Kompozíciós szabályok

Kompozíciós szabályok

A harmadolási szabály

A kép középpontjában helyezett téma - unalmas és egyhangú hatást kelt. A túlságosan a kép szélére került téma - bizonytalan, egyensúlyát vesztett képi hatást kelt. A megoldás a harmadolási szabály. Osszuk fel képzeletben a képmezőt két-két vonallal, három vízszintes, és három függőleges csíkra. Ha az így kapott vonalak vagy metszéspontjaik mentén helyezzük el a témát, máris eleget tettünk a harmadolási szabálynak.

• Mivel kultúránkban a balról jobbra olvasást és írást szoktuk meg, erre áll rá a szemünk. Ezért érdemes az álló témákat a bal oldali harmadoló vonal mentén elhelyezni.

• Ha személyt fotózunk, figyeljünk rá, hogy a nézés irányába hagyjunk teret. Ellenkező esetben "kinéz" a képből.

Hasonló a helyzet a mozgással. A mozgó motívum előtt több helynek kell lennie,

mint mögötte. Ha kevés teret hagyunk előtte, az olyan, mintha nekimenne a kép szélének, ami zavaró.

Horizont

Fontos, hogy milyen magasra tesszük a horizontot.

Ha a kép felső részének közelébe kerül, akkor az megnöveli a tér látszólagos méretét.

Az alacsonyra tett horizont nagy felületű égboltot hoz létre a képen. Ezzel a segíti a nyitottság, szabadság, felszabadultság hangulatának kialakulását.

Itt a horizont magasan, a felső harmadban van – ez megnöveli a tér jelentőségét, nagyobbnak tűnik.

Ha pl. vízfelszínt szeretnénk fotózni, érdemes a horizontota felső harmadoló

vonalhoz igazítani.

Itt alacsonyan, a kép alsó harmadában van a horizont –

így az égbolt lesz a kép legnagyobb részén –

ez a szabadság érzetét kelti

Nézőpont

„békaperspektíva" kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni látszik"madárperspektívával„a szemlélő "nézi le" a témát "szemmagasság" Megszokottabb, unalmasabb perspektíva

Vonalvezetés

A táj- és panoráma képeknél fordul elő, hogy nincs meghatározott téma a fotón. A kompozíció alapja, hogy a néző tekintetét vezetni kell.

egy kanyargó folyó, vagy út, egy átlósan bekomponált sövénykerítés alkalmas arra, hogy vezesse a néző tekintetét

Keret

Ha megszokott témát egyedi módon szeretnénk megmutatni.Leggyakoribb keret a szabadban a kék églehet keretként használni hidat, ablakkeretet, boltívet, épület sarkát stb.

Figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb, mint a főtéma!

Kompozíciós hibák

1. Dőlés

A téma kismértékű dőlése nagyon zavaró.Oka: ferdén tartjuk a fényképezőgépet.Kiküszöbölése:Fényképezéskor figyelni kell a vízszintes vagy

függőleges elemek helyzetének viszonyát a kép (a kereső) széléhez képest.

Ha nem sikerült megfelelő helyzetben tartani a fényképezőgépet, akkor ezt a hibát utólagos vágással is lehet korrigálni.

Sok hasonló kicsi elem

Ha a képfelületen sok hasonló elem helyezkedik el, akkor egyik sem vonja magára a tekintetet. - a kép érdektelen.

Megoldás: egy motívumot a többihez képest viszonylag nagy méretben kiemelünk. Így ez fő motívummá lép elő, többi pedig háttérként funkcionál.

Ez a hibás kompozíció.A sok egyforma elem unalmas.

Ez a helyes kompozíció.

Egy elemet kiemelve a szemünk megtalálja a főmotívumit, így érdekessé válik a kép.

Túl sok látszik a környezetből

A fő témaként megjeleníteni kívánt szereplő körül nagyon sok a környezet.

Ha egy személy a téma, akkor tegyük a hátteret hangsúlytalanná:

1. szűkítsük a képkivágást a személyre2. kint a szabadban próbáljuk meg életlenné

tenni a hátteret

Felesleges képelemek

A felesleges motívumok megjelenése a képen zavaró, elvonja a figyelmet a lényegről.

Mindig nézzük meg, hogy abból, amit a keresőben látunk, mi a fontos és mi nem. A fontosat emeljük ki, a lényegtelent hagyjuk le a képről.

Módszere:• megfelelő nézőpont megválasztásával, • az optimális képkivágással

Hibás beállítás.

Túl távolról készült a kép, így sok felesleges elem is belekerült.

Helyes beállítás.Csak a fő téma látszik, nincsenek zavaró elemek.

Vágjunk bátran!Mindig el kell dönteni, hogy mennyi környezetet akarunk a fő

téma körül hagyni.

nagyobb tér akkor kell, ha ez jelentéstartalommal bír:• ha jelezni akarjuk, hogy hol van a szituáció• portrénál a környezet tárgyaival is jellemezhetjük az alanyt.

Ha a környezetnek nincs ilyen funkciója, jobb lehagyni a képről. Általánosságban elmondható, hogy a legszűkebb képkivágás a

leghatásosabb. Sokszor még a fő motívum egy részletének kivágása is növeli a

hatást.