Készítette: Gyeskó Ágnes, Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és
Szakgimnázium
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Tartalomjegyzék
I. Miért érdemes tanítani a regényt? (Felvetett tematikai és
poétikai problémák)2
II. Hová illeszthetjük a regényt a tananyagunkban? (Ajánlás:
fiatal felnőtteknek)4
III. Lehetséges érettségi tétel és feladatok (irodalom és etika
tantárgyakból)5
IV. A szerzőről 6
V. Ráhangoló feladatok7
VI. Jelentésteremtő feladatok.8
· Történetek és problémák8
· Szellemi hatások9
· Misztikum, szürrealitás, mágikusság9
· Az elbeszélés hangvétele10
· Álom, belső képek, tudat10
· Szereplőelemzés, kapcsolatelemzés10
· Sorselemzés11
· Értelmezési lehetőségek I.11
VII. Reflektáló feladatok: Értelmezési lehetőségek II.
III.12
VIII. Számonkérés, házi feladatok12
IX. A mű elemzése13
· Cím, borítókép, mottó12
· Idő14
· Szereplők14
· Helyszínek15
· A fejezetre tagolás szempontjai16
· Fejezetrend17
· Az elbeszélőkről18
· A mű értékszerkezete – bevezetés19
· A mű értékszerkezete: az ábrázolt társadalmi, kulturális
csoportok20
· Különböző kulturális kódok24
· Műfaj25
· Az elbeszélés hangvétele25
· Réka beavatástörténete26
X. Felhasznált irodalom28
I. Miért érdemes tanítani a regényt?
Az elemzésből majd kiderül, hogy sok szempontból is fontos
könyvnek gondoljuk ezt a művet. Alább csak felsorolva
összefoglaljuk a szempontokat.
Tartalmi (szociológiai, szociális, személyes, lélektani,
kulturális, kommunikációs)szempontok:
· a kulturális, társadalmi szakadékok közti átjárás
nehézsége
· az értelmiségi létezéssel járó felelősség és kötelesség
problémája
· a hagyományosként elgondolt értelmiségi létezés, értelmiségi
családok, kapcsolatok megismerése
· az első generációs értelmiségi emberek problémái
· a vidékiség nézőpontja
· a múlthoz való viszony, különösen a családi
meghatározottsággal való szembenézés kötelessége
· egészen közeli múltunk, (a diákoknak már történelem)
megértése, megérthetősége
· a magyar egyetemi, kutatási szisztéma, a tudományos hierarchia
működésének megértése
· a társadalomtudomány, ezen belül a szociológiai kutatás, a
terepmunka mibenléte
· a marginalitásban élők, a kiszolgáltatottak helyzetével való
szembesülés
· a genderszempontok, a feminista nézőpont megmutatása
· az előítéleteink sokfélesége is megjelenik
· legfőképpen a kulturális, társadalmi szakadékok közötti
átjárás lehetősége/lehetetlensége
· a posztmodern korszak természete
· az igazság nehezen kideríthető volta, kérdésessége
· az önreflexió fontossága, de ennek lelepleződése is
· a divatos irányzatok – ezoteria, new age, posztmodern –
felvillantása
· az álmok, vágyak, irracionális elemek hatása a tudatban
Poétikai szempontok:
· az elbeszélői nézőpontok váltogatása: egyes szám első és
harmadik személyű elbeszélők
· a főszereplő nélküli avagy több főszereplős, párhuzamos
sorsokat építő szerkezet
· furcsa beavatástörténet több szereplő számára is
· álombetétek és belső képek valamint a realista történetmesélés
váltogatása
· az időrend és a kauzalitás felborulása, a mozaikszerű
történetépítés poétikája
· a felsorolás és a túlzás poétikai ereje
· a kihagyás, elhallgatás, ellipszis poétikai ereje
· metaforikus, szimbolikus motívumok értelmezései
· mágikus realizmus? disztópia? szürreális világ? vagy ez mind
csak félreértés?
· az ironikus és szatirikus előadásmód fogásai
II. Hová illeszthetjük a regényt a tananyagunkban?
A tananyagba kézenfekvő módon illeszthető 12. osztályban
napjaink magyar irodalmát tanítva, ill. a posztmodern regényről
beszélgetve. Érettségi tételként is megállja a helyét.
Egy egyetemre készülő diáknak igen tanulságos szembenézésre ad
lehetőséget: a tudományos élet kicsinyes játszmáit, a hierarchiában
való előrejutás törvényszerűségeit, a kiszolgáltatottság sokféle
arcát, a konferenciákon részt vevők érdektelenségét, a divatos
irányzatok efemer jellegét mutatja meg rendkívül erős iróniával,
szórakoztatóan szatirikusan. Az értelmiségi családokban felnövekvő
embereknek épp úgy érdekes lehet, mint azoknak, akik épp most
készülnek értelmiségivé válni. Megmutatja a regény ennek a
folyamatnak a nehézségét, sőt, talán a lehetetlenségét is. Kissé
kiábrándultnak és keserűnek tűnhet, egyes kritikusok viszont épp a
mű boldogságáról írnak. Azzal a felelősséggel is szembesít, mit
jelent a társadalomról gondolkodni, a társadalom egyes
csoportjaival tudósként, értelmiségi felelősséggel foglalkozni, és
milyen lehetőség van egyáltalán a segítségre, tud-e egy kutató a
munkájával bármit befolyásolni. Miért nem lehetséges ill. nehéz a
társadalmi mobilizáció, milyen kulturális, kommunikációs
szakadékok, miféle előítéletek tagolják a világunkat. Felveti a női
szerepekkel kapcsolatos kérdéseket is. A regény akkor játszódik,
amikor a mai diákok szülei voltak fiatal felnőttek, közvetlenül az
ő születésük előtt. A regénybeli Zsuzsival kb. egyidősek reális
időben mérve, tehát a szüleik közelmúltjába utazhatnak el.
A regény két fontos szereplője, Réka és Feri is egészen fiatal
felnőttek, 20 év körüliek, mint az olvasók, hasonló személyes
problémákkal. (Nem mellesleg a regény írója is egészen fiatal, ez
is vonzóvá teheti a diákok számára a művet.)
A rejtvényfejtés izgalma miatt is ajánlom a művet. A történetek
párhuzamosan és időben cikázva bomlanak ki, nagy olvasói figyelmet
és játékos kedvet igényel már annak feltárása is, hogy kivel mi is
történt pontosan és mikor. Ráadásul néhány történetdarabka többször
is elmesélődik különböző szereplők nézőpontjából, de nem teljesen
kézenfekvő, hogy ugyanazt a történetet olvassuk, ez is nyomozásra
ad lehetőséget.
Nem állítható, hogy a regény olvasása merő szórakozás volna.
Erős érzelmeket vált ki, melyek néha nem kellemesek. Kifejezetten
kínos olvasni a megjelenő sznobéria, belterjesség, kicsinyesség és
az üldözési mániás vagy nagyképű vagy önismeret-hiányos, tipródó,
szerencsétlen szereplők széles köre miatt.
A műben megfogalmazott etikailag is értelmezhető problémák miatt
az emberismeret, az etika, a társadalomismeret ill. filozófia
tananyag részévé is tehetjük a művet ill. részleteit. Különösen
izgalmas a műben említett, példaképnek tekintett két
társadalomtudós, Bourdieu és Bauman elméletei felől olvasni, ill.
ezen elméletek hatását, nyomait kimutatni a műben.
A végzős év időszorítása miatt megfontolandó, hogy már 11-ben
tanítsuk esetleg. Körülbelül 6 tanórát azért rá kell szánni, és
érdemes is rászánni a feldolgozására.
A szöveg magába szív, nem unalmas, ahogy a diákok mondani
szokták: nem vontatott. Sok és sokféle esemény történik benne. Az
egyes fejezetek szinte külön-külön is élvezhetőek.
III. Érettségi tételként
Irodalom:
Témakör: Mai magyar irodalom
Tétel: Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy c. regényének
értelmezése
Feladatlehetőségek:
A) Mutassa be, hogyan ábrázolja a mű a különböző társadalmi
csoportokat, és miként mutatja be a kulturális, kommunikációs
szakadékot, az átjárhatóság lehetetlenségét!
B) Mutassa be a mű narrációját, időkezelését és értelmezze
művilág heterogenitását/széttartását, sokféleségét mint a művilágot
megteremtő poétikai eszközt!
C) Mutassa be a mű motívumait és metaforáit! Hogyan alakítják a
művilágot?
Emberismeret, etika:
Témakör: Erkölcs és társadalom
Tétel: A peremen élők iránti társadalmi felelősség
problémája
Feladat: Esetelemzés – Értelmezze a regény részletei alapján, mi
a foglalkozása és mit kutat a kutató! Hogyan viszonyul az általa
megfigyelt csoporthoz? Mi erről a véleménye a másik kutatónak?
Véleménye szerint kell-e, és hogyan kell „kutatni” a társadalom
leszakadó, esetleg szélsőséges ideológiák iránt lelkesedő tagjait?
Mi az értelme az ilyen vizsgálódásnak? Milyen erkölcsi felelőssége
van egy tudósnak ezen csoportokkal szemben?
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy c. regényének kijelölt részei:
234. o. „Feri haverjai mind…” – 235. o. „… játékszere a nála
hatalmasabb erőknek.”
236. o. „Ispán eredetileg nem arra számított…” – 237. o. „… és a
kismagnó azt is rögzítette.”
239. o. „Mosolyogni próbál…” az egész bekezdés
IV. A szerzőről
Mán-Várhegyi Réka fiatal író, ez az első regénye, amit többszöri
nekifutásra, rengeteg próbálkozás után írt meg és véglegesített.
Kiadói szerkesztő, filmforgatókönyvet és novellákat és egy ifjúsági
regényt (A szupermenők) írt eddig. Első kötete egy novelláskötet:
Boldogtalanság az Auróra-telepen. A művet a kritika igen kedvezően
fogadta, a szerzőt mint nagy realista írót üdvözölte. A kötet
címadó novellájából ismert e regény egyik szereplője, Bogdán Tamás.
Az író Békásmegyeren is lakott, ő maga is első generációs
értelmiségi, aki pl. szociológiát és kulturális antropológiát is
tanult, és részt vett kutatásban. A regénybeli egyik szereplő neve
is Réka, aki regényírással próbálkozik, és neki is két vezetékneve
van. A sok életrajzi egyezés ellenére egyáltalán nem önéletrajzi mű
a Mágneshegy, viszont az a tény, hogy írója belülről ismeri azokat
a világokat, amikről mintázza a műbeli világokat, meglehetősen
hiteles ábrázolást eredményez, ezért is kaphatja meg a realista
címkét több kritikusától.
Tiszteletreméltó az a felelősségvállalás, másként nem tudom
nevezni, amivel ez a regény megszületett, hisz írója a lehetetlent
kísérli meg: olyan világokat mutat egy művön belül párhuzamosan,
amelyek nem tudnak igazán egymásról, nem is érthetik a másikat, és
nincs is átjárás közöttük. Az író által a regényében név szerint
említett tudósok közül Zygmund Bauman képviseli azt az elvet, hogy
az értelmiség legyen tolmácsa azoknak, akik nem tudják az
érdekeiket érvényesíteni, akik kiszorulnak a világból, méghozzá
valamiféle metaforikus nyelvet alkalmazva. Ennek a feladatnak talán
egy szépirodalmi alkotás inkább meg tud felelni, mint egy
tudományos munka. Ez a mű is egy ilyesfajta vállalás, mint ilyen,
egyedülálló irodalmunkban, és akármilyen szinten is érti meg, aki
elolvassa, az író már nem írt hiába.
A mű elnyerte az Európai Unió Irodalmi díját és a Déry
Tibor-díjat is.
Két beszélgetés Mán-Várhegyi Rékával:
https://konyves.blog.hu/2019/05/12/man-varhegyi_reka
https://konyves.blog.hu/2018/06/09/man-varhegyi_reka_bekasmegyer_aszerint_valtozott_hogy_epp_mit_akartam_megirni
V. Ráhangoló feladatok
Nem kell minden feladatot elvégezni, bár logikusan egymásra
épülnek, és segítenek feltárni a regényvilágot. De lehet
ötlettárként is tekinteni az alábbi anyagra!
Javaslom, hogy állítsunk össze csoportokat már a feldolgozás
elején, és végig a saját csoportjukkal dolgozzanak a diákok. Lehet
differenciálni az érdeklődés (pl. társadalmi, lélektani, kapcsolati
problémák iránt fogékonyabbak) illetve képességek alapján, vagy
lehetnek heterogén csoportok is. A reflektáló rész egyéni
feladatait házi feladatnak is lehet adni. A tanulókat pedig (akár
osztályzattal is) bármelyik feladat elvégzésekor lehet
értékelni.
A feladatokhoz nyilván használhatják a diákok az okos telefont,
az internetet és a regény teljes szövegét a kereséshez. A
jelentésteremtő rész feladatainak megoldásai a regény elemzésében
benne vannak.
1. Munkaforma: csoportos
Eljárás: pletykajáték majd időrendbe sorolás és
nézőpontváltás
Feladat:
a) Üljetek körbe! Válasszatok ki valakit a csoportból, aki a
többieknek hátat fordítva ül a körben, azt játsszuk, hogy ő most
nincs itt. Mindenki meséljen el egy rövid történetet, amit az
illetőről tud, vagy amit vele együtt élt át. Fontos betartani azt a
szabályt, hogy csak kellemes, jó vagy vicces, de nem sértő vagy a
másikat rossz színben feltüntető emlékeket lehet megosztani.
b) Ezután forduljon vissza a „főszereplő”, és együtt próbáljátok
időrendbe állítani a történeteket! Nehéz volt vagy könnyű?
Miért?
c) Ezután a „főszereplő” válasszon ki egy történetet az
elmeséltek közül, amelyikre nagyon másképpen emlékszik, de
legalábbis mást tartott belőle fontosnak, máshová tenné a
hangsúlyokat, és mesélje el! Ha ilyen nincs, akkor legalább
fogalmazza meg a saját érzéseit az elhangzottakkal
kapcsolatban!
Fogalmazzátok meg, milyen különbségeket tapasztaltatok és miből
adódhat ez!
Milyen tapasztalatokat adott ez a játék?
A csoport minden tagja lehet témája a pletykálkodásnak, ez a
csoportkohéziót is erősíti.
2. Munkaforma: első körben egyéni, majd csoportos
Eljárás: címmeditáció pókhálóábra segítségével
Feladat: Írjuk a lapunk közepére ezt a szót: MÁGNESHEGY! Mi jut
erről eszünkbe? Mindenki írjon legalább 4 asszociációt, majd a
csoport beszélje meg a leírtakat!
VI. Jelentésteremtő feladatok
1. Történetek a regényben
Munkaforma: csoportos, a közzététel frontális
Eljárás, módszer: mozaik elvű csoportmunka majd közzététel,
történet-helyreállítás idővonallal
Feladat: A történet rekonstruálása
a) Rekonstruáljátok a regényben elhangzó történetmorzsák alapján
az egyes szereplők történeteit! Egy csoport egy szereplőt
vizsgáljon! Helyezzétek el egy idővonalon az eseményeket (1-2
kulcsszóval adjatok „címet” nekik) dátumozva! Minden csoportnak
legyen ugyanakkora a vonala 1999. májustól 2002 szeptemberig és a
mértékegység legyen egy hónap=10 cm! Csomagolópapíron dolgozzatok
különböző színekkel, majd tegyétek a falra szorosan egymás alá a
lapokat!
A) Réka – kék; B) Enikő – piros; C) Bogdán – fekete; D) Feri –
zöld; E) Regina – sárga; F) Márta (esetleg mellette Zsóka is) –
lila
b) Miért bontja fel az időrendet, és miért „osztja szét” két
elbeszélő között az események felidézését az író? Milyen logika
érvényesül Réka E/1 szövegeiben? Mit tud az egyik és mit tud a
másik elbeszélő? Nem kell összefüggő szöveget írnotok, de
felsorolásotokban törekedjetek alapos, teljes válaszra!
c) Miért éppen ők a regény választott szereplői? Tipikus
figuráknak gondoljátok őket? Ha igen, milyen társadalmi csoport,
réteg jellegzetes képviselői? Ha nem, akkor mi a válogatás
alapja?
Érveljetek véleményetek mellett!
2. Problémák a regényben
Munkaforma: egyéni majd csoportos
Eljárás: ötletgyűjtés, megvitatás
Feladat: Gyűjtsetek problémákat a regényből! Írjatok kétféle
listát:
a) Olyan problémák halmaza, amit nem értettetek, számotokra
okozott problémát olvasás közben vagy utána, azaz a mű
megérthetőségének problémái
b) Olyan problémák, amiket a mű szerintetek témává tesz:
társadalmi, lélektani s egyéb területeken
Összetalálkozik-e ez a két halmaz? Próbáljatok egymásnak
segíteni a problémák megfogalmazásában, és a megértésben,
megoldásban is, azaz vitassatok meg most csak röviden a
csoporttagok által javasolt 1-1 problémát!
3. Szellemi hatások a regényben
Munkaforma: csoportos (Az egyes irányzatokat, szerzőket csak egy
csoport vizsgálja)
Eljárás: tudományos kutatás majd közzététel poszteren; módszer:
mozaik elv – minden csoport mással foglalkozik, majd átadják
egymásnak a tudást
Feladat:
a) Nézzetek utána azon az idegen szavak jelentésének, amelyeket
nem értettetek, de zavart a szöveg pontos megértésében!
b) A regényben több hatás, irányzat, tudós is említve van.
Nézzetek utána az interneten és/vagy szakkönyvekben a következő
irányzatoknak, műveknek, embereknek, írjatok magatoknak jegyzeteket
róluk:
Margaret Cavendish, Virginia Woolf, feminizmus/feministák,
posztmodern, Woody Allen és a Zelig c. film, Zygmund Bauman, Pierre
Bourdieu, cigánykutatás, new age
c) Minden csoport válasszon a maga által megvizsgált
szerző/irányzat jellegzetességéből 2-3 lényeges vonást, amik
szerintetek a regényben megjelennek, hatottak. Fogalmazzátok meg
pontosan ennek a hatásnak a lényegét, keressétek meg azt a részt a
műben, ahol látható az a hatás. Azaz kapcsoljátok össze a kutatott
szerzőket, irányzatokat egy a regényben megjelenő karakterrel,
helyzettel, problémával! Esetleg konkrét szövegeket is keressetek
állításotok alátámasztására! (Legyen munkamegosztás a csoporton
belül!)
Társítsátok a 2. feladatban megfogalmazott probléma
valamelyikével is a hatásokat!
4. Misztikum/szürreális világ/mágikusság a regényben
Munkaforma: egyéni és csoportos
Eljárás: megbeszélés, eszmecsere
Feladat: A szerző és néhány kritikus is használja ezeket a
szavakat a békásmegyeri helyszín, a Mágneshegyről szóló furcsa
mendemondák és az óriási álombéli nyúl értelmezésekor.
a) Keressétek meg azokat a szöveghelyeket, ahol ilyen furaságok
vannak a regényben!
Hogyan függ össze ez a „mágikusság” a regény Békásmegyeren
megjelenő társadalmi csoportjával? Kik ők, hogyan jellemeznétek ezt
a csoportot, ezt a szeletét a társadalomnak?
b) Nézzetek utána a szakirodalomban, mit jelent a mágikus
realizmus, és mit a szürreális ábrázolás! Készítsetek
jegyzeteket!
c) Véleményetek szerint ez az irányzat jellemző-e erre a
regényre? Vegyétek sorra az ismérveket, és keressetek rá példákat a
műből vagy cáfoljátok ezt a feltevést!
d) Értelmezzétek a Mágneshegyet, Békásmegyert és a nyulat mint
metaforákat, szimbolikus motívumokat! Milyen jelentéseket tudtok
kapcsolni hozzájuk?
e) Milyen a regény által felvetett problémákkal lehet ezeket
összekapcsolni?
5. Az elbeszélés hangvétele
Munkaforma: csoportos, a csoporton belül más-más idézettel
dolgoznak a diákok, majd megbeszélik
Eljárás: poétikai eszközök, esztétikai minőségek azonosítása
Feladat: olvassátok újra a szövegrészeket, egy embernek
csoportlétszámtól függően kb. 3 jut! Mi a közös ezekben? Milyen
poétikai eszközt használ az író és milyen hatást kelt ez az
olvasóban, milyen minőséget teremt? Hogyan képes ezzel az eszközzel
értékelni az elbeszélő, vagyis milyen a viszonya az általa
ilyenformán bemutatott valósághoz?
Oldalak: 43., 63., 67., 143., 146., 149., 166., 203-205., 211.,
259., 264-265., 331-332.
6. Álom, belső képek, tudat
Munkaforma: egyéni majd csoportos
Eljárás: close reading, „álomfejtés”, metaforaértelmezés
Feladat: Válasszátok ki az egyik nagy álomjelenetet a műből
(Feri álma: 245-től vagy Réka álma: 173-tól)! Olvassátok újra
szoros olvasással! Értelmezzétek pontról pontra, mit jelenthet ez
az álom a szereplő életében, mit magyaráz meg a korábbi és álom
utáni tetteiből. Réka álmának motívumai közül válogassátok ki a
fontosabbakat, esetleg csoportosítsátok őket!
7. Szereplőelemzés, kapcsolatelemzés
Munkaforma: csoportos írás majd frontális felolvasás
Eljárás: levélírás
Feladat:
a) Írjatok levelet a megadott szempontok alapján, majd
„küldjétek el”, azaz olvassátok fel mindenkinek! A szereplőt
reprezentáló csoport (amelyik az ő nevében írt) értékelheti egy-két
mondatban a levél tartalmát és stílusát: igaznak, találónak
tartja-e önmagával kapcsolatban, kikéri magának, szíven ütötte
stb.
A) Enikő ír Bogdánnak a kapcsolatukban tapasztalt nehézségekről,
és Bogdán önmagához és az emberekhez való viszonyáról
B) Bogdán ír Rékának arról, mit akart tőle voltaképpen, mit
érzett iránta, mit gondol róla és miért nem vállalta fel a
kapcsolatukat
C) Réka ír Enikőnek arról, hogy érezte magát az egyetemen,
milyen nehézségei voltak, milyen hatással voltak rá Enikő órái,
miért kellett feladnia
b) Találjatok ki még más lehetőségeket is! Ki írhatna még kinek
és miről ebben a regényben? Milyen elvarratlan szálak,
feldolgozatlan történetek, ki nem beszélt problémák hálózzák be a
szereplők viszonyait?
8. Sorselemzés
Munkaforma: csoportos vagy frontális
Eljárás: Villamosszék
Feladat:
a) Vállalja valaki Réka szerepét. Üljön középre! A többiek
tegyenek fel neki kérdéseket főként arról: mit miért tett vagy nem
tett, mit hogyan gondolt az egyes helyzetekben! (Pl. miért ment
bele Bogdánnal a viszonyba, miért költözött haza, miért nem mesélt
tovább, mit érzett az egyes helyzetekben, milyen nehézségei voltak,
hogyan érez a többiek iránt?) Ha valaki más, mint a középen ülő is
szeretne válaszolni Réka nevében az épp elhangzott kérdésre,
felszólíthatja „Rékát” arra, hogy cseréljenek. A körben ülők
jóváhagyják vagy elutasítják ezt a lehetőséget.
b) Vállalja valaki Enikő vagy Feri vagy Bogdán szerepét.
Válasszatok annak megfelelően, melyik szereplőt akarjátok jobban
megérteni. A feladat ugyanaz.
9. Értelmezési lehetőségek I.
Munkaforma: csoportos (A-D csoport)
Eljárás: címkézés, érvelés
Feladat:
a) Kis kártyákon „címkéket” olvashattok, amelyeket igaznak,
jellemzőnek vagy hamisnak ill. nem jellemzőnek tarthattok erre a
regényre. Válasszatok ki egy ilyet és egy olyat és
gyűjtsetek/írjatok érveket mellettük és ellenük.
A) a feminizmus regénye, a felnőtté válás regénye,
beavatás-történet, a zárt univerzumok regénye, a kiszolgáltatottság
és elnyomás regénye, a végsőkig megosztott társadalom regénye, a
mobilizáció lehetetlenségének regénye, az élethazugságok regénye, a
kudarcok regénye, az értelmiségi létezés regénye
B) önreflexió, önreflexió hiánya, családi minták továbbélése,
önismeret, belterjesség, sznobéria, kisszerűség, elfojtott
vibrálás, gyanakvás és leleplezés, ezotéria
C) töprengő melankólia, rideg és fullasztó, ironikus
távolságtartás, rezignált derű, kesernyés humor, szatirikusság,
elrajzolt társadalomábrázolás, túlzás, groteszk tükör
D) realista regény, disztópikus regény, mágikus realista regény,
mozaik-regény, nem-regény, feminista tézisregény, posztmodern
irányregény
b) Olvassátok el a többi csoport címkéit is! Hogyan tudnátok
összehangzóan párosítani, egymáshoz illeszteni a címkéket? Mi a
közös a C csoport címkéiben? Mi a közös a D csoport címkéiben?
VII. Reflektáló feladatok
1. Értelmezési lehetőségek II.
Munkaforma: egyéni
Eljárás: kreatív írás: árnyékfejezet írása vagy saját elbeszélés
írása
Feladat:
a) Írj egy árnyékfejezetet, ami „kimaradt” a regényből! Réka
természetesen egyes szám 1. személyben ír. Bármelyik szereplő
további sorsát, vagy a regény ideje alatt történt, meg nem mutatott
életeseményét megírhatod. Használj föl esetleg motívumokat a
regényből!
b) Írj egy szatirikus vagy ironikus szöveget a környezetedben
élő társadalmi csoportról! Használd a regényben is alkalmazott
„felsorolós” ábrázolást!
2. Értelmezési lehetőségek III.
Munkaforma: egyéni
Eljárás: elemző, érvelő írás
Feladat: Írj rövid véleményesszét vagy ötletszerű, szabad
szöveget mindarról, amit a regény hatására gondolsz a magyar
valóságról/a magyar értelmiségi létezésről/a szegénységben,
tudatlanságban élő, marginalizált csoportokról!
VIII. Számonkérés, házi feladatok
1. Írj értelmező feleletvázlatot a regényről! Térj ki minden
olyan fontos sajátosságára, amit az órákon megbeszéltetek, amivel
foglalkoztatok, és tartalmazza a saját véleményedet is!
2. Tervezz borítót, ami a regény más motívumát, motívumait
használja föl! (Nem a nyulat.)
3. Rajzolj illusztrációt egy általad választott jelenethez!
Fejezze ki a regény értékrendjét, hangvételét az ábrázolásod!
4. Keress az interneten egy kritikát a regényről! Olvasd el,
majd írj a kritikáról kritikát! Domborítsd ki, az írás melyik
állításával értesz egyet és melyikkel nem. Érvelj a saját
álláspontod mellett!
5. Írj recenziót az iskolai elektronikus újságba, vagy a saját
blogodon ajánld a regényt a többieknek!
6. Írj fülszöveget a regény következő kiadásához! Olyan
jellegzetességeket domboríts ki, amik miatt szerinted a kortársaid
megvásárolnák ezt a regényt a könyvesboltban!
7. Készíts kiselőadást a regényben megemlített valamelyik
művészről vagy tudósról vagy irányzatról!
8. Készíts vázlatos kutatási tervet, amelyben kulturális
antropológusként a regényben bemutatott értelmiségi körről vagy
szociológusi körről végeznél egy kutatást. Mi mindent vizsgálnál?
Pl: kulturális szokásaik, érintkezésük egymással, világképük,
preferenciáik stb. A megközelítés lehet ironikus. Megcsavarhatod a
helyzetet azzal, ha a békási kopaszok a kutatók, és az ő fejükkel
gondolkodsz.
9. Olvasd el a szerzővel készített beszélgetéseket. Kérdezd most
te a szerzőt! Írj olyan fontos kérdéseket, amit feltennél neki e
regényével kapcsolatban!
IX. A regény elemzése
1. Cím, borító, mottó
Cím – Mágneshegy: egy hegy, ami vonz, nyílván valamiféle
metafora lesz a műben, bár először csak a 10. fejezetben olvasunk
róla (238.) Talán kicsit túlgondolják a kritikusok: azért ez, ill.
Békásmegyer, ahol a hegy – inkább domb – áll, nem egy mágikus
realizmus által megrajzolt helyszín, jóllehet önmagánál többet
jelentő motívum a műben. Mindannak a nyomorú bezártságnak a
szimbóluma, ami miatt a társadalmi mobilitást úgyszólván lehetetlen
megvalósítani. A forrásokban szűkölködők - ahogy Bauman, a
regényben megidézett, jeles szociológus írja - szembesülnek a
fogyasztás világának kegyetlen arcával, az elnyomással,
manipulációval, a hatalommal. Ahova születik az ember, az a
szokásrend, habitus nagyban meghatározza életmódját és
gondolkodását, nem tudja az egyén függetleníteni magát ezen
hatásoktól, ahogy ezt a regényben megidézett másik nagy
társadalomtudós, Bourdieu véli, és ez újratermeli az objektív
struktúrákat. Ennek a meghatározottságnak jelképe ez a visszahúzó
erő, ez a mágnes, amely nem enged elmenni, de még másképp
gondolkodni sem. Réka megpróbál máshová beilleszkedni, de nem tud.
Feri pedig a gondolatainak a foglya marad. (Erre még később
visszatérünk.)
Borító – Homokszínű, egyforma négyzetek és egy óriási testetlen
nyúl, amelyet csak a kicsi négyzetek környezete jelenít meg, se
körvonala, se tartalma, se színe nincs, bizonyos, hogy nem csupán
egy egyszerű tenyészállat vagy hobbiállat a műben, ahogyan első
megjelenésekor nevezik. (10. f. 241.) A kicsi, homokszínű négyzetek
az egyforma kockaházakat idézik Békásmegyeren, a nagy nyúl pedig
Feri lelkiismerete és valamiféle üldözési mániájának
megtestesülése, amely a marginális létezésben az irányító
fenyegetettséget, a kiszolgáltatottságot jeleníti meg, ugyanakkor
egy önmegváltó, segítő figura is. Erre is visszatérünk később.
A mottó sokat elárul a mű indíttatásáról, elhelyezi önmagát a
kulturális kontextusban, talán kicsit ars poétikusnak is
tekinthetjük. Virginia Woolf: Saját szoba c. esszéjéből való, amit
a feminizmus egyik alapműveként tartanak számon. Nem egyszerűen a
női egyenjogúság problémájáról szól, hanem ezen belül a nőírók
helyzetét, irodalmi jelenlétét is vizsgálja elemző okossággal és
könnyed hangvételben. Mindezek mottóként azt sugallják, a szerző
egyetért az esszében foglaltakkal és annak szemléletét és stílusát
is magáénak érzi. Emellett egy különös részt ragad ki belőle egy
kevésbé ismert, angol hercegnőről, Margaret Cavendishről szólót. A
17. században élt író és filozófus az egyik első sci-fi szerzője
(The Blazing-World). Műveiben megkérdőjelezte a társadalom nőkről
alkotott véleményét, különc életmódja és viselkedése miatt Mad
Madgenek hívták, és Woolf is ezt emeli ki a magány és lázadás
alakjaként mutatva fel íróelődjét. Aki tehát nőként szembemegy a
társadalom normáival és még ráadásul írásra is adja a fejét, azt
bogaras különcnek tartják. Ugyan mi változott a 21. századra, ha ez
a két szerző ill. művük még mindig mottóként szolgálhat egy kezdő
regényírónak?!
Ez a felütés egyszerre keserű és ironikus. Hangulatba hozza az
olvasót, ugyanakkor arról is tudósít, hogy a feminista nézőpont
fontos lesz ebben a könyvben.
2. Cselekményelemek: idő
A regényidő kb. 3 év 1999 nyár elejétől 2002 szeptemberéig tart.
A regény néhány ember egy rövid életszakaszáról, kicsit több, mint
3 évéről szól, amely idő alatt keresztezték egymás útjait,
érintkeztek, hatást gyakoroltak a másikra. Van, akinek
élettörténetéből, családi és egyéb viszonyaiból, értékrendjéből és
jelleméből többet látunk, van, akiéből kevesebbet. Az arányok, a
választás, a kidolgozottság mértéke esetlegesnek tűnhet, ám az
biztos, hogy mindannyiuk életében fordulat következik be.
3. Cselekményelemek: szereplők
A főbb szereplők: Réka 19-20 éves, békásmegyeri, a mű első
részében kollégiumban élő szociológus hallgató, első generációs
értelmiséginek készül. Tanulja az új közeg (főváros, tudományos
élet, másfajta emberek és életmód) szabályait, próbál megfelelni,
idomulni. A 7. fejezetben, amelyben egy hosszú álomleírásban épp az
identitásával, helyzetével, beilleszkedésével küzd, ezt gondolja:
„…olyan vagyok, mint a Zelig című Woody Allen-film főszereplője,
aki kaméleonként idomul a környezetéhez” (170). Szeretne hasonulni,
nagy erőket mozgósít, hogy többet tudjon, képezze magát, és igazi
értelmiségi legyen. Vágya pl. így is megjelenik az 5. fejezetben:
„Delejes érzés önt el. Soha nem gondoltam rá, hogy ilyen jóleshet,
ha az embert egy szép budai zsidó nő lányának nézik. Olyan szívesen
bólintanék, olyan szívesen mondanám, hogy igen, az ő lánya vagyok,
és én is itt lakom, ezen a Vérhalom nevű téren … De azt nem lehet,
mégsem hazudhatok.” (138) A regény egy pontján feladja,
hazaköltözik Békásmegyerre. A regény tehát az ő
beavatás-történeteként is olvasható. Hogy sikeres vagy
sikertelen-e, és hogy mibe is avatódik be végül Réka, az nézőpont
kérdése.
Bőrönd Enikő a harmincas évei elején járó igazi értelmiségi
(művész, tudós, orvos) családból származó szociológus, szintén
keresi önmagát a tudomány területén is: mit és hogyan kutasson,
milyen könyvet írjon; és a saját énjét is keresi: szeretné
tisztázni, ki is ő, milyen ember, viszonyát anyjához, férjéhez és
önmagához. New York és Budapest között, szerelmek és lakások között
folyton úton van, talán ezért is lehet ilyen beszélő neve: hurcolja
a terheit mindig magával. A feminizmus meghatározza a
gondolkodását, de nem tudatosan feminista. Valamiféle
karakterfejlődésen megy keresztül.
Bogdán Tamás bajai születésű, negyvenes éveiben járó, első
generációs értelmiségi, a személyes kapcsolatokon alapuló,
interjúvolós kutatás híve, unalmassá vált házasságából kilépve
állandóan szexuális kalandokba bonyolódik. Látszólag elismert
szociológus. Látszólag megértő az emberekkel, valójában önmagát sem
igen érti. A nőket elcsábítandó trófeáknak, saját vágyai
kielégítésére, saját férfiasságának bizonyítására tulajdonképpen
„használja”, nem tudatosul benne, hogy az egyetemen tanító státusza
hatalommal is jár, visszaél ezzel, amikor behálózza Rékát. Nem
elvetemült figura, csak nem éppen az erkölcs bajnoka. Nem érti
önmagát sem, hogyan akarhatna akkor másokat tisztán látni? Jellemző
a regénybeli egyik utolsó mondata: „Mi az isten történik velem?”
(346)
Márta, Enikő anyja ötvenes évei végén tartó sikeres fogorvos,
akitől Enikő szabadulni akar a lehengerlő modora miatt, valójában ő
is küzd önmagával, saját nőiségével. Végül önsegítő csoportot
szervez.
Zsóka Márta sikertelen, ötvenes, pancser húga, Renée az
anyukájuk, aki viszont sikeres író, majdnem nyolcvan éves.
Feri békásmegyeri középiskolás szkinhed Bogdán távoli rokona,
kutatásában fontos szerepet játszik.
Regina vidéki harmincas szociológusnő, irigy Enikőre, mert ő
sosem lehet olyan átütő személyiség és eredeti tudós, sok, számára
fölöslegesnek vélt munkát végez, közben nem veszi észre, hogy az
elmélete és a saját gyakorlata, az emberekhez való viszonya
ellentétben áll egymással, reflektálatlan és harsány.
Több értelmiségi, egyetemista és békásmegyeri szereplő is van
még, valamint családtagok.
A szociológus szereplők az értelmiségi létezés és hierarchia
egyes szintjeit képviselik, a két fiatal főszereplő egymás
tükörképei: egyik két év után otthagyja a budapesti világot és
hazaköltözik, a másik elhagyja Békásmegyert, hogy történelem szakos
legyen. Egyéb párhuzamba állítható motívum ill. tükörszereplő,
tükörsors is található a műben.
Nincs főszereplő, mert a regénynek valójában a két társadalmi
csoport a két főszereplője. A történetmozaikokból kell megalkotni
az olvasónak e két kulturális közeg jellemzőit.
4. Cselekményelemek: helyszínek
A legtöbb fejezet Budapesten, realisztikusan megrajzolt
értelmiségi közegben játszódik. A másik fő helyszín Békásmegyer,
amely nem teljesen hasonlít a Budapesten valóban megtalálható ilyen
nevű helyre. Egy zárt világ saját szabályokkal. A szerző is
használja rá egy interjúban a szürreális és a disztópikus jelzőt.
Kicsit félrevezető ez a minősítés. Az itt lakók csak engedéllyel
hagyhatják el a telepet – ez kissé furcsa, de a Kádár-rendszerben
valóban létezett a kényszerlakhely-kijelölés, erre utal Feri apja,
akit valami stikli miatt küldték oda, ami nem volt jogos. Az
itteniek lényegében prolik, „senkik”, a társadalom perifériájára
szorultak, akik a saját érdekeiket nem képesek érvényre juttatni,
nem képesek helyzetükből kimozdulni. De nem önmaguk miatt nem
képesek, hanem mert egy ilyen helyzetből nem igazán lehetséges.
Ennek a metaforikus megjelenítése lehet a bezártság. Ennek a
világnak saját szabályai vannak, amelyek nem engedik, hogy
elfelejtsék őket. Ennek jelképe a címadó Mágneshegy, ami delejes
kisugárzásával befolyásolja a lakókat, visszahúzza, aki
elkívánkozik (Réka), és a tudatmanipuláció jelképévé nő. Persze,
lehet disztópikusnak meg szürreálisnak is nevezni, de véleményünk
szerint az nem fog közelebb vinni bennünket a mű világának valódi
megértéséhez.
5. A fejezetre tagolás szempontjai
A 15 fejezetből az 1-12-ben bizonyos szabályosságot mutatva
váltakozik a fókusz és az elbeszélő személye: minden páratlan
fejezetben Réka az egyes szám első személyű elbeszélő/főszereplő,
minden páros fejezetben az elbeszélő egy hagyományosnak tűnő,
mindentudó jellegű, egyes szám harmadik személyű narrátor. Főleg
két szereplő sorsát ismerjük meg: Bőrönd Enikőét és Bogdán Tamásét,
egy fejezetben Enikő anyja, Márta a főszereplő, egyben még Feri,
Bogdán távoli rokona is fontossá válik. Ezután a 13-15.
fejezetekben a harmadik személyű elbeszélő változatlan marad, de a
2. fejezetben megismert, addig mellékszereplőnek hitt, vidéki
szociológus, Regina a főszereplő a 13. fejezetben, a 14-ben újra
Bogdán és Feri, majd Regina és Enikő együtt, Réka teljesen
eltűnik.
A fejezetek anekdotaszerűek, szinte önmagukban is megállnák a
helyüket: egy-egy helyzetkép életünkről. Nem időrendben követik
egymást a sztorik. A logika más: Enikőt és Bogdánt akkor és úgy
ismeri meg az olvasó, amikor és ahogyan Réka. Csak ezután, a 2.
fejezetben tudjuk meg Enikőről, honnan érkezett kb. egy évvel az
első fejezet előtt és miért, és a negyedikben azt, ki is Bogdán.
Réka történetében végig érvényesül az időrend: az 1. 3. 5. 7. 9.
11. fejezetek szigorúan sorrendben vannak, bár kihagyásos a
mesélés, 2000. május végén kezdődik és 2001, decemberéig tart. Az
E/3-as szövegrészek is viszonylag időrendben követik egymást, csak
a 10. (kulcs)fejezet ugrik vissza időben korábbra, mintha utólagos
magyarázatként szolgálna az Enikő és Bogdán kapcsolatában beállt
változásra, ill. megelőlegezné Réka döntését, amelynek okai
nincsenek kimondva. Rövidebb részletekben máshol is találkozunk
visszatekintő elbeszéléssel. A nehézséget az okozza, hogy a Réka
által elmesélt történetekben is ugyanazok a szereplők, mint a külső
narrátor által elmeséltekben, csak más időpillanatban látjuk őket
Réka életében, mint a „saját” fejezeteikben, ezért tűnik
össze-vissza ugrálásnak az időben a cselekményvezetés. Mindenesetre
az olvasónak ki kell raknia a szereplők történetkockáiból az
időbeli folytonos történetet, ahogyan meg kell alkotnia a szereplők
jellemrajzát is a mozaikokból.
Úgy is olvasható az egész, mint Réka regénye 1-11-ig, a többi
fejezetben pedig azt közli velünk a külső nézőpont, amit Réka nem
tudhat a világáról, így ez a tudás nem is lehet rá hatással, amiből
ő kimarad.
6. Fejezetrend
Egy rövid áttekintő fejezetrend segít eligazodni. Az E/1-es,
Réka-fejezetek félkövérrel vannak szedve:
1. f. 2000. május vége Réka első éves szociológus hallgató élete
első konferenciáján
2. f. 1999. nyár Enikő hazajön Budapestre New Yorkból a férjétől
nagy szakmai tervekkel
3. f. 2000. november Réka másodéves, Enikő óráira jár,
„összejön” Bogdánnal
4. f. 2000. augusztus az elvált Bogdán lányával, aki 10 éves,
neje vissza akar költözni Bajára
5. f. 2001 tavasza Réka és Bogdán egy értelmiségi összejövetelen
– viszonyuk titkos, Enikő terhesen megjelenik ott
6. f. 2000 augusztus Enikő újra hazajön New Yorkból, anyjánál
lakik, megismerjük nagynénjét, Zsókát és nagymamáját , Renéet
7. f. 2001 március Réka küzd önmagával, hosszú álomleírás
8. f. 2000 június Márta története a maga démonaival
9. f. 2001 június Réka munkába lép Békásmegyeren a munkaügyi
központban, egy lánnyal verekszik
10. f. 1999 december Bogdán és Enikő Békásmegyeren kutatnak,
Ferit is megismerjük
11. f. 2001 december 31. Rékáról kiderül, hogy végleg otthon
12. f. 2002 május Enikő lánya, Zsuzsi kb. egy éves, Enikő tanít
újra az egyetemen, találkozik Ferivel is
13. f. 2000 május Regina filmeseket fogad a menekülttáborban
majd pesti buliban Bogdánnal, Enikővel
14. f. 2002 május Bogdán konferenciát szervez, Ferivel
találkozik, a volt nőinek szelleme kísérti
15. f. 2002 szeptember Enikő és Regina egy olaszországi
konferenciára utaznak együtt
Jól látható tehát, hogy epizódokat látunk a szereplők életéből.
Egyes részleteket egész pontosan és alaposan bemutat az elbeszélő
(mindkettő), másokat, talán még fontosabbakat is, homályban hagy.
Mi lehet ennek a döntésnek az oka?
Életünkben is sokszor nem a legfontosabb eseményekre emlékszünk
a legrészletesebben. Néha kicsi, jelentéktelennek látszó dolgok
valamiért jobban megmaradnak, lehet, hogy nem is tudjuk eldönteni,
mi volt meghatározóbb élmény a másiknál. Ráadásul a regény nem
teleologikusan, nem célelvűen épül fel. Nem aszerint „válogat” a
lehetséges, elmesélhető életsztorik között az elbeszélő, hogy mi
mennyire löki pl. a Réka nevű szereplőt a végső döntése felé. Az
olvasónak kell megalkotni, konstruálni az egyes szereplők sorsát,
motivációikat annyi információból, amennyi rendelkezésre áll,
tulajdonképpen épp úgy, ahogy az életünkben is: nem mi döntjük el,
kiről mennyit tudunk, és ez alapján vagyunk kénytelenek megérteni,
véleményt kialakítani és viszonyulni embertársainkhoz. Sokszor az
is igaz, hogy nem is tudjuk pontosan, mi történt voltaképpen
velünk, nem tudunk rálátni a saját helyzetünkre, vagy értelmezni a
tetteinket, a döntéseinket. Pl. amikor Réka önkéntelenül másként
kezd viselkedni Bogdánnal, amikor megtudja, hogy a férfi az
egyetemen tanít, a lány teste dönt (21). Miért kap jelentőséget egy
kövér ember a repülőn vagy egy sarokkanapé egy ismeretlen lakásban?
Nem tudható, milyen benyomások hogyan formálják az életünket, mivé
alakulnak bennünk. Huber Zoltán kritikájában meg is jegyzi, hogy a
mindent magyarázó, elrendező metanarratíva hiánya miatt az olvasó
folyamatosan felülvizsgálja és újraalkotja az értelmezési kereteit.
Kőszeghy László recenziójában pedig rávilágít, hogy „megszokott
narratíváink csupán konstrukciók, amelyek könnyen kikezdhetők.”
Visy Beatrix a regényről írva kijelenti, hogy nem erősítik a
regény kohézióját a feltűnő és eltűnő szereplők. Ám szerintünk a
kohézió valószínűleg egyáltalán nem ezen múlik.
A kiválasztott történetek természetesen nem teljesen
esetlegesek, nagyon is tudatosan mutatja meg az író két
elbeszélőjének segítségével azt a (legalább) két világot és
jellegzetes figuráit, amelyek a regényben találkoznak.
7. Az elbeszélőkről
Ketten vannak, hangjuk ugyanakkor nem válik el, nem különbözik a
beszédmódjuk, a stílusuk. Minthogy a harmadik személyű elbeszélő is
gyakran belülről ismeri szereplőit, azoknak gondolatait, érzéseit,
és függő beszédet alkalmaz, ill. az első személyű elbeszélő sem tud
mindent saját magáról, nem biztosan érthető, miért vannak így ők
ketten. Visy meg is fogalmazza értetlenségét: mi a személyváltás,
elbeszélői nézőpontváltás jelentősége, ha nincs egyéni színezetük.
Imént már említettük, hogy a Réka-fejezetekből összeálló
Réka-történetben fontos, hogy ő mennyit ismer ebből a világból,
ezért különíti el ezeket a részeket az író. Véleményem szerint a
két elbeszélő a két világot is képviseli, amelyeket a mű
megjelenít. Azt a két világot, amely nem beszélhető el egyazon
nézőpontból, és amely két világ nem tudhat egymással kommunikálni,
bár az első személyű elbeszélő is a szociológus-világ nyelvét
használja, de csak annyit tud ezzel a nyelvvel elmondani, ami
megérthető annak a világnak a számára is. Konkrétan azokat az
élményeit meséli el Réka, amik ott estek meg vele. A
Réka-elbeszélések tehát addig tartanak, és annyit mesélnek el
„Rékából”, amíg és amennyit Réka még el tud azon a „nyelven”
mesélni, amit értelmiségi-palántaként elsajátított, ameddig és
amennyire egyáltalán megérti, hogy mi történik vele, addig beszél
az életéről és a gondolatairól. Ezután még az álmait írja le, de
nem értelmezi azokat, majd két fejezetben kizárólag arról tudósít,
hogy mi történik vele: hova megy, hogyan verekszik, mit eszik –
azaz részben teljesen érdektelen eseményekről, részben a békási
világ olyan részleteiről, ami látszólag megérthető egy bármely
ember számára, pl. a verekedés tényét és lefolyását, de az okát
nem! Majd végleg elveszítjük a regényből, amikor visszaszívja a
régi élete. Nem véletlen, hogy arról számol be egy helyen, hogy
regényt ír, de nem tudja eldönteni, hogy első vagy harmadik
személyben írjon-e. Mert nem tudja, milyen mértékben azonosuljon az
elbeszélő az ábrázoltakkal. Ez párhuzamba állítható azzal, hogy
Réka nem tudja azt sem, hogyan azonosuljon az új identitásával.
Belül van, vagy kívül ezen a budapesti világon.
A harmadik személyű elbeszélő egyrészt a budapesti értelmiségi
világot mutatja be, másrészt ennek a világnak a kutatói nézésével,
értelmezésében a másik, békásmegyeri világot – ahogyan ők látják
azt, amennyit megértenek belőle, amennyi ebből egyáltalán
elbeszélhető. Feri víziói és agyrémei, összeesküvés-elméletei pedig
épp ennek a (értelmiségi/budapesti) világnak a nézőpontjából
látszanak összeesküvés-elméletnek. Ekként érthetőek meg ama másik
világ játékszabályai, hogy szinte már nem is találják/találjuk
reálisnak. Feri céloz is erre: csak az értheti meg, aki átéli, aki
belül van. „Csak az hiszi el, akivel megtörténik.” (334) Feri
tudja, hogy valaki üldözési mániának hívja, amit a Mágneshegyről
gondol, de „A valóság ennél sokkal szomorúbb.” (334) Maga Feri sem
érti azt a világot, amely befogadni igyekszik (mint előtte Rékát):
„…mintha a beszélgetőpartner hirtelen idegen nyelvre váltana.”
(334)
Tehát nem az elbeszélői hang különbözősége mutat rá a két világ
különbözőségére, hanem az, hogy az egyiket realisztikusan látjuk,
realistán van ábrázolva, a másikat meg furának látjuk,
érthetetlennek, és a saját, korábbról már ismert szavainkkal
akarjuk megérteni, mint pl. disztópia, szürreális, mágikus
realizmus, üldözési mánia, misztika, ezotéria stb. Ezzel a
gesztussal tesz radikális különbséget a két közeg között az író,
véleményünk szerint sikeresen.
8. A regény alaptémája: a kulturális különbségek
áthidalhatatlansága
A mű nem törekszik valamiféle „extenzív totalitásra” (a lukácsi
marxista esztétikának a kritikai realista regénnyel szemben
támasztott követelményének teljesítésére), hanem csupán két
társadalmi réteget, csoportot mutat be, de talán nem pusztán
szociológusokat és elzárt telepen élőket ismerhetünk föl bennük,
hanem metonimikusan, szinekdochéként, azaz részben az egészet látva
kiterjeszthetjük olvasatunkat egyfelől általában az értelmiségre,
másfelől általában a társadalom minden nem-kedvezményezett
rétegére. És valóban „csak” ennyiről szól, és ez elég is a fent már
vázolt probléma kibontására: a kulturális különbségek
áthidalhatatlanságának bemutatására. A regény a társadalmi
csoportok közötti hasadás léptékét jelzi, mintha – ahogy Visy
Beatrix írja – elmaradt volna a rendszerváltás.
9. A regényben ábrázolt társadalmi, kulturális csoportok
Az egyik csoport tehát a szociológusok, az értelmiség világa, a
konferenciák, egyetemi szemináriumok világa, amelyek keretében
igyekeznek feltárni a kor és az ország működésének sajátosságait.
Tiszteletre méltó vagy csupán karrierépítő szándékaik erre
irányulnak.
Enikő könyvet szeretne írni A magyarok nyomorúsága címmel. Sokat
olvasott a témában, kellő távlatot is szerzett, hiszen New Yorkban
élt, okos asszony, és van kutatási tapasztalata is. Úgy érzi,
felkészült a feladatra. Műve mintaképe egy kedvenc
társadalomtudósa, Bourdieu által szerkesztett kötet, melynek címe:
A világ nyomorúsága. Rendes, tisztességes könyv lenne méltó témában
a magyar néplélekről, a „rosszindulattal vegyes rosszkedv”
országáról (41-45). A könyv mégsem jön létre, a regény végére el is
sorvad az ötlet. Enikő többször szembesül vele, hogy nem képes
megcsinálni, nem jól kutat, jelenléte frusztráló a „terepen”. Erről
nagyanyjának beszél: „valami titokzatos oknál fogva akárhova ment
kutatni, egy idő után egy nyúlós, nyákos, bűzös konfliktus kellős
közepén találta magát” „abból fakad az ő problémája, hogy nem elég
barátságos. Nem tud kedves lenni.”, „a terepen empátiára van
szükség … de az ő beleérző képessége hamar elpárolog, ha
agresszióval, trágársággal, szexizmussal találkozik.” (163-164)
Valójában Enikőt egyáltalán nem érdeklik az emberek, csak az
elméletek nyűgözik le, és nem is tud kommunikálni, inkább undort és
megvetést érez, mint együttérzést, vagy legalább megértést. A
vallomása ironikus is a közegtől, amiben elhangzik: ezekről a
fontos dolgokról a fáradtságtól alig figyelő nagyanyjának az
előszobában, a kabátok között beszél. Bogdán nézőpontjából Enikő
„mindent összeken magával, a jelenlétével, a nevetésével, a
hanghordozásával”, nem tud viselkedni (223), azaz nagyon kilóg ama
másik világból, amelyet kutat, amelyet egyébként meg akar érteni.
És a szegényeket kutatja, miközben nem érez semmi rosszat,
bűntudatfélét akkor, amikor méregdrága táskát vesz. Bogdán rosszul
van a „reflektálatlan arroganciától”. (224)
Az első fejezet már előre jelzi, hogy Enikő nem lesz sikeres; az
itt megjelenített konferencián érzi úgy, hogy szakmailag teljesen
összeomlott, csak ezt az olvasó Réka szemével látva még nem fogja
fel. Bogdán gondolja a regény végén Enikőről: „A csodálatos
könyvedet pedig azóta sem írtad meg. Irigy vagy és sznob.” (326).
Aztán sokkal kisebb tervekkel megelégedve mégis folytatja a
tanítást, de a nagy mű eszméje többé nem foglalkoztatja, sőt a
regény végére szemmel láthatóan fárasztja lelkes tanítványa sok
tudományos okoskodása. (265) Ironikus, hogy ő, aki a nyomorúságot
próbálja könyvbe írni, szintén nyomorúságos a maga módján, mint
ahogy mindegyik szereplő a regényben. De Enikő legalább próbál
ezzel szembenézni, megpróbál „dolgozni” a frusztrációin.
Ellenfigurája Gyöngyi, a barátnő, aki szánalmas kutatásban vesz
részt pusztán a pénzkeresés miatt, teljesen feleslegesnek ítéli a
szociológusi munkát, fodrásznak is tanul, hogy másfajta életet
éljen, aztán megalkuszik. Túlélési stratégiája: „…minek feldolgozni
bármit, csak be kell venni a leszarom tablettát, ez az én
filozófiám.” (151) Véleménye a kutatásokról: „…ezek a fostalicska
kutatások nem a sonkáról meg a csokiról szólnak, hanem a
nyomorúságról, rossz minőségű kajákat esznek, rossz minőségű
lakásokban rossz minőségű emberek, és még egy rendes kutatást sem
kapnak, mert az is rossz minőségű, ahogy a kutató is az, vagyis
én.” (152). Másik ellenfigurája pedig Regina, a vidéki kolléganő
szintén nyomorult, a provinciális kisszerűség és önreflexió
nélküliség nyomorultja.
A másik kutató, Bogdán más vágyakkal indul: be akar illeszkedni
a „nagy tudósok” világába mint első generációs értelmiségi. Nem a
nagy elméletek felől közelit, kutatási logikája nem deduktív, mint
Enikőé, aki a terepet a maga nyomorúságelméletének a bizonyítékául
próbálja felhasználni, hanem induktív: egyedi tapasztalatokat akar
gyűjteni, konkrét életeket megismerni, hogy ezekkel gazdagítsa új
csoportja valódi tudását. Kedves, meg is nyílnak neki az emberek.
Azzal a felelősséggel mégsem számol, milyen következményei lehetnek
annak, hogy behatol a világukba, és ugyan nem rossz szándékkal, de
felforgatja azt. Enikő szerint Bogdán magatartása lényegében hazug,
ahogy a szerencsétlenek tetszését keresi, ahogy nyomakodik (163).
Az „agresszorokkal szolidáris, és legalábbis legitimálja ezeknek a
kopasz gyerekeknek a hatalmi ambícióit. … kutat, amíg kedve tartja,
aztán szépen hazamegy … amiatt nem aggódik, hogy az interjúalanyait
elárulja” (239), hiszen nyilván nem abból a nézőpontból kerülnek
majd bele a szkinhedek Bogdán tanulmányába, ahogyan ők azt várnák,
amilyen szellemben meséltek magukról, amilyen fogadtatásban
részesült a mondandójuk. Bogdán érzi, hogy ő valamiféle összekötő
kapocs tudna lenni a két világ között, mert az ő családja vidéki
kisvárosban él, és nem a felső körökből jött, de nem is annyira
lentről, mint amit Békásmegyer képvisel. Hiába üvölti Hobót
hallgatva, hogy „Oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk,
milyen fenn” , mert az ő kitörése valamennyire sikerült, ám nem is
indult annyira lentről és nem is jutott el az önazonos életbe. Nem
sikerül a közvetítés, ez kiderül azon a konferencián is, amit ő
szervez. Megpróbálja megmagyarázni, mi is a „békási” közösségi
identitás lényege: „ezek az emberek magukat se magyarnak, de nem is
cigánynak, hanem békásinak tartják. És ez a helyi kopaszokra
ugyanúgy igaz.” Mire egy doktorandusz válasza: „Félcigány csóró
gyerekek, akik egy elzárt telepen válnak szélsőjobboldalivá. Ha nem
lenne szörnyen lehangoló, röhögnék rajta.” – a meglévő szociológiai
szaknyelv, és a középosztály kulturális kontextusa nem elégséges,
hogy megragadja a szegénység, kiszolgáltatottság rétegeit. Ebben a
kis részletben benne van az egész mai problémahalmaz (mai korunké
és országunké) sűrítve. Nem lényeges, hogy cigány vagy nem, és az
ideológiák sem írják le azt a sivár kilátástalanságot, ami jellemzi
a számkivetettek világát. De Bogdán legalább megpróbálja.
Ennek a peremvidéknek egy másik arca is feltűnik a 13.
fejezetben: egy menekülttábor, aminek a mikrotársadalma éppannyira
érthetetlen, mint Békásmegyer. A regény a két helyet a titokzatos,
kicsit szürreális ábrázolással kapcsolja össze. Egy grúz lány mutat
Reginának valami furcsát (előtte teával itatja, amibe talán tett
valami tudatmódosítót, de ez nem is fontos). Regina érzékel
valamit, de nem tudja nevén nevezni, hogy mit látott. Nem érti ezt
a közeget: „egy álomban vannak efféle helyek … vagy inkább egy
művészfilmben” (295)
Regina pontokba sorolva elmondja kritikáját a tudományos
életről, a saját munkájáról, a budapesti elitről és a maga kisebb
nagyvárosi (Debrecen) közegéről is: provincializmus, a kutatások
elidegenednek az élettől, a kutató nem kap visszajelzést a
munkájáról (311). Minden igaz, amit mond, de teljesen hitelteleníti
a szavait a közeg, amelyben és ahogyan a kritika elhangzik (egy
olcsó kínai büfében kissé ittasan habzsolva eszik), és az, hogy
előtte megismertük őt valamennyire, hogy milyen kicsinyesen és
embertelenül tud viselkedni. Eközben őt is meg lehet érteni a maga
nyomorúságaival.
A másik közeg, amelyben megismerjük az értelmiséget, a baráti
összejövetelek világa. Enikő nagyanyjának, Renéenek a szalonja
például, ahol a felnőni nem tudó, önállótlan és valószínűleg
tehetségtelen, kishitű, ötvenéves nagynéni, Zsóka első regényének
kiadását ünneplik. Mindenkinek nagy álmai vannak, és ebben a
közegben, azt gondolnánk, ezeket az álmokat meg is lehet(ne)
valósítani. A maguk tehetetlensége, cselekvésképtelensége, lelki
problémái akadályozzák a kibontakozást, Zsóka írói, Márta színészi
ambícióit és részben Enikő tudományos munkáját is. A könyvírás, az
álmok tekintetében Enikő és Zsóka ill. Zsóka és Réka is párhuzamba
állítható. Egy el sem kezdett és egy megjelenő ill. egy félbemaradt
könyv. Fontos, hogy ebből a háromból az az egy vált valóra, amit 40
évig érlelt a szerzője, és ami szépirodalom. A művészet nyelve
talán még olyan, amivel bármi kifejezhető a világból. (Bár a könyv
maga is ironikusan van bemutatva, már a címe is vicces: Bozótbébi –
kissé groteszk cím egy örök gyereklétben maradó vénlánytól, aki nem
találja a saját életerdejében az ösvényeket.)
Márta figurájával (és a férj, John világával) a new age
irányzatokról is kritikát mond az író. Ahogyan az ezredvégen
kétségbeesetten próbálkoznak az emberek az ezotéria és más, kicsit
furcsa tudattechnikák segítségével boldogságot,
kiegyensúlyozottságot és harmóniát találni a saját életükben. Ettől
már ugye nincs is olyan messze az a bizonyos Mágneshegy, ill. az
óriási nyúl?! Végül is Márta gerj által sugalmazott belső képei és
Feri óriásnyulának befolyása nem sokban térnek el: megszállják a
tudatot, irányítják az alanyt, megkerülhetetlenné válnak az
életükben.
Az 5. fejezet egy budai nagypolgári család lakásának
ínyencvacsoráján játszódik. Író, politológus, szociológus,
filozófus, a humán értelmiség egy szelete vesz részt az
összejövetelen a volt demokratikus ellenzék egy tagjánál. A
„mindenki mindenkit ismer” élménye fogalmazódik meg Rékában, a
belterjesség élménye. Ennek a világnak viselkedési és gondolkodási
szabályai vannak, ahol csak úgy leemelhető a polcról az Aeneis, és
van is olyan, aki „belefeledkezik”. (131) Réka azt írja, megveti a
szabályokat, mégis tartja magát hozzájuk (120), Bogdánról pedig
azt, hogy „igyekszik kedvére tenni ezeknek az embereknek, meg akar
felelni nekik” (121). Azaz mindketten kilógnak a közegből, nem
illenek ide. Van köztük olyan, aki a magyar társadalom
villámgyorsan elszegényedő rétegeiről írt, van cigányokat kutató. A
mai magyar társadalom legnagyobb problémáiról vitatkoznak
(nacionalizmus, antiszemitizmus, rasszizmus), de csak
visszafogottan, és látszik, hogy unják. Ugyanakkor valaki egy
utazási élményt mesél el, amiben cigányok hatolnak be az intim
szférájába azzal, hogy dögönyözik a kutyáját, és harsányabban
viselkednek, mint amit ő ízlésesnek tart: „nekem ez nem fér bele” –
mondja (128). Kultúrák találkozása a HÉV-en, elméletek
ellentmondásos találkozása a tapasztalattal. Itt emlékeznek meg az
első generációs értelmiségi, öngyilkos Mariról is, és beleütköznek
a saját identitásuk meghatározásának nehézségeibe is. Vajon kik is
alkotják ezt a csoportot? „Eljutni idáig? Mert mi hol vagyunk?
Egyáltalán, ki ez a mi? Ugyan már!” (134) Majd ugyanezen társaság
élvezettel hallgatja Bogdánt, aki Békásmegyert mint idealizált
élethelyszínt mutatja be, amit lelki gazdagság és elmélyülésre való
képesség jellemez (137), mintha valami egzotikus utópia lenne.
Ennyit tud az értelmiség megérteni az egészből. Jóindulattal
kezelt, de nagyon távoli, egzotikus csoportok ezek az ún. peremen
tengődők. Pár kilométerre laknak, de mérhetetlen, áthidalhatatlan
távolságban élnek tőlük. Baumannal szólva: semmilyen tudás nem
rendelkezik kontextuson kívüli érvényességi kritériummal, csak
kontextuálisan értékelhető az adott tradíció keretein belül. Nem
szaknyelven ez annyit jelent: egy kultúrát egy alapvetően más
kultúra sohasem érthet meg teljesen.
A másik nagy ábrázolt csoport tehát a pár kilométerre lakók, de
áthidalhatatlan távolságban élők. A peremen tengődők, a szegények –
kulturálisan, lelki értelemben elsősorban, de gazdasági értelemben
is. A lehetőség nélküliek, akik szempontjából nem látható a
rendszerváltáskor kivívott szabadság, akik nem tudnak arról, hogyan
lehet változtatni, akik nem ismernek más igényeket. Ha nem volna
nagyon groteszk ez a nézőpont, bemutathatnánk őket úgy is, mint a
modernitást Habermas szerint leváltó törzsi érzelmek és erőszakos
identitáspolitika képviselőit. (Habermas is azt javasolja annak a
veszélynek a kikerülésére, hogy a törzsi érzelmek képviselői oldják
meg a modernitás problémáit, hogy tegyünk kölcsönös erőfeszítést
egymás megértésére.)
Bauman szerint a posztmodern kor embere nehezen igazodik el a
globális világban, ezért a lokális értékek felértékelődnek, a
félelmeikkel magukra maradó emberek a magukhoz hasonlók társaságát
keresik, emiatt gyakran tekintélyelvű közösségeket keresnek,
melyeket a hit tart össze. Ez a törekvés a másik világban is
megfigyelhető akár abban, hogy John a barátaival a jóga által kap
közös élményt, akár Márta önsegítő csoportjában, akár abban a
regényben nevetségessé tett divatban, hogy New Yorkban mindenkinek
van pszichológusa, és ez teremt közös csoportidentitást a nyugati,
nagyvárosi értelmiségen belül. Ebből a nézőpontból nincs is tehát
akkora különbség a hitek és „téveszmék” között, mint az elsőre
látszik.
A békásmegyeri kopaszok bandája hangsúlyosan nem rasszista,
szélsőjobboldali, nacionalista csoportosulásként, hanem inkább
tekintélyelven szerveződő véd- és dacszövetségként van bemutatva.
Egymást bajtársnak nevezik. Sértett és meg nem értett, a sorsukba
belepistuló szerencsétlenek, akik még a saját közegükben is ki
vannak szolgáltatva a rájuk telepedő külső világnak pl. a sánta
Izabella művelődési házbéli „hatalomátvétele” és a tarisznyás, fura
frizurás kutatók vizsgálódásai által. Itt mindenki „játékszere a
nála hatalmasabb erőknek”. (235) És valóban, az ember ki van
szolgáltatva a saját világának, nem csoda, hogy a forradalom ötlete
is megjelenik, egy jövendő háború képe a befolyásoló hatalmak
ellen, akik kísérleteznek az itteniekkel, így a sugarak, amivel
kínoznak, nem engedik, hogy ők innen kiszabaduljanak. Szabadságharc
ez voltaképpen. Valami homályos ősi, eredeti, tiszta valóságot
tételeznek önmaguknak önmagukról. Saját közegük metaforái: alfa és
ómega, bölcső, a lélekmegmaradás helye. Hitvallásról és szívről
beszélnek, de a homályos tudatmódosítás elleni küzdelem helyett
valódi, konkrét életcélokat nem tudnak megfogalmazni maguknak.
Nincs miből megalkotni ezt. Jellemző, hogy a hollywoodi szuperhősök
jelentik a legfontosabb ihletforrást: így alkotja meg Feri
Bomberman figuráját Batman mintájára. Feri nyula először egy
lehetséges jobb életmód reménységét jelenti a pitbullokkal szemben.
Anyja veszi neki, hogy megtanuljon gondoskodni egy érző lényről.
Feri kudarcot vall ebben, így a nyúl élő lelkiismeretként
parancsolja neki a gondoskodást más érző lényekről, gazdája így
teremti meg a segítő, igazságosztó szuperhőst magának.
Enikő náciknak látja Feri barátait, Bogdán érteni véli a
tisztaságukat. Az életükből kicsi és rettenetesen primitív
lázadásokat láthatunk (az ovis hűtő kievése majd a tálcára kakálás;
az is jó ötletnek tűnik, hogy az egyikük barátnője minden fiút
kielégítsen), saját mikroviláguk semmiféle távlatot és igényt nem
biztosít, nem ébreszt bennük. Feri akkor sem tud szabadulni ebből a
világból, amikor Bogdán segítségével felvételt nyer az egyetemre,.
Nem elég az, hogy máshol él, a szocializációját meghatározó
tényezők fogva tartják, mint ahogy Rékát is.
Feri anyukája az öngyilkosságba menekül ennek a világnak a
szabályai, a kilátástalansága elől. Párhuzamba állítható a sorsa a
másik öngyilkoséval, Mariéval, aki a másik világ szabályai szerint
képtelen élni. A beilleszkedési sikertelenség, az idegenség tehát
mindkét közegben megjelenik.
10. Különböző kulturális kódok
A peremlakók „mitológiájának” (a mágneshegy kínzó sugarai, az
eljövendő háború, alfa és ómega, bölcső, a lélekmegmaradás helye,
abszurd mikrolázadások stb.) megragadására a mágikus realizmus
fogalmát találja meg az egyik kritikus, mint lehetséges értelmezési
keretet, és némiképp jogos is ez az útkeresés. E műfaj/ábrázolásmód
sokféle jellemzője megtalálható, más szabályai azonban nem
találhatóak meg a regényben. Mások disztópiáról írnak. Megint mások
szürreális világként értelmezik a békásmegyeri közeget. De még csak
nem is szürreális az a „másik” világ, pusztán arról van szó, hogy
egy nem odatartozónak érthetetlenek a szabályai, a működése, a
kulturális kódok mások, és nincs nyelvünk a megragadására, egymás
megértésére.
Azaz egy értelmiségi, egy fővárosi, egy művelt sohasem képes a
legjobb szándékai ellenére sem megérteni egy műveletlent, egy
vidékit vagy külvárosit, egy marginális létben ragadtat. És aki
benne él, nem tudja artikulálni, kommunikálni a helyzetét, az
érzeteit, ami nagyon fontos: sokszor még önmagának sem!
Metaforákban, jelképekben ragadható meg csupán a
kiszolgáltatottság, üldözöttség érzése.
Erről a meg-nem-érthetőségről szól elsősorban ez a regény. És
arról, hogy mégis meg kell próbálni a lehetetlent.
11. A műfaj
Ha egyáltalán releváns kategóriába sorolni, akkor a posztmodern
tézisregény lehetne használható fogalom, csak épp nehezebben
megfogalmazható, komplexebb a tézis, mint a klasszikus
irányregények esetében. Úgy látszik azonban, hogy nemcsak Réka
gondolkodását változtatta meg, amit az egyetemen tanult, a szerző
is elég határozott véleménnyel van (a regényben nevesített két
tudós hatása kétségtelen) a társadalomról, annak tagozódásáról, a
csoportidentitásról, a kulturális mezők determinisztikusságáról, az
egyén nem-szabad sorsválasztásáról, a kulturális és egyéb javak
egyenlőtlen elosztásáról. Véleményét az elbeszélőin keresztül
juttatja érvényre.
12. Az elbeszélés hangvétele – a regény értékszerkezete
Leginkább a hangvétel segítségével értékel az elbeszélő, azzal,
ahogyan bemutatja az említett két társadalmi csoportot.
Az egyik kritikus hűvös, tárgyilagos elbeszélőről, másik
ironikus távolságtartó elbeszélőkről ír. A legközelebb talán az áll
a valósághoz, hogy a szatíra irányába mozdul el a szöveg, de éppen
nem a Pogrányi Péter által említett Békásmegyer-szál miatt. Valóban
ironikus, sőt helyenként maróan szatirikus az elbeszélésmód.
Elsősorban a felsorolás, halmozás és túlzás eszközével éri el ezt a
hatást az író, mégpedig a korra és a rétegre jellemző irányzatok,
szokások, érdeklődés, divatok egymás mellé rendelő, együvé
gyömöszölő, ezzel degradáló, jelentéktelenítő felsorolásával,
mellyel megfosztja ezeket valódi tartalmuktól. Minden egyes
szereplőjéhez és szinte minden egyes helyzethez így viszonyul. Csak
néhány példa:
Enikő pályájának bemutatása a 32. oldalon ilyen felsorolásszerű,
mintha valami recept szerint történnének a dolgok az életében, majd
ilyen „kötelezők röviden” lajstrom az is, mi mindent kutat (43).
Réka „új mantrái” (ez is ironikus elnevezés, hiszen a gondolkodás
nélküli mondogatást jelenti) az egyetemen, amiket tanult, a mai
tudomány divatos területei, irányzatai és kulcsszavai (67). Amikor
a pszichiáter/pszichológus szembesíti Enikőt önmagával: ugyanolyan,
mint a saját szülei (143), aztán a saját felismeréseit is
ironizálja a jógapózok között kimondott nagy igazságok
felsorolásával (146). Ugyanennek a folyamatnak a vége a leghosszabb
felsorolás: a terápia folyamata és eredménye (149). Ahogyan Enikő
meglátja anyja önsegítő körének a helyszínét, a new age-es
tanfolyamok plakátjai, irányzatok, jelszavak borítják a falat
(166), majd Márta gyógyítónak szánt felsorolása is ilyen, hogy mi
minden lehet undorító (169). Renée emberekhez való mindentudó
viszonya is így ábrázolódik (192), és egy idegen üldözési mániája
is a kávéházban (204-206) – bár ez egyszersmind előreutalás is:
Feri tévképzeteinek előképe a láthatatlanok támadásáról. Enikő
lelkes tanítványa is így mantrázza a saját tudományos
érdeklődésének irányait (264), aztán az egyetemen Feri is így
beszél a saját élményeiről az évfolyamtársának (331), ez az utóbbi
felsorolás még szintaktikai szempontból is problémás, és konkrét
értelmetlenségeket is tartalmaz.
Az eltávolítás és ironizálás másképpen is megvalósul a
szövegben: a kontextus és a beszédhelyzet által, pl. mikor Rékát
leszólítja egy alak a szexbolt előtt, ő pedig azt gondolja: „… én
csak egy átlagos bölcsészlány vagyok … olyan kifejezésekkel
zsonglőrködöm mint episztemé, végső szótár, azt is tudom, mi az a
rizóma, a gyanú kultuszáról, a szubjektum decentralizációjáról
gondolkodom, megkérdőjelezem az önazonos személyiséget, vagyis
mindjárt megkérdőjelezem, csak még oda kell érnem az órámra,
sajnos, késésben vagyok.” (63) A zsonglőrködés szó is árulkodó, de
az utolsó két tagmondat visszafelé is hitelteleníti, súlytalanítja
és groteszk színekbe vonja az egész „tudományos” szlenget. Az sem
véletlen, hogy épp az „önazonos személyiség” az egyik szakkifejezés
– Réka tulajdonképpeni legnagyobb problémája a regényben. Annyira
nehezen találja meg az új Rékát, hogy még arról sincs önálló
élménye, vajon szerelmes-e. Azt teszi, amit Bogdán akar, a
kapcsolatuk csak arról szól, amit Bogdán diktál, ami neki kellemes.
Enikő terápia utáni, új énjének bemutatása is ironikus:
nyilvánvaló, hogy pár hét nem tudta átalakítani alapvetően
türelmetlen és ítélkező természetét: „A mostani Enikő, aki immár
napi rutinjává tette a belátást, reflexiót, szembenézést, elfogadja
a saját érzéseit, nem lesz dühös, örülni tud. A mostani Enikő
nagyon örül, hogy ő már a mostani Enikő. A délután újabb alkalmat
kínál az önreflexió gyakorlására, mint ahogy minden perc új
alkalmat kínál az önreflexió gyakorlására.” (153) LOL mondaná egy
mai diák.
13. Réka beavatástörténete
A felsorolós szintakszis nem mindig tűnik komikusnak, pl. amikor
Réka azt mondja, hogy amit az egyetemen tanul, az felforgatja
mindazt, amit eddig tanult és az életét is, akár el is hihetnénk
neki (a posztmodernről: 67. oldalon), csakhogy a regény épp arról
szól, mennyire nem volt képes ez a hatás megfordítani Réka életét,
hisz Réka „nem bírja”, és hazaköltözik. Mintha megfogadná Bogdán
tanácsát: „Ha végre képes leszel felvállalni azt, aki vagy … akkor
elmondhatod magadról, hogy felnőtt vagy.” (171). Réka válasza: „De
én nem akarok díszbékási lenni” – rájön, hogy az új közegében ő
mindig csak ez tudna maradni. Súlyos előképe Réka lehetséges
értelmiségi életének Mari, akiről az értelmiségi társaság az 5.
fejezetben beszélget, aki öngyilkos lett első generációs
értelmiségiként, akiről elmondják, hogy önbizalomhiánya volt,
semmit sem hozott otthonról és ki volt éhezve a tudásra. Úgy
érezte, „…felnőttként, kemény munkával kell megtanulnia beszélni
egy olyan nyelvet, amit mások egész életükben beszéltek.” és „…nem
tudott nem úgy tekinteni a kollégái többségére, mint akik hozzá
képest burokban születtek, és dühös volt.” (133)
Réka tulajdonképpen magányos az értelmiségi létezésben. A
„barátja”, Levente inkább csak egy haver, akivel nem őszinte, mint
ahogy kollégiumi szobatársával, Kingával sem, Bogdán kihasználja,
valódi segítséget nem nyújt neki, még a kutatásába sem veszi bele,
pedig Rékának még helyismerete is lenne. Enikő számára csak egy a
sok tanítvány közül. A tanulmányaiból és a társasági
tapasztalataiból tud építkezni. A fentebb már felsorolt impulzusok
egy lidérces álomban csúcsosodnak ki a 7. fejezetben. Kinga a
villámolvasásról olvas: mindig elveszünk a részletekben, és nem
találjuk meg, amire igazán szükségünk van (173) – ez az olvasásmód
mintha útmutató volna Rékának, hogy lásson rá az élete egészére. Az
álom metaforái talán a lényegre mutatnak rá (metaforák – Bauman!).
Hosszú és rendkívül sokféle értelmezést kínáló álmot lát, amelyben
szembesül a problémáival, a beilleszkedési nehézségekkel, az
idegenségével, a női mivoltával, menekül és elfogják, a saját
gyerekkorának utcáin, épületei között bolyong, aztán annyira
valószerű lesz az egész, mintha nem is álom lenne. Valójában
egymásba folyó álmok sokaságáról van szó, hiszen Réka a
kollégiumban alszik el rajtaütésszerűen, és a békásmegyeri ágyában
ébred. Mintha az elhatározás, a költözés nem tudatos, hanem
valamiféle ösztönös tett lett volna, amiről nem tud beszámolni. Az
utolsó erős kép az álomban, hogy a békásmegyeri szuperhős menti
meg, amikor leveti magát egy repülőgép szárnyáról, a fiú hátán
rikoltozva repül, majd nem tudja magát megtartani, és lecsúszik. Ez
talán magyarázhatja, miért van Réka ismét otthon: ez az ő közege,
itt lehet szabad, az álmai/vágyai is „itteniek”, ez mentheti meg
őt.
Bourdieu szerint az a habitus, szokásrend, azaz életmód, ami a
kulturális mezőt meghatározza, az egyént is meghatározza. A csoport
attitűdje készen kapott adottság, az egyén nem képes vadonatúj
magatartást létrehozni, és a csoport habitusa még akkor is
meghatározó, amikor más közegbe kerül az egyén, és jó volna, ha
adaptálódna az új szokásrendhez. Azonban a habitus inadaptív.
Sikeresnek tekinthető tehát Réka beavatódása, ha úgy
értelmezzük, hogy a saját életét, saját énjét találja meg, rájön
valamiképpen arra, hogy nem tud adaptálódni a másik közegbe, bár
erről fogalmi úton nem, csak képekkel (álomleírásban) tájékoztat a
szöveg. Ha az értelmiségi létezésbe kellene beavatódnia Rékának, az
kudarcként értelmeződik, de nem személyes, hanem törvényszerű,
társadalmi kudarcként.
Ha nem is szokványos regény Mán-Várhegyi Réka műve, azért
kétségtelenül egységes egésszé áll össze. És bár erős gondolati
hatások nyomai látszanak rajta, azért nem ideologikus, nem
didaktikus, és korántsem lett közhelyes. Regénypoétikai szempontból
pedig izgalmasan kísérletező.
X. Felhasznált irodalom:
Pogrányi Péter: Fanyar szociorealizmus
https://revizoronline.com/hu/cikk/7460/man-varhegyi-reka-magneshegy/
Modor Bálint: A Mágneshegyen innen és túl
https://litera.hu/magazin/kritika/a-magneshegyen-innen-es-tul.html
Köszeghy László: Súlyos szabálytalanság
http://www.jelenkor.net/visszhang/1107/sulyos-szabalytalansag
Huber Zoltán: Különcök és stréberek
https://www.filmtekercs.hu/papirfeny/man-varhegyi-reka-magneshegy
Bazsányi Sándor: Nyúlvagdalt
https://www.es.hu/cikk/2018-09-21/bazsanyi-sandor/nyulvagdalt.html
Stermeczky Zsolt Gábor – Varró Annamária: A nagytotál és
kölcsönhatásai
https://www.kortarsonline.hu/aktual/irodalom-magneshegy.html
Visy Beatrix: A nyúlon túl
https://www.muut.hu/archivum/29938
Pokorny Zsófia: Mit ér az ember, ha szociológus?
https://olvassbele.com/2018/10/20/mit-er-az-ember-ha-szociologus-man-varhegyi-reka-magneshegy/
Móré Tünde: Egyetemi görbetükör
http://www.barkaonline.hu/kritika/6695-egyetemi-gorbetukor---a-magneshegyr-l