XXX. (77.) ÉVFOLYAMhalaszat.kormany.hu/download/b/2f/22000/1984_2.pdfEGRY JÓZSEF HALÁSZAI Egry századunk magyar festé szetének egyik legnagyobb, im már klasszikussá nőtt alakja.

X X X . (77.)

É V F O L Y A M

1984. MÁRCIUS —ÁPRILIS Ára: 14-, Ft

EGRY JÓZSEF HALÁSZAIEgry századunk m agyar festé­

szetének egyik legnagyobb, im ­m ár klasszikussá nő tt alakja. Éle­tét a Balatonnál töltötte, ott alko­tott évtizedekig, Badacsonyban. Sebesült katonaként vitték oda. O ttm aradt. P au ler Juliska lett a felesége, — kórházi ápolónője. Víz- kelety Ferenc ezredes egykori h it­ves tá rsa. Juliska rejtve, rejtőzöt- ten, asszonyi szerénységének, fá ­radhatatlan figyelmének állandó­ságával sokat te tt azért, hogy a tüdőbeteg Egry József nagy fes­tő legyen, lehessen. Lem ondott a családi örökségről, k itagadták —, de m indvégig k ita rto tt Egry m el­lett, igazi asszonyként, hűséggel szolgálva, ápolva, k ibontakoztat­va tehetségét. „Juliska jól van és em berien ápol” — jegyezte' meg Egry József utolsó naplóbejegyzé­sében — 1951. m ájus 21-én. 1916 és 1951 között azonban Juliska a biztos anyagi, erkölcsi, em beri h á t­te re t jelentette a festőnek, így és ezért is torzó helyett teljes é le t­m űvet hagyott ránk.

Farkas Zoltán helyesen jegyzi meg Egryről ír t m onográfiájában, hogy művészetében a „sors job­bágyai. Balatoni halászai”. Vajon m iért? Egry szülei zsellérek vol­tak, a városban, Budapesten vice­házmesterek lettek, legalább olyan mélyről em elkedett, m int József A ttila a magasba. így és ezért vet­te észre oly ham ar és ettől kezd­ve folyam atosan a Balaton dolgo­zó em bereit, a halászokat, a tó parasztjait, s nem a fürdőzőket. üdülőket, ö a hétköznapok ünne­peit figyelte, ez a varázs ragadta meg e pompás fényözönben, s nem az em beri vasárnapok hétköznap­jai. Keresztúry Dezső — egykori barátja, később monográfusa is így jellemzi: „A paraszti valósággal is igazában a Balaton partján ta lá l­kozott: halászokkal, szőlőművelők­kel, pásztorokkal”. Ezért jegyzi meg maga Egry is naplójában: A Balatont a szegény halászok és a vincellérek tették szentté”.

Jellem ző Egry Balaton-intenzi- tására, halfogó szenvedélyére és áhítatára, mely egyszerre je len te t­te a ponty, a fény, a v ilágm inden­ség csodáló halászatát, hogy am i­kor az állam i nagy aranyérm et vitték neki illusztris személyek, élén a m iniszterrel 1945-ben. a fel- szabadulás első hónapjaiban, ak ­kor is a parton foglalatoskodott, így ír ja le az eseményt K eresztúry Dezső: „A vízen találták. Ism er­vén s tisztelvén szokásait, egy ide­ig csendben várták, hogy észreve­gye őket. Aztán az egyikük be­szólt: Jóska, i t t a bizottság az aranyérem m el! Csak a harm adik, m ár hangos kiáltásra fordult h á t­ra, dühösen, hallgatást intve: (Pszt! H arap.)”. Fontosabb volt

neki a hal. a természet, mint az aranyérem . Majos Ottó is ezt a lé­nyegre összpontosító m agatartását emeli ki egy kiállításáról írt mél­tatásában: „Végtelenbe táguló cso­dálatos balatoni tájaiban az em ber­alak jelképessé növekszik. De a jelkép továbbra is munkálkodó kisemberek, halászok, pásztorok és földművelők arcát viseli”. Ezt egé­szíti ki Farkas Zoltán azon finom és igaz megfigyelése, mely szerint a m űveiben „szereplő em beri a la ­kok legtöbbje Egry szikár sziluett­jé t ölti m agára, benne testesül az ember, aki eggyé válik a te rm é­szeti lé tte l”. így pontos az a m eg­állapítás, mely szerint Egiy halá­szai idézetek önarcképéből a kül­ső form át és a gondolati ta rtalm at illetően.

A „Balatoni halászok”-at 1923- ban festette és ez a m esterm ű a M agyar Nemzeti Galéria tu la jdo­na. Két halász gyűri, győzi, küzdi evezőjükkel a hullámos vizet. Ez­úttal a Balaton nem sík föld, h a ­nem buckás, dombos tá j: vízből. Ők mennek, haladnak, siklanak előre, átlós lendülettel és a hul- lám ringás sok különös halform át tá r fel, pedig csak víz. Mégis, e hatalm as vízföld gyümölcse a hal, azér t indulnak, fogás elő tt van ­nak, ők ketten — a tó igazi b ir­tokosai. Fokozatosan ism erkedett Egry a Balaton világával — ennek a birtokba vételnek egyik köz­bülső állomása az 1936-ban ké­szült „Halászok a fonyódi heggyel” című o la jpasztellje. I tt a távoli dombok körvonalai látszanak csu­pán és a víz is a két halászcsónak között feszülő halászháló révén testesül. Belül, a tudata mélyén csak a szegényekhez vonzódott Egry, ifjúkori önélményei révén. Szegény volt, puritán m aradt, bel­ső élményei állandó gazdagsága nyomán azonban király. Király, alattvalók nélkül, — születő m ű­vek pom pájával. A „Szegény halá­szok” kincse is elegendő, halm e­

zőként em elkedik a Balaton. H a­lászok a parton, halászok a csó­nakban, s a víz halak ra rajzoló­dik. halaratás a táj. K ifogyhatat­lan ez a kifogható zsákmány, élet. Ady és a nép életnek nevezi, ne­vezte a gabonát a valóságban és a költészetben. Egry ezt a halas vízföldet festi Életnek. A halászat ősi eszközei és m unkafogásai is éltek még 1941-ben a Balaton partján, ezt igazolja Egry József szigonyt vető „Halász”-a. — A kö­vetkező p illanat is 1941-ben szü­letett. — „H azatérő” halász nagy halat visz a vállán. Földön jár, m ellette a nagy víz utolsó fodra, halászkunyhó és egy fa. Ez a fa csomópont víz és föld átszállóhe­lyén, üdvözli az érkezőt. H agya­tékában sok halászat-tem atikájú rajz m aradt fenn, m elyet Keresz­túry Dezső közöl az Egry-breviá- rium ban. Ezen sorozatból em el­jük ki a két halász logikus m un­kamegosztását, az egyik készülő­dik, a másik a csónakot irányítja a partszakaszhoz. Másik rajzon m egörökített halásza nagy halat visz a parton, m intha zsák lenne, oly súlyos, mégis szinte szállnak léptei, oly örömmel lendíti előre a halzsákmányt. I tt a halász a győz­tes, Hemingway regényének bala­toni ellenpontjaként. Egyik csak rajzon rögzített csendéletén üres a tányér és a pohár is, de a tálon sü lt hal — az étkezés előtti szer­tartás áh ítata öblösödik a rajzvo­nalakban. Ism ert Egry azon, 1946. novem ber 18-án kelt levele, m e­lyet a Szépművészeti Múzeum m i­niszteri biztosának küldött. Ebben beszámol a második v ilágháború­ban. a budapesti József A ttila u. 18-ban elpusztult képeiről, többek között a „Csodálatos h a lá sz a tiró l , egy halászfejről és egy „H alá­szo k éró l festett olajpasztellrol. Egy m ajdan, rem éljük ham arosan létesítendő m agyar halászati m ú­zeum képzőművészeti részlegének tárából nem hiányozhatnak Egry József alkotásai, hiszen a balatoni halászat m últját örökítik meg a re ­mekművek színvonalán.

Losonci Miklós

Egry József:Balatoni halászok, 1923

XXX. évfolyam 2. szám 1984. március—április

S z e r k e s z t ő s é g : 1055 Budapest, Kossuth Lajos té r 11. K i a d ó h i v a t a l : 1959 Budapest VIII., B laha Lujza tér 3. Telefon: 343-100

Emlékezések — tanulságokkalA m inap egyik fia ta l kollégám

némi értetlenséggel kérdezte meg tőlem, hogy miire jóik a Halászat ban az olyan cikkek, am elyek Valakinek a személyes élm ényeit ism ertetik valakiről, valakikről. A kérdés u tán az én arcom on je len t m eg jó adag érte tlen ség ...

„Á rta tlan” kérdéseket te ttem föl m ásoknak is szakm ánk közeli m ú lt­járól, az egykori halászati szakem ­berekről, olyanokról, ak ik m unká l­kodásukkal a m agyar tógazdasági haltenyésztést az európai élvonalba emelték, ak ik olyan sikeresen fe j­lesztették az ágazatot, hogy ta lán még m a is az ő babérkoszorúik le­veleit csípdessük le, m utogatjuk föl— önigazolásul... Csak éppen elfe­le jtjük a nevüket, feledésbe m erül a szakm ai tevékenységük. Ezért fo r­dul elő egyre gyakrabban, hogy új ism eretként tálalnak elénk olyano­kat is, am elyeket m ár korábban, sokszor évtizedekkel ezelőtt a „ré­gi nagyok” felfedeztek, a gyakorla­ti m unka részévé tettek.

Rohanó világban élünk, m ondo­gatják elég sokan. A jövőnek élő em ber nem tek in tgethet a m últba, a jelen m egértéséhez sincs elég ide­je. És így tovább, és így tovább. Csakhogy e visszaem lékezésekben sokkal többről van szó! Engedtessék meg, hogy ezt röviden kifejtsem .

Rim anóczy Endre, m indannyiónk Bandi bácsija —, m ert hiszen az ő em lékezéseiről van szó — sajátos m űfaj ja l lepett m eg bennünket. Nem életrajzokat közöl, am iből k iszűrő­dik a kor, am iben a bem utato tt személy élt, hanem — m ondhatni— teljesen egyedi stílussal je len t­kezett. Emlékezéseiben a tógazda­sági haltenyésztés hétköznapjait e le ­veníti föl szám unkra, alapos k o rra j­zot varázsolva ezzel elénk. A b e­m uta to tt személy, jeles halászm es­te r vagy kiváló halászati szakem ber, szinte csak ürügy a kor felidézé­sére. A konkrétum ok a m últban játszódtak, de tanulságaik a jelen- nek/jövőnek szólnak.

MÉLTÓ MEGEMLÉKEZÉS

Sajnos egyre kevesebben vannak közöttünk a régiek közül, akik még m egem lékezhetnének szakm ánk 30 —40 évéről, a hajdan i jeles szak­em berekről és a term elés egykori form ájáról. Bandi bácsi nagy adós­

A lehalászást könnyíti a halkiem elő csiga (Tóth A. felvétele.)

ságot törleszt: m éltóképpen em léke­z ik meg róluk, körülm ényeikről, szakm ai életvitelükről. A dolgos hétköznapokba, a fáradtságot nem ism erő áldozatos m unkába helyezi egykori m unkatársait, elődeit, főnö­keit. Nem dicsőít fellengzősen és feleslegesen, hanem azt ír ja le, ami akkor történ t. Talán a jelenből visszapillantva nem is nagy dolgo­k a t em leget, de aki sokat koptatta a halastavak töltéseit, jó l tudja, hogy az ilyen ki s dolgok em elték a miagyar halászato t olyan m agasra.

Vajon fe ltűn t-e a mai halászm es- teieknek, hogy az egykori halász­m estereknek m ilyen kom oly szere­pük volt a gazdaságirányításban, m ilyen nagy szakm ai tudás b irtoká­ban voltak? összevetik-e a je len le­gi helyzetüket, szakm ai m unkájukat elődeiknél? Bizony nem ártana, ha m egtennék!

Vajon a m ai fia ta l halászati szak­em bereknek feltűnt-e , hogy nem is olyan régen egy-egy országos ve­zető m ennyit bum lizott a vonaton, ázott-fózott a töltéseken, éjszaka pedig az üzemegység irodájának k i­nevezett füstös odúban szundikált a kecskelábú asztal m ellett (amelyik azzal vált íróasztallá, hogy Jiókot

szereltek a lap ja alá, és polcot fö ­lé a falra, m ellé petró leum lám pát akasztottak), m ajd m ásnap m ás irányba m entek ellenőrizni, o rszá­gos halászati ügyeket egyeztetni, szállításokat szervezni? A zután egy újabb éjszakai vonatozás u tán visz- sza a m in isztérium ba... De nem ez a lényeg! Ezzel csak azt érnénk el, hogy a „hősi k o rt” egy kézlegyintés­sel intéznénk el.

A lényeg a m ának szól, a je len ­ben élőknek és a jövőbe tekintők- nek m u ta t példát em beri m agata r­tásból, szakm aszeretetből. O lyan em ­beri tulajdonságok ezek, am elyeket m a sem nélkülözhetünk, am ikre ma is nagy szükség van, vagy lenne.

A SZAKMAI PRESZTÍZSBandi bácsi cikkeiből m egtudhat­

juk, hogy egy-egy nagy tudású szak­em ber m ilyen úton-m ódon ad ta á t ism ereteit a távoliban dolgozó m u n ­katársainak. A m ai „tekintély tisz­telő” világunkban rádöbbenhetünk, hogy egykoron valaki nem a m a­gas beosztása á lta l szerzett orszá­gos hírnevet, hanem a tudása és áldozatvállalása által vált „ tek in­télyessé”. A szs km ai tudásnak volt presztízse!

3 3

A m últban a szakm ai tudás igazi közkincs volt! — am iből m inden valam irevaló szakem ber ki akart sa játítan i m agának valam it. K iala­ku lt a szakm ai közösségnek és a m agatartásnak egy sajátos rendje, „életközege”, am elyik nem enged­te meg, hogy akár csak egy m or­zsányi tudás és ism eret veszendőbe m enjen. Jó l tud tak gazdálkodni a szellemi értékekkel! Nagy szükség volt e r re (lenne m a is!), m ert a hajdani u radalm i tógazdaságok szer­teszét épültek, és nem m indegyikbe ju tha to tt m agasan kvalifikált szak­ember. Igaz, h iányukat pótolták a kiváló halászm esterek, akik egy- egy megbeszélés, „eligazítás” u tán félévig is tudták, m i a teendőjük.

(A tógazdasági haltenyésztés m es­terségbeli tudása apáró l fiú ra szállt; m egbecsült foglalkozás volt halász- m esternek lenni!

TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK

G azdaságtörténészek bizonyították, hogy a jelen számos gondjának m eg­oldása sokkal nehezebb feladat partnerek nélkül, m in t p a rtn e rk ap ­csolatokkal. Ennek számos szép példájá t sorolja fel Bandi bácsi, sőt az is kitűnik, hogy a jelennek is kellenek a m últban gyökerező part- ner kapcsola to k .

H a a gazdasági önállóság háború előtti évtizedeiben az egykori, 1927- ben fúzióval létrehozott M agyar Tó­gazdaságok RT. nem fogja össze az uradalm i tógazdaságokat, nem gaz­dálkodtak volna olyan célirányo­san a szakem berekkel, aligha kép­zelhető el, hogy a II. világháború u tán a hazai tógazdasági haltenyész­tés olyan gyorsan ta lp ra áll. Pénz nem volt, volt helyette alapos szak­ism eret, lelkes és áldozatokat v á l­lalni tudó szakem bergárda, és m eg­tö rtén t a „csoda” ! Ugyanazok a szakem berek, akik m egterem tették és felv irágoztatták haltenyésztésün­ket, lerakták a tógazdasági halte­nyésztés szocialista alapjait! Pedig nem volt könnyű a dolguk, nehéz helyzetüket az akkori káderpolitikai elvek is alaposan terhelték. Ám olyan kiváló neveltetésben része­sültek, olyan szakm ai elkötelezett­séget vállaltak egy é le tre (!),- hogy tú lte tték m agukat a nehézségeken, sikeresen m egoldották feladataikat, máiig m aradandót alkottak. így v á l­tak a m ai tógazdaságok m egalapo­zóivá. M unkájuk igazi ko llektív alkotás, szép és követendő példája a jelenben élőknek is.

E rről a korról szólnak Bandi b á ­csi írásai. Hősi ko ra volt ez h a lte ­nyésztésünknek, am elyet elfe lejte­nünk nem szabad. Az egykori „hő­sök” nélkül je lenünk sem lehetne olyan, am ilyennek ism erjük, és jö­vőnk sem lehet olyan, am ilyennek szeretnénk.

A cikkek olvasásakor gondoljunk az egykori halászokra, halászm este­rekre, haltenyésztőkre m éltó tisz te­lettel, és példájukból m erítsünk szakm ai m agatartási form át, szak­mai öntudatot.

Tasnádi Róbert

Az EXPOCENTR szovjet kü lke­reskedelm i egyesülés m eghirdette az 1985. évi leningrádi H alászati Világ- k iállítást. Negyedik alkalom m al ren ­dezik Leningrádban.

1985. augusztus 6—45. között ta r t­ják „A term elés korszerű eszközei és a vizek biológiai tartalékainak hasznosítása” elnevezésű nem zetkö­zi seregszemlét.

A ikiállítás fő tem atikája a kö v e t­kező:— halállom ányok növelése és vé­

delm e;— áruhalterm elés;— halszaporítás, gerinctelenek és

algák tengervízben és félsós víz­ben történő tenyésztése;

— halászati flotta, hajó javítás esz­közei ;

— hajóberendezések és rádióelekt­ronikai felszerelések;

— hálóanyagok, halfogóeszközök és gyártási berendezéseik;

— h a lak és tengeri term ékek k ite r­m elési és feldolgozási eszközei;

— adagoló és csomagoló berendezé­sek, csomagolóanyagok term elé­se;

— kiskereskedelm i halszaküzletek berendezései;

— rakodó- és szállítóberendezések;— hűtőberendezések;— kisállattenyésztő gazdaságok be­

rendezései ;— autom atizált irányítási rendsze­

rek ;— m unkavédelem a halászati ip a r­

ban;— nem zetközi együttm űködések a

halgazdálkodás te rü le té n ;— tudom ányos-m űszaki szakiroda-

lom.A kiállítás ideje a la tt nem zetközi

tudományos konferenciát szervez­nek, a kiállítási tem atikába tartozó szakterületekről film bem utatók lesz­nek.

Az INRÜBPROM—85 v ilágkiállí­táson tervezzük színvonalas m agyar bem utatóval részvételünket. A MÉM EEH V adászati és H alászati Főosz­tályán elkészült a m agyar bem utató előzetes forgatókönyve is.

Rem éljük, hogy az előző, 1980. évi kiállításhoz hasonlóan a h a lá­szati szakem bereknek lehetőségük nyílik, hogy szem élyesen is m egis­m erkedjenek a kiállítás anyagával.

T. Á.

H elytakarékos, hatékony szovjet keltetőberendezés az előző leningrádi V ilágkiállításon (Tóth A. felvétele)

3 4

A Fertő tavi angolnák növekedéséről

Fertő tavi halászok (Tahy B. felvétele)

PAULOVITS GÁBOR,BÍRÓ PÉTERMTA B ala ton i L im nológiai K u ta tó in tézete T ihany

Az angolna (Anguilla anguilla L.) a század közepén m ég ritka vendég­nek szám ított a Fertő tóban, az azóta tartó rendszeres telepítések eredm ényeként azonban állom ánya egyre sűrűbbé válik, miközben a visszafogott példányok átlagos tö ­mege csökkenést m utat. Jelen vizsgálatainkkal a rra p róbáltunk v á­laszt adni, hogy a telepítések során hogyan változhatott, és m ilyen m a a fertői angolnák növekedési üteme.

TELEPÍTÉS, VISSZAFOGÁS

Osztrák részről 1958-ban, m ajd e t­től kezdve 1966-ig, évente kb. 130— 420 ezer üvegangolnát helyeztek ki a tóba. 1972 és 1975 között ez a m ennyiség 1,25—4 millió d arab ra em elkedett, s ekkor állandósult az 1975-ben lé tre jö tt M agyar—Osztrák H alászati Egyezménynek m egfelelő­en. M agyar részről a telepítés csak 1966-ban kezdődött (200 ezer db), m ajd 1972-ig a kihelyezett m ennyi­ség 1,6 m illióra nőtt. 1973-ban e l­m arad t ugyan a telepítés, de 1974— 75-ben újabb 700—700 ezer pél­dányt helyeztek ki a tóba.

A halak visszafogása 1961-ben kezdődött, 25—30 dkg-os egyedi á t­lagos tömeggel; 1965-ig az összfo- gás mennyisége — m elynek becsült adatok alap ján 1/4 része ju t m a­gyar te rü le tre — az adott idő a la tt 425 kg-ról 2,8 tonnára növekedett. Ezután némi visszaesés következett (604 kg), m ajd 1971-ig ism ét növe­kedés (11 tonna). Ú jabb visszaesés u tán (1972-ben 3,2 tonna), fokoza­tos növekedést követően (1979-ben 36,5 tonna) a visszafogott m ennyi­ség állandósulni lá tszott (1980—82: 25—29 t), de a visszafogott példá­nyok átlagos töm ege alacsonyabb volt, ezért egy részük visszakerült a tóba.

Az 1970-es évek közepén a F er­tő tóba — m egfontoltan — amiúr (Ctenopharyngodon idella) és fehér busa (Hypophthailrnichfthys moUtrix) telepítést hajto ttak végre (Hacker M eisriemler, 1978). Az 1976-ban 30 tonnára becsült növényevőhal-pro- dukcióíhoz m integy 300 tonna m ak­rói ita állom ányra volt szükség (Schiemer és Prosser 1976, Schie- m er 1979), így a következő években a makroífita állom ány csökkenését várták , s ezen keresztül a fenék­fauna jelentős károsodását, m in t közvetett hatást. Az osztrák ku ta tók tehát időben felh ív ták a figyelm et

arra , hogy a telepítések káros kö­vetkezm ényekkel is járhatnak .

Tekintve, hogy a telepítések h a­tásait csak szórványosan vizsgál­ták, fö lm erült a te lep íte tt halak tá p ­lálkozás-biológiájának (konkiurren- cia), növekedésének és a tó élővilá­gára k ife jte tt hatásainak mélyebb m egism erését segítő kutatások irá n ­ti igény. A fertői angolna növekedé­sére eddig csak Hacker és M eis­riem ler (1978), valam int Hacker (1979) közölt adatokat, am elyek sze­r in t az angolna a Fertő tóban 1975- ig az E urópa-szerte leggyorsabb te r­

mészetesvizi növekedési sebességet m utatta .

Az időközben fokozott telepítések során a halászati hasznosítók az egyensúly folyam atos csökkenését tapasztalták , am elynek okozati k i­vizsgálására — és az esetleges tú l- telepítés tényének m egállapítására — a győri Előre Htsz ado tt ré ­szünkre megbízást, s vizsgálati anya­got. Ennek megfelelően m unkánk célja a Fertő tóba te lep íte tt angol­nák korának és növekedésének vizs­gálata volt a hallócsontok (otolit) alapján.

3 5

1. táblázatA vizsgált Fertő tavi angolnák kor- és m éretm egoszlása 1983-ban

Édesvizi korcsoport Egyedszám(db)

M ért testhossz (mm)

M ért testsúly (g)

6+ (valójában: 9+ ) 7 390—425 80—1307 + (valójában: 10+) 14 410—465 115—21148+ (valójában: 11+ ) 22 420—590 120—3459 + (valójában: 12+) 11 515—630 240—470

10+ (valójában: 13+) 11 520—680 255—60511+ (valójában: 14+) 3 565—655 252—49512+ (valójában: 15+) 2 620—675 425—55515+ (valójában: 18+) 1 1000 195016+ (valójában: 19+) 1 869 1375

A testm éretek felvételét követő­en az angolnák hallócsontjait az intézetünkben kifejlesztett e ljá rás­sal dolgoztuk fel. A vizsgálatra a l­kalm as otolitokát (sagitta) egyen­ként, hőre lágyuló m űgyantával tárgylem ezekre ragasztottuk, ez­u tán három, különböző típusú f i­nomszemcsés csiszolópapírral e llá ­tott, nagy pontosággal beállítható csiszológéppel a k íván t síkban és mélységig, vizesen csiszoltuk és po­líroztuk a preparátum okat. A halló- csont középpontjának (nucleus) sík ­jában megcsiszolt és finom an fé­nyezett p reparátum okat 1/2 percig 1% -os sósavoldatba m ártva d eríte t­tük, m ajd desztillált vizes öblítés u tán m egszárítottuk. Egyes esetek­ben 2%-os ezüstn itrá t-o ldatta l tö r­ténő festésit is kipróbáltunk, am ely preparátum ok „előhívása” napfé­nyen tö rtén t 15—45 percig, s am e­lyet desztillált vizes öblítés u tán 2—3 órás szárítás követett.

A halak édesvízben eltö ltö tt é le t­korát a hallócsonton ta lá lt éves nö­vekedési gyűrűk szám a alap ján h a ­tároztuk meg, tek in te tbe véve azt, hogy a nucleus körül k ia lakult kom pakt — a későbbi növekedési szakaszoktól elkülönülő — zóna a tengeri növekedési szakaszban kép­ződött, am ely a harm adik éves ko­rig terjed. Az otolitokon a nucleus- tól a legnagyobb sugárirányban k i­a laku lt évgyűrűtávolságokat 83-szo- ros nagyítás m ellett, mikroszkóp alatt, okulár m ikrom éterrel m értük meg, m ajd m m -re szám ítottuk át.

Az azonos korcsoportokhoz ta r ­tozó példányok összetartozó rádiusz­távolságait és a teljes rád iusz é r ­tékeket (R) átlagoltuk, s a korábbi években e lé rt testm éreteiket — f i­gyelembe véve az édesvízbe kihelye­zettek átlagm éretét — a m in tavé­telkor m ért testhosszak arányában Fras er (1916) m ódszerével szám ítot­tuk vissza.

A nem ek biztonságos elkü lön íté­sét az esetenként tapasz talt ivari fejletlenség m ia tt nem végezhettük el, így a növekedési ada tokat m ind­két nem re összevontan érvényesnek kell tekintenünk.

A Fertő tavi angolnák hossznö- vekedését a m ért átlagos és m ini- mum -m axim um értékek alapján , korcsoportonként visszaszám ított, á t ­lagos értékekkel ír tu k le. A F ertő ­tavi állom ány növekedési ü tem ét az egyes korcsoportok összetartozó á t­lagértékeit is átlagolva külön-külön tanulm ányoztuk. Végül a növekedés sebességét a kihelyezési és vissza­fogás! statisztika tükrében értéke l­tük és egyéb európai vizekre közölt növekedési adatokkal hasonlítottuk össze.

A kihelyezésre és visszafogásra vonatkozó statisztikai ada toka t a győri Előre HTSz bocsátotta ren ­delkezésünkre.

KOR- ÉS MÉRETMEGOSZLÁS

A nnak előrebocsátásával, hogy a m in ta a Fertő tavi angolnaállom ány­ra nézve nem tek in thető reprezen-

tatívnak, így a teljes állom ány pon­tos kor és m éret szerinti megosz­lását nem adha ttuk meg, az édes­vízi növekedési szakaszt tekintve m in tánkban az 1. táblázatban kö­zölt kor és m éret szerinti megosz­lást kaptuk.

Az egyes korcsoportokban az egyedek megoszlása a 12+ korcso­porttól fölfelé — a nagy szórás m i­a tt — nem értékelhető.

A 6 + - 12+ édesvizi növekedésiperiódusban a m ért átlagos test­hosszakat, valam in t ezek m inim ális és m axim ális értékeit az 1. ábra m utatja , am ely a halakra általában jellemző típusokon S -alakú növeke­dési fo rm át ír le.

AZ OTOLI TOK ÉVENKÉNTI,ÁTLAGOS MÉRETVÁLTOZÁSA

A különböző korcsoportokba so­rolt példányok otolitjain m ért á t­lagos teljes rádiusz távolságokat (R)

és ezen belül az édesvizi növeke­désre jellemző téli évgyűrűik távo l­ságait a 2. táblázat m utatja .

Tapasztalataink szerint a k ism é­retű angolna otolitokban az édes­vizi növekedést jelző évgyűrűk az egyes korcsoportokban meglehetősen nagy szabályossággal alaku lnak ki, a távolságok szórása elenyésző. A nyári növekedési periódusban v i­szonylag kevés járulékos (fals) gyű­rű fejlődött ki, az esetek többségé­ben ezek a valódi évgyűrűktől h a ­tározottan m egkülönböztethetők vol­tak. A korcsoportonkénti átlagos testhosszak és az otolitok teljes su ­gártávolságai (R) közötti viszony li­neáris regresszióval jól leírható.

NÖVEKEDÉSA VISSZASZÁMÍTOTTTESTHOSSZAK ALAPJÁN

A 2. ábra a különböző korcsopor­tú angolnák fe r tőbeli kihelyezése

6+ 7+ 8+ 9+ 10+ 11+ 12+

Édesvízi korcsoportok1. ábra. A 6+ — 12+ édesvízi növekedési periódusban m ért testhosszak átlagai

és m inim um m axim um értékei

3 6

6+ 1,29 0,48 0,67 0,85 1,03 1,187 + 1,41 0,49 0,67 0,86 1,02 1,178+ 1,56 0,49 0,68 0,86 1,03 1,179 + 1,72 0,48 0,66 0,86 1,02 1,18

10+ 1,87 0,49 0,69 0,88 1,04 1,1811 + 2,06 0,47 0,65 0,86 1,02 1,1912+ 2,17 0,49 0,67 0,89 1,04 1,20

1,28 — — — — — —

1,28 1,40 — — — — —

1,29 1,42 1,55 — — — —

1,29 1,44 1,58 1,72 — — —

1,30 1,45 1,60 1,74 1,85 — —

1,27 1,42 1,58 1,74 1,88 2,051,29 1,45 1,60 1,75 1,90 2,02 2,16

szerinti (év jára tonkén t) átlagos hossznövekedését m utatja . A z áb ­rán az otolit-évgyűrűk alap ján visz- szaszám ított értékek szerepelnek. A kép a lap ján m egállapítható, hogy a különböző év járatok egymáshoz ké­pest 2—8 cm -nyit növekednek, e növekedés viszonylag egyenletes. Az1974—76 között te lep ített 7+ - 9 +korcsoportok egymáshoz viszonyított m éretgyarapodása gyorsabb növeke­dési szakaszra utal, de m ind ez­ala tt (6+ = 1977. év járat) és efölött(9+ -12+ = 1971—74. évjáratok)növekedésük viszonylag lassú. Ha a korábban, azonos korban elért átlagm éreteket hasonlítjuk össze (ld. az ábrán szaggatott vonallal össze­kötött értékek), m egállapítható, hogy az 1973—75-ben telepített példányok növekedése gyorsabb volt, m in t az1976—77-ben kihelyezetteké (6 + - 7 + korcsoport), am elynek környe­zettani okai lehetnek. Ugyanez á lla ­p ítható meg, hia a növekedést a korcsoportonként visszaszám ított á t­lagértékek átlagai a lap ján tan u lm á­nyozzuk (3. ábra). Az 1975 u tán te ­lep íte tt halak növekedésében je len ­tős visszaesés tapasztalható, ha azt a megelőző években e lé rt m éretgya­rapodáshoz viszonyítjuk (ld. a nö­vekedésgörbe első felének irányitan- gensét).

A FERTŐ TAVI ANGOLNÁKNÖVEKEDÉSÉNEKÖSSZEHASONLÍTÁSAKÜLFÖLDI ADATOKKAL

A rendelkezésre álló m integy 10— 15 irodalm i forrásból — am elyek az angolna eltérő növését jelzik Euró­pa különböző vizeiben — 4, össze­hasonlításra is alkalm as ada tso rral vetettük össze sa já t ada ta inkat (4. ábra). A z Elba alsó folyásánál (Als- ter) (Hohendorf, 1966), valam in t a N ordsee-ben (M ittelwert) (Penáz és Tesch, 1970) m egfigyelt növekedési ütem hez a Fartő tavi angolnák m é­retgyarapodása 1983-ban közel álló (ld. 4. ábra, 2—4 görbe), noha az előző két adatsorhoz képest a növe­kedésgörbe 1974 u tán megtörik. K ü­lönösen figyelm et érdem elt a jelen vizsgálati eredm ények összehasonlí­tása Hacker és M eisriemler (1978) 1975-ben végzett v izsgálatainak e red ­ményeivel. Ez a lap ján egyértelm ű, hogy az angolnák a Fertő tóban az 1974—75. éveket megelőzően sokkal intenzívebben növekedtek, m in t je ­lenleg: az 1979-es év jára tú példá­nyok m éretgyarapodása több, m int 22 cm-es m éretkülönbséget m utat, am elyhez képest igen jelentős növe­kedésbeli visszaesés következett be. Ennek elsődleges oka a túltelepítés m iatt előállt törpenövés lehet. A kb. 75 m m-es kihelyezési átlagm é­rete t is figyelem be véve, a fenti, adott időszakokban m érhető különb­ség a m aihoz képest 10—15 cm -re tehető, am i egyértelm űen jelzi, hogy az utóbbi 8—.10 év folyam án az a n ­golna évenkénti növekedése a F er­tő tóban egyedsűrűségtől függővé vált. A lassú növekedés m inden b i­zonnyal a kelleténél sűrűbb népes­ségnek tulajdonítható. Nem hagy-

2. ábra. Különböző korcsoportú angolnák évenkénti átlagos hossznövekedése a visszaszám ított testhosszak alapján

Angolna-tároló m edencék építése a győri Előre H alászati TSZ beruházásában N agybajcson (Tóth A. felvétele)

3 7

4. ábra. Európa különböző vizeiben m ért angolna-hossznövekedések l^ H ack er és M eisriemler, Fertő-tó, 1978.

2=H ohendorf, A lster (Elba), 1966.3=Penáz és T esch, N ordsee (M ittelwert), 1970.

4= Jelen vizsgálatok, 1983.

D évérkeszegek a Fertő tóból (Tahy B. felvétele)

ható figyelm en kívül az sem, hogy időköziben növényevő halak kihelye­zésére is sor került, m ely beavatko­zás — ak á r közvetlenül, ak á r á tté ­telesen befolyásolta a m akrofita á l­lom ányt és az eközött élő, valam int a fenéklakókból összetevődő haltáp - lálék készletet — fokozott konkur­e n c iá t , illetve a m á r k ia lakult, „ te r­m észe tesétő l eltérő táplálkozási kapcsolatokat eredm ényezhetett. Ez csupán feltételezés, am elyre nézve közvetlen bizonyítékokkal nem re n ­delkezünk, m ivel a vizsgálatokra kapott angolnák tápcsatorna ta r ta l­m a táplálékanalízisre a lk a lm atlan ­nak bizonyult.

A NÖVEKEDÉS ÉRTÉKELÉSE A KIHELYEZÉSI ÉS VISSZAFOGÁSI ADATOK SZERINT

A Fertő tavi angolnák növekedé­sére kapott adatok a lap ján te tt fen ­ti m egállap ításainkat a halászati statisztikai adatok egyértelm űen igazolni lá tszanak (3. táblázat).

A kapott inform ációk szerin t a m agyar fél a H ansági-főcsatorna to rkolatában (és elektrom os gépek­kel) fogja vissza döntő m ennyiség­ben az angolnákat.

A kihelyezési és visszafogás! ad a ­tokat a növekedésre te tt m egfigye­léseinkkel összevetve, egyértelm ű, hogy az utóbbi kb. 10 év folyam án a Fertő tó angolna állom ánya a k ­kum ulálódott. E zalatt az idő a la tt a kihelyezés fokozott ütem ével p á r­huzam osan a visszafogás 1978-ig em elkedett, ettől kezdve fokozatosan csökkent, és m egközelítette az 1977. évit. Az 1976 ó ta változatlan, és a terü letekhez képest túlzott m éretű telepítés következtében az egyedek növekedési ütem e jelentősen csök­kent, azok m a m ár a korábbihoz v i­szonyítva nem érik el a fogásra

3 8

3. táblázatAz angolna k ihelyezés és visszafogás alakulása a Fertő tóban 1958-—1983 között

Évm agyar részről

Kihelyezés (db)osztrák részről

Visszafogás(kg)*

m agyarrészről

1958 — 200 000 —

1961 — 180 000 4521962 — 420 000 6171963 — — 7021964 — — 1 6381965 — 300 000 2 8311966 200 000 130 000 6041967 120 000 — 1 1041968 250 000** — 2 9861969 280 000 — 3 5091970 1 600 000 — 8 6591971 1 070 000 —• 11 0001972 1 600 000 1 250 000 3 1621973 — 1 410 000 8 3761974 700 000 3 000 000 5 2561975 700 000 — 10 0041976 együ ttesen : 4 000 000 17 9441977 4 000 000 25 6231978 4 000 000 37 2681979 4 000 000 36 4721980 4 000 000 29 201***1981 4 000 000 29 044***1982 4 000 000 25 375***1983 4 000 000

* = az osztrák fogási adatok b ecslésen alapulnak, m agyar területen az összfogás- nak kb. V,-része kerül k iterm elésre; a kifogott angolnák átlagsúlya 25—30 dkg között változik

** = az adott m ennyiségből 15 000 db 3,5 dkg-os átlagsúlyú előnevelt angolna volt, a többi üvegangolna

*** = alacsonyabb átlagsúly m iatt egy részük visszakerült a tóba

visszafogást szelektív és nem szelek­tív m ódszerekkel intenzívebbé tenni és ezt m indaddig folytatni, am íg a nagyüzemileg szokásos m ódon k i­fogott példányok átlagos töm ege és testhossza ism ét növekvő trendet nem m utat. Az ezt követő te lep íté­sek volum enének a jelenlegi a la tt kell m aradnia, m ivel a tó angolná­val való „túltelíte ttsége” — úgy tű ­nik — kb. 5 éven belül,, káros je ­lek m ellett, k ialakulhat.

A tó részbeni fe ltáratlansága m i­a t t az angolna növekedésének és táplálkozásának részletesebb, folya­matos tanulm ányozását ta rtju k szük­ségesnek. Fontosnak véljük a h a ­lászati intenzitás állom ányösszeté­te lre stb. k ife jte tt hatásainak vizs­gálatát és az alapvető populáció- dinam ikai param éterek becslését is.

Meg kell vizsgálni, hogy a Fertő tóba te lep ített növényevő halak m i­lyen környezeti elváltozást okoztak, vagy okozhatnak a tó életközössé­geiben, és e halfa jok m ilyen h a tás­sal vannak a te lep íte tt angolnaál­lom ányra, valam in t az „őshonos” halak populációira, illetve kölcsön­hatásuk m iként befolyásolja népes­ségük a laku lását és a haltáp lálék szervezetek mennyiségét.

(A tanulm ányhoz tartozó iroda­lom jegyzéket a szerzők kérésre m eg­küldik.)

é re tt testm éretet; a Fertő tóban visz- szam aradnak, így gazdaságilag és biológiai értelem ben egyaránt káros hatást fejtenek ki, s az állom ány kedvezőtlen összetétele m ia tt annak gazdasági értéke is csökken. Az egységnyi te rü letre kihelyezett m eny- nyiségük messze m eghaladja a B a­latonba te lep ített mennyiséget, aho­vá összesen kb. megegyező szám ú üvegangolna vagy p igm entált (mon- tée stádiumú ivadék kerül. Ez a B alatonban — egyszeri kihelyezést véve alapul — a tó 595 km 2-nyi te ­rü le tére szám ítva 67 db/ha, a F er­tő tóban (335 km 2) 119 db/ha k ih e­lyezést jelent, egymástól messze e l­térő halászati in tenzitás m elle tt is, m integy dupláját.

Noha a kihelyezés-visszafogás a d a ­tai a lap ján a Fertőben akkum uláló­dott angolnatöm eg biztonsággal nem becsülhető, a felhalm ozódás feltehe­tően jelentős. E rre nézve elektrom os próbahalászatok nyú jtha tnak tám ­pontot.

KÖVETKEZTETÉSEK,JAVASLATOK

A Fertő tavi angolnák növekedése messze elm arad a kb. 10 évvel ez­elő tt tapasztaltakhoz képest. A tö r ­penövésnek feltehetően a tú ltelep í- tés m iatti sűrű állom ány lehet az oka.

A kihelyezést — a m ár a tóban jelenlevő nagy biomassza m ia tt — a tó élővilágának további károso­dását elkerülendő tanácsos volna szüneteltetni vagy csökkenteni. Ez­zel párhuzam osan érdem es lenne a

PARADICSOMOS BUSA

1 kg hal, citromlé, 2 evőkanál olaj, 4 gerezd fokhagym a, 50 dkg p a ­radicsom , 1 ágacska rozm aring, 1 kis pohár fehér bor, só, diónyi zsír, 5 dkg vaj.

A halszeleteket megöntözzük citromlével, egy óra hosszáig állni hagyjuk, ma jd lecsöpögte tjük, és zsírral k iken t tűzálló tá lra rakjuk. L eöntjük a következő m ártással: a m egforrósított o lajba beletesszük a tö rt fokhagy­m át, a ka rik á ra vágott paradicsom ot, fűszerekkel ízesítjük és a borra l hígítva 10 percig főzzük. Az á ttö rt m ártást a h a lra öntjük, te tejére szór­juk a darabokra tö rdelt v a ja t és a sütőben 20 percig sütjük.

AMŰR, BUSA FELVIDÉKI MÓDRA

1 kg amiúr vagy busa, 1 kg burgonya, füstö lt szalonna, 4 db köze­pes nagyságú vöröshagyma, só, bors, m ustár, 3 d l tejfel.

Az am ú rt vagy busáit beirdaljuk, hom lokát hegyes késsel beszúrjuk, fe l­hasítjuk úgy, hogy a szá já t m á r nem vágjuk át.1 kg burgonyát 1 cm vastag szeletekre' vágunk. Hagyományos tepsit erősen kizsíroziunk, előkészítünk 8 szelet u jjny i vastag füstö lt szalonnát és kockába vágunk 4 db közepes nagyságú vöröshagymát.A hala t egészben kívül és belü l is jól besózva és m egborsozva a tepsibe rak o tt ké t szalonna szeletre helyezzük. K örberak juk a burgonyaszeletek­kel, m ajd a tepsi négy sarkába egy-egy szalonnadarabot teszünk. A hal esetleges ik rá já t vagy te jé t a fejbe, a kopoltyúfedő alá helyezzük. A hal gyom rába egy szelet szalonna kerül, a többi helyet a kockára vágott hagym ával tö ltjük ki. H agym át a fej üregébe is tehetünk. A m aradék hagym át a hal te tejére h in tjük és ide kerü l az utolsó szalonnaszelet is.A hal te sté re 5—6, a szalonnaszeletekre 1—1 késhegynyi m u stá rt teszünk. 3 d l vízben 1 kanál ecetet, sót, borsot és papriká t elkeverünk, s ennek felével a h a la t és a burgonyát meglocsoljuik, 3 d l te jfö lt rákanalazunk, m ajd az egészet előm elegített sütőibe tesszük. Az ízesített vízzel negyed­óránként meglocsoljuk.Kb. 45 perc a la tt kész a ráchal és 3 d l te jfö llel lelocsolva, m elybe 1 k a ­nál pap riká t előzőleg elkevertünk, tálaljuk . (Egyesek tejföl nélkü l csak a vörösborral való locsolást ajánlják!) Tessék kipróbálni!!

3 9

A Flexibacter columnaris baktérium okozta halbetegségek

FARKAS JÓZSEF,H altcnyésztési K u ta tó In tézet, Szarvas

A Flexibacter columnah'is b ak té­rium, s az általa okozott kolum na- risz betegség világszerte igen gya­kori. M int faku lta tív kórokozót elő­ször Davis (1923) ír ta le, később a világ m inden tá járó l, a legkülönbö­zőbb halfajokról jelezték a je len lé­tét. Anderson és Conroy (1969) sze­rin t 1969-ig 36 halfa jró l m uta tták ki. Az első hazai izolálások Balázs és m tsai (1977) nevéhez fűződnek. Főleg m eleg vízben, a halaka t é r t különböző stresszhatások u tán gyak­ran léjp fel, és jelentős veszteségeket okozhat. Á ltalában halgazdaságok­ban fordul elő, és az okoz betegsé­geket, de term észetes vizekben is megjelenhet. így Pacha és Ordal (1970) szerin t erőm űvek okozta hő­szennyezett te rmészetes vizekben gyakran jelentkezik. A Flexibacter columnaris a testfelü letet tám adja, de ritkábban a vérből és a paren- chimás szervekből is kim utatható. Helyi gyulladásokat okozva fekélyei általában a kopoltyún és a bőrfe lü­leten jelennek meg, illetve a farok és az úszó ro thadását okozhatják.

Az utóbbi években M agyarorszá­gon is több halfajon tapasztaltuk megjelenését. E m egfigyelésekről sze­retnénk rövid tá jékoztató t adni. A megfigyeléseink nagy része a Tiszán­tú lra vonatkozik, de a ponty „ko- poltyűnekrózis” gyakoriságának fel­m érésekor dunántú li tavakban is végeztünk megfigyeléseket. Egy ré ­gebbi közlem ényünkben (Farkas és

Oláh, 1982) jeleztük, hogy a m ikrosz­kópos kim utatás m elle tt a bak téri­um m al sikeres fertőzési k ísérleteket is végeztünk. Az Anderson és Con­roy (1969) á ltal közölt fajlistát, mely azóta alaposan kibővült, ú jabb fa ­jokkal egészíthetjük ki. így a folya­mi harcsa, törpeharcsa, fehér busa, pettyes busa, kecsege és az am ú r Flexibacter okozta betegségéről e j­tünk néhány szót.

1. A Flexibacter columnaris igen gyakran m egjelenik a ponty „bak­teriális kopoltyúnekrózisa’n során. Ez az egyik leggyakoribb hazai elő­fordulása. A Flexibacter columna­ris szerepéről a ponty „kopoltyú- nekrózis” során m ár korábban és részletesen beszám oltunk (Farkas és Oláh, 1982).

A fenti közlem ényünket mintegy kiegészítve az 1. táblázatban 13 pontyállom ányban végzett felm éré­sünk eredm ényeit közöljük. A fe l­m éréseket 1982 őszén és 1983 tav a­szán annak eldöntésére végeztük, hogy a „bakteriális kopoltyúnekró- zis” és annak az előző közlem ény­ben felsorolt stádium ai (stressz okoz­ta első stádium , Flexibacter colum ­naris okozta m ásodik stádium , és a harm adik, gyógyuló stádium ) milyen gyakorisággal fordulnak elő. Meg­jegyezzük, hogy az 1982. évi szokat­lanul enyhe ősz m ia tt a tavak víz- hőm érséklete még novem ber első felében is 20 °C fele tt volt, illetve a harm adik, gyógyuló stádium ban a baktérium m ár nincs jelen a ko­poltyún, s ezt a szakaszt term észe­tesen hideg vízben is m egtalálhat-

1. tá b lá i tFelm érések a „kopoltyúnekrózis” előfordulásáról 1982—83-ban. A „stressz okozta színváltozás” esetén a kopoltyún parazitát, vagy F lexibactert nem találtunk. Az „1—2” és „3—6” fokozatokkal jelzett kopoltyú torzulásokat b izonyítottan F lexibacter okozta. A „gyógyult torz” elváltozások esetében a kórokozót (okot) kim utatni már nem

lehetett

.Sorszám,k o ro sz tá ly

V izsgált S tressz okozta Torz kopo ltyú Torz kopo ltyú G yógyult haJtszám .színváltozás (db) (db) to rz kopoltyú

(db) (db) (1—2 fokozat) (3—6 fokozat) (db)

1982 ősze1. áruhal 100 — — — 42. kétnyaras 130 — — — —

3. áruhal 110 — — — 74. ivadék 100 3 — — —

5. kevert 95 — — — 66. kétnyaras 120 — — — 57. ivadék 150 — 16 13 —

8. ivadék 100 — — — —

9. ivadék 100 — 22 2 —

10. ivadék 100 — 14 5 —

11. ivadék 100 — 16 5 —

1983 tavasza 12. m ásod-

nyaras 100 — — — 1613. m ásod-

nyaras 50 50

juk. Az ősszel vizsgált h a t ivadék állom ányból négy esetben (7, 9, 11 számú felm érések) fordu lt elő a Flexibacter columnaris okozta „ko­poltyúnekrózis”, s az állom ányok közel 20% -át károsította. A két és három nyaras állom ányokban a gyó­gyult torz kopoltyúk néhány szá­zalékban fordultak elő. Ezek a pél­dányok a fejlődésiben elm aradtak, s az átlagosnál jóval kisebb súlyúak voltak (1, 3, 5, 6 szám ú felm érések). A 12. számú tavaszi felm érés pon­tyai között az ősszel a F lexibacter okozta „bakteriális kopoltyúnekró­zis” előfordulása 20% körül volt. Nem meglepő, hogy tavasszal „gyó­gyult, ism eretlen okok m ia tt to rz” kopoltyúk előfordulása 16% volt. A 13. szám ú felm érés során a kopol­tyúk m árványozottak voltak, és a 12 °C-os víz pH -ja magas volt. Stressz okozta „kopoltyúnekrózist” állap íto ttunk meg. Az 5. szám ú fe l­mérés holtág lehalászása során ké­szült, a többit tavakban végeztük. A felm éréseket ru tin jelleggel végez­tük, látszólag egészséges állom á­nyokban, kivéve a 13. szám ú felm é­rést, ahol kisebb elhullás is volt.

1983 nyarán 2—3 cm-es ivadékon ú jra észleltünk F lex ibacter okozta „bakteriális kopoltyúnekrózást”. A baktérium , a kopoltyú m ellett, gyak­ran a testfelszínen is fekélyeket oko­zott. Az elhullott halakon a F lex i­bacter m indig jelen volt, közvetlen veszteséget tehát csak a m ásodla­gos fertőzés okozott. A magas víz­hőm érséklet m elle tt m ás előzetes stresszhatást nem sike rü lt egyértel­m űen m egállapítani. Klórmeszezés és gyógytáp egyidejű etetése nyom án az elhullást sikerü lt m egállítani. A klórm ész a vízm inőségjavító h a tá ­sa m ellett közism erten fertő tlenítő hatású is. A jövőben megvizsgáljuk, hogy 5—10 kg/hektár klórmész, am ely 1 m -es vízm élységet fe lté te­lezve körülbelül 0,5—1 ppm rneny- nyiségnek felel meg, a F lexibacter colum naris szaporodását ténylege­sen gátolja-e.

2. Igen gyakran előfordult a F lexi­bacter columnaris á lta l okozott fe- kélyesedés, ille tve farok és úszó­rothad ás harcsa ivadék nevelése so­rán. Főleg m edencés haltartás ese­tén, a m axim um 10—15 cm nagy­ságú ivadék között jelentős elhullást okozhat. Igen gyakori m egjelenési form ája az 1. ábrán bem utato tt f a ­rokrothadás, m elyet a gyakorlati te ­nyésztők jól ism ernek. Más esetek­ben a bőrfelületet tám adja, és az epiderm isz felső rétegeinek elhalása során az egyébként fekete színű ivadékon szürkésfehér bevonatot hoz létre. Az elváltozásokból (m in­den más esetben is) mikroszkópos v izsgálattal m u ta tha tók ki a F lexi­bacter columnaris fertőzések a har-

Flexibacter colum naris által okozott fa ­rok- és úszórothadás harcsa ivadékon. Az ivadék előnevelése haltartó m eden­

cében történt

csa ivadékon néha mély, az Izomba hatoló fekélyeket is okozhatnak, s ez a ponty esetében is előfordul. A harcsa ivadékhoz hasonló, a bőr e l­halásával járó F lexibacter okozta betegségek a pisztrángterm elő orszá­gokban egyébként „sadleback disea- se” néven ism erik (Morrison és mtsai, 1981, GiorgeUi, 1982). B ár a kórokozó gyakran azonos, kü lönvá­lasztják az úszó és farokrothadástó l („fin r ot ”). H álóketrecekben nevelt növendék harcsa állom ányban egy alkalom m al a kopoltyún észleltünk F lexibacter inváziót. A kopoltyú fe r­tőzött gócain szürke lepedék jelent meg, s a hasüreg gyakran folyadék­kal telt. A beteg á lla t nem táp lá l­kozik és elhullott.

A betegség közvetlen k iváltó ja fe l­tételezhetően it t is valam ilyen, nem identifikált stresszhatás lehetett. A fertőzést 50 m g/testsúly kilogram m Chlorocid injekcióval sikerü lt m eg­állítani.

A harcsa F lexibacter colum naris okozta betegségei érzékeny vesztesé­geket okozhatnak. Szükség van ezért a védekezésre, de főleg a megelőzés­re. A medencés előnevelés viszonyai között a m edencék és csővezetékek rendszeres takarításával és fertő tle­nítésével, a megelőző fürdetések tr i- paflavinnal, vagy antib io tikum m al viszonylag könnyen m egoldhatók. A m ár beteg állom ány kezelése gyak- ran negatív, vagy csak m érsékelt eredm ényre vezet.

3. A Flexibacter columnaris a pontyon egyes esetekben nem a ko­poltyún, hanem csak a testfelületen telepszik meg. Nem ism eretes m iért okozza egyszer a kopoltyú betegsé­gét, m áskor a bőrfelü let elhalását, vagy fekélyeket. Mivel másodlagos kórokozóról van szó, az invázió he­lye esetleg csak attó l függ, hol ta ­

lálhatók a testfelü let (kopoltyú) ap ­ró m ikrosérülései, m elyek Anderson és Conroy (1969) szerin t a Flexi­bacter columnaris tapadási helyei. Főleg ivadék, vagy egynyaras ponty akvárium i, vagy m edencés ta rtása esetén gyakori, hogy a bőrfelület felső rétege elhal, színe opálos lesz és lehám lik. Mivel a pontytest nem olyan sötét, m in t a harcsáé, ez né­ha nehezen vehető észre, s csak a k ­kor tűn ik fel az elváltozás, ha feké­lyek is k ialakulnak. A fekély színe vörös, hasonlít a ponty erith roder- m atitisre, de nem veszi körül be- vérzéses udvar, m in t ez az erith ro- denm atitisre jellemző. Az izomba hatoló fekélyek k ia laku lására sok­szor nincs lehetőség, m ert az á llat még előzőleg elpusztul. A kvárium i, vagy m edencés ta rtás esetén gyak­ran az is előfordul, hogy a bak té­rium invázió a testfelü letrő l a ko- poltyúra is átterjed , s o tt az 1. po n t­ban em líte tt „bakteriá lis kopoltyú- nekrózis” tüneteit idézi elő, illetve, m in t az 1. pontban em lítettük, a kopoltyúról a testfelü letre is á tm e­het a fertőzése.

4. Előnevelés a la tt levő kecsege ivadék Flexibacter columnaris okoz­ta kopoltyú betegségét egy alkalom ­mal észleltük. A medencés előne­velés során 3—6 cm-es halakon több ezres állom ányban lépett fel a be­tegség, m elynek képe igen hasonló volt a ponty „bakteriális kopoltyú- nekrózisához”. Az érzékeny ivadék az egyik kopoltyú kb. 50%-os el­halása u tán elpusztult. Spontán gyógyulást, illetve az azt követő hiányos, torz kopoltyúkat nem. lá t­tunk, a beteg egyedek (még a ke­zelés u tán is) m ind elpusztultak. A betegiség fellépése u tán antibiotikum fü rdetést alkalm aztunk, s ennek h a ­tásaként a nagyobb veszteséget s i­k erü lt m egakadályozni.

5. M ásodnyaras am úr Flexibacter columnaris okozta kopoltyú beteg­ségét egy alkalom m al vizsgáltuk. A halak tóból szárm aztak, ahol a be­tegség előfordulása nem volt je len­tős. Csupán néhány beteg példányt sikerü lt kifogni. A betegség tavasz- szal a gyors felm elegedés u tán tű n t fel. E lhullásról nincsenek adataink.

6. 1982 során a Haltenyésztési K u­tató In tézetben nagyszabású h a lá­szatbiológiai m unka kezdődött. En­nek során a Körös holtágakból k i­fogott halak vizsgálatára is sor ke­rült. A véletlenszerűen begyűjtött halak egészségi állapo tát is figye­lem m el kísértük. így m ájusban a gyorsan felm elegedett vízből több be­teg tö rpeharcsa kerü lt elő. Az ese­tek többségében a testen fekélyek voltak, m elyekből mikroszkópos vizs­gálattal k im u ta ttuk a F lexibactert. Olyan esettel is ta lálkoztunk, am i­kor a bak térium törpeharcsa kopol­ty ú já t is tám adta, a „ponty bak te­riá lis kopoltyúnekrózisához” igen hasonló képet idézve elő. A F lex i­bacter fertőzések valószínűleg nem okoztak jelentős elhullást, a halak valószínűleg tú lé lték a fertőzést, m ert a je lzett időpontban a holtága­kon törpeharcsa pusztulás nem volt. A je lzett időben a holtágakból szár­

mazó más halfajokon F lexibacter fertőzést nem észleltünk. A decem ­ber közepéig ta rtó m intavételezés során m ás alkalom m al a kifogott törpeharcsák F lex ibacter fertőzöttsé- gét nem tapasztaltuk.

7. 5 cm-es fehér busa ivadék Flexibacter columnaris fertőzését is m egfigyeltük egy alkalom m al. A halak előnevelése m edencékben folyt, s egy áthelyezés u tán a te s t­felszínen lépett fel, a F lexibacter invázió. Ennek során a pikkelyek lehullottak, m ajd az ivadék elpusz­tult. Néhány esetben a kopoltyúra is á tte rjed t a fertőzés, s o tt fehér lepedék je len t meg, hasonlóan a 4. pontban le írt kecsege betegséghez.

8. 1983. júniusában a Tiszából k i­fogott m integy 150 vegyes hal ko ­poltyúját vizsgáltuk meg. K ét pety- tyes busán észleltünk elváltozáso­kat, és a F lex ibactert m ikroszkóppal is k im utattuk . Úgy tűn ik tehát, hogy a Flexibacter columnaris a te rm é­szetes vizek halállom ányán is elő­fordul, legalábbis a m eleg nyári időszakban.

ÖSSZEFOGLALÁS

A fen t le írt esetek álta lánosítá­sa végett le írhatjuk , hogy a F lexi­bacter columnaris bak térium által okozott halfertőzések igen gyakori­ak. Leggyakrabban intenzív m e­dencés-, vagy akvárium os ha lta rtás során lepnek fel, de főleg ponty esetében halastavi viszonyok között is gyakoriak. A term észetes vizek­ből kevesebb ad a t áll rendelkezés­re, de úgy tűn ik it t is e lőfordulhat­nak a bak térium által előidézett be­tegségek. Hasonlóan az irodalm i adatokhoz a Flexibacter columnaris a kopoltyún, vagy a testfelü leten okoz stresszhatások u tán m ásodla­gos fertőzéseket. Meleg vízben, á l­ta lában 20 °C feletti vízhőm érsék­leten jelentkezik. Mivel a h a lte ­nyésztés során a stresszhatások egy része, m in t például bizonyos törő­dés, vagy az időjárással kapcsola­tos gyors vízhőmérséklet-váltoizások hatása nem küszöbölhető ki teljesen, a Flexibacter columnaris kisebb- nagyobb m éretű m egjelenésével ez­u tán is szám olnunk kell.

(A tanulm ányhoz tartozó iroda­lom jegyzéket a szerző kérésre m eg­küldi.)

Fizessen

elő

a

HALÁSZATRA

4 1

Mikrokapszulázott tojástáp harcsa lárvának

O. TÓTH ERZSÉBET,H altenyésztési K u ta tó In tézet, Szarvas

A halterm elés in tenzifikálása szükségessé teszi a lárva m estersé­ges, jól kiegyensúlyozott, teljes é r ­tékű táplálékkal történő tak arm á­nyozását. Egyik megoldás a te rm é­szetes táp lálék folyam atos töm eg­tenyésztése, a m ásik a jól tá ro lh a­tó, az ado tt halfaj igényének m eg­felelő száraz tápok kifejlesztése. A m esterséges táp lá lék „m egtervezé­sénél” nagyon sok szem pontot kell figyelembe venni, m in t pl. a táp ­lálék m éretét, színét, a trak tiv itásá t, rehidratálhatósági jellemzőit, úszó­képességét, a táp részecskék vízben való eloszlási sa játságait, és hozzá­férhetőségét. Továbbá m eghatározó tényező a hallárvák egyedi m érete, a ta rta lék táplálék felszívódásának időtartam a. M inthogy a haltenyész­tés világszerte jelentős fejlődésnek indult, úgy m egnövekedett a sófé­reg (Artemia) irán ti kereslet, hogy az igények kielégítése nem zökkenő- m entes, és főként nem olcsó. A to ­jás felhasználása halaknál első tá p ­k én t nem új ötlet. W oynárovich professzor ism ertette ugyancsak e lap hasábjain K. W. Chow „M icro- capsulated egg diets fó r fish la rva e ” (M ikrokapszulázott to jástáp hallár- váknak) címmel m egjelent közle­m ényét és u ta lt rá, hogy ő m aga is e m unkában le írt tápot M adagasz­káron ponty és fehér busa lárvák etetésére alkalm asnak ta lálta.

K. W. Chow FAO -szakértő 1983- ban in tézetünkben dolgozva iavasol- ta e táp ném i technológiai m ódosí­tá sá t és harcsával való tesztelését,

m iután Thaiföldön a rohu-val (La- heo rohita) és a Clarias hastrachus- szál etetve azt, biztató eredm énye­ket kapott. M unkánk eredm ényeit az Aquacultura Hungarica IV. szá­m ában (előkészületben) K. W. Chow ,O. Tóth E. and Gy. Papp Zsuzsan­na: „M icrocapsulated egg, d ie t fór S ilurus glanis L.” címmel angolul közöltük, de feltételezve, a ha lte ­nyésztők e tárgykör irán ti érdeklő­dését, lényegét m agyarul is össze szeretném foglalni.

Az a körülm ény, hogy a főzés a la tt a tojás sárgá ja és a fehérje szeparált m aradhat, valam in t a főtt tojás sá rgá jának finom szemcsés tex tú rája , tu lajdonképpen elsőbb- séget biztosít a többi m esterséges s ta rte r táppal szemben. A to jássár­ga kiváló táplálék, b á r energ ia ta r­ta lm a m eghaladja, fehérjeszin tje v i­szont alacsonyabb a tojás fehérjé jé­nél. A nyers tojásban ta lálható nö­vekedésgátló avidin a tápkészítés folyam án főzéssel hatástalanítható . H ődenaturáláskor az album in víz­ben oldhatatlanná, és a m ikrobiális tevékenységgel szemben a nyers a l­bum innál reziszten sebbé válik. Az in ta k t fő tt tojás napokig friss m a­rad és liofilizált á llapotban hosszú időn á t tárolható. Lényegében a m ixelt, hőkezelt tojás, a m ikrokap­szulázott táp egy form ájának te ­kinthető, am elyben a viszonylag in ­stab il to jássárgát a sokkal ellenál- lóbb fehérje burkolja, azaz ebben a m akrokolloidális diszperz rendszer­ben a to jássárga a diszperzált fá ­zis, m íg a fehérje a diszpergáló kö­zeg, m elynek koagulálásával e lérhe­tő, hogy a fehérje ta rtósan burkolja

Iparszerű körülm ények között nevelt adagos harcsa (Tóth Á. felvétele)

be a zsírgömböcskéket. Ez a rend ­szer teh á t olyan em ulziónak m inő­síthető, m elyben a to jássárga csep­pecskéik fehérje m ikrokapszulákban helyezkednek el. A teljes to jás a legtöbb halfaj szám ára az élet első 10 nap jában m inden életfontosságú tápanyagot tartalm az, stab ilitása a vízben elég jó, biológiai O2-igénye alacsony és m ind em ellett könnyen elkészíthető. A m ikrokapszulák opá- los fehérjeburka elég jó fényvissza­verő ahhoz, hogy a halak észreve­gyék, és így a viszonylag kis e te té ­si veszteség m ellett a víz minősége is kielégítő m aradjon. Je len m un­kánk célja volt:a) a m ikrokapszulált s ta r te r to jástáp

tesztelése harcsával;b) harcsalárvák am m ónia és k arba-

m id ürítésének kim érése sim a és arg in innel k iegészített tojás tápok, valam in t term észetes etetése m ellett.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Tartási körü lm ények , tápok készítése __

Még nem táplálkozó, 8 mg átlag- súlyú harcsalárvák 6 csoportját (250 db) laboratórium ban 4—4 dm 3 am ­m óniam entes vízben kétféle to jás­táppal és ap ró ra vágott Tubifex fé ­reggel 14 napon á t ad lib itum e te t­tünk. Az akvárium okat levegőztet­tük, a vizet naponta cseréltük. A vízhőm érséklet a laborhőm érséklet- tel 25—30 °C között változott. Az elpusztult lá rvákat naponta kiszed­tük és lem értük. A 14. napon m in­den halcsoportot lem értünk és 10 —10 halból am inósav összetételé­nek m eghatározására testhom ogeni- zátum ot készítettünk.

A tojás táp készítéséhez 4 egész tojást, halak szám ára készült v ita - m inprem ix-szel és csukam ájolajjal 2 percig Biom ixben alaposan hom o­genizáltunk, m ajd 15 percig vízifür­dőn gőzöltünk. A hőkezelés u tán ezt még C -vitam innal gazdagítottuk és iiofilizáltuk. A szárazanyagot 10— 100 u m m éretű szem csékre d a rá l­tuk. Az egyik tápo t 100 g-onként 1 g L -A rgininnel egészítettük ki.

Tubifex

UREA ÉS AMMÓNIA MÉRÉSE

K ísérletünk 8. nap ján az ak v á riu ­mok vizéből 2 óránként, összesen 7 alkalom m al vett vízm intából a h a ­lak á ltal k iválaszto tt am m ónia- és karbam id m ennyiséget kim értük. E l­ső m intavétel közvetlenül az e te ­tés elő tt és a vízcsere u tán de. 9 órakor, az utolsó m in tavétel pedig közvetlenül a vízcsere előtt történt.

4 2

1. táblázatTojástáppal (1), A rgininnel dúsított tojástáppal (2) és T ub ifex féreggel (3) etetett halak

átlagos NH4-N és urea-N kiválasztása 24 óra alatt

Idő (órák) 1NH 4-N /ig hal—1

2 3•urea-N (Mg hal -1

1 2 3

0 0,86 0,43 2,25 — — —

2 4,27 5,02 9,41 — — —4 2,13 2,72 14,79 — — —6 0,42 3,07 17,74 — — nyomok

10 — 1,26 26,49 nyomok — 6,1813 2,10 2,68 74,22 0,50 nyomok 7,0224 9,20 10,23 87,39 1,17 1,60 32,33

2. táblázatN itrogén hasznosítás a különböző k ísérleti csoportokban

24 óra a la tt Tojástáp (1) T o jás+ A rg (2) Tubifex (3)Táplálékfelvétel, (M g 1583 1541 4151Nitrogénfelvétel, (Mg, 137 133 ,265U rea-N kiválasztás, (Mg 0,46 '0,7 15,16Am m ónia-N kiválasztás, /Mg 9,0 10,0 90,0Látszólagos

|9.2,0táplálék-N retenció, % 93,1 60,5

3. táblázatN övekedés és m egm aradás a különböző k ísér leti csoportokban

Az am m ónia m eghatározását Ber- the lit módszerrel, az uream é rést p e ­dig ureáz enzim m el 15 percig 37 °C- on történő inkubálás u tá n végeztük. M inthogy az ureáz a karbam idot (urei) am m óniára bontja , először m inden esetben k im értük a víz am ­m ónia koncentrációját, m ajd a z ure- ázzal kezelt vízm intában ism ét am ­m óniam eghatározás következett. Az urea-N koncentráció változásának követéséihez a 10 m g dm.- 3 koncent­rációjú Reanal S tandardból 25— 1200 /Mg dm —3 hígítási so rt készí­te ttünk és a VSU—2 spektrofotom é­te rre l m ért, vakpróbákkal korrigált extinkcióértékeket a koncentráció függvényében ábrázolva készítettük el a standard görbét. Ezután a v ak ­próbával korrigált m in ta extinkció- jából a standard görbe a lap ján szá­m íto ttuk az urea-N koncentrációér­tékeket.

EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉSÜK

A fehérjéik norm ál katabolizm usá- ban keletkező am m ónia toxikus végterm ék, am elyet az állatok egy része kevésbé mérgező anyagokká, pl. ureává alakít. A vizi gerincesek általában am m ónia form ában ü rí­tik környezetükbe az anyagcsere végterm ék nitrogént, a csontos h a ­

lak pedig m ind a tengeri, m ind az édes vizi fajok, elsődlegesen kopol- tyú jukon á t választják ki az am ­m óniát (Forster és Goldstein, 1970; Fromm, 1968; Wood, 1958). Míg az ivaré re tt halaknál bőséges in form á­ciót ta lá lunk a végterm ék nitrogén elim inálásának m ódjára vonatkozó­an, ennek vizsgálata az em brioná­lis és lárvális stád ium ban elég szór­ványos. Sm ith (1957) le írta, hogy a p isztráng em brionális fejlődése so­rán nem észlelt NH3-kiválasztást, ha viszont a végtenmék-N vissza - tartódik, szerin te valószínű a de- toxikáló ureaképződés. Ennek v i­szont ellene szól a k im utatható u rea végterm ék igen pici mennyisége, és ez azt is sugallhatja, hogy ez eset­leg a purinbázis (Goldstein és Fos- ter, 1965) vagy táplálók Arg enzi- m atikus bom lásterm éke lehet.

Rice és Stockes a „The Early Life H istory of F ish” (A hal korai élet- története) c. kötetben közölték a szivár ványos pisztráng em brió am ­m ónia és karbam idkiválasztására és akkum ulációjára vonatkozó m egfi­gyeléseiket. M egállapították, hogy a fejlődő pisztrángem brió jelentős mennyiségű HN4-N -et választo tt ki, am iből pedig a rra következtettek, hogy az NH3 kevésbé toxikus fo r­m ába való alak ításának kicsi a szükségessége, hiszen a 10 nap a la tt akkum ulálódott anyagcsere végter­

m ék nitrogén kb. egy tizede volt a 10 nap a la tt kiválaszto tt m ennyiség­nek.

K ísérletekben igazolták, hogy a szivárványos pisztráng lá rva a szik anyag teljes felszívódásáig nem é r ­zékeny az NH3-ra, egész 100 mg dm- 3 koncentrációig. Viszont am i­kor a szakanyag m ár m ajdnem fel­szívódott, a 24 órás közepes tolerain- ciahatár a lá rváknál is 2—4 mg dm—3, hasonló az ivarérettekéhez.

Más feltevések szerin t az u rea- szintézis következm énye lehet a p u ­rinbázis katabolizm usának, vagy k e­letkezhet az arg in in enzim atikus bontásával. Az utóbbi hipotézist lá t­szik alátám asztani, hogy a szabad Arg változást az em brionális fejlő ­dés folyam án hasonlónak ta lá lták az ureáéhoz, bár az Arg koncentrációk m agasabbak voltak annál. Az em b­rionális fejlődés során s ikerü lt ugyan ném i arg inázak tiv itást is k i­m utatni, b á r a rendk ívü l kis kon ­centrációja ennek az arg in in t u reá- ra és o rn itin re bontó enzimnek, csak részben m agyarázhatná a kelés elő t­ti u rea em elkedést. U gyanakkor a kikelés u tán m ért m egem elkedett arg inázaktiv itást nem követte m eg­növekedett u rea kiválasztás. H ar­m adik hipotézis, hogy az u rea fo r­m ában detox ikált NH3 ú jra felhasz­nálódik az em brionális fejlődés so­rá n oly szükségszerűen felfokozott AS- és fehérje szintézisben. A cson­tos halakban eddig nem írták le az urea ú jrahasznosításának m echaniz­m usát, b á r Brookban és W hite ly 1954-ben közölték, hogy a starfish em brióban ureáz enzim ak tiv itást m értek, mely feltételezésük szerint felelős az urea-N hasznosításáért (reciklizálásáért) azaz vélem ényünk szerin t az ureából felszabadíto tt am ­m ónia inkább beépül a p irim idin- bázis és AS szintézisbe, m in t k ivá­lasztódik. E szerzők elképzelhetőnek ta rtják az ureáz enzim bakteriális eredetét, bár W ood (1958) valam in t K aushik és m tsai (1983) iv a ré re tt szivárványos pisztrángnál je len ték ­telennek ta lá lták a bakteriális u rea- bontást. Idézett szerzők vélem ényét összefoglalva a szivárványos p isz t­ráng em brió és lá rv a kizárólag csak am m óniát választ ki, az em brionális fejlődése so rán keletkezett kis m eny- nyiségű urea valószínűleg a szik­anyag erg in in jének enzim es bontá­sából szárm azik, merít a te ljes em b­rió összfehérjéjének csökkenésével egyidejűleg szabad arg in in növeke­dést észleltek. H arcsafélék am m ónia vagy u reak iválasztására sem m ilyen adatot nem találtunk. K ísérle tünk­ben a 12 napos leső harcsalárva am ­m ónia és u rea k iválasztását a rg i­n innel dúsíto tt és sim a to jástáppal valam int term észetes táp lálékkal (gyűrűs féreg) történő etetéssel 24 órás in tervallum ban nyomon kö­vettük.

A v ízm in tákat az etetés u tán i 0., 2., 4., 6., 10., 13. és 24. órában v e t­tük. A m érés eredm ényeit az 1. és2. táblázatiban foglaltuk össze. A m ért értékek bizonyítják, hogy a le ­ső harcsa lárvánál a szivárványos pisztráng lárvátó l eltérően m érhető

4 3

m ennyiségű ureakiválasztást észlel­tünk.

A kiválaszto tt urea-N m ennyisé­ge a term észetes táp lálékot fogyasz­tó csoportoknál szignifikánsan n a ­gyobb, m in t a kétféle tojástápnál, és m ár az etetést követő hatodik ó rá ­ban m egjelenik a vízben, nyom ok­ban. Az arg in innen dúsíto tt to jás­táp etetésénél csak a tizenharm a­dik órában, viszont az argininkiegé- szítés nélküli tápnál valam ivel ko­rábban, a tizedik órában észleltünk urea-N nyomokat.

A Tulbifex féreggel táp lá lt halak urea-N kiválasztása több m in t húsz­szorosa a mesterséges tápon ta rto tt halakénak, ugyanakkor a felvett a r- gininm ennyiség kevesebb, m in t k é t­

szerese a to jástáppal bev itt arginin- nek (2. táblázat). Továbbá az argi- ninnel dúsíto tt to jástápon ta rto tt halak urea-N kiválasztása nem k ü ­lönbözött szignifikánsan a sim a to ­jástápot fogyasztókétól. Következ­tetésképpen ezek az eredm ények el­lentm ondanak azon feltevésnek, hogy a csontos halaknál ü ríte tt u rea k i­zárólagos vagy fő forrása a táplá- lék-arginin lenne. A term észetes táp lálékkal e te te tt halak lényegesen nagyobb m értékű N -kiválasztása v a ­lószínűleg a to jástápokon ta rto tt h a ­lakénál intenzívebb anyagcseréről tanúskodik. Ez az intenzitás m ásfe­lől tükröződött a csoportok eltérő testtöm eg gyarapodásában is (2. táblázat). E gyarapodásbeli e ltérés­nek feltételezésünk szerin t fő oka

lehetett, hogy a teljes tojásból k é ­szült táp ja ink fehérje/összes ener­gia aránya nem volt olyan kedvező a harcsa szám ára, m in t a Tubifex tápláléké, hiszen a m esterséges tá ­pokon ta rto tt harcsák jobb nitrogén retenciója ellenére lényegesen k i­sebb gyarapodási értékeket m értünk a féreggel táp lá lt halakhoz képest. E feltevésünk igazolására a tojástáp m ódosított fo rm ájával további k í­sérleteket k ívánunk folytatni.

A lárvális halnevelés eredm ényes­ségének m ásik lényeges fokm érője a m egm aradási százalék, jelen k í­sérletben m indhárom táp etetésé­nél elég jónak ítélhető (3. táblázat).

(A h iva tkozo tt közlem ények jegy­zé ké t a szerző kérésre m egküldi.)

FELVILÁGOSÍTÁST ADNAK FIÓKJAINK:

fá j j É tr .

BAJA, B éke tér 7.Tel.: 11-009.T elex: 28 1249

BÉKÉSCSABA, Tanácsköztársaság útja 33.Tel.: (66) 23-745.T e le x : 08 3368.

DEBRECEN, Som anffy u. 1/c.T el.: (5i2) 11-508.

GYÖNGYÖS, Zöldfa u. 2.T el.: (37) 11-538.

GYŐR, Jedlik Á nyos u. 2.Tel.: (96) 18-346.

KAPOSVÁR, N oszlopy Gáspár u. 10.T el.: (82) 12-422.

KECSKEMÉT, Budai U. 6.T el.: (76) 11-795.

MISKOLC, B ajcsy-Z silinszky u. 1. Tel.: (46) 36-546.T elex: 06 2297.

NAGYKANIZSA, Piac tér.T el.: (93) 11-444.

NYÍREGYHÁZA, Hímes u. 52.Tel.: (42) 11-406.T elex: 07 3359.

PÉCS, Ybl M iklós u. 7.Tel.: (72) 15-808.T elex: 01 2296.

SIÖFOK, Zsilip sor 2.Tel.: (84) 10-013.T elex: 22 5219.

SZEGED, Marx tér 1—3.Tel.: (62) 14-312.T elex: 08 2443.

SZEKSZARD, Széchenyi üt 21. Tel.: (74) 11-321.

SZÉKESFEHÉRVÁR, Piac tér 37.Tel.: (22) 11-299.

SZOLNOK, Ságvári krt. 38.T el.: (56) 11-904.T elex: 02 3379.

SZOMBATHELY, B ajcsy-Z silinszky u. 25.Tel.: (94) 11-357.

TATABANYA, Ifjúm unkás út Tel.: (34) 13-519.

VESZPRÉM, G yertyánkút u. 2. T el.: (80) 12-574.

Felvásárlás:H A L É R T É K E S Í T Ő V Á L L A L A TBeszerzési osztálya

Budapest V., Münnich Ferenc utca 26.Telefon: 117-232 Telex: 22 5466

4 4

A halak növekedésének v iz s g á la taA növekedési adatok a fa jtan e ­

mesítéssel és a halgazdálkodással foglalkozó szakem berek szám ára egyaránt fontosak. Lényeges szem ­pont ugyanis, hogy az egyes fajok, fajták , illetve populációk m ilyen gyors ütem ben alak ítják á t a ren ­delkezésükre álló táplálékkészletet em beri fogyasztásra alkalm as h a l­hússá.

A növekedési sebesség a h alasta­vakban tenyésztett és a term észetes vizekben élő populációknak egy­a rá n t az egyik legfontosabb é rté k ­m érő tulajdonsága, m eghatározása azonban nem m indig könnyű fel­adat.

Tenyésztett halak esetén egysze­rű a helyzet, hiszen életkoruk is­m ert, így a próbahalászatok a lk a l­m ával végzett súly- vagy hosszm é­rések közvetlenül tá jékozta tnak az adott időszakra eső átlagos növeke­désről. Természetes populációk ese­tén azonban — m ivel a koreloszlás, illetve a kifogott halak életkora, nem e ism ert — nem elegendő csu­pán a m éretek felvétele, hanem em ellett valam ennyi vizsgált pé l­dány életkorát külön-külön m eg kell határozni.

A KORMEGHATÁROZÁS

Az egyik legrégebben ism ert, Pe- tersen nevéhez fűződő m ódszer azon alapul, hogy a halak szaporodása töbnyire az évnek egyetlen, m egha­tározott időszakához kö tőd ik és ennek következtében a korosztályok tes tm éretei többé-kevésbé elkülö­nülnek egymástól. Az azonos idő­pontban kifogott halak testhossz- gyakoriságát ábrázolva olyan görbét kapunk, am ely az egyes korosztá­lyoknak megfelelő átlagos testhossz- értékeknél helyi m axim um okkal ren ­delkezik (1. ábra), segítségével te ­há t m ind az életkor, m ind az á tla ­gos testhosszúság m eghatározható. A m ódszer azonban nagy szám ú k i­fogott hal hosszadatának feldolgozá­sa esetén is csak akkor használhat, ha a m in tában a legfiatalabb ko r­osztály is képviselve van, de a k ü ­lönböző év járatok átfedése m ia tt — m elyet az ábrán szaggatott vonalak jeleznek —, az idősebb példányok korának m eghatározása m ég így is bizonytalan.

Az eljárások m ásik csoportja azon alapul, hogy a m érsékelt égövi h a ­lak anyagcseréjének sebessége — az évszakoknak, illetve a hőm érséklet­nek megfelelően — periodikusan változik. Ennek következtében a kem ényebb állom ányú szerveiken (pikkelyek, csontok, hallókövek) a fák évgyűrűihez hasonló növekedési zónák képződnek, am elyeknek szá­m ából a példányok életkora m egál­lapítható.

Legegyszerűbb a pikkelyekből m in tá t venni, így többnyire ezeket

használják korm eghatározásra. A megfelelő testtá jró l ve tt és m egtisz­títo tt pikkelyek vizsgálata tö rténhet sztereom ikroszkóppal, profilprojek- torral, vagy egyszerűen diavetítő­vel kivetítve. Az évgyűrűk a p ikke­lyek átvilágításával készített fény­képeken is jól lá thatók (2. ábra), így azonos nagyítás m elle tt a növekedés- vizsgálatokhoz szükséges m éréssoro­zatok elvégzésére is alkalm asak.

résszel — vékony szeletet kell k é ­szíteni. Ügyelni kell arra , hogy a m etszetet a csont tövéről kapjuk, ugyanis az újabb csontállom ány k ép ­szerűen rakódik rá a meglévőre, s ennek következtében a csont tövé­től távolodva az évgyűrűk szám a csökken. Az így elkészített és xilol- lal á tita to tt m etszetek évgyűrűi szte- reomákroszkóppal jól kivehetők, és— a pikkelyeikhez hasonló módon— fényképfelvételek készítésére is alkalm asak (3. ábra).

A pikkelyek és a csontm etszetek nem csupán az életkor m egállapí­tására használhatók fel, segítségük­kel m eghatározhatók a halak koráb­bi években e lért testhosszai is, ugyanis a pikkelyek vagy csontm et-

2. ábra. Egy negyedik életévét betöltött csuka p ikkelye

A pikkely nélküli harcsák életko­rá t általában a csontok növekedési zónái a lap ján határozzák meg. A kereskedelm i forgalom ba kerülő h a ­laknál a mellúszó első, elcsontoso­dott sugarának használata te rjed t el leginkább, m ivel ennek kioperálása csupán jelentéktelen sérüléssel jár, így lényegében nem csökkenti a hal értékét.

A kioperált csontból — finom fű-

szetek sugarai és a testhosszak kö­zött összefüggés, és pedig többnyi­re lineáris összefüggés m uta tha tó ki.

A TESTHOSSZ VIISSZASZÁMÍTÁSA

Az összefüggés m egállapítására ábrázoljuk pontokkal koord ináta- rendszerben az egyes példányok pikkely- vagy csontsugaraihoz (s) tartozó te sth osszértékeket (L)! H a a pontok megközelítőleg egy egyenes m entén helyezkednek el (4. ábra), akkor az összefüggés lineáris, teh á t a legkisebb négyzeték m ódszerével (ld.: Sváb, 1973) m eghatározhatjuk a pontokhoz illeszthető egyenes

3. ábra. A harcsa úszósugárcsontjának xilo lla l átitatott m etszésén jól k ivehetők

a növekedési zónák

4 5

4. ábra. A pikkelyrádiusz (s) és a testhossz (L) összefüggése a tiszai csukánál

egyenletét. Az összefüggés általános form ája:

L. = a + b • s,am elyben „a” az egyenes m etszés­pontja az Y-tengelyen, „b” pedig az egyenes meredekségéit m utató irány- tangens.

(Ha egyenesünk az origón megy át (a = 0) vagy ettől csak kevéssé té r el, az egyenes évgyűrűk sugarának megfelelő testihossz egy egyszerű a ránypárra l kiszám ítható. Lea fo r­m ulájával :

SnL n — ------- L j

S

ahol Ln az n -ed ik évgyűrűnek m eg­felelő testhossz, sn az n-ed ik év ­gyűrű sugara, ,,s” a p ikkely vagy csontm etszet teljes sugara, L pedig a hal testhossza a m in tavétel ide­jén.

Gyakoribb azonban — a példa­k én t fölhozott tiszai csukák eseté­ben is ezt lá th a tju k a 4. ábrán —, hogy az összefüggés ugyan lineáris, de az egyenes nem az origón megy át. Ilyen esetben — Fráter és Lee a lap ján — a következő összefüggés­sel szám ítható ki a korábbi te s t­hossz:

SnLn — a -j---- 1— (L—a)

s(Az „a” korrekciós tagot úgy é r ­

telm ezhetjük, m in t a pikkelyzet k i­alakulásakor, illetve az úszósugár elcsontosodásakor meglevő te s t­hosszt.)

A megfelelő összefüggés segítségé­vel a m in ta valam ennyi példányá­

nak m eghatározhatjuk az egyes é le t­években elért testhosszát, és ha az azonos korosztályokra vonatkozó adatok középértékeit vesszük, va la­m elyest m ár tá jékozódhatunk a po­

pulációra jellemző átlagos növeke­désről.

E lőfordulhat azonban, hogy az idősebb korosztályokra kapo tt é r té ­kek — a vizsgált példányok kisebb szám a következtében — nem tü k rö ­zik a tényleges átlagot. A tiszai csukák pikkelyek a lap já n m eghatá­rozott testhosszadataiból (1. táblá­zat, a) pl. az olvasható ki, hogy a 8 éves példányok kisebbek, m in t a 7 évesek, am i nyilvánvaló kép telen­ség. A m atem atikai m odellek k ikü ­szöbölik az ilyen h ib ák at — a lk a l­m azásuk m á r csak ezért is k ívána­tos —, az igazi jelentőségük azon­ban abban m utatkozik meg, hogy a növekedés fo lyam atának egzaktabb le írásá t is lehetővé teszik, ezért a tudom ányos igényű vizsgálatokban m a m ár nélkülözhetetlenek. E m ód­szerek m eghonosítása és elterjeszté­se hazánkban dr. Bíró Péter nevé­hez fűződik.

A NÖVEKEDÉS MATEMATIKAIMODELLEZÉSE

Az egyik legrégebben alkalm azott modell kidolgozása W alford nevé­hez fűződik.

Tapasztalatból ism ert, hogy a halak évenkénti testhossznövekedé­se a kor előrehaladtával fokozato­san csökken, ezért ha a testhossza­ka t az idő függvényében ábrázol­juk, egy kezdetben gyorsan, m ajd egyre lassabban em elkedő görbét kapunk. W alford úgy k erü lte ki a görbe m atem atikai le írásának ne­hézségét, hogy az egyes életévek (növekedési periódusok) végére e lért testhosszt (Lt + i) nem az idő, ha-

4 6

6. ábra. A telítetlenség (a m axim ális testhossz és az elért testhossz különb­sége) term észetes alapú logaritm usának

ábrázolása az idő függvényében

nem a növekedési periódus kezde­tén meglevő (tehát az 1 évvel ko­rábbi) testhossz függvényében áb ­rázolta, és ily módon a növekedé­si görbét lineáris összefüggéssé a la ­k íto tta (5. ábra).

A tiszai csukákra vonatkozó W al- ford-egyenes egyenlete:

L t + 1 = 163,73+0,8376 L t,

am elyben Lt a „t” éves korban e lé rt hossz, L t+ i pedig az egy évvel ké­sőbbi testihossz.

lA m odell használhatóságát szá­mos vizsgálat erősítette meg, de ezek során az is bebizonyosodott, hogy nem tek in thető általános é r ­vényűnek. A tiszai csukák növeke­désének le írására például nem a legmegfelelőbb, m ert — m iként az1. táblázat „a” és „b” rovata inak összehasonlításából k iderü l — elég jelentős eltérések vannak a p ikke­lyek alapján m eghatározott és a W alford-egyenlettel szám ított m é­retek között.

A növekedés pontosabb m egköze­lítésre ad lehetőséget a B ertalanffy- -féle modell, m elyet Beverton és Holt alkalm azott először a halak nö­vekedésének leírására. Ez a modell

lényegében egy telítődési függvény, am elyben a növekedés sebessége az elért testhossznak az elm életileg le ­hetséges m axim ális testhossztól való távolságával, azaz a telítetlenséggel arán y o s:

dL------ = K (Loo — L)

dtEnnek a lap ján a halak „it” éves k o r­ban e lé rt testhossza a következő egyenlettel fejezhető ki:Lt = Jjoo [1 — e -K (t - tO )]5

ahol L a m axim ális (asszimptótikus) testhossz, K a növekedés sebességét jellem ző állandó, t 0 az a hipotetikus időpont, am elynél a testhossz n u llá ­val egyenlő, „e” pedig a term észe­tes logaritm us alapszám a (=2,718).

A m axim ális testhosszt (L) a W alford-egyenletből határozhatjukmeg, ugyanis azt a hosszúságot je ­lenti, am elynél a növekedés megáll. Ez pedig annak a pontnak az ordi­ná ta- vagy abszcisszaértéke, am ely­nél az Lt és az L t + i é rtéke egyen­lő, vagyis ahol a növekedési egye­nes metszi az origóból 45°-os szög a la tt m eghúzott egyenest (5. ábra). P éld án k b an :

aLoo = —— = 1008,5 mm.

1—b

|7. ábra. A T isza csukáinak növekedése j!a B ertaianffy-m odell szerint (L: test­hossz, t: életkor). A pontok a pikkelyek alapján m eghatározott testhosszadatokat

jelzik .

4 7

A K és a t 0 m eghatározásához ábrázoljuk a telítetlenség (Loo — Lt) term észetes alapú logaritm usát az idő függvényében (6. ábra)! A pon­tok i t t is egyenest határoznak meg, am elynek m eredekségéből m egkap­hatjuk a B ertalanffy-egyenlet K á l­landóját. Ugyanis am ilyen gyorsan közelít a telíte tlenség a nullához, olyan gyorsan közelít a testhossz is a m axim ális m érethez. Az előjel azonban ellentétes, m ert am íg az idő előrehaladtával a telítetlenség csökken, addig a testm éret növek­szik.

(Példánkban az egyenes egyenlete:In (Loo — L t) = 6,7898—0,1695 t,

am elybőlK = —b = 0,1695.

Végül pedig: a t 0 az az abszcisz- szaérték, am elynél a telítetlenség m axim ális, tehát Loo-nel egyenlő. Az előbbi egyenes egyenletéből:

a—lnLoot 0 = ------------= —0,75.

KA m eghatározott állandókkal m ost

m ár fe lírha tjuk a példánkban sze­replő csukaállom ány növekedését kifejező összefüggést:

L t = 1008,5 [1—e—0,lG95(t + 0,75)].Az egyenlet a lap ján k iszám ított

testhosszadatokkal (1. táblázat, c) m egrajzolhatjuk a növekedési gör­bét, am ely a 7. ábra tanúsága sze­r in t jól illeszkedik a pikkelyvizsgá­la tta l kapott értékekhez.

1. \táblázat

É le tko r(év)

T esthossz (mm)-a)

P ik k e ly eka lap ján

b)W alforda lap ján

c)B e rta lan ffy

a lap ján

1 249,5 300,9 258,82 367,4 415,7 875,73 474,5 512,0 474,54 563,3 592,6 557,75 643,2 660,0 62(8,06 695,7 716,6 1687,38 741,7 764,0 737,48 737,0 803,6 779,79 833,0 836,8 815,4

A p ikkelyek alapján m eghatározott, a W alford-m ódszerrel és a B ertalanffy-

egyen lette l szám ított testhossz összehasonlítása a tiszai csukánál

Más elgondolások a növekedést — a kém iából ism ert autokatalízishez hasonlóan — olyan folyam atként é r ­telmezik, am elynek sebessége a m ár e lé rt testhossztól és a m axim um tól való távolságtól egyaránt függ. Az ilyen, úgynevezett logisztikus függ­vény képe jellegzetes S-alakot m u­tat, am elyben a sebesség egy kezdeti lassabb szakasz u tán gyorsan, m ajd ism ét lassabban növekszik. Logisz­tikus függvénnyel az egészen fiatal példányok növekedése is jellem ez­hető, am i a B ertalanffy-m odellről

nem m ondható el. (A 7. ábra ponto­zott szakasza ugyanis nem a növe­kedést tükrözi — hiszen negatív életkor a valóságban nem létezik —, hanem csupán a görbe lefu tását m utatja.) A gyakorlatban azonban általában a halak növekedésének nem a korai, hanem a középső, leg­intenzívebb szakasza képezi a vizs­gálat tárgyát, és ennek le írásá ra — m iként m in tapéldánk is m u ta tja — az összefüggés jól megfelel.

A B ertalanffy-egyenlet állandói a növekedés jellem zése m elle tt a po­pulációk biom asszájának és p roduk­ciójának szám ítására is felhasznál­hatók, így tehát az IBP (Nemzetkö­zi Biológiai Program ) újabb kiadású kézikönyve is joggal a ján lja a v i­lág szakem bereinek figyelmébe. A téma iránt érdeklődőknek egyéb­kén t a következő m unkáka t a ján­lom:Bíró P.: The growth of bleak (Al-

burnus alburnus L.) . . . Annál. B i­oi. Tihany, 1975. 42. 139-156.

H arka Á .: G row th of pike (Esox lu- cius L.) . . . Tiscia (Szeged), 1983. 18. 105—114.

Ricker, W. E. (ed.): M ethods fór As- sesm ent of Fish Production in (Fresh W aters. Ovford and Edin­burgh, 1971. (IBP H andbook No 3.)

Sváb J.: B iom etriai m ódszerek a k u ­tatásban. Budapest, 1973.

Dr. Harka Ákos

HÁLÓKÉSZÍTÉSHúzóhálók és tartóhálók készítését vállaljuk

BHRBIKALI HALTERMELÉSI RENDSZER

Dombóvár. Szabadság u. 10, 7200.Telefon: Dombóvár, 11-48.

4 8

Természetes zeolitásvány ammónia­szűrésének vizsgálata

KOZÁK BALÁZS,HAL—INNO, S zigetszentm iklós

KOZÁK TERESA,MGSZV, B udapest

M agyarország nagym ennyiségű geoterm ikus forrással rendelkezik, valam int sok hővel szennyezett v i­zünk is van. Az energiaválság h a ­tására egyre több helyen hasznosít­ják a m eleg vizet az é let legkülön­bözőbb területein. A hasznosításból a halászat is egyre nagyobb szere­pet vállal.

A geotermikus forrásvízzel tá p ­lált iparszerű halászati telepek ó ri­ási előnye, hogy az egész évben azo­nos intenzitással fo lyhat a h a lte r­melés, így a hal tenyészideje je len ­tősen csökken m inim ális, re la tív energiaigény m ellett. A forrásv íz­ben sem m ilyen halparazita nem él, s így a tenyészanyaggal bekerü lt parazitás betegségek könnyen le­küzdhetők. A m eleg- és hidegvíz megfelelő arányú keverésével a h a ­lakat egész évben optim ális hő­m érsékleten lehet nevelni. A hő­források hasznosításának még szá­mos előnyével szemben, a vízm inő­ség viszont akadály t tám aszt. Ezért szám talan esetben a v izet közvetlen halászati célokra felhasználni nem lehet.

A vízminőség leggyakoribb lim i­táló tényezői a m agas kénhidrogén, m etán-, széndioxid-, vas-, m angán-, am m ónia- és n itritszin tje. A kén­hidrogént, m etán t és széndioxidot könnyen el lehet távolítani a víz előlevegőztetésével. A vas-, m an ­gántartalom csökkentése m ár bo­nyolultabb e ljá rás t is igényel. Az előlevegőztetés során vas- és m an- gánhidroxid keletkezik, am i csapa­dék form ájában k iválik a vízből. M echanikai szűréssel a csapadék a vízből kiszűrhető. A csapadék k i­szűrésének szükségességét, a ra jta megtelepülő baktérium ok, egysejtű­ek jelentős m ennyiségű oxigén elvo­nása indokolja.

Az előlevegőztetés h atásá ra csök­ken a víz szabad szénd iox id -tartal­ma, azonban m egem elkedik a víz pH -értéke. Ez, az ún. W oker-görbe szerint, döntő módon befolyásolja az am m ónium -ion á ta laku lását am ­m óniává. Ez az ún. disszociálatlan am m ónia a világon üzemelő, ipa r- szerűen term elő halászati telepen a term elés leglényegesebb lim itáló tényezőjévé vált. Az iparszerű te le­peken az am m ónia a vízbe három forrásból kerü l bele. A hőforrások vize általában ta rta lm az valam eny- nyi am m óniát. A m ásodik forrás a halból első sorban a kopoltyún á t eltávozó am mónia, m íg a harm adik, az ürülék és a takarm ánym aradvá­nyokból felszabaduló am m ónia. Is­

m eretes, hogy a disszociálatlan am ­m ónia 0,025 mg/1 töm énységben nem káros sem m ilyen halra (EIFAC, 1970, 1971). A m agasabb disszociá­la tlan am m ónia m ennyisége azon­ban k iha t a növekedésre. Az egyes fajok disszociálatlan am m ónia tű ré ­se különböző. Az angolna növekedé­se például 0,5 mg-N/1 disszociálat­lan am m óniaszinten teljesen leáll (K. Sadler, 1980).

A v íz am m óniatarta lm át azonban igen d rága eljárásokkal lehet csak csökkenteni. Ez okból megvizsgál­tunk egy olcsónak tűnő am m ónia­szűrési eljárást, am elyet alkalm az­nak m ár az akvarisztikában is. A szűrőanyagot akvaszorb 2—4 né­ven forgalm azzák.

V izsgálataink célja nagy vízho­zamú, 2000—10 000 1/m in, halászati telepek vizének am m óniam entesíté­se ill. am m óniaszint csökkentése volt.

M agyar és külföldi ku tatók vizs­gálatai szerin t a Tokaj-hegységben ta lálható zeolitásvány, a klinoptilo- lit (CaNa2Al2SÍ70i8 • 6 HoO) am m ó­nium -ion szűrő tulajdonságokkal rendelkezik. Irodalm i adatok a lap ­ján a zeolitok víztisztításra való a l­kalm azását három tényező határoz­za meg:

— A vizet először m echanikai ú ton meg kell tisztítani a lebegő anyagoktól.

— Nem ism ert a zeolitok am m ó­niaszűrésének a sebessége.

— A zeolitot bizonyos idő eltel­tével regeneráln i kell (Üveges, 1981)

ANYAG ÉS MÓDSZER

Vizsgálatainkhoz az OrszágosÉrc- és Á sványbányák HegyaljaiMűveiből kaptunk Zeofilter RCL 2—4 ásványt, öntözőcsőből készítet­tünk három „töltetet”, am elyek két oldalról be voltak fenekelve. Egy fél colos csövön keresztül a víz fe ­lülről, gravitációsan folyt át a tö l­teten, s alu l az elfolyó nyíláson tá ­vozott. Az elfolyt vizet egy-egy tú l­nyomóval elláto tt term elő m edencé­be vezettük. Ezek a vizsgálatok so­rán nem voltak halasitva. A negye­dik term elő m edencébe a vizet szű­rés nélkül engedtük bele. Innen v e t­tük a kontroll m intát. A vízm in­ták a t h a t ó rán keresztül óránként, s a továbbiakban négy ó ránkén t v e t­tük. A víz am m ónia tarta lm át Ra- delkás op 109 m értük. A vizsgála­tokat m inden alkalom m al azonos időben á llíto ttuk be. A tö ltetek 2,5— 5 kg voltak. A 2,5 kg tö ltetlen 1,64 1/min vízfolyást, az 5 kg tölteteken 6,66 1/min és 8,33 1/min v ízátfolyást biztosítottunk. Egy-egy tö ltetben a zeolitot 1 m m agasságban, több ré ­tegben, 2 m m átm érőjű szűrőkre helyeztük. Tudniillik a bevezető vizs­gálódások alkalm ával, az t tapasz ta l­tuk, hogy az á lta lunk készített tö l­tetben a zeolit rövid időn belül erő ­sen tömörödik, s az átfolyó víz ho­zama roham osan csökken.

M éréseinkkel az alábbi kérdé­sekre kerestünk választ:

— Milyen összefüggések vannak a

4 9

vízhozam, a zeolittöLtet tömege és a szűrés ideje között?

— M ennyi zeolit szükséges 2000— 10 000 1/m in vízátfolyású rendszerek am m ónia m entesítésére?

— Milyen időközönként kell r e ­generálni a tö ltetet?

EREDMÉNYEK

A kontroll vízm inta am m ónium - ioin ta rta lm á t 100%-osnak vettük. Ez az egész vizsgálati idő a la tt állandó volt. A két vízm inta, a szű rt és a kontroll, százalékos am m ó n u m -io n ta rtalm ának a különbségét a szűrés hatékonyságának tek in te ttük . .

A szűrés hatékonysága és a szű­rési idő között az 1. ábrán látható görbéket kap tuk a különböző súlyú tölteteken átfolyó eltérő vízhoza­m okra. Az így k iszám ított eredm é­nyeket analizáltuk, s észrevettük a hatékonyság és a vízhozam közötti összefüggést, am i a 2. ábrán lá t­ható. A vízhozam logaritm izált

2. ábra. A zeolitszűrő hatékonysága az átszűrt vízhozam függvényében, ahol t] — hatékonyság, Q — vízhozam logaritm izált értékei

1. táblázat

24 órás regenerálás esetén szükséges zeolitásvány m ennyisége különböző v ízátfolyásm ellett

Vízátfolyás(1/min) 2000 4000 6000 8000 10 000

Töltetsúly(kg) 2200 4500 6800 9100 11 300

mennyisége és az am m ónium -ion szűrésének hatékonysága között egye­nessel leírható korrelációs összefüg­gést találtunk.

AZ EREDMÉNYEKMEGVITATÁSA

A zeolitásványok am m ónium -ion szűrésének hatékonysága nem egye­nesen arányos a szűrési idővel. Az első percek igen kedvező 26—30%- os hatékonysága k é t ó ra a la tt 20% alá süllyed. A következő 25—40 ó rá ­ban a szűrés hatékonysága 10—20% között mozog. A szűrés további foly­ta tásának a gyakorlatban nincsen jelentősége, m ert az am m ónium -ion megkötése az elkövetkező 24 ó rá ­ban 10% a la tt van. Az am m ónium - ionnal feltöltődött tö lteteket rege­neráln i kell. A regenerálás gyakori­sága a tölteteken átfolyó vízhozam ­tól függ. Látható, hogy az azonos tölteten a nagyobb vízhozam nál 5 óránként, a kisebb vízhozam nál 50 óránként kell regenerálni a zeolit- ásványt.

A m ikor a zeolit tö ltet sú lyát a fe­lére csökkentettük az átfolyó víz­hozam ot a negyedére kellett csök­kenteni, hogy hasonló regenerálási időt kapjunk.

M odell k ísérleteink segítségével kiszám ítottuk, hogy m ekkora tö lte­teket kell alkalm azni 2000—10 000 1/m in átfolyó vizes rendszerek am ­m ónium -ion 10—30% -kal való csök­kentéséhez (1. táblázat).

A feltöltődött töltetek regenerálá­sa három m ódszerrel tö rténhet (Ü ve­ges 1981).

— 100% -os regenerálási hatásfo­kot csak áram lásos regenerálási el­járással lehet elérni (200 kg NaOH/ /m3 zeolit a vegyszerigény).

— 79%-os hatásfok érhető el e l­

árasztásos regenerálással (20 kg NaOH/m3 zeolit a vegyszerigénye).

— Az NH4+ ionok egy részét el lehet távolítani vizes öblítéssel ill*. vizes-levegős visszam osatással. Míg az előbbi hatásfoka 17,6%, az u tób­bié 37,9%. A halászatban a legal­kalm asabbnak a vizes-levegős öb­lítés tűnik, am ennyiben ezt a szű­rési e ljá rás t alkalm azzák.

V élem ényünk szerin t az am m óni­um -ion csökkentését az átfolyó v i­zes rendszerekben ez az e ljárás o tt nem oldja meg, ahol a geoterm ikus források vize m agas am m ónium tar- talm ú. A jánlatos használni viszont olyan rendszerekben, ahol a 10—30 % -os NH4+ csökkentés a term elést biztonságosabbá teszi, illetve ennek megfelelő m ennyiségű halla l növelni lehet a halhozam ot, term észetesen a gazdaságossági szem pontok figyelem - bevételével. #

Horgászcikk-készítő Vállalatának első szervizboltja a fővárosban

1984. ja n u ár végén Budapesten a VI. Rudas László u. 57. szám a la tt m egnyílt a MOHQSZ—HOKÉV első szerví zboltja. M int azt Ágh Károly a v álla la t igazgatója m egnyitóbeszé­dében ism ertette, vállalatuk eddig a Rozsnyai u tcai telepen foglalko­zott ugyan javítással, de az ügyfelek és a javítási m unka viszonylag tá ­vol voltak egymástól, így c sa k hosz- szabb idő u tán tu d ták a válla lt m un­kát a m egrendelőnek átadni. A ja ­vítási tevékenység volum ene m in t­egy 300 000 Ft, ehhez körülbelül ugyanennyi garanciális javítás já ­rult.

Az új bolt sokkal jobb helyen fekszik, m in t a régi telep — a Nyu­gati pályaudvartó l gyalog, vagy tro ­lival megközelíthető, de nincs mesz- sze innen a Horgászbolt sem, ahol nagyobb vásárlásaikat in tézhetik a horgászok. Az új szerviz 35 m^-es helyiségben k erü lt k ialakításra. A

jobb helykihasználás érdekében ga­lé riát a lak íto ttak ki, így a te rü le t 75% rkal m egnőtt. Az em eleten k e­rü lt elhelyezésre az a lkatrészrak tár, valam int a szociális létesítm ények. A szerviziben egyenlőre 4 régi szak­em ber dolgozik, ak ik rem élik, hogy annyi m egrendelésük lesz, hogy az üzem et ren táb ilisan tu d já k m űköd­tetni. A jó alkatrészellátás lehetővé teszi, hogy a javítások zöm ét cse­rével azonnal m egoldhassák. Az új szerviz létesítését azért is üdvözöl­jük örömmel, m ert a sok nyugati eredetű, drága horgászfelszerelés szakszerű jav ítása végső soron dol­lárim port-csökkenést eredm ényez, így népgazdasági hasznot jelent. A MOHOfSZ és a HOKÉV vezetői eb ­ből kiindulva nem a m inden áron való nyereségességet ta r t já k szem előtt, hanem a horgászok jobb k i­szolgálását.

T. B.

5 0

A szövetkezeti halászat történetéből

/FORDULAT ÉVE A HALÁSZATI SZÖVETKEZÉSBEN

1948 a politikai hatalom átvétel éve. Ebiben az évben egyesül a két m unkáspárt, m egterem tik a pro le­tá rd ik ta tú rá t, ezzel lehetővé válik a népi dem okratikus viszonyok gyö­keres átalakítása és a szocialista te r­melési viszonyok létrehozása, h a ­lászszövetkezetek m egalakítása. Ezt a folyam atot segíti elő a 2150/1946 (III. 6.) M. E. szám ú rendelet m ó­dosítása tárgyában kiadott, 8580/1948 (VIII. 17.) K orm ányszám ú rendelet.

A szocialista átalakulás közben számos fontos kérdésben is segíteni kellett a halászati szövetkezés fe j­lődését, a halászok életszínvonal­problém áitól kezdve a korszerűbb halászszövetkezetek m egalakítását g.

A halászat további korszerűsíté­sére szükség van. Pontosan m u ta tja ezt a B aja a la tti Szeremle halásza­ti szövetkezetének alapvető gondja 1948-ban. A legfontosabb problém á­juk, halászatból nehezen tudnak megélni, holott a víz nem is kevés. „Óriási terület, hatalm as vízi la ti­fundium , m ert k iterjedése 5600 hold. Alig van e szövetkezetnél nagyobb az országban. Csupán csak a váci halászszövetkezet á ll előtte 7932 hold­jával, és a paksi szövetkezet, ahol a vízi nagybirtok 5817 ho ldra megy.

E hatalm as vízi terü letek m elle tt mégis tengődés a halász élete, m in t a magános, vizenjáró em beré, aki halász, de üres tarisznyájában ko ­torász.

A szövetkezet elnöke m agyaráz: — H át kérem , tennünk kell v a ­

lam it, m ert a term észetes vizek hal- tenyésztéséből nem tudunk megélni.

A term észetes vizek haltenyészté- séből! A nnyit je len t ez, hogy a Du­na főágya és folyam i ágyai nem term elnek annyi halat, am ennyi meg­élhetést tudna nyújtan i és biztosí­tan i a körülbelül 100 tagból álló ha-

É 1

lász-szövetkezetnek. A 100 tag az 100 család. A szövetkezet tavalyi évi halterm elése 650 m ázsa volt. Egy családra, vagy egy halászra tehát pontosan 5,6 m ázsa hal esett egy esztendőben. Ha a budapesti fogyasz­tói á ra t veszem alapul, akkor á t­lagban 14 forintos ha lá ra t lehet szá­m ítani kilogram m onként, m ert a ponty kilója 29 forint, a harcsáé

A győri Előre Htsz nagybajcsi haltároló rendszere

Halárusítás a paksi Vörös Csillag Htsz népszerű bárkáján

m ég drágább, 35 forint, a halászok azonban nem csak nem es ha la t fog­nak. No m ár m ost 14 fo rin tjáva l szá­molva, egy család évi keresete 9100 fo rin t volna, am iből esetleg m eg is lehetne élni.

A m ikor ezt így számolgatom, az egyik szövetkezeti tag hatalm asa t csap az asztalra és szinte k iá ltva m ondja:

— H iba van a szám ítás körül.— M iért?1— H át azért, m ert m i átlagban 4

forin to t kapunk a hal k iló jáért, az pedig családonként 2600 forin tnál nem tesz ki többet.

így ju tunk oda, hogy egy-egy csa­lád m unkájából 6500 fo rin t szétm ál­lik, elemésztődik azon az úton, am íg a hal a hálóból a városi fogyasztó­hoz jut.

— H át máért nem értékesítenek m aguk közvetlenül?

E rre válaszként a rró l panaszkod­nak, hogy akkor meg az adók v in ­nék el a halász keresetét. K im on­dom, bár nem tudom , hogy m eg-

5 1

1983 őszén Császárszállásról lengyel kam ionok szállították a busát

(Tóth A. felvételei)

győzlöm-e őket, hogy a kereskedő is adózik, és mégis megél a halászok m unkájából.

A halászok azonban a rra gondol­nak, hogy fokozni kell a term elést, hogy megélhessenek. A term elés fo­kozását pedig úgy képzelik el, hogy a Duna holtágait tavakká a lak ítják á t és rá té rnek a haltenyésztésre, így akarják elérni, hogy évi te rm e­lésük 1500 m éterm ázsa legyen.

Ezt a tenyésztő m unkát m ár m eg­kezdték ebben az esztendőben, a tavakká alak íto tt ágakban elég szép­szám ú ivart te lepítettek és az őszön m ár élvezni is fogják a kezdem é­nyezés előnyeit. Szép és dicséretes dolog, de ugyanakkor a sa já t é r té ­kesítés megoldása nélkül ez a szö­vetkezeti vállalkozás tulajdonképpen a kapitalizm ust szüli ú jjá . A kap i­talizm ust úgy, hogy a kereskedői é r ­tékesítés m ellett a halászok m un­kájának a haszna nem a szövetkezeti gazdálkodásban, nem is a tagok gyarapodásában fog m egm utatkozni, hanem a kereskedő egyéni tollasodá- sában. Termelés, éspedig korsze­rű termelés' és értékesítés, ez a kö­vetkező évek feladata. 1952-ben m ár az egyes szövetkezetek fuzionálásá­val 26 bérlő szövetkezet dolgozott a term észetes vizeken. E rre az időre ú jra elérték a m ostoha körülm ények között gazdálkodó szövetkezetek a II. v ilágháború előtti term ésered­ményt. A továbbfejlődés szükségsze­rűsége hozta m agával, hogy te rm e­lőszövetkezetekké alaku ljanak át.

1952 nyarátó l az esztendő végéig alakultak á t a mezőgazdasági tsz- ek m in tá já ra halászati term előszö­vetkezetekké, az akkori gyakorlat szerinti legm agasabb fokú közös gazdaságokká. A szervezeti változá­sokat elismerő, az új, a szocialista viszonyoknak megfelelő szövetkeze­ti halászat m egterem téséhez m ajd a 27/1953 (VI. 4.) M. T. szám ú rende­let ado tt kibontakozási lehetőséget,

m ely az önálló halászati szövetke­zetek m egalakításáról intézkedik.

Ez szerin t:1. § 1) M inden halász-szövetkezet a földm űvelésügyi m iniszter engedé­lyével önálló III. típusú halász-szö­vetkezetté a laku lha t át.2) Dolgozó halászok a f. m iniszter engedélyével a jelen rendeletben m eghatározott feltételek m ellett újonnan is a lak ítha tnak halász-szö­vetkezeteket.2. § Halász-szövetkezetté való á ta la ­kuláshoz szükséges, hogy a szövet­kezet m űködésében legalább tíz dol­gozó halász tagként vegyen részt és a szövetkezet gazdálkodásába leg­alább 500 ka t. hold halászatra a l­kalm as v ízterület legyen.3. § 1) A halászati gazdálkodáshoz szükséges v íz terü le t halászati jogát az állam határozatlan időre ad ja a szövetkezet használatára.A vízterület k iterjedését és fö ld ra j­zi fekvését, az á talakulást illetve ú jonnan a lakulást engedélyező h a­tározatában a FM állap ítja meg.4. § 1) A szövetkezet feladata:—a halászati gazdálkodáshoz szük­séges v ízterületek gondozása, jó karban tartása , állandó javítása és bővítése;— a v íz terü le tek halállom ányának állandó fejlesztése;— a halállom ány gazdaságos k ite r­m elése az ide vonatkozó törvényes rendelkezések be ta rtásáv a l;— a kifogott hal közös értékesítése.3) A szövetkezet a halászati gazdál­kodás érdekéiben feldolgozó konzer- válót, árusító (halcsar n ok), fogyasz­tási (halászcsárda) és halászati tevé­kenységgel összefüggő m ás m ellék­üzem ágakat (halászháló', halszállító kosarak készítése sfb.) is lé tesíthet és ta r th a t fenn, de csak olyan m ér­tékben, hogy a főüzemág halászati jellege m egm aradjon. A szövetkezet a tagok á ltal bev itt fö ld területen melléküzemágiként mezőgazdasági term elést is folytathat.5. § 1) A szövetkezet csak alapsza­bályzat (alapszabály) szerin t m ű­ködhet.6. § 1) Á talakulás e se té n ...3) Az átalaku lást illetőleg újonnan a laku lt szövetkezetek 1953. évi janu ­á r 1. nap játó l kezdve a fennálló

1. A HAKI halegészségügyi labo­ratórium ában m ódszereket dolgoztak ki halpatogén baktérium ok vízből való izolálására, és az elterjedésük felm érésére számos vizsgálatot vé­geztek. Az Aeromonas hydrophila, Ae. pun ctata baktérium ok a halas vizekben m indig jelen vannak, s szá­m uk néha meglepően magas. Egyes közlem ények az Aerom onas bak té­rium okat bizonyos vízszennyeződések indikátor szervezetének ta rtják . Szá-

rendelkezéseknek megfelelően jöve­delem adót és forgalm i adót kötele­sek fizetni, viszont tagodnak a m un­kaegységek a lap ján k ifizetett része­sedése a jövedelemadó alól mentes.7. § A szövetkezet a halászati jog használatánál köteles az alapszabály­zat elő írásait m aradék ta lanu l b e ta r­tani, s így köteles gondoskodni azok­nak a korszerű fe jle tt technikai e l­járásoknak és m unkam ódszereknek bevezetéséről, am elyek biztosítják a folyókon, holtágakon és tavakon a nagyüzemi, társas m unkaszervezet keretei között történő tervszerű és eredm ényes halászati gazdálkodást. Köteles továbbá gondoskodni a víz- terü letek megfelelő halasításáról, s a halivadék állandó utánpótlásáról, tudom ányos eszközök és eredm ények alkalm azásáról, a szakm ai felké­szültség fejlesztésével a halállom ány növeléséről és m inőségének ja v ítá ­sáról. Köteles végül a rábízott v a ­gyont m in t társadalm i tu la jdon t k ü ­lönös gonddal őrizni, gyarapítani és a népgazdaság érdekeinek m egfele­lő módon hasznosítani.11. § A halászatra vonatkozó jogsza­bályok m ódosítása és kiegészítése tárgyában k iadott 6700/1945 (VIII. 25.) M. E. sz. rendeletnek a halász­szövetkezetekre vonatkozó rendel­kezései és jelen rendelettel e llen té­tes m inden m ás jogszabály ha tá lyá t veszti.”

E rendelkezés érvényesítése, gyakorlati alkalm azása általában a m agyar halászat és az önálló szö­vetkezetek gazdasági m egerősödésé­hez vezetett.

A 27/1953-as szám ú MT rendelet k iadása u tán bebizonyosodott, hogy a halászati tudom ány eredm ényei­nek közös hasznosítása, a korszerű eljárások bevezetése érdekében szük­ség van egym ás kölcsönös segítésé­re. így e felism erés ú tján a laku lt m eg 1957. feb ruár 19-én érdekvé­delm i szervük a „H alászati Szövet­kezeti Központ.” S ezzel a m agyar szövetkezeti halászatban egy újabb és felfelé ívelő korszak kezdődik, am ely az előző évek eredm ényeire épülve további erőteljes! fejlődést te tt lehetővé.

Varga László

m űk néha több tízezres nagyságot é rhe t el egy m illiliter vízben.

A Flexábacter colum naris bak té­rium ok a halas vizeinkben ugyan­csak jelen vannak, de szám uk lé ­nyegesen kisebb, esetleg nem is m u ­ta thatók ki. Az eddig m é rt m axim ális szám uk 200 sejt/m l volt. E számok nem biztos, hogy a tényleges hely­zetet jelzik, m ert a F lex ibacter fe l­tételezhetően bomló szerves anyagok felületén, jellegzetes kolóniákban

Kutatásunk hírei

5 2

koncentrálódik. A m érések fo ly ta­tódnak és eredm ényeinkről részlete­sen beszámoló készül.

2. A HAKI halegészségügyi osztáL lyán dr. Farkas József tudományos osztályvezető vezetésével több, ed ­dig ism eretlen halpatogén bak tériu ­m ot vizsgálnak. Az egyik kéthetes harcsaivadék tömeges elhullását okozta. Legjellegzetesebb tünete, a beteg ivadék fejének pirossá v á lá­sa, ezért az eddig ism eretlen beteg­séget a harcsaivadék „piros fe j” be­tegségének nevezték el. A beteg á l­la t elpusztul. A kórokozó egy Vib- rio baktérium , de valószínűleg nem azonos a tengeri halakról ism ert Vib- rio anguillarummial.

Az utóbbi időkben több alkalom ­m al is izoláltak téli halelhullások során, hazánkban eddig ism eretlen baktérium okat. Ezek közül a legér­dekesebb egy Flavibacterium , mely telelő harcsa és fehér busa e lhu llá­sá t okozta. A fenti bak térium ot ed ­dig csak lazacfélékrői izolálták, s az első közlemény e bak térium létezé­séről 1978-ban jelent meg. Hazai fe l­tűnésének érdekes vonzása, hogy te ­lelő melegvizi halakon je len ik meg egy olyan kórokozó, m elyet eddig csak hidegvizi fajokon ism ertek. A két baktérium ról a közeljövőben részletes beszámoló készül.

3. H azánk term észetes vizeinek egyre fokozódó szennyezettsége sú ­lyos problém ákat, gondokat okoz a haltenyésztésben. Egyre sürgetőbb feladat ezért a vízrendszerek ős­honos halfaunájának megóvása, fenntartása.

A HAKI m unkatársa i több éves ku ta tási program keretén belül 1982- ben a Körös és vízrendszerének h a ­lászatbiológiai felm érését kezdték el. Az általános felm érő jellegű m unka m ellett, amely a halállom ány szer­kezetének m egállapítására és a tá p ­lálékbázis v izsgálatára te rjed ki, k u ­ta tják a gazdaságilag fontos halaink (ponty, süllő, harcsa, angolna) nö­vekedés1 in tenzitását, az eltérő víz­minőségű holtágakban.

A halak fogási helyét pontosan topografálják egy ún. élőhely m un­kalápon. A halak környezetét is vizsgálták, m inden alkalom m al bak- terdo-, fito- és zooplankton, zooben- tosz, zoonekton minőségi és m eny- nyiségi összetételének, valam in t az éves foszfor és nitrogén m ennyisé­gének m eghatározását elvégezték. A két év a la tt eddig évesen kb. 5— 6000 balegyedet vizsgáltak meg. K ét gazdaságilag fontos halfaj, a süllő és a fehér busa esetében a b é lta r­ta lm at is vizsgálták. A fehér busa béltartalom ban ta lá lha tó zooplank­ton szervezetek arán y a nagym ér­tékben függ a környezet fito- és zooplankton tag jainak arányától. A Körös vízrendszerében a fehér bu ­sa m axim ális elérhető testhossza 1153 mm, testtöm ege pedig 28 380 g. A süllő növekedése a Körös ho ltá­gakban jó, testm éreteiknek jól m eg­felel tömeggyarapodásuk.

A program beindításakor a külföl­di halászatbiológiai m ódszerek hazai adaptálására is figyelem m el vol­tunk.

A ku ta tási program jelenleg az adatok m ind nagyobb szám ú gyűj­tésének stádium ában van..

4. Az elm últ évben a balatoni h a ­lászati ku ta tási program keretében egy hónapot tö ltö tt a H A K I-ban A. G. Poddubnij, a biológiai tudo­m ányok doktora, a Szovjetunió Tu­dományos A kadém iája Belvízi Bio­lógiai K utató Intézete Ichtiológiai O sztályának vezetője. Segítségével M agyarországon elsőnek beindíto t­tuk a b iotelem etriai kutatásokat. Ezen belül az egyik legfontosabb m ódszer az u ltrahangos halkövetési eljárás. A kism éretű u ltrahangos adóval m egjelölt hal mozgása a Szov­jetunióban k ifejleszte tt berendezés­sel egy hónapig nyom on követhető. A kapott eredm ények lehetővé te ­szik, hogy az egyes halfajok és halpopulációk m ozgásának törvény- szerűségeit m egism erjük. Ez a h a lá­szati gyakorlatban a fogástechnika továbbfejlesztését teszi lehetővé. Az eddigiekben értékes inform ációkat kap tunk a fehér busa m ozgásáról és tartózkodási helyeiről, am ely ered­m ények a visszafogási hatékonyság növelését segíthetik elő. A szovjet kutató segítségével m egterem tettük a c lehetőséget a halkövető m űszer hiazai előállításának.

A biotelem etriai kutatások m á­sik m ódszere az echográfos h a lra j- keresés, illetve halm ennyiség meg­határozás. A m ódszer alkalm azási le­hetőségeit 1983-ban in tézetünk m un­katársai Z. Hadzsijszkij, bolgár k u ­ta tó segítségével vizsgálták a B ala­tonon. A kapott eredm ények a lap ­ján m egállapították, hogy a m ód­szer a hazai sekély tavainkban, ho lt­ágainkban csak a speciálisan sekély vizekre k ifejlesztett japán FE—450- es echográf alkalm azásával lehet eredményes.

5,. A Haltenyésztési K utató In té­zetben közel egy évtizede kezdődtek el a sekély tavak nitrogénforgalm á­nak m egism erésére irányuló k u ta tá ­sok, m elyek keretében több szak­te rü le te t képviselő m unkacsoport k i­dolgozta a különböző halhústerm elő rendszerek nitrogén kom partm entjei- nek és főbb áram lási ú tja inak egy­séges elvek alap ján történő vizsgá­lati módszereit. F eltá rták az eltérő halashasznosítású ökoszisztémákban a nitrogénkötés, nitrifikáció, am m ó­niafelvétel, üledék-víz határfe lü le ti diffúzió folyam atait, m elyek ism e­retében lehetővé vált egy-egy rend­szer nitrogénmérlegének, felállítása, a halastavak term őképességének és m űtrágyázásának optim alizálása. A nitrogénforgalm i ku ta tással segítet­ték a kopoltyúnekrózis kóroktaná- nak fe ltárásában is Hortobágyon.

A tém ában ezideig számos tudo­m ányos közlemény m elle tt három kandidátusi és két egyetemi doktori értekezés készült el és kerü lt m eg­védésre.

K andidátusi értekezések:— M ohamed Ibrah im El Samira:

Nitrogénkötés, am m ónia- és n it- rátfelvéte l sekély tavakban.

— M ahm ud Ahmed Abdelm oneim : N itrogénkötés és denitrifikáció

m agyarországi sekélyvizi üledék­ben.

— W agdy Mohamed M ahm oud El- S arraf: A m inósavak és m ikrobiá- lis ak tiv itás m agyarországi sekély tavakban.

6. 1983-b,an a Haltenyésztési K u­tató In tézet Táplálkozás élettani és Takarm ányozási O sztályának h á ­rom m unkatársa készítette el és védte m eg egyetemi doktori é rtek e­zését. Szabó György tudom ányos ügyintéző, dr. Tóth Erzsébet tém a­vezetésével készítette el „H ulladék­fehérjék alkalm azása harcsatápok­ban” című doktori m unkáját. É rte ­kezését „sum m a cum laude” m inő­sítéssel védte 1983. feb ruárjában a Keszthelyi A grártudom ányi Egyete­men. Csengeri István tudom ányos m unkatárs, dr. Oláh János tém ave­zetésével készítette e l „Belső és k ü l­ső tényezők h atása a ponty (Cypri- nus carpio L.) lip id je inek zsírsav­összetételére” című doktori m unká­ját. Értekezését „summa cum laude” minősítéssel 1983. decem berében véd­te m eg a Kossuth Lajos Tudom ány- egyetemen. Gyöngyösiné Papp Zsu­zsanna tudom ányos ügyintéző, dr. Oláh János tém avezetésével készí­te tte el „Sekély tavak és holtágak am inosavainak minőségi és m ennyi­ségi elemzése” című doktori m u n k á­já t. ;

7. Ryszard Klik, a Szczecini M e­zőgazdasági A kadém ia (Lengyelor­szág) Tenger-biológiai In tézetének m unkatársa m egkezdte kéthónapos tanu lm ányú tjá t a HAKI Táplálko­zásélettani és Takarm ányozási Osz­tályán. R. K lik Lengyelországban a Szczecin m elle tti „Dolna O dra” hő­erőm ű hűtővizére te lep ített ketreces halgazdaságban végez takarm ányo­zási • kutatásokat. Az ösztöndíjas a HAKI-ban a zsíroknak a ponty ta ­karm ányozásában betöltö tt szerepét tanulm ányozza az intézet recirku lá- ciós rendszerében beá llíto tt nevelé­si kísérletekben. K lik kolléga len ­gyel m unkatársa J. F ilipak koráb­ban 6 hónapig dolgozott m ár ezen a tém án szintén dr. Csengeri István tudom ányos m unkatárs és dr. Tóth Erzsébet tudományos osztályvezető irányításával.

8. Dr. Michel P etitjean , a Párizsi VII. Egyetem Rendszerbiológiai In ­tézetének professzora ötödször é r ­kezett egyhónapos tanu lm ányú tra a HAKI Táplálkozásélettani és T a­karm ányozási Osztályára. T anul­m ányú tja többéves együttm űködési program hoz kapcsolódik, am elynek során különféle indító és előnevelő tápok előállítására és alkalm azásá­ra végeznek vizsgálatokat. Az idei vizsgálatok különféle m ikrokapszu­lázott laboratórium i tápok e lőállítá­sával kezdődnek, m ajd a tápokat elő- nevelési k ísérletekben tesztelik, év­szaktól független szaporítással elő­á llíto tt ponty lárvákkal az in tézet recirkulációs üzemében. E s ta rte r ku ta tási program ot dr. Csengeri Is t­ván tudom ányos m unkatárs irán y ít­ja.

Dr. Oláh János

i 5 3

TILÁPIÁK JAPÁNBAN, a Felkelő Nap országában egyre nagyobb é r ­deklődés nyilvánul meg a k itűnő húsú, A frikában őshonos tiláp ia h a ­lak iránt. Jó llehet több m in t 100 ti­lápia faj ism ert, a tógazdák — szer­te a nagyvilágban — csak 5 fa jt t a r ­tanak, szaporítanak, ezek a követ­kezők: Sarotherodon mossambicus,S. niloticus, S. hom orúm , S. aureus és a Tilapia zillii. Japánban, főleg K yushu térségében foglalkoznak az újdonságnak számító halakkal. Egy- egy h a lta rtó m edence 300 m2-es mélysége 40—45 centi, naponta l 1/^ alkalom m al szűrik, cserélik a nyá­ron 28, télen 25 °C hőm érsékletű v i­zet, m ely legtöbbnyire geoterm ikus (termál) eredetű. Az előnevelt iva­dék 45, az egynyarasnál idősebb hal 35% fehérjé t tartalm azó tápot kap. AQUACULTURE MAGAZINÉ, Vol.9. (1983) N° 5.

*

„C A IR O X ” A CSODASZER? A z A m erika i Egyesült Á llam okban fo r­galomba hoztak egy új, vízregenerá­ló anyagot „C A IR O X ” néven. A gyártó szerin t a „C A IR O X ” nagyha­tású oxidálószer, m ely bevethető oxigénhiány esetén, kénhidrogén mérgezésnél, különféle szennyező anyagok m egsem m isítésénél, roteno- ne és antim ycin semlegesítésénél. AQUACULTURE M AG AZIN É, Vol. 9. (1983) N° 5.

*

MAGÁTÓL FELSZÍVJA. A világhí­rű „Hach Company” megkezdte gyártását a TenSette TM márkajelű automata pipettáknak. Kétféle típust készítenek: 0,1—1,0 ml-est és 1,0— 10,0 ml-est. Az újonság lényege: a

beállításnak megfelelően szívja fel az oldatban levő vegyületeket, rea­genseket, gyógyszereket stb. anélkül, hogy tévedne. Vízkémikusoknak, hal­egészségügyi szakembereknek és ter­mészetesen tógazdáknak ajánlják az újdonságot. AQUCULTURE MAGA­ZINÉ, Vol. 9. (1983) N° 5.

*

KRILLFELDOLGOZÁS — KORSZE­RŰEN. A Szovjetunióban új techno­lógiát dolgoztak ki és helyeztek üzembe a k rill-rákok (főleg a Déli- Sarkot övező tengerekben, sok millió tonna m ennyiségben jelenlevő, kis- testű rákok) feldolgozásánál. A k rill- rákok mindössze néhány centi test- hossziúságúak. Egyszerre több száz­ezer példányt tisztítanak, így h ú ­

súk em beri fogyasztásra hozzáférhető lesz. A z új technológia szerin t a rá ­kok kem ény k itinpáncélját lézersu­gárral roncsolják, m ajd a puha húst vízzel kiöblítik. Ez a folyam at m ind­össze 10 percig ta rt. U tána a k r il l- húst fagyasztják vagy konzerválják. A kem ény kitinpáncélt sem dobják ki — porrá őrlik és takarm ányba keverik —, m ert sok foszfort és m e­szelt tartalm az. TASZSZ/NSZ (1984) N° 1.

*

CÁPALELET. K aliforniától (USA) délre, néhány őscápa m aradványra bukkantak. M egállapították, hogy

a réges-rég k ipusztu lt cápák való­ságos óriások voltak, hiszen test­hosszuk m eghaladta a 30 m étert, fo ­gaik fé r fi ökölnél is nagyobbak vol­tak. DEUTSCHER ANG ELSPO RT , Jahrg. 35. (1983) N° 12.

INDIA CSELEKSZIK. Ind ia egyre több tengeri halászhajót épít, hogy fokozza halzsákm ányát. K orszerűen felszerelt kutatóhajók já rják — fő­leg az Indiai-óceán térségét, hogy m inél kedvezőbb h a ljá r ta helyeket ta láljanak , ahol jelentős zsákm ány­ra lehet szám ítani. DEUTSCHER ANGELSPORT, Jahrg. 35. (1983) N° 12.

*

KAGYLÓS AKVAKULTÚRA. Bul­gáriában, a Fekete-tenger partján immár évek óta működnek akvakul - túrák, ahol többek között fekete­kagylót és osztrigát termelnek. Egy- egy ilyen egység évente 20—30 ton­na ehető kagylót termel. 1983-ban már lehetett „aratni” a teljesen ki­fejtett kagylókból. DEUTSCHER AN­GELSPORT, Jahrg. 35. (1983) N° 12.

*

SZŰR IS, TEMPERÁL IS! A világ­h írű EHEIM cég (D—7301 Deizisau) új rendszerű vízszűrőket hozott fo r­galomba. A 2013', 2015 és 2017 jelű filterek 250, 350, és 500 liter ű r ta r ­talm ú akvárium okhoz rendszeresít- hetők. A m ellett, hogy nagy hatás­fokkal tisztítják , szűrik a vizet — egyúttal a k íván t hőfokra — kom ­pu ter technikával — is felm elegítik és azonos hőm érsékleten ta rtják . Egy m ásik filterú jdonság — a 2007 je ­lű — 30—60 literes m edencékhez

Miről

a külföldi

rendszeresíthető, ó ránként összesen 180 liter vizet szűr és m indössze 3 w att áram ot fogyaszt! PÉT (1983) N° 12.

*

ATOM TEM ETŐ ÉS A H A LA K . Szakhatósági fe lügyele t m ellett, ra­dioaktív hu lladékot sü llyeszte ttek el az A tlanti-óceán északkeleti részén. A N ém et Szövetségi Köztársaság Ha­lászati In tézete ellenőrző vizsgálato­kat végze tt a m egadott térségben azzal kapcsolatban, hogy a terület halaiban nem .halmozódott-e fe l a sugárzó anyag? A hulladék elhelye­

zés nem okozott szám ottevő sugár- terhelésit \a környezetben, a kifogott ún. hosszúfarkú halak (Macrouridae családba tartozók) nem voltak ra­dioaktív anyaigokkal szennyezettek. FRANKFU RTER ALLG EM EINE ZTG. (W83) X. 12.

*

A HIDEGBEN JOBB! Főleg a mély­tengerekben élő, nem ritkán 20 mé­terre is megnövő óriás kalmárok (= lábasfejű állatok) többnyire ha­lakat zsákmányolnak, esznek. A kal­márok pedig az ámbrás ceteknek es­nek áldozatul... A több száz méter mélységekben élő kalmárok csak nagy ritkán kerülnek a felszíni vi­zekbe és még ritkábban a halászok hálójába. A közelmúltban egy nor­vég kutatónak sikerült elejteni egy óriási kalmárt, méghozzá egy olyan példányt, ami még élt! Nyomban beható vizsgálat alá vonta — megál­lapította, hogy a kopoltyúval léleg­ző állat vérében nem hemoglobin, hanem réztartalmú hemocianin (= oxidáltan kék, oxigénmentesen szín­telen vérfesték, melyben a rézionok

5 4

számol be

sajtó?

kötik meg a felvett oxigént) van, méghozzá meglehetősen csekély mennyiségben. Ez a hemocianin csak alacsony hőmérsékleten képes az állat számára elegendő oxigént tá­rolni, szállítani és leadni. A hemo­cianin oxigéntmegkötő képessége 15

°C hőmérsékleten négyszer kisebb, mint 3 °C hőfokon. Ebből a tény­ből kiindulva a norvég kutató arra a következtetésre jutott, hogy az óriás kalmárok — többek között — azért élnek a tengerek mély része­in, mert ott alacsony a hőmérséklet, ami megfelelő élettani sajátságaik­nak, mindenkori anyagcseréjüknek. KOSMOS (1983) N° 12.

*

LAZACTENYÉSZTÉS. K anadában is— az intenzív halászat és horgá­szat m ia tt — szükségessé vá lt a la ­zac mesterséges szaporítása. Csupán B ritish Colum biában 17 állam i h a l­keltető állom ás m űködik. A leg7 ú jabbat m integy 360 millió fo rin t­nak megfelelő összegért létesítették— üzeme autom atizált és kom puter vezérlésű. BLINKER, (1983) N° 3.

★

BORSOS KEDVTELÉS. A kanadai British Columbiában, heti 1500 dol­lárért (= vagyis kb. 60— 70 000 fo ­rintért) bárki horgászhat lazacra. A borsos árajánlatban a szállás és a teljes ellátás benne foglaltatik. (E x - lusive Fishmg Ltd.). BLIN K E R (1983) N° 3.

★

MODERN HALGAZDASÁG (= Mo­derné Fischwirtschaft — eredeti cím) címmel írt 376 oldalas szak­

könyvet a nálunk is jól ismert né­met szakember, Dr. Werner Stef- fens. A 17X24 cm méretű, 212 áb­rával ellátott könyvet a Neumann- Neudamm Yerlag (NSZK) jelentette

meg, ára 24,— W DM. A könyv a hagyományos tógazdálkodási mód­szerek mellett ismerteti napjaink legmodernebb haltenyésztési és tar­tási módszereit, az akvakultúrák je­lentőségét.

★

ÚTMUTATÓ — HALSZÖVETTAN­HOZ. T. H ibiya japán szerzőtől m eg­je len t egy halszövettani atlasz (ere­deti címe: An A tlas of Fish Histo- logy). A 147 oldalas könyvet a s tu tt­garti Gusfav Fischer Verlag je len ­tette meg.

★

BAK TÉRIU M O K ELLENSZERE. T. K irum a és társai összehasonlító v izs­gálatokat végeztek a „sulphadiazine,> és a „ trim ethoprim ” készítm ények­kel kapcsolatban (— gyártó juk K yo - ritsu Shoji Co. Ltd, Tokyo). A sze­reket halak baktérium os betegségei­

vel kapcsolatban próbálták ki. A kórokozók a következők vo ltak: Aeromonais salminicida, Aerom onas hydrophila és a V ibrio anguillarum. A ku ta tók m egállapították, hogy a je lze tt szerek — fő lek kom bináltan — kiválóan ^alkalmazhatók az em ­líte tt baktérium ok ellen. A kívánatos arányokat és m ennyiségeket táblá­zatosam kÖzlik dolgozatukban. JOUR­N A L OF FISH DISEASES, Vol. 6. N° 6. (1983).

★

IZOLÁLT VÍRUSOK. E. S. Berry, T. B. Shea és J. Gabiik amerikai ku­tatóknak sikerült két különböző ví­rust (ideiglenes nevük GFV—1, GFV—2) kitenyészteniük az arany­halak úszóhólyagjából. A szerzők szövettani képekkel is bemutatják a most felfedezett kórokozókat. JOUR­NAL OF FISH DISEASES, Vol. 6. N° 6. (1983).

25 ÉVES JUBILEUM. Im m ár ne­gyed százada annak, hogy először jelent meg társlapunk — a rova­tunkban sokszor idézett — Rübo- vodsztcvo i rübolovsztvo. A rangos jubileum alkalm ából szerkesztőségi cikk je len t meg az 1983. decem beri szám ban.

★

H ALH O N O SlTÁS H ISTÓ R IÁ JA . Jóllehet m ár a Nagy O któberi Szo­cialista Forradalom u tán is foglal­koztak különféle halfajok á ttelepí­tésével, honosításával, akkilm atizálá- sával a Szovjetunióban — a szer­vezett m unka 1948 után, a Közpon­ti A kk lim a tizá c ió s In téze t létreho­zásával egyidőben indult. E. Kosszov történelm i visszapillantást készíte tt

a szov je t hal-akklím atizációs m u n ­káról. C ikkét egy szem léletes térkép is kiegészíti, m elyen jól látható, hogy az egyes betelepítésre kerü lt halfa­jok honnan érkeztek? RÜ BO -VODSZTVO I RÜ BO LO VSZTVO (1983) N° 12.

★

HOL FEJLŐDIK GYORSABBAN? J. V. Shireman és társai összehasonlí­tó vizsgálatokat végeztek az amúr és a pettyes busa hibridjének fej­lődésével kapcsolatban. A főleg zoo- planktont » fogyasztó halakat 100— 100 m2-es tavakban tartották sűrített levegő utánpótlással ill. anélkül. Megállapították, hogy a halak lé­nyegesen gyorsabban fejlődnek (és megmaradási százalékuk is nagyobb) a szellőztetett tavakban, mint a szel­lőztetés nélküliekben! J. FISH BIO- LOGY, Vol. 23. (1983) N° 5.

★

EURÓPAI HORGÁSZOK. E urópá­ban — az EFTTEX (European F i- shiing Tackle T rade Exhibition) ny il­ván tartása szerin t — m integy 18 m illió em ber hódol a horgászatnak. Ugyancsak az EFTTEX felm érése szerint kontinensünkön m integy 20 000 horgászcikk kiskereskedés) m ű­ködik, am elyeknek évi forgalm át 2 m illiárd m árkára (vagyis hozzávető­legesen 30—35 m illiárd forin tra) be­csülik! FISCH UND FANG, Jahrg . 24, (1983) N° 9.

Dr. Pénzes Bethen

5 5

Szennyvízhasznosítás BikaionAz élelm iszeripari üzem ek egyik

égető problém ája a keletkező nagy m ennyiségű szennyvíz elhelyezése, tisztítása, a környezet- és vízm inő- ségvédelm i előírások betartása. A 70-es évek végén a halászatban is m egindult a feldolgozó építése és Gyoma, valam in t a Balatoni Halgaz­daság m ellett Bikaion is m egépítet­tük a halfeldolgozó üzemet, am elyik a három közül a legnagyobb kapa­citással rendelkezik.

A szennyvíz elhelyezése nálunk is komoly gondot okozott, a m egoldá­sára az adottságainknak leginkább megfelelő halastavi hasznosítást v á ­lasztottuk.

Ennek a hasznosítási form ának egyes technológiai elemei m ár is­m ertek voltak, bizonyos tapasz tala­tokkal — elsősorban a fonyódi k í­sérleti tavak eredm ényei alap ján — m ár rendelkeztek, ezért a tervezés során a szakvélem ény elkészítésére a Szarvasi Haltenyésztési K utató In ­tézetet kértük meg, m ajd a vizsgá­latok elvégzésében a D él-D unántúli Vízügyi Igazgatóság szakem berei se­gítettek.

relm et ad tunk be a MÉM Vadászati és H alászati Főosztályára, am it

„A halfeldolgozó üzem technoló­giai folyam atai során keletkező szennyvíz k ísérleti hasznosítása” — címmel m eg is kaptunk.

A beruházás elkészült, a feldolgozó üzembe helyezése 1981-ben m egtör­

tént. Vele párhuzam osan a szenny- vízhasznosító létesítm ényeket is e l­készítettük és beindultak a k ísérle­ti m érések is.

A MÜFA szerződésben válla lt 1983. év végi határidő elő tt 1983 jú ­niusában m ár m eg tartha ttuk a re a ­lizáló megbeszélést.

1. táblázatA halfeldolgozó szennyvízének m ennyisége és m inősége

Megnevezés T erve­ze tt

M ini­m um

M ére tM ax i­m um

M érték- iadó

Szennyvíz mennyisége (em3)A mosószer és fertőtlenítőszer

121,77 — — 53

m ennyisége (to/év) 94,8 — — 5,0BOI5 (mg/1) 420 60 400 250KOIk (mg/1) 1500 350 950 750összes N (mg/1) — 22 60 35összes P (mg/1) — 1,6 5,0 2,5összes o ldott anyag (mg/1) 950 400 900 600Ainioaktív detergens (mg/1) — 0,3 1,1 0,8CCU-es ex trak t (mg/1) 225 10 20 15

Télen is fo ly ik angolnanevelés a Hortobágyi Halgazdaság tukai telepén

Voltak kedvező adottságaink, am e­lyek ezt a hasznosítási fo rm át lehee- tővé tették, így rendelkezésünkre állt olyan terü let, ahol az előkezelő tavakat m egépíthettük, ehhez pedig egy 66 ha-os tó csatlakozott, ahol a szennyvíz konkrét hasznosítása m eg­történt.

A kiviteli terveket a Pécsi AG- ROBER készítette a Szarvasi H alte­nyésztési K utató In tézet szakvéle­ménye alapján, beépítve a sa já t ta ­paszta latainkat is.

Az így k ia laku lt elképzelésre MÜFA tám ogatás elnyerésére ké-

Úgy gondoljuk, hogy a halászati szakem berek részére is érdekesek lehetnek a k ísérlet adatai, de b á r­m elyik üzem részére nagyon szíve­sen rendelkezésre bocsátjuk a rész­letes inform ációkat is, m ert a h a l­feldolgozás során keletkező szenny­vízről korábban kevés ada tta l re n ­delkeztünk.

A keletkező szennyvizek több cso­po rtra oszthatók:— A halszállító kádak és haltároló

m edencék vize,— A feldolgozás technológiai szenny­

vize.

— A komlmunális szennyvíz,— A gépjárm űvek m osásakor és

fertő tlen ítésekor keletkező szenny­vizek,

— A hulladék hőkezelésére szolgáló berendezés tisztításakor keletke­ző szennyvíz.

A konkrétan vizsgált időszakban— 1981,. augusztustól 1982. augusz­tusáig — összesen 53 000 m 3 szenny­víz keletkezett. A kezdeti időszak­ban elsősorban a halterm ékek gyár­tása folyt — halfiié, szálkam entes halkészítm ény, halszelet, stb. — 1982 áprilisáig. Ezután elkezdődött a B a­ranya megyei H úsipari V állala tta l közösen k ia lak íto tt „Pannónia te r­m ékcsalád” gyártása, am i a szenny­víz m ennyiségét egyenletesebbé te t­te, de a m inőséget is m egváltoztat­ta.

A keletkező technológiai szenny­víz előkezelésen megy át, szétvá­lasztjuk a szilárd és a híg fázist, m ajd a híg fázis zsírleválasztón megy keresztül, m ajd gyűjtőakná­ba kertül, onnan pedig ©gy zárt cső­vezetéken az oxidációs tavakba ju t­ta tjuk .

H árom darab előkezelő tava t ép í­tettünk, am inek a teljes befogadó­képessége 70 504 m.3. Eredetileg120 000 m3 szennyvízre szám ítottunk éves viszonylatban, ezért ép ítettük ki a tározó kapacitást 70 000 m^-re, hogy a téli időszak a la tt a keletke­ző teljes m ennyiséget táro ln i tu d ­juk.

Az I. szám ú előkezelő tóban rend­szeres levegőztetés történik, a to ­vábbi kettőben erre m ár nem volt szükség. Az előkezelő tavakból szi-

5 6

2. táblázat

A szennyvízkezelő egységek terhelése és tisztítási hatásfoka

K aszkád r Tiszti tó-

vattyú segítségével, esőztető öntö­zéssel ju tta tju k tovább a vizet a 66 ha-ois norm ál üzemelésű halas­tóba — a kísérlet során e rre csak a nyári időszakban volt szükség.

A legfontosabb adatokat; a kelet­kezett szennyvíz minőségéről a táb ­lázatokban közöljük.

Az adatokból jól látható, hogy a halastó szervesanyag-terhelése KOIk-

ban kifejezve nem érte el az 1 kg/ha d-t. A m űszaki irányelvek szerin t ez az érték elérheti a 25—30 kg ha d értéket.

Az előkezelő tórendszerben a szennyvíz szervesanyag-tartalm a 93 —94% -ban lebomlott. A teljesszennyvízkezelési technológia KOIk és BOI5 tek intetében 95%-os hatás­fokkal üzemel.

Az elfolyó víz minősége m egfe­lelt a 28/1978. MT. rendelet á ltal előírt határértékeknek, m ert a KOI értéke 64 m g l volt a szabványban előírt 100-as határértékkel szemben. Ezzel elértük, hogy az üzem a k i­a lak íto tt technológiával m entesül a szennyvízbírság alól.

A 66 ha-os halastó nópesítési szer­kezete az alábbi volt:Ponty kétnyaras 2000 db haFehér busa kétnyaras 250 db IhaPettyes busa kétnyaras 250 db haA m úr 200 db ha

A korábban le írt szennyvízterhe­lésnek ez a népesítési szerkezet m eg­felel, am ennyiben a szennyvízterhe­lés növekszik, úgy népesítési szer­kezetben term észetesen növelni szük­séges a fehér és pettyes busa a rá ­nyát, ezen belül is elsősorban a fe ­hér busáét.

Az alkalm azott szennyvízkezeléssel sikeresen oldottuk meg a feldolgo­zó üzem szennyvízelhelyezését, m ajd pedig annak a halastavi hasznosítá­sát. Ha csak a szennyvíz elhelye­zését nézzük, a felm érések szerin t az eddig alkalm azott m egoldásokkal m integy 15 m Ft bekerülési értékkel tud tunk volna hasonló hatásfokkal m űködő kezelő berendezést m egépí­teni. így m integy 5 m F t beruházás­sal nagy üzembiztonságú és jó h a ­tásfokkal m űködő rendszert ép íte t­tü n k , ki, am ibe az előkezelő tavak építési költsége 2,5 m Ft volt.

Rem éljük, hogy a rendszeresen végzett vízvizsgálatok, az így szer­zett tapasztalatok, m ás hasonló üze­m ek szám ára is jól hasznosíthatók és a kapott 1 m Ft-os MÜFA tám o­gatás felhasználása hasznos és ered­m ényes volt.

Kovács Józsefte rm . ig. h.

B ikali Á llam i G azdaság

KGST

ön etetők az ivadéknevelési szezon előtt (Tóth A. felvéttlei)

kitüntetésA KGST Élelm iszeripari Együtt­

működési Á llandó Bizottság m eg­alakulásának 20. évfordulója a lkal­mából a KGST tagállam ok élelm i- szeripari együttm űködésében k ife j­te tt tevékenységéért A. Petkov a bizottság elnöke em léklappal tü n ­te tte ki dr. Dobrai Lajos MÉM fő­osztályvezető-helyettest, dr. M üller Ferenc HAKI igazgatót, dr. Nagy László NGKT főosztályvezetőt és Tóth Árpád MÉM főelőadót.

A K orm ánybizottság elnöke kö­szönetét fejezte ki a végzett m un­káért, am elyet a k itün te te ttek az élelm iszeripari együttm űködés e l­mélyítése terén kifejtettek .

A halászati ágazat nemzetközi m egbecsülését jelentő kitüntetéshez a Szerkesztőség gratulál.

5 7

HAZAI LAPSZEMLE

F e la v a ttá k a B a la to n új k u ta tó h a jó ­já t. — A M agyar T udom ányos A k ad é­m ia T ihany i L im nológ ia i K u ta tó In té ­zetében dr. T ep lán Is tv á n , az MTA te r ­m észettudom ány i főosztályvezető je ' ü n ­nepélyesen fe lav a tta a B a la to n ú j k u ta ­tó h a jó já t. — A „B io lóg ia” elnevezésű hajó nevével is fém jelz i re n d e lte té sé t: fon tos bázisa lesz a k o rm á n y p ro g ra m ­ban e lő írt, fokozo tt ü tem ű vízm inőség- védelm i tudo m án y o s k u ta tá so k n a k . —

A 19 m éte r hosszú és 5 m é te r széles, sekély m erü lésű és v ih a rb a n is jó s ta ­b ilitású h a jó t — am ely a b a la to n fü re ­d i h a jó g y á rb a n k észü lt — 200 lóerősR ába-M ann d ie se lm o to rra l és egy e le k t­rom os sz o lg á lta tá sra a lk a lm as ja p á n g y á rtm án y ú k iseg ítő m o to rra l lá t tá k el. A h a jó t a h a lá sz a ti m in tav é te lek h ez szükséges csö rlő k k e l és h a ltá ro ló k á ­d ak k a l is fe lszere lték . A k ö zpon ti fű ­téssel, légkondicionálóval, 5 fekhe ly es h á ló k a jü tte i, k észü lék és m ű szertá ro ló sz ek ré n y so rra l, v a la m in t k o rsz e rű lab o ­ra tó riu m m a l e llá to tt h a jó a lk a lm as lesz h osszabb id ő ta rta m ú v íz iexped íc iók ra is.

★

A N épszabadság k ö z le m é n y e : M agyar görög gazdasági tá rgya lások , — A pö­rög fe jle sz té s i p ro g ra m o k to vá b b i eg y ü ttm ű k ö d é s i lehetőséget n y ú jta n a k M agyarország szám ára . E zt állapította^ m eg e g yeb e k k ö zö tt a m a g ya r—görög gazdasági, ipari és m ű sza k i e g y ü ttm ű ­ködési veg ye s b izo ttság . A b izo ttság p o ­

z itíva n ér téke lte — az A th é n b e n ta r to tt m á so d ik ü lésen — a tartósabb eg y ü tt m ű k ö d é s i fo rm á k létrehozása te ré n e l­ért e red m én yeke t, íg y tö b b e k k ö zö tt m ag ya r re n d szerű éd esv ízi haltenyés'z- tő állom ás lé te s íté sé t G örögországban.

★

örvendetesen folytatódott az új ta­vak építése. — A Magyar M ezőgazda­ság adta hírül, hogy a győri Előre HTSZ 300 tonna hal raktározására alkal­mas tórendszert építtetett m integy 15 m illió forintos költséggel a szigetközi N agybajcs község határában. A nyolc m edencére osztott tárolót két csőkút látja el folyam atosan friss vízzel. A uto­m ata berendezéssel friss levegőt is tud­nak a vízbe juttatni, s így a legnagyobb m elegben is biztonságosan tárolhatják a halakat. — A m ezőhéki Táncsics hor­gászegyesület 18 hektárnyi saját vize m ellé „sok-sok társadalm i m unkával” előbb egy 2, majd újabb 1 hektáros iva­déknevelő tavat létesített. (Szolnok Me­

gyei Néplap) — Nyírjákó alatt tőzegbá­nya helyén „szenvedélyes horgászok” szakcsoportot alakítanak Puskás Péter elnökletével, aki egyébként a Ver tikál Ipari Szövetkezet főkönyvelője. OTP-se- gítséggel hal- és víziszárnyas ten yésze­tet terveznek a m ezőgazdasági m űvelés­re alkalm atlan területen. A K elet-M a- gyarország nem em líti a hasznosítandó terület nagyságát. — A Dunántúli N ap­lóból: kilenc hektáros, völgyzárógátashorgásztavat épít a Borza-patak vö lgyé­ben — a szajki téglagyár és M üller- puszta között — a B ólyi M ezőgazdasági Kombinát m egrendelésére a K eletbara­nyai V ízgazdálkodási Társulat. — U gyan­csak a Dunántúli Napló közli, hogy a szentlászlói tsz a Bikali ÁG javaslatára áttért a növényevő halak nevelésére. Két évvel ezelőtt gazdasági elem zést tartottak a tsz-nél az országos szervek. Ennek eredm ényeként kezdtek hozzá az újabb halastavak építéséhez. A lm am ellék m ellett elkészült 3 tó, GO hektár terü let­

tel. Ezzel egyidejűleg a szentlászlói tó ­m ellé is egy újabb került, am elynek te­rülete 30 hektáros. Nem régiben készült el a lovászpatonai tsz új, 27 hektáros halastava. A szép term észeti környezet­ben fekvő tó építésében a K özépdunán­túli V ízügyi Igazgatóság szakem berei vettek részt. (Veszprémi Napló)

★

Jő ered m é n y e k , exp o r t szá llítá sok . — A S ü lysá p i T áp ióvö lgye Tsz 90 h e k tá ro s h a la s ta v á n az őszi lehalászás fo ly am án közel 1100 m ázsa h a la t fo g tak ki, am ely ­n ek 70 sz áza lék á t A u sz triáb a és az N S Z K -ba e x p o rtá ljá k . (Békés m egyei N épújság) A v eszp ré m v a rsán y i tsz Ro- m án d h a tá rá b a n levő 35 h ek tá ro s ta v á ­ból 700 m ázsa p o n ty ra és 150 m ázsa b u ­sá ra sz ám íta n ak , am i h e k tá ro n k é n t 24 m ázsá t m eghaladó re k o rd e redm ény . (V eszprém i N apló) — S za tm á ri Jenő Is tv á n r ip o r tja a M agyar H írek b en a h tsz -ek rő l. B encze F erenc a H alászati T erm előszövetkezetek t i tk á ra így m u ­ta t ja b e a szövetség é le té t: A nyug a ti „v ég ek tő l” kezdem , aho l a F ertő tavon és a Szigetközben a győri E lőre H tsz m űköd ik . A F e r tő -tó ró l leh a lászo tt a n ­g o ln áé rt a n ém et, o sz trák h a lk e re sk e ­d ők helybe jö n n ek . „O tt v a g y u n k ” v é ­gig a D u n án : E sztergom k ö rü l az Üsző F a lu nevű szöv e tk eze t ha lászai, le jjeb b az e rcsiek , p ak s iak , to ln a iak , b a ja iak , m oh ácsiak dolgoznak. A p ak s iak n á l kezd tem h a lá sz k é n t jóm agam is, sokáig a szövetkezet e ln ö k e is v o ltam . A p a k ­si, to ln a i h a la k é r t is so k szo r jö n n ek el k am io n o k k a l kü lfö ld i h a lk eresk ed ő k , n ö ­vényevő h a la in k pedig a K özel-K eletre is e lju tn a k . A h o ltá g a k ró l h a lá szo tt pon ty , keszegfélék , tö rp eh a rc sák , ol­csóbb h a la k pedig a m a g y a r h áziasszo ­nyo k kedvence i. A T iszán is dolgoznak h a lászok a N y írség tő l Szegedig. A T i­sza ro m an tik u s h o ltág a ib an n éh o l m ég a régi. ha lbő időkre em lékeztető szák- m á n y u k is van , de i t t is te r e t h ó d íta ­n a k a növényevő h alak . A H ajd ú ság b an a h a jdúszoboszló i B ocskai Szövetkezet h a la s ta v a k o n dolgozik. — Az in tenzív tógazdaság i vag y h o ltág i m u n k a m ind több szövetkezetre jellem ző. — És jó tu d n i, hogy szerte az o rszágban huszo n ­

három h a lá sz c sá rd á ju k je len ték en y en h o zzá já ru l a h a lh ú sfo g y asz tás növelésé­hez.

★

A M agyar M ezőgazdaság hosszabb c ik k b e n m élta tja a szeged i T isza H TSZ m u n k á já t, a m ely cé ltuda tos m ű kö d ése e lism erésekén t 1976 óta h á rom szor n y e r ­te el a MÉM m in isz te r i e lism erő o k le ­ve lé t és n ég yszer a K ivá ló T erm elő szö ­v e tk e ze t c ím et. — C songrád m eg ye há ­rom h tsz -é n e k eg yesü lésébő l 1975-ben a la ku lt a T isza H tsz. A z egyesü lésse l gyors ü te m ű és n a g y m é re tű fe jlő d és in d u lt m eg . A z árbevé te l az 1975. év i29.6 m illió fo r in tró l 1982. évre 109,1 m il­lióra, a te rm e lési é r té k 19,6 m illióró l 88,1 m illióra , a n yereség 2,2 m illióró l11.6 m illió fo rin tra n ö v e k e d e tt, a ha l­term elés ped ig 230 to nnáró l 1022 to n n á ­ra nő tt. A tógazdasági ágazat k e re té n belül m ű k ö d ik az 1980-ban m eg ép ü lt 222 h ek tá ro s c sa n y te le k i halastó, a m ely m agas sz ín vo n a lú te c h n ik a i b eren d ezé­sével, ko rszerű v íze llá tá s i re n d szeréve l h a zá n k e g y ik legm odernebb tógazdasá­ga. — A z 1982. év i h e k tá ro n k é n ti 2019 kg-os n e ttó h o za m k iem e lke d ő , az or­szágos á tlagnak több m in t ké tszerese . A z élve b e g y ű jtö tt harcsából, c su ká b ó l tő kés exp o rtra is kerü l, ta v a ly 9,8 m il­lió fo r in t á rb evé te lt é r te k el a tő k é s k i ­v ite lbő l. — K e resked e lm i h a lfo rga lm a­zással a m eg yé b en m ű k ö d ő ö t ha lcsar­nokb a n fo g la lko zn a k . E zekb en és k ö z ­p o n ti te le p ü k ö n éven te 300—350 tonnct halat fo rg a lm a zn a k .

★

Szegedi halászlé. — A Szegedi K onzerv­gyár országszerte kedvelt, m árkás ter­m éke a dobozos halászlé. És m i volna, ha nem jó ered m én y , hogy ez idén is több m int egym illió dobozzal gyárta­nak. (Magyar Hírlap)

★

H írek, k itű n ő s ik e re k a TEH A G -ból. — O któberben k é t a lk a lo m m al re p ü lő ­géppel 50—50 ezer eg y n y aras növényevő a m ú r t szá llíto ttak I ra k b a . — N ovem ber közepén 6 vagon p iac i b u sá t h ird e tte k kedvezm ényes, 24 fo rin to s k iló n k én ti á ron . — D ecem ber közepén 610 d a ra b 5—10 kilós p on tyo t, fe h é r b u sá t és am ú r

ten y észh a la t sz á llíto ttak a MALÉV k é t k ü lö n já ra tú rep ü lő g ép én , speciális cso­m ago lásban , oxigéngáz tö ltésű , vizes m ű an y ag zsák o k b an K airóba , m a jd o n ­n a n tovább , a m in teg y 300 k ilo m é te rre fe lé p ü lt h a lszap o rító gazdaságokba. E zek közü l négyben a TEH A G -tól v á ­sá ro lt te n y é sz h a la k a t h e ly ez ik e l ; az irá n y ítá s t m ag y ar sz a k em b erek végzik . — E g y ip tom ban — az A g ro in v est közve­títésév e l — ö t k isebb , év i 50—60 m illió iv ad ék o t e lőállító te le p e t lé tes íten e k . A

5 8

h íres asszu án i tó u tán p ó tlá sa is az így e lőá llíto tt hailivad é k k a l tö r té n ik . — A gazdaság k é t szak em b ere h a m a ro sa n B raz íliáb a indul, ah o l az A m azonas v i­zeinek tógazdaság i h aszn o sítá sá t ta n u l­m ányozza. — Dr. D obrai L a jos, a MÉM fő o sztá lyveze tő -helyettese a k ö v etkező ­k e t h angsú lyozza: „S o k a t k ö sz ö n h e tü n k a százh a lo m b atta i g azdaságnak . H a nem lé tesü l, ak k o r az u tóbb i év tizedben nem fe jlő d h e te tt vo lna oly b iz tonságosan a m ag y ar halternyésztés. A h ason ló elvek sz e rin t m űködő ho rtobágy i, d in n y ési és szeged i te lep ek k e l eg y ü tt íg y m agas színvonalon g o n d o sk o d h a tu n k az iv a ­dék - u tá n p ó tlá s ró l. ’ ’

★

A jó e r e d m é n y e k e t pedig a legjobb bal zá r ju k . A P est m e g y e i H írlap kö z li Dancs Sándor, a rá c keve i D una hal- gazdasági b izo ttság titk á rá n a k nyH atkor za tá t: „ . . . e r ed m én ye in k m essze m e g j

ha lad ják az országos á tla g o t! M a kádon példáu l eg y h ek tá rró l több m in t 3 to n ­na halat h a lá sz tu n k le. A z in te n z ív fé- n yész té s fe lté te le it m e g te re m te ttü k , s en n ek kö szö n h e tő a jó e re d m é n y .”

★

A H altenyésztési Kutató Intézet több mint 20 éve foglalkozik kacsatenyésztési kutatásokkal, összhangban a halastavak, holtágak kom plex hasznosítására irá­nyuló k ísérletekkel. Az idén csaknem 42 ezer tenyészkacsát állítottak elő és forgalm aztak a Szarvason nem esített fajtákból. Jelentős a p ecsenyekacsa-ter­

m elés is, több m int kétszázezer darabot értékesítettek, átlagosan 2,86 kilogram ­mos élősúllyal. — Az intézet k acsafaj­tái az elm últ években eljutottak N epál­ba, N igériába, Vietnam ba és Zambiába is, ahol trópusi körülm ények között bi­zonyították kedvező tulajdonságaikat. (Békés M egyei N épújság).

★

A H ortobágy i Á llam i G azdaság h a lá ­szati ágaza tán ak , p o n to sa b b an a fo ly á ­si ü zem eg ység e red m én y eirő l szám ol be a H ajd ú -B ih a ri N apló. — F o ly áso n m á r n em csak a h a lte rm elés, h an em a h a lfe l­dolgozás, m in t ú j tev ék en y ség h o noso ­d o tt m eg: a h a lpáco lás. Ez a H o rto b á ­gyi ÁG, a HALIÉRT és a D ebrecen i K on­zerv g y ár te rm e lés i eg y ü ttm ű k ö d ése k e ­re téb en lé tesü lt. P ö té n y i L u ká cs üzem ­vezető m o n d ja : nem tu d n a k a n n y i p á ­co lt h e rin g e t készíten i, hogy a p iacn ak több n e kellene. — Az ü zem egységnek 12 nag y ta v a van , F o lyáson 450, B iv a ly ­halm on 3300 h e k tá r , m elyek évi hozam a 60 vagon tenyész- és á ru h a l. A gazd a­ság á t té r t a m este rséges h a lszap o rítá s ra , az előnevelésre, a tápetetésre, röviden szólva az ip a rsze rű te rm e lésre . — Az O rszágos Á llategészségügyi In téze tte l fen n á ll az együ ttm ű k ö d és, a h a legész­ségügyi h e lyzet m eg nyug ta tó . — Svéda M iklós, az üzem egység vezető je m eg á l­

lap ítá sa : eg y re ered m én y eseb b m u n k a fo ly ik itt, m eg an n y i ésszerű k ísé rle tte l, tö rek v ésse l. — A fo lyási üzem egységbe v ezetik a p o lg ári se rtésh iz la ld a h íg trá ­g y á já t. A ta v a ly i k ísé rle te k jó ta p a sz ­ta la to k a t hoztak , a szóban fo rgó k é t h a ­la s tó közü l az egyik, am e ly e t m ár le­h a lá sz tak , 25 sz áza lék k a l (!) több h a la t ado tt.

★

P ergelőd ik a m en yh a l. — U gye, fu r ­csa a c ím b en levő szó? Pedig ősi m a ­gyar h a lá szsza kk ife je zés . A m e n y h a l ívását, ivásra vo n u lá sá t je lz i. U gyanis csillagos ő szvég i té le le ji é js za k á k o n so k szo r f ig y e lté k m eg átlá tszó , csendes v ízb e n a h a lászok a m e n y h a la k v íz s z í­n i h e m p erg ésé t , kerg e tő zésé t és erre al­k o ttá k e z t a k ife je zé s t. (So m o g yi N é p ­lap)

★

A halhúsfogyasztás növeléséről. — Az Idegenforgalom cím ű lap cikkéből. — A hal gyakran nem csak az étterm ek asz­taláról, hanem az üzletekből is h iány­zik, ami — tudtuk m eg a MÉM-ben — a kereskedelem és vendéglátás terhére írható. „Bárm elyik halból van elegendő, és a halpiacra a nagy kínálat jellem ző— m ondotta dr. Dobrai Lajos, a MÉM főosztályvezető-helyettese — csak éppen nem nagyon akarják rendelni. Jómagam több neves szálloda és étterem vezetőit ism ertettem össze halgazdaságok igaz­gatóival, m ert úgy gondoltam , a közvet­len kapcsolat m egjavítja az áruelllátást. A halak azóta is vígan úszkálnak a vízben, m ert m egrendelés nem érke­zett.” — A MÉM a B elkereskedelm i M i­nisztérium m al közösen a közeljövőben speciális halreceptgyűjtem ényt ad ki, továbbá k ü lönféle módon próbálják majd ösztönözni a halfogyasztást, illetve a k e ­reskedelm i kínálat növelését, bővítését,— Tervben egy halközpont létrehozása. Az elképzelések szerint az ÁGKER, a Skála és a HALÉRT, valam int néhány gazdaság, a kelenföld i Skála Áruház m ellett egy speciális kereskedelm i köz­pontot hozna létre, am ely három eg y ­ségből állna. A bisztróban gyors és o l­csó halételeket kínálnak, az étterm ek­ben igen gazdag választék bizonyítaná, m i m indent lehet halból sütni-főzni. v é ­gül a harm adik egységben, az üzletben felvonultatnák a M agyarországon létező teljes halkínálatot, a szardíniától a fa ­gyasztott halakon át az élő halakig. A terveket m ost készítik , s ha m inden az elképzelések szerint halad, 1984 végén már nyitnak is.

★

H alászati M ú zeu m o t lé tes íten e k a vör- si S a llé r-h ázb an . A R ip l-R ó n a i M úze­um m u n k a tá rsa i rend ezéséb en a h a lá ­szat, a sp o r th o rg á sz a t tö rté n e té t, a m ód­sz e re k e t és az eszközöket m u ta tjá k be. (Som ogyi N éplap)

R ec e p tk ö n y v . — H azai v iz e in k e n eg y ­re in ká b b e lte r je d n ek az ig én y te len , gyorsan növő halak, az am ur, a fe h é r és p e tty e s busák . E zek a h a lfa jo k k e ­vésbé n é p sze rű e k a fo g y a sz tó k k ö ré ­ben, pedig k itű n ő csem eg ék k é s z íth e ­

tő k belő lük . E zt igazolja a szo ln o k i H tsz sza kem b ere i á ltal m o s t k é s z íte tt re cep tkö n yv , m e ly b e n a szö v e tk e ze tie k sa já t k o n y h a m ű v é sze ti e ljárása ik m e l­le tt az ország 23 h a lászcsárdá jának a kü lön legességeit, sza ká csrece p tje it is kö zrea d já k . (B ékés m e g y e i N épújság)

★

H arm incegykilós busa. — Ritka sze­rencse érite Molnár Zoltánt, a tatabá­nyai Józserencsét HE versenycsapatá­nak tagját. Edzést tartott a Bánhidai Erőmű hűtőtaván, am ikor horgára akadt egy kapitális pettyes busa. (Magyar Hír­lap)

★

Tartósítás rön tgensugárra l. — Az NSZK H alászati k u ta tó in té z e té n e k izo­tóp lab o ra tó riu m áb an a h a la k ta r tó s í tá ­s á ra új e l já rá s t do lgoztak ki, a m e ly e t m ár k i is p ró b á lta k a g y ak o rla tb an . K özvetlenü l a fogás u tá n a h a la k a t rö n t­g e n su g a ra k k a l b esu gározzák . A su g a rak

90 százalék b an e lp u sz títjá k a zo k a t a m ik ró b á k a t, am ely ek e g y éb k én t röv id időn b elü l é lvezhete tlenné te n n é k a h a ­la t. A jeg e lt h a l leg fe ljebb k é t hé tig tá ­ro lh a tó anélkü l, hogy a m ik ró b á k okoz­ta bom lási fo lyam atok ' je len tő se n elő ­re h a la d n á n a k . A rö n tg e n su g a ra k h a tá s á ­ra a h a l tíz n a p p a l tovább ta r th a tó el. A szükséges sugá rzás a d ag ja o ly cse­kély , hogy a h a l fo g y asz tó já ra v eszély ­te len . (D él-M agyarország)

Pöschl Nándor

SAVANYU HALLEVES BUSÁBÓL VAGY AMÚRBÓL

1 kg hal, 20 dkg vöröshagyma, 15 dkg! sárgarépa, 10 dkg petre­zselyemgyökér, 3 db babérlevél, 5 gr fekete bors, 5 dkg zsír, 6 dkg liszt, 2 d l tejföl, 2 tojássárgája, ecet, 1 db citrom leve, só, és zsem­lekocka.

A m egtisztított ha la t feldaraboljuk, irdaljuk , sóval bedörzsöljük és állni hagyjuk. A m egtisztított sárgarépát, petrezselyem gyökeret,, babérlevelet borsot 3 liternyi vízben főzni kezdjük és megsózzuk. A m ikor a zöldség m ár puhulni kezd, beletesszük a m egtisztított és feldarabolt halat. 20 p e r­cig ta rtó lassú főzés u tán leszűrjük a levét és kiszedjük a hal csontjait. A fő tt zöldséget paszírozógépen átnyoimjuk. Az így nyert pépet a hal h ú ­sával együtt visszatesszük a levesbe. Egy kis serpenyőben zsíron barna m ártást készítünk, a leveshez ön tjük és ú jra felforraljuk, m ajd a to jás- sá rgá já t — tejföllel elkeverve — a levesbe habarjuk . Ecettel vagy citrom ­m al ízesítjük, vajon p iríto tt zsem lekockákkal tálaljuk.

5 9

A magyar halnevek eredete IV.

vezés váltogatta egym ást a szakiro­dalom ban.

A nehézkes, m agyartalan név- használat azonban a szakem bereket is zavarta, ezért egy halas kutató új név javasla tta l fordult a H alászat olvasóihoz. Javasolta, hogy a fe­hér am urt zöldpontynak, a fehér vastaghom lokú hala t ezüstpontynak, a pettyes vastaghom lokú ha la t pe­dig pettyespontynak nevezzék el. A szakem berek egy része ezt a javas­la to t elfogadta, m ás része viszont tiltakozott ellene. Tiltakozásuk alap ­ja az volt, hogy bár az em líte tt nö­vényevő halak valóban a pontyfé- léikihez tartoznak, csak igen távoli rokonai a pontynak, így rendszer­tani képtelenség ponty névvel ille t­ni őket.

A halak egyre inkább akklim ati- zálódtak, a velük kapcsolatos k u ta ­tások is m egindultak, s így a név­használatbeli káosz gondot okozott a publikálásban is. Ekkor határoz­ta el a H alászat Szerkesztősége, hogy pályázatot ír ki a három halfaj e l­nevezésére. A pályázati k iírás a következő feltételeket szabta az új nevek megalkotói szám ára: „Az ősi m agyar halnevek rövidek, többsé­gükben egy szóból állnak és ta láló- ak. Ezek közé kell beilleszkedniük az új elnevezéseknek, am elyek ak ­kor lehetnek jók, ha magyarosak, jellem zők és alkalm asak az egyér­telm ű szóhasználatra.” Ezek a felté­telek olyannyira találók, hogy akár nyelvész tollából is szárm azhattak volna.

A pályázat eredm ényhirdetésére a H alászat 1966. évi 2. szám ában ke­rü lt sor. Az eredm ény: a fehér am ur neve amur lett, m ivel „megőrzi az eredeti, oroszból á tvett és a szak­nyelvben m ár e lterjed t elnevezés lé­nyegét, u ta l a szárm azási helyre”, és nyelvészeti szempontból is helyes.

Az am ur szavunk teh á t orosz e re ­detű.

M egjegyzésre érdemes, hogy a pá­lyázat eredm ényeként az amiúr szó rövid u hanggal kerü lt elfogadásra. U gyanakkor m ind a szakirodalom ­ban, m ind a szaknyelvi szóhaszná­latban igen gyakori a hosszú ú-s forma.

A fehér széleshomlokú hal a fe­hér busa, a pettyes széleshomlokú hal a pettyes busa nevet kapta.

A nevek elfogadásának indoklása a következő volt: „A fehér busa és a pettyes busa neveknél indokolt a két szóból álló és jelzővel m egkü­lönböztetett kifejezés, m ivel két közeli, de m eglehetősen hasonló fo r­m ájú ha lfa jt jellemeznek. A busa szó a népnyelvben vastag, széles hom lokot jelent, . . . értelm e azonos a halfajok orosz nevével”, jellemzi

új halaink szokatlan hom lokalaku­lását. Az em lített három név gyor­san és rövid idő a la tt elterjedt, a Halászat a pályázatot követően kö­vetkezetesen csak ezeket a neveket használta. Az 1974. évi „M agyar hal- nevek” szabványban is ezen a né­ven szerepelnek, és a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére m ár átm entek a köznyelvbe is.

A gyöngyös razbora név szintén a legújabb halneveink közül való, ugyanúgy, m in t m aga a hal, Gaz­daságilag jelentéktelen, kism éretű halfaj. Ő shazája Kína, hozzánk a Körösök vízrendszereén á t Rom ániá- ból kerü lt be, valószínűleg az 1965- ös árvíz idején. Latin neve: Pseudo- rasbora.

A mai szaknyelvi szó a latin ren d ­szertani elnevezésből való elvonás, magyaros írásm óddal.

Népies neve nincs.

/A CSÍKFÉLÉK CSALÁDJA(COBITIDAE)

A csíkfélék életterük szűkülése következtében m a m ár igen ritkán előforduló tagjai halfaunánknak. A csíkfélék családjának tagjai a kövi csík, a vágócsík, a balkáni csík, a kőfúró csík és a réti csík.

A nem elnevezése: csík. A csík szavunk eredete ism eretlen. Je len ­tése: hengeres testű, mocsárban, láp ­ban élő halfajta . A m agyar nyelv­ből k e rü lt á t a környező szláv nyel­vekbe. Bárczi Géza M agyar szófej­tő szótárában a csík szó eredetére vonatkozóan két feltételezéssel él. Az egyik feltételezése az, hogy a szó ugor eredetű tőből szárm azik. Ezt véli felfedezni a vogul sy — „gadócflajta” jelentésű szóban. M á­sik feltételezése, hogy a szó elvo­nás a síkhal = síkos hal csíkhal változatából. Feltevéseit azonban nem tu d ja bizonyítani és m aga is valószínűtlennek tartja..

H erm án Ottó négy csíkot külön­böztetett meg: a kövi csíkot, a réti csíkot, a békacsíkot, és a vágócsíkot. A csíkfélék népies nevei a követ­kezők:

A kövi csík népies nevei: ha ja tlan kövihal, héjatlan kövihal, kavics­hal, kövihal, konyhai.

A vágó csík népies nevei: föveny­vágó, halbába, jégfúróhal, kőfúró, kővágó.

A réticsík népies n ev e i: halcsík, barna csík, csíkkirály (Felső-Tisza, Szamos), csíkdáma.

A kőfúró csíknak és a balkáni csíknak népies nevét nem találtam . Ennek két oka lehet: vagy az, hogy a balkáni csík és a kőfúrócsík igen hasonlók valam ely m ás csíkfajhoz, így a népnyelv nem tesz különbsé­get közöttük, vagy pedig, m i­vel csak korlátozott szám ban é l­nek vizeinkben, nem alaku lt ki né­pies elnevezésük.

A csík szavunk első m egjelené­se: 1138.

M a m ár csak a szaknyelvben élő szavunk.

0 0

A HARCSA FÉLÉK(SILURIDAE) CSALÁDJA

A harcsaféléknek hazánkban egyetlen, de gazdaságilag is igen jelentős tag ja él: a harcsa. A har­csa h alnevünk A m agyar nyelv tö r­téneti etimológiai szótára szerin t is­m eretlen eredetű, s a környező or­szágok nyelvében meglevő hárca (román), h rca (szlovák), zcipn (uk­rán) a m agyar szóból szárm azik.

Bárczi Szófejtő szótárában bizony­ta lan eredetű szónak tekinti, sze­rin te is összefügg a szlovák hrca szóval. U gyanakkor közli, hogy a szó a szlovákban is családtalan, így nem állapítható meg, hogy m elyik nyelv az átadó.

N. Sebestyén Irén feltevése, m i­szerint a harcsa szavunk ugor ere­detű volna, valószínűleg téves, m i­vel eddig nem sikerü lt rokonát ta ­lálni egyetlen szóbajöhető ugor nyelvben sem.

H erm án elnevezése: lesőharcsa.

Népies nevei: pozsárharcsa, pum a­harcsa, sárga harcsa.

Első előfordulása: 1355.

A TÖRPEHARCSA FÉLÉK(ICTALURIDAE) CSALÁDJA

A törpeharcsa a század elején ke­rü lt a m agyar vizekbe osztrák köz­vetítéssel. A M onarchia Am erikából im portá lta a halat, nagyon term elé­kenynek ta rtv a azt. Később azonban kiderült, hogy halfaunánkat csak károsítja, növekedése gyenge, de ekkor m ár olyan m értékig elszapo­rodott, hogy a folyam at visszafor­d ítha ta tlanná vált.

Elnevezését névátvitel ú tján kap­ta, a harcsától (Siluridae), mivel külső testi jegyeiben hasonló ah ­hoz. Mivel pedig csak jóval k isebb­re nő meg, azért le tt „törpe”.

Népies neve: törpe.M ásik két, az 1974. évi szabvány­

ban még nem szereplő, Ictaluridae faj, a hazánkban alig néhány éves m últra visszatekintő csatornaharcsa

és kékharcsa. A két faj vizeinkben még nem te rjed t el, honosítása m ost van folyam atban.

/Esetünkben az angolszász e lne­vezés (channel catfish, blue catfish) fo rdítása eredm ényezte a m agyar nevet. I tt azonban a fordítás sze­rencsésebb volt, m in t a busák ese­tében. A kékharcsa név m agában foglalja a hal iellegzetes tu la jdon­ságait, em ellett töm ör és illeszke­dik a m agyar szóanyagba.

A csatornaharcsa ta lán kissé ne­hézkes és m agyartalan is, em ellett nem találó elnevezés. A csatorna­harcsára az utóbbi időben a foltos harcsa elnevezést is alkalm azzák. Ez m ár sokkal találóbb az előzőnél.

A név esetleges m ódosítására te r ­mészetesen csak akkor lesz szük­ség, ha a hal valóban honossá vá­lik tógazdaságainkban és term észe­tes vizeinkben.

Medvegyné Skorka AnnaH altenyésztési K u ta tó In tézet

S zarv as

A halárak változásaAz ár- és szabályozó rendszer

változtatásával összefüggően sor ke­rü lt a mezőgazdasági és élelm iszer­ipari term ékek term elői árának változására.

Változtak a m ezőgazdaságban felhasznált term ékek ára i és m ér­séklődtek a költségvetési tám ogatá­sok. Az e term ékek körében vég­bem ent term elői árváltozásokat részben központi fogyasztói á r in ­tézkedésekkel, résziben a kereslet­k ínálat függvényében, a piaci á r ­változásokkal érzékeltetjük a fo­gyasztókkal. Szerepet játszik a fel- vásárlási árem elésben az is, hogy a mezőgazdasági term elés növekedése nem párosul megfelelően a h a té ­konyság javulásával.

A mezőgazdasági felvásárlási árak köréiben a mezőigazdasági jövedelem szám ításánál átlagosan 4%-os h a l­felvásárlási árem eléssel szám ol­tunk. Az adás-vétel során k ia laku ­ló halfelvásárlási ára t, tek in te tte l arra, hogy a hal felvásárlási á ra szabad, a m indenkori keresle t-k í­nálati viszonyok, a szezonális hely­zet alak ítja. A fogyasztói á ra k á t ­lagosan 10% -os m értékű változásá­val egyidejűleg lehetőség k ínálko­zik azonban arra, hogy a mezőgaz­dasági term elők felé a hal felvá­sárlási á ra változzék, a term elők érdekeltsége ne csökkenjen. A fel- vásárlási árváltozást jelentős d iffe­renciálással célszerű végrehajtani.

A ponty és busa halfa joknál kö­zel a 4° o-os felvásárlási árem elés körül, de a term elés ösztönzése é r ­dekéiben a harcsa, süllő, csuka ese­tében jelentős, 15% körü li felvá­sárlási árem elésre is sor kerülhet.

A hal fogyasztói árának változ­ta tásá t a költségvetési kapcsolat csökkentése, illetve a költségvetési kapcsolatban jelenleg meglevő aránytalanságok m egszüntetéseindokolta. Ugyanis az élőhal fogyasztói árkiegészítése 13% volt, a feldolgozott halak közül a gyorsfagyasztott halaké 27%. a h a l­konzerveké 18 % Az új fogyasztói á r k ia lak ításánál egységesen 8%-os fogyasztói árkiegészítés kerü lt elfo­gadásra. Az egységes költségvetési kapcsolat k ia lak ításával az átlagos 10%-os fogyasztói árem elésen belül jelentős szóródással lehet számolni. Az élőhal esetében a hazai ponty á rá t 7 %-kal, a tőkés im port gyors- fagyasztott h a lárak a t 20%-kai em el­tük. A hazai halkonzervek á rá t 12° o-kal, az im port halkonzervek á rá t 12—20 % közötti szóródással em eltük meg. E lőfordult azonban m ind a hazai, m ind az im port te r­m ék esetében, hogy a fogyasztói á r nem változott. Az étkezési halcso­portból az I. osztályú ponty ária 56 F t kg-ról 60 F t kg-ra, az i. osz­

A Gödöllői A grártudom ányi Egye­tem Mezőgazdasági Gépészmérnöki K arán K uli Barnabás 1983-ban.meg­védte a „Halastavi vízlevegőztető berendezések laborszerű v izsgálatá­nak eredm ényei és tapasztalata i” c. doktori értekezését.

A jelölt összehasonlította a fo r­galom ban levő levegőztető berende­zéseket, és m érései alapján a halas­tavak nyári levegőztetésére elsősor­ban a lapátkerekes levegőztetőket, valam in t a légfúvóból és porózus-

tályú busa fogyasztói á ra 25 F t/kg- ró l 30 F t kg-ra, az I. osztályúi am ur ára 45 F t/kg-ról 48 F t kg -ra em el­kedett. Az élő- és fagyasztott h a ­lak esetében a kis- és nagykeres­kedelmi árrés m értéke nem válto ­zott, a halkonzerveknél azonban 1 %-kal nő tt a kiskereskedelm i á r ­rés.

Az exportból visszaszám ított te r ­melői, illetve felvásárlási á r m in ­denkor igazodik az eladási lehető­ségekhez, 1984. évre lehetőség nyí­lik az export eladási á rak növelé­sére, mely ösztönzőleg h a t a te rm e­lőknél a jobb m inőségű hal á tad á ­sára.

Az előzőekben elm ondottak a lap ­ján azonban hangsúlyozzuk, hogy az élő és a gyorsfagyasztott belföl­di, illetve im port halak esetében m ind a felvásárlási, m ind a fo­gyasztói á rak k ia lak ításában a k e ­resle t-k ínálati viszonyok változtat­ha tják a m eghirdetett, illetve k ia la­k íto tt á ra k a t és továbbra is a sze­zonnak megfelelően, havonta kerü l konkrét szerződésekre, á ta lak ítások ­ra sor.

betöm elemekből álló rendszereket javasolja. A tele ltetők levegőzteté­sére csak a kisebb vízmozgást elő­idéző légbefiúvásos rendszerek jö­hetnek szám ításba.

A tém a kidolgozására a MÉM V a­dászati és H alászati Főosztálya 1981 —84 között tám ogatást biztosított a központi M űszaki Fejlesztési A lap­ból.

Kuli B arnabásnak mezőgazdasági m űszaki doktori címéhez g ra tu lá­lunk.

Dr. Polgár OlivérnéO rszágos A nyag- és Á rh iv a ta l

Doktori értekezés

6 1

A szabálysértésekről szóló jogsza­bályok egységes szerkezetbe foglalva tavaly jelentek m eg újólag. (1968. évi I. törvénynek az 1971. évi 28. sz., 1974. évi 23. sz., 1979. évi 10. sz. és 1983. évi 10. sz. tv r-re l m ó­dosított egységes szövege, és az é r ­telmezéssel kapcsolatos hatályos á l­lásfoglalások, Tanácsok Közlönye 1983. okt 28.) Ebből idézzük a h a ­lászatra és horgászatra vonatkozó, vagy azokat érintő előírásokat.

Az általános érvényű • alapvető rendelkezések között a 7. § ‘ (1) sze­rin t: „Szabálysértés m ia tt nem von­ható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem tö ltö tte b e . . . ” G yerm ek­korú személy á lta l e lkövetett sza­bálysértés esetén vizsgálni kell a szülő (gondozó) felelősségét. A m a­gyarázó szövegrész ehhez az alábbi­akat fűzi: „A gyermekkor, am ely a 14. életév betöltéséig tart, 'kizárja a személy beszám ítási képességét. Ha tehát gyermek valósítja meg a sza­bálysértést, őt nem lehet felelősség­re vonni. Egyes szabálysértések ese­tében azonban nem kizárt, hogy a szülő, vagy gondozó feleljen a gyer­m ek cselekményéért, ha a gyermek a szabálysértést a szülő, gondozó tud tával és beleegyezésével követ­te el.”

A halászati-horgászati szabálysér­tések legtöbbjéről feltételezhető, hogy ha gyerm ekkorú az elkövető, a cselekmény a szülő tud tával tö r­ténik ui. az elkövetéshez használt eszközök többnyire a közös lakás­ban tárolódnak, ugyanide kerü l a kifogott hal is. A gyerm ekkorúak horgászati-halászati szabálysértéséért súlyosabb esetekben a szülők.' ellen lehet, illetőleg kell e ljá rn i. ' Célszerű lenne vizsgálni, hogy esetenként nem valósul-e meg felbúj tás is. („A sza­bálysértés elkövetőjével azonos fe­lelősséggel tartozik, aki m ást a sza­bálysértés elkövetésére szándékosan r á b ír . . . ” (13. §). Ennök bizonyítása a gyakorlatban igen nehéz. H a a cselekmény kisebb súlyú, főként ha a jogsértő cselekm ényt még a k í­sérle t szakaszában leleplezték, helye lehet a 20. § szerin t a figyelm ezte­tésnek. „Az eljáró hatóság büntetés helyett figyelm eztetést alkalm az, ha ettől az elkövetett szabálysértés sú ­lyára és jellegére, az elkövetés kö­rülményedre, valam in t az elkövető szem élyére tek in te tte l kellő nevelő hatás várható .”

10. § (1) „Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elköve­tésétől ha t hónap e lte lt (elévülés). Ehhez nem szükséges kom m en tá r: — a halőrök zsebében felejtődött, kitöltött, de nem továbbíto tt fel- jelentési nyom tatványok h a t hónap után m ár nem használhatók fel e l­já rás indítására.

Sok v itá ra ad okot az elkobzás jelenlegi gyakorlata. Nézzük, m it mond a jogszabály!

21. § (1) „El kell kobozni azt a dolgot,a) am elyet a szabálysértés elköveté­séhez eszközül használtak, vagy am ely a szabálysértés ú tján jö tt lé t­re, feltéve m indkét esetben, hogy annak birtokban ta rtásá t a jogsza­bály tiltja, illetőleg annak az elkö­vető részéről való birtokban ta rtása a közrendre vagy a közbiztonságra veszélyes;”

A gyakorlatban ez a kérdés úgy m erü l fel, hogy elkobozhatja-e a halőr az orvhorgásztól a horgász­botot és a jogtalanul kifogott halat, illetőleg szabálysértés esetén elve- heti-e állam i horgászjegyét és te ­rü leti engedélyét,

A horgászbot birtokban ta rtá sá t jogszabály nem tiltja , feltételhez nem köti, tehát az elkobzás első feltétele nem áll fenn.

Azt, hogy a horgászbot a sza­bálysértő kezében a közrendre, vagy a közbiztonságra veszélyes-e, m in ­dig a körülm ény m érlegelése a lap ­ján kell elbírálni. Ezzel kapcsolat­ban különösen k i kell em elni azo­kat a személyeket, ak ik tu la jdon e l­leni bűncselekm ény elkövetése m i­a tt jogerős íté le t hatálya a la tt á ll­nak, vagy ism ételten — tehát h a t hónapon belül — a horgászattal ösz- szeftüggő szabálysértést követtek el. Ezek a körülm ények döntően való­színűsítik, hogy a horgászbolt az elkövető kezében veszélyt je len t a közrendre.

M inden esetben el kell kobozni a szabálysértéssel kifogott halat. A jelenlegi gyakorlat szerin t a halőr, a rendőr és a társadalm i ellenőr nem kobozhatja el és nem veheti el az állam i horgászjegyet és a terü leti engedélyt, m ert éhhez előzetesen e l­m arasztaló szabálysértési hatósági ha tároza tra van szükség. A szabály­sértési hatóság ugyanakkor lefoglal­h a tja az t a dolgot, am ely bizonyíté­kul szolgál, vagy elkobzás alá esik (45. § 1.) B ár ez az ellenőrzés h a ­tékonyságában nehézségeket okoz, a változtatáshoz a fenti jogszabály m ódosítására lenne szükség, hogy helyszíni bírsághoz hasonlóan, hely­színi jegybevonást is lehessen esz­közölni a halászati ellenőrzés során. E rre egyenlőre nem sok rem ény van!

Sokan nem tudják, hogy „Pénz­bírság vagy elzárás alkalm azása ese­tén el lehet rendelni a jogerős h a ­tá rozatnak m eghatározott körben (munkahely, lakóház,, kisebb te le ­pülés közössége előtt) való közzété­telét, ha — aiz elkövetett szabály- sértés sú lyára és jellegére, valam int az elkövető szem élyére tek in te tte l — alaposan lehet következtetni a r ­

ra, hogy a nyilvános közzététel fo­kozott nevelő és visszatartó hatást vált k i” (2Q. §).

A MOHOSZ e tek in te tben jó pé l­dával já r elől, am ikor a kirívóan súlyos ügyeket a „M agyar H o rg á sz ­ban is közzéteszi, de ta lán még jobb hatást lehetne elérni, h a a helyi horgászközösségek az egyesü­leti horgásztanyákon, vagy közösen használt klubhelyiségek h irdető táb ­láin is elhelyeznék ezeket a h a táro ­zatokat.

Fontos szabály, am it jelenleg nem nagyon alkalm aznak a halászati sza­bálysértések elb írálásának gyakor­lásában a kártérítés m egállapítása. Az 50. § (1) szerin t: „Ha ezt a k á ­rosult az első fokú határoza t m eg­hozatala elő tt k érte és a k á r nem több három ezer forin tnál, a sza­bálysértési hatóság az elkövetőt a szabálysértéssel okozott k á r m egté­rítésére kötelezheti, illetőleg az a lap ­ta lan kárigényt elu tasítja . (2) K ár térítés m egállapítása esetén a sza­bálysértési hatóság az elkövetőt a r ­ra is kötelezi, hogy fizesse m eg ̂ a károsultnak és az érdekében eljáró törvényes képviselőnek . . . készkia­dását, illetőleg a károsu lt jogi kép­viselőjének készkiadását és m unka­d íjá t.”

Ezzel kapcsolatban szeretnék em ­lékeztetni egy korábbi Legfelsőbb Bírósági állásfoglalásra, m iszerin t az állam ot é r t halászati jellegű károk érvényesítósét a halászati jog hasz­nosítója jogosan kérheti. Vízszeny- nyezés, illetőleg halto lvajlási fe lje ­lentéseknél tehát a beadványban a kár m értékét is célszerű m egjelölni és kérn i annak, megítélését. A p rob­lém át az okozza, hogy a hal sza­badáras term ék, ezért lehet, hogy a szabálysértést elbíráló hatóságnak szakértőt kell e tek in te tben m eg­hallgatnia. Talán m egkönnyíti _ a helyzetet, ha e helyen is m egadjuk az 1983 őszén k ia laku lt körü lbelü­li haláraka t:

keszeg, kárász 20 Ft/kg.ponty piaci 50—60 Ft/kg,

ponty tenyész 60—80 Ft/kg,

süllő, harcsa piaci 120 Ft/kg,

pisztráng piaci 100 Ft/kg,

A (2) bekezdés értelm ében a fe lje­lentő halőr költségeit is m eg kell igényelni legalábbis a szabálysérté­si tárgyalás ta rtam ára .

A részletes szabályok között ta ­lá ljuk a h ivatalos szem ély akadá­lyozásának esetét (98. §), m ely cse­lekm ény három ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A tulajdonképpeni halgazdálkodá­si szabálysértés a különös rész 92.

6 2

§-a a korábbiakhoz képest nem v á l­tozott. E szeriint: „Aki engedély né l­kül, vagy tilto tt helyen, időben, m ó­don, vagy eszközzel halászik vagy horgászik, három ezer forin tig te r ­jedő pénzbirsággal sú jtható .” A hor­gászás során az erre jogosító . ok­m ányokat a jogosult köteles m agá­nál tartan i. Ha a jogosulatlan h a ­lászat, vagy horgászat során k ifo­gott halat a szabálysértés elkövető­je eltu la jdon ítja — feltéve, hogy a kifogott hal értéke a 2000 F t-o t nem halad ja meg — a cselekm ényt tu ­

lajdon elleni (lopás) szabálysértés­nek kell m inősíteni. (Az elb írálás­hoz a tá jékozta tásu l szolgáló h a lá ra ­ka t fentebb m egadtuk.) Ha a lopott hal értéke m eghaladja a 2000 Ft-os é rtékhatá rt, az ügyet, m in t bűncse­lekm ényt kell á tadn i a terü letileg illetékes ügyészségnek. A halászati szabálysértéseket az illetékes m e­gyei tanácsok szakigazgatási szervé­nek (halászati felügyelő) jogosulat­lan horgászat esetén pedig a MO- HO:SZ részére m eg kell küldeni.

V áltozatlan a „Halgazdálkodási é r ­dek veszélyeztetése” című előírás is,

e szerint „Aki a haltelep ítést nem a m egállapított szabályok szerin t végzi, három ezer forin tig terjedő pénzbírsággal sú jtha tó”. Örömmel á llap íthatjuk meg, hogy ezen elő­írás m egsértőiről az elm últ évek­ben nincs tudom ásunk, am i a te le­pítési fegyelem erősödését jelzi.

F en tiek csak a halászat-horgászat tót érintő kiragadások a jogszabály- gyűjteményből. Rem éljük, hogy az ezzel foglalkozók eredm ényesen fog­ják tudni alkalm azni azokat.

Tahy Béla

A Rübovodsztvo i Rübolovsztvo c. szovjet lap negyedszázados fenn ­állását ünnepli. A nap jainkban m ár 275 ezer példányban megjelenő fo­lyóirat a haltenyésztők, sporthorgá­szok és akvaristák népszerű ism e­retterjesztő újsága, am ely az u tób­bi években term észetvédelm i té ­m ákkal is foglalkozik.

A folyóirat az érdeklődési kö r­nek megfelelően tagolt. A „H alte­nyésztés elm élete és gyakorla ta” címmel rendszeresen közöl korsze­rű eljárásokat, műszaki, technoló­giai megoldásokat. M ár m egjelené­sének első évében, 1959-ben ism er­tette olvasóinak széles táborával a növényevő halak akklim atizációjá- nak jelentőségét. Az utóbbi évek­

ben a tógazdasági és term észetes tavi halgazdálkodás m elle tt nagy figyelm et fo rd ít a ketreces és a m e­dencés haltenyésztésre.

A lap nagy figyelm et szentel a külföldi t apaszt alatoknak is. M a­gyarország haltenyésztéséről több ism ertető je len t meg, legutóbb az 1983. évfolyam, 1. szám ában.

A Szovjetunióban rendkívül nép ­szerű horgászat kérdései m ellett, a horgász dobósport eredm ényeiről, eseményeiről, is rendszeresen közöl cikkeket. Az „A kvarisztika” rovat­ban a haltenyésztők m elle tt az á l­la tkertek m unkatársai is rendsze­resen publikálnak.

M ilyen tém áka t ölel fel a jub i­leumi szám ? Több cikk foglalkozik

a m arénafélékkel, szaporításukkal, ism ertetve a tém ához kapcsolódó szakirodalm at is. Érdekes k ísérle­tekről ad szám ot a tiláp ia tenyész­tésével kapcsolatosan. Három fa j­ja l m edencés kísérletek folynak 1980-tól a Besszergenyevszkij H al­szaporító Gazdaságban és a Lenin- grádi Állam i Egyetem biológiai tanszékén.

Átfogó cikket ír t 1959-ben Kosz- szov a Szovjetunióban 1953-tól vég­zett akklim atizációs m unkákról. A cikket megism étli a jubileum i szám, hiszen az akkori javasla t m a m ár valóság, komoly gazdasági eredm é­nyek bizonyítják helyességét.

A H alászat m egjelenésétől fogva rendszeresen ad tá jékozta tást o lva­sóinak a „Rübovodsztvo i Rübo­lovsztvo” híranyagáról, term észete­sen elsősorban a haltenyésztéssel kapcsolatos újdonságokról.

T árslapunknak ezúton is g ra tu ­lálunk a halászati ism eretterjesz­tésben eddig e lért sikereihez,

Tóth Árpád

Pisztrángtermelési gondok az NSZK-ban

A pisztrángterm elés helyzetével foglalkozik az AFZ Fischw aid nyu­gatném et horgászújság 1983. de­cemberi szám a a felső-bajorországi pisztrángfenyésztők éves közgyűlé­se alkalm ából. Az elnöki beszámoló kiemeli, hogy a tenyészanyiag-ellá- tás kielégítő volt, helyenként egy­nyaras pisztrángból értékesítési n e ­hézségek és tú lk ín á la t m utatkozott. Ezen az sem változtatott, hogy egyes tenyésztőknek sikerü lt kisebb m ennyiségeket exportálniuk. Az e l­nöki beszámoló kiem eli a tenyész- anyagim port visszaszorításánakszükségességét, a hazai term elés elő­segítése érdekében.

A piaci p isztráng értékesítés n a ­gyon eltérő. Azok, akik élve, vagy füstölten a körzetükben fekvő fo­

gyasztókat elégítették ki, lényege­sen előnyösebb helyzetben voltak, m in t azok, ak ik nagyobb tételben adták! á t á ru ju k a t a kereskedőknek. Előnyös helyzetben vannak azok a tenyésztők, akiknek gazdasága üdü­lőhely,, vagy forgalm asabb ú t m el­le tt fekszik, m in t azok, akiknek ta ­vai valam ilyen eldugott helyen v an ­nak. Ez a m egállapítás az általáno­san elterjed t kis családi vállalkozá­sokra érvényes. Azok, akik 50 ton­na fe le tt term elnek, m inden eset­ben a közvetítő kereskedelem re vannak utalva.

A pisztráng ára a többi hallal összehasonlítva nem kielégítő. 1939 elő tt a pisztráng vezetett az á rlis­tán — m a a csuka, süllő, m aréna m ögött foglal helyet —, az angol­

náról nem is beszélve. A cikkíró k ijelenti: „Sajnos, a ném et piszt­rángárakat D ániában csinálják!”. Ezt az á ra t különösen kedvező h e­lyi értékesítéssel lehet tú lszárnyal­ni, illetőleg az áru „nem esítésével”, azaz füstöléssel és idézéssel. Sze­rencsére a füstö lt pisztráng ára to ­vábbra is kedvező, m ivel állandó kereslet nyilvánul m eg a frissen füstölt p isztráng iránt. Egyre gyak­rabban á llap ítják azonban m eg a pisztrángfogyasztásról, hogy a gaz­dasági válság1 következtében a trend csökkenővé vált. Ez a m egállapí­tás helyenként beigazolódott, azon­ban általánossá még nem vált.

A nyugatném et pisztrángtenyész­tők problém áit m indazonáltal é rde­mes nyomon követnünk, m iután pisztrángexportunk elsősorban az NSZK-ba irányul és az exportárak tükrözik azokat a gondokat, m e­lyekkel a nyugatném et tenyésztők küzdenek.

Tahy Béla

6 3

К Р А Т К О Е С О Д Е Р Ж А Н И Е

Рост угря в оз. Фертё ( Г . П а у л о в и ч , П . Б и р о ) .................................. 35

Заболевание рыб, вызванное бактерией Flexibacter columnaris( Я . Ф а р к а ш ) .................................................................................................. 40

Микрокапсулированные корма из яиц для личинок сома ( Е . О.Т о т ) .................................................................................................................. 42

Методы исследования роста рыб ( А . Х а р к а ) .............................................. 45

Исследование фильтрации аммоний естественного зеолита ( Б . К о ­з а к , Т . К о з а к ) ................................................................................................ 49

Из истории венгерского кооперативного рыболовства (1948 1957)( Л . В а р г а ) ....................................................................................................... 51

Использование сточных вод в Бнкале ( Й . К о в а ч ) ..................................... 56

Происхождение венгерских названий рыб (часть IV), ( А . П . Ш к о р -к а ) ...................................................................................................................... 60

F R O M T H E C O N T E N T S

Growth of eel in Lake F ertő (Neusiedler-see) ( G. Paulovits, P. B író) . . . 35

Fish diseases caused by F lex ibacter colum naris ( J . Farkas) .................. 40

M icrocapsulated egg die t for weis larvae (E . 0 . T ó th ) ................................ 42

M ethods of fish grow th investigations ( Á . B a rka ) .................................. 45

Investigations on am m onia fixation of zeolits ( B. K ozák , T. Kozák) . . 49

H isto ry of cooperative fisheries in H ungary (1948— 1957) (L . Varga) 51

Sewage u tilization in the S ta te F arm of B ikái ( J . Kovács) ....................... 56

Origin of H ungarian fish nam es. P a r t IV . ( A . M . S k o r k a ) ....................... 60

Felelős szerkesztő:DOBRAI .LAJOS DR.

A szerkesztő b izo ttság e ln ö k e : NAGY LÁSZLÓ DR. ta g o k :

BALOGH JÓ ZSEF BENCZE FERENC BÚZA LÁSZLÓ DR.ELEK LÁSZLÓ NÁNIK SÁNDOR OLÁH JÁNOS DR.PÉK H GYULA PIN TÉR KÁROLY TARN AI ISTVÁN TÖRÖK ISTVÁN

A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG

H A L Á S Z A T

Szerkesz tőség : 1055 B u d a p est V .s K ossu th L. té r 11.

T elefon : 119-870 K iad ja : H írlap k iad ó V álla la t

B u d ap est VIII., B laha L u jza té r 3.P o sta i irá n y ító sz á m : 1959

F elelős k iad ó :TILL IMRE

T erje sz ti a M agyar P o sta . E lőfizethető b árm ely p o sta h iv a ta ln á l, a k ézb esítő k ­nél, a P o sta h írla p ü z le te ib en és a P o sta K özponti H írlap I ro d án á l (KHI, P o s ta ­c ím : 1900 B u d ap est V., József n ád o r té r 1.), közvetlenü l, v agy p o s ta u ta lv á ­nyon, v a lam in t á tu ta lá s sa l a K H I 215— 96 162 p énzfo rgalm i je lzőszám ra. E lőfize­té s i díj 1 évre 84,— F t. M egjelen ik

éven te hatszo r.

84. 10G7. — R évai N yom da E gri G yáregység

|H U ISSN 0133—1922 |

In d e x : 25 372

G I j y iK É P Ü N K : Bencze F erenc a HTSZ Szövet­ség ti tk á ra a dinnyési ivadék term ést ellenőrzi ( Gönczy János felvétele)

A B O RÍT Ó H Á T S Ó O L D A L Á N : T akarm ány előkészítése a szigetszentm iklósi k e t­reces halterm elő üzem ben (Kerekes Tamás felvétele )

L A PU N K K Ö V ETK EZŐ SZÁMÁNAK TARTALM ÁBÓL

— H alterm elési eredm ényeink 1983-ban— Az 1983-as hal egészségügyi helyzet ta p a sz ta ­

la ta i■—■ Fehér busa — - pettyes busa és a hibridek - —A pon ty am m óniatűrése— M agyar anyahalak E gy ip tom ban— A m agyar halnevek eredete (V. rész)— - H azai és nem zetközi sajtószem le

6 4

Egry József:

Szegény halászok, 1929

* M