Télapó itt van, hó a subája, Jég a cipõje, leng a szakálla. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Két szarvas húzta, szán repítette, Gömbölyû zsákját százfele vitte. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. (Gyermekdal – Donászy) Kotta: m r-r / d r / m r-r / d r :// m s / m-m s / m-r-m-r / d-d d // Suttog a fenyves zöld erdı, Télapó is már el jı. Csendül a fürge száncsengı, Véget ér az esztendı. Tél szele hóval faggyal jı, Elkel most a nagykendı. Libben a tarka nagykendı, Húzza-rázza hős szellı. Suttog a fenyves zöld erdı, Rászítál a hófelhı Végire jár az esztendı, Cseng a fürge száncsengı. Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó. Nagyszakállú Télapó jó gyermek barátja. Cukrot,diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig kis cipıcske megtelik, megtölti a Télapó, ha üresen látja! Weöres Sándor: Száncsengı Éj-mélybõl fölzengõ - csing-ling-ling - száncsengõ. Száncsengõ - csing-ling-ling - tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló - kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop - csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdõ - csing-ling-ling - száncsengõ. Száncsengõ - csing-ling-ling - tél öblén távol ring. Hull a hó, - Ádám Jenı-Gazdag Erzsi: Hull a hó, hull a hó, Mesebeli álom! Télapó zúzmarát Fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, Megbújik a földön: Nem baj ha hull a hó, Csak vadász ne jöjjön! Parányi ökörszem Kuporog az ágon, Vidáman csipogja: “Süt még nap a nyáron!”