoki adottságokkalrendelkezett. De nemcsak ez volt a fontos. Hiszen a szövegek-bõl kiderül, hogy Mózesnek valamilyen beszédhibája volt. Ígyez megakadályozta abban, hogy egyszerre sok emberhez szól-jon. Ezért volt szükség Áronra. Õ tolmácsolta Mózes mondani-valóját. Ugyanakkor kettejük közül Mózes lett a “fõnök”.

A korábban említett technikai eszköz átadása, mellyel a “cso-dákat” véghezvitte, a *6/17 mondatból derül ki.

A találkozás a végéhez közeledett. Az üzenetet Mózesnekátadták. A jármû felszálláshoz készülõdött. Beindította a haj-tómûveit...

Mózes korábban még semmi ehhez foghatót nem látott. Õismerte a tüzet, a fáklyát, de az izzó gázsugarat, mely e reaktívhajtómû fúvókáiból tört elõ, nem tudta hogyan jellemezni. (Ké-sõbb külön fejezetben foglalkozunk majd azokkal a jelensé-gekkel, amelyek ilyen és hasonló nem földi jármûvek megje-lenésekor voltak észlelhetõk.)


25

Így hát vajon mit is mondhatott volna mindarról, ami a szemeelé tárult? Késõbb, amikor felidézte a történteket, õ ezt úgyértelmezte, hogy az “Úr” az õ konoksága miatt “gyulladt harag-ra”. Itt is van egy “én azt hittem” kategória.

A találkozás véget ért, a jármû elrepült, Mózes pedig, kezé-ben a misszionáriusoktól kapott “csodatevõ” technikai eszköz-zel, hazatért...

RÖVID TARTALOM:Mózes születésekor az egyiptomi fáraó parancsa szerint min-

den újszülött fiúgyermeket meg kell ölni. A néhány hónaposMózesnek sikerül túlélnie mindezt. Sok év múlva, egy nemföldi civilizáció felveszi a kapcsolatot vele. A Mózesselközöltekbõl kiderül az, hogy ez a kozmikus civilizáció beavat-kozásra szánta el magát. E beavatkozás közvetítõjéül és esz-közéül Mózest választották. Harmadik típusú találkozás során,mely egy minden szempontból sokkal fejlettebb társadalomküldöttével jön létre, utasításokat, instrukciókat és technikaieszközöket kap küldetése eredményes végrehajtásához.

26

A ZENDÜLÉS

Egykoron Mózes azért menekült Egyiptomból, mert állí-tólag megölt egy egyiptomi férfit, és ezért bujkálnia kel-lett.

Sok évvel késõbb a misszionáriusok felvették a kap-csolatot Mózessel, és konkrét instrukciókat kapott egy rab-szolgalázadás kirobbantásához. Ugyanakkor, mivel õt otthalálra keresték, ezért egyelõre nem térhetett vissza.Elõbb a dolgoknak Egyiptomban meg kellett változniuk,és az utolsó akadálynak is el kellett hárulnia. Lehet, hogyévek teltek el közben, mire a helyzet lecsendesedett, ésMózes elindulhatott, hogy végrehajtsa a küldetését. Perszeaz is lehet, hogy a misszionáriusok likvidálták azokat avezetõ személyeket Egyiptomban, akik Mózes halálát akar-ták. Nagyon hasonló volt a helyzet Jézus születése után.Jézus történetébõl kiderül majd, hogy nem kellett évti-zedeket várni, míg az õt keresõk természetes halállal meg-haltak, hanem csak néhány évet.

A misszionáriusok figyelemmel kísérték mindazokat atörténéseket, melyek Egyiptomban zajlottak. Amikor ahelyzet megérett az akció elkezdéséhez, tudatták ezt Mó-zessel:

És elméne és találkozék vele az Is-ten hegyénél és megcsókolá õt.

*8

27. Áronnak pedig monda az Úr:Eredj Mózes elejibe a pusztába!

19. Az Úr pedig monda Mózes-nek Midiánban: Eredj, térjvissza Égyiptomba; mert meg-haltak mindazok a férfiak, a kiktéged halálra kerestek vala.20. És felvevé Mózes az õ fele-ségét és az õ fiait és felültetéõket a szamárra és visszatéreÉgyiptom földére. Az Isten

vesszejét pedig kezébe vevéMózes.21. És monda az Úr Mózesnek:Mikor elindulsz, hogy visszatérjÉgyiptomba, meglásd, hogy mind-azokat a csudákat véghez vidd aFaraó elõtt, melyeket kezedbe ad-tam; (itt konkrétan a kézi fegy-verrõl van szó)...

*7

*7,*8 Mózes II. könyve 4

A Biblia szerint Áron Mózes édestestvére volt. Lehet... Deinkább úgy tûnik, hogy õ volt a másik kiválasztott, és immár a

Ugyanakkor a másik személy is, akivel a misszionáriu-sok kapcsolatban álltak, szintén utasítást kapott:

27

két küldött — ”ügynök” egymással kapcsolatba lépett.

28. Mózes pedig elbeszélé Áronnakaz Úr mindama szavait, melyekkelõt elküldötte vala és mindazokat ajeleket, melyeket reá bízott

vala (megmutatta Áronnak azo-kat az eszközöket, amiket amisszionáriusoktól kapott).

*9

*9,*10 Mózes II. könyve 4 *11 Mózes II. könyve 5

A küldetés elsõ fázisa eredményesen zárult. Az izraeliták,köszönhetõen a “jeleknek”, amelyeket egy rendkívüli techni-kai fejlettséggel rendelkezõ civilizáció képviselõitõl kapott esz-közzel mûveltek, hittek nekik. Immár Mózes a háta mögött tud-hatta a saját törzsének nagyszámú seregét.

Ekkor következett a második fázis. A fáraót kellett rákény-szeríteni arra, hogy elengedje a népet “háromnapi járásra”, az-zal a céllal, hogy szolgálhassanak Istenüknek. Ez nyilván cselvolt. Hiszen a fáraó önként soha el nem engedte volna õketvégleg. De a misszionáriusok számítása szerint, lehet, hogyakkora erõ láttán, amilyet Izráel törzse képviselt, engedett vol-na. Az izraeliták természetesen soha nem tértek volna visszaaz egyiptomi rabszolgaságba a “háromnapi útról”. Erre nyilvánrájött a fáraó is.

A zendülõk követeket menesztettek, Mózest és Áront, azuralkodóhoz, hogy tudassák vele követeléseiket:

1. Annakutána pedig elmenénekMózes és Áron és mondának a Fa-raónak: Ezt mondá az Úr, IzráelnekIstene: Bocsásd el az én népemet,hogy ünnepet üljenek nékem apusztában.2. A Faraó pedig mondá: Kicso-da az Úr, hogy szavára hallgassak,és elbocsássam az Izráelt? Nem is-merem az Urat és nem is bocsátomel Izráelt.3. Õk pedig mondának: A héberek

Istene megjelent nékünk; hadd me-hessünk hát háromnapi útra a pusz-tába, hogy áldozhassunk az Úrnaka mi Istenünknek, hogy megne verjen minket döghalállalvagy fegyverrel.4. Égyiptom királya pedig monda né-kik: Mózes és Áron! miért vonjá-tok el a népet az õ munkái-tól?(miért lázítják a népet) men-jetek dolgotokra.

*11

kapott technikai eszközökkel).31. És hitt a nép, és megértette, hogymeglátogatta az Úr Izráel fiait ésmegtekintette nyomorúságukat.És meghajták magokat és leboru-lának.

*10

29. És méne Mózes és Áron és egy-begyûjték Izráel fiainak minden vé-neit.30. És elmondá Áron mindazokat abeszédeket, melyeket mondott va-la az Úr Mózesnek és megcseleke-dé a jeleket a nép szemei elõtt (a

Megkezdõdött a zendülés elõkészítése:

28

Elsõre tehát nem sikerült a fáraót rávenniük arra, hogy köve-telésüket teljesítse. És mint minden elbukott zendülés után,jött a megtorlás:

6. Parancsolá azért a Faraó azon anapon a nép sarczoltatóinak és fel-vigyázóinak, mondván:7. Ne adjatok többé polyvát a nép-nek a téglavetéshez mint enneke-lõtte; hadd menjenek el õk magokés szedjenek magoknak polyvát.8. De a tégla számát, mennyit en-nekelõtte csináltak, vessétek ki rá-

jok; azt le ne szállítsátok, mert res-tek õk és azért kiáltoznak, mond-ván: Menjünk el, áldozzunk a mi Is-tenünknek.9. Nehezíttessék meg a szolgálatezeken az embereken, hogy azzallegyen dolguk és ne hajtsanak ha-zug szóra.

*12

hírbe kevertetek minket a Faraóelõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvertadván azok kezébe, hogy megölje-nek minket (fegyveres megtorlás).

*13

20. És mikor kijövének (az izraeli-ták követei) a Faraótól, szembe ta-lálkozának Mózessel és Áronnal.21. S mondának nékik: Lásson megtiteket az Úr és ítéljen meg, kik rossz

*12, *13 Mózes II. könyve 5

Így a fegyveres megtorlás azt is elérte, hogy éket vert Mózesés az izraeliták közé.

Az elsõ próbálkozás kudarca miatt Mózes és Áron elvesztet-te a tömegek támogatását.

Mózes kétségbeesésében újra felvette a misszionáriusok-kal a kapcsolatot. Hogy milyen módon tette ezt? Ma azt mon-danánk, hogy kapott egy kis méretû rádió adó-vevõkészüléket,melyen keresztül tarthatta a misszionáriusokkal a kapcsola-tot. Elsõre ez puszta feltevésnek tûnik, a késõbbiekben azon-ban látni fogjuk, hogy konkrét, összehangolt akciók történtek,melyek közvetlen kapcsolattartás nélkül elképzelhetetleneklettek volna. Persze abban az idõben, a kor technikai ismere-teinek fényében mindez nemcsak elképzelhetetlen volt, ha-nem egyenesen csodának minõsült. Ennek a kapcsolattartóeszköznek köszönhetõen lett Mózes próféta. Hiszen ki a pró-

Most érthetõ csak, miért kellett Mózesnek, és késõbb látni fog-juk, hogy Áronnak is személyi fegyver (*17/10, 17/12, 19/19,20/5). Hiszen, mint minden lázadás leverésekor, a lázadás veze-tõit kivégzik. Mivel azonban Mózesnek és Áronnak valami olyanvolt a birtokában, ami abban a korban elképzelhetetlen dolgokatprodukált, ezért õk “érinthetetlenek” voltak.

De a népen bosszút lehetett állni. Mire is az izraeliták követe-ket küldtek a fáraó kiengesztelésére.

29

10. Az Úr pedig szóla Mózeshezmondván:11. Eredj be, szólj a Faraónak, Égyip-tom királyának, hogy bocsássa elIzráel fiait az õ földérõl.12. Mózes pedig szóla az Úrelõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nemhallgatnak reám, hogy hallgatna hát

reám a Faraó, holott én nehézajkú vagyok?13. És szóla az Úr Mózeshez ésÁronhoz és rendelé õket Izráel fiai-hoz és a Faraóhoz, Égyiptom kirá-lyához, hogy hozzák ki az Izráel fiaitÉgyiptom földérõl.

*16

1. Az Úr pedig monda Mózesnek:Majd meglátod mit cselekszem aFaraóval; mert hatalmas kéz miattkell õket elbocsátani és hatalmaskéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.6. Annakokáért mondd meg az Iz-ráel fiainak: Én vagyok az Úr és ki-viszlek titeket Égyiptom nehéz mun-kái alól és megszabadítalak titeket

az õ szolgálatjoktól (a rabszol-gaságból) és megmentlek titeketkinyújtott karral és nagy büntetõ íté-letek által.8. És béviszlek titeket a földre, a melyfelõl esküre emeltem fel kezemet,hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Já-kóbnak adom azt, és néktek adomazt örökségül, én az Úr.

*15

*14 Mózes II. könyve 5 *15,*16 Mózes II. könyve 6

9. Ha szól hozzátok a Faraó mond-ván: tegyetek csudát; akkor monddÁronnak: Vedd a te vesszõdet ésvesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.

10. Beméne azért Mózes és Áron aFaraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala; vetéÁron az õ vesszejét (Áronnak

22. És visszaméne Mózes az Úrhozés monda: Uram, miért engedszrosszul bánni ezzel a néppel! Miértküldél engem ide?23. Mert attól fogva, hogy bemenék

a Faraóhoz, hogy a te nevedbenszóljak, rosszabbul bánik e néppel;megszabadítani pedig nem szaba-dítád meg a te népedet.

*14

Minderre a misszionáriusok felindultan reagáltak, s indulato-san közölték, hogy a konok uralkodó ellen fegyvereiket isbevetik, ha kell, de mindenképpen rákényszerítik arra, hogyaz izraelita rabszolgákat szabadon bocsássa:

féta? Az a személy, aki Isten küldötte, aki közli Isten akaratát,és megjövendöli mindazt, ami történni fog.

Mózes szemrehányást tett a misszionáriusoknak azért, mertrávették õt minderre, eredmény helyett a helyzet csak rosszabblett.

Azzal, hogy mit jelent a kinyújtott kéz, hatalmas kar, egy kü-lön fejezetben fogunk foglalkozni. Egyelõre annyit, hogy ezekkülönbözõ típusú fegyverek. Hiszen a *11/3-ból egyértelmûenkiderül, hogy Isten fegyvert is használhat.

Immár a misszionáriusoknak más eszközökhöz kellettfolyamodniuk, hogy a fáraót rákényszerítsék az izraelita rab-szolgák szabadon bocsátására:

30

is volt egy "vesszeje", mely mind-azt tudta, amit a Mózes “vessze-je”) a Faraó elé és az õ szolgái elé,és kígyóvá lõn.11. És elõhívá a Faraó is a bölcse-ket és varázslókat, és azok is, Égyip-tom írástudói, úgy cselekedének azõ titkos mesterségökkel.

12. Elveté ugyanis mindenik az õvesszejét és kígyókká lõnek; de azÁron vesszeje elnyelé azokvesszejét.13. És megkeményedék a Faraó szí-ve és nem hallgata reájok, a mintmegmondotta vala az Úr.

*17

Tehát az utasításnak megfelelõen a következõ lépésben az-zal próbálkoztak, hogy a kapott technikai eszközzel “csodát”tegyenek. Az egyiptomiak birtokában is voltak azonban hason-ló készülékek, melyek képesek voltak “trükköket” mûvelni.Azt, hogy honnan lehetett nekik ilyen eszközük, kiderül egy, amisszionáriusok által elejtett mondatból:

15. Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õkimegy a vízhez, és állj eleibe a fo-lyóvíz partján, és a vesszõt a melykígyóvá változott vala, vedd kezed-be.16. És mondd néki: Az Úr, a héberekIstene küldött engem hozzád,mondván: Bocsásd el az én népe-met, hogy szolgáljanak nékem apusztában; de ímé mindez ideigmeg nem hallgattál.17. Így szólt az Úr: Errõl tudod meg,hogy én vagyok az Úr: Ímé én meg-

sujtom a vesszõvel, a mely kezem-ben van, a vizet, a mely a folyóbanvan, és vérré változik.18. És a hal, a mely a folyóvízben van,meghal, a folyóvíz pedig megbüdö-södik és irtózni fognak az Égyiptom-beliek vizet inni a folyóból.19. Monda azért az Úr Mózesnek:Mondd Áronnak: Vedd a tevesszõdet és nyujtsd ki kezedetÉgyiptom vizeire; azoknak folyóvi-zeire, csatornáira, tavaira és min-den vízfogóira, hogy vérré legyenek

Ura, mondván: Áldott népem,Égyiptom! és kezem munkája,Assiria! és örökségem Izráel!

*18

24. Ama napon Izráel harmadik leszÉgyiptom és Assiria mellett; áldása földnek közepette;25. Melyet megáld a seregeknek

*17 Mózes II. könyve 7 *18 Ésaiás könyve 19

Úgy tûnik, hogy a misszionáriusok korábban közvetlen kap-csolatban álltak az egyiptomi uralkodókkal, késõbb azonbanez valamiért megszakadt. Hiszen a fáraót a népe istenként tisz-telte. Így nem csoda, hogy az nem ámult el a “csodák” láttán.Nekik is voltak korábbról birtokukban valamilyen ehhez ha-sonló eszközeik.

Ahhoz a kijelentéshez, hogy egyik “vesszõ” elnyelte a töb-bit, kritikusan kell viszonyulnunk, hiszen egyértelmûen a fan-tázia, a mítoszteremtés szüleményének tûnik. A krónikás ez-zel akarta mintegy aláhúzni, hogy az Úr mennyire szereti azizraelitákat. Mert ellentmond ennek az a tény, hogy az uralkodótnem sikerült meggyõzni, megfélemlíteni.

Újabb próbálkozások következtek hát:

31

és vér legyen Égyiptom egész föl-dén, mind a fa-, mind a kõedények-ben.20. Mózes és Áron pedig úgy csele-kedének, a mint az Úr parancsoltavala. És felemelé a vesszõt és meg-sújtá a vizet, a mely a folyóban valaa Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt,és mind vérré változék a víz, a melya folyóban vala.

21. A hal pedig, a mely a folyóvízbenvala, meghala, és megbüdösödéka folyóvíz, és nem ihatának az Égyip-tombéliek a folyónak vizébõl; és vérvala az egész Égyiptom földén.22. De úgy cselekedének Égyiptomírástudói is az õ varázslásukkal éskemény maradt a Faraó szíve, ésnem hallgata reájok;...

*19

Ezeket más “jelek” követték:

Itt most áljunk meg egy pár mondat erejéig, mivel több kérdésis felvetõdik.

Elõször is, ami a *19/22 mondatot illeti, nyilvánvaló, hogy ezcsak egy megjegyzés vagy kommentár, melyet a krónikás fû-zött a történtekhez. Hiszen a vizek már meg voltak mérgezveés a halak elpusztultak. A megmérgezett vizet már nem lehetett

*19 Mózes II. könyve 7 *20 Mózes II. könyve 8

1. És monda az Úr Mózesnek: Menjbe a Faraóhoz és mondd néki: Aztmondja az Úr: Bocsásd el az én né-pemet, hogy szolgáljanak nékem.2. Ha pedig te el nem akarod bocsá-tani, ímé én az egész határodat bé-kákkal verem meg.3. És a folyóvíz békáktól pozsog ésfelmennek és bemennek a te házad-ba és ágyasházadba és ágyadra ésa te szolgáid házába és néped közéés a te kemenczéidbe és sütõtek-nõidbe.4. És reád és népedre s minden teszolgáidra felmennek a békák.5. És monda az Úr Mózesnek:Mondd Áronnak: Nyújtsd kikezedet a te vesszõddel(Áronnak is volt egy “vesszõ-je”, amit a misszionáriusoktólkapott.) a folyóvizekre, csatornák-ra és a tavakra, és hozd fel a béká-kat Égyiptom földére.6. És kinyújtá kezét Áron Égyiptomvizeire, és békák jövének fel és elle-pék Égyiptom földét.7. De az írástudók is úgy cseleke-dének az õ titkos mesterségökkelés felhozák a békákat Égyiptom föl-dére.

8. És hívatá a Faraó Mózest ésÁront és monda: Könyörögjetek azÚrnak, hogy távolítsa el rólam ésaz én népemrõl a békákat, és én el-bocsátom a népet, hogy áldozzékaz Úrnak.9. Mózes pedig monda a Faraónak:Parancsolj velem: mikorra könyö-rögjek éretted és a te szolgáidért ésa te népedért, hogy elpusztuljanak abékák tõled és házaidtól; és csak afolyóvízben maradjanak meg.10. Felele a Faraó: Holnapra. Ésmonda Mózes: A mint kívánod,hogy megtudd, hogy nincs hason-ló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.12. És kiméne Mózes és Áron a Fa-raótól és kiálta Mózes az Úrhoz abékák felõl, a melyeket a Faraórabocsátott vala.13. És az Úr Mózes beszéde szerintcselekedék és kiveszének a békáka házakból, udvarokból és mezõk-röl.14. És rakásokba gyûjték azokatössze és a föld megbüszhödék.15. S a mint látá a Faraó, hogy bajakönnyebbül, megkeményíté az õszívét, és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr.

*20

32

tovább mérgezni. Hiszen a víz vagy meg van mérgezve, vagynincs. Azonkívül, bolond lenne az, aki a saját országának azivóvizét tovább mérgezi. Krónikásunk, aki mindezeket Mózeselbeszélésének nyomán lejegyezte, nem értette teljesen tisz-tán azt, hogy vajon mi is történt akkoriban. És mivel nem értet-te, ezért a maga sajátos módján, hozzáfûzött kommentárokkalpróbálta a teljesen érthetetlent érthetõbbé tenni. Az akkori tör-ténéseket valóban nem is érthette meg teljesen, hiszen csaknagyon egyszerû technikai ismeretei voltak. Ugyanakkor a ké-sõbbi korok folyamán, amikor megpróbálták az írásokban fog-laltakat értelmezni, elképzelni, akkor ezek a kommentárok aképet teljesen összezavarták.

A mai technikai tudásunknak köszönhetõen azonban már megtudjuk a szövegekben különböztetni azokat a részeket, ame-lyek valóban az akkori események részleteit tartalmazzák, sazokat, melyek csak a krónikások hozzáfûzött kommentárjai.Hozzáteszem, hogy a Bibliában nagyon sok ilyen kommentárvan, mely eltorzítja a valós képet.

Ami a békákkal kapcsolatos történéseket illeti, egyértelmû,hogy színjáték volt az egész. Hiszen mindez egy jól kidolgozottterv szerint történt. A misszionáriusok úgy szaporíthatták fel abékák mennyiségét, hogy valamilyen módon felszaporították avizekben a békaembriók számát. A mai technikánkkal, többekközött a biotechnológia eszközeivel, mi is meg tudnánk ezttenni. Mindez nyilván nem egy szempillantás alatt történt. Mózesközölte a fáraóval, hogy amennyiben nem tesz eleget követe-lésüknek, akkor egy újabb csapás következik. Ami meg is tör-tént. A békaembriók kifejlõdtek és a békák, az embriófelsza-porításnak köszönhetõen többen voltak, mint amit a természeteséletterük el tudott viselni. Ezért mindenütt megjelentek, a há-zakban is. Ettõl persze a fáraó megijedt. Bármit megígért volna,csak érjen véget ez a békainvázió.

Ekkor következett a színjáték következõ mozzanata: Mózeskiment, nyilvánosan az égre emelte a tekintetét és hangosan, atömeg szeme láttára kérte az ”Urat”, hogy a békákat távolítsael. Másnapra azok elkezdtek elhullani. A misszionáriusok ren-delkezésére állt egy éjszaka, hogy valamilyen vegyszerrel el-pusztítsák a mindenütt nagy számban nyüzsgõ békákat. Ugyan-

33

akkor a szövegek szerint a fáraó varázslói is kinyújtották a vesz-szejüket, és felhozták a békákat. Mindez valahogy kilóg a sor-ból. Hiszen ha már egyszer megjelent a békainvázió, és a bé-kák mindenütt ott voltak, akkor már újabb inváziót elõidézninem lehetett. Ezért egyértelmû, hogy ez is kommentár, azonsorok lejegyzõjének kommentárja, aki Mózes szavait megörö-kítette az utókornak.

Több ilyen “csapás”-színjáték követte még egymást:— tetvek, bogarak, rovarok inváziója,— marhavész és fekélyek, vírusok;— sáskák;— háromnapos sötétség.A tetveket, a bogarakat és a sáskákat mesterségesen lehet

tenyészteni és számukat felszaporítani, utána pedig rovarirtószerrel elpusztítani.

A marhavész és fekélyek — egyértelmûen járványt okozó bio-lógiai anyagok következményei. A mai biológiai fegyverekkelilyeneket elõ tudunk idézni.

A háromnapos sötétség a legkeményebb dió. A szövegek sze-rint három napig vak sötétség volt Egyiptom földjén.

Ilyet elõidézni nem tudunk. Úgy tûnik, ez sem egyéb, mint akrónikás fantáziájának szüleménye. Ugyanis mindez teljesség-gel valószínûtlen. Hiszen abban az idõben ismerték a tüzet ésa fáklyát. Mert az éjszaka sötétjében is világítottak. Nem bénultmeg a ország minden éjszaka. Így mégha olyannyira sötét islett volna, akkor is fáklyát és máglyákat gyújtottak volna, ésélték volna tovább megszokott életüket. És semmiképpen semültek volna egy helyben három napig. Ezzel szemben, a króni-kás szerint, az izraeliták házaiban mindenütt világosság volt.Ezen túlzásokért tûnik ez a mítoszteremtés részletének, melyarra volt hivatott, hogy a krónikás ismételten mintegy aláhúzzaazt, hogy az ”Úr” mennyire szereti Izráel törzsét. Pedig minden-nek semmi köze a valósághoz...

Nos, minden egyes “csapás” után, amit a misszionáriusokidéztek elõ szuperfejlett technikájukkal és igen magas szintû


23. Nem látták egymást, és sen-ki sem kelt fel az õ helyébõl há-

rom napig; de Izráel minden fiá-nak világosság vala az õ lakhe-lyében.

*21

34

tudásukkal, amikor a veszély elmúlt, a fáraó rendre megszegteadott szavát. Bármennyire is törekedtek a nyers erõ bevetésé-nek elkerülésére, bizonyossá vált, hogy ilyen szószegõ ural-kodóval tárgyalni nem lehet. Ekkorra már egyértelmû lett, hogyaz uralkodót csak úgy lehet rákényszeríteni arra, hogy az izrae-lita rabszolgáit szabadon bocsássa, ha fegyveres erõt alkal-maznak.

Ekkor döntöttek: bevetik csapataikat.Közeledett az invázió éjszakája...

RÖVID TARTALOM.Ez elsõ találkozást követõen, mely során Mózes feladata

végrehajtásához konkrét utasításokat és technikai eszközöketkapott, még nem érett meg a helyzet Egyiptomban a rabszolga-lázadás kirobbantásához. Ezért Mózesnek Midiánban kellettvárakoznia arra, hogy akcióba léphessen. Eközben a misszioná-riusok állandóan figyelemmel kísérték az Egyiptomban zajlófolyamatokat. Úgy tûnik azonban, hogy nemcsak passzívan fi-gyelték, hanem alakították is azokat. Amikor eljött az idõ, Mó-zes parancsot kapott az indulásra.

Egyiptomba érve kapcsolatba lépett Áronnal, aki szinténutasítást kapott a misszionáriusoktól, hogy fogadja Mózest. Azértvolt rá szükség, mert Mózes beszédhibás volt. Így a tömegekfelé Áron tolmácsolta Mózes mondanivalóját.

A küldetés elsõ szakaszában meg kellett szerezni a rabszol-ga izraeliták támogatását. Erre volt hivatott ama technikai eszköz— a ”vesszõ”, mely abban a korban elképzelhetetlen dolgokatprodukált. Az emberek mindezt látva természetesen Mózes ésÁron mellé álltak.

Hátuk mögött tudva a tömegeket, immár felléphettek a fáraóelõtt követelésükkel.

Azt kívánták elérni, hogy az szabadon bocsássa az izraelitarabszolgákat. Amire persze az egyiptomi uralkodó nem volthajlandó. Ekkor jött el annak az ideje, hogy a birtokukban lévõtechnikai eszközökkel ”csodákat” mûveljenek. De ez sem bi-zonyult elegendõnek ahhoz, hogy megfélemlítsék az uralkodót,hiszen mint kiderült, korábbról neki is voltak a birtokában olyaneszközök, melyek szintén tudtak ”csodákat” mûvelni. Ezért azendülés elsõ hulláma elbukott.

35

A fegyveres megtorlás, mely ezután következett, éket vert azizraeliták és vezetõik közé. Ugyanakkor a ”vesszõknek” kö-szönhetõen, melyek Mózes és Áron birtokában voltak, õk érint-hetetlenek maradtak.

A misszionáriusok, értesülve a kudarcról, felindultan reagál-tak. Immár komolyabb eszközöket kellett bevetniük.

Következett a húzd meg, ereszd meg taktika. Különbözõ globá-lis kataklizmákat idéztek elõ azzal a céllal, hogy megfélem-lítsék és jobb belátásra bírják az uralkodót. De mint kiderült,az nemcsak hogy arrogáns, hanem szószegõ is volt. Hiszenminden alkalommal, mikor megszûnt a veszély, rendre meg-szegte adott szavát. Így hát szertefoszlott annak az illúziója,hogy békés eszközökkel a misszionáriusok elérjék céljukat.Nem maradt más, mint a nyers erõ...

36

AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA

Korábban láthattuk, hogy a misszionáriusok minden békéseszközt megragadtak ahhoz, hogy a fáraót rákényszerítsék azizraelita rabszolgák szabadon bocsátására. (Egyik próbálko-zásuk sem járt eredménnyel.) A fáraó konoksága és ostobaságamiatt azonban — a végsõ eszközhöz — a nyílt erõ bevetéséhezvoltak kénytelenek folyamodni.

A cél az volt, hogy csak olyan mértékben alkalmazzanak erõt,hogy zûrzavar és pánik törjön ki az egyiptomiak között. Ebben azûrzavarban nyílott lehetõség arra, hogy a rabszolga izraelitákelhagyhassák Egyiptom területét.

Miután kidolgozták a kommandóakció részletes tervét, ki letttûzve az idõpont — a hónap tizennegyedik napja. De lássuk atörténéseket:

Minden izraelita családnak négy nap állt a rendelkezéséreahhoz, hogy bárányt vásároljon. Erre azért volt szükség, hogyegyet-egyet mindenki garantáltan tudjon venni. Hiszen hirtelenmegnõtt a kereslet, és nehezen lehetett bárányt kapni. Ehhezkellett a négy nap.

1. Szólott vala pedig az Úr Mózes-nek és Áronnak Égyiptom földén,mondván:3. Szóljatok Izráel egész gyüle-kezetének, mondván: E hónaktizedikén mindenki vegyen ma-gának egy bárányt az atyáknakháza szerint, házanként egy bá-rányt.

4. Hogyha a háznép kevés a bárány-hoz, akkor a házához közel valószomszédjával együtt vegyen a lel-kek száma szerint; kit-kit ételéhezképest számítsatok a bárányhoz.6. És legyen nálatok õrizet alatt ehónap tizennegyedik napjáig, és öl-je meg Izráel községének egészgyülekezete estennen.

*22


7. És vegyenek a vérbõl, és azok-ban a házakban, a hol azt megeszik,hintsenek a két ajtófélre és a sze-möldökfára.8. A húst pedig egyék meg azon éj-jel, tûzön sütve, kovásztalan ke-nyérrel és keserû füvekkel egyékmeg azt.9. Ne egyetek abból nyersen,vagy vízben fõtten, hanem tû-zön sütve, a fejét, lábszáraival és bel-sejével együtt.11. És ilyen módon egyétek aztmeg: Derekaitokat felövezve,saruitok lábaitokon és pálczái-tok kezetekben (indulásra készen,

csak a jelre várva), és nagy siet-séggel egyétek azt; mert az Úrpáskhája az.12. Mert általmégyek Égyiptomföldén ezen az éjszakán és meg-ölök minden elsõszülöttet Égyip-tom földén, az embertõl kezdve abaromig...13. És a vér jelül lesz néktek aházakon, a melyekben ti lesz-tek, s meglátom a vért és elme-gyek mellettetek és nem leszrajtatok a csapás veszedelme-tekre, mikor megverem Égyip-tom földét.

*23

37

A misszionáriusok utasításának megfelelõen, az izraeliták-nak a leölt bárányok vérével kellett megjelölni a bejárati ajtókeretét. Hogy miért a bárányok vérével?

Abban az idõben nem mehettek a boltba egy doboz festéketvenni. Csak azt lehetett felhasználni, ami rendelkezésükre állt.A leölt bárányt pedig sütve kellett megenniük, hiszen nem voltidõ arra, hogy “fõzõcskézést” rendezzenek. Nem ehették nyer-sen sem, mert akkor többen megbetegedhettek, és ezzel azakciót hátráltatták volna. Mindenkinek sietve kellett elfogyasz-tani a húst, hogy legyen másnap erejük a meneküléskor. Hiszegy jó darabig úgysem fognak húst látni...

Az egyiptomiak meg nem foghattak gyanút, hogy valamikészül, mert legfeljebb azt hihették, hogy az izraeliták valami-féle vallási szertartást végeznek.

Hogy minek kellett megjelölni azon házak bejárati ajtaját, aholaz izraeliták laktak?

21. Elõhívá tehát Mózes Izráel min-den véneit és monda nékik: Fogja-tok és vegyetek magatoknak bá-rányt családaitok szerint és öljétekmeg a páskhát.22. És vegyetek egy köteg izsópotés mártsátok a vérbe, a mely azedényben van, és hintsétek meg aszemöldökfát és a két ajtófeletabból a vérbõl, a mely az edénybenvan; ti közületek pedig senki se

menjen ki az õ házának aj-taján reggelig.23. Mikor általmegy az Úr, hogymegverje az Égyiptombelieket ésmeglátja a vért a szemöl-dökfán és a két ajtófélen: el-megy az Úr az ajtó mellett ésnem engedi, hogy a pusztítóbemenjen öldökölni a ti há-zaitokba.

*24

*26 Ésaiás könyve 42

5. És mondjad nékik: Így szól az ÚrIsten: Azon a napon, melyen elvá-lasztám Izráelt, és fölemelémkezemet (lövésre emelt fegyver)

a Jákób háza magvának, és megis-mertetém magamat velök Égyip-tom földén (a házaik ablakain ke-resztül az izraeliták saját szemük-

A landolt jármûvekbõl kommandósok bukkantak elõ, kezük-ben fegyvereikkel:

34. Látván láttam az én népemneknyomorúságát, mely Égyiptombanvan, és az õ fohászkodásukat meg-hallgattam, és azért szállottamle, hogy õket megszabadítsam...

*25

13. Az Úr, mint egy hõs kijõ, és minthadakozó felkölti haragját (a közel-ben landoló csapatszállító ûr-hajók hajtómûveinek a lángja),kiált, sõt rivalg (a landoló jármû-vek erõs zaja)...

*26

Megjelölték az ajtó tokját, és bezárkóztak. Leszállt az éj...A kitûzött idõpontban repülõ jármûvek hangja hangzott fel az

éjszakai égbolton. Ezek a települések közelében landoltak.

*25 Az apostolok cselekedetei 7


38

kel láthatták a fegyvereikkel har-coló kommandósokat), és keze-met fölemelém nékik, mondván: Énvagyok az Úr (a fegyvereik hatal-mának köszönhetõen valóbanõk voltak a helyzet urai), a ti Iste-netek!

*27

2. És tudjátok meg ma (mert nem ati fiaitokkal szólok, a kik nem tud-ják és nem látták) az Úrnak a te Is-tenednek fenyítését, nagyságát,erõs kezét, és kinyújtottkarját.

*28

A harcosok parancsba kapták, hogy azokba a házakba, ame-lyek ajtókerete vörös színnel van megjelölve, tilos belépniük.Az izraelitáknak pedig nem volt szabad kimenniük. Ha kilép-tek az ajtón, akkor a kommandósok ugyanolyan célpontnak te-kintették õket, mint bárki mást.

A hivatalos felfogás szerint maga az ”Úr” személyesen jelentmeg és mért csapást az egyiptomiakra. Ugyanakkor a szövegek-ben a következõket találjuk:

34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogyelmenjen és válaszszon magánaknépet valamely nemzetség közül,kisértésekkel: jelekkel, csudákkal,haddal, hatalmas kézzel, kinyújtottkarral, és nagy rettenetességek ál-tal, a miképen cselekedte mindezeket ti érettetek az Úr, a ti Iste-netek Égyiptomban, szemeitek lát-tára?

*30

4. És a Faraó nem hallgat reátok;akkor én kezemet Égyiptomra ve-tem és kihozom az én se-regeimet, az én népemet, az Izráelfiait Égyiptom földérõl nagy büntetõítéletek által.

*29

Folyt az akció. Sikolyok, kiáltások, lövések villanásai és rob-banások hangjai hallatszottak...

ral, nagy rettentéssel, jelek-kel és csudákkal.

*31

8. És kihozott minket az Úr Égyip-tomból erõs kézzel, kinyújtott kar-

Az abban a korban élõ emberek természetesen nem ismer-tek semmiféle lõfegyvert, és arról sem volt fogalmuk, hogy miaz a robbanás. Hiszen a lõport a kínaiak fedezték fel valamikora második évezred legelején. Mindezeket õk rettentéseknek,jeleknek és csudáknak nevezték. Nem voltak olyan fogalmaik,amelyekkel jellemezni tudták volna mindazt, amit az ablako-kon keresztül láttak.

A házakban a félelemtõl reszketve ültek az izraeliták. Kintrõlbeszûrõdött a parancsok hangja, melyeket az ismeretlen fegy-veresek fennhangon osztogattak, a saját nyelvükön, amit az iz-raeliták nem értettek:

Égyiptom földe ellen. Nyelvet hal-lék ott, a mit nem tudtam.

*32

6. Bizonyságul tette õ a Józsefnemzetségében, a mikor kijött

*30 Mózes V. könyve 4*31 Mózes V. könyve 26*28 Mózes V. könyve 11

*27 Ezékiel könyve 20

*29 Mózes II. könyve 7 *32 Zsoltárok könyve 81

39

Kint szabályos, de egyenlõtlen harc folyt:

3. Mert eljön az Úr, és harczol azokellen a népek ellen, a mint harczolt

vala ama napon, a harcznak nap-ján.

*33

Hiszen az egyiptomiak kezdetleges eszközeikkel nem tud-ták felvenni a harcot a szuperfegyverekkel szemben...

Hogy milyen hatással volt az egyiptomiakra a kommandósokmegjelenése?

8. Isten hozta ki Égyiptomból, az õereje mint a vad bivalyé (itt a csa-patszállító jármûvekrõl vanszó): megemészti a pogányokat, azõ ellenségeit; csontjaikat megtöri(a robbanások detonációja,lángja és hatása), és nyilaival általveri (a “kinyújtott kéz” a kézifegy-verek lövedékei, és azoknak ahatása).

*35

15. Mint az Égyiptom földérõlkijövetelednek idején láttatok velecsodadolgokat (valóban, hi-szen ilyen technikát sem aze-lõtt, sem azután abban a kor-ban nem láttak).16. Látják ezt a pogányok és megszé-gyenülnek minden erejökkel (hiszenaz õ nyilaik, dárdáik nevetségesjátékszerek a misszionáriusok fegy-verei mellett). Kezöket szájokra te-szik (rettenetes félelem szállja megõket), füleik megsiketülnek (a jármû-vek robaja, a fegyverek dörgése, arobbanások zajától);

*34

1. Ügyelj az Abib hónapra, és készítsaz Úrnak, a te Istenednek páskhát;mert az Abib hónapban hozott ki

téged az Úr, a te Istened Égyiptom-ból éjjel.

*37

A fegyveresek visszavonultak a jármûvek fedélzetére, azokfelemelkedtek és eltûntek az éjszakában. A fegyverropogást ahalottaikat sirató emberek jajgatása váltotta fel.

Káosz uralkodott mindenütt. Ekkor jött el az ideje, hogy azizraeliták, házaikat elhagyva, családostól, gyerekestõl az éj ésa zûrzavar leple alatt útnak induljanak...

*36 Mózes II. könyve 12*37 Mózes V. könyve 16

A rajtaütés a végéhez közeledett. Az egyiptomiak házaibanhalottak ezrei hevertek. A pusztítás nagy volt. Ennél csak a pá-nik és a zûrzavar volt nagyobb. Éjfélkor az akció véget ért...

*35 Mózes IV. könyve 24

*34 Mikeás könyve 7

*33 Zakariás könyve 14

29. Lõn pedig éjfélkor, hogy megö-le az Úr minden elsõszülöttet Égyip-tomnak földén, a Faraónak elsõ-szülöttétõl fogva, a ki az õ királyi

székiben ül vala, a tömlöczbeli fo-golynak elsõszülöttéig és a barom-nak minden elsõ fajzását.

*36

40

Kinyíltak az izraeliták házainak ajtói, és a menekülõk sietveelindultak. Az egyiptomiak persze nem törõdtek velük. Hiszenhalott és sebesült hozzátartozóikkal voltak elfoglalva.

tás Égyiptomban; mert egy ház semvala, melyben halott ne lett volna.

*38

30. És fölkele a Faraó azon az éj-szakán és mind az õ szolgái ésegész Égyiptom, és lõn nagy jajga-

Ekkor nem is gondoltak arra, hogy az izraelitákat üldözõbevegyék. Egyelõre...

Kezdetét vette a menekülés...

RÖVID TARTALOM.A misszionáriusok minden békés eszközt megragadtak ahhoz,

hogy a fáraót jobb belátásra bírják. De minden próbálkozásukeredménytelen maradt. Így nem maradt más lehetõségük, mintbevetni fegyvereseiket, s ezzel pánikot és zûrzavart okozni.

Mózessel közölték a személyi készülékén keresztül, hogymi fog történni, és az izraelitáknak mi a teendõjük. Négy napállt rendelkezésükre ahhoz, hogy családonként egy-egy báránytvásároljanak, s az invázió elõestéjén a házaik bejárati ajtajátannak vérével megjelöljék, a húsát pedig sütve elfogyasszák.Ugyanis szükségük lesz az energiára a meneküléskor.

Sötétedés után a települések közelében jármûvek landoltak,és abból fegyveresek bukkantak elõ. A parancsok, melyeketfennhangon osztogattak az akció közben, nem földi nyelvenhangzottak el.

Az akció éjfélkor véget ért. A fegyveresek jármûveikkeleltûntek az éjszaka sötétjében. A rajtaütés megtette hatását.Az egyiptomiak immár kérlelték az izraelita rabszolgákat, hogyelhagyják országuk földjét. Hiszen rettenetesen meg voltakrémülve.

31. És hívatá (a fáraó) Mózest ésÁront éjszaka és monda: Keljetekfel, menjetek ki az én népem közûl,mind ti, mind Izráel fiai és menjetek,szolgáljatok az Úrnak, a mint mon-dátok.

33. És az Égyiptombeliek erõsenrajta valának, hogy a népet mentülhamarább kiküldhessék az ország-ból; mert azt mondják vala: mind-nyájan meghalunk.

*39

A kommandóakciónak volt egy másik lélektani hatása is. Azegyiptomiak egyelõre az akció keltette sokk hatása alatt vol-tak. Nemhogy akadályozták volna, hanem egyenesen unszol-ták az izraelitákat, hogy országukat elhagyják:


41

A MENEKÜLÉS

Az útra kelt izraeliták rendezett sorokban hagyták el Egyipto-mot. Az akció részletes tervében szerepelt az is, hogy hol gyüle-keznek az ország különbözõ részeibõl elindult tömegek — Ra-meszeszben. Hogy útra keljenek... Ezt közölték Mózessel, ésõ tudatta az izraeliták véneivel.

Az akkori kor legnagyobb népvándorlása vette ezzel kezdetét,mely a misszionáriusok közvetlen segítségével kezdõdhetettmeg. Hogy ennek méreteirõl fogalmunk legyen, csak egy adat:

Hogy kik harcolhattak, kivel? Talán a misszionáriusok a fi-liszteusokkal?

37. És elindulának Izráel fiaiRameszeszbõl Szukhótba,mintegy hatszáz ezeren gya-

log, csupán férfiak a gyermekekenkívül.

*40

17. És lõn, a mikor elbocsátá aFaraó a népet, nem vivé õket Istena Filiszteusok földje felé, noha kö-zel vala az; mert monda az Isten:Netalán mást gondol a nép, ha har-

czot lát, és visszatér Égyiptomba.18. Kerülõ úton vezeté azért Isten anépet, a veres tenger pusztájánakútján...

*42

Ennek a jármûnek az volt a feladata, hogy szükség eseténfegyvereivel megvédje a menekülõket. Ugyanebben az idõbenközben a térségben valamilyen harci cselekmények zajlottak...


Azt, hogy milyen úton kellett haladniuk, a menekülõk nem-igen tudhatták. Az eredeti tervnek megfelelõen az izraeliták-nak a késõbbi lakhelyükre, a mai Közel-Keletre kellett eljutni-uk.

Ha már a misszionáriusok elkezdték ezt a monstre történe-lemformáló akciót, akkor minden eszközzel támogatniuk kel-lett a menekülõket abban, hogy az sikeresen érjen véget. Ezértéjjel és nappal a vándorló sokaság elõtt egy légi jármû haladt,mely állandó összeköttetésben állt a misszionáriusok bázisá-val, ahonnan figyelemmel kísérték a térségben zajló esemé-nyeket. Ezt a légi jármûvet követték hosszú kígyózó sorokbana menekülõk:

útban, és bevigyen téged arra ahelyre, a melyet elkészítettem.

*41

20. Ímé én angyalt bocsátok el teelõtted, hogy megõrizzen téged az

*40 Mózes II. könyve 12*41 Mózes II. könyve 23

42

Nos, elöl haladt egy légi jármû, melyet követve, kisebb pihe-nõket közbeiktatva, éjjel és nappal haladtak a menekülõk.


21. Az Úr pedig megy vala elõttöknappal felhõoszlopban, hogy vezé-relje õket az úton, éjjel pedig tûzosz-lopban, hogy világítson nékik, hogyéjjel és nappal mehessenek.

22. Nem távozott el a felhõoszlopnappal, sem a tûzoszlop éjjel a népelõl.

*43

Újra csak egy fogalomzavarral találkozunk. Egyszer angyalrólvan szó, másszor meg az Úrról. Ez azért van, mert Mózes zavar-ban volt. Látott egy légi jármûvet, de fogalma sem volt, hogyannevezze. Egyszer így, egyszer meg úgy nevezi.

Ez a jármû egyértelmûen egy reaktív hajtómûvel rendelkezõszerkezet volt, melynek az a lényege, hogy elégetve az üzem-anyagot, nagy sebességû gázsugarat állít elõ, és a hatás—ellen-hatás elvét kihasználva mozog a kívánt irányba. Ilyenek nap-jainkban a rakéták is.

Természetesen a kilépõ izzó gázsugár a vízgõzzel kevered-ve (oxigén+hidrogén hajtóanyag esetén) lép ki a hajtómû fúvó-káiból. Erõs nappali világosság mellett a hajtómûbõl kilépõ víz-gõz “elfedi” az izzó gázsugár fényét, hiszen nappali fényt szór-va sokkal erõsebb fényû, mint a gázsugár. Így nappal a kilépõgázsugár valóban — felhõoszlop.

1. ábra"Felhõoszlop"

Mindkét felvételenegyfajta ”felhõosz-lop” látható. Melytermészetesen nemaz. Ellenkezõleg: azemelkedõ jármûhajtómûvébõl elõ-csapó lehûlt égéster-mékek egyvelege.

A jármûvet követiez a füstbõl álló ”osz-lop” mindaddig, míga légkörben szét nemoszlik.

Az 1. ábrán egy MXPeacekeeper kísérle-ti rakéta startja látha-

tó az USA-beli Vandenberg légitámaszponton. A felvétel 1996.december 5.-én készült.

43

*44 Jób könyve 36

A 2. ábra 1996. március7.-én készült ugyanott. Afelvételen egy nukleárisballisztikus hordozóraké-ta startja látható, ahogyéppen az egyik földbe rej-tett rakétasilóból kiemel-kedik.

Visszatérve történetünk-höz, javaslom, próbáljukmeg az említett felvéte-leket egy sok ezer évvelezelõtt élt ember szem-szögébõl megérteni.

Vajon képes volt-e min-dennemû tudományos is-meretek híján megértenimindazt, amit látott?

2. ábraEgy másik "felhõoszlop"

A késõbbiekben Jób is beszélerrõl, ekképpen:

Hiszen a korabeli szemtanúknakmég a leghalványabb fogalmuk semvolt arról, miért kíséri szinte mindenalkalommal az ”Urat” a ”felhõ”?

Hasonlóképpen nem értettéktöbb ezer évvel korábban a ”tûz-oszlop” mibenlétét sem. Elvégreabban az idõben az emberek a tüzetleginkább ”máglya” alakjában is-merték, mely békésen lobog.

De ”oszlop” alakút? Hiszen ho-gyan is lehet a tûz ”oszlop” alakú?— kérdezgették egymástól.

Mi már ismerünk ilyet. A 3. ábrán

3. ábra"Tûzoszlop"

29. De sõt értheti-é valaki afelhõ szétoszlását, az õ sá-torának zúgását?

*44

egy ilyen ”tûzoszlop” látható, mely nem egyéb, mint a jármûreaktív hajtómûvébõl kicsapó sok ezer fokos izzó gázsugár.

44

Természetesen a nappali világosság híján az éj sötétjében azizzó gázsugár messzire ellátszik.

Ezért éjjel a ”felhõoszlopnak” pont az ellentéte. Ilyenkor asötétségben szinte nem is látszik a vízgõz, ellenben jól látszika hajtómûbõl kilépõ magas hõmérsékletû gázsugár. Így sötét-ben valóban — tûzoszlop. Azért oszlop, mert a reaktív gázsugárfüggõlegesen lefelé irányul, így tartva lebegésben a nehézkedé-si erõ ellenében a jármûvet.

A 3. ábrán egy MX rakéta startjáról alkonyati sötétben készültközeli felvétel látható a Vandenberg támaszponton.

De térjünk most vissza történetünkhöz.A terv szerint a népnek a Vörös-tengert megkerülve kellett

volna eljutnia a Sinai-félszigetre. A korábbiakból azonban kide-rült, hogy a fáraó szószegõ volt. Korábban sem tartotta megegyetlen ígéretét sem. Ezúttal sem történt ez másképp.

Ahogy elmúlt az akció okozta sokk, az egyiptomiak üldözõbevették a menekülõket. Fegyveresek indultak el a gyalog, csalá-dostól menekülõ emberek után.

6. Befogata tehát szekerébe (afáraó) és maga mellé vevé az õnépét.7. És võn hatszáz válogatott sze-keret és Égyiptom minden egyéb

szekerét és hárman-hárman valá-nak mindeniken.8. És megkeményíté az Úr a Faraó-nak, az égyiptomi királynak a szivét,hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait;...

*45

9. És az Égyiptombéliek utánok nyo-mulának és elérék õket a tengermellett, a hol táboroznak vala, a Fa-raónak minden lova, szekere, meglovasai és serege Pi-Hahiróth mel-lett, Baál-Czefón elõtt.

10. A mint közeledék a Faraó, Izráelfiai felemelék szemeiket, és ímé azÉgyiptombeliek nyomukban van-nak. És nagyon megfélemlének saz Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

*46

Az erõltetett menetben harci szekerekkel haladó fegyvere-sekkel szemben a gyalogosan menekülõknek nem volt nagyelõnyük. Így az egyik éjszakai pihenõ közben az üldözõk szin-te már be is érték õket:

A helyzet kezdett kritikussá válni. Hiszen ha utolérik a mene-külõket, akkor semmi kétség sincs afelõl, hogy mi történt volna:

9. Az ellenség monda: Ûzöm, utólé-rem õket, zsákmányt osztok,

bosszúm töltöm rajtok. Kardomatkirántom, s kiirtja õket karom.

*47

*47 Mózes II. könyve 15*45,*46 Mózes II. könyve 14

45

A válságosra fordult helyzet miatt Mózes a személyi hívóvalfelvette a kapcsolatot a misszionáriusokkal és kétségbeeset-ten kérte azok segítségét:

15. És monda az Úr Mózesnek:Mit kiáltasz hozzám? Szólj Iz-

ráel fiainak, hogy induljanak el.

*48

Már nem volt idõ arra, hogy megkerüljék a Vörös-tengert, és aSinai-félszigetet az Afrikával összekötõ földszoroson keresztülátjussanak a félszigetre. Valamilyen extra megoldást kelletttalálni.

Más út nem volt — csak a Vörös-tenger...A misszionáriusok akcióba is léptek, de idõt kellett nyerni.

Ezt a következõ módon tették:

Tehát a jármû elindult, az üldözõk és üldözöttek közt állt megés kezdett el lebegni. Mivel éjszaka volt és sötétség, ezért be-kapcsolták a jármû nagy teljesítményû fényszóróit, bevilágítvaezzel a terepet.

A misszionáriusok lettek így a helyzet urai. A terep erõs meg-világítása és a lebegõ jármû láttán az üldözõk nem mertek raj-taütni az izraeliták táborán. De mindez csak ideiglenes volt.Mivel az üldözõk bosszúvágya erõsebb volt félelmüknél, nap-pali világosságnál a két tábor bármelyik pillanatban harcba ke-veredhetett egymással. Akkor pedig a misszionáriusok sem-milyen módon sem tudták volna megvédelmezni az izraelitá-kat. És ezt õk is nagyon jól tudták.

Ezért, bevetve szupertechnikájukat, egész éjszaka, messzekinn a tengeren nagy erõkkel dolgoztak...

RÖVID TARTALOM.A szabadulás éjszakáján végrehajtott fegyveres invázió nyo-

mán az izraelita rabszolgák számára megnyílt a szabadulás le-

19. Elindula azért az IstennekAngyala, a ki jár vala az Izráeltábora elõtt, és méne mögéjök; afelhõ oszlop is elindula elõlöks mögéjök álla (természetesen,hiszen a “felhõoszlop” a jármûhajtómûvének terméke volt, s ígyarra “mozgott”, amerre a jármûhaladt).

20. És oda méne az Égyiptom-beliek tábora és az Izráel táboraközé; így lõn a felhõ és asetétség: az éjszakát pedig meg-világosítja vala. És egészéjszaka nem közelítettekegymáshoz.

*49


46

hetõsége. Míg az egyiptomiak a fegyveres rajtaütés okozta sokkhatása alatt voltak, addig õk rendezett sorokban hagyták el azországot. A történelem legnagyobb népvándorlása vette ezzelkezdetét, melyet egy földönkívüli civilizáció képviselõi kez-deményeztek.

Mivel a menekülõk nem ismerték az utat, melyen haladniukkellett a kijelölt új hazájuk felé, ezért a tömeg elõtt éjjel ésnappal egy légi jármû haladt, mely vezette, s vészhelyzet ese-tén fegyvereivel meg is tudta védelmezni õket.

Ugyanakkor Egyiptomban a zûrzavar elült. A félelmet és rette-netet immár a bosszúvágy váltotta fel. Üldözõbe vették a me-nekülõket és a tenger partján utol is érték õket...

47

A VÖRÖS-TENGER

Egész éjjel, míg az “angyal” sakkban tartotta az üldözõket,kinn a nyílt tengeren a misszionáriusok, bevetve magas szintûtechnikájukat, lázasan tevékenykedtek. Hiszen már csak né-hány óra maradt virradatig. És nem volt más út a menekülõkszámára, csak a tenger...

Mindebbõl persze egyelõre sem az izraeliták, sem üldözõiknem tudtak semmit. Ami akkor ott történt, az az éjszaka sötét-jébe veszett. Egész éjjel erõs keleti szél fújt...

Azért valamit hallani is lehetett:

9. Rákiálta a veres tengerre éskiszáradt, s úgy vivé õket a mélysé-

geken, mint egy síkon.

*51


22. És szárazon menének az Izráelfiai a tenger közepébe, a vizek pe-dig kõfal gyanánt valának né-kik jobbkezök és balkezök felõl.

*53

8. Orrod lehelletétõl feltorlódtak avizek. És a futó habok fal mód-jára megálltak; a mélységesvizek megmerevültek a ten-ger szívében.

*54

Az egyiptomiak között a lövések hatására zûrzavar tört ki.Ekkor egy emberként indult el a menekülõk sokasága a tengerfelé...

Amikor a parthoz értek, szemük elé valami hihetetlen lát-vány tárult. A hullámzó tenger helyett... szilárd sík volt a terü-let. Soha ilyet nem láttak korábban...

24. És lõn hajnalkor, rátekinte az Úraz Égyiptombeliek táborára a tûz -

és felhõ-oszlopból és megzavaráaz Égyiptombeliek táborát.

*52

A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a misszionárius jármûvekhangjait gyakran említik úgy a krónikások, mint kiáltást.

Hallani tehát hallották, hogy valami történik ott kinn a tenge-ren, a sötétben azonban semmit nem láttak.

És felvirradt a hajnal...Indulni kellett, de hátukban ott voltak üldözõik. Percek kér-

dése volt csupán, hogy az egyiptomiak támadnak...Mózes parancsot kapott az indulásra. Ekkor az “angyal” — az

a jármû, mely egész éjjel hátvédként védte a menekülõket arajtaütéstõl — néhány lövést adott le az üldözõk táborára...

*50,*52,*53 Mózes II. könyve 14*51 Zsoltárok könyve 106

keleti széllel hajtá a tengert...

*50

21. ...az Úr pedig egész éjjel erõs

48

Mikor az elsõk, a bátrabbak tettek néhány lépést a korábbanhullámzó, de immár szilárd felszínen, sehogy sem értették, mitörtént. Sarkukkal, talpukkal megkocogtatták — vajon a többiek,asszonyok, gyerekek is ráléphetnek-e? Nem fognak-e elme-rülni?

De bárhogy is csapkodtak a talpukkal, eléggé biztonságos-nak tûnt. Mintha a tenger vize egyszeriben a lábuk alatt meg-merevedett volna...

De nem volt idõ csodálkozni. Az üldözõkkel a nyomukbanmenni kellett...

Vajon mi lehetett az? Sík volt, a futó habok fal módjára meg-álltak... A vizek megmerevültek...

A víz szilárd anyagként viselkedett...Nézzük csak, a fizika a víz milyen halmazállapotait ismeri?

Gáznemû, folyékony és szilárd... A jég!Virradatkor a menekülõk szeme elé egy részben befagyott

tenger látványa tárult...A misszionáriusok légi jármûveikrõl egész éjszaka erõsen

lehûtött gázsugárral fagyasztották a tenger felszínét. Napjaink-ban technikánkkal minderre már mi is képesek lennénk...

Hogy honnét vették a hûtést? Ne feledjük azt, hogy a Bibliábana misszionáriusok jármûveivel rendszeresen együtt járt a felhõ.Ez nem egyéb, mint vízgõz. És tudjuk azt is, hogy a jármûveknagy része reaktív meghajtású volt. Mi is használunk ilyeneket.Ezek a hajtómûvek pedig folyékony oxigénnel és hidrogénnelmûködnek. Így az égés végterméke a vízgõz — a felhõ...

Mivel ilyen hajtómûvekkel rendelkezõ repülõ szerkezeteikvoltak, ezért rendelkezésükre állt a folyékony oxigén, és a fo-lyékony hidrogén, mint azok üzemanyaga.

Napjainkban is elõ tudunk állítani bármely gázt folyékony álla-potban. Így a folyékony nitrogén —196, míg az oxigén —183, ahidrogén —253 Celsius-fokos.

Ha most ezek bármelyikét bepermetezzük valamilyen légsûrítõáltal elõállított gázsugárba (hiszen az *54/8 légsugárról — le-heletrõl beszél), akkor annak a hõmérsékletét mondjuk mínuszszáz fokra is lehûthetjük. Nem nehéz elképzelni, hogy mi törté-nik, ha ezt a rendkívül hideg légsugarat a tenger felszínéreirányítjuk. Az pillanatszerûen megfagy. A futó habok egy pillanatalatt megmerevednek...

49

Ha megfelelõ ideig hûtjük a megfagyott felszínt, akkor már kép-zõdhet olyan vastagságú jég, hogy az rövid ideig elbírjon sok em-bert, míg azok futva áthaladnak rajta...

A vízrõl tudjuk azt is, hogy rossz hõvezetõ. A jég ugyan olvad-ni kezd, de az olvadás üteme nem lesz túl gyors. Így talán órá-kig is megmarad a jégréteg.

Tehát az izraeliták elindultak a befagyott felszínen a túlsópartra. Mivel az átkelés huzamosabb ideig tartott, a misszioná-riusok több kilométerrel a menekülõ sokaság elõtt továbbra isfagyasztották a tengert.

Az üldözõk táborában a lövések hatására kitört zûrzavar azon-ban nem tartott sokáig. A fegyveresek rendezték soraikat, ésüldözõbe vették a közben idõt nyert menekülõket, akik márekkor erõsen bennjártak a jégmezõn...

Az üldözõk harci szekereiken gyors iramban nyomultak utá-nuk a befagyott tengerre. De a szekerek kerekei erõsen lehûl-tek, és mint lehûléskor minden anyag, így a kerékagyak is ösz-szehúzódtak és megszorultak. A kerekek immár nem tudtakszabadon forogni, hiszen nem voltak ilyen hõmérsékleti viszo-nyokra tervezve...


23. Az Égyiptombeliek pedig utánoknyomulának és bemenének a Fa-raó minden lovai, szekerei és lova-sai a tenger közepébe.

25. És megállítá szekereikkerekeit és nehezen von-szoltatá azokat...

*55

Így már érthetõ, hogy éjszaka miért fújt keleti szél a tengerfelõl. Az erõs lehûlés intenzív légmozgást váltott ki a térség-ben. Ne feledjük, hogy éjszaka a menekülõk még a tenger nyu-gati partján voltak.

De miért nem nevezi Mózes nevén a dolgokat. Miért beszélfalról, meg arról, hogy “a mélységes vizek megmerevültek atenger szívében”, és nem jégrõl?

Hát azért, mert addig még soha nem látott jeget!Mert hol fekszik Egyiptom? A szubtrópusi övezetben. Ahol

gyakorlatilag soha nem csökken a levegõ hõmérséklete fagy-pont alá... A téli középhõmérséklet 18—20 oC körüli. A Vörös-tenger partvidékén 2—3 oC-kal ennél is magasabb. Hát ezért azott élõk soha nem láttak jeget!

Persze mondhatnák azt, hogy a sivatagban éjjel erõsen lehûla levegõ. De csak rövid idõre. A víz a kulacsban még megder-medni sem érkezik...

50

Csak napjainkban, felhasználva a modern technika vívmányait,tudunk például Egyiptomban a hûtõgépek segítségével jegetelõállítani. De négyezer évvel ezelõtt?

Akkor ott a víz szilárd halmazállapotát — a jeget — nem is-merték. Ezért, amikor a menekülõk meglátták a befagyott ten-gert, nem tudták, mi is az. Csak körülírni tudták azt, amit láttak...

Tartott a menekülés. A végtelenül távolinak tûnõ túlpart egy-re közeledett. Az izraeliták utolsó erejüket összeszedve me-nekültek, de az üldözõk valamivel gyorsabbak voltak. Hiszenaz öregekkel és gyermekekkel menekülõ izraeliták nem tud-ták tartani azt a gyors iramot, amivel a harcedzett egyiptomifegyveresek haladtak. A két tábor között a távolság egyre fo-gyott. A menekülõk hátvédei már látták az egyiptomiakat, akikkíméletlen elszántsággal, bosszúvágytól vezérelve már-már anyakukban lihegtek. A túlpart körvonalai felsejlettek a távol-ban. Még csak egy kis idõ, és elérik a partot...

A távolság az üldözõk és az üldözöttek közt egyre fogyott.Úgy látszott, hogy utolérik õket, és mindennek vége. Mikor isaz elsõ izraeliták partra léptek.

Ahogy közeledtek az üldözõk, egyre nagyobb halálfélelemuralkodott el a menekülõkön. Az anyák testükkel védelmez-ték gyermeküket, az öregek és betegek kérlelték az õket segí-tõket, hogy hagyják ott õket a jégmezõn és mentsék saját éle-tüket...

Utolsó erejüket is összeszedve az ájulással küszködõ mene-külõk partra értek. De már csak percek kérdése volt, hogy afegyveresek is oda érjenek. A tömeg sikolyban és könyörgés-ben tört ki. A pánik erõt vett rajtuk...

Ekkor az “angyal” a parti jégmezõ fölé repült és kis magas-ságba ereszkedve a jég fölé, hajtómûvei forró gázáramával ol-vasztani kezdte a jeget (hiszen az *58/10 újra csak gázáramrólbeszél). Más jármûvek is csatlakoztak hozzá. A jég a több ezerfokos gázáram hatására pillanatok alatt olvadni és párologni kez-dett. Az izraeliták szemei elõl az üldözõket gõzfelhõ takarta el.

*56 Józsué könyve 24

7. Akkor az Úrhoz kiáltának, és ho-mályt vete ti közétek és az égyipto-miak közé, és rájok vivé a tengert

és elborítá õket. Szemeitek is lát-ták azt, amit cselekedtem vala azégyiptomiakkal...

*56

51

Ahogy a jég olvadni kezdett, az üldözõk megértették, hogynincs kiút, végük van...

*57 Mózes II. könyve 14 *58 Mózes II. könyve 15

Felvetõdik egy kérdés: miért választották a misszionáriusoka menekítésnek ezt a módját, ha fegyvereikkel nyugodtan meg-semmisíthették volna az üldözõket. Hiszen azoknak csak íjaik,lándzsáik, kardjaik és tõreik voltak?

Ez az eset is bizonyítja azt, hogy ez a kozmikus civilizációbékés természetû. Csak a legvégsõ esetben alkalmaz erõt.

Ha az egyiptomiakat nem vakította volna el a bosszúvágy,akkor nem vesztek volna oda...

RÖVID TARTALOM.Mikor a menekülõ izraelitákat az egyiptomi fegyveresek a

tenger partjánál beérték, a helyzet válságosra fordult. Már nemvolt idõ arra, hogy a vándorlók, megkerülve a tengert, eljussa-nak a Sinai-félszigetre. Egy extra megoldást kellett a misszio-náriusoknak találniuk. Ugyan szabadon leöldökölhették volnafegyvereikkel az üldözõket, azonban mégse tették ezt. Helyettearra vállalkoztak, hogy átvezetik a menekülõket a Vörös-ten-geren. Ehhez egész éjszaka légi jármûveik segítségévelfagyasztották a tenger felszínét, mindaddig, míg azon olyan vas-tagságú jégréteg képzõdött, mely immár elbírta a menekülõksúlyát.

Eközben az ”angyal” sakkban tartotta a bosszúra szomjazóegyiptomiakat.

Reggel a jármû néhány lövést adott le az üldözõk táborára,aminek következtében ott zûrzavar keletkezett.

Ezt kihasználva nyertek némi elõnyt a menekülõk. Viszontrendezve soraikat, a fegyveresek a menekülõk nyomábaeredtek. De mivel harci kocsijaik nem voltak arra tervezve, hogyjégmezõn, alacsony hõmérsékleten mûködjenek, ezért fel-mondták a szolgálatot. De mindennek ellenére tovább haladtak.

A jég megolvadt, és a tenger mindent elborított.

10. Leheltél lehelleteddel s tengerborítá be õket: elmerültek, mint

az ólom a nagy vizekben.

*58

25. ...És mondának az Égyiptom-beliek: Fussunk az Izráel elõl, mert

az Úr hadakozik érettök Égyiptomellen.

*57

52

Mikor a menekülõk mindannyian elérték a túlpartot, az ”an-gyal” a jégmezõ fölé ereszkedett, s hajtómûvei forrógázáramával gyors ütemben elkezdte olvasztani a jeget. Azfelolvadt, a tenger visszatért medrébe, és az üldözõk mindenes-tõl odavesztek.

Az általánosan elfogadott nézet szerint a Vörös-tenger a szélhatására mintegy visszahúzódott, és így az izraeliták a tengermedrében haladhattak. Ugyanakkor Mózes arról beszél, hogyúgy haladtak a tengeren, mint egy síkon (*51/9). A tengermedrérõl meg tudjuk azt, hogy iszapos, süppedõs. Semmikép-pen sem sík. Úgyhogy a menekülõk ekkor bokáig, sõt néholtérdig merültek volna a sáros, süppedõs, iszapos felszínbe.Az egyiptomiak se lettek volna képesek szekereiken a tengermedrében haladni, hiszen azok tengelyig merültek volna aziszapba. Azonkívül a pattanásig feszült helyzetben, amikor akét tábor farkasszemet nézett egymással, nem volt idõ kivárniazt, míg a szél vagy visszaszorítja a tengert, vagy sem.

53

A MANNA

Az izraeliták megmenekültek. Az õket üldözõk mind egy szá-lig belevesztek a Vörös-tenger vizébe. A halálos veszély, melyaz egyiptomiak részérõl õket fenyegette, megszûnt.

Kiheverve a menekülés fáradalmait, útra keltek.Azonban egy újabb, nagyon komoly problémával kellett szem-

benézniük: fogytán volt az ivóvízkészletük. És õk sok százez-ren voltak...

*61 János evangyélioma 6

22. Ennekutánna elindítá Mózesaz Izráelt a veres tengertõl, ésmenének Súr puszta felé; háromnapig menének a pusztában ésnem találának vizet.

24. És zúgolódik vala a nép Mózesellen, mondván: Mit igyunk?27. És jutának Élimbe, és ott tizen-két forrás vala és hetven pálmafa;és tábort ütének ott a vizek mellett.

*59

Az idõ elõrehaladtával erõsen fogyatkozott az élelmiszerkész-let is:

1. És elindulának Élimbõl és érkezékIzráel fiainak egész gyülekezete aSzin pusztájába, mely Élim között ésSinai között van, a második hónap-nak tizenötödik napján, Égyiptomföldérõl való kijövetelök után.2. És zúgolódék Izráel fiainak egészgyülekezete Mózes és Áron ellen apusztában.

3. S mondának nékik Izráel fiai: Bármegholtunk volna az Úr keze általÉgyiptom földén, a mikor a húsosfazék mellett ülünk vala, a mikor jóllakhatunk vala kenyérrel; mert azérthoztatok ki minket ebbe a pusztá-ba, hogy mind e sokaságot éhség-gel öljétek meg.

*60

Mivel a készletek elfogytak, a pusztában meg nem ejthettekvadat és halat sem foghattak, ezért a helyzet kezdett válsá-gossá válni. Valahogyan meg kellett oldani a több százezrestömeg élelmezését. Különben az éhhalál várt rájuk:

50. Ez az a kenyér, a mely a menny-bõl szállott alá, hogy kiki egyék

belõle és meg ne haljon.

*61

De hogyan?Mózes a készüléke segítségével felvette a kapcsolatot a

misszionáriusokkal, és ecsetelve a kialakult tarthatatlan hely-zetet, kérte sürgõsen a segítségüket.

És itt azok újra bevetették a technikájukat...



54

A készüléken keresztül közölték Mózessel, hogy mi fog történ-ni.

*62,*63,*64,*65 Mózes II. könyve 16

napra valót, hogy megkísértsem:akar-é az én törvényem szerint jár-ni, vagy nem?

*62

4. És monda az Úr Mózesnek: Íméén esõképen bocsátok néktek ke-nyeret az égbõl; menjen ki azért anép és szedjen naponként arra a

Így hát Mózes és Áron tudta, hogy mi fog történni. Nem azértvoltak próféták, mert elõre tudták a jövõt, hanem azért, mert amisszionáriusokkal a készüléken keresztül tartották a kapcso-latot, így azok jó elõre közölték velük mindazt, amit tenni fog-nak.

zúgolódástokat az Úr ellen...*63

7. Reggel pedig meglátjátok az Úrdicsõségét; mert meghallotta a ti

A misszionáriusok ren-deztek egy bemutatót. Ez-zel akarták a lázongó népetmegnyugtatni. Másrészt,hogy ne fulladjon a vándor-lás kudarcba, mert lázadásés pánik tör ki az izraelitákközött, a hangadókat meg-félemlítették.

Mózes jelentésébõl, me-lyet a személyi készülékéntett, tudták, hogy a helyzetkezd tarthatatlanná válni.Ezért utasították õt, hogyközölje az emberekkel: azÚr meg fog jelenni az égbol-ton. Ugyanakkor az egyikmisszionárius jármû le-

dulának, és ímé az Úr dicsõ-sége megjelenék a felhõben.

*64

6. És monda Mózes és Áron Izráelminden fiainak: Estve megtudjátok,hogy az Úr hozott ki titeket Égyip-tom földérõl;

*65

9. Áronnak pedig monda Mózes:Mondd meg az Izráel fiai egész gyü-lekezetének: Járuljatok az Úr elé;mert meghallotta a ti zúgolódásto-kat.10. És lõn, mikor beszéle Áronaz Izráel fiai egész gyüleke-zetének, a puszta felé for-

A nép minderrõl persze semmit sem tudott...

4. ábra”...és ímé az Úr dicsõségemegjelenék a felhõben...”

55

génysége parancsot kapott, hogy “bemutató repülést” végezverepüljön el az izraeliták tábora fölött. A jármû el is indult...

Áron összegyûjtötte az elégedetlenkedõ embereket, hogy szólnikíván hozzájuk. Elkezdte a beszédét. Közölte velük, hogy az Úrmeghallotta elégedetlenkedésüket, és meg fogják látni az Úr di-csõségét.

(Hogy mi az a dicsõség? A Biblia összes könyve azt a fényt,mely nem a Napból, a Holdból vagy a csillagokból ered, és nemis tûz vagy fáklya fénye, hanem érthetetlen eredetû, dicsõség-nek nevezi.)

Ahogy beszélt az egybegyûltekhez, egyszer csak a távoli égbol-ton dübörgés zaja hangzott fel. Egy repülõ szerkezet közeledett...

Az emberek persze önkéntelenül megfordultak a hang irányá-ba. És ekkor meglátták az égbolton magasan a felhõk fölött repülõjármû reaktív hajtómûvének fényét...

A látvány természetesen megbabonázta az embereket. Egy csa-pásra megfeledkeztek az elégedetlenkedésrõl. De mindez nemoldotta meg a helyzetet, csak ideiglenesen csillapította le az in-dulatokat.

Valamilyen úton-módon a tömegekhez élelmiszert kellett eljut-tatni, mert a készletük már nem volt elegendõ ahhoz, hogyvisszaforduljanak vagy eljussanak a legközelebbi lakott helyre.Az éhhalál fenyegette az embereket...

A segítséget csak légi úton lehetett eljuttatni. De “közönséges”élelmiszerrõl szó sem lehetett. Hiszen a félmilliónál is több em-bernek naponta sok száz tonnánál is több élelemre lett volnaszüksége. Itt segített a szuperfejlett nem földi eredetû technika.Lássuk hogyan:


19. Azt is mondá nékik Mózes: Sen-ki ne hagyjon abból reggelre.20. De nem hallgatának Mózesre,mert némelyek hagyának abbólreggelre; és megférgesedék s meg-büszhödék...21. Szedék pedig azt regge-lenként, kiki a mennyit megehetikvala, mert ha a nap felmele-gedett, elolvad vala.

*66

13. ...reggel pedig harmatszál-lás lõn a tábor körûl.14. Mikor pedig a harmatszál-lás megszûnék, ímé a pusz-tának színén apró gömbölye-gek valának, aprók mint adara a földön.15. A mint megláták az Izráel fiai,mondának egymásnak: Mán ez!mert nem tudják vala mi az. Mózespedig monda nékik: Ez az a kenyér,melyet az Úr adott néktek eledelül.16. Az Úr parancsolata pedig ez:Szedjen abból kiki a mennyitmegehetik...

9. Mikor pedig a harmat le-száll vala a táborra éjjel, amanna is mindjárt leszáll va-la arra.

*67


56

Tehát a “manna” megjelenését valamiféle “harmatszállás” —ködszitálás, folyadékpermet lecsapódása elõzte meg. Mindezéjjel történt. Reggelre pedig, ahová a folyadékpermet lecsapó-dott, ott apró gömbölyegek, egyfajta daraszerû anyag jelent meg.Ez a valami nem bírta a hõt, nagyon bomlékony volt. A Napmelegének a hatására elolvadt. Tárolni sem lehetett sokáig,hiszen gyorsan megromlott...

Ez a valami eléggé kemény lehetett, mert porrá kellett aprítani.Ahhoz, hogy fogyasztható legyen, meg kellett fõzni. Ebbõl követ-kezik, hogy szerves, fehérjékbõl álló anyag volt, melyet hõkeze-léssel denaturáltak, s így lett az emberek számára emészthetõ.Íze meg olyan volt, mint az olajos kalácsé...

*71 Zsoltárok könyve 78*72 János evangyélioma 6

7. A manna pedig olyan vala mint akóriándrum magva, a színe pedigmint a bdelliomnak színe.8. Kiomol vala pedig a nép, ésszedik vala a mannát, ésõrlik vala kézimalmokban,

vagy megtörik vala mo-zsárban, és megfõzik valafazékban, és csinálnak valaabból pogácsákat: az íze pedigolyan vala, mint az olajos kalá-csé.

*68

De nem volt valami nagyon ízletes:

5. ...mert nincsen kenyér, víz sin-csen, és e hitvány eledelt útálja a

mi lelkünk.*69

Ez a fajta anyag a Földön ismeretlen, mert sem azelõtt, semazután az emberiség ilyennel nem találkozott.

3. ...enned adá a mannát, a me-lyet nem ismertél, sem a te atyáid

nem ismertek...*70

Tehát a misszionáriusok ekképpen oldották meg a légi élel-miszer-utánpótlást. Nem élelmiszert dobtak le az éhezõknek agépeikrõl, hanem egy számunkra ismeretlen élõ organizmus-sal beoltott oldatot permeteztek a tábor körüli területekre éj-szaka. Ezen “gömbölyegek” kialakulásához idõ kellett, melyreggelig rendelkezésre állt. Azt, hogy fehérje alapú anyagból



*70 Mózes V. könyve 8

Nem földi eredetû, hanem e kozmikus civilizáció tagjainakszolgál eledelül:

24. És hullatott reájok mannát ele-delül, és mennyei gabonát adottnékik.25. Angyalok kenyerét ette azember, bõséggel vetett nékik ele-séget.

*71

31. A mi atyáink a mannát ették apusztában; a mint meg van írva:Mennyei kenyeret adott valaenniök.

*72

57

állt a manna, bizonyítja, hogy fõzéssel hõkezelni kellett, ígyvált emészthetõvé. Ugyanakkor ez a “növény” azért nincs ter-mészetes körülmények között jelen bolygónkon, mert nagyongyorsan bomlik, és nem bírja a Nap melegét.

A Földön persze ismerünk olyan növényt, mely egy esõs éj-szaka alatt ellepi a talajt — a gomba. A manna persze nem voltgomba. Csak valami hasonló, de a Földön nem létezõ “növény”.Ez csak a misszionáriusok hazájában, a “mennyekben” léte-zik. Melyet õk fogyasztanak.

Az oldatot a misszionáriusok rendszeresen, minden éjjel per-metezték (*67/9), így az embereknek volt mit enniük. Ez a légiélelmiszer-utánpótlás mindaddig tartott, míg az izraeliták elju-tottak olyan területre, ahol már ehettek az ott termõ növényekgyümölcsébõl:

12. És másnaptól kezdve, hogy et-tek vala a föld termésébõl, megszû-nék a manna, és nem volt többé

mannájok az Izráel fiainak; hanemKanaán földének gyümölcsébõlevének abban az esztendõben.

*73

RÖVID TARTALOM.Idõvel, ahogy az izraeliták vándoroltak a pusztában, egyre

fogyott az élelmiszerkészletük. Az élelmiszerhiány mindinkábbsúlyos probléma lett. Ekkor Mózes újra használta a készüléket.Segítséget kért...

Mivel a tömeg létszáma miatt az élelmiszer-segélyezést nemlehetett a szokványos módon megoldani, ezért a misszionáriu-sok úgy döntöttek, hogy egy, a Földön ismeretlen ”növényt”használnak fel erre a célra. Azt az organizmust, mely az õ táp-lálékuk — mennyei kenyér, angyalok kenyere, melyet hazá-jukban fogyasztanak. A szokatlan megoldás miatt közöltékMózessel, hogy milyen módon kell azt feldolgozni ahhoz, hogyfogyaszthatóvá váljék. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmét,hogy ez a ”növény” nagyon romlékony, ezért csak annyit szed-jenek belõle, amennyit aznap elfogyasztanak.

A manna reggeli megjelenését minden esetben este folya-dékpermet lecsapódása elõzte meg, mely oldat tartalmazta aztaz organizmust, mely reggelre ”felépítette” a fehérje alapú dara-szerû anyagot.

Ez a légi élelmiszer-segélyezés mindaddig tartott, míg a ván-dorlók olyan termõ területekre értek, ahol már ehettek a földgyümölcsébõl.


58

A KÕSZIKLA

Így hát a misszionáriusok megoldották az élelmiszer-segé-lyezés problémáját, míg az izraeliták a pusztában vándoroltak.Ugyanakkor a friss, tiszta ivóvíz továbbra is komoly gond ma-radt. Mivel erõsen fogyott az ivóvízkészlet, a tömegben újracsak akadtak hangadók, akik lázították a népet.

Az utasításnak megfelelõen Mózes összegyûjtötte Izráelvéneit, vagyis azokat, akiknek az emberek elõtt nagy tekinté-lyük volt, s elindult az egyik közeli hegy felé. Eközben amisszionáriusok a hegy tetejére légi úton víztartályokat szállí-tottak, olyan helyre, ahol azok megközelíthetetlenek voltak.Hiszen a hegy tetején ott volt az “Úr” — egy jármû. Ezeket atartályokat ellasztikus csövekkel összekapcsolták, s a csõve-

4. Mózes pedig az Úrhoz kiáltamondván: Mit cselekedjem ezzel a

néppel? Kevés hijja, hogy meg nemköveznek engemet.

*75

A problémát csak egyféleképpen lehetett megoldani: vizet kel-lett adni az embereknek, és egy újabb demonstrációt — “cso-dát” — kellett produkálni, hogy helyreállítsák Mózes megtépá-zott tekintélyét. Ezért a misszionáriusok, immár sokadszor, új-ra bevetették mûszaki eszközeiket, és a személyi készülékenkeresztül közölték, mit kell tennie:

*74,*75,*76 Mózes II. könyve 17

1. És elindula Izráel fiainak egész gyü-lekezete a Szin pusztájából, az Úrrendeléséhez képest az õ útjokrendje szerint és tábort ütének Re-fidimben. De a népnek nem vala in-ni való vize.2. Verseng (vitatkozik, veszekszik)vala azért a nép Mózessel és mon-dák: Adjatok nékünk vizet, hogy

igyunk. És monda nékik Mózes:Miért versengtek én velem? Miértkísértitek az Urat?3. És szomjúhozik vala ott a nép avízre és zúgolódék a nép Mózes el-len és monda: Miért hoztál ki min-ket Égyiptomból? hogy szomjúság-gal ölj meg minket, gyermekeinket,és barmainkat?

*74

Immár lincshangulat uralkodott. A helyzet tarthatatlanságáravaló tekintettel Mózes újra használta a személyi hívót, tanácsotkérve, hogy mit tegyen a kialakult helyzetben?

5. És az Úr monda Mózesnek: Eredjel a nép elõtt (tehát, hogy minden-ki jól lássa) és végy magad melléIzráel vénei közûl; pálczádat is,mellyel a folyót megsujtottad, veddkezedbe és indulj el.

6. Ímé én oda állok te elõdbe asziklára a Hóreben, és te sujts asziklára, és víz jõ ki abból, hogyigyék a nép. És úgy cselekedékMózes Izráel vénei szeme láttá-ra.

*76

59

zetéket levezették a hegy lábához. A végét hõre lágyuló anyag-gal forrasztották be. Így a víz a csõbõl — s így a tartályokbólsem folyt. Természetesen a csövet álcázták mûnövényekkelés terepszínnel, így azt látni nem lehetett. A tömlõ vége mint-egy a sziklából bukkant elõ.

Eközben Mózes a vénekkel közeledett. Annak a hegynek alábához kellett menniük, ahol az “Úr” volt.

Mikor mindannyian odaértek, elõvette a misszionáriusoktólkapott személyi fegyverét, mely egykoron Egyiptomban érint-hetetlenné tette, és a megfelelõ gombot megnyomva azt a kivá-lasztott “sziklára” irányította és “elsütötte”.

10. És összegyûjték Mózes és Árona gyülekezetet a kõszikla elé, ésmonda nékik: Halljátok meg most,ti lázadók! Avagy e kõsziklábólfakasszunk-é néktek vizet?

11. És felemelé Mózes az õ kezét,és megüté a kõsziklát az õvesszejével két ízben: és sok vízömle ki, és ivék a gyülekezet ésaz õ barmai.

*77

A fegyver hatásának következtében ez a beforrasztott csõvégszétroncsolódott, és abból... folyni kezdett a víz...

Persze, lehet, hogy a misszionáriusok egy “távvezérelt” rob-banótöltetet helyeztek el a beforrasztott csõvégnél. Ezt a szer-kezetet Mózes a “pálczájával” — mint távirányítóval hozta mû-ködésbe. És lehet, hogy a személyi hívókészüléke szintén eb-be a “pálcába” volt beépítve.

Mindebbõl a vének csak annyit tudtak és láttak, hogy Mózesaz Úrtól kapott pálcával “megsújtotta” a sziklát és abból víz kez-dett el folyni. Fogalmuk sem volt arról, hogy a hegyen amisszionáriusok tevékenykedtek, és ott víztartályokat helyez-tek el. Arról sem tudtak, hogy Mózes aprólékos utasításokatkapott arra, hogy melyik hegyet válassza ki, és mit tegyen. Per-sze, hogy azt mondták: csoda történt.

Így a misszionáriusok egy csapásra két dolgot is elértek: aszomjazóknak vizet juttattak anélkül, hogy felfedték volna ma-gukat. Másrészt Mózes tekintélyét ezzel a “csodával” erõsenmegnövelték a vének elõtt. Azok, visszatérve a táborba, elme-sélték az embereknek a csodát, így ezentúl a lázongók immárfélve tisztelték õt...

Hogy ennek a “csodának” köszönhetõen mekkora tekintélyelett Mózesnek az emberek között?


14. S a mikor látja vala Mózes ipa(Mózes feleségének az apja)mind azt, a mit õ a néppel csele-kedék, monda (Mózesnek): Mi

dolog az, a mit te a néppel cse-lekszel; miért ûlsz te egymagad,mind az egész nép pedig elõttedáll reggeltõl estig?

60

15. És monda Mózes az õ ipának:Mert a nép Isten akaratát tuda-kolni jön hozzám;16. Ha ügyök-bajok van, én hozzám

Mózesnek a misszionáriusoknak köszönhetõen újra megnõtta tekintélye. Az emberek egész nap hosszú sorokban állva já-rultak elé, hogy döntsön vitás ügyeikben. Szava törvény lett.

Immár minden készen állt egy kozmikus civilizáció küldöt-teivel való hivatalos kapcsolatfelvételhez...

RÖVID TARTALOM.Az Egyiptomból való kijövetel óta a vándorlóknak többször

kellett szembenézniük az élelmiszer, vagy ami még súlyosabb,az ivóvíz hiányával. Minden esetben, amikor ilyen problémamerült fel, a tömegben akadtak elégedetlenkedõk, akik lázítot-ták az embereket. Így Mózes tekintélye csorbát szenvednilátszott. A misszionáriusok ”csodáinak” köszönhetõen azon-ban tekintélye helyreállt. De minden esetben az ”Úr” csele-kedte a ”csodákat” és nem Mózes. Gondoljunk csak a Vörös-tengernél történtekre, vagy a mannára. Ezúttal az ivóvíz hiányaannyira elmérgesítette a helyzetet, hogy lincshangulaturalkodott. Legfõbb ideje volt annak, hogy immár Mózes sajátkezûleg tegyen ”csodát”, persze a misszionáriusok közremû-ködésével...

Ebben az esetben a személyi készülékén keresztül közöltékvele azt, hogy vigye a véneket az egyik hegy lábához, ahhoz ahegyhez, amelyiken az ”Urat” fogja látni. A hegyen ekkor márvíztartályok voltak elhelyezve, tele tiszta, friss ivóvízzel. E tartá-lyok kivezetõ csöve a hegy lábához volt levezetve, és csakarra várt, hogy Mózes a misszionáriusoktól kapott fegyverrelmegsújtsa azt.

Mikor Mózes a vénekkel a hegy lábához ért, elõvette a fegy-verét, és elsütötte, szétroncsolva ezzel a lezárt csõvéget. En-nek következtében a tartályokból folyni kezdett a víz.

A ”csodatételnek” köszönhetõen óriási lett Mózes tekintélye— szava törvény lett.

jõnek és törvényt teszek az emberközött és felebarátja között és tud-tára adom az Isten végzéseit és tör-vényeit.

*78


61


MÁSODIK FEJEZET. A SZÖVETSÉG

A SINAI HEGY

Az izraeliták korábban még soha nem éltek “önálló” állam-ban. Nem döntöttek önállóan, nem voltak törvényeik. Míg Egyip-tomban éltek rabszolgasorban, addig az egyiptomi törvényekvonatkoztak rájuk. Most, hogy felszabadultak a rabszolgasor-ból, nem voltak egyebek, mint embercsorda, melyet Mózes ésÁron vezetett. Õk mondták meg azt, mi a helyes, és mi nem. Ahelyzet tehát eléggé képlékeny volt. Fennállt annak a reálisveszélye, hogy amennyiben nem lesznek önálló törvényei azimmár rabszolgasorból felszabadult tömegeknek, akkor idõ-vel anarchia uralkodik el közöttük. Ezért fundamentálisnormákra volt szükség, melyek egyértelmûen meghatározzákazt, mi a helyes és mi nem az. A törvényeknek mindenkireegyformán kellett vonatkozniuk, s ezért kivétel nélkül minden-kinek alá kellett vetnie magát ezeknek. Persze mindig akad-nak olyanok, akik nem fogadják el az új szabályokat. Így hacsak Mózes fogalmazta volna meg azokat, akkor mindenképpenakadtak volna, akik vitába szállnak vele, s nem tekintik õketmagukra nézve is kötelezõnek. Ezért nyomatékot kellettazoknak adni. Itt léptek újra színre a misszionáriusok. Eljött ahivatalos kapcsolatfelvétel ideje...

játok az én szövetségemet, úgyti lesztek nékem valamennyi népközt az enyéim; mert enyim azegész föld (tehát az, akivel Mó-zes immár személyesen be-szélt, egy igen magas rangúmisszionárius volt).6. És lesztek ti nékem papokbirodalma és szent nép. Ezekazok az ígék (üzenet, feltételek),melyeket el kell mondanod Iz-ráel fiainak.

*80

3. Mózes pedig felméne az Is-tenhez, és szóla hozzá az Úr ahegyrõl, mondván: Ezt mondda Jákób házanépének és ezt addtudtára az Izráel fiainak.4. Ti láttátok, a mit Égyiptom-mal cselekedtem, hogy hordoz-talak titeket sas szárnyakon (itta szabadulás éjszakáján beve-tett jármûvekre gondol) és ma-gamhoz bocsátottalak titeket.5. Mostan azért ha figyelmesenhallgattok szavamra és megtart-

1. A harmadik hónapban azu-tán hogy kijöttek vala Izráelfiai Égyiptom földérõl, azon anapon érkezének a Sinai pusz-tába.

2. Refidimbõl elindulván, érkezé-nek a Sinai pusztába és táborbaszállának a pusztában; a hegygyelátellenben szálla pedig ott tábor-ba az Izráel.

*79

Amikor a vándorlók a Sinai hegyhez érkeztek, a hegyenvárakozott egy kisebb méretû jármû. Mózes immár egy magasrangú személlyel találkozott:

62

A misszionáriusok megszabták azokat a feltételeket, melyekteljesítése esetén hajlandóak együttmûködni — szövetkezni,szövetséget kötni — az izraelitákkal. Mózesnek meg kellett vin-ni az üzenetet a táborozóknak, s azok válaszával kellett vissza-térnie. További lépéseiket ettõl a választól tették függõvé:

8. És az egész nép egy akarattalfelele és monda: Valamit rendeltaz Úr, mind megtesszük. És meg-vivé Mózes az Úrnak a nép be-szédét.

*81

7. Elméne azért Mózes és egybe-hívá a nép véneit és eleikbe adámindazokat a beszédeket, me-lyeket parancsolt vala néki az Úr.

Konkrét instrukciók következtek arra vonatkozóan, hogyankészüljenek a kapcsolatfelvételre, mit és hogyan tegyenek:

10. Az Úr pedig monda Mózesnek:Eredj el a néphez és szenteld megõket ma, meg holnap és hogy mos-sák ki az õ ruháikat;11. És legyenek készek har-madnapra; mert harmadnaponleszáll az Úr az egész nép sze-me láttára a Sinai hegyre.12. És vess határt a népnek kö-rös körûl, mondván: Vigyázza-tok magatokra, hogy a hegyre felne menjetek s még a szélét seérintsétek: mindaz a mi a hegyetérinti, halállal haljon meg.

13. Ne érintse azt kéz, hanemkõvel köveztessék meg, vagynyillal nyilaztassék le; akár ba-rom, akár ember, ne éljen. Mi-kor a kürt hoszszan hangzik,akkor felmehetnek a hegyre.14. Leszálla azért Mózes ahegyrõl a néphez, és megszen-telé a népet, és megmosák azõ ruháikat.15. És monda a népnek: Legye-tek készen harmadnapra; as-szonyhoz ne közelítsetek.

*83

hallja a nép mikor beszélek ve-led és higyjenek néked mindö-rökké...

*82

9. És monda az Úr Mózesnek:Ímé én hozzád megyek a felhõhomályában (jármûvel), hogy

Ha a hagyományos felfogással tekintünk e sorokra, nem ért-jük, miért kellett közvetítenie Mózesnek az Isten és az izraeli-ták között. Vinni és hozni az üzenetet. Hiszen az Isten minden-ható, és mindent tud. Nemde?

Ez is bizonyítja azt, hogy a jelenlegi elképzelések és magya-rázatok semmiképp nem állják meg a helyüket.

Nos, Mózes visszatért a ”parancsnoki hajóra” a nép válaszá-val, amit a misszionáriusok megelégedetten nyugtáztak. A po-zitív válasz komoly távlatokat nyitott az együttmûködés számára.

Elsõ lépésként következett tehát az, hogy azok technológiá-juk bevetésével nyomatékot adjanak Mózes szavainak:

*81,*82,*83 Mózes II. könyve 19

63

A misszionáriusok úgy döntöttek, hogy három nap múlva aSinai hegyre a tömegek szeme láttára le fog szállni egy hatal-mas méretû jármû. Megtiltották azt, hogy egyáltalán bárki is kö-zelítsen a landoló jármûhöz. Egyrészt mert életüket kockáztat-ják a hajtómûhöz való közeledéssel, másrészt meg azért, mertaz ûrhajót védõ fegyveresek, ha a tömeg megrohamozná azt,védekezésül bevetik fegyvereiket.

És eljött a harmadik nap...16. És lõn harmadnapon, virra-datkor, mennydörgések, villám-lások és sûrû felhõ lõn a hegyenés igen erõs kürtzengés; és meg-rémûle mind az egész táborbelinép.17. És kivezeté Mózes a népet atáborból az Isten elejibe és me-gállának a hegy alatt.18. Az egész Sinai hegy pedigfüstölög vala, mivelhogy leszál-lott arra az Úr tûzben és fel-megy vala annak füstje, mint akemenczének füstje (magas hõ-fok, erõteljes függõleges, felfeléirányuló levegõmozgás!); és azegész hegy nagyon reng vala.19. És a kürt szava mindinkábberõsödik vala (fokozatosan csök-

ken a hajtómûvek mûködési in-tenzitása, és ennek következté-ben egy alacsonyabb frekvenciá-jú hang erõsödik, mivel a kiá-ramló gázok sebessége csök-ken); Mózes beszél vala és azIsten felel vala néki hangosan.20. Leszálla tehát az Úr a Sinaihegyre, a hegy tetejére, és felhí-vá az Úr Mózest a hegy tetejére,Mózes pedig felméne.21. És monda az Úr Mózesnek:Menj alá, intsd meg a népet,hogy ne törjön elõre az Uratlátni, mert közûlök sokan el-hullanak (nehogy spontán meg-induljon a nép, és megrohanjaaz ûrhajót)

*84

A Sinai hegyre egy nagyméretû ûrhajó ereszkedett le. Miutána jármû landolt, a hajtómûvek teljesítményét csökkentették.Az azokból elõcsapó gázok sebessége fokozatosan csökkent.Ennek következtében hangja az ultrahang tartományából a hall-ható tartományba került, vagyis a kezdeti nagyon magas han-gon sivító hajtómû egyre ”mélyebb hangú” lett — erõsödött akürtzengés. Amikor a hajtómû teljesítménye a minimumon volt,akkor volt a leghangosabb a “kürtzengés”. És ekkor az ûrhajótbiztonságosan meg lehetett közelíteni.

A hajtómûveket teljesen nem állították le. Hiszen nem tud-ták, hogy a több százezres tömeg hogyan reagál a látványra.Mert az is elõfordulhatott volna, hogy ha a helyzet ellenõrizhe-tetlenné válik, gyorsan startolni kell...


64

Az a megfigyelés, hogy az egész hegy rázkódott — vibrált —,arra enged következtetni, hogy igen nagy teljesítményûek vol-tak a hajtómûvek. Még landolás után, csökkentett üzemmód-ban is képesek voltak ilyen nagy mechanikai hatásra.

Az Úr pedig, aki a népre törne abban az esetben, ha az intésellenére megrohanná az ûrhajót, a fegyveres õrség volt, melyõrizte az ûrhajó biztonságát.

Az emberek az ûrhajó láttán rettenetesen megijedtek:

*87 Zsoltárok könyve 50*91 Zsoltárok könyve 68

21. És oly rettenetes volt a láto-mány, hogy Mózes is mondá:

Megijedtem és remegek.*86

Hogy mit láttak?2. A Sionról, a melynek szépsé-ge tökéletes (itt az ûrhajóról vanszó, mely leszállt a Sion he-gyére), fényeskedik Isten.3. Eljön a mi Istenünk és nemhallgat (dübörgés); emésztõ tûzvan elõtte (a hajtómûvek izzógázsugara), s körülte erõs forgó-szél (a magas hõfok által kivál-tott légmozgás).

*87

18. Mert nem járultatok megta-pintható hegyhez, és lángolótûzhöz, és sûrü homályhoz(gõzfelhõ), és sötétséghez, ésszélvészhez,

19. És trombita harsogásához,és a mondásoknak szavához(a hajtómûvek dübörgése), me-lyet a kik hallottak, kérték, hogyne intéztessék hozzájok szó;

*88

26. Kinek szava akkor megrendí-tette a földet (a hajtómûvek általkiváltott detonáció, vibráció)...

*89

21. Távol álla azért a nép, Mó-zes pedig közelebb méne a fel-hõhöz, melyben az Isten (ajármû) vala.

*90

Mindezekbõl eléggé egyértelmûen kiderül, hogy a jármû haj-tómûveinek a dübörgése — az Úr szava.

18. Az egész nép pedig látja valaa mennydörgéseket, a villámlá-sokat, a kürt zengését és a hegyfüstölgését. És látja vala a nép,és megrémüle, és hátrább álla.

19. És mondának Mózesnek: Tebeszélj velünk, és mi hallgatunk;de az Isten ne beszéljen velünk,hogy meg ne haljunk.

*85

Még Mózes is a grandiózus látvány hatása alá került:

A vibráció, amit a hajtómûvek okoztak, még a hegyet ismegrengette...

8. Oh Isten, mikor kivonultála te néped elõtt, mikor a pusz-tába beléptél: Szela.

9. A föld reng vala, az egek iscsepegnek vala Isten elõtt, ez aSinai hegy is az Isten elõtt, azIzráel Istene elõtt.

*91

*86,*88,*89 A zsidókhoz írt levél 12


65

A késõbbiekben látni fogjuk, hogy ezek az értelmezések va-lóban helyesek, és jól beilleszthetõk az összképbe. De lássuktovább a történéseket:

20. Mózes pedig monda a nép-nek: Ne féljetek; mert azért jött azIsten, hogy titeket megkísértsen,

és hogy az õ félelme legyen elõt-tetek, hogy ne vétkezzetek.

*92

Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy az emberek nem tudtákazt, mit látnak:

38. Ez az, a ki ott volt a gyüleke-zetben a pusztában a Sinai he-gyen vele beszélõ angyallal és a

mi atyáinkkal: ki élõ igéket võn,hogy nékünk adja.

*93

Most újra fel kell tenni a kérdést: Ki vagy mi szállt le a hegyre— Isten, vagy angyal? Kezd derengeni, hogy valami nincs rend-jén azzal a képpel, ahogyan mi az angyalokat elképzeljük. Le-het, hogy jármûvek? Késõbb részletesen fogjuk taglalni ezt atémát a 10. fejezetben.

Most már mindenki komolyan vette Mózest és a törvényeket.Ezután következett a hivatalos kapcsolatfelvétel egy nem

földi társadalom küldöttei és az izraeliták vezetõi közt:1. És monda Mózesnek: Jõjj felaz Úrhoz te és Áron, Nádáb ésAbihu, és az Izráel vénei közülhetvenen, és hajtsátok meg ma-gatokat elõtte távolról.

2. És csak Mózes közeledjékaz Úrhoz, amazok pedig neközeledjenek, és a nép se jõj-jön fel vele.

*94

9. Azután felméne Mózes ésÁron, Nádáb és Abihu, és az Iz-ráel vénei közül hetvenen;10. És láták az Izráel Istenét,és annak lábai alatt valami za-fír fényû tárgy vala, és olyantiszta, mint maga az ég.

11. És Izráel fiainak e válasz-tottjaira nem bocsátá kezét(nem használta ellenük fegy-vereit): jóllehet látták az Is-tent, mindazáltal ettek és it-tak is.

*95

Nos, kedves olvasó, annyira várjuk, hogy az ufók felvegyékvelünk a kapcsolatot.

Hivatalosan, hangsúlyozom, hivatalosan, õk ezt már megtet-ték! Mintegy négyezer évvel ezelõtt...

Hiszen hogyan is képzelnénk egy ilyen kapcsolatfelvételt nap-jainkban? Megjelennek, esetleg egy közvetítõn keresztül fel-veszik a kapcsolatot a világ nagy országainak kormányaival, ésegy bemutatkozó — “munkaebéddel” egybekötött — látogatás-



Tehát a zsidó nép vezetõi hivatalos meghívást kaptak egykozmikus civilizáció képviselõitõl, egyfajta kölcsönös bemutat-kozási látogatásra, ahol étellel és itallal is megvendégelték õket:


66

ra meghívják azok vezetõit az egyik parancsnoki ûrhajó fedél-zetére. Pont ez történt akkor is...

De vajon mit értenek a szemtanúk azon, hogy az ”Isten” lábaalatt valamilyen ”zafír fényû tárgy” volt?

Mit láthattak vajon?Az ugye eléggé valószínûsíthetõ, hogy ha már egy nem földi

társadalom küldöttei ilyen sok energiát fektettek abba, hogy aFöldön egy grandiózus méretû népvándorlást indítsanak el,akkor a vándorlók képviselõivel — az izraeliták véneivel — ahivatalos protokoll során e kozmikus társadalom ”kormányzója”beszélt.

De az kevéssé képzelhetõ, hogy személyesen tartózkodott aSinai hegyen landolt jármû fedélzetén.

Helyette a vének egy holografikus kivetített képet láttak. A”lábai alatt” az a ”zafír fényû tárgy” maga volt a — kivetítõ beren-dezés, mely a térhatású képet létrehozta...

Napjainkban senki sem csodálkozik az úgynevezett telekon-ferenciákon, amikor több ember tud egyszerre tárgyalni, kom-munikálni egymással úgy, hogy partnereiket élõben látják.Holott azok sok-sok ezer kilométer távolságban vannak tõlük.

Hangjukat hallják, arcukat is látják. Hiszen egymás videóképétlátják a monitoron. Ugyanaz a társadalom, mely sok-sok ezerévvel korábban kozmikus utazásokat tett, erre ne lett volnaképes?

Hasonlóról tesz említést Mózes egy másik szövegrészben is:

Itt álljunk meg egy pillanatra. Késõbb látni fogjuk, hogy azûrhajó kolosszusát, magát a jármûvet, mivel hatalmas volt, sok-szor említik szintén hegyként. De itt nem kell összetévesztenia hegyet, amin a jármû landolt, és más esetben a hegyet —magát az ûrhajót.

8. Szemtõl szembe szólok õvele, és nyilvánvaló látásban;nem homályos beszédek által,

hanem az Úrnak hasonla-tosságát látja...

*96

Miután a hivatalos “protokoll” véget ért és a vének távoztak, amisszionáriusok felajánlották Mózesnek, hogy tartson velük akövetkezõ útjukon:

13. Felkele azért Mózes és azõ szolgája Józsué, és felmé-ne Mózes az Isten hegyére (afedélzetre).

*97

12. És szóla az Úr Mózesnek:Jõjj fel én hozzám a hegyre ésmaradj ott. És átadom néked akõtáblákat, és a törvényt és a pa-rancsolatot, a melyeket írtam,hogy azokra megtaníttassanak.

*96 Mózes IV. könyve 12 *97 Mózes II. könyve 24

67

Mivel Mózes tudta, hogy hosszabb ideig távol lesz, ezért meg-hagyta, hogy Áron és Húr papokhoz forduljanak kérdéseikkelaz emberek.

1.

2.

3.

18. És beméne Mózesa felhõ közepébe, ésfelméne a hegyre...

15. ...és felhõ borí-tá el a hegyet.

16. És az Úr dicsõségeszálla alá a Sinai hegy-re...

Beszállás

Start

Visszatérés

Az eredeti szövegben Valójában mi történt

14. A véneknek pedig monda:Várjatok itt reánk, míg visszaté-rünk hozzátok: Ímé Áron és Húr

veletek vannak; a kinek valamiügye van, õ hozzájok menjen.

*98

Amikor eljött az indulás ideje, Mózes felszállt a fedélzetre.Errõl a szövegek így szólnak:

15. Akkor felméne Mózes a hegy-re; és felhõ borítá el a hegyet.16. És az Úr dicsõsége szállaalá a Sinai hegyre, és felhõ borí-tá azt hat napon át; a hetediknapon pedig szólítá Mózest a fel-hõ közepébõl.

17. Az Úr dicsõségének jelensé-ge pedig olyan vala az Izráel fia-inak szeme elõtt, mint emésztõtûz, a hegy tetején.18. És beméne Mózes a felhõ kö-zepébe, és felméne a hegyre, ésnegyven nap és negyven éjjel va-la Mózes a hegyen.

*99

Az eredeti szövegekben az események zavarosan vannakleírva. Hiszen nem érthetõ, hogy miért borította felhõ hat naponát a hegyet, és csak a hetedik napon szólította õt az ”Úr” a felhõközepébõl. Hat napig mit csinált ott?

Itt egyértelmû, hogy vagy az, aki lejegyezte Mózes szavait, szí-nesítette ki fantáziájával a számára érthetetlent, vagy esetleg eza szövegrész valamikor megsérült, és egy ”restaurátor” keze nyo-mát viseli magán. Egy azonban biztos. Ha a részeket megszûrvehelyes sorrendbe rakjuk, akkor a történet érthetõvé válik:

*98,*99,*100,*101,*102 Mózes II. könyve 24

15. Akkor felmé-ne Mózes a hegy-re; és felhõ borí-tá el a hegyet.

*100

18. És beméne Mó-zes a felhõ közepé-be, és felméne ahegyre, és negyvennap és negyvenéjjel vala Mózes ahegyen.

*102

16. És az Úr dicsõsé-ge szálla alá a Sinaihegyre, és felhõ borí-tá azt hat napon át; ahetedik napon pedigszólítá Mózest a felhõközepébõl.

*101

68

Mózes felszállt az ûrhajó fedélzetére, amit az elsõ számú”filmkocka” ábrázol. Ezután a jármû hajtómûveit starthoz indí-tották.

Startolt, felemelkedett és elrepült — második kocka. Negyvennap elteltével az égbolton újra feltûnt az ûrhajó, és a fedélzeténMózessel landolt a Sinai hegyen — harmadik kocka.

A landoló ûrhajó látványáról imigyen szól a szöveg:17. Az Úr dicsõségének (a hajtó-mûbõl kicsapó izzó reaktív gáz-sugár és annak a fénye) jelensé-

ge pedig olyan vala az Izráel fiai-nak szeme elõtt, mint emésztõtûz, a hegy tetején.

*103

Tehát a misszionáriusok felajánlották Mózesnek, hogy tartsonvelük egy “tanulmányúton”. Ezen az úton olyan információkatközöltek vele, melyek sorsdöntõ jelentõségûek számunkra. Deerrõl majd késõbb...

Mózes elfogadta a meghívást, és felszállt az ûrhajó fedélzetére,mely ezután startolt és elrepült...

Eközben:

Negyven napig nem volt sehol. Persze, hiszen ott volt amaûrhajó fedélzetén, mely talán egy ûrbázis, vagy egy másik la-kott világ felé tartott...

Amikor a jármû elrepült, a nép nagyon meg volt rémülve.Várták, hogy Mózes leereszkedik a hegyrõl, visszatér. De nemjött. Sem aznap, sem késõbb...

Napok, hetek múltak el. Az emberek azt hitték, hogy odave-szett. Hiszen ha mind a negyven napig ott állt volna a hegyen ajármûkolosszus, akkor reggeltõl estig imádták volna. De mivelnem volt ott, ezért elkezdtek unatkozni...

Követelték Árontól, hogy készítsen nekik egy olyan tárgyat,amit imádhatnak...



40. Ezt mondván Áronnak:Csinálj nékünk isteneket, kikelõttünk járjanak: mert ez aMózes, ki minket Égyiptomföldébõl kihozott, nem tudjukmi történt õ vele.

*105

1. Mikor látá a nép, hogy Mózeskésik a hegyrõl leszállani, egybe-gyûle a nép Áron ellen és mondánéki: Kelj fel, csinálj nékünk iste-neket, kik elõttünk járjanak; mertnem tudjuk mint lõn dolga amaférfiúnak Mózesnek, a ki minketÉgyiptom földébõl kihozott.

*104

2. És monda nékik Áron: Szedjétekle az aranyfüggõket, a melyek felesé-geietek, fiaitok és leányaitok füleinvannak, és hozzátok én hozzám.

3. Leszedé azért mind az egésznép az aranyfüggõket füleirõl,és elvivék Áronhoz.


69

4. És elvevé kezökbõl, és ala-kítá azt vésõvel; így csinálaabból öntött borjút. És szól-

tak: Ezek a te Isteneid Izráel,a kik kihoztak téged Égyiptomföldérõl.

*106

Ez az aranyborjú testesítette meg számukra a misszionáriu-sokat.

Hiszen azok nem voltak sehol...


70

A VISSZATÉRÉS

Ugye emlékszik, kedves olvasó, hogy korábban azokat a moz-zanatokat, mikor Mózes felszállt a fedélzetre, a jármû startoltés elrepült, filmkockákhoz hasonlítottuk, melyek magukon ve-selik egy késõbbi “restaurátor” kezenyomát? Térjünk hát visszaezekhez.

Hogy hol volt, és mi történt vele, azt a harmadik fejezetbenfogjuk részletesen tárgyalni. Most foglalkozzunk azokkal az ese-ményekkel, melyek negyven nap elteltével következtek.

A történetünk onnan folytatódik, amikor a jármû, fedélzeténMózessel, megjelent az égbolton, leereszkedett és landolt aSinai hegyen:

*107 Mózes II. könyve 24 *108 Mózes V. könyve 9

15. Megfordulék azért, és alájövéka hegyrõl, a hegy pedig tûzzel ég va-

la, és a szövetségnek két táblája azén kezemben vala.

*108

Mózes elhagyta a fedélzetet:

16. És az Úr dicsõsége szálla alá aSinai hegyre...17. Az Úr dicsõségének jelen-

sége pedig olyan vala az Izráel fiai-nak szeme elõtt, mint emésztõ tûz,a hegy tetején.

*107

Ahogy biztonságos távolságra távolodott el az ûrhajótól — ahegy “tûzbe borult”. Hiszen a hajtómûveket újra indították astarthoz. Mikor megfordult, azt látta, hogy a hajtómûbõl nagyerõvel tör elõ a “tûz”, s valamivel késõbb a jármû felemelke-dik és elrepül.

Az a tény, hogy a misszionáriusok a látogatásaik során elõ-szeretettel választották a magaslati pontokat, azzal magyaráz-ható, hogy a landolt ûrhajót így semmiképpen sem lehetett ész-revétlenül megközelíteni. Másrészt meg a tömeg nem rohan-hatta le váratlanul. Hiszen elõbb fel kellett volna kapaszkodniaa hegy tetejére a jármûhöz, ami elég idõt biztosított ahhoz, hogyezt észleljék és vagy fegyveresen megvédjék magukat a tö-megtõl, vagy még idõben startoljanak és elhagyják a landolóhe-lyet.

71

Így hát Mózes újra ott volt az izraeliták táborában. Amikorazonban meglátta, hogy mi folyik ott — rettenetesen feldühö-dött:

19. És mikor közeledett volna a tá-borhoz, látá a borjút és a tánczolást,és felgerjede Mózesnek haragja, éselveté kezébõl a táblákat és össze-töré azokat a hegy alatt.20. Azután fogá a borjút, a melyetcsináltak vala, tûzben megégeté,és apróra töré mígnem porrá lett,és a vízbe hintvén, itatá azt az Iz-ráel fiaival.21. És mondá Mózes Áronnak: Mittett néked e nép, hogy ilyen nagybûnbe keverted?22. Felele Áron: Ne gerjedjen feluram haragja: ismered e népet, hogygonosz.23. Mert azt mondák nékem:Csinálj nékünk isteneket, a kikelõttünk járjanak: mert ama fér-fiúnak Mózesnek, ki minketÉgyiptom földérõl kihozott, nemtudjuk mint lõn dolga.

24. Én pedig felelék: Kinek van ara-nya? Szedjétek le; és nékem ideadák, én pedig a tûzbe vetettem, ése borjú formáltaték.25. És látván Mózes, hogy a népmegvadula, mert Áron megvadítávala õket, ellenségeik csúfjára.26. Megálla Mózes a tábor kapujá-ban, és monda: A ki az Úré, ide hoz-zám! és gyülének õ hozzá mind aLévi fiai.27. És szóla nékik: Ezt mondja azÚr, Izráel Istene: Kössön minde-nitek kardot az oldalára, menje-tek által és vissza a táboron,egyik kaputól a másik kapuig, éskiki ölje meg az õ attyafiát, barát-ját és rokonságát.28. A Lévi fiai pedig a Mózes be-széde szerint cselekedének, és el-hulla azon a napon a népbõl úgy-mint háromezer férfiú.

*109


Nos, Mózes visszatértekor gyakorlatilag azt látta, hogy a hely-zet kikerült az irányítása alól. Hiszen az emberek az aranybólkészült borjút imádták, és már nem hallgattak rá. A kialakulthelyzetben nem volt egyéb választása, minthogy véres eszkö-zökhöz nyúljon, és erõszakkal teremtsen rendet. Így a többszázezer izraelitából mintegy háromezer a rendteremtésnekesett áldozatul.

72

A SZÖVETSÉG KÉT TÁBLÁJA

Mózes, mielõtt elhagyta az ûrhajó fedélzetét, két tárgyat ka-pott, melyeket kõtáblákként említ. Vajon mik voltak ezek?

Mielõtt azonban ennek fejtegetéséhez hozzákezdenénk, tisz-tázzunk egy fontos fogalmat. Mit is jelent a szövetség? Ez kétfél együttmûködése, szövetkezése valamilyen cél elérése ér-dekében. E cél érdekében hangolják össze tevékenységüket,ami lehet egy valamilyen kitûzött végeredmény elérése, vagyösszehangolt akció egy közös ellenféllel szemben.

Adott esetben a szövetkezés egy kitûzött cél elérése érdeké-ben köttetett. Hogy kik kötötték a szövetséget? Egyik részrõl amisszionáriusok, másik részrõl az izraeliták. Emlékezzünkvissza arra, amikor a misszionáriusok kérdésére — hajlandók-e velük az izraeliták együttmûködni (*80/5-6) — a törzs tagjaiigennel válaszoltak (*81/8).

A tárgyakat, melyeket Mózes visszatérésekor magával hozott,a bizonyság tábláiként is említik. Azért nevezték így is, mertezek szolgáltak bizonyságul arra, hogy a misszionáriusok szö-vetséget kötöttek az izraelitákkal.

9. Mikor felmegyek vala a hegyre (aSinai hegyen landolt ûrhajórólvan itt szó), hogy átvegyem a kõ-táblákat, a szövetségnek a tábláit, a

melyet az Úr kötött vala veletek, ésa hegyen maradtam vala negyvennap és negyven éjjel: kenyeret nemettem sem vizet nem ittam vala.

*110

Mivel a szövetség megköttetett, ezért Mózes egy ”kiképzé-sen” vett részt, és annak a befejeztével olyan készülékeketkapott, melyek az együttmûködõ felek közötti kapcsolattartásttették lehetõvé.

18. Mikor pedig elvégezte vele va-ló beszédét a Sinai hegyen, általadá Mózesnek a bizonyság két

tábláját, az Isten ujjával írtkõtáblákat.

*111

Bármilyen eredményes együttmûködés elõfeltétele az, hogya felek tudjanak egymással operatívan kommunikálni.

Azt, hogy mik voltak a szövetség táblái, illetve a szövetségládája — más néven a frigyláda —, abból fogjuk kideríteni, hogymilyen funkciójuk volt. Leírásukból tudjuk majd meg, hogy tu-lajdonképpen mik is voltak ezek.

*110 Mózes V. könyve 9 *111 Mózes II. könyve 31

73

De nézzük, mit is tudunk a mai napon a “kõtáblákról”.Elképzelésünk szerint ezek nem voltak egyebek, mint két

sima kõtábla, melyekre fel volt vésve a TÍZ PARANCSOLAT, atörvények. Azt hisszük, hogy Mózes a negyven nap alatt azzalvolt elfoglalva, hogy a “kõtáblákra” felvéste a parancsolatokat.

*112 Mózes II. könyve 34 *113 Mózes V. könyve 9

Nos, a hagyományos felfogás szerint, ezek a tárgyak nem vol-tak egyebek, mint kimetszett kõlapok, melyek felületére kala-pács és vésõ segítségével írásjelek voltak felvésve. Éspedigaz óhéber nyelv írásjelei, melyek az ”Úr” parancsait tolmácsol-ták.

Ugyanakkor, ellentmondva a hagyományos elképzeléseknek,a Bibliából kiderül, hogy ezek a táblák nem is Mózes kezének“írását” tartalmazták:

5., 6. ábraA "kõtáblák"

28. És ott vala az Úrral negyvennap és negyven éjjel: kenyeretnem evett, vizet sem ivott. És fel-

írá a táblákra a szövetség sza-vait, a tíz parancsolatot.

*112

10. Akkor átadá nékem az Úr a kétkõtáblát, a melyek az Isten

ujjával valának beírva...

*113

74

Sõt, mi több, nem emberi kéz által alkotott tárgyak voltak:

16. A táblák pedig Isten kezé-nek csinálmányai valának,

az írás is Isten írása vala,kimetszve a táblákra.

*114

7. Ha pedig a halálnak betûkkelkövekbe vésett szolgálatadicsõséges vala, úgyhogy Iz-

ráel fiai nem is nézhettek Mózesorczájára arczának elmúló dicsõ-sége miatt:

*115

Ez a rész két fogalmat köt össze: egyrészt a kõtáblákat és a“dicsõséget” — a fényt. Hiszen a szöveg itt arról szól, hogy “akövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala”. Egyértelmû, hogya köveken itt a “kõtáblákat” kell érteni.

Így egyrészt tudjuk, hogy a táblákon feliratok voltak, melye-ket egy szuperfejlett civilizáció képviselõi készítettek, sõt né-melyek közülük — világítottak.

Nem nehéz a mai technikai tudásunk mellett elképzelni egyolyan készüléket, melyeken feliratok, nyomógombok és kap-csolók, illetve ezek mellett elhelyezett apró jelzõfények van-nak, melyek a készülék állapotát jelzik. Például azt, hogy bevan-e kapcsolva vagy sem.

Mózes két ”táblát” hozott magával az ûrhajóról. Amit immárbizonyosan tudunk, hogy nem emberi kéz által alkotott tárgyakvoltak, sõt mi több, nem emberek által használt írásjelek szere-peltek azokon. Valamilyen mûszaki szerkezetek lehettek te-hát...

De miért nevezi ezeket kõtábláknak?Ne feledjük, hogy abban az idõben, négyezer évvel ezelõtt,

az emberek nem ismertek különbözõ mesterséges anyagokat.Így a mûanyagokat sem. Tegyük fel, hogy ezek a készülékekvalamilyen speciális, ütés- és törésálló anyagból készült do-bozba voltak beépítve. Akkor az emberek ismerték a fát, a kö-vet, a fémek közül egynéhányat, de ilyen anyagot még sohanem láttak. Fémnek nem volt fém. A doboz fából sem volt. Ta-pintásra és talán színre is kõhöz volt hasonló. Ugyanakkor, mi-vel ezek a dobozok mûszaki szerkezeteket tartalmaztak, ezért

*114 Mózes II. könyve 32 *115 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele-3

A táblákon valamiféle “írások” — jelek — voltak, melyeket “Isten”— a misszionáriusok készítettek, persze a saját nyelvükön.(Lásd a Nyelv c. részt). E feliratok között voltak olyanok, me-lyek fényt sugároztak — világítottak:

75

a súlyuk a méretükhöz képest is nagy lehetett, hasonló méretûkõtáblák súlyához volt hasonló. Mivel nem ismerték azt az anya-got, amibõl a készülékek doboza készült, ezért jobb híján rá-fogták, hogy kõbõl van.

A táblákat, a késõbbiekben nevezzük õket készülékeknek(látni fogjuk, hogy a feltételezés helytálló), egy speciálisan er-re a célra készített ládában kellett tartani, amit frigyládakéntismerünk...

76

A FRIGYLÁDA

Kedves olvasó, egy nagyon izgalmas és érdekes témához ér-tünk. Ugyan ki ne hallott volna már a frigyládáról? Melyet egy-fajta misztikus homály leng körül. Nem csoda, hiszen abban azidõben, amikor a láda az izraelitáknál volt, tartalmát és funkció-ját a lehetõ legnagyobb titok övezte. Csak néhányan voltak azok— a beavatottak —, akik egyáltalán a közelébe mehettek. Ahétpecsétes titoknak köszönhetõen, napjainkban természetfe-letti tulajdonságokkal ruházzuk azt fel. Mire azonban könyvünke részének végére érünk, ez a misztikus, természetfeletti ho-mály szertefoszlik. Megtudjuk, mi is volt valójában a frigylá-da... De lássuk sorjában.

Mit tudunk ma? Az uralkodó nézet szerint:


Tehát a jelenlegi felfogás szerint egy, kívül és belül aranyle-mezekkel beborított láda volt, mely a fentebb említett dolgokattartalmazta. Így mondhatnánk, hogy abban az idõben ez a zsi-dók számára egyfajta kultikus tárgyként, jelképként szolgált avallásos szertartásokhoz, melynek misztikus jelleget tulajdo-nítottak. Hisszük ma...

Az elsõ dolog, amit biztosan tudunk, az, hogy a láda tartal-mazta azokat a tárgyakat, melyeket Mózes akkor kapott, ami-kor elhagyta a “hegyet” (*118).

De milyen is volt ez a láda? Hogyan nézett ki? És vajon Mózescsak úgy találomra készíttette el azt?

4. Melyben (a szent sátorban)vala az arany füstölõ oltár és aszövetség ládája beborítva min-den felõl aranynyal, ebben amannás aranykorsó és Áron ki-hajtott vesszeje meg a szövet-ség táblái,

*116

9. És nem volt egyéb a ládá-ban, mint csak a két kõtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél he-lyezett bele, mikor az Úr szövet-séget kötött az Izráel fiaival, mi-kor kijövének Égyiptom földé-bõl.

*117

5. Akkor megfordulék és alá-jövék a hegyrõl, és betevém atáblákat a ládába, a melyet csi-

náltam vala, hogy ott legye-nek, a miképpen az Úr paran-csolta vala nékem.

*118

*116 A zsidókhoz írt levél 9*117 Királyok I. könyve 8

A láda tartalmazta a “szövetség tábláit”, melyeket Mózes ak-kor kapott, mikor elhagyta az ûrhajót:

77

Arra vonatkozólag, hogy a láda milyen legyen, a misszioná-riusok még a fedélzeten konkrét utasításokat adtak Mózesnek,sõt meg is mutatták neki, hogyan kell azt megépíteni.


A láda konkrét paraméterekkel rendelkezett. Mózesnek szi-gorúan tartania kellett magát azokhoz az utasításokhoz, amiketkapott. Nyilvánvaló, ha a láda készítésekor eltértek volna azok-tól a mûszaki jellemzõktõl, melyeket a misszionáriusok meg-adtak neki a fedélzeten, akkor funkcionális paraméterei meg-változtak volna, és már nem szolgálták volna azt a célt, amit aládának szántak...

Következzen hát a részletes leírása:

*119,*121,*122 Mózes II. könyve 25

18. Csinálj két Kérubot is arany-ból, vert aranyból csináld azo-kat a fedélnek két végére.19. Az egyik Kérubot csináldaz egyik végére innen, a má-sik Kérubot a másik végére on-nan (mintha egy párbeszédzajlana, és valaki magyarázatközben mutatná is!): a fedél-bõl csináljátok ki a Kérubo-kat annak két végén.20. A Kérubok pedig terjes-zszék ki szárnyaikat fölfelé,betakarva szárnyaikkal a fede-let; arczaik egymás felé legye-nek; a Kérubok arczai a fedélfelé forduljanak.21. A fedelet pedig helyezd aládára felül, a ládába pedigtedd a bizonyságot, a melyetadok néked.22. Ott jelenek meg néked, ésszólok hozzád a fedél tetejé-rõl, a két Kérub közül, melyeka bizonyság ládája felett vannak,mindazokról, a miket általad pa-rancsolok az Izráel fiainak.

*122

10. És csináljanak egy ládát sit-timfából; harmadfél sing hosszút,másfél sing hosszút, másfél singszéleset, és másfél sing magasat.11. Borítsd meg azt tiszta arany-nyal, belõl is kivül is megbo-rítsd azt, és csinálj reá köröskö-rûl arany pártázatot.12. És önts ahhoz négy aranykarikát, és illeszd azokat a négyszegletére; egyik oldalára is kétkarikát, a másik oldalára is kétkarikát.13. Csinálj rúdakat is sittim-fá-ból, és azokat is megborítsdaranynyal.14. És a rúdakat dugd a ládaoldalain levõ karikákba, hogyazokon hordozzák a ládát.15. A rúdak álljanak a láda ka-rikáiban; ne vegyék ki azokból.16. És a bizonyságot, a melyetnéked adok, tedd a ládába.17. Csinálj fedelet is tiszta arany-ból: harmadfél sing hosszút, ésmásfél sing széleset.

40. Vigyázz, hogy arra a formáracsináld, a mely a hegyen mu-tattatott néked.

*119

4. ...ama forma szerint, a me-lyet mutatott volt az Úr Mó-zesnek...

*120

9. Mindenestõl úgy csináljá-tok, a mint én megmutatomnéked ...

*121

78

Foglaljuk össze röviden, amit idáig megtudtunk:— a ládának meghatározott méretûnek kellett lennie. A mé-

reteket elõre megadták Mózesnek.— kívül és belül aranylemezekkel kellett beborítani. Volt két

rúdja, melyek az oldalán levõ aranykarikákba voltak dugva. Ezeka rudak is arannyal lettek beborítva.

— a fedélen, mely úgyszintén be volt “aranyozva”, két kérubvolt. Ezek kiterjesztették szárnyaikat és arccal a láda fedelefele fordultak. Most tekintsünk el attól, hogy mik is voltak azoka kérubok (lásd a Kerub címû részt).

A legfontosabb azonban az, hogy az “Úr” a láda fedelén lévõkét kérub közül szólalt meg, azzal a céllal, hogy Mózesen ke-resztül közölje az izraelitákkal, mi a teendõjük. A láda közvetí-tette az “Úr” parancsait...

Most nézzük részletesebben a láda fedelét. Az egyszerûségkedvéért tegyük fel, hogy a kérubok egyfajta madarak. Hiszenszárnyakkal rendelkeztek. Nos, ha bármilyen általunk ismertmadarat kiterjesztett szárnyakkal úgy helyeznénk el, hogy azokegymással szemben és “arccal-csõrrel” lefele nézzenek, ak-kor egy kis képzelõerõvel rájöhetünk, hogy a szárnyaik úgyfognak elhelyezkedni, hogy egyfajta szögletes tölcsért alkot-nak. Na most, ha a madarak “arcai és orrai — csõre” úgy néz(nek)a ládára, hogy a csõr vége érinti annak a fedelét, akkor az egyszázadeleji találmányra kell hogy emlékeztessen bennünket.

Találós kérdés: tölcsér alakú, a tölcsér vége tûben végzõdik.Ez a tû egy speciálisan kialakított felülethez ér. Mindennek kö-vetkeztében a tölcsérbõl hangok jönnek elõ. Na, mi ez?

A gramofon.A gramofon tölcsérének az a szerepe, hogy a tû mechanikus

rezgéseit hallható hangokká erõsítse fel.A frigyláda esetében a hangtölcsért a kérubok szárnyai alkot-

ták. Ezek azért készültek vékony aranylemezbõl, hogy könnyenrezegjenek. A tû szerepét a kérubok arcai, orruk-csõrük játszot-ta, melyek a fedél tetejére “néztek”, és “orrukkal” a fedél felü-letéhez értek. Így amikor a láda teteje gyengén rezgett, a kéru-

79

bok az “orrukkal” átvették azt, és a szárnyaik ezeket a rezgé-seket eléggé felerõsítették ahhoz, hogy azok hallhatóvá válja-nak. A végeredmény valóban az volt, hogy a hang a kérubokszárnyai közül jött: ”Ott jelenek meg néked, és szólok hozzáda fedél tetejérõl, a két Kérub közül...”

Egy mondatba összefoglalva: a láda tetején a kérubok egymechanikus — akusztikus erõsítõt alkottak, ami felerõsítetteazokat a hangokat, melyek a ládából, a bizonyság tábláiból jöt-tek...

Ugyanakkor a “kérubok” a hangokat nemcsak a ládából a kül-világba közvetítették, hanem megfordítva is — a láda környe-zetébõl a “táblák” felé. Hiszen a szárnyaik átvették a levegõrezgéseit, arra rezonáltak. Az ”orrukon” keresztül pedig meg-rezegtették a láda fedelét. Ebben az esetben mintegy mikro-fonként mûködtek.

Idõben most ugorjunk egy nagyot, és lássunk egy nagyon széppéldát, mely bemutatja azt, hogy a láda hogyan is funkcionált:

2. És történt egyszer, mikor Éli (pap volt, az Úr házában teljesí-tett szolgálatot) az õ szokott he-lyén aludt, (szemei pedig homá-lyosodni kezdének, hogy látnisem tudott),3. És az Istennek szövétnekemég nem oltatott el, és Sámuelaz Úrnak templomában feküdt,hol az Istennek ládája volt:4. Szólott az Úr Sámuelnek, õpedig felele: Ímhol vagyok!5. És Élihez szalada, és mon-da: Ímhol vagyok, mert hívtálengem; õ pedig felele: Nem hív-talak, menj vissza, feküdjél le.Elméne azért és lefeküvék.6. És szólítá az Úr ismét: Sá-muel! Sámuel pedig felkelvén,Élihez ment, és monda: Ímholvagyok, mert hivtál engem. És õfelele: Nem hívtalak fiam, menjviszsza, feküdjél le.7. Sámuel pedig még nem is-merte az Urat (a készülék ke-zelését), mert még nem jelente-tett ki néki az Úrnak ígéje (vagy-

is még nem hallotta a készülé-ket megszólalni).8. És szólítá az Úr harmadszoris Sámuelt; õ pedig felkelvén,Élihez ment és monda: Ímholvagyok, mert hívtál engem. Ak-kor eszébe jutott Élinek, hogyaz Úr hívja a gyermeket (szó-szerint — hívja, amint azt azadó-vevõn szokás).9. Monda azért Éli Sámuelnek:Menj el, feküdjél le, és ha szólí-tanak téged, ezt mondjad: SzóljUram, mert hallja a te szolgád(vagyis válaszolj: hallgatlak —vétel). Elméne azért Sámuel, éslefeküvék az õ helyére.10. Akkor eljövén az Úr, oda ál-lott és szólítá, mint annak elõt-te: Sámuel, Sámuel! És mondaSámuel: Szólj, mert hallja a teszolgád!11. És monda az Úr Sámuelnek:Ímé én oly dolgot cselekszemIzráelben, melyet valakik halla-nak, mind a két fülök megcsen-dül bele...

*123

*123 Sámuel I. könyve 3

80

Ez a legegyértelmûbb leírása a frigyláda mûködésének. Ab-szolút úgy funkcionált, mint egy adó-vevõ készülék. Ebben azesetben valaki a “túloldalról” a másik készülékkel hívta Sá-muelt. De mivel a gyermek Sámuel még nem hallotta a ládát —a készüléket — mûködés közben, és nem ismerte annak ahasználati módját, ezért nem értette meg azonnal, hogy az adó-vevõ “beszélt”. Ezért hitte azt, hogy Éli pap hívja õt.

Még néhányszor megismétlõdött a “hívás”, míg Élinek eszé-be jutott az, hogy a láda “szólalt” meg. Amikor erre rájött, mondtaSámuelnek, hogy mit is kell válaszolni, ha az “Úr” szólít, hív-nak — “hallgatlak, vétel”.

Fontos megjegyezni, hogy a készülék csak akusztikai kap-csolatot tett lehetõvé, optikait nem. A hívó fél nem látta, hogySámuel a közelben van. Mivel nem válaszolt, ezért azt hitte,hogy nem hallja, nincs ott. Ezért ismétlõdött folyton a hívás:“Sámuel, Sámuel” mindaddig, míg Sámuel nem válaszolt —“hallgatlak, vétel”. E válasz után kezdett csak beszélni a hívófél, és mondta el a mondandóját. Meg kell jegyezni, az általá-nos felfogás az, hogy az Isten mindenható. Mindent lát, és min-dent tud. Akkor meg miért várt a “hallgatlak, vétel” válaszra?

Érdekes még azt is aláhúzni, hogy az író mennyire kiszínesí-tette a történteket a saját fantáziájával, hiszen az: “Akkor eljö-vén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte...” nem egyéb,mint a képzelet szüleménye. Ezért van az, hogy sok dolgot fél-reértelmeztünk. Hiszen a kommentárok nagymértékben torzí-tották a valós tényeket.

De lássunk egy másik példát is:

Röviden: Saul király azt parancsolta, hozzák elõ a készülé-ket, hogy segítségével kapcsolatba léphessen a misszionáriu-sokkal. Fel is tette a kérdéseit, de válasz nem jött. Megjegy-zem, hogy Sault a misszionáriusok támogatták. De õ egyre sze-szélyesebb lett, és ezzel a támogatással elkezdett visszaélni.Egy idõ múlva szövetségesei mindezt megsokallták, és bár hal-lották ugyan Saul hívását, de nem kívántak rá válaszolni...

37. És megkérdezé Saul az Is-tent: Lemenjek-é a Filiszteusokután? Izráelnek kezébe adod-éõket? De õ nem felelt néki azona napon.

*124

18. És monda Saul (Izráelkirálya volt) Ahijának: Hozd elõaz Isten ládáját; mert az Istenládája akkor Izráel fiainál vala.


81

A láda segítségével a misszionáriusok információkat kaptak:


Más szóval Sámuel jelentette a misszionáriusoknak a ládánkeresztül a helyzetet.

Tehát az izraeliták birtokában volt egy adó-vevõ készülék,mely akusztikai kapcsolatot tett lehetõvé a misszionáriusok-kal. A láda “lelke” a két tábla — a készülék — volt, melyeketegy rendkívül magas technikai fejlettségi fokon álló társada-lom képviselõitõl kapott Mózes. Ezek voltak azok, melyek áta-lakították a hallható hangot rádióhullámokká, amiket a láda spe-ciális kiképzése folytán egyfajta antennaként sugározta az éterbea misszionáriusok felé.

Nos, a láda, melyben a készülékek voltak, kívül és belül bevolt borítva aranylemezzel, azaz elektromosan vezetõ volt.Ugyanakkor a ládának voltak rúdjai, melyek úgyszintén elekt-romosan vezetõvé lettek kiképezve. Persze sokan azt hihet-nék, hogy azért kellett az a sok arany, mert ki akarták hangsú-lyozni a láda fontos vallásos jelentõségét. Ez csak a látszat.Hiszen az ok sokkal prózaibb volt...

Azt már tudjuk, hogy hangot közvetített, hiszen az “Úr” a ládatetejérõl, a hangtölcsérbõl szólalt meg. De hogyan jutott el a“hang” a ládába?

Napjainkban mindenki számára jól ismert a hordozható rádióadó-vevõ készülék. A lényege, hogy két készülék áll rádióössze-köttetésben egymással a rádióhullámok segítségével. Azelektromágneses hullámokat nem érzékeljük. A létükrõl csaka múlt század óta tudunk. És négyezer évvel ezelõtt?

Akkor a két készülék egyike a ládában volt, míg a másik amisszionáriusoknál. Így azok bármikor kapcsolatba léphettekMózessel és az izraelitákkal. Hiszen rádióhullámok segítségé-vel üzenték meg Mózesnek mindazt, amit az “Úr” parancsol azizraelitáknak.

Apropó, rádióhullámok. De hol volt a vevõantenna?A vevõantennát az elektromosan kiképzett láda és annak rúd-

jai alkották...

szavát, megmondta azokat azÚrnak.

*125

21. És miután Sámuel meg-hallgatta a népnek minden

82

Amikor elhelyezték a ládát, az antennarendszert is üzembekellett helyezni:

9. Azután kijebb vonták an-nak rúdjait, úgy hogy arudaknak végei láthatóak va-lának a ládán kivül...

*126

7. És bevivék a papok az Úr szö-vetségének ládáját az õ helyé-re, az Isten házának belsõ ré-szébe, a szentek szentjébe a Ké-rubok szárnyai alá.

Amennyiben a rudak csak kizárólag a láda szállításátszolgálták, akkor nem érthetõ, hogy annak elhelyezése utánmiért kellett azokat ”kijebb vonni”. Hiszen ha egy egyszerû,”kompakt” ládáról lett volna szó, akkor a szállításhoz húztákvolna kijebb, míg az elhelyezése után, hogy minél kisebbhelyet foglaljon el, nyomták volna vissza a ládába, ezzelcsökkentve annak helyigényét. Csakhogy ez pont fordítvatörtént...

Ellenben amennyiben az elektromosan vezetõvé kiképzettrudak rádióantennaként szolgáltak, akkor viszont már tökéle-tesen érthetõ, hogy a láda elhelyezése után miért kellett azokat”meghosszabbítani”. Mert különben nem fogták volna a távolbóljövõ üzeneteket...

Ezek tehát egyfajta antennarendszert alkottak, melyeket,miután a készüléket elhelyezték, ”kiélesítettek”.

Szállításhoz pedig a teleszkópszerûen kiképzett rudakategymásba tolták, így azok már csupán szállítási feladatokat lát-tak el. Segítségükkel emelték meg a ládát és szállították tovább.

7. ábraLáda kivont rudakkal

*126 Krónika II. könyve 5

83

8. ábraLáda "összecsukott" rudakkal

Nos, így már érthetõ, hogy miért volt tilos a rudakat kivenni aládán lévõ karikákból: ”A rúdak álljanak a láda karikáiban;ne vegyék ki azokból.” (*122/15)

Nyilvánvaló, hogy a rudak, melyek az aranyborítással elektro-mosan vezetõvé lettek kiképezve, e karikákon keresztül kap-csolódtak galvanikusan a ”táblákhoz”. Így amennyiben a rudakatkivették volna belõlük, akkor a készülék ”megsüketült” volna.Akárcsak egy rádió adó-vevõ antenna nélkül.

A karikák sem csupán egyszerû fémkarikák voltak. Hanemszorosan illeszkedõ pántok, melyek annak ellenére, hogy aládára voltak felszerelve — gondosan izolálva voltak az aztbeborító aranylemezektõl.

Egyértelmû az is, hogy mind a karikák kiképzése eléggéspeciális volt, mind pedig elõre meghatározott módon kellettazokat elektromos vezetékek segítségével a ”táblákkal” össze-kötni.

Ezt mutatták meg Mózesnek a ”hegyen”: ”Vigyázz, hogy arra aformára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.” (*119)

És ott is magyarázták el neki, hogy miképp kell a ”táblákat”összekapcsolni az antennarendszerrel: “a miképpen az Úr pa-rancsolta vala nékem” (*118). Hiszen a misszionáriusok azûrhajón mindent részletesen elmagyaráztak Mózesnek, azt is,hogyan kell a készülékeket a ládába való behelyezés elõtt üzem-be helyezni.

84

Hisz gondoljuk csak el: abban a korban az embereknekhalvány fogalmuk sem volt az elektromosságról, vagy arádióhullámokról. Ezért ha számukra jelentéktelennek tûnõapróságokra nem figyeltek volna oda, akkor esetleg ”sima”elektromos rövidzárlatot okozhattak volna (mondjuk a rudakés a láda fémborításának nem megfelelõ egymástól való izolá-ciójával), és így az egész készülék már összeszereléskorüzemképtelen lett volna.

Így tehát, Mózesen keresztül egy adó-vevõ készüléket adtakaz izraelitáknak. Ez a szerkezet az operatív kapcsolattartástszolgálta a szövetségesek között.

Számolni kellett azonban azzal a ténnyel, hogy az emberek-nek van egy rossz tulajdonságuk — a kíváncsiság. A láda tartal-mát ezért meg kellett védeni a hívatlan betolakodóktól. Hiszensokan nemcsak arra lehettek kíváncsiak, hogy mi is van benne,hanem, ha módjuk lett volna rá, el is lopták volna a készüléke-ket. Ezért egy biztonsági rendszerrel mindenképpen védenikellett azt. Ha valaki túl kíváncsi volt — az életével fizetett érte...

A láda, miután elkészült, a szent hajlékban — sátorban — lettelhelyezve. Azonban úgy, hogy egy függöny eltakarta:


2. És monda az Úr Mózesnek:Szólj a te atyádfiának, Áronnak,hogy ne menjen be akármikor aszenthelyre a függönyön belül afedél elé, a mely a láda felett van,hogy meg ne haljon...

*128

13. Valaki közel járul az Úr-nak sátorához, meghal...

*129

Hogy minek kellett a függöny? Hát azért, hogy amikor a ké-szülék mûködik, és “jön a hang belõle”, pontosabban a kéru-bok szárnyai közül — a hangtölcsérbõl, senki se láthassa aládát. Hiszen ekkor kiderült volna, hogy valójában nincs is ottsenki. És nem az “Úr” jelenik meg személyesen, hanem “csak”a láda mûködik.

Így kapott a frigyláda még misztikusabb színezetet.A sátorba sem léphetett be senki, amikor a láda mûködött,

hiszen a biztonsági rendszer megölte volna.

*127 Mózes II. könyve 30*128 Mózes III. könyve 16

6. És tedd azt a függöny elé, amely a bizonyság ládája mel-

lett, a bizonyság fedele elõttvan, a hol megjelenek néked.

*127

85

Így kívánták a misszionáriusok megakadályozni azt, hogy ki-derüljön — a láda csak egy mûszaki készülék.

Ugyanakkor, voltak személyek — egyfajta technikus gárda —,akik szolgálatot teljesítettek a szent sátorban, ahol a szerkezetel volt helyezve. A feladatuk az ott lévõ tárgyak tisztán tartása,és induláskor a sátorban található eszközök, így a láda útravaló elõkészítése, és megérkezéskor annak üzembe helyezé-se volt. Ez egy külön kaszt lett. Õk voltak a Lévi fiai, a léviták.Azok a papok, akiknek szabad bejárásuk volt oda, ahol a ládaállt. Ugyanakkor, mivel a biztonsági rendszer mindenkit válo-gatás nélkül megölt, aki a közelébe merészkedett, ezért meg-voltak annak a szabályai, hogy hogyan lehet belépni azoknak asátorba, akik ott szolgálatot teljesítenek:

kor szolgál, hogy hallassék an-nak csengése, a mikor bemegya szenthelybe az Úr eleibe, ésmikor kijön, hogy meg ne hal-jon.

*130

34. Arany csengettyû, meggránátalma, arany csengettyû,meg gránátalma legyen a pa-lást peremén köröskörül.35. És legyen az Áronon, a mi-


Minek kellettek a csengettyûk?Emlékezzünk vissza arra, hogy a készülék csak hang közve-

títésére volt alkalmas — Sámuel esetében láttuk. Mint már em-lítettük, a láda biztonsági rendszere mindenkit megölt, aki túlközel merészkedett hozzá. Nem kell azonban feltétlenül nagyfantázia azt feltételezni, hogy ezt a rendszert a misszionáriu-sok távirányítással ki és be tudták kapcsolni.

Amikor a hajlékot felállították, és a ládát elhelyezték, akkor a”túloldalról” távirányítással a védõ rendszert bekapcsolták. Ab-ban az esetben, amikor a technikai személyzet közül lépett bevalaki a sátorba, akkor annak a ruháján levõ csengettyûk jelez-ték a misszionáriusoknak, hogy olyan személy közeledik a lá-dához, aki a technikusokhoz tartozik. Ekkor távirányítással avédõrendszert lekapcsolták. Így a csengettyûknek köszönhe-tõen az, aki belépett, valóban nem halt meg.

Ha viszont valaki illetéktelen lépett be a sátorba, aki nemtartozott a karbantartók közé, és a kíváncsisága hozta õt a tiltásellenére ide, akkor a rendszer bekapcsolva maradt, s a kíván-csiskodó meghalt...

86

Ez történt Áron két fiával is, akik az életükkel fizettek:

*131 Mózes III. könyve 10

zet, a melyet nem parancsoltvala nékik.2. Tûz jöve azért ki az Úr elõl,és megemészté õket, és meg-halának az Úr elõtt.

*131

1. Nádáb pedig és Abihu,Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket,és tõnek azokba szenet és ra-kának arra füstölõ szert, ésvivének az Úr elé idegen tü-

*133 Sámuel II. könyve 6*132 Krónika I. könyve 3

Más szavakkal, Áron fiai kíváncsiak voltak, hogy mi is van aládában. Gondolták, hogy megnézik. Szenet tettek a füstölõ-jükbe, és ezzel az ürüggyel bementek a sátorba. A biztonságirendszer azonban be volt kapcsolva. Egyre közelebb mentek afüggönyhöz, mely a láda elõtt volt. Amikor a kritikus távolsá-gon belül voltak, a láda fémburkolata és közöttük nagyfeszült-ségû elektromos kisülés jött létre, mely megölte és részbenmeg is égette õket.

A következõ részben kiderül majd, hogy a szent sátoron belüllévõ tárgyak — oltárok és más kellékek — úgy voltak kiképezve,hogy azok egyrészt fémbõl voltak, másrészt részeik hegyes “szarv-ban” végzõdtek. A fizikából tudjuk, hogy a hegyes csúcsok kör-nyezetében, amennyiben elektromos feszültség alatt vannak, a“csúcsnak” köszönhetõen az elektromos erõtér erõssége meg-sokszorozódik. Ekkor egy nagyfeszültségû kisülés sokkal köny-nyebben jön létre, mint hegyes “csúcs” nélkül. Ilyenek napjaink-ban a vihar esetén használt villámhárítók is.

A sátoron belül erõs elektromos erõtér uralkodott. Ha valakioda hívatlanul betolakodott, akkor azzal végzett a nagyfeszült-ségû áramütés...

De lássunk egy más példát is a láda biztonsági rendszerénekmûködésére. A ládát épp szekéren szállították, amikor balesettörtént.

6. És mikor Nákonnak szérüjé-hez jutának, kinyujtá Uzza azõ kezét az Isten ládájára, ésmegtartá azt; mert az ökrökfélremozdították vala.7. Ennekokáért felgerjede az Úrharagja Uzza ellen, és megöléott õt az Isten vakmerõségéért:és meghala ott az Isten ládájamellett.

*133

9. Mikor pedig jutottak a Ki-don szérûjéhez, Uzza reá te-vé kezét a ládára, hogy meg-tartsa, mert az ökrök félretértek vala.10. És az Úrnak haragja felger-jede Uzza ellen, és õt megve-ré, hogy reá tevé kezét a ládá-ra, s meghala ugyanott az Is-ten elõtt.

*132

87

A magyarázatok itt erõsen sántítanak. Hiszen az “Úr” azértnem haragudhatott meg, mert Uzza segíteni akart! Hiszen a sze-kér, melyen a láda volt, megbillent, és õ a ládához kapott, hogymegtartsa, és ne essen le az a szekérrõl. Igen ám, de a ládafémburkolata nagyfeszültségû áram alatt volt, mely Uzzát meg-ölte.

A többiek pedig csak azt látták, hogy Uzza odakap a ládához,megvonaglik és összeesik. Arról fogalmuk sem lehetett, hogyelektromos áram okozta a halálát. Hiszen az elektromosságotcsak sok ezer évvel késõbb fedezte fel az emberiség...

A technikus gárda — a leviták — azonban tudták, hogy sem aládához, sem egyéb fémtárgyhoz, melyet szállítanak, hozzáér-ni nem szabad:

Uzza, vesztére, mindezt nem tudta...Amikor a tábor indulni készült, a sátort, és benne a ládát is

fel kellett pakolni. De csak néhány technikus tudta, hogy ho-gyan kell. Õk voltak azok a kiválasztottak, akik a szentségekszentségéhez, a ládához hozzányúlhattak.

Induláskor a misszionáriusokkal közölni kellett, hogy pakol-ni kívánnak, és a biztonsági rendszert azok kapcsolják ki. Errevolt egy konkrét kulcsmondat, melyet csak a beavatottak is-mertek. Ha ezt a mondatot a misszionáriusok az adó-vevõn ke-resztül meghallották, akkor lekapcsolták a védõrendszert. Hogymi volt e kulcsmondat?

hogy elvigyék azokat; de ne il-lessék a szenthelynek semmiedényét, hogy meg ne halja-nak...

*134

15. Ha pedig elvégzi Áron és azõ fiai a szenthelynek és a szent-hely minden edényének betaka-rását, mikor el akar indulni a tá-bor: akkor jöjjenek el Kéhát fiai,

35. Mikor pedig el akarták in-dítani a ládát, ezt mondja va-la Mózes: Kelj fel Uram, és

széledjenek el a te ellensé-geid, és fussanak el elõled ate gyûlölõid.

*135

Mikor viszont az izraeliták újra tábort vertek, s a sátor beren-dezéseit összeszerelték és a láda is a helyére került, akkor abiztonsági rendszert újra üzembe kellett helyezni. Ez megintcsak egy kulcsmondattal történt. Hiszen a láda adó része állan-dóan be volt kapcsolva. Így mikor a ládát a helyére tették, ésbiztonságos távolságba kerültek tõle, akkor a kulcsmondattal,amit a misszionáriusok hallottak, távirányítással újra “kiélesí-

*134 Mózes IV. könyve 4 *135 Mózes IV. könyve 10

88


tették” a védõrendszert. Ezután természetesen csak a “csen-gettyûs” technikusok léphettek be a sátorba. A rendszer be-kapcsolásához a kulcsmondat imigyen hangzott:

Fordulj vissza Uram Izráelnektízezerszer való ezereihez.

*136

36. Mikor pedig megáll vala (atábor), ezt mondja (Mózes) vala:

*136 Mózes IV. könyve 10*137 Krónika I. könyve 15

Azonkívül, amikor a ládát felpakolták, meg volt határozva an-nak a mikéntje is, hogyan lehet a készülékhez hozzányúlni, ésmiként kell azt szállítani:

15. És felvevék a Léviták fiaiaz Isten ládáját, úgy, a mintMózes meghagyta volt az Úr-

nak beszéde szerint, a rudak-kal vállaikra.

*137

Ha nem összefüggéseiben vizsgáljuk a dolgokat, akkor ezena mondaton nem találunk semmi különöset. Elvégre a világ leg-természetesebb dolga az, hogy ha egy ládának rúdjai vannak,akkor azt ezek segítségével szállítják. Igen ám. De minek akülön instrukció arra vonatkozólag, hogy hogyan szállítsák, ráa-dásul ez az instrukció az “Úrtól” van?

Itt a szöveg csak utal arra, hogy valamilyen egyéb mûvelete-ket is kellett a ládával csinálni, mielõtt szállításhoz azt a vál-laikra felvették...

Ezek a mûveletek olyannyira titkosak voltak, hogy azokat abeavatottakon kívül más nem ismerhette:

51. És mikor a hajléknak elébbkell indulni, a léviták szedjékazt szét, mikor pedig megáll a

hajlék, a léviták álassák aztfel, az idegen pedig, a ki oda-járul, meghaljon.

*138

Most már érthetõ, miért lengte körül a miszticizmus homályaa frigyládát. Hiszen a beavatottakon kívül senki sem tudhatta,mi van benne. A kíváncsiskodóknak nem maradt más, mint atalálgatás és a képzeletük...

89

A ”SZENT” SÁTOR

Mivel a vándorló izraelitáknak birtokukban volt egy igen érté-kes mûszaki szerkezet, ezért azt nemcsak a kíváncsiskodók-tól kellett megvédeni, hanem az idõjárás viszontagságaitól isóvni kellett.

A készüléknek kellett egy olyan helyiség, ahol zavartalanulmûködhetett. Ezt az “épületet” nevezték szent hajléknak, ahola frigyláda volt, gondosan eltakarva a kíváncsi szemek elõl.

Az ûrhajó fedélzetén Mózes nemcsak arra kapott konkrét uta-sításokat, hogy hogyan készítsék el a ládát, hanem a sátorravonatkozólag is, ahol a láda lesz elhelyezve:


7. És mind a bölcs szívû férfiak, kikmunkálkodának, készíték a hajlé-kot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl éskék, és bíborpiros és karmazsinszi-nûbõl, Kérubokkal, mestermunká-val készíték azokat.8. Egy-egy kárpit hossza huszon-nyolcz sing, szélessége egy-egykárpitnak négy sing vala; egy mér-téke vala minden kárpitnak.9. És öt kárpitot foglalának egybe,és ismét a más öt kárpitot is egybe-foglalák, egyiket a másikkal.10. És csinálának kék hurkokat az elsõkárpitnak szélére, a mely szélrõl valaaz egybefoglalásban; hasonlót csiná-lának a külsõ kárpit szélére, a másikegybefoglalásban is.11. Az egyik kárpiton ötven hurkotcsinálának, és ötven hurkot csi-nálának a másik kárpit szélén is, amely a második egybefoglalásbanvala; a hurkokat egymás ellenébe.

12. Csinálának ötven arany hor-gocskát is, és összefoglalák akárpitokat a horgocskákkal,egyiket a másikkal, és egygyé lõna hajlék.13. Csinálának kárpitokat kecske-szõrbõl is, sátornak a hajlékra; ti-zenegy kárpitot csinálának ilyent.14. Egy kárpit hossza harmincz sing,és egy kárpit szélessége négy sing;egy mértéke vala a tizenegy kárpit-nak.15. És egybefoglalák az öt kárpitotkülön, és a hat kárpitot külön.16. Csinálának ötven hurkot is akárpit szélére, a mely szélrõl vala azegybefoglalásban; ötven hurkotcsinálának a kárpit szélére a másikegybefoglalásban is.17. Csinálának ötven rézhorgocs-kát is a sátor egybefoglalására,hogy egygyé legyen (gyors szét- ésösszerakhatási lehetõség).


A sátor alábbi leírása eléggé hosszú lesz. Ne a számokra fi-gyeljünk azonban, hanem arra, hogy mennyire pontosan és cél-irányosan volt az egész megtervezve. Könnyen és gyorsan szét-szedhetõ és összerakható volt. Elõregyártott elemekbõl állt.

21. Ezek a hajléknak, a bizonysághajlékának részei...(Konkrét pa-raméterekkel kellett a sátort ésannak a környezetét elkészí-teni és kialakítani.)

*140

32. Így végezteték el a gyüle-kezet sátora hajlékánakegész munkája; és az Izráel fiaiegészen úgy csinálák, a mintaz Úr parancsolta vala Mó-zesnek, úgy csinálták.

*139

90

18. Csinálának takarót is a sátorra,veresre festett kosbõrökbõl, ésazon felül egy takarót borzbõrök-bõl.19. És megcsinálák a deszkákat is ahajlékhoz sittim-fából, felállogatva.20. Tíz sing a deszkának hossza,másfél sing pedig egy deszkánakszélessége.21. Egy deszkának két csapja vala,egyik a másiknak megfelelõ; így csi-nálták a hajlék összes deszkáit.22. A deszkákat pedig így rendezéka hajlékhoz: húsz deszkát déli olda-lon, délfelé.23. És a húsz deszka alá negyvenezüsttalpat készítének; azegyik deszka alá két talpat, az õ kétcsapja szerint, a másik deszka aláis két talpat, az õ két csapja szerint.24. A hajlék másik oldalául, az észa-ki oldalon, szintén húsz deszkát csi-nálának.25. És negyven ezüsttalpat azokalá, két talpat az egyik deszkaalá, a másik deszka alá is kéttalpat.26. A hajlék napnyugoti oldaláulhat deszkát csinálának.27. A hajlék szegleteiül pedig akét oldalra, két deszkát csiná-lának.28. És alólról kezdve kettõsökvalának, felûl pedig egybe valá-nak foglalva egy karikával; ígycselekedének mind a kettõvel,a két szegleten.

29. Nyolcz deszka vala tehát, ésazoknak tizenhat ezüsttalpa, két-két talp egy-egy deszka alatt.30. Csinálának reteszrúdakat is sit-tim-fából, ötöt a hajlék egyik olda-lának deszkáihoz.31. És öt reteszrúdat a hajlék másikoldalának deszkáihoz, és öt retesz-rúdat a hajlék nyugoti oldalánakdeszkáihoz hátulról.32. És megcsinálák a középsõ re-teszrúdat is, hogy fusson a desz-kák közepén, végtõl-végig.33. A deszkákat pedig arany-nyal boríták be; a karikáikataranyból csinálák, gyûrûkgyanánt a reteszrúdakhoz,és a reteszrúdakat is bebo-ríták aranynyal.34. Megcsinálák a függönyt is, kék,és bíborpiros, és karmazsinszínû,és sodrott lenbõl, mestermunkávalcsinálák azt, Kérubokkal.35. És csinálának ahhoz négy osz-lopot sittim-fából, és beborítákazokat aranynyal, horgaikaranyból; és öntenénekazokhoz négy ezüsttalpat.36. És csinálának a sátor nyílásáraleplet kék, és bíborpiros, és karma-zsinszínû, és sodrott lenbõl, hím-zõmunkával.37. És ahhoz öt oszlopot, hor-gaikkal együtt; és beborítákazoknak fejeit és átalkötõitaranynyal; öt talpuk pedig réz-bõl vala.

*141


Nemcsak a pontos méreteket és paramétereket adták meg amisszionáriusok Mózesnek, hanem azt is aprólékosan megmu-tatták és elmagyarázták neki, miképpen kell mindezeket azalkotóelemeket valamilyen célnak megfelelõen összeszerel-ni:

Így hát teljességgel kizárható az, hogy az izraeliták csak úgyrituális céllal készítették a “hajlékot”. A konkrét paraméterek,

*141 Mózes II. könyve 36*142 Mózes II. könyve 26

30. A hajlékot pedig azon amódon állítsd fel, a mintnéked a hegyen mutatta-tott.

*142

44. A bizonyságnak sátora ami atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, ki mon-dotta Mózesnek, hogy aztarra a mintára csinálja, me-lyet látott vala.

*143

91

mûszaki leírások és az, hogy elõre meghatározott módon ésformában kellett mindezeket összeállítani, arra enged követ-keztetni, hogy valamilyen mûszaki funkciója volt. Hiszen havéletlenül nem úgy állítják össze, akkor valami, aminek mû-ködnie kellett, esetleg nem mûködik...

Felhívnám a kedves olvasó figyelmét arra, hogy a falak mind-mind gondosan elektromos vezetõvé voltak kiképezve, és aréztalpaknak köszönhetõen nagyon alaposan le voltak földelve!

Mindez azt a célt szolgálta, hogy amennyiben a falakon belülnagyfeszültségû elektromos kisülések történnek, addig a fala-kon kívül levõk biztonságban legyenek.

Ezen a sátoron belül az adó-vevõt a következõ módon kellettelhelyezni:

Ezt a szövegrészt olvasva, az a benyomás alakul ki az ember-ben, mintha az a valaki, aki Mózesnek mindezeket magyaráz-za, a magyarázat közben mindent részletesen meg is mutat (...amint néked a hegyen mutattatott...)

Másrészt figyelemre méltó az a tény is, hogy sok kapcsolódá-si pontnál a részeket horgokkal kapcsolták össze, ami lehetõ-vé tette az objektum gyors szét- és összeszerelését.

Mint már korábban említettük, az izraelitákon belül egy kü-lön kaszt volt — a léviták —, akik szolgálatot teljesítettek aszent hajlékban és akörül. Csak õnekik volt az a kiváltságuk,hogy a hajlékhoz hozzányúljanak. Õk voltak a technikusgárda.

35. Az asztalt pedig helyezd a füg-gönyön kívül, és a gyertyatartót azasztal ellenébe, a hajlék déli oldalá-ba; az asztalt pedig tedd az északioldalba.36. És csinálj leplet a sátor nyilásá-ra is, kék, és bíborpiros, és karma-zsinszínü, és sodrott lenbõl, hím-zõmunkával.37. A lepelhez pedig csinálj ötoszlopot sittim-fából, és bo-rítsd meg azokat arany-nyal; azoknak horgai aranyból le-gyenek, és önts azokhoz öt réz-talpat.

*144

31. És csinálj függönyt, kék, és bí-borpiros, és karmazsinszínû, éssodrott lenbõl; Kérubokkal, mester-munkával készítsék azt.32. És tedd azt sittim-fából való,aranynyal borított négy osz-lopra, a melyeknek horgai arany-ból legyenek, négy ezüst talpon.33. És tedd a függönyt a horgok alá,és vidd oda a függöny mögé a bi-zonyság ládáját és az a függöny vá-laszsza el néktek a szent helyet aszentek szentjétõl.34. Azután tedd rá a fedelet a bizony-ság ládájára a szentek szentjébe.


92

Bebizonyosodott, hogy Ezékiás a ládát is megmutatta a babi-loniaknak. Ettõl a misszionáriusok nagyon idegesek lettek ésmegtorlást helyeztek kilátásba:

3. És eljött Ésaiás, a próféta, Ezé-kiás királyhoz, és monda néki:Mit szólának az emberek, és hon-nan jöttek te hozzád? És mondaEzékiás: Messze földrõl jöttekhozzám, Bábelbõl.

4. És monda: Mit látának há-zadban? És monda Ezékiás:Mindent láttak, a mi csak há-zamban van, semmi nincs, amit meg nem mutattam vol-na nékik kincseim közül.

*146

csak e mai napig gyûjtöttek eleid,Bábelbe; nem marad semmimeg, ezt mondja az Úr!

*147

5. És monda Ésaiás Ezékiásnak:Halld a seregek Urának beszédét:6. Ímé napok jõnek, és elvitetik,valami házadban van, és a mit

Csak kizárólag õk ismerték azt, hogy milyen módon kell ahajlékot szétszedni és összerakni.

Mivel az adó- és vevõkészüléket rendkívül nagy misztikustitok övezte, ezért alig néhányan láthatták azt. Eleinte csak Áronés még néhányan. Más még a ládát sem láthatta. Az is titkosvolt, hogyan kell a részeket összeállítani és üzembe helyezni.Ha valaki illetéktelen keveredett oda, akkor — hogy ezek ki netudódjanak — az életével fizetett érte (*138).

Rendkívül nagy titok lengte körül a hajlékot, és annak a köz-ponti részét — a ládát. Mindezt a misszionáriusok akarták így.Egyszer azonban, mikor az egyik késõbbi izraelita király meg-sértette a kötelezõ titoktartást:

Mindennel eldicsekedett...A misszionáriusok utasították Ésaiást, ki próféta volt, akivel

közvetlen kapcsolatban álltak — járjon utána annak, hogy Ezé-kiás király vajon megmutatta-e illetékteleneknek a ládát, ezzelmegszegve a kötelezõ titoktartást?

1. Abban az idõben levelet és aján-dékot küldött a babilóniai király,Meródák Baladán, Baladán fia,Ezékiás királyhoz, mert hallotta,hogy beteg volt és meggyógyult.2. És örvende rajtok Ezékiás,és megmutatá nékik tárhá-zát, az ezüstöt, az aranyat, a fû-

szereket, a drága kenetet, segész fegyvertárát, és min-dent, a mi kincsei közt ta-lálható volt. Semmi semvolt, a mit meg nem muta-tott volna nékik Ezékiás há-zában és egész birodalmában.

*145

*145,*146,*147 Ésaiás könyve 39

93

De nemcsak a láda volt ennyire titkos. Egész környezete ésaz ott található tárgyak mind-mind be voltak kenve egy speciá-lis anyaggal, melynek a “receptjét” és összeállításának módjátszintén a misszionáriusoktól kapta Mózes.

*148,*149 Mózes II. könyve 30 *151 Mózes IV. könyve 9

25. És csinálj abból szent kenet-nek olaját, elegyített kenetet (ele-gyíteni kellett a komponense-ket), a kenetkészítõk mesterségeszerint (vagyis nem csak összekell keverni, hanem esetleg vala-milyen sorrendben, és feltételekközött, vagyis konkrét recept sze-rint). Legyen az szent kenõ olaj.

26. És kend meg azzal a gyüleke-zet sátorát és a bizonyság ládáját.27. Az asztalt is és annak mindenedényét, a gyertyatartót és an-nak edényeit, és a füstölõ oltárt.28. Az egészen égõáldozatnakoltárát is, és annak mindenedényit, a mosdómedenczétés annak lábát.

*149

A láda müködése közben ez az anyag specifikus effektuso-kat produkált:

15. A hajlék felállításának nap-ján pedig befedezé a felhõ a haj-lékot, a bizonyság sátorát; és

estve a hajlék felett vala, tûznekábrázatjában reggelig.

*151

Figyelemreméltó, hogy pontos proporciók vannak megadva.

34. És a felhõ befedezé a gyüleke-zet sátorát, és az Úrnak dicsõsé-ge betölté a hajlékot (füst és fény).35. És Mózes nem mehete be agyülekezet sátorába, mert a fel-hõ rajta nyugovék, és az Úrnakdicsõsége tölté be a hajlékot.36. És mikor a felhõ felszáll vala

a hajlékról, az Izráel fiai elindulá-nak; így lõn egész utazásuk alatt.37. Ha pedig a felhõ nem szál-la fel, õk sem indulának el, mígcsak fel nem szálla.38. Mert az Úrnak felhõje vala a hajlé-kon nappal, éjjel pedig tûz vala azonaz Izráel egész háznépének láttára...

*150

E szöveg utolsó mondatából derül ki, hogy minek kellett a“felhõ” és a “tûz”. Azért, hogy mindenki lássa ezeket és félje-nek. Féljenek az Istentõl, és engedelmeskedjenek Mózesnek.És, hogy senkinek még csak eszébe se jusson a sátor közelé-be menni...


22. Ismét szóla az Úr Mózesnekmondván:23. Te pedig végy drága fûszere-ket, híg mirhát ötszáz siklusért,jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz

ötvenért, és illatos kalmust iskétszáz ötvenért.24. Kásiát pedig ötszázért, aszent siklus szerint, és egy hinfaolajt.

*148

A fenti idézet utolsó részébõl meg az derül ki, hogy nem tûzvolt ott, legalábbis nem láng és lángnyelvek, hanem valami ah-hoz hasonló: (...tûznek ábrázatjában...).

94

Így hát minden be volt kenve ezzel az anyaggal, mely valami-lyen különleges tulajdonsággal bírhatott. A korábbiakból kide-rül az is, hogy a sátoron belül, a láda mûködése közben vala-milyen fény volt látható (*150, *151). Mivel belül minden fémmelvolt beborítva, s korábban láttuk, hogy a biztonsági rendszerelektromossággal mûködött, ezért nem nehéz azt elképzelni,hogy a sátoron belül nagyfeszültségû elektromos kisülések fé-nye világított. Ismerünk ehhez hasonlót — a Szent Elmó tüzét*.Ezek a kisülések a szarvak hegyes végein alakultak ki.

Namost minden be volt vonva egy bizonyos recept szerintelkészített szerves anyaggal. Nagyon úgy tûnik, hogy az elekt-romos kisülések hatására ez az anyag bomlani kezdett, és pro-dukálva a füstszerûséget, gõzök formájában elillant.

Természetesen ezt a ”kenetet” gyakran meg kellett újítani,hiszen idõvel elbomlott és elpárolgott. Többek között ez is azonszemélyek feladatkörébe tartozott, akik szolgáltak a sátorban,illetve bejárásuk volt oda.

Az õ feladatuk volt a sátor karbantartása, hogy az “üzemké-pes” legyen. Konkrét idõközönként újra bekenték ezzel a “szentkenettel” a bent lévõ tárgyakat, pótolva a kenet azon részét,mely a kisülések következtében elbomlott, és “füst” formájá-ban távozott.

Feltehetõleg ez az elegy eléggé kényes lehetett a különbözõszennyezõdésekre. Ha valamilyen szennyezõdés keveredettbele, akkor már nem viselkedett úgy, ahogyan a kisülések ha-tására viselkednie kellett. Ezért nagyon kellett vigyázni a tisz-taságra:

ségek szentségévé legyenek: Va-lami illeti azokat, szent legyen.

*152

29. Így szenteld meg azokat(a szent kenettel bekent tárgya-kat a sátoron belül), hogy szent-

33. Valaki ahhoz hasonló kene-tet csinál, vagy azzal idegent

ken meg, kitöröltessék az õ né-pe közül.

*153

Ugyanakkor az anyag specifikussága és titkossága miatt, alegszigorúbban tilos volt beavatatlanoknak ilyen elegyet elõál-lítaniuk. Ha valaki ezt megtette, arra halálbüntetés várt:

*152,*153 Mózes II. könyve 30 * A fizikában ismert ún. parázsfény jelenség, mely avitorláshajók árbócrúdjai csúcsán figyelhetõ meg anyílt tengeren vihar elõtt. Oka a csúcsvégekenlétrejövõ ionizációs elektromos kisülés.

95

De térjünk vissza a sátorhoz. Mint már említettük, annak egészkonstrukciója úgy volt megtervezve, hogy könnyen szétszed-hetõ és összeállítható legyen. Mózes azonban nemcsak arravonatkozólag kapott instrukciókat egykoron az ûrhajó fedélze-tén, hogy hogyan készíttesse el a hajlék elemeit, s hogyan sze-relje azokat össze, hanem arra vonatkozólag is, hogy mit éshogyan tegyen, amikor a sátort és elemeit szállítják. Hogyancsomagolja és pakolja azokat össze. A misszionáriusok min-dent a legapróbb részletekig megterveztek és végiggondoltak.

*154,*155 Mózes IV. könyve 4

felügyelt, a legbelsõbb körbõlkerült ki); az egész hajlékra ésmindenre, a mi abban van, mind aszenthelyre, mind annak edényei-re való gondviselés.

*155

16. Eleázárnak pedig, az Áron papfiának tiszte: a világító olajra, afüstölõ szerekre, a szüntelen va-ló ételáldozatra és a kenetnekolajára (tehát az, aki a kenetre

5. Áron és az õ fiai pedig, mikor in-dulni akar a tábor, menjenek be, ésvegyék le a takaró függönyt, és ta-karják be azzal a bizonyság ládáját.6. És tegyenek arra, borzbõrbõl csi-nált takarót, és borítsák azt be egé-szen kékszínû ruhával felülrõl, ésdugják belé a rúdjait is.7. A szent kenyerek asztalát is bo-rítsák be kékszínû ruhával, azon fe-lül tegyék rá a tálakat, a csészéket,a kelyheket, és az italáldozathoz va-ló kancsókat, és ama szüntelen va-ló kenyér is rajta legyen.8. Azután borítsanak azokra karma-zsinszínû ruhát, és takarják be aztborzbõrbõl való takaróval, és dug-ják belé a rúdjait is.9. Vegyenek azután kékszínû ru-hát, és takarják be a világításravaló gyertyatartót és annak mé-cseit, hamvvevõit, hamutartóités minden olajos edényét, a me-lyekkel szolgálnak körülte.10. És tegyék azt és minden edé-nyét borzbõrbõl csinált takaróba,és tegyék saroglyára.

11. Az arany oltárt is borítsák bekékszínû ruhával, és takarják beborzbõrbõl csinált takaróval, ésdugják belé a rúdjait is.12. Vegyék elõ azután a szolgálat-nak minden eszközét, a melyekkelszolgálni fognak a szenthelyen, éstegyék kékszínû ruhába, és takar-ják be azokat borzbõrbõl csinált ta-karóval, és tegyék a saroglyára.13. Azután takarítsák el a hamvataz oltárról, és borítsanak arra bí-borpiros színû ruhát.14. És tegyék rá arra minden õ esz-közét, a melyekkel szolgálnak azon:a szenes serpenyõket, a villákat, alapátokat és a medenczéket, az ol-tárnak minden eszközét; és borít-sanak arra borzbõrbõl csinált taka-rót, és dugják belé a rúdjait is.15. Ha pedig elvégzi Áron és az õ fiaia szenthelynek és a szenthely min-den edényének betakarását, mikorel akar indulni a tábor: akkor jöjjenekel Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat;de ne illessék a szenthelynek sem-mi edényét, hogy meg ne haljanak...

*154

A feladatok konkrétan fel voltak osztva, akárcsak egy jól szer-vezett csapatban. Mindenki tudta a dolgát, így minden a legola-jozottabban ment szétszereléskor és összerakáskor egyaránt.

96

*157 Zsoltárok könyve 50

A mûszaki gárda tehát meg volt szervezve. A feladata a sátorfennakadások nélküli üzemben tartása volt. Az egész egy mo-bil, gyorsan szétszedhetõ és összerakható építmény volt, me-lyet, ha tovább indultak, akkor a mûszakiak szétszereltek. Ami-kor a vándorlók megálltak, hogy tábort verjenek, akkor a ”mû-szakiak” gyorsan összeállították a sátrat, s üzembe helyeztéka készüléket, mely, mialatt az izraeliták táboroztak, állandóanüzemelt.

Ugyanakkor voltak más személyek is, akiknek a misszioná-riusokkal való kapcsolattartásban konkrét feladatuk volt.

Korábban megtudtuk, hogy a frigyláda adó-vevõ készülék volt,mely segítségével a kiválasztottak fel tudták venni a kapcsola-tot a misszionáriusokkal. De a misszionáriusok is tudták a ké-szülék segítségével hívni az izraelitákat. És ha nem volt ottépp akkor senki?

Emlékezzünk vissza a gyermek Sámuel esetére, amikor éj-szaka megszólalt az adó-vevõ készülék, s a misszionáriusokSámuelt hívták. Többször is meg kellett akkor a hívást ismétel-niük.

Nos, hasonló eset máskor is elõfordult, amikor a misszioná-riusok arról beszélnek, hogy a készüléken keresztül hívták azizraelitákat, de senki nem válaszolt, s õk ezért megsértõdtek:

Elõfordult, hogy a fõ misszionárius egy álló napig hívta azadó-vevõn keresztül a Földet, az izraeliták táborát. Hogy hon-nan tette mindezt? A Sionról.


2. Miért jöttem, holott nem volt ottsenki? hívtam és nem feleltsenki sem! vagy olyan rövid mára kezem, hogy meg nem válthat?vagy nincs bennem megszabadí-

tásra való erõ? Ímé, én dorgálá-sommal kiszáraztom a tengert, afolyókat pusztává teszem, megbûz-hödnek halaik, hogy nincsen víz, ésszomjúságtól meghalnak.

*156

Olyan is elõfordult, hogy hosszabb ideig senki sem hallotta ahívást, és így a misszionáriusoknak akkor nem sikerült az adó-vevõn keresztül kapcsolatot létesíteniük:

1. Az Istenek Istene (a misszio-náriusok fõnöke), az Úr szól, éshívja a földet a nap keltétõllenyugtáig.

2. A Sionról, a melynek szépsé-ge tökéletes, fényeskedik Isten.

*157

97

Mi szállt le egykoron a Sion hegyére? Egy hatalmas ûrhajó.Vagyis a fõmisszionárius hívta az izraelitákat parancsnoki ûrha-jójának fedélzetérõl, mely az ûrben talán valahol földkörüli pá-lyán keringett. És így tökéletesen igaz az a kijelentés, hogy:...hívja a Földet...

Mindezekbõl okulva, az izraeliták a technikai gárdában lét-rehoztak két tisztséget: a vigyázót és a felelõt. A vigyázóvolt az a személy, aki naphosszat figyelte, megszólal-e a lá-da. A felelõ tiszte pedig, ha jelentette a vigyázó, hogy az “Úrmegszólalt”, az volt, hogy felvegye a kapcsolatot a misszio-náriusokkal — “Hallgatlak, vétel”, és átvegye az üzenetet.Mai szavakkal, õk voltak az ügyeletes szolgálatot teljesítõrádiós tisztek:

Egybevetve az orosz nyelvû szövegekkel:

12. У того, кто делает это,истребит Господь из шатровИаковлевых бдящего на страже

и отвечающего, и приносящегожертву Господу Саваофу.

Az idézet pontosítva: ”Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cse-lekszi, a vigyázót és felelõt, a Jákób sátraiból, és azt is ki áldo-zatot visz a Seregek Urának.”

Ugye, kedves olvasó, milyen váratlan helyen bukkannak felinformációk a sátorról?

Hiszen az adó-vevõvel kapcsolatos fõ információtöredékekMózes könyveiben találhatók. Elõfordul viszont, hogy ilyen in-formációtöredékek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel.Mondjuk, mint adott esetben, Malakiás próféta könyvében. Ottez a szövegrész teljesen semmitmondó. De ha beillesztjük amegfelelõ helyre, ahogy feljebb tettük, akkor nagyon is érthe-tõvé válik.

Az egész Bibliában ugyanígy szét vannak szórva nagyon fon-tos információtöredékek, melyeknek abban a szövegkörnye-zetben, ahol megtalálhatók, semmi értelmük nincs. Sõt néhaegyenesen zagyvaságnak tûnnek. Csak meg kell azonban talál-ni, és beilleszteni õket a KÉPbe. Ez a könyv ezt teszi. És ennekeredményeként rendkívül érdekes dolgok fognak a továbbiak-ban is kiderülni.

Ezért nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy az a felfogás,miszerint a Biblia legendák és mesék gyûjteménye — teljesen

*158 Malakiás könyve 2

12. Elveszt az Úr mindenkit, a ki eztcselekszi, a vigyázót és a fe-

lelõt, a Jákób sátraiból, még ha ál-dozatot visz is a Seregek Urának.

*158

98

helytelen. Vegyük a Bibliát nagyon komolyan! Hiszen társadal-munkra nézve létfontosságú információkat tartalmaz!

De fontos itt még egy dolgot aláhúzni. Az adó-vevõ segítségé-vel az izraeliták hívni tudták a misszionáriusokat. Ugyanakkorkésõbb az a kifejezés, hogy “hívni az Urat”, kizárólag vallásiértelmet nyert. Pedig “az Úr hívása” a ládával történt. Erre afogalomtorzulásra álljon itt egy példa:

Az idézet egyértelmûen vallásos színezetû. De egykoron azadó-vevõ nagyon is valóságos, reális dolog volt.

Nos, hogy megismertük a frigyláda funkcióját, illetve a tar-talmát, immár semmi kétség nem maradt afelõl, hogy egy mûsza-ki készülék volt, mely az operatív kapcsolattartást szolgálta.

A láda a benne elhelyezett és hétpecsétes titokkal övezett”táblák”-on keresztül a rádiótartományban közvetítette és vetteaz információkat.

Eddig minden rendben is van. Csakhogy van egy de...A leírások szerint Mózes, mikor visszatért a ”negyvennapos”

útról, meglátván, hogy a nép egy aranyból mintázott figurát imád,olyannyira feldühödött, hogy az emberek szeme láttára földhözcsapta a magával hozott táblákat, mire azok darabokra törtek.

6. Hívlak téged, oh Uram; s eztmondom: Te vagy oltalmam és

örökségem az élõknek földén.

*159

*160 Mózes II. könyve 32*159 Zsoltárok könyve 142

19. És mikor közeledett volna atáborhoz, látá a borjút és a tán-czolást, és felgerjede Mózesnek

haragja, és elveté kezébõl atáblákat, és összetöré azo-kat a hegy alatt.

*160

Ha ezek mûszaki eszközök lettek volna, akkor nem valószínû,hogy darabokra törnek. Persze megsérülve esetleg mûködés-képtelenné válhattak ennek következtében, de mindenképpegyben maradtak volna.

Hát akkor most hogy is van? Ha azt feltételezzük, hogy vissza-tértekor Mózes két készüléket hozott magával, akkor ugyanmiért törte volna össze azokat?

Vagy talán az egész a krónikás fantáziájának szüleményecsupán? És nem tört senki semmit össze?

A válasz, mint mindig, a két véglet között van. Sõt, nagyon iskézenfekvõ.

99

Lássuk hát!Mózes valahol elvolt negyven napig. Így meglehetõsen hosszú

idõ elteltével tért vissza a táborba. És hozott magával valamit.Mivel az emberek már azt hitték, hogy meghalt, ezért min-

den bizonnyal nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy hol volt.Sõt!

Még inkább felkeltette az érdeklõdésüket az a két tárgy.Nyilván, ha az izraelitáknak szánt készülékeket hozta volna

magával, akkor hogyan tudta volna megmagyarázni a töb-bieknek, hogy mik is azok?

Mert ne feledjük: hosszú idõn keresztül a ládát és annaktartalmát a lehetõ legszigorúbb titokban tartották.

Hiszen mi van akkor, ha mindenki látja azokat a furcsa vala-miket?

Ezért meg kellett mindenkit gyõzni arról, hogy azok a tár-gyak valóban kõbõl kimetszett táblák csupán.

De hogyan?Hát úgy, hogy visszatértekor mindenki szeme láttára földhöz-

csapva, darabokra töri azokat.Így az emberek, megvizsgálva, saját szemükkel gyõzõdhettek

meg, hogy valóban kõbõl készültek.No, de...Röviddel utána Mózesnek volt még egy ”szupertitkos”

találkozója a misszionáriusokkal:

No?Miért kellett ennyire titkolózni?Csupán azért, hogy arra a két kõtáblára, amit állítólag Mózes

magával vitt, írásjeleket véssenek?


1. És monda az Úr Mózesnek:Vágj két kõtáblát, hasonlókataz elõbbiekhez, hogy írjam felazokra azokat a szavakat, amelyek az elõbbi táblákonvoltak, a melyeket széttörtél.2. És légy készen reggelre,és jöjj fel reggel a Sinai

hegyre, és állj ott elõmbe a hegytetején.3. De senki veled fel ne jöj-jön, és senki ne mutat-kozzék az egész hegyen;juhok és barmok se legel-jenek a hegy környékén.

*161

4. Vágott azért két kõtáblát, azelõbbiekhez hasonlókat, ésfelkelvén reggel, felméne Mózesa Sinai hegyre, a mint az Úr paran-csolta néki, és kezébe vevé a kétkõtáblát.

5. Az Úr pedig leszálla felhõben,és ott álla õ vele, és nevén kiáltáaz Urat:

*162

100

Csupán ezért!?Ugyan már!E rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megejtett

találkán vette át Mózes az igazi mûszaki eszközöket.Melyeket nyilván letakarva vitt a táborba.Csakhogy!Mivel az emberek korábban látták, hogy valóban kõbõl készült

tárgyakat tört össze, sõt talán a ”szupertitkos” találkára isazokhoz hasonlókat vitt magával, ezért immár mindenki megvolt gyõzõdve, hogy a lepel a kõbõl kimetszett tárgyakat takar-ja.

A maradék kíváncsiskodókat pedig elriasztotta az a furcsafény, mely Mózestõl jött...

30. És a mint Áron és az Izráelminden fiai meglátták Mó-zest, hogy az õ orczájánakbõre sugárzik: féltek kö-zelíteni hozzá.

*163


Mire volt ez jó?Arra, hogy egy technikai trükkel elriassza azokat, akik min-

denképpen szerették volna megtudni, mit takar a lepel.De féltek hozzá közelíteni...Nos, attól fogva, hogy Mózes visszatért immár a magával ho-

zott állítólagos kõtáblákkal, azokat ”hét lakat alatt” õrizték. Csaknagyon kevesek láthatták õket...

Ugorva egy nagyot elõre az idõben, megtudjuk, hogy a készü-lék i. e. 586-ban Jeruzsálemben eltûnt a babiloni hódítók ost-roma során.

Késõbb még visszatérünk rá.

29. És lõn, a mikor Mózes a Sinaihegyrõl leszálla, (a Mózes kezébenvala a bizonyság két táblája, mikor ahegyrõl leszálla) Mózes nem tudta,hogy az õ orczájának bõre sugárzik...

101

A TECHNIKUSOK ÖLTÖZÉKE

A korábbi részbõl megtudtuk, hogy a “rádiós szoba” folyama-tos és fennakadásmentes mûködésének biztosítását egy kü-lön technikus gárda felügyelte. Ezen belül azonban voltak cso-portok, melyeknek más és más, jól meghatározott feladatkö-rük volt.

Voltak, amelyek a szét- és összeszerelési munkálatokat vé-gezték, míg mások szállították a készüléket, a sátrat és annakegyéb részeit. Ugyanakkor azon személyek, akik a láda köze-lébe mehettek, nagyon kevesen voltak. Csak õk mehettek bea sátorba, és akkor is bizonyos szigorú elõírásokat betartva.

A sátoron belül minden tárgy be volt vonva fémmel (aranyborí-tás). Szinte állandóan egy erõs belsõ elektromos erõtér volt jelen,melyet a ládában található két készülék egyike a láda fémes ki-képzésén keresztül gerjesztett. Ez az erõtér különbözõ jelensé-geket — “szent elmó tüze”, ”dicsõség”, s “felhõ”— produkált.Azonkívül védte a hívatlan betolakodóktól a láda tartalmát.

Mikor a “legbelsõbb” technikusok — Áron és fiai beléptekebbe a belsõ térbe, a testi épségüket és az életüket egy spe-ciális, csak erre a célra készített védõöltözékkel kellettmegóvni. Arra vonatkozólag, hogy milyennek kell lennie enneka védõöltözéknek, Mózes szintén a misszionáriusoktól kapottinstrukciókat:

és karmazsinszinû sodrott lenbõl.9. Annakutána végy két ónix-kö-vet, és mesd fel azokra az Izráelfiainak neveit.10. Hatnak nevét az egyik kõre, amásik hatnak nevét pedig a másikkõre, az õ születésök szerint.11. Kõmetszõ munkával, a mint apecsétet metszik, úgy metszesd ekét követ az Izráel fiainak neveire;köröskörül arany boglárokba csi-náld azokat.12. És tedd e két követ az efód váll-kötõire, az Izráel fiaira való emlé-keztetés kövei gyanánt, hogy em-lékeztetõül hordozza Áron azoknakneveit az õ két vállán az Úr elõtt.13. Csinálj annakokáért aranyboglárokat,

4. Ezek pedig a ruhák,a melyeket ké-szítsenek: hósen, efód, palást,koczkás köntös, süveg és öv. Éscsináljanak szent ruhákat Áronnaka te atyád fiának, és az õ fiainak,hogy papjaim legyenek (technikaiszemélyzet).5. Vegyék hát õk elõ az aranyat, ésa kék, és a bíborpiros, és a karma-zsinszínû fonalat és a lenfonalat.6. És csinálják az efódot aranyból,kék és bíborpiros, karmazsinszínüés sodrott lenbõl, mestermunkával.7. Két vállkötõ is legyen hozzá kap-csolva a két végéhez, hogy össze-kapcsoltathassék.8. Átkötõ öve pedig, a mely rajta van,ugyanolyan mívû és abból való le-gyen; aranyból, kék, és bíborpiros,

102

14. És két lánczot tiszta aranyból; fo-natékosan csináld azokat; sodrottmívüek legyenek, és tedd rá a sod-rott lánczokat a boglárokra.15. Azután csináld meg az ítéletnekhósenét mestermunkával; úgy csi-náld mint az efódot csináltad: arany-ból, kék, és bíborpiros, és karma-zsínszínû, és sodrott lenbõl csináldazt (mellre való táblácska, olyanmint egy kitûzõ).16. Négyszögû legyen, kétrétû, egyarasznyi hosszú és egy arasznyi szé-les.17. És foglalj abba befoglalni való kö-veket; négy sor követ, ilyen sorban:szárdiusz, topáz és smaragd; ez azelsõ sor,18. A második sor pedig: karbunku-lus, zafír és gyémánt.19. A harmadik sor: jáczint, agát ésamethiszt.20. A negyedik sor: krizolith, ónix ésjáspis; arany boglárokba legyenekfoglalva.21. A kövek tehát az Izráel fiainak ne-vei szerint legyenek, tizenkettõ le-gyen az õ nevök szerint; mint a pe-csét, úgy legyen metszve, mindenik

a reá való névvel, a tizenkét nem-zetség szerint.22. A hósenre pedig csinálj fonaté-kos lánczokat, sodrott mívûeket,tiszta aranyból.23. És csinálj a hósenre két aranykarikát, és tedd a két karikát a hó-sen két szegletére.24. És a két arany fonatékot fûzd ahósen két szegletén levõ karikák-ba.25. A két fonatéknak két végét pe-dig foglald a két boglárhoz, és tûzdaz efódnak vállkötõihez, annakelõrészére.26. Csinálj még két arany karikát,és tedd azokat a hósen két szegle-tére, azon a szélén, a mely befelévan az efód felõl.27. És csinálj még két arany karikát,és tedd azokat az efód két vállkö-tõjére alól, annak, elõrésze felõlegybefoglalásához közel, az efódöve felett.28. És csatolják a hósent az õ kari-káinál fogava az efód karikáihoz,kék zsinórral, hogy az efód öve fe-lett legyen, és el ne váljék ahósen az efódtól.

*164

Szembeötlõ, hogy mindazok az utasítások, melyek az öltö-zék összetételére, anyagára, elkészítésére és annak összeál-lítására vonatkoznak, igen aprólékosan részletezve vannak.Mivel ezeket a leírásokat a misszionáriusoktól kapta Mózes,ezért minden részletnek fontos jelentõsége van. Nemcsak egy-fajta rituális öltözékrõl van itt szó. A fenti idézet utolsó monda-tából kezd már valami kisejleni.

A ”védõruhát” elõre meghatározott módon kellett felvenni,és külön figyelmeztették Mózest arra, hogy el ne váljék az egyikrész a másiktól. Hogy miért?

Tudniillik, a magasfeszültségû elektromos kisülésnek vanegy különleges tulajdonsága: megtalálja a legkisebb rést is,és így a kisülés íve behatol abba. Ha ez megtörtént volna abent szolgálatot teljesítõ pappal, akkor az minden bizonnyalaz életébe került volna.

Na, de lássuk tovább:


29. És viselje Áron az Izráel fiainakneveit az ítélet hósenén, az õ szívefelett, a mikor bemegy a szenthely-re, emlékeztetõül az Úr elõtt szün-

telen (valamilyen oknál fogvaamikor bent van Áron, az adotthelyen kell viselnie azt a “táb-lácskát”. Talán véd valamitõl?).

103

30. Azután tedd az ítéletnek hóse-nébe az Urimot és Thummimot,hogy legyenek azok az Áron szívefelett, a mikor bemegy az Úr eleibe,és hordozza Áron az Izráel fiainakítéletét az õ szívén az Úr színe elõttszüntelen.31. És csináld az efód palástját egé-szen kék lenbõl.32. Közepén legyen nyílás a fejének;a nyílásnak szegése legyen körös-körûl, takácsmunka, olyan legyenmint a pánczél nyílása, hogy el neszakadjon.33. És ennek alsó peremére csi-nálj gránátalmákat, kék, és bíbor-piros, és karmazsinszínû lenbõl,a peremére köröskörûl, és ezekközé arany csengettyûket is kö-röskörûl.34. Arany csengettyû, meg grá-nátalma, arany csengettyû, meggránátalma legyen a palást pe-remén köröskörül (a funkcióju-kat már ismerjük).35. És legyen az Áronon, a mi-kor szolgál (azaz bent van aládánál), hogy hallassék annakcsengése, a mikor bemegy a szent-helybe az Úr eleibe, és mikor kijön,hogy meg ne haljon.36. Csinálj egy lapot is tisztaaranyból, és mesd ki arra, mint apecsétet metszik: Szentség azÚrnak.37. És kösd azt kék zsinórra,hogy legyen az a süvegen; a sü-vegnek elõrészén legyen az (ér-dekes, hogy a kék szín folyton-folyvást elõfordul. Valyon miértpont kék, és nem más? Milyenfunkciója lehet?).38. És legyen az az Áronnak homlo-kán, hogy Áron viselje a szent áldo-

zatok körûl elkövetett vétket (kom-mentár), a melyeket az Izráel fiaimindenféle szent adományaikbanszentelnek. Legyen azért szüntelena homlokán, hogy kedvesekké te-gye õket az Úr elõtt (ez arra ha-sonlít, mintha a nevét táblárafelírva kellene viselnie ahhoz,hogy megkülönböztethetõ le-gyen a többiektõl.)39. A lenköntöst pedig koczkásankészítsd, és a süveget lenbõl csi-náld, az övet meg hímzõ munkávalkészítsd.40. Az Áron fiainak is csináljköntösöket, és csinálj nékiköveket is meg süvegeket is csi-nálj nékik, dicsõségökre ésékességökre.41. És öltöztesd fel azokbaÁront a te atyádfiát, és az õ fi-ait vele együtt, és kend fel õket(azt a specifikus kenetet teháta ruha külsõ részére is fel kel-lett vinni), iktasd be õket tisztjök-be, és szenteld fel õket, hogy pap-jaimmá legyenek.42. Csinálj nékik lábravalókatis gyolcsból (galvanikus izoláláscéljából. Hisz a ruha, köszön-hetõen a belészõtt aranyszálak-nak, elektromosan vezetõ volt.),hogy befödjék azoknak mezítelentestét, és az ágyéktól a tomporigérjenek.43. És legyenek azok Árononés az õ fiain, a mikor bemen-nek a gyülekezet sátorába,vagy a mikor az oltárhoz já-rulnak, a szenthelyen valószolgálattételre, hogy bûnt ne vi-gyenek oda és meg ne haljanak.Örökkévaló rendtartás ez Áronnak ésaz õ magvának õ utána.

*165


Az efód szálai közé aranyszálak, vagyis fémszálak voltak szõ-ve:


gozzák a kék, és a bíborpiros, és akarmazsinszínû, és a lenfonál közé,mestermunkával.

*166

3. És aranyból vékony lapo-kat verének, és azokat fo-nalakká metélék, hogy feldol-

104

Foglaljuk hát össze mindazt, amit eddig megtudtunk.Az idézett szöveg egy olyan öltözéknek a leírása, mely arra

szolgált, hogy azok a technikusok, akik a láda közelében a sá-toron belül teljesítettek szolgálatot, odabenn viseljék azt, hogy:”...meg ne haljanak...” Tehát az megvédte õket valamitõl.

Ugyanakkor az öltözék egy része elektromosan vezetõvé lettkiképezve, mert amikor készítették, akkor fémbõl készült szá-lakat — aranyszálakat szõttek bele. Mivel a sátorban elektro-mos erõtér uralkodott, így ez nagyon emlékeztet bennünket azúgynevezett Faraday-féle kalitkára, melynek a lényege, hogyegy fémkalitkán belül, melyet elektromos erõtérbe helyezünk,a környezõ elektromos erõtér “kiszorul”. Így ha két vezetõközött, melyek elektromos térben vannak, létrejöhet elektro-mos kisülés, addig a kalitkán belül ilyen kisülés nem történik.

Az öltözék a fémszálaknak köszönhetõen megvédte viselõjetesti épségét az õt ért gyengébb elektromos kisülés esetén is.Hiszen a létfontosságú szerveit takarta. És ebben az esetbenérthetõ, miért figyelmeztették Mózest arra, hogy az öltözék ré-szei el ne váljanak egymástól. A nagyfeszültségû kisülésekegyik jellemzõ tulajdonsága az, hogy “megtalálva” a legkisebbrést, vékony elektromos ív formájában áthatolnak a védõöltö-zéken, ha annak elektromos vezetõvé kiképzett részei elvál-nak egymástól...

Mivel elektromosság volt jelen, ezért a technikust galvaniku-san szigetelni kellett a földtõl. Erre szolgáltak a gyolcs lábbelik,melyek köztudottan az elektromosan szigetelõ anyagok közé tar-toznak. A süveghez még annyit, hogy az is, akárcsak sok mástárgy a sátoron belül, csúcsos véggel rendelkezett. És a süvegkapcsán említve van a dicsõség — a fény.

Ennek az volt a feladata, hogy egyfajta “szent elmó” jelensé-get gerjesszen, vagyis fényt, és eközben a papnak semmi bajane essék (Tesla féle kísérletek*).

Most képzeljük el a következõket. Négyezer évvel ezelõttvolt egy sátor, melyrõl a nép csak azt tudta, hogy az “Úr” bi-zonysága van ott benn, és aki oda belép, az meghal. És szemta-núja volt annak, hogy mikor Áron pap belép a sátorba, a feje,pontosabban süvegének csúcsa körül egy ismeretlen fényje-lenség jelenik meg — a pap dicsõsége. (Lehet, hogy késõbbinnen származott a glória?)

* Nikola Tesla (1856—1943) szerb származású fizikus, aki többek közötta nagyfrekvenciás magasfeszültség terén végzett úttörõ jellegû kutatásainyomán vált ismertté.

105

Úgy hiszem, nem kell részletezni azt a hatást, melyet enneka jelenségnek a látványa tett az emberekre. Ez is arra volt jó,hogy még nagyobb tekintélyt szerezzen Áronnak és társainak,s az emberek zokszó nélkül engedelmeskedjenek nekik.

Az efóddal kapcsolatban felmerül még néhány kérdés:

*169 Ezékiel könyve 42*170 Ezékiel könyve 44

7. És monda Dávid Abjáthár pap-nak, az Akhimélek fiának: Hozdide nékem az efódot. És Abjáthároda vivé az efódot Dávidhoz.8. És megkérdezé Dávid az Urat (a

ládán keresztül), mondván: Üldöz-zem-é ezt a sereget? Utólérem-éõket? És monda néki: Üldözzed,mert bizonyosan utóléred, és sza-badulást szerzesz.

*167

Vajon minek kellett az efód? Szükség volt rá a kommuniká-ció elkezdéséhez? De vajon hogyan? Talán, mivel az efód avédõöltözék része volt, azért kellett?

szállították), és gyolcs efódotövedzett magára Dávid.

*168

14. Dávid pedig teljes erejébõl tán-czol vala az Úr elõtt (a ládát épp

Adott esetben konkrétan meg van említve, hogy az efód gyolcs-ból volt. Itt összekapcsolódik a mintautánzat, vagyis Dávid imi-tálta azt, amit a technikusok viseltek. Ezért vett fel õ is efódot.

Teljes bizonyosságot nyerünk afelõl, hogy a ”papok” a tech-nikus gárda volt, és mindegyikük speciális öltözékben teljesí-tett szolgálatot. Íme a bizonyság Ezékiel könyvébõl:

*167 Sámuel I. könyve 30*168 Sámuel II. könyve 6

Meg kell jegyezni, hogy itt nem azokról a papokról van szó,akik Mózes idejében teljesítettek szolgálatot a sátorban. Egymásik “templomról” van itt szó, melyben speciális öltözékbenszolgáltak — vagyis valamilyen karbantartó tevékenységet vé-geztek. Az utasításnak megfelelõen, melyet Ezékiel próféta ka-pott az “Úrtól”, arról van szó, hogy azokat a ruhákat, melyek-ben benn teljesítettek szolgálatot, tegyék le egy speciális he-lyiségben, és vegyenek fel más ruhát, hogy “meg ne szentel-

19. Mikor pedig kimennek a kül-sõ pitvarba, a külsõ udvarba anéphez, vessék le ruháikat, amelyekben szolgáltak, és tegyékle azokat a szent kamarákban,és öltözzenek más ruhákba,hogy meg ne szenteljék a népetruháikkal.

*170

14. Mikor bemennek oda a pa-pok, ki ne jõjjenek a szenthelyrõl a külsõ pitvarba, ha-nem ott rakják le ruháikat, me-lyekben szolgáltak; mert szen-tek ezek, és más ruhába öl-tözzenek, úgy közeledjenek anép helyéhez.

*169

106

jék a népet”. A szent itt valami veszélyeset jelent? Hiszen azonfogalmaink szerint, melyeket használunk, a megszentelés kife-jezés pozitív cselekvést jelent. A Biblia is globálisan pozitívbeállítottságú. Ezért itt nem érthetõ, hogy miért ne cselekedje-nek pozitív dolgot a néppel.

Inkább ennek az ellenkezõje igaz. Adott esetben ez azt je-lenti: el ne fertõzzék a népet, vagy talán a nép ne fertõzze el aruhákat. Képzeljünk csak el egy atomerõmûben szolgálatot tel-jesítõ technikai személyzetet és annak az öltözékét!

107

HARMADIK FEJEZET. AZ ÜZENET

A korábbi fejezetbõl megtudtuk azt, hogy az Egyiptomból va-ló kijövetel után a Sinai hegyen egy hatalmas méretû jármûlandolt. Késõbb, Mózessel a fedélzetén ez a jármû felemelke-dett és elrepült. Mikor visszatért, egy adó-vevõ készüléket ho-zott magával, mely az operatív kapcsolattartást szolgálta.

De mi történt az indulás és a visszatérés között eltelt idõ-szakban? Hol volt Mózes negyven napig?

Erre keressük a választ ebben a fejezetben.Mindazok az információk, melyekkel ezen idõszak alatt meg-

ismertették, és melyek sorsdöntõ fontosságúak a földi civilizá-ciónkra nézve, ott vannak Mózes elsõ könyvében. Ezek azokaz információk, melyeket ÕK közölnek velünk. A második évez-red végén jött el annak az ideje, hogy megértsük az ÜZENE-TET...

Azonban, mielõtt folytatnánk, újra fel kívánom hívni a kedvesolvasó figyelmét arra a nagyon fontos tényre, hogy Mózes mint-egy négyezer évvel ezelõtt élt és volt szemtanúja a történések-nek. Csak olyan fogalmai voltak, melyeket a kor akkori fejlett-ségi színvonala tett lehetõvé. Nem voltak technikai ismeretei,mint nekünk a harmadik évezred küszöbén. Amit látott és hal-lott, olyan egyszerû szavakkal jellemezte, melyek rendelkezé-sére álltak. Késõbb ezek bonyodalmat okoztak, hiszen Mózestúlzottan leegyszerûsítette írásaiban mindazt, amit látott. En-nek köszönhetõen ragasztották rá a Genezis könyvére a legen-da, mítosz, mese jelzõt. Hiszen annak tûnik. Pedig ez maga azüzenet...

108

A FEDÉLZETEN

28. És ott vala az Úrral negy-ven nap és negyven éjjel: ke-nyeret nem evett, vizet sem

ivott. És felírá a táblákra aszövetség szavait, a tíz paran-csolatot.

*171

Valami olyan történt ott vele, melyet õ maga sem értett.Annyira meglepõ volt ez számára, hogy külön megjegyzi — hosz-szú ideig nem evett és nem ivott.

Ez olyannyira hihetetlen, hogy nem lehet egyéb, mint mese?Hiszen tudjuk, hogy az ember néhány hétig meg tud lenni éle-lem nélkül. Víz nélkül viszont napokon belül elpusztul, mert aszervezete kiszárad. Mózes meg azt mondja, hogy negyven na-pig nem ivott vizet...

Mindez teljességgel elképzelhetetlen. Vagy talán mégsem?Abban az idõben valóban elképzelhetetlen volt. De napjaink-

ban nap mint nap találkozhatunk vele. Hogy hol?A kórházakban...Úgy hívják, hogy infúzió. Az ember vérkeringésébe közvetle-

nül juttatnak fiziológiai oldat formájában vizet, sókat, ásványianyagokat, vitaminokat a folyadék és az ásványi anyagháztar-tás biztosítására és szénhidrátokat energiapótlás céljából. Eztáltalában azokkal teszik, akik valamilyen oknál fogva képtele-nek vizet és táplálékot magukhoz venni. Többek között vala-milyen mûtéti beavatkozás után...

Az orvostudomány számára nem képez gondot olyan embe-reket is hónapokig, esetleg évekig életben tartani, akik nincse-nek tudatuknál...

Napjainkban ez nem megy csodaszámba. És Mózes korában?Valamilyen oknál fogva Mózes a fedélzeten infúziót kapott.

Talán azért, mert nem fogyaszthatta azt az élelmiszert, amit amisszionáriusok esznek. Talán... De sokkal valószínûbb, hogyrajta ott valamilyen mûtéti beavatkozást hajtottak végre. (A 8.fejezetbõl egyértelmûen ki fog derülni, hogy Jézuson is mûtétibeavatkozást hajtottak végre, melynek következtében negyvennapig õ sem ehetett és vizet sem ihatott.)

Milyen mûtétet és milyen céllal? Nem tudjuk.


109

Nem számol be arról, hogy a fedélzeten mi történt. Nyilván-való, hogy mindarról, amit ott látott, és amik ott vele megtörtén-tek — hallgatnia kellett.

Csak azokat az információkat mondhatta el, amit rajta keresz-tül az emberiségnek üzentek. Sem többet, sem kevesebbet...

110

A TEREMTÉS HÉT NAPJA

Azon információk, melyeket az emberiségnek címeztek, aGenezis könyvében (Mózes elsõ könyve) vannak lejegyezve.Ebben Mózes olyan eseményekrõl számol be, amik százezer,sõt millió évekkel korábban történtek, melyeknek õ semmi-képpen nem lehetett szemtanúja.

Az emberek több ezer évig semmit nem értettek abból, amia Genezis könyvében van. Elfogadták egy az egyben mindazt,ami és ahogy ott le van írva. Késõbb, a tudomány fejlõdésé-nek következtében, a világról alkotott ismereteink gyarapod-tak. A régi elképzelések és az új, tudományos ismeretek egy-szer csak konfliktusba kerültek egymással. Hiszen a tudománysehogyan sem tudott mit kezdeni ezekkel a szövegekkel. Ezérthát summa-summárum kijelentette: Mózes könyveiben, így aGenezis könyvében foglaltak is, nem egyebek, mint mesesze-rû teremtéstörténet, melynek semmilyen tudományos alapjanincs. Az egész történet keletkezését a sumérokra vezetikvissza, sõt a tudás és élet fáját mint szimbólumokat említik.

Különbözõ tudósok próbálták a vallást és a tudományt, mintegymást kizáró tényezõket összebékíteni. Egyik ilyen próbál-kozás sem járt eredménnyel. Nem csoda, hisz a vallás és atudomány ugyanazon érem két ellentétes oldala. A vallás azok-ra a szövegekre épül, melyeket szent írásként ismerünk, ésszó szerint elfogadja mindazt, ami azokban szerepel. Ugyanak-kor a tudomány, mely a minket körülvevõ természetrõl szer-zett ismereteken alapszik, kerek perec elutasítja az írásokbanfoglaltakat, olyanokat, melyeknek semmi közük a valósághoz.Kinek higgyünk? A vallásnak vagy a tudománynak?

A helyes válasz, mint már oly sokszor a történelem folya-mán, a két szélsõség közt van. A vallás és a tudomány is fi-gyelmen kívül hagy egy döntõ jelentõségû tényt: Mózes való-ban olyan információk birtokába jutott, melyek sok millió év-vel korábban történt eseményekrõl szóltak. De mindezekrõl õcsak olyan formában számolt be, amilyen formában az õ korá-ban a természetrõl meglévõ ismeretei ezt lehetõvé tették. Azon-kívül a történésekbe beleszõtte a saját szubjektív véleményét— “én azt hittem” meglátását.

111

Késõbb az általa elmondottakat megpróbálták értelmezni, demivel ekkor még a mai értelemben vett tudományos ismere-teknek híján voltak, ezért az értelmezések helyteleneknekbizonyultak. Ezen valóban nem tudományos értelmezésekbõlalakult ki a vallás, mely szerint mindazt, ami ott le van írva, szószerint kell vennünk és el kell hinnünk. Ez a hit.

Így nem csoda, hogy a tudományos ismereteink gyarapodá-sa, a világról alkotott képünk egyre inkább ellentmondott avallás tanainak. De mivel, akárcsak évtizedekkel korábban, nemvoltak olyan ismereteink, melyek lehetõvé tették volna, hogymegértsük, ami a Genezis könyvében szerepel, ezért elutasí-tották mindezt. Hiszen a huszadik század közepén sem voltmég sok fogalmunk a genetikáról, számítástechnikáról.

De az ezredforduló küszöbén immáron rendelkezésünkre állmindama tudás, mely lehetõvé teszi, hogy az írásokban foglal-takat megértsük...

Na de térjük vissza a fedélzeten történtekhez.Nos, a misszionáriusok, elõször is bemutatták Mózesnek a

történelem elõtti idõk néhány mozzanatát. Hogy hogyan? Fel-vételrõl! Hiszen sok ezer évvel ezelõtt csillagközi repülésekethajtottak végre és itt voltak a Földön a kezdeteknél...

Az “Úr” — a magas rangú misszionárius személy, aki Mózestkalauzolta — úgy döntött, hogy bemutatják neki azokat a felvé-teleket, melyek elõtte sok-sok ezer, vagy talán millió évvel ko-rábban készültek.

Leültették hát Mózest mondjuk egy nagy méretû videómoni-tor elé, s azt mondták neki, hogy most látni fogja a kezdeteket.A felvételeket kronológiai blokkokban ”vetítették” le.

Mózes megszeppenve ült a “vetítõvászon” elõtt, mely egy-szer csak kivilágosodott...

*172 Mózes I. könyve 1

1. Kezdetben teremté Isten azeget és a földet.2. A föld pedig kietlen és pusz-ta vala, és setétség vala a mély-ség színén, és az Isten lelke le-beg vala a vizek felett.3. És monda Isten: Legyen vilá-gosság: és lõn világosság.

4. És látá Isten, hogy jó a világos-ság; és elválasztá Isten a vilá-gosságot a setétségtõl.5. És nevezé Isten a világossá-got nappalnak, és a setétséget ne-vezé éjszakának: és lõn este és lõnreggel elsõ nap.

*172

112

A képen a Föld nevû bolygó tûnt fel, egy ûrhajón elhelyezettkamera szemszögébõl. A kamera elsuhant a felszín fölött. Lent amélyben félhomály honolt. Hiszen a Föld felszíne forró volt, és azösszes víz a légkörben gõz formájában volt jelen. Mivel nagyon-nagyon vastag volt a felhõtakaró, ezért a Nap sugarai szinte el semjutottak a felszínre, hiszen elnyelte azokat a vastag felhõzet.

A fedélzeti kamera végigpásztázta az ûrhajó környezetét, hogyrögzítse mindazt, ami látható, s így egyszer csak feltûnt a látó-mezõben egy másik ûrhajó is, mely kísérte ezt. Mózes, amikora felvételen meglátta a másik ûrhajót, késõbbi visszaemléke-zései során nem is tudta, hogyan nevezze azt, amikor minde-zeket lejegyzi. Ezért hát nem ûrhajónak nevezi, hanem jobbötlete nem lévén — “az Úr lelkének”. A két vagy több ûrjármû,miután elkészítette a felvételeket a Földön található fizikai vi-szonyokról, emelkedni kezdett, hogy visszatérjen a bázisra...

A kép itt vált. A felvétel következõ része idõben késõbb ké-szült. A földfelszín hõmérséklete már sokkal alacsonyabb. Alégkörben lévõ pára egy része elkezdett kicsapódni, s a felhõ-zet lassan vékonyodik. A felvételeken gyenge derengés tûnikfel. Megjelennek a világos és sötét ciklusok, vagyis a nappal ésaz éjszaka.

Itt az elsõ felvétel véget ért. A képernyõ elsötétült... MikorMózes, visszaemlékezve, elmondta az ûrhajón látottakat, mitmondott erre? Nem mondhatta, hogy a videófelvétel véget ért...Hiszen ilyen ismeretei nem voltak. Mit mondott hát? A legké-zenfekvõbbet: besötétedett. És a sötétségtõl nem látja a többitörténést, mert éjszaka van. Pedig csak kikapcsolták a moni-tort... És mivel éjszaka lett, így hát véget ért egy nap, Mózesszerint — az elsõ nap.

Tehát a misszionáriusok bemutatták neki, hogy milyen volt aFöld sok-sok idõvel korábban. Milyen fizikai viszonyok ural-kodtak akkor a felszínen. És ami a legmeglepõbb, az az, hogy aMózes által közvetített információk teljesen egyeznek azokkala tudományos elméletekkel, melyek szerint nagyon régen aFöld felszíne forró és élettelen volt. A magas hõmérséklet kö-vetkeztében az összes víz vízgõzként volt jelen a légkörben,igen sûrü felhõket alkotva.

113

6. És monda Isten: Legyen meny-nyezet a víz között, a mely elvá-laszsza a vizeket a vizektõl.7. Teremté tehát Isten a mennye-zetet, és elválasztá a mennyezet

alatt való vizeket, a mennyezetfelett való vizektõl. És úgy lõn.8. És nevezé Isten a mennyezetetégnek: és lõn este, és lõn reggel,második nap.

*173

A második blokkban a misszionáriusok egy olyan felvételtmutattak be Mózesnek, mely idõben sokkal késõbb készült.Ez a felvétel is azzal indult, hogy a képernyõ kivilágosodott —Mózes szerint felvirradt a második nap...

A felvételen a felszín hõmérséklete sokkal alacsonyabb, ésezért az atmoszférában található pára folyamatosan csapódikki. Míg korábban a felhõréteg alsó határa a föld felszínén volt,addig a légkörben lévõ páramennyiség csökkenésének követ-keztében ez a határ egyre magasabbra kerül. Így megjelenik aza légréteg a felszín közelében, melyben nincs sûrû pára — afelszín közelében “kitisztul” a levegõ. Vagyis megjelenik az apáramentes levegõréteg, amely elválasztja a felszínen folyé-kony halmazállapotban található vizeket a felhõktõl: ”Legyenmennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizek-tõl...”

A második blokk itt véget ér. A képernyõ elsötétül. Mózesszerint besötétedett. Véget ért a második nap is...

Természetesen a felvételek nem 8—10 órát — egy világosnapszak idõtartamot ölelnek fel. A blokkban levetített felvéte-lek éveket, sõt sokkal hosszab idõtartamokat fognak át. Mózesmindezt nem nagyon érti. Szerinte csak egy nap telt el.

Nos, a Föld felszíne tovább hûl. Sok idõ telik el azon felvételekelkészültéig, amelyeket a harmadik logikai blokkban mutatnakbe Mózesnek:

10. És nevezé Isten a szárazat föld-nek; az egybegyûlt vizeket pedigtengernek nevezé. És látá Isten,hogy jó.

*174

9. És monda Isten: Gyûljenek egy-be az ég alatt való vizek egy hely-re, hogy tessék meg a száraz. Ésúgy lõn.

A harmadik blokk elején a felvételeken látható, hogy a Földfelszíne immár annyira lehûlt, hogy a légkörben gõz és páraformájában levõ víz túlnyomó része kicsapódik. Folyékony for-mában kitölti a mélyebben fekvõ részeket, és így kialakulnaka tengerek, óceánok és a szárazföldek. Ekkor a felszínen afizikai körülmények annyira kedvezõek lettek, hogy megtele-pülhetett az élet...

*173,*174 Mózes I. könyve 1

114

A legtöbb vitát az fogja ezután kiváltani, ami most itt követke-zik. Hiszen mindaz, amit a misszionáriusok ezután közölnekvelünk, gyökeresen megváltoztatja mindazokat az elképzelé-seket, melyeket idáig önmagunkról kialakítottunk. Hiszen egyés ugyanazon tényhez, hogy van élet a Földön, két ellentétesirányból közelítettünk. Ugyanis a tudomány meg tudja monda-ni vázlatosan, hogy mi is az ÉLET. De nem tudja, honnan jön,honnan származik. Mózes pedig azt tudja megmondani, hogyhonnan jön az élet, de nem tudja megmondani, hogy mi is az.De mégis csak látszólagosan van itt ellentét. Hiszen a tudo-mány megmondja azt, hogy mi az, Mózes meg azt, hogy hon-nan jön. Így teljesen kiegészítik egymást. Persze, hiszen Mó-zessel mindezeket az információkat egy szuperfejlett civilizációküldöttei közölték...

A tudomány szerint valamikor a nagyon távoli ködös múlt-ban, az õs óceánban egyszer csak találkozott két aminosav.Miután ”köszöntek” egymásnak, az egyikük udvariasan meg-kérdezte, hogy akar-e a másik csatlakozni hozzá. Az igenlõ vá-lasz következtében lett két aminosav. Aztán találkoztak egyharmadikkal, mire az is csatlakozott hozzájuk. Így “éltek” bol-dogan hármasban, míg nem jött egy negyedik...

Szándékosan vagyok ennyire cinikus. Hiszen sokkal nagyobbannak a valószínûsége, hogy egy szuperkomputer, mely sokszázezer alkatrészbõl áll, hamarabb összeállna, ha mondjukszázmillió évig rázogatnánk az alkatrészeit, mint a milliárdszor-milliárdszor bonyolultabb emberi és állati szervezetek. Minden-ki nagyon jól tudja persze, hogy ha a sok százezer alkatrészt,és minden egyéb kelléket összeöntenénk is egy hatalmas tar-tályba, és évszázmilliókon keresztül rázogatnánk, a szuperkom-puter nem “alakulna” ki. És akkor a sok milliárdszor bonyolul-tabb szervezetek?

A tudomány azért adja azt a választ, hogy a nagyon távoli,ködbe veszõ múltban a “természet” véletlenei alakították ki azéletet, mert ez a legkényelmesebb. Mivel ezzel vitázni nemlehet. Ugyanis senkinek nincs módjában ezeket az állításokatleellenõrizni vagy cáfolni...

115

11. Azután monda Isten: Hajtsona föld gyenge fûvet, maghozó fû-vet, gyümölcsfát, a mely gyümöl-csöt hozzon az õ neme szerint, amelyben legyen néki magva e föl-dön. És úgy lõn.

12. Hajta tehát a föld gyenge fûvet,maghozó fûvet az õ neme szerintés gyümölcstermõ fát, a melynekgyümölcsében mag van az õ nemeszerint. És látá Isten, hogy jó.13. És lõn este és lõn reggel, harma-dik nap.

*175

A harmadik blokkban a kép vált. Egy misszionárius “tudós-csoportot” mutat. A tudósok beszélgetnek. Tervbe veszik a nö-vényvilág megteremtését — létrehozását. Az egyik tudós errõlbeszél. A kép vált. A kísérlet folytatódik. A Föld felszínén meg-jelennek az elsõ növények. Az eredmény pozitív: “És látá Is-ten, hogy jó...” A blokk véget ér.

Azzal, hogy a misszionáriusok a Föld felszínén növényeketés fákat telepítettek, ahhoz vezetett, hogy a légkörben szaba-don lévõ nagy mennyiségû széndioxid túlnyomó része a növé-nyek fotoszintetizálásának következtében megkötõdött, és he-lyébe szabad oxigén került. Így a légkör oxigénben kezdett elfeldúsulni, míg a széndioxid mennyisége folyamatosan csök-kent. A növények — önreprodukáló ”vegyi gyárak” — légkör-átalakító tevékenységet folytattak...

A földi légkörben szabadon lévõ széndioxid mennyisége csökke-nésének következtében a légköri “üvegházhatás” csökkent, ami amég mindig meleg légkör további lehûléséhez vezetett.

jék nappal és a kissebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel; és acsillagokat.17. És helyezteté Isten azokat az égmennyezetére, hogy világítsanak aföldre;18. És hogy uralkodjanak a nap-palon és az éjszakán, és elválasz-szák a világosságot a setétségtõl.És látá Isten, hogy jó.19. És lõn este és lõn reggel, negye-dik nap.

*176

14. És monda Isten: Legyenek vilá-gító testek az ég mennyezetén,hogy elválasszák a nappalt az éjsza-kától, és legyenek jelek, és megha-tározói ünnepeknek, napoknak ésesztendõknek.15. És legyenek világítókul az égmennyezetén, hogy világítsanak aföldre. És úgy lõn.16. Teremté tehát Isten a kétnagy világító testet: a nagyob-bik világító testet, hogy uralkod-

Itt felvetõdik a következõ kérdés. Ha korábban nem volt Napés Hold, akkor ugyan mi világított nappal? És a megalkotott nö-vények milyen fénnyel fotoszintetizáltak volna?

Ám ez is csak látszólagos ellentmondás. Nagyon egyszerû ráa magyarázat.


116

Mózes a korábbi felvételeken a földfelszínt csak borult idõ-ben látta. Hiszen a felszín lehûlt, és nagyon sok pára kicsapó-dott folyékony víz formájában. A hõmérséklet annyira lecsök-kent, hogy a növényeket — a ”vegyi gyárakat” — meg lehetetta felszínen telepíteni.

Ugyanakkor az égbolton még mindig egybefüggõ volt a felhõ-réteg. Mert a légkörben továbbra is sok szabad széndioxid volt.Ez az “üvegházhatás” következtében nem engedte a felszínihõmérsékletet tovább csökkenni. De mivel az elsõ megtelepí-tett növények a fotoszintézis során elnyelték a széndioxidot,és a légkörbe szabad oxigént juttattak, az “üvegházhatás” iscsökkent. Idõvel így átalakították a légkör összetételét. (Nyil-ván ezen növények fotoszintéziséhez a ”borús” égbolt szórtfénye is elegendõ volt.)

A felszíni hõmérséklet tovább csökkent. Ennek következté-ben még több légköri pára csapódott ki, s a felhõzet egyrevékonyodott. Míg egyszer csak a felvételen a felhõk közül elõ-tûnt... a Nap.

Mózes korábban egyik felvételen sem látta a Napot, a Holdatés a csillagokat, ezért úgy értelmezte, hogy azok akkor mégnem léteztek. Aztán ezen a felvételen egyszer csak megjelen-tek. Mózes erre azt mondja, hogy az Úr teremtette azokat...

Tehát egy távoli civilizáció képviselõi beindítottak egy légkör-átalakító folyamatot, melyet a növények hajtottak végre. A légkörszéndioxid-tartalma és vele együtt a hõmérséklete is tovább csök-kent. A körülmények lehetõvé tették, hogy immár magasabb ren-dû organizmusok is “éljenek” a felszínen. Így a misszionáriusokelérték a kitûzött célt: ”És látá Isten, hogy jó...”

A korábbiakból jól látszik, hogy mindazokat a tényeket, ame-lyeket a misszionáriusok objektíven mutattak be Mózesnek, õkésõbb szubjektíven, néhol kissé zavarosan írja le.

Miután a hõmérséklet a légkörátalakító folyamatoknak kö-szönhetõen elfogadható szintre csökkent, a felszínen immármegvoltak a bonyolultabb organizmusok számára a megfelelõéletfeltételek.

117

Az ötödik blokkban az élõvilág megteremtésének a történe-tét mutatták be Mózesnek.

matok alá; és uralkodjatok a ten-ger halain, az ég madarain, és a föl-dön csúszó-mászó mindenféle ál-latokon.29. És monda Isten: Ímé néktekadok minden maghozó fûvet azegész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; azlegyen néktek eledelül (táplálék-lánc).30. A föld minden vadainak pe-dig, és az ég minden madarainak,és a földön csúszó-mászó min-denféle állatoknak, a melyekbenélõ lélek van,a zöld fûveket adom

26. És monda Isten: Teremtsünkembert a mi képünkre és ha-sonlatosságunkra; és uralkod-jék a tenger halain, az ég madarain,a barmokon, mind az egész földön,és a földön csúszó-mászó minden-féle állatokon.27. Teremté tehát az Isten az em-bert az õ képére, Isten képé-re termté õt: férfiúvá és asz-szonynyá teremté õket.28. És megáldá Isten õket, ésmonda nékik Isten: Szaporod-jatok és sokasodjatok, és töltsé-tek be a földet és hajtsátok birodal-

20. És monda Isten: Pezsdüljenek avizek élõ állatok nyüzsgésétõl; ésmadarak repdessenek a föld felettaz ég mennyezetének színén.21. És teremté Isten a nagy vízí ál-latokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyü-zsögnek a vizekben az õ nemökszerint, és mindenféle szárnyas

repdesõt az õ neme szerint. Éslátá Isten, hogy jó.22. És megáldá azokat Isten,mondván: Szaporodjatok, és so-kasodjatok, és töltsétek be atenger vizeit; a madár is soka-sodjék a földön.23. És lõn este és lõn reggel,ötödik nap.

*177

A felvétel újra mutatja a tudósokat. A terv most az élõvilág meg-teremtése. Elõször a vízben, és a levegõben. A terv megvalósul.Az eredmény pozitív. A tudósok elégedettek a végeredménnyel.A reprodukciós folyamat beindul. A blokk véget ér.

Mivel az alacsonyabb rendû élõlények benépesítették a Földet,és kialakult a stabil ökoszféra, ezért késõbb továbbléptek. Ma-gasabb rendû élõlényeket, emlõsöket is megtelepítettek.

Miután ez a kísérlet is pozitív eredménnyel zárult, és stabilrendszer alakult ki, illetve maradt fenn, ezért immáron az em-bert is bele lehetett helyezni ebbe a rendszerbe.

25. Teremté tehát Isten a szárazföldivadakat nemök szerint, a barmokatnemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemökszerint. És látá Isten, hogy jó.

*178

24. Azután monda az Isten: Hoz-zon a föld élõ állatokat nemökszerint: barmokat, csúszó-má-szó állatokat és szárazföldi va-dakat nemök szerint. És úgy lõn.


118

Az evolúció tana

1. A Föld felszíne keletkezése utánmég hosszú ideig az élet megtele-pedésére alkalmatlan volt.2. A felszín fokozatos lehûlésénekkövetkeztében a légkörbõl nagymennyiségû pára csapódott ki,megteremtve ezzel az élet legfon-tosabb lételemét, a folyékony vi-zet.3. A légkörben jelenlévõ különbö-zõ gázok az elektromos kisülések-nek köszönhetõen a szerves életalapanyagává — aminosavakká —alakultak át, melyek a tengerek-ben feloldódtak és feldúsultak. Ké-sõbb a véletlennek köszönhetõenezek az aminosavak egyre bonyo-lultabb vegyületekké álltak össze,míg végül kialakultak az elsõ pri-mitív létformák. Az evolúció tanaszerint az élet elõször az óceánok-ban jelent meg.4. A tengerekben kialakult orga-nizmusok fokozatosan meghódí-tották a szárazföldeket, s azokonmegjelent az élet.

Mózes

1. A Föld kietlen és puszta vala.

2. ...Gyûljenek egybe az ég alattvaló vizek egy helyre, hogy tes-sék meg a száraz... Az egybegyûltvizeket pedig tengernek nevezé...

3. ...Pezsdüljenek a vizek élõ ál-latok nyüzsgésétõl...

4. Hajtson a föld gyenge füvet,maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az õ ne-me szerint, a melyben legyen né-ki magva a földön.


eledelül. És úgy lõn.31. És látá Isten, hogy minden a mit

teremtett vala, ímé igen jó. És lõneste és lõn reggel, hatodik nap.

*179

A felvételen az elsõ ember “megtervezése” látható. Azé a lényé,mely az összes többi élõlényhez képest a legbonyolultabb. Meg-alkotódik a tápláléklánc. A rendszer tökéletesen mûködik ésönfenntartó. A Föld nevû bolygón kialakult a stabil ökológiai rend-szer. A tudósok rendkívül elégedettek a végeredménnyel. Atervbe vett kísérlet fényesen sikerült. A felvétel itt véget ér.

Ami a legfigyelemreméltóbb, az az, hogy Mózes elmondásá-ban a fokozatosság elve érvényesül — az egyszerûbb létfor-máktól a bonyolultabbak felé.

A hivatalos tudomány az evolúció elméletét tekinti alapkõ-nek, mely szerint az élet létrejötte a Föld nevû bolygón a vélet-lenek közrejátszásának köszönhetõ. Mivel ez az uralkodó tu-dományos nézet, ezért vessük össze ezen elmélet néhány té-telét mindazzal, amit Mózes közöl velünk:

119

Mindaz, amit az evolúció tana, illetve Mózes állít, egybecseng,hiszen egyik is, másik is arról beszél, hogy fokozatosan alakul-tak ki az egyre bonyolultabb szervezetek, melyek végül az em-ber megjelenésében csúcsosodtak ki.

Világosan látható, hogy a mai tudomány ugyanazt állítja, amitMózes négyezer évvel ezelõtt leírt. Csak míg a tudomány azélet megteremtõjéül a véletlent, addig Mózes az ”Urat”, azazegy szuperfejlett kozmikus civilizáció képviselõit jelöli meg...

120

A KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSON

Így hát megmutatták Mózesnek azokat a felvételeket, melyeka történelem elõtti idõkben készültek. Ezek választ adnak azelsõ kérdésre: honnan ered a földi élet.

A felvételek szerint a Földön az élet nevezetû létforma a misz-szionáriusok tevékenységének köszönhetõen jelent meg. Ezeka videóblokkok röviden és vázlatosan szóltak arról, hogy mitörtént a Földön a kezdetek óta. Ugyanakkor nem bocsátkoztakmély részletekbe. Csak azt válaszolták meg, amit a leg-szükségesebbnek tartottak közölni.

Miután a ”honnan” kérdésre választ adtak, mintegy bevezetõ-ként, következhetett a ”hogyan”. Éspedig: hogyan, mi módonjelent meg az ember?

Erre a kérdésre is válaszoltak. Bemutatták Mózesnek azokata felvételeket, melyek a kísérleti állomáson készültek. A fel-vételek dokumentálták azt, hogyan “készült” az elsõ ember.Ezeket látva, Mózes megint csak sok mindent nem értett. Ígysaját leegyszerûsített fogalmaival magyarázza el mindazt, amita felvételeken látott. Lássuk, hogyan.

helyezteté az embert, a kit formáltvala.

*180

8. És ültete az Úr Isten egy kertetÉdenben, napkelet felõl, és abba

A felvételeken egy kísérleti biogenetikai állomás tûnt föl. Ittkísérletezték ki, alkották meg az új növényfajtákat.

Gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy egy olyan kí-sérleti telep, ahol új növényfajtákat kísérleteznek ki és nevel-nek, egy jól ápolt kerthez hasonlít. Hiszen az új növények ren-dezetten, elkülönített táblákban fejlõdnek. Mózes persze nemsokat értett abból, hogy biogenetikai kísérleti állomást lát, ezérta látottakból leginkább a rendezettségre emlékezett. Nem lé-vén megfelelõ fogalma arra, amit látott, mondta azt, hogy kert...


9. És nevele az Úr Isten a földbõl min-denféle fát (az új, kifejlesztettnövények), tekintetre kedvest és

eledelre jót, az élet fáját is, a kert-nek közepette, és a jó és gonosztudásának fáját.

*181

121

A felvételeken különféle kísérleti növényeket látott. Ezeketa misszionáriusok hozták létre és nevelték, többek között tesz-telés céljából. Mózes azonban látott még két dolgot, amelyekelütöttek a növényektõl, és amelyek esetében végképp nemértette, mik azok. Amikor a kalauzolójától megkérdezte, hogymik azok, arra az mit válaszolhatott volna? Hiszen Mózes úgy-sem értette volna meg. Ezért azt mondta neki, hogy az egyik azélettel kapcsolatos, a másik a tudással.

De mik voltak ezek?Mi lehetett az élet fája? Ne feledjük, hogy egy biogenetikai

állomásról van szó, ahol új növényeket és egyéb élõlényeketalkottak meg. Mi lehet az élet fájának a termése? Az élet. Vagyisez a valami életet terem. De mi az, hogy élet?

A DNS*. Ez egy olyan kémiai anyag, mely hordozza azokat azinformációkat, melyek ahhoz szükségesek, hogy egy élõ szer-vezet — legyen az baktérium, növény, állat vagy ember — akülönbözõ kiinduló anyagokból felépüljön. A DNS az általunkismert földi élõvilág mozgatórugója. Bármilyen, a Földön talál-ható élõlényt vizsgálunk is meg, arra a következtetésre jutunk,hogy mindegyik élõ szervezetnek a központi anyaga a kulcs-fontosságú DNS. Nélküle nincs élet...

Az állomáson, amit Mózes a felvételeken látott, egyszer csakelõtûnt egy, a fontossága miatt az állomás központi részén el-helyezkedõ DNS-szintetizáló berendezés. Hiszen ahhoz, hogybármilyen élõlényt, mondjuk növényt létrehozzunk, elõbb megkell alkotni az õt leíró, és mûködését szabályozó DNS mole-kulát. Amikor ez megvan, csak akkor lehet ezt a megalkotottúj gént belehelyezni egy kiinduló sejtbe, mely osztódni kezd.Késõbb a növénykezdeményt, miután megerõsödött, ki lehetültetni, s növeszteni lehet, hogy teszteljük, valóban mindenúgy mûködik-e, amint azt a DNS programozásakor elterveztük.

Mózes ezt a berendezést nevezi az élet fájának. De miértnevezi fának?

Ha, kedves olvasó legalább képen látott már olyan berende-zést, melyet a vegyiparban, konkrétan a biotechnológia terüle-tén használnak, akkor már tudja is a választ.

* DNS — dezoxiribonukleinsav, vegyi óriásmolekula, mely a genetikai in-formációkat hordozza. Minden élõ sejt központi részében — a sejtmagban talál-ható.

122

Ezeket a készülékeket vegyi reaktoroknak is nevezik. Általá-ban egy hengeres központi részbõl állnak, melyhez kívülrõlkülönbözõ csõvezetékek csatlakoznak. Ezek a csõvezetékektovábbítják azokat az anyagokat, melyekbõl egyrészt felépül avégtermék, másrészt azokat az anyagokat, amelyekre a kémiaireakciónál szükség van. Minél bonyolultabb vegyületet kívá-nunk elõállítani, annál többféle kiindulási és segédanyagra vanszükség. Ez azt jelenti, hogy a hengerszerû központi reaktor-térhez sok csõvezeték csatlakozik.

Mikor Mózes egy hasonló tárgyat látott, és a kérdésére azt aválaszt kapta, hogy itt “csinálják” az életet, késõbb, visszaem-lékezéseikor ugyan mit mondhatott? Az egyik, amire emléke-zett, az volt, hogy itt termett-készült az élet. A másik meg az,hogy egy hengeres központi részhez sok vékonyabb valamicsatlakozott. Olyan volt, mint egy fa...

Így hát Mózes a legkézenfekvõbbet mondta: egy fa, amelyikéletet terem. Az élet fája...

És mi volt a tudás fája?Mit terem a tudás fája? A tudást. Mi a tudás? Információ bir-

toklása. Tehát egy olyan valami, ami információt “termett”. Vagy-is mûködésének végeredménye az információ volt. Ismerünk-e ilyet napjainkban? Igen. Úgy hívják, hogy komputer. A kom-puter arra szolgál, hogy információt tároljon és szolgáltasson.

De miért volt a tudás fája a kísérleti állomás központi részén?Ne feledjük, hogy egy szuperfejlett társadalom képviselõi hoz-

ták létre az állomást. Itt különféle biogenetikai kísérleteket vé-geztek. Nem kétséges, hogy egy ilyen állomáson különbözõrészlegek vannak, amelyek más és más résztevékenységet vé-geznek. Ugyanakkor bármilyen kutatás nagy mennyiségû infor-máció felhalmozódásával és rendszerezésével jár együtt. A kü-lönbözõ részlegeken ezt a mai szóhasználattal — komputerek-kel oldották meg. De már napjainkban sem rohangálnának akutatók, kezükben mágneslemezekkel a különbözõ laborokközött, hanem a komputereiket számítógép-hálózatba kapcsol-nák össze. Így az egyik labor eredményei gyorsan és könnyenhozzáférhetõvé válnak a többi számára.

123

Ugyanakkor bármilyen számítógép-hálózatnak van egy köz-ponti egysége, ahova befutnak a különbözõ gépektõl az infor-mációk, az azokat feldolgozza és továbbítja. Ezt szaknyelven”szerver”-nek hívják. Ha sok gép csatlakozik ehhez a központiegységhez, akkor annak a mérete egyre nõ. Biztos vagyok ben-ne, hogy senki nem fogja azt kétségbe vonni, hogy egy ilyenszervert úgy kell elhelyezni egy kísérleti állomáson, hogy azazt és a gépeket összekötõ vezetékek hossza minimális le-gyen. Általában az állomás középpontjában, és nem valame-lyik távoli, eldugott zugában...

Mózes egy központi szervert látott a felvételeken, melyhezsok-sok vezeték, kábel csatlakozott. Megkérdezte hát kísérõ-jétõl, hogy mi az? Erre azt a választ kapta, hogy ebben van atudás, mely ha kell, bármikor hozzáférhetõ.

Akárcsak az élet fája esetében, Mózes késõbb arra emléke-zett, hogy ebben volt a tudás, és sok-sok ”ága” volt. Mit mon-dott hát? Egy fához hasonló, ami azért van, hogy teremje a tu-dást. A tudás fája...

Gondolom, senki nem vonja kétségbe azt, hogy napjainkban,mai ismereteinkhez képest is elég bonyolult ez az egész. Hi-szen az, aki nem foglalkozik a számítástechnikával, vagy a bio-genetikával, annak nehezen érthetõk ezek a dolgok, pedig igye-keztem a lehetõ legegyszerûbb fogalmakkal elmagyarázni.Akkor pedig Mózes hogyan is érthette volna meg négyezer év-vel ezelõtt a látottakat?

Ezek után a misszionáriusok további felvételeket mutattakMózesnek. A felvételek az elsõ emberpár (legalábbis Mózesszerint) történetét jelenítették meg.

A kísérletek betetõzéseképpen a kutatóbázison megalkottákaz elsõ embert. És vele is ugyanúgy bántak, mint a többi meg-teremtett létformával: az állomáson megfigyelés alatt tartották.

7. És formálta vala az Úr Isten az em-bert a földnek porából, és lehellettvala az õ orrába életnek lehelletét.Így lõn az ember élõ lélekké.

8. És ültete az Úr Isten egy kertetÉdenben, napkelet felõl, és abbahelyezteté az embert, a kit formáltvala.

*182


124

Az új teremtmény az állomáson szabadon mozoghatott, csakkét dolog volt számára szigorúan tilos: nem volt szabad belép-nie abba az épületbe, ahol a DNS-szintetizáló reaktor volt, illet-ve oda, ahol a központi komputer állott.

Mózes, amikor a felvételeket nézte, azt látta, hogy Ádámnakmutatnak egy tárgyat, vagy egy állatot, és erre õ mondja a ne-vét. A felvétel azért készült, hogy dokumentálja, hogyan foly-nak az új teremtménnyel a kísérletek. Mutattak hát egy mada-rat Ádámnak, mire õ azt mondta — madár. Mutattak egy kockát,mire õ azt mondta, hogy kocka. A tanítása ekképp zajlott.

Mikor Mózes a felvételeken ezt látta, azt hitte, hogy Ádámazért mondja az állatok nevét, mert elnevezi azokat. Mózes azthitte. Pedig a felvételeken Ádámot tanították!

Ugyanakkor felmerült egy újabb probléma: az önreproduk-ció. Hogyan biztosítsák a reprodukciós folyamatot, magyarul: afajfenntartást?

darat, és elvivé az emberhez,hogy lássa, minek nevezze azo-kat; mert a mely nevet adott azember az élõ állatnak, az annakneve.

*184

Ez érthetõ is, hiszen gondoljunk csak arra, hogy napjainkbanmilyen szuper biztonsági elõírásokat tartanak be azokban a la-boratóriumokban, ahol génkutatással foglalkoznak. Ugyanakkorazokat az intézményeket, ahol stratégiai információkat tárol-nak, szintén erõsen õrzik.

Olyannyira szigorúan vették a biztonsági elõírásokat, hogy haa teremtmény megszegi azokat, akkor a misszió biztonsága ér-dekében azt meg kell semmisíteni...

Ugyanakkor a kutatóállomáson a teremtményt nemcsak meg-figyelték:

16. És parancsola az Úr Isten azembernek, mondván: A kert min-den fájáról bátran egyél.

17. De a jó és gonosz tudásának fá-járól, arról ne egyél; mert a mely na-pon ejéndel arról, bizony meghalsz.

*183

*183,*184,*185 Mózes I. könyve 2

19. És formált vala az Úr Isten aföldbõl mindenféle mezei vadat(a kísérleti állomáson egyreújabb és újabb élõlényeketalkottak), és mindenféle égi ma-

20. ...de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.*185

125

Hiszen az elsõ embernek nem volt neme... Sem férfi nemvolt, sem nõ. Õt a misszionáriusok a saját képükre formálták...

*188 Lukács evangyélioma 20*189,*190 Mózes I. könyve 2

*186 Máté evangyélioma 22*187 Márk evangyélioma 12

A Bibliában vannak olyan információk, melyek arról a világ-ról szólnak, ahonnan a misszionáriusok jöttek, és magukról amisszionáriusokról. Ezeket a kiszivárgott információkat a 11.fejezetben fogjuk tárgyalni. Egyelõre csak annyit, hogy náluknincsenek nemek...

De térjünk vissza a történetünkhöz.Így hát létrehozták az elsõ nemet — a férfit. Mindez altatás

közbeni mûtéti beavatkozással történt meg, amirõl Mózes ígyír:

30. Mert a feltámadáskor sem nemházasodnak, sem férjhez nem men-nek, hanem olyanok lesznek, mintaz Isten angyalai a mennyben.

35. De a kik méltókká tétetnek,hogy ama világot elvegyék, és ahalálból való feltámadást, semnem házasodnak, sem férjheznem adatnak:36. Mert meg sem halhatnak töb-bé: mert hasonlók az angyalokhoz;és az Isten fiai, mivelhogy a feltá-madásnak fiai.

*188

*186

25. Mert mikor a halálból feltámad-nak, sem nem házasodnak, semférjhez nem mennek, hanem olya-nok lesznek, mint az angyalok amennyekben.

*187

Akkor próbáljuk meg rekonstruálni azt, hogy mit is láthatottMózes a felvételeken?

Látott egy mûtétet, melyet Ádámon végeztek el, s aminekkövetkeztében férfiú lett. De mit érthet Mózes az oldalbordán?

Ha, felhasználva azokat az ismereteket, amelyek napjaink-ban rendelkezésünkre állnak, elkezdünk logikusan gondolkod-ni, akkor a következõ eredményre jutunk:

Ha bordáról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy a férfiaknálegy bordának hiányoznia kell, ami a nõknél megtalálható. De

21. Bocsáta tehát az Úr Isten mélyálmot az emberre, és ez elaluvék(altatás). Akkor kivõn egyet an-

nak oldalbordái közûl, és hússaltölté be annak helyét.

*189

emberbõl, asszonynyá, és vivéaz emberhez.

*190

22. És alkotá az Úr Isten azt az ol-dalbordát, a melyet kivett vala az

Az a kifejezés, hogy “...hússal tölté be annak helyét...” egyér-telmûen valamilyen testszövet átültetésérõl tanúskodik, amitmély altatásnál mûtétileg valósítottak meg...

126

akárhogy is számolunk, semmi eltérõt nem tapasztalunk. A fér-fiaknak és a nõknek ugyanannyi bordájuk van. Így nem ebbenkülönböznek.

Akkor vizsgáljuk meg azt, amiben valóban különböznek. Ittnem a testi adottságokra gondolok, hiszen az mindenki számá-ra nyilvánvaló. Akkor meg mit látott Mózes? Egy bordát, vagy...Egy bordaszerû ívelt valamit. Amirõl persze nem tudta, mi az.A felvételeken látta, de nem értette.

Mit látott hát?A felvételeken annak a valaminek a kinagyított képét látta,

ami megkülönbözteti a nõt a férfitól. Amivel a férfi valóban nemrendelkezik, csupán a nõnél található meg. Ez pedig nemegyéb, mint az X és az Y kromoszóma!

Nõi kromoszómák

127

Férfi kromoszómák

Férfi XY kromoszómapárNõi XX kromoszómapár

A genetikai ismereteinkbõl tudjuk, hogy a férfiúi jellegzetes-ségeket az XY, míg a nõi tulajdonságokat az XX kromoszóma-pár határozza meg.

128

Valójában a férfi és a nõi kromoszómapár egy ívelt alakúalakzat meglétében vagy hiányában különbözik.

Ádám hiányzó”oldalbordája”

A nõi XX kromoszómapárazon része, mely a férfi

XY esetén hiányzik

Ezt látta hát Mózes a fedélzeten!A látottakból csak annyit értett, nem lévén genetikai ismere-

tei, hogy ha egy ívelt részt az X kromoszómából elveszünk,akkor az férfi, és ha az Y kromoszómát kiegészítjük ezzel arésszel, akkor az nõ lesz. Az egészbõl semmi mást nem értett,és nem tudta a késõbbiekben sem, amikor a visszaemlékezé-seit lejegyezték, hogyan is nevezze azt az ívelt valamit, amit azûrhajó fedélzetén látott. Emberi és állati oldalbordát látott, ezért,mivel az a valami hasonlított ehhez, jobb híján nevezi azt bor-dának.

Hangsúlyozom: ez távolról sem ilyen egyszerû. A dolgok en-nél sokkal bonyolultabbak. Én csak Mózes szemszögébõl pró-bálom a dolgokat érzékeltetni. Hiszen négyezer évvel ezelõttaz egészbõl õ csak ennyit volt képes felfogni. Pedig a felvéte-lek egy génmanipulációt mutattak, melynek végeredményekép-pen “meg lett alkotva” az elsõ nõ...

Így hát a kísérleti állomáson, melyet a misszionáriusok a Földnevû bolygón építettek fel, létrehoztak egy új létformát, melyetmi életnek nevezünk. A tevékenységük csúcspontjaként, gén-manipulációval megalkották az elsõ emberpárt.

Folytak a kísérletek, a tesztelések. Az elsõ nõ és férfi szaba-don mozoghatott az állomás területén. A tiltás azonban továbbra

129

is fennállt. Mindez a misszionáriusok és a program biztonságátszolgálta. Hiszen ha Ádám és Éva megtudta volna azt, hogyanis kell kezelni a DNS-szintetizáló berendezést, akkor olyan DNS-részleteket is létrehozhattak volna, melyek valóban meghosz-szabbíthatták volna az élethosszukat. Így a kísérlet kikerültvolna a misszionáriusok ellenõrzése alól. Gondoljunk csak nap-jaink génmanipulációs kísérleteire, és arra, hogy milyenkövetkezményekkel járna, ha egy megalkotott vírustörzskiszabadulna a laboratóriumból. Úgy hiszem, nem szükségesmindezt részletezni.

Ugyanígy voltak ezzel a misszionáriusok is. Mindent megtet-tek azért, nehogy valami ismeretlen elszabaduljon az állomás-ról, katasztrofális következményeket vonva ezzel maga után...

De honnan is tudhatta volna Ádám és Éva azt, hogy mire szol-gál a DNS-szintetizáló készülék, és hogyan kell azt használni?Elvégre nem volt ilyen irányú tudásuk. És hogy azt meg se sze-rezhessék, ezért volt tilos a központi komputerrel kommuni-kálniuk...

Gondolom, napjainkban senki sem csodálkozik el azon, haegy számítógép beszél. És azon sem lepõdünk meg, ha utasítá-sainkat immár nem a számítógép billentyûzetén keresztül kö-zöljük a géppel, hanem hanggal. Vagyis mintegy a géppel be-szélgethetünk...

Ezek után térjünk vissza Mózeshez. Az elsõ videósorozatbana misszionáriusok bemutatták a kezdeteket. A másodikban afelvételek segítségével végigkalauzolták a kísérleti bázison. Aharmadik sorozatban bemutatták a kudarcot...

130

A ”KÍGYÓ”

A felvételek az elsõ emberpárt mutatták, ahogy szabadon jár-nak-kelnek a kutatók között a bázison.


3. De annak a fának gyümölcsé-bõl, mely a kertnek közepettevan, azt mondá Isten: abból neegyetek, azt meg se illessétek(nehogy hozzányúljanak aközponti komputerhez), hogymeg ne haljatok.

*192

1. A kígyó pedig ravaszabb valaminden mezei vadnál, melyet azÚr Isten teremtett vala, és mon-da az asszonynak: Csakugyan aztmondta az Isten, hogy a kertnekegy fájáról se egyetek?2. És monda az asszony a kígyónak:A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;

25. Valának pedig mindkettenmezítelenek, az ember és az õ fe-

lesége, és nem szégyenlik vala.

*191

Ebben nincs is semmi különös. Hiszen a szemérem érzéseszociálisan alakult ki. Napjainkban is vannak az Amazonas fo-lyó mentén olyan törzsek, ahol az emberek nem viselnek sem-milyen ruhanemût.

A monitoron feltûntek azok a felvételek, melyek azon kame-ra szemszögébõl készültek, amelyik abban az épületben voltelhelyezve, ahol a központi számítógép állt. Ide volt tilos Ádám-nak és Évának belépnie. A kíváncsiság azonban nagy úr. Egyideig megállták, hogy a tilalmat betartsák. A kíváncsiságuk azon-ban erõsebbnek bizonyult, mint a büntetéstõl való félelmük.Így egy szép napon beléptek a tiltott épületbe...

Mikor közelebb mentek a központi számítógéphez, az meg-szólította õket. Ezért említettem korábban azt, hogy napjaink-ban senki sem csodálkozik el azon, ha egy számítógép “meg-szólal”. Vajon mit mondott a gép? Amit ilyenkor mondhat: vá-rom utasításaidat.

Mózes, ahogy ott ült, nézve a felvételt, azon csak egy olyanszerkezetet látott, ahol egy hengeres vagy hasábszerû közpon-ti egységbe sok-sok vezeték fut be — a “fa ágai”. Ezek közöttvoltak véknyabb és vastagabb kábelek is. Így a sok-sok befutóvezeték közt volt egy vastagabb kábel is, mely a méretévelkitûnt a többi közül. Ott futott, sokszor szinte már összegaba-lyodva a többi vezetékkel — az “ágakkal”. Ott tekergõzött a “faágai között”...


131

Mózes természetesen nem tudta, hogy mi az ott “az ágak kö-zött”. Mikor a gép egyszer csak megszólalt, hogy várja az utasí-tásokat, a hívatlan vendégek félelmükben összerezzentek.

Bárhogy is kereste Mózes a felvételen azt a személyt, akiÁdámhoz és Évához szólt, nem találta. Nem értette, hiszen nemis érthette, hogy a gép — “a tudás fája” szólalt meg. Ezért, jobbötlete nem lévén, azt mondta, hogy az a vastag valami, ami avezetékek között tekergett — a “kígyó” — szólította meg õket.Hiszen valaminek csak beszélnie kellett?!

Ahogy elsõ ijedelmükbõl a betolakodók magukhoz tértek,félszegen azt válaszolták a gép szavaira, hogy õk nem mond-hatnak semmit, hiszen akkor meghalnak... Mert így szólt a tiltás.

Erre a gép, a saját logikája szerint azt válaszolta, hogy ha uta-sítást adnak neki, attól még nem halnak meg. Valóban, mégsenki nem halt abba bele, ha egy intelligens komputerrel kom-munikált...

bizony nem haltok meg;*193

4. És monda a kígyó az asszonynak:

Épp ellenkezõleg, információkhoz juthatnak:5. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból,megnyilatkoznak a ti szemeitek,és olyanok lésztek mint az Isten:jónak és gonosznak tudói.6. És látá az asszony, hogy jó az a fa

eledelre s hogy kedves a szemnek,és kivánatos az a fa a bölcseségért(azért a tudásért, melyet hordoz):szakaszta azért annak gyümölcsé-bõl, és evék, és ada vele levõ férjé-nek is, és az is evék.

*194

Ezen a válaszon felbátorodva — “ettek a gyümölcsbõl”. Nefeledjük, hogy mindezek Mózes szavai, melyek magukon hor-dozzák az õ szubjektivizmusát. Hiszen azt hitte... Mert sok min-dent nem értett abból, amit a felvételeken látott...

8. És meghallák az Úr Isten sza-vát, a ki hûvös alkonyatkor akertben jár vala; és elrejtõzék azember és az õ felesége az Úr Is-ten elõl a kert fái között.

9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az em-bert és monda néki: Hol vagy?10. És monda: Szavadat hallám akertben, és megfélemlém, mivel-hogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

*195

ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogyarról ne egyél?

*196

11. És monda Õ: Ki mondá néked,hogy mezítelen vagy? Avagy talán

*193,*194,*195,*196 Mózes I. könyve 3

Olyan információkhoz — tudás birtokába jutottak, mely tiltottvolt számukra — “megnyilatkoztak a szemeik”.

132

A misszió vezetõjébe hirtelen belenyilallt a felismerés: a te-remtmények a tiltott tudás birtokába jutottak...

12. És monda az ember: Az asszony,a kit mellém adtál vala, õ ada né-

kem arról a fáról, úgy evém.*197

Hiszen odaveszett minden, amin eddig dolgoztak. A követ-kezmények beláthatatlanok voltak. A kísérlet kikerült a kutatókellenõrzése alól...

A biztonsági elõírásoknak megfelelõen Ádámot és Évát megkellett semmisíteniük...

Ezek az új teremtmények azonban olyannyira kedvesek let-tek számukra, hogy arra gondolni sem tudtak, hogy megsem-misítsék õket. Ezért nem hajtották végre a biztonsági szabá-lyok erre az esetre vonatkozó részét...

De az állapotok már nem maradhattak a régiek. Az új teremt-mények az egész misszió biztonságára nézve veszélyesek let-tek. Hiszen a szerzett tudással vissza is élhettek...

Mivel nem semmisítették meg õket, ezért nem maradt más meg-oldás, mint eltávolítani mindkettõjüket a kísérleti bázis területé-rõl. Ez még mindig jobb megoldásnak tûnt, mint elpusztítanihosszú-hosszú munkájuk végeredményét — Ádámot és Évát.

De addig is, míg döntöttek a sorsuk felõl, õrizet alá kerültek.Mivel a kutatóállomáson ezzel rendkívüli helyzet állt elõ, ezért,

mint ilyenkor szokás, a bázis fegyveres testülete vette át azirányítást. A biztonságiak...

Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a misszió tagjaiszámára milyen nagyon kedvesek voltak az új teremtmények,

asszonynak: Mit cselekedtél?...

*198

13. És monda az Úr Isten az

A misszió vezetõje megértette, hogy a lehetõ legrosszabbtörtént abból, ami megtörténhetett. Hiszen az állomáson arratörekedtek, hogy valóban “paradicsomi” állapotokat hozzanaklétre. Egy olyan hermetikusan elkülönített világot kívántak ki-alakítani, ahol nincs helye a rossznak, negatív cselekedetek-nek. Ezen törekvésük azonban azzal, hogy a teremtmények aszámukra tiltott tudás birtokába jutottak, kártyavárként omlottössze. Az állomás parancsnoka felindultan reagált.


133

hákat, és felöltözteté õket.

*199

21. És csinála az Úr Isten Ádám-nak és az õ feleségének bõr ru-

Eljött a számûzetés napja. A teremtményeket felöltöztették,és fegyveres kísérettel a szigorúan õrzött bázis bejáratához kí-sérték. A felvételen a misszió vezetõje nagyon szomorú. Deegyéb választása nem volt...

Most tehát, hogy ki ne nyújtsa ke-zét, hogy szakaszszon az élet fájá-ról is, hogy egyék és örökké éljen;23. Kiküldé õt az Úr Isten az Édenkertjébõl...

*200

22. És monda az Úr Isten: Íméaz ember olyanná lett, mintmi közûlünk egy (itt a bázis te-rületén tevékenykedõ társairagondol), jót és gonoszt tudván.

Nyilván azon információk között, melyek birtokába jutottak,voltak olyanok is, melyek a DNS-szintetizáló berendezésre vo-natkoztak. Ebben az esetben csak idõ kérdése volt, hogy élje-nek is a kapott tudás nyújtotta lehetõségekkel. Ezért immárona teremtmények veszélyessé váltak a misszió számára...

Számûzték hát õket, hogy még a DNS-szintetizáló berende-zés közelébe se mehessenek...

A bázis õrségét megerõsítették, a genetikai laborhoz vezetõutat fegyverrel egy harci jármû védte...

*199,*200,*201 Mózes I. könyve 3

mint az, hogy mielõtt számûzték õket az állomás területén kí-vülre, ruhákat készítettek nekik.

24. És kiûzé az embert, és oda he-lyezteté az Éden kertjének keleti ol-dala felõl a Kérúbokat és a villo-

gó pallos lángját, hogy õrizzék azélet fájának útját.

*201

A kérubok nem egyebek, mint harci jármûvek, melyek fegy-vereit Mózes úgy nevezi: ”... villogó pallos...” Bõvebben ezek-rõl a jármûvekrõl a 10. fejezetben lesz szó.

A fegyverek demonstrálása arra szolgált, hogy az új teremt-ményt elriassza. A célja az volt, hogy még gondolatban se jus-son eszébe az új teremtménynek megközelíteni a laboratóriu-mot. A saját érdekében. Hiszen akkor már mindenképpen megkellett volna õt semmisíteniük...

Többé már nem volt szabad a biogenetikai állomás területé-re belépniük...

134

Ádám és Éva számûzetése a kísérleti telep területérõl azon-ban nem jelentette azt, hogy a kapcsolat közöttük és a misszio-náriusok között végleg megszakadt volna. Hiszen a bázis kuta-tói továbbra is fenntartották a kapcsolatot velük, figyelemmelkísérték sorsuk alakulását. Így Mózes ezután más felvételeketlátott, ahol már Ádámnak és Évának gyermekei születtek —Káin és Ábel.

zõn valának, támada Kain Ábelre azõ atyjafiára, és megölé õt.

*203

8. És szól s beszél vala Kain Ábellel,az õ atyjafiával. És lõn, mikor a me-

A misszionáriusoknak egy idõ múlva feltûnt, hogy Ábel nemjelentkezik. Megkérdezték hát Káint, nem látta-e az öccsét?

*202,*203,*204 Mózes I. könyve 4

1. Azután ismeré Ádám az õ felesé-gét Évát, a ki fogad vala méhébenés szüli vala Kaint, és monda: Nyer-tem férfiat az Úrtól.2. És ismét szülé annak atyjafiát,Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn,Kain pedig földmívelõ.3. Lõn pedig idõ múltával, hogyKain ajándékot vive az Úrnak a földgyümölcsébõl.

4. És Ábel is vive az õ juhainak elsõfajzásából és azoknak kövérségé-bõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õajándékára.5. Kainra pedig és az õ ajándéká-ra nem tekinte, miért is Kain ha-ragra gerjede és fejét lecsüg-geszté.

*202

Ádám és Éva, késõbb pedig fiaik néha felkeresték a bázist,ahol csak a bejáratig engedték õket. Ajándékot vittek az állomá-son dolgozóknak...

Egyszer azonban a fõkapunál szolgálatot teljesítõ fegyveresKáintól nem vette el az ajándékot, amit hozott, hanem visszau-tasította azt. Erre az megsértõdött. Ezen meggondolatlan lépésÁbel halálához vezetett. Hiszen Káin önérzetében olyannyirameg lett sértve, hogy sértõdöttségét és dühét testvére ellenfordította:

9. És monda az Úr Kainnak: Hol vanÁbel a te atyádfia? Õ pedig monda:

Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának?

*204

Káin válaszának hangneme miatt gyanút fogtak. A bázisrólegy különítmény indult el, hogy felkutassa Ábelt. A gyanú bei-gazolódott, mikor megtalálták Ábel holttestét a mezõn.

135

Kérdõre vonták Káint:

10. Monda pedig az Úr: Mit csele-kedtél? A te atyádfiának vére kiált

A büntetése az lett, hogy a misszionáriusok minden kapcso-latot megszakítottak vele. El kellett hagynia a bázis körzetét.Többet már nem számíthatott a kutatóállomás személyzeténekjóindulatára.

13. Akkor monda Kain az Úrnak:Nagyobb az én büntetésem, hogy-sem elhordozhatnám.14. Ímé elûzöl engem ma e földnek

A misszió közelében élõ Káin nemcsak a bázis személyzeté-nek jóindulatára számíthatott korábban, hanem arra is, hogy haõt valamilyen veszély fenyegeti, akkor azok megvédik. Mostazonban, hogy el kellett hagynia a kísérleti telep közvetlen kör-nyezetét, már nem számíthatott a misszionáriusok védelmére.

De van itt egy kis probléma. Az elfogadott nézet szerint Ádámés Éva volt a Földön az elsõ emberpár, kinek két fia született,akik közül késõbb az egyik gyilkosság áldozata lett. Bárhogy isszámolunk, három embert tudunk megszámolni. Rajtuk kívülcsak az Isten volt még. Ekkor meg érthetetlenek Káin követke-zõ szavai: ”...akárki talál reám, megöl engemet.” Ezek szerintÁdámon, Éván, Káinon és az “Istenen” kívül még másnak isélnie kellett a Földön...

Mivel Káin nagyon félt attól, hogy ha elhagyja a misszió kör-nyékét, akkor valakik megölik, ezért korábbi pártfogói immársokadszor megsajnálták. Valamit adtak neki, ami megvédte õtattól, hogy megöljék. Más szóval valamit, ami a testi épségétvédte — valamiféle önvédelmi eszközt... Amirõl Mózes megintcsak nem tudta, hogy mi, csak azt értette, hogy Káin testi épsé-gének védelmére szolgál:

15. ...És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.

*207

*205,*206,*207 Mózes I. könyve 4

én hozzám a földrõl.*205

színérõl, és a te színed elõl el kellrejtõznöm; bujdosó és vándorló le-szek a földön, és akkor akárki találreám, megöl engemet.

*206

136

Kiderül az is, hogy Káinnak volt felesége. Honnan? Itt valaminincs rendjén a meglévõ elképzelésekkel...

Úgy tûnik, hogy Ádám és Éva mégsem az elsõ emberpár volt,mivel másoknak is élniük kellett ekkor a Földön, akiktõl Káinfélt. És azt sem tudni, hogy Káin felesége honnan van...

A magyarázat ezekre a furcsaságokra abban keresendõ, hogyMózes emlékei között kutatva mondta el a krónikásnak a tör-ténteket. Idõs ember lévén, könnyen összekeverhette a látottfelvételek sorrendjét. Így esetleg az elsõ emberpár ”megterem-tése” és Káin idõben esetleg messzebb állnak egymástól, mintazt gondoltuk volna.

Mindez nagyon jól tükrözi Mózes szubjektív benyomásait,hogy õ “azt hitte”...

17. És ismeré Kain az õ felesé-gét, az pedig fogada méhében,

és szûlé Hánókhot. És építe vá-rost, és nevezé azt az õ fiánaknevérõl Hánókhnak.

*208


137

DINOSZAURUSZOK

Sok idõ telt el azon felvételek elkészülte után, melyek a kí-sérleti biogenetikai kutatásokat végzõ bázison készültek. A kö-vetkezõ felvételek elkészültekor a Földön már sokan éltek.


A következõ felvételek, melyeket Mózesnek ezután megmu-tattak, Ádám és Éva után idõben jóval késõbb készültek. Egy-szer csak feltûnt rajtuk egy nagy valami, aminek óriásiak vol-tak a méretei. Embernek nem volt ember. Állatnak sem voltállat, legalábbis egyik állatra sem hasonlított azok közül, me-lyeket Mózes ismert.

Korábban nem látott ilyet. Nevén nevezni ezért nem tudja,csak a méretei után nevezi — óriásnak.

A felvételeken azok a nagytestû valamik, amiket óriásoknaknevez, nem egyebek voltak, mint azok az állatok, melyekrõlmindannyian tanultunk az iskolában, melyek valóban óriásokvoltak — a dinoszauruszok és más óriáshüllõk. Ezek valóbanéltek a Földön. Úgy hetvenmillió évvel ezelõtt...

A tudomány mai állása szerint viszont akkor még embereknem léteztek. Mózes meg azt mondja, hogy éltek már akkor isemberek a Földön. Újra kérdezem: kinek higgyünk?

És itt lépnek színre azok az új kutatási eredmények, melyekszerint megkövesedett emberi lábnyomokat találtak az abbana korban élõ óriási hüllõk “lábnyomai” mellett. Ezekrõl a nagyvitákat kiváltott Tiltott archeológia címû könyv (Michael A. Cre-mo, Richard L. Thompson Forbidden archeology) számol be.Nagyon úgy tûnik, hogy akkor már éltek emberek a Földön. Demivel a hivatalos álláspont szerint az ember csak néhány tízezerévvel ezelõtt jelent meg, ezért a tudósok mindezt egyszerûenelutasítják. Érthetõ is, mert ezzel felborul az olyan “szépen fel-épített” tudományos világnézet, és kiderülne, hogy az elkép-zeléseinkkel valami nincs rendjén.

1. Lõn pedig, hogy az embereksokasodni kezdének a föld szí-nén, és leányaik születének.2. És láták az Istennek fiai az em-berek leányait, hogy szépek azok,és vevének magoknak felesége-ket mind azok közül, kiket meg-kedvelnek vala.

4. Az óriások valának a föl-dön abban az idõben, sõtmég azután is, mikor az Isten fiaibemenének az emberek leányai-hoz, és azok gyermekeket szûlé-nek nékik. Ezek ama hatalmasok,kik eleitõl fogva híres-neves em-berek voltak.

*209

138

A dinoszauruszokról tudjuk azt, hogy szinte “pillanatszerûen”kihaltak. Azért tettem a szót idézõjelbe, mert ez nem egyikpillanatról a másikra történt, hanem csak történelmi léptékkelmérve rövid idõ alatt. Miután ezek a hatalmas állatok kipusztul-tak, soha többet ilyen nagy testû lények “nem alakultak ki”. Haaz evolúció tanához ragaszkodunk, akkor az eltelt hetvenmil-lió év óta a “természetnek” rendelkezésére állt annyi idõ, hogya véletlenek újra létrehozzanak ilyen nagy testû állatokat. Demégsem történt így. Soha többé nem éltek ilyen hatalmas mé-retû állatok a Földön.

A természet ”véletlenjei” meggondolták magukat? Most mármásképp “rakosgatták össze az új állatokat”? Hiszen a véletle-nek úgyanúgy mûködtek a dinoszauruszok után, mint azelõtt.Így napjainkban is létezniük kellene hatalmas testû élõlények-nek. De még sincs így. Persze, mivel nem a véletleneknek kö-szönhetõ mindez...

E hatalmas élõlények kipusztulását szerintünk egy, az egészFöldre kiterjedõ globális katasztrófa idézte elõ. Melyet egy nagyméretû meteorral vagy üstökösmaggal való ütközés váltott ki.Lehet...

Tény, hogy ebben az idõben történt valami, amirõl Mózesekképp szól:

3. És monda az Úr: Ne maradjon azén lelkem örökké az emberben, mi-

velhogy õ test; legyen életének ide-je százhúsz esztendõ.

*210

A szövegek korábban arról számolnak be, hogy az emberektöbb száz évig éltek. Vajon elképzelhetõ-e ez? A mai ismere-teink szerint a maximális élethosszunk körülbelül százhúszesztendõ. Ideális esetben ennyit élhetünk. Azonkívül a bioló-giában és a genetikában ismert fogalom a programozott sejtha-lál. Ez azt jelenti, hogy az élõ sejt egyszer csak megszûnikmûködni, bár esetleg még mûködhetne egy ideig, de felszívó-dik az õt körülvevõ szövetekben. Helyét egy új sejt veszi át.

Kedves olvasó, az ön testében is zajlanak nap mint nap ilyenfolyamatok. Ezt a folyamatot a génjeinkbe beprogramozott “uta-sítások” irányítják. Szervezetünkben mindaddig cserélõdneka sejtek, míg egyszer csak a génekben beprogramozott utasí-tás leállítja az új sejtek képzõdését. Ezután következik a szer-vezet mûködésének teljes leállása — a halál.


139

Attól függõen, hogy a génekben levõ utasítás mikor lép élet-be, lesz az élettartam vagy hosszabb vagy rövidebb. Persze azéletmód, amit folytatunk, szintén nagy hatással van erre.

De térjünk vissza az eredeti gondolatra. Fizikailag szinte bár-meddig élhetnénk, mivel szervezetünk folyamatosan képesmegújulni, kivéve az agyunk idegsejtjeit. De ez érthetõ is. Mertha agyunkban folyamatosan cserélõdnének az idegsejtek, ak-kor az az asszociációk megbomlásához, más szóval az emlé-keink — az agyunkban tárolt információ — részleges, esetlegteljes elvesztéséhez vezetne. Viszont testünk bármeddig él-hetne, ha megfelelõen kapna táplálékot és az összes, mûkö-déséhez szükséges anyagot megkapná.

A génjeinkben azonban van egy STOP-parancs, mely leállítjaannak megújulását, és ezzel a mûködését is. Ez a halál. Attólfüggõen, hogy ez a STOP-parancs mikor aktivizálódik a születé-sünk után, lesz az élettartamunk hosszabb vagy rövidebb. Ge-netikailag teljesen elképzelhetõ, hogy Ádám és Éva korában agénekben a STOP-parancs sokkal több sejtmegújulási ciklustengedélyezett. Így, mint korábban említettük, valóban sok százévig is élhettek...

De nézzük a tényeket egy másik szemszögbõl. Tudjuk, hogyaz összes testi adottságot a gének határozzák meg. Ezek tartal-mazzák azokat az információkat, hogy milyen testfelépítésû,magasságú, testformájú, és élettartamú lesz egy élõlény. A di-noszauruszok génjeiben tárolt információ nagy méreteket éshatalmas testsúlyt “írt elõ”. Aztán egyszer csak történt valami,amitõl ezek és más nagytestû állatok kipusztultak, s helyükbemások léptek, melyek génjei már sokkal kisebb méreteket éstestsúlyt kódoltak. Ez a választóvonal olyan, mintha egy csa-pásra megváltozott volna a génállomány. Mintha egy genetikaimanipuláció történt volna. Ettõl fogva a méretek csökkentek, atestsúly kisebb, az élettartam rövidebb lett.

A misszionáriusok úgy döntöttek, hogy nem jó az az ökoszfé-ra, mely a Földön kialakult. Hiszen a nagytestû állatok miatt azegyensúly felborulni látszott. Ezért arra szánták el magukat, hogymegváltoztatják a Földön lévõ élõvilágot. A nagytestûeket el-pusztítják, s helyettük sokkal kisebb testû élõlényeket telepí-tenek meg, melyek nem fogják az ökológiai egyensúlyt veszé-

140

lyeztetni. Ekkor módosították az ember génjeiben lévõ STOP-parancsot is... Beállítva a maximális élettartam hosszát száz-húsz évre...

A Mózes által leírtakból kiderül még egy nagyon fontos moz-zanat. A misszionáriusok aktívan tartották a kapcsolatot azemberekkel. De egyszer csak valami történt, ami ezt a viszonytelrontotta...

141

AZ ÖZÖNVÍZ

A misszionáriusok és az emberek között a viszony romlanikezdett. A dolgok rosszra fordultak.

5. És látá az Úr, hogy megsokasultaz ember gonoszsága a földön, és

hogy szíve gondolatának mindenalkotása szüntelen csak gonosz.

*211

Mózes ezeket látta a felvételeken. A misszionáriusok a vi-deófelvételeiken dokumentálták az akkori állapotokat a Földön,és a döntést: a véglegesen zsákutcába jutott civilizációt el kellpusztítani.

6. Megbáná azért az Úr, hogy te-remtette az embert a földön, ésbánkódék az õ szívében.7. És monda az Úr: Eltörlöm az em-bert, a kit teremtettem, a földnek

színérõl; az embert, a barmot, acsúszó-mászó állatokat, és az égmadarait; mert bánom, hogy azo-kat teremtettem.

*214

Ezért idõvel minden kapcsolatot megszakítottak az emberi-séggel. Kivonultak a Földrõl. Immár csak megfigyelték a Föl-dön zajló eseményeket. Többé már nem avatkoztak be azokmenetébe. Ugyanis számukra a Föld kezdett veszélyes hellyéválni.

A korábbiakból tudjuk, hogy “az Úrnak a nevét hívni”, amitsokszor cselekedtek a frigyláda segítségével, nem egyebet je-lent, mint azt, hogy megpróbálták a misszionáriusokkal felven-ni a kapcsolatot.

De ezek a kísérletek eredménytelenek maradtak...Ugyanis azok úgy ítélték meg, hogy immár semmi sem állít-

hatja meg a földi civilizáció pusztulását.

11. A föld pedig romlott vala Istenelõtt és megtelék a föld erõsza-

koskodással.*212


Az akkori civilizáció rohant a szakadék felé...Mindennek ellenére, ahogy a helyzet kezdett egyre súlyo-

sabbá válni, anarchia és káosz uralkodott, akadtak olyanok, akikfelismerték: itt csak a misszionáriusok segíthetnek.

*211,*212,*214 Mózes I. könyve 6

ni az Úrnak nevét.*213

26. ...Akkor kezdték segítségül hív-

142

De ezt a döntést nagyon nehezen és hosszú vívódások utánhozták meg: ”...bánkódék az õ szívében”.

Úgy tûnik, hogy az az esemény, amirõl Mózes az elsõ köny-vében beszámol — az özönvíz —, valóban megtörtént. Ugyanissok nép mondájában maradtak fenn olyan emlékek, melyekegy, a régmúltban bekövetkezett globális kataklizmáról számol-nak be.

Napjainkban a tudomány álláspontja szerint az a katasztrófa,melyrõl a fennmaradt mondák, legendák számolnak be, a Földvalamilyen kisebb égitesttel, esetleg üstökössel bekövetkezettösszeütközésének a következménye.

A tudósok szerint egy ilyen összeütközés következménye glo-bális, az egész Földre kihatna. Ezért az általánosan elfogadottnézet szerint ilyen katasztrófának az emlékeit õrzik a különbözõnépek fennmaradt mondái. Mózes Genezis könyve is hasonlólegendákon alapszik. Tehát minden rendben is van, a dolgokegybevágnak. A távoli múltban volt egy egész Földre kiterjedõkatasztrófa, melyet valamilyen kozmikus égitest idézett elõ. Er-rõl a katasztrófáról szólnak a legendák, és Mózes is ezekbõl me-rítette az információit. Ezeket késõbb mese formájában adta elõ,s a katasztrófa elõidézõjét egy természetfölötti lénynek — Isten-nek — nevezte. Így ezzel le is zárhatjuk a kérdést.

Minden egyszerû és logikus. Csak hogy egy pici szépséghi-bája azért van ennek az elképzelésnek. Éspedig az, hogy Mó-zes szavai igazak!

Hiszen a korábbiakból láttuk, hogy rendkívüli dolgoknak voltszemtanúja. És azt is láttuk, hogy ezek a dolgok valóságosakvoltak. Nem Mózes képzeletének szüleményei!

Újra csak választanunk kell Mózes története és a tudományigaznak vélt elképzelései között. Mózes mellett szólnak e könyvkorábbi fejezetei is. A tudomány mellett meg... csak a feltevések.

Így hát Mózes verziója tûnik sokkal hitelesebbnek. Ha eztelfogadjuk, akkor a távoli múltban bekövetkezett katasztrófamögött nem egy hívatlanul a Föld közelébe tévedt égitest, ha-nem egy kozmikus társadalom képviselõi álltak.

A kedves olvasó felszisszenhet annak hallatán, hogy az idáigabszolút jónak tartott Isten-misszionáriusok ilyet cselekedtek.Igen ám, de hozzá kell tennünk, hogy ennek elõzménye azvolt, hogy a Földön akkor meglévõ társadalom az anarchia és akáosz állapotába került. Már nem segített egyéb, mint egy ra-dikális, sokkoló megoldás.

143

Emlékezzünk vissza arra, hogy az általunk ismert, a Földönlétezõ élõvilágot a misszionáriusok hozták létre. Ekkor a boly-gónk egyfajta laboratóriumként szolgált. A céljuk nemes volt:egy valóban paradicsomi környezetet kívántak itt létrehozni.De az elsõ intõ jelek már akkor megmutatkoztak, amikor Ádámés Éva megszegte az elõírásokat. Ennek következtében a kí-sérlet fokozatosan kezdett kicsúszni a misszionáriusok el-lenõrzése alól.

Idõvel a Földön az állapotok egyre távolabb és távolabb ke-rültek a paradicsomiaktól. Míg végül az egész rendszer a káoszés az anarchia állapotába süllyedt. Ez volt a végstádium. Minda-zon misszionáriusok, akik ott bábáskodtak a kísérletnél, el-csüggedtek, mivel a kísérletük kudarcba fulladt. És ekkor nemmaradt egyéb választásuk, mint a hazájukból kapott utasítás-nak megfelelõen megsemmisíteni a kísérletet.

Annak ellenére, hogy megszakítottak minden kapcsolatot aföldiekkel, voltak olyan emberek, akikkel továbbra is kapcso-latban álltak. Ezen kevesek egyike volt Noé.

13. Monda azért Isten Noénak:Minden testnek vége elérkezettelõttem, mivelhogy a föld erõsza-

koskodással telt meg általok: ésímé elvesztem õket a földdelegybe.

*216

Azért tették ezt, mert nem értettek egyet a kapott paranccsal.De apelláta nem volt. Nem tehettek mást, minthogy a legna-gyobb titokban figyelmeztettek néhány embert, akikkel kap-csolatban álltak. Hiszen sajnálták õket. Nem akarták a pusztu-lásukat... Akárcsak egykoron Ádám és Éva esetében sem haj-tották végre maradéktalanul a drasztikus utasítást...

“Megsúgták” Noénak, hogyan menekülhet meg.

A legnagyobb titokban felvették vele a kapcsolatot, éskiszivárogtatták azt az információt, hogy a Flotta mire készül.Készüljön fel a várható eseményekre.

9. ...Noé igaz, tökéletes férfiú valaa vele egykorúak között. Isten-

nel jár vala Noé.*215

*215,*216,*217 Mózes I. könyve 6

14. Csinálj magadnak bárkát gó-fer fából, rekesztékeket csinálj abárkában, és szurkozd meg belõlés kívûl szurokkal.15. Ekképpen csináld pedig azt: Abárka hoszsza háromszáz sing le-gyen, a szélessége ötven sing, és

a magassága harmincz sing.16. Ablakot csinálj a bárkán, és egysingnyire hagyd azt felülrõl; a bár-ka ajtaját pedig oldalt csináld; al-só, közép, és harmad padlásúvácsináld azt.

*217

144

Emlékezzünk vissza arra, amikor a misszionáriusok Mózes-nek konkrét paramétereket adtak meg a frigyládára, illetve asátorra vonatkozólag. Minden egyes paraméternek fontos je-lentõsége volt, hiszen egy konkrét mûszaki célt szolgált. Ezesetben sem volt ez másképp.

A misszionáriusok által megadott adatok konkrét számításokvégeredményeit tartalmazták. Így például azok az adatok is,melyek az ablak elhelyezésére vonatkoztak. Hiszen pontosanki volt számítva a hajó merülési szintje, a várható terhelésé-nek megfelelõen. Ugyanis elõre mindent részletesen megter-veztek.

De a hajó kivitelezésében nem vettek részt. Pedig az igen-csak nagy méretû volt. A technikájukkal könnyedén és gyor-san megépíthették volna. De mégsem tették. Helyette egy né-hány ember vért izzadva építette azt fel. Vajon miért?

A parancsnak megfelelõen, melyet a Föld térségében tartóz-kodó misszionárius flotta kapott, a Föld élõvilágát meg kellettsemmisíteni, mint olyat, mely a teljes káoszba merült. Ugyan-akkor voltak közöttük, akik nem voltak hajlandók vakon telje-síteni a parancsot, ezért titokban felvették a kapcsolatot Noé-val, s elmondták neki, hogy mi készül. De nemcsak a közelgõveszedelemre figyelmeztették, hanem a számításaik és utasí-tásaik segítségével közölték vele, hogyan menekülhet meg.

A mentõhajó ugyan nagy méretûre sikeredett, de azt Noénakés társainak maguknak kellett megépíteniük. Mert mindez alegnagyobb titokban történt. Azok, akik mindezeket ”megsúg-ták” Noénak, egyéb módon nem segíthettek neki. Csak sze-met hunyhattak afölött, és nem továbbították a központak azt atényt, hogy a Földön egy Noé nevezetû ember egy szokatlanulnagy méretû hajót ácsol...

A parancs szerint az elõidézett katasztrófának olyan méretû-nek kellett lennie, hogy a teljes szárazföldi élõvilág megsem-misüljön:

A hivatalos vallási felfogás szerint Isten mindenható. Így egyet-len “szava” is elég lett volna ahhoz, hogy Noé és családja meg-meneküljön. De neki nehéz munkával hajót kellett ácsolnia.Isten mindenhatósága kevésnek bizonyult...

17. Én pedig ímé özönvizet hozok aföldre, hogy elveszessek minden

testet, a melyben élõ lélek van azég alatt; valami a földön van, elvész.

*218


145

Vagy nézzük a dolgokat egy másik szemszögbõl. A misszio-náriusok egyetlen nagy méretû szállítóhajója is elegendõnekbizonyult volna arra, hogy Noét és családját, illetve néhány ál-latot megmentsen. De neki mégis hajót kellett ácsolnia...

Hiszen mindez néhány misszionárius konspirációjának kö-vetkeztében történt... Valamit meg akartak menteni mindabból,ami a Földön él. A parancs ellenére... A legnagyobb titokban...

Késõbb pedig senki nem tehetett arról, hogy egy Noé neve-zetû ember és családja meg néhány állat, átvészelte a Flottaáltal okozott kataklizmát, mert “véletlenül” épp egy nagy mére-tû hajót épített a katasztrófát közvetlenül megelõzõ idõben...

*221 Mózes I. könyve 7*219,*220 Mózes I. könyve 6

18. De te veled szövetséget kö-tök, és bemégy a bárkába, te és ate fiaid, feleséged és a te fiaidnakfeleségei teveled.19. És minden élõbõl, s minden

testbõl, mindenbõl kettõt-kettõtvígy be a bárkába, hogy veledegyütt életben maradjanak: hí-mek és nõstények legyenek.

*219

Valószínûleg a konspiráló misszionáriusok vezetõje az a sze-mély volt, aki egykoron irányította az élõvilág létrehozását aFöldön. Ugyanakkor a parancs ellenében nem tehetett semmit.Azt meg nem másíthatta. Csak egy lehetõsége maradt: meg-menteni valamit abból, amit egykor megalkotott. Szövetségetkötött vele a legnagyobb titokban...

Mivel a kataklizma és annak következményei huzamosabbideig fennmaradtak, ezért a túlélõknek hosszabb idõre kellettberendezkedniük.

21. Te pedig szerezz magadnak min-denféle eledelt, mely megehetõ, és

takarítsd be magadhoz, hogy nekedis, azoknak is legyen eledelül.

*220

Miután a mentõhajó elkészült, a misszionáriusok maroknyicsoportja titokban újra felvette Noéval a kapcsolatot. Közöltékvele, hogy immár be kell szállnia a bárkába. Ugyanis kitûztékaz idõpontot: hét nap múlva kezdõdik az akció.

1. Monda az Úr Noénak: Menj be teés az egész házadnépe a bárkába...4. Mert hét nap múlva esõt bocsá-

tok a földre negyven nap és negy-ven éjjel; és eltörlök a föld színérõlminden állatot, melyet teremtettem.

*221

146

A pusztulás oka nem elsõsorban az “esõ” volt. Az csak abevetett tömegpusztító fegyverek hatásának a következménye.

És elérkezett az akció idõpontja...11. Noé életének hatszázadik esz-tendejében, a második hónapban,e hónap tizenhetedik napján, felfa-kadának ezen a napon a nagy mély-ség minden forrásai, és az ég csa-tornái megnyilatkozának.

13. Ugyanezen a napon ment valabe Noé és Sém és Khám és Já-fet, Noénak fiai, és Noé felesé-ge és az õ fiainak három felesé-ge velök együtt a bárkába.

*222

A bevetett fegyverek következtében egy idõre igen erõs klí-maváltozás állt be. A légkör erõsen szennyezõdött. Egyfolytá-ban esett az esõ negyven napig.

12. És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel.

*223

(Jusson eszünkbe, hogy napjainkban az emberiség birtoká-ban lévõ nukleáris és termonukleáris fegyverek bevetésük ese-tén nagyon erõs klímaváltozást idéznének elõ, amit nukleáristélként ismerünk...)

A kataklizma következtében minden elpusztult, kivéve azo-kat a túlélõket, akik a bárka fedélzetén tartózkodtak...

23. És eltörle az Isten minden ál-latot, a mely a föld színén vala, azembertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig;

mindenek eltöröltetének a föld-rõl; és csak Noé marada meg, ésazok a kik vele valának a bárká-ban.

*224

A következmények olyan súlyosak voltak, hogy az akciót kö-vetõen mintegy százötven napnak kellett eltelnie ahhoz, hogyaz idõjárás valamelyest stabilizálódjon.

Mikor a helyzet már javulni kezdett, és a közvetlen életve-szély elmúlt, a maroknyi misszionárius újra felvette a kapcso-latot Noéval. Közölték vele, hogy most már a veszély elmúlt,és elhagyhatja az oltalmat nyújtó bárkát.


24. És erõt vevének a vizek a föl-dön, száz ötven napig.

*225

3. És elmenének a vizek a földrõlfolyton fogyván, és száz ötven napmúlva megfogyatkozának a vizek.

*226

*222,*223,*224,*225 Mózes I. könyve 7

15. És szóla az Isten Noénak,mondván:16. Menj ki a bárkából te és a tefeleséged, a te fiaid, és a te fiaidfeleségei te veled.17. Minden vadat, mely veled van,

minden testbõl, madarat, barmot,és minden földön csúszó-mászóállatot vígy ki magaddal, hogynyüzsögjenek a földön, szapo-rodjanak és sokasodjanak aföldön.

*227

147

A legbiztosabb jele annak, hogy normalizálódtak a viszonyok,és megtisztult a légkör — a szivárványképzõdés.

12. És monda az Isten: Ez a jele a szö-vetségnek, melyet én örök idõkreszerzek közöttem és ti köztetek, ésminden élõ állat között, mely ti vele-tek van:

13. Az én ívemet helyeztetem afelhõkbe, s ez lesz a jele a szö-vetségnek közöttem és a földközött.

*228

Mózes mindezt nem teljesen értette, ezért beleszõtte a sajátvéleményét is.

Amikor a misszionáriusok felmérték az akció következmé-nyeit — a pusztulás mértékét —, megdöbbentek. Túlontúl nagyvolt az ár, amit az élõvilágnak fizetnie kellett a káoszba süllyedtemberi társadalomért...

21. ...Nem átkozom meg többé aföldet az emberért, mert az em-ber szívének gondolatja gonosz

az õ ifjúságától fogva; és többénem vesztem el mind az élõ álla-tot, mint cselekedtem.

*229

*229 Mózes I. könyve 8*228 Mózes I. könyve 9

A döntéshozók megbánták, hogy ezt a parancsot kiadták. Ígylegalizálódhatott a késõbbiekben a titkos konspiráció...

148

ÁBRAHÁM

Történetünkben egy nagyon fontos személyhez érkeztünk.Korábban a misszionáriusok kapcsolatban álltak Noéval, mi-nek köszönhetõen õ és egész családja megmenekült.

Késõbb a történelem folyamán a misszionáriusok több em-berrel is tartották a kapcsolatot. Õket nevezzük prófétáknak.Néha egyenesen baráti volt a viszony közöttük, ezért sok eset-ben fejlett technikájukkal segítették a “kiválasztottakat”.

Ábrahám is egy ilyen “kiválasztott” volt.Lássuk hát a történetét.A szövegekben nincs szó az elsõ kapcsolatfelvételrõl, mint

Mózes esetében. Ezért hát onnan kezdjük, hogy Ábrahám uta-sítást kapott:

1. És monda az Úr Ábrámnak:Eredj ki a te földedbõl, és a te ro-konságod közül, és a te atyádnak

házából, a földre, a melyet én mu-tatok néked.2. És nagy nemzetté tészlek...

*230

Engedelmeskedve az utasításnak elindult:4. És kiméne Ábrám, a mint az Úrmondotta vala néki, és Lót is ki-méne õ vele: Ábrám pedig het-venöt esztendõs vala, mikor ki-méne Háránból.5. És felvevé Ábrám az õ felesé-gét Szárait, és Lótot, az õ atyja-fiának fiát (testvérének a fiát) ,és minden szerzeményöket, a

melyet szereztek vala, és a cse-lédeket, a kikre Háránban tettekvala szert, és elindulának, hogyKanaán földére menjenek, és elis jutának a Kanaán földére.6. És általméne Ábrám a földön mindSikhem vidékéig, Móréh tölgye-séig. Akkor Kananeusok valánakazon a földön.

*231

A misszionáriusoknak tervük volt a késõbbi Ábrahámmal. Kö-zölték vele, hogy egy olyan helyre kell eljutnia és ott letele-pednie, amit kijelöltek számára.

Útrakelt hát családjával, egész házanépével, köztük Lóttal.Vele még késõbb találkozni fogunk. Az út hosszú volt és ve-szélyes. Ezért a misszionáriusok állandóan figyelemmel kísér-ték õket. Ábrahámnak birtokában volt egy készülék, amin ke-resztül hívni tudták õt, és õ is fel tudta ezzel a készülékkelvenni velük a kapcsolatot.

Emlékezzünk vissza arra, hogy Mózesnek is volt a birtoká-ban egy ilyen készülék, amit mi személyi készülékként em-lítettünk a korábbiakban (gondoljunk csak napjaink mobil-


149

telefonjaira). Ám ez nem lehetett nagy hatótávolságú, ezértvolt szükség a késõbbiekben a frigyládára. Ami egy mozgóadó-vevõ állomás volt. Az izraeliták vándorlásuk során tá-borveréskor összeszerelték, induláskor szétszerelték azt.

Így hát Mózes az ilyen típusú készülékeket már ismerte.Az új felvételeken Ábrám volt látható, és mindazok a fevéte-lek, melyeket a misszionáriusok a magasból készítettek ró-la és házanépérõl, ahogy azok a pusztában vándorolnak.

Az egyik felvételen Mózes azt látta, hogy Ábrám táborverés-kor egy olyan valamit állít össze, mely arra szolgált, hogy az“Úr nevét” hívja. Ilyet még nem látott. De mivel az hasonlítottaz általa akkor már ismert, vallásos szertartásoknál alkalma-zott tárgyhoz, ezért nevén is nevezi.

A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a misszionáriusok múlt-béli ténykedéseinek egyértelmû nyoma maradt az emberiségemlékezetében. Ilyen volt az az eléggé nagy méretû tárgy, melya misszionáriusok jármûvei és támaszpontjai közötti kapcso-lattartást szolgálta. Mivel többen voltak a földiek közül azok,akik e jármûvek fedélzetén is jártak, és ott többek között ilyenkészüléket és annak a mûködését is látták, így az elmondá-sukból mások is megismerték ezeket. Ezeket a tárgyakat nevez-zük ma oltárnak.

Ennek két érdekes vonatkozása is van. Az egyik maga azoltár mint kommunikációs eszköz, mellyel behatóbban a 10.fejezetben fogunk foglalkozni, illetve a másik az, hogy azemberiség kollektív emlékezete megõrzött egy nem földieredetû kifejezést — az ”oltár” szót.

De most egyelõre, hogy a történet érthetõ legyen, marad-junk annál a megállapításnál, miszerint az oltár kommuni-kációs eszköz volt.

Így Mózes, ekképpen ír a felvételeken látottakról:


8. Onnan azután a hegység feléméne Bétheltõl keletre és felütésátorát... és ott oltárt építeaz Úrnak, és segítségûl hí-vá az Úr nevét.

9. És tovább költözék Ábrám;folyton dél felé húzódván.

*232

150

Emlékezzünk vissza arra, hogy amikor az izraeliták a pusztá-ban vándoroltak, minden esetben, amikor tábort vertek, felállí-tották a szent sátrat és benne az adó-vevõ készüléket. Mivel akapcsolat köztük és nem földi szövetségeseik között folyama-tos volt.

Adott esetben is hasonló volt a helyzet. Ábrahám konkrétfeladatot kapott a misszionáriusoktól. Ennek eredményes vég-rehajtásához többek között adtak neki egy adó-vevõ készülé-ket is. Minden esetben, amikor tábort vert, felállította a készü-léket — az oltárt — , és “bejelentkezett” a misszionáriusoknál.

Ugyanígy egy sokkal késõbbi idõpontban az “oltár” szintén akapcsolatfelvétel eszközeként jelenik meg:

23. És beteljesedett az Írás, a melyezt mondja: Hitt pedig Ábrahámaz Istennek, és tulajdoníttatottnéki igazságul, és Isten barát-jának neveztetett.

*234

8. De te Izráel, én szolgám, Jákób,a kit én elválasztottam, Ábra-

hámnak, az én barátomnakmagva;

*235

7. Oh mi Istenünk! nem te ûzéd-éki e földnek lakóit a te néped azIzráel elõtt, és nem te adád-é aztÁbrahámnak, a te barátodmagvának mindörökké?

*236

Mivel az oltár egy kapcsolattartást szolgáló eszköz volt, me-lyen keresztül a misszionáriusokkal fel lehetett venni a kap-csolatot — hívni lehetett õket —, ezért kezd érthetõvé válni,mit jelent az a kifejezés: ”hívá az Úrnak nevét”. Hiszen ha nap-jainkban egy rádió adó-vevõ segítségével fel kívánnánk vennia kapcsolatot egy másik, tõlünk nagyobb földrajzi távolságralévõ személlyel, akinek szintén egy ilyen készülék van a birto-kában, akkor azt úgy tennénk, hogy név szerint hívnánk õt.Például ha ennek a személynek a neve István, akkor azt mon-danánk az adó-vevõbe: ”István, István, jelentkezz! Vétel”. Ab-ban az esetben, amikor a misszionáriusokat — az “Urat” —,hívták, ugyanígy, nevén szólítva tették azt.

Tehát, e kis kitérõ után folytassuk a cselekményt Ábrahám-nál. Mivel nagyon jó, baráti viszonyban volt velük, ezért voltbirtokában az “oltár”.

25. Oltárt építe azért ott, és segít- ségül hívá az Úrnak nevét...

*233

*235 Ésaiás könyve 41*236 Krónika II. könyve 20

*233 Mózes I. könyve 26*234 Jakab levele 2

151

Az idézetekbõl nyilvánvaló, hogy Ábrahám és a misszioná-riusok kapcsolata baráti volt, mely mellõzött minden miszticiz-must, amit a vallás ma elõszeretettel használ.

4. Annak az oltárnak helyére, me-lyet ott elsõben készített vala: és

segítségül hívá ott Ábrám az Úr-nak nevét.

*237

Itt is egy nagyon fontos momentum van! Az oltár helyét emlí-ti. Hiszen ha felépített ott egy oltárt, akkor ott nem a helyéttalálta volna, hanem legrosszabb esetben is annak a maradvá-nyait. Ugyanakkor itt Mózes az oltár helyérõl beszél.

Ha azt a feltevést vesszük igaznak, hogy Ábrahám egy mobilkommunikációs eszközt állított fel, azután pedig, mivel továbbment, a készüléket újra szállítható állapotba szedte szét, amikorkésõbb visszatért ugyanarra a helyre, valóban csak az oltár ko-rábbi helyén állíthatta fel újra a készüléket. Ez így teljesen logi-kusnak tûnik.

A krónikás vagy krónikások viszont saját fantáziájukkal szí-nesítve a történetet, az abban található nagyon fontos informá-ciókat eltorzították. Álljon erre itt egy nagyon jó példa:

Elõször is: az “Úr” az oltár segítségével “jelent meg”, beszéltÁbrahámhoz. Így semmiképpen sem igaz az a misztikus kön-tös, hogy az “Úr” csak úgy egyszerûen a semmibõl jelent meg.Emlékezzünk vissza Sámuel esetére a frigyládával, ahol nagyonis egyértelmû, hogy semmilyen természetfeletti “jelenés” nemtörtént (*123/10).

Másodszor: ebbõl a szövegrészbõl úgy tûnik, mintha az oltáregyfajta emlékmû lenne, mely egy misztikus “jelenés” emlé-kére emeltetett. Pedig a helyzet pont fordítva van: az oltárnakköszönhetõen vált lehetségessé a “jelenés”.

Mindezekbõl megint csak nagyon jól látható, hogy a króni-kás, aki az egészbõl semmit nem értett, a számára érthetetlentörténet-töredékeket egy szerinte logikusabb egésszé próbáltaösszeállítani, megváltoztatva ezzel a szöveg eredeti informá-ciótartalmát. De szerencsénkre nem minden fontos szövegrészlett teljesen eltorzítva. Ezeknek köszönhetõen válik számunk-ra lehetségessé a történtek pontos rekonstruálása.


7. És megjelenék az Úr Ábrámnak,és monda néki: A te magodnakadom ezt a földet. És Ábrám ol-

tárt építe ott az Úrnak; a ki meg-jelent vala néki.

*238


152

Nos, eközben azon a területen, ahol Ábrahám tartózkodott,éhínség tört ki. Mivel nem egyszál magában vándorolt a kijelöltlakhely felé, ezért az élelmiszertartalékaik erõsen fogytán vol-tak. Az éhínség miatt meg nem tudtak élelmiszert vásárolni,mert azon települések lakosainak is fogytán voltak a készle-teik, melyeken keresztülhaladtak. Nem volt egyéb választásuk,minthogy Egyiptom felé vegyék az útjukat. Azt remélve, hogyott majd feltölthetik élelmiszerkészleteiket.

Ábrahám azon vidék lakosaitól megtudta, hogy Egyiptombanteljes önkényuralom van. Ha valami a fáraónak megtetszik, aztegyszerûen elveszi. Mivel az õ felesége, Szárai meglehetõsenszép asszony volt, ezért minden bizonnyal feltûnést kelt majd.Amennyiben eljut a híre az uralkodóhoz, az valószínûleg megkívánja majd szerezni. De mivel férjezett volt, ezért a férjét,hogy az asszonyt a maga számára “felszabadítsa”, megöleti.Ezt elõre látva, Ábrahám a következõ kéréssel állt elõ:

17. De megveré az Úr a Faraót ésaz õ házát nagy csapásokkal,Száraiért, Ábrám feleségéért.18. Hívatá azért a Faraó Ábrámotés monda: Miért mívelted ezt ve-lem? Miért nem mondottad megénnékem, hogy ez néked felesé-ged?

19. Miért mondottad: Húgom õ;azért vevém magamnak feleségûl.Most már imhol a te feleséged,vedd magadhoz és menj el.20. És parancsola felõle a Faraónémely embereknek, a kik elbo-csáták õtet és az õ feleségét, ésmindenét a mije vala.

*241

11. És lõn mikor közel vala, hogy be-menjen Égyiptomba, monda fele-ségének Szárainak: Ímé tudom,hogy szép ábrázatú asszony vagy.12. Azért mikor meglátnak téged azégyiptomiak, majd azt mondják: fe-

lesége ez; és engem megölnek, té-ged pedig életben tartanak.13. Mondd azért, kérlek, hogy hú-gom vagy; hogy jól legyen dol-gom miattad, s életben maradjakte éretted.

*239

Így kívánta elkerülni azt, hogy õt a felesége miatt Egyiptom-ban megöljék.

elõtt és elvivék az asszonyt a Fa-raó udvarába.

*240

15. Mikor megláták õt a Faraófõemberei, magasztalák a Faraó

*239,*240,*241 Mózes I. könyve 12

Így hát bekövetkezett az, amitõl Ábrahám tartott. A feleségéta fáraó ágyasai közé sorolták be. Csakhogy mindez akadályoz-ta a misszionáriusok tervét. Ugyanis Ábrahámnak és a felesé-gének, Szárainak az elõre meghatározott területre kellett eljut-nia. Hiszen a késõbbiekben komoly terveik voltak velük. Ezértbevetették magas szintû technikájukat, hogy Szárait kiszaba-dítsák és a fáraó szándékát megváltoztassák.

153

A beavatkozás eredményes volt. A fáraót rákényszerítettékarra, hogy Ábrahámot és a feleségét mindazokkal, akik velevoltak, szabadon bocsássa.

Mint korábban szó volt róla, Ábrahámmal együtt vándorolt Lótis, Ábrahám testvérének a fia. Idõvel azonban nézeteltérésüktámadt:

3. És monda Ábrám: Ímé énné-kem nem adtál magot, és ímé azén házam szolgaszülöttje lesz azén örökösöm.4. És ímé szóla az Úr õ hozzá, mond-ván: Nem ez lesz a te örökösöd: ha-nem a ki a te ágyékodból szárma-zik, az lesz a te örökösöd.

*243

1. E dolgok után lõn az Úr beszédeÁbrámhoz látomásban, mond-ván: Ne félj Ábrám: én paizsodvagyok tenéked, a te jutalmad fe-lette igen bõséges.2. És monda Ábrám: Uram Isten, mitadnál énnékem, holott én magzatoknélkül járok, és az, a kire az én há-zam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

A párbeszédbõl kitûnik, hogy Ábrahám arra panaszkodik amisszionáriusoknak, hogy nincs utóda. Tudjuk azt is, hogy afelesége, Szárai meddõ volt:

30. Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.*244


Késõbb õk még találkoznak, amikor Ábrahám tudomására jut,hogy Lót fogságba esett. Egy nagyobb létszámú fegyveres csa-pattal kiszabadítja a fogságból. Sodomában találkozunk majdújra vele.

Mivel Ábrahám eljutott a számára kijelölt területre, ezzel akapott feladatot végrehajtotta.

Újra felvették hát vele a kapcsolatot:

*242 Mózes I. könyve 13*243 Mózes I. könyve 15

Ne legyen versengés közöttem ésközötted, se az én pásztoraim kö-zött és a te pásztoraid között: hi-szen atyafiak vagyunk.9. Avagy nincsen-é elõtted mindaz egész föld? Válj el kérlek, tõ-lem; ha te balra tartasz, én jobbramegyek; ha te jobbra menéndesz,én balra térek.11. És választá Lót magának aJordán egész mellékét, és elköl-tözék Lót kelet felé: és elválánakegymástól.12. Ábrám lakozik vala a Ka-naán földén, Lót pedig lakozikvala a Jordán-melléki városokban,és sátoroz vala Sodomáig.

*242

1. Feljöve azért Ábrám Égyiptomból,õ és az õ felesége, és mindene va-lamije vala, és Lót is õ vele, a délitartományba.2. Ábrám pedig igen gazdag valabarmokkal, ezüsttel és aranynyal.5. Lótnak is pedig, a ki Ábrámmaljár vala, valának juhai, ökrei éssátorai.6. És nem bírá meg õket az a föld,hogy együtt lakjanak, mert sok jó-száguk vala, és nem lakhatánakegyütt.7. Versengés is támada az Ábrámbarompásztorai között, és a Lót ba-rompásztorai között...8. Monda azért Ábrám Lótnak:

154

Úgy tûnik viszont, hogy Ábrahámmal is gondok voltak.

számlálhatod; — és monda nékie:Így lészen a te magod.

*245

5. És kivivé õt (Ábrahámot), és mon-da: Tekints fel az égre, és számláldmeg a csillagokat, ha azokat meg-

Segítendõ Ábrahám problémáján, a misszionáriusok valami-lyen mûtéti beavatkozást — korrekciót — hajtottak rajta végre,mély altatásban.

9. És felele néki (az “Úr”): Hozz né-kem egy háromesztendõs üszõt,egy háromesztendõs kecskét, ésegy háromesztendõs kost, egy ger-liczét és egy galambfiat.10. Elhozá azért mind ezeket, éskétfelé hasítá azokat, és minde-

niknek a fele részét a másik felerésze átellenébe helyezteté; de amadarakat nem hasította valakétfelé.11. És ragadozó madarak szállánake húsdarabokra, de Ábrám elûzi va-la azokat.

*246

12. És lõn naplementekor, mélyálom lepé meg Ábrámot, és

ímé rémülés és nagy setétségszálla õ reá.

*247

17. És mikor a nap leméne és setét-ség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze,

és tüzes fáklya, mely általmegyenvala a húsdarabok között.

*248

Érthetõ, hogy Ábrahám félt. Hiszen ugyan ki nem fél egy mû-téttõl?

Magáról a mûtétrõl Mózes nem számol be. Mert nem értette,hogy mi történik. Késõbb, amikor a sebészeti beavatkozást be-fejezték, Ábrahámot ellátták, visszaszálltak a jármû fedélzeté-re, az startolt és elrepült:

Az akkori “szokásoknak” megfelelõen Ábrahám áldozatot,ajándékot vitt az “Úrnak”. Nem sokkal késõbb megérkezett ajármû, fedélzetén az orvoscsoporttal, és nekiláttak a mûtét elõ-készítésének. Miután minden készen állt, elkezdték a mûté-tet, melyet altatásban végeztek el Ábrahámon:

Ez a tüzes fáklya nem egyéb, mint a startoló jármû reaktívgázsugara. A füstölgõ kemence meg a hajtómûbõl elõcsapó füst-szerû égéstermékek.

Tehát a mûtétet alkonyatkor kezdték el. Mire besötétedett, elis végezték. Az áldozati állatokra pedig semmi szükség nemvolt, csak Ábrahám tartotta be az akkori kor “szokásait”. Hi-szen mikor a jármû sartolt, az áldozati állatok darabjai érintet-lenül hevertek ott, ahova azokat letette.

*245,*246,*247,*248 Mózes I. könyve 15

155

Így hát a misszionáriusok által elvégzett korrekciós mûtét-nek köszönhetõen Ábrahám nemzõképessége helyreállt. Mikorerrõl beszámolt feleségének, Szárainak, az továbbra is kétel-kedett. Meg volt ugyanis gyõzõdve arról, hogy azért nem esettteherbe mind ez idáig, mert Ábrahám terméketlen volt.

Mivel továbbra is makacsul meg volt gyõzõdve arról, hogy aférje a felelõs, ezért a következõképpen akarta ezt bebizonyí-tani. Arra biztatta Ábrahámot, hogy háljon a szolgálójukkal, Há-gárral. Amennyiben az nem esik teherbe, akkor az õ állításabizonyítást nyer, és bebizonyosodik, hogy Ábrahám csak kita-lálta azt a történetet, hogy a misszionáriusok rajta mûtétet haj-tottak végre, helyreállítandó a nemzõképességét.

6. És monda Ábrám Szárainak:Ímé a te szolgálód kezedben van,azt tedd vele amit jónak látsz.

Nyomorgatja vala azért Szárai,és az elfuta õ elõle.

*250

Bebizonyosodott, hogy Szárai mindvégig tévedett. Õ volt ter-méketlen. Ahogy ez kiderült, nagyon ideges lett. Felindultságá-ban a haragja a szolgáló ellen fordult, pedig az nem tehetettsemmirõl, hiszen az egész ”úrnõje” ötlete volt. Hogy indulataitlevezesse, illetve, elkerülje azt a nagy szégyent, hogy kitudód-jék: õ a meddõ, ezért újabb fortéllyal állt elõ. Arról panaszko-dott Ábrahámnak, hogy immáron a szolgáló nem tiszteli õt, sezért a helyzet tarthatatlan. Ábrahám erre azt felelte, hogy az õszolgálója, azt tesz vele, amit jónak lát:

1. És Szárai, az Ábrám feleségenem szûle néki; de vala néki egyÉgyiptomból való szolgálója, ki-nek neve Hágár vala.2. Monda azért Szárai Ábrámnak:Ímé az Úr bezárolta az én méhe-met, hogy ne szûljek (egy kis nõifondorlat): kérlek menj be az énszolgálómhoz, talán az által meg-épülök; és engede Ábrám a Szá-rai szavának.3. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesé-ge az Égyiptombeli Hágárt, az õ szol-

gálóját, tíz esztendõvel azután,hogy Ábrám a Kanaán földén lete-lepedék, és adá azt Ábrámnak az õférjének feleségül.4. És béméne Hágárhoz, és az fo-gada az õ méhében; ez pedig a mintlátta, hogy terhes, nem vala becsü-lete az õ asszonyának õ elõtte.5. Monda azért Szárai Ábrámnak:Bántódásom van miattad. Én ad-tam öledbe szolgálómat, és mivel-hogy látja, hogy teherbe esett, nin-csen elõtte becsületem...

*249


156

Szárai mindent megtett azért, hogy a szolgáló számára a hely-zet elviselhetetlen legyen. Arra számított, hogy mindennek kö-vetkeztében az majd megszökik. Ekkor pedig természetesensenki sem vádolhatta volna õt azzal, hogy meddõ, mivel nincsrá bizonyíték. A szolgáló meg egészen biztosan ott pusztul el apusztában víz és élelem nélkül...

Ugyanakkor a fejleményeket a misszionáriusok is figyelem-mel kísérték. Tudtak Szárai praktikáiról, és arról, hogy a szol-gáló megszökött. Az sem volt kétséges számukra, hogy segít-ség híján elpusztul. Ezért légi jármûvekkel indultak a keresé-sére, végigpásztázva a pusztát az “angyalok” fedélzetérõl. Nap-jainkban, ha valakinek a keresésére indul egy mentõcsapat,akkor azt helikopterekkel teszik a levegõbõl, nagy területetpásztázva be. Ugyanez történt Hágárral is.

Az egyik jármû sikerrel járt, megtalálta az elmenekült szolgá-lót.

11. És monda néki (Hágárnak) az Úr-nak angyala: Ímé te terhes vagy, ésszûlsz fiat; és nevezd nevét Ismáel-

nek, mivelhogy meghallá Isten a tenyomorúságodat.

*252

A jármû a földön pihenõ asszonytól nem messze landolt. Ki-szálltak néhányan belõle, többek között orvosok is. Mert biz-tosra lehetett venni, hogy a terhes nõt az átéltek és a hosszú úterõsen megviselték. Hasonló helyzetben vajon mit tennének amentõhelikopterrel érkezett orvosok? Megvizsgálnák az asz-szony állapotát, vérnyomását, és egy gyors ultrahangos vizsgá-lattal megnéznék, hogy a magzattal minden rendben van-e. Ter-mészetesen az ultrahangos vizsgálattal könnyen kideríthetõ aszületendõ gyermek neme is. Ebben napjainkban semmilyencsodát nem látunk. És négyezer évvel ezelõtt?


7. És találá õt az Úrnak angyalaegy forrásnál a pusztában, annála forrásnál, a mely a Súrba menõúton van.8. És monda: Hágár, Szárai szol-gálója! honnan jössz és hová

mégy? És az monda: Az én asszo-nyomnak, Szárainak színe elõl fu-tok én.9. Akkor monda néki az Úr angya-la: Térj meg a te asszonyodhoz, ésalázd meg magad az õ kezei alatt.

*251

157

Hónapokkal késõbb a misszionáriusok szavai beigazolódtak:

15. És monda Isten Ábrahámnak:Szárainak, a te feleségednek nevét

ne nevezd Szárainak, mert Sára azõ neve.

*256

1. Mikor Ábrám kilenczven kilenczesztendõs vala, megjelenék az ÚrÁbrámnak, és monda néki: Én amindenható Isten vagyok, járj énelõttem, és légy tökéletes.2. És megkötöm az én szövetsé-gemet én közöttem és te közöt-ted: és felette igen megsokasít-lak téged.

3. És arczára borúla Ábrám; az Istenpedig szóla õnéki, mondván:4. A mi engem illet, imhol az én szö-vetségem teveled, hogy népek so-kaságának atyjává leszesz.5. És ne neveztessék ezután a te ne-ved Ábrámnak, hanem legyen a teneved Ábrahám, mert népek soka-ságának atyjává teszlek téged.

*255

*254,*255,*256 Mózes I. könyve 17

Ez olyanképpen hangzik, mintha egy orvos tanácsolná azt,hogy minden utódján a körülmetélés végre legyen hajtva. Min-den bizonnyal azért ez az utasítás, mert Ábrahámnál egy ki-sebb fejlõdési rendellenesség volt, mely problémákat okozhata nemzõképességben.

Tudjuk, hogy a zsidók az újszülött fiúgyermekeket ma is kö-rülmetélik. Természetesen ez már csak hagyomány. Hiszen aza genetikai hiba, melyet Ábrahám hordozott, az azóta eltelt idõkfolyamán a különbözõ genetikai keveredések következtébeneltûnt.

Ábrámot Ábrahámként ismerjük. Honnan e név kettõssége?Az eredeti neve Ábrám volt. De egy késõbbi találkozásukkor

a misszionáriusok új nevet adtak neki, így lett Ábrahám:

10. Ez pedig az én szövetségem,melyet meg kell tartanotok én kö-zöttem és ti közöttetek, és a te

utánnad való magod között: min-den férfi körülmetéltessék nála-tok.

*254


Ugyanígy, Ábrahám felesége, Szárai a misszionáriusoktól aSára nevet kapta:

15. És fiat szûle Hágár Ábrámnak,és nevezé Ábrám az õ fiának ne-

vét, a kit Hágár szûl vala néki, Is-máelnek.

*253

Vajon milyen problémái lehettek Ábrahámnak, melyek meg-akadályozták abban, hogy gyermeket nemzzen? A misszioná-riusok szavaiból ez is kiderül:

158


11. Ábrahám pedig és Sára éleme-dett korú öregek valának; meg-

szûnt vala Sáránál az asszonyitermészet.

*257

Ezért volt Ábrahám számára oly hihetetlen, amit a misszioná-riusoktól hallott:

Nem csodálkozunk Ábrahám reakcióján. Elvégre valóban ne-hezen képzelhetõ el, hogy egy nagyon idõs párnak természe-tes úton gyermeke fogantassék. Természetes módon... És mes-terséges megtermékenyítéssel?

Semmiképpen sem megy csodaszámba napjainkban a lom-bikbébi program. Ezzel a módszerrel olyan házaspároknak szü-letett már gyermekük, akik hosszú ideig sikertelenül próbál-koztak. A módszer lényege az, hogy a petesejtet és az ondó-sejteket egy lombikban elegyítik. A megtermékenyült petesej-tet ezután visszaültetik a leendõ anya méhébe, ahol azegészséges magzattá fejlõdik.

Napjainkban ez nem csoda. De gondoljunk csak arra, hogymindez sok ezer évvel ezelõtt történt, amikor csak egyetlenmódját ismerték az utódnemzésnek. Ezért, amikor a misszio-náriusok fiat ígértek Ábrahámnak Sárától, az természetesenhitetlenkedett. Hiszen számára ez elképzelhetetlen volt.

Miért kellettek ezek a névváltoztatások? Minden bizonnyalaz Ábrám és a Szárai nevek a misszionáriusok számára nehe-zebben “kiejthetõk” voltak, mint az Ábrahám és Sára.

Ugyanakkor a misszionáriusok Ábrahám számára egy rendkí-vüli ígéretet tettek. Tudjuk, hogy felesége, Sára, meddõ volt.Nem volt gyermekük. És már nem is lehetett, hiszen mindket-ten idõsek voltak.

16. És megáldom õt (Sárát), és fiatis adok õ tõle néked, és megáldom,hogy legyen népekké; nemzetek ki-rályai származzanak õ tõle.17. Ekkor arczára borúla Ábra-hám, és nevete és gondolá az õszívében: vajjon száz esztendõsembernek lesz-é gyermeke?avagy Sára kilenczven esztendõslévén, szûlhet-é?18. És monda Ábrahám az Istennek:Vajha Ismáel élne te elõtted.

19. Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûlnéked fiat, és nevezd annak ne-vét Izsáknak...21. Az én szövetségemet pedigmegerõsítem Izsákkal, kit nékedszûl Sára ez idõkorban a követke-zõ esztendõben.22. És elvégezé vele való beszédét,és felméne az Isten Ábrahámtól(visszaszállt a jármûbe, az star-tolt, felemelkedett és elrepült).

*258


159

A misszionáriusok számára viszont mindez nem volt egyéb,mint egy szokványos mûvi beavatkozás:

1. Megjelenék pedig õ néki(Ábrahámnak) az Úr a Mamré töl-gyesében, és õ ûl vala a sátor ajta-jában, a hõ napon.2. És felemelé az õ szemeit, és lá-tá, hogy ímé három férfiú áll õelõtte. És látván, eléjök siete a sá-tor ajtajából, és földig meghajtámagát (korábbról már ismerteõket, mert ezek voltak azok,akik õt rendszeresen látogat-ták).3. És monda: Jó Uram, ha kedvesvagyok te elõtted, kérlek, ne kerüldel a te szolgádat.4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevésvizet, és mossátok meg a ti lábaito-kat, és dõljetek le a fa alatt.5. Én pedig hozok egy falat kenye-ret, hogy erõsítsétek meg a ti szí-veteket, azután menjetek tovább,mert azért tértetek be a ti szolgátok-hoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál.6. És besiete Ábrahám a sátorbaSárához, és monda: Siess, gyúrjmeg három mérték lisztlángot, éscsinálj pogácsát.7. A baromhoz is elfuta Ábrahám,és hoza egy gyenge kövér borjút,és adá a szolgának, az pedig sie-te azt elkészíteni.

8. És võn vajat és tejet, és a borjút,melyet elkészített vala, és eléjöktevé: és õ mellettök áll vala a faalatt, azok pedig evének.9. És mondának néki: Hol van Sáraa te feleséged? Õ pedig felele: Ím-hol van a sátorban.10. És monda: Esztendõre ilyenkorbizonynyal megtérek hozzád ésímé akkor a te feleségednek Sá-rának fia lesz. Sára pedig hallgató-zik vala a sátor ajtajában, mely an-nak háta megett vala.11. Ábrahám pedig és Sára éleme-dett korú öregek valának; megszûntvala Sáránál az asszonyi természet.12. Nevete azért Sára õ magában,mondván: Vénségemre lenne-égyönyörûségem? meg az én uramis öreg!13. És monda az Úr Ábrahámnak:Miért nevetett Sára, ezt mondván:Vajjon csakugyan szûlhetek-é, hol-ott én megvénhedtem?14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é va-lami? Annak idején, esztendõreilyenkor visszatérek hozzád, és fialesz Sárának.15. Sára pedig megtagadá, mond-ván: Nem nevettem én; mivelhogyfél vala. De monda az Úr: Nem úgyvan, mert bizony nevettél.

*260

Késõbb azok újra meglátogatták Ábrahámot.

14. Avagy az Úrnak lehetetlen-évalami? Annak idején esztendõ-

re ilyenkor visszatérek hozzád,és fia lesz Sárának.

*259

2. Mert fogada Sára az õ mé-hében, és szûle fiat Ábrahám-nak az õ vénségében...

*261

1. Az Úr pedig meglátogatá Sá-rát, a mint mondotta vala, ésakképpen cselekedék az ÚrSárával, a miképpen szólottvala.

*261 Mózes I. könyve 21*259,*260 Mózes I. könyve 18

A következõ látogatás során a misszionáriusok megejtettékSárán a mûvi megtermékenyítést:

160

Úgy hiszem, hogy ez a megfogalmazás önmagáért beszél. Ki-derül belõle, hogy a misszionáriusok meglátogatták Sárát, ésvalamit tettek vele, aminek következtében az teherbe esett.Mesterséges megtermékenyítést végeztek el rajta.

Ekkor a misszionáriusok a genetikai vizsgálatokból már tud-ták, hogy a születendõ gyermek neme fiú lesz. Így késõbb,amikor a gyermek megszületett, és valóban fiú volt, ez hatal-mas csodának minõsült. Mert nemcsak az volt hihetetlen, hogyegy idõs asszony terhes lett, hanem még a gyermek nemét iselõre megmondták! Abban az idõben ugyanis csak találgathat-ták, hogy a születendõ gyermek fiú lesz vagy lány. Ne csodál-kozzunk hát, hogy ilyen nagy nyomot hagyott a Bibliában ez atörténet...

A késõbbiekben még több ehhez hasonló történettel fogunktalálkozni, ahol pontosan nyomon követhetõ lesz a misszioná-riusok közvetlen beavatkozása. E beavatkozások nyomán szü-lettek a Biblia nagy alakjai, többek között Jézus is...

161

SODOMA

Kövessük most nyomon az eseményeket egy másik szálon.Emlékezzünk vissza, hogy Ábrahám és Lót különvált. Az elõzõrészbõl kiderült, Ábrahám családjának több tagja is tudott ar-ról, hogy õ egy kozmikus civilizáció képviselõivel tartja a kap-csolatot. Így többek között Ábrahám felesége, Sára, és Ábra-hám testvérének a fia, Lót.

Az elõzõ rész végén (*260) arról beszéltünk, hogy Ábrahá-mot három “férfiú” látogatta meg, akiket elsõ látásra felismert.Hiszen korábban többször is találkozott velük. Miután vendé-gül látta õket, azok Sodoma felé vették az útjukat. Innen foly-tassuk tovább.

16. Azután felkelvén onnan azok aférfiak, Sodoma felé tartanak vala. Áb-rahám is velök méne, hogy elkisérjeõket.17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é énÁbrahámtól, a mit tenni akarok?20. Monda azután az Úr: MivelhogySodomának és Gomorának kiáltása

megsokasodott, és mivelhogy az õbûnök felettébb megnehezedett:21. Alámegyek azért és meglátom,vajjon teljességgel a hozzám felha-tott kiáltás szerint cselekedtek-évagy nem? tudni akarom.

*262

A helyzet Sodomában kaotikussá vált. Már nem létezett tör-vény, rend. Káosz uralkodott. Mindazok a szabályok, melyekegy embercsoportot társadalommá tesznek, nem mûködtek.Az erõszak, a gyilkolás mindennapos dolog volt a városban.

A misszionáriusok egyik embere, “ügynöke” Sodomából je-lentette, hogy a helyzet tarthatatlan. Hogy hogyan tette ezt? Egykis méretû személyi, rádió adó-vevõ készülékkel. Ez az emberpedig nem volt más, mint — Lót.

A jelentés nyomán a misszionáriusok személyesen kívántakmeggyõzõdni a helyzet súlyosságáról. A három ismeretlen kö-zül az egyik, akivel Ábrahám beszélt és korábbról jól ismerte,egy magas rangú személy, aki döntéshozó helyzetben volt. Adottesetben õ volt az “Úr”. Mielõtt kiadta volna a parancsot a városmegsemmisítésére, meg akart gyõzõdni arról, hogy a helyzetvalóban olyan, mint a jelentésben szerepelt.

22. És elfordulának onnan a férfiak, ésmenének Sodomába: Ábrahám pedigmég az Úr elõtt áll vala.

23. És hozzájárula Ábrahám és mon-da: Avagy elveszted-é az igazat is agonosszal egybe?


162

24. Talán van ötven igaz abban a vá-rosban, avagy elveszted-é, és nem ked-vezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?25. Távol legyen tõled, hogy ilyendolgot cselekedjél, hogy megöld azigazat a gonosszal, és úgy járjon azigaz mint a gonosz: Távol legyen tõ-led! Avagy az egész föld bírája (amagas rangú misszionárius rang-ja) nem szolgáltatna-é igazságot?26. És monda az Úr: Ha találok Sodo-mában a városon belõl ötven igazat,mind az egész helynek megkegyelme-zek azokért.27. És felel Ábrahám, és monda: Immár,merészkedtem szólani az én Uramnak,noha én por és hamu vagyok.28. Ha az ötven igaznak talán öthíja lesz, elveszted-é az öt miattaz egész várost? És monda: Nemvesztem el, ha találok ott negy-venötöt.29. És ismét szóla hozzá és monda:Hátha találtatnak ott negyvenen?

És monda Õ: Nem teszem meg anegyvenért.30. Mégis monda: Kérlek, ne hara-gudjék meg az én Uram, ha szólok:Hátha találtatnak ott harminczan? ÉsÕ felele: Nem teszem meg ha találokott harminczat.31. És õ monda: Immár merészkedtemszólani az én Uramnak: Hátha talál-tatnak ott húszan? Felele: Nem vesz-tem el a húszért.32. És monda: Ne haragudjék kér-lek az én Uram ha szólok még ezegyszer: Hátha találtatnak ott tí-zen? És Õ monda: Nem vesztem eltízért.33. És elméne az Úr, minekutánna el-végezte Ábrahámmal való beszélgeté-sét (a jármû, fedélzetén a fõmisszio-náriussal, startolt és elrepült, Ábra-hám pedig hazament); Ábrahám pe-dig megtére az õ helyére.

*263

Ábrahám, mint tudjuk, nagyon jó viszonyban volt a misszio-náriusok fõnökével (*234,*235). Ezt a baráti viszonyt felhasz-nálva próbálta meg Sodomát megmenteni. Sikertelenül. Mivela város valóban rászolgált arra a sorsra, mely reá várt...

Így hát kiderül, hogy a háromtagú “küldöttségbõl” az egyikszemély az, akinek a kezében volt a város sorsa. A másik kétismeretlen, akik nyilvánvalóan speciális bevetésekben edzõd-tek, a misszionáriusok fegyveres kötelékébe tartoztak. Elindul-tak a számukra ellenséges Sodomába, azzal a feladattal, hogyaz ott uralkodó állapotokról személyesen gyõzõdjenek meg,és jelentsék a látottakat és tapasztaltakat a bázisnak.

Mint korábban említettük, Lót volt a misszionáriusok “ügynöke”Sodomában. Így az õ jelentéstétele kapcsán indult el két fegyveresmisszionárius Sodomába. Közben Lót a személyi készülékén ke-resztül utasítást kapott, hogy sötétedés után a város kapujában vár-jon a két fegyveres misszionáriusra — a két ”angyalra”. Feladata eszemélyeknek a kalauzolása volt. Késõbb taglalni fogjuk azokat afélreértéseket, melyek egyfajta szárnyakkal rendelkezõ emberala-kok — angyalok — vallásos jelképpé válásához vezettek. Egyelõrecsak annyit, hogy sok esetben az angyal nem más, mint egy földön-


163

kívüli jármû, míg más esetben fegyveres misszionáriusokat je-lent. Adott esetben az utóbbiról van szó.

Ugyanolyan feltûnéstkeltettek több ezer évvelezelõtt a sodomai lakosságkörében különös kiné-zetükkel, mint 1992-ben aSzomáliában járõrözõamerikai békefenntartó ka-tonák (lásd a képeket).

Azért nem akartak hátmegszállni Lót házában,mert tudták: külsejükkelmár így is eléggé magukravonták az emberek figyel-mét. Azzal meg, ha meg-szállnak nála, csak sodo-mai ügynöküket sodorjákbajba...

Nem tévedtek...Ugyanis a furcsa külse-

jû idegenek megjelenésé-nek gyorsan híre ment avárosban. Mivel Sodomá-ban kaotikus állapotok

9., 10. ábraAz ”angyalok” Sodomában...

Annak ellenére, hogy kerülve a feltûnést, a fegyveresek éjsza-ka érkeztek, a városban akadtak olyanok, akik felfigyeltek akülönös kinézetû idegenekre, akik Lót házában szálltak meg.

tok útatokra. Azok pedig mondának:Nem, hanem az utczán hálunk meg(nem akarták felfedni Lót kilétét, és-pedig, hogy õ az ügynökük).3. De nagyon unszolá õket, és be-térének hozzá, és bemenének az õházába; õ pedig szerze nékik ven-dégséget, és pogácsát is süte, ésevének.

*264

1. Mikor a két angyal estére Sodomá-ba jutott, Lót Sodoma kapujában ûlvala (a kapott utasításnak megfele-lõen ott várt rájuk), és a mint meglátáõket Lót, felkele eléjök, és arczczal aföldre borúla.2. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térje-tek be a ti szolgátok házához, és hálja-tok ott, és mossátok meg lábaitokat;reggel korán felkelhettek és indulhat-


164

uralkodtak, ezért az emberekben egy erõs félelemérzés és eztellensúlyozandó egy még erõsebb agresszivitás alakult ki. Ahír nyomán többen kezdtek gyülekezni Lót házánál.

Hogy mentse az idegeneket, Lót kész volt a lányait feláldoz-ni. Sikertelenül.

Mivel Lót tudta, hogy nagyon fontos személyek azok, akiknála megszálltak, ezért bármi áron menteni próbálta õket.

Az utcán lincshangulat uralkodott. Immáron szép szóval nemlehetett a nekivadult tömeget megfékezni. Lerohanták Lótot,készen arra, hogy meglincseljék. Mások közben az ajtót igye-keztek betörni. Vészhelyzet állt elõ, mely a misszionárius fegy-veresek, illetve Lót és családja tagjainak életét veszélyeztette.

Ekkor a két misszionárius “katona” belülrõl az ajtóhoz lapult,elõvették fegyvereiket. Az egyikük készen állt arra, hogy fe-dezze társát, míg az kinyitja az ajtót, és berántja a házba Lótot.

A megadott jelre az egyikük feltépte az ajtót, és az ajtónakháttal álló Lótot ruhájánál megragadva berántotta a házba. Eb-ben a pillanatban a társa kézi fegyverébõl több lövést adott le atömegre (a 9. fejezetben részletesen fogjuk taglalni a kinyúj-tott kéz fogalmát). Ezeket a lövéseket igen erõs fényfelvilla-

9. Azok pedig mondának: Eredj el in-nen. Ismét mondának: Ez egy maga ná-lunk a jövevény s õ szabja a törvényt?Majd gonoszbul cselekszünk veled,

hogy nem azokkal. És reá rohanának aférfiúra, Lótra, felette igen, és azon va-lának, hogy betörik az ajtót.

*267

4. Lefekvésök elõtt a város férfiai,Sodoma férfiai körûlvevék a házat,ifja, örege, mind az egész községegytõl egyig.5. És szólíták Lótot, mondván né-ki: Hol vannak a férfiak, a kik te

hozzád jövének az éjjel (ezt akar-ták a fegyveresek elkerülni azzal,hogy az éjszakát az utcán töltik)?Hozd ki azokat mihozzánk, haddismerjük õket.

*265

6. És kiméne Lót õ hozzájok az ajtóeleibe, és bezárá maga után az ajtót.7. És monda: Kérlek atyámfiai, necselekedjetek gonoszságot.8. Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kiho-zom azokat ti hozzátok, és cseleked-

jetek velök a mint néktek tetszik,csakhogy ezekkel az emberekkel necsináljatok semmit, mivelhogy azén hajlékom árnyéka alá jöttenek.

*266

*265,*266,*267 Mózes I. könyve 19

165

nások kísérték. Akiket a lövedékek eltaláltak, azonnal holtanrogytak össze.

Mindez az éjszaka sötétjében történt. A tömegben lévõ em-berek szeme az éjszaka gyenge fényeihez alkalmazkodott. Pu-pilláik maximálisan ki voltak tágulva. Így amikor eldördültek alövések, az azokat kísérõ erõs fényfelvillanások rövidebb idõ-re gyakorlatilag megvakították õket.

10. De kinyújták azok a férfiakkezeiket, és bevonák Lótot ma-gokhoz a házba és bezárák az aj-tót.11. Az embereket pedig, kik aház ajtaja elõtt valának, vakság-gal verék meg kicsinytõl na-gyig, annyira, hogy elfáradánakaz ajtó keresésében.

*268

12. És mondának a férfiak Lót-nak: Ki van még itt hozzádtar-tozó? võdet, fiaidat és leányai-dat, és mindenedet a mi a tied avárosban, vidd ki e helybõl.13. Mert mi elvesztjük e helyet,mivelhogy ezek kiáltása nagyranõtt az Úr elõtt; és az Úr küldöttminket, hogy elveszítsük ezt.

*269

Mivelhogy támadás érte õket, és meggyõzõdtek arról, hogy aváros polgárai nem értenek a szép szóból, ezért tudták, hogyjelentésük, melyet a bázisnak tesznek, a város végét jelenti.Hiszen már indulásra készen állt az a légi jármû, melynek fe-délzetén ott pihent bevetésre készen a tömegpusztító fegyver...

Tisztában voltak vele: ha bevetik, akkor a városban kõ kövönnem marad. Figyelmeztették Lótot, hogy gyorsan pakolja összeszemélyi tárgyait, hívja össze családtagjait és nagyon gyorsanhagyja el a várost.

11. ábraEgy "angyal" "kinyújtott kézzel",legalábbis egy olyan ember

szemszögébõl nézve, aki mégsohasem hallott kézi fegyverrõl...

Mivel a tömegben lévõkideiglenesen megvakultak,ezért pánik tört ki közöttük.A zûrzavar leple alatt tudtaka házban lévõk a lincseléselõl elmenekülni.


166

14. Kiméne azért Lót, és szóla az õ või-nek, kik az õ leányait elvették vala, ésmonda: Keljetek fel, menjetek ki e

helybõl, mert elveszti az Úr e várost;de az õ võinek úgy tetszék, mintha tré-fálna.

*270

19. Ímé a te szolgád kegyelmet ta-lált te elõtted, és nagy a te irgal-masságod, melyet mutattál irán-tam, hogy életemet megtartottad:de én nem menekûlhetek a hegyre,nehogy utólérjen a veszedelem, ésmeghaljak.

20. Ímhol az a város közel van,hogy oda fussak, kicsiny is, haddmenekûljek kérlek oda, lám kicsinyaz; és én életben maradok.21. Monda azért néki: Ím tekintek ráde dologban is, és nem pusztítom el avárost, a melyrõl szólottál.

Hiszen eszébe jutottak a városban élõ leányai és unokái, ésaz a gyereksereg, mely nap mint nap a fõtéren szaladgált...

De az élet megy tovább. Ezért immáron a saját életét kellettmentenie. Az adó-vevõ készülékén keresztül a következõ be-szélgetés zajlott le közte és a magas rangú misszionárius kö-zött:

Nem hittek neki. Vesztükre...Azokat, akik lincselni akartak, egyelõre harcképtelenné tet-

ték, de virradatkor várható volt, hogy újabbak jönnek, és akkormár a fegyverek sem segítenek. Ezért, mivel kevés idejük ma-radt, sietniük kellett.

Azokat a lányait, akik férjnél voltak, Lót nem tudta rábeszélnia város elhagyására, ezért egyfajta letargiába esett. Mert tudta,a misszionáriusok nagyon is komolyan beszélnek...

15. És mikor a hajnal feljött, sürgetikvala az Angyalok Lótot, mondván:Kelj fel, vedd a te feleségedet és je-lenlevõ két leányodat, hogy el neveszsz a városnak bûne miatt.16. Mikor pedig késedelmeskedék

(letargiába esett), megragadák aférfiak az õ kezét és az õ feleségé-nek kezét és két leánya kezét, az Úr-nak iránta való irgalmából, és ki-vivék õt: és ott hagyák a városonkívül.

*271

Azok látták, hogy Lót, sajnálva a városban maradt lányait ésunokáit, mélyen le van sújtva, ezért hozzátették:

17. És lõn mikor kivivék õket, mon-da az egyik: Mentsd meg a te élete-det, hátra ne tekints, és meg ne állj

a környéken; a hegyre menekülj,hogy el ne veszsz.18. És monda Lót nékik: Ne oh Uram!

*272

*270,*271,*272 Mózes I. könyve 19

167

22. Siess, menekülj oda, mert semmitsem tehetek addig, míg oda nem érsz.

Azért nevezték annak a városnak ne-vét Czóárnak.

*273

Sodoma ellen nukleáris fegyvert kívántak bevetni. De aznemcsak azokat pusztította volna el, akik a városban voltak,hanem azokat is, akik nem voltak tõle eléggé biztonságos tá-volságra. Így Lótnak is erõsen sietnie kellett, hogy mikor a nuk-leáris töltet felrobban, minél messzebb legyen az epicentrum-tól. Mindaddig, míg Lót nem jutott el Czóárba, a fegyver beveté-sével a misszionáriusok vártak.

A történtek nyomán felvetõdik egy kérdés. Mózes honnantudta olyan pontosan, mi is történt Sodomában? Nem csupán atörténés egyes mozzanatairól szól részletesen, hanem néholmég a párbeszédek szavait is elmondja.

Azt tudjuk, hogy az ûrhajó fedélzetén videófelvételeket, egy-fajta dokumentumanyagot mutattak be neki. E felvételek kö-zött tehát szerepeltek azok is, melyeket ”egyenes adásban”sugároztak Sodomából.

Ugyanis az ”angyalok” — a fegyveresek —, akik Sodomábamentek felderítésre, öltözékükön egy miniatûr videókamerátis magukkal vittek, mely mindazt ”egyenes adásban” közvetí-tette a bázisra, ami az ”angyalok” környezetében történt. Ezt abázison azonnal rögzítették is.

Ha bárki most azt mondja, hogy ez puszta fantáziálás, akkorgondoljon csak napjaink szuperkommandósaira, akik különle-ges bevetéseknél egy apró videókamerát viselnek az öltözé-kükön...

Nos, Mózes ezeket a dokumentumfelvételeket látta Sodo-máról. Ezért tudta olyan pontosan, mi történt ott az ”angya-lokkal”.

Az egész Mózes-”sztori” olyan, mintha egy film forgatóköny-ve lenne...

És valóban az is, hiszen kész felvételeket látott, akárcsakegy filmet...

De lássuk, mi történt késõbb.


168

Mikor Lót Czóárba ért, hatalmas detonáció hangja robajlott felSodoma felett.

A város fölött nukleáris robbanás tûzgömbje izzott fel, mely-nek a látványa a napkorongéhoz volt hasonló...

*277 Sofóniás könyve 2

23. A nap feljött vala a földre, mi-kor Lót Czóárba ére.24. És bocsáta az Úr Sodomára ésGomorára kénköves és tüzes esõtaz Úrtól az égbõl.

25. És elsüllyeszté (nem voltak fogal-mai robbanásról) ama városokat ésazt az egész vidéket, és a városok min-den lakosait, és a föld növényeit is.

*274

Az “angyalok” figyelmeztették korábban Lótot, hogy semmi-képpen ne nézzen hátra, mert az izzó tûzgömb fénye azonnalmegvakítja. De a felesége nem hallgatott rájuk. Vesztére. Egy-részt azonnal megvakult, másrészt az a kép, amit egy pillanatiglátott, olyan erõsen sokkolta, hogy szívrohamot kapott és meg-halt...

Mivel Lót látta, hogy immár nem segíthet rajta, ezért mentettemagát és a családja még életben lévõ tagjait.

A táj siralmas képet mutatott:

23. Kénkõ és só égette ki egész föld-jét, be sem vethetõ, semmit nem te-rem, és semmi fû sem nevekedik raj-ta; olyan mint Sodomának, Gomo-rának, Ádmának és Czeboimnakelsülyesztett helye, a melyeket el-sülyesztett az Úr haragjában és bú-sulásában.

*276

9. Azért élek én, mond a SeregeknekUra, Izráelnek Istene, hogy Moábolyanná lészen, mint Sodoma, Am-mon fiai pedig, mint Gomora: tövister-mõ föld, só-telep és pusztaság örök-re (a radioaktivitás miatt nem él megsemmi azon a földön); népem maradé-ka prédálja fel õket, és nemzetségemivadékai bírják majd õket.

*277

Úgy tûnik, hogy a bibliai idõkben nemcsak Sodoma és Gomo-ra városok ellen vetettek be nukleáris fegyvert...

A város helyén egy élettelen pusztaság maradt. Az egész egypillanat mûve volt csupán:

6. Bizony nagyobb az én népem leá-nyának bünhõdése Sodoma bûnhõ-désénél, a mely elsülylyedt egy pil-

lanat alatt, noha kézzel sem ütöttekfelé.

*278

sóbálvánnyá lõn.*275

26. És hátra tekinte az õ felesége, és

*278 Jeremiás siralmai 4

*274,*275 Mózes I. könyve 19*276 Mózes V. könyve 29

169

Ugyanis a pillanat tört része alatt a magas hõfok mindent meg-semmisített:

11. Felforgattam közületek többeket, amint felforgatta Isten Sodomát és Go-morát, és olyanokká lettetek, mint atûzbõl kikapott üszök (vagyis erõs hõ-hatásnak voltak kitéve); és még sem tér-tetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.

*279

6. És ha Sodoma és Gomora váro-sait elhamvasztotta, végromlásrakárhoztatta, például tévén azokranézve, a kik istentelenkedni fog-nak;

*280

Mindez akkor következett be, amikor a város felett nukleárisrobbanás tûzgömbje izzott fel:

elhull, és ábrázatának kedvessége el-vész: így hervad el a gazdag is az õútaiban.

*281

11. Mert felkél a nap (nukleáris rob-banás tûzgömbje) az õ hévségével, ésmegszárítja a füvet; és annak virága

A robbanást imigyen írják le a szövegek:10. Az Úr napja (nem idõpont, ha-nem egy napszerû tûzgömb) pedigúgy jõ majd el, mint éjjeli tolvaj (va-gyis hirtelen, váratlanul), a mikoraz egek ropogva elmúlnak (detoná-ció), az elemek pedig megégve fel-bomlanak (nagyon magas hõmér-séklet), és a föld és a rajta lévõ dol-gok is megégnek.11. Mivelhogy azért mindezek fel-

bomlanak, milyeneknek kell lenne-tek néktek szent életben és kegyes-ségben,12. A kik várjátok és sóvárogjátok azIsten napjának eljövetelét, a melyértaz egek tûzbe borulva (nukleáris rob-banás) felbomlanak, és az elemekégve megolvadnak!

*282

A Nap-szerû tûzgömbrõl még másutt is szó van:

Mikor Ábrahám másnap reggel Sodoma felé tekintett, szemeelé egy szénné égett élettelen táj tárult, mely még mindig erõ-sen füstölgött.

*282 Péter II. levele 3*283 Hóseás könyve 6

Az épületeknek, embereknek, növényeknek nyomuk semmaradt. Minden odaveszett a robbanásban...

*280 Péter II. levele 2

*279 Ámós könyve 4

*284 Mózes I. könyve 19*281 Jakab levele 1

5. Azért vertem meg a próféták által ésmegölöm õket az én számnak beszédi-

vel. Bizony, a te ítéleteid olyanok,mint a kelõ nap.

*283

27. Ábrahám pedig reggel arra ahelyre indúla, a hol az Úr színe elõttállott vala.

28. És tekinte Sodoma és Gomorafelé, és az egész környék földje fe-lé; és látá, és ímé felszálla a földnekfüstje, mint a kemencze füstje.

*284

170

171

NEGYEDIK FEJEZET. A PUSZTÁBAN

MEGTORLÁSOK

Az elõzõ fejezetben láthattuk, hogy mi is történt valójábanMózessel az ominózus negyven nap alatt. E téma taglalásakormég adósok maradtunk többek között Bábel tornyának magya-rázatával. Ezt a 10. fejezetben fogjuk részletesen elemezni. Demost térjünk vissza a pusztában táborozó izraelitákhoz.

Mint korábban említettük, a pusztában sok százezer izraelitavándorolt (*40). Ennyi különbözõ természetû embert meglehetõ-sen nehéz kordában tartani. Hiszen mindig akadnak lázongók,elégedetlenkedõk, akik hangulatot keltenek. Külsõ segítség nél-kül Mózes és Áron képtelenek lettek volna hosszabb idõn ke-resztül fenntartani a rendet. Ehhez a misszionáriusoktól kaptaksegítséget — “csodákat”. Ugyanis ha a tömegben eluralkodik akáosz, az mindenképpen nagyon sok ember pusztulásához és amisszionáriusok tervének teljes kudarcához vezetett volna.

Korábban a Sion hegyén landoló grandiózus jármû, a Vörös-tengeren történtek, illetve a kõsziklából való “vízfakasztás”,mind-mind Mózes tekintélyének a növelését, illetve a renit-tenskedõk megfélemlítését voltak hivatottak szolgálni. Ezekideig-óráig meg is tették a hatásukat, de néha-néha a misszio-náriusoknak technológiájukkal egy-egy újabb “csodát” kellettaz izraeliták felé produkálniuk.

Elõfordult ugyanis, hogy egy-egy ártalmatlan “csoda” kevés-nek bizonyult. Ilyenkor került sor arra, hogy a misszionáriusokbevessék fegyvereiket... Lássuk hát, hogyan.

Más szóval, egyesek újra elégedetlenkedni kezdtek. Mikor a misz-szionáriusok errõl tudomást szereztek Mózestõl a frigyláda segítségé-vel, úgy döntöttek, hogy komolyabb eszközt kell alkalmazniuk a tö-meg megrendszabályozására. Így hát a magasban, a tábor fölött megje-lent egy jármû, mely valamilyen fegyvert vetett be, amitõl a tábor szé-lén álló sátrak közül több is szénné égett. Gondoljunk csak itt nap-jaink kísérleti stádiumban lévõ nagyteljesítményû lézerfegyvereire...

Ugyanakkor nem közönséges tûz pusztított a tábor szélén,mert Mózes külön megjegyzi, hogy “az Úr tüze” volt az. Vagyisolyan tûz, melyet csak az Úr képes támasztani, ember nem.

ragra gerjede, és felgyullada elle-nök az Úrnak tüze és megemész-té a tábornak szélét.

*285

1. És lõn, hogy panaszkodék a népaz Úr hallására, hogy rosszul vandolga. És meghallá az Úr, és ha-


172

Mindezt látva, az emberek rettenetesen megrémültek. Hiszenlátszólag senki nem gyújtotta fel a sátrakat, hanem azok egy-szer csak maguktól lobbantak lángra és pillanatok alatt porráégtek.

Rémülten, kiáltozva rohantak hát Mózeshez, hogy az kérje azUrat: ne pusztítsa el a tábort.

11. És monda Mózes az Úrnak: Miértnyomorítád meg a te szolgádat? ésmiért nem találék kegyelmet a teszemeid elõtt, hogy az egész nép-nek terhét én reám vetéd?12. Avagy tõlem fogantatott-e mindez egész nép? avagy én szûltem-eõt, hogy azt mondod nékem: Hor-

dozd õt a te kebleden, a miképpenhordozza a dajka a csecsemõt, ar-ra a földre, a mely felõl megesküd-tél az õ atyáinak?13. Hol vegyek én húst, hogy adjamazt mind ez egész népnek? mertreám sírnak, mondván: Adj né-künk húst, hadd együnk!

*289

Mózes ezt látva, feldúltan rohant a sátorba az adó-vevõhöz,és vette fel a kapcsolatot a misszionáriusokkal:

és igen felgerjede az Úr haragja,és nem tetszék az Mózesnek.

*288

10. És meghallá Mózes, hogy síra nép, az õ nemzetsége szerint,kiki az õ sátorának nyílása elõtt;

Úgy tûnik, hogy erre válaszul, a misszionáriusok újra fegy-vert vetettek be:

adóvevõn keresztül), és meg-szûnék a tûz.

*286

2. Kiálta azért a nép Mózeshez, éskönyörge Mózes az Úrnak (az

Szó szerint az áll a szövegben, hogy az Úr elkezdte pusztítania tábor szélét. Így a történet még érthetõbbé válik. Ugyanisnemcsak egy vagy néhány sátor semmisült meg egyszerre, ha-nem szabályos idõközönként egyik a másik után. Az embereklátták: ha nem rohannak Mózeshez és nem kérik õt, akkor atábor, és így mindegyikük sátra, külön-külön semmisül meg.

Az ilyen, és ehhez hasonló akciók, idõrõl idõre rendet te-remtettek. De ezek a békés “szünetek” nem tartottak sokáig.

Hogy még pontosabb képet kapjunk arról, mit láttak az embe-rek, vegyük az orosz nyelvû Bibliát.

горелся у них огонь Господень,и начал истреблять край стана.

1. Народ стал роптать вслухГоспода; и Господь услышал, ивоспламенился гнев Его, и воз-

4. De a gyülevész nép, a mely köz-tök vala, kívánságba esék, és Iz-ráel fiai is újra síránkozni kezdé-nek, és mondának: Kicsoda ádnékünk húst ennünk?5. Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Égyiptomban in-

gyen, az ugorkákra és dinnyékre,a párhagymákra, vereshagymák-ra és a foghagymákra.6. Most pedig a mi lelkünk ele-ped, mindennek híjával lévén;szemünk elõtt nincs egyéb mintmanna.

*287

*286,*287,*288,*289 Mózes IV. könyve 11

173

A készüléken keresztül a következõ válasz jött:

18. A népnek pedig mondd meg:Készítsétek el magatokat hol-napra, és húst esztek; mert sírta-tok az Úr hallására, mondván: Ki-csoda ád nékünk húst ennünk?mert jobban vala nékünk dolgunkÉgyiptomban. Azért az Úr ád nék-tek húst, és enni fogtok.19. Nem csak egy napon esztek,

sem két napon, sem öt napon,sem tíz napon, sem húsz napon;20. Hanem egy egész hónapig, míg-len kijön az orrotokon, és útálatos-sá lesz elõttetek; mivelhogy meg-vetettétek az Urat, a ki közöttetekvan; és sírtatok õ elõtte (az adó-vevõ sátra elõtt) mondván: Miértjöttünk ide ki Égyiptomból?

*290

Ez érthetõ is, hiszen sehogyan sem tudta elképzelni, honnanlehet ekkora irdatlan mennyiségû húst elõteremteni.

A misszionáriusok a következõt válaszolták:

22. Nemde juhok és ökrök vággat-tatnak-é nékik, hogy elég legyen né-kik? vagy a tengernek minden halaösszegyûjtetik-é nékik, hogy eléglegyen nékik?

*291

21. És monda Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, a mely kö-zött én vagyok, és te azt mondod:Húst adok nékik, és esznek egyegész hónapig?!

Mózes el sem tudta képzelni, hogyan lehet sok százezer em-bert a pusztában hússal jóllakatni. Ezért hitetlenkedve meg-kérdezte az adó-vevõn keresztül:

Hitetlenkedésére azt felelték, hogy majd meg fogja látni, õkerre is képesek.

Az a kifejezés, hogy: ”Avagy megrövidült-é az Úrnak keze?”egy kis magyarázatra szorul. Itt a misszionáriusok konkrétanaz invázió éjszakájára utalnak, mely következtében az izraeli-ták felszabadultak a rabszolgaságból. Azon az éjszakán, mintkorábban taglaltuk, misszionárius kommandósok rajtaütéssze-rû támadást hajtottak végre Egyiptom sok településén, s ekkorhasználták kézifegyvereiket. Ezen fegyverek felvillanásai, ha-tásai és az esetleg azokat kísérõ hangjelenségeket rettenté-sekként, jelekként, csudákként említik (*31).

Vagyis a misszionáriusok ezekre az eseményekre utalva kér-deznek vissza az adó-vevõn keresztül. Ha azokra a dolgokraképesek voltunk, akkor erre ne lennénk képesek? Avagy nemállnak-e technikai eszközök a rendelkezésünkre?

*290,*291,*292 Mózes IV. könyve 11

ze? Majd meglátod: beteljesedik-énéked az én beszédem vagy nem?

*292

23. Akkor monda az Úr Mózesnek:Avagy megrövidült-é az Úrnak ke-

174

Nemsokára megkezdõdött az akció:egy napi járásnyira más felõl a táborkörül, és mintegy két sing magas-ságnyira a földnek színén.

*293

31. És szél jöve ki az Úrtól, és hozafürjeket a tengertõl, és bocsátá a tá-borra egynapi járásnyira egy felõl, és

Az elsõ figyelemre méltó dolog az, hogy mindez nem közvet-lenül a tábor határában történt, hanem attól kb. tíz-húsz kilomé-terre (egy napi járásnyira). Az akciót, melyben légi jármûvekvettek részt — erõs szél —, légmozgás kísérte. Emlékezzünkvissza, hogy a Vörös-tengeren történtekkor szintén erõs lég-mozgás volt érzékelhetõ (*50).

Annak következtében, hogy mindez a tábortól nagy távolság-ra történt, az emberek semmit nem láttak a történésekbõl, csakaz erõs szelet észlelték.

Kritikusan kell hát viszonyulnunk ahhoz, hogy ezek a vala-mik fürjek voltak, és vastag rétegben borították tetemeik a ta-lajt. Lehet... Ugyanis napjaink technikai ismeretei mindezt nemteszik lehetõvé.

Nos, az orosz és angol nyelvû variánsok szerint a csapás —járvány volt. Amit még talán meg is lehetne érteni, hiszen a nemmegfelelõ körülmények között tárolt hús megromlik, és járványokozója lehet. Igen ám, de a Zsoltárok könyve mást mond:

gerjede ellenök, és fõbbjeikközül sokakat megöle, és Iz-ráelnek ifjait levágá;

*295

30. Még fel sem hagytak a kivánsá-gukkal; az étel még a szájukban vala:31. Mikor az Isten haragja fel-

Mivel a Zsoltárok könyvében ez a rész megegyezik mind amagyar, mind az angol, illetve az orosz verziókkal, ezért nagybiztonsággal lehet állítaní, hogy nem járvány tizedelte meg azembereket, hanem a tábor fölött megjelent egy jármû, melyfegyvereivel nagy pusztítást vitt véghez. A késõbbiekben látnifogjuk, hogy a szövegek a misszionárius jármûvek hajtómûvei-nek reaktív gázsugarát többek között így említik — az Úr harag-ja (lásd a 10. fejezetet).

Így hát, hogy többé ne forduljon elõ a vándorlók között ekko-ra méretû lázongás, mindez komoly leckéül szolgált az izraeli-táknak.

*295 Zsoltárok könyve 78*293,*294 Mózes IV. könyve 11

33. A hús még foguk között vala,és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja fel-gerjede a népre, és meg-veré az Úr a népet igen nagycsapással.

*294

32. Akkor felkele a nép és azon azegész napon, és egész éjjel, és azegész következõ napon gyûjténekmagoknak fürjeket, a ki kevesetgyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, éskiteregeték azokat magoknak a tá-bor körül.

175

KÓRÉ CSOPORTJÁNAK LÁZADÁSA

Az elégedetlenkedõk nem minden esetben azért szították afeszültséget, mert együttéreztek a nélkülözõ emberekkel. Nyil-ván több esetben hatalmi ambíciók is közrejátszottak. A nagy-számú tömegben ugyanis mindig akadnak olyanok, akik hata-lomvágytól vezéreltetve elégedetlenkedést szítanak, és kihasz-nálva a helyzetet, uralomra törnek. Ilyen volt Kóré is, Iczhár fia.Lássuk az általa szervezett zendülés történetét:

nácsbeli híres neves emberek.3. És gyülekezének Mózes ellenés Áron ellen, és mondának né-kik: Sokat tulajdonítotok maga-toknak, holott az egész gyüleke-zet, ezek mindnyájan szentek, ésközöttök van az Úr: miért emeli-tek azért fel magatokat az Úr gyü-lekezete fölé?

*296

1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki aLévi fiának, Kéhátnak fia vala; ésDáthán és Abirám, Eliábnak fiai;és On, a Péleth fia, a kik Rúbenfiai valának, fogták magokat;2. És támadának Mózes ellen,és velök Izráel fiai közül kétszázés ötven ember, a kik a gyüleke-zetnek fejedelmei valának, ta-

A készüléken keresztül közölték Mózessel, mit kell tennie.Ennek ugyan nincs nyoma a szövegekben, de egyértelmû.

Mózes az adó-vevõhöz sietett, hogy jelentse szövetségesei-nek: lázadás tört ki a táborban. A készüléken keresztül, mintmár korábban többször is, kérte azok segítségét.

6. Ezt cselekedjétek azért: Vegye-tek magatoknak temjénezõket,Kóré és az õ egész gyülekezete!7. És tegyetek azokba tüzet, és rak-jatok rá füstölõ szert az Úr elõtt hol-nap, és az a férfiú legyen szent, a kitkiválaszt az Úr. Sokat tulajdoníto-tok magatoknak, Lévi fiai!

*297

4. És mikor hallá ezt Mózes, arcz-ra borula.5. És szóla Kórénak és az õ egészgyülekezetének, mondván: Reg-gel megmutatja az Úr: ki az övéés ki a szent, és kit fogadott ma-gához; mert a kit magának válasz-tott, magához fogadja azt.

*296,*297,*298 Mózes IV. könyve 16

Nyilvánvaló, hogy ez mondvacsinált kifogás volt, mely ürü-gyül szolgált volna arra, hogy Mózest és Áront megfosszák ha-talmuktól és helyükbe a lázadás vezetõi lépjenek. Csakhogyez nem illett bele a misszionáriusok tervébe...

sem vettem el tõlök, és egyet sembántottam közülök.

*298

15. Megharaguvék azért Mózesigen, és monda az Úrnak: Ne tekintsaz õ áldozatjokra! Egy szamarat

176

Hiszen csak miután konzultált velük, közölte a lázadókkal, mittegyenek.

Mózes és Áron könyörögtek a misszionáriusoknak, hogy fegy-vereiket ne a tömeg ellen vessék be. Hiszen nem felelõsek atörténtekért. Csak a felbujtók bûnhõdjenek, akik tudatosan szí-tottak elégedetlenséget.

20. És szóla az Úr Mózesnek ésÁronnak, mondván:21. Váljatok külön e gyülekezettõl,hogy megemésszem õket egyszempillantásban.

22. Õk pedig arczukra borulának, ésmondának: Isten, minden test lel-kének Istene! nem egy férfiú vétke-zett-é, és az egész gyülekezetre ha-ragszol-é?

*300

A tömeg ott állt a gyülekezet sátoránál. A korábbiakból tud-juk, hogy ebben a sátorban volt az adó-vevõ, és az a rendszer,mely a készüléket védte a kíváncsi betolakodóktól. Ez nagyfe-szültségû elektromos kisüléseket produkált, melyek fényt ger-jesztettek. Ez a fény jelent meg most is.

A hatás garantált volt. Hiszen ezt látván, sokan azok közül,akik Kórét és társait támogatták, most megrettentek és vissza-vonultak. Ennek az újabb “csodának” köszönhetõen Kóré el-vesztette támogatói zömét.

De mindez nem oldotta meg a zendülés problémáját. Ugyan-is a korábbi szórványos elégedetlenkedésekkel szemben ezmár szervezett megmozdulás volt. Ennek következtében ez voltminden eddigiek közül a legveszélyesebb Mózesre és amisszionáriusok terveire nézve.

Így hát a fõ szervezõket meg kellett semmisíteni, de nem-csak úgy, lekaszabolva, hanem a lehetõ leglátványosabb és atöbbiek számára elrettentõ módon. És itt kapott újra szerepet amisszionáriusok szuperfegyverzete...

Az adó-vevõ készüléken keresztül a misszionáriusoktól a kö-vetkezõ üzenet jött:

18. Vevé azért kiki az õ temjénezõ-jét, és tevének abba tüzet, és raká-nak arra füstölõ szert, és megállá-nak a gyülekezet sátorának nyílá-sa elõtt, Mózes és Áron is.19. Kóré pedig összegyûjtötte valaellenök az egész gyülekezetet agyülekezet sátorának nyílásához,és megjelenék az Úrnak dicsõségeaz egész gyülekezetnek.

*299

16. Azután monda Mózes Kóré-nak: Te és a te egész gyülekeze-ted legyetek az Úr elõtt; te és azokés Áron, holnap.17. És kiki vegye az õ temjénezõ-jét, és tegyetek abba füstölõszert, és vigyétek az Úr elé, kiki azõ temjénezõjét; kétszáz és ötventemjénezõt. Te is, és Áron is, kikiaz õ temjénezõjét.


177

Mérlegelve a helyzetet, a misszionáriusok a következõketválaszolták:

26. És szóla a gyülekezetnek,mondván: Kérlek, távozzatok elez istentelen emberek sátoraimellõl, és semmit ne illessetekabból, a mi az övék, hogy el neveszszetek az õ bûneik miatt.

*301

23. Akkor szóla az Úr Mózesnek,mondván:24. Szólj a gyülekezetnek, mondván:Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abi-rám hajléka mellõl köröskörül.25. Felkele azért Mózes, és elmé-ne Dáthán és Abirám felé, köve-ték õt Izráel vénei.


A misszionáriusok olyan fegyvert kívántak bevetni, melynagyon pontos, és csak meghatározott területen semmisítmeg mindent. Ilyen például egy nagyteljesítményû lézersu-gár-nyaláb. A pusztító erejû lézerek közé tartozik a széndio-xid lézer, melynek sugárnyalábja az emberi szem számáraláthatatlan.

Miközben Mózes ezeket a szavakat intézte a tömeghez, a ma-gasban keringõ ûrhajó fedélzetén a fegyverek célkeresztjei alázadók sátraira irányultak...

Amikor a hatalmas energiájú lézernyalábok elérték a célpon-tokat, csak erõs füst és elhaló jajveszékelés hallatszott. Az em-berek azt látták, hogy a lázadás vezetõinek sátrait füst borítjael.

Néhány perc múltán, miután a füst szétoszlott, a bámészko-dók már nyomait sem látták sem a sátraknak, sem az abbantartózkodó embereknek. Mert a nagy energiájú sugarak min-dent pillanatok alatt elpárologtattak...

29. Ha úgy halnak meg ezek, a mintmeghal minden más ember, és haminden más ember büntetése sze-rint büntettetnek meg ezek: akkornem az Úr küldött engemet.30. Ha pedig az Úr valami új dolgotcselekszik, és a föld megnyitja az õszáját, és elnyeli õket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállanakalá pokolba: akkor megismeritek,hogy gyalázták ezek az emberek azUrat.

*302

27. És elmenének a Kóré, Dáthánés Abirám hajlékai mellõl körös-körül; Dáthán pedig és Abirám ki-menének, megállván az õ sáto-raiknak nyílásánál feleségeikkel,fiaikkal és kisdedeikkel.28. Akkor monda Mózes: Ebbõltudjátok meg, hogy az Úr küldöttengemet, hogy cselekedjem minde dolgokat, hogy nem magamtólindultam:

178

De miért mondja azt Mózes, hogy meghasadt alattuk a föld?Gondolkozzunk az abban a korban élt emberek fejével. Nem

voltak semmilyen technikai ismereteik, így arról sem, hogy egynagy energiájú sugárnyalábnak milyen hatása lehet. Õk csak afüstöt látták, és a füst eloszlása után szó szerint a sátrak hûlthelyét. Csak egyetlen magyarázatot voltak képesek adni a lá-tottakra: Megnyílt a sátrak alatt a föld, és a füst, amit láttak — amélybõl tört elõ. Miután megnyílt a föld, a sátrak természete-sen a bennük lévõ emberekkel együtt elsüllyedtek — alászáll-tak a mélybe. Ezután a föld bezárult. A füst eloszlott. És ezértnincs nyomuk a sátraknak és az embereknek. Csak egy meg-keményedett felszíni réteg maradt utánuk...

Arról természetesen a leghalványabb fogalmuk sem lehetett,hogy egy szuperfegyver hatását látták, melyet egy magasbankeringõ jármûrõl vetettek be...

Megjegyzem, hogy a késõbbiekben hasonló magyarázattal fo-gunk találkozni a 10. fejezetben, János Mennyei jelenésekkönyvének taglalásakor. Ahol megint csak egyértelmû lesz, hogynem a föld nyílt meg, hanem egy fegyver hatását látta János.

De ne siessünk túlzottan elõre. Ugyanis, miután a misszioná-riusok látványosan végeztek a lázadás vezetõivel, és immár azemberek, látva mindezt, hanyatt-homlok elmenekültek, sorrakerültek azok is, kétszázötvenen, akik aktív résztvevõi voltakaz eseményeknek:

Csak a megüvegesedett földfelszín maradt a sátrak helyén.Mindezt látván, az emberek pánikszerûen menekültek el, mertnem akartak õk is elpusztulni:


a mi az övék, elevenen a pokolra:és befedezé õket a föld, és elveszé-nek a község közül.34. Az Izraeliták pedig, a kik körülöt-tük valának, mind elfutának azok-nak kiáltására; mert azt mondják va-la: netalán elnyel minket a föld!

*303

31. És lõn, a mint elvégezé mind e be-szédeket, meghasada a föld alattok.32. És megnyitá a föld az õ száját éselnyelé õket és az õ háznépeiket: ésminden embert, a kik Kórééi valá-nak, és minden jószágukat.33. És alászállának azok és mindaz,

ven férfiút, a kik füstölõ szerek-kel áldoznak vala.

*304

35. És tûz jöve ki az Úrtól, ésmegemészté ama kétszáz és öt-

179

ÁRON ÉS MÓZES HALÁLA

A szövegek szerint, amikor a misszionáriusok elõször felvet-ték a kapcsolatot Mózessel, az már meglehetõsen idõs volt.

*307 Mózes IV. könyve 20*308 Mózes IV. könyve 33*306 Az apostolok cselekedetei 7


meglátogassa atyjafiait, az Izráelfiait.30. És negyven esztendõ eltelté-vel megjelenék néki a Sínai hegypusztájában az Úrnak angyalacsipkebokornak tüzes lángjá-ban.

*306

7. Mózes pedig nyolczvan eszten-dõs és Áron nyolczvanhárom esz-tendõs vala, a mikor a Faraóvalbeszéltek.

*305

23. Mikor pedig negyvenéves ko-ra betölt, eszébe jutott, hogy

Ha hihetünk a szövegeknek, akkor Mózes nyolcvaneszten-dõs volt, mikor a misszionáriusok Egyiptomban a meneküléséjszakáján végrehajtották az inváziót. Ugyanakkor a szövegekarról is beszámolnak, hogy az izraeliták negyven évig vándo-roltak a pusztában, mígnem új hazájuk földjére érkeztek. Eb-bõl az következik, hogy Mózes már százhúsz esztendõs lehetett.

Elsõre hihetetlennek tûnik, hogy ekkora kort megérhetett va-laki sok ezer évvel ezelõtt, de ne feledjük, hogy a tudománymai állása szerint az emberi kor legvégsõ határa mintegy száz-húsz esztendõ. Ezt a kort elérve azonban, a szervezet mûkö-dése mindenképp leáll, vagyis bekövetkezik a halál.

Ugyanakkor ne feledjük, hogy Mózes talán annak is köszön-hette magas korát, mivel nyolcvanéves korában a misszioná-riusok elvitték magukkal a Sinai hegyrõl, és valamilyen mûtétibeavatkozást hajtottak végre rajta.

23. És szóla az Úr Mózesnek ésÁronnak, a Hór hegyénél, Edomföldének határán, mondván:24. Áron az õ népeihez takarítta-tik: mert nem megy be a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivel-hogy ellenszegültetek az én szóm-nak a versengések vizénél.25. Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát,és vezesd fel õket a Hór hegyére.26. És vetkeztesd le Áront az õ ru-háiból, és öltöztesd fel azokbaEleázárt, az õ fiát; mert Áron az õnépéhez takaríttatik, és meghal ott.27. És úgy cselekedék Mózes, amint parancsolta vala az Úr, ésfelmenének a Hór hegyére azegész gyülekezet láttára.

28. És Mózes levetkeztetéÁront az õ ruháiból, és fel-öltözteté azokba Eleázárt,az õ fiát. És meghala Áronott a hegynek tetején, Mó-zes pedig és Eleázár leszál-la a hegyrõl.

*307

38. Felméne pedig Áron, apap, a Hór hegyére az Úr ren-delése szerint, és meghalaott a negyvenedik esztendõ-ben, Izráel fiainak Égyiptom földé-bõl való kijövetelük után, az ötödikhónapban, a hónap elsején.

*308

180

A szövegeket olvasva, elég különösnek tûnnek Áron halálá-nak körülményei. Mózesen és Eleázáron kívül ugyanis senkisem látta azt, hogy mi is történt valójában a hegyen. Csak azt,hogy Áron nem tért vissza...

Azt természetesen meglehetõsen nehéz elképzelni, hogy fel-mentek a hegyre, Áron levetkõzött, és mintegy parancsszórameghalt. Utána meg ketten eltemették. Mert mindez megtör-ténhetett volna a tömegek szeme láttára is. Sokkal valószínûbb,hogy a hegyen egy jármû várakozott, mely Áront magával vit-te...

Kicsit késõbb ugyanez történt Mózessel is:


Mózes ”halála” megint csak meglehetõsen furcsa. Hiszen nemvoltak szemtanúi a hegyen történteknek. Esetleg talán Józsué,aki beavatott volt, és késõbb átvette az õ helyét. De közvetle-nül a szövegekben erre nincs utalás.


48. És ugyanezen a napon szóla azÚr Mózesnek, mondván:49. Menj fel ebbe az Abarim hegy-ségbe, a Nébó hegyére, a melyMoáb földén van és pedig Jérikhó-val átellenben; és nézd meg Kanaánföldét, a melyet én Izráel fiainakadok örökségül.50. És halj meg a hegyen, a melyrefelmégy, és takaríttassál a te néped-hez, a miképpen meghalt Áron, a tetestvéred a Hór hegyén, és takarít-tatott az õ népeihez;51. Mivelhogy vétkeztetek ellenemIzráel fiai között a versengésnek vi-zénél, a Czin pusztájában Kádesnél;mert nem szenteltetek meg engemIzráel fiai között.

*309

1. És felméne Mózes a Moáb mezõ-ségérõl a Nébó hegyére, a Piszgatetejére, a mely átellenben val Jérik-hóval; és megmutatá néki az Úr (ahegyen találkozott a misszio-náriusokkal) az egész földet, a Gai-leádot Dánig;2. És az egész Nafthalit, Efraim és

Manassé földét, az egész Júda föl-dét a túlsó tengerig;3. És a déli tartományt, és Jérikhó-nak, a pálmafák városa völgyénekkörnyékét, Czoárig (mindezeketaligha lehetett a hegyrõl látni. Va-lószínûbb, hogy valamilyen jár-mûven berepülték ezt a területet).4. És monda néki az Úr: Ez a földaz, a mely felõl megesküdtemÁbrahámnak, Izsáknak, Jákób-nak, mondván: a te magodnakadom azt. Megengedtem néked,hogy szemeiddel lásd, de odanem mégy át.5. És meghala ott Mózes, azÚrnak szolgája a Moáb föl-dén, az Úr szava szerint.6. És eltemeték (az Úr?) õt avölgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senkisem tudja az õ temetésénekhelyét e mai napig.7. Mózes pedig száz és húsz esz-tendõs volt, mikor meghalt; nemhomályosodott vala meg az õ sze-me, sem el nem fogyatkozott valaaz õ ereje.

*310

181

Mózes felment a hegyre, melyen egy misszionárius ûrjármûlandolt. Azt, hogy mikor kell felmennie a hegyre a jármûhöz,az adó-vevõn keresztül közölték vele (*309).

Ennek a jármûnek a fedélzetérõl láthatta Mózes mindazokata területeket, melyrõl (*310) említést tesz.

És még egy nagyon fontos mozzanat: semmi sem bizonyítjaazt, hogy Mózes meghalt. Nem került elõ a holtteste. AkárcsakÁron, vagy Jézus esetében sem.

A szövegekben ugyanis, idõben sokkal késõbb, Mózes újrafelbukkan:

*312 Júdás levele

4. Péter pedig megszólalván, mon-da Jézusnak: Uram, jó nékünk ittlennünk. Ha akarod, építsünk itthárom hajlékot, néked egyet. Mó-zesnek is egyet, Illyésnek is egyet.5. Mikor õ még beszél vala, íméfényes felhõ borítá be õket; és ímészózat lõn a felhõbõl, mondván:Ez az én szerelmes Fiam, a kibenén gyönyörködöm: Õt hallgassátok.

*311

1. És hat nap múlva magához vevéJézus Pétert, Jakabot, és ennektestvérét Jánost, és felvivé õketmagokban egy magas hegyre.2. És elváltozék elõttök, és az õ or-czája ragyog vala, mint a nap, ruhá-ja pedig fehér lõn, mint a fényesség.3. És ímé megjelenék õ né-kik Mózes és Illyés, a kik be-szélnek vala õ vele.

Ezzel az idézettel egy nagyot ugrottunk elõre. Idõben jóvalkésõbb történtek a leírt események. A 8. fejezetben majdvisszatérünk többek között e történés részletes magyarázatárais. Egyelõre csak annyit, hogy Jézusnak találkája volt a misz-szionáriusokkal a hegyen. A landolt jármûbõl elõjövõ két alakközül az egyik Mózes volt...

Persze mondhatnánk azt, hogy mindez nem egyéb, mint azemberi fantázia szüleménye. Mondhatnánk... De ahogy a továb-biak során mind jobban el fogunk mélyedni a szövegek tanul-mányozásában, látni fogjuk, hogy mindegyik ilyen leírás való-ban megtörtént, és napjainkban igenis logikusan megmagya-rázható eseményeket tartalmaz. Azonkívül, ezek közül minde-gyik, akárcsak egy-egy mozaikrészlet, beleillik abba a képbe,mely kialakul bennünk, mire e könyv végére érünk.

A szövegekben ugyanakkor van egy másik nagyon fontos idevonatkozó részlet is:

mert arra káromló ítéletet mon-dani, hanem azt mondá: Dor-gáljon meg téged az Úr!

*312

9. Pedig Mihály arkangyal, mi-kor az ördöggel vitatkozván Mó-zes teste felett vetélkedett, nem

*311 Máté evangyélioma 17

182

Itt szintén elõre kell ugranunk idõben. Ugyanis Mihály arkan-gyal szintén misszionárius. Júdás itt arról beszél, hogy kétmisszionárius összevitatkozott valamin, ami Mózes holttesté-vel volt kapcsolatban. Talán azon, hogy mi legyen annak a ké-sõbbi sorsa.

Majd visszatérünk erre a szövegrészre is, és megtudjuk, hogyki volt a másik ismeretlen, és miért nem merte Mihály azt meg-róni.

A kedves olvasóban felmerülhet, hogy a két szöveg ellent-mond egymásnak. Mivel egyik esetben arról van szó, hogy Mó-zes él, a másikban meg annak holttestérõl van szó. Bármilyenfurcsa, de nincs itt semmilyen ellentmondás. Csak a mi világ-nézetünk és elképzeléseink nem felelnek meg a valóságnak.

Visszatérve Mózes és Áron “halálának”— eltûnésének — kö-rülményeire, azok valóban meglehetõsen furcsák. Ezekre a fur-csaságokra próbáltak a korábbiakban magyarázatot adni. Ugyan-is, úgy tûnik, hogy a szövegekben (*309/51) nem egyéb, mintkommentár. Minden bizonnyal azon szerzõ kommentárja, akilejegyezte ezeket a sorokat. Számára ugyanis érthetetlen volt,miért kellett Mózesnek meghalnia, hiszen az Isten megajándé-kozhatta volna örök élettel. Mégsem tette ezt. Erre pedig vala-miféle magyarázatot kellett adni. A kõsziklánál egykoron tör-téntek (*77) jól megfeleltek erre.

Van még egy szövegrészlet, mely utalást tartalmaz arra vonat-kozólag, hogy a hegyen mi történt Mózessel:


után jár és paráználkodik azon aföldön, a melyre bemegy...

*313

16. És monda az Úr Mózesnek:Ímé te elaluszol a te atyáiddal, ésez a nép felkél, és idegen istenek

Mózest a hegyen elaltatták. Hogy azután mi történt, már nemtudjuk. Lehet, hogy ekkor vitatkozott Mihály egy másik misszio-náriussal...

Konklúzióként a következõket lehet levonni:Mózes és Áron a misszionáriusok mûvi beavatkozásának nyo-

mán fogant és született, így Áron valóban Mózes ”testvére” volt.


22. Mert Mózes ezt mondotta azatyáknak: Prófétát támaszt (mûviúton) néktek az Úr, a ti Istenetek a ti

atyátokfiai közül, mint engem; azthallgassátok mindenben, a mitcsak szólánd néktek.

*314

183

Mindketten konkrét céllal léptek be a földi világba. Feladatuka zsidó nép Egyiptomból, a rabszolgaságból való kimenekíté-se, a történelem egyik legnagyobb népvándorlásának a meg-szervezése volt.

Mikor a törzs elért Kanaán földjének határára, Mózes és Áronnem mehetett be oda, mert a versengések vizénél nem dicsõí-tették az Urat. Ez csak a krónikás fantáziájának szüleménye.Hiszen õ nem értette, hogy miért kellett ennek így történnie.Természetes, hogy nem értette, mivel nem tudta Mózes és Ároneredetét. Nem tudta, hogy azért kellett nekik “meghalniuk” —visszatérniük oda, ahonnan jöttek, mert a küldetésük véget ért.

184

A TÖRVÉNYEK

Mózesnek és Áronnak nemcsak az volt a feladata, hogy “te-reljék” az embereket a pusztában. Ne feledjük, hogy a vándor-ló izraeliták, akik sok százezren voltak, korábban Egyiptom-ban rabszolgasorsban sínylõdtek. Nem voltak önálló törvényeik,mivel Egyiptom földjén rájuk az egyiptomi törvények — a fáraóakaratának a betartása és végrehajtása — volt kötelezõ. Most,hogy elhagyták Egyiptomot, törvények nélkül nem voltak egye-bek, mint embercsorda. Hogy életben maradjanak és elérje-nek a Kanaán földjére, törvények kellettek, melyek valamifélerendszert teremtenek életükben.

A több ezer évvel ezelõtti hatalmas népvándorlás megszer-vezõi és elindítói egy nem földi eredetû civilizáció képviselõivoltak, akik gondosan ügyeltek arra, hogy a háttérben maradja-nak. A kulisszák mögül mindvégig õk irányították az esemé-nyek menetét. A történések egy monstre tervet szolgáltak, ezérta misszionáriusok nemcsak abban voltak érdekeltek, hogy azesemények eredményesen elkezdõdjenek, hanem abban is,hogy sikeresen — a kitûzött cél elérésével — érjenek véget.Ezért a pusztában vándorlók számára viselkedési normákat al-kottak, s Mózesen keresztül juttatták el azokat hozzájuk. Ezeka törvények egy jobb világ megteremtését voltak hivatottak szol-gálni.

De lássuk õket:6. De irgalmasságot cselekszemezeríziglen azokkal, a kik engemszeretnek, és az én parancsolatai-mat megtartják.7. Az Úrnak a te Istenednek nevéthiába fel ne vedd (vagyis a te Iste-nednek neve van!); mert nemhagyja azt az Úr büntetés nélkül, a kiaz õ nevét hiába felveszi.8. Megemlékezzél a szombatnap-ról, hogy megszenteljed azt.9. Hat napon át munkálkodjál, ésvégezd minden dolgodat;10. De a hetedik nap az Úrnak a teIstenednek szombatja: semmi dol-got se tégy azon se magad, se fiad,se leányod, se szolgád, se szolgá-lóleányod, se barmod, se jövevé-nyed, a ki a te kapuidon belõl van;

2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnakföldérõl, a szolgálat házából (be-mutatkozás).3. Ne legyenek néked idegen is-teneid én elõttem.4. Ne csinálj magadnak faragott ké-pet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy a me-lyek alant a földön, vagy a melyek avizekben a föld alatt vannak (ezekszerint voltak valamik fenn, lennés a vizekben?).5. Ne imádd és ne tiszteld azokat;mert én, az Úr a te Istened, féltõn-szeretõ Isten vagyok, a ki meg-büntetem az atyák vétkét a fiak-ban, harmad és negyediziglen, akik engem gyûlölnek.

185

11. Mert hat napon teremté az Úr azeget és a földet, a tengert és min-dent, a mi azokban van, a hetediknapon pedig megnyugovék. Azértmegáldá az Úr a szombat napját, ésmegszentelé azt.12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogyhosszú ideig élj azon a földön, a me-lyet az Úr a te Istened ád te néked.13. Ne ölj.

14. Ne paráználkodjál.15. Ne lopj.16. Ne tégy a te felebarátod ellen ha-mis tanúbizonyságot.17. Ne kívánd a te felebarátodnakházát. Ne kívánd a te felebarátod-nak feleségét, se szolgáját, se szol-gálóleányát, se ökrét, se szamarát,és semmit, a mi a te felebarátodé.

*315

Elolvasva a fentieket, nyilvánvaló, hogy a 12-17. “parancsok”azok, melyek egy stabil társadalmi rend fenntartását szolgál-ták. Bármelyikük be nem tartása a rend felbomlását, a káoszeluralkodását vonja maga után.

Egészében elemezve viszont a fentieket, a következõket le-het levonni: egy nem földi eredetû civilizáció üzenetérõl vanszó, melyet az egész emberiségnek is címeztek.

Az elsõ részében bemutatkoznak, hogy kik õk — Istenek.Azt is elmondják, hogy az egyiptomi események mögött õk áll-tak. Mivel gondosan ügyeltek arra, hogy néhány beavatottonkívül senki ne lássa õket, ezért meghagyják az embereknek,hogy ne konstruáljanak maguknak semmilyen tárgyat, melyrõlúgy vélik, hogy hasonlít akár rájuk, akár az õ szerkezeteikre.

Egyfajta idõrendet is kíván bevezetni az üzenet. Ugyanis ar-ról beszél, hogy a hét hét napjából egy nap a pihenés napja.Vajon miért?

Erre a válasz egyértelmû. Az izraeliták Egyiptomban rabszol-gák voltak. A rabszolgatartóik pedig a hét összes napjánkíméletlenül dolgoztatták õket. Ezért hozzászoktak, hogy rab-ként kivétel nélkül minden nap dolgozzanak. Most, hogy sza-bad emberek lettek, nem élhettek úgy, mint korábban.

Ugyanakkor ennek az üzenetnek van még egy másik tartalmais, melyet késõbb fogunk részletesen taglalni. Egyelõre csakannyit, hogy ez az üzenet arra is választ ad, hogy a misszioná-riusok, vagy nevezzük õket egy másik civilizáció képviselõi-nek, miért nem hajlandók napjainkban velünk felvenni a kap-csolatot.


186

187

ÖTÖDIK FEJEZET. HONFOGLALÁS

JÓZSUÉ

Az izraeliták törzse vezetõ nélkül maradt, miután Mózes “meg-halt”. Pontosabban eltûnt, hiszen senki nem tudja, mi lett vele.A holtteste soha nem került elõ.

Korábban Mózes a misszionáriusok közvetett, néhol közvet-len segítségével vezette a népét. De most egy új vezetõ kel-lett, aki helyébe léphetett. Mivel azonban nem tudódhatott ki amisszionáriusokkal való kapcsolattartás, annak módja és mi-kéntje, ezért az új vezetõ csak a beavatottak legszûkebb köré-bõl kerülhetett ki. Ez volt Józsué, aki Mózes jobbkezeként min-denrõl tudott.

Az adó-vevõ készüléken keresztül felvették vele a kapcsola-tot, és közölték, hogy az õ feladata az izraelitákat új hazájukbavezetni:

ra a földre, a melyet én adok né-kik, az Izráel fiainak.6. Légy bátor és erõs, mert te te-szed majd e népet annak a föld-nek örökösévé, a mely felõlmegesküdtem az õ atyáiknak,hogy nékik adom azt.

*316

1. És lõn Mózesnek, az Úr szolgá-jának halála után, szóla az Úr Jó-zsuénak, a Nún fiának, Mózesszolgájának, mondván:2. Mózes, az én szolgám meghalt;most azért kelj fel, menj át ezen aJordánon, te és mind ez a nép ar-

*316 ,*317,*318 Józsué könyve 1

10. Parancsola azért Józsué anép elöljáróinak, mondván:...16. Azok pedig felelének Józsué-nak, mondván: Mindent megcse-lekszünk, a mit parancsoltál né-künk, és a hová küldesz minket,oda megyünk.

17. A mint Mózesre hallgattunk,épen úgy hallgatunk majd tereád, csak legyen veled az Úr, ate Istened, a miképpen vele voltMózessel.

*318

De nemcsak kijelölték számára a feladatot, hanem biztosítot-ták arról is, hogy a háttérbõl minden eszközükkel támogatnifogják:

mindenben, a miben jársz.

*317

9. ...Ne félj, és ne rettegj, mertveled lesz az Úr, a te Istened

Józsué mellett nemcsak az szólt, hogy mindenrõl tudott, ha-nem az is, hogy a nép elõtt nagy volt a tekintélye:

188

Az emberek elfogadták új vezetõjüknek Józsuét, de azértszerettek volna megbizonyosodni arról, hogy az Úr valóban ”velevan”.

Emlékezzünk vissza arra, hogy korábban a vándorlók közötttöbbször tört ki elégedetlenség, melyet csak a misszionáriu-sok közbeavatkozásának köszönhetõen sikerült lecsillapítani.Semmi sem zárta hát ki azt az eshetõséget, hogy késõbb Jó-zsué vezetése alatt nem törnek ki újabb lázadások.

Mindezeknek elébemenvén, tekintélyét még tovább kellettszilárdítani. Bizonyságot kellett tenni arról, hogy “az Úr velevan” hitelessé téve ezzel személyét.

Erre a legjobb alkalomnak a törzs Jordán folyón való átkelé-se ígérkezett. Lássuk, hogyan...

hogy megtudják, hogy a mi-képpen vele voltam Mó-zessel, te veled is leszek.

*319

7. Az Úr pedig monda Jó-zsuénak: E napon kezdelektéged felmagasztalni azegész Izráel szemei elõtt,


189

ÁTKELÉS A JORDÁN FOLYÓN

Korábban, a “csodák” bekövetkezése elõtt, a misszionáriusokminden esetben a frigyládán — adó-vevõn keresztül — tájékoz-tatták a beavatottakat arról, mi fog történni, és mit kell tenniük.Most sem történt ez másképp...

Minden aprólékosan elõre meg volt tervezve. A hatásnak tö-kéletesnek kellett lennie. Ezért Józsuénak az adó-vevõn ke-resztül kapott instrukciókat pontosan kellett követnie:

*320 ,*321,*322 Józsué könyve 3

16. Megálla a víz, a mely felülrõlfoly vala alá, és álla egy rakás-ban, nagy messzire Ádámvárosánál, a mely Czarthan mel-lett vala; a puszta tengere, a Sós-tenger felé aláfolyó víz pedig egé-szen elfuta, és általméne a nép Jé-rikhó elõtt.

*322

14. És lõn, hogy a mint megindula anép az õ sátraiból, hogy általmen-jen a Jordánon, és a papok, a frigy-ládának hordozói, a nép elõtt:15. És a mint a láda hordozói a Jor-dánhoz jutának, és a ládahordozópapok bemárták lábaikat a víznekszélébe (a Jordán pedig az egészaratási idõ alatt telve vala mindenõ partja felett):

8. Te azért parancsolj a papoknak, akik a frigyládát hordozzák, mondván:Mikor bementek a Jordán vizénekszélébe, álljatok meg a Jordánban.13. És mihelyt megnyugosznak majd

a Jordán vizében a papok talpai, akik az Úrnak, az egész föld Uránakládáját hordozzák: a Jordán vizeketté szakad, és a felülrõl aláfolyóvíz megáll egy rakásban.

*320

A Vörös-tengeren történtekbõl emlékszünk arra, hogyan “me-revítették” meg a misszionáriusok a habokat. Itt is erre készül-tek...

Az akciónak volt egy nagyon fontos mozzanata:

hoz, hogy megismerhessétek azútat, a melyen mennetek kell,mert nem jártatok ezen az útonsoha ez elõtt.

*321

4. Csakhogy legyen köztetek ésa között (mármint a frigyládaközött) mintegy kétezer singnyitávolság; közel ne menjetek ah-

Az utasításoknak megfelelõen a ládát hordozó papok és azõket követõ tömeg között egy nagyobb távolságot feltétlenülbe kellett tartani. Hogy miért? Késõbb látni fogjuk.

Amikor a misszionáriusok befejezték a technikai elõkészü-leteket, az adó-vevõn keresztül utasították Józsuét az indulás-ra. A ládát hordozók elindultak. Amikor köztük és az izraelitákközött kialakult a megszabott távolság, az õket követõ tömeg isútra kelt.

Elõttük a távolban ott volt a Jordán, a gyors sodrásával, ésnagy mélységével. Ezen kellett átkelniük...

190

Tehát a következõk történtek. Amint a ládát hordozók lábai avizet érintették, a misszionáriusok technikai gépezete beindult.Megkezdték a folyó fagyasztását, ugyanúgy, mint korábban,rendkívül hideg gázsugár ráfúvásával. A pillanatszerûen megfa-gyott vízfelszíni jégréteg egyre vastagodott, ahogy azt a gázsu-gár tovább hûtötte, míg olyan nagy jégtömeg nem alakult ki,mely a folyót teljes egészében ideiglenesen eltorlaszolta...

Az akció az átkelés helyétõl nagyobb távolságban zajlott, elégmessze ahhoz, hogy senki se láthassa, mi történik: ”...Megállaa víz, a mely felülrõl foly vala alá, és álla egy rakásban, nagymesszire Ádám városánál...”

Mivel a víznek nem volt utánpótlása, ezért a folyó gyorsanapadni kezdett: ”...aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és által-méne a nép...”.

Mikor a ládát hordozók beléptek a folyóba, az hamarosanapadni kezdett. A szöveg megjegyzi, hogy: ”ott állának ... a Jor-dán közepében bátorsággal”. Vajon mihez kellett a bátorság?Valamitõl talán féltek, vagy valamit éreztek?

Igen! Az egyre hidegebbé váló vizet. Hiszen messzebb tõlük,a folyón fölfelé azt erõsen hûtötték...

A ládát tartva a papok mezítláb vagy bocskorban, ott álltak avízben, mely apadt, és... egyre hidegebb lett. Mire elapadt, márnem volt több 1—2 oC-nál. Valóban kemény dolog volt a der-mesztõen hideg, apadó folyóban meztelen lábbal állni. Ehhezkellett a bátorság...

De miért volt szükség arra, hogy az izraeliták és a ládát hor-dozók között egy nagyobb, elõre meghatározott távolság legyen?

Mikor a misszionáriusok a jármûveikrõl a folyón feljebb, an-nak egy kisebb szakaszát ideiglenesen megfagyasztották, mégaz általuk kijelölt szakaszon nem lehetett átkelni. Hiszen ah-hoz, hogy a víz szintje az átkeléshez alkalmas szint alá csök-kenjen, idõ kellett. Ha a tömeg közvetlenül a ládát hordozókmögött halad, akkor ott kellett volna várakoznia a parton. Azemberek csak azt látták volna, hogy a ládát hordozók belép-nek a vízbe. És... Nem történik semmi!

17. A papok pedig, az Úr frigyládá-jának hordozói, ott állának aszárazon a Jordán közepé-ben bátorsággal, és az egész

Izráel szárazon megy vala át,mindaddig, míg az egész nép tel-jesen általméne a Jordánon.

*323


191

Csak hosszú percekkel késõbb kezd a víz szintje néhánycentiméterrel apadni. Vajon hogyan reagáltak volna erre?

Többen is, legyintve, hogy semmilyen csoda nem történt, visz-szafordultak volna, kifejezve abbéli kételyüket, hogy ezen afolyón csak úgy át lehet kelni. Oda lett volna a misszionáriusokdramaturgiája — a hatás.

Azért kellett a *321-ben megszabott távolság, hogy mire atömeg megteszi azt az utat és odaér a folyópartra, a vízszintmár olyannyira lecsökkenjen, hogy senkiben se merüljön fel alegkisebb kételye sem annak, hogy ezen a folyón át fognakkelni. Azonkívül, mivel az emberek nem látták azt, hogy mitörtént akkor, amikor a ládát hordozók beléptek a folyóba —valójában semmi, megõrzõdjék a történések misztikus színe-zete.

Így hát a vándorlók szinte száraz lábbal kelhettek át a folyómedrén. Míg az átkelés tartott, a misszionáriusok jármûveimessze, feljebb a folyón, tovább ontották a rendkívül hideggázáramot a folyó felszínére.

Ugyanakkor nem lehetett a folyót a végtelenségig feltartóztat-ni. Ezért az izraelitáknak sietniük kellett:

Mikor az emberek visszanéztek a folyó felé, látták, ahogy an-nak szintje rohamosan emelkedik. Néhány percen belül ugyan-olyan lehetetlenné vált az átkelés a Jordánon, mint korábban...

Ahogy az utolsó ember is kilépett a partra, a ládát hordozókis megindultak. Feljebb a misszionáriusok ekkor már az amúgyis erõteljesen duzzadó folyó fagyasztását leállították. A roha-mosan emelkedõ vízszint az egyre gyorsabban olvadó jégtor-laszt áttörve, hömpölyögve visszatért korábbi medrébe.

a mit parancsolt vala az Úr Józsué-nak... A nép pedig sietett ésáltalméne.

*324

10. A papok pedig, a ládának hordo-zói, állanak vala a Jordán közepén,a míg végbe mene mind az a dolog,

*324,*325 Józsué könyve 4

visszatére a Jordán vize az õ helyé-re, és folyt vala, mint az elõtt, min-den partja felett.

*325

18. És lõn, hogy a mint a papok, az Úrfrigyládájának hordozói, feljöttekvala a Jordán közepébõl, és érintikvala a papok talpai a szárazt:

192

De vajon honnan tudhatták a misszionáriusok, mikor kell azakciót beindítaniuk? Erre többféle lehetõségük is volt. Az elsõ,hogy amikor elkezdték a folyó fagyasztását, közlik Józsuéval,hogy indulhatnak a ládát hordozók.

A másik lehetõség, hogy mivel a korábbiakból kiderült, mi-szerint a láda felszíne elektromos vezetõvé volt kiképezve(*122/11), ezért az abban lévõ egyfajta telemetrikus rendszerjelezte a misszionáriusok felé, hogy az ládát hordozók “jobbelektromos kontaktusba” kerültek a talajjal. Ugyanis a nedves,vizes közeg kisebb elektromos ellenállással bír, mint a száraztalaj.

A harmadik lehetõségük az volt, hogy a láda akusztikus rend-szere mindvégig alapfokozaton üzemelt, vagyis a láda környe-zetében hallható hangokat közvetítette a misszionáriusok felé,ezért azok hallották a folyó csobogását, azt, hogy a láda megér-kezett a folyóhoz.

A negyedik lehetõség, hogy a magasból figyelemmel kísér-hették a láda mozgását, így látva azt, hogy mikor ér a folyóhoz.Bõven választhattak hát ezek közül.

193

JERIKHÓ FALAI

A Jordán vizének ideiglenes megfagyasztásával a misszioná-riusok nemcsak azt érték el, hogy Józsué személye hitelessévált. Hiszen bebizonyosodott, hogy “az Úr vele van”, mert “cso-da” történt, hanem egy másik nagyon fontos célt is elértek.

Ne feledjük, hogy azon a területen, ahova az izraeliták tartot-tak, más népek is éltek. Ahhoz, hogy a vándorlók új hazájuk-ban megtelepedhessenek, az ott élõket el kellett ûzniük. Eh-hez nyújtott ez a “csoda” hatalmas lélektani fölényt. Ugyanisannak a híre, hogy az izraeliták száraz lábbal keltek át a Jordánfolyón, megrémísztette potenciális ellenségeiket:


la, hogy kiszárasztotta az Úr a Jor-dánnak vizét az Izráel fiai elõtt, a mígáltaljöttünk vala; megolvada az õszívök, és nem vala többé bátor-ság bennök Izráel fiai miatt.

*326

1. Lõn pedig, a mint meghallák azEmoreusok minden királyai, a kik aJordánon túl laknak napnyugot fe-lé, és a Kananeusok minden kirá-lyai, a kik a tenger mellett laknak va-

Most, hogy átkeltek a Jordán folyón, a következõ objektum,melyet el kellett foglalniuk, Jerikhó kõfallal körülkerített váro-sa volt. A város, és annak királya, ellenséges magatartást tanúsí-tott a közeledõ izraelitákkal szemben.

Kikémlelendõ a település védõinek fegyveres erejét, Józsuékét férfit küldött oda.

Gondolom, hogy senki sem vonja kétségbe, aki már látottkémtörténetet megfilmesítve, hogy ha egy kémet küldenek azellenséges városba, akkor a feladattal együtt közlik vele az ot-tani kapcsolat, beépített ügynök nevét, címét is. Arra az esetre,ha bajba kerülne.

Az izraelitáknak ugyan nem volt ügynökük Jerikhóban, de amisszionáriusoknak igen!

Emlékezzünk csak vissza Sodoma városára, ahol egy Lót ne-vû ember élt, akirõl senki nem sejtette, hogy a misszionáriu-sok beépített ügynöke. Pontosan ugyanígy volt Jerikhó eseté-ben is.

A városban élt egy Ráháb nevû asszony, aki prostituált volt.Ugyan ki sejtette volna róla, hogy ügynök? Egyébként a

194

“foglalkozásából” következett, hogy könnyen juthatott informá-ciókhoz, melyeket a misszionáriusoknak továbbított...

Mikor Józsué két kémet küldött Jerikhóba, a misszionáriu-sok közölték vele, hogy a városban van egy Ráháb nevezetûprostituált, aki beépített emberük. Ha bajba kerülnek, akkorforduljanak hozzá. Tudni fog az érkezésükrõl, és elrejti õket.Akárcsak annak idején Lót az “angyalokat”...

1. És Józsué, a Nún fia, elkülde Sit-timbõl titkon két férfiút kémekül,mondván: Menjetek el, tekintsé-tek meg azt a földet és Jérikhót.

Azok pedig elmenének, és be-menének egy parázna asszony-nak házába, a kinek Ráháb valaneve, és ott hálának.

*327

Ugyan kinek tûnt volna fel, ha két férfi felkeres egy prostituál-tat, és a házában alszik? De a legnagyobb titoktartás ellenérevalahogyan kitudódott, hogy az izraeliták két kéme van a város-ban:

*327 ,*328 ,*329,*330 Józsué könyve 2

férfiak jöttek ide ez éjszaka az Iz-ráel fiai közül e földnek kémlelésére;

*328

2. Mikor pedig megjelentették eztJérikhó királyának, mondván: Íme,

A két férfi most már nagy bajban volt. Égre-földre kerestékõket. Csak a Ráháb nevû ügynök menthette meg az életüket.

5. És kimentek e férfiak kapuzá-ráskor a setétben; nem tudom,hová mentek a férfiak; siessetekgyorsan utánok, mert utólérheti-tek õket.7. És utánok sietének a férfiak aJordánhoz vivõ úton a rév felé; akaput pedig bezárták, azután,hogy kimenének azok, a kik õketüldözik vala.

*329

3. Akkor külde Jérikhó királya Rá-hábhoz, mondván: Hozd ki a férfia-kat, a kik bementek hozzád, a kik aházadba mentek, mert azért jöttek,hogy kikémleljék az egész földet.4. Az asszony pedig fogá a két fér-fiút, és elrejté vala õket, és mon-da: Úgy van! Bejöttek hozzám aférfiak, de azt sem tudom, hon-nan valók voltak.

A Ráháb által kitalált történet hihetõ volt, hiszen egy prosti-tuáltat sok férfi keres fel.

10. Mert hallottuk, hogy megszá-rította az Úr a Veres tenger vizételõttetek, a mikor kijöttetekÉgyiptomból, és hogy mit csele-kedtetek az Emoreusok két ki-rályával, a kik túl voltak a Jordá-non, Szíhonnal és Óggal, a kiketmegöltetek.11. És a mint hallottuk, megolva-dott a mi szívünk, és nem támadttöbbé bátorság senkiben semmiattatok...

*330

6. Pedig õ felhágatta õket a ház-héjára, és elbujtatta õket a szá-ras len közé, a mely néki a házhé-jára volt kirakva.8. Õk pedig még le sem feküvének,a mikor felméne õ hozzájok azasszony a házhéjára.9. És monda a férfiaknak: Tu-dom, hogy az Úr néktek ad-ta ezt a földet, és hogy meg-szállt minket a félelem miattatok,és hogy e földnek minden lakosamegolvad elõttetek.

195

Mikor az üldözõk elrohantak, követve a hamis nyomot, azfelment az elbújtatott két férfihez. Elõször is azt mondta: ”Tu-dom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet”. Honnan tudhatta?Onnan, hogy a misszionáriusok beépített ügynöke volt a város-ban. Így azok õvele is közöltek információkat.

Azután egyfajta helyzetjelentést tett: a város védõi valójábannagyon félnek az izraelitáktól, mivel nem mindennapi dolgo-kat “cselekedett velük az Úr”. A lélektani hadviselés nagyon iseredményesnek bizonyult...

Ráháb tudta, ha a misszionáriusok úgy döntenek, hogy Jerik-hónak el kell esnie, akkor az elkerülhetetlenül be fog követ-kezni. Erre az esetre, a saját és családja életét kellett mente-nie, hisz õ is a városban élt.

12. Most azért esküdjetek meg kér-lek, nékem az Úrra, hogy a mint énirgalmasságot cselekedtem vele-tek, ti is irgalmasságot cselekesz-tek majd az én atyámnak házával,és igaz jelt adtok nékem.13. Hogy életben hagyjátok az énatyámat és anyámat, férfi és nõ-testvéreimet, és mindent, ami az

övék, és megmentitek a mi lel-künket a haláltól.14. És mondának néki a férfiak: Ami lelkünket érje helyettetek a ha-lál, ha meg nem jelentitek ezt a midolgunkat. És ha nékünk adja az Úrezt a földet, irgalmasságot és igaz-ságot cselekszünk veled.

*331

Miután megkapta azok ígéretét, hogy életben hagyják õt éscsaládját, amikor majd a várost az izraeliták beveszik, kötélenleeresztette õket a város falán:

Innen is látszik, hogy Ráháb személye ideális volt arra, hogyügynök legyen. Hiszen prostituált mivolta miatt senki sem fi-gyelt fel különösebben arra, ha egy ismeretlen férfi felkeresi aházában. Azonkívül, a háza a kõkerítésen volt, ami a legjobblehetõség volt arra az esetre, ha valakit ki kell menekíteni avárosból. Hiszen a kapuk zárva voltak, és õrök voltak minde-nütt. Azonkívül meglehetõsen jól értesült volt, mert a koráb-biakban már volt alkalma megfigyelni, hogy ha valakit égre-föld-re keresnek, azt legalább három napig teszik.

*331 ,*332 Józsué könyve 2

menjetek, hogy rátok ne találja-nak az üldözõk, és ott rejtõzköd-jetek három napig, a míg vissza-térnek az üldözõk; azután pedigmenjetek a magatok útján.

*332

15. Alábocsátá azért õket köté-len az ablakon (mert az õ háza akõkerítés falán vala, és õ a kõke-rítésen lakik vala).16. És monda nékik: A hegyre

196

17. A férfiak pedig mondának néki:...18. Ha bejövünk mi erre a földre,kösd e veres fonalú zsinórt ah-hoz az ablakhoz, a melyen alábo-csátottál minket; atyádat, anyá-dat és atyádfiait pedig, és atyád-nak egész háznépét gyûjtsd bemagadhoz a házba.19. És akkor, ha akárki kijön a te há-

zadnak ajtain, annak vére az õ fejénlesz, mi pedig ártatlanok leszünk;mindannak vére pedig, a ki te veledlesz a házban, a mi fejünkön legyen,ha valakinek keze lenne azon.21. Monda pedig amaz: A mint szó-lottatok, úgy legyen! Ekkor elbo-csátá õket, és elmenének; a vereszsinórt pedig ráköté az ablakra.

*333

A megbeszélt jel egy vörös zsinór volt, melyet az ablakrakellett kötnie. A város ostromakor ebbe a házba az ostromlók-nak a parancs értelmében tilos volt belépniük. Ha viszont vala-ki a házból kilépett, azt menthetetlenül lekaszabolták.

Ugye, kedves olvasó, mennyire emlékeztet mindez az invá-zió éjszakájára Egyiptomban (*24)? Ott szintén a megjelölt há-zakban benn lévõknek nem eshetett bajuk, mindaddig, míg kinem léptek az ajtón. A különbség csak abban van, hogy ottmisszionárius harcosok hajtották végre az akciót, míg itt az iz-raelita fegyveresek.

Így hát a kémek visszatértek a táborba és jelentették, hogy aváros védõi rettegnek tõlük.

Most kövessük nyomon a történéseket egy másik szálon.

Korábban a misszionáriusok Józsuéval az adó-vevõn keresz-tül tartották a kapcsolatot. Azon keresztül kapta az utasításo-kat, és annak segítségével tett jelentést.

Most azonban személyesen vették fel vele a kapcsolatot. Ésnem akárki találkozott vele, hanem az “Úr seregének fejedel-me”, a misszionárius haderõk igen magas rangú tisztje. Ennekminden bizonnyal nagyon is komoly oka volt. Hiszen “apróbb”ügyekben ott volt a láda. De valamiért az ügy, amiért Józsuétfelkeresték, meglehetõsen fontos lehetett. Mivel a “frigyláda”rádió adó-vevõ készülék volt, mely elektromágneses rádióhul-

*334 Józsué könyve 5*333 Józsué könyve 2

13. Lõn pedig, a mikor Józsué Jé-rikhónál vala, felemelé az õ sze-meit, és látá, hogy íme egy férfiúáll vala elõtte meztelen karddalkezében. És hozzá méne Józsué,és monda néki: Közülünk valóvagy-é te, vagy ellenségeink kö-zül?14. Az pedig monda: Nem, mert énaz Úr seregének fejedelme

vagyok, most jöttem. És le-borula Józsué a földre arczczal,és meghajtá magát, és mondanéki: Mit szól az én Uram az õszolgájának?15. És monda az Úr seregének feje-delme Józsuénak: Oldd le a te sa-ruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedékJózsué.

*334

197

lámokkal mûködött, ezért esetleg mások is foghatták azokat abeszélgetéseket, melyek Józsué és a misszionáriusok közöttfolytak. A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a kozmoszban ab-ban az idõben minden bizonnyal más erõk is tevékenykedtek.Ezért valószínû, hogy az ügy kényessége miatt nem volt “tele-fon téma”. Nehogy esetleg olyanok is tudomást szerezzenek akészülõ eseményekrõl, akik talán meghiúsíthatták volna. Ezértkereste fel egy igen magas rangú misszionárius Józsuét szemé-lyesen.

Lássuk hát, milyen beszélgetés zajlott le közöttük:

Az izraeliták az utasításnak megfelelõen, hat napon keresz-tül, mindennap egyszer megkerülték a várost. Elöl mentek afegyveresek. Õket a papok követték, akik folyamatosan kürtöl-tek. Utánuk mentek a ládát hordozók. A köznép zárta a sort. A


11. Körüljárák azért az Úrnak ládájá-val a várost, egyszer megkerülvén;azután visszatérének a táborba, ésaz éjszakát a táborban tölték.12. Józsué pedig felkele jó reggel, ésfelvevék a papok az Úrnak ládáját.13. És a hét pap, a kik a kos-szarv-ból való hét kürtöt vivék, az Úr lá-dája elõtt megy vala folyton, és kür-töl vala a kürtökkel, a fegyveresekpedig elõttök mennek vala, és aköznép követi az Úrnak ládáját,menvén és kürtökkel kürtölvén.14. A második napon is egyszer ke-rülék meg a várost, azután vissza-térének a táborba. Így cselekedé-nek hat napon át.

*336

8. És úgy lõn, a mint mondotta valaJózsué a népnek. A hét pap ugyan-is, a kik a kos-szarvból való hét kür-töt vivék, az Úr elõtt megy vala, éskürtölt vala a kürtökkel, az Úrnakfrigyládája pedig utánok megy vala.9. A fegyveresek pedig elõttökmennek vala a kürtölõ papoknak,és a köznép követi vala a ládát,menvén és kürtölvén kürtökkel(elég nagy lehetett a hangzavar).10. A népnek pedig parancsolt valaJózsué, mondván: Ne kiáltsatok,hangotokat se hallassátok, és szóse jõjjön ki a szátokból addig a na-pig, a míg azt mondom néktek:Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.

2. És monda az Úr Józsuénak: Lásd!kezedbe adtam Jerikhót és királyáta sereg vitézeivel együtt.3. Azért járjátok körül a várostmind ti hadakozó emberek, meg-kerülvén egyszer a várost. Ígycselekedjél hat napon át.4. És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda elõtt;a hetedik napon azonban hétszer

kerüljétek meg a várost, a papokpedig kürtöljenek a kürtökkel.5. És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok akürtnek szavát, kiáltson fel azegész nép nagy kiáltással, és le-szakad a város kõfala ma-gától, és felmegy arra a nép, kikiaz elõtte való helyen.

*335

Valamiért a misszionáriusok nagyon fontosnak tartották Je-rikhó elestét. Ezért minden eszközükkel támogatták Józsuét.Megkezdõdött hát az akció:

198

korábbiakból tudjuk azt, hogy az izraeliták száma sok százezer-re rúgott.

Képzeljük el azt, hogy milyen látvány lehetett ez. Egyrésztegyfajta pszichológiai hadviselés volt, mellyel a védõk lelkiegyensúlyát és harci kedvét akarták felmorzsolni. Ugyanis azösszes védõ, fegyverét szorongatva, dermedten figyelte a vá-ros faláról a színjátékot. Nem tudták, hogy a támadók mire ké-szülnek. Csak a hírüket ismerték, mely megelõzte õket...

A város apraja-nagyja is ott volt, és figyelte a város fala körülsok száz méter távolságban menetelõ izraelitákat. A kürtök erõshangja mindenkit arra kényszerített, hogy a menetelõket figyelje.És... ne figyeljen oda valami másra...

Ahogy zajlott a monstre színjáték a város körül, a föld felszí-ne alatt a misszionáriusok serényen tevékenykedtek...

Technikájukat bevetve alagutakat ástak a felszín alatt, me-lyek a várost körbefutó falhoz vezettek...

Ez a tevékenységük, még a legnagyobb óvatosság ellenére isjárhatott kisebb zajjal. De erre senki nem figyelt oda. Hisz min-denki az izraelitákat figyelte. A kürtök hangja pedig elegendõ-nek bizonyult ahhoz, hogy elfedje ezeket az apróbb neszeket...

Ugyanis a fal alapjában több helyen robbanótölteteket helyez-tek el...

A misszionáriusok a frigyláda segítségével szinkronizálták amunkálataikat. Az abban lévõ adó-vevõ folyamatosan közvetí-tette feléjük a környezetében hallható hangokat. Így míg a pa-pok szüntelenül kürtöltek, addig a technika nyugodtan dolgoz-hatott a felszín alatt. Arra ugyanis senki nem figyelt oda...

Ahogy pedig a sokaság aznapra befejezte a város körüljárá-sát és a kürtök elhallgattak, a misszionáriusok is leállítottákgépeiket. Reggel pedig, ahogy újra kezdõdött a kürtölés, a gé-pek odalenn ismét indulhattak.

Hat napra biztosan szükségük volt ahhoz, hogy aláaknázzáktöbb ponton is a várost kürbefutó kõfalat. Ezért kellett a huza-mos színjáték. Hiszen még a fejlett technikának is idõre voltszüksége ahhoz, hogy a megfelelõ alagútrendszert kiépítse.

199

És eljött a hetedik nap...

don hétszer; csak ezen a napon ke-rülék meg a várost hétszer.

*337

15. És lõn a hetedik napon, hogy fel-kelének, mihelyt a hajnal feljöve, ésmegkerülék a várost a szokott mó-

Aznap a már kiépített alagútrendszeren keresztül, a fal alap-jában kiképezett üregekben a misszionáriusok elhelyezték arobbanótölteteket.

Ahogy minden készen állt, már csak a frigyládán keresztülérkezõ hangokat figyelték.

Az izraeliták megtették a hetedik kört a város körül. EkkorJózsué jelt adott, mire a sok százezres tömeg óriási kiáltásbantört ki. Az adó-vevõ ezt közvetítette a misszionáriusok felé, akikmeghallva a tömeg kiáltását... ”megnyomták a gombot”...

A töltetek robbanása következtében a város fala hatalmas por-felhõ kíséretében omlott össze... Maga alá temetve mindazo-kat, akik rajta voltak...

Az ostromlók közül senki nem hallotta a detonáció tompamoraját, melyet a több méterrel a felszín alatt felrobbanó tölte-tek keltettek, mert a sok százezer torokból elõtörõ kiáltás el-nyomta azt.

Csak azt látták, hogy a tömeg kiáltására a város fala hatalmasporfelhõ kíséretében összeomlik.

Miután a fal leomlott, az izraeliták megrohamozták a még él-ve maradt védõket, és kíméletlenül mindenkit legyilkoltak. Sen-ki sem élte túl a várost lakók közül a támadást. Csak Ráháb éscsaládja. Róla már tudjuk, hogy valójában ki volt.

Így senki sem mondhatta el, hogy néhány pillanattal késõbb,ahogy a tömeg hangos ordításban tört ki, a föld alól tompa mo-rajlás hangzott fel, melyet kisebb földmozgás követett. És hogya város fala nem a tömeg kiáltása következtében omlott le, ha-nem az a valami tompa moraj volt az oka...

szavát, kiálta a nép nagy kiáltással,és leszakada (nem kövenkéntesett szét, hanem leszakadt nagyporfelhõ közepette, akárcsakrobbantás esetén) a kõfal ma-gától, és felméne a nép a város-ba, kiki az elõtte való helyen, és be-vevék a várost.

*338

16. És lõn, hogy a hetedik fordu-láskor kürtölnek vala a papok akürtökkel, Józsué pedig mondaa népnek: Kiáltsatok, mert nék-tek adta az Úr a várost!...20. Kiálta azért a nép, mihelyt kür-tölnek vala a kürtökkel. Lõn ugyan-is, a mint meghallá a nép a kürtnek


200

Gondoljunk csak bele, hogy az abban a korban élõ emberek-nek még semmilyen fogalmuk nem volt a robbanásról. Hiszennem ismertek olyan szerkezetet vagy anyagot, mely ilyen je-lenséget elõ tudott volna idézni. Õk csak azt tudták, hogy egyfal leomolhat, ha rosszul építik meg, vagy ha görbe. Avagy hameggyengülnek az alapok azáltal, hogy alámossa azokat a víz.De robbantás? Ilyet nem ismertek. Ezért mindazt, ami történt,érthetõ módon csodaként fogták fel. Hiszen az eseményekneka városlakók közül Ráhábon és családján kívül nem maradtszemtanúja.

Õk pedig hallgattak...

201

AI BEVÉTELE

Jerikhó bevétele után Ai városa következett. Az eseményekazonban nem alakultak olyan simán, mint arra az izraeliták szá-mítottak.

2. Külde ugyanis Józsué férfiakatJérikhóból, Aiba, a mely Betha-ven mellett van, Bétheltõl napke-let felé, és szóla nékik, mondván:Menjetek fel és kémleljétek ki azta földet. És felmenének a férfiakés kikémlelék Ait.

3. Majd visszatérének Józsuéhoz,és mondának néki: Ne menjen felaz egész nép; mintegy kétezer férfi,vagy mintegy háromezer férfi men-jen fel, és megverik Ait. Ne fáraszdoda az egész népet, hiszen keve-sen vannak azok!

*339

Józsué úgy döntött a kémek jelentése alapján, hogy Ai vá-rosa ostromakor nem számíthatnak jelentõs ellenállásra, ezértelegendõ lesz háromezer felfegyverzett harcost bevetni.

A kémek tévesen mérték fel az erõviszonyokat. Tévedésük-nek köszönhetõen veszett oda sok izraelita harcos. De ez csakaz egyik probléma volt. Ugyanis csorba esett az izraeliták hír-nevén. Hiszen mindeddig reszkettek tõlük, mert legyõzhetet-lennek hitték õket. Most pedig Ai városánál könnyû gyõzelmetarattak felettük. De nemcsak a hírnevükön esett csorba, ha-nem a harci lelkesedésük is odalett.

A vereség hírét megkapva, Józsué nagyon elkeseredett. Ajelentése, amit a misszionáriusoknak tett, igencsak lehangolóvolt:

6. Józsué pedig megszaggatá azõ ruháit, és földre borula arcz-czal az Úrnak ládája elõttmind estvéig, õ és Izráel vénei, ésport hintének a fejökre.7. És monda Józsué: Ah Uram Is-tenem! Miért is hozád által ezt anépet a Jordánon, hogyha azEmoreus kezébe adsz minket,hogy elveszítsen? Vajha úgy

akartuk volna, hogy maradtunkvolna túl a Jordánon!8. Óh Uram! mit mondjak, miutánmeghátrált Izráel az õ ellenségeielõtt!9. Ha meghallják a Kananeusok ése földnek minden lakói, és ellenünkfordulnak, és kiirtják nevünket eföldrõl: mit cselekszel majd a tenagy nevedért?

*341

4. Felméne azért oda a népbõlmintegy háromezer férfi; de elfu-tának Ai férfiai elõl.5. És megölének közülök Ai fér-fiai mintegy harminczhat férfit, és

üldözék õket a kaputól kezdveegész Sébarimig, és levágtákõket a lejtõn. Azért megolvada anépnek szíve, és lõn olyanná,mint a víz.

*340

*339,*340,*341 Józsué könyve 7

202

Miután a misszionáriusok vették a frigyláda rádióadását, rövidtanácskozás után a következõ taktikai haditervvel álltak elõ:

A misszionáriusok egy hadicsel tervével álltak elõ. Úgy gon-dolták, hogy az izraeliták önbizalmának nagyon is jót fog tenni,ha meggyõzõdnek arról, hogy egymagukban is képesek az el-lenségeiket legyõzni. Nincs minden esetben szükség arra, hogyõk közvetlenül beavatkozzanak. Már csak azért sem, mert avárost ostromlók jelentõs túlerõben voltak.

De annak ellenére, hogy a védõk nem voltak nagyon sokan,megbújva a városfal mögött, sokáig ellen tudtak volna állni azostromnak. Ezért a misszionáriusok haditerve arra irányult, hogykicsalogassák õket fedezékükbõl.

1. És monda az Úr Józsuénak: Nefélj és ne rettegj! Vedd magadhozmind a fegyverfogható népet, éskelj fel és menj fel Aiba, meglásd:kezedbe adom Ainak királyát ésaz õ népét, városát és földét.

2. Úgy cselekedjél Aival és az õ ki-rályával, a mint cselekedtél Jérik-hóval és az õ királyával; de zsák-mányolni valóját és barmait maga-toknak zsákmányolhatjátok! Vesslest a városnak, annak háta megett!

*342

*342,*343,*344 Józsué könyve 8

3. Felkele azért Józsué és az egészfegyverfogható nép, hogy felmen-jenek Aiba, és kiválaszta Józsuéharminczezer erõs férfiút és elkül-dé õket éjjel.4. És parancsola nékik, mondván:Vigyázzatok! Ti lest vettek a város-nak, a város háta megett; igenmesszire ne menjetek a várostól, ésmindnyájan készen legyetek!5. Én pedig és az egész nép, a melyvelem van, megközelítjük a várost.És ha kijönnek ellenünk, mint elõ-ször, akkor megfutamodunk elõttök,6. És utánunk jönnek, mígnem elsza-kasztjuk õket a várostól, mert aztfogják mondani: Futnak elõlünk, mintelõször. És a míg futunk elõttök.7. Ti támadjatok elõ a leshelybõl, ésfoglaljátok el a várost, mert az Úr, ati Istenetek adja azt a ti kezetekbe.8. És ha majd beveszitek a várost,gyújtsátok fel a várost tûzzel. AzÚrnak szava szerint cselekedjetek,vigyázzatok, megparancsoltamnéktek!

9. Elküldé azért õket Józsué, és el-menének a leshelyre, és megszál-lának Béthel és Ai között, Aitól nap-nyugat felé; Józsué pedig ez éjsza-kán a nép között hála.

*343

10. És felkele Józsué, jó reggel, ésmegszemlélé a népet, és felméne õés Izráelnek vénei a nép elõtt Aiba.11. És felméne a fegyverfoghatónép is mind, a mely vele van, éselközelítének és jutának a városelé, és táborba szállának Aitólészakra, a völgy pedig köztök ésAi közt vala.12. És võn mintegy ötezer férfiút,és lesbe állítá õket Béthel és Aiközött a városnak nyugati ré-szén.13. Így állíták fel a népet, az egésztábort, a mely Aitól észak felé,utócsapatja pedig a várostólnapnyugot felé vala. Józsué pe-dig beméne ez éjszakán a völgy-nek közepébe.

*344

203

Láthatjuk, hogy a misszionáriusok haditerve meglehetõsenfurfangos volt. Fontos szerepet játszottak abban a várost körül-vevõ domborzati viszonyok. Ezek az adatok nem állhattak Jó-zsué rendelkezésére, hiszen a kémei nem a környéket térké-pezték fel, hanem a várost védõk hadi erejét.

Ugyanakkor a misszionáriusok a magasban, esetleg Föld kö-rüli pályán keringõ jármûveikrõl (ma kémmûholdaknak nevez-zük ezeket) pontosan ismerték a helyi viszonyokat. Ezeket fel-használva tervezték meg a haditervet, melyet az adó-vevõ frigy-láda segítségével ismertettek Józsuéval.

A misszionáriusok haditerve eredményesnek bizonyult.Ugyanis a csel bejött.

Az izraeliták erõfölényérõl csak annyit:


14. És lõn, hogy mikor meglátta valaAinak királya, sietve felkelének, éskijövének a város férfiai Izráel ellena harczra; õ és egész népe a meg-szabott helyre, a síkság elejére,mert nem tudja vala, hogy lest veté-nek néki a város háta mögött.15. Józsué pedig és az egész Izráelmintha megverettek volna elõttökfutnak vala a puszta felé vivõ úton.16. És felriasztaték az egész nép, amely a városban vala, hogy üldözzeõket. És üldözék Józsuét, és elsza-kadának a várostól.17. És nem marada ember Aiban,sem Béthelben, a ki ki nem jött vol-na Izráel után, és ott hagyák a vá-rost kinyitva, és üldözék Izráelt.18. ... És felemelé Józsué a kopját, amely kezében vala, a város felé.19. A lesben lévõk pedig nagy ha-marsággal felkelének helyökrõl, ésa mint felemelte vala kezét, futás-

nak eredének, és bemenének a vá-rosba, és bevevék azt, és nagy ha-marsággal tûzbe borítják a várost.20. Ai férfiai pedig hátratekintének,és láták, hogy ímé a városnak füst-je felszáll vala az ég felé, és hogynincsen módjukban imide vagyamoda elfutni, mert a nép, a melyfut vala a pusztának, visszafordulvala az üldözõ felé.21. Józsué ugyanis és az egészIzráel látták vala, hogy a lesbenlévõk bevették a várost, és hogya városnak füstje felszállott va-la: visszafordulának azért és vá-gák Ainak férfiait.22. Amazok pedig a városból jövé-nek ki ellenök, és így közben valá-nak az Izráelnek: ezek innen, ama-zok meg amonnan, és vágák õketmind addig, a míg egy sem maradaközülök élve, avagy a ki elszaladtvolna.

*345

25. Mindazok pedig, a kik e naponelhullottak, férfiak és asszonyok

együtt, tizenkét ezren valának; Ai-nak minden embere.

*346

Ezzel a tizenkétezer emberrel, akik nõk és férfiak voltak, álltszemben a legalább 40—50 ezres izraelita fegyveres sereg...

Ezzel a gyõzelemmel az izraeliták kiköszörülték azt a csor-bát, mely hírükön esett.

204

”HULLÓ KÖVEK”

Az izraeliták a pártfogóiknak köszönhetõen óriási lélektanifölényben voltak az ellenségeikkel szemben. Hiszen azon aföldön, ahova tartottak, sok nép élt, akikkel meg kellett harcol-niuk, akiktõl új hazájukat el kellett foglalniuk.

Ugyanakkor a lélektani fölény még nem szolgált garanciáularra, hogy minden ellenségüket legyõzik. Akadt olyan is, ami-kor az ellenség olyan nagy erõfölényben volt az izraelita fegy-veresekkel szemben, hogy a misszionáriusoknak személye-sen kellett közbeavatkozniuk.

1. Lõn pedig, hogy mikor ezt meg-hallották mindama királyok, a kika Jordánon túl a hegyeken és asíkon és a nagy tengernek egészpartja-mentén valának a Libánonellenében: A Khitteus, az Emo-

reus, a Kananeus, a Perizeus, aKhivveus és a Jebuzeus;2. Egybegyülekezének, hogymegvívjanak Józsuéval és Iz-ráellel egy akarattal.

*347

Miután azok a törzsek, akikre az izraeliták veszélyt jelentet-tek, megértették, hogy ha külön-külön veszik fel a harcot a ván-dorlókkal szemben, akkor semmi esélyük sincs, szövetségetkötöttek. Így már a fegyvereseik együttes létszáma tekintélyesvolt.

Ez semmi jót nem jósolt az izraeliták számára.

*348 Józsué könyve 10*347 Józsué könyve 9

3. Külde azért Adonisédek, Jeruzsá-lemnek királya Hohámhoz, Hebron-nak királyához és Pireámhoz Jár-mutnak királyához és Jáfiához, Lá-kisnak királyához és Debirhez, Eg-lonnak királyához, mondván:4. Jõjjetek fel hozzám, és segélje-tek meg engem, és verjük meg Gi-beont, mert békességre lépett Jó-zsuéval és Izráel fiaival!5. Összegyûlének azért, és felmé-ne az Emoreusoknak öt királya:...õk magok és minden seregök, és

tábort ütének Gibeonnál, és ha-dakozának ellene.6. Küldének azért Gibeon férfiai Jó-zsuéhoz a táborba, Gilgába, mond-ván: Ne vond meg kezeidet a teszolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar,és ments meg minket, és segíts raj-tunk, mert mind felgyûltek ellenünkaz Emoreusok királyai, a kik a he-gyen lakoznak.7. Felméne azért Józsué Gilgálból,õ maga és az egész hadakozó népvele, és a seregnek minden vitéze.

*348

Korábban Józsué békét kötött Gibeon lakóival, akik békes-ségben kívántak élni a zsidókkal. Ezért azokat most támadásérte, és segítséget kértek tõle. Mielõtt azonban Józsué döntöttvolna, konzultált a láda segítségével a misszionáriusokkal...

205

Nem földi szövetségesei biztosították õt arról, hogy fegyve-res támogatást fognak neki nyújtani:

8. Monda pedig az Úr Józsuénak:Ne félj tõlök, mert kezedbe adtam

õket; senki sem áll meg közülökelõtted.

*349

Így hát a misszionáriusokkal a hátuk mögött nyugodtan harc-ba bocsátkozhattak az ellenség egyesített fegyveres csapatai-val.

9. És rájok töre Józsué nagy hir-telen, miután egész éjszaka mentvala Gilgálból.10. És megrettenté õket az Úr Izráel

elõtt, és megveré õket Gibeonnálnagy vereséggel, és ûzé õket a Bet-horonba vivõ úton, és vágá õketegészen Azekáig és Makkedáig.

*350

Itt most álljunk meg egy pillanatra. Vajon mi történhetett? Mi-tõl rettent meg az ellenség? Az izraelitáktól? Az egyáltalán nemvalószínû. Ugyanis az Emoreusok fegyveresei mindannyian harc-edzett férfiak voltak. Még ha túlerõvel is találták volna szembemagukat, akkor is harcba bocsátkoztak volna. Nem tõlük ijed-tek hát meg. Inkább valami olyantól, mely fölötte állt minden-nek, amit ismertek. Valami, vagy valamiktõl, amit még koráb-ban sosem láttak. Ami a levegõben száguldott, és nem ember-kéz által alkotott jármû volt...

Hogy ízelítõt kapjunk a történtekbõl, lássunk egy másik rész-letet a szövegekbõl:

Ez a történet a késõbbi idõkben történt. Ugyanakkor segítsé-gével képet alkothatunk arról, hogy a misszionáriusok hogyanijesztették és zavarták meg az ellenséget. Elegendõ volt csakaz, hogy néhány légi harci jármûvük kis magasságban az ellen-ség felett elhúzzon. A jármûvek hajtómûvei által keltett hang-robajtól az rettenetesen megijedt. És tudjuk, hogy az a fegyve-res csapat, melynek soraiban pánik és zûrzavar tör ki, ki vanszolgáltatva. Esélye sincs arra, hogy szervezetten felvegye aharcot.

Akár közvetett vagy közvetlen módon, de a misszionáriusjármûvek megjelenése rettenetesen megijesztette az ellensé-


10. És lõn, hogy a mikor Sámuel azégõáldozatot végezé, eljövének aFiliszteusok, hogy Izráel ellen har-czoljanak. Az Úr pedig menny-dörge nagy hangon azon a

napon a Filiszteusok felettés annyira megzavarta õket,hogy megverettetének Izráelelõtt.

*351


206

get, úgyhogy menekülésre vették a dolgot:

11. Mikor pedig futnak vala õk Iz-ráel elõtt a bethoroni lejtõn, azÚr nagy köveket hullata rá-jok az égbõl egész Azekáig, és

meghalának. Többen valának, akik a jégesõ kövei miatt haltakvala meg, mit azok, a kiket fegy-verrel öltek meg Izráel fiai.

*352

A menekülõket, akik valójában nem az izraeliták elõl mene-kültek, hanem azoktól a harci légi jármûvektõl, melyek az iz-raeliták irányából támadtak, a jármûvek üldözõbe vették.

A szövegek szerint, ezek a jármûvek “nagy köveket” dobál-tak le a menekülõ ellenségre. Naiv dolog lenne azt feltételez-ni, hogy ezek a magasból apróbb szikladarabokat szórtak amenekülõ fegyveresekre. Ugyanilyen naiv az a kommentár, melyjégesõ-köveknek nevezi azokat. Jégesõt esetleg valamiféle mó-don lehet gerjeszteni, de olyat, melyben a jégdarabok akkoraméretûek, hogy az ember életére veszélyesek legyenek, sõtolyat, mely egyfolytában követi a menekülõket, hát... nemigen.Sokkal valószínûbb, hogy a légi jármûvekrõl valami olyat szór-tak a menekülõk közé, melyet kis túlzással kövekhez hasonlít-hatunk. Ezek nagy pusztítást vittek végbe a hanyatt-homlok me-nekülõk között.

Napjainkban nem lenne nehéz ilyet produkálni. Vegyünkugyanis apróbb robbanó tölteteket, melyek harcigázt tartalmaz-nak. Ezek legyenek olyanok, hogy földetéréskor robbanjanakfel, felszabadítva a bennük lévõ gázt. Ha ilyen “köveket” szó-runk a menekülö ellenség közé, akkor azzal a gázfelhõ gyor-san végez. Késõbb pedig az egésznek szinte semmi nyomanem is marad...

Mivel az Emoreusok végzetes vereséget szenvedtek, a had-sereg nélkül maradt szövetséges királyok elmenekültek és egybarlangban rejtõztek el. Késõbb az izraeliták megtalálták, el-fogták és felakasztották õket.


207

HARCI SIKEREK

Józsué könyve további hadi sikerekrõl is beszámol, melyek-rõl sejteni lehet, hogy a misszionáriusok támogatásának kö-szönhetõen érték el azokat.

29. Általméne annakutána Józsuéés vele az egész Izráel MakkedábólLibnába, és hadakozék Libnával.30. És kezébe adá az Úr azt is Izráel-nek, és annak királyát; és fegyverélére hányá azt, és egy lelket semengede menekülni azokból a me-lyek benne valának...

31. Libnából pedig általméne Jó-zsué és vele az egész Izráel Lá-kisba, és táborba szálla mellet-te, és hadakozék ellene.32. És kezébe adá az Úr IzráelnekLákist, és bevevé azt másodnapon,és fegyver élére hányá azt, és min-den lelket, a mely benne vala,...

*353

És így tovább.Az izraeliták sorra aratták gyõzelmeiket a misszionáriusok

segítségének köszönhetõen... Ugyanis sokszor elegendõ volta harci légi jármûveknek megjelenniük, és néhányszor elhúz-niuk az ellenség feje felett. Látványuk és hangjuk olyannyiramegzavarta azokat, hogy a zûrzavart, pánikot, a felbomlott har-ci rendet kihasználva könnyedén elbánhattak velük.

A következõ fejezetben látni fogjuk, hogy ezek az akciók ösz-szehangoltak voltak. Ugyanis minden csata elõtt Józsué, ké-sõbb pedig a hatalmon lévõ vezér, király — a frigyláda adó-vevõ készülékének segítségével — megkérdezte a misszioná-riusokat, hogy nyújtanak-e légi támogatást. Volt olyan eset, ami-kor a misszionáriusoknak valamilyen okból kifolyólag nem álltmódjukban ezt megadni. Ilyenkor a készüléken keresztül az aválasz jött, hogy várjanak, ne bocsátkozzanak harcba.


Ezúttal több király egyesítette fegyveres erejét, akárcsak ko-rábban az Emoreusok, de most sokkal többen voltak.

vagyok közöttetek: hogy meg neverettessetek a ti ellenségeitektõl.

*354

42. Monda pedig az Úr nékem:Mondd meg nékik: Ne menjetekfel, és ne harczoljatok, mert nem

Van egy másik sokatmondó részlet is Józsué könyvében.

1. Mikor pedig meghallotta eztJábin, Hásornak királya, küldeJobábhoz, Mádonnak királyá-hoz, és Simronnak királyához, ésAksáfnak királyához,

2. És azokhoz a királyokhoz, a kiklaknak vala észak felé a hegység-ben, és a pusztában Kineróttól dél-re, és a síkságon, és Dór magasla-tain a tenger felé;

*355



208

Az izraeliták fölénye már egyáltalán nem volt olyan meggyõ-zõ, és az esetleges csata kimenetele bizonytalan volt. Itt újracsak a misszionáriusoknak jutott a fõszerep:

6. Ekkor monda az Úr Józsuénak:Ne félj tõlök, mert holnap ilyen-korra mindnyájokat átdöföt-

ten vetem az Izráel elé; lovaikat bé-nítsd meg, szekereiket pedig égesdmeg tûzzel.

*356

Úgy hiszem, ehhez nem kell semmit hozzáfûzni. A szövegönmagáért beszél.

Még nagyon sok ilyen és ehhez hasonló fontos részlet van aBibliában. A késõbbiekben sorra vesszük õket.

15. És monda: Mindnyájan, a kik Jú-dában és Jeruzsálemben lakoztok,és te Jósafát király, halljátok megszómat! Így szól az Úr néktek:Ne féljetek és ne rettegjeteke nagy sokaság miatt; mertnem ti harczoltok velök, ha-nem az Isten.16. Holnap szálljatok szembe ve-lök! Ímé õk a Czicz hágóján fog-

nak felmenni, és rájok találtok avölgynek szélénél, a Jeruel pusz-tájával szemben.17. Nem kell néktek harczol-notok, hanem csak álljatokveszteg, és lássátok az Úr-nak szabadítását rajtatok.Júda és Jeruzsálem ne féljetek ésne rettegjetek! Holnap menjetek el-lenök, mert az Úr veletek lesz.

*359

Az alábbi még sokatmondóbb:

14. Az Úr hadakozik ti éret-tetek; ti pedig veszteg le-gyetek.

*357

3. Az Úr, a te Istened magamegy át elõtted, õ pusztítja el enemzeteket elõtted, hogy bírjadõket;...

*358

Az adó-vevõn keresztül közölték Józsuéval, hogy bevetikfegyvereiket, és nagy pusztítást fognak véghezvinni az ellen-ség soraiban. A túlélõkkel meg az izraeliták könnyedén elbán-nak.

Az a kifejezés, hogy “átdöfötten”, nem véletlenszerû. Ugyan-is a bevetett fegyverek lövedékeinek következtében pusztul-tak el sokan. Akit a lövedékek eltaláltak, azt valóban mintegyátdöfték — lõtt seb.

A 9. fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni a misszionáriu-sok fegyvereit, azok kinézetét és hatását. Látni fogjuk, hogy aszövegekben sok helyen van információ a fegyvereik mûködé-sérõl, a lövedékekrõl és azok hatásáról.

Azt, hogy sok esetben a misszionáriusok személyesen har-coltak az izraeliták oldalán, több szövegrész egyértelmûvé te-szi. Ezekbõl csak kettõ:

*357 Mózes II. könyve 14 *359 Krónika II. könyve 20

*358 Mózes V. könyve 31*356 Józsué könyve 11

209

Nos, az izraeliták egymás után foglalták el az új területeket.Miután a kitûzött célt elérték, az elfoglalt területeket felosztot-ták a tizenkét törzs között. Ezzel a misszionáriusok terve, melyaz egyiptomi invázióval kezdõdött és egy új ország létrehozá-sával ért véget, eredményesen befejezõdött.

210

211

HATODIK FEJEZET. A KULISSZÁK MÖGÖTT

Az új ország megalapítása nem ment egykönnyen. Az izraeli-táknak további területeket kellett elfoglalniuk, melyeken kü-lönbözõ népek éltek.

Minden esetben, amikor harcba bocsátkoztak az ellenséggel,a misszionáriusok támogatását élvezték.

*363 Józsué könyve 13*364 Bírák könyve 1

A misszionáriusok az új honfoglalóknak azt a tanácsot adták,hogy ûzzék el az ott élõket. Elõrelátva ezzel a késõbbi konflik-tusok lehetõségét.

Az izraeliták azonban nem minden esetben tették ezt az el-foglalt területeken élõ törzsekkel. Sokakat közülük adófizetõ-jükké tettek.

1. És lõn Józsué halála után, hogymegkérdék az Izráel fiai az Urat,mondván: Ki menjen legelõszörközülünk a Kananeusra, hogy ha-dakozzék õ ellene?

2. És monda az Úr: Júda menjen!Ímé az õ kezébe adtam azt a föl-det.

*364

4. Mert nem az õ fegyverök-kel szereztek földet, és nemaz õ karjok segített nékik; hanem ate jobbod, a te karod és a te orczádvilágossága, mert kedvelted õket.

*362

6. A hegységnek minden lakosát aLibanontól Miszrefóth-Majimig, aSídoniakat mind, magam ûzömki õket Izráel fiai elõl, csaksorsold ki Izráelnek örökségül, amint megparancsoltam néked.

*363

22. Ne féljetek tõlök, mert az Úr, ati Istentek, maga hadakozik tiérettetek!

*360

3. Magatok is láttatok mindent, a mitaz Úr, a ti Istenetek mind eme né-pekkel cselekedett ti elõttetek; mi-velhogy maga az Úr, a ti Istene-tek harczolt érettetek.

*361

3. Nemzeteket ûztél te ki sa-ját kezeddel, õket pedig beplán-táltad; népeket törtél össze, õketpedig kiterjesztetted.

Mikor az izraeliták megérkeztek Józsué vezetésével a maiKözel-Keletre, az nem jelentette még a megalakított új országteljes birtoklását. Ugyanis a további terelütekért meg kellettküzdeniük az ott élõkkel.

Józsué halála után is folytatódott a területszerzõ háború. Eb-ben a misszionáriusoknak, illetve a ládának, mint a kapcsolat-tartás eszközének, továbbra is kulcsszerepük volt. Mielõtt azizraeliták bármilyen hadicselekménybe kezdtek volna, konzul-táltak a láda segítségével a misszionáriusokkal:




212

A misszionáriusok, kifejezve ebbéli elégedetlenségüket, egyjármûvet — “angyalt” — küldtek Bókimba. Mivel ez még Jó-zsué életében történt, ezért nyilvánvalóan közölték vele akészüléken keresztül, hogy gyûjtse egybe az izraelitákat.

1. Felméne pedig az Úrnak angyalaGilgálból Bókimba, és monda: Énvezettelek fel titeket Égyiptomból,és hoztalak benneteket erre a föld-re, a mely felõl megesküdtem a tiatyáitoknak, és mondék: Nem bon-tom fel az én szövetségemet ti ve-letek soha örökké.2. Csakhogy ti se kössetek frigyetennek a földnek lakosival, rontsá-tok le az õ oltáraikat; de ti nem hall-gattatok az én szómra. Miért cse-lekedtétek ezt?

3. Annakokáért azt mondom: Nemûzöm el õket elõletek, hanem legye-nek néktek mint tövisek a ti olda-laitokban, és az õ isteneik legyenekti néktek tõr gyanánt.4. És lõn, hogy mikor az Úrnak an-gyala ezeket mondá az Izráel min-den fiainak: felemelé a nép az õ sza-vát és síra.6. És elbocsátá Józsué a népet,és elmenének az Izráel fiai, kikiaz õ örökségébe, hogy bírják aföldet.

*365

Néhány megjegyzés mindenképpen kívánkozik a fentiekhez.A szövegek szerint egy “angyal” beszélt a néphez. Ugyanakkornyilván nem õ kötött szövetséget az izraelitákkal, hanem az“Úr”. Egyértelmû ellentmondás, hiszen most vagy “angyal”, vagy“Úr”. Ebbõl is látszik a fogalomzavar. Ha viszont behelyettesít-jük az “angyal” helyett a jármû fogalmát, melynek a fedélzeténott volt az “Úr”, akkor minden érthetõvé válik. Hiszen valóbanegy misszionárius jármû tartott Bókim felé. Ennek a jármûneka fedélzetén tartózkodott az “Úr”. És valóban õ intézte a szava-kat az egybegyûlt sokasághoz.

Hogyan tette ezt? Az összegyûlt tömeg fölött, a jármû kis ma-gasságban lebegett. Az “Úr” beszédét a jármûven lévõ nagytel-jesítményû hangszórók közvetítették az emberek felé. Így min-denki jól láthatta és hallhatta azt.

*365 Bírák könyve 2

213

SISERA

Az izraeliták hadi sikere nem minden esetben volt töretlen.Több ízben is vesztettek csatát. Így hosszabb-rövidebb ideig agyõztes ellenfél uralkodott felettük. A szövegek mindezt azzalmagyarázzák, hogy az izraeliták az “Úrnak” nem tetszõ dolgo-kat mûveltek. Ez minden bizonnyal így is volt, mert amit mû-veltek, az valóban nem tetszett a misszionáriusoknak. Ezértazok többször is megvonták fegyveres támogatásukat tõlük, amiahhoz vezetett, hogy csatákat és háborút vesztettek.

Idõben sokkal késõbb folytatódik történetünk. Újabb hadi ku-darc következtében az izraelitákat leigázták:

*366,*367 Bírák könyve 4

Tudni kell azt, hogy Józsué halála után az izraeliták élén bíróállt. Õ tartotta a kapcsolatot a misszionáriusokkal. Húsz évig azizraeliták szakadatlanul kérték a misszionáriusok segítségét,“imádkozva az Úr ládája elõtt”, de sokáig nem jött válasz.

Ekkor Izráel bírója Debóra volt. A szövegek õt prófétanõkéntemlítik. Ez érthetõ, hiszen a kapcsolattartásnak köszönhetõenõ, úgymond “elõre tudott dolgokat”, mivel a misszionáriusokközölték azokat vele.

4. Ebben az idõben Debora, a pró-fétanõ, a Lappidoth felesége voltbíró Izráelben.5. És õ a Debora-pálmája alatt la-kott Ráma és Béthel között, az Ef-raim hegyén, és ide jöttek fel hozzáaz Izráel fiai törvényre.6. És elkülde és hivatá Bárákot, azAbinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, ésmonda néki: Avagy nem parancsol-ta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menjés vonulj fel a Thábor hegyére, ésvégy magadhoz tízezer embert a

Nafthali és a Zebulon fiai közül?10. Összegyûjté annakokáért Bá-rák Zebulont és Nafthalit Kedesbe,és elvive magával tízezer embert,és elméne vele Debora is.12. Hírül vivék pedig Siserának, hogyBárák, az Abinoám fia felvonult aThábor hegyére.13. Egybegyûjté azért Sisera mindenszekereit, a kilenczszáz vas-szeke-ret, és egész népét, mely vele volt,a pogányok városából, Haróseth-bõl, a Kison patakjához.

*367

1. De az Izráel fiai azután is gono-szul cselekedének az Úrnak sze-mei elõtt, mikor Ehud meghalt.2. Azért adá õket az Úr Jábinnak, aKanaán királyának kezébe, a ki Há-sorban uralkodott; seregének vezé-

re pedig Sisera volt. Ez a pogányokvárosában, Harósethben lakott.3. És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz,mert kilenczszáz vas-szekere volt,és húsz esztendeig zsarnokosko-dott az Izráel fiai felett erõszakkal.

*366

214

A készülõ csata kimenetele nem is lehetett kétséges. HiszenSisera hadi gépezete felmorzsolta volna a lázadókat, ha... nemavatkoznak újra közbe a misszionáriusok:

14. És monda Debora Báráknak:Kelj fel, mert ez a nap az, a melyenkezedbe adja az Úr Siserát! hisz

maga az Úr vezet téged! Ésalájöve Bárák a Thábor hegyérõl,és a tízezer ember õ utána.

*368

Van itt egy nagyon-nagyon fontos mondat: ”hisz maga az Úrvezet téged”. Mondhatnánk, hogy ez csak egyfajta vallásos kom-mentár. Igen ám, de errõl szó nincs! Hiszen ez azt jelenti, hogya csatába menõ izraeliták elõtt misszionárius jármû vagy jár-mûvek haladnak. Erre máskor is volt példa:

14. Azért Dávid ismét megkérdéaz Istent, és monda az Isten néki:Ne menj fel utánok, hanem for-dulj el tõlök, és menj reájok aszederfák irányában;

15. És mikor hallándod a járás do-bogását a szederfák tetején, akkormenj ki a viadalra; mert az Istente elõtted megyen, hogy meg-verje a Filiszteusok táborát.

*369

Ekkor a harcba vonulók élén haladt az “Úr” — a jármû. Ez kismagasságban “a szederfák tetején” 15—20 méter magasan re-pülve haladt az izraeliták elõtt.

Hasonló volt a helyzet most is.A hadakozni kívánó felek felvonultatták fegyveres csapataikat.

Sisera nyilván már elégedetten dörzsölte a kezét, mert csupánidõ kérdése volt, hogy leszámoljon a lázadókkal. Mert azoknaknem volt sok esélyük.

De...Az erõviszonyok egy pillanat alatt megváltoztak, ahogy az

izraeliták irányából feltûntek az alacsonyan repülõ szerke-zetek. Egyenesen Sisera felvonultatott haderõinek irányábaszáguldottak...

Mikor Sisera harcedzett katonái ezt meglátták, futásnak ered-tek.

15. És megrettenté az Úr Siserátminden szekereivel és egész tábo-rával fegyvernek élivel (a jármû lö-

véseket adott le rájuk) Bárákelõtt, annyira, hogy Sisera leugrottszekerérõl, és gyalog futott.

*370

A megzavarodott és vezetõ nélkül maradt ellenséggel pedigBárák tízezer harcosának már nem volt nehéz elbánnia:

16. Bárák pedig a szekereket és atábort egész Harósethig, a pogá-nyok városáig ûzé, és Siserának

egész tábora elhulla fegyvernek élemiatt, még csak egyetlen egy semmaradt meg.

*371

*369 Krónika I. könyve 14*368,*370,*371 Bírák könyve 4

215

De vajon mit láthattak?

4. Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mi-kor lépdelél Edom mezejérõl: Meg-rendült a föld (a jármû hajtómû-veinek robaja), csepegett az ég, Aföllegek is víztõl áradának (a haj-tómûvek égésterméke).

5. A hegyek megrendültek az Úrnakorczája elõtt (a hajtómûbõl kicsa-pó intenzív izzó gázáram, melya hangrobaj forrása is egyben),Még ez a Sinai is, az Úrnak, az IzráelIstenének színe elõtt.

*372

A jármû vagy jármûvek Sisera hadseregét lõni kezdték:

20. Az égbõl harczoltak, Acsillagok az õ helyökbõl vívtak

Siserával!

*373

Más szóval a lövések, melyek az ellenség táborára zúdultak,fentrõl, az “égbõl” jöttek.

Miután az izraeliták a misszionáriusok fegyveres támogatásá-nak köszönhetõen gyõzelmet arattak, negyven békés eszten-dõ következett.

negyven esztendeig.*374

31. ... És megnyugovék a föld

*372,*373,*374 Bírák könyve 5

216

GEDEON

A történések, melyek le vannak jegyezve a Bibliában, sokesetben idõben távol állnak egymástól. Mindegyik egy-egy önál-ló történet. Ugyanakkor e történések, történetek taglalásakorkiderül, hogy mindegyik mögött ott voltak a misszionáriusok.Gyakran közvetve, olykor közvetlenül, de szinte mindig õk vol-tak az események hátterében.

Mindegyik történet általában úgy kezdõdött, hogy egy általukkiválasztott személlyel felvették a kapcsolatot. Ilyenkor meg-jelent egy “angyal”, aki személyesen hozta az üzenetet, melykonkrét utasításokat tartalmazott.

A kiválasztott személy “megszervezte” mindazt, amit reábíz-tak, ami az utasításban szerepelt. Ezután gyakran következettegy olyan csata, melyben a szervezkedõknek semmi esélyüksem lehetett. Hiszen általában kevesebben voltak azoknál, akika fennálló rendet biztosították.

A második szakaszban következett a közvetlen beavatkozás.Bármilyen nagyszámú is volt az ellenség, akár fegyvereit, harcieszközeit, vagy lélekszámát tekintve, mindezek semmit semértek a szuperfejlett technikával szemben.

A harmadik szakaszban jutott szerep a lázadóknak. Mikor máraz ellenség eléggé megrémült, sorai felbomlottak, megszûnt acsatarend, és a vezetõi, seregüket hátrahagyva menekültek, azizraelita fegyvereseknek jutott az a szerep, hogy befejezzékazt, amit a misszionáriusok elkezdtek. A jármûvek látványától,az általuk keltett hangrobajtól és a lövések robbanásaitól halál-rarémült ellenséget már nem volt nehéz megsemmisíteni.

A következõ történetünk sem kivétel ez alól.


1. És gonoszul cselekedének az Iz-ráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azértadá õket az Úr a Midiániták kezébehét esztendeig.2. És hatalmat võn a Midiánitákkeze az Izráelen, és a Midiániták-tól való féltökben készítettékmagoknak az Izráel fiai azokat abarlangokat, rejtekhelyeket éserõsségeket, a melyek a hegy-ségben vannak.3. Mert ha vetett Izráel, mindjárt otttermettek a Midiániták, az Amále-kiták és a Napkeletnek fiai, és rá-jok törtek.

4. És táborba szálltak ellenök, éspusztították a földnek termésétegész addig, a merre Gázába jár-nak, és nem hagytak élésre valótIzráelben, sem juhot, sem ökröt,sem szamarat.5. Mert barmaikkal és sátoraikkalvonultak föl; csapatosan jöttek,mint a sáskák, úgy hogy sem né-kik magoknak, sem tevéikneknem volt száma, és ellepték a föl-det, hogy elpusztítsák azt.6. Mikor azért igen megnyomoro-dott az Izráel a Midiániták miatt, azÚrhoz kiáltának az Izráel fiai.

*375

217

Minden ehhez hasonló történet azzal a kommentárral indul,hogy az izraeliták “az Úrnak nem tetszõ dolgokat cselekedtek”.Ez valóban így is volt. Hiszen még Mózes idejében a misszio-náriusok szövetséget kötöttek velük. A szövetség feltételéülbizonyos szabályok betartását szabták meg. Ha az izraelitákezeket betartják, akkor mindig számíthatnak a misszionáriu-sok támogatására.

Ugyanakkor Mózes óta sok idõ telt el. Azok, akik még egyko-ron saját szemükkel látták mindazt, amit nem földi szövetsége-seik cselekedtek, már rég meghaltak. Csak legendaszerû tör-ténetek maradtak fenn. És mint tudjuk, a felnövekvõ nemze-dék lázadó hajlamú. Mindig valami újat hoz a régi helyébe. Ígyegyes társadalmi normák elhalványulnak, míg végül eltûnnek,átadva helyüket valami újnak.

Ez alól az izraeliták törzse sem volt kivétel. Több nemzedék-kel a történelemformáló események után, már sokan nem tar-tották olyan nagyon fontosnak a szabályok betû szerinti betar-tását. Ez pedig nem jelentett egyebet, mint hogy a misszioná-riusok által szabott feltételeket nem teljesítették. Ennek egye-nes következménye az volt, hogy azok nem nyújtottak segítsé-get az izraelitáknak ellenségeikkel szemben folytatott harcuk-ban. Ekkor mondják azt a szövegek, hogy “az Úr ellenségeikkezébe adta az Izráelt”.

Hiába volt az izraeliták birtokában az adó-vevõ készülék, melyadását a misszionáriusok “hallották”. Nem kívántak rá válaszolni.A készüléken keresztül nem jött válasz. Erre a szövegek aztmondják, hogy “abban az idõben ritkán volt az Úrnak kijelenté-se”, ami azt jelenti, hogy a láda igencsak ritkán “szólalt meg”.Ezt a következõ részek egyikében fogjuk látni, amikor majdSámuelrõl fogunk beszélni.

De azok az idõszakok, míg az izraeliták ellenségeiktõl legyõ-zötten, azok uralma alatt sínylõdtek, nem tartottak sokáig. Amisszionáriusok ugyanis minduntalan azt remélték, hogy szö-vetségeseik immáron levonták a megfelelõ tanulságot, s meg-értették azt, hogy sokkal jobban járnak, ha a feltételeket betart-ják, és az abban az idõben elképzelhetetlen hatalommal bírómisszionáriusokat a hátuk mögött tudhatják.

Ekkor következett a kiszemelt személlyel való kapcsolatfel-vétel...

218

Esetünkben ez a személy egy Gedeon nevû férfi, aki sze-gény családban élt.

11. És eljöve az Úrnak angyala,és leüle ama cserfa alatt, a mely Of-rában van, a mely az Abiézer nem-zetségébõl való Joásé vala, és azõ fia Gedeon éppen búzát csépelt apajtában, hogy megmentse a Midiá-niták orczája elõl.12. Ekkor megjelenék néki az Úr-nak angyala, és monda néki: AzÚr veled, erõs férfiú!13. Gedeon pedig monda néki: Kér-lek uram, ha velünk van az Úr, miértért bennünket mindez? és hol van-nak minden õ csoda dolgai, a me-lyekrõl beszéltek nékünk atyáink,mondván: Nem az Úr hozott-é felminket Égyiptomból?! Most pedigelhagyott minket az Úr, és adott aMidiániták kezébe.14. És az Úr hozzá fordula(képzavar, most angyal vagyaz Úr?), és monda: Menj el ezzela te erõddel, és megszabadítodIzráelt Midián kezébõl. Nemde,én küldelek téged?15. És monda néki: Kérlek uram,miképen szabadítsam én meg Iz-ráelt? Ímé az én nemzetségem alegszegényebb Manasséban, ésén vagyok a legkisebb atyámnakházában.16. És monda néki az Úr: Én le-szek veled, és megvered Midiánt,mint egy embert.17. Õ pedig monda néki: Ha kegyel-met találtam a te szemeid elõtt, kér-lek, adj nékem valamely jelt, hogy teszólasz én velem.

18. El ne menj kérlek innen, mígvissza nem jövök hozzád, és kinem hozom az én áldozatomat,és le nem teszem elõdbe. Az pe-dig monda: Én itt leszek, míg visz-szatérsz.19. Gedeon pedig elméne, és elké-szíte egy kecskegödölyét és egyefa lisztbõl kovásztalan pogácsá-kat, és betevé a húst egy kosárba,és a hús levét fazékba, és kivivéhozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.20. És monda néki az Istenangyala: Vegyed a húst és a ko-vásztalan kenyereket, és rakd errea kõsziklára, és a hús levét öntsdrá. És úgy cselekedék.21. Ekkor kinyújtá az Úrnak an-gyala pálczájának végét (valami-lyen kézifegyver!), mely kezébenvala, és megérinté a húst, és a ko-vásztalan kenyeret; és tûz jött ki akõsziklából (dehogy a kõsziklá-ból, hanem a fegyverbõl, és aláng egy pillanat alatt elborítot-ta a kõsziklát, ezért gondolta azt,hogy a kõsziklából), és mege-mészté a húst és a kovásztalan ke-nyereket. Az Úrnak angyala pe-dig eltûnt az õ szemei elõl.22. Látván pedig Gedeon, hogy azÚrnak angyala volt az, monda Ge-deon: Jaj nékem Uram, Istenem!mert az Úrnak angyalát láttamszínrõl színre!23. És monda néki az Úr: Bé-kesség néked! ne félj, nem halszmeg!

*376

A történet a következõ. A misszionáriusok Gedeont, egy sze-gény család legkisebb sarját szemelték ki. Egy nap jármû lan-dolt a közelben. Ezzel érkezett az a személy, aki felkereste õt.Látszólag semmi különös nem volt rajta, hiszen Gedeon hét-köznapi embernek nézte. Akkor fogott gyanút, amikor az ide-gen az Úr nevében kezdett el beszélni. Egyébként újra csakmeg kell jegyezni, hogy a szövegek ugyanazt a személyt né-hány mondaton belül nevezik egyszer az “Úr angyalának”, ke-véssel késõbb meg az Úrnak.


219

Itt az ellentét feloldása megint csak a következõ. Valóban, aközelben egy ”angyal” landolt. Ezzel az angyallal érkezett azÚr. Az a személy, aki felkereste Gedeont — egy magas rangúmisszionárius.

Mikor hát Gedeon gyanakodni kezdett, hogy mégsem egy hét-köznapi emberrel beszél, arra kérte az ismeretlent, hogy te-gyen valamilyen “jelet”. Mikor Gedeon visszatért az elkészítettétellel, az ismeretlen elõvette személyi fegyverét — pálcáját.Ráirányította az elkészített élelemre és elsütötte. Azt, hogy mi-lyen fegyverrõl van szó, és hogy milyen elven mûködik, nemtudjuk. Csak annyit, hogy mûködése következtében magas hõ-fok keletkezett, ami láng megjelenésével társult.

Gondolom, nem kell ecsetelnünk azt a hatást, amit a látottakGedeonra tettek. Olyannyira megdöbbent, hogy észre sem vet-te, ahogy az ismeretlen sietve távozik. Néhány másodperc múl-va, ahogy felocsúdott, körbenézett, de már sehol nem látta.

Ugyanakkor van itt egy másik kérdés is. A misszionáriusoktovábbra is tartották a kapcsolatot Gedeonnal. A szövegekbõlnem derül ki ennek a mikéntje. Ugyanakkor volt erre egy spe-ciális eszközük, amit a szövegek Szent Léleknek neveznek.Hogy mi is ez valójában, azt majd az Új Testamentom tárgyalá-sakor, a 8. fejezetben fogjuk részletesen elemezni. De úgy tû-nik, ennek az eszköznek a segítségével kommunikáltak veleis...

Így hát Gedeon utasításokat kapott. Ezeknek megfelelõen lekellett rombolnia Baál oltárát. Amit meg is tett. Mindez egyfajtaszabotázsként kezdõdött. De késõbb komolyabb eseményekkövették:

15. ... és monda (Gedeon): Kelje-tek fel, mert kezetekbe adta az Úra Midián táborát.16. És a háromszáz embert háromcsapatba osztá el, és mindeniknekkezébe egy-egy kürtöt adott, és üreskorsókat és fáklyákat e korsókba.17. És monda nékik: Én reám vigyáz-zatok (figyeljetek rám), és úgy cse-lekedjetek. És ímé én bemegyek atábornak szélibe, és akkor, a mintén cselekszem, ti is úgy cselekedjetek.18. Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, a kik velem vannak, akkor ti isfújjátok meg a kürtöket az egész tá-bor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrértés Gedeonért!

19. És leméne Gedeon, és az a százférfiú, a ki vele volt, a tábor szélé-hez a középsõ éjjeli õrség kezde-tén, a mikor épen az õrség felválta-tott, és kürtölének a kürtökkel ésösszetörék a korsókat, a melyekkezökben valának.20. És kürtölt mind a három csa-pat a kürtökkel, és összetörtéka korsókat, és balkezükben tar-tották a fáklyákat, jobb kezükbenpedig a kürtöket, hogy kürtölje-nek, és kiáltának: Fegyverre! azÚrért és Gedeonért!21. ... Erre az egész tábor futásnakeredt, és kiáltozott, és menekült.

*377


220

Mivel mindez az éjszaka sötétjében történt, ezért gondolom,érthetõ, ha a menekülõk esze nem azon járt, hogy fáklyát vi-gyenek magukkal. Ezért a zûrzavarban csak a társaik sziluett-jét látták. A sötétben nem tudták megkülönböztetni, hogy ki abarát, és ki az ellenség. Hiszen csak azt látták, hogy miközbenõk menekülnek, valakik futnak utánuk. Erre azt hihették, hogyaz üldözõik azok. Pedig csak a szintén menekülõ társaik vol-tak. De nem volt idõ “ismerkedni” az éjszaka sötétjében. Mertekkor csak egy elv érvényesül: az marad életben, aki hama-rább végez a másikkal. Ezért gyakorlatilag egymás ellen fordí-tották fegyvereiket.

kinek fegyverét az õ felebarátja el-len az egész táborban...

*378

22. És mikor a háromszáz emberbelefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek-

Az Úrnak mindehhez semmi köze sem volt...Legfeljebb csak annyi, hogy a misszionáriusok elõre kiszá-

mították a várható hatást, amit a meglepetés ereje kivált.A kitört zûrzavarban az ellenség egymást gyilkolta. Az élet-

ben maradottakkal meg a háromszáz fegyveres könnyedén el-bánt.


221

SÁMSON

Ki ne hallott volna a bibliai Sámsonról? Arról, hogy ez az egy-koron élt férfiú rendkívüli fizikai erõvel bírt. Nem mindennapiember volt. Ez a kifejezés nemcsak a szókapcsolat miatt he-lyénvaló, hanem azért is, mert valóban az volt...

Mint már korábban oly sokszor említettük, most is a misszio-náriusok álltak a történések hátterében.

Lássuk hát a történetét:


A misszionáriusok meglátogatták Manoah feleségét. Az elsõ,ami szembetûnik, az, hogy amikor az események az asszony-nyal történtek, az egyedül volt, így azoknak más szemtanújanem volt. A misszionáriusok ugyanis kivárták a megfelelõ pil-lanatot, amikor az egyedül lesz.

A második szembetûnõ mozzanat az, hogy az asszony med-dõ volt. Napjainkban azonban tudjuk, hogy ez nem minden eset-ben jelent akadályt abban, hogy gyermeket hozzon a világra.

Így hát a megfelelõ idõpontot kiválasztva “meglátogatták” õt.Szándékosan használom a többes számot, mert nemcsak egymisszionárius volt jelen. Egy “orvoscsoport” érkezett egy ”an-gyalon”, mely a közelben várakozott.

Amikor az asszony közelébe értek, azt mondhatnánk, altató-gáz segítségével, pillanatok alatt elaltatták. Így semmiképpensem láthatta a többieket, sem azt, hogy rajta mûvi megtermé-kenyítést hajtanak végre. Az orvoscsoport már elõre magávalhozta a megtermékenyített petesejtet, mely kromoszómáit te-kintve “hímnemû” volt. Ugyanakkor a génállománya az emberi-hez képest valamelyest módosított volt. Ennek köszönhette ké-sõbb Sámson a rendkívüli tulajdonságait.

1. Az Izráel fiai pedig újra gonoszulcselekedtek az Úrnak szemei elõtt,azért az Úr õket a Filiszteusoknakkezébe adá negyven esztendeig.2. És élt ebben az idõben egy férfiúCzórából, a Dán nemzetségébõl va-ló, névszerint Manoah, kinek fe-lesége magtalan volt (meddõvolt), és nem szült.3. És megjelent az Úrnak angyala azasszonynak, és monda néki: Ímé

most magtalan vagy, és nem szül-tél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.4. Azért most megójjad magad, ésne igyál se bort, se más részegítõitalt, és ne egyél semmi tisztátalant.5. Mert íme terhes leszesz, és fiatszülsz, és beretva ne érintse annak afejét, mert Istennek szenteltetett leszaz a gyermek anyjának méhétõl fog-va, és õ kezdi majd megszabadítaniIzráelt a Filiszteusok kezébõl.

*379

222

Elvégezték hát a mûvi megtermékenyítést. A petesejtet beül-tették Manoah feleségének a méhébe. A beavatkozás eredmé-nyes volt. A többiek sietve összecsomagolták a segédeszkö-zöket és távoztak az ”angyal” fedélzetére.

Ugyanakkor a csoport vezetõje ottmaradt. Arra várt, hogy azaltató hatása elmúljon, és az asszony felébredjen. Mikor feléb-redt, a misszionárius közölte vele, hogy fiúgyermeket fog szûl-ni. És akárcsak egy földi orvos, õ is ellátta jó tanácsokkal, hogymire vigyázzon a terhesség ideje alatt: ”Azért most megójjadmagad, és ne igyál bort, se más részegítõ italt, és ne egyélsemmi tisztátalant”. Mostanság egy orvos sem tanácsolhatnamást a páciensének. Hiszen többek között az alkohol a magza-tot fejlõdése közben károsíthatta volna. És ezt a misszionáriu-sok semmiképpen nem akarták. Hiszen az “õ gyermekük volt”.Akárcsak idõben sokkal késõbb Jézus...

Hasonlítsuk össze ezt az esetet Sára esetével (*244,*257—259). Sok mozzanat egyezik...

6. És elment az asszony, és elbe-szélte ezt férjének, mondván: Is-tennek egy embere (egy misszio-nárius) jöve hozzám, kinek tekin-tete olyan volt, mint az Isten an-gyalának tekintete, igen rettene-tes (?), úgy hogy meg sem mer-tem kérdezni, hogy honnan való,és õ sem mondotta meg nékema nevét.7. És monda nékem: Íme terhes le-szesz, és fiat fogsz szülni; azértmost se bort, se más részegítõitalt ne igyál és semmi tisztátalantne egyél, mert Istennek szentelt

lesz az a gyermek, anyja méhétõlfogva halála napjáig.8. Manoah pedig az Úrhoz könyör-gött, és monda: Kérlek, Uram! az Is-tennek amaz embere, a kit küldöt-tél volt, hadd jõjjön el ismét hoz-zánk, és tanítson meg minket, hogymit cselekedjünk a születendõgyermekkel.9. És meghallgatá az Isten Manoahkérését, mert az Istennek an-gyala megint eljött az asz-szonyhoz, mikor az a mezõnült, és az õ férje Manoah nemvolt vele.

*380

A szövegek szerint az ”angyal” azért kereste fel a nõt újra,mert az Úr meghallgatta Manoah könyörgését. Pedig ennek akönyörgésnek semmi köze nem volt az õ megjelenésükhöz...

Ugyanis kontrollra jöttek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a mag-zat rendesen fejlõdik-e, és nincsenek-e komplikációk. Napjaink-ban a terhesség ideje alatt többször is végeznek kontrollvizs-gálatokat, hogy meggyõzõdjenek, minden rendben van-e.

Ennek elvégzéséhez a misszionáriusok újra csak kivárták amegfelelõ pillanatot, amikor az asszony egyedül van kinn a me-zõn. Így az eseményeknek megint csak nem volt szemtanúja...


223

És az asszonyt altatásban megvizsgálták...

10. Akkor az asszony elsietett, és el-futott, és elbeszélé férjének, ésmonda néki: Ímé megjelent nékemaz a férfiú, a ki a multkor hozzám jött(felismerte).11. És felkelt, és elment Manoahaz õ felesége után, és mikorodaért ahhoz a férfiúhoz, mondanéki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ezasszonynyal beszéltél? És mon-da: Én vagyok.12. És monda Manoah: Ha betelje-sedik ígéreted, miként bánjunk agyermekkel, és mit cselekedjék õ?13. Az Úrnak angyala pedig mondaManoáhnak: Mindentõl, a mitcsak mondottam az asszony-nak, õrizkedjék.14. Mindabból, a mi csak bor-termõ szõlõbõl származik,ne egyék, és bort és más ré-szegítõ italt ne igyék, éssemmi tisztátalant ne egyék.Mindazt, a mit parancsoltamnéki, tartsa meg (orvosi utasí-tás).15. És monda Manoah az Úr angya-lának: Kérlek, hadd tartóztassunkmeg téged, hogy készítsünk nékedegy kecskegödölyét.16. De az Úrnak angyala így szólt Ma-noáhhoz: Ha megmarasztasz is,nem eszem kenyeredbõl (amisszionárius miért nem evett?vagy nem ehetett?), és ha áldoza-tot készítesz, az Úrnak áldozd azt.Mert Manoah nem tudta, hogy azÚrnak angyala vala.

17. És monda Manoah az Úr angya-lának: Kicsoda a te neved, hogy hamajd beteljesedik a te beszéded,tisztességgel illethessünk téged.18. És monda néki az Úrnak an-gyala: Miért kérdezõsködöl ne-vem után, a mely olyan cso-dálatos? Mikor aztán Manoah akecskegödölyét és az ételáldoza-tot vette, és megáldozá azt egysziklán az Úrnak: csodadolgotcselekedék Manoahnak és felesé-gének szeme láttára:20. Tudniillik, mikor a láng felcsa-pott (beindultak a hajtómûvek)az oltárról az ég felé, az oltárlángjában felszállott az Úr-nak angyala (jármû). Mikor pe-dig ezt meglátták Manoah és az õfelesége, arczczal a földre borultak.21. És többé nem jelent meg az Úr-nak angyala Manoáhnak és felesé-gének. Ekkor tudta meg Manoah,hogy az Úrnak angyala volt az.22. És monda Manoah az õ felesé-gének: Meghalván meghalunk,mert az Istent láttuk.23. Akkor monda néki az õ felesé-ge: Ha meg akart volna ölni az Úrminket (a misszionáriusok egyér-telmûen jóindulattal viseltettekirántuk), nem fogadta volna el ke-zünkbõl az egészen égõáldozatotés az ételáldozatot, és nem mutat-ta volna nékünk mindezeket (mitláttak a starton kívül?), sem pe-dig nem hallatott volna velünk ilye-neket (a startoló jármû hangja)

*381

Mikor az asszony elszaladt, és a férjével tért vissza, a csoportvezetõje még mindig ott volt. Elindult a közelben várakozó ”an-gyal” felé. Útközben elmondta Manoahnak mindazt, amire a fe-leségének a magzat érdekében vigyáznia kell. A férfi közbenmindvégig a kezében cipelte az “Úrnak bemutatandó áldoza-tot”. Amikor a jármûhöz értek, az áldozatot a jármûhöz közelesõ egyik sziklára tette.


224

A misszionárius visszaszállt a jármû fedélzetére. A hajtómû-veket starthoz indították. Azok dübörgése, az elõcsapó füst ésláng rettenetesen megijesztette õket.

Ahogy a hajtómûvek beindultak, a két ember arccal a földrevetette magát rémületében. A jármû nagy dübörgés és füstfel-hõ közepette emelkedett fel. Néhány másodperc múltán márel is tûnt a magasban. A dübörgés elhalkult és csend ereszke-dett a tájra. Manoah és a felesége csak ekkor mertek felnézni.Még mindig reszkettek...

24. És szült az asszony fiat, és ne-vezé annak nevét Sámsonnak, ésfelnevelkedék a gyermek, és megál-dá õt az Úr.

25. És kezdé az Úrnak lelke õt indí-tani a Dán táborában, Czóra és Est-háol között.

*382

A módosított génállománynak köszönhetõen Sámson ember-feletti fizikai erõvel bírt:

Ugyanakkor volt valami furcsa is a viselkedésében:

5. És lement Sámson az õ atyjávalés anyjával Timnátba, és mikorTimnátnak szõlõhegyéhez értek,íme egy oroszlánkölyök jött ordít-va elébe.

6. És felindítá õt az Úrnak lelke, ésúgy kettészakasztá azt, mint a ho-gyan kettészakasztatik a gödölye;pedig semmi sem volt kezében...

*383


Most igaz ez a történet, vagy sem? Nem tudjuk. Kissé valósze-rûtlennek hat. De nem ez a fontos. Hanem az, hogy ha igaz is lettvolna, akkor sem evett volna senki egy néhány napja elpusztultállat napon heverõ testi maradványaiból elõszedett mézbõl...

De nemcsak ez a furcsa. Egy másik történetben Sámson talá-lós kérdést tesz fel a filiszteusoknak. A választ csak õ tudja.Viszont a felesége, aki szintén a filiszteusok közül való, fur-fanggal megtudja tõle a választ. És elárulja a sajátjainak. A talá-lós kérdés tétje harminc filiszteus öltözéke.

Mikor azok megválaszolják a kérdést, annyira feldühödik,hogy harmincat közülük megöl. Elveszi ruhájukat és odaadjamásoknak. Ez eléggé furcsa módja egy tartozás rendezésének...

8. Mikor pedig egynéhány nappalazután visszatért, hogy õt hazavi-gye, lekerült, hogy megnézze azoroszlánnak holttestét: hát íme egyraj méh volt az oroszlánnak tetemé-ben, és méz.

9. És kiszedte azt markaiba, és mintment-mendegélt, eszegetett belõ-le, és mikor hazaért atyjához és any-jához, adott abból nékik is, és azokis ettek...

*384


225

Késõbb, mikor Sámson több ízben is szabotálja a filiszteu-sok termését, azok az izraelitákat vonják kérdõre. Mivel megi-jednek, ezért úgy döntenek, hogy inkább átadják õt a filiszteu-soknak. Elfogják, és megkötözik.

14. És mikor Lehi felé közeledett,és a Filiszteusok már ujjongtakelébe: felindítá õt az Úrnak lelke,és olyanok lettek a karján levõkötelek, mint a lenszálak, melye-ket megperzsel a tûz, és lemállot-tak a kötések kezeirõl.

15. És egy nyers szamárállcson-tot talála, és kinyújtván kezét, fel-vevé azt, és agyonvert vele ezerembert.

*385


Olvasva a Biblia Sámsonra vonatkozó részeit, olyan benyo-más alakul ki bennünk, mintha egy Terminátor cseppent volnaaz izraeliták közé...

Mivel a filiszteusok, hatalmas fizikai ereje miatt, képtelenekvoltak õt elfogni, ezért cselhez folyamodtak:

4. És történt azután, hogy megsze-retett egy asszonyt a Sórek völgyé-ben, a kinek neve Delila volt.5. És felmenének õ hozzá a Filisz-teusok fejedelmei, és mondánaknéki: Kérdezd ki õt és tudd meg,

miben áll az õ nagy ereje, és mi-képen vehetünk rajta erõt, hogymegkötözzük és megkínozzukõt, és mi mindenikünk adunk né-ked ezerszáz ezüst siklust.

*386

Delila a felkínált pénznek nem tudott ellenállni. Ezért bele-ment az alkuba.


6. És monda Delila Sámsonnak:Mondd meg nékem, miben van a tenagy erõd és mivel kellene tégedmegkötni, hogy megkínozhassa-nak téged.7. És felele néki Sámson: Ha meg-kötöznek hét nyers gúzzsal, melyekmég nem száradtak, akkor elgyen-gülök és olyan leszek, mint más ember.8. Akkor hoztak néki a Filiszteusokfejedelmei hét nyers gúzst, a melymég nem volt száraz, és megkötö-zé õt azzal.9. A lesben állók pedig ott vártak an-nál a hálókamarában. És monda né-ki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson!És elszakasztá a gúzsokat, miképenelszakad a csepûfonal, ha tûz éri, —és ki nem tudódék, miben volt az õereje.10. És monda Delila Sámsonnak:Ímé rászedtél, és hazugságot szól-tál nékem, most mondd meg igazán,hogy mivel lehet téged megkötözni?

11. Õ pedig monda néki: Ha erõsenmegkötöznek új kötelekkel, me-lyekkel még semmi dolgot nem vé-geztek, akkor elgyengülök és olyanleszek, mint más ember.12. És vett Delila új köteleket, ésmegkötözte õt velük, és monda né-ki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson!(mert ott leselkedtek utána a háló-kamarában). De õ letépte azokatkarjairól, mint a fonalat.13. És monda Delila Sámsonnak:Meddig fogsz még rászedni en-gem és hazudni nékem? Monddmeg egyszer már, mivel kötöztet-hetel meg? — Õ pedig monda né-ki: Ha összeszövöd az én fejem-nek hét fonatékját a nyüstfonál-lal.14. És szeggel megerõsítvén a zu-golyt, monda: Rajtad a Filiszteu-sok, Sámson! Az pedig felébredvénálmából, kitépte a zugolyszeget ésa nyüstfonalat.

226

15. Ekkor monda néki Delila: Miké-pen mondhatod: Szeretlek téged,ha szíved nincsen én velem? Immár

három ízben szedtél rá engem, ésnem mondtad meg, hogy miben vana te nagy erõd?

*387

Úgy hiszem, hogy még a legjámborabb ember is gyanakodnikezdett volna már ezek után. Sámson azonban továbbra is gya-nútlan maradt. Ez arról tanúskodik, hogy nem volt valami ma-gas az értelmi színvonala, az IQ-ja.

18. És mikor látta Delila, hogy kitár-ta volna elõtte egész szívét, elkül-dött, és elhívatá a Filiszteusok fe-jedelmeit, és ezt izené: Jõjjetek felez egyszer, mert õ kitárta nékem azegész szívét. És felmentek õ hozzáa Filiszteusok fejedelmei, és a pénztis felvitték kezökben.19. És elaltatta õt az õ térdein, éselõhívott egy férfiút, és lenyirattaaz õ fejének hét fonatékát, és kez-

dé õt kínozni. És eltávozott tõleaz õ ereje.20. És monda: Rajtad a Filiszteu-sok, Sámson! Mikor pedig az az õálmából felserkent (ha aludt, ak-kor hogy nem ébredt fel arra,hogy Delila kínozza õt?), mon-da: Kimegyek most is, mint egyéb-kor, és lerázom a kötelékeket; mertmég nem tudta, hogy az Úr eltávo-zott õ tõle.

*389

Az Úrnak az egészhez semmi köze nem volt. Sokkal inkábbSámson azon meggyõzõdésének, hogy a hajában van az ereje...

Mindenki jól ismeri napjainkban az önszuggesztió fogalmát.Ez nem jelent egyebet, minthogy az ember bármit beszuggerál-hat önmagának, olyannyira, hogy azt el is hiszi. Bármit!

Ismeretes azonkívül az, hogy hipnózisban szintén bármit ellehet hitetni az emberrel. Azt is, hogy ha levágják a haját, ak-kor teljesen erõtlenné válik. Akár hipnózissal, akár önszuggesz-tióval.

Nagyon jól tudjuk, hogy az erõ kulcsa nem keresendõ má-sutt, mint a testfelépítésben, az izmok szerkezetében és azoknagyságában. Ezek a mutatók teljesen függetlenek a hajhosszától. A kettõ között semmilyen összefüggés nincs.

Attól, ha levágták Sámson haját, õ még semmivel sem lettfizikailag gyengébb. Ugyanis nem csökkent az izomtömege. Sok-kal inkább õ hitte azt, ezért mikor levágták a haját, úgy viselke-dett, mint akit minden ereje elhagyott...

*387,*388,*389 Bírák könyve 16

16. Mikor aztán õt minden nap zak-latta szavaival, és gyötörte õt: ha-lálosan belefáradt a lelke,17. És kitárta elõtte egész szívét, ésmonda néki: Borotva nem volt so-ha az én fejemen, mert Istennek

szentelt vagyok anyám méhétõlfogva; ha megnyírattatom, eltávo-zik tõlem az én erõm, és megerõt-lenedem, és olyan leszek, mint akár-mely ember.

*388

227

21. De a Filiszteusok megfogtákõt, és kiszúrták szemeit, és leve-zették õt Gázába, és ott megkö-

tözték két vaslánczczal, és õröl-nie kellett a fogházban.

*390

Fogvatartói azonban egy nagyon fontos dologról megfeledkez-tek. Arról, hogy ha elkezd Sámson haja nõni, akkor visszatérvele a saját erejében való hite és újra veszélyessé válik szá-mukra. Ezért nap mint nap borotválniuk kellett volna Sámsonfejét, táplálva ezzel az erõtlenségébe vetett hitét. De õk eztelmulasztották...

22. De az õ fejének haja újra kezdettnõni, miután megnyíretett.23. És mikor a Filiszteusok feje-delmei összegyûltek, hogy az õ is-tenüknek, Dágonnak nagy áldo-zatot áldozzanak, és hogy örven-dezzenek, mondának: Kezünkbeadta a mi istenünk Sámsont, a miellenségünket.25. Lõn pedig, hogy mikor megvidá-mult az õ szívök, mondának: Hívjá-tok Sámsont, hadd játszék elõttünk.És elõhívák Sámsont a fogházból,és játszék õ elõttük, és az oszlopokközé állították õt.26. Sámson pedig monda a fiúnak,a ki õt kézenfogva vezette: Ereszszel, hadd fogjam meg az oszlopokat,a melyeken a ház nyugszik, és haddtámaszkodjam hozzájuk.

27. A ház pedig tele volt férfiakkalés asszonyokkal, és ott voltak a Fi-liszteusok összes fejedelmei, és atetõzeten közel háromez-ren, férfiak és asszonyok, aSámson játékának nézõi.29. És átfogta Sámson a két közép-sõ oszlopot, melyeken a ház nyu-godott, az egyiket jobb kezével, amásikat bal kezével, és hozzájoktámaszkodott.30. És monda Sámson: Haddvesszek el én is a Filiszteusok-kal! És nagy erõvel megrándítot-ta az oszlopokat, és rászakadt aház a fejedelmekre és az egésznépre, mely abban volt, úgy hogytöbbet megölt halálával, mintamennyit megölt életében.

*391

Lehet, hogy így történt. Lehet, hogy másképp... Lehet, hogy atetõzet azért szakadt le, mert nem bírta el azok súlyát, akikfelmásztak rá. Ugyanis az oszlopok nem voltak ekkora terhe-lésre méretezve. És összedõltek...

A legenda pedig csak utólag született. Hiszen aki esetleg hall-hatta Sámson utolsó szavait, az nem élte túl a katasztrófát. Ésígy nem is mondhatta el az utókornak azokat...


228

SÁMUEL

Van itt egynéhány érdekes részlet. Az elsõ az, hogy Annaelmondta az “imáját” és ment volna tovább. De õ valamiérthosszasan idõzött a láda elõtt...

A másik az, hogy valamiért Éli pap azt hitte róla, hogy részeg.Harmadszor meg, nagyon szomorú volt, de amikor elhagyta a

helyiséget, már nem volt az.

1. Volt egy ember, Ramataim-Czo-fimból, az Efraim hegységérõl való,és az õ neve Elkána vala, Jerohám-nak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Soffia volt; Efraimita vala.2. És két felesége volt néki; az egyi-ket Annának, a másikat pedig Pe-ninnának hívták. Peninnának gyer-mekei valának, de Annának nemvalának gyermekei (mivel ugyan-az volt a férjük, nyilvánvaló,hogy Anna volt a meddõ, hi-szen férjének másik feleségétõlvoltak gyermekei).3. És ez az ember felmegy valaesztendõnként az õ városából,hogy imádkozzék és áldozatottegyen a Seregek Urának Silóban(akkor ott volt az adó-vevõ).Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fi-neás valának az Úrnak papjai.4. És azon a napon, melyen Elkánaáldozni szokott, Peninnának, az õfeleségének, és minden fiának ésleányának áldozati részt ád vala;5. Annának pedig kétakkora résztád vala, mivel Annát igen szerette;de az Úr bezárá az õ méhét (termé-ketlen-meddõ volt).6. Igen bosszantja vala pedig Annátvetélkedõ társa, hogy felingerelje,mivel az Úr bezárá az õ méhét.7. És így történt ez esztendõrõlesztendõre; valahányszor fel-ment az Úrnak házába, ekképpenbosszantá õt, õ pedig sír vala éssemmit sem evék.8. És monda néki Elkána, az õ fér-je: Anna, miért sírsz, és miért nemeszel? Mi felett bánkódol szíved-ben? Avagy nem többet érek-één néked tíz fiúnál?9. És felkele Anna, minekutána evé-

nek Silóban és minekutána ivának,(Éli pap pedig az Úrnak templomá-ban (ahol az adó-vevõ volt) azajtófélnél ül vala székében),10. És lelkében elkeseredve, könyör-ge az Úrnak, és igen sír vala.11. És fogadást tõn, mondván: Se-regeknek Ura! ha megtekinted a teszolgáló leányodnak nyomorúsá-gát, és megemlékezel rólam, ésnem feledkezel el szolgáló leányod-ról, hanem fiúmagzatot adsz szol-gáló leányodnak: én õt egész éle-tére az Úrnak ajánlom, és borotvanem érinti az õ fejét soha!12. Mivelhogy pedig hosszasanimádkozék az Úr elõtt: Éli figyel valaaz õ szájára;13. És mivel Anna szívében könyör-ge (csak az ajka mozgott, szava pe-dig nem volt hallható): Éli gondolá,hogy részeg.14. Monda azért néki Éli: Meddig le-szel részeg? Távolítsd el mámoro-dat magadtól.15. Anna pedig felele, és monda né-ki: Nem, Uram! bánatos lelkû asz-szony vagyok én; sem bort, sem ré-szegítõ italt nem ittam, csak szíve-met öntöttem ki az Úr elõtt.16. Ne tartsd a te szolgáló leányo-dat rossz asszonynak, mert az énbánatomnak és szomorúságom-nak teljességébõl szólottam eddig.17. És felele Éli, és monda: Eredjel békességgel, és Izráelnek Is-tene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tõle.18. Õ pedig monda: Legyen kedveselõtted a te szolgáló leányod! És el-méne az asszony az õ útjára ésevék, és arcza nem vala többé szo-morú .

*392


229

Negyedszer. Késõbb kiderül, hogy másnap reggel, most mára férjével együtt, újra elmentek a ládához...

Hogyan lehet ezeket a mozzanatokat egybefoglalni?Persze lehet úgy is, ahogy a szöveg magyarázza. De nézzük

egy másik szemszögbõl.Anna meddõ volt. Ugyanis a férjének volt másik felesége is,

aki gyermeket szült néki. Abban az idõben ez az asszonyranézve nagy szégyen volt, pedig szegény arról nem tehet, hogyterméketlen.

Mint a nõk túlnyomó többsége, ha anya akar lenni, bármitmegtenne azért. Egy ízben, amikor Anna és férje Silóban volt,“imádkozott” az “Úr ládája” elõtt. Tudjuk azt, hogy a láda köz-vetítette a környezetében hallható hangokat a misszionáriusokfelé. Anna imájával sem volt az másképp. A misszionáriusokebben az idõben ugyan ritkán válaszoltak a készüléken keresz-tül, de annak adását állandóan figyelték.

Így akkor is, amikor Anna imádkozott a készülék elõtt. Azokfelfigyeltek rá. Ölükbe hullott egy lehetõség. Hiszen ez azasszony olyannyira el volt keseredve, és olyannyira vágyott egygyermek után, hogy bármit megtett volna ezért. Ez nekik kapó-ra jött.

Nagyon szomorú volt, és a láda elõtt könyörgött. Elmondta,hogy bármit megtenne, csakhogy gyermeke lehessen.

Ahogy ott könyörgött, egyszer csak a láda halkan “megszó-lalt”. A misszionáriusok válaszoltak. De figyelmeztették, hogytegyen úgy, mintha semmi sem történt volna. Így õ továbbra isúgy tett, mintha imádkozna. Ugyanakkor olyannyira meglepõ-dött, hogy szinte mozdulni sem tudott.

A misszionáriusok közölték vele, hogy várjon. Idõközben abázison felperegtek az események. A rádiós szobában tartóz-kodó tiszt jelezte a fõnöke felé, hogy fontos dolog történt. Egyasszonyt hallott, aki bármit megtenne, csakhogy gyermeket szül-hessen. Csak az engedélyt kellett a válaszadáshoz megkap-ni...

Anna közben a ládánál várt. Kevéssel késõbb a készülék újramegszólalt. A belõle jövõ hang azt mondta, hogy tudnak segíte-ni. Ettõl Anna felvidult. Hiszen felcsillant számára egy remény-sugár. Immár nem látszott az arcán szomorúság.

230

De nem csupán azt közölték a ládán keresztül Annával, hogysegítenek, hanem azt is, hogy másnap reggel újra jöjjön el, demost már a férjével együtt. Hiszen õt is be kellett avatni...

Éli pap mindezeket távolról szemlélve azt hitte, hogy Annaazért mosolyog és beszél magában, mert részeg...

*393,*394 Sámuel I. könyve 1

19. És reggel felkelének, és minek-utána imádkozának az Úr elõtt,

visszatértek, és elmenének ha-za Rámába...

*393

Másnap reggel Anna a férjével együtt felkereste a ládát. Ek-kor kaptak további utasításokat. Ezek között azt is, hogy senki-nek semmilyen körülmények között sem beszélhetnek mind-arról, amit hallottak, ami a ládánál történt.

Azokról a történésekrõl, melyek ezek után Annával meges-tek, semmit nem tudunk. Ugyanis mindezekrõl a misszionáriu-sok utasításának megfelelõen mélyen hallgatott...

20. És történt idõ múltával, hogyterhes lõn Anna, és szüle fiat ésnevezé õt Sámuelnek, mert úgy-mond az Úrtól kértem õt.21. És mikor felméne a férfi, Elkánaés az õ egész háznépe, hogy bemu-tassa az Úrnak esztendõnként valaáldozatát és fogadását:22. Anna nem ment fel, hanemmonda férjének: Mihelyt a gyer-meket elválasztándom, felvi-

szem õt, hogy az Úr elõtt megje-lenjen, és ott maradjon örökké.23. És monda néki Elkána, az õ fér-je: Cselekedjél úgy, a mint néked tet-szik, maradj itthon, míg elválasztod;csakhogy az Úr teljesítse beaz õ beszédét (az "Úr" valóbanmegszólalt, beszélt hozzájuk,amikor a ládánál voltak)! Otthonmarada azért az asszony és szop-tatta gyermekét, a míg elválasztá.

*394

A fentiekbõl látszik, hogy Anna férje egyáltalán nem csodál-kozott annak a gyermekkel kapcsolatos viselkedésén. Persze,hogy nem. Mert õ is be volt avatva, és mindenrõl tudott...

Annak ellenére, hogy Anna és férje szigorúan betartotta atitoktartásra vonatkozó utasításokat, mégis csak kiszivárgott adolog, mivel ott van a szövegben, hogy az ”Úr” — az adó-vevõnkeresztül — beszélt hozzájuk!

Ugyanakkor az utasítások között volt az is, hogy miután már agyermeket nem kell szoptatni, azt el kell vinni Élihez az “Úrházába”, és ott kell tovább nevelkednie. Vajon melyik anyamondott volna le szívesen néhány hónapos gyermekérõl? De

231

mivel a terhességét a misszionáriusok mûvi beavatkozásánakköszönhette, ezért az “alkut” be kellett tartania...

Egyszer csak az adó-vevõ megszólalt. A misszionáriusok Sá-muelt hívták. Mert tudták, hogy a láda közelében van. De a gyer-mek korábban még soha nem hallotta az adó-vevõt “beszélni”,ezért azt hitte, hogy Éli pap szólította nevén õt.

*397,*398,*399 Sámuel I. könyve 3

24. És minekutána elválasztotta, fel-vivé magával; három tulokkal, egyefa liszttel és egy tömlõ borral, és

bevivé õt az Úrnak házába, Silóban.A gyermek pedig még igenkicsiny vala.

*395

Így hát a “misszionáriusok gyermeke”, akit Anna megszült,elkerült Silóba, az Úr házába, ahol az adó-vevõ készülék állt.

Éli visszaküldte, hogy feküdjön le vissza, hiszen õ nem hívtaSámuelt. Az lepihent. De az adó-vevõ újra csak megszólalt.

5. És Élihez szalada, és monda:Ímhol vagyok, mert hívtál engem;õ pedig felele: Nem hívtalak, menj

vissza, feküdjél le. Elméne azértés lefeküvék.6. És szólítá az Úr ismét: Sámuel!...

*399



2. És történt egyszer, mikor Éli azõ szokott helyén aludt, (szemeipedig homályosodni kezdének,hogy látni sem tudott),3. És az Istennek szövétneke még

nem oltatott el, és Sámuel az Úr-nak templomában feküdt, hol azIstennek ládája volt:4. Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedigfelele: Ímhol vagyok!

*398

11. Elméne ezután Elkána Rámábaaz õ házához; a gyermek pedig az

Úrnak szolgája lett Éli pap elõtt.

*396

A gyermek cseperedett. Szolgált az “Úr házában”.Az izraelita papok abban az idõben gyakran visszaéltek azzal

a hagyománnyal, hogy az “Úrnak vitt áldozat” egy része az övék.A kapzsiság úrrá lett rajtuk. Mindez persze a misszionáriusok-nak egyáltalán nem tetszett. Ezért azokban az idõkben a láda“nem szólalt meg”:

1. És a gyermek Sámuel szolgál valaaz Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben

igen ritkán volt az Úrnak kijelenté-se, nem vala nyilván való látomás.

*397

Azután eljött a kapcsolatfelvétel napja. A misszionáriusok fel-vették a kapcsolatot a gyermek Sámuellel:

232

6. ...Sámuel pedig felkelvén, Élihezment, és monda: Ímhol vagyok, merthívtál engem. És õ felele: Nem hív-talak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7. Sámuel pedig még nem ismerteaz Urat, mert még nem jelentetett kinéki az Úrnak ígéje.

*400

Csak amikor a misszionáriusok a készüléken keresztül meg-hallották Sámuel válaszát: ”Szólj Uram, mert hallja a te szol-gád” kezdtek el beszélni:

11. És monda az Úr Sámuelnek: Íméén olyan dolgot cselekszem Izráel-

ben, melyet valakik hallanak, minda két fülök megcsendül bele.

*404

A szöveg többi része érdektelen. Ugyanis az a rész a fontos,amibõl kiderül, hogy a misszionáriusok hogyan vették fel a kap-csolatot Sámuellel. Korábban már elemeztük ezt. Ugyanakkor,hogy ne kelljen a könyvben lapozgatni, ezért szerepel idézet-ként újra.

A kapcsolatfelvétel után a misszionáriusok rendszeresen je-lentkeztek a ládán keresztül:

19. Sámuel pedig fölnevekedék,és az Úr vala õvele...20. És megtudá egész Izráel Dán-tól Bersebáig, hogy Sámuel az Úrprófétájául rendeltetett.

21. És az Úr kezde ismét megjelenniSilóban, mert kijelentette ma-gát az Úr Sámuelnek Silóban, azÚrnak beszéde által (a készü-lék beszéde által és semmilyenjelenés nem volt).

*405

Harmadszorra Éli papnak eszébe jutott, hogy minden bizonnyala láda szólalt meg és: ”az Úr hívja a gyermeket”. Õ még emlé-kezett arra, hogy mit kellett akkor tennie, amikor régen a láda“megszólalt”. Azt kellett felelni, hogy: ”hallgatlak, vétel!”.

9. Monda azért Éli Sámuelnek:Menj el, feküdjél le, és ha szó-lítanak téged, ezt mondjad:

Szólj Uram, mert hallja a teszolgád (vagyis hallgatlak,vétel)...

*402

A gyermek lefeküdt. Kis idõ múlva az adó-vevõ újra megszó-lalt:

*400,*401,*402,*403,*404,*405 Sámuel I. könyve 3

9. ...Elméne azért Sámuel, és le-feküvék az õ helyére.10. Akkor eljövén az Úr, oda ál-lott és szólítá, mint annak elõtte:

Sámuel, Sámuel! És mondaSámuel: Szólj, mert hallja ate szolgád!

*403

A gyermek Sámuel még soha nem hallotta a készüléket be-szélni, ezért nem tudta, hogy azon keresztül hívják õt.

8. És szólítá az Úr harmadszor is Sá-muelt; õ pedig felkelvén, Élihez mentés monda: Ímhol vagyok, mert hív-tál engem. Akkor eszébe jutott Éli-

nek, hogy az Úr hívja a gyer-meket (szó szerint hívja, amintazt az adó-vevõn szokás).

*401

233

Az izraeliták hosszú ideje hadban álltak a filiszteusokkal. Aköztük dúló háború váltakozó sikerrel folyt. Mikor egyik, mikormeg a másik fél kerekedett felül. Az egyik csata alkalmávalazonban az izraeliták vereséget szenvedtek. Ugyanis a misszio-náriusok nem avatkoztak közbe.

Most újra visszaemlékeztek arra, hogy a ládának köszönhet-ték korábbi gyõzelmeiket. Na nem azért, mert az mágikus erõ-vel rendelkezett, hanem mert azon keresztül egyeztették amisszionáriusok az izraelitákkal a hadi cselekedeteiket. Mi-vel azonban az emberek ezt természetesen nem tudták, ezértújfent egyfajta mágikus hatalmat tulajdonítottak a ládának. Azthitték, ha a ládát elviszik magukkal a csatamezõre, akkor majdsorozatosan nyerik az ütközeteket. Persze a ládának mindeh-hez semmi köze nem volt...

Ugyanakkor a filiszteusok tudomására jutott az izraeliták tá-borában lévõ frigyláda dolga. Ezért a következõ gyõzedelmescsata után, zsákmányként elvitték azt magukkal. (Ekkor a ládabiztonsági rendszere valószínûleg már nem mûködött meg-bízhatóan, ugyanis az energiaforrása kimerülõben volt...)

Azonban a misszionáriusok is aktivizálódtak erre. Az adó-vevõ készülékük illetéktelen kezekbe került.

1. A Filiszteusok pedig vevék azIsten ládáját és elvitték Ében-Ezerbõl Asdódba.6. És az Úrnak keze az Asdódbeliek-

re nehezedék, és pusztítja valaõket; és megveré õket fekélyekkel,Asdódot és határait.

*406

A városban, ahol a ládát vitték, járvány tört ki, mely sok áldo-zatot szedett.

7. Mikor azért látták az Asdódbe-liek, hogy így van a dolog, mondá-nak: Ne maradjon nálunk Izráel Iste-

nének ládája, mert reánk neheze-dett az õ keze,...

*407

Felismerték, hogy összefüggés van a járvány kitörése és aláda közt. Ezért igyekeztek attól megszabadulni.

8. Elküldének tehát, és összegyûj-ték a Filiszteusoknak minden feje-delmeit, és mondának: Mit csinál-junk Izráel Istenének ládájával?

Azok pedig felelének: Vigyék Gáth-ba az Izráel Istenének ládáját. És el-vivék Izráel Istenének ládáját.

*408

De ahogy a láda elkerült Gáthba, ott is járvány tört ki:

9. És történt azután, hogy elvitték,az Úrnak keze igen nagy rémüle-tére lõn a városnak; és megveré

a városnak lakosait kicsinytõlfogva nagyig, és fekélyek táma-dának rajtok.

*409

*406,*407,*408,*409 Sámuel I. könyve 5

234

Ezért a gáthiak is igyekeztek a ládától megszabadulni:


Bármerre is haladt a frigyláda, útját pusztító járványok kísér-ték. Ez távolról sem volt véletlen. Ugyanis a misszionáriusokálltak a járványok kitörése mögött. Mivel nem akartak közvetle-nül beavatkozni, ezért ilyen közvetett eszközzel próbálták afiliszteusokat megrémíteni, és rákényszeríteni arra, hogy a lá-dát az izraelitáknak visszaszolgáltassák.

Hogy hogyan tették mindezt? Napjainkban mi sem könnyebbennél. Vannak ugyanis biológiai fegyvereink, melyek súlyosjárványokat elõidézõ kórokozókat tartalmaznak. Sok esetbenelegendõ egy kisebb üvegtartályt ledobni a megfertõzni kívántterületre, mely tartalmazza a halálos kórokozókkal beoltott ol-datot. A többit pedig elég az idõre és a szélre bízni...

A misszionáriusok ugyanezt tették. Azokra a településekre,ahol a láda tartózkodott, az éj leple alatt elegendõ volt egy ilyen,kórokozókkal teli kisebb folyadéktartályt ledobni, vagy az ivó-vízbe — a kutakba — juttatni. Röviddel ezután a városban jár-vány tört ki.

Hét hónapig folytatódott mindez:

Azt, hogy az idegen istenek, többek között Astarót, létezõ”személyek” voltak, a 11. fejezetben fogjuk tárgyalni.

3. Sámuel pedig szóla Izráel egészházához, mondván: Ha ti teljesszívetekbõl megtértek az Úrhoz,és eltávolítjátok magatok közülaz idegen isteneket és Astarótot,

és szíveiteket elkészítitek az Úr-nak, és csak néki szolgáltok: ak-kor megszabadít titeket a Filisz-teusok kezébõl.

*412

Ekkorra megértették, hogy a járványok kitörése és a láda ott-tartózkodása között összefüggés van. Ezért úgy döntöttek, hogyazt visszaadják az izraelitáknak.

Az izraelitákat azonban a filiszteusok továbbra is sanyargat-ták. Akkor Sámuel beszédet intézett a vezetõkhöz:

1. És az Úrnak ládája hét hónapig volt a Filiszteusok földén.*411

10. Elküldék azért az Istennek lá-dáját Ekronba. És lõn, hogy a mi-kor Ekronba jutott az Istennek lá-dája, felzúdulának az Ekronbe-liek, mondván: Reám hozták Iz-ráel Istenének ládáját, hogy meg-öljön engem és az én népemet.

11. Annakokáért elküldének, ésösszegyûjték a Filiszteusoknakminden fejedelmeit, és mondának:Küldjétek el Izráel Istenének ládá-ját, hogy térjen vissza helyére, ésne öljön meg engem és az én né-pemet. Mert halálos rémület voltaz egész városban;...

*410



235

Kedves, olvasó. A korábbiakban említettük, hogy a misszio-náriusok egyes idõszakokban azért nem támogatták az izraeli-tákat, mert azok nem tartották be az általuk megszabott feltéte-leket. Most azonban a helyzet változni látszott. Húsz év alatt akörülmények gyökeresen megváltoztak. Az izraeliták “megtér-tek”, azaz a misszionáriusok által szabott feltételeknek elegettettek. Ekkor már újra számíthattak azok támogatására.

4. Összegyûlének azért Izráelnekminden vénei, és elmentek Sá-muelhez Rámába.5. És mondának néki: Ímé te meg-vénhedtél, és fiaid nem járnakútaidon; most azért válaszsz né-

künk királyt, a ki ítéljen felettünk,mint minden népnél szokás.6. Azonban Sámuelnek nem tet-szék a beszéd, hogy azt mondák:Adj nékünk királyt, a ki ítéljen fe-lettünk...

*415

*414,*415 Sámuel I. könyve 8*413,(*351) Sámuel I. könyve 7

10. És lõn, hogy a mikor Sámuel azégõáldozatot végezé, eljövének aFiliszteusok, hogy Izráel ellen har-coljanak. Az Úr pedig menny-

dörge nagy hangon azon anapon a Filiszteusok felettés annyira megzavarta õket,hogy megverettetének Izráel elõtt.

(*351)

A misszionáriusok jármûvei nem tettek egyebet, minthogytöbbször dübörögve elhúztak a filiszteusok feje fölött. Ez olyany-nyira megzavarta és megijesztette õket, hogy az izraelitákkönnyedén elbánhattak velük...

Ezután hosszú ideig Sámuel volt Izráel bírája. Õ volt a törvény.Mikor megöregedett, és már nem tudta ellátni kötelességét,

akkor a fiai léptek a helyébe. De azok visszaéltek a hatalmuk-kal. A korrupció mindent elborított.

1. És lõn, hogy a mikor Sámuelmegvénhedett, az õ fiait tevé bí-rákká Izráel felett.2. Elsõszülött fiának pedig Joelvolt a neve és a másodiknak Abia,

kik Beérsebában bíráskodtak.3. De fiai nem járának az õ útjain,hanem a telhetetlenség után indu-lának, és ajándékokat fogadánakel, és elfordíták az igaz ítéletet.

*414

Az emberek ezt látva elégedetlenkedni kezdtek. A korruptbírák helyett királyt akartak. Abban bíztak, hogy akkor majd ahelyzet meg fog változni.

5. Akkor Sámuel mondá: Gyûjtsé-tek össze egész Izráelt Mispába...7. Mikor pedig a Filiszteusok meg-

hallották, hogy Izráel fiai összegyû-lének Mispában, feljöttek a Filisz-teusok fejedelmei Izráel ellen...

*413

Újabb ütközet volt készülõben. Az izraeliták csatába készül-tek. Ezúttal azonban a misszionáriusokkal a hátuk mögött:

236

Mit tett? Felvette a misszionáriusokkal a kapcsolatot. Jelen-tette, hogy a nép elégedetlenkedik, és királyt akar. Hozzáfûzteazonban, hogy neki ez egyáltalán nem tetszik...

A készüléken keresztül a következõ válasz jött:

11. És monda: A királynak, a ki ural-kodni fog felettetek, ez lesz a ha-talma: fiaitokat elveszi és szekérvezetõivé és lovasaivá tesziõket, és szekere elõtt futnak.13. Leányaitokat pedig elviszikenõcskészítõknek, szakács-néknak és sütõknek.14. Elveszi legjobb szántóföldeite-

ket, szõlõhegyeiteket és olajfáskerteiteket, és szolgáinak adja.17. Barmaitokat megdézsmálja, ésti szolgái lesztek néki.18. És panaszkodni fogtok annakidejében királyotok miatt, kit maga-tok választottatok, de az Úr nem fogmeghallgatni akkor titeket.

*417

7. És monda az Úr Sámuelnek:Fogadd meg a nép szavát min-denben, amit mondanak néked...9. Most azért hallgass szavukra;mindazáltal tégy ellenök bizonysá-got, és add tudtokra a király hatal-

mát, a ki uralkodni fog felettök.10. És Sámuel megmondá az Úrnakminden beszédeit (amit a misszio-náriusok az adó-vevõn keresz-tül válaszoltak) a népnek, melytõle királyt kért.

*416

*416,*417,*418 Sámuel I. könyve 8

Ugyanakkor a kapott utasításnak megfelelõen, Sámuel az em-berekkel közölte a királyság, mint államforma, “kockázatát” is.Éspedig azt, hogy mivel a hatalom egy személy, a király kezé-ben összpontosul, ezért az vissza is élhet vele:

Hogy honnan vették ezeket a misszionáriusok? Az egész tér-séget figyelemmel kísérték, így azokat a népeket is, ahol ki-rály uralkodott. És nem egy esetben látták azt, hogy a királynépe fölött zsarnokoskodik, és visszaél hatalmával.

Ezt a kockázatot mindenképpen közölniük kellett az izraeli-tákkal ahhoz, hogy azok dönteni tudjanak. Hozzáfûzték azon-ban: ha a dolgok mégis rosszra fordulnak, akkor ne kérjék õket,mivel önmaguk akarták ezt, és ezért viselniük kell a következ-ményeket...

19. A nép azonban nem akart Sá-muel szavára hallgatni, és mon-dának: Nem! hanem király legyenfelettünk.

20. És mi is úgy legyünk, mint a töb-bi népek, hogy királyunk ítéljen min-ket is, és elõttünk járjon, és vezes-se a mi harczainkat.

*418

237

Sámuel a vének döntését továbbította a misszionáriusok fe-lé:

Csak egy megjegyzés: a mai vallásos felfogás szerint az Úrmindenható, mindent hall és mindent lát. Akkor meg minekkellett Sámuelnek “tolmácskodnia”? Hiszen az Úr amúgy is min-dent tudott már. Ebbõl is látszik, hogy igencsak baj van ezek-kel az elképzelésekkel... Na de térjünk vissza a történések-hez.

Sámuel a készüléken keresztül jelentette a misszionáriusok-nak a vének döntését. Miután nem földi szövetségesei megvi-tatták a kialakult helyzetet, közölték vele döntésüket: rendben,legyen királyság.

22. És monda az Úr Sámuelnek:Hallgass szavokra, és adj nékikkirályt. És Sámuel monda Izráel

férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az õ városába.

*419

Kezdetét vette a konspiráció...

(*125),*419 Sámuel I. 8

21. És miután Sámuel meghallgat-ta a népnek minden szavát, meg-

mondta azokat az Úrnak.(*125)

238

KIRÁLYVÁLASZTÁS

A történelemformáló eseményekben egy nem földi eredetûtársadalom küldöttei aktívan közremûködtek, de mindvégig aháttérben maradtak. Ki kellett választaniuk azt a személyt, aki-nek a kezébe hatalmat adnak. De mindezt a legutolsó pillana-tig szigorúan titokban kellett tartani. Ugyanis sokan szerettekvolna királlyá lenni, ezért a jelölt a megválasztásáig életveszély-ben volt.

A misszionáriusok a Benjámin nemzetségébõl való Saul ne-vezetû fiatal férfit szemelték ki.

A konspirációs események azzal vették kezdetüket, hogy Saulapjának szamarai különös körülmények között eltûntek...

3. És elvesztek vala Kisnek, a Saulatyjának szamarai, és monda KisSaulnak, az õ fiának: Végy magad

mellé egyet a szolgák közül, éskelj fel, menj el, keresd meg aszamarakat.

*421

Nagy területeket jártak be, de az elveszett jószágokat seholnem találták. Nem is találhatták, mivel a különös eltûnés mö-gött a misszionáriusok álltak...

10. És Saul monda az õ szolgájának:Helyesen beszélsz; jer, menjünk el.Elmenének azért a városba, hol azIstennek embere (Sámuel) volt.

14. Felmenének azért a városba. Ésmikor a városban menének, ímé ak-kor jöve ki Sámuel velök szemben,hogy a hegyre felmenjen.

*423

4. És bejárá az Efraim hegységét,és bejárta Salisa földét, de nemtalálták meg; és bejárták Sáálimföldét, de nem voltak ott; és be-járá Benjámin földét, de nem ta-lálták meg.5. Mikor pedig a Suf földére jutot-tak, monda Saul az õ szolgájának,a ki vele volt: Jer, térjünk vissza,

nehogy atyám elvetve a szama-rak gondját, miattunk aggódjék.6. Az pedig monda néki: Ímé az Is-tennek embere most e városbanvan, és az az ember tiszteletben áll;mind az, a mit mond, beteljesedik.Most azért menjünk el oda, talánmegmondja nékünk is a mi útunkat,hogy merre menjünk.

*422

1. És volt egy ember a Benjáminnemzetségébõl, kinek neve valaKis, Abielnek fia...2. És volt néki egy Saul nevû fia,

ifjú és szép; õ nála Izráel fiai kö-zül senki sem volt szebb; vállá-tól felfelé magasabb vala azegész népnél.

*420

*420,*421,*422,*423 Sámuel I. könyve 9

Mikor ahhoz a városhoz értek, ahol Sámuel élt, úgy döntöt-tek, hogy segítséget kérnek tõle, hiszen õ a próféta.

239

Egy nappal korábban azonban a misszionáriusok tudatták Sá-muellel, hogy egy ember fog jönni, õ lesz a jelölt:

17. Mikor pedig Sámuel megláttaSault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az

ember, a kirõl szólottam néked, õuralkodjék az én népem felett.

*425

18. Akkor Saul a kapu alatt Sá-muelhez közeledék, és monda:Ugyan mondd meg nékem, hol vanitt a nézõ (próféta) háza?19. Sámuel pedig felele Saulnak, ésmonda: Én vagyok az a nézõ; menjfel elõttem a hegyre, és egyetek ma

énvelem, reggel pedig elbocsátlaktéged, és megmondom néked mindazt, a mi szívedben van.20. A szamarak miatt pedig, me-lyek tõled ezelõtt három nappalelvesztek, ne aggódjál, mertmegtaláltattak...

*426

Gondolom, nem kell ecsetelnünk azt, hogy Saul mennyiremeglepõdött. Ugyan honnan tudhatta volna Sámuel, hogy õ aszamarait keresi, melyek három nappal korábban tûntek el...

Csodának tûnhetett, hogy Sámuel ezt tudja. Mintha természet-feletti adottságai lennének. Amitõl próféta.

Pedig csak egy adó-vevõ készüléknek köszönhette mindezt...Ugyanis, mivel a háttérben a misszionáriusok álltak, és nekikvolt köszönhetõ a szamarak eltûnése, ezért a készülék segít-ségével Sámuelt errõl is informálták. Sõt, azt is megüzentékSaulnak, hogy ne aggódjék, mert az állatok elõkerültek.

*424,*425,*426 Sámuel I. könyve 9

Ebbõl is jól látszik, hogy a szamarak eltûnése arra kellett,hogy Saul vándorútra keljen. Amerre járt, a misszionáriusok amagasból mindvégig figyelemmel kísérték az útját. Mikor egy-napi járásnyira volt attól a várostól, ahol Sámuel élt, az adó-vevõn keresztül közölték vele, hogy a jelölt meg fog hozzá ér-kezni holnap... De nemcsak azt, hogy mikor várható az érkezé-se, hanem pontos személyleírást is kapott...

15. És az Úr kijelentette Sámuelnekfüleibe (talán valamilyen minia-tûr készülék?), egy nappal azelõtt, hogy Saul eljött, mondván:16. Holnap ilyenkor küldök hoz-

zád egy embert a Benjámin föl-dérõl, és kend fel õt fejedelmülaz én népem, Izráel felett, hogymegszabadítsa az én népemet aFiliszteusok kezébõl;...

*424

Ezt a mondatot a krónikás fantáziája torzította ilyenné. Ígymisztikusabbnak hat. Pedig semmi miszticizmus sem volt mö-götte. Saul már termeténél fogva is rendkívüli jelenség volt.Ezért nem volt nehéz róla a misszionáriusoknak személyleí-rást adni.

240

Másnap reggel az események folytatódtak:

2. Mikor azért te most elmégy tõ-lem, találkozni fogsz két ember-rel a Rákhel sírja mellett, Benjá-min határában, Selsáhnál, a kikazt mondják néked: Megtalálták

a szamarakat, melyeknek kere-sésére indultál vala; és ímé, a teatyád felhagyott már a szamarak-kal, és miattatok aggódik, mond-ván: Mit tegyek a fiamért?

*429

Most, hogy Saul Sámuelnél járt, sokan szerezhettek errõl tu-domást, így azok is, akik a jelölt életére törtek. Ezért meg kel-lett szervezni a biztonságos utat visszafelé. Hiszen útközbenSaul és szolgája ki volt szolgáltatva az esetleges merénylõk-nek. Gondolom, mondanom sem kell, hogy megint csak amisszionáriusok léptek színre. Mindenhová, amerre Saul útjavezetett visszafelé, fegyveres személyeket helyeztek el. Ezekfeladata volt szavatolni az út biztonságát. Sámuel aprólékos uta-sításokkal látta el Sault:

1. Akkor elõvevé Sámuel az ola-jos szelenczét, és az õ fejére töl-té, és megcsókolá õt, és monda:

Nem úgy van-é, hogy fejedelem-mé kent fel az Úr téged az õ örök-sége felett?

*428

26. És korán felkelének. Történtugyanis, hogy hajnalhasadtakorkiálta Sámuel Saulnak a felházba,mondván: Kelj fel, hogy elbocsás-salak téged. És felkelt Saul, és ki-menének ketten, õ és Sámuel azutczára.

27. Mikor pedig lemenének a vá-ros végére, Sámuel monda Saul-nak: Mondd meg a szolgának,hogy menjen elõre elõttünk — éselõre ment —, te pedig most állj meg,hogy megmondjam néked az Is-tennek beszédét.

*427

Olyan információ következett, mely ha kitudódik, az Saul ha-lálát jelentette volna. Ugyanis a hatalomra törõk, ha megtudják,hogy õ a jelölt, meggyilkoltatták volna.

*428,*429 Sámuel I. könyve 10*427 Sámuel I. könyve 9

Akárcsak egy kémtörténet.Két emberrel kellett találkoznia Rákhel sírja mellett. Sem õ

nem tudta, hogy hogyan néz ki majd az a két ember, sem õknem tudták, hogy kire várnak. Ezért a megbeszélt jel, amirõlegymást felismerik, a következõ volt: ”Megtalálták a szamara-kat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyádfelhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván:Mit tegyek a fiamért?”

Hogy miért kellett azokkal az emberekkel találkoznia? En-nek nincs nyoma a szövegekben. Olyannyira titkos volt a kons-piráció, hogy még Sámuel is hallgat errõl a részletrõl a könyvé-ben...

241

Valószínûleg ezektõl a személyektõl kapott valamit. Valamit,amit a misszionáriusok küldtek neki. Lehet, hogy egy olyantárgyat, amilyen egykoron Mózesnek is volt...

Mert ha csak azért találkoztak volna, hogy elkísérjék õt azúton, akkor Sámuel is adhatott volna mellé testõröket.

Miután találkozott ezzel a két titokzatos személlyel:

3. És mikor onnan tovább mégy,és a Thábor tölgyfájához jutsz,három ember fog téged ott talál-ni, kik Béthelbe mennek fel az Is-

tenhez; az egyik három gödölyétvisz, a másik visz három egészkenyeret, és a harmadik visz egytömlõ bort.

*430

Ezek a “próféták” szintén a konspiráció részesei voltak. Azért“próféták”, mert abban az idõben ugyan kinek szúrt volna sze-met, ha egy csoport ember, hangszerekkel kísérve, énekeketénekel az “Úr dicsõségét zengve”. Ez akkor megszokott volt.

Természetesen a jelölt útközben találkozhatott más vallásifanatikusokkal is, akik mintegy demonstrálva hitüket — ”zengtékistenük dicsõségét”.

De Saul a kapott instrukciók szerint arról ismeri majd fel õket,hogy ”elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz.”

A kívülállóknak természetesen semmi nem tûnt fel az”álprófétákon”. Csak Saul tudta, hogy mirõl fogja majd õketfelismerni. Ezek dolga az volt, hogy maguk között elrejtsék õt.

Azt nem tudjuk, hogy kiktõl. De egy biztos: igencsak nagyveszélyben lehetett, ha ennyire kémregénybe illõ konspirációfolyt azért, hogy épségben eljusson valahova...

5. Azután eljutsz az Isten hegyé-re, hol a Filiszteusok elõõrseivannak. Mikor pedig bemégy odaa városba, a próféták seregévelfogsz találkozni, kik a hegyrõl jõ-nek le, elõttök lant, dob, síp és

hárfa lesz (errõl fogja õket fel-ismerni), és õk magok prófétál-nak.7. Akkor az Úrnak lelke reád fogszállani, és velök együtt prófétál-ni fogsz,...

*432

Újabb három ismeretlennel kell találkoznia a Thábor tölgyfá-jánál. Arról fogja majd õket felismerni, hogy az egyiküknél há-rom gödölye, a másiknál három kenyér, a harmadiknál egy tömlõbor lesz. Mikor megkérdezi õket, hogy merre tartanak, azokazt fogják felelni, hogy Béthelbe mennek az Istenhez...

4. És azok békességesen kö-szöntenek téged, és két kenyeret

adnak néked; te pedig vedd elazokat kezökbõl.

*431

Ez volt a megbeszélt jel. A kenyerekbe valami bele volt süt-ve...

*430,*431,*432 Sámuel I. könyve 10

242

Sámuel azon kijelentése, hogy az “Úr” lelke meg fogja száll-ni, nem azt jelenti, hogy majd csoda fog történni, és õ prófétál-ni fog. Ellenkezõleg! Ez utasítás volt. Amikor Saul találkoznifog ezekkel a “prófétákkal”, akkor úgy fog tenni, mintha az “Úrlelke” megszállná õt, beáll a többiek közé, és elvegyül a “pró-féták” csapatában. Ezzel a rá vadászók õt szem elõl fogják té-veszteni...

Mikor elért a kijelölt helyre, ott várnia kellett a következõutasításra:

*433,*434,*435 Sámuel I. könyve 10

21. Akkor elõállatá a Benjáminnemzetségét az õ házanépei sze-rint, és kiválasztaték a Mátri há-

zanépe; azután kiválasztatékSaul, Kisnek fia; és keresék õt,de nem találták meg.

*435

8. Most azért menj le én elõttemGilgálba, és ímé én lemegyek te-hozzád, hogy égõáldozatot áldoz-zam és hálaáldozatot hozzak.

Hét napig várakozzál, míg hozzádmegyek, és akkor tudtodraadom, hogy mit cselekedjél.

*433

Hogy milyen utasításokat kapott, arról a szövegek megint csaknem szólnak. A misszionáriusok szerepe ebben a konspirá-cióban az volt, hogy technikájukkal segítették annak összehan-golását. Például azzal is, hogy Sámuel a távolban lévõ ügynö-kökkel rádió útján tarthatta a kapcsolatot...

Nyilvánvaló, hogy Saul életét addig kellett megóvni, míg avének királlyá nem választják. Akkor ugyanis már nem lett vol-na értelme merényletet elkövetni ellene.

És eljött a királyválasztás napja:

Azt erõsen meg lehet kérdõjelezni, hogy a sorshúzás “tiszta”volt-e. Ugyanis tudjuk, hogy a színfalak mögött a misszionáriu-sok közremûködésével sok különös dolog történt, éspedigkonspirációs alapon, a legnagyobb titokban. Semmit sem bíz-tak a véletlenre.

A misszionáriusok már jóval korábban Sault jelölték meg ki-rályként, ezért a választás körüli minden más felhajtás csakszínjáték volt.

17. És összehívta Sámuel a népetMispába az Úrhoz (a ládához).18. És monda Izráel fiainak: Ígyszól az Úr, Izráelnek Istene: Énhoztam ki Izráelt Égyiptomból, ésén szabadítottalak meg titeket azégyiptombeliek kezébõl és mindamaz országok kezébõl, melyeksanyargatának titeket.19. Ti pedig most megvetettétek a ti

Isteneteket, a ki megszabadított ti-teket minden bajaitokból és nyo-morúságaitokból; és azt mondot-tátok néki; Adj királyt nékünk. Mostazért álljatok az Úr elé a ti nemzet-ségeitek és ezreitek szerint.20. És mikor elõállatá Sámuel Iz-ráelnek minden nemzetségét, ki-választaték sors által Benjáminnemzetsége.

*434

243

A láda mindenki füle hallatára megszólalt. Nem azért tudta az“Úr”, hogy hol bújt meg Saul, mert mindenható, hanem mert amisszionáriusok utasítására bújtatták oda el õt.

Nyilván senki sem vonta kétségbe a jelenlévõk közül az “Úrszavát”.

Ne feledjük, hogy a királyt választók a láda közelében voltakekkor. Az egész választás a misszionáriusok által megírt forga-tókönyv szerint zajlott...

23. Akkor elfutának, és elõhoztákõt onnan. És mikor a nép közé ál-la, kimagaslék az egész nép kö-zül vállától kezdve felfelé;24. És Sámuel monda az egész

népnek: Látjátok-é, a kit válasz-tott az Úr? hogy nincsen hozzáhasonló az egész nép között!Akkor felkiálta az egész nép, ésmonda: Éljen a király!

*437

22. Megkérdezték azért ismét azUrat (mindenki füle hallatára):Vajjon eljön-é ide az az ember?

És az Úr monda: Ímé õ a holmikközé rejtõzék el.

*436

De vajon miért kellett az utolsó pillanatig a jelöltet elrejteni?A tömegben minden bizonnyal ott voltak azok is, akik

”megbízást kaptak” Saul meggyilkolására. Így, miközben a ce-remónia folyt, bármelyikük feltûnés nélkül odaléphetett volnaSaul mögé, és csendben, hangtalanul egy éles pengével végez-hetett volna vele. Mire a többiek észrevették volna ezt, a me-rénylõ már elvegyülhetett a tömegben.

Ekkor pedig a misszionáriusok terve meghiúsult volna.Mindezt elõre látva bújtatták el õt az utolsó pillanatig.Az elõre gondosan kidolgozott tervnek köszönhetõen a ki-

rályválasztási színjáték tökéletesen sikerült. Az emberek elfo-gadták Sault királyukká.

Ennek azonban nem mindenki örült. Ezek voltak azok a kö-rök, akiktõl Sault a királyválasztás idõpontjáig meg kellett óvni.

27. Némely kaján emberek azon-ban azt mondák: Mit segíthet ezrajtunk? és megvetették õt és

ajándékot nem vivének néki. Õpedig olyan volt, mintha semmitsem hallott volna.

*438

Sehogyan sem értették, hogy miért nem sikerült likvidálniukmég idejében a jelöltet. Pedig erre a legjobb bérgyilkosokat“szerzõdtették”...

Csak egy apróságról nem tudtak: nem Sámuellel és annakembereivel álltak szemben, hanem a konspirációt kitervelõ ésa háttérbõl azt mindvégig koordináló misszionáriusokkal. Ve-lük és technikájukkal szemben pedig még a “legjobb” bérgyil-kosoknak sem volt semmi esélyük...

*436,*437,*438 Sámuel I. könyve 10

244

SAUL

Az izraeliták elsõ királya kezdetben élvezte a misszionáriu-sok támogatását. Rendszeresen kommunikált velük:

1. Saul harmincz éves volt, mikor ki-rálylyá lett és mikor uralkodék az Iz-

ráel felett két esztendeig.*439

Mivel a viszony megromlott, ezért már nem számíthatott rá-juk. Nem válaszoltak neki a készüléken keresztül:

10. Akkor szóla az Úr Sámuelnek,mondván:11. Megbántam, hogy Sault király-lyá tettem, mert eltávozott tõlem,

és beszédeimet nem tartotta meg.Sámuel pedig felháborodék éskiálta az Úrhoz egész éjszaka.

*441

Úgy tûnik, hogy Sámuel és a misszionáriusok valamin erõ-sen összevitatkoztak. Veszekedtek...

Késõbb Sámuel üzenetet vitt a misszionáriusoktól Saulnak:

*441,*442,*443 Sámuel I. könyve 15

Más szavakkal: hozd elõ az adó-vevõt, mert beszélni akarokvelük...

Mindössze két év telt el azonban megválasztása óta, amikorközte és szövetségesei között feszültté vált a viszony.

18. És monda Saul Ahijának: Hozdelõ az Isten ládáját; mert az Isten lá-

dája akkor Izráel fiainál vala.(*124)

De nemcsak ezen okok vezettek a király kegyvesztettségé-hez. Úgy tûnik, nem tudta elviselni a hatalom terhét és elméjekezdett megbomlani.

35. És Sámuel nem látogatá megtöbbé Sault egész halálának idejéig;de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az

Úr pedig megbánta, hogy királylyátette Sault Izráel felett.

*443

(*124),*440 Sámuel I. könyve 14*439 Sámuel I. könyve 13

26. Sámuel pedig monda Saulnak:Nem térek vissza veled, mert meg-vetetted az Úrnak beszédét, és az

Úr is megvetett téged, hogy ne légykirály Izráel felett.

*442

37. És megkérdezé Saul az Istent:Lemenjek-é a Filiszteusok után? Iz-

ráelnek kezébe adod-é õket? De õnem felelt néki azon a napon.

*440

A misszionáriusok megbánták, hogy Sault választották:

Mivel a király nem követte azok utasításait, így kegyvesztettlett.

245

Volt olyan eset, mikor fegyveres csapatainak megparancsolta,hogy egész nap addig senki sem ehet egy falatot se, míg nemgyõznek. De volt rá más példa is:

14. És az Úrnak lelke eltávozék Saul-tól, és gonosz lélek kezdé gyö-törni õt, mely az Úrtól küldetett.15. És mondának Saul szolgái né-ki: Ímé most az Istentõl küldöttgonosz lélek gyötör téged!16. Parancsoljon azért a mi urunk

szolgáidnak, kik körülötted van-nak, hogy keressenk olyan em-bert, a ki tudja a hárfát pengetni,és mikor az Istentõl küldött go-nosz lélek reád jön (valamiféleroham), pengesse kezével, hogyte megkönnyebbülj.

*444


Úgy tûnik, hogy Saulnak valamiféle rohamai voltak.

246

DÁVID

Mivel a misszionáriusok rádöbbentek arra, hogy tévedtek ésSaul képtelen igazságosan és kiszámíthatóan uralkodni, ezértmás jelölt után néztek. Azonban õ volt hatalmon, ezért minde-zek a történések megint csak a legnagyobb titokban zajlottak.

1. És monda az Úr Sámuelnek:Ugyan meddig bánkódol mégSaul miatt, holott én megvetet-tem õt, hogy ne uralkodjék Iz-ráel felett? Töltsd meg a te sza-

rudat olajjal és eredj el; én elkül-delek téged a Bethlehemben la-kó Isaihoz, mert fiai közül vá-lasztottam magamnak királyt.

*445

Úgy tûnik, hogy a misszionáriusok találtak egy jelöltet. DeSámuel aggodalmaskodott, mert mi lesz, ha mindez Saul tudo-mására jut?

2. Sámuel pedig monda: Ho-gyan menjek el!? Ha meghall-ja Saul, megöl engemet. Ésmonda az Úr: Vígy magaddalegy üszõt, és azt mondjad:Azért jöttem, hogy az Úrnak ál-dozzam.

3. És hívd meg Isait az áldo-zatra, és én tudtodra adom,hogy mit cselekedjél, és kendfel számomra azt, a kit mon-dándok néked.

*446

A misszionáriusok újra csak akcióba léptek. Az, akit kivá-lasztottak, egy Dávid nevezetû fiatal ember volt.

Sámuel eleget tett az utasításnak. A misszionáriusok mostmár Dávidot támogatták a hatalmon lévõ Saullal szemben.

Igen ám, de nem volt egyszerû eltávolítani a király szemé-lyét. Hiszen törvényesen Saul volt az uralkodó. Ezért idõre voltszükség ahhoz, hogy Dávid hatalomra kerüljön.

Nemsokára azonban Saul király tudomására jutott, hogy Dá-vid a misszionáriusok támogatásával a trónjára tör. Ezért üldöz-te õt és embereit.

Egy alkalommal Dávid felkereste Akhimélek papot Nóbban.Ezt Saul megtudta. Ezért kérdõre vonta:

9. Akkor felele az Edomita Doég,a ki Saul szolgái közt állott: Énláttam, hogy az Isai fia (Dávid)Nóbba ment vala az Akhitób fiá-hoz, Akhimélek paphoz.10. A ki õ érette megkérdé azUrat (az adó-vevõn keresztül), éseleséget adott néki, sõt a Filisz-teus Góliáth kardját is néki adá.11. Akkor elkülde a király, hogyelhívják Akhimélek papot, az Ak-hitób fiát és atyjának egész há-zanépét, a papokat, a kik Nób-ban valának; és eljövének mind-nyájan a királyhoz.

12. És monda Saul: Halld megmost te, Akhitóbnak fia! Õ pe-dig monda: Imhol vagyokuram.13. És monda néki Saul: Miértütöttetek pártot ellenem, te ésIsainak fia, hogy kenyeret éskardot adtál néki, és õ érettemegkérdezéd az Istent...?14. És felele Akhimélek a ki-rálynak és monda:...15. Vajjon csak ma kezdém-eaz Istent õ érette megkérdez-ni?...

*447

*447 Sámuel I. könyve 22*445,*446 Sámuel I. könyve 16

247

Abban az idõben, úgy tûnik, nemcsak egy adó-vevõ volt azizraelitáknál. A szövegek szerint a láda Saulnál volt (*124), deugyanakkor Sámuel is kommunikált velük, és mások is, töb-bek között Akhimélek pap is, méghozzá rendszeresen.

Sõt, talán Akhimélek a misszionáriusok egyik beépített ügy-nöke volt, és így részese volt a Saul elleni, misszionáriusokáltal támogatott konspirációnak. Ezért Saul õt és társait megö-lette.

Emlékezzünk vissza, hogy Saul a konspiráció során, mely azõ királlyá választására irányult, titokzatos személyekkel talál-kozott. Hogy miért kellett velük találkoznia, arról a szövegek-ben nincs információ. Minden bizonnyal azok átadtak neki va-lamit... Valamit, amit nagy titokban kellett tartani. Ami segítettea konspiráció koordinálását. Egy személyi adó-vevõt...

Késõbb, amikor a misszionáriusok immár Dávidot támogat-ták, semmi sem zárja ki azt, hogy õneki is volt a birtokában egyhasonló készülék:

Azaz a misszionáriusok fegyveres támogatást ígértek neki. Atámogatásuknak köszönhetõen a filiszteusok Dávid csapataitólmegsemmisítõ vereséget szenvedtek el.

De eközben Saul megtudta, hogy ellenfele Kehillában tartóz-kodik. Ezért fegyveresekkel elindult oda, hogy kézre kerítse.De Dávid kémei jelentették, hogy az uralkodó mire készül.

1. Értesíték pedig Dávidot, mond-ván: Ímé a Filiszteusok hadakoz-nak Kehilla ellen, és dúlják a szé-rûket.2. Akkor megkérdezé Dávid azUrat, mondván: Elmenjek és le-verjem-é ezeket a Filiszteusokat?És monda az Úr Dávidnak: Eredj

el, és verd le a Filiszteusokat,és szabadítsd meg Kehillát.3. A Dávid emberei azonbanmondának néki: Ímé, mi itt Jú-dában is félünk, mennyivel in-kább, ha Kehillába megyünk aFiliszteusok táborára.

*448

*448,*449 Sámuel I. könyve 23

Az emberei féltek a filiszteusoktól. Nem hittek abban, hogyképesek azokat legyõzni. Ezért Dávid újra csak kapcsolatbalépett a misszionáriusokkal:

4. Akkor Dávid ismét megkér-dezé az Urat, az Úr pedig vála-szola néki, és monda: Kelj fel,

és menj el Kehillába, mert éna Fi l iszteusokat kezedbeadom.

*449

248

Ezért az új jelölt tanácsért szövetségeseihez, a misszionáriu-sokhoz fordult:

9. Mikor pedig Dávid megtudta,hogy Saul õ ellene gonoszt for-

ral, mondá Abjáthár papnak:Hozd elõ az efódot.

*450

Az efód egyértelmûen azon technikusok öltözékéhez tarto-zott, akik korábban a láda mellett teljesítettek szolgálatot (*164).Így mindenképpen valamilyen szerepe volt a készülék üzemel-tetésében. A kapcsolatfelvételhez szükség volt rá...

A misszionáriusok ugyanis a magasban keringõ jármûveikrõllátták, ahogy Saul nagyszámú fegyveres csapat élén a városirányába tart.

12. És monda Dávid: Vajjon Saulkezébe adnak-é Kehilla lakosai en-

gem és az én embereimet? Ésmonda az Úr: Kezébe adnak.

*452

Ne feledjük, a misszionáriusoknak több városban voltak beé-pített ügynökeik. Így azok jelentésébõl látszott, hogy Kehillalakosai annyira félnek Saultól, hogy inkább kiadják neki Dávi-dot és embereit, csak mentsék az életüket.

A misszionáriusoktól kapott információ nyomán Dávid úgydöntött, hogy elhagyja a várost. Ez a fontos információ az életétmentette meg...

Máskor is, amikor Dávid fel kívánta venni a kapcsolatot amisszionáriusokkal, ebben az efódnak fontos szerep jutott:

Mivel a misszionáriusok Dávidot támogatták Saullal szemben,aki hatalmon volt, ezért nem valószínû, hogy passzívan kivár-tak, hogy egyszer majd csak történik valami az uralkodóval...

Hiszen törvényellenesen nem lehetett õt eltávolítani. A “leg-jobb” megoldás az volt, ha Saul egy csatában hal meg. Hiszenegy csatában bárki az életét veszítheti. Ezen senki sem csodál-kozna, és senkinek sem tûnne fel...

(*167) Sámuel I. könyve 30

10. És monda Dávid: Uram, Iz-ráel Istene! bizonynyal meg-hallotta a te szolgád, hogySaul ide akar jõni Kehillába,hogy elpusztítsa a várost miat-tam.

11. Vajjon kezébe adnak-é en-gem Kehilla lakosai? Vajjon le-jön-é Saul, a mint hallotta a teszolgád? Óh Uram, Izráel Iste-ne, mondd meg a te szolgádnak!És monda az Úr: Lejön.

*451

*450,*451,*452 Sámuel I. könyve 23

7. És monda Dávid Abjáthár pap-nak, az Akhimélek fiának: Hozdide nékem az efódot. És Abját-hár oda vivé az efódot Dávid-hoz.

8. És megkérdezé Dávid az Urat,mondván: Üldözzem-é ezt a se-reget? Utólérem-é õket? És mon-da néki: Üldözzed, mert bizo-nyosan utóléred, és szabadu-lást szerzesz.

(*167)

249

A szövegek szerint:1. És megütközének a Filiszteu-sok Izráellel, és elfutottak Izráelférfiai a Filiszteusok elõl, és el-hullának a seb miatt a Gilboahegységén.2. A Filiszteusok pedig utólér-ték Sault és az õ fiait, és me-gölték a Filiszteusok Jonat-hánt, Abinádábot és Málkiu-sát, a Saul fiait.3. És a küzdelem igen heveslõn Saul ellen, mikor megta-lálták õt a kézíves emberek, ésigen megrettene a kézívesek-tõl.4. És monda Saul az õ fegy-verhordozójának: Húzd ki kar-dodat, és szúrj keresztül az-

zal engem, hogy valami mó-don reám ne jõjjenek e körül-metéletlenek, és keresztül-szúrjanak engemet és gúnytüzzenek belõlem. De fegyver-hordozója nem akará, mert na-gyon félt. Akkor Saul vevé akardot és belébocsátkozék.5. És fegyverhordozója a mintmeglátta, hogy Saul meghalt, õis belébocsátkozék az õ kardjá-ba, és vele együtt meghala.6. És meghala Saul és az õ há-rom fia és fegyverhordozója, sõtemberei is mindnyájan egyen-lõképpen azon a napon.

*453

Ugye elsõre ebben a történetben nincs semmi különös? Fel-merül azonban egy kérdés: vajon a szövegek honnan veszikazt, hogy Saul mit mondott, és mit tett. Hiszen a szemtanúkmindannyian odavesztek. Õ és az összes embere. Így azok kö-zül senki sem maradt, aki elmondhatta volna az utókornak, hogymi történt, és milyen szavak hangzottak el az utolsó pillanatok-ban.

Ebbõl is látszik, hogy ez egy kreált történet. Senki sem tudja,hogy Saul hogyan halt meg. Ugyanis, ha a filiszteusok ölik meg,akkor büszkélkedtek volna vele. De ennek semmi nyoma.

Lehet, hogy valóban önkezével vetett véget az életének. Le-het...

De mivel már nagyon útjában volt a misszionáriusoknak, ésazok terveinek...

Hiszen attól jobb alkalmat találni sem lehetett Saul likvidálá-sára, mint egy heves lefolyású csata...

Ugyanis korábban Saul kapott egy üzenetet a misszionáriu-soktól, mely Sámuelen keresztül érkezett. De Sámuel ekkormár halott volt...

A szövegek szerint a király felkeresett egy halottidézõt. Hogyaz ki volt? Halottidézõ? Vagy ügynök?


6. És megkérdezé Saul az Urat,de az Úr nem felelt néki semálomlátás, sem az Urim, sem apróféták (õk voltak a misszio-náriusok ügynökei) által.7. Akkor monda Saul az õ szol-

gáinak: Keressetek nékem egyhalottidézõ asszonyt, hogy el-menjek hozzá, és megkérdez-zem õt. Szolgái pedig mondá-nak néki: Ímé, Endorban van egyhalottidézõ asszony.

250

13. És monda néki a király: Nefélj! Ugyan mit láttál? Az asz-szony pedig monda Saulnak: Is-tenfélét látok feljõni a földbõl.14. És õ monda néki: Milyenábrázata van? Õ pedig monda:Egy vén ember jõ fel, és palástvan rajta. És megismeré Saul,hogy az Sámuel, és meghajtámagát arczczal a föld felé, éstisztességet tõn néki.

*454

Egy pillanatra álljunk meg. Egy biztos: Saul Sámuelt nem lát-ta. Csak a “halottlátó” látta. Így Saul mindenképpen az asszonyelmondására volt kénytelen hagyatkozni.

Namost. Ne legyünk annyira naivak, hogy azt higgyük, amisszionáriusok a fontos történéseket a véletlenre bízták. Ab-ban az idõben kiterjedt ügynökhálózattal rendelkeztek. Miértpont ez az asszony ne tartozott volna közéjük?

Hiszen azt, amit õ mondott, senki sem volt képes ellenõriz-ni. És az ellenkezõjét sem bebizonyítani... Így Saulnak azt mond-hatott, amit korábbi támogatói közölni kívántak vele...

15. Sámuel pedig monda Saul-nak: Miért háborgattál, hogy fe-lidéztettél engemet? És feleleSaul: Igen nagy szorultságbanvagyok; a Filiszteusok hadakoz-nak ellenem, az Isten pedig el-távozék tõlem, és nem felel márnékem sem próféták által, semálomlátás által; azért hívtalak té-ged, hogy megmondjad nékem,mit kelljen cselekednem?16. És monda Sámuel: Ugyanmiért kérdezel engemet, ha azÚr eltávozott tõled és ellensé-geddé lõn?!

17. És a szerint cselekedett azÚr, a mint általam megmondottavala: elvette az Úr a királyságot ate kezedbõl, és adta azt a te tár-sadnak, Dávidnak.18. Mivel nem hallgattál az Úr-nak szavára, és nem hajtottadvégre az õ felgerjedt haragjátaz Amálekitákon: azért cselek-szik most így veled az Úr.19. És az Úr Izráelt is veledegyütt a Filiszteusok kezébe ad-ja, te pedig holnap fiaiddalegyütt velem leszesz. Izráelnektáborát is a Filiszteusok kezébeadja az Úr.

*455

Mikor Saul ezt meghallotta, önkívületbe esett. Megijedt, hiszenkorábbról tudta, hogy a misszionáriusok nem tréfálnak...

20. Akkor Saul a maga egésznagyságában hirtelen a földreesék, mert nagyon megrémüle Sá-muel szavaitól; és semmi erõ

Mint láttuk, az ígéretüket beváltották...Szabaddá téve ezzel a jelöltjük, Dávid elõtt a trónhoz vezetõ

utat.Egyértelmûen látható, hogy a történések mögött mindvégig

ott voltak a misszionáriusok...

*454,*455,*456 Sámuel I. könyve 28

8. Másnak tetteté azért Saul ma-gát, és más ruhákat vevén ma-gára, elméne õ és vele két férfi;és elmenének éjjel az asszony-hoz, és monda: Mondj jöven-dõt nékem halottidézés által,és idézd fel nékem azt, a kitmondok néked.11. Monda azért az asszony:Kit idézzek fel néked? És õmonda: Sámuelt idézd fel né-kem.

nem vala benne, mert egész napés egész éjjel semmit sem evék.

*456

251

A “JÁRÁS DOBOGÁSA”

Miután Saul meghalt, kezdetét vette a trónért való viszályko-dás Dávid hívei és Saul családja között. Ebben a viszályban amisszionáriusok támogatásának köszönhetõen Dávid pozícióiegyre javultak.

De az országot továbbra is fenyegette kívülrõl az ellenség.

22. Azután ismét feljövének a Fi-liszteusok, és elszéledének a Ré-

faim völgyében.*457

(*369) Krónika I. könyve 14

Itt ugyanazt a hangot, amit a szöveg “indulásnak zaja”-kéntemleget, most “járás dobogásának” nevezi. Ez azért van, mertegyszerûen nem tudták, mi az, amit hallanak. Ez a hang egyfaj-ta ütemes “dobogás” volt, ami a levegõben haladó jármû moz-gását kísérte.

23. Megkérdé azért Dávid az Urat, kiezt felelé: Ne menj most reájok; ha-nem kerülj a hátuk mögé, és a sze-derfák ellenében támadd meg õket.24. És mikor a szederfák tete-

jén indulásnak zaját fogodhallani, akkor indulj meg,mert akkor kimegy te elõt-ted az Úr, hogy megverje aFiliszteusok táborát.

*458

14. Azért Dávid ismét megkérdéaz Istent, és monda az Isten néki:Ne menj fel utánuk, hanem forduljel tõlök, és menj reájok a szeder-fák irányában;

15. És mikor hallándod a járásdobogását a szederfák te-tején, akkor menj ki a via-dalra; mert az Isten te elõt-ted megyen, hogy megverjea Filiszteusok táborát.

(*369)

Mivel az országot újabb támadás érte, ezért Dávid megint csaknem földi szövetségeseihez fordult fegyveres támogatásért:

*457,*458 Sámuel II. könyve 5

Ez az idézet rendkívül fontos információt hordoz. Ugyanisegyértelmû, hogy Dávid csapatai akkor lendültek támadásba,amikor a szederfák irányából felhangzott egy jármû “motorza-ja” — indulásnak zaja —, mely kis magasságban repült.

Nyilvánvaló, hogy abban a korban nem ismertek semmilyenjármûvet a szekereken és azokhoz hasonlókon kívül. Plánenem olyat, mely a levegõben repült. Akkor meg hogyan is tud-ták volna nevén nevezni azt, amit hallottak?

Ugyanis egy másik szövegrészben ugyanezt a “motorzajt” más-képpen említik:

252

A misszionáriusok jármûtípusaival bõvebben a 10. fejezet-ben fogunk majd foglalkozni. Egyelõre csak annyit, hogy isme-rünk-e napjainkban olyan jármûvet, mely repülni képes, kismagasságban is haladhat, és a hangja ütemes, hasonlít a “do-bogáshoz”?

Igen! Úgy hívjuk, hogy helikopter...

12. ábraEgy ütemes ”járás dobogása” hangot keltõ repülõ

eszköz, mely a ”szederfák tetejének” magasságábanis képes repülni...

Ez persze nem azt jelenti, hogy adott esetben az a jármû úgynézett ki, mint a mi harci helikoptereink. De mivel ugyanúgyrepült, ezért ugyanazok a aerodinamikai elvek vonatkoztak ráis, mint napjaink gépmadaraira. A mûködési elvének ahhoz,hogy a levegõben haladni tudjon, mindenképpen hasonlónakkellett lennie.

Most rekonstruáljuk, hogy mi is történt.Dávid az adó-vevõ segítségével megkérdezte, hogy az ütkö-

zethez megkapja-e a misszionáriusok fegyveres támogatását?A készüléken keresztül azt válaszolták, hogy akkor indulja-

nak a csatába, amikor a szederfák magasságában ütemes do-bogásszerû hangot fognak hallani. Ugyanis kis magasságbanegy harci helikopter repült a csatatér felé...

Amikor felhangzott az ütemes dobogás, néhány pillanat múl-va feltûnt a jármû is. Elzúgott az izraeliták feje fölött. Egyene-sen a filiszteusok irányába tartott...

253

Dávid jelt adott csapatainak az indulásra.A jármû rövid idõn belül az ellenség fölé ért. Ekkor fegyver-

zetével tüzet nyitott a filiszteusokra. Perceken belül oly nagyvolt a pusztítás, hogy az odaérkezõ izraeliták már nem is üt-köztek komoly ellenállásba...

A Bibliában sokféle jármûtípusról tesznek említést a szöve-gek. Részletesen fogunk majd velük foglalkozni. De most mégtérjünk vissza egy kicsit Józsuéhoz. Emlékezzünk vissza arra,hogy minden harci cselekményét a misszionáriusok jármûveik-rõl fegyveresen biztosították. Több esetben is ezek a jármû-vek tizedelték meg az ellenséget.

12. Mert elbocsátám elõttetek a da-rázsokat, és ûzék azokat elõletek:az Emoreusok két királyát, de nem

a te fegyvered által, de nem a tekézíved által.

*459

Mit gondol, kedves olvasó, itt valóban darazsakról van szó?Úgy hiszem, naiv dolog lenne feltételezni, hogy hirtelen a

semmibõl ezek a rovarok jelentek meg és kergették az ellen-séget.

Sokkal inkább egy másik jármûtípusról van itt szó. E jármûhangja távolról talán hasonlított a darázs, mint rovar, repüléseközben keltette hanghoz. De semmi köze a rovarhoz. Ugyanisa misszionáriusok az izraelitáknak szemére vetik, hogy hány-szor avatkoztak közbe és segítettek fegyvereikkel rajtuk, azokpedig ezzel szemben nem tartották be a vállalt kötelezettsé-geiket...


254

7. Szükségemben az Urat hív-tam, S az én Istenemhez kiáltot-tam (az adó-vevõn keresztül): És

meghallá lakóhelyérõl (ahol akészülék párja volt) szavamat,S kiáltásom eljutott füleibe.

*460

A misszionáriusok vették a készülék adását. Kevéssel ké-sõbb megjelent egy harci jármû. Hogy milyen volt a látvány?Szóljon errõl maga Dávid:

8. Akkor rengett és remegett aföld, az égnek fundamentumai

inogtak, és megrendülének,mert haragudott Õ.

*461

A jármûvet már távolról lehetett hallani, ahogy közeledett.Hajtómûveinek hatalmas robaja messzirõl hallatszott. A dübör-gés következtében szinte minden rezgett, rezonált erre a hang-ra.

9. Füst szállt fel orrából, ésemésztõ tûz szájából, izzószén

gerjedt belõle.*462

Itt egy másik jármûtípus — a kérub. Ahogy a jármû elhúzottaz ellenség feje felett, azt intenzív légmozgás kísérte. Hiszen ahajtómûvek mûködésük közben igencsak nagy szelet kavar-tak.

Mikor a jármû feltûnt, annak a hajtómûveibõl izzó gázsugártört elõ. Ahogy repült, hatalmas “füstfelhõt” húzott maga után,ami nem egyéb, mint a hajtómû égésterméke.

és a szelek szárnyain tünt fel.

*463

11. A Khérubon ment és röpült,

12. Sötétségbõl maga körülsátrakat emelt, esõhullást, sürû

felhõket.*464

*460,*461,*462,*463,*464 Sámuel II. könyve 22

A HARCI LÉGI JÁRMÛVEK MEGJELENÉSE

Korábban említettük, hogy a repülõ jármûvek megjelenéserettenetesen megrémítette az ellenséget. Azok, hátrahagyvafegyvereiket, harci szekereiket hanyatt-homlok menekültek. Ittnem segített az, hogy sokan voltak. Ugyanis nem emberkézáltal készített technikával álltak szemben.

De, kedves olvasó, lássuk, mit is láthattak valójában. Milyenlátvány tárult a szemük elé.

Mikor az ellenség szorongatta Dávid csapatait, az a misszio-náriusok sürgõs segítségét kérte.

255

13. Az elõtte levõ fényességbõl Izzó szenek gerjedének.*465

Amerre a jármû elhaladt, az azt követõ “füstfelhõ” — gõzfel-hõ — elnyelte a fényt, így alatta a földfelszínt kevesebb fényérte, tehát sötétebb lett. De ez az égéstermék, a vízgõz, valami-vel késõbb elkezdett a levegõbõl kicsapódni — esõhullást kelt-ve. Hiszen a misszionárius jármûvek túlnyomó többségükbenfolyékony oxigénnel és hidrogénnel mûködtek. Így hajtómû-veiknek égésterméke nem volt egyéb, mint a vízgõz.

(*359) Krónika II. könyve 20

Ez a fényesség a hajtómûvek “torkolattüze”. Az a rész, ahol ahajtóanyag intenzív égése megy végbe. Gondolom, mindenkilátott már rakétastartot. Emlékezzünk vissza, hogy ott, ahol arakéta fúvókáiból az izzó gázsugár kilép, milyen nagy erejû fény-sugárzás tapasztalható.

14. És dörgött az égbõl az Úr, És a Magasságos hangot adott.

*466

A repülõ jármû hajtómûveinek a hangja. Gondoljunk csak ittnapjaink szuperszónikus vadászgépeire!

Megjelent a misszionárius jármû, mely azért jött, hogy Dávidoldalán harcba bocsátkozzék. Elkezdte az ellenséget lõni...

keverte azokat.

*467

15. Ellövé nyilait és szétszór-ta azokat, Villámot, és össze-

Az orosz nyelvû Biblia verziója pontosabb. Ugyanitt a követ-kezõket mondja: Kilõtte nyilait, és szétszórta azokat; villám-mal villant, és megsemmisítette õket.

14. Возгремел с небес Господь.и Всевышний дал глас Свой;

15. Пустил стрелы, и рассеял их:блеснул молниею, и истребил их.

Az izraeliták ott álltak a harcmezõ szélén csatára készen. Fi-gyelték azt, ahogy a fegyveres jármû az ellenség feje fölött kö-röz és fegyvereivel tizedeli azt.

14. Az Úr hadakozik ti érettetek;ti pedig veszteg legyetek.

(*357)

17. Nem kell néktek harczol-notok, hanem csak álljatokveszteg, és lássátok az Úrnakszabadítását rajtatok...

(*359)

Az ellenség harcedzett férfiakból álló fegyveres csapatai pil-lanatok alatt egy felzúdult hangyabolyhoz lettek hasonlóak. Jaj-veszékelve menekültek. Ki merre látott.

*465,*466,*467 Sámuel II. könyve 22(*357) Mózes II. könyve 14

256

Mindenfelé halottak hevertek. Amikor már eléggé nagy lettaz ellenség vesztesége, csak akkor indultak meg az izraelitafegyveresek. Nem volt nehéz elbánniuk a halálra rémült túlé-lõkkel...

Ezért, kedves olvasó, ha a Bibliában olyan szöveggel találko-zik, hogy: ”kezébe adta az Úr az õ ellenségét, és vágák egé-szen...”, vagy “csodálatos gyõzelmet aratott, mert az Úr volt õvele”, akkor csak gondoljon a fentebb elmondottakra...

257

SALAMON TEMPLOMA

A korábbiakban részletesen foglalkoztunk a frigyládával, másnéven a szövetség vagy bizonyság ládájával. A láda, mely azizraeliták és a misszionáriusok közötti kapcsolattartást szol-gálta, egy rádió adó-vevõ készüléket rejtett. Ez az izraelitáknálhosszú ideig egy sátorban volt, amit szent hajléknak, vagy szentsátornak is neveznek a szövegek. Mindaddig, míg a pusztábanvándoroltak, vagy új hazájuk elfoglalásakor a területszerzõ üt-közeteket vívták, ez gyakran változtatott helyet.

Olyan is elõfordult, hogy a gyõztes ütközet után az ellenségzsákmányként magával vitte (*406).

Mikor, a helyzet az újhazában stabilizálódott, és a területszerzõcsaták megritkultak, már lehetett azt tervezni, hogy a ládát egyelõre kijelölt helyen felépített épületben helyezzék el. Végle-gesen.

Ezt már Dávid király “tervbe vette”, de csak fia, Salamon, akitbölcs Salamonként is ismerünk, valósította meg. Õ építette mega láda végleges “hajlékát”.

13. Salamon király pedig robotoso-kat szedete az egész Izráelbõl; ésharminczezer ember lõn robotossá.14. A kiket aztán elkülde a Libá-nonra, minden hónapra tíz-tízezerember egymás után. Egy hónapig

a Libánon hegyén valának, kéthónapig az õ házoknál...15. Ezenkivül Salamonnak het-venezer teherhordója, és nyolc-vanezer kõvágója volt a hegyen.

*469

*468,*469 Királyok I. könyve 5

lõl, úgy hogy semmi ellenségem éssenkitõl semmi bántásom nincs.5. Ímé azt gondoltam magamban,hogy házat építek az Úrnak, az énIstenemnek nevének, a miképpenszólott az Úr Dávidnak, az én atyám-nak, ezt mondván: A te fiad, a kithelyetted ültetek a te királyi széked-be, õ építi meg azt a házat az én ne-vemnek.

*468

2. És külde Salamon Hírámhoz,ezt izenvén néki:3. Te tudod, hogy Dávid, az énatyám nem építhete házat az Úr-nak, az õ Istenének nevének a há-borúk miatt, a melyekkel õt kö-rülvették vala, mígnem az Úr az õlábainak talpa alá vetette azokat;4. De most az Úr, az én Istenem né-kem nyugodalmat adott mindenfe-

A láda oly nagy becsben volt, hogy az épület építése grandió-zus méreteket öltött:

258

Az épület hét évig épült, és elkészültekor a következõkép-pen nézett ki:

*470 Királyok I. könyve 6

1. És megépítteték az Úrnak háza azIzráel fiainak Égyiptom földébõl va-ló kijövetele után a négyszáznyolcz-vanadik esztendõben, Salamon Iz-ráel felett való uralkodásának ne-gyedik esztendejében, a Zifhónap-ban, mely a második hónap.2. És a ház, a melyet Salamon ki-rály az Úrnak építe, hatvan singhosszú, húsz sing széles és har-mincz sing magas volt.3. És egy tornácz vala a ház temp-loma (nem az egész volt temp-lom?) elõtt, a melynek a hosszahúsz sing volt, a háznak széles-sége szerint; a szélessége pedigtíz sing volt a ház hosszában.4. És építe a házon ablakokat islezárt rostélyzattal.5. És építe a ház falaira emeleteketköröskörül, a ház falai körül a szenthelyen és a szentek szentjén, és ké-szíte mellék helyiségeket körül.6. Az alsó emelet belsõ széles-sége öt sing, a középsõ széles-sége hat sing és a harmadik szé-lessége hét sing volt, és bemé-lyedéseket építe a ház körül ki-vülrõl, hogy az emeletek geren-dái ne nyúljanak be a ház falaiba.7. Mikor pedig a ház építteték, akõbányának egészen kifaragottköveibõl építtetett, úgy hogysem kalapácsnak, sem fejszé-

nek, sem valami egyéb vasszer-számnak pengése nem hallatta-tott a háznak felépítésénél.8. Az alsó emelet középsõ mel-lékhelyiségéhez egy ajtó vezetetta ház jobb oldalán, és egy csiga-grádics vitt fel a középsõ eme-letbe, és a középsõbõl a harma-dikba.9. Megépíté ekként azt a házat(nem nevezi templomnak!) és el-végezé, és befedé a házat gerendák-kal és czédrusfadeszkákkal.10. És megépíté az emeleteket azegész ház körül, a melyeknek ma-gasságok öt-öt sing volt, és aházhoz czédrusfa gerendákkalragasztattak.15. És megbéllelé a ház falait belõlczédrusfával, a ház padlózatátólegészen a padlásig beborítá belõlfával; a ház padlózatát pedig bebo-rítá fenyõdeszkákkal.16. És építe a ház hátulján egy húszsing hosszú czédrusfa falat a pad-lózattól egész a padlásig, és építéazt a ház hátulsó részének: szen-tek-szentjének.17. Az elõtte való szenthely hosszanegyven sing volt.18. Belülrõl az egész ház merõ czéd-rus volt, kivésett sártökökkel, éskinyilt virágbimbókkal, úgy hogysemmi kõ ki nem látszott.

*470

A ház, amit Salamon építtetett, két nagy részbõl állt. Ezeketfából készült fal választotta el egymástól. Ez a mozzanat fon-tos! Ugyanis a kisebbik részben, a fal mögött volt a szentekszentje, és benne a készülék. A nagyobbik helyiségbe léphet-tek be az emberek, és a falnál elmondhatták gondjukat-baju-kat, vagy kéréseiket. Gondoljunk csak Jeruzsálemben a sirató-falra. Mit is utánoz?...

Azért fontos az a mozzanat, hogy a készüléket az emberektõldeszkafal és nem kõfal választotta el, mert a deszkából ké-szült falon a hang sokkal jobban át tud hatolni. Míg a kõfal szin-te teljesen elnyeli azt. Ebben az esetben az emberek hangja,el sem jutott volna a ládáig...

259

Lássuk, hogyan nézett ki a kisebb helyiség:

19. És a szentek-szentjét építé a házbelsõ részében, hogy abba helyhez-tesse az Úr szövetségének ládáját.20. A szentek-szentje belsõ részé-nek a hossza vala húsz sing, aszélessége is húsz sing, a magas-sága is húsz sing, és beborítá aztfinom arannyal; az oltárt is bebo-rítá czédrusdeszkákkal.

21. És Salamon beborította a házatbelõl finom aranynyal, és arany lán-czot vont a belsõ rész elõtt, a me-lyet szintén bevont aranynyal.22. Úgy, hogy az egész ház be voltvonva merõ aranynyal, sõt az ol-tárt is, a mely a szentek-szentjeelõtt volt, egészen beborítáaranynyal.

*471

Emlékezzünk csak vissza, hogy a láda biztonsági rendszeré-hez tartozott az aranyborítás. Ugyanis ezzel a láda környezetételektromosan vezetõvé képezték ki.

Adott esetben szintén ugyanez történt. Mivel a falhoz, mely aláda elõtt volt, a késõbbiekben sokan járultak, és néhány em-ber esetleg megsérthette volna az elõírásokat, csakhogy meg-láthassa a ládát és annak tartalmát, ezért kellett azt megvédeni.

23. És csinált a szentek-szentjé-be két tíz sing magas Kérubotolajfából.24. És öt sing volt az egik Kérubszárnya, és öt sing a másik Kérubszárnya is, úgy, hogy az egyikszárnya végétõl, a másik szárnyavégéig tíz sing vala.27. És helyezteté a Kérubokat a házbelsejébe, és a mint a Kérubok ki-

terjeszték szárnyukat, az egyiknekszárnya a ház egyik falát, a másikKérub szárnya pedig a másik falátérte; de a ház közepén összeértegyik szárny a másikkal.28. És beborítá a Kérubokataranynyal.30. És beborítá még a ház padlójátis aranynyal kivül és belõl.

*472

Adott esetben a “Kéruboknak” csak jelképes szerepük volt.Ugyanis utánozták a ládán lévõ hangtölcsért formáló alakokat.Legfeljebb a biztonsági rendszerben lehetett szerepük. Ugyan-is plusz elektromosan vezetõ felületeket alkottak.

Így hát hét év munka nyomán elkészült az épület, mely azadó-vevõnek volt hivatott helységet biztosítani.

38. És a tizenegyedik esztendõ-ben, Búl havában, (mely a nyol-czadik hónap) végezteték el a

ház, minden dolga és rendje sze-rint. És így építé azt hét eszten-deig.

*473

*471,*472,*473 Királyok I. könyve 6

260

A ház elkészültekor azt hivatalosan meg kellett nyitni. Hatal-mas ceremónia kíséretében zajlott le a “megnyitó”:

3. Mikor pedig eljöttek mindnyá-jan az Izráel vénei: felvevék a pa-pok a ládát,4. És felvivék az Úr ládáját, a gyü-lekezetnek sátorát, és mind aszent edényeket, melyek valánaka sátorban, és felvivék azokat apapok és a Léviták.5. És Salamon király és az Izráelegész gyülekezete, a mely õ hozzágyûlt, megyen vala õ vele a ládaelõtt, áldozván juhokkal és ökrök-kel, melyek meg sem számláltat-hatnának, sem pedig meg sem irat-tathatnának a sokaság miatt.

6. És bevivék a papok az Úrszövetségének ládáját az õhelyére a ház belsõ részébe,a szentek-szentjébe, a Kéru-bok szárnyai alá.7. Mert a Kérubok kiterjesztik valaszárnyaikat a láda helye felett, és be-fedik vala a Kérubok a ládát és an-nak rúdjait felülrõl.8. És a rudak olyan hosszúakvoltak, hogy azok vége láthatóvolt a szenthelyen a szentek-szent-jének elsõ része felõl; azonban ki-vül nem voltak láthatók; és ott van-nak mind e mai napig.

*474

7. És bevivék a papok az Úrszövetségének ládáját az õhelyére, az Isten házánakbelsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyaialá.

9. Azután kijebb vonták an-nak rúdjait, úgy hogy a ru-daknak végei láthatóak va-lának a ládán kivül, a legbelsõrész felõl, de kivülrõl nem voltak lát-hatók. És ott volt mind e mai napig.

(*126)

Hogy miért tesz említést a szöveg arról, hogy a rudak megle-põen hosszúak voltak?

Emlékezzünk vissza! Abban a részben, ahol a frigyládát ele-meztük, arra a következtetésre jutottunk, hogy amennyiben aláda egy rádióhullámokkal mûködõ adó-vevõ készüléket rej-tett, akkor annak antennájának is lennie kellett. Az antennaszerepét a ládán a rudak töltötték be. Ugyanis egy ultrarövidhullámú készülék antennája hasonlít ahhoz a formához, me-lyet a láda a kihúzott rudakkal képezett. Az ehhez hasonló alak-zatot a rádiófizikában vibrátornak nevezik. Ez az a fajta anten-na, mely lehetõvé teszi az ultrarövid rádióhullámok vételét, ésazok felerõsítését.

Más szóval elhelyezték a ládát, benne az adó-vevõvel, azantennát, mely teleszkópikus rendszerû, vagyis kihúzható volt,beállították, és elhagyták a helyiséget. Ekkor a készülék és abiztonsági rendszer mûködésbe lépett:

(*126) Krónika II. könyve 5*474 Királyok I. könyve 8

261

10. Mikor pedig kijöttek a papoka szenthelybõl: köd tölté be az Úr-nak házát,11. Úgy, hogy meg sem állhattak a

papok az õ szolgálatjokban a ködmiatt; mert az Úr dicsõsége töl-tötte vala be az Úrnak házát.

*475

Már ismerjük korábbról a jelenséget. Ahogy a papok kijöttek— a rendszer mûködésbe lépett. A mindenhol elektromosanvezetõvé kiképzett tárgyak és felületek között elektromos ki-sülések jöttek létre, melyek fényt — az “Úr dicsõségét” — ger-jesztettek. Korábban a ”köd” megjelenésének okáról részlete-sen szóltunk.

A szöveg megjegyzi, hogy amint ezek a jelenségek megje-lentek a helyiségen belül, akkor oda még a papok sem léphet-tek be.

Mint a korábbiakban, mikor a biztonsági rendszer mûködött,(*150) most sem léphetett be senki abba a helyiségbe, ahol aláda állt.

De mint tudjuk, a jelenségnek volt még egy másik célja is.Éspedig, hogy az összegyûlt emberekre ráijesszen:

3. És az Izráel fiai mindnyájan lát-ták, a mikor alászálla a tûz és azÚr dicsõsége a házra, és arczczalleburulának a föld felé a padlózat-

ra, s imádák és tisztelék az Urat,hogy jó és az õ kegyelme mind-örökké való!

*476

A Krónika második könyvében szó van egy állítólagos tûzrõl,mely leszállt a házra, és vele együtt az Úr dicsõsége, mely be-töltötte azt.

Nagyon jól tudjuk, hogy az “Úr dicsõségét” egy készülék ger-jesztette, mely a ládában volt. Ugyanakkor ne feledjük, hogy aköd és a furcsa fény láttán a tömeg olyannyira megijedt, hogyarccal a földre vetette magát félelmében.

Késõbb, ahogy rekonstruálták a történteket, ahhoz, hogy aKrónika könyvében lejegyezzék, természetesen akadtak olyanszemtanúk is, akik váltig állították, hogy õk pedig bizony láttáka tüzet és az Úr dicsõségét a házra leszállni!

Ne feledjük: az emberek néha olyat is látni vélnek, sokszorcsak feltûnési vágyból, ami nem is történt meg.

Fontos megjegyezni, hogy ez a “köd” csak akkor jelent meg,amikor mind a láda, mind a “szent” edények és egyéb kellé-kek egy helyiségben voltak. A láda önmagában soha nem pro-dukált ködöt vagy fényt. Ebbõl is látszik, hogy azoknak a tár-

*476 Krónika II. könyve 7*475 Királyok I. könyve 8

262

gyaknak, melyek korábban a sátorban foglaltak helyet — konk-rét funkciójuk volt a “köd” megjelenésében. Nemhiába kellettazokat a misszionáriusok utasításait aprólékosan betartva el-készíteni (*119—120), és a láda környezetében elhelyezni.

Miután a köd és a fény megjelent, a megfelelõ hatást téveezzel a tömegre, Salamon folytatta:

Ebbõl is látszik, hogy az emberek azt hitték, hogy az Úr ottvan, hiszen a korábbiakban a láda irányából jött a hang. Ha mégehhez hozzáadjuk a köd által keltett hatást, akkor nem csodál-kozunk el a miszticizmuson, mely a ládát övezte. Így senkisem vonta kétségbe, hogy az Úr valóban ott lakozik...

Napjainkban nagyon is jól tudjuk, hogy egyáltalán nem szük-séges ott lennünk, ahol esetleg a hangunk hallható. Hiszen, harádióadást hallgatunk, akkor a híreket felolvasó bemondó nemáll mellettünk, pedig halljuk a hangját. Eközben õ sok száz ki-lométerre lehet tõlünk. Ugyanez igaz a tv-adásokra, vagy a hor-dozható rádió adó-vevõkre is.

Több ezer évvel ezelõtt az izraeliták azt hitték, hogy az, aki-nek a hangját hallják, aki beszél hozzájuk, az ott van a helyisé-gen belül, a ládánál. Õk azt hitték...

Most lássuk, hogy mi célt szolgált az épület, benne az adó-vevõvel. Salamon “megnyitó beszédébõl” egyértelmûen kide-rül:

22. És oda állott Salamon az Úroltára elé, az Izráel egész gyüle-kezetével szembe, és felemelékezeit az ég felé,23. És monda: Uram, Izráel Iste-ne! nincsen hozzád hasonló Isten,sem az égben ott fenn, sem a föl-dön itt alant, a ki megtartod aszövetséget és az irgalmassá-got a te szolgáidnak, a kik te elõt-ted teljes szívvel járnak;24. A ki megtartottad azt, a mit ate szolgádnak, Dávidnak, az énatyámnak szólottál; mert magadszólottál néki, és a te hatalmad-dal beteljesítetted, a mint e mainapon megtetszik.25. Most azért Uram, Izráel Istene,

tartsd meg, a mit a te szolgádnak,Dávidnak, az én atyámnak igértél,ezt mondván: A te magodból valóférfiú el nem fogy én elõttem, a ki azIzráel királyi székibe üljön; csak-hogy a te fiaid õrizzék meg az õ út-jokat, hogy én elõttem járjanak, amint te én elõttem jártál.26. Most teljesítsd be, Izráel Is-tene, a te szavaidat, a melyeketszólottál a te szolgádnak, Dávid-nak, az én atyámnak.27. Vajjon gondolható-é, hogylakozhatnék az Isten a földön?Ímé az ég, és az egeknek egei benem foghatnak téged; mennyivelkevésbbé e ház, a melyet én épí-tettem.

*478


12. Akkor monda Salamon: Az Úrmondotta, hogy õ lakoznék ködben.

13. Építve építettem házat néked la-kásul; helyet, a hol örökké lakjál.

*477

263

Salamon ezen szavaiban kétkedés hallható, merthogy meg-kérdõjelezi, hogy az Úr a ködben lakik. Vagy talán nem is két-ségbe vonta, hanem beavatott lévén tudta...

Ezért így folytatta:29. Hogy a te szemeid e házra néz-zenek éjjel és nappal, e helyre, amely felõl azt mondottad: Ott lé-szen az én nevem; hallgasd megez imádságot, a melylyel könyö-rög a te szolgád e helyen.30. És hallgasd meg a te szolgád-nak és a te népednek, az Izráelnekkönyörgését, a kik imádkozánda-nak e helyen; hallgasd meg lak-helyedbõl, a mennyekbõl, ésmeghallgatván légy kegyelmes!31. Mikor vétkezéndik valaki feleba-rátja ellen, és esküre köteleztetik,hogy megesküdjék és õ ide jõ, meg-esküszik az oltár (az oltár itt újrakapcsolatba kerül a kommuniká-cióval) elõtt ebben a házban:32. Te hallgasd meg a meny-nyekbõl, és vidd véghez, és tégyigazat a te szolgáid között, kárhoz-tatván az istentelent, hogy fején tel-jék a mit keresett; és megigazítvánaz igazat, megfizetvén néki az õigazsága szerint.33. Mikor megverettetik a te néped,az Izráel, az õ ellenségeitõl, mivel el-lened vétkeztek, és hozzád megté-réndenek, és vallást teéndenek a tenevedrõl, és néked imádko-zándanak és könyörgénde-nek e házban:34. Te hallgasd meg a meny-nyekbõl, és bocsásd meg az Iz-ráelnek, a te népednek vétkét; éshozd vissza õket arra a földre, a me-lyet adtál az õ atyáiknak.35. Mikor berekesztetik az ég, ésnem lészen esõ, mert ellened vét-keztek; és imádkozándanake helyen, és vallást teéndeneka te nevedrõl, és megtéréndenekaz õ bûnökbõl, mert te szoronga-tod õket:36. Te hallgasd meg õket amennyekbõl, és légy kegyelmesa te szolgáidnak és az Izráelnek, a tenépednek vétke iránt, tanítsd meg

õket a jó útra, a melyen járjanak; ésadj esõt a te földedre, a melyetörökségül adtál a te népednek.37. Éhség ha lesz e földön, ha dög-halál, aszály, ragya, sáska, cserebo-gár; ha ellenség szállja meg kapuit;vagy más csapás és nyavalya jö-vénd reájok:38. A ki akkor könyörög ésimádkozik, legyen az bárki; vagya te egész néped, az Izráel, ha elis-meri kiki az õ szívére mért csapást,és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:39. Te hallgasd meg amennyekbõl, a te lakhelyed-bõl és légy kegyelmes, és csele-kedd azt, hogy kinek-kinek fizess azõ utai szerint, a mint megismertedaz õ szívét, mert egyedül csak teismered minden embernek szívét.40. Hogy féljenek téged mind éltig,míg e földnek színén lakoznak, amelyet adtál a mi atyáinknak.41. Sõt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izráel közülvaló, ha eljövénd messze földrõla te nevedért;42. (Mert meghallják a te nagysá-gos nevedet és a te hatalmas ke-zedet és kinyújtott karodat), és el-jövén imádkozánd e házban:43. Te hallgasd meg a meny-nyekbõl, a te lakhelyedbõl,és add meg az idegennek mindazt,a miért könyörög néked, hogymind az egész földön való népekmegismerjék a te nevedet, és fél-jenek úgy téged, miképen a te né-ped az Izráel; és ismerjék meg,hogy a te nevedrõl neveztetik ez aház, a melyet én építettem.44. Ha a te néped hadba megy ki azõ ellensége ellen, az úton, a melyente küldöd el, és imádkozándik az Úr-hoz, fordulván az úton e város felé,a melyet te magadnak választottálés e ház felé, a melyet építettem ate nevednek:

264

45. Hallgasd meg a meny-nyekbõl az õ imádságokatés könyörgésöket, és sze-rezz nékik igazságot.46. Ha te ellened vétkezéndenek,— mert nincsen ember, a ki ne vét-keznék — és megharagudván reá-jok, ellenség kezébe adándod, ésfogva elviéndik õket azok, a kik-tõl megfogattak, az ellenségnekföldére, messze vagy közel;47. És eszökre térnek a földön,melyre fogva vitettek, és megtérvénkönyörgenek néked azoknak földö-kön, a kiktõl fogva elvitettek,mondván: Vétkeztünk, hamisan ésistentelenül cselekedtünk!48. És megtéréndenek te hozzád tel-jes szivökbõl és lelkökbõl, az õ el-lenségöknek földében, a kik õketfogva elvitték, és imádkozándanakhozzád az õ földöknek útja felé for-dulva, a melyet adtál az õ atyáiknak,és e város felé, a melyet magadnakválasztottál, és e ház felé, a melyeta te nevednek építettem:

49. Hallgasd meg a mennyek-bõl, a te lakhelyedbõl az õimádságokat és könyörgé-söket, és szerezz nékik igazságot;50. És légy kegyelmes a te népediránt, a kik ellened vétkezénde-nek, és minden bûneik iránt, amelyekkel ellened vétkeztek: ésszerezz kedvességet nékik azokelõtt, a kik õket fogva tartják,hogy könyörüljenek rajtok;51. Mert õk a te néped és öröksé-ged, a kiket kihoztál Égyiptomból, avaskemencze közepébõl,52. Hogy a te szemeid nézzeneka te szolgádnak imádságára és ate népednek az Izráelnek könyör-gésére; meghallgatván õketmindenkor, mikor tégedsegítségül hívnak.53. Mert te különválasztottad õketmagadnak örökségül a földnekminden népei közül; a miképenmegmondottad volt Mózes, a teszolgád által, mikor kihoztad a miatyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!

*479

Nos, ez egy nagyon szép példa a készüléken keresztül valókommunikálásra. Kiderül, hogy Salamon az oltár elõtt mondtael a kéréseit. Továbbá az is, hogy az épület, ahol a készülékáll, az ”Úr” nevérõl neveztetik, hiszen az ”Úr” oda helyeztette anevét, vagyis a készüléket. Azért mondja, hogy a nevét, hiszenúgy lehetett csak a készüléken felvenni a misszionáriusokkala kapcsolatot, mely egyébként állandóan adó üzemmódban volt,hogy megszólították õket: “Uram” — a hívott fél megszólításával.

Kiderül az is, hogy ha valaki valamit kérni akart, akkor aztcsak ebben az épületben tehette meg, a készülék közelében.Napjainkban az a vallási felfogás dominál, hogy Istent bárholés bármikor lehet kérni. Akkor mégis, miért kellett az izraeli-táknak a kéréseiket éppen ebben az épületben elõadniuk? Hi-szen megtehették volna ezt mondjuk otthon is.

Tudjuk, hogy azért, mert itt állt a kapcsolattartás eszköze, aláda. És a misszionáriusok csak ennek segítségével hallhattákmeg a kérést. Éspedig a “mennyekbõl”, ahol a készülék má-sodpéldánya volt...


265

Még egy fontos szövegrész van a Krónika második könyvé-ben:

19. És tekints a te szolgád könyör-gésére és imádságára, oh én UramIstenem, meghallgatván kiáltását és

könyörgését, a melylyel könyöröga te szolgád elõtted.

*480

Kedves olvasó, emlékezzünk csak vissza, hány esetben sze-repelt a korábbiakban az a kifejezés, hogy “kiáltott az Úrhoz”?Például Mózes a Vörös-tenger partján. Így most összekapcsol-hatjuk a kiáltást az adó-vevõvel. Amikor a menekülõ izraelitá-kat az üldözõ egyiptomi fegyveresek beérték a Vörös-tengerpartjánál, ott szerepel:

nak, hogy induljanak el.(*48)

15. És monda az Úr Mózesnek: Mitkiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiai-

Vagyis Mózes egy adó-vevõvel “kiáltott az Úrhoz”...De visszatérve az épülethez, a fentiekbõl nagyon jól látszik,

hogy Salamon temploma, mely a ládáért építtetett, nem voltegyéb, mint egyfajta “postaépület”, ahol állt egy adó-vevõ, mely-nek segítségével fel lehetett venni a kapcsolatot a misszioná-riusokkal.

A kapcsolattartáshoz azonban technikai személyzetre is szük-ség volt. A frigyláda kapcsán már egy korábbi részben beszél-tünk róluk. A személyzethez azonban nemcsak azok tartoztak,akik karbantartották a “szent helyet”, hanem azok is, akik akommunikációért voltak felelõsek.

Ezek voltak azok a “tisztek”, akik egyfolytában figyelték aládát — a vigyázó —, és ha a láda megszólalt, akkor sürgõsenértesítették azt, akinek jogában volt a készülékkel kommuni-kálni — a felelõt. Ezeknek a tisztségeknek, Malakiás könyvé-ben van nyoma:

12. Elveszt az Úr mindenkit, a ki eztcselekszi, a vigyázót és a felelõt, a

Jákób sátraiból, még ha áldozatotvisz is a Seregek Urának.

(*158)

A Károli-verzió és az orosz nyelvû Biblia hasonló ezen a pon-ton. Ugyanakkor az angol változat teljesen torzított.

A misszionáriusokkal való kapcsolattartásnak megvolt a rend-je, a szabályzata:

(*158) Malakiás könyve 2*481 Krónika I. könyve 15(*48) Mózes II. könyve 14


13. Minthogy kezdettõl fogva nemmívelték ezt, az Úr, a mi Istenünkcsapást bocsátott reánk, mert

nem kerestük õt a rendtar-tás szerint.

*481

266

Annak is nyoma van, hogy a misszionáriusok megneheztel-tek, mert a rendtartást felrúgva nem válaszoltak a hívásukra:

(*157) Zsoltárok könyve 50(*156) Ésaiás könyve 50

2. Miért jöttem, holott nem volt ottsenki? hívtam és nem feleltsenki sem! vagy olyan rövid mára kezem, hogy meg nem válthat?vagy nincs bennem megszabadí-tásra való erõ?...

(*156)

1. Az Istenek Istene (a misszio-náriusok fõnöke), az Úr szól (be-szél a készüléken keresztül), éshívja a földet a nap keltétõllenyugtáig.

(*157)

Persze az épületbe betérõ hétköznapi emberek számára ez akapcsolat egyoldalú volt. Mert a láda a környezetében hallhatóhangokat közvetítette a “mennyekbe”. “Megszólalni” csak a leg-beavatottabbaknak szólalt meg...

Többek között ezért is imádkozunk ma a templomokban fenn-hangon az “Úrhoz”. Ugyanis egy rég elveszett adó-vevõvel valóüzenetküldést utánzunk...

267

ILLÉS

Korábban többször is szóltunk arról, hogy a misszionáriusok-nak a bibliai idõkben jól kiépített ügynökhálózata volt. Közé-jük tartoztak a próféták is. Akadtak természetesen önjelöltekis, akiknek a misszionáriusokhoz valójában semmilyen közüksem volt.

De a szövegekben sok olyan próféta-ügynök szerepel, aki-ken keresztül a misszionáriusok ténylegesen üzeneteket jut-tattak el a célszemélynek. Aki lehetett király, uralkodó vagymás, fontos személy.

Ezekrõl a prófétákról a szövegek csak szûkszavúan szólnak.A cselekményekben feltûnnek, az üzenetet átadják, aztán el-tûnnek a látókörbõl.

Hogy kik õk valójában, honnan jönnek, nem tudjuk.

5. És meghasadt az oltár, és kiom-lott a hamu az oltárról a jel szerint,a melyet tett vala az Isten embereaz Úrnak beszéde által.6. És szóla a király, és monda az Is-ten emberének: Könyörögj az Úrnaka te Istenednek, és imádkozz éret-tem, hogy ismét hozzám hajoljon azén kezem. És mikor könyörgött azIsten embere az Úrnak, viszszahajlaa király keze, és olyan lõn, mint aze-lõtt (ideiglenesen megbénult).7. És monda a király az Isten embe-rének: Jere haza velem és egyélebédet, meg akarlak ajándékozni.8. És monda az Isten embere a ki-rálynak: Ha a te házadnak felét né-kem adnád is, nem mennék el ve-led, és nem enném kenyeret, semvizet nem innám e helyen;9. Mert azt parancsolta az Úr né-kem az õ beszéde által (konkrétinstrukciók), mondván: Ne egyélott kenyeret, vizet se igyál; visz-sza se térj az úton, a melyen el-menéndesz.

*482


Nem tudjuk, hogy ki volt ez a személy és azt sem, hogy való-ban földi ember volt-e?

A szövegek szerint egy oroszlán széttépte, és meghalt. Lehet...

1. És ímé Isten embere jöve JúdábólBéthelbe, az Úrnak intésére, és Je-roboám ott állott az oltár mellett,hogy tömjént gyújtson.2. És kiálta az oltár ellen az Úr intéseszerint, és monda: Oltár, oltár! eztmondja az Úr: Ímé egy fiú születik aDávid házából, a kinek neve Józsiáslészen, a ki megáldozza rajtad a ma-gaslatok papjait, a kik most te raj-tad tömjéneznek, és emberekcsontjait égetik meg rajtad.3. És ugyanazon napon csudáttõn, mondván: E lészen jegye,hogy az Úr mondotta légyen ezt:Ímé az oltár meghasad, és kiomola hamu, mely rajta van.4. És a mikor meghallotta a királyaz Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott vala az oltár ellenBéthelben, kinyújtá Jeroboám azõ kezét az oltártól, mondván:Fogjátok meg õt. És megszára-da az õ keze, a melyet kinyújtottvolt ellene, és nem tudta azt ma-gához visszavonni.

268

Hasonló személy volt Nátán próféta is.

1. Elküldé azért az Úr DávidhozNátán prófétát, ki bemenvén hoz-

zá, monda néki:...*483

Sok ilyen személyrõl van hát szó a szövegekben.Azért tettük bevezetésképpen ezt a kitérõt, hogy érthetõ le-

gyen a következõ: Illés próféta, akirõl most bõvebben fogunkbeszélni, is egy volt ezen “ügynökök” közül. Sõt, az is valószí-nû, hogy csak félig volt földi ember. Ugyanis idõben késõbbmajd újra feltûnik.

Róla sem tudjuk, hogy ki volt és honnan jött:

1. És szóla Thesbites Illés, a Gileádlakói közül, Akhábnak: Él az Úr, azIzráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez

esztendõkben sem harmat, semesõ nem lészen; hanem csak az énbeszédem szerint.

*484

Így jelenik meg Illés a szövegekben. Semmit nem tudunk amúltjáról.

Mielõtt folytatnánk a történetet, válaszoljunk meg néhány kér-dést, melyek felvetõdnek.

Az elsõ, ami szembetûnik, hogy Illéssel a misszionáriusoktartották a kapcsolatot. Azt, hogy valójában mit mondtak neki,esetleg csak Illéstõl tudhatjuk. Hiszen más szem- és fültanújaezeknek a “beszédeknek”, amiket az “Úr” intézett Illéshez,nem volt.

Hogy valójában mik hangzottak el, azt sem tudhatjuk. Ugyan-is Illés szintén a misszionáriusok ügynöke volt. Ezért csak vaj-mi keveset árulhatott el azokból az utasításokból, amiket ka-pott.

*484,*485 Királyok I. könyve 17*483 Sámuel II. könyve 12

2. És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá,mondván:3. Menj el innét, és menj napke-let felé, és rejtezzél el a Kérithpatakja mellett, mely a Jordánfelé folyik.4. És a patakból lesz néked italod; ahollóknak pedig megparancsoltam,hogy tápláljanak téged ott.5. Elméne azért, és az Úrnak beszé-de szerint cselekedék; és elméne ésleüle a Kérith patakja mellett, a melya Jordán felé folyik.

6. És a hollók hoztak néki kenye-ret és húst reggel és este, és apatakból ivott.7. És lõn néhány nap múlva, hogykiszáradt a patak; mert nem voltesõ a földre.8. És lõn az Úrnak beszéde õ hoz-zá, mondván:9. Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, és légyott; ímé megparancsoltam ottegy özvegyasszonynak, hogy gon-doskodjék rólad.

*485

269

A másik mozzanat, hogy õt irányították. Hiszen egyik eset-ben arra utasították, hogy menjen ide, máskor meg, hogy oda.

A szövegek szerint a Kérith patakjához küldték, hogy ott rej-tõzzék el.

Akárcsak egy kémtörténetben, Illést a misszionáriusok egyidõre kivonták a forgalomból. Valaki vagy valakik vadásztak rá.De kik? Valószínûleg Akháb király, akinek a misszionáriusokIllésen keresztül üzentek. És mit csinált a patak mellett?

Természetesen ügynökként mindebbõl semmit el nem árul-hatott. Kitalált hát helyette egy mesét, mely szerint reggel éseste a hollók etették. Ami természetesen badarság. De magya-rázatnak megfelelt.

Ezt a kitalált mesét a szövegírók késõbb készpénznek vet-ték, amibõl persze egy újabb “csoda” született.

Hogy mennyi idõ telt el addig, míg Illés újabb utasításokatkapott, megint csak nem tudjuk. Csak annyit árult el, hogy azértindult útnak, mert utasították rá:


8. És lõn az Úrnak beszéde õ hoz-zá, mondván:9. Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, és légy

ott; ímé megparancsoltam ottegy özvegyasszonynak, hogygondoskodjék rólad.

*486

10. És felkelvén, elméne Sareptá-ba, és mikor a város kapujáhozérkezett, ímé egy özvegyasszonyvolt ott, a ki fát szedegetett, ésmegszólítván azt, monda néki:Hozz, kérlek, egy kevés vizet

nékem valami edényben, hogyigyam.11. De mikor az elment, hogy vizethozzon, utána kiáltott, és mondanéki: Hozz, kérlek, egy falat kenye-ret is kezedben.

*487

Az asszony nem véletlenül volt ott, és fát szedegetett. Eztazért tette, hogy senkinek se tûnjön fel, hogy huzamosabb ideigvárakozik. Hiszen kiben is keltett volna gyanút egy fát szede-getõ asszony?

A másik, ami fontos: emlékezzünk csak vissza Lótra, aki So-doma kapujában ülve várt az “angyalokra”? Nem véletlenül voltott. Hanem azért, mert utasítást kapott, hogy várjon ott rájuk.

Az utasítás szerint tehát Sareptába kellett mennie. A misszio-náriusok közölték vele az ottani kapcsolatot — egy özvegyasz-szony, aki már várni fogja, és gondoskodik róla. (Emlékezzünkcsak vissza Jerikhó történetére, ahol az ottani kapcsolat egyRáháb nevû prostituált volt, vagy Sodomára, ahol Lót volt a beé-pített ügynök.)

270

Ugyanígy az asszony is a misszionáriusoktól kapott utasítás-nak megfelelõen várakozott Illésre. Igen ám! De mirõl fogja fel-ismerni?

A misszionáriusok erre is gondoltak. Az asszony arra várt,hogy az, aki jönni fog, majd vizet kér. Mikor elindul, majd utá-nakiált, hogy hozzon egy kis kenyeret is.

Ebben, ugye, semmi feltûnõ nincs. Mert bármelyik vándorkérhet egy kis vizet.

De az asszonynak erre a következõket kellett válaszolnia:


Ugye, ez egyszerûen szemtelenség! Hiszen ha szegény asz-szony arra panaszkodik, hogy alig van ennivalójuk, azt kérni,hogy elõször egy ismeretlennek süssön, és csak azután ma-guknak, amikor amúgy is alig van mit enniük, hát...

Igen, szemtelenség lett volna egy idegentõl. Ugyanis egy vé-letlenül arra tévedt vándor nem mert volna így követelõzni. El-végre azt is megköszönheti, ha egy kis vizet kap. Egy arra té-vedt vándor. De nem Illés...

Azért kellett ilyen szemtelenül követelõzve válaszolnia, ne-hogy az ottani ügynök összetévessze õt egy kívülállóval.

Miután az asszony a várt választ megkapta, megbizonyoso-dott, hogy ez az az ember, akirõl a misszionáriusoktól kapottutasításban szó volt. Ezekrõl a válaszokról ismerték fel egy-mást.

abból elõször egy kis pogácsát, éshozd ide; magadnak és a te fiadnakpedig azután süss;

*489

13. Monda pedig néki Illés: Ne félj,menj el, cselekedjél a te beszédedszerint; de mindazáltal nékem süss

12. Az pedig monda: Él az Úr, a te Is-tened, hogy nincs semmi sült kenye-rem, csak egy marok lisztecskémvan a vékában, és egy kevés ola-jom a korsóban, és most egy kis

fát szedegetek, és haza megyek, ésmegkészítem azt magamnak és azén fiamnak, hogy megegyük és azu-tán meghaljunk.

*488

Ugye, milyen furcsa a válasz, különösképpen a vége?Ha véletlenül az asszonytól egy arra tévedt vándor kér vizet,

és erre õ ezt feleli, akkor minden bizonnyal nem azt a választkapta volna, amire várt. Hiszen annak, akire õ ott várakozott, akövetkezõket kellett minderre válaszolnia:

271


19. És monda néki: Add ide a te fia-dat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl,és felvivé a felházba, a melyben õlakik vala, és az õ ágyára fekteté.20. Akkor kiálta az Úrhoz, ésmonda: Én Uram, Istenem, nyomo-rúságot hozol erre az özvegyre is,a kinél én lakom, hogy az õ fiátmegölöd?21. És ráborult háromszor a gyermek-

re, és felkiáltott az Úrhoz, mondván:Én Uram, Istenem, térítsd vissza egyermek lelkét õ belé!22. És meghallgata az Úr Illés sza-vát, és megtért a gyermekbe a lé-lek, és megélede.23. És felvévén Illés a gyermeket,alávivé õt a felházból a házba, ésadá õt az anyjának, és monda Illés:Lássad, él a te fiad!

*491

17. És lõn ezek után, hogy megbe-tegedék a ház gazdasszonyánakfia, és az õ betegsége felette nagyvala, annyira, hogy már a lélekze-te is elállott.

18. Monda azért Illésnek: Mit vétet-tem ellened Istennek embere?Azért jöttél hozzám, hogy eszem-be juttassad álnokságomat, ésmegöljed az én fiamat?

*490

Napjainkban nagyon jól tudjuk, hogy egy ember megbeteged-het és annyira leromolhat az állapota, hogy a klinikai halál álla-potába kerül. Az orvosok ekkor mindent megtesznek azért, hogy“visszahozzák” a beteget. Senki nem gondolhatja azonban ko-molyan, hogy az intenzív osztályon dolgozó orvosok ezt az Is-tennek tulajdonítanák. Helyette orvosi szakszavakat és külön-bözõ orvosságok neveit hallanánk tõlük. Gondoljunk csak anagy sikerû Vészhelyzet címû tévésorozatra.

Azért térek ki erre, mert az asszony fia megbetegedett. Ter-mészetesen Illésnek ahhoz az égvilágon semmi köze nem volt.

Ez a szövegrész rengeteg kérdést vet fel.A gyermek megbetegedett. Súlyos volt az állapota. Ha Illés

“csodát” produkált volna azzal, hogy “háromszor ráborul, és

Kész kémtörténet. A szövegek csak sejteni engedik, micso-da erõk álltak a háttérben abban az idõben...

A konspiratív elemek pedig arra engednek következtetni, hogyazok, akikkel a misszionáriusok szembenálltak, szintén komolyügynöki hálózattal rendelkeztek. Mert különben minek ez akémhistóriába illõ konspiráció, titkolózás?

Nos, hogy Illésnek miért kellett találkoznia a Sareptai embe-rükkel, nem tudjuk. Errõl mindketten mélyen hallgattak. Így aszövegekben semmi nyoma nincs.

De késõbb közbejött valami:

272

kéri az Urat”, miért nem tette ezt meg a jelenlévõk szeme láttá-ra. Hiszen a csoda az mindenütt csoda! Nemde?

Ehelyett elvitte a gyermeket a felházba, magához. Az anyja,és a többiek pedig lenn maradtak. Azt, hogy ott fenn mi történt,senki nem látta...

A lenn várakozók csak azt hallották, hogy Illés felkiált: ”ÉnUram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!”. És né-hány pillanat múlva lejött, a karjában a gyermekkel, mely esz-méleténél volt.

Csak az az egyszerû kérdés vetõdik fel, hogy ugyan már miértnem tehette volna meg mindezt Illés odalenn, mindenki sze-me láttára? Hiszen csodát tett. Vagy talán mégsem? És ezértkellett az avatatlan szemek elõl valamit eltitkolni? Lehetséges,hogy a gyermek nagyon rosszul volt, és Illés valóban segítenitudott rajta?

Lehet, hogy a misszionáriusoknak köszönhetõen birtokábanvolt valami, amivel a gyermek állapotán segíthetett. Mondjukegy injekciós készlet és ampullák a megfelelõ hatóanyaggal?

Napjainkban ugyan ki csodálkozna el ezeken? Hiszen ha ki-hívjuk a mentõket, akkor sok esetben az érkezõ orvos egy in-jekció beadásával javítani tud a rosszul lett ember állapotán.És Illés korában?

Mégsem vehetett elõ egy ilyen eszközt a jelenlévõk szemeláttára! Ehelyett felvitte magához a gyermeket, beadta neki amisszionáriusoktól kapott hatóanyagot, amitõl az jobban lett. Ahatás és a magyarázat kedvéért hangosan kérte az “Urat”, hogytérítse vissza a gyermek lelkét õbelé. Azután a már eszméleté-nél lévõ gyermeket karjaira vette és levitte a többiekhez.

Ennyit a “csodáról”.A késõbbiekben látni fogjuk, hogy idõben jóval késõbb a

misszionáriusok egy hatalmas ügynökhálózatot hoztak létre,melynek minden egyes tagja minden erejével és lehetõségé-vel támogatnia kellett egy Jézus nevezetû személyt küldetéseteljesítése céljából. Óriási erõk mozdultak meg akkor. Akulisszák mögött... De errõl majd késõbb.

273

Visszatérve Illéshez, jóval késõbb újabb utasítást kapott:

Hogy ki is lehet Baál? Késõbb beszélni fogunk róla.

1. És lõn sok idõ multán, a harma-dik esztendõben, az Úrnak beszé-de Illéshez, mondván: Menj el,mutasd meg magadat Akhábnak,és esõt adok a föld színére.2. És elméne Illés, hogy megmutas-sa magát Akhábnak. Nagy éhségvolt pedig Samariában. És Akháb hi-vatá Abdiást, a ki az õ házánakgondviselõje volt. (Abdiás pedig fe-lette igen féli vala az Urat;)5. És monda Akháb Abdiásnak:Menj el az országba szerén-szer-te a vizek forrásaihoz és a pata-kokhoz, hogyha valami füvet ta-lálhatnánk, hogy a lovakat ésöszvéreket megtarthatnánk élet-ben, és ne hagynánk a barmokatmindenestõl elpusztulni.

7. És mikor Abdiás az úton ment,ímé Illés elõtalálá õt, és mikor fel-ismerte õt, arczra borula és mon-da: Nem te vagy-é az, Uram, Illés?8. Felele néki: Én vagyok; menj el,mondd meg a te uradnak: Ímé ittvan Illés.9. Õ pedig monda: Mit vétettem el-lened, hogy a te szolgádat Akhábkezébe akarod adni, hogy megöl-jön engem?10. Él az Úr a te Istened: nincs semnemzetség, sem ország, a hovael nem küldött volna az én uram,hogy megkeressen téged. És haazt mondották: Nincs itt! az or-szágot és a népet megesküdtet-te, hogy téged csakugyan nemtaláltak meg.

*492

Tehát Akháb király halálra kerestette Illést. Ugyanis Illésnektulajdonította azt az aszályt, mely az országát sújtotta. Oly nagyerõkkel kerestette, hogy Illést csak a misszionárusok bújtat-hatták el. Azt, hogy hol és hogyan, már tudjuk. Az õ élete éstesti épsége miatt volt szükség a konspirációra, melyet ezúttalis a misszionáriusok irányítottak.

Valószínûleg nem õk okozták az aszályt, hanem inkább csakelõre tudták, hogy olyan idõjárás következik, mely aszályhozfog vezetni. Akárcsak napjainkban a meteorológusok.

Bár persze elõ is idézhették azt. Nem tudjuk.Egy biztos: mikor az aszályos idõszak a végéhez közeledett,

utasítást adtak Illésnek, hogy vegye fel Akháb királlyal a kap-csolatot.

16. Elméne azért Abdiás Akhábeleibe, és megjelenté ezt néki, éseleibe méne Akháb Illésnek.17. És mikor meglátta Akháb Illést,monda Akháb néki: Te vagy-é azIzráel megháborítója?

18. Õ pedig monda: Nem én há-borítottam meg az Izráelt, hanemte és a te atyád háza, azzal, hogyelhagytátok az Úrnak parancso-latait, és a Baál után jártatok.

*493


274

19. Most azért küldj el, gyûjtsd hoz-zám az egész Izráelt a Kármel hegy-re, és a Baál négyszázötven pró-fétáját, és az Aserának négyszázprófétáját, a kik a Jézabel asztalá-ról élnek.20. És elkülde Akháb mind az egészIzráel fiaihoz, és egybegyûjté a pró-fétákat a Kármel hegyre.21. És odamenvén Illés az egészsokasághoz, monda: Meddigsántikáltok kétfelé? Ha az Úr azIsten, kövessétek õt; ha pedigBaál, kövessétek azt. És nem fe-lelt néki a nép csak egy szót sem.22. Akkor monda Illés a népnek: Én

maradtam meg csak egyedül az Úrprófétái közül; míg a Baál prófétáinégyszázötvenen vannak;23. Adjatok azért nékünk két tulkot,és õk válaszszák magoknak azegyik tulkot, a melyet vagdaljanakdarabokra, és rakják a fákra; de tü-zet ne tegyenek alája; én pedig a má-sikat készítem el, a melyet a fákrarakok, de tüzet én sem teszek alája.24. Akkor hívjátok segítségül a tiisteneteknek nevét, és én is segít-ségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tûz által felel, az az Isten.És felelvén az egész sokaság,monda: Jó lesz!

*494

25. És monda Illés a Baál prófé-táinak: Válaszszátok el magatok-nak az egyik tulkot, és készítsé-tek el ti elõször; mert ti többenvagytok, és hívjátok segítségüla ti isteneteknek nevét, de tüzetne tegyetek alája.26. És vevék a tulkot, a melyetnékik adott, és azt elkészíték, és

segítségül hívák a Baál-nak nevét reggeltõl fogvadélig, mondván: Baál! hall-gass meg minket! De nemjött szó, sem felelet (koráb-ban az oltárból felelet jött).És ott sántikáltak az oltár körül,a melyet készítettek.

*495

Illés egy újabb “csodát” készült a misszionáriusok segítségé-vel produkálni. Az események az elõre megírt forgatókönyvszerint zajlottak. Ugyanis a magasban, a Kármel hegye fölöttegy jármû lebegett, melyet szabad szemmel nem lehetett ész-revenni. Ugyanakkor a jármûrõl figyelemmel kísérték mindazt,ami odalenn történik...

Mindenképp szükséges néhány dolgot megjegyeznünk.Az elsõ az, hogy Baál létezõ személy, akivel a “követõi” ko-

rábban kommunikáltak. Erre utal az a szövegrész, hogy: ”segít-ségül hívák a Baálnak nevét reggeltõl fogva délig, mondván:Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet.”

A korábbi kommunikációk során, az egyik misszionárius, akia készüléket kezelte, árulta el a nevét — Baál.

Ennek következményeként akadtak emberek, akik õt kezd-ték el követni, holott “beosztását” tekintve õ “csak” egy rádióstiszt volt...


275

A másik fontos mozzanat, hogy Baált az oltár segítségévelhívták. Legalábbis ezt a cselekvést utánozták. Erre emlékez-zünk majd vissza, mikor részletesen fogjuk az oltárt, mint kom-munikációs eszközt, tárgyalni.

E megjegyzések után folytassuk:

36. És mikor eljött az esteli áldo-zás ideje, oda lépett Illés próféta,és monda: Óh, Uram, Ábrahám-nak, Izsáknak és Izráelnek Istene,hadd ismerjék meg e mai napon,hogy te vagy Isten az Izráelben, éshogy én a te szolgád vagyok, és

hogy mindezeket a te parancso-latodból cselekedtem.37. Hallgass meg engem, Uram,hallgass meg engem, hogy tudjameg e nép, hogy te, az Úr vagy azIsten, és te fordítod vissza az õszívöket!

*498

Miután Illés elõadta ezt, a sor a jármû legénységén volt. Anagyhatású és nagy energiájú lézernyalábot elõállító fegyvercélkeresztjének középpontjában Illés oltára állt. Beindították aszerkezetet...

Nyilvánvaló, hogy abban az idõben szinte képtelenség lettvolna egy vízzel ennyire eláztatott máglyát meggyújtani. Hiszentúl nedves volt ahhoz, hogy lángra lobbanjon.

Az akkori eszközökkel igen. De a misszionáriusok technoló-giájával?...

Következett egy rövid színjáték, mely az egybegyûlteknekvolt szánva:

*496,*497,*498 Királyok I. könyve 18

27. Mikor pedig már dél lett, el-kezdte õket gúnyolni Illés, aztmondván: Kiáltsatok hangosab-ban, hiszen isten! (valóban misz-szionárius) Talán elmélkedik,vagy félrement, vagy úton van,vagy talán aluszik, és felserken.28. És elkezdtek hangosan kiabál-

ni és az õ szokásuk szerint ké-sekkel és borotvákkal metéltékmagokat, míg csak ki nem csor-dult a vérök.29. Mikor pedig a dél elmúlt, prófé-tálni kezdtek egész az esteli áldo-zatig; de akkor sem lett se szó, sefelelet, se meghallgattatás.

*496

30. Akkor monda Illés az egészsokaságnak: Jõjjetek én hozzám.És hozzá méne az egész sokaság,és megépíté az Úr oltárát, a melyleromboltatott volt.32. És oltárt építe a kövekbõl azÚr nevében, és egy árkot húzottaz oltár körül, a melybe két vékavetni való mag férne.33. És oda készíté a fát, és felvag-dalá a tulkot, és felraká azt a fára;

34. És monda: Töltsetek megnégy vedret vízzel, és öntsétekaz égõáldozatra és a fára. Mon-da ismét: Tegyétek ezt még egy-szer! És másodszor is azt tevék.Monda még is: Harmadszor is te-gyétek meg! És harmadszor is aztmívelék;35. Úgy, hogy a víz lecsurgott azoltárról, és még az árok is telelett vízzel.

*497

Mivel nem történt semmi, ezért most már Illés, illetve a ma-gasban keringõ jármû és annak legénysége következett:

276

A hatalmas energiájú lézernyaláb pillanatokon belül megsem-misített és elpárologtatott mindent, amit ért:

38. Akkor alászálla az Úr tüze,és megemészté az égõáldoza-tot, a fát, a köveket és a

port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.

*499

A hatás leírásából megítélhetjük, hogy milyen hatalmas ener-giájú sugár érte az oltárt, hiszen mindent megsemmisített. Akár-csak korábban Kóré lázadó csoportját a pusztában (*303).

Nem szükséges részletezni azt a hatást, amit ez tett a töme-gekre:

39. Mikor ezt látta az egész so-kaság, arczra borult, és monda:

Az Úr az Isten! az Úr az Isten!

*500

A bemutató elérte célját. Az emberek immár elfordultak Baálhíveitõl...

Illés, kihasználva a tömegek támogatását, lemészároltatta Baálnégyszázötven prófétáját.

Amikor ez Jézabel, Akháb király feleségének tudomására ju-tott, az olyannyira felbõszült, hogy Illés halálát akarta. Ugyanisõ egy olyan királyságból származott, ahol Baált követték, ésprófétáit tiszteletben tartották:

30. És gonoszabbul cselekedék Ak-háb, az Omri fia az Úr szemei elõttmindazoknál, a kik õ elõtte voltak.31. Mert nem elégedék meg azzal,hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának

bûneiben járjon, hanem elméne ésfeleségül vevé magának Jéza-belt, Ethbaálnak, a Sídonbelikirálynak leányát...

*501

Baál prófétáinak lemészárlásáért Akháb király felesége, Jé-zabel, halálosan megfenyegette Illést:

2. És követet külde Jézabel Illés-hez, mondván: Ezt cselekedjékvelem az istenek és úgy segélje-nek, ha holnap ilyenkor úgy nem

cselekszem a te életeddel, mintahogy te cselekedtél azoknakéletekkel mind egyig.

*502

Így hát Illésnek menekülnie kellett:

3. A mit mikor megértett (Jézabelüzenetét), felkelvén elméne, vi-gyázván az õ életére. És méne Beer-

sebába, a mely Júdában volt; és otthagyá az õ szolgáját.

*503

De onnan tovább kellett menekülnie:

*502,*503,*504 Királyok I. könyve 19*499,*500 Királyok I. könyve 18*501 Királyok I. könyve 16

4. Õ pedig elméne a pusztábaegynapi járó földre, és elmenvénleüle egy fenyõfa alá, és könyör-gött, hogy hadd haljon meg, és

monda: Elég! Most óh Uram,vedd el az én lelkemet; mert nemvagyok jobb az én atyáimnál!

*504

277

Illésen eluralkodott a depresszió. Úgy érezte, hogy vége min-dennek. Aztán:

5. És lefeküvék és elaluvék a fe-nyõfa alatt. És ímé angyal illeté õt,és monda néki: Kelj fel, egyél.6. És mikor körülnézett, ímé fejé-nél vala egy szén között sültpogácsa és egy pohár víz. És

evék és ivék, és ismét lefeküvék.7. És az Úr angyala eljött másod-szor is és megilleté õt, és mon-da: Kelj fel, egyél; mert erõd fe-lett való utad van.

*505

Ez a rész minden bizonnyal nem egyéb, mint egyfajta összekö-tõ szöveg, mely a krónikás fantáziájának a terméke. Hiszen vala-hogy el kellett jutnia oda, ahol a történések folytatódtak.

Ehhez a szöveghez megint csak kritikusan kell viszonyul-nunk. Ugyanis mindezt valószínûleg Illés elmondásából tud-juk. Hiszen egyedül volt, és rajta kívül nem volt más szemtanú-ja a történéseknek. Ezért mindenképpen magán viseli Illés szub-jektivizmusát, amirõl Mózessel kapcsolatban e könyv elejénszóltunk.

Azonkívül, amíg ez a történet Illéstõl a szolgáján keresztüleljutott azokhoz, akik végül a Királyok könyvébe lejegyezték,az információ minden bizonnyal többször is torzult. Ezért sem-miképp sem szabad készpénznek vennünk ezeket a szavakat...

A misszionáriusok természetesen nem hagyták, hogy Illésodavesszen a pusztában. Akárcsak Hágár esetében (*251), mostis egy mentõegységet küldtek ki a keresésére.

Mikor rátaláltak, az már szinte az önkívület állapotában voltaz éhezés és a vízhiány miatt. Ezért csak halványan emléke-zett arra, hogy mikor magához tért egy rövid idõre, egymisszionáriust látott, aki arra biztatta, hogy igyék és egyék egykeveset.

Egy kevés víz és élelem elfogyasztása után Illés újra elvesz-tette az eszméletét. Amikor késõbb kicsit jobban lett, és magá-hoz tért, megint csak egy misszionáriust látott, aki ápolta. Ujfentarra biztatta, hogy igyék és egyék egy keveset, hiszen oly so-káig volt a pusztában, hogy elvesztette minden erejét.

Mikor már visszatért az ereje, a szövegek szerint útra kelt, ésnegyven nap ment a Hóreb hegyéig:

8. És õ felkelt, és evett és ivott; ésméne annak az ételnek erejével

negyven nap és negyven éjjel egészaz Isten hegyéig, Hórebig.

*506


278

Olyan területen bóklászott, ahonnan jármûvek startoltak. Õpersze nem tudta, hogy ez veszélyes rá nézve. Ezért a bázisonszolgálatot teljesítõ egyik misszionárius rászólt, hogy mit ke-

A valóságban, amikor a misszionáriusok rátaláltak Illésre apusztában, az olyannyira legyengült volt, hogy semmiképp semhagyhatták orvosi segítség nélkül. Ezért a félájult Illést jármû-vük fedélzetére vitték, és visszatértek vele a bázisra. Ahol lá-badozott.

Amikor jobban lett, úgy döntött, hogy körülnéz, hol is van:

11. És monda: Jõjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr elõtt...*508

Ugyanis Illés egy számára veszélyes helyre tévedt. A testiépsége veszélyben forgott. Ezért szóltak rá a misszionáriusok,hogy mit keres ott.

9. ...És ímé lõn az Úrnak beszé-de õ hozzá, és monda néki: Mit

csinálsz itt Illés?*507

res itt?Aztán biztonságos hely-

re vitte, ahonnan Illés egyinduló jármûvet látott...

*507,*508,*509 Krónika I. könyve 19

11. ...És ímé ott az Úr voltelmenendõ. És az Úr elõttmegyen vala nagy erõsszél, a mely a hegyeket meg-szaggatta és meghasogatta akõsziklákat az Úr elõtt; de azÚr nem vala abban a szélben...

*509

A startoló jármû reaktívhajtómûveinek fúvókáibólelõtört a hajtóanyag, erõsgázáramlás kíséretében. Ahajtómûvet indították.

13. ábra”...És ímé ott az Úr volt elmenendõ...”

279

11. ...És a szél után földin-dulás lett; de az Úr nem volt a

földindulásban sem.*510

A hajtómû fúvókáiból elõtörõ hajtóanyagkeverék hatalmashangerõvel berobbant.

12. És a földindulás utántûz jöve, de nem volt az Úr a

tûzben sem...*511

A hajtómûbõl a gyújtás hatására immár izzó gázsugár csapottelõ. Aztán a jármû emelkedni kezdett, és elrepült.

Illésnek belecsendült a füle a hatalmas hangrobajba. Így rö-vid idõre a hallása kicsit eltompult.

Mikor a jármû elrepült, odalépett hozzá a bázis parancsnoka.A robaj után, mely szinte megsüketítette, csak gyengén hallot-ta a parancsnok hangját, aki barátságosan megkérdezte, mitkeres ott?

Ha a szöveget figyelmesen olvassuk, akkor felfigyelhetünkarra, hogy kétszer kérdezték meg Illéstõl ugyanazt: mitcsinál ott?

Az elsõ esetben gyorsan elmondta mondókáját. Mire az Úrazt mondta, hogy: ”Jöjj ki és állj meg e hegyen...”

Azután meg az “Úr” újra csak megkérdezi, hogy mit csinálott?

Vajon annyira feledékeny az “Úr”, hogy másodszor is meg-kérdezi? Ellenkezõleg! Illés legalább két személlyel találkozott.Az elsõ megkérdezte, hogy mit keres ott? Hiszen életveszé-lyes a hely, ahol bóklászik. Ezért biztonságosabb részre vitteIllést, ahonnan az egy startoló jármû indulását nézhette végig.

Utána találkozott egy másik misszionáriussal, akinek újracsak elmondta a mondanivalóját:

*510,*511,*512,*513 Királyok I. könyve 19

12. ...És a tûz után egy halk és sze-líd hang hallatszék.13. És mikor Illés ezt hallotta, befedéaz õ arczát palástjával (ezt azért tet-te, hogy megóvja szemét a star-

toló jármû hajtómûvének erõsfényétõl), és kimenvén, megálla abarlang ajtajában, és ímé szózat lõnõ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csi-nálsz itt Illés?

*512

14. És õ felele: Nagy búsulásomvan az Úrért, a Seregeknek Iste-néért, mert az Izráel fiai elhagy-ták a te szövetségedet, leron-tották a te oltáraidat, és a teprófétáidat megölték fegyver-

rel, és én egyedül maradtam, ésengem is halálra keresnek.15. És monda az Úr néki: Menj el, térjvissza a te utadon a pusztán át Da-maskusba, és mikor odajutándasz,kenjed királylyá Hazáelt Siriában;

*513

280

Illésnek találkája volt a misszionáriusokkal. Azok egy jármû-vet küldtek érte, mely elviszi õt. Csak egy gond volt: Illés seho-gyan sem tudta “lerázni” szolgáját, Elizeust. Bárhogyan is pró-bált megszabadulni tõle, az hûségesen követte mindenhová.

Ugyanis Illés arra törekedett, hogy amikor majd megérkezika jármû a megadott helyre, a megbeszélt idõpontban, annak nelegyen szemtanúja.

De Elizeus váltig ragaszkodott hozzá. Ezért nem volt egyébválasztása, minthogy magával vigye a találka helyszínére:

9. És mikor általmentek, monda Il-lés Elizeusnak: Kérj tõlem, mit cse-lekedjem veled, mielõtt tõled elra-gadtatom. És monda Elizeus: Le-gyen, kérlek, a te benned való lé-leknek kettõs mértéke én rajtam.10. És õ monda: Nehéz dolgot kér-tél; mégis ha majd meglátándasz

engem, mikor tõled elragadtatom,meglesz, a mit kérsz: ha pedig megnem látándasz, nem lesz meg.11. És lõn, a mikor menének és men-vén beszélgetének, ímé egy tüzesszekér tüzes lovakkal elválasztáõket egymástól. És felméne Illés aszélvészben az égbe.

*515

A második misszionárius volt a “fõnök”. Ugyanis õ már ellát-ta utasításokkal Illést.

Így hát Illés visszatért a bázisról, a Hóreb hegyérõl, ahol amisszionáriusok egyik támaszpontja volt.

Az utasítást Illés pontosan végrehajtotta.A szövegekbõl pontosan tudjuk, hogy tartotta a kapcsolatot a

misszionáriusokkal. De ki is volt Illés? Földi ember vagy sem?Nem tudjuk. Csak azt, hogy a misszionáriusok magukkal vittékõt.

1. És lõn mikor az Úr Illést fel aka-rá vinni a szélvész által mennyek-be: elméne Illés és Elizeus (Illésszolgája) Gilgálból.2. És monda Illés Elizeusnak: Ma-radj itt, kérlek, mert az Úr Béthel-be küldött engem. És felele Eli-zeus: Él az Úr, és a te lelked, hogyel nem hagylak téged! És mikorlemenének Béthel felé:3. Kijövének a próféták fiai, a kikBéthelben valának, Elizeushoz,és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elra-gadja a te uradat tõled? És mon-da: Tudom én is, hallgassatok.

4. És monda néki Illés: Elizeus! Ma-radj itt, kérlek; mert az Úr engem Jé-rikhóba küldött. Õ azonban mon-da: Él az Úr és a te lelked, hogy elnem hagylak téged. És mikor elme-nének Jérikhóba:5. A próféták fiai, a kik Jérikhóbanvalának, Elizeushoz jövének, ésmondának néki: Nem tudod-é,hogy e mai napon az Úr a te uradatelragadja tõled? És õ monda: Én istudom, hallgassatok.6. Azután monda néki Illés: Maradjitt, kérlek, mert az Úr engem a Jor-dán mellé küldött. De õ felele: Él azÚr és a te lelked, hogy el nem hagy-lak téged...

*514

*514,*515 Királyok II. könyve 2

281

Lássuk hát, mi történt valójában.Illés tudta, hogy egy misszionárius jármû érte jön. Azzal is

tisztában volt, hogy az esetnek nem lehet szemtanúja. Ugyan-akkor, mivel Elizeus mindvégig hûségesen szolgálta és ragasz-kodott hozzá, ezért megkérdezte, hogy mit kér tõle, mielõttelrepül a jármûvel.

Szolgája kérése kissé váratlanul érte. Ugyanis az olyasvala-mit kért, mely csak a legbeavatottabbaknak volt: egy “szentlelket”.

Illés tudta, hogy ennek teljesítése nem õrajta múlik. Mert eb-ben csak a fõmisszionárius dönthet. Ezért azt válaszolta Eli-zeusnak, hogy lehet, hogy megkapja, és lehet hogy nem.

Amikor a találka helyszínére értek, ahol esetleg a jármû márvárakozott, Elizeust valamilyen módszerrel elaltatták. A késõb-biekben többször fogjuk látni, hogy a misszionáriusok elõsze-retettel alkalmazták ezt az ártalmatlan módszert arra, hogy egy-részt az eseményeknek ne legyen szemtanúja, másrészt, hogyapróbb sebészeti beavatkozásokat megejthessenek.

Mikor Elizeus “elaludt”, Illés konzultált a fõmisszionáriussal,elmondva neki, hogy mit kért tõle a szolgája. Rövid mérlegelésután az úgy döntött, hogy rendben, kaphat Elizeus a “lélekbõl”.

Ezután megejtették rajta az apróbb beavatkozást, és megkap-ta a “lelket”.

Illés elbúcsúzott a még mindig alvó-eszméletlen szolgájától,és felszállt a fedélzetre.

Az altató hatása már csökkenni kezdett. Így mikor a jármûnagy dübörgés közepette beindította hajtómûveit és startolt fe-délzetén Illéssel, az ébredezõ Elizeus, félig nyitott szempilláinkeresztül homályosan látta az emelkedõ jármûvet.

Csak a nagy zajra, fényre és légmozgásra emlékezett a ké-sõbbiekben.

Amikor a jármû elrepült, Elizeus még sokáig ott maradt fekvea földön. Késõbb, amikor teljesen magához tért, nem értette,hogy mi is történt vele.

Csak arra emlékezett, hogy egyik pillanatban még Illésselment, a másik pillanatban meg már az emelkedõ jármûvet lát-ta.

Arról persze fogalma sem volt, hogy közben õt elaltatták...

282

A HALÁL ANGYALAI

Az angyalokkal mint jármûtípussal késõbb foglalkozni fogunk. Egytörténet azonban még mindenképp összekapcsolódik a frigyládá-val. Egyrészt.

Másrészt, szerte kell foszlatni egy téves elképzelést. Ugyanis nap-jainkban a vallásos felfogás szerint az angyalokat úgy képzeljük el,mint makulátlan fehér ruhába öltözött, szárnyakkal rendelkezõ em-beralakokat, akik csak jót cselekszenek.

Igen ám, de akkor mit kezdjünk a következõ szövegrészlettel:

*518 Királyok II. könyve 19

20. Akkor elküldött Ésaiás, azÁmós fia, Ezékiáshoz, ezt mond-ván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene:

A te könyörgésedet, Assiria kirá-lya, Sénakhérib felõl, meghallgat-tam (vettem az üzenetet).

Ezékiás király “hadüzenetet kapott” Assiria királyától. Ahogy átvet-te a levelet a követek kezébõl, elsietett az “Úr házába”, és a ládaelõtt elpanaszolta, hogy támadás fenyegeti õket, ezért a misszioná-riusok — az “Úr” — segítségét kérte.

Azok vették az adást, és egyik ügynökükön, Ésaiás prófétán ke-resztül üzenték meg a válaszukat. Hogy miért nem a láda segítségé-vel? Lehet, hogy már nem mûködött tökéletesen...

a ki ide küldött, hogy szidalom-mal illesse az élõ Istent.17. Igaz, Uram, Assiria királyai el-pusztították a pogányokat ésazok országait.18. És az õ isteneiket a tûzbe hány-ták; de azok nem voltak istenek,hanem csak emberi kéz alkotásai,fa és kõ, azért vesztették el õket.19. Most azonban, mi Urunk, Iste-nünk, szabadíts meg, kérlek, min-ket az õ kezébõl, hogy megismerjee föld minden országa, hogy te, azÚr, vagy az egyetlen Isten!

*518

14. És elvevé Ezékiás a levelet akövetek kezébõl, és elolvasá azt,és felment az Úr házába, és kiter-jeszté azt Ezékiás az Úr elõtt;15. És imádkozék Ezékiás az Úrelõtt, és monda: Uram, Izráel Is-tene! a ki a Kérubok között lakol,te vagy egyedül e föld minden or-szágainak Istene, te teremtetteda mennyet és a földet;16. Hajtsd hozzám, Uram, a te fü-ledet és halld meg; nyisd fel Uram,a te szemeidet és lásd meg: éshalld meg a Sénakhérib beszédét,


*516 Jób könyve 33

22. És lelke közelgett a sírhoz, sélete a halál angyalaihoz.

*516

49. Rájok bocsátá haragjánaktüzét, mérgét, búsulását és a szo-rongatást: a gonosz angyalokseregét.

*517

Akkor most hogy is van? Mik, vagy kik a halál angyalai? A frigyládakapcsán ez is érthetõvé válik.

283

32. Azért azt mondja az Úr Assi-ria királya felõl: Be nem jõ e vá-rosba, és nyilat sem lõ bele, sempaizs nem ostromolja azt, semsánczot nem ás mellette.33. Azon az úton, a melyen jött, tér

vissza, de e városba be nem jõ, aztmondja az Úr.34. És megoltalmazom e várost,hogy megtartsam azt, én érettem ésDávidért, az én szolgámért.

*519

Elsõre hihetetlennek tûnik, hogy egy éjszaka alatt egy “an-gyal” száznyolcvanötezer embert öljön meg. Ugyanis a szöve-gek semmilyen lövöldözésrõl és más hangról nem tesznek em-lítést. Minden az éj leple alatt, csendben történt. Hogyan?

A magyarázat egyszerû. Az éjszaka sötétjében, az assiriaiaktábora felé egy “angyal” repült. A fedélzetén ideggázzal meg-töltött ampullák voltak. Hogy ne lehessen hallani a hajtómûvekhangját, ezért sok-sok kilométer magasan haladt.

Mikor az ellenség tábora fölé ért, elkezdte az ampullákat rá-juk szórni. Azok becsapódva a földbe összetörtek, és a harcigáz felszabadult. Ezek az apró becsapódások szinte hangtala-nok voltak. Aki mellett egy ilyen ampulla szétdurrant, az pilla-natokon belül halott volt...

Nem volt szükség sok ideggázra. Napjainkban tudjuk, hogynagyon kis mennyiség is elég belõle ahhoz, hogy sok emberelpusztuljon...

Az akciónak gyakorlatilag semmilyen hallható jele nem volt.Reggel pedig az életbenmaradottak, akik elég távol voltak azampullák becsapódásától, csak azt látták, hogy nagyon sok em-ber halt meg éjszaka. Hogy mitõl? Azt nem tudták...

Mégis, miért maradtak egyesek életben? A magasan repülõjármû ideggázt tartalmazó ampullái közül sok nem talált célba.Hiszen a legcsekélyebb légmozgás is a tábor területén kívülresodorta azokat. Ott pedig nem tettek az emberéletben túl nagykárt. Ennek a véletlennek köszönhették a túlélõk az életüket...

Azt üzenték Ésaiáson keresztül, hogy megvédik a várost az assi-riai király csapataival szemben.

Ezt a következõképpen oldották meg:

ötezeret, és mikor jó reggel fel-keltek, ímé mindenütt holttestekhevertek.

*520

35. És azon az éjszakán kijött azÚr angyala, és levágott az Assi-riabeli táborban száznyolczvan-

*519,*520 Királyok II. könyve 19

284

Az assiriai király a nagy veszteség miatt kénytelen volt felad-ni hódító céljait, és visszatért a még megmaradt csapataivalhazájába.

Úgy hiszem, így már érthetõ, hogy mik a halál angyalai. Azoka légi jármûvek, melyek halált hoznak. Akárcsak adott esetbenis.

Emlékezzünk vissza egy korábbi részre. A frigyláda kapcsánemlítettük már Ezékiás királyt.

Láthatjuk, hogy a misszionáriusok hathatósan támogatták õt.De a késõbbiekben megszegte a ládával kapcsolatos kötelezõtitoktartást. Ugyanis azt a szentek-szentjében csak a legbeava-tottabbak láthatták, a papok, a király és talán még néhányan.Ám Ezékiás egy alkalommal ezt a titoktartást megszegte, mi-kor a hiúságának engedve eldicsekedett a ládával a babilonikirály követeinek (*145,*146). Ettõl a misszionáriusok nagyonidegesek lettek. Ezért Ezékiás király a késõbbiekben már nemélvezte azok feltétlen támogatását...

De van egy másik érdekes szövegrész is a Bibliában. Ugyan-is, a misszionáriusok nem mindig alkalmaztak ilyen drasztikusmódszert. Volt, amikor a város védelmére több légi jármûvet isbevetettek:


5. Mint repesõ madarak, úgyoltalmazza a seregek Ura Je-

ruzsálemet, oltalmazván meg-szabadítja, kimélvén megmenti.

*521

A jármûvek, melyek egy másik idõben Jeruzsálemet védték,úgy köröztek a magasban a város fölött, mint repdesõ mada-rak...

285

HETEDIK FEJEZET. A FORDULAT

JEREMIÁS

Történetünk további cselekményeit egy újabb személy, Je-remiás fémjelzi. A korábbiakban láthattuk több ízben, hogy amisszionáriusok az eseményeket konkrét személyeken keresz-tül befolyásolták. Õk voltak a próféták, akik kapcsolatban álltakaz “Úrral”.

Ezen személyek fogantatásához szinte kivétel nélkül mindenesetben közük volt a misszionáriusoknak.

Nem volt ez másképp Jeremiás esetében sem. Ugyan a szö-vegek közvetlenül errõl nem szólnak, azonban az “Úr” beszé-débõl, melyet Jeremiással folytat, következtetni lehet rá.

Ez akkor tûnik ki, mikor a misszionáriusok felveszik a kap-csolatot Jeremiással, Hilkiás fiával:

5. Mielõtt az anyaméhbenmegalkottalak, már ismerte-lek, és mielõtt az anyaméh-bõl kijövél, megszentelte-lek; prófétának rendelteleka népek közé.6. És mondék: Ah, ah Uram Isten!Ímé, én nem tudok beszélni; hiszenifjú vagyok én!

*522

1. Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszé-dei, a ki az Anatótban, Benjámin föl-dén lakó papok közül vala;2. A kihez szóla az Úr Jósiásnak,az ammon fiának, Júda királyánaknapjaiban, az õ uralkodásának ti-zenharmadik esztendejében;4. Szóla pedig az Úr nékem,mondván:

Ez a szövegrész arra enged következtetni, hogy Jeremiás szü-letéséhez a misszionáriusoknak egyértelmûen közük volt. Azõ beavatkozásuk nyomán fogant...

Az a rész: ”Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, már ismer-telek”, arra utal, hogy a misszionáriusok már a fogantatás elõttismerték Jeremiás génállományát. Ugyanis tudjuk, hogy a gé-nek határozzák meg a születendõ ember fizikai és pszichikaitulajdonságait. És mivel ismerték a genetikai állományát, ezértvalóban igaz, hogy mielõtt elkezdett az anyaméhben fejlõdni amagzat, már bizonyos tulajdonságait elõre jelezhették.

Jeremiásnak konkrét feladatot-küldetést szántak:csolok néked.8. Ne félj tõlök, mert én veled va-gyok, hogy megszabadítsalak té-ged! mond az Úr.

*523

7. Az Úr pedig monda nékem: Nemondd ezt: Ifjú vagyok én; hanemmenj mind azokhoz, a kik-hez küldelek téged, és be-széld mindazt, a mit paran-

*522,*523 Jeremiás könyve 1

286

Ugye most, kedves olvasó, azt hihetnénk, hogy egyfajta misz-tikus jelenés történt, mert egyszer csak a semmibõl megszó-lalt az “Úr” hangja, és beszélt Jeremiáshoz.

A miszticizmushoz az egésznek az égvilágon semmi közenincs. Ugyanis a misszionáriusok elvitték magukkal Jeremiástaz egyik bázisukra, ahol valamilyen beavatkozást hajtottak végrerajta. Akárcsak Mózesen vagy Jézuson.

Ugyanis a szövegekbõl kiderül, hogy az “Úr” személyesenvolt jelen:

9. És kinyújtá az Úr az õ kezét, ésmegilleté számat, és monda né-kem az Úr: Ímé, az én igéimetadom a te szádba!

10. Lásd, én e mai napon népek föléés országok fölé rendellek téged,hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rom-bolj, építs és plántálj!

*524

Jeremiáson valamilyen sebészi beavatkozást végeztek el, mi-nek következtében alkalmas lett a küldetés végrehajtására.

A szövegeket olvasva, az események kissé zavarosnak tûn-nek.

De foglaljuk csak össze:Jeremiás fogantatása a misszionáriusoknak köszönhetõ. Ké-

sõbb felvették vele a kapcsolatot, és elvitték magukkal. Vala-milyen sebészeti beavatkozást végeztek el rajta. Erre termé-szetesen nem emlékezett, hiszen közben mindvégig aludt. Akár-csak napjainkban a mûtéteknél.

A misszionáriusoknál az “orvosi szobában” lábadozott. Mi-kor jobban lett, és magához tért, az egyik “orvos” valamilyengyógyszert adott be neki: ”És kinyújtá az Úr az õ kezét és meg-illeté számat”.

Ezt Jeremiás kissé zavarosan mondja el, mivel õ maga semtudta, mi történt vele. Ahogy magához tért, homályosan csakazt látta, hogy az egyik “Úr” valamit bead neki — megilleti aszáját.

felelék: Forró fazekat látok én,és pedig a szája észak felõl van.14. És monda nékem az Úr: Északfelõl támad a veszedelem e földnekminden lakosára.

*525

11. Szóla továbbá nékem az Úr,mondván: Mit látsz te, Jeremiás? Ésmondék: Mandulavesszõt látok én.12. És monda nékem az Úr: Jól láttál,...13. És másodszor is szóla hozzámaz Úr, mondván: Mit látsz te? És

*524 ,*525 Jeremiás könyve 1

287

A lábadozó szellemi állapotát oly módon ellenõrizték, hogymutattak neki egy tárgyat, és megkérdezték, mit lát. Mikor meg-nevezte azt, és kiderült, hogy látása rendben van, bebizonyo-sodott, hogy meggyógyult, és a beavatkozásnak semmilyenutóhatása nincs.

Rövidesen jobban lett, és ekkor odalépett a még mindig lába-dozó Jeremiás “ágyához” az egyik magas rangú személy, akiküldetéssel bízta meg õt: ”menj mind azokhoz, a kikhez kül-delek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked”.

Mikor talpra állt, és maradéktalanul felépült, el kellett hagy-nia a bázist:

azt, a mit én parancsolok néked;...

*526

17. Te azért övezd fel derekadat, éskelj fel, és mondd meg nékik mind-

Jeremiást a misszionáriusok eszközeikkel támogatták:

20. ...és viaskodnak ellened, denem gyõzhetnek meg téged, mertén veled vagyok, hogy megvéd-

jelek és megszabadítsalak téged,azt mondja az Úr!

*527

*527 Jeremiás könyve 15*526 Jeremiás könyve 1

Megkezdõdött a küldetése...

288

AZ ULTIMÁTUM

Az izraeliták mindvégig a misszionáriusok hathatós támoga-tását élvezték. Ennek köszönhetõen hagyhatták el Egyiptomot,ahol rabszolgasorsban éltek, s foglalhatták el új hazájukat amostani Közel-Keleten. Ellenségeikkel vívott harcaikban is gyak-ran támogatták õket.

Cserébe mindössze annyit kellett tenniük, hogy betartják aszövetség feltételeit. Azokat a feltételeket, amelyeket a misz-szionáriusok szabtak meg.

Az Egyiptomból való kijövetel után még egy ideig az izraelitákmegtartották a szövetség rájuk vonatkozó kötelezettségeit. Detudjuk, hogy Mózes és Józsué idejében is voltak már lázongások.

Ahogy idõben az izraeliták egyre távolabb kerültek ezektõlaz eseményektõl, mind kevésbé ítélték fontosnak a megál-lapodások betartását. Amit a misszionáriusok egyre jobban sé-relmeztek:

Leginkább az volt a misszionáriusok kifogása, hogy az izrae-liták hálátlanok lettek, és más “isteneket” követtek. Mintha aztmondanák, hogy: ”Annyi mindent tettünk értetek, hányszor vé-delmeztünk meg az ellenségeitekkel szemben, és ti mégis hût-lenül elhagytatok bennünket”.

De azért még egy esélyt akartak nekik adni:11. És monda nékem (Jeremiás-nak) az Úr:...12. Menj el, és kiáltsd e szókatészak felé, és mondjad: Térj visz-sza, elpártolt Izráel, ezt mondja azÚr, és nem bocsátom reátok ha-ragomat (fegyver), mert kegyel-mes vagyok én, ezt mondja az Úr,nem haragszom mindörökké.

13. Csakhogy ismerd el a te ha-misságodat, hogy hûtelenné let-tél az Úrhoz, a te Istenedhez, ésszertefutottál útaidon az idege-nekhez mindenféle zöldelõ fa alá,és az én szómra nem hallgatta-tok, ezt mondja az Úr.14. Térjetek meg, szófogadatlanfiak, azt mondja az Úr...

*529

*529 Jeremiás könyve 3

5. Így szól az Úr: Micsoda hamis-ságot találtak bennem a ti atyái-tok, hogy elidegenedtek tõlem,és hiábavalóság után jártak, éshiábavalókká lettek?6. Még csak azt sem mondták:Hol van az Úr, a ki felhozott min-ket Égyiptom földérõl, a ki vezé-relt minket a pusztában, a kietlenés járatlan földön, a szomjúság-nak és a halál árnyékának földén,a melyen nem vonult át ember, ésa hol halandó nem lakott?

7. És bevittelek titeket a bõségföldébe, hogy annak gyümölcsei-vel és javaival éljetek; és bemen-tetek, és megfertõztettétek az énföldemet, és az én örökségemetútálatossá tevétek.8. A papok nem mondták: Holvan az Úr? A törvény magyarázóinem ismertek engem, és a pász-torok hûtlennekké lettek hoz-zám, a próféták pedig a Baál ál-tal prófétáltak, és azok után jár-tak, a kik tehetetlenek.

*528


289

Valamiért az “Úrnak”, a fõmisszionáriusnak, nagyon fontosvolt, hogy az izraeliták “megtérjenek” hozzá. Olyannyira, hogymég egy nagyon érdekes ígéretet is tett:

Abban az esetben, ha megfelelnek az általuk támasztott felté-teleknek, akkor a megegyezés szerint egy csapatot állíthatnakössze az izraeliták nemzetségeinek képviselõibõl, éspedig akövetkezõképpen:

A csapatba városonként egy-egy személyt küldhetnek, mígnemzetségenként, amibõl tizenkettõ van, két-két személyt.

Az ilyen módon delegált személyeket felveszik a fedélzetre,ahol egyfajta “tanfolyamot” tartanak nekik. Tudást adnak át.

Ez a tanfolyam nem más, mint egyfajta “vezetõképzõ”, aholaz izraeliták jövõbeli vezetõit képezik. Akik a “tanfolyamot”elvégezve, nagy tudású személyekként térnek vissza, és: ”le-geltetnek tudománnyal és értelemmel”.

Mai szóhasználattal, persze egy kicsit túlozva, azt mondhat-nánk, hogy ez nem más, mint “menedzserképzõ” tanfolyam.Ahol a jövõ vezetõit képezik, a megfelelõ tudást biztosítva szá-mukra.

15. És adok néktek szívem szerintvaló pásztorokat, és legeltetnek tu-

dománynyal és értelemmel.*531

A misszionáriusok magas rangú személye nem kevesebbetígért az izraelitáknak abban az esetben, ha visszatérnek hoz-zá, minthogy: ”magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból,kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba.”

A korábbiakból tudjuk, hogy Mózes korában a Sion hegyénegy nagy méretû jármû landolt. A szövegek szinte kivétel nél-kül ezt a jármûvet Sion-ként említik. Érthetõ is, hiszen névennevezni nem tudták azt.

Ezért hát az ígéret nem kevesebbrõl szólt, mint hogy egyet-egyet egy városból, és két embert egy-egy nemzetségbõl bevi-szik Sionba, azaz felveszik az egyik jármûvük fedélzetére.

Hogy mi célból?

14. Térjetek meg, szófogadatlanfiak, azt mondja az Úr, mert énférjetekké lettem néktek, ésmagamhoz veszlek titeket,

egyet egy városból, kettõtegy nemzetségbõl, és be-viszlek titeket Sionba.

*530


290

Napjainkban, azon ábrándozunk, hogy milyen jó lenne, ha azufók (persze ha léteznek) megosztanák velünk magas szintûtudásukat. Ezt õk már korábban felajánlották... Ha... megfele-lünk a feltételeknek...

Ugyanakkor, abban az esetben, ha mégsem “térnek meg” az“Úrhoz”, akkor semmi jóra nem számíthatnak:

1. Ha visszatérsz, Izráel, ezt mond-ja az Úr, hozzám térj vissza...4. ...hogy fel ne gyúlladjon az én ha-

ragom, mint a tûz, és olthatatlanulne égjen a ti cselekedeteitek go-noszsága miatt.

*532

Ugyanis az a magas rangú személy, akit a szövegek “Úrként”említenek, valamit már tudott, amitõl az izraelitákat meg kíván-ta védeni:

6. Emeljetek zászlót a Sion felé;fussatok, meg ne álljatok, mertveszedelmet hozok észak felõlés nagy romlást!7. Felkelt az oroszlán az õ tanyá-

jából, és a népek pusztítója elin-dult; kijött helyébõl, hogy elpusz-títsa a te földedet; városaid le-rontatnak, lakatlanokká lesznek.

*533

Persze, a pusztítón lehet érteni a babiloniakat, akik késõbbaz izraelitákat leigázzák. De mint kevéssel késõbb látni fogjuk,az izraeliták nem feleltek meg a feltételeknek, ezért a misszio-náriusok ellenük fordultak. De nemcsak úgy, hogy Nabukodo-nozort, Babilon királyát támogatták, hanem az izraeliták ellenfordították fegyvereiket is (*563).

Valószínûleg ez a magas rangú személy már tudott arról aparancsról, melyet a földközelben tartózkodó Flotta kapott. És-pedig, hogy az izraeliták kegyvesztettek lettek. Helyettük min-den eszközzel Nabukodonozort kell támogatni, még az izraeli-tákkal szemben is.

Ezért még menteni próbálta a helyzetet. Kétségbeesett kísér-letet tett, Jeremiáson keresztül üzenve, hogy az izraeliták vál-toztassanak magatartásukon, így akkor neki nem kell végrehaj-tania a parancsot. Idõt próbált nyerni...

Sõt, mi több, a szövegekben tetten érhetõ az “Úr” és a “Sere-gek Ura” — a Flotta parancsnokának vitája:

3. És inkább választja a halált,mint az életet az egész maradék,mindazok, a kik megmaradtak agonosz nemzetségbõl, mindazo-

kon a helyeken; a hol megmarad-tak, a hová kiûztem õket; aztmondja a Seregek Ura! (A Flottaparancsnoka.)

*534

*534 Jeremiás könyve 8*532,*533 Jeremiás könyve 4

291

Az “Úr”, aki rangban alatta áll a “Seregek Urának”, gyõzködiazt, hogy mégsem kellene a fegyvereket bevetni, hiszen talánmég van visszaút:

4. ... Így szól az Úr: Úgy esnek-é el,hogy fel nem kelhetnek? Ha el-

fordulnak, nem fordulhatnak-évissza?

*535

Az “Úr” mindent megpróbált, hogy az izraelitákra váró csa-pást elhárítsa:

Ugyanis a Flotta bevetésre készen állt:

Abban az esetben, ha az izraeliták mégsem tartják be a felté-teleket, akkor “ítéletre” számíthatnak. Mert meg fognak jelennia misszionáriusok fegyveres jármûvei, melyek hajtómûvei erõsszelet kavarnak, és olyan gyorsak, mint a szélvész, még a sas-keselyûnél is gyorsabban repülnek. És ha bevetik fegyverei-ket, akkor: ”Jaj nékünk, mert elvesztünk!”

Ettõl próbálta hát az “Úr” megóvni az izraelitákat. Hiszen tud-ta, hogy a misszionáriusok fegyverei milyen pusztító erejûek:

*537,*538 Jeremiás könyve 4*536 Jeremiás könyve 26


2. Ezt mondja az Úr (Jeremiás-nak): Állj az Úr házának pitvará-ba, és mondd el Júdának mindenvárosából azoknak, a kik imád-kozni jõnek az Úr házába, mind-azokat az igéket, a melyeket pa-rancsoltam néked, hogy monddel nékik. Egy szót se hagyj el!

3. Hátha szót fogadnak, ésmindenki megtér az õ go-nosz útjától, akkor megbá-nom a veszedelmet, a me-lyet nékik okozni gondoltamaz õ cselekedeteik gonoszságamiatt.

*536

11. Abban az idõben azt mondják enépnek és Jeruzsálemnek: Száraz-tó szél jõ a magas helyekrõl (alégmozgás a jármûvekkel jártegyütt) a pusztában, az én népemleányának útján (itt a Sion hegyé-re leszállt jármûre utal, annakútján, ahonnan az jött); nem szó-

ráshoz és nem tisztításhoz való!12. Erõs szél jõ onnan reám is; azérthát ítéletet mondok ellenök.13. Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg (ajármûvekkel együtt járó felhõ),és szekerei olyanok, mint a szélvész,lovai gyorsabbak a saskeselyûknél.Jaj nékünk, mert elvesztünk!

*537

Emlékezzünk egy kicsit vissza az invázió éjszakájára Egyip-tomban. Bebizonyosodott, hogy azon harcosok nyelvét, akikaz akciót végrehajtották, az izraeliták nem értették (*32).

20. Vészre vészt jelentenek; bizonyelpusztul az egész föld, nagy hamar-sággal elpusztulnak az én sátraim,

kárpitjaim egy pillantás alatt (akár-csak Sodoma esetében)!

*538

292

Ha bekövetkezik a legrosszabb, akkor újra csak ezek a har-cosok fognak a jármûveikkel feltûnni:

14. Azért ezt mondja az Úr, a Sere-geknek Istene: Miután ti ilyenszóval szóltatok: ímé tûzzé te-szem az én igémet a te szádban,ezt a népet pedig fákká, hogymegemészsze õket (a bevetettfegyverek hatása, minden ég)!

15. Ímé, én hozok reátok mesz-szünnen való nemzetet, oh Iz-ráel háza! ezt mondja az Úr. Keménynemzet ez, õs idõbõl valónemzet ez; nemzet, a melyneknyelvét nem tudod, és nemérted, mit beszél!

*539

Tévedés lenne azt hinni, hogy itt a szöveg a babiloni nemzet-re utal. Hiszen tudjuk, hogy az izraeliták Ezékiás király idejé-ben is tartották a babiloniakkal a kapcsolatot (*145). Így a babi-loniak nyelvét a tolmácsok természetesen értették.

Az ultimátumban inkább egy olyan nemzetrõl van szó, melyföldönkívüli, az õs idõkbõl eredeztethetõ, melynek a nyelvét,akárcsak Egyiptomban a szabadulás éjszakaján, nem értették.Egy harcos nemzet... Melynek lovai — jármûvei gyorsabbak asaskeselyûknél... Errõl bõvebben a 11. fejezetben fogunk szól-ni.

Figyelemreméltó, hogy a fenti szövegekben legalább két ma-gas rangú misszionáriusról van szó. Az egyik az “Úr”, aki men-teni próbálja az izraelitákat. A másik a Seregek Ura, a Flottaparancsnoka, aki a kapott parancsot végrehajtja.

Ha figyelmesen olvassuk Jeremiás könyvét, akkor feltûnikegy érdekes mozzanat. Két misszionárius személy beszél hoz-zá. Egyszer az “Úr”, egyszer meg a “Seregek Ura”. Vajon ho-gyan lehet ez?

A dolgok magyarázata egyszerû. Jeremiásnak is, mint eddigminden próféta birtokában, egy adó-vevõ készülék volt. Vagyvalami ehhez hasonló. Hiszen hangot közvetített.

Egyik esetben sem látta Jeremiás az “Urat”, mindig csak ahangját hallotta.

Nos, ahogy ezeket az üzeneteket hallgatta, azokat kétegymástól jól megkülönböztethetõ hang mondta el a készülé-ken keresztül. Ezeket a hangokat Jeremiás jól meg tudta kü-lönböztetni. Ismerte már az “Úr” hangját, és szintúgy a “Sere-gek Urának” hangját is. Így amikor az egyik hangját hallotta akészüléken keresztül, akkor azt mondta, hogy “az Úr monda”,mikor pedig a flottaparancsnok hangját hallotta, akkor azt mond-ta: “a Seregek Ura” beszélt hozzá.


293

Egyik esetben, amikor az “Úr” és a “Seregek Ura” együtt volta bázison a ”rádiós szobában”, hallotta Jeremiás a készülékenkeresztül, amint az “Úr” gyõzködi a “Seregek Urát”, hogy mégvárjon a Flotta bevetésével, hiszen az izraeliták még változtat-hatnak a viselkedésükön.

Jeremiás ezt a “vitát” a készüléken keresztül hallotta, s fel isismerte a két hangot, melyek vitatkoztak — az “Úrét” és a “Se-regek Uráét”.

Nos, az izraeliták az ultimátum hatására sem változtattak amagatartásukon. Még olyan dolgokat is cselekedtek, melyeketa misszionáriusok semmiképp sem hagyhattak megtorlásnélkül:

Mindezeket a magas rangú misszionárius mondja.Majd látni fogjuk, hogy a babiloni király uralma alá kerültek

az izraeliták. Ezt Nabukodonozor a misszionáriusok támogatá-sának köszönhette.

Egy dolog viszont érthetetlen. Éspedig az, hogy miért kellettNabukodonozort, Babilon királyát a misszionáriusoknak támo-gatniuk. Miért ez a pálfordulás?

Hogy a misszionáriusoknak több olyan dolog nem tetszett,amit az izraeliták cselekedtek — érthetõ. De:

2. Így szól az Úr nékem:...6. És most odaadom mind e földe-ket Nabukodonozornak, a babilonikirálynak, az én szolgámnak kezé-be; sõt a mezei állatokat is nékiadom, hogy néki szolgáljanak.7. És néki és az õ fiának és uno-kájának szolgál minden nemzetmindaddig, míg el nem jõ az õ föl-dének is ideje, és szolgálnak né-ki sok nemzetek és nagy királyok.

8. Azt a nemzetet és azt az orszá-got pedig, a mely nem szolgál né-ki, Nabukodonozornak, a babilo-ni királynak, és a ki nem teszi nya-kát a babiloni király jármába:fegyverrel és éhséggel és dög-halállal verem meg azt a nem-zetet, azt mondja az Úr, míg-len kiirtom õket az õ kezével.

*541

Az üzenet egyértelmû: aki önként nem hódol be a babilonikirálynak, azt a misszionáriusok erõvel kényszeríteni fogjákrá.

31. És felépítették a Tófet magasla-tait, a mely a Ben-Hinnom völgyé-ben van, hogy megégessék fiaikat

és leányaikat tûzben, a mit nem pa-rancsoltam, és a mi gondolatom-ban sem volt.

*540


294

Másrészt ugyanakkor:

12. Sõt Sedékiásnak, a Júda kirá-lyának is mind e beszédek szerintszólottam, mondván: Vegyéteknyakatokra a babiloni királynakjármát, és szolgáljatok néki és azõ népének, és éltek!13. Miért halsz meg te és a te né-ped fegyver miatt, éhség és dög-halál miatt, a mint szólott az Úr azolyan néprõl, a mely nem szolgála babiloni királynak?

*542

11. Mondjad nékik: Élek én, eztmondja az Úr Isten, hogy nemgyönyörködöm a hitetlen halálá-ban, hanem hogy a hitetlen meg-térjen útjáról és éljen. Térjetekmeg, térjetek meg gonosz útai-tokról! hiszen miért halnátokmeg, oh Izráel háza!?

*543

Az itt a furcsa az egészben, hogy egyrészt az “Úr” megfenye-geti az izraelitákat, amennyiben önként nem hódolnak be Na-bukodonozornak, akkor nagy lesz a pusztítás. Másrészt ugyan-akkor egy szinte aggódó, de tehetetlen jótanács hangzik el,hogy inkább hódoljanak be, mintsem elpusztuljanak.

Nem érthetõ, hogy az “Úr” egyrészt keményen fenyegetõzik,másrészt szinte tehetetlenül aggódik. Ennek így semmi értel-me. Viszont...

Ha úgy tekintünk a történésre, hogy adott esetben legalábbkét személyt kell érteni az “Úr” alatt, akkor sok minden érthe-tõvé válik. Ugyanis az egyik magas rangú személy, aki az izrae-liták Isteneként szerepel, pártfogolja ezt a törzset. Valóbanegyengeti útját, sõt óvja tagjait. Szövetséget is köt velük, melyszövetség az izraelitáknak sok elõnyt biztosít. Hiszen egy szu-perfejlett társadalom képviselõit tudhatják a hátuk mögött. Demi az elõnye a szövetségbõl az “izraeliták Istenének”? Kell,hogy legyen valami elõnye, mivel õ szorgalmazta a kezdetektõla szövetség megkötését.

Az a szövegekbõl kiderül, hogy e társadalom képviselõi rég-óta itt vannak földközelben. Az sem tûnik tudományos-fantasz-tikus elképzelésnek, hogy állandóan tartják a kapcsolatot a “ha-zájukkal”, ahonnan jöttek. Sõt, a döntõ utasításokat is onnankapják.

Mikor ezért kiválasztottak egy törzset, és minden eszközük-kel támogatták azt, valahogy el kellett számolniuk ezzel a tá-mogatással. Márcsak azért is, hogy továbbra is engedélyezzék

*543 Ezékiel könyve 33*542 Jeremiás könyve 27

295

“otthonról” a segítségnyújtást. Ehhez azonban be kellett bizo-nyítaniuk, hogy az adott nép megfelel a misszionáriusok általtámasztott feltételeknek, így kiérdemelte azt.

Az “izraeliták Istene” jól tudta, hogy csak akkor támogathatjaa törzset, ha az érdemes rá. Ezért juttatta el Mózesen keresztüla parancsolatokat, melyeket a szövetség feltételeként szabott.Amennyiben maradéktalanul betartják a parancsolatokat, így õis egyfajta “sikert” tud a hazája felé felmutatni, és folytathatjaaz izraeliták istápolását.

De ez a szövetség az izraeliták hibájából felbomlott. A krité-riumoknak immár azok nem feleltek meg. Ezért a misszioná-riusok kerestek egy másik szövetségest a térségben. Nabuko-donozor, Babilon királya lett az. A földközelben tartózkodó misz-szionáriusok azt az utasítást kapták hazájukból, hogy mindeneszközzel Nabukodonozort kell támogatni. Amennyiben a kör-nyezõ népek közül bármelyik is ellenszegül, az ellen fegyvertis be lehet vetni.

Ekkor az “izraeliták Istene” ugyan mit tehetett? A kapott pa-rancsot végre kellett hajtani. Ennek kapcsán üzente meg azegyik magas rangú misszionárius, valószínûleg a “Seregek Ura”,hogy amennyiben nem engedelmeskednek, akkor fegyvereketfognak ellenük bevetni.

Az a személy pedig, aki korábban az izraelitákat istápolta, az“Izráel Istene”, csak egyet tehetett: aggódva tanácsolhatta koráb-bi pártfogoltjainak, hogy inkább önként hódoljanak be a babilo-niaknak, mintsem elpusztuljanak. Mást már nem tehetett. Azutasítást végre kellett hajtani...

Mivel az izraeliták nem tettek eleget az ultimátumnak, ezért akorábbi szövetségeseik már nem voltak kíváncsiak mondani-valójukra. Amennyiben a misszionáriusok személyesen tárgyal-tak az izraeliták uralkodójával, akkor érthetõk Jeremiás követ-kezõ szavai:

44. Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.*544

Ugyanis az eredménytelen tárgyalás végeredményeképp amisszionáriusok visszaszálltak a jármû fedélzetére, mely star-tolt — felöltötte a felhõt — és elrepült.


296

Az izraeliták és a misszionáriusok között megszakadt a kap-csolat...


misszionáriusok megszakítot-ták velük a kapcsolatot).

*545

9. ... Nincsen törvény, sõt prófétáisem nyernek kijelentést az Úrtól (a

Elkerülhetetlenné vált a parancs végrehajtása. Bevetették aFlottát...

297

A CSAPÁS

A történetet nyomon követve, úgy tûnik, a misszionáriusok-nál a vezetésben személyi változások következtek be. Ezek-nek egyik oka lehetett, hogy kudarcot vallott az “izraelita” prog-ram. Ugyanis a pártfogoltak nem tartották be a szövetséget,vagyis azokat a feltételeket, melyeket a misszionáriusok szab-tak meg. Ezzel az “izraeliták Istene” kudarcot vallott. Követ-kezményeként õt “leváltották” vezetõ tisztségébõl, s helyéreegy másik személy került, aki már másféle “politikát” folyta-tott. Hiszen egy másik nemzet vezetõjével lépett “szövetség-re”. Ez a vezetõ Babilon királya — Nabukodonozor volt. Õ köz-vetlen kapcsolatban állt a misszionáriusokkal, ismerte azok né-hány jármûtípusát is. Hatalmát, birodalmát is a misszionáriu-sok fegyveres támogatásának köszönhette.

Mivel az izraeliták az ultimátum (*541) ellenére, önként nemhódoltak be Nabukodonozornak, ezért a babiloni csapatok amisszionáriusok hathatós támogatásával hadba léptek ellenük.Mindebbõl persze minket a misszionárius haderõk akciói ér-dekelnek.

Ezek jármûvei rendszerint váratlanul jelentek meg:

Itt a szövegek a jármûveket lovakként említik, és azok hang-ját ezek tüsszögéseként. Természetesen itt nem lovakról vanszó, hiszen azok tüsszögésétõl ugyan nem rengene az egészföld. Ellenkezõleg: itt a jármûvek hajtómûveinek a hangjárólvan szó, mely olyan erõs, hogy minden rezeg, rezonál erre arobajra. Emlékezzünk csak vissza (*461).


Megjelenésüket néhány pillanattal korábban a hajtómûveikhangja elõzte meg:


16. Dántól fogva hallatszik az õ lo-vainak tüsszögése; méneinek nye-rítõ hangjától reng az egész föld; és

eljõnek és megemésztik e földet ésmindenét, a mije van, a várost ésannak lakóit.

*547

8. Özvegyei számosabbak lesz-nek a tenger fövenyénél; pusztí-tót viszek reájok, az ifjúság any-

jára délben; bocsátok reájanagy hirtelen észveszést ésrettentéseket.

*546

298

Ezeket a jármûveket a krónikás pusztítókként említi:12. A pusztában levõ minden magas-latra pusztítók érkeznek, mert azÚr fegyvere emészt a föld egyik

szélétõl a föld másik széléig; sen-kinek sem lesz békessége.

*548

Megjelenésük semmi jót nem ígért:

21. Mert feljött a halál a mi ablakaink-ra, bejött a mi palotáinkba, hogy ki-

pusztítsa a gyermekeket az útak-ról, az ifjakat az utczákról.

*549

*552 Mózes IV. könyve 21*553 Jeremiás siralmai 3*554 Jeremiás siralmai 4

Mozgásukat minden esetben igen erõs légáramlat kísérte:




Itt persze mondhatnánk, hogy Jeremiás a babiloni harcosokáltal elkövetett öldöklésre utal. De eléggé egyértelmû, hogyezek a szavak az “Úrnak” vannak címezve. Így mindenképpenaz “Úr” pusztításáról van itt szó.

21. Az utczákon a földön fekszikgyermek és vén; szûzeim és ifjaimfegyver miatt hullottak el; öldö-

költél haragod napján, mészárol-tál, nem kiméltél.

*555

Itt Jeremiás azért említi a saskeselyûket, mert egyértelmûenrepülõ jármûvekre gondol, melyek gyorsabban repültek, minta saskeselyûk. Ezek üldözték õket.

A misszionárius Flotta oly nagy pusztítást vitt véghez, hogymindenütt halottak hevertek:

19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagyharaggal kitör, és a hitetlenek fe-

jére forgószél zúdul.*550

Ne feledjük a korábbiakból, hogy a harag nem jelent egye-bet, mint a jármû hajtómûvének izzó gázsugarát.

Amikor ezek megjelentek a levegõben, lõni kezdték az iz-raelitákat:

17. Mert ímé, én vipera-kígyókat bo-csátok reátok, a melyek ellen nin-

43. Felöltötted a haragot ésüldöztél minket, öldököltél,nem kiméltél.

*553

19. Gyorsabbak valának a miüldözõink az égnek saske-selyûinél; a hegyeken kergettekminket, a pusztában ólálkodtakutánunk.

*554

A menekülõket a jármûvek üldözõbe vették:

Mózes másutt is említi a ”tüzes kígyókat”, melyek ha valakit”megmarnak”, akkor az abba belehal.

csen varázslás, és megmarnak ti-teket, azt mondja az Úr!

*551

6. Bocsáta azért az Úr a népre tü-zes kígyókat, és megmardosák a

népet, és sokan meghalának Iz-ráel népébõl.

*552


299

De másféle fegyvereket is bevetettek, melyek lángba borítot-tak mindent:

3. Felgerjedt haragjában letördeléIzráelnek minden szarvát; hátravo-ná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób

ellen pedig mint lángoló tûz emész-tett köröskörül.

*562

*559,*561,*562 Jeremiás siralmai 2


A fegyverek bevetése következtében minden égett, lángolt:

1. Jaj; de sûrû felhõt borított harag-jában az Úr Sionnak leányára! az ég-bõl a földre veté Izráel ékességét,és nem emlékezett meg lábainakzsámolyáról az õ haragja napján.

2. Elnyelte az Úr, nem kimélte Já-kóbnak minden hajlékát, letörte ha-ragjában Júda leányának erõssé-geit, a földre terítette; megfertõz-teté az országot és fejedelmeit.

*561



27. Azért ezt mondd nékik: Eztmondja a Seregek Ura, Izráel-nek Istene: ... hulljatok el, és fel nekeljetek a fegyver elõtt, a me-lyet én küldök közétek.

*557

16. És szétszórom õket a nemzetekközött, a melyeket nem ismertek

sem õk, sem atyáik, és utánukküldöm a fegyvert, a míg meg-semmisítem õket.

*558

17. Megcselekedte az Úr, a miketgondolt; beváltotta szavát, a me-lyet szólt eleitõl fogva; romboltés nem kímélt...

*559

A pusztítók, a misszionárius légiflotta fegyveres jármûvei egyiktípusának hangját a krónikás imigyen említi:

30. Te pedig prófétáld meg nékikmind e szókat, és ezt mondd nékik:Az Úr a magasságból harsog, és azõ szent lakhelyébõl dörög, harsanvaharsog az õ házára, riogatva kiált...

31. Elhat e harsogás a földnek vé-gére,... a hitetleneket fegyverreveti, azt mondja az Úr.

*560

A misszionáriusok ezúttal fegyvereiket nem a zsidó nép olda-lán, ahogy sok ízben korábban, hanem ellenük vetették be.Mindez úgy nézett ki, mint mikor “lángoló tûz emésztett körös-körül”.

Lássuk, hogyan is nézett ki az, amikor ezek a jármûvek meg-jelentek. Szóljon errõl maga Jeremiás:

A nem emberkéz által készített fegyverek hatalmas pusztí-tást vittek végbe:

20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Íméaz én haragom és búsulásom kiöm-lik e helyre, az emberekre és a bar-

mokra, a mezõnek fáira és a föld-nek gyümölcseire, és égni fog, ésel nem aluszik.

*556

300

A jármûveket kommandósok követték, akik kézi fegyvereik-kel harcoltak:

A kommandósok fegyvereinek hatását tûzként és búsulás-ként említi a krónikás.

Mivel a misszionáriusok ezúttal az izraeliták ellen vetettékbe fegyvereiket, ezért Jeremiás siralmaiban így ír:

5. Olyan volt az Úr, mint valami el-lenség (vagyis a misszionáriusokszemélyesen); elnyelte Izráelt, el-

nyelte minden palotáját, elrontáerõsségeit, és megsokasította Jú-da leányának a búját, baját.

*564


Ezekbõl a szavakból következtetni lehet, hogy milyen nagyhatású fegyvereket alkalmaztak korábbi szövetségeseik a ba-biloniak oldalán.

Ugyanakkor van itt egy másik nagyon érdekes részlet is, melyJeruzsálem ostromának egyik fontos mozzanatáról szól. A ba-biloni fegyveres csapatok a misszionáriusok támogatását élvez-ték a város ostromakor:

*563,*564,*566 Jeremiás siralmai 2

4. Feszítette kézívét, mint valamiellenség, kinyújtá jobbkezét,mint támadó, és megölt min-

dent, a mi a szemnek kivánatos;Sion leányának sátorában, mint atüzet önté ki búsulását.

*563

4. Így szól az Úr, Izráel Istene: Ímé,én elfordítok minden hadi szer-számot, a melyek a ti kezeitekbenvannak, a melyekkel ti a babilonikirály ellen és a Kaldeusok ellenviaskodtok, a kik kivül a kõfalonostromolnak titeket, és begyûj-töm õket e városnak közepébe;5. És én kinyujtott kézzel vívok el-lenetek és nagy erõs karral és ha-

raggal, búsulással és nagy felin-dulással.6. És megverem e városnak lako-sait, mind az embert, mind a bar-mot; nagy döghalállal halnak meg.10. Mert orczámat e város vesze-delmére fordítottam és nem meg-szabadulására, azt mondja az Úr: Ababiloni király kezébe adatik, és tûz-zel égeti meg azt!

*565

Jeruzsálem bevételének egyik legnagyobb akadálya a várostkörülvevõ kõfal volt. A babiloni csapatok azt ostromolták. Denemigen voltak olyan eszközeik, melyekkel a falat lerombol-hatták volna. A védõk pedig, mögötte megbújva, sokáig tarthat-ták volna magukat. Ezért léptek közbe a misszionáriusok, “be-segítve” a város ostromába.

8. Gondolá az Úr, hogy lerontjaSion leányának kõfalát; kiter-jeszté a mérõkötelet, nem von-ta vissza a kezét a pusztítástól, éssiralomra jutott a bástya

és a kõfal, együtt búslakodnak!9. Kapui besülyedtek a föld-be, elveszté és összetöréannak zárait; királya és fejedel-mei a pogányok közt vannak...

*566

301

A fenti részlet nem egyébrõl szól, mint Jeruzsálem kõfalá-nak felrobbantásáról. Hiszen szó van a kõfal lerontásáról, le-rombolásáról. Többféleképpen is meg lehet ezt tenni, mond-juk lövedékkel is. De... Akkor nem kapcsolódna a történtek-hez a mérõkötél. Hogy mi ez? Mit mértek vele?

Semmit.A szemtanúk, akik a harcok közben mindezeket látták, arról

számolnak be, hogy a misszionárius fegyveresek le akartákrombolni a kõfalat. Azok egy kisebb csapata a kõfal tövébenelhelyezte a robbanótölteteket, azután ezeket elektromos ve-zetékekkel kötötte össze.

Amikor a faltól sietve távoztak, maguk után húzták a vezeté-ket. A szemtanú, aki mindezeket látta, sehogy sem értette, hogymi is az. Egyfajta kötélnek nézte. Azt pedig, hogy maguk utánhagyták, szerinte azért tették, mert mértek vele. Pedig dehogy!Ez a vezeték szolgált a töltetek felrobbantására! Akárcsak nap-jainkban.

Mikor a fegyveresek a faltól biztonságos távolságra kerültek,a tölteteket felrobbantották: ”...és siralomra jutott a bástya és akõfal...”

A robbanás erejérõl Jeremiás imigyen szól: ”Kapui besülyed-tek a földbe, elveszté és összetöre annak zárait;”

A keletkezett “résen” a babiloniak beözönlöttek Jeruzsálem-be. Emlékezzünk csak vissza Jerikhó ostromára...

Az ostrom idején a misszionáriusok szövetségben voltak ababiloniakkal. Õk segítettek elfoglalni a várost. Cserébe Nabu-kodonozortól csak egyet akartak: a ládát, mert az nem kerülhe-tett avatatlanok kezébe.

Nem akarták, hogy tárgyi bizonyíték maradjon utánuk.Meg aztán a készülék valószínûleg már szinte nem is mûkö-

dött, mivel a mûködéséhez energiát szolgáltató áramforrás ki-merült.

A városba beözönlõ fegyveresek között ott volt az a különle-gesen kiképzett kommandó is, melynek feladata a láda meg-szerzése és elszállítása volt. Õk léptek be elsõként az “Istenházába”, ahol a készülék volt. Miután, a megegyezésnek meg-felelõen azt elvitték, és felpakolták az egyik jármû fedélzeté-re, a sor Nabukodonozor fegyveresein volt.

302

A babiloniak már szabadon garázdálkodhattak, hiszen amisszionáriusokat csak a láda érdekelte. Õk csak azt akarták.A többi kincs számukra érdektelen volt.

*569 Jeremiás könyve 4*570 Abdiás könyve 1

18. És az Isten házának mindenféleedényeit, nagyokat, kicsinyeket, ésaz Úr házának kincseit, s a király-nak és az õ vezéreinek kincseit,mindezeket Babilóniába viteté.

19. Az Isten házát meggyújták, Je-ruzsálem kõfalait lerontották,palotáit mind elégeték tûzzel, ésminden drágaságait elpusztí-tották.

*567

A hadicselekmények következtében, melyekben aktívan résztvettek a nem földi haderõk is, az állapotok siralmasak voltak:

37. Elpusztultak a békességes le-geltetõ helyek az Úr felgerjedt ha-ragja miatt.

*568

19. Oh én belsõm, oh én belsõm!Aléldozom, oh én szívemnek reke-szei! Háborog a szívem, nemhallgathatok! Hiszen hallottad énlelkem a kürt szavát, a harczi riadót!20. Vészre vészt jelentenek; bizonyelpusztul az egész föld, nagy hamar-sággal elpusztulnak az én sátraim,kárpitjaim egy pillantás alatt!21. Meddig látok még hadi zászlót,és hallom a kürt szavát?22. Bizony bolond az én népem: en-gem nem ismernek, balgatag fiakõk, és nem értelmesek! Bölcsek õka gonoszra, jót cselekedni pedig tu-datlanok!

23. Nézek a földre, de ímé kiet-len és puszta; és az égre, de nin-csen világossága!24. Nézek a hegyekre is, íméreszketnek; és a halmokra, demind ingadoznak!25. Nézek és ímé egy ember sin-csen; és az ég madarai is mindelmenekültek.26. Nézek, és ímé a bõ termõ földpusztává lõn; és minden városaösszeomlott az Úr elõtt, az õ ha-ragjának tüze elõtt!27. Bizony ezt mondja az Úr: Pusz-tasággá lesz az egész ország, denem vetem végét!28. Azért gyászol a föld, és homá-lyosodik el oda fenn az ég, mert szó-lottam, határoztam, és meg nembánom és el nem térek attól.

*569

Ne feledjük: “az Úr szólott” nem azt jelenti, hogy beszélt.Ugyanis a misszionáriusok fegyveres jármûveinek a hangjátgyakran említik az “Úr” szavaként. Ezzel még többször is fo-gunk találkozni.

Példaként álljon itt egy másik szövegrészlet erre:

18. És a Jákób háza tûz lészen, és aJózsef háza láng; az Ézsau háza pe-dig pozdorja; és meggyújtják és

megemésztik õket, és nem maradmeg senki Ézsau házából, mert azÚr szólott.

*570



Ez szó szerint azt jelenti, hogy ha majd az “Úr szól”, vagyishallani lehet a jármûvek hangját, akkor majd minden a bevetettfegyverek következtében a lángok martaléka lesz.

303

Álljon itt még végezetül egy szemtanú elmondása, hogy va-jon mit láthatott a korabeli ember, mikor a misszionáriusokfegyveres légi jármûvei megjelentek és bevetették a fegyver-zetüket:

3. Isten a Témán felõl jön, és a Szenta Párán hegyérõl. Sélah. Dicsõsé-ge elborítja az egeket (a hajtómû

fénye, ragyogása), és dicséreté-vel megtelik a föld (a jármû hang-ja, mindent betölt, oly hangos).

*571

Két különbözõ jármûtípus közeledik. A hajtómûveik fényevakító, megvilágítja a felhõket, melyeken átrepül.

Hangjuk nagyon erõs.4. Ragyogása, mint a napé (a haj-tómû fénye, olyan fényes minta Nap), sugarak támadnak mellõle;és ott van az õ hatalmának rejteke.

5. Elõtte döghalál jár (a fegyve-rei miatt), és nyomaiban forróláz támad.

*572

Az a kifejezés, hogy: ”nyomaiban forró láz támad”, nem pon-tosan érthetõ. De segítségünkre van az orosz nyelvû Biblia.Annak fordítása sokkal pontosabb és érthetõbb: ”elõtte dögha-lál jár, nyomaiban égetõ (forró) szél.”

5. Пред лицем Его идет язва, а по стопам Его — жгучий ветер.

Ugyanis a jármûvek reaktív hajtómûvekkel rendelkeztek. Elé-getve a hajtóanyagot, igen magas hõmérsékletû forró gázára-mot hagytak maguk után.

Jól látszik itt, milyen hatással van a szövegek értelmezésérea korabeli fordítások pontatlansága...

A jármû megáll, céloz és lõ...A célpont hangos detonáció kíséretében megsemmisül.Hogyan is nézett ki a lövés?

11. A nap és hold megállnak helyö-kön czikázó nyilaid fényétõl és

ragyogó kopjád villanásától.*574

A “czikázó nyilak” — a lövedékek. A “ragyogó kopja villaná-sa” — a fegyver csöve, mely a lövedéket kilövi. Amikor a löve-dék elhagyja a csövet, egy fényvillanás tapasztalható. Ezt nap-jainkban torkolattûznek nevezik.

*571,*572,*573,*574 Habakuk könyve 3

6. Megáll és méregeti a földet(megáll a jármû és céloz), pil-lant (fényfelvillanás — elsül afegyver) és megrendíti a népe-ket (a robbanás detonációja),

az örökkévaló hegyek szétporla-nak, elsüllyednek az örökkévalóhalmok (a lövedék robbanása-kor mindent szétrobbant); azõ ösvényei örökkévalók!

*573

304

Ugye, kedves olvasó, mennyire megdöbbentõ mindez? Sõt,hihetetlen! Pedig ott van a Bibliában... Egy magas technikai fej-lettségû társadalom beavatkozásának a nyomai...

Mindez történt i. e. 586-ban...

305

NABUKODONOZOR

A hivatalos felfogás szerint az “Úr” az izraelitákat választottaki népéül. Nekik jelentette ki igéjét Mózes és más prófétákáltal.

Az “Urat” úgy képzeljük el, mint egyfajta mindenható sze-mélyt, aki mindent hall és mindent lát, a hatalma végtelen.

De mint a korábbiakban láttuk, ez a felfogás igencsak inga-tag, hiszen a szövegekben nagyon sok olyan mozzanat van,melyek megkérdõjelezik mindezt. Talán éppen ezért, az ural-kodó nézet elhallgatja õket, nem véve róluk tudomást.

Ugyanígy szintén nem állja meg a helyét az egy igaz Istenbevetett hit sem. A szövegekben nagyon, de nagyon sok helyennyilvánvaló, hogy a történések során más-más személyrõl vanszó, de ennek ellenére mindegyiket “Úr”-ként említik. Ez azértvan, mert másként nem is tudták a szemtanúk õket megnevez-ni. Elvégre még mi sem tudjuk, ezért hívjuk ma õket ufonau-táknak, vagy mint ebben a könyvben, misszionáriusoknak.

Ez egy kozmikus civilizáció, melynek eredetét, mibenlététnem ismerjük. A történések nyomán csak néhány személyt is-mertünk meg: Jehovát, Sátánt, Mihályt, akikrõl egy késõbbi fe-jezetben lesz részletesen szó.

Nos, ez a civilizáció nemcsak Izráel mindenkori vezetõiveltartotta a kapcsolatot, hanem a térség más nagy nemzeteinekuralkodóival is.

Ahogy a régióban változtak a körülmények, támogatták néhaegyik, néha másik uralkodót. Attól függött mindez, melyik tettközülük leginkább eleget az általuk szabott feltételeknek.

Mivel ebben az idõben az izraeliták egyre kevésbé feleltekmeg az elvárásoknak, ezért a misszionáriusok immár más ural-kodót támogattak. Ez a személy Babilon nagyhatalmú királya,Nabukodonozor volt. Õ szoros kapcsolatban állt a misszioná-riusokkal, jól ismerte azokat. A viszony közöttük szinte barátivolt.

306

Emlékezzünk vissza arra, hogy Mózes milyen szoros kapcso-latban állt velük, mintegy negyven napra egyik jármûvükön ma-gukkal is vitték. Az “Úr” úgy említi õt, mint szolgáját.

5. Végezetre bejöve elém Dániel, akinek neve Baltazár, mint az énistenemnek neve, és a kiben a

szent isteneknek lelke van, és el-mondám néki az álmot.

*576

*576 Dániel könyve 4

1. És lõn Mózesnek, az Úrszolgájának halála után, szólaaz Úr Józsuénak, a Nún fiának,Mózes szolgájának, mondván:

2. Mózes, az én szolgám meg-halt; most azért kelj fel, menj át ezena Jordánon, te és mind ez a nép ar-ra a földre, a melyet én adok nékik,az Izráel fiainak.

(*316)

3. Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.*575

Minden bizonnyal õ volt az a magas rangú személy, aki mind-végig az izraelitákat pártfogolta — Izráel Istene. De mivel a misz-szionáriusok “vezetésében” késõbb személyi változások kö-vetkeztek be, ezért Jehova helyét egy Baltazár nevû személyvette át, aki immáron Nabukodonozort támogatta.

Tudjuk már, hogy mindez mit takar.Mózes elmondásából tudjuk azt is, hogy az a misszionárius,

aki õt pártfogolta, a Jehova nevet viselte.

Ezeket a szavakat Nabukodonozor mondja.Persze most mondhatnánk azt, hogy a Baltazár név babiloni

eredetû, s ezen a nyelven ez a tulajdonnév jelent valamit. Mond-hatjuk.

De ugyanakkor ne feledjük, hogy a szövegekben sok olyaninformáció található, mely a titoktartás ellenére kiszivárgott. Ésazt is komolyan kell vennünk, hogy több név, mely a misszio-náriusokhoz kapcsolódik, nem fikció. Nem kitalált vagy a fantá-zia szülötte. Ezek a nevek valós személyeket takarnak.

Ám az idõk során oly sokat hallottuk õket, hogy már megszo-kottakká váltak számunkra, és sok esetben mindennapi kereszt-névként használjuk õket. Pedig nem földi eredetûek...

De térjünk vissza a történetünkhöz.


(*316) Józsué könyve 1

307

Babilon királyával a misszionáriusok legalább olyan szoro-san tartották a kapcsolatot, mint korábban Mózessel. Hiszen aszövegekben õt szintén úgy említik, mint korábban Mózest —“az én szolgám”.


*579 Jeremiás könyve 43*580 Ezékiel könyve 30


9. Ímé, kiküldök én és felveszemészaknak minden nemzetségét,azt mondja az Úr, és Nabuko-donozort, a babiloni királyt, azén szolgámat, és behozomõket e földre és ennek lakóira ésmind e körül való nemzetekre, éselveszem õket és csudává ésszörnyûséggé teszem õket ésörökkévaló pusztasággá.

*577

6. És most én odaadom mind eföldeket Nabukodonozornak, a

babiloni királynak, az énszolgámnak kezébe; sõt a me-zei állatokat is néki adom, hogynéki szolgáljanak.

*578

10. És ezt mondd nékik: Ezt mondjaa Seregek Ura, az Izráel Istene: Íméén elküldök és felhozom Nabu-kodonozort, a babiloni ki-rályt, az én szolgámat, és az õszékét e kövekre teszem, melyeketelrejtettem, és azokra vonja fel azõ sátorát.

*579

Azt, hogy mikor és hogyan vették fel a kapcsolatot a misszio-náriusok Babilon uralkodójával, nem tudjuk. Ennek nincs nyo-ma a szövegekben.

Az viszont egyértelmû, hogy olyan eszközt kapott tõlük, melynagy hatalmat biztosított neki. Ezt a tárgyat, mely egy mûszakikészülék volt, a szövegek néven is nevezik: fegyver.

Mindezeket a szavakat az “Úr” mondja. Ezért a fenti idézetkétségkívül bizonyítja: amennyiben hiszünk a Bibliában talál-ható szövegeknek, akkor el kell fogadnunk, hogy az “Úrnak”fegyvere van. Úgy hiszem, ez egy nagyon fontos mozzanat!

Ennek az eszköznek köszönhetõen, melyet a misszionáriu-soktól kapott Nabukodonozor király, Egyiptomot is le tudta igáz-ni. Hiszen abban az idõben egyszerûen nem volt ellenszere.Az akkori fegyverek, kardok, lándzsák nevetséges játékszer-nek tûntek hozzá képest.

királyának karjait, a Faraó karjaipedig leessenek, hogy megtud-ják, hogy én vagyok az Úr, mi-kor adom fegyveremet Ba-bilon királyának kezébe,hogy azt kinyújtsa Égyiptom-nak földe ellen.

*580

24. És megerõsítem Babilon ki-rályának karjait, és adom azén fegyveremet kezébe, éseltöröm a Faraó karjait, ésnyögni fog elõtte, mint a meg-sebesültek szoktak.25. Megerõsítem azért Babilon

308

Sõt ezt a fegyvert használták is:

20. A fegyverrel megölettek közt es-senek el! A fegyver átadatott;

húzzátok lefelé õt és minden so-kaságát!

*581

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy Mózes korábban amisszionáriusoktól szintén kapott egy mûszaki eszközt, mellyel“csodákat” tudott mûvelni.

Nos, Babilon uralkodója, Nabukodonozor a misszionáriusoktámogatásának köszönhetõen tudta birodalmát kiépíteni. Csak-hogy õt is utolérte a végzete: elkövette azt a hibát, hogy önteltlett.

Korábban maradéktalanul végrehajtotta szövetségesei utasí-tásait. Más szóval irányították Nabukodonozort. Ilyenképpenbefolyásolták a térségben zajló eseményeket.

19. Ennekokáért így szól az Úr Isten:Ímé, én Nabukodonozornak a babi-loni királynak adom Égyiptom föld-jét, és elviszi gazdagságát, s elragad-ja ragadományát, s elprédálja prédé-

ját, és ez lesz jutalma seregének.20. Fizetésül, a melyért fáradott,adom néki Égyiptom földjét, mertértem cselekedtek, ezt mondja azÚr Isten.

*583

1. Én Nabukodonozor békébenvalék az én házamban, és virágzóaz én palotámban.2. Álmot láték és megrettente en-gem, és a gondolatok az én

ágyamban, és az én fejemnek lá-tásai megháborítának engem.10. Látám fejem látásaiban az énágyamban, és ímé: egy Vigyázóés Szent szálla alá az égbõl;

*584

Most teljesen mindegy, hogy Nabukodonozor mit álmodott. Alényeg az, hogy néven tud nevezni két jármûtípust: Vigyázó ésSzent. Természetesen szó nincs itt valamiféle misztikus jele-

*583 Ezékiel könyve 29*584 Dániel könyve 4

7. Mert így szól az Úr Isten: Ímé,én hozom Tírus ellen Nabukodo-nozort, Babilon királyát északról,

a királyok királyát; lovakkal, sze-kerekkel, lovagokkal, sereggelés sok néppel.

*582

Ezért ha az végrehajtotta a kapott utasításokat, akkor megju-talmazták. Többek között:



Mivel idõvel Nabukodonozornak “fejébe szállt a dicsõség”,nyilván egyre kevésbé hajtotta végre maradéktalanul a misz-szionáriusok utasítását. Pedig tudta: nem tanácsos velük uj-jat húzni.

Ezért egy alkalommal a király egy álmot látott:

309

nésekrõl. Ugyanis arról beszél, hogy valamik leszálltak az ég-bõl. Egy misztikus jelenés nem szokott leszállni, hanem csakúgy egyszerûen a semmibõl jelenik meg. Ellenben õ itt vala-mikrõl számol be, amik leszálltak...

Ne gondoljunk itt arra sem, hogy valamiféle szárnyas alakokvoltak ezek, mert akkor nem lenne érthetõ, mi az, hogy Vigyá-zó, és mit jelent az, hogy Szent.

Ugyanis emlékezzünk vissza az elõzõ részre, ahol az egyikszemtanú arról számol be, hogy két különbözõ típusú jármûközeledik:

14. Vigyázók határozatából vanez a rendelet, és a Szentek pa-


Azaz a “Szentek” parancsolják, és a “Vigyázók” hajtják végrea parancsot.

Természetesen itt nem arról van szó, hogy a “Szentek” mintjármûtípusok parancsolnak, hanem az azok fedélzetén tartóz-kodó magas rangú személyek. Napjainkban talán úgy monda-nánk, hogy a parancsnoki jármûvek és a fegyveres biztosításuk.

Nos, mivel Nabukodonozor még ha álmában is azt látta, hogyegy parancsnoki jármû és fegyveres kísérete szállt le az égbõl,tudta: ez számára semmi jót nem jelent. Hiszen a misszioná-riusok nem szokták apró-cseprõ ügyekben felkeresni õt.

Mivel Nabukodonozor jó kapcsolatokat ápolt korábban amisszionáriusokkal, ezért látta jármûveiket, melyekkel vagymellyel a magas rangú személy, illetve személyek érkeztek.

Minden bizonnyal a Szent az a jármûtípus, melynek fedélzeténkorábban érkeztek a magas rangú személyek. Ezek épségérevigyázni kellett, ezért ezt a jármûvet egy másik — fegyveres jár-mû kísérte, mely baj esetén védelmet biztosított a “Szent” szá-mára: a “Vigyázó”. Gondoljunk csak itt napjaink bombázó repü-lõgépeire, melyeket bevetésre vadászgépek kísérnek el. Fela-datuk megvédeni a bombázót, ha ellenséges légitámadás éri.

A “Szentek” és “Vigyázók” egymáshoz való viszonyát taglaljaaz alábbi szövegrész is:

3. Isten a Témán felõl jön, és aSzent a Párán hegyérõl. Sé-

lah. Dicsõsége elborítja az egeket,és dicséretével megtelik a föld.

(*571)

(*571) Habakuk könyve 3

rancsolata ez a végzés...*585

310

Feltételezhetõen azt is tudta, hogy mivel korábban többszöris ellenszegült titokzatos szövetségesei akaratának, ezért e jár-mûvek megjelenése számára bajt jelent.

A késõbbiekben, a szövegek szerint, Nabukodonozor elmé-je megzavarodott. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy vala-miért nagyon félt.

26. Tizenkét hónap mulva a babi-loni királyi palotán sétála.27. Szóla a király és mondá: Nemez-é ama nagy Babilon, a melyetén építettem királyság házának,az én hatalmasságom ereje általés dicsõségem tisztességére?28. Még a szó a király szájában volt,a mikor szózat szálla le az égbõl:Néked szól, oh Nabukodonozor ki-rály, a birodalom elvétetett tõled.29. És kivetnek téged az emberekközül, és a mezei barmokkal lesz a

lakozásod, és füvet adnak enned,mint az ökröknek, és hét idõ mú-lik el feletted, a míg megesmé-red, hogy a felséges Isten uralko-dik az emberek birodalmán, ésannak adja azt, a kinek akarja.30. Abban az órában betelék a be-széd Nabukodonozoron: és azemberek közül kivetteték, és füvetevék mint az ökrök, és égi harmat-tal öntözteték az õ teste, mígnemszõre megnöve, mint a saskeselyûtolla, és körmei, mint a madarakéi.

*586

Itt eléggé egyértelmû, hogy ez csak egy kreált történet, hi-szen valahogyan megpróbáltak arra magyarázatot találni, miértbomlott meg a király elméje.

Nem valamiféle ”szózat” vagy prófécia zavarta meg az elméjét.Inkább a titokzatos és hatalmas szövetségeseitõl való rettegés...


311

DÁNIEL

A zsidó nép babiloni fogságának idején történt események-nek egyik fontos szereplõje Dániel, akit a Bibliából Dániel pró-fétaként ismerünk.

A története azzal indul, hogy Nabukodonozor utasítja az ud-varmesterek fejedelmét:

Nabukodonozor kilátásba helyezte, hogy abban az esetben,ha nem fejtik meg az álmát és megpróbálják félrevezetni, kivé-gezteti õket.

*588 Dániel könyve 2*587 Dániel könyve 1

3. És mondá a király Aspenzának,az udvarmesterek fejedelmének,hogy hozzon az Izráel fiai közül éskirályi magból való s elõkelõ szár-mazású ifjakat,4. A kikben semmi fogyatkozásnincsen, hanem a kik ábrázatranézve szépek, minden bölcsesség-re eszesek, és ismeretekkel bírnakés értenek a tudományokhoz, ésa kik alkalmatosak legyenek arra,hogy álljanak a király palotájában;és tanítsák meg azokat a Káldeu-sok írására és nyelvére.5. És rendele nékik a király minden-napi szükségletül a királyi ételbõl ésa borból, melybõl õ iszik vala, hogyígy nevelje õket három esztendeig,és azután álljanak a király elõtt.

6. Valának pedig ezek között aJúda fiai közül: Dániel, Ananiás,Misáel és Azariás.18. Miután pedig elmúlt az idõ, amikorra meghagyta vala a király,hogy eléje vigyék õket, bevivéõket az udvarmesterek fejedel-me Nabukodonozor elé.19. És szóla velök a király, ésmindnyájuk között sem találta-ték olyan, mint Dániel, Ananiás,Misáel és Azariás, és állának akirály elõtt.20. És minden bölcs és értelmesdologban, a mely felõl a király tõlöktudakozódék, tízszerte okosab-baknak találá õket mindazoknál azírástudóknál és varázslóknál, a kikegész országában valának.

*587

2. És mondá a király, hogy hívjanakírástudókat, varázslókat, bûbájoso-kat és Káldeusokat, hogy fejtsékmeg a királynak az õ álmait; és beme-nének azok, és állának a király elé.3. És monda nékik a király: Álmot

láttam, és nyugtalan a lelkemmegtudni az álmot.4. És mondák a Káldeusok a király-nak sziriai nyelven: Király, örökké élj!mondd meg az álmot a te szolgáid-nak, és megjelentjük az értelmét.

*588

Tehát Dániel és társai igencsak tehetséges és értelmes fiata-lok voltak.

Ne feledjük, hogy ebben az idõben a misszionáriusok kap-csolatban álltak Nabukodonozorral. Valószínûleg gyakori voltközöttük a kommunikáció. Ugyanis ennek semmilyen techni-kai akadálya nem volt (lásd korábban a frigyládát).

Azonkívül, legalábbis szûk körben nyílt titok volt, hogy a misz-szionáriusok léteznek. Ugyanis az uralkodó egyik esetben ál-mot látott. Kíváncsi volt a jelentésére.

312

Erre azok megrettentek. Ugyanis az uralkodó nem kért tõlükkevesebbet, minthogy mondják meg, hogy õ mit álmodott. Hi-szen tudta, hogy a bölcsek vannak annyira agyafúrtak, hogy ka-pásból tudnának magyarázatokat az álmára. Viszont ha meg-mondják azt, hogy õ mit álmodott, akkor minden bizonnyal ké-pesek arra is, hogy megfejtsék azt.

10. Felelének a Káldeusok a király-nak és mondák: Nincs ember a föl-dön, a ki a király dolgát megjelent-hesse: mivelhogy bármilyen nagy éshatalmas király sem kívánt mégegyetlen írástudótól, varázslótól ésKáldeustól sem ilyen dolgot.

11. Mert a dolog, a mit a király kí-ván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a királyelõtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt azemberekkel.

*589

14. Ekkor Dániel bölcsen és értel-mesen felele Arióknak, a királyi test-õrség fejének, a ki kiment vala, hogymegölesse a babiloni bölcseket.15. Szóla és monda Arióknak, a ki-rály fõemberének: Miért e kegyet-len parancsolat a királytól? AkkorAriók elmondá a dolgot Dánielnek.

16. És beméne Dániel, és kéré akirályt, hogy adjon néki idõt, hogymegjelenthesse az értelmet a ki-rálynak.17. Ekkor Dániel haza méne, éselmondá e dolgot Ananiásnak,Misáelnek és Azariásnak, az õtársainak:

*591

A tét nagy volt. Vagy tudnak valami épkézláb, a királynak tet-szõ magyarázatot adni az álmára, avagy mindannyian meghal-nak.

Azt, hogy valójában mi történt azon az éjszakán, nem tudjuk.Dániel errõl csak ennyit mond:

19. Akkor Dánielnek megjelente-ték az a titok éjjeli látásban. Áldá

akkor Dániel az egek Istenét.

*592

Mivel az életük volt a tét, ezért Dánielnek és három társánakminden ügyességüket össze kellett szedniük, hogy mentsékaz életüket. Ilyenkor az ember bármire hajlandó.

De Dániel okos ember volt, ezért kis fondorlattal idõt nyert:

12. E miatt a király megharaguvékés igen felgerjede, és meghagyá,hogy a babiloni bölcsek mind ve-szíttessenek el.

13. És a parancsolat kiméne, hogyöljék meg a bölcseket; és keresikvala Dánielt is és az õ társait, hogymegölettessenek.

*590

Nyílt titok volt hát, hogy vannak istenek — misszionáriusok,akik valóban nem laknak együtt az emberekkel.

Mivel senki nem volt képes kitalálni Nabukodonozor álmát,ezért az hirtelen haragjában parancsot adott az összes bölcsmegölésére.

*589,*590,*591,*592 Dániel könyve 2

313

Azt, hogy milyen módon kapott Dániel információkat, nemtudjuk. Ugyanis még napjainkban sem ismerjük az emberi el-me lehetõségeit. De persze az is lehet, hogy ezúttal is valami-lyen módon a misszionáriusok álltak a háttérben.

Abban az esetben ugyanis, ha éjszaka Dániel valóban megál-modta volna a király álmát, akkor ugyan mi szüksége lett volnahárom társa segítségére? Egyvalami biztos: a történtek után Dá-niel lerótta nekik háláját.

*593,*594 Dániel könyve 2

24. Beméne azért Dániel Ariókhoz,a kit rendelt vala a király, hogy elve-szítse a babiloni bölcseket; elmé-ne azért, és mondá néki: A babilonibölcseket ne veszíttesd el; vígy en-gem a király elé, és a megfejtést tud-tára adom a királynak.26. Szóla a király, és monda Dániel-nek, a kit Baltazárnak nevezének:Csakugyan képes vagy megjelen-teni nékem az álmot, a melyet lát-tam, és annak értelmét?27. Felele Dániel a király elõtt, ésmondá: A titkot, a melyrõl a királytudakozódék, a bölcsek, varázs-lók, írástudók, jövendõmondókmeg nem jelenthetik a királynak.28. De van Isten az égben, a ki atitkokat megjelenti; és õ tudtáraadta Nabukodonozor királynak:mi lészen az utolsó napokban. Ate álmod és a te fejed látása a teágyadban ez volt:29. Néked, oh király! gondolataidtámadtak a te ágyadban a felõl,hogy mik lesznek ez után, és a kimegjelenti a titkokat, megjelen-tette néked azt, a mi lesz.30. Nékem pedig ez a titok nem böl-

csességbõl, a mely bennem mindenélõ felett volna, jelentetett meg, ha-nem azért, hogy a megfejtés tudtá-ra adassék a királynak és te megért-sed a te szívednek gondolatait.31. Te látád, oh király, és ímé egynagy kép; ez a kép, mely hatal-mas vala és kiváló az õ fényes-sége, elõtted áll vala, és az ábrá-zata rettenetes volt.32. Annak az állóképnek feje tisztaaranyból, melle és karjai ezüstbõl,hasa és oldalai rézbõl.33. Lábszárai vasból, lábai pedigrészint vasból, részint cserépbõlvalának.34. Nézed vala, a míg egy kõ lesza-kada kéz érintése nélkül, és letöréazt az állóképet vas- és cseréplá-bairól, és darabokra zúzá azokat.35. Akkor egygyé zúzódék a vas,cserép, réz, ezüst és arany, és lõ-nek mint a nyári szérûn a polyva, ésfelkapá azokat a szél, és helyöketsem találák azoknak. Az a kõ pedig,a mely leüté az állóképet nagy hegy-gyé lõn, és betölté az egész földet.36. Ez az álom, és értelmét is meg-mondjuk a királynak.

*593

46. Akkor Nabukodonozor királyarczra borula és imádá Dánielt,és meghagyá, hogy ételáldozat-tal és jó illattal áldozzanak néki.48. Akkor a király fölmagasztaláDánielt, és sok nagy ajándékotada néki, és hatalmat adott nékiBabilonnak egész tartománya

felett, és a babiloni összes böl-cseknek elöljárójává tevé õt.49. És Dániel kéré a királyt, hogySidrákot, Misákot és Abednégótrendelje a babiloni tartománygondviselésére; Dániel pedig akirály udvarában vala.

*594

A királyra a hallottak igencsak nagy hatást tettek. Hiszen õsenkinek sem mondta el az álmát. Most pedig mindezt viszonthallotta Dánieltõl.

314

Lehet, hogy mindez valóban megtörtént, de élek a gyanúper-rel, hogy kitalált legenda csak. Ugyanis Dániel könyvében van-nak más, a realitással egyáltalán össze nem egyeztethetõ törté-netek, mint például Sidrák, Misák és Abednégó a tüzes kemen-cében.

Ezek minden bizonnyal kreáltak, és utólag tették hozzá a szö-vegekhez. Éspedig azzal a céllal, hogy kihangsúlyozzák: az “Úr”mennyire szereti az izraelitákat.

De végül is teljesen mindegy. A szövegek így vezetik fel Dá-niel személyét.

Azért mondom, hogy lényegtelen, hiszen az sokkal fontosabb,ami Dániel könyvében ezután következik...

315

A ”VILLÁM ARCÚ FÉRFIÚ”

Dániel könyvében több nagyon érdekes és izgalmas, furcsarész található. Ezek olyan történéseket taglalnak, melyeket mint-egy víziószerûen álmodott meg. De több olyan részlet is van,mely igencsak megkérdõjelezi az álomképszerûséget, sõt he-lyette sokkal inkább valóságszerûnek hat. Lássunk közülükegyet.

1. Czírusnak, Persia királyánakharmadik esztendejében egy igejelenteték Dánielnek, a ki Balta-zárnak nevezteték; igaz az ige ésnagy bajról való; és figyele az igé-re és megérté a látomást.2. Azokon a napokon én, Dániel,bánkódtam három egész hétig.3. Kívánatos étket nem ettem,hús és bor nem ment az én szám-ba, és soha sem kentem meg ma-gamat, míg el nem telék az egészhárom hét.4. És az elsõ hónapnak huszonne-

gyedik napján, ímé én a nagy fo-lyóvíznek, azaz a Hiddekelnekpartján valék.5. És felemelém szemeimet, és lá-tám, és ímé: egy férfiú, gyolcsbaöltözve, és dereka ufázi arany-nyal övezve.6. És teste olyan mint a társiskõ,és orczája olyan mint a villám, ésszemei olyanok mint az égõ szö-vétnekek, karjai és lábatája mintaz izzó ércznek színe, és az õ be-szédének szava olyan, mint a so-kaság zúgása.

*595

A szövegek itt látomásról beszélnek, mely misztikus volt,hiszen Dánielen kívül más — azok, akik vele voltak — nemlátta. Ez idáig rendben is van. Igen ám, de azok, akik vele vol-tak, valamitõl nagyon megijedtek, és menekülésre fogták a dol-got. A magyarázat szerint “rettenés szálla reájok”. Csudákat!Õk is látták ezt a valamit a magasban, és hallották annak a hang-ját. Ettõl ijedtek meg és futottak el.

Semmi köze az egésznek a miszticizmushoz. Ugyanis a ma-gasban egy jármû jelent meg, melyet Dániel sajátosan egyfajtaemberalakhoz hasonlít. A késõbbiekben, amikor részletesen


Olvasva a szöveget, valóban úgy tûnik, hogy Dániel egyfajtarémálmot látott, egy rettenetes kinézetû férfiút. Mindez egy láz-álomnak tûnik, melynek az égvilágon semmi köze a valóság-hoz. Valóban?

Olvassuk tovább.

7. És egyedül én, Dániel láttam elátomást, a férfiak pedig, a kik ve-lem valának, nem látták a láto-

mást; hanem nagy rettenés szál-la reájok, és elfutának, hogy el-rejtõzzenek.

*596

316

fogunk foglalkozni János Mennyei jelenések könyvével, ott szin-tén találkozni fogunk egy ugyanilyen leírással, ahol viszontegyértelmû lesz, hogy jármûrõl van szó. Azonkívül azt is rész-letesen elemezni fogjuk, hogy a bibliai szövegekben hogyanjellemzik a földönkívüli jármûvek hajtómûveinek a hangját.Egyelõre azonban elégedjünk meg azzal, hogy többek közöttúgy is említik a hajtómûvek hangját, mint “sokaság zúgása”.

Egyszóval, az égbolton egy jármû jelent meg, melytõl a Dá-niel közelében lévõk rettenetesen megrémültek és elmene-kültek.

10. És ímé, egy kéz illete engem, ésfelsegített térdeimre és tenyereimre;11. És monda nékem: Dániel, kedvesférfiú! Értsd meg a beszédeket, a

melyeket én szólok néked, és álljhelyedre, mert most te hozzád kül-dettem! És mikor e szót szólá ve-lem, felállék reszketve.

*598

Dániel a látványtól, melyhez még foghatót sem látott sohakorábban, rettenetesen megijedt. Olyannyira, hogy elájult...

A jármû közben nem messze tõle landolt. Abból alakok jöt-tek elõ, melyek az ájultan heverõ ember irányába tartottak. Mi-kor odaértek és megvizsgálták az eszméletlen embert, úgy dön-töttek, olyannyira súlyos az állapota, hogy sürgõs orvosi bea-vatkozásra van szükség.

Az sem kizárható, hogy az ijedtségtõl szívrohamot kapott. Aklinikai halál állapotában volt. A szíve megállt. Az élete perce-ken múlott...

Ezért sürgõsen a jármû fedélzetére vitték, ahol azonnal neki-láttak, hogy újraélesszék. Dániel persze minderrõl nem számolbe, hiszen nem volt tudatában mindannak, ami vele történik.

A szívét újraindították, s az állapota stabilizálódott. Késõbbaz eszméletlen ember öntudata is kezdett visszatérni. Szemétkinyitotta. Homályosan érzékelte csak a körülötte zajló törté-néseket. Az elsõ, amit meglátott, még mindig csak homályo-san, egy kéz, mely felsegítette.

8. És én egyedül hagyattam, és lá-tám ezt a nagy látomást, és sem-mi erõ sem marada bennem, ésorczám eltorzula, és oda lõn min-den erõm.

9. És hallám az õ beszédének sza-vát; és mikor hallám az õ beszé-dének szavát, én ájultan orczám-ra esém, és pedig orczámmal aföldre.

*597


317

A lábadozó és még mindig gyenge embert felsegítették. Egyalakra emlékezett csak, aki beszélt hozzá.

*599,*600,*601 Dániel könyve 10

gatásra a te Istened elõtt, meghall-gattattak a te beszédid, és én a tebeszédeid miatt jöttem.

*599

12. És monda nékem: Ne félj Dániel:mert az elsõ naptól fogva, hogy szí-vedet adtad megértésre és sanyar-

A misszionáriusok felfigyeltek egy nagyon értelmes és jóin-dulatú emberre a király környezetében — Dánielre. Ezért im-máron célirányosan vették fel vele személyesen a kapcsolatot.

13. De Persiának fejedelme ellenemállott huszonegy napig, és ímé Mi-hály, egyike az elõkelõ fejedelmek-nek, eljöve segítségemre, és én ottmaradék a persa királyoknál;14. Jöttem pedig, hogy tudtodra

adjam, a mi a te népedre az utol-só idõkben következik: mert alátomás azokra a napokra szól.15. És mikor ilyen szavakkal szólavelem, orczámmal a földre esém ésmegnémulék.

*600

Ahogy az ismeretlen beszélt hozzá, Dániel megint csak el-vesztette az eszméletét és összeesett. Az “orvoscsoport” újracsak sürgõsen munkához látott.

Kevéssel késõbb kinyitotta a szemét, magához tért. Amit ek-kor látott, imigyen mondja el:

16. És ímé, olyan valaki, mint egyember-fia, megilleté ajkaimat ésmegnyitám a számat és szólék ésmondám annak, a ki elõttem álla:

Uram, a látomás miatt reám for-dulának az én fájdalmaim, annyi-ra, hogy semmi erõm nincsen.

*601

Ahogy kinyitotta a szemét, egy robotszerû valamit látott, melyõt kezelte, valamilyen gyógyszert adott be neki. Azért mondom,hogy robot, mert emberhez hasonlított alakjában, de mégsemvolt az. Dániel ugyanis azt mondja, hogy egy ember-fiához ha-sonló volt. Csak hasonlított egy emberhez...

14.,15. ábra”És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat...”

318

A 14., 15. ábrán látható felvételek George Lucas Csillagokháborúja címû trilógiájából készült, A birodalom visszavág címûfilmbõl vannak. Egy ”orvosi szobát” látunk, ahol a sebesült LukeSkywalker épp egy protézist kap elvesztett alkarja helyébe.

Nos, a kezelését többek között egy robot végzi. Ezt láthatjuka felvételeken.

Mind a történet, mind a képeken látható robot természetesenfikció, hiszen a tudományos-fantasztikum világába tartozik.Ugyanakkor a robot, mint szerkezet, mindannyiunk számáraismerõs. Hiszen mi alkottuk azt. Sokakat pedig a ”saját képünkremintáztunk”. Ezért vannak olyan robotok, melyek külsejükbenhasonlítanak az emberre. Hiszen a megalkotóik erre törekedtek.

Hasonlítanak, de nem emberek: ”egy ember-fiához hasonló”...Nos, Dániel valami hasonlót láthatott. Számára egyértelmû volt,

hogy nem misszionárius, de nem is ember az a valami, amitett-vett mellette. Hiszen Dániel nem keverte össze a kettõt.Ugyanis felismerte azt a személyt, aki korábban hozzá beszélt,mindaddig, míg el nem ájult. Ezt a személyt “Uram”-ként emlí-ti, mivel külsejében egyértelmû volt, hogy nem földi ember.

*602,*603,*604 Dániel könyve 10

Immáron állapota olyannyira javult, hogy felkelhetett, és el-mondhatták neki az üzenetet. Nem voltak azonban biztosak,hogy Dániel emlékszik mindarra, amit neki korábban mond-tak. Mert akkor olyan rossz állapotban volt, hogy újra elájult.Ezért megkérdezték tõle, emlékszik-e mindarra, amit koráb-ban mondtak neki?

södém (a beadott gyógyszerhatására), és mondék: Szóljon az énUram, mert megerõsítél engem.

*603

19. És monda: Ne félj, te kedves férfiú;békesség néked, légy erõs és bizonyerõs! És mikor szóla velem, megerõ-

A robot ezúttal valamilyen más gyógyszert is beadott Dániel-nek, amitõl az jobban lett.

Miután egyértelmû lett, hogy Dániel jobban van és felkelhet:

hez hasonló, és megerõsíte engem.

*602

18. És ismét illete engem az ember-

20. És monda: Tudod-é,miért jöttem hozzád? Ésmost visszatérek, hogy küzdjeka persa fejedelem ellen; és ha énkimegyek, ímé Görögország fe-jedelme jõ elõ!

21. De megjelentem néked, a mi felvan jegyezve az igazság írásában;és senki sincsen, a ki én velem tar-tana ezek ellenében, hanem csakMihály a ti fejedelmetek.

*604

319

Most álljunk itt meg és elemezzük részleteiben mindazt, amiteddig megtudtunk.

Egy nem földi eredetû jármû jelent meg. Dániel a látványtólolyannyira megijedt, hogy orvosi beavatkozásra volt szükség.A jármû “parancsnoka” fontos információkat közölt Dániellel.

Úgy tûnik, valamilyen nagyon komoly viszály tört ki ekkor akozmoszban. Hiszen a parancsnok arról beszélt Dánielnek, hogyPersia fejedelmével küzdött.

Namost, gondolom eléggé egyértelmû, hogy a jármû, ami meg-jelent, igen fejlett technológia meglétére utal. Ezért nagyon fur-csa a parancsnoknak az a kijelentése, hogy Persia fejedelmeellenállt neki. Nyilván itt nem a perzsa uralkodóról és annakfegyveres csapatairól van szó. Hiszen azok fegyverei nevetsé-gesek voltak ehhez a technológiához képest. Ellenállni csakolyan erõ tudott, mely legalább olyan fejlett volt.

Másrészt az is kiderül, hogy Mihály, az elõkelõ fejedelmekegyike, sietett a segítségére. A Bibliából tudjuk, hogy Mihálynem földi személy. Késõbb még találkozni fogunk vele.

Az is kiderül, hogy a parancsnok csak Mihály támogatásáraszámíthatott a perzsa és a görög fejedelmekkel szemben.

Megint csak hangsúlyozom, hogy itt nem az abban a korbanélõ perzsa és görög uralkodókról van szó.

Inkább úgy tûnik, hogy valamilyen viszály tört ki a misszioná-riusok között. És ebben csak Mihály segítségére számíthatott.A parancsnok kétségbeesésében, mivel tudta, hogy semmi jónem vár rá, olyan információkat árult el Dánielnek, melyek tit-kosnak minõsültek: ”De megjelentem néked, a mi fel van je-gyezve az igazság írásában;”.

A hivatalos felfogás szerint olyan információkat közölt Dá-niellel, melyek majd a jövõben fognak megtörténni. Lehet. De...

Két eshetõség van. Az elsõ, hogy egy olyan terv részleteitközölte Dániellel, mely a misszionáriusok jövõbeli terveivelkapcsolatosak.

A másik sokkal valószínûbb. Ugyanis arról szól, hogy milyenviszály dúl a misszionáriusok között, és mik az okai.

Mihályról, aki nem földi személy, hisz a vallás is arkangyal-ként tartja számon, úgy beszél, mint “a ti fejedelmetek”. Hovalett Jehova?

Valóban úgy tûnik, hogy a misszionáriusok “vezetésében”személycserék történtek...

320

A VISZÁLY

Nos, megtudtuk azt, hogy Dániel egy nem földi eredetû jár-mûvel és annak legénységével találkozott. A parancsnok, ahogykorábban neveztük az ismeretlent, aki vele beszélt, titkos in-formációkat árult el neki. Ez a személy egy magas rangú “feje-delem” lehetett. Késõbb látni fogjuk, hogy a kozmoszban fur-csamód “fejedelemségek” vannak vagy legalábbis voltak ab-ban az idõben. Igaz, ez a fogalom kicsit elavult és régimódi,ezért ne tévesszen meg senkit. Ezeket a hatalmi struktúrákat aszövegek nevezik így.

A parancsnok mintegy kétségbeesésében árulta el a tiltottinformációkat, mert úgy tûnt, hogy a viszályban a vesztes olda-lon állt. Már nem veszíthetett semmit. Ezért tette.

Így ekképp folytatta:

1. Én is a méd Dárius elsõ esztende-jében mellette állék, hogy õt támo-gassam és segítségére legyek.2. És most igazságot jelentek néked:Ímé, még három király támad Per-siában, és a negyedik meggazdagulnagy gazdagsággal mindenki felett,és mikor hatalomhoz jut az õ gaz-dagsága által, mindent megmozdítGörögország ellen.3. És támad egy erõs király és ural-kodik nagy hatalommal és tetszé-se szerint cselekszik.4. De alighogy támadt, megrontatikaz õ országa és elosztatik az égneknégy tája szerint, de nem száll az õmaradékira és nem az õ hatalmaszerint, a melylyel õ uralkodott: mertszétszaggattatik az õ birodalma, ésmásoknak adatik ezeken kivül.5. És elhatalmasodik a déli király,de az õ vezérei közül is egyik, ésez hatalmat vesz rajta (puccs) ésuralkodik; nagy uralkodás lesz azõ uralkodása.6. És esztendõk mulva szövetkez-nek, és a déli király leánya az északikirályhoz megy, hogy békéltessen,de a kar erejét meg nem tarthatja(nem képes a fegyveres konflik-tust megakadályozni, és az akifejezés, hogy “a kar ereje” meg

arra enged következtetni, hogyitt nem a földi civilizációrólvan szó, hanem a misszioná-riusokról, hiszen csak nekikvolt “erõs karjuk”. Minden bi-zonnyal a misszionárius itt ar-ról beszél, hogy náluk mi ve-zetett a fegyveres konfliktus, há-ború kirobbanásához.), és õsem áll meg (fogságba esik), semaz õ karja (fegyvere sem volt ké-pes megvédeni), hanem kiszol-gáltatják õt és az õ kisérõit és az õnemzõjét és azt, a ki õt egy ideiggyámolította.7. De támad helyébe az õ gyökeré-nek csemetéje közül, a ki a had el-len jön majd, és tör az északi királyerõsségeire, és azokat megszálljaés beveszi.8. És azoknak isteneit is bálványaik-kal és drága arany- és ezüstedé-nyeikkel együtt fogságba visziÉgyiptomba, és néhány esztendeigerõsebb lesz mint az északi király.9. Ez ugyan bemegy a déli király or-szágába, de visszatér az õ földére.10. De az õ fiai fegyverkeznek és soknagy sereget gyûjtenek, és hirtelenjön és beözönlik, és átmegy ésvisszatér, és hadakoznak mind azõ erõsségéig.

321

11. És felháborodik a déli király, éskimegy és megütközik vele, azészaki királylyal, és az nagy soka-ságot állít fel, de ez a sokaság an-nak a kezébe adatik.12. És a mint a sokaság elfoga-tott: felfuvalkodik annak szíve, éssok ezeret letipor; még sem leszhatalmas.13. Mert az északi király vissza-tér, és az elõbbinél nagyobb so-kaságot állít; néhány esztendõmulva nagy sereggel és nagykészlettel jõ bizony.14. És azokban az idõkben sokantámadnak a déli király ellen, a tenéped erõszakos fiai is felkelnek,hogy beteljesítsék a látomást,de elhullanak.15. Mert eljõ észak királya, és töl-tést emel és beveszi az erõsítettvárost; és délnek seregei meg nemállnak, sem az õ válogatott népe,és semmi erõ nem bír ellene állni.16. És az, a ki reátört, a maga tet-szése szerint cselekszik, és sen-ki sem lesz, a ki ellene álljon, ésmegállapodik a dicsõ földön, ésmegsemmisül az az õ kezétõl(vagyis fegyverétõl)17. Azután maga elé tûzi, hogy be-megy az õ egész országának erejé-vel; és békés szándékot mutat, ésleányasszonyt ad néki feleségül,hogy megrontsa, de az nem áll megés nem tart vele.18. És fordítja orczáját a szigetekre,és sokat elfoglal; de az õ gyaláza-tosságának véget vet egy vezér, amellett, hogy megfizet néki az õ gya-lázatosságáért.19. És fordítja orczáját a maga or-szágának erõsségeire, és megha-nyatlik, elesik és nem találtatik meg.20. Ennek helyébe jön az, a ki adó-szedõt jártat végig az ország di-csõ földén, de rövid idõn meg-rontatik, noha nem haraggal,sem viadalban (méreg?).21. És ennek helyébe egy útálatosáll, a kire nem teszik az ország ékes-ségét; hanem alattomban jõ, és hí-zelkedéssel jut az országhoz.

22. És a beözönlõ seregek elárasz-tatnak az õ orczája elõtt és megtö-retnek; még egy szövetséges feje-delem is (itt megint csak misszio-náriusról van szó, hisz a feje-delem kifejezést a misszioná-rius önmagukra érti).23. Mert a vele való megbarátko-zás óta csalárdul cselekszik ellene,és reá tör és gyõzedelmet vesz raj-ta kevés néppel.24. Alattomba még az ország gaz-dag részeibe is behatol, és azt cse-lekszi, a mit nem cselekedtek semaz õ atyái, sem az õ atyáinak atyái:zsákmányt, prédát és gazdagságottékozol elõlök, és az erõsségek el-len is cselt kohol, de csak egy ideig.25. És felindítja az õ erejét és szívéta déli király ellen nagy sereggel, és adéli király is hadra készül nagy se-reggel és igen erõssel, de meg nemállhat, mert cselt koholtak ellene.26. És a kik az õ ételét eszik, meg-rontják õt (megmérgezik), és az õserege elszéled, és sokan elhulla-nak seb miatt.27. De ennek a két királynak szíveis gonoszt forral, és egy asztalnálhazugságot szólnak egymásnak;de siker nélkül, mert a vég még bi-zonyos idõre elmarad.28. Azért visszatér az õ földére nagygazdagsággal; de az õ szíve aszent szövetség ellen van (amisszionáriusok szövetsége), ésellene tesz, és újra visszatér az õföldére.29. Bizonyos idõben megjõ, és dél-re megy: de nem lesz utolszor úgy,mint elõször volt.30. Mert kitteus hajók jõnek (fegy-veres ûrhajók?) ellene és megijed,és visszatér és dühöng a szentszövetség ellen és cselekszik el-lene; visszatér és ügyel azokra, a kikelhagyják a szent szövetséget.31. És seregek állanak fel az õ ré-szérõl, és megfertéztetik a szent-helyet, az erõsséget, és megszün-tetik a mindennapi áldozatot, ésfelteszik a pusztító útála-tosságot.

322

32. És a kik gonoszul cselekeszneka szövetség ellen, azokat hitszegés-re csábítja hizelkedésekkel: ellen-ben az Istenét ismerõ nép felbáto-rodik és cselekeszik.33. És a nép értelmesei sokakatoktatnak, de hullanak fegyver éstûz miatt, fogság és rablás miattnapokig.34. És miközben elhullanak, megse-gíttetnek kicsiny segítséggel, éssokan csatlakoznak hozzájok kép-mutató beszédekkel.35. És elhullanak az értelmesek kö-zül is, hogy megpróbáltassanak,megtisztíttassanak és megfehérít-tessenek a vég idejéig; mert a ren-delt idõ még hátra van.36. És a király a maga tetszéseszerint cselekszik és felfuvalko-dik és felmagasztalja magát min-den isten felett (a misszionáriu-sok között), és az istenek Is-tene (fõmisszionárius) ellen isvakmerõn szól (lázadás), és sze-rencsés lesz, mígnem betelik aharag; mert a mi elhatároztatott,az végre is hajtatik.37. Nem gondol atyáinak istenei-vel, nem gondol az asszonyokkedvenczével, és egy istennelsem; hanem mindennek fölibemagasztalja magát.38. De a helyett tiszteli az erõdök is-tenét annak helyén; és az istent, akit nem ismertek az õ atyái, tiszteliaranynyal, ezüsttel, drágakövekkelés becses ajándékokkal.39. És az erõdített városokbanígy teszen az idegen istenek ne-vében: a ki hódol, annak dicsõ-

ségét megsokasítja és sokak fe-lett ad nékik hatalmat; a földetelosztja jutalom gyanánt.40. De a vég idején összetûz vele adéli király, és mint a forgószél (másszövegekbõl egyértelmûen kitû-nik, hogy ilyen módon csak amisszionáriusok jármûvei mo-zogtak), úgy megy reá az északi ki-rály szekerekkel, lovasokkal éssok hajóval, és betör az országok-ba, elözönli és végigjárja azokat.41. És bemegy a dicsõ földre, és so-kan elesnek; de ezek megszabadul-nak az õ kezébõl: Edom, Moáb ésaz Ammon fiainak színe-java (itt ismagán viseli a szöveg az akkoriidõk korlátoltságát. Hiszen nap-jainkban már nincs Moáb ésEdom. Már nem léteznek mintországok. Ezért is furcsa, hogya szövegben néhol lehet a dol-gokat a misszionáriusokra érte-ni, néha meg az emberekre).42. És kezeit az országokra veti,és Égyiptom földe meg nem me-nekedhetik.43. És ura lesz Égyiptom arany- ésezüst-kincseinek és minden drága-látos javainak; libiabeliek és szere-csenek is lesznek az õ kíséretében.44. De megriasztják õt napkeletrõlés északról való hírek, és kivonulnagy haraggal (a harag sok eset-ben jelenti a jármûvek hajtó-mûveinek gázsugarát), hogy elve-szessen és megöljön sokakat.45. És felvonja az õ sátor-palotájáta tengerek és a dicsõ szent hegyközött; és végére jut, és senki semsegít rajta.

*605


Nos, ez egy nagyon furcsa szöveg. Egyrészt úgy tûnik, mintegyfajta jövendölés és jóslás. Azonban több olyan részlete van,mely megkérdõjelezi, hogy valóban az-e.

Mert elõször is tudjuk, hogy a jövõ nem egyéb, mint a lehetõ-ségek korlátlan számú halmaza. Pontosan elõre megmondaniazt, hogy mi fog történni, nem lehet.

Na de fogadjuk el azt, hogy az “Úr”-nál semmi sem lehetet-len, és ismeri a jövõt. Mint korábban láttuk, ez a felfogás az

323

egyetlen és mindenható misztikus személyrõl nem állja meg ahelyét. De mégis tegyük fel.

Akkor pedig nem érthetõ, hogy többek között miért használolyan fogalmakat, hogy: ”és megszüntetik a mindennapi áldo-zatot, és felteszik a pusztító útálatosságot”. Mik ezek? Mit je-lentenek?

Ugyanis, ha az “Úr” tudomásunkra kívánna valamit hozni, ak-kor azt nem tenné ilyen ködös, néhol érthetetlen módon.

Azonkívül a szövegben több olyan részlet is van, melyekegyértelmûen a misszionáriusokra vonatkoznak. Ilyenek: a fe-jedelem, a szent szövetség, a kar ereje stb.

Az utóbbinál maradva, eléggé naiv dolog lenne azt feltételez-ni, hogy egy kardot vagy lándzsát tartó karról lenne szó. Hi-szen: ”És esztendõk múlva szövetkeznek, és a déli király leá-nya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar ere-jét meg nem tarthatja, és õ sem áll meg, sem az õ karja, hanemkiszolgáltatják õt és az õ kísérõit és az õ nemzõjét és azt, a kiõt egy ideig gyámolította.”

Ha egy kicsit belegondolunk, itt egyáltalán nem arról van szó,hogy a déli király leánya békemissziót teljesít, és közben akezében, karjában kard van. De az nem segít rajta.

Ez így eléggé valószerûtlennek hat. Majd látni fogjuk, hogy a“kinyújtott kéz”, “a kar”, “a kar ereje” fogalmak, nem földi fegy-vereket jelentenek.

A szöveg említ szent szövetséget, sõt mi több, istenekrõl be-szél, és az istenek istenérõl. Ezeket a kifejezéseket maga azismeretlen használja. Róla meg tudjuk, hogy bizonyosan nemföldi ember.

Ha most ragaszkodunk az egy igaz Istenben való hitünkhöz,akkor ennek az egésznek semmi értelme sincs. Az pedig, hogya parancsnok értelmetlenségeket beszél, enyhén szólva nemvalószínû. Ellenkezõleg!

Az istenek itt maguk a misszionáriusok, míg az istenek iste-ne a misszionáriusok hierarchiájában az a személy, aki a hata-lom csúcsán áll. Egyébként, Jézusnál látni fogjuk, hogy õ isbeszél egyfajta hatalmi hierarchiáról a “mennyek országában”.

A “jövendölés” a vég napjairól is szól. Nos, ez ideig nemkövetkezett be még semmilyen vég sem. Hiszen létezünk. Eb-

324

bõl az következik, hogy csak napjaink után jöhet el. Amennyi-ben bekövetkezik valamilyen kataklizma. Ha ez így van, akkorpedig nem érthetõ a Moábra és Edomra vonatkozó jóslat, mertezek az országok napjainkban már rég nem léteznek. De azon-kívül, még ha léteznének is, akkor sem játszanának kulcssze-repet a világpolitikában. Hiszen ez a térség napjainkban fon-tos, de nem kulcsfontosságú. Mert léteznek más nagyhatalmak,melyek a Föld sorsát befolyásolni képesek.

A szöveg szent szövetségrõl is beszél, mely minden bizony-nyal a kozmoszban valamilyen hatalmak szövetsége.

Összefoglalva mindezeket: az a személy, aki Dánielnek eze-ket elmondja, valami olyat akar közölni velünk, ami titok. Nemazért titok, mert a jövõre vonatkozó jóslat, hanem sokkal in-kább olyan információ, mely magukról a misszionáriusokrólszól.

Ez a történet valószínûleg néhol hiányosan, néhol pedig tor-zítva (hiszen Dániel csak emlékeiben kutatva tudta felidéznimindazokat, amiket akkor attól az ismeretlen személytõl hal-lott) arról szól, hogy abban az idõben a kozmoszban kirobbantkonfliktusnak mik voltak a kiváltó okai.

Mikor majd részletesen fogjuk tárgyalni János Mennyei jele-nések könyvét, akkor látni fogjuk, hogy az nagyrészt magukróla misszionáriusokról és történelmükrõl szól. Sõt, egyértelmûlesz, hogy Dániel “látomásai” sok elemében hasonlítanak ésösszefüggnek János apostol “látomásaival”.

De a szövegnek itt még nincs vége. Hiszen a valódi furcsaságmég csak ezután következik. Maga a feladvány...

325

A FELADVÁNY

Ha a korábban idézett szöveg, mely egy nem földi eredetû jár-mûvel érkezett személytõl származik, csak ennyit tartalmazna,akkor ráfoghatnánk, hogy ez sem egyéb, mint a fantázia szüle-ménye. Ám ami késõbb következik, az már igencsak furcsa.

1. És abban az idõben felkél Mi-hály, a nagy fejedelem, a ki a tenéped fiaiért áll, mert nyomo-rúságos idõ lesz, a milyen nem voltattól fogva, hogy nép kezdett lenni,mindezideig. És abban az idõbenmegszabadul a te néped; a ki csakbeírva találtatik a könyvben.2. És sokan azok közül, a kik alusz-nak a föld porában, felserkennek,némelyek örök életre, némelyekpedig gyalázatra és örökkévalóútálatosságra.3. Az értelmesek pedig fénylenek,mint az égnek fényessége; és a kiksokakat az igazságra visznek, mi-ként a csillagok örökkön örökké.4. Te pedig, Dániel, zárd be e beszé-deket, és pecsételd be a könyvet avégsõ idõig: tudakozzák majd so-kan, és nagyobbá lesz a tudás.5. És széttekinték én, Dániel, és ímémásik kettõ álla ott, egyik a folyó-viz partján innét, a másik túl a folyó-víz partján (legalább három is-meretlennel találkozott).6. És mondá egyik a gyolcsba öl-tözött férfiúnak, a ki a folyóvízfelett vala: Mikor lesz végök ecsudadolgoknak?

7. És hallám a gyolcsba öltözött fér-fiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogyfelemelé az õ jobb kezét és bal ke-zét az ég felé, és megesküvék azörökké élõre, hogy ideig, idõkig ésfél idõig, és mikor elvégezik a szentnép erejének rontását, mindezek el-végeztetnek.8. Én pedig hallám ezt, de nem ér-tém, és mondám: Uram, mi leszezeknek vége?9. És monda: Menj el Dániel, mertbe vannak zárva és pecsé-telve e beszédek a vég idejéig.10. Megtisztulnak, megfehéred-nek és megpróbáltatnak sokan,az istentelenek pedig istentele-nül cselekesznek, és az istente-lenek közül senki sem érti; de azértelmesek értik,11. És az idõtõl fogva, hogy elvéte-tik a mindennapi áldozat, és felté-tetik a pusztító útálatosság, ezer-kétszáz és kilenczven nap lesz.12. Boldog, a ki várja és megériaz ezerháromszáz és harminczötnapot.13. Te pedig menj el a vég felé; ésmajd nyugszol, és felkelsz a te sor-sodra a napoknak végén.

*606

Ugye, kedves olvasó, az egész, úgy ahogy van, nem tûnikegyébnek, mint egy halom zagyvaság. Csakhogy van itt egy bök-kenõ. Éspedig az, hogy mindez egyfajta rejtjelezett, kódolt szö-veg.

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a második világháború-ban a kémek a jelentéseiket kódolva juttatták el a feletteseik-hez, hogy az ellenség ne tudja meg, mi áll azokban. Ezek ajelentések, még ha a második világháború idején rádión fogtais õket a kémelhárítás, egy halom zagyvaságnak tûntek. A kul-csot csak az illetékesek ismerték, mellyel a zagyvasághalmaz-ból értelmes mondanivaló kerekedett.


326

Nos, ennek a példáján okulva, ez a szövegrész is egy ilyenkódolt információhalmaz. Hiszen szó van arról, hogy “bepecsé-telik” e könyvet, más szóval kódolják, mely csak a kulcs isme-retében fejthetõ meg.

A számítástechnikában szintén ismerik a kódolás fogalmát.Ennek során a számítógép képernyõjén az értelmes szöveghelyett értelmetlen szavak összessége jelenik meg.

Azért említem példaként a számítástechnikát, mert annak,akárcsak ennek a szövegnek is, köze van a matematikához.

Hiszen nyilvánvaló, hogy a misszionáriusok egy üzenetet jut-tattak el hozzánk, mely kódolva van, és ezért évezredekig sen-ki megfejteni azt nem tudta. De a cél nem az volt, hogy senkimeg ne fejtse az üzenetet, hiszen akkor ugyan mi értelme lettvolna azt az emberiséghez eljuttatni?

Ezért mindenképpen a “kulcsot” is mellékelték, melynek se-gítségével ez a zagyvasághalom értelmes mondanivalóvá lesz.

Lássuk a kulcs néhány elemét.


7. És hallám a gyolcsba öltözöttférfiút, a ki a folyóvíz felett vala,hogy felemelé az õ jobb kezét ésbal kezét az ég felé, és megeskü-

vék az örökké élõre, hogy ideig,idõkig és fél idõig, és mikor el-végezik a szent nép erejének ron-tását, mindezek elvégeztetnek.

*607

Van ebben a szövegben egy furcsa rész: ideig, idõkig és félidõig.

Namost ez vagy egy garantáltan kódolt rész, vagy...Egy matematikai egyenlet része...A középiskolából mindenki ismeri az egy ismeretlenes ma-

tematikai egyenleteket. Mondjuk most azt, hogy az “idõ” szóaz ismeretlen. Jelöljük “X”-szel.

Amikor azt mondjuk, hogy idõkig, az azt jelenti, hogy az “idõ”többszöröse. A matematikában ezt úgy írjuk, hogy kX. Ahol a“k” egy pozitív egész szám.

A fél “idõ”-t, pedig írhatjuk úgy is, hogy .

Ha ezeket a jelöléseket alkalmazzuk, akkor az ideig, idõkig,és fél idõig szöveget így írhatjuk fel:

X+kX+

Ugye, ez már egy kicsit kezd matematikai alakot ölteni?

—X2

x—2

327

Hiszen a megoldás az X. Annak a számbeli jelentésére va-gyunk kíváncsiak. Hiszen mindenkit érdekel, mikor fognak majdmindezek a dolgok megtörténni. Ugye?

Ha megkapjuk az X számbeli értékét, akkor az mindenbizonnyal hozzásegít bennünket a szöveg teljesebb megérté-séhez.

Namost, a matematikai egyenleteknek van egy másik olda-luk is.

Az egyenlõség bal oldalát már ismerjük. De mi áll az egyenlõ-ségtõl jobbra?

X+kX+ =?


—2X

A szövegben ugyanitt még található két számadat:

11. És az idõtöl fogva, hogy el-vétetik a mindennapi áldozat,és feltétetik a pusztító útálatos-ság, ezerkétszáz és kilenczven

nap lesz.12. Boldog, a ki várja és me-géri az ezerháromszáz és har-minczöt napot.

*608

Az 1290 és az 1335 számok.Ezek nyilvánvalóan a kulcs megfejtésének a részei.Azonban úgy tûnik, hogy valami még hiányzik a szövegek-

bõl. Lehetséges, hogy valamelyik szó bír konkrét jelentéstarta-lommal. De az is lehetséges, hogy az idõk folyamán a szöveg-bõl valami elveszett. Így ezért ez kevésnek tûnik a kulcs meg-fejtéséhez. De persze az is lehet, hogy a többi része JánosMennyei jelenések könyvében található. Mert ott majd egy újabbfeladványt fogunk találni. Ugyanis Dániel egy másik “látomása”részleteiben rendkívül hasonlít János “látomásaihoz”.

Így, maradva Dánielnél, lássuk most ezt a “látomást”. A felad-vány megfejtéséhez pedig, kedves olvasó, kellemes fejtöréstkívánok!

328

A “HARCOLÓ SZARV”

Mint a korábbiakban láttuk, Dániel szoros kapcsolatban álltegy számunkra ismeretlen civilizáció képviselõivel. Ennekugyan nincs sok nyoma a szövegekben, de tudjuk azt, hogyszemélyesen vették fel vele a kapcsolatot, sõt azok írott jeleitis ismerte (késõbb látni fogjuk).

Mózes és más fontos személyek esetében a misszionáriu-sokkal való kapcsolattartásnak technikai akadályai nem voltak.Ezért feltételezhetõen Dániel birtokában is voltak olyan mû-szaki eszközök, melyek ezt lehetõvé tették.

Nos, Dániel könyvében van egy másik igencsak érdekes rész.Ha a hagyományos felfogás szerint tekintünk rá, akkor újfentegy halom zagyvaság, értelmetlen vízió az egész.

Viszont ha az eddig megszerzett ismereteink segítségévelelemezzük, akkor ki fog derülni, hogy a zagyvasághalom na-gyon is érthetõ mondanivalót hordoz.

Lássuk, hát.1. Belsazárnak, a babiloni király-nak elsõ esztendejében álmot lá-ta Dániel és fejének látásait az õágyában. Az álmot akkor följegy-zé; a dolog velejét elmondá.2. Szóla Dániel, és monda: Lá-tám az én látásomban éjszaka,és ímé, az égnek négy szele há-borút támaszta a nagy tengeren;3. És négy nagy állat jöve fel atengerbõl, egyik különbözõ amásiktól.4. Az elsõ olyan, mint az orosz-lán, és sas szárnyai valának.Nézém, míg szárnyai kitépettek,és felemelteték a földrõl, ésmint valami ember, lábra állítta-ték és emberi szív adaték néki.5. És ímé, más állat, a második,hasonló a medvéhez, és keleegyik oldalára, és három oldal-borda vala szájában fogai között,és így szólának néki: Kelj fel ésegyél sok húst!6. Ez után látám, és ímé, egymásik, olyan mint a párducz,és négy madárszárnya vala a há-tán; és négy feje vala az állat-nak, és hatalom adaték néki.

7. Ezek után látám éjszakailátásokban, és ímé, negyedikállat, rettenetes és iszonyú ésrendkivül erõs; nagy vasfogaivalának, falt és zúzott és amaradékot lábaival összeta-posta, és ez különbözékmindazoktól az állatoktól, amelyek elõtte valának, és tízszarva vala néki.8. Mialatt a szarvakat szemlé-lém, ímé, másik kicsiny szarvnövekedék ki azok között, éshárom az elébbi szarvak közülkiszakasztaték õ elõtte, és ímé,emberszemekhez hasonló sze-mek valának ebben a szarvban,és nagyokat szóló száj.9. Nézém, míg királyi székek té-tetének, és az öreg korú leüle,ruhája hófehér, és fejének haja,mint a tiszta gyapjú; széke tü-zes láng, ennek kerekei égõ tûz;10. Tûzfolyam foly és jõ vala kiaz õ színe felõl; ezerszer eze-ren szolgálának néki, és tízezer-szer tízezeren állának elõtte; íté-lõk ülének le, és könyvek nyit-tatának meg.

329

Ugye, kedves olvasó, az egész egy lázálomszerû víziónaktûnik? Hiszen nagyon furcsa állatokról beszél, szarvról, mely-nek nagyokat szóló szája van, s mely a szentek ellen hada-kozik.

Nem sok értelme van mindennek. De aki azt gondolja, hogymindez csak képzelgés, elõre leszögezem: nem az. Csak megkell értenünk, hogy Dániel olyasmit látott, amit nem tudott ne-vén nevezni. Ugyanaz igaz õrá is, mint korábban Mózesre ésmásokra: fontos eseményeknek voltak szemtanúi, de mivel tu-dásszintjük az akkori kornak megfelelõen nem volt magas, ezértsajátosan csak olyan fogalmakkal jellemezték a látottakat, me-lyek rendelkezésükre álltak.


11. Nézém akkor a nagyzó beszé-dek hangja miatt, a melyeket a szarvszóla; nézém, míg megöleték azaz állat, és az õ teste elvesze, éstûzbe vetteték megégetésre.12. A többi állatoktól is elvéte-ték az õ hatalmok; de ideig-óráigtartó élet adaték nékik.13. Látám éjszakai látásokban, ésímé az égnek felhõiben mint vala-mi emberfia jõve; és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék õt.14. És ada néki hatalmat, dicsõ-séget és országot, és minden nép,nemzet és nyelv néki szolgála; azõ hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az õ orszá-ga meg nem rontatik.15. Megrendülék én, Dániel, az énlelkemben ezek miatt, és fejem lá-tásai megháborítának engem.16. Oda menék egyhez az ottállók közül, és bizonyosat ké-rék tõle mindezek felõl, és szó-la nékem, és e dolognak értel-mét tudatá velem:17. Ezek a nagy állatok, miknégyen voltak, négy király, a kiktámadnak e földön.18. De a magasságos egeknekszentei veszik majd az orszá-got, és bírják az országot örök-ké és örökkön örökké.19. Akkor bizonyosat kívánéktudni a negyedik állat felõl, amely különbözék mindamazok-tól, és rendkivül rettenetes va-

la; vasfogai és érczkörmei va-lának, falt és zúzott, és a mara-dékot lábaival összetaposta.20. A tíz szarv felõl is, a me-lyek a fején valának, és a felõla mely utóbb növekedék és há-rom esék ki elõle; és ennek aszarvnak szemei valának és na-gyokat szóló szája; termete isnagyobb a társaiénál.21. Látám, hogy ez a szarv ha-dakozék a szentek ellen, és le-gyõzé õket.22. Mígnem eljöve az öreg korú,és az ítélet adaték a magassá-gos egek szenteinek; és az idõeljöve, és elvevék az országot aszentek.23. Így szóla: A negyedik állat ne-gyedik ország lesz e földön, a melykülönb lesz minden országnál, ésmegeszi az egész földet, és elta-podja és szétzúzza azt.24. A tíz szarv pedig ez: Ebbõlaz országból tíz király támad,és más támad utánok, és az kü-lönb lesz mint az elõbbiek, éshárom királyt fog megalázni.25. És sokat szól a Felséges el-len és a magasságos egek szen-teit megrontja, és véli, hogy meg-változtatja az idõket és törvényt;és az õ kezébe adatnak ideig,idõkig és fél idõig.26. De ítélõk ülnek és az õ ha-talmát elveszik, hogy megron-tassék és végleg elveszszen.

*609

330

Most tegyünk egy érdekes logikai kísérletet. Játsszunk el aképzeletünkkel. Képzeljük el azt, hogy mondjuk egy háromezerévvel ezelõtt élt ember hogyan jellemezné az alábbi jármûvet:

16. ábraA ”fenevad”

Gondolom, hogy mindenki felismerte azt, ami a képen látha-tó — egy páncélozott harci jármû, egy tank. Vajon emberünkhogyan jellemezné ezt?

Azt ugye természetesen nem mondaná, hogy tank, vagy hogypáncélozott jármû, hiszen nem tudja, mi az.

Helyette mit tenne? Megpróbálná leírni. De hogyan? Olyanformákhoz hasonlítaná az alakját, amiket ismer. Egyrészt.

Másrészt, mivel azt látná, hogy mozog-halad, hiszen jármû,mit mondana errõl?

Azt a fogalmat, hogy jármû, természetesen megint csak nemismeri. Mit mondana hát? Azt, hogy ez egy állat. Hiszen mozog.Bár nem látja, hogy mi mozgatja. Ezért szerinte egy olyan állat,melyben lélek van. (Csak megjegyzem, János Mennyei jelené-sek könyvéhez ez a megoldás kulcsa...) De most folytassukDániellel.

Rendben, azt mondaná, hogy ez egy nagy, rémisztõ állat,amelyhez foghatót korábban még soha nem látott.

331

De hogyan próbálná leírni? Mit mondana azokról, amin ez azállat “jár”? Azt mégsem mondhatná, hogy lánctalpak. Helyetteazt mondaná, hogy fém-érc körmei vannak.

17. ábraEgy másik "fenevad"

18. ábra"...És látám, hogy ama fenevad fején egy nagy és erõs szarv vala,

mellyel hangosan káromolta a szenteket..."

Mit mondana a lövegtoronyról és az ágyúról?

332

Nyilván a lövegtornyot nézné az állat fejének, melybõl egyszarv áll ki. Arról is beszámolna az emberünk, hogy ez a ször-nyû állat ahogy haladt, lábaival mindent összetiport és közbensûrûn forgatta a fejét, melybõl egy szarv nõtt ki. Azt is hozzá-tenné, hogy ez az állat járása közben erõsen morgó hangot hal-latott, mely szerinte azért van, mert szörnyûséges, és igencsakharagszik az ellenségeire.

Most képzeljük el azt, hogy több légi jármû köröz a páncéloskörül. Ne feledjük, hogy korábban Nabukodonozor arról szá-molt be, hogy “Szentet” és “Vigyázót” látott leszállni. Akkor aztmondtuk, hogy ezek különbözõ típusú légi jármûvek.

Így hát tegyük fel, hogy olyan légi jármûvek köröznek a pán-célosunk körül, melyeket emberünk úgy jellemezne, hogy“Szentek”. Képzeljük el továbbá azt, hogy ez a páncélos sûrûnforgatva a lövegtornyát, célba veszi a légi jármûveket és lövé-seket ad le az ágyúval rájuk. Mikor szemtanúnk mindezt látja,vajon mit mondana?

Azt mondaná, hogy az a szörnyûséges állat járt, s egyfolytá-ban morgott, mert nagyon haragudott. Mikor megjelentek a szen-tek, ahogy az a szörnyûséges és erõs állat haladt, sûrûn forgat-ta a szentek felé a fejét, melybõl egy nagy szarv nõtt ki. Denemcsak forgatta, hanem mikor az egyik vagy másik szentrenézett, hangosan káromolta azt. Azt mégsem mondhatja, hogycélzott lövéseket adott le a légi jármûvekre? Ugye? Hiszen nin-csenek ilyen irányú ismeretei. Az ágyúból kilõtt lövedéket semlátja, annak nagy sebessége miatt. Csak a lövés detonációjáthallja. Ezt meg hogyan jellemezhetné? Lövések hangjai? Nemtudja, hogy mi az a lövés.

Szerinte azért hallatja azt a nagyon erõs hangot, mikor egyikvagy másik szentre néz a fejével, melybõl egy szarv nõtt ki,mert hangosan szidalmazza õket.

Nos, játsszunk tovább a képzeletünkkel. Lássunk most egyolyan páncélozott jármûvet, mely fedélzetén föld—levegõ ra-

333

kétákat hordoz, és ezeket a fedélzetérõl indítja. Napjaink fegy-verarzenáljában bõségesen vannak ilyenek.

Nos, képzeljük el ugyanazta szituációt. Egy páncélostlégi támadás ér. Mivel ez egyeltérõ típusú páncélos önjá-ró eszköz, ezért a formájakülönbözik a tank alakjától.Nincs lövegtornya, sem ágyú-csöve. Helyette indítható re-aktív lövedékei vannak, me-lyeket légi célpontok ellenvet be.

Az elsõ, ami emberünketmegragadná, azok a hegyesvalamik, melyek a “fejébõl”állnak ki: a szarvak. Azt nemtudja, hogy ezek rakéták...

20. ábra"Szarvak"

19. ábraA fenevad "szarvakkal"

Mikor a páncélos harcba bo-csátkozik a légi jármûvekkel,azokra kilövi a rakétáit.

Mit mondana emberünk ar-ra, mikor egy ilyen föld—le-vegõ típusú rakéta kilövésétlátja? Hát azt, hogy annak arettenetes állatnak kisza-kasztatott egy szarva...

21. ábraEgy "szarv" kiszakasztatott

334

A lövedék startja perszenagy hanggal jár. Erre aztmondaná, hogy a kiszakasz-tatott szarvnak nagyokat szó-ló szája van. Mikor pedig lát-ná, hogy a “szarv” üldözõbeveszi a légi jármûvet, a Szen-tet, azt mondaná, hogy aszarv harcol a Szentek ellen.

Most pedig térjünk vissza22. ábra

Egy "harcoló "szarv"

Dánielhez.Vajon miért mondja, hogy ezeket a furcsa dolgokat álomsze-

rûen látta? Nyilván ez nem álom volt. Azt azonban mégsemmondhatta, hogy a misszionáriusok elvitték magukkal valaho-va, ahol mindezeket látta. Hiszen arra a kérdésre, hogy hogyanés hova, egyáltalán nem tudott volna mit válaszolni. Így komp-lett õrültnek nézték volna, s ezért nem hittek volna neki.

Helyette a “kényelmesebb” megoldást választotta, elkerülendõaz efféle bonyodalmakat. Azt mondta inkább, hogy mindeze-ket éjjeli látásokban, álmában látta. Hiszen még senkit semnéztek azért bolondnak, mert furcsa álmai voltak...

Folytassuk innen.

A nagy állatok — különbözõ formájú és típusú harci eszkö-zök. A szárnyakról annyit, hogy azért voltak, hogy a jármû alevegõben, vagy esetleg a víz alatt irányítottan tudjon mozogni.Az sem elképzelhetetlen, hogy a levegõben és a víz alatt isképes volt közlekedni. Más szóval egyfajta kétéltû harci jármû-típus.

Valamilyen harci cselekményeket látott a “nagy tengeren”.


2. ...ímé, az égnek négy szele há- borút támaszta a nagy tengeren;

*610

3. És négy nagy állat jöve fel a ten-gerbõl, egyik különbözõ a másiktól.4. Az elsõ olyan, mint az orosz-lán, és sas szárnyai valának. Né-

zém, míg szárnyai kitépettek, ésfelemelteték a földrõl, és mintvalami ember, lábra állíttaték ésemberi szív adaték néki.

*611

335

Az utóbbi iszonyú és rendkívül erõs állat a vasfogakkal, il-letve melynek szarvai voltak, egy nagyméretû, robusztus pán-célos jármû lehetett, mely reaktív lövedékeket — rakétákat hor-dozott.

De van itt egy másik fontos mozzanat is. Dániel egyszer arrólszámol be, hogy a tengeren történtek események. Utána pedigarról, hogy a szárazföldön látott egy nagyerejû állatot, mely alábaival mindent összetiport. Nyilvánvaló, hogy itt a szárazföld-rõl van szó, bár a szövegek errõl nem szólnak, hiszen az anagy “állat” a vizen ”lábaival” ugyan semmit össze nem tipor-hatott volna.

Utána megint csak egy másik helyszínrõl beszél, ahol sokanvannak.

Dániel elmondásában ezek összemosódnak, de mégiscsakelkülöníthetõk egymástól. Olyan, mintha egy... filmet néznénk.A felvételeken egy tengeri csata jeleneteit látjuk. Utána a képvált, s más eseményeket láthatunk, melyek a szárazföldön zaj-lanak. Egy film felvételeit...

Dániel felvételeket látott. Ezek különbözõ harci eseménye-ket mutattak. Olykor a kép váltott, és más, de az elõbbiekkelösszefüggõ eseménysorokat mutatott be. Ám késõbb, immárDániel elmondásában, ezek a különbözõ felvételek egybe-folynak, értelmetlenség halmazává mosva szét a látottakat.

Sõt, Dániel egyfajta magyarázatot is mellékel a látottakhoz,amitõl azok még zavarosabbakká válnak.


5. És ímé, más állat, a második, ha-sonló a medvéhez, és kele egyik ol-dalára, és három oldalborda vala szá-jában fogai között, és így szólánaknéki: Kelj fel és egyél sok húst!6. Ez után látám, és ímé, egy másik,olyan mint a párducz, és négy ma-dárszárnya vala a hátán; és négy fejevala az állatnak, és hatalom adatéknéki.

7. Ezek után látám éjszakailátásokban, és ímé, negyedikállat, rettenetes és iszonyú ésrendkivül erõs; nagy vasfogaivalának, falt és zúzott és amaradékot lábaival összeta-posta, és ez különbözékmindazoktól az állatoktól, amelyek elõtte valának, és tízszarva vala néki.

*612

8. Mialatt a szarvakat szemlé-lém, ímé, másik kicsiny szarvnövekedék ki azok között, éshárom az elébbi szarvak közül

kiszakasztaték õ elõtte, és ímé,emberszemekhez hasonló sze-mek valának ebben a szarvban,és nagyokat szóló száj.

*613

336

A páncélozott jármû három föld—levegõ rakétát kilõtt. A márkilõtt rakéták helyébe automatikusan új lövedékek lettek be-töltve, indításra alkalmas pozícióba. A kilõtt rakéta hajtómûvehangos robajjal hajtotta elõre a lövedéket — nagyokat szólószáj.

Azt, hogy mit nézett a rakétán emberszemekhez hasonló sze-meknek, nem tudjuk. Talán valamilyen feliratok voltak azon,melyek a hovatartozását és típusát voltak hivatottak jelezni. Nefeledjük, hogy nem földi eredetû technikáról van szó, így a raj-ta szereplõ jelek sem lehettek mindennapiak...

Természetesen nemcsak a páncélos lõtt ki reaktív lövedéke-ket. Õrá is lõttek. Az egyik reá kilõtt lövedék eltalálta, amitõltûzbe borult és felrobbant.

Ugyan mit értett mindebbõl Dániel? Azt, hogy egy lövedékkeleltalálták és azért kezdett el lángolni? Nem értette. Ezért aztmondta, hogy tûzbe vettetett. Az okát is megnevezte: szerinteazért, mert nagyokat szóló szája volt...

Ugyan dehogy! Ez csak az õ képzelete által szült magyarázat.Hiszen harci cselekményeket látott. Az ezekben részt vevõegyik nagy tûzerejû harci eszközt megsemmisítették.

Itt viszont valamilyen légi jármûvekrõl van szó, melyeket reak-tív hajtómûvek mozgattak. Ezért a ”tüzes láng”, ”kerekei égõtûz”. A ”tûzfolyam” is a hajtómû mûködésének hatása.

*614,*615,*616 Dániel könyve 7

9. Nézém, míg királyi székektétetének, és az öreg korú leü-le, ruhája hófehér, és fejénekhaja, mint a tiszta gyapjú; szé-ke tüzes láng, ennek kerekeiégõ tûz;

10. Tûzfolyam foly és jõ vala kiaz õ színe felõl; ezerszer ezerenszolgálának néki, és tízezerszertízezeren állának elõtte; ítélõkülének le, és könyvek nyittatá-nak meg.

*614

11. Nézém akkor a nagyzó be-szédek hangja miatt, a melyeketa szarv szóla; nézém, míg megö-

leték az az állat, és az õ testeelvesze, és tûzbe vetteték meg–égetésre.

*615

12. A többi állatoktól is elvé-teték az õ hatalmok; de ideig-

óráig tartó élet adaték nékik.

*616

337

23. ábra"Érczkörmök"

A többi harci eszközt is találat érte, de nem semmisültekmeg. Megjavították õket, amitõl újra harcképesek lettek egyidõre...

*617,*618,*619,*620 Dániel könyve 7

Egy jármû közeledik az égbolton, “felhõt” hagyva maga után.

A kép vált. Egy jármû érkezik. Aztán megint vált a kép. Ezzelérkezik valaki, akit az “öregkorú” elébe kísérnek...

Felvételek. Akárcsak Mózesnél...

A páncélozott jármûrõl még az is kiderül, hogy ”érczkörmei”— fémkörmei voltak:

13. Látám éjszakai látásokban, ésímé az égnek felhõiben mint vala-

mi emberfia jõve; és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék õt.

*617

14. És ada néki hatalmat, dicsõ-séget és országot, és minden nép,nemzet és nyelv néki szolgála; az

õ hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az õ orszá-ga meg nem rontatik.

*618

15. Megrendülék én, Dániel, az énlelkemben ezek miatt, és fejem lá-tásai megháborítának engem.16. Oda menék egyhez az ott állókközül, és bizonyosat kérék tõlemindezek felõl, és szóla nékem, ése dolognak értelmét tudatá velem:

17. Ezek a nagy állatok, mik né-gyen voltak, négy király, a kik tá-madnak e földön.18. De a magasságos egeknekszentei veszik majd az országot,és bírják az országot örökké ésörökkön örökké.

*619

19. Akkor bizonyosat kívánéktudni a negyedik állat felõl, amely különbözék mindamazok-tól, és rendkivül rettenetes va-la; vasfogai és érczkörmei va-lának, falt és zúzott, és a mara-dékot lábaival összetaposta.20. A tíz szarv felõl is, a melyeka fején valának, és a felõl a melyutóbb növekedék és három esékki elõle; és ennek a szarvnakszemei valának és nagyokat szó-ló szája; termete is nagyobb atársaiénál.

*620

338

Egyértelmû, hogy miért voltak a “szarvak”. Azok azért “sza-kasztottak ki”, hogy “hadakozzanak a szentek ellen”:

24. ábraEgy másik "hadakozó szarv"

Itt újra felbukkan a kifejezés: ”ideig, idõkig és fél idõig”. Ko-rábban taglaltuk, hogy ez szerepet játszik a feladvány megoldá-sában, melyet a misszionáriusok közölnek velünk. Ne feled-jünk egy másik nagyon fontos mozzanatot sem. A fenti szöve-gekben konkrét számadatok vannak. Nem kizárt, hogy szere-pük lehet a megfejtésben...

Mint a továbbiakban ki fog derülni, Dániel “látomásai” szorosösszefüggésben állnak János “látomásaival”. Hogy megértet-tük azt, mit is látott Dániel, ezzel már nagy lépést tettünk afelé,

Ez a “szarv”, rakéta olyany-nyira hatásos fegyver volt,hogy legyõzte a “Szenteket”.

Ezután egy újabb zavarosmagyarázat jön, mely meg-próbálja valahogy a látottakatértelmezni:


21. Látám, hogy ez a szarv ha-dakozék a szentek ellen, és le-gyõzé õket.22. Mígnem eljöve az öreg ko-rú, és az ítélet adaték a magas-ságos egek szenteinek; és az idõeljöve, és elvevék az országot aszentek.

*621

23. Így szóla: A negyedik állatnegyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden ország-nál, és megeszi az egész földet,és eltapodja és szétzúzza azt.24. A tíz szarv pedig ez: Ebbõlaz országból tíz király támad, ésmás támad utánok, és az különblesz mint az elõbbiek, és háromkirályt fog megalázni.

25. És sokat szól a Felségesellen és a magasságos egekszenteit megrontja, és véli,hogy megváltoztatja az idõketés törvényt; és az õ kezébe adat-nak ideig, idõkig és fél idõig.26. De ítélõk ülnek és az õ ha-talmát elveszik, hogy megron-tassék és végleg elveszszen.

*622

339

hogy János Mennyei jelenések könyvében foglalt zavaros “lá-tomásokat” is megértsük. Legalább ennyire érdekesek, sõt...

És még egy megjegyzés. János Mennyei jelenések könyvé-ben van egy másik feladvány, egy másik kulcs is. Nincs kizár-va, hogy ezek összefüggnek és együttesen alkalmasak a rejt-vény megoldására...

340

A ”PUSZTÍTÓ ÚTÁLATOSSÁG”

Korábban, a feladványban találkoztunk a “pusztító útálatos-ság” fogalmával. Akkor nem volt érthetõ, hogy mi is lehet az.

Azonban Dániel könyvében van egy másik rész is, mely hoz-zásegíthet bennünket a kulcs megtalálásához. Ezt a plusz in-formációt egy Gábriel nevû ismeretlen juttatta el Dánielhez:

21. És még az imádságot mondomvala, mikor ama férfiú, Gábriel, akit elébb a látomásban láttam va-la, sebességgel repülvén, megille-

te engem az estvéli áldozat idején.22. És értésemre adá, és szóla né-kem és monda: Dániel, most jöt-tem ki, hogy értelemre tanítsalak.

*623

24. Hetven hét szabatott a te né-pedre és szent városodra, hogy vé-ge szakadjon a gonoszságnak ésbepecsételtessék a bûn, és hogy el-töröltessék a hamisság és elhozas-sék az örök igazság, és bepecsétel-tessék a látomás és a próféták, ésfelkenettessék a Szentek szentje.

25. Tudd meg azért és veddeszedbe: A Jeruzsálem újraépít-tetése felõl való szózat keletke-zésétõl a Messiás-fejedelemighét hét és hatvankét hétvan és újra megépíttetnek az ut-czák és a kerítések, még pedigviszontagságos idõkben.

*624

Nos, az elsõ, amit elõre kell bocsátanunk, az, hogy minde-zek Dániel szavai. Értelemszerûen õ úgy mondja el a történte-ket, ahogy azt hitte, hogy történtek. Ne feledkezzünk meg ar-ról, hogy sok mindent beleszõtt a mondanivalójába, mely tük-rözte az õ szubjektív véleményét. Itt újra csak az “én azt hit-tem” kategóriáról van szó.

Így ne azt vitassuk, hogy a misszionáriusok milyen módonjuttattak el információkat Dánielhez, hiszen ez másodlagos je-lentõségû. Természetesen nem egy szárnyakkal repülõ alakjelent meg. Ez ostobaság. Ezért nézzük inkább azt a részét,mely fontos üzenetet hordoz.

Mindjárt az elején szembeötlik, hogy Dániel egy nevet nevezmeg — Gábriel. Ez semmiképp sem lehet földi eredetû, mivel”természetfeletti jelenséggel” mutatkozik be.

Ugyanakkor Dániel ezt a személyt, aki a Gábriel nevet viseli,és ki nem földi ember, régi ismerõsként említi. Hiszen meg-említi, hogy korábbi “látomásai” során már látta ezt a személyt.Azt, hogy mennyire voltak ezek a “látomások” misztikusak, márelõzõleg taglaltuk.

Nos, ez a Gábriel nevû ismeretlen a következõket mondtaDánielnek:


341

Itt nyilván a 70x7, illetve a 7x7, 62x7 nem napokat jelente-nek, mert egyrészt meglehetõsen kis idõtartamot takarnak, leg-feljebb másfél évet. De nemcsak ezért. Furcsa az is, ahogy mond-ja 7x7 és 62x7. Miért nem 69x7. Nyilván ezek a számok külön-külön jelentéssel bírnak és részei lehetnek a feladvány megfej-tésének.

De lássuk tovább:26. A hatvankét hét múlva pedigkiirtatik a Messiás és senkije semlesz. És a várost és a szenthelyet el-pusztítja a következõ fejedelem né-

pe; és vége lesz mintegy vízözönáltal, és végig tart a háború, elhatá-roztatott a pusztulás.

*625

Fontos megjegyezni, hogy a szöveg nem királyt vagy uralko-dót említ, hanem fejedelmet. Ne feledjük, hogy az õ esetük-ben a fejedelem nem földi uralkodót jelent.

Azt is hozzáteszi, hogy mindez háború során fog bekövetkez-ni, melyben nagy lesz a pusztítás. Az egész jövendölésnek tû-nik, de nem feltétlenül.

27. És egy héten át sokakkalmegerõsíti a szövetséget, de ahét felén véget vet a véres ál-dozatnak és az ételáldozatnak,

és útálatosságok szárnyánpusztít, a míg az enyészet ésa mi elhatároztatott, a pusztító-ra szakad.

*626

Mivel háborús cselekményekrõl van szó, ezért feltételezhetõ,hogy azokat fegyverekkel, fegyveres eszközökkel vívják. Egy fon-tos mozzanat bukkan fel: ”útálatosságok szárnyán pusztít”. Eznyilvánvalóan valamilyen fegyver, hiszen pusztítást visz végbe.De ez a fegyver egyfajta szárnyas alkalmatosságon van, más szó-val légi jármûvön. Egy repülõ szerkezet. De a magyar és az angolnyelvû bibliaszöveg ennél több információt nem közöl.

Ezzel szemben az orosz verzióban van egy pontosabb meg-határozás. Lefordítva a következõket mondja ugyanitt: ”és aszent szárnyán lesz a pusztító útálatosság”.

27. И утвердит завет для многиходна седьмина, а в половинеседьмины прекратится жертва и

приношение, и на крыле святили-ща будет мерзость запустения...

Ez már közelebb visz bennünket a megértéséhez. A szentrõlkorábban feltételeztük, hogy egy misszionárius jármûtípus. Melyrepül. Hiszen Nabukodonozor korábban ilyet látott az égbõl le-szállni. Nos, ennek a légi jármûnek a szárnyán lesz felszerelveaz, ami pusztítást fog véghezvinni: egy fegyver.


342

Innen már csak egy lépés, hogy megemlítsük: napjaink harcirepülõgépei is hordoznak olyan fegyvert, mely nagy pusztítástképes véghezvinni. Ezeket a fegyvereket nagyrészt a gép szár-nyai alá erõsítik, és ekkor nem egyebek, mint levegõ—levegõ,vagy levegõ—föld típusú rakéták. Lehet még robotrepülõgépis, vagy olyan töltet, melyet ellenséges területre dob le.

Persze azt nem mondhatjuk, hogy Dániel olyan harci eszkö-zöket látott, mint amilyenek napjainkban vannak. Csak azok-hoz hasonlókat...

János Mennyei jelenések könyvében szó lesz olyan henge-res tárgyakról, melyeket angyalok — repülõ harci eszközök —dobnak le, és melyek ”haragot” — tüzet tartalmaznak. Azértemlítem minduntalan János könyvét, mert Dániel és János “lá-tomásai” szorosan összefüggnek.

343

MENE TEKEL PERESZ UFARSZIN!

Gondolom, kedves olvasó, a fenti kifejezés olvastán felkaptaa fejét. Hiszen nem érti a címként szereplõ mondat értelmét.Nem, nem az ön nyelvtudása hiányos, hisz néhány ezer évvelkorábban mások sem értették eme szavak jelentését. Hogymiért? Erre késõbb választ kapunk. De lássuk a szövegeket.

1. Belsazár király nagy lakomátszerze az õ ezer fõemberének, ésaz ezer elõtt bort ivék.2. Borozás közben mondá Belsa-zár, hogy hozzák elõ az arany ésezüst edényeket, a melyeket elviveNabukodonozor, az õ atyja a jeru-zsálemi templomból, hogy igyanakazokból a király és az õ fõemberei,az õ feleségei és az õ ágyasai.

3. Akkor elõhozák az arany edé-nyeket, a melyeket elvivének azIsten házának templomából,mely Jeruzsálemben vala, és ivá-nak azokból a király és az õfõemberei, az õ feleségei és az õágyasai.4. Bort ivának, és dicsérék azarany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- éskõisteneket.

*627

Belsazár király, aki Babilon trónján az atyját, Nabukodono-zort követte, nagy mulatságot rendezett. Mindenki vidám volt,és jól érezte magát, míg egyszer csak egy nagyon különlegesdolog történt:

5. Abban az órában emberi kéz-nek ujjai tûnének fel, és írának agyertyatartóval szemben a király

palotájának meszelt falán, és akirály nézé azt a kézfejet, a melyír vala.

*628

Egyszóval, valamilyen módon az egyik falon írásjelek jelen-tek meg. Ez rettenetesen megrémítette az uralkodót:

Nem képzelõdött. Az írásjelek valóban ott voltak a falon. De ajelenlevõk egyre csak vonogatták a vállukat, mivel soha koráb-ban még csak ehhez hasonló jeleket sem láttak.

Az, ugye, magától értetõdõ dolog, hogy a király udvartartásá-ban voltak nagy tudású személyek. Ezek tudták az abban azidõben általuk ismert összes nép beszélt és írott nyelvét. Demikor meglátták ezeket jeleket a falon, nem tudtak velük mitkezdeni.

*627,*628,*629 Dániel könyve 5

6. Ekkor a király ábrázatja meg-változék, és az õ gondolatai meg-háboríták õt, és derekának inaimegoldódának és az õ térdei egy-máshoz verõdének.7. Erõsen kiáltozék a király, hogyhozzák elõ a varázslókat, a Kál-deusokat és a jövendölõket.

Szóla a király és monda a babilo-ni bölcseknek: Akárki legyen azaz ember, a ki elolvassa ezt azírást, és annak értelmét megje-lenti nékem, bíborba öltöztetikés aranyláncz lesz a nyakában, ésmint harmadik parancsol az or-szágban.

*629

344

8. Akkor bemenének a király bölcseimind, de nem tudták elolvasni az

írást, sem annak értelmét megfej-teni a királynak.

*630

Az írásjelek egyetlen általuk ismert nyelvhez sem tartoztak.

Nemhogy a leírtak jelentését nem értették a bölcsek, de azírásjeleket sem tudták elolvasni.

Mivel Dániel kapcsolatban állt a misszionáriusokkal, ezértolyan ismeretek birtokában volt, mellyel a bölcsek nem ren-delkeztek. Ezért, az írásjeleket is el tudta olvasni, és a jelenté-süket is ismerte.

25. És ez az írás, a mely feljegyez-tetett: MENE, MENE, TEKEL,UFARSZIN!26. Ez pedig e szavaknak az értelme:MENE, azaz számba vette Isten a teországlásodat és véget vet annak.

27. TEKEL, azaz megmérettél amérlegen és híjjával találtattál.28. PERESZ, azaz elosztatott a teországod és adatott a médeknekés persáknak.

*633

*630,*631,*632,*633 Dániel könyve 5

9. Akkor Belsazár király igenmegrettene, és az õ ábrázatja el-változék rajta, és az õ fõembereiis megzavarodának.10. A királyasszony a király és azõ fõembereinek beszédei miattbeméne a lakoma házába, és szó-la a királyasszony, és monda: Ki-rály, örökké élj! Ne rettentsenektéged a te gondolataid, és a te áb-rázatod ne változzék el!11. Van egy férfiú a te országodban,a kiben a szent isteneknek lelke van,és a te atyád idejében értelem, tu-

domány, és az istenek bölcseségé-hez hasonló bölcseség találtatékbenne, és a kit Nabukodonozor ki-rály, a te atyád, az írástudók, varázs-lók, Káldeusok és jövendölõk fe-jévé tõn; igen, a te atyád, a király;12. Mivelhogy Dánielben, a kit akirály Baltazárnak nevezett, na-gyobb lélek, tudomány és érte-lem, álmoknak magyarázata éstitkok megjelentése és rejtélyekmegfejtése találtatott. Mostazért hivattassék elõ Dániel, ésõ megjelenti az értelmet.

*631

Történetünkben itt újra színre lép Dániel. Azt már tudjuk ró-la, hogy a misszionáriusok kapcsolatban álltak vele. A szöve-gek arról ugyan nem számolnak be, hogy ez a kapcsolat meny-nyire volt szoros, de bizonyos, hogy még nagyon sok olyandolog megtörtént vele, melyekrõl nem számolt be, és így nincsnyomuk az írásokban.

13. Erre Dániel a király elé viteték.Szóla a király, és monda Dánielnek:Te vagy-é ama Dániel, a ki a judabe-li foglyok fiai közül való, a kit ide ho-zott a király, az án atyám, Júdából?14. És a ki felõl hallottam, hogy azisteneknek lelke van benned, és

értelem és tudomány és kiválóbölcsesség találtatott te benned?15. Csak imént hozatának elém abölcsek és varázslók, hogy elol-vassák ezt az írást és jelentését tu-dassák velem; de nem tudják a do-log értelmét megjelenteni.

*632

345

Dániel elolvasta az írásjeleket, melyek a szövegek szerintígy hangzottak: MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN!

Az elsõ, ami szembeötlõ, hogy a szavak vesszõvel vannakegymástól elválasztva. Érthetõ, hiszen senki sem ismeri a je-lentésüket. Szófajilag nem tudjuk, melyik közülük fõnév, me-lyik ige és melyik melléknév. Csak fonetikusan vannak leírva,ami azt jelenti, hogy hallás után. Ez például olyan, mint amikoregy idegen nyelvet tanulunk, de az általunk épp tanult nyelvírásjeleit még nem ismerjük. Ekkor szoktuk azt tenni, hogy úgyírjuk le a szavakat az általunk beszélt nyelv írásjeleivel, ahogyhalljuk.

Ha egy olyan nyelv szavait halljuk, melyet nem ismerünk,akkor szoktuk a hallottakat fonetikusan lejegyezni. A fonetiku-san lejegyzett szavakat, jobb híján, mivel jelentésüket nem is-merjük, vesszõvel választjuk el egymástól.

A második mozzanat az, hogy Dániel a MENE, TEKEL, PERESZszavakat fordította le. Viszont a szövegben nincs nyoma az UFAR-SZIN szó jelentésének.

A Bibliában az áll, hogy az írásjelek elolvasva így hangzottak:MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN!

Azonban Dániel MENE, TEKEL, PERESZ sorrendben fordítottale a szavakat.

A hiányzó részek valószínûleg a leírt szöveg korábbi meg-rongálódásakor vesztek el.

Összegezve, azt mondhatjuk, hogy az írásjelek elolvasva fo-netikusan így hangzottak: MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZIN!

Ez idáig rendben is lenne. Csak egy a bökkenõ: milyen nyel-ven íródtak?

Ami figyelemreméltó, hogy mind az angol, mind a magyarvagy az orosz bibliaszövegben ezek a szavak fonetikusan egy-formán hangzanak. Ami azt jelenti, hogy egyik nyelv sem tudvelük mit kezdeni.

A másik, hogy az évezredek során a kutatók minden bizonnyalmár megtalálták volna a Földön azt a nyelvet, melynek ezek aszavai.

Csak a bökkenõ az, hogy ez mind ez ideig nem történt meg.És azért nem, mert a Földön ilyen nyelv nincs!

346

Kedves olvasó, ön elõtt a papíron minden bizonnyal egy föl-dönkívüli nyelv szavai vannak fonetikusan lejegyezve:

MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZIN!

Azok, akik ezt vitatnák, és azt állítanák, hogy mondjuk a hé-ber vagy bármelyik más nyelv szavai ezek, ne feledjék: min-den nyelvben vannak jövevényszavak. Ez azt jelenti, hogy azidõk során bármelyik nyelvbe beépülhettek olyan szavak, me-lyek nem sajátjai, de idõvel részeivé váltak.

A saját anyanyelvembõl, a magyar nyelvbõl is több példát tud-nék felhozni, azonban csak egyet említek:

Az ALMA szó, mely egy olyan gyümölcsöt jelent, mely kerek,esetenként piros, édes ízû, néhol savanyú és fán terem. Habármelyik magyart megkérdeznénk, hogy ismeri-e az alma szójelentését, akkor azt válaszolná, hogy természetesen. Hiszenmagyar szó! Pedig török eredetû. Ezt viszont nem sokan tudják.

Ennek okán nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy egyikvagy másik, látszólag furcsa jelentésû szó valamelyik nyelvnekkezdettõl fogva sajátja, vagy egy másik nyelvbõl került át.

Hiszen ne feledjük, hogy a Jehova, Mihály, Sátán nevek is amindennapi nyelvhasználat, sõt sok esetben névhasználat ré-szei. Pedig nem földi személyeket takarnak. Itt persze újra csaklehet hivatkozni arra, hogy ezek a nevek egyik vagy másik nyel-ven, vagy annak a régmúltban beszélt változatában ezt vagy aztjelentenek. Sok esetben ez nem több, mint tudálékosság vagyokoskodás!

Ugyanis nem csupán ebben az egy esetben jelennek meg abibliai szövegekben egy nem földi nyelv szavai. Erre nagyonsok példa van. Velük bõvebben a misszionáriusok beszélt nyel-ve kapcsán fogunk foglalkozni.

Egyelõre annyit, hogy a MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZIN nemföldi eredetû szavak... Akárcsak azok a szavak, pontosabbanírásjelek, melyek egykoron a Mózes által kapott ”bizonyságtábláin” szerepeltek...

De maradjunk még a babiloni fogság idejében. Hiszen mégtovábbi rendkívül érdekes dolgok szemtanúja volt Ezékiel, tör-ténetünk újabb fontos szereplõje.

347

EZÉKIEL

A zsidók babiloni fogságának idején, ma úgy mondanánk, igen-csak aktív UFO-tevékenység volt észlelhetõ. A misszionáriu-sok több embert is vittek magukkal ekkor, akik érdekes törté-néseknek voltak a szemtanúi. Ezek között volt Ezékiel, akirõlmost fogunk részletesebben beszélni, illetve Zakariás. Róla ké-sõbb lesz szó.

Ezek az emberek “látomásokról” számolnak be, pedig miu-tán az általuk elmondottakat részletesen megvizsgáljuk, kide-rül, hogy semmilyen misztikusnak tûnõ “látomásról” vagy jele-nésrõl szó nincs. Ugyanis kiderül, hogy mindaz, amiket elbe-szélnek a saját egyszerû szavaikkal, nagyon is komoly és va-lós dolgok. Csak abban az idõben nyilván eszement ember-nek tartották volna azokat, akárcsak napjainkban is, akik aztállítják, hogy õket az ufók elvitték magukkal. Ezért mondjákazt a korabeli szemtanúk, hogy “látomást” láttak, mert így sokkényelmetlen kérdésre nem kell válaszolniuk. Hiszen a “láto-más” az látomás! Nem igaz? Ugyan ki firtatja annak mibenlétét?Csoda és kész!

Ezzel szemben meg, ha azt mondták volna, hogy valakik ma-gukkal vitték õket, akkor nem tudnak többek között arra vála-szolni, hogy kik, hogyan és hova?

Ne feledjük: késõbb, a sötét középkorban az inkvizíció sokembert elpusztított csak azért, mert az uralkodó nézetekkelszemben álló dolgokat hangoztattak. Ezért kellett máglyahalálthalnia Giordano Brunonak, aki nem kevesebbet állított, mint-hogy léteznek más lakott világok is. Ugyan honnan vette ezt?Megsejtette? Nem valószínû. Látta! Hiszen õt is magukkal vit-ték és sok mindennek volt a szemtanúja, amirõl még napjaink-ban sincs sok fogalmunk. De mivel mindezt õ váltig hangoztat-ta, az életével fizetett.

A késõbbiekben szó lesz arról, hogy a misszionáriusok em-bereket vittek magukkal. Ez ott van a Bibliában — fehéren-fe-ketén!

Ilyen személy volt többek között Ezékiel is, aki a babilonifogság idején volt különleges történések szemtanúja.

Lássuk hát az õ történetét.

348

A KÉBÁR FOLYÓNÁL

Eddig ugye mindez, akárcsak a korábbi történetek, miszti-kusan természetfelettinek tûnik. Ahogy azonban tovább olvas-suk Ezékiel “beszámolóját”, kiderül, hogy egyáltalán nem az.

4. És látám, és ímé forgószél jöttészakról, nagy felhõ egymást érõvillámlással, a mely körül fényesség

vala, közepébõl pedig mintha izzóércz látszott volna ki, tudniillik a vil-lámlás közepébõl.

*635

Mindez tökéletes leírása azoknak a jelenségeknek, melyeka Biblia-korabeli idõkben egy nem földi ûrhajó megjelenése-kor voltak tapasztalhatók.

Egy jármû közeledett az égbolton, melynek a hajtómûvei in-tenzív légmozgást keltettek. Mivel távolról nézve apró pontnaktûnt csupán, ezért Ezékiel figyelmét leginkább az azt követõ“felhõ” és a hajtómû által keltett erõs fényjelenség kötötte le.Azt persze pontosan nem tudhatjuk, hogy milyen fizikai elvenmûködött a misszionáriusok jármûveinek a többsége. Koráb-ban arról beszéltünk, hogy reaktív — rakéta — hajtómûvel ren-delkeztek. Késõbb azonban olyan jármûvekkel is találkoztak akorabeli szemtanúk, melyek hajtómûvei mûködésük közbenlégköri elektromos kisüléseket keltettek. Ezek azok a villámokis, melyekrõl Ezékiel szól.

Mikor közelebb ért, szemtanúnk azt jobban megvizsgálhatta.Külön megjegyzi, hogy a fényesség közepébõl “mintha izzóércz látszott volna ki”. Ez nyilván nem egyéb, mint a hajtómûaktív zónája.

Azonban ez a jármû nem landolt a földfelszínen. Megfelelõmagasságba ereszkedve kisebb repülõ szerkezetek tûntek elõbelõle...

5. És belõle négy lelkes állat for-mája tetszék ki, és ez vala ábrá-zatjok: emberi formájok vala.

6. És mindeniknek négy orczájavala, és négy szárnya mindenikõ-jöknek;

*636

*634,*635,*636 Ezékiel könyve 1

1. És lõn a harminczadik eszten-dõben, a negyedik hónapban, ahónap ötödikén, mikor én a fog-lyok közt a Kébár folyó mellettvoltam: megnyilatkozának azegek, és láték isteni látásokat.2. A hónap ötödikén (ez az ötö-

dik esztendeje Jojákin király fog-ságba vitelének).3. Valójában lõn az Úrnak beszé-de Ezékiel paphoz, a Búzi fiáhoza Káldeusok földén, a Kébár fo-lyó mellett, és lõn ott rajta az Úr-nak keze.

*634

349

Ezek kisebb méretû jármûvek voltak. Mivel nem tudta, hogymik azok, ezért a nem nagy méretükbõl ítélve állatoknak nézteõket. Természetesen õ azt hitte, hogy ezek valamiféle számá-ra ismeretlen lények, hiszen mozogtak. Azért nevezi lelkes-nek, mert a “léleknek” köszönhetõen mozogtak. Mivel szerin-te éltek! Pedig csak mûszaki szerkezetek voltak...

Az alakjukat sem tudja konkrétan meghatározni. Csak hason-lítani tudja e jármûvek némely részét archoz, szárnyhoz stb.

Mikor a közelében landoltak, csak akkor tudta õket tüzete-sebben szemügyre venni. Olvassuk hát a leírásukat:

7. És lábaik egyenes lábak, és lá-baik talpa mint a borjú lábának

talpa, és szikráznak vala, mint asimított ércz színe.

*637

Ezeken a teleszkópszerû fém támasztólábakon landolás utána szerkezet az egyenetlen talajfelszín ellenére stabilan megállt.A fém felülete sima, polírozott volt, melyen a fény meg-megcsil-lant.

8. Továbbá emberi kezek valánakszárnyaik alatt négy oldalukon.Mind a négyõjöknek orczái ésszárnyai.

9. Szárnyaik egymás mellé lévénszerkesztve, nem fordultak megjártukban, mindenik az õ orczájairányába megy vala.

*638

Krónikásunk csodálkozik, hogy a szárnyak “nem fordultakmeg jártukban”. Talán azt érti alatta, hogy nem “csapkodtak”,mint a madarak szárnyai. Õ azt hitte, hogy a szerkezetek ezeksegítségével repültek. De ha azok nem csapkodtak, akkor ho-gyan repülhettek? Nem értette...

Hiszen szerinte szárnyakkal úgy lehet csak repülni, ha azok“csapkodnak”. Itt meg nem ez történt. Olyannyira meglepõdöttezen, hogy ezt külön meg is jegyezte a leírásban.

Ezékiel itt valószínûleg a jármûveken látható valamilyen egy-ségek alakzatait hasonlítja arcformákhoz.

10. És orczájok formája vala em-beri orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelõl,

és bika-orcza mind a négynekbalfelõl, és sas-orcza mind anégynek hátul;

*639


350

11. És ezek az õ orczáik. És szár-nyaik felül kiterjesztve valának,mindeniknél két szárny összeérvala, kettõ pedig fedezé testöket.(itt a repülõ jármûvek valami-lyen szerkezeti, aerodinamikai

jellegzetességére utal króniká-sunk.)12. És mindenik az õ orczája irányá-ban megy vala, a hová a lélek valamenendõ, oda mennek vala, megnem fordulván jártukban.

*640

Ne csodálkozzunk, hogy nem értjük, és nem nagyon tudjukelképzelni ezeket a jármûveket. Ugyanis mindezek nem földieredetû, nem emberkéz által alkotott szerkezetek!

Ilyennek látta Ezékiel a jármûveket, vagy talán csak egy jár-mûvet. Ahogy az a földfelszínhez közeledett, mûködésbe lép-tek a korrekciós hajtómûvek. (Ezek arra szolgálnak, hogy meg-tartsák az ereszkedés utolsó fázisában a jármû egyensúlyát.Ugyanis több van belõlük, de a teljesítményük nem túl nagy.Csak stabilizációs célokat szolgálnak. Mindezeket a fedélzetikomputer vezérli, mely érzékelve a jármû legapróbb egyen-súlyváltozásait, azonnal aktivizálja azt a korrekciós egységet,mely ezt ellensúlyozza.)

Ezékiel azt látta, ahogy az ereszkedõ jármûvön ezek a kisteljesítményû hajtómûvek hol egyikébõl, hol másikából egy né-hány pillanatra reaktív gázsugár csap elõ. Ezeket hasonlítja fák-lyához.

13. És a lelkes állatok közt látszék,mint egy égõ üszög, a mely lángolt,mint a fáklyák, ide s tova futkároz-

va a lelkes állatok közt; és a tûznekfényessége vala, és a tûzbõl villám-lás jöve ki.

*641

Ahogy a jármû földet ért, a következõk történtek:15. És mikor ránéztem a lelkes álla-tokra, ímé egy-egy kerék vala a föl-dön az állatok mellett mind az õnégy orczájok felõl.16. A kerekek mintha társiskõbõlkészültek volna, és mind a négyük-nek ugyanazon egy formája vala, ésúgy látszának egybeszerkesztve,mintha egyik kerék a másik kerékközepében volna;17. Jártukban négy oldaluk felémentek vala; meg nem fordultakvala jártukban;18. És talpaik magasak valának ésfélelmesek, és e talpak rakva valá-nak szemekkel köröskörül mind anégynél (jelzõfények, világítópontok a talpakon).

19. És mikor járnak vala a lelkes ál-latok, járnak vala a kerekek is mel-lettök, és mikor fölemelkednek va-la az állatok a földrõl, fölemelked-nek vala a kerekek is.20. A hová a lélek vala menendõ,mennek vala, ahová tudniillik alélek vala menendõ, és a kerekekfölemelkednek vala mellettök,mert a lelkes állatok lelke vala akerekekben.21. Ha azok mentek, ezek is men-nek vala, és ha azok álltak, ezek isállnak vala, és ha fölemelkedtek aföldrõl, fölemelkednek vala a kere-kek is mellettök, mert a lelkes álla-tok lelke vala a kerekekben.

*643

*640,*641,*642,*643 Ezékiel könyve 1

14. És a lekes állatok ide s tovamozognak vala, mint a villámlás

czikázása.*642

351

Ne feledjük: krónikásunk több ezer évvel ezelõtt földönkívü-li jármûvet és annak landolását látta. A mûszaki ismeretei eny-hén szólva hiányosak voltak. Hiszen csak olyan dolgokat is-mert, melyeket a bibliai kor tett lehetõvé. Ha megértjük, hogyaz általa jellemzett fogalmak valóban mit takarnak, akkor majdpontosabb képet alakíthatunk ki ezekrõl a szerkezetekrõl.

22. És vala mintegy mennyezet azállatok feje fölött, olyan mint acsodálatos kristály, kiterjesztvefelül fejök felett.23. És a mennyezet alatt szárnyaikegyenesek valának, egyik a má-sikkal összeérvén; mindegyiknekkettõ vala, a melyek befedik valainnen, és mindegyiknek kettõ va-la, a melyek befedik vala amon-nan az õ testöket.24. És hallám szárnyaik zúgá-sát, mint sok vizeknek zúgá-sát, úgy mint a Mindenható-nak hangját, mikor járnakvala, zúgás hangját, mint va-lami tábornak zúgását; mikorállanak, leeresztik vala szár-nyaikat (a hangot a hajtómûvekzúgása okozta).25. És lõn kiáltás a mennyezeten felül,a mely vala fejök felett, és õk meg-állván, leeresztik vala szárnyaikat.

26. És a mennyezeten felül, a melyfejök felett vala, látszék mint vala-mi zafirkõ, királyi széknek formája(vagyis nem királyi szék, hanemvalami hasonló formájú), és a ki-rályi széknek formáján látszék mintegy ember formája azon felül (ér-dekes, hogy ezekhez a formák-hoz hasonlítja, vagyis valamiteljesen ismeretlen dolog);27. És látám izzó érczként ragyog-ni, a melyet, mintha tûz vett volnakörül derekának alakjától fogva ésfölfelé; és derekának alakjától fog-va és lefelé látám, mintha tûz vol-na. És fényesség vala körülötte,28. Mint amilyen a szivárvány,mely a felhõben szokott lenniesõs idõben, olyan vala a fényes-ség köröskörül. Ilyen vala az Úrdicsõségének formája, és látám,és orczámra esém, és hallám egyszólónak szavát.

*644

Idáig úgy tûnik, mintha csak az történt volna, hogy a misszio-náriusok elmondták a mondanivalójukat, és kész. De...

A jármû landolt. Kedves olvasó, így néz ki egy nem földi jármû...Megszólították Ezékielt.

*645 Ezékiel könyve 2*644 Ezékiel könyve 1

1. És monda nékem: Embernek fia!állj lábaidra, és szólok veled.2. És lélek jöve én belém, a mint szó-la, és állata engem lábaimra, és hal-lám azt, a ki szól vala nékem.3. És mondá nékem: Embernek fia!küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pár-tos nemzetségekhez, a kik pártotütöttek ellenem; õk és atyáik vétkez-tek ellenem mind e mai napig.4. A kemény orczájú fiakhoz ésmakacs szívûekhez küldelek té-ged, és ezt mondjad nékik: Ígyszól az Úr Isten!

5. Õk pedig vagy hallják, vagy nemhallják, mivelhogy pártos ház,hadd tudják meg, hogy prófétavolt köztök.6. Te pedig, embernek fia, ne félj tõ-lök, és az õ beszédöktõl se félj; habogácsok és tövisek vannak is ve-led, és ha skorpiókkal lakol isegyütt; beszédöktõl ne félj, orczá-joktól ne rettegj, mert õk pártos ház.7. És szóljad az én beszédimet né-kik, vagy hallják, vagy nem, mertpártos ház.

*645

352

Történt ott más is. Hiszen valamilyen szert beadtak Ezékiel-nek:


Összegezve az eddigieket: Ezékiel, amikor meglátta az ûrha-jót, ijedtében a rémülettõl elvesztette az eszméletét, akárcsakegykoron Dániel (*644/28). Az ájult embert a misszionáriusok“kezelésbe vették” (*645/2) és magához tért.

Az éppen magához tért Ezékiel azt látja, hogy körülötte sür-gölõdnek, s egy kézszerû nyúl felé, amiben valami van. A tuda-ta még nem tiszta, ezért csak homályosan látja azt, hogy mittesznek vele.

Úgy tûnik, hogy amikor megjelent az ûrhajó, Ezékiel annyiramegijedt a látványtól, hogy elvesztette az eszméletét ésösszeesett. Ne feledjük, ugyanez történt Dániellel is. Rendkí-vül nagy a hasonlóság Dániel történetével, mivel a misszioná-riusok õt is bevitték az “orvosi szobájukba”, ahol magához térí-tették a rémülettõl elájult embert. Utána valamit csináltak Dá-niellel és Ezékiellel is, hiszen mind a kettõ arról számol be,hogy egy kéz nyúlt felé. Ezékiel meg valamilyen gyógyszert iskapott, mely édes ízû volt. De mivel kezelés alatt állt, s mégnem volt teljesen tudatánál, ezért a közelében lévõ tárgyakat,melyeket még homályosan látott, bárminek nézhette. Valami-lyen tárgyat, melynek szerepe volt az õ kezelésében, alakjáttekintve könyvnek nézett. (Ne feledjük: az ókor könyve a per-gamentekercs!)

8. Te pedig, embernek fia, halld mega mit én néked szólok. Ne légy pár-tos mint ez a pártos ház, nyisd fölszádat, és egyed, a mit énadok néked.

9. És látám, és ímé egy kéz nyúltfelém, és ímé benne egy könyvtürete vala.

*646

10. És kiterjeszté azt elõttem, és ímébe vala írva elõl és hátul, és írva va-

lának reá gyászénekek és nyögé-sek és jajszók.

*647

1. És mondá nékem: Embernek fia!a mi elõtted van, edd meg; eddmeg ezt a türetet, és menj, szóljaz Izráel házának.2. Felnyitám azért számat, és meg-éteté velem azt a türetet.

3. És mondá nékem: Embernek fia!hasadat tartsd jól és belsõ részei-det töltsd meg ezzel a türettel, amelyet adok néked (orvosiutasítások). És megevém azt,és lõn az én számban, mintaz édes méz.

*648

*646,*647 Ezékiel könyve 2

Lehetséges, hogy ez a tárgy valamilyen hangokat produkált?

353

Ezért kritikusan kell azon kijelentéséhez viszonyulnunk, hogykönyvet etettek meg vele. Nyilvánvaló, hogy nem könyv voltaz, hanem egyfajta mûszaki készülék, mellyel valamilyen bea-vatkozást végeztek el. Amitõl késõbb próféta lett. Az édes ízmeg orvosság lehetett.

Mikor jobban lett, elindulhatott, hogy végrehajtsa a kapott fela-datot.

A felszálló jármûvek gázcsóváját nézte Ezékiel “haragnak”,akárcsak tette ezt korábban Mózes. Vagyis eme harmadik típu-sú találkozás után a misszionáriusok jármûvei startoltak és el-repültek.

Foglaljuk össze mindazt, amit eddig megtudtunk.Ezékiel tanúja volt egy nem emberkéz által alkotott jármû

landolásának, mely az “égbõl” jött. A jármû igencsak szokatlanalakú volt. Soha korábban még csak hozzá foghatót sem látott.

Megpróbálta hát hiányos ismereteivel valahogy körülírni. Alegkézenfekvõbbet tette: olyan alakzatokhoz és élõlényekhezhasonlította az ismeretlen jármûvet, amiket jól ismert.

Amikor ez a szerkezet landolt, õvele történt valami. Akár-csak korábban Dánielnek (*601,*602,*603) , neki is egyfajta“idõkiesése” volt, vagyis nem mindenre emlékezett mindab-ból, ami vele a jármû landolása után történt.

Minden bizonnyal elvesztette az eszméletét, s ezért szorultegyfajta orvosi kezelésre. De ugyanakkor, mint a késõbbiek-ben látni fogjuk, a misszionáriusok ilyen helyzetekben elõsze-retettel alkalmazták a rövid idejû altatás technikáját. Ezt tettékelsõsorban azért, hogy a kiválasztott személyen egy kisebb mû-téti beavatkozást hajtsanak végre, mely annak az egészségi ál-lapotára semmilyen kihatással nem volt. Ugyanakkor ennek abeavatkozásnak köszönhetõen vált az illetõ “prófétává”.

Valamilyen módon a misszionáriusok ezután már kapcsolat-ba tudtak vele lépni, anélkül, hogy errõl bárkinek is tudomásalett volna.

4. És mondá nékem: Embernek fia!eredj, menj el az Izráel házához, ésszólj az én szavaimmal nékik.12. És fölemele engem a lélek, éshallék mögöttem nagy dörgésszavát (a jármûvek startoltak):Áldott az Úrnak dicsõsége az õhelyérõl.

13. És amaz állatok szárnyainak zú-gását, a melyek egymást érik vala,és mellettök a kerekek csikorgá-sát, és nagy dörgés szavát.14. És a lélek fölemele és elragadaengem, és elmenék, elkeseredvénharagjában az én lelkem, az Úrnakkeze pedig rajtam erõs vala.

*649


354

A beavatkozás tényét bizonyítja az is, hogy Dánielnél és Ezé-kiel esetében is egyfajta utókezelésre volt szükség. Az utób-binak meg valamilyen “gyógyszert” adtak be két ízben is.

De miért mondja arra, hogy olyan édes ízû volt, mint a méz?Gondolkozzunk el egy kicsit ezen.Napjainkban mindenki jól ismeri azokat a gyógyszereket,

melyeket kisgyermekeknek állítanak elõ. Ezek olyan tablettákvagy kapszulák, melyek olyan szereket tartalmaznak, amik haa gyermek beteg, a gyógyulását segítik elõ.

De mivel a bennük lévõ hatóanyagok kémiai szerek, ezérttöbbnyire keserû, kellemetlen az ízük. Bármelyik kisgyermeketnehéz arra rábírni, hogy lenyeljen egy keserû pirulát. Ezért agyógyszergyártók gyakran cukrokat, leginkább glukózát isadnak a hatóanyag mellé, mely a gyógyszer kellemetlen ízételnyomja. Így az édeskés ízû drazsét a kicsi már szívesebbenfogadja el.

Nos, hát mitõl édes ízû a tabletta? Mert cukor van benne.De miért emlegeti Ezékiel, amit lenyelt: ”mint édes méz”-

ként? Miért nem mondja azt, hogy édes, mint a cukor?Hát azon egyszerû okból, mert az õ korában a cukrot nem

ismerték!Mert ne feledjük: sok száz évvel késõbb, a középkorban, is

csak a királyok kiváltsága lehetett, hogy olyan szelencéjüklegyen, mely egy picike cukrot tartalmazott.

Hiszen akkor a cukor nagyon nagy ritkaságnak számított. Ésolyan drága volt, hogy csak az uralkodók engedhették megmaguknak.

És néhány ezer évvel ezelõtt?Akkor a cukrot, mint önálló vegyületet egyszerûen nem is-

merték.Persze számos cukortartalmú anyagot használtak, mely a

benne lévõ esetlegesen magas cukortartalmának köszönhetõenédes volt. Mint a méz.

De hogyan is gondolhattak volna mondjuk Ezékiel korábanarra, hogy cukortartalmú pirulákat használjanak?

355

Nos, Ezékiel is olyan gyógyszert kapott, mely a kellemetleníze miatt cukrot is tartalmazott.

Õ természetesen ezt nem tudhatta. Csak azt tartotta fontos-nak megjegyezni, hogy az a valami, amit vele lenyelettek,nagyon édes volt.

Ugyan honnan is tudhatta, hogy az gyógyszer, mely az õfelépülését szolgálja?

Miután eléggé megerõsödött, útjára engedték — a küldetésétteljesíteni.

356

A BÁZISON

A misszionáriusok Ezékiellel tartott kapcsolata nem merültki abban, hogy találkoztak vele, hanem el is vitték magukkalegy olyan helyre, ahol más ismeretlen személyek is voltak.Olyan dolgokról számol be, melyeket ott látott, természetesena maga egyszerû módján, amit a korábbiakban semmilyen mó-don értelmezni nem tudtak. Ezért mi sem tûnt kézenfek-võbbnek, minthogy csodának minõsítsék, mely természetfeletti.

Napjainkban azonban már mi is ismerünk olyan eszközöket,melyeket Ezékiel egykoron látott. Ezért most már tudjuk azokatazonosítani. Lássuk hát:

Mint már többször is említettük, a misszionáriusok elõszere-tettel alkalmazták az altatás módszerét. Az Újszövetség taglalá-sakor ez hozzá fog segíteni bennünket sok olyan “csoda” meg-értéséhez, melyek ez idáig magyarázat nélkül maradtak. No,de folytassuk Ezékiellel.

Beszámolója szerint, mikor a vénekkel együtt volt, történtvalami. Ahogy ott ültek, egyszer csak... Elaludtak. Mindannyian...

Ugyanis a közelben egy misszionárius jármû landolt. Fedél-zetén érkezett az a kommandó, melynek feladata Ezékiel “el-rablása” volt. Mikor megközelítették az épületet, ahol az a vé-nek társaságában volt, egy speciális altató hatású gázt juttattakbe oda. Egy percen belül mindenki aludt, Ezékiel is.

Ekkor beléptek a helyiségbe, és Ezékielt “felpakolva” sietvetávoztak. Közben, ahogy a kommandó a jármûhöz igyekezett,az altató hatása múlni kezdett. Az alvó Ezékielt egy hordágy-

1. És lõn a hatodik esztendõben,a hatodik hónapban, a hónap ötö-dik napján: én ülök vala házam-ban, és Júda vénei ülnek valaelõttem és esék reám ott az ÚrIstennek keze.2. És látám, és ímé vala mintegytûznek formája, derekának alak-jától fogva lefelé tûz vala, és de-rekától fogva fölfelé vala mint afényesség, mint az izzó ércz (aderék az a rész, ahol a gázsu-gár átváltozik “tûzzé”, feljebbvan a torkolattûz — a “dereka”).

3. És kinyújta egy kézformát, ésmegragada engem fejem üstöké-nél fogva, és fölemelve vitt engema lélek a föld és az ég között, és be-vive engem Jeruzsálembe isteni lá-tásokban a belsõ kapu bejáratá-hoz, a mely északra néz, a hol valahelye a bosszúság bálványának, amely bosszúságra ingerel vala;4. És ímé ott vala Izráel Istenénekdicsõsége, a látás szerint, a melyetláttam a völgyben (vagyis ott álltaz az ûrhajó, amit korábban avölgyben látott.)

*650


357

szerû alkalmatosságon szállították. Amint múlt az altató hatá-sa, Ezékiel lassacskán kezdett feleszmélni.

A kommandó már közel járt a jármûhöz, mikor kinyitotta aszemét. Homályosan ugyan, de látta, ahogy a csoport õvele egyolyan jármûhöz közeledik, amilyet korábban a Kébár folyónállátott.

Ezután csak arra emlékezett, hogy valamilyen furcsát érzett,melyet természetesen a jármû indulásakor tapasztalt. Sõt ké-sõbb, halványan olyan érzésre is emlékezett, mintha az ég ésföld között repülne. Teste könnyû,... súlytalan. A súlytalanságállapota...

A jármûvön Ezékiel mindvégig altatásban volt. Csak néha-né-ha eszmélt fel egy nagyon rövid idõre, mikor is ezeket a homá-lyos tapasztalatait szerezte. De az újabb adag altató megtettehatását.

Mikor a jármû megérkezett és landolt, már öntudatánál volt.Ezért immár jobban emlékezett mindarra, amit akkor ott látott.Az elsõ egy jármû vagy fegyver volt, mely mellett elhaladt. Ezta bosszúság bálványaként említi.

Ahogy haladtak tovább, figyelmét egy jármû kötötte le. Ezolyan formájú és kinézetû volt, melyet korábban a folyónál lá-tott:

Ugyanis korábban a misszionáriusok nemcsak egy esetbentalálkoztak személyesen Ezékiellel. Hiszen:

5. És monda nékem: Embernek fia!emeld föl csak szemeidet észak fe-lé. Fölemelém azért szemeimet

észak felé: és ímé északra az oltárkapujától áll vala a bosszúság amabálványa a bejáratnál.

*653


Erre a jármûre utal Ezékiel.Nos, a misszionáriusok egy olyan támaszpontra vitték, ahol

más jármûvek is álltak. Majd látni fogjuk, hogy ez egyik “kato-nai” bázisuk volt, ahonnan azok bevetésre indultak.


22. És lõn ott az Úrnak keze rajtam,és monda nékem: Kelj fel, menj kia völgybe, és ott szólok veled.23. Fölkelék azért és kimenék a

völgybe és ímé ott áll vala az Úrnakdicsõsége, hasonlatos ahhoz a di-csõséghez, a melyet a Kébár folyómellett láttam, és orczámra esém.

*652

4. És ímé ott vala az Izráel Istené-nek dicsõsége, a látás szerint, a

melyet láttam a völgyben.*651

358

Azt nem tudjuk, hogy Ezékiel mit értett ezen. De amit ezutánlátott, az nagyon érdekes:

7. És vive engem a pitvar bejára-tához, és látám, és ímé egy lyukvala a falban.8. És mondá nékem: Embernek fia!ronts csak át a falon! és átrontéka falon, és ímé egy ajtó vala ott.

*654

6. És mondá nékem: Embernek fia!látod-e mit cselekesznek? A nagyútálatosságokat, melyeket Izráel há-za itt cselekszik, hogy eltávozzam azén szenthelyemtõl. De még egyébnagy útálatosságokat is fogsz látni.

Itt most álljunk meg. Kapaszkodjon meg, kedves olvasó. Mertaz, amit ezen az ajtón belépve látott, az minden eddigi elkép-zelésünket felülmúlja.

9. És mondá nékem: Menj be és lásdmeg a gonosz útálatosságokat, amelyeket ezek ott cselekesznek.10. Bemenék azért és látám, ésímé az útálatos csúszó-mászóállatoknak és barmoknak min-denféle képei és Izráel házánakminden bálványai valának bevés-ve a falon köröskörül.11. És hetven férfiú Izráel házának vé-nei közül (ezek közepette Jaazan-

jáhu, a Sáfán fia) áll vala elõttök,mindenik a maga tömjénezõjévelkezében, s a füstölõszer felhõjénekillata száll vala fel.12. És mondá nékem: Láttad-é, em-bernek fia, Izráel házának vénei mitcselekesznek a sötétben, kiki az õképes házában? mert azt mond-ják: Nem lát minket az Úr, el-hagyta az Úr ezt a földet.

*655

Ha most bárki azt mondaná, hogy ez nem így van, és esetlega vének mindegyikének volt egy-egy olyan titkos helyisége,ahol a falak mindenféle csúszómászók képeivel lettek volnatelerajzolva, akkor arról Ezékiel tudott volna. Ugyanis õ eléggénagy tekintélyü ember volt közöttük.

*656 Zakariás könyve 9*654,*655 Ezékiel könyve 8

1. Az Úr igéjének terhe a Kadrák föl-de ellen; Damaskus lesz pedig an-nak nyugvóhelye (mert az Úr

szemmel tartja az embere-ket és Izráelnek mindentörzsét);

*656

Tehát mit is látott ott benn, abban a helyiségben, mely az ajtómögött volt? Elsõre azt mondhatnánk, hogy a falak mindenfélecsúszómászók képeivel voltak tele. De a nagyon fontos moz-zanat, hogy a misszionárius azt mondja: ezek azt hiszik, hogymi nem látjuk õket...

Ugyanis a helyiségben a falakban videómonitorok voltak beé-pítve — egy megfigyelõszoba.

Ahogy Ezékiel belépett oda, az egyik monitoron felismerteaz egyik izraelitát, Jaazanjáhut, a Sáfán fiát.

Kísérõje hozzátette: íme, ezek azt hiszik, hogy mi nem lát-juk õket. Pedig nézd meg, mindegyikük mit cselekszik a saját“képes házában”. Ez a képes ház nem egyéb, mint a monitor!

359

Ellenkezõleg: a misszionáriusok meg akarták neki mutatni,hogy bár a fõ, vezetõ személyek azt hiszik, az “Úr” nem látjaõket, de íme mégis láthatóak, ki-ki az õ “képes házában”, azazmonitorán.

Ugyanis a misszionáriusok apró videókamerákat szereltekfel bizonyos helyiségekben, ahol a vezetõk szoktak összegyûl-ni, megvitatandó a fontos döntéseket.

Napjainkban mindez egyáltalán nem megy csodaszámba,hiszen többek között a titkosszolgálati módszerek és eszkö-zök közé tartozik az ilyesfajta megfigyelés.

De a bázison nemcsak ez az egy megfigyelõhelyiség volt,ahonnan a kiválasztott helyszíneken való történéseket kísér-hették figyelemmel “egyenes adásban”.

13. És mondá nékem: Még egyébnagy útálatosságokat is fogsz lát-ni, miket ezek cselekesznek.14. És vive engem az Úr háza kapu-jának bejáratához, a mely északravan, és ímé ott asszonyok ülnek va-la, siratván a Tammúzt.15. És mondá nékem: Láttad-é,embernek fia? még egyéb, ezek-nél nagyobb útálatosságokat isfogsz látni.16. És bevive engen az Úr házá-nak belsõ pitvarába, és ímé az Úrtemplomának bejáratánál, a tor-nácz és az oltár között vala mint-egy huszonöt férfiú, kik hátokkal

az Úr templomára és orczájokkalkeletre fordultak, s ezek kelet feléleborulva imádták a napot.17. És mondá nékem: Láttad-é, em-bernek fia? avagy kevés-é Júda há-zának ily útálatosságokat cseleked-ni, a milyeneket itt cselekedtek?hogy még a földet is betöltik erõ-szakossággal, és engem megintharagra ingerelnek, ímé, hogy tart-ják a venyigét orrukhoz!18. Én is búsulásom szerint cselek-szem, nem fog kedvezni szemem,sem meg nem szánom õket; s hakiáltanak füleimbe nagy felszóval,nem hallgatom meg õket.

*657

Összefoglalva. A misszionárius olyan helyiségeket mutatottmeg Ezékielnek, ahol monitorok voltak. Mindegyik ilyen moni-tor egyenes adásban mutatta, hogy mi történik azon helyiség-ben, ahol a miniatûr videókamera el van helyezve. Ezékiel amonitorokat “képes háznak” nevezi.

Más, egyéb helyiségeket is megmutattak Ezékielnek a bázi-son, ahol szintén valamely helyszíneken zajló történések vol-tak láthatók.

Nos, tisztelt olvasó, vajon mindez csak álom vagy látomásvolt? Ha álom vagy álomszerû vízió lett volna, akkor hogyanálmodhatott egy több ezer évvel ezelõtt élt ember olyan dol-gokról, melyekrõl még csak a leghalványabb fogalma sem le-hetett? Hiszen az elektronika, és vele együtt a “távolbalátás”,


360

ahogy a televíziós technikát néhány évtizeddel ezelõtt, a szá-zad harmincas éveiben nevezték, csak évszázadunk találmá-nya. Arról a lehetõségrõl, hogy egy szobában “képes házak”vannak, melyekben megfigyelt személyek láthatók, még a leg-fantáziadúsabb ember sem álmodhatott abban az idõben.

Ezért Ezékielnek mindenképpen valós dolgokat kellett lát-nia. Igaz, akkor mindez csodaszámba ment. De napjainkbanminden családnak van otthon egy “képes háza”, mely olyaneseményeket közvetít, amik a világ egy másik pontján, sok ezerkilométerre tõlük történnek. Senki sem csodálkozik, és legke-vésbé sem tekinti csodának. Úgy hívjuk ezt a “képes házat”,hogy televíziókészülék.

Nos, hát amit Ezékiel látott, az nem álom vagy vízió volt, ha-nem nagyon is valóság. Innen folytassuk hát.

A cselekmények egy másik helyszínen folytatódnak.Késõbb a történések, melyeket Ezékiel látott, a bázis egy

másik részén történtek. Egy olyan helyiségben, ahol harci légi-jármûvek álltak. Egy akció elõkészületei közben “csöppent”oda szemtanúnk.

Ahogy nézelõdött, egyszer csak egy erõs hang szólalt meg. Ahangszórók a személyzet felé közvetítették a bázis parancsno-kának az utasításait:

A hangosbemondón keresztül parancsok, utasítások hangzot-tak el. A lényegük: felkészülni a rajtaütésre.

Röviddel ezután hat fegyveres személy jelent meg — kato-nák. Kezükben fegyverüket vitték. Ezek közül az egyik öltözé-ke elütött a többiétõl. Nyilván öltözéke vagy a rangját vagy abázison teljesített feladatát volt hivatott jelezni.


1. És kiálta füleimbe nagy felszó-val (persze nem Ezékiel fülei-be kiáltott a hang, hanem ahangosbemondón hangzottakel a parancsok. AmennyibenEzékiel csak látomásokban lát-ta volna mindezt, akkor nemhallhatott volna nagyon erõshangot), mondván: Hozzátok ela városra a meglátogatásokat(rajtaütések fegyveres jármû-vekkel), kinek-kinek a kezében le-gyen vesztõ eszköze (fegyvere).2. És ímé hat férfi jõ vala a felsõ kapu

útjáról (az ûrhajó vagy a bázis va-lamelyik ajtajának irányából), amely északra néz vala, mindeniknekkezében zúzó eszköze (katonák,fegyveresek), egy férfi pedig köztükgyolcsba vala öltözve (a gyolcsbaáltalában a technikai személy-zet volt öltözve, persze egyálta-lán nem biztos, hogy a ruhagyolcsból volt, hanem inkábbcsak ahhoz hasonló anyagból),és íróeszköz vala derekán (valami-lyen eszköz). És bemenének és ál-lának az érczoltár mellé.

*658

361

Ezékiel persze ezt nem értette. Szerinte, ahogy sietve szem-ügyre vette, az öltözéke gyolcsból volt. Persze csak hasonlította gyolcsból készült ruhára. Azonkívül az oldalán volt egy vala-milyen, Ezékiel számára ismeretlen rendeltetésû eszköz. A töb-bi fegyveresnek ilyen nem volt.

Ezékiel ezt persze megint csak nem értette. Ezért jobb ötletenem lévén erre a tárgyra, íróeszközként említi. Ami persze nemfelel meg a valóságnak, hiszen csak Ezékiel nézte azt a tárgyatíróeszköznek. Õ azt hitte...

Korábban már említettük, hogy az oltár kommunikációs esz-köz volt. Így hát ez a hat személy, fegyveresek és közöttük aza furcsa öltözetû alak, az oltár elé (mellé) álltak.

Azt is megjegyzi Ezékiel, hogy az oltár fémbõl volt.Hogy miért mentek az oltárhoz? Eligazításra! Ugyanis a konk-

rét utasításokat azon keresztül kapták.Közben a kérubokat felülrõl megvilágító fények kialudtak. He-

lyettük mások gyulladtak fel. Ezékiel persze ezt sem értette.

Itt minden bizonnyal a navigációs, vagy irányzó tisztrõl vanszó. Aki azt a feladatot kapta, hogy a támadáskor jelölje ki acélpontokat, amelyeket azután a fegyvereseknek a jármûveik-kel el kell pusztítaniuk. És minden bizonnyal elhangzott az akifejezés, hogy megjelölni a célpontokat. Ezért beszél Ezékiela “jegy”-rõl.

Azonkívül Ezékielnek nem voltak fogalmai az eligazításról,ezért állt ott megszeppenve, figyelve, hogy mi történik. Kap-kodta a fejét jobbra-balra. Amit meg nem értett, azt késõbb sa-ját fantáziájával pótolta.

4. És monda az Úr néki: Menj át aváros közepén, Jeruzsálem köze-pén, és jegyezz egy jegyet a férfiakhomlokára, a kik sóhajtanak és

nyögnek mindazokért az útálatos-ságokért, a melyeket cselekedtekannak közepében.

*660

Az oltár “megszólalt”. A bázis parancsnoka beszélt a legény-séghez.


3. És Izráel Istenének dicsõsége el-vonula a Kérubról (itt valamilyenfényrõl van szó), a mely fölött va-

la, a ház küszöbéhez, és kiálta agyolcsba öltözött férfiúnak, a kinekderekán íróeszköz vala.

*659

362

5. És amazoknak mondá azén hallásomra (vagyis jelenvolt Ezékiel az eligazításon):Menjetek át a városon õ utána(valóban az volt a “gyolcsbaöltözött” feladata, hogy vala-miket megjelöljön, és utánajöttek azok, akik ezeket a meg-jelölt célpontokat fegyvereik-kel megsemmisítették), és vág-játok; ne kedvezzen a ti szeme-tek és ne szánakozzatok:

6. Vénet, ifjat, szûzet, gyermeketés asszonyokat öljetek meg mindegy lábig, de azokhoz a férfiakhoz,a kiken a jegy van, ne közelítse-tek, és az én templomomon kezd-jétek el. Elkezdék azért a vén fér-fiakon, a kik a ház elõtt valának.7. És mondá nékik: Fertõztessé-tek meg a házat, és töltsétek mega pitvarokat megölettekkel. Men-jetek ki. És kimenének és öldöklé-nek a városban.

*661

Itt Ezékiel pont fordítva írja le azt, amit látott. A kérub sze-mélyzete parancsot kapott valamilyen tömegpusztító fegyverbevetésére. Az égõ üszögöt nem a kérubról kellett elvenni,hanem pont fordítva: felszerelni rá, hogy késõbb a város fölöttkioldhassák azt. Ez lehetett egy bomba, vagy rakéta robbanótöltettel. Az pedig, hogy “égõ” volt, az azt jelenti inkább, hogyvilágított. Talán a rajta lévõ kijelzõk világítottak. Amirõl Ezékielazt hitte, hogy az a valami tartalmazza az “égõ üszögöt” és a


Az eligazítás véget ért.

8. És lõn, hogy levágák õket, és énmegmaradtam és esém az én orc-zámra és kiálték és mondék: Ah, ah,Uram Isten, avagy ki akarod-é írtaniIzráel egész maradékát, mikor kiön-töd búsulásodat Jeruzsálemre (abúsulás — valamilyen tömeg-pusztító fegyvernek a lángja)?9. És mondá nékem: Izráel és Jú-da házának vétke felette nagy,mivel hogy tele a föld vérontás-

sal, és a város tele van igazság-talansággal, mert azt mondot-ták: Elhagyta az Úr ezt a földet,és az Úr nem lát.10. Azért én is (nem kedvez szemem,sem meg nem szánom õket) útjo-kat fejökhöz verem!11. És ímé a gyolcsba öltözött férfi,kinek íróeszköz vala derekán, vá-laszt hozott, mondván: Úgy csele-kedtem, a mint parancsolád.

*662


A “gyolcsba öltözött” jelentést tett az akció eredményeirõl.Általában a célzótiszt feladata a célpont megjelölése, és az ak-ció után a pusztítás mértékének felbecsülése, megállapítása,felmérése.

1. És látám, és ímé a mennyeze-ten, a mely a Kérubok feje fölöttvala, látszék felettök, mint vala-mi zafírkõ, olyan mint egy királyiszéknek formája.2. És szóla a gyolcsba öltözött

férfiúnak, és mondá: Menj be aforgókerekek közé a Kérubokalá, és töltsd meg tenyereidetégõ üszöggel onnét a Kérubokközül, és szórd a városra. És be-méne szemem láttára.

*663

363

parázsló üszög a réseken át látható. Ezek persze nem résekvoltak, hanem apró állapotjelzõ vöröslõ fények.

Vagyis az egyik misszionárius parancsot kapott arra, hogyszálljon fel a kérubbal, és a város ellen vessen be valamilyenfegyvert. A jármûvek az épület mellett álltak. A misszionáriusfelszállt a fedélzetre, és a jármû felemelkedett. A pitvart, ahola jármû állt, természetesen a start következtében “felhõ” töl-tötte be.

3. A Kérubok pedig állanak a háztóljobbra, mikor a férfi beméne, és fel-

hõ betölté a belsõ pitvart.*664


4. És eltávozék az Úr dicsõsége aKérubról, a ház küszöbére, és megte-lék a ház felhõvel, és a pitvar betelékaz Úr dicsõségének fényességével.

5. És a Kérubok szárnyainakcsattogása meghallaték a külsõpitvarig, mint az erõs Istenhangja, mikor beszél.

*665

6. És lõn, mikor parancsolt amagyolcsba öltözött férfinak,mondván: Végy tüzet a forgóke-rekek közül, a Kérubok közül, azbeméne, és álla a kerék mellé.7. És kinyújtá egy Kérub a kezét aKérubok közül a tûzhöz, mely va-la a Kérubok között, és võn éstevé a gyolcsba öltözöttnek mar-kába, ki elvevé és kiméne.8. És látszék a Kérubokon emberikéznek formája szárnyaik alatt.9. És látám, és ímé, négy kerék va-la a Kérubok mellett, egyik kerékvala az egyik Kérub mellett és amásik kerék a másik Kérub mel-lett, és olyanok valának a kerekek,mintha társiskõbõl volnának.

10. És mintha volna mind a né-gyöknek ugyanazon egy formá-ja, mintha egyik kerék a másikközepében volna.11. Jártokban mind a négy olda-luk felé mennek vala, meg nemfordulnak vala jártukban, hanemarra, a merre a fõ fordult, men-nek vala utána, meg nem fordul-nak vala mentökben.12. És egész testök és hátok éskezeik és szárnyaik és a kerekekrakva valának szemekkel körös-körül mind a négy kerekükön.13. Hallám, hogy a kerekeketforgókerekeknek neveztékfülem hallatára.

*666

A kérub startolt. A startot erõs fény és hangjelenség kísérte.Most itt jegyezzünk meg egy nagyon-nagyon fontos mozzana-

tot. Az ugye eléggé egyértelmû, hogy itt egy jármû startjárólvan szó. Nos, a startot kísérõ erõs hangjelenséget, nevezhet-jük dübörgésnek is, Ezékiel úgy említi — “mint az erõs Istenhangja, mikor beszél”.

Hangsúlyozom, ez itt nagyon fontos. Ugyanis számos eset-ben a szövegekben fellelhetõ a szózat, angyal hangja, Istenhangja stb.

Ezek mind-mind kivétel nélkül a jármûveket kísérõ erõs hang-jelenségek. Persze azért különbözõek, hiszen sokféle típusú,hangú és kinézetû jármûvet láttak a Biblia-korabeli emberek.

364

Újra csak azt kell mondanuk, hogy Ezékiel nem álomképszerûvíziót látott. Hiszen azt mondja, hogy azokat a számára ismeretlenszerkezeti elemeket ”forgókerekeknek nevezték fülem hallatára”.

A másik fontos részlet, hogy több személy is jelen volt, akiknek a“beszélgetését” hallotta. Ez minden bizonnyal a technikai személy-zet volt, azon technikusok, akik a kérubokat felkészítették a beve-tésre. Elvégezték a szükséges ellenõrzéseket, felszerelték a fegy-vereket, és feltöltötték a jármûveket üzemanyaggal.

Ezékiel eközben csak kapkodta a fejét, hiszen olyasmit látott, amita korabeli ember soha.

Képzeljük csak el, hogy egy több ezer évvel ezelõtt élt embertelvinnénk egy modern harci támaszpontra, ahonnan bombázók ésaz õket kísérõ vadászgépek indulnak bevetésre.

Ahogy ott állna, és nézné a sürgölõdést, az egészbõl semmit nemértene. Azt sem tudná, hogy honnan, kitõl jön az az erõs hang, melyeta bázison mindenütt hallható hangosbemondó közvetít.

Semmit nem értene az egészbõl. Ezért ha megkérnénk, hogy ugyanmesélje már el, mit látott, vajon mit hallanánk tõle?

Nyilván a látottakból csak bizonyos részletekre emlékezne, azok-ra, melyeket talán valamennyire megért. Ezért ezeket kiemelné, ésa maga módján, kommentárjaival megtûzdelve megpróbálná a szá-mára érthetetlent valamennyire érthetõbbé tenni.

Ugyanez igaz Ezékielre is.A történések közül a figyelmét újra csak azok a “nagy madarak” —

kérubok — kötötték le. Szemével azokat vizsgálgatta, hiszen a többi-bõl semmit nem értett.

17. Ha azok állanak vala, ezek isállának, és ha azok felemelked-nek vala, fölemelkedének ezek isvelök, mert a lelkes állat lelke vanbennök (õket is az az ismeret-len erõ mozgatja, mint ajármûveket).18. És elvonula az Úrnak dicsõ-sége a ház küszöbétõl, és álla aKérubok fölé.19. És fölemelék a Kérubok szár-nyaikat, és fölemelkedének aföldrõl szemem láttára kimen-tökben és a kerekek is mellettök;és megállának az Úr háza keletikapujának bejáratánál, és IzráelIstenének dicsõsége vala felül õrajtok.

*667

14. És négy orczája vala mindenik-nek, az elsõ orcza vala Kérub or-cza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orczaés a negyedik sas-orcza.15. És fölemelkedének a Kérubok.Ez ama lelkes állat (vagyis olyan,melyet valamilyen ismeretlen erõ— lélek mozgat. Ettõl lelkes. Ésattól állat, hiszen olyan fogal-ma, hogy gép, jármû nem volt), amelyet láttam a Kébár folyó mellett.16. És mikor járnak vala a Kérubok,járnak vala a kerekek is mellettök,mikor pedig felemelék a Kérubokszárnyaikat, hogy fölemelkedjeneka földrõl, nem fordulának el a kere-kek sem az õ oldaluktól.


365

A jármûvek beindították hajtómûveiket — elindultak a beve-tésre.

21. Négy orczája vala mindeniknekés négy szárnya mindeniknek ésemberi kezek formája vala szár-nyaik alatt.

*668

20. Ez ama lelkes állat, a melyet lát-tam az Izráel Istene alatt a Kébár fo-lyó mellett, és megismerém, hogyKérubok valának.

A szárnyak alatt valamilyen emberi ujjakhoz hasonló tárgyakvoltak. Akárcsak napjainkban a levegõ—föld rakéták...

22. És orczáik formája: ugyan-azok az orczák valának, a melye-ket a Kébár folyó mellett láttam,

tudniillik formájokat és õket ma-gokat. Mindenik a maga orczájafelé megy vala.

*669

Nos, hogy nem látomás volt mindez, és Ezékielt a misszioná-riusok valóban elvitték magukkal valahova, nemcsak a *650/3bizonyítja. Ugyanis ha elvitték, akkor vissza is kellett õt hoz-niuk. Errõl Ezékiel ekképp beszél:

24. A lélek pedig felvõn engem, ésvive Káldeába a foglyokhoz látás-ban az Isten lelke által, és felszállaelõlem a látás, a melyet láttam.

25. És elbeszélém a foglyoknakaz Úrnak minden beszédét, amelyet nékem megjelentetett.

*670

*670 Ezékiel könyve 11*668,*669 Ezékiel könyve 10

Tehát semmilyen “látásról, látomásról” szó nincsen. Ezek velevalóban megtörténtek...

366

EZÉKIEL ”TEMPLOMA”

Egy kissé unalmasnak tûnõ, de fontos részhez érkeztünk Ezé-kiel könyvében. Ugyanis a misszionáriusok újfent elvitték õtvalahova, és megmutattak neki bizonyos dolgokat.

Van azonban egy furcsaság az egész szövegben, melyrõl ké-sõbb fogunk szólni. Lássuk hát most Ezékiel leírását:

Egy pillanatra álljunk meg. Emlékezzünk vissza, hogy (*380/6)Sámson anyja úgy számolt be az “Úr angyaláról", hogy “tekinteterettenetes vala”.

mert hogy ezeket megmu-tassam néked, azért hozat-tál ide: hirdesd mindazokat, a mi-ket látsz, Izráel házának.

*672

4. És szóla nékem az a férfiú: Em-bernek fia! láss szemeiddel és fü-leiddel hallj, és figyelmetes légymind arra, a mit mutatok néked;

másik küszöböt is egy pálczá-nyi szélességre;7. És az õrkamarát egy pálczá-nyi hosszúságra és egy pálczá-nyi szélességre, és az õrkamarákközét öt singnyire, és a kapu kü-szöbét a kapu tornácza mellettbelõl, egy pálczányira.8. És méré a kapu tornáczát belõlegy pálczányira.

*673

5. És ímé, kõfal vala a házon kívülköröskörül; és a férfiú kezében amérõpálcza vala hat singnyi (a köz-singben s egy tenyérben); és méréaz épület szélességét egy pálczá-nyira s magasságát egy pálczányira.6. És méne egy kapuhoz, melynapkeletre néz vala, és felménegrádicsain, és méré a kapu küszö-bét egy pálczányi szélességre, a

Eléggé egyértelmû, hogy ismételten csak nem látomásról vagyvízióról van szó. Hiszen az ismeretlen személy, aki Ezékieltfogadta, és a késõbbiekben kalauzolta, maga mondja: azért hoz-ták õt ide, hogy valamit tudassanak rajta keresztül az emberek-kel.

Azt természetesen nehéz elképzelni, hogy egy rendkívüli tech-nikai fejlettségi fokon álló társadalom képviselõjének kezébenzsinór és mérõpálca volt. Ez túl primitívnek tûnik mindahhoz,amire õk képesek voltak már akkor. Ezért ez itt inkább Ezékielkommentárja.


1. Huszonötödik esztendejébenfogságunknak, az esztendõnekkezdetén, a hónap tizedikén, a ti-zennegyedik esztendõben azután, hogy a város megveretett,épen ezen a napon lõn az Úr kezeén rajtam, és elvitt engemet oda.2. Isteni látásokban vitt engem Iz-

ráel földjére, és letõn engem egyigen magas hegyre, s azon vala mintegy város épülete dél felõl.3. És oda vitt engem, és ímé egy fér-fiú vala ott, tekintete mint azércznek tekintete, és len zsinórvala kezében és mérõpálcza; és akapuban áll vala.

*671

367

Nos, a további leírás mûszaki adatok halmazának tûnik, s en-nél fogva eléggé unalmas. Ezért, kedves olvasó, ha annak talál-ja, akkor nyugodtan ugorja át.

9. És méré a kapu tornáczát nyolcz singnyire, és gyámoszlo-pait két singnyire; vala pedig akapu tornácza belõl.10. És a napkeleti kapunak mind egy-felõl, mind másfelõl három-há-rom õrkamarája vala, egy mértékemind a háromnak, és egy mértéköka gyámoszlopoknak is mind egyfe-lõl, mind másfelõl.11. És méré a kapunyílásának szé-lességét tíz singre, és a kapuhosszúságát tizenhárom singre;12. És az õrkamarák elõtt való kor-látot egy singnyire (ennek aztánhuszadrangú jelentõsége van),és egy singnyi vala e korlát másfe-lõl is; mindenik õrkamara pedig hatsingnyi vala egy felõl és hat sing-nyi másfelõl.13. És méré a kaput az egyik õrka-mara tetejétõl a másik tetejéig;huszonöt singnyi szélességre ott,hol ajtó ajtóval vala szemben.14. És tevé a gyámoszlopokathatvan singre, és a gyámoszlo-pokhoz nyúlik vala a pitvar a ka-punál köröskörül.15. És a bejárat kapujának elejétõl abelsõ kapu tornáczának elejéig va-la ötven sing.16. És az õrkamarákon szorosablakok valának, és gyámoszlo-paikon is belül a kapuban körös-körül, hasonlóképpen a torná-czokon; és valának ablakok kö-röskörül belõl, és a gyámoszlo-pokon pálmafaragások.17. És vitt engem a külsõ pitvarba,és ímé, ott kamarák és kõbõl ra-kott pádimentom vala készítve apitvaron köröskörül; harminczkamara vala a kõbõl rakott pádi-mentomon.18. És a kõbõl rakott pádimen-tom a kapuk mellett vala a kapukhosszúsága szerint; az alsó kõ-bõl rakott pádimentom vala ez.19. És méré a szélességet az alsó

kapu elejétõl fogva a belsõ pitvarkülsõ elejéig száz singnyire, a ke-leti és északi oldalon.20. És a kapunak is, mely néz valaészakra, a külsõ pitvaron, megmé-ré hosszúságát és szélességét;21. És õrkamarái valának: háromegyfelõl és három másfelõl, ésgyámoszlopai és tornácza egy mér-tékben valának az elsõ kapuval:ötven sing a hosszúsága, és szé-lessége huszonöt sing.22. És ablakai és tornácza és pál-mafaragásai annak a kapunak mér-téke szerint valának, mely néz nap-keletre, és hét grádicson mennekfel vala hozzá; és tornáczai, e grádi-csok elõtt valának.23. És a belsõ pitvarnak kapuja va-la az északi és napkeleti kapu elle-nében, és mére kaputól kapuigszáz singet.24. És vitt engem a déli útra, és ímé,egy kapu vala ott dél felé, és meg-méré gyámoszlopait és tornáczátugyanama mérték szerint.25. És ablakai valának és torná-czának is köröskörül, olyanokmint amaz ablakok; hosszúságaötven sing, és szélessége hu-szonöt sing.26. És hét grádicsa vala feljára-tának, és tornácza azok elõtt va-la; és pálmafaragásai valánakegyik egyfelõl, a másik másfelõlgyámoszlopain.27. És kapuja vala a belsõ pitvar-nak dél felé, és mére kaputól kapuigdél felé száz singet.28. És bevitt engemet a déli ka-pun át a belsõ pitvarba, és meg-méré a déli kaput ugyanama mér-tékek szerint;29. És õrkamaráit és gyámoszlo-pait és tornáczát ugyanama mérté-kek szerint, és ablakai valának éstornáczának is köröskörül,hosszúsága ötven sing, és széles-sége huszonöt sing.

368

30. És tornáczok valának köröskö-rül, hosszúságuk huszonöt sing,és szélességök öt sing.31. És tornácza a külsõ pitvar felévala, és pálmafaragások valánakgyámoszlopain, és nyolcz grádi-csa vala feljáratának.32. Vitt továbbá engem a belsõpitvarba kelet felé, és megméré akaput ugyanama mértékek sze-rint;33. És õrkamaráit és gyámoszlopaités tornáczát ugyanama mértékekszerint, és ablakai valának és tor-náczának is köröskörül, hosszúsá-ga ötven sing, és szélessége hu-szonöt sing.34. És tornácza vala a külsõ pitvarfelé, és gyámoszlopain pálmafara-gások valának mind egy-, mindmásfelõl, és nyolcz grádicsa valafeljáratának.

35. És vitt engem az északi kapu-hoz, és megméré ugyanama mér-tékek szerint;36. Õrkamaráit, gyámoszlopait éstornáczát, és ablakai valának kö-röskörül, hosszúsága ötven sing,és szélessége huszonöt sing.37. És tornácza a külsõ pitvar felévala, és pálmafaragások valánakgyámoszlopain mind egyfelõl, mindmásfelõl, és nyolcz grádicsa valafeljáratának.38. És egy kamara vala, és annakajtaja a kapuk gyámoszlopainál; ottmossák vala meg az egészen égõál-dozatot (kommentár).39. És a kapu tornáczában két asz-tal vala egyfelõl, és másfelõl is kétasztal vala, hogy azokon öljék megaz egészen égõáldozatot és a bû-nért való áldozatot és a vétekértvaló áldozatot.

*674

40. És oldalt kívül, északra onnét,hol felmennek a kapu ajtajához, kétasztal vala, és a kapu tornáczánakmásik oldalán is két asztal.41. Négy asztal egyfelõl, és másfe-lõl is négy asztal a kapu oldalán;nyolcz asztal, ezeken ölik vala azáldozatot.42. És négy asztal vala az égõál-dozatra faragott kõbõl, másfélsing hosszú és másfél sing szé-les és egy sing magas; ezekre te-szik a szerszámokat, melyekkelaz ágõáldozatot és egyéb áldo-zatot ölnek.43. És a szegek valának egy te-nyérnyiek, oda erõsítve belõl kö-röskörül, s az asztalokra jöve azáldozat húsa.

44. A belsõ kapun kívül pedig valakét kamara az énekesek számáraa belsõ pitvarban, egyik oldalt azészaki kaputól, melynek eleje dél fe-lé vala, s a másik oldalt a déli kapu-tól, melynek eleje észak felé vala.45. És szóla nékem: Ez a kamara,mely délre néz, a papoké, kik a ház-hoz való szolgálatban foglalatosak:46. Az a kamara pedig, mely észak-ra néz, azoké a papoké, kik az oltár-hoz való szolgálatban foglalato-sak, ezek Sádók fiai, kik az Úrhozjárulnak a Lévi fiai közül, hogy szol-gáljanak néki.47. És megméré a pitvart; hosszú-sága száz sing és szélessége isszáz sing, négyszögre; és az oltárvala a ház elõtt.

*675


Látszik, hogy Ezékiel sajátosan értelmezte a látottakat. Sze-rinte bizonyos dolgok azért voltak ott, mert ott ölték le az ál-dozati állatokat. Persze, egyértelmû, hogy Ezékiel egy misszio-nárius bázison tartózkodott ekkor. Így nagyon jól látható, meny-nyire leegyszerûsítette a látottakat és kommentárjaival torzítot-ta azokat.

369

Azt azért eléggé nehéz elképzelni, hogy az a személy, akiegyértelmûen nem földi ember volt a hat singnyi hosszú “mé-rõpálcájával”, elkezdte hangosan számolva méricskélni a száz-szor százas teret. Ugye, ez meglehetõsen valószínûtlen, hogyegy nem földi személy egy földi emberrel azzal tölti az idõt egyszámunkra ismeretlen helyen, hogy egy pálcával bizonyos dol-gokat leméricskélget. Ez enyhén szólva megmosolyogtató.

1. És bevitt engem a templomba, ésmegméré a gyámoszlopokat, hatsing széles vala egyfelõl és hat singszéles másfelõl a gyámoszlopokszélessége.2. És az ajtó szélessége tíz singvala, és az ajtó oldalfalai öt singegyfelõl és öt sing másfelõl; ésmegméré hosszúságát is negy-ven singre, szélességét pedighúsz singre.3. És beméne a belsejébe, és meg-méré az ajtó gyámoszlopait kétsingre, és az ajtót hat singre, és azajtó oldalfalait hét singre.4. És megméré hosszúságát húszsingre, és szélességét húsz singrea templom felé, és mondá nékem:Ez a szentek szentje.5. És megméré a ház falát hatsingre, és az oldalépület széles-ségét négy singre a ház körülmindenfelõl.6. És az oldalkamarák, egyik kama-ra a másikon, harminczan valá-nak három sorban, és a háznakazon falához nyúlának, mely az ol-dalkamarák felõl vala, köröskörül,hogy azon erõsen álljanak, de nemmagába a falba valának erõsítve.7. És vala kiszélesedése és meg-nagyobbodása az oldalkamarák-nak a magasságban fölfelé, mi-

vel megnagyobbodása vala aháznak fölfelé a magasságbanköröskörül a házon, ezért lõn ki-szélesedése az épületnek fölfe-lé. És az alsó sorról menének föla felsõhöz és a középsõhöz.8. És láték a háznál valami magas-ságot köröskörül, fundamentomaez az oldalkamaráknak, egy teljespálczányi, hat singnyire a fal tövé-nek párkányáig.9. Az oldalkamara külsõ falánakszélessége pedig öt singnyi vala.És a mi üresen maradt a ház oldal-kamarái között,10. És a kamarák közt húsz sing-nyi szélesség vala a ház körül kö-röskörül.11. És az oldalépületnek ajtaja azüresen maradt hely felé vala, egyikajtó északra és a másik ajtó délre,és a szabadon hagyott hely széles-sége öt singnyi vala köröskörül.12. És az épület, mely az elkülöní-tett hely elõtt, nyugot felé vala,hetven singnyi széles vala, s azépület fala öt singnyi széles kö-röskörül, hosszúsága pedig ki-lenczven sing.13. És méré a háznak hosszát százsingre, és az elkülönített helyet s azépületet és falait száz singhosszúságra;

48. És vitt engem a ház tornáczá-ba, és a tornácz gyámoszlopátmegméré egyfelõl is öt singre,másfelõl is öt singre; a kapu szé-lességét pedig három singre egy-felõl s másfelõl is három singre.

49. A tornácz hosszúsága húszsing vala és a szélessége tizen-egy sing, és tíz grádicson men-nek vala föl hozzá; és oszlopok va-lának a gyámoszlopoknál, egyikegyfelõl, másik másfelõl.

*676

Ez idáig 68 számadat.


370

14. És a ház és az elkülönített helyelejének szélességét kelet felészáz singre.15. És méré az épület hosszúságátaz elkülönített hely felé, mely ennekháta mögött vala, és ennek folyo-sóit mind egyfelõl, mind másfelõlszáz singre. És magában a temp-lomban és a belsõ helyen és a kül-sõ tornáczban.16. A küszöbök és a szoros abla-kok és a folyosók valának mindhármuk körül, szemben a küszöb-bel, simított fadeszkákból körös-körül. A földtõl az ablakokig, az ab-lakok pedig befedve valának.17. Az ajtónak felsõ részéig és a bel-sõ házig és kifelé és az egész falonköröskörül a belsõ és külsõ helyenminden mérték szerint.18. Készítve valának továbbá Kéru-bok és pálmafaragások, és minde-nik pálmafaragás vala két Kérubközött, és mindenik Kérubnak kétorczája vala.19. És emberorcza néz vala a pál-mafaragásról egyfelõl, és orosz-lánorcza a másik pálmára másfe-lõl. Így vala készítve az egész há-zon köröskörül.

20. A földtõl fogva az ajtó felsõrészéig Kérubok és pálmafaragá-sok valának készítve a falon.21. A szenthelynek ajtófélfái négy-szegûek valának, és a szentekszentje elõtt vala mint egy oltárnaka formája.22. Fából, három sing magas éskét sing hosszú, szegletei valánakés talpa, és falai fából valának. Ésmondá nékem: Ez az asztal, melyaz Úr elõtt áll.23. És kettõs ajtói valának aszenthelynek és a szentek szent-jének,24. És kettõs ajtói valának az ajtó-szárnyaknak, két forgó ajtóik,kettõ az egyik ajtószárnyban éskét ajtó a másikban.25. És készítve valának rajtok, aszenthely ajtóin, Kérubok és pál-mák, mint valának készítve a fala-kon, és faküszöb vala a tornáczelõtt kivül;26. És szoros ablakok és pálmákvalának mind egy- s mind másfe-lõl a tornácz oldalfalain. Így vol-tak a ház oldalkamarái és a ge-rendák.

*677

1. És kivitt engem a külsõ pitvarbaaz északi úton és vitt engem a ka-marák épületéhez, mely az elkülö-nített hely ellenében és az épület el-lenében észak felé vala;2. A száz sing hosszú oldal elé azészaki oldalra, és vala ötven singa szélessége.3. A húsz singnek ellenében, melya belsõ pitvarhoz tartozék, és a kõ-bõl rakott pádimentom ellenében,mely a külsõ udvarhoz tartozék, fo-lyosó vala folyosó ellenében há-rom sorban.4. És a kamarák elõtt tíz sing szé-les út vala befelé, hosszúsága százsing; és ajtaik észak felé valának.5. És a felsõ kamarák rövidebbekvalának az épület alsó és középsõkamaráinál, mert a folyosók elvet-tek belõlök.6. Mivelhogy három sorban valá-nak és nem valának oszlopaik, mint

a pitvaroknak; ezért lõn az alsók-hoz és a középsõkhöz képest el-véve a helybõl.7. És egy fal, mely kivül vala, párhu-zamosan a kamarákkal a külsõ pit-var felé, a kamarák elõtt, ötvensing hosszú vala.8. Mert a kamarák hosszúsága,melyek a külsõ pitvar felé valának,ötven sing vala, és ímé, a szent-hely ellenében száz sing vala.9. És e kamarák alatt vala a bejáróhely napkelet felõl, ha beléjök a kül-sõ pitvarból méne valaki.10. A pitvar falának szélességébendél felé az elkülönített hely és azépület elõtt is kamarák valának.11. És egy út vala elõttök, melyekhasonlatosak valának a kama-rákhoz, melyek északra valának,olyan hosszúságúak és olyanszélességûek, mint ezek, és min-den kijárásuk és elrendezésök


371

olyan vala, mint ezeké. És vala-mint amazoknak ajtói,12. Akképen valának azoknak a ka-maráknak ajtói is, melyek dél felévalának: egy ajtó kezdetén az út-nak, annak az útnak, mely a megfe-lelõ fal elõtt kelet felé vala, ha vala-ki hozzájok méne.13. És monda nékem: Az északi és adéli kamarák, melyek az elkülönítetthely elõtt vannak, azok a szent ka-marák, melyekben a papok, kik az

Úrhoz közelednek, eszik az igenszentséges áldozatokat, ott rakjákle az igen szentséges áldozatokat,az eledeli, a bûnért való és a vétekértvaló áldozatot; mert szent az a hely.14. Mikor bemennek oda a papok,ki ne jõjjenek a szent helyrõl a kül-sõ pitvarba, hanem ott rakják leruháikat, melyekben szolgáltak;mert szentek ezek, és más ruhá-ba öltözzenek, úgy közeledjeneka nép helyéhez.

*678

Hát eléggé nehéz elképzelni azt a szituációt, hogy az isme-retlen egy hat egységnyi hosszúságú pálcával kétezer egység-nyit mért. Ez több mint 330 mérést jelent.

Egész idõ alatt Ezékiel lépésrõl lépésre követte az ismeret-lent, ahogy az hangosan számolta: egy, kettõ, három,... nyolc-van, nyolcvanegy,... És szorgalmasan jegyzetelte az adatokat?

Hát...Miért? Az ismeretlen nem volt birtokában az épület paramé-

tereinek? És ezért meglehetõsen primitív módon határozta megazokat?

Vagy egyik állítás sem igaz, és semmiféle “méricskélés” nemfolyt. Akkor pedig Ezékiel hallgat el lényeges dolgokat...


19. Mikor pedig kimennek a kül-sõ pitvarba, a külsõ udvarba anéphez, vessék le ruháikat, a me-lyekben szolgáltak, és tegyék le

azokat a szent kamarákban, ésöltözzenek más ruhákba, hogymeg ne szenteljék a népet ruháik-kal.

*679

Gondoljunk csak napjaink atomerõmûveire, vagy olyan in-tézményekre, ahol veszélyes anyagokkal dolgoznak...

15. És mikor a belsõ háznak méré-seit véghezvitte, kivitt engem anapkelet felõl való kapu útján, ésmegméré azt köröskörül.16. Méré a keleti oldalt a mérõ-pálczával ötszáz singnyire, a mé-rõpálczával. És megfordula, és17. Méré az északi oldalt öt-száz singnyire a mérõpálczával.És megfordula,

18. A déli oldal felé, és méreötszáz singet a mérõpálczával.19. Fordula aztán a nyugotioldal felé, és mére ötszáz sin-get mérõpálczával.20. Mind a négy szél irányában mé-ré azt. Kõfala vala köröskörül,hosszúsága ötszáz, szélessége isötszáz sing, hogy elválaszsza aszentet a köztõl.

*680


Az utolsó mondatból kiderül, hogy a “papoknak” bizonyosbiztonsági szabályokat be kellett tartaniuk.

372

A szöveget olvasva úgy tûnik, hogy ez valóban egy templom,egy kultikus hely leírása. De... tovább követve Ezékiel elbe-szélését, kételkedni kezdünk benne.


Ahogy a jármû elérte a landoló helyet az épületben, megszó-lalt a hangosbeszélõ. Képzeljük magunkat a tudományos-fan-tasztikus filmek világába. Amikor a jármû belép a landolótérre,felhangzik nagy hangon: ”12-es járat megérkezett... Zsilipeketkinyitni... Hajtómûvek alapfokozaton... Sugárzás normán...” Ésígy tovább.

Természetesen itt nem ezek a szavak hangzottak el. Másokvoltak.

Ezékiel persze azt hitte, hogy azok a hangok, amiket az épü-letbõl hall, ahová a jármû belépett, hozzá szólnak... Pedig csaka jármû landolásával voltak összefüggésben...

1. És vitt engem a kapuhoz,ahhoz a kapuhoz, a mely nap-kelet felé néz vala.2. És ímé, Izráel Istenének dicsõ-

sége jõ vala napkelet felõl, és zú-gása, mint nagy víz zúgása és aföld világos vala az õ dicsõsé-gétõl.

*681

Egy jármû közeledett a távolban. Hajtómûveinek a hangját, azúgását pedig ”nagy víz zúgásához” hasonlítja. A jármû hajtó-mûveinek a fénye olyan erõs volt, hogy a felszínt erõsen meg-vílágította.


3. És a jelenség, melyet láttam,olyan vala, mint az a jelenség, me-lyet akkor láttam, mikor menék avárost elveszteni; és olyan látá-sok valának, mint az a jelenség,

melyet a Kébár folyó mellett lát-tam. És orczámra esém.4. És az Úr dicsõsége beméne aházba a kapunak útján, mely néznapkeletre.

*682

1. És visszavitt engem a szenthelykülsõ kapujának útjára, mely ke-letre néz vala; és az zárva volt.2. És monda nékem az Úr: Ez a kapu

be lesz zárva, meg nem nyílik éssenki rajta be nem megy, mert azÚr, az Izráel Istene ment be rajta,azért be lesz zárva.

*684

Az érkezõ jármû megközelítette az épületet, és eltûnt abban.

5. És fölemele engem a lélek, ésbevitt engem a belsõ pitvarba, ésímé, az Úr dicsõsége betölté aházat.

6. És hallám, hogy valaki be-szélget hozzám a házból,holott ama férfiú mellettemáll vala.

*683

373

Mikor a jármû, mely Ezékiel szeme láttára közelítette meg azépületet, belépett a landoló helyre, mögötte a zsilipszerû ajtókbezáródtak. Ennek nyilván biztonsági okai voltak.

Másrészt, újra csak meg kell jegyeznünk, hogy Ezékiel azismeretlent, aki kalauzolta, “Úr”-nak nevezi. Ez a személy, akitezúttal “Úrnak” nevez, azt mondja, hogy az “Úr” ment be azona kapun. Ez itt ismételten egy fogalomzavar. Nyilván, akárcsaka korábbiakban a szemtanúk, mindenkit, akit láttak a misszio-náriusok közül, “Úr”-nak szólítottak.

Itt is több személyrõl van szó, de az a megszólítás, hogy “Úr”,összezavarja az egész képet. Pedig csak értenünk kell, hogybár több személyt látott szemtanúnk, zavarában, félelmében,mindegyiket “Úr”-ként említi.

7. És mondá nékem: Embernek fia!ezt az én királyi székemnek helyétés lábaim talpainak helyét, a hol la-kom Izráel fiai között örökké, és ittaz én szent nevemet többé meg nefertéztesse Izráel háza, õk és kirá-lyaik paráznaságukkal és királyaikholttesteivel, magaslataikkal,8. Mikor küszöbüket az én küszö-böm mellé és ajtófélfáikat az én aj-tófélfáim mellé tették, és csak a falvala köztem és közöttök; és meg-fertéztették az én szent nevemetútálatosságaikkal, melyeket csele-kedtek, ezokáért elvesztém õketharagomban.9. Most már eltávoztatják paráz-naságukat és királyaik holttesteittõlem, és õ köztök lakozommindörökké.10. Te, embernek fia, hirdessed Iz-ráel házának ezt a házat, hogy pirul-janak vétkeik miatt. És mérjék utá-na arányosságát;11. És ha pirulni fognak mind a mi-att, a mit cselekedtek: e ház for-máját és berendezését, kijárataités bejáratait és minden formáités minden rendeléseit és mindenformáit és minden törvényeit je-lentsd meg nékik és írd meg sze-

meik elõtt, hogy megtartsákminden formáját és minden ren-deléseit, s azokat cselekedjék.12. Ez a ház törvénye: A hegy tete-jén egész határa köröskörül igenszentséges. Ímé, ez a ház törvénye.13. És ezek az oltár mértékei singekszerint (egy sing tesz egy közsingetés egy tenyért): talpa vala egy singmagas és egy sing széles, korlátjapedig a szélén köröskörül egyarasznyi. És ez az oltár magassága:14. A földön való talptól az alsó be-kerítésig két sing s szélességeegy sing, és a kisebb bekerítéstõla nagyobb bekerítésig négy singés szélessége egy sing;15. És az Istenhegye négy sing, ésaz Isten-tûzhelyétõl fölfelé a szar-vak egy sing.16. És az Isten-tûzhelyének hosszú-sága tizenkét sing vala tizenkétsing szélesség mellett, négyszög-ben négy oldala szerint.17. És a bekerítés vala tizen-négy sing hosszú, tizennégysing szélesség mellett, négy ol-dala szerint; és a korlát köröskö-rül rajta fél sing. És talpa valaegy sing köröskörül. És grádi-csai napkeletre néztek.

*685


374

Az épületet elhagyták, és most mást mutatott neki az isme-retlen:

Számok, számok, számok... Azt eléggé nehéz elképzelni,hogy Ezékiel mindezt a rengeteg számadatot fejben tarthattavolna. Ugyanis elegendõ csak ránézni erre a számhalmazra,máris kiderül, hogy igencsak nehéz lenne emlékezetbõl felso-rolni. Ehhez a mutatványhoz legalábbis egy emlékezõmûvészképességeire lenne szükség.

1. És visszatéríte engem a ház aj-tajához, és ímé, víz jõ vala ki aház küszöbe alól napkelet felé,mert a ház eleje kelet felé vala, ésa víz aláfoly vala a ház jobb olda-la alól az oltártól délre.2. És kivitt engem az északi kapu út-ján, és elhordoza engem a kivül va-ló úton a külsõ kapuhoz, mely nap-keletre néz, és ímé, a víz ott forr va-la ki a jobb oldal alól.3. Mikor kiméne az a férfiú nap-kelet felé, mérõzsinórral a kezé-ben, mére ezer singet; és átvitt

engem a vizen, a víz bokáig ér vala.4. És mére ismét ezeret, és át-vitt engem a vizen, a víz pedig tér-dig ér vala. És mére ismét eze-ret és átvitt engem s a víz deré-kig ér vala.5. És mére még ezeret, s valaolyan folyó, hogy át nem mehe-ték rajta, mert magas vala a víz,megúszni való víz, folyó, melymeg nem lábolható.6. És monda nékem: Láttad-é, em-bernek fia? És visszavezete engema folyó partján.

*686


611111115118233

1013

1166

256050

30100

33

5025

7100

5025

7100

502525

58

5025

85025

82

2224484

1.51.5

112

100100

5533

201110

66

10

55

4020

267

2020

64

303165

205

705

90100100100

10032232222

1005020

310

1003

5050

10011

500500500

500500500

111214141

1212

41414

40.5

11000100010001000

375

Azt is eléggé nehéz elképzelni, hogy Ezékiel mindenütt ottlépkedett az idegen mögött, s szorgosan jegyzetelte mindazo-kat az adatokat, melyeket az “mért”. Ugyanis az egésznek ígysemmi értelme.

Mert hiszen mi értelme lett volna annak, hogy a misszionáriu-sok Ezékiellel rengeteg alaprajzi mûszaki adatot közöljenek.

Erre persze egyesek mondhatnák: azért, hogy a késõbbiek-ben rekonstruálni lehessen az épület alakját, ahol járt. Lehet...

Azonban arra már mit lehet mondani, hogy az ismeretlen le-mérte a korlátok hosszát. Hiszen a korlátoknak bármelyik épü-let mûszaki adataiban tizedrangú fontossága van.

Hiszen, tételezzük fel, hogy Ezékiel egy ismeretlen helyentalálja magát. Természetes, hogy megpróbálja visszaemléke-zései során nagyjából leírni mindazt, amit látott. De azért azmár mégiscsak enyhén szólva furcsa, hogy az a személy, aki õtkalauzolta és szinte egy szót nem szólt, csak... Mért, mért ésmért... És még inkább megkérdõjelezhetõ, hogy Ezékiel a na-gyon sok “lemért” adatot fejben is tudta tartani.

Ezért valami furcsa van ebben az egészben. A számadatoktömkelege. Semmiképp sem emlékezhetett az összesre.

Azonfelül fontos megemlíteni, hogy szemtanúnk égtájakat,más szóval irányokat emleget. Délre, keletre, nyugatra, északra.Irányok és számok. Akárcsak egy koordinátarendszer...

Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a számok ésirányok egy “ház alaprajzi adatai” köntösébe bujtatott adatok,és Ezékiel kommentárjai nem egyebek, mint figyelemelterelés.

Így hosszú idõn keresztül mindenki azt hitte, hogy ezek aszámok nem mások, mint a lemért részek adatai.

Pedig lehet, hogy valami egészen más...Ne feledjük, hogy a “feladványban” is számadatok vannak,

melyeknek önmagukban véve semmi értelmük nincs. Mi van,ha a misszionáriusok olyan információt kívántak az utókorral


11. ... e ház formáját és berendezését,kijáratait és bejáratait és mindenformáit és minden rendeléseit ésminden formáit és minden

törvényeit jelentsd meg nékik és írdmeg szemeik elõtt, hogy meg-tartsák minden formáját és mindenrendeléseit, s azokat cselekedjék.

*687

376

Ezékielen keresztül közölni, mely talán nagyon fontos jelen-téstartalommal bír?

A legkézenfekvõbb lett volna erre természetesen nem egyszámsort megadni, hanem úgy tüntetni azt fel, mint egy épületparamétereit. Így senkinek sem szúr szemet, és a szöveg hosz-szú ideig fennmarad. Mert senki nem érti a számok rendelteté-sét. Mindenki azt hiszi majd, azért kellenek, hogy a jövõben,ha majd felépül az új “templom”, akkor annak az építésekorezeket figyelembe vegyék. Így az utókornak módjában leszmajd ezt az információt feldolgozni, s annak valódi jelentésétfelismerni. Lehet, hogy eljött az idõ...

377

ZAKARIÁS

A zsidók babiloni fogságának idején meglehetõsen aktív UFO-tevékenység volt tapasztalható. Ugyanis az ezt megelõzõ idõk-höz képest több ember is látott különleges dolgokat. Így Ezé-kiel és Dániel mellett Zakariás is szemtanúja volt olyan törté-néseknek, melyek bennünket igencsak érdekelnek.

Zakariás könyvében arról nincs szó, hogyan is kezdõdött az“Úrral való kapcsolata”. A korábbiakban több ízben is láttuk,hogy a “kiválasztottakat” a misszionáriusok “meglátogatták” vagyelvitték magukkal (lásd Mózes, Illés stb.). Vagy a misszionáriu-soknak köszönhetõen születtek, mint Sámson, Sámuel és má-sok. Látni fogjuk majd, hogy nem volt ez másképp KeresztelõJánossal és Jézussal sem.

Zakariás könyvében nincs hát szó arról, hogy vele ez “mi-ként kezdõdött”. Csak arról van szó, hogy az “Úr szólt hozzá”és utasította, mit tegyen.

Egyvalami azonban biztos: a misszionáriusok személyesenálltak vele kapcsolatban, elvégre szemtanúja volt egy nagyonfontos mozzanatnak, mely abban segít bennünket, hogy job-ban megértsük a misszionáriusok bolygónkon végzett tevékeny-ségét.

Nos, olvassuk hát Zakariás szavait:


Ugyan miért kérdezte, hogy mik azok. Az orosz változatban a“kik?” szó szerepel.

Hiszen láthatta! Vagy talán mégsem volt annyira egyértelmûmindez? Lehet, hogy a “lovakkal” volt Zakariásnak gondja?

Ugyanis a Mennyei jelenések könyvében majd látható lesz,hogy a “lovak” jármûveket jelentenek. Persze nem ûrhajókat,vagy egyéb más légi alkalmatosságokat. Inkább egy kisebb, egy-két személy szállítására alkalmas eszközöket.

7. A tizenegyedik hónapnak,azaz a Sebat hónapnak huszon-negyedik napján, Dáriusnak má-sodik esztendejében, szóla az ÚrZakariáshoz, a Berekiás fiához,a ki Iddó próféta fia, mondván:8. Látám éjszaka, hogy ímé,egy férfiú veres lovon ül vala,

és áll vala a mirtus-fák között,a melyek egy árnyas völgybenvalának; háta megett pedig ve-res, tarka és fehér lovak.9. És mondám: Mik ezek Uram? Ésmondá nékem az angyal, aki beszélvala nékem: Én megmutatom né-ked: mik ezek.

*688

378

10. Akkor felele az a férfiú, a ki amirtus-fák között áll vala, ésmondá: Azok ezek, a kiketaz Úr küldött, hogy járjákbe e földet;

11. És felelének az Úr angyalának, aki a mirtus-fák között áll vala, ésmondák: Bejártuk a földet,és ímé, az egész föld vesz-tegel és nyugodt.

*689

Tehát ez a tiszt, akinek a beosztottai a járõrözésük befejezté-vel jelentést tettek, nem mással beszélt, mint a Seregek Urá-val. Zakariás azonban nem látta a Seregek Urát. Az nem voltott. De a tiszt, az “angyal” mégis beszélt vele. Hogy is van ez?

A megoldást az a szövegrész adja, mely így jellemzi az “an-gyal” és a Seregek Ura közötti beszélgetést: “És nyájas szavak-kal, vigasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszélvala velem.”

Mit jelent az, hogy nyájas és vigasztaló szavakkal beszél?Ugyanis Zakariás a szavakat nem értette. Na nem azért, mertvalamilyen számára ismeretlen nyelven hangzottak el. Bár ezsem zárható ki.

Azért nem értette, mert azok halkak voltak. És itt segít ez aszövegrész megérteni mindazt, amit Zakariás látott. Szemtanúnka nyájas, vigasztaló jelzõket a hang tónusára, színére érti. Ugyan-is, ha valaki nyájasan, vigasztalóan beszél, az általában ezt hal-kan, nyugodt, egyenletes hangnemben, mindenféle különösebbintonáció nélkül teszi. Pont ezért “megnyugtató” hatású a hang-ja. Miért jellemzi hát Zakariás az általa hallott hangot ilyenképp?

Azért, mert az “angyal” — a tiszt — egy rádió adó-vevõ készü-léken továbbította beosztottai jelentését a bázisra. Egyenesena legmagasabb rangú személynek — a Seregek Urának.

Mikor a tiszt a készülékbe beszélt, azt Zakariás hallotta ésértette. De...

Ez olyan, mintha egy kisebb osztag jelentést tesz az elöljáró-jának: bejártuk a Földet, és minden nyugodt, említésre méltótnem tapasztaltunk.

Ugyanis ez a tiszt a jelentést továbbítja a bázisra:

12. Az Úr angyala pedig felele,és mondá: Seregeknek Ura!Meddig nem könyörülsz mégJeruzsálemen és Júdának vá-rosain, a melyekre haragszol

immár hetven esztendõ óta?13. És nyájas szavakkal, vígasz-taló szókkal felele az Úr az an-gyalnak, a ki beszél vala velem.

*690

*689,*690 Zakariás könyve 1

379

Mikor a válasz a készüléken keresztül jött, annak a hangjahalk, monoton intonációktól mentes volt. Akárcsak egy hordoz-ható adó-vevõbõl jövõ hang...

Zakariás, aki a tiszttõl távolabb állt, a választ, mely a készü-lékbõl jött, gyenge hangereje miatt nem értette. Csak annak a“hangszínét”, monotonizmusát hallotta.

Hiszen tudjuk mindannyian, hogy egy adó-vevõbõl jövõ hangcsak vajmi keveset hasonlít az “eredeti beszélõ személy” hang-jára. Hiszen a készülék valamennyire mindenképpen elváltoz-tatja azt.

Na, pont ezt a torzított hangot jellemzi Zakariás “nyájas, vi-gasztaló” jelzõkkel.

Tehát itt egyáltalán nem valamiféle képzelgésrõl van szó, ha-nem nagyon is reális dolgokról.

Két mondatban összefoglalva: Zakariás annak volt szemtanú-ja, hogy egy különítmény járõrözésrõl tért vissza, s helyzetje-lentést tett a felettesének. Ezt a jelentést az továbbította egye-nesen a legmagasabb rangú személynek — a Seregek Urának,aki válaszát Zakariás nem értette, csak annak hangszínét, tónu-sát jegyezte meg.

Természetesen Zakariás nem láthatta a Seregek Urát, mivelaz valahol messze, talán egy földközelben lévõ jármû fedélze-tén tartózkodott ekkor. Az összeköttetést a tiszt és közötte arádióhullámok biztosították.

És még egy kérdés. Ha a “Mindenható Isten” mindenható ésmindent lát, illetve hall, akkor miért kell valakiknek járõrözni,és a tapasztaltakat jelenteni? Hiszen az “Úr” mindent lát. Vagy...Talán hibásak az elképzeléseink?...

És végül a fentiekhez még egy megjegyzés: a rendkívül ma-gasan fejlett technikával rendelkezõ misszionáriusok, mert nemkétséges, hogy itt róluk van szó, lovakon közlekedtek volna?Kicsit megmosolyogtató ez a feltevés.

Csak azért van szó Zakariás elbeszélésében lovakról, mivelmintegy lenyomatként tükrözi a szöveg Zakariás magánvéle-ményét. Hiszen abban az idõben, melyben õ élt, egyéb közle-kedési eszközt még csak el sem tudtak képzelni, mint a ló, snémely négylábú társa. Jármûvek? Ugyan mit mondhatott vol-na róluk?!

380


Szemtanúnk látta hát a misszionáriusok “biztonsági szolgála-tának” a ténykedését. Biztonsági szolgálat?... Nem túlzás ezegy kicsit?

Egyáltalán nem! Hiszen az idõk során, a szövegekben, a Bib-liában, nagyon sok helyütt fellelhetõk a ténykedésének nyo-mai. Sõt!

Mikor majd elemezni fogjuk a Biblia misszionárius szerep-lõit, megtudjuk azt is, ki ennek a szolgálatnak a fõnöke... Névszerint...

De most maradjunk még Zakariásnál.

1. Majd visszatére az angyal, a kibeszél vala velem, és felkölte en-

gem, mint mikor valaki álmábólköltetik fel.

*691

Valóban könyv? A könyvek “röpködni” szoktak? Meg aztánmeglehetõsen nagy méretû...

Vagy talán inkább Zakariás hitte “könyvnek” azt a repülõ tár-gyat? Ugyanis nem tudhatta, mi is az.

1. Azután ismét felemelém sze-meimet, és látám, hogy ímé, egykönyv repül vala.

2. És monda nékem: Mit látsz te?És én mondám: Látok egy repülõkönyvet, húsz sing a hossza és tízsing a széle.

*692

Na, akkor most Zakariás aludt vagy sem? Hiszen ha álomsze-rû “látomás” lett volna, akkor nem keltették volna fel. Ha pedigfelkeltették és már nem aludt, akkor nem “álomlátás” volt, ha-nem nagyon is valós dolog.

Itt leginkább arról van szó, mint már korábban sokszor emlí-tettük, hogy a misszionáriusok elõszeretettel alkalmazták azaltatás technikáját. Így a történetekben, melyek a szemtanúk-kal megestek, egyfajta “idõkiesések” vannak. Olyan idõtarta-mok, melyek a szemtanúknak egy pillanatnak tûnnek csupán,pedig nem azok. Csak azok közben “aludtak” és nem tudtak avelük történõ dolgokról.

Ez a feltevés nagyon sok olyan eseményt fog érthetõvé tenni,melyek Jézus után az apostolokkal megestek. És melyeketmind ez idáig a “csoda” kategóriájába soroltak.

Visszatérve Zakariáshoz: õ is látott dolgokat. De közben nemlátott másokat, mert... Aludt...

Azután felkeltették. És megint látott dolgokat. Aztán...


381

A misszionárius szavaiból az derül ki, hogy ez a repülõ tárgy,vagy nevezzük inkább szerkezetnek, hiszen a méretei ezt in-dokolják, pusztítást képes véghezvinni:


3. És monda nékem: Ez az átok, amely kihat az egész föld színére;mert mindaz, a ki lop, ehhez ké-pest fog innen kiirtatni, és mind-az, a ki hamisan esküszik, ehhezképest fog innen kiirtatni.

4. Kibocsátom ezt, szól a Se-regeknek Ura, és bemegy a lo-pónak házába, és annak házá-ba, a ki hamisan esküszik az énnevemre, és ott marad annak há-zában, és megemészti azt sannak fáit és köveit.

*693

Vagyis ez a “repülõ könyv”, azaz szerkezet elpusztítja-mege-mészti a “lopót és annak házát, annak fáit és köveit”. Minthaegy fegyver lenne, mely repül és kisebb célpontok megsem-misítésére alkalmas...

Azonfelül gondolkozzunk el egy másik lényeges mozzanaton.Vajon Zakariás korában a ”könyv” mint fogalom ugyanazt a tár-gyat jelentette-e mint napjainkban?

Hiszen Guttenberg óta, ha azt a szót halljuk, hogy ”könyv”,akkor egy lapos, szögletes tárgyra gondolunk, mely sok-sokoldal papírt tartalmaz, melyek telis-tele vannak írva nyomtatottbetûkkel. De vajon Ezékiel korában a könyvek ugyanúgy néztekki, mint napjainkban?

Mert idõben jóval késõbb, Jézus korában, a zsidók a Tórát(Mózes öt könyvét) egy hosszú papírszalagra felírva õrizték, melykét rúdra fel van tekerve, sõt napjainkban is így õrzik.

És azt se feledjük, hogy sok ezer évvel korábban a papi-rusztekercsek, melyek különféle írásokat tartalmaztak,hengeres alakúra voltak összetekerve. Hengeres alak és nemszögletes!

Hosszúkás, hengeres alakú, mely repül és nagy pusztítástképes véghezvinni. Mintha egy rakétáról beszélnénk.

Csak Zakariás nevezi “könyvnek”...Visszatérve a misszionáriusok “járõrözésére”, krónikásunk

egy újabb osztag járõrözésbe való indulását látta:

szekér jön vala ki két hegy közül, ésazok a hegyek ércz-hegyek.

*694

1. Majd megfordulék és felemelémszemeimet, és látám, hogy ímé négy


382

A két érchegy — fémhegyet jelent. Vagy mint a mesékben,valóban érchegyet?

Látjuk, hogy a szövegekben semmiféle meseszerûségrõl szónincs. Ezért az érchegyek nagy méretû, fémbõl készült monst-rumokat jelentenek. Milyeneket?

Hatalmas, hegy nagyságú jármûveket, melyekbõl e kisebbjármûvek tûntek elõ, melyek járõrözésre indultak:

2. Az elsõ szekérben veres lovak, amásodik szekérben fekete lovak;3. És a harmadik szekérben fehér lo-vak; a negyedik szekérben pedig tar-ka lovak, erõsek.4. És megszólalék, és mondám azangyalnak, a ki beszél vala velem:Mik ezek, Uram?5. Az angyal felele, és mondánékem: Ezek az égnek négy

szele, jõnek az egész föld Uramellett való szolgálatukból.6. A melyben a fekete lovak van-nak, észak földére mennek, és afehérek mennek utánok, a tarkákpedig a dél földére mennek;7. Az erõsek is mennek és ki-vánják eljárni a földet. Ésmondá: Menjetek, járjátok ela földet; és eljárák a földet.

*695


Zakariástól természetesen hiába is várnánk el, hogy másképpjellemezze ezeket a jármûveket, mint erõs lovak, mivel nin-csenek meg a megfelelõ ismeretei ehhez. Csak annyit mondróluk, hogy színükben különböztek. Ez pedig nem sok...

Nos, Zakariás igencsak hallgat mindarról, hogy mi történt ezu-tán. Talán azért, mert hallgatnia kellett a történtekrõl...

Csak azt mondhatta el, amit el kellett mondania. Csak átadniaz üzenetet.

Hogy a misszionáriusok miért titkolóztak ennyire? Nyilvánnem akarták teljes egészében felfedni magukat. Mert ezzel aka-ratlanul is befolyásolták volna az emberiség történelmét. Ezértcsak közvetett eszközökkel éltek. Kiválasztottakon keresztüljuttattak el információkat az emberekhez. A prófétákonkeresztül.

Így minden ember maga dönthette el, hogy hallgat-e rájuk,vagy sem.

A titkolózással másutt is találkozni fogunk. Éspedig, kedvesolvasó, a legváratlanabb helyen. Jézusnál.

A hivatalos nézet minderrõl igencsak hallgat. Pedig... No, demajd Ön is látni fogja, ahogy a bibliai szövegekben tovább hala-dunk.

383

További információk a

www.2000ad.uz.ua

címen találhatók

384

A Biblia—ami a kulisszák mögött van I.1 Tisztelt olvasó! A Biblia—ami a kulisszák mögött van címû kétkötetes mûvet 1999 augusztusában fejeztem be. Az azóta eltelt

Documents