tankonyvtar.hu · Web viewEgységes jegyzet 1978Farkas József – Németh János – Névai László – Szilbereky Jenő – Varga Gyula – Vida István: Polgári eljárásjog.

Magyar polgári eljárásjogKengyel, Miklós

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Magyar polgári eljárásjogKengyel, Miklós

Publication date 2013-03-31Szerzői jog © 2013-03-31 Miklós, Kengyel

Kivonat

A kötet azokat az ismereteket sűríti magába, amelyeket egy joghallgatónak a polgári perről, a bírósági végrehajtásról vagy az alternatív vitakezelés különböző formáiról tudnia kell.


TartalomELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ ................................................................................................... 11ELŐSZÓ A TIZENEGYEDIK KIADÁSHOZ .................................................................................. 131. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE .......................................................................................................... 1

1. A jogszabályokra és a joggyakorlatra való hivatkozások ....................................................... 12. A jogirodalmi hivatkozások .................................................................................................... 43. Az egyes művekre vonatkozó hivatkozások ........................................................................... 4

2. BEVEZETÉS A POLGÁRI ELJÁRÁSJOGBA .............................................................................. 61. I. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG ALAPFOGALMAI .......................................... 6

1.1. 1. A bírósági út ........................................................................................................... 61.2. 2. A polgári peres eljárás (a polgári per) .................................................................... 8

1.2.1. A polgári peres eljárás célja ........................................................................... 81.2.2. A polgári peres eljárás fogalma ..................................................................... 9

1.3. 3. A polgári nemperes eljárás ................................................................................... 111.4. Jegyzetek ................................................................................................................. 151.5. Irodalom ................................................................................................................... 16

2. II. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI JOGSZABÁLY ........................................... 182.1. 1. A polgári eljárásjogi jogszabály hatálya .............................................................. 182.2. 2. A polgári eljárásjog forrásai ................................................................................. 202.3. Jegyzetek ................................................................................................................. 222.4. Irodalom ................................................................................................................... 22

3. III. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE ........................... 233.1. 1. Az európai fejlődés irányvonalai ......................................................................... 233.2. 2. A liberális polgári per .......................................................................................... 243.3. 4. A szocialista polgári per ....................................................................................... 263.4. 5. A magyar polgári eljárásjog története .................................................................. 273.5. 6. Az 1911. évi polgári perrendtartás ....................................................................... 283.6. Jegyzetek ................................................................................................................. 323.7. Irodalom ................................................................................................................... 33

4. IV. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁS ALAPELVEI ....................................................... 364.1. 1. Az alapelvekről általában ..................................................................................... 364.2. 5. A perbeli esélyegyenlőség elve ............................................................................ 414.3. Jegyzetek ................................................................................................................. 464.4. Irodalom ................................................................................................................... 47

5. V. FEJEZET – A BÍRÓSÁGI SZERVEZET ........................................................................ 505.1. 1. A régi magyar bírósági szervezet (1867-1949) .................................................... 505.2. 2.A magyar bírósági szervezet a szocializmus alatt ................................................ 515.3. 3. A bírósági szervezet a rendszerváltás után (1990-2011) ...................................... 52

5.3.1. A bírósági szervezet felépítése .................................................................... 545.3.2. A polgári ügyekben eljáró bíróságok .......................................................... 565.3.3. Az ítélkezés egységének biztosítása ............................................................ 58

5.4. Jegyzetek ................................................................................................................. 615.5. Irodalom ................................................................................................................... 62

3. ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK ..................................................................... 651. VI. FEJEZET – A POLGÁRI BÍRÓSÁGOK HATÁSKÖRE ÉS ILLETÉKESSÉGE ........ 65

1.1. 1. A hatáskör ............................................................................................................ 651.1.1. A hatásköri szabályok áttekintése ............................................................... 651.1.2. A törvényszék hatáskörébe utalt ügyek ....................................................... 66


Magyar polgári eljárásjog

1.1.3. A pertárgy értéke és a hatáskör vizsgálata ................................................... 691.2. 2. Az illetékesség ..................................................................................................... 70

1.2.1. Az általános illetékesség ............................................................................. 701.2.2. A vagylagos illetékességi okok ................................................................... 711.2.3. A kizárólagos illetékességi okok ................................................................. 721.2.4. Az alávetéses illetékesség ........................................................................... 731.2.5. Az illetékesség vizsgálata ............................................................................ 74

1.3. 3. Az eljáró bíróság kijelölése .................................................................................. 751.4. Jegyzetek ................................................................................................................. 761.5. Irodalom ................................................................................................................... 77

2. VII. FEJEZET – A PERES FELEK ÉS AZ ELJÁRÁS EGYÉB ALANYAI ....................... 772.1. 1. A peres felek ........................................................................................................ 772.2. 2. A perképesség ...................................................................................................... 79

2.2.1. A perbeli jogképesség .................................................................................. 792.2.2. A perbeli cselekvőképesség ......................................................................... 80

2.3. 4. A beavatkozás és a perbe hívás ............................................................................ 832.4. 5. Változások a felek személyében .......................................................................... 852.5. 6. Az ügyész a polgári perben .................................................................................. 872.6. Jegyzetek ................................................................................................................. 892.7. Irodalom ................................................................................................................... 90

3. VIII. FEJEZET – A PERBELI KÉPVISELET ..................................................................... 923.1. 1. A képviselet fogalma és osztályozása .................................................................. 923.2. 2. Meghatalmazottak a polgári perben .................................................................... 93

3.2.1. A meghatalmazottak köre ............................................................................ 933.2.2. A kötelező jogi képviselet ........................................................................... 963.2.3. Az ügyvédi képviselet ................................................................................. 98

3.3. 3. A törvényes képviselet ......................................................................................... 993.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 1013.5. Irodalom ................................................................................................................ 102

4. IX. FEJEZET – A PERKÖLTSÉG ..................................................................................... 1044.1. 1. A perköltség fogalma ......................................................................................... 1044.2. 7. A költségkedvezmények és a pártfogó ügyvédi képviselet ............................... 1114.3. Jegyzetek ............................................................................................................... 1174.4. Irodalom ................................................................................................................ 118

5. X. FEJEZET – AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK ......................................................... 1195.1. 1. A bíróság eljárási cselekményei ........................................................................ 1195.2. 2. A felek eljárási cselekményei ............................................................................ 1205.3. 6. A jegyzőkönyvezés ............................................................................................ 1265.4. 7. A beadványok .................................................................................................... 1285.5. 8. A mulasztás és az igazolás ................................................................................. 1295.6. 9. Elektronikus kommunikáció .............................................................................. 1305.7. Jegyzetek ............................................................................................................... 1315.8. Irodalom ................................................................................................................ 131

4. MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS .......................................................................... 1341. XI. FEJEZET – A KERESET ÉS A PERINDÍTÁS ........................................................... 134

1.1. 1. A kereset fogalma .............................................................................................. 1341.2. 2. A keresetjog ....................................................................................................... 1371.3. 3. A kereset fajtái ................................................................................................... 139

1.3.1. A marasztalási kereset ............................................................................... 1391.3.2. A megállapítási kereset ............................................................................. 1401.3.3. A jogalakítási (vagy konstitutív) kereset ................................................... 141



1.4. 4. A keresetváltoztatás és a keresetkiterjesztés ...................................................... 1411.5. 5. A viszontkereset ................................................................................................. 1431.6. 6. A keresetlevél .................................................................................................... 1451.7. 7. A perelőfeltételek ............................................................................................... 1491.8. Jegyzetek ............................................................................................................... 1501.9. Irodalom ................................................................................................................ 152

2. XII. FEJEZET – A TÁRGYALÁS ..................................................................................... 1532.1. 1. A tárgyalás szerepe a polgári eljárásban ............................................................ 1532.2. 2. A tárgyalás előkészítése ..................................................................................... 155

2.2.1. A keresetlevél megvizsgálása .................................................................... 1562.2.2. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának egyes esetei ...... 1572.2.3. Intézkedések a keresetlevél alapján .......................................................... 1592.2.4. A tárgyalás kitűzése .................................................................................. 1592.2.5. A perindítás hatásai ................................................................................... 160

2.3. 3. A tárgyalás vezetése ........................................................................................... 1612.4. 4. A tárgyalás menete ............................................................................................. 1622.5. 5. A tárgyalás elmulasztása .................................................................................... 166

2.5.1. Az első' tárgyalás elmulasztásának következményei ................................ 1672.5.2. A bírósági meghagyás és az ellentmondás ................................................ 1672.5.3. A folytatólagos tárgyalás elmulasztása .................................................... 169

2.6. 6. Akadályok az eljárás, illetve a tárgyalás menetében ......................................... 1692.6.1. A tárgyalás elhalasztása ............................................................................ 1692.6.2. A tárgyalás felfüggesztése ......................................................................... 1702.6.3. Az eljárás félbeszakadása .......................................................................... 1712.6.4. Az eljárás szünetelése ............................................................................... 1722.6.5. A per megszüntetése .................................................................................. 1732.6.6. Az egyes permegszüntetési okok .............................................................. 173

2.7. 7. Ideiglenes intézkedések ..................................................................................... 1752.8. 8. A tárgyaláshoz kapcsolódó egyéb eljárási cselekmények ................................. 1762.9. Jegyzetek ............................................................................................................... 1772.10. Irodalom .............................................................................................................. 179

3. XIII. FEJEZET – A BIZONYÍTÁS ................................................................................... 1813.1. 1. Általános bizonyításelméleti kérdések .............................................................. 1813.2. 2. A bizonyítás fogalmi elemei a polgári perben ................................................... 182

3.2.1. A bizonyítás alanyai .................................................................................. 1823.2.2. A bizonyítás tartalma ................................................................................ 1833.2.3. A bizonyítás tárgya .................................................................................... 1853.2.4. A bizonyítás célja ...................................................................................... 1853.2.5. A bizonyítás fajtái ..................................................................................... 188

3.3. 3. A bizonyítás nélküli tényállás-megállapítás ...................................................... 1883.4. 4. A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher ............................................. 190

3.4.1. A bizonyítási kötelezettség ........................................................................ 1903.4.2. A bizonyítási teher .................................................................................... 191

3.5. 5. A bizonyítás elrendelése és lefolytatása ............................................................ 1933.6. 6. A bizonyítékok és a bizonyítási eszközök ......................................................... 1963.7. 7. A tanúbizonyítás ................................................................................................ 198

3.7.1. A tanúzási képesség .................................................................................. 1993.7.2. A tanúzási kötelezettség ............................................................................ 200

3.8. 8. A vallomástétel-megtagadási jog ....................................................................... 2023.8.1. A szakértő kirendelése .............................................................................. 2043.8.2. Az igazságügyi szakértői tevékenység ...................................................... 206



3.8.3. A szakértők jogai és kötelességei .............................................................. 2073.8.4. A szakértői vélemény ................................................................................ 208

3.9. 9. Az okirati bizonyítás .......................................................................................... 2093.9.1. A közokirat ................................................................................................ 2113.9.2. A magánokirat ........................................................................................... 213

3.10. 10. A szemletárgyak ............................................................................................. 2153.11. 11. A bizonyítás eredményeinek a mérlegelése ................................................... 2163.12. Jegyzetek ............................................................................................................. 2183.13. Irodalom .............................................................................................................. 221

4. XIV. FEJEZET – HATÁROZATOK ÉS A JOGERŐ ........................................................ 2264.1. 1. A bírósági határozatok fogalma és osztályozása ............................................... 2264.2. 2. A bírósági határozatokra vonatkozó általános szabályok .................................. 227

4.2.1. A határozatok meghozatala ....................................................................... 2274.2.2. A határozatok közlése ............................................................................... 2284.2.3. A határozatok kijavítása és kiegészítése ................................................... 230

4.3. 3. Az ítélet .............................................................................................................. 2314.3.1. Az ítélet felépítése ..................................................................................... 2324.3.2. Az ítélet teljessége .................................................................................... 2354.3.3. Az érdemi döntés korlátai ......................................................................... 2364.3.4. A teljesítés módja és a teljesítési határidő ................................................. 237

4.4. 4. A végzés ............................................................................................................. 2384.5. 5. A perbeli egyezség ............................................................................................. 2394.6. 6. A határozatok joghatásai .................................................................................... 240

4.6.1. Az egyszerű 'kötőerő ................................................................................. 2404.6.2. A jogerő ..................................................................................................... 2414.6.3. A végrehajthatóság .................................................................................... 244

4.7. Jegyzetek ............................................................................................................... 2454.8. Irodalom ................................................................................................................ 247

5. HARMADIK RÉSZ │ A PERORVOSLATOK ........................................................................... 2501. XV. A PERORVOSLATOKRÓL ÁLTALÁBAN ............................................................... 250

1.1. 1. A perorvoslat fogalma ....................................................................................... 2501.2. 2. A perorvoslat tartalmi elemei ............................................................................ 2511.3. 3. A perorvoslatok osztályozása ............................................................................ 2521.4. 4. A perorvoslati rendszerek .................................................................................. 2531.5. 5. A jelenlegi magyar perorvoslati rendszer kialakulása ....................................... 2541.6. Jegyzetek ............................................................................................................... 2561.7. Irodalom ................................................................................................................ 257

2. XVI. FEJEZET – A FELLEBBEZÉS ................................................................................ 2582.1. 1. A fellebbezés benyújtása ................................................................................... 2592.2. 2. A fellebbezési eljárás ......................................................................................... 262

2.2.1. Az elsőfokú bíróság teendői ...................................................................... 2632.2.2. A másodfokú bíróság teendői .................................................................... 2642.2.3. A fellebbezési tárgyalás ............................................................................ 2652.2.4. A fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának esetei ............................... 267

2.3. 3. Határozatok a fellebbezési eljárásban ............................................................... 2672.3.1. A másodfokú bíróság ítéletei ..................................................................... 2682.3.2. A hatályon kívül helyező végzések ........................................................... 2692.3.3. Egyéb határozatok ..................................................................................... 271

2.4. 4. A végzés elleni fellebbezésre vonatkozó külön szabályok ................................ 2712.5. Jegyzetek ............................................................................................................... 2732.6. Irodalom ................................................................................................................ 274



3. XVII. FEJEZET – A PERÚJÍTÁS ..................................................................................... 2753.1. 1. A perújítási okok ................................................................................................ 275

3.1.1. „Nóvum" ................................................................................................... 2763.1.2. „Crimen ..................................................................................................... 2773.1.3. „Res iudicata" ........................................................................................... 2773.1.4. Szabálytalan hirdetményi kézbesítés ........................................................ 2783.1.5. Alkotmányjogi panasz ............................................................................... 278

3.2. 2. A perújítással megtámadható határozatok ......................................................... 2783.3. 3. A perújítási eljárás ............................................................................................. 2793.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 2833.5. Irodalom ................................................................................................................ 284

4. XVIII. FEJEZET – A FELÜLVIZSGÁLAT ...................................................................... 2854.1. 1. A felülvizsgálati kérelem ................................................................................... 2854.2. 2. A felülvizsgálatból kizárt határozatok ............................................................... 2874.3. 3. A felülvizsgálati eljárás ..................................................................................... 2894.4. 4. Ügydöntő határozatok a felülvizsgálati eljárásban ............................................ 2914.5. Jegyzetek ............................................................................................................... 2924.6. Irodalom ................................................................................................................ 292

6. NEGYEDIK RÉSZ │ A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK ........................................................... 2941. XIX. A SZEMÉLYI ÁLLAPOTTAL KAPCSOLATOS PEREK ...................................... 294

1.1. 1. A személyi állapottal kapcsolatos perekről általában ........................................ 2941.1.1. A személyi állapottal kapcsolatos perek közös szabályai ......................... 2941.1.2. A személyi állapottal kapcsolatos perek mint különleges perek ............... 2951.1.3. A különleges eljárásként szabályozott személyállapoti perek közös szabályai 296

1.2. 2. A házassági perek .............................................................................................. 2971.2.1. A házassági perek közös szabályai ............................................................ 2981.2.2. Az érvénytelenítési perre vonatkozó külön szabályok .............................. 3001.2.3. A házassági bontóperre vonatkozó külön szabályok ................................. 301

1.3. 3. Az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek ................................ 3031.3.1. A keresetindítás ......................................................................................... 3031.3.2. Eljárási szabályok ..................................................................................... 305

1.4. 4. A szülői felügyelet megszüntetése ..................................................................... 3071.5. 5. A gondnokság alá helyezés ................................................................................ 3081.6. Jegyzetek ............................................................................................................... 3121.7. Irodalom ................................................................................................................ 312

2. XX. FEJEZET – A KÖZIGAZGATÁSI PEREK ............................................................... 3162.1. 1. A közigazgatási bíráskodás jelenlegi formájának kialakulása ........................... 3172.2. 2. A bíróság által felülvizsgálható határozatok köre .............................................. 3182.3. 3. Eljárási szabályok .............................................................................................. 3202.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 3272.5. Irodalom ................................................................................................................ 329

3. XXI. FEJEZET – A SAJTO-HELYREIGAZÍTÁSI ELJÁRÁS ......................................... 3313.1. 1. A helyreigazító nyilatkozat közzététele ............................................................. 3323.2. 2. A sajtó-helyreigazítási per ................................................................................. 3323.3. Jegyzetek ............................................................................................................... 3343.4. Irodalom ................................................................................................................ 334

4. XXII. FEJEZET – A MUNKAÜGYI PEREK ................................................................... 3354.1. 1. A munkaügyi bíráskodás kialakulása ................................................................ 3354.2. 2. A munkaügyi vita ............................................................................................... 3364.3. 3. A munkaügyi bíróság előtti eljárás szabályai .................................................... 3374.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 339



4.5. Irodalom ................................................................................................................ 3405. XXIII. FEJEZET – A VÉGREHAJTÁSI PEREK ............................................................. 341

5.1. 1. A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per ...................................... 3415.2. 2. Az igényper ........................................................................................................ 3425.3. Jegyzetek ............................................................................................................... 3445.4. Irodalom ................................................................................................................ 344

6. XXIV. FEJEZET – AZ IPARJOGVÉDELMI PEREK ...................................................... 3456.1. 1. Az iparjogvédelem kialakulása .......................................................................... 3456.2. 2. Az egyes iparjogvédelmi perek ......................................................................... 3466.3. Jegyzetek ............................................................................................................... 3496.4. Irodalom ................................................................................................................ 350

7. XV. FEJEZET – A FIZETÉSI MEGHAGYÁSOS ELJÁRÁS .......................................... 3507.1. 1. A jogintézményről általában .............................................................................. 3507.2. 2. A fizetési meghagyás kibocsátása ...................................................................... 3517.3. 3. Az ellentmondás ................................................................................................ 3557.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 3577.5. Irodalom ................................................................................................................ 359

7. ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS- ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN .................................... 3601. XXVI. FEJEZET – A KISÉRTÉKŰ PEREK ..................................................................... 360

1.1. 1. A kisértékű perek fogalma ................................................................................. 3601.2. 2. A kisértékű perek szabályai az elsőfokú eljárásban ........................................... 3611.3. 3. Fellebbezés kisértékű perekben ......................................................................... 3631.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 3641.5. Irodalom ................................................................................................................ 364

2. XXVII. FEJEZET – A KIEMELT JELENTŐSÉGŰ PEREK ............................................ 3642.1. Jegyzet ................................................................................................................... 3662.2. Irodalom ................................................................................................................ 366

8. HATODIK RÉSZ │ A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS ................................................................. 3671. XXVIII. FEJEZET – A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS ...................................................... 367

1.1. 1. Alapfogalmak .................................................................................................... 3671.2. 2. A bírósági végrehajtás jelenlegi szabályozásának kialakulása .......................... 3681.3. 3. A Vht. alapvető rendelkezései ........................................................................... 3691.4. 4. A végrehajtás elrendelése .................................................................................. 3711.5. 5. A végrehajtási eljárás közös szabályai ............................................................... 3761.6. 6. Végrehajtás munkabérre és egyéb járandóságra ................................................ 3811.7. 7. Végrehajtás pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt összegre ............................... 3831.8. 8. Az ingóvégrehajtás ............................................................................................ 3841.9. 9. Az ingatlan-végrehajtás ..................................................................................... 3911.10. 10. A végrehajtás során befolyt összeg kifizetése ............................................... 3941.11. 11. Meghatározott cselekmény végrehajtása ....................................................... 3951.12. 12. Biztosítási intézkedések ................................................................................ 3971.13. 13. A zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítése .................................... 3991.14. 14. Jogorvoslatok a végrehajtási eljárásban ........................................................ 3991.15. Jegyzetek ............................................................................................................. 4001.16. Irodalom .............................................................................................................. 402

9. HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI ................................................ 4051. XXIX. FEJEZET – A KÖZVETÍTÉS (MEDIÁCIÓ) ........................................................ 405

1.1. 1. A jogi konfliktusok megoldásának alternatívái ................................................. 4051.2. 2. Közvetítés, békéltetés, mediáció ....................................................................... 4071.3. Jegyzetek ............................................................................................................... 4091.4. Irodalom ................................................................................................................ 410



2. XXX. FEJEZET – A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ........................................... 4112.1. 1. A választottbíráskodásról általában ................................................................... 4112.2. 2. A választottbíróság megalakítása ....................................................................... 412

2.2.1. A választottbírósági szerződés (compromissum) ...................................... 4132.2.2. A választottbírói szerződés (receptum) ..................................................... 414

2.3. 3. A választottbírósági eljárás ................................................................................ 4152.3.1. A választottbírósági eljárás menete ........................................................... 4162.3.2. A választottbírósági eljárás egyéb szabályai ............................................. 4182.3.3. A választottbíróság határozata .................................................................. 4182.3.4. Nemzetközi választottbírósági eljárás ...................................................... 4202.3.5. A bíróság eljárása választottbírósági ügyekben ........................................ 420

2.4. Jegyzetek ............................................................................................................... 4212.5. Irodalom ................................................................................................................ 422

A. Függelék ..................................................................................................................................... 4251. A polgári perrendtartást érintő újabb módosítások ............................................................ 4252. A végrehajtási eljárást érintő módosítások ......................................................................... 4343. Az alternatív vitarendezést érintő módosítások ................................................................. 435


A táblázatok listája3.1. 1. táblázat • A jogutódlás ............................................................................................................. 864.1. 2.táblázat ................................................................................................................................... 196


ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZA magyar polgári eljárásjog-tudomány XX. századi fejlődésében két tankönyv játszott meghatározó szerepet.

Magyary Géza 1913-ban írt korszakos jelentőségű munkáját, a Magyar polgári perjogot tíz évvel később teljesen átdolgozta. „Munkám második kiadása ugyanazt a célt követi, mint az első. Feladata, hogy minél tisztultabb és megbízhatóbb ismereteket nyújtson a polgári perjog intézményeiről a gyakorlati élet számára" – írta a második kiadás előszavában, a rá olyannyira jellemző tömörséggel. 1939-ben – egy évtizeddel Magyary Géza halála után – Nizsalovszky Endre segítőkész közreműködésével látott napvilágot a harmadik és egyben legteljesebb kiadás, amelyet a negyvenes évek végéig forgathattak a joghallgatók.

A szocialista polgári eljárásjog négy évtizedének legfontosabb tankönyve a Névai László és Szilbereky Jenő által írt Polgári eljárásjog volt, amelynek 1968-as első kiadását a nyolcvanas évekig több újabb kiadás követte. A szocialista jogirodalom nem bővelkedett a tankönyvekben, annál több volt a sokszerzős egységes jegyzet és a változatlan utánnyomás. Névai és Szilbereky tankönyve – az erőteljes ideológiai kötődés ellenére is – mind tartalmilag, mind didaktikailag meghaladta a kor színvonalát, mivel ésszerű egyensúlyt teremtett a polgári eljárás elméleti alapjainak és a jogalkalmazás gyakorlati tapasztalatainak a bemutatásában. Hatásához az is hozzájárult, hogy a polgári eljárásjogot a maga teljességében próbálta bemutatni.

A rendszerváltás után az írott tananyag tételes jogi részében elavulttá, szemléletében pedig messzemenően meghaladottá vált. Ez a körülmény késztetett arra, hogy megpróbálkozzak a – tanárt és diákot egyaránt nyomasztó – gond enyhítésével. 1991-ben jelent meg első szerény jegyzetem a polgári eljárásjog alapelveiről és az általános rendelkezésekről. Ezt követték az elsőfokú eljárásról, majd a perorvoslatokról és a különleges eljárásokról szóló kötetek. Az előadásvázlatok oktatási segédanyaggá, majd egyetemi jegyzetté, legvégül tankönyvvé formálódtak. Eközben meg kellett birkózni a szüntelenül változó joganyaggal, a polgári perrendtartás újabb és újabb novelláival, a polgári eljárásjog kapcsolt részeinek módosulásaival, egyszóval mindazzal, amit fél évszázaddal ezelőtt Nizsalovszky Endre még „a pozitív joggal foglalkozók tragikumának" nevezett.

A Magyar polgári eljárásjog egy kötetbe sűríti össze mindazokat az ismereteket, amelyeket egy joghallgatónak a polgári perről és a nemperes eljárásokról tudnia kell. A tankönyv címe arra kötelez, hogy a jogintézmények bemutatását ne szűkítsük le a tételes jogra. Az egyes fejezeteken belül megpróbálunk összhangot teremteni a múlt és a jelen, az elmélet és a gyakorlat, az anyagi jogi tartalom és az eljárásjogi forma között. A tananyag határai a konfliktusszociológiai megközelítéstől kezdve a polgári igazságszolgáltatás szervezeti rendszerének bemutatásán át egészen a nemzetközi polgári eljárásjog világáig terjednek és eközben lepereg a magyar polgári eljárásjog XIX-XX. századi fejlődéstörténete is. Célunk most sem lehet más, mint Magyary Gézáé volt, nevezetesen minél világosabb és megbízhatóbb ismereteket nyújtani a polgári eljárásjog intézményeiről. Tesszük ezt abban a reményben, hogy a könyvünket nemcsak a joghallgatók fogják haszonnal forgatni, hanem azok a végzett jogászok is, akik az elméleti vagy gyakorlati munkájuk révén szorosabb kapcsolatban állnak a polgári igazságszolgáltatással.

A tankönyv gazdag irodalomjegyzéket kínál az olvasó számára. Minden fejezetet önálló bibliográfiával egészítettünk ki. A válogatás nem korlátozódik az aktuális művekre, inkább arra törekedtünk, hogy egy-egy téma jogirodalmi feldolgozásáról minél teljesebb képet adjunk. Az irodalomjegyzék a gyakorlati használhatóság érdekében nemcsak a monográfiákat és a tanulmányokat tartalmazza, hanem a megfelelő részlet pontos feltüntetésével a tankönyveket és a kommentárokat is. A tankönyv lapjain sűrűn előforduló hivatkozások és lábjegyzetek a jogirodalomban és a tételes jogban való jobb tájékozódást, valamint a jogszabályok és a jogesetek visszakereshetőségét szolgálják. Azok a jogszabályi hivatkozások, amelyek külön betűjelzést nem tartalmaznak, mindig a polgári perrendtartásra utalnak.

A szerző itt szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik a tankönyv elkészítésében segítségére voltak. Így dr. Bajory Pál ny. legfelsőbb bírósági bírónak, dr. Gáspárdy László egyetemi tanárnak, dr. Novák István egyetemi magántanárnak és dr. Újlaki László címzetes egyetemi tanárnak, a korábbi kötetek lektorainak, továbbá dr. Perczel Rita közjegyzőnek és dr. Juhász László kollégiumvezetőnek, akik a nemperes eljárásokról szóló fejezetek megírásához nyújtottak segítséget. Külön köszönet illeti dr. Varga Szabolcs egyetemi tanársegédet, valamint Schweizer Edina és Kiss Norbert tanszéki demonstrátorokat a szövegszerkesztésben való közreműködésért.

Pécs, 1997. november havában


ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ

A szerző


ELŐSZÓ A TIZENEGYEDIK KIADÁSHOZA Magyar polgári eljárásjog tizenegyedik, teljesen átdolgozott kiadását veheti kézbe a Tisztelt Olvasó. Az alig másfél éve megjelent tizedik kiadás – a szerző és a kiadó örömteli meglepetésére – a tanév közepére teljesen elfogyott. A joganyag változása miatt az utánnyomást elvetettük, ehelyett a közelgő tavaszi vizsgaidőszakra tekintettel az előrehozott újabb kiadás mellett döntöttünk. A kézirat átdolgozásra szánt szűk egy hónap szerencsés módon egybeesett az országgyűlési képviselők téli szünetével, ami lehetővé tette a 2011 őszén „felpörgetett” törvényhozás eredményeinek az áttekintését.

2012. január 1-jén az Alaptörvénnyel együtt hatályba lépett sarkalatos és egyéb törvények lényegesen megváltoztatták a polgári eljárás és a hozzá kapcsolódó intézményrendszer jogszabályanyagát. A bírósági szervezet átalakítása a szimbolikus elemeket sem nélkülözte: két évtizednyi halogatás után helyreállt a történelmi elnevezések egysége (járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla, Kúria). A közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállítása megnyithatja az utat az önálló közigazgatási bíráskodás megteremtése előtt. Az alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bírói döntések az Alaptörvénnyel való összhangját. Az anyagi és eljárási szabályokra egyaránt kiterjedő módosítások a legkevésbé a Polgári perrendtartás „törzsanyagát” érintették, az 1952. évi III. törvény elodázhatatlannak látszó reformja továbbra is várat magára. Eközben a kisebb változtatások mozgatórugója „az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása”, azaz a polgári perek gyorsítása lett. A 2010. évi CLXXXIII. törvény a megyei bíróság (2012-től törvényszék) hatáskörébe tartozó ügyekben is bevezette a kötelező jogi képviseletet, egyúttal a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztését – kötelező jogi képviselet esetében – szigorú határidőkhöz kötötte. A 2011. évi LXXXIX. törvény kiemelt jelentőségű perek elnevezéssel egy új fejezetet iktatott be a Pp.-be, amellyel „a társadalom részéről kiemelt figyelmet érdemlő esetek vonatkozásában” az eljárás hatékonyabbá tételét kívánta biztosítani. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény külön fejezetben foglalkozik az eljáró bíróságok kijelölésével az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében. Továbbra sincs lehetőség elektronikus kommunikációra a polgári perben. A két éve halogatott „első ütem” bevezetésének határideje 2012. május 31-re módosult.

Tankönyvünk fülszövegén az 1997. évi első kiadás óta az volt olvasható, hogy „a Magyar polgári eljárásjog egy kötetbe sűríti össze mindazokat az ismereteket, amelyeket egy joghallgatónak a polgári perről és a nemperes eljárásokról tudnia kell”. Az utóbbi években azonban a nemperes eljárások jogszabályanyaga olyan mértékben változott és gyarapodott, hogy a nyomon követése egyre nehezebbé vált. A több mint hétszáz oldalasra duzzadt kilencedik kiadás figyelmeztető jel volt arra, hogy az egyre nagyobb teret követelő nemperes eljárások szétfeszítik a tankönyv kereteit. Ezért a tizedik kiadásától kezdve egy nagyon lényeges szerkezeti változtatást hajtottunk végre: kihagytuk a közjegyzői, a cég- és a fizetésképtelenségi nemperes eljárásokat, amivel jelentősen csökkentettük a tankönyv terjedelmét. Továbbra is foglalkozunk a nemperes eljárásokkal általában, valamint a fizetési meghagyásos eljárással és a bírósági végrehajtással. A tizenegyedik kiadás – a jogszabályi változásokkal összhangban – a kiemelt jelentőségű perekről szóló XXVII. fejezettel bővült.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Czoboly Gergely PhD-hallgató- nak, aki a bibliográfiák összeállításában volt segítségemre. Köszönet illeti mindazokat is, akik a korábbi kiadásokról tett észrevételeikkel, kritikai megjegyzéseikkel elősegítették az újabb kiadás megszületését. A „kétoldalú meghallgatás” jegyében továbbra is szívesen fogadom a véleményeket a kengyel.miklos@ ajk.pte.hu elektronikus postacímemen. Audiatur et altera pars!

Pécs, 2012. február 8.

A szerző


1. fejezet - RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE1. A jogszabályokra és a joggyakorlatra való hivatkozásokAlaptörvény Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

ABAlkotmánybíróság

Abtv.Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény

Alk.A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény

Áe.Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény

Be.A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény

bek.bekezdés (bekezdése)

Bszi.a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény

Büsz.A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet

Ctv.A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Csjt.A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi törvény

Csjté.A házasságról, a családról és a gyámságról szólótörvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról kiadott 1952. évi 23. számú törvényerejű rendelet

Cstv.A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény

Dtvr.A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. törvényerejű rendelet

Eatv.Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény

Eütv.Az egészségügyről szóló 1997. éviCLIV. törvény

Fmhtv.A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény

ford.fordulat

GKGazdasági Kollégium

Gt.A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Hetv.A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény

IKIgazságügyi Közlöny

IMIgazságügyi Minisztérium

Itv.Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény

IRMIgazságügyi és Rendészeti Minisztérium

Iszt.Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény

Jstv.A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény


RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

Jtvr.A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet

Ket.A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény

KIMKözigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

KKKözigazgatási Kollégium

Kmr.A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rend.

Korm.Kormány

Kttv.A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény

Közjtv.A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény

Knp.Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény

Le.A bíróságon kezelt letétről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet

Legf. Bír.Legfelsőbb Bíróság

MKMunkaügyi Kollégium

MOKKMagyar Országos Közjegyzői Kamara

MTMinisztertanács

M. törv.A Legfelsőbb Bíróság által munkaügyi jogvitában hozott törvényességi határozat betűjele

Mt.A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény

Mttv.A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló évi CLXXXV. törvény

Nmjt.A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet

OITOrszágos Igazságszolgáltatási Tanács

Ötv.A helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény

Pf.Fellebbezett polgári ügy

Pfv.Felülvizsgálati eljárás polgári ügyben

PKPolgári Kollégium

Pkf.Fellebbezett polgári nemperes ügy

Pp.A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Ppé.A Pp. hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. számú törvényerejű rendelet

Ppék.A polgári perrendtartás hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezésekről szóló 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet

Ppn.A polgári perrendtartás módosítására kiadott 1954. évi törvény (a Pp. I. novellája)

Ppn.A polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény (a Pp. II. novellája)

Ppn.A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. számú törvényerejű rendelet (a Pp. III. novellája)

II. Ppn.A polgáriperrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. számú



törvényerejű rendelet (a Pp. III. novellája)

III. Ppn.Egyes polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi

31. számú törvényerejű rendelet (a Pp. IV. novellája)

IV. Ppn.A polgári perrendtartás módosításáról és a felülvizsgálati eljárás

megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény (a Pp. V. novellája)

V. Ppn.A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1995. évi

LX. törvény (a Pp. VI. novellája)

VI. Ppn.A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1997. évi

LXXII. törvény (a Pp. VII. novellája)

VII. Ppn. Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének

megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a törvény Második része a Pp. VIII. novellája)

VIII. Ppn.A polgári perrendtartás módosításáról szóló 2001. évi

CV. törvény (a Pp. IX. novellája)

IX. Ppn.A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes

kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi törvény

Ptk.A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

Ptké.A Polgári Törvénykönyv hatálybaléptetéséről és végrehajtásárólszóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet

Pszr.A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről

szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet

P. törv.A Legfelsőbb Bíróság által polgári ügyben hozott törvényességi

határozat betűjele

rend.rendelet

Smtv.a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól

szóló 2010. évi CIV. törvény

Szjt.A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény

Szbt.A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény

Szövt.A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény

Szüt.A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény

tv.törvény

tvr.törvényerejű rendelet

Ütv.Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény



Vbt.A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény

Ve.A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény

Vjt.A védjegyről és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi II. törvény

Vht.A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

2. A jogirodalmi hivatkozásokActa Budapest az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa

Acta Szeged a JATE (Szegedi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa ájÁllam- és Jogtudomány

BHBírósági Határozatok

BLBírák Lapja

CJCég és Jog

EJEurópai Jog

GJGazdaság és Jog

JKJogtudományi Közlöny

JSZÉJogász Szövetségi Értekezések

KKKözjegyzők Közlönye

MJMagyar Jog

MKMagyar Közigazgatás

NJNapi Jogász

PEFPolgári Eljárásjogi Füzetek

Seria Miskolc a NME (Miskolci Egyetem) Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa

Studia Pécs a JPTE (Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa

ÜLÜgyvédek Lapja

ÜÉÜgyészségi Értesítő

3. Az egyes művekre vonatkozó hivatkozásokEgységes jegyzet 1978Farkas József – Németh János – Névai László – Szilbereky Jenő – Varga Gyula – Vida István: Polgári eljárásjog. I-II. köt. Budapest, 1978.

Kommentár 1967Szilbereky Jenő – Névai László (szerk.):A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 1967.

Kommentár 1976Szilbereky Jenő – Névai László (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 1976.

Kommentár 1994Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára.Budapest, 1994.

Kommentár (Petrik) 1999Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog.Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, 1994; 2. kiadás 1999.

Kommentár (Németh) 1999Németh János (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 1999.



Kommentár (Petrik) 2010Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog.Kommentár a gyakorlat számára.Budapest, 2010.

Kommentár (Németh) 2007Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 2007.

Kommentár (Németh-Kiss) 2010 Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 2010.

Nemperes eljárások 2004Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A bírósági nemperes eljárások magyarázata.A polgári nemperes eljárások magyarázata.1. köt. Budapest, 2004.

Nemperes eljárások 2010Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, 2010.

Polgári eljárásjog I. 1958Bacsó Ferenc – Beck Salamon – Móra Mihály: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, 1958.

Polgári eljárásjog II. 1959Bacsó Ferenc – Beck Salamon – Móra Mihály: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, 1959.

Polgári perjog I. 1993Kiss Daisy – Németh János – Papp Zsuzsanna – Somlai Zsuzsanna – Szilbereky Jenő: Magyar polgári perjog.I. köt. Budapest, 1993.

Polgári perjog II. 1992Juhász Imre – Kiss Daisy – Németh János – Papp Zsuzsanna – Somlai Zsuzsanna – Szentirmai Gyula – Szilbereky Jenő: Magyar polgári perjog. II. köt. Budapest, 1992.

Ptk. Kommentár 2007Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 7. kiad. Budapest, 2007.


2. fejezet - BEVEZETÉS A POLGÁRI ELJÁRÁSJOGBA1. I. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG ALAPFOGALMAI1.1. 1. A bírósági út[1] AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS • Magyarország 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvénye az államról szóló részében foglalkozik a bírósággal. A 25. cikk szerint a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, amely a korábbi szabályozáshoz képest újabb elemekkel bővült. A bíróság nemcsak a büntetőügyet, a magánjogi jogvitát, a törvényben meghatározott egyéb ügyet és a közigazgatási határozatok törvényességét bírálja el, hanem az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának a megállapításáról is dönt. Az Alaptörvény – szakítva a korábbi alkotmányos gyakorlattal – nem sorolja fel a bíróságokat, csak a Kúriát mint legfőbb bírósági szervet nevesíti. Annak a kimondásával, hogy közigazgatási jogvitákban is lehetőség van külön bíróságok létesítésére, megnyílik az út a közigazgatási bíráskodás előtt. Az igazságszolgáltatásnak az Alaptörvény és a sarkalatos törvények által megváltoztatott szervezeti kereteivel az V. fejezetben foglalkozunk részletesen.

Az Alkotmánybíróság egy 1996-ban hozott határozatában az igazságszolgáltatást a bírói hatalomhoz kapcsolódó, az eljárási törvényben szabályozott közhatalmi tevékenységnek nevezte. 1 E tevékenység legfontosabb eleme a jogviták mindenkire nézve kötelező, végleges eldöntése. Az igazságszolgáltatás „azon normatív döntéseket viszi át az egyedi esetre, a jogvitára, amelyeket más állami szervek a jogalkotás során hoznak".

Az új Bszi. 1. §-a szerint a bíróságok nemcsak igazságszolgáltatási, hanem a törvény által meghatározott egyéb tev is ellátnak. Ezek közé tartozik a jogalkalmazás, a Kúria feladataként a jogalkalmazás egységének a biztosítása, valamint a bíróságok igazgatása is. Az Alaptörvény azon rendelkezése, miszerint „törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti", a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységére nem vonatkoztatható.3

[2] AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TAGOLÓDÁSA • Az igazságszolgáltatási tevékenységet büntető- és polgári bíráskodásra tagoljuk, amivel nem két különböző bírósági szervtípusra, hanem az egységes igazságszolgáltatási szervezet két ágára utalunk. Büntetőbíráskodásról akkor beszélünk, ha a bíróság büntető- vagy szabálysértési ügyekben jár el. Minden más ügy a polgári bíróság elé tartozik. A polgári bíráskodást mindaddig egységesnek tekinthetjük, ameddig a polgári ügyekben első fokon eljáró bíróságok, nevezetesen

− a magánjogi jogvitában és törvényben meghatározott egyéb ügyben a járásbíróság és a törvényszék;

− munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, valamint törvény által hatáskörébe utalt egyéb ügyben a munkaügyi bíróság; közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a munkaügyi bírósággal egy szervezeti egységben működő közigazgatási bíróság;

− önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára és a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának felülvizsgálatára irányuló eljárásban a Kúria önkormányzati tanácsa

a polgári peres eljárás (polgári per) vagy a polgári nemperes eljárás szabályai szerint járnak el. A polgári per célja mindig az érdekeltek közötti jogvita eldöntése, ezzel szemben a nemperes eljárás elsősorban a jogviszonyok rendezésére vagy a polgári per megelőzésére, illetve elhárítására szolgál.

Az Alaptörvény és a Bszi. adta új szervezeti keretek a jövőben szétfeszíthetik a polgári bíráskodás jelenleg fennálló egységét.

[3] A POLGÁRI BÍRÓSÁGI ÚT • Bírósági útról akkor beszélünk, ha egy adott ügy vagy jogvita eldöntése a bíróság elé tartozik. Az Alaptörvény 25. cikke kijelöli, de nem részletezi, a Bszi. 5. §-a külön törvényre bízza a


BEVEZETÉS A POLGÁRI ELJÁRÁSJOGBA

bírósági útra tartozó ügyek megállapítását. Azt az ügyet vagy jogvitát, amelyet a bíróság a polgári eljárásjog szabályai szerint tárgyal és bírál el, polgári ügynek nevezzük, tekintet nélkül arra, hogy az alapjául szolgáló jogviszony magánjogi vagy közjogi természetű. A jelenlegi szabályozás szerint polgári bírósági útra tartozik:

− a polgári jogi jogvita [Ptk. 7. § (1) bek.],

− a családjogi vita [Csjt. 13. § (1) bek., 17. § (1) bek. b) pont, 36. § b) pont stb.],

− a munkaügyi vita [2012:I. tv. 285. § (1) bek.],

− a szövetkezeti jogvita [2006:X. tv. 18. § (1) bek.],

− a közigazgatási határozat felülvizsgálata [Ket. 109. § (1) bek.],

− az önkormányzati rendelet felülvizsgálata és a helyi önkormányzati jogalkotási kötelezettség elmulasztásának a megállapítása [2011:CLXXXIX. tv. 136. § (2) bek., 137. § (2) bek.],

− törvényben megállapított más jogvita, így például a gyülekezési jog gyakorlásával (1989:III. tv. 9. §), a pártok megszűnésével és gazdálkodásával (1989: XXXIII. tv. 3. § és 10. §), az állampolgárság fennállásával és visszavonásával (1993:LV. tv. 8-11. §) stb. kapcsolatos vita; a helyi önkormányzat határozathozatali és feladatellátási kötelezettsége elmulasztásának a megállapítása (2011: CLXXXIX. tv. 140. §).

[4] A BÍRÓSÁGHOZ FORDULÁS JOGA • A bírósághoz fordulás jogát, mint az igazságszolgáltatással kapcsolatos emberi jogok egyikét, első alkalommal az ENSZ 1948. évi Közgyűlésén elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 10. cikke fogalmazta meg. Ezt követte a Rómában 1950-ben elfogadott Emberi jogok európai egyezményének 6. cikke,4 majd az ENSZ Közgyűlése által 1966-ban elfogadott Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 14. cikke.5

A magyar jogforrások közül elsőként az egyezségokmányt kihirdető 1976. évi 8. törvényerejű rendelet tartalmazta a bírósághoz fordulás jogát. Mivel a jogrendszerből 1989-ig hiányoztak az intézményes garanciák, a jogalkotás bármikor szűkíthette vagy tágíthatta a bírósági utat. Hiába ruházta fel az Alkotmány a bíróságokat az igazságszolgáltatás monopóliumával, amikor egy minisztertanácsi rendelet is elegendő volt ahhoz, hogy meghatározott jogvitákat a bírósági útról ideiglenesen vagy véglegesen elvonjon, és annak elbírálására valamely más szervet jogosítson fel. A szocialista jogirodalom ezt a kettősséget tükrözte vissza az elsődleges-másodlagos (feltételes-feltétlen, kizárólagos-kizárt) bírósági út megkülönböztetésével.

A rendszerváltás kezdetét jelző alkotmánymódosítás során (1989:XXXI. tv.) a bírósághoz fordulás joga a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya szerinti megfogalmazásban kapott helyet az Alkotmány alapvető jogokról és kötelességekről szóló XII. fejezetében. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című részének XXVIII. cikke (1) bekezdésében az 1950. évi Római Egyezmény 6. cikkének a szövegezését követi: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el." A korábbi megfogalmazástól ez csak annyiban tér el, hogy az ésszerű határidőre is utal.

[5] A BÍRÓSÁGHOZ FORDULÁS JOGÁNAK TARTALMA • A bírósághoz fordulás joga számos értelmezésre ad lehetőséget. A polgári jogok és kötelezettségek érvényesítésére történő utalás alapján a keresetindítási jog egyik modern kifejeződésének tekinthető (lásd 376. pont), amely a XX. század második felétől kezdve emberi jogi tartalmat nyert. A bírósághoz fordulás jogának biztosítása egyúttal az előfeltétele annak, hogy a tisztességes eljárás elve, a „fegyverzeti egyenlőség", a nyilvános tárgyalás és az ésszerű időn belül történő elbírálás követelménye megvalósuljon.7

A Pp. 1999. évi módosítása az alapvető elvek sorába emelte és egyben a bíróság feladatává tette a bírósághoz fordulás biztosítását. A 7. § (1) bekezdése szerint a bíróság – jogszabályban előírt esetekben – kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson. A törvény az intézményes garanciák közé sorolja a bíróság kitanítási kötelezettségét (lásd 87. pont), valamint a félnek nyújtható költségkedvezményeket (lásd 303-304. pont).

A bírósághoz fordulás jogát nem csorbítja az, ha a törvény a bírósági eljárás megindítását bizonyos előfeltételekhez köti (például más szerv megkeresését vagy előzetesen más hatósági eljárás lefolytatását írja elő). A jogalkotó a gyakorlati élet követelményeinek kíván eleget tenni, amikor megengedi azt, hogy bizonyos jogvitákban (birtokháborítás, kisajátítási kártalanítás, vadkár, bányakár, iparjogvédelem stb.) a bíróság helyett



más szerv járhasson el. Egyre több jogszabály írja elő vagy legalábbis ösztönzi a feleket arra, hogy a bírósági eljárást megelőzően egyeztessenek vagy közvetítőt vegyenek igénybe. Így például a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 102. §-a egyes jogviták megoldásának az elősegítésére egyeztető testület létrehozását írja elő. Hasonló rendelkezést tartalmaz a jogvédelmi biztosításra nézve a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 103. §-a is. A Pp. – 2011. március 1-jétől hatályos – 121/A. § (1) bekezdése szerint a jogi személy vállalkozások egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését (lásd 408. pont).

1.2. 2. A polgári peres eljárás (a polgári per)1.2.1. A polgári peres eljárás célja

[6]A DUALISTA FELFOGÁS • A jogirodalomban gyakran felbukkanó dualista felfogás szerint a polgári per célja az alanyi jogok érvényre juttatása és a jogrend védelme. Különböző történelmi korszakokban az egyik vagy a másik cél nagyobb hangsúlyt kaphat. A XIX. századi liberális perszemlélet (lásd 43. pont) a polgári eljárással szemben csak azt a követelményt támasztotta, hogy a jogvitát „a legegyszerűbb, a legrövidebb és a legbiztosabb úton a döntéshez eljuttassa".8 Alig néhány évtizeddel később, az ún. szociális polgári perben (lásd 46. pont) ismét a „jogbéke megőrzése" és a „jogrendnek mint egésznek" a védelme került előtérbe.9 Még tovább ment a szocialista eljárásjog, amikor a polgári per középpontjába az objektív igazság kiderítését és érvényre juttatását helyezte.

[7]A PER CÉLJA A MAGYAR JOGIRODALOMBAN • A XX. századi magyar jogirodalomban többször is változott a per céljáról alkotott felfogás. A század első felében – jóllehet az 1911. évi Pp. nem határozta meg sem a törvény rendeltetését, sem a bíróság feladatait – a feleknek nyújtott jogvédelem került előtérbe. Ennek megfelelően Jancsó, majd Falcsik a per célját a magánjogi jogvita „köztekintélyű" eldöntésében, míg Magyary a felperes oldaláról a magánjogi érdek érvényesítésében, az alperes részéről pedig az alaptalan követeléssel szembeni jogvédelemben jelölte meg.11

A per céljának a meghatározása gyakran összekapcsolódott az igazság kiderítésének a követelményével is. Falcsik szerint a feleknek azt, ami az ítéletben kimondatik, igazság gyanánt el kell fogadniuk. „Ez az igazság, mely elismertetését külső tényezőknek, az állam bírói hatalmának és az ítéleti formának köszönheti: az alaki igazság. – A bírói ítélet az anyagi igazságnak csak akkor felel meg, midőn a konkrét jogesetben a jog eszméjét csorbítatlanul érvényre juttatja s ennek megfelelően a jogérzetet teljesen kielégíti." 12 Bacsó szerint a perbeli jogvédelem annak a megállapításában áll, hogy a per tárgyát képező jog-jogviszony fennáll vagy nem áll fenn, illetve hogy a per tárgyául szolgáló tény való vagy valótlan.13

[8] A SZOCIALISTA POLGÁRI ELJÁRÁS CÉLJA • 1952-ben a kódex élére került a törvény célja. A Pp. 1. §-ának eredeti szövege szerint: „Ennek a törvénynek az a célja, hogy a bíróságok előtti eljárásban az állampolgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és az egyéb jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az anyagi igazság alapján biztosítsa." Névai a polgári eljárás általános célját a szocialista törvényesség érvényre juttatásában, a konkrét célját pedig az adott jogvita eldöntésében jelölte meg.14

A Pp. 1957. évi novellája módosította az 1. § kifejezéseit: az állampolgárból polgár, az anyagi igazságból – jelző nélküli – igazság lett. Ezután több mint negyven éven keresztül a törvény szövege változatlan maradt. A jogirodalom a „félreértelmezett" anyagi igazság helyett15 az objektív igazság kifejezés használatára tért át. A törvény céljával, valamint a Pp. 3. §-ával összhangban a bíróságnak a tárgyi valóságot tükröző objektív igazságot akkor is meg kellett állapítania, ha a fél nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének.

A szocialista jogirodalomban Névai mellett Farkas foglalkozott részletesebben a polgári per céljával, aki – az uralkodó felfogással szemben – ismét az alanyi jogok védelmére helyezte a hangsúlyt: „A polgári per célja jogvédelem nyújtása a megsértett vagy veszélyeztetett jog, illetőleg jogviszony tekintetében." Ennek egyik első és legfontosabb alapfeltétele, hogy a tényállást az igazságnak megfelelően derítse ki a bíróság.16

[9] A PER CÉLJÁNAK ÚJRAFOGALMAZÁSA 1999-BEN • A rendszerváltás után csaknem egy évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a polgári perrendtartás alapelvei és egyes jogintézményei a kor követelményének megfelelően változzanak. Az átalakulás folyamatát az is nehezítette, hogy – a várakozással ellentétben – nem született új törvény. Így fordulhatott elő az, hogy a polgári perrendtartás két legfontosabb alapelve, a rendelkezési elv (lásd 75. pont) és a tárgyalási elv (lásd 79. pont) már az 1995. évi módosítás során tartalmilag megújult, ezzel szemben a törvény céljának az újrafogalmazására csak 1999-ben került sor.



A módosított 1. § szerint: „Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bírósági eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa."

Negyvenhét évvel a Pp. hatálybalépése után a törvényhozó feladta azt a célt, hogy a polgári jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa. Egyúttal mentesítette a bíróságot a 3. § (1) bekezdésében foglalt azon kötelezettsége alól, hogy a polgári perben az igazság kiderítésére törekedjen. E lényeges változásokat a törvényhozó azzal indokolta, hogy a bíróságtól és magától a Pp.-től elvárható „igazságosságkövetelmény" tartalma és mibenléte több vonatkozásban is elavult, a törvény célját, rendeltetését kijelölő korábbi megfogalmazás meghaladottá vált. Az Alkotmánybíróság már a kilencvenes évek elején kimondta azt, hogy az anyagi igazság kiderítésére nincs alkotmányos garancia.17 A jogvita igazságos eldöntése helyébe lépő új cél – az Emberi jogok európai egyezmé- nyének18 6. cikkében foglalt tisztességes eljárás követelményével összhangban – a jogviták pártatlan eldöntését kívánja biztosítani. Ennek a garanciája az, hogy a bíróságnak a perrendtartás újrafogalmazott alapelveivel összhangban kell eljárnia.

Gadó szerint a perrendtartásnak az igazság kiderítése helyett „magának az eljárásnak az igazságosságát kell garantálnia. Az eljárási igazságosság legfontosabb tartalmi jegyei a jogbiztonság elvének megfelelő szabályozás, a bíró független (pártatlan) eljárása, a felek önrendelkezési jogának a figyelembevétele, valamint az eljárás szereplői között az előnyöknek és a hátrányoknak a kölcsönösségen alapuló tisztességes (méltányos) elosztása."19

1.2.2. A polgári peres eljárás fogalma

[10] A FOGALOMRÓL ÁLTALÁBAN • A polgári per olyan hatósági eljárás, amelyben a bíróság mint állami szerv közhatalmi jogosítványokat gyakorol. Más hatósági eljárástól eltérően azonban a polgári per nem hivatalból, hanem kérelemre indul. A bíróság feladata az, hogy az ellenérdekű felek közötti, rendszerint a polgári ügyek körében felmerülő jogvitát eldöntse. Ennek során a bíróság kötelessége, hogy mindkét felet meghallgassa és szükség esetén őket állításaik bizonyítására kötelezze. A jogvita pártatlan és végleges eldöntésével a bíróság a feleket a polgári jogaik érvényesítéséhez segíti hozzá.

A polgári per a kezdőpontjától, a felperesi keresetindítástól a törvényben szabályozott módon halad végcélja, a döntéshozatal felé. Erre utal a pernek az idegen nyelveken való elnevezése is, így az angol proceeding, a francia procé- dure vagy a német Prozess. Valamennyi a latin procedere igére vezethető visz- sza, amelynek az alapjelentése: előrelépni.20

A polgári peres eljárást a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg, mint olyan kérelemre induló, törvényben szabályozott eljárást, amelyben a bíróság és az ellenérdekű felek tevékenysége a polgári ügyek körében felmerült jogvita végleges eldöntésére irányul. A polgári per tartalmilag eljárási cselekmények láncolatából és eljárási jogviszonyok összességéből áll.

[11] AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA • A jogvitában érintett félnek alkotmányos joga van arra, hogy ügyét a bíróság elé vigye vagy – hasonlóan más szabadságjoghoz – ezzel a jogával ne éljen. 21 Ezért a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát csak erre irányuló kérelem esetében bírálja el [3. § (1) bek.]. A polgári pert keresetlevéllel kell megindítani, amely a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet, a keresetet is tartalmazza [121. § (1) bek.]. A keresetet csak a vitában érdekelt fél terjesztheti elő, kivéve ha a törvény más szerveket vagy szervezeteket (ügyész, jegyző, gyámhivatal stb.) is felruház a keresetindítás jogával (lásd 360-361. pont).

[12] A BÍRÓSÁG • A polgári perben a bíróság teendője az, hogy a felek jogvitájához a törvényes kereteket biztosítsa, a tényállást megállapítsa és az eljárás alapján hozott ítéletével a jogvitát eldöntse. A polgári per tehát mindig a bíróság közreműködésével zajlik, de a bírói aktivitás foka változó lehet.

Az 1952. évi Pp. eredetileg azt várta el a bíróságtól, hogy az anyagi igazság kiderítésére törekedjék, és evégett hivatalból gondoskodjon arról, hogy a felek a perbeli jogaikat helyesen gyakorolják és a perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek.

A kilencvenes évek közepétől – a bírói aktivitás rovására – egyre nagyobb hangsúlyt kapott a felek önrendelkezési jogának és az eljárás pártatlanságának a biztosítása. A törvény céljának és alapvető elveinek az 1999. évi módosítása jól tükrözi a bíróság perbeli szerepének a megváltozását. A 2. § (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy – a per céljával összhangban – a feleknek a jogvita elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Ennek során a



bíróság, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van [3. § (2) bek.]. A bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek [8. § (1) bek.].

[13] A FELEK • A hagyományos polgári per két ellenérdekű félből, az eljárást kezdeményező felperesből és a perbeli helyzetéből adódóan védekezni kényszerülő alperesből áll. Ezt egyszerűbben úgy szoktuk megfogalmazni, hogy a felperes az, aki perel, az alperes pedig akit perelnek (lásd 193. pont).

Az ellenérdekű felek jelenlétéből következik a polgári peres eljárás kontradik- tórius jellege, vagyis a bíróság nem döntheti el a jogvitát anélkül, hogy mindkét felet meg ne hallgatta volna, vagy legalábbis a meghallgatás lehetőségét ne biztosította volna (lásd 85. pont).

A peres feleken kívül más személyek is részt vehetnek a perben. Közülük a beavatkozót és az ügyészt a polgári per egyéb alanyai közé soroljuk. Az előbbit a per eldöntésében való jogi érdeke miatt a peres felekhez hasonló, bizonyos esetekben pedig a felekkel azonos jogállás illeti meg (lásd 219. pont). Az ügyész jogállásában az 1/1994. (I. 7.) AB határozat hozott döntő változást. Azóta megszűnt az ügyész kiemelt helyzete a polgári perben (lásd 229. pont).22

[14] A POLGÁRI JOGVITA FOGALMA • A polgári per tárgya a polgári jogvita, amely a bírósági útra tartozó polgári ügyekben keletkezik. A polgári ügy fogalma nemcsak a szűkebb értelemben vett polgári jogi jogvitákra terjed ki, hanem a családjogi, munkaügyi, szövetkezeti jogi, valamint egyes közjogi jogvitákra is, sőt ide sorolhatjuk a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát is (lásd 3. pont).

[15] A POLGÁRI JOGVITA ELDÖNTÉSE • A polgári jogvitát pártatlanul, a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően kell elbírálni. Ennek során a Pp. I. fejezetébe foglalt alapvető elveknek (rendelkezési és tárgyalási elv, jóhiszeműség, szabad bizonyítás, nyilvánosság elve stb.) érvényesülniük kell.

Az 1999. évi módosítás óta a bíróságnak nem az a feladata, hogy a jogvita eldöntésekor az igazság kiderítésére törekedjék, ehelyett az eljárás igazságosságát kell biztosítania (lásd 9. pont). Ennek egyik lényeges eleme az, hogy a felek önrendelkezési jogát a bizonyítási eljárás során is tiszteletben kell tartani. A bíróságnak továbbra is meggyőződést kell szereznie a per eldöntéséhez szükséges tények fennállásáról vagy fenn nem állásáról, de ennek érdekében hivatalból nem rendelhet el bizonyítást (kivéve ha azt a törvény megengedi), és a meggyőződésének sem kell az anyagi vagy objektív igazságon alapuló bizonyosságig terjednie, beérheti például a valószínűség magasabb fokával is. Az eljárási igazságosság megtartása arra nézve nyújt biztosítékot, hogy az esetleges bírói tévedés pártatlanul, diszkriminációmentesen sújtja az egyik vagy másik felet.23

[16] A VÉGLEGESSÉG • A polgári per a jogvita végleges eldöntésével nemcsak az alanyi jogok érvényre juttatását, hanem a jogrend védelmét is szolgálja. Véglegességről akkor beszélhetünk, ha a bíróság jogerős ítélettel fejezi be a polgári pert. A jogerőre emelkedett határozatot ugyanis rendes perorvoslattal már nem lehet megtámadni, az ítélet anyagi jogereje pedig kizárja azt, hogy ugyanazok a felek, illetve jogutódaik ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt új keresetet indíthassanak (lásd 720. pont). A jogerős határozatot – az önkéntes teljesítés elmaradása esetén – végre lehet hajtani, vagyis a benne foglaltak teljesítését állami erőszak alkalmazásával ki lehet kényszeríteni.

[17] A TÖRVÉNYBEN SZABÁLYOZOTTSÁG • A polgári per menetét a legapróbb részletekig a törvény szabályozza.24 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Első része az általános rendelkezéseket tartalmazza: így a bíróságokra, a felekre, valamint a per menetére vonatkozó legfontosabb szabályokat. A Második rész az elsőfokú eljárást, a Harmadik rész a perorvoslatokat szabályozza. A Negyedik részben találjuk az ún. különleges eljárásokat, mivel a Pp. a jogviták bizonyos csoportjaira nézve az általánostól eltérő szabályokat állapít meg. A külön szabályozás indoka részben az egyes jogviszonyok, illetve jogintézmények sajátosságaiban, részben a számukra nyújtandó fokozottabb jogvédelem iránti igényben keresendő (lásd 861. pont). A törvény különleges eljárásként szabályozza a személyi állapottal kapcsolatos pereket, a közigazgatási pereket, a sajtó-helyreigazítási eljárást, a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó pereket, valamint a végrehajtási pereket. A különleges eljárások közé soroljuk még a külön szabályozott iparjogvédelmi pereket is. Valamennyi különleges eljárás esetében az általános szabályokat kell a külön rendelkezésekben foglalt eltérésekkel alkalmazni. A Pp. Ötödik része a kiemelt jelentőségű, a Hatodik része a kisértékű pereket szabályozza. A Hetedik részében az elektronikus kommunikációval, a Nyolcadik részében pedig a törvény hatályával kapcsolatos vegyes rendelkezések találhatók.

[18] A POLGÁRI PER MINT ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK LÁNCOLATA • A polgári per a kereset megindításától az ítélet meghozataláig (vagy az eljárás más határozattal való befejezéséig) tartó folyamat,



amelyben a bíróságnak, a feleknek és a per valamennyi résztvevőjének az eljárási cselekményei szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Az eljárási cselekmények fogalma alatt a polgári per alanyainak az egymással összefüggő és a törvény által szabályozott cselekményeit értjük (lásd 318. pont). A Pp. pontosan megszabja azt, hogy az eljárási cselekményeket kinek, mikor és hogyan kell végrehajtania, és azok megtételéhez, illetve elmulasztásához milyen jogkövetkezmények fűződnek.

[19] AZ ELJÁRÁSJOGI JOGVISZONYOK • Az eljárásjogi jogviszony a peralanyok között, az eljárás során keletkező, jogilag szabályozott viszony. Az eljárásjogi jogviszony nem azonos a peres felek közötti jogvitából eredő anyagi jogi jogviszonnyal, amelynek eldöntése a polgári per tárgyát képezi. Az eljárásjogi jogviszony az eljárási jogok gyakorlása, illetve az eljárási kötelezettségek teljesítése során létrejövő közjogi jogviszony.

A jogirodalomban vitatott az, hogy a per során kik között jöhet létre eljárásjogi jogviszony. Az eljárásjogi jogviszony közjogi természetének leginkább az a felfogás felel meg, amelyik csak a bíróság és az egyes peres felek között ismeri el a jogviszony létezését. Az ún. kettős jogviszony elméletének lényegét Magya- ry a következőképpen írja le: „A polgári perben a felek mindegyike csupán az állammal szemben van közjogi jogviszonyban, a per mint ilyen a felek között közjogi jogviszonyt nem létesít." 25 A másik álláspont szerint nem zárható ki az, hogy a felek között is keletkezzen eljárási jogviszony, amelynek következtében a felek egymással szemben válnak közvetlen közjogi jogosultakká és kötelezettekké. Ennek a felfogásnak megfelelően a polgári per úgy írható le, mint a bíróság, a felperes és az alperes között létrejövő egységes háromoldalú jogviszony.

1. ábra • Jogviszonyok a polgári perben

A polgári per jogviszonystruktúrája az eljárási jogviszonyokon kívül a felek közötti anyagi jogi jogviszonyt is tartalmazza (lásd 1. ábra).

Ezt a jogviszonystruktúrát egészíthetik ki azok a másodlagos eljárásjogi jogviszonyok, amelyek például a bíróság és az egyéb peralanyok (például beavatkozó) vagy a bíróság és a per egyéb résztvevői (például tanú, szakértő) között keletkeznek, valamint a peres felek és az egyéb peralanyok (például beavatkozó) közötti másodlagos jellegű anyagi jogi jogviszonyok.

1.3. 3. A polgári nemperes eljárás[20] A NEMPERES ELJÁRÁS FOGALMA • A polgári eljárásnak két fajtája van: a peres és a nemperes eljárás. A peres eljárás fogalma alatt mindig a polgári pert értjük. Ezzel szemben nemperesnek nevezzük mindazokat az eljárásokat, amelyek nem a polgári per szabályai szerint bonyolódnak le. A régebbi jogirodalom a pertől különböző eljárásokat peren kívülieknek nevezte. A „nemperes" jelző először Sárffynál bukkan fel a negyvenes évek közepén,26 és a használata ezután válik általánossá.

A magyar polgári eljárásjog tudományának az a régi törekvése, hogy a nemperes eljárás fogalmát önállóan, vagyis a peres eljárásétól függetlenül határozza meg, rendszerint nem járt sikerrel vagy az erre irányuló kísérletek megrekedtek az általánosságok szintjén. A sikertelenség oka elsősorban abban keresendő, hogy a nemperes eljárásoknak nincsenek olyan közös szabályaik, amelyek alapján a peres eljáráséhoz hasonló definíció megalkotható lenne. A magyar polgári eljárásjog által jelenleg szabályozott közel százféle nemperes eljárásról ma sem tudunk többet elmondani, mint Beck Salamon, aki szerint a nemperes eljárás a) egymást követő eljárási cselekményekből áll, melynek b) alanyai a bíróság (a közjegyző), valamint az érdekelt személyek, c) az eljárás tárgya polgári ügy, d) célja az igazságszolgáltatás megvalósítása, e) az erre rendelt eljárási forma alapján. 27 A nemperes eljárás fogalmához csak akkor juthatunk közelebb, ha megpróbáljuk feltárni azokat a közös ismérveket, amelyek az egyes nemperes eljárásokat a polgári peres eljárástól megkülönböztetik.

[21] ELHATÁROLÁS A PERES ELJÁRÁSTÓL • Mint érdekességet említjük meg azt, hogy a kétféle eljárási forma közötti különbségtétel már a római jogban is felmerült. Az ellenérdekű felek szembenállásán, vitáján



alapuló peres eljárással (iurisdictio contentiosa) szembeállított iurisdictio voluntaria már az elnevezésével is utalt a nemperes eljárás eltérő természetére.

A század elején a magyar jogirodalom a kétoldalú meghallgatás és az ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás hiányában látta a peres és a peren kívüli eljárás közötti leglényegesebb különbséget. Idővel azonban a jogtudomány mindkét elhatároló ismérvet elvetette, éspedig arra hivatkozással, hogy vannak olyan peren kívüli eljárások, ahol érvényesül a kétoldalú meghallgatás, illetve egyes peren kívüli eljárásban hozott végzésekhez anyagi jogerőhatás is fűződhet.

A harmincas években Richter a peres eljárás tizenkét ismérvét sorolta fel, ám végül arra a következtetésre jutott, hogy ezek egyike sem alkalmas arra, hogy a peres eljárást a peren kívülitől elhatárolja. A különbségtétel csak „az eljárási cselekményeket meghatározó s azok menetére vonatkozó jogszabályok" alapján lehetséges, amelyek „a törvényhozó akaratára nyúlnak vissza". Tehát az eljárás peres vagy peren kívüli voltát egyedül a szabályozás mikéntje határozza meg. Ugyanezzel a pragmatikus megközelítéssel élt Sárffy is, aki szerint a perrendtartás által a perre vonatkozó szabályok alá vont eljárásokat pereknek nevezzük, a nem így szabályzottakat pedig peren kívüli eljárásoknak.28

[22] PERES ELJÁRÁS – NEMPERES ELJÁRÁS • Annak az eldöntése, hogy egy polgári ügy elbírálása peres vagy nemperes útra tartozzon-e, ma is elsősorban jogpolitikai kérdés. Ennélfogva a két eljárás közötti határvonal meglehetősen képlékeny, mivel egy törvényhozói döntés nyomán a polgári peres ügyből nemperes eljárás válhat, és viszont. (A házassági bontóper előtti meghallgatást például 1986 és 1995 között a Pp. nemperes eljárásként szabályozta.) Az esetleges jogpolitikai megfontolások ellenére is vannak olyan ügyek, „melyek peres útra kívánkoznak inkább, s vannak olyanok, amelyek nemperes eljárásra". Ez utóbbiak közé elsősorban olyan eljárások tartoznak, amelyek nem a jogvita eldöntésére, hanem annak a megelőzésére vagy a jogérvényesítés előmozdítására irányulnak. Végezetül arra is utalnunk kell, hogy a nemperes eljárások (a kétoldalú meghallgatás, a tárgyalás vagy a bizonyítás hiánya miatt) a polgári perhez képest kevesebb garanciát nyújtanak a jogkeresőknek, ezért a törvényhozónak minden esetben mérlegelnie kell azt, hogy egy polgári ügy nemperes úton történő szabályozása nem ütközik-e bele az Alaptörvénynek a bírósághoz fordulás jogáról rendelkező XXVIII. cikkébe (lásd 4. pont).

[23] A NEMPERES ELJÁRÁSOK JOGI TERMÉSZETE • A magyar jogirodalomban általánosnak tekinthető az a felfogás, amely a polgári perrel szemben a peren kívülinek vagy nemperesnek nevezett eljárásokat atipikus eljárási formáknak tartja. Magyary szerint a polgári per a magánjogi érdekek érvényesítésének a legfontosabb eszköze, ugyanakkor „vannak más eljárások is, amelyek más szerkezettel ugyan, de mégis ugyanazon célra szolgálnak". Beck szerint az egységes polgári eljárásjogon belül a polgári per a tipikus forma, ettől eltérő „szabályvilága" van a nemperes eljárásoknak.29

Negatív irányban határozza meg a nemperes eljárások körét Farkas, aki szerint nemperes mindaz a polgári eljárás, amely nem a polgári per szorosan szabályozott formájában bonyolódik le. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a) minden esetben a bíróság jár el, b) a jogvitában két ellenérdekű fél van, c) az eljárás keresettel indul, d) a bíróság köteles mindkét felet meghallgatni, e) a bíróság a tényállás megállapítása érdekében bizonyítást vesz fel, f) a bíróság a jogvitát jogerősen, a véglegesség igényével dönti el. Ha a felsorolt ismérvek bármelyike hiányzik, az eljárás már nem lehet peres eljárás.30 A nemperes eljárásban ugyanis

− a bíróság helyett a közjegyző vagy a bírósági végrehajtó is eljárhat (például hagyatéki eljárás vagy végrehajtás);

− az ellenérdekű fél hiányozhat (például a holtnak nyilvánítási vagy az okirat hitelesítése iránti eljárásban);

− az eljárás indítvánnyal, kérelemmel vagy más beadvánnyal is megindítható (a végrehajtási eljárás megkezdéséhez például végrehajtási lapra van szükség);

− az eljárás nem kontradiktórius (például a fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző az ellenérdekű feleket nem hallgatja meg);

− nem kerül sor bizonyítás felvételére vagy a bizonyítási eszközök használata korlátozott (például a fizetési meghagyás kibocsátásánál);

− a bíróság végzéssel határoz vagy kivételesen más, de a végzéshez és nem az ítélethez hasonló döntést (például végrehajtási záradék) hoz.

A magyar jogirodalomban található pozitív fogalomalkotás Németh Jánostól származik, aki szerint nemperes



eljárásnak tekintjük

− a bíróság vagy valamely ahhoz tartozó, illetőleg meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő személy, valamint

− az eljárásban való részvételre jogosult más személy által,

− az igazságszolgáltatás megvalósítására vagy

− tények, illetve jogok tanúsítása, elismertetése stb. érdekében, sajátos (a polgári perre előírtaknál általában egyszerűbb) eljárási formában végzett, törvényileg meghatározott, egymás követő és az azokhoz kapcsolódó eljárási jogviszonyokat.31 A fogalom pozitív megközelítésével találkozunk Gáspárdy 2000- ben,32 valamint Juhász 2010-ben33 írt elemző tanulmányában is.

[24] A NEMPERES ELJÁRÁSOK CÉLJA • A nemperes eljárások sokfélesége miatt rendkívül nehéz a valamennyi eljárásban fellelhető közös célt megtalálni. Általánosságban csak annyit lehet mondani, hogy a nemperes eljárások is a jogrend védelmére és a polgári igazságszolgáltatás biztosítására irányulnak.

A nemperes eljárások konkrét céljai közül a jogirodalom általában kettőt szokott kiemelni. Az egyik a nemperes eljárások megelőző és perelhárító szerepe, a másik a jogok és jogviszonyok rendezése, nyilvántartása vagy tanúsítása. Ennél lényegesen többről tesz említést Magyary és Farkas, de az általuk megjelölt célok egyúttal a nemperes eljárások osztályozásának az alapjául is szolgálnak.

Újabban a nemperes szabályozás céljai között szerepel az egyszerűbb és rugalmasabb eljárási forma biztosítása a polgári per nehézkességével szemben, valamint a bíróság és felek idejével és anyagi erejével való takarékoskodás is.

[25] A NEMPERES ELJÁRÁSOK SZABÁLYOZÁSA • A nemperes eljárások sokfélesége a szabályozásban is kifejezésre jut. A polgári perrel ellentétben a nemperes eljárásoknak nincs egységes szabályozása. A régi magyar jogirodalom egyenesen szabályozhatatlannak tekintette a nemperes eljárásokat,34 és ez a nézet napjainkban sem változott meg alapvetően. Bajory szerint az egyetlen közös szabálynak legfeljebb az az utaló rendelkezés tekinthető, amelyet a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése tartalmaz: amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másképpen nem rendelkeznek vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. 35 (Ezen kívül csak az 1958. évi 5. törvényerejű rendelet tartalmaz néhány közös rendelkezést, például a nemperes eljárásban fellépő ügyész jogaival kapcsolatban.)

Az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó szabályok mintegy hatvan jogforrásban, elsősorban törvényekben, valamint törvényerejű rendeletekben, minisztertanácsi és miniszteri rendeletekben találhatók (lásd 27. pont).

[26] A NEMPERES ELJÁRÁSOK OSZTÁLYOZÁSA • A nemperes eljárások többféleképpen is csoportosíthatók. Az eljáró szervek alapján különbséget tehetünk a bírósági, a közjegyzői és az egyéb szervek (például bírósági végrehajtó) előtti nemperes eljárások között. Tárgyuk szerint a nemperes eljárások lehetnek a) a személyiséggel összefüggőek (például a holtnak nyilvánítási eljárás, eltűntnek nyilvánítás), b) vagyoni jellegűek (például fizetési meghagyás, hagyatéki eljárás), c) egyéb nemperes eljárások (például előzetes bizonyítás, közjegyzői tanúsítvány kiállítása).

A nemperes eljárások a céljuk alapján is csoportosíthatók. Magyary szempontjainak a felhasználásával Farkas különbséget tesz:

− a perpótló eljárások (például házastársi vagyonközösség megszüntetése),

− a perelhárító, illetőleg perelőkészítő eljárások (például előzetes bizonyítás),

− a jogállapot-változtató eljárások (például cégbírósági eljárás),

− a jogok gyakorlását segítő eljárások (például hagyatéki eljárás), valamint

− a jogot kényszer útján érvényesítő eljárások (bírósági végrehajtás)

között.36



[27] A LEGFONTOSABB NEMPERES ELJÁRÁSOK • Mivel az egységes szabályozás, illetve a közös kódex hiánya nagyon megnehezíti a nemperes eljárások közötti eligazodást, a következőkben áttekintjük a legfontosabb nemperes eljárásokat, a rájuk vonatkozó szabályok megjelölésével:

− alapítvány nyilvántartásba vétele [Ptk. 74/A. §, Ptké. 91/A. §, 12/1990. (VI. 13.) IM rend.];

− alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás (Pp. 360-363. §);

− általános meghatalmazás nyilvántartásba vétele [14/2002. (VIII. 1.) IM rend. 20. §];

− bírósági letét [27/2003. (VII. 2.) IM rend.];

− cégeljárás (2006:V. tv.);

− civil szervezetek nyilvántartásba vétele (1989:II. tv. 15. §, 2011:CLXXV. tv.

§);

− csődeljárás (2006:VI. tv.);

− előzetes bizonyítás (Pp. 207-211. §, 2008:XLV. tv. 17-20. §);

− eltűntnek nyilvánítás [105/1952. (XII. 28.) MT rend. 11. §];

− értékpapír és okirat megsemmisítése (2008:XLV. tv. 28-36. §)];

− felszámolási eljárás (2006:VI. tv.);

− fizetési meghagyásos eljárás (Pp. 313-323. §, 2009:L. tv.);

− gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos nemperes eljárás (1989:III. tv.9 §);

− hagyatéki eljárás [2010:XXXVIII. tv. (Hetv.)];

− házastársi vagyonközösség megszüntetése [105/1952. (XII. 28.) MT rend. 7-9. §];

− helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása (1996:XXV. tv.);

− helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti nemperes eljárás (2011:CLXI. tv. 57-61. §);

− holtnak nyilvánítási eljárás [1/1960. (IV.16.) IM rend.];

− igazságügyi szakértő kirendelése nemperes eljárásban (2005:XLVIII. tv., 2008:XLV. tv. 21-27. §);

− iparjogvédelmi nemperes eljárás (1995:XXXIII. tv. 85-103. §, 1997:XI. tv. 77-94. §, 1991:XXXVIII. tv. 37. §, 1991:XXXIX. tv. 23. §); 2001:XLVIII. tv. 61-62. §;

− jogtanácsosi névjegyzékbe való bejegyzés [1983:3. tvr. 3. §, 7/1983. (VIII. 25.) IM rend. 3. §];

− közigazgatási határozatok nemperes eljárásban történő felülvizsgálata [például 1996:LVII. tv. 82. §; 2003: LXXX. tv. (Jstv.) 32. §; 2007:LXXX. tv. 17. §; 2009:LXII. tv. 21., 12. §];

− közjegyzői eljárások (1991:XLI. tv. 172., 175. §, 2008:XLV. tv.)

− önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás (2011: CLXI. tv. 46-56. §),

− pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének szükségességével kapcsolatos eljárás (1997:CLIV. tv. 196-201. §);

− választójogi nemperes eljárás (1997:C. tv. 82-85. §);

− választottbírósági eljáráshoz kapcsolódó nemperes eljárások (1994:LXXI. tv. 53. §);



− végelszámolás (2006:V. tv.);

− végrehajtási eljárás (1994:LIII. tv. 1-224. §).

A felsorolt nemperes eljárások közül a tankönyv Negyedik részében részletesen foglalkozunk a fizetési meghagyásos eljárással (XXV. fejezet), a Hatodik részben pedig a végrehajtási eljárással (XXVIII. fejezet).

1.4. Jegyzetek1. 52/1996. (XI. 14.) AB határozat.

2. Küpper, Herbert: A bíróságok. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 1654. o.

3. Példaként arra utalhatunk, hogy a 2009. évi L. törvény a közjegyzők hatáskörébe utalta a fizetési meghagyás kibocsátását.

4. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki.

5. Kihirdette az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet.

6. Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 28-30. o. (A továbbiakban: Névai-Szilbereky.)

7. A bírósághoz fordulás jogának alkotmányjogi értelmezését lásd Jakab: i. m. II. köt. 20112022. o.

8. Gaul, Hans: Zur Frage nach dem Zweck des Zivilprozesses. Archiv für die Zivilistische Praxis, 1968. 36. o.

9. Klein, Franz – Engel, Friedrich: Der Zivilprozefi Österreichs. Mannheim, 1927. 188. o.

10. Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953. 25. o.

11. Jancsó György: Magyar polgári törvénykezési jog. 3. kiad. Kolozsvár, 1908. 3. o.; Falcsik Dezső: A polgári perjog tankönyve. 3. kiad. Budapest, 1910. 12. o.; Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiad. Budapest, 1924. 1-2. o.

12. Falcsik: i. m. 12. o.

13. Bacsó Jenő: A polgári perrendtartás tankönyve. Budapest, 1917. 5. o.

14. Névai: i. m. 25-26. o.

15. Az ötvenes évek első felében a Szovjetunióban hosszas vita zajlott a „burzsoá eredetű" anyagi igazság zavart keltő használatáról. Vö. Névai László: A magyar polgári eljárás feladatai. In Polgári eljárásjog I. 1958. 21-22. o.

16. Farkas József: Bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956. 23-27. o.

17. 9/1992. (I. 30.) AB határozat.

18. Lásd a 4. sz. lábjegyzetet!

19. Gadó Gábor: Az eljárási igazságosság a polgári perben. MJ, 2000/1:18-19. o.

20. Hogy a per fogalmához nem a gyors előrehaladás kapcsolódik, bizonyítja a magyar nyelvben meghonosodott „procedúra" kifejezés, amely egyértelműen a hosszadalmas hivatali eljárásra utal. Lényegében ugyanerre a következtetésre jutott a német Schaffrath is, amikor 1839-ben azt írta, hogy „a per szó a »procedere« igéből ered, ami annyit jelent, hogy előre lépkedni, kiváltképpen lassan és ünnepélyesen, mint például egy halottas menetnél..."



21. 9/1992. (I. 30.) AB határozat.

22. Nem soroljuk a per alanyai közé a polgári eljárás azon résztvevőit, akiknek nincs közük a per tárgyához, illetőleg akikre a perben hozott határozat hatálya nem terjed ki, így a felek képviselőit, a tanúkat, a szakértőt és a tolmácsot. Az ezzel ellentétes felfogás a polgári per valamennyi közreműködőjét a per alanyának tekinti, de különbséget tesz a polgári eljárás főszemélyei és a mellékszemélyek között. Az előbbihez sorolja a bíróságon és a feleken kívül a beavatkozót és az ügyészt, az utóbbihoz az összes többi résztvevőt (Névai-Szilbe- reky: i. m. 28-30. o.).

23. Gadó Gábor: Az eljárási igazságosság a polgári perben. MJ, 2000/1:18. o.

24. A Pp. hatályos szövege – a módosítások figyelembevételével – mintegy 400 szakaszt tartalmaz. Összehasonlításképpen utalunk arra, hogy a Pp. elődje, az 1911. évi I. törvénycikk 792 szakaszban szabályozta a polgári peres eljárást.

25. Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 10. o. (A továbbiakban: Magyary-Nizsalovszky.)

26. Sárffy Andor: Magyar polgári perjog. Budapest, 1946. 9-10. o. – A továbbiakban: Sárffy (1946).

27. Beck Salamon: A nemperes eljárások. In Polgári eljárásjog. II. köt. 1959. 633. o.

28. Richter Béla: A peres és a peren kívüli eljárás viszonya. Magyar Jogi Szemle, 1932/4:132137. o.; Sárffy Andor: A peráradat csökkentése. Budapest, 1930. 11-12. o.

29. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 18. o.; Beck: i. m. 634. o.

30. Farkas József: Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások. In Egységes jegyzet. II. köt. 1978. 177-178. o.

31. Németh János: A polgári nemperes eljárásokról általában. In Nemperes eljárások. 1996. 41. o.

32. Gáspárdy László (szerk.): Polgári nemperes eljárások. Miskolc, 2000. 25. o.

33. Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése. In Nemperes eljárások. 2010. 35. o.

34. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 22. o

35. Bajory: i. m. 178. o

36. Farkas: i. m. 179-181. o.; Magyary-Nizsalovszky: i. m. 18-21. o.

1.5. IrodalomAnka Tibor: A közjegyzői nemperes eljárás. KK, 2008/9:3-9. o.

Bacsó Jenő: A polgári perrendtartás tankönyve. Budapest, 1917. 3-9. o.

Bajory Pál: A bírósági hatáskör kézikönyve. Budapest, 1992. 306 o.

Bárdosi István: A polgári peres és nemperes eljárás viszonya, különös tekintettel a fizetési meghagyásos eljárásra. Acta Juridica et Politica, Tom. XIII. Fasc. 2. Szeged, 1966.

Beck Salamon: A nemperes eljárások. In Polgári eljárásjog. II. köt. 1959. 633-670. o.

Falcsik Dezső: A polgári perjog tankönyve. 3. kiad. Budapest, 1910. 1-11. o.

Farkas József: A nemperes eljárások néhány elméleti kérdése. JK, 1962/8:407-419. o.

Farkas József: A polgári eljárásjog alkotmányos szabályozása. MTA Államtudományi Kutatások Programirodája. Budapest, 1986. 43 o.



Farkas József: Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások. In Egységes jegyzet II. 1978. 177203. o.

Farkas József: Jogerő a nemperes eljárásokban. JK, 1973/11:588-594. o.

Földesi Tamás: A jogban alkalmazott igazság terminusról és annak háttérbe szorulásáról a magyar polgári eljárásjog újabb fejlődésében. MJ, 2003/8:467-473. o.

Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 2007. 523-581. o.

Gabányi Józsefné: Mérföldkövek a polgári nemperes eljárás kialakulásának útján. In Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 86-92. o.

Gadó Gábor: Az eljárási igazságosság a polgári perben. MJ, 2000/1:18-43. o.

Gáspárdy László: A polgári nemperes eljárásokról általában. Békés Imre-jubileum. Budapest, 2000. 125-132. o.

Gáspárdy László (szerk.): Polgári nemperes eljárások. Miskolc, 2000.

Gátos György: Perbeli igényérvényesítés közösségi érdeksérelem esetében. MJ, 1992/2:100103. o.

Habermann Gusztáv: Jogerő' a perenkívüli eljárásban. Szeged, 1935.

Hámori Vilmos: A keresetjog és az eljárásjogi jogviszony a polgári perben. JK, 1979/8:519523. o.

Hámori Vilmos: Az anyagi és az eljárási jog a polgári perben. JK, 1976/10:589-597. o.

Hartai László: Az igazság érvényre juttatásának problémái a polgári perben. JK, 1971/6:291298. o.

Imregh Géza: A polgári eljárás dimenzióiról. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 125-136. o.

Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. I-II. köt. Budapest, 2009.

Jancsó György: Magyar polgári törvénykezési jog. Kolozsvár, 1908. 3-4. o.

Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése. In Nemperes eljárások 2010. 29-87. o.

Juhászné Zvolenszki Anikó: Polgári eljárásjogi ismeretek. Szeged, 2009.

Kengyel Miklós: A bíróság és a felek közötti felelősségi viszony a polgári perben. Budapest, 1989. 95 o.

Kengyel Miklós: A jogrendszer tarka mikrovilága: A nemperes eljárások. KK, 2003/2. 3-10. o. Kengyel Miklós: A keresettől a bírósághoz fordulás jogáig. Studia Iuridica 118. Pécs, 1989. 137-145. o.

Király Lilla: Polgári eljárásjog. 1. köt. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2008. Kiss Daisy: A polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári Perrendtartás Általános Részéből. Budapest, 2009.

Kiss Gábor: Napirenden a bírósági nem peres eljárások gyorsítása. Széttagolódik a másodfokú ítélkezés. NJ, 2001/8:6-7. o.

Kormos Erzsébet: A polgári nemperes eljárások iratmintatára. Budapest, 2001.

Kovács Marcell: A polgári perrendtartás magyarázata. 2. kiad. Budapest, 1927. I. köt. 25-30. o. Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 1-22. o.

Mezey Katalin: A nemperes eljárások általános szabályai. In Kommentár (Petrik) 1999. E/1-8. o.

Molnár Judit: Nemperes eljárások a perrendtartásban. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc, 2003. 54-66. o

Németh János: A polgári nemperes eljárásokról általában. In Polgári nemperes eljárások. 1992. 39-53. o.

Németh János: Alapvető elvek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 57-106. o.



Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 549-575. o.

Névai László: A polgári eljárás és eljárásjog. Egységes jegyzet I. Budapest, 1978. 15-43. o. Novák István: A polgári eljárásjogi felelősség feltételei. JK, 1980/12:851-858. o.

Pokol Béla: A bírói hatalom. Budapest. 2003.

Richter Béla: A peres és a peren kívüli eljárás viszonya. Magyar Jogi Szemle, XIII. 1932/4:132137. o.

Sárffy Andor: A peráradat csökkentése. Budapest, 1930.

Sárffy Andor: Magyar polgári perjog. Budapest, 1946. 9-11. o.

Szilbereky Jenő: Társadalmi fejlődés és a polgári eljárás. Budapest, 1974.

Tamáné Nagy Erzsébet: A polgári eljárás legfontosabb változásai a rendszerváltást követően.

GJ, 2003/2:3-9. o.

Tölg-Molnár László (szerk.): Polgári eljárásjog. Budapest, 2009.

Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2008.

2. II. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI JOGSZABÁLY2.1. 1. A polgári eljárásjogi jogszabály hatálya[28] A FOGALOMHOZ • A polgári eljárásjog kifejezést egyaránt használjuk a jogrendszer egyik ágának, az állam- és jogtudomány egyik területének és a jogászképzés egyik tantárgyának a megjelölésére. A polgári eljárásjog mint jogág a polgári (peres és nemperes) eljárás szabályozására vonatkozó hatályos joganyagot tartalmazza. E joganyag alkalmazásával kapcsolatban azt kell megvizsgálni, hogy a bíróság a jogszabályokat milyen ügyekben, kikre nézve, hol és mikor alkalmazza. Eszerint beszélhetünk a polgári eljárási jogszabályok tárgyi, személyi, területi és időbeli hatályáról.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta különbséget kell tenni a magyar polgári eljárásjogi szabályok, illetve az uniós jogforrásokban található polgári eljárásjogi normák között, amelyeket a tagállamok határain átnyúló jogviták esetében kell alkalmazni. Az uniós jogszabályok hatályára vonatkozó rendelkezéseket az Európai polgári eljárásjog című tankönyv idevonatkozó fejezetei tartalmazzák.1

[29] A TÁRGYI HATÁLY • A polgári eljárási jogszabály tárgyi hatálya a polgári bírósági útra tartozó ügyekre terjed ki. A hatályos szabályozás alapján ide soroljuk a polgári jogi, a családjogi, a munkaügyi, a szövetkezeti jogi, a törvényben meghatározott egyes közjogi jogvitákat, valamint a közigazgatási határozatok törvényességi felülvizsgálatával kapcsolatos ügyeket (lásd 3. pont). A polgári bírósági útra tartozó ügyeket törvény állapítja meg (Bszi. 5. §).

[30] A SZEMÉLYI HATÁLY • A polgári eljárás alanyai rendszerint magyar állampolgárok vagy jogi személyek, de lehetőség van arra, hogy külföldi személy (jogi személy) indítson pert, illetve magyar bíróság előtt külföldi személyt pereljenek. A polgári eljárási jogszabály személyi hatálya kiterjed:

− a magyar állampolgárokra,

− a magyar jogi személyekre (lásd 160. és 201-202. pont),

− a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokra,

− a Magyarországon tevékenykedő külföldi jogi személyekre,

− a nem Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokra és külföldi jogi személyekre, akik valamely magyar bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban érdekeltek.



Nem terjed ki a polgári eljárási jogszabály személyi hatálya azokra a külföldi személyekre, illetőleg nemzetközi szervezetekre és azok képviselőire, akik diplomáciai és egyéb mentességet élveznek [Pp. 395. § (1) bek.]. A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról az 1973. évi 7. törvényerejű rendelet rendelkezik.

A nemzetközi joggyakorlatban általánosan elismert alapelv az, hogy minden bíróság a saját államának az eljárási szabályait alkalmazza. Ezt fejezi ki a lex fori elve, amely nálunk a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjt.) 63. §-ában található. Eszerint a magyar bíróság vagy más hatóság eljárására – ha a törvényerejű rendelet másképpen nem rendelkezik – a magyar jog az irányadó. Célszerűségi szempontból azonban a lex fori elvének az alkalmazása alól is vannak kivételek, így például a külföldi felek perbeli jog- és cselekvőképességére nem a magyar Pp. szabályai, hanem személyes joguk (lex patriae) az irányadó.

[31] TERÜLETI HATÁLY • A polgári eljárásjogi jogszabály területi hatálya Magyarországra terjed ki. A magyar polgári eljárásjog szabályai külföldön akkor kerülhetnek alkalmazásra,

ha a külföldi bíróság – a lex fori elve alóli kivételként – a magyar féllel szemben a hazai jogot alkalmazza (például a magyar állampolgár perbeli jog- és cselekvőképességének a megállapításánál),

ha két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés így rendelkezik, vagy

ha viszonosságon alapuló nemzetközi gyakorlat alakul ki.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter bizonyítványt állít ki a magyar jogról és az annak alkalmazása során követett gyakorlatról annak a részére, akinek erre joga külföldön történő érvényesítése céljából szüksége van.

Mind a területi, mind pedig a személyi hatállyal kapcsolatban meg kell jegyeznünk azt, hogy a fentebb leírtak csupán általánosságban megfogalmazott elvek, amelyektől az európai közösségi jogi szabályok, a két- és többoldalú nemzetközi egyezményekben foglaltak, valamint a viszonosságon alapuló nemzetközi gyakorlat jelentős mértékben eltérhetnek.

[32] AZ IDŐBELI HATÁLY • A polgári eljárási jogszabály hatálybalépésének napját vagy maga a jogszabály, vagy külön jogszabály állapítja meg. (Erre vonatkozó rendelkezés hiányában a jogszabály a kihirdetés napján lép hatályba.)

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt az 1952. évi 22. számú törvényerejű rendelet léptette hatályba 1953. január 1. napján. Mintegy harminc éven keresztül a Pp.-t módosító novelláknak (lásd 35. pont) és egyéb jogszabályoknak ún. rögtöni hatályuk volt, vagyis az új rendelkezéseket – a polgári anyagi jogi normáktól eltérően – a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. Ez a rögtöni hatály ugyanakkor nem érintette a folyamatban lévő eljárásokban a korábbi jogszabályok szerint végzett eljárási cselekmények érvényességét. Szemléletes példa erre az 1992. évi novella (V. Ppn.), amely a törvényességi óvás intézményét úgy váltotta fel a felülvizsgálati eljárással, hogy már a törvény kihirdetése és hatálybalépése között hozott jogerős határozatokkal szemben is megengedte a felülvizsgálati kérelem benyújtását, míg a hatálybalépés előtt emelt törvényességi óvások elbírálására a korábbi szabályokat rendelte alkalmazni (1992:LXVIII. tv. 28. §).

A kilencvenes évek közepén lényeges változás történt: az addig általános szabályként érvényesülő rögtöni hatályból kivétel lett. Először az 1995. évi novella (VI. Ppn.) rendelkezett úgy, hogy a módosításokat – néhány kivételtől eltekintve – csak a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni (1995:LX. tv. 30. §). A változás a novella által bevezetett új rendelkezések jellegével (az of- ficialitás csökkentése, a felek rendelkezési jogának a kiterjesztése stb.) volt magyarázható. A miniszteri indokolás szerint a rögtöni hatály alkalmazására csak olyan új rendelkezések esetében került sor, amelyek „jogot nem sértenek s nem bontják meg, illetve nem teszik ellentmondásossá a már megindult eljárást".2

[33] AZ IDŐBELI HATÁLY ÉS AZ ÚJABB MÓDOSÍTÁSOK • 2004 óta a Pp.-t módosító jogszabályok váltakozva írják elő a rögtöni hatályt vagy a hatálybalépés után indult ügyekben való alkalmazhatóságot.

A 2005. évi CXXX. törvény főszabályként a rögtöni hatályt alkalmazta, míg a 2008. évi XXX. törvény (X. Ppn.) által megállapított új rendelkezéseket – néhány kivételtől eltekintve3 – a hatálybalépésük után indult ügyekben kell alkalmazni. Az új törvény alaposan megnehezítette a jogalkalmazók feladatát, mivel 2008. június 19-e és 2009. február 1-je között öt különböző hatálybalépési időpontot állapított meg. A 2009. évi LII. törvény lépcsőzetesen kívánta bevezetni az elektronikus kommunikációt a polgári perben. Az első „szabálycsomag" időbeli hatálya 2010. július 1-jétől 2011. június 30-ig tartott volna. A



− évi LIX. törvény a határidőket 2011. július 1-jére és 2012. június 30-ra, a

− évi LXVII. törvény 2012. május 31-re és 2013. március 31-re módosította. 2000-2011-ben a Pp.-t több mint hússzor módosították, váltakozva rögtöni hatállyal (például 2011. évi LXXXIX. tv.) vagy azzal a megszorítással, hogy csak a hatálybalépés után indult ügyekben lehet alkalmazni (például 2010. évi CLXXXIII. tv., 2011. évi CLXXIV. tv.).

2.2. 2. A polgári eljárásjog forrásai[34] AZ ALAPTÖRVÉNY • A Szabadság és felelősség című rész több olyan alapvető emberi jogot említ, amelyek az általános tartalmukon túl a polgári eljárásra is vonatkoztathatók. A XV. cikk a törvény előtti egyenlőséget és a minden embert megillető jogképességet deklarálja. A XXVIII. cikk (1) bekezdése a bírósághoz fordulás jogán kívül (lásd 4. pont) a tisztességes eljárás elvét, a tárgyalás nyilvánosságát és az ügy ésszerű időn belüli elbírálásának a követelményét is magában foglalja. A (7) bekezdés a bírósági, hatósági és más közigazgatási döntések elleni jogorvoslati jogosultságot mondja ki (lásd 728. pont.) Az Alaptörvény államról szóló része négy cikket szentel a bíróságnak. A 25. cikk szervezeti kérdésekkel (lásd 1. pont), a 26. cikk a bírói függetlenséggel és a Kúria elnökének a megválasztásával, a 27. cikk a bíróság összetételével (lásd 118. pont), míg a 28. cikk a bíróságok jogalkalmazásával foglalkozik.

[35] A TÖRVÉNYEK • A polgári eljárásjog legfontosabb jogforrása a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.), amely 1953. január 1-jén lépett hatályba. Annak ellenére, hogy 2011. december 31-ig összesen 119 (!) alkalommal módosították, az 1945 utáni magyar jogalkotás legtartósabb törvényének bizonyult. A módosítások közül négyet hivatalosan is, hatot pedig a jogirodalom kezdeményezésére novellának neveztek el (lásd 65-71. pont). A változások üteme 2009 óta különösen felgyorsult (lásd 33. pont).

A tankönyvben tárgyalt nemperes és egyéb eljárásra vonatkozó törvények a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIlI. törvény, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény, a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvény és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény.

A polgári eljárásjoghoz szorosan kapcsolódnak az igazságügyi szervezetre vonatkozó törvények is. Ezek közül a legfontosabbak az Alaptörvény elfogadása után alkotott sarkalatos törvények, így bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény és az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény. A korábbi törvények közül a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényt, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényt, valamint az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. XLI. törvényt kell kiemelni.

[36] A TÖRVÉNYEREJŰ RENDELETEK • A törvényerejű rendeletet mint jogforrást az Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI. törvény megszüntette. A korábban hozott törvényerejű rendeletek közül ma is hatályos az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról (Nmjt.), valamint a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet.

Itt kell utalnunk néhány, a bírósági szervezethez kapcsolódó egyéb jogforrásra is: 21/1983. (XII. 28.) NET határozat egyes bíróságok összevonásáról, a bíróságok elnevezéséről és illetékességi területének megállapításáról, 207/1994. (XII. 9.) KE határozat a kerületi ügyészség elnevezéséről, 11/1995. (I. 20.) KE határozat a népi ülnökök választásáról, a 160/1999. (IX. 8.), a 200/1999. (XI. 24.) KE határozat a bíróságok illetékességi területének megállapításáról és a 186/2002. (XII.12.) KE határozat az ügyészi szervezetről szóló 143/1997. (IX. 30.) KE határozat módosításáról.

[37] A KORMÁNYRENDELETEK • 1990-ben a minisztertanácsi rendelet elnevezést a kormányrendelet váltotta fel. A minisztertanácsi rendeletek közül a Pp. hatálybaléptetésével kapcsolatos 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (Ppék.) néhány szabálya még ma is hatályos. Az újabb kormányrendeletek közül a jogi segítségnyújtást engedélyező Igazságügyi Hivatalról szóló 144/2005. (VII. 27.) Korm. rendeletet, az igazságügyi szakértői névjegyzék vezetéséről szóló 210/2005. (X. 5.) Korm. rendeletet, a bírósági ügyintézők által ellátható egyes feladatokról szóló 56/2008. (III. 26.) Korm. rendeletet, valamint a bírósági szervezet átalakításával összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 314/2011. (XII. 23.) Korm. rendeletet kell megemlíteni.

[38]A MINISZTERI RENDELETEK • A miniszteri rendelet és a – jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény előtti – miniszteri utasítások a polgári eljárással és az igazságügyi szervezettel összefüggő részletszabályokat tartalmaznak.



A 2008. évi deregulációt4 követően jelenleg is hatályban lévő fontosabb igazságügy-miniszteri rendeletek: 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról, valamint az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet, 15/1991. (XI. 26.) iM rendelet a közjegyzői állások számáról és a közjegyzők székhelyéről, 1/1999. (I. 18.) IM-EüM együttes rendelet a bírák és a bírósági titkárok pályaalkalmassági vizsgálatáról, 13/2001. (X. 10.) IM rendelet az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről.

A bírósági ügyvitelről szóló 1973. évi miniszteri utasítást a többször módosított és kiegészített 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet váltotta fel. Az ezredforduló utáni, polgári eljárásjogi tárgyú miniszteri rendeletek közül a közvetítők névjegyzékét szabályozó 3/2003. (III. 13.) IM rendeletet, a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendeletet, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletet lehet megemlíteni.

2006 és 2010 között az igazságügyi tárca a rendészeti ügyekért is felelős lett, ezért a miniszter rendeletei IRM rövidítéssel jelentek meg. Így például a 33/2007. (VI. 22.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői testületek szervezetéről és működéséről, a 49/2007. (XI. 14.) IRM rendelet az ügyvédi székhely szolgáltatásról, a 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről, a 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet a tanúk költségtérítéséről, valamint a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről.

2010. május 29-től kezdve az igazságügyért felelős miniszter rendeletei KIM rövidítéssel jelennek meg, mint például a közjegyzői eljárásokkal kapcsolatos egyes rendeletek módosításáról szóló 28/2010. (XII. 31.) KIM rendelet vagy a bírósági szervezet átalakításával összefüggésben egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 40/2011. (XII. 30) KIM rendelet.

[39] AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI • Azokat az alkotmánybírósági határozatokat, amelyek alkotmányellenes polgári eljárási jogszabályokat vagy egyes jogszabályi rendelkezéseket semmisítettek meg, a polgári eljárásjog forrásai közé soroljuk. Ezek közül néhány fontosabb döntésre hívjuk fel a figyelmet:

A 26/1990. (XI. 8.) AB határozat a Pp. mindazon rendelkezéseit, amelyek a polgári per tárgyaláson kívüli elbírálását lehetővé tették (256/A. §, 256/B. §,

333. §, 334. §, 376. §), alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.

A 46/1991. (IX. 10.) AB határozat megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 18. §-át, továbbá a 14/1979. (IX. 17.)

IM rendelet 6. §-át. (Ezzel megszűnt az a lehetőség, hogy a közjegyző bizonyos okiratokat végrehajtási záradékkal lásson el.)

A 9/1992. (I. 30.) AB határozat a törvényességi óvás intézményét alkotmányellenesnek minősítette, és az arra vonatkozó jogszabályokat (köztük a Pp. 270275. §-ait) 1992. december 31. napi hatállyal megsemmisítette.

Az 59/1993. (XI. 29.) AB határozat megsemmisítette a Pp. 130. § (1) bekezdésének i) pontját, amely lehetővé tette a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását abban az esetben, ha a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan volt vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányult.

Az 1/1994. (I. 7.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette a polgári eljárásban az ügyész általános perindítási, fellépési, fellebbezési és jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló általános indítványozási jogát és (részben) megsemmisítette a Pp. 2/A. §, 3. § (4) bekezdés, 283. § (3) bekezdés, 332. § (2) bekezdés rendelkezéseit.

A 22/1995. (III. 31.) AB határozat szerint az Országgyűlés alkotmányellenességet idézett elő jogalkotó feladatának azzal az elmulasztásával, hogy a polgári eljárás rendjének szabályozásánál nem biztosította a jogorvoslati jog gyakorlását a másodfokú bíróság pénzbírságban marasztaló és a szakértői díjat megállapító végzése ellen. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 1996. december 31. napjáig teljesítse.

A 75/1995. (XII. 21.) AB határozat megsemmisítette a Pp. 300. §-át, amely a származás megállapítása iránti perekben az orvosszakértői vizsgálatokhoz szükséges vérvétel tűrésére kötelezte az érdekelteket.

A 23/1998. (VI. 9.) AB határozat az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértését állapította meg, mivel nem



szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit.

Hosszú idő eltelte után, 2003-ban foglalkozott ismét az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartással összefüggő tartalmi alkotmányossági kérdéssel. A 46/2003. (X. 16.) AB határozatában megállapította azt, hogy a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztásával, hogy nem szabályozta a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásban általánosan érvényesülő vélelem megdöntésének lehetőségét (lásd 339. pont). Az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotót, hogy feladatának 2004. június hó 30. napjáig tegyen eleget.

A 42/2004. (XI. 9.) AB határozat a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok közül a kérelem benyújtását korlátozó Pp. 270. § (2) bekezdésének a) és b) pontját, valamint a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata során hozott határozat elleni jogorvoslatot kizáró 273. § (5) bekezdés első mondatát alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. A 44/2005. (XII. 7.) AB határozat egy konkrét ügyre nézve mondta ki azt, hogy abban az – alkotmányellenesnek minősített – 273. § (5) bekezdés első mondata nem alkalmazható.5

A 21/2007. (III. 9.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a Pp. 134. § (3) bekezdésének utolsó mondatát, amely szerint rendzavarás esetén a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek tagjaival szemben pénzbírságot kiszabni nem lehet, hanem fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes elöljáróhoz kell fordulni.

A 31/2007. (V. 30.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek az önkormányzatok elővételi jogára vonatkozó rendelkezéseit [Vht. 136/A., 147. § (5) bek., 149. § (1) bek., 156/D. § (2) bek., 156/F. § (2) bek., 158. § (1) bek.].

A 91/2007. (XI. 22.) AB határozat szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést idézett elő azáltal, hogy a polgári eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanú személyi adatainak zártan kezelésére, ha a büntetőeljárásban a tanút már ilyen védelemben részesítették.

A 2/2009. (I. 23.) AB határozat a Pp.-t módosító 2008. évi XXX. törvény 63. § (10) bekezdését alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, mivel visszamenőlegesen állapított meg kötelezettséget az igényérvényesítő parkolási társaságok számára, amivel megsértette a jogbiztonság, jogállamiság alkotmányos elvét.

2.3. Jegyzetek1. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 58-66., 171-173., 196-

197., 207-213., 266-269., 285-286., 304-305., 322-324., 342-343. o.

2. Kengyel Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, 1995. 35-36. o.

3. A 2008. évi XXX. törvény 63. § (9) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amikor az új rendelkezéseket a hatálybalépésükkor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Itt jegyezzük meg, hogy ebből a bekezdésből a „63. § (10)" szövegrészt a 2/2009. (I. 23.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette (lásd 39. pont.).

4. 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet a kormány- és miniszteri rendelet szintű jogszabályok és jogszabályi rendelkezések technikai deregulációjáról.

5. A 42/2004. (XI. 9.) AB határozatra tekintettel a 2005. évi CXXX. törvény újraszabályozta a felülvizsgálati eljárást.

2.4. IrodalomBajory Pál: A bírósági hatáskör kézikönyve. Budapest, 1992.

Gáspárdy László: A polgári per forrásai, s ezek hatálya. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 23-26. o.

Kengyel Miklós: A VI. Pp. novella, a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása. ÜL, 1997/2: 19-33. o.



Kiss Daisy: A polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári Perrendtartás Általános Részéből.

Budapest, 2009. 54-64. o.

Kormos Erzsébet: Vegyes rendelkezések (A törvény hatálya). In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 1526-1534. o.

Mádl Ferenc – Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga. Budapest, 2004. Nagy Erzsébet: Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollja a Pp. egyes rendelkezései vonatkozásában. MJ, 1991/3:167-168. o.

Németh János: A törvény hatálya. In Kommentár 1976. 1771-1776. o.

Németh János: Alapvető elvek (A törvény tárgyi hatálya). In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 63-64. o.

Névai László: A polgári eljárásjogi jogszabály hatálya. In Polgári eljárásjog. 1974. 44-48. o. Osztovits András: A Pp. legújabb módosításai. ÜL, 2010/2:2-4. o.

Osztovits András: Új magyar Polgári perrendtartás szükségességéről. MJ, 2010/3:158-163. o. Paczolay Péter: Az Alkotmánybíróság hatásköre és a bíróságok. MJ, 2010/6:322-327. o. Réczei László: Nemzetközi magánjog. Budapest, 1955.

Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei. Budapest, 2001.

Szászy István: Nemzetközi polgári eljárásjog. Budapest, 1963. 225-314. o.

Szászy István: Jogszabály-összeütközések. Budapest, 1973.

Tilk Péter: A jogszabályok kihirdetési gyakorlatának néhány problematikus kérdése. MJ,2004/2:80-81. o.

3. III. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE3.1. 1. Az európai fejlődés irányvonalai[40] A RÓMAI PERJOG • A római perjog történetét három egymást követő fejlődési szakaszra lehet felosztani: az archaikus legis actiós eljárást a klasszikus korszak formuláris pere, majd a késő császárkorból ismert extraordinaria cognitio követte. Jóllehet Marton szerint a cognitiós eljárásnak „önálló perjogi becse nincs", mert nem áll szoros kapcsolatban a római jog továbbfejlődésével, mégis ez a performa tartalmazza a legtöbb olyan elemet, amely a modern perjogban fellelhető.1

A formuláris per mellett a késői császárkorban jelent meg az igazgatási eljárásból kifejlődő extraordinaria cognitio. A bíró szerepét – a választott bírák helyett – az állami hatalmat megtestesítő, jogilag képzett császári tisztviselők, a provinciákban a helytartók vették át. A per menetének az irányítása a felektől a bíró kezébe került. A ker/esetlevelet a bíróhoz kellett benyújtani, aki megidézte az alperest (szükség esetén akár kényszer alkalmazásával is), meghallgatta a felek ténybeli előadásait és jogi fejtegetéseit, lefolytatta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítást (erre utal a „cognitio" kifejezés), majd érdemben eldöntötte az ügyet. Az eljárás menetéről és a bizonyításról jegyzőkönyvet készítettek. A császárkor végére az írásbeliség kiszorította a szóbeliséget, a titkosság a nyilvánosságot, a kötött bizonyítási szabályok a szabad mérlegelést.2 A tanúbizonyítás fokozatosan háttérbe szorult, helyét az okirati bizonyítás vette át. Mivel a császárkori hivatalnoki apparátus már hierarchikusan szervezett volt, kialakult a többszintű eljárás, és a római jog történetében először megjelent a jogorvoslat is. Az eljárási szabályokat Justinianus idején foglalták írásba.

[41] A POLGÁRI PER A KÖZÉPKORBAN • A középkori eljárásjogok közül a germán-frank, illetve az északolasz-kánoni perjog gyakorolta a legnagyobb hatást az európai jogfejlődésre. Az individuális római joggal szemben a germán és a frank jog kezdetben közösségi jellegű volt. A büntető- és a polgári jog nem vált el egymástól; a bíráskodás célja a békéltetés vagy a közösségen esett sérelem megtorlása volt. A germán pert a felek tevékenysége határozta meg. A bíró feladata az volt, hogy őrködjön az eljárási formaságok megtartása felett és megszabja azt, hogy melyik félnek mit kell bizonyítania. Bizonyítási eszközként az esküt, a bajvívást és az istenítéletet (tüzesvas-próba, vízpróba) alkalmazták.



Az ítéletet nem a bíró hozta meg, hanem a közösséget képviselő „tapasztalt férfiak". A frank perjogban a tanú-, majd az okirati bizonyítás lassanként háttérbe szorította az irracionális bizonyítási eszközöket. Lényegesen megváltozott a bíró szerepe, aki átvette a felektől a per menetének az irányítását, tanúkat hallgatott ki, bizonyításra kötelezhette a feleket, ítélkezhetett. A germán-frank perből fejlődött ki a nyomozó (inquisitorius) eljárás és az írásbeliségen alapuló polgári per.

A kánoni perjog elsősorban a bizonyítási rendszerével gyakorolt hatást az európai jogfejlődésre. A kánoni jognak köszönhetők ugyanis azok a bizonyítási szabályok, amelyek előre meghatározták a bizonyítási eszközök felhasználásának a módját, illetve a lehetséges bizonyítékok számát, súlyát, értékét stb. Ezeket a szabályokat a késő középkori világi perjogok is átvették. A törvényes vagy másképpen kötött bizonyítási rendszer a bírói önkényt akarta kizárni, eközben azonban megfosztotta a bírót a mérlegelési szabadságától.

[42] A MODERN POLGÁRI PER KIALAKULÁSA • A XVII-XVIII. századi polgári pert az írásbeliség, a közvetettség, a titkosság, a formalizmus és a kötött bizonyítási rendszer jellemezte. A felvilágosult abszolutizmus idején még a pervezetést is kivették a felek kezéből, mert az állam vette „védőszárnyai" alá a jogkeresőket. Az 1793. évi porosz törvénykezési rendtartás például a büntetőeljárás mintájára a polgári perben is a nyomozati elvet akarta meghonosítani.

Eközben a francia perjog fejlődése egészen más irányt vett. XIV. Lajos 1667- ben kiadott rendeletével bevezette a szóbeliségen és nyilvánosságon alapuló eljárást. A per menetének az irányításában egyre nagyobb szerephez jutottak az ügyvédek. Az Alkotmányozó Gyűlés 1791-ben eltörölte a kötött bizonyítási rendszert, és úgy rendelkezett, hogy a bírák csak a szóbeli tárgyaláson kialakult belső meggyőződésük (conviction intime) alapján dönthetnek. A francia polgári eljárásjog fejlődését a napóleoni kodifikáció tetőzte be. Az 1806. évi polgári eljárásjogi törvény (Code de procédure civile) – jóllehet nem szüntette meg a bizonyítási eljárásnak a kánoni perjogból örökölt formalizmusát – a szóbeliség, a nyilvánosság, a közvetlenség és a szabad bírói mérlegelés elvének az érvényre juttatásával megteremtette az európai perjog megújulásának a feltételeit.

Az 1806. évi törvény szinte minden percselekmény végrehajtását a felekre bízta. Így például a keresetlevél kézbesítéséről a felperesnek vagy az ügyvédjének kellett gondoskodnia. Az alperes válasziratát rendszerint az alperes ügyvédje adta át a felperes ügyvédjének. A felek feladata volt az, hogy az ügyüket a bíróságon nyilvántartásba vétessék. Ha az ügy a bírósági lista szerint sorra került, a bírósági írnok értesítette a feleket a tárgyalás időpontjáról. A megadott időpontban azonban csak akkor került sor tárgyalásra, ha az egyik fél a másikat ún. „avenir"-rel a tárgyalásra meghívta. Ellenkező esetben újabb határidőt tűztek ki. Mindez addig folytatódhatott, amíg az egyik fél a másikat meg nem hívta. Ha a felek az eljárást három éven belül nem folytatták, az a per „elévüléséhez" vezetett.

A francia polgári eljárásjogi törvény a feleknek biztosított korlátlan rendelkezési szabadsággal a liberális polgári per előfutárának tekinthető.

3.2. 2. A liberális polgári per[43] AZ 1877. ÉVI NÉMET POLGÁRI PERRENDTARTÁS • A polgári forradalmak hatására – a XIX. század második felében – az abszolút monarchiákat fokozatosan felváltották a demokratikusabb államformák és az etatista szemlélet helyébe a liberalizmus lépett. Az 1877. évi német polgári perrendtartás (a továbbiakban ZPO) minden tekintetben megfelelt a liberálkapitalizmus követelményének. A liberális állam olyan mértékben ismerte el polgárainak a szabadságát és az egyenlőségét, hogy a jogvitáiba sem kívánt beleavatkozni. Ezért a polgári per magánügynek minősült, amely Wach klasszikus megfogalmazása szerint „az államnak a jogvitában való érdektelensége alapján" zajlott.3 Az állam feladata csupán arra korlátozódott, hogy az egyik polgárt a másiktól megvédje és a tulajdon élvezetének a szabadságát biztosítsa.

Az 1877. évi ZPO liberális törvényhozói a polgári pert csak az egyéni érdek megvalósításának az oldaláról szemlélték. A „laissez faire, laissez passer" elv alapján a polgári perrendtartás úgy jelent meg, mint azoknak a játékszabályoknak a gyűjteménye, amelyeknek a betartásával az ellenérdekű felek a bíróság előtt szabadon összemérhetik az erejüket, és ahol az ügyesebb, rátermettebb és agyafúrtabb félnek van több esélye a győzelemre. A jogért folytatott küzdelemben a bírónak csupán a pártatlan szemlélő szerepe jutott, aki „úgy ült a bírói székben, mint egy komor tekintetű oroszlán, a jobb lábát átvetvén a bal felett".

[44] A FELEK URALMA A PER FELETT • Az 1877. évi ZPO – a liberalizmus szellemével összhangban – a feleket tette meg a polgári per kizárólagos uraivá. A „Parteiherrschaft" alapján a felek a perbeli jogaikat tetszésük szerint gyakorolhatták. A felek rendelkezési szabadsága érvényesült a per kezdeményezésénél, az eljárási cselekmények menetének a meghatározásánál és a jogvita tárgyi keretének a kijelölésénél is: a bíróság



csak a kereset alapján tevékenykedhetett és nem ítélhetett meg többet annál, mint amennyit a felek követeltek.

A bíróság számára kizárólag a felek szolgáltatták a per eldöntéséhez szükséges tényeket és bizonyítékokat. A bíróság sem a tárgyalás előkészítésében, sem a peranyag összegyűjtésében nem működött közre, feladata kizárólagosan az ügy eldöntésére, az ítélet meghozatalára irányult. Tehát a porosz bíróelődökkel szemben, akik a polgári perben is buzgón fáradoztak az igazság kiderítésén, a liberális eszménykép a „tevékenységének kicsinyes terheitől nem háborgatott", csak az ítélethozatalra koncentráló bíró lett.

[45] A LIBERÁLIS MODELL FOGYATÉKOSSÁGAI • A ZPO hatálybalépését követően hamarosan megmutatkoztak a liberális modell fogyatékosságai. A jogban járatlan felek számára a per továbbra is „hétpecsétes titok vagy félig nevetséges, félig bosszantó jogászi hókuszpókusz" maradt. Mivel a felek és ügyvédjeik nem voltak sem a teljes és a valóságnak megfelelő ténybeli előadásra, sem pedig gyors pervezetésre kötelezve, a perek változatlanul elhúzódtak. A bíróság kezéből mindazok a szankciók hiányoztak, amelyekkel a feleket akár

a gyorsabb pervitelre, akár a valóságnak megfelelő tényállás előadására ösztönözhették volna.

A peranyag szolgáltatásával együtt járó, illetve a pervezetésből adódó teendők a jogban járatlan feleket gyakran állították olyan feladatok elé, amelyeknek nem felelhettek meg. A törvényszéki eljárásban érvényesülő ügyvédkényszer pedig olyan vagyoni megpróbáltatásokat jelentett a kevésbé tehetős rétegek számára, amit a szegényjog nem volt képes ellensúlyozni. Ezeknek a visszásságoknak a felismerése vezette el az osztrák Mengert és Kleint a polgári per társadalmi rendeltetésének a vizsgálatához és a „szociális polgári per" fogalmának a megalkotásához.4

3. A szociális polgári per

[46] AZ 1895. ÉVI OSZTRÁK POLGÁRI PERRENDTARTÁS • A szociális polgári per eszményei első alkalommal az 1895. évi osztrák polgári perrendtartásban valósultak meg. A törvény egyszemélyes megalkotója Franz Klein bécsi professzor és igazságügy-miniszter volt, aki a polgári pert szociális szükséghelyzetként határozta meg. A liberalizmus jogeszményét, a „perháború" modelljét túlhaladva a pert már nem kizárólagosan az egyéni jogvédelem eszközének, hanem az individuális és a közösségi érdekek közötti hídnak tekintette.

Az osztrák polgári perrendtartás egyértelműen a „szociálisan gyengébbek" jogait kívánta megvédeni: ezért gátat vetett a felek korlátlan uralmi helyzetének és helyette a bíró pozícióját erősítette meg. A per vezetése a bíróság kezébe került. A törvény megengedte a bizonyítás hivatalból történő elrendelését, illetve kiegészítését. Az eljáró tanács elnöke a szóbeli tárgyalást megelőzően előkészítő intézkedéseket tehetett. Az osztrák polgári perrendtartás megszüntette a feleknek a határidők és a határnapok megválaszthatóságával kapcsolatos szabadságát, azokat a törvénytől, illetve a bíróságtól tette függővé; a mulasztások esetére pedig szigorú prekluziós (az igazolást kizáró) szabályokat helyezett kilátásba.

A szociális polgári per szemléletváltozását tükrözte a bíróság kitanítási kötelezettségének a bevezetése. Mivel a per az állam szociálpolitikájának a része, a bíróság kötelessége az, hogy a jogban járatlan vagy ügyvéddel nem rendelkező felet a szükséges felvilágosítással ellássa. Ez a szabály értelemszerűen csak a járásbíróság előtti eljárásban került alkalmazásra, mivel a törvényszéki vagy az annál magasabb bírói fórumok előtt már kötelező volt az ügyvédi képviselet.

A per céljának és funkciójának a megváltozása újból szükségessé tette a felek igazmondási kötelezettségének a visszaállítását. Az igazmondást a korábbi perrendtartások is kötelezővé tették, csak a liberális polgári perben, a „szabályozott perháború" korában szorult ki az alapelvek sorából. Klein a „végighazudott perrel" szemben ismét az igazságot állította az eljárás középpontjába, mert a formális igazságot összeegyeztethetetlennek tartotta a per szociális funkciójával: „a per az anyagi igazság megállapításának az eszköze, és annak is kell maradnia, különben hiányzik a per szociális igazsága".

[47] AZ OSZTRÁK POLGÁRI PERRENDTARTÁS HATÁSA EURÓPÁBAN • Az osztrák polgári perrendtartással szembeni kritika elsősorban a felek háttérbe szorítását, illetve a bíróság kezdeményező szerepének túlzott növekedését, az „officialitást" nehezményezte. A bírálatok ellenére az osztrák polgári perrendtartás rövid időn belül a perjogi reformok és kodifikációk példaképévé vált. Sikerét döntően annak köszönhette, hogy ésszerű egyensúlyt alakított ki a bírói hatalom és a felek rendelkezési szabadsága között. A bíróság kezébe adott pervezetési jogosítványok lehetővé tették a polgári igazságszolgáltatás hatékonyabb működtetését, elejét vették a per elhúzására irányuló kísérleteknek. A törvény a peranyag-szolgáltatásért való felelősséget megosztotta a bíróság és a felek között, lényegesen megkönnyítve ezzel a jogban járatlan vagy



szociálisan hátrányosabb helyzetben lévő pereskedők helyzetét.

Az osztrák polgári perrendtartás és a kleini reformgondolatok hatására a század első évtizedeiben megkezdődött a német polgári perrendtartás szociális indíttatású átalakítása. Novellák sora született meg, amelynek eredményeképpen a ZPO az eredeti változatához képest egészen más alakot öltött. A leglényegesebb változás a bíróság és a felek viszonyában következett be. A bírói hatalom erőteljesen megnövekedett és a hivatalbóli eljárás lehetősége kiszélesedett. A változások a liberális polgári per alapvető pilléreit ingatták meg, így a tárgyalási elv kizárólagos érvényesülését, a rendelkezési elv korlátozha- tatlanságát és a felek meghatározó szerepét a pervezetésben.

Az osztrák polgári perrendtartás nemcsak a német, hanem a magyar polgári eljárásjog fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt. Részben ennek is köszönhető az, hogy az 1911. évi magyar polgári perrendtartás korának egyik legjobban sikerült és legmodernebb eljárásjogi törvénye lett (lásd 56-60. pont).

3.3. 4. A szocialista polgári per[48] AZ 1923. ÉVI KÓDEX KELETKEZÉSE SZOVJET-OROSZORSZÁGBAN • Az 1917-ben hatalomra jutott bolsevik diktatúra egyik legfontosabb feladatának tekintette az új igazságszolgáltatás kiépítését.5 A cári bíróságokat a népbíróságok és forradalmi törvényszékek váltották fel, az egyesbíráskodás helyébe mindenütt a társasbíráskodás lépett. A jogorvoslati lehetőségeket korlátozták: a fellebbezés megszűnt, csak semmisségi panaszra volt lehetőség. Az ügyvédséget felszámolták, az ügyészi szervezetet pedig átalakították. Mivel a polgári eljárásban is a vizsgálati elv érvényesült, a büntető- és a polgári eljárás közötti különbség elmosódott.

Mindezt tetézte az 1917. évi I. Bírósági Dekrétum 5. §-ának az a rendelkezése, miszerint a bíróságok „...büntető- és peres ítéleteikben csupán annyiban vannak tekintettel a megdöntött kormányok törvényeire, amennyiben ezeket a forradalom nem helyezte hatályon kívül és nem mondanak ellent a forradalmi lelkiismeretnek és a forradalmi jogtudatnak". Az 1918. évi II. Bírósági Dekrétum a bíróságokat a bizonyítás tekintetében teljes mérlegelési szabadsággal ruházta fel, és gyakorlatilag mentesítette mindenfajta alaki szabály alkalmazásától.

A hadikommunizmus alatti igazságszolgáltatási önkény a polgárháborút követő konszolidáció és az új gazdaságpolitika (NEP) korszakában már nem volt tovább tartható. 1922-ben elkészült az új bírósági szervezetről szóló törvény, valamint a polgári törvénykönyv és a büntető perrendtartás. Egy évvel később a Központi Végrehajtó Bizottság elfogadta a polgári eljárási törvénykönyvet is.

[49] A RENDELKEZÉSI JOG KORLÁTOZÁSA • Szovjet-Oroszország 1923. évi polgári eljárási törvénykönyve a polgári per tárgya feletti rendelkezési jogosultságot megosztotta a bíróság, a felek és az ügyészség között. A jogirodalom büszkén hirdette, hogy „a szocializmusban valódi tartalmat nyer a rendelkezési jog"; ez másképpen azt jelentette, hogy a felek rendelkezési jogát erőteljesen korlátozták. Így például megszüntették a felperes keresetindítási monopóliumát.

A törvény feljogosította az ügyészt arra, hogy bármely polgári ügyben pert indítson és bármely ügybe beavatkozzon, ha az állam vagy a dolgozó tömegek érdekeinek védelme ezt megköveteli. Hasonló jogosultság illette meg az állami szerveket (beleértve még a bíróságokat is!), továbbá a társadalmi szervezeteket.

A kereset terjedelmét ugyan a felperes határozhatta meg, de a bíróság túlléphetett a kereseti követelésen. A törvény arra is felhatalmazta a bíróságot, hogy a jogelismerés, illetve a jogról való lemondás figyelembevételét mellőzze, az egyezség jóváhagyását pedig tagadja meg, ha azok nem felelnek meg a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.

A klasszikus értelemben vett rendelkezési jog (lásd 75. pont) csak névlegesen illette meg a feleket; a perbe vitt anyagi és eljárási jogaik felett az állami akaratot közvetítő bíróság (és ügyészség) diszponált. A felek a bíróság „gondoskodását" élvezték, önálló cselekvési lehetőség nélkül. A megnyomorított rendelkezési elv annak a történelmi korszaknak a terméke, amely hasonló módon bánt el az állampolgári jogokkal is.6

[50] AZ ANYAGI IGAZSÁG KIDERÍTÉSE • Az 1923. évi kódex szerint a feleknek kellett bizonyítaniuk azokat a tényeket, amelyekre a követeléseket vagy a kifogásaikat alapították. A bíróság azonban nem érhette be ennyivel, mert az anyagi igazság kiderítésére kellett törekednie, ezért – az ügyészséggel együtt – hivatalból gondoskodott a szükséges bizonyítékok beszerzéséről. A törvény 5. §-a szerint a bíróságnak mindent el kellett követnie, hogy „felderítse a peres felek valódi jogait és egymáshoz való viszonyát, ennélfogva nem szorítkozhat az eléje terjesztett előadásokra és ügyanyagra, hanem köteles a felekhez intézendő kérdések útján az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmények felderítését, s ezeknek bizonyítékokkal való alátámasztását



elősegíteni."

[51] AZ 1964. ÉVI KÓDEX • Az 1923. évi kódex után csaknem négy évtizeddel később, a hatvanas évek első felében került sor a Szovjetunióban a polgári eljárás újraszabályozására. 1961-ben tették közzé azokat az irányelveket, amelyek az egyes tagköztársaságok számára meghatározták a polgári eljárási törvénykönyv megalkotásának a kereteit. Az irányelvekből az derült ki, hogy a sztálinista polgári per modelljét az időközben végbement változások ellenére sem kívánták lényegesen módosítani.

Az 1964. évi polgári eljárási törvénykönyv a bíróság és a felek viszonyában semmiféle lényeges változást nem hozott az 1923. évi kódexhez képest. A bíróság továbbra is „kézen fogva" vezethette a peres feleket az igazság irányába: így túlterjeszkedhetett a kereseti kérelmen és ellenőrzést gyakorolhatott a legfontosabb rendelkezési jogosultságok, a jogelismerés, a jogról való lemondás és az egyezségkötés felett.

3.4. 5. A magyar polgári eljárásjog története[52] A KÖZÉPKORI MAGYAR POLGÁRI PER • Az Árpád-kori magyar perjog évszázadokon keresztül a német, közelebbről a germán jog hatása alatt állt. Az Anjouk uralkodása idején a francia (normann) perjog elemei bukkantak fel. Werbőczy szerint Róbert Károly a peres eljárást Franciaországból ültette át magyar földre.7 A későbbi századokban Magyary szerint „perjogunk nagyobb önállósággal fejlődik tovább. Jellemző sajátossága az, hogy mindinkább kivetkőzik középkori jellegéből, és mindinkább közeledik ahhoz a perjogi rendszerhez, amely Németországban a XIV. században a felső-olaszországi perjog recepciójával kifejlődött." 8 A középkori magyar perjog történetét Hajnik és Vinkler kitűnő monográfiái dolgozták fel.9

[53] A MAGYAR PERJOG 1848 UTÁN • A modern magyar polgári perjog kialakulása a XIX. század végéig váratott magára. Az 1848-a forradalom és szabadságharc alatt nem került sor a feudális eljárásjogot meghaladó törvény megalkotására. A szabadságharc leverése után a bécsi udvar „büntetésből" bevezette az osztrák polgári perrendtartást. Az 1852. évi Provisorische Civilprocessordnung ugyan sokkal fejlettebb volt a magyar perjognál, alkalmazása mégis ellenérzéseket váltott ki. Ezért az 1861. évi Országbírói Értekezlet elvetette az osztrák eljárási szabályokat és ideiglenes jelleggel visszaállította az 1848 előtti törvényeket.

[54] AZ 1868. ÉVI POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS • A feudális magyar perjog megújítására a kiegyezést követő évben került sor. A képviselőház azonban kénytelen volt belátni azt, hogy egy modern polgári eljárásjogi törvény megalkotása hosszabb időt vesz igénybe, ezért az 1868. évi perrendtartást ideiglenes jellegűnek szánta. A törvényjavaslat indokolása szerint: „Tudatában volt annak, hogy ez a perrendtartás nem felel meg teljesen a kor igényeinek., de nem látta az időt elérkezettnek arra, hogy a polgári per nagyszabású reformját keresztül vigye." Az „ideiglenes" polgári törvénykezési rendtartás (Ptrs.) elfogadásakor senki sem gondolhatott arra, hogy a törvény 1915-ig hatályban marad!

Eredeti alakjában az 1868. évi LIV. törvénycikk az írásbeli eljárás rendszerét követte. A felek – felváltva – három-három periratot nyújthattak be vagy mondhattak jegyzőkönyvbe a bíróságnál (kereset-ellenirat, válasz-viszontválasz, végirat-ellenvégirat), majd a bizonyítási eljárás befejezése után szintén írásban tehették meg az észrevételeiket. A bíróság a döntését csak az iratok alapján hozhatta meg.

A fellebbviteli eljárásban a francia és a német perorvoslati rendszer sajátos keveréke alakult ki; éspedig fellebbezés a másod-, illetve a harmadfokú bírósághoz, valamint semmisségi panasz valamennyi (első, másod- és harmadfokon eljárt) bíróság ítélete ellen. A francia hatás nyomán még a Kúriát is két részre osztották: harmadfolyamodású ítélőszékre és semmítőszékre.

Az írásbeliségen és a kötött bizonyítási szabályokon alapuló törvény nehézkessége és korszerűtlensége nagyon hamar megmutatkozott. A jogirodalom egyre türelmetlenebbül sürgette a polgári eljárásjog reformját. Az 1868. évi „ideiglenes" szabályoktól mégis nagyon hosszú út vezetett a modern polgári perrendtartás megalkotásáig. Az első fontosabb állomás a Ptrs. 1881. évi novellája volt, amely csak a fellebbviteli eljárás fogyatékosságait orvosolta és „éppen ezért nem némította el a panaszokat". A következő lépés az ún. sommás eljárás 10

szabályainak a módosítása volt.

[55] A SOMMÁS ELJÁRÁSRÓL SZÓLÓ 1893. ÉVI TÖRVÉNY • Az 1893. évi törvénycikk (Se.) igazi jelentősége abban állt, hogy előmozdította a modern perjogi alapelvek érvényre jutását. A sommás eljárás gyökeres átalakítása egyszerre több célt is szolgált. Ezek közül a legfontosabb kétségtelenül a szóbeliségen, a közvetlenségen és a bizonyítékok szabad mérlegelésén alapuló járásbírósági eljárás megteremtése volt. Száz év távlatából még afféle „próbatörvényt" is láthatunk benne, amely mintha arra lett volna hivatva, hogy a jogalkalmazók a kisebb jelentőségű ügyekben begyakorolhassák az új eljárási szabályok alkalmazását.



A szabad bírói mérlegelésen alapuló bizonyítási rendszer bevezetését már a kiegyezés utáni perjogi irodalom is sürgette, ennek ellenére a Ptrs. még a kötött bizonyítási rendszert fogadta el. Ezt az állapotot nem lehetett sokáig fenntartani, mivel az 1868 utáni módosítások úgyszólván „minden ponton rést ütöttek rajta", azaz egyes jól körülhatárolt esetekben mind nagyobb teret engedtek a szabad bizonyításnak. Ennek a folyamatnak a logikus betetőzése volt az Se. 64. §-a, amely szerint „a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a jelen törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállításnak valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának a szorgos méltatása alapján ítéli meg". Miután az Se. 215. §-a úgy rendelkezett, hogy a 64. §-t a rendes eljárásban is alkalmazni kell, ezáltal a szabad bírói mérlegelés elve az egész magyar polgári eljárásban általánossá vált, ami több mint húsz év „nyereséget" jelentett a gyakorlat számára.

3.5. 6. Az 1911. évi polgári perrendtartás[56] A TÖRVÉNY MEGSZÜLETÉSE • A modern magyar polgári perrendtartás ko- [56] difikációjának az előkészületei az 1880-as években kezdődtek meg. Az Országgyűlés által megbízott két jogtudós közül Emmer Kornél a francia polgári eljárási törvény, Plósz Sándor pedig a német polgári perrendtartás alapján készítette el az első javaslatot, amelyet 25 éven keresztül még számos tervezet és

átdolgozás követett. A két javaslat közül egyébként Plószé illeszkedett jobban a magyar jogfejlődéshez.

Amikor 1893-ban az első ún. előadói tervezet napvilágot látott, a törvényhozók már az osztrák kodifikációba is betekintést nyerhettek. Az elhúzódó vita alatt 1895-ben megszületett, majd három évvel később hatályba lépett az osztrák polgári perrendtartás és 1898-ban megkezdődött a német polgári perrendtartás módosítása is.

Ennek következtében az 1911. évi magyar Pp. alapelvei már tükrözhették azt a szemléletbeli változást, amely osztrák hatásra a – sokáig mintának tekintett – német perrendtartásban bekövetkezett. Részben ennek a hatásnak, részben a kodifikáció kezdete és a törvény szentesítése között eltelt negyed évszázadnak tulajdonítható az, hogy a liberálkapitalista alapokon induló magyar polgári perrendtartás a kor követelményeinek megfelelő modern törvény lett, amelyben a korabeli tudomány leghaladóbb eszméje, a szociális polgári per gondolata is kifejezésre juthatott. Az 1911. évi törvény teljes egészében Plósz munkája volt.11 A törvényhozók a gyakorlat számára is elegendő időt hagytak az új szabályok megismerésére, mivel az új polgári perrend csak 1915-ben lépett hatályba.

„A törvényjavaslat szerzőjének rendelkezésére állott tehát mindeme bőséges anyag, amelyet figyelemre méltathatott és amelyből felhasználhatta mindazt, amit célszerűnek, jónak és üdvösnek vélt felismerni. Ritka szerencsés körülmények közepette látott tehát napvilágot ezen polgári perrendtartási javaslat" – állapította meg egy korabeli szakíró.12

[57] A TÖRVÉNY ALAPELVEI • Az 1911. évi Pp. egyfelől maradéktalanul érvényre juttatta a XIX. századi jogfejlődés során kialakult alapelveket (szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség, a bizonyítékok szabad mérlegelése), másfelől megteremtette a bíróság és a felek modern együttműködését. Ennek tartalmát Ma- gyary a következőképpen foglalta össze: „Hogy a bíró és a fél érvényesülésének az egyensúlyát a perben sikerült létrehozni, annak oka főleg kettőben rejlik. Először, hogy sikerült a felek rendelkezését kellő határok közé szorítani. A féltől függjön, hogy akar-e jogvédelmet vagy sem, de ne tőle függjön, hogy az eljárás miképpen bonyolódjék le és meddig tartson. Ha a fél jogvédelmet kér, ne legyen a bíró akadálya az igazság keresésében. Ez az, amit a mai eljárások vallanak, s amit az új polgári perrendtartásunk megvalósított."13

[58] A PERVEZETÉS • Az 1911. évi Pp. a bíróság kezébe adta a pervezetést: „A tárgyalást az elnök vezeti, az elnök nyitja meg a tárgyalást, ő hívja fel a feleket szólásra, és ő vonja meg tőlük a szót; ő kérdezi ki a kihallgatandó személyeket, ő zárja be a tárgyalást, s ő hirdeti ki a bíróság határozatait" (224. §).

A bírói aktivitás az eljárás során mindvégig érvényesült: „Az elnök gondoskodni köteles arról, hogy a felek homályos kérelmeiket, tényelőadásaikat és nyilatkozataikat magyarázzák meg, hiányos tényelőadásaikat és bizonyítékaikat egészítsék ki, s általában a szükséges kérelmeket és nyilatkozatokat tegyék meg. Köteles továbbá a hivatalból figyelembe veendő körülmények felderítésére ügyelni" (225. §).

A bíróság a 226. § értelmében a tényállás felderítése végett elrendelhette az egyik vagy mindkét fél személyes megjelenését. A perkoncentrációt szolgálta a

törvény azon rendelkezése, miszerint: „az elnök köteles gondoskodni arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön, mindazonáltal hosszadalmasságával és az ügyre nem tartozó kitérésekkel ne zavartassék és



megszakítás nélkül lehetőleg ugyanabban az ügyben befejeztessék" (224. §).

[59] A PERANYAG-SZOLGÁLTATÁS • A peranyag-szolgáltatásban alapvetően a tárgyalási elv (lásd 79. pont) érvényesült, amit a törvény 269. §-ának a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezése egyértelműen kifejezésre is juttatott: „a bizonyítás azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse".

Ugyanakkor a törvény viszonylag tágan vonta meg a hivatalbóli bizonyítás lehetőségét. A 288. § megengedte azt, hogy a bíróság hivatalból rendeljen el tanúbizonyítást, ha a per anyagából, nevezetesen a felek előadásaiból, ideértve az előkészítő iratokat is, továbbá más bizonyításfelvétel eredményéből vagy a pernek egyéb adataiból kitűnik, hogy az a tényállás felderítésére szolgálhat.

A bíróság a felet kötelezhette a birtokában lévő és az ügyre vonatkozó okirat felmutatására (326. §). A bíróság közvetlenül szerezhetett be okiratokat (328. §), hivatalból szemlét foganatosíthatott (340. §) és elrendelhette a felek valamelyikének az eskü alatti kihallgatását is (368. §).

[60] A KITANÍTÁSI ÉS AZ IGAZMONDÁSI KÖTELEZETTSÉG • A járásbíróság előtti eljárásban a törvény a bíróság kötelességévé tette az ügyvéd nélkül eljáró fél kitanítását. A bíróság köteles volt a felet a szükséghez képest cselekményeinek és mulasztásainak következményeire, úgyszintén a kihirdetett határozatok ellen használható fellebbvitel határidejére és a képviselet szabályaira figyelmeztetni (225. §).

Másutt a bírói kitanításra nem volt szükség, mert a törvény 96. §-a a törvényszéki, az ítélőtáblai és a Kúria előtti eljárásban kötelezővé tette az ügyvédi képviseletet.

Az 1911. évi Pp. lényeges új szabályai közé tartozott a felek igazmondásra kötelezése, amit a törvény olyan formában valósított meg, hogy a feleket és a képviselőiket pénzbírsággal rendelte büntetni, ha rosszhiszeműen nyilvánvalóan alaptalan nyilatkozatot tettek a tárgyaláson: „Azt a felet vagy képviselőt, aki jobb tudomása ellenére az ügyre tartozó olyan tényt állít, amely nyilvánvalóan valótlan, az ügyre vonatkozó tényt nyilvánvalóan alaptalanul tagad vagy nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra, a bíróság. pénzbírsággal bünteti" (222. §).

7. Az 1952. évi polgári perrendtartás

[61] A SZOVJET POLGÁRI ELJÁRÁSJOG HATÁSA • A kommunista hatalomát- vétel után az 1911. évi törvényt új „szocialista szellemű" polgári perrendtartás váltotta fel. Az 1952. évi III. törvény eredeti formájában az 1923. évi szovjetorosz polgári eljárásjogi törvénykönyvet kívánta utánozni. A kodifikáció során a régi perrendtartást jelentősen lerövidítették, mert kihagytak belőle „több, a

népi demokratikus körülmények között nem alkalmazható vagy felesleges jogintézményt, és elég sok formális jellegű részletszabályt, ugyanakkor azonban szervesen beleépítették a rendszerbe a szocialista polgári perjog alapvető el- veit".14 Így került sor – egyebek között – a népi ülnöki intézmény és az ügyészi részvétel bevezetésére, az ügyvédkényszer kiküszöbölésére, az elsőfokú eljárás egységesítésére, a felülvizsgálati eljárás megszüntetésére, az egyfokú perorvoslati rendszer kialakítására és a törvényességi óvás intézményének a meghonosítására.

[62] A TÖRVÉNY „SZOCIALISTA TARTALMA" • Jóllehet a Pp. 1. §-a a törvény céljaként az állampolgárok személyi és vagyoni jogaival kapcsolatos jogviták eldöntését jelölte meg, a szocialista rendelkezési elvet Névai nyomán a jogirodalom úgy értelmezte, hogy abban „az egyén jogai és törvényileg védett érdekei egységben olvadnak össze a társadalom és az állam érdekeivel és az objektív igazság érvényesülésének a követelményeivel".15 A törvény a per feletti rendelkezést megosztotta a felek, a bíróság és az ügyész között. Ezzel a hagyományos értelemben vett rendelkezési jog lényegében illuzórikussá vált, mivel a felek minden eljárási cselekménye a bíróság (és az ügyész) kontrollja alá került.

A felperes keresetindítási monopóliuma megszűnt, mivel a törvény lehetővé tette azt, hogy az ügyész az állam és egyes dolgozók érdekében pert indítson, vagy a már megindított perben fellépjen (Pp. 2. §).

A bíróság feladatát a törvény az anyagi igazság kiderítésére való törekvésben jelölte meg [3. § (1) bek.]. Az „anyagi" jelző a II. Ppn. után kimaradt a törvény szövegéből. Ugyanezen § szerint a bíróságnak hivatalból kell gondoskodnia arról, hogy a felek a perbeli jogaikat helyesen gyakorolják és a perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek. Ahhoz, hogy a bíróság ezeknek a feladatoknak megfeleljen, a polgári per feltétlen urává és irányítójává kellett válnia, átvállalva minden kezdeményezést a felektől és képviselőiktől.



Az 1952. évi törvény egy alapvetően bíróközpontú, a felek magánautonómiáját háttérbe szorító eljárást honosított meg. Az állampolgárok személyi és vagyoni jogvitái a korszak paternalista-etatista felfogásának megfelelően a bíróság „gondoskodása" és az ügyészség „vigyázó szemei" előtt zajlottak.

[63] A FELEK RENDELKEZÉSI JOGA • A felek számára meghagyott rendelkezési jogosultságokat (jogelismerés, jogról való lemondás, egyezségkötés, keresetváltoztatás stb.) a törvény – ugyanolyan pertechnikai megoldásokkal, mint a szovjet polgári eljárásjog – a bíróság, illetve az ügyész ellenőrzése alá helyezte.

Az egyedüli kivétel a „ne eat judex ultra petita partium" elv megőrzése volt, amelyet a szovjet-orosz kódex már feladott. (Az 1923. évi polgári eljárásjogi törvény 179. §-a ugyanis megengedte a bíróságnak azt, hogy a kereseti követelésnél többet ítéljen meg a felperes számára.) Feltehetően a magyar polgári eljárásjog hagyományaival magyarázható az, hogy a kodifikátorok ebben az egy kérdésben nem követték mechanikusan a szovjet mintát, hanem egy félmegoldást választottak. A Pp. 146. § (3) bekezdése szerint a bíróságnak figyelmeztetnie kellett a felperest, illetőleg magyarázatot kellett kérni tőle abban az esetben, ha a kereseti kérelme – a bíróság megítélése szerint – nem merítette ki az őt megillető jogokat.

[64]A PERANYAG SZOLGÁLTATÁSA • A rendelkezési elv szocialista átiratával ellentétben a tárgyalási elv szocialista változata nem honosodott meg a magyar polgári perrendtartásban. A Plósz-féle kódex szellemének köszönhetően a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettségének és a hivatalból elrendelhető bizonyításnak egy nagyon mértéktartó ötvözete alakult ki, amely még az ötvenes években is megóvta a magyar polgári eljárást a nyomozati elv alkalmazásától.

8. Az 1952. évi polgári perrendtartás novellái

[65] AZ ELSŐ (1954) ÉS A MÁSODIK (1957) NOVELLA • Az 1953. január 1. nap- [65] ján hatályba léptetett perrendtartás mindössze másfél évig maradt változtatás nélkül. Az 1954. évi módosítást elsősorban két szervezeti jellegű jogszabály – az ügyészségről szóló 1953. évi 13. törvényerejű rendelet és a bírósági szervezetről szóló 1954. évi II. törvény – megjelenése tette szükségessé.

A Pp. első novellája, az 1954. évi VI. törvény megváltoztatta az ügyészi részvétel szabályait, módosította a hatásköröket és a bírósági tanácsok összetételét, megerősítette a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító szerepét, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogkörét és újraszabályozta az 1952-ben „perorvoslat a törvényesség érdekében" elnevezéssel bevezetett törvényességi óvást. A Ppn. teljesen átalakította a fellebbviteli eljárást: a régi perrendtartásból megőrzött, alapvetően reformatórius fellebbezési rendszer helyébe a kasszációs-revíziós fellebbviteli rendszert (lásd 744-745. pont) vezette be. Ezzel teljessé vált a magyar perorvoslati rendszernek a szovjet mintához való hasonlatossága.

A II. Ppn. legfőbb érdeme a korábbi fellebbviteli rendszer visszaállítása volt. Nem tekinthető véletlennek az, hogy erre két évvel az 1956-os forradalom után került sor. Az 1957. évi VIII. törvény a jelenleg is érvényesülő fellebbezési rendszeren kívül még más módosításokat is bevezetett. Így például a személyállapotra vonatkozó pereket egységesen a megyei bíróságok székhelyén lévő járásbíróságok hatáskörébe utalta, a perújítás megengedhetősége tárgyában való döntést a Legfelsőbb Bíróság helyett az első fokon eljárt bíróságoknak engedte át.

[66] A HARMADIK (1972) ÉS A NEGYEDIK (1979) NOVELLA • A hetvenes évek elejére Magyarországon megértek a bírói-ügyészi túlsúly enyhítésének a feltételei.

A III. Ppn. korlátozta az ügyészi perindítás és beavatkozás lehetőségét és az eljárás hatékonyságának fokozására lépéseket tett a felek perbeli súlyának és felelősségének növelése érdekében.

A jogalkotásban és a jogalkalmazásban megnyilvánuló reálisabb szemlélet a hetvenes években még nem nélkülözhette az ideológiai megerősítést. A hazai jogirodalomban ezt a feladatot Névai végezte el: „A szocialista országokban megszűnt a felek egyenjogúságának mindenféle társadalmi, gazdasági akadálya. Az igazságszolgáltatás biztosítja a felek teljes egyenjogúságának a megvalósulását, a még fennforgó egyes vagyoni különbségek, osztálykülönbségek hatálytalanítását a polgári eljárásban, hogy ezek ne érvényesülhessenek a dolgozók hátrányára."16

A III. Ppn. legfontosabb célkitűzései közé tartozott: a peres eljárás további

egyszerűsítése és gyorsítása, az eljárási szankciók szigorítása a jogaikkal visz- szaélőkkel szemben, az egyesbíráskodás részleges bevezetése, a munkaügyi és a gazdasági bíráskodás megteremtése és beépítése a bírósági szervezetbe.17 Ennek nyomán számos új intézmény került bele a polgári perrendtartásba. Közülük



néhány – például a bírósági meghagyás (lásd 487. pont) – az 1911. évi Pp. által alkalmazott megoldás visszaállítása volt. A novella egyik nagy érdemeként tartjuk számon azt, hogy megnyitotta az utat a modern technikának a bírósági eljárásban való alkalmazása előtt. A III. Ppn.-t a gyakorlat és a jogirodalom kedvezően fogadta és az új rendelkezések élénk visszhangot váltottak ki.

Kevésbé sikeres kodifikátori munka a IV. Ppn., amelyet Farkas úgy jellemzett, hogy „tele van nyilvánvaló hibákkal, ellentmondó rendelkezésekkel".18 Az 1979. évi 31. törvényerejű rendelet módosító rendelkezései elsősorban a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perek szabályozását, valamint a képviseletet, az illetékességet, a fellebbezést és a gazdasági pereket érintették. A módosítások többségét utóbb vagy megváltoztatták, vagy hatályon kívül helyezték.

[67] AZ ÖTÖDIK (1992) ÉS A HATODIK (1995) NOVELLA • A nyolcvanas évek végén, majd a kilencvenes évek elején több alkalommal is módosították a Pp.-t.19 Ezek közül az 1992. évi LXVIII. törvény volt a legjelentősebb, amelyet joggal tekinthetünk a törvény ötödik novellájának.

Az V. Ppn. elsődleges célja az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényességi óvás pótlása volt (lásd 749. pont), amelyet a törvényhozók egybekapcsoltak a Pp. néhány elavult vagy nemzetközi egyezményekkel ellentétes szabályának a megváltoztatásával. A törvényhozók álláspontja szerint a többirányú és egyidejű módosítás azért volt indokolt, mert „a jogi szabályozásunk alapjait jelentő kódexek módosítását nem célszerű »szétaprózva« végrehajtani". A polgári perrendtartás egyes szabályainak a módosításáról és a felülvizsgálati eljárás bevezetéséről rendelkező 1992. évi LXVIII. törvény – az előzetes várakozás ellenére – nem állította vissza az 1951-ben megszüntetett harmadfokú perorvoslatot. Ez a tény mind a jogalkalmazók körében, mind pedig a jogirodalomban csalódást keltett.20

Alig telt el másfél év az V. Ppn. hatálybalépése óta, amikor az igazságügyi kormányzat egy újabb módosítás előkészítésébe fogott. Ennek a közvetlen kiváltó oka a polgári perek olyan mértékű elhúzódása volt, amely már az igazságszolgáltatás működőképességét kérdőjelezte meg. A jogalkotók legfontosabb célkitűzése az eljárás gyorsítása lett. Az V. Ppn.-nel ellentétben, amely a polgári eljárás alapelveit nem érintette, az újabb módosítás – néhány nagyon lényeges kérdésben – változtatni kívánt a bíróság és a felek viszonyán.21 A tervezet „új megvilágításba" helyezte a per célját, vagyis a törvény 1. §-ában meghatározott azon kívánalmat, hogy a bíróságnak a jogvita eldöntése során az igazság kiderítésére kell törekednie. Az indokolás szerint „a bíróság feladata nem a felek saját érdekeinek az érvényesítése a felek helyett és esetlegesen akaratuk, de legalábbis nemtörődömségük ellenében, hanem a felek egyéni érdekérvényesítési lehetőségének a biztosítása egy hatékony, semleges perben". A fenti célok jegyében megszületett 1995. évi LX. törvény, a VI. Ppn. a perrendtartás több mint kilencven szakaszát módosította.

[68] A HETEDIK (1997) ÉS A NYOLCADIK (1999) NOVELLA • A kilencvenes évek végére tervezett nagy igazságügyi reform megvalósításához (lásd 103. pont) a Pp. módosítására is szükség volt. Az 1997. évi LXXII. törvény legfontosabb rendelkezései (például az új hatásköri szabályok) az ítélőtáblák felállításának elhalasztása miatt nem léptek hatályba (lásd 107. pont). A VII. Ppn.-t ennek ellenére jelentős jogszabálynak tartjuk, mivel az ún. kis perértékű (kétszázezer forint alatti) ügyek fogalmának a bevezetésével mind a fellebbezést, mind a felülvizsgálatot egyszerűsítette, a közigazgatási perekben korlátozta a perorvoslat lehetőségét (340. §) és újraszabályozta a munkaügyi pereket (349-359. §).

Az 1998-ban „elakadt" bírósági szervezeti reformot az 1999. évi CX. törvény mozdította ki a holtpontról. Az igazságügyi „reformcsomag" Második része (2-55. §) a polgári perrendtartás mintegy hetven szakaszának a módosítását írta elő, ezért joggal nevezhetjük a törvény – sorrendben nyolcadik – novellájának (VIII. Ppn.). Az új novellában viszontlátjuk az előző novellának az ítélőtáblák felállításához kapcsolódó, de hatályba nem lépett rendelkezéseit is. A VIII. Ppn. számos, a bíróságokra nézve kötelező határidőt állapított meg. Az új határidőre vonatkozó szabályokat – tekintettel arra, hogy azok bevezetése hosszabb felkészülési időt igényelt – csak a 2003. január 1. napját követően indult ügyekben kellett alkalmazni.

[69] A KILENCEDIK (2001) ÉS A TIZEDIK (2008) NOVELLA • A törvényhozás egy régi „adósságát" törlesztette akkor, amikor a bírósági ügyviteli szabályzat egyes rendelkezéseit a polgári perrendtartásba ültette át. A törvényhozó a polgári perek „időszerűségére" és a jogbiztonság követelményére hivatkozva tovább korlátozta a felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségét. Az új szabályozás azonban alig három évig maradt hatályban, mivel az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával a kérelem benyújtását korlátozó, illetve a jogorvoslat lehetőségét kizáró rendelkezéseket alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.

A IX. Ppn. után hét évet kellett várni az újabb novella megszületésére. A törvényhozó ezeket az éveket sem töltötte tétlenül: huszonötször módosította a Pp.-t és néhány új jogintézményt is bevezetett (lásd 70. pont). Az



újabb novella már 2005 óta „érett", ám több koncepció, egyebek között a gazdasági perek visszaállítására tett kísérlet is meghiúsult. A X. Ppn. végül is annak a „törvénycsomagnak" a részeként készült el, amely a Pp. több mint hatvan szakasza mellett a Vht.-t is módosította és a közjegyzői nemperes eljárásokat is szabályozta. A 2008. évi XXX. törvénynek köszönhető a kézbesítési megbízott intézményének, a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel-készítésnek, a gazdálkodó szervezetekre nézve a kötelező permegelőzésnek, a tanú adatai zártan történő kezelésének, valamint az elektronikus közokiratról készített papíralapú okirat bizonyító erejének a szabályozása.22 A X. Ppn. jelentőségét növeli az, hogy a fizetési meghagyásos eljárást alkalmassá tette az elektronikus eljárás befogadására (lásd 1027-1049. pont), a vegyes rendelkezések elé beiktatott Ötödik részben (XXVI. fejezet) pedig megteremtette a kisértékű perekre vonatkozó szabályozást (lásd 1050-1062. pont).

[70] EGYES JOGINTÉZMÉNYEK KORSZERŰSÍTÉSE • Az ítélőtáblák felállítása, a közvetítői eljárás bevezetése, az elektronikus okiratok alkalmazása, valamint a jogi segítségnyújtás intézményrendszerének kiépítése a perrendtartás szabályainak a megváltoztatását is szükségessé tette. Ezeket, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó módosításokat a 2003. évi XXX. törvény tartalmazta.

2004 után a következő fontosabb Pp.-módosításokra került sor: a hivatalos iratok kézbesítéséről szóló 2004. évi LXV. törvény lehetővé tette a kézbesítési vélelem megdöntését; 2005. január 1. napján lépett hatályba az elektronikus közokiratokra vonatkozó újabb szabályozás; 2005. november 1. napjától megváltoztak a közigazgatási perek szabályai; 2006. január 1-jén hatályba lépett a felülvizsgálati eljárás újraszabályozásáról, valamint a Pp. egyes szabályainak módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény, az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény, továbbá az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről szóló 2005. évi XLVIII. törvény; 2006. április 1-jétől kifogással lehet élni a bírósági eljárás elhúzódása miatt a 2006. évi XIX. törvény alapján.

[71] KÍSÉRLETEK A POLGÁRI PER GYORSÍTÁSÁRA • Az évtized végére elodázhatatlanná vált az elektronikus kommunikáció megteremtése a polgári perben. A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértive- vényről szóló 2009. évi LII. törvény 2010. július 1-jére tervezett hatálybalépése mégis jelentős késedelmet szenved, miután a 2011. évi LXVII. törvény a határidőt 2012. május 31-re módosította (lásd 33. pont).

A 2010 utáni módosítások legfőbb mozgatórugója „az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása", azaz a polgári perek gyorsítása lett. A 2010. évi CLXXXIII. törvény a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben is bevezette a kötelező jogi képviseletet, egyúttal a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztését – kötelező jogi képviselet esetében – szigorú határidőkhöz kötötte. A 2011. évi LXXXIX. törvény kiemelt jelentőségű perek elnevezéssel egy új fejezetet iktatott be a Pp.-be, amellyel „a társadalom részéről kiemelt figyelmet érdemlő esetek vonatkozásában" az eljárás hatékonyabbá tételét kívánta biztosítani. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény külön fejezetben foglalkozik az eljáró bíróságok kijelölésével az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében.

Az Alaptörvény és egyes sarkalatos törvények 2012. január 1. napján történt hatálybalépése a Pp. kiegészítését (155/A. §, 341/A. §), egyes rendelkezéseinek a módosítását (310-312. §, XXIX. fejezet), valamint a bíróságok (törvényszék, Kúria) elnevezésének a megváltoztatását tette szükségessé.

3.6. Jegyzetek1. Marton Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve. Institúciók. Debrecen, 1937. 122. o.

2. Kaser, Max: Das römische Zivilprozefirecht. München, 1966. 84. o.

3. Wach, Adolf: Vortrage über die Reichszivilprozefiordnung. Bonn, 1896. 2. o.

4. Menger, Anton: Über die soziale Aufgaben der Rechtswissenschaft. Wien, 1895; Klein, Franz: Pro futuro. Betrachtungen über die Probleme der Zivilprozessreform in Österreich. Leipzig, 1891. 117. o.

5. E korszak történetét részletesen elemzi: Maklezow, A. – Timasew, N. – Alexejev, N. – Sa- wadsky, S.: Das Recht Sowjetrusslands. Tübingen, 1925. 415-432. o.

6. Adalékok a korszak – magyar nyelvre is lefordított – jogirodalmához: D. Sz. Karev: A szovjet igazságszolgáltatás. Budapest, 1952; A. J. Visinszkij: A perbeli bizonyítás elmélete a szovjet jogban. Budapest, 1952; A. J. Visinszkij: A szovjet állam- és jogtudomány kérdései. Budapest, 1950; N. N.



Poljanszkij: A szovjet büntetőeljárás alkotmányi alapelvei. Szovjetjogi Cikkgyűjtemény, 1952/7.

7. Hármaskönyv, II. 12. § 3. bek.

8. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 23. o.

9. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899; Vinkler János: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és a polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. Pécs, 1927. I-II. köt.

10. A Ptrs. szóhasználatában a „sommás eljárás" a járásbíróság előtti pereket jelentette, amely a kisebb értékű polgári ügyekre és a birtokvitákra terjedt ki.

11. Plósz Sándor (1846-1925) életműve az 1911. évi polgári perrendtartás, amelyen közel harminc esztendőn át dolgozott. Tankönyvet vagy monográfiát nem írt: egyetemi előadásaiból a tanítványai készítettek jegyzeteket. Tudományos nézeteit rövid tanulmányaiban fejtette ki (a kereseti jogról, a bizonyítási teherről, a perbeli beismerésről, a magánokirat bizonyító erejéről).

12. Pap József: Perjogi elvek a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatában. Budapest, 1901. 6. o.


14. Németh János: A polgári perjogunk fejlődése a felszabadulás óta. MJ, 1985/3-4:290. o.

15. Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. Budapest, 1953. 33. o.

16. Névai-Szilbereky: i. m. 83. o.

17. Németh: i. m. 262-269. o.

18. Farkas József: A polgári eljárás átfogó újraszabályozása. MJ, 1984/1:48. o.

19. Vö. a polgári eljárási szabályok módosításáról szóló 1988. évi XIII. törvény; az Alkotmány módosításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1989. évi XLII. törvény; a Bsz. és a Pp. módosításáról szóló 1990. évi LXXXV. törvény.

20. Gátos György: Felülvizsgálattól – felülvizsgálatig. MJ, 1992/11:673. o.

21. Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után. MJ, 1996/5:278-285. o.

22. Indokolás a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Általános indokolás 1. pont.

3.7. IrodalomA római perjog történetéhez

Kaser, Max: Das römische Zivilprozefirecht. München, 1964.

Marton Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve. Debrecen, 1937. 85-123. o.

Wenger, Leopold: Institutionen des römischen Zivilprozefirechts. München, 1925.

A középkori polgári per történetéhez

Bethmann-Hollweg, Moritz von: Der Zivilprozefi des gemeinen Rechts in geschichtlichen Entwick- lung. I-VI. köt. Bonn, 1864-1874.

Coing, Helmut: Handbuch der Quellen und Literatur der neueren europaischen Rechtsgeschichte.

III/2.: Geseztgebung zum Verfahrensrecht. München, 1982.



Lea, Henry Charles: Geschichte der Inquisition im Mittelalter. I-III. köt. Bonn, 1905-1913. Schwarz, Johann Christoph: Vierhundert Jahre deutscher Zivilprozefi-Gesetzgebung. Berlin, 1898.

A liberális és a szociális polgári per történetéhez

Bomsdorf, Falk: Prozefimaximen und Rechtswirklichkeit. Berlin, 1971.

Dahlmanns, Gerhard: Der Strukturwandel des deutschen Zivilprozefi im 19. Jahrhundert. Aalen, 1971.

Damrau, Jürgen: Die Entwicklung einzelner Prozefimaximen seit der Reichszivilprozefiordnung von 1877. Padernborn, 1975.

Habscheid, Walter: Das deutsche Zivilprozefirecht und seine Ausstrahlungen auf andere Rechtsord- nungen. Bielefeld, 1990.

Jhering, Rudolf: Der Kampf ums Recht (1873). Frankfurt, 1943.

Kengyel Miklós: A liberális és a szociális polgári per. Dolgozatok XVIII. Pécs, 1987. 128-144. o.

Klein, Franz: Pro futuro. Betrachtungen über die Probleme der Zivilprozessreform in Österreich. Leipzig und Wien, 1891.

Klein, Franz: Zeit- und Geistströmungen im Prozesse (1901). Frankfurt, 1943.

Menger, Anton: Über die sozialen Aufgaben der Rechtswissenschaft. Wien, 1895.

Rechberger, Walter H.: Die Entwicklung des Zivilprozessrechts in Mittel- und Südosteuropa seit 1918. Wien, 2011.

Wach, Adolf: Grundfragen in Reform des Zivilprozesses. Berlin, 1914.

Wassermann, Rudolf: Der soziale Zivilprozefi. Neuwied-Darmstadt, 1978.

A szocialista polgári per történetéhez

Abramov, Sz. N.: Szovjet polgári eljárás. Moszkva, 1952.

Karev, D. Sz.: A szovjet igazságszolgáltatás. Budapest, 1952.

Kengyel Miklós: Sieben Jahrzehnte sozialistische Wissenschaft des Zivilprozefirechts. Ost- europa Recht, 1993/3:198-207. o.

Maklezow, A. – Timasew, N. – Alexejev, N. – Sawadsky, S.: Das Recht Sowjetrusslands. Tü- bingen, 1925.

Meder, Walter: Das Sowjetrecht. Grundzüge der Entwicklung 1917-1970. Frankfurt, Berlin, 1971.

Névai László: A szovjet polgári eljárás alapkérdései. Budapest, 1952. 17-61. o.

Visinszkij, A. J.: A szovjet állam- és jogtudomány kérdései. Budapest, 1950.

A magyar fejlődéstörténethez

Bacsó Jenő – Farkas József: Tizenöt éves a polgári perrendtartás. JK, 1968 /2:79-88. o.

Degré Alajos: A Négyeskönyv perjogi anyaga. Budapest, 1936.

Farkas József: A polgári eljárás átfogó újraszabályozása. MJ, 1984/1:40-50. o.

Gáspárdy László: Három év a magyar polgári eljárásjog történetében. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-emlékkönyv. Szeged, 1993. 121-125. o.

Gáspárdy László: Modern magyar perjogtörténet. Miskolc, 2000.

Gáspárdy László: Ötvenéves a Polgári Perrendtartás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás.



Miskolc, 2003. 7-16. o.

Gáspárdy László: Polgári perjogunk és a harmadik évezred. In Magister artis boni et aequi. Stu- dia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 24-28. o.

Gátos György, ifj. – Kecskés László: Jogharmonizáció és a polgári eljárásjog reformja. MJ, 1991/12:720-722. o.

Gyekiczky Tamás: Törvény születik. Adalékok az 1952. évi Polgári Perrendtartás keletkezésének történetéhez. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc,

17-33. o.

Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899.

Kengyel Miklós: Százéves a sommás eljárásról szóló törvény. MJ, 1993/10:608-611. o.

Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, 2003.

Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog modellváltásai. In Jakab András – Takács Péter (szerk.): A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. Budapest, 2007. I. köt. 689-710. o.

Kengyel Miklós: A magyar polgári perjog száz éve – az 1911. évi polgári perrendtartás. MJ, 2011/6:321-329. o.

Király Lilla: Milyen lesz a XXI. század polgári perrendtartása? In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 163-181. o.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 22-26. o.

Máthé Gábor: A felsőbírósági reform és a polgári törvénykezési rendtartás. In Kiss Daisy – Varga István (szerk.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 655-670. o.

Németh János: A polgári perjogunk fejlődése a felszabadulás óta. MJ, 1985/3-4:284-301. o.

Németh János: Az átmeneti időszak igazságszolgáltatásának jelenlegi helyzete a közép- és kelet-európai országokban. MJ, 1998/3:129-141. o.

Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953. 11-43. o.

Névai László: Fejezetek a törvénykezési szervezet és a polgári eljárás történetéből. Budapest, 1979.


Novák István: Polgári peres eljárásunk jogalkotásának vészhelyzetei. In Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 153-162. o.

Osztovits András: Új magyar Polgári perrendtartás szükségességéről. MJ, 2010/3:158-163. o.

Pap József: Perjogi elvek a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatában. Budapest, 1901.

Szabó István: A magyar igazságszolgáltatás történetének vázlata az államalapítástól napjainkig. Miskolc, 2004.

Szalai Péter: Kritikai észrevételek a Polgári perrendtartás legújabb módosításához. In Csöndes Mónika – Nemessányi Zoltán (szerk.): Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? Tanulmánykötet. Pécs, 2010. 235-245. o.

Szilbereky Jenő: Társadalmi fejlődés és polgári eljárásjog. Budapest, 1973.

Tamáné Nagy Erzsébet: A polgári eljárás legfontosabb változásai a rendszerváltást követően. GJ, 2003/2:3-9. o.

Vinkler János: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és a polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. Pécs, 1927. I-II. köt.



Zinner Tibor: Adalékok a magyar felsőbíráskodás ezer esztendejéhez. A kúriai osztályok 1882-es egyesítésétől az 1956-ot követő megtorlásig. Eckhart Ferenc-emlékkönyv. Budapest,

636-658. o.

Zinner Tibor: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban 1918-1962. Budapest, 2005.

4. IV. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁS ALAPELVEI4.1. 1. Az alapelvekről általában[72] AZ ALAPELVEK JELLEGE • A polgári eljárásjog-tudomány nem egységes az alapelvek jellegét, rendszerét vagy tartalmát illetően. Nehéz lenne megállapítani azt, hogy hány alapelv létezik vagy a különböző elnevezések ugyanazt a princípiumot fedik-e. A jogirodalmat olvasva az a benyomásunk támad, hogy az alapelvek mindig a polgári per legfontosabb problémái körül kristályosodnak ki, és azokra a kérdésekre keresik a választ, amelyek nem magyarázhatók meg csupán egyetlen jogszabály vagy jogintézmény alapján. Mivel a kérdések és a feleletek változnak, nincsenek örökérvényű alapelvek sem. Ami mégis állandó, az a bennük megragadható vagy az általuk kifejezett olyan eljárásjogi probléma, mint a bíróság és a felek viszonya, az igazság kideríthetősége, az esélyegyenlőség biztosítása vagy a jogvita eldöntésének a hatékonysága stb.

A magyar jogirodalom nem egységes az alapelvek jellegének a megítélésében. A Névai munkásságát követő iskola az alapelveknek változatlanul normatív jelleget tulajdonít, amelynek mind a jogalkotásban, mind pedig a jogalkalmazásban meg kell nyilvánulnia. A jogalkotásban az alapelvek „irányt mutatnak a polgári eljárás jövőbeli szabályozásához", a jogalkalmazásban pedig kétely esetén jogértelmező vagy megfelelő jogszabályi rendelkezés hiányában hézagkitöltő szerepet töltenek be.1

A másik felfogás – az alapelvek tartalmában bekövetkezett gyakori változások miatt – vitatja a normatív jelleget és az alapelveknek csak a jogértelmezésben betöltött szerepét ismeri el: „Jogforrási eredetüktől és érvényességi tartományuktól [...] függetlenül az alapelvek – adott tételes jogi bázison – a jogszabályok értelmezését és alkalmazását segítik elő, elsősorban akkor, ha a tételes norma a jogalkalmazó szerv számára részleges vagy teljes cselekvési szabadságot enged, illetve akkor, ha jogértelmezési vagy jogalkalmazási határesettel állunk szemben."2

[73] AZ ALAPELVEK RENDSZEREZÉSE • A szocialista jogirodalom az alapelveket szervezeti és működési alapelvekre osztotta. Hasonló felfogással az újabb jogirodalomban is találkozhatunk. A tágabb értelmezés szerint ugyanis a polgári eljárásban érvényesülő alapelvek forrása nemcsak a Pp., hanem a Bszi., sőt az Alaptörvény is. Hatókörük alapján az alapelveknek két nagy csoportját

lehet megkülönböztetni: az igazságszolgáltatás alapelveit és a polgári eljárás sajátos alapelveit. Az igazságszolgáltatásban érvényesülő alapelvek: 1. igazságszolgáltatás kizárólag bíróságok útján, 2. a bíróság előtti egyenlőség, 3. az anyanyelv használatának elve, 4. a nyilvánosság elve, 5. a közvetlenség elve, 6. a szóbeliség elve, 7. a képviselethez való jogosultság elve, 8. a társasbíráskodás elve, 9. az ülnökök részvétele az igazságszolgáltatásban, 10. a bírói függetlenség elve, 11. a szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve.

A polgári eljárás sajátos alapelvei: 1. a kérelemre történő eljárás elve, 2. a jóhiszemű eljárás elve, 3. a rendelkezési elv, 4. a peranyag-szolgáltatási elv, 5. a jogérvényesítés segítésének az elve.3

[74] AZ ALAPELVEK AZ 1999. ÉVI MÓDOSÍTÁS UTÁN • A VIII. Ppn. gyökeresen átalakította a törvény I. fejezetét, amely a polgári eljárás alapvető rendelkezéseit tartalmazza. Jóllehet az 1952. évi Pp. továbbra is hatályban maradt, de a törvény céljának a megváltoztatásával (lásd 9. pont), valamint az alapelvek tartalmi és kifejezésbeli megújításával végérvényesen lezárult a szocialista polgári eljárásjog korszaka. A novellában megfogalmazott új elvek egyrészről tükrözik azokat a társadalmi, gazdasági és jogi változásokat, amelyek a kilencvenes években Magyarországon végbementek, másrészről összhangban vannak az Emberi jogok európai egyezménye Jogok és szabadságok című fejezetének az előírásaival.

A törvény az alapvető elveket A bíróság feladatai a polgári perben cím alatt foglalja össze. Ez az elnevezés azért vitatható, mert a Pp. alapvető rendelkezései nemcsak a bíróságra, hanem a felekre, sőt a képviselőikre is vonatkoznak, egyes esetekben kifejezetten az ő feladataikat vagy lehetőségeiket határozzák meg, mint például a tárgyalási elv [3. § (3) bek.] vagy az anyanyelv használatának az elve [6. § (2) bek.].



A törvény – első ízben – nemcsak az alapelvek tartalmát, hanem azok rendeltetését is meghatározza. A 1. § azt deklarálja, hogy a jogviták pártatlan eldöntését a törvényben meghatározott alapelvek érvényesítésével kell biztosítani. Ezáltal az alapvető rendelkezések normatív jellege erősödik, mivel a közvetlen alkalmazásukra akkor is sor kerülhet, ha valamely tételes jogi szabály ellentétes az alapelvek célkitűzéseivel. A normativitásra elsősorban azok az alapelvek képesek, amelyek a kodifikáció során „szabállyá váltak", mint például a rendelkezési vagy a tárgyalási elv. A szó valódi értelmében vett alapelvek, mint például a tisztességes eljárás, a szóbeliség vagy a közvetlenség elve inkább a jogértelmezéshez nyújtanak segítséget. A 2. § (4) bekezdése egyébként azt is kimondja, hogy a bíróság a törvény rendelkezéseit csak az alapelvekkel összhangban értelmezheti.

A polgári eljárás egyes alapelveinek az áttekintésekor csak a Pp.-ben található rendelkezéseket vesszük alapul és az Alaptörvényben rögzített alapvető emberi jogi tartalmú elveket (például törvény előtti egyenlőség, tisztességes eljárás elve), valamint az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelveit (például bírói függetlenség, jogorvoslati jogosultság) mellőzzük. Ennek megfelelően a polgári eljárás alapelvei:

• a rendelkezési elv,

• a tárgyalási elv,

• a perhatékonyság elve,

• a perbeli esélyegyenlőség elve,

• a jóhiszeműség elve,

• a szabad bizonyítás elve,

• a nyilvánosság elve,

• a szóbeliség elve,

• a közvetlenség elve,

• az anyanyelv használatának elve.4

2. A rendelkezési elv

[75] A RENDELKEZÉSI ELV TARTALMA • A jogirodalom azért tulajdonít nagy jelentőséget a rendelkezési elvnek, mert a polgári eljárásjogi alapelvek közül ez fejezi ki a leghangsúlyosabban a feleknek és a bíróságnak a per tárgyához való viszonyát. A rendelkezési elv – a régi magyar jogirodalom megfogalmazása szerint 5 – egyrészt azt jelenti, hogy a peres eljárás csak a fél rendelkezésére indul (vagyis a bíróság csak akkor ad jogvédelmet, ha azt a fél kéri, de akkor ezt minden esetben köteles megadni), másrészt a bíróság egyes perbeli cselekményeket is a felek (vagy az egyik fél) rendelkezése alapján köteles elvégezni. A rendelkezési elv ellenpárja a hivatalból való eljárás elve (officialitás), amikor a bíróság az egyes eljárási cselekményeket a felek rendelkezése (illetve annak bevárása) nélkül végzi el.

[76] A RENDELKEZÉSI ELV SZOCIALISTA ÉRTELMEZÉSE • A szocialista jogirodalom szerint „a rendelkezési elvben az egyén jogai és törvényileg védett érdekei egységbe olvadnak a társadalom, az állam érdekeivel és az objektív igazság megállapításának követelményeivel". A szocialista rendelkezési elv tartalmát Névai úgy határozta meg, hogy „a felek szabadon rendelkeznek a perbe vitt anyagi jogaikkal és a védelmükre szükséges eljárási eszközökkel akként, hogy az állam és a dolgozók jogának és érdekeinek védelmében, a törvényesség biztosítása céljából, a feleknek ez a szabadsága egybekapcsolódik a bíróság, az ügyészség, egyéb állami szervek és társadalmi szervezetek kezdeményezési jogával és aktivitásával az eljárási eszközök igénybevétele terén".6

Az 1952. évi Pp. – több mint négy évtizeden keresztül – a szocialista rendelkezési elvet juttatta érvényre. Ennek következtében megszűnt a felperes keresetindítási monopóliuma, mivel a törvény az ügyészt (és más állami szerveket is) feljogosította a keresetindításra, a felek legfontosabb rendelkező cselekményei (jogról való lemondás, jogelismerés, egyezség) bírói kontroll alá kerültek, az ügyész számára biztosított fellépési jog következtében a felek egyéb rendelkezési jogai (keresetváltoztatás, viszontkereset indítása, per megszüntetése, fellebbezés, perújítás stb.) is csorbultak.



[77] AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATA ÉS A VI. PPN. • A rendszerváltást követően a peres felek cselekvési szabadságát alapjaiban korlátozó szocialista rendelkezési elv tarthatatlanná vált. Az Alkotmánybíróság az ügyész

polgári perbeli jogait korlátozó 1/1994. (I. 7.) AB határozatában a rendelkezési jogot az alkotmányos önrendelkezési jog egyik aspektusának nevezte, amely az egyén autonómiáját érinti, illetve azzal kapcsolatos. „A feleket megillető rendelkezési jog azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási jogaival szabadon rendelkezik, így mindenkinek szabadságában áll anyagi jogainak eljárási érvényesítése, a bíróság igénybevétele, peres vagy nemperes eljárás kezdeményezése is."

Az Alkotmánybíróság határozatával összhangban az 1995. évi novella gyökeresen szakított a szocialista rendelkezési elvnek a Pp.-ben még fellelhető maradványaival. Mindenekelőtt általánossá tette azt az elvet, hogy a bíróság kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz, beleértve azokat a rendelkező cselekményeket (jogról való lemondás, jogelismerés, egyezségkötés) is, amelyeknek az érvényességét a korábbi szabályozás a bíróság hozzájárulásától tette függővé. Ettől eltérni csak a törvényben szabályozott esetekben lehet.

Miután az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyész általános keresetindítási joga, illetve perbeli fellépése sérti az egyén önrendelkezési jogát és cselekvési autonómiáját, a VI. Ppn. új alapokra helyezte az ügyész polgári perbeli részvételét és újraszabályozta az ügyész jogállását (lásd 229. pont).7

[78] A RENDELKEZÉSI ELV TARTALMA AZ 1999. ÉVI MÓDOSÍTÁS UTÁN • A VIII. Ppn. a törvény alapvető elveinek az újrafogalmazásával, a meglévő rendelkezések módosításával és újabb szabályok beiktatásával még hangsúlyosabbá tette a rendelkezési elvet, amelynek a tartalmát – a 2000. január 1. napján hatályba lépett változások figyelembevételével – a következőképpen foglalhatjuk össze:

A rendelkezési elvet mint a felek önrendelkezési jogának és cselekvési autonómiájának a legfontosabb perbeli megnyilvánulását, általános érvénnyel fogalmazza meg a Pp. 3. §-a:

Az (1) bekezdés rögzíti a vitában érdekelt félnek a per megindításához való kizárólagos jogát, amelyet csak törvény korlátozhat. A (2) bekezdés annak a kimondásával, hogy a bíróság – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a rendelkezési elv érvényesülését a per egészére kiterjeszti. Ezzel a törvény egyértelművé teszi azt, hogy „az ügy urai" a peres felek, ők határozzák meg a per tárgyát és ezáltal a bíróság eljárási mozgásterét is. 8 A bíróság azonban köteles megakadályozni a felek (és képviselőik) részéről minden olyan eljárási cselekményt, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes (8. §). A felek rendelkezési joga tehát nem korlátlan, csak egy másik alapelv, a jóhiszemű joggyakorlás keretei között érvényesülhet.

A felek rendelkezési szabadsága a peranyag szolgáltatására is kiterjed: a bíróság csak a felek indítványára és a felek által meghatározott terjedelemben folytathat le bizonyítást, kivéve ha a törvény a hivatalbóli bizonyítást megengedi. A bizonyítás feletti rendelkezési jogot – a kérdés fontosságára tekintettel – egy külön alapelv, nevezetesen a tárgyalási elv testesíti meg (lásd 79. pont).9

A per tárgya feletti szabad rendelkezés jogát biztosítja még az egyezségkötés lehetősége (148. §), a keresettől való elállás (160. §) és a bíróságnak a kereseti kérelemhez való kötöttsége (215. §). Ide sorolható még a keresetváltoztatás megengedettsége is (146. §), amelynek korábbi „parttalanságát" azonban a évi CLXXXIII. törvény megszüntette, és a kötelező jogi képviselet esetében szigorú határidőkhöz kötötte. Ezekkel a szabályokkal a későbbiekben még részletesen foglalkozunk.

A rendelkezési jog nemcsak az elsőfokú eljárásra, hanem a jogorvoslatokra is kiterjed, sőt a VIII. novella még tovább szélesítette a felek lehetőségeit. Így például a jogi képviselővel eljáró felek előzetesen lemondhatnak a fellebbezési jogukról [228. § (2) bek.], a másodfokú bíróság a felek kifejezett vagy hallgatólagos rendelkezése alapján köteles a fellebbezést tárgyaláson kívül elbírálni [256/A. § (4) bek.] és 2003. július 1. napja után a jogi képviselővel eljáró felek bizonyos esetben úgy is rendelkezhetnek, hogy fellebbezésüket közvetlenül a Kúria bírálja el [235. § (3)-(4) bek.].

3. A tárgyalási elv

[79] A PERANYAG-SZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG • A polgári per eldöntéséhez szükséges peranyag összegyűjtése kétféle módon lehetséges: A tárgyalási elv értelmében a felek feladata az, hogy a tényeket és a bizonyítékokat a bíróság elé tárják. Amennyiben ezt a feladatot részben vagy egészben a bíróság veszi át, akkor



a nyomozati (vizsgálati) elv érvényesül a polgári perben.

A peranyag-szolgáltatási kötelezettség szabályozásakor az 1952. évi III. törvény elkerülte azt, hogy a polgári per jellege megváltozzon és a hivatalból elrendelt bizonyítás túlsúlya révén büntetőkarakterre tegyen szert. A Pp. 164. §-a elsődlegesen a peres felek kötelességévé tette a peranyag szolgáltatását, de a bíróság az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelhette. A hiva- talbóliság szoros összefüggésben volt a törvény – akkori – céljával (1. és 3. §), amely az igazság kiderítését tűzte feladatként a bíróság elé. Ennek megfelelően a jogirodalom a szocialista tárgyalási elvet úgy határozta meg, amely „egyesíti magában a feleknek azt a jogát és kötelességét, hogy a bíróság elé terjesszék az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényeket a rájuk vonatkozó bizonyítékaikkal együtt [.] – másfelől pedig a bíróság és az ügyészség tevékeny közreműködését az ügy lényeges körülményeinek a kiderítésében az objektív igazság megállapítása céljából".10

A szocialista tárgyalási elvnek a Pp.-ből történő kiiktatása két lépcsőben történt. A VI. Ppn. a per eldöntéséhez szükséges tények bizonyítását kizárólag a felek feladatává tette, de nem változtatott azon a követelményen, hogy a bíróságnak az igazság kiderítésére kell törekednie. Az így keletkezett ellentmondást a per céljának az átértelmezésével, valamint a tárgyalási elv és a bizonyítási teher tartalmának a világosabb kifejtésével a VIII. Ppn. szüntette meg.

[80] PERANYAG-SZOLGÁLTATÁS A TÁRGYALÁSI ELV ALAPJÁN • A VI. Ppn. nemcsak a rendelkezési elv eredeti tartalmát adta vissza, hanem a peranyag-szolgáltatási kötelezettséget is egyértelműen a tárgyalási elv alapjaira helyezte. A 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a

bíróság valónak fogadja el. A módosított (2) bekezdés szerint a bíróság akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból, ha azt a törvény megengedi. De a törvény ilyen engedélyt csak a személyi állapottal kapcsolatos perekben [286. § (1) bek.], valamint az – újraszabályozott – közigazgatási perekben [336/A. § (1) bek.] ad. Ezzel lényegében megszüntette a hivatalból elrendelhető bizonyítás lehetőségét mint olyan rendelkezést, amely – a novellához fűzött indokolás szerint – „a bíróság pártatlansága szempontjából aggályos, a perek futamidejét tekintve kedvezőtlen, s amely a felek szabad önrendelkezésével, a tőlük elvárható aktivitással ellentétes irányba mutat".

A 164. § (2) bekezdésének a módosításával a VI. Ppn. a törvény által meghatározott szűk körre szorította vissza a hivatalból elrendelhető bizonyítás lehetőségét, amivel a tárgyalási elv maradéktalan érvényesülését kívánta biztosítani. Ezzel a megoldással a törvényhozó nem az 1911. évi Pp. által követett mértéktartó szabályozáshoz (az ún. vegyes tárgyalási elvhez), hanem a XIX. századi liberális polgári perrendtartások által követett modellhez, a „tiszta" tárgyalási elvhez (lásd 44. pont) tért vissza, amelynek Közép-Európá- ban nincsenek hagyományai. A modellváltáson túl a joggyakorlat számára az is problémát okozott, hogy a VI. Ppn. továbbra is fenntartotta a bíróságnak a 3. § (1) bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, hogy az igazság kiderítésére törekedjék.11

[81] A TÁRGYALÁSI ELV AZ 1999. MÓDOSÍTÁS UTÁN • A VIII. Ppn. a törvény céljának és az alapvető elveknek az újrafogalmazásával (lásd 9. pont) megszüntette az igazság kiderítése és a hivatalból elrendelt bizonyítás tilalma közötti ellentmondást. A jogvita pártatlan eldöntéséhez nem az anyagi vagy objektív igazság kiderítésére, hanem az eljárás igazságosságára van szükség, amelynek megvalósulását a törvény alapvető elvei biztosítják. E felfogás szerint a tárgyalási elv azzal járul hozzá a jogvita pártatlan eldöntéséhez, hogy a peranyag szolgáltatását kizárólag a felek feladatává teszi és a bizonyítás hivatalból való elrendelését még célszerűségi okokból sem engedi meg, mivel ezzel a felek önrendelkezési jogát korlátozná.12

A Pp. az alapvető elvek között eredetileg csak a szabad bizonyítás elvét deklarálta. A tárgyalási elv általános megfogalmazása hiányzott, tartalmát a jogirodalom a törvényben elszórtan található rendelkezésekből vezette le.13 1995-ben megkezdődött a tárgyalási elv „tételes jogi szabállyá" alakítása, amit a VIII.

Ppn. fejezett be azzal, hogy a módosított 3. §-ban összefoglalta a bizonyításra vonatkozó elvi jelentőségű szabályokat. A 3. § (3) bekezdésében általános érvénnyel mondja ki azt, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli.

A tárgyalási elvben kifejezésre juttatott bizonyítási kötelezettségnek az ellenérdekű felek közötti megosztásáról továbbra is a 164. § (1) bekezdése rendelkezik. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. Ez utóbbi a bizonyítatlanság következményének vagy másképpen a bizonyítási tehernek az általános szabálya, amelyet a törvényhozó ugyancsak a Pp. alapvető elvei között, a 3. § (3) bekezdésében helyezett el.



A tárgyalási elv érvényesülése érdekében a bíróság köteles a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Ennek elmulasztása a bíróság részéről lényeges eljárási szabálysértésnek minősülhet.

4. A perhatékonyság elve

[82] PERHATÉKONYSÁG ELVE • A gyors és olcsó polgári per iránti igény a XIX. század végén merült fel először. A polgári per ebben a korszakban olyan tömegjelenséggé vált, amelyet a felek korlátlan rendelkezési jogából adódó part- talanságtól és az eljárás felesleges elhúzódásától csak a percselekmények koncentrációja menthetett meg. Ennek érdekében növekedtek a bíró pervezetési jogosítványai, míg a felek eljárási cselekményeinek a szabályozásánál egyre nagyobb teret kaptak a perökonómiai szempontok (lásd 46. pont).

A jogirodalom kezdetben kételkedve fogadta ezeket a törekvéseket és óvott a „Fixigkeit vor Richtigkeit" (gyorsaság a helyesség előtt) szemlélet kialakulásától, ám később elfogadottá vált az a gondolat, hogy a polgári per által nyújtott jogvédelem csak akkor hatékony, ha kellő időben és optimális költségráfordítás mellett történik. A hatékony (gyors, egyszerű és olcsó) igazságszolgáltatás megteremtése a polgári perjogi kodifikációk leggyakoribb célkitűzése lett. Az 1952. évi Pp. eredeti szövege úgy rendelkezett, hogy „a bíróság hivatalból gondoskodik a pereknek alapos és egyben gyors tárgyalásáról".

A perhatékonyság kérdése mind a mai napig a polgári eljárásjog egyik legfontosabb problémája. A gyors vagy legalábbis elfogadható ideig tartó polgári perre való igény ma már az emberi jogok közé tartozik. Az 1950-ben elfogadott Emberi jogok európai egyezményének 6. cikke szerint „minden személynek polgári jogai vagy kötelességei vagy az ellene hozott vád eldöntése céljából joga van ésszerű időhatáron belül a méltányos és nyilvános tárgyalásra". Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egy 1984-ben elfogadott ajánlásában 14

útmutatást adott a per ésszerű időn belül történő elbírálásának értelmezéséhez: „Rendes körülmények között a pert legfeljebb két tárgyaláson kell befejezni: az első esetlegesen az előkészítő tárgyalás és a második folyamán történik a bizonyítás felvétele, a felek előadásai és ha lehetséges, az ítélet meghozatala. A bírónak ügyelnie kell arra, hogy minden, a második tárgyalásra szükséges cselekményt elvégezzenek a megfelelő időben, elviekben minden halasztás tilos, kivéve akkor, ha új tények vagy más rendkívüli és fontos körülmények merülnek fel."

[83] A PEREK ÉSSZERŰ IDŐN BELÜL TÖRTÉNŐ BEFEJEZÉSE • Ez a követelmény már 1992-ben megjelent a Pp. szövegében, felváltva ezzel a perek gyors tárgyalására történő utalást, de valódi tartalmat csak az 1999. évi módosítás során kapott. A törvényhozó – az alapvető elvek újrafogalmazása során – nemcsak deklarálta a feleknek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát, hanem – az Emberi Jogok Európai Bírósága eseti döntéseire tekin- tettel15 – meghatározta az ésszerű idő megítéléséhez szükséges szempontokat, sőt a bíróság mulasztása esetére szankciót helyezett kilátásba.

A 2. § szerint a bíróság feladata az, hogy a feleknek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Az ésszerű időtartam a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.

A perek ésszerű időn belül történő befejezését szolgálják a bíróság számára megállapított határidők is. Így a bíróság köteles a keresetlevelet legkésőbb a bírósághoz érkezéstől számított harminc napon belül megvizsgálni [124. § (1) bek.], az első tárgyalást a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartani [125. § (3) bek.], a folytatólagos tárgyalást az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartani [142. § (2) bek.], a határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül írásba foglalni és az írásba foglalást követő nyolc napon belül kézbesíteni [219. § (2) bek.], a fellebbezést a per összes irataival együtt nyolc napon belül felterjeszteni a másodfokú bírósághoz [238. § (1) bek.] stb.

Ha a bíróság a perek tisztességes lefolytatásával és ésszerű időn belül történő befejezésével kapcsolatos kötelezettségeit elmulasztja, akkor a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható [2. § (3) bek.]. Ugyancsak a perek ésszerű időben történő befejezését kívánja előmozdítani a 2006. évi XIX. törvénnyel bevezetett kifogás intézménye is, amelyet a fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevő ügyész nyújthat be az eljárás elhúzódása miatt (lásd 751. pont).



A perek ésszerű időben történő befejezését biztosítja még az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó új szabály is (Pp. 47. §). 2012. január 1. napjától az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével (lásd 121. és 190. pont.).

4.2. 5. A perbeli esélyegyenlőség elve[84] AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG ELJÁRÁSJOGI TARTALMA • A törvény előtti egyenlőség (Alaptörvény XV. cikk), a tisztességes eljáráshoz való jog (Emberi jogok európai egyezménye 6. cikk) és a jogvita pártatlan eldöntésnek a követelménye (Pp. 1. §) a polgári perben csak akkor valósítható meg, ha a törvény a peres felek számára esélyegyenlőséget biztosít.

A perbeli esélyegyenlőség fontosságára a XIX. század végén az osztrák Franz Klein (lásd 46. pont), míg a XX. század hetvenes éveiben elsőként Mauro

Cappelletti hívta fel a figyelmet. A kiváló olasz jogtudós szerint a polgári igazságszolgáltatástól társadalmilag megkívánt hatékonyság csak a teljes mértékű „fegyverzeti egyenlőség" mellett képzelhető el, minthogy csak ebben az esetben biztosítható, hogy a végeredmény kizárólag a szemben álló vélemények értékén múljék, függetlenül a felek egyikének vagy másikának az anyagiak vagy a képességek terén fennálló fölényétől.16

Az Alaptörvény XV. cikk (4) bekezdése szerint Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. Ilyen intézkedéseket a Pp. korábban is tartalmazott, de az 1999. évi módosítás után az alapvető elvek közé került a kétoldalú meghallgatás elve [3. § (6) bek.], a bírósághoz fordulás jogának a biztosítása [7. § (1) bek.], illetve a költségek alóli mentesítés lehetősége [7. § (2) bek.]. Ez utóbbit a jogi segítségnyújtásról szóló törvény új alapokra helyezte, és a 2008-ra kiépített intézményrendszer „a pozitív diszkrimináció eszközével járul hozzá az esélyegyenlőtlenségek kiküszöböléséhez" (lásd 303. pont).

[85] A KÉTOLDALÚ MEGHALLGATÁS ELVE • A kétoldalú meghallgatás elve szorosan összefügg a polgári per kontradiktórius természetével. A bíróság nem döntheti el a jogvitát anélkül, hogy a peres feleket meg ne hallgatta volna. Mivel a peres felek általában nincsenek kötelezve a személyes megjelenésre, ez az elv már akkor is teljesül, ha a bíróság lehetőséget nyújtott a feleknek a jogi vagy ténybeli álláspontjuk előterjesztésére. A 3. § (6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra – törvényben előírt időn belül – nyilatkozhassanak. Ennek elmulasztása esetén a bíróság lényeges eljárási szabálysértést követ el (lásd 793. pont). Amennyiben a felek valamelyike nem él a nyilatkozattételi lehetőségével, akkor a 141. § (6) bekezdésében foglalt következményekkel kell számolnia (lásd 473. pont).

Az eljáró tanács elnöke a feleket személyes megjelenésre idézheti, ameny- nyiben ez a per eldöntéséhez szükségesnek mutatkozik [141. § (5) bek.]. Az általánostól eltérő szabály érvényesül a személyi állapottal kapcsolatos perekben, ahol a törvény a bíróság kötelességévé teszi a peres felek személyes meghallgatását.

Ha a személyes megjelenésre idézett fél a tárgyaláson nem jelenik meg vagy ha a bíróság felhívására nem nyilatkozik, úgy saját magát hozza hátrányos helyzetbe. A szabályszerűen megidézett fél elmaradása általában nem akadálya a tárgyalás megtartásának sem, ilyenkor a mulasztás szabályai kerülnek alkalmazásra. Kivételt képeznek az apaság és a származás megállapítása iránti, illetve a gondnokság alá helyezés iránti perek, ahol a bíróság nem tekinthet el a megidézett fél személyes megjelenésétől, ezért a mulasztás következményeinek az alkalmazása helyett bírság kiszabásával vagy elővezetéssel kísérli meg a felet a megjelenésre rábírni [299. § (1) bek. és 309. § (3) bek.].

A kétoldalú meghallgatás elve a mulasztás szabályozásánál is érvényesül. Ha a bíróság a tárgyalást megtartja, a mulasztó felet a megjelent fél olyan kérelmeiről, tényállításairól és bizonyítási indítványairól, amelyeket vele még nem közöltek, a tárgyalási jegyzőkönyv másolatának vagy az ellenfél által közölt

előkészítő iratnak a megküldésével értesítheti, és felhívhatja arra, hogy azokra az észrevételeit előkészítő iratban, egyébként pedig a következő tárgyaláson szóban tegye meg [136/B. § (2) bek.].

[86] A BÍRÓSÁGHOZ FORDULÁS JOGÁNAK BIZTOSÍTÁSA • Az esélyegyenlőséget már az eljárás megindításakor biztosítani kell a felek számára. A Pp. 7. §- ának (1) bekezdése szerint a bíróság – jogszabályban előírt esetben – kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson.



A 94. § (1) bekezdése szerint a keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhatja. Folyamatban lévő perben a szóbeli kérelmeket a perbíróság, továbbá a fél lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes helyi bíróság előtt lehet jegyzőkönyvbe mondani. A felet ilyenkor a szükséges útbaigazítással is el kell látni. A 234. § (2) bekezdése szerint a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál lehet jegyzőkönyvbe mondani.

A bíróság az ún. panasznap keretében nyújthat segítséget a feleknek, de az erre vonatkozó részletesebb szabályokat nem a perrendtartás, hanem a bírósági ügyvitelről szóló miniszteri utasítás 17 tartalmazza. Eszerint a bíróság a szóban előterjesztett kérelmeket (költségmentesség iránti kérelem, keresetlevél, panasz, feljelentés stb.) jegyzőkönyvbe foglalja, ha az ügy bírósági útra tartozik. A jegyzőkönyvnek az ügy alapos és gyors elintézését elősegítő valamennyi adatot tartalmaznia kell. Ha az ügy elintézése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, illetőleg ha a kérelem más bíróság előtt folyamatban levő ügyre vonatkozik, a jegyzőkönyvet lajstromozás után haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak. Ha a fél által előterjesztett kérelem nem tartozik bírósági útra, a féllel közölni kell, hogy a kérelem elintézésére melyik hatóság jogosult (Büsz. 7. §).18

A Pp. 1999. évi módosítása – a 7. § (1) bekezdésének beiktatásával – a bírósághoz fordulás jogának (lásd 5. pont) egyik eljárásjogi garanciájává tette a panasznap intézményét.

[87] A KITANÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG • Az 1952. évi III. törvény az ügyvédkényszer megszüntetésével egyidejűleg általánossá tette a bíróság kitanítási kötelezettségét, amely az anyagi jog és az eljárásjog körébe tartozó kérdésekre egyaránt kiterjedt. (1972-ig a bíróságnak akkor is ki kellett oktatnia a felet, ha jogi képviselője volt.)

A kilencvenes évekre nyilvánvalóvá vált az, hogy a széles körű kitanítási kötelezettség túlzott officialitást visz az eljárásba és esetenként a felek egyenjogúságát is sértheti. A túlterhelt bíróságoktól nem várható el az, hogy a jogvita eldöntése mellett a felek „ügyvédjének" a szerepét is vállalják. Erre tekintettel a VI. Ppn. megszüntette a bíróság általános kitanítási kötelezettségét, és azt csak a perbeli jogok és kötelezettségek vonatkozásában tartotta fenn. A módosításhoz fűzött indokolás szerint a bíróságnak továbbra is kötelessége a felet, ha nincs jogi képviselője, kioktatni arra, hogy például bírósági meghagyás kibocsátását kérheti, ha annak a jogszabályi feltételei fennállnak. Arról azonban nem kell kioktatnia a felet, hogy a szerződés nemteljesítéséből eredően az anyagi jog alapján milyen igényt lehet támasztani.

A VIII. Ppn. tovább szűkítette a bíróság kitanítási kötelezettségét. A bíróság – a 7. § (2) bekezdése szerint – csak az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése, azaz a bírósághoz fordulás jogának a biztosítása érdekében köteles a felet – ha nincs jogi képviselője – perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről a szükséges tájékoztatással ellátni, illetve meghatározott esetben részére pártfogó ügyvédet kirendelni. Miután ez utóbbi feladat 2008-tól kezdve közigazgatási hatáskörbe került (lásd 304. pont), a törvény szövege úgy módosult, hogy a bíróság köteles a felet a szükséges tájékoztatással ellátni a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről.

Néhány konkrétan megjelölt percselekmény kapcsán a törvény attól függetlenül kötelezi a bíróságot a kitanításra, hogy a felek rendelkeznek-e jogi képviselővel, vagy sem. Így például a 220. § (3) bekezdése szerint az ítéletnek a rendelkező részt követően tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek, s azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani. A 3. § bekezdése szerint a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.

A törvény a „jogi képviselő" fogalmát csak a kötelező jogi képviselet vonatkozásában határozza meg (lásd 262. pont). A kitanítási kötelezettség szempontjából a joggyakorlat az ügyvédet, a jogtanácsost, az ügyvédjelöltet, a jogi előadót, valamint a szabadalmi ügyvivőt tekinti jogi képviselőnek.

A 7. § (2) bekezdése szerinti, valamint a külön előírt kitanítási kötelezettség elmulasztása továbbra is lényeges eljárási hibának minősülhet a bíróság részéről, amely a fellebbezési eljárásban – a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezési ok lehet (lásd 793. pont).

[88] A JOGI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS • A fél – kérelmére – részben vagy egészben mentesíthető a pervitellel összefüggő költségek előlegezése, illetve viselése alól [7. § bek.] A félnek nyújtható támogatás tartalmát a Pp. (84-87. §), a feltételeit és az engedélyezés módját a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jstv.) határozza meg. A törvényben kitűzött többlépcsős program alapján 2006- ra teljesen átalakult volna a költségkedvezmények korábbi rendszere. A költségvetési fedezet hiánya miatt a teljes intézményrendszer csak 2008-ra épült ki.



Időközben azonban megtörtént az ún. jogi segítő feladatokat ellátó személyek névjegyzékének az összeállítása, akik peren kívüli ügyekben jogi szolgáltatásokat (tanácsadás, beadványszerkesztés) nyújtanak az arra rászoruló magyar állampolgároknak, illetve nemzetközi megállapodás vagy viszonosság alapján nem magyar állampolgároknak is. A támogatások engedélyezéséről, beleértve a pártfogó ügyvéd kirendelését is, 2008-tól kezdve az Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálata döntött, 2010 óta ezt a feladatot a Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztálya látja el.

2008. január 1-je után megváltozott a polgári peres és nemperes eljárásban igénybe vehető költségkedvezmények rendszere. A rászoruló felek támogatása a költségmentesség, a költségfeljegyzési jog, az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog keretében valósul meg (lásd 304-317. pont).

6. A jóhiszeműség elve

[89] A JÓHISZEMŰSÉG ELVÉNEK TARTALMA • A feleket terhelő igazmondási kötelesség a polgári eljárás legvitatottabb alapelvei közé tartozik. Mindaddig ugyanis, amíg a polgári pert a felek magánügyének tekintjük, ahol Jhering megfogalmazása szerint „a jogért folytatott küzdelem" zajlik,19 addig ilyesfajta morális kötelezettség megfogalmazására nincs lehetőség. A liberális polgári per nem is kötelezte a feleket igazmondásra. Erre csak akkor került sor, amikor a XIX. század végén felismerték a per eldöntésében rejlő közérdeket és újból meghatározták a polgári eljárás célját.

A magyar jogirodalom az igazmondási kötelezettség helyett hagyományosan a jóhiszeműség elvéről beszél, ami azzal függ össze, hogy mind az 1911. évi Pp. 222. §-a, mind pedig az 1952. évi III. törvény 5. §-a tágabban vonta meg a felek eljárásbeli kötelezettségét. A jóhiszeműség elve nemcsak igazmondásra kötelezi a feleket, hanem a per elhúzásától, illetve a felesleges költségtöbblet okozásától való tartózkodásra is. A Pp. 1999. évi módosítása során a jóhiszeműség elve az 5. §-ból a 8. §-ba került, és a per céljának a megváltoztatására tekintettel a törvény szövegéből kimaradt az igazság kiderítésének meghiúsítására történő utalás.

[90] A ROSSZHISZEMŰSÉG SZANKCIÓI • A bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitel következményeire is [8. § (2) bek.].

A jóhiszeműséget gyakran szoktuk úgy meghatározni, mint a rosszhiszemű magatartások tilalmát. A per elhúzásán kívül rosszhiszemű magatartásnak minősül még az igazmondási kötelezettség megsértése, valamint a felesleges költségtöbblet okozása is. A Pp. 8. §-a nemcsak általában tilalmazza a rosszhiszeműséget, hanem részletesen felsorolja a szankcionálandó magatartásokat is.

A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból:

a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz,

b) olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, vagy

c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott valamely bizonyítékra.

A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti.

A bíróság azt a felet (képviselőt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül – pernyertességére vagy pervesztességére

tekintet nélkül – pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.

A bíróság kötelessége egyrészt a rosszhiszemű magatartások megelőzése, másrészt az ilyen magatartások szankcionálása. A bíróság kezében lévő eszközök:



– a pénzbírság, amelyet a Pp. 120. §-a értelmében ötszázezer forintig szabhat ki azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét,

– a költségekben való marasztalás, amely a 80. § alapján a pernyertességtől függetlenül alkalmazható,

– egyéb közvetett szankciók alkalmazása például a teljesítési határidő megállapításánál vagy a részletfizetési kedvezmény engedélyezésénél.

7. Egyéb alapelvek

[91] A SZABAD BIZONYÍTÁS ELVE • A szabad bizonyítás elvét a törvény két helyütt is deklarálja: megtaláljuk az általános rendelkezések között, az alapvető elvekről szóló I. fejezetben, továbbá a bizonyításról szóló X. fejezetben is.

A bíróság a polgári perben – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [3. § (5) bek.]. Ezt az általános elvet egészíti ki a bizonyítékok mérlegeléséről szóló 206. §. Eszerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

Mint minden szabad bizonyítási rendszer, természetesen a magyar Pp. is tartalmaz bizonyos kötöttségi elemeket. A szabad bizonyításra vonatkozó rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket és az ún. ideiglenes igazságokat. Ez utóbbiak alatt olyan jogszabályokat értünk, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni [3. § (5) bek.].

A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt (4. §).

A kötöttségi elemekről, valamint a szabad bizonyítás elvének a gyakorlati érvényesüléséről a bizonyítással foglalkozó fejezetben még bővebben lesz szó (lásd 651-658. pont).

[92] A NYILVÁNOSSÁG ELVE • A nyilvánosság elvének az érvényesüléséről a Pp. 5. §-a rendelkezik. A bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.

A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges.

A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.

A nyilvánosság kizárása – a korábbi szabályozással ellentétben20 – csak a tárgyalásra terjed ki. A bíróság a tárgyalás során hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha az előző pontban felsorolt okokból zárt tárgyalást rendelt el.

A törvény szövegében évtizedeken keresztül szereplő államtitok és szolgálati titok kifejezéseket a 2009. évi CLV. törvény a minősített adat fogalmával váltotta fel. A 2010-ben hatályba lépett új rendelkezés szerint a minősített adat fogalma a nemzeti és a külföldi minősített adatra egyaránt kiterjed.21 Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette (Ptk. 81. §).22 Külön törvényben meghatározott más titok például a banktitok (1996:CXII. tv. 50. §).

A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el (lásd 587. pont), és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.



A tárgyalás nyilvánosságát illetően külön szabály érvényesül a személyi állapottal kapcsolatos perekben (lásd 868. pont), továbbá a szabadalommal (lásd 1021. pont), a védjeggyel és a földrajzi árujelzőkkel (lásd 1023. pont), valamint a formatervezési minták oltalmával kapcsolatos bírósági eljárásban, ahol a nyilvánosságot a fél kérelmére a Pp. 5. §-ában foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni.

A családjogi perekben a bíróság erre köteles a feleket figyelmeztetni. A felsorolt esetekben a nyilvánosság kizárása csak a tárgyalásra vonatkozhat, a tárgyalás során hozott határozatot – az 5. § (3) bekezdésével összhangban – nyilvánosan kell kihirdetni.

[93] A SZÓBELISÉG ELVE • A szóbeliség elve a modern polgári eljárásjog „klasszikus" alapelvei közé tartozik. Erre vonatkozóan ugyan nem találunk a törvényben kifejezett rendelkezést, de a Pp. egész rendszeréből és az egyes jogintézmények szabályozásából nyilvánvaló, hogy a polgári peres eljárásunk a szóbeliségen alapul. A szóbeliség elve ugyanakkor nem abszolút értékű és nem jelent kizárólagosságot. A szóbeliség mellett kisegítő jelleggel az írásbeli forma is megtalálható. Ahol a törvény elsősorban célszerűségi okokból az írásbeliséget követeli meg, ott is lehetőség van az eljárási cselekmény szóban történő megvalósítására.

Így például a keresetet írásban kell a bírósághoz benyújtani, ám a törvény lehetővé teszi, hogy a keresetet az ügyvéd által nem képviselt fél a bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhassa (lásd 414. pont). A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani (lásd 758. pont).

A szóbeliség elvének a legteljesebb megnyilvánulása a bírósági tárgyalás.

A bírósági döntés alapjául csak a tárgyaláson szóban előadott vagy ismertetett anyag szolgálhat. Ezzel a megállapítással egyébként a szóbeliségtől eljutunk a közvetlenség elvéhez.

A szóbeliség elvének a megvalósulását biztosítja, illetve az írásbeliséghez való viszonyát rendezi a Pp. 2011-ben hatályba lépő új rendelkezése. Eszerint a hallássérült személyt kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni, vagy a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni. A beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot [184. § (2) bek.].

[94] A KÖZVETLENSÉG ELVE • A közvetlenség elve azt jelenti, hogy a bíróság csak az általa észlelt tényekre és bizonyítékokra alapítottan hozhatja meg a döntését. A bíróságnak eredeti forrásokból kell az ismereteit megszereznie és a személyes észlelése, valamint a közvetlen benyomásai alapján kell az álláspontját kialakítania. Ehhez arra van szükség, hogy az eljáró bíróság maga hallgassa meg/ki a feleket, a tanúkat, a szakértőket, maga győződjön meg az okirat tartalmáról vagy észlelje az egyéb tárgyi bizonyítékokat.

A közvetlenség elve alól a törvény célszerűségi okokból enged kivételeket. Ennek a körébe tartozik a tanács elnöke vagy a kiküldött bíró által lefolytatott bizonyítási eljárás (lásd 572. pont), valamint a megkeresés, amikor a perbíróság egy másik bíróságot keres meg valamely bizonyítási cselekmény lefolytatása céljából (lásd 573. pont).

[95] AZ ANYANYELV HASZNÁLATÁNAK ELVE • A bírósági eljárás nyelve a magyar, de a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A bírósági eljárásban – nemzetközi egyezményben meghatározott körben – mindenki jogosult arra, hogy az anyanyelvét, illetve a regionális vagy nemzetiségi nyelvét használja.23

A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha a fenti elvek érvényesülése érdekében szükséges (Pp. 6. §).

Az alapelv tartalma 1999-ben módosult, tekintettel arra, hogy hazánk csatlakozott a Strasbourgban, 1992. november 5-én elfogadott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához.24 Ezzel Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a karta 9. cikkének megfelelően a polgári eljárásokban

a) biztosítja, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy

b) megengedi, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen, és/vagy

c) megengedi a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével.

A karta 1. cikke szerint a „regionális vagy kisebbségi nyelvek" kifejezés alatt azon nyelvek értendők,



– amelyeket valamely állam adott területén az állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és

– amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől, azonban

ez nem foglalja magában sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit.

A korábbi szabályozással ellentétben az állam már nemcsak előlegezi, hanem viseli is az anyanyelvhasználat (6. §) biztosítása érdekében alkalmazott tolmács költségeit [Pp. 78. § (4) bek.]. Más esetekben – például jelnyelvi tolmács alkalmazása esetén (lásd 93. pont) – a tolmács költségeire a perköltség előlegezésére és viselésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

A tolmács és a jelnyelvi tolmács jogállásáról a Pp. 184. §-a rendelkezik. A tárgyaláson közreműködő tolmáccsal egy tekintet alá esik a fordító, aki a munkáját rendszerint írásban végzi. A tolmácsra és a fordítóra a Pp.-nek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (lásd 629. pont).

4.3. Jegyzetek1. Németh János: Alapvető elvek. In Kommentár (Németh) 1999. 24-25. o.

2. Gáspárdy László: Alapvető elvek. In Kommentár (Petrik) 1999. 1-2. o.

3. Németh: i. m. 26-30. o.

4. Kiss Daisy – Németh János munkásságát követve – a polgári eljárás sajátos alapelvei közé a következőket sorolja: 1. a rendelkezési elv, 2. a kérelemre történő eljárás elve, 3. a peranyag szolgáltatásának az elve, 4. a kétoldalú meghallgatás elve, 5. a jogérvényesítés megsegítésének elve, 6. a jóhiszemű eljárás elve. In A polgári per titkai. Budapest, 2009. 107-114. o.



7. Kengyel Miklós: A VI. Pp. novella avagy a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása. ÜL, 1997/2:21-22. o.

8. Indokolás az 1999. évi CX. törvényhez. Részletes indokolás a 2. §-hoz.

9. A szoros tárgyi összetartozás miatt a rendelkezési és a tárgyalási elv nehezen választható el egymástól. A jogirodalomban néha az a kérdés is felmerül, hogy két különböző elvről van-e szó? Vö. Leo Rosenberg – Karl Heinz Schwab – Peter Gottwald: Zivilprozefirecht. München, 2004. 479. o.

10. Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. Budapest, 1968. 114. o.

11. Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után. MJ, 1996/5:285. o.


13. Névai László: Alapvető elvek. In Kommentár 1976. 187-188. o.

14. R (84) 5. számú Ajánlás az igazságszolgáltatás működését elősegítő polgári eljárásjogi irányelvekről. In Emberi Jogi Füzetek, a Bírósági Határozatok melléklete. Budapest, 1999. 29. o.

15. Vö. Nagy Gábor: Méltányosság és az eljárás ésszerű időtartama a strasbourgi esetjogban. In Család, tulajdon és emberi jogok. (Alapjogi bíráskodás III.) Budapest, 1999. 163-185. o.; Gadó: i. m. 29-31. o.

16. Cappelletti, Mauro: Access to Justice. Rabels Zeitschrift, 1976/3-4:673-674. o.

17. 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól.

18. A kilencvenes évek elején alkotmányos aggályok merültek fel a panasznapon végzett bírósági tevékenységgel kapcsolatban: „A bírói függetlenséget sérti [...], hogy a bíró a panasznapon keresetlevelet, fellebbezést, magánvádas ügyekben feljelentést írhat, és ezzel lényegében prejudikál, amelyet adott esetben



saját maga fog elbírálni is." Az Alkotmánybíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Alkotmány nem zárja ki azt, hogy bírói útra tartozó ügyekben a bíróságok a konkrét eljárásokon kívül, már az eljárás megindítása előtt vagy akár befejezése után is, az alapvető jogok érvényre jutását elősegítő tevékenységet végezzenek. „Mindez az alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jognak, a bírósághoz való fordulás jogának tényleges megvalósulását segíti és ezért éppenséggel alkotmányos követelményt elégít ki." 1481/B/1992. AB határozat.

19. Jhering, Rudolf: Das Kampf ums Recht. Wien, 1873. 34. o.

20. Az 1999. évi módosítás előtt a Pp. 7. § (3) bekezdése a nyilvános ítélethirdetés követelményét csak általában írta elő.

21. Nemzeti minősített adat: a minősítéssel védhető közérdekek körébe tartozó, a minősítési jelölést az e törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott formai követelményeknek megfelelően tartalmazó olyan adat, amelyről – a megjelenési formájától függetlenül – a minősítő a minősítési eljárás során megállapította, hogy az érvényességi időn belüli nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele a minősítéssel védhető közérdekek közül bármelyiket közvetlenül sérti vagy veszélyezteti (a továbbiakban együtt: károsítja), és tartalmára tekintettel annak nyilvánosságát és megismerhetőségét a minősítés keretében korlátozza; Külföldi minősített adat: az Európai Unió valamennyi intézménye és szerve, továbbá az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, a külföldi részes fél vagy nemzetközi szervezet által készített és törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés vagy megállapodás alapján átadott olyan adat, amelyhez történő hozzáférést az Európai Unió intézményei és szervei, az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, más állam vagy külföldi részes fél, illetve nemzetközi szervezet minősítés keretében korlátozza [2009:CLV. tv. 3. § (1) bek. a) és b) pont].

22. Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli [Ptk. 81. § (3) bek.].

23. A Pp. 5. § (2) bekezdésében eredetileg szereplő „kisebbségi nyelv" kifejezést a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény „nemzetiségi nyelvre" változtatta.

24. Az egyezményt az 1999. évi XL. törvény hirdette ki.

4.4. IrodalomAradi Béla: Gondolatok a perbeli igazmondásról. MJ, 1980/3:281-284. o.

Baka András: A bírósági tárgyalások nyilvánossága. MJ, 2010/7:385-387. o.

Beck Salamon: A jogérvényesítés megsegítésének elve. JK, 1952/10:435-437. o.

Beck Salamon: A szóbeliség kérdéséhez. JK, 1951/8:548-549. o.

Éless Tamás – Farkas Zsolt: A polgári perről a tárgyalási elv megközelítésének változásai tükrében. MJ, 2009/1:1-12. o.

Farkas József: A bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956.

Farkas József: Bizonyítás. In Kommentár 1976. 894-899. o

Farkas József – Kengyel Miklós: Bizonyítás a polgári perben. Budapest, 2005.


Gáspárdy László: Alapvető elvek. In Kommentár (Petrik) 1994. A/1-33. o.



Gáspárdy László: A polgári perek tartalmának elemzéséből levonható következtetések. MJ, 1981/4:352-360. o.

Gáspárdy László: A polgári per elhúzásának szankciói de lege ferenda. JK, 1983/1:22-29. o. Gáspárdy László: A polgári per idődimenziója. Budapest, 1989.

Hámori Vilmos: A bizonyítékok értékelése és a belső meggyőződés a polgári perben. JK, 1973/3:145-154. o.

Hámori Vilmos: A polgári per célja. MJ, 1980/1:38-49. o.

Hámori Vilmos: A rendelkezési elv és megvalósítása a szocialista polgári perben. JK, 1967/34:223-232. o.

Harsági Viktória: Alapvető elvek In Kommentár (Petrik) 2010. 1-34/12. o.

Haupt Egon: A polgári per gyors befejezésének eszközei a hatályos eljárási törvény alapján. MJ, 2003/9:546-552. o.

Horváth E. Írisz: Nyelvhasználat az európai polgári eljárásjogokban. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 115-124. o.

Horváth Jenő: A jóhiszemű eljárás elve és a jogi képviselő magatartása a polgári perben. PEF X. 1980. 55-67. o.

Juhász Imre: A bírói hatalom problematikája. JK, 2004/4:158-161. o.

Jobbágyi Gábor: A Polgári eljárás gyorsítása, az eljárások elhúzásának és elhúzódásának megakadályozása. MJ, 2011/2:103-106. o.

Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, 2003.

Kengyel Miklós: A bíróság és a felek közötti felelősségi viszony a polgári perben. Budapest, 1989. 1-95. o.

Kengyel Miklós: A bizonyítás. In Kommentár (Petrik) 2007. 363-406. o.

Kengyel Miklós: A deprivált jogkeresők és az esélyegyenlőség axiómája az igazságszolgáltatásban. Valóság, 1989/12:77-84. o.

Kengyel Miklós: A jogérvényesítés akadályai és a „joghoz jutás lehetőségei" a polgári perben. JK, 1988/4:185-195. o.

Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog modellváltásai. In Jakab András – Takács Péter (szerk.): A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. Budapest, 2007. I. köt. 689-710. o.

Kengyel Miklós: A polgári bíráskodás hétköznapjai. Budapest, 1990.

Kengyel Miklós: A polgári per és az esélyegyenlőség. Egy empirikus vizsgálat keresztmetszete. Társadalomkutatás, 1989/3:35-49. o.

Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után. MJ, 1996/5:278-285. o.

Kengyel Miklós: A VI. Pp. novella avagy a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása. ÜL, 1997/2:19-33. o.

Kertészné Princzinger Márta: A bírósági eljárás nyilvánosságával összefüggő egyes rendelkezések alkalmazása. Céghírnök, 2009/3:4-6. o.

Kiss Daisy: A fair eljárás. In Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 117-140. o.

Kiss Daisy: Felelőtlen felelősök. A bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás új jogintézménye a polgári perekben. Fundamentum, 2004/1:147-153. o.

Kiss Daisy: A polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári Perrendtartás Általános Részéből. Budapest, 2009.



Köpf Eszter Mária: Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. Cikke, az akkuzatórius és az ink- vizitórius eljárásjogi rendszerek. JK, 2001/7-8:295-306. o.

Kőrös András: A polgári per „ésszerű időn belüli" elbírálásának követelménye az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában. BH, 1992/6:476-480. o.

Lugosi József: A rendelkezési elv (a fél rendelkezési joga) és a keresettől elállásra tekintettel történő permegszüntetés közötti jogszabályi összeütközés a hatályos Polgári perrendtartásban. MJ, 2009/7:385-395. o.

Móra Mihály: A bizonyítás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 378-380. o.

Németh János: Alapvető elvek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 57-106. o.

Németh János: A polgári eljárásban érvényesülő alapelvek. In Polgári perjog I. 1993. 53-97. o.

Névai László: A bíróság tájékoztatási kötelezettsége és a polgári eljárás alapelvei. In Molnár József (szerk.): Az állam- és jogtudomány fejlődése. Budapest, 1975. 195-216. o.

Névai László: A felek eljárási jogainak korlátai a Pp. rendszerében. JK, 1974/10:574-580. o.

Névai László: A költségtényező a polgári perben Magyarországon. PEF VIII. 1976. 59-79. o.

Névai László: Alapvető elvek. In Kommentár I. 1976. 53-200. o.

Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953. 11-43. o.

Névai László: A pertartam alakulása a polgári eljárásban. MJ, 1970/9:535-539. o.

Névai László: A polgári perbeli kitanítási kötelesség elméleti alapjai és bírósági gyakorlata. JK, 1975/3-4:179-191. o.

Névai László: A rendelkezési és a tárgyalási elv a szovjet polgári eljárásjogban. JK, 1952/6: 267-268. o.

Névai László: A szocialista polgári eljárásjog elméleti alapkérdései. Budapest, 1987.

Novák István: A bírói mérlegelés útvesztői. PEF X. 1980. 7-20. o.

Novák István: A bíróság pénzkiszabási joga a jóhiszemű eljárás elvének szolgálatában. MJ, 1965/6:269-273. o.

Novák István: A rendelkezési elv és a hatáskör. MJ, 1983/11:1017-1020. o.

Novák István: Bírságproblémák a Pp. 5. §-ának tükrében. MJ, 1976/10:851-859. o.

Novák István: Polgári eljárásjogi alapelveink jövője. MJ, 1994/9:551-554. o.

Novák István: Szankciók a polgári perben. PEF VI. 1974. 13-35. o.

Nyilas Anna: A bíróság és a felek percselekményei a gyorsaság és hatékonyság szemszögéből. JK, 2009/2:65-73. o.

Plósz Sándor: A bizonyítási teherről. In Összegyűjtött dolgozatai. Budapest 1927. 139-163. o.

Pócza Róbert: A polgári eljárást gyorsító szabályok érvényesülése a gyakorlatban. MJ, 2006/3:153-161. o.

Sallós István: Az ügyész szerepe a polgári eljárásban. MJ, 1991/1:33-38. o.


Szilágyi György – Szilágyi Pál: Jogalkalmazás és üzleti titok. MJ, 2004/11:666-669. o.

Szilágyi Nándor Imre: Az igazságszolgáltatás nyilvánossága. ÜL, 2011/2:11-20. o.

Szilbereky Jenő: A bizonyítás. In Polgári eljárásjog 1974. 391-394. o.



Szitás Benedek: A jóhiszemű pervitel lehetőségei és korlátai a polgári perben. JSZÉ 1980. I. köt. 252-293. o.

Szitás Benedek: A rendelkező nyilatkozatok és a személyiség védelme a polgári perben. PEF XII. 1983. 239-247. o.

Szitás Benedek: A rosszhiszemű pervitelért való felelősség néhány kérdése. PEF X. 1980. 43-54. o.

Szőke Irén: A fél bírósági kioktatása jogaira és kötelességeire a polgári ügy tárgyalásának előkészítése során. PEF XI. 1981. 59-62. o.

Ujlaki László: A felek polgári eljárásjogi egyenlősége és az eljárási kedvezmények. MJ, 1994/11:447-452. o.

Újlaki László: Visszaélés a joggal a polgári eljárásban. JK, 1989/5:455-461. o.

Varga Gyula: Tárgyalási elv, bizonyítás és ténybeszerzés hivatalból. PEF II. 1972. 52-62. o.

Wopera Zsuzsa: A polgári perjog alapelvei. In uő (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2008. 75-119. o.

Wopera Zsuzsa: Eljárásjogi alapelvek érvényesülése az Európai Bíróság gyakorlatában. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 417-429. o.

5. V. FEJEZET – A BÍRÓSÁGI SZERVEZET5.1. 1. A régi magyar bírósági szervezet (1867-1949)[96] A BÍRÓSÁGI SZERVEZET KIALAKULÁSA A KIEGYEZÉS UTÁN • A modern magyar igazságszolgáltatás alapjait az 1869. évi IV. törvénycikk rakta le, majd törvények sora szabályozta a bíróságok felépítését és működését. A bírósági szervezet gerincét a rendes bíróságok alkották, nevezetesen a járásbíróságok, a törvényszékek, az ítélőtáblák és a Kúria. (A korabeli elnevezés valamennyi bíróság nevéhez hozzátette a „királyi" jelzőt is.) A századforduló idején több különös bíróságot is létrehoztak, így 1895-ben a Szabadalmi Bíróságot, 1896-ban a Közigazgatási Bíróságot, majd 1909-ben a Főudvarnagyi Bíróságot. Mellettük működtek még községi bíróságok, volt tőzsdebíráskodás és a század húszas éveitől kezdve már munkaügyi bíráskodás is.

[97] A POLGÁRI BÍRÁSKODÁS • Az 1911. évi Pp. a már korábban kialakult négyszintű bírósági szervezetnek megfelelően szabályozta a bíróságok felépítését és működését. Az elsőfokú bíráskodás – a német és az osztrák modellhez hasonlóan – megoszlott a járásbíróságok és a törvényszékek között. A vagyonjogi perek az értékhatáruktól függően tartoztak az egyik vagy a másik bíróság hatáskörébe. (Ez az értékhatár az évtizedek során többször változott. Az első világháborút követő infláció idején például hárommillió korona volt.) Értékhatár nélkül a járásbíróság hatáskörébe tartoztak a törvény által ide utalt jogviták, mint például a „sommás határperek" vagy az „állat hibájából eredő szavatosságon alapuló perek". A régi szabályozás szerint a törvényszékek minősültek általános hatáskörű elsőfokú bíróságoknak.

[98] A JOGORVOSLATI RENDSZER • A négyszintű bírósági szervezet differen jogorvoslati rendszert tett lehetővé. Az elsőfokú határozatok közül az ítéleteket fellebbezéssel, a végzéseket felfolyamodással lehetett megtámadni. Fel- lebbviteli bíróságként jártak el a törvényszékek a járásbíróságok határozatai, illetve az ítélőtáblák a törvényszékek határozatai ellen benyújtott jogorvoslatok tárgyában.

A fellebbvitel mint másodfokú perorvoslat mellett lehetőség volt a felülvizsgálatnak nevezett harmadfokú perorvoslatra is. A törvényszékek mint fellebbezési bíróságok ítéletei ellen – értékhatártól függően – az ítélőtáblához vagy a Kúriához lehetett felülvizsgálatért folyamodni. Az ítélőtábla határozataival szemben a Kúria volt jogosult a felülvizsgálatra.



2. ábra • A régi magyar bírósági szervezet és a polgári ügymenet

[99]A BÍRÓSÁGOK ÖSSZETÉTELE • A rendes bíróságok egyes- vagy társasbíróságként jártak el. A járásbíróságon általában egyesbíró járt el, a munkaügyi perekben azonban társasbíráskodás volt. A törvényszék többféle összetételben is eljárhatott: első fokon egyesbíró ítélkezett, ha a törvény az ügyet nem utalta kifejezetten tanács elé. Másodfokon a törvényszék mindig három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezett. Az ítélőtábla mint jogorvoslati bíróság mindig hármas tanácsban járt el. A Kúria ötös tanácsban ítélkezett.

5.2. 2.A magyar bírósági szervezet a szocializmus alatt[100] A RÉGI MAGYAR BÍRÓSÁGI SZERVEZET FELSZÁMOLÁSA • A kommunista hatalomátvétel után a kelet- és közép-európai országok arra kényszerültek, hogy a bírósági szervezetüket is a szovjet minta szerint alakítsák át. Az egységes elveken alapuló szocialista igazságszolgáltatási modell kereteit az 1936. évi szovjet alkotmány és az 1938. évi szovjet bírósági szervezeti törvény jelölte ki. Az ekként kialakult szocialista bírósági szervezet – az időközben végrehajtott módosítások ellenére – a nyolcvanas évek végéig lényegében változatlan maradt.

A régi magyar bírósági szervezet szétverése a negyvenes évek végén kezdődött el. Nyitánya az 1949. évi XI. törvény volt, amely a büntetőeljárásban „egyszerűsítette" a fellebbvitelt, azaz kiiktatta a harmadfokú eljárás lehetőségét. Így aztán hiába szerepelt az 1949. évi Alkotmányban a „felsőbíróság" kifejezés, a négyszintű igazságszolgáltatás napjai meg voltak számlálva.

A bírósági szervezet átalakításához a továbbiakban már törvényre sem volt szükség. A bíróságok és az ügyészségek elnevezését törvényerejű rendelet változtatta meg. A történelmi hangulatot árasztó, patinás magyar kifejezések helyébe a szovjet igazságügyi terminológia fordításaként az ötvenes évek sablonja lépett. (Így lett a Kúriából Legfelsőbb Bíróság, a koronaügyészből legfőbb ügyész, az ítélőtáblából felsőbíróság, a törvényszékből pedig megyei bíróság.)

Az 1950. évi IV. törvény módosította az Alkotmánynak a bírósági szervezetre vonatkozó rendelkezéseit és kimondta a „felsőbíróságok és államügyészségek" 1950. december 31. napjával történő megszüntetését. Ezzel kialakult a magyar bírósági szervezet szocialista modellje, amelyhez már csak a megfelelő eljárási szabályokat kellett hozzáilleszteni (lásd 61-64. pont).

[101] A SZOCIALISTA BÍRÓSÁGI SZERVEZET MODELLJE • A szocialista modell egysége nemcsak az alapelvekben, hanem a bírósági szervezet felépítésében is megnyilvánult. Az uniformizáló törekvések következtében a bírósági szervezet és az ügymenet valamennyi szocialista országban leegyszerűsödött, mert a felsőbíróságokkal együtt megszűnt a harmadfokú perorvoslat lehetősége is.

Az elsőfokú eljárás súlypontja a törvényszékekről a járásbíróságokra tevődött át. A különbíróságok közül rövid úton felszámolták a hatalom számára kényelmetlennek bizonyuló közigazgatási bíróságokat, de megszűnt az önálló munkaügyi bíráskodás is.

A szocialista országokban a helyi-területi-legfelső bíróság(ok) egységén alapuló háromszintű igazságszolgáltatási szervezet jött létre, amely pontosan megfelelt az állami és pártbürokrácia tagozódásának és a demokratikus centralizmus működési mechanizmusának.

Az ötvenes évektől kezdve Magyarországon mind a polgári, mind pedig a büntetőügyekben a járásbíróságok



lettek az általános hatáskörű elsőfokú bíróságok. Amikor a járásbíróságokat mint közigazgatási egységeket felszámolták, a „járásbíróság" elnevezést a „helyi bíróság" kifejezés váltotta fel. A hetvenesnyolcvanas években a helyi bíróságok száma rohamos csökkenésnek indult, mivel a kisebb bíróságok összevonásával igyekeztek enyhíteni a bírósági szervezet nyomasztó tárgyi és személyi hiányosságain. A nyolcvanas évek végére az eredetileg mintegy százötven járásbíróságból álló helyi bírósági szervezet a kétharmadára zsugorodott össze.

A szocialista bírósági szervezetben a törvényszékeknek nemcsak az elnevezésük, hanem a funkciójuk is megváltozott. A megyei bíróságok elsőfokú hatásköre fokozatosan csökkent és egyre inkább a fellebbezési bíróság szerepét vették át.

A Legfelsőbb Bíróság eredetileg nem rendelkezett elsőfokú hatáskörrel. A Pp. 23/A. §-a azonban lehetővé tette azt, hogy 1954-től a Legfelsőbb Bíróság elnöke hivatalból vagy a legfőbb ügyész javaslatára kivételes esetekben bármely ügyet az eljárás bármely szakaszában a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonjon.

1972 és 1979 között a törvényben meghatározott esetekben elsőfokú hatásköre is volt a szocialista szervezetek egymás közötti jogvitáiban. Másodfokon járt el a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságok elsőfokú ítéletei ellen benyújtott fellebbezések tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész bármely polgári ügyben hozott jogerős határozat ellen törvényességi óvással élhetett, a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan volta miatt. A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha a törvényességi óvás a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányult, akkor az Elnökségi Tanács bírálta el. A törvényességi óvás mellett a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség és a jogalkalmazás egysége érdekében elvi irányítást gyakorolt valamennyi bíróság működése felett. Irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek voltak.

3.ábra • A szocialista bírósági szervezet és a polgári ügymenet

5.3. 3. A bírósági szervezet a rendszerváltás után (1990-2011)[102] A HÁROMSZINTŰ SZERVEZET FENNTARTÁSA 1997-IG • A rendszerváltás a magyar bírósági szervezet felépítését lényegesen nem érintette. Hiába merült fel a nyolcvanas évek végén a történelmi modellhez való visszatérés gondolata,1 a bírósági szervezet átalakítása a vártnál nagyobb akadályokba ütközött. 1989 és 1997 között a bírósági szervezetet érintő legfontosabb változás a katonai bíróságok megszüntetése volt (1991:LVI. tv.). Feladatkörüket a rendes bíróságokon működő katonai tanácsok vették át.

[103] AZ 1997. ÉVI BÍRÓSÁGI SZERVEZETI REFORM • Az igazságügyi reform átfogó koncepciója a kilencvenes évek közepére készült el. Az Országgyűlés 1997 nyarán megteremtette a négyszintű bírósági szervezet, az új jogegységi eljárás és a végrehajtó hatalomtól független bírói önigazgatás alkotmányos alapjait. Az Alkotmány módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény a bíróságok felsorolását kibővítette az ítélőtáblákkal.2

A negyvenes évek végén megszüntetett „felsőbíróságok" visszaállításának gyakorlati célja a Legfelsőbb Bíróság munkaterhének a csökkentése, valamint a helyi és a megyei bíróságok közötti célszerűbb munkamegosztás kialakítása volt. Lényeges változás történt a bíróságok igazgatásában is: az Igazságügyi Minisztériumot mint központi igazgatási szervet a bírósági autonómiát megtestesítő Országos Igazságszolgáltatási Tanács váltotta fel, amelynek elnöki tisztét a Legfelsőbb Bíróság mindenkori elnöke töltötte be.

Az Alkotmány módosítását követően az Országgyűlés elfogadta a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényt a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényt, az



igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, valamint az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvényt. A felsorolt törvények és az Alkotmánynak a bírósági szervezetre vonatkozó új rendelkezései 1997. október 1. napján léptek hatályba.

[104] A HELYI BÍRÓSÁG • A négyszintű bírósági szervezet alsó szintjét az 1997. évi igazságügyi reform után is a büntető- és polgári ügyekben általános hatáskörrel rendelkező helyi bíróság foglalta el.

A helyi bíróság a székhelytől függően „kerületi bíróság" vagy „városi bíróság" elnevezést kapott. A hat összevont fővárosi kerületi bíróság közül kettőt, a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróságot meghatározott ügycsoportokban kizárólagos illetékességgel ruházták fel.

A többi helyi bíróság már 1994 óta városi rangú településen működött, ami az elnevezésben is kifejezésre jutott (például Ráckevei Városi Bíróság).

A helyi bírósági szervezet veszedelmes összezsugorodását (lásd 101. pont), amely a jogkeresők számára rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremtett,3 az 1990. évi LXXX. törvény állította meg, miután egyszerre 13 új – városi, illetve kerületi – bíróság felállítását rendelte el. Az ezredfordulóra a helyi bíróságok száma 111-re nőtt.

[105] A MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG • A munkaügyi bíróság különbíróság jellege alkotmányos értelemben megszűnt, mivel az Alkotmány – 1997-ben módosított – 45. § (1) bekezdése a munkaügyi bíróságot is a rendes bíróságok közé sorolta.

A munkaügyi bíróság hatásköre az 1997. évi igazságügyi reformot követően folyamatosan bővült, a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó pereken kívül a társadalombiztosítási határozatok, valamint a munkaügyi igazgatást érintő közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára is kiterjedt. A munkaügyi bíróságok száma nem változott: a megyékben és a fővárosban összesen húsz munkaügyi bíróság működött.

4.ábra • A bírósági szervezet és a polgári ügymenet az 1997. évi reform után

[106] A MEGYEI BÍRÓSÁG • A bírósági hierarchia második szintjét a húsz megyei bíróság foglalta el. Az egyes megyei bíróságok illetékességi területe a megyékre, míg a velük azonos rangban álló Fővárosi Bíróságé Budapestre terjedt ki.

A megyei bíróság – a törvényben meghatározott ügyekben – első fokon járt el, valamint másodfokon elbírálta a helyi bíróság és a munkaügyi bíróság határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket. A megyei bíróságon tanácsok és csoportok működtek, az azonos ügyszakban dolgozó bírák pedig kollégiumot alkottak.

Az 1991-ben megszüntetett katonai bíróságok (lásd 102. pont) szerepét az erre kijelölt megyei bíróságok katonai tanácsai vették át.

[107] AZ ÍTÉLŐTÁBLA • Annak ellenére, hogy az Országgyűlés 1997-ben az ítélőtáblák számát is



meghatározta és az illetékességi területüket is kijelölte, a felállításukra csak hat évvel később kerülhetett sor. 4

Többszöri koncepcióváltozás után a 2002. évi XXII. törvény tette véglegessé azt, hogy 2005-ig öt fellebbviteli bíróság létesül az országban. A Fővárosi Ítélőtábla, valamint a Pécsi és a Sze-

gedi Ítélőtábla 2003. július 1. napján, míg a Debreceni és Győri Ítélőtábla 2005. január 1. napján kezdte meg a tényleges működését.5

Az ítélőtábla elsősorban mint fellebbviteli bíróság foglalta el a bírósági hierarchia harmadik szintjét, de elbírálta a hatáskörébe utalt egyéb ügyeket is, így például a területén levő megyei vagy munkaügyi bíróságok közötti illetékességi összeütközés esetén kijelölte az eljáró bíróságot. A megyei bíróság által első fokon elbírált közigazgatási perekben – ha törvény a fellebbezést megengedte – a fellebbezés elbírálására a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagos illetékességgel rendelkezett.

A Fővárosi Ítélőtáblán büntető-, polgári és közigazgatási, a többi ítélőtáblán büntető- és polgári kollégium létesült.

[108] A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG • A Magyar Köztársaság legfőbb bírói szerveként deklarált Legfelsőbb Bíróság másodfokon elbírálta a megyei bíróság és az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, harmadfokon pedig a felülvizsgálati kérelmet. A bírósági jogalkalmazás egységének a biztosítása érdekében a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hozott, valamint eljárt a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.

A Legfelsőbb Bíróság elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel választotta meg hatévi időtartamra. A Legfelsőbb Bíróságon ítélkező és jogegységi tanácsok, valamint büntető-, polgári és közigazgatási kollégium működött.

4. A bírósági szervezet a 2011. évi reform után

[109] RÖVID ÁTTEKINTÉS • A bírósági szervezetet ért kritikák hatására 6 már 2011 [109] tavaszán hatályba léptek a hatékonyabb működést és az eljárások gyorsítását szolgáló módosítások. A 2011. április 18-án elfogadott Alaptörvény 25-28. cikke lerakta a bírósági rendszer átalakításának alkotmányos alapjait. A reform két sarkalatos törvényben, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (Bszi.), valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló CLXII. törvényben (Bjt.) teljesedett ki. Az új rendelkezések – néhány kivételtől eltekintve7 – 2012. január 1-jén léptek hatályba. Itt jegyezzük meg, hogy a Bszi. a bíróságok működésének alapelveit (Bszi. 1-15. §) és a bírósági szervezet alapjait (Bszi. 16-24. §) csak az Alaptörvényhez való hozzáigazítás mértékében változtatta meg. A reform súlypontja a bíróságok központi igazgatásának az átalakítására esett (lásd 116. pont).

5.3.1. A bírósági szervezet felépítése

[110] VÁLTOZÁSOK A BÍRÓSÁGI SZERVEZETBEN • Az Alaptörvény annak a kimondásával, hogy „a bírósági szervezet többszintű", nyitva hagyta a bírósági hierarchia kérdését, de a Bszi. nem kívánt a négyszintű szerkezettől eltérni.

Az egyes bírósági szintek elnevezésének a megváltoztatásával helyreállt a történelmi bírósági nevek egysége (lásd 100. pont). Az Alaptörvény Legfelsőbb Bíróság8 helyett ismét Kúriának nevezi a legfőbb bírói szervet (25. cikk), a Bszi. törvényszéknek a megyei bíróságot és járásbíróságnak a helyi bíróságot (16. §). A bírósági rendszert érintő legfontosabb változás a „munkaügyi bíróságokkal egy szervezeti egységben" működő közigazgatási bíróságok felállítása (Bszi. 19-20. §).

[111] A JÁRÁSBÍRÓSÁG • Az elnevezés alapjául szolgáló járások mint közigazgatási területi egységek 1983-ban szűntek meg. A járásbíróságot – változatlan hatáskörrel – a helyi bíróság váltotta fel (lásd 104. pont). A régi elnevezéshez való visszatérést a járások 2013. január 1-jére tervezett visszaállítása indokolja. A járásbíróság ettől az időponttól a helyi bíróság jogutódjává válik (Bszi. 190. §). A törvény a járásbíróságot első' fokon eljáró bíróságként határozza meg. A járásbíróságot az elnök vezeti. Nem jogi személy, de az elnöke az államháztartási gazdálkodás szabályai szerint, a törvényszék belső szabályzatában meghatározott módon kötelezettségeket vállalhat. A járásbíróságon meghatározott jellegű ügyek intézésére csoportok létesíthetők (Bszi. 18. §).

[112] A KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG • Az Alaptörvény 25. cikkében nevesített különbíróságok 2013. január 1-jén közös szervezeti egységekben kezdik meg a működésüket (Bszi. 191. §). 9

Szakmai önállóságuk ellenére igazgatási szempontból a rendes bírósági szervezetbe tagozódnak. A közigazgatási és munkaügyi bíróság első fokon jár el a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti,



a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, valamint a törvény által hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. A közigazgatási és munkaügyi bíróságot az elnök vezeti. A járásbírósághoz hasonlóan nem jogi személy, de elnöke az államháztartási gazdálkodás szabályai szerint, a törvényszék belső szabályzatában meghatározott módon kötelezettségeket vállalhat. A közigazgatási és munkaügyi bíróságon meghatározott jellegű ügyek intézésére csoportok létesíthetők (Bszi. 19. §). A törvényszéken működő közigazgatási-munkaügyi kollégium mellett külön törvényben meghatározott számban és illetékességi területtel közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium működik (Bszi. 20. §).

[113] A TÖRVÉNYSZÉK • A köztudatban elevenen élő kifejezést – több sikertelen kísérlet után – a Bszi. állította vissza. 2012. január 1-jétől a megyei bíróság elnevezést a törvényszék váltotta fel, amely a hagyományoknak megfelelően nem a megye, hanem a székhely nevéhez igazodik (így például Baranya Megyei Bíróság helyett Pécsi Törvényszék, Pest Megyei Bíróság helyett Budapest Környéki Törvényszék, a Fővárosi Bíróság helyett Fővárosi Törvényszék). A megyei bíróság jogutódjaként működő törvényszék szervezete és hatásköre csak a közigazgatási és munkaügyi bíróság felállításához szükséges mértékben változik. A törvényszék első fokon eljár a törvényben meghatározott ügyekben és másodfokon elbírálja a járásbíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket. Az elnök által vezetett törvényszék jogi személy. A törvényszéken tanácsok, csoportok és büntető-, polgári, gazdasági, valamint közigazgatási-munkaügyi kollégiumok működnek,

amelyek összevonhatóak. Külön törvényben meghatározott törvényszékeken és illetékességi területtel katonai tanácsok járnak el (Bszi. 21. §).

[114] AZ ÍTÉLŐTÁBLA • A bírósági szervezet átalakítása a legkevésbé az 1997. évi igazságügyi reform során visszaállított ítélőtáblákat érintette (lásd 107. pont).

Az ítélőtábla elbírálja a járásbíróság és a törvényszék határozata ellen előterjesztett jogorvoslatokat, továbbá eljár a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. Az elnök által vezetett ítélőtábla jogi személy. Az ítélőtáblán tanácsok, büntető-, valamint polgári kollégiumok működnek (Bszi. 22. §). Az ítélőtáblák illetékességi területét a 2010. évi CLXXXIV. törvény határozza meg: Fővárosi Ítélőtábla: Budapest, Fejér, Heves, Nógrád és Pest megye; Debreceni Ítélőtábla: Hajdú-Bi- har, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye; Győri Ítélőtábla: Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas és Veszprém megye, Pécsi Ítélőtábla: Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye; Szegedi Ítélőtábla: Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye.

[115] A KÚRIA • A elnevezés a XIV. századtól kezdve10 az ország legfőbb bíróságá-ra utalt, ezért azt a hat évtizedet (1949-2011), amikor a nyelvtanilag sem helyes Legfelsőbb Bíróság nevet viselte, 11 történelmi léptékben átmeneti időszaknak tekinthetjük. A Kúria mint a legfőbb bírói szerv

a) elbírálja a törvényszék, továbbá az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot,

b) elbírálja a felülvizsgálati kérelmet,

c) a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz,

d) joggyakorlat-elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben, ennek keretében feltárja és vizsgálja a bíróságok ítélkezési gyakorlatát,

e) elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé,

f) dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről,

g) dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és

h) eljár a hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben (Bszi. 24. §).

A felsorolásból kitűnik az, hogy a Kúria feladatköre lényegesen kibővült a Legfelsőbb Bíróságéhoz képest. Több mint harminc év elteltével12 ismét elsőfokú hatáskört kapott az f) és g) pont alá tartozó, az Alkotmánybíróságtól átvett önkormányzati ügyekben. A Kúriát az elnök vezeti, akit a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel választ meg kilenc évre (Alaptörvény 26. cikk). A Kúrián ítélkező, jogegységi, önkormányzati, valamint elvi közzétételi tanácsok, büntető-, polgári, közigazgatási-munkaügyi kollégiumok, továbbá bírósági joggyakorlat-elemző csoportok működnek.

[116] A BÍRÓSÁGOK IGAZGATÁSA • A Bszi. a kiszámítható és időszerű igazság- [116] szolgáltatás



érdekében új alapokra helyezte a bíróságok központi igazgatását, amikor a megszüntetett Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogköreit az Országos Bírósági Hivatal elnökére mint egyszemélyi felelős vezetőre ruházta (Bszi. 76. §). A törvény elválasztotta egymástól a Kúria elnökének és a bírósági igazgatás vezetőjének a személyét. Az Alaptörvény 25. cikke szerint a bíró-

ságok igazgatásában a bírói önkormányzati szervek is közreműködnek. A 15 tagú Országos Bírói Tanács, amelynek az élén a Kúria elnöke áll, felügyeleti és véleményező funkciót lát el (Bszi. 103. §).

5.3.2. A polgári ügyekben eljáró bíróságok

[117] ÜGYMENET A POLGÁRI JOGVITÁKBAN • A polgári bírósági útra tartozó jogvitákban

első fokon a járásbíróság, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, a törvényszék és a Kúria jár el:

• a járásbíróság általános hatáskörű elsőfokú bíróság [Pp. 22. § (1) bek.],

• a közigazgatási és munkaügyi bíróság első fokon jár el a Bszi. 19. § (1) bekezdésében felsorolt ügyekben (lásd 112. pont),

• a törvényszék első fokon jár el a Pp. 23. § (1) bekezdésében felsorolt ügyekben (lásd 136-151. pont),

• a Kúria első fokon jár el a Bszi. 24. § (1) bek. f) és g) pontjában meghatározott ügyekben (lásd 115. pont),

másodfokon a törvényszék, az ítélőtábla és a Kúria jár el:

• a törvényszék másodfokon elbírálja a járásbíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket [Bszi. 21. § (1) bek.],

• az ítélőtábla másodfokon elbírálja a törvényszék határozata ellen előterjesztett jogorvoslatokat [Bszi. 22. § (1) bek.],

• a Kúria elbírálja a törvényszék első fokon hozott ítélete ellen benyújtott közvetlen fellebbezést [Pp. 235. § (3) bek.], az ítélőtábla egyes másodfokon hozott végzései ellen benyújtott fellebbezést (Pp. 233/A. §),

harmadfokon a Kúria jár el, amely elbírálja a felülvizsgálati kérelmeket [Bszi. 24. § (1) bek. b) pont, Pp. 270. § (1) bek.].

[118] A POLGÁRI ÜGYEKBEN ELJÁRÓ BÍRÓSÁGOK ÖSSZETÉTELE • A társasbíráskodás elvét, amely 1949 óta szerepel a magyar Alkotmányban, az Alaptörvény is fenntartotta. A 27. cikk általános szabályként mondja ki azt, hogy bíróság, ha a törvény másképpen nem rendelkezik, tanácsban ítélkezik. Az Alaptörvény a bíróság összetételére nézve is ad útmutatást: a törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben, de egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. A nem hivatásos bíró az ülnök, akinek az ítélkezésben a bíróval azonos jogai és kötelezettségei vannak (Bszi. 15. §).

[119] EGYESBÍRÁSKODÁS • A 2011. évi igazságügyi reform nem változtatta meg a polgári ügyekben eljáró bíróságok összetételét. Első fokon továbbra is egyesbíró jár el, de a törvényben meghatározott esetekben az első fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik [Pp. 11. § (2) bek.]. A törvény ilyen rendelkezést a munkaügyi perekre nézve ír elő (349/A. §). A közigazgatási perekben, ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, az elsőfokú bíróság a tárgyalás megkezdése előtt rendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el [Pp. 324. § (4) bek.]. A törvényben felsorolt iparjogvédelmi perekben a Fővárosi Törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, akik közül két tag a szabadalmi perekben felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik (Szbt. 104. §., Vjt. 95. § stb.).



5. ábra • A bírósági szervezet és a polgári ügymenet a 2011. évi reform után

Az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal. Az eljárásban a hivatásos bírákat és az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik. Ez vonatkozik az együttalkalmazás tilalmára is [Pp. 12. § (1) és (3) bek.].

[120] TÁRSASBÍRÁSKODÁS • A másodfokú bíróság mindig három hivatásos bíróból [120] álló tanácsban jár el [Pp. 11. § (4) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik. Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, a Kúria elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanács járjon el [Pp. 11. § (5) bek.].

A törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az itt felsoroltaktól eltérően is megállapíthatja [Pp. 11. § (6) bek.].

A bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést és az ítélet kivételével meghozhat minden olyan határozatot, amelyet a törvény a bíróság hatáskörébe utal. A tárgyaláson az elnök azokat az intézkedéseket teheti meg és olyan határozatokat hozhat, amelyeket a törvény kifejezetten az elnök hatáskörébe utal [Pp. 12. § (2) bek.].

[121] A TÖRVÉNYES BÍRÓHOZ VALÓ JOG • A törvényes bíróhoz való jog a francia forradalom óta az igazságszolgáltatás alapértékei közé tartozik. Magyarországon a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk 20. §-a mondta ki azt, hogy „senkit illetékes bírájától elvonni nem szabad". A szocialista igazságszolgáltatás évtizedei alatt „elfelejtett" alapelv csak a rendszerváltozás után „éledt újra" és került bele az 1997. évi bírósági szervezeti törvénybe.

A 2011. évi Bszi. 11. §-a szerint senki sem vonható el a törvényes bírájától. A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon előre megállapított ügyelosztási rend szerint működő bíró.

Az ügyelosztási rendet a bíróság elnöke határozza meg, legkésőbb a tárgyévet megelőző év december 10. napjáig. A kialakítása során figyelembe kell venni az ügyek jelentőségét, munkaigényességét, az ügyérkezés statisztikai adatait és a munkateher arányos elosztásának szempontjait. Az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy az adott bíróságon milyen összetételű tanácsok működnek, a bírák, a tanácsok és bírósági titkárok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük stb. Az ügyelosztási rendet és annak módosításait az érintettekkel haladéktalanul ismertetni kell, és a bíróságon, a felek által hozzáférhető helyen ki kell függeszteni, továbbá a bírósági honlapon közzé kell tenni (Bszi. 9-11. §).

Az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból el lehet térni (lásd 190. pont).

[122] A BÍRÓSÁGI TITKÁR ÉS A BÍRÓSÁGI ÜGYINTÉZŐ • A bírósági titkár érdemi döntéshozatali



jogkörrel történő felruházását13 az Alkotmánybíróság az 1/2008. (I. 11.) AB határozatával alkotmányellenesnek minősítette. Két évvel később egy alkotmánymódosítás megteremtette a bírósági titkár eljárásának alkotmányos alapját. Az Alaptörvény tovább szélesítette a bírósági titkár jogkörét. A 27. cikk (3) bekezdése szerint a törvény által meghatározott ügyekben az egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, aki a tevékenysége során független és csak a törvénynek van alárendelve.

Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül a bírósági titkár is eljárhat. A bírósági titkárnak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – önálló aláírási joga van, és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal, de ideiglenes intézkedésről nem határozhat (Pp. 12/A. §).

A bírósági ügyintéző az a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselő, aki külön jogszabályban meghatározott esetekben, tárgyaláson kívül, a bíró irányítása és felügyelete mellett eljárhat. A bírósági ügyintézők által polgári, gazdasági és munkaügyi ügyszakban ellátható feladatköröket az 56/2008.

(III. 26.) Korm. rendelet sorolja fel.

5.3.3. Az ítélkezés egységének biztosítása

[123] A BÍRÓSÁGOK FELADATA • A 2011. évi bírósági reform az ügyek ésszerű időn belül történő elbírálásának az előmozdítása mellett (lásd 83. pont) az ítélkezés egységének a biztosítását tűzte ki célul. A Kúria – az Alaptörvényben biztosított jogkörében (25. cikk) – a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé (Bszi. 25. §).

A Kúria jogkörét – a Legfelsőbb Bírósághoz képest (lásd 108. pont) – azért kellett bővíteni, mert a négyszintű bírósági szervezetben a korábbinál kevesebb ügy jutott el a legfőbb bírósági szervhez, tehát a jogegység biztosításához újabb eszközöket kellett keresni.

A joggyakorlat „teljes horizontális és vertikálás" megismerését mozdíthatja elő a bírósági joggyakorlat-elemző csoport, valamint a szakáganként működő közzétételi tanács felállítása a Kúrián (Bszi. 29-31. §). Ez utóbbi feladata az elvi bírósági határozatok és az elvi bírósági döntések kiválasztása és közzététele.

Az elvi határozat a Kúria ítélkező tanácsa által hozott, a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozat. Az elvi döntés az alsóbb fokú bíróságnak a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozata.

A Kúrián kívül az ítélőtábla és a törvényszék elnöke, valamint kollégiumvezetője, a közigazgatási és a munkaügyi bíróság, továbbá a járásbíróság elnöke is köteles a vezetése alatt álló bíróság ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni. Ha a felsorolt bíróságok tanácsa vagy egyesbírája valamely elvi kérdésben hozott határozatot, és a határozata jogerőre emelkedett, köteles az elvi jelentőségű határozatot a bíróság elnökének bemutatni (Bszi. 26. §).

Az egységes joggyakorlat megteremtésének legfontosabb eszköze továbbra is a bíróságokra kötelező jogegységi határozat.

[124] A JOGEGYSÉGI INDÍTVÁNY • Az új szabályozás követi az 1997. évi bírósági szervezeti törvényt, amely a – korábbi elvi irányítás helyett (lásd 101. pont) – bevezette a jogegységi eljárást. A Kúria előtt jogegységi eljárásnak akkor van helye, ha

a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, vagy

b) a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria má-

sik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől (Bszi. 32. §).

Jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt



• a Kúria elnöke vagy kollégiumvezetője, illetve helyetteseik, valamint az ítélőtábla elnöke,

• a b) pont esetében a Kúria tanácselnöke vagy

• a legfőbb ügyész indítványozza (Bszi 33. §).

A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványban az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi tanács határozatának meghozatalát.

[125] A JOGEGYSÉGI TANÁCS ÖSSZETÉTELE • A Kúrián büntető, összevont polgári-gazdasági, továbbá összevont közigazgatási-munkaügyi szakágú jogegységi tanács működik. A jogegységi tanácsot a Kúria elnöke, elnökhelyettese, kollégiumvezetője vagy kollégiumvezető-helyettese vezeti. A jogegységi tanács az elnökből és további négy tagból áll, a tagokat a jogegységi tanács elnöke választja ki.

Ha a jogegységi eljárásban hozandó döntés több szakág ügykörét érinti, a jogegységi tanács elnöke a jogegységi tanácsot az érintett szakágban eljáró bírák közül arányosan jelöli ki. E jogegységi tanács az elnökből és további hat tagból áll, elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.

Az új Bszi. egy harmadik összetételt is lehetővé tesz: a jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a jogegységi eljárás célja a korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése, illetve a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése. A jogegységi tanács elnöke ebben az esetben is a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese (Bszi. 34. §).

[126] A JOGEGYSÉGI ELJÁRÁS • A törvény a korábbinál sokkal részletesebben szabályozza a jogegységi eljárás menetét, az előkészítő intézkedések megtételétől kezdve a határozat közzétételéig (Bszi. 36-44. §).

A jogegységi indítvány alapján a jogegységi tanács elnöke kitűzi az ülés határnapját, amelyről a tanács tagjait és a törvény alapján részvételre jogosultakat értesíti. Az ülés nem nyilvános, azon a tanács tagjain kívül az indítványozó, a legfőbb ügyész és eseti meghívott vehet részt. Az ülést a jogegységi tanács elnöke vezeti, azon valamennyi résztvevő felszólalhat. A jogegységi tanács a határozatát tanácskozás után, szavazással hozza meg. Az indítványnak helyt adó határozat rendelkező része tartalmazza a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló elvi kérdésben adott iránymutatást. A jogegységi határozatnak – ha a törvény kivételt nem tesz – nincs a felekre kiterjedő hatálya.

A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján kell közzétenni. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

[127] JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK • A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsai által hozott határozatok közül az alábbiak érintették a polgári eljárásjog területét:

Az 1/1998. polgári jogegységi határozat a Pp. 259/A. §-ában szabályozott kifogás intézményének az alkalmazhatóságával foglalkozott (lásd 751. pont).

A 3/1998. közigazgatási jogegységi határozat a közigazgatási szerv hatásköri hiányát megállapító határozatának a bíróság általi felülvizsgálhatóságát mondta ki. Az 1/1999. büntető-polgári jogegységi határozat a kizárási szabályok alkalmazása szempontjából a bíróság vezetőjének minősítette a bíróság elnökhelyettesét is. Az 5/1999. polgári jogegységi határozat a cégek cégjegyzékből történő törlésének hatályosságával, a 3/2000. polgári jogegységi határozat a részítélettel (lásd 691. pont), a 4/2003. polgári jogegységi határozat a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásával (lásd 330. pont), az 1/2005. közigazgatási és polgári jogegységi határozat pedig a Budapesten székhely- lyel rendelkező, de Pest megye területén működő jogi személyekre vonatkozó illetékességi szabállyal foglalkozott. Az 1/2006. közigazgatási és polgári jogegységi határozat szerint a másodfokú eljárásban a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hozott permegszüntető végzés nem támadható meg fellebbezéssel. A 4/2008. polgári jogegységi határozat értelmében a tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződés teljesítése, módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése iránti perek is. Az 1/2009. polgári jogegységi határozat kizárta a felülvizsgálat lehetőségét az olyan vagyonjogi ügyben hozott jogerős közbenső ítélet ellen, amelyben a keresettel érvényesített követelés értéke nem haladja meg az egymillió forintot. Az 1/2010. polgári jogegységi határozat szerint a jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes a készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokra nem hivatkozhat.

A bírák kizárása



[128] A BÍRÁK KIZÁRÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ESETEI • A bírák kizárására vonatkozó szabályok a bírói függetlenséget és az ítélkezés tárgyilagosságát biztosítják. A Pp. 13. § (1) bekezdése értelmében az ügy elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt:

a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;

b) az előző pont alá tartozó személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;

c) az előző pontok alá eső személyeknek a hozzátartozója vagy a volt házastársa;

d) az, akit a perben tanúként vagy szakértőként kihallgattak, vagy akinek tanúként vagy szakértőként való kihallgatását a bíróság elrendelte;

e) az, akitől az ügynek a tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

A hozzátartozónak minősülő személyeket a törvény taxatíve sorolja fel. A 13. §

bekezdése szerint hozzátartozó az egyenes ágbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyer-

mek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa. A hozzátartozói minőség meghatározásának egyébként nemcsak a kizárás, hanem a meghatalmazotti jogosultság (lásd 243. pont) és a tanúvallomás megtagadhatósága (lásd 600. pont) szempontjából is jelentősége van.

Az általános kizárási okok közül az a)-d) pontban felsoroltakat abszolút okoknak tekinthetjük, mivel ezeknek a fennforgása esetén a bírót feltétlenül kizártnak kell tekinteni. Vitára csak a törvény szövegének az értelmezése adhat okot. A kizárási kérelmek túlnyomó részét a gyakorlatban az e) pontra alapítják, ahol mérlegelés tárgya az, hogy a kizárási kérelemben felhozott tények alapján a bírót valóban elfogultnak kell-e minősíteni.

[129] A BÍRÁK KIZÁRÁSÁNAK KÜLÖNÖS ESETEI • A perben az a helyi bíróság, törvényszék, illetőleg ítélőtábla sem járhat el,14 amelynek a vezetője a 13. § (1)bekezdésének a), b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva [14. § (1) bek.]. Az 1/1999. büntető-polgári jogegységi határozat szerint a bíróság vezetőjének minősül a bíróság elnökhelyettese is.

Bár a kizárás elvileg csak a bíróra vonatkozik, ebben az esetben az egész bíróság kizárására sor kerülhet. Az idevonatkozó törvényi rendelkezés azon a felismerésen alapul, hogy a bíróság tagjait feszélyezheti az a körülmény, hogy a bíróság vezetője érdekelt az ügyben, ezért helyesebb, ha ilyen esetben más bíróság jár el. Ennek a kijelöléséről a Pp. 45. §-a rendelkezik (lásd 189. pont). A törvény szándékosan nem említi a Kúriát, amelynek a kizárása – egyedisége lévén – eljárásjogilag megoldhatatlan helyzetet teremtene.

A törvény a jogorvoslatok során is biztosítani kívánja az eljárás tárgyilagosságát:

• A per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett [15. § (1) bek.].

• A perújítás során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással megtámadott ítélet hozatalában részt vett [21. § (2) bek.].

• A felülvizsgálati kérelem elbírálása során nem járhat el az a bíró, aki a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatok bármelyikének meghozatalában részt vett [21. § (3) bek.].

• A per másodfokú elintézéséből és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából ki van zárva az a bíró is, aki az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett [15. § (2) bek.].

A felsorolt kizárási okok között van egy lényeges eltérés: amíg a másodfokú eljárásból nemcsak az a bíró van kizárva, aki a megtámadott ítélet hozatalában részt vett, hanem az is, aki az érdemi döntést előkészítette, addig a perújítás, illetve a felülvizsgálat során csak az a bíró tekinthető kizártnak, aki a megtámadott határozat hozatalában részt vett.

A 21. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítást lehetőleg olyan bíró



folytassa le, aki az elsőfokú ítélet meghozatalában nem vett részt. Jóllehet a bíró kizárása ebben az esetben nem kötelező, a törvény mégis azt sugallja, hogy a megismételt bizonyítási eljárásban ne az a bíró vegyen részt, aki az ügyben egyszer már érdemben állást foglalt. Ehhez képest a 252. § (4) bekezdésében foglalt lehetőség egy sajátos kizárási oknak te-

kinthető. A másodfokú bíróság ugyanis – az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében – azt is elrendelheti, hogy a pert az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy azonos hatáskörű másik bíróság tárgyalja.

[130] KIZÁRÁS IGAZGATÁSI ÜGYKÖRBEN • A bíróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy kizárt bíró vagy bíróság ne vegyen részt az eljárásban. Kizárási ok esetében a bíróság elnöke hivatalból kezdeményezi a kizárást. Az eljáró bíró kötelessége az, hogy a bíróság vezetőjének haladéktalanul jelentse be, ha vele szemben kizárási ok forog fenn. A mulasztás vagy a késedelem esetében fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik [16. § (2) bek.].

A kizárási okot a fél az eljárás bármely szakaszában bejelentheti. E szabály alól a törvény egyetlen kivételt tesz, éspedig a 13. § (1) bekezdésének e) pontján alapuló kizárási ok esetében. Az ún. elfogultsági kifogást a félnek a tárgyalás megkezdése előtt kell bejelentenie, később csak akkor érvényesítheti sikerrel, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást [16. § (4) bek.].

A kizárási kérelem elintézésének kétféle módja van. A kizárási bejelentés vagy kérelem egyszerűbb, ún. igazgatási ügykörben történő elintézését a 17. § szabályozza. Erre akkor kerülhet sor, ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy mellőzéséhez maga is hozzájárult. Ilyenkor a bíróság vezetője, anélkül hogy külön határozatot hozna, más bírót vagy tanácsot jelöl ki az ügy elintézésére.

[131] A KIZÁRÁSI ELJÁRÁS • Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, a bíró kizárása felől ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa határoz [18. § (1) bek.]. A döntés – a törvény megengedő rendelkezése értelmében – tárgyaláson kívül is meghozható. Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok ne vonatkozna, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a törvényszéket mint másodfokú bíróságot és a munkaügyi bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla, az ítélőtáblát mint másodfokú bíróságot érintő ok esetében a Kúria határoz [18. § (2) bek.]. Egy 2010-ben beiktatott új rendelkezés szerint a kizárás kérdésében a bíróság soron kívül határoz (21/A. §).

A kizárás tárgyában hozott határozatok ellen a fellebbezési lehetőség nagyon korlátozott. A kizárást kimondó határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, a kizárás megtagadása miatt pedig csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben lehet panaszt tenni [18. § (4) bek.].

Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig a perben nem járhat el. Amennyiben más személy jelentette be a kizárási okot, a bíró továbbra is eljárhat a perben, de ha a 13. § (1) bekezdés a)-d) pontjában foglalt kizárási okok valamelyikét érvényesítik vele szemben, a bejelentés érdemi elintézéséig nem vehet részt az érdemi határozat meghozatalában. Ez a korlátozás nem érvényesül abban az esetben, ha ugyanazon fél, ugyanazon perben ismételten terjeszt elő kizárási kérelmet. Így kívánja a törvény megakadályozni azt, hogy a fél a per befejezését alaptalan kizárási bejelentésekkel hátráltassa [19. § (1) bek.]. Amennyiben bebizonyosodik az, hogy a

fél nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott a bíró kizárására vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tett, a bíróság a felet pénzbírsággal sújthatja [19. § (2) bek.].

5.4. Jegyzetek1. Horváth János: Gondolatok a bírósági szervezet reformjának néhány kérdéséhez. MJ, 1989/ 7-8:686-687. o.;

Kulcsár Kálmán: A bírósági szervezet továbbfejlesztéséről. MJ, 1990/1:110. o.; Petrik Ferenc: Tizenöt kérdés és tizenöt válasz a bírósági szervezet reformja köréből. MJ, 1990/1:11-30. o.

2. Az Alkotmány 45. § (1) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják."

3. Kengyel Miklós: A polgári bíráskodás hétköznapjai. Budapest, 1989. 96-112. o.



4. Tilk Péter: Alkotmányjogi kérdések az ítélőtáblákkal összefüggésben. Jura, 9. évf. 2003/1: 117-128. o.

5. Az ítélőtáblákkal azonos székhelyen (Budapest, Pécs, Szeged, majd Debrecen, Győr) fellebbviteli főügyészségek is létesültek.

6. Vö. Fleck Zoltán: Bíróságok mérlegen I-II. Budapest, 2008.; Fleck Zoltán (szerk.): Igazságszolgáltatás a tudomány tükrében. Budapest, 2010.

7. A járásbíróságok 2013. január 1-jétől válnak a helyi bíróságok jogutódaivá (Bszi. 190. §). A közigazgatási és munkaügyi bíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok is 2013. január 1. napján kezdik meg működésüket (Bszi 191. §).

8. A Legfelsőbb Bíróság elnevezésének történetéhez lásd Bóka Zsolt: A bíróságok régi új elnevezései: Kúria és törvényszék. Jog – Állam – Politika, 2010/4:142-143. o.

9. „A közös szervezeti egység létrehozását indokolja, hogy a munkaügyi bíróságok a helyi bírósági szinten jelenleg is részben közigazgatási bíróságként járnak el, elbírálják a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt benyújtott kereseteket." A 2011. évi CLXI. törvény indokolása a 19-20. §-hoz.

10. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899. 31-32. o.

11. Jakab András – Küpper, Herbert: A legfelsőbb bíróságok. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 1701. o.

12. A Legfelsőbb Bíróság 1972 és 1979 között a szocialista szervezetek egymás közötti jogvitáiban elsőfokú hatáskörrel rendelkezett az ötmillió forint perértéket meghaladó, illetve egyes, a hárommillió forint perértéket meghaladó ügyekben (Pp. 366. §).

13. Az Alkotmánybíróság 1/2008. (I. 11.) határozatával megsemmisített, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 92. § (1) bekezdése szerint szabálysértési ügyben az elsőfokú bíróság feladatait a bírósági titkár is elláthatta, tárgyalás tartására azonban nem volt jogosult.

14. A 14. § a munkaügyi bíróságra és a 2013-tól működő közigazgatási és munkaügyi bíróságra is vonatkozik.

5.5. IrodalomBajory Pál: A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenysége a polgári eljárásjog területén. MJ, 1973/6:340-349. o.

Bernáth Zoltán: A bírói emelvényen. Budapest, 1973.

Bónis György – Degré Alajos – Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg, 1996.

Bócz Endre: A bíráskodás tekintélye és a jogpolitika. MJ, 2011/8:449-458. o.

Czine Ágnes – Ebert, Donat: A bírósági ügyintéző intézménye Németországban és Magyarországon. MJ, 2002/10:592-597. o.

Deák Péter: A magyar igazságszolgáltatási szervezet reformja. In PhD-tanulmányok. Pécs, 1. kötet. 2004. 67-99. o.

Fázsi László: A bírósági ügyintézők büntető ítélkezésben történő alkalmazásának gyakorlati kérdései. MJ, 2003/3:165-166. o.

Fleck Zoltán: Bíróságok mérlegen I-II. Budapest, 2008.

Fleck Zoltán: Jogállam és igazságszolgáltatás a változó világban: jogszociológiai vizsgálódások. Budapest, 2008.



Fleck Zoltán (szerk.): Igazságszolgáltatás a tudomány tükrében. Budapest, 2010.

Fűrész Klára: A bíróság. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I. Budapest, 2007. 523582. o.

Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás alkotmányos szabályozása. Társadalmi Szemle, 1995/12: 46-53. o.

Gadó Gábor: Az alkotmányjogi panasszal és a jogegységi határozattal összefüggő szabályozási kérdések. MJ, 2000/9:531-544. o.

Gáspárdy László: A polgári igazságszolgáltatás alkotmányi alapjai. Seria Miskolc, Tom. 11. 1995. 199-210. o.

Gatter László: Az igazságszolgáltatás reformja 1987-1997. Rendszerváltozás a bíróságok igazgatásában. Budapest, 2004.

Gilles, Peter: Időszerű igazságszolgáltatási problémák és igazságszolgáltatási reformok Németországban – transznacionális összefüggésben. MJ, 2001/10:609-618. o.

Hajas Barnabás: A bíróság. In Kilényi Géza – Hajas Barnabás (szerk.): Fejezetek a magyar alkotmányjog köréből. Budapest, 2008. 153-174. o.

Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899. 31-32. o.

Imregh Géza: A bírói igazságszolgáltatás tisztasága. MJ, 2009/10:596-606. o.

Jakab András – Küpper, Herbert: A legfelsőbb bíróságok. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 1701-1707. o.

Juhász László: A jogegység biztosítása az ítélőtáblák működésének megkezdése után. MJ, 2003/10:589-599. o.

Juhász László: Szükség van-e gazdasági kollégiumokra? GJ, 2001/5:3-7. o.

Kalas Tibor: A személyhez fűződő jogok megsértésére hivatkozással bírák és bíróságok ellen indított perek. MJ, 2008/10:670-675. o.

Kaszainé Mezey Katalin: A bírósági szervezet és a polgári perrendtartás legújabb reformja. ÜL, 1997/4:3-9. o.

Kengyel Miklós: A magyar igazságügyi infrastruktúra a kiegyezéstől napjainkig. MJ, 1992/ 5:270-273. o.


Kengyel Miklós: Kell-e nekünk jogtechnikus? MJ, 1997/5:273-277. o.

Keyha Judit: Bírósági ügyintézők segédkönyve. Budapest, 2010.

Kozma György: Az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött bírók szolgálati jogviszonyának megszüntetése de lege ferenda. MJ, 2011/8:471-478. o.

Kőrös András – Wellmann György: Javaslatok a jogegység biztosítása fórum- és eszközrendszerének kialakítására. MJ, 2011/5:257-265. o.

Kulcsár Kálmán: A bírósági szervezet fejlesztéséről. MJ, 1990/1:1-10. o.

Kulcsár Kálmán: A népi ülnök a bíróságon. Budapest, 1971.

Lichtenstein József: A törvényes bíróhoz való jog és az ügyelosztási terv a német alaptörvényben és a törvénykezési szervezeti jogban. JK, 1993/1:15-22. o.

Lomnici Zoltán: A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogegység és a jogfejlesztés szolgálatában. BL, 2006/2:17-25. o.

Murányi Katalin és mások: A Legfelsőbb Bíróság civilisztikai iránymutatásai. Polgári jog, gazdasági jog. Budapest, 2005.



Németh János: A bírák kizárásának egyes kérdéseiről. MJ, 1958/1:20-22. o.

Névai László: Fejezetek a törvénykezési szervezet és a polgári eljárásjog történetéből. Budapest, 1979.

Novák István: A „kiszolgáltatott" bíró. Apologetikus gondolatok polgári eljárásjogunk háza- tájáról. BL, 2001/1:15-23. o.

Petrik Ferenc: Hol tart a bírósági reform? MJ, 1995/4:217-228. o.

Pócza Róbert: A bírák és a bíróságok védelme. MJ, 2007/1:15-25. o.

Pócza Róbert: A jogegységi eljárás időszerű kérdései. MJ, 2006/9:550-559. o.

Pokol Béla: A bírói hatalom. Budapest, 2003.

Rácz Attila: Alkotmányos alapelvek és a bírósági szervezet vitakérdései. JK, 2002/9:373377. o.

Révai Tibor: A dolgozók részvétele az igazságszolgáltatásban. Budapest, 1970.

Révai Tibor: Népi ülnökök a polgári eljárásban. JK, 1964/6:342-351. o.

Solt Pál: Valahol Európában... A bírósági reform (f)elé. In Cserba Lajos (szerk.): Ünnepi tanulmányok Gáspárdy László professzor 60. születésnapjára. Miskolc, 1997. 403-421. o.

Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen, 1998.

Stipta István: A magyar közjogi múlt üzenete: önálló közigazgatási bíróság. MJ, 2010/6:334338. o.

Szabó Miklós – Árva Zsuzsanna: A bírói jogalkotás a magyar joggyakorlatban. BL, 2005/2:8199. o.

Szilágyi Péter: A magyar igazságszolgáltatás átalakulása. In Jakab András – Takács Péter (szerk.): A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. Budapest, 2007. I. köt. 689-710. o.

T. Nagy Erzsébet: Bíróságok. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 115-158. o.

Tamás András: Gondolatok a társasbíráskodásról és az ülnökrendszerről. JK, 1970/8:427436. o.

Tilk Péter: A jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségéről. MJ, 2001/10:588-599. o.

Uttó György: Az igazságügyi alkalmazottakkal szembeni fegyelmi eljárás múltja, jelene és jövője. MJ, 2011/10:583-588. o.

Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene, jövője. MJ, 2010/6:370-373. o.

Wellmann György: A jogegységi eljárás de lege lata és de lege ferenda. MJ, 2004/4:193-202. o.

Wellmann György: A jogegységi eljárás szabályainak az érvényesülése a gyakorlatban. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 401-417. o.

Zakariás Kinga – Pojte László: A jogegységi határozatok alkotmánybírósági vizsgálata. JK, 2010/10:482-492. o.

Zanathy János: A bírósági reform a gyakorlatban: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács első éve. Collega, 1999/5:39-43. o.

Zanathy János: Az igazságügyi szervek működése. Budapest 2008.

Zoltán Ödön: A Legfelsőbb Bíróság a nemzetközi összehasonlítás tükrében. Budapest, 1989.


3. fejezet - ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK1. VI. FEJEZET – A POLGÁRI BÍRÓSÁGOK HATÁSKÖRE ÉS ILLETÉKESSÉGE1.1. 1. A hatáskör[132] A HATÁSKÖR FOGALMA • Az állami szervek (szervezeti egységek) egymástól elhatárolt intézkedési és döntési jogosítványainak az összességét hatáskörnek nevezzük. Az állam által megoldandó feladatok sokfélesége szükségessé teszi, hogy az egyes szervtípusok között racionális ügymegosztás jöjjön létre. Ez a gyakorlat a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban egyaránt érvényesül.

A hatósági eljárás megindítása előtt több hatásköri kérdés is felmerülhet. Ha a jogvita külföldi elemeket is tartalmaz, az első kérdés az, hogy a magyar bíróságok vagy hatóságok eljárhatnak-e az ügyben. A választ a joghatóság szabályai adják meg, amely a nemzetközi értelemben vett hatáskört, a jogvitáknak az államok közötti megoszlását jelenti.

Ha a jogvita a magyar hatóságok elé tartozik, akkor azt is el kell dönteni, hogy közülük melyik jogosult az eljárásra. A tágabb értelemben vett hatáskör a bíróság, a közigazgatás és az egyéb szervek közötti ügymegosztást jelenti. A polgári eljárásjogi szabályok alkalmazásának a feltétele az, hogy a jogvita bírósági útra tartozzon (lásd 3. pont).

A szűkebb értelemben vett hatásköri szabályok a bírósági szervezeten belüli döntési jogosultságokra vonatkoznak. A Pp. csak ebben az értelemben használja a hatáskör kifejezést. A bírósági hatáskör (vagy egyszerűen csak hatáskör) a különböző típusú és szintű bíróságok közötti ügymegosztást jelenti.

A hatáskör fogalma – még szűkített voltában is – különbözőképpen értelmezhető. Magyary szerint az ügyek bíróságok közötti megosztása két szempontból történik: az elbírálás mennyisége és minősége szerint. Ennek megfelelően van egyrészt elsőfokú és fellebbviteli, másrészt pedig rendes és különös bírósági hatás- kör. 1 A jogirodalom ezen kívül használja még a feltételes és a vagylagos hatáskör fogalmát is. A bírósági hatáskör akkor feltételes, ha bírósági eljárást kötelezően más hatósági (például közigazgatási) eljárásnak kell megelőznie. Vagylagos a hatáskör a bűncselekmény elkövetésével összefüggő polgári jogi igény esetében, amelyet a törvényben meghatározott feltételek mellett a büntetőbíróság előtt is lehet érvényesíteni.2

Az azonos típusú, illetve azonos szintű bíróságok közötti ügymegosztás általában területi alapon történik. A területi hatáskört a Pp. illetékesség elnevezéssel szabályozza (lásd 156-185. pont).

1.1.1. A hatásköri szabályok áttekintése

[133] A HELYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE • A helyi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyeknek az elbírálását a törvény nem utalja a törvényszék hatáskörébe. A Pp. 22. § (1) bekezdése a tételes felsorolás elkerülésével juttatja kifejezésre a helyi (városi, kerületi) bíróságok általános hatáskörét. Ebben az a jogpolitikai törekvés jut kifejezésre, hogy a különleges szakértelmet nem igénylő ügyek elbírálása lehetőség szerint a peres felek és az eljárás egyéb résztvevőinek a lakóhelyén (székhelyén) vagy az annak közelében lévő bíróságon történjen. A helyi bíróságok 2013. január 1. napjától kezdve járásbíróság elnevezéssel működnek (lásd 111. pont).

[134] A TÖRVÉNYSZÉK HATÁSKÖRE • A törvényszék jogelődjeként működött megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügytípusok köre 1952 óta – elsősorban jogpolitikai okok miatt – többször is megváltozott. A jogalkotónak nemcsak a helyi és a megyei bíróság, hanem a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság közötti arányos munkamegosztásra is tekintettel kellett lennie, mivel a háromszintű bírósági szervezetben a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyek fellebbezési fóruma a Legfelsőbb Bíróság volt. A négyszintű bírósági szervezet felállítása (lásd 103. pont) megoldotta a fórumrendszer „szűkösségéből" adódó gondokat. Az ítélőtáblának mint másodfokú bíróságnak a beiktatása (lásd 107. pont) lehetővé tette azt, hogy a megyei bíróság


ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

elsőfokú hatásköre újabb ügytípusokkal bővüljön, a vagyonjogi perek értékhatára pedig növekedjen. A

évi bírósági szervezeti reform a törvényszék hatáskörét 2013. január 1-jé- től csak a közigazgatási és munkaügyi bíróság felállításához (lásd 112. pont) szükséges mértékben változtatja meg.

[135] A MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE • AZ 1972-ben felállított munkaügyi bíróság hatásköre többször is változott. A hatályos szabályozás szerint a munkaügyi bíróság jár el a Pp. 349. §-ban meghatározott munkaügyi perekben, továbbá a társadalombiztosítási határozatok, valamint a munkavégzést érintő egyes közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti ügyekben (részletes leírásukat lásd a XXII. fejezetben). A munkaügyi bíróságok 2013. január 1. napjától kezdődően a közigazgatási bíróságokkal közös szervezeti egységben működnek (lásd 112. pont), amit a törvényhozó éppen azzal indokolt, hogy a „munkaügyi bíróságok [...] jelenleg is részben közigazgatási bíróságként járnak el".3

1.1.2. A törvényszék hatáskörébe utalt ügyek

A Pp. 23. § (1) bekezdése szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak:

[136] VAGYONJOGI PEREK

a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az tízmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indítják meg;

Az ide tartozó esetekben a törvényszék hatásköre a per tárgyának az értékétől függ, de ennek a rendelkezésnek az alkalmazása csak a vagyonjogi perekben lehetséges. A bírói gyakorlat szerint vagyonjogi pernek minősíthető minden olyan jogvita, amelynek anyagi kihatása van, azaz a perben érvényesített követelés pénzösszeggel kifejezhető. A törvény a vagyonjogi perek köréből csak a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indított házassági vagyonjogi pereket veszi ki (292. §), amelyek – értékhatárra tekintet nélkül – a helyi bíróságok hatáskörébe tartoznak. A tízmillió forintos értékhatárt a 2010. évi CLXXXIII. törvény állapította meg (lásd 71. pont).

[137] KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE IRÁNTI PEREK

b) azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak;

Az itt szabályozott esetek nem tartoznak a közigazgatási perek fogalomkörébe (lásd 936. pont), miután nem közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatáról, hanem hivatalos eljárásban okozott kár megtérítéséről van szó. A Ptk.

349. §-ával összhangban azok az esetek tartoznak ide, amikor közigazgatási jogkör gyakorlása során harmadik személynek okoznak kárt.

[138] A SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGÁVAL KAPCSOLATOS PEREK

c) a szerzői és a szomszédos jogi perek – ideértve a közös jogkezelés körébe tartozó jogok és díjigények érvényesítése iránt indított pereket is -, valamint az iparjogvédelmi perek és a Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;

A hatásköri szabály a szellemi alkotások jogának mindkét nagy részterületére vonatkozik. A szerzői jog tartalmát az 1999. évi LXXVI. törvény határozza meg. A „szomszédos jogok" fogalma alatt szerzői művek felhasználásához (előadó-művészet, hangfelvétel-készítés stb.) kapcsolódó jogosultságokat kell érteni. Az iparjogvédelmi perek körébe tartoznak a szabadalmi perek, a védjegyperek, a formatervezési minta és a használati minta oltalmával, valamint a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmával kapcsolatos perek (lásd XXIV. fejezet). A Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdése a külön törvényben nem szabályozott egyéb szellemi alkotások, például vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok védelméről rendelkezik.

[139] NEMZETKÖZI ÁRUSZÁLLÍTÁSSAL KAPCSOLATOS PEREK

d) a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek;

A hatásköri szabály alkalmazása szempontjából nemzetközi árufuvarozásnak kell tekinteni minden olyan



fuvarozást, amelynél a szállítmány a fuvarozás során az egyik ország határát átlépi és egy másik ország területére kerül.

A nemzetközi árufuvarozási és szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos pereknek a törvényszék elé utalását utalását a speciális szabályozás indokolja.

[140] CÉGEKKEL KAPCSOLATOS PEREK

e) a cégekkel kapcsolatos perek közül a törvényszék hatáskörébe tartoznak: 1. a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek, 2.a cég létesítő okirata vagy annak módosítása érvénytelenségének, hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránti perek, 3. a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, 4. a cégek és tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok) egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek, 5. a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos perek, továbbá 6. a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag (részvényes) felelősségének korlátlanná minősítése iránti perek;

A Ctv. 23 § (1) bekezdése szerint a céget, illetve a cégre vonatkozó adatokat a törvényszék mint cégbíróság a cégjegyzékben tartja nyilván. Célszerűségi szempontok (például a központosított számítógépes nyilvántartás elérhetősége) szólnak amellett, hogy a cég tevékenységével kapcsolatos perek ugyancsak a törvényszék hatáskörébe tartozzanak.

[141] A CÉGNEK NEM MINŐSÜLŐ SZERVEZETEKKEL KAPCSOLATOS PEREK

f) a törvényszék által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel kapcsolatos perek közül: a) az ilyen szervezetek ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv által indított perek, b) az ilyen szervezetek és tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok) egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek;

A civil és az egyéb cégnek nem minősülő szervezeteket (alapítvány, egyesület, köztestület stb.) a szervezet székhelye szerint illetékes törvényszék veszi nyilvántartásba (2011. évi CLXXV. tv.). Indokolt, hogy e szervezetek felett törvényességi felügyeletet gyakorló szervek által indított perek is a törvényszék hatáskörébe tartozzanak. Ilyen pert indíthat például az ügyész az alapítvány megszüntetése iránt, ha az alapítvány céljának a megvalósítása lehetetlenné vált [Ptk. 74/E. § (3) bek.].

[142] SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK MEGSÉRTÉSE MIATTI PEREK

g) a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az e jogok megsértése miatt indított kártérítési pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg;

Ez a szabály egyértelművé teszi azt, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt kártérítési perek – értékhatárra tekintet nélkül – a törvényszék hatáskörébe tartoznak, amennyiben a személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített más igényekkel keresethalmazatban állnak, vagyis az ilyen perekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg őket.

[143] ÉRTÉKPAPÍRRAL KAPCSOLATOS PEREK

h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek;

Az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet. A fogalom az okirati formát öltő és az ún. dematerializált (elektronikus úton létrehozott, rögzített és nyilvántartott) értékpapírra egyaránt kiterjed. Az értékpapírra vonatkozó szabályozás alapja a Ptk. 338/A- 338/D. §-a, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb jogszabályok, mint például a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény.

[144] KÖZIGAZGATÁSI PEREK

i)a közigazgatási perek, a 349. § (5) bekezdésében meghatározott perek kivételével;

A közigazgatási határozatok törvényességét a megyei bíróság jogutódjaként a törvényszék vizsgálja felül. Kivételt képeznek azok az ügyek, amelyeket a törvény a munkaügyi bíróság hatáskörébe utal (lásd 135. pont). A törvényszék hatáskörét 2013. január 1. napjától a közigazgatási és munkaügyi bíróság veszi át.



[145] SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁSI PEREK j) a sajtó-helyreigazítási perek;

j) Sajtó-helyreigazításnak a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 12. §-a alapján van helye. Ha a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség a helyreigazítá- si kötelezettségét határidőben nem teljesíti, a jogosult keresetet indíthat ellene (Pp. 343. §). A sajtó-helyreigazítási pert a Pp. XXI. fejezete különleges eljárásként szabályozza (lásd 974-986. pont).

[146] TISZTESSÉGTELEN SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK MIATTI PEREK

k) a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perek;

A tisztességtelen szerződési feltétel megtámadásának a lehetőségét a Ptk. 1997. évi módosítása teremtette meg. Az általános szerződési feltétel, illetve a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés kikötése akkor minősül tisztességtelennek, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg (Ptk. 209. §). A jogintézmény viszonylagos újszerűsége indokolta azt, hogy a törvényszék jogelődjeként a megyei bíróság hatáskörébe került.

[147] MEGÁLLAPÍTÁSI PEREK

l) azok a megállapításra irányuló perek, amelyek esetében a per tárgyának értéke – ha a marasztalás kérhető lenne – meghaladná az a) pontban meghatározott értéket;

A megállapításra irányuló keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony megállapítását kéri a bíróságtól (lásd 384. pont). Ha a megállapítani kívánt jog vagy jogviszony értéke a tízmillió forintot meghaladja, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik.

[148]BÍRÓSÁGGAL SZEMBENI KÁRTÉRÍTÉSI PEREK

m) a Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perek;

Ha a bíróság a perek tisztességes lefolytatásával és ésszerű időn belül történő befejezésével kapcsolatos kötelezettségeit elmulasztja (Pp. 2. §), akkor a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható (lásd 83. pont).

[149] EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓK ELLENI PEREK

n) az egészségügyi szolgáltatókkal kötött finanszírozási szerződésből eredő perek;

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 30. §-a szerint az egészségbiztosító az egészségügyi szolgáltatások nyújtására a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével – finanszírozási szerződést köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatóval. A finanszírozási szerződésből eredő jogviták száma ugyan csekély, de bonyolultságuk a törvényszéki hatáskört indokolja.

[150] EGYÉB PEREK

o) azok a perek, amelyeket törvény a törvényszék hatáskörébe utal.

Így például a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. §-a alapján a fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, a törvényben felsorolt okokból. A tisztességtelen piaci magatartás és a verseny korlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 88. §-a alapján indított perekre a törvényszéknek van hatásköre.

[151] A HATÁSKÖR KITERJESZTÉSE A PERTÁRSRA

23. § (2) bekezdés: Ha valamelyik pertársra a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik.

A fenti rendelkezés azt a kérdést dönti el, hogy milyen bíróság járjon el akkor, ha perben olyan pertársak



vesznek részt, akik közül az egyik keresetére a törvényszéknek van hatásköre. A Pp. az ilyen per elbírálását – függetlenül attól, hogy egységes vagy egyszerű pertársaságról van-e szó – a törvényszék hatáskörébe utalja.

1.1.3. A pertárgy értéke és a hatáskör vizsgálata

[152] A PERTÁRGY ÉRTÉKÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA • A vagyonjogi perekben a hatásköri szabályok alkalmazásának a feltétele a pertárgy értékének a meghatározása. Ettől függ az, hogy a jogvita a helyi bíróság vagy a törvényszék hatáskörébe tartozik-e. A pertárgy értékét kell alapul venni a polgári eljárási illeték (lásd 411. pont), a bírósági eljárásbeli ügyvédi költség (lásd 280. pont) és a perköltség-biztosíték (lásd 301. pont) megállapításánál is.

A pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. Egyes követelések esetében azonban – a ténylegesen megállapítható összeg helyett – a törvényben meghatározott értéket kell figyelembe venni. Így például

• a tartás vagy egyéb időszakos szolgáltatás iránti perben a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de nem többet, mint az egyévi szolgáltatás értékét;4

• munkaügyi perben – feltéve, hogy a per tárgya nem pénzkövetelés – az egyévi átlagkeresetet;

• bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó perben az egyévi bér, illetőleg haszonbér összegét;

• dologi jogi perben a vitás dolog (rész), illetőleg dologi jog értékét;

• követelés biztosítása, zálogjog vagy jelzálog iránti perben a követelés ösz- szegét, ha azonban a biztosíték értéke ennél kisebb, ez utóbbi összeget;

• végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a végrehajtási összeget (24. §).

Ha a felperes nem pénzbeli követelés iránt indított perben kijelenti, hogy a per tárgya helyett meghatározott pénzösszeget is elfogad, akkor a per tárgyának az értékét ennél magasabb összegben megállapítani nem lehet. Ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követelést össze kell adni [25. § (1)-(3) bek.].

A főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) – kivéve az önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést – az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak; a pertárgy értékébe a pénzkövetelés után járó és azzal együtt érvényesített kamatkövetelés akkor sem számítandó be, ha e kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést is érvényesítenek [25. § (4) bek.].5

[153] A PERTÁRGY ÉRTÉKÉNEK A VÁLTOZÁSA • Mivel a per tárgyának az értéke az eljárás során változhat, a Pp. úgy rendelkezik, hogy a bíróság hatáskörének a megállapításánál a pertárgy értékére a keresetlevél beadásának az időpontja az irányadó. E szabály alól a 27. § (1) bekezdésének második mondata kivételt tesz: amennyiben a per a per tárgyának értékében bekövetkezett változás folytán tartoznék a bíróság hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani.

Ez utóbbi szabály arra a sajátos esetre alkalmazható, amikor a helyi bíróság előtt indított perben az derül ki, hogy a követelt dolog értéke a keresetlevél benyújtásának az időpontjában a tízmillió forintot meghaladta, de időközben hétmillióra csökkent. A kereset benyújtásakor fennálló értékre tekintettel a per a törvényszék hatáskörébe tartozna, de a kivételes szabály alkalmazásával elkerülhetővé válik az ügy áttétele; a helyi bíróság – a pertárgy értékében bekövetkezett változásra tekintettel – a saját hatáskörében folytathatja le az eljárást.

A pertárgy értékében bekövetkezett változástól meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor a per tárgya változik meg a kereseti követelés felemelése vagy leszállítása következtében. A kereseti követelés felemelése esetén a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, ugyanakkor a kereseti követelés leszállítása a bíróság hatáskörét nem érinti [27. § (2) bek.].

[154] A HATÁSKÖR VIZSGÁLATA • A hatáskör vizsgálatának alapvető szabálya az officialitás. A bíróság hivatalból köteles vizsgálni azt, hogy van-e hatásköre, és a hatáskör hiányát is hivatalból veszi figyelembe. Ez nem zárja ki azt, hogy az alperes – hatásköri kifogás formájában – maga is hivatkozzék a hatáskör hiá nyára.

A hatáskör vizsgálatához fűződő fontos eljárásjogi érdek ellenére a hatáskör hiányát a bíróság csak bizonyos időbeli korlátok között veheti figyelembe. Ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes érdemi



ellenkérelmének az előadása után a hatáskör hiánya többé nem vehető figyelembe (Pp. 28. §). Ebből a rendelkezésből az is következik, hogy más perekben a hatáskör hiányának a megállapítása az alperes ellenkérelmének az előterjesztése után is lehetséges.

[155] A HATÁSKÖR HIÁNYA • A hatáskör hiányának eljárásjogi következményei:

• Ha a felperes követelésének az érvényesítése más bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, de az áttétel szabályai a szükséges adatok hiányában nem alkalmazhatók, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. b) pont].

• Amennyiben a bíróság a per során állapítja meg a hatáskörének a hiányát, akkor a pert megszünteti [157. § a) pont]. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, csak akkor lehet a pert megszüntetni, ha a hatáskör nem a per tárgyának az értékétől függ [158. § (2) bek.].

1.2. 2. Az illetékesség[156] AZ ILLETÉKESSÉG FOGALMA • Az illetékesség az ügyeknek az azonos szintű bíróságok közötti megosztását jelenti. Minden bíróságnak megvan a maga területe, és a hatásköre csak erre a területre terjed ki. Magyary szerint ahhoz, hogy a bíróság egy meghatározott ügyben a bírói hatalmat a maga területén gyakorolhassa, arra van szükség, hogy az az ügy a bíróság területével valamilyen tény következtében összefüggjön. „Erről a tényről azt mondjuk, hogy az megállapítja a bíróság illetékességét, miért is azt illetékességi oknak nevezzük. Eszerint az illetékesség nem egyéb, mint a bíróságnak egy bizonyos területhez kötött hatásköre.. ."6

Az illetékességi okok megállapításakor a törvény rendszerint a felek érdekeiből indul ki. A római jogból ismert „actor sequitur forum rei" elvet a modern perjogok is átvették. Az illetékesség általában az alperes lakóhelyéhez igazodik, éspedig abból a jogpolitikai megfontolásból, hogy senki ellen se lehessen olyan helyen pert indítani, ahol számára a védekezés nehézségekkel jár. Bizonyos esetekben azonban a törvény a felperes érdekeit helyezi előtérbe, és megengedi számára azt, hogy az alperes lakóhelyétől eltérő bíróságokhoz forduljon.

[157] AZ ILLETÉKESSÉGI OKOK CSOPORTOSÍTÁSA • A leggyakrabban alkalmazott felosztás alapján különbséget teszünk az általános és a különös illetékességi okok között. Az általános illetékesség alapján bármely per megindítható az alperes ellen, kivéve azokat, amelyekre a törvény kizárólagos illetékességet ír elő. A különös illetékesség alapján csak bizonyos pereket lehet az alperes ellen megindítani.

A különös illetékességi okok három további csoportba sorolhatók. A vagylagos illetékességi okok a felperes számára választási lehetőséget kínálnak az általános illetékesség alkalmazása helyett. (A jogirodalom ezért versengő vagy választható illetékességi okoknak is nevezi őket.) A kizárólagos illetékesség esetében a pert csak egy meghatározott bíróság előtt lehet megindítani és ilyenkor minden más illetékességi okot figyelmen kívül kell hagyni. Az alávetéses illetékesség a felek megállapodásán alapul.

1.2.1. Az általános illetékesség

[158] AZ ÁLTALÁNOS ILLETÉKESSÉGI OKOK • Az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs [Pp. 29. § (1) bek.]. Az alperes lakóhelyét mint általános illetékességet további kisegítő illetékességi okok követik, úgymint

az alperes tartózkodási helye, ha nincs az alperesnek belföldi lakóhelye;

az alperes utolsó belföldi lakóhelye, ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van;

a felperes lakóhelye, ha az alperes utolsó belföldi lakóhelye sem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt; végül

a felperes tartózkodási helye, ha – az előbbi feltételek esetén – a felperesnek lakóhelye nincsen [29. § (2) bek.]. Ha a felperes nem természetes személy, az illetékességet a felperes székhelye alapítja meg.

A felsorolásban később szereplő kisegítő illetékességi okok csak akkor vehetők igénybe, ha az előző okok alapján az illetékességet nem lehet megállapítani.



[159] KISEGÍTŐ SZABÁLYOK • Ha az alperes állandó munkahelye nem azonos a lakóhelyével, akkor a törvény lehetővé teszi számára, hogy legkésőbb az első tárgyaláson kérhesse a pernek a munkahely szerint illetékes bírósághoz való áttételét tárgyalás és elbírálás végett [29. § (3) bek.]. Ezzel a kedvezménnyel az alperes csak akkor élhet, ha a felperes az illetékességet az alperes lakóhelyére alapította. A különös illetékességi okokkal szemben az alperest ez a lehetőség nem illeti meg.

Az ismeretlen helyen tartózkodó alperes ellen indult perben előfordulhat az, hogy a per folyamán az alperes belföldi lakóhelye vagy tartózkodási helye ismertté válik. Ilyenkor az alperesnek legkésőbb az elsőfokú bíróság előtt, a lakóhely, illetve a tartózkodási hely ismertté válását követően tartott első tárgyaláson előterjesztett kérelmére a pert további tárgyalás és elbírálás végett a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerint illetékes bírósághoz kell áttenni [29. § (4) bek.].

[160] A JOGI SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK • Mivel a jogi személyek esetében sem lakóhelyről, sem tartózkodási helyről beszélni nem lehet, az ellenük indítandó perekben az általános illetékességet a törvény külön szabályozza.

A 30. § (1) bekezdése szerint a jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és a képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek – kétség esetén – az ügyintézés helyét kell tekinteni.

Ha a jogi személy székhelye Budapesten van, a működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest megye területén illetékes bíróság jár el. Ezt a rendelkezést – az 1/2005. közigazgatási és polgári jogegységi határozat szerint – a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó perekben is alkalmazni kell.

Ha a jogi személynek belföldön nincs székhelye, a belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye

alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja [30. § (2) bek.].

[161] A JOGI SZEMÉLYISÉGGEL NEM RENDELKEZŐ GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK • A jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok elleni perekben a bíróság illetékességének a megállapítására a jogi személyekre vonatkozó általános illetékességi szabályokat kell megfelelően alkalmazni [30. §

bek.]. A gazdasági társaságok közül a közkereseti társaság és a betéti társaság nem rendelkezik jogi személyiséggel [Gt. 2. § (2) bek.]. A törvény a gazdasági társaságok körén kívül is jogképesnek nyilváníthat egyes szervezeteket (lásd 201. pont). Így például a Pp. 343. § (3) bekezdése szerint a sajtó-helyre- igazítási perben az a sajtószerv is fél lehet, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A 327. § (4) bekezdése szerint a közigazgatási perben az a közigazgatási szerv is fél lehet, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A 351. § szerint a munkaügyi perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdek-képviseleti szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A felsorolt szervezetek elleni perekben a bíróság illetékességének a megállapítására a jogi személyekre vonatkozó rendelkezések irányadók [30. § (4) bek.].

1.2.2. A vagylagos illetékességi okok

Mindazokban a perekben, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége nincs megállapítva, a felperes a pert – választása szerint – az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a 32-41. §-okban meghatározott előfeltételek mellett az ott megjelölt bármelyik bíróság előtt megindíthatja (31. §). A felperes a következő illetékességi okok közül választhat:

[162] AZ ALPERES HUZAMOSABB TARTÓZKODÁSI HELYE • Vagyonjogi perekre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra utaló körülmények között (például mint munkavállaló, tanuló) tartózkodik. Ez a szabály nem alkalmazható az olyan alperessel szemben, akinek nincs perbeli cselekvőképessége. A Magyar Honvédség és a fegyveres testületek nem hivatásos tagjaira nézve az illetékességet az állandó szolgálati állomáshelyük határozza meg [32. § (1)-(2) bek.].

[163] A VAGYON FEKVÉSE • Ez az illetékesség csak vagyonjogi perekben (lásd 136. pont) és olyan alperessel szemben vehető igénybe, akinek belföldön sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs, ebben az esetben a pert az előtt a bíróság előtt is meg lehet indítani, amelynek területén a per tárgya van, vagy amelynek területén az



alperesnek lefoglalható vagyona található. Ha a vagyon követelésből áll, a per az alperes adósának a lakóhelyén, ha pedig a követelést valamilyen dolog biztosítja, azon a helyen is meg lehet indítani, ahol ez a dolog van [32. § (3) bek.].

[164] KÜLFÖLDI JOGI SZEMÉLY KÉPVISELETÉNEK A HELYE • Külföldi jogi személyek ellen – az előző pontban meghatározott bíróságon kívül – az előtt a bíróság előtt is meg lehet indítani a pert, amelynek területén a külföldi jogi személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes [32. § (4) bek.].

[165] A TARTÁSRA, JÁRADÉKRA JOGOSULT LAKÓHELYE • A tartásra, járadékra és más hasonló célú szolgáltatásra kötelezés iránti per az igény érvényesítésére jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható [34. §

bek.].

[166] A GYERMEK LAKÓHELYE • A gyermek elhelyezésére irányuló pert a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani [34. § (2) bek.].

[167] AZ INGATLAN FEKVÉSE • Azok a perek, amelyek ingatlan tulajdonára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak, avagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is megin- díthatók [35. § (1) bek.].

[168] AZ ÜGYLETKÖTÉS VAGY TELJESÍTÉS HELYE • A gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet indítani [36. §

bek.]. A gazdálkodó szervezet fogalmát a Ptk. 685. § c) pontja határozza meg (lásd 252. pont).

[169] A KÁROKOZÁS ÉS A KÁR BEKÖVETKEZÉSÉNEK HELYE • A kártérítési per a károkozás helyének a bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett (37. §).

[170] A VÁLTÓ FIZETÉSI HELYE • A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének] a bírósága előtt is megindítható (38. §).

[171] EGYÉB VAGYLAGOS ILLETÉKESSÉGI OKOK • A mellékkötelezettet a főkötelezettel együtt az előtt a bíróság előtt is lehet perelni, amely a főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes [40. § (1) bek.]. Ha valaki a más személyek között folyamatban lévő perben a per tárgyát egészben vagy részben a maga részére követeli, ennek a folyamatban lévő pernek a bírósága arra a további perre is illetékes, amelyet e követelés érvényesítése végett az említett személyek ellen indít [40. § (2) bek.]. A felperes – az alávetés esetét kivéve – az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen megindíthatja a pert [40. § (3) bek.].

1.2.3. A kizárólagos illetékességi okok

Ha a törvény valamilyen jogvitára nézve kizárólagos illetékességet állapít meg, attól a felek még egyező akarattal sem térhetnek el, a bíróság pedig hivatalból köteles azt figyelembe venni. A kizárólagos illetékességi okok a leggyakrabban változó eljárási szabályok közé tartoznak. A következő pontokban a legfontosabb kizárólagos illetékességi okokat tekintjük át:

[172] UTÓPEREK • Ha valamelyik fél a 230. § (1) bekezdése alapján keresetet indít a jogerős ítélettel vagy egyezséggel megállapított szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának a megváltoztatása iránt, ennek folyamatban léte alatt a másik fél által ugyanilyen perre kizárólag a folyamatban lévő per bírósága az illetékes [230. § (2) bek.].

173[] SZEMÉLYI ÁLLAPOTTAL KAPCSOLATOS PEREK • Ha házassági per van folyamatban, kizárólag annak a bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per és házassági vagyonjogi per [277. §

bek.]. A szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére irányuló perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a megtámadott határozatot hozta (303. §).

[174] TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI PEREK • A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perekre



az a munkaügyi bíróság illetékes, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye, jogi személy esetében a szervezet székhelye található [341. § d) pont].

[175] SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁSI PEREK • A sajtó-helyreigazítási perre az a bíróság illetékes, amelynek területén a sajtótermék szerkesztősége, a hírügynökség vagy a médiaszolgáltató székhelye, illetve lakhelye található. A bíróság illetékességét a médiaszolgáltató helyi stúdiójának székhelye is megalapozza. Ez utóbbi rendelkezés már vagylagos illetékességet hoz létre [344. § (1) bek.].

[176] MUNKAÜGYI PEREK • A munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez vagy végzett [349/B. § (2) bek.].

[177] VÉGREHAJTÁSI PEREK • A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte, ha pedig a végrehajtási eljárást a törvényszék vagy a munkaügyi bíróság, illetőleg a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti bíróság illetékes (367. §). A végrehajtási igényperre kizárólag az a helyi bíróság illetékes, amelynek területén a foglalás történt (373. §).

[178] IPARJOGVÉDELMI PEREK • A Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékessége alá tartoznak: a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 104. § (1) bekezdése szerinti szabadalmi perek; a védjegyről szóló 1997 évi XI. törvény 95. § (1) bekezdése szerinti védjegybitorlás miatt, valamint a közösségi védjegy használatától való eltiltás iránt indított perek; a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 38. § (2) bekezdése szerinti mintaoltalmi perek, valamint a mikroelektronikai félvezetők topográfiai oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény 24. § (1) bekezdése szerinti oltalombitor- lási perek; a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 63. § (2) bekezdése szerinti mintaoltalmi perek, valamint a közösségi minta használatától való eltiltás iránt indított perek.

[179] EGYÉB PEREK • A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 9. §-a szerint az állampolgárság visszavonása tárgyában hozott a közigazgatási és igazságügyi miniszter határozatának felülvizsgálatára, valamint a 11. §

bekezdése szerint az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen benyújtott kereset elbírálására a Fővárosi Törvényszék illetékes.

Közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása miatt indított perben a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el (2011. évi CXII. tv. 31. §). A bíróság illetékességét az alperes közfeladatot ellátó szerv székhelye határozza meg.

A birtokháborítási ügyben hozott határozattal szemben benyújtott kereset elbírálására a jegyző székhelye szerinti helyi bíróságnak van kizárólagos illetékessége [Ptké. 28. § (3) bek.].

1.2.4. Az alávetéses illetékesség

[180] AZ ALÁVETÉSES ILLETÉKESSÉG FOGALMA • Az alávetés lényege az, hogy a felek a perre egyébként illetékes bíróság helyett egy másik bíróságot jelölnek ki a jogvitájuk eldöntésére. A Pp. 41. §-a szerint vagyonjogi ügyekben a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság illetékességét. Ilyen kikötéssel a felek élhetnek. A bírói gyakorlat szerint vagyonjogi pernek minősíthető minden olyan jogvita, amelynek anyagi kihatása van, azaz a perben érvényesített követelés pénzösszeggel kifejezhető (lásd 136. pont).

[181] TARTALMI ÉS FORMAI KÖVETELMÉNYEK • Az alávetés érvényességéhez két tartalmi követelménynek kell megvalósulnia. Egyrészt „magából a kikötésből ki kell tűnnie annak a jogviszonynak, amelyből a per ered, másrészt tartalmaznia kell egy meghatározott belföldi bíróság megjelölését, amelyre az illetékességi alávetés vonatkozik".7 A formai követelményeket a 41. § (1) bekezdése vagylagosan sorolja fel. A felek a bíróság illetékességét kiköthetik

a) írásban;

b) szóban, írásbeli megerősítéssel;

c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy



d) a nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és

amelyet az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.

Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.

A kikötött bíróság a törvény eltérő rendelkezése vagy a felek eltérő megállapodása hiányában kizárólagosan illetékes. A kikötés hatálya kiterjed a jogutódokra is.

[182] ÚJ RENDELKEZÉSEK • 2009-ben az alávetéses illetékességre vonatkozó szabályozás egy fogyasztóbarát rendelkezéssel egészült ki. Ha a kikötés az általános szerződési feltételek között szerepel, a kikötött bíróság az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson előterjesztett kérelmére a pert az alperes által megjelölt illetékes bírósághoz teszi át tárgyalás és elbírálás végett [41. § (5) bek.]. Fogyasztói szerződés esetén – a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv, valamint az Európai Unió Bíróságának a vonatkozó gyakorlata alapján – „a bíróságnak már a tárgyalás előkészítésének szakaszában hivatalból kell vizsgálnia, hogy az illetékességi kikötés a fogyasztóval szerződő fél székhelyéhez vagy lakóhelyéhez igazodik-e, és ilyen esetben fel kell hívni – határidő tűzésével – az alperest, hogy annak tisztességtelenségére kíván-e hivatkozni. Fogyasztóinak nem minősülő szerződés esetén a bíróságot a Pp. 41. § (5) bekezdése alapján ilyen felhívási kötelezettség nem terheli."8

A másik új rendelkezés az ügyek arányosabb eloszlása érdekében kimondja azt, hogy a felek vagyonjogi ügyek tekintetében a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben nem köthetik ki a Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék, a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességét [41. § (6) bek.].

[183] KÜLFÖLDI BÍRÓSÁG JOGHATÓSÁGÁNAK A KIKÖTÉSE • A felek a vagyonjogi ügyeik tekintetében felmerült jogvitájukra vagy meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére egy másik állam bíróságainak vagy egy meghatározott bíróságának a joghatóságát kiköthetik. Ennek a feltételeit a Nmjt. 62/F-62/G. §-a határozza meg,

Amennyiben a jogvitának európai polgári eljárásjogi vonatkozása van, azaz polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2000/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozik, a kikötésre a rendelet 23. cikke az irányadó.9

1.2.5. Az illetékesség vizsgálata

[184] AZ ILLETÉKESSÉG VIZSGÁLATA HIVATALBÓL • Az illetékesség vonatkozásában is alapvető szabály, hogy a bíróság hivatalból vizsgálja, és az illetékesség hiányát hivatalból veszi figyelembe [43. § (1) bek.]. Az alperes az illetékességi kifogásában figyelmeztetheti a bíróságot az illetékesség hiányára.

A bíróságot érintő időbeli korlátozás attól függ, hogy kizárólagos vagy egyéb illetékességi okról van-e szó. A kizárólagos illetékesség hiányát az egész eljárás folyamán hivatalból figyelembe kell venni. Más a helyzet a nem kizárólagos, illetve az alávetéses illetékesség esetében. Ezeknek a hiánya az alperes érdemi ellenkérelmének az előterjesztése után többet nem vehető figyelembe.

Az illetékességnek vagy az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valódiságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek, vagy egyébként valószínűtlenek, vagy ha azokat az ellenfél vitássá teszi [43. § (2) bek.].

A bíróság illetékességének a megállapításánál a keresetlevél beadásának az időpontja az irányadó. A hatáskör szabályozásához hasonlóan az illetékesség körében is van egy kivétel az előbbi szabály alól, nevezetesen ha a per a keresetlevél beadása után bekövetkezett valamely változás folytán tartoznék a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani (42. §). Eszerint ha az alperes a keresetlevél beadásának az időpontjában nem lakott a bíróság területén, de a tárgyalás idején már ott van lakása, akkor a bíróság illetékessége fennáll.

[185] AZ ILLETÉKESSÉG HIÁNYA • Az illetékesség hiányához fűződő jogkövetkezmények megegyeznek a hatáskör hiányának a következményeivel (lásd 155. pont):



• Ha a felperes keresetére más bíróság illetékes, de az áttétel szabályai a szükséges adatok hiányában nem alkalmazhatók, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. b) pont].

• Ha a bíróság a per során állapítja meg az illetékessége hiányát, és az áttétel szabályai nem alkalmazhatók, a pert meg kell szüntetni [157. § a) pont]. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, a per megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha az illetékesség kizárólagos, kivéve ha az a felek – 41. §

(3) bekezdése szerinti – kikötésén alapul.

1.3. 3. Az eljáró bíróság kijelölése[186] AZ ELJÁRÓ BÍRÓSÁG KIJELÖLÉSÉNEK ESETEI • Az általános hatásköri és illetékességi szabályok alkalmazása helyett az eljáró bíróság kijelölésére kerül sor (45. §):

• ha a bíróságok között hatásköri vagy illetékességi összeütközés merül fel (lásd 187. pont),

• ha az illetékes bíróság nem állapítható meg (lásd 188. pont),

• ha az illetékes bíróság kizárás miatt nem járhat el (lásd 120. pont).

• ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügy ésszerű időn belüli elbírálása más módon nem biztosítható (lásd 190. pont).

187[] HATÁSKÖRI VAGY ILLETÉKESSÉGI ÖSSZEÜTKÖZÉS • Hatásköri vagy illetékességi összeütközés akkor keletkezik a bíróságok között, ha valamely ügy elbírálását több bíróság jogerősen a hatáskörébe, illetve az illetékessége alá vonta, vagy az ügy elbírálását magától a hatáskör, illetve az illetékesség hiánya címén elhárította. Az első esetben pozitív, a másodikban negatív hatásköri, illetve illetékességi összeütközésről beszélünk.

A negatív hatásköri, illetve illetékességi összeütközést a Pp. két szabály kimondásával próbálja meg elkerülni:

• Nincs helye a keresetlevél áttételének olyan bírósághoz vagy más hatósághoz, amely a saját hatáskörének vagy illetékességének a hiányát már jogerősen megállapította [129. § (2) bek.].

• Ha valamely bíróság a hatáskörének vagy illetékességének hiányát valamely okból már jogerősen megállapította, az utóbb eljáró bíróság nem hozhat ezzel az okkal ellentétes olyan határozatot, amellyel a saját hatáskörét vagy illetékességét megtagadva, az ügyet az előbb eljárt bírósághoz utalja vissza (131. §).

[188] AZ ILLETÉKES BÍRÓSÁG HIÁNYA • Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, a fél a kijelölés iránti kérelmet bármelyik bíróságnál előterjesztheti; egyébként a kijelölés iránt a perben eljárt bíróság hivatalból köteles előterjesztést tenni [46. § (1) bek.].

Ez a szabály a személyállapottal kapcsolatos perekben nem alkalmazható, mivel ilyen esetekben maga a törvény jelöli ki a Pesti Központi Kerületi Bíróságot [277. § (3) bek.].10

[189] AZ ELJÁRÓ BÍRÓSÁG KIJELÖLÉSE • A kijelölés kérdésében a törvényszék határoz:

• ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok között merült fel, továbbá

• ha a területén levő helyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik helyi bíróság kijelölhető.

A kijelölés kérdésében az ítélőtábla határoz,

• ha az összeütközés a területén lévő helyi bíróságok között merül fel, de a törvényszék nem bírálhatja el, vagy valamely megye összes helyi bíróságának a kizártsága miatt más helyi bíróságot kell kijelölni,

• ha az összeütközés a területén levő törvényszékek között, illetve a területén lévő munkaügyi bíróságok között merült fel, továbbá

• ha a területén levő törvényszék vagy munkaügyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik törvényszék, illetve munkaügyi bíróság kijelölhető.



A közigazgatási perekben felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, továbbá ha az illetékes bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla jelöli ki [326. § (10) bek.]

Egyébként a kijelölés kérdésében a Kúria dönt, így például a helyi és a munkaügyi bíróság közötti hatásköri összeütközés esetén [45. § (2) bek.].

[190] KIJELÖLÉS KÖZPONTI IGAZGATÁSI JOGKÖRBEN • A Pp. 47. §-ának eredeti szövege 11 lehetővé tette azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság célszerűségi okokból az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett azonos hatáskörű más bíróságot jelöljön ki. Az 1997. évi igazságügyi reform során, a törvényes bíróhoz való jog biztosítására tekintettel (lásd 121. pont) a fenti rendelkezést hatályon kívül helyezték.

A 2010. évi CLXXXIII. törvény 102. §-a a Legfelsőbb Bíróságot ismét felruházta azzal a joggal, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (lásd 103. pont) elnökének az indítványára az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöljön ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével. A törvényhozó a Legfelsőbb Bíróság számára újból megnyitott lehetőséget „kivételes körülmények között alkalmazható" válságkezelő intézménynek nevezte, hozzátéve azt, hogy „az illetékességi rendszer fontos alapköve az eljárásjogoknak, van azonban még egy ennél fontosabb követelmény: az eljárás ésszerű időn belül történő befejezése".12 A 2011. évi CLXI. tv. (Bszi.) a kijelölés jogát a bíróságok központi igazgatásának adta át: 2012. január 1. napjától az Országos Bírósági Hivatal elnöke gyakorolja. A kijelölést az ítélőtábla vagy a törvényszék elnöke, továbbá a legfőbb ügyész az ügy érkezésétől számított tizenöt napon belül indítványozhatja az OBH elnökénél, aki a kijelölésről nyolc napon belül dönt (Bszi. 62-63. §).

A jogkör még további kiterjesztését tartalmazza az Országgyűlés által 2011. december 31-án elfogadott dokumentum Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről. A 11. cikk (3) bekezdése szerint „az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki". Ezzel a törvényhozó a Bszi. 8. §-ában biztosított törvényes bíróhoz való jogot (lásd 121. pont) az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog (lásd 34. és 83. pont) alá rendelte .

1.4. Jegyzetek1. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 97. o.


3. A 2011. évi CLXI. törvény indokolása (19-20. §).

4. A 4/2008. polgári jogegységi határozat értelmében a tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződés teljesítése, módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése iránti perek is.

5. A 25. § (4) bekezdésének új szövegét a 2011. évi CLXXX. törvény 80. §-a állapította meg.


7. Kőrös András: Bírósági hatáskör és illetékesség. In Kommentár (Petrik) 1999. 85. o.

8. 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről.

9. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 104-107. o.

10. A házassági perekre nézve kimondott szabályt valamennyi személyi állapottal kapcsolatos különleges perben [293. § (1) bek., 302. § (1) bek., 303. §., 304. § (1) bek., 312. § (2) bek.], valamint a gondnokság alá helyezési perben is alkalmazni kell [305. § (2) bek., 312. § (3) bek.].

11. Az eredeti szöveg szerint a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész meghallgatása után az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a bizonyítási eljárás megkönnyítése vagy az eljáráshoz fűződő egyéb érdek nyomatékosan indokolttá teszi (Pp.



47. §).

12. A 2010. évi CLXXXIII. törvény indokolása (102. §).

1.5. IrodalomBajory Pál: Bírósági hatáskör és illetékesség. In Kommentár 1976. 231-311. o.

Bajory Pál: A bírósági hatáskör kézikönyve. Budapest, 1992.

Bajory Pál: Bírósági hatáskör és illetékesség. In Kommentár (Petrik) 1999. A/50/1-83. o.

Beck Salamon: Kizárólagos illetékesség – alávetés. JK, 1953/1:41-43. o.

Kengyel Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, 1995. 90-135. o.

Kovács Kázmér: Hatáskörök és határidők a Pp.-t módosító törvénytervezetben. ÜL, 1999/4: 7-13. o.

Kőrös András: Bírósági hatáskör és illetékesség. In Kommentár (Petrik) 2010. 48/10-84. o. Major László: Mi a helyes eljárás a hatásköri és illetékességi szabályok megsértése esetén? MJ, 2005/2:109-113. o.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 97-161. o. Novák István: A polgári per hatásköri szabályainak elvi alapjai. JK, 1964/5:137-139. o.

Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 167-195. o. Szilbereky Jenő: Joghatóság, hatáskör, illetékesség. In Polgári perjog I. 1993. 119-148. o.

T. Nagy Erzsébet: Bíróságok. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 115-158. o.

Zanathy János: Az igazságügyi szervek működése. Budapest 2008.

2. VII. FEJEZET – A PERES FELEK ÉS AZ ELJÁRÁS EGYÉB ALANYAI2.1. 1. A peres felek[191] A FELPERES • A polgári pert úgy határoztuk meg, mint a bíróságnak, a peres feleknek és a per egyéb alanyainak a polgári jogviták eldöntésére irányuló tevékenységét. A polgári jogérvényesítés természetéből, illetve a kétoldalú meghallgatás elvéből következően a perhez mindig két személyre, két ellenérdekű félre van szükség. A fél alatt nemcsak természetes személyt értünk, az lehet jogi személy, sőt maga az állam is.

A felek közül azt, aki a pert kezdeményezi, felperesnek, aki ellen a pert megindítják, alperesnek nevezzük. A felperesi szerep általában önként vállalt perbeli pozíció, míg az alperesi szerep rákényszerített. Magyary klasszikus megfogalmazása szerint „.. .a felperes az, aki a pert kéri, helyesebben, aki úgy rendelkezik, hogy per legyen. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy felperes az, aki a keresetet, illetve a keresetlevelet előterjeszti."1

A per megindításának a joga elsősorban a vitában érdekelt felet illeti meg, ám a felperesi pozíció mégsem tekinthető minden esetben önkéntesnek, mivel a Pp., valamint más jogszabályok az anyagi jogosult helyett más szervezeteket is (például ügyész, jegyző, gyámhivatal) feljogosítanak a keresetindításra. Ezekben az esetekben a pervitelre jogosultság nem esik egybe az anyagi jogosultsággal. Az ebből adódó problémákra a félfogalmi elméletek, illetve a keresetjog-el- méletek (lásd 368-376. pont) adhatnak magyarázatot.

A felperesi pozíció önkéntessége alól egy egészen más jellegű kivétel található a Pp. 61. § (1) bekezdésében. Eszerint a felperes jogutódját az alperes perbe vonhatja, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be.

[192] AZ ALPERES • Az a fél, aki ellen a felperes a pert megindítja, az alperes. Az alperesi pozíció a magyar jogban ex lege bekövetkezik, ahhoz az alperes részéről semmiféle nyilatkozatra vagy egyéb közreműködésre nincs szükség. Hatályos jogunk nem ismeri – a római jogi litis contestatio mintájára – a peralapítás vagy a perbe



bocsátkozás intézményét: az idéző végzéssel ellátott keresetlevél kézbesítésével alperessé válik az, aki ellen a felperes a pert megindította.

A polgári perben gyakran előfordul az, hogy a felperes és az alperes helyzete viszonylagossá válik. Ugyanazon követelés esetében a két pozíció nem eshet

egybe, ám több kereseti követelés esetében lehetőség van a perbeli szerepek felcserélődésére. Viszontkereset esetében a viszontkeresetet támasztó alperes ebben a vonatkozásban felperessé válik, a felperes pedig viszontkereseti alperessé (Pp. 147. §). Ilyenkor az alperes lesz az, aki kezdeményezi az eljárást, és a felperes az, akire (a viszontkereset vonatkozásában) az eljárást rákényszerítik. Ez a rákényszerített szerep különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a felperes a saját keresetétől eláll, de a viszontkeresetet tárgyalni kell.

[193] A FÉL FOGALMA • A fél fogalmáról a polgári eljárásjog-tudományban kétféle nézet alakult ki. A materiális vagy anyagi jogi félfogalom szerint csak az lehet peres fél, aki a perbeli jogviszonyban jogosítottként, illetve kötelezettként szerepel, vagy legalábbis (az elméletnek egy módosított változata szerint) a perben ezt állítja. A materiális fél fogalma, amely szoros rokonságban van a magánjogi szemléleten alapuló keresetjog-elméletekkel (lásd 369. pont), a gyakorlatban nem állja meg a helyét. A legcsattanósabb ellenérv az, amikor a bíróság elutasítja a felperes keresetét. Ez ad abszurdum azt jelentheti, hogy a felperes nem is lehetett volna peres fél, hiszen az anyagi jogosultsága hiányzott. A materiális elméletnek volt egy későbbi változata, amely szerint nem szükséges a tényleges anyagi jogosultság, elegendő azt a perben állítani. Csakhogy vannak olyan perek, amikor a felperes éppen a jogosultságának a hiányát vagy a vitatott jogviszony nemlétét állítja, és az ún. negatív megállapítási keresetben ennek az ítéletbe foglalását kéri a bíróságtól.

A processzuális vagy eljárásjogi félfogalom szerint a felek: a felperes és az alperes, tehát aki a keresetével az eljárást megindítja, és akivel szemben az eljárás megindul. A fél fogalma eszerint független attól, hogy a peres fél a perbeli anyagi jogi jogviszonyban valóban félként szerepel-e, vagy sem.

[194] A HATÁLYOS PP. ÉS A FÉL FOGALMA • A fél fogalma körüli vitát a mindenkori tételes jogszabályok alapján kell megoldani. Mivel a magyar jogszabályoknak – akár az 1911. évi, akár az 1952. évi Pp. rendelkezéseit vesszük alapul – a processzuális félfogalom felel meg, a magyar jogirodalom is ezt az álláspontot képviseli. Így a fentebb már idézett Magyary, akinél felperes az, aki a keresetet előterjeszti, és alperes az, aki ellen a keresetet előterjesztik. Hasonlóképpen fogalmaz Farkas is, nála a felperes az, aki perel, az alperes, akit perelnek. Szilbereky szerint perbeli fél az, aki a saját nevében jogvédelmet kér, illetve aki ellen ezt a jogvédelmet kérik, aki a Pp. értelmében felperesként, illetve alperesként eljárhat.2

A hatályos Pp. a fél fogalmát általában processzuális értelemben használja, de bizonyos esetekben a fél alatt az anyagi jogosultat is érteni kell. Így például a bírák kizárására vonatkozó 13. § (1) bekezdés a) pontja nemcsak a processzuá- lis, hanem a materiális értelemben vett félre is vonatkozik. A törvény szövege ugyanis a fél mellett a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személyre, továbbá arra is utal, aki a per tárgyát egészben vagy részben magának követeli, vagy akinek jogaira és kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet.

A 64. § (3) bekezdése, amelyet a VI. Ppn. iktatott be a törvény szövegébe, a processzuális és a materiális félfogalomra egyaránt utal, amikor úgy rendelkezik, hogy az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított, a perben félként vesz részt.

Más esetekben a Pp. egészét és a rendelkezés célját figyelembe véve kell megállapítani, hogy a törvény az adott esetben félen csak a feleket vagy a feleken túlmenő peralanyokat is érti. Így például a 3. § (1) bekezdésében a „fél" alatt csak a felperest, a (2) bekezdésében a „felek" alatt a felperest és az alperest, a 8. §-ban pedig a per valamennyi résztvevőjét kell érteni.

[195] A PERBELI LEGITIMÁCIÓ • A felek fogalmán kívül eső, ám attól mégsem elválasztható kérdés a perbeli (vagy ügybeli) legitimáció (legitimatio ad cau- sam). Ez a fogalom a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben. A perbeli legitimáció anyagi jogi kérdés, amelynek hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. Ennek a leggyakrabban hivatkozott példája az, amikor kártérítési perben a bíróság megállapítja ugyan, hogy az alperes okozta a felperes összegszerűen nem vitatott kárát, mégis elutasítja a keresetet, mert az alperes alkalmazottként, munkaviszonyával összefüggésben okozta, tehát a kárért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató a felelős. Az anyagi jogi legitimáció kérdése „kereshetőségi jogként" jelenik meg az újabb bírósági gyakorlatban. A kereshetőségi jogról mint a felperes igényérvényesítési jogosultságáról a bíróságnak mindig ítélettel kell határoznia.3



A perbeli legitimáció eljárásjogi kérdés is lehet, éspedig akkor, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, vagy ha a per csak jogszabályban meghatározott személy vagy személyek ellen indítható meg. (Ilyen korlátozásokkal a leggyakrabban a személyi állapottal kapcsolatos perekben találkozunk; például a házassági bontópert csak az egyik házastárs indíthatja meg a másik ellen.) Ezekben az esetekben az ún. aktív vagy passzív perbeli legitimáció perelőfeltételnek minősül, ami azt jelenti, hogy a bíróságnak már a keresetlevél benyújtásakor vizsgálnia kell azt, hogy a pert az indítja-e, aki arra jogszabály alapján jogosult, vagy olyan személy ellen indítják-e, aki ellen jogszabály alapján a perindítás lehetséges. Az aktív vagy passzív legitimáció hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani [130. §

bek. g) pont], illetve a pert meg kell szüntetni [157. § a) pont].

2.2. 2. A perképesség[196] A PERKÉPESSÉG FOGALMA • A törvény perképesség elnevezés alatt foglal- [196] ja össze a perbeli jogképességgel és cselekvőképességgel kapcsolatos szabályokat. A perképesség nem önálló, hanem származékos fogalom, amely a perbeli jog- és cselekvőképesség szinonimájának tekinthető.4

2.2.1. A perbeli jogképesség

[197] FOGALOM • A perbeli jogképesség az anyagi jogra vonatkoztatott fogalom. A polgári perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek vagy kötelezettségek terhelhetnek (Pp. 48. §). A perbeli jogképesség tartalmilag a perbeli jogalanyiságra való képességet jelenti. Ilyen képességgel rendelkezik az ember, az állam és a jogi személy.

[198] AZ EMBER JOGKÉPESSÉGE • Minden ember jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek. Ezt a jogelvet az Alaptörvény XV. cikke és a Ptk. 8. §-a is kimondja. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez való tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. Az ember jogképessége a polgári perben sem korlátozható. A természetes személy által előterjesztett keresetlevelet a perbeli jogképesség hiánya miatt idézés kibocsátása nélkül elutasítani, illetve a pert ilyen okból megszüntetni nem lehet.

Az embert, ha élve születik, a jogképesség a fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a szüléstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít (Ptk. 9. §).

A méhmagzat nem jogalany, de – élve születése esetére – feltételes jogképességgel rendelkezik. A fogantatás és a születés között eltelt idő alatt a méhmagzatot jogok nem illethetik és kötelezettségek nem terhelhetik, ennélfogva perbeli jogképességgel sem rendelkezik. Egy – nagy visszhangot kiváltott ügyben született – bírósági döntés szerint: „A méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjának a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. A bíróságnak az ilyen igényt tartalmazó keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg – az eljárás későbbi szakaszában – a pert meg kell szüntetnie."5

Az ember jogképessége a halálával szűnik meg (Ptk. 22. §). Az a személy, aki a keresetlevél benyújtásakor nem él, perbeli jogképességgel sem rendelkezik, azaz fél sem lehet. Ilyenkor az igényt az említett személy jogutódai, illetve – ismert jogutód hiányában – ismeretlen örökösei ellen kell érvényesíteni, akiknek a jogképessége feltételezett.6 Ha a felperes a pert meghalt személy ellen indította meg, a keresetlevelet a perbeli jogképesség hiányában idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani (lásd 442. pont). Ha valamelyik fél halála az eljárás során következik be, a jogutód perbe lépéséig, illetve perbe vonásáig az eljárás félbeszakad (lásd 503. pont).

[199] AZ ÁLLAM JOGKÉPESSÉGE • Az állam – mint a vagyoni jogviszonyok alanya – jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – az állami vagyonért felelős miniszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja vagy más állami szervre átruházhatja. A kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában vagy az e célra biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli [Ptk. 28. § (1)-(2) bek.].

Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára.



[200] A JOGI SZEMÉLY JOGKÉPESSÉGE • A jogi személy olyan állami, önkormányzati, gazdasági vagy társadalmi szervezet, amelynek polgári jogai, illetve kötelezettségei lehetnek. A szervezet azáltal lesz jogi személy, hogy a jogképességét az állam elismeri,7 de jogi személyt jogszabály is alapíthat. A jogi személy jogképessége – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – mindazokra a jogokra és kötelezettségekre kiterjed, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződnek (Ptk. 28-29. §).

A hatályos szabályozás szerint jogi személynek minősülnek: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a költségvetési szerv, a szövetkezet, a jogi személyiségű gazdasági társaság (a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság), az egyesület, a köztestület, az országos sportági szakszövetség, egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, az alapítvány és az egyesülés (Ptk. 31-74/H. §).

A jogi személyekre nézve a magyar jogban nem érvényesül típuskényszer. Ezért a Ptk.-ban szabályozott jogi személyektől eltérő típusú, külön törvénnyel (vagy más jogszabállyal) létrehozott jogi személyek is létezhetnek. Ezek közé tartozik például a befektetési alap, az erdőbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda és a vízgazdálkodási társulat.

[201] A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓK JOGKÉPESSÉGÉRŐL • A gazdasági tevékenységet folytató jogalanyok közül nem mindegyik rendelkezik jogi személyiséggel. A Ptk. 685. § c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezetek között egyaránt találhatók jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok. A Gt. által szabályozott négyféle gazdasági társaság közül a közkereseti társaság és a betéti társaság nem rendelkezik jogi személyiséggel.8 Az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató polgári jogi társaság nem minősül gazdasági társaságnak, még a cégjegyzékbe való bejegyzése sem lehetséges. Nem jogi személy az építőközösség sem, amely egy épület felépítésére irányuló együttműködési szerződés. Az egyéni vállalkozó természetes személy, aki üzletszerűen folytat gazdasági tevékenységet.

A Pp. 30. § (3) bekezdése szerint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok elleni perekben a jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A (4) bekezdés ugyanezen szabály alkalmazását rendeli azokra az esetekre is, amikor a törvény – a gazdasági társaságok körén kívül eső – jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet nyilvánít jogképesnek (lásd 161. pont).

[202] A POLGÁRI JOGI JOGKÉPESSÉGTŐL ELTÉRŐ PERBELI JOGKÉPESSÉG • A perbeli jogalanyiság a polgári jogi jogképességen alapul, de azzal nem esik teljesen egybe. Az eltérés lényege abban áll, hogy a perbeli jogképesség tágabb a polgári jogi jogképességnél. (Ha fordítva lenne, akkor egyes polgári jogi igények – perbeli jogképesség hiányában – érvényesíthetetlenek lennének.) Az eltérés elsősorban a jogi személyek esetében áll fenn. A Pp. 48. §-a alapján minden jogi személy perbeli jogképességgel rendelkezik; ám ezen túlmenően egyes jogszabályok, illetve a bírói gyakorlat olyan szervezeteket is felruháznak perbeli jogalanyisággal, amelyek nem jogi személyek:

• A közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége [Pp. 327. § (4) bek.].

• A sajtó-helyreigazítási perben a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség akkor is fél lehet, ha nincs perbeli jogképessége [Pp. 343. § (3) bek.].

• A közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása miatt az adatkezelő ellen indított perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége [2011. évi CXII. tv. 31. § (4) bek.].

• A munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdek-képviseleti szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek nincs perbeli jogképessége (Pp. 351. §).

2.2.2. A perbeli cselekvőképesség

[203] A CSELEKVŐKÉPESSÉG TARTALMA • Aki perbeli cselekvőképességgel rendelkezik, az a polgári perben félként személyesen járhat el vagy meghatalmazottal képviseltetheti magát. Amíg a perbeli jogképesség tartalmilag a perbeli jogalanyiságra való képességet jelenti, addig a perbeli cselekvőképesség az egyes eljárási cselekmények közvetlen vagy közvetett megtételére vonatkozó képességet fejezi ki. A perbeli cselekvőképesség – a jogképességhez hasonlóan – az anyagi joghoz igazodó fogalom. Eltérés abban van, hogy a polgári perben nincs korlátozott cselekvőképesség; a peres fél vagy teljesen cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen.



A Ptk. 11. §-a szerint cselekvőképes mindenki, akinek a cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, az maga köthet szerződést vagy tehet más nyilatkozatot. A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A Pp. 49. § (1) bekezdése alapján perbeli cselekvőképességgel az rendelkezik, aki a polgári jog szabályai szerint teljesen cselekvőképes, illetve aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet.

[204] KORLÁTOZOTTAN CSELEKVŐKÉPESEK PERBELI CSELEKVŐKÉPESSÉGE • Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen (Ptk. 12/A. §). 9

Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú is, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett (Ptk. 14. §). Aki a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes, az a polgári perben általában cselekvőképtelen, mivel az eljárásjog, amint arra már utaltunk, nem ismeri a korlátozott perbeli cselekvőképességet. E szabály alól mégis több kivétel van:

• A korlátozottan cselekvőképes személyek közül a 14. életévét betöltött kiskorú a munkával szerzett keresménye felett, ha a jogszabály kivételt nem tesz, szabadon rendelkezhet, és a keresménye erejéig arra kötelezettséget is vállalhat [Ptk. 12/A. § (3) bek. c) pont]. Az ebből adódó perben a kiskorú teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.

• A 16. életévét betöltött kiskorú munkavállalóként munkaviszonyt létesíthet. A 15. életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében folytat tanulmányokat, az iskolai szünet alatt létesíthet munkaviszonyt. A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében a 16. életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható (2012. évi Mt. 34. §). A 14. életévét betöltött kiskorú a törvényes képviselője hozzájárulásával szövetkezeti tag lehet [2006. évi X. tv. 10. § (6) bek. b) pont]. A munkaviszonnyal, illetve a tagsági viszonnyal kapcsolatos perben a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak teljes perbeli cselekvőképessége van, mert a per tárgyáról érvényesen rendelkezhet.

• A Pp. a korlátozottan cselekvőképes személyek számára a személyi állapottal kapcsolatos perekben teljes perbeli cselekvőképességet biztosít. Ez a szabály házassági perekre (278. §), az apaság és származás megállapítása (293. §), a szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása (302-303. §), valamint a gondnokság alá helyezés és megszüntetése (306. és 312. §) iránti perekre vonatkozik.

A szabály kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, azaz nem alkalmazható az olyan személyi állapottal kapcsolatos vagy egyébként családjogi perre, amely nem tartozik a különleges szabályozás hatálya alá (házassági vagyonjogi per, örökbefogadás felbontása iránti, gyermek elhelyezése iránti per stb.).

Miután a személyhez fűződő jogokat a Ptk. 85. § (1) bekezdése értelmében csak személyesen lehet érvényesíteni, a korlátozottan cselekvőképes személy a személyiségi jogaival kapcsolatos perekben teljes cselekvőképességgel rendelkezik.

[205] CSELEKVŐKÉPTELENSÉG • A polgári jog szabályai szerint cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be (Ptk. 12/B. §), akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett (Ptk. 15. §), továbbá gondnokság alá helyezés nélkül az is, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik (Ptk. 17. §).

A felsorolt személyeknek nincs perbeli cselekvőképességük sem, ez alól a törvény csak akkor enged kivételt, ha a per tárgya a gondnokság alá helyezés (lásd 925. pont) vagy a gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve módosítása (lásd 935. pont).

[206] A JOG- ÉS CSELEKVŐKÉPESSÉG VIZSGÁLATA • A törvény a bíróság kötelességévé teszi azt, hogy a felek perbeli jog- és cselekvőképességét, amennyiben ezek iránt kétség merülne fel, az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja. A perbeli jog- és cselekvőképesség igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van (Pp. 50. §).

[207] A JOG- ÉS CSELEKVŐKÉPESSÉG HIÁNYÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI • A jogképesség hiányában a polgári per létre sem jön. Az a személy, aki a keresetlevél benyújtásakor nem él, perbeli jogképességgel sem rendelkezik, azaz fél sem lehet. Alperesként történő perbe vonására még ügygondnok kirendelése esetén sincs lehetőség. A jogképesség hiánya a jogi személyek esetében is hasonló következményekkel jár. Ha a félnek nincs jogképessége, a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani vagy a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetni.

A perbeli cselekvőképesség hiánya a fél jogképességét nem érinti. A cselekvőképtelen fél (jogi személy)



nevében a törvényes képviselője jár el [Pp. 49. § (2) bek.], ennek hiányában ügygondnokot kell a részére kirendelni (Pp. 74. §). A törvényes képviselő vagy ügygondnok nélkül eljáró fél perbeli cselekményei hatálytalanok.

A perbeli jogképesség meglétét illetően perjogunkban egy sajátos bizalmi elv érvényesül. Így előfordulhat az, hogy ismeretlen örökösök állnak perben, jóllehet a jogképességük csak feltételezett. Sőt a jogképesség nélküli fél is mindaddig jogképes, amíg a bíróság jogerősen meg nem állapítja jogképességének a hiányát (fiktív jogképesség). Ugyanez az elv érvényesül a cselekvőképtelen fél esetében is. Így például a kiskorú a perbeli cselekvőképességének a hiányát kimondó bírói határozat ellen a törvényes képviselőjének a közreműködése nélkül fellebbezhet. Vagyis az a furcsa helyzet áll elő, hogy a jogképességgel vagy cselekvőképességgel nem rendelkező fél abban az eljárásban, amelyben ezt megállapítják, a jogerős határozat meghozataláig jogképes, illetve cselekvőképes lesz.10

3. A pertársaság

[208] A PERTÁRSASÁG ÉS A KERESETHALMAZAT • Pertársaság akkor keletkezik, ha több felperes együtt perel (felperesi pertársaság) vagy ha több alperest együtt perelnek (alperesi pertársaság). Magyary szerint „a pertársaságnak az az alapgondolata, hogy az egyik pertárs ellen hozandó ítélet valamilyen módon a másik pertárs helyzetét is érinteni fogja".11 A pertársaságot a magyar jogirodalom vagy a többalanyú kötelemmel,12 vagy a keresethalmazattal hozza összefüggésbe. Tárgyi keresethalmazat esetén a felperes több különböző jogviszonyból származó igényét érvényesíti egy perben az alperessel szemben. Az alanyi keresethalmazat azt jelenti, hogy egy felperes több alperes ellen, vagy több felperes egy (vagy több) alperes ellen indít keresetet. Az alanyi és a tárgyi keresethalmazat együttesen is előfordulhat; ezt vegyes keresethalmazatnak nevezzük. A pertársaság alanyi vagy vegyes keresethalmazat esetében jön létre (lásd 367. pont).

A pertársaság feltétele az, hogy több felperes vagy alperes legyen a perben, ezért nincs pertársaság akkor, ha a perben több törvényes képviselő vesz részt, amennyiben az általuk képviselt fél csak egy személy. És nem hoz létre pertársaságot az ugyanazon felek közötti, egymással összefüggő tárgyú pereknek a bíróság általi egyesítése sem.

[209] A PERTÁRSASÁG KELETKEZÉSE • A pertársaság kényszerűségből vagy célszerűségből keletkezik. Kényszerű pertársaságról beszélünk akkor, ha a pertárgya csak valamennyi érdekelt perben állása mellett dönthető el. A leggyakrabban előforduló esetei azok, amikor valamilyen jog egy személyt több személlyel szemben, vagy több személyt egy személlyel szemben osztatlanul illet meg. Így például ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránti perben valamennyi tulajdonostársnak perben kell állnia. Kényszerű pertársaság keletkezik a házasság érvénytelenítése iránti perben is, ha azt nem valamelyik házastárs, hanem más jogosult kezdeményezi. A Pp. 281. § (1) bekezdése szerint ugyanis az ügyésznek, valamint a per megindítására jogosult harmadik személynek a pert mindkét házastárs ellen meg kell indítania.

A fenti esetekben a pertársaság hiánya a 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításához, illetve a pernek a 157. § a) pontja alapján történő megszüntetéséhez vezethet.

Jogszabályi előírás hiányában a pertársaság célszerűségi vagy perökonómiai szempontokon alapul, létrejövetele elsősorban a felperes elhatározásától függ.

Az előbbi ellentéteként ezt nevezzük nem kényszerű pertársaságnak.

[210] A PERTÁRSASÁG FELTÉTELEI • A pertársaság keletkezésének a feltételeit a Pp. 51. §-a tartalmazza. Eszerint több felperes együtt indíthat pert, illetve több alperes együtt perelhető, ha

a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne;

a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek;

a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 40. § rendelkezéseinek az alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható.

Az a) pontban körülírt pertársaság minőségileg különbözik a b) és c) pontban foglaltaktól. Az előbbit egységes, az utóbbiakat egyszerű pertársaságnak nevezzük.

A magyar jogirodalomban a többségi álláspont (Beck, Szilbereky) nem tesz különbséget az egységes és a



kényszerű, illetve az egyszerű és a nem kényszerű pertársaság között. Az ezzel ellentétes álláspontot Farkas képviseli.13 A különbségtételnek annyiban van létjogosultsága, amennyiben a kényszerű-nem kényszerű fogalompárral a pertársaság keletkezésére, az egységes-egyszerű jelzőkkel pedig a pertársaságnak a törvényben szabályozott formájára utalunk.

[211] AZ EGYSÉGES PERTÁRSASÁG • A Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes per-társaság akkor keletkezik, ha a per tárgyául szolgáló közös (osztatlan, egyetemleges) jogot vagy kötelezettséget csak egységesen lehet eldönteni. Hogy ez az eset mikor forog fenn, arra nézve nincs általános szabály, azt mindig az anyagi jog alapján kell elbírálni. Ide tartoznak a 221. pontban már említett kényszerű pertársaság esetei.

A bírói gyakorlat szerint azokban a perekben, ahol a tartásra kötelezett keresetének ötven százalékát a korábbi bírói ítéleten vagy bírói egyezségen alapuló gyermektartási kötelezettségek már teljesen kimerítették, az újabb gyermektartási kötelezettség megállapításánál valamennyi érdekeltnek perben kell állnia (PK 142. sz. állásfoglalás). Egységes pertársaság jön létre akkor is, ha a perben

hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. Ilyenek lehetnek például az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel kapcsolatos perek, ahol az ítélet hatálya azokra is kiterjed, akik a bejegyzést követően szereztek jogot az ingatlanon.

[212] AZ EGYSZERŰ PERTÁRSASÁG • A Pp. 51. § b) pontja szerinti egyszerű pertársasághoz elegendő az, ha a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból származnak. Ilyen pertársaság keletkezik akkor, ha a bérbeadó felperes a bérlőtársak ellen indít pert. Az 51. § c) pontja szerint a perbeli követelések hasonló ténybeli vagy jogi alapja esetén is létrejöhet a pertársaság, például a társasház közös képviselője több tulajdonostársat perel a közös költség elmaradása miatt.

Hasonlónak tekinthető a jogi alap akkor, ha a kereseti követelés valamennyi féllel szemben ugyanazon a jogszabályon alapszik. A hasonló ténybeli alapot esetenként kell vizsgálni; a hasonlóság elfogadható akkor, ha a több kereset elbírálásához azonos bizonyítást kell felvenni. Mivel a pertársak közötti kapcsolat itt a leglazább, a törvény előfeltételként szabja azt, hogy a bíróság illetékessége – a pertársaságra tekintet nélkül – valamennyi alperesre fennálljon. Ezért nem lehet valakit az 51. § c) pontjára való hivatkozással az illetékes bíróság helyett a pertársára illetékes bíróságnál perelni.

[213] AZ EGYSÉGES PERTÁRSAK JOGÁLLÁSA • Az egységes és az egyszerű pertársaság közötti különbség a pertársak jogállásának a szabályozásában is kifejezésre jut.

Egységes pertársaság esetén a pertársak függőségének az elve érvényesül, azaz az egyik pertárs cselekménye nem bírálható el a másik perbeli cselekményétől függetlenül. A törvény ezzel kapcsolatban két fontos szabályt fogalmaz meg:

Bármelyik pertárs perbeli cselekményei – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve hogy a mulasztását utólag nem pótolta [52. § (1) bek.].

Ha az egységes pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [52. §

bek.].

[214] AZ EGYSZERŰ PERTÁRSAK JOGÁLLÁSA • Az egyszerű pertársaság esetében a függetlenség elve érvényesül: vagyis az egyes pertársak cselekményeit, illetve mulasztásait a bíróság a másik pertárs cselekményére tekintet nélkül, attól függetlenül bírálja el. A függetlenség elve megfelel annak a lazább kapcsolatnak, amely az 51. § b) és c) pontja alá tartozó esetekben az egyszerű pertársak között kialakul:

• Az egyszerű pertársaság esetében az egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása nem szolgálhat a többi pertárs előnyére vagy hátrányára [53. § (1) bek.].

• A határnapra szóló idézést, valamint az érdemi határozatot az abban közvetlenül nem érdekelt pertárssal is közölni kell, de a tárgyalás elkülönítése esetén a közvetlenül nem érdekelt pertársak idézése mellőzhető [53. § (2) bek.].

2.3. 4. A beavatkozás és a perbe hívás



[215] A BEAVATKOZÁS FOGALMA • A beavatkozás jogintézménye lehetővé teszi azt, hogy a feleken kívül harmadik személyek is részt vehessenek a perben.

A beavatkozót (az ügyésszel együtt) az eljárás egyéb alanyai közé soroljuk. A beavatkozás fogalmát maga a törvény határozza meg: Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per miként dőljön el, a perbe – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az azonos érdekű fél pernyertességének az előmozdítása végett beavatkozhat [54. § (1) bek.].

216[] A BEAVATKOZÁS JOGI TERMÉSZETE • A beavatkozás jogi természetét ille- [216] tően különböző álláspontok ismeretesek. Az érdekazonosságról szóló tanítás szerint a beavatkozónak nincs az általa támogatott féltől eltérő érdeke. A másik elterjedt irodalmi nézet szerint a beavatkozás olyan jogvédelmi eszköz, amely- lyel a beavatkozó a saját jogát, a jogos érdekeit védi, és ha a perbeli jogállása járulékos is, az érdeke önálló és a felek érdekeitől eltérhet.14 Tekintettel arra, hogy a Pp. a beavatkozó jogállását kétféleképpen is szabályozza, mindkét nézet jogosságát el kell ismerni. Legfeljebb annyi megszorítást tehetünk, hogy a törvény által is fő esetként szabályozott érdekazonos beavatkozás a gyakoribb.

Az 1911. évi Pp.-vel ellentétben, amely különbséget tett a főbeavatkozás 15 és a mellékbeavatkozás között, mai jogunk csak egyféle beavatkozást ismer, amely jogi természete szerint a mellékbeavatkozásnak felel meg.

[217] A BEAVATKOZÁS FELTÉTELEI • A perbe csak a feleken kívül álló harmadik személy avatkozhat be. A fél nem lehet egyben beavatkozó is, ezért ha a beavatkozó például jogutódlás folytán féllé válik, megszűnik a beavatkozói jogállása. Egységes pertársaság esetében a pertársak ugyancsak nem lehetnek beavatkozók. Más a helyzet az egyszerű pertársaságnál, ahol az egyik pertárs beavatkozóként léphet fel a másik pertárs és az ellenfél közötti jogviszonyban. A törvényes képviselő nem lehet egyúttal beavatkozó is, mert ő nem a feleken kívül álló harmadik személy.16

A beavatkozás alapvetően önkéntes, ennélfogva az érdekeltek dolga az, hogy a beavatkozás lehetőségéről tudomást szerezzenek és a szükséges eljárási cselekményeket megtegyék.

A beavatkozás feltételei közül a jogi érdek fogalma szorul bővebb magyarázatra. A törvény a jogi érdek meghatározását a jogalkalmazóra bízza, akinek azt az ügy összes körülményeinek a figyelembevételével esetileg kell eldöntenie.

Csak létező jogi érdeket lehet figyelembe venni, ami egyaránt lehet vagyonjogi és személyiségi jogi érdek is. A bírói gyakorlat szerint a jogi érdek nem lehet ellentétes a támogatott fél érdekével, mert ilyen esetben beavatkozásnak nincs helye. A beavatkozáshoz szükséges jogi érdek mindig fennáll, ha az ítélet jogereje a beavatkozóra is kiterjed.

Nem kell a jogi érdeket külön megjelölnie annak, akit a törvény jogosít fel a beavatkozásra. Az apaság és a származás megállapítása iránti perekben az anya beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat (294. §). A szülői felügyelet megszüntetése, illetve visszaállítása iránti perben a szülő bármelyik félhez csatlakozhat (302. §, 303. §). Más helyütt a törvény a jogi érdek fennállása esetén sem teszi lehetővé a beavatkozást. Így a házassági perben nincs helye beavatkozásnak [279. § (2) bek.]. Az apaság és a származás megállapítása iránti perekbe az anyán kívül más nem avatkozhat be (294. §).

A törvény időben is korlátozza a beavatkozást; azt csak az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig engedi meg [54. § (1) bek.]. Tehát a fellebbezés és a felülvizsgálati eljárás során már nincs helye beavatkozásnak. Ezzel szemben a perújítási eljárásban van, mert arra az elsőfokú eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni (269. §).

[218] ELJÁRÁS A BEAVATKOZÁS TÁRGYÁBAN • A beavatkozást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni, és a beavatkozónak meg kell jelölnie, hogy melyik fél pernyertességét kívánja előmozdítani, továbbá azt is, hogy a fél pernyertességéhez milyen jogi érdeke fűződik. A bejelentést a felekkel közölni kell (55. §).

A bíróság a beavatkozás megengedése tárgyában végzéssel határoz. Szükség esetén a feleket és a beavatkozót a határozathozatal előtt meghallgatja. A beavatkozást megengedő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Ha a per folyamán derül ki, hogy beavatkozásnak nem lett volna helye, a bíróság a beavatkozót – a felek és a beavatkozó meghallgatása után – a perből kizárja. A beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen a beavatkozó fellebbezéssel élhet, ennek jogerős elintézéséig a perben részt vehet (56. §).

219[] A BEAVATKOZÓ JOGÁLLÁSA • A beavatkozó jogállásának a szabályozásánál – a pertárshoz hasonlóan



– a függőség vagy a függetlenség elve érvényesülhet. A függőség elve azt jelenti, hogy a beavatkozó perbeli cselekményei csak akkor hatályosak, ha nem állnak ellentétben az általa támogatott fél cselekményeivel. A függetlenség elve alapján a beavatkozó önállóan végezhet perbeli cselekményeket. Amennyiben a fél és a beavatkozó perbeli cselekményei eltérnek egymástól, azokat a bíróság a per egészének a mérlegelésével ítéli meg. Mivel a Pp. kétféle beavatkozói jogállást szabályoz, ezért a törvényben mindkét elv érvényesül:

• Ha a perben hozott ítélet jogereje nem terjed ki a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára, a beavatkozó jogállása az 57. § (1) bekezdésének első mondata szerint alakul: A beavatkozó – az egyezséget, a jogelismerést és a jogról való lemondást kivéve – minden cselekményre jogosult, amelyet az általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben. Így például a beavatkozónak az a fellebbezése, amellyel az általa támogatott fél nem ért egyet, a fél cselekményével ellentétesnek minősül, ezért hatálytalan.

• Ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed, a beavatkozó cselekményei akkor is hatályosak, ha azok az általa támogatott féllel ellentétben állnak; az ilyen ellentétes cselekmények befolyását az ügy eldöntésére a bíróság a per egyéb adatait is

figyelembe véve bírálja el [57. § (1) bek. második mondata]. Az ilyen beavatkozót a jogirodalom önálló beavatkozónak nevezi. A bírói gyakorlat szerint az önálló beavatkozó az általa támogatott fél tiltakozása ellenére is élhet perújítással (PK 145. sz. állásfoglalás).

A beavatkozás mindkét esetére vonatkozik az a szabály, hogy a féllel közlendő határozatokat a beavatkozóval is közölni kell [57. § (2) bek.]. Ennek elmulasztása olyan eljárási szabálysértés, amely miatt az ítéletet hatályon kívül kell helyezni (lásd 793. pont).

[220] A PERBE HÍVÁS • A beavatkozás nemcsak önkéntesen történhet, hanem perbe hívás alapján is. Az a fél, aki pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a személyt az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe hívhatja (58. §).

A perbe hívást írásban vagy a tárgyaláson szóban kell előterjeszteni; abban meg kell jelölni a perbe hívás okát és röviden elő kell adni a per állását. A perbe hívás okát még valószínűsíteni sem szükséges. A perbe hívást az ellenféllel is közölni kell (59. §).

Ha a perbe hívott a perbe hívást elfogadja, a perbe hívóhoz beavatkozóként csatlakozhat. A csatlakozást írásban vagy a tárgyaláson szóval is be lehet jelenteni. A perbe hívott jogállására a beavatkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A perbe hívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbe hívott a kötelezettségét a perbe hívóval szemben elismerné. A perbe hívó és a perbe hívott közötti jogviszony ebben a perben nem dönthető el (60. §). Nemcsak a fél, hanem a beavatkozó, sőt a perbe hívott is élhet további perbe hívással.

2.4. 5. Változások a felek személyében[221] AZ ESETEK ÁTTEKINTÉSE • A per során előfordulhat az, hogy a peres fe- [221] lek személyében változás történik, és a felperesi vagy az alperesi oldalon más személy lép az addig eljárt fél helyébe. Ezt legtöbbször a Pp. 61-62. §-aiban szabályozott perbeli jogutódlás idézi elő, amely általában a per tárgyául szolgáló anyagi jogviszonyban bekövetkezett jogutódláson alapul. Az anyagi jogi jogutódlás esetei három csoportba sorolhatók: a) a fél halála, b) jogi személyek egyesülése vagy megszűnése, c) egyéb jogutódlás (például alanycsere, engedményezés, tartozásátvállalás).

A perbeli jogutódláson kívül a peres felek személyében más módon is történhetnek változások. A törvény által nevesített esetek a következők:

• a pertárgy igénylése harmadik személy részéről (63. §),

• az elődmegnevezés [64. § (1) bek.],

• az alperes téves megválasztása [64. § (2) bek.],

• perbe lépés a pertárs jogán [64. § (3) bek.].



[222] A JOGUTÓDLÁS • Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép, a jogutód

a perbe félként önként is beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be [61. § (1) bek.].

A felperesi jogutód önkéntes perbe lépéséhez a felperes hozzájárulása szükséges. Ha a belépés azért történik, mert a jogelőd meghalt, hozzájárulásra nincs szükség, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell. A jogutód perbe lépése, illetve perbe vonása esetén, ha ez nem a jogelőd halála miatt történt, a jogelődöt kérelemre az ellenfél hozzájárulásával el lehet bocsátani a perből (61. §). A perbeli jogutódlásra vonatkozó szabályok értelmezéséhez nyújt segítséget az

táblázat.

3.1. táblázat - 1. táblázat • A jogutódlás

Jogutódlás Élők között Halál, illetve jogi személy megszűnése esetén

Felperesi pozícióban a jogutód önként beléphet a felperes hozzájárulásával a felperesi jogutód nem vonható perbe a jogelőd elbocsátható az alperes hozzájárulásával

a jogutód önként beléphet a jogutódlás valószínűsítésével a felperesi jogutódot az alperes perbe vonhatja a jogelőd meghalt

Alperesi pozícióban a jogutód önként beléphet mindkét fél hozzájárulásával az alperesi jogutódot a felperes perbe vonhatja a jogelőd elbocsátható a felperes hozzájárulásával

a jogutód önként beléphet a jogutódlás valószínűsítésével az alperesi jogutódot a felperes perbe vonhatja a jogelőd meghalt

A jogutód perbe lépését, illetve perbe vonását írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni. A bejelentést közölni kell a felekkel és a perbe vont jogutóddal is. A bíróság a perbe lépés vagy a perbe vonás tárgyában hozott határozata előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha a hozzájárulására nincs szükség. A jogelőd által végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a jogelőd helyébe lépő jogutóddal szemben is hatályosak. Ha a jogelődöt nem bocsátják el a perből (mert ahhoz a felperes vagy mindkét fél nem járult hozzá), akkor a jogutód a jogelőd pertársa lesz (62. §).

A beavatkozással, illetve a perbe hívással ellentétben a jogutódlásra a per bármelyik szakaszában, tehát a perorvoslati eljárásban is sor kerülhet. Ha például a jogi személy a felülvizsgálati eljárás során szűnik meg, a jogutód perbe lépéséig, illetőleg perbe vonásáig a felülvizsgálati eljárás félbeszakad.17

[223] A PERTÁRGY IGÉNYLÉSE • Ha a per tárgyát harmadik személy – akár jogutódként, akár más jogcímen – egészen vagy részben a maga részére igényeli, az alperes az igénylőt perbe hívhatja. Ha az igénylő a perbe belép és az alperes a per tárgyát a visszavétel jogáról való lemondás mellett bírói letétbe helyezi, az alperest a perből el kell bocsátani. A per a felperes és az igénylő mint új alperes között folyik tovább (63. §).

Az itt szereplő perbe hívás nem azonos a Pp. 58-60. §-aiban szabályozott perbe hívással, mert itt a perbe hívottat nem beavatkozásra, hanem félként való belépésre hívja fel a perbe hívó. (Valójában perbe vonásról van szó, csakhogy a Pp. nem eléggé következetes a „perbe vonás" és a „perbe hívás" fogalmának az alkalmazásában. Mindig a perbe vont személyből lesz a fél, és a perbe hívottból, ha a perbe hívást elfogadja, a beavatkozó.)

[224] ELŐDMEGNEVEZÉS • Az az alperes, aki ellen olyan jog iránt indítanak pert, amelyet ő harmadik személy nevében gyakorol, ezt a harmadik személyt perbe hívhatja. Ha a harmadik személy elismeri, hogy a vitás jogot az alperes az ő nevében gyakorolja, és a perbe belép, az alperest – kérelmére – a felperes beleegyezésével a perből el kell bocsátani, és a pert a felperes és az alperes helyébe lépő harmadik személy között tovább kell folytatni [64. § (1) bek.].



A régebbi jogunk által elődmegnevezésnek hívott jogintézmény gyakorlati alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az alperes letéteményesként, haszonélvezőként, bérlőként stb. gyakorol jogokat és ellene olyan pert indítanak, amelyben a védekezés a tulajdonos dolga.

[225] TÉVESEN MEGVÁLASZTOTT ALPERES • A törvény a felperes méltányolható érdekére tekintettel, valamint a pergazdaságosság elvét is szem előtt tartva, akkor is megengedi az új alperes megnevezését, ha a perbe vitt jogviszonyban nem következett be jogutódlás.

Ha a felperes nem az ellen indította meg a pert, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság a felperesnek az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van. A perből elbocsátott alperes költségeiben a felperest kell marasztalni [64. § (2) bek.].

A tévesen megválasztott alperes helyett új alperes perbe vonására csak az elsőfokú eljárásban van lehetőség. A keresetet a fellebbezési eljárás során nem lehet az eredetileg perbe nem vont alperesekre kiterjeszteni és a perújítás során nincs helye új alperes perbe vonásának.18

[226] PERBE LÉPÉS A PERTÁRS JOGÁN • A VI. Ppn. a felek személyében történő változás lehetőségét egy új esetkörrel gazdagította. A 64. § (3) bekezdésének beiktatásával a törvény egy általános perbe lépési lehetőséget fogalmaz meg azok számára, akiknek a nevében az ügyész vagy a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított, illetve akik anyagi jogi alapon maguk is jogosultak lettek volna a per megindítására.

Az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet pert indított, a perben félként vesz részt. A más által indított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály alapján, illetve az 51. § a), b) pontjai alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. Ha a pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek – az 51. § b) pontjára tekintettel történő perbe lépés esetét kivéve -, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [64. § (3) bek.].

[227] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A bíróság mind a jogutódlás kérdésében, mind pedig a felek személyében bekövetkező egyéb változásról végzéssel határoz. A 61-63. § és a 64. § (1)-(2) bekezdése alá tartozó esetekben a perbe lépés, valamint a perből való elbocsátás tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye (65. §).

Nincs helye külön fellebbezésnek a perbe lépés tárgyában hozott végzés ellen, ha a perbe lépés a 64. § (3) bekezdésén alapul.

2.5. 6. Az ügyész a polgári perben[228] AZ ÜGYÉSZ POLGÁRI PERBELI SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA • Az 1911. évi Pp. csak a törvényben egyedileg meghatározott esetekben tette lehetővé az ügyészi részvételt a polgári perben. Az ügyész keresetet indíthatott, illetve felléphetett egyes házassági perekben (így például semmisségi keresetet nyújthatott be mindkét házasfél ellen), valamint a gyermek törvényességének megtámadása iránti perekben. A kiskorúság meghosszabbításával, valamint a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perekben az árvaszéki ügyész járt el.

A szovjet típusú ügyészség kialakítására az ötvenes évek elején került sor. Az 1952. évi Pp. 2. § (1) bekezdése lehetővé tette azt, hogy az ügyész „az állam és egyes dolgozók érdekében" bármely polgári pert megindíthasson vagy a már megindított polgári perben, annak bármely szakaszában s bármelyik fél érdekében felléphessen. A 270. § alapján a legfőbb ügyész az eljárást befejező vagy felfüggesztő bármely jogerős határozat ellen a törvényesség érdekében a Legfelsőbb Bíróságnál perorvoslattal élhetett, ha a határozat jogszabályt sértett. Az ügyészre vonatkozó szabályokat az 1954. évi Ppn. kibővítette: a 2/A. § beiktatásával részletesen szabályozta az ügyész polgári perbeli jogállását. A legfőbb ügyészt megillető rendkívüli perorvoslatot ugyancsak az 1954. évi Ppn. nevezte el törvényességi óvásnak.

A hetvenes évek elején végrehajtott alkotmánymódosítás, majd igazságügyi reform nyomán részben megváltozott az ügyészség szerepe. Így például az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvényből kimaradt az, hogy az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol a bíróságok tevékenysége felett. Ennek megfelelően a III. Ppn. módosította az ügyész polgári perbeli jogait is. Az új szabályozás „az ügyészi részvétel általános jellegét nem érintette, nagyobb súlyt helyezett azonban a felek rendelkezési jogának érvényesülésére, amelyet az eljárásban



részt vevő ügyésznek tiszteletben kell tartania". A több mint húsz éven keresztül hatályos törvényszöveg szerint az ügyész keresetet indíthatott fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg ha a jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem volt képes, valamint a per bármely szakaszában felléphetett a törvényesség érdekében. Nem indíthatott az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szerv érvényesíthetett [Pp. 2/A. § (1) bek.].

A jogirodalom a nyolcvanas évek végéig a szocialista polgári eljárásjog egyik legfontosabb elemének, a törvényesség legfőbb biztosítékának tekintette az

ügyész polgári perbeli részvételét (Beck, Névai).19 A rendszerváltást követően azonban felerősödött az a vélemény (Fürész, Gátos, Kengyel), amely az ügyészi részvételt arányaiban eltúlzottnak és a felek rendelkezési jogaival összeegyeztethetetlennek tartotta.20

[229] AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATA • Az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata az ügyész általános keresetindítási jogát arra az esetre korlátozta, ha a jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem képes. Megszüntette az ügyész általános perbeli fellépési jogát [2/A. § (1) bek.], illetve a fellebbezési jogosultságát abban az esetben, ha az elsőfokú eljárásban nem vett részt [233. § (1) bek.], valamint a felülvizsgálati kérelem benyújtására vonatkozó jogát [270. § (1) bek.].

Az Alkotmánybíróság döntése után a VI. Ppn. hatályon kívül helyezte „Az ügyész jogai a polgári perben" címet viselő 2/A. §-t, és az ügyész jogállását „A per megindítása és a bíróság feladata" címet viselő 2. § (2)-(6) bekezdéseiben szabályozta. Ezzel az elhelyezéssel a törvényhozó hangsúlyozni kívánta, hogy a polgári perben az ügyész szerepe nem kiemelt jelentőségű. Még tovább ment a VIII. Ppn., amikor az ügyészre vonatkozó szabályokat „Az ügyész feladatai a polgári perben" címmel a módosított I. fejezet 9. §-ában helyezte el.

[230] AZ ÜGYÉSZI KERESETINDÍTÁS • A Pp. az Alkotmánybíróság döntésével összhangban határozza meg az ügyészi általános keresetindítási jogosultság terjedelmét. A 9. § (1) bekezdése szerint az ügyész a felek rendelkezési jogának a tiszteletben tartásával keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes [9. § (1) bek.].

Kizárt az ügyészi keresetindítás az olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szerv érvényesíthet. Ennek fontosabb esetei közé tartozik a házassági bontóper (Csjt. 19. §), az apaság megállapítása iránti per (Csjt. 38. §) és a személyhez fűződő jogok érvényesítése (Ptk. 85. §).

[231] AZ ÜGYÉSZI FELLÉPÉS • Ha az ügyészt általános keresetindítási jog illeti meg, de a perbeli részvételét megalapozó körülmények a per folyamán állnak be, az ügyész a perben felléphet. Ha az ügyészi fellépés törvényi feltételei fennállnak, a bíróság erről értesíti az ügyészt [9. § (2) bek.].

1995 óta megváltoztatott tartalommal szerepel a Pp.-ben az 1/1994. (I. 7.) AB határozattal alkotmányellenesnek minősített ügyészi fellépés. A korábbi szabályozáshoz képest a legfontosabb eltérés az, hogy az ügyészi fellépésre nem általában, hanem csak akkor kerülhet sor, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes.

[232] ÜGYÉSZI KERESETINDÍTÁS KÜLÖN JOGSZABÁLY ALAPJÁN • A 9. § (1) bekezdésébe foglalt általános felhatalmazás mellett az ügyészt külön törvény is feljogosíthatja a keresetindításra. Az Alkotmánybíróság az ügyész külön jogszabályon alapuló keresetindítási jogát az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban állónak ismerte el, ha arra a közérdek védelmében kerül sor.

A semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érde-

kében, továbbá uzsorás szerződés esetén az ügyész a szerződés semmisségének a megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása iránt indíthat keresetet (Ptké. 36/A. §).

Más személyek mellett az ügyésznek is joga van keresetet indítani például a házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt (Csjté. 6. §), a gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt (Csjt. 72/A. §), a szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása iránt (Csjt. 90. §), a gondnokság alá helyezés (Ptk. 14. §) és a gondnokság megszüntetése iránt (Ptk. 21. §). Fogyasztóvédelmi ügyekben az ügyész a fogyasztói érdekvédelmi szervek mellett pert indíthat a fogyasztók széles körének védelme, illetőleg jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében (1997. évi CLV. tv. 39. §). Az egyenlő bánásmód követelményének a megsértése esetén a hatóság, az érdek-képviseleti szervezet és az ügyész személyiségi jogi pert vagy munkaügyi pert indíthat (2003. évi CXXV. tv. 20. §).



Egyes esetekben a törvény külön feltételhez köti az ügyészi keresetindítást, így például az apaság vélelmének megtámadása iránti pert az ügyész csak akkor indíthatja meg, ha a gyermek meghalt, és nincs leszármazója (Csjt. 43. §).

[233] KERESETINDÍTÁS AZ ÜGYÉSZ ELLEN • Két esetben a Pp. lehetőséget ad az ügyész elleni perindításra, aki ily módon az alperes pozíciójába kerül:

A szülői felügyelet visszaállítása iránti pert az ügyész ellen kell megindítani abban az esetben, ha a bíróság az ő keresetére mondta ki a szülői felügyelet megszüntetését [Pp. 302. § (4) bek.].

A gondnokság alá helyezés megszüntetése, módosítása, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá változtatása, valamint a cselekvőképességet kizáró gondnokság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésre módosítása, a választójogból való kizárás, valamint a választójogból való kizárás megszüntetése iránti pert az ügyész ellen kell megindítani akkor, ha a gondnokság alá helyezés az ügyész keresetére történt [Pp. 312. § (1) bek.].

A fentieken kívül nem zárható ki az az eset sem, hogy az ügyész az ellene indított viszontkereset (Pp. 147. §) folytán kerül alperesi pozícióba.

[234] AZ ÜGYÉSZ JOGÁLLÁSA • Az ügyész perbeli jogállása aszerint különbözik, hogy általános felhatalmazás vagy külön jogszabály alapján jár el.

Az általános felhatalmazás alapján keresetet indító vagy a perben fellépő ügyészt mindazok a jogok megilletik, amelyekkel a fél rendelkezik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogokat nem ismerhet el [9. § (3) bek.]. Az ügyész által indított perben az anyagi jogosult félként vesz részt és a rendelkező cselekmények gyakorlásában az ügyész nem korlátozhatja. Ha az ügyész és a fél perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [64. § (3) bek.].

Abban a perben, amelynek megindítására külön jogszabály jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet külön jogszabály értelmében ellene lehet megindítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja [9. § (4) bek.]. Az, aki a per megindítására maga

is jogosult lett volna, az ügyész pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a perbe beléphet. Ha a pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [64. § (3) bek. második mondat].

A bíróság előtt az ügyészségről szóló törvény szabályai szerint illetékes ügyész jár el [9. § (5) bek.].

2.6. Jegyzetek1. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 163. o.

2. Beck Salamon: A felek és más perbeli személyek. In Polgári eljárásjog I. 1958. 171. o.; Farkas József: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár 1976. 313-314. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 201. o.

3. Legf. Bír. Pfv. X. 23 052/2000. – BH 2001. évi 388. sz., Legf. Bír. Kfv. II. 27 814/1997. – BH 2001. évi 201. sz., Legf. Bír. Mfv. II. 10 133/1998. sz. – BH 1999. évi 182. sz.

4. Ezzel ellentétes álláspontot képviselt Nizsalovszky, aki a perképességet a „a magánjogi jogalanyiság perjogi oldalának" nevezte, és azt a perbeli jogképességgel azonosította (Perképesség – jogképesség. é. n. 1. o.).

5. Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Pf. 20 532/1998. sz. – BH 1998. évi 372. sz.

6. Farkas: i. m. 323. o.

7. Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest, 1995. 125. o.

8. A korábbi Gt.-ben szabályozott közös vállalat az új Gt. – 2006. július 1-jei hatálybalépése után – már nem alapítható, de a korábban a cégjegyzékbe bejegyzett közös vállalatok zavartalanul működhetnek tovább.

9. Kivéve ha házasságot kötött, ebben az esetben ugyanis a tizennyolcadik életév betöltése előtt is megszerzi a nagykorúságot. A házasságkötés azonban nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a



cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

10. Farkas: i. m. 323. o.


12. Beck Salamon szerint a pertársaságban a többalanyú kötelem polgári jogi intézménye verődik vissza a tartalom és a forma kapcsolatának megnyilvánulásaként (i. m. 176. o.).

13. Beck: i. m. 176-177.; Névai-Szilbereky: i. m. 206.; Farkas: i. m. 341-345. o.

14. Farkas: i. m. 350. o.

15. Az 1911. évi Pp. főbeavatkozónak nevezte azt a személyt, aki valamely dolgot vagy jogot a per tárgyát részben vagy egészében magának követeli.

16. Farkas: i. m. 351. o.

17. Legf. Bír. Gfv. X. 30.344/1995 – BH 1995/12:727. sz.

18. Legf. Bír. Gf. I. 31 925/1990. – BH 1991/6:244. sz.

19. Beck: i. m. 201-202. o.; Névai László: Ügyészségi tanulmányok. Budapest, 1979. 165-166. o.

20. Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 339. o.; Gátos György: Bírói (külön-) vélemény, avagy széljegyzetek „Az ügyész polgári perbeli jogállásáról hozott alkotmánybírósági határozathoz" című cikkre. MJ, 1994/3:160-161. o.; Kengyel Miklós: Az ügyész szerepe a polgári perben. In Polgári eljárásjog I. 1991. 65-66. o.

2.7. IrodalomBajory Pál: Az ügyész alperesi pozícióban. ÜE, 1991/1:10. o.

Beck Károly: Magán- (külön-) vélemény az ügyész polgári perbeli jogállásáról hozott alkotmánybírósági határozathoz. MJ, 1994/3:151-156. o.

Beck Salamon: A felek és más perbeli személyek. In Polgári eljárásjog I. 1958. 169-193. o.

Beck Salamon: A pertársak függetlenségének az elve. JK, 1952/4:181-187. o.

Beck Salamon: A polgári per alanyai. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 57-82. o.

Beck Salamon: Beavatkozó vagy peres fél? MJ, 1964/10:463-467. o.

Besenyeiné Varga Katalin: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár (Petrik) 2007. 93-122. o.

Farkas József: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár 1976. 313-373. o.

Farkas Sándor – Gáspárdy László – Sallós István: Az ügyész részvétele a polgári eljárásban. (Ügyészi kiskönyvtár 31.) Budapest, 1981.

Fürész Klára: A vád képviselője vagy a törvényesség őre? MK, 1991/4:66-70. o.


Gáspárdy László: Az ügyész jogai a polgári perben. In Kommentár (Petrik) 1994. A/8-10. o.

Gáspárdy László: Az ügyész rendelkezési jogáról a polgári perben. MJ, 1974/6:339-345. o.

Gátos György: Bírói (külön-) vélemény, avagy széljegyzetek „Az ügyész polgári perbeli jogállásáról hozott alkotmánybírósági határozathoz" című cikkre. MJ, 1994/3:157-161. o.



Győri Györgyné: Tanácskozások az ügyész polgári eljárásbeli szerepéről, javaslatok a jogi szabályozás koncepciójára. MJ, 1994/9:513-518. o.

Hámori Vilmos: A pertársaság és a beavatkozás egyes kérdései. JK, 1964/8:453-463. o.

Kecskés László: Az ember mint jogalany. In Ptk. Kommentár 1998. 63-120. o.

Kengyel Miklós: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 247299. o.

Kereszty Éva: A halál orvosi és jogi fogalmai. JK, LVII. évf. 2002/9:386-396. o.

Kovács László: Néhány kérdőjel a pertársaság és a perbeli jogutódlás szabályainak találkozása körül (a polgári és közigazgatási perekben), MJ, 2010/6:355-362. o.

Kiss Daisy: Az ügyész a polgári perben. In Polgári perjog I. 1993. 197-209. o.

Kun Tibor: Az ügyész polgári perbeli szerepének néhány kérdése a felszabadulástól a törvénykezési reformig. PEF VII. 1974. 67-75. o.

Lévai Tibor: A polgári eljárásbeli ügyészi közreműködés néhány kérdése, figyelemmel a Pp. reformjára. MJ, 1984/7-8:577-585. o.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 162204. o.

Mező Béla: A Pp. III. novellája és az ügyész polgári perbeli jogosítványa. PEF VII. 1974. 29-50. o.

Névai László: A polgári eljárásbeli ügyészi részvétel rendszere a törvénykezési reform után. MJ, 1973/11:645-659. o.

Névai László: Az ügyész a polgári eljárásban. In Egységes jegyzet 1978. I. 159-174. o.

Névai László: Az ügyész szerepe a polgári eljárásban Magyarországon. JK, 1973/12:621635. o.

Névai László: Ügyészségi tanulmányok. Budapest, 1979.


Sallós István: Az ügyész szerepe a polgári eljárásban. MJ, 1991/1:33-38. o.

Sallós István – Győri Györgyné: A polgári bírósági eljárások és az ügyészi közreműködés múltja, jelene és perspektívái. Budapest, 1988.

Schelnitz György: Az ügyész a polgári eljárásban a törvénykezési reform után. MJ, 1975/3-4: 227-229. o.

Sárközy Tamás: A jogi személyek. In Ptk. Kommentár 1993. 122-172. o.

Szabó Tibor: Az ügyészi keresetindítási tevékenység fejlődése. ÜE, 1971/1:51-55. o.

Szabó Tibor: Néhány gondolat az ügyészi keresetindításról. MJ, 1986/9:772-775. o. Szilbereky Jenő: A bíróságok polgári tevékenységének törvényessége feletti ügyészi felügyelet módszere. Budapest, 1954.

Szilbereky Jenő: A peres felek és más perbeli személyek. In Polgári perjog I. 1993. 151-174. o. Szilbereky Jenő: Az ügyész a polgári eljárásban. Budapest, 1961.

Tamáné Nagy Erzsébet: Az ügyész új szerepe az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata tükrében. MJ, 1994/3:148-150. o.

Varga Gyula: Pertársaság a státusperekben. ELTE Acta, Tom. VII. 1965. 135-149. o.

Várady János – Farkas József: Az ügyész szerepe a polgári perben. Budapest, 1954.

Veress László: Az ügyész szerepe a polgári peres eljárásban. MJ, 1998/1:31-41. o.



3. VIII. FEJEZET – A PERBELI KÉPVISELET3.1. 1. A képviselet fogalma és osztályozása[235] A KÉPVISELET LÉNYEGE • „A jog világában nem szokatlan jelenség az, hogy a magatartás és a joghatás nem ugyanahhoz a jogalanyhoz fűződik, a magatartás és a joghatás mint két félgömb elválik egymástól, a magatartást kifejező személyében, illetve vagyonában nem következik be változás, ez utóbbi annak a személyében, illetve vagyonában áll be, aki a szándékolt joghatás elérésére magatartást közvetlenül nem fejtett ki."1 A képviselet lényegét – az anyagi és eljárásjogra egyaránt érvényesen – úgy fogalmazhatjuk meg, mint más nevében és érdekében való fellépést, helyettesítést jogilag releváns cselekedetekben. Az anyagi jogi képviselet a jognyilatkozatok megtételében vagy elfogadásában való helyettesítést jelenti, míg az eljárásjogi képviselet a más helyett történő perbeli tevékenységet.

[236] A KÖZVETETT ÉS A KÖZVETLEN KÉPVISELET • A képviseletnek – történetileg – két változata alakult ki. Régebbi formája a római jogból ismert közvetett képviselet, ahol a képviselő által kiváltott joghatások nem a képviseltre nézve, hanem a képviselő nevében állottak be, és egy további jogi aktusra volt szükség ahhoz, hogy a képviselő az általa szerzett jogokat vagy vállalt kötelezettségeket a képviselt személyre átruházhassa. A modern jogrendszerekben a közvetlen képviselet vált uralkodóvá, amikor a képviselő a képviselt személy nevében jár el; neki szerez jogokat vagy vállal kötelezettségeket. (A közvetett képviselet azonban nem tűnt el nyomtalanul: a polgári jogban a bizomány és az engedményezés, az eljárásjogban a perlési megbízás vagy perbizomány lényegében a közvetett képviselet elvére épül.)

[237] ELMÉLETEK A KÉPVISELETRŐL • A közvetlen képviselet lényegét a jogirodalom többféleképpen próbálta megmagyarázni. A Savigny-féle eszközelmélet szerint a képviselő cselekedete tulajdonképpen a képviselt cselekvése, a képviselő tehát nem több, mint eszköz a képviselt akaratának az érvényre juttatásában. Ennek az elméletnek az ellenpólusaként alakult ki az ún. „saját akarati teória", amely tagadta azt, hogy a képviselő a megbízójának pusztán a „szócsöve" vagy a „hallócsöve" lenne. A képviselő nem egyszerűen a képviselt személy helyén cselekszik, hanem a saját akaratából tesz és fogad el jognyilatkozatokat.2

A két – meglehetősen túlzó – állásponttal szemben a helyettesítési elmélet jutott legközelebb a képviselet lényegének a kifejezéséhez. Eszerint a képviseleti cselekvés ténybelileg teljesen a képviselő cselekvése, de ennek a cselekvésnek a joghatásai a képviselt személyében és vagyonában állnak be. A képviselő tehát helyettesíti az általa képviselt személyt a jognyilatkozatok megtételében és elfogadásában. A Jhering és Windscheid nyomán elterjedt felfogással a magyar jogirodalomban Szladitsnál és Világhynál találkozunk.3

A helyettesítési elmélethez az érdekelmélet annyit tud még hozzátenni, hogy a képviselőnek „mindenkor, minden helyzetben" a képviselt érdekében kell eljárnia, a képviselt személy érdekei hordozójának, szószólójának kell lenni (Schelnitz, Szilbereky).4

[238] A PERBELI KÉPVISELET ÖNÁLLÓSÁGA • Ebben a kérdésben a magyar jog- [238] irodalom véleménye erősen megoszlik. Plósz az anyagi és az eljárásjogi képviseletet teljes mértékben azonos intézményeknek tartotta, mondván: a perbeli képviseletre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a magánjogira. Beck a perbeli képviseletben csupán az anyagi jogi képviselet vetületét látta. A modern felfogás jobban hajlik az önállóság elismerésére. Schelnitz szerint a perbeli képviselet magán viseli ugyan a képviselet általános fogalmi jegyeit, de alanyában és tárgyában, tartalmában és formájában egyaránt különbözik a polgári jogi kép- viselettől.5

[239] A PERBELI KÉPVISELET FOGALMA • Elfogadva a perbeli képviseletnek [239] mint jogintézménynek az önállóságát, a perbeli képviselet fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint a fél helyett és nevében való közreműködést a per vitelében vagy egyes eljárási cselekmények megtételében a polgári per sajátosságaira tekintettel a polgári perrendtartásban meghatározott módon, és akként, hogy a cselekvés joghatásai közvetlenül a képviselt félre nézve állnak be.6

[240] A PERBELI KÉPVISELET OSZTÁLYOZÁSA • A perbeli képviselet osztályozását különböző szerzők eltérő felosztási alapok kiválasztásával végezték el, ám az általuk kialakított képviseleti kategóriák nem különböznek lényegesen egymástól.

Az egyik legismertebb szempont az, hogy milyen tény, illetve aktus hozza létre a képviseletet. Ennek megfelelően tesz különbséget Szilbereky az ügyleti, a törvényes és az ügygondnoki képviselet között. 7 Az ügyleti képviselet a fél meghatalmazásán, a törvényes képviselet törvényi, illetve jogszabályi rendelkezésén, az



ügygondnoki kirendelés pedig a bíróság vagy más hatóság kirendelésén alapul. Schelnitz attól függően, hogy a perbeli képviselet milyen jogcímen alapul, megkülönbözteti a törvényes, az ügygondnoki és az ügyleti képviseletet.

Nála az ügygondnoki képviselet a törvényes és az ügyleti képviselet között „félúton" helyezkedik el.8

A jogirodalomban kialakított három kategória megkönnyíti a tételes szabályok közötti eligazodást. A Pp. ugyan az általános rendelkezések között egy teljes fejezetet szentel a képviseletnek, de ebben a „Meghatalmazottak" címszó alatt csak az ügyleti képviseletet (66-73. §), valamint az ügygondnok jogállását szabályozza (74. §). A törvényes képviseletre vonatkozó legfontosabb

szabályok – a jog- és cselekvőképességgel együtt – a 49-50. §-okban találhatók. A törvényes képviselőkről, illetve az ügygondnok kirendelésének egyes eseteiről külön jogszabályok rendelkeznek.

3.2. 2. Meghatalmazottak a polgári perben[241] A MEGHATALMAZÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI • A cselekvőképes fél maga dönthet arról, hogy személyesen vagy meghatalmazottja útján jár el a polgári perben (lásd 203. pont). Ha más személynek ad meghatalmazást, ez nem zárja ki, hogy személyesen is részt vegyen az eljárásban. Nem járhat el a meghatalmazott akkor, ha a törvény kifejezetten a felet kötelezi a megjelenésre, így például a személyes meghallgatás esetében [141. § (5) bek.].

A cselekvőképtelen fél részére a törvényes képviselője választhat meghatalmazottat [66. § (1) bek.].

A törvény megengedi azt, hogy egy félnek több meghatalmazottja legyen. Az együttes képviselet azonban bonyodalmakat idézhet elő a polgári perben. Ennek elkerülése érdekében a 66. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy több meghatalmazott esetében egy-egy perbeli cselekménynél csak a meghatalmazottak egyike járhat el, az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai és cselekményei eltérnek egymástól, ezt a bíróságnak úgy kell elbírálnia, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy a cselekményei lennének eltérőek.

[242] ELTÉRÉS AZ ANYAGI JOGTÓL • Az anyagi jogi és az eljárásjogi képviselet között fennálló egyik leglényegesebb különbség az (lásd 238. pont), hogy a képviselet ellátására jogosult személyek köre a polgári jogban sokkal szélesebb, mint azoké, akik a polgári perben képviselők lehetnek. Amíg a Ptk. idevonatkozó rendelkezése szerint az anyagi jogi képviseletet bárki, még a korlátozottan cselekvőképes személy is elláthatja (Ptk. 219. §), addig a polgári perben csak az lehet meghatalmazott, akit erre a törvény kifejezetten feljogosít.

3.2.1. A meghatalmazottak köre

[243] A SZABÁLYOZÁSRÓL • A perrendtartásnak a meghatalmazottak körére vonatkozó rendelkezése a törvény legtöbbet módosított rendelkezései közé tartozik, mivel a képviseleti jogosultsággal kapcsolatos változtatások ebben a szakaszban „csapódtak" le. Az eredeti törvényszöveg csak a hozzátartozóról, a pertársról, az ügyvédről és az alkalmazottról tett említést. Az egyes módosítások folyamatosan bővítették a meghatalmazottak körét. A 67. § (1) bekezdésébe foglalt hatályos szabályozás szerint a perben meghatalmazottként eljárhat:

[244]HOZZÁTARTOZÓ

a) a fél hozzátartozója,

A Pp. 13. § (2) bekezdése szerint hozzátartozónak minősül az egyenes ágbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

[245] PERTÁRS

b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja,

A pertársaság mindkét esetében, így az egységes pertársaságnál (lásd 211. pont), valamint az egyszerű pertársaságnál is (lásd 212. pont) lehetőség van arra, hogy az egyik pertárs, illetve annak törvényes képviselője vagy meghatalmazottja a másik pertárs képviseletében is eljárjon.



[246] ÜGYVÉD

c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda,

A meghatalmazás az ügyvéd (ügyvédi iroda) és az ügyfél közötti megbízási szerződésen alaul. Az ügyvédi képviselet részletes szabályaival a 266-268. pontban foglalkozunk.

[247] KÖZIGAZGATÁSI SZERV

d) közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vezetője vagy alkalmazottja a szervnek a tevékenységével kapcsolatos, valamint az alkalmazott a szerv vezetőjének az őt e minőségében érintő pereiben,

A 2008. évi módosítás a közigazgatási és a költségvetési szerv alkalmazottján kívül a vezetőjét is a meghatalmazottak közé sorolja. Amíg az alkalmazott a szerv vezetőjétől (törvényes képviselőjétől) kapott meghatalmazás alapján jár el a perben, addig a törvény nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a szerv vezetője, aki egyúttal törvényes képviselő is, kinek a meghatalmazása alapján járhat el a szerv tevékenységével kapcsolatos perben. Továbbra is kivételt képeznek a közigazgatási perek, ahol az alperesként perbe vont közigazgatási szerv ügyintézője a képviseleti jogosultságát – külön meghatalmazás nélkül – munkáltatói igazolványával igazolja (329. §).

[248] ÖNKORMÁNYZAT

e) az önkormányzatokat (azok szerveit) érintő perek közül a helyi önkormányzat pereiben: a helyi önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének) a tagja, a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke), a jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatalának) alkalmazottja; a nemzetiségi önkormányzat pereiben a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja,

Az e) pont 2008. évi módosítása ugyan a „normavilágosság" jegyében született, de a törvényes képviselő polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlése elnöke esetében itt sem találunk magyarázatot arra, hogy kinek a meghatalmazása alapján járnak el a helyi önkormányzatot érintő perekben.

[249] SZAKSZERVEZET

f) a szakszervezet a saját tagjának a perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben,

Az új munka törvénykönyve biztosítja a szakszervezetnek azt a jogát, hogy a tagjait – meghatalmazás alapján – gazdasági és szociális érdekeinek védelme céljából bíróság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselje [Mt. 272. §

bek.].

[250] ÉRDEK-KÉPVISELETI SZERV

g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható,

A meghatalmazás egyik feltétele a tagsági viszony fennállása, a másik az, hogy a tag pere kifejezetten összefüggésben álljon az érdekképviselet céljaként meghatározott feladattal. Ilyen lehet például a mozgáskorlátozott vagy vak személy esetében a járadék megállapítására irányuló per.9

[251] SZÖVETKEZET

h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben,

A szövetkezet tagjának vagy alkalmazottjának a szövetkezet törvényes képviselője (Szövt. 14. §) adhat meghatalmazást. A képviselettel kapcsolatos egyéb kérdések az alapszabályra tartoznak (Szövt. 14. §).

[252] JOGI SZEMÉLY ÉS EGYÉB gazdálkodó szervezet

i) a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet (Pp. 396. §) alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos pereiben, a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja,



A Pp. alkalmazásában gazdálkodó szervezetnek minősül valamennyi, a Ptk. 685. § c) pontjában felsorolt szerv, illetve szervezet, nevezetesen az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. A jogi személyek köre (lásd 200. pont) ennél szű- kebb, mert az egyes gazdasági társaságok (betéti társaság, közkereseti társaság), valamint az egyéni vállalkozó nem rendelkeznek jogi személyiséggel.

A jogi személy és az egyéb gazdálkodó szervezet alkalmazottjaként eljáró személy a képviseleti jogosultságát – a munkáltató gazdasági tevékenységével kapcsolatos perben – írásbeli meghatalmazással köteles igazolni. Az alkalmazott képviseleti jogosultsága független attól, hogy a munkáltatónál milyen munkakört tölt be.

A gazdálkodó szervezetek jogi képviseletét a jogtanácsos is elláthatja. A Jtvr.

§ (1) bekezdése szerint a jogtanácsosi tevékenység munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban folytatható. A munkaviszonyban álló jogtanácsos feladata a munkaadó szervezet jogi képviselete, amelyet külön meghatalmazás nélkül

lát el. A gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg [67. § (2) bek.].

[253] KÜLÖN JOGOSULTSÁG

j) akit erre külön jogszabály feljogosít

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 94. §

bekezdése alapján szabadalmi ügyekben meghatalmazottként szabadalmi ügyvivő is eljárhat. Ez a szabály a többi iparjogvédelmi perre nézve is irányadó (lásd 1020-1026. pont). Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta az ún. európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő is eljárhat szabadalmi ügyvivőként (2003:VI. tv.).

[254] KIZÁRÓ SZABÁLYOK • Nem lehet meghatalmazott az, aki a) a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott,

c) akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett. A felsorolt okok valamennyi meghatalmazottra érvényesek, ezért abszolút kizárási okoknak tekintendők (68. §).

[255] A MEGHATALMAZÁS ALAKI KELLÉKEI • A meghatalmazás alaki kellékeit illetően lényeges különbség van az anyagi és az eljárásjogi képviselet között. Amíg a polgári jog megelégszik annak a kimondásával, hogy a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír (Ptk. 223. §), addig a polgári perbeli meghatalmazást közokiratba, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás esetén a meghatalmazott köteles az eredeti meghatalmazását vagy annak hiteles másolatát első jelentkezése alkalmával az iratokhoz csatolás végett a bíróságnál bemutatni [Pp. 69. § (1)-(2) bek.].

Az ügyvédnek adott meghatalmazással a 266. pontban foglalkozunk részletesen. A szabadalmi ügyvivő meghatalmazása írásban érvényes, ha azt a meghatalmazó aláírta; a szabadalmi ügyvivő pedig a meghatalmazást ellenjegyzi (Szüt. 18. §). Külön meghatalmazás nélkül járhat el a jogtanácsos, ha a munkaviszonya alapján képviseli a szervezetet (Jtvr. 7. §), valamint az alperesként perbe vont közigazgatási szerv ügyintézője (Pp. 329. §).

[256] A KÜLFÖLDÖN KIÁLLÍTOTT MEGHATALMAZÁS • A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni [69. § (3) bek.]. Mindkét esetben szükséges az okiratnak a 198. § b) pontja szerinti felülhitelesítése. Ezt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság végzi el. A szigorú alaki szabályokat a 69. § (4) bekezdése annyiban enyhíti, hogy az idegen nyelven kiállított meghatalmazás hiteles magyar fordításának a bemutatására csak akkor kötelezi a felet, ha azt a bíróság szükségesnek tartja.

A külföldön kiállított meghatalmazás felülhitelesítése alól nemzetközi szerződések felmentést adhatnak. Magyarország csatlakozott a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli felülhitelesítésének mellőzéséről szóló 1961. évi Hágai Egyezményhez,10 amelynek alkalmazási körében a



bíróságnak csak azt kell megvizsgálnia, hogy az okirat szabályszerűen el van-e látva az egyezményben előírt hitelesítési záradékkal, ún. apostille-jel. Ezen kívül a kétoldalú jogsegélyszerződések is lehetővé teszik a felülhitelesítés mellőzését.11

[257] A MEGHATALMAZÁS TARTALMA • A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekmények teljesítésére szólhat. A per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint az annak során indított kereseteket is, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is. A per vitelére szóló meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából az írásbeli meghatalmazásból kitűnik (70. §).

Az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogi tanácsadó, továbbá más ügyvéd, illetve európai közösségi jogász, alkalmazott európai közösségi jogász közreműködését is igénybe veheti, kivéve ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta (Ütv. 23. §).

Az ügyvédjelölt, valamint a jogi szakvizsgával nem rendelkező jogi előadó az ítélőtábla és a Kúria előtt nem járhat el [67. § (3) bek.]. A tilalom nem vonatkozik a Pp. 119. §-ában szabályozott iratmegtekintési jog gyakorlására.

A meghatalmazott képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja (72. §).

[258] A MEGHATALMAZÁS MEGSZŰNÉSE • A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy a fél halála folytán való megszűnése a bírósággal szemben a bíróságnak való bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályos (71. §).

A meghatalmazás megszűnhet még a meghatalmazott halálával vagy az ügy jogerős befejezésével. (Ha a meghatalmazás jogi személy részére szól, a képviselőként eljáró ügyintéző halála nem szünteti meg automatikusan a meghatalmazást, de a meghatalmazónak jogában áll azt visszavonnia.)

[259] ÁLTALÁNOS MEGHATALMAZÁS • Természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely őt perek vitelére általánosságban jogosítja fel (általános meghatalmazás). Mivel a törvény korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, általános meghatalmazottként nemcsak ügyvéd vagy jogtanácsos (jogi előadó) járhat el, hanem a 67. § (1) bekezdésében felsorolt más személy is. Az általános meghatalmazást a bíróságnál be kell jelenteni, ahol azt nyilvántartásba veszik [14/2002. (VIII. 1.) IM rend. 20. §]. A nyilvántartásba vett általános meghatalmazás a nyilvántartást vezető bíróságnál pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást (73. §).

Az általános meghatalmazás visszavonását vagy felmondását szintén be kell jelenteni a bíróságnál. A bíróság a nemperes eljárás szabályai szerint jár el. A nyilvántartásba vételi kérelmet elutasító határozata ellen fellebbezésnek van helye.

3.2.2. A kötelező jogi képviselet

[260] AZ ÜGYVÉDKÉNYSZERTŐL A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELETIG • A korábbi jogunk által széles körben alkalmazott kötelező ügyvédi képviseletet (vagy ahogy akkor nevezték: ügyvédkényszert) az 1952. évi Pp. szüntette meg, kimondva azt, hogy „a jelen törvénnyel szabályozott eljárásokban az ügyvédi képviselet nem kötelező".

Az akkori indokolás szerint az ügyvédi kényszer „nemcsak a közvetlenség elvének a háttérbe szorulását eredményezi, hanem az eljárást is – igen gyakran feleslegesen – megdrágítja, amit sokszor nem ellensúlyoz kellőképpen az az előny sem, amit az ügyvéd jogászi felkészültsége a per alaposabb előkészítése szempontjából jelenthet".

Negyven évvel később, 1992-ben a törvény szövege úgy módosult, hogy „ha e törvény másképpen nem rendelkezik, a törvényben szabályozott eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező". Ezzel egyidejűleg az V. Ppn. a felülvizsgálati eljárásban kötelezővé tette a jogi képviseletet. 1992 óta folyamatosan bővül azoknak az ügyeknek a köre, amelyekben a jogi képviselet kötelező.

[261] A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET ESETEI • A hatályos szabályozás szerint a jogi képviselet kötelező:

• a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben, a per minden szakaszában, a jogorvoslati eljárás során



is, kivéve azokat a vagyonjogi pereket, amelyekben a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, továbbá a 73/A. § bb) pontjában tételesen felsorolt pereket,12

• az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára,

• a Kúria előtti eljárásban a közvetlen fellebbezést, illetve közvetlen csatlakozó fellebbezést (lásd 763. pont) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,

• a kiemelt jelentőségű ügyekben hozott közigazgatási hatósági határozatok bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban a 2006. évi LIII. törvény 8. §-a alapján,

• a törvényszék hatáskörébe tartozó nemperes eljárásokban kizárólag akkor, ha külön törvény így rendelkezik.

A kötelező jogi képviseletre vonatkozó előírások aszimmetrikusak, mert a törvény csak a fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), illetve felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) benyújtó fél számára teszi kötelezővé a jogi képviseletet. A szabályozás indokolása szerint annak a félnek a számára, aki fellebbezéssel nem élt, illetve felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, szükségtelen terhet jelentene a kötelező jogi képviselet előírása.

[262] A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELETET ELLÁTÓ SZEMÉLYEK KÖRE • Kötelező jogi képviselet esetén jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédet, az ügyvédi irodát, a jogi személy és az egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosát, valamint a külön törvényben meghatározott személyeket, mint például a szabadalmi ügy- vivő't (lásd 1021. pont).

A jogi szakvizsgával rendelkező személyek közül jogi képviselőnek kell tekinteni

• a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság törvényes képviselőjét,

• a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet alkalmazottját,

• a meghatalmazottak köréből pedig a 67. § a), b), d), e), h) és j) pontjában megjelölt személyeket (lásd 244., 245., 247., 248., 251., 253. pont).

Kötelező jogi képviselet esetében – amennyiben törvény kivételt nem tesz – a jogi szakvizsgával rendelkező személy a saját ügyében jogi képviselő' nélkül is eljárhat. A jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot a bíróságnak be kell mutatni. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a jogi képviseletre kötelezett fél nevében – az iratok megtekintése és másolatok készítése (119. §) kivételével – jogi képviselőként nem járhat el.

[263] A FÉL JOGÁLLÁSA KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET ESETÉN • Ha a jogi képviselet kötelező, a fél önállóan nem tehet perbeli nyilatkozatot és nem végezhet eljárási cselekményt, mert a jogi képviselő nélküli nyilatkozata, illetve eljárási cselekménye hatálytalan [73/B. § (1) bek.]. A jogi képviselőnek tehát ellenjegyeznie kell a fél valamennyi beadványát és jelen kell lennie a tárgyaláson. Ha a jogi képviselő és a fél nyilatkozata egymástól eltér, a bíróság azokat a per adatait figyelembe véve bírálja el. A jogi képviselő kötelező közreműködése csak akkor mellőzhető, ha a törvény kifejezetten kizárja a meghatalmazott útján történő eljárást, például a fél személyes meghallgatásának elrendelése esetén (lásd 894. pont).

A bíróságnak a jogi képviselő kötelező igénybevételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet (lásd 304. pont) engedélyezésének a lehetőségéről a felet az eljárás megfelelő szakaszában tájékoztatni kell.13

Ha a jogi képviselet az elsőfokú eljárásban kötelező, a keresetlevélhez csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását [121. § (3) bek.] Ha a felperes nem rendelkezik jogi képviselővel, a bíróság a keresetlevél megvizsgálása esetében hiánypótlásra hívja fel, ha pedig a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a bíróság a pert megszünteti [157. § i) pont]. A jogi képviselővel nem rendelkező alperes nyilatkozata hatálytalan, és az alperest úgy kell tekinteni, mint aki nyilatkozatot egyáltalán nem tesz.

A bíróság hivatalból utasítja el a perorvoslati kérelmet, ha az előterjesztő fél nem rendelkezik jogi képviselővel vagy a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik [73/B. § (4)-(6) bek.].

A kötelező jogi képviselet ellenére sem hatálytalan a jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye, ha a fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, vagy a bíróságnak egyéb okból el kell utasítania a kérelmet. [73/B. § (2) bek.]. Ha ez utóbbira nem kerül sor, akkor a bíróság arra hívja fel a felet,



hogy harminc napon belül gondoskodjék a jogi képviseletéről. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése érdekében a félnek a Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztályához kell fordulnia (Jstv. 61-62. §).

3.2.3. Az ügyvédi képviselet

Polgári perbeli meghatalmazottként, illetve kötelező jogi képviselőként a leggyakrabban ügyvédek, illetve ügyvédi irodák járnak el. Indokolt, hogy az ügyvédi tevékenységgel részletesebben is foglalkozzunk.

[264] AZ ÜGYVÉDI MŰKÖDÉS FELTÉTELEI • Ügyvédi tevékenységet csak az végezhet, aki a kamara tagja és az ügyvédi esküt letette. A kamarába ügyvédként fel kell venni azt, aki megfelel a következő feltételeknek (Ütv. 13. §):

az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodásban részes valamely állam állampolgára,

jogi egyetemi végzettséggel rendelkezik,

magyar jogi szakvizsgát tett,

legalább egy évig ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlatot folytatott,

a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületének tagja vagy a kamara által elfogadott más felelősségbiztosítása van,

az ügyvédi tevékenység folyamatos gyakorlására alkalmas irodahelyiséggel rendelkezik a kamara működési területén,

akivel szemben nem áll fenn a törvényben felsorolt kizáró okok14 valamelyike.

A kamarába fel kell venni azt a európai közösségi jogászt is, aki a törvényben foglalt feltételeknek megfelel.

[265] AZ ÜGYVÉD JOGÁLLÁSA • Az ügyvédi hivatásbeli függetlenségét biztosító [265] összeférhetetlenségi szabályok szerint az ügyvéd nem állhat munka- vagy szolgálati viszonyban, nem lehet közalkalmazott, köztisztviselő, közjegyző vagy főállású polgármester, továbbá nem végezhet vállalkozói tevékenységet. Ez a tilalom – egyebek között – nem terjed ki az oktatói, tudományos, művészeti és sporttevékenységre, az országgyűlési, európai parlamenti vagy helyi önkormányzati képviselői jogviszonyra, a választottbírói tevékenységre, a kuratóriumi tagságra és egyéb tisztségviselésre (Ütv. 6. §). Az ügyvéd két évig nem járhat el annál a bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál, amelynél az ügyvédi kamarai tagsága előtt bíró, ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja volt (Ütv. 7. §).

Az ügyvédet – ha törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot, tényt illetően, amelyről a hivatásának gyakorlása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad (Ütv. 8. §).

[266] AZ ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS ÉS MEGHATALMAZÁS • Az ügyvédi megbízás [266] akkor jön létre, ha az ügyvéd és az ügyfele megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előre látható költségekben. A tanácsadás kivételével a megbízást írásba kell foglalni (Ütv. 23. §).

Az ügyvéd és a megbízó viszonyában egyaránt érvényesül a szabad ügyfélválasztás és a szabad ügyvédválasztás (Ütv. 4. §) elve. Az ügyvéd nem köteles

a megbízást elfogadni, és az elfogadott megbízást bármikor, indokolás nélkül írásban felmondhatja. A felmondási idő a megbízó értesítésétől számított tizenöt nap. A megbízó a megbízást írásban bármikor korlátozhatja vagy azonnali hatállyal felmondhatja. A megbízás megszűnéséhez vezet még a megbízás teljesítése, a megbízó vagy az ügyvéd halála, a megbízó jogutód nélküli megszűnése, valamint az ügyvéd kamarai tagságának megszűnése (Ütv. 24. §).

A megbízástól meg kell különböztetnünk a meghatalmazást, amely az ügyvédet minden olyan cselekményre feljogosíthatja, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár, így okirat, pénz vagy más vagyontárgy átvételére is. A meghatalmazást írásba kell foglalni és a megbízónak és az ügyvédnek saját kezűleg alá kell írnia. E feltételek teljesülése esetén a meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat (lásd 640. pont). Tanúk alkalmazására csak akkor van szükség, ha a megbízó írni-olvasni nem tud vagy nem képes. Ebben az esetben a



meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte. Az ügyvéd képviseleti jogkörének korlátozása (lásd 257. pont) csak annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik (Ütv. 26. §).

[267] AZ ÜGYVÉDI ELLENJEGYZÉS • Az ügyvéd csak olyan okiratot láthat el ellenjegyzésével, amely a saját vagy az irodája közreműködésével jött létre. Az ellenjegyzéssel az ügyvéd azt bizonyítja, hogy a) az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, és b) az okiratban megjelölt fél az okiratot előtte vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el. Az ellenjegyzés történhet az ügyvéd minősített elektronikus aláírásával is, amely az a) pontba foglaltakon túl azt bizonyítja, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik. A szabályszerű ellenjegyzéssel a Pp. 196. § (1) bekezdése szerinti teljes bizonyító erejű magánokirat keletkezik (lásd 640. pont). Ha az ügyvéd által ellenjegyzett okiratban foglalt jognyilatkozat joghatásának kiváltásához bíróság vagy más hatóság olyan eljárása szükséges, amelyben a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselet ellátására az okiratot ellenjegyző ügyvéd a jogosult.

[268] AZ ÜGYVÉDI IRODA • Egy vagy több ügyvéd az ügyvédi tevékenység végzésére irodát alapíthat (Ütv. 67. §). Az ügyvédi iroda jogi személy. Az alapító okiratban meg kell határozni az iroda nevét, székhelyét, az irodavezető és a tagok nevét, lakcímét, továbbá rendelkezni kell az iroda vagyonáról, a taggyűlésről, az iroda képviseletéről, a tagok közötti elszámolásról, az irodából való kizárásról, az iroda megszűnéséről stb. Ügyvédi tevékenységet csak az az iroda végezhet, amelyet a kamara az ügyvédi irodák névjegyzékébe felvett. Erre akkor kerülhet sor, ha az ügyvédi iroda a törvényben előírt alapító okirattal, valamint felelősségbiztosítással rendelkezik.

3.3. 3. A törvényes képviselet[269] A TÖRVÉNYES KÉPVISELET FOGALMA • Törvényes képviseletről akkor [269] beszélünk, ha a képviseleti jogosultság közvetlenül a törvény (vagy más jogszabály) rendelkezésén alapul. Ezekben az esetekben a fél nevében eljáró személyt nem kell egy konkrét jogi aktussal képviselővé nyilvánítani, mivel a képviseleti jogosultság a törvény előírásánál fogva egy meghatározott személyi minőséghez (vagy státushoz) kötődik.

Az általános szabály szerint törvényes képviselő akkor jár el, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, vagy ha a fél jogi személy. Ezenkívül törvényes képviselő járhat el még annak a nevében is, akinek a részére a cselekvőképesség érintése nélkül rendelt gondnokot a gyámhatóság,15 de csak akkor, ha személyesen nem lép fel. Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére ügygondnokot rendel [49. § (2) bek.].

A bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja azt, hogy a törvényes képviselőnek a per viteléhez vagy az egyes perbeli cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e. A törvényes képviselet, illetve a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van (50. §).

[270] A TÖRVÉNYES KÉPVISELET ESETEI • A törvényes képviseletre, valamint [270] arra, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó rendelkezések az irányadók [49. § (3) bek.]. A természetes személyek törvényes képviseletének a főbb esetei a következők:

• a szülő annak a kiskorúnak a törvényes képviselője, aki szülői felügyelet alatt áll [Csjt. 86. § (1) bek.];

• a gyám annak a kiskorúnak a törvényes képviselője, aki nem áll szülői felügyelet alatt (Csjt. 101. §);

• a gondnok a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezett nagykorú személynek (Ptk. 14-15. §), valamint annak a képviselője, akit ügyeinek vitelében akadályoznak, különösen ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik ugyan, de visszatérésében gátolva van (Ptk. 224. §);

• eseti gondnokot akkor rendel a gyámhatóság, ha a szülő, a gyám vagy a gondnok akár jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el (Ptk. 225. §);



ideiglenes gondnokot rendel a gyámhatóság annak a nagykorú személynek a részére, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik, és az érdekeinek védelme más módon nem lehetséges (Ptk. 18/A. §).

[271] AZ ÁLLAM ÉS A JOGI SZEMÉLYEK TÖRVÉNYES KÉPVISELETE • Az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – az állami vagyonért felelős miniszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja vagy más állami szervre ruházhatja át [Ptk. 28. § (1) bek.]. A jogi személyek törvényes képviseletének a legfontosabb esetei a következők:

• a helyi önkormányzat képviselő-testületét a polgármester [Ötv. 9. §

• bek.], a megyei önkormányzatot a közgyűlés elnöke képviseli [Ötv. 72. §

• bek.];

• az állami vállalatot az igazgató képviseli, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a vállalat dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 31. § (6) bek.];

• a költségvetési szerv képviseletét a szerv vezetője látja el, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a szerv dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 36. § (2) bek.];

• a szövetkezetet az igazgatóság elnöke (igazgatóság hiányában az ügyvezető elnök), valamint az igazgatóság tagjai képviselik [Szövt. 41. § (1) bek.];

• a jogi személyiségű gazdasági társaságok közül a közös vállalatot az igazgató, a korlátolt felelősségű társaságot az ügyvezető, a részvénytársaságot az igazgatóság tagjai képviselik (Ptk. 55. §);

• az alapítvány képviselője az alapító okiratban megjelölt személy vagy személyek [Ptk. 74/C. § (4) bek.];

• az egyesület képviseleti szerve a tagok által ilyen célból – az alapszabályban meghatározottak szerint – megválasztott testület vagy személy (Ptk. 63. §).

4. Az ügygondnoki képviselet

[272] AZ ÜGYGONDNOK FOGALMA • Az ügygondnoki képviseletet a jogirodalom amolyan „közbenső kategóriának" tekinti, mivel a törvényes és az ügyleti képviselet elemei keverednek benne. Az ügygondnok nem törvényes képviselő, mert a képviseleti jogosultsága nem közvetlenül a törvény rendelkezésén, hanem a bíróság kirendelésén alapszik. De nem lehet meghatalmazottnak tekinteni sem, hiszen a képviselt félnek nincs beleszólása abba, hogy ki legyen az ügygondnoka. Összességében azt mondhatjuk, hogy az ügygondnok képviseleti jogosultságának a keletkezése tekintetében inkább a törvényes képviselőhöz, a jogállását illetően pedig a meghatalmazotthoz áll közelebb.

[273] AZ ÜGYGONDNOK-RENDELÉS ESETEI ÁLTALÁBAN • Az ügygondnok kirendelésével a törvény biztosítani kívánja az eljárás megindításának, illetve folytatásának a lehetőségét azokban az esetekben is, amikor ennek a fél személyében rejlő akadálya van. Ha a cselekvőképtelen félnek vagy a jogi személynek nincs törvényes képviselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek nincs meghatalmazottja, a bíróság a fél részére ügygondnokot rendel (74. §).

Az általános szabályon túlmenően az ügygondnok kirendelésének vannak egyedi esetei is. Ilyenkor a törvény (vagy más jogszabály) azt is előírja, hogy a kirendelés kötelező-e vagy a bíróság mérlegelésétől függ.

Ügygondnokként a bíróság vagy az ügyben eljáró más hatóság az ügyvédi kamara által rendelkezésre bocsátott jegyzéken szereplő ügyvédet jelöli ki.

[274] A KÖTELEZŐ ÜGYGONDNOK-RENDELÉS ESETEI

• Ha a keresetlevelet az alperesnek hirdetmény útján kell kézbesíteni, részére a bíróság ügygondnokot rendel és a keresetlevelet annak is kézbesítteti [102. § (3) bek.].

• Ha az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama valamelyik fél méltányos érdekét sértené, a bíróság a fél részére akár kérelemre, akár hivatalból ügygondnokot rendel ki [111. § (5) bek.].



• A házasság érvénytelenítése iránti perben, ha már nem él az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. A bíróság akkor is ügygondnokot rendel ki, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn [281. § (1) bek.].

• Az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perekben, ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani [295. § (3) bek.].

• Ha a szülői felügyelet visszaállítása iránti pert olyan személy ellen kell megindítani, aki már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani [302. § (4) bek.].

• A gondnokság alá helyezési perben az alperes részére a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg ügygondnokot kell kirendelni [308. § (1) bek.].

• Ha a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti keresetet olyan személy ellen kell megindítani, aki meghalt, ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani [312. § (1) bek.].

• A végrehajtó az adós részére ügygondnokot rendel ki, ha az adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az adós lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, külföldön lakik vagy hosszabb ideig ott tartózkodik, illetőleg meghalt, és jogutóda ismeretlen (Vht. 46. §).

[275] A MÉRLEGELHETŐ ÜGYGONDNOKRENDELÉS ESETEI

• A holtnak nyilvánítási eljárásban az életben létre utaló adat nélkül eltűnt, valamint annak a meghalt személynek az érdekeit, akinek a halála közokirattal nem igazolható, ügygondnok képviselheti [1/1960. (IV. 13.) IM rend. 11. §].

• Ha a leltár szerint a hagyatékban követelés van, annak behajtására a közjegyző ügygondnokot rendelhet ki (Hetv. 32. §).

[276 ] AZ ÜGYGONDNOK JOGÁLLÁSA • Amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, az ügygondnok jogállása megegyezik a per vitelére meghatalmazott jogállásával. E szabály alól a Pp. 74. §-a két kivételt tesz:

• az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át;

• egyezséget csak akkor köthet, a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal a képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.

3.4. Jegyzetek1. Schelnitz György: Képviselet. In Kommentár 1976. 375. o.

2. Savigny, Carl Friedrich: Das Obligationsrecht, als Teil des heutigen römischen Rechts. Berlin, 1951-1953. II. köt. 57. o.; Kolozsváry Bálint: Magánjog. Budapest, 1922. 27. o.

3. Szladits Károly: Magyar magánjog. I. Általános Rész. Személyi Jog. Budapest, 1941. 322. o.; Vi- lághy Miklós – Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. Budapest, 1973. I. köt. 230-231. o.

4. Schelnitz György: A jogi személyek képviselete a magyar polgári eljárásjogban. Kandidátusi értekezés. (Kézirat) Budapest, 1971. 21. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 215. o.

5. Beck Salamon: A képviselet. In Polgári eljárásjog II. 1959. 195. o.; Schelnitz György: i. m. 19. o.

6. Kengyel Miklós: A perbeli képviselet fogalma és osztályozása. JK, 1978/10:600. o.

7. Szilbereky Jenő: A perbeli képviselet. In Polgári perjog I. 1993. 181. o.

8. Schelnitz György: Képviselet. In Kommentár 1976. 377. o.



9. Az érdek-képviseleti szerveknek adható meghatalmazás, amelyet 2000-ben a VIII. Ppn. iktatott be, a jogsegélyszolgálatok – időközben megszüntetett – képviseleti jogosultságát váltotta fel.

10. Kihirdette az 1973. évi 11. törvényerejű rendelet.

11. Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, 2005. 104-105. o.

12. A törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyek közül [Pp. 23. § (1) bek.] nem kötelező a jogi képviselet: azokban a perekben, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítottak [b) pont], a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben [ec) alpont], a törvényszék által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel kapcsolatos perekben [f) pont], a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránti perekben [g) pont], a közigazgatási perekben [i) pont], a sajtó-helyreigazítási perekben [j) pont], a Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perekben [m) pont], a megállapításra irányuló perekben, amelyek esetében a per tárgyának értéke – ha a marasztalás kérhető lenne – a harmincmillió forintot nem haladná meg [/) pont], azokban a perekben, amelyeket törvény a törvényszék hatáskörébe utal [o) pont].

13. Ha a jogi képviselet már az elsőfokú eljárásban kötelező, akkor a bíróság a felperest erről hiánypótlás keretében, az alperest pedig a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja. Ha a jogi képviselet a perorvoslati eljárásban kötelező, akkor a tájékoztatás a perorvoslattal megtámadható határozatban, valamint a csatlakozó fellebbezés (csatlakozó felülvizsgálati kérelem) előterjesztésére szóló felhívásban történik [73/B. § (1) bek.].

14. Nem vehető fel a kamarába az, a) akivel szemben összeférhetetlenségi ok áll fenn és azt nem szünteti meg, b) aki büntetett előéletű vagy egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, c) aki büntetlen előéletű, de akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt, a mentesítés beálltától számított nyolc évig, akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt, a mentesítés beálltától számított öt évig, akinek a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, a próbaidő leteltétől számított három évig, akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított három évig, d) akit az ügyvédi kamarából kizártak, a kizáró határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz évig, e) aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság hatálya alatt áll, vagy gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen, f) aki az életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen, g) akinek a kamarával vagy a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületével szemben lezárt tagdíjtartozása van.

15. A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében gyámhatóságként jár el: a) a települési önkormányzat jegyzője, b) a városi gyámhivatal, c) a szociális és gyámhivatal.

3.5. IrodalomBálint Ákos György: Perben-haragban. Ki képviselheti az ügyvédet saját perében? ÜL, 2009/3:28-29. o.

Bánáti János: Az ügyvédi titok. ÜL, 2010/2:2-8. o.

Beck Salamon: A képviselet. In Polgári eljárásjog II. 1959. 195-200. o.

Besenyeiné Varga Katalin: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár (Petrik) 1994. A/85-91. o.

Csehi Zoltán: Szervezet és jogügyleti képviselet kapcsolata a magyar gazdasági társaságoknál – adalékok a képviselet dogmatikájához. MJ, 2001/6:341-350. o.

Drávucz Péter: Az Európai Unió és az ügyvédek. CJ, 2003/3:3-4. o.

Erdős István: Az ügyvédi hivatás gyakorlása az Európai Unióban. I-VI. CJ, 2003/4:35-39. o., 2003/5:42-43. o., 2003/6:39-40. o., 2003/7-8:56-58. o., 2003/9:42-44. o., 2003/10:38-39. o.

Farkas József: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár 1976. 316-340. o.

Gárdos Péter: Az ügyleti képviselet szabályainak rendszertani elhelyezése. Polgári Jogi Kodi- fikáció,



2006/1:21-25. o.

Gosztolya Imre: A jogi képviselet. MJ, 1990/12:1033-1054. o.

Habermann Gusztáv: A kötelező ügyvédi képviseletről. In A magyar ügyvédség jubileumi évkönyve 1945-1970. Budapest, 1970. 217-235. o.

Harsági Viktória: Az ügyvédi és közjegyzői hivatás gyakorlásának szabályozása, lehetőségei és korlátai az Európai Unió tagállamaiban. Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskol- ciensium. Tom. 3. Miskolc, 2003. 131-148. o.

Hámori Vilmos: A képviselő eljárása és felelőssége a polgári perben. JK, 1980/9:596-605. o.

Hámori Vilmos: Képviselet a polgári perben. JK, 1977/1:36-46. o.

Hegyháti István – Révai Tibor: Jogi képviselet és védelem. Budapest, 1964.

Horváth Jenő: A jóhiszemű eljárás elve és a jogi képviselő magatartása a polgári perben. PEF X. 1980. 55-67. o.

Horváth Jenő: A képviselet. In Kommentár (Németh) 2007. 453-500. o.

Horváth Jenő – Gábor László: Az ügyvédi hivatás magatartási szabályai. ÜL, 1994/2:9-17. o.

Juhász Edit: A pártfogó ügyvédi képviselet újraszabályozása. ÜL, 2007/4:24-28. o.

Kaszainé Mezey Katalin: A képviselet. In Kommentár (Petrik) 2010. 123-176. o.

Kengyel Miklós: A perbeli képviselet fogalma és osztályozása. JK, 1978/10:658-663. o.

Kengyel Miklós: A polgári perbeli képviselet újraszabályozása. PEF XIII. 1985. Budapest, 8196. o.

Kovács Kázmér: Ügyvédi felelősség és jogcímbiztosítás. ÜL, 2010/4:22-24. o.

Kiss Daisy (szerk.) Az ügyvédek nagy kézikönyve, Budapest, 2010.

Korsósné Delacasse Krisztina: A perbeli képviseletre vonatkozó szabályok a tradicionális jogban. Jogtörténeti Szemle, 2004/4:35-40. o.

Kőhalmi László: Szociológiai kutatás a magyar ügyvédségről. JK, 2001/5:262-263. o.

Nemessányi Zoltán: A jogügyleti képviselet fajtái az új Ptk.-ban és a DCFR-ben. In Csöndes Mónika – Nemessányi Zoltán (szerk.): Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? Tanulmánykötet. Pécs, 2010. 161-172. o.

Nemessányi Zoltán: Az UNIDROIT jogegységesítő tevékenysége a jogügyleti képviselet területén. Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/2:21-29. o.

Osvald Csilla: Ügyvédek könyve. Budapest, 1999.

Perecz Tamás:A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről. CJ, 2003/12:1113. o.

Sárközy Tamás: A jogi személyek. In Ptk. Kommentár 1998. 127-193. o.

Schelnitz György: A perbeli képviselet fogalma. JK, 1971/9:473-481. o.

Schelnitz György: Képviselet. In Kommentár 1976. 375-431. o.

Sulyok Tamás: Az ügyvédi hivatás közjogi helyzete az alkotmánybírósági döntések fényében. JK, 2011/1:40-49. o.

Szilbereky Jenő: A képviselet. In Polgári eljárásjog 1974. 213-221. o. Szilbereky Jenő: A perbeli képviselet. In Polgári perjog I. 1993. 177-196. o. Szladits Károly: Magyar magánjog. I-VI. köt. Budapest, 1938-1941.



Újlaki László: Perlési megbízás (ún. perbizomány). JK, 1975/11:655-672. o. Váradi János: Képviselet. In Kommentár 1967. 247-288. o.

Világhy Miklós – Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. I. köt. Budapest, 1973.

4. IX. FEJEZET – A PERKÖLTSÉG4.1. 1. A perköltség fogalma[277] A TÖRVÉNY MEGHATÁROZÁSA • A Pp. 75. § (1) bekezdése szerint perköltség – a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve – mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.).

A polgári per különböző költségkihatásokkal jár együtt. Ehhez képest a perköltség szűkebb kategória, mivel a peres felek részéről felmerült költségek ösz- szességét jelenti. A törvény példálódzó felsorolása elsősorban a felek kiadásaira (illeték, szakértői díj stb.) utal, de nem zárható ki az elmaradt haszon sem.

A törvény szövege tudatosan különbséget tesz a perköltség és a költség között, miközben a két kifejezést váltakozva használja. Amikor a Pp. költségről beszél, akkor rendszerint arra a tényre utal, hogy a per során valamilyen kiadás merült fel. A perköltség kifejezés viszont akkor kerül szóba, ha a törvény ennek viseléséről vagy megfizetéséről rendelkezik.

[278] A CÉLSZERŰ ÉS JÓHISZEMŰ PERVITEL • A polgári perben a célszerű és a jóhiszemű magatartás fogalma leginkább negatív körülírással határozható meg. Miután a Pp. – módosított – 1. §-a a törvény céljaként a jogviták pártatlan eldöntését jelöli meg, így azok a perbeli cselekmények, amelyek ezt nem mozdítják elő vagy ezzel kifejezetten ellentétesek, nem tekinthetők célszerűnek.

A jóhiszeműség (lásd 89. pont) részben fedi a célszerűség fogalmát, hiszen a jóhiszemű félnek tartózkodnia kell minden olyan eljárási cselekménytől vagy más magatartástól, amely az eljárás elhúzására, felesleges költségek okozására vagy a valóságnak megfelelő tényállás kiderítésének a meghiúsítására irányul vagy erre vezethet (Pp. 8. §).

A törvényi meghatározást a perköltség fogalmáról a jogirodalom félreérthe- tőnek tartja. A szövegezés alapján ugyanis a nem célszerű vagy nem jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költségeket nem lehetne perköltségnek tekinteni. A perköltség viselésére vonatkozó szabályok azonban (77-81. §) nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a törvényhozó szándéka nem irányulhatott az ilyen

egyoldalú leszűkítésre. A helyes értelmezés tehát lehetővé teszi a fenti költségeknek a perköltségekhez való hozzászámítását.

[279] A KÖLTSÉGEK FELMERÜLÉSÉNEK HELYE • A bíróság előtt, illetve a bíróságon kívül felmerült költségek egyaránt hozzátartoznak a perköltség fogalmához. Az előbbiről a törvény példálódzó felsorolást ad, amikor a tanú- és szakértői díjról, az ügygondnoki és tolmácsdíjról, valamint a helyszíni tárgyalás és szemle költségeiről tesz említést [75. § (1) bek.]. Ezek a költségek valóban a bíróság előtt merülnek fel. A jogirodalom és a gyakorlat egységes abban, hogy ezt a kifejezést tágan kell értelmezni. Így bíróság előttinek számít például a perbíróság által elrendelt, de a megkeresett bíróság által foganatosított eljárási cselekmény vagy az előzetes bizonyítással kapcsolatban felmerült költség.

A bíróságon kívül felmerült költségek közé tartozik az előzetes tudakozódás vagy az előzetes levelezés költsége. Ha a felperesnek nem áll rendelkezésére a perindítással kapcsolatos minden adat, azt előzetes tudakozódással kell megszereznie. Az ilyen jellegű adatszerzés, kutatás, vizsgálódás költségei a perköltséghez számítandók.

2. A képviselet és a személyesen eljáró fél költségei

[280] AZ ÜGYVÉDI KÉPVISELET KÖLTSÉGEI • A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is [75. § (2) bek.].

A polgári eljárásban az ügyvédi képviselet költségeinek a megállapítása a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján történik. A fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet



• a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint

• a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének megfizetésére.

Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya (Üt. 9. §), de a bíróság az ügyvédi munkadíj összegét indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság az erről szóló döntését indokolni köteles. Díjmegállapodás hiányában vagy ha ezt a fél kéri, a bíróság a munkadíj összegét a rendeletben foglaltak figyelembevételével állapítja meg.1

A fél kérheti, hogy az ügyvéd készkiadásait a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítsa meg. A bíróság szükség esetén kötelezi az ügyvédet a kimutatásban szereplő kiadások igazolására. Ha az ügyvéd a bíróság által megszabott határidőn belül készkiadásait nem részletezi vagy nem igazolja, a bíróság a készkiadások megállapítását mellőzi.

[281] A TÖBBSZÖRÖS ÜGYVÉDI KÉPVISELET KÖLTSÉGEI • A Pp. megengedi azt, hogy a peres fél ugyanabban az ügyben több személynek adjon meghatalmazást [66. § (2) bek.]. Nincs tehát akadálya annak, hogy a fél egyszerre két vagy több ügyvédet bízzon meg a képviseletével. A költségek azonban ezzel nem szaporíthatók, vagyis a többszörös ügyvédi képviselet költségeit pernyerés esetében nem lehet a pervesztes félre áthárítani. Ha a peres felet ugyanabban a perben egymást követően több ügyvéd képviselte, a többszörös képviselet költségeit csak akkor lehet a pervesztes félre áthárítani, ha az egymást követő képviseletre a fél hibáján kívüli okból került sor.

[282] A PÁRTFOGÓ ÜGYVÉD KÖLTSÉGEI • A jogi segítségnyújtás keretében a polgári peres és nemperes eljárásban végzett pártfogó ügyvédi tevékenységért (lásd 304. pont) költségtérítés és munkadíj jár. A bíróság a perköltség viseléséről szóló határozatában – a díj összegének megállapítása nélkül, a perköltségviselés arányának meghatározásával – megállapítja, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére ki köteles. Az első fokon eljárt bíróság a jogerős határozatról nyolc napon belül értesíti a jogi segítségnyújtó szolgálatot [Pp. 87. § (2) bek.]. Az ügyvédi díj összegét a pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyező jogi segítségnyújtó szolgálat állapítja meg.

Ha a pártfogó ügyvéd díját – a fél nagyobb fokú rászorultságára tekintettel (Jstv. 5. §, 14. §) – az állam viseli, akkor azt a jogi segítségnyújtó szolgálat fizeti ki a pártfogó ügyvédnek. A fél kisebb fokú rászorultsága esetében (Jstv. 6. §, 15. §) az állam csak előlegezi a pártfogó ügyvéd díját, ennek megfelelően a jogi segítségnyújtó szolgálat arra kötelezi a felet, hogy a kifizetett összeget térítse vissza az állam részére. Ha a támogatott fél pernyertes lesz, akkor mindkét esetben a perbeli ellenfelét kell kötelezni a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére (Jstv. 62. §). A pártfogó ügyvéd az őt megillető díjakat a perköltségben elmarasztalt ellenféllel szemben közvetlenül érvényesítheti [Pp. 87. § (3) bek.].

[283] A KÉPVISELETTEL KAPCSOLATOS EGYÉB KÖLTSÉGEK • Az ügygondnok díjának a megállapításánál általában nem az eljárás tárgyának az értéke, hanem az ügygondnok által kifejtett munka mennyisége a döntő. Az igazságügyért felelős miniszter az ügygondnok részére járó díjazást rendeletben állapítja meg [395. § (4) bek.].

Ha a gazdálkodó szervezetet ügyvéd vagy jogtanácsos képviseli, akkor az ügyvédi díjazásra vonatkozó általános szabályok érvényesülnek [75. § (2) bek.].

Ha képviselőként a gazdálkodó szervezet dolgozója jár el, képviseleti díj nem állapítható meg.

[284] A SZEMÉLYESEN ELJÁRÓ FÉL KÖLTSÉGEI • Ha a fél személyesen jár el, vagy a meghatalmazottja nem ügyvéd, részére, illetőleg a meghatalmazott részére munkadíj nem állapítható meg, de igényt tarthat az útiköltség, valamint a bíróság előtt való megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. A fél és a meghatalmazott költségeinek a megtérítése a tanúdíjjal (lásd 606. pont) azonos módon történik. Az útiköltség a meghatalmazott által képviselt felet is megilleti, ha a tárgyaláson a bíróság személyes megjelenésre szóló idézése folytán jelenik meg [75. § (3) bek.].

Ha az ügyvéd a saját ügyében személyesen jár el, akkor a törvény értelmében részére ügyvédi munkadíj nem állapítható meg. Igényt tarthat azonban az útiköltségén felül a bíróság előtt való megjelenéssel kapcsolatban szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. A költségek megállapításánál az eset összes körülményeinek, különösen a célszerű és jóhiszemű pervitel szempontjainak a figyelembevételével kell eljárni. A saját ügyében személyesen eljáró ügyvéd keresetkiesése összegének meghatározásánál egyrészt azt kell



különösen figyelembe venni, hogy az ügynek más személy megbízásából való ellátása esetén milyen keresethez jutott volna, másrészt, hogy saját személyes ügyének ismerete munkamegtakarítással jár.2

3. A költségek előlegezése

[285] A KÖLTSÉGELŐLEGEZÉS FOGALMA • A bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt (77. §). Ha ezt megelőzően merülnek fel a perben olyan költségek, amelyet valamelyik félnek ki kell fizetnie, azt a törvény előlegezésnek nevezi. A 76. § szóhasználatában a költségek előlegezése azt jelenti, hogy a felmerült költséget valamelyik félnek ideiglenesen ki kell fizetnie, de arról, hogy ez a költség véglegesen kit terhel, a bíróság a perköltség viseléséről szóló határozatában fog dönteni.

A törvény két esetben szabályozza kifejezetten az előlegezési kötelezettséget, éspedig a bizonyítási eljárás költségeivel, valamint az ügygondnok készkiadásával és munkadíjával kapcsolatban. A költségek előlegezésének egyéb eseteiben (például illeték lerovása, ügyvédi készkiadások kifizetése) a törvény nem ad külön szabályozást, ebből következően mindig annak a félnek kell a költséget előlegeznie, akinél azok felmerültek.

Az ügyészt, valamint a külön jogszabállyal erre feljogosított személyt vagy szervezetet a költségek előlegezésére nem lehet kötelezni, hanem a költségmentesség engedélyezése esetében irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [76. § (4) bek.].

[286] A BIZONYÍTÁS KÖLTSÉGEINEK AZ ELŐLEGEZÉSE • A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyító fél köteles előlegezni, a bíróság azonban – ha ezt méltányosnak tartja – kivételesen a bizonyító fél ellenfelét is kötelezheti a bizonyítással felmerülő költségeknek vagy azok egy részének előlegezésére. Az előlegezés felől a bíróság a költségek felmerülésekor határoz, ha azonban már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, a bíróság azt is elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a bíróságnál előzetesen tegye le. Szakértő kirendelése esetében a bíróság a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges összeg letétbe helyezését köteles elrendelni [76. § (1) bek.].

A bizonyító fél fogalmát a 164. § (1) bekezdésének a segítségével lehet értelmezni, eszerint ugyanis a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el.

A bizonyítási eljárással együtt járó költségekre a törvény csak példálózó felsorolással utal (tanúdíj, szakértői és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A költségek pontos tartalmát – a szabad bizonyítási rendszer miatt – nem is lehetne meghatározni.

Az előlegezés történhet letétbe helyezéssel is. Erre akkor kerülhet sor, ha már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy ha más körülmények indokolttá teszik. Azt, hogy mi tekinthető jelentősebb összegnek, a bíróság állapítja meg.

A bizonyító fél ellenfelét csak kivételesen lehet kötelezni a bizonyítási költségek előlegezésére. A törvény szerint erre csak akkor van lehetőség, ha azt a bíróság méltányosnak tartja. A jogirodalom szerint a méltányosságnál elsősorban a felek anyagi helyzete között mutatkozó jelentős különbség jöhet számításba.

[287] AZ ÜGYGONDNOKI KÖLTSÉGEK ELŐLEGEZÉSE • A perben kirendelt ügygondnok készkiadásainak és díjának az előlegezésére azt a felet kell kötelezni, aki az ügygondnok kirendelését kérte, illetőleg akinek a perbeli cselekménye folytán a kirendelés szükségessé vált. Az ügygondnok készkiadásainak előlegezésére a felet esetenként, az ügygondnoki díj előlegezésére pedig általában csak az eljárást befejező határozatban kell kötelezni, szükség esetén azonban a bíróság a felet az ügygondnoki díj előlegezésére határozatban is kötelezheti.

Ha a bíróság az előlegezésre köteles felet a költségekben és ezzel együtt az ügygondnoki díj fizetésében is elmarasztalja, az ügygondnoki díj fizetése tárgyában külön határozatot hozni nem kell [76. § (2) bek.].

Az ügygondnok készkiadásain az ügygondnok perbeli eljárásával szükségképpen és ténylegesen felmerült kiadásokat kell érteni. (Ide tartoznak a bíróság előtti megjelenéssel, az előzetes tudakozódással vagy az iratok beszerzésével kapcsolatos költségek.)

Az ügygondnok készkiadásainak az előlegezésére a felet esetenként kell kötelezni. Ez annyit jelent, hogy az előlegezésre nyomban sor kerülhet, mihelyt ezek a kiadások felmerülnek. Nem ilyen egyértelmű a törvény szóhasználata az ügygondnoki díj előlegezését illetően. Ha ugyanis a bíróság az ügygondnoki díjról az eljárást



befejező határozatában dönt – amint azt a főszabály kimondja -, akkor már nem az előlegezésről, hanem a viselésről fog határozni! A törvény azonban lehetőséget ad arra, hogy a bíróság ezt megelőzően is rendelkezzen az ügygondnoki munkadíjról; ilyenkor a külön határozatában valóban az előlegezésre kötelezi a felet.

4. A perköltség viselésének általános szabályai

[288] A PERVESZTES FÉL KÖTELEZÉSE • A perköltség viselésére vonatkozó leg fontosabb szabály az, hogy a pernyertes fél költségeinek a megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni.

Azt, hogy a peres felek közül ki lesz a pernyertes és ki a pervesztes, csak az ítélet meghozatalakor lehet megállapítani. Ezért a törvény – főszabályként -

úgy rendelkezik, hogy a bíróság a perköltség viselése felöl az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt (77. §).

Ettől a szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha tanút, szakértőt vagy perben nem álló más személyt kell valamely perbeli cselekmény költségében elmarasztalni, mikor is a bíróság az említett személyt nyomban kötelezi a költségek viselésére. Ugyanígy járhat el a bíróság akkor is, ha valamely perbeli cselekmény költsége a felek valamelyikét a per eldöntésére tekintet nélkül terheli (lásd 290. pont). Mindkét rendelkezés olyan esetre vonatkozik, amikor a költségek tárgyában hozott döntés nincs összefüggésben a per érdemi elbírálásával.

A feleket nem lehet kötelezni olyan költségek viselésére, amelyek a bíróság érdekkörében felmerült ok (például a tárgyalásnak a bíróság által hivatalból történő elhalasztása) következtében keletkeztek. Ezeket a költségeket – külön jogszabályban meghatározott módon – az állam viseli. Az anyanyelv használatának biztosítása érdekében (lásd 95. pont) alkalmazott tolmács költségeit is az állam előlegezi, illetve viseli (78. §).

[289] A PERNYERTESSÉG ÉS A PERVESZTESSÉG • A fentebb ismertetett kivételektől eltekintve a perköltség tárgyában hozott döntés a pernyertességgel és a pervesztességgel van összefüggésben. Ezt a két fogalmat a Pp. konkrétan nem határozza meg. A törvény más rendelkezéseivel összhangban a felperest akkor lehet pernyertesnek tekinteni, ha a bíróság a kereseti kérelmének helyt adott, és az alperest a keresetben foglaltaknak megfelelően marasztalta. Az alperes pernyertességéről akkor beszélhetünk, ha a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A gyakorlatban a pernyertesség vagy a pervesztesség mértékének a megállapítása korántsem ilyen egyszerű, mert előfordulhat az, hogy

• a felperes a kereseti kérelmét vagylagosan terjeszti elő;

• a felperes a kereseti kérelmében több, egymással összefüggő vagy egymástól független követelést érvényesít;

• az alperes viszontkeresetet támaszt;

• a bíróság a felperes kereseti kérelmének csak részben ad helyt, míg a fennmaradó részében elutasítja (részleges pernyertesség).

Még nehezebb a bíróság helyzete akkor, ha a felperes kereseti követelése nem az alperes pénzbeli marasztalására irányul, mint például a személyállapottal kapcsolatos perekben vagy a sajtó-helyreigazítás iránti eljárásban. A bíróság feladatát megkönnyítendő, a Pp. a perköltség megállapításával kapcsolatban több kisegítő rendelkezést tartalmaz. így például a 290. § (4) bekezdése szerint a bíróság a házassági bontóperben a perköltség viseléséről a pervesztességtől függetlenül, az összes körülmények mérlegelése alapján határoz. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni az apaság és származás megállapítása iránti perekben is.

[290] DÖNTÉS A PERKÖLTSÉG VISELÉSÉRŐL • A bíróságnak a perköltség viselése felől hivatalból kell határoznia, kivéve ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri [78. § (2) bek.].

A főszabály és kivétele sajátosan viszonyulnak a 215. § azon rendelkezéséhez, amely szerint a bíróság döntése nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen. A törvény – nyilvánvaló célszerűségből – a perköltségre vonatkozó döntés te-

kintetében úgy oldja fel ezt a szabályt, hogy egyúttal a felek rendelkezési jogát is meghagyja.



Az egyezség esetére alkalmazott szabály már teljes mértékben összhangban van a 215. §-ban foglalt elvvel. Ha a felek egyezséget kötnek, a bíróság a perköltség felől csak a felek kérelmére határoz.

A feleknek a költségekkel kapcsolatos rendelkezési joga nem érvényesül azokban az esetekben, amikor a bíróságnak a költségmentesség, az illetékmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt és az állam által előlegezett költségek viseléséről kell határoznia.

A per tárgyára tekintettel mellőzi a bíróság a perköltség megállapítását, ha a házassági bontóperben a békítés eredményre vezet [285. § (3) bek.], vagy valamelyik házastárs a bontóper jogerős befejezése előtt meghal és a bíróság a pert megszünteti (289. §).

A jogirodalom szerint a félnek a perköltségre vonatkozó nyilatkozatát nem szóhasználata, hanem a tartalma alapján kell megítélni. Amennyiben a fél a perköltségről nem nyilatkozik, a bíróság köteles a költségekkel kapcsolatos jogaira figyelmeztetni, és ezt a körülményt, valamint a félnek az erre tett nyilatkozatát a jegyzőkönyvbe foglalni.3

A fél az őt megillető költségek felől szabadon rendelkezik. Tehát jogosult a költségigényét korlátozni, vagyis kijelenteni, hogy a költségnek csak egy részét kívánja a vesztes féllel szemben érvényesíteni, míg a másik részére nem tart igényt. A fél olyan nyilatkozatot is tehet, hogy a vesztes fél marasztalását csak az első- vagy csak a másodfokú költségekben kéri kimondani. Annak sincs akadálya, hogy a fél több pervesztes esetén egyesekkel szemben lemondjon a perköltségigényéről.

[291] A PERKÖLTSÉG ÖSSZEGE • A perköltség összegét a bíróság a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg.

A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet.

Ha a fél a költséget nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. A költségek utólagos felszámítását a törvény nem engedélyezi (79. §).

Az idézett rendelkezés a hivatalbóliság és a felek rendelkezési jogának sajátos vegyülését mutatja. Miután a perköltségre irányuló igénynek a pernyertes fél az ura, tőle függ az, hogy a vesztes féllel szemben a költségigényét érvényesíteni akarja-e, és ha igen, akkor milyen mértékben. Ahhoz, hogy a fél az őt megillető perköltséghez hozzájusson, a költségeket neki kell megjelölnie és felszámítania. A bíróság a fél nyilatkozata alapján állapítja meg a költségeket, de a felet arra is felhívhatja, hogy a közölt adatok valódiságát igazolja. Ez a fél részéről bizonyítással történhet (például a bíróság felhívására bemutatja a kiadásait igazoló okiratokat).

A 215. §-ban foglalt korlátozásból következik az, hogy a bíróság nem állapíthat meg több perköltséget annál, mint amit a fél magának felszámított. Ez a szabály persze lefelé már nem köti a bíróságot, vagyis a költségek összegét a fél által megjelölt mértéknél alacsonyabban is megállapíthatja.

Hivatalból állapítja meg a bíróság a perköltséget akkor, ha a pernyertes fél nem kérte ugyan a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését, de

a költségeket nem számította fel, vagy felszámította ugyan, de azok valódiságát nem igazolta. Ilyen esetben a bíróság nincs korlátozva a szorosan vett peradatokra. Figyelembe veheti a köztudomású tényeket, és azokat is, amelyekről hivatalos tudomása van.

Mivel a bíróság – a 77. § értelmében – a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt, a perköltség felszámításának is eddig az időpontig van helye.

5. A perköltség viselésének különös szabályai

[292] OK NÉLKÜLI PERESKEDÉS • Ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni [80. § (1) bek.].

A perre okot nem adó alperes magatartásának a megítélésénél egy negatív és egy pozitív körülményt lehet irányadónak tekinteni. Egyfelől az alperes semmi olyat ne tegyen, hogy azáltal a perindítás szükségessé váljék. Másfelől az alperes tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felek közötti jogvita a polgári per igénybevétele nélkül elintézhető legyen. Azt, hogy az alperes okot adott-e a perre vagy sem, a bíróság az eset összes körülményeinek a mérlegelésével fogja megállapítani.



Az első tárgyalás alatt az első alkalommal kitűzött olyan tárgyalást kell érteni, ahol a tárgyalás megtartásának összes törvényi feltételei fennállottak, így például a bíróság valamennyi felet szabályszerűen idézte meg a tárgyalásra.

Az azonnali elismerés egy fontos időbeli követelményt fejez ki, és azt jelenti, hogy az alperesnek az elismerő nyilatkozatot minden más nyilatkozatát megelőzően kell a bíróság elé terjesztenie.

[293] A SIKERTELEN PERCSELEKMÉNY • Az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy azokkal késlekedik, vagy valamely határidőt, határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek a megtérítését a pernyertessége esetében sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek a megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető [80. § (2) bek.].

A törvény ezzel a rendelkezésével a szükségtelen percselekményeket szankcionálja. A felsorolás a rosszhiszemű magatartásokon túl a sikertelen eljárási cselekményekre is kiterjed. Sikertelennek azok a percselekmények minősíthetők, amelyek a per szempontjából nem hozzák meg a várt eredményt. Ha a fél ennek ellenére pernyertes lesz, az ilyen cselekményeinek a költségeit magának kell viselnie.

A törvény a rosszhiszemű magatartásokra is utal, amikor az indokolatlan késedelemről, a határidő vagy határnap elmulasztásáról és a felesleges költségokozásról tesz említést. Ezekben az esetekben a bíróság a felet vagy a képviselőt nemcsak a költségek megtérítésére kötelezi, hanem – az 8. § (4) bekezdése alapján – pénzbírsággal is sújthatja.

[294] A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS HATÁSA A PERKÖLTSÉGRE • A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyükben utóbb bírósághoz forduljanak (lásd 1191. pont). A pert indító felet azonban a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezni lehet a közvetítői eljárásban a másik fél által fizetett, valamint a perben felmerült valamennyi költség megtérítésére,

Ha a felperes kizárólag a megállapodásban foglaltak nem teljesítése miatt indít pert, a perköltség viselésének az általános szabályait kell alkalmazni, de a bíróság az alperest ilyenkor is kötelezheti a közvetítői eljárásban a felperes részéről felmerült költségek megfizetésére [80. § (3)-(4) bek.].

A fenti jogkövetkezményeket kell alkalmazni akkor is, ha a fogyasztóvédelemről szóló törvény alapján eljáró békéltető testület előtt (lásd 1189. pont) határozattal jóváhagyott egyezség született, utóbb azonban a jogvita tárgyában a felek bármelyike a bírósághoz fordul [80. § (5) bek.].

Ha a jogi személy vállalkozás alperes a keresetlevél benyújtása előtti kötelező egyeztetésre vonatkozó kötelezettségének [121/A. § (1) bek.] indokolatlanul nem tesz eleget, a bíróság az ügy összes körülményeire figyelemmel pervesztességére tekintet nélkül kötelezheti a perben felmerült összes költség vagy egyébként a felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére [80. § (6) bek.].

[295] A RÉSZLEGES PERNYERTESSÉG ÁLTALÁNOS SZABÁLYA • Részleges pernyertesség esetén a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint a felek által előlegezett költségek összegének a figyelembevételével határoz [81. § (1) bek.].

A részleges pernyertesség azt jelenti, hogy a felperes kereseti követelését nem tudta teljes mértékben sikerre vinni. A bírósági döntés helyt adó, illetve elutasító részének az egymáshoz való viszonya határozza meg a pernyertesség arányát. A jogirodalom álláspontja szerint ez nem alapulhat pusztán a számtani arányosság szabályain, hanem a költségek viselésének a kérdésénél magát a bizonyítás egész lefolyását, az ott mutatkozó nehézségeket és a bizonyítás egy részének több vagy kevesebb költséggel járó voltát is figyelembe kell venni.4

Részleges pernyertesség esetén a bíróság az egyes felek által előlegezett (azaz ténylegesen már kifizetett) költségek összegét is figyelembe veszi.

Ha a pernyertesség és a pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincs számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét [81. § (1) bek. második fordulat].

[296] A RÉSZLEGES PERNYERTESSÉG KÜLÖNÖS SZABÁLYA • A részleges pernyertességgel összefüggésben a törvény külön szabályozza azt az esetet, amikor a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ. Ilyenkor az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség viselésére, ha a bíróság a



követelt összegnél kevesebbet ítélt meg ugyan, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan eltúlzottnak [81. § (2) bek.].

A törvény a kártérítési és a bíróság mérlegelésétől függő összegszerűségi perekben feloldja a részleges pernyertességre vonatkozó szabályt. Ezekben a

perekben ugyanis nincs különösebb jelentősége annak, hogy az alperes milyen mértékben lett pervesztes, mert az ilyen perekben a perköltség a marasztalási összeghez igazodva illeti meg a felperest. (Erre akar utalni a törvényszöveg meglehetősen nehézkes fogalmazása.) Ha azonban a felperes követelése nyilvánvalóan eltúlzott volt, a bíróságnak a részleges pernyertességre vonatkozó szabályt kell alkalmaznia.

[297] PERTÁRSASÁG • Egységes pertársaság esetében a pertársakat egyetemlegesen kell kötelezni a perköltség megfizetésére (lásd 211. pont). Egyszerű pertársaságnál a pertársakat egyenlő arányban kell a perköltség megfizetésére kötelezni, de a pertársak perbeli érdekeltsége között fennálló jelentékenyebb eltérés esetén a perköltséget az érdekeltség arányában meg kell osztani (lásd 212. pont). Az a perköltség, amely kizárólag a pertársak egyikének a perbeli cselekménye folytán merült fel, a többi pertársat nem terheli [82. § (1)-(2) bek.].

[298] BEAVATKOZÁS ÉS PERBE HÍVÁS • A beavatkozó által (lásd 215. pont) támogatott fél pernyertessége esetében az ellenfelet a beavatkozó költségeinek a megfizetésére is kötelezni kell. A beavatkozó által támogatott fél pervesztessége esetében az ellenfélnek a beavatkozással felmerült költségtöbbletében a beavatkozót kell elmarasztalni. Ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed (tehát az ún. önálló beavatkozás esetén), a beavatkozót az általa támogatott féllel egyetemlegesen kell kötelezni az ellenfél összes költségének a megfizetésére. A beavatkozás elutasítása esetében a beavatkozót kell elmarasztalni abban a költségben, amelyet a beavatkozás az azt ellenző feleknek okozott [83. § (1) bek.].

Ha a perbe hívott (lásd 220. pont) a perbe hívást nem fogadja el, vagy a perbe hívóhoz való csatlakozást, illetőleg a perbe való belépést elutasítják, a perbe hívó felet kötelezni kell annak a költségnek a megfizetésére, amelyet a perbe hívással az ellenfélnek okozott [83. § (2) bek.]. Ha a perbe hívott a perbe hívóhoz beavatkozóként csatlakozik, az előző pontban leírt szabályok lesznek irányadók.

[299] VÁLTOZÁS A FELEK SZEMÉLYÉBEN • A felek személyében bekövetkező változás (lásd 221. pont) esetében a perköltségviselésnél a beavatkozásra és a perbe hívásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ha a jogelődöt a bíróság a perből elbocsátja, az addig felmerült költségek megfizetésére – amennyiben a jogutód pervesztes lesz – a jogelődöt a jogutóddal egyetemlegesen kell kötelezni [83. § (3) bek.].

[300] ÜGYÉSZI RÉSZVÉTEL • Az ügyész, valamint a per megindítására külön jogszabállyal feljogosított más személy vagy szervezet keresetének az elutasítása esetén a perköltség megfizetésére az államot kell kötelezni [78. § (3) bek.].

Az ügyész, valamint a per megindítására külön jogszabályban feljogosított más személy vagy szervezet és a perben érvényesített igény jogosultja közül a megítélt perköltség azt illeti meg, akinél a költségek felmerültek [82. § (3) bek.]. Ha például az ügyész keresetének a bíróság helyt ad, akkor az anyagi jogosult igényt tarthat a részvételével kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére, a felszámítható egyéb perköltség azonban az államé lesz.

Pervesztesség esetében a költségek megfizetésére általában azt kell kötelezni, aki a pert megindította. Ha azonban a per megindítójának és a perben érvényesített igény jogosultjának a perbeli cselekményei nem voltak összhangban, a költség megfizetésére azt kell kötelezni, akinek a perbeli cselekménye folytán a költség felmerült [82. § (3) bek.].

6. A perköltség-biztosíték

[301] A PERKÖLTSÉG-BIZTOSÍTÉK FOGALMA • A külföldi felperes a perrel felmerülő költségeinek a fedezése céljából az alperes kívánságára biztosítékot köteles adni, kivéve ha

• a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként rendelkezik, vagy eltérő viszonossági gyakorlat áll fenn;

• a felperesnek az alperes által elismert követelése elegendő biztosítékul szolgál, vagy

• a felperest a bíróság költségmentességben részesíti [89. § (1) bek.].



A biztosíték összegének a megállapítása során a bíróság figyelembe veszi a költségek valószínű összegét, valamint az alperes által elismert követelés ösz- szegét is. A biztosítékot, ha a felek másban nem állapodtak meg, készpénzben kell letétbe helyezni (90. §). Ha a biztosíték adásának oka a per folyamán megszűnik, a biztosítékot az alperes meghallgatása után a felperes kérelmére vissza kell adni, illetve a felperest a biztosíték adása alól fel kell menteni (91. §).

A perköltség-biztosíték tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. Az összegszerűség tekintetében azonban kizárt a fellebbezés (92. §).

Ha a külföldi felperes a biztosítékadási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát követő tárgyalás berekesztéséig nem tesz eleget, a bíróság 157. § c) pontja alapján a pert megszünteti (lásd 512. pont).

[302] MENTESSÉG A BIZTOSÍTÉKADÁS ALÓL • A külföldi felperes nem kötelezhető perköltség-biztosíték adására, ha nemzetközi megállapodás másként rendelkezik.

A biztosítékadási kötelezettség alól mentesíthet a viszonosság, azaz két államnak nemzetközi szerződés nélkül követett gyakorlata is. A viszonosság fennállására tekintetében az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozata az irányadó [89. § (2) bek.]. 2004. május 1. napjától kezdődően az Európai Unió tagállamának állampolgárai, az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgárai és az Európai Unió tagállamában bejegyzett külföldi jogi személyek, szervezetek perköltség-biztosíték letételére nem kötelezhetők [85. § (5) bek.].

4.2. 7. A költségkedvezmények és a pártfogó ügyvédi képviselet[303] A SZEGÉNYJOGTÓL A JOGI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSIG • A szegényjog eredete a középkorba nyúlik vissza. A szegény sorsú pereskedők támogatása évszázadokon keresztül méltányosságból történt és a gazdagok jótékonyságán alapult.5 Ezután a támogatás csak a XIX. század második felében fogalmazódott meg szociális feladatként. Hazai jogszabályaink közül először az 1868. évi polgári törvénykezési rendtartás szabályozta a szegényjoggal összefüggő kérdéseket. Csaknem fél évszázaddal később az 1911. évi polgári perrendtartás frissítette fel a szabályokat, lényegesen tágabban vonva meg a kedvezmények körét (112-123. §).6

A szocialista polgári eljárásjogban a szegényjogot a „jobban hangzó" költségmentességgel váltották fel. Nemcsak az elnevezés, hanem a tartalom is módosult: az 1952. évi Pp. és a hozzá kapcsolódó rendeletek a korábbinál differenciáltabban szabályozták a peres és a nemperes eljárásokban érvényesülő kedvezményeket. A különböző mentességek vagy a személyes körülmények alapján, vagy az eljárás tárgyára tekintettel illették meg a feleket.7 A mintegy ötven éven keresztül fennálló rendszer személyi és tárgyi költségmentességet, illetékmentességet, valamint illetékfeljegyzési jogot biztosított a felek számára.

A megfelelő színvonalon működő állami jogi segítségnyújtó rendszer létrehozása Magyarország európai uniós csatlakozásának egyik elengedhetetlen feltétele volt.8 A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jstv.) alapjaiban változtatta meg a fennálló szabályozást. Ezzel párhuzamosan megújultak a polgári eljárásban nyújtott különböző költségkedvezmények is. A 2004- től fokozatosan kiépített intézményrendszer a korábbinál szélesebb körű, differenciáltabb és a közösségi szabályokhoz is igazodó támogatást tesz lehetővé. A jogi segítségnyújtás különböző formái közül a polgári peres és nemperes eljárásokban igénybe vehető támogatásokkal foglalkozunk, nevezetesen a

• a pártfogó ügyvédi képviselettel (Jstv. 11-16. §, 52-62. §, Pp. 87. §),

• a költségmentességgel (Pp. 84-86. §, Kmr. 1-16. §),

• a költségfeljegyzési joggal (Pp. 85/A. §, Kmr. 2. §),

• az illetékmentességgel (Itv. 5. §, 56-58. §),

• az illetékfeljegyzési joggal (Itv. 59-63. §).

[304] PÁRTFOGÓ ÜGYVÉDI KÉPVISELET • Az állam a jogi segítségnyújtás keretében pártfogó ügyvédi képviseletet biztosít a felperes, az alperes, a beavatkozó, a perbe hívott, valamint a nemperes eljárásban a kérelmező és a kérelmezett fél számára (Jstv. 11. §). Ebben a támogatásban az a rászorultnak tekinthető fél részesíthető,



a. aki a jogban való járatlansága vagy az ügy bonyolultsága folytán személyesen eljárva nem lenne képes a perben érdekeit eredményesen képviselni, eljárási jogait hatékonyan gyakorolni, vagy

b. akinek a perében a jogi képviselet kötelező.

c. Rászorultság esetén sem engedélyezhető a pártfogó ügyvédi képviselet a törvényben felsorolt esetekben, így különösen akkor, ha

d. a fél pereskedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik;

e. a fél mint engedményes lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a támogatás igénybevételével történő perlés lehetővé tételét célozta (Jstv. 16. §).

A pártfogú ügyvéd díját a fél nagyobb mértékű rászorultsága esetében (Jstv. 5. §) az állam viselt, a kisebb mértékben rászorulók esetében (Jstv. 6. §) pedig megelőlegezi. A jogosultak köre tágabb a személyes költségmentességben részesülőknél (lásd 306. pont), akik az első csoporthoz tartoznak. A pártfogó ügyvédi képviseletet 2010-től a Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztálya engedélyezi [Pp. 87. § (1) bek.]. A bíróság azonban köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni (lásd 263. pont).

A fél a pert befejező határozatot megelőző tárgyalás berekesztéséig, illetve a nemperes eljárás befejezéséig kérheti a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését (Jstv. 52. §). A támogatást engedélyező jogerős határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül meghatalmazást adhat a pártfogó ügyvédként eljáró jogi segítőnek (Jstv. 61.). Pártfogó ügyvédi képviseletet polgári eljárásban a jogi segítők 9 névjegyzékében szereplő ügyvéd és jogi segítő szervezet10 láthat el (Jstv. 68. §). A pártfogó ügyvéd díjának a megtérítése a 282. pontban leírtak szerint történik.

8. A költségmentesség

[305] A KÖLTSÉGMENTESSÉG TARTALMA • Polgári perrendtartásunk költség mentességre vonatkozó szabályai 2008-ban megújultak. Részleges költségmentesség elnevezéssel a törvényhozó egy korábban már alkalmazott intézményt állított vissza. A 84. § (1) bekezdése szerint azt a természetes személy felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett – kérelmére – teljes vagy részleges költségmentesség illeti meg. A költségmentességben részesülő fél számára a törvény a következő kedvezményeket biztosítja:

a. illetékmentesség;

b. mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogó ügyvéd díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése és – ha e törvény másként nem rendelkezik – megfizetése alól;

c. mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól;

d. pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti igény, ha azt törvény lehetővé teszi.

A teljes költségmentesség valamennyi – fent részletezett – kedvezményt magában fogalja, míg a részleges költségmentesség a költségek meghatározott hányadára vagy tételesen meghatározott költségekre vonatkozik. Ha a fél részleges költségmentességben részesül, a mentességgel nem érintett költségek tekintetében költségfeljegyzési jog illeti meg [84. § (3) bek.].

A költségmentesség hatálya – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. Nem mentesíti a feleket a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól, továbbá nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség, valamint a végrehajtási költségek megtérítésének kötelezettségét sem (Pp. 86. §). Nem terjed ki az ügygondnoki díj előlegezésére és megfizetésére sem, amelyre a pervesztes felet akkor is kötelezni kell, ha költségmentességben részesül.

[306] A KÖLTSÉGMENTESSÉG FELTÉTELEI • A fél részére költségmentességet kell engedélyezni, ha a jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig – a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül – nincs. Költségmentességben kell részesíteni – jövedelmi és vagyoni helyzetének



vizsgálata nélkül – azt a felet is, aki aktív korúak ellátására jogosult, vagy aktív korúak ellátására jogosult közeli hozzátartozójával él közös háztartásban [Kmr. 6. § (1) bek.]. A fél számára teljes költségmentesség kivételesen és csak akkor engedélyezhető, ha a várható perköltség összege a rendelkezésre álló adatok alapján előreláthatólag lehetetlenné teszi a bírósághoz fordulást [Pp. 84. § (2) bek.].

Az a fél, akinek eltartásáról a szülője köteles gondoskodni vagy aki házastársával él együtt, csak akkor részesíthető költségmentességben, ha annak előfeltételei mind őrá, mind pedig szülőjére, illetve házastársára nézve fennállnak. Nem részesíthető költségmentességben a fél, ha a perlekedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik, úgyszintén akkor sem, ha engedményesként lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a költségmentes perlés lehetőségét célozta [85. § (1)-(3) bek.].

A törvény szövege egyértelművé teszi azt, hogy költségmentességben csak a természetes személyek részesíthetők. A költségmentesség a féllel azonos feltételek mellett a beavatkozóra is kiterjed.

2004. május 1. napjától kezdődően az Európai Unió tagállamának állampolgára és az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára a magyar állampolgárokra irányadó feltételek szerint jogosult költségmentességre, amely a tárgyalásra történő utazás költségeire is kiterjed, ha a fél tárgyaláson történő jelenléte a törvény alapján kötelező. A költségmentességben részesülő személy a pártfogó ügyvédi képviselet biztosítására is igényt tarthat, az erre irányuló kérelmét a bíróság a jogi segítségnyújtó szolgálathoz továbbítja [85. § (5)-(6) bek.].

Az előbbi bekezdés hatálya alá nem eső külföldiek részére a költségmentes perlés kedvezménye csak a Magyar Állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonosság alapján engedélyezhető.

[307] A KÖLTSÉGMENTESSÉG ENGEDÉLYEZÉSE • A költségmentességet kérelemre a bíróság engedélyezi, és a bíróság határoz az engedélyezett költségmentesség visszavonása tárgyában is [86. § (1) bek.].

A költségmentesség engedélyezését a felperes a per megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az elsőfokú határozat meghozataláig, az alperes legkésőbb a fellebbezés (ellentmondás) előterjesztésével egyidejűleg kérheti. Ha a

fél a költségmentesség engedélyezését az eljárás megindítását követően kéri, annak hatálya nem terjed ki az eljárásnak az engedélyezés előtti szakaszára (Kmr. 5. §).

Annak a félnek, aki a költségmentességet kéri, jövedelmi és vagyoni viszonyait a 2/1968. (I. 24.) IM rendeletben meghatározott módon kell igazolnia.

A bíróság a személyes költségmentesség feltételeinek a fennállását felülvizsgálja. A felülvizsgálat során a bíróság elrendelheti a külön jogszabályban megjelölt igazolások ismételt csatolását, és a szükséghez képest újabb bizonyítást folytathat le. Ha a fél – a felhívás ellenére – nem nyilatkozik vagy nem csatolja a felhívásban megjelölt igazolásokat, a bíróság megvonja a személyes költségmentességet (Kmr. 8. §).

[308] TÁRGYI KÖLTSÉGMENTESSÉG • A költségmentesség elsősorban a felek [308] személyéhez fűződő kedvezmény. Kivételes esetekben azonban a törvény a per tárgyára tekintettel is mentesíti a feleket a költségek viselése alól:

• Az apaság vélelmének megdöntése iránti perben az alperest – a vértulaj- donság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségei kivételével – a perköltségek megfizetésére kötelezni nem lehet; a pernek a felperesre nem hárítható költségét az állam viseli [Pp. 293. § (3) bek.].

• A gondnokság alá helyezés iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes költségmentesség illeti meg [Pp. 311. §

• (6) bek.].

• A gondnokság alá helyezés hatályában való fenntartása, módosítása, megszüntetése, a választójogból való kizárás, a választójogból való kizárás megszüntetése, valamint a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránt indított perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes költségmentesség illeti meg [312. § (5) bek.].

• Ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó átlagkereset nem haladja meg a külön



jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként részt vevő munkavállaló munkavállalói költségkedvezményre jogosult (359/A. §).

9. A költségfeljegyzési jog

[309] A KÖLTSÉGFELJEGYZÉSI JOG TARTALMA • A 2008-ban bevezetett költség feljegyzési jog a tárgyi költségmentességet váltotta fel a kedvezmények rendszerében. A költségmentességgel ellentétben, amely a fél rászorultságán alapuló, személyes jellegű kedvezmény, a költségfeljegyzési jog közvetlenül a per tárgyához kapcsolódik, ennélfogva a bíróságnak nem kell vizsgálnia azoknak a feltételeknek a fennállását, amelyeket a törvény a költségmentesség engedélyezéséhez fűz. A tárgyi költségfeljegyzési jog nemcsak a felek vagyoni és jövedelmi viszonyaitól, hanem a perlekedés rosszhiszeműségétől vagy előre látható eredménytelen voltától is független. A költségfeljegyzési jog a feleken kívül a beavatkozót is megilleti.

A költségfeljegyzési jog a költségmentességnél lényegesen szűkebb, ugyanakkor az illetékfeljegyzési jognál (lásd 315. pont) tágabb körű kedvezmény. Nem mentesít az illeték és az eljárás során felmerülő költségek viselése, valamint a perköltség-biztosíték letétele alól. A 85/A. § (2) bekezdése alapján csak

• az illetékfeljegyzési jogot, valamint

• az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogó ügyvéd díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése (lásd 286-287. pont) alóli mentességet foglalja magában.

Ha a bíróság a felet perköltség megfizetésére kötelezi, az állam által előlegezett költségeket és a feljegyzett illetéket köteles lesz az államnak megfizetni.

A tárgyi költségfeljegyzési jog a külföldit nemzetközi megállapodás vagy viszonosság hiányában is megilleti., Ha külföldi állam joga a magyar félnek a tárgyi költségfeljegyzési jognál több kedvezményt biztosít a külföldi bíróság előtt, a perben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt pereskedő külföldi féllel szemben is [85/A. § (5) bek.].

[310] A KÖLTSÉGFELJEGYZÉSI JOG ESETEI • Az igazságügyért felelős miniszter az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben állapítja meg azoknak a pereknek a körét, amelyekben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költségfeljegyzési jog illeti meg. A hatályos szabályozás – Kmr. 3. § (1) bekezdése – a következő pereket sorolja ide:

• az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb per;

• a szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránti per;

• a gyermek elhelyezésével és átadásával, valamint a kapcsolattartással ösz- szefüggő per;

• a törvényen alapuló tartással kapcsolatos per;

• a munkaviszonnyal, a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonnyal, más szolgálati viszonnyal, valamint a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonnyal kapcsolatos per, kivéve azokat a munkaügyi pereket, amelyekben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg (lásd 317. pont);

• a bányakár megtérítése iránti per;

• bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése.

Az apaság és származás megállapítása iránti perekben a tárgyi költségfeljegyzési jog a vértulajdonság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvos szakértői (élettani) vizsgálat költségének előlegezése alól nem mentesít.

10. Az illetékmentesség

[311] AZ ILLETÉKMENTESSÉG TARTALMA • Az illetékmentesség alapján a kedvezményezett félnek vagy jogi személynek nem kell előlegeznie vagy viselnie a jogszabályban kötelezően előírt illetékeket. Aszerint, hogy a jogszabály az illeték fizetésére egyébként kötelezetteket mentesíti avagy az illeték tárgyához fűzi a



mentességet, személyes vagy tárgyi illetékmentességet különböztetünk meg.

Az illetékmentesség – eltérő rendelkezés hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.

A végrehajtási eljárásban azonban az illetékmentesség tartalma szűkebb, mert a le nem rótt illetékek és az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti [86. § (1) bek.]. Az illetékmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség, továbbá a végrehajtási eljárás során a felek által lerótt illetékek és előlegezett végrehajtási költségek megtérítésének a kötelezettségét sem [86. § (2) bek.].

[312] A SZEMÉLYES ILLETÉKMENTESSÉG • Nem kötelezhető illeték fizetésére az, aki illetékmentességet vagy külön jogszabály alapján költségmentességet élvez. A személyes illetékmentesség a fél jogutódjára nem terjed ki. Az illetékmentesség szabályai a beavatkozóra is irányadóak (Itv. 56. §). Teljes személyes illetékmentességben részesülnek az Itv. 5. § (1) bekezdésében felsorolt jogalanyok, mint például a Magyar Állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, az egyház, az alapítvány, a közalapítvány, a vízgazdálkodási társulat, az egészségbiztosítási és a nyugdíj-biztosítási szerv vagy a Magyar Nemzeti Bank.

Nemzetközi szervezet, ennek tisztségviselői és családtagjaik, idegen állam, idegen állam magyarországi diplomáciai, konzuli és egyéb képviselete, ezek tagjai és családtagjai mentességére nézve nemzetközi szerződés, ennek hiányában a viszonosság az irányadó.

A személyes illetékmentesség nemcsak a bírósági eljárási illeték, hanem a törvényben felsorolt valamennyi illetékfajta alól mentesít. Ugyanakkor az illetékmentes felet nem illetik meg a költségmentességgel együtt járó kedvezmények, tehát az eljárás során felmerülő költségek előlegezése és viselése alól nem mentesül, pártfogó ügyvéd kirendelésére nem tarthat igényt stb.

[313] A TÁRGYI ILLETÉKMENTESSÉG • A törvény egyes polgári peres és nemperes eljárásokban a feleket – vagyoni és jövedelmi viszonyaikra tekintet nélkül – mentesíti az illeték megfizetése alól. Ez a kedvezmény természetes és jogi személyekre egyaránt vonatkozik, valamint a beavatkozóra is kiterjed. A tárgyi illetékmentesség az Itv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt polgári ügyekre, illetve meghatározott eljárási cselekményekre terjed ki, így például

• a holtnak nyilvánítással és a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásra, ha az eltűnés vagy a halál háborús esemény vagy természeti katasztrófa folytán következett be;

• a helyi önkormányzat adósságrendezési eljárására;

• a bontóperben a házasság vonatkozásában indított viszontkeresetre;

• a költségmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati eljárásra;

• a határozat kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelemre;

• a megszűnt cég törlése iránti kérelemre;

• az áttételt elrendelő végzés elleni fellebbezésre stb.

[314] MÉRSÉKELT ILLETÉK • Az Itv. 58. §-a számos lehetőséget kínál az illeték összegének a csökkentésére. Az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a:

• ha a felperes keresetétől legkésőbb az első tárgyaláson eláll;

• ha az első tárgyaláson a per szünetelésére kerül sor, és a per e szünetelés folytán megszűnik;

• ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, vagy az első tárgyalás előtt a követelést teljesíti;

• ha a felek az első tárgyaláson egyezséget kötnek;

• ha a felek a per megszüntetését az első tárgyaláson közösen kérik;

• ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása, nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat



nélkül, elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-ának

• pontja alapján megszünteti.

Az illeték a peres eljárás illetékének 30%-a:

• ha az első tárgyalást követően az eljárás szüneteléssel vagy a felperes keresetétől való elállása folytán szűnik meg,

• ha a per megszüntetését a felek közösen kérik.

Az illeték a peres eljárás illetékének 50%-a:

• ha a felek az első tárgyalást követően kötnek egyezséget.

A jogorvoslati eljárásban a fellebbezési, illetve a felülvizsgálati eljárás illetékének 10%-át kell megfizetni, ha a fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) vagy a felülvizsgálati kérelmet az annak elbírálására jogosult bíróság tárgyalásának megkezdése előtt visszavonják, vagy a kérelem visszavonására a tárgyaláson kívüli elbírálás időpontjáig kerül sor.

A közvetítői eljárás igénybevétele esetén a módosított Itv. további kedvezmények alkalmazását teszi lehetővé (lásd 1192. pont).

11. Az illetékfeljegyzési jog

[315] AZ ILLETÉKFELJEGYZÉSI JOG TARTALMA ÉS OSZTÁLYOZÁSA • Az illetékfeljegyzési jog a legkisebb mértékű költségkedvezmény, mivel az abban részesülő felet csak az illeték előzetes lerovása alól mentesíti. Aszerint, hogy ez a jogosultság a felet a személyes körülményeire tekintettel vagy az eljárás tárgya alapján illeti meg, személyes vagy tárgyi illetékfeljegyzési jogot különböztetünk meg. Az illetékfeljegyzési jog a beavatkozót is megilleti.

Az illetékfeljegyzési jogot az Itv. 59-63. §-ai szabályozzák. Az illetékfeljegyzési jog hatálya – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. Az illetékfeljegyzési jog nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek, valamint a végrehajtási eljárás során a felek által lerótt illetékek és előlegezett végrehajtási költségek megtérítésének a kötelezettségét [Pp. 86. § (2)-(3) bek.].

[316] A SZEMÉLYES ILLETÉKFELJEGYZÉSI JOG • Ha az illeték előzetes megfizetése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíteni lehet az illeték előzetes megfizetése alól. A kedvezmény megadására az illetéktörvény szerint különösen akkor kerülhet sor, ha a lerovandó illeték a fél és a házastársa, valamint vele egy háztartásban élő, általa eltartott gyermekei előző adóévben elért egy főre eső adóköteles jövedelme 25%-át meghaladja (Itv. 60. §).

Személyes illetékfeljegyzési jog illeti meg az ügygondnokot és a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnokot, valamint azt a felet, akinek érdekében az őt megillető igény érvényesítése céljából az ügyész vagy az erre jogosult szervezet indított pert. Külföldi részére az illetékfeljegyzési joggal járó perlés kedvezménye csak a Magyar Állam által kötött nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében engedélyezhető.

Nem részesíthető illetékfeljegyzési jogban a fél akkor, ha perlekedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik, úgyszintén akkor sem, ha mint engedményes lép fel és valószínű, hogy az engedményezés az illetékfeljegyzési jog kedvezményével való perlés lehetővé tételét célozta. Nincs helye a személyes illetékfeljegyzési jog engedélyezésének a házasság felbontására irányuló kereset esetén és a cégeljárásban (Itv. 61. §).

A személyes illetékfeljegyzési jog által biztosított kedvezmény csak feltételes jellegű. Ha a kedvezményezett fél pernyertes lesz, az általa le nem rótt illetéket a pervesztes fél lesz köteles megfizetni, míg pervesztessége esetében az illetéket az állam részére kell megtérítenie. Részleges pernyertesség esetében a nyertesség, illetve a vesztesség arányában áll be az illetékfizetési kötelezettség. Ennek a mértékét a bíróság állapítja meg.

[317] A TÁRGYI ILLETÉKFELJEGYZÉSI JOG • A feleket jövedelmi és vagyoni viszo nyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg az Itv. 62. § (1) bekezdésének a)-r) pontjában felsorolt perekben. Ezek közé tartozik például



• a munkavállaló szándékos vagy súlyos gondatlan károkozásával, valamint a vezető állású munkavállaló felelősségével kapcsolatban indult munkaügyi per (lásd 310. pont);

• a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott, illetve a vagyonában bekövetkezett olyan kár megtérítése iránti igény, amikor a személy élete, testi épsége vagy egészsége is veszélyeztetve volt;

• a bűncselekményből – ide nem értve a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kárt (lásd 310. pont) -, valamint a szabálysértésből származó kár megtérítése iránti igény;

• a házassági per, kivéve a házassági bontópert, valamint a házassági perben érvényesített vagyonjogi igényt;

• a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos per;

• a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per;

• a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti eljárás;

• a névviselési jog megszüntetése iránti per stb.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog tartalmilag nem teljesen azonos a személyes illetékfeljegyzési joggal. Az általános szabály szerint mindkét kedvezmény csak az illeték előzetes lerovása alól mentesít, és a kedvezményezett a pervesztessége esetén köteles lesz az illetéket az államnak megtéríteni. Tárgyi illetékfeljegyzési jog esetén azonban a törvény bizonyos perekben további engedményeket tesz az illeték megfizetése alól. Ha az összegszerűség megállapítása a bíróság mérlegelésétől függ és a kereset nem volt nyilvánvalóan eltúlzott, a bíróság a kedvezményezett fél illetékfizetésre való kötelezését részleges pernyertessége esetében mellőzheti [Itv. 62. § (2) bek.].11

4.3. Jegyzetek1. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2)-(5) bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíjak:

2. Polgári perben, az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összeg

3. 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10 000 Ft,

4. 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100 000 Ft,

5. 100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a, de legalább 1 millió Ft.

6. Ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5000 Ft, de legalább 10 000 Ft.

7. Nemperes eljárásban és a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a munkadíj a peres eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a.

8. A másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi munkadíj a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg 50%-a azzal, hogy a pertárgy értékeként ezekben az esetekben a fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben vitatott összeget kell alapul venni.

9. PK 151. és 152. sz. állásfoglalás.

10. Novák: Perköltség. In Kommentár 1976. 465. o.

11. Novák: i. m. 482. o.

12. Az 1877. évi német polgári perrendtartás indokolása szerint a szegényjog célja az, hogy szociális okokból a pervezetést akkor is lehetővé tegye, ha előre látható, hogy a fél az elkerülhetetlen költségeket nem tudja megfizetni, mivel az állami igazságszolgáltatási szervek igénybevétele nem lehet csupán a gazdagok privilégiuma.



13. Az intézmény célját Magyary a következőkben jelölte meg: „Habár a fél részére a bírói jogvédelem igénybevétele nem ingyenes, mégis előfordul, hogy az állam perköltségeinek a megtérítése alól a felet szegénysége esetében felmenti abból a célból, hogy a perben való szereplését felperesként vagy alperesként megkönnyítse. Az állam azonban még tovább is megy, és a szegény felet nemcsak hogy felmenti saját költségeinek a megtérítése alól, hanem bizonyos, a pernyertesség érdekében szükséges költségeket magára is vállal úgy, hogy azokat a fél helyett ő maga téríti meg, nevezetesen a tanúk, szakértők stb. díjait. Sőt ugyanebből a célból másokat ingyenes közreműködésre is kötelez, név szerint az ügyvédeket a fél ingyenes képviseletre." Magyary-Nizsalovszky: i. m. 323-324. o.

14. Novák István: Perköltség és költségmentesség a polgári perben. Budapest, 1963.

15. Vö. a Tanács 2003. január 27-én kiadott 2003/8/EK irányelvével a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról.

16. Jogi segítői tevékenységet az folytathat, aki a jogi segítségnyújtó szolgálat által vezetett jogi segítői névjegyzékben (a továbbiakban: névjegyzék) szerepel. A névjegyzék adatai nyilvánosak, azokat a jogi segítségnyújtó szolgálat a világhálón is közzéteszi (Jstv. 64. §).

17. Jogi segítő szervezetnek minősül a jogvédelemmel foglalkozó egyesület, alapítvány, kisebbségi önkormányzat, jogi oktatást végző egyetem (Jstv. 66. §).

18. Az Itv. 62. § (1) bekezdésének a), b), c), g), h) és l) pontjára vonatkozó szabály.

4.4. IrodalomBajory Pál: A fellebbezési eljárási költségekről. MJ, 1963/6:273-276. o.

Bálint Ákos György: Visszafizetendő perköltség. ÜL, 2010/1:30.

Beck Salamon: A perköltség. In Polgári eljárásjog I. 1958. 249-266. o.

Csiky Ottó: Ki viselje a gyermektartási per költségeit? MJ, 1968/2:102-104. o.

Cserba Lajos: A perköltség és a költségkedvezmények. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 133-158. o.

Faragó Dezső: Perköltség (munkadíj) az ügyvéd mint peres fél javára. MJ, 1955/4:118-119. o.

Habermann Gusztáv: Észrevételek a bizonyítási költségek előlegezésének a kérdéséhez. JK, 1953/12:540-542. o.

Havasi Péter: Perköltség. In Kommentár (Petrik) 2010. 147-182/8. o.

Horváth János: Költségkedvezmények jogalkalmazói szemszögből. MJ, 1987/5:436-441. o.

Horváth János: Újabb gondolatok a költségkedvezményekről. MJ, 2003/10:610-615. o.

Juhász Judit: „Nép ügyvédje" – avagy a jogi segítségnyújtás hazai reformja. Acta Humana. Emberi jogi közlemények, 2004/3:3-23. o.


Király Lilla: A polgári jogvitákban a jogi segítségnyújtás nemzetközi történeti áttekintése, rendszere, hatályos magyar szabályozása és perspektívái. MJ, 2004/8:449-463. o.

Király Lilla: Az Igazságügyi Hivatalok működése az Európai Unióban. In Wopera Zsuzsa – Asztalos Zsófia (szerk.): Egységesülő polgári eljárásjog Európában. Tanulmánykötet. Budapest, 2009. 120-134. o.

Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest – Pécs, 2006. 327361. o.

Király Lilla: Szegényjog az 1911. évi magyar Polgári Perrendtartás szabályozásában. Jogtörténeti Szemle,



2009/2:52-57. o.

Kiss Lukács Margit: A külföldi jog alkalmazásának hatása a perköltségre. MJ, 1988/6:531537. o.


Martini Jenő: Bizonyítási eljárás és perköltség az ún. „orvosi műhibás" ügyekben. MJ, 1996/10:603-615. o.

Németh János: A perköltség. In Polgári perjog I. 1993. 211-255. o.

Németh János: Perköltség. In Kommentár (Németh) 2010. 357-407. o.

Novák István: Perköltség és költségmentesség a polgári perben. Budapest, 1963.

Novák István: Perköltség. In Kommentár 1976. 433-544. o.

Novák István: A perköltség-megtérítési kötelem mint a polgári perből származó kötelmi jogviszony. JK, 1985/10:573-577. o.

Osztovits András: A perköltség-biztosíték közösségi jogi szabályai. EJ, 2005/5. 3-8. o.

Schleiffer Pál: Megjegyzések a bizonyítás előlegezésével kapcsolatos költségek előlegezésének a kérdéséhez. JK, 1953/9:394. o.

Szilbereky Jenő: A perköltség. In Polgári eljárásjog 1974. 267-283. o.

Tallós József: Bírósági jogsegély és perköltség-biztosíték adása alóli mentesség jogsegélyszerződéseinkben. Külkereskedelmi Jog, 1967/1:13. o.

5. X. FEJEZET – AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK[318] AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK FOGALMA ÉS OSZTÁLYOZÁSA • A polgári per eljárási cselekmények láncolatából áll. A kereset benyújtásától kezdve a jogerős ítélet meghozataláig (vagy az eljárás más módon történő befejezéséig) eljárási cselekmények mozgatják, viszik előre a pert. Tartalmukat és formájukat tekintve igen sokfélék lehetnek és joghatásaikban is erősen különböznek egymástól.

A hazai jogirodalom a polgári eljárási cselekmények fogalmát úgy határozza meg, mint a polgári eljárásban részt vevő személyek egymással összefüggő, a polgári eljárásjog által szabályozott, rendszerint a bíróság előtt folyó cselekményeit, amelyeknek az előfeltételeit, hatását és következményeit az eljárásjog szabályozza.1

Aszerint, hogy az eljárási cselekmények kitől erednek, különbséget tehetünk a bíróság, a felek, valamint a per egyéb alanyainak (beavatkozó, ügyész) az eljárási cselekményei között.

A jogkövetkezmények szempontjából vannak tisztán eljárásjogi hatású és kettős jogi természetű (anyagi és eljárásjogi hatású) percselekmények. Az utóbbiak közé tartozik az egyezség, a jogról való lemondás és a jogelismerés.

Az eljárási cselekmények lehetnek egyirányúak vagy ellentétesek. Mivel a felek perbeli helyzete alapvetően ellentétes, az eljárási cselekmények iránya általában eltér egymástól, mégis előfordulhat az, hogy a felek egyirányú eljárási cselekményeket végeznek (például egyezséget kötnek).

A bíróság az eljárási cselekményeket hivatalból vagy a felek kérelmére végzi. (Így például a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve az egyezség esetét, amikor csak a felek kérelmére dönt.)

5.1. 1. A bíróság eljárási cselekményei[319] A JOGIRODALOM CSOPORTOSÍTÁSA • 1898-ban megjelent monográfiájában Magyary a bíróság perbeli cselekményei közül a határozást és ennek se- gédcselekvényeiként az észlelést és a következtetést tartotta legfontosabbnak.2

Miután a határozás fogalmába a pervezetés körében hozott döntéseket is beleértette, felosztása alig különbözött Szilbereky hetven évvel későbbi csoportosításától, aki a bíróság eljárási cselekményei közé az észlelést, a



következtetést, a pervezetést és a döntést sorolta.3

[320] AZ ÉSZLELÉS • Az észlelést (és a következtetést), jóllehet azok – Magyary szerint – belső szellemi műveletek, a törvény bizonyos szabályokhoz köti. Az észleléssel kapcsolatban mindenekelőtt a polgári eljárásjog egyik legfontosabb elvére, a közvetlenségre kell utalnunk, miszerint a bíróság csak az általa észlelt tényekre és bizonyítékokra alapozottan hozhatja meg a döntését (lásd 94. pont). A bíróságnak eredeti forrásokból kell az ismereteit megszereznie és a személyes észlelése, valamint a közvetlen benyomásai alapján kell a következtetéseit levonnia. A törvény csak indokolt esetekben tesz kivételt a közvetlenség elve alól (megkeresés, bíróküldés, előzetes bizonyítás). Tágabb értelemben a bíróság észlelésével állnak összefüggésben a fél személyes meghallgatására (lásd 894. pont), a tanú kihallgatására (lásd 602-606. pont) vagy az eljárási cselekmények jegyzőkönyvezésére (lásd 344. pont) vonatkozó szabályok is.

[321] A KÖVETKEZTETÉS • A bíróság ténybeli vagy jogi következtetése elsősorban egy logikai művelet, amelynek csak akkor van perjogi hatálya, ha a bíróság határozatában is megnyilvánul. A következtetés folyamatát éppúgy nem lehet közvetlenül szabályozni, mint az észlelését. Következtetésre leggyakrabban a bizonyítási eljárásban kerül sor. Mivel a Pp. a szabad bizonyítás elve alapján áll, a következtetések láncolatára épülő bírói mérlegelés szabadságát – néhány törvényi kötöttségtől eltekintve (lásd 656. pont) – semmi sem korlátozza [206. §

bek.].

[322] A PERVEZETÉS • A bíróság pervezető cselekményeit – ellentétben az észleléssel és a következtetéssel – a törvény aprólékos részletességgel szabályozza.

Ha egyet is értünk Magyaryval abban, hogy a bíróság érdemi döntéséhez képest a pervezető határozatok csupán „segédhatározatok", a per lefolyása szempontjából a pervezető cselekményeknek rendkívül nagy jelentőségük van. Ebbe a körbe tartozik például a rend fenntartása a tárgyaláson (lásd 460. pont) vagy a tárgyalás menetének és az egyes eljárási cselekmények sorrendjének a meghatározása (lásd 458. pont).

[323] A DÖNTÉS • A polgári per célja a felek közötti jogvita eldöntése. A döntés az az eljárási cselekmény, amelynek során a bíróság határozata megszületik.

(A határozat kifejezés tehát a döntés megjelenési formájára utal.) A bíróság a per során számos határozatot hozhat, ezek azonban nem egyforma súlyúak.

A per megindításától kezdve az eljárás befejezéséig sokféle pervezető intézkedésre van szükség (idéző végzés stb.); ezek éppúgy bírósági határozat formájában jelennek meg, mint az eljárás befejezésekor hozott döntések. A bíróság a pert – az ügy érdemi eldöntése nélkül – permegszüntető végzéssel is befejezheti (lásd 519. pont). A legfontosabb bírósági határozat azonban az ítélet, amellyel a bíróság a per érdemében dönt (lásd 679. pont).

5.2. 2. A felek eljárási cselekményei[324] OSZTÁLYOZÁSI SZEMPONTOK • A peres felek eljárási cselekményeit általában két csoportba soroljuk, különbséget téve az akaratkijelentések és a tudomáskijelentések között. A fél akaratkijelentése a bíróság előtt kifejezett elhatározása, hogy a bíróság valamit tegyen vagy ne tegyen; a tudomáskijelentésében pedig arról számol be a bíróság előtt, amit érzékeivel megfigyelt.4

[325] A FÉL AKARATKIJELENTÉSE • Azokat az akaratkijelentéseket, amelyek tartalmilag kötik a bíróságot, rendelkező cselekményeknek (rendelkezéseknek) nevezzük. A másik csoportot a bíróság által mérlegelhető indítványok képezik.

A rendelkezési elv klasszikus megfogalmazása szerint a felek a perbe vitt anyagi, valamint az eljárási jogaikkal szabadon rendelkeznek. Ezt az elvet a szocialista polgári eljárásjog azzal a korlátozással fogadta el, hogy a legfontosabb rendelkező cselekményeket, így a jogról való lemondást, a jogelismerést, valamint az egyezséget, amelyek kettős jogi természetüknél fogva anyagi jogi és eljárásjogi hatás kiváltására egyaránt alkalmasak, bírói kontroll alá helyezte.

A korlátozást a VI. Ppn. oldotta fel, elhárítva ezzel az akadályokat a felek rendelkezési jogainak a szabad érvényesülése útjából. Ennek a legfontosabb megnyilvánulása a 3. § (2) bekezdésébe foglalt szabály, miszerint a bíróság – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van (lásd 78. pont). Az akaratkijelentések második csoportjához az indítványok



tartoznak. Az indítvány általában olyan kérelmet tartalmaz, amelynek a teljesítése a bíróság mérlegelésétől vagy belátásától függ. Az indítványok a leggyakrabban a bizonyítási eljárásban fordulnak elő.

[326] A FÉL TUDOMÁSKIJELENTÉSE • A tudomáskijelentés általában tényre, ritkábban jogra vonatkozhat. Az előbbit ténybeli nyilatkozatnak is nevezik. A felek tényre vonatkozó tudomáskijelentése tartalmilag állítás vagy tagadás lehet. A modern eljárásjogok a felektől általában megkövetelik az igazmondást. A Pp. 8. §-a szerint a felek a perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A jóhiszeműség az igazmondási kötelezettséget is magában foglalja (lásd 89. pont). A felek a ténybeli előadásaik mellett a jogi okfejtéseiket is előadhatják.

Az akarat- és tudomáskijelentések mellett a jogirodalom a felek olyan nyilatkozatait vagy kijelentéseit is számon tartja, amelyek nem sorolhatók az előbbiek közé. Ide tartoznak az észrevételek (például az ellenfél valamelyik indítványára) vagy a kifogások.

[327] AZ AKARATI ÉS A NYILATKOZATI ELV • A felek eljárási cselekményeinek a megítélésével kapcsolatban felmerül az a kérdés, vajon a polgári jognak a jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályai alkalmazhatók-e. A két lehetséges megoldás közül az akarati elv az eljárásjogban nem jöhet számításba. Ennek az alkalmazása ugyanis nem egyeztethető össze a polgári per természetével, a gyakorlatban bizonytalanságot okozna és a rosszhiszemű pereskedőknek kedvezne. A felek eljárási cselekményeinek az értelmezésénél a bíróság csak a

nyilatkozati elvből indulhat ki, vagyis nem vizsgálhatja azt, hogy a kifejezésre juttatott tartalom mennyiben fedi a felek tényleges szándékát vagy akaratát.

Más a helyzet a kettős jogi természetű eljárási cselekményeknél, ahol akarathiba esetében a jogelismerést, a jogról való lemondást és az egyezséget utólag a polgári jog általános szabályai szerint külön perben meg is lehet támadni. Ezeknél a jognyilatkozatoknál tehát – kivételképpen – az akarati elv érvényesül.

3. Az eljárási cselekmények határideje

[328] A HATÁRIDŐ ÉS A HATÁRNAP • Az eljárási cselekményeket a törvényben vagy a bíróság által megállapított határidőben, illetve határnapon kell elvégezni. A határnap egy meghatározott időpont az eljárási cselekmény teljesítésére.

A határidő pedig az az időtartam, amely alatt az eljárási cselekményt el kell vagy el lehet végezni.

A törvény nem zárja ki a határidők meghosszabbításának a lehetőségét. Ebből a szempontból azonban különbséget kell tenni a törvényben megállapított (törvényi) határidők, illetve a bíróság által megállapított (bírósági) határidők között.

A bíróság az általa megállapított határidőt fontos okból egyszer meghosz- szabbíthatja; a határidő – meghosszabbítással együtt – nem lehet hosszabb negyvenöt napnál, kivéve ha a szakértői vélemény elkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé. Ha a meghosszabbítást a fél vagy a szakértő kéri, kérelmét a határidő lejárta előtt kell előterjesztenie; a kérelem tárgyában a bíróság az ellenfél, illetve a felek meghallgatása nélkül határozhat.

A törvényben megállapított határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabbítani (104. §).

[329] A HATÁRIDŐK SZÁMÍTÁSA • A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani. A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (például kézbesítés) esik. A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hó utolsó napján. Törvénykezési szünet esetében a 331. pontban leírt szabályokat kell alkalmazni.

Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. E szabály alkalmazása szempontjából mind a szombatot, mind a vasárnapot – amikor a bíróságon a munka szünetel – munkaszüneti napnak kell tekinteni. A határidő az utolsó nap végével jár le, a bírósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a bíróság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár (103. §).

A határidő elmulasztásának a következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták [105. § (4) bek.].



[330] ELJÁRÁSI ÉS ANYAGI HATÁRIDŐK • A fenti rendelkezések csak az eljárási határidők számítására vonatkoznak. Az anyagi jogi határidők (például a teljesítés ideje) számításáról a Ptk. 280-282. §-a, illetve a Ptké. 3-4. §-a rendelkezik. Az anyagi jogi határidő az utolsó napon (ha munkaszüneti nap, akkor az azt követő munkanapon) lejár és beállnak a határidő elmulasztásának vagy késedelmének a jogkövetkezményei.

A joggyakorlatban vitára adhat okot egyes határidők eljárásjogi vagy anyagi jogi természetének a megállapítása. A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő anyagi jogi (természetű) határidő, ezért a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie. Ily módon a fél – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a keresetindítás határidejét akkor is elmulasztja, ha a keresetlevelet a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja (lásd 445. pont).

[331] A HATÁRIDŐK ÉS A TÖRVÉNYKEZÉSI SZÜNET • A napokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15-től augusztus 20-ig terjedő időszaka (törvénykezési szünet). Ha a hónapokban vagy években megállapított határidő a törvénykezési szünet ideje alatt járna le, a határidő a következő hónap azon napján jár le, amely számánál fogva a határidő kezdőnapjának megfelel, ha ez a nap is a törvénykezési szünet idejére esik, a határidő a törvénykezési szünetet követő első napon jár le. Ha ez a nap munkaszüneti nap, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

A törvénykezési szünetre vonatkozó határidő-számítást nem lehet alkalmazni a soron kívüli eljárásra, az előzetes bizonyításra, a végrehajtási perekre, továbbá ha a felek közösen kérték vagy ha a törvény kizárja (104/A. §).

4. Az eljárási cselekmények fogyatékosságai

[332] HATÁLYTALAN ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK • A hatálytalanság az eljárási cselekményeknek közvetlenül a törvényből származó fogyatékossága. A Pp. – egyes eljárási cselekmények esetében – kifejezetten meghatározza a hatályosság vagy a hatálytalanság feltételeit.

Így például a beavatkozó cselekményeinek csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben [57. § (1) bek.]. Az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzés mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére – a másik fél meghallgatása után – hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül nem helyezi [156. § (8) bek.]. A fellebbezésről való lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határozat kihirdetése után valamennyi fél bejelenti [228. § (3) bek.].

Néhány példa a hatálytalanságra: Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja (73/B. §). A felfüggesztés tartama alatt

tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket [155. §

bek.]. A fellebbezés hivatalból való elutasítása vagy visszavonása esetén a fellebbezéssel szemben előterjesztett fellebbezési ellenkérelem, illetőleg csatlakozó fellebbezés hatálytalanná válik [244. § (3) bek.].

A hatálytalan eljárási cselekményt – külön bírói rendelkezés nélkül, a törvény erejénél fogva – meg nem történtnek kell tekinteni.

[333] ÉRVÉNYTELEN ELJÁRÁSI CSELEKMÉNY • A Pp. a hatálytalansággal azonos értelemben használja az érvénytelenség fogalmát. A 101. § (2) bekezdése érvénytelennek minősíti a hirdetményi kézbesítést és az azt követő eljárást, ha a fél által előadott tények, amelyre a bíróság a hirdetményi kézbesítést alapította, valótlannak bizonyulnak, továbbá akkor is, ha az iratot a bíróság a kézbesítési megbízottra vonatkozó szabályok megsértésével kézbesítette.

[334] HIBÁS ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK • Egy eljárási cselekmény akkor minősül hibásnak, ha az eljárásjogi szabályok megsértésével jön létre, azaz formailag vagy tartalmilag nem felel meg az eljárásjog rendelkezéseinek. Ellentétben a hatálytalansággal, a hibás eljárási cselekmények általában orvosolhatók. A törvény csak a legsúlyosabb eljárási szabálysértések esetében zárja ki az orvoslás lehetőségét és mondja ki a hatálytalanságot. Így például a 252. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt.



A hibás eljárási cselekmények orvoslásának többféle módja is van. Előfordulhat az, hogy az ellenérdekű fél a hibát nem teszi szóvá, vagy a hibás eljárási cselekményt utólag jóváhagyja. Ha a hiba súlyosabb, a felek különböző jogorvoslatokat vehetnek igénybe:

• Az eljárás szabálytalanságával szemben a fél kifogással élhet (114. §).

• A hibás bírósági határozatok kijavítással (224. §) vagy kiegészítéssel (225. §) orvosolhatók; ezt nemcsak a felek kezdeményezhetik, hanem hivatalból a bíróság is megteheti.

• A fellebbezéssel, a felülvizsgálattal vagy a perújítással nem az egyes eljárási cselekmények, hanem a bírósági határozat egésze vagy annak meghatározott részei támadhatók meg.

5. Az idézés és a kézbesítés

[335] AZ IDÉZÉS • Az idézés a bíróság előtti megjelenésre való felhívás. Az idéző végzésben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot, a bírósági ügyszámot, a felek nevét, perbeli állását és a per tárgyát, valamint a kitűzött tárgyalás vagy meghallgatás idejét és helyét.

Az idézésben a címzettet figyelmeztetni kell a meg nem jelenés következmé-

nyeire, és a perbeli állásához képest el kell látni a megfelelő tájékoztatással. A meghatalmazottat abban az esetben is meg kell idézni, ha a bíróság a felet vagy annak törvényes képviselőjét személyes megjelenésre idézi.

Az idézésben kilátásba helyezett szankció a megidézett személy perbeli állásától függ: más a következménye a fél távolmaradásának és más a tanú meg nem jelenésének. A „megfelelő tájékoztatás" azt jelenti, hogy a bíróság az idézésben például arra figyelmezteti az alperest, hogy a tárgyaláson elő kell terjesztenie a védekezését. Ezen túlmenően az idézés egyéb felhívásokat is tartalmazhat, így például a bíróság megjelölheti azt, hogy a tanúnak milyen okiratokat kell magával hoznia.

Idézésnek sürgős esetben rövid úton – távbeszélőn, tárgyaláson szóban, illetőleg elektronikus levél vagy külön kézbesítő útján – is helye van. Az idézésnek ezt a módját az iratokban fel kell tüntetni [96. § (1)-(3) bek.].

A gyermek tartása, elhelyezése, illetve a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben – az ismeretlen helyen levő alperes, anya, illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében – a bíróság elrendelheti az alperes, az anya, illetve a gyermek felkutatását. Az alperes, az anya, illetve a gyermek felkutatásának elrendeléséről hozott végzést a bíróság az illetékes rendőrkapitánysághoz küldi meg [96. § (4)-(6) bek.]. Mivel a polgári per természetével nem egyeztethető össze az, ha a bíróság nyomozást végeztet, a fenti rendelkezés kivételes jellegű, és a per tárgyához fűződő közérdek indokolja.

[336] A KÉZBESÍTÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI • A kézbesítés a bírósági iratnak a címzetthez való eljuttatása, a címzettnek való átadása. A perirat vagy idézés kézbesítéséhez csak akkor fűződik jogkövetkezmény, ha az megfelelt a kézbesítésre vonatkozó jogszabályoknak. (Ha például a fél idézése nem volt szabályszerű, a távolmaradása nem tekinthető mulasztásnak.) A kézbesítés a bírósági határozatok közlésének az egyik módja.

Ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Ez a rendelkezés nem terjed ki az olyan idézésre, amelyben a bíróság a felet vagy annak törvényes képviselőjét személyes megjelenésre kötelezi (97. §). Ha a külföldi félnek a per vitelére magyarországi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező meghatalmazottja van, a fél személyes megjelenésére szóló idézést is a meghatalmazottnak kell kézbe- síteni.5 A szabályszerűen kézbesített idézést úgy kell tekinteni, hogy annak tartalma a kézbesítést követő tizenötödik napon a fél számára ismertté vált.

Ha az iratot a címzett halála miatt vagy azért nem lehet kézbesíteni, mert a címzett a bejelentett címen ismeretlen, vagy onnan ismeretlen helyre költözött, erről az érdekelt feleket értesíteni kell (98. §).

A hagyományos kézbesítést fokozatosan felváltó elektronikus kézbesítésre a polgári perben legkorábban 2012. május 31. napja után nyílik lehetőség. Az elektronikus kommunikációval a 356-358. pontban foglalkozunk részletesebben.

[337] POSTAI KÉZBESÍTÉS • A bírósági iratokat rendszerint postai szolgáltató útján kell kézbesíteni. Kivételes esetben más kézbesítési mód is alkalmazható, így például a bíróság saját kézbesítőt is igénybe vehet,



ha azt a sürgősség indokolja

vagy más okból szükséges. 2004 óta lehetőség van a bírósági végrehajtó általi kézbesítésre is (lásd 1103. pont).

A bíróság az olyan iratot, amely átvételéhez joghatály fűződik vagy amely átvételének igazolására szükség van, tértivevénnyel postázza; személyes kézbesítés esetén az átvevő az átvétel tényét a keltezéssel ellátott aláírásával igazolja.

A címzett a neki szóló iratot – a személyazonosságának az igazolása mellett – a bírósági irodában is átveheti (Büsz. 35. §).

A postai szolgáltató által felvett küldemények kézbesítését a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (Pszr.) szabályozza. A küldeményt a címzettnek vagy a meghatalmazottjának kell kézbesíteni. Ha a természetes személy vagy meghatalmazottja nem tartózkodik a címben megjelölt helyen, a küldemény a helyettes átvevőnek is kézbesíthető. Ilyennek minősül a címzett 14. életévét betöltött közeli hozzátartozója vagy élettársa, továbbá a címzett bérbeadója vagy szállásadója, ha az természetes személy (Pszr. 19. §).

A jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéb szervezet részére címzett postai küldemény átvételére a szervezet azon vezetője, vezető tisztségviselője jogosult, aki képviseleti jogosultságát – a rendeletben meghatározott módon – igazolni tudja. A szervezet vezetője mellett egyéb jogosult átvevőnek minősül a szervezet székhelyén vagy telephelyén tartózkodó olyan személy, aki az átvétel tényét aláírásával és cégbélyegző használatával tudja igazolni (Pszr. 16. §).

[338] A KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM • A kézbesítésre vonatkozó vélelmet az 1995. évi novella vezette be a rosszhiszemű perelhúzás megakadályozása érdekében.

A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ilyenkor a postai szolgáltató a hivatalos iratot a tértivevényen feltüntetett „az átvételt megtagadta" jelzéssel visszaküldi a feladónak (Pszr. 29. §). Ebben az esetben nincs lehetőség a kézbesítési vélelem megdöntésére.

A hivatalos iratok kézbesítését a postai szolgáltató kétszer kíséreli meg. Amennyiben a második sikertelen kézbesítés után a címzett a hivatalos iratot a postai szolgáltatóhelyen öt munkanapon belül nem veszi át, a szolgáltató a tér- tivevényen feltüntetett „nem kereste" jelzéssel a feladónak visszaküldi (Pszr.29. §). Ebben az esetben az iratot – az ellenkező bizonyításáig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni [Pp. 99. § (2) bek.].

A bíróság a kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt meg, és a helyettes átvevő az ellenérdekű fél volt.

[339] A KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM MEGDÖNTÉSE • Keresetlevél, illetve az eljárást befejező érdemi határozat kézbesítése esetében a bíróság a kézbesítési vélelem beállásáról a feleket nyolc munkanapon belül értesíti. Az értesítéshez mellékelni kell azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a bíróság a kézbesítési vélelem beálltát megállapította. Az értesítésben – keresetlevél esetében – a bíróság tájékoztatja a felet a perindítás hatályainak a beállásáról (lásd 454. pont).

A kézbesítési vélelem megdöntése iránt a címzett a vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő kérelmet annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével nincs helye, kivéve ha a kézbesítési vélelem az eljárást megindító irat kézbesítéséhez kapcsolódik [Pp. 99/A. § (1)-(2) bek.].

A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető elő, hogy a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel

a. a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy

b. az iratot más okból nem volt módja átvenni, például azért, mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást [Pp. 99/A. § (3) bek.].6

A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát



igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Az elkésetten előterjesztett kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A kérelem elbírálása előtt a bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja.

A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ha azonban a kérelemben foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárást vagy a határozat végrehajtását felfüggesztheti. A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek helyt ad, akkor a kézbesítést meg kell ismételni [99/A. § (5)-(9) bek.].

[340] KÉZBESÍTÉS KÜLFÖLDÖN • A külföldön kézbesítendő iratot – ha a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik – intézkedés végett az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni. A külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel (100. §).

Az Európai Unióban a polgári és kereskedelmi ügyeket érintő bírósági iratok tagállamok közötti kézbesítése az 1393/2007/EK tanácsi rendelet alapján történik. A részletes szabályok az Európai polgári eljárásjog című tankönyvben találhatók.7

Az Európai Unió tagállamain kívüli országokba történő kézbesítést köny- nyíti meg az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény, amelyhez Magyarország 2005-ben csatlakozott.8 Az egyezmény a diplomáciai út kötelező igénybevétele helyett lehetővé teszi azt, hogy a szerződő államok az általuk kijelölt „központi hatóság" (többnyire az igazságügyi minisztérium) útján kézbesítsék vagy kéz- besíttessék a másik szerződő államból érkező hivatalos iratokat. Magyarország számára az egyezményhez való csatlakozás azért jelentős, mert olyan szerződő államok vonatkozásában teszi egyszerűbbé a hivatalos iratok kézbesítését mint az Amerikai Egyesült Államok, Dánia, Egyiptom, Izrael, Japán, Kanada, Norvégia, Svájc, Törökország stb. (Az egyezménynek – az Európai Unió tagállamaival együtt – mintegy negyven tagja van.)

[341] A KÉZBESÍTÉSI MEGBÍZOTT • A kézbesítési megbízott feladata az, hogy azokat az eljárásban keletkezett iratokat, amelyeket a belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy székhellyel nem rendelkező (továbbiakban külföldi) személy részére kell kézbesíteni, átvegye és a megbízója részére továbbítsa. Ha a fél részére szóló iratot a kézbesítési megbízottnak szabályszerűen kézbesítik, vélelmezni kell azt, hogy annak tartalma tizenöt napon belül a fél részére ismertté válik. A kézbesítési megbízott magyarországi lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, így különösen ügyvéd (ügyvédi iroda) lehet. A kézbesítési megbízott a tevékenységéért a megbízójával szemben a polgári jog általános szabályai szerint felel (100/A. §).

A külföldi felperesnek a keresetlevele beadásával egyidejűleg meg kell jelölnie a kézbesítési megbízottjának a nevét és címét. A keresetlevélhez mellékelni kell a félnek a kézbesítési megbízottal kötött és teljes bizonyítóerejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt megbízási szerződését. A külföldi alperes – a bíróság felhívására – legkésőbb az első tárgyaláson köteles bejelenteni a kézbesítési megbízottja nevét és címét, valamint csatolni a megbízási szerződést.

Nem kell kézbesítési megbízottat megjelölni akkor, ha a félnek a per vitelére magyarországi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező meghatalmazottja van (lásd 336. pont).

Ha a felek a kézbesítési megbízott bejelentésére vonatkozó kötelezettségüknek nem tesznek eleget, vagy az iratokat a megbízott részére kézbesíteni nem lehet, a hirdetményi kézbesítés szabályait kell alkalmazni.9

[342] A HIRDETMÉNYI KÉZBESÍTÉS • A kézbesítés hirdetmény útján történik, ha a fél

a. tartózkodási helye ismeretlen;

b. olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt;

c. kézbesítési megbízottat nem jelentett be vagy az iratokat a megbízott részére kézbesíteni nem lehet;

d. a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik;

e. a kézbesítés megkísérlése már előre eredménytelennek mutatkozik;

f. a kézbesítést ismeretlen örökösök részére kell teljesíteni.



A hirdetményi kézbesítést a bíróság – a c) pont kivételével – csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául szolgáló ok valószínűsítése esetében rendelheti el. Ha az előadott tények valótlannak bizonyulnak és a fél erről tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna, a hirdetményi kézbesítés és az azt követő eljárás érvénytelen, a felet pedig a felmerült költségben és ezen felül pénzbírságban is el kell marasztalni. Ha az iratot a bíróság a kézbesítési megbízottra vonatkozó szabályok megsértésével kézbesítette hirdetményi úton, a hirdetményi kézbesítést ugyancsak érvénytelennek kell tekinteni. Ha a hirdetményi kézbesítést követő eljárást – akár csak hallgatólagosan is – az ellenfél jóváhagyja, az eljárás nem válik érvénytelenné, a pénzbírságot azonban ilyen esetben is ki kell szabni, s a felet kötelezni kell a felmerült költségtöbblet megfizetésére (101. §).

A hirdetmény útján kézbesítendő iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára és a fél – illetőleg ismeretlen örökösök részére való kézbesítés esetében az örökhagyó – utolsó ismert lakóhelyén a polgármesteri

hivatal hirdetőtáblájára. Ha a fél olyan államban lakik, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, de amellyel a postai forgalom fennáll, a hirdetményt – lehetőleg ajánlott levélként – a fél ottani címére is meg kell küldeni.

Ha a keresetlevelet kell az alperesnek hirdetmény útján kézbesíteni, az alperes részére a bíróság ügygondnokot rendel, és a keresetlevelet annak is kézbesít- teti. A hirdetményi kézbesítéssel felmerülő költséget az a fél köteles előlegezni, aki a hirdetményi kézbesítést kérte.

A hirdetményi kézbesítés legfontosabb joghatása az, hogy a keresetlevelet vagy az egyéb iratot a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kézbesítettnek kell tekinteni. A bíróság azonban ettől eltérően is rendelkezhet (102. §).

[334] A HIRDETMÉNYI KÉZBESÍTÉS SZÁMÍTÓGÉPES NYILVÁNTARTÁSA • A hirdetményi kézbesítésről a bíróság számítógépes nyilvántartást vezet. A nyilvántartás rögzíti a bíróság nevét, az ügy számát, a fél nevét, akinek részére a kézbesítés hirdetmény útján történt, továbbá azt az okot, amelynek következtében a kézbesítés szükségessé vált, illetve a kézbesítés megtörténtére vonatkozó vélelem beálltának időpontját [102. § (6) bek.]. Az országosan összekapcsolt számítógépes közhiteles nyilvántartást az Országos Bírósági Hivatal elnöke kezeli, amely az abban foglalt adatokról a felvilágosítást kérő személyére vonatkozóan – költségtérítés ellenében – felvilágosítást ad. Más személy kérelmére felvilágosítás csak akkor adható,

• ha az bíróság, ügyészség, nemperes eljárást lefolytató közjegyző vagy közigazgatási szerv törvényben meghatározott feladatainak teljesítéséhez, illetve

• a felvilágosítást kérő személynek törvényben biztosított jogai gyakorlásához szükséges.

A törvényes jogcímet valószínűsíteni kell. A jogellenes adatkérés és felhasználás jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli [102. § (7) bek.].

5.3. 6. A jegyzőkönyvezés[334] A JEGYZŐKÖNYV TARTALMA • A törvény a bíróság kötelességévé teszi azt, hogy a tárgyalásról a felek szóbeli meghallgatásáról, valamint a tárgyaláson kívül foganatosított egyéb eljárási cselekményről jegyzőkönyvet készítsen [115. § (1) bek.].

A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot, a felek nevét és perbeli állását, a per tárgyát, a tárgyalás helyét, kezdő és befejező időpontját, a bírák és a jegyzőkönyvvezető nevét, a jelen lévő felek és képviselőik nevét, zárt tárgyalás esetében az erre való utalást (116. §).

A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben meghatározott alaki követelményeknek megfelel-e. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.

Különösen fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben:

• a tárgyalás megkezdésének kitűzött és tényleges időpontját;

• a felek által előadott vagy a periratokból felolvasott lényeges kérelmeket és nyilatkozatokat;

• az okiratok bemutatásának megtörténtét, valamint a tanúk vallomását, a szakértők véleményét és a szemle



eredményét;

• a keresettől való elállást, továbbá az elismerést és a jogról való lemondást, illetőleg a felek között létrejött egyezséget;

• a pervezetés és rendfenntartás körében tett intézkedéseket;

• a bíróság által az eljárás folyamán hozott végzéseket és az ítélet kihirdetésének megtörténtét.

A felek beadványának, a szakértők véleményének vagy más periratnak felolvasása, valamint okiratoknak vagy másolatnak csatolása esetében a jegyzőkönyvben csupán ennek megtörténtére kell utalni. Ha a felek bármelyike az eljárás során felmerült valamely körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a bíróságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtételéről nincs tudomása (117. §).

[335] A JEGYZŐKÖNYVEZÉS MÓDJA • A jegyzőkönyv elkészítésének a módját az eljáró bíró vagy a tanács elnöke határozza meg [115. § (2) bek.]. Jegyzőkönyvvezető alkalmazása esetén a jegyzőkönyv a tárgyalással vagy más eljárási cselekménnyel egyidejűleg készül el. A polgári bírósági gyakorlatban a hetvenes évek óta a hangrögzítő berendezések (magnetofon, diktafon) használata terjedt el. Hangfelvétel esetén a jegyzőkönyvet a tárgyalás vagy az eljárási cselekmény napjától számított nyolc munkanapon belül kell elkészíteni. Ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzőkönyvet mikor és hol tekinthetik majd meg, illetve vehetik át. A bíróság a jegyzőkönyvet az írásba foglalást követő további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzőkönyv megküldését írja elő [118. § (1) bek.].

A jegyzőkönyv hivatalból vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható. A jegyzőkönyvet és az esetleges módosításokat az eljáró bíró, illetve a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. Hangfelvétel írásba történő áttétele során a leírást végző bírósági alkalmazott az aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelően készítette el [118. § (2)-(5) bek.].

[346] A JEGYZŐKÖNYV MELLŐZÉSE • A 115. § (3) bekezdése szerint külön jogszabály megengedheti azt, hogy a bíróság a tárgyalás vagy más eljárási cselekmény anyagát jegyzőkönyv helyett más módon rögzítse. A törvény nyomán megjelent a 15/1976. (XII. 7.) IM rendelet a polgári eljárási cselekmények hangfelvételen való rögzítéséről. A rendelet szerint a hangfelvétel alapján a bíróságnak nem kell jegyzőkönyvet készítenie, ha

a. az eljárás szünetel,

b. a bíróság a pert megszünteti,

c. a határozat kihirdetésekor valamennyi jogosult lemond a fellebbezésről,

d. a bíróság elismerés vagy lemondás alapján hozott ítéletet,

e. az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű.

A hangfelvételt, ha annak alapján jegyzőkönyv nem készült, egy évig kell őrizni. Ha a hangfelvétel elvész vagy megsemmisül, a bíróságnak az elveszett vagy megsemmisült iratok pótlására vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia (119/A. §). Ennek keretében a szükséghez képest elrendeli az iratok teljes vagy részleges pótlását, meghallgatja az eljárásban részt vett személyeket, kiadmányokat, iratmásolatokat szerez be stb.

[347] A JEGYZŐKÖNYV ÉS AZ IRATOK MEGTEKINTÉSÉNEK JOGA • A jegyzőkönyv megtekintését a fél számára lehetővé kell tenni. Ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, a felet tájékoztatni kell, hogy az elkészült jegyzőkönyvet mikor és hol tekintheti meg. A jegyzőkönyv hivatalból vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható, a felek erre vonatkozó kérelmeit – annak elutasítása esetén – a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni (118. §).

A felek, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait – a határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleményeknek a kivételével – a per bármely szakaszában külön engedély nélkül megtekinthetik, és azokról maguknak másolatot (kivonatot) készíthetnek. Olyan tárgyalásról készült jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot minősített adat megőrzése végett zárták ki, lemásolni vagy arról kivonatot készíteni nem szabad. Ilyen ügyben az iratok megtekintésének is csak a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott engedély alapján, a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett van helye. Az üzleti titkot, hivatásbeli vagy külön törvényben meghatározott más titkot (lásd 92. pont)



tartalmazó iratok esetében az iratbetekintési és másolatkészítési jog az eljáró bíró által megállapított szabályok szerint gyakorolható.

2009 óta a törvény részletesen szabályozza az eljárásról történő felvilágosítás adást, az iratokról történő elektronikus másolat készítést, a más hatóságok részére történő iratküldést, valamint meghatározza az ítéletekről készíthető ano- nimizált másolatok díját is (119. §).

5.4. 7. A beadványok[348] ALAKSZERŰSÉGEK A POLGÁRI PERBEN • A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe [3. § (2) bek.]. Azzal, hogy a törvény ezt a szabályt az alapvető elvek között helyezte el, kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar polgári eljárásban nem érvényesül a formakényszer.

Az általános szabály szerint a felek eljárási cselekményei nincsenek meghatározott formához kötve, de a törvény például a keresetlevél, a fellebbezés vagy a felülvizsgálati kérelem esetében meghatározott alaki és tartalmi szabályokat ír elő.

A magyar polgári eljárás a szóbeliség alapján áll, ám ez korántsem jelent

kizárólagosságot (lásd 93. pont). A szóbeliség mellett – kisegítő jelleggel – az írásbeli forma is megtalálható. A feleknek a bírósághoz címzett iratait beadványoknak nevezzük.

A papíralapú beadványokat a polgári perben legkorábban 2012. május 31. napja után válthatják fel az elektronikus úton benyújtott beadványok. Az elektronikus kommunikációval részletesebben a 356-358. pontban foglalkozunk.

[349] A BEADVÁNYOKRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK • A beadványokon fel kell tüntetni a bíróságot, amelyhez a beadványt intézik, továbbá a felek nevét, lakóhelyét és a per tárgyát, a folyamatban lévő ügyekben pedig ezenfelül a bírósági ügyszámot is. A beadványokat a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van; ha több félnek közös képviselője van, részükre együttesen egy példányt kell számításba venni. A beadvány mellékleteinek egy-egy másolatát csatolni kell a beadvány többi példányához is [93. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálati kérelmet kettővel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van [272. § (1) bek.].

Ügyvédi képviselet esetében az ügyvédnek a beadvány minden példányát aláírásával kell ellátnia; egyébként a beadvány első példányára a magánokirat (lásd 640. pont) szabályai irányadók [93. § (3) bek.].

Kötelező jogi képviselet esetén a jogi képviselőnek a fél valamennyi beadványát ellenjegyzéssel kell ellátnia (lásd 267. pont). Ennek hiányában a fél nyilatkozatai hatálytalanok (73/B. §).

[350] A HIÁNYPÓTLÁS • Ha a beadvány nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, akkor a tanács elnöke vagy az egyesbíró a beadványt rövid határidő kitűzésével, a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a félnek visszaadja, s egyben figyelmezteti, hogy ha a beadványt újból hiányosan adja be, a bíróság elutasítja vagy hiányos tartalma szerint fogja elbírálni [95. § (2) bek.].

A törvény arra is lehetőséget ad, hogy a tanács elnöke vagy az egyesbíró a helyben lakó felet a beadvány hiányainak a pótlása végett maga elé idézze [95. § (4) bek.].

Ha az illeték lerovására kötelezett felet az illetékfeljegyzési jog vagy az illetékmentesség nem illeti meg, és a fél az illetéket egyáltalán nem vagy csak hiányosan rója le, a felet azzal a figyelmeztetéssel kell felhívni az illeték lerovására vagy a hiányzó illeték pótlására, hogy ha a beadványt újból az illeték lerovása, illetőleg pótlása nélkül nyújtja be, a bíróság azt el fogja utasítani [95. § (3) bek.].

Ha a fél a beadvány hiányát a kitűzött határidő alatt pótolja, úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be [95. § (5) bek.].

Ha a félnek jogi képviselője van, akkor a beadvány hiányossága más megítélés alá esik. A kilencvenes évek második felétől kezdve a törvény egyre szigorúbb követelményeket támaszt a jogi képviselővel eljáró féllel



szemben.

A bíróság a keresetlevelet – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem felel meg a 124. § (2) bekezdésében foglaltaknak (lásd 413. pont).

5.5. 8. A mulasztás és az igazolás[351] A MULASZTÁS KÖVETKEZMÉNYEI • Ha a fél a megadott határnapon vagy határidőn belül az eljárási cselekményt nem végzi el, azzal mulasztást követ el. A fél az elmulasztott perbeli cselekményt – ha a törvény kivételt nem tesz – többé hatályosan nem teljesítheti.

A mulasztás következménye lehet még a mulasztó félnek a mulasztással okozott költségekben való marasztalása vagy pénzbírsággal sújtása. Előfordulhat az, hogy a mulasztás következtében egy másik perbeli cselekmény válik hatályossá. (Például a fél mulasztása esetében a beavatkozó eljárási cselekménye válik hatályossá.)

A mulasztás jogkövetkezményei – a törvényben meghatározott eseteket kivéve – általában előzetes figyelmeztetés nélkül, maguktól állnak be. Ha a törvény szerint a mulasztás következményei csak előzetes figyelmeztetés esetén vagy az ellenfél kérelmére állnak be, az elmulasztott cselekményt a figyelmeztetésben megjelölt idő alatt, illetőleg a kérelem előterjesztéséig, ha pedig a kérelmet tárgyaláson adták elő, az arra vonatkozó határozat meghozataláig pótolni lehet.

Nem tekinthető mulasztásnak az, ha a felet a perbeli cselekmény teljesítésében valamely köztudomású természeti esemény vagy más elháríthatatlan akadály gátolta [105. § (1)-(3) bek.].

[352] AZ IGAZOLÁS • A mulasztás jogkövetkezményei igazolással háríthatók el. Ha a fél vagy képviselője valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. Igazolásnak nincs helye, ha

• az igazolást a törvény kizárja,

• a mulasztás következményei igazolás nélkül is elháríthatók,

• a mulasztás bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár,

• a fél az igazolási kérelem folytán kitűzött újabb határnapot mulasztja el [106. § (1)-(2) bek.].

A törvény zárja ki az igazolást az igénylő részéről a végrehajtási igényperben [106. § (3) bek.], valamint a sajtó-helyreigazítási perben [344. § (3) bek.].

[353] AZ IGAZOLÁS HATÁRIDEJE • Az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet [107. § (1) bek.].

Az igazolási kérelem benyújtásának határidejére nézve a törvény eltérő rendelkezéseket is tartalmaz:

• Amennyiben olyan alperessel szemben került sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a keresetlevelet a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítésé-

• ről szóló 1393/2007/EK tanácsi rendelet vagy az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján kellett kézbesíteni (lásd 340. pont), a bírósági meghagyás megtámadására előírt határidő elmulasztása esetén a bírósági meghagyás kibocsátásától számított egy évig van helye igazolásnak. Az igazolási kérelemben érdemi védekezést is elő kell terjeszteni. E szabály nem alkalmazható a személyállapotra vonatkozó perekben [136/A. § (3) bek.]

• Az ún. kis perértékű ügyekben (lásd 1060. pont) az elmulasztott fellebbezési határidő utolsó napjától számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg [392. § (3) bek.].



• A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg [272. § (1) bek.].

• A házassági perekben az elmulasztott határnaptól vagy határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy ha az akadály csak később szűnt meg [288. § (2) bek.].

[354] AZ IGAZOLÁSI KÉRELEM TARTALMA • Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is [107. § (2)-(3) bek.].

Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Ha azonban az igazolási kérelem sikere valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését az ellenfél meghallgatása nélkül, hivatalból is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot a bíróság kérelemre utóbb megváltoztathatja (108. §).

[355] AZ IGAZOLÁSI KÉRELEM ELBÍRÁLÁSA • Az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek az eljárása alatt a mulasztás történt. A fellebbezési határidő elmulasztása esetében a döntés joga a másodfokú bíróságot illeti meg [109. § (1) bek.].

Ha az igazolási kérelmet a törvény kizárja, vagy elkésetten terjesztették elő, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ugyanígy jár el a bíróság akkor is, ha az igazolást kérő nem pótolta az elmulasztott cselekményt. Az igazolási kérelem elbírálása előtt a bíróság a feleket meghallgathatja. Azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállnak-e, méltányosan kell elbírálni [109. § (2)-(3) bek.].

Az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen külön fellebbezésnek nincs helye (110. §).

A sikeres igazolási kérelem legfontosabb joghatása az, hogy a mulasztó fél által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott tárgyalást pedig a szükséges keret-

ben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása vagy teljes, illetőleg részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell [109. § (4) bek.].

5.6. 9. Elektronikus kommunikáció[356] A JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • A hivatalos iratok kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény 2010. július 1. napjától lépcsőzetesen kívánta bevezetni az elektronikus kommunikációt a polgári perben. Az ütemezett rendelkezéseket a törvényhozó a Pp. Hetedik részében helyezte el. A szabályozás kiterjed a bíróság és a felek közötti (394/B-394/C. §), a szakértővel való (394/D. §), továbbá a bíróságok egymás közötti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő való elektronikus kommunikációjára (394/E. §). A „szükséges és elégséges" feltételek hiányában a 2010. évi LIX. törvény az első ütem kezdetének az időpontját 2011. július 1. napjára módosította. Mivel az egyéves haladék sem bizonyult elegendőnek a felkészülésre, a 2011. évi LXVII. törvény újabb határidőket állapított meg. A halasztás indokai között szerepelt a felkészülés bonyolultsága, valamint az elektronikus kommuniációra való átállás átmeneti zavarainak a kiküszöbölése. Az alábbiakban a bíróság és a felek közötti kommunikáció bevezetésének az ütemezését tekintjük át.

[357] AZ ELSŐ ÜTEM (2012. MÁJUS 31-2013. MÁRCIUS 31.) • Az első ütemben elsősorban a törvényszék előtti eljárásban nyílik meg az elektronikus kommunikáció lehetősége:

• Ha a vállalkozások közötti perben kötelező a jogi képviselet (lásd 261. pont), a keresetlevél és minden egyéb beadvány, okirati bizonyíték benyújtására kizárólag elektronikus úton, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai szerinti biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybevételével kerülhet sor, és a bíróság is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan kézbesít. Az elektronikus benyújtás alól csak az eredetileg papíralapú okirati bizonyíték jelent kivételt.

• A törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben a fél, illetve a jogi képviselő az elektronikus



kézbesítést vállalhatja akkor is, ha nem kötelező a jogi képviselet. Ha jogi képviselő nélkül eljáró fél vállalta az elektronikus kézbesítést, indokolt kérelmében az eljárás során egy alkalommal kérheti a papíralapú kézbesítésre való áttérést, ám a fél e jogát nem gyakorolhatja visszaélésszerűen.

• Ha a fél, illetve a jogi képviselő – a kötelező jogi képviselet esetét nem számítva – nem vállalja az elektronikus kézbesítést, de az elektronikus kézbesítést a másik fél, illetve jogi képviselője vállalta, akkor a bíróság a papíralapú okiratot benyújtó fél hivatalos iratait papír alapon kézbesíti a másik fél, illetve jogi képviselője számára.

[357] A MÁSODIK ÜTEM (2013. ÁPRILIS 1. NAPJÁTÓL) • A második ütemben már bármelyik bíróság előtt lehetőség van a jogi képviselő nélkül eljáró feleknek is

az elektronikus kommunikációra, a jogi képviselők és a vállalkozások pedig már kizárólag elektronikusan érintkezhetnek a bírósággal.

Polgári perben a vállalkozás a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványát, okirati bizonyítékát kizárólag elektronikusan nyújtja be a bírósághoz, és a bíróság is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan kézbesíti; ugyanez vonatkozik az alperesként eljáró vállalkozásra is.

Ha a fél jogi képviselővel jár el, akkor a jogi képviselő a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot kizárólag elektronikusan, hivatali kapuján keresztül nyújthatja be a bírósághoz, és a bíróság is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan kézbesíti a jogi képviselő részére.

Az eredetileg papíralapú okirati bizonyítékok továbbra is kivételt jelentenek az elektronikus benyújtás alól.

A jogi képviselő nélkül eljáró fél az elektronikus kézbesítést vállalhatja polgári perben; de ez a jogutódjára nem vonatkozik. Ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél nem vállalja az elektronikus kézbesítést, de az elektronikus kézbesítés a másik fél számára kötelező vagy azt vállalta, akkor a bíróság a papíralapú okiratot benyújtó fél hivatalos iratait papír alapon kézbesíti a másik fél számára.

5.7. Jegyzetek1. Móra Mihály: A perbeli cselekmények. In Polgári eljárásjog I. 1958. 215-216. o.; Névai – Szil- bereky: i. m.

251-252. o.

2. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 33-34. o.

3. Szilbereky: i. m. 254. o.

4. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 235-236. o.

5. A per vitelére szóló meghatalmazottnak szabályszerűen kézbesített – a fél személyes megjelenésére szóló iratot – úgy kell tekinteni, hogy annak tartalma a kézbesítést követő tizenötödik napon a fél számára ismertté vált.

6. A Pp. – 2008-ban módosított – 100/A. § (6) bekezdése erre az esetre a kézbesítési megbízotthoz történő kézbesítés szabályát rendeli alkalmazni.

7. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 281299. o.

8. 2005:XXXVI. tv. a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről és a nemzetközi kézbesítést szabályozó egyes törvények módosításáról. (Az egyezmény a Magyar Köztársaság tekintetében 2005. április 1. napján hatályba lépett.)

9. E rendelkezés nem alkalmazható az első tárgyalásra szóló idézés és keresetlevél alperes részére történő kézbesítésére; ezen iratok külföldön történő kézbesítésére a 100. §-t kell alkalmazni [100/A. § (4) bek.].

5.8. IrodalomBacsó Jenő: Az elismerés és a lemondás mint tudomáskijelentés. In Szentpéteri-emlékkönyv.



Debrecen. 1946.

Baranyi Albert: Egyéb általános szabályok. In Kommentár 1976. 566-634. o.

Beck Salamon: Igazolás és fellebbezés. MJ, 1959/3:82-85. o.

Berndt Kornél: A Pp. 94. paragrafusa (kereset, perindító kérelem felvétele) és a hangfelvétel. MJ, 1980/3:246-248. o.

Berndt Kornél: A Pp.-novella újdonsága: a magnóhasználat. MJ, 1973/4:230-232. o.

Eötvös Oszkár: Egyéb általános szabályok. In Kommentár 1967. 409-454. o.

Falu György: Az eljárási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon történő rögzítésének problémája a bírósági eljárásban. MJ, 1974/11:674-680. o.

Falu György: Magnetofon alkalmazása a polgári perek tárgyalásán. MJ, 1973/11:682-682. o.

Gátos György – Németh János – Varga Gyula: Polgári eljárásjogi irat- és határozatminták. 11. kiad. Budapest, 1989.

Harsági Viktória: Az elektronikus kommunikáció hatása a polgári igazságszolgáltatásra, különös tekintettel az elektronikus kézbesítés és ügykezelés kérdésére. MJ, 2010/10:612617. o.

Harsági Viktória: Az elektronikus kézbesítésről – külföldi példákon keresztül. Infokommunikáció és jog, 2010/7:161-164. o.

Harsági Viktória: Jogcsaládok eltérő koncepciói a kézbesítés intézményéről. JK, 2011/2:121127. o.

Harsági Viktória: Kézbesítés a polgári jogvitákban határok nélkül. Budapest, 2010.

Hámori Vilmos: Hangszalag alkalmazása a polgári perben. MJ, 1975/3-4:208-209. o.

Horváth E. Írisz: Az e-tárgyalás a polgári perben: Az e-tárgyalás és az európai jogalkotás. Infokommunikáció és jog, 2010/7:126-128 . o.

Kengyel Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, 1995.

Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009.

Kormos Erzsébet: A polgári eljárás általános szabályai. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 161-185. o.

Köles Tibor: Egyéb általános szabályok. In Kommentár (Petrik) 2010. 183-222. o.

Lomnici Zoltán: Határidők a polgári eljárásban. ÜL, 1994/1:13-18. o.

Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898.


Móra Mihály: A perbeli cselekmények. In Polgári eljárásjog I. 1958. 215-247. o.

Névai László: Bírói pervezetés a magyar polgári eljárásjogban. JK, 1962/10:515-522. o.

Neudörfler Éva: A keresetindítási határidő jellege a közigazgatási jogviszonyban, avagy gondolatok a 4/2003. számú polgári jogegységi határozat tükrében. MJ, 2006/2:100-104. o.

Novák István: A beadványok szerepe a polgári perben. PEF II. 1972. 63-71. o.

Novák István: A különleges polgári peres eljárások határozatai és iratai. Budapest, 1987.

Novák István: A polgári peres eljárás percselekményei – tágabb szemléletben. MJ, 2006/1:1116. o.



Novák István: Az irat fogalma és szerepe a polgári perben. MJ, 1978 /8:701-708. o.

Novák István: Beadványok a polgári perben. Budapest, 1974. 322. o.

Novák István: Határozatok és iratok az elsőfokú polgári eljárásban. Budapest, 1978.

Novák István: Polgári peres eljárásjogunk percselekményeinek jogi természete. MJ, 2003/9: 555-559. o.

Pákozdi Zita: Perorvoslat az igazolás? Jogelméleti Szemle, 2008/1. sz.

Radnay József: A határidő-számítás szabályai a magyar és a német jogban. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 317-321 o.

Orbán László: A hangfelvétel alkalmazásának néhány kérdése a polgári eljárásban. PEF VIII. 1976. 151-184. o.

Sallós István: Egyéb általános szabályok. In Kommentár (Németh) 2010. 411-481. o.

Szilbereky Jenő: A polgári eljárási cselekmény. In Polgári perjog I. 1993. 257-281. o.

Szilbereky Jenő: Az eljárási cselekmény. In Polgári eljárásjog 1974. 249-265. o.


4. fejezet - MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS1. XI. FEJEZET – A KERESET ÉS A PERINDÍTÁS1.1. 1. A kereset fogalma[359] A KERESET MINT A JOGVÉDELEM ESZKÖZE • A Polgári Törvénykönyv általános érvénnyel mondja ki azt, hogy a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének a kötelessége. A jogok érvényesítése – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik [Ptk. 7. § (1) bek.]. A bíróság a polgári ügyek körében felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Az ilyen kérelmet, amelynek az előterjesztésére csak a vitában érdekelt fél jogosult, keresetnek nevezzük. A keresetnek a bírósághoz történő benyújtása a polgári per megindításának az előfeltétele [Pp. 3. § (1) bek.].

A kereset a magyar jogirodalomban általánosan elfogadott definíció szerint „a polgári per útján érvényesíthető alanyi jog védelmének elsődleges eszköze".1 A polgári per útján való érvényesíthetőség azt jelenti, hogy a bíróság a polgári peres eljárás szabályai szerint nyújt jogvédelmet. Erre a jogvédelemre akkor kerülhet sor, ha az igény formájában kifejezésre juttatott alanyi jogot megsértik, vitatják vagy veszélyeztetik. A keresetben mindezt elegendő állítani, vagyis a kereset nem függ a perbe vitt alanyi jog tényleges létezésétől. Aki a valóságos vagy csak állított jogsérelmét keresetbe foglalja, az az alanyi jogok védelmének elsődleges eszközét választja.2

A keresettel megindítható polgári per a bírósági jogvédelem legfontosabb és legtipikusabb, bár korántsem kizárólagos formája. (A kérelemre induló nemperes eljárások jelentős részében ugyancsak a bíróság nyújt jogvédelmet.) A kereset fogalmában szereplő elsődlegesség úgy is értelmezhető, hogy a kereset sorrendben a felperes első' perbeli cselekménye, és mint ilyen a peres eljárás megindításának az előfeltétele, mivel kereset nélkül nincs per.

[360] KERESETINDÍTÁS ÉS MAGÁNAUTONÓMIA • A per megindításának a joga a vitában érdekelt felet illeti meg, aki a kereset benyújtásával a felperes pozíciójába kerül. A magánautonómia tiszteletben tartása a felperesi pozíció önkéntességét követeli meg. Ennek az elvnek a feltétlen érvényesülése alól csak a törvény tehet kivételt [3. § (1) bek.]. A vitában érdekelt félen kívül – törvényi felhatalmazás alapján – különböző szervek, illetve szervezetek indíthatnak keresetet. Ilyenkor az anyagi jogosult a perben félként vesz részt (lásd 191. pont).

A harmadik személy érdekében történő keresetindítás legfontosabb esetei a következők:

• Az ügyész a felek rendelkezési jogának a tiszteletben tartása mellett keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet [9. § (1) bek.].

• A személyi állapottal kapcsolatos pereket – a jogszabályban meghatározott esetekben (lásd 858. pont) – az anyagi jogosultakon kívül az ügyész és a gyámhatóság is megindíthatja.

• Kiskorú örökbefogadása érdekében az örökbefogadás felbontása iránt a gyámhatóság és az ügyész is indíthat pert [Csjt. 57. § (3) bek.]. A kiskorút illető tartási követelés iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság és az ügyész, a szülőt illető tartási követelés iránt pedig a szülő érdekében a jegyző és az ügyész is indíthat pert [Csjt. 67. § (1) bek.].

• A védelmi idő eltelte után a szerző emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelő szervezet vagy szerzői érdek-képviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi időn belül sértené a szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék [Szjt. 14. § (2) bek.].

Per indítható még más érdekében is, de saját jogon. Korábbi jogirodalmunk „magánjogi jogosultság és kötelezettség nélküli perbeli legitimációnak" nevezte azokat az eseteket, amikor a peres fél más, mint az, akinek a javára a per folyik.3 Ilyen például a perbizomány esete, amikor a jogosult – jogának átruházása nélkül – csupán a perlési jogot ruházza át másra, aki a saját nevében perelhet. 4 Hasonló helyzetben jár el a végrendeleti végrehajtó, a hagyatéki ügygondnok, a csődgondnok stb.


MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS

[361] KERESETINDÍTÁS KÖZÉRDEKBŐL • A magyar jog nem ismeri a csoportos perlés intézményét, de lehetőséget biztosít a közérdekű kereset benyújtására. Ezzel a jogosultsággal nemcsak az ügyészt (lásd 232. pont), hanem más szervezetet is felruház:

Fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott általános szerződési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének megállapítását kérheti a bíróságtól az ügyész, a miniszter, az országos hatáskörű szerv, továbbá központi hivatal vezetője, a jegyző és a főjegyző, a gazdasági, szakmai kamara, érdekképviseleti szervezet, fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet (Ptk. 209/B. §, Ptké. II. 5. §).

Az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a fogyasztóvédelmi hatóság, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület vagy az ügyész akkor is pert indíthat, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg (1997. évi CLV. tv. 39. §).5

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat az ügyész, a hatóság, a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, ha a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti (2003. évi CXXV. tv. 20. §).

[362] A KERESET ALANYA • A kereset alanya a felperes. A felperest olyan szoros kapcsolat fűzi a keresethez, hogy a felperesség fogalmába is beleépül. Magya- ry megfogalmazásában az a felperes, aki a keresetben úgy rendelkezik, hogy per legyen.6 A kereset alanya általában a jogvita anyagi jogosultja, vagyis az ún. materiális fél (lásd 193. pont), de a mások jogát érvényesítő, processzuális értelemben vett felet is – így az ügyészt, a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezetet, a hagyatéki ügygondnokot, a végrendeleti végrehajtót stb. – a kereset alanyának kell tekinteni.

Azokban az esetekben, amikor a törvény a perindítás lehetőségét csak meghatározott személyek számára tartja fenn, a bíróságnak különös gonddal kell megvizsgálnia a felperesi ügyfélképesség vagy másképpen az ún. aktív perbeli legitimáció kérdését (lásd 195. pont). Erre elsősorban a személyállapottal kapcsolatos perekben kerül sor, ahol a törvény kifejezetten meghatározza a keresetindításra jogosult személyek körét. A VI. Ppn. – a 130. § (1) bekezdés

pontjának a módosításával – az aktív (és passzív) perbeli legitimációt általános perelőfeltétellé tette. Ha a pert nem az indítja, aki azt a jogszabály alapján megtehetné, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 444. pont).

[363] A KERESET TÁRGYA ÉS TARTALMA • A magyar jogirodalom a kereset elemei között különbséget tesz a kereset tárgya, illetőleg tartalma között. Az előbbin az érvényesíteni kívánt jogot, az utóbbin a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet érti.

A kereset tárgya azonban nemcsak követelés vagy jog lehet, hanem olyan anyagi jogviszony is, amely a perben vitássá tehető, mint például a szerződés érvényessége vagy az apaság megállapítása. A keresettel érvényesíteni kívánt anyagi jogot másképpen a kereset jogcímének nevezzük.7

A kereset tartalma a felperes határozott kérelme arra vonatkozóan, hogy milyen jogvédelmet kíván a bíróságtól. Eszerint tehetünk különbséget a kereset különböző fajtái, nevezetesen a marasztalási, a megállapítási és a jogalakítási kereset között (lásd 377. pont). A kereset tartalmában tehát a kereset célja is kifejezésre jut. A kereset tárgyának és tartalmának a megjelölése a keresetlevél legfontosabb kellékei közé tartozik (lásd 407. pont).

[364] A KERESET ALAPJA • A keresettel elérni kívánt joghatás kiváltásához nem elegendő csupán az érvényesíteni kívánt jogot megjelölni, hanem elő kell adni azokat a tényeket is, amelyeken a kereseti követelés alapszik. A kereset alapját azok a tények képezik, amelyekből a felperes a keresetét származtatja. Ma- gyary a kereseti kérelem mellett a tényalapot jelölte meg a kereset legfontosabb kellékeként: „...a kereset tényalapját kitevő jogi tények jelentősége abban áll, hogy azokat a felperesnek keresetében okvetlenül fel kell hoznia, ha azt akarja, hogy jogvédelmet kapjon. Egyedül a kellő tényelőadás biztosítja a helyes bíráskodást. Narra mihi factum, narro tibi jus."8

[365] INDIVIDUALIZÁLÁS VAGY SZUBSZTANCIÁLÁS? • Abban a kérdésben, hogy a tényalapot milyen részletességgel kell a keresetlevélben megjelölni, lényeges felfogásbeli különbség van a korábbi és a mai jogirodalom álláspontja



között. Az 1911. évi Pp. félreérthető szóhasználata miatt a jogirodalomban az a vélemény alakult ki, hogy a kereset alapja nem a tényállítás, hanem a „jogállí- tás". 9 A keresetet elsősorban az érvényesíteni kívánt jog határozza meg, a tényállítások és a bizonyítékok megjelölése nem feltétlenül szükséges. Erre hivatkozással a régebbi magyar jogirodalom a kereset individualizálásának az elvét fogadta el. Eszerint a felperesnek csak annyit kell előadnia a keresetlevelében, amennyi ahhoz szükséges, hogy a benne érvényesített jog minden más jogtól megkülönböztethető legyen.

Az ellenkező álláspontot, amely a felperestől azt várja el, hogy az érvényesíteni kívánt jogra vonatkozóan minden releváns tényt részletesen előadjon, szubsztanciálási elvnek hívjuk. Miután az 1952. évi Pp. a bíróság feladatát az igazság kiderítésében jelölte meg, a felektől pedig elvárta azt, hogy a valóság felderítéséhez szükséges tényeket előadják, a szocialista jogirodalom a kereset szubsztanciálását tanította: „A keresetlevélbe nem helyes ugyan belezsúfolni mindenféle tényelőadást, de az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tények körébe beletartozónak kell tekinteni mindazokat a felperes előtt ismeretes tényeket, amelyek szükségesek az objektív igazság megállapításához, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmények felderítéséhez."10

Az a leegyszerűsítő szembeállítás, amely szerint az individualizálási elv a „burzsoá", a szubsztanciálási elv pedig a „szocialista" polgári eljárásjog sajátossága lenne, már történeti okokból sem fogadható el. A szubsztanciálási elvet például az 1868. évi magyar törvénykezési rendtartás is alkalmazta, sőt a régebbi magyar perjog is ismerte. A Pp. jelenlegi szabályozását alapul véve megállapíthatjuk azt, hogy a kereset tartalmára vonatkozó előírásokhoz (121. §) a szubsztanciálási elv áll közelebb.11

[366] A KERESET CÍMZETTJE • Arra a kérdésre, hogy kit lehet a kereset címzettjének tekinteni, a törvény idevonatkozó rendelkezései alapján kétféle válasz is adható:

Mivel a felperes a bíróságtól kéri a jogvédelmet, a keresetlevelet az általános szabályok szerint a bírósághoz kell benyújtania. A kereset tartalma szempontjából tehát a bíróságot kell a kereset címzettjének tekinteni.

A felperes azonban azért fordul bírósághoz, hogy az alperessel szemben kérjen jogvédelmet. Ezért a kereset tárgya, vagyis a felperes által érvényesíteni kívánt követelés szempontjából az alperest kell a kereset címzettjének tekinteni.

Bármelyik címzett téves megjelölésének a felperesre nézve komoly eljárásjogi következményei lehetnek. Amennyiben a felperes a keresetlevelet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz nyújtja be, a keresetlevél áttételére kerülhet sor (lásd 436. pont). Ha az áttétel szabályai nem alkalmazhatók, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 437. pont). Ha a felperes az alperes személyében tévedett, azaz a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a 64. § (2) bekezdése alapján új alperes perbe vonására kerülhet sor (lásd 225. pont).

[367] A KERESETHALMAZAT • Keresethalmazatról akkor beszélünk, ha a perben több felperes, illetve több alperes szerepel, vagy ha a felperes több kereseti kérelmet terjeszt elő. Az előbbi esetben személyi keresethalmazat, míg az utób-

bi esetben tárgyi keresethalmazat keletkezik. Együttes előfordulásukat vegyes keresethalmazatnak nevezzük. Magyary ide sorolja még a viszontkeresetet is, amikor az alperes meghatározott feltételek mellett ugyanabban a perben a felperessel szemben támaszt keresetet.12

A keresethalmazatok létezését perökonómiai szempontok indokolják. Általános tapasztalat az, hogy a bíróság egy perben gyorsabban és kevesebb költség mellett döntheti el a jogvitát.

Személyes, illetve vegyes keresethalmazat esetén pertársaság jön létre (lásd 208. pont). A tárgyi keresethalmazat anyagi jogi előfeltétele az, hogy a kereseti követelések különböző jogi tényeken alapuljanak, illetve különböző jogviszonyból származzanak, vagy pedig a tartalmuk (a kereseti kérelem) legyen különböző. Az eljárásjogi előfeltétel abban áll, hogy a bíróságnak valamennyi keresetre legyen hatásköre és illetékessége. Nincs azonban akadálya annak, hogy a felperes a törvényszék hatáskörébe tartozó követeléssel együttesen érvényesítsen olyan követelést, amelynek az elbírálása egyébként a helyi bíróság hatáskörébe tartozna.

A jogirodalom az ún. látszólagos keresethalmazatokat is számon tartja: „Vannak azonban olyan keresettöbbségi esetek, midőn az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függenek, illetve egymást kölcsönösen kizárják, és egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, kielégítést pedig végső soron csupán egyikük nyer. Ezek az esetek a látszólagos keresethalmazatok körébe tartoznak, amelyek szintén személyi és tárgyi jellegűek lehetnek." 13

Látszólagos személyi keresethalmazat keletkezik a főkötelezett és az egyszerű kezes együttes perlése esetén



[Ptk. 274. § (1) bek.]. Látszólagos tárgyi keresethalmazat jön létre a vagylagos, illetve az eshetőleges kereseti kérelem esetében is. Az előbbire példa a vagylagos szolgáltatásra (Ptk. 230. §) irányuló kereset, ha a választás joga még nem szállt át a jogosultra. Eshetőleges kereseti kérelem terjeszthető elő a Pp. 123. §-ának első mondata alapján, amely szerint a számadási kötelezettség megállapítására irányuló kereseti kérelemmel együtt a felperes kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének a megállapítását is.14

1.2. 2. A keresetjog[368] A KERESETJOG FOGALMA • A kereset és a keresetjog nem azonos fogalmak. Amíg az előbbi csak a bírósági jogvédelem eszközére utal, addig az utóbbi e jogvédelemmel összefüggő jogosultságokat és kötelezettségeket jelenti.

A keresettel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő jogdogmatikai kérdés az, hogy milyen jogon fordulhat a felperes a bírósághoz. Egyáltalában jogosultságról van-e szó, amely a bíróság oldalán meghatározott kötelezettségeket keletkeztet vagy csupán lehetőségről, amelynek a következményei esetlegesek? Erre a kérdésre próbálnak meg választ adni a különböző keresetjog-elméletek.

[369] A MAGÁNJOGI SZEMLÉLETEN ALAPULÓ KERESETJOG-ELMÉLETEK • Mivel a kereset fogalma, sőt e fogalom kettős jelentése már a római jogban is ismert volt, nem tekinthető véletlennek az, hogy a keresetjoggal való tudomá-

nyos igényű foglalkozás az actio tanának az alapjairól indult. A jogirodalomban „magánjogiasnak" minősített keresetjog-elmélet legnevesebb képviselője, Sa- vigny a keresetet a magánjognak egy meghatározott tevékenységgel történő megsértéséből származtatta, amely a sértett és a sértő, vagyis a felperes és az alperes között egy új – a kötelemhez hasonló természetű – jogviszonyt hoz létre. Tanítása szerint a keresetjog a magánjog részét képezi, csupán a kereseti cselekmény, valamint annak feltételei és formája tartozik a perhez.15

A magánjogi szemlélet meghaladására a XIX. század második felében került sor, amikor a keresetjog problémája a magánjogból a közjogba tevődött át. A „jogrendnek alávetett állam" gondolatához kapcsolódva Gerber meghirdette az „alattvalók" igényét az állammal szemben érvényesíthető jogvédelemre. Ezzel megalapozta a keresetjog alanyi közjogként való értelmezését, amelyet hamarosan követett a polgári per közjogi jogviszonyként való felfogása Bülow részéről. Az a gondolat, hogy „az állam, ha erre felhívják, megvédi a jogot úgy és ott, ahogy azt találja",16 nagyon hamar beépült az egymással egyébként rivalizáló keresetjog-elméletekbe.

[370] AZ ABSZTRAKT KERESETJOG-ELMÉLET • A keresetjog magánjogi gyökereinek a végleges elszakítására a XIX. század utolsó harmadában került sor, amikor az absztrakt keresetjog-elmélet képviselői a keresetjogot függetlenítették a perbe vitt magánjogtól. Plósz – 1876-ban írott tanulmányában – a keresetet mint perindító cselekményt olyan közjogi jogosultságnak nevezte, amelynek révén az államtól peralapítás, az alperestől perbe bocsátkozás követelhető. A peralapításhoz a magánjognak léteznie nem kell, elegendő azt állítani.17

Hasonló nézeteket fejtett ki a német Degenkolb is, aki egy évvel Plósz után jelentette meg a keresetjogról szóló tanulmányát. A kereset közjogi természetét azzal indokolta, hogy a fél „a rendezett jogállamban az önsegélyért kapja cserébe a keresetet, ez az ára annak, hogy az önsegélyről lemond". A keresetjog egyik oldala szerinte az alperesnek a felperessel szembeni perbe bocsátkozási kötelezettsége, másik oldala a felperesnek az állammal szembeni „ítéleti váro- mánya", amely a törvénynek megfelelő ítéletre szól.18

Az absztrakt keresetjog-elmélet képviselői szerint, ha a kereset a követelményeknek megfelel, a bíróság köteles az ügyben eljárni, akár van érvényesíthető anyagi joga a felperesnek, akár nincs. Ez utóbbi esetben rendszerint elutasító ítélet születik, de ezt is a perben kell kimondani. Tehát a keresetjog nem egyéb, mint az állampolgárnak az állammal szembeni absztrakt jogosítványa, amely független az anyagi magánjogtól. Ezzel nemcsak az elutasító ítéletek jogi természetét lehet megmagyarázni, hanem a negatív megállapítási keresetekét is (lásd 383. pont), ahol a felperes kifejezetten azt állítja, hogy közte és az alperes között nincs jogviszony.

[371] A KONKRÉT KERESETJOG-ELMÉLET ÉS A JOGVÉDELMI IGÉNY • Az absztrakt keresetjog-elmélet azzal mozdította elő a perjogi dogmatika fejlődését, hogy a keresetjogot függetlenítette a perbe vitt anyagi jogtól. Ellenfelei nem vonták kétségbe azt, hogy a keresetjog azt is megilleti, akinek sem alanyi magánjoga, sem ehhez kapcsolódó jogvédelmi érdeke nincs, de az ilyen keresetindítást csupán lehetőségnek tekintették, nem pedig jogosultságnak. Az erről folyó vitában rövid idő alatt újabb keresetjog-elmélet született, amely a „konkrét" jelzőt kapta. Megalapítója a német Wach, hívei között találjuk Langheineken és Hellwig mellett a magyar id. Bacsó Jenőt is. (A kategóriákban gondolkodó tudománytörténet szívesen állítja szembe a két elméletet, pedig



helyesebb lenne egymás kiegészítéséről beszélni.) A konkrét elmélet képviselői szerint a keresetjog azt illeti meg, akinek valóságos (azaz konkrét) anyagi jogosultsága van.

Ez alapján a felperes az állammal, illetve a bírósággal szemben a keresetének megfelelő, kedvező tartalmú ítéletre tarthat igényt (jogvédelmi igény).19

[372] A KETTŐS KERESETJOG-ELMÉLET • A jogvédelmi igényről szóló tanítás a század első évtizedeiben a tudományos bírálatok középpontjába került. Ellenfelei mind a gyakorlati jelentőségét, mind pedig a teoretikus értékét vitatták, és mint „tudományosan terméketlent" elutasították. A jogirodalom egyre következetesebben tagadta azt, hogy a kereset benyújtása előtt bármilyen jog létezhetne a kedvező ítéletre, mivel az általános értelemben vett ítéleti jogosultság is csak a tárgyalás berekesztésekor keletkezik, amikor a bíróságnak vagy a felperes vagy az alperes javára kell eldöntenie az ügyet. Az elutasítás mellett azonban kísérlet történt az absztrakt és a konkrét keresetjog-elmélet összeegyeztetésére is. Így született meg Magyary kettős keresetjog-elmélete, amelyet ő a következőképpen értékelt: „Ez az eredmény első tekintetre visszásnak látszik, s inkább azt volnánk hajlandók hinni, hogy vagy a konkrét, vagy az absztrakt keresetjog van meg, de nem mind a kettő. A valóság azonban mégis a mi megoldásunkra kényszerít minket. Hogy annak van keresetjoga, akinek a magánjogát megsértették vagy veszélyeztették, az kétségtelen. De. a törvény álláspontja szerint annak is van keresetjoga, akin sérelem nem esett, miután a törvény ezt ugyanolyan bánásmódban részesíti, mint az előbbit."20

[373] MODERN KERESETJOG-ELMÉLETEK • Az absztrakt, illetve a konkrét keresetjog-elméletre zúduló kritika következtében sem az egyik, sem a másik nem vált elfogadhatóvá a tudomány számára. A helyükbe lépő XX. századi elméletekben azonban, legyen szó akár a „bírósághoz fordulás jogáról", az „igazságszolgáltatási igényről" vagy a szocialista keresetjog-elméletről, nem nehéz felfedezni az absztrakt, illetve a konkrét keresetjog hatását.

[374] A SZOCIALISTA KERESETJOG-ELMÉLET • A szocialista keresetjog-elmélet] képviselői (Gurvics, Klejnman, Jugyelszon) szerint különbséget kell tenni az eljárási és az anyagi értelemben felfogott keresetjog között.21 Eljárásjogi értelemben a keresetjog a keresetindítási jogot jelenti, vagyis a felperes jogát arra, hogy bírósághoz forduljon. Ennek előfeltétele a jogképességen kívül csak annyi, hogy a kereset megfeleljen a törvényben előírt feltételeknek. Az anyagi jogi értelemben vett keresetjog alapján a bíróságtól követelhető, hogy adjon helyt a keresetnek. Ennek a feltétele a valóságosan létező jogosultság, amely védelemre szorul.

[375] AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI IGÉNY • Elsősorban a modern államjogi teóriák hatásának köszönhető az, hogy az utóbbi évtizedekben a jogvédelmi igény teljes elutasítása helyébe az árnyaltabb megítélés lépett. Mivel a jogvédelmi igény nemcsak a kedvező ítéletre való jogot, hanem a felek tágabb értelemben vett igényét is jelenti az állammal szemben a jogvédelmi cselekmények teljesítésére, ez utóbbi összeegyeztethetőnek bizonyult az államnak a polgárai jogvédelmére irányuló általános kötelezettségével. Ennek az elfogadása, amely a jogállamiság egyik princípiumaként fogalmazódott meg, lehetővé tette a mindkét felet megillető, az általános értelemben vett jogvédelem teljesítésére irányuló és az állammal szemben érvényesíthető jog gondolatának az elfogadását. Ez azt jelenti, hogy a bíróság mint az állam jogalkalmazó szerve köteles a perben az anyagi jogot alkalmazni, és ennek megfelelően a jogvitát a felperes vagy az alperes javára eldönteni. A jogvédelem teljesítése nem a bíróság szabad mérlegelésétől függ, és nem is kegy a felek számára; de ebből nem a kedvező ítéletre keletkezik igény, hanem a jogvédelmi kérdés vizsgálatára és eldöntésére.22

Az igazságszolgáltatási igény, amely a keresetjog egyik modern változatának tekinthető, elsősorban a német jogirodalomban (Goldschmidt, Schwab, Habscheid stb.) honosodott meg. Az uralkodó felfogás szerint a feleknek az állammal szembeni igénye az igazságszolgáltatási tevékenység kifejtésére a jogvédelem iránti kérelem benyújtásával keletkezik. Ennél korábbi időpont, azaz a perelőttiség feltételezése esetében az igazságszolgáltatási igényt nem lehetne elválasztani az absztrakt keresetjogtól, vagyis attól a mindenki számára nyitva álló lehetőségtől, hogy az anyagi jog megsértésétől vagy veszélyeztetésétől függetlenül a bírósághoz fordulhasson. Az igazságszolgáltatási igény azonban nem lehetőség, hanem az igazságszolgáltatási tevékenység kiváltására irányuló alanyi közjog, amely alkotmányos alapokon nyugszik.23

[376] A KERESETJOG ÉS A BÍRÓSÁGHOZ FORDULÁS JOGA • A bírósághoz fordulás joga a keresetjog egyik modern kifejeződésének tekinthető. Már az elnevezéséből adódóan is szűkebb az igazságszolgáltatási igénynél, mivel csak a bíróság által nyújtott jogvédelemre vonatkozik. Magában foglalja a keresetindításhoz való jogot és a bíróság érdemi döntésére való igényt. A tartalma alapján egyfelől több, mint az absztrakt keresetjog-elméletben megfogalmazott keresetindítási lehetőség, másfelől kevesebb, mint a konkrét keresetjog-elméletben feltételezett jog a bíróság általi kedvező ítéletre.



A modern keresetjog-elméletek történetében jelentős fordulatot hozott az, hogy a bírósághoz fordulás joga a második világháború után bekerült az igazságszolgáltatással kapcsolatos alapvető emberi jogok közé. Ezzel a keresetjog – évtizedeken keresztül tartó, nemegyszer terméketlen tudományos viták után – jogpolitikailag is felértékelődött. A bírósághoz fordulás jogát nemzetközi egyezmények sora rögzítette, közöttük két ENSZ-dokumentum, az 1948. évi Emberi jogok egyetemes nyilatkozata és az 1966. évi Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, valamint az Európa Tanács által 1950-ben elfogadott Emberi jogok európai egyezménye (lásd 4. pont).24

A bírósághoz fordulás joga tartalmát lényegében azonos módon határozták meg az emberi jogokra vonatkozó legfontosabb dokumentumokban. A bírósághoz fordulás joga mindenkit megillet, bár ez feltétel nélkül csak a természetes személyekre vonatkozik, akiknek a jogalanyisága állampolgárságuktól függetlenül korlátozhatatlan. A polgári bíróság elé a legtágabb értelemben vett jogok és kötelezettségek érvényesítése tartozik. A bírósághoz fordulás joga a nyilvános tárgyalásra és a független bíróság ésszerű időn belüli méltányos döntésére

vonatkozó igényt is magában foglalja (lásd 4. pont). A Pp. 7. § (1) bekezdése ennél lényegesen szűkebb körben rendelkezik a bírósághoz fordulás jogának a biztosításáról (lásd 86. pont).

1.3. 3. A kereset fajtái[377] A KERESETEK OSZTÁLYOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI • A kereseteket a [377] bennük foglalt anyagi jog vagy a kereseti kérelem jellege szerint lehet csoportosítani. Különböző nyilvántartások – köztük a bírósági lajstrom is – a kereseteket a tárgyuk szerint osztályozzák, megkülönböztetve például a házasság felbontása iránti, a birtokháborítási, a kötelmi, a kártérítési kereseteket. Ennek a felosztásnak az eljárásjogi jelentősége az, hogy az egyes keresetfajták elbírálásánál esetlegesen más-más eljárási szabályokat kell alkalmazni. Ennél fontosabb a kereset tartalma szerinti osztályozás, amely a Pp. rendelkezéseit is figyelembe véve a kereset három fajtáját különbözteti meg, aszerint hogy

• az alperes marasztalására,

• a felperes és az alperes közötti jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítására,

• a felperes és az alperes közötti jogviszony vagy jogállapot megváltoztatására irányul.

A három keresetfajta közül a római jogból ismert marasztalási kereset a legrégebbi. A megállapítási és a jogalakítási keresetet a német perjogi dogmatika alakította ki a XIX. század utolsó harmadában. Kimunkálásukat a jogviszonyelméletek fejlődése és a Savigny-féle keresetjog-elmélet meghaladása tette lehetővé.

1.3.1. A marasztalási kereset

[378] A MARASZTALÁSI KERESET TARTALMA • Marasztalásra irányul a kereset akkor, ha a felperes azzal a kérelemmel fordul a bírósághoz, hogy az alperest valamilyen szolgáltatásra (dare), valaminek a tevésére (facere) vagy valamiért helytállásra (praestare) kötelezze.

A marasztalási kereset fogalmába a nem tevésre vagy tűrésre való kötelezés is beletartozik. A marasztalási kereset alapja a felperes alanyi jogának valódi (vagy vélt) sérelme. A felperesnek szükségképpen azt kell sérelmeznie, hogy az alperes az őt terhelő kötelezettségének teljesen vagy részben nem tett eleget.

Ilyen sérelem hiányában marasztalási keresetnek helye nincs.

Magyary szerint a marasztalási kereset lényege az az érdek, hogy a felperes olyan teljesítéshez jusson, amelyre az alperes mint adós kötelezve van:

„Ezt az érdekét az elmarasztalási kereset útján azáltal akarja érvényesíteni a felperes, hogy amennyiben az alperes a hozandó ítélet alapján önként nem teljesítene, a bíróság ellene kényszert alkalmazzon, vagyis az ítéletet ellene hajtsa végre."25

[379] A MARASZTALÁSI KERESET BENYÚJTÁSÁNAK FELTÉTELEI • A marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek csak lejárt követelés érvényesítése végett van helye [122. § (1) bek.]. Ez azt jelenti, hogy a felperesnek olyan követeléssel kell rendelkeznie, amelynek teljesítése a kereset benyújtásának időpontjában már esedékessé vált. A marasztalásra irányuló keresetnél – Novák szemléletes magyarázata szerint – egy olyan hitelező-adós viszonyt kell feltételeznünk, ahol a hitelező-felperes már jogosult a teljesítés követelésére, az



adós-alperes pedig már teljesíteni tartozik.26

Ha a felperes követelése idő előtti, a bíróság a keresetet a 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 443. pont), vagy a már folyamatban lévő pert a 157. § a) pontja alapján megszünteti (lásd 509. pont). Az idő előtt indított pert azonban nem lehet megszüntetni, ha a követelés a határozathozatal időpontjában lejárt [158. § (3) bek.].

[380] KIVÉTELEK • A követelés lejártságára vonatkozó követelménytől a törvény mindössze két esetben tekint el:

• Tartásdíj, járadék vagy más időszakos szolgáltatás iránt indított perben a marasztalásra irányuló kérelem a le nem járt szolgáltatásokra is kiterjeszthető [122. § (2) bek.].

• Lakás, más helyiség vagy egyéb ingatlan visszabocsátása iránt a kereseti kérelem már a visszabocsátási kötelezettség előtt előterjeszthető, feltéve hogy a visszabocsátásnak határozott időpontban kell történnie [122. § (2) bek.].

Az első esetben a célszerűség indokolja a kivételt. A jogosultnak nem kell ismételten kereseteket előterjeszteni a később lejáró időszakos szolgáltatásokra, ami számára a fokozottabb jogvédelmet biztosítja az alperessel szemben. A Csjt. 68. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási követelés hat hónapra visz- szamenőleg, valamint a jövőre nézve érvényesíthető. A családi jogviszonyon alapuló tartási kötelezettség mellett ide tartoznak még a tartási és életjáradéki szerződésen, az öröklési szerződésen alapuló, valamint a kártérítési és a tartást pótló járadékkövetelések, sőt a bírói gyakorlat időszakos szolgáltatásnak tekinti a lakáshasználati díjat is.27

A második esetben a törvény azt kívánja biztosítani, hogy a per az esedékesség időpontjában lehetőség szerint befejeződjék, és ezáltal a jogosultnak végrehajtható ítélet álljon a rendelkezésére.

1.3.2. A megállapítási kereset

[381] A MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET TARTALMA • A megállapításra irányuló keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítását kéri a bíróságtól. A pozitív megállapítási kereset a jog vagy jogviszony létezésének, a negatív megállapítási kereset a nemlétezésnek a bíróság általi kimondására irányul. (Kivételes esetben helye van valamilyen tény valóságának vagy valótlanságának a megállapítására is, például az okiratok esetében.)

A megállapítási kereset mind tartalmában, mind következményeiben szűkebb a marasztalási keresetnél. A felperes kereseti kérelme csupán a jogviszonynak a

pozitív vagy negatív rögzítésére irányul, ezen túlmenően az ellenfél tevőleges magatartását, teljesítését vagy valamilyen tevékenységtől való tartózkodását nem igényli. A megállapítási kereset célja csupán annyi, hogy a bíróság ítéle- tileg tisztázza valamely jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a kérdését. Ebből következik a végrehajtás hiánya is. A megállapítás iránti kereset természetéből adódóan a helyt adó bírósági ítéletet legfeljebb a perköltségben való marasztalást kimondó részében lehet végrehajtani.

[382] A POZITÍV MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET • A pozitív megállapítási kereset egyik tipikus példája lehet az okirat valódiságának, illetve hamis (vagy hamisított) voltának a megállapítása. Ilyen keresetet nemcsak a kiállító indíthat vagy a kiállító ellen lehet indítani, hanem azt bárki kérheti, aki a kérdéses okirattal bizonyítani akar valamit.

[383] A NEGATÍV MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET • A negatív megállapítási kereset egyik sajátos esetét a Pp. külön is nevesíti. Abban az esetben, ha a per első tárgyalását a felperes mulasztotta el, az alperes a 159. § (2) bekezdése szerint a per megszüntetésére irányuló kérelemmel együtt a felperes ellen viszontkeresetet is indíthat annak megállapítása iránt, hogy a felperest a keresetben érvényesített jog nem illeti meg. Ez az ún. negatív megállapítási viszontkereset (lásd 518. pont).

[384] A MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET FELTÉTELEI • Megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.

A megállapítási kereset indításának tehát két együttes feltétele van, éspedig a jogvédelem szükségessége, valamint a teljesítés követelésének a kizártsága. Ezektől a feltételektől a törvény csak a számadási kötelezettség



megállapítása iránti keresetnél tekint el (123. §), amellyel együtt a felperes az általa előterjesztett számadás helyességének a megállapítását is kérheti.

[385] A JOGVÉDELEM SZÜKSÉGESSÉGE • A jogvédelem szükségessége vagy másképpen a jogvédelmi szükséglet, amelyről a Pp. csak a megállapítási keresettel kapcsolatban tesz említést, a perjogi dogmatika egyik vitatott fogalma. Tartalmát tekintve nem azonos a keresetjoggal kapcsolatban már említett jogvédelmi igénnyel. A jogvédelmi szükséglet – a német Schönke tanítása szerint – nemcsak a keresetindításnak, hanem valamennyi percselekménynek, végső soron tehát a jogvédelem teljesítésének is általános előfeltétele. 28 Ez a túlzó álláspont, amely jogpolitikailag igen nagy veszélyeket rejt magában, szerencsére nem vált általánossá a jogirodalomban.

A magyar bírósági gyakorlat egységes abban, hogy a jogvédelem szükségességének hiányában nem indítható megállapítási kereset. Az elutasító döntések gyakori oka az, hogy a felperes nem jelöli meg, hogy jogainak az alperessel szemben való megóvása végett miért szükséges a konkrét megállapítás.

1.3.3. A jogalakítási (vagy konstitutív) kereset

[386] A JOGALAKÍTÁSI KERESET FELTÉTELEI • A jogalakítási kereset a felek jogviszonyának vagy jogállapotának a megváltoztatására irányul. Az idetartozó keresetek közös jellemzője az, hogy a joghatás tekintetében messze meghaladják mind a marasztalási, mind a megállapítási kereseteket, mivel helyt adó bírósági döntés esetében jogviszony létrehozását, megszüntetését vagy módosítását idézik elő. Ezzel magyarázható az, hogy jogalakítás iránt csak akkor indítható kereset, ha azt a törvény (vagy más jogszabály) kifejezetten megengedi.

[387] A JOGALAKÍTÁSI KERESET FAJTÁI • A jogviszony létrehozására irányuló konstitutív keresetek közös célja az, hogy a felperes – a bíróság közreműködésével – közte és az alperes között olyan jogviszony kialakítását érje el, amely eddig nem állott fenn. Ilyen lehet például az apaság megállapítása iránt előterjesztett kereset [Csjt. 38. § (1) bek.], az anyaság megállapítása iránti kereset [Csjt. 40. § (1) bek.], a szülői felügyelet visszaállítása iránti kereset [Csjt. 90. § (1) bek.] vagy a szabadalmi kényszerengedély megadása iránti kereset (Szbt. 31. §, 104. §).29

A jogviszonyt megszüntető keresettel a felperes célja az, hogy a bíróság közreműködésével elérje az alperessel fennálló jogviszonyának megszüntetését vagy hatályon kívül helyezését. A legismertebb a házasság felbontása iránti kereset, amely a házassági jogviszony megszüntetésére irányul (Csjt. 18. §). Ugyanez a célja a házasság érvénytelenítése iránti keresetnek is (Csjt. 13-16. §). A fennálló jogviszony megszüntetésére irányuló keresetek leggyakrabban a családjog körében fordulnak elő. Ezzel kapcsolatban elegendő az apaság vélelmének megdöntésére (Csjt. 43. §), a szülői felügyelet megszüntetésére [Csjt. 90. § (1) bek.] vagy az örökbefogadás felbontására (Csjt. 57. §) irányuló keresetekre utalni. A polgári jogban a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset (Ptk. 147-148. §) tartozik a leggyakoribb konstitutív keresetfajták közé.

A jogviszony módosítására irányuló keresetek közé tartozik például a házastárs és a bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogának a korlátozására irányuló kereset (Ptk. 616. §) vagy a tartási (és életjáradéki) szerződés módosítására irányuló kereset (Ptk. 589. §). A Ptk. általános jellegű felhatalmazást ad a bíróságnak a szerződések módosítására, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti (Ptk. 241. §). A bíróság módosíthatja a szabadalmi kényszerengedély tartalmát is (Szbt. 31. §, 104. §).

1.4. 4. A keresetváltoztatás és a keresetkiterjesztés[388] A KERESETI KÉRELEM MEGVÁLTOZTATÁSA • A keresetváltoztatás fogalma alatt a jogtudomány a kereseti kérelem megváltoztatását érti. A keresetváltoztatás következtében az eredeti kereset tárgytalanná válik; helyébe a megváltozott kereset lép.30 Ez a felfogás lényegében követi a régebbi jogirodalom

álláspontját, amely a keresetváltoztatásban minősített elállást látott, mikor is a „felperes az eredeti keresetét visszavonja és helyébe mást tesz".31

A kereseti kérelem megváltozása rendszerint, de nem feltétlenül jár együtt az érvényesíteni kívánt jognak és az ennek alapjául szolgáló tényállásnak a megváltozásával is. A kereset tartalmának a megváltozása tehát maga után vonhatja a kereset tárgyának és alapjának a megváltozását is. Ezzel szemben a kereset tárgyában, alapjában vagy címzettjében bekövetkező módosulások mindaddig nem tekinthetők keresetváltoztatásnak, amíg nem eredményezik a kereseti kérelem megváltozását is.



[389] KERESETVÁLTOZTATÁS SZŰKEBB ÉS TÁGABB ÉRTELEMBEN • A jogirodalom álláspontjával szemben a Pp. eredeti szövege a keresetváltoztatást gyűjtőfogalomként használta mindazokra az esetekre, amikor a felperes eltért az eredeti keresetétől. A törvény a keresetváltoztatás fogalma alá vonta a kereset felemelését, leszállítását és a kiterjesztését is [146. § (1)-(2) bek.].

A jogirodalom úgy próbálta meg az ellentmondást feloldani, hogy a keresetváltoztatás fogalmát kettős értelemben használta. Tágabb értelemben minden olyan esetet keresetváltoztatásnak nevezett, amikor a kereseti kérelem módosult, szűkebb értelemben pedig csak akkor beszélt keresetváltoztatásról, ha az eredeti kereseti kérelem helyébe egy megváltozott kereseti kérelem lépett.

A keresetváltoztatásnak azt az esetét, amikor az eredeti kérelemhez még további kereseti kérelem is csatlakozott vagy az eredeti kereseti kérelem címzettje mellé új címzett került a perbe, keresetkiterjesztésnek nevezte.32

[390] A KERESETVÁLTOZTATÁS MEGENGEDETTSÉGE • A keresetváltoztatás megengedettsége a különböző eljárásjogokban eltérően alakul. Az egyik leggyakoribb korlátozás az, hogy az alperes érdemi perbe bocsátkozása után a felperes az alperes beleegyezése nélkül nem változtathatja meg a keresetét. (Ezt a megoldást találjuk az 1911. évi magyar, továbbá a német és az osztrák polgári perrendtartásban is.)

Az 1952. évi Pp. nem vette át ezt a korlátozást, hanem a szocialista polgári eljárásjogok mintájára a keresetváltoztatást az elsőfokú eljárásban általánosan megengedetté tette. A jogirodalom nagyra értékelte ezt a formalizmustól mentes szabályozást, amely nem sújtja a jogban járatlan felperest méltánytalan következményekkel, mint azok a perrendek, amelyek „elzárkóznak a keresetváltoztatás elől". Ugyanakkor ez a megoldás nem küszöbölte ki a keresetváltoztatásban rejlő perelhúzási lehetőséget. A kötelező jogi képviselet visszaállítása után (260-261. pont) a jogirodalom és a joggyakorlat is sürgette a keresetváltoztatás parttalanságának a megszüntetését, amelyre a jogalkotó több „óvatos" kísérlet után (lásd 964., 1056. pont) csak 2010-ben szánta el magát.33

[391] A KERESETVÁLTOZTATÁS SZABÁLYAINAK MÓDOSÍTÁSA • A 2011. március 1. napján hatályba lépett korlátozás kétirányú: egyfelől szűkíti a keresetváltoztatás fogalmát, másfelől a kötelező jogi képviselet esetében szigorúbb időhatárokat állít fel (lásd 393. pont)

A 146. §-hoz fűzött (5) bekezdés szerint nem tekinthető keresetváltoztatásnak az, ha a felperes

a. a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására újabb tényeket hoz fel vagy a felhozottakat kiigazítja,

b. az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követel,

c. a keresetét leszállítja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti,

d. megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követel.

[392] A KERESETVÁLTOZTATÁS ANYAGI JOGI FELTÉTELE • A keresetváltoztatás feltételei részben anyagi jogi, részben eljárásjogi természetűek. A keresetváltoztatásnak két vagylagosan megkövetelt anyagi jogi feltétele van. A 146. § (1) bekezdése szerint a megváltoztatott keresettel érvényesített jognak

ugyanabból a jogviszonyból kell származnia, mint az eredeti keresetnek; vagy

az eredeti kereset tárgyával összefüggőnek kell lennie.

[393] A KERESETVÁLTOZTATÁS ELJÁRÁSJOGI FELTÉTELE • A keresetváltoztatás eljárásjogi feltétele a törvényben megszabott időhatár. Az elsőfokú eljárásban az ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes a keresetét bármikor megváltoztathatja, ha a keresetváltoztatás anyagi jogi előfeltétele fennáll.

Kötelező jogi képviselet esetében az általánostól eltérő szabályok érvényesülnek:

• a felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő harminc napon belül változtathatja meg,

• ha az alperes beszámítási kifogást, viszontkeresetet terjeszt elő, a felperes a beszámítási kifogás, viszontkereset közlésétől számított harminc napon belül változtathatja meg keresetét [146/A. § (1)-(2) bek.].



A kötelező jogi képviselet esetére vonatkozó korlátozás alól a törvény két kivételt enged:

• a felperes a keresetét az alperes beleegyezésével bármikor megváltoztathatja,

• a felperes legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, ha olyan tényre, bizonyítékra, illetve olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően jutott a tudomására, és ezt igazolja [146/A. § (3)-(4) bek.]

Ha az alperes a viszontkeresetét, a beszámítási kifogását vagy azok módosítását a felperes keresetváltoztatására tekintettel terjesztette elő, további keresetváltoztatásnak nincs helye [146/A. § (5) bek.].

A bíróság végzéssel elutasítja a keresetváltoztatást, ha a felperes a 146/A. § (1)-(5) bekezdésében foglalt szabályok megsértésével terjesztette elő. E végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.

A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet [247. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a felperes a 146. § (5) bekezdése szerint

módosítsa a keresetét (lásd 776. pont). Ez a szabály irányadó a perújítási eljárásra is [267. § (1) bek.].

A felülvizsgálati eljárásban a keresetet sem megváltoztatni, sem módosítani nem lehet [274. § (4) bek.].

A keresetváltoztatás formájára nézve a törvény úgy rendelkezik, hogy azt írásban kell benyújtani vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.

[394] A KERESETKITERJESZTÉS • A kereset kiterjesztése során rendszerint a kereset tárgya vagy a kereset címzettje változik. A kereset kiterjesztésekor az eredeti kereseti kérelem csak annyiban módosul, hogy személyi vagy tárgyi vonatkozásaiban bővebb lesz. A jogirodalom a kereset kiterjesztésének két esetét – személyi és tárgyi – különbözteti meg.

[395] SZEMÉLYI KERESETKITERJESZTÉS • A Pp. 146. §-ának (2) bekezdése szerint a keresetet az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig ki lehet terjeszteni az eredetileg perbe nem vont alperesekre, akik ellen a felperes a keresetet mint alperesi pertársak ellen megindíthatta volna. A személyi keresetkiterjesztés során a kereset tartalma nem változik meg, csupán a kereset tárgyának címzettje, az alperes személyében áll be változás.

A keresetváltoztatás korlátozása a személyi keresetkiterjesztésre is vonatkozik. Kötelező jogi képviselet esetében a 393. pontban leírtak az irányadók.

[396] TÁRGYI KERESETKITERJESZTÉS • A keresetváltoztatás korlátozása a tárgyi keresetkiterjesztést nem érinti, mivel az új szabályozás kivonja a keresetváltoztatás fogalma alól [146. § (5) bek. c) pont]. Ennek megfelelően a keresetnek az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire való kiterjesztése az első- és másodfokú eljárásban, valamint a perújítás során is lehetséges.

1.5. 5. A viszontkereset[397] VISZONTKERESET FOGALMA • A felperes keresetével szemben az alperes többféleképpen védekezhet. Ennek a legegyszerűbb módja az, ha a Pp. 139. §-a alapján ellenkérelmet terjeszt elő, amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az alperes védekezése abból is állhat, hogy a felperes követelésével szemben a saját ellenkövetelését próbálja meg érvényesíteni. Ez beszámítási kifogás vagy viszontkereset (147. §) formájában történhet.

A viszontkereset az alperes keresete a felperessel szemben, amelyet a felperesi keresettel való együttes elbírálás céljából ugyanannál a bíróságnál, ugyanabban a perben terjeszt elő.34 A viszontkereset kiszélesíti az alperesi védekezés lehetőségét és egyben mentesíti attól, hogy külön pert indítson a felperessel szemben. Ez a megoldás a bíróság számára is előnyös, mivel – a keresethalma- zathoz hasonlóan (lásd 367. pont) – lehetővé teszi, hogy több jogvitát bíráljanak

el egy perben. A viszontkereset tehát az eljárás egyszerűsítését, gazdaságosabbá tételét és a jogviták gyorsabb eldöntését szolgálja.

[398] A VISZONTKERESET ELJÁRÁSJOGI JELENTŐSÉGE • A viszontkereset a felperes keresetétől



függetlenné válik. Ennek következtében a perbeli pozíciók is felcserélődnek: a viszontkereset felperese az eredeti alperes lesz, alperese pedig az eredeti felperes. A viszontkeresettel szemben éppúgy megengedett az ellenkérelem, mint a keresettel szemben. A viszontkereset megváltoztatására a keresetváltoztatás általános szabályai lesznek irányadók (lásd 391. pont).

A viszontkereset elsősorban az alperes védekezési eszköze a felperes keresetével szemben. A törvény azonban a viszontkereset mértékét nem korlátozza, ezért nem zárható ki, hogy az meghaladja a védekezéshez szükséges mértéket, és az alperes támadási eszközévé váljon.

[399] A VISZONTKERESET ANYAGI JOGI FELTÉTELE • A keresetváltoztatáshoz hasonlóan a viszontkereset indításának is anyagi jogi és eljárásjogi feltételei vannak. A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog

• a felperes keresetével azonos, vagy

• azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy

• ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés beszámításra alkalmas.

A feltételek közül leginkább a kereset és a viszontkereset tárgya közötti összefüggés megállapítása adhat okot vitára. A bírói gyakorlat elismeri az összefüggést akkor, ha a kereset elbírálása függ a viszontkereset tárgyában hozott döntéstől, és fordítva. (Ez fordul elő akkor, amikor gyermektartási perben az alperes a gyermek nála történő elhelyezése érdekében viszontkeresetet indít.) A kereseti és a viszontkereseti tényállás összefüggése esetén ugyancsak megengedhető a viszontkereset. (Így például a tartásdíj megszüntetése iránti perben az alperes viszontkeresetet indíthat a másik gyermek tartásának a felemelése érdekében.)

[400] A VISZONTKERESET ELJÁRÁSJOGI FELTÉTELEI • A viszontkereset indításának két eljárásjogi feltétele közül az egyik a Pp. 147. §-ának (1) bekezdésében megjelölt időbeli korlátozás megtartása. A viszontkeresetet – a kötelező jogi képviselet esetét kivéve – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet előterjeszteni.

A 2011. március 1. napjától hatályos szabályozás szerint kötelező jogi képviselet esetében az alperes a viszontkeresetét az első tárgyalást követő harminc napon belül terjesztheti elő. Ha a kötelező jogi képviselővel eljáró felperes a keresetét megváltoztatja, az alperes annak közlésétől számított harminc napon belül terjesztheti elő vagy módosíthatja a viszontkeresetét [147/A. § (1)-(2) bek.].

A bíróság végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, ha az alperes a fenti szabályok megsértésével terjesztette elő. E végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.

A másik eljárásjogi feltétel tulajdonképpen negatív; az alperes viszontkere- sete nem irányulhat a per elhúzására. A 147. § (1) bekezdése szerint a bíróság a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasíthatja, ha nyilvánvaló, hogy a fél azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.

[401] A VISZONTKERESET KIZÁRTSÁGA • Egyes különleges eljárásokban a törvény kifejezetten kizárja a viszontkereset indításának a lehetőségét. Nincs helye viszontkeresetnek a közigazgatási perekben (336. §), a sajtó-helyreigazítási eljárásban [344. § (3) bek.], a végrehajtási igényperben (375. §), a foglalás tűrése iránti perben [384. § a) pont], a követelés behajtása iránti perben [385. §

pont].

A másodfokú eljárásban, valamint a perújítás során viszontkeresetet előterjeszteni nem lehet.35

[402] HATÁSKÖRI ÉS ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK • A 147. § (2) bekezdése szerint a helyi bíróság előtt olyan viszontkeresetet, amely a követelés összegére tekintettel a törvényszék hatáskörébe tartoznék, csak akkor lehet indítani, ha e viszontkeresettel érvényesített követelés beszámításra alkalmas, és a követelés összegének a felperes kereseti követelését meghaladó részére a bíróságnak hatásköre van. (Ez a szabály például azt jelenti, hogy a felperes hatmillió forintos kereseti kérelmével szemben emelt viszontkereset, amennyiben beszámításra alkalmas, tizenhatmillió forintig a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. A helyi bíróság előtt tehát csak akkor indítható viszontkereset, ha a kereseti követelést meghaladó része nem több tízmillió forintnál.) Egyébiránt a helyi bíróság előtt nem indítható olyan viszontkereset, amely a törvényszék hatáskörébe tartozik.

A 147. § (3) bekezdése egy kisegítő'jellegű illetékességi okot tartalmaz. Eszerint vagyonjogi perben a per



bírósága a viszontkeresetre egyéb illetékességi ok hiányában is illetékes.

[403] A VISZONTKERESET ÉS A BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS • A viszontkereset fogalmával kapcsolatban a törvény több alkalommal is utal a beszámítási kifogásra, amelynek a joghatásai hasonlóak, de nem azonosak a viszontkereseté- vel. A beszámítási kifogás a polgári jogban szabályozott beszámítás érvényesítésére szolgál, amelyet a Ptk. 296. §-a „a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelések" esetében tesz lehetővé.

A beszámítási kifogás az alperes egyoldalú nyilatkozata arra nézve, hogy a felperes kereseti követelését vagy annak egy részét az alperesnek a felperessel szemben fennálló követeléséből egyenlítsék ki. A beszámítási kifogással érvényesített követelés legfeljebb a kereseti követelés mértékéig hat ki a perben, azon felüli marasztalást már nem tesz lehetővé. Ezért ha az alperesnek a felperes keresetét meghaladó követelése van, azt csak viszontkereset útján lehet érvényesíteni.

A beszámítási kifogás nem kereset és nem váltja ki a perindításhoz fűződő joghatásokat sem. Mivel önálló léte nincs, a kereset jogi sorsában osztozik. A kereset elutasítása vagy a per megszüntetése esetén a beszámítási kifogás tárgytalanná válik. Ebben lényegesen különbözik a keresettől független viszontkereset joghatásaitól. A viszontkereset elbírálásának nem akadálya a felperes elállása a keresetétől vagy a per más okból történő megszüntetése (lásd 519-517. pont) sem.

A sikeres beszámítási kifogás, illetve a sikeres viszontkereset közös vonása az, hogy az ítélet anyagi jogereje – a beszámítás erejéig – kiterjed az ítéletben beszámított ellenkövetelésre, akár viszontkereset, akár beszámítási kifogás útján érvényesítették [229. § (3) bek.].

[404] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET ESETÉN • A 2011. március 1. napjától hatályos szabályozás szerint kötelező jogi képviselet esetében az alperes a beszámítási kifogását az első tárgyalást követő harminc napon belül terjesztheti elő. Ha a kötelező jogi képviselővel eljáró felperes a keresetét megváltoztatja, az alperes annak közlésétől számított harminc napon belül terjesztheti elő vagy módosíthatja a beszámítási kifogását. Ha a beszámítani kért követelés a fenti határidők leteltét követően jár le, az alperes a beszámítási kifogását e határidők lejártát követő harminc napon belül terjesztheti elő [147/A. § (1)-(3) pont].

A bíróság végzéssel elutasítja a beszámítási kifogást, ha az alperes a fenti szabályok megsértésével terjesztette elő. E végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.

[405] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN • A másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le (lásd 777. pont). A beszámítási kifogás a perújítási eljárásban is megengedett.

1.6. 6. A keresetlevél[406] A KERESETLEVÉL ÉS A PERINDÍTÁS • A magyar Pp. a keresetlevelet teszi a perindítás eszközévé, amikor a 121. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a pert keresetlevéllel kell megindítani. Az 1952. évi törvény ily módon szakított azzal a korábbi megoldással, amely a keresetlevelet csupán „idézés iránti kérelemnek" tekintette és a kereset előadására csak a perfelvételi tárgyaláson került sor.

A kereset és a keresetlevél nem azonos fogalmak. A keresetlevél az az írásbeli beadvány, amely a keresetet és a per megindításához szükséges egyéb adatokat tartalmazza.36

A kereset azok közé az eljárási cselekmények közé tartozik, amelyre nézve a törvény az írásbeliséget írja elő. A szóbeliség elve mégsem szenved sérelmet, mivel a Pp. 94. §-a úgy rendelkezik, hogy a keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely helyi bíróságnál vagy a perre illetékes törvényszéknél jegyzőkönyvbe mondhatja. Eszerint a keresetlevéllel egy tekintet alá esik az a jegyzőkönyv is, amelybe a bíróság a felperes által szóban előterjesztett keresetét belefoglalja.

A keresetlevél nem kizárólagos eszköze a perindításnak. Ha a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, akkor a fizetési meghagyás iránti kérelem (315. §) fogja betölteni a keresetlevél szerepét. A kérelemre, amelyet az arra rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni (lásd 1037. pont), a törvénynek a keresetlevélre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

[407] A KERESETLEVÉL KÖTELEZŐ TARTALMI ELEMEI • A keresetlevélnek meg kell felelnie a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak (lásd 349. pont),



továbbá tartalmaznia kell a törvény által részletesen felsorolt különös kellékeket is. A Pp. 121. § (1) bekezdése szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni

• az eljáró bíróságot;

• a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását;

• az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;

• azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható;

• a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).

A keresetlevél kötelező mellékleteit a 121. § (2)-(3) bekezdése sorolja fel. A keresetlevélhez csatolni kell:

• azt az okiratot, illetve annak másolatát vagy kivonatát, amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozik;

• azt az okiratot, amely a bíróság hatáskörének és illetékességének megállapításához, valamint amely a hivatalból figyelembe veendő egyéb körülményeknek az igazolásához szükséges, kivéve ha az adatokat személyi igazolvánnyal is lehet igazolni; erre a keresetlevélben utalni kell;

• a jogi képviselő meghatalmazását kötelező jogi képviselet esetében (lásd 263. pont), illetve a képviseleti jogot igazolni kell.

Ha a felek között a jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kell. Ha a felperes rendelkezik telefonszámmal, faxszámmal, illetve e-mail címmel, azt a keresetlevélben fel kell tüntetnie [121. § (4)-(5) bek.].

Ha a fél a perben bizonyítékként bíróság vagy közjegyző által nemperes eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményére hivatkozik (lásd 613. pont), köteles azt a keresetlevélben jelezni és a szakvéleményt a keresetlevélhez csatolni [183/A. § (1) bek.].

[408] KÖTELEZŐ EGYEZTETÉS A KERESETINDÍTÁS ELŐTT • A bírósági eljárások gyorsításáról szóló 2010. évi CVXXXIII. törvény visszaállította azt az 1992- ben megszüntetett szabályt, amely a gazdálkodó szervezeteket az egymás közötti pereikben arra kötelezte, hogy a keresetlevél benyújtása előtt kíséreljék meg a vita peren kívül történő elintézését. Az eljárás mellőzhető volt akkor, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet készítettek. Miután a jogalkotónak az a kísérlete, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti pereket külön fejezetben szabályozza, meghiúsult; a kötelező egyeztetést a keresetindításra vonatkozó szabályok között helyezte el.

A 2011. március 1-jén hatályba lépő új rendelkezés szerint a jogi személy vállalkozások37 egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését. A felek közötti iratváltás akkor mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet készítenek [121. §/A. § (1) bek.]. A kötelező egyeztetésre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni akkor, ha a keresetindítására a jogszabály hatvan napnál rövidebb határidőt állapít meg, továbbá a különleges eljárásokban, a fizetési meghagyásos eljárást követő perben, valamint a nemperes eljárásokban [121/A. § (4) bek.].

[409] A KERESETLEVÉL TARTALMA KÖTELEZŐ EGYEZTETÉS ESETÉN • Ha a felek jogvitájukat peren kívül nem rendezik, és a felperes keresetet indít, a keresetlevélhez csatolnia kell

• a felperes és az alperes által tett írásbeli nyilatkozatokat tartalmazó okiratokat, így különösen az előzetes tárgyalás során felmerült véleményeltérés adatait, az esetleges előzetes elszámolás eredményét, az üggyel kapcsolatos korábbi bírósági határozat ügyszámát és tartalmának lényegét;

• azt az iratot, amellyel a felperes igazolja, hogy a jogvita peren kívüli elintézését megkísérelte [121/A. § (2)-(3) bek.].

[410] A KERESETLEVÉLRE MINT BEADVÁNYRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK • A keresetlevelet eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van. Ha a félnek több közös képviselője vagy meghatalmazottja van, részükre együttesen egy példányt kell számításban venni [93. §



(2) bek.]. Ha a felet ügyvéd képviseli, az ügyvéd köteles a keresetlevél minden példányát az aláírásával ellátni [93. § (3) bek.]. Az okirat aláírásával az ügyvéd bizonyítja, hogy a saját vagy irodája közreműködésével létrejött okirat (keresetlevél) a fél kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel (lásd 267. pont). Ügyvédi képviselet hiányában a keresetlevélre a magánokiratra előírt rendelkezések az irányadók (lásd 640. pont).

[411] AZ ELJÁRÁSI ILLETÉK MEGFIZETÉSE • A bírósági eljárás lefolytatásának a díja az illeték, amelynek mértékét az Itv. határozza meg. A polgári eljárásban az illeték alapja – ha törvény másként nem rendelkezik – az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke [Itv. 39. § (1) bek.].

Ha a pertárgy értéke meghatározható (lásd 152. pont), akkor az eljárás illetéke ennek az értéknek a százalékos kulcsában kerül megállapításra. A hatályos szabályozás szerint az elsőfokú polgári peres eljárásban az illeték általános mértéke az illetékalap 6%-a, de legalább 15 000 forint, legfeljebb 1 500 000 forint [Itv. 42. § (1) bek.]. Bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 750 000 forint.

Ha a pertárgy értéke nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 350 000 forint, a törvényszék előtt első fokon indult peres eljárásban 600 000 forint, a fellebbezési eljárásban 300 000 forint, az ítélőtábla előtti fellebbezési eljárásban 600 000 forint, a a Kúria előtti fellebbezési eljárásban 500 000 forint. A felülvizsgálati eljárásban az illeték alapja 700 000 forint [Itv. 39. § (3) bek.]. Ezekben az esetekben a 6%-os illetéket a törvényben meghatározott összeg alapján kell kiszámítani.

Egyes elsőfokú eljárásokra nézve a törvény tételesen állapítja meg az illetéket. Így például a házassági bontóper illetéke 30 000 forint, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke 30 000 forint, a munkaviszonyból származó per illetéke – ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg – 10 000 forint (Itv. 43. §).

A nemperes eljárásokra nézve az Itv. külön díjtételeket állapít meg.

A keresetlevélen mint kezdő iraton a polgári peres eljárás illetékét illetékbé-

lyeggel kell megfizetni. A 10 000 forintot meghaladó eljárási illeték az állami adóhatóságnál kiszabás alapján készpénzzel, vagy amennyiben erre lehetőség van, bankkártyával is megfizethető. Ebben az esetben az illetékköteles iratot ennek egy másolatával az illetékes állami adóhatósághoz kell benyújtani. Az illeték megfizetését a hatóság az eredeti iraton igazolja [Itv. 74. § (1) bek.].

[412] KERESETLEVÉL KELLÉKEI EGYES KÜLÖNLEGES PEREKBEN • A házassági perben a keresetlevélben elő kell adni a házasság megkötésére és a házasságból származott, életben lévő gyerekek születésére vonatkozó adatokat, valamint a szükséghez képest azokat az adatokat is, amelyekből a keresetindítási jogosultság megállapítható. A keresetlevélhez az előadott adatokat igazoló okiratokat mellékelni kell, kivéve ha az adatok személyi igazolvánnyal igazolhatók; erre a keresetlevélben azonban utalni kell [283. § (1) bek.]. Ezt a szabályt a többi személyi állapottal kapcsolatos perben is megfelelően kell alkalmazni.

A gondnokság alá helyezés iránti keresetlevélhez mellékelni kell az alperes ingatlanának tulajdoni lapját, továbbá ha a gyámhatóság a felperes, akkor az alperes elmeállapotára vonatkozó szakorvosi véleményt, valamint a környezettanulmányt is [307. § (2) bek.].

A közigazgatási perben a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat számát, a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást [330. §

bek.].

A sajtó-helyreigazítási perben benyújtott keresethez, amennyiben rendelkezésre áll, csatolni kell napilap, folyóirat, időszaki lap esetében a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát [343. § (4) bek.].

[413] A TARTALMI HIÁNYOSSÁGOK KÖVETKEZMÉNYEI • Különbséget kell tenni a jogi képviselővel, illetve az anélkül eljáró fél keresetlevele tartalmi hiányosságainak a következményei között. Ez előbbi esetben a bíróság hiánypótlást rendel el (lásd 350. pont), amely a bírói gyakorlat szerint csak akkor vezet a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításához, ha a hiányosságok miatt a kereset elbírálása lehetetlen (lásd 447. pont). Ettől eltérően a bíróság a keresetlevelet – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása



nélkül elutasítja, ha

• a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében (lásd 407. pont) és a 121/A. § (2) bekezdésében (lásd 409. pont) felsorolt kötelező tartalmi elemeket, vagy

• a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy

• a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését (lásd 411. pont).

[414] A KERESETLEVÉL BENYÚJTÁSA • A keresetlevelet a hatáskörrel és illeté-kességgel rendelkező bírósághoz kell benyújtani. Ha a keresetlevélből az derül ki, hogy az ügy más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, a keresetlevél áttételét kell elrendelni (lásd 436. pont), amennyiben az ehhez szükséges adatok a rendelkezésre állnak.

Az ügyvéd nélkül eljáró fél helyzetét megkönnyíti az, hogy a törvény lehetővé teszi a keresetlevélnek bármely helyi bíróságon vagy a perre illetékes törvényszéken történő jegyzőkönyvbe mondását. A Pp. 94. § (1) bekezdése szerint a felet „ilyenkor a szükséges útbaigazítással is el kell látni, és az esetleges hiányok pótlására, nyomban fel kell hívni". Ha a perre nem az a bíróság illetékes, amelyik a keresetet jegyzőkönyvbe vette, a jegyzőkönyvet az illetékes bírósághoz kell áttenni (lásd 86. pont).

A közigazgatási perekben a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél kell benyújtani (lásd 957. pont). Az elsőfokú közigazgatási szerv a keresetlevelet az ügy irataival együtt öt napon belül felterjeszti a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez, amely – a nyilatkozatával együtt – tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz [330. § (2) bek.].

[415] A KERESETLEVÉL BENYÚJTÁSÁNAK JOGHATÁSAI • A keresetlevél benyújtásának joghatásai a felperes egyoldalú eljárási cselekményéhez, „igényének a bíróságnál kereset útján történt szabályszerű előterjesztéséhez fűződnek". Ezek a joghatások nem azonosak a perindítás joghatásaival (lásd 454-456. pont).

A keresetlevél benyújtásának anyagi jogi hatásai közül ki kell emelni az elbirtoklás megszakadását (Ptk. 124. §) és az elévülés megszakadását (Ptk. 327. §), valamint azt, hogy a tartásdíj, az életjáradék és a baleseti járadék már lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részletei bírósági úton legfeljebb a keresetlevél beadását meg előző hat hónapi időszakra követelhetők (Ptk. 280. §). A keresetlevél beadásának általános eljárásjogi hatása az, hogy megindul a polgári peres eljárás. A bíróságnak foglalkoznia kell a keresetlevéllel és meg kell tennie a törvényben előírt intézkedéseket. A kereset benyújtásával a felperes jogot szerez arra, hogy „.ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában" (lásd 4. pont). A keresetlevél benyújtásának egyéb eljárásjogi hatásai:

• a bíróság hatáskörének a megállapításánál a per tárgyának értékére a keresetlevél beadásának időpontja irányadó (lásd 153. pont),

• a bíróság illetékességének a megállapításánál a keresetlevél beadásának az időpontja irányadó (lásd 184. pont),

• az előzetes bizonyítást csak a perbíróság folytathatja le (lásd 576. pont).

[416] A KERESETLEVÉL JOGHATÁSAINAK FENNTARTÁSA • A keresetlevél benyújtásához fűződő joghatások elenyésznek, ha a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 437. pont) vagy a pert megszünteti (lásd 507. pont). A bíróság döntése folytán a felperes olyan helyzetbe kerül, mintha a keresetlevelet be sem nyújtotta volna.

A törvény – a felperes méltányolható érdekeire tekintettel – lehetővé teszi azt, hogy bizonyos eljárási cselekmények révén a keresetlevél beadásához fűződő joghatások fennmaradjanak. Az ide tartozó esetek a következők:

A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a keresetlevél beadásának a joghatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti [132. § (1) bek.].



Ha a bíróság a pert a 157. § a), b) vagy c) pontja alapján szünteti meg, a keresetlevél beadásának a joghatásai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti [161. § (1) bek.].

Ha a keresetlevél az alperes részére a halála miatt vagy más okból nem volt kézbesíthető, a keresetlevél beadásának a joghatályai fennmaradnak, ha a felperes a kézbesítés sikertelen megkísérlésére vonatkozó értesítés vételétől számított harminc nap alatt a kézbesítéshez szükséges adatokat bejelenti vagy hirdetményi idézést kér [132. § (2) bek.].

A szabályszerűen benyújtott keresetlevelet ezekben az esetekben úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is helyesen nyújtották volna be. A törvényben megjelölt határidők elmulasztása esetében igazolásnak helye nincs.

1.7. 7. A perelőfeltételek[417] A PERELŐFELTÉTELEK FOGALMA • A perelőfeltételek kifejezés alatt általában a perindítás (vagy a keresetindítás) megengedhetőségének a feltételeit értjük, míg e feltételek hiánya esetén perakadályokról szoktunk beszélni. A fogalmat Bülow használta először, aki híres könyvében nemcsak a magánjogi és az eljárási jogviszonyokat határolta el, hanem a „perjogi viszony" keletkezésének az előfeltételeit is leírta.38

Gyakorlati megfontolások alapján a törvénykönyvek nem a perindítás előfeltételeit, hanem a perindítás akadályait tartalmazzák, amelyeket a bíróságnak rendszerint hivatalból kell figyelembe venni, illetve amelyek a felek részéről kifogás formájában is érvényesíthetők. A jogirodalomban a perelőfeltételek tana számos vitára adott alkalmat, hiszen az ide tartozó kérdések a per lényegével és a keresetjoggal is összefüggenek.

[418] A PERELŐFELTÉTELEK TANA • A régebbi magyar jogirodalom nagy teret szentelt a perelőfeltételekkel, a perakadályokkal és a pergátló kifogásokkal ösz- szefüggő kérdéseknek. Innen ered a „perelőfeltételek tana" elnevezés.

Magyary azokat a tényeket és eljárási cselekményeket sorolta a perelőfeltételek közé, amelyek ahhoz szükségesek, hogy „a per a felek között létrejöhessen és szabályszerűen lefolyhasson". Az államnak jó oka van arra, hogy a felek „perbe állását" és „perben maradását" bizonyos feltételekhez kösse.39 Bacsó – Magyaryval ellentétben – csak azokat a tényeket nevezte perelőfeltételeknek, amelyek fennállása esetén a bíróság köteles lesz a „törvényes alakban indított keresetet" elfogadni, azt az alperessel közölni és ezzel a pert megalapítani.40

A magyar jogirodalomban egyébként nem alakult ki egységes felfogás a per-

előfeltételek fogalmát illetően. Az uralkodó felfogás (elsősorban a Plósz, Magya- ry és követőik által képviselt álláspont) a peralapítás feltételeit tekintette perelőfeltételeknek, peralapítás alatt értve az alperes perbe bocsátkozását, amely megnyitja az utat a kereset érdemi elbírálása előtt. Ha valamelyik perelőfeltétel hiányzik, a peralapításra nem kerülhet sor. Ezért a perelőfeltételek hiányát a jogirodalom perakadályoknak, az 1911. évi Pp. pedig pergátló körülményeknek nevezte. A perelőfeltételek vizsgálatát a bíróság hivatalból vagy az alperes indítványára volt köteles elvégezni. Ez utóbbit a törvény pergátló kifogásoknak nevezte, mivel az alperes rendszerint kifogás formájában érvényesítette azokat.

[419] A PERELŐFELTÉTELEK A SZOCIALISTA POLGÁRI ELJÁRÁSJOGBAN • A szocialista polgári eljárásjogban szinte teljesen feledésbe merültek a perelőfeltételekkel kapcsolatos kérdések. Az 1952. évi törvény szövegéből eltűntek az olyan kifejezések, mint a „pergátló körülmény", a „pergátló kifogás" vagy a „keresetlevél visszautasítása". A jogirodalomban a perelőfeltételek tana leszűkült a Pp. 130. §-ának a magyarázatára és beleolvadt a tárgyalás előkészítéséről szóló fejezetbe.

A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli visszautasítása (régi Pp. 141. §) helyébe a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása (130. §) lépett. A pergátló kifogások (régi Pp. 180. §) a perfelvételi tárgyalással együtt megszűntek, ehelyett az alperes a per megszüntetésére irányuló kérelmet terjeszthet elő (139. §).

A megváltoztatott elnevezések mögötti jogintézmények azonban tartalmilag nem különböznek lényegesen a régi Pp. hasonló rendelkezéseitől, vagyis a perakadályok érvényre juttatásának a mechanizmusát a szocialista polgári eljárásjog is átvette. Abban az esetben, ha bíróság már a keresetlevélből megállapítja, hogy a kereset érdemi elbírálását valamely körülmény eleve kizárja, akkor a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja (130. §),41 ha viszont a tárgyalás során állapítja meg ezeket, a pert megszünteti (157. §).



[420] PERELŐFELTÉTELEK A HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS SZERINT • A törvény tíz pontban foglalja össze a perelőfeltételeket. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható:

• a magyar bíróság joghatóságának kizárt volta;

• a bírósági út, a bírósági hatáskör vagy az illetékesség hiánya;

• a pert kötelezően megelőző hatósági eljárás hiánya;

• a perfüggőség vagy ítélt dolog fennállása;

• a fél jogképességének a hiánya;

• a követelés idő előtti vagy – az elévülés kivételével – bírói úton nem érvényesíthető volta;

• az aktív, illetve a passzív perbeli legitimáció vagy a kötelező perben állás hiánya;

• a külön jogszabályban megállapított keresetindítási határidő be nem tartása;

• a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása;

• a keresetlevél egyéb tartalmi hiányossága [130. § (1) bek.].

Az egyes perelőfeltételekkel a tárgyalás előkészítése kapcsán még részletesen foglalkozunk (lásd 437-448. pont).

1.8. Jegyzetek1. Névai László: Keresetindítás. In Kommentár 1976. 645. o.; Farkas József: A keresetindítás. In Enciklopédia.

1980. 1439-1441. o.; Papp Zsuzsanna: Keresetindítás. In Polgári perjog I. 1993. 285. o.

2. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 1939. 350. o.; Novák István: A kereset a polgári perben. Budapest, 1966. 10. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 289. o.

3. Sárffy (1946): i. m. 102-103. o.

4. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint: „A perbizomány intézményét a magyar jog nem ismeri, ezért – törvényi felhatalmazás hiányában – nincs perbeli legitimációja annak, aki saját nevében más jogát kívánja perben érvényesíteni." (Legf. Bír. Gfv. X. 32 705/1995. – BH 1997/4:199. sz.)

5. Fogyasztóvédelmi ügyekben a keresetindítási jog az Európai Gazdasági Térség bármely államának a joga alapján létrejött fogyasztóvédelmi egységeket is megilleti, amennyiben az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzékben szerepelnek.


7. Haupt Egon: A jogcímhez kötöttség kérdése a polgári perben. MJ, 2000/10:605-616.


9. Plósz Sándor: Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 235. o.


11. Ez az elméletinek tűnő kérdés hamarosan nagy gyakorlati jelentőségre tehet szert. A Pp. – 1999-ben módosított – 124. § (2) bekezdése ugyanis feljogosítja a bíróságot arra, hogy a keresetlevelet a hiánypótlás mellőzésével, idézés kibocsátása nélkül elutasítsa, ha az nem tartalmazza a 121. § (2) bekezdésében előírt kötelező tartalmi elemeket. Ennek kapcsán vitás lehet majd az, hogy az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait milyen részletességgel kell a keresetlevélben megjelölni ahhoz, hogy azok hiánya ne vezessen az elutasításhoz.




13. Névai: i. m. 650. o.

14. Kazay László: Keresetindítás. In Kommentár 1994. B/2-3. o.

15. Savigny, Karl Friedrich: System des heutigen römischen Rechts. Berlin, 1841-1856. V. köt. 4-5. o.

16. Forsthoff, Ernst: Lehrbuch des Verwaltungsrecht. Berlin-München, 1961. 169-171. o.

17. Plósz: i. m. 31-32. o.

18. Degenkolb, Heinrich: Einlassungszwang und Urteilsnorm. Leipzig, 1877. 31-32. o.

19. Kengyel Miklós: A jogvédelmi igény mint a polgári eljárásjog-tudomány „termékeny tévedése". JK, 1986/11:550-556. o.


21. Abramov, Sz. N.: Szovjet polgári eljárás. Moszkva, 1952. 155. o.; Klejnmann, A. F.: Szovjet polgári eljárás. Moszkva, 1954. 24. o.

22. Rosenberg, Leo: Lehrbuch des deutschen Zivilprozefirechts. Berlin, 1927. 256. o.

23. Rosenberg, Leo – Schwab, Karl Heinz – Gottwald, Peter: Zivilprozefirecht. München, 1993. 13-14. o.

24. A bírósághoz fordulás jogának alkotmányjogi értelmezését lásd Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. II. köt. 2011-2022. o.


26. Novák: i. m. 48. o.

27. Kazay: i. m. B/10-11. o.

28. Schönke, Adolf: Rechtsschutzbedürfnis. Berlin, 1950.

29. A jogirodalomban ismeretes az ezzel ellentétes nézet is. Névai szerint az apaság és származás megállapítása iránti perekben hozott ítéletek nem konstitutív természetűek (Né- vai-Szilbereky: i. m. 301-302. o.).



32. Farkas: i. m. 1441. o.

33. A keresetváltoztatás és a viszontkereset szabályait a 2010. évi CLXXXIII. törvény 112113. §-a módosította.


35. A perújítás megengedése esetében a pert a kérelem korlátai között kell újra tárgyalni, tehát viszontkereset előterjesztésének nincs helye [Pp. 267. § (1) bek.]. In Kommentár (Né- meth-Kiss) 2010. 591. o.

36. Móra Mihály: A kereset és a keresetlevél. In Polgári eljárásjog I. 1958. 287. o.

37. A Pp. 396. §-a szerint vállalkozás az olyan – cégnyilvántartásban nyilvántartott – jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre.

38. Bülow, Oscar: Die Lekre von Prozesseinreden und Prozessvoraussetzungen. Giessen, 1868.

39. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest,



1898. 139. o.

40. Bacsó Jenő (id.): A jogvédelem előfeltételei a polgári perben. Máramarossziget, 1910.

41. Az 1952. évi Pp. indokolása szerint a 130. §-ban felsorolt keresetlevél-elutasítási okok „lényegesen különböznek" a régi Pp. hasonló rendelkezéseitől. A keresetlevél visszautasításának mint önálló perjogi intézménynek a megszüntetését a törvény indokolása azzal magyarázta, hogy az a perrendtartás egyszerűsítését szolgálja, mivel „véget vet annak a. megkülönböztetésnek, amely alaki okokból a beadvány visszautasítását, érdemi alapon pedig annak elutasítását rendelte". Ennek az egyszerűsítésnek a létjogosultsága vitatható, mivel a bíróság érdemi és nem érdemi döntései között mind tartalmilag, mind pedig következményeit tekintve nagyon jelentős különbségek vannak. Nem mindegy ugyanis az, hogy a bíróság a keresetlevelet utasítja el, amelyet a fél az elutasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül újra benyújthat (132. §), vagy a keresetet, amikor is a bíróság elutasító ítéletéhez a jogerőhatás (229. §) fűződik.

1.9. IrodalomBacsó Jenő: A jogvédelem előfeltételei. Máramarossziget, 1910.

Banicz Erika: A polgári per új célja és a keresetváltoztatás eljárásjogi feltételének összefüggései. In Kengyel Miklós (szerk.): Polgári eljárásjog a XXI. században. Tanulmányok Farkas József emlékére. Pécs, 2002. 59-66. o.

Boros József: A keresetlevél hiányainak pótlása. MJ, 1965/7:301-307. o.

Farkas József: A bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956. 12-22. o.

Farkas József: A keresetindítás. In Enciklopédia, 1980. 1439-1441. o.

Gátos György: Perbeli igényérvényesítés közösségi érdeksérelem esetében. MJ, 1992/2:100103. o.

Hámori Vilmos: A keresetjog és az eljárásjogi jogviszony a polgári perben. JK, 1979/8:519523. o.

Hámori Vilmos: Anyagi jog és kereset. JK, 1978/10:611-619. o.

Haupt Egon: A jogcímhez kötöttség kérdése a polgári perben. MJ, 2000/10:605-616. o,

Kazay László: Keresetindítás. In Kommentár (Petrik) 2010. 257-306. o.

Kengyel Miklós: A jogvédelmi igény mint a polgári eljárásjog-tudomány „termékeny tévedése". JK, 1986/11:550-556. o.

Kengyel Miklós: A keresettől a bírósághoz fordulás jogáig. Studia Iuridica, 118. Pécs, 1989. 137-149. o.

Kengyel Miklós: Keresetindítás. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 487-545. o.

Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest – Pécs, 2006. 327361. o.

Kovács László: Mit jelent a bíróság jogcímhez kötöttsége? MJ, 2003/9:553-554. o.

Lábady Tamás: A keresetindítási jog, különös tekintettel a III. Ppn. új perelőfeltételeire. MJ, 1975/8:445-453. o.

Lomnici Zoltán: Az illetékjogszabályok magyarázata és gyakorlata. Budapest, 2011.

Lugosi József: A keresettől való elállás perjogi vonatkozásai. MJ, 2008/2:783-795. o.

Lugosi József: Gondolatok a kereseti kérelemhez kötöttségről. MJ, 2011/10:674-684. o.

Neudörfler Éva: A keresetindítási határidő jellege a közigazgatási jogviszonyban, avagy gondolatok a 4/2003. számú polgári jogegységi határozat tükrében. MJ, 2006/2:100-104. o.




Móra Mihály: A kereset és a keresetlevél. In Polgári eljárásjog I. 1958. 269-293. o.

Móra Mihály: A megállapítási kereset tárgya, fajai és a jogmegóvás szükségessége. JK, 1961/10:519-530. o.

Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés gazdaságtana és lehetőségei a magyar jogban. JK, 2011/3:163-174. o.

Névai László: Keresetindítás. In Kommentár 1976. 657-671. o.


Novák István: A kereset a polgári perben. Budapest, 1966.

Novák István: A keresetindítás eljárásjogi felelőssége. JK, 1988/4:214-218. o.

Papp Zsuzsanna: Keresetindítás. In Polgári perjog I. 1993. 305-309. o.

Plósz Sándor: A keresetjogról. In Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 3-55. o.

Rátonyi Tamás: A keresetjog meghatározásának kérdései. PEF I. Budapest. 1971. 5-26. o.

Réti László: Aggályok a csoportos perléssel kapcsolatban. ÜL, 2010/3:25-29. o.


Tarr György: A környezetvédelmi igények érvényesítésénél bevezetésre javasolható popula- ris actio. JK, 1988/10:567-576. o.

Ujlaki László: A beszámítás jogintézményének alaktana és a perbeli beszámítás mechanizmusa. JK, 1998/6:211-215. o.

2. XII. FEJEZET – A TÁRGYALÁS2.1. 1. A tárgyalás szerepe a polgári eljárásban[421] A TÁRGYALÁS FOGALMA • A polgári perben tárgyalásnak nevezzük a bíróság olyan ülését, amely rendszerint a felek és más peralanyok részvételével zajlik, és ahol a különböző eljárási cselekmények egységes láncolattá fonódnak össze.

A polgári perbeli tárgyalás sine qua nonja a bíróság. Tanács vagy egyesbíró nélkül nincsen tárgyalás; a bíróság ebben a minőségében nem helyettesíthető és nem pótolható. Ha az eljáró tanács összetételében vagy az egyesbíró személyében történik változás, akkor a Pp. 144. §-ában foglaltak szerint folytatható az eljárás (lásd 478. pont).

A bíróság ülései közül csak az tekinthető tárgyalásnak, amelyen a felek (és más peralanyok) részvételi lehetősége biztosítva van. A felek kizárásával tartott ülések nem tekinthetők tárgyalásnak, legfeljebb „zárt tanácskozásnak" (214. §) vagy „zárt tanácsülésnek".

[422] A TÁRGYALÁS CÉLJA • Mivel a tárgyalás elsődleges célja a kétoldalú meghallgatás lehetőségének a biztosítása, a feleket a tárgyalásra meg kell idézni, de távolmaradásuk csak akkor gátolja a tárgyalás megtartását, ha az idézés nem volt szabályszerű. Tehát a bíróság nélkül nem, a felek nélkül azonban megtartható a tárgyalás!

A tárgyalás a polgári peres eljárás legkoncentráltabb szakasza, amely megteremti a bíróság, a felek és az egyéb résztvevők eljárási cselekményeinek a térés időbeli egységét, valamint az ellenérdekű felek közötti kontradikció, a közvetlen „szóváltás" lehetőségét. A tárgyalás kifejezés azonban a polgári eljárásjogi szóhasználatban nemcsak egy bírósági ülést jelenthet, hanem az ügyben tartott (első és folytatólagos) tárgyalások összességét is.

A tárgyaláshoz nem tesszük hozzá külön a „szóbeli" jelzőt, mivel a fogalomba beletartozik. (Ezért amikor a polgári eljárásjogban tárgyalásról beszélünk, azon mindig a szóbeli tárgyalást kell érteni.) Ugyanígy nem tesszük hozzá a „nyilvános" jelzőt sem, mivel a Pp. 5. §-a alapelvként mondja ki a bírósági tárgyalás nyilvánosságát (lásd 92. pont).



[423] A TÁRGYALÁS JELENTŐSÉGE • A hazai jogirodalom egybehangzóan a tárgyalást tartja a polgári peres eljárás legfontosabb szakaszának. A tárgyalás jelentősége abban áll, hogy ezen történik az ítélet alapjául szolgáló tényállás felderítése, – néhány kivételtől eltekintve – a bizonyítás felvétele és a felek által érvényesített jogok meghatározása. A tárgyalás anyagán alapul a tény- és jogkérdésben való döntés.1

A polgári eljárás alapelveinek a többsége a tárgyaláson vagy legalábbis azzal összefüggésben érvényesül. Ezek közé tartozik a felek egyenjogúsága, a kétoldalú meghallgatás, valamint a szóbeliség, a nyilvánosság, a közvetlenség és az anyanyelv használatának az elve. Mivel a feleknek a tárgyaláson nyílik a legtöbb lehetőségük arra, hogy a perbeli jogaikat gyakorolhassák, a tárgyalásnak garanciális jelentősége is van.

A tárgyalás szociálpszichológiai hatása abban áll, hogy itt kerülnek közvetlen érintkezésbe a felek és a per egyéb részt vevői az addig személytelen hatósággal, a bírósággal. A tárgyaláson nyílik lehetőség arra, hogy az érintettek – a konkrét ügyükön túlmutató – tapasztalatokat szerezzenek például az igazságszolgáltatás tárgyi környezetéről (a bírósági épületekről és a tárgyalótermekről), a polgári tárgyalások légköréről és nem utolsósorban a bírák (és az ügyvédek) magatartása nyomán a jogászi viselkedéskultúráról. 2 Ezeknek az apró és nemegyszer hétköznapi tapasztalatoknak véleményformáló erejük lehet az igazságszolgáltatás pártatlanságának vagy a bíróság tekintélyének a megítélésénél.

[424] A TÁRGYALÁSON KÍVÜLI ELBÍRÁLÁS • A szocialista polgári eljárásjog a tárgyalás jelentőségének a hangsúlyozása mellett bizonyos ügyekre nézve fenntartotta a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét is. 3 Az Alkotmánybíróság a 26/1990. (XI. 8.) AB határozatával a Pp. mindazon rendelkezését megsemmisítette, amelyek addig a perek tárgyaláson kívüli elbírálását lehetővé tették. Az Alkotmánybíróság megállapította azt, hogy ezek a rendelkezések ellentétben állnak a Magyar Köztársaság Alkotmánya 57. § (1) bekezdésével, valamint a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 14. cikkével, mivel a „bírósághoz fordulás jogába" nemcsak a keresetindítás, hanem a nyilvános tárgyaláshoz való jog is beletartozik (lásd 4. pont). Tizenöt évvel az Alkotmánybíróság döntése után az újraszabályozott közigazgatási perben újból megnyílt a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetősége [338. § (1) bek.]. Az intézmény visszaállítása annak ellenére vitatható, hogy az a felek rendelkezési jogára hivatkozással történt (lásd 965. pont). Még tovább ment a jogalkotó a kiemelt jelentőségű közigazgatási hatósági ügyekben hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának a szabályozása során, ahol a tárgyaláson kívüli elbírálását tette főszabállyá (2006. évi LIII. törvény 9. §).

Az Alkotmánybíróság a 38/1991. (VII. 3.) AB határozatában ugyanakkor rámutatott arra, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből nem következik az, hogy a bíróság bármely rendes és különleges eljárásban a fél jogait és kötelezettségeit mindkét fokon kizárólag csak tárgyaláson bírálja el. A polgári per ésszerű időn belül történő befejezése – különösen a perorvoslati eljárásban – ugyanolyan fontos szempont lehet, mint a nyilvános tárgyaláshoz való jog. Erre tekintettel a törvény lehetővé teszi azt, hogy a perorvoslati eljárásban

a bíróság tárgyaláson kívül járjon el (fellebbezés – lásd 780-784. pont, felülvizsgálat – lásd 848. pont).

[425] A TÁRGYALÁSI RENDSZEREK • A polgári perbeli tárgyalás szerkezeti felépítése általában kétféleképpen szabályozható: vagy az osztott tárgyalás, vagy az egységes tárgyalás elve érvényesül. Az előbbi „élesen és időbelileg is" elválasztja egymástól egyfelől a per létrejöttének (megalapításának), másfelől az érdemi elbírálásának a szakaszait; míg az utóbbi a pert egységes folyamatnak tekinti és ennek megfelelően mellőzi a pernek külön részekre való bontását.

[426] AZ OSZTOTT TÁRGYALÁSI RENDSZER • Az osztott (vagy bontott) tárgyalási rendszer két részből, a perfelvételi és az érdemleges tárgyalásból áll. Az idő- belileg és tartalmilag is elkülönülő két rész közé esik az ún. permetszés vagy percezúra. Ennek a tagolásnak a célja az, hogy a perfelvételi tárgyalás mintegy „megszűrje" az ügyeket, azaz lehetővé tegye az érdemi elbírálás nélküli gyors befejezést a mulasztás, a perelőfeltételek hiánya, a keresettől való elállás, a joglemondás vagy a jogelismerés stb. esetében. Ha a per a felsorolt okok miatt nem szűnik meg, akkor az osztott tárgyalási rendszer második szakaszában sor kerülhet az érdemleges tárgyalásra.4

[427] AZ EGYSÉGES TÁRGYALÁSI RENDSZER • Az egységes tárgyalási rendszer a tárgyalást nem különíti el egymástól mereven elválasztott szakaszokra, hanem a tárgyalást egységes folyamatnak tekinti, függetlenül attól, hogy a bíróság egy vagy több tárgyalási határnapon tart-e tárgyalást. Móra szemléletes leírása szerint: „E tárgyaláson belül a felek elvileg bármikor végezhetnek perbeli cselekményeket az ítéletet megelőző tárgyalás bezárásáig. Ez nincs meghatározott határnapokhoz kötve és az egységes tárgyalás későbbi határnapján végzett utólagos perbeli cselekményre nem áll a kizárás, a preklúzió. Nincs szétosztva a tárgyalás a tényelőadás és a bizonyítás, a tényelőadás és a jogelőadás szakaszára sem."5 Az egységes tárgyalási rendszer előnye az, hogy a formalitások kiküszöbölésével biztosítja az ügyek folyamatos tárgyalását. Amennyiben a bíróság a pert nem



szünteti meg, úgy nyomban érdemben tárgyalhatja az ügyet, ennélfogva lehetősége van arra, hogy már az első' tárgyaláson érdemben döntsön.

[428] A VEGYES RENDSZER • Az ún. vegyes rendszer ötvözi a két tárgyalási rendszer előnyeit. A permetszés formai szigorán úgy enyhít, hogy az egy napon tartott tárgyalást osztja fel perfelvételi és érdemi szakaszra, vagyis ha a perfelvételi tárgyaláson a pert nem szüntetik meg, akkor ennek a berekesztése után nyomban lehetőség van az érdemi tárgyalás megkezdésére.

[429] AZ 1911. ÉVI PP. TÁRGYALÁSI RENDSZERE • A „régi Pp." tárgyalási rendszere a törvényszék előtti eljárásban az osztott, a járásbírósági eljárásban a vegyes rendszert követte.

A törvényszék előtt a perfelvételi határnapon kellett elintézni a pergátló kifogásokat, továbbá mindazokat az ügyeket, amelyekben mulasztás, elismerés, elállás vagy lemondás folytán kellett határozatot hozni vagy amelyekben egyezség jött létre. Ha a bíróság az alperes pergátló kifogásainak nem adott helyt,

vagy ha az alperes ilyen kifogásokkal nem élt, akkor köteles volt az érdemleges ellenkérelmét előadni. Ezzel a perfelvételi tárgyalás lezajlott. A bíróság az érdemleges tárgyalásra mintegy harmincnapos határidőt tűzött ki, amely azonban a felek beleegyezésével lerövidíthető volt.

A perfelvételi és az érdemleges tárgyalás közötti cezúra merevségét a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk oldotta fel.

A módosított szabály szerint a bíróságnak a keresetlevélre hozott idéző végzésben arra kellett figyelmeztetnie a feleket, hogy „a perfelvételi tárgyaláson esetleg az érdemleges tárgyalás megtartásának is helye lesz". Ezzel az 1930. évi módosítás a törvényszék előtti eljárást is a vegyes tárgyalási rendszer irányába mozdította el.

A járásbíróság előtti eljárásban kezdettől fogva nem létezett a percezúra, mivel a felek idézése – az 1911. évi Pp. 142. §-a szerint – a perfelvételi és az érdemleges tárgyalásra szólt. A kialakult szokás szerint azonban az érdemi jogvitáktól elkülönítetten, az ún. „tömegnapon" intézték el azokat az ügyeket, ahol a pergátló kifogás, mulasztás, elállás stb. miatt csak a perfelvételi tárgyalásra került sor.6

[430] AZ 1952. ÉVI PP. TÁRGYALÁSI RENDSZERE • A szocialista polgári perjog– az 1911. évi Pp. osztott, illetve vegyes tárgyalási rendszerével szemben – az egységes tárgyalási rendszert honosította meg. Az 1952. évi III. törvény indokolása a korábbi szabályozást túlzottan bonyolultnak, a perfelvételi tárgyalást pedig merőben feleslegesnek nevezte. A szocialista jogirodalom az egyszerű és a gyors pervitel biztosítékát látta az egységes tárgyalási rendszerben, bár adós maradt azzal a magyarázattal, hogy miféle célszerűség indokolhatja azt, hogy a bíróság ne a perelőfeltételek vizsgálatával kezdje az ügy tárgyalását.7

[431] AZ ELSŐ ÉS A FOLYTATÓLAGOS TÁRGYALÁS • Az egységes tárgyaláson belül – az elvi egység megtörése nélkül – első és folytatólagos tárgyalást lehet megkülönböztetni. Az első és a folytatólagos tárgyalás közötti különbség elsősorban időbeli sorrendiséget jelöl, vannak azonban olyan eljárási cselekmények, amelyek csak az első tárgyaláson végezhetők el (138. §), továbbá különbség van az első, illetve a folytatólagos tárgyalás elmulasztásának a jogkövetkezményeiben (136/B. §). Ezenkívül a Pp. még az érdemi tárgyalás kifejezést is használja (140. § és 160. §), ami a bírói gyakorlat értelmezése szerint az alperes érdemi ellenkérelmének az előterjesztésével kezdődik. Ehhez a törvény meghatározott jogkövetkezményeket fűz (lásd 472. pont).

2.2. 2. A tárgyalás előkészítése[432] A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK SZAKASZAI • A tárgyalás előkészítése a polgári peres eljárás egyik legkritikusabb szakasza. Csak az alapos előkészítés biztosíthatja a tárgyalás sikerét, a pertartam lerövidítését. Arra nézve, hogy kit terheljen a törvény a tárgyalás előkészítésével, többféle megoldás létezik.

(Az angol-amerikai jogrendszer kizárólag a felek feladatává teszi, másutt a felek és a bíróság kölcsönös aktivitására van szükség.)

A polgári perek ésszerű időn belül történő befejezése érdekében az 1999. évi CX. törvény (VIII. Ppn.) jelentős tartalmi változtatásokat hajtott végre, amikor csaknem harminc év után újraszabályozta a bíróságnak a tárgyalás előkészítésével kapcsolatos feladatait.8

A hatályos szabályozás alapján a tárgyalás előkészítése három szakaszra bontható, nevezetesen a keresetlevél megvizsgálására [124. § (1)-(2) bek.], az előkészítő intézkedések megtételére [124. § (3)-(4) bek.] és a tárgyalás



kitűzésére (125-126. §).

2.2.1. A keresetlevél megvizsgálása

[433] A BÍRÓSÁG TEENDŐI • A tárgyalás előkészítésének legelső mozzanataként a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a kereset alkalmas-e a tárgyalásra. Ennek megfelelően a bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bíróságra érkezéstől számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlás végett visszaadni, nincs-e helye az ügy áttételének, illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi [124. § (1) bek.].

[434] HIÁNYPÓTLÁS • Ha a bírósághoz benyújtott keresetlevél nem felel meg az alaki és a tartalmi követelményeknek, az elnök rövid határidő kitűzésével, a hiányok megjelölése mellett, pótlás végett a félnek visszaadja, és egyben figyelmezteti, ha újból hiányosan adja be, a bíróság a keresetlevelet el fogja utasítani, illetve a hiányos tartalma alapján fogja elintézni. Az elnök a helyben lakó felet a beadvány hiányainak a pótlása végett maga elé idézheti. Ha a felperes a hiányt a kitűzött határidőn belül pótolja, a keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be [95. § (4)-(5) bek.].

A tárgyalás alapos előkészítése érdekében a felperest a keresetlevél hiányainak pótlására olyan tartamú határidő kitűzésével kell felhívni, ami elégséges a megjelölt adatok, okiratok beszerzésére. A bíróság – indokolt esetben – eltérhet a hiánypótlásra egyébként előírt „rövid határidő" alkalmazásától. Az állandó bírósági gyakorlat szerint a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása okából a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására csak akkor kerülhet sor, ha a hiányosságok miatt a keresetlevél elbírálása lehetetlen. A nem ilyen hiányokat az eljárás során kell pótolni.

[435] A HIÁNYPÓTLÁS MELLŐZÉSE • Ha a félnek jogi képviselője van, a bíróság nem folytatja le a hiánypótlási eljárást, hanem a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha

• a keresetlevél nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében felsorolt kötelező tartalmi elemeket (lásd 407. pont) és

• a jogi személy gazdálkodó szervezetek egymás közötti vitájában a keresetlevél benyújtása előtti kötelező egyeztetés vonatkozásában a 121/A. § (2) bekezdésében foglaltakat (lásd 409. pont), vagy

• a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását (261. pont), vagy

• a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését (lásd 411. pont).

[436] AZ ÁTTÉTEL • Ha a keresetlevélből vagy a mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, a perre más bíróság illetékes, az elnök elrendeli a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz vagy hatósághoz való áttételét. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az áttételhez szükséges adatok a keresetlevélből megállapíthatók [129. § (1) bek.]. Ha ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, úgy a bíróság először hiánypótlást rendel el, majd ennek az eredménytelensége esetén a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. b) pont].

Ha az áttétel feltételei fennállnak, a bíróság erről végzést hoz, amelyet a feleknek kézbesíteni kell és az alperes példányához csatolni kell a keresetlevél másolatát. Az áttételt elrendelő végzés ellen fellebbezésnek van helye. A bíróság az áttételt elrendelő végzést maga is megváltoztathatja. Erre az iratoknak a fellebbezést elbíráló bírósághoz való felterjesztéséig van lehetősége. A keresetlevelet csak az áttételt elrendelő végzés jogerőre emelkedése után lehet az új bírósághoz (hatósághoz) továbbítani [129. § (1) bek.].

A „hivatalnak packázásait" elkerülendő, a törvény megtiltja a keresetlevél áttételét olyan bírósághoz vagy más hatósághoz, amely saját hatáskörének vagy illetékességének a hiányát már jogerősen megállapította [129. § (2) bek.]. Az áttett keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is annál a bíróságnál terjesztették volna elő, amelyhez áttették.

[437] A KERESETLEVÉL IDÉZÉS KIBOCSÁTÁSA NÉLKÜLI ELUTASÍTÁSA • Ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása során a perelőfeltételek (lásd 420. pont) valamelyikének a hiányát észleli, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül végzéssel elutasítja. Erre a 130. § (1) bekezdése szerint akkor kerül sor, ha megállapítható, hogy

a. a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;



b. a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;

c. a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie;

d. a felek között ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt

e. akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt – a per már folyamatban van (128. §) vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (229. §);

f. a félnek nincs perbeli jogképessége (48. §);

g. a felperes követelése idő előtti vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;

h. a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt (személyeket)

i. felhívás ellenére – nem vonta perbe;

j. külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;

k. a 124. § (2) bekezdésében foglalt ok áll fenn (lásd 435. pont);

l. a felperes a hiánypótlás végett (95. §) neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el.

2.2.2. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának egyes esetei

[438] A JOGHATÓSÁG HIÁNYA • Ha a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény alapján kizárt, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Amennyiben a magyar joghatóság nem kizárt, a bíróság a továbbiakban az általános eljárási szabályok szerint jár el; az ügyet tárgyalásra tűzi ki, és arra a feleket megidézi. A joghatóság további vizsgálata alapvetően attól függ, hogy az alperes az idézés nyomán milyen perbeli cselekményeket végez.

[439] BÍRÓSÁGI ÚT, HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG HIÁNYA • A törvényben meghatározott feltételeknek együttesen kell fennforogniuk. A gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő az, hogy a keresetlevelet – a bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányában – azért kell elutasítani, mert az áttételhez szükséges adatok nem állnak a bíróság rendelkezésére: „a bíróságnak a szükséges adatok szolgáltatására a felperest fel kell hívnia. A felperes jóhiszemű eljárása esetén – feltéve hogy a jogvita perútra tartozik – a keresetlevél elutasítása aligha fordulhat elő."9 A bírósági út hiánya miatti elutasításra akkor kerülhet sor, ha az érvényesített követelés elbírálása nem tartozik a bíróság hatáskörébe és az áttételre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók.

[440] MEGELŐZŐ ELJÁRÁS • A polgári pert különböző hatósági (büntető-, szabálysértési, közigazgatási, társadalombiztosítási stb.) eljárások előzhetik meg. Ha a jogszabály a megelőző eljárást kötelezővé teszi, hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. Ha például a felperes olyan közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kéri a keresetében, amelynek bírósági felülvizsgálatát törvény kizárja, vagy ha a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban a jogorvoslati jogát kimerítette volna, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. A polgári jog területén is vannak olyan hatósági eljárások, amelyeknek meg kell előzniük a bírósági úton történő igényérvényesítést.10 Az egymillió forintot meg nem haladó lejárt pénzköveteléseket kizárólag fizetési meghagyás útján lehet érvényesíteni, amelynek a kibocsátása 2010. június 1. napja óta a közjegyző hatáskörébe tartozik (lásd 1028. pont). Ha a felperes a keresetében ilyen követelést érvényesít, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja és egyúttal tájékozatja a felet a fizetési meghagyás megindításának a módjáról [314. § (2) bek.].

[441] PERFÜGGŐSÉG ÉS ÍTÉLT DOLOG • A perfüggőség a keresetnek az ellenféllel való közlésével áll be (lásd 454. pont). Amíg a perfüggőség fennáll, addig a felek között ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt újabb per

nem indítható. Ha a bíróság ugyanazon igénynek a többszörös érvényesítését észleli, azt kell megvizsgálnia,



hogy a perindítás hatályai valamelyik ügyben beálltak-e, s ehhez képest az alperessel még nem közölt keresetet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani.11 A bírósági határozat anyagi jogereje (lásd 720. pont) kizárja azt, hogy a felek (és jogutódaik) ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék. Az anyagi jogerő alanyi terjedelme arra is kiterjed, akinek a jogát más érvényesíti a perben. Ennek a feltétele az, hogy az ítéletet annak a félnek is kézbesítsék, akinek a jogát a perben érvényesítették és az vele szemben jogerőre emelkedett [130. § (3) bek.].

[442] A PERBELI JOGKÉPESSÉG HIÁNYA • A perbeli jogképesség tartalmilag a perbeli jogalanyiságra való képességet jelenti (lásd 197. pont). A perbeli jogképességtől különböző kérdés az, hogy a keresettel fellépő fél jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére vagy sem. A perbeli legitimáció vagy másképpen kereshetőségi jog hiányában a keresetet – a személyállapottal kapcsolatos pereket kivéve – érdemben kell elutasítani (lásd 195. pont). Fontos megemlíteni azt, hogy a cselekvőképesség hiánya az érdekelt személy jogképességét nem érinti, erre hivatkozással a keresetet nem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani.

[443] IDŐ ELŐTTI VAGY BÍRÓSÁGI ÚTON NEM ÉRVÉNYESÍTHETŐ KÖVETELÉS • Idő előttinek minősül a le nem járt követelés, kivéve ha a törvény a jövőre szóló marasztalást megengedi (lásd 380. pont) vagy a megállapítási kereset feltételei fennállnak (lásd 381. pont). A bíróságnak idézés kibocsátása nélkül kell elutasítania a keresetlevelet, ha a követelés – az elévülés esetét kivéve – bírósági úton nem érvényesíthető (Ptk. 204. §). A bírósági úton nem érvényesíthető követelések – az elévülés esetét kivéve – érdemben ítélettel nem bírálhatók el.

[444] AKTÍV ÉS PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ HIÁNYA, KÖTELEZŐ PERBEN ÁLLÁS • A perbeli legitimáció nemcsak anyagi, hanem eljárásjogi kérdés is lehet (lásd 381. pont). Azokban az esetekben, amikor a polgári pert csak a jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, az ún. aktív vagy passzív legitimáció hiánya a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításához vezet (lásd 867. pont). A

pont harmadik fordulata a kényszerű (egységes) pertársasággal (lásd 211. pont) összefüggésben felmerülő kötelező perben állásra utal.

[445] KERESETINDÍTÁSI HATÁRIDŐ ELMULASZTÁSA • A Pp. a viszontkereset előterjesztésére nézve [147. § (1) bek.], továbbá a közigazgatási [330. § (2) bek.] és a sajtó-helyreigazítási eljárásban [343. § (3) bek.] állapít meg keresetindítási határidőt. A választottbírósági ítélet érvénytelenítését hatvan napon belül keresettel lehet kérni a bíróságtól (Vbt. 55. §). Az ún. halasztó hatályú igénypert a foglalástól számított nyolc napon belül lehet megindítani [Vht. 115. §

bek.]. Keresetindítási határidőket nemcsak az eljárásjogi, hanem az anyagi jogi jogszabályok is megállapítanak. Így például a Csjt. 13. §-a szerinti érvény-

telenítési pert a házasságkötés alakszerűségeinek meg nem tartása miatt csak a házasságkötéstől számított hat hónapon belül lehet indítani. Az új Mt. 287. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni.

A Ptké. 28. §-a szerint a birtokvédelem körében a jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél az ellenérdekű fél ellen a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indíthat keresetet.

A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, mert az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. A keresetindítási határidő számításánál – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a Pp. 105. § (4) bekezdése nem alkalmazható (lásd 330. pont), vagyis a fél a keresetindítás határidejét akkor is elmulasztja, ha a keresetlevelet a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja.

[446] A KERESETLEVÉL TARTALMI HIÁNYOSSÁGAI • A módosított i) pont mellőzi a keresetlevél, illetve az egyéb hiányosságok felsorolását, ehelyett a 124. § (2) bekezdésére utal (lásd 435. pont).

[447] HIÁNYPÓTLÁS ELMULASZTÁSA • Az állandó bírósági gyakorlat szerint a keresetlevél elutasítására csak akkor kerülhet sor, ha a hiányosságok miatt a keresetlevél elbírálása lehetetlen. Így például nincs helye a



hiánypótlás végett visz- szaadott keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának azon az alapon, hogy abból a bíróságnak az előírtnál eggyel kevesebb példány áll rendelkezésére és így a keresetlevél a felperes részére nem kézbesíthető. Olyan adatok megjelölésének hiánya miatt, amelyek az ügy érdemi elbírálásának során a bizonyítás körébe tartoznak, ugyancsak nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának.

[448] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A bíróság a 130. § (1) bekezdése alapján végzéssel utasítja el a keresetlevelet. A végzést kézbesíteni kell a feleknek és az alperes példányához csatolni kell a keresetlevél másolatát. A keresetlevelet idézés kibocsátás nélkül elutasító végzésben a felperes az eljárási illeték 10%-ának a megfizetésére kötelezhető (lásd 314. pont).12

2.2.3. Intézkedések a keresetlevél alapján

[449] AZ INTÉZKEDÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN • Ha a keresetlevél áttételére vagy idézés kibocsátása nélküli elutasítására nincs szükség, illetőleg a fél a hiánypótlási kötelezettségének eleget tett és így a keresetlevél alkalmas a tárgyalás kitűzésére, a bíróság az eljárás gyorsabb lefolytatása érdekében további intézkedéseket tehet a tárgyalás előkészítésére. Ilyen intézkedéseknek a tárgyalás kitű-

zése előtt, valamint az eljárás során szükség esetén bármikor helye van [124. §

bek.].

A törvény nem köti meg a bíróság kezét, sőt igen tág felhatalmazást ad azzal, hogy a bíróság további intézkedéseket tehet a tárgyalás előkészítésére. Ideértendő az, hogy a bíróság

• összegyűjti a pernek a tárgyaláson előre láthatóan szükségessé váló anyagát;

• tisztázza, milyen bizonyítékokra lesz szükség, és – ha a törvény a bizonyítás hivatalból való elrendelését megengedi [164. § (2) bek.] – gondoskodik ezek beszerzéséről; illetve

• szükség esetén bizonyos eljárási cselekményeket is végezhet.

A tárgyalás előkészítése során tett „további intézkedések" célja az eljárás gyorsabb lefolytatásának a biztosítása. A 124. § (3) bekezdésében található megfogalmazás túlságosan általános, hiszen a törvény már az alapvető elvek között kimondja a per ésszerű időn belül való befejezésének a követelményét. A módosítás előtti törvényszöveg a tárgyalás előkészítésére nézve sokkal határozottabb célt fogalmazott meg azzal, hogy „az elnök minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben elbírálható legyen".

[450] EGYES INTÉZKEDÉSEK • A törvény egyes előkészítő intézkedéseket külön is megemlít [124. § (4) bek.]. Eszerint a bíróság

• intézkedik más hatóságtól vagy szervezettől iratok beszerzése iránt;

• gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos költségek iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben – az ismeretlen helyen levő alperes, anya, illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében – elrendelheti az alperes, az anya, illetve a gyermek felkutatását;

• előzetes bizonyítást folytathat le (lásd 576-577. pont);

• ideiglenes intézkedést tehet (lásd 520-523. pont);

• elrendelheti a felek tárgyaláson kívüli, egymás jelenlétében történő előzetes meghallgatását.

Ha a bíróság észleli, hogy a keresetlevél vagy az ahhoz csatolt okirat minősített adatot tartalmaz, megkeresi a minősítőt a megismerési engedély beszerzése végett [124. § (6) bek.].

2.2.4. A tárgyalás kitűzése

[451] A BÍRÓSÁG FELADATAI • A keresetlevél megvizsgálása, majd a szükséges intézkedések megtétele után az elnök az ügyet tárgyalásra tűzi ki és a feleket megidézi. A tárgyalás kitűzésének legkésőbb a keresetlevél



bírósághoz érkezését követő harminc napon belül meg kell történnie. Ha a bíróság előkészítő intézkedést foganatosított, a határidőt az intézkedés megtételének az időpontjától kell számítani. [125. § (1) bek.].

A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható le-

gyen, kivéve ha a törvény a határidő kezdő időpontját illetően eltérő időpontot határoz meg. A tárgyalási határnap azonban ebben az esetben sem tűzhető ki a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított kilencedik hónapnál későbbi időpontra. A tárgyalási időpontra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a fél részére a tárgyalásra szóló idézést külföldre kell kézbesíteni, és a kézbesítéshez szükséges idő a tárgyalás határidőn belüli megtartását nem teszi lehetővé.13

A váltóperekben a bíróság soron kívül jár el. Ezért a tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség – legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni [125. § (4) bek.].

A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban a tárgyalás más helyen is megtartható. Helyszíni tárgyalásra rendszerint akkor kerül sor, ha azt a bizonyítási eljárás célszerűsége vagy költségkímélési szempontok indokolják (például nagy számban kell a bíróság székhelyén kívül lakó tanúkat kihallgatni).

[452] A TÁRGYALÁSI IDŐKÖZ • Az alperesnek fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az idézés kézhezvétele után a tárgyalásig elegendő felkészülési idő álljon a rendelkezésükre. Ezért az ún. tárgyalási időköz szabályozásának garanciális jelentősége van. Az általános szabály szerint a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. A munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben nyolc nap, a váltóperben három nap a tárgyalási időköz [125. § (2) bek.].

Kivételes szabályként a törvény a tárgyalási időköz leghosszabb időtartamát határozza meg. A szülői felügyeleti jog megszüntetése, illetve a sajtó-helyreigazítás iránti perben, ahol a bíróság soron kívül jár el, a tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől, illetve benyújtásától számított nyolcadik napra kell kitűzni [302. § (2) bek. és 344. § (2) bek.].

Sürgős esetben az elnök – bármelyik perben – lerövidítheti a tárgyalási időközt.

[453] IDÉZÉS A PER TÁRGYALÁSÁRA • A tárgyalási határnap kitűzése után a bíróság a feleket – a keresetlevél, illetőleg a keresetről készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett – megidézi [125. § (1) bek.]. A per tárgyalására azt is meg kell idézni, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított (lásd 360. pont).

A tárgyalásra szóló idézésnek – az általános kellékeken kívül (lásd 335. pont) – a Pp. 126. §-ában felsorolt többletkellékei is vannak. Az első, illetve a folytatólagos tárgyalásra egyaránt vonatkozó szabály az, hogy az idézésnek tartalmaznia kell a felek figyelmeztetését arra, hogy a tárgyaláson, ha személyesen nem jelennek meg, csak a 67. §-ban megjelölt meghatalmazottal képviseltethetik magukat, illetve a felhívásukat arra, hogy az ügyre vonatkozó okiratokat a tárgyalásra hozzák magukkal.

A per első' tárgyalására szóló idézéshez csatolni kell a keresetlevél egy példá-

nyát is, ha annak kézbesítésére korábban még nem került sor, az alperest pedig figyelmeztetni kell arra, hogy a kereseti kérelemre legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia.

Az idézésben arra is utalni kell, hogy az alperes a nyilatkozatát a tárgyalási határnap előtt is benyújthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja. Az írásbeli nyilatkozat másodpéldányát, illetőleg az arról készített jegyzőkönyv másolatát a bíróság a felperesnek haladéktalanul kézbesítteti, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a tárgyaláson adja át.

Indokolt esetben a bíróság az idézésben az alperesi nyilatkozat megtételére meghatározott határidőt állapíthat meg. A határidő nem lehet kevesebb tizenöt napnál [126. § (4) bek.].

2.2.5. A perindítás hatásai



[454] A PERINDÍTÁS HATÁSAINAK BEÁLLTA • A perindítás hatásait meg kell különböztetnünk a keresetlevél benyújtásának joghatásaitól (lásd 415. pont).

A perindítás joghatásai – a Pp. szóhasználata szerint „hatályai" – a keresetnek, illetőleg a viszontkeresetnek az ellenféllel való közlésével állnak be (128. §). Ezzel az alperes is tudomást szerez az ellene benyújtott keresetről, tehát az eljárás kétoldalúvá válik.

[455] A PERFÜGGŐSÉG • A perindítás legfontosabb eljárásjogi hatása a perfüggőség beállása. Ez azt jelenti, hogy amíg a felek között per van folyamatban, addig ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt sem ugyanazon, sem más bíróság előtt újabb per nem indítható, ellenkező esetben a bíróság a 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja vagy a pert a 157. § a) pontja alapján megszünteti (lásd 510. pont). Az egyéb eljárásjogi hatások között kell megemlíteni azt, hogy a perindítástól számít a tárgyalási időköz is.

[456] A JOGHATÁSOK ELENYÉSZÉSE • A perindítás joghatásai elenyésznek, ha a bíróság a pert a 157. § alapján megszünteti vagy a per hat hónapi szünetelés után megszűnik. Ha a bíróság a pert a 157. § a), b) vagy c) pontja alapján szünteti meg, a keresetlevél beadásának és a perindításnak a jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen benyújtja vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti [161. § (1) bek.].

2.3. 3. A tárgyalás vezetése[457] A PERVEZETÉS • A tárgyalás vezetésével kapcsolatos feladatok a pervezetés részét képezik. A pervezetés fogalma alatt a jogirodalom „az egész peres eljárás törvényességét, célszerű menetét, folyamatosságát és gyorsaságát biztosító bí-

rói, bírósági percselekmények összességét", az egész peres eljárás irányítását érti. 14 Ehhez képest a tárgyalás vezetése szűkebb fogalom, mivel a pervezetésnek a tárgyalással kapcsolatos részét jelenti.

[458] AZ ELNÖK FELADATAI • A Pp. 133. §-a értelmében a tárgyalást az elnök vezeti. Az elnök jogosítványai, ha a bíróság nem tanácsban jár el, az egyesbírót illetik meg. A tárgyalás vezetése során az elnök

• a törvény keretei között megszabja azoknak az eljárási cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson teljesíteni kell;

• ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre;

• megtiltja az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés feltevését, illetve az arra való feleletet.

A 133. § nem meríti ki mindazokat a jogosítványokat, amelyek az elnököt a tárgyalás vezetése körében megilletik. Ezek közé tartozik még például a bíróság figyelmeztetési és kitanítási jogának a gyakorlása, a határnap vagy határidő kitűzése, a mulasztás következményeinek az alkalmazása; a bizonyítási cselekmények foganatosítása, a tárgyalás elhalasztása, a rendfenntartás.

[459] A „KÉRDEZÉSI JOG" • Az ún. kérdezési jog gyakorlása szoros összefüggésben van az elnök tárgyalásvezetési jogosítványaival. A felek és a szakértő meghallgatását, valamint más perbeli személyek (például a tanú) kihallgatását az elnök végzi. A meghallgatott, illetve kihallgatott személyekhez a bíróság tagjai, a szakértő, a felek és képviselőik kérdéseket intézhetnek, de ezek sorrendjét és időpontját az elnök határozza meg. Az általános szabályon túl a Pp. a kérdezési jog gyakorlását a tanúk és a szakértők vonatkozásában külön is szabályozza (lásd 604. és 626. pont).

[460] A TÁRGYALÁS RENDJÉNEK A FENNTARTÁSA • Az 1911. évi Pp. 209. §-a az elnök feladatává tette „a rendnek és a tárgyalás méltóságának a fenntartását". Az 1952. évi Pp. csak a tárgyalás rendjének a fenntartását várta el a bírótól, mígnem 2009-ben egy törvénymódosítás úgy rendelkezett, hogy „a tárgyalás rendjének a fenntartásáról és a tárgyalás méltóságának a megőrzéséről az elnök gondoskodik" [134. § (1) bek.].15

Az elnök (egyesbíró) helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát. A tárgyalóterembe – a rendőrség és a büntetés-végrehajtási testület szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül – fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas összeggel senki sem léphet be. A rendfenntartás körében az elnök a következő intézkedéseket teheti [134. § (4)-(8) bek.]:



a. Az elnök a hallgatóság köréből eltávolíthatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.

b. A feleket és képviselőiket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja.

c. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság pénzbírságot szab ki.

d. Ha a félnek vagy képviselőjének, illetve a tanúnak vagy szakértőnek az állapota vagy megjelenése a tárgyalás méltóságát sérti, őt a bíróság pénzbírsággal sújthatja.

e. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság a feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket, valamint a hallgatókat a teremből kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti.

f. Büntető- vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság értesíti az illetékes hatóságot, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, intézkedik az elkövető'őrizetbe vétele iránt és ezzel egyidejűleg feljelentést tesz.

A rendfenntartás körében hozott intézkedések következményeképpen a bíróság a felet – kiutasítása esetében – felhívja, hogy képviseletéről a kitűzött határidő alatt gondoskodjék; ha pedig a fél képviselőjét utasította ki, felhívja a felet, hogy a tárgyaláson személyesen jelenjen meg, vagy új képviselőről gondoskodjon. A felhívás eredménytelensége esetében a féllel szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni.

A c) pontban említett pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy nem haladhatja meg a pertárgy értékét. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és hovafordí- tására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók (120. §).

[461] FELVÉTELKÉSZTÍTÉS A TÁRGYALÁSON • 2008-ban a törvényhozó egyik régi adósságát pótolta, amikor a nyilvános tárgyaláson történő felvételkészítést szabályozta. A X. Ppn.-nel beiktatott 134/A. § – a büntetőeljárással azonos módon – időbeli korlátozás nélkül lehetővé teszi a kép- és hangfelvétel készítését.

A bíróság tagjairól, az ügyészről és a jegyzőkönyvvezetőről külön engedély nélkül, a tárgyalás összes többi résztvevőjéről azok hozzájárulásával készíthető kép- és hangfelvétel. A felvételkészítés módját a bíróság határozza meg, mivel az nem sértheti a tárgyalás rendjét és a tárgyalás résztvevőinek a személyiségi jogait. Erről a bíróság a rendfenntartás keretében gondoskodik.

2.4. 4. A tárgyalás menete[462] A TÁRGYALÁS MENETÉRŐL ÁLTALÁBAN • A tárgyalás során a bíróság, a felek és a per egyéb résztvevőinek az eljárási cselekményei egymásba fonódnak, láncolatot alkotnak. Hogy milyen sorrendben kell vagy lehet az egyes cselekményeket elvégezni, azt részben a törvény, részben az elnök határozza meg. A tárgyaláson teljesítendő eljárási cselekmények sorrendjét másképpen a tárgyalás menetének is nevezzük. A Pp. által követett egységes tárgyalási rendszerben valamennyi bírósági tárgyalásnak a menete azonos, az „első tárgyalás", illetve a „folytatólagos tárgyalás" kifejezés inkább időbeli, semmint minőségi különbséget jelent. A hazai jogirodalom a bírósági tárgyalást a következő fő részekre bontja:

• a tárgyalás megnyitása,

• a számbavétel,

• a szóváltás,

• a bizonyítás,

• a tárgyalás berekesztése,

• a határozathozatal.

A tárgyalás megnyitása (135. §) és a tárgyalás berekesztése (145. §) képezi a tárgyalás tulajdonképpeni keretét. Ebben a keretben bontakozik ki a per kont- radiktórius jellege, tehát a felek egymás jognyilatkozataira és tényelőadásaira válaszolhatnak, illetve észrevételt tehetnek. A bizonyítással, illetve a tárgyalást követő



határozathozatallal szerteágazóságuk és terjedelmük miatt külön fejezetben foglalkozunk.

[463] A TÁRGYALÁS MEGNYITÁSA ÉS A SZÁMBAVÉTEL • A tárgyalást az elnök nyitja meg a peres felek és az ügy tárgyának a megjelölésével. A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek-e [135. § (1) bek.].

A számbavétel valamennyi – a tárgyalásra megidézett vagy megjelent – résztvevőre vonatkozik, így az ügyészre, a beavatkozóra, a szakértőre, a tanúkra stb. A számbavétel után a tanúkat fel kell hívni arra, hogy a tárgyalótermet hagyják el, mivel a tanú a tárgyaláson és a bizonyításnál a kihallgatása előtt nem lehet jelen.

A felek jelenlététől függ a tárgyalás elmulasztására vonatkozó szabályok alkalmazása. Ha valamelyik fél a tárgyaláson nem jelent meg, a kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) alapján meg kell állapítani, hogy az idézése szabály- szeru volt-e. Ha igen, akkor a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell tekinteni és vele szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni (lásd 483-493. pont), ha pedig az idézése nem volt szabályszerű, a tárgyalást el kell halasztani.

A mulasztás esetére megállapított jogkövetkezményeket akkor is alkalmazni kell, ha a keresetlevelet a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK tanácsi rendelet vagy az 1965. Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján (lásd 353. pont) kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről a kézbesítési igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy

• a keresetlevelet a rendeletben, illetve az egyezményben szabályozott módok egyikén kézbesítették, és

• az irat továbbításától számítva a bíróság által az eset összes körülményére tekintettel megfelelőnek ítélt időtartam, de legalább hat hónap eltelt, és

• a kézbesítés megtörténtéről annak ellenére nem érkezett igazolás, hogy a bíróság a címzett lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatóságain keresztül mindent ésszerű lépést megtett annak megszerzése érdekében.16

[464] AZ IDÉZÉS SZABÁLYSZERŰSÉGE • Az idézés szabályszerűségének a fogalmába nemcsak a kézbesítés szabályszerűsége tartozik bele, hanem a tárgyalási időköz megtartása [125. § (2) bek.], sőt az első tárgyalásra szóló idézés esetében a keresetlevélnek az alperes részére történő kézbesítése is [126. § (2) bek.]. A szabályszerű idézés hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a másodfokú eljárás során nem orvosolható.17

Előfordulhat az, hogy a bíróság valamelyik fél vonatkozásában nem tudja megállapítani azt, hogy az idézése szabályszeru volt-e, mert a tértivevénye nem

érkezett vissza és a fél sem jelent meg a tárgyaláson. Ebben az esetben a bíróság nem határozhat a mulasztás kérdésében, a tárgyalást azonban megtarthatja, ha ennek az egyéb feltételei megvannak, de érdemi határozatot nem hozhat.

A fél mulasztásáról a bíróság csak a tárgyalást követően határozhat, amikor a tértivevény a bírósághoz megérkezik. A bíróság utólagos döntése többféle lehet:

• Ha azt állapítja meg, hogy az idézés nem volt szabályszerű, új határnapot kell kitűznie.

• Ha az idézés szabályszerű volt, tehát a fél mulasztott, és az ügy a döntésre megérett, akkor a bíróságnak nem kell újabb tárgyalást tartania, hanem csak a határozat kihirdetésére kell újabb határnapot kitűznie, amelyről a feleket értesítenie kell. Az értesítéshez azonban nem fűződnek olyan szigorú jogkövetkezmények, mint az idézéshez: az a körülmény ugyanis, hogy az értesítés kézhezvétele nem volt igazolva, a határozat kihirdetését nem akadályozza meg [135. § (3) bek.].

• Ha a fél a per folyamán külföldre távozott, és a per vitelére belföldön lakó meghatalmazottat nem rendelt, vele szemben a mulasztás következményeit akkor is alkalmazni kell, ha a tárgyalásra nem volt megidézhető [135. § (2) bek.].

[465] A KÉPVISELETI JOGOSULTSÁG LEGITIMÁCIÓJA • A bíróság a felek megjelenésének a számbavétele után tisztázza a törvényes képviselők és a meghatalmazottak képviseleti jogosultságát [135. § (4)-(5) bek.]. Ha a fél nevében meghatalmazottként vagy törvényes képviselőként megjelent személy a képviseleti jogosultságát nem igazolja, akkor megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni a meghatalmazás vagy a képviseleti jog igazolására. Ha a meghatalmazottként megjelent személy a felet nem képviselheti, a felet megfelelő határidő tűzésével fel kell hívni, hogy a perben személyesen vagy a törvénynek megfelelő



meghatalmazottja útján járjon el.

A fenti szabályok szigorúságán enyhít az a rendelkezés, amelyik a képviseleti jogosultság igazolásával kapcsolatos hiány pótolhatósága esetén megengedi, sőt az ellenérdekű fél kérelmére kifejezetten előírja a tárgyalás folytatását. Ha azonban a hiányt a kitűzött határidő alatt nem pótolták, az ellenfél kérelmére a mulasztás következményeit kell alkalmazni, kivéve ha a jogosultság nélküli képviselő eljárását az ellenfél jóváhagyta.

[466] A SZÓVÁLTÁS • A tárgyalás kontradiktórius jellege a szóváltás során valósul meg: az ellenérdekű felek ekkor adhatják elő a jognyilatkozataikat és a tényállításaikat. A Pp. 138-141. §-ai az első' tárgyalásra irányadó módon szabályozzák a szóváltás menetét. Az itt található rendelkezések azonban – mutatis mutan- dis – a folytatólagos tárgyalásra (142-144. §) is alkalmazhatók.

[467] A KERESETLEVÉL ISMERTETÉSE • Az első tárgyalás kezdetén a felperes vagy az elnök felolvassa vagy ismerteti a keresetlevelet. A kissé „lazának" tűnő szabályozás magyarázata az, hogy a Pp. a perindítás hatályainak a beállását a keresetnek az ellenféllel való közléséhez (128. §), nem pedig a tárgyaláson való előadásához köti. Ha a felperes a tárgyaláson nem jelenik meg, a keresetlevelet nem kell felolvasni, illetve ismertetni.

Ha a felperes az első tárgyaláson jelen van, akkor a keresetlevél felolvasása

(ismertetése) után nyilatkoznia kell arra nézve, hogy a keresetét változatlanul fenntartja-e, illetőleg módosítja vagy megváltoztatja [138. § (1) bek.]. A felperes a keresettől való elállását is bejelentheti [160. § (1) bek.]. Amennyiben a felperes a tárgyalás távollétében való megtartását kérte, a fenti nyilatkozatait írásban is megteheti.

[468] AZ ALPERESI ELLENKÉRELEM • A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait (139. §).

Az ellenkérelem az alperes legfontosabb védekezési eszköze a perben. Tartalmilag kétféle lehet:

• Az alaki védekezés a per megszüntetésére irányul. A nevét azért kapta, mert a per tárgyát nem érinti, az alperes csak a perelőfeltételek valamelyikének a hiányára hivatkozik.

• Az érdemi védekezés ezzel szemben a per tárgyára irányul. Az alperes – a perbe vitt anyagi jogot vitatva – a bíróságot arra kéri, hogy a felperes keresetét egészben vagy részben utasítsa el.

[469] AZ ALAKI ÉS AZ ÉRDEMI VÉDEKEZÉS VISZONYA • Az alaki és az érdemi védekezés közötti különbséget a következő példa szemlélteti: Ha az alperes a 130. § (1) bekezdés d) pontja szerinti perfüggőségre hivatkozik, ez alaki védekezésnek minősül, amelynek megalapozottsága esetén a bíróság – anélkül hogy a perbe vitt anyagi jogot vizsgálta volna – a pert a 157. § alapján megszünteti. Érdemben védekezik az alperes akkor, ha arra hivatkozik, hogy a felperes követelése nem áll fenn és erre tekintettel a kereset elutasítását kéri. Ebben az esetben a bíróság a per „érdemében", azaz a perbe vitt anyagi jog felett fog dönteni.

[470]AZ ALAKI ÉS AZ ÉRDEMI VÉDEKEZÉS TÁRGYALÁSÁNAK SORRENDJE • Az általános szabály szerint, ha az alperes az ellenkérelemben a per megszüntetését kéri, a bíróság mindenekelőtt ebben a kérdésben tárgyal és határoz.

Az általános szabály kivétele szerint a bíróság a per megszüntetésére irányuló kérelem tárgyalása mellett felhívhatja az alperest az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatának az előterjesztésére és a megszüntetés kérdésében való határozathozatal előtt elrendelheti a per érdemi tárgyalását is.

A kivételes szabály kivétele szerint nincs helye az ügy érdemi tárgyalásának akkor, ha az alperes a per megszüntetését a felperes mulasztására, a keresettől való elállására vagy közös megállapodásra hivatkozással kéri (140. §).

Az alperesnek egyébként a bírói felhívástól függetlenül is lehetősége van a kétféle ellenkérelem egyideju előterjesztésére, akár olyan eshetőlegességgel is, hogy elsődlegesen a per megszüntetését kérje, egyben azonban az érdemi védekezését is felajánlja arra az esetre, ha a bíróság az alaki védekezését nem fogadná el.18



[471] AZ ÉRDEMI ELLENKÉRELEM ELŐTERJESZTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI • Az alperesi ellenkérelem „megalapozó jellegű jognyilatkozat" a perben, amely-

nek – anyagi jogi tartalmától függetlenül – eljárásjogi következményei is vannak. Az alperes részéről az érdemi ellenkérelem előterjesztése a „perbe bocsát- kozást" jelenti. Ettől az időponttól kezdve a pert

• hatáskör hiánya miatt csak akkor lehet megszüntetni, ha a hatáskör nem a per tárgyának az értékétől függ (lásd 155. pont);

• illetékesség hiánya miatt pedig csak akkor lehet megszüntetni, ha a perben kizárólagos illetékesség forog fenn (lásd 185. pont).

[472] TÁRGYALÁS AZ ÜGY ÉRDEMÉBEN • A Pp. által használt „érdemi tárgya- lás" kifejezés az egységes tárgyalásnak azt a szakaszát jelenti, amikor a bíróság a kereseti követelés megalapozottságát vizsgálja. Legfontosabb elemei a felek tény- előadásai és jognyilatkozatai, valamint a bizonyítási eljárás. Érdemi tárgyalásra akár az első, akár a folytatólagos tárgyalásokon sor kerülhet.

A 141. § (1) bekezdése szerint ha a bíróság a pert nem szünteti meg, az ügyet érdemben tárgyalja, s ha a tényállás már az első tárgyaláson kideríthető, nyomban érdemben határoz. A bíróság a jelen levő felek meghallgatása alapján megállapítja azokat az adatokat is, amelyek a végrehajtási eljárásban az érdekelt azonosságának a megállapításához szükségesek. Ezeknek az adatoknak a körét a korábbi szabályozáshoz képest a 2008. évi XXX. törvény (X. Ppn.) lényegesen kibővítette.19

[473] A BIZONYÍTÉKOK ÉS NYILATKOZATOK ELŐTERJESZTÉSE • A bíróság, amennyiben ez a tényállás megállapításához szükséges, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A Pp. általános szabályként mondja ki azt, hogy a fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni [141. § (2) bek.].

A felperesnek már a keresetlevélhez csatolnia kell azt az okiratot (vagy annak másolatát, illetve kivonatát), amelynek tartalmára bizonyítékként hivatkozik (lásd 407. pont), ezt követően pedig az első tárgyaláson az alperes nyilatkozatához képest hozhat fel további bizonyítékokat. Az alperesnek az ellenkérelemben, az első tárgyaláson, illetve a felperes nyilatkozatai alapján kell a tényállításait, illetőleg a bizonyítékait előterjesztenie (lásd 468. pont).

Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson ennek ellenére nem lehetséges vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését.

Ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével – a 141. § (2) bekezdésében előírt kötelezettsége ellenére – alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti [141. § (6) bek.]. Ezzel a rendelkezéssel a törvényhozó egy jogvesztést eredményező szankciót helyezett kilátásba arra az esetre, ha a felek bármelyike a tényállításainak, nyilatkozatainak, bizonyítékainak az előterjesztésével indokolatlanul késedelmeskedik és azt a bíróság felhívására sem pótolja.20

Itt említjük meg, hogy a 141. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség elmu-

lasztása a fellebbezési (lásd 758. pont), illetve perújítási eljárásban (lásd 806. pont) érvényesítendő tények és bizonyítékok körére is hatással van.

[474] A FOLYTATÓLAGOS TÁRGYALÁS FOGALMA • Az első tárgyalást követő valamennyi többi tárgyalás folytatólagosnak minősül. A folytatólagos tárgyalással kapcsolatos külön szabályok az írásbeli előkészítést, a tárgyalás menetét, valamint az eljáró tanács összetételének a változását érintik.

[475] AZ ÍRÁSBELI ELŐKÉSZÍTÉS • Az írásbeli előkészítés a per érdemi tárgyalásának előkészítésére szolgál. Csak akkor lehet elrendelni, ha a felet jogi képviselő képviseli, vagy ha a félnek, illetve képviselőjének az írásbeli előkészítés nem okoz különösebb nehézséget [141. § (3) bek.]. Írásbeli előkészítés esetében az erre vonatkozó iratot, ha a bíróság másképp nem rendelkezik, a tárgyalási időköz első harmadában, az ellenfélnek az arra vonatkozó nyilatkozatát pedig olyan időben kell a bíróságnál előterjeszteni, hogy arra a vele szemben álló fél a tárgyaláson nyilatkozatot tehessen.



[476] A FOLYTATÓLAGOS TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE • A bíróság az előkészítő iratok és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján – amennyiben ez a per eldöntéséhez szükségesnek mutatkozik – a tárgyalás folytatására kitűzött határnapra a tanúkat, illetve a feleket személyes megjelenési kötelezettséggel megidézi, és ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti (lásd 633. pont), a bizonyító fél kérelmére beszerzi a bizonyítékul szolgáló okiratokat [141. § (5) bek.].

[477] A FOLYTATÓLAGOS TÁRGYALÁS MENETE • A folytatólagos tárgyaláson az előkészítő iratokat és más beadványt ismertetni kell. Ha a felek valamelyike a tényállításainak az előterjesztésével, bizonyítékainak a megjelölésével vagy az ellenfél által előadottakra vonatkozó nyilatkozatának a megtételével alapos ok nélkül késlekedik, a bíróság a 141. § (6) bekezdése szerinti szankciót alkalmazza (lásd 473. pont).

[478] AZ ELJÁRÓ TANÁCS ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA • Ha a folytatólagos tárgyaláson az eljáró tanács nem ugyanazokból a bírákból áll, akik a perben már korábban eljártak, az elnök ismerteti a felek által előterjesztett kérelmeket, a korábbi tárgyalásról készült jegyzőkönyveket, valamint a bizonyítás eredményét és a per egyéb iratait; a felek az ismertetésekre észrevételt tehetnek (144. §).

[479] A TÁRGYALÁS BEREKESZTÉSE • Ha a per vagy valamely külön eldöntésre alkalmas kérdés a határozathozatalra megérett, az elnök a tárgyalást berekeszti. A tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, kívánnak-e még valamit előadni [145. § (2) bek.].

A Pp. nem használja a „perbeszéd" kifejezést, az előbbi szabály csak a zárónyilatkozat lehetőségére utal. A törvény eredeti szövegének az indokolása szerint az idézett rendelkezésnek az volt a célja, hogy elejét vegye a tárgyalás váratlan berekesztésének. Ez ugyanis elzárhatja a feleket az olyan további

előterjesztések megtételétől, amelyek az anyagi igazságnak megfelelő döntést esetleg előmozdíthatják. A gyakorlat azonban a 145. § (2) bekezdése értelmezése alapján kifejlesztette ezt, és a felek vagy képviselőik általában élnek is a végső nyilatkozat lehetőségével.21

A bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további tárgyalása mutatkozik szükségesnek [145. § (3) (3) bek.].

2.5. 5. A tárgyalás elmulasztása[480] A MULASZTÁSRÓL ÁLTALÁBAN • A mulasztás szabályainak az alkalmazására akkor kerül sor, ha a fél egy megadott határnapon vagy határidőn belül nem végzi el az előírt percselekményt. Magyary szerint nemcsak a fél, hanem a bíróság is mulaszthat, ez azonban a perorvoslatok körébe tartozó kérdés. 22 A fél által elmulasztott perbeli cselekményt, ha a törvény kivételt nem tesz, többé hatályosan nem lehet teljesíteni (105. §). A vétlen mulasztás jogkövetkezményei azonban igazolással elháríthatók (106. §).

Az általános rendelkezésekhez képest (lásd 351-355. pont) a tárgyalás elmulasztására külön szabályok vonatkoznak. A jogkövetkezmények alkalmazása azonban függ attól, hogy a) a felperes vagy az alperes, illetve mindkét fél mulasztott-e, b) az első vagy a folytatólagos tárgyaláson történt-e a mulasztás, c) a mulasztó fél előzetesen kérte-e a tárgyalás távollétében történő megtartását.

[481] A TÁRGYALÁS ELMULASZTÁSÁNAK SZANKCIONÁLÁSA • A mulasztás szankcionálását elsősorban az határozza meg, hogyan vélekedik egy adott jogrendszer a mulasztás jogi természetéről. Az egyik legelterjedtebb felfogás a tárgyalást mulasztó alperessel szemben azt a fikciót alkalmazza, hogy a felperes tényállításait hallgatólagosan beismeri vagy legalábbis nem ellenzi. Az „affirmatív perbe bocsátkozás" fikciójának a következménye a mulasztási ítélet, amely az alperest érdemben marasztalja a felperes keresetében.

A mulasztási ítélet történetileg a francia jogrendszerből ered („décision par défaut"), de ismeri például a német, az osztrák, az olasz polgári perrendtartás és alkalmazta a régi magyar polgári eljárásjog is.

Az 1911. évi Pp. 440. §-a úgy rendelkezett, hogy ha a perfelvételi határnapot az alperes mulasztja el, őt a felperes kérelmére, a kereseti kérelemhez képest, ítélettel el kell marasztalni. A mulasztási vagy másképpen makacssági ítéletet ellentmondással lehetett megtámadni. Ha a mulasztási ítélet jogerőre emelkedett, ezzel a felperes ugyanazt a hatást érte el, mintha a kontradiktórius érdemi tárgyalás alapján lett volna pernyertes. Ha a perfelvételi tárgyalás határnapját a felperes mulasztotta el, akkor az alperes kérelmére az idézést fel kellett oldani és a felperest az okozott költségekben el kellett marasztalni (régi Pp. 439. §).

A per megszüntetésére azért nem kerülhetett sor, mert a törvény a peralapítást az alperes perbe bocsátkozásához



kötötte.

[482] A JELENLEGI SZABÁLYOZÁS KIALAKULÁSA • A szocialista polgári eljárásjog átértékelte a mulasztás jogi természetét.23 Az 1952. évi Pp. – szakítva a

korábbi szabályozással – megszüntette a mulasztási ítéletet, ami a törvény indokolása szerint „okszerű következménye volt az anyagi igazság kiderítése, illetőleg az annak megfelelő döntés hozatalára irányuló s a perrendtartás minden rendelkezésében érvényesülő elvnek". Ez az elv jutott kifejezésre a tárgyalás elmulasztásának a szabályozásánál is.

A Pp. 136. § (2) bekezdése eredetileg úgy rendelkezett, hogy ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, a bíróság a tárgyalást a felperes kérelmére megtartja. A bíróság azonban a valóságnak megfelelő tényállás kiderítése érdekében elrendelhette a tárgyalás elhalasztását és a mulasztó fél meghallgatását, valamint a szükségesnek tartott bizonyítás lefolytatását. A hetvenes évek elejére aztán bebizonyosodott az, hogy a szovjet perjogból átvett eszközök alkalmatlanok a mulasztás szankcionálására.24

A szocialista polgári eljárásjog két alapelve, nevezetesen a felek aktivitása és az objektív igazság kiderítése között keletkezett ellentmondást az 1972. évi 26. tvr. (III. Ppn.) a mulasztás szankcióinak a szigorításával, a bírósági meghagyás bevezetésével kívánta feloldani. Az új szabályozás koncepciója félreismerhetetlenül a mulasztási ítélethez való visszatérés volt. A hetvenes évek elején ezt csak úgy lehetett keresztülvinni, hogy az új jogintézményt bírósági meghagyásnak nevezték el, ezzel is hangsúlyozva a mulasztási ítélettől való különbözőségét. A névadás mindazonáltal logikusnak tekinthető, mivel a bírósági meghagyás a kibocsátás egyoldalúsága tekintetben emlékeztet a fizetési meghagyásra (lásd 1027. pont). A III. Ppn. a bírósági meghagyás bevezetésével elsősorban azt kívánta elérni, hogy az alperes kénytelen legyen az első tárgyaláson megjelenni és nyilatkozni a felperes keresetére. A mulasztás esetére kilátásba helyezett szankciónak a jogirodalom elsősorban preventív hatást tulajdonított. 1972 óta a tárgyalás elmulasztására vonatkozó szabályok több mint húsz éven keresztül nem változtak, és 1995-ben is csak kisebb módosításra került sor.

2.5.1. Az első' tárgyalás elmulasztásának következményei

[483] AZ ELSŐ TÁRGYALÁS FOGALMA • A mulasztás szabályainak alkalmazása szempontjából első tárgyalásnak azt kell tekinteni, amelyre a) keresetlevél benyújtása után a bíróság a feleket, b) első ízben, c) szabályszerűen megidézte és

amelyet meg is tartott, illetve a megtartásának helye lett volna. Az első tárgyalást követő valamennyi többi tárgyalás (beleértve a másodfokú határozatban elrendelt új elsőfokú eljárás során tartott tárgyalásokat is) folytatólagosnak minősül. A folytatólagos tárgyalások között a Pp. nem tesz különbséget.

[484] A FELPERES MULASZTÁSA • Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el, és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti [136. § (1) bek.]. A felperes akkor mulasztja el az első tárgyalást, ha azon nem jelenik meg és előzőleg nem kérte a tárgyalás távollétében való megtartását. További következménye lehet a felperes mulasztásának az eljárás szünetelése, ha az alperes sem jelent meg a tárgyaláson, vagy ha megjelent, de az ügy tárgyalását nem kívánja (lásd 506. pont), illetve a tárgyalás elhalasztása (lásd 495. pont).

[485] AZ ALPERES MULASZTÁSA • Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el és írásbeli védekezést sem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézésben közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben [136. § (2) bek.]. Az alperes mulasztásának a következménye lehet még az eljárás szünetelése vagy a tárgyalás elhalasztása is.

[486] MINDKÉT FÉL MULASZTÁSA • Ha a tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, és a felperes nem kérte, hogy a távollétében is tartsák meg a tárgyalást, akkor az eljárás szünetel.

2.5.2. A bírósági meghagyás és az ellentmondás

[487] A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁS KIBOCSÁTÁSÁNAK FELTÉTELEI • Bírósági meghagyás kibocsátására csak akkor kerülhet sor, ha

• az alperes a szabályszerű idézés ellenére [135. § (1) bek.] az első tárgyaláson nem jelent meg,

• az alperes nem terjesztett elő írásbeli védekezést [126. § (3) bek.],



• a felperes kifejezetten kérte a bírósági meghagyás kibocsátását [136. §

• bek.],

• nincs helye a per megszüntetésének (157. §),

• a kereseti követelés nem tűnik aggályosnak.

Az aggályosságot mint a bírósági meghagyás kibocsátásának egyik kizáró feltételét nem a törvény, hanem a III. Ppn.-hez fűzött miniszteri indokolás fogalmazza meg: „Ha a bíróság a kereseti kérelmet vagy annak meghatározott részét aggályosnak tartja, a meghagyást az egyéb feltételek esetében sem bocsátja ki, ilyen esetben tárgyalást tart, mert a bizonyítási eljárás lefolytatása nem mellőzhető." A jogirodalom álláspontja szerint helyesebb lett volna erről a törvényben rendelkezni.25

A törvény nem teszi lehetővé a bírósági meghagyás kibocsátását a személyi állapottal kapcsolatos perekben, közigazgatási perekben, valamint a sajtó-hely- reigazítási perekben.

[488] A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁS TERJEDELME ÉS TARTALMA • A törvény csak „az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelő" marasztalást teszi lehetővé [136. § (2) bek.]. Tehát nem lehet bírósági meghagyást kibocsátani akkor, ha a felperes a keresetét az első tárgyaláson felemeli, ha az eredetileg követelt dolog helyett más dolgot vagy kártérítést kér, ha megállapítás helyett marasztalást kér stb. A bírósági meghagyás kibocsátásának – amennyiben a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz – valamennyi keresetfajta tekintetében helye van (PK 172. sz. állásfoglalás).

A bírósági meghagyásnak tartalmaznia kell a bíróság és az ügyszám megjelölését, a döntést, az eljárási költségek megfizetésére kötelező rendelkezést, továbbá – ha ennek helye van – az előzetes végrehajthatóság kimondását, az ellentmondás lehetőségére való figyelmeztetést, végül utalnia kell arra, hogy

a jogerős bírósági meghagyásnak ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek. A bírósági meghagyást a mulasztás tényének megállapításán kívül indokolni nem kell [136. § (3) bek.].

[489] ELLENTMONDÁS • A bírósági meghagyás ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül bármelyik fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet (136/A. §). Ha az ellentmondást kellő időben nyújtották be, a bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz. Nem tekinthető a bírósági meghagyás megtámadásának az, ha az alperes a követelés teljes összegét elismeri, de fizetési haladékot kér.

Ha a jogi képviselet kötelező, és az alperes az ellentmondás folytán új határnapra kitűzött tárgyaláson megjelenik vagy írásban érdemi ellenkérelmet terjeszt elő, a beszámítási kifogás (lásd 404. pont) és a viszontkereset (lásd 400. pont) szempontjából ez tekintendő az első tárgyalási napnak.

A bírósági meghagyásnak az ellentmondással meg nem támadott része jogerőre emelkedik, és az új tárgyalást csak a megtámadott részre vonatkozóan kell kitűzni. Az alperest az elmulasztott tárgyalás költségében a pernyertességétől függetlenül marasztalni kell.

Ha az alperes az ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot is elmulasztja és írásban érdemi ellenkérelmet nem terjeszt elő, a bíróság a korábbi meghagyást hatályában fenntartja, és az alperest az újabban felmerült költségekben is marasztalja. E meghagyás ellen sem ellentmondásnak, sem fellebbezésnek nincs helye, csak perújítással támadható meg.

[490] IGAZOLÁS ÉS ELLENTMONDÁS • Az igazolás és az ellentmondás viszonya körül egy joghézag miatt támadt vita. A III. Ppn. nem rendelkezett arról, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásának alapjául szolgáló tárgyalás elmulasztása miatt van-e helye igazolásnak vagy sem. A kérdés megosztotta a jogirodalmat. Az egyik álláspont szerint méltatlan lenne a vétlen mulasztókat is a bírósági meghagyás következményeivel (az ellentmondás illetéke, az első tárgyalás költsége stb.) sújtani. A másik álláspont szerint az első tárgyalás elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs, az alperes a bírósági meghagyást csak ellentmondással támadhatja meg.

A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése az első álláspontot támogatta: „A mulasztás a bírósági meghagyásban kifejezésre jutó hátránnyal jár, a mulasztás következményei pedig az ellentmondással nem háríthatók el maradéktalanul... Külön tiltó rendelkezés hiányában az igazolás általános szabályai szerint a bírósági meghagyással szemben az alperes jogszerűen terjeszthet elő igazolási kérelmet."26 A döntés nyomán olyan



gyakorlat alakult ki, amely a bírósági meghagyással szemben lehetővé teszi az igazolási kérelem és az ellentmondás együttes előterjesztését. Az ellentmondás következményei csak akkor sújtják az alperest, ha a bíróság az igazolási kérelmet elutasítja.27

[491] IGAZOLÁSI KÜLFÖLDI KÉZBESÍTÉS ESETÉN • Az igazolási kérelem benyújtásának határideje (lásd 353. pont) az Európai Unióhoz való csatlakozás után, valamint a Hágai Kézbesítési Egyezményben való részvételünk következtében meghosszabbodhat.

Amennyiben olyan alperessel szemben került sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a keresetlevelet a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK tanácsi rendelet vagy az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján (lásd 353. pont) kellett kézbesíteni, a bírósági meghagyás megtámadására előírt határidő elmulasztása esetén a bírósági meghagyás kibocsátásától számított egy évig van helye igazolásnak. Az igazolási kérelemben érdemi védekezést is elő kell terjeszteni. E szabály nem alkalmazható a személyállapotra vonatkozó perekben (lásd 855. pont).

2.5.3. A folytatólagos tárgyalás elmulasztása

[492] A MULASZTÁS KÖVETKEZMÉNYEI • Ha a folytatólagos tárgyalást a felek bármelyike mulasztja el, a bíróság a tárgyalást a jelen lévő ellenfél, illetőleg a távol lévő felperes előzőleg előterjesztett kérelmére tartja meg, de új határnapot is kitűzhet. Ezek a szabályok azonban nem vonatkoznak az ellentmondás folytán kitűzött és az alperes által elmulasztott tárgyalásra [136/B. § (1) bek.].

Amennyiben a tárgyaláson egyik fél sem jelent meg vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távol lévő felperes megelőzőleg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, akkor az eljárás szünetelésére kerül sor (lásd 506. pont).

[493] A TÁRGYALÁS MEGTARTÁSA • Ha a bíróság a tárgyalást megtartja a mulasztó felet a megjelent fél olyan kérelmeiről, tényállításairól és bizonyítási indítványairól, amelyeket vele még nem közöltek, a tárgyalási jegyzőkönyv másolatának vagy az ellenfél által közölt előkészítő iratnak a megküldésével értesítheti, és felhívhatja arra, hogy azokra az észrevételeit vagy az előkészítő iratban vagy a következő tárgyaláson szóban tegye meg. Ebben az esetben a bíróság a tárgyalás folytatására új határnapot tűz [136/B. § (2) bek.].

A mulasztó féllel előzetesen már közölt kérelmeket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat úgy kell tekinteni, hogy a mulasztó fél a kérelem teljesítését nem ellenzi, a tényállás valóságát nem vonja kétségbe, illetőleg a kívánt bizonyítást nem ellenzi, kivéve ha ez a perben korábban tett nyilatkozatával ellentétben állna [136/B. § (3) bek.].

A Pp. hasonló szankciót helyez kilátásba akkor, ha a fél – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelbe ütköző módon – a tényállításainak, nyilatkozatainak előadásával vagy a bizonyítékainak előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget (lásd 473. pont). Ilyenkor a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve ha álláspontja szerint a fél bevárása a per befejezését nem késlelteti [141. § (6) bek.].

2.6. 6. Akadályok az eljárás, illetve a tárgyalás menetében[494] AZ AKADÁLYOK TERMÉSZETÉRŐL • Eddig a polgári peres eljárás tipikus menetét mutattuk be. A polgári ügyek tárgyalása során azonban előfordulhat az, hogy az eljárás megszabott menetét, az érdemi döntés meghozatalát valamilyen eljáráson kívüli esemény vagy helyzet akadályozza (például az érdekelt halála vagy más eljárás várható eredménye), vagy maguk a felek igénylik a tárgyalásnak, illetve a határozat hozatalának a későbbre halasztását, esetleg a teljes mellőzését (ha például a bíróság elé vitt jogvitájukat maguk akarják rendezni). A Pp. által nevesített ideiglenes jellegű akadályok a tárgyalás elhalasztásához vagy felfüggesztéséhez, illetve az eljárás félbeszakadásához vagy szüneteléséhez vezethetnek, míg a per érdemi elbírálásának végleges jellegű akadályai a per megszüntetését idézhetik elő.

Az eljárás illetve a tárgyalás menetét akadályozó körülmények szélesebb kört fognak át, mint az ún. perakadályok (lásd 417-420. pont), amelyeknek a fennforgása esetén a per létre sem jöhet (lásd 437. pont) vagy a már megindított pert meg kell szüntetni (lásd 509. pont).

2.6.1. A tárgyalás elhalasztása

[495] A TÁRGYALÁS ELHALASZTÁSÁNAK ESETEI • A hatályos szabályozás szerint a tárgyalás



elhalasztásának kötelező és mérlegelhető esetei vannak:

• A bíróság a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb nyolc nappal előterjesztett, indokolt közös kérelmére – az új tárgyalási határnap kitűzésével egyidejűleg – elhalasztja.

• Később előterjesztett közös kérelemre a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el.

• A tárgyaláson előterjesztett kérelemre a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta vagy valamely más kérelmét lényegesen módosította, és ezzel összefüggésben az ellenkérelem előterjesztésére az alperesnek megfelelő időt kell biztosítani.

• A bíróság hivatalból csak fontos okból, annak megjelölésével halaszthatja el a tárgyalást.

A tárgyalás elhalasztásáról a megidézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíteni kell. Az idézésre megjelent tanúkat és szakértőket lehetőség szerint a tárgyalás elhalasztása esetén is ki kell hallgatni (151. §).

[496] AZ ÚJ TÁRGYALÁSI HATÁRNAP KITŰZÉSE • A tárgyalás elhalasztása esetén a bíróság köteles az új tárgyalási határnapot nyomban kitűzni, kivéve ha az „ügy körülményei" azt nem teszik lehetővé. (Ilyen kizáró ok lehet például az, ha a bizonyítást egy külföldi államban kell lefolytatni.)

Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell

kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen (142. §, 151. §).

2.6.2. A tárgyalás felfüggesztése

[497] A FELFÜGGESZTÉS OKA • A tárgyalás felfüggesztését helyesen az eljárás felfüggesztésének kellene nevezni, mivel a kiváltott hatás nem a tárgyalás, hanem az eljárás menetében idéz elő átmeneti megszakadást. A felfüggesztés oka rendszerint egy előzetes kérdés jogerő's elbírálásának a bevárása. Az eljárás felfüggesztésére okot adó körülményeket nemcsak a Pp. szabályozza. Az új Abtv. szerint a bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét, illetve nemzetközi szerződésbe ütközését észleli, vagy az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította (Abtv. 25. § és 32. §).

[498] A FELFÜGGESZTÉS MÉRLEGELHETŐ ESETEI • Ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak a jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Ha ez az eljárás még nem indult el, a büntetőeljárás megindításáról hivatalból üldözendő cselekmény esetében a bíróság gondoskodik, egyébként pedig az eljárás megindítására megfelelő határidőt tűz ki. Ha a határidő eredménytelenül telik el, a tárgyalást folytatni kell [152. § (1) bek.].

A bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van [152. § (2) bek.].

Ha a felet katonai szolgálatra hívják be, a bíróság a pert felfüggesztheti, kivéve a tartásdíj iránt indított, valamint az olyan pereket, amelyeknek a gyors elbírálásához különleges érdek fűződik (154. §).28

Ha a bíróság részítéletet (lásd 691. pont) vagy közbenső ítéletet (lásd 693. pont) hozott, és a fél alkotmányjogi panaszt (lásd 752. pont) terjesztett elő, a bíróság a részítélettel el nem bírált kereseti kérelem (keresetrész) vagy a követelés összegszerűségének (mennyiségének) a tárgyalását – ha az ügy körülményei indokolják – az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti [359/B. § (2)-(3) bek.].

[499] A FELFÜGGESZTÉS KÖTELEZŐ ESETEI • Ha a per eldöntése házasság létezésétől vagy érvényességétől, illetőleg gyermek családi jogállásának bírói megállapításától függ, és ez iránt per van folyamatban, a tárgyalást annak jogerős eldöntéséig fel kell függeszteni [153. § (1) bek.].

Ha a per eldöntése a házasság érvényességétől függ, a tárgyalást akkor is fel kell függeszteni, ha az érvénytelenítési per még nincs folyamatban, de annak megindítására a felek valamelyike jogosult; ebben az esetben a tárgyalás felfüggesztésével egyidejűleg az érvénytelenítési per megindítására megfelelő határidőt



kell kitűzni, annak sikertelen letelte után azonban a felfüggesztett tárgyalást folytatni kell [153. § (2) bek.].

[500] A FELFÜGGESZTÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEI • A tárgyalás (eljárás) felfüggesztésével minden határidő megszakad, a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újra kezdődik. (Ha például egy hiánypótlásra kitűzött nyolcnapos határidőből az eljárás felfüggesztéséig öt nap eltelt, a felfüggesztés megszűnése időpontjától a nyolcnapos hiánypótlási határidő újra kezdődik.)

A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetve az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és percselekményeket (155. §). Egy további kivételes szabály az, hogy a gyermek tartása iránt indított pernek a felfüggesztése nem akadályozza azt, hogy a bíróság a gyermek részére ideiglenes intézkedéssel tartásdíjat állapítson meg [153. § (3) bek.].

A bíróság a felfüggesztést végzéssel rendeli el, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság azonban ehhez a végzéshez nincs kötve, azt maga is megváltoztathatja.

[501] ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSE • A bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti [155/A. §

bek.].29 Az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó szabályozás csak kiegészítő jellegű, mindössze néhány támpontot kíván nyújtani a közösségi jog alkalmazásához. A közösségi szabályok nem írják elő, hogy a bíróságnak a per melyik szakaszában kell az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie. Ezért a magyar szabályozásban sem található konkrét utalás a bírósági intézkedés időpontjára nézve; arra az első- vagy a másodfokú eljárásban egyaránt sor kerülhet. A bíróság a kezdeményezésről végzéssel határoz, ezzel egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint – a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben – ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is [155/A. § (2) bek.].

Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen nincs helye külön fellebbezésnek [155/A. § (3) bek.]. A korábbi rendelkezést, amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen külön fellebbezést engedett, az ún. Cartesio-ügy után változtatta meg a törvényhozó. Az Európai Bíróság a C-210/06. számú ügyben 2008. december 16-án hozott ítéletében ugyanis rámutatott arra, hogy a „nemzeti bíróságok számára biztosított az a hatáskör, hogy a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről határozzanak, nem kérdőjelezhető meg olyan szabályok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a fellebbviteli bíróság számára, hogy a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzést megváltoztassa, e kezdeményezést mellőzze és az említett végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására utasítsa".

[502] AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÉS A KÚRIA ELJÁRÁSÁNAK KEZDEMÉNYEZÉSE • A bíróság az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvényellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását hivatalból vagy kérelemre kezdeményezheti. Kérelmet a fél vagy a beavatkozó terjeszthet elő. A kérelem elutasítása ellen nincs helye külön fellebbezésnek.30

Az Alkotmánybíróság eljárásának a kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság végzése ellen nincs helye külön fellebbezésnek [155/B. § (3)-(4) bek.].

A 155/C. § hasonló eljárást ír elő arra az esetre, ha a bíróság hivatalból vagy kérelemre önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárást kezdeményez a Kúriánál (lásd 115. pont). Az eljárás kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság végzése ellen nincs helye külön fellebbezésnek.

2.6.3. Az eljárás félbeszakadása

[503] A FÉLBESZAKADÁS OKAI • Az eljárás félbeszakadására akkor kerül sor, ha a felek valamilyen eljáráson kívüli ok folytán nem tudják a perbeli jogaikat gyakorolni és a kötelezettségeiket teljesíteni, illetőleg ha a bíróság gátolva van abban, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket kellően felderítse. Az eljárás



félbeszakadásához vezető okokat a Pp. 111. §-a taxatíve sorolja fel:

Ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik (lásd 222. pont), az eljárás a jogutód perbe lépéséig, illetőleg perbe vonásáig félbeszakad, kivéve ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt (lásd 516. pont).

Ha az olyan fél, akinek a per vitelére nincs meghatalmazottja, a cselekvőképességét elveszíti, az eljárás mindaddig félbeszakad, amíg a fél részére kirendelt törvényes képviselő személyét be nem jelentik.

Ha a fél törvényes képviselője hal meg és a törvényes képviselőnek a per vitelére nem volt meghatalmazottja, az eljárás mindaddig félbeszakad, míg a fél részére kirendelt új törvényes képviselő személyét be nem jelentik. Ugyanez áll arra az esetre is, amikor a fél törvényes képviselőjének ez a jogosultsága anélkül szűnik meg, hogy az általa képviselt fél cselekvőképessé vált volna.

Ha a bíróságok működése háború vagy valamilyen elháríthatatlan esemény miatt szünetel vagy a féllel ilyen okból nem lehet érintkezni.

[504] ÜGYGONDNOK KIRENDELÉSE • Ha az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama valamelyik fél méltányos érdekét sértené, a bíróság a b) és c) pont alatti esetekben a fél részére akár kérelemre, akár hivatalból ügygondnokot (lásd 272. pont) rendel ki. Az ügygondnok kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszűnik.

Ha az eljárás félbeszakadása a szakértő méltányos érdekeit sérti, a bíróság a szakértő kérelmére rendeli ki a fél részére az ügygondnokot. Ebben az esetben az eljárás félbeszakadása csak a szakértői díj megállapítása és a letéttel fedezett díj kiutalása vonatkozásában szűnik meg.

A fél a per megszüntetése érdekében akkor is kérheti az eljárás folytatását, ha a megszűnt félnek nincs jogutódja. Ebben az esetben a bíróság – a fél kérelmére és a költségek előlegezése után – ügygondnokot rendel ki. Az ügygondnok kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszűnik, és a per megszüntetése érdekében az ügygondnokkal szemben folyik tovább [111. § (5)-(7) bek.].31

[505] A FÉLBESZAKADÁS JOGKÖVETKEZMÉNYEI • Az eljárás félbeszakadásának a legfontosabb jogkövetkezménye a határidők (beleértve valamennyi törvényi és bírósági határidőt) megszakadása. A félbeszakadás megszűnésével a határidők újra kezdődnek.

A félbeszakadás tartama alatt tett minden – a per érdemére vonatkozó – bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a félbeszakadással, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.

A per érdemét nem érintő eljárási cselekményeket azonban a bíróság a félbeszakadás időtartama alatt is elvégezheti, így például a jogerős végzéssel megállapított tanúdíjat és a szakértői díj letéttel fedezett részét kiutalhatja.32

A félbeszakadás a törvény értelmében külön bírói rendelkezés nélkül áll be. Ha a félbeszakadás ténye vitás, a bíróság végzésben állapítja meg a félbeszakadás fennállását, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság azonban nincs kötve a határozatához, azt maga is megváltoztathatja (112. §).

2.6.4. Az eljárás szünetelése

[506] A SZÜNETELÉS OKAI • Az eljárás szünetelése a felek magatartásában rejlő okra vezethető vissza. A szünetelés nemcsak a per átmeneti megszakadását idézi elő, hanem a per megszüntetéséhez is vezethet. A Pp. 137. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárás szünetel, ha

a. a felek az erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket akár az első tárgyalást megelőzően, akár az elsőfokú eljárás folyamán bármikor bejelentik, vagy

b. a felek közül bármelyik tárgyaláson egyik fél sem jelent meg, vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távol lévő felperes megelőzőleg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást a távollétében tartsa meg, vagy

c. a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, vagy



d. hirdetményi kézbesítésnek volna helye (lásd 342. pont), és a fél ezt nem kéri.

A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól [148. § (2) bek.]. A bíróság arra hívja fel a felek figyelmét, hogy a közvetítői eljárás időtartamára, a felek közös kérelmére, szüneteltetheti az eljárást (lásd 1192. pont).

[507] A SZÜNETELÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEI • Ha a feltételek fennállnak, a szünetelés a törvény erejénél fogva következik be. Ezért a szünetelést nem kell határozatba foglalni, elegendő a tényét az iratokra rávezetni.

A szünetelés a határidők folyását nem érinti. Az eljárást bármelyik fél kérelmére folytatni kell. A per hat hónapi szünetelés után megszűnik és a határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A per során hozott jogerős részítélet (lásd 692. pont) és közbenső ítélet (lásd 693. pont) hatályát a per megszűnése nem érinti [137. § (2)-(4) bek.].

Az eljárás szünetelésére nemcsak az elsőfokú, hanem a – törvényben meghatározott feltételek alapján – a másodfokú eljárásban is sor kerülhet (lásd 779. pont).

2.6.5. A per megszüntetése

[508] A PERMEGSZÜNTETÉS FOGALMA • A per megszüntetésére akkor kerül sor, ha a bíróság a jogvitát nem tudja érdemben elbírálni. A megszüntetés tehát a per befejezése érdemi döntés nélkül. Magyary a per „természetes, rendeltetésszerű megszűnésének" nevezte azt, amikor a bíróság az ügy érdemében ítéletet hoz. 33

Bizonyos tények azonban kizárják az érdemi elbírálást. A per „nem rendeltetésszerű" megszűnését előidéző tényeket nevezzük permegszüntetési okoknak.

[509] A PERMEGSZÜNTETÉSI OKOK • A permegszüntetési okokat a jogirodalom többféleképpen csoportosítja. Így például különbséget tesz aszerint, hogy a bíróság a pert hivatalból vagy a felek kérelmére szünteti-e meg. A permegszüntetési okok alapjául szolgáló tények lehetnek perakadályok vagy a felek perbeli cselekményeiből (például mulasztás, keresettől való elállás) adódó egyéb akadályok. A 157. § szerint a bíróság a pert megszünteti

a. ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani;

b. ha a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a megadott határidő alatt nem pótolták;

c. ha a bíróság az alperes kívánságára a külföldi felperest perköltség-biztosíték adására kötelezte, de a felperes a megadott határidő alatt biztosítékot nem adott;

d. ha a felperes az első tárgyalást elmulasztotta;

e. ha a felperes keresetétől elállt;

f. ha a felek a per megszüntetését közösen kérték;

g. a fél halála vagy megszűnése esetén, ha a jogviszony természete a jogutódlást kizárja;

h. a fél kérelmére, ha a megszűnt félnek nincs jogutódja;

i. ha a jogi képviselő közreműködésével eljárni köteles felperes a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik.

2.6.6. Az egyes permegszüntetési okok

[510] A PERELŐFELTÉTELEK HIÁNYA • Ha a bíróság a perelőfeltételek hiányát a keresetlevél megvizsgálása során észleli, a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdésének a)-j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A perindítás hatályainak a beállása után az a)-h) pontban felsorolt perelőfeltételek hiánya a per megszüntetéséhez vezet. Az i)-j) esetében (a keresetlevél tartalmi hiányosságai, valamint a felperes hiánypótlási kötelezettségének az elmulasztása miatt) nincs helye a per megszüntetésének. Ezekben az esetekben a keresetlevelet a hiányos tartalma alapján kell elbírálni, az egyéb fogyatékosságokat pedig (például a meghatalmazás hiányát) a törvényben meghatározott módon kell pótolni (lásd 465. pont).



A 130. § (1) bekezdésének a)-j) pontja alapján a bíróság – az eljárás bármely szakaszában – köteles a pert hivatalból megszüntetni. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott (lásd 471. pont), hatáskör hiánya miatt a pert megszüntetni csak akkor lehet, ha a hatáskör nem a per tárgyának az értékétől függ; az illetékesség hiánya miatt pedig csak akkor, ha az illetékesség – az alávetés esetét kivéve – kizárólagos. A pernek a hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt való megszüntetése esetében áttételnek van helye. Az idő előtt indított pert nem lehet megszüntetni, ha a követelés a határozat hozatala előtt lejárt [158. § (1)-(3) bek.].34

[511] A TÖRVÉNYES KÉPVISELŐ MELLŐZÉSE • E hiányosság a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig pótolható. A bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja azt, hogy a cselekvőképtelen félnek van-e törvényes képviselője, illetve a törvényes képviselőnek a per viteléhez, illetve az egyes perbeli cselekményekhez szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e [50. § (2) bek.]. A 157. § b) pont alapján a bíróság – az eljárás bármely szakaszában – köteles a pert hivatalból megszüntetni.

[512] A PERKÖLTSÉG-BIZTOSÍTÉKADÁS ELMULASZTÁSA • A külföldi felperes mulasztása a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig pótolható. A 157. § c) pontra hivatkozással a pert csak az alperes kérelmére lehet megszüntetni. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott (lásd 471. pont), ilyen kérelmet csak akkor terjeszthet elő, ha a biztosítékadási kötelezettség csak később következett be, vagy az alperes arról csak később szerezhetett tudomást [158. § (4) bek.]. 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamának állampolgára és az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó más állampolgár perköltség-biztosíték letételére nem kötelezhető [85. § (5) bek.].

[513] A TÁRGYALÁS ELMULASZTÁSA • Ha az első tárgyalást a felperes mulasztotta el, a pert csak az alperes kérelmére lehet megszüntetni (lásd 484. pont). Nincs helye a per megszüntetésének, ha a felperes a bíróságtól kérte, hogy a tárgyalást távollétében is tartsa meg [159. § (1) bek.].

[514] ELÁLLÁS • A felperes a per érdemi tárgyalása előtt a keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat, az érdemi tárgyalás megkezdése után azonban csak akkor, ha az elálláshoz az alperes hozzájárul. A felperes mindkét esetben köteles az alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni.

A bíróság a pert tárgyaláson kívül is megszüntetheti, ha az elállást a felperes írásban jelenti be, és ahhoz csatolja az alperesnek az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy igényel-e költséget, és azt mennyiben számítja fel. Ha a per megszüntetéséhez szükség van az alperes hozzájárulására is, az erre vonatkozó nyilatkozatot is csatolni kell (160. §).

A bírósági gyakorlat szerint a felperesnek a keresetétől tárgyaláson történt elállása esetén nem elegendő a per megszüntetéséhez az alperesek hallgatólagos magatartása. A pernek az alperesek idevonatkozó kifejezett nyilatkozata nélküli megszüntetése lényeges eljárási szabálysértés.

[515] KÖZÖS KÉRELEM • A bírósági gyakorlat szerint a per megszüntetésére csak a feleknek a bírósághoz intézett – kifejezett és egyértelmű kérelme ad alapot. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felek részéről a per megszüntetése iránt együttesen előterjesztett kérelem megalapozottságát felülvizsgálja és érdemi határozatot hoz.35

[516] A JOGUTÓDLÁS HIÁNYA • A Pp. 2005. évi módosítása során beiktatott két új permegszüntetési ok az eljárás félbeszakadásához kapcsolódik (lásd 503. pont).

A korábbi szabályozás úgyszólván megoldhatatlan helyzetet teremtett azáltal, hogy a felek valamelyikének halála vagy megszűnése esetére a jogutód perbe lépéséig azokban az esetekben is az eljárás félbeszakadását rendelte el, ahol a jogutódlás egyébként nem volt lehetséges. A módosított 111. § (1) bekezdése szerint ha a jogutódlás a jogviszony természete miatt kizárt, az eljárás a fél halála (megszűnése) esetén nem szakad félbe. Ebben az esetben az eljárást bíróság hivatalból annak bármely szakaszában megszüntetni köteles [158. § (1) bek.].

Ha a megszűnt félnek nincs jogutódja, a másik fél – a módosított 111. § (7) bekezdése alapján – a per megszüntetése érdekében kérheti az eljárás folytatását.

A bíróság a fél kérelmére először ügygondnokot rendel ki az eljárás folytatása érdekében (lásd 504. pont), majd a fél kérelmére a 157. § h) pontja alapján megszünteti az eljárást.

[517] A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET HIÁNYA • Ha az jogi képviselet kötelező (lásd. 261. pont), a bíróság



a jogi képviselővel nem rendelkező felperest hiánypótlásra hívja fel, ha pedig a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a bíróság a pert megszünteti [73/B. § (5) bek.].

[518] NEGATÍV MEGÁLLAPÍTÁSI VISZONTKERESET • Az alperes védelmét szolgálja az a szabály, hogy a per megszüntetésére irányuló kérelemmel együtt a felperes ellen viszontkeresetet is indíthat annak megállapítása iránt, hogy a felperest a keresetben érvényesített jog nem illeti meg [159. § (2) bek.]. A jogmegóvás szükségességét mint a megállapítási kereset előfeltételét (123. §) az alperesnek külön bizonyítania nem kell, mert azt a törvény eleve feltételezi.

A viszontkereset tárgyalását az sem akadályozza meg, ha a bíróság a pert meg-

szünteti. A negatív megállapítási viszontkereset segítségével az alperes tisztázhatja a per megszüntetéséből adódó bizonytalan jogi helyzetet.

[519] A PERMEGSZÜNTETÉS TÁRGYÁBAN HOZOTT VÉGZÉS • A tárgyaláson hozott és kihirdetett permegszüntető végzés ellen fellebbezésnek van helye. A bíróság olyan határozata ellen, amely a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasította, a 162. § (1) bekezdése alapján:

• a 157. § e) és f) pontja esetében külön fellebbezésnek van helye,

• a 157. § a), b), g) és i) pontja esetében a bíróság döntését csak az ügyet befejező határozat ellen irányuló fellebbezésben lehet megtámadni,

• a 157. § c), d) és h) pontja esetében külön fellebbezésnek helye nincs.

A permegszüntető végzés nem érdemi határozat; az eljárást ugyan befejezi, de nem hat ki a felek között fennálló jogviszonyra. Azért, hogy a bíróság a pert megszüntesse, nem vesz fel olyan bizonyítást, amely a perbe vitt anyagi jog tekintetében a tényállás kiderítésére irányulna.

A per megszüntetése tehát nem zárja el a feleket attól, hogy a jogvitájukat, amennyiben a permegszüntetési ok később elhárulna, újból a bíróság elé vigyék. Erre a törvény valósággal ösztönzi a feleket, amikor úgy rendelkezik, hogy a 157. § a), b) vagy c) pontja alapján történt permegszüntetés esetében a keresetlevél beadása és a perindításnak a jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen benyújtja vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti (161. §).

2.7. 7. Ideiglenes intézkedések[520] AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK FOGALMA • Az ideiglenes intézkedés célja azonnali jogvédelem biztosítása az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére. 36 Az intézmény növekvő jelentősége elsősorban a különleges eljárásokban (iparjogvédelmi perek – 1022. pont) figyelhető meg. Az ideiglenes intézkedéseknek a közösségi jog hatálya alá tartozó ügyekben való alkalmazhatóságával az Európai polgári eljárásjog című tankönyvben foglalkozunk részletesebben.37

[521] AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK ELRENDELÉSE • A bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben (viszonkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell [156. § (1) bek.].

A bíróság számára a Pp. nem írja elő azt, hogy milyen intézkedéseket tehet, az az intézkedés iránti kérelem függvénye. A bíróságnak a mérlegelés során

arányosítani kell, azaz csak olyan intézkedést rendelhet, melynek várható előnye nem haladja meg az általa okozott hátrányt.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtása előtt nem terjeszthető elő. Az ideiglenes intézkedésről a bíróság az első tárgyalás kitűzését megelőzően is dönthet [156. § (2) bek.]. Az ideiglenes intézkedés legkorábban a keresetlevél benyújtásával együtt kérhető. (Ezzel megszűnt az a korábbi lehetőség,



hogy a fél nemperes eljárásban kérhesse az ideiglenes intézkedés elrendelését.)

A bíróság az ideiglenes intézkedést hivatalból csak kivételesen, a törvény által meghatározott esetben rendelheti el. A 287. § szerint a bíróság házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében a szükséghez képest hivatalból is határozhat ideiglenesen a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása, a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása, illetve a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében.

[522] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz. A bíróság döntése előtt a feleket személyesen meghallgatja, illetve lehetővé teszi, hogy a kérelemre írásban nyilatkozzanak. A felek meghallgatása csak rendkívül sürgős szükség esetében, valamint akkor mellőzhető, ha a fél a meghallgatásra kitűzött határnapot, illetve határidőt elmulasztja. Az ideiglenes intézkedésre vonatkozó döntéssel kapcsolatban bizonyítás lefolytatásának csak akkor van helye, ha a kérelem enélkül érdemben nem bírálható el [156. § (3)-(5) bek.].

Ha a bíróság „rendkívül sürgős szükség" fennállása esetén mellőzi az ellenfél meghallgatását, akkor az ideiglenes intézkedés elrendelését kérelmező féltől az igény valószínűsítésének magasabb fokát kell megkövetelnie és célszerű azt biztosítékadáshoz is kötni.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság végzésben határoz, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság az ideiglenes intézkedését utólag módosíthatja vagy megváltoztathatja. Erről kérelemre dönt, de ha a felperes a keresetét leszállítja, hivatalból is határozhat. A teljesítési határidő – ha a bíróság másként nem rendelkezik – a végzés írásbeli közlését követő napon kezdődik. A végzés előzetesen végrehajtható [156. § (6)-(8) bek.].

[523] AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉS HATÁLYA • Az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére – a másik fél meghallgatása után – hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül nem helyezi. Ha az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedésről szóló határozatát ítéletében (permegszüntető végzésében) nem helyezte hatályon kívül, az elsőfokú ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésével az ideiglenes intézkedés a hatályát veszti [156. § (8) bek.].

Ha bármelyik fél a per főtárgya tekintetében fellebbezést nyújt be, az ideiglenes intézkedés hatálya meghosszabbodik a per jogerős befejezéséig (kivéve ha a másodfokú bíróság azt még az érdemi döntésének meghozatala előtt megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi). A pernek a Pp. 137. § (3) bekezdése alapján bekövetkező megszűnése, továbbá félbeszakadása, illetve felfüggesztése az ideiglenes intézkedés hatályát nem érinti.

2.8. 8. A tárgyaláshoz kapcsolódó egyéb eljárási cselekmények[524] ELKÜLÖNÍTÉS • A bíróság, ha az ügy eldöntése érdekében célszerűnek látja, elrendelheti, hogy a perben érvényesített egyes követelések vagy a megosztható követelések egyes részei, valamint általában a perben eldönthető vitás kérdések elkülönítve kerüljenek tárgyalásra [149. § (1) bek.]. Így például a per megszüntetésére irányuló ellenkérelmet általában elkülönítve tárgyalják. A bíróság az eljárás folyamán bármikor elrendelheti az elkülönítést, amelynek következtében egy perből nem lesz több per, de az egyes kereseti kérelmeket vagy vitás kérdéseket időben elválasztva tárgyalhatja a bíróság. Az elkülönítetten tárgyalt kereseti kérelmek tárgyában a bíróság külön határozatot (például részítéletet) is hozhat.

[525] EGYESÍTÉS • Az elkülönítéshez hasonlóan a pergazdaságosságot vagy a célszerűséget szolgálja az egyesítés is. Mivel az egyesítés során több perből egy lesz, ezért nem tekinthető az elkülönítés „tükörképének".

A bíróság együttes tárgyalás és döntés végett elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg [149. § (2) bek.]. A bíróság az előtte folyó perek egyesítését hivatalból, a felek hozzájárulása nélkül is elrendelheti, amennyiben a törvényes feltételei fenn- állanak (PK 178. sz. állásfoglalás).

Gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben az azonos hatáskörű helyi bíróságok előtt folyamatban lévő perek egyesítésének is helye van; a törvényszék az előtte indított perhez a területén működő helyi bíróság előtt folyamatban lévő pert is egyesítheti. Ha az egyesítést több, azonos hatáskörű helyi bíróság rendelte el, a továbbiakban az jár el, amely az egyesítésről korábban határozott [149. § (3) bek.].

A 149. § (4) bekezdés szerint a felek közösen előterjesztett kérelmére a bíróság – ha annak feltételei fennállnak – a pereket egyesíti. A kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság a felek kérelmére



a pereket egyesítette, utóbb az egyesítést nem mellőzheti.38 Az új rendelkezés a felek számára is lehetővé teszi azt, hogy a perek egyesítését kezdeményezzék. Ehhez ugyanazon feltételek teljesülésére van szükség, mint a bíróság általi egyesítés esetében.

A törvény külön szabályozza a különélő házastárs által tartás iránt indított per egyesítését. A 150. § szerint az ilyen pert, feltéve ha első fokon még nincs befejezve, a házassági per esetében a tartást kérő fél indítványára át kell tenni a házassági per bíróságához.

2.9. Jegyzetek1. Varga Gyula: A tárgyalás. In Kommentár 1976. – A továbbiakban Varga (1976) – 783. o.

2. Kengyel Miklós: Perkultúra. Pécs, 1993.

3. A Pp. 333-334. §-a az államigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perekben, a 376378. §-a a gazdasági perekben, míg a 256/A. §-a a fellebbezési eljárásban engedte meg, hogy a bíróság – a törvényben megjelölt feltételek esetében – „tárgyaláson kívül" vagy „tárgyalás kitűzése nélkül" bírálja el az ügyet.

4. Varga a Gyula: A tárgyalás. In Egységes jegyzet I. 1978. – A továbbiakban Varga (1978) – 276277. o.

5. Móra Mihály: A tárgyalás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 310. o.


7. Schleiffer Pál: A tárgyalás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 84-85. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 335-336. o.; Varga (1976): i. m. 783. o.

8. Az új jelenlegi szabályozás 2000. január 1-jén lépett hatályba. A tárgyalás előkészítésének hatékonyságát a 2003. január 1-jén hatályba lépett új határidők is fokozták.

9. Kazay László: Keresetindítás. In Kommentár 1994. B/32. o.

10. A Ptk. 191. §-ának (1) bekezdése szerint akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. Az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.

11. Kazay: i. m. B/35. o.

12. 2011. november 30-i hatállyal módosította a 2011. évi CLVI. törvény. Ezt megelőzően az Itv. 57. § (1) bek. a) pontja az eljárást megindító beadvány idézés kibocsátása nélküli elutasításának esetére tárgyi illetékmentességet biztosított.

13. Két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmény hiányában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közvetítésével, diplomáciai úton történő kézbesítés időtartama a hat hónapot is meghaladhatja. Lásd a 8001/2001. (IK. 4.) IM tájékoztatót a nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről, 27. pont.

14. Varga (1978): i. m. 280. o.

15. A Pp. 134. § (1) bekezdését a 2008. évi LXXIX. törvény 35. §-a módosította.

16. Az a)-c) pontban felsorolt feltételeket az 1348/2000/EK tanácsi rendelet, az azt 2008. november 13-án felváltó 1393/2007/EK tanácsi rendelet 19. cikke és az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény 15. cikke – tartalmilag egyező módon – határozza meg.

17. Legf. Bír. Pf. V. 23 159/1993. – BH 1995/4:223. sz.

18. Varga (1976): i. m. 835. o.

19. A 141. § – módosított – (1) bekezdésének második mondata szerint: „A bíróság a jelen lévő felek meghallgatása alapján megállapítja azokat az adatokat is, amelyek a végrehajtási eljárásban az érdekelt azonosságának megállapításához szükségesek [természetes személy esetében születési hely, idő, anyja neve,



lakóhely, munkahely, adóazonosító jel; a vállalkozás (396. §) és a Ptk. 685. §-ának c) pontjában meghatározott egyéb gazdálkodó szervezet esetében székhely, nyilvántartási szám, adószám, a bankszámla száma és a számlát vezető pénzügyi intézmény neve.]"

20. A gondos és az eljárást elősegítő pervitel elvét [141. § (2) bek.], valamint az idézett szabályt [141. § (6) bek.] a VI. Ppn. vezette be. Az indokolás szerint a módosítás „az eljárási fegyelem növelése irányába hathat, s a súlyos szankció kilátásba helyezésével kizárni igyekszik a hanyag felperesi magatartás, illetve az alperesi perelhúzás lehetőségét".

21. Varga (1976): i. m. 841. o.; Köles Tibor: A tárgyalás In Kommentár 1994. B/68. o.


23. Farkas József: A perbeli mulasztás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 126-129. o.

24. Varga (1976): i. m. 802. o.

25. Varga (1976): i. m. 808. o.; Köles: i. m. B/54. o.

26. P. törv. I. 20 683/1973.

27. Varga (1976): i. m. 818-819. o.; Köles: i. m. B/57-58. o.

28. Ez a rendelkezés a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetése miatt elveszítette a jelentőségét.

29. Az EK-alapszerződés 234. cikke szerint: A Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben: a) e szerződés értelmezése; b) a közösségi intézmények és az EKB jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; c) a Tanács jogi aktusa által létrehozott szervek alapokmányának értelmezése, ha az alapokmány így rendelkezik. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles a Bírósághoz fordulni.

30. Beiktatta az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvény 3. §-a. Az a) pontot a 2005. évi CXXX. törvény egészítette ki a kivételre történő utalással.

31. A 111. § (6)-(7) bekezdését a 2005. évi CXXX. törvény iktatta be. Az új szabályozás 2006. január 1-jétől hatályos.

32. A tanúdíj és a szakértői díj kiutalására vonatkozó (3) bekezdéssel a 2005. évi XLVIII. törvény egészítette ki a Pp. 112. §-át. Az új rendelkezés 2006. január 1-jétől hatályos.


34. A 2000-ben beiktatott 157/A. § szerint olyan esetben, ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának a 130. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból (kizárt joghatóság) nem volt helye, de magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg, a bíróság az eljárást megszünteti, amennyiben a) az alperes az első tárgyalást elmulasztotta, és írásbeli védekezést sem terjesztett elő; vagy b) az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja. Ha az alperesnek nincs jogi képviselője, a bíróság tájékoztatja a kifogás lehetőségéről (157/A. §). A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás nem tekinthető írásbeli védekezésnek.

35. Legf. Bír. Gf. I. 31 553/1981. – BH 1983/12:509. sz.

36. Kiss Daisy: A tárgyalás. In Kommentár (Németh) 1999. 624. o.


38. A 2006. január 1-jétől hatályos szabályt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.



2.10. IrodalomBacher Vilmos Az ideiglenes intézkedés joggyakorlatáról védjegybitorlási ügyekben. Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Közleményei, 39. köt. 1998. 33-41. o.

Bajory Pál: A felek személyes meghallgatásának jelentősége a polgári perben. MJ, 1958/7:208213. o.

Bajory Pál: A perbeli kifogások. MJ, 1976/10:860-874. o.

Blutman László: Az előzetes döntéshozatalt kezdeményező határozat elleni fellebbezés kérdőjelei. Európai Jog, 2009/2:31-35. o.

Blutman László: EU-jog a tárgyalóteremben. Az előzetes döntéshozatali eljárás. Budapest, 2003.

Boross József: A tárgyalás előkészítése a polgári perben. MJ, 1974/9:520-525. o.; 1974/10:594601. o.

Cserba Lajos: Vázlatok a perbeli mulasztás szabályozásához. JK, 1987/9:502-505. o.

Farkas József: A perbeli mulasztás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 111-136. o.

Farkas József: A tárgyalás elmulasztásának következményei: a következmények elkerülése és elhárítása. MJ, 1983/2:126-138. o.

Gátos György: A tárgyalás időszerű jogi kérdései a polgári eljárásban. MJ, 1991/2:85-89. o.

Horváth Edit Írisz: Az e-tárgyalás a polgári perben. Az e-tárgyalás és a polgári eljárásjog alapelvei. Infokommunikáció és jog, 2009/6:227-232. o.

Horváth János: A polgári per tárgyalásának neuralgikus gócai. MJ, 1990/7-8:667-672. o.

Horváth János: A tárgyalás előkészítése és felkészülés a tárgyalásra. JSZÉ 1987. II. köt. 104-134. o.

Horváth János: Tárgyalás a polgári perben. JSZÉ 1989. I. köt. 117-155. o.

Imregh Géza: Gondolatok az előkészítésről. MJ, 2008/11:785-794. o.

Imregh Géza: Tárgyalás-előkészítés és hatékonyság a polgári perben. MJ, 1980/2:139-145. o.

Juhászné Zvolenszky Anikó: Az elsőfokú eljárás elmulasztásának következményei – a jogalkotás fejlődésének tükrében. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 123-136. o.

Kazay László: Keresetindítás. In Kommentár (Petrik) 2010. 306/1-362. o. 257-305. o.

Kengyel Miklós: Perkultúra. Pécs, 1993.

Király Lilla: Az ideiglenes intézkedés szabályozásának perspektívái a Common Law tükrében. In Kengyel Miklós (szerk.): Polgári eljárásjog a XXI. században. Tanulmányok Farkas József emlékére. Pécs, 2002. 125-150. o.

Kiss Daisy: A tárgyalás és a pervezetés. MJ, 1986/2:186-188. o.

Kiss Daisy: A tárgyalás. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 549-640. o.

Kiss Daisy: Az előzetes döntéshozatali eljárás akár két évvel is meghosszabbíthatja a peres eljárást. CJ, 2003/8:3-6. o.

Kiss Gábor: Még egyszer a Pp. 1995-ös módosításának a pervezetésre gyakorolt hatásáról. MJ, 1999/5:286-289. o.

Kiss Zoltán: A bírói pervezetés és a felek rendelkezései a polgári perben a Pp. 1995. évi módosítása után. MJ, 1998/2:84-90. o.



Kiss Zoltán: A pervezetés elméleti és gyakorlati kérdései a Pp. legutóbbi módosítása után. MJ, 1997/3:154-163. o.

Köles Tibor: A tárgyalás. In Kommentár (Petrik) 2006. 306-362. o.

Lantos János: A tárgyalás előkészítése a polgári perben. MJ, 1975/1:23-28. o.


Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 139-147. o.

Mohay György: Az előzetes döntéshozatali eljárás és a polgári perrendtartás. CJ, 2003/9:6-8. o.; 2003/10:11-15. o.

Móra Mihály: A mulasztás, a szünetelés és a bizonyítás egyes vitás kérdései a polgári perben. MJ, 1957/8:225-230. o.

Móra Mihály: A tárgyalás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 309-331. o.

Névai László: A bírói pervezetés a magyar polgári eljárásjogban. JK, 1962/8:515-522. o.


Novák István: A bíró polgári eljárásjogi felelőssége – tárgyalás-előkészítési felelősség. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 241-248. o.

Novák István: A polgári per tárgyalásának előkészítése az eljárási alapelvek tükrében. MJ, 1962/3:371-375. o.

Novák István: A polgári pervezetés stratégiája és taktikája. MJ, 1998/7:398-402. o.

Novák István: A polgári tárgyalás tárgyköre. BL, 1992/4:62-66. o.

Novák István: A tanácselnök jogköre a polgári perben. MJ, 1975/12:716-721. o.

Novák István: A tárgyalás anyaga a polgári perben. MJ, 1979/9:811-823. o.

Novák István: Bírságproblémák a Pp. 5. §-ának tükrében. MJ, 1976/10:851-859. o.

Osztovits András: Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének magyar joggyakorlata EU tagságunk első négy évében – tapasztalatok és tanulságok. MJ, 2008/11:809-819. o.

Pákozdi Zita: Kifogás az eljárás elhúzódása miatt – egy új jogintézmény és annak eredményei a polgári eljárásban. Jogelméleti Szemle, 2008/2.

Pócza Róbert: A polgári eljárást gyorsító szabályok érvényesülése a gyakorlatban. MJ, 2006/3: 153-161. o.

Schleiffer Pál: A tárgyalás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 83-110. o.

Simon Károly László: A perhalmozás tilalma: a perfüggőség a polgári peres eljárásban. MJ, 2009/12:746-758.

Soósné Lajos Ilona: A perek előkészítése és a bíróságok pervezetési tevékenysége a polgári ügyekben. MJ, 1980/7:642-648. o.

Szabó Péter: A Pp. előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó rendelkezéseinek felsőbírósági gyakorlata. Európai Jog, 2009/1:3-12. o.

Szilbereky Jenő: A tárgyalás előkészítésének kérdései, az előkészítő eljárás. Budapest, 1956.

Turi Mária: Az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmek elbírálásának bírósági tapasztalatai. Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Közleményei, 39. köt. 1998. 23-32. o.



Ujlaki László: A keresetlevél-elutasítás és a permegszüntetés jogintézményének szembeállítása. JK, 1997/10:443-446. o.

Ujlaki László: A peres eljárás szünetelése – a követelések elévülése. MJ, 1987/9:780-782. o.

Varga Gyula: A tárgyalás. In Egységes jegyzet I. 1978. 273-326. o.

Varga Gyula: A tárgyalás. In Kommentár 1976. 781-841. o.

Wopera Zsuzsa: A francia perjog sajátos intézménye, a référé-eljárás. MJ, 2001/1:54-57. o.

Wopera Zsuzsa: Az ideiglenes intézkedés elmélete és gyakorlata a polgári eljárásjogban. PhD-értekezés. Kézirat. Miskolc, 2001.

Wopera Zsuzsa: Az ideiglenes intézkedés szabályozásának története Magyarországon 1868- tól a polgári perrendtartás VI. novellájának megalkotásáig. Seria Miskolc, Tom. 19. 2001. 423-444. o.

Wopera Zsuzsa: Az ideiglenes intézkedések a Brüsszeli Egyezmény 24. Cikkére vonatkozó európai bírósági joggyakorlat tükrében. MJ, 2001/12:743-752. o.

Wopera Zsuzsa: Európai körkép egyes államok polgári eljárásjogának ideiglenes intézkedéseiről. JK, 2001/5:213-221. o.

3. XIII. FEJEZET – A BIZONYÍTÁS3.1. 1. Általános bizonyításelméleti kérdések[526] ELMÉLETEK A BIZONYÍTÁS FOGALMÁRÓL • Mivel a bizonyítás fogalma a hazai eljárásjog-tudomány legvitatottabb kérdései közé tartozik, a tételes jogi szabályozás ismertetése előtt szükségesnek tartjuk röviden áttekinteni a legfontosabb jogirodalmi nézeteket, beleértve a büntetőeljárásjog-tudomány álláspontját is. A bizonyítás mint tevékenység mindazonáltal nem szűkíthető le csupán a büntető- és a polgári perre, hiszen minden olyan eljárás szükségképpeni velejárója, amely tények megállapítását vagy állítások igazolását tűzi ki célul.

(Erre utal a címben használt „általános bizonyításelmélet" kifejezés.)

[527] A LOGIKAI FELFOGÁS • A logikai felfogás képviselői a bizonyítás logikai fogalmából indulnak ki, és a bizonyítás lényegét is a logikai tevékenységben látják. A logikai irányzat egyik legjelesebb hazai képviselőjének, Magyary Gézának a tanítása szerint a perbeli bizonyítás fogalma nem különbözik a bizonyítás általános fogalmától, amely nem egyéb, mint az ismert tényről az ismeretlenre való következtetés, azaz szillogizmus. A perbeli bizonyítás eszerint nem más, mint a bizonyító tényekről a bizonyítandó tényekre való következtetés, és mint ilyen egyedül a bíróság cselekménye. A bizonyítással kapcsolatos egyéb tevékenység, mint például a bizonyítási eszközök biztosítása vagy megfigyelése csak a bizonyítás nélkülözhetetlen „segédtevékenységének" tekinthető.1

Lényegében hasonló álláspontot képvisel Nagy Lajos is, aki szerint a bizonyítás büntetőeljárási szerkezete általában megfelel a bizonyítás logikai szerkezetének, s attól csupán a bíróság sajátos tényállás-megállapítási feladatköre következtében tér el. A bizonyítás lényegét a következőképpen foglalja össze:

A bizonyítás – általános logikai értelme szerint – valamely ítélet (tétel, hipotézis, elmélet) igazságának, helyességének a kimutatása, olyan ítéletek segítségével, amelynek a helyességét már kimutatták, igazolták, bebizonyították.2

[528] A PROCESSZUÁLIS IRÁNYZAT • A logikai felfogás bírálói szűknek tartják azt a keretet, amelyet a szillogizmus szab a bizonyítás számára. A processzuális irányzat a bizonyítást nem egyszerűen logikai műveletnek tartja, hanem jogilag szabályozott tevékenységnek, mindenekelőtt eljárási cselekménynek.

Az irányzat XIX. századi képviselői szerint a bizonyítás nem a bíróság, ha-

nem a fél azon cselekménye, amellyel a bíróságot állításának valódiságáról akarja meggyőzni.



A processzuális elmélet XX. századi fejlődése egy differenciáltabb és a valóságot jobban tükröző bizonyításfogalom kialakítását tette lehetővé, amely a polgári eljárásjog-tudományban máig is elfogadott definíció alapja lett.3 A bizonyítás fogalma kiszélesedett; a bizonyítás előkészítésére, foganatosítására s a bizonyítékok mérlegelésére egyaránt kiterjedt. Móránál a bizonyítás már „perbeli cselekmények és jogviszonyok összessége, amelyek arra irányulnak, hogy a bíróság a jogalkalmazáshoz szükséges tényeket... megállapítsa". Ennek megfelelően a bizonyítás többé nem a felek kizárólagos cselekménye, mert ahhoz, „hogy a perben valami bizonyossá tétessék, a bíróság és a felek kölcsönös együttműködésére van szükség". 4 Farkas definíciója ennek a fejlődési folyamatnak a szintézisét jelzi: „A bizonyítás a bíróság, a felek és a per egyéb résztvevői azon perbeli cselekményeinek az összessége, amelyek arra irányulnak, hogy a per eldöntéséhez szükséges tények fenn- vagy fenn nem állása tekintetében a bíróság meggyőződést szerezzen."5

[529] A BIZONYÍTÁS MINT MEGISMERÉSI TEVÉKENYSÉG • A logikai és a pro- cesszuális irányzatot egyaránt elvető felfogás a bizonyítás lényegét a megismerési tevékenységben határozza meg. Képviselőit elsősorban a büntetőeljárás-tudomány területén találjuk meg. Király szerint a bizonyítás a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság és más alanyok cselekményeinek a sora, amelyek arra irányulnak, hogy ismereteket nyújtsanak, illetve szerezzenek arról, hogy történt-e bűncselekmény, és ki az elkövetője. 6 Tremmel szerint a bűnügyi bizonyítás eltér mind a „köznapi meggyőződés" szerzéstől, mind a tudományos megismeréstől, a tudományos feltárástól és az igazolástól. A bűnügyekben ún. ténybizonyítás folyik, míg a tudományokban általános tételek igazságát igyekeznek kimutatni vagy megcáfolni. Az ismeretelméleti megközelítés képviselői szerint a bűnügyekben folyó bizonyítás mindenekelőtt sajátos része az emberi megismerésnek, amely Földesi szerint a feltárás és az igazolás főbb mozzanatcsoportjaira tagolható. Az ismeretelméleti megközelítés a bizonyítás lényegét abban látja, hogy az sajátos része az emberi megismerésnek, s mint ilyen – mind a bizonyítás tárgyára, mind alanyára, mind eszközeire és módszereire tekintettel – közvetett és összetett megismerési folyamat. Ezen az állásponton van Király, Erdei és Tremmel is.7

[530] ÖSSZEGEZÉS • A polgári perbeli bizonyítás lényegét a processzuális bizonyításelmélet fejezi ki a legjobban, amely a felek bizonyítással kapcsolatos eljárási cselekményeinek ugyanolyan jelentőséget tulajdonít, mint a bíróság tevékenységének. A processzuális felfogás helyességét igazolta a Pp. 1995. évi, majd 1999. évi módosítása is, amikor visszaszorult a hivatalbóliság, megszűnt az igazság kiderítésének a kötelezettsége, és a „tiszta" tárgyalási elv jutott érvényre (lásd 80-81. pont).

A bizonyítás mint eljárási cselekmény a bíróság és a felek (esetenként a per egyéb résztvevőinek) tevékenysége. A felek feladata az, hogy a tárgyalási elvnek – a Pp. 3. § (3) bekezdésének és 164. § (1) bekezdésének – megfelelően a bizonyítékaikat felkutassák, összegyűjtsék és a bíróság rendelkezésére bocsás-

sák. A bíróság az általa megismert tényekről, amelyeket bizonyító tényeknek vagy másképpen bizonyítékoknak nevezünk, az ismeretlen vagy bizonyítandó tényekre következtet. Ennek során meggyőződést kell szereznie a bizonyítandó tények valóságáról vagy valótlanságáról.

3.2. 2. A bizonyítás fogalmi elemei a polgári perben3.2.1. A bizonyítás alanyai

[531] A BÍRÓSÁG • A bizonyítás a bíróság, a felek és a per egyéb résztvevőinek a feladata. A bíróság tevékenysége a bizonyítás elrendelésére, a bizonyítási eljárás lefolytatására, valamint a bizonyítékok észlelésére és mérlegelésére irányul.

A bírói aktivitás mértéke – a per céljától, illetve a rendelkezési és a tárgyalási elv érvényesülésétől függően – különböző lehet.

A szocialista polgári eljárásban megnőtt a bíróság szerepe és nagyobb lett a hivatalból lefolytatott bizonyítás jelentősége. Mivel a per célja az igazság kiderítése volt, a szocialista bíróság kötelességévé tették, hogy „aktív kezdeményező szerepet fejtsen ki a valóságos tényállás, a felek valódi jogai és egymáshoz való viszonya, az objektív igazság kiderítésére". A Legfelsőbb Bíróság több kollégiumi állásfoglalásában és számos eseti döntésében mondta ki, hogy a bíróságnak a bizonyítási teher alakulásától függetlenül, hivatalból is törekednie kell arra, hogy az igazság kiderítését biztosító tényállás megállapításra kerüljön.8

1995 óta fokozatosan csökken a bíróság szerepe a bizonyításban. A VI. Ppn. korlátozta a hivatalból elrendelhető bizonyítást, a VIII. Ppn. megszüntette az igazság kiderítésének a kötelezettségét. A bíróságnak az „eljárás igazságosságát" kell biztosítania,9 és ehhez a felek önrendelkezési jogát a bizonyítási eljárásban is tiszteletben kell tartania.



[532] A BÍRÓSÁG SZEREPE A HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS SZERINT • A hatályos szabályozás a bíróság számára a következő szerepet jelöli ki a bizonyítási eljárásban:

• A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el [163. § (1) bek.]. A bizonyítást a felek indítványozhatják, de a bíróság sem a bizonyítási indítványhoz, sem a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve [3. § (4) bek.]. A bíróság hivatalból csak akkor rendelhet el bizonyítást, ha a törvény megengedi [164. § (2) bek.].

• A bizonyítási eljárást a bíróság tárgyaláson vagy megkeresés útján folytatja le (201-205. §). Ez utóbbi esetben a megkeresett bíróság is a bizonyítás alanya lesz. A bíróság megidézi és kihallgatja a tanút (167-176. §), kirendeli és meghallgatja a szakértőt (177-183. §), szemlét foganatosít (188. §), intézkedik okirat beszerzése iránt és megtekinti a bemutatott okiratot (190-194. §).

• A felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján megállapítja a tényállást. Alakszerű bizonyítási szabályokhoz nincs kötve; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el [3. § (5) bek. és 206. § (1) bek.].

3.2.2. A bizonyítás tartalma

[533] A FELEK • A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli [3. § (3) bek.]. A rendelkezésre bocsátás alatt a bizonyítási eszközök és bizonyítékok felkutatását, valamint bíróság elé tárását kell érteni:

Így például tanúbizonyítás esetén a félnek meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a tanúk nevét és idézhető címét (167. §). A fél birtokában lévő szemletárgyat be kell mutatni, illetve a tárgy megszemlélését lehetővé kell tenni (189. §). Az okiratokat a tárgyaláson megtekintés végett be kell mutatni (190. §) stb.

A bizonyítási eljárás lefolytatását a feleknek indítványozniuk kell, kivéve ha a bíróság hivatalból is elrendelheti a bizonyítást. Az indítványtevő a bizonyításra kötelezett fél lesz (lásd 560. pont). A 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. Ha a fél nem tesz eleget a bizonyítási kötelezettségének, akkor a bizonyítási teher szabályai (lásd 563. pont) kerülnek alkalmazásra.

A felek a bizonyítás indítványozásán, illetve a bizonyítékok rendelkezésre bocsátásán túlmenően a bizonyítási eljárás lefolytatásában is közreműködnek. Így például a tanúkihallgatás során kérdések feltevését indítványozhatják vagy az elnök engedélyével közvetlenül is intézhetnek kérdéseket a tanúhoz (173. §). Jelen lehetnek a szakértői vizsgálat során (181. §), illetve indítványozhatják egyes kérdések feltevését is a szakértőhöz (180. §). Okirati bizonyítás esetén a magánokirat valódiságát kétségbe vonhatják (197. §). Külföldön lefolytatott bizonyítás esetén a fél a külföldi állam jogszabályainak megfelelő és a szükséghez képest felülhitelesített közokiratot mutathat be (204. §).

A felek szerepe megnő a kiemelt jelentőségű perekben (lásd 1066. pont). A tanú kihallgatását kezdeményező fél indítványa esetén a tanúhoz először a tanúkihallgatást indítványozó fél intézhet közvetlenül kérdéseket, majd – az ellenérdekű fél ilyen tartalmú indítványa esetén – az ellenérdekű fél [386/M. §

bek.].

[534] A PER EGYÉB RÉSZTVEVŐI • A fenti jogosultságok a felek képviselőit is megilletik, természetesen azzal az eltéréssel, hogy nem tehetnek meg olyan eljárási cselekményeket, amelyekre kizárólag a felek jogosultak.

A per egyéb résztvevői között meg kell említeni az ügyészt, aki a bizonyítás terén a féllel azonos jogokat gyakorolhat (lásd 234. pont). A beavatkozót ugyancsak megilletik a fél jogai, ám azzal a megszorítással, hogy az eljárási cselekményeinek csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekménye nem áll ellentétben az általa támogatott fél cselekményeivel (lásd 219. pont). Ez a szabály a beavatkozónak a bizonyítással kapcsolatos cselekményeire is vonatkozik.

[535] A BIZONYÍTÉKOK BÍRÓSÁG ELÉ TÁRÁSA • A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek feladata [3. § (3) bek.].

A felperesnek már a keresetlevélben fel kell tüntetnie a követelése alapjául szolgáló tényeket és azok



bizonyítékait (lásd 407. pont). Ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetleveléből ezek hiányoznak, a bíróság a keresetlevelet – a hiánypótlásra való felhívás mellőzésével – idézés kibocsátása nélkül elutasítja [124. § (2)bek., 130. § (1) bek. i) pont]. A keresetlevélhez azt az okiratot is csatolni kell, amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozik.

Az alperesnek legkésőbb a tárgyaláson előterjesztett ellenkérelmében kell előadnia a védekezése alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Erre a bíróság az alperest már a per tárgyalására szóló idézésében figyelmezteti (lásd 453. pont).

Jóllehet a Pp. nem alkalmazza az ún. „együttesség" vagy „eshetőség" elvét, amely az összetartozó eljárási cselekményeket szűk időbeli határok közé szorítja, de jelentősen korlátozza a feleknek a bizonyítékok előterjesztésével kapcsolatos szabadságát (lásd 473. pont). A törvény általános szabályként mondja ki azt, hogy a fél köteles a tényállításait és a bizonyítékait a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni [141. § (2) bek.]. Ha a fél ezzel alapos ok nélkül késlekedik és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti [141. § (6) bek.]. A fél késedelme a fellebbezésre, sőt a perújításra is kihatással lehet. A fellebbezésben nem lehet olyan új tényre vagy bizonyítékra hivatkozni, amelyet a félnek a – gondos és az eljárást elősegítő pervitel mellett – már az elsőfokú eljárásban fel kellett volna hoznia [235. § (1) bek.]. Az ilyen új tények, illetve bizonyítékok tekintetében perújításnak sincs helye [260. § (2) bek.].

A fellebbezési eljárásban előterjeszthető új tények és új bizonyítékok köre korlátozott. Ezeknek a másodfokú bíróság elé tárására csak akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve hogy az – elbírálása esetén – kedvezőbb határozatot eredményezett volna, vagy ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának az alátámasztására irányul [235. § (1) bek.].

[536] A BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS LEFOLYTATÁSA • A bizonyítási eljárás lefolytatása során a bíróság a bizonyítási eszközök segítségével észleli a felek által elébe tárt bizonyítékokat, vagy ha törvény megengedi, hivatalból gondoskodik bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok beszerzése iránt. A bizonyítási eljárást a bíróság a felek indítványára vagy a törvény által megengedett szűk körben [164. § (1) bek.] hivatalból rendeli el. A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve, a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, kiegészítését, illetve megismétlését mellőzheti [3. § (4) bek.].

A bizonyítási eljárás lefolytatásával, valamint az egyes bizonyítási cselekmények foganatosításával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a törvény megosztja a bíróság és a felek között.

Így például a tanút – a fél által bejelentett adatok alapján – az elnök idézi meg [168. § (1) bek.]. A tanút az elnök hallgatja ki, kérdéseket azonban a felek is indítványozhatnak. Az elnök a feleknek a kérelmükre megengedheti, hogy a tanúhoz közvetlenül intézhessenek kérdéseket. A fél részéről indítványozott vagy a tanúhoz intézett kérdés megengedhetősége felől az elnök határoz [173. § (3) bek.].

Ha a felek a szakértő személyében nem állapodnak meg, arról a bíróság dönt, de a szakértő kirendelése tárgyában – szükség esetén – a feleket meg kell hallgatni [177. § (3) bek.]. A szakértő meghallgatásakor a bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania, a felek pedig egyes kérdések feltevését indítványozhatják a szakértőhöz (180. §).

Okirati bizonyítás esetében a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában levő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni [190. § (2) bek.]. Bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti [192. § (1) bek.] stb.

[537] A BIZONYÍTÁS EREDMÉNYEINEK A MÉRLEGELÉSE • A mérlegelés kizárólag a bíróság perbeli cselekménye. A bíróság mérlegeli az egyes bizonyítékokat, azaz megállapítja azok bizonyító erejét. Így például mérlegeli a tanú szavahihetőségét és a tanúvallomás hiteltérdemlőségét, a szakértő elfogulatlanságát és a szakvélemény meggyőző voltát, az okirat valódiságát stb.

A bíróság a bizonyítékokat nemcsak egyenként, hanem a maguk összességében értékeli. Mérlegeli tehát az egész lefolytatott bizonyítást, figyelembe véve a bizonyítékok összefüggéseit és ellentmondását. Ennek alapján állapítja meg a bizonyítandó tények fennállását vagy fenn nem állását, valóságát vagy valótlanságát, illetőleg



azt, hogy a bizonyítás sikerrel járt-e, azaz a bizonyítandó tények mind bizonyítottak-e vagy sem (206. §).

3.2.3. A bizonyítás tárgya

A bizonyítás tárgyát a per eldöntése szempontjából jelentős, azaz releváns tények képezik, amelyeket másképpen bizonyítandó tényeknek nevezünk. A tények fogalmát a bizonyításelmélet tágan értelmezi, mert az ún. tapasztalati tételeket is a tények közé sorolja.

[538] TÉNYEK • A tények alatt – szűkebb értelemben – a külvilágban lejátszódó történéseket, valamint a külvilág tárgyi jelenségeit, továbbá az emberi lelkivilág jelenségeit és állapotát értjük. Ez utóbbiak közé tartozik például a jóhiszeműség vagy a rosszhiszeműség megléte, amelyek megállapításának nagy jelentősége lehet a per eldöntése szempontjából.10

A Pp. 163. §-ának szóhasználata szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket kell bizonyítani. A bizonyítás tárgyát tehát azok a tények (és a tapasztalata tételek) alkotják, amelyekre a felperes a kereseti követelését, az alperes pedig a védekezését alapítja. A per eldöntéséhez szükséges vagy másképpen releváns tények túlnyomó részben az anyagi joghoz kapcsolódnak, kivételesen azonban eljárásjogi kérdések is lehetnek. A perökonómia elvéből következően a bíróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy a bizonyítás ne terjedjen ki az ügy eldöntése szempontjából érdektelen tényekre (133. §).

A bizonyítás tárgyát alkotó tények nemcsak pozitív, hanem negatív tények is lehetnek, sőt valamely tény lehetetlensége is lehet a bizonyítás tárgya.

A bizonyítás leggyakrabban már megtörtént, azaz múltbeli tény megállapítására irányul, de a bizonyítás tárgya lehet jelenbeli, sőt jövőbeli tény is. (A tanúbizonyítás tárgya csak a tanú által észlelt múltbeli tény lehet; míg a szemle során jelenbeli tényekről is lehet következtetéseket levonni. A várható munkaképesség-csökkenés és keresetkiesés mértékének a megállapításakor a szakértő jövőbeli tényekre következtet.)

[539] TAPASZTALATI TÉTELEK • A tapasztalati tételek közé tartoznak egyfelől [539] az általános élettapasztalatok, másfelől a tudományból, a művészetből, az iparból stb. származó szakismeretek. Az előbbiek az élettel és az emberi tevékenységgel összefüggő megfigyelésekből vezethetők le, míg az utóbbiak a tudományos kutatás, a művészi alkotómunka vagy az ipari termelés stb. eredményei. A tapasztalati tételek alkalmazására a leggyakrabban a szakértői bizonyítás keretében kerül sor, de az általános élettapasztalatokat a bíró is felhasználhatja például a tények jogi megítélésénél vagy bizonyos tények megállapításánál.

[540] A JOGSZABÁLY MINT BIZONYÍTÁS TÁRGYA • A jogirodalom véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy jogszabály lehet-e bizonyítás tárgya.

Magyary szerint ha a „iura novit curia" elvet mereven értelmezzük, akkor a válasz csak nemleges lehet, „mert a bíróságnak azokat a tényeket, amelyek a jogot alkotják, hivatalból kell ismernie, s így nincs megengedve, hogy arra nézve, mi az érvényes jog, a felektől kívánja a bizonyító eszközök megnevezését". 11 Kivételes esetek azonban előfordulhatnak és ezt a régebbi perjogunk is elismerte. Az 1911. évi Pp. három esetben engedte meg az érvényes jogszabályok bizonyítását, éspedig a külföldi jogszabályok, a szokásjog és a helyhatósági szabályok tekintetében (268. §).

A külföldi jog bizonyítására vonatkozó szabályt az 1952. évi Pp. is átvette.

A hetvenes évek második felében azonban a magyar jogirodalom arra az álláspontra jutott, hogy jogszabály sohasem lehet bizonyítás tárgya, a bíróság legfeljebb tájékozódik vagy tudakozódik az általa nem ismert jogszabály felől, ez azonban nem bizonyítási cselekmény.12

Ezt az álláspontot követte a joggyakorlat is: 1979-ben a Pp.-nek a külföldi jog bizonyítására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezték és helyébe az Nmjt. 5. §-ába foglalt rendelkezés lépett. Eszerint a bíróság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértői véleményt is beszerez, és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti.

3.2.4. A bizonyítás célja

[541] AZ IGAZSÁG KIDERÍTÉSE • A szocialista polgári eljárásjog a polgári jogviták eldöntését az igazság alapján kívánta biztosítani. 1952 és 1999 között a törvény a bíróság feladatává tette azt, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. A Pp. eredeti szövegében még az anyagi igazság szerepelt, de az anyagi jelző a II. Ppn.



után már kimaradt a szövegből (lásd 8. pont). A törvény céljával és a bíróság feladatával összhangban a jogirodalom a bizonyítás célját az (objektív) valóságnak megfelelő tényállás feltárásában jelölte meg: „Az igazság megismerhető. A bíróságnak tehát megvan a lehetősége a valóságos tényállás kiderítésére. De nemcsak filozófiai értelemben tartjuk megismerhetőnek az igazságot, hanem gyakorlati síkon is. A bíróságnak kötelessége és meg is van a lehetősége, hogy a per során az igazságról meggyőződjék. Az igazság kiderítéséhez a bíróság meggyőződésének a bizonyosság fokáig kell terjednie."13

[542] A JOGVITA PÁRTATLAN ELDÖNTÉSE • A szocialista jogirodalom általános elvként a teljes bizonyosságot követelte meg, bár a gyakorlati tapasztalatok alapján ebből a magas mércéből fokozatosan engedni kényszerült.14 A rendszerváltás után – a tételes jogi szabályozásra tekintettel – még egy évtizeden keresztül érvényesült az az álláspont, amely a bizonyítás végső céljaként az igazság kiderítését jelölte meg.15

A Pp. 1999. évi módosítása alkalmával azonban a törvény szövegéből kimaradt a jogviták igazságos eldöntésére, illetve az igazság kiderítésére való utalás (lásd 9. pont). A törvény célja a jogviták bírósági előtti eljárásban való pártatlan eldöntésének a biztosítása lett (1. §).

A módosításhoz fűzött indokolás szerint: „A polgári per alapelvei nem egy abszolút, anyagi jogi értelemben vett igazságosság elérését szolgálják, a bírói döntés köznapi értelemben elvárt igazságossága ugyanis mindenekelőtt a jogvita eldöntése során releváns, az adott jogviszonyra vonatkozó anyagi jogi normák tartalmán, szellemiségén múlik. A polgári perrendtartásnak ehhez képest azt kell garantálnia, hogy a jogvita eldöntésének a rendje, az a mód, ahogy a vitás ügy eldöntésre kerül, tisztességes legyen."

[543] A BIZONYÍTÁS CÉLJÁNAK ÁTÉRTELMEZÉSE • Az 1999. évi novella által teremtett új helyzetben a bizonyítás célja is átértelmezésre szorul.16 A módosítás óta a bíróságnak nem az a feladata, hogy a jogvita eldöntésekor az igazság kiderítésére törekedjék, ehelyett az eljárás igazságosságát kell biztosítania. Ennek egyik lényeges eleme az, hogy a felek önrendelkezési jogát a bizonyítási eljárás során is tiszteletben kell tartani. A bíróságnak továbbra is meggyőződést kell szereznie a per eldöntéséhez szükséges tények fennállásáról vagy fenn nem állásáról, bár ennek érdekében hivatalból nem rendelhet el bizonyítást, csak ha a törvény kifejezetten megengedi.

A törvény jelenlegi szóhasználata alapján a bizonyítás nem egyéb mint a tényállás felderítése [3. § (5) bek.], illetve a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítására irányuló tevékenység [163. § (1) bek.]. A tényállás megállapítása rendszerint, de nem kizárólagosan bizonyítás útján történik. Bizonyítás nélkül azonban csak akkor fogadhat el tényeket valónak, ha azok tekintetében kételye nem merül fel (lásd 552-559. pont).

[544] A VALÓSZÍNŰSÉG SZEREPE • A Pp. 1999. évi módosítása után nyitva maradt az a kérdés, milyen szintet kell elérnie a bíró meggyőződésének valamely tény valóságának vagy valótlanságának a megállapításához.

A bíróság meggyőződésének – a korábbi felfogással ellentétben – nem kell a bizonyosság fokáig terjednie, mivel a jogvita pártatlan eldöntéséhez nincs szükség arra, hogy a bíróság a tényeket – az objektív igazság követelményének megfelelően – úgy állapítsa meg, ahogy azok a valóságban megtörténtek.

A polgári jogviták természetével, valamint a polgári bíróság rendelkezésére álló eszközökkel összhangban a tények valóságának vagy valótlanságának a megállapításához a valószínűség magasabb foka is elegendő. A bírósági gyakorlatra vár annak a kimunkálása, hogy a bizonyosság milyen fokát kell elérni a bizonyítandó tények valóságának vagy valótlanságának a megállapításához.

Az európai országok többségében a bizonyítottság általánosan elfogadott mércéje a valószínűség magas foka, amely egyfelől az objektív körülményeken, másfelől a bíró szubjektív értékelésén, illetve mérlegelésén alapszik. Ettől a szinttől – az európai országok gyakorlata szerint – mindkét irányban lehetséges az eltérés:

Egyes esetekben a törvény vagy a bírói gyakorlat egyaránt megkövetelheti a bizonyítottság magasabb szintjét (például származásmegállapítási perekben); a tények fennállásának vagy fenn nem állásának a bizonyossággal határos valószínűséggel történő megállapítását.

A másik eltérés a bizonyítottság szintjének a csökkentésére irányul. A törvény vagy a bírói gyakorlat megengedheti a vélelmek alkalmazását, tényállás-alternatívák esetén a – relatíve – valószínűbb állítás elfogadását, illetve a tapasztalati tételekre épülő prima facie bizonyítást.17

[545] ALAKI IGAZSÁG – ANYAGI IGAZSÁG • Az alaki vagy másképpen formális igazság „a tények igaz megállapítását szolgáló bizonyítási szabályok betartását tükrözi". Az anyagi vagy másképpen materiális igazság



az, amely „a valóság feltárását lehetővé tevő ismeretelméleti elveknek megfelel". 18 A fogalompárt még az ötvenes években száműzte a szocialista jogirodalom az igazsággal kapcsolatos szóhasználatból.

Annak ellenére, hogy a Pp. hatályos szövege nem használja az igazság fogalmát, a jogirodalom szintjén továbbra is különbséget tehetünk az alaki és anyagi igazság között. A bizonyítási teher (lásd 563. pont) szabályain alapuló bírósági döntések ugyanis megfelelnek az alaki igazság követelményeinek.19 Amennyiben a bírság a tények valóságát vagy valótlanságát állapítja meg, az anyagi igazságnak megfelelő döntést hoz.

[546] VALÓSZÍNŰSÍTÉS • A valószínűségen alapuló bizonyítástól meg kell külön böztetnünk az ún. valószínűsítést. A valószínűsítés nem bizonyítás, csupán egy ahhoz hasonló tevékenység, amely nem a bíró meggyőzésére, hanem egy tény vagy körülmény fennállásának (vagy fenn nem állásának) a hihetővé tételére irányul. Mivel a valószínűsítés nem eredményezhet bizonyosságot, ezért nem

szolgálhat a per eldöntése szempontjából releváns tények megállapítására. Tehát a valószínűsítés alapján csak bizonyos eljárási jogok, illetve lehetőségek nyílnak meg, vagy a tényállás megállapítása csak ideiglenes jelleggel történik.

[546] A VALÓSZÍNŰSÍTÉS ESETEI • Valószínűsítésre csak akkor kerülhet sor, ha azt a törvény kifejezetten előírja vagy megengedi. A Pp.-ben szabályozott esetek a következők.

• Ha a bíró kizárását a fél elfogultság okából kéri és azt csak a tárgyalás megkezdése után jelenti be, nyomban valószínűsítenie kell, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak később szerzett tudomást, és a tudomásszerzés okát nyomban bejelenti [16. § (4) bek.].

• A kézbesítési vélelem megdöntéséhez elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik [99/A. § (5) bek.].

• Hirdetményi kézbesítést a bíróság csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául szolgáló ok valószínűsítése esetében rendelhet el [101. § (2) bek.].

• Hirdetményi kézbesítésről vezetett számítógépes nyilvántartásról való felvilágosítás adásához a törvényes jogcímet valószínűsíteni kell [102. § (7) bek.].

• Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik [107. § (2) bek.].

• Az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell [156. § (1) bek.].

• A tanúnak a vallomástétel megtagadásának okát a bejelentéssel egyidejűleg elő kell adni és egyben valószínűsíteni kell [171. § (1) bek.].

• Előzetes bizonyításnak akkor van helye, ha valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti [207. § b) pont].

• Ingatlan kiürítését elrendelő határozat hat hónapig terjedő teljesítési határidejének a megállapításához a kötelezettnek a kérelemben valószínűsítenie kell, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani [217. § (5) bek.].

• Sajtó-helyreigazítási perben a tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik [345. § (2) bek.].

• A zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti perben valószínűsítenie kell, hogy az adós vagy a végrehajtást kérő a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját és összegszerűségét vitatta [386. § (1) bek.]

[548] ELLENVALÓSZÍNŰSÍTÉS • A valószínűsítéssel szemben ún. ellenvalószínűsítésnek van helye, amelynek ugyancsak nem kell a bizonyosság fokáig terjednie.

A szabadalombitorlási perekben elrendelhető ideiglenes intézkedéssel (lásd 1022. pont) szembeni ellenvalószínűsítést az Szbt. 104. § (2) bekezdése kifejezetten szabályozza: Az ellenkező valószínűsítése során figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, különösen azt, hogy a szabadalmat a Szellemi Tu-



lajdon Nemzeti Hivatala vagy az első fokon eljáró bíróság megsemmisítette, vagy hogy a Magyarországon is hatályos európai szabadalmat az Európai Szabadalmi Hivatal felszólalási osztálya megvonta, illetve azt az Európai Szabadalmi Szervezet másik tagállamában megsemmisítették.

3.2.5. A bizonyítás fajtái

A többféle lehetséges osztályozási szempont közül a polgári perben a fő- és ellen-, a közvetett és közvetlen, valamint a teljes és nem teljes bizonyítás megkülönböztetésének van jelentősége.

[549] FŐ- ÉS ELLENBIZONYÍTÁS • A főbizonyítás annak a félnek a perbeli cselekménye, akit a bizonyítási kötelezettség terhel. Az ellenbizonyítás a bizonyító fél perbeli ellenfelének a cselekménye. Eszerint a főbizonyítás rendszerint a kereset vagy a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgáló tények fennállására vagy valóságára vonatkozik, míg az ellenbizonyítás ugyanennek a fenn nem állására, illetőleg a valótlanságára. Ez a szabály azonban nem kivétel nélküli, mert amennyiben a bizonyítási teher (lásd 563. pont) átfordul, a fő- és az ellenbizonyítás iránya felcserélődik.

[550] KÖZVETETT ÉS KÖZVETLEN BIZONYÍTÁS • A közvetlen bizonyítás esetében az észlelt bizonyítékokról egyszeri következtetéssel lehet eljutni a bizonyítandó tényhez, míg a közvetett bizonyítás esetében kétszeri vagy többszöri logikai műveletre van szükség. A közvetett bizonyítás egyik módja lehet kizáró következtetés is, amikor valamely bizonyított tény fennállása kizárja valamilyen más, a perben bizonyítandó tény fennállását.

[551] TELJES ÉS NEM TELJES BIZONYÍTÁS • A teljes bizonyítás a bizonyosság fokáig terjed, azaz a bizonyítandó tény fennállásáról, illetve a tényállítás valós voltáról győzi meg a bíróságot. Nem teljes a bizonyítás akkor, ha a bizonyosság fokáig terjedő meggyőződés kialakításához nem elegendő.

3.3. 3. A bizonyítás nélküli tényállás-megállapítás[552] VALÓNAK ELFOGADHATÓ TÉNYEK • A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel [163. § (2) bek.]. A bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni [163. § (3) bek.].

[553] EGYSZERŰBB BIZONYÍTÁS • A magyar jogirodalom nem egységes annak a megítélésében, hogy a fenti tények megállapítása a bizonyítás körébe tartozik-e vagy sem. A Móra által képviselt álláspont szerint a 163. § (2)-(3) bekezdésében foglalt esetek, továbbá a vélelmek és az ideiglenes igazságok (lásd 566-567. pont) egyszerűbben bizonyítható tényeknek minősülnek. A bizonyítás ennek ellenére nem mellőzhető, mivel a bíróság tényeket – legyenek azok a felek között vitásak vagy nem vitatottak – csak bizonyítás útján állapíthat meg. 20 A felsorolt esetekben – Móra, Szilbereky és követőik szerint – egyszerűbb bizonyításra kerül sor, amely csak abban különbözik a „rendes" bizonyítástól, hogy nem olyan bonyolult és költséges, valamint időigényes; egyébiránt azonban sem az ellenbizonyítás lehetőségét nem korlátozhatja, sem pedig a bíróság meggyőződésének a fokát nem kisebbítheti.21

[554] BIZONYÍTÁS NÉLKÜLI TÉNYÁLLÁS-MEGÁLLAPÍTÁS • Sárffy szerint nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyeket a bíró bizonyítás nélkül is tud, feltéve hogy tudomását a döntésnél fel is használhatja. Ebbe a körbe sorolta a köztudomást, a hivatalosan tudott tényeket, a köztapasztalati tényeket, a perben és a peren kívül beismert tényeket, a felek előadását, valamint a jogszabá- lyokat. 22 Farkas szerint sem szükséges a releváns tényeket mindig bizonyítani, mert vannak esetek, amikor azok bizonyítás nélkül is megállapíthatók. A bíróság a beismerés, a felek egyező előadása és az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása alapján bizonyítás nélkül állapíthat meg tényeket akkor, ha azok valósága tekintetében kételye nem merül fel. Ha a bíróságnak az előadott tények tekintetében bármilyen kételye támadna, akkor az általános szabályok szerinti bizonyítást kell elrendelnie. A köztudomású tények, illetve a bíró hivatali tudomásából származó tények esetében ugyancsak bizonyítás nélküli tényállás-megállapításnak van helye.23

[555] A BEISMERÉS • A beismerés a peres félnek a bíróság előtt tett kijelentése arról, hogy az ellenérdekű fél részéről állított tények valódiságát elfogadja. Beismerni csak az ellenféltől (vagy annak a képviselőjétől) származó tényállítást lehet. A beavatkozó tényállítása csak akkor lehet a beismerés tárgya, ha a beavatkozó a nyilatkozatával a fél által elmulasztott perbeli cselekményt pótolja, illetve ha a nyilatkozata nem áll ellentétben az általa támogatott fél perbeli cselekményeivel. Ez a megszorítás nem vonatkozik az önálló beavatkozó



tényállításaira [57. § (1) bek.].

A beismerést tartalmazó nyilatkozatot a félnek (vagy a képviselőjének) kell megtennie. A perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező fél beismerése hatálytalan. A pertárs beismerése általában nem teszi feleslegessé a másik pertárssal szembeni bizonyítást.

A perbeli beismerést tárgyaláson szóban vagy írásban kell megtenni. A beismerés történhet a perbíróság, a megkeresett bíróság és az előzetes bizonyítást végző bíróság előtt is. A másutt történt beismerés peren kívülinek minősül, amelyet a bíróság az általános szabályok szerint mérlegel.24 Ugyanígy jár el a bíróság akkor, ha a fél a beismerését a per során visszavonja.

A bíróság az ellenfél által beismert tényeket a 163. § (2) bekezdése értelmében valónak fogadhatja el, ha azok tekintetében nem merül fel kételye. A személyi állapottal kapcsolatos perekben a bíróság, ha valamelyik fél beismerésével kapcsolatban kételye támad, hivatalból rendelhet el bizonyítást (lásd 871. pont).

A beismerést nem szabad összekeverni az elismeréssel. A beismerés jogi természetére nézve tényállítás, azaz tudomáskijelentés. Az elismerés ezzel szemben olyan rendelkező cselekmény, amellyel a fél valónak nyilvánítja az ellenfélnek a vele szemben támasztott jogát. (Az elismerés azonban nem jelenti feltétlenül az elismert jog alapjául szolgáló tények beismerését!) Egyszerűbben megfogalmazva: a beismerés mindig tényre vonatkozik, az elismerés pedig jogra!

[556] AZ EGYEZŐ ÉS A KÉTSÉGBE NEM VONT ELŐADÁS • Az ellenérdekű felek egyező előadásának ugyanaz a joghatása, mint a beismerésnek. Formailag az egyező előadás csak annyiban különbözik a beismeréstől, hogy beismerni csak az ellenfél által állított tényt lehet, ezzel szemben az egyező előadás úgy is létrejöhet, hogy a felek egymás nyilatkozatait nem is ismerik.

Az egyik félnek az ellenfél által kétségbe nem vont előadása alapján a bíróság csak akkor állapíthat meg tényeket, ha a fél azt bírói felhívás ellenére sem vonja kétségbe. A bírói felhívás különböző formákat ölthet: így például elhangozhat a tárgyaláson a kitanítási kötelezettség keretében, de történhet írásban is, amikor a bíróság a mulasztó felet nyilatkozattételre hívja fel.

Annak a megállapítása, hogy a félnek milyen nyilatkozata vagy magatartása tekinthető az ellenfél által előadottak kétségbevonásának, illetve mi nem tekinthető annak, meglehetősen nehéz bírói feladat. Általánosságban csupán annyit lehet mondani, hogy a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján dönthet arról, hogy a felmerült tények tekintetében a további bizonyítást mellőzi-e vagy sem. A kétségbevonás tényének a megállapításához nem feltétel az ellenfél által állított tények tagadása. Az olyan nyilatkozat, amely az ellenfél állításait módosítja, a tartalmától függően minősülhet a fél részéről beismerésnek vagy tagadásnak. A félnek az olyan kijelentését, amely szerint az ellenfél állításában foglaltakra nem emlékszik vagy valamilyen tényről nincs tudomása, az eset összes körülményei alapján kell a bíróságnak megítélnie.

[557] A KÖZTUDOMÁSÚ TÉNYEK • Köztudomásúnak tekintjük az emberek meg-határozott csoportjai által ismert és valónak elfogadott tényeket. A köztudomású tényeket a magyar jogirodalom hagyományosan két csoportba sorolja:

a. A szorosabb értelemben vett köztudomású tények közé tartoznak a történeti események (például mikor volt a második világháború) és az olyan általános ismeretek, mint például a mértékrendszer elemei.

b. A köztapasztalati tényeken inkább olyan tapasztalati tételeket kell érteni, amelyek általánosan ismert összefüggéseken vagy megfigyeléseken alapul- nak.25 (Így például az üveg törékeny, a homok szemcsés, a benzin robbanásveszélyes.)

A köztudomásnak nem feltétele az, hogy a kérdéses tény széles körben legyen ismert. Elég az, ha egy meghatározott csoport tagjai, például egy városrész lakói vagy az azonos foglalkozásúak (például a gyógyszerészek) ismerik. A köztudomású tények elterjedésének a módja általában közömbös, a lényeg az, hogy az emberek bizonyos köre előtt ténylegesen ismert legyen. A köztudomású tények közvetítésében kétségtelenül mind nagyobb szerepet tölt be a sajtó, ám a

tömegtájékoztatási eszközökre való hivatkozást („olvastam az újságban", „hallottam a rádióban", fent van az interneten stb.) nem tekinthetjük minden esetben a köztudomású tények autentikus forrásának.

Ahhoz, hogy a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket – a 163. § (3) bekezdése alapján – valónak fogadhassa el, kétféle tudomással kell rendelkeznie: az egyesbírónak vagy az eljáró tanács tagjainak ismerniük



kell a kérdéses tényt, méghozzá magántudomás formájában, valamint tudomással kell lenniük arról, hogy a tény köztudomású.26 A bíróságnak a köztudomású tényeket hivatalból kell figyelembe vennie.27 Ezekre a tényekre azonban köteles a feleket figyelmeztetni, mert a köztudomású tényekkel szemben is helye van ellenbizonyításnak.

[558] A BÍRÓSÁG HIVATALOS TUDOMÁSA • A bíróság hivatalos tudomása alatt a bírónak azokat az ismereteit értjük, amelyeket nem magánemberként, hanem a hivatali működése során szerzett. A hivatalos tudomás körébe tartozó tényeket a bíróság valónak fogadhatja el [163. § (3) bek.]. Ha a bíróság tanácsban jár el, a fenti szabály alkalmazásához elegendő az, ha a kérdéses tényről a tanács egy tagjának van hivatalos tudomása. A hivatalos tudomás leggyakoribb forrásai közé tartoznak a bíróság által korábban lefolytatott hivatalos eljárások, a korábbi perekhez felhasznált szakértői vélemények, a bíróságon vezetett hivatalos nyilvántartások és lajstromok. Az utóbbiak segítségével szerezhet például a bíróság hivatalos tudomást arról, hogy az ügyben már van egy korábban hozott jogerős ítélet, vagy ugyanazon felek között, ugyanezen tárgyban per van folyamatban.

A hivatalos tudomás körébe tartozó tényeket a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. Ezekre a tényekre azonban köteles a felek figyelmét felhívni, mert a bíróság hivatalos tudomásával szemben is van helye ellenbizonyításnak.

A hivatalos tudomás forrását a bíróságnak az ítéletében meg kell jelölnie, ellenkező esetben ugyanis eljárási szabálysértést követ el.28

559[] MAGÁNTUDOMÁS • A bíró a magántudomását (ha nem köztudomású tényről van szó) csak akkor használhatja fel a folyamatban lévő perben, ha eléri azt, hogy tanúként hallgassák ki. Ebben az esetben azonban a kizárás szabályait kell alkalmazni [13. § (1) bek. d) pont], tehát a bíró a továbbiakban nem járhat el a perben.

3.4. 4. A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher3.4.1. A bizonyítási kötelezettség

[560] A FELEK BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGÉRŐL ÁLTALÁBAN • A felek bizonyítási kötelezettségéről szóló általános szabályt a törvényhozó az 1999. évi módosítás alkalmával az alapvető elvek között helyezte el. A 3. § (3) bekezdése szerint a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. Ez a megfogalmazás elsősorban azért kifogásolható, mert nincs összhangban a törvénynek a bizonyítással kapcsolatos szóhasználatával. A tárgyalási elv tartalmára is tekintettel helyesebb lett volna azt kimondani, hogy a per eldöntéséhez szükséges bizonyítékok szolgáltatása – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a felek feladata. Ezt az általános bizonyítási kötelezettséget osztja meg a felek között a 164. § (1) bekezdésének – már többször idézett – szabálya: A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bizonyításra szoruló tényekről a bíróság köteles a feleket előzetesen tájékoztatni [3. § (3) bek.].

[561] A FELEK BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK KÜLÖNÖS SZABÁLYAI • A bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályok a gyakorlatban sohasem általában érvényesülnek, hanem mindig egy konkrét üggyel kapcsolatban. Azt, hogy adott esetben melyik félnek áll érdekében, hogy a bíróság az általa felhozott releváns tényeket valónak fogadja el, csak az eset összes körülményéből, így különösen az alkalmazandó anyagi jogi szabályból lehet megállapítani. Az általános szabályok alapján csak annyit lehet mondani, hogy azokat a tényeket, amelyek a keresettel érvényesített jog, illetve a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgálnak, annak a félnek kell bizonyítania, aki a jogát vagy a keresettel szembeni védekezését érvényesíteni akarja.

A konkrét esetekben mindig a bizonyítási kötelezettség különös szabályaiból tudhatjuk meg, hogy kinek milyen tényt áll érdekében bizonyítani. Ezeket a szabályokat rendszerint az anyagi jogból kell kiolvasni, amit megkönnyíthet az, ha a jogszabály tartalma kifejezetten utal a bizonyítási kötelezettségre.

Így például fuvarkár esetében a fuvarozót terheli annak a bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, illetőleg a címzettet terheli annak a bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságaira vezethető vissza. A csomagolás hiányosságát a fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó, illetőleg a címzett köteles bizonyítani. Ha a berakást a feladó, illetőleg a kirakást a címzett végezte, őt terheli annak a bizonyítása, hogy a kár nem a berakás, illetve a kirakás következtében állott elő. És végül a feladót, illetve a címzettet terheli annak a bizonyítása, hogy ő, illetőleg az általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 502. §).



Kártérítés iránt indított perben a felperest terheli a károkozás tényének (ideértve az okozati összefüggést is) és a kár tényének (ideértve a kár összegét), valamint a károkozás jogellenességének a bizonyítása, míg az alperest terheli a felróhatóság hiányának, illetve annak a bizonyítása, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható (Ptk. 339. §).

A közigazgatási perekre nézve a Pp. 336/A. § (2) bekezdése állapítja meg – az általános szabálytól eltérő – bizonyítási kötelezettséget: Ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának a bizonyítására, amennyiben azt a felperes vitatja (lásd 966. pont).

[562] A BÍRÓSÁG BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGE • A Pp. 1995. évi módosítása következtében lényegesen megváltozott a bíróság bizonyítási kötelezettségének a terjedelme. Amíg a korábbi szabályozás szerint a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelhette, addig a 164. § módosított

bekezdése szerint a bíróság csak akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból, ha azt a törvény megengedi.29

A módosításhoz fűzött indokolás szerint elvi fontosságú volt a 164. § (2) bekezdésének a tartalmi szűkítése, mert a hivatalból elrendelhető bizonyítás „a bíróság pártatlansága szempontjából aggályos, kedvezőtlen a perek futamidejét tekintve, s a felek szabad önrendelkezésével, a tőlük elvárható aktivitással ellentétes irányba mutat".30

Változatlanul fennáll a bíróság bizonyítási kötelezettsége a személyi állapottal kapcsolatos jogvitákban. A 286. § (1) bekezdése szerint a házassági perekben a bíróság az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelheti. Ezt a szabályt valamennyi státusperben alkalmazni kell.31 Így például apasági perben a Csjt. 38. § (2) bekezdésének rendelkezése értelmében eseti nemi érintkezés alapján akkor lehet az apaságot megállapítani, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. E vonatkozásban a bíróságnak a teljes tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell. A perbeli bizonyítékoknak, adatoknak és körülményeknek a maguk összességében való értékelése és mérlegelése útján kell állást foglalni a tekintetben: lehet-e alaposan következtetni arra, hogy a gyermek a megállapított nemi érintkezésből származik (PK 183. sz. állásfoglalás). A gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság az alperes elmeállapotának a vizsgálatára igazságügyi elmeorvos-szakértőt rendel ki [310. § (2) bek.].

A közigazgatási perekben a bíróság hivatalból rendelhet el bizonyítást a közigazgatási határozat semmisségének észlelése esetén az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében, vagy ha a bizonyítás elrendelésének elmaradása kiskorú érdekeit sérti [336/A. § (1) bek.].32

3.4.2. A bizonyítási teher

[563] A BIZONYÍTÁSI TEHER FOGALMA • A bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség két különböző fogalom. Amíg ez utóbbi a bizonyítással kapcsolatos feladatokat szabályozza (ti. kinek mit kell bizonyítania), addig a bizonyítási teher szabályai azt állapítják meg, hogy a bizonyítatlanságnak a következményei melyik félnek a terhére esnek, azaz ha valamilyen, a per eldöntése szempontjából jelentős tényt nem sikerül bebizonyítani, az melyik félnek a hátrányára szolgál. A bizonyítási teher tehát a bizonyítatlanság következménye. (Az ebből adódó hátrány rendszerint a bíróság érdemi döntésében jut kifejezésre.)

[564] A BIZONYÍTÁSI TEHER SZABÁLYAI • A Pp. 1999. évi módosítása során a bizonyítási teherre vonatkozó általános szabály, amelyet addig csak a 164. § (1) bekezdéséből lehetett levezetni, a törvény alapvető elvei közé került. A 3. (3) bekezdése szerint a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége a törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről köteles a feleket előzetesen tájékoztatni.

A bizonyítási teher jogi funkciójának a felértékelődését Gadó azzal magyarázza, hogy „mintegy garantálja a jogvita lezárását: ha a bíró az adott, releváns körülményt illetően nem jut egyértelmű meggyőződésre, úgy a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat hívja segítségül".33

A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher nem esik mindig egybe.

Erre utal az idézett törvényhelyeken szereplő „általában" [164. § (1) bek.] vagy „a törvény eltérő rendelkezése hiányában" kifejezés [3. § (3) bek.]. A bizonyítási kötelezettség elmulasztása vagy a bizonyítás sikertelensége



nem minden esetben eredményez bizonyítatlanságot. Előfordulhat az, hogy a fél által elmulasztott vagy sikertelenül véghezvitt bizonyítást a per valamelyik résztvevője (például a beavatkozó) pótolja.34

A bizonyítási teher szabályainak az alkalmazására akkor sem kerül sor, ha a fél a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek ugyan nem tett eleget, de a per eldöntéséhez szükséges tényeket a bíróság – amennyiben azt a törvény megengedi – a hivatalból elrendelt bizonyítás során meg tudta állapítani.

[565] A BIZONYÍTÁSI TEHER ÁTFORDULÁSA • A bizonyítási teher megoszlásának a szabályai általában a bizonyítási kötelezettség szabályaihoz igazodnak. Ennélfogva valamilyen, a per eldöntése szempontjából jelentős tény bizonyí- tatlan volta általában annak a félnek a terhére esik, akinek e tényt kötelessége lett volna bizonyítani. Ahogy a bizonyítási kötelezettségnek, úgy a bizonyítási teher megoszlásának is vannak általános és különös szabályai. Ez utóbbiak között olyanok is találhatók, amelyeknek az alkalmazása a bizonyítási teher átfordulását eredményezheti.

Ezek közé tartozik a régebbi magyar jog által gyakran alkalmazott kifogás (exceptio) is, amelynek lényegét Magyary a következőképpen írta le: „Sok esetben igen nagy méltánytalanságra vezetne, ha a bizonyítás terhe a felek között az általános szabályok szerint osztatnék meg. Ennek elkerülésére a törvény bizonyos tényekre nézve a bizonyítás terhét a fél vállairól leveszi oly módon, hogy bizonyos tényeket, amelyek a szabály szerint a kereset tényalapjához tartoznának, abból kivesz, de megengedi, hogy az ellenkező tények kifogás útján hozassanak fel s ekként a bizonyítást az ellenfél vállaira hárítja."35

A bizonyítási teher szabályai megváltozhatnak a perújításnál, ahol az alapperben megállapított tények ellenkezőjének a bebizonyítása a perújító felet terheli. Valamely igény indokolatlanul késedelmes érvényesítése ugyancsak maga után vonhatja a bizonyítási teher átfordulását.

A bizonyítási teher megosztására hatással lehet a felek megegyezése is. A felek valamely jogügylet kapcsán vagy anélkül is megállapodhatnak abban, hogy a bizonyítás meghatározott tények tekintetében kit terheljen. (Különösen kereskedelmi szerződésekben találkozhatunk gyakran ilyen jellegű kikötésekkel.)

A bizonyítás teher átfordulását a leggyakrabban a vélelmek és az ideiglenes igazságok idézik elő.

[566] A VÉLELEM • A vélelem (praesumptio) lényegét tekintve a bíróhoz címzett felhívás, hogy egy, a bizonyítandó tényállás körén kívül eső tény bizonyítása esetén valamilyen meghatározott releváns tényt az ellenkező bizonyításáig valónak fogadjon el. Amennyiben ezt a felhívást jogszabály intézi a bíróhoz, akkor törvényes vélelemnek (praesumptio juris) nevezzük, megkülönböztetve a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelmektől (praesumptio facti). A törvényes vélelem is kétféle lehet, aszerint hogy tényre vagy jogra történik-e a következtetés (tényállásvélelem és joghatásvélelem).

A tényállásvélelem egyik példája a vasúti árufuvarozási szerződésről szóló jogszabályban található. A VÁSZ 27. §-a szerint36 a fuvarozó elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a vasúti társaság a fuvarozási határidő lejártát követő harminc napon belül nem szolgáltatja ki. Joghatásvélelem esetén egy tényálláson kívüli tény bizonyításakor a bíróságnak valamilyen joghatást kell megállapítania. Ennek legismertebb példája a Csjt. 35. § (1) bekezdésébe foglalt szabály, miszerint a gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogantatási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott.

Aszerint, hogy a vélelemmel szemben helye van-e ellenbizonyításnak, különbséget tehetünk megdönthető és megdönthetetlen vélelem között. Megdönthető vélelem esetén a vélelmezett tény elfogadása csak az ellenkező bizonyításáig áll fenn. A megdönthetetlen vélelem esetében a jogszabály az ellenbizonyítás lehetőségét kizárja, ennélfogva a vélelmezett tény, illetve joghatás cáfolhatatlan (praesumtio juris et de iure).37

A vélelem hatását illetően a jogirodalom álláspontja megoszlik. Farkas szerint a vélelem alkalmazása esetén a bizonyítási teher átfordul. Ennek megfelelően a vélelmezett tény fenn nem állásának, illetve a tényállás valótlanságának a bebizonyítása az ellenfélre hárul. Móra szerint a vélelem alkalmazása leegyszerűsíti a bizonyítást: „A bizonyító félnek csak az egyszerűbben, könnyebben bizonyítható vélelmező tényt kell bizonyítania s ebből jogunk levonja a nehezebben bizonyítható vélelmezett tényre a következtetést azzal, hogy az utóbbit is bizonyítottnak veszi."38

[567] AZ IDEIGLENES IGAZSÁG • Az ideiglenes igazság a bíróhoz címzett felhívás arra nézve, hogy valamely tényt az ellenkező bizonyításig valónak fogadjon el [3. § (5) bek.]. A vélelemmel ellentétben az ideiglenes igazság esetében még bizonyításra sincs szükség, mert a jogszabály valamilyen joghatás alkalmazását anélkül rendeli el, hogy valamely releváns tényálláson kívüli tény bizonyítását feltételül szabná. Ideiglenes



igazságnak tekinthető például az a szabály, hogy a fogamzás időpontjának a szüléstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni, bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy később történt (Ptk. 9. §); továbbá az a rendelkezés is, hogy a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításig halottnak kell tekinteni [Ptk. 25. § (3) bek.].

Farkas szerint – a vélelem „rokonjelenségeinek" tekinthető – ideiglenes igazságok a bizonyítási teher különös szabályai közé tartoznak és a bizonyítási teher átfordulását eredményezik. A régebbi perjogi irodalomban hasonló álláspontot képviselt Magyary is. A másik felfogás képviselői (így például Móra) szerint az ideiglenes igazságok csak egyszerűbbé teszik bizonyos tényeknek a bizonyítását.39

3.5. 5. A bizonyítás elrendelése és lefolytatása[568] A BIZONYÍTÁS INDÍTVÁNYOZÁSA • A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el [163. § (1) bek.]. A bizonyításra szoruló tényekről a bíróság köteles a feleket előzetesen tájékoztatni.40 Mivel a bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli, a bíróság csak a felek indítványa alapján járhat el [3. §

bek.]. A bizonyítási indítványban a bizonyítandó tényeket, illetve a bizonyítási eszközöket úgy kell megjelölni, hogy az abban foglaltak alapján a bíróság a bizonyítást elrendelhesse. A felek kötelesek a bizonyítási indítványaikat – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előterjeszteni (lásd 473. pont). A bizonyítási indítványra az ellenérdekű fél nyilatkozatot tehet.

Fontos megjegyezni, hogy a bizonyítási indítvány a bíróságot nem köti [3. § (4) bek.], de az ítélet indokolásában ki kell térnie azokra az okokra, amelyek miatt a felek által felajánlott bizonyítást mellőzte. Az 1995. évi Pp.-módosítás óta a bíróság csak akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból, ha ezt a törvény megengedi (lásd 80. és 562. pont). A bíróság a hivatalból való bizonyítás esetén bármelyik felet vagy a perben részt vevő más személyeket felhívhatja arra, hogy meghatározott tényekkel kapcsolatban bizonyítási eszközöket jelöljenek meg, ezen kívül bizonyítással is szerezhet további adatokat.

[569] A BIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A bíróság a bizonyítást végzéssel rendeli el, [569] amelyben megjelöli a bizonyítandó tényt és a bizonyítási eszközöket. A bizonyítást elrendelő végzés a pervezető határozatok körébe tartozik, ennélfogva a bíróság a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve; elrendelheti a bizonyítás kiegészítését vagy megismétlését. A VIII. Ppn. a bizonyítás elrendelésére, illetve mellőzésére vonatkozó szabálynak olyan jelentőséget tulajdonított, hogy azt – a bizonyításról szóló fejezetből kiemelve – az alapvető elvek között helyezte el [3. § (4) bek.].

A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, kiegészítését, illetve megismétlését, ha az a jogvita szempontjából szükségtelen. A bíróság köteles mellőzni a bizonyítás elrendelését akkor, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, így például azzal felesleges költségtöbbletet okozna (lásd 89. pont). Ezekről az okokról azonban az ítélet indokolásában számot kell adnia [221. § (1) bek.].

A bíróság nem rendel el bizonyítást olyan tények tekintetében, amelyeket a törvény vagy a jogszabály rendelkezése alapján valónak fogadhat el (lásd 552. pont).

[570] BIZONYÍTÁS A PERBÍRÓSÁG ELŐTT • A bizonyítási eljárást az általános szabály szerint a perbíróság előtti tárgyaláson kell lefolytatni [201. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés elsősorban a közvetlenség elvének az érvényesülését hivatott biztosítani (lásd 94. pont). A közvetlenség nyilvánvaló előnye a közvetettséggel szemben az, hogy „a bíróság a bizonyítási eljárás során szerzett benyomásokat és a

bizonyítás foganatosításával kapcsolatos apró mozzanatokat érzéki észlelése figyelembevételével helyesebben tudja mérlegelni".41 Ha a bíróság közvetlenül észleli a bizonyítékokat, akkor az esetleges hiányosságokat azonnal kiegészítheti, míg a közvetett bizonyításnál csak újabb hosszadalmas és költséges eljárás során lehetne ezeket pótolni. A közvetlenséggel szemben közvetett bizonyításra csak kivételes esetekben kerülhet sor a polgári perben, így a kiküldött bíró (lásd 572. pont), a megkeresett bíróság (lásd 573. pont), valamint a külföldi bíróság (lásd 575. pont) eljárása esetében. A felsorolt esetekben a bíróság a tárgyalás folytatására csak akkor tűz ki határnapot, ha a bizonyításról készült jegyzőkönyv, illetve bemutatni rendelt közokirat megérkezett. A bizonyítás eredményét a tárgyaláson ismertetni kell, és arra a felek észrevételt tehetnek (205. §).

[571] BIZONYÍTÁS ÉS PERÖKONÓMIA • Mivel a bizonyítás foganatosítása különböző költségekkel járhat együtt (tanúdíj, szakértői díj stb.), a törvény a bizonyítási eljárás szabályozásakor a perökonómia szempontjait is



figyelembe veszi. Ezért a 201. § (3) bekezdése lehetővé teszi azt, hogy a bíróság, illetve a megkeresett bíróság a bizonyítást szabályszerűen idézett felek távollétében is lefolytassa.

A bizonyítás céljából kitűzött határnap elmulasztása esetén a törvény nem engedi meg az igazolást. A felek bármelyike kérheti azonban a bizonyítás megismétlését, ha ahhoz lényeges érdeke fűződik és az ezzel felmerülő költségeket megelőlegezi. A fél kérelméről a bíróság az eset összes körülményének a figyelembevételével határoz, a felmerülő költségekről pedig az általános szabályok szerint dönt [201. § (3) bek.].

[572] A KIKÜLDÖTT BÍRÓ • A kiküldött bíró eljárása kivétel a bizonyítás közvetlenségének az elve alól. Erre csak akkor kerülhet sor, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. Az elsőfokú eljárásban csak a tanács elnöke járhat el kiküldött bíróként. A másodfokú eljárásban a tanács bármelyik tagja lehet kiküldött bíró [249. § (3) bek.]. Ha a bizonyítást a bíróság helyett a kiküldött bíró folytatja le, a bizonyítás során a bíróságra vonatkozó szabályokat kell az eljárására alkalmazni (203. §). A bíróság helyett kiküldött bíró folytathatja le a bizonyítást a következő esetekben:

• ha a tanút agg kora, betegsége, testi fogyatékossága vagy más ok miatt a lakásán vagy a tartózkodási helyén kell kihallgatni [176. § (1) bek.];

• ha az okiratot a bíróság elé vinni nem lehet vagy aránytalanul nehéz volna, ezért azt a bíróság a helyszínen szemléli meg [194. § (1) bek.];

• ha a szemlét a helyszínen kell megtartani [188. § (2) bek.].

[573] A MEGKERESÉS • Ha a perbíróság előtti eljárás jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a bíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek a területén a kihallgatandó személyek laknak, illetőleg amelynek a területén a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető [201. § (1) bek.]. A bíróságokat egymás irányában jogsegélynyújtási kötelezettség terheli. A megkeresett bíróság nem vizsgálhatja a megkeresés jogszerűségét és célszerűségét, de megtagadhatja, sőt köteles is megtagadni a megkeresés teljesítését akkor, ha az lehetetlen vagy jogszabályba ütközik.

Az általános szabály szerint mindig az illetékes helyi bíróságot kell megkeresni. (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság van a megkeresések teljesítésére kijelölve.) A perbíróság székhelyén működő helyi bíróságot azonban bizonyítás lefolytatása végett megkeresni nem lehet [201. § (2) bek.]. Ez a szabály nem vonatkozik az ítélőtáblára, amely a 249. § (2) bekezdése szerint a bizonyítás lefolytatása végett az első fokon eljárt törvényszéket, illetőleg az ennek székhelyén lévő helyi bíróságot is megkeresheti.

[574] A MEGKERESETT BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA • A megkeresett bírósággal a tanács elnöke közli mindazokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetve mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás lefolytatásához szükségesek. A megkeresett bíróság a bizonyítás lefolytatására határnapot tűz ki, és arra a kihallgatandó személyeket megidézi, a feleket pedig a kitűzött határnapról értesíti. A bíróság a bizonyítást a kellően értesített felek távollétében is lefolytatja. Ha a felek jelen vannak, a kihallgatandó személyekhez kérdéseket indítványozhatnak. A felek indokolt kérelmére vagy ha a rendelkezésre álló adatok alapján szükségesnek mutatkozik, a megkeresett bíróság további bizonyítást folytathat le [202. § (1)-(2) bek.].

A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül nem intézte el, az elintézés akadályát a megkereső bírósággal közli. A megkeresett bíróság a bizonyításról jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet nyolc napon belül meg kell küldeni a megkereső bíróságnak [202. § (3)-(4) bek.].

A megkeresett bíróság a perbíróság jogait gyakorolja. Az általános szabály alól azonban vannak kivételek:

• A megkeresett bíróságnak a határozatát arról, hogy a tanú a vallomását megtagadhatja-e, a perbíróság kérelemre megváltoztathatja. A kérelemnek a tanú kihallgatására halasztó hatálya van [171. § (2) bek.].

• Ha a szakértő kirendelését a perbíróság a megkeresett bíróságra bízta, a szakértő kizárása felől a szakvéleményének az előterjesztése után már csak a perbíróság határozhat [178. § (4) bek.].

• A szakértő díját akkor is a perbíróság állapítja meg, ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki [187. § (2) bek.].

[575] BIZONYÍTÁS KÜLFÖLDÖN • Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával hatályba lépett a Tanács 1206/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamok bíróságai közötti



bizonyításfelvétellel kapcsolatos együttműködésről. A rendelet és a hozzá kapcsolódva a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi törvényerejű rendelet (Nmjt.) módosítása 2004. május 1-jétől hatályos. Az Európai Unió tagállamaiban történő bizonyításfelvétel részletes szabályai az Európai polgári eljárásjog című tankönyvben találhatók.42

Magyarország 2004-ben csatlakozott a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, Hágában 1970. március 18-án aláírt egyezményhez.43 Eltérő rendelkezés hiányában továbbra is hatályban van még a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában 1954. március 1-jén aláírt egyezmény, amely – egyebek között – a szerződő államokban történő bizonyításfelvételt is

szabályozza. A két nemzetközi egyezménynek elsősorban az Európai Unión kívüli országokban történő bizonyításfelvétel szempontjából van jelentősége (például Argentína, Japán, Norvégia, Svájc, Vatikán Állam).

A Pp. 204. §-a szerint ha a bizonyítást olyan külföldi államban kell lefolytatni, amellyel a megkeresések teljesítésére a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat áll fenn, a bizonyítás iránt ennek megfelelően kell intézkedni. A magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat hiányában a bíróság a félnek – kérelemre – határidőt szabhat arra, hogy a bizonyítás lefolytatásáról a külföldi állam jogszabályainak megfelelő és a szükséghez képest felülhitelesített közokiratot mutasson be. A külföldön lefolytatott bizonyítás érvényességét a bizonyítás helyének a joga szerint kell megítélni, de akkor is érvényesnek kell tekinteni, ha a Pp. rendelkezéseinek megfelel.

A bizonyítással kapcsolatos megkeresések teljesítése – az Európai Unión kívül – hagyományosan a nemzetközi jogsegély keretében történik. Az erre vonatkozó általános elveket és szabályokat a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjt.) tartalmazza.

[576] AZ ELŐZETES BIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A polgári eljárás általános rendje szerint a bizonyítás lefolytatására legkorábban a felperes keresetének és az alperes védekezésének az előadása után kerülhet sor. A jogvitában azonban olyan váratlan vagy előre nem látott körülmények is felmerülhetnek, amelyek szükségessé tehetik a bizonyítás felvételének az előbbre hozatalát. Ilyen lehet például a tanú súlyos betegsége vagy egy fontos okirat megrongálódása, amikor is az érintett fél joggal tarthat attól, hogy a bizonyítása későbbi időpontban már nem lesz sikeres. Az előzetes bizonyítást indokolttá teheti a romlandó áru vagy a tárgyi bizonyítékok biztosítása is.

A felsoroltakhoz hasonló bizonyítási szükséghelyzetekre tekintettel a 207. § úgy rendelkezik, hogy az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár a per folyamán előzetes bizonyításnak van helye, ha

a. valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak a későbbi szakaszában már nem lenne sikerrel lefolytatható vagy az jelentős nehézséggel járna;

b. valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti;44

c. valamely dolog hiányaiért a felet szavatosság terheli;

d. a bizonyítás előzetes lefolytatását külön jogszabály megengedi.

A per megindítását megelőzően az előzetes bizonyítást a kérelmező lakóhelye szerint illetékes helyi bíróságnál vagy annál a helyi bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le [208. § (1) bek.]. A per megindítását követően az előzetes bizonyítást csak a perbíróságnál lehet kérni. A per megindítását a keresetlevél benyújtásától kell számítani (lásd 406. pont). Az előzetes bizonyítás iránti kérelemben meg kell jelölni

• az ellenfelet, ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát,

• a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat,

• azokat a körülményeket, amelyek alapján előzetes bizonyításnak van helye.

Azt, hogy az ellenfél ismeretlen, továbbá hogy az előzetes bizonyítás feltételei fennállnak, valószínűsíteni kell (208. §).

A polgári per megindítását megelőzően az előzetes bizonyítás a közjegyző' előtt is lefolytatható (2008. évi XLV.



törvény 17-20. §).

[577] AZ ELŐZETES BIZONYÍTÁS LEFOLYTATÁSA • A bíróság az előzetes bizonyítás elrendelése tárgyában az ellenérdekű felet is meghallgatja, sürgős esetben azonban enélkül is határozhat. Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében fellebbezni csak a bíróság elutasító határozata ellen lehet [209. § (2) bek.].

Az előzetes bizonyításra a bizonyítás általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A perbíróság az előzetes bizonyítást megkeresés útján is foganatosíthatja (210. §).

Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja. Ha a per már folyamatban van, az előzetes bizonyítás költségeire a perköltségre vonatkozó általános szabályok az irányadók (211. §).

3.6. 6. A bizonyítékok és a bizonyítási eszközök[578] A BIZONYÍTÉK FOGALMA • A bizonyítás során a bíróság feladata az, hogy a bizonyítandó tények fennállása vagy fenn nem állása tekintetében meggyőződést szerezzen. A per eldöntése szempontjából releváns tényeket azonban a bíróság közvetlen észlelés útján csak nagyon ritkán tudja megállapítani, mert ezek a tények általában a múltban történtek. Ezért a bíróság többnyire a perben észlelt jelenbeli tényekről következtet a bizonyítandó tények fennállására vagy fenn nem állására. Ezeket a jelenbeli tényeket hívjuk bizonyító tényeknek vagy egyszerűbben bizonyítékoknak.

[579] A BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK • A bizonyító tények (mint például a tanú vallomása vagy az okirat tartalma) sohasem közvetlenül, hanem valamilyen személy vagy dolog közvetítésével kerülnek a bíróság elé. Azokat az eszközöket, amelyek segítségével a bíróság a bizonyító tényeket észlelheti, bizonyítási eszközöknek nevezzük.

A Pp. 166. § (1) bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és az egyéb tárgyi bizonyítékok. Az idézett törvényszöveg több szempontból is kifogásolható, de legfőképpen azért, mert összekeveri a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok fogalmát. Az alábbi táblázat segítségével megpróbáljuk az egyes elnevezések használatát egyértelműbbé tenni:

4.1. táblázat - 2.táblázat

Bizonyítási eszköz tanú szakértő okirat szemletárgy

Bizonyíték tanúvallomás szakvélemény okirat tartalma tárgyi bizonyíték

[580] A BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK ÉS A SZABAD BIZONYÍTÁS • Ha a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve [3. § (5) bek.]. A szabad bizonyítás elvéből következően a bíróság bármilyen bizonyítási eszközt igénybe vehet a tényállás felderítése céljából. A 166. § (1) bekezdésében erre utal a „különösen" szócska, amely a törvény indokolása szerint azt jelenti, hogy a bíróság az ott felsorolt bizonyítási eszközökön felül a perben bármely más bizonyítékot is felhasználhat.

A magyar jogirodalomban Farkas képviselte azt az álláspontot, amely szerint a „különösen" szó használata azért helytelen, mert a tanúkon, a szakértőkön, az okiratokon és a tárgyi bizonyítékokon kívül más bizonyítási eszközök elképzelhetetlenek, így minden bizonyítási eszköz e kategóriák valamelyikébe

esik.45

Az ezzel ellentétes nézet képviselői, így például Móra és Szilbereky szerint a 166. §-ban felsoroltakon kívül más bizonyítási eszközök is léteznek; ezek közé sorolható – bizonyos fenntartásokkal – például a fél előadása is.46

[581] A BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK OSZTÁLYOZÁSA • A bizonyítási eszközök között a jogirodalom aszerint tesz különbséget, hogy személyi vagy tárgyi jellegűek. A személyi jellegű bizonyítási eszközök bizonyítékként az érdekelt személy tudomáskijelentését tartalmazzák. Aszerint, hogy ez a tudomáskijelentés közvetlenül észlelt múltbeli tényre vagy pedig egy tapasztalati tételre vonatkozik-e, különbséget teszünk a tanú és a szakértő között. A tárgyi jellegű bizonyítási eszközök vagy olyan tárgyak, amelyeknek a megszemlélésével a bizonyítékok közvetlenül észlelhetők, vagy pedig személyek nyilatkozatának a tárgyiasult formái. Az előbbiek a tárgyi bizonyítékot nyújtó szemletárgyak, az utóbbiak az okiratok.



[582] A FÉL ELŐADÁSA • A magyar perjogi irodalom egyik legvitatottabb kérdése a felek előadásának bizonyítékként való értékelése. A gyökerek a XX. század elejére nyúlnak vissza, amikor a hazai polgári eljárásjog-tudomány két legnagyobb alakja, Magyary és Plósz között folyt a vita a perbeli beismerés jogi természetének a megítéléséről. Magyary a fél beismerését tudomáskijelentésként, illetve tanúskodásként értékelte,47 míg Plósz ellenvéleményének a lényege az volt, hogy a fél beismerése nem bizonyítás, azt a bíróság tényállításként értékeli, és ezáltal feleslegessé válik a bizonyítás.48

A szocialista jogirodalomban mindkét álláspontnak akadt követője. Móra, majd Szilbereky a felek előadását bizonyítéknak tekintették, míg Farkas a feleket kizárta a bizonyítási eszközök sorából. Móra szerint a felek tudnak legtöbbször a saját ügyükről felvilágosítást adni, ennélfogva „a fél minősége a bizonyítási eszköz minőségével összeolvad". Szilbereky szerint a peres feleknek a per kezdetén való meghallgatása számos tényt, körülményt tisztázhat, leegyszerűsítheti a bizonyítást, de a felek előadása azonban önmagában nem bizonyíték.49

Farkas szerint a fél előadásának a jelentősége nincs ellentmondásban azzal, hogy „a fél előadását nem tekinthetjük bizonyítéknak és így a felet sem tekint-

jük soha bizonyítási eszköznek". A félnek az egyszerű előadása alapján tényállást megállapítani nem lehet. A vitás tények tekintetében a bíróságnak bizonyítást kell elrendelnie, ha pedig valamelyik fél állítása bizonyítatlan marad, a bizonyítási teher szabályait kell alkalmazni. Más megítélés alá esik azonban a fél előadása akkor, ha azt az ellenfél beismeri vagy bírói felhívás ellenére sem vonja kétségbe, illetve ha a felek valamit egyezően adnak elő. Ilyenkor azonban nem bizonyítás, hanem bizonyítás nélküli tényállás-megállapítás történik (lásd 554. pont).50

[583] AZ ESKÜ • A Pp. 166. § (2) bekezdése értelmében „eskünek a perben helye nincs". Az 1952. évi III. törvény ezzel a rendelkezésével nem egy bizonyítási eszközt rekesztett ki a perből, hanem csak a tanúvallomás, a szakértői vélemény, illetve a fél személyes előadásának az esküvel való megerősítését. Az amúgy is „szakrális" jellegűnek tartott eskü mellőzését a törvényhozók azzal indokolták, hogy a törvény az alakszerű bizonyítási szabályokat általában mellőzi, és így a már önmagában is bizonyítékul szolgáló előadás, vallomás vagy vélemény bizonyító erejét semmi sem teheti függővé az azokhoz kapcsolódó formális jellegű ismérvektől.

Azok a perrendtartások, amelyek a tanúkat vagy a feleket a kihallgatásuk során esküre (vagy fogadalomra) kötelezik, az emberek vallásos érzületére vagy a lelkiismeretére kívánnak hatni, és ettől a hatástól azt remélik, hogy az érintett személyek a valóságnak megfelelő vallomást tesznek. Az esküben és a fogadalomban rejlő lélektani hatásról a jogirodalom véleménye megoszlik.

Az európai polgári perrendtartások az eskü két változatát ismerik: az elő- esküt, amely nem egyéb, mint a tanú vagy a fél előzetes igazmondási ígérete; és az utóesküt, amellyel a kihallgatott személy – a bíróság vagy a felek valamelyikének a felhívására – a vallomását vagy annak meghatározott részét utólag megerősíti. Az előesküben több a formális elem, mivel ez minden tanúra nézve kötelező. Ezzel szemben az utóesküre csak akkor kerül sor, ha azt a bíróság elrendeli, ennélfogva a lélektani hatása is nagyobb lehet.

A régi magyar perjogban az utóeskü honosodott meg. Az 1911. évi Pp. 310. §-a úgy rendelkezett, hogy a tanúkat a vallomásuk felolvasása, illetőleg aláírása után kell megesketni. A törvény a szakrális eskütől határozottan megkülönböztette a fogadalmat. Aki azt állította, hogy az eskü a vallási meggyőződésével ellenkezik, az eskü helyett ünnepélyes fogadalommal erősíthette meg a vallomását.

Az eskü visszaállításának a kérdése már a nyolcvanas években felmerült a magyar perjogi irodalomban. 51 Habár az esküvel kapcsolatos „ideológiai" akadályok a kilencvenes évekre elhárultak, az intézmény felélesztése előtt több nyitott kérdést kellene megoldani. Az egyik az eskü szövege, amelynek egyszerre kell ünnepélyesnek és reálisnak lennie, hogy a tanú értelmére és érzelmeire egyaránt hatást gyakorolhasson. A szabad vallásgyakorlás elve alapján fenn kell tartani az eskü és a fogadalom kettősségét. A másik feladat a hamis eskü szankcionálásának a megoldása, enélkül ugyanis az eskü intézménye lex imper- fectaként kerül bevezetésre, amivel csak rövid ideig tartó lélektani hatást lehetne elérni.

[584] A JOGELLENESEN SZERZETT BIZONYÍTÉKOK • Valamely bizonyíték jogellenessége egyaránt adódhat a bizonyítási eljárás törvényben rögzített szabályainak a megsértéséből vagy a polgári per körén kívül eső egyéb magatartásokból (bűncselekmény elkövetése, személyiségi jog megsértése stb.).

A szabad bizonyítási rendszerben (lásd 654. pont) kevés olyan korlátozó rendelkezés van, amelynek megsértése a bizonyítékok jogellenességéhez vezetne. A Pp. 3. § (5) és 166. § (1) bekezdése a bizonyítási eszközök felhasználása terén teljes szabadságot biztosít a bíróság számára. Ez a szabadság arra is kiterjed, hogy a bíróság



a modern technika vívmányain alapuló, új bizonyítási eszközöket (például videofelvétel) alkalmazzon.

A bizonyítás lefolytatásával kapcsolatban a törvény három tiltó szabályt fogalmaz meg (bizonyításfelvételi tilalmak). A 169. § (1) bekezdése szerint azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes tanúvallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A (2) bekezdés szerint a tanú nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely minősített adatnak minősül. A 178. § (2) bekezdése szerint a kizárt szakértő a bizonyítási eljárásban nem vehet részt.

A jogellenesen szerzett bizonyítékok kiküszöbölésére szolgálnak az ún. bizonyításértékelési tilalmak. Ilyet tartalmaz a Be. 78. § (4) bekezdése, amikor kimondja azt, hogy az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg, nem értékelhető bizonyítékként. A Pp.-ben nem található ilyen általános szabály; a törvény csak egyedi tilalmakat fogalmaz meg. Így például a titoktartási kötelezettsége ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe [169. § (6) bek.]. Ugyanilyen tilalmat tartalmaz a 170. § (7) bekezdése arra az esetre, ha a tanút a mentességére való alapos hivatkozása ellenére vallomástételre kötelezik. A X. Ppn. egy újabb bizonyításértékelési tilalmat is beillesztett: a 192/A. § (1) bekezdése szerint a perben bizonyítékként nem használható fel a minősített adatot tartalmazó okirat (az okirat ilyen titkot tartalmazó része), melynek a fél általi megismeréséhez a minősítő nem járult hozzá.

[585] JOGIRODALMI ÁLLÁSPONTOK • Mivel a Pp. sehol sem ad útmutatást arra nézve, hogy mi a teendő akkor, ha a bizonyíték megszerzéséhez kapcsolódó jogellenes magatartás a peren kívül merül fel (például a tanú magánlaksértést követett el, az okiratot ellopták, a fénykép vagy a videofelvétel elkészítése során személyiségi jogokat sértettek), a kérdés megválaszolása a jogirodalomra marad.

A Farkas által képviselt álláspont szerint a bíróság az igazság kiderítése érdekében a szabad bizonyítás rendszerének megfelelően szabadon felhasználhat minden bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas, hacsak a törvény valamely bizonyíték felhasználását kifejezetten meg nem tiltja. Mivel a törvény csak a titoktartási kötelezettség, illetve a vallomástétel-megtagadási jog ellenére kihallgatott tanúk vallomásának a felhasználását tilalmazza, a többi jogellenesen szerzett bizonyíték a perben felhasználható, „akár a személyiségi jog megsértésével, akár másként jogellenesen, sőt bűncselekmény folytán álltak elő".52

Ezzel a felfogással éles ellentétben van az a – Székely által képviselt – nézet, amely a nyolcvanas évek végén, elsősorban a személyiségi jogok felértékelődése nyomán kategorikusan utasította el a titkos hangfelvételek (és általában a jogellenesen szerzett bizonyítékok) perbeli felhasználhatóságát.53

A joggyakorlat számára egyik álláspont sem fogadható el. A jogellenesen szerzett bizonyítékok korlátlan felhasználhatósága esetén hamar igazolódhatna Székelynek az a víziója, amely szerint „az emberi elme valamennyi ördögi találmányának alkalmazása legitimálható a bizonyítás érdekében". A jogellenes magatartások teljes kizárása viszont azokat is megfoszthatná a védekezés lehetőségétől, akiket mások jogellenes magatartása juttatott kényszerhelyzetbe.

A fenti ellentmondás feloldása nehezen képzelhető el egy egzakt szabályozás keretében. Sokkal inkább lehetséges konkrét ügyekben, amikor a bíróságnak mérlegeléssel kell eldöntenie azt, hogy a bizonyíték megszerzésében megnyilvánuló jogellenesség összemérhető-e az ellenérdekű fél esetleges jogsértő magatartásával (viszonylagossági elv). A mérlegelés köréből azonban ki kell zárni a bűncselekmények elkövetését, valamint a személyiségi jogok megsértését, mivel az ily módon szerzett bizonyítékok semmilyen körülmények között sem használhatók fel.

3.7. 7. A tanúbizonyítás[586] A TANÚ FOGALMA • A tanú mint a bizonyítási eszközök egyike, a szakértővel együtt a személyi bizonyítási eszközök csoportjába tartozik. A tanú az a peres felektől különböző személy, aki az általa észlelt múltbeli tényekről tesz vallomást a bíróság előtt. Ennek a fogalomnak két lényeges eleme van. Az egyik a „nemo testis auditur in re sua" elv, amely azt jelenti, hogy senki sem lehet tanú a saját perében. Ez a tétel a bizonyítási jogunk egyik axiómája. A Pp.-ben azért nincs kifejezetten lerögzítve, mert „olyan magától értetődő princípium, amelyet szabályozni sem szükséges". A fogalom másik fontos eleme az, hogy a tanú megtörtént, múltbeli tényekről számol be a bíróság előtt. A tanúbizonyítás tárgya ugyanis csak tény (illetve körülmény) lehet, szemben a szakértői bizonyítással, amely a tapasztalati tételekre épül.

[587] A TANÚVÉDELEM • Az Alkotmánybíróság a 91/2007. (XI. 22.) AB határozatában azt állapította meg, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést idézett elő azáltal, hogy a polgári



eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanú személyi adatainak zártan kezelésére. A polgári perrendtartásnak ezt a hiányosságát a X. Ppn. az Alkotmánybíróság által megjelölt határidőre (2008. június 30.) pótolta. A tanúbizonyítás egészére kiterjedő szabályozás lényege a következőkben foglalható össze:

• A tanút állító félnek legelőször is be kell szereznie a tanú nyilatkozatát arról, hogy kéri-e adatai zártan kezelését [167. § (3) és (4) bek.]. A fél köteles a tanú nyilatkozatának megfelelően eljárni. A tanú nyilatkozatának hiányában az adatait zártan kell kezelni [167. § (5) bek.].

• Ha a tanú az adatainak a zártan kezelését kéri, akkor a fél beadványában csak a tanú nevét kell feltüntetni, az egyéb adatait, így különösen az idézhető címét, egy példányban beadott külön lapon kell a bíróság részére bejelenteni [167. § (3) bek.]. Ha a tanú adatait a fél a tárgyaláson jelenti be, a tanú adatait tartalmazó külön lapot úgy kell a bíróságnak átadni, hogy annak tartalmát a többi résztvevő ne ismerhesse meg [167. § (4) bek.].

• A bíróság a tanú személyi adatait – a tanú nevének kivételével – az iratok között elkülönítve, zártan kezeli, ha azokat a fél a 167. § (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott módon jelentette be. A tanú személyi adatait csak a bíróság, a jegyzőkönyvvezető és az ügyész jogosult megismerni. A bíróság az eljárás során biztosítja, hogy a tanút megidézni kérő fél és az ügyész kivételével a felek és egyéb perbeli személyek számára az eljárás egyéb adataiból a tanú személyi adatai ne válhassanak megismerhetővé (171/A. §).

• A kihallgatás megkezdése előtt a tanút nyilatkoztatni kell arról, hogy kívánja-e az adatainak a zártan kezelését. Ha a tanú kéri, a bíróság a tanú neve kivételével a tanú személyi adatait zártan kezeli. Különösen indokolt esetben a bíróság a tanú nevét is zártan kezelheti [172. § (3 bek.].

• Ha a tanú a bíróság felhívására a személyi adatainak a zártan kezelését nem kéri, a bíróság azt megszünteti [172. § (4) bek.].

• Ha a bíróság a tanú személyi adatainak a zártan kezelését nem szüntette meg, vagy a tanú kérelmére azokat zártan kezeli, a tanú személyi adatait a személyazonosságra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg, írásban rögzíti és zártan kezeli [173. § (1) bek.].

• A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges [5. § (2) bek.].

3.7.1. A tanúzási képesség

[588] A TANÚZÁSI KÉPESSÉGRŐL ÁLTALÁBAN • A tanúbizonyítás egyidős az igazságszolgáltatással. Szükségességét vagy nélkülözhetetlenségét minden korszak elismerte, mint ahogy a fenntartásait is kezdettől fogva kifejezésre juttatta vele szemben. Ennek az oka az, hogy a tanú a „legszemélyesebb bizonyítási eszköz", a szubjektumnak – a bizonyítékok mérlegelése mellett – az egész bizonyítási eljárásban itt van a legnagyobb jelentősége. Ezért az eljárásjog kezdettől fogva garanciákkal bástyázta körül a tanúbizonyítást, elsősorban azért, hogy mindazokat a személyeket távol tartsa a pertől, akik fizikailag vagy jogilag alkalmatlanok arra, hogy tanúságot tegyenek.

[589] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG SZŰKEBB ÉRTELEMBEN • A szűkebb értelemben vett tanúzási képesség a tanú személyével kapcsolatos követelményeket jelenti, mindenekelőtt a fizikai és a pszichikai alkalmasságot arra, hogy a releváns jelenséget helyesen észlelje, és emlékképeiről egy későbbi időpontban torzítás nélkül vallomást tegyen. Ennek a hiányát nevezzük természeti tanúzási képtelenségnek.

[590] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG TÁGABB ÉRTELEMBEN • A tágabb értelemben vett tanúzási képesség a tanúk jogi, társadalmi és erkölcsi alkalmasságára is kiterjed. Ezeknek a hiánya idézheti elő a törvényi tanúzási képtelenséget. A régebbi perjogok például kizárták a tanúk sorából a becsteleneket, az esküszegőket, a hamis tanúzás miatt elítélteket. A modern perjogok ezeket a megszorításokat elvetették, de fenntartották például a titoktartásra kötelezett vagy a per eldöntésében érdekelt személyek tanúkénti kihallgatásának a tilalmát.

[591] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG SZABÁLYOZÁSA A PP.-BEN • A 169. § (1) bekezdése szerint azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A törvény szövege sem az életkor megjelölésével, sem más módon nem ad támpontot a tanúzási képesség megállapításához, azt teljes egészében bírói mérlegelésre bízza. Tehát a bíróságnak kell eldöntenie azt, hogy a



tanúként kihallgatandó személy rendelkezik-e észlelési, illetve vallomástételi képességgel. Ezeknek a hiányát általában háromféle ok idézheti elő: a) az érzékszervek fejletlensége (például gyermekkorban); b) az érzékszervek hiánya, fogyatékossága (például vakság, süketnémaság) vagy rendellenes működése (például tudatzavar); c) a szellemi fogyatékosság (például elmebetegség, gyengeelméjűség).

[592] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG ÉS A TITOKTARTÁSI KÖTELEZETTSÉG • A tanút terhelő titoktartási kötelezettség a vallomástétel során súlyos konfliktus forrása lehet. Két államilag elismert és szankcionált kötelezettség ütközik ösz- sze: a titoktartás és az igazmondás. Mivel méltánytalan lenne a tanúra rábízni azt, hogy a választással együtt járó felelősséget és a döntésének a következményeit egymaga viselje, a két kötelezettség kollízióját általában a törvényhozó oldja fel. Ez a magyar Pp.-ben évtizedeken keresztül olyan módon történt, hogy az államtitok, a szolgálati titok és az üzleti titok tartására kötelezett, és az az alól fel nem mentett személyek tanúzásra képtelennek minősültek, míg a hivatásuknál fogva titoktartásra kötelezett személyek vallomástétel-megtagadási joggal (lásd 600. pont) rendelkeztek. A X. Ppn. azonban az üzleti titkot, amelynek „a gazdája és a birtokosa is magánjogi jogalany", az abszolút tanúzási akadályok közül a relatív akadályok közé sorolta, azaz tanúzási képtelenséget előidéző ok helyett vallomásmegtagadási okká minősítette.

A 2010. április 1-jén lépett hatályba a minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény, amely az államtitok és a szolgálati titok kifejezéseket a minősített adat fogalmával váltotta fel (lásd 92. pont). Ennek megfelelően változott a Pp. szóhasználata is. A tanú, ha titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésben, amely minősített adatnak minősül [169. §

(2) bek.]. A titoktartási kötelezettség alól az adatot minősítő személy adhat felmentést. Azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, a felmentésbe irányuló megkeresésben meg kell jelölni. A titoktartási kötelezettség ellenére kihallgatott tanú vallomása – a 169. § (6) bekezdése szerint – bizonyítékként nem vehető figyelembe.

[593] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG ÉS A TANÚ PERBELI ÉRDEKELTSÉGE • Mivel senki sem tanúskodhat a saját ügyében, a tanú csak a peres felektől különbö-

ző személy lehet. Ez a szabály a pertársakra is vonatkozik: amíg a pertársaság fennáll, tagjai csak félként hallgathatók meg. Az Alkotmánybíróság a 75/1995. (XII. 21.) AB határozatában egyértelmű határvonalat húzott a tanú és a fél kö-

zött.54

A per eldöntésében érdekelt egyéb résztvevők esetében a bíróságnak kell eldöntenie, hogy a tanúkénti kihallgatásukat vagy a félként való meghallgatásukat választja-e. A két jogintézmény között nemcsak bizonyítási eszköz mivoltukban van lényeges különbség (lásd 582. pont), hanem az igazmondási kötelezettség megsértésének a következményeiben is.

Amennyiben a fél (vagy a félként kihallgatott személy) hazudik a bíróság előtt, pontosabban a törvény szemérmes megfogalmazásával „jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból olyan tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan...", vele szemben – a Pp. 8. § (3) bekezdése alapján – csak eljárásjogi szankciók alkalmazásának van helye. Ezzel szemben az igazmondási kötelezettséget megsértő tanút a hamis tanúzás büntetőjogi következményei fenyegetik, még a gondatlan elkövetés esetében is! Ebből következően a tanúbizonyítás jobban elősegíti a bizonyítandó tények valóságának a megállapítását, mint a per eldöntésében érdekelt személyek félként való meghallgatása. Ezért, ha vita merül fel, hogy például a beavatkozó, a jogelőd vagy a törvényes képviselő félként vagy tanúként hallgatható-e ki, célravezetőbb a tanúkénti kihallgatás elrendelése.55

3.7.2. A tanúzási kötelezettség

[594] A TANÚZÁSI KÖTELEZETTSÉG TARTALMA • A tanúzási kötelezettség nem tartozik az Alaptörvényben felsorolt alapvető kötelességek körébe. A jogirodalom ennek ellenére állampolgári kötelességnek nevezi. Ez a meghatározás nem teljesen pontos, mert a tanúzási kötelezettség az ország területén tartózkodó nem magyar állampolgárokra is kiterjed. Helyesebb tehát azt mondani, hogy a tanúzási kötelezettség mindenkit terhel, aki egy adott ország területén tartózkodik.

A tanúzási kötelezettség tartalmilag három elemből tevődik össze, éspedig a megjelenési, a vallomástételi és az okirat-felmutatási kötelezettségből. Az igazmondás kötelezettségről a Pp. nem tesz említést, de a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire [172. § (2) bek.]. Az igazmondási kötelezettséget a



jogirodalom általában a vallomástételi kötelezettség részének tekinti. 56 Mivel a hatályos magyar jog nem tartja szükségesnek a tanúvallomás ünnepélyes megerősítését, eskü- vagy fogadalomtételi kötelezettség nem terheli a tanút.

[595] A MEGJELENÉSI KÖTELEZETTSÉG • A szabályszerűen megidézett tanú köteles az idézésben megjelölt időpontban és helyen megjelenni. A 172. § (1) bekezdése szerint a tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál a kihallgatása előtt nem lehet jelen, a kihallgatása után pedig csak a bíróság engedélyével távozhat el. A megjelenési kötelezettség teljesítése a bíróság részéről kikényszeríthető (lásd 598. pont).

A tanúzási kötelezettség alól mentes személyek a bíróság előtti megjelenésre

sem kötelezhetők. Idetartoznak a diplomáciai mentességet élvezők; akiket a bíróság nem idézhet meg, hanem diplomáciai úton kérhet arra, hogy esetleg jelenjenek meg a bíróság előtt, vagy járuljanak hozzá a lakásukon vagy a hivatali helyiségükben történő kihallgatásukhoz. Ha a tanú agg kora, betegsége vagy testi fogyatkozása miatt a bíróság előtt nem jelenhet meg, a lakásán vagy a tartózkodási helyén lehet kihallgatni [176. § (1) bek.]. Ebben az esetben a tanú csak a megjelenési kötelezettség alól mentesül.

[596] A VALLOMÁSTÉTELI KÖTELEZETTSÉG • A vallomástételi kötelezettség a [596] tanúzási kötelezettség legfontosabb része, amely további részkötelezettségekre bontható. A tanúnak először a személyi adatait kell bejelentenie, majd nyilatkoznia kell a felekhez fűződő viszonyáról, valamint arról, hogy az általa észleltekről miként szerzett tudomást. Ezek a körülmények a tanú szavahihetőségét támasztják alá vagy kérdőjelezik meg. A vallomástételi kötelezettség legfontosabb eleme az, hogy a tanú az általa észlelt tényekről és körülményekről tesz vallomást a bíróság előtt.

A vallomástételi kötelezettség alól a tanút részben vagy egészben mentesítheti a titoktartási kötelezettsége (169. §) és a vallomástétel-megtagadási joga (170. §). Amennyiben a mentesítő feltételek nem állnak fenn, és a tanú a vallomást megtagadja, kényszerintézkedések alkalmazására kerül sor (lásd 598. pont).

[597] AZ OKIRAT-FELMUTATÁSI KÖTELEZETTSÉG • Az okirat-felmutatási kö telezettség keretében a tanú köteles a birtokában lévő okiratot vagy annak egy részét – a bíróság felhívása alapján – a tanúkihallgatásra magával vinni, és a bíróság előtt megtekintés végett bemutatni. Ha a tanú az okirat bemutatását alaptalanul tagadja meg, akkor a vallomástétel megtagadásának a következményeit kell vele szemben alkalmazni.

Amennyiben a tanú rendelkezésére áll az okirat másolata vagy kivonata, azt köteles a bíróságnak az okiratokhoz való csatolás végett átadni. Ha a tanú a másolatot vagy a kivonatot csatolni nem tudja, akkor a bíróság gondoskodik annak elkészítéséről (174. §). A tanú csak a birtokában lévő okiratok felmutatására kötelezhető.

[598] KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖK A TANÚKKAL SZEMBEN • A bíróság az okozott költségek megtérítésére kötelezi és egyben pénzbírsággal sújtja azt a tanút, aki

szabályszerű idézése ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül eltávozott; illetve

a vallomástételt vagy közreműködést az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja [185. § (1) bek.].

A bíróság elrendelheti a meg nem jelent vagy eltávozott tanú elővezetését is [185. § (1) bek.]. Egy 2011-től hatályos módosítás szerint a tanú elővezetését el kell rendelni, ha a szabályszerű idézés ellenére ismételten nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül el- távozott.57

Az elővezetés nem zárja ki a pénzbírságot, a két szankció együttesen is alkalmazható. A bíróság a tanút azokban a költségekben is marasztalhatja, amelyeket a feleknek vagy a képviselőiknek a meg nem jelenésével okozott.

A tanúval szemben kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét. A pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet (120. §). A pénzbírságot a perbíróságon kívül a megkeresett bíróság és a kiküldött bíró is kiszabhatja. Mivel a tanúval szemben alkalmazott kényszerintézkedések célja az, hogy a vonakodó tanút szóra bírják, a törvény úgy rendelkezik, hogy ha a tanú az elmaradását vagy eltávozását alapos okkal kimenti, illetve a megtagadást követően vallomást tesz, a bíróság a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül helyezheti [185. § (3) bek.].

A tanú a vele szemben tett kényszerintézkedések ellen kétféle jogorvoslattal élhet: fellebbezéssel vagy hatályon kívül helyezés iránti kérelemmel. Ha a bíróság a hatályon kívül helyezés iránti kérelmet elutasítja, a tanú



fellebbezhet [185. §

bek.]. Tekintettel arra, hogy sem a pénzbírságot kiszabó végzések, sem pedig az egyoldalú kérelmet elutasító végzések esetében nem áll be a kötőerő (lásd 714. pont), a perbíróság mindkét jogorvoslat esetében megváltoztathatja a saját döntését és a végzését hatályon kívül helyezheti vagy a pénzbírság ösz- szegét csökkentheti.

[599] A TANÚ KÜLÖNLEGES JOGÁLLÁSA • A korábbi szabályozás lehetővé tette azt, hogy a bíróság az apaság és származás megállapítása iránti perekben vércsoport- vagy más orvosszakértői (élettani) vizsgálatra, illetőleg a vizsgálathoz szükséges vér vételének tűrésére kötelezze a tanút is. Az erre vonatkozó rendelkezést azonban az Alkotmánybíróság a 75/1995. (XII. 21.) AB határozatával alkotmányellenesnek találta és azt megsemmisítette.

A hatályos szabályozás szerint ha a bíróság a vizsgálatra olyan tanút kötelez, aki a per adatai szerint az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, ezt a személyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően a fél jogállása illeti meg [Pp. 300. § (1) bek.].

Ez a jogi megoldás lehetővé teszi, hogy ez a személy – aki tehát ténylegesen nem peres fél – az iratokba betekinthessen, bizonyítási indítványt tehessen, illetve különböző eljárási cselekményeknél jelen lehessen, ezen túlmenően mindazon határozatokkal szemben, amelyekkel kapcsolatban a felek perorvoslattal élhetnek, ez a jog őt is megillesse (lásd 915. pont).

3.8. 8. A vallomástétel-megtagadási jog[600] A VALLOMÁSTÉTEL-MEGTAGADÁSI OKOK • A tanúzási kötelezettség kialakulásával egyidős az a felismerés, hogy a tanúságtétel konfliktust teremthet a tanú számára, mivel a személyes érdekei vagy a hozzátartozóihoz fűződő viszonya összeütközik a bíróságnak azzal a törekvésével, hogy a valóságnak megfelelő tényállást kiderítse. Ezt az ellentmondást oldja fel a vallomástétel- megtagadási jog, amely egyértelműen a tanú érdekében álló, a tanú helyzetét

megkönnyítő kedvezmény. A 170. § (1) bekezdése szerint a tanúvallomást megtagadhatja

a. a felek bármelyikének a hozzátartozója (lásd 128. pont),

b. az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná az azzal kapcsolatos kérdésben,

c. az ügyvéd, orvos és más olyan személy, aki a hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette,

d. a jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítői eljárásban eljárt közvetítő, szakértő,

e. az üzleti titok (lásd 92. pont) megtartására köteles személy az olyan kérdésben, amely tekintetében a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg.

f. A vallomástétel-megtagadási jog gyakorlása alól a törvény bizonyos kivételeket állapít meg. Így az a) és b) pont esetében a tanúságtétel nem tagadható meg akkor, ha a kérdés

g. olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamely fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje;

h. a tanú családtagjának származására, házasságára, életben létére, halálára, kiskorú családtagjának elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik [170. § (3) bek.].

Nem tagadható meg a tanúságtétel az e) pontra hivatkozással akkor, ha az érdekelt az üzleti titok megtartására köteles személyt e kötelessége alól felmentette, vagy ha a per tárgyát annak az eldöntése képezi, hogy az érintett adat közérdekű adatnak minősül-e.

A személyállapottal kapcsolatos perekben a hozzátartozó az a) pontra, az orvos pedig a c) pontra hivatkozással a tanúságtételt nem tagadhatja meg [286. §



bek., 310. § (3) bek.].

[601] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A tanút a hozzátartozó mivoltából vagy a hivatá- [601] sával összefüggő titoktartási kötelezettségéből adódó mentességére a kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzőkönyvbe fel kell venni. Ha a tanút a vallomástétel-megtagadási jogára nem figyelmeztették, vagy a mentességére való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezték, a tanú vallomását bizonyítékként figyelembe venni nem lehet [170. § (5)-(7) bek.].

Ha a tanú nem hallgatható ki vagy a vallomástételt megtagadhatja, ezt a bíróságon a kitűzött határnap előtt is bejelentheti. A szóban vagy írásban történő bejelentésnek tartalmaznia kell a megtagadás okát, amelyet egyben valószínűsíteni kell. Ennek hiányában a bíróság a tanút a megtagadás okára nézve ki is hallgathatja [171. § (1) bek.].

A tanú kihallgatása

[602] A TANÚBIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A tanúbizonyítás indítványozása a felek feladata. Ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelenteni a tanúk nevét és címét, ahonnét megidézhetők. A tanú adatait a keresetlevélben vagy más beadványban (például bizonyítási indítvány) a tanúvédelem szabályainak megfelelően (lásd 587. pont) kell bejelenteni. Különösen indokolt esetben a beadványban elegendő a tanú nevének feltüntetése helyett egyéb megjelölést alkalmazni. A tanú adatait a fél a tárgyaláson is bejelentheti. A tanú kihallgatására vonatkozó indítvány a bíróságot nem köti [3. § (4) bek.].

Ha a bíróság a – a 164. § (2) bekezdése alapján – a tanúbizonyítást hivatalból rendeli el, a fél a bíróság felhívására köteles a tanúk nevét és idézhető címét megjelölni. A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet is kötelezheti arra, hogy a tanú adatait – a tanúvédelem szabályainak megfelelően (lásd 587. pont) – jelentse be, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell.

A tanú idézése az elnök feladata. Az idézésben meg lehet jelölni azokat a körülményeket, amelyekre a tanú kihallgatása szükségesnek mutatkozik, és a tanút fel lehet hívni, hogy a feljegyzéseit és az iratait hozza magával. Ha a tanú a fél által bejelentett adatok téves volta miatt nem volt megidézhető, a bíróságnak a tanú ismételt megidézése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a fél téves bejelentése nem a per elhúzását célozta-e. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni arra az esetre is, amikor a bíróság a bizonyító fél ellenfelét kötelezte a tanú adatainak bejelentésére (168. §).

[603] A KIHALLGATÁS MENETE • A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni a nevét, a születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, s hogy ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként jogosult a vallomástétel megtagadására. A figyelmeztetések megtörténtét és a tanú válaszát minden esetben a jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ha a tanú adatait zártan kell kezelni (lásd 587. pont), a bíróság a tanú személyi adatait a személyazonosságra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg [173. § (1) bek.]. A kihallgatás során lehetővé kell tenni azt, hogy a tanú összefüggően adhassa elő a mondanivalóját. Habár ezt a szabályt a Pp. – a régi Pp.-vel vagy az új Be. 88. §-ával ellentétben – nem tartalmazza, a gyakorlat rendszerint követi. A tanú összefüggő előadása a legegyszerűbb formájában is szellemi teljesítmény, amely logikai és kifejezésbeli képességeket követel. A tanúnak az eseményt időrendben vagy legalábbis egy bizonyos logika szerint kell előadnia, és ehhez általában fel kell ismernie az események közötti okszerű összefüggéseket, továbbá a lényeges körülményeket el kell választani a lényegtelenektől. A tanú összefüggő előadását a polgári perben az a körülmény is megnehezíti, hogy évekkel korábban megtörtént eseményekre vagy jelenségekre kell visszaemlékeznie, amelynek az észlelés során általában nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, ezért csak felületesen maradtak meg az emlékezetében.58

[604] KÉRDÉSEK A TANÚHOZ • A tanút az elnök hallgatja ki és a bíróság többi [604] tagja is jogosult arra, hogy a tanúhoz kérdéseket intézzen. A felek, továbbá képviselőik, valamint a per egyéb résztvevői kérdéseket indítványozhatnak. A bíróság engedélyével közvetlenül is lehet a tanúkhoz kérdéseket intézni. A kérdések megengedhetőségéről mindkét esetben az elnök határoz [173. § (3) bek.]. Ez a szabályozás összhangban van az aktív pervezetés elvével és egyben azt is biztosítja, hogy a kihallgatás irányítása egy személy, a bíró kezében összpontosuljon.

A tanúkihallgatás közép-európai gyakorlatától eltérő, az angol-amerikai perjog kihallgatási rendszerére emlékeztető szabály59 érvényesül a kiemelt jelentőségű perekben (lásd 1066. pont). A 2011-ben bevezetett



szabály szerint a tanú kihallgatását kezdeményező fél indítványa esetén a tanúhoz először a tanúkihallgatást indítványozó fél intézhet közvetlenül kérdéseket, majd – az ellenérdekű fél ilyen tartalmú indítványa esetén – az ellenérdekű fél [386/M. §

bek.].

A Pp. tiltja az ügyre nem tartozó, illetőleg a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdések feltevését [133. § (2) bek.]. A polgári perben a tanúhoz intézett kérdések többnyire az összefüggő előadás kiegészítésére vagy az esetleges ellentmondások tisztázására irányulnak. Ritkán hangzik el olyan kérdés, amelynek az a célja, hogy a tanú emlékezőtehetségét vagy a szavahihetőségét ellenőrizze.

[605] A SZEMBESÍTÉS • Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek az előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni [173. § (4) bek.]. Ennek során az érintettek egymás jelenlétében, „egymás szemébe mondva" ismétlik meg a vitatott tényállításaikat. Mivel a szembesítés hatékonyságáról erősen megoszlanak a vélemények, a polgári perben meglehetősen ritkán alkalmazzák.

[606] A TANÚK DÍJAZÁSA • A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerült költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell. Az ún. tanúdíj az útiköltségből, a szállás- és ellátási költségből, valamint a keresetkiesés megtérítéséből áll. A tanú költségtérítésének a részletes szabályait a 14/2008. (VI. 27) IRM rendelet tartalmazza.

A megállapított tanúdíjat a kihallgatást foganatosító bíróság az annak fedezésére letett összegből nyomban kiutalja; ha a bíróság előzetes letételt nem rendelt el, vagy a letett összeg nem elegendő, a megállapított tanúdíj előlegezésére a felet kell kötelezni. A tanúdíj megállapítása tárgyában hozott határozat ellen a tanú és a felek külön fellebbezéssel élhetnek, de a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya (186. §).

8. A szakértői bizonyítás

[607] A SZAKÉRTŐI BIZONYÍTÁS JELENTŐSÉGE • A szakértőnek mint bizonyítási eszköznek a napjainkban ismert és elfogadott formája a múlt század má-

sodik felében alakult ki. Ebben két tényező hatott döntően közre: a természettudományok fejlődése, és ezzel együtt a tudományágak differenciálódása, továbbá a szabad bizonyítási rendszer uralkodóvá válása a perrendtartásokban. A ma is irányadónak tekinthető felfogás szerint a szakértő a bíróság hiányzó, különleges szakértelmét pótolja, de nem nyilváníthat véleményt jogi szakkérdésekben és még részleteiben sem veheti át a bíróság ítélkező funkcióját.

A XIX. század közepéig a szakértőnek sokkal nagyobb szerepe volt a tényállás megállapításában. Nem véletlenül nevezték például a pandektajogban „iudex facti"-nak. A kötött bizonyítási rendszerben a bírónak nem volt lehetősége arra, hogy a szakértői véleménnyel szembeni fenntartásait kifejezésre juttassa. Ehhez képest a modern eljárásjog a szakértőt csak a „bíróság segédjének" tartja, aki a tapasztalati tételek ismerete révén segítséget nyújt a bíróságnak a tényállás megállapításához. A bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének a feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jog- körét.60

[608] AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉG ÚJRASZABÁLYOZÁSA • A szakértői tevékenységgel, valamint a szakértők jogállásával és díjazásával kapcsolatban sok probléma merült fel az utóbbi évtizedben. A kilencvenes évek vége óta húzódó kodifikációs munka eredményeként 2005 májusában a parlament elfogadta az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (Iszt.) és az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLVIII. törvényt. Az új szabályozás 2006. január 1-jén lépett hatályba.61

3.8.1. A szakértő kirendelése

[609] A SZAKÉRTŐI BIZONYÍTÁS FELTÉTELEI • Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki [177. § (1) bek.].

A szakértő kirendeléséhez tehát két feltételnek kell teljesülnie: először is különleges szakértelemre van szükség,



amit objektív ismérvnek kell tekinteni. A különleges szakértelem tapasztalati tételek ismeretét jelenti. Ezek lehetnek kialakult tudományos vagy technikai tételek, amelyek a szakkönyvekben megtalálhatók, lehetnek azonban olyanok is, amelyeket a szakértő hosszú évek gyakorlata alapján elsajátított. Ehhez képest a törvénynek az a fordulata, hogy „amellyel a bíróság nem rendelkezik" – szubjektív ismérv, mivel nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy a bíró hosszú gyakorlata során elsajátította más szakterületek tapasztalati tételeit is, vagy például az előző foglalkozása olyan ismereteket biztosít a számára, amelyek feleslegessé teszik a szakértő kirendelését.

[610] A SZAKÉRTŐ FOGALMA • Szakértőnek nevezzük azt a személyt, aki a bíróság hiányzó szakismeretét kiegészítve, lehetővé teszi a per eldöntése szempontjából jelentős tények megismerését vagy az észlelt tények megfelelő értékelését.62

Szakértő bárki lehet, aki a bíróság hiányzó szakismeretének a pótlására képes, kivéve a bírót, a feleket, a per egyéb résztvevőit, továbbá azokat a személyeket, akiket a törvény kizár (lásd 615. pont). Ahhoz, hogy valaki szakértő legyen, kizárólag szaktudás szükséges. Az a kérdés, hogy a szakértő honnan szerezte az ismereteit, közömbös. Egyetlen kritérium, hogy a szakkérdéseket ismerje és az általa előadottakat mint saját legjobb meggyőződését közölje a bírósággal. Ennek az általános szabálynak nem mond ellent az, hogy a jogszabály az igazságügyi szakértőktől bizonyos képesítést követel meg.

A szakértő a tanúkkal együtt a személyi bizonyítási eszközök sorába tartozik. A két bizonyítási eszköz között van egy átmeneti kategória is, éspedig a szakértő tanú. Így hívjuk azt a tanút, aki nemcsak az általa észlelt múltbeli tényekről számol be, hanem – szakismereténél fogva – a tényekkel kapcsolatos következtetéseit is előadja. A szakértő tanúról a Pp. nem tesz említést, de az elmélet és a gyakorlat is tanúnak tekinti.

[611] A SZAKÉRTŐ KIRENDELÉSE A POLGÁRI PERBEN • A bíróság köteles a feleket tájékoztatni, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez szükséges különleges szakértelemmel nem rendelkezik. A bíróság a bizonyító fél indítványára rendeli ki a szakértőt, kivéve, ha a törvény a bizonyítást hivatalból megengedi [164. § (2) bek.].

A bíróság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként. Más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható [177. § (2) bek.].

A szakértő személyéről elsősorban a feleknek kell megállapodniuk. A bíróság csak ennek hiányában dönthet. Ebben az esetben azonban a feleket a szakértő kirendelése tárgyában – szükség esetén – meg kell hallgatnia. Ha a bíróság a szakértő meghallgatása iránt megkeresés útján intézkedik és a felek a szakértő személyében nem állapodnak meg, a szakértő kirendelését is a megkeresett bíróságra bízhatja. A megkeresett bíróságnak a feleket a szakértő kirendelése tárgyában – szükség esetén – ugyancsak meg kell hallgatnia [177. § (3)-(4) bek.].

A bíróság a fél kérelmére a kirendelt szakértő helyett más szakértőt rendelhet ki, ha a bizonyítás szempontjából szükségesnek látszik. Ha a bíróság a szakértőt a felek egyetértő javaslatára rendelte ki, más szakértő kirendelésének a szakvélemény előterjesztése előtt csak akkor van helye, ha a szakértő a véleményadással késlekedik, illetőleg kizárt vagy valamely más fontos okból nem járhat el [177. § (6) bek.].

[612] A SZAKÉRTŐI MUNKATERV • Ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértői munka várhatóan nagy terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére a szakértőt felhívja, hogy szakértői feladatáról és annak várható költségeiről előzetes munkatervet készítsen. A bizonyító fél a munkaterv ismeretében nyilatkozik arról, hogy kéri-e a szakértői munka elvégzését. A munkaterv elkészítésének költségeit a bizonyító fél köteles előlegezni. Ha a bizonyító fél a

bíróság felhívásában megszabott határidő alatt nem nyilatkozik, vagy a szakértői bizonyításra irányuló indítványát visszavonja, illetve a munkatervben megjelölt szakértői díjat nem helyezi letétbe, a költségeinek viselésére a sikertelen percselekményekre vonatkozó rendelkezést (lásd 293. pont) kell alkalmazni [177. § (5) bek.].

[613] SZAKÉRTŐ KIRENDELÉSE NEMPERES ELJÁRÁSBAN • Igazságügyi szakértőt nemperes eljárásban a bíróság és a közjegyző egyaránt kirendelhet. A bíróság a 2005. évi XLVIII. törvény, a közjegyző pedig az 2008. évi XLV. törvény alapján jár el. A kérelemnek, illetőleg a kirendelésnek – az előzetes és a perbeli bizonyítástól eltérően – nem kell jogvitához kötődnie, illetve az nem feltételezi a perindítást. Folyamatban lévő bírósági eljárás esetében azonban nem nyújtható be igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó külön



kérelem. A nemperes eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye a később indított polgári perben felhasználható.

A 183/A. §-a szerint a fél már a keresetlevélben köteles jelezni azt, ha a perben bizonyítékként a nemperes eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményére hivatkozik. Ez szakvélemény ugyanolyan bizonyítási eszköznek minősül, mintha a szakvéleményt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő. A fél azonban – ha a bizonyítás szempontjából szükségesnek látszik – a perben más szakértő kirendelését is indítványozhatja.

[614] MAGÁNSZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY • A Pp. szabad bizonyítási rendszere nem zárja ki a magánszakértői vélemény beszerzését. Az eseti döntésekben megmutatkozó bírói gyakorlat nem egységes a magánszakértői vélemény jogi természetének megítélésben. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is úgy foglalt állást, hogy a magánúton beszerzett szakvélemény nem bizonyítékként, hanem csak a fél álláspontjaként vehető figyelembe, más eseti döntései viszont elismerik a magánszakértői vélemény bizonyítékként történő értékelésének a lehetőségét Abban a kérdésben viszont ma már egységes a bírói gyakorlat, hogy a magánszakértői vélemény alkalmas az igazságügyi szakértői vélemény szakmai helytállóságának kétségessé tételére, és a bíróság nem tesz eleget az indokolási kötelezettségének, ha a becsatolt magánszakvélemény elvetésének nem adja indokát.63

[615] A SZAKÉRTŐ KIZÁRÁSA • A szakértő kizárására vonatkozó szabályok lényegében megegyeznek a bíró kizárásának a szabályaival. Az ügyben szakértőként az a gazdasági társaság sem járhat el, amelynek tagjával vagy vezetőjével szemben a 13. §-ban felsorolt kizáró okok fennállnak (lásd 128. pont). A bíróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy kizárt szakértő ne vehessen részt az eljárásban. A kizárási okot maga a szakértő, valamint a fél köteles a bíróságnak haladéktalanul bejelenteni; ha azonban a bejelentés a szakvélemény előterjesztése után történt, a bíróság a vélemény figyelembevételével dönti el, hogy más szakértő kihallgatása szükséges-e. A bíróság a kizárás tárgyában a felek és a szakértő meghallgatása után határoz, a határozata ellen külön fellebbezésnek nincs helye (178. §).

3.8.2. Az igazságügyi szakértői tevékenység

[616] JOGOSULTSÁG IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉGRE • Igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított

a. természetes személy (igazságügyi szakértő),

b. cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság, valamint a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező vállalkozás,

c. e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény,

d. igazságügyi szakértői testület,

e. külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, szervezet végezhet.

A felsorolt szakértők hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető (Iszt. 2. §).

[617] IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ • Igazságügyi szakértő az a természetes személy, aki a szakértői tevékenységet önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként, társaság vagy vállalkozás tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény nevében végzi. Azt a személyt, aki a törvényben előírt feltételeknek megfelel, az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság kérelemre felveszi az igazságügyi szakértői névjegyzékbe. Kérelem csak a közigazgatási és igazságügyi miniszter rendeletében szereplő szakterületre nyújtható be.

A névjegyzékbe való felvétel feltételei között szerepel a büntetlen előélet, a választójog, a kérelemben megjelölt szakterületen az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához meghatározott képesítés és a képesítés megszerzésétől számított legalább ötéves szakmai gyakorlat, kamarai tagság, ha a tevékenység folytatásához a kötelező kamarai tagságot a jogszabály előírja, valamint kötelezettségvállalás arra, hogy az igazságügyi szakértő a hatósági kirendeléseknek eleget tesz és a névjegyzékbe való felvételét követően a lakóhely szerint illetékes területi igazságügyi szakértői kamara tagja lesz (Iszt. 3. §).

Az igazságügyi szakértőt az Iszt. 8. §-ban felsorolt okok alapján (például kérelem, hatósági kirendelés ismételt visszautasítása, kamarai tagság kizárással történő megszűnése) törölni kell a névjegyzékből.



[618] GAZDASÁGI TÁRSASÁG ÉS VÁLLALKOZÁS • 2006 óta az igazságügyi szakértői tevékenység gazdasági társaság formájában is folytatható. Igazságügyi szakértői tevékenységet végezhet az a névjegyzékben felvett társaság. amelynek van olyan igazságügyi szakértői tevékenység folytatására feljogosított tagja vagy alkalmazottja, akinek a szakértői kamarai tagsági viszonya nem szünetel vagy nincs felfüggesztve. Igazságügyi szakértői tevékenységet a társaság csak azon a szakterületen és azon tagja vagy alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben az adott szakterületre bejegyzett szakértőként szerepel (Iszt. 20. §).

[619] SZAKÉRTŐI INTÉZMÉNY • Igazságügyi szakértőként a miniszter vagy vele egyetértésben más miniszter által alapított szakértői intézmény is eljárhat (Iszt. 25. §). A szakértői intézmény költségvetési szerv, amely az alaptevékenységéhez tartozó kirendelésnek más tevékenységét megelőzően köteles eleget tenni. A szakértői intézmény nevében eljáró igazságügyi szakértő a szakvéleményt a saját szakmai felelőssége mellett, az intézmény nevében adja. A szakvéleményt a szakértő írja alá, a szakvéleményben fel kell tüntetni a szakvéleményt készítő igazságügyi szakértő nevét és szakterületét (Iszt. 27. §). A szakértői intézmények közé tartoznak például az egyetemek igazságügyi orvostani intézetei.

Az egyes szakkérdésekben szakvélemény adására kizárólagosan vagy elsősorban feljogosított szakértői intézmények felsorolását a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet melléklete tartalmazza.

[620] ESETI SZAKÉRTŐ • Igazságügyi szakértő hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező más természetes személy vagy szervezet (eseti szakértő) is igénybe vehető. Az eseti szakértő egyaránt lehet természetes vagy jogi személy, a kirendelésének a legfontosabb feltétele az, hogy a feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkezzen. Az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni [Iszt. 2. § (3) bek.].

3.8.3. A szakértők jogai és kötelességei

[621] A SZAKÉRTŐ JOGAI • A Pp. 181. §-a a szakértőt – feladatának ellátásához – különböző jogokkal ruházza fel. A szakértő megtekintheti a per iratait; a tárgyaláson, beleértve a bizonyítási eljárást is, jelen lehet, a felekhez, a tanúkhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, valamint további bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges. A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítése végett szüksége van. A szakértő a véleményadáshoz szükséges vizsgálatot a felek távollétében is elvégezheti. A szakértő megtagadhatja a véleményadást olyan kérdésben, amelyben a tanúvallomást is megtagadhatná (179. §).

[622] A SZAKÉRTŐ DÍJAZÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI • A szakértőt a tevékenységéért díjazás illeti meg. A bíróság a szakértő díját – a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapul vételével – a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértő meghallgatása esetében meghallgatását követően, de legkésőbb harminc napon belül végzéssel megállapítja. A szakértő díját a perbíróság állapítja meg akkor is, ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki. A bíróság határozata ellen a szakértő és a felek külön fellebbezéssel élhetnek. A fellebbezésnek azonban csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya. A bíróság a szakértőt a végzés jogerőre emelkedéséről a jogerő megállapításától számított nyolc napon belül értesíti. (187. §).

[623] A SZAKÉRTŐ DÍJ MEGÁLLAPÍTÁSA • Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket) a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara javaslatára is figyelemmel a miniszter rendeletben határozza meg (Iszt. 17. §). Az igazságügyi szakértők díjazására vonatkozó részletes szabályokat a 65/2007.

(XII. 23.) IRM rendelettel módosított 3/1986. (II. 21.) IM rendelet tartalmazza.

Egyéb esetekben a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg, de a fenti rendeletnek a díj megállapítására és kifizetésére vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell.

[624] A SZAKÉRTŐ KÖTELESSÉGEI • A bíróság által kirendelt szakértőt megjelenési és véleményadási kötelezettség terheli. A szakvélemény-adási kötelezettsége alól a szakértő a titoktartási kötelezettségére, a vallomástétel-megtagadá- si jogára, valamint az „egyéb elfoglaltságára" hivatkozással felmentést kérhet (179. §).

A szakértők kötelességeit az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény is szabályozza. Eszerint az igazságügyi szakértő – ha a törvényben foglalt kivételek nem forognak fenn – a hatóság kirendelése alapján



köteles eljárni.

A tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, ami nem zárja ki, hogy a szakértői vizsgálat során feltárt tényeket és adatokat tudományos vagy oktatási célra – az érintettek személyiségi jogainak sérelme nélkül – felhasználja (Iszt. 12-14. §).

[625] KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖK A SZAKÉRTŐVEL SZEMBEN • Az eljáró bíróság az okozott költségek megtérítésére kötelezi, s egyben pénzbírsággal sújtja azt a szakértőt,

• aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen nem mentette ki, vagy engedély nélkül eltávozott,

• aki a közreműködést és véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja,

• aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik, illetve a véleménynyilvánításának várható késedelméről a részére nyitva álló határidő lejártát megelőzően a bíróságot nem értesíti

A bíróság egyúttal elrendelheti a meg nem jelent vagy eltávozott szakértő elővezetését is. Az elővezetést el kell rendelni, ha a szakértő a szabályszerű idézés ellenére ismételten nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen nem mentette ki, vagy engedély nélkül eltávozott.64

Az eljáró bíróság annak a szakértőnek a munkadíját, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik és a véleménynyilvánításra nyitva álló határidő alatt a határidő meghosszabbítását nem kéri, illetve a meghosszabbított határidő alatt sem nyilvánít véleményt, a határidő lejártát követő naptól kezdve naponta egy százalékkal csökkenti.

Ha a szakértő az elmaradását, illetve késedelmét alapos okkal kimenti, a vele szemben tett intézkedést hatályon kívül kell helyezni. Erre akkor is sor kerülhet, ha a szakértő a feladatát teljesíti. A kényszerítő intézkedéseket tartalmazó határozat, úgyszintén az ilyen határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmet elutasító határozat ellen a szakértő fellebbezéssel élhet (185. §).

3.8.4. A szakértői vélemény

[626] A SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY • A törvény a szakértői véleményadás kétféle módját ismeri: a szóbeli és az írásbeli véleménynyilvánítást. A gyakorlatban az írásbeli forma az elterjedtebb. A Pp. 180. § (1) bekezdése is az írásbeli formát támogatja: A bíróság a szakértőt a vélemény írásbeli előterjesztésére megidézése nélkül kirendelésekor utasíthatja. Ha a bíróság szükségesnek tartja, a szakértőt megidézheti.

Ha a bíróság a szakértőt a tárgyalásra megidézi, akkor meghallgatása előtt meg kell állapítania a szakértő személyazonosságát, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van. A bíróság hivatalból vizsgálja meg, hogy a szakértővel szemben fennáll-e kizáró ok. A szakértőt a hamis véleményadás következményeire is figyelmeztetni kell. A bíróság az írásbeli kirendelésben, illetve a tárgyaláson ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyre véleményt kell nyilvánítania. A szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják. Gazdasági társaság vagy szakértői intézmény kirendelése esetén a társaság, illetve az intézmény a kirendelő végzés kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles a bíróságnak és a feleknek bejelenteni, hogy az ügyben a társaság melyik tagja vagy alkalmazottja, illetve az intézmény melyik alkalmazottja jár el (180. §).

Ha a szakértő véleményét nyomban nem terjeszti elő, a bíróság a vélemény előterjesztésére új határnapot tűz, vagy a szakértőt arra utasítja, hogy véleményét meghatározott idő alatt írásban terjessze elő. Az írásbeli szakvélemény bemutatásáról a feleket értesíteni kell. A bíróság a szakértőt írásbeli véleményének kiegészítése vagy részletesebb kifejtése végett személyes megjelenésre is kötelezheti. A szakértőhöz a véleményére vonatkozóan ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni (182. §).

[627] A SZAKVÉLEMÉNY FOGYATÉKOSSÁGAINAK ORVOSLÁSA • Ha a szakértői vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő véleményével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a bíróság először az eljáró szakértőt hívja fel a szakvélemény kiegészítésére vagy magyarázatára.

Más szakértő kirendelésére csak a fél erre irányuló indítványa alapján kerülhet sor. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el, szükség esetén hivatalból jogosult az új szakértő kirendelésére [182. § (3) bek.].



Ha a perben felmerülő szakkérdés két egymástól független szakvélemény előterjesztése után, a kirendelt szakértők személyes meghallgatása során sem tisztázható, a bíróság szakértői testületet rendelhet ki. A szakértői testület azonban nem kötelezhető a korábbi szakvélemények felülvéleményezésére, szakvéleménye a szakértő szakvéleményével esik egy tekintet alá [183. § (2) bek.].

[628] IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI TESTÜLETEK • A szakértői testületek – az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott körbe tartozó szakkérdésekben – a bíróságok megkeresésére szakértőként véleményt nyilvánítanak. A szakértői testületeket a miniszter – a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter egyetértésével – hozza létre.65 A testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező személy lehet, aki az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy legalább tízéves igazságügyi szakértői gyakorlattal rendelkezik. A testület elnökét és tagjait a miniszter – a szakterületet felügyelő miniszter egyetértésével – öt évre nevezi ki. A testület szakértőként vélemény nyilvánítására eseti bizottságot hoz létre. A bizottság három-, illetve legfeljebb öttagú, eljárása során független, munkájáért külön díjazásban részesül (Iszt. 29. §). A szakértő testület nevében véleményt nyilvánító (eseti) bizottság tagjaira a szakértőkre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, beleértve a kizárásra és a tárgyalásra való idézésre vonatkozó rendelkezéseket is. A tárgyalásra a szakvélemény előterjesztésekor a bizottság által megjelölt bizottsági tag vagy a bizottság képviselője idézhető [183. § (3) bek.]. A szakértői testület felett a miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol.

Igazságügyi szakértői testületek: Agrárgazdasági Igazságügyi Szakértői Testület, az Állat-egészségügyi Igazságügyi Szakértői Testület, az Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testület, a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület, valamint a Pénz- és Tőkepiaci Igazságügyi Szakértői Testület. Működésüket a 33/2007. (VI. 22.) IRM rendelet szabályozza.

[629] TOLMÁCS • Ha a perben meghallgatandó személy (fél, tanú stb.) magyarul nem beszél, és az általa használt nyelvben az eljáró bíróságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni. A hallássérült személyt kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni, vagy a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni. A beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.

A tolmáccsal egy tekintet alá esik a fordító is, aki a munkáját nem szóban, hanem a tárgyaláson kívül írásban végzi. A tolmácsra és a fordítóra a Pp.-nek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (184. §).

3.9. 9. Az okirati bizonyítás[630] AZ OKIRAT FOGALMA • A magyar jogirodalom – Plósz nyomán – az okiratot olyan szemletárgynak nevezi, amely emberi gondolatkifejezést tartalmaz.66 Tágabb értelemben az okirat fogalmához tartozik a térkép, a határkő vagy a határjel is, míg szűkebb értelemben csak akkor beszélünk okiratról, ha írásjeleket tartalmaz. Magyary szerint az okiratot, ha hasonlattal akarunk élni, „tanúnak, mégpedig holt tanúnak nevezhetjük, amely azonban sokkal maradandóbb és sokszor megbízhatóbban is tanúskodik múlt tényekről".67 Az okirat bármilyen anyagon készülhet. Farkas szerint az épületek falán lévő felírások és a sírfeliratok is okiratoknak minősülnek. 68

Móra az okiratokhoz sorol minden olyan tárgyi bizonyítékot, ahol „a gondolati tartalom írásjegyekben formált".69

A tágabb értelmezési lehetőség ellenére a gyakorlathoz mégis a szűkebb felfogás áll közelebb, amely csak a szokásos írásjegyekkel megörökített emberi gon-

dolatot tartja okiratnak.70 Ami ezen kívül esik, az a tárgyi bizonyítási eszközök (szemletárgyak) körébe tartozik.

[631] A HAGYOMÁNYOS OKIRATFOGALOM MEGHALADÁSA • A hagyományos okiratfogalmat, amelyhez évszázadokon keresztül a gondolatok rögzítéshez szolgáló eszközök és hordozó anyagok viszonylagos állandósága járult, az elektronikus dokumentumok megjelenése és elterjedése néhány év leforgása alatt meghaladottá tette. Megszűnt az anyaghoz kötöttség, a tartalom demateria- lizált formában, csak az elektronikus adathordozók közvetítése útján létezik. Rendkívüli mértékben megnőtt az okiratok mobilitása is, hiszen a modern adathordozó és adattovábbító berendezések ma már sem terjedelmi, sem földrajzi korlátokat nem ismernek.

Az információs társadalom kihívásaira, valamint a technikai fejlődés ütemére tekintettel az elektronikus okiratok alkalmazásához szükséges jogi háttér megteremtése (lásd 635-642. pont) nem volt sokáig halogatható. A hazai



szabályozás történetében az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (Eatv.) jelentette az első' mérföldkövet. Habár a törvény csak az elektronikus aláírással kapcsolatos kérdéseket szabályozta, az értelmező rendelkezések között már ott szerepelt az elektronikus dokumentum, az elektronikus irat és az elektronikus okirat fogalma is.

Az információs társadalom igényeire, valamint a technikai fejlődésre tekintettel Harsági úgy határozza meg az okirat fogalmát, mint az „emberi gondolattartalomnak a gondolatok kifejezésére szolgáló jelekkel, főként írásjegyek vagy írásjegyekké alakítható jelek útján történő megörökítése, melynél a hordozó anyag vagy eszköz és a rögzítés módja önmagában nem releváns, de összességében alkalmas a gondolattartalom tartós megőrzésének és hitelt érdemlő visszaadásának biztosítására".71

[632] AZ OKIRATI BIZONYÍTÁS JELENTŐSÉGE • Az okirat közismerten a legmegbízhatóbb bizonyítási eszköz. A Pp. 193. §-a ezt a tapasztalatot juttatja kifejezésre, éspedig annak a kimondásával, hogy olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti. Az okirati bizonyítás előtérbe helyezése nem sérti a szabad bizonyítás elvét, mert a törvény a bíróságra bízza annak az eldöntését, hogy az okiraton kívül alkalmaz-e más bizonyítási eszközt. (A magyar bizonyítási rendszerben – más jogrendekkel ellentétben – nem ismertek az olyan korlátozások, amelyek például bizonyos értékhatár feletti szerződési ügyekben a tanúbizonyítást kizárják és a feleket okirati bizonyításra kötelezik.)

Az okirati bizonyításnak vannak az általánostól eltérő szabályai, de ezek nem mehetnek a tényállás kiderítésének a rovására, ezért a Pp. minden okirattal szemben megengedi az ellenbizonyítást.

[633] AZ OKIRATI BIZONYÍTÁS ELJÁRÁSI SZABÁLYAI • Ha a fél a tényállításait okirattal kívánja bizonyítani, az okiratot a tárgyaláson megtekintés végett be kell mutatni (190. §). Az eredeti okirat helyett annak hiteles vagy egyszerű másolatban való bemutatása is elegendő, ha ezt az ellenfél nem kifogásolja, és az eredeti okirat bemutatását a bíróság sem tartja szükségesnek. A bíróság el-

rendelheti, hogy az eredeti okiratot vagy az arról készült másolatot (kivonatot) az iratokhoz csatolják; a fontosabb eredeti okiratok megőrzéséről a bíróság külön gondoskodik. A törvény a periratokhoz csatolt okiratok visszaadásáról is rendelkezik. A per eldöntése szempontjából lényeges körülmény igazolására szolgáló okiratot vagy egyéb mellékletet a bíróság csak hiteles másolat ellenében adhatja ki (191. §).

A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles lenne kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség elsősorban akkor terheli az ellenfelet, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, az reá vonatkozó jogviszonyt tanúsít vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik. Ha az okirat olyan személy birtokában van, aki a perben nem vesz részt, az ilyen személyt tanúként kell megidézni és a kihallgatás során kötelezni kell az okirat bemutatására (lásd 597. pont).

A bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése mellőzhető, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerű másolatát bemutatja. Az okirat megküldése csak akkor tagadható meg, ha minősített adatot tartalmaz (lásd 92. pont). A titoktartás alóli felmentést a bíróságnak hivatalból kell kezdeményeznie. Ha a perbíróság megítélése szerint a megküldött okirat tartalma üzleti titoknak vagy hivatásbeli titoknak minősül, a bíróság megkeresi a titoktartás alóli felmentés megadására jogosultat (titokgazda) a titok megismerésének engedélyezése céljából. Ha a titokgazda a megkeresés kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem nyilatkozik, az engedélyt megadottnak kell tekinteni; erre a titokgazdát a megkeresésben figyelmeztetni kell. A bíróság az iratok, valamint a titokgazda nyilatkozatának a beérkezéséről a feleket tájékoztatja (192. §). A perben bizonyítékként nem használható fel a minősített adatot tartalmazó okirat (az okirat ilyen titkot tartalmazó része), melynek a fél általi megismeréséhez a minősítő nem járult hozzá (192/A. §).

Ha az okiratot a bíróság elé vinni nem lehet vagy aránytalanul nehéz volna, a bíróság azt a helyszínen szemléli meg. Ennek időpontjáról a feleket és okirat birtokosát előzetesen értesíteni kell (194. §). A szemlét a bíróság helyett a kiküldött bíró (lásd 572. pont) is lefolytathatja.

[634] AZ OKIRATOK OSZTÁLYOZÁSA • Az okiratok osztályozása a tartalmuk, a keletkezésük vagy a bizonyító erejük alapján történhet.

Tartalmilag tanúsító, rendelkező és beismerő okiratokat lehet megkülönböztetni: A tanúsító okirat valamely múltban megtörtént tényre vonatkozik (például egy nyilatkozat megtételére). A rendelkező okirat a kiállítójának



a rendelkezését tartalmazza, amelynek nyomán jogviszony keletkezik, változik, megszűnik stb. (A rendelkező okiratok közé tartoznak például az értékpapírok.) A beismerő okiratban a kiállító egy vele szemben fennálló követelést tanúsít (például adóslevél).

A keletkezés módja alapján különbséget tehetünk az eredeti okirat, a másolat, a kiadmány, valamint a kivonat között: Eredetinek akkor nevezzük azt az okiratot, ha a kiállításával annak tartalma is létrejön. Ha az eredeti okiratot több példányban állítják ki, akkor a másodlatok (másodpéldány, harmadpéldány stb.) is eredeti okiratnak minősülnek. Másolatról beszélünk akkor, ha az okirat nem az eredetivel azonos módon jön létre. Az eredeti okirat sokféleképpen reprodukálható (lásd 638. pont). A másolat bizonyító ereje attól függ, hogy egyszerű avagy hitelesített másolat készül-e. Kiadmánynak (vagy a Pp. 1980 óta alkalmazott szóhasználatával élve kiadványnak) nevezzük a közokirat olyan hiteles másolatát, amelyet a kiállító hatóság a rávonatkozó szabályok szerint hitelesít. A közjegyző által kiállított hiteles kiadmány a közjegyző őrizetében maradó eredeti okiratot pótolja (Közjtv. 149. §). A kivonat az okirat egyes részeinek a másolata. A bizonyító erő szempontjából különbség van az egyszerű, illetve a hitelesített kivonatos másolat között.72

A törvény az okiratokat a bizonyító erejük alapján osztályozza. Eszerint különbséget tehetünk köz- és magánokirat, illetve teljes bizonyító erejű és egyszerű magánokirat között.

3.9.1. A közokirat

[635] A KÖZOKIRAT FOGALMA • Közokiratnak az olyan okiratot nevezzük, amelyet

• bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv

• ügykörében eljárva,

• az arra megszabott alakban állít ki [Pp. 195. § (1) bek.].

Ahhoz, hogy egy okirat közokiratnak minősüljön, mindhárom feltételnek teljesülnie kell. Ez alól csak az olyan okirat képez kivételt, amelyet külön jogszabály közokiratnak minősít. Így például a Magyar Nemzeti Bankról szóló évi CCVIII. törvény 62. §-a szerint az MNB könyveinek és e könyvekből vett cégszerűen aláírt kivonatoknak közokirati bizonyító erejük van. 2005 óta az elektronikus közokirat egyenértékű a papíralapú közokirattal.

[636] A KÖZOKIRAT BIZONYÍTÓ EREJE • A papíralapú és az elektronikus közokirat az ellenkező bizonyításig teljes bizonyító erővel bizonyítja

• a benne foglalt intézkedést vagy határozatot;

• az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát;

• az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.

A közokirat csak akkor bizonyítja a benne foglalt tények valóságát, ha maga a hatóság tanúsít a tények fenn- vagy fenn nem állásáról és ezt közhitelességgel igazolja. Így például az anyakönyv – rendeltetésénél fogva – közhitelűen igazolja a születés, a házasságkötés vagy a halálozás tényét. Ugyanakkor egy hatósági intézkedésről kiállított közokirat csak az intézkedés tartalmát és megtörténtét bizonyítja, de a benne szereplő tények valódiságát nem.73

Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amennyiben azt a törvény nem zárja ki vagy nem korlátozza [195. § (6) bek.]. Hatályos jogunkban azonban nem található ilyen korlátozó szabály.

[637] A VALÓDISÁG VÉLELME • A törvény a közokirathoz a valódiság vélelmét fűzi. A 195. § (7) bekezdése szerint a közokiratot az ellenkező bizonyításig va-

lódinak kell tekinteni, a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzon.

Valódinak azt az okiratot nevezzük, amelyik a kiállítójától származik. Hamis az az okirat, amely nem a benne feltüntetett kiállítótól származik. Hamisított okiratról beszélünk akkor, ha az okirat valódi, de a szövegét megváltoztatták.



(Ezek a fogalmak nemcsak a közokiratra, hanem a magánokiratra is vonatkoznak.)

[638] A KÖZOKIRATRÓL KÉSZÜLT MÁSOLAT BIZONYÍTÓ EREJE • A forgalom biztonsága régóta megköveteli azt, hogy a közokiratokról készített másolatok bizonyító ereje pontosan szabályozott legyen.

A Pp. 195. § (2) bekezdése a hagyományosnak számító reprodukciós módszerekkel készített másolatok bizonyító erejét szabályozza – magától értetődően csak a papíralapú okiratok vonatkozásában. Az eredeti papíralapú közokiratéval azonos bizonyító ereje van:

• a közokiratról általában műszaki vagy vegyi úton készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetve az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság, továbbá közigazgatási szerv vagy ezek ellenőrzése mellett más szervezet készítette;

• az okirat megőrzésére hivatott szerv (például levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak;

• a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel vagy adathordozó útján nyert adatok alapján készített okiratnak.

A 195. § (3) bekezdése a közokiratokról elektronikus úton készített másolatok bizonyító erejét szabályozza. Az eredeti papíralapú vagy elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak a közokiratról készített elektronikus okiratnak, amelyet

• a közokirat kiállítására jogosult ügykörén belül a megszabott alakban készített el, és amelyen minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló74 fokozott biztonságú elektronikus aláírást, valamint – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzőt helyezett el,

• a közokirat kiállítására jogosult külön jogszabályban előírt más eljárási rend szerint készített el, illetve

• törvény elektronikus közokiratnak nyilvánít.

A 195. § (4) bekezdése lényegében megfordítja ezt a szabályt, amikor kimondja azt, hogy az eredeti elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak az elektronikus közokiratról készített papíralapú okiratnak, amelyet

• a közokirat kiállítására jogosult ügykörén belül,

• a megszabott alakban vagy külön jogszabályban meg határozott eljárási rend szerint készített el.

A 195. § (5) bekezdése a magánokiratokról a köziratok kiállítására jogosultak által készített papíralapú vagy elektronikus másolatok bizonyító erejét szabályozza. A magánokiratról készített másolat bizonyító ereje azáltal nem emelkedhet közokirati szintre, hogy a másolatot a bíróság vagy a közjegyző stb.

készíti el, de a tartalmi egyezőséget – a törvényben előírt feltételek teljesülése esetén – közokirati erővel bizonyítja.

Elektronikus okirat esetében e bizonyító erő megállapításának feltétele az is, hogy a közokirat kiállítására jogosult az okiratot minősített elektronikus aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással, és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel lássa el, vagy azt külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítse el. A magánokiratról közokirati alakban készített okirat bizonyító ereje – a magánokirat tartalmát illetően – megegyezik az eredeti okiratéval.

[639] A KÜLFÖLDI KÖZOKIRAT • A Pp.-nek a közokiratokra vonatkozó rendelkezéseit abban az esetben lehet a külföldi közokiratra alkalmazni, amennyiben azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette.

Nincs szükség a felülhitelesítésére azokban az országokban, amelyekkel Magyarország jogsegélyszerződést kötött, továbbá amelyek részesei a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének mellőzéséről szóló 1961. évi Hágai Egyezménynek. Az egyezmény alkalmazási körében a bíróságnak csak azt kell megvizsgálnia, hogy az okirat szabályszerűen el van-e látva az egyezményben előírt hitelesítési záradékkal, az ún. apostille-jel (lásd 256. pont).



Azokban az országokban, ahol nem működik magyar külképviseleti hatóság és más állam sem látja el a magyar érdekek képviseletét, ott nincs mód a felülhitelesítésre. Az ilyen külföldi közokiratok bizonyító erejét a bíróság szabadon mérlegelheti (199. §).

Az Európai Unió jogforrásai közül a 44/2001/EK, valamint a 2201/2003/EK tanácsi rendelet tartalmaznak a közokiratok végrehajtásával kapcsolatos szabályokat. Részletes ismertetésük az Európai polgári eljárásjog című tankönyvben található.75

3.9.2. A magánokirat

[640] TELJES BIZONYÍTÓ EREJŰ MAGÁNOKIRAT • Teljes bizonyító erejű magánokirat akkor keletkezik, ha

a. a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta;

b. két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy aláírását előttük saját kezű aláírásnak ismerte el és az okiraton a tanúk lakóhelyét is feltüntették;

c. a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;

d. a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;

e. ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;

f. az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el [196. § (1). bek.].

Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, a fenti okiratoknak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta [196. § (3) bek.].

Az ügyvéd vagy a jogtanácsos csak az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtt saját kezű aláírásának ismerte el. Az ügyvéd (jogtanácsos) nemcsak a kiállító személyazonosságát igazolja, hanem az okirat tartalmáért is felel. Az e) pont második fordulata szerint az ügyvéd (jogtanácsos) szerkeszti meg az elektronikus okiratot, amelyet az ügyfél (a kiállító) ellát a minősített elektronikus aláírásával, majd az ügyvéd elektronikus aláírással tett ellenjegyzésével bizonyítja a tartalmi megegyezést (lásd 267. pont).

A jogszabály egyes magánokiratok bizonyító erejét másképpen is szabályozhatja. Így például a Ptk. 629. § (1) bekezdése a magánvégrendelet vonatkozásában szigorúbb alaki feltételeket ír elő, amennyiben a két tanú együttes jelenlétét követeli meg. Ezzel szemben a Pp. 69. § (2) bekezdése enyhébb feltételeket szab, amikor kimondja azt, hogy az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a fél saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges.

[641] MÁSOLAT KÉSZÍTÉSE • A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról hagyományos módszerrel vagy elektronikus úton készülhet másolat.

A Pp. – módosított – 196. § (2) bekezdése különbséget tesz az eredeti okirat és az arról készült másolat egyezőségének az igazolása, valamint az okirat tartalmára irányuló bizonyító erő között. Az előbbit külön szabályozza a papíralapú, illetve az elektronikus teljes bizonyító erejű magánokiratok tekintetében:

A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat, beleértve az elektronikus okiratról készített papíralapú okiratot is, teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta.

A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült elektronikus okirat akkor bizonyítja teljes bizonyító erővel azt, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha az okiratról elektronikus okiratot készítő azt minősített elektronikus aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú



elektronikus aláírással és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel látta el, illetve külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítette el.

A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült okirat bizonyító ereje – az okirat tartalmát illetően – az eredeti okiratéval, közokiratról készült okirat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos.

[642] AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS • Az elektronikus okiratok fogalmához az elektronikus aláírás is hozzátartozik. Az Eatv. háromféle elektronikus aláírást

különböztet meg, nevezetesen az egyszerű, a fokozott biztonságú és a minősített elektronikus aláírást.

Az egyszerű elektronikus aláírás fogalmát a törvény úgy határozza meg, mint az elektronikus dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt vagy azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adatot (Eatv. 2. §

pont). Mivel az ilyen adat (például egy „beszkennelt" saját kezű aláírás) nem alkalmas a kiállító egyértelmű azonosítására, az egyszerű elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat a Pp. 199. §-a szerinti egyszerű magánokiratnak minősül (lásd 645. pont), amelynek a bizonyító erejét a bíróság szabad mérlegeléssel állapítja meg.

Fokozott biztonságúnak minősül az elektronikus aláírás akkor, ha az Eatv. 2. § 15. pontjában előírt feltételek teljesülnek.76 Az ilyen aláírással ellátott okirat – szigorúbb formakényszer hiányában – a Ptké. 38. §-a alapján a jogügylet érvényességét ugyan megalapozza, de a Pp. szerint csak egyszerű magánokiratnak minősül.

A minősített elektronikus aláírás az olyan – fokozott biztonságú – elektronikus aláírás, amelyet az aláíró biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel létesített, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki (Eatv. 2. § 17. pont). Az elektronikus okirat csak akkor rendelkezik a Pp. 196. § (1) bekezdése szerinti teljes bizonyító erővel, ha azon kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el. A törvény indokolása szerint „ez a forma megfelel az 1952. évi III. törvény koncepciójának és harmonizál annak korábbi, teljes bizonyító erejű magánokiratra vonatkozó rendelkezéseivel".

[643] A MAGÁNOKIRAT BIZONYÍTÓ EREJE • A teljes bizonyító erejű magánokirat az ellenkező bizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, elfogadta, illetőleg magára kötelezőnek ismerte el [196. § (1) bek.].

A közokirat esetében a bizonyítási teher a bizonyító fél ellenfelére hárul (lásd 636. pont), neki kell bebizonyítania azt, hogy a közokirat nem valódi. A magánokirat valódiságát a félnek kell bizonyítani, de csak akkor, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a bíróság szükségesnek találja [197. § (1) bek.].

[644] A HAMISÍTATLANSÁG VÉLELME • A teljes bizonyító erejű magánokirat a hamisítatlanság vélelmét élvezi. Ha a magánokiraton lévő aláírás valódisága nem vitás, vagy bizonyított, az aláírást megelőző szöveget az ellenkező bebizonyításáig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve ha az okirat rendellenességei vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik. Ha a magánokiraton szereplő aláírás valódisága vagy a szöveg meg nem hamisított volta kétséges, a bíróság íráspróbát rendelhet el vagy írásszakértőt rendelhet ki [197. § (2)-(3) bek.].

A Pp. 197. § (2) bekezdésének módosított szövege a hamisítatlanság vélelmét az elektronikus aláírásra is kiterjeszti. Ha a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás ellenőrzésének az eredményéből más nem következik, az aláírt adatokat az ellenkező bizonyításáig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve, ha az elektronikus okirat rendellenességei vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik.

A legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás azonosításakor, illetve az elektronikus okirat hamisítatlanságának megállapítása érdekében a bíróságnak azt a hitelesítésszolgáltatót kell megkeresnie, amely az elektronikus aláíráshoz tartozó tanúsítványt kibocsátotta. Ha pedig az elektronikus okirathoz kapcsolt időbélyegző által igazolt adatokkal kapcsolatban támad kétsége a bíróságnak, akkor az időbélyegzést végző szolgáltatót keresheti meg [197. § (4) bek.].

A jóhiszeműség elvéből (8. §) következően a bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki a saját, illetőleg az általa képviselt fél aláírásának valódiságát jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból tagadja.

Ez a rendelkezés azzal a féllel vagy képviselővel szemben is alkalmazható, aki az elektronikus okiraton szereplő



saját, illetve az általa képviselt fél fokozott biztonságú aláírása valódiságát, a minősített tanúsítvány vagy az időbélyegzővel igazolt adatok hitelességét rosszhiszeműen tagadja [197. § (5) bek.].

[645] AZ EGYSZERŰ MAGÁNOKIRAT • Egyszerű magánokiratnak nevezzük mindazokat az okiratokat, amelyek nem minősülnek sem közokiratnak (195. §), sem teljes bizonyító erejű magánokiratnak (196. §). Ezek közé tartozik például az a gépírással készült okirat, amelyet csak a kiállítója írt alá vagy a saját kezűleg írt, de aláírással vagy kézjeggyel el nem látott levél, továbbá a hatóság által kiállított olyan okirat is, amely alaki hiba vagy a hatáskör hiánya miatt közokiratnak nem tekinthető.

Az egyszerű magánokirat bizonyító erejét – a közokirattal, illetve a teljes bizonyító erejű magánokirattal ellentétben – a törvény nem szabályozza, azt a bíróság a tárgyalás és a bizonyítás összes adatainak a mérlegelése alapján ítéli meg (199. §). Így például egy kölcsönről készült, utólag aláírt elismervény nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirat követelményeinek. Emiatt azt egyszerű magánokiratnak kell tekinteni, amelynek bizonyító erejét mérlegeléssel a bíróság határozza meg.

[646] A KÜLFÖLDI MAGÁNOKIRAT • A teljes bizonyító erejű magánokiratra vonatkozó rendelkezéseket a külföldön kiállított magánokiratra a következő eltérésekkel kell alkalmazni (198. §):

Ha az okiratot jogügylet bizonyítása céljából állították ki, akkor a kiállítás helyének joga szerinti bizonyító erejét akkor is megtartja, ha nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirattal szembeni követelményeknek.

A meghatalmazásnak, a peres eljárás céljára kiállított nyilatkozatnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha azokat a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság hitelesítette vagy felülhitelesítette (lásd 256. és 639. pont).

3.10. 10. A szemletárgyak[647] A SZEMLETÁRGY ÉS A TÁRGYI BIZONYÍTÉK • A szemletárgy és a tárgyi bizonyíték fogalma a gyakorlatban mindinkább egybemosódik. Az elmélet ennek ellenére sem engedheti meg a bizonyítási eszközök, illetve a bizonyítékok fogalmának a felcserélését. A 579. pontban leírtaknak megfelelően a szemletárgy kifejezést azokra a tárgyi bizonyítási eszközökre használjuk, amelyeknek a meg-

szemlélése tárgyi bizonyítékokat eredményezhet a bíróság számára. A szemletárgyak köre nagyon széles, mivel az okiratok kivételével valamennyi tárgyi bizonyítási eszközre kiterjed (lásd 581. pont).

[648] A SZEMLETÁRGYAK KÖRE • Magyary szerint a szemletárgy fogalmát „legbiztosabban csak negatív irányban" határozhatjuk meg, azaz „minden személy vagy dolog szemletárgy, amennyiben nem mint tanú vagy okirat szerepel a perben".77 Lényegében ezen az elhatároláson alapul a modern magyar jogirodalomban Farkas definíciója is: „Szemletárgy vagy más néven tárgyi bizonyíték lehet bármilyen személy vagy dolog, amely alkalmas arra, hogy a bíróság a közvetlen észlelése útján valamilyen bizonyítandó tény tekintetében meggyőződést szerezzen."78 A másik felfogás (Móra, Szilbereky) a szemletárgy fogalmát azokra a tárgyakra korlátozza, amelyek létezésüknél, külső megjelenésüknél, minőségüknél fogva bizonyos ügyekben jelentős tényeket tanúsítanak.79

A hatályos szabályozásnak a tágabb értelmezés felel meg, mivel a Pp. 188. §

bekezdése a szemle kapcsán „személy, tárgy, tény, helyszín" közvetlen megfigyeléséről, illetve megvizsgálásáról tesz említést.

A szemletárgy fogalma körüli vita egy kissé teoretikus, mivel a polgári perrendtartásban szabályozott bizonyítási eszközök között a gyakorlatban nincs merev határvonal. Ha valaki a bíróság előtt múltban történt eseményekről számol be, akkor tanúnak minősül. Ha kellő szakismerettel rendelkezve az észleléssel kapcsolatos következtetéseit is elmondja, akkor szakértő tanúnak nevezhetjük. Ha ugyanez a személy a testén található külsérelmi nyomokat tárja fel, akkor szemletárgynak tekinthető. A személy testén lévő tetoválást azonban, amennyiben írásjegyekkel rögzített mondanivalót tartalmaz, akár okiratnak is minősíthetjük!

[649] A SZEMLE • A szemle a bizonyítási eljárás lefolytatásának egyik módja, amelynek során a bíróság személyek vagy tárgyak megtekintése révén tárgyi bizonyítékokat észlel. A szemle lényegében ugyanazt a „közvetítő szerepet" tölti be a szemletárgy és a tárgyi bizonyíték között, mint például a kihallgatás a tanú és a tanúvallomás között. A Pp. 166. § (1) bekezdése tehát tévesen sorolja a szemlét a bizonyítási eszközök közé.



A szemlélés kifejezés szűkebb értelemben csak a látásra utal. A bíróság azonban a szemle során nemcsak a látással szerezhet a szemletárgyról érzéki benyomást, hanem hallás, szaglás vagy tapintás útján is. Tágabb értelemben a szemlélés azt a műveletet jelenti, amelynek segítségével a bíró az észlelésre alkalmas érzékszervével győződik meg valamilyen dolog létezéséről, állapotáról vagy tulajdonságairól.

A bíróságnak akkor kell szemlét tartania, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges. A szemlét a perbíróság (vagy a megkeresett bíróság) a hivatalos helyiségében vagy helyszínen folytatja le. A helyszíni szemlét kiküldött bíró is megtarthatja (188. §).

[650] A SZEMLE FOGANATOSÍTÁSA • A szemle céljára szükséges tárgy birtokosát a bíróság arra kötelezi, hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa rendelke-

zésre, illetve a tárgy megszemlélését tegye lehetővé. A szemletárgy birtokosát e kötelezettségének a teljesítése alól ugyanazok a mentességek illetik meg, mint a tanút. A tanú védelmére vonatkozó rendelkezéseket (lásd 587. pont) a szemletárgy birtokosára is megfelelően alkalmazni kell.

Ha a szemletárgy birtokosa a kötelezettségének felróható módon nem tesz eleget, akkor a bíróság vele szemben ugyanazokat a szankciókat alkalmazhatja, mint a tanúval szemben. Ezen túlmenően a bíróság még a rendőrséget is igénybe veheti a szemle foganatosításához [189. § (1) bek.].

A szemletárgy birtokosa követelheti a szemle lefolytatásával kapcsolatban felmerült költségének, illetőleg kárának a megtérítését. Erre a lehetőségre őt a bíróságnak figyelmeztetnie kell. A költség, illetve a kár összegét a szemlét teljesítő bíróság állapítja meg; a határozata ellen benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van [189. § (2)-(3) bek.].

3.11. 11. A bizonyítás eredményeinek a mérlegelése[651] A BIZONYÍTÁSI RENDSZER FOGALMA • A bizonyításra vonatkozó tételes szabályok többnyire egységes logikai rendszert alkotnak, és koronként különböző – nemegyszer a bizonyítás közvetlen célján túlmutató – törvényhozói szándékot fejeznek ki. Ennélfogva a bizonyítási rendszer nemcsak a bizonyításra vonatkozó tételes szabályok összességét jelenti, hanem mint intézmény egyrészt közvetlenül kifejezi a bizonyítás célját, másrészt kijelöli azt a mozgásteret, amelyet a törvényhozó a bizonyítás céljának a megvalósításához a bíró számára biztosít. A bírói mozgástér mértéke a bizonyításnál és különösen a bizonyítékok mérlegelésénél döntően attól függ, hogy a törvényhozó a bírói önkénynek az igazságszolgáltatásból való kizárására, avagy az igazság feltétel nélküli érvényre juttatására törekszik. Amíg az előbbi esetben a törvényhozó megelégszik a formális igazsággal, az utóbbi esetben a valóság kiderítését várja el a bírótól.

[652] A BIZONYÍTÁSI RENDSZEREK CSOPORTOSÍTÁSA • A bizonyítási rendszerek csoportosításának általánosan elfogadott szempontja a bírói mozgásszabadság mértéke, eszerint különbséget tehetünk a kötött (törvényes, formális), illetve a szabad (materiális) bizonyítási rendszer között. Ez a megkülönböztetés mindenkor viszonylagos annyiban, hogy sem abszolút kötött, sem abszolút szabad bizonyítási rendszer nem létezik, mivel nincsen olyan kötött bizonyítási rendszer, amely bizonyos tekintetben ne adna szabadságot a bírónak (akár a bizonyítékok felhasználása, akár a bizonyítás eredményeinek a mérlegelése terén), ugyanúgy nincsen olyan szabad bizonyítási rendszer sem, amely ne tartalmazna kötöttségeket.80

[653] A KÖTÖTT BIZONYÍTÁSI RENDSZER • A kötött bizonyítási rendszer törvényi korlátokat állít a bírói meggyőződés elé, amikor előre meghatározza azt, hogy milyen súlyú és milyen számú bizonyíték fennforgása esetén köteles a bíró az állított tényt valónak venni, és ellenkezőleg, az előírt bizonyítékok hiá-

nyában a bíró a tényállást nem veheti valónak, esetleges ellenkező meggyőződésétől függetlenül. A bíró feladata csupán az összegzés, miután a törvény előre eldönti az egyes bizonyítási eszközök bizonyító erejét. A törvény a priori állapít meg tökéletes és nem tökéletes, teljes és nem teljes bizonyítékokat is, amelyeket még hányadrész szerint is feloszthat fél, negyed, nyolcad stb. bizonyítékokra. Ez a rendszer a bírói önkényt akarja kizárni, ehelyett azonban megfosztja a bírót a hivatása gyakorlásához nélkülözhetetlen szabadságától. A bizonyítás nem a bíró meggyőzésére irányul, hiszen a cél olyan törvényes kellékekkel ellátott bizonyító eszközök és bizonyítékok felmutatása, amelyek alapján a bíró egy tényt a meggyőződése ellenére is kénytelen elfogadni, míg a törvényes kellékek hiányában a legjobb meggyőződése ellenére sem tekinthet egy tényt valónak. A törvényes bizonyítási rendszer elsősorban a bizonyítás módszerében jelent kötöttségeket, egyrészt a bizonyítékok mérlegelésénél, másrészt a bizonyítékok felhasználásánál.



[654] A SZABAD BIZONYÍTÁSI RENDSZER • A szabad bizonyítási rendszerben a bírót a törvény sem a bizonyítási eszközök felhasználásában, sem pedig a bizonyítékok mérlegelésében nem korlátozza. Ennélfogva a bíró bármilyen bizonyítási eszközt (bizonyítékot) felhasználhat, amely meggyőződésének a kialakítására alkalmas, másrészt a bizonyítás eredményét, a bizonyítékokban rejlő bizonyítási erőt törvényes kötöttségek nélkül, saját meggyőződése szerint ítéli meg. A bizonyítékok szabad mérlegelésének a lehetősége nem abszolút korlátlan a bíró számára. A szabad bizonyítási rendszerrel szükségképpen együtt járnak bizonyos kötöttségi elemek, amelyek vagy a bizonyítási eszközök (bizonyítékok) felhasználásának a módját, vagy a bírói mérlegelés mozgásterét korlátozzák.

[655] A PP. ÉS A BIZONYÍTÉKOK MÉRLEGELÉSE • A magyar polgári eljárásjog a múlt század vége óta a szabad bizonyítás elvét fogadja el. Első ízben az ún. sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikk mondta ki azt, hogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes szabályokhoz nincs kötve, ennélfogva „valamely tényállításnak a valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás tartalmának a szorgos méltatása alapján ítéli oda". Ha modernebb megfogalmazásban is, de ugyanezt az elvet juttatja kifejezésre a Pp. 3. § (5) bekezdése és 206. §-a.

A törvényhozó már az általános rendelkezések között szükségesnek tartotta rögzíteni azt, hogy amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.

A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

[656] KÖTÖTTSÉGI ELEMEK • Ahogy minden szabad bizonyítási rendszer, úgy a Pp. is tartalmaz kötöttségi elemeket, amelyek két csoportba sorolhatók:

Az első' csoportba tartozó kötöttségek a bíróhoz címzett általános vagy konk-

rét utasítások arra nézve, hogy meghatározott esetben milyen bizonyítási eszközt alkalmazhat, illetve milyen bizonyítási eszközök mellőzésére köteles. Hatályos jogunkban ilyennek tekinthető

• a Pp. 169. § (6) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint a titoktartási kötelezettsége alól fel nem mentett tanú vallomása, illetve

• a 170. § (7) bekezdése szerint a vallomástételt-megtagadási jogára nem figyelmeztetett vagy a mentessége ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe, továbbá

• a 192/A. § (1) bekezdése, miszerint a perben bizonyítékként nem használható a minősített adatot tartalmazó okirat vagy az okirat minősített adatot tartalmazó része, ha a fél általi megismeréséhez a minősítő nem járul hozzá.

• A második csoportba azok a kötöttségek tartoznak, amelyek egyes bizonyítékok bizonyító erejét határozzák meg, és ezáltal közvetlenül csorbítják a bírói mérlegelés szabadságát. Ide tartoznak

• a közokiratok (195. §), illetve a teljes bizonyító erejű magánokiratok (196. §) bizonyító erejére vonatkozó szabályok,

• a törvényes vélelmekre vonatkozó szabályok [3. § (5) bek.],

• azok a jogszabályok, amelyek szerint valamilyen körülményt az ellenkező bizonyításig valónak kell tekinteni [3. § (5) bek.], valamint

• a Pp. 4. § (2) bekezdésébe foglalt szabály: Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.

A második csoportban felsorolt kötöttségek feltételes jellegűek, kivéve az utolsóként említettet, amely a bíróság számára abszolút kötöttséget jelent.



Itt kell megemlíteni a bíróság indokolási kötelezettségét is, amely közvetett módon a mérlegelési szabadság korlátozását jelenti. A 221. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítélet indokolásában köteles megjelölni azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és utalnia kell azokra az okokra is, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte (lásd 686. pont).

[657] A BÍRÓSÁG EGYÉB MÉRLEGELÉSI TEVÉKENYSÉGE • A bírói mérlegelés nemcsak a bizonyítékokra, hanem a per menetével összefüggő egyéb körülményekre is kiterjed. A 206. § (2) bekezdése szerint a per adataival egybevetett mérlegelés alapján a bíróság azt is a meggyőződése szerint ítéli meg, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak,

ha a személyes megjelenésre idézett fél nem jelenik meg,

ha a fél vagy képviselője valamilyen felhívásnak nem tesz eleget vagy a hozzá intézett kérdésre nem felel,

ha a fél vagy képviselője kijelenti, hogy valamilyen tény valóságáról nincs tudomása vagy arra nem emlékszik.

[658] A SZABAD BELÁTÁS SZERINTI DÖNTÉS • A szabad belátás szerinti döntés nem azonos a szabad bírói mérlegeléssel. A 206. § (3) bekezdése ugyanis arra ad lehetőséget a bíróságnak, hogy a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha az a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján nem állapítható meg, a

per összes körülményeinek a mérlegelésével a belátása szerint határozza meg. Erre a bíróságnak csak akkor van lehetősége, ha az összegszerűség bizonyítás útján nem állapítható meg.

A jogszabályok a bíróságot – a követelés összegének a megállapításán kívül – más esetekben is felruházzák a szabad belátás szerinti döntés jogával. Így például a közös tulajdonnak a Ptk. 148. §-a szerinti megszüntetését a bíróság a törvényben felsorolt esetek közül a szabad belátása szerint állapítja meg, de olyan módot nem választhat, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

3.12. Jegyzetek1. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 383-388. o.

2. Nagy Lajos: Tanúbizonyítás a büntetőperben. Budapest, 1966. 40-41. o.

3. A processzuális irányzat hazai fejlődését Papp József, Zlinszky Imre, Gaár Vilmos, Meszlé- nyi Artúr, Sárffy Andor, majd Móra Mihály és Farkas József munkássága jelzi.

4. Móra Mihály: A bizonyítás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 356. o.

5. Farkas József: A bizonyítás. In Egységes jegyzet I. 1978. 329. o. – A továbbiakban: Farkas (1978).

6. Király Tibor: Büntetőeljárási jog. Budapest, 2000, 217. o.

7. Fenyvesi Csaba – Herke Csongor – Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás. Budapest- Pécs, 2004. 213-214. o.

8. Lásd PK 183. és PK 277. sz. állásfoglalás.


10. Farkas József: A bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956. 56. o. – A továbbiakban: Farkas (1956).


12. Farkas József: Bizonyítás. In Kommentár 1976. 1003. o. – A továbbiakban: Farkas (1976).

13. Farkas (1956): i. m. 27. o.

14. Vö. Hámosi Vilmos: Az igazság és megállapítása a polgári perben. MJ, 1961/11:507-523. o.; Hartai László: Az abszolút igazság és a polgári perrendtartás. MJ, 1962/9:420-424. o.; Csi- ky Ottó: Az abszolút igazság és a polgári per tényállásának a megállapítása. MJ, 1962/11: 513-518. o; Révai Tibor: Az igazság



megállapítás a polgári perben. MJ, 1963/3:179-182. o.; Hartai László: Az igazság érvényesülésének anyagi jogi problémái a polgári perben. JK, 1971/7:350-359. o.

15. Szentirmay Gyula: Bizonyítás. In Polgári perjog 1992. 34-35. o.; Gátos György: Bizonyítás. In Kommentár (Németh) 1999. 648. o.

16. Farkas József – Kengyel Miklós: Bizonyítás a polgári perben. Budapest, 2005. 57-70. o.

17. Nagel, Heirich – Bajons Ena-Marlis: Beweis – Preuve – Evidence. Grundzüge des zivilprozessua- len Beweisrechts in Europa. Baden-Baden, 2003.

18. Lamm Vanda – Peschka Vilmos (szerk.): Jogi lexikon. Budapest, 1999. 267. o.

19. „A bizonyítási teherre vonatkozó szabályok, elvek létének legfontosabb célja és egyben a következménye az, hogy mintegy garantálja a jogvita lezárását: ha a bíró az adott, releváns körülményt illetően nem jut egyértelmű meggyőződésre, úgy a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat hívja segítségül." Gadó Gábor: Az eljárási igazságosság a polgári perben. MJ, 2000/1:18-43. o.

20. Móra: i. m. 366-367. o.

21. Névai-Szilbereky: i. m. 371-373. o.

22. Sárffy: i.m. 252-258. o.

23. Farkas (1956): i. m. 65-68. o.; uő (1976): i. m. 886. o.

24. Legf. Bír. Pf. IV. 21 128/1984. – BH 1985/8:314. sz.


26. Farkas (1976): i. m. 891. o.

27. Legf. Bír. Pfv. IV. 20 559/1994. – BH 1996/6:304. II. sz.

28. Legf. Bír. P. törv. III. 20 714/1992. – BH 1993/4:239. sz.

29. Döme Attila: Bizonyítás hivatalból. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 23-27. o. – A továbbiakban Kengyel (2005).

30. Gadó szerint a bíró által hivatalból elrendelhető bizonyítás – függetlenül attól, hogy az adott helyzetben célszerű-e, illetve hozzásegít-e az anyagi igazság megállapításához – az érintett fél alkotmányosan védett önrendelkezési jogának elvonását jelenti (i. m. 24. o.).

31. Vö. Pp. 293. § (1) bekezdése, 302. § (1) bekezdése, 303. §, 304. §, 310. § (1) bekezdése.

32. Vö. Király Lilla – Simon László: A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher. In Kengyel (2005): i. m. 163-178. o.

33. Gadó: i. m. 25. o.

34. Farkas (1978): i. m. 347. o.


36. 32/2009. (II. 19.) Korm. rendelet a vasúti árufuvarozási szerződésekre vonatkozó részletes szabályokról.

37. A meglehetősen ritkán előforduló cáfolhatatlan vélelmek közül kell megemlíteni az apaság vélelmének megtámadhatatlanságát abban az esetben, ha a gyermek születése reprodukciós eljárás következménye, és az anyag férje, illetve élettársas ehhez hozzájárult [Csjt. 43. § (1) bek.]. További példákra lásd Király Lilla – Simon László: A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher. In Kengyel (2005): i. m. 140-141. o.

38. Farkas (1976): i. m. 897. o.; Móra Mihály: A bizonyítás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 371-373. o.



39. Farkas (1976): i. m. 897. o.; Magyary-Nizsalovszky: i. m. 394. o.; Móra: i. m. 373. o.

40. A bíróságnak ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha a feleknek jogi képviselőjük van.

41. Farkas (1976): i. m. 1004. o.

42. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006. 131-144., 355-384. o.

43. Kihirdette a 2004. évi CXVI. törvény, hatályba lépett 2004. szeptember 11. napján.

44. 2000. január 1. napjától hatályos rendelkezés.

45. Farkas (1976): i. m. 901. o.

46. Móra: i. m. 386-387. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 378. o.

47. Magyary: A perbeli beismerés. Budapest, 1906. 129. o.

48. Plósz Sándor: A perbeli beismerésről. JK, 1907/1:44-62. o.


50. Farkas (1978): i. m. 359-360. o.

51. Farkas fogalmazta meg azt, hogy „semmi akadályát nem látnánk annak, hogy a tanú a szocialista perben is a becsületére és a lelkiismeretére hivatkozással erősítse meg a vallomását. A gyakorlati élet tapasztalatai azt mutatják, hogy az ilyen vallomásmegerősítés, és az ezt megelőző figyelmeztetés a vallomás kiigazítására, sokszor eredményre vezethetne abban a harcban, amelyet a bíróság a vallomások hiteltérdemlőségéért folytat." (Uő: A polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása. MJ, 1984/1:45. o.); Kengyel Miklós: A tanúbizonyítás a polgári perben. Budapest, 1988. 114. o. – a továbbiakban Kengyel (1988).

52. Farkas József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. JK, 1972/9:435. o.

53. Székely László: A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatóságáról. JK, 1988/11:603605. o.

54. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott döntésében egyebek mellett megállapította azt, hogy „a fél nem tárgya az eljárásnak, hanem befolyásoló közreműködője, szemben a tanúval, aki a perben bizonyítandó tényekre nézve szolgáltat a tanúvallomásával (okirat bemutatásával) bizonyítékot."

55. Kengyel (1988): i. m. 51-56. o.

56. Habermann Gusztáv: Vallomástétel és igazmondási kötelezettség a polgári perben. Jogászegyleti Szemle, 1948/1-2:10. o.

57. A módosítást a 2011. évi LXXXIX. törvény 24. §-a iktatta be. Hatályos 2011. július 17. napjától.

58. Kengyel (1988): i. m. 254-281. o.

59. Vö. Kengyel Miklós: Tanúkihallgatási rendszerek a polgári perben. JK, 1984/3:151-157. o.

60. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság akkor, ha jogi kérdés megítélését bízza rá a szakértőre (Legf. Bír. Pf. III. 20 755/1975 – BH 1976/11:494. sz.; Legf. Bír. Gf. II. 31 779/1986. – BH 1987/11:411. sz.).

61. Kivételt képeznek az Iszt. 17. § (4) és (5) bekezdésének az igazságügyi szakértői intézményekre vonatkozó rendelkezései, amelyek 2008. január 1-jén lépnek hatályba.

62. Farkas (1976): i. m. 927. o.

63. Döme Attila: A szakértői bizonyítás. In Kengyel (2005): i. m. 220-224. o.

64. A tanúra és a szakértőre vonatkozó módosítást a 2011. évi LXXXIX. törvény 24. §-a iktatta be. Hatályos 2011. július 17. napjától.



65. Ez a rendelkezés nem érinti a külön törvény felhatalmazása alapján létrehozott szakértői testületek működését, amelyekre nézve külön törvény eltérő rendelkezéseket állapíthat meg. Ilyen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 101. §-a szerinti Szerzői Jogi Testület, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 115/D. §-a szerinti Iparjogvédelmi Szerzői Testület, amelynek feladatkörét és összetételét a 270/220. (XII. 20.) Korm. rendelet határozza meg.

66. Plósz Sándor: Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 297. o.


68. Farkas (1978): i. m. 378. o.

69. Móra: i. m. 400. o.

70. Gátos György: A bizonyítás: In Kommentár (Németh) 1999. 760. o.; Harsági Viktória: A bizonyítás. In Polgári perjog. Általános rész. (Szerk.: Wopera Zsuzsa) Budapest, 2003. 262. o.

71. Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, 2005. 54. o.

72. Farkas (1976): i. m. 982-983. o.

73. Farkas (1976): i. m. 989. o.

74. A minősített tanúsítvány az Eatv. 2. számú mellékletében foglalt követelményeknek megfelelő tanúsítvány, amelyet minősített szolgáltató bocsát ki.

75. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 144-147. o.

76. A fokozott biztonságú elektronikus aláírás olyan elektronikus aláírás, amely a) alkalmas az aláíró azonosítására, b) egyedülállóan az aláíróhoz köthető, c) olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az aláíróbefolyásaalatt állnak, és d) a dokumentum tartalmához

77. olyan módon kapcsolódik, hogyminden – az aláírás elhelyezését követőena dokumen

78. tumon tett – módosítás érzékelhető. A feltételek teljesülését a szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány igazolja.


80. Farkas (1976): i. m. 973. o.

81. Móra: i. m. 407. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 391. o.

82. Farkas (1956): i. m. 210-216. o.; Kengyel (1988): i. m. 221-237. o.

3.13. IrodalomÁrvai Béla: A közjegyző és az igazságügyi szakértő eltérő szerepe az előzetes bizonyításban. KK, 2009/5:13-20. o.

Árvai Béla: A perbeli bizonyítás és az igazságügyi szakértői vizsgálat problémái. BL, 1994/2: 134-138. o.

Árvai Béla: A perbeli bizonyítási kötelezettségről. MJ, 1999/12:743-746. o.

Árvai Béla: A ténymegállapítás inflálódása, avagy a bizonyítás rehabilitációja a szakértő szemével. MJ, 2009/10:607-612. o.

Árvai Béla: Elmélet és gyakorlat a polgári peres eljárás bizonyítási kérdéseiben. MJ, 2003/11: 667-676. o.

Árvai Béla: Ismét a perbeli bizonyítási kötelezettségről. MJ, 2011/8:485-488. o.

Árvai Béla: Megalapozott-e „szakértői uralomról" beszélni? MJ, 1994/11:685-688. o.



Árvai Béla: Szakértők a polgári eljárásban. ÜL, 1995/4:47-52. o.

Árvai Béla – Mittermayer Ödön: Tény és jog a bizonyítási eljárásban. MJ, 2001/7:412-418. o.

Bacsó Jenő – Borsa Iván – Schelnitz György: A mikrofilm szerepe és jelentősége a polgári perben. PEF VIII. Budapest, 1976. 185-216. o.

Bacsó Jenő: Műszaki adatrögzítések mint bizonyító eszközök a polgári eljárásban. MJ, 1974/6: 364-367. o.

Bajory Pál: A felek személyes meghallgatásának a jelentősége a polgári perben. MJ, 1958/7: 208-213. o.

Balogh Zsigmond: Az apaság vélelme és a bizonyítási teher. MJ, 1956/7:213-215. o.

Beck Salamon: Mentesség a tanúzási kötelezettség alól és az objektív igazság elve. JK, 1967/34:220-223. o.

Bókai Judit: A közjegyzői okirat. In Nemperes eljárások 1992. 525-531. o.

Bujdosó Györgyi – Hartai László – Szabó László – Tolnai Lajos: X vagy Y. Apaságvizsgálat, igazságszolgáltatás. Budapest, 1985.

Bujdosó Györgyi: Természettudományos bizonyítékok polgári eljárásjogi perekben. In A

magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003.

85. o.

Csernok Gyula: A bizonyítékok mérlegelése a polgári perben. MJ, 1988/2:117-130. o.

Csiky Ottó: Az abszolút igazság és a polgári per tényállásának a megállapítása. MJ, 1962/ 11:513-518. o.

Darázs Lénárd: A polgári bíróságok kötöttsége a versenyhatósági eljáráshoz. MJ, 2011/5:275286. o.

Döme Attila: A bizonyítékok felülmérlegelhetősége a felülvizsgálati eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó gyakorlatának vizsgálata Kauser Lipót „kritikai filozófiája" nyomán. MJ, 2010/2:103-108. o.

Döme Attila: A szakértői bizonyítás. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 209-311. o.

Döme Attila: Még egyszer a bizonyítékok felülvizsgálati eljárásban történő felülmérlegelhe- tőségéről. MJ, 2011/3:171-174. o.

Endrődiné Mészáros Gabriella: Bizonyítás a gyermekelhelyezési perekben. In Családjog 50 éve. 2005. 133-138. o.

Eörsi Gyula: A bizonyítási teherről kártérítési perekben. MJ, 1955 / 7:217-219. o.

Erdei Árpád: A szakértők felelősségéről. MJ, 1984/6:534-539. o.

Farkas József: A bizonyítás. In Egységes jegyzet I. 1978. 329-390. o.

Farkas József: A büntetőítélet és más hatósági határozat hatálya a polgári perben. JK, 1980/8: 496-505. o.

Farkas József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. JK, 1972/9:429-437. o.

Farkas József: A nemvitás tények a polgári perben. JK, 1955/11:668-680. o.

Farkas József: Bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956.

Farkas József: Bizonyítás. In Kommentár 1976. 881-1023. o.

Farkas József: Kötöttségi elemek a bizonyítékok szabad mérlegelésénél a polgári perben. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 65-74. o.

Farkas József: Van-e helye polgári ügyekben közvélemény-kutatáson alapuló szakértői bizonyításnak? MJ,



1981/1:52-56. o.

Fehér Miklós – Farkas József: Szakértői bizonyítás a származásmegállapítási és gyermektartási perekben. Budapest, 1956.


Gaár Vilmos: A bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1917.

Gáll Tamás: Az okirati bizonyítás fejlődésének áttekintése 1868-tól 2003-ig. In Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 21-38. o.

Gátos György. A bizonyítékok mérlegelése. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 393-439. o.

Gátos György: Bizonyítás. In Kommentár (Németh) 2007. 925-1172. o.

Grád András – Mede Lilla – Jánoskúti Gyöngyvér – Kőrös András: Az igazságügyi pszichológus szakvélemény szerepe a gyermekelhelyezési perekben. Családi jog, 2010/1:13-22. o.

Gyekiczky Tamás: A polgári peres bizonyítási eljárás és ítéleti tényállás néhány elméleti problémája. JK, 2003/7-8:285-295. o.

Habermann Gusztáv: Vallomástétel és igazmondási kötelezettség a polgári perben. Jogászegyleti Szemle, 1948/1-2:9-31. o.

Hámori Vilmos: A bizonyítékok értékelése és a belső meggyőződés a polgári perben. JK, 1973/3:145-154. o.

Hámori Vilmos: A polgári perbeni tényállás megállapítás egyes kérdései. JK, 1972/7:438445. o.

Hámori Vilmos: A szakértői bizonyítás polgári perekben. MJ, 1965/7:308-316. o.

Hámori Vilmos: Az igazság és megállapítása a polgári perben. MJ, 1961/11:507-523. o.

Hámori Vilmos: Okirati bizonyítás a polgári perben. JK, 1970/11:599-606. o.

Hámori Vilmos: Tanúkihallgatás a polgári perben. JK, 1968/5:235-43. o.

Hámori Vilmos: Tárgyi bizonyítékok a polgári perben. JK, 1970/2:102-109. o.

Hargitai József: A külföldi okiratok diplomáciai (konzuli) felülhitelesítése. MJ, 1994/10:605. o.

Harsági Viktória: A hagyományos és az elektronikus okiratok szerepe az angol polgári perben. JK, 2004/11:409-413. o.

Harsági Viktória: Az elektronikus aláírás németországi szabályozásával kapcsolatos egyes kérdések rövid áttekintése. Collega, 2002/1:61-65. o.

Harsági Viktória: Az okirati bizonyítás intézményének fejlődése a XI-XVI. századi magyar perjogban. Seria Miskolc, Tom. 19. 2001. 117-38. o.

Harsági Viktória: Az okirati bizonyítás szerepe és szabályozása az osztrák és a francia polgári perjogban. Seria Miskolc, Tomus 22. 2004. 373-392. o.

Harsági Viktória: Elektronikus okiratok, elektronikus aláírás. MJ, 2001/11:648-659. o.

Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, 2005.

Hartai László: Az abszolút igazság és a polgári perrendtartás. MJ, 1962/9:420-424. o.

Hartai László: Az igazság érvényesülésének anyagi jogi problémái a polgári perben. JK, 1971/7:350-359. o.



Hartai László: Az igazság érvényre juttatásának problémái a polgári perben. JK, 1971/6:291298. o.

Hartai László: Az igazság fogalmának értelmezése a polgári ítélkezésben. MJ, 1960/6:227230. o.

Imregh Géza: Szakértői bizonyítás a polgári eljárásban. MJ, 2002/11:641-651. o.

Kecskeméti Klára – Torma András: Gondolatok az elektronikus aláírás mibenlétéről és szabályozásának egyes külföldi modelljeiről. JK, 2002/1:39-48. o.

Kengyel Miklós: A bizonyítás. In Kommentár (Petrik) 2010. 363-406. o.

Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005.

Kengyel Miklós: A tanú polgári perbeli kihallgatásának pszichológiai problémái. MJ, 1981/9: 851-858. o.

Kengyel Miklós: A tanúbizonyítás a polgári perben. Budapest, 1988.

Kengyel Miklós: A tanúk a polgári perben. MJ, 1983/9:811-825. o.

Kengyel Miklós: A tanúzási képesség a polgári perben. JK, 1982/12:927-936. o.

Kengyel Miklós: A tanúzási kötelesség a polgári perben. JK, 1985/6:345-352. o.

Kengyel Miklós: A teljes bizonyítottságtól a valószínűség magas fokáig, avagy változatok a bizonyítás céljára a polgári perben. MJ, 2005/11:674-680. o.

Kengyel Miklós: Tanúkihallgatási rendszerek a polgári perben. JK, 1984/3:151-157. o.

Kengyel Miklós – Farkas József: Bizonyítás a polgári perben. Budapest, 2005.

Kertész Imre: A kihallgatási taktika lélektani alapjai. Budapest, 1965.

Király Lilla – Simon László: Bizonyítás a nemperes eljárásokban. MJ, 2006/1:23-30. o.

Király Lilla – Simon László: A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 131-188. o. Kiss Daisy: E/E – avagy az elektronikus társadalom hatása az eljárásjogokra. In Kiss Daisy – Varga István (szerk.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 491-519. o.

Kovács Mihály: A bizonyítási teher viselésének főbb kérdései a Polgári Törvénykönyv szemszögéből. JK, 1961/4:213-224. o.

Lábady Tamás – Kengyel Miklós: A polgári perbeli szakértői bizonyítás időszerű kérdései.

MJ, 1982/11:1006-1013. o.

Lászik András – Osztovits András: XXI. századi orvosszakértői módszerek a peres eljárások szolgálatában. MJ, 2001/12:739-743. o.


Magyary Géza: Értékpapírok a polgári törvénykönyv tervezetében. Adalékok az okiratok tanához. Budapest, 1902.

Molnár Ambrus: A bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség a polgári perben. MJ, 2009/3:129-140. o.

Molnár Gyula (szerk.): Az igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogszabályok. Budapest, 1989.

Móra Mihály: A bizonyítás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.)

Budapest, 1953. 137-174. o.

Móra Mihály: A bizonyítás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 362-366. o.



Móra Mihály: A bizonyítási teher és az akarathibás perbeli cselekmények egyes kérdései. JK, 1958/10:310-314. o.

Móra Mihály: Az egyszerűbben bizonyítható tények a polgári perben. JK, 1959/5:230-236. o. Móra Mihály: Beismert tények bírói ellenőrzése. JK, 1953/4:169-172. o.

Nagy Lajos: Tanúbizonyítás a büntetőperben. Budapest, 1966.

Nagy László – Pockodi Sándor: A pszichológus szakértő szerepe a családjogi ítélkezésben.

MJ, 1986/11:992-993. o.


Novák István: A bíró és a szakértő. MJ, 1991/6:359-360. o.

Novák István: A bírói mérlegelés útvesztői. PEF X. 1980. 7-20. o.

Novák István: Az eltűnt „igazság" nyomában. MJ, 2001/11:666-670. o.

Orbán László: A mikrofilm és a polgári eljárás. MJ, 1967/3:255-262. o.

Osvald Csilla – Sra Katalin: Az igazságügyi szakértői vizsgálatok kézikönyve. Budapest, 1996. Pankotainé Nagy Gabriella: Elő(leges)zetes bizonyítás múltja és jelene a magyar polgári eljárásjogban. KK, 2009/6:25-34. o.

Pataky Csaba: Ténykérdések és jogkérdések elhatárolása a műszaki szakértői véleményben. MJ, 2009/5:290-297. o.

Perényi Ödön: Pszichológus szakértő a gyermekelhelyezési perben. MJ, 1981/2:128-140. o. Plósz Sándor: A magánokiratok bizonyító ereje, különös tekintettel azok alakjára. In Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 270-312. o.

Plósz Sándor: A perbeli beismerésről. Uo. 189-269. o.

Pusztai László: A szemle helye a bizonyítás tanában. JK, 1970/7:346-353. o.

Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatok jelentősége és szerepe a származásmegállapítási perekben. MJ, 1995/2:91-97. o.

Sántha Ágnes: Az okirati bizonyítás a polgári perben és az Internet. In A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 201-233. o.

Sasvári Tibor: A szakértő szerepe a gyermekelhelyezési perekben. MJ, 1983/4:342-345. o. Schelnitz György: A modern technika és a polgári eljárás. PEF III. 1973. 111-132. o.

Szántó József: Gondolatok a szakértői vélemény értékeléséről. MJ, 1995/1:39-44. o. Szécsényi-Nagy Kristóf: A bizonyítási célú közjegyzői nemperes eljárások egyes kérdései. MJ, 2010/1:41-51. o.

Székely János: Diszharmóniák a szakértői bizonyítás szabályozásában. JK, 1990/6:226-231. o.

Székely János: Szakértők az igazságszolgáltatásban. Budapest, 1967.

Székely László: A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatóságáról. JK, 1988/11:601-609. o.

Székely László: Legitimálható-e a legitimálhatatlan? A titkos hangfelvételek perbeli felhasználhatósága. ÁJ, 1989/2:566-594. o.

Szentirmay Gyula: A bizonyítás. In Polgári perjog II. 1992. 31-40. o.

Tamás András: Bíró és törvény – Az ítélkezés szabadságfoka. MJ, 2010/6. 339-348. o.

Tarr György: A környezeti károk meghatározásának szakértői módszertana. MJ, 1990/5:452458. o.



Teszár László: Környezetvédelmi jogesetek és a szakértői tevékenység. JK, 2001/12:523526. o.

Tremmel Flórián: A bizonyítás és a bizonyítékok fogalma a büntető eljárásban. Studia Iuridica, 71. Pécs, 1970.

Tremmel Flórián: Bizonyításelmélet. Pécs, 2009.

Tury Sándor Kornél: Biztosítási jog és bizonyítási módszer. Budapest, 1940.

Ujváriné Antal Edit: Az elektronikus aláírás és a hitelesítés – szolgáltatással összefüggő felelősségi szabályok. JK, 2001/4:179-193.

Varga Gyula: A bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség fogalma a polgári perben. Acta Budapest, Tom. XIV. 1972. 133-148. o.

Varga Gyula: A vélelmek és hatásuk a bizonyításra. Acta Budapest, Tom. XVII. 1975. 173178. o.

Varga Gyula: Tárgyalási elv, bizonyítás és ténybeszerzés hivatalból. PEF II. 1972. 52-62. o.

Visontay Kálmán: A tanúbizonyítás a polgári eljárásban. PEF XIV. 1988. 165-180. o.

Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a peres eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző' törvényhozásokra. Budapest, 1875.

Zsembery István: A bizonyítási teher a kártérítési perekben. MJ, 1960/8. 309-312. o.

4. XIV. FEJEZET – HATÁROZATOK ÉS A JOGERŐ4.1. 1. A bírósági határozatok fogalma és osztályozása[659] A BÍRÓSÁGI DÖNTÉS MINT ELJÁRÁSI CSELEKMÉNY • A bíróság eljárási cselekményei közül a döntés a legfontosabb. A többi perbeli cselekmény, így a Magyary által „segédcselekvénynek" tartott észlelés és következtetés, valamint a pervezetés végső soron a bírói döntés megszületését mozdítják elő (lásd 319. pont).

A bírósági döntés kifejezés mind a döntéshozatali folyamatra, mind pedig e folyamat eredményére vonatkozik. A döntés meghozatala a bíróságtól magasrendű logikai tevékenységet (következtetést, mérlegelést, minősítést stb.) igényel. Ennek a folyamatnak a vizsgálata a logika, a döntéselmélet, a rendszerelmélet, a pszichológia stb. körébe tartozik. A polgári perjog – néhány keretszabálytól (például a szabad bírói mérlegeléstől, a szabad belátás szerinti döntéstől) eltekintve – a döntéshozatali folyamatnak csak az eljárási vonatkozásait (például a határozathozatalt) szabályozza. A folyamat eredményeként megszülető döntés külső megjelenési formája rendszerint a bírósági határozat lesz.

[660] A BÍRÓSÁGI HATÁROZAT • A bírósági határozat olyan hatósági akaratkijelentést tartalmaz, amellyel a bíróság a felek magatartását valamilyen irányban befolyásolhatja. Magyary szerint az ügydöntő bírói határozat mindig parancs vagy tilalom, míg a pervezető határozatok sokszor csak engedélyt adnak a cse- lekvésre.1

A bírósági határozat legfontosabb tulajdonsága, hogy különböző' joghatások kiváltására alkalmas. Ezek a joghatások lehetnek anyagi jogiak vagy eljárásjogiak, véglegesek vagy ideiglenesek, teljesek vagy részlegesek stb. A kiváltott joghatás erőssége a bírósági határozat fajtájától, illetve jellegétől függ. A bírósági határozat tehát a bírói döntés mint eljárási cselekmény eredményeképpen létrejövő hatósági akaratkijelentés, amelyhez különböző joghatások fűződnek.

[661] A BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK OSZTÁLYOZÁSA • A bírósági határozatok osztályozása többféle szempont alapján lehetséges. Így például a kérelemhez viszonyítva beszélhetünk elutasító vagy helyt adó határozatokról, tartalmuk alapján pedig egyedi ügyben hozott vagy általános határozatról. A legfontosabb osztályozási szempontot azonban a Pp. 212. § (1) bekezdése tartalmazza, amely az ítéletek és a végzések között tesz különbséget.

A törvény szerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben, ideértve a per megszüntetését is, végzéssel határoz. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a bíróság az anyagi jogi kérdésekben mindig ítéletet hoz, az eljárásjogi kérdéseket pedig végzéssel dönti el.



[662] AZ ÍTÉLET ÉS A VÉGZÉS • A 212. §-ban adott elvi elhatárolást törvény nem viszi következetesen végig. Érdemi (anyagi jogi) kérdésben végzéssel dönt a bíróság, amikor

• a keresetlevelet a követelés időelőttisége vagy bírói úton nem érvényesíthető volta miatt idézés kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. f) pont] vagy

• a pert ugyanezen okból megszünteti [157. § a) pont];

• az ítélet kiegészítése iránti kérelmet elutasítja [225. § (4) bek.],

• olyan ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést hoz, amelyet utóbb nem helyez hatályon kívül [156. § (8) bek.].2

Ritkábban, de az is előfordulhat, hogy a bíróság olyan ítéletet hoz, amelyben csak eljárásjogi kérdésről dönt. Ilyen lehet

• a megállapítási kereset elutasítása azon az alapon, hogy a megállapítás a felperes jogainak az alperessel szembeni megóvása végett nem szükséges (123. §), valamint

• az előzetes végrehajthatóság tárgyában hozott kiegészítő ítélet (231. §).

[663] EGYÉB HATÁROZATOK • A bírósági határozatok osztályozása nem merül ki az ítélettel és a végzéssel. A 212. § egy további következetlensége az, hogy nem tesz említést a Pp.-ben szabályozott egyéb határozatokról. Ezeket a határozatokat a kiváltott joghatás alapján csoportosíthatjuk. Az ún. ítélet hatályú határozatok közé tartoznak

• a jogerős bírósági meghagyás, amellyel a bíróság az első tárgyalást elmulasztó alperest a kereseti kérelemnek megfelelően kötelezi [136. § (3) bek.];

• a jogerős fizetési meghagyás, amelyet a közjegyző a jogosult egyoldalú kérelme alapján nemperes eljárásban bocsát ki a kötelezettel szemben [2009. évi L. törvény 36. §];

• a bíróság által jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség [148. § (4) bek.];

A kiváltott joghatás alapján az ún. végzés hatályú határozatok közé tartozik

• az értesítés, amellyel a bíróság az ügyészt tájékoztatja arról, hogy a fellépés (lásd 243. pont) feltételei fennállnak [9. § (2) bek.];

• a pervezetéssel összefüggő olyan bírósági rendelkezés vagy intézkedés, amelynek a megtételéhez vagy az elmulasztásához különböző jogkövetkezmények fűződhetnek; mint például a figyelmeztetés [8. § (2) bek.], a rendreutasítás, a kiutasítás, a kivezettetés (134. §), a kitanítás [7. § (2) bek.].

4.2. 2. A bírósági határozatokra vonatkozó általános szabályok4.2.1. A határozatok meghozatala

[664] A DÖNTÉSHOZATALI FOLYAMAT • A bírósági határozat egy döntéshozatali folyamat eredményeképpen születik meg, amelynek során a bíróság

• egybeveti a felek előadását a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokkal;

• a bizonyítás eredményeinek a mérlegelése és a per egyéb adatai alapján megállapítja a tényállást;

• eldönti azt, hogy a tényállás melyik jogszabályi rendelkezés hatálya alá tartozik (ezt a műveletet nevezzük idegen szóval szubszumálásnak, azaz besorolásnak vagy alárendelésnek);

• alkalmazza az anyagi (vagy eljárási) jogszabályt;

• a határozatát a törvény által előírt formába önti.

A bírósági döntéshozatal kereteit a törvény jelöli ki. A Pp.-nek a határozathozatalra vonatkozó 214. §-a azonban



csak arra az esetre vonatkozik, amikor a bíróság tanácsban jár el. Ha a határozatot egyesbíró, kiküldött vagy megkeresett bíró hozza, akkor a tanácskozásra és a szavazásra vonatkozó szabályok értelemszerűen nem alkalmazhatók.

[665] A TANÁCSKOZÁS • A bíróság a határozatát zárt tanácskozás alapján hozza meg [214. § (1) bek.]. A nyilvánosság elve alóli kivétellel a törvény a bíróság tagjainak a szabad véleménynyilvánítását és a döntési folyamat zavartalanságát kívánja biztosítani. A bírósági ügyviteli szabályzat szerint a tanácskozáson az eljáró bíróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen.

A tanácskozás menetét a törvény közelebbről nem szabályozza. Ha az elnök döntése alapján a tanácskozásról jegyzőkönyv készül, azt zárt borítékban a periratokhoz kell csatolni. A tanácskozási jegyzőkönyvet csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult személy,

fegyelmi eljárás során – a fegyelmi bíróság, valamint a Kúria jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult, illetve a jogegységi eljárást lefolytató tanácsa tekintheti meg.

[666] A SZAVAZÁS • A tanácsban eljáró bíróság a határozatát szavazással hozza meg. A szavazásnál az eljáró bíróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen. A bíró a szavazástól nem tartózkodhat, az egyes kérdésekben a tanács minden tagja köteles állást foglalni. A szavazás sorrendjéről a törvény úgy rendelkezik, hogy a fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök pedig utolsónak adja le a szavazatát [214. § (2) bek.]. Egyhangúság hiányában a határozatot a szavazattöbbség dönti el.

A szavazásnál kisebbségben maradó bíró jogosult arra, hogy a különvéleményét írásba foglalja és azt zárt borítékban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolja. A különvélemény megtekintésére a tanácskozási jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat (lásd 665. pont) kell alkalmazni.

[667] A HATÁROZAT ÍRÁSBA FOGLALÁSA • A meghozott határozatot – kivéve ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta – annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül írásba kell foglalni. Ha az ítélet kihirdetését a bíróság elhalasztotta, a kihirdetéskor jelen lévő feleknek a bíróság az írásba foglalt ítéletet nyomban kézbesíti [219. § (2) bek.]. A tárgyaláson hozott végzéseket a bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvbe is belefoglalhatja [222. § (2) bek.].

A határozat rendelkező részét (lásd 684. pont) illetően azonban a bírósági ügyviteli szabályzat úgy rendelkezik, hogy azt már a határozat kihirdetése előtt írásba kell foglalni és a tanács tagjainak alá kell írni [218. § (2) bek.].

[668] A HATÁROZAT RÉSZEI • Az írásba foglalt határozat általában négy – egymástól jól elkülöníthető – részből áll. A bíróság érdemi döntését tartalmazó rendelkező részt és annak az indokolását a határozat fejrésze és zárórésze fogja közre.

A határozat fejrésze az eljárás résztvevőiről (bíróság, felek, képviselők), valamint a folyamatban lévő ügyről (ügyszám, pertárgy) informál és tartalmazza a határozat megnevezését is. A határozat fejrésze az ítéletek és a végzések esetében eltérően alakul.

A határozat rendelkező része a bíróság döntését tartalmazza (lásd 684. pont). Ezt követően a bíróságnak tájékoztatást kell adnia arról, hogy a határozat ellen van-e helye fellebbezésnek, és hogy azt hol és meddig lehet benyújtani.

A határozat indokolása az ítéletek esetében kötelező, bár a törvény itt is lehetővé teszi az ún. rövidített indokolást (lásd 687. pont). A végzések közül csak azokat kell megindokolni, amelyek külön fellebbezéssel megtámadhatók. Ezek közül sem kell megindokolni az egyezséget jóváhagyó végzést (lásd 709. pont).

A határozat zárórésze a határozathozatal helyének és idejének megfelelő keltezéseket, továbbá az aláírásokat tartalmazza. A tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt határozatokat csak abban az esetben kell külön aláírni, ha a határozat az eljárást befejezi [223. § (3) bek.].

4.2.2. A határozatok közlése

[669] ÍRÁSBELI ÉS SZÓBELI KÖZLÉS • A bíróságnak az általa hozott határozatok tartalmát meg kell ismertetnie a felekkel és a perben részt vevő egyéb személyekkel. A szóbeli közlést kihirdetésnek, az írásbelit kézbesítésnek nevezzük. A bírósági határozatot általában akkor lehet a felekkel és az egyéb érdekeltekkel közöltnek tekinteni, ha mind a kihirdetése, mind pedig a kézbesítése megtörtént. E szabály alól azonban mindkét irányban vannak kivételek:



Nem kell kihirdetni a tárgyaláson kívül hozott végzéseket; esetükben a közlés feltétele az érdekelt félnek való kézbesítés lesz [219. § (1) bek. d) pont].

Nem kell kézbesíteni a tárgyaláson hozott végzéseket a jelen lévő félnek, illetve a mulasztó félnek sem, kivéve az olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye. Az előbbi esetekben a határozatot már a kihirdetéssel közöltnek kell tekinteni [219. § (3) bek.].

[670] A HATÁROZATOK KIHIRDETÉSE • A kihirdetés a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll. Ez utóbbi elmarad, ha a határozatot nem kell megindokolni (lásd 704. pont). Az ítélet rendelkező részét a tanács elnöke vagy az egyesbíró állva olvassa fel, a tanács tagjai és a tárgyaláson jelen lévő más személyek pedig állva hallgatják meg.

Kihirdetés útján kell közölni a tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéleteket [218. § (1) bek.]. A tárgyaláson kívül hozott végzéseket tehát nem kell kihirdetni.

Az általános szabály szerint a határozatokat a tárgyalás napján kell kihirdetni. Az ítéletek esetében azonban a kihirdetést legfeljebb tizenöt napra el lehet halasztani, ha az az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. Ebben az esetben a bíróságnak nyomban ki kell tűznie a kihirdetés időpontját, és az ítéletet a kihirdetés napjáig írásba kell foglalnia [219. § (2) bek.]. A kihirdetéshez a törvény különböző jogkövetkezményeket fűz:

• Ha a határozat a kihirdetéssel közöltnek tekinthető, akkor a közlés joghatásai már a kihirdetéssel beállnak [219. § (3) bek.].

• Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetéssel jogerőre emelkedik [228. § (1) bek.].

• A kihirdetéssel beáll az egyszerű kötőerő (227. §), vagyis a bíróság – ha a törvény másként nem rendelkezik – a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van.

[671] A HATÁROZATOK KÉZBESÍTÉSE • A kézbesítés jelentősége a kihirdetéshez képest abban áll, hogy a feleket és az egyéb érdekelteket pontosan tájékozatja a bírósági határozatba foglalt jogaikról és kötelezettségeikről. Mivel a felek a kézbesítéssel a teljes határozatot kapják meg, módjuk van a rendelkező rész és az indokolás alapos áttanulmányozására, egybevetésére, a perorvoslati beadvány pontos megfogalmazására stb. Kézbesítés útján kell közölni

• az ítéletet a felekkel;

• a tárgyalás során hozott végzéseket azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve;

• a tárgyalást elmulasztó féllel az olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye;

• a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel;

• az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész vagy külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet az eljárást megindította [219. § (1) bek.].

A határozatot az írásba foglalást (lásd 667. pont) követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell. Ha az ítélet kihirdetését a bíróság elhalasztotta, a kihirdetéskor jelen lévő feleknek a bíróság az írásba foglalt ítéletet nyomban kézbesíti, és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti, a meg nem jelent feleknek pedig nyolc napon belül kézbesíti. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem az indokolását is kézbesíteni kell, kivéve ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni [219. § (2) bek.].

A határozatok kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha a határozatot nem a felekkel, hanem más érdekeltekkel

kell közölni. Ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, akkor a határozatokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni (97. §).

Amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, a közlés joghatásai a határozat kézbesítésével beállnak.

[672] A KÖZLÉS JOGHATÁSAI • A kihirdetés és a kézbesítés nemcsak a felek és az egyéb érdekeltek



tájékoztatására szolgál, a határozat közléséhez ugyanis különböző joghatások fűződnek:

• A határozat közlését követő napon kezdődik a teljesítési határidő [217. §

• bek.].

• A határozat közlésétől számított tizenöt napon belül lehet kérni a határozat kiegészítését (225-226. §).

• A határozat közlésétől kell számítani fellebbezési határidőt [234. § (1) bek.].

• Ha a határozat fellebbezéssel nem támadható meg, akkor a féllel történt kézbesítéstől számítanak azok a határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani [228. § (1) bek.]; ilyen a perújítási kérelem [261. § (1) bek.] és a felülvizsgálati kérelem [272. § (1) bek.] előterjesztésének a határideje.

4.2.3. A határozatok kijavítása és kiegészítése

[673] A KIJAVÍTÁS MINT PERORVOSLAT • A bíróság hibás eljárási cselekményeinek az orvoslására különböző eszközök állnak rendelkezésre. Ezeknek az igénybevétele elsősorban attól függ, hogy milyen súlyú, illetőleg milyen jellegű fogyatékosságot kell orvosolni.

Ha a bírósági határozatban névcserén, hibás névíráson, számítási hibán vagy más egyéb elíráson alapuló hiba van, akkor azt kijavítással lehet orvosolni (224. §). A bírósági határozatban lévő név- vagy számelírás csak látszatra tűnik apró hibának: valójában nagyon jelentős érdekeket érinthet. Nem mindegy az, hogy a marasztalási összegben egy nullával több vagy kevesebb van, vagy a perköltséget egy számítási hiba miatt tévesen állapította meg a bíróság. Az ítéletben szereplő névhiba vagy a személyi adatok elírása tévedések láncolatát idézheti elő az ítéletre alapított további eljárásokban, például az anyakönyvi bejegyzésben vagy a végrehajtási eljárásban.

Habár a kijavítás iránti eljárást a törvény a határozatok között szabályozza, a jogirodalomban a szerzők többsége (Bacsó, Bajory, Farkas) mégis a perorvoslatok közé sorolja.3

A kijavítás csak a 224. §-ban felsorolt hibák orvoslására irányulhat. Lényeges eljárási szabálysértést követ el a bíróság akkor, ha a kijavító végzés a határozatot az ügy érdemében változtatja meg.4

[674] A KIJAVÍTÁSI ELJÁRÁS • A határozat kijavítását a bíróság hivatalból is elrendelheti, de a fél is előterjeszthet kijavítás iránti kérelmet. A kijavítás szempontjából közömbös az, hogy a határozat jogerőre emelkedett-e vagy sem.

A kijavításról az a bíróság határoz, amelyik a hibás határozatot hozta. Ha a határozat például a megkeresett bíróságtól származik, a kijavítás is ennek a bí-

róságnak a feladata lesz. A kijavítás tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül is határozhat. Ha mégis elrendeli a felek szóbeli vagy írásbeli meghallgatását, a kitűzött határnap vagy határidő elmulasztása nem gátolja a határozat meghozatalát [224. § (2) bek.].

A bíróság a határozat kijavítását végzéssel rendeli el, tekintet nélkül arra, hogy milyen határozatot kell kijavítania. A kijavító végzést az eredeti határozatra, és ha lehetséges, annak kiadmányaira is rá kell vezetni. Ha a határozatot már kézbesítették, a kijavítást feltüntető kiadmányt is kézbesíteni kell.

A kijavítás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha az a rendelkező részre vonatkozik [224. § (4) bek.]. A kijavítás iránti kérelemnek a határozat elleni fellebbezésre és a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

[675] A KIEGÉSZÍTÉS MINT PERORVOSLAT • Ha a bírósági határozat azért hiányos, mert a bíróság nem döntött olyan kérdésben, amelyről határoznia kellett volna, akkor a határozat kiegészítésére kerül sor (225. §). Mivel a kiegészítés során a bíróságnak egy elmulasztott döntését kell pótolnia, a törvény szigorúbb alakszerűséget kíván, mint a kijavítás esetében. Ezért a Pp. a kiegészítésnél nem általában a bírósági határozatokról rendelkezik, hanem külön szabályozza mind az ítélet, mind pedig a végzés kiegészítését.

Az ítélet kiegészítésére akkor kerülhet sor, ha a bíróság

• valamely kereseti kérelem vagy ellenkérelem felől, illetve



• a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott; valamint

• a perköltség összege vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár helye lett volna, nem rendelkezett [225. § (1) bek.].

Az ítélet kiegészítése kérelemre vagy hivatalból történhet. A jogirodalom a kiegészítést – a kijavításhoz hasonlóan (lásd 673. pont) – a perorvoslatok közé sorolja.

[676] AZ ÍTÉLET KIEGÉSZÍTÉSE KÉRELEMRE • Az ítélet kiegészítését a közlésétől számított tizenöt napon belül bármelyik fél kérheti. A kiegészítés iránt határozott kérelmet kell előterjeszteni. Ezzel a törvény arra utal, hogy a kérelemből ki kell tűnnie annak, hogy a kérelmező az ítélet valamely hiányosságát sérelmezi és annak a pótlását kívánja. A kiegészítés iránt előterjesztett kérelemnek az ítélet elleni fellebbezés beadására és az ítélet végrehajtására halasztó hatálya nincs, a bíróság azonban az ítélet végrehajtását a kiegészítési kérelem elintézéséig hivatalból is felfüggesztheti [225. § (5) bek.].

A kérelemről a bíróság tárgyaláson határoz. A tárgyalásra a feleket meg kell idézni, de elmaradásuk a határozat meghozatalát nem gátolja és a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak sincs helye. A kérelemben a fél – az ellenfél egyetértő nyilatkozatának csatolása mellett – kérheti, hogy a bíróság a kérelemről tárgyaláson kívül határozzon [225. § (3) bek.]. Az ítélet kiegészítése iránti kérelem tárgyában a bíróság kétféle határozatot hozhat.

• Ítéletet akkor, ha a kérelemnek részben vagy egészében helyt ad. Ez az ún. kiegészítő ítélet, amelyet az eredeti ítéletre és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.

• Végzést akkor, ha az ítélet kiegészítésére irányuló kérelmet elutasítja [225. § (4) bek.].

A kiegészítő ítélet és az elutasító végzés ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek.

[677] KIEGÉSZÍTÉS HIVATALBÓL • Ha a bíróság az ítéletben nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a törvény szerint rendelkeznie kellett volna (például perköltség, állam általi előlegezés, előzetes végrehajthatóság), a mulasztást a bíróság a hiányosság észlelését követően haladéktalanul köteles hivatalból pótolni. A bíróság az eljárása során elrendelheti a felek meghallgatását.5 A kiegészítésről ítélettel határoz.

A bíróság akkor is hivatalból rendeli el az ítélet kiegészítését, ha az a másodfokú eljárásban hozott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntés következtében válik szükségessé (lásd 799. pont). Ennek során előfordulhat az, hogy például a szakértői díjat megállapító végzés elleni fellebbezés elbírálása a másodfokú bíróság jogerős ítéletének meghozatalát követően történik meg és a jogerős ítéletnek a perköltséget megállapító része változtatásra szorul [225. § (6) bek.].

[678] A VÉGZÉS KIEGÉSZÍTÉSE • A végzés kiegészítésére vonatkozó szabályok csak annyiban térnek el az ítélet kiegészítésétől, hogy a bíróság akkor is végzéssel dönt, ha a kiegészítés iránti kérelemnek helyt ad, illetve az eljárás során a felek meghallgatása mellőzhető (226. §).

4.3. 3. Az ítélet[679] AZ ÍTÉLET FOGALMA • Az ítélet a bíróságnak az az eljárási cselekménye, amellyel a per érdemében dönt, befejezve ezzel az előtte folyó peres eljárást. Az ítélet mindig befejező határozat abban az értelemben, hogy a bíróság abban a tárgyban, amelyben az ítéletet hozta, nem folytatja tovább a jogvitát. Az ítélet mint eljárási cselekmény a bíróság akaratkijelentése, egyben olyan hatósági aktus, amelyhez meghatározott joghatások fűződnek.6

Régebbi jogirodalmunk – az ítéletről szólva – elsősorban annak belső tulajdonságait hangsúlyozta. Magyary szerint az ítélet „a bírónak az állam nevében vont, a feleket kötelező következtetése, tehát parancsa, amellyel egy bizonyos múltban keletkezett magánjogi jogviszony alapján, vagy éppen azon az alapon, hogy ilyen jogviszony nem jött létre, a felek cselekvését a jövőre nézve jogérvényesen határozza meg".7

A szocialista jogirodalom nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy „a bíróság az ítéletével biztosítja a szocialista törvényesség érvényesülését, védi jogrendünket, jogvédelmet nyújt annak a félnek, akit az anyagi jog szerint megillet, a pernyertes felperesnek éppen úgy, mint a kereset elutasítása esetében az alaptalanul megtámadott alperesnek és nevelő funkcióját teljesíti".8



[680] AZ ÍTÉLET JOGI TERMÉSZETE • A jogirodalom régóta keresi a magyarázatot arra, hogy milyen hatást gyakorol az ítélet a felek által perbe vitt anyagi jogviszonyra. A megoldandó kérdés tulajdonképpen az, hogy az ítélet nyomán a felek között közjogi vagy magánjogi jellegű kötelezettség keletkezik-e.

A parancselmélet szerint az ítélet a bírónak mint állami felségjogot gyakorló személynek a parancsa. Az ítéletet éppen az különbözteti meg például az egyszerű jogi véleménytől, hogy a benne foglalt parancs közjogi jellegű, amely az állammal szemben kötelezi a feleket. Magyary, a parancselmélet egyik hazai képviselője, az ítéletet nem új parancsnak tartotta, hanem a jogszabályba foglalt általános parancs megismétlésének, amely a bíró hatalma alapján még akkor is kötelez, ha az ítélet és a törvény parancsa között eltérés van. Az ítélet mint állami parancs – a felek között fennálló magánjogi kötelemtől független – közjogi viszonyt teremt a felek és az állam között.9

A deklaratív elmélet hazai képviselői kétségbe vonják azt, hogy az ítélet lényege a parancs lenne. Érveik között szerepel az, hogy vannak olyan ítéletek (például az elutasító vagy a jogalakító), amelyek parancsot nem is tartalmaznak. Szerintük az ítélet lényege a megállapításban van, az azt követő parancsnak csak adminisztratív-végrehajtó jellege van. Az ítélet mint deklaráció, nem a benne rejlő parancs folytán kötelező, hanem a jogszabály erejénél fogva. Tóth Károly szerint, aki Schönvitzky Bertalannal együtt az elmélet hazai képviselője volt:

„Az ítélet nem más, mint megmutatása az igazságnak... Valóban deklaratív jelenség."10

A konstitutív elmélet képviselői minden ítéletben jogalap-változtatást látnak, és azt tekintik az ítélet fő funkciójának. Vagyis az ítélet az addigi jogi helyzetet, a felek közötti anyagi jogviszonyt olyanná változtatja, ahogy azt az ítélet kimondja. Ha az ítélet helytelen, akkor az lép az eredeti jogviszony helyébe, mintegy megújítva azt. Ha az ítélet helyes, akkor a már meglévőhöz járul hozzá az új jogviszony. Ezt az elméletet sokan azért nem fogadják el, mert elmossa a határt a jogalkotás és a jogalkalmazás között. (A konstitutív elméletnek nem volt hazai követője.)

A modern magyar ítéletelméletek legfőbb törekvése az, hogy összhangot teremtsenek a különböző irányzatok között. Móra a parancsolást és a megállapítást egyformán a bíróság ítéleti tevékenysége részének tekintette. Farkas az ítélet lényegét a parancsban jelölte meg: „A megállapítás mint ítéleti funkció nem elhanyagolható, de nem ez a lényege az ítéletnek, hanem csak az előfeltétele annak, hogy ezen alapuló parancsot tartalmazhasson." Nem zárható ki az ítélet konstitutív hatása sem; ezt bizonyos esetekben a törvény kifejezetten lehetővé teszi, de fennállhat még a helytelen ítéletek vagy a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezések esetében is.11

[681] AZ ÍTÉLETEK CSOPORTOSÍTÁSA • Az ítéletek csoportosításának a gyakorlatban és a jogirodalomban egyaránt alkalmazott szempontjai a következők:

Az ítéleti rendelkezés tartalma szerint megkülönböztetünk: helyt adó, elutasító és vegyes (részben helyt adó, részben elutasító) ítéleteket.

A kereseti kérelem fajtája szerint az ítélet lehet: marasztaló, megállapító, jogalakító (lásd 377. pont).

A kereseti kérelem terjedelméhez képest beszélhetünk: ítéletről, részítéletről, közbenső ítéletről és kiegészítő ítéletről.

Az ítéletekhez fűződő joghatás szempontjából jelentősége van az elsőfokú és a másodfokú ítélet megkülönböztetésének.

4.3.1. Az ítélet felépítése

Mint minden bírósági határozat, az ítélet is három részre tagolódik, éspedig fejrészre, rendelkező részre, indokolásra (ez utóbbi kettőt nevezik az ítélet érdemi részének), valamint zárórészre [220. § (1) bek.].12

[682] AZ ÍTÉLET FEJRÉSZE • Az ítélet fejrészének tartalmaznia kell a bíróság megjelölését és a bírósági ügyszámot; a határozat megnevezését (ítélet, részítélet stb.); a felek és képviselőiknek nevét, lakóhelyét és perbeli állását; valamint a per tárgyának a megjelölését. A felsoroltakon kívül a fejrészben utalás történhet még az esetleges ügyészi részvételre, valamint a szóbeli tárgyalás időpontjára is. Ezeket azonban a törvény kifejezetten nem írja elő.

január 1. napjától az ítélet bevezető része nem utal a bírói hatalom forrására. A magyar bíróságok az első világháború befejezéséig „Őfelsége a király nevében", a két világháború között „A Magyar Szent Korona



nevében", 1949 és 1989 között „A Népköztársaság nevében",13 majd 1989. október 23-a után „A Magyar Köztársaság nevében!" hirdettek ítéletet. Miután az Alaptörvény az ország nevét megváltoztatta, az ítéleti praeambulum tartamilag kiüresedett, és a törvényhozó a megszüntetése mellett döntött (2011. évi CL. törvény 82. §, 2011. évi CLXI. törvény 208. §). Ennélfogva az ítélet fejrésze csak azt tartalmazhatja, hogy a bíróság meghozta és kihirdette az ítéletét.

[683] AZ ÍTÉLET RENDELKEZŐ RÉSZE • A ítélet rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését a kereseti kérelem és a viszontkereset tárgyában. A rendelkező részt további három elemre lehet felbontani: a) a per tárgya feletti döntésre,

a perköltségről való rendelkezésre és c) a perorvoslati záradékra.

Az ítélet rendelkező részét tömören, világosan és könnyen érthetően kell megszövegezni. Ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás során ne okozzon nehézségeket. Ez a követelmény mindenekelőtt a per tárgya feletti döntésére vonatkozik, amelyből félreérthetetlenül ki kell tűnnie annak, hogyan döntött a bíróság a kereseti kérelem, az ellenkérelem, a viszontkereset, a beszámítási kifogás stb. tárgyában. Itt kell rendelkezni továbbá a kamat mértékéről,14 a teljesítési határidőről (lásd 700. pont), a részletfizetésről (lásd 701. pont) és az előzetes végrehajthatóság elrendeléséről (lásd 727. pont). Példaként néhány – a gyakorlatban alkalmazott – fordulatot mutatunk be:

„A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 164 430 (egymillió-százhatvannégyezer-négyszázharminc) forintot, és ennek 2010. május 6. napjától 2010. június 30. napjáig évi 6,5%-os, 2010. július 1. napjától a kifizetés napjáig pedig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát."

„A bíróság a felperes keresetét elutasítja."

„A bíróság megállapítja, hogy az I. r. felperes a Pécs III. kerületi 6795. sz. tulajdoni lapon 51 918. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezte.

A bíróság kötelezi az alpereseket annak tűrésére, hogy az I. r. alperes tulajdonjoga a fenti ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyerjen."

A rendelkező részben a bíróságnak a perköltség viselésérőt, továbbá a feljegyzett illetékről és az állam által előlegezett költségekről is döntenie kell (lásd 290. pont):

„A bíróság kötelezi az alperest arra, hogy fizessen meg a felperes részére tizenöt napon belül 16 500 (tizenhatezer-ötszáz) forint elsőfokú perköltséget."

„A bíróság kötelezi az alpereseket arra, hogy tizenöt napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 24 000 (huszonnégyezer) forint elsőfokú perköltséget, az államnak külön felhívásra 19 400 (tizenkilencezer-négyszáz) forint illetéket."

[684] A PERORVOSLATI ZÁRADÉK • A rendelkező résznek minden esetben tartalmaznia kell az ún. perorvoslati záradékot. Ebben a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek, és azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani.

A feleket tájékoztatni kell arról is, hogy a 256/A. § (1) bekezdésének b)-d) pontjában felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Ezzel a bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdése szerinti kitanítási kötelezettségének tesz eleget. A perorvoslati lehetőségről a feleket akkor is tájékoztatni kell, ha jogi képviselővel rendelkeznek.

„Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül a Pécsi Törvényszékhez fellebbezésnek van helye, amelyet a Komlói Városi Bíróságnál lehet írásban három példányban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a Pp. 256/A. § (1) bekezdés b)-d) pontjában felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelem alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Ha a főkövetelés tekintetében a vitatott érték a kettőszázezer Ft-ot vagy a kereseti kérelemben megjelölt



követelés tíz százalékát nem haladja meg, fellebbezni csak az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással lehet. Ilyen hivatkozás hiányában a fellebbezést a másodfokú tanács elnöke hivatalból elutasítja."

[685] AZ ÍTÉLET INDOKOLÁSA • Jóllehet az ítélet legfontosabb része a bíróság döntését tartalmazó rendelkező rész, a törvény mégis az indokolást szabályozza részletesebben. Ennek a magyarázata egyfelől az, hogy az indokolás az ítélet legterjedelmesebb része, másfelől ebben rejlik az a meggyőző erő, amely a bíróság rendelkezéseit is megalapozza. Juhász szerint az ítélet indokolásával szemben ugyanolyan követelményeket kell támasztani, mint az ítélet egészével

szemben, tehát az indokolás legyen tömör, precíz, érthető, világos. „Az indokolás ne tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyek a rendelkező részre tartoznak, továbbá az indokolás egyes elemei megfelelően elkülönüljenek. A tényállás ne keveredjen a bizonyítékok mérlegelésével, illetve a jogi indokolással."15

A törvény szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével. Meg kell említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte [221. § (1) bek.]. Mivel az ítélet törvényességét a jogszabályok helyes alkalmazása biztosítja, a bíróságnak azokra a jogszabályokra is hivatkoznia kell, amelyekre a döntését alapította. Ha vitás az alkalmazandó jogszabály, a bíróság nem elégedhet meg az arra való egyszerű utalással, hanem ki kell fejtenie, hogy miért alkalmazta vagy nem alkalmazta a kérdéses jogszabályt.

[686] AZ INDOKOLÁS FELÉPÍTÉSE • A törvényi szabályozásra tekintettel is az ítélet indokolása három logikai egységből áll: összefoglalja a per legfontosabb mozzanatait (ezt nevezzük pertörténetnek); ismerteti azt, hogy a bíróság milyen alapon, milyen tényeket, miért állapított meg (ténybeli indokolás), valamint tartalmazza a tényálláson alapuló döntések jogi okfejtéseit (jogi indokolás). A bírói gyakorlatban az ítélet indokolása a következő szerkezeti elemekből tevődik össze:

1. tényállás,

2. a bizonyítékok megjelölése,

3. a kereseti kérelem, ellenkérelem, viszontkereset, beszámítási kifogás pontos megjelölése,

4. a bizonyítékok mérlegelése,

5. jogi indokolás,

6. a bizonyítás mellőzésére vonatkozó rendelkezések,

7. a perköltségről, a feljegyzett, illetve az állam által előlegezett illetékekről, költségekről történő rendelkezések indokolása.16

A felsoroltak közül az 1. és 3. pont a tényállást, a 2., 4. és 6. pont a ténybeli indokolást, az 5. és 7. pont a jogi indokolást tartalmazza.

Az eljárás során hozott határozatokat csak annyiban kell megindokolni, ameny- nyiben azok az ítélet elleni fellebbezésben megtámadhatók. Ilyen például a kizárás megtagadása tárgyában hozott határozat, amely miatt csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul [18. § (4) bek.]. Ha a bíróság a félnek az eljárás szabálytalansága elleni kifogását figyelmen kívül hagyta, ennek okát legkésőbb az indokolásban köteles megadni (114. §).

[687] A RÖVIDÍTETT INDOKOLÁS • A törvény – a bíróság munkaterhének csökkentése érdekében – megengedi az ún. rövidített indokolást is. Erre négy esetben van lehetőség:

A jogról való lemondás, illetőleg a jogelismerés alapján hozott ítélet indokolásában elegendő a tényállást röviden ismertetni, ha a bíróság a joglemondás vagy a jogelismerés tényére hivatkozik [221. § (2) bek.].

• Ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű, az ítélet indokolásának csak a megállapított tényállás rövid leírását kell tartalmaznia, valamint – utalásként – az alkalmazott jogszabályokat kell feltüntetnie [221. § (3) bek.].



• Az előbbiek szerint jár el a bíróság akkor is, ha a felek hozzájárulnak [221. §

• bek.].17

• Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre kell utalni [254. § (3) bek.]

[688] AZ ÍTÉLET ZÁRÓRÉSZE • Az ítéletet a tanács elnöke és tagjai, ha pedig a bí- [688] róság ülnökök közreműködése nélkül jár el, akkor az egyesbíró írja alá. Ha a tanács elnöke vagy valamelyik tagja a határozat aláírásában akadályoztatva van, ezt az akadály megjelölésével a határozaton fel kell tüntetni [223. § (1) bek.].

Ilyen esetben a határozatot – a helyettesi minőség feltüntetésével – az eljárt tanács egyik tagja, illetőleg elnöke írja alá.

4.3.2. Az ítélet teljessége

[689] AZ ÍTÉLETTEL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK • Az ítélettel szemben a jogrend olyan általános követelményeket támaszt, mint a törvényesség, a megalapozottság, a véglegesség, a határozottság és a teljesség.

A törvényesség az anyagi és az eljárási szabályok feltétlen megtartását jelenti, beleértve azt is, hogy a bíróság által megállapított tényállásnak azonosnak kell lennie az ügy valóságos tényállásával.

A megalapozottság követelményének az ítélet akkor tesz eleget, ha olyan tényállást tartalmaz, amelyet a bíróság bizonyítékokkal támaszt alá. (Az elmondottakból következően az ítélet megalapozottságát már a törvényesség követelménye is magában foglalja.)

A határozottság az egyértelmű és világos bírói döntést jelenti, amely azonban nem zárja ki azt, hogy az ítélet pontosan körülírt feltételeket tartalmazzon. Az ítélet véglegessége (és megváltoztathatatlansága) a jogerő fogalmához (lásd 715. pont) kapcsolódik.

A teljesség követelménye bővebb magyarázatot igényel.

[690] A TELJESSÉG KÖVETELMÉNYE • Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre [213. § (1) bek.].

A törvény szövegét ki kell egészíteni azzal, hogy az ítéleti döntésnek magától értetődően az alperes ellenkérelmére is ki kell terjednie, valamint a nem kereseti formát öltő kérelmekre, így például a beszámítási kifogásra is. Célszerűségi okok miatt azonban a törvény kivételeket enged a teljesség követelménye alól és lehetővé teszi azt, hogy a bíróság részítéletet vagy közbenső ítéletet hozzon, illetőleg a kiegészítő ítéletével (lásd 676. pont) állítsa helyre az ítélet teljességét.

[691] A RÉSZÍTÉLET • A bíróság az egyes kereseti kérelmek felől vagy a kereseti kérelmek önállóan elbírálható egyes részei felől részítélettel határozhat, ha

ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség, és

a többi kereseti kérelem vagy beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani [213. § (2) bek.].

A két feltételnek együttesen kell fennforognia ahhoz, hogy a bíróság részítéletet hozzon. A részítélet rendszerint a követeléssel fellépő fél érdekét szolgálja, amennyiben lehetővé teszi azt, hogy a fél a követelése egy részéhez hamarabb hozzájusson. A részítélet a bíróság munkáját is könnyebbé teszi, mivel a már eldöntött kérdések kikapcsolásával a jogvita áttekinthetőbbé válik. Részítéletet nemcsak a fél kérelmére, hanem hivatalból is hozhat a bíróság, amennyiben a feltételei fennállnak. A részítélet mind az első, mind a másodfokú eljárásban megengedett [253. § (2) bek.].

A Legfelsőbb Bíróság 3/2000. polgári jogegységi határozata szerint a bíróság részítélettel a kereset egészét is elbírálhatja, ha az alperes beszámítási kifogása miatt a tárgyalás elhalasztása szükséges.

[692] FELLEBBEZÉS A RÉSZÍTÉLET ELLEN • A részítélet ellen önálló fellebbezésnek van helye. Fellebbezés esetén azonban a bíróság nem várja be a részítélet jogerőre emelkedését, hanem a még el nem bírált kereseti kérelmek tárgyában tovább folytatja az eljárást. Ettől az általános szabálytól csak a házassági perekben



van eltérés. Ha a bíróság az érvénytelenítési, illetőleg a bontókereset és a házassági vagyonjogi kereset felől külön határoz, mindegyik kérdésben külön hoz ítéletet, amit a törvény részítéletnek nevez. Ilyen esetben azonban a vagyonjogi kereset tárgyában csak az érvénytelenítés, illetve a bontás kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedése után folytatható az eljárás [292. § (2) bek.].

A részítélet csak feltételesen emelkedik jogerőre, mivel a törvény lehetővé teszi azt, hogy a bíróság a beszámítási kifogásra, illetőleg a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményére tekintettel a részítéletet hatályon kívül helyezze vagy megfelelően módosítsa. Ezen a két eseten kívül azonban az ítélet nem érintheti a részítélet hatályát. A per későbbi megszűnése ugyancsak nem érinti a jogerőre emelkedett részítélet hatályát [137. § (4) bek.].

[693] A KÖZBENSŐ ÍTÉLET FOGALMA • Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege vagy mennyisége tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja [213. § (3) bek.]. A jogalap kérdésében hozott bírósági döntést nevezzük közbenső ítéletnek. Ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére vagy mennyiségére vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.

Közbenső ítélet tehát akkor hozható, ha a követelés a jogalap és az összegszerűség tekintetében szétválasztható. Ez a feltétel a leggyakrabban a kártérítési perekben teljesül, ahol a bíróságnak előbb azt kell eldöntenie, hogy fennáll-e az alperes kártérítési felelőssége, és csak ezután kerülhet sor annak a megállapítására, hogy milyen összegű kárt kell az alperesnek megtérítenie.

A közbenső ítélettel a bíróság csak a keresettel érvényesített jog fennállását állapíthatja meg. Negatív tartalmú közbenső ítéletnek nincs értelme! Amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a keresettel érvényesített jog nem áll fenn, akkor az összegszerűség kérdése is tárgytalanná válik, tehát a bíróság – az eljárást befejezve – elutasító ítéletet fog hozni.

[694] KÖZBENSŐ ÍTÉLET HOZATALA • A közbenső ítélet meghozatalánál a bíróságot elsősorban a célszerűségi szempontok vezérlik. A közbenső ítélet célja mindig a jogvita leegyszerűsítése. Ez nemcsak a bíróság, hanem a felek érdekét is szolgálhatja. Ha például a másodfokú bíróság a követelés jogalapjának a fennállását nem állapítja meg, akkor a felek a közbenső ítélet révén mentesülhetnek a követelés összegszerűségének tisztázásához szükséges bizonyítás költségeitől. Amennyiben az összegszerűség megállapítása nem igényel hosz- szadalmas eljárást, akkor a közbenső ítélet meghozatala indokolatlan, mert egy felesleges cezúrát jelent az eljárás menetében.18

Közbenső ítéletet a bíróság az érdekelt fél kérelmére vagy hivatalból is hozhat. Erre mind az első-, mind a másodfokú eljárásban lehetősége van [253. §

bek.]. Az (elsőfokú) közbenső ítélet ellen önálló fellebbezésnek van helye.

A részítélettel szemben a közbenső ítélet átmenetileg megakasztja az eljárás menetét. A követelés összegszerűsége vagy mennyisége tekintetében a jogvita csak a közbenső' ítélet jogerőre emelkedése után folytatható. A közbenső ítélet jogereje nem feltételes jellegű: ezért az abban foglaltak a továbbiakban már nem tehetők vitássá. A Legfelsőbb Bíróság PK 195. sz. állásfoglalása szerint a bíróság a közbenső ítélettől akkor sem térhet el, ha arra a követelés összege vagy mennyisége iránt folytatott eljárás során felvett bizonyítás anyaga alapot adna.

A közbenső ítélettel jogerősen elbírált jogalapot a felek egymás között ismételten vitássá nem tehetik, ahhoz anyagi jogerő fűződik.

4.3.3. Az érdemi döntés korlátai

[695] A KERESETI KÖVETELÉS ÉS AZ ÍTÉLET VISZONYA • A kereseti követelés és az ítélet viszonyát a törvény két irányban határozza meg:

A 213. § (1) bekezdése arra kötelezi a bíróságot, hogy az ítéletében valamennyi kereseti követelésről döntsön. Ez a pozitív értelemben vett teljessége az ítéletnek.

A 215. § viszont arra figyelmezteti a bíróságot, hogy a döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. Ez pedig a negatív értelemben vett teljessége az ítéletnek.

[696] A TÚLTERJESZKEDÉS TILALMA • A Pp. a „ne eat iudex ultra petita partium" elvet követi, amikor a



215. §-ban kimondja, hogy a bíró nem terjeszkedhet túl a felek kérelmein. Ez a szabály egyfelől a bíróság érdemi döntésének a legfőbb korlátja, másfelől a felek rendelkezési jogának (lásd 78. pont) az egyik legfontosabb megnyilvánulása.

A Pp. 3. §-ának általános érvényű megfogalmazása szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van. Az ítélet esetében ez annyit jelent, hogy a bíróság nem ítélhet meg annál többet, mint amennyit a fél a keresetében, a viszontkeresetében vagy az ellenkérelmében kért. Ezt a szabályt a 215. § a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjeszti.

[697] KIVÉTELEK A TÚLTERJESZKEDÉS TILALMA ALÓL • Bizonyos esetekben maga a törvény állapít meg kivételeket a 215. §-ban foglalt szabály alól. Így például:

A bíróság a perköltség felől hivatalból határoz [78. § (2) bek.]. A bíróság ezért kérelem nélkül is megítéli a pernyertes félnek járó perköltséget.

A bíróság a meg nem fizetett illetéknek, valamint az állam által előlegezett költségeknek a megtérítéséről hivatalból intézkedik az eljárást befejező, illetőleg a perköltség viseléséről döntő határozatában [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. §].

A házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetén a bíróságnak a közös kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől – szükség esetén – az erre irányuló kérelem nélkül is határoznia kell [290. § (1) bek.].

Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri [Csjt. 72/A. § (1) bek.].

Birtokperben a bíróság Ptké. 27. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hasznok, a károk és a költségek kérdésében akkor is határoz, ha a felperes csak a birtoklás kérdésében indított keresetet (PK 29. sz. állásfoglalás).

A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a felek kérelméhez, ebben a vonatkozásban tehát a kereseti kérelemhez kötöttség nem érvényesül (PK 44. sz. állásfoglalás).

[698] A TÚLTERJESZKEDÉS KÖVETKEZMÉNYE • Bármennyire is szigorú a 215. §-ba foglalt rendelkezés, az ítéletnek a kereseti követelésen túlterjeszkedő része nem tekinthető ipso iure hatálytalannak. Ebben az esetben fellebbezésnek van helye, mikor is a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a 215. §-ba ütköző részét hatályon kívül helyezi és a kereseten túlmenő marasztalást mellőzi.

Ha a kereseten túlterjeszkedett ítélet jogerőre emelkedett, jogszabálysértés címén felülvizsgálattal [270. § (2) bek.] vagy perújítással támadható meg. E két rendkívüli perorvoslat igénybevételének a lehetősége azonban erősen korlátozott. Felülvizsgálati kérelmet csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet benyújtani. Perújításnak pedig akkor van helye, ha az új tények és új bizonyítékok alapján olyan tényállás derülhet ki, amely szerint a többletkövetelés nem áll fenn.

4.3.4. A teljesítés módja és a teljesítési határidő

[699] A MARASZTALÓ ÍTÉLET TARTALMA • A helyt adó ítélet – a kereseti kérelem tartalmának megfelelően – lehet marasztaló, megállapító vagy jogalakító. Teljesítésre kötelezést azonban csak a marasztaló ítélet tartalmazhat, amelyben a bíróság

• az alperest valamilyen szolgáltatásra, leggyakrabban pénz fizetésére kötelezi („dare");

• meghatározott magatartást (tevés, nem tevés, tűrés) ír elő az alperes számára („facere");

• az alperest helytállásra kötelezi például a károkozás esetében („praestare").

Az alperes vagylagosan is kötelezhető több szolgáltatás teljesítésére, éspedig úgy, hogy a választás joga a teljesítési határidőn belül az alperest, annak elteltével a felperest illeti meg (Ptk. 230. §). A vagylagos kötelezés nem mond ellent az ítélet határozottságához fűződő követelménynek.

Ha a kereseti követelés a polgári jog szabályai szerint az alperes vagyonának csupán valamely részéből hajtható be (például az örökölt vagyontárgyakból), a bíróságnak ezt a részt a határozatában meg kell jelölnie (Pp. 216. §).



[700] TELJESÍTÉSI HATÁRIDŐ • Az ítéletben nemcsak a teljesítés módját, hanem a teljesítés határidejét is meg kell állapítani. Az általános teljesítési határidő tizenöt nap, a bíróságnak rendszerint ennyi időt kell szabnia a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére [217. § (1) bek.]. A teljesítés határideje a határozat közlését követő napon kezdődik.

A bíróság tizenöt napnál rövidebb, illetőleg hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha ez a felek méltányos érdekeinek a mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a felek jó- vagy rosszhiszeműségét is (lásd 90. pont). A törvény által megállapított egyéb teljesítési határidők:

• birtokperben a felperes kérelmére a bíróság azonnali hatállyal kötelezi az alperest a birtokállapot helyreállítására, illetőleg a birtokolás zavarásának megszüntetésére;

• váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani;

• le nem járt szolgáltatásokra vonatkozó marasztalás esetén a lejárat napját kell meghatározni a teljesítés napjául;

• az ingatlan kiürítését elrendelő határozatban a kötelezett kérelmére különös méltánylást érdemlő esetben legfeljebb hat hónapig terjedő teljesítési határidő állapítható meg, ha

• az ingatlan a kötelezett lakóhelye, egyúttal az ő és közvetlen családtagjainak egyedüli lakóingatlana;

• a kérelemben a kötelezett valószínűsítette, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani;

• a per során bírsággal nem sújtották, és a per vitele során nem tanúsított rosszhiszemű magatartást;

• nem önkényesen elfoglalt lakást kell kiüríteni [217. § (4)-(7) bek.].

[701] A RÉSZLETFIZETÉS • A kötelezettségnek a részletekben való teljesítését a bíróság akkor rendelheti el, ha azt a kötelezett fél kereseti viszonyai indokolttá teszik. A részletfizetési kedvezményt a bíróság általában az ítéletében mondja ki. Kivételes esetben azonban határozat jogerőre emelkedése után is megállapítható a részletekben való teljesítés vagy annak a módosítása. A fél ez irányú indokolt kérelméről a bíróság – az ellenérdekű fél meghallgatása után – tárgyaláson kívül hozott végzéssel határoz. A részletekben való teljesítés engedélyezése esetében a bíróság azt is kimondhatja, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetében az egész tartozás esedékessé válik [217. § (3) bek.].

4.4. 4. A végzés[702] A VÉGZÉS FOGALMA • Azt az általános elvet, miszerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt, a törvény nem tudja következetesen keresztülvinni (lásd 661-662. pont). Sok olyan végzés van, amellyel a bíróság anyagi jogi kérdést bírál el vagy egyenesen a per érdemében dönt. Ugyanakkor születhetnek olyan ítéletek is, amelyek csak eljárásjogi kérdésről döntenek. Helyesebb tehát úgy fogalmazni, hogy a bíróság a per érdemén kívül eső minden más kérdésben általában végzéssel dönt.

[703] A VÉGZÉSEK OSZTÁLYOZÁSA • A végzések osztályozása többféle szempont alapján lehetséges. Különbséget tehetünk például az eljáró tanács és az egyesbíró által hozott, az első- és a másodfokú, a megfellebbezhető és a fellebbezéssel meg nem támadható végzések között. A legfontosabb mégis a végzések tárgya szerinti osztályozás, így a pervezető és az egyéb végzések, illetve az eljárás során hozott és az eljárást befejező végzések közötti különbségtétel. Az előbbinek az egyszerű kötőerő (lásd 712. pont) beállása, az utóbbinak a végzések elleni fellebbezés szempontjából van jelentősége (lásd 797-798. pont).

[704] A VÉGZÉSEK FELÉPÍTÉSE • A végzésekkel szemben a törvény nem támaszt olyan szigorú alaki követelményeket, mint az ítéletek esetében. Mint minden bírósági határozat, a végzés is négy részre tagolódik (fejrész, rendelkező rész, indokolás, zárórész), ezek tartalmát illetően azonban a törvény lényeges köny- nyítéseket tartalmaz.

A végzés fejrészében a feleknek és képviselőiknek a lakóhelyét csak a szükséghez képest kell feltüntetni. (Így például ha a végzés letiltást foglal magában, meg kell jelölni annak a félnek a lakóhelyét, akinek a javára a tiltás



szól.) A végzések közül csak azokat kell megindokolni, amelyek külön fellebbezéssel megtámadhatók. A többi végzésből tehát az indokolás teljesen elmaradhat. A fellebbezéssel megtámadható végzések közül sem kell megindokolni az egyezséget jóváhagyó végzést. A tárgyaláson hozott végzéseket a bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvbe is belefoglalhatja: ebben az esetben teljesen elmarad a fejrész és a zárórész, a végzés csak a rendelkező részből és az indokolásból áll (222. §).

4.5. 5. A perbeli egyezség[705] AZ EGYEZSÉG FAJTÁI • A polgári jog által szabályozott egyezség lényege az, hogy a felek a közöttük felmerült vitát olyan módon rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak [Ptk. 240. § (3) bek.]. A felek a bíróság előtt is köthetnek egyezséget: ha ez egy polgári perben történik, akkor perbeli egyezségnek nevezzük (Pp. 148. §), ha pedig egy nemperes eljárásban kötik meg, akkor peren kívüli egyezségről beszélünk. A perbeli egyezség megkötésének a feltételei:

• a felek egybehangzó akaratnyilatkozatukkal rendezzék a jogvitát,

• az akaratnyilatkozatukat a bíróság előtt tegyék meg,

• a bíróság az egyezséget jóváhagyja.

Előfordulhat az, hogy a felek a per megindulása után kötnek a bíróságon kívül egyezséget. Ezt magánegyezségnek nevezzük, mivel a bíróság előtt kötött egyezség joghatásait nélkülözi.

[706] A PERBELI EGYEZSÉG JOGI TERMÉSZETE • A perbeli egyezség legfontosabb tulajdonsága az, hogy a benne foglaltakat a bíróság végzéssel jóváhagyja, és ezáltal a felek megegyezése a jogerős bírósági ítélet rangjára emelkedik.

Magyary szerint a peregyezség a „per tárgya fölött kötött szerződés" a per megszüntetése céljából, amely a felek között új kötelmi viszonyt teremt. A peregyezség olyan magánjogi intézmény, amelynek a szabályai túlnyomó részben a perrendtartásban találhatók.19 Az a gondolat, hogy a perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény, Magyary óta az uralkodó nézetnek tekinthető a hazai perjogi irodalomban. Ezt a felfogást tette magáévá – egyebek között – Vinkler, Móra, Névai és Farkas is.20

A perbeli egyezség megkötésével a felek nemcsak a perbe vitt anyagi jogaik felett rendelkeznek, hanem egyben kifejezésre juttatják az ítéleti döntés mellőzésére vonatkozó akaratukat is. Ebből adódik a perbeli egyezség kettős jogi természete, mivel egyszerre fejezi ki a feleknek az anyagi jogaik feletti, illetőleg – a per befejezésére tett szándékuk kinyilvánításával – az eljárási jogaik feletti rendelkező cselekményét is. Mindkettő érvényességéhez azonban a bíróság jóváhagyására van szükség.

A polgári jogi egyezséggel szemben (Ptk. 240. §) a perbeli egyezségnek nem feltétele az, hogy a felek kölcsönösen engedjenek egymásnak. Az alperes akár a teljes felperesi követelés megfizetésére vállalhat kötelezettséget.21

[707] A PERBELI EGYEZSÉG MEGKÖTÉSE • A bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek jogvitáit vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék [148. § (1) bek.].

A törvény a bíróságokat arra ösztönzi, hogy mozdítsák elő a felek egyezségkötését a perben. Az egyezség a polgári jogviták megoldásának ideális módja.

A bíróság számára jelentős perökonómiai előnyökkel jár, elsősorban azáltal, hogy lehetővé teszi a perek gyorsabb befejezését. A felekben az egyezség rendszerint nagyobb megnyugvást kelt, mint az ítélet, mert a hatósági döntés helyett egy közös akaratnyilatkozaton alapul.22

A felek nemcsak a kereseti követelés egészére, hanem annak egy meghatározott részére is köthetnek egyezséget. Ha a perben több kereseti követelést érvényesítenek, az egyezség egyes követelésekre vonatkozóan is megköthető.

A „részegyezség" kifejezést azonban az eljárásjog nem ismeri, ezért a használata helytelen. Ha a felek csak a jogvitájuk egy részét rendezik, azt is egyezségnek kell nevezni.23

[708] EGYEZSÉG ÉS KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS • A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás (lásd 1192. pont) lényegéről,



igénybevételének le-

hetőségéről, és ezzel összefüggésben arról, hogy a bíróság a felek közös kérelmére szüneteltetheti az eljárást. A közvetítői eljárásban kötött egyezséget a felek a szünetelés hat hónapos időtartama alatt jóváhagyás végett a bírósághoz benyújthatják [148. § (2) bek.].

A 2009-ben bevezetett új szabály első alkalommal teremt „átjárhatóságot" a 2002. LV. törvényben szabályozott közvetítői eljárás és a polgári per között. Ha a felek a per folyamán veszik igénybe a közvetítői eljárást, akkor a bíróság – a külföldön alkalmazott megoldással ellentétben – nem felfüggeszti, hanem szünetelteti (lásd 506. pont) az eljárást, hogy az annak időtartama alatt kötött egyezséget a felek kérelmére a perbeli egyezség jogcímével ruházza fel.

[709] A PERBELI EGYEZSÉG JÓVÁHAGYÁSA • Ha az egyezség, beleértve a közvetítői eljárás során kötött egyezséget is, megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja [148. § (3) bek.]. A bíróság csak akkor tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását, ha az kogens jogszabályba ütközik. A diszpozitív szabályoktól a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.

A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyezség végrehajtására nincs halasztó hatálya [148. § (4) bek.].

[710] EGYEZSÉGKÖTÉS A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOKBAN • A bíróság a házasság felbontása felől – ha a felek a házasság felbontását a Csjt. 18. § (2) bekezdése alapján kérték egyező akaratnyilvánítással – addig nem dönthet, míg az ott meghatározott valamennyi kérdésben egyezség nem jött létre, és azt a bíróság jogerős végzéssel jóvá nem hagyta [290. § (2) bek.]. A házassági bontóperben a bíróságnak az egyezség jóváhagyása során, illetve ítéletében a felek közös kiskorú gyermekének az érdekére figyelemmel kell lenni (lásd 899. pont).

[711] A JOGERŐS EGYEZSÉG MEGTÁMADÁSA • Az egyezség kettős jogi természetéből adódik az, hogy mind perorvoslattal, mind pedig keresettel megtámadható. A bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezség ellen perújításnak van helye (262. §). Felülvizsgálati kérelemmel csak az egyezség jóváhagyását megtagadó jogerős végzés ellen lehet élni (lásd 840. pont). Az egyezséget mint jogügyletet azonban polgári jogi alapon – megtévesztés, tévedés stb. címén – önálló keresettel is meg lehet támadni, mivel a perindítást az egyezség anyagi jogereje nem zárja ki.

4.6. 6. A határozatok joghatásaiA bírósági határozat a benne foglalt hatósági akaratkijelentésnél fogva különböző joghatások kiváltására alkalmas. Ezek közül a legfontosabbak az egyszerű kötőerő, a jogerő' és a végrehajthatóság.

4.6.1. Az egyszerű 'kötőerő

[712] AZ EGYSZERŰ KÖTŐERŐ FOGALMA • A bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van, tehát meg nem változtathatja, visz- sza nem vonhatja. A kötőerő a határozat kihirdetésével, ha pedig nem hirdették ki, akkor a határozat kézbesítésével kezdődik [227. § (1) bek.]. Az egyszerű kötőerőt a bírósági eljárás komolysága és a peres felek biztonsága teszi szükségessé. Az egyszerű kötőerő hatálya mindaddig fennáll, amíg a határozat hatályban marad. Csak akkor szűnik meg, ha a másodfokú bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja. Ha a határozat jogerőre emelkedik, az egyszerű kötőerő mintegy beleolvad a jogerőbe.

[713] A KÖTŐERŐ FELOLDÁSA ÍTÉLETEK ESETÉBEN • Az egyszerű kötőerő va-lamennyi bírósági határozatra vonatkozik. Célszerűségi okokból azonban a törvény egyes esetekben feloldja a kötőerőt. Nincs kötve a bíróság az ítéletéhez a következő esetekben:

• az igazolási kérelem folytán tartott új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott ítélet teljesen vagy részben hatályon kívül helyezhető [109. § (4) bek.];

• a részítélet a később hozott ítélettel a beszámítási kifogásra, illetve a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető vagy megfelelően módosítható [213. § (2) bek.];

• az ítélet kijavítható vagy kiegészíthető (224-225. §);



• ha valamelyik házastárs a házassági bontóper jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert megszünteti és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi (289. §).

[714] A KÖTŐERŐ FELOLDÁSA A VÉGZÉSEK ESETÉBEN • A végzések esetében sem érvényesül az egyszerű kötőerő az igazolásnál, a kijavításnál és a kiegészítésnél. Ezen túlmenően a bíróság nincsen kötve a pervezetésre vonatkozó és az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez, továbbá megváltoztathatja a határidőhöz kötött perbeli cselekményt elutasító és a pénzbírságot megállapító végzést [227. § (2)-(3) bek.].

• A pervezető végzésekhez (például tárgyalás kitűzése, elkülönítés, egyesítés) való kötöttség megnehezítené a célszerű pervezetést, ezért oldja fel a törvény a rájuk vonatkozó kötőerőt.

• Az egyoldalú kérelmeket (például költségmentesség engedélyezése iránti kérelem) elutasító végzéssel senki sem szerzett jogot, így az ilyen végzés megváltoztatása nem jelent érdeksérelmet.

• Az olyan végzést, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el (például igazolási kérelem, fellebbezés, ellentmondás), a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt változtathat meg.

• A pénzbírságot megállapító végzést a bíróság csak fontos okból változtathatja meg. (Ilyen ok lehet az, hogy a tárgyaláson meg nem jelent tanú utólag az elmaradását megfelelően igazolja.)

Ha a bíróság a végzéshez nincs kötve, az ellene benyújtott fellebbezésnek maga is eleget tehet (257. §).

4.6.2. A jogerő

[715] A JOGERŐ FOGALMA • A jogerőt „minősített kötőerőnek" is nevezhetjük, utalva ezzel arra, hogy az egyszerű kötőerőnél „magasabb fokú joghatást" biztosít a bírósági határozatoknak. 24 Jogerőhatás csak azokhoz a határozatokhoz fűződik, amelyek fellebbezéssel már nem támadhatók meg.

A jogerős határozat legfontosabb tulajdonságai között a magyar jogirodalom megtámadhatatlanságot, a véglegességet, a határozat irányadó voltát és a végrehajthatóságot sorolja fel. Ezeken a tulajdonságokon alapul a jogerő fogalma is, amely lényegében a jogerőhatás leírására irányul.

[716] A JOGERŐHATÁS • A régebbi magyar perjogi irodalom – Magyarytól Móráig – elsősorban a jogerő „főhatásaira" helyezte a hangsúlyt, és a megtámad- hatatlanságot mintegy előfeltételként kezelte. 25 A jogerőhatás negatív oldala Móra szerint azt jelenti, hogy ugyanazon felek között ugyanarra a jogra nézve nem lehet sikeresen új keresetet indítani. A pozitív hatás pedig abban áll, hogy az ítéletben foglalt döntés minden bíróságra és a felekre végleg irányadó és egyúttal további joghatások alapja is. 26 Névainál a jogerőhatás a megtámadha- tatlanság és a véglegesség mellett kibővül a végrehajthatósággal is.27

Az újabb magyar perjogi irodalomban Farkas foglalkozott legtöbbet a jogerővel. A tőle származó meghatározás szerint a jogerőn a bírósági határozat abszolút vagy relatív megtámadhatatlanságát és az ehhez járuló irányadó voltát értjük. A jogerős bírósági határozat, amely perorvoslattal nem vagy csak korlátozottan támadható meg, a jogerősen eldöntött kérdésekben irányadóvá válik mind a felekre, mind a később eljáró más bíróságokra vagy hatóságokra, amelyek ehhez kötve vannak. A jogerő fogalmával kapcsolatban Farkas visszatér az alaki és az anyagi jogerő megkülönböztetéséhez, amelynek a használatát a jogirodalom általában arra hivatkozással utasítja el, hogy a kettő csak együttesen adhatja a jogerőhatást.28

[717] AZ ALAKI JOGERŐ • Az alaki jogerő a határozatok megtámadhatatlanságát jelenti. Ebből a szempontból különbséget tehetünk a viszonylagos (relatív) és a végleges (abszolút) megtámadhatatlanság között. Az alaki jogerő már a viszonylagos megtámadhatatlanság állapotában beáll, mivel azt a határozatot, amely rendes perorvoslattal (fellebbezéssel vagy ellentmondással) nem támadható meg, jogerősnek tekintjük.

Ennek megfelelően alakilag jogerőre emelkedik az a határozat, mely ellen nincs helye fellebbezésnek vagy amely ellen fellebbezésnek van helye, de a fellebbezésre jogosultak a törvényes határidőn belül nem éltek fellebbezéssel, illetve a fellebbezési jogukról lemondtak, vagy a benyújtott fellebbezésüket visszavonták.

[718] AZ ALAKI JOGERŐHATÁS KEZDETE • A jogerőhatás kezdete szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a határozat jogerőre emelkedése mikor következik be.

Az a határozat, amelyik fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetésével emelkedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre



emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől kezdődnek [228. § (1) bek.].

• Ha a jogi képviselővel eljáró felek legkésőbb az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig benyújtott közös nyilatkozatukban a fellebbezési jogukról előzetesen lemondanak (lásd 756. pont), az ítélet a közlésével jogerőre emelkedik [228. § (2) bek.].

• Ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, és a jogi képviselővel eljáró felek a fellebbezési jogukról előzetesen nem mondtak le, de fellebbezéssel az erre jogosultak egyike sem élt, a határozat a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős.

• Ha a felek az elsőfokú ítélet meghozatalát követően mondanak le a fellebbezésről, a határozat akkor emelkedik jogerőre, amikor a lemondást a bíróságnál bejelentették. A lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határozat kihirdetése után valamennyi fél bejelenti; a lemondást visszavonni nem lehet. A határozat az utolsó bejelentésnek a bírósághoz érkezését követő nappal válik jogerőssé [228. § (3) bek.].

• A fellebbezés visszavonása esetén – ha a fellebbezési határidő már mindenkivel szemben lejárt – a határozat a fellebbezés visszavonására vonatkozó bejelentésnek a bírósághoz beérkezése napján emelkedik jogerőre. Ha viszont a fellebbezési határidő az érdekeltekkel szemben még nem járt le, a határozat azon a napon emelkedik jogerőre, amikor a fellebbezési határidő mindenkivel szemben lejárt (PK 194. sz. állásfoglalás).

A jogerő beállását az első fokon eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja. A jogerő megállapításáról a feleket a jogerő beállásától számított nyolc napon belül értesíteni kell (230/A. §).

[719] ALAKI JOGERŐ STÁDIUMAI • Az alaki jogerővel függ össze a Farkas által kidolgozott stádiumelmélet is. (Ebből értelemszerűen kihagytuk a megszüntetett törvényességi óvás egyéves határidejéhez kapcsolódó, eredetileg harmadiknak feltüntetett stádiumot. Ugyanakkor beiktattuk a felülvizsgálati kérelem hatvannapos, valamint az alkotmányjogi panasz száznyolcvan napos – végső [lásd 752. pont] – határidejét.)

A stádiumelmélet szerint az a jogerőre emelkedett határozat, amely fellebbezéssel (vagy ellentmondással) már nem támadható meg, eléri az alaki jogerő első' stádiumát, a viszonylagos megtámadhatatlanság legalsó fokát. (Ebben a stádiumban a jogerős határozatot felülvizsgálati kérelemmel, igazolási kérelemmel, alkotmányjogi panasszal vagy perújítással még meg lehet támadni.)

• Hatvan nap elteltével – ennyi a felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határideje – a határozat eléri a viszonylagos megtámadhatatlanság második stádiumát, amikor fellebbezéssel és felülvizsgálattal már nem, de igazolási kérelemmel, alkotmányjogi panasszal és perújítással még meg lehet támadni.

• Három hónap eltelte után (ez az igazolási kérelem benyújtásának a legvégső határideje – a rendkívüli esetektől eltekintve)29 a határozat már csak alkotmányjogi panasszal, illetve perújítással támadható meg. Ez a jogerő harmadik stádiuma.

• Száznyolcvan nap elteltével nincs helye alkotmánybírósági eljárás meg-

• indításának [Abtv. 30. § (4) bek.], a határozat már csak perújítással támadható meg. Ezzel a jogerő a negyedik stádiumát éri el.

• Öt évnek kell eltelni ahhoz (a 264. § értelmében ez a perújítási kérelem előterjesztésének a legvégső határideje), hogy a határozat a jogerő ötödik stádiumába kerülve elérhesse a végleges megtámadhatatlanság állapotát. Ez azt jelenti, hogy a bírósági határozat többet sem rendes, sem rendkívüli perorvoslattal nem lesz megtámadható.

[720] AZ ANYAGI JOGERŐ • Az alakilag jogerős határozatok közül az ítéletekhez, a meghagyáshoz, továbbá egyes végzésekhez anyagi jogerőhatás is fűződik. Ennek a tartalmát a magyar jogirodalom hagyományosan egy pozitív és egy negatív hatásban jelöli meg:30

• Az anyagi jogerő pozitív hatása abban áll, hogy a felek, a bíróság és más hatóságok egyrészt kötve vannak az anyagi jogerőhöz, másrész a jogerős határozat tartalmát irányadónak kell tekinteniük.

• Az anyagi jogerő negatív hatása a res iudicata („ítélt dolog"), amely megakadályozza azt, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék [229. § (1) bek.]. A res iudicata – kissé leegyszerűsítve – félazonosság, tényazonosság és jogazonosság



esetében áll fenn.

Az érdekelt fél (legtöbbször az alperes) kifogás formájában hivatkozhat az ítélt dologra (exceptio rei iudicatae), de a bíróság hivatalból is figyelembe veszi.

[721] RES IUDICATA • A res iudicata („ítélt dolog") legfontosabb eljárásjogi hatásai a következők:

• ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása során észleli, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. d) pont];

• ha a bíróság a per későbbi szakaszában észleli, a pert megszünteti [157. §

• pont];

• a perújítási eljárás során a bíróság az ugyanazon ügyben hozott két jogerős ítélet közül a később hozott ítéletet hatályon kívül helyezi [260. § (1) bek.].

• Kivételek a res iudicata hatása alól:

• Ha az ítélet az egyik felet olyan szolgáltatásra kötelezi, amely az ítélet meghozatala után jár le, az ítélet anyagi jogereje nem gátolja azt, hogy a felek bármelyike keresetet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának a megváltoztatása iránt, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, utóbb lényegesen megváltoztak. Az ún. utóperben azonban a bíróság a korábbi ítélettel megállapított szolgáltatást legfeljebb a kereset megindítását megelőző hat hónappal kezdődő időre változtathatja meg (230. §).

• Az egyezség jogereje nem zárja ki azt, hogy a felek valamelyike az egyezséget anyagi jogi jogcímen (például tévedés vagy akarathiba) egy újabb perben megtámadhassa (lásd 711. pont).

[722] AZ ANYAGI JOGERŐ SZEMÉLYI HATÁLYA • Az anyagi jogerő személyi hatálya a felekre és jogutódaikra terjed ki [Pp. 229. § (1) bek.]. A jogutódlás szempontjából közömbös, hogy az milyen jogcímen következett be.

Az egységes pertársaság szabályozásánál a törvény abból a feltevésből indul ki, hogy a perben hozott döntés „a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne" (lásd 211. pont). Az ún. önálló beavatkozó jogállását pedig az a körülmény alapozza meg, hogy „az ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed" (lásd 219. pont). Az anyagi jogerő személyi hatálya tehát az egységes pertársakra és az önálló beavatkozóra is vonatkozik.

A jogerő személyi hatálya azokra is kiterjed, akiknek az érdekében az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet keresete alapján hozott a bíróság ítéletet. A jogerőhatás beállásának a feltétele ebben az esetben az, hogy az ítéletet az érdekelt részére is szabályszerűen kézbesítsék, és az a 228. § értelmében vele szemben is jogerőre emelkedjen [229. § (2) bek.].31

A felsoroltakon kívül még számos olyan eset van, amikor az anyagi jogerő hatálya harmadik személyekre terjed ki. Így például:

• Ha a fél a saját nevében jár el, de a per tárgya idegen jog, a jogerő az anyagi jogi jogosult harmadik személyre is kiterjed. Ilyen a követelés behajtására feljogosított végrehajtást kérő, az ügygondnok, a haszonélvező, a végrendeleti végrehajtó, a zárgondnok stb.

• A perlésre feljogosított beszedési megbízott által indított perben az ítélet jogereje az anyagi jogosultra is kiterjed.

• A feltételezési viszonyban állókra egy másik perben hozott ítélet jogereje akkor terjed ki, ha az újabb per tárgyának az előfeltétele egy korábbi perben hozott ítélet. Így például az öröklés kérdését eldöntő perben hozott ítélet jogereje az örökhagyó adósa ellen indított per résztvevőire is kiterjed.

[723] A MINDENKIVEL SZEMBEN HATÁLYOS ÍTÉLETEK • Vannak olyan ítéletek is, amelyek törvény rendelkezésénél fogva mindenkivel szemben hatályosak, azaz a perben hozott ítélet anyagi jogereje mindenkire kiterjed. A jogirodalomban „contra omnes" hatályúnak is nevezett ítéletek elsősorban a személyállapottal kapcsolatos perekben fordulnak elő. Így például



• A házasságot érvénytelennek nyilvánító ítélet mindenkivel szemben hatályos [Csjt. 13. § (2) bek.]. Ezt a szabályt – törvényi rendelkezés hiányában – a gyakorlat a házasságot felbontó ítéletekre is alkalmazandónak tartja.

• A családi jogállás megállapítása iránt indított perben (apaság megállapítása, apaság vélelmének a megdöntése stb.) hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos (Csjt. 45. §). Ugyanez vonatkozik a gondnokság alá helyezést kimondó, a választójogból kizáró, a gondokság alá helyezést megszüntető, illetve módosító ítéletre is [Pp. 311. § (1) bek., 312. § (3) bek.].

A jogirodalom „contra omnes" hatályúnak tartja még az olyan jogállapot- változtató (konstitutív) ítéleteket is, amelyek közhitelességű nyilvántartásokba (például anyakönyv, ingatlan-nyilvántartás) történő bejegyzésekre vagy azok megváltoztatására irányulnak.32

[724] AZ ANYAGI JOGERŐ TÁRGYI TERJEDELME • Arra a kérdésre, hogy mi emelkedik jogerőre az ítéletből, a jogirodalomban többféle válasz található: Ma- gyary szerint „az ítélet mindig egész terjedelmében emelkedik jogerőre: tehát nemcsak a rendelkezése, hanem tényállása és indokolása is".33 Móra szerint

a jogerőhatás csak a keresettel érvényesített jogról hozott döntéshez fűződik. Tehát sem a bíróságnak a jogszabályra vonatkozó fejtegetéseihez, sem az ítéleti tényálláshoz nem kapcsolódhat jogerőhatás, még akkor sem, ha ezek bizonyító hatása egy későbbi perben a bíróság számára jelentőssé válik. 34 Farkas is ezen az állásponton van, de azzal a kiegészítéssel, hogy a jogerő tárgyi terjedelme a kereset tárgya feletti döntésen kívül mindazon döntésre kiterjed, amelynek meghozatalára a jogszabály a bíróságot hivatalból kötelezi vagy feljogosítja.35

A magyar perjogi irodalom véleménye abban a kérdésben is megoszlik, hogy az ítélet melyik részéhez fűződik a jogerőhatás. Egyes szerzők csak a rendelkező részhez kötik, míg mások az indokolást sem zárják ki, mivel szerintük az is tartalmazhat rendelkező jellegű kijelentéseket.36 Farkas szerint sem az egyikhez, sem a másikhoz, hanem a kereset feletti döntéshez kapcsolódik a jogerőhatás. Ezt a döntést a rendelkező rész a hozzá kapcsolódó indokolással szoros logikai egységben tartalmazza.37

[725] A RÉSZLEGES JOGERŐ • Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésnek nem kell feltétlenül az egész határozat ellen irányulnia. Előfordulhat az, hogy a fél a határozatnak csak egyes részeit sérelmezi, más rendelkezésekkel viszont egyet- ért.38 Ezzel függ össze a törvénynek a részleges jogerőre vonatkozó rendelkezése.

Ha a fellebbezésre jogosult a határozatnak csak valamely része vagy valamely rendelkezése ellen él fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel), a határozatnak a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik. Jogerőre emelkedik a határozatnak az a része is, amely ellen fellebbezésnek (csatlakozó fellebbezésnek) helye nincs [228. § bek.]. A másodfokú bíróság kérelemre a másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg csatlakozó fellebbezéssel meg nem támadott része jogerőre emelkedett [256. § (2) bek.]. A részleges jogerő – a Pp. szóhasználata szerint részjogerő – megállapítása a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal történik, amelyről a feleket értesíteni kell [230/A. § (3) bek.].

4.6.3. A végrehajthatóság

[726] A JOGERŐ ÉS A VÉGREHAJTHATÓSÁG VISZONYA • A magyar jogirodalom megoszlik abban a kérdésben, hogy a végrehajthatóság a jogerő tulajdonságai közé sorolható-e vagy sem. Az egyik álláspontot képviselő Névai szerint a jogerős ítélet végrehajthatósága biztosítja a jogosult számára azt, hogy a határozatban foglalt rendelkezések szükség esetén állami kényszer alkalmazásával is megvalósíthatók legyenek. Ily módon a végrehajtás a perrel egységet alkot és annak egy további szakaszát képezi.39 Móra szerint a jogerőhatás az ítéletnek a keresettel érvényesített jogról hozott döntéséhez, a végrehajthatóság pedig a marasztalást kimondó részéhez fűződik. Vannak azonban olyan ítéletek, amelyekhez a jogerőhatás anélkül kapcsolódik, hogy végrehajthatók volnának. A jogerőhatástól tehát el kell elválasztani a végrehajthatóságot, mivel a kettő nem feltétlenül jár együtt.40 A harmadik álláspontot Farkas képviseli, aki a végre-

hajthatóságot a jogerő rokon jelenségei közé sorolja. A végrehajtás ugyanis nem szükségképpen velejárója a pernek, rendszerint csak a marasztalás iránti perben hozott helyt adó ítélet esetén követi a pert, de akkor sem szükségszerűen. A megállapítás iránti és a jogalakító perekben fogalmilag kizárt a végrehajtás.41

Az előzetes végrehajthatóság intézménye a fentebb ismertetett álláspontok közül a másodikat és a harmadikat



látszik alátámasztani. A határozatok végrehajthatósága a jogerőtől függetlenül érvényesülő hatás, mivel nemcsak olyan esetek vannak, amikor a jogerős határozatokat nem követi a végrehajtás, hanem olyanok is, amikor a törvény megengedi a nem jogerős határozatok végrehajtását is. Ez történik az ún. előzetes végrehajthatóság esetében is.

[727] ELŐZETES VÉGREHAJTHATÓSÁG • A fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani

a. a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú szolgáltatásban marasztaló ítéletet;

b. 42

c. az alperes által elismert követelésben marasztaló ítéletet;

d. a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban vállalt kötelezettségen alapuló pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha az annak alapjául szolgáló körülményeket ilyen okirattal bizonyították;

e. a nem pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék, és ha a felperes megfelelő biztosítékot nyújt [232. § (1) bek.].

A bíróság azonban a c)-e) pontok esetében az előzetes végrehajthatóság kimondását mellőzheti, ha az az alperesre aránytalanul súlyosabb terhet jelent, mint az előzetes végrehajthatóság mellőzése a felperesre. Az alperesnek az erre irányuló kérelmét a tárgyalás berekesztése előtt kell előterjesztenie. A bíróság az ítéletet a körülményekhez képest részben is végrehajthatóvá nyilvánítja [232. § (1) bek.].

Ha az elsőfokú bíróság a 231. §-ban foglaltak ellenére nyilvánította a határozatot előzetesen végrehajthatónak, a fellebbezési tárgyalás kitűzése előtt a másodfokon eljáró tanács elnöke határoz a végrehajtás felfüggesztéséről [240. §

bek.].

A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetén a bíróság az érdekelt fél kérelmére a per összes adatainak mérlegelésével az előzetesen vég- rehajthatónak nyilvánított ítélet végrehajtását egészben vagy részben felfüggesztheti, illetőleg az ítéletet egészben vagy részben végrehajthatónak nyilvánítja [256. § (1) bek.].

Az előzetes végrehajthatóság révén a jogosult gyorsabban jut a követeléséhez, mert nem kell bevárnia a határozat jogerőre emelkedését, amelyet az – esetleges fellebbezési eljárás – jelentősen tud késleltetni. Az előzetes végrehajthatóság elrendelése hivatalból történik, ahhoz az érdekelt fél kérelmére nincs szükség.

4.7. Jegyzetek1. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) 1898. 33. o.

2. Az ideiglenes intézkedés a pernek a 137. § (3) bekezdése alapján történő megszűnése, továbbá az eljárás félbeszakadása vagy a tárgyalás felfüggesztése esetén maradhat hatályban. Ha a bíróság ítéletet hoz vagy a pert megszünteti, az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.

3. Vö. Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 478. o.; Bajory Pál: Határozatok. In Kommentár 1976. 1071. o.; Farkas József: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 415. o.

4. M. törv. II. 10 128/1992. – BH 1992/9:614. sz.

5. A hivatalból elrendelt kiegészítés esetében a Pp. korábban lehetővé tette a tárgyaláson kívüli elintézést. A 225. § (6) bekezdésének erre vonatkozó rendelkezését azonban az Alkotmánybíróság 26/1990. (XI. 8.) AB határozatával alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette (lásd 363. pont).

6. Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban. Budapest, 1976. 48. o. – A továbbiakban Farkas (1976).

7. Magyary: i. m. 251. o.



8. Móra Mihály: A bírósági határozatok. In Polgári eljárásjog II. 1959. 423. o.

9. Magyary: i. m. 252-254. o.

10. Tóth Károly: Polgári törvénykezési jog. Debrecen, 1910. 640. o.

11. Móra: i. m. 425. o.; Farkas (1976): i. m. 62. o.

12. Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OIT Magyar Bíróképző Akadémia. Budapest, 2009. 39-40. o.

13. Kajtár István – Kengyel Miklós: „A Népköztársaság nevében." Adalékok az ítéleti praeam- bulumhoz. JK, 1982/1:34-37. o.

14. A kamat mértékét a Ptk. – 2012. január 1-jei hatállyal módosított – 232. §-a, továbbá a 301. és 301/A. §-a alapján kell kiszámítani. A korábbi szabályozáshoz képest lényeges változás az, hogy a magánszemélyek egymás közötti viszonyában kikötött kamat, illetve késedelmi kamat – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét meghaladó részében semmis [232. § (3) bek., 301. § (3) bek.].

15. Juhász László: Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése. Pécs, 2005. 164-165. o.

16. Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OIT Magyar Bíróképző Akadémia. Budapest, 2009. 124. o.

17. A Pp. 221. § (4) bekezdésének 2011. március 1-jétől hatályos új szövegét a 2010. évi CLXXXIII. törvény 114. §-a állapította meg.

18. Mezey Katalin: Határozatok. In Kommentár 1994. B/126. o.


20. Vö. Vinkler János: A peregyezség. Perjogi tanulmány. Budapest, 1915. 321-340. o.; Móra: i. m. 465 o.; Névai-Szilbereky: i. m. 436. o.; Farkas (1976): i. m. 98. o.

21. Varga Gyula: A tárgyalás. In Kommentár 1976. 852. o.

22. A felsorolt előnyök ellenére Magyarországon a perbeli egyezségkötések száma – más országok adataival összehasonlítva – meglehetősen alacsony. A nyolcvanas évek közepéről származó adatok szerint a polgári peres ügyek alig több mint tíz százaléka fejeződött be egyezséggel. (Kengyel Miklós: A polgári bíráskodás hétköznapjai. Budapest, 1990. 130. o.)

23. Köles Tibor: A tárgyalás. In Kommentár 1994. B/74. o.



26. Móra: i. m. 440. o.


28. Farkas (1976): i. m. 22-23. o.

29. Egy évig van helye igazolásnak akkor, ha az alperesnek a keresetlevelet az 1348/2000/EK tanácsi rendelet vagy az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján kézbesítették [136/A. § (3) bek.].

30. Móra: i. m. 440. o.; Farkas József: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 424425. o.

31. Ha a bíróság nem értesítette az érdekeltet, aki helyett az ügyész, illetve a külön jogszabály- lyal erre feljogosított személy vagy szervezet pert indított, részére azonban az elsőfokú ítéletet szabályszerűen kézbesítette, az érdekelt ezt az ítéletet fellebbezéssel támadhatja meg. Ilyen esetben a fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezheti. Ha az érdekelt a perről a



másodfokú ítélet meghozatala után szerez tudomást, az anyagi jogerő reá nem terjed ki (PK 196. sz. állásfoglalás).

32. Farkas (1976): i. m. 85. o.


34. Móra: i. m. 450. o.

35. Farkas: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 426. o.

36. Móra: i. m. 452. o.

37. Farkas (1976): i. m. 75. o.

38. Bajory: i. m. 1086. o.

39. Névai-Szilbereky: i. m. 48. és 427. o.

40. Móra: i. m. 450. o.

41. Farkas (1976): i. m. 25. o.

42. A b) pontot a III. Ppn. 1973. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.

4.8. IrodalomBajory Pál: A bírói egyezség megtámadása. MJ, 1960/6:230-234. o.

Bajory Pál: Az érdemi döntés korlátai a polgári perben. MJ, 1960/10:426-420. o.

Bajory Pál: A közbenső ítélet. MJ, 1961/8:366-368. o.

Bajory Pál: Az elutasító ítélet. MJ, 1961/3:121-125. o.

Bajory Pál: A határozat kiegészítése a polgári eljárásban. MJ, 1975/2:649-653. o.

Bajory Pál: Az ítélet meghozatala után lejáró szolgáltatás mennyiségének és időtartamának megváltoztatása. MJ, 1975/10:583-588. o.

Bajory Pál: Az egyezség jóváhagyása. PEF VIII. 1976. 25-27. o.

Bajory Pál: Határozatok. In Kommentár 1976. 1025-1138. o.

Bajory Pál: A bírósági egyezség. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 21-33. o.

Bárdosi István: A perbeli egyezség és a perjogi alapelvek kapcsolata. Acta Szeged, 1965. Tom. 12. Fasc. 18 o.

Beck Salamon: Bíráló ítélet – rendező ítélet. JK, 1952/5:225-227. o.

Beck Salamon: Az ítéleti indokolás jogerejének a kérdéséhez. JK, 1963/7:404-410. o.

Beck Salamon: Ítélet – végzés? MJ, 1963/6:270-273. o.

Bernáth Zoltán: A perbeli egyezségről. MJ, 1956/6:175-178. o.

Bernáth Zoltán: A polgári perbeli teljesítési határidő meghatározásának gazdasági szempontjai. MJ, 1967/12:742-44. o.

Boros József: Gondolatok az ítélet írásba foglalási és a fellebbezési határidők szabályozásáról.

MJ, 1985/1:67-71. o.

Déry Endre: Vitaülés a polgári ítélet indokolásáról. MJ, 1983/5:468-470. o.



Farkas József: Jogerő a nemperes eljárásokban. JK, 1973/11:588-594. o.

Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban. Budapest, 1976.

Farkas József: A jogerő személyi hatálya és tárgyi terjedelme a polgári eljárásban. JK, 1977/2:

78. o.

Farkas József: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 415-436. o.

Gátos György – Németh János – Varga Gyula: Polgári eljárásjogi irat- és határozatminták. Budapest, 1979.

Gátos György: Határozatok. In Kommentár (Németh) 2010. 797-866. o.

Imregh Géza: Gondolatok a közbenső ítéletről és annak alkalmazásáról. MJ, 1979/3:252257. o.

Juhász László: Az elsőfokú polgári (gazdasági) határozatok szerkesztése. BL, 2002/2:14-33. o. Juhász László: Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése. Pécs, 2005.

Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OIT Magyar Bíróképző Akadémia. Budapest, 2009.

Kaszainé Mezey Katalin: Határozatok. In Kommentár (Petrik) 2010. 407-452. o.

Kajtár István – Kengyel Miklós: „A Népköztársaság nevében". Adalékok az ítéleti praeambu- lumhoz. JK, 1982/1:34-37. o.

Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. 1898. 33-35. o.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. Budapest, 1939. 450-505. o. Molnár István: Az ítélet kiegészítése a bírói gyakorlatban. MJ, 1993/11:672-674. o.

Molnár János: Mikor helyezheti hatályon kívül az elsőfokú bíróság a saját ítéletét? MJ, 1964/2:81-85. o.

Móra Mihály: A polgári per érdemében csak ítélettel dönthet-e a bíróság? MJ, 1957/10:225230. o.

Móra Mihály: A bírósági határozatok. In Polgári eljárásjog II. 1959. 417-467. o.

Móra Mihály: Az ítélet teljessége: rész- és közbenső ítélet. MJ, 1959/11:338-341. o.

Németh János: Az előzetes végrehajthatóság néhány problémája. MJ, 1958/5:248-250. o. Németh János: Az ítélet megalapozottsága és a perújítás a polgári perben. JK, 1974/1-2:1823. o.

Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásban. Budapest, 1975.

Névai László: Gondolatok a jogerőről. JK, 1973/11:437-444. o.

Névai László: Kereset, tárgyalás és ítélet a magyar törvénykezési reform után. PEF V. 1974. 13-190. o. Névai László: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 393-414. o.

Névai László: A polgári eljárásban hozott határozatok rendszeréhez. MJ, 1979/7:641-642. o. Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 397-441. o.

Novák István: Az előzetes végrehajthatóság. MJ, 1955/8:245-248. o.

Novák István: A részleges jogerő a polgári peres eljárásban. Budapest, 1961.

Novák István: Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének hatása a részleges jogerőre. MJ, 1961/4:180-182. o.

Novák István: Határozatok és iratok az elsőfokú polgári eljárásban. Budapest, 1978.

Novák István: A határozathirdetés nyilvánossága a polgári perben. MJ, 1993/8:483-485. o. Novák István: Érthetetlen bírósági ítéletek? MJ, 2004/8:464-469. o.




Schönvitzky Bertalan: Az ítéleti indokolás jogerőre emelkedése. Budapest, 1933.

Schönvitzky Bertalan: Az ítélet jogi természete. Eger, 1936.

Solt Kornél: A jogellenes jogerős ítélet helye a jogrendszerben. JK, 1988/10:582-585. o. Soósné Lajos Ilona: A polgári perben hozott határozatokról. MJ, 1988/3:233-243. o.

Szalma Mária: A nemperes eljárásban hozott határozatok jogerőhatása. Publ. Univ. Miskolc.

Sect. jur. et pol. 2009. Tomus 27. 581-592. o.

Szigligeti Viktor: Alkalmazhatók-e a polgári jog szabályai a bírói egyezségre? MJ, 1962/7:313322. o.

Tóth Károly: Polgári törvénykezési jog. Alapismeretek. I-II. Debrecen, 1910.

Ujlaki László: Ideiglenes (függő) joghatások a magyar polgári eljárásban. MJ, 1989/12:11081112. o.

Ujlaki László: Gondolatok az obligatio iudicati-ról. MJ, 1999/5:257-263. o.

Varga Gyula: Az elutasító ítélet természete. Acta. Budapest, 1968. Tom. X. 221-239. o.

Vinkler János: Peregyezség. Budapest, 1915.

Vinkler János: A bírói határozatok. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 175-187. o.


5. fejezet - HARMADIK RÉSZ │ A PERORVOSLATOK1. XV. A PERORVOSLATOKRÓL ÁLTALÁBAN1.1. 1. A perorvoslat fogalma[728] A JOGORVOSLATI JOGOSULTSÁG • Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy a jogos érdekét sérti." A jogorvoslathoz való jog az igazságszolgáltatással összefüggő legfontosabb alapjogok közé tartozik. Ugyanezen cikk (1) bekezdésével, a bírósághoz fordulás jogával (lásd 4-5. pont) együtt értelmezve „arra utal, hogy a jogalkalmazás által érintett érdekelteknek az állammal szemben főszabályként igényük van legalább két, egymástól elkülönült döntéshozatalra, amelyek közül a második az elsőre visszahatni képes".1

Az Alaptörvény a jogorvoslati jogosultságot – ellentétben a korábbi Alkotmány 57. § (5) bekezdésével 2 – korlátozás nélkül gyakorolható alanyi joggá tette.

[729] A JOGORVOSLAT • A jogorvoslat – eljárásjogi értelemben – valamely sérelmes vagy sérelmesnek vélt határozat megtámadása az (ügy)fél vagy az erre jogosult más személy részéről, azzal a céllal, hogy az arra feljogosított hatóság a határozatot bírálja felül és a jogsérelmet orvosolja.3

A jogorvoslatot az kezdeményezheti, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a hatóság által meghozott határozat sérti. Ezek közé tartozik a polgári bíróság előtti eljárásban a fél, más hatósági eljárásban az ügyfél, továbbá az a személy is, aki az eljárásban közvetlenül nem vesz részt, de akire nézve a határozat valamilyen rendelkezést tartalmaz. A jogorvoslati jogosultság alanyi jog, tehát a jogorvoslati eljárás megindítása vagy meg nem indítása csak az érintett személy elhatározásának a függvénye lehet. Jogorvoslat hivatalból nem indítható. 4 Az ilyen jellegű eljárás (mint például az 1992-ben megszüntetett törvényességi óvás) nem a jogorvoslatokhoz, hanem a hivatalból történő felülvizsgálat körébe tartozik.

A jogorvoslat tárgya a hatósági (bírósági, közigazgatási stb.) határozat. A határozat fogalmát itt a lehető legtágabban kell értelmeznünk. A jogorvoslat szempontjából általában közömbös az, hogy a megtámadott határozat érdemi döntést tartalmaz-e vagy csupán alaki jellegű. A jogorvoslattal nemcsak a határozat rendelkező része támadható meg, hanem az indokolása is.

A jogorvoslat alapja a hatósági határozat sérelmes volta. Ez a sérelem egy aránt lehet jogsérelem és érdeksérelem. Az Alkotmány fentebb idézett rendelkezése szerint jogorvoslatnak akkor van helye, ha a hatósági döntés valakinek a jogát vagy a jogos érdekét sérti.

A jogsérelem alatt általában a „törvénynek nem megfelelő állapotot", tehát az anyagi jogi vagy az eljárásjogi szabályok helytelen alkalmazását értjük. Ezek az objektív alapú jogsérelmek (például az eljáró bíróság szabálytalan összetétele), szemben a szubjektív jog- vagy érdeksérelemmel, amikor az érintett annak ellenére tartja rá nézve sérelmesnek a határozatot, hogy az a törvény előírásainak mindenben megfelel.

A jogorvoslat célja a hatósági határozattal okozott jogsérelem orvoslása. Ehhez arra van szükség, hogy a jogorvoslatra feljogosított hatóság felülbírálja a megtámadott határozatot, és a sérelmezett döntés hatálytalanításával vagy megváltoztatásával a joghátrányt kiküszöbölje. A jogorvoslat eredménye általában egy újabb hatósági határozat lesz.

[730] A PERORVOSLAT • A jogorvoslathoz képest a perorvoslat szűkebb kategória. Csak azokat a jogorvoslatokat nevezzük így, amelyeket a polgári perben alkalmaznak. A régebbi magyar jogirodalom a két fogalmat elválasztotta egymástól, ám a perorvoslat lényegét illetően nem alakulhatott ki egységes felfogás, mert a korabeli szerzők különbözőképpen ítélték meg az egyes perorvoslatokban rejlő közös tulajdonságokat. Plósz a bíró részéről elkövetett jogsértésre vagy köteles- ségszegésre,5 míg Magyary az orvoslás módjára fektette a hangsúlyt. Ennek megfelelően a perorvoslat „a félnek a kérelme, mellyel az államhoz fordul abból a célból, hogy a bíró sértő cselekvénye vagy mulasztása, vagy pedig a saját maga által létrejött perbeli állapot


HARMADIK RÉSZ │ A PERORVOSLATOK

megszüntessék, s olyan perbeli állapot létesítes- sék, amelynek létre kellett volna jönnie, ha a sértő cselekvény vagy mulasztás el nem követtetik vagy pedig amely ezek előtt fennállottak".6 Habár a jogirodalom Magyary nézetét osztotta, az 1911. évi Pp. nem használta a perorvoslat kifejezést.

Az 1952. évi Pp. a fellebbezést, a perújítást és a törvényességi óvást „Perorvoslatok" elnevezés alatt szabályozta. A szocialista jogirodalomban a szerzők többsége a perorvoslatot „a jogorvoslatok egyik fajtájaként" határozta meg. Ezzel a leegyszerűsítő felfogással szemben Németh a perorvoslat fogalmának a meghatározásakor Magyary álláspontjához tért vissza, amikor perorvoslatnak nevezte „azt a bírósághoz intézett kérelmet, amely a polgári peres eljárás során hozott, illetőleg azzal azonosnak minősülő, a törvénynek meg nem felelő vagy meg nem felelőnek vélt bírósági határozat ellen irányul, abból a célból, hogy az okozott jogsérelem egy újabb bírósági határozat által, közvetlenül a sérelmezett határozatra visszaható módon megszüntetésre kerüljön".7

1.2. 2. A perorvoslat tartalmi elemei[731] A PERORVOSLAT ALANYA • A perorvoslat alanya az, aki a bíróságtól a sérelmes határozat orvoslását kéri. A perorvoslathoz való jog, éppúgy mint a fentebb tárgyalt jogorvoslati jogosultság, a polgári eljárásjog keretein túlmutató

alanyi jog. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy perorvoslattal éljen az olyan bírósági határozat ellen, amely a jogát vagy a jogos érdekét sérti [vö. Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bek.]. A Pp.-ben található konkrét szabályok nem állnak ellentétben ezzel az általános elvvel.8 A perorvoslati jogosultság mindenekelőtt a peres feleket, továbbá azokat a személyeket (például beavatkozó) illeti meg, akik számára a törvény a felekkel azonos jogállást biztosít. Rajtuk kívül perorvoslattal élhetnek azok is, akikre nézve a határozat rendelkezést tartalmaz [233. § (1) bek., 270. § (2) bek.].

[732] A PERORVOSLAT CÍMZETTJE • A perorvoslati kérelmet – ha a törvény más képpen nem rendelkezik (lásd 957. pont) – mindig a bírósághoz kell benyújtani. (Az ügyfél a bírósági határozat jogsértő voltát más hatóságnál is felpanaszolhatja, ez a kérelme azonban jogorvoslatnak, nem pedig perorvoslatnak minősül.) A perorvoslat címzettjének azt a bíróságot kell tekinteni, amelyik a törvény szerint jogosult arra, hogy a sérelmes határozatot orvosolja. A perorvoslat tárgyában eljáró bíróság nem feltétlenül esik egybe azzal a bírósággal, amelyiknél a perorvoslati kérelmet be kell nyújtani. Így például a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani [234. § (2) bek.], a fellebbezés elbírálására azonban a másodfokú bíróság jogosult [238. § (1) bek.]. Hasonló rendelkezést tartalmaz a törvény a felülvizsgálati kérelem esetében is. A 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Kúriától kell kérni, az erre irányuló kérelmet azonban az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál kell benyújtani [272. § (1) bek.]. Ezzel szemben a perújítási kérelem [263. § (1) bek.] vagy a bírósági meghagyás elleni ellentmondás [136/A. § (1) bek.] tárgyában az az elsőfokú bíróság jár el, ahova a perorvoslati kérelmet benyújtották.

[733] A PERORVOSLAT TÁRGYA • A perorvoslat tárgya csak polgári perben hozott bírósági határozat lehet. Alakszerű határozat hiányában azonban perorvoslatról nem lehet szó. A nemperes eljárásban hozott bírósági határozat megtámadását a jogirodalom csak akkor minősíti perorvoslatnak, ha a törvény kifejezetten előírja azt, hogy a határozatot a hatálya, illetve a megtámadhatósága szempontjából úgy kell tekinteni, mintha peres eljárás során hozták volna.9 Ennek hiányában a nemperes eljárásban hozott határozat megtámadása nem perorvoslatnak, hanem jogorvoslatnak minősül.

[734] A PERORVOSLAT ALAPJA • A perorvoslat alapja a perorvoslatra jogosultnak az az állítása, hogy a megtámadott bírósági határozat törvénysértő vagy megalapozatlan, és ennélfogva reá nézve sérelmes. A jogsérelem lehet objektív vagy szubjektív alapú (lásd 729. pont), és egyaránt jelentheti az anyagi vagy az eljárási jogszabályok megsértését. Itt jegyezzük meg, hogy a hazai jogirodalom a törvénysértést és a megalapozatlanságot részben egymást fedő fogalmaknak tartja, mivel a törvény a határozat megalapozottságát követeli meg, ám a megalapozatlanság egyben törvénysértést is jelent.10

[735] A PERORVOSLAT CÉLJA • A perorvoslat közvetlen célja a bírósági határozattal okozott – valódi vagy vélt – jogsérelem orvoslása. A közvetett cél az

egyedi joghátrány elhárításán keresztül a megsértett jogrend helyreállítása a törvényesség és az igazságosság alapján. Ennyiben a perorvoslat célja megegyezik a polgári per céljával.

[736] A PERORVOSLAT EREDMÉNYE • Mivel a perorvoslat mindig egy sérelmesnek tartott bírósági határozat ellen irányul, a perorvoslati eljárás eredménye is egy bírósági határozat lesz. Ha az eljáró bíróság a



perorvoslati kérelmet alaptalannak tartja, akkor a perorvoslatot elutasítja és a megtámadott határozatot helybenhagyja vagy hatályában fenntartja [253. § (2) bek., 268. §, 275. § (3) bek.]. Alapos perorvoslati kérelem esetében az eljáró bíróság a megtámadott határozatot egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg hatályon kívül helyezi és a jogsérelmet a törvényben előírt módon orvosolja [252. §, 253. § (2) bek., 268. §, 275. § (4) bek.]. Valójában ezt a határozatot kellene perorvoslatnak nevezni, a mai szóhasználat azonban „ezt az elnevezést átvitte a felülbíráló határozatot kezdeményező kérelemre".11

1.3. 3. A perorvoslatok osztályozása[737] RENDES ÉS RENDKÍVÜLI PERORVOSLATOK • A perorvoslatokat különböző szempontok alapján osztályozhatjuk. Ezek közül az egyik legfontosabb a jogerő és a megtámadhatóság viszonyára vonatkozik. Azokat a perorvoslatokat, amelyekkel a jogerőre még nem emelkedett határozatokat lehet megtámadni, rendes perorvoslatoknak nevezzük, szemben a jogerős határozatok megtámadására szolgáló rendkívüli perorvoslatokkal. (Ezen kívül vannak vegyes jellegű perorvoslatok is, amelyek mind a jogerős, mind pedig a nem jogerős bírósági határozatokkal szemben igénybe vehetők.)

A rendes és a rendkívüli perorvoslatok nemcsak a jogerőhöz való viszonyukban különböznek egymástól. A rendes perorvoslattal általában lehet egy sérelmesnek tartott bírósági határozatot megtámadni, míg a rendkívüli perorvoslat alkalmazását a törvény meghatározott feltételek (perorvoslati okok) fennforgásához köti.

A rendes és rendkívüli perorvoslatok aránya egy adott jogrendszeren belül nagyon fontos jogpolitikai kérdés lehet. Mivel a rendkívüli perorvoslatok a jogrendszer egyik alapintézményét, a jogerőt oldják fel, túlzott igénybevételük veszélyeztetheti a jogbiztonságot. Ugyanakkor el kell ismerni azoknak az érdekeknek a létjogosultságát is, amelyek bizonyos esetekben szükségessé tehetik a már jogerőre emelkedett bírósági ítéletek utólagos korrekcióját. Általánosságban mégis azt mondhatjuk, hogy a rendkívüli perorvoslatok alkalmazására – a rendes perorvoslatokhoz képest – csak kivételes jelleggel és korlátozott terjedelemben kerülhet sor.

A Pp.-ben szabályozott perorvoslatok közül a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés, valamint a bírósági és a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás a rendes perorvoslatok közé, a perújítás és a felülvizsgálat a rendkívüli perorvoslatok közé tartoznak. A határozat kijavítása és a kiegészítése iránti kérelem vegyes jellegu perorvoslatoknak minősülnek, mert a jogerős és a nem jogerős határoza-

tokkal szemben egyaránt igénybe vehetők. Az igazolási kérelmet, amelynek perorvoslati jellege korábban is vitatott volt, az Alkotmánybíróság kizárta a jogorvoslati eszközök köréből, mert „az nem a sérelmes döntés felülvizsgálatára és a döntésre közvetlenül visszaható újabb határozat hozatalára irányul, hanem valamely perbeli cselekmény következményeinek az elhárítására szolgál".12

[738] FELLEBBVITELI ÉS NEM FELLEBBVITELI PERORVOSLATOK • A bíróság által elkövetett jogsérelem jellege vagy a feleket ért joghátrány mértéke nem teszi minden esetben szükségessé azt, hogy a perorvoslati kérelmet magasabb szintű bíróság bírálja el. Ezért egy adott jogrendszerben mindig vannak olyan perorvoslatok, amelyeknél a felülbírálatot a megtámadott határozatot hozó (vagy annál alacsonyabb fokú) bíróság végzi el, és olyanok, amelyekben felsőbb (vagy a legmagasabb rangú) bíróság jár el. Ennek megfelelően a perorvoslatok lehetnek fellebbviteli és nem fellebbviteli perorvoslatok.

A Pp.-ben szabályozott perorvoslatok közül a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés, és a felülvizsgálat tartozik a fellebbviteli perorvoslatok közé. Nem fellebbviteli perorvoslat a perújítás, az ellentmondás, az igazolás, valamint a kijavítás és a kiegészítés.

[739] ÁTSZÁRMAZTATÓ ÉS NEM ÁTSZÁRMAZTATÓ HATÁLYÚ PERORVOSLATOK • A fellebbviteli perorvoslatokon belül különbséget tehetünk az átszármaztató hatályú (devolutív) és nem átszármaztató hatályú perorvoslatok között. Az átszármaztató hatály azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság jogköre – részben vagy egészben – átszáll a fellebbviteli bíróságra, amely a jogsérelmet ebben a jogkörben eljárva úgy orvosolja, hogy maga hozza meg az elsőfokú bíróság helyett a jogszabályoknak megfelelő döntést. Nem átszármaztató hatályú perorvoslat esetében a másod- vagy harmadfokú bíróság közvetlenül nem orvosolhatja a jogsérelmet, hanem csak arról dönthet, hogy az első- vagy másodfokú bíróság megsértette-e a jogszabályokat, vagy sem.

Az átszármaztató hatályú fellebbviteli perorvoslatok között további különbséget tehetünk aszerint, hogy a másodfokú bíróság teljes hatállyal avagy nem teljes hatállyal jár el. Az előbbi esetben a másodfokú bíróság mind a tényállás megállapítása, mind pedig a jogszabályok alkalmazása szempontjából ugyanolyan jogkörben jár el, mint az elsőfokú bíróság. Nem teljes hatályú fellebbviteli perorvoslat esetében a másodfokú bíróság jogköre korlátozott, például kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, ennélfogva csak a



jogszabályok alkalmazásával okozott sérelmeket orvosolhatja.

A fellebbviteli perorvoslataink közül a fellebbezés teljes, a felülvizsgálat részleges átszármaztató hatályú perorvoslat.

[740] EGYÉB OSZTÁLYOZÁSI SZEMPONTOK • A perorvoslatok lehetnek önállóak és járulékosak. Az önálló perorvoslat igénybevétele nem függ más perorvoslatoktól. Ezzel szemben járulékos az a perorvoslat, amely egy másik perorvoslat létezését feltételezi. A járulékos perorvoslat hatálya csak addig áll fenn, ameddig az önálló perorvoslaté. Perorvoslataink túlnyomó többsége önálló, egyedül a csatlakozó fellebbezés tartozik a járulékos perorvoslatok közé.

A perorvoslatok abból a szempontból is csoportosíthatók, hogy a bírósági

határozat végrehajtására milyen hatást gyakorolnak. A végrehajtásra halasztó hatályt gyakorol a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés és a bírósági meghagyás elleni ellentmondás. A határozat végrehajtására nincs halasztó hatállyal az igazolás, a kijavítás, a kiegészítés, a perújítás, valamint a felülvizsgálat. Ám a törvény mind a hat perorvoslat esetében megengedi azt, hogy a bíróság indokolt esetben felfüggessze a határozat végrehajtását.

1.4. 4. A perorvoslati rendszerek[741] A PERORVOSLATI RENDSZER FOGALMA • A polgári perben a bíróság, a felek és az egyéb résztvevők egyaránt elkövethetnek jogsértéseket, hibákat vagy mulasztásokat. A különböző jellegű és eltérő súlyú fogyatékosságok kiküszöbölésére más-más perorvoslatok szolgálnak. Egy adott jogrendszeren belül az igénybe vehető perorvoslatok összességét perorvoslati rendszernek nevezzük. A tágabb értelemben vett perorvoslati rendszeren belüli legfontosabb kérdés a különböző (például rendes és rendkívüli) perorvoslatok egymáshoz való viszonya.

A hazai jogirodalom a perorvoslati rendszer fogalmát szűkebben értelmezi. Németh szerint „valamely perorvoslati rendszer igazi jellegét a fellebbviteli perorvoslatok kérdésében elfoglalt álláspontja határozza meg", Szilberekynél a perorvoslati rendszer egyet jelent a fellebbviteli rendszerrel.13

[742] A FELLEBBVITELI RENDSZER MEGHATÁROZÓ ELEMEI • A fellebbviteli rendszer jellegét egyfelől a perorvoslati lehetőségek száma, másfelől a fellebbviteli bíróság felülbírálati jogkörének a terjedelme határozza meg.

A fellebbviteli rendszer lehet egyfokú vagy kétfokú. Ez attól függ, hogy az elsőfokú bíróság határozatát hányszor lehet rendes perorvoslattal megtámadni. Az egyfokú fellebbvitel azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság határozata ellen csak a másodfokú bírósághoz lehet fordulni. A kétfokú fellebbviteli rendszerben a másodfokú határozatot is meg lehet támadni a harmadfokú bíróság előtt.

Az egyes fellebbviteli rendszerek között lényeges különbség van a fellebbviteli bíróságot megillető jogkör tekintetében. A felülbírálat terjedelme attól függ, hogy mennyiben háramlik át az első- (vagy másod-) fokú bíróság jogköre a fellebbviteli bíróságra (lásd 738. pont). A felülbírálati jogkör terjedelme alapján különbséget teszünk: reformatórius, revíziós és kasszációs fellebbviteli rendszer között.

[743] A REFORMATÓRIUS FELLEBBVITELI RENDSZER • Teljes átszármaztató hatályú (devolutív) fellebbvitel esetében az elsőfokú eljárás lényegében megismétlődik a másodfokú bíróság előtt.

Mivel a fellebbviteli bíróság nincsen kötve az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, ezért újabb bizonyítást folytathat le és mind a tény-, mind a jogkérdésben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság ítéletét. A „tiszta" reformatórius rendszer előnye a fellebbviteli bíróság nagy mozgási szabadsága

és az érdemi döntés lehetősége. Hátránya – a hazai jogirodalom egyöntetű álláspontja szerint – az, hogy az ítélkezés súlypontja megváltozik, és az elsőfokú eljárásról a fellebbviteli eljárásra tevődik át.14

[744] A REVÍZIÓS FELLEBBVITELI RENDSZER • A revíziós fellebbviteli rendszer a nem teljes átszármaztató hatályú perorvoslatoknál érvényesül, ahol az alsóbb bíróság jogköre csak részben háramlik át a fellebbviteli bíróságra. A perorvoslattal megtámadott ítélet felülbírálata csak a jogkérdésre terjed ki (jogi revízió), a ténykérdések tekintetében a fellebbviteli bíróság kötve van az alsóbb bíróság által megállapított tényálláshoz. Ez azt jelenti, hogy a fellebbviteli bíróság a tényállást a bizonyítási anyag mérlegelése alapján nem helyesbítheti és nem változtathatja meg; a tényállás megállapítása során elkövetett hibákat (például helytelen



ténybeli következtetések, iratellenesség) pedig csak az ítélet hatályon kívül helyezésével orvosolhatja. Ha a fellebbviteli bíróság jogszabálysértést állapít meg, akkor az alsóbb bíróság ítéletét – a tényállás változatlanul hagyása mellett – megváltoztathatja.

A revíziós fellebbviteli rendszer előnye az, hogy a bíróságot mentesíti a tényállás felülvizsgálatától. Alkalmazására a másodfokú perorvoslatok esetében kerül sor, ahol már nincsen szükség arra, hogy a harmadfokú bíróság a tényállást újból felülbírálja. A „tiszta" revíziós rendszer hátrányát a jogirodalom a „konstrukció merevségében" látja, amely nem teszi lehetővé azt, hogy a fellebbviteli bíróság a tényállást helyesbíthesse.15

[745] A KASSZÁCIÓS FELLEBBVITELI RENDSZER • Az át nem származtató hatályú perorvoslatok esetében a felülbírálatot végző bíróság jogköre csak annak a megállapítására terjed ki, hogy az alsóbb bíróság eljárása, illetőleg határozata jogszabálysértő volt-e vagy sem. Ha a fellebbviteli bíróság a perorvoslattal megtámadott bírósági eljárás szabálytalanságát vagy a döntés jogszabálysértő voltát észleli, köteles az alsóbb bíróság határozatát megsemmisíteni (hatályon kívül helyezni) és a bíróságot új eljárásra utasítani.

A „tiszta" kasszációs fellebbviteli rendszer előnye az, hogy a fellebbviteli bíróság a munkáját csak a jogszabálysértésekre koncentrálja, és ennek révén magas fokú precizitásra tehet szert. Hátrányaként a jogirodalom „a rendszer rendkívül merev, a fellebbviteli bíróságot igen erősen korlátozó, összességében tehát életszerűtlen" voltát említi, továbbá azt, hogy a fellebbviteli eljárás jelentőségét indokolatlanul lecsökkenti, és az eljárást lelassítja, illetve hosszadalmassá teszi.16

[746] A VEGYES FELLEBBVITELI RENDSZEREK • A gyakorlatban a fellebbviteli rendszereknek nem a „tiszta" változatai, hanem az előnyös tulajdonságaikat ötvöző kombinációi fordulnak elő. A reformatórius fellebbviteli rendszer a kasszáció, a kasszációs rendszer pedig a revízió elemeivel keveredik. Ha a fellebbviteli rendszer kétfokú, akkor a reformatórius másodfokú eljáráshoz általában kasszációs vagy revíziós harmadfokú eljárás kapcsolódik. A különböző fellebbviteli rendszerek ötvöződése figyelhető meg a jelenlegi magyar perorvoslati rendszerben is.

1.5. 5. A jelenlegi magyar perorvoslati rendszer kialakulása[747] XIX. SZÁZADI ELŐZMÉNYEK • A XIX. század második felében a magyar fellebbviteli rendszer „polgári eljárásunk egyik legbetegebb részének" számí- tott.17 Az elégedetlenséget az a kettősség idézte elő, amely a német és a francia perjog egymásnak gyakran ellentmondó hatásából adódott. A fellebbviteli rendszeren belül összekeveredtek a felülvizsgálat és a semmisségi panasz, a kasszáció és a revízió elemei (lásd 54. pont). Az ebből adódó fogyatékosságokat csak Plósz Sándornak sikerült kiküszöbölnie, aki az 1911. évi Pp. jogorvoslati rendszerének a kialakításakor szakított a francia gyökerekkel és a német megoldást fejlesztette tovább (lásd 56. pont).

[748] AZ 1911. ÉVI PP. PERORVOSLATI RENDSZERE • A kétfokú fellebbviteli rendszerben az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel, a másodfokú bíróságét felülvizsgálattal lehetett megtámadni. A fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság túlnyomó részben reformatórius jogkörben járt el. A törvény felfolyamodás elnevezéssel a végzés elleni fellebbezést elválasztotta az ítéletétől. A felülvizsgálat átszármaztató hatályú, rendes perorvoslat volt, amelyet a törvény a fellebbezéshez képest szűkebb körben tett lehetővé (lásd 2. ábra).

A rendkívüli perorvoslatok szabályozásánál Plósz abból indult ki, hogy „az ítéletek jogerejét minél kevésbé szabad megbolygatni", ezért a perújítás és az igazolás lehetőségét meglehetősen szűk határok közé szorította. (Így például a jogerős bírósági ítéletet elleni perújítási keresetet csak a törvényben felsorolt tizenkét ok valamelyike alapján lehetett benyújtani.)

Az 1911. évi Pp. perorvoslati rendszeréről Magyary joggal állapíthatta meg, hogy: „a tökély igen magas fokán áll s az élet követelményeinek is nagy részben megfelel".18 Ezért hosszú évtizedeken keresztül nem kellett a szabályokon változtatni.

[749] A SZOCIALISTA PERORVOSLATI RENDSZER • Rövid átmeneti időszak után az 1952. évi III. törvény véglegessé tette az egyfokú perorvoslati rendszerre való áttérést. A régi Pp. fellebbviteli rendszeréből mindössze a fellebbezés maradt meg mint átszármaztató hatályú rendes perorvoslat (lásd 3. ábra).

A szovjet felülvizsgálati óvás mintájára az 1952. évi Pp. bevezette a törvényességi óvást mint rendkívüli perorvoslatot. A legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely polgári ügyben hozott jogerős



határozat ellen törvényességi óvással élhetett, ha a határozatot törvénysértőnek vagy megalapozatlannak tartotta. Az óvást a Legfelsőbb Bíróság háromtagú tanácsa bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen benyújtott törvényességi óvást a héttagú Elnökségi Tanács bírálta el.

1957 után évtizedek teltek el a perorvoslati rendszer lényegesebb módosítása nélkül. Ebből az időszakból csak a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának a bevezetése érdemel említést (lásd 780-784. pont).

A jogirodalomban már a nyolcvanas évek második felében felmerült a harmadfok visszaállításának a gondolata. Farkas „eretnek nézetéből"19 a rendszer-

váltás idejére politikai program lett,20 amelynek a megvalósítása felé vezető úton a legnagyobb akadályt a törvényességi óvás jelentette.

[750] A FELÜLVIZSGÁLAT VISSZAÁLLÍTÁSA • Az Alkotmánybíróság 9/1992. [750] (I. 30.) AB határozatával megállapította a törvényességi óvás alkotmányellenességét, és az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket 1992. december 31-ei hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a törvényességi óvást a jogállamiság elvével ellentétesnek minősítette, mivel az sérti a jogbiztonság követelményét, a jogerő intézményét, polgári ügyekben a felek rendelkezési jogát, valamint a bíróságok, illetve a bírák függetlenségének az elvét.

Az Alkotmánybíróság döntése megnyitotta az utat a felülvizsgálat visszaállítása előtt, de az erről rendelkező 1992. évi LXVIII. törvény (V. Ppn.) a felülvizsgálati eljárást nem az eredeti formájában állította vissza. A felülvizsgálatból – a megfelelő bírósági szervezeti feltételek hiányában – nem harmadfokú, hanem a törvényességi óvás fogyatékosságait kiküszöbölő, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli perorvoslat lett (lásd 825. pont).

[751] KIFOGÁS A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA MIATT • 2006-ban a törvényhozó – megváltoztatott formában – újból visszaállította a kifogás intézményét, amellyel a polgári (és a büntető-) ügyek „ésszerű időn belül való tárgyalását" kívánta előmozdítani (lásd 83. pont).21 Az új jogintézmény a Pp. 114. §-a szerinti, az eljárás szabálytalansága miatti kifogás különös esetének tekinthető.

A fél, a beavatkozó, sőt az eljárásban részt vevő ügyész is az ügyben eljáró bíróságnál írásban kifogást nyújthat be, kérve a mulasztás tényének a megállapítását, valamint a mulasztó bíróságnak az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére, határozat meghozatalára vagy pedig az adott ügyben a leghatékonyabb intézkedés megtételére történő utasítását [114/A. § (1) bek.].

Ha az ügyben eljáró bíróság a kifogást alaposnak tartja, harminc napon belül megteszi a sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges intézkedést. Ellenkező esetben – az ellenérdekű fél esetleges észrevételeivel együtt – nyolc napon belül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz.

A helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa, a törvényszék mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélőtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélőtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Kúria mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria másik tanácsa az iratok felterjesztésétől számított tizenöt napon belül tárgyaláson kívül bírálja el (114/B. §).

A szabályozás során keverednek az eljárásjogi kifogás és a perorvoslat elemei. Az Alkotmánybíróság idézett határozata szerint (lásd 737. pont) csak döntés ellen lehet jogorvoslattal élni. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás, ha azt az eljáró bíróság bírálja el, nem egy döntés ellen jogorvoslat, hanem a bíróság mulasztásából adódó következmények elhárításának eszköze. Abban az esetben azonban, amikor az eljáró bíróság a kifogást elutasítja, és magasabb bírósághoz terjeszti fel, tulajdonképpen egy döntést hoz, tehát a kifogás elbírálása a továbbiakban már egy perorvoslati eljárás keretében történik.

[752] AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ • Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Alkotmányjogi panaszt az a személy vagy szervezet nyújthat be, akinek az ügy érdemében hozott vagy az eljárást befejező egyéb bírói döntés az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és a jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva (Abtv. 27. §). Az alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha a sérelem a bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály-alkalmazás folytán következett be [Alaptörvény 24. cikk (2) bek. c) pont, Abtv. 26. § (1) bek.]. Az Alkotmánybíróság – mindkét esetben – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy



alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén jár el (Abtv. 29. §). Az alkotmányjogi panasz alanyi jogon járó jogorvoslat, de nem a bírósági eljárás folytatása, mivel az Alkotmánybíróság nem része az igazságszolgáltatásnak.

Az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan nap, a döntés kézbesítésének elmaradása esetén a tudomásszerzéstől vagy az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől számított hatvan nap. Elháríthatatlan akadály esetén – az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül – igazolási kérelem nyújtható be. A döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszról ésszerű határidőn belül hoz döntést (Abtv. 30. §).

Az Alkotmánybíróság döntése az adott ügyre nézve ítélt dolgot (lásd 720. pont) eredményez: „ugyanabban az ügyben érintett panaszos által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva" újabb alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye (Abtv. 31. §).

[753] ELJÁRÁS AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ALAPJÁN • Ha a fél alkotmányjogi panaszt terjeszt elő, azt az elsőfokú bíróság haladéktalanul továbbítja az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasszal megtámadott határozat végrehajtását az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti, az Alkotmánybíróság felhívására pedig köteles felfüggeszteni. Ez utóbbi esetben a felfüggesztést elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye (Pp. 359/B-359/C. §).

Ha az Alkotmánybíróság jogszabályt vagy bírósági határozatot semmisít meg, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét a Kúria állapítja meg:

a. ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt semmisített meg, és az ügyben kizárólag per (vagy nemperes eljárás) volt folyamatban, a Kúria értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál (lásd 813. pont);

b. ha az Alkotmánybíróság eljárási jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, a Kúria szükség esetén az eljárás azon szakaszának újbóli lefolytatását rendeli el – az azt befejező határozat egyidejű hatályon kívül helyezésével -, melynek kimenetelére az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett;

c. ha az Alkotmánybíróság bírósági határozatot semmisített meg, a Kúria az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el;

d. ha az Alkotmánybíróság más hatóság döntését is megsemmisítette, a döntést hozó hatóságot értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében (Pp. 361. §).

A Kúria az a)-b) pont esetében kérelemre jár el, amelyet az indítványozónak az alkotmánybírósági határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül kell előterjesztenie. A c)-d) pont esetben az elsőfokú határozatot hozó bíróság az Alkotmánybíróság döntését az ügy irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Kúriához, amely hivatalból jár el (Pp. 362. §).

A Kúria nemperes eljárásban határoz, indokolt esetben az alkotmányjogi panasz indítványozóját, illetve az ellenérdekű felet meghallgathatja. A Kúria határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye.

1.6. Jegyzetek1. Varga István: A jogorvoslathoz való jog mint alapjog. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány

kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 2089. o.

2. Az 1949. évi Alkotmány 57. § (5) bekezdésének a jogorvoslati jogot korlátozó második mondatát az 1997. évi LIX. törvény állapította meg: „A jogorvoslati jogot – a jogviták észszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

3. Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 475-477. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 445-446. o.



4. Fűrész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 331. o.

5. Plósz Sándor: Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 322-323. o.

6. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 313. o.

7. Németh: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásban. Budapest, 1975. 44. o. – A továbbiakban Németh (1975).

8. Varga: i. m. 2093-2094. o.

9. Németh: A perorvoslatok. In Polgári perjog II. 1992. 136-137. o. – A továbbiakban Németh (1992).

10. Bajory: i. m. 22. o.

11. Bacsó: i. m. 477. o.; Németh (1992): i. m. 139. o.

12. 22/18/B/1991. AB határozat, 22/1995. (III. 31.) AB határozat.

13. Németh (1975): i. m. 55. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 448. o.

14. Novák István: A polgári perbeli fellebbezési rendszer néhány kérdése. MJ, 1968/7:428. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 448. o.; Németh (1992): i. m. 144. o.

15. Novák: i. m. 427. o.


17. Fodor Ármin – Márkus Dezső: A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. Budapest, 1895. 490. o.


19. Farkas József: A polgári perrendtartás átfogó újraszabályozása. MJ, 1984/1:40-51. o.

20. Kulcsár Kálmán: A bírósági szervezet fejlesztéséről. MJ, 1990/1:1-10. o.

21. 21 A 2006. évi XIX. törvényhez fűzött indokolás szerint az új jogintézmény bevezetésére elsősorban azért volt szükség, mert „a strasbourgi szervekhez benyújtott magyar panaszok tapasztalatai szerint a magyar ügyek jelentős részét a polgári perek elhúzódása miatti panaszok teszik ki. [...] A Bíróság emellett több esetben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jelenlegi szabályai nem teremtenek hatékony jogorvoslatot."

1.7. IrodalomBacsó Ferenc: Perorvoslatok. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 188-223. o.

Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 475-487. o.

Bacsó Jenő: A polgári perrendtartás fellebbezési rendszerének néhány kérdése. MJ, 1957/8: 230-234. o.

Bajory Pál: Fellebbezés a polgári eljárásban. Budapest, 1987.

Bárdosi István: A fellebbviteli rendszerek kérdéséhez a polgári eljárásban. Acta Szeged, 1958. Tom. 4. Fasc. 4.

Bárdosi István: Polgári perrendtartásunk fellebbviteli rendszere. Acta Szeged, 1974.

Bragyova András: Az alkotmányjogi panasz fogalma. In Dezső Márta – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, 2008. 69-77. o.

Csehi Zoltán: Kérdések és felvetések a német típusú alkotmányjogi panasz magyarországi bevezetése kapcsán. Alkotmánybírósági Szemle, 2011/1:100-109. o.



Farkas József: A polgári eljárás átfogó újraszabályozása. MJ, 1984/1:40-50. o.

Farkas József: Még egyszer a harmadfokról. MJ, 1990/1:46-50. o.

Fodor Ármin – Márkus Dezső: A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. I. köt. Budapest, 1895.


Gáspárdy László: A magyar fellebbezési rendszer jövője a polgári igazságszolgáltatásban. JK, 1991/3-4:69-73. o.

Hanák András: Ideiglenes törvénykezés. A jogorvoslati jog alkotmányos keretei. NJ, 2001/8: 7-8. o.

Horváth János: Kétfokú fellebbezési rendszer a polgári eljárásban. MJ, 1991/5:288-297. o.

Kiss Daisy: Felelőtlen felelősök. A bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás új jogintézménye a polgári perekben. Fundamentum, 2004/1:147-153. o.

Kiss Daisy: Alkotmányjogi panasz. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 1413-1418. o.

Köblös Adél: Milyen jogvédelmet nyújt az alkotmányjogi panasz? In Balogh Elemér (szerk.): Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok – 20 év tapasztalatai, Szeged, 2011. 41-48. o.

Könyvesné Orosz Ibolya: Az időtényező a polgári eljárásjogban, különös tekintettel a kifogás intézményére. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 211-217. o.

Kulcsár Kálmán: A bírósági szervezet fejlesztéséről. MJ, 1990/1:1-10. o.

Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 313-317. o.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 516-522. o.

Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásban. Budapest, 1975.

Németh János: A perorvoslatok. In Polgári perjog II. 1992. 133-161. o.


Novák István: Polgári eljárásjogunk jogorvoslati rendszere. Budapest, 1960.

Novák István: A polgári perbeli fellebbezési rendszer néhány kérdése. MJ, 1968 / 7:427-429. o.

Pákozdi Zita: Perorvoslat az igazolás? Jogelméleti Szemle, 2008/1.

Plósz Sándor: A közvetlen szóbeli eljárásban minő jogorvoslatok engedhetők meg. In Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 313-352. o.


Schreyer Jakab: A perorvoslatok teljes rendszere. Budapest, 1879.

Szentgyörgyi Rezső: Kasszációs-revíziós fellebbezési rendszer a polgári eljárásban. MJ, 1957/7:199-201. o.

Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11:650663. o.

Zlinszky Imre: A jogorvoslati rendszer. Budapest, 1879.

Varga István: A jogorvoslathoz való jog mint alapjog. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 2088-2126. o.

2. XVI. FEJEZET – A FELLEBBEZÉS



2.1. 1. A fellebbezés benyújtása[754] A FELLEBBEZÉS FOGALMA • A fellebbezést a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg, mint a) a nem jogerős bírósági határozatok elleni,

fellebbviteli jellegű, c) átszármaztató hatályú, d) rendes perorvoslatot.

A fellebbezés az elsőfokú bíróság nem jogerő's ítélete és végzése, illetve a másodfokú bíróság nem jogerős végzése ellen igénybe vehető perorvoslat. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a törvény csak a kisértékű perekben korlátozza (lásd 1060. pont), míg a megfellebbezhető végzések köre sokkal szűkebb (lásd 797-800. pont).1

A fellebbezés azért fellebbviteli perorvoslat, mert a határozatot hozó elsőfokú bíróságnál magasabb bírói fórum, a másodfokú bíróság bírálja el. Ez a szabály csak az ítéletek esetében érvényesül feltétel nélkül, a végzések tekintetében a törvény kivételt enged (lásd 799. pont).

A fellebbezés átszármaztató hatályú (devolutív) perorvoslat, ezért a fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság nemcsak annak a megállapítására szorítkozhat, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vagy helytelenül járt el, hanem a másodfokú eljárás során megállapított tényállás alapján a jogvita érdemében is dönthet. A hatályos Pp. fellebbviteli rendszere alapvetően reformatórius jellegű, de kasszációs elemeket is tartalmaz (lásd 786. és 791. pont).

A fellebbezést a rendes perorvoslatok közé soroljuk, mivel a jogerőre még nem emelkedett bírósági ítéleteket és végzéseket (ez utóbbiak ugyan korlátozottabb körben) külön törvényi előfeltételek nélkül lehet fellebbezéssel megtámadni.

A „fellebbezés" kifejezést mind a jogi nyelv, mind a szaknyelv kettős értelemben használja. A bírósághoz címzett fellebbezési kérelmet és a másodfokú bíróság által lefolytatott perorvoslati eljárást egyaránt fellebbezésnek nevezi. (Még a törvény szóhasználatában sincs különbség a két fogalom között.)

[755] A FELLEBBEZÉSI JOGOSULTSÁG • Az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó; továbbá az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen [Pp. 233. § (1) bek.].

A feleket önálló fellebbezési jog illeti meg, amely független a többi jogosult fellebbezésétől. Pertársaság esetén valamennyi felperesnek, illetve alperesnek külön joga van a fellebbezésre. Egységes pertársaság esetén az egyik pertárs fel-

lebbezése pótolhatja a másik pertárs által elmulasztott fellebbezést. Ha mindkét pertárs fellebbezett, de egymástól eltérő tartalommal, akkor a bíróság a per egyéb adataival egybevetve bírálja el azokat [52. § (2) bek.]. Egyszerű pertársaság esetén az egyik pertárs fellebbezése nincs hatással a többi pertárs fellebbezési jogára [53. § (1) bek.].

A beavatkozót – az általa támogatott féltől függő – járulékos jellegű fellebbezési jog illeti meg. A beavatkozó csak akkor fellebbezhet, ha azt a fél elmulasztja, illetőleg ha nem áll ellentétben a fél fellebbezésével [57. § (1) bek.]. Ellenkező esetben a beavatkozó fellebbezése hatálytalan. Ezek a szabályok nem vonatkoznak az ún. önálló beavatkozóra, aki eltérhet az általa támogatott fél cselekményeitől (lásd 219. pont).

Az ügyész fellebbezési jogosultsága elsősorban a keresetindítási pozíciójához igazodik.

Ha az ügyész a Pp. 9. § (1) bekezdése alapján keresetet indít, vagy a perben fellép, a fellebbezési jogot a (3) bekezdésben foglalt korlátozásokra tekintettel gyakorolhatja. Ha az ügyész és a fél cselekményei egymástól eltérnek, azokat a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el (lásd 234. pont).

Ha az ügyészt külön jogszabály jogosítja fel a keresetindításra (lásd 232. pont), a fellebbezési jogot az általános szabályok szerint gyakorolhatja.

A házasság érvénytelenítése, valamint az apaság és származás megállapítása iránti perben hozott ítéletet az ügyésszel akkor is közölni kell, ha a perben nem vett részt, és az ügyész az ítélet ellen ilyenkor is fellebbezhet [290. §

(5) bek., 293. § (1) bek.].



Az eljárásban részt vevő egyéb érdekeltek közül az élhet fellebbezéssel, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz. Ilyen lehet például a tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, a vércsoport vizsgálatára kötelezett személy, sőt a hallgatóság tagja is, akivel szemben a bíróság a 134. § (5) bekezdése alapján pénzbírságot szabhat ki. A felsorolt személyek a felektől függetlenül, de csak a határozat rájuk vonatkozó része ellen fellebbezhetnek.

[756] LEMONDÁS A FELLEBBEZÉSRŐL • Az 1999. évi CX. törvény (VIII. Ppn.) a [756] jogorvoslati jogosultság önkéntes korlátozására ad lehetőségét azzal a rendelkezésével, amely szerint

a jogi képviselővel eljáró felek,

legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig benyújtott,

közös nyilatkozatban,

a fellebbezési jogukról előzetesen lemondhatnak.

A lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. A fellebbezési jogról történő előzetes lemondás esetében az ítélet a közlésével jogerőre emelkedik. A lemondás nem hatályos, ha a bíróság az elsőfokú eljárás szabályait olyan súlyosan megsértette, hogy az ítélet hatályon kívül helyezése és az új eljárás lefolytatásának elrendelése kötelező lenne (lásd 793. pont). A lemondás hatálytalanságára alapított fellebbezésben foglalt kérelemre a másodfokú bíróság az ítélet végrehajtását felfüggesztheti [228. § (2) bek.].

A módosításhoz fűzött indokolás szerint az új rendelkezéssel a felek várha-

tóan akkor élhetnek, „ha a per kimenetele többesélyes és annak befejezéséhez kölcsönös érdekük fűződik".

Az új rendelkezés magától értetődően nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a határozat meghozatala után a fellebbezésről az általános szabályok szerint lemondjanak (lásd 718. pont).

[757] A FELLEBBEZÉS TÁRGYA • A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen – amennyiben a törvény nem zárja ki – fellebbezésnek van helye. A „határozat" kifejezés alatt – a 212. § (1) bekezdésével összhangban – az ítéletet és a végzést kell érteni. Más bírósági határozattal, így például a bírósági meghagyással (lásd 487. pont) vagy a fizetési meghagyással (lásd 1042. pont) szemben ellentmondással lehet élni, amely ugyancsak rendes perorvoslat, de a fellebbezéstől eltérően nem fellebbviteli jellegű. A 233/A. § szerint fellebbezéssel támadhatók meg a másodfokú eljárásban hozott egyes végzések is (lásd 799. pont).

Az eljáró tanács elnökének a határozata a fellebbezés szempontjából a bíróság határozatával egy tekintet alá esik [233. § (2) bek.]. A közjegyzőnek a nemperes eljárásban hozott határozata a fellebbezés szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályú (Közjtv. 172. §; 2008:XLV. tv. 13. §).

A fellebbezés tekintetében a törvény nem tesz különbséget a határozat rendelkező része és indokolása között. Ezért a határozatnak nemcsak a rendelkező része, hanem az indokolása is megtámadható fellebbezéssel, sőt az sem zárható ki, hogy a fellebbezés csak a határozat indokolása ellen irányuljon.2

[758] A FELLEBBEZÉS TARTALMA • A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani. A beadványokra vonatkozó általános szabály szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe (lásd 348. pont). Ezt a szabályt erősíti meg az, hogy ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, annak bármilyen címen előterjesztett megtámadását – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével – fellebbezésnek kell tekinteni [234. § (3) bek.].

A beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően a törvény a fellebbezés tartalmi kellékeire vonatkozóan részletes útbaigazítást ad [235. § (1) bek.]:

• a fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és

• elő kell adni azt, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.

• A fellebbezésben új tény és új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor,

• ha az új tény vagy új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél



tudomására, feltéve, hogy az – az elbírálása esetén – rá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna;

• ha az új tény vagy az új bizonyíték, illetve az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás a határozat jogsértő voltának az alátámasztására irányul, kivéve ha az elsőfokú bíróság az adott tényállítást, illetve bizonyítékot a 141. § (6) bekezdésben foglaltakra tekintettel nem vette figyelembe.

A fellebbezésből a bíróság számára egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy a fél melyik határozatot támadja meg. Ehhez vagy a bírósági ügyszám feltüntetésére, vagy a felek nevének és a per tárgyának a megjelölésére van szükség. (A helyesen megszerkesztett beadvány mindkettőt tartalmazza.)

A fellebbezés legfontosabb tartalmi eleme a bírósághoz címzett fellebbezési kérelem. A kérelemnek – a kereseti kérelemhez hasonlóan – határozottnak kell lennie, vagyis a fellebbező félnek elő kell adnia azt, hogy a határozat megváltoztatását „mennyiben és milyen okból" kívánja. Annak ellenére, hogy a törvény szövege csak a határozat megváltoztatásáról tesz említést, a bírósági gyakorlat az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére és a per megszüntetésére irányuló kérelmet is fellebbezési kérelemnek tekinti.3

[759] ÚJ TÉNYEK ÉS ÚJ BIZONYÍTÉKOK ELŐTERJESZTÉSE • A korábbi szabályozáshoz képest a törvény lényegesen korlátozza a feleknek azt a jogát, hogy a fellebbezésben új tényekre és új bizonyítékokra hivatkozzanak, illetve az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatását kérjék. A módosítások tendenciája a másodfokú bíróság reformatórius jogkörének a szűkítése irányába mutat. A nóvum előterjesztését a törvény több feltételhez köti. Az egyik az időbeli korlátozás, miszerint az új tény vagy az új bizonyíték csak akkor terjeszthető elő, ha az elsőfokú határozat meghozatala után jutott a fellebbező fél tudomására. A másik feltétel a perújítás szabályaira emlékeztet (lásd 804. pont), miszerint a fellebbező fél által felhozott új ténynek és bizonyítéknak az – elsőfokú eljárásban történt – elbírálása rá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. E két feltétel megléte nélkül akkor lehet nóvumokra hivatkozni, illetve az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítást kérni, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul. (A fellebbezés szabályai között ezzel egy revíziós elem is megjelenik). Ebben az esetben sem lehet olyan új tényt vagy új bizonyítékot előadni, amelyet a fellebbező félnek a gondos és az eljárást elősegítő pervitelre vonatkozó kötelezettsége alapján már az elsőfokú eljárásban fel kellett volna hoznia, de ezt a bíróság felhívása ellenére elmulasztotta (lásd 473. pont).

[760] A FELLEBBEZÉS HATÁRIDEJE • Az általános fellebbezési határidőt a törvény az ítéletekre és a végzésekre nézve egységesen tizenöt napban állapítja meg [234. § (1) bek.]. Kivételt képeznek a váltóperek, ahol a gyors igényérvényesítés érdekében a fellebbezési határidő három napra rövidül. A tizenöt napos fellebbezési határidő ún. törvényes határidőnek minősül, amely akkor sem hosszabbítható meg, ha például a határozat kézbesítése külföldön történik.

A fellebbezési határidőt a határozat közlésétől (lásd 672. pont) kell számítani.

A törvény kétféle módját ismeri a határozatok közlésének: a kézbesítést és a kihirdetést.

Az ítéletet, valamint a 219. § (1) bekezdés b)-e) pontjában felsorolt végzéseket kézbesítés útján kell közölni a felekkel. Ebben az esetben a fellebbezési határidő a határozat kézbesítését követő napon kezdődik. A bírósági gyakorlat szerint a fellebbezési határidő számítása szempontjából annak a napnak van jelentősége, amikor a bíróság határozatát a félnek szabályszerűen kézbesítették.4 Az olyan végzésekkel szemben, amelyeket már a kihirdetéssel kézbesítettnek

kell tekinteni [219. § (3) bek.], a fellebbezési határidő a kihirdetést követő' napon kezdődik. Így például a pénzbírságot kiszabó végzés nem tartozik a kézbesítés útján közlendő határozatok közé. Ezért a tizenöt napos fellebbezési határidő a kihirdetéstől számít.

Ha a fellebbezési határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, akkor a határidő a Pp. 103. § (4) bekezdése értelmében csak az azt követő munkanapon jár le. A fellebbezési határidő elmulasztásának a következményeit nem lehet alkalmazni akkor, ha a fellebbezést legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták (lásd 329. pont).

A bírósági gyakorlat nem zárkózik el a faxon feladott fellebbezési kérelmek elfogadása elől; az ilyen beadványt azonban hiánypótlásra kell visszaadni (lásd 350. pont). A papíralapú beadványokat a polgári perben legkorábban 2012. május 31. napja után válthatják fel az elektronikus úton benyújtott beadványok (lásd 356-358. pont).

A fellebbezési határidő vétlen elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság határoz [109. § (1) bek.].



[761] A FELLEBBEZÉS HATÁLYA • A határozat jogerőre emelkedésére a kellő időben benyújtott fellebbezésnek, illetve csatlakozó fellebbezésnek halasztó hatálya van [228. § (4) bek.]. Mivel végrehajtani csak a jogerős bírósági határozatokat lehet, ebből következik az, hogy a fellebbezésnek a határozat végrehajtására is halasztó hatálya van (236. §).

Ha a fellebbezés kizárólag az ítélet indokolása ellen irányul, akkor annak sem a határozat jogerő emelkedésére, sem pedig a végrehajtására nem lesz halasztó hatálya.

Ha a fellebbezés vagy a csatlakozó fellebbezés nem az egész határozat, hanem annak csak egy része (rendelkezése) ellen irányul, akkor a halasztó hatály is csak a fellebbezéssel vagy a csatlakozó fellebbezéssel megtámadott rész (rendelkezés) tekintetében érvényesül.

A határozatnak a fellebbezéssel vagy a csatlakozó fellebbezéssel nem támadott része jogerőre emelkedik. Az ún. részleges jogerő beállása maga után vonhatja a határozat részbeni végrehajthatóságát is. Mivel ennek a megállapítására rendszerint a fellebbviteli eljárásban kerülhet sor, a törvény úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság kérelemre a másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az ítéletnek a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) meg nem támadott része jogerőre emelkedett (lásd 725. pont).

[762] KIVÉTELEK A FELLEBBEZÉS HATÁLYA ALÓL • A fellebbezésnek a határozat végrehajtására gyakorolt halasztó hatálya alól a törvény vagy a törvény alapján a bíróság kivételt tehet.

A törvény tesz kivételt, amikor a 186. § (2) bekezdése kimondja azt, hogy a tanúdíj megállapítása tárgyában hozott határozat ellen a tanú és a felek külön fellebbezéssel élhetnek, de a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs. Hasonló rendelkezést tartalmaz a törvény a szakértői díj esetében is. A 187. § (2) bekezdése szerint a perbíróság határozata ellen a szakértő és a felek külön fellebbezéssel élhetnek, de a fellebbezésnek csupán a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya.

A bíróság a 231. §-ban felsorolt határozatokat fellebbezésre tekintet nélkül egészen vagy részben végrehajthatónak nyilvánítja. Az előzetes végrehajthatóságot (lásd 727. pont) akár az első-, akár a másodfokú bíróság kimondhatja.

Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés halasztó hatályát kizáró rendelkezése azonban nem végleges. A másodfokú bíróság ugyanis a fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetén az érdekelt fél kérelmére a per összes adatainak a mérlegelésével az elsőfokú bíróság által előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított ítélet végrehajtását egészen vagy részben felfüggesztheti. Ha az elsőfokú bíróság nem mondta ki az előzetes végrehajthatóságot, a másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetén, az érdekelt fél kérelmére, a per összes adatainak a mérlegelésével az ítéletet egészen vagy részben végrehajthatónak nyilváníthatja [256. § (1) bek.].

[763] A KÖZVETLEN FELLEBBEZÉS • A perorvoslati rendszer 2003-tól igénybe vehető új eleme a közvetlen vagy másképpen „ugró" fellebbezés, amelyet a törvényhozó a régi Pp.-ből ismert „közvetlen felülvizsgálat" (revisio per saltum) mintájára kívánt meghonosítani.5 Az indokolás szerint a közvetlen fellebbezés konstrukciója oly módon kívánja az eljárás gyorsítását elősegíteni, hogy a felek az általuk döntő fontosságúnak tekintett kérdésre szűkítik le a rendes jogorvoslati eljárást, és ehhez a legmagasabb döntéshozó fórumot választhatják.

Ha a határozatot első fokon a törvényszék hozta, a jogi képviselővel eljáró felek a határozat ellen benyújtott fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el. Vagyonjogi ügyben a felek akkor indítványozhatják a Kúria eljárását, ha a fellebbezésben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot meghaladja. A fellebbezésben új tényre, illetve új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. A fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül, a felülvizsgálati eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával történik, így a fellebbezés elbírálása során a Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye [235. § (3)-(4) bek.].

2.2. 2. A fellebbezési eljárás[764] A FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI • A fellebbezésre a Pp. XII. fejezete (233-259. §) külön eljárási szabályokat állapít meg. Ezek hiányában a törvénynek az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú eljárásban is megfelelően alkalmazni kell (239. §).

A fellebbezési eljárásra vonatkozó szabályokat Bajory négy csoportba sorolja:



• a legnagyobb számban olyan jogszabályok fordulnak elő, amelyek mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezés során alkalmazhatók; ezen kívül vannak olyan jogszabályok, amelyek

• a másodfokú eljárásban csak bizonyos módosításokkal érvényesülnek [például az eljárás szünetelése a 255. § (1) bek. alapján],

• csak a másodfokú eljárásban alkalmazhatók (például a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása a 256/A. § alapján), és amelyek

• a másodfokú eljárásban nem alkalmazhatók (így például a 245. § nem teszi lehetővé a fellebbezési eljárásban a bírósági meghagyás kibocsátását).6

2.2.1. Az elsőfokú bíróság teendői

[765] HIÁNYPÓTLÁS • Ha a fellebbezés nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre, illetve kijavításra szorul, az első fokon eljárt tanács elnöke hiánypótlást rendel el [235. § (2) bek.].

Hiánypótlásra (lásd 350. pont) akkor kerülhet sor, ha a fellebbezés nem felel meg a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak vagy a törvényben megjelölt tartalmi követelményeknek (lásd 758. pont). Hiánypótlásnak van helye akkor is, ha az első fokon eljárt tanács elnöke (egyesbíró) úgy ítéli meg, hogy a gyors és alapos elbíráláshoz a fellebbezés kiegészítésére vagy kijavítására van szükség.

Hiánypótlás esetén az első fokon eljárt tanács elnöke a fellebbezést rövid határidő kitűzésével a hiányok megjelölése mellett a félnek visszaadja és egyben figyelmezteti, amennyiben a fellebbezést újból hiányosan adja be, a bíróság el fogja utasítani, illetőleg a hiányos tartalma alapján fogja elintézni. Ha a fél a fellebbezés hiányosságait a kitűzött határidő alatt pótolja, a fellebbezést úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be.

[766] A FELLEBBEZÉS ELUTASÍTÁSA • Az elsőfokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja, ha

• a fellebbezés elkésett, vagy

• olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá

• a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem vagy hiányosan adja be (237. §).

A fellebbezés akkor minősül elkésettnek, ha a fellebbezési határidő eltelte

után nyújtották be az elsőfokú bírósághoz. El kell utasítani a fellebbezést akkor is, ha a határozat nem fellebbezhető meg vagy ha a fellebbezést benyújtó személy nem volt jogosult a fellebbezésre. Ha a fél a fellebbezés alaki és tartalmi hiányosságait a kitűzött határidő alatt nem pótolja (például a fellebbezési illetéket nem rója le) az elsőfokú bíróság a fellebbezést elutasítja.

Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal sújthatja.

[767] A FELLEBBEZÉS FELTERJESZTÉSE A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGHOZ • Ha a fellebbezési határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetőleg ha a fellebbezést valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt a per összes irataival együtt legkésőbb nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Ha az elsőfokú bíróság hiánypótlást rendelt el, a határidőt annak teljesítésétől kell számítani.7 Ha a fellebbezés egyben a határozat előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása ellen is irányul, a fellebbezést azonnal, már a fellebbezési határidő lejárta előtt fel kell terjeszteni.

A részítélet elleni fellebbezés esetén csak a szükséges periratokat kell felterjeszteni. A felterjesztett iratok közül azokat, amelyekre az elsőfokú eljárás folytatása végett is szükség van, a felterjesztés előtt le kell másolni.

Ha a fellebbezés az eljárás folyamán hozott végzés ellen irányul, akkor az elsőfokú bíróság a fellebbezésnek csupán az első példányát terjeszti fel a másodfokú bírósághoz a szükséges periratokkal együtt. (A fellebbezés másodpéldányát – a 257. § alapján – az elsőfokú bíróság a fellebbező fél ellenfelének kézbesíti, aki a fellebbezésre az elsőfokú bíróságnál észrevételeket tehet.)

Ha a fellebbezés mellett a fél a határozathozatalt megelőző tárgyalás vagy határidő elmulasztása miatt



igazolással is él, a fellebbezést csak az igazolási kérelem elutasítása esetén kell a másodfokú bírósághoz felterjeszteni.

A megkeresett bíróság határozata ellen beadott fellebbezést a megkereső bíróság másodfokú bírósága, ha pedig a megkeresés a másodfokú bíróságtól ered, maga a megkereső bíróság bírálja el (238. §).

2.2.2. A másodfokú bíróság teendői

[768] A TÁRGYALÁS KITŰZÉSE ELŐTT • Miután a fellebbezés a periratokkal együtt a másodfokú bírósághoz beérkezett, az eljáró másodfokú tanács elnöke

intézkedik az esetleges hiányok pótlása iránt,

elutasítja a fellebbezést, ha annak a 766. pont szerinti feltételei fennállnak, vagy ha a fellebbező (külföldi) felperes nem nyújt további perköltség-biztosí- tékot,8

határoz a végrehajtás felfüggesztése kérdésében, ha az elsőfokú bíróság az ítéletet jogellenesen nyilvánította előzetesen végrehajthatónak,

visszaküldi az ügyet az elsőfokú bírósághoz és határoz a felmerült költségekről, ha a fellebbezést visszavonják (240-242. §).

[769] A FELLEBBEZÉSI TÁRGYALÁS KITŰZÉSE • Ha a fellebbezés elutasítására nincsen ok és a fellebbezést nem vonják vissza, a másodfokú tanács elnöke a fellebbezés felterjesztését követően legkésőbb harminc napon belül a tárgyalására határnapot tűz ki és arra a feleket, valamint a beavatkozókat, továbbá azokat, akik a határozat ellen fellebbezéssel éltek, megidézi. Az idézéshez csatolni kell a fellebbezés másolatának egy-egy példányát. Ha az elsőfokú eljárásban az ügyész részt vett, a tárgyalásról az illetékes ügyészt is értesíteni kell [243. §

bek.]. Ha az ügy körülményei ezt nem zárják ki, a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a tárgyalás az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezését követő négy hónapon belül megtartható legyen [243. § (2) bek.]. A folytatólagos tárgyalás határnapjának a kitűzéséhez hasonlóan (lásd 496. pont), a törvény itt is mérlegelési lehetőséget biztosít a bíróság számára.

Fellebbezés esetén a tárgyalási időköz tizenöt nap, tehát a bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy a fellebbezésnek az ellenfél részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. A fellebbezési eljárásban a tárgyalási időköz – a csatlakozó fellebbezés lehetőségére tekintettel – nem rövidíthető le.

Az idézésben a feleket figyelmeztetni kell arra, hogy az elmaradásuk a fellebbezés elintézését nem gátolja és amennyiben a tárgyaláson személyesen nem jelennek meg, csak meghatalmazottal (lásd 243. pont) képviseltethetik magukat [243. § (3) bek.].

[770] A FELLEBBEZÉSI ELLENKÉRELEM • A fellebbező fél ellenfelét a fellebbezési tárgyalásra szóló idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a fellebbezésre vonatkozóan ellenkérelmet terjeszthet elő [244. § (1) bek.].

A fellebbezési ellenkérelemben a fellebbező fél ellenfele a bíróságtól a fellebbezés alaptalanságára hivatkozva a fellebbezés elutasítását kéri. Tehát a fellebbezési ellenkérelem nem az elsőfokú ítéletet, hanem csak a fellebbezésben foglaltakat támadja. A fellebbezési ellenkérelmet legkésőbb a tárgyaláson kell előterjeszteni.

Ha a bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja vagy a fél a fellebbezését visszavonja, a fellebbezési ellenkérelem hatálytalanná válik.

[771] A CSATLAKOZÓ FELLEBBEZÉS • Ha a fellebbező fél ellenfele a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását kívánja, akkor csatlakozó fellebbezést nyújthat be. Erre a lehetőségre a fellebbezési tárgyalásra szóló idézésben figyelmeztetni kell [244. § (1) bek.].

A csatlakozó fellebbezés járulékos jellegű, rendes fellebbviteli perorvoslat. A csatlakozó fellebbezés benyújtásának az előfeltétele az, hogy a felek valamelyike a fellebbezésével már megtámadta az elsőfokú bírósági ítéletet. A fellebbező fél ellenfele – a törvényben foglalt korlátok között – akkor csatlakozhat ehhez a fellebbezéshez, ha a „fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását" kívánja.



A csatlakozó fellebbezés megengedése a jogirodalom szerint azon a megfontoláson alapul, hogy az elsőfokú ítélet rendelkezéseit magára nézve ugyan sérelmesnek tartó, de a pervita mielőbbi befejezése érdekében nem fellebbező félnek az elsőfokú ítélet megtámadására vonatkozó jogát fenn kell tartani arra az esetre, ha az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése az ellenfél fellebbezése folytán nem következett be.9

A csatlakozó fellebbezés járulékos jellegéből következően:

ha a fellebbezés a per főtárgyát nem érinti, akkor a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó fellebbezésnek sincs helye,

ha a fellebbezést a bíróság hivatalból elutasítja (lásd 766. pont) vagy a fellebbezését a fél visszavonja (lásd 775. pont), a csatlakozó fellebbezés hatálytalanná válik.

A csatlakozó fellebbezést a fellebbezés kézbesítésétől számított nyolc napon belül kell a másodfokú bíróságnál előterjeszteni. A bíróság a csatlakozó fellebbezés másodpéldányát haladéktalanul kézbesíti a fellebbező félnek. A kizárt vagy elkésett csatlakozó fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja.

Ha a fél a csatlakozó fellebbezését a részére nyitva álló rendes fellebbezési határidő alatt terjeszti elő, akkor azt önálló fellebbezésnek kell tekinteni [244. § (2)-(4) bek.].

2.2.3. A fellebbezési tárgyalás

[772] A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE • Másodfokú bíróságként a törvényszék, az ítélőtábla, valamint a törvényben meghatározott esetekben a Kúria jár el (lásd 117. pont). A másodfokon eljáró bírósági tanács három hivatásos bíróból áll [11. § (4) bek.].

[773] A FELLEBBEZÉSI TÁRGYALÁS MENETE • A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat. Ezt követően a fél vagy az elnök, illetőleg az általa kijelölt bíró ismerteti a fellebbezésben foglaltakat. A bíróság tagjai, valamint a felek az iratokból további ismertetést kérhetnek. Ezután a fellebbező fél az írásbeli fellebbezését – keresetváltoztatásnak nem minősülő módon (lásd 391., 776. pont) – módosíthatja vagy kiegészítheti.

A fellebbezés előadása után az ellenfél terjeszti elő fellebbezési ellenkérelmét. Az írásban már előterjesztett fellebbezési ellenkérelmet, illetőleg a csatlakozó fellebbezést csupán ismertetni kell és csak az azoktól való eltéréseket kell külön előterjeszteni (246. §).10

[774] A FELLEBBEZÉSI TÁRGYALÁS ELMULASZTÁSA • A fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek vagy valamelyiküknek az elmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja. Ilyen esetben a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A bíróság azonban, ha a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, erre tekintettel – a másodfokú eljárás során egyszer, új tárgyalási határnap kitűzésével – a tárgyalást elhalaszthatja (245. §).

[775] A FELLEBBEZÉS VISSZAVONÁSA • A fellebbező fél a fellebbezését mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság a másodfokú határozat meghozatala céljából vissza nem vonul. A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni nem lehet.

A fellebbezés visszavonása esetén az elnök az ügyet visszaküldi az elsőfokú bíróságnak és szükség esetén megállapítja a költségeket (241. §).

A fellebbezés visszavonásához az ellenérdekű fél hozzájárulása nem szükséges. A beavatkozó fellebbezését a fél visszavonhatja, de ez a korlátozás nem vonatkozik az önálló beavatkozóra. Ha valamelyik pertárs vonja vissza a fellebbezését, ez a többi pertársra nem hat ki.

[776] A KERESETVÁLTOZTATÁS TILALMA A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN • A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet [247. § (1) bek.]. Ez a tilalom azonban nem zárja ki azt, hogy a fél

a. a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására újabb tényeket hozzon fel vagy a felhozottakat kiigazítsa, de csak a 235. §

b. bekezdésének korlátai között (lásd 758-759. pont);

c. az eredetileg követelt dolog helyett, utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követeljen;



d. a keresetét leszállítsa, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy

e. a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze;

f. megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követeljen [247. § (2) bek.].

A keresetváltoztatás egyértelmű tilalmával ellentétben a fellebbezési kérelem és a csatlakozó fellebbezési kérelem a fellebbezési eljárásban a tárgyalás bezárásáig megváltoztatható. Ugyanakkor egyiket sem lehet kiterjeszteni az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel, illetőleg csatlakozó fellebbezéssel nem érintett részére, mivel a részleges jogerő beállta azt nem teszi lehetővé [247. § (2) bek.].

[777] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS • A másodfokú eljárásban viszontkeresetet már nem lehet érvényesíteni (lásd 403. pont), de beszámítási kifogásnak helye. A feltételeit a törvényhozó először a kis perértékű fellebbezéseknél határozta meg, majd az 1999. évi módosítás során általánossá tette azt a szabályt, hogy a másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le [247. § (3) bek.].

[778] BIZONYÍTÁS A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN • A felek nemcsak a fellebbezésben hivatkozhatnak új tényekre és új bizonyítékokra (lásd 758. pont), hanem a fellebbezési tárgyaláson is előterjeszthetik a tényállításaikat és a bizonyítási indítványaikat [249. § (1) bek.], de ez nem irányulhat a kereset megváltoztatására (lásd 776. pont). Ennek során a 235. §-ban foglaltaknak megfelelően kell eljárni, azaz csak olyan új tény vagy bizonyíték előadására kerülhet sor, amely az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve hogy az – elbírálása esetén – rá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltát alátámasztó olyan tényállítást vagy bizonyítási indítványt, amelyet az elsőfokú bíróság – a fél késedelmére tekintettel a 141. § (6) bekezdése alapján – mellőzött, a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyja (lásd 473. pont).

Ha a másodfokú bíróság akár a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem vagy a fellebbezési ellenkérelem folytán, akár hivatalból bizonyítást rendel el, ezt közvetlenül vagy megkeresés útján foganatosítja. Az eljárásra a megkeresés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ítélőtábla – a bizonyítási eljárás lefolytatása végett – az első fokon eljárt törvényszéket, illetőleg ennek a székhelyén levő helyi bíróságot is megkeresheti (lásd 573. pont).

Ha a másodfokú bíróság a bizonyítást kiküldött bíró útján (lásd 572. pont) foganatosítja, akkor a bizonyítást a tanács bármelyik tagja lefolytathatja. Mivel a másodfokú bíróság hivatásos bírákból áll, az elsőfokú eljárásra vonatkozó korlátozás, amely szerint csak a tanács elnöke járhat el kiküldött bíróként, itt nem érvényesül.

[779] FELFÜGGESZTÉS ÉS SZÜNETELÉS • A másodfokú bíróság a tárgyaláson az előtte folyó eljárást – a jelen lévő felek meghallgatása után – hivatalból felfüggesztheti, ha az elsőfokú bíróság előtt

• az ítélet kijavítása, illetőleg kiegészítése iránt előterjesztett kérelem vagy

• igazolási kérelem folytán eljárás van folyamatban.

Az eljárás felfüggesztése a kijavítás, a kiegészítés vagy az igazolás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig, illetve a határozat ellen bejelentett fellebbezés felterjesztéséig tart (248. §).

A szünetelésre vonatkozó általános szabályokat (lásd 506. pont) a fellebbezési eljárásban azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felek mulasztása alapján [137. § (1) bek. b) pont] az eljárás nem szüneteltethető.

Ha a per szünetelés folytán megszűnik, a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) megtámadott elsőfokú határozatok, illetőleg az elsőfokú határozatoknak a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) megtámadott részei (rendelkezései) hatályukat vesztik [255. § (2) bek.].

A per megszűnését, amely hat hónapi szünetelés után bekövetkezik, a bíróságnak nem kell végzésben külön kimondania. Ezzel szemben végzéssel kell megállapítani azt, hogy a per megszűnése folytán az elsőfokú bíróság határozata vagy annak valamely része (rendelkezése) hatályát vesztette.

[780] A FELLEBBEZÉS TÁRGYALÁSON KÍVÜLI ELBÍRÁLÁSA • A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

a. az elsőfokú bíróság ítéletét a 251. §-ban, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell



hatályon kívül helyezni;

b. a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

c. a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

d. a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul;

e. a felek ezt kérték;

f. megítélése szerint – tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra – az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

A fellebbezést nem lehet tárgyaláson kívül elbírálni, ha bizonyítást kell lefolytatni. Ha a bizonyítás lefolytatásának szükségessége a tárgyaláson kívüli elintézés során merül fel, a fellebbezés elbírálására a másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki.

A fellebbezés (csatlakozó fellebbezés) tárgyaláson kívül történő elbírálásának időpontjáról a feleket értesíteni és az eljárásról jegyzőkönyvet készíteni nem kell. A tárgyaláson kívül hozott határozatokra a fellebbezés általános szabályait kell alkalmazni [256/A. § (5)-(6) bek.].

2.2.4. A fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának esetei

[781] AZ ELSŐFOKÚ ÍTÉLET HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSE ESETÉN • Az a) pontban a törvény a kötelező hatályon kívül helyezési okokra, így a 251. §-ra (lásd 790. pont) és a 252. § (1) és (2) bekezdésére utal (lásd 792-793. pont). Ha ilyen ok áll fenn, akkor a tárgyalást felesleges megtartani, mert csak az ítélet hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására kerül sor.

[782] FELLEBBEZÉS JÁRULÉKOS KÉRDÉSEKBEN • A b)-d) pontok esetében a törvény akkor teszi lehetővé a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását, ha a bíróság felhívására egyik fél sem kéri a tárgyalás megtartását. Az elsőfokú bíróság az ítélet perorvoslati záradékában tájékoztatja a feleket arról, hogy a fellebbezés során a felsorolt esetekben a tárgyalás megtartását kérhetik (lásd 685. pont).

Ha a fellebbező fél a b)-d) pontban foglaltakra irányuló fellebbezésében nem kérte a tárgyalás megtartását, a tanács elnöke a fellebbezésnek az ellenfél részére történő kézbesítésekor figyelmezteti az ellenfelet arra, hogy a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. Figyelmezteti arra is, hogy amennyiben tárgyalás tartását nem kéri, a fellebbezésre a kézhezvételtől számított nyolc napon belül írásbeli ellenkérelmet, illetve csatlakozó fellebbezést nyújthat be [256/A. § (2) bek.].

A b)-d) pontok esetében tehát a törvény előbb a fellebbező félnek, majd pedig az ellenfelének „kínálja fel" azt, hogy tárgyalás megtartását kérheti. Ha a felhívás ellenére a felek egyike sem kéri a tárgyalás megtartását, a tárgyaláson kívüli elbírálás kötelező [256/A. § (4) bek.].

[783] A FELEK KÖZÖS KÉRELMÉRE • Az e) pont alapján A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogvita minél előbbi lezárása érdekében közösen kérik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálást. Az erre vonatkozó nyilatkozatukat a fellebbezési határidő lejárta előtt kell a bírósághoz eljuttatniuk. Ebben az esetben a fellenbbezési tárgyaláson kívüli elbírálása kötelező [256/A. § (4) bek.].

[784] A BÍRÓSÁG MEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN • Ha a bíróság az f) pont alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását lehetségesnek tartja, erről a feleket értesíti, azzal a tájékoztatással, hogy ha bármelyikük nyolc napon belül írásban kéri, tárgyalást tart [256/A. § (3) bek.].

2.3. 3. Határozatok a fellebbezési eljárásban[785] A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁG HATÁROZATAI ÁLTALÁBAN • A másodfokú bíróság határozatait tartalmuk alapján a következő csoportokba sorolhatjuk:

• A fellebbezési tárgyalás előkészítésével kapcsolatos határozatok a 240243. § alapján (például a hiánypótlás vagy a fellebbezés elutasítása tárgyában).



• A fellebbezési tárgyalás során, az eljárás menetével kapcsolatban hozott határozatok (például az eljárás felfüggesztése a 248. § alapján).

• A fellebbezési tárgyalás alapján hozott határozatok (250-254. §) közé tartoznak a másodfokú bíróság legfontosabb ügydöntő határozatai.

• A tárgyaláson kívül hozott határozatok a 256/A. § (1) bekezdésében felsorolt ítéletek elleni fellebbezések, illetve a végzések elleni fellebbezések (258. §) tárgyában.

A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során érdemi vagy nem érdemi határozatokat hozhat. A Pp. 212. §-ának megfelelően az ügy érdemében ítélettel, minden más kérdésben végzéssel határoz.

Mivel a fellebbezés előkészítése, illetve a fellebbezési tárgyalás során hozott határozatokat már áttekintettük, a következő pontokban csak a fellebbezési tárgyalás, illetve a tárgyaláson kívüli elbírálás alapján hozott határozatokkal foglalkozunk. Ezek közé tartozik:

• az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó, illetve egészen vagy részben megváltoztató ítélet, továbbá a közbenső és részítélet [253. § (1)-(2) bek.],

• az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező végzés (251-252. §),

• az elsőfokú és a másodfokú (lásd 799. pont) bíróság végzését egészen vagy részben helybenhagyó, megváltoztató, illetve hatályon kívül helyező végzés (258. §),

• az ítélet jogerőssé, illetve végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott végzés (256. §).

2.3.1. A másodfokú bíróság ítéletei

[786] DÖNTÉS AZ ÜGY ÉRDEMÉBEN • A másodfokú bíróság akkor dönthet az ügy érdemében, ha az elsőfokú bíróság ítéletét nem kell a 251-252. §-ba foglalt okok miatt hatályon kívül helyeznie. Érdemi döntés nemcsak a fellebbezési tárgyalás alapján hozható, hanem a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása esetében is.

A másodfokú bíróság az ügy érdemében mindig ítélettel határoz. Ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja [253. § (2) bek.].

A másodfokú bíróság a fellebbezés során reformatórius jogkörben jár el (lásd 743. pont) és az elsőfokú ítélet teljes felülbírálatára jogosult. Ennek során nincs kötve az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, a bizonyítás eredményét újra mérlegelheti, illetve – korlátozott körben (lásd 778. pont) – saját maga is lefolytathat bizonyítást, amelynek eredményeképpen új tényállást állapíthat meg.

[787] A FELÜLBÍRÁLAT KORLÁTAI • A kérelemhez kötöttség elve (lásd 695. pont) a fellebbezési eljárásban is érvényesül. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott [253. § (3) bek.].

A másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetve – a reformatio in peius tilalmából következően – az elsőfokú ítéletet a fellebbező fél hátrányára nem változtathatja meg akkor, ha az ellenfél az ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel nem támadta meg.11

A kérelemhez kötöttség nem érvényesül azokban az esetekben, amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 252. § (1)-(2) bekezdése alapján helyezi hatályon kívül; továbbá akkor sem, amikor már az első fokon eljárt bíróságot sem korlátozta a kereseti kérelem, illetve az esetleges ellenkérelem.

Ez utóbbira példa a 78. § (2) bekezdése azon rendelkezése, amely szerint a bíróság hivatalból határoz a költségmentesség, illetékmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékek és az állam által előlegezett költségek viselésének a kötelezettségéről. A másodfokú eljárásra nézve a törvény ugyanígy rendelkezik. A másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről [253. § (3) bek.].



[788] RÉSZÍTÉLET ÉS KÖZBENSŐ ÍTÉLET • A másodfokú bíróság az ügy érdemében helybenhagyó vagy (egészen, illetve részben) megváltoztató ítéletet hoz, amely lehet akár részítélet (lásd 691. pont), akár közbenső ítélet (lásd 693. pont) is.

A másodfokú bíróság akkor hozhat részítéletet:

• ha az elsőfokú bíróság részítéletet hozott és azt felülbírálva a másodfokú bíróság helybenhagyja vagy megváltoztatja,

• ha a másodfokú bíróság érdemben csak egyes kereseti kérelmek felől dönt, a többi kereseti kérelem vonatkozásában például hatályon kívül helyező végzést hoz vagy a tárgyalást elhalasztja.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletet hoz:

• ha az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott és azt a másodfokú bíróság helybenhagyja,

• ha az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott követelésnek csak a jogalapját állapítja meg.

Mivel a közbenső ítélet meghozatala után az eljárást a követelés összegére (mennyiségére) nézve folytatni kell, a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg [253. § (4) bek.].

[789] EGYÉB SZABÁLYOK • A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg.

A törvény a fellebbviteli eljárásban is megengedi a rövidített indokolást (lásd 687. pont), sőt a 221. §-ban felsorolt eseteket még tovább bővíti. Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre kell utalnia [254. § (3) bek.].

Az eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságot meg kell nevezni, és ügyszámot is fel kell tüntetni. A másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli. Ha a másodfokú bíróság a határozat kihirdetését elhalasztotta (lásd 670. pont), az új határnapon a már írásba foglalt határozatát a jelen lévő feleknek nyomban kézbesíti és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti. (A kihirdetéssel egyidejű kézbesítés esetén a jogerős határozat kézbesítéséhez fűződő határidők a határozat kihirdetésével veszik kezdetüket.)12

A másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb harminc napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak, amely legkésőbb tizenöt napon belül kézbesítés útján közli a felekkel [254. § (4) bek.].

Ha a felek a fellebbviteli eljárásban egyezséget kötnek, a másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésében megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) megtámadott ítéleti rendelkezése abban a részében, amelyre az egyezség vonatkozik, hatályát veszti.

2.3.2. A hatályon kívül helyező végzések

[790] HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉS ÉS A PER MEGSZÜNTETÉSE • Ha a másodfokú bíróság a pert a tárgyalás alapján megszünteti, az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi [251. § (1) bek.].

A 157. §-ban felsorolt permegszüntetési okok közül az a), b), g) és i) pontban foglalt eseteket hivatalból, a c)-f) és h) pontban foglaltakat kérelemre lehet figyelembe venni (lásd 509. pont). Mivel ezeket az okokat a törvény az elsőfokú eljárásra állapítja meg, azokat a másodfokú eljárásnak megfelelően kell alkalmazni.

Így például hatáskör vagy illetékesség hiánya esetén a másodfokú bíróság a pert a 158. § (2) bekezdése alapján megszünteti. Amennyiben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság (vagy az ügyben eljárni jogosult más hatóság) kiléte megállapítható, akkor a másodfokú bíróságnak a 129. § alapján el kell rendelnie az áttételt. A bíróság ilyenkor is a keresetlevelet, nem pedig az „ügyet" teszi át, mert az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése folytán az eljárást elölről kell lefolytatni.13

A másodfokú eljárásban nincs helye a per megszüntetésének a felperes mulasztása [157. § d) pont] alapján. A 245. § szerint ugyanis a szabályszerűen megidézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés



elintézését nem gátolja.

A másodfokú eljárásban, elsősorban pergazdaságossági szempontból, nem célszerű az eljárás megszüntetése. Ezért a 251. § (2) bekezdése szerint, ha a per megszüntetésének alapjául szolgáló hiány pótolható vagy az eljárás jóváhagyásával orvosolható, akkor erre a felet a per megszüntetése előtt – megfelelő határidő kitűzésével – fel kell hívni. (A hiány pótlása például akkor lehetséges, ha a fél törvényes képviselőjét mellőzték.)

[791] HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉS A PER MEGSZÜNTETÉSE NÉLKÜL • A magyar fellebbviteli rendszer alapvetően reformatórius jellegű, ám a Pp. 252. § (1)-(3) bekezdésében felsorolt hatályon kívül helyezési okok a kasszációs jogkör (lásd 745. pont) jelenlétére is utalnak. A következő három esetben a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezéssel együtt nem a pert szünteti meg, hanem az elsőfokú bíróságot utasítja a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára.

[792] NEM MÉRLEGELHETŐ ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉSEK • A törvény a két legsúlyosabb eljárási szabálysértés megállapítása esetében kötelezővé teszi az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését: „A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fel-

lebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn." [252. § (1) bek.]

[793] MÉRLEGELHETŐ ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉSEK • Lényeges eljárási szabálysértés esetén a bíróság mérlegelésétől függ az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése: „A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátai- ra tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése" [252. § (2) bek.].

A magyar Pp. – ellentétben más országok eljárásjogi törvényeivel – nem sorolja fel a lényegesnek tekinthető eljárási szabálysértéseket. A jogirodalom azokat az eljárási szabálysértéseket tekinti lényegeseknek, amelyek a másodfokú eljárásban nem orvosolhatók, ezért az elsőfokú eljárás megismétlésére, illetve kiegészítésére van szükség.14

A bírói gyakorlat szerint lényeges eljárási szabálysértésnek minősül

• az indokolási kötelezettség elmulasztása, ha a határozatból és az eljárás adataiból nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a döntését mire alapította;

• a szabályszerű idézés hiánya; továbbá

• ha a bíróság a fél meghatalmazottját nem idézi meg a tárgyalásra;

• ha a beavatkozás tárgyában a bíróság nem hoz határozatot;

• ha a bíróság a keresetkiterjesztés közlését elmulasztja;

• ha a bíróság több alperes együttes perlése esetén valamelyik pertársat mellőzi;

• ha a bíróság a tanúvallomások jegyzőkönyvezésére vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyja;

• ha a bíróság, bár a kereset alapossága felől kételye merült fel, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül hoz ítéletet;

• ha a másodfokú bíróságnak a megalapozott döntéshez szükséges iránymutatásait figyelmen kívül hagyva hoz újabb határozatot.15

[794] A BIZONYÍTÁS MEGISMÉTLÉSE VAGY KIEGÉSZÍTÉSE • A törvény bizonyítás felvétele céljából is teszi lehetővé az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését: „Ha a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges, anélkül azonban, hogy az (1) és (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállanának, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között – hatályon kívül helyezheti, és



az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja" [252. § (3) bek.].

A törvény a bírósági gyakorlatra bízza annak az eldöntését, hogy mi tekinthető olyan „nagy terjedelmű" bizonyításnak, amely az elsőfokú ítélet hatályon

kívül helyezését és a per újabb tárgyalását indokolhatja. Mivel a másodfokú bíróság a szükséges bizonyítást maga is felveheti, a 252. § (3) bekezdésének alkalmazását elsősorban célszerűségi szempontok befolyásolhatják. A bírósági gyakorlat szerint például néhány helybeli tanú kihallgatása még nem tekinthető „nagy terjedelmű" bizonyításnak, különösen akkor nem, ha a tanúkat csak kisebb részletkérdésekre nézve hallgatják ki. Ám aránylag kisszámú tanú kihallgatása esetén is indokolt lehet a hatályon kívül helyezés, ha az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja folytán a bizonyítást teljesen új irányban kell lefolytatni és ettől függően kell az elsőfokú bíróságnak újabb döntést hoznia.16

A 252. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén a hatályon kívül helyezés mindig csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátai között történhet. A bizonyítási eljárás kiegészítése vagy megismétlése esetén szükségtelen lenne az elsőfokú bíróság ítéletének azt a részét is hatályon kívül helyezni, amelyet a felek egyike sem támadott meg.

[795] A HATÁLYON KÍVÜL HELYEZŐ VÉGZÉS TARTALMA • A hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell az elsőfokú ítélet ismertetését, a hatályon kívül helyezés okait, továbbá az új eljárásra vonatkozó utasításokat. A másodfokú bíróság ebben az esetben csupán a perköltség összegét állapítja meg, a költség viselésének kérdésében pedig az elsőfokú bíróság határoz. A másodfokú bíróság azt is elrendelheti, hogy a pert az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy másik azonos hatáskörű bíróság tárgyalja [252. § (4) bek.].

2.3.3. Egyéb határozatok

[796] JOGERŐSSÉ, ILLETVE VÉGREHAJTHATÓVÁ NYILVÁNÍTÓ VÉGZÉSEK • A fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetében a bíróság az érdekelt fél kérelmére a per összes adatainak a mérlegelésével a 231. § bármelyik pontja alapján (lásd 727. pont) végrehajthatónak nyilvánított ítélet végrehajtását egészen vagy részben felfüggesztheti, illetőleg az ítéletet részben vagy egészében végrehajthatóvá nyilváníthatja [256. § (1) bek.].

A másodfokú bíróság kérelemre a másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg csatlakozó fellebbezéssel meg nem támadott része jogerőre emelkedett. Ha a bíróság az elsőfokú ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezi, a jogerőt megállapító végzés is hatályát veszti [256. § (2) bek.].

2.4. 4. A végzés elleni fellebbezésre vonatkozó külön szabályok[797] FELLEBBEZÉS AZ ELJÁRÁST BEFEJEZŐ ELSŐFOKÚ VÉGZÉS ELLEN • A végzések elleni fellebbezés lehetősége sokkal korlátozottabb, mint az ítéleteké.

Az általános szabály úgy fogalmazható meg, hogy az eljárást befejező végzé-

sekkel szemben a törvény általában megengedi, míg az eljárás folyamán hozott végzésekkel szemben általában kizárja a fellebbezést.

Az eljárást befejező végzésnek minősül például a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító (130. §), az egyezséget jóváhagyó (148. §) vagy a pert megszüntető (157. §) végzés. Az ilyen végzésekkel szemben mindig helye van fellebbezésnek.

Az eljárás befejezésére irányuló kérelmeket elutasító végzések ellen már korlátozottabb a fellebbezési lehetőség, hiszen ezek a végzések tulajdonképpen nem az eljárás befejezését, hanem a folytatását mondják ki. Ezek közé tartozik például a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító végzés, amely ellen nincs helye fellebbezésnek akkor, ha a fél a perköltségbiztosíték-adási kötelezettség elmulasztása vagy az első tárgyalásnak a felperes által történt mulasztása miatt kérte a per megszüntetését [162. § (1) bek.].

[798] FELLEBBEZÉS AZ ELJÁRÁS SORÁN HOZOTT ELSŐFOKÚ VÉGZÉS ELLEN • Az általános szabály szerint az eljárás folyamán hozott végzésekkel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve



• a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket; illetve

• azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi [233. § (3) bek. b) pont].

A bírósági gyakorlat az eljárás folyamán hozott végzések alatt az ún. pervezető végzéseket érti. Így például nincs helye fellebbezésnek a meghallgatást befejezetté nyilvánító végzéssel szemben; továbbá az illetékességet megállapító, a hiánypótlást elrendelő vagy a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen.17

Az eljárás folyamán hozott végzések közül a törvény kifejezetten külön fellebbezési lehető'séget biztosít:

• a perbe lépést megengedő vagy a perből való elbocsátást kimondó végzések (65. §),

• az igazolási kérelmet elutasító végzés [110. § (1) bek.],

• az eljárás félbeszakadását [112. § (4) bek.] vagy a tárgyalás felfüggesztését [155. § (3) bek.] elrendelő végzés,

• a keresetlevél áttételét elrendelő végzés [129. § (1) bek.],

• az előzetes bizonyítási kérelmet elutasító végzés [209. § (2) bek.],

• a perújítás megengedése tárgyában hozott végzés [266. § (3) bek.] ellen.

• Ha a törvény csak a külön fellebbezést zárja ki, akkor a végzés az eljárást

• befejező határozat ellen irányuló fellebbezésben megtámadható. Erre nyílik lehetőség

• a bíró kizárásának megtagadását kimondó végzés [18. § (4) bek.],

• az igazolási kérelemnek helyt adó végzés [110. § (2) bek.],

• kötelező jogi képviselet esetén a határidőn túl benyújtott viszontkereset, illetve beszámítási kifogást elutasító végzés [147/A. § (4) bek.],

• a szakértő kizárása tárgyában hozott végzés [178. § (4) bek.] ellen.

Ezeket a szabályokat mintegy kiegészíti a 254. § (1) bekezdése, amely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen felleb-

bezésnek egyáltalában nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg.

Egyes eljárás folyamán hozott végzések esetében a törvény – függetlenül a 233. § (3) bekezdésében foglaltaktól – külön is kizárja a fellebbezés lehetőségét.

Az ilyen végzések ellen sem külön, sem az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben nem támadhatók meg. Ezek közé tartozik például:

• a beavatkozást megengedő végzés [56. § (3) bek.],

• a perköltség-biztosíték összegét megállapító végzés (92. §),

• az előzetes bizonyítást elrendelő végzés [209. § (2) bek.].

[799] FELLEBBEZÉS A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN HOZOTT VÉGZÉS ELLEN • A 233/A. § szerint fellebbezéssel támadható meg a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés,

amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá

a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.

(Ez utóbbi ugyan nem tartozik szoros értelemben az „első fok módjára" meghozott döntések közé, de jelentőségére tekintettel mégis indokolt a jogorvoslat biztosítása.)

A többi, első fokon egyébként meg nem hozható végzés ellen fellebbezésnek továbbra sincs helye (ilyen például



az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzés). Ezt erősítette meg az 1/2006. közigazgatási és polgári jogegységi határozat is, kimondva azt, hogy a másodfokú eljárásban a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hozott permegszüntető végzés (lásd 790. pont) nem támadható meg fellebbezéssel.

A fellebbezés határidejére, illetve a mulasztás igazolására az általános szabályok irányadóak.

[800] A VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉS ELBÍRÁLÁSA • Ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzéshez nincs kötve, a fellebbezésnek maga is eleget tehet. A 227. § (2) bekezdése szerint a bíróság nincs kötve

• a pervezetésre vonatkozó, valamint

• az egyoldalú kérelmet elutasító végzésekhez, ezért a határozatát a saját hatáskörében eljárva megváltoztathatja.

Az olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak a jogerőre emelkedése előtt változtathatja meg. A pénzbírságot kiszabó végzést a bíróság bármikor, de csak fontos okból változtathatja meg. A 129. § (1) bekezdése alapján a bíróság az áttételt elrendelő végzést is megváltoztathatja.

A jogirodalom szerint a felsorolt esetekben az elsőfokú bíróság nem a fellebbezést bírálja el, hanem az őt nem kötő határozatot változtatja meg a saját hatáskörében, és emiatt a fellebbezés tárgytalanná válik.18

Ha a végzés elleni fellebbezés elbírálása a másodfokú bíróság hatáskörébe tartozik, a fellebbezés másodpéldányát az elsőfokú bíróság azzal a figyelmeztetéssel kézbesíti a fellebbező fél ellenfelének, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc nap alatt az elsőfokú bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. A határidő indokolt eset-

ben megrövidíthető. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt – felterjeszti [257. § (1) bek.].

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában. A feleket a szükséghez képest meghallgatja, de tárgyalást ekkor sem kell tartania.

A végzés elleni fellebbezés elbírálására – a kisértékű perekre vonatkozó rendelkezések kivételével (lásd 1059-1062. pont) – az ítélet elleni fellebbezés szabályait kell alkalmazni, amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik (259. §).

A másodfokon hozott végzések elbírálására a törvény nem állapít meg külön szabályokat. Ha a végzést a törvényszék hozta, akkor a fellebbezést az ítélőtábla bírálja el, ha pedig az ítélőtábla járt el másodfokon, akkor a fellebbezés elbírálása a Kúria hatáskörébe tartozik [10. § (2) bek.].

[801] VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉS SORÁN HOZOTT HATÁROZATOK •Ha a fellebbezéssel megtámadott végzés jogszabályt sért, a megváltoztatáshoz szükséges adatok pedig nem állapíthatók meg, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasítja.

Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a pert megszüntető végzését hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja (258. §).

Egyebekben a végzés elleni fellebbezés során hozható határozatokra az ítélet elleni fellebbezés szabályait (259. §) kell alkalmazni azzal, hogy a fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság mindig végzéssel határoz.

2.5. Jegyzetek1. Régebbi jogunkkal ellentétben a hatályos Pp. nem tesz különbséget az ítélet és a végzés elleni perorvoslat

elnevezésében (lásd 757. pont).

2. Bajory Pál: Fellebbezés. In Kommentár 1994. C/1. o. – A továbbiakban Bajory (1994).

3. Farkas József: Fellebbezés. In Kommentár 1976. 1139. o.

4. M. törv. II. 10 178/1981. – BH, 1982/2:70. sz.



5. A közvetlen felülvizsgálat az 1911. évi Pp.-ben még nem szerepelt, a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925. évi VIII. törvénycikk vezette be.

6. Bajory Pál: Fellebbezés a polgári eljárásban. Budapest, 1987. 31-32. o. – A továbbiakban Bajory (1987).

7. Az 1999. évi módosítás során megállapított nyolcnapos határidőt a hatálybalépés (2000. január 1.) után indult ügyekben lehet alkalmazni. A felterjesztésre nézve a Pp. korábban nem állapított meg külön határidőt.

8. További perköltség-biztosíték adására a fellebbező felperes csak akkor kötelezhető, ha az alperes kimutatja, hogy a követelés megítélt része elegendő biztosítékul nem szolgál [242. § (1) bek.].

9. Bajory (1987): i. m. 263. o.

10. A fellebbezési tárgyalása menetére vonatkozó szabályokat a 2010. évi CLXXXIII. törvény 115. §-a 2011. március 1-jei hatállyal módosította.

11. Bajory (1987): i. m. 342. o.

12. Kiss Daisy: Fellebbezés. In Kommentár (Németh) 1999. 1002. o.

13. Farkas: i. m. 1162. o.

14. Farkas: i. m. 1166.; Bajory (1994): i. m. C/27. o.

15. Kengyel Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, 1995. 566-567. o.

16. Farkas: i. m. 1167-1168.; Bajory (1987): i. m. 317. o.

17. Kengyel: i. m. 532-533. o.

18. Farkas: i. m. 1180. o.

2.6. IrodalomBacsó Ferenc: A fellebbezés. In Polgári eljárásjog II. 1959. 507-518. o.

Bacsó Ferenc: Perorvoslatok. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953. 188223. o.

Bajory Pál: A csatlakozó fellebbezés. MJ, 1965/6:273-277. o.

Bajory Pál: A fellebbezési eljárási költségekről. MJ, 1963/6:273-276. o.

Bajory Pál: A fellebbezés és az elsőfokú bíróság. MJ, 1978/8:709-713. o.

Bajory Pál: A fellebbezési határidő a polgári eljárásban. PEF X. 1980. 87-102. o.

Bajory Pál: A fellebbezési jogosultság a polgári eljárásban. JK, 1985/10:566-572. o.

Bajory Pál: A fellebbezési kérelem. MJ, 1977/8:693-700. o.

Bajory Pál: A fellebbezés tárgya a polgári eljárásban. MJ, 1984/6:511-524. o.

Bajory Pál: Az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése a fellebbezési eljárásban. MJ, 1964/2:85-90. o.

Bajory Pál: Fellebbezés a polgári eljárásban. Budapest, 1987.

Bajory Pál: Fellebbezés. In Kommentár 1994. C/1-38. o.

Bajory Pál: Lemondás a fellebbezésről és a fellebbezés visszavonása. MJ, 1965/1:30-33. o.

Balogh Imre: Új tények és bizonyítékok a polgári fellebbezési eljárásban. MJ, 1957/1-2:3236. o.

Beck Salamon: Igazolás és fellebbezés. MJ, 1959/6:82-85. o.



Beck Salamon: Lemondás a fellebbezésről. JK, 1954/1-2:34-37. o.

Blutman László: Az előzetes döntéshozatalt kezdeményező határozat elleni fellebbezés kérdőjelei. Európai Jog, 2009/2:31-35. o.

Boros József: Gondolatok az ítélet írásba foglalási és a fellebbezési határidők szabályozásáról. MJ, 1985/1:67-71. o.

Boros József: Hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezés. MJ, 1962/10:463-465. o.

Farkas József: Fellebbezés. In Kommentár 1976. 1127-1141. o.

Jaszovszky László: A fellebbezés anyagi előfeltételei. MJ, 1970/9:557-560. o.

Jaszovszky László: A fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémák. MJ, 1974/3:158-165. o.


Kiss Daisy: Fellebbezés. In Kommentár (Németh) 2007. 1295-1433. o.

Kiss Zoltán: A fellebbezés korlátozása a Pp. 233. § (3) bek. b) pontja alapján az eljárás folyamán hozott végzések vonatkozásában. MJ, 2001/9:548-559. o.

Kőrös András: Fellebbezés. In Kommentár (Petrik) 2010. 453-C/38-10. o.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 522−584. o.

Nagy Erzsébet: Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollja a Pp. egyes rendelkezései vonatkozásában. MJ, 1991/3:167-168. o.

Németh János: A perorvoslatok. In Polgári perjog II. 1992. 149-161. o.


Novák István: Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének hatása a részleges jogerőre. MJ, 1961/4:180-182. o.


Solt Kornél: A másodfokú ítélkezés korlátai a polgári perben. JK, 1966/8-9:459-466. o. Soósné Lajos Ilona: A hatályon kívül helyezés okai a bírósági eljárásban. MJ, 1986/10:855863. o.

Szabó Péter: A Pp. előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó rendelkezéseinek felsőbírósági gyakorlata. Európai Jog, 2009/9:13-12. o.

Villám Krisztián: Az „ugró" fellebbezés mint a polgári peres eljárás gyorsításának eszköze. MJ, 2011/1:42-51. o.

Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11:650663. o.

Wopera Zsuzsa: A fellebbezés. In uő (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 341-362. o.

3. XVII. FEJEZET – A PERÚJÍTÁS3.1. 1. A perújítási okok[802] A PERÚJÍTÁS FOGALMA • A perújítást a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg, mint a) jogerős bírósági ítéletek elleni, b) nem fellebbviteli jellegű, c) rendkívüli perorvoslatot, d) amely csak a törvényben meghatározott okok alapján vehető igénybe.

A fellebbezéssel ellentétben, amely a nem jogerős bírósági határozatok (ítéletek és végzések) megtámadására szolgál, a perújítással csak a ítéleteket, valamint az ítélet hatályú határozatokat (lásd 663. pont) lehet



megtámadni. Amíg a fellebbezésnek a határozat jogerőre emelkedésére halasztó hatálya van [228. § (4) bek.], addig a perújítás előterjesztése az ítélet jogerejét nem érinti, legfeljebb a perújítás eredményeként kerülhet sor a jogerő feloldására.

A perújítás nem tartozik a fellebbviteli perorvoslatok közé. A perújítási kérelmet az ügyben eljárt elsőfokú bírósághoz kell benyújtani, amelyik akkor is elbírálja a perújítást, ha az ügyben másodfokú határozatot hoztak.1

A perújítás rendkívüli perorvoslati jellege egyrészt a jogerőhöz való viszonyából, másrészt a perújítás lehetőségének a korlátozásából adódik. Hatályos jogunk a perújítást csak a törvényben meghatározott perújítási okok valamelyike alapján teszi lehetővé [260. § (1) bek. és 262/A. §].

A perújítás mint jogintézmény általában kettős célt szolgál: orvosolhatja az alapperben elkövetett eljárási szabálytalanságokat és módot adhat az alapperben el nem bírált új tények és bizonyítékok előterjesztésére. A Pp. szabályozása elsősorban ez utóbbi célra fekteti a hangsúlyt.

[803] A PERÚJÍTÁS ESETEI • A 260. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha

• a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna („novum");

• a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes („crimen");

• a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak („res iudicata");

• a keresetlevelet vagy más iratot a fél részére a hirdetményi kézbesítés szabályainak megsértésével hirdetmény útján kézbesítették.2

A 262/A. § szerint a jogerős ítélet ellen

• a Kúria határozata alapján perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt semmisített meg, és az ügyben kizárólag peres vagy nemperes eljárás van folyamatban.3

3.1.1. „Nóvum"

[804] ÚJ TÉNY ÉS ÚJ BIZONYÍTÉK • A perújító fél által felhozott tény akkor lehet a perújítás alapja, ha azt az alapperben még nem bírálták el. Az ilyen tény, amelyet rendszerint a rá vonatkozó bizonyítékkal együtt terjesztenek elő, az alapperben hozott ítélet szempontjából új ténynek, illetve új bizonyítéknak, azaz nóvumnak számít.

Az új ténynek és az új bizonyítéknak nem kell feltétlenül összekapcsolódnia: kivételesen a tény önmagában is alkalmas lehet a perújításra. Ilyen lehet a köztudomású vagy a bíróság hivatalos tudomása körébe tartozó tény, amelyeket a Pp. 163. § (3) bekezdése szerint nem kell bizonyítani. Mindez fordítva is igaz: az önmagában álló új bizonyíték is alkalmas lehet a perújításra. A szabad bizonyítás elvéből következően a törvény nem határozza meg közelebbről a perújítás céljára felhasználható bizonyítékok körét. Erre az alapperben fel nem használt bizonyítékok bármelyike – tanúvallomás, szakértői vélemény, okirat, tárgyi bizonyíték – alkalmas lehet.

[805] JOGERŐS BÍRÓSÁGI VAGY MÁS HATÓSÁGI HATÁROZAT • A törvény perújítási okként jelöli meg az alapperben el nem bírált jogerős bírósági vagy más hatósági határozatot is. Erre a felek rendszerint akkor hivatkoznak, amikor a perben ún. elő- vagy praejudiciális kérdés szerepel, tehát a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amely más polgári bíróság, büntetőbíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörbe tartozik. Ezeknek a kérdéseknek az elbírálása végett a törvény általában megengedi (152. §), sőt egyes esetekben kifejezetten előírja (153. §) a tárgyalás felfüggesztését. Ennek ellenére előfordulhat az, hogy a tárgyalást nem függesztik fel vagy a felfüggesztés határideje eredménytelenül telik el, és a bíróság a határozat bevárása nélkül foglal állást az előzetes kérdésben. Ha utóbb az előkérdés elbírálására jogosult bíróság vagy más hatóság a perbíróság álláspontjától eltérő határozatot hoz, ez nóvumnak számít és perújítási oknak minősül.

[806] A PERÚJÍTÓ FÉL MAGATARTÁSA • A perújítás megengedhetősége szempontjából nem közömbös a perújító fél magatartása sem. Aki a perújítást megelőző eljárás(ok)ban nem a gondos és az eljárást elősegítő pervitel követelményei szerint járt el (lásd 473. pont), az a perújítási eljárás során nem hivatkozhat azokra a



tényekre, bizonyítékokra vagy határozatokra, amelyeket az első- (vagy a másod-) fokú bíróság a 141. § (6) bekezdésének az alkalmazásával figyelmen kívül hagyott. A felek bármelyike csak akkor élhet perújítással, ha az új tényt,

bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során saját hibáján kívül nem érvényesíthette [260. § (2) bek.]. A perújító félnek tehát igazolnia kell azt, hogy az érvényesíteni kívánt körülményekről – neki fel nem róható módon – nem tudott, vagy tudott róluk, de nem volt abban a helyzetben, hogy azokat a bíróság elé terjessze.

[807] PERÚJÍTÁS EGYEZSÉG ELLEN • A bíróság által jóváhagyott egyezség ellen – a 260. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással – csak akkor van helye perújításnak, ha a perújító fél a perújítás alapjául szolgáló tényről vagy bizonyítékról (ítéletről, határozatról) az egyezség megkötésekor nem tudott (262. §). Amíg az ítélet elleni perújításnál a bíróságnak a vétkesség hiányát, addig az egyezséget jóváhagyó végzés esetén a nem tudás tényét kell vizsgálnia a perújítás meg- engedhetősége szempontjából.4

[808] A KEDVEZŐBB HATÁROZAT LEHETŐSÉGE • A perújítás alapja csak olyan tény, bizonyíték vagy határozat lehet, amelynek a feltételezett elbírálása már az alapperben is kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Ezzel a megfogalmazással a törvény nem egy konkrét követelményt támaszt, hanem a perújítástól elvárható eredményre utal. A törvényszöveg helyes értelmezése szerint a perújítás alapjául szolgáló tényezőknek a kedvezőbb határozat kiváltására csupán lehetőséget kell biztosítaniuk.

[809] A PERÚJÍTÁSI OKOK KELETKEZÉSÉNEK AZ IDŐPONTJA • Az előző pontokban felsorolt perújítási okok kapcsán gyakran beszélünk nóvumról, ami az alapperben el nem bírált tény, bizonyíték vagy határozat újszerűségére utal.

Arra nézve, hogy a felsorolt perújítási okoknak mennyiben kell „újaknak" lenniük, vagyis milyen időponttól kezdve kell fennállniuk, a hazai jogirodalom véleménye megoszlik.5 A bírósági gyakorlat által elfogadott álláspont szerint különbséget kell tenni a perújítási okként felhozott tény, illetve a bizonyíték és a határozat újszerűsége között.

A perújítás alapja csak olyan tény lehet, amely már a perújítással megtámadott ítélet hozatalakor is fennállt. Ezt a szabályt a törvény kifejezetten nem mondja ki, ám mégis erre következtethetünk a törvény azon rendelkezéséből, hogy a ténynek olyannak kell lennie, amely az alapperben való elbírálás esetében a félre „kedvezőbb határozatot eredményezett volna". Ez a törvényi feltétel csak akkor teljesül, ha a perújítási okként felhozott tény már az alapeljárás idején vagy legkésőbb a jogerős ítélet meghozatalakor fennforgott. A később keletkezett tények nem perújítással, hanem új keresettel érvényesíthetők.

Nem ilyen szigorú a jogirodalom és a bírósági gyakorlat álláspontja a bizonyítékok és a határozatok tekintetében. A fentebb leírtakkal ellentétben ugyanis elfogadhatónak tartja az alapperben hozott ítélet jogerőre emelkedése után keletkezett bizonyítékokat és határozatokat is. Ezeknek az új bizonyítékoknak vagy új – bírósági, illetve hatósági – határozatoknak azonban az alapperben már elbírált tényekre kell vonatkozniuk.

3.1.2. „Crimen

[810] PERÚJÍTÁS BŰNCSELEKMÉNYRE HIVATKOZÁSSAL • A jogerőre emelkedett ítélet ellen akkor is helye van perújításnak, ha a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes.

A bűncselekmény lehetséges elkövetői közül csak a „más személy" fogalma szorul magyarázatra. Ide tartozhat a képviselő, a beavatkozó, a tanú, a szakértő, a tolmács, az ügyész stb. bűncselekménye, amennyiben okozati összefüggésben áll a perújító fél pervesztésével.

Perújításnak – a fenti feltétel teljesülése esetén is – csak akkor van helye, ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki [260. § (3) bek.]. Ilyen más ok lehet például az elkövető halála, az elévülés vagy a kegyelem.

Jogerősen megállapított bűncselekmény esetében sincs helye perújításnak akkor, ha a fél a hatályos jogszabályok alapján akkor is pervesztes lett volna, ha a bűncselekményt nem követik el. A 260. § (1) bekezdés b) pontjában erre utal a „törvény ellenére lett pervesztes" kifejezés.

3.1.3. „Res iudicata"



[811] PERÚJÍTÁS KORÁBBI JOGERŐS ÍTÉLETRE HIVATKOZÁSSAL • A perújítási okok között szerepel még az ítélt dolog, azaz a „res iudicata" is. A 260. § (1) bekezdés c) pontja szerint perújítást azon az alapon is elő lehet terjeszteni, hogy a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve korábban már jogerős ítéletet hoztak.

A res iudicata az anyagi jogerő negatív hatása (lásd 720. pont), amely megakadályozza azt, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált dolgot egymással szemben ismét vitássá tegyék. Ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása során megállapítja azt, hogy a per tárgyában már jogerős ítéletet hoztak, akkor a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 441. pont). Ha ugyanezt a per folyamán állapítja meg, akkor a pert a 157. § (1) bekezdése alapján hivatalból köteles megszüntetni (lásd 510. pont). E két szigorú rendelkezés ellenére is előfordulhat az, hogy a bíróság – nem tudva a korábban hozott jogerős ítéletről – másodszor is eljár ugyanabban az ügyben és jogerős ítéletet hoz. Erre az esetre vonatkozik a 260. § (1) bekezdés c) pontja, amely lehetővé teszi az időben később keletkezett jogerős ítélet elleni perújítást.

3.1.4. Szabálytalan hirdetményi kézbesítés

[812] PERÚJÍTÁS A HIRDETMÉNYI KÉZBESÍTÉS SZABÁLYAINAK A MEGSÉRTÉSE MIATT • A bíróság a hirdetményi kézbesítést – a Pp. 101. §-ában felsorolt okok fennállása esetén (lásd 342. pont) – általában a fél kérelmére rendeli el. Ha a hirdetményi kézbesítés alapjául szolgáló tények valótlannak bizonyulnak, és erről a fél tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna, a hirdetményi kézbesítés és az azt követő eljárás érvénytelen (lásd 333. pont), a felet pedig nemcsak az okozott költségekben kell marasztalni, hanem pénzbírsággal is kell sújtani. Ha ezeket a jogkövetkezményeket a bíróság az elsőfokú eljárásban vagy egyéb perorvoslatban a fél hibáján kívül álló okból nem mondhatta ki, és a fél a hirdetményi kézbesítést követő eljárást nem hagyta jóvá, akkor perújításnak van helye. A perújítási kérelmet – kizárólag erre az okra hivatkozással – az a fél nyújthatja be, akinek a részére az iratot a hirdetményi kézbesítés szabályainak a megsértésével kézbesítették [260. § (4) bek.].

A jogerős fizetési meghagyással szemben perújításnak akkor van helye, ha a kötelezettnek a meghagyást – a törvény ellenére – hirdetményi úton kézbesítették [322. § (2) bek.].

3.1.5. Alkotmányjogi panasz

[813] PERÚJÍTÁS A KÚRIA HATÁROZATA ALAPJÁN • Ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján (lásd 752-753. pont) anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisít meg, és az ügyben kizárólag per (vagy nemperes eljárás) volt folyamatban, a Kúria értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál [361. § a) pont].

3.2. 2. A perújítással megtámadható határozatok[814] A JOGERŐS ÍTÉLETEK • Perújításnak csak jogerős ítélet ellen van helye [260. §

bek.]. Ítélet alatt kell érteni a polgári bíróság által hozott valamennyi ítéletfajtát, így a részítéletet, a közbenső ítéletet és a kiegészítő ítéletet, valamint a büntetőbíróság ítéletének a polgári jogi igényre vagy a szülői felügyeleti jogra vonatkozó rendelkezését. Ez utóbbi tárgyában azonban a polgári bíróság csak akkor járhat el, ha a büntetőítélet elleni perújítás kizárólag a polgári jogi igényre vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésének a kérdésére irányul (Be. 415. § (5) bek.).

Mivel a perújítás célja az anyagi jogerő feloldása, a Pp. nem teszi lehetővé a perújítást az olyan határozatokkal szemben, amelyek nem emelkednek anyagi jogerőre. Ezek közé tartoznak a végzések, valamint a végzés hatályú határozatok (lásd 663. pont). A végzés elleni perújítás megengedése – két okból is – felesleges lenne: egyrészt azért, mert a bíróság végzéssel nem dönthet a per érdemében (212. §), másrészt pedig a végzésben foglalt tények korrigálása – éppen az anyagi jogerő hiány miatt – új keresettel is megkísérelhető.

[815] ÍTÉLET HATÁLYÚ HATÁROZATOK • Nemcsak a jogerős ítéletek, hanem az ítélet hatályú határozatok ellen is helye van perújításnak. Ezek közé tartozik

• a bíróság által jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség [148. § (3) bek.],

• a jogerős bírósági meghagyás [136. § (3) bek.] és



• a jogerős fizetési meghagyás [2009. évi L. tv. 40. §].

A perújítás szempontjából az ítélet hatályú határozatokkal egy tekintet alá esik a közjegyző által jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség, amely a hagyatéki eljárásban köthető az özvegyi jog megváltásáról [Hetv. 97. § (1) bek.].

[816] A PERÚJÍTÁSBÓL KIZÁRT HATÁROZATOK • A törvény bizonyos jogviták esetében kizárja vagy legalábbis korlátozza a perújítás lehetőségét. A 260. §

bekezdése szerint – a per főtárgya tekintetében – nincs helye perújításnak

• a lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó,

• a lakásbérlet felmondásának érvényességét megállapító és

• a végrehajtási igényperben hozott ítélet ellen, valamint

• a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében [291. § (1) bek.],

• az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen – az apaság vélelmét megdöntő részében -, amennyiben az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírósági ítélet állapította meg, illetőleg a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni [293. § (2) bek.], továbbá

• a sajtó-helyreigazítási perben hozott ítélettel szemben [346. § (2) bek.].

A felsorolt esetek közül az a)-c) pontokban a per főtárgya tekintetében, a d)-e) pontokban pedig az ott meghatározott kérdésekben kizárt a perújítás. Mivel ezeket a korlátozásokat a bírósági gyakorlat szorosan értelmezi, más kérdésekben megengedhetőnek tartja a perújítást. Így a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő ítélet egyéb rendelkezése, például a perköltség kérdésében hozott döntés ellen helye lehet perújításnak (PK 216. sz. állásfoglalás).

A Pp. szóhasználatából az is kitűnik, hogy a törvény csak arra az esetre tiltja a perújítást, ha az ítélet a lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adott, a lakásbérlet felmondásának az érvényességét megállapította, a házasság érvénytelenségét kimondta, a házasságot felbontotta és az apaság vélelmét megdöntötte. Ha a bíróság a fenti esetekben a keresetet elutasította, nincs akadálya a perújítási kérelem benyújtásának.6

A törvény elsősorban célszerűségi okokból zárja ki vagy korlátozza a perújítás lehetőségét. A végrehajtási igényperben vagy a sajtó-helyreigazítási perben nyomós érdek fűződik a jogvita gyors és végleges befejezéséhez. A lakás kiürítését elrendelő ítélet elleni perújítás felesleges jogbizonytalanságot, a házasságot felbontó ítélet elleni perújítás pedig – a volt házasfelek valamelyikének újabb házasságkötése esetében – megoldhatatlan jogi helyzetet teremtene. Hasonló bonyodalmat idézhetne elő az apaság vélelmét megdöntő ítélet elleni perújítás is, különösen akkor, ha időközben – elismerés, bírósági ítélet vagy az anya újabb házasságkötése folytán – már más személyt kell a gyermek apjának tekinteni. A kettős apasági vélelem elkerülése érdekében a Pp. 293. § (2) bekezdése ilyen esetekben kizárja a perújítást.

3.3. 3. A perújítási eljárás[817] A PERÚJÍTÁSRA JOGOSULTAK • A fellebbezéssel ellentétben a törvény nem határozza meg kifejezetten a perújításra jogosult személyek körét. A perújítási kérelem előterjesztésével kapcsolatban azonban említést tesz a félről, illetve az ügyészről.

A jogirodalom álláspontja szerint ebben az esetben a „fél" megjelölést tágan kell értelmezni, vagyis mindazokat a személyeket ide kell sorolni, akik a peres felekkel azonos megítélés alá esnek.7 Ez a személyi kör pedig azonos a fellebbezésre jogosultakkal (lásd 755. pont). Ennek megfelelően perújításra jogosultak a felek, a beavatkozó, az ügyész, továbbá mindazok, akikre nézve a perújítással megtámadott jogerős ítélet valamilyen rendelkezést tartalmaz.

A jogerős bírósági ítélet ellen elsősorban a peres felek élhetnek perújítással.

A felek jogát azonban korlátozza az, hogy a törvény a perújítást bizonyos előfeltételekhez köti. Így például a



260. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak annak a félnek van lehetősége perújításra, amelyik egészen vagy részben pervesztes lett.8 A fél jogutódja a jogelőd számára nyitva álló határidő alatt nyújthatja be a perújítási kérelmét. Az alkotmányjogi panaszon alapuló perújítás esetében csak a panasz indítványozója terjeszthet elő perújítási kérelmet [262/A. §, 361. § a) pont].

A beavatkozó perbeli jogállásából következik az, hogy eljárási cselekményeinek csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei nem állnak ellentétben a fél cselekményeivel [57. § (1) bek.]. A PK 145. sz. állásfoglalás szerint a beavatkozó által benyújtott perújítási kérelmet nem lehet jogosultság hiányában elutasítani, hanem tárgyalást kell kitűzni, azon a perújítás kérdésében a támogatott felet is meg kell hallgatni, s ha ő a perújítás ellen nem tiltakozik, akkor a beavatkozó perújítási kérelmét mint arra jogosult által előterjesztettet el kell bírálni. Ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed (önálló beavatkozó), akkor a beavatkozó az általa támogatott fél tiltakozása ellenére is élhet perújítással.

Az ügyész akkor is élhet perújítással, ha az alapeljárásban nem vett részt [261. § (2) bek.], de a 9. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a perújítási jogát csak akkor gyakorolhatja, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Ez a korlátozás nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor az ügyészt külön jogszabály jogosítja fel a perindításra [9. § (4) bek.].

A külön jogszabállyal keresetindításra feljogosított személyek vagy szervezetek [például a Csjt. 67. § (1) bek. szerint a kiskorút illető tartási követelés iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, szülőt illető tartási követelés iránt a jegyző] ugyanabban a jogkörben perújításra is jogosult.

Az ismeretlen helyen tartózkodó alperes részére kirendelt ügygondnok e minőségében a perben hozott jogerős ítélet ellen perújítási kérelmet újabb kirendelés nélkül is előterjeszthet (PK 164. sz. állásfoglalás).

A felsoroltakon kívül azok is élhetnek perújítással, akikre nézve a jogerős ítélet valamilyen rendelkezést tartalmaz. Ezek a személyek azonban csak a rájuk vonatkozó rendelkezés ellen nyújthatnak be perújítási kérelmet.

[818] A PERÚJÍTÁS HATÁRIDEJE • A 260. § (1) bekezdésére alapított perújítási kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. Amennyiben a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, a határidőt ettől az időponttól kell számítani. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs (261. §).

A perújítási kérelem benyújtásának a határideje a megtámadott ítélet jogerőre emelkedése napján kezdődik. A jogerőhatás az egyes ítéletfajtáknál, illetve ítélet hatályú határozatoknál eltérő időpontban áll be:

• Az elsőfokú bíróság ítélete akkor emelkedik jogerőre, ha a jogosultak egyike sem élt a fellebbezési jogával. Ebben az esetben az elsőfokú ítélet a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős. Ha a felek a fellebbezésről lemondtak, a határozat akkor emelkedik jogerőre, amikor a lemondást a bíróságnál bejelentették (lásd 718. pont).

• A másodfokú bíróság ítélete, mivel fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetéssel emelkedik jogerőre, a határidőket azonban – köztük a perújításét is – az ítéletnek a fél részére történt kézbesítésétől kezdve kell számítani (lásd 672. pont).

• A bírósági meghagyás, illetve a fizetési meghagyás esetében a jogerőhatás – ellentmondás hiányában – az erre nyitva álló határidő leteltét követő napon áll be [136/A. § (2) bek. és 2009. évi L. törvény 36. §].

• A perbeli egyezséget jóváhagyó végzés, valamint a perújítással megtámadható egyéb végzések (lásd 815. pont) az elsőfokú ítéletre vonatkozó szabályok szerint emelkednek jogerőre.

A törvény a perújítási kérelem benyújtásánál egy szubjektív és egy objektív határidőt jelöl meg. A hat hónapos szubjektív határidő – az objektív határidő ötéves időtartama alatt – a fél tudomásszerzéséhez, illetve személyes körülményeihez igazodik; elmulasztása esetén a fél igazolással élhet. A jogbiztonság megköveteli azt, hogy a törvény – polgári ügyekben – megszabja a perújítási kérelmek benyújtásának a végső határidejét. Erre szolgál a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított ötéves objektív határidő, amelynek elteltével perújítással nem lehet élni, és a határidő elmulasztása esetében igazolásnak sincs helye [261. § (3) bek.]. Az ötéves határidőn túl érkezett perújítási kérelmet a bíróság tárgyalás kitűzése nélkül, hivatalból elutasítja (264. §).



Az ügyész számára a törvény nem állapít meg külön perújítási határidőt. Ha részt vett az alapeljárásban, akkor a határidő számítására a felekre vonatkozó szabályok érvényesek. Ha nem vett részt az alapeljárásban, akkor a felek számára nyitva álló határidő alatt terjeszthet elő perújítási kérelmet [261. §

bek.].

A 262/A. §-ra alapított perújítási kérelmet a Kúria határozatáról szóló értesítés kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni [361. §

pont]. E határidő elmulasztásával szemben a fél az általános szabályok szerint igazolással élhet.

[819] A PERÚJÍTÁSI KÉRELEM BENYÚJTÁSA • A perújítás nem fellebbviteli perorvoslat, ezért a perújítási kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell benyújtani [263. § (1) bek.]. Ennek a bíróságnak nemcsak hatásköre, hanem egyút-

tal kizárólagos illetékessége is van a perújítás elbírálására. Ez a szabály arra az esetre is érvényes, amikor a perújítás az alapügyben hozott másodfokú ítéletet vagy a másodfokú bíróság előtt kötött egyezséget támadja. A Kúria elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben (lásd 115. pont) nincs helye perújításnak (Bszi.

49. §, 57. §).

A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítási kérelmet ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amelyik – ellentmondás esetén – elsőfokú bíróságként a perré alakult eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezett volna (2009:L. tv. 40. §). A kérelem elbírálásához szükséges iratokat a bíróság szerzi be a közjegyzőtől papír alapon vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara rendszeréből elektronikus úton (lásd 1044. pont).

A perújítás következtében az ügy „visszakerül" az alapperben eljárt bírósághoz. A bíróság esetleges elfogultságát a törvény azzal próbálja meg kiküszöbölni, hogy a perújítás elbírálásából kizárja azt a bírót, aki a perújítással megtámadott ítélet hozatalában részt vett [21. § (2) bek.].

A perújítási kérelmet írásban kell benyújtani. Az ügyvéd által nem képviselt fél azonban a kérelmet bármely helyi bíróságnál vagy a perre illetékes törvényszéknél jegyzőkönyvbe is mondhatja [94. § (1) bek.].

A perújítási kérelemnek meg kell felelnie a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak (lásd 349. pont) és tartalmaznia kell a törvény által előírt különös kellékeket, így:

• annak az ítéletnek a megjelölését, amely ellen a perújítás irányul,

• kérelmet a perújítással megtámadott ítélet megváltoztatására,

• a perújítás alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait.

Ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap eltelte után terjesztik elő, ennek az okait ugyancsak elő kell adni [263. § (2) bek.].

A 262/A. §-ra alapított perújítási kérelemben a Kúria határozatára kell utalni.

A bíróság a perújítási kérelmet hiánypótlásra (95. §) adja vissza, ha nem felel meg a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak, illetve nem tartalmazza a törvényben előírt különös kellékeket. A hiánypótlásra az általános szabályok lesznek irányadók (lásd 350. pont).

[820] A PERÚJÍTÁSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI • Ha a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a perújítási eljárás során az általános szabályok szerint jár el. (A határozathozatalra, valamint a határozatok elleni perorvoslatokra szintén az általános szabályok lesznek irányadók.) A perújítási kérelem tárgyalásával kapcsolatban a Pp. mindössze egyetlen eltérő szabályt tartalmaz:

Ha a perújító fél az első tárgyalást elmulasztja, a bíróság a perújítási kérelmet hivatalból elutasítja. Ez a rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha a fél kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg. Az ellenfél mulasztása a tárgyalás megtartását nem gátolja (265. §). A perújítási eljárásban bírósági meghagyást kibocsátani nem lehet. A mulasztó ellenféllel szemben az alperesi mulasztásra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.



A perújítási kérelmet tárgyaláson kell elbírálni. Kivételesen tárgyalás kitűzése nélkül utasítható el a kérelem akkor, ha a fél a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kitűzött határidőn belül nem vagy újból hiányosan adja be [130. § (1) bek. j) pont], illetve a perújítással megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számítva öt év elteltével terjesztették elő (264. §). Tárgyaláson kívül rendelhető el a perújítási kérelem áttétele is a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz (lásd 436. pont).

[821] A PERÚJÍTÁS MEGENGEDHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA • A bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a perújítás feltételei fennállnak-e. A perújítás megen- gedhetősége attól függ, hogy

• a kérelem előterjesztője rendelkezik-e perújítási jogosultsággal,

• a megtámadott határozat ellen van-e helye perújításnak,

• a perújítási kérelmet a törvényben megjelölt okok valamelyikére hivatkozással terjesztették-e elő,

• a perújítási határidőt betartották-e.

Ha a perújító fél az alapperben el nem bírált tényre, bizonyítékra vagy jogerős bírói, illetve más hatósági határozatra hivatkozik, akkor a megengedhetőség körében azt is meg kell vizsgálnia, hogy a perújítás alapjául felhozottak – a valóságuk bizonyítása esetében – alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon [266. § (1) bek.]. Mivel a bíróság itt a kedvezőbb döntésnek csak az elvi lehetőségét vizsgálja, általában nincs szükség bizonyításra, elegendő mérlegelni a perújítási kérelemben előadottakat. Kivételesen azonban előfordulhat, hogy a bíróság már a perújítás megengedhetősé- gére vonatkozó vizsgálat során is bizonyítást vesz fel.

Habár a perújítás előfeltételeinek a tisztázása megelőzi az érdemi tárgyalást, a kettőt nem lehet mereven elválasztani egymástól. A törvény a bíróságra bízza azt, hogy a megengedhetőség kérdését az érdemi perújítási kérelemmel együtt vagy attól elkülönítve tárgyalja. A 266. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tárgyaláson a perújítás érdemében is tárgyalhat és határozhat; ha azonban célszerűnek látszik, a perújítás megengedhetősége kérdésében külön tárgyal, és végzéssel határoz.

Ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, akkor az érdemi tárgyalást kitűzi vagy a tárgyalást nyomban érdemben folytatja. Ellenkező esetben a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasítja [266. §

bek.].

Ha a bíróság a perújítás megengedhetőségét az érdemi kérdéstől elkülönítve tárgyalja, akkor az eljárásnak ezt a részét alakszerű határozattal (végzéssel) kell befejeznie. A határozat ellen külön fellebbezésnek van helye; ilyen esetben az érdemi tárgyalás csak a határozat jogerőre emelkedése után folytatható [266. §

bek.].

Ha a perújítási kérelmet a Kúria határozata alapján terjesztik elő, a megen- gedhetőségről a bíróságnak nem kell külön határozatot hoznia [266. § (4) bek.].

[822] A PERÚJÍTÁSI KÉRELEM FELTERJESZTÉSE • A szabálytalan hirdetményi kézbesítésre hivatkozással előterjesztett perújítási kérelmet – amennyiben azt hivatalból nem kell elutasítani – az elsőfokú bíróság az iratokkal együtt a perújítás megengedhetősége és érdeme tárgyában való döntés végett felterjeszti a másodfokú bírósághoz, ha a hirdetményi kézbesítés szabályait a másodfokú

eljárásban sértették meg. Ebben az esetben az eljárásnak csak az érvénytelenséggel érintett szakaszát kell megismételni. Ha a hirdetményi kézbesítés szabályait a felülvizsgálati eljárásban sértették meg, akkor a kérelmet a Kúriához kell felterjeszteni (266/A. §).

[823] TÁRGYALÁS A PERÚJÍTÁS ÉRDEMÉBEN • Ha a bíróság a perújítási kérelmet érdemi tárgyalásra alkalmasnak tartja, akkor a pert a kérelem korlátai között újból kell tárgyalni [267. § (1) bek.]. A perújítási kérelem kétféle mércét is jelent a bíróság számára: egyfelől nem terjeszkedhet túl a perújító fél kérelmén, másfelől mindazt köteles elbírálni, ami a kérelemmel összefüggésben felmerül.

A perújítási eljárásban a keresetet nem lehet megváltoztatni. Ez a tilalom nem zárja ki azt, hogy a fél a keresetét a másodfokú eljárásban megengedett módon (lásd 776. pont) módosítsa vagy kiegészítse [267. § (1 bek.].



Ha a perújítás sikere valószínűnek mutatkozik, a bíróság hivatalból is felfüggesztheti a megtámadott ítélet végrehajtását. Közbenső ítélet elleni sikeresnek látszó perújítás esetén a per tárgyalásának a folytatását függesztheti fel. A tárgyaláson jelen lévő feleket azonban a felfüggesztés kérdésében meg kell hallgatni.

A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát utóbb megváltoztathatja [267. § (2) bek.].

[824] DÖNTÉS A PERÚJÍTÁS ÉRDEMÉBEN • A bíróság a perújítási kérelem keretei között újból tárgyalja az ügyet és a szükséges bizonyítás felvétele után a perújítási kérelem érdemében ítélettel, minden más kérdésben pedig végzéssel határoz. A bizonyítási eljárás lefolytatására és a határozathozatalra az általános szabályok az irányadók.

A bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményeként ítélettel dönt,

• ha a perújítási kérelmet alaptalannak találja és ennek megfelelően a perújítással megtámadott ítéletet a hatályában fenntartja;

• ha a perújítási kérelmet alaposnak találja, ezért a perújítással megtámadott ítéletet egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz (268. §).

A bíróság a per újbóli tárgyalása során végzéssel határoz,

• ha a 157. §-ban foglalt okok valamelyike alapján a pert meg kell szüntetni, és ehhez képest a perújítással megtámadott ítéletet egészében vagy abban a részében, amelyre nézve a permegszüntetés oka fennáll, hatályon kívül kell helyezni;

• ha a perújító fél a kérelmét visszavonja és a perújítási eljárást meg kell szüntetni.

Mivel a megtámadott ítélet hatályában való fenntartása mindig érdemi kérdés, arról a bíróságnak ítélettel kell döntenie. Más a helyzet a perújítással megtámadott ítélet részben vagy egészben történő hatályon kívül helyezése esetében.

A bíróság attól függően dönthet ítélettel vagy végzéssel, hogy a hatályon kívül helyezés mellett hoz-e érdemi döntést, azaz „a jogszabálynak megfelelő új határozatot" vagy csak a per megszüntetését fogja kimondani.

A perújítási eljárás eredményeképpen vegyes jellegű ítélet is születhet: így előfordulhat az, hogy a bíróság a perújítási kérelmet csak részben találja alaposnak, ennek megfelelően részben helyt adó, részben elutasító ítéletet hoz,

vagyis az alapeljárásban hozott ítéletet csak részben helyezi hatályon kívül és hoz a helyébe új határozatot, a másik részében viszont a megtámadott ítéletet hatályában fenntartja. A per újbóli tárgyalása során a bíróság vegyes jellegű határozatot is hozhat: például a megtámadott ítélet egyik részét azért helyezi hatályon kívül, hogy a helyébe új határozatot – ítéletet – hozzon, míg az ítélet másik részét – végzéssel – a per megszüntetése miatt helyezi hatályon kívül.

A perújítási eljárás során hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye perorvoslatoknak.

3.4. Jegyzetek1. Az 1911. évi Pp. ilyen esetben a fellebbezési bíróság hatáskörébe utalta a perújítási eljárás lefolytatását (566.

§).

2. A negyedik perújítási okot a X. Ppn. (2008:XXX. tv.) iktatta be.

3. A 262/A. §-ba foglalt perújítási okot az 1999. évi XLV. törvény vezette be. Tartalmát az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvénnyel összhangban a 2011. évi CCI. törvény lényegesen módosította (lásd 752-753. pont).

4. A Pp. bizonyítási rendszerében ugyan túlnyomó részben pozitív tények és körülmények igazolására kerül sor és a negatív tény vagy körülmények bizonyítása meglehetősen ritka, ez nem zárja ki azt, hogy az adott esetben a perújító fél ne legyen kötelezhető a „nem tudás" bizonyítására. Vö. Novák István: Perújítás. In Kommentár 1976. 1216-1217. o.



5. Németh (1975): i. m. 153-167. o.; Novák: i. m. 1196. o.

6. Novák: i. m. 1208. o.

7. Németh János: Perújítás. In Kommentár (Németh) 1999. 1054. o.

8. Novák: i. m. 1219. o.

3.5. IrodalomAnka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás. Budapest, 2011.

Bacsó Ferenc: A perújítás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 535-559. o.

Bajory Pál: Perújítás. In Kommentár 1994. C/39-48. o.

Boros József: Vitás kérdések a perújítás köréből a polgári eljárásban. MJ, 1956/4:116-118. o.

Dózsa Ákos: Bizonyítás a perújítás megengedhetősége kérdésében. MJ, 1969/5:301-302. o.

Kőrös András: Perújítás. In Kommentár (Petrik) 2010. C/38-C/49. o.


Nagy Andrea: Perújítás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 362-375. o.

Németh János: A perújítási határidő. MJ, 1960/5:178-180. o.

Németh János: A perújítás kialakulása és fejlődése a magyar polgári perjogban 1526-ig. Acta Budapest, Tom. VIII. 1966. 155-167. o.

Németh János: A perújítás intézményének fejlődése a magyar polgári perjogban 1526-tól a XIX. század derekáig. Acta Budapest, Tom. X. 1968. 177-201. o.

Németh János: A perújítási jogosultság néhány problémája a polgári perben. Acta Budapest, Tom. XI. 1969. 105-125. o.

Németh János: A perújítás tárgya a magyar polgári eljárásjogban. PEF I. 1971. 175-216. o.

Németh János: Az ítélet megalapozottsága és a perújítás a polgári perben. JK, 1974/1-2:1823. o.

Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásjogban. Budapest, 1975.

Németh János: A tárgyalás sajátossága a perújítási eljárásban. PEF XI. 1981. 43-52. o. Németh János: A res iudicata mint perújítási ok polgári perjogunkban. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 237-240. o.

Németh János: A perújítás esetei. In Polgári perjog II. 1992. 188-200. o.

Németh János: Perújítás. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 959-996. o.


Novák István: A perújítási határidő. MJ, 1959/1:23-25. o.

Novák István: Perújítás. In Kommentár 1976. 1187-1245. o.

Schelnitz György – Zalka Károly: A perújítás egyes időszerű kérdései a polgári eljárásban.

JK, 1967/12:654-661. o.

Szabóné Bittó Mária: Perújítási ügyek statisztikai vizsgálata. PEF II. 1972. 89-104. o.



Szabó Tibor: Egyezségkötés a perújítási eljárásban. MJ, 1965/8:374-376. o.

Szabó Tibor: A perújítás egyes vitás kérdései a polgári eljárásjogban. JK, 1969/2-3:124-127. o.

4. XVIII. FEJEZET – A FELÜLVIZSGÁLAT[825] A FELÜLVIZSGÁLAT FOGALMA • A felülvizsgálatot a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg, mint a) a jogerős bírósági ítéletek és az ügy érdemében hozott, valamint egyéb jogerős végzések elleni, b) jogszabálysértésen alapuló, c) rendkívüli perorvoslatot, d) amelynek elbírálása a Kúria hatáskörébe tartozik.

Felülvizsgálatnak jogerős ítéletek, nemperes eljárásban az ügy érdemben hozott jogerős végzések, valamint peres eljárásban hozott érdemi jogerős végzések ellen van helye. A felülvizsgálati kérelem alapja az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat jellege okszerűen következik abból, hogy csak jogszabálysértésen alapuló, jogerős bírósági határozatokkal szemben vehető igénybe. Jelentőségére tekintettel a felülvizsgálati kérelmet a Kúria bírálja el. Ha a törvény másképpen nem rendelkezik (lásd 848. pont), a felülvizsgálat során a legfőbb bírói szerv az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.

[826] A FELÜLVIZSGÁLAT JELLEGE • A rendszerváltás után visszaállított felülvizsgálat (lásd 750. pont) szabályai a kiinduló állapothoz képest többször is megváltoztak. 1992 óta szinte nem volt olyan novella, amely ne módosított volna a felülvizsgálati kérelemmel megtámadható határozatok körén vagy a kérelem elbírálásának a módján. 2001-ben a törvényhozó teljesen új arculatot kívánt szabni a felülvizsgálatnak, mivel nem a harmadfokú perorvoslat jellegét erősítette meg, hanem olyan kivételes jogorvoslattá tette, amely csak a törvényben meghatározott szűk körben engedte meg a jogerő intézményének a feloldását.

Az új szabályozás alig három évig maradt hatályban, mivel az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával a kérelem benyújtását korlátozó, illetve a jogorvoslat lehetőségét kizáró rendelkezéseket alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. A döntést követően a 2005. évi CXXX. törvény a teljes felülvizsgálati eljárást újraszabályozta.

Az indokolás szerint „a törvény a felülvizsgálatot olyan rendkívüli perorvoslatnak tekinti, mely jogszabálysértésre hivatkozással a jogkeresők által alanyi jogként igénybe vehető, és amelyben a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A perorvoslat rendkívüli jellegét azonban nemcsak abban az értelemben jut-

tatja kifejezésre, hogy azt csak jogerős határozatok ellen lehet igénybe venni, hanem úgy is, hogy több szempont szerint is korlátozott azon határozatok és ügyek köre, melyek ellen és melyekben a felülvizsgálat kérelmezhető. A rendkívüli perorvoslat igénybevehetőségének korlátozása megfelel a nemzetközi gyakorlatnak és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R(95)5. számú ajánlásának is,1 továbbá összhangban van az Alkotmánybíróság határozatában kifejtettekkel."

4.1. 1. A felülvizsgálati kérelem[827] JOGOSULTSÁG A KÉRELEM BENYÚJTÁSÁRA • A felülvizsgálati kérelem benyújtása alanyi jog, amellyel a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a fél, a beavatkozó, valamint az élhet, akire a határozat rendelkezést tartalmaz [270. § (2) bek.].

A törvény mindazok számára biztosítja a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének a jogát, akik a polgári perben peres felek lehetnek, vagy akik számára a Pp. a féllel azonos perbeli állást biztosít. Ezeknek a személyeknek a köre megegyezik a fellebbezésre jogosultakéval (lásd 755. pont).

A törvény a fél jogát csak annyiban korlátozza, amennyiben a felülvizsgálati eljárás megindítását a törvényben meghatározott feltételek fennállásához köti. A beavatkozó csak akkor kezdeményezheti a felülvizsgálati eljárást, ha azt az általa támogatott fél elmulasztja, illetve ha nem áll ellentétben a fél cselekményeivel. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozik az ún. önálló beavatkozóra (lásd 219. pont). Az ügyész csak akkor nyújthat be felülvizsgálati kérelmet, ha az alapeljárásban részt vett (lásd 232. pont.).

A felülvizsgálati eljárást azok is kezdeményezhetik, akik a perben ugyan félként nem vettek részt, de a határozat valamely rendelkezése őket is érinti. Ezek a jogosultak azonban nem a határozat egésze, hanem annak csak a rájuk vonatkozó rendelkezése ellen nyújthatnak be felülvizsgálati kérelmet.

[828] KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET • A felülvizsgálati eljárásban a kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati



kérelem előterjesztője jogi képviselővel köteles eljárni (73/A. §). Ezzel kívánta a törvény a felülvizsgálati kérelmek szakszerűségét, valamint azt biztosítani, hogy csak valóban indokolt esetben kerüljön sor a Kúria előtti rendkívüli perorvoslat igénybevételére.

A gyakorlatban mégis előfordul az, hogy a fél jogi képviselő nélkül nyújtja be a felülvizsgálati vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelmét. Az általános szabály szerint ez az eljárási cselekmény hatálytalan, ám a törvény két esetben mégis eltekint a következmények érvényesítésétől [73/B. § (1)-(2) bek.]. Ha a fél a kérelem benyújtásával egyidejűleg költségmentesség iránti kérelmet terjeszt elő, akkor a bíróság először is ezt a kérelmet bírálja el, de pártfogó ügyvédet csak akkor rendel ki, ha a kérelmet nem kell hivatalból elutasítani. (Ellenkező esetben ugyanis a kirendelés teljesen felesleges lenne és a „szakmai tudással ellentétes munkára kötelezné a pártfogó ügyvédet".)

A jogi képviselővel nem rendelkező fél által benyújtott felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelem akkor sem tekinthető hatálytalannak, ha azt a

bíróság egyéb okból köteles elutasítani. Ebben az esetben ugyanis egyszerűen felesleges a hatálytalanság jogkövetkezményét alkalmazni.

Egyebekben a bíróság a felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelmet az eljárás bármely szakaszában hivatalból akkor is elutasítja, ha a kérelmet előterjesztő fél megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodott [73/B. § (4) bek.].

[829] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM TÁRGYA • A felülvizsgálati kérelem elsősorban a jogerő's bírósági ítélet ellen irányulhat. Felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani az ítélet egésze vagy egy része, sőt külön az ítélet indokolása ellen is. A felülvizsgálat nemcsak a főkövetelés, hanem kizárólag a mellékkövetelés tekintetében is megengedett. Felülvizsgálati kérelemmel lehet élni az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen is [270. § (2) bek.].

A polgári perben érdemi kérdésben hozott végzésnek minősül

• az egyezség jóváhagyását megtagadó végzés [148. § (3) bek.];

• az ítélet kiegészítése iránti kérelmet elutasító végzés [225. § (4) bek.];

• az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzés, amennyiben a bíróság utóbb nem helyezi hatályon kívül [156. § (8) bek.].2

A nemperes eljárásban elsősorban azt a jogerős végzést lehet az ügy érdemében hozott döntésnek tekinteni, amellyel a bíróság (vagy más hatóság) az eljárást kezdeményező kérelmet elbírálja.3

A felsoroltakon kívül a törvény külön nevesít még néhány olyan jogerős végzést, amelyek ellen a felülvizsgálat megengedett [270. § (3) bek.], így

• a keresetlevelet 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzést;

• a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzést.4

A fenti végzések peres és nemperes eljárásban egyaránt meghozhatók. A törvényhozó szerint azért támadhatók meg felülvizsgálati kérelemmel, mert természetüknél fogva kizárják a bírói utat vagy legalábbis úgy „tesznek pontot" az ügy végére, hogy annak érdemi elbírálását nem biztosítják. A bírósághoz való alkotmányos alapjog biztosítása és a joggyakorlat egysége érdekében szükséges, hogy ezen ügyekben felülvizsgálati kérelemmel élhessenek a felek.

[830] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM ALAPJA • A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát az arra jogosult jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a Kúriától [270. § (2) bek.].

A felülvizsgálati kérelemnek mint perorvoslatnak az alapja az első- vagy másodfokon, illetőleg a perújítás során eljárt bíróságok által elkövetett jogszabálysértés. Ennek megfelelően a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a jogszabályt és ezen belül azt a rendelkezést, amelyet a kérelmező álláspontja szerint a bíróság jogerős határozata sért. Az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálat előterjesztésére.



[831] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM BENYÚJTÁSÁNAK HATÁRIDEJE • A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni [272. § (1) bek.]. Ezt az időtartamot, amely hosszabb a rendes per-

orvoslatok (fellebbezés, ellentmondás) határidejénél, de lényegesen rövidebb, mint a perújítás hat hónapos vagy a megszüntetett törvényességi óvás egyéves határideje, a törvény indokolása azzal magyarázza, hogy „ezen időn belül még felismerhető a felülvizsgálati eljárást megelőzően hozott határozat jogszabálysértő volta, ugyanakkor még a jogbiztonság igénye sem szenved csorbát".

A hatvannapos határidő a megtámadott határozatnak a kézbesítését követő napon kezdődik. Ez a szabály a 228. § (1) bekezdéséből, illetve a 103. § (2) bekezdéséből vezethető le. Az előbbi szerint ugyanis azok a határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani (lásd 672. pont), a határozatnak a féllel történő kézbesítésétől kezdődnek, míg az utóbbi rendelkezés értelmében a napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele (lásd 329. pont).

A felülvizsgálati kérelem határideje valamennyi jogosult tekintetében egységesen hatvan nap. A határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg. Az indokolás szerint a határidő lerövidítésével érhető el az, „hogy a jogerőhöz fűződő jogbiztonság követelménye ne sérüljön".

[832] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM TARTALMA • A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, utalni kell a kérelem alapjául szolgáló jogszabálysértésre, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja [272. § (2) bek.]. A tartalmilag hiányos kérelmet csak a benyújtásra nyitva álló törvényes határidőn belül lehet kiegészíteni. Ha erre nem kerül sor, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja.

A felülvizsgálati kérelmet – a beadványokra vonatkozó általános szabályoktól eltérően – kettővel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelemhez – ha arra korábban nem került sor – csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. Ügyvédjelölt, valamint a jogi szakvizsgával nem rendelkező jogi előadó a Kúria előtt nem járhat el (lásd 257. pont).

[833] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM BENYÚJTÁSA • A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál kell benyújtani. Az elsőfokú bíróságnál találhatók ugyanis a felülvizsgálati eljárást megelőző első- és másodfokú eljárás iratai, mivel a másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli (lásd 789. pont).

Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve, ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az elsőfokú határozatot hozó bíróság azt a per irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Kúriához, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról [272. § (4) bek.]. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróságnak további intézkedési jogköre nincs.

Ha a végrehajtás elrendelése már megtörtént, illetve ha végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztettek elő, a felülvizsgálati kérelmet a beérkezését

követően haladéktalanul fel kell terjeszteni. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a Kúria kérelemre kivételesen felfüggesztheti [273. § (3) bek.]. Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetében – ha annak sikere valószínűnek mutatkozik – a Kúria a per tárgyalásának folytatását hivatalból is felfüggesztheti. A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát utóbb megváltoztathatja.

4.2. 2. A felülvizsgálatból kizárt határozatok[834] A SZABÁLYOZÁSRÓL ÁLTALÁBAN • A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat jellegéből következik az, hogy a törvény – tárgyra, értékhatárra és egyéb szempontokra tekintettel – számos ítéletet és végzést kizár a felülvizsgálattal megtámadható határozatok köréből.

A kizárt határozatokat 2001-ig részben a Pp. sorolta fel, részben más törvények tartalmazták. A kettősséget a IX. Ppn. annak a kimondásával akarta megszüntetni, hogy a felülvizsgálat kizárásáról – a nemperes eljárásokra nézve is – csak a Pp. rendelkezhet. Mivel a szabályozás egységét így sem sikerült megteremteni, a 2005. évi



módosítás a korábbi megoldáshoz tért vissza és egyben „megszüntette azt a jogi állapotot, hogy az eljárási törvény látszólag a többi fölé emelkedett". A 271. § (1) bekezdésének terjedelmes felsorolását lezáró l) pont szerint akkor sincs helye felülvizsgálatnak, ha azt külön törvény kizárja. A felülvizsgálatból kizárt határozatokat csoportokba sorolva tekintjük át.

[835] ELSŐ FOKON JOGERŐRE EMELKEDETT HATÁROZAT • Kizárt a felülvizsgálat az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi [271. § (1) bek. a) pont].

A törvény azokat a határozatokat zárja ki a felülvizsgálat köréből, amelyek ellen vagy nem volt helye fellebbezésnek, vagy fellebbezésnek helye volt, de a jogosult nem élt vele, vagy a jogosult a fellebbezését visszavonta, illetve azt a bíróság elutasította, és ennek következtében a határozat első fokon jogerőre emelkedett.

A törvény kivételes esetekben az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen is megengedi a felülvizsgálatot, így például a közigazgatási perben (lásd 972. pont) és a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti eljárásban (lásd 1237. pont).

[836] KÉT EGYBEHANGZÓ ÍTÉLET • Nincs helye felülvizsgálatnak ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta [271. § (1) bek. b) pont].

Az eljárási törvények általában nem érvényesítik maradéktalanul azt az elvet, hogy két egybehangzó ítélet (duae conformes sententiae) ellen nem lehet felülvizsgálattal élni.5 A hatályos Pp. a fenti szabályozás során az 1911. évi perrendtartás megoldását követi (régi Pp. 523. §), amikor a másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete esetén csak azt a felet korlátozza a felülvizsgálati kérelem

benyújtásában, aki a fellebbezési jogával sem élt. Másutt két egybehangzó ítélet esetén mindkét félre nézve kizárja a felülvizsgálat lehetőségét, de csak meghatározott ügycsoportokban:

Nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta

• a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi, továbbá a közös tulajdonban álló dolog birtoklásával és használatával kapcsolatos perekben;

• a végrehajtási perekben, kivéve a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti ügyeket, ha a végrehajtás végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján indult;

• a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben [271. § (3) bek.].

[837] JÁRULÉKOS KÉRDÉSEK • Kizárt a felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, a perköltségre, a teljesítési határidőre, valamint a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen [271. § (1) bek. c)-d) pont].

A kamatfizetés és a perköltség tekintetében megengedett a felülvizsgálat akkor, ha már a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozat ezen rendelkezései ellen irányult. Ebben az esetben a kamatfizetés és a perköltség kérdése a másodfokú eljárásban gyakorlatilag az ügy érdemének minősül, és a jogsértő módon való eldöntésük „kirívó érdeksérelmet" okozhat a félnek.

[838] A KÚRIA HATÁROZATA • Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a határozatot a Kúria hozta [271. § (1) bek. e) pont].

A korábbi szabályozás a Kúriának csak a felülvizsgálati eljárásban hozott határozataira nézve mondta ki a tilalmat. A módosítás ezen túlmenően azt is kizárja, hogy a Kúria másodfokú határozatait (lásd 115. pont) támadják meg felülvizsgálati kérelemmel.

[839] HÁZASSÁGI ÉS APASÁGI ÜGYEK • A 271. § (1) bekezdés f) pontja szerint kizárt a felülvizsgálat a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében, a g) pont alapján pedig az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen – az apaság vélelmét megdöntő részében -, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni.



A törvény olyan családjogi perekben zárja ki a felülvizsgálatot, ahol azt a jogerőhöz fűződő nyomós érdek vagy a célszerűség (kettős házasság létrejötte, a kettős apasági vélelem beálltának az elkerülése) indokolja.

[840] EGYEZSÉGET JÓVÁHAGYÓ VÉGZÉS • Nincs helye felülvizsgálatnak az egyezséget jóváhagyó végzés ellen [271. § (1) bek. h) pont].

Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja [148. § (3) bek.]. A tör-

vény csak az egyezséget jóváhagyó végzése elleni felülvizsgálatot zárja ki, az egyezséget megtagadó végzés ellen a felülvizsgálat megengedett (lásd 829. pont).

[841] KIZÁRÁS AZ ELJÁRÁS TÁRGYÁRA TEKINTETTEL • A 271. § (1) bekezdésének i)-k) pontja egyes bírósági döntéseket a tárgyukra tekintettel zár ki a felülvizsgálattal megtámadható határozatok köréből. Ezek közé tartozik:

• a hagyaték átadása tárgyában hozott végzés ellen,

• a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés,

• a vízumkiadás tárgyában hozott bírósági határozat.

[842] KIZÁRÁS AZ ÉRTÉKHATÁRRA TEKINTETTEL • Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az egymillió forintot nem haladja meg [271. § (2) bek.]. Szociálpolitikai megfontolásokból az értékhatártól függő korlátozás nem vonatkozik:

• tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti;

• a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti, valamint

• a munkaügyi perekben előterjesztett pénzkövetelésekre.

Az értékpapírral kapcsolatos perekben „a joganyag és a jogviszonyok bonyolultsága" indokolja a felülvizsgálati értékhatár alóli mentességet.

[843] KIZÁRÁS KÜLÖN TÖRVÉNY ALAPJÁN • A felülvizsgálatot külön törvény rendelkezése zárja ki például:

• a felszámolást elrendelő (Cstv. 27/B. §), illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen (Cstv. 60. §);

• a cég törlését elrendelő végzés ellen (Ctv. 62. §);

• a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen (1989:III. tv. 9. §);

• a választási eljárásban hozott határozat ellen (1997:C. tv. 84. §);

• a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek összeférhetetlensége ügyében hozott határozat ellen (1990:LXV. tv. 33/A. §).

4.3. 3. A felülvizsgálati eljárás[844] AZ ELJÁRÓ BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE • A a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik. Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, a Kúria elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanácsban járjon el [11. § (5) bek.]

Az öttagú tanácsra vonatkozó új szabályhoz7 fűzött indokolás szerint „a Kúria diszkrecionális jogkörében – az ügy bonyolultságától függően – dönthet arról, hogy háromtagú helyett öttagú tanácsban bírálja el a felülvizsgálati kérelmet. Ezt a szabályt lesz célszerű alkalmazni például akkor, ha az ügy több kollégium ügykörét is érinti."



[845] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM ELUTASÍTÁSA • A Kúria a tartalmilag hiányos felülvizsgálati kérelmet már a benyújtáskor elutasíthatja. Ezen túlmenően az eljárás bármely szakaszában hivatalból elutasítja a kérelmet, ha

• felülvizsgálatnak nincs helye,

• nem az arra jogosult nyújtotta be,

• a kérelmet előterjesztő fél megadott lakóhelyéről vagy székhelyéről nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött [273. § (2) bek.].

[846] MEGVÁLTOZTATÁS ÉS VISSZAVONÁS • A felülvizsgálati kérelmet az eljárás során megváltoztatni nem lehet. A törvény ezzel a szigorú szabállyal kívánja elérni azt, hogy a jogosultak csak valóban indokolt esetben és megalapozott okra hivatkozva kezdeményezzék a felülvizsgálatot.

A megváltoztatással ellentétben nem kizárt a kérelem egészében vagy részben történő visszavonása. (A részben történő visszavonásról a törvény nem tesz említést, de a Kúria álláspontja szerint nem zárható ki.)

A felülvizsgálati kérelem addig vonható vissza, ameddig a Kúria a határozatát meg nem hozta, illetve – tárgyalás tartása esetén – a határozathozatal céljából vissza nem vonult. A visszavont felülvizsgálati kérelmet újból előterjeszteni nem lehet. A felülvizsgálati kérelem visszavonása esetén a Kúria az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak és határoz a felmerült költségek viseléséről [273. § (5) bek.].

[847] CSATLAKOZÓ FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM ÉS ELLENKÉRELEM • A fellebbezési ellenkérelemre (lásd 770. pont), illetve a csatlakozó fellebbezésre (lásd 771. pont) vonatkozó szabályok szerint a felülvizsgálati eljárásban is lehetőség van felülvizsgálati ellenkérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Ez utóbbi esetben a jogi képviselet kötelező (lásd 828. pont). Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni [273. § (6) bek.].

A csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc nap. Ha a felülvizsgálati kérelmet a Kúria elutasítja vagy visszavonják, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem is hatálytalanná válik.

[848] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM ELBÍRÁLÁSA • A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyalás tartását szükségesnek tartja. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető.

Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelmében, az ellenfél pedig a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács elnöke a tárgyalást úgy tűzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk a felülvizsgálati kérelem elbírálását nem gátolja.

Amíg a felülvizsgálati eljárás egészére a Pp. általános szabályait kell alkalmazni (lásd 825. pont), addig a felülvizsgálati tárgyalásra a másodfokú keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezések kivételével (lásd 776. pont) a fellebbezési tárgyalás szabályai az irányadóak. A felülvizsgálati eljárásban a keresetet sem megváltoztatni, sem módosítani, illetve kiegészíteni nem lehet [274. § (4) bek.].

Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke jogegységi eljárást kezdeményez (lásd 123-127. pont), ezzel egyidejűleg az ügy elbírálását a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz. A 2012. január 1. napjától hatályos új szabály szerint a tanács elnöke jogkérdésben az iratok megküldése mellett, határidő tűzésével a legfőbb ügyészt álláspontjának a kifejtésére hívhatja fel [274. § (5)-(8) bek.].8

[849] A FELÜLVIZSGÁLATI ELJÁRÁS KORLÁTAI • A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt [275. § (1) bek.].

A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei



között vizsgálhatja felül. Eszerint a bíróság a felülvizsgálati eljárásban is kötve van a felek kérelméhez, tehát a megtámadott határozatot csak az abban megjelölt okból, illetve az ott meghatározott terjedelemben vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria hivatalból nem jogosult megítélni a határozat törvényességét. Ez a szabályozás tiszteletben tartja a felek rendelkezési jogát, és összhangban van azokkal a követelményekkel, amelyeket az Alkotmánybíróság támasztott a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában a törvényességi óvás helyébe lépő új perorvoslattal szemben.

A Kúria kivételesen mégis túllépheti a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátait. Erre a törvény akkor ad lehetőséget, ha

• a pert hivatalból megszünteti, vagy ha

• a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve

• a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn [275. § (2) bek.].

4.4. 4. Ügydöntő határozatok a felülvizsgálati eljárásban[850] AZ ÜGYDÖNTŐ HATÁROZATOKRÓL ÁLTALÁBAN • A Kúria tanácsa a felülvizsgálat érdemi elbírálása során ítéletet vagy végzést hozhat. Az ügydöntő határozat jellegét a felülvizsgálati eljárás tárgya, illetve a legfőbb bírósági szerv jogköre befolyásolja.

Ha a felülvizsgálati eljárás tárgya jogerős bírósági ítélet, akkor a Kúria a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásaként ítélettel határoz. Végzéssel dönt a akkor, ha jogerős végzés elleni felülvizsgálati kérelmet bírál el.

A jogerős bírósági ítélet elleni felülvizsgálat során a Kúria revíziós jogkörben eljárva ítélettel határoz, a kasszációs jogkör gyakorlása esetében viszont végzéssel (lásd 744-745. pont).

A felülvizsgálattal megtámadott határozathoz való viszonya alapján a Kúria döntése lehet hatályában fenntartó (helybenhagyó), új (megváltoztató), hatályon kívül helyező, illetve vegyes jellegű határozat.

[851] HATÁLYBAN FENNTARTÓ HATÁROZAT • Ha a Kúria a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja [275. § (3) bek.].

A Kúriának ez a döntése egyúttal a felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelem érdemi elutasítását is jelenti. A felülvizsgálni kért határozattól függően a bíróság döntése ítélet vagy végzés formájában jelenik meg.

[852] HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉS ÉS ÚJ HATÁROZAT HOZATALA • Ha a felülvizsgálni kért határozat – a kisebb súlyú eljárási szabálysértésektől eltekintve (lásd 851. pont) – jogszabályt sért, a Kúria a jogszabálysértő határozatot részben vagy egészében hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz [275. § (4) bek.].

Ebben az esetben a Kúria revíziós jogkörben jár el és a felülvizsgált határozat jellegétől függően ítéletet vagy végzést hoz. A revíziós jogkör elősegíti a perek ésszerű időn belüli befejezését, mivel a legfőbb bírósági szerv, ha a megfelelő adatok a rendelkezésére állnak, befejezheti a pert és nincs szükség az eljárás megismétlésére.

[853] HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉS ÉS ÚJ ELJÁRÁSRA UTASÍTÁS • Ha új határozat hozatalára nincs lehetőség, a Kúria a jogszabálysértő határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A törvényhez fűzött magyarázat szerint a kasszációs jogkör jobban kifejezésre juttatja azt, hogy a felülvizsgálati eljárás nem megismételt fellebbezési eljárás.

A Kúria a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására kötelező utasításokat ad [275. § (5) bek.]. Ezzel nem sérti a bírói függetlenség elvét, ugyanakkor tükrözi a Kúriának a jogegység megteremtésével kapcsolatos feladatát. Az alsóbb bíróságok ugyanis – a módosított felülvizsgálati eljáráshoz fűzött indokolás szerint – „egyetlen esetben sem mozoghatnak légüres térben az elbírálást illetően".

Ha a Kúria a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, határozatát a másodfokú bíróság, egyébként pedig az elsőfokú bíróság közli a felekkel és intézkedik – a határozathoz képest – a végrehajtásnak vagy a végrehajtás



felfüggesztésének megszüntetése, illetve korlátozása iránt [275. § (6) bek.].

Új eljárásra utasítás esetében a tárgyalás a Kúria határozatának felolvasásával kezdődik; a bíróság a továbbiakban a reá nézve irányadó szabályok szerint folytatja le az eljárást.

[854] A KÖLTSÉGEK MEGÁLLAPÍTÁSA • A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek megállapításának szabályai hasonlóak a fellebbezési eljáráséhoz. A költségek viseléséről általában a Kúria határoz, kivéve a hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás esetét (lásd 853. pont), amikor csak a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegét állapítja meg, mivel annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [275. § (5) bek.].

4.5. Jegyzetek1. A hivatkozott ajánlás szerint: „A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az

államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta... A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentős jogkérdést vetnek fel."

2. Szőke Irén: Felülvizsgálat. In Kommentár 1999. C/53. o

3. A felülvizsgálat nemcsak az eljárást jogerősen befejező végzés ellen, hanem az eljárás során hozott minden más érdemi döntést tartalmazó végzés ellen is megengedett. Így például a végrehajtási eljárásban a törvény engedi meg a felülvizsgálati kérelmet az olyan jogerős végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött (Vht. 214. §). A nemperes eljárások nagy számára tekintettel a jogirodalom mintegy nyolcvanra becsüli a felülvizsgálati kérelemmel megtámadható jogerős végzések számát. Vö. Kiss Daisy: Szűkebb lesz a felülvizsgálat. A polgári perrendtartás újbóli módosítása. NJ, 2002/1:6. o.

4. A 157. § a) pont alapján a bíróság akkor szünteti meg a pert, ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani; a g) pont szerint pedig a fél halála vagy megszűnése esetén, ha a jogviszony természete a jogutódlást kizárja.

5. Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiad. Budapest, 1924. 567. o.; Sárffy: i. m. 419. o.

6. Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta a felülvizsgálat értékhatárhoz kötésének alkotmányosságát, és sem a kétszázezer forintos, sem az ötszázezer forintos értékhatárt nem találta alkotmányellenesnek (vö. 286/B/1998. AB határozat, 787/D/1999. AB határozat, 663/D/2000. AB határozat).

7. A korábbi szabályozás szerint a Legfelsőbb Bíróság akkor járt el öt hivatásos bíróból álló tanácsban, ha a felülvizsgálati kérelem a Legfelsőbb Bíróság másodfokú határozata ellen irányult. Az ítélőtáblák felállításával, illetve a 271. § (1) bekezdés e) pontjának a beiktatásával ez a rendelkezés okafogyottá vált.

8. A 274. § (6)-(8) bekezdését az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 44. §-a iktatta be.

4.6. IrodalomBacsó Jenő: A felülvizsgálat. Budapest, 1915.

Bajory Pál: A törvényességi óvás emelése polgári ügyekben. MJ, 1979/10:911-916. o.

Döme Attila: A bizonyítékok felülmérlegelhetősége a felülvizsgálati eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó gyakorlatának vizsgálata Kauser Lipót „kritikai filozófiája" nyomán. MJ, 2010/2:103-108. o.

Farkas József: Még egyszer a harmadfokról. MJ, 1990/1:46-60. o.

Gátos György: Felülvizsgálattól felülvizsgálatig. MJ, 1992/11:672-675. o.

Juhászné Zvolenszky Anikó: A felülvizsgálati eljárás újraszületésének története. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-emlékkönyv. Szeged, 1993. 165-179. o.

Juhászné Zvolenszky Anikó: A felülvizsgálati eljárás alkotmányossági problémái és a 2005. évi CXXX. törvény.



In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 137-153. o.


Kiss Daisy: Szűkebb lesz a felülvizsgálat. A polgári perrendtartás újbóli módosítása. NJ, 2002/1:6. o.

Kiss Daisy: A felülvizsgálat. In Kommentár (Németh) 2010. 999-1047. o.

Kiss-Gáll Éva: A felülvizsgálat XX. századi jogelvei és a perrendtartás szabályai. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc, 2003. 80-97. o.


Osztovits András: Felülvizsgálati eljárás a polgári perekben. Budapest, 2011.

Paksi Gábor: Felülvizsgálattól felülvizsgálatig. A századfordulótól a perorvoslat újjászületéséig. Collega, 2003/3:21-26. o.

Radnay József: A polgári felülvizsgálati eljárás egyes kérdései a magyar és a német jog szerint. MJ, 1993/10:603-607. o.


Szécsényi-Nagy Kristóf: A felülvizsgálat 13. születésnapjára. Egy hányattatott sorsú jogintézmény története és a polgári perrendtartás módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény kritikája. MJ, 2006/6:357-371. o.

Szilbereky Jenő: Felülvizsgálati perorvoslat polgári eljárásjogunkban. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-emlékkönyv. Szeged, 1993. 459-465. o.

Szőke Irén: A felülvizsgálati kérelmet vizsgáló egyesbíró magányossága. In Kiss Daisy – Varga István (szerk.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 831-834. o.

Szőke Irén: Felülvizsgálat. In Kommentár (Petrik) 2010. C/50-C/86. o.

Tilk Péter: A felülvizsgálat intézményével összefüggő néhány alkotmányossági kérdés. In Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 163-172. o.

Uttó György: A polgári felülvizsgálati eljárás korszerűsítése, az uniós megoldásokhoz való közelítése. BL, 2000/1-2:52-57. o.

Uttó György: Felülvizsgálati eljárás a polgári ítélkezés egységének szolgálatában. MJ, 2011/1: 58-61. o.

Wellmann György: A felülvizsgálat új Pp. szabályai a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában. Jogi tájékoztató füzetek, 2002. 77-94. o.


6. fejezet - NEGYEDIK RÉSZ │ A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK1. XIX. A SZEMÉLYI ÁLLAPOTTAL KAPCSOLATOS PEREK1.1. 1. A személyi állapottal kapcsolatos perekről általában[855] A SZEMÉLYI ÁLLAPOT FOGALMA ÉS JOGI VÉDELME • Az ember személyi minőségét és családi kapcsolatait meghatározó jogilag releváns tényezők összességét személyi állapotnak vagy státusnak nevezzük. 1

A személyi állapot számos eleme közül mint legfontosabbakat kell megemlíteni a jog- és cselekvőképességet, az állampolgárságot, a családi jogállást, valamint ezeknek az állam részéről történő elismerését és nyilvántartását (például anyakönyvezés).

A személyi állapot védelme és megváltoztatása bírósági vagy közigazgatási útra tartozik.

A bíróság a személyi állapottal kapcsolatos ügyekben a polgári peres vagy a nemperes eljárás szabályai szerint jár el. Polgári peres útra tartozik például a házasság felbontása (Csjt. 18. §), a volt házastárs névviseléstől való eltiltása (Csjt. 26. §), az apaság megállapítása (Csjt. 44. §), az örökbefogadás felbontása a felek megegyezése hiányában (Csjt. 57. §) vagy a szülői felügyelet megszüntetése (Csjt. 88. §). A bíróság nemperes eljárásban ellenőrzi a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének szükségességét (1997:CLIV. tv. 196-201. §) és folytatja le a holtnak nyilvánítást [1/1960. (IV. 16.) IM rend.].

Ha a személyi állapot védelmével vagy megváltoztatásával kapcsolatban a közigazgatási szerv (gyámhatóság, anyakönyvvezető) jár el, akkor a Pp. 324341. §-a alapján a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát lehet kérni; így például az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapításai ellen, vagy a születési, a házassági vagy a halotti anyakönyvi bejegyzés megtagadása, törlése, illetőleg a kiigazítás megtagadása esetében.

Itt jegyezzük meg, hogy a személyi állapot fogalmába nem tartozik bele a személyiség, illetve annak jogi védelme. (A két külön szabályozott terület között természetesen vannak átfedések, például a névviselés vagy a névhasználat kérdésében.)

A személyi állapot védelméhez, különösen a házasság és a család intézményének a fenntartásához fűződő társadalmi érdek szükségessé teszi azt, hogy a státuspereknek a többi polgári pertől eltérő szabályai legyenek. Ezek közül elsőként azokat a szabályokat tekintjük át, amelyek valamennyi személyi állapottal kapcsolatos perre vonatkoznak.

1.1.1. A személyi állapottal kapcsolatos perek közös szabályai

[856] A MAGYAR BÍRÓSÁGOK KIZÁRÓLAGOS JOGHATÓSÁGA • A magyar állampolgárok személyi állapotát érintő ügyekben a magyar joghatóság kizárólagos, de ezt a szabályt – különösen az Nmjt. 2001-ben hatályba lépett módosítása óta – számos kivétel töri meg. Így például a törvényerejű rendelet lemond a kizárólagos joghatóságról akkor, ha magyar állampolgár házasságának felbontása iránt indul külföldön eljárás, és a magyar állampolgárságú félnek, illetőleg ha mindkét fél magyar állampolgár, legalább azok egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van [Nmjt. 62/B. § a) pont]. A többi személyi állapottal kapcsolatos perben a kizárólagos magyar joghatóságról való lemondás feltétele rendszerint az, hogy az érintett felek (például az apa és a gyermek vagy a gondnokság alá helyezendő fél) lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában legyen [Nmjt. 62/B. § b)-e) pont]. Wopera szerint a kizárólagos joghatósági szabályok oldódásának az oka az, hogy „a magyar jog – összhangban az uniós elvekkel és szabályokkal – a bíróság joghatóságát személyi állapottal kapcsolatos perben nem kizárólag és elsősorban a fél állampolgárságához, hanem lakóhelyéhez, szokásos tartózkodási helyéhez – vagyis tényleges életvitele helyéhez – is kötheti".2

A kizárólagos magyar joghatóság ellenére el kell ismerni a magyar állampolgár házasságát felbontó jogerős külföldi határozatot, ha annak hazai elismerését a magyar állampolgárságú volt házastárs maga kéri, feltéve,


NEGYEDIK RÉSZ │ A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

hogy a törvényben felsorolt megtagadási okok egyike sem áll fenn [Nmjt. 70. § (2) bek.].

Az európai közösségi jog hatálya alá tartozó személyállapoti (házassági, valamint a szülői felelősséggel kapcsolatos) perek joghatósági szabályait az Európai polgári eljárásjog című tankönyv ismerteti.3

[857] A JOGALAKÍTÓ ÍTÉLETEK • A státusperben hozott ítéletek konstitutív ter- mészetuek, azaz jogviszonyt vagy jogállapotot változtatnak meg (lásd 386-387. pont). A vagyonjogi perben hozott ítélettel ellentétben, amely a felet rendszerint egy meghatározott magatartásra kötelezi, a személyi állapottal kapcsolatos perben maga az ítélet hozza létre, szünteti meg vagy változtatja meg a jogviszonyt. Jogalakító ítélet bontja fel a házasságot, mondja ki az érvénytelenséget, szünteti meg a szülői felügyeletet. Még az apaság- és származásmegállapítási perben is jogalakító ítélet születik, amennyiben a bíróság a keresetnek helyt ad. A Pp.- ben használt elnevezéssel ellentétben a bíróság nem megállapítja, hanem létrehozza vagy például az apaság vélelmének megdöntése esetében megszünteti a jogviszonyt. Az ezzel ellentétes nézet szerint az apaság- és származásmegállapítási perekben hozott ítéletek nem konstitutív természetűek.4 Kivételesen előfordulhat státusperekben is a valódi megállapító ítélet. Így például házasság érvényességének vagy létezésének a kimondása esetén a bíróság nem egy új családi köteléket létesít, hanem egy fennálló jogviszonyról állapítja meg, hogy az valóban érvényes, illetve létezik.

[858] A KERESETINDÍTÁSI JOGOSULTSÁG KORLÁTOZÁSA • A személyi állapottal kapcsolatos perekben a jogszabály csak meghatározott személyek számára engedi meg a keresetindítást. A perindításra való jogosultságot minden egyes esetben a törvény határozza meg. [Így például a Csjt. 57. § (3) bek. szerint az örökbefogadás felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú örökbefogadott érdekében a gyámhatóság és az ügyész is indíthat pert. A Pp. 312. § (1) bek. szerint a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt a keresetet az ellen kell indítani, akinek a keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte.]

A keresetindításra jogosultak köre az érintett személyen kívül általában a közeli hozzátartozókra (házastárs, egyenes ágbeli rokon) terjed ki. Rajtuk kívül – meghatározott esetekben – a gyámhatóság és az ügyész indíthat keresetet.

1.1.2. A személyi állapottal kapcsolatos perek mint különleges perek

A személyi állapottal kapcsolatos perek között aszerint tehetünk különbséget, hogy a jogvita az Pp. általános rendelkezései szerint (I-XIV. fejezet) vagy a XV- XVIII. fejezetben található különleges szabályok alapján bonyolódik.

[859] ELJÁRÁS AZ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ALAPJÁN • A bíróság a Pp. általános rendelkezései szerint jár el

• az örökbefogadás felbontása iránti perben, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás a társadalmi rendeltetését nem tölti be [Csjt. 57. § (1) bek.], vagy

• a volt házastárs névviseléstől eltiltása iránti perben, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték [Csjt. 26. § (2) bek.].

A bíróság abban az esetben is a Pp. általános rendelkezéseit alkalmazza, ha a Csjt. 72/A. §-a alapján – a szülők megegyezése hiányában – a gyermek elhelyezéséről dönt. Az ilyen jogvitákat azonban a bírósági gyakorlat nem sorolja a személyi állapottal kapcsolatos perek körébe.5

[860] ELJÁRÁS A KÜLÖNÖS SZABÁLYOK ALAPJÁN • A bíróság különleges szabályok alapján jár el

• a házasság felbontása [Csjt. 18. § (1) bek.], a házasság érvénytelenségének vagy érvényességének [Csjt. 13. § (1) bek.] a megállapítása, a házasság létezésének vagy nem létezésének a megállapítása [Csjt. 2. § (1) bek.];

• az apaság megállapítása [Csjt. 38. § (1) bek.], az apaság vélelmének megtámadása [Csjt. 43. § (1) bek.], az anyaság megállapítása [Csjt. 40. § (1) bek.], az anya utólagos házasságkötése hatályának a megállapítása [Csjt. 39. § (1) bek.];

• a szülői felügyelet megszüntetése [Csjt. 88. § (1) bek.], a szülői felügyelet visszaállítása (Csjt. 89. §);

• a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés [Ptk. 12/B. § (2) bek., 14. § (4) bek., 15. § (4) bek.], a cselekvőképességet érintő gondnokság megszüntetése (Ptk. 21. §) iránti perekben.



[861] A KÜLÖNLEGES SZABÁLYOZÁS TERMÉSZETÉRŐL • A törvényhozó a Pp. Negyedik részében helyezte el az olyan eljárásokat, amelyeknek a szabályai eltérnek az általános rendelkezésektől. A „Különleges eljárások" címszó alá vont fejezetek tartalma meglehetősen heterogén, hiszen a különleges pereken kívül itt találjuk a fizetési meghagyásos eljárást is. A különleges perek szabályozásánál az az elv érvényesül, hogy az itt található szabályok csak az általánostól való eltérést tartalmazzák. Ezekkel az eltérésekkel a különleges perekben is az általános szabályok az irányadók [Pp. 276. § (1) bek., 304. §, 324. § (1) bek., 343. § (2) bek., 349. §, 363. § (1) bek., 365. §].

A személyi állapottal kapcsolatos perekre vonatkozó négy fejezet közül három szorosan összefügg egymással, mivel a házassági perre vonatkozó szabályokat (XV. fejezet) az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perre (XVI. fejezet), valamint a szülői felügyelet megszüntetése iránti perre (XVII. fejezet) is alkalmazni kell. Ezzel szemben a gondnokság alá helyezési per – a 2001. évi módosítás óta – önálló perkategória lett, amelyben a Pp. általános szabályait a XVIII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (lásd 925. pont). Ennek megfelelően először a közös szabályokat, majd a csoportspecifikus és az egyedi szabályokat tekintjük át.

1.1.3. A különleges eljárásként szabályozott személyállapoti perek közös szabályai

[862] A KÖZÖS SZABÁLYOK ELHELYEZÉSE • A törvényhozó a három státusperre vonatkozó közös szabályokat a – sorrendben első – házassági perekre vonatkozó XV. fejezetben helyezte el. Ennek megfelelően a következő fejezetekben már csak utalás történik a házassági perre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazására [Pp. 293. § (1) bek., 302. § (1) bek.].

[863] AZ ILLETÉKESSÉG • Ha a Pp. 29. §-ában található általános illetékességi szabályok (lásd 158. pont) a személyi állapottal kapcsolatos perekre nem alkalmazhatók, akkor a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság az illetékes [Pp. 277. § (3) bek.].

Abban az esetben, ha egy személyi állapottal kapcsolatos per már folyamatban van, akkor ugyanarra a tárgyra vonatkozó újabb személyállapoti per csak annak a pernek a bírósága előtt indítható meg. Ez a rendelkezés a személyi állapottal kapcsolatos perek együttes elbírálása érdekében kizárólagos illetékességi okot hoz létre [Pp. 277. § (4) bek.].

[864] CSELEKVŐKÉPESSÉG • Mivel a státusperekben a legszemélyesebb jogviszonyok kerülnek elbírálásra, a törvény biztosítani kívánja a közvetlen jogérvényesítés lehetőségét. Ezért kimondja azt, hogy az a korlátozottan cselekvőképes (lásd 204. pont), akinek a személyi állapotát a per érinti, teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik (Pp. 278. §).

[865] BEAVATKOZÁS, PERTÁRSASÁG • A személyi állapottal kapcsolatos perekben nemcsak a keresetindítási jogosultság, hanem a beavatkozás lehetősége is korlátozott. A jogi érdek fennállása (lásd 217. pont) önmagában nem elegendő, mivel a törvény csak meghatározott személyek számára engedi meg a mások között folyó státusperbe való beavatkozást. Ilyen lehetősége van például az anyának az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perben (Pp. 294. §), vagy a szülőnek a szülői felügyelet megszüntetése, illetve visszaállítása iránti perben [Pp. 302. § (1) bek. és 303. §]. Ezzel szemben a házassági perbe nincs helye beavatkozásnak [Pp. 279. § (2) bek.].

A személyi állapottal kapcsolatban más által megindított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály alapján maga is jogosult lett volna, az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes pertársaként a perbe beléphet (lásd 226. pont).

[866] MEGHATALMAZÁS • A státusperek kimenetele jelentősen befolyásolhatja az érintettek személyi körülményeit, hiszen családi kapcsolatok keletkezhetnek vagy szűnhetnek meg. A törvény az esetleges visszaélések elkerülése érdekében megszigorítja a meghatalmazás alaki feltételeit. A személyi állapottal kapcsolatos perekben ugyanis a nem ügyvédi iroda (ügyvéd) részére adott és aláírt, továbbá a bárki részére adott és kézjeggyel ellátott meghatalmazáson a fél aláírását, illetőleg kézjegyét közjegyző által hitelesíttetni kell [Pp. 279. § (3) bek.].

[867] KERESETINDÍTÁS • Valamennyi személyi állapottal kapcsolatos per közös sajátossága az, hogy a törvény csak meghatározott személyek számára engedi meg a keresetindítást. Ehhez kapcsolódik az a szabály, hogy a felperesnek már a keresetlevélben elő kell adnia azokat az adatokat, amelyekből a keresetindításra való jogosultsága megállapítható (lásd 407. pont). A keresetlevélhez mellékelni kell az előadott adatokat igazoló okiratokat, kivéve, ha az adatok személyi igazolvánnyal igazolhatók; erre a keresetlevélben azonban utalni kell



[Pp. 283. § (1) bek.].

Ha a felperes nem tudja igazolni a keresetindítási jogosultságát, akkor a keresetlevelet a Pp. 130. § g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani (lásd 444. pont). Ha a felperes keresetindítási jogosultságának hiánya a per folyamán derül ki, akkor a pert Pp. 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetni (lásd 510. pont).

[868] A NYILVÁNOSSÁG KIZÁRÁSA • A személyi állapottal kapcsolatos perek tárgyalásáról a felek kérelmére akkor is ki lehet zárni a nyilvánosságot, ha a Pp. 5. § (2) bekezdésében foglalt feltételek nem állnak fenn (lásd 92. pont). Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni [Pp. 284. § (1) bek.]. A nyilvánosságot csak a tárgyalásról lehet kizárni; a határozat kihirdetése mindig nyilvánosan történik.

[869] ELÁLLÁS A KERESETTŐL • A felperes az érdemi tárgyalás megkezdése után csak akkor állhat el a keresetétől, ha ehhez az alperes hozzájárul [Pp. 160. §

bek.]. Ennek a szabálynak a státusperekben való fenntartása – a jogvita személyes jellegére tekintettel – nem indokolt. Ezért a törvény a személyi állapottal kapcsolatos perekre nézve úgy rendelkezik, hogy a felperes a keresetétől az

eljárás bármely szakaszában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat. (A bírói gyakorlat szerint az elállást tartalmazó nyilatkozat visszavonásához sincs szükség az alperes hozzájárulására.) Ha a felperes a keresetétől az elsőfokú eljárás befejezése után, de még az ítélet jogerőre emelkedése előtt áll el, az ítéletet az iratoknak a fellebbezés folytán való felterjesztése előtt az elsőfokú, egyébként a másodfokú bíróság helyezi hatályon kívül [Pp. 284. § (2) bek.].

[870] A FELEK SZEMÉLYES MEGHALLGATÁSA • A státusperekben rendszerint a felek szolgáltatják a legfontosabb adatokat a bíróságnak a tényállás megállapításához, hiszen a jogvita az őket közvetlenül érintő „legszemélyesebb kérdések" körül forog. A felek meghallgatása nélkül a bíróság például nem tudná helyesen feltárni a házasság megromlásához vezető körülményeket. Ezért a személyi állapottal kapcsolatos perekben a bíróság köteles a feleket személyesen meghallgatni [Pp. 284. § (3) bek.]. E szabály alól a törvény csak a házassági bontóperekben enged kivételt a Pp. 285. § (1) bekezdésében felsorolt okokból (lásd 894. pont).

[871] A RENDELKEZÉSI JOG GYAKORLÁSA • A bíróság a személyi állapottal kapcsolatos perekben is kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz [Pp. 3. § (2) bek.]. A korábbi szabályozással ellentétben a törvény- a VI. Ppn. óta – ezekben a perekben sem korlátozza a felek rendelkező cselekményeinek a hatályát. A személyi állapottal kapcsolatos perek tárgyához fűződő közérdek ugyanakkor indokolttá teszi azt, hogy a bíróság hivatalból tisztázza a tényállást (lásd 562. pont), például olyan esetben, amikor a felek egyező előadásának a valóságáról vagy a joglemondás befolyásmentességéről nincs meggyőződve.6 A bíróság a személyi állapottal kapcsolatos perekben az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelheti [Pp. 286. § (1) bek.].

[872] A TANÚBIZONYÍTÁS • A személyi állapottal kapcsolatos perekben nem érvényesül a hozzátartozók és az orvos vallomástétel-megtagadási joga (lásd 600. pont). A perek tárgyából (például származás megállapítása), valamint „legszemélyesebb jellegéből" adódóan a bíróság a tényállás megállapítása során nem mondhat le az említett személyek vallomásairól. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a személyi állapottal kapcsolatos perekben a tanúként kihallgatott hozzátartozó a Pp. 170. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, a tanúként kihallgatott orvos pedig ugyane rendelkezés c) pontja alapján a tanúságtételt nem tagadhatja meg [Pp. 286. § (2) bek.].

[873] A MULASZTÁS SZABÁLYOZÁSA • Ha az alperes a személyi állapottal kapcsolatos pernek akár az első, akár a folytatólagos tárgyalását elmulasztja, a mulasztás következményeit nem lehet vele szemben alkalmazni. Bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye. A felperes mulasztása esetén a bíróság a pert megszünteti. A felperesként eljáró ügyész mulasztása esetén a bíróság hivatalból új határnapot tűz ki. Az a felperes, akinek lakóhelye külföldön van, kérheti, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg [Pp. 288. § (1) bek.].

[874] AZ ELJÁRÁS SZÜNETELÉSE • A személyi állapottal kapcsolatos perekben nincs helye az eljárás szünetelésének a felek kölcsönös megegyezése, illetve a felek mulasztása alapján (lásd 506. pont). Kivételt képeznek a házassági bontóperek, ahol a házasfelek a kölcsönös megegyezésükkel is szüneteltethetik az eljárást [Pp. 288. § (3) bek.].

1.2. 2. A házassági perek



[875] A HÁZASSÁGI PER FOGALMA ÉS SZABÁLYOZÁSA • A házassági perekben a Pp. általános szabályait a XV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Pp. 276. § (1) bek.]. Ezek az eltérések egyrészt a személyi állapotra vonatkozó pereknek – az előző pontokban felsorolt – közös szabályaiból, másrészt a házassági perekre kizárólagosan megállapított külön rendelkezésekből adódnak.

Házassági per alatt a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópereket [Pp. 276. § (2) bek.] kell érteni. Az egyes házassági perek között mindenekelőtt az anyagi jog alapján tehetünk különbséget.

Az érvénytelenítési per célja az, hogy a bíróság a törvényben meghatározott okok (Csjt. 7-12. §) valamelyikének a fennforgása miatt a házasságot érvénytelennek nyilvánítsa. (Érvénytelen a házasság, ha például egyenes ági rokonok vagy testvérek kötik, vagy ha a házasulók valamelyikének a korábbi házassága fennáll.) A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek nyilvánította [Csjt.

13. § (1) bek.].

A házasság érvényességének megállapítása iránti per annak a kimondására irányul, hogy a Csjt.-ben felsorolt érvénytelenségi okok nem állnak fenn.

A házasság létezésének megállapítása iránti per célja annak a kimondása, hogy a házasság a Csjt. 2. §-ában foglalt alakszerűségek megtartásával, szabályszerűen jött létre. Ilyen per indítására rendszerint akkor kerül sor, ha a házasságot megkötötték, de az anyakönyvbe való bejegyzés valamilyen okból elmaradt.

A házasság nemlétezésének a megállapítására akkor kerülhet sor, ha a Csjt. 2. §

bekezdésében foglalt alakszerűségek hiányoznak, feltéve hogy az adott hiányosságot a törvény nem minősíti érvénytelenségi oknak. Az érvénytelenséggel ellentétben, a házasság nemlétezésének (matrimonium non existens) a megállapításához nincs szükség bírói ítéletre, arra „bárki, bármikor" hivatkozhat.7

A házassági bontóper célja az, hogy a bíróság az érvényesen fennálló házasságot a jövőre nézve megszüntesse. A Csjt. 18. § (1) bekezdése szerint a bíróság akkor bontja fel a házasságot, ha a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.

A házassági perekre vonatkozó közös szabályok mellett, az egyes házassági pereknek külön szabályai is vannak. A Pp. XV. fejezetében lényegében kétféle eljárási szabályt találunk:

az érvénytelenítési perekét, amelynek a szabályait a házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének a megállapítása iránt indított perekben is megfelelően alkalmazni kell [Pp. 276. § (3) bek.], valamint a házassági bontóperekét.

Itt említjük meg, hogy a Pp. 292. §-a az érvénytelenítési, illetve a bontóperrel összefüggő házassági vagyonjogi keresetet is szabályozza. (A házassági vagyonjogi per azonban nem minősül sem személyi állapottal kapcsolatos pernek, sem pedig különleges eljárásnak.)

A közösségi jogban a házassági ügyek fogalma tágabb, mivel az ún. különválás intézményét is magában foglalja.8

1.2.1. A házassági perek közös szabályai

[876] A KERESETINDÍTÁS MINT SZEMÉLYES JOGOSULTSÁG • A házasság „legszemélyesebb" jellegéből következik az, hogy a házassági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. A keresetindítási jogosultságot nem lehet átruházni, és abban jogutódlásnak sincs helye.

A törvény a korlátozottan cselekvőképeseket sem zárja ki a jogosultak köréből. A Csjt. 16. §-a, illetve 19. §-a szerint a korlátozottan cselekvőképes személy a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával indíthat pert, ha azonban a jogosult a házastárs, akkor a törvényes képviselő hozzájárulására sincs szükség. A Pp. 278. §-a ehhez kapcsolódva azt mondja ki, hogy a házassági perben a korlátozottan cselekvőképes házastárs teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.

Ha a jogosult a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, akkor a pert a nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselője indítja meg.



[877] A KERESETLEVÉL TARTALMA • A keresetlevélben – a keresetindítás jogosultságára vonatkozó adatokon kívül – elő kell adni a házasság megkötésére és a házasságból származott, életben lévő gyermekek születésére vonatkozó adatokat is. A keresetlevélhez csatolni kell az előadottakat igazoló okiratokat vagy utalni kell arra, hogy az adatok a személyi igazolvánnyal igazolhatók (lásd 407. és 867. pont).

[878] ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK • A házassági perekre nézve a törvény az általános illetékességi okokon kívül (lásd 158. pont) még egy különös (vagylagos) illetékességi okot is létesít. A Pp. 277. § (2) bekezdése szerint a házassági perre az a bíróság is illetékes, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt. Ennek a különös illetékességi oknak a törvénybe való felvétele azért indokolt, „mert a per bizonyítékai rendszerint ott lelhetők fel legnagyobb számban, ahol a házastársak az életközösségüket folytatták".9

Mivel az utolsó közös lakóhely bizonyítása a gyakorlatban nehézségeket okozhat, a bírósági gyakorlat szerint a felperesnek azt a keresetlevél beadásakor – ha a személyi igazolvány adataiból nem állapítható meg – hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia (PK 211. sz. állásfoglalás).

Ha házassági per van folyamatban, kizárólag annak bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági és vagyonjogi per [Pp. 277. § (4) bek.].

[879] A HÁZASSÁGI KERESETEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA • A házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet lehet összekapcsolni (Pp. 282. §).

[880] ELÁLLÁS A KERESETTŐL • A házassági perben a felperes a keresetétől az eljárás bármely szakaszában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat [Pp. 284. §

bek.]. Ha a felperes a házassági perben az alperes ellenkérelmének az előterjesztése előtt áll el a keresettől, vagy pedig az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányul, a felperes elállására figyelemmel a pert meg kell szüntetni és az alperes a házasság felbontása iránti viszontkeresetet sem támaszthat. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az alperes ellenkérelme mindössze annyi, hogy védekezni nem kíván és a házasság felbontását nem ellenzi (PK 212. sz. állásfoglalás).

[881] IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK • A bíróság a házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében a szükséghez képest hivatalból is határozhat ideiglenesen a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása, a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása, illetve a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében, illetve a házastársak lakáshasználatának kérdésében (Pp. 287. §). Az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó általános szabályhoz képest (lásd 520-523. pont) a törvény itt azokat az intézkedéseket nevesíti, amelyeket a bíróság – a szülő és a gyermek közötti jogviszonyra tekintettel – hivatalból is megtehet.

[882] IGAZOLÁS • A házassági perekben az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg [Pp. 288. § (2) bek.].

[883] DÖNTÉS A GYERMEK TARTÁSÁRÓL ÉS ELHELYEZÉSÉRŐL • A házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől – szükség esetében – erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell [Pp. 290. § (1) bek.]. A gyermek elhelyezéséről elsősorban a szülőknek kell dönteniük, megegyezés hiányában azonban a bíróság határoz. A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőknél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve hogy ez a személy a nála lévő elhelyezést maga is kéri [Csjt. 72/A. § (1) bek.].

[884] DÖNTÉS A NÉVVISELÉSRŐL • Ha a házassági perben a névviseléstől való eltiltás iránti kérelmet is előterjesztettek, arról a bíróság a házasság felbontásával, illetve érvénytelenné nyilvánításával egyidejűleg dönt. Részítélet hozatalának nincs helye [Pp. 290. § (2) bek.].

[885] AZ ÍTÉLET JOGERŐRE EMELKEDÉSE • Az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel meg nem támadott ítélete csak a fellebbezési határidő utolsó napjától számított tizenötödik nap elteltével emelkedik jogerőre [Pp. 290. § (6) bek.]. Ez a rendelkezés összefüggésben van az igazolásra vonatkozó szabállyal, amely az igazolás végső határidejét ugyancsak tizenöt napban állapítja meg (lásd 882. pont). Ezzel a törvény kizárja annak a lehetőségét, hogy a házassági perben hozott jogerős ítéletet igazolás alapján hatályon kívül helyezzék. Erre a szigorú szabályra a helyt adó ítéletek konstitutív (jogalakító) hatása miatt van szükség. Egy házassági



bontóperben hozott jogerős ítéletnek – igazolási kérelem alapján történő – utólagos hatályon kívül helyezése a volt házasfelek esetleges újabb házasságkötése miatt megoldhatatlan jogi helyzetet teremthetne.

Abban az esetben azonban, ha a felek az ítélet kihirdetését követően a fellebbezési jogukról lemondanak, az ítélet a lemondás bejelentésének a bírósághoz való érkezését követő nappal jogerőre emelkedik.10

Ha a felek nem a házassági kötelék tárgyában hozott döntés, hanem az ítélet egyéb rendelkezései ellen nyújtanak be fellebbezést (például a közös lakás használatának a rendezését vitatják), a házasságot felbontó vagy az érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az első fokon eljárt tanács elnöke az iratoknak a másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt köteles megállapítani [290. § (8) bek.].

Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletet – jogerőre emelkedése után – közli az illetékes anyakönyvvezetővel. A házasságot érvénytelenné nyilvánító bírósági ítélet mindenkivel szemben hatályos [Csjt. 13. § (2) bek.]. Bár a törvény nem mondja ki, de a bírósági gyakorlat a házasságot felbontó ítéletet is mindenkivel szemben hatályosnak tekinti. Eszerint sem a házasfelek, sem más személyek nem tehetik vitássá, hogy a házasságot jogerősen felbontó ítélet folytán a házasság megszűnt.

[886] PERORVOSLATOK • A házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében sem perújításnak (lásd 816. pont), sem pedig felülvizsgálatnak (lásd 839. pont) nincs helye. Tehát a törvény kizárja annak a lehetőségét, hogy a házasság érvénytelenségét vagy felbontását kimondó jogerős ítéletet rendkívüli perorvoslattal hatályon kívül helyezzék, ami az előző pontban már körvonalazott jogbizonytalanságot idézhetné elő.

A fenti szabályt a bírósági gyakorlat szűken értelmezi, következésképpen a perújítás, illetve a felülvizsgálat megengedett az elutasító ítélet ellen, illetve a házassági perben érvényesített egyéb (például vagyonjogi) igények, valamint a perköltség tekintetében (PK 216. sz. állásfoglalás).

[887] HÁZASSÁGI VAGYONJOGI KERESET • Az érvénytelenítési és a bontókereset a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi keresettel is összekapcsolható, illetőleg az ilyen vagyonjogi igény viszontkeresettel a házassági perben is érvényesíthető [Pp. 292. § (1) bek.]. A házassági perekre vonatkozó különleges szabályok az ilyen kereset, illetőleg viszontkereset tárgyában folyó eljárásra nem terjednek ki.

Ha a bíróság az érvénytelenítési, illetőleg a bontókereset és a házassági va-

gyonjogi kereset felől külön határoz, mindegyik kérdésben külön hoz ítéletet (részítéletet). Ilyen esetben a vagyonjogi kereset tárgyában az eljárás csak az érvénytelenítés, illetőleg bontás kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedése után folytatható (lásd 691. pont).

Ha a felek a házassági és vagyonjogi keresetre egyaránt kiterjedő elsőfokú ítélet ellen kizárólag a vagyonjogi kérdés tárgyában éltek fellebbezéssel, ez a házasság kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedését nem érinti, s ehhez képest a fellebbezési kérelem vagy a csatlakozó fellebbezés erre a kérdésre utóbb sem terjeszthető ki [Pp. 292. § (3) bek.].

1.2.2. Az érvénytelenítési perre vonatkozó külön szabályok

[888] A KERESETINDÍTÁSI JOGOSULTSÁG • Az érvénytelenítési per megindítására bármelyik házastárs, az ügyész, továbbá az is jogosult, akinek a házasság érvénytelenné nyilvánításához jogi érdeke fűződik [Csjt. 14. § (1) bek.]. Az általános szabály alól a törvény kivételeket állapít meg azokra az esetekre nézve, amikor az érvénytelenség oka a cselekvőképesség hiánya vagy korlátozott volta [Csjt. 15. § (1)-(3) bek.]. Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármelyik másik jogosult beléphet.

[889] A KERESETINDÍTÁS IDŐBELI HATÁRAI • A törvény időbeli korlátokat is felállít az érvénytelenségi kereset benyújtására nézve. Így például a házasságkötés alakszerűségeinek a meg nem tartása miatt érvénytelenítési pert csak a házasságkötéstől számított hat hónap alatt és csak a házasság megszűnéséig lehet indítani, a házasság megszűnése azonban nem akadályozza a már megindított per folytatását [Csjt. 13. § (3) bek.].

[890] ALPERESEK AZ ÉRVÉNYTELENÍTÉSI PERBEN • Amíg a keresetindítási jogosultságot a Csjt., addig az alperesi legitimációt a Pp. szabályozza. A Pp. 281. §

bekezdése szerint az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek, valamint a per megindítására jogosult harmadik személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a



keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a bíróság a fél képviseletére ügygondnokot rendel ki.

[891] AZ ÜGYÉSZ AZ ÉRVÉNYTELENÍTÉSI PERBEN • Az érvénytelenítési per megindításáról a keresetlevél egy példányának megküldésével az ügyészt is értesíteni kell [Pp. 283. § (3) bek.]. Az elsőfokú bíróságnak a házasság érvénytelenítése iránt indított perben hozott ítéletét az ügyésszel akkor is közölni kell, ha a perben nem vesz részt, és az ügyész az ítélet ellen ilyenkor is fellebbezhet [Pp. 290. § (5) bek.].

[892] A SZABÁLYOK ALKALMAZÁSÁNAK KITERJESZTÉSE • A felsorolt szabályokat a Pp. 276. § (3) bekezdésének megfelelően a házasság érvényességének, illetőleg létezésének és nemlétezésének megállapítása iránt indított perekben is alkalmazni kell.

1.2.3. A házassági bontóperre vonatkozó külön szabályok

[893] A KERESETINDÍTÁS • Mivel a házasságot a házastársak kérelmére lehet felbontani [Csjt. 18. § (1) bek.], ebből az is következik, hogy a keresetindítási jogosultság kizárólag a házasfeleket illeti meg. A házasság felbontását bármelyik házasfél kérheti, tehát az is, aki a magatartásával a házasélet megromlását előidézte.

[894] A FELEK MEGHALLGATÁSA AZ ELSŐ TÁRGYALÁSON • A házassági bontóperben tartott első tárgyaláson a bíróság köteles a személyesen megjelent házasfeleket meghallgatni. Mivel a per tárgya a legszemélyesebb viszonyok egyike, a bíróság csak a törvényben felsorolt esetekben tekinthet el a házasfelek személyes meghallgatásától. A Pp. 285. § (1) bekezdése szerint ilyen ok az, ha

• valamelyik házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll,

• ismeretlen helyen tartózkodik, vagy

• a bíróság előtt való megjelenése más elháríthatatlan akadályba ütközik.

A személyes meghallgatás során a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy az egyik házastárs a másik meghallgatásánál ne legyen jelen [Pp. 284. § (3) bek.].

A személyes meghallgatás arra is lehetősége nyújt, hogy a bíróság, miután tájékozódott a házasság megromlásának a körülményei, illetve a házasfelek szándékai felől, megkísérelje a felek békítését [Pp. 285. § (3) bek.].

[895] DÖNTÉS AZ ÜGY ÉRDEMÉBEN AZ ELSŐ TÁRGYALÁSON • Ha a bontóperben tartott első tárgyaláson a felek nem békülnek ki, akkor a bíróság a tárgyalást elhalasztja, egyben felhívja a feleket, hogy három hónapon belül írásban kérhetik az eljárás folytatását, ellenkező esetben a per megszűnik. A bíróság a tárgyalás folytatására csak a kérelem benyújtását követő harminc nap eltelte után tűzhet ki határnapot [Pp. 285. § (4) bek.]. A pert azonban már az első tárgyaláson érdemben kell tárgyalni, ha

• valamelyik házasfél cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik vagy a bíróság előtt való megjelenése más elháríthatatlan akadályba ütközik [Pp. 285. § (1) bek.], továbbá

• a házastársak között legalább három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják, hogy a közös gyerek tartását és elhelyezését a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték [Csjt. 18. § (2) bek. b) pont] vagy ha a feleknek nincsen közös kiskorú gyermeke [Pp. 285. § (5) bek.].

[896] A PER MEGSZÜNTETÉSE • A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti a felek békítését. Ha a békítés eredményre vezet, a bíróság a pert megszünteti, a perköltségben való marasztalást azonban mellőzi [Pp. 285. § (3) bek.].

Ha a felperes – a 285. § (1) bekezdésben felsorolt eseteket kivéve (lásd 894. pont) – az első tárgyaláson személyesen nem jelenik meg, a pert meg kell szüntetni.

Ha valamelyik házastárs a házassági bontóper jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert a perköltségre vonatkozó határozathozatal nélkül megszünteti, és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi (Pp. 289. §).

[897] EGYEZŐ AKARATNYILVÁNÍTÁS • A Csjt. lehetőséget ad arra, hogy a házasfelek a házasság



felbontását egyező akaratnyilvánítással kérjék. A gyakorlatban „közös megegyezéses bontásnak" nevezett eljárás fontos kiinduló feltétele az, hogy a házastársaknak a házasság felbontására irányuló szándéka végleges elhatározáson alapuljon és befolyásmentes legyen.

A Csjt. 18. § (2) bekezdése szerint a házasfelek elhatározása akkor tekinthető véglegesnek, ha

• a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint – az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével – a házastársi közös vagyon kérdésében megegyeztek és az egyezségüket a bíróság jóváhagyta, vagy

• a házastársak között legalább három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint a tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték.

Az a) pont esetében a bíróság mindaddig nem dönthet a házasság felbontása felől, amíg az ott meghatározott valamennyi kérdésben a felek között az egyezség létre nem jött és azt a bíróság jogerős végzésével jóvá nem hagyta. Részítélet hozatalának egyik kérdésben sincs helye [Pp. 290. § (2) bek.]. A gyakorlat szempontjából ez azt jelenti, hogy a feleknek – amennyiben az eljárás gyorsítását kívánják – a Pp. 228. § (3) bekezdése alapján le kell mondaniuk a fellebbezési jogukról (lásd 718. pont).

A felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél vagy gyermekük érdekét súlyosan sérti [Csjt. 18. § (3) bek.].

A házas társak egyező akaratnyilvánítása sem teszi teljesen mellőzhetővé a bizonyítást, amelyet a bíróság a házassági bontóperben akár hivatalból is elrendelhet [Pp. 286. § (1) bek.]. A bizonyításnak – szükség esetén – arra kell irányulnia, hogy a felek akaratnyilvánítása valóban a végleges és befolyásmentes elhatározásukon alapul-e. Erről a bíróság elsősorban a házastársak személyes nyilatkozata alapján győződhet meg. Mivel a VI. Ppn. megszüntette a felek rendelkezési jogaira vonatkozó korlátozásokat (lásd 871. pont), a korábban alkalmazott formális bizonyítási eszközökre (például tanúbizonyítás) a házassági bontóperekben sincs szükség. A „közös megegyezéses" bontás esetén a bíróságnak nem kell feltárnia azokat az okokat, amelyek a házasság megromlásához vezettek.

[898] A HÁZASSÁG FELBONTÁSA EGYOLDALÚ KÉRELEM ESETÉN • Ha az alperes maga nem kéri vagy kifejezetten ellenzi a házasság felbontását, akkor a bíróságnak bizonyítást kell lefolytatnia annak érdekében, hogy a házasság felbontása indokolt-e. A bíróság csak a házastársak közötti viszony összes körülményeinek az ismeretében dönthet arról, hogy a házastársak között kialakult helyzet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott és a házassági kötelék fenntartására nincs lehetőség.11

[899] A KÖZÖS KISKORÚ GYERMEK ÉRDEKEINEK VÉDELME • A Pp. 290. §

bekezdése szerint a házassági bontóperben a bíróságnak az egyezség jóváhagyása során, illetve ítéletében a felek közös kiskorú gyermekének érdekére figyelemmel kell lennie. A nyomatékos megfogalmazás – a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre tekintettel – az 1995. évi módosítás során került bele a törvény szövegébe. Ez a szabály mintegy eljárásjogi „tükörképe" annak az 1995. évi XXXI. törvénnyel kimondott családjogi alapelvnek [Csjt. 1. § (2) bek.], amely az anyagi jogi szabályok alkalmazása során is a kiskorú gyermek érdekének védelmét teszi elsődlegessé.12

Ha a bíróság a perben a házastársak kiskorú gyermekének mint érdekeltnek a meghallgatásáról döntött, indokolt esetben a gyermek részére ügygondnokot rendel. A bíróság úgy is határozhat, hogy a gyermeket a házastársak távollétében hallgatja meg. E szabályok vonatkoznak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos perekre is [Pp. 279. § (4) bek.].

A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia azt, hogy a felek által megkötött (vagy megkötni szándékozott) egyezség megfelel-e a kiskorú gyermek érdekeinek [Pp. 290. § (3) bek.]. Ebből a célból a bíróság hivatalból is elrendelheti a bizonyítást.

[900] DÖNTÉS A PERKÖLTSÉG VISELÉSÉRŐL • A bíróság a házassági bontóperben a perköltség viseléséről a pernyertességtől függetlenül az összes körülmények mérlegelése alapján határoz [Pp. 290. § (4) bek.]. Mivel a házasság felbontását az is kérheti, aki a felbontásra okot szolgáltatott, az ilyen felperes pernyertessége esetén méltánytalan lenne a felbontásra okot nem adó alperest az – általános szabályok szerint – a perköltség viselésére



kötelezni. A perköltséget a bírósági gyakorlat szerint annak kell viselnie, akinek a magatartása a házasság felbontására kizárólag vagy túlnyomóan okot szolgáltatott.13

Ha a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik, akkor abban is megegyezhetnek, hogy ki viselje a perköltséget. Megállapodás hiányában a bíróság – mivel a házasság felbontására vezető okokat nem vizsgálta – az összes körülmények mérlegelése alapján dönt.

[901] FELLEBBEZÉS A BONTÓPERBEN HOZOTT ÍTÉLET ELLEN • A bontóperben hozott ítélet ellen a házastársak bármelyike jogosult a fellebbezésre. A házassági bontóperben hozott elutasító határozatot az alperes akkor is megfellebbezheti, ha az elsőfokú eljárás során a házasság felbontását ellenezte (PK 210. sz. állásfoglalás).

1.3. 3. Az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek[902] FOGALOM ÉS SZABÁLYOZÁS • A Pp. XVI. fejezete „Az apaság és a származás megállapítása iránti egyéb perek" címszó alatt foglalja össze a gyermek családi jogállásának megállapítására irányuló pereket. (A fejezet címe arra utal, hogy a származás megállapításakor elsősorban az apaság a vitatott.) Az itt található különleges szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a per tárgya:

• az apaság bírósági úton történő megállapítása [Csjt. 38. § (1) bek.],

• az apaság vélelmének a megtámadása [Csjt. 43. § (1) bek.],

• az anyaság bírósági úton történő megállapítása [Csjt. 40. § (1) bek.], valamint annak a megállapítása, hogy

• az anya utólagos házasságának a hatálya a gyermekre kiterjed-e [Csjt. 39. § (1) bek.].

Az irányadó eljárási szabályok meghatározásánál abból kell kiindulnunk, hogy az apaság és a származás megállapítása iránti egyéb perek a személyi állapottal kapcsolatos perek körébe tartoznak. Ennek megfelelően a Pp. általános szabályait csak XV. és a XVI. fejezetben foglalt eltérésekkel lehet alkalmazni.

A XV. fejezet tartalmazza a személyi állapottal kapcsolatos perek közös szabályait (lásd 862-874. pont), a XVI. fejezet pedig azokat a szabályokat, amelyek csak a származás megállapítása iránti perekben alkalmazhatók.

1.3.1. A keresetindítás

[903] APASÁG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI PER • Az apaságot akkor kell bírósági úton megállapítani, ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig reprodukciós eljárás14 alapján nem állapítható meg. Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírósági úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fo- gamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik [Csjt. 38. § (1)-(2) bek.].

Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála után pedig a leszármazója kérheti [Csjt. 38. § (4) bek.].

A keresetet a gyermeknek az apa ellen, az apának a gyermek ellen kell megindítania [Pp. 295. § (1) bek.].

[904] APASÁG VÉLELMÉNEK MEGTÁMADÁSA IRÁNTI PER • Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha

• az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy

• a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, illetőleg ha

• a származás reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve élettársa a beavatkozáshoz nem járult hozzá [Csjt. 43. § (1) bek.].

Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerésen alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni,



hogy a nyilatkozatnak a törvényes feltételek hiányában nincs meg a teljes hatálya [Csjt. 43. § (2) bek.].

A megtámadásra jogosult a gyermek; az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni; a gyermek halála után leszármazója, a leszármazó hiányában az ügyész; és az anya volt férje, aki akkor is jogosult a megtámadásra, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek a megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni [Csjt. 43. § (3)-(4) bek.].

A keresetet a gyermeknek az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak pedig a gyermek és az apa ellen kell megindítani. A keresetet – a gyermek által indított kereset kivételével – az anya ellen is meg kell indítani, kivéve ha ez halála folytán nem lehetséges. Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani [Pp. 295. § (2) bek.].

A Csjt. a keresetindításra határidőt is megállapít. Eszerint az apaság vélelmét a gyermek a nagykorúsága elérésétől, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét [Csjt. 43. § (5) bek.]. A határidő eltelte után a vélelmezett apa érdekében az apaságot az ügyész támadhatja meg. A megtámadásnak azonban csak a vélelmezett apa életében van helye [Csjt. 43. § (6) bek.].

[905] ANYASÁG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI PER • A jog az anyaságot nem vélelemként, hanem tényként kezeli, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy – például téves anyakönyvi bejegyzés miatt – bírósági úton tisztázzák azt.15

A Csjt. 40. § (1) bekezdése szerint a gyermek kérheti annak a bírósági megállapítását, hogy anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg. Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja. Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

Mivel a Pp. nem szabályozza azt, hogy az anyaság megállapítása iránti pert ki ellen kell megindítani, az alperesek körét a bírósági gyakorlat alakította ki.16 Eszerint a keresetet a gyermeknek, illetve leszármazójának az anyaként állított személy ellen, az anyának pedig a gyermekként állított személy ellen kell megindítania. Az anyaság megállapítása iránti perbe azt a személyt is be kell vonni, akinek a perben állása nélkül a per nem dönthető el. Ha például az anyakönyvbe más személy van anyaként bejegyezve, akkor a gyermek vagy leszármazója által indított per esetében ezt a személyt is perbe kell vonni.

Az anyaság megállapítása iránti kereset megindítására a Csjt. nem állapít meg határidőt.

[906] AZ ANYA UTÓLAGOS HÁZASSÁGÁVAL KAPCSOLATOS PER • Ha az anya a gyermek születése után házasságot köt, a férjét – a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén – a gyermek apjának kell tekinteni [Csjt. 39. § (1) bek.]. Vita esetén annak az utólagos megállapítását, hogy az anya utólagos házasságának hatálya a gyermekre kiterjed, a gyermek, a gyermek anyja vagy annak férje kérheti.

Az alperesek körét – az anyaság megállapítása iránti perhez hasonlóan – itt is a bírósági gyakorlat alakította ki. Eszerint a keresetet a gyermeknek az anya férje ellen, a gyermek anyjának a férje ellen, az anya férjének a gyermek és az anya ellen kell megindítania.17

A kereset tartalmilag kétféle lehet. A jogosult kérheti annak a megállapítását, hogy az anya utólagos házasságának a hatálya a gyermekre kiterjed (pozitív megállapítási kereset), vagy annak a kimondását, hogy a férjet a Csjt. 39. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiánya miatt nem lehet a gyermek apjának tekinteni (negatív megállapítási kereset). A keresetindításra a Csjt. egyik esetben sem állapít meg határidőt.

[907] A KERESETINDÍTÁS KÖZÖS SZABÁLYAI • A származás megállapítása iránti pert a jogosultnak személyesen kell megindítania [Csjt. 44. § (1) bek.].

A korlátozottan cselekvőképes személy a pert csak törvényes képviselőjének a hozzájárulásával indíthatja meg, Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja [Csjt. 44. § (2) bek.].

A cselekvőképtelen jogosult helyett – a gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes képviselő léphet fel [Csjt. 44. § (3) bek.]. Az apaság vélelmének a megdöntése iránti perben azonban a gyámhatóság a perindításhoz csak



akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll [Csjt. 44. § (4) bek.]. Ilyen eset például, amikor a szülők már a gyermek születését megelőzően tartósan különváltan éltek. Ha a szülők között a gyermek elhelyezése vitás, akkor a gyámhatóság hozzájárulására csak kivételes esetben kerülhet sor. Ebben az élethelyzetben ugyanis – mutat rá a törvény indokolása – az anya esetenként vitássá teszi a gyermek származását, annak érdekében, hogy meghiúsítsa a másik szülő esélyét a gyermek nála történő elhelyezésére, és így kizárja még a kapcsolattartás lehetőségét is. Az apaság vélelmének a megdöntése iránti per ilyen körülmények között nem szolgálja a kiskorú érdekeit.18

Ha az apa, illetőleg a korábbi férj vagy az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani nem él, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az egyébként ellene indítandó keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani (lásd 274. pont). Az egyenes ági rokon ilyen esetben beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat. Az ügygondnok kirendeléséről a bíróság értesíti a gyám-

hatóságot, és tájékoztatja a per adatai szerint ismert helyen lakó egyenes ági rokonokat a beavatkozás lehetőségeiről [Pp. 295. § (3) bek.].

A Pp. a származás megállapítása iránti perekben a kereset benyújtását a gyermek születése előtt is megengedi, ítélet azonban csak a gyermek születése után hozható [Pp. 295. § (4) bek.].

[908] A KERESETEK ÖSSZEKAPCSOLHATÓSÁGA • Az apaság megállapítására irányuló kereset – annak bírósága előtt – összekapcsolható a gyermek tartására irányuló keresettel is, illetőleg az apaság megállapítása iránt az elsőfokú bíróság előtt folyamatban lévő perben a gyermek tartására irányuló kereseti kérelem utóbb is előterjeszthető (Pp. 296. §).

Az apaság megállapítására és a gyermek tartására irányuló kereset összekapcsolhatósága nem teszi lehetővé azt, hogy a felperes az apasági keresetet a tartási perekre vonatkozó különös illetékességi ok alapján [Pp. 34. § (1) bek.] indítsa meg. Vagyis a felperes a saját lakóhelyén nem indíthat apasági pert, ha az alperes más bíróság területén lakik (PK 139. sz. állásfoglalás).

1.3.2. Eljárási szabályok

[909] AZ ANYA JOGÁLLÁSA • A származás megállapítása iránti perekben az anyának – a konkrét perbeli jogállástól függetlenül – megkülönböztetett szerepe van. Meghallgatásáról a bíróság akkor sem mondhat le, ha az anya a perben félként nem vesz részt. A törvény a következő rendelkezésekkel kívánja előmozdítani az anya aktív perbeli szerepvállalását:

Az anya, ha a perben félként nem vesz részt, beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat (Pp. 294. §). A törvény az anya számára feltétlen beavatkozási jogot biztosít, amelynek gyakorlásához a jogi érdek valószínűsítésére sincs szükség (lásd 217. pont).

Mivel az anya csak akkor tudja ezt a jogát gyakorolni, ha a per megindításáról tudomást szerez, a törvény úgy rendelkezik, hogy a tárgyalás kitűzéséről a keresetlevél egy példányának megküldésével az anyát akkor is értesíteni kell, ha nem peres fél. Az értesítésben az anyát figyelmeztetni kell beavatkozási jogára (Pp. 297. §).

A gyermek anyját, ha a perben félként vagy beavatkozóként nem vesz részt, tanúként kell kihallgatni (lásd 593. pont); kihallgatása csak akkor mellőzhető, ha cselekvőképtelen, vagy kihallgatásának más elháríthatatlan akadálya van [Pp. 299§ (2) bek.].

[910] A TELJES HATÁLYÚ APAI ELISMERŐ NYILATKOZAT • Ha az apaság megállapítása iránti perben a bíróság azt észleli, hogy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat feltételei fennállnak, akkor erre az alperest figyelmeztetnie kell [Pp. 298. § (1) bek.].

Az elismerő nyilatkozat feltételeit a Csjt. 37. §-a tartalmazza. Az a férfi, akitől a gyermek származik, a fogamzás kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha

a. a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni,

b. a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb, mint a nyilatkozó.

A nyilatkozatot csak személyesen lehet megtenni. A korlátozottan cselekvőképes személy elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz a törvényes képviselője hozzájárul. Ha a törvényes képviselő tartósan gátolva van vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. A nyilatkozat teljes hatályához



szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya, illetőleg a gyermek nem él, vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg. Az elismerést és a hozzájárulást anyakönyvvezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, illetőleg magyar külképviseleti hatóságnál lehet megtenni.

A teljes hatályú elismerő nyilatkozat legfontosabb joghatása az, hogy az apaságot egymagában megállapítja. Amennyiben az alperes az apaságának megállapítására irányuló perben ezt a nyilatkozatot megteszi, akkor az eljárást nem kell tovább folytatni. Ezért, ha a feltételei fennállnak, a bíróságnak már az első tárgyaláson figyelmeztetnie kell az alperest a nyilatkozat megtételének a lehetőségére.

Ha az alperes mint apa a gyermeket a magáénak ismeri el, és azok az érdekeltek, akiknek hozzájárulására a nyilatkozat hatályához szükség van, a tárgyaláson jelen vannak, figyelmeztetni kell őket, hogy hozzájárulásukat a tárgyaláson szóban is megadhatják. Az apa elismerő nyilatkozatát az egyéb érdekeltek hozzájárulásával együtt külön jegyzőkönyvbe kell foglalni, s azt velük alá is kell íratni. Az elismerésről felvett jegyzőkönyvet – a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett – át kell tenni az illetékes anyakönyvvezetőhöz.

Ha apát az anyakönyvbe bejegyezték, a pert meg kell szüntetni. Ha az elismerő nyilatkozat alapján az apát az anyakönyvbe mégsem jegyzik be, és az ennek okául szolgáló hiány nem pótolható, akkor a bíróság a per felfüggesztését megszünteti, és a tárgyalást folytatja (Pp. 298. §).

[911] A TÁRGYALÁS ELMULASZTÁSA • Ha a személyes megjelenésre idézett fél [911] a tárgyaláson nem jelenik meg, vagy a bíróság felhívására nem nyilatkozik, akkor vele szemben a tárgyalás elmulasztásának a következményei helyett a tanúkkal szemben igénybe vehető kényszerítő eszközöket (lásd 598. pont) lehet alkalmazni [Pp. 299. § (1) bek.]. A felet pénzbírsággal lehet sújtani, kötelezni lehet az okozott költségek megtérítésére, sőt a bíróság elrendelheti a fél elővezetését is. Amennyiben a fél a mulasztását kimenti vagy utólag mégis nyilatkozatot tesz, akkor a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. Meg kell jegyezni azt, hogy a felsorolt rendelkezések alkalmazásának elsősorban az alperessel szemben van jelentősége, a felperes ugyanis a keresetétől bármikor elállhat [Pp. 284. § (2) bek.], illetőleg ha a tárgyaláson személyesen nem jelenik meg, akkor a Pp. 288. § (1) bekezdése alapján a bíróság a pert megszünteti.

Ha a tárgyaláson a kiskorú felperesnek a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnoka nem jelenik meg, a per megszüntetésének nincs helye. Ilyen esetben a bíróság felhívja a gyámhatóságot a szükséges intézkedések megtételére, illetőleg új eseti gondnok kirendelésére [Pp. 299. § (3) bek.].

[912] A BIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A származás megállapítása iránti perekben különös jelentősége van a bizonyításnak. A bizonyítási eljárásra az általános szabályokat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

A személyi állapottal kapcsolatos perekre vonatkozó közös szabályok alapján a tanúként kihallgatott hozzátartozó és az orvos a vallomástételt nem tagadhatja meg (lásd 872. pont). A Pp. 299. § (2) bekezdése helyes értelmezése szerint az anyát akkor is ki lehet hallgatni tanúként, ha beavatkozóként lép fel a perben.19

A bíróság az előzetes bizonyítást a törvényben meghatározott előfeltételek (lásd 576. pont) hiányában is elrendeli. Az előzetes bizonyítást indítványozó félnek tehát nem kell valószínűsítenie azt, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakaszában már nem lenne lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna (Pp. 301. §).

[913] SZAKÉRTŐI BIZONYÍTÁS • Az apaság és származás megállapítása iránti perekben felhasznált bizonyítási eszközök közül a szakértői bizonyítást kell kiemelni. A legfontosabb bizonyítékot az orvosszakértői vizsgálatok eredményei szolgáltatják, mivel azok közvetlenül a biológiai leszármazásra szolgáltatnak természettudományos adatokat. Sokszor csak az orvosszakértői vélemény alapján tisztázható a gyermek fogantatásának legvalószínűbb időpontja, és akkor sem mellőzhető az orvosszakértői vélemény beszerzése, ha az alperes nemzőképtelenségre hivatkozik. Bajnóczky szerint „az öröklésbiológiai vizsgálatok kitüntetett szereppel bírnak a származás megállapításánál. A vértulajdonságok meghatározása (vér- és szérumcsoportok, DNS- és HLA-vizsgálatok) ma már olyan (biostatisztikai számokkal alátámasztott) valószínűséget adnak, hogy gyakorlatilag teljesen kiszorult a bizonyításból az antropológiai és a kromoszómavizsgálat."20

A felsoroltak közül a DNS-vizsgálatot kell kiemelni, amelynek segítségével „nagyságrendekkel közelebb lehet jutni a bizonyossághoz". Nyilvánvaló előnyei mellőzhetővé teszik az összes korábban alkalmazott öröklésbiológiai vizsgálat elvégzését, ami a költségekre tekintettel sem elhanyagolható szempont. 21 A DNS-vizsgálat elrendelhetőségének feltételeit és az eredmények értékelésének a módját az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 22. számú módszertani levele részletesen szabályozza.



[914] A VIZSGÁLAT TŰRÉSÉRE KÖTELEZÉS • Ha a bíróság vértulajdonság-vizsgálatot vagy a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálatot rendel el, a vizsgálat tűrésére bármelyik érdekeltet kötelezheti. Ha az érdekelt a kijelölt szakértőnél (orvosnál) vizsgálat vagy vérvétel céljából nem jelenik meg, illetőleg a vizsgálatot vagy a vérvételt nem engedi meg, vele szemben a tanúkkal szembeni kényszerítő eszközöket (lásd 598. pont) azzal az eltéréssel lehet alkalmazni, hogy elővezetésnek helye nincs. Ugyanez a rendelkezés irányadó a kiskorú gyermek törvényes képviselőjével szemben is, ha a gyermeket vizsgálat vagy vérvétel végett nem állítja elő, vagy a vizsgálatot, illetve a vérvételt ő nem engedi meg [Pp. 300. § (1)-(2) bek.].

[915] A PER KIMENETÉBEN ÉRDEKELT TANÚ KÜLÖNLEGES JOGÁLLÁSA • Ha a bíróság a vizsgálatra az anya férjét, vagy olyan tanút kötelez, aki a per adatai szerint az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, ezt a sze-

mélyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően a fél jogállása illeti meg. Az Alkotmánybíróság 75/1995. (XII. 21.) AB határozatával összhangban beiktatott új rendelkezés továbbra sem teszi lehetővé azt, hogy a per kimenetelében érdekelt személy beavatkozzon vagy az alperes pertársa legyen. A 300. § (1) bekezdésének második fordulata a fél jogállását biztosítja a számára, ami annyit jelent, hogy joga van az iratokba betekinteni, bizonyítási indítványt tenni, az eljárási cselekményeknél jelen lenni, valamint a rá vonatkozó határozatokkal szemben perorvoslattal élni (lásd 599. pont).

A felperesnek – a szakvélemény ismeretében – lehetősége van arra, hogy a fél jogállásával rendelkező, de eljárásjogi értelemben félnek nem tekinthető személyt alperesként perbe vonhassa.22 Ezt abban az esetben is megteheti, ha az új alperessel szemben a bíróságnak nincs illetékessége. A bíróság egyúttal az eredeti alperest a perből elbocsátja, és költségeiben a felperest marasztalja [Pp. 300 § (3) bek.].

[916] PERORVOSLATOK • Az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen a vélelmet megdöntő részében sem perújításnak (lásd 816. pont), sem pedig felülvizsgálatnak (lásd 839. pont) nincs helye, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetőleg a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni.

1.4. 4. A szülői felügyelet megszüntetése[917] A SZÜLŐI FELÜGYELETTEL KAPCSOLATOS PEREK • A Pp. XVII. fejezetének címe „A szülői felügyelet megszüntetése" nem fedi a fejezet tartalmát.

A cím nem utal sem a szülői felügyelet visszaállítására, sem pedig arra, hogy a változtatás csak polgári perben lehetséges.23

A Csjt. 88. § (1) bekezdése szerint a bíróság akkor szünteti meg a szülői felügyeletet, ha

a. a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti;

b. ha a gyermeket más személynél helyezték el vagy átmeneti nevelésbe vették, és a szülő felróhatóan, gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat;

c. ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.

A bíróság a szülői felügyeletet abból az okból is megszüntetheti, hogy a szülő életközösségben él a felügyelettől megfosztott másik szülővel, és ezért alaposan tartani lehet attól, hogy a felügyeletet nem fogja a gyermek érdekében megfelelően ellátni [Csjt. 88. § (2) bek.].

A bíróság a jövőre nézve visszaállítja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely

miatt azt megszüntette, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna (Csjt. 89. §).



A szülői felügyelet megszüntetésére és visszaállítására a Pp. általános szabályait a személyi állapottal kapcsolatos perek közös szabályaiból (XV. fejezet) és a szülői felügyelettel kapcsolatos perekre kizárólagosan megállapított szabályokból (XVII. fejezet) adódó eltérésekkel kell alkalmazni.

[918] A KERESETINDÍTÁS • A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész indíthat keresetet [Csjt. 90. § (1) bek.]. A pert az ellen a szülő ellen kell megindítani, akinek szülői felügyeletét megszüntetni kívánják [Pp. 302. § (4) bek.].

A szülői felügyelet visszaállítása iránt bármelyik szülő, valamint a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész indíthat keresetet [Csjt. 90. § (1) bek.]. A pert az ellen kell megindítani, akinek keresete folytán a bíróság a szülői felügyelet megszüntetését kimondotta; ha ez már nem él, a pert a bíróság által kirendelendő ügygondnok ellen kell megindítani [Pp. 302. § (4) bek.].

A szülői felügyelet megszüntetése, valamint visszaállítás iránti pert a korlátozottan cselekvőképes szülő és gyermek a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával indíthatja meg. A cselekvőképtelen szülő és gyermek helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthat pert [Csjt. 90. § (2) bek.].

[919] KIZÁRÓLAGOS ILLETÉKESSÉG • A szülői felügyelet visszaállítása iránti perre kizárólag az a bíróság az illetékes, amely a szülői felügyelet megszüntetését kimondta (Pp. 303. §).

[920] BEAVATKOZÁS • A szülői felügyelettel kapcsolatos perben „a másik szülő" akkor is részt vehet, ha nem ő indította a keresetet vagy a pert nem ellene indították meg. Az ilyen szülő számára a Pp. egy általános és egy speciális beavatkozási lehetőséget kínál.

A szülő bármelyik félhez beavatkozóként csatlakozhat [Pp. 302. § (1) bek. a) pont]. A bíróság a perben részt nem vevő szülőt a tárgyalás kitűzéséről a keresetlevél egy példányának megküldésével értesíti, és egyben figyelmezteti a beavatkozási jogára.

Ha a szülői felügyelet visszaállítása iránt nem az a szülő indít keresetet, akinek felügyeleti jogát megszüntették, ezt a szülőt a perben külön bejelentés nélkül is a felperes melletti beavatkozó jogállása illeti meg. A bíróság azonban akkor is köteles őt személyesen meghallgatni, ha beavatkozóként a perben nem kíván részt venni [Pp. 302. § (4) bek.].

[921] A KERESETEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA • A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereset – annak bírósága előtt – összekapcsolható az ugyanazon szülő más gyermeke feletti szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel, a gyermek elhelyezésére és tartására irányuló keresettel vagy a szülő gondnokság alá helyezésére irányuló keresettel is. Ezen túlmenően más keresetet a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel összekapcsolni nem lehet [Pp. 302. § (1) bek. b) pont]. Ezt a rendelkezést – a Pp. 303. §-a értelmében – a szülői felügyelet visszaállítására irányuló keresetre is alkalmazni kell.

[922] SORON KÍVÜLI ELJÁRÁS • A szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti perben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség – legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni [Pp. 302. § (2) bek.].

[923] IDEIGLENES INTÉZKEDÉS • Ha a gyermek súlyos veszélyeztetése miatt a szülői felügyelet sürgős megszüntetése szükséges, arról a bíróság a szülői felügyelet megszüntetése iránti perben ideiglenesen hivatalból is határozhat [Pp. 302. § (3) bek.].

[924] AZ ÍTÉLET HATÁLYA • A szülői felügyelet megszüntetése, valamint annak visszaállítása iránt indított perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos [Csjt. 90. § (3) bek.]. Ha a bíróság a szülői felügyeletet a szülő mindegyik gyermeke tekintetében megszüntette, a megszüntető határozat hatálya kihat a később született gyermekre is. Az a személy, aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, gyámságot nem viselhet, gyermek nála nem helyezhető el és nincs joga arra, hogy a gyermekével kapcsolatot tartson. Ez utóbbi tilalmat azonban a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy a gyámhivatal – kivételesen indokolt esetben – feloldhatja. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy – ha a gyermeket tartós nevelésbe vették – a gyámhivatal dönt [Csjt. 88. § (3)-(4) bek., 92. § (3) bek.].

1.5. 5. A gondnokság alá helyezés[925] A GONDNOKSÁGGAL KAPCSOLATOS PEREK • A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XV. törvény lényegesen megváltoztatta a Ptk.-nak a



cselekvőképességre, a Ptké.- nek a gondnokságra, illetve a Pp.-nek a gondnokság alá helyezésre vonatkozó szabályait. A módosítások 2001. november 1. napján léptek hatályba.

A cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alá helyezésről – mivel ez az érintett személy önrendelkezési jogát alapvetően befolyásolja – továbbra is kizárólag a bíróság dönthet peres eljárás keretében (Ptk. 14-15. §).

A cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság szünteti meg, ha elrendelésének oka már nem áll fenn. Az új szabályozás azt is lehetővé teszi, hogy a bíróság a gondnokság alá helyezésről hozott határozatát módosíthassa (Ptk. 21. §).

Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent [Ptk. 14. § (4) bek.].

Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik [Ptk. 14. § (4) bek.]. Ha a bíróság ugyanilyen okból kiskorút helyez cselekvőképessé-

get kizáró gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik [Ptk. 12/B. § (2) bek.].

Azonnali beavatkozást igénylő helyzetekben azonban a gyámhatóság is eljárhat: ideiglenes gondnokot, illetve zárlat elrendelése esetén zárgondnokot rendelhet ki (Ptk. 18. §). Az intézkedések meghozatalát követő nyolc napon belül a gyámhatóságnak a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül a zárlatot, illetve az ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia (Ptk. 18/B. §).

A gondnokság alá helyezési perben a Pp. általános szabályait a perrendtartás módosított XVIII. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A törvény szövegéből eltűnt a házassági perekre való visszautalás, mivel a terjedelmes és minden részletre kiterjedő szabályozás következtében a gondnokság alá helyezési per önálló perkategória lett.

A gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve módosítása iránti perben – a 312. §-ban foglalt eltérésekkel – a gondnokság alá helyezési per szabályait kell alkalmazni.

január 1-je óta a bíróság a cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alá helyezést kimondó, valamint a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányuló eljárás alapján hozott ítéletében a választójogból való kizárás kérdésében is dönt (Ve. 11/A. §, Pp. 311-312. §).

[926] AZ ILLETÉKESSÉG • Az általános szabályok mellett a törvény egy vagylagos és egy kisegítő illetékességi okot is megállapít. A gondnokság alá helyezési perre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamos időn át bentlakásos szociális intézményben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben tartózkodik. Ha a pernek az általános vagy a különös szabályok alapján nem volna illetékes belföldi bírósága, a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékes (Pp. 305. §).

[927] A FELEK • A gondnokság alá helyezési perben a korlátozottan cselekvőképes felperes, valamint az alperes teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Az alperes perbeli cselekvőképességét nem érinti az, ha a bíróság a számára a per során ügygondnokot vagy ideiglenes gondnokot rendel. A perben a hozzátartozó részére adott meghatalmazáson a fél aláírását, illetve kézjegyét közjegyző által hitelesíttetni kell (Pp. 306. §).

[928] A KERESETINDÍTÁS • A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezést a gondnokság alá helyezendő személy házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti. A pert az ellen kell megindítani, akinek a gondnokság alá helyezését kérik. Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást meg kell indítania, ha a felsorolt közeli hozzátartozók a gyámhatóság tájékoztatását követő hatvan napon belül ezt nem teszik meg (Ptk. 14-15. §).

A gondnokság alá helyezés iránti keresetlevélnek – a kötelező tartalmi elemeken kívül (lásd 407. pont) – azokat az adatokat is tartalmaznia kell, ame-



lyekből a keresetindításra való jogosultság, illetve az alperes ingatlanvagyona megállapítható. A keresetlevélhez mellékelni kell az alperes ingatlanának tulajdoni lapját, továbbá ha a gyámhatóság a felperes, akkor az alperes elmeállapotára vonatkozó szakorvosi véleményt, valamint a környezettanulmányt is (Pp. 307. §).

A gondnokság alá helyezésre irányuló kereset csupán ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére vagy szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló más keresettel kapcsolható össze (Pp. 307/A. §).

[929] INTÉZKEDÉSEK A KERESETLEVÉL ALAPJÁN • A gondnokság alá helyezési perben az alperes részére a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg ügygondnokot kell kirendelni [Pp. 308. § (1) bek.]. Az ügygondnok nem az alperes helyett, hanem mellette jár el, tekintettel arra, hogy az alperes a perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.

Ha a keresetlevél benyújtását megelőzően a gyámhatóság az alperes vagyonára zárlatot rendelt el vagy az alperes számára ideiglenes gondnokot rendelt ki (lásd 925. pont), akkor a bíróság a keresetlevél kézhezvételétől számított harminc napon belül megvizsgálja a gyámhatóság által hozott intézkedések fenntartásának szükségességét. Ennek során elrendelheti az alperes igazságügyi elmeorvos-szakértővel történő megvizsgálását [Pp. 308. § (2) bek.].

Ha a gondnokság alá helyezés szükségessége valószínű, és az alperes érdekének a védelme ezt indokolja, a bíróság ideiglenes intézkedéssel zárlatot rendelhet el, vagy ideiglenes gondnokot rendelhet ki. Az ideiglenes intézkedés megtételére hivatalból is sor kerülhet. A bíróság a határozatát a szükséges intézkedések megtétele érdekében megküldi a gyámhatóságnak (Pp. 308/A. §).

A zárlat, illetve az ideiglenes gondnokrendelés fenntartására, valamint elrendelésére vonatkozó határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, de azt a bíróság előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja (Pp. 308/B. §).

[930] A TÁRGYALÁS • A gondnokság alá helyezési per tárgyalásáról a nyilvánosságot a felperes kérelmére is ki lehet zárni, ha az alperes személyiségi jogainak védelme érdekében ez indokolt.

A gondnokság alá helyezés iránti perek fontos garanciális szabálya, hogy az alperes személyes meghallgatása csak kivételesen indokolt esetben, különösen akkor mellőzhető, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik. A bíróságnak ugyanis személyes észlelés alapján is meg kell győződnie az alperes állapotáról, arról, hogy időben és térben mennyire tájékozott. Ezért a bíróság az alperes elővezetését is elrendelheti, egyéb kényszereszköz alkalmazásának azonban nincs helye. Az alperessel szemben nem alkalmazhatók a tárgyalás elmulasztásának a jogkövetkezményei sem.

A felperes a keresetétől az eljárás bármely szakában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat.

A eljárás szünetelésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes a megadott címről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetve ha hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél azt nem kéri (Pp. 309. §).

Ha az alperes a gondnokság alá helyezés iránti per jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert megszünteti, és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi (Pp. 310/A. §).

[931] BIZONYÍTÁS • A gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.

A bíróság az alperes elmeállapotának vizsgálatára igazságügyi elmeorvosszakértőt rendel ki. A vizsgálat a választójog gyakorlásához szükséges belátási képesség megítélésére is kiterjedhet. Ha szakértői vizsgálattal kapcsolatban az alperes hosszabb ideig tartó megfigyelésére van szükség, vagy az alperes a szakértői vizsgálaton ismételt idézés ellenére sem jelenik meg, a bíróság elrendelheti az alperes megfelelő fekvőbeteg-gyógyintézetben való – legfeljebb harminc nap időtartamú – elhelyezését. Az erre vonatkozó határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.

A gondnokság alá helyezési perben a hozzátartozó és az orvos a tanúvallomást nem tagadhatja meg (Pp. 310. §).

[932] HATÁROZAT A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉSRŐL • A gondnokság alá helyezés, valamint a választójogból való kizárás hatálya a gondnokság alá helyezésről rendelkező ítélet jogerőre emelkedését követő napon kezdődik. Az ítélet mindenkivel szemben hatályos.

Az alperes gondnokság alá helyezését elrendelő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság a gondnok kirendelése és az



esetleg szükséges egyéb intézkedések megtétele végett közli a gyámhatósággal. Ha az alperesnek ingatlana van, vagy ingatlanon haszonélvezeti joga áll fenn, az elsőfokú bíróság hivatalból intézkedik a gondnokság alá helyezésnek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránt, kivéve, ha az ingatlannal való rendelkezés tekintetében a bíróság az alperes teljes cselekvőképességét fenntartotta [Pp. 311. § (1)-(3) bek.].

Cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetében az új szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a belátási képesség csökkenését ne csak általános jelleggel, hanem egyes ügycsoportok vonatkozásában is megállapíthassa, és ehhez képest rugalmasan, egyénre szabottan határozza meg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeit. A bíróság tehát meghatározhatja azokat az ügycsoportokat, amelyekben a gondnokolt teljes cselekvőképességgel rendelkezik, és ennek következtében önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot [Ptk. 14. § (6) bek.].

[933] A GONDNOKOLTAK NYILVÁNTARTÁSA • A gondnokság alá helyezést, valamint a választójogból való kizárást be kell vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett névjegyzékbe. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén a névjegyzékben fel kell tüntetni, ha a bíróság csak egyes ügycsoportok tekintetében korlátozta a gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét. Ha az ítélet erről rendelkezik, a névjegyzéknek tartalmaznia kell a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatának bíróság által megállapított időpontját is. A névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják.

A bíróság a gondnokság alá helyezettek névjegyzékének adatairól számítógépes nyilvántartást vezet. Az országosan összekapcsolt számítógépes közhiteles nyilvántartást az Országos Bírósági Hivatal elnöke kezeli. A hivatal jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében az országos névjegyzék adatairól felvilágosítást ad. A jogellenes adatkérés, illetve adatfelhasználás jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli [Pp. 311. § (4)-(5) bek.].

[934] A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉS FELÜLVIZSGÁLATA • A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, mely nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év [Ptk. 14/A. § (1) bek.].

A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó ítéletben rendelkezni kell a felülvizsgálatról, kivéve, ha az érintett személy belátási képességének hiánya véglegesnek tekinthető. Erről az igazságügyi orvosszakértőnek szakértői véleményében nyilatkoznia kell [Ptk. 15. § (5) bek.].

A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell megindítania. A kereseti kérelem a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, módosítására vagy annak hatályában való fenntartására irányulhat [Ptk. 14/A. § (2) bek.].

[935] MEGSZÜNTETÉS ÉS MÓDOSÍTÁS • A gondnokság alá helyezés megszüntetését maga a gondnokság alatt álló, házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész kérheti [Ptk. 21. § (2) bek.]. A keresetet az ellen kell indítani, akinek a keresete folytán a bíróság a gondokságot elrendelte, ha pedig a gondnokság megszüntetését vagy módosítását ez kéri, a gondnokolt ellen. Ha az, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, meghalt vagy ismeretlen helyen, illetve külföldön tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani [Pp. 312. § (1) bek.].

A gondnokság alá helyezés megszüntetésen kívül a keresetindításra jogosultak kérhetik:

• a cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetén azon ügycsoportok módosítását, amelyek vonatkozásában a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét korlátozta;

• a cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá változtatását;

• a cselekvőképességet kizáró gondnokság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésre módosítását;

• a választójogból való kizárást vagy a választójogból való kizárás megszüntetését [Ptk. 21. § (4) bek., Pp. 312. §].

A felsorolt perekben a gondnokság alatt álló személy teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Ha a bíróság a gondnokság alá helyezést módosítja, illetve megszünteti, a gondnokoltak névjegyzékében az alperesre vonatkozó adatokat az ítéletnek megfelelően módosítani kell. Az eljárásra egyebekben a gondnokság alá helyezési per szabályait kell alkalmazni (Pp. 312. §).



1.6. Jegyzetek1. Bacsó Ferenc: A személyi állapottal kapcsolatos perek köre és közös szabályai. In Polgári eljárásjog II. 1959.

573. o.

2. Wopera Zsuzsa: A személyállapottal kapcsolatos perek közös szabályai. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 21. o.


4. Névai – Szilbereky: i. m. 301-302. o.

5. Bacsó Jenő: Bevezető a Különleges eljárásokhoz. In Kommentár 1976. 1268. o.

6. Kőrös András: Házassági perek. In Kommentár 1999. D/19. o.

7. Weiss Emília: A házasságkötés. In Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata. Budapest, 2002. 38. o.

8. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 210. o.

9. Bacsó Ferenc: Házassági perek. In Polgári eljárásjog II. 1959. 589. o.

10. Makai Katalin: Házassági perek. In Kommentár (Németh) 1999. 1188. o.

11. Weiss: i. m. 41. o.

12. Kőrös: i. m. D/34-35. o.

13. Bacsó Jenő: i. m. 1347. o.

14. A korábban használt művi beavatkozás kifejezést 1998-tól a reprodukciós eljárás váltotta fel.

15. Szigligeti Viktor: Az anyai származás bírói megállapítása. MJ, 1964/9:394-395. o.

16. Bacsó: i. m. 1385. o.

17. Bacsó: i. m. 1383-1384. o.

18. Vö. 57/1991. (XI. 9.) AB határozat.

19. Bacsó: i. m. 1411. o.

20. Bajnócky István: Származás megállapítása iránti perek. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 416. o.

21. A DNS-vizsgálat elrendelésével kapcsolatos bíró gyakorlatot részletesen ismerteti: Wopera Zsuzsa: Az apaság és a származás megállapítása iránti perek. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 80-82. o.

22. Kőrös: i. m. D/62/3-62/4 o.

23. A közösségi jogban a szülői felelősség fogalma tágabb, mert a gyámsággal és a gondnoksággal kapcsolatos ügyekre is kiterjed. Vö. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006. 109-110. o.

1.7. IrodalomA személyi állapottal kapcsolatos perekhez

Bacsó Ferenc: A személyi állapottal kapcsolatos perek köre és közös szabályai. In Polgári eljárásjog II. 1959. 573-583. o.



Bacsó Jenő: Bevezető a különleges eljárásokhoz. In Kommentár 1976. 1265-1273. o.

Bacsó Jenő: A személyiségi jogok eljárásjogi védelme a családjogi és a gondnoksági perekben.

PEF XII. 1983. 223-232. o.

Bodnár Béla – Bodnár Zoltán: A személyállapotra vonatkozó perek lehetőségei az in vitro fertilisatio és az embrió transfer esetében. MJ, 1986/4:323-333. o.

Király Lilla – Simon László: Személyállapottal kapcsolatos perek. (Bizonyítási teher és kötelezettség.) In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 163-172. o.

Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve. 1-2. köt. 4., átdolg. kiad. Budapest, 2007.


Novák István: A családjogi peres eljárás. In Kiss Éva (szerk.): Család, társadalom, jog. Budapest, 1983. 128-187. o.

Novák István: A különleges peres eljárások határozatai és iratai. Budapest, 1987.

Sebestyén Tamás: A családjog anyagi jogi szabályai és a polgári perrendtartás szabályai közötti összhang kérdései. In Pap Tibor halálának 25. évfordulójára. Pécs, 2002. 111-133. o.

Szilbereky Jenő: A személyállapoti perek köre és közös szabályai. In Polgári perjog II. 1992. 231-237. o.

Wopera Zsuzsa: A személyállapottal kapcsolatos perek közös szabályai. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 19-24. o.

Wopera Zsuzsa: A személyállapoti pereket érintő európai uniós jogegységesítés területei. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 127-143. o.

A házassági perekhez

Bacsó Ferenc: Házassági perek. In Polgári eljárásjog II. 1959. 583-601. o.

Bacsó Jenő: Házassági perek. In Kommentár 1976. 1275-1360. o.

Bajory Pál: Eljárási jogszabályok alkalmazása a házassági vagyonjogi perekben. JK, 1983/6: 383-394. o.

Bencze Lászlóné – Csánitzné Csiky Ilona – Csiky Ottó: A házasság megkötése, felbontása. A házastársi tartás. Budapest, 1998.

Csiky Ottó: A bíróság békítő tevékenysége házassági bontóperekben. JK, 1990/1:27-31. o.

Csiky Ottó: A házasság felbontása. Budapest, 1990.

Hámori Vilmos: Pszichológia a házassági bontó- és gyermekelhelyezési perben. MJ, 1989/3: 244-254. o.

Herger Csabáné: A házassági kötelék felbontásának történeti fejlődése és modelljei. Jogtörténeti Szemle, 2004/4:20-26. o.

Katonáné Soltész Mária: A válás intézményének története. JK, 1985/2:57-64. o.

Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 51-68. o. Kiss Daisy – Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: A különleges perek. Budapest, 2006.

Kőrös András: A családjog kézikönyve. Budapest, 2007.

Kőrös András: Házassági vagyonjog. Budapest, 1995.

Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás. Budapest, 2002.

Kőrös András: Házassági perek. In Kommentár (Petrik) 2010. D1-D36/4.



Kőrös András: Méltányosság a házassági vagyonjogban. BL, 1999/3:13-24. o.

Makai Katalin: Házassági perek. In Kommentár (Németh) 2010. 1053-1101. o.

Nagy Andrea: Visszatekintés a házassági bontóperek ötven évére. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc, 2003. 98-112. o.

Nagy Andrea: A házassági perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 25-62. o.

Nagy Andrea: Összehasonlító jogi kitekintés a német bontójogi rendszerre. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 259-268. o.


Szilbereky Jenő: Házassági perek. In Polgári perjog II. 1992. 238-247. o.

Vavró István: A bontóperek néhány társadalmi és kulturális jellemzője. Jogpolitika, 1988/1:112. o.

Vavró István: A házassági bontóperek fő jellegzetességei a bíróságok szemszögéből. MJ, 1989/4:328-334. o.

Weiss Emília: A házasságkötés. In Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata. Budapest, 2002. 37-38. o.

Az apaság és származás megállapítása iránti perekhez

Bacsó Ferenc: Apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Polgári eljárásjog II. 1959. 601-607. o.

Bacsó Jenő: Az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Kommentár 1976. 1361-1418. o.

Bajnóczky István: Származás megállapítása iránti perek. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 409-425. o.

Bodnár Béla – Bodnár Zoltán: Lehet az anya személye kérdéses? MJ, 1985/12:1088-1100. o.

Bujdosó Györgyi: Ki az apa? A származásmegállapítás hagyományos és modern vizsgáló módszerei. MJ, 2000/7:425-429. o.

Bujdosó Györgyi: Természettudományos bizonyítékok polgári eljárásjog perekben. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 65-85. o.

Bujdosó Györgyi – Hartai László – Szabó László – Tolnai Lajos: X vagy y. Apaságvizsgálat, igazságszolgáltatás. Budapest, 1985.

Bujdosó Györgyi – Sótonyi Péter: Szakértés és ítélet apasági perekben. MJ, 2000/11:667668. o.

Csiky Ottó: Az apaság bírói megállapítása. MJ, 1970/12:729-736. o.

Csiky Ottó: Az apaság vélelmének rendszere. KK, 1997/9:3-5. o.

Csiky Ottó: Rokonság. In Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata. Budapest, 2002. 450-545. o.

Csiky Ottó – Bujdosó Györgyi – Váczy Zsuzsa: Apasági perek, apaságvizsgálat. Budapest, 1997.

Csiky Ottó – Simor Antal: Az apasági és származás megállapítása iránti egyéb perek. Budapest, 1961.

Fehér Miklós – Farkas József: Szakértői bizonyítás a származásmegállapítási és a gyermektartási perekben. (A biológiai vizsgálatok ismertetésével.) Budapest, 1956.

Guth Péter – Budvári Róbert: A biostatisztikai apaságvalószínűsítés lehetőségei származási perekben. JK, 1969/9:477-478. o.



Guth Péter – Budvári Róbert: Újabb adatok az apaság matematikai (biostatisztikai) valószínűségszámítás útján történő megállapításához. JK, 1972/5-6:245-247. o.

Guth Péter – Budvári Róbert: Az apasági valószínűségszámítás újabb lehetőségei különös tekintette a „többférfis" ügyekre. JK, 1973/6:350-351. o.

Hartai László: A vércsoport-vizsgálati módszerek jelentősége és fejlődése két évtizedes ítélkezési gyakorlat tükrében. JK, 1968/5:265-269. o.

Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 6982. o.

Kiss Daisy – Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: A különleges perek. Budapest, 2006.

Kun Tibor: A bizonyítási eszközök alkalmazásának problémái származási perekben. Acta Budapest, Tom. XXII. 1979. 369-383. o.

Kun Tibor: Keresetindítás és tárgyalás-előkészítés származási perekben. Acta Budapest, Tom. XXIII. 1980. 247-258. o.

Lászik András – Osztovits András: XXI. századi orvosszakértői módszerek a peres eljárások szolgálatában. MJ, 2001/12:739-743. o.

Makai Katalin: Apasági és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Kommentár (Németh) 2007. 1669-1748. o.

Osztovics András: Szakértői bizonyítás az apaság megállapítása iránti perekben. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 163-181. o.

Rex-Kiss Béla: Irányelvek a vércsoportvizsgálatokon alapuló szakértői véleményezéshez származásmegállapítási ügyekben. JK, 1971/8-9:424-425. o.

Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatok alkalmazásáról származásmegállapítási perekben. JK, 1981/7:645-650. o.

Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatok jelentősége és szerepe a származásmegállapítási perekben. MJ, 1995/2:91-97. o.

Rex-Kiss Béla – Szuchovszky Gyula: Az ún. „indirekt" apaság kizárásról, származásmegállapítási perekben. JK, 1967/10-11:606. o.

Sótonyi Péter (szerk.): Igazságügyi orvostan. Egyetemi tankönyv. 2., átdolg. kiad. Budapest,

2001.

Susa Éva – Szabó Árpád: A gyermek életkorának jelentősége a származásmegállapítási antropológiai vizsgálatoknál. MJ, 1978/11:1021-1026. o.

Szabó Árpád – H. Váczy Zsuzsanna – Gyódi Istvánné: Az újabb vércsoportrendszerek alkalmazásának tapasztalatai és jelentősége a származásmegállapítási eljárásokban. MJ, 1987/9:747-756. o.

Szabó Árpád – H. Váczy Zsuzsanna – Gyódi Istvánné – Petrányi Győző: A HLA-rendszer szerepe az apasági vizsgálatokban. MJ, 1983/7:632-641. o.

Szabó Imre: Apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Kommentár (Petrik) 2010. D37-D62/4. o.

Szigligeti Viktor: Az anyai származás bírói megállapítása. MJ, 1964/9:394-403. o.

Szilbereky Jenő: A származás megállapítása iránti perek. In Polgári perjog II. 1992. 248-253. o.

Weiss Emília: A származás megismeréséhez való jog és e jog korlátai. JK, 2002/1:1-12. o.

Wopera Zsuzsa: Az apaság és a származás megállapítása iránti perek. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 63-91. o.



Zoltán Ödön: Az apaság bírósági megállapítása némi nemzetközi összehasonlítással. MJ, 1980/7:622-641. o.

A szülői felügyelettel és a gondnoksággal kapcsolatos perekhez

Bacsó Ferenc: A szülői felügyelet megszüntetése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 607-609. o.

Bacsó Jenő: A szülői felügyelet megszüntetése. In Kommentár 1976. 1419-1434. o.

Filó Erika: Gyermeki jogok és a szülői felügyelet. In Pap Tibor halálának 25. évfordulójára. Pécs,

55-75.

Gátos György: A bizonyítás és a bizonyítékok értékelése a szülői felügyelet megszüntetése iránti perekben. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 425-426. o.

Gátos György: A gondnokság alá helyezési perbeli bizonyítás mérlegelése. Uo. 425-431. o.

Győrök Katalin: A gondnokság alá helyezési eljárás fejlődése Magyarországon 1945-től 2001-ig. Iustum – Aequum – Salutare, 2008/2:135-154. o.

Huszár Ilona: Skizofrének gondnokság alá helyezésének néhány elmeszakértői vonatkozása. MJ, 1969/4:227-229. o.


Kiss Daisy – Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: A különleges perek. Budapest, 2006.

Kormos Erzsébet: A gondnoksággal kapcsolatos perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 105-126. o.

Kőrös András: A szülői felügyelet megszüntetése. In Kommentár (Petrik) 2010. D63-D70. o.

Kőrös András: Cselekvőképtelenség – gondnokság alá helyezés nélkül. KK, 2000/9:11-13. o.

Makai Katalin: Gondnokság alá helyezés. In Kommentár (Németh) 2007. 1783-1846. o.

Makai Katalin: A gondnokság alá helyezés új szabályai. ÜL, 2001/4:5-11. o.

Nagy Andrea: A szülői felügyelettel kapcsolatos perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 92-104. o.


Szabó Imre: Elméleti és gyakorlati kérdések a gondnoksági perek köréből. PEF XIII. 1985:930. o.

Szabó Imre: Gondnokság alá helyezés. In Kommentár (Petrik) 1999. 627-642. o.

Szabó Imre: A szülői felügyelet megszüntetetése. In Kommentár (Németh) 2010. D71- D84/12.

Szegediné Sebestyén Katalin: A gondnokság alá helyezés iránti perekről. MJ, 1982/7:606615. o.

Szegő György: A gondnokság alá helyezési perek gyakorlatának néhány elvi kérdése. Ügyészségi Értesítő, 1970/2:23-28. o.

Szilbereky Jenő: A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perek. In Polgári perjog II. 1992. 257-259. o.

Ungvári Gábor – Karczag István: Igazságügyi szakértői tapasztalatok a gondnokság alá helyezés rendszerével kapcsolatban. JK, 1984/10:586-587. o.

2. XX. FEJEZET – A KÖZIGAZGATÁSI PEREK[936] A KÖZIGAZGATÁSI PER FOGALMA • Közigazgatási pernek azt a polgári peres eljárást nevezzük, amelyben a bíróság a közigazgatási határozatok törvényességét vizsgálja felül.



A bíróságoknak a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó jogköre közvetlenül az Alaptörvényből ered, amely kimondja azt, hogy a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről [25. cikk (2) bek.

pont]. Az ellenőrzés formája a közigazgatási határozatok felülvizsgálata [Ket. 109. §, Pp. 324. § (1) bek.].

[937] A KÖZIGAZGATÁSI PER MINT KÜLÖNLEGES ELJÁRÁS • A közigazgatási bíráskodás több lehetséges modellje közül1 Magyarországon jelenleg a rendes bírósági szervezetbe integrált felülvizsgálat érvényesül. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szabályait a Pp. XX. fejezete tartalmazza, tehát a közigazgatási per a különleges eljárások közé tartozik. Ennek megfelelően a 324. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Pp. általános szabályait a közigazgatási perekre megállapított eltérésekkel kell alkalmazni. január 1. napjától a közigazgatási és munkaügyi bíróság jár el első fokon a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti ügyekben (lásd 112. pont). A szervezeti változást az eljárási szabályok önállósulása is követheti.

2.1. 1. A közigazgatási bíráskodás jelenlegi formájának kialakulása[938] TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK • A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztásának az igénye már a XIX. század közepén megfogalmazódott a magyar politikai közgondolkodásban, de a tényleges megvalósításra csak a kiegyezés után kerülhetett sor. A modern államfejlődés egyik fontos lépéseként az 1869. évi IV. törvénycikk 1. §-a kimondta az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elkülönítését.

A két hatalmi ág szétválasztása után 1883-ban először a pénzügyi közigazgatási bíróságot, majd 1896-ban az általános közigazgatási bíróságot állították fel, amelybe a pénzügyi közigazgatási bíróság is beleolvadt.

A közigazgatási bíráskodás mint a jogállamiság egyik követelménye fogalmazódott meg a korabeli magyar államelméletben: „A közigazgatási eljárásban a közigazgatási hatóság és a magánfél állnak egymással szemben, de a hatóság nemcsak fél, hanem egyúttal a közérdek képviselője, és ő is dönt. A közigazgatási bíráskodás ezzel szemben azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóság és a felek közti jogvitát egy olyan harmadik dönti el, aki a közigazgatástól és a felektől egyaránt független, és a bírói függetlenségnek ugyanazokat a biztosítékait élvezi, mint a rendes bíróságok."2

[939] A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁS 1896 ÉS 1949 KÖZÖTT • Az egyfokú Köz-igazgatási Bíróságot francia mintára szervezték meg, de a részletek kidolgozásánál már a német-osztrák hatás dominált. A Kúriával azonos jogállásban lévő Közigazgatás Bíróság ítélőbíráinak felét a magasabb közigazgatási hivatalok viselésére képzett szakemberek közül nevezték ki. A bíróság három- vagy öttagú tanácsban járt el.

Hatáskörét az 1896. évi XXVI. törvénycikk taxatíve állapította meg és ezt a felsorolást utóbb mintegy száz újabb törvénycikk bővítette. Ennek eredményeképpen a Közigazgatási Bíróság hatásköre a közigazgatás jogvitás ügyeinek legalább 80%-ára terjedt ki. Ügyforgalmának túlnyomó részét mégis az adó- és illetékügyek, valamint a tisztviselők illetmény- és nyugdíjjogosultságának a kérdései tették ki. Mivel az országgyűlési képviselő-választások, illetve a felsőházi választások ügyei, továbbá a törvényhatóságok „garanciális panaszai" is elé tartoztak, a jogirodalom egyben alkotmánybíróságnak is tekintette.3

A közigazgatási per panaszra indult: a magánpanasz mellett a törvény a közérdekből benyújtott hatósági panaszt is ismerte. Az írásbeli eljárásban a kont- radiktórius elv érvényesülését a válaszirat, illetve a kölcsönös előterjesztések benyújtásának a lehetősége biztosította, szóbeli tárgyalásra azonban csak kivételesen került sor. A bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján döntötte el az ügyet, amelynek érdemében ítélettel határozott. A Közigazgatási Bíróság határozatával szemben egyetlen jogorvoslattal lehetett élni, mégpedig az egy éven belül előterjeszthető újrafelvételi panasszal. A határozat végrehajtását az illetékes közigazgatási szerv rendelte el és foganatosította.

[940] A KÖZIGAZGATÁS BÍRÁSKODÁS FELSZÁMOLÁSA (1949-1957) • A második világháború után a Közigazgatási Bíróság újrakezdte a tevékenységét, habár az ügyforgalma jelentősen visszaesett. A köztársasági alkotmány (1946:I. tv.) a korábbinál nagyobb szerepet szánt neki, ám ezt már nem tudta betölteni.

Az új hatalom nem igényelte a közigazgatás törvényességének az ellenőrzését, és 1949-ben a „szocialista állami és társadalmi berendezkedés kialakításáért" folytatott harc eredményeként felszámolta a közigazgatási bíráskodást.

1949 és 1957 között a közigazgatási bíráskodás kontinuitása mindössze néhány területen maradhatott fenn. Így



például a közadók jogalapjával és ösz- szegszerűségével, illetve bizonyos illetményekkel kapcsolatos jogviták esetében a Pénzügyminisztériumon belül szervezett pénz- és illetményügyi döntőbizottságok jártak el. Néhány esetben a jogszabályok megengedték ugyan a közigazgatási határozatok polgári bíróság előtti megtámadását, de az ötvenes években az állami és a politikai hatalomnak olyan mértékű koncentrációja következett be, amely lehetetlenné tette a végrehajtó szervek tevékenysége feletti bírói kontrollt.

[941] A KORLÁTOZOTT BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT 1957 ÉS 1989 KÖZÖTT • Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát – korlátozott körben – az 1957. évi IV. törvény (Áe.) állította vissza. A törvény mindössze öt ügycsoportot jelölt meg (például anyakönyvi bejegyzés, lakás igénybevétele, adó- és illetékkötelezettség) és az eljárást a rendes bíróságok hatáskörébe utalta. A bírósági felülvizsgálat célját a jogirodalom a szocialista törvényesség biztosításában jelölte meg.4

Az államigazgatási eljárást korszerűsítő 1981. évi I. törvény sem hozott lényeges változást a bírósági felülvizsgálat tekintetében. Az ügyfél akkor kérhette a másodfokon eljárt közigazgatási szerv határozatának a bíróság általi felülvizsgálatát, ha a határozat az alapvető személyi és vagyoni jogait, illetve kötelezettségeit érintette [Áe. 72. § (1) bek.]. Ám azt, hogy mi minősült „alapvető" jognak vagy kötelezettségnek, a jogalkotó határozta meg, miután a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletben tételesen felsorolta bíróság által felülvizsgálható határozatokat. A 23 ügycsoportból azonban hiányoztak az alapvető emberi jogok gyakorlásával kapcsolatban hozott hatósági határozatok.

[942] KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁS VISSZAÁLLÍTÁSA • A nyolcvanas évek végére tarthatatlanná vált a bírósági felülvizsgálat terjedelmét korlátozó szocialista modell.5

Az első lépést az 1989. évi XXXI. törvény tette meg, amikor beiktatta az Alkotmányba azt, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Ezt követte a 32/1990. (XII. 22.) AB határozata, amellyel az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet és az Áe. 72. §

bekezdését, a Kormányt pedig rövid határidő kitűzésével felhívta arra, hogy megfelelő törvényjavaslatot terjesszen az Országgyűlés elé. Ilyen előzmények után született meg az 1991. évi XXVI. törvény a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről, amely tartalmát tekintve nem egy önálló jogszabály volt, hanem három törvénynek (Bsz., Áe., Pp.) az Alkotmány rendelkezésével összhangban történt módosítása. A hatálybalépés óta eltelt másfél évtized alatt a bírósági gyakorlat kísérelte meg pótolni a hiányzó rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma számos állásfoglalásában és elvi véleményben adott iránymutatást a vitás eljárási kérdésekben.

Egyik legrégebbi jogszabályunkat, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (Áe.) 2005. november 1-jétől váltotta fel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.). A közigazgatási eljárás szabályait érintő alapvető változtatások indokolttá tették azt, hogy a közigazgatási perek szabályai is módosuljanak. A Ket. „oldalvízén" úszó 2005. évi XVII. törvény (Knp.) I. fejezete a közigazgatási nemperes eljárások különös szabályait foglalta össze, a II. fejezete pedig a közigazgatási perekre vonatkozó módosításokat tartalmazta. Az új rendelkezések a Ket.-tel egyidejűleg, 2005. november 1-jén léptek hatályba. Azóta a közigazgatási perek szabályait évente módosították, legutóbb a 2011. évi CLXXIV. törvény „strukturálta" át az említett jogforrások bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit. A közigazgatási és munkaügyi bíróság felállítására (lásd 112. pont), valamint a közigazgatás folyamatban lévő átszervezésére tekintettel a közeli jövőben további jelentős változások várhatók.

2.2. 2. A bíróság által felülvizsgálható határozatok köre[943] A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT FOGALMA • A közigazgatási perben a bíróság a közigazgatási határozatok törvényességét vizsgálja felül. A Pp. 324. § (2) bekezdése szerint közigazgatási határozatnak minősül

a. a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározott közigazgatási hatóság vagy vezetője által hatósági ügyben hozott határozat, valamint a hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése miatt végrehajtást elrendelő végzés (lásd 948. pont),

b. a helyi önkormányzat törvényben meghatározott határozata,

c. más szervnek, szervezetnek vagy személynek az a határozata, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá, de felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását rendeli.



[944] A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI HATÁROZAT • A közigazgatási hatósági eljárások jelentős része döntéssel zárul. A Ket. 71. §-a szerint a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki.

A hatósági határozat ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen csak akkor lehet önálló jogorvoslattal élni, ha a törvény megengedi [Ket. 98. § (3) bek.]. Kérelemre induló jogorvoslati eljárás a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat, az újrafelvételi eljárás és az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás. Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a felügyeleti eljárás keretében vagy az ügyészi felhívás nyomán (Ket. 97. §).

[945] A BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT FELTÉTELEI • A hatósági döntés bírósági felülvizsgálatát

• az ügyfél vagy a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője [Pp. 327. § (1) bek.],

• a hatósági határozat, valamint önállóan fellebbezhető végzés tekintetében (Ket. 98. §),

• jogszabálysértésre6 hivatkozással [Pp. 330. § (2) bek.],

• a határozat közlésétől számított harminc napon belül [Pp. 330. § (2) bek.] akkor kezdeményezheti,

• ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette [Ket. 109. § (1) bek. b) pont], vagy

• ha a törvény fellebbezési jogosultság hiányában is megengedi a bírósági felülvizsgálatot [Ket. 100. § (2) bek.].

[946] A HELYI ÖNKORMÁNYZAT RENDELETE ÉS HATÁROZATA • A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Ötv.) részletesen szabályozza a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét, annak eszközeit és terjedelmét.

Ha az önkormányzati rendelet az Alaptörvénybe ütközik, a kormányhivatal kezdeményezi a Kormánynál az önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatát [Ötv. 136. § (1) bek., Abtv. 37. §].

Ha az önkormányzati rendelet (más) jogszabályba ütközik, a kormányhivatal a Kúriánál kezdeményezi a az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát (Ötv. 136. § (2) bek., Bszi. 46-56. §).

Ha a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, a kormányhivatal a Kúriánál kezdeményezi a mulasztás megállapítását (Ötv. 137. §, Bszi. 57-61. §).

A Kúria az önkormányzati rendelet felülvizsgálatáról, illetve a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztásáról nemperes eljárásban dönt.

A kormányhivatal a helyi önkormányzat vagy a polgármester ellen pert indíthat

• az önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata, valamint

• az önkormányzat határozathozatali és feladatellátási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása iránt (Ötv. 139-140. §, 142. §).

A helyi önkormányzat pert indíthat a kormányhivatal ellen

• a kormányhivatalnak a helyi önkormányzattal szemben törvényességi felügyeleti bírságot megállapító döntése ellen [Ötv. 142. § (3) bek.].

Az utóbb felsorolt esetekben a törvényszék a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint jár el [Ötv. 142. § (4) bek.].

[947] MÁS HATÁROZATOK • A közigazgatási, illetve önkormányzati határozatokon kívül más szervek, szervezetek vagy személyek határozatát a bíróság – a Pp. XX. fejezete szabályainak az alkalmazásával – akkor vizsgálja felül, ha ezt külön törvény elrendeli. A bíróság által felülvizsgálható határozatok közé tartozik például

• az ingatlanok egyházi tulajdonba adásáról szóló határozat (1991:XXXII. tv. 13. §);



• a nemzeti gondozási díjról hozott határozat (1992:LII. tv. 6. §);

• az állampolgársági ügyben hozott határozat (1993:LV. tv. 8-9. §, 11. §);

• a versenyfelügyeletet ellátó szerv érdemi határozata (1996:LVII. tv. 83-84. §);

• a jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott megyei ingatlanügyi hatósági határozat (1997:CXLI. tv. 58-61. §);

• a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat, valamint a megyei munkaügyi központ közigazgatási határozata [Pp. 349. § (5) bek.];

• a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete közgyűlésének felvételi kérelmet elutasító határozata (2001:XXXVII. tv. 11. §).

A Ket. hatálybalépése óta a külön törvényben szabályozott esetek száma csökkent, mivel a törvény a közigazgatási hatósági eljárások egységesítését tűzte ki célul.7

[948] HATÓSÁGI SZERZŐDÉSBŐL EREDŐ JOGVITÁK • Az első fokon eljáró hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet (Ket. 76. §). A hatósági szerződésből az ügyfél vagy a hatóság szerződésszegésével, illetve a szerződés módosításával kapcsolatban keletkezhet jogvita.

Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a hatóság hivatalból intézkedik, kezdeményezi a hatósági szerződés módosítását vagy megindítja a végrehajtást [Ket. 77. § (2) bek.]. Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén – a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül – a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat [Ket. 77. § (3) bek.].

A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése miatti végrehajtást elrendelő végzést a bíróság a közigazgatási határozatokra vonatkozó szabályok szerint vizsgálja felül [Pp. 324. § (2) bek. a) pont].

A szerződés módosításából [Ket. 77. § (1)-(2) bek.] és a hatóság szerződésszegéséből [Ket. 77. § (3) bek.] eredő jogviták elbírálása során a Pp. általános szabályait a törvényben felsorolt eltérésekkel kell alkalmazni. Az illetékesség, a bírák kizárása, a felek jogképessége, a képviselet, valamint a bizonyítás tekintetében a közigazgatási perek szabályai az irányadók (Pp. 324/A. §).

2.3. 3. Eljárási szabályok[949] HATÁSKÖRI SZABÁLYOK • A közigazgatási perek 2012. december 31. napjáig a törvényszék hatáskörébe tartoznak (lásd 144. pont). Kivételt képez a

• a munkaügyi ellenőrzés és a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat,

• a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésével kapcsolatosan hozott határozat,

• az Országos Érdekegyeztető Tanács, illetve az ágazati párbeszéd bizottság létrejöttével, az abban való részvétel, illetve gyakorolt jogosultságok tárgyában hozott határozat,

• a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján az állami foglalkoztatási szerv által hozott közigazgatási határozat, valamint

• a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata.

A felsorolt ügyekben – a közigazgatási perek szabályainak az alkalmazásával – a munkaügyi bíróság jár el [Pp. 349. § (5) bek.].

A törvényszék hatáskörét 2013. január 1. napjától a közigazgatási és munkaügyi bíróság veszi át.

[950] ILLETÉKESSÉG • A bíróság illetékességét – főszabályként – az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye alapítja meg [326. § (1) bek.].



Ha az első fokon eljáró közigazgatási szerv illetékessége több megyére (megye alatt értve a fővárost is) kiterjed, a bíróság illetékességét a felperes belföldi

lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye alapítja meg; jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig az a bíróság illetékes, ahol a szervezet belföldi székhelye található [326. § (2) bek.]. A felperes belföldi lakóhelye, tartózkodási helye, illetve székhelye hiányában ismét az általános illetékességi ok érvényesül, ugyanis az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes bíróság jár el [326. § (5) bek.].

Több felperes esetében a kisegítő illetékességi ok alkalmazása több elsőfokú bíróság illetékességét is megalapozhatja. Az illetékességi összeütközés feloldására a törvény – a polgári jogvitáknál ritkán előforduló – elsőbbségi elvet alkalmazza. Ha ugyanazon közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt több bíróság előtt indítanak pert, az az illetékes bíróság jár el, amelyhez a keresetlevelet el- sóként továbbították. A később megkeresett bíróság az áttétel szabályait alkalmazza [326. § (8) bek.].

A fővárosi székhelyű, de kizárólag Pest megye területére illetékes közigazgatási szervet, valamint a fővárosi székhelyű, azonban működését kizárólag Pest megye területén végző felperes szervezetet a bíróság illetékessége szempontjából úgy kell tekinteni, mintha székhelye Pest megye területén lenne [326. §

bek.].

Ha a közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, akkor a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes. A Fővárosi Törvényszék tehermentesítése érdekében – egy 2009-ben hatályba lépett módosítás8 – úgy rendelkezett, hogy a 326. § (12) bekezdésének a)-s) pontjában felsorolt ügyekben a bekezdés szerinti kisegítő illetékességi okot, ennek hiányában az általános illetékességi okot kell alkalmazni.9

A közigazgatási perekben érvényesülő további kizárólagos illetékességi okok:

• ha a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat tárgya valamely ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy kötelezettség, illetve valamely ingatlanra vonatkozó jogviszony, a pert az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt kell megindítani;

• ha a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat valamely bejelentéshez vagy engedélyhez kötött, illetve azzal kapcsolatos tevékenységre vonatkozik, az a bíróság illetékes, ahol e tevékenységet gyakorolják, vagy gyakorolni kívánják [326. § (3)-(4) bek.].

Közigazgatási perekben a törvényszék által első fokon hozott határozatok tekintetében – ha törvény a fellebbezést megengedi (lásd 971. pont) – a másodfokú eljárásra a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagosan illetékes [326. § (9) bek.].

A közigazgatási perekben felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, továbbá ha az illetékes bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla jelöli ki (lásd 189. pont).

[951] A BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE ÉS A BÍRÁK KIZÁRÁSA • A közigazgatási perekben a bíróság az általános szabálytól (lásd 119. pont) eltérő összetételben jár el. Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, az elsőfokú bíróság a tárgyalás megkezdése előtt elrendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. Ha a bíróság az ügy tanács elé utalásáról rendelkezett, utóbb az ügyben egyesbíró nem járhat el.10

A Pp.-nek a bírák kizárásra vonatkozó általános szabályai (lásd 128. pont) a közigazgatási perben tovább bővülnek. A 325. § (1) bekezdése szerint a per elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt

a. az, aki mint ügyintéző a közigazgatási szerv határozatának a meghozatalában részt vett,

b. az előző pontban említett személyek hozzátartozója vagy volt házastársa,

c. a határozatot hozó közigazgatási szerv volt dolgozója a munkaviszonya megszűnését követő két évig,

d. az, akit a közigazgatási eljárás során tanúként vagy szakértőként kihallgattak.

[952] FELPERES • A közigazgatási perekben a felperesek körét a Pp. a közigazgatási eljárás11 ügyfélfogalmához igazodva vonja meg. A Ket. 15. §-a szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi



személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

A közigazgatási per indítására az ügyfélen kívül az eljárás egyéb résztvevője a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében jogosult. A Pp. 327. § (4) bekezdése tovább bővíti a perbeli jogképesség fogalmát annak kimondásával, hogy a perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek.

A helyi önkormányzat határozatának bírósági felülvizsgálatát a kormányhivatal kezdeményezheti, a helyi önkormányzat pedig a kormányhivatal ellen indíthat pert a törvényességi felügyeleti bírságot megállapító döntés ellen (Ötv. 142. §).

Az ügyész akkor kérheti a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát, ha a határozat az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívásban a törvénysértés orvoslására megállapított határidő elteltét követően sem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek (Pp. 327/A. §).

[953] AZ ALPERES • A keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta [Pp. 327. § (2) bek.]. A perben fél lehet az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége (lásd 202. pont).

A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén a közigazgatási per alperese általában a másodfokon eljárt közigazgatási szerv (lásd 961. pont). Ez következik a Ket. 109. § (1) bekezdéséből, amely szerint a bírósági felülvizsgálat akkor kezdeményezhető, ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette vagy a törvény fellebbezési jogosultság hiányában is megengedi (lásd 945. pont).

Ez utóbbi esetben a pert az első' fokon eljárt közigazgatási szerv ellen kell megindítani. Ha a fél a pert nem a felülvizsgálni kért határozatot hozó másodfokú, hanem az elsőfokú közigazgatási szerv ellen indította, a per során a másodfokú közigazgatási szervet perbe vonhatja [Pp. 327. § (3) bek.].

Az önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata esetén a pert a helyi önkormányzat vagy a polgármester ellen kell megindítani [Ötv. 142. § (2) bek.].

Más határozat bírósági felülvizsgálata esetén a pert a külön törvényben meghatározott szerv ellen kell megindítani.

[954] AZ ALPERES KIVÁLASZTÁSÁT MEGKÖNNYÍTŐ SZABÁLYOK • Ha a közigazgatási szerv, amelyik a határozatot hozta, megszűnik, vagy az ügy időközben más közigazgatási szerv hatáskörébe került, azt a közigazgatási szervet kell alperesként perbe vonni, amelynek hatáskörébe az új rendelkezés szerint a közigazgatási határozat meghozatala tartozik [Pp. 328. § (1) bek.].

A törvény a felperesi igény érvényesítését azzal kívánja előmozdítani, hogy elhárítja az alperes esetleges téves megválasztásából adódó hátrányokat, amelyek a Pp. általános szabályai szerint [64. § (2) bek.] egyébként a felperest terhelnék.

Ha nem állapítható meg, hogy melyik közigazgatási szervet kell perbe vonni, a fél ennek megállapítására irányuló kérelmét – a per megindítása előtt – bármelyik törvényszéknél előterjesztheti. A kérelemhez csatolni kell a keresetlevelet. Ha a fél a kérelmet nem az illetékes bíróságnál terjesztette elő, az a bíróság, amelynél a kérelmet benyújtotta, köteles azt a keresetlevéllel együtt az illetékes bírósághoz továbbítani [328. § (2) bek.].

A bíróság a felügyeleti szervet keresi meg annak közlése iránt, hogy a határozat meghozatala melyik közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. Ha ilyen közigazgatási szerv nincs, a felügyeleti szerv kijelöli az alperesként perbe vonható közigazgatási szervet [328. § (3) bek.].

[955] A KÉPVISELET • A közigazgatási perekben a képviseletre vonatkozó általános szabályokat a Pp. 329. §-ába foglalt eltéréssel kell alkalmazni. Az alperes közigazgatási szerv ügyintézője képviseleti jogosultságát – külön meghatalmazás nélkül – munkáltatói igazolványával igazolja. Az alperes közigazgatási szerv az ügyben eljárt elsőfokú közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat. A képviseletre vonatkozó szabályok akkor is alkalmazhatók, ha a pert a közigazgatási szerv vezetője ellen kell megindítani.

[956] A KERESETLEVÉL TARTALMA • A keresetlevél kötelező tartalmi elemeit (lásd 407. pont) a törvény a többletkövetelményekkel egészíti ki. A közigazgatási perekben a keresetlevélnek tartalmaznia kell



a. a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat számát,

b. a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint

c. ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást.

[957] A KERESETLEVÉL BENYÚJTÁSA • A keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől vagy a határozat végrehajtását elrendelő végzés kézhezvételétől (lásd 948. pont) számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni [330. § (2) bek.].

A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő anyagi jogi határidő, ezért a keresetlevélnek a határidő utol-

só napján a munkaidő végéig meg kell érkeznie az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez (lásd 330. pont).

Ha a fél a keresetlevél benyújtására megállapított határidőt elmulasztotta, igazolással élhet (lásd 352. pont). A közigazgatási szerv a hozzá elkésetten benyújtott keresetlevelet nem utasíthatja el, hanem köteles azt a bírósághoz továbbítani abban az esetben is, ha a fél igazolási kérelmet nem terjesztett elő [330. § (5) bek.].

Az egyértelmű szabályozás ellenére is előfordulhat az, hogy a fél a keresetlevelet a bírósághoz nyújtja be. Ebben az esetben a bíróság vizsgálat nélkül haladéktalanul megküldi az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervnek.

A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül ajánlott küldeményként postára adták vagy a bírósághoz benyújtották [331. § bek.].

Ha a fél igazolja, hogy a keresetlevelet az elsőfokú határozatot hozó szervnél határidőben benyújtotta, de az a bírósághoz nem érkezett meg, a keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni. Ebben az esetben a bíróság az igazolással egyidejűleg a keresetlevelet közli az alperessel, intézkedik az iratok és az alperes nyilatkozatának beszerzése iránt, a mulasztó közigazgatási szervet pedig pénzbírsággal sújthatja [331. § (2) bek.].

[958] A KERESETLEVÉL FELTERJESZTÉSE • Az elsőfokú közigazgatási szerv a keresetlevelet az ügy irataival együtt öt napon belül felterjeszti a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez, amely azokat – a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt – tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. Ha a keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet és az ügy iratait az első fokon eljáró közigazgatási szerv három napon belül terjeszti fel a másodfokon eljáró közigazgatási szervnek, amely azt nyolc napon belül továbbítja a bírósághoz [Pp. 330. § (2) bek.].

Ha a felperes által benyújtott keresetlevél nem felel meg a tartalmi követelményeknek (lásd 407. pont), vagy egyéb okból a keresetlevé1 idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye (lásd 437. pont), az alperes az iratokkal együtt felterjesztett nyilatkozatában csak erre köteles kitérni [330. § (6) bek.]. Ha a keresetet az első fokon eljáró közigazgatási szerv ellen kell megindítani, akkor a felterjesztés során a másodfokú szervre vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárnia.

[959] INTÉZKEDÉSEK A KERESETLEVÉL ALAPJÁN • A keresetlevél megvizsgálása (lásd 433. pont) során teendő bírói intézkedéseket a Pp. a közigazgatási perekben néhány további rendelkezéssel egészíti ki. A bíróság írásban közli a közigazgatási szerv nyilatkozatát a felperessel, az alperes kérelmére elrendeli a keresettel megtámadott környezetvédelmi bírság bírói letétbe helyezését, ha pedig a keresettel felülvizsgálni kért határozatot a közigazgatási szerv ügyészi felhívás folytán hozta, a perről az ügyészt értesíti [332. § (1) bek.].

A bíróság a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdésében foglalt okokon kívül akkor is elutasítja, ha

a. a felperes olyan közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kéri a keresetében, amelynek bírósági felülvizsgálatát törvény kizárja;

b. a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna (332/A. §).



[960] A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE • A keresetlevél benyújtásának a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, a felperes azonban a keresetlevélben a végrehajtás felfüggesztését kérheti (lásd 958. pont). Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha

• a határozat jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja,

• polgári védelmi vagy honvédelmi kötelezettséget állapít meg,

• a végrehajtása felfüggesztésének törvényben meghatározott feltételei nem teljesülnek,

• a végrehajtás felfüggesztését a törvény kizárja [Pp. 332. § (2) bek.].

A bíróság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül határoz a végrehajtás felfüggesztéséről. Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. A bíróság a végrehajtást foganatosító szervet haladéktalanul értesíti a végrehajtás felfüggesztéséről.

A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ha a fél a kérelem elutasítását követően ismételten – azonos ténybeli és jogi alapon – nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, a végrehajtás felfüggesztését megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [332. § (4) bek.]

[961] BEAVATKOZÁS A KÖZIGAZGATÁSI PERBE • Ha a közigazgatási eljárásban ellenérdekű ügyfél vagy a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv ügyfélként szerepelt, a bíróság értesíti őt a beavatkozás lehetőségéről. Ha a közigazgatási határozat meghozatalára szakhatósági állásfoglalás alapulvételével került sor, az alperes a szakhatóságot perbe hívhatja, amely a perbe hívást nem utasíthatja vissza. A 327. § (2) bekezdésének tervezett módosítása szerint a perben beavatkozóként részt vehet az első fokon eljáró közigazgatási szerv is, amennyiben a keresetet nem az első fokon eljáró közigazgatási szerv ellen kell megindítani (lásd 953. pont). A bíróság az első fokon eljáró közigazgatási szervet a keresetlevél egy példányának megküldésével értesíti a beavatkozás lehetőségéről. Ugyanígy jár el a bíróság akkor is, ha a közigazgatási eljárásban ellenérdekű ügyfél vagy ügyfélként közérdekvédelmi feladatot ellátó szerv vett részt.

[962] A TÁRGYALÁS KITŰZÉSE • A közigazgatási perekben a törvény rövidebbre szabja a keresetlevél benyújtásától az első tárgyalás megtartásáig nyitva álló határidőt. Az általános szabállyal szemben, amely négy hónapot állapít meg (lásd 451. pont), a közigazgatási perekben az első tárgyalás napját úgy kell kitűzni, hogy az legkésőbb az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül megtartható legyen (332/B. §). Előzetes bizonyítás elrendelése esetén ez a határidő nem alkalmazható.

A kiskorú felperes által indított közigazgatási perben, valamint a városi gyámhivatal által hozott egyes határozatok felülvizsgálata iránti perben a Pp.

333. §-a soronkívüliséget ír elő. A bíróság a keresetet nyomban megvizsgálja és nyolc napon belül intézkedik a tárgyalás kitűzése iránt. Ha egyéb intézkedések megtételére nincs szükség, a bíróság az első tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított harminc napon belüli időpontra tűzi ki.

[963] PERINDÍTÁS HATÁLYÁNAK BEÁLLTA • Az általános szabállyal ellentétben [963] (lásd 454. pont) a közigazgatási perben a perindítás hatályai a bíróságnak a keresetlevél alapján megtett intézkedésekről (lásd 959. pont) szóló értesítésének az alperessel való közlésével állnak be (332/C. §). (A közlés a tárgyalási határnap kitűzését és a felek idézését is magában foglalja.) Az eltérő szabályozás magyarázata – a módosító javaslathoz fűzött indokolás szerint – az, hogy a felek, elsősorban az alperes, csak ekkor szerezhetnek tudomást arról, hogy a beadvány a törvény rendelkezéseinek megfelel, és kiegészítésre, illetve kijavításra nincs szükség.

[964] TÁRGYALÁS • Az első tárgyalás kitűzése után a közigazgatási per menete [964] nem sokban különbözik a Pp. általános szabályai szerint folytatott eljárásétól.

A jogvita természetéből adódóan a közigazgatási perben nincs helye viszontkeresetnek és bírósági meghagyás kibocsátásának.

A felperes a keresetét legkésőbb az első' tárgyaláson változtathatja meg. Még ennél is szűkebb a kereset kiterjesztésének a lehetősége a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló rendelkezésére vonatkozásában, mivel erre csak a perindításra nyitva álló határidő alatt kerülhet sor. A korlátozás azonban nem



vonatkozik a kereset felemelésére vagy leszállítására, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követelésekre, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire való kiterjesztésére, amellyel a fél továbbra is az általános határidőn belül, vagyis az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig élhet (335/A. §).

Ha a bíróság tudomást szerez arról, hogy a közigazgatási szerv felülvizsgálni kért határozata ellen az ügyész felhívással élt, vagy pedig a felettes közigazgatási szerv a határozatnak felügyeleti úton való felülvizsgálata iránt intézkedett, a tárgyalást a felhívás elbírálásáig, illetőleg a felügyeleti intézkedéssel elrendelt újabb határozat meghozataláig – legfeljebb azonban harminc napra – felfüggeszti. A harminc nap eltelte után a tárgyalást akkor is folytatni kell, ha a közigazgatási szerv érdemi határozatot még nem hozott. Ha az ügyészi felhívás vagy felügyeleti intézkedés, illetőleg a határozatnak hivatalból vagy kérelemre történt visszavonása vagy módosítása folytán hozott új közigazgatási határozat a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tesz, a bíróság a pert megszünteti, és a közigazgatási szervet a perköltség megfizetésére kötelezi (337. §).

[965] TÁRGYALÁSON KÍVÜLI ELBÍRÁLÁS • 1973 és 1990 között, az államigazga- [965] tási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perekben a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálhatta el, ha annak ténybeli és jogi megítélését egyszerűnek tar-

totta. Az Alkotmánybíróság a 26/1990. (XI. 8.) AB határozatában azt állapította meg, hogy a tárgyaláson kívül elbírálás alkotmányellenes, mivel beleütközik az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésébe és ellentétes a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 14. cikkével (lásd 424. pont).

2005-ben a törvényhozó a felek rendelkezési jogának a tiszteletben tartására hivatkozva állította vissza a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét. A 2010-ben ismét módosított Pp. 338. § (1) bekezdése szerint a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Az ellenérdekű felet (lásd 961. pont) a bíróság értesítésben figyelmezteti, hogy annak kézhezvételtől számított nyolc napon belül írásban tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartása iránti kérelem a beavatkozás bejelentésének minősül.

Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha az okirati bizonyításon kívül más bizonyítást kell lefolytatni, továbbá akkor sem, ha

• a közigazgatási perben soron kívül kell eljárni,

• ügyészi felhívás vagy felügyeleti intézkedés történt,

• ha a felperes az alperes kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül írásban tárgyalás tartását kéri, illetve

• ha a bíróság a per elbírálására már tárgyalást tűzött ki.

[966] BIZONYÍTÁS • Az általános szabály szerint a bíróság akkor rendelhet el hivatalból bizonyítást, ha azt a törvény megengedi [164. § (2) bek.]. A tárgyalási elv (lásd 80. pont) tiszteletben tartása mellett a közigazgatási perekben a bíróság hivatalból rendelhet el bizonyítást

a. a közigazgatási határozat semmisségének észlelése esetén az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében,

b. ha a bizonyítás elrendelésének elmaradása kiskorú érdekeit sérti, vagy

c. ha azt törvény kifejezetten megengedi [336/A. § (1) bek.].

A bizonyítási kötelezettségre nézve a (2) bekezdés kimondja azt, hogy hivatalból indult közigazgatási eljárás esetén vagy ha a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának a bizonyítására, amennyiben azt a felperes vitatja. A bizonyítás kötelezettség elmulasztás vagy a bizonyítás sikertelensége esetén a következmények az alperest terhelik (bizonyítási teher – lásd 563-565. pont).

A bizonyítási eljárással járó költségek előlegezésére a közigazgatási szervet nem lehet kötelezni, hanem reá a költségfeljegyzési jog esetében irányadó szabályokat (lásd 309. pont) kell megfelelően alkalmazni.

Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben szakértőként nem járhat el az a személy sem, akivel szemben a 951. pontban felsorolt kizáró okok valamelyike áll fenn (336/B. §).



[967] A BÍRÓSÁG HATÁROZATA • A közigazgatási per egy jogorvoslati eljárás, amelyben a bíróság felülvizsgálja a pert megelőző közigazgatási eljárás során hozott határozat törvényességét. A többször módosított Pp. 339/A. § szerint a bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. A közigazgatási határozat törvényessége csak úgy ítélhető meg, ha a bíróság azt a meghozatala időpontjában hatályos jogszabályokkal és tényekkel veti össze. „Az idő múlása, a jogszabályok módosulása és a körülmények változása nem tehet egy határozatot jogszerűvé vagy jogsértővé."12

A 339/B. § a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálatához nyújt támpontot. Az ilyen határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

[968] A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSE • A felülvizsgálati jelleg, a közigazgatási határozatok törvényességének az ellenőrzése fejeződik ki a közigazgatási perben eljáró bíróság kasszációs jogkörében is. A bíróság – az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével – a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi [Pp. 339. § (1) bek.]. A bíróság a közigazgatási határozatot akkor is hatályon kívül helyezi, és a határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi, ha más jogalapon álló határozat meghozatalát tartja indokoltnak.13 A közigazgatási szervet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően köteles eljárni [Ket. 109. § (4) bek.].

[969] A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT MEGSEMMISÍTÉSE • A Ket. 121. §-ában felsorolt esetekben a bíróságnak nem egyszerűen hatályon kívül kell helyeznie a jogszabálysértő közigazgatási határozatot, hanem a törvényből adódó kötelezettségénél fogva meg kell semmisítenie. Így például akkor, ha a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt, az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, a közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, vagy a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes stb. A semmisséget – törvényben meghatározott esetekben – súlyos eljárási szabálysértés vagy valamely eljárási forma mellőzése is megalapozhatja.

[970] A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT MEGVÁLTOZTATÁSA • A bíróság – a törvényben meghatározott esetekben – megváltoztathatja a közigazgatási szerv határozatát. A bíróság revíziós jogköre kivételes jellegű, amelyet elsősorban célszerűségi okból enged meg a törvényhozó: „A bíróság nem közigazgatási szerv, hatásköre a törvényességi ellenőrzésre terjed ki. Nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét. Az esetek nagy hányadában azonban a törvénysértés megállapításából önként adódik a törvénysértés kiküszöbölésének a módja: a határozat megváltoztatása. Felesleges és ésszerűtlen lenne ilyen esetben csak ezért új eljárást lefolytatni."

A Pp. 339. § (2) bekezdése taxatíve sorolja fel a bíróság által megváltoztatható közigazgatási határozatokat. Ezek közé tartoznak például az örökbefogadás engedélyezésével vagy elutasításával, a kiskorú intézeti nevelésbe vételével vagy annak az elutasításával, a szülői felügyeleti jogokkal, a gyám vagy gondnok ki-

rendelésével, illetve elmozdításával, az anyakönyvi bejegyzés törlésével vagy kiegészítésével kapcsolatos, valamint az adó- vagy illetékkötelezettséget megállapító határozatok stb.14 A bíróság csak a törvényben felsorolt esetekben változtathatja meg a közigazgatási szerv határozatát.

[971] A FELLEBBEZÉS KIZÁRÁSA • A közigazgatási perben hozott ítélet ellen főszabályként nincs helye fellebbezésnek [340. § (1) bek.].

A bíróság ítélete ellen – a törvényben meghatározott kivételként – akkor van helye fellebbezésnek, olyan elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amely ellen közigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek és e határozatot a bíróság törvény alapján megváltoztathatja. E rendelkezés nem vonatkozik a menekültügyi per tárgyában hozott bírósági döntésre, továbbá e rendelkezést közbeszerzési ügyekben a közbeszerzésekről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Pp. 340. § (2) bek.].

A fellebbezés kizárása csak az ítéletek vonatkozásában érvényesül, a végzések ellen az általános szabályok szerint lehet fellebbezéssel élni (lásd 797-801. pont). A másodfokú eljárásra – ha törvény a fellebbezést megengedi – a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagosan illetékes (lásd 950. pont). A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. A tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, illetve az ellenfél csatlakozó fellebbezésének (fellebbezési



ellenkérelmének) kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

[972] FELÜLVIZSGÁLAT ÉS PERÚJÍTÁS • Az általános szabályok szerint nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozatok ellen (lásd 835. pont). A közigazgatási perekben, ahol a fellebbezés lehetősége lényegében kizárt, a törvény kivételt tesz és az első fokon jogerőre emelkedett ítéletek ellen is megengedi a felülvizsgálatot (340/A. §). A Kúria a kérelem beérkezésétől számított százhúsz napon belül dönt a felülvizsgálat tárgyában.

Ha a jogerős határozat ellen a fél perújítással élt, az elsőfokú bíróság, ha pedig a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a Kúria erről – az eljárás felfüggesztéséről való döntés érdekében – értesíti az eljáró közigazgatási szervet [340/A. § (3) bek.].

A perújítás, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálását követően, ha a bíróság a határozatot megváltoztatta, a közigazgatási szerv a határozatnak megfelelően a közigazgatási eljárást tovább folytatja vagy megszünteti [340/A. §

bek.].

[973] TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATA • A társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perekre a közigazgatási per szabályait a 341. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni:

a. a keresetet az elsőfokú határozatot hozó szerv ellen kell megindítani akkor is, ha a felülvizsgálandó határozatot nem ez a szerv hozta,

b. az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaival – ideértve a baleseti táppénzt és a baleseti járadékot is – kapcsolatos keresetet a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes egészségbiztosítási szerv vagy nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv ellen kell megindítani akkor is, ha az elsőfokú határozatot nem ez a szerv hozta,

c. illetékes az a munkaügyi bíróság, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye – jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében a szervezet székhelye – található,

d. ha az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, továbbá ha az ügyben a fővárosi székhelyű közigazgatási szerv kizárólagos illetékességgel jár el, a perre – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Fővárosi Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes,

e. a bíróság a társadalombiztosítási határozatot – a méltányossági jogkörben hozott határozat kivételével – megváltoztathatja.

2.4. Jegyzetek1. Vö. ifj. Trócsányi László: Milyen közigazgatási bíráskodást? Budapest, 1992. 44-88. o.; Petrik Ferenc: A

közigazgatási bíráskodás aktuális kérdései. BL, 1993/2:82. o.

2. Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, 1942. 624-625. o.

3. Magyary: i. m. 630. o.

4. Beck Salamon: Államigazgatás és igazságszolgáltatás. JK, 1958/1-2:10. o.; Beér János: Az államigazgatási aktusok bírói felülvizsgálatának államjogi és államigazgatási problémái. JK, 1958/1-2:25. o.; Martonyi János: Államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata. Budapest, 1960. 49. o.

5. Rácz Attila: A közigazgatási bíráskodás fejlesztésének lehetőségei. In Tanulmányok az ellenőrzési rendszer továbbfejlesztéséről. Budapest, 1988. 243-245. o.; Petrik Ferenc: A bírósági szervezet reformja. In uo. 33-36. o.

6. Közigazgatási Kollégium 31. sz. állásfoglalás.

7. A 2005. évi LXXXIII. törvény számos korábban külön szabályozott bírósági felülvizsgálati utat a Ket.



hatálya alá rendelt (például a kamarai tagság keletkezéséről vagy megszüntetéséről szóló határozatok esetében).

8. A módosítást a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény iktatta be 2009. június 30-i hatállyal.

9. A Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékessége alól kivont ügycsoportokra vonatkozó jogszabályok: a) a közvetítői tevékenységről szóló törvény, b) az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény, c) a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvény, d) a közjegyzőkről szóló törvény, e) az államháztartásról szóló törvény, f) a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény, g) az Országos Területrendezési Tervről szóló törvény, h) az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény, i) az árak megállapításáról szóló törvény, j) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, k) a Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló törvény, l) a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló törvény, m) a külföldre utazásról szóló törvény, n) a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény, o) a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény, p) a bírósági végrehajtásról szóló törvény, q) a közúti közlekedésről szóló törvény, r) a közbeszerzésekről szóló törvény, ha a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő nem a törvényben meghatározott központi költségvetési szerv, s) a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvény [Pp. 326. § (12) bek.].

10. A módosító javaslathoz fűzött indokolás szerint „ez a megoldás ötvözi az egyesbíráskodás és a társasbíráskodás előnyeit, nevezetesen nem állít fel merev korlátot a társasbíráskodás elvének érvényesülésével szemben, hanem a ténylegesen szükséges esetekben ad lehetőséget a bírói mérlegelésre, bővíti a bíróság mozgásterét. A törvény rendelkezése előnyös egyrészt a félnek, aki feltehetően megalapozottabb, több bíró által jegyzett ítéletet kap kézhez, másrészt a bíróságnak is, amely végső fórumként körültekintőbben tud ítélkezni, és ítéletét nagyobb tekintéllyel, meggyőzőerővel tudja a féllel közölni."

11. Az értelmező rendelkezések szerint a közigazgatási eljárás a közigazgatási szerv által hozott közigazgatási határozat meghozatalát megelőző eljárás.

12. Indokolás a 339/A. §-t beiktató 2005. évi XVII. törvény (Knp.) 17. §-ához.

13. Petrik szerint a szöveg nyelvtani értelmezése ugyanazt fejezi ki, mint a 339. § (1) bekezdésében írt főszabály. A rendelkezés szerkezeti elhelyezéséből viszont arra is lehet következtetni, hogy ez a szabály a bíróság megváltoztató jogkörének a korlátozását szándékozik kimondani. In Kommentár (Petrik) 1999 D-146/30. o. [2006, 20. pótlap, 738. o.]

14. A 339. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja:

15. az örökbefogadást engedélyező, illetve az örökbefogadást elutasító, valamint a kiskorút örökbe fogadhatónak nyilvánító;

16. a kiskorú intézeti nevelésbe vételét elrendelő, az intézeti nevelés megszüntetése iránti kérelmet elutasító;

17. a szülői felügyeleti jogokkal kapcsolatos, illetve a gyámot vagy gondnokot kirendelő, felmentő vagy az elmozdítását kimondó;

18. az anyakönyvi bejegyzés, valamint az állami népesség-nyilvántartásba személyi adat felvételének megtagadásáról, törléséről, kijavításáról, kiegészítéséről vagy személyi adat közlésének, illetve közokiratba foglalásának megtagadásáról rendelkező;

19. az ingatlanügyi hatóságnak ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzéséről, kijavításáról, kiegészítéséről vagy személyi adat közlésének, illetve közokiratba foglalásának megtagadásáról rendelkező;

20. az adó- vagy illetékkötelezettség megállapításáról vagy a külön jogszabály szerint ezzel egy tekintet alá eső más fizetési kötelezettségről és az ezekhez kapcsolódó egyéb befizetésekről hozott;

21. a levéltári anyag általános levéltárban történő elhelyezését elrendelő; j) a menekültként való



elismeréssel kapcsolatban hozott;

22. az internálásban, a kitelepítésben, az őrizetbe vételben, valamint a közbiztonsági őrizetben, illetve a Szovjetunióban fogva tartásban töltött időnek az igazolásával, továbbá a 74/1991. (VI. 10.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében felsorolt, valamint a 174/1992. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. §-ában meghatározott személyek személyes szabadsága korlátozásának az igazolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó;

23. a családtámogatási ellátásról rendelkező, illetve a társadalombiztosítási; o) a vagyonátadó bizottságnak a vagyonátadás tárgyában hozott; valamint p) a lakás vagy lakrész igénybevételét elrendelő határozat bírósági felülvizsgálata során; továbbá

24. q) ha a törvény azt megengedi.

25. A felsorolásból hiányzó e), i), k), l) pontokat a Pp. időközbeni módosításai során törölték.

2.5. IrodalomÁdám Antal: A közigazgatás és a közigazgatási bíráskodás alkotmányjogi összefüggéseiről. MK, 1996/12:705-712. o.

Aradi Béla: Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának elvi kérdései. JSZE, 1979. I. köt. 7-34. o.

Balás István: Az államigazgatási határozatok felülvizsgálata Franciaországban. MJ, 1988/12: 1081-1085. o.

Barna Imre: Egyesbíró a közigazgatási perekben. MJ, 2002/2:96-97. o.

Beck Salamon: Államigazgatás és igazságszolgáltatás. JK, 1958/1-2:19-25. o.

Bella Mária: Közigazgatási perben hozott ítélethez fűződő jogerőhatás érvényesülése a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perben. MJ, 2011/8:482-484. o.

Benkár József: Közigazgatási bíráskodás a Ket. tükrében. Európában a megye. 2005. 104-106. o.

Csiba Tibor: A szakértő szerepe a közigazgatási hatósági eljárásban és a közigazgatási bíráskodásban. MK, 2005/2:104-110. o.

Darák Péter: Egyezség a közigazgatási perben. MK, 1998/3:158-167. o.

Darák Péter: A közigazgatási perek és nemperes eljárások új szabályai. ÜL, 2006/2:18-33. o.

Dudás Gábor: A magyar közigazgatási bíráskodás néhány kérdése a francia és a német modell tükrében. MK, 1998/3:158-167. o.

Fluckné Papácsy Edit – Tamáné Nagy Erzsébet: A közigazgatási bíráskodás nehéz születése. Társadalmi Szemle, 1991/7:49-58. o.

Gaál Sándor: A közigazgatási bíráskodás néhány szervezeti és hatásköri kérdése. Közjogi bíráskodás, 1997. 29-34. o.

Gáspárdy László: A közigazgatási perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 163-190. o.

Gátos György: A közigazgatási bíráskodás útja. MJ, 1996/3:157-161. o.

Gyulai Gábor: A társadalombiztosítási perek ítélkezési gyakorlatának néhány kérdése. MJ, 1985/12:1123-1125. o.

Hajnal János – Kovács Julianna: A társadalombiztosítási eljárás jogorvoslati rendszere. MJ, 1987/7-8:655-661. o.

Imre Miklós (szerk.): Közigazgatási bíráskodás. Budapest, 2007.

Horváth János: Helyes volt-e a közigazgatási bíráskodás megszüntetése? JSZE, 1988. I. köt. 111-130. o.



Kaltenbach Jenő: Közigazgatási mérlegelés és közigazgatási bíráskodás. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-emlékkönyv. Szeged, 1993. 181-187. o.

Kilényi Géza: A bírói ítéletek jogi hatása az államigazgatási eljárásban. JK, 1963/2:114-123. o.

Kilényi Géza: Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata a szocialista jogfejlődés tükrében. JK, 1981/8:653-667. o.

Kilényi Géza: Az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíráskodás. JK, 1991/9:111-124. o.


Kiss Daisy: A közigazgatási perek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 1235-1339. o.

Lomnici Zoltán: A közigazgatási bíráskodás megújulása. Közigazgatás és társadalom, 1998. 167-174. o.

Lomnici Zoltán: Az ítélőtáblák elhalasztása és a közigazgatási bíráskodás jövője. Jogász vándorgyűlés, 14. 1999. 21-46. o.

Lomnici Zoltán: A bírói jogorvoslat lehetőségei a közigazgatási eljárások tekintetében. MK, 2000/4:193-200. o.

Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, 1942.

Martonyi János: A közigazgatási bíráskodás és legújabb kori fejlődése. Budapest, 1932.

Martonyi János: Államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata. Budapest, 1960.

Martonyi János: A közigazgatási bíráskodás bevezetése, szervezete és hatékonysága Magyarországon. 1867-1949. Acta Szeged, 1973. Tom. 20. Fasc. 2.

Nigriny Elemér (szerk.): Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata. (Tanulmánykötet.) Budapest, 1984.

Nigriny Elemér: A társadalombiztosítási perek eljárási szabályai. MJ, 1987/5:401-410. o.

Papp Zsuzsanna: A közigazgatási nemperes eljárások. In Nemperes eljárások (2010) 10571076. o.

Patyi András: A magyar közigazgatási bíráskodás a hatályos magyar alkotmányos rendszerben, az Alkotmánybíróság határozatai tükrében. JK, 2001/10:417-431. o.

Patyi András: Hatáskör és eljárás a magyar közigazgatási bíráskodás történeti modelljében.

MK, 2001/11:655-667. o.

Patyi András: Közigazgatási bíráskodásunk modelljei. Budapest, 2002.

Patyi András (szerk.): A közigazgatási hatósági eljárások joga. Győr, 2005.

Petrik Ferenc: A közigazgatási bíráskodás. MK, 1991/4:289-295. o.

Petrik Ferenc: A közigazgatási bíráskodás aktuális kérdései. BL, 1993/2:81-92. o.

Petrik Ferenc: Százéves a közigazgatási bíráskodás. JK, 1996/6:345-347. o.

Petrik Ferenc: Közigazgatási bíráskodás, a végrehajtó hatalom lelkiismerete. JK, 2001/11:457460. o.

Petrik Ferenc: A közigazgatási perek. In Kommentár (Petrik) 2010. 102/54-146/54. o. Prugberger Tamás: A bírói út szervezeti kérdései társadalombiztosítási jogvitás ügyekben.

Munkaügyi Szemle, 2000/3:49-50. o.

Rácz Attila: A közigazgatási bíráskodás elvi kérdései. ÁJ, 1983/1:70-85. o.

Stipta István: A közigazgatási bíráskodás előzményei Magyarországon. JK, 1997/3:117125. o.



Szamel Lajos: Az államigazgatási eljárás jogorvoslati rendszereinek továbbfejlesztése. ÁI, 1978/3:218-230. o.; 1978/4:299-306. o.

Szabó Péter: A közigazgatási bíráskodás szervezeti, hatásköri és eljárási problémáiról. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 234-246. o.

Szilbereky Jenő: Az államigazgatási határozat megtámadása iránti perek. In Kommentár 1976. 1501-1529. o.

Toldi Ferenc: A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata. Budapest, 1988.

Trócsányi László, ifj.: A közigazgatási bíróságok által gyakorolt normakontroll. JK, 1990/7-8: 253-263. o.

Trócsányi László, ifj.: Milyen közigazgatási bíráskodást? Budapest, 1992.

Trócsányi László, ifj.: A közigazgatási bíráskodás hatásköri és szervezeti kérdései. MJ, 1993/9:543-549. o.

Uttó György: A közigazgatási bíráskodás kérdései Magyarországon. In Közjogi bíráskodás. Budapest, 1997. 45-55. o.

Zsuffa István: A közigazgatási bíráskodás Magyarországon. MK, 1996/7:385-389. o.

3. XXI. FEJEZET – A SAJTO-HELYREIGAZÍTÁSI ELJÁRÁS[974 ]A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS FOGALMA • A sajtó-helyreigazítás a személyiségi jogok védelmének sajátos eszköze arra az esetre, ha a jogsértést tömegtájékoztatási eszközök útján követik el. 1 A tömegtájékoztatás eszköze eredetileg a nyomtatott sajtó volt, ami a XX. században fokozatosan kibővült az elektronikus sajtóval, majd a világhálóval. A sajtó kifejezést, jóllehet a hagyományos szóösszetételekben (sajtókonferencia, sajtószabadság stb.) megmaradt, az általánosabb értelmű média váltotta fel, ennek megfelelően a sajtó-helyreigazítás is új tartalmat kapott. A Ptk. 79. §-a a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabadságáról szóló 2010. évi CIV. törvényre (Smtv.), valamint a Pp.-re bízza a sajtó-helyreigazításra irányuló igény érvényesítésének a szabályozását.

Az Smtv. 12. § (1) bekezdése szerint ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak vagy híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.

[975] A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS SZABÁLYOZÁSA • A sajtó-helyreigazítási eljárás az Smtv. 12. §-ában biztosított helyreigazítási jog érvényesítésére irányuló különleges eljárás, amelyben a bíróság a Pp. általános szabályait a XXI. fejezetben foglalt eltérésekkel alkalmazza.

A jelenlegi szabályozás gyökerei a hetvenes évek elejéig nyúlnak vissza, amikor az III. Ppn. a helyreigazítási igény érvényesítése előtt megnyitotta a polgári bírósági utat. Ennek a megoldásnak az érdekessége az volt, hogy a sajtó-helyreigazítás anyagi jogát is a Pp. szabályozta. 1978-ban a sajtó-helyreigazítás anyagi és eljárási szabályai különváltak egymástól. Az előbbiek az 1978. évi IV. törvénnyel módosított Ptk. 79. §-ába kerültek, míg az utóbbiak – némileg módosított tartalommal – a Pp. XXI. fejezetében maradtak. Az 1986-ban elfogadott sajtótörvény az elektronikus sajtó elterjedése miatt változtatott a Pp. rendelkezésein. Ezt követően 2003-ig több alkalommal is módosították a sajtó-helyreigazítási eljárás hatásköri és illetékességi szabályait. Lényeges változást hozott az 2010. évi CIV. törvény, amely az új médiatartalmakhoz és médiaszolgáltatókhoz igazította a sajtó-helyreigazítás fogalmát, valamint korszerűsítette a Pp. XXI. fejezetét. Mint lényeges háttérjogszabályt kell megemlítenünk a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényt (Mttv.) is.

[976] A JOGÉRVÉNYESÍTÉS SZAKASZAI • A helyreigazításhoz való jog érvényesítésének két szakasza van. Az első szakaszban a jogosult közvetlenül a sajtószervtől kérheti a helyreigazító nyilatkozat közzétételét. Ha a sajtószerv a helyre- igazítási kötelezettségét nem teljesíti, a jogosult bírósághoz fordulhat. Az igény érvényesítésének a második szakasza a sajtó-helyreigazítási per.



A helyreigazítási jog érvényesítése nem zárja ki más – a személyek polgári jogi védelmére alkalmas – eszközök igénybevételét. A jogosult a Ptk. 84. §

bekezdése alapján például a jogsértő eltiltását, elégtételadást vagy a polgári jogi felelősség szabályai szerinti kártérítést követelhet. Mivel a sajtó-helyreigazítás iránti keresetet nem lehet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni [Pp. 343. § (2) bek.], a fenti igényeket külön perben kell érvényesíteni.

3.1. 1. A helyreigazító nyilatkozat közzététele[977] A HELYREIGAZÍTÁSHOZ VALÓ JOG • Helyreigazítás közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény megjelenésétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől [Pp. 342. § (1) bek.].

Sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető (PK 13. sz. állásfoglalás I.). A sajtó-helyreigazítás a személyek polgári jogi védelmének az egyik eszköze. Mivel a személyhez fűződő jogokat a Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján csak személyesen lehet érvényesíteni, ezért sajtó-helyreigazítást is csak az kérhet, akire a kifogásolt közlés vonatkozik, vagy akinek a személyét a közlemény érinti.

Szervezet csak akkor kérhet sajtó-helyreigazítást, ha a kifogásolt tényállítások a szervezet tevékenységét érintik vagy a közlemény kifejezetten a szervezetre utal. Amennyiben a közlés a szervezet tagjára vonatkozik, akkor a közleménnyel érintett tag kérhet helyreigazítást.2

[978] A HELYREIGAZÍTÁSI KÉRELEM • A Pp. 342. § (1) bekezdése szerint sajtóhelyreigazítást a közlemény megjelenésétől, illetőleg a közvetítéstől számított harminc napon belül lehet írásban kérni a sajtótól. A határidőben kért helyreigazítás közlését a sajtószerv csak akkor tagadhatja meg, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható.

Helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevele közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül a bíróságtól keresettel kérheti helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését (PK 15. sz. állásfoglalás I.).

[979] A HELYREIGAZÍTÁS • A helyreigazító közleményt

• napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,

• lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,

• más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,

• lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni [Smtv. 12. § (2) bek.].

Az új fogalmak magyarázata az Smtv. 1. §-ában található. Lekérhető médiaszolgáltatás esetén a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti, illetve hallgathatja meg a műsorszámokat (4. pont). A lineáris médiaszolgáltatás a műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését, illetve meghallgatását lehetővé tevő médiaszolgáltatás (5. pont).

3.2. 2. A sajtó-helyreigazítási per[980] A PER MEGINDÍTÁSA • Ha a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét határidőben nem teljesíti, az azt igénylő fél ellene keresetet indíthat [Pp. 343. §

bek.].

A sajtó-helyreigazítási pert csak akkor lehet megindítani, ha a felperes a törvényben előírt harminc napon belül a



kérelmét a sajtószervhez benyújtotta. Ennek elmulasztása esetén elveszti azt a jogát, hogy a bíróságtól kérje a sajtószervnek a helyreigazító nyilatkozat közzétételére való kötelezését. A keresetlevelet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt napon belül kell benyújtani, de a határidő elmulasztását igazolással ki lehet menteni [Pp. 343. §

bek.]. A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő anyagi jogi (természetű) határidő, ezért a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie (lásd 330. pont). A határidő vétlen elmulasztása esetén az általános szabályok szerinti igazolással (lásd 352-355. pont) lehet élni.

A keresetlevélben határozottan meg kell jelölni az igényelt helyreigazító nyilatkozat tartalmát, igazolni kell, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte, és napilap, folyóirat, időszaki lap esetében a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát – amennyiben azok rendelkezésre állnak – csatolni kell [Pp. 343. § (4) bek.].

A keresetben csak a sajtószervvel írásban közölt kérelemben megjelölt tényállítások helyreigazítását lehet kérni (PK 13. sz. állásfoglalás II.).

[981] HATÁSKÖRI ÉS ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK • A sajtó-helyreigazítási per a törvényszék hatáskörébe tartozik.

A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén a sajtótermék szerkesztősége, a hírügynökség vagy a médiaszolgáltató székhelye, illetve lakhelye található. A bíróság illetékességét a médiaszolgáltató helyi stúdiójának székhelye is megalapozza [Pp. 344. § (1) bek.].

[982] FELEK A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁSI PERBEN • A sajtó-helyreigazítási per felperese az Smtv. 12. § (1) bekezdése és a Pp. 342. § (1) bekezdése szerinti helyreigazítási jog jogosultja (lásd 974. és 977. pont).

A sajtó-helyreigazítási perben alperes lehet a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége és a hírügynökség [Pp. 344. § (1) bek.].

Az Smtv. 1. §-ának fogalommagyarázata szerint médiaszolgáltató az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását (2. pont). Sajtótermék a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, s amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel (6. pont).

A sajtó-helyreigazítási per alperese akkor is félként járhat el, ha a Pp. 48. § alapján egyébként nincs perbeli jogképessége [343. § (3) bek.].

[983] A TÁRGYALÁS • A helyreigazítás mielőbbi közzététele elsősorban a jogosult érdeke. A helyreigazítás nem érné el a célját, ha valótlan tények cáfolatáról és a való tényekről az olvasók (hallgatók, nézők) csak a kifogásolt közleményt követő hosszú idő elteltével értesülnének. Éppen ezért a törvény olyan külön rendelkezéseket ír elő, amelyek az eljárás gyors lefolytatását, a sajtó-helyre- igazítási perek időtartamának csökkentését teszik lehetővé. Ezek közül is a legfontosabb annak a kimondása, hogy a sajtó-helyreigazítási perben a bíróság soron kívül jár el.

A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogosult hely- reigazítási kérelmet nem nyújtott be; ha a keresetlevél benyújtása elkésett vagy ha nem jogosulttól származik. Egyébként az elnök legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított nyolcadik napra tárgyalást tűz ki [Pp. 344. § (2) bek.].

A sajtó-helyreigazítási perben nincs helye viszontkeresetnek, szünetelésnek és – a keresetindításra megszabott tizenöt napos határidő kivételével (lásd 980. pont) – igazolásnak.

Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelenik meg. A felperes mulasztása esetén az alperes nem kérheti a pernek a Pp. 157. § d) pontja alapján való megszüntetését (lásd 487. pont), illetve az alperes mulasztása esetén nincs helye bírósági meghagyás kibocsátásának. Ha azonban egyik fél sem jelenik meg, az eljárást meg kell szüntetni.

[984] A BIZONYÍTÁS • A sajtó-helyreigazítási perben a bizonyításra vonatkozó szabályok elsősorban az eljárás gyorsítását szolgálják. Ezért bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek



a tárgyaláson

rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Ezenkívül helye lehet még bizonyítás felvételének a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik [345. §

bek.].

[985] A BIZONYÍTÁSI TEHER A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁSI PERBEN • A felsorolt [985] szabályok összességükben korlátozzák és leszűkítik a bizonyítási eljárást, ami felveti a bizonyítási teher szabályozásának a kérdését is. A sajtó-helyreigazítási perben a felperesnek kell bizonyítania azt, hogy

• a sérelmezett közlés az alperes részéről történt, erre tekintettel a kifogásolt lappéldányt vagy a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát, amennyiben rendelkezésére áll, a keresetlevélhez kell csatolnia [Pp. 343. § (4) bek.];

• a valótlan vagy hamis színben feltüntetett tényállítás rá vonatkozik [Smtv.

• § (1) bek.];

• a helyreigazítást a törvényes határidőn belül kérte az alperestől [Pp. 342. §(1) bek.].

A felperessel szemben az alperest terheli annak a bizonyítása, hogy a felperes által kifogásolt sajtóközlemény megfelel a valóságnak. Ez a szabály a Pp. 342. §

bekezdéséből következik, amely szerint a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség csak akkor tagadhatja meg a határidőben kért helyreigazítás közlését, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valódisága nyomban megcáfolható. A polgári perben az alperes csak akkor mentesül a helyreigazító nyilatkozat közzétételére való kötelezéstől, ha a kifogásolt közleményben írtak valódiságát bizonyítja.

A bizonyítási teher szabályai másképpen alakulnak akkor, ha a felperes nem csak annak a közzétételét kéri, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan vagy mely tényeket tüntetett fel hamis színben. „Ha a felperes a sajtóközleményben foglaltakkal szemben felhozza a való tényeket, —úgy őt kell bizonyító félnek tekinteni és vele szemben kell a bizonyítatlanság következményeit alkalmazni."3

[986] HATÁROZATOK ÉS PERORVOSLATOK • Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében az alperest határidő kitűzésével a bíróság által megállapított szövegű helyreigazítás közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi [Pp. 345 § (3) bek.]. A helyreigazító közleményből – a maga egészét, összefüggéseit is tekintve – ki kell tűnnie annak, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények. A közlemény szövege nem alakítható úgy, hogy ezáltal a tartalma elveszítse helyreigazító jellegét (PK 15. sz. állásfoglalás II.). A bíróság által megállapított szövegű sajtó-helyreigazítás akkor tölti be rendeltetését, ha a kifogásolt tényállítások valóságsértő voltát félre nem érthető módon közli.

A másodfokú bíróság a fellebbezést legkésőbb az iratok beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles tárgyalni.

A sajtó-helyreigazítási perben hozott ítélet ellen perújításnak nincs helye (Pp. 346 §).

3.3. Jegyzetek1. Zoltán Ödön: A személyhez és a szellemi alkotáshoz fűződő jogok. In Ptk. Kommentár 1995. 204. o.

2. Uo. 187. o.

3. Balogh: i. m. 1544. o.

3.4. IrodalomBalogh Imre: A sajtó-helyreigazítási eljárás. In Kommentár 1976. 1531-1549. o.



Cserba Lajos: A sajtó-helyreigazítási eljárás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 199-207. o.

Erőss Pál: A sajtó-helyreigazítási eljárás. MJ, 1973/7:407-415. o.

Erőss Pál: Bizonyításelméleti kérdések a sajtó-helyreigazítási eljárásban. MJ, 1973/12:729735. o.

Gáspárdy László: A sajtó-helyreigazítási eljárás. In Kommentár (Németh) 2007. 2071-2117. o.

Imreh Katalin: A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásai a sajtó-helyreigazítási eljárásról. MJ, 1984/7-8:613-618. o.


Kiss Tibor: Sajtó-helyreigazítás az interneten. MJ, 2006/11:663-672. o.

Kiss Tibor: A sajtó-helyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben. MJ, 2011/11: 651-658. o.

Kocsis Edina: Az igényérvényesítés alapja a sajtó-helyreigazítási perekben. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 141-162. o.

Kovács László: A sajtó-helyreigazítási eljárás. In Kommentár (Petrik) 2007. 747-764. o.

Kovács László: A jogalkalmazás mindennapi kérdései a sajtó-helyreigazítási perekben. MJ, 2011/11:659-670. o.

Orbán Miklós: Helyreigazítás a nyomtatott sajtóban. Társadalmi Szemle, 1998/3:49-64. o.

Sajó András: Sajtó-helyreigazítás és sajtójog. A Schmidt-ítélet margójára. JK, 2001/5:205212. o.

Somlai Zsuzsanna: A sajtó-helyreigazítási perek. In Polgári perjog II. 1992. 275-287. o.

Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme. – A sajtó-helyreigazítás. Budapest, 2001.

Tarczay Áron: A sajtó-helyreigazítási kérelem címzésének problémája. ÜL, 2004/3:49. o.

Tattay Levente: Közszereplők sajtó-helyreigazítási ügyei. KK, 2005/9:8-20. o.

Tattay Levente: A közszereplők személyiségi jogai. Budapest-Pécs, 2007.

Törő Károly: Sajtó-helyreigazítás. JK, 1975/5:247-256. o.

Törő Károly: Sajtó-helyreigazítás és a szerző személyhez fűződő jogainak védelme. MJ, 1976/6:526-530. o.

Törő Károly: Sajtószabadság és személyiségvédelem. MJ, 1990/6:512-524. o.

Zoltán Ödön: Gondolatok a sajtó-helyreigazításról. MJ, 1974/5:272-279. o.

4. XXII. FEJEZET – A MUNKAÜGYI PEREK4.1. 1. A munkaügyi bíráskodás kialakulása[987] TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK • A munkaügyi bíráskodást először az első' világháború után szabályozták. A 9180/1920. ME rendelet azokat a pereket vonta a munkaügyi bíráskodás hatálya alá, amelyek „ipari munkaadó (iparos és kereskedő) és vele magánjogi szerződés alapján szolgálati jogviszonyban álló munkavállaló közt" a szolgálati jogviszonyból merültek fel. A munkaügyi perek a járásbíróság hatáskörébe tartoztak; a rendelet illetékességi szabályt csak Budapest területére vonatkozóan állapított meg.

A munkaügyi bíráskodásban az elnökön kívül két ülnök1 is részt vehetett, akik a munkaadókat és a munkavállalókat képviselték. A munkaügyi perben – a rendeletben megállapított eltérésekkel – a járásbírósági eljárás szabályait alkalmazták. Az ítélet elleni fellebbezést a törvényszék ülnökök közreműködése nélkül bírálta el.



[988] A MUNKAÜGYI BÍRÁSKODÁS ELSORVASZTÁSA • A munkaügyi bíráskodás szabályai az ötvenes évek elején, az akkori Munka Törvénykönyve (1951:7. tvr.) és a Pp. hatálybalépése után változtak meg. Az új jogszabályok a munkaügyi viták eldöntésére az egyeztetőbizottsági, a bírósági és a szolgálati utat jelölték ki. A Munka Törvénykönyvének 1964. évi módosítása visszalépést jelentett a korábbi szabályozáshoz képest, miután a munkaügyi viták eldöntését általános hatáskörrel a munkaügyi döntőbizottságokra bízta és a bírósági út igénybevételét csak kivételes esetekben engedte meg. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felek a területi munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbezhettek. A jogszabály mindössze négy esetcsoportban engedte meg azt, hogy a felek a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtsanak be a járásbírósághoz.

[989] A MUNKAÜGYI BÍRÓSÁGOK FELÁLLÍTÁSA 1972-BEN • A hetvenes évek elején végrehajtott átfogó igazságszolgáltatási reform a munkaügyi viták elbírálásában is lényeges változásokat hozott. A III. Ppn. általános érvénnyel mondta ki azt, hogy a munkaügyi vitában a döntőbizottság határozata ellen a jogosult keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Az 1972. évi IV. törvény a munkaügyi bíróságokat különbíróság formájában szervezte meg. A munkaügyi

bíróság előtti eljárásra vonatkozó külön szabályok a rendszerváltásig lényegében változatlanok maradtak. A szabályozás legnagyobb fogyatékossága a fellebbezés lehetőségének a hiánya volt. A Pp. mindössze két esetben engedte meg a fellebbezést: a vállalat, illetve a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen.

[990] A MUNKAÜGYI BÍRÁSKODÁS A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN • Az 1992. évi Munka Törvénykönyve és a hozzá kapcsolódó Pp.-módosítás alapjaiban változtatta meg a munkaügyi viták eldöntését. A kollektív munkaügyi vitákban az egyeztetést, a közvetítést vagy a döntőbíró igénybevételét támogatta, de egyes kollektív jellegű érdekvitákban a bírósági utat is megnyitotta. A kötelező döntőbizottsági eljárást megszüntette és a munkaügyi jogvitában általánossá tette a bírósági utat (1992. évi Mt. 194/G-202. §) A munkaügyi per szabályai közelebb kerültek az általános szabályokhoz, megszűnt a fellebbezésre vonatkozó korlátozás (Pp. 349-359. §). Húsz év alatt a munkaügyi bíróságok hatásköre lényegesen kibővült (lásd 105. pont) és többször változtak a Pp. XXII. fejezetébe foglalt eljárási szabályok is.

A 2011. évi igazságügyi reform több lényeges változást hoz a munkaügyi bíráskodás számára. 2012. július 1-jén hatályba lép az új Munka Törvénykönyve (Mt.), 2013. január 1-jétől a munkaügyi bíróság közös szervezeti egységben működik a közigazgatási bírósággal. Ezek a változások várhatóan a munkaügyi perek szabályaira is hatással lesznek.

4.2. 2. A munkaügyi vitaA munkaügyi viták körében az Mt. különbséget tesz a munkajogi igény érvényesítése és a kollektív munkaügyi vita között.

[991] A MUNKAJOGI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE • A munkaügyi jogvita fogalmát az új Mt. munkajogi igény érvényesítésére cserélte. A 285. § szerint

• a munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból vagy a törvényből származó,

• a szakszervezet, az üzemi tanács a törvényből, a kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti.

A munkáltató számára biztosított többletjogosultság az, hogy a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni. A Vht.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén a bíróság a fizetési felszólítást végrehajtási záradékkal látja el (lásd 1091. pont).

A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben a törvény az igény érvényesítését csak akkor engedi meg, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette.

[992] A MUNKAJOGI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE A BÍRÓSÁG ELŐTT • Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a munkajogi igényt hároméves elévülési időn belül lehet a bíróság előtt érvényesíteni. 2 Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülésre a polgári jog szabályait (Ptk. 324-327. §) azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkavállaló igényének érvényesítésével kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le (Mt. 286. §).



Egyes munkaügyi viták jellege rövidebb igényérvényesítési határidőt követel meg. A keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni,

• az egyoldalú munkaszerződés-módosítással,

• a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével,

• a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménynyel,

• a fizetési felszólítással,

• a munkáltatói értékelés valótlan ténymegállapításaival, továbbá – a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondással, valamint

• a munkavállaló jogellenes munkaviszony-megszüntetésével

• kapcsolatos igény érvényesítése iránt [Mt. 287. § (1)-(2) bek.].3

[993] A KERESET BENYÚJTÁSA • A keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet. Az igény hat hónap elteltével nem érvényesíthető [Mt. 287. § (4) bek.]. Habár a keresetindítási határidőt a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata anyagi jogi határidőnek minősítette (lásd 330. pont), az új Mt. továbbra is az eljárási határidőkre irányadó szabályok szerint kezeli. A határidőket nem érinti az, ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása a jogvita megoldására békéltetést rendel (Mt. 287. §).

A keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya nincs, kivéve a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel, valamint a fizetési felszólítással kapcsolatos munkajogi igényt [Mt. 287. § (5) bek.].

[994] A KOLLEKTÍV MUNKAÜGYI VITA • A kollektív munkaügyi vita a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet közötti vita, amelynek feloldására egyeztető bizottság alakítható [Mt. 291-292. §]. A felek előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik. Ebben az esetben a bizottság határozata kötelező. Döntőbíró jár el

• az üzemi tanács indokolt költségeinek a munkáltató általi viselésével [Mt.

• 236. § (4) bek.], valamint

• a jóléti célú pénzeszközök felhasználásával (Mt. 263. §) kapcsolatban felmerült jogvitában.

A döntőbíró a felekre nézve kötelező döntést hoz (Mt. 293. §).

A felek sem az egyeztető bizottság, sem a döntőbíró eljárása alatt nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítaná.

4.3. 3. A munkaügyi bíróság előtti eljárás szabályai[995] A MUNKAÜGYI PER FOGALMA • A munkaügyi per fogalma alá tartoznak a munkaviszonyból, a közalkalmazotti jogviszonyból, a közszolgálati jogviszonyból, a szolgálati jogviszonyból, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból származó perek [Pp. 349. § (1) bek.]. 4 A törvény a munkaügyi per fogalmát kiterjeszti még

• a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra, a munkaviszony megszűnését követően a munkaviszonyból eredő jogra;

• a kollektív szerződés kötésére jogosult felek, illetve ezek és harmadik személy között, a kollektív szerződés fennállására, továbbá a kollektív szerződésből eredő jogra;

• a sztrájkkal, egyéb munkaharccal vagy a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes magatartásra vagy törvényben előírt kötelezettség teljesítésére, valamint



• az európai részvénytársaságban a munkavállalók döntéshozatalba történő bevonására vonatkozó szabályok megsértésére alapított igény érvényesítésére [Pp. 349. § (2) bek.].

A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény a munkaügyi perben is érvényesíthető [Pp. 349. § (3) bek.], tehát a jogosultnak az ilyen igény tárgyában nem kell külön polgári pert indítania.

A munkaügyi bíróság az eljárása során a Pp. általános szabályait a XXIII. fejezetben foglalt eltérésekkel alkalmazza.

[996] HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG • A munkaügyi per a munkaügyi bíróság (lásd 105. pont) hatáskörébe tartozik. 2013. január 1-jétől a munkaügyi bíróság a közigazgatási bírósággal közös szervezeti egységben működik (lásd 112. pont).

A munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez vagy végzett [Pp. 349/B. § (2) bek.]. Ha a munkáltató székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó perekben a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság jár el (1/2005. közigazgatási és polgári jogegységi határozat).

A pertárgy értékének megállapításánál (lásd 152. pont) a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a kereset kizárólag végkielégítés megfizetésére irányul [Pp. 349/B. § (1) bek.].

A munkaügyi igazgatás körében hozott közigazgatási határozat (lásd 949. pont), a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésével kapcsolatosan hozott határozat, valamint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata során (lásd 973. pont) a munkaügyi bíróság a közigazgatási perekre vonatkozó szabályokat (Pp. XX. fejezet) alkalmazza.

[997] A BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE ÉS A BÍRÁK KIZÁRÁSA • A munkaügyi perekben továbbra is a társasbíráskodás elve érvényesül (lásd 120. pont). Az első fokon eljáró bíróság – eltérő rendelkezés hiányában – ülnökök közreműködésével jár el (Pp. 349/A. §). A munkaügyi bíróság ülnökeit elsősorban a munkavállalók és munkaadók érdek-képviseleti szervei jelölik.5

A munkaügyi perekben a törvény kibővíti a bírák kizárására vonatkozó általános szabályokat. A per elintézéséből – az általános eseteken (lásd 128. pont) túlmenően – ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt:

a. az, aki a keresettel megtámadott intézkedést tette, határozatot hozta;

b. az előző pontban említett személynek hozzátartozója vagy volt házastársa;

c. az, aki a fegyelmi vagy egyeztetési eljárásban részt vett, ideértve a tanúként vagy szakértőként történő részvételt is.

[998] A PERES FELEK • A Pp. a felekre, illetve a kereset benyújtására vonatkozó külön szabályt nem tartalmaz. A keresetindítási jogosultságot és az alperesi legitimációt az Mt., illetve a külön jogszabályok határozzák meg.

A munkaügyi pert felperesként a munkavállaló, a munkáltató, a szakszervezet és az üzemi tanács indíthatja meg. A munkavállaló a munkajogi igényének érvényesítése iránt a munkáltató ellen indíthat pert. A szakszervezet és az üzemi tanács ugyancsak a munkáltatót perli, ha a Munka Törvénykönyvéből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényét kívánja érvényesíteni. A munkáltatónak a munkajogi igénye érvényesítése végett a munkavállaló ellen kell a pert megindítania.

A munkaügyi perben fél lehet az a szakszervezet és az üzemi tanács is, amelynek a Pp. 48. §-a értelmében nincs perbeli jogképessége (lásd 202. pont), továbbá meghatalmazottként (lásd 249. pont) a szakszervezet is eljárhat saját tagjának a perében [Mt. 272. § (7) bek., Pp. 67. § (1) bek. f) pont].

[999] INTÉZKEDÉSEK A KERESETLEVÉL ALAPJÁN • A tárgyalást – ha külön intézkedésre (előkészítés, iratbeszerzés, hiánypótlás stb.) nincs szükség – legkésőbb a keresetlevélnek a munkaügyi bírósághoz érkezésétől számított tizenötödik napon belül ki kell tűzni. (A bíróság indokolt esetben a tárgyalást a székhelyén kívül, a helyi bíróság hivatalos helyiségébe is kitűzheti.) A megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló perben a bíróság soron kívül jár el.



Ha az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, az alperes az idézéssel együtt rövid határidő kitűzése mellett felszólítható, hogy a keresetre írásban nyilatkozzék. A bíróság a megtámadott határozat vagy intézkedés végrehajtását indokolt esetben hivatalból is felfüggesztheti (353. §).

[1000] TÁRGYALÁS • Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás – a felek megegyezésére irányuló – egyeztetéssel kezdődik. Evégett az elnök a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja. E szabály alól csak a munkavállalói vétkes kötelezettségszegés miatt alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében (Mt. 56. §) és a fegyelmi felelősség alapján indult perek képeznek kivételt. Ha az egyeztetés eredménytelenül végződött, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja (Pp. 355. §).

A felperes a keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor elállhat (Pp. 356. §).

Az ideiglenes intézkedések (lásd 520. pont) alkalmazása szempontjából a munkaügyi perekben a munkabér megfizetése, továbbá a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a különös méltánylást érdemlő jogvédelmi igénynek minősül (Pp. 357. §.).

[1001] PERORVOSLATOK • A munkaügyi bíróság határozata ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek. A fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes törvényszék bírálja el (Pp. 358. §). Felülvizsgálati kérelmet akkor lehet benyújtani, ha a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak (lásd 830. pont).

A munkaügyi bíróság jogerős ítélete vagy a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség elleni perújításra az általános szabályokat a következő eltéréssel kell alkalmazni: A munkaviszony megszüntetése ellen a perújításnak hat hónap utáni megindítása (kezdeményezése) esetén a munkavállaló nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkoztatását. Ugyanebben az esetben a munkavállaló a perújítás iránti kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre munkabérkövetelést nem támaszthat (Pp. 359. §).

[1002] MUNKAVÁLLALÓI KÖLTSÉGKEDVEZMÉNY • A munkaügyi perek tárgyi költségmentességét 2008-ban a lényegesen kisebb kedvezményt biztosító tárgyi költségfeljegyzési jog váltotta fel (lásd 309-310. pont). A szociálpolitikailag elhibázott döntést a 2009. évi CXXI. törvény a Pp. 359/A. §-ának a beiktatásával orvosolta, amely 2010. január 1-jén lépett hatályba.

Ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó átlagkereset nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként részt vevő munkavállaló munkavállalói költségkedvezményre jogosult. A munkavállalót a keresetlevél előterjesztésétől kezdve, a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjedően teljes költségmentesség illeti meg. Az átlagkereset mértékét az igazságügyért felelős miniszter – más miniszterekkel egyetértésben – rendeletben határozza meg [Pp. 395. § (4) bek. j) pont].

4.4. Jegyzetek1. Ülnökök alkalmazására ott került sor, ahol a járásbíróság egyben társadalombiztosítási bíróság is volt, vagy

ahol az igazságügy-miniszter elrendelte. Az ülnökök alkalmazásáról a felek lemondhattak.

2. Ha az igény bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányul, akkor az elévülési idő öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor ennek megfelelő idő alatt évül el [Mt. 286. § (2) bek.].

3. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen,

4. ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el [Mt. 287. § (3) bek.].

5. Az új szabály követi a munkaügyi pereknek a gyakorlat által kialakított fogalmát. Vö. Rad- nay József: A munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perek. In Kommentár (Petrik) 2007. 766-767. o.

6. 1997. évi LXVII. törvény 123. § (4) bekezdése.



4.5. IrodalomArany Jánosné: A munkaügyi és a szövetkezeti tagsági viták időszerű eljárási kérdései. PEF XIII. 1985. 45-50. o.

Balogh Imre: Eljárás a munkaügyi bíróság előtt. In Kommentár 1976. 1573-1604. o.

Bankó Zoltán – Berke Gyula – Kiss György: Munkajogi kézikönyv. 4. bőv., átdolg. kiad. Budapest, 2006.

Cserba Lajos: A munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 209-232. o.

Kertész István: A munkaügyi jogvita kötelező egyeztetése. GJ, 1995/9:16-18. o.


Kiss György: Munkajog. Budapest, 2005.

Kulisity Mária: A munkajogi bíráskodás aktuális kérdései és problémái. Multa rogare. 1. köt. 2002. 229-292. o.

Lehoczkyné Kollonay Csilla (szerk.): A magyar munkajog. 1-2. köt. Budapest, 2002.

Lőrincz György: A munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 1381-1410. o.

Nacsa Beáta – Berki Erzsébet: A munkaügyi perek jellemzői. Egy empirikus kutatás tanulságai. In Ünnepi tanulmányok Radnay József tiszteletére. Miskolc, 2002. 5-44. o.

Nagy László: Gondolatok a munkaügyi viták elbírálásának megreformálásáról. MJ, 1989/6: 541-544. o.

Nagy László: A munkaügyi bíróságok jellemző vonásai a nyugat-európai országokban. 1-2. rész. Munkaügyi Szemle, 2002/12:17-20. o.; 2003/1:13-15. o.

Palásti Gábor: Perek külföldön és Magyarországon. A munkajogi jogviszonyra irányuló új joghatósági szabályok visszásságairól. Cég és Jog, 2003/1-2:9-14. o.

Petrik Ferenc (szerk.): Új munkajogi kézikönyv. Budapest, 1993.

Prugberger Tamás – Wopera Zsuzsa: Gondolatok a munkaügyi perek szakbírósági vagy általános bírósági hatásköréről. Seria Miskolc, Sectio iuridica et politica, 2008/2:665-679. o.

Rácz Zoltán: A munkajogi viták rendezésének hazai története a rendszerváltásig. Seria Miskolc, 2002. Tomus 20/2. 613-643. o.

Radnay József (szerk.): A magyar munkajog. Kommentár a gyakorlat számára. 1-2. köt. 3. kiad. Budapest, 2000.

Radnay József: A munkajogi ítélkezés gyakorlatából. GJ, 1998/12:22-24. o.

Radnay József: Munkaügyi bíráskodás az NSZK-ban. BL, 1994/1:29-30. o.

Radnay József: Munkajog. 5., átdolg. kiad. Budapest, 2004.

Radnay József: A munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek. In Kommentár (Petrik) 2007. 765-804. o.

Tallián Blanka – Pál Lajos – Radnay József: Munkajogi kézikönyv. 4. átdolg. kiad. Budapest, 2007.

Trócsányi László: A munkaügyi bíráskodás Franciaországban. JK, 1988/2:84-86. o.

Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene, jövője. MJ, 2010/6:370-373. o.



5. XXIII. FEJEZET – A VÉGREHAJTÁSI PEREK[1003] A VÉGREHAJTÁSI PEREK FOGALMA ÉS SZABÁLYOZÁSA • A bírósági végrehajtás célja egy fennálló kötelezettség teljesítésének az előmozdítása. Ennek érdekében a bíróság, illetve a bírósági végrehajtó az adóssal szemben vagyoni, kivételesen személyi kényszert is alkalmazhat. A nemperes eljárások közé tartozó bírósági végrehajtást az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályozza (lásd 1077. pont).

A végrehajtási perek a bírósági végrehajtás során bekövetkezett jogsérelmek orvoslását szolgálják, és egyes esetekben nemcsak a végrehajtással összefüggő eljárásjogi, hanem az anyagi jogi kérdést eldöntő érdemi per szerepét is betöltik. Kiindulásukat tekintve a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódnak, de annak nem részei, mivel az eljárás jellegénél fogva elkülönülnek a végrehajtástól.

A végrehajtási perekben a Pp. általános szabályait a XXV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Tehát a végrehajtási perek is a különleges eljárások közé tartoznak. A Pp.-ben szabályozott ötféle végrehajtási per: a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per, az igényper, a foglalás tűrése iránti per, a követelés behajtása iránti per, valamint a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának engedélyezési iránti per.

5.1. 1. A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per[1004] ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK • Ha az adós az ellene elrendelt bírósági végrehajtást sérelmesnek tartja, elsősorban a bírósági végrehajtás keretében kérheti a végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását. A végrehajtás megszüntetése azt jelenti, hogy a végrehajtási eljárás véget ér, míg a végrehajtás korlátozása esetében az eljárás szűkebb körre korlátozva folyik tovább (lásd 1112. pont).

Ha a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránt pert indíthat a végrehajtást kérő ellen (366. §).

A perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte; ha pedig a végrehajtási eljárást a törvényszék vagy a munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság illetékes (367. §).

A bíróság soron kívül jár el, és a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított tizenötödik napra tűzi ki. A perben szünetelésnek nincs helye.

Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelent meg, ha azonban egyik fél sem jelent meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni.

Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a keresetlevélben előadottakat vagy az alperes védekezését igazolják. A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges.

A bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatában a végrehajtási költségek viseléséről is döntenie kell. A bíróság határozata ellen a végrehajtási költségek tekintetében a végrehajtó is fellebbezhet (370/A. §).

A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben eljáró bíróság a végrehajtást felfüggesztheti (370. §).

A végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránti per kétféle lehet attól függően, hogy a végrehajtható követelésről érdemben döntöttek-e vagy sem. Az előbbi esetben szűkebb, míg az utóbbi esetben tágabb körben van helye a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló per megindításának.

[1005] PERINDÍTÁS ÉRDEMBEN ELBÍRÁLT KÖVETELÉS ESETÉN • Ha a bíróság a követelésről érdemben döntött, és az erről szóló határozat alapján végrehajtási lappal (lásd 1088. pont) vagy a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal (letiltó végzéssel, közvetlen bírói felhívással, pénzbüntetésről szóló értesítéssel stb.) rendelte el a végrehajtást, a megszüntetési vagy korlátozási pert csak akkor lehet megindítani, ha a perben közölni kívánt tény

a. akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló



határozat meghozatalát megelőző eljárásban, vagy

b. a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló egyezség megkötése után következett be (368. §).

[1006] PERINDÍTÁS ÉRDEMBEN EL NEM BÍRÁLT KÖVETELÉS ESETÉN • Ha a kö- vetelést érdemben, illetve véglegesen még nem bírálták el, de a bíróság a róla szóló okiratot végrehajtási záradékkal (lásd 1091. pont) látta el vagy vele egy tekintet alá eső végrehajtható okiratot bocsátott ki, a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert akkor lehet megindítani, ha

a. a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre;

b. a követelés egészben, illetőleg részben megszűnt;

c. a végrehajtást kérő a teljesítésre halasztást adott, és annak időtartama nem járt le;

d. az adós a követeléssel szemben beszámítható követelést kíván érvényesíteni (369. §).

Ezek a perek annyiban különböznek az előző pontban leírt perektől, hogy itt a követelés jogalapja is vitássá tehető, sőt azt is bizonyítani lehet, hogy a követelés érvényesen nem jött létre.1

5.2. 2. Az igényper[1007] AZ IGÉNYPER FOGALMA • Ha az adós a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettségét önként nem teljesíti, a végrehajtó lefoglalja az adós vagyontárgyait. Az eljárás során előfordulhat az, hogy a végrehajtó harmadik személyek tulajdonában lévő vagyontárgyakat is lefoglal. Az ebből származó sérelem orvoslására szolgál az igényper, amely a tulajdon védelmének az egyik eszköze. Az igényper tárgya lehet a lefoglalt ingóság vagy ingatlan, a Vht. alapján lefoglalt követelés, sőt a lefoglalt pénzösszeg is.2

A Pp. 371. § (1) bekezdése szerint az, aki a lefoglalt vagyontárgyra a tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, a végrehajtást kérő ellen igénypert indíthat. A kereseti kérelem arra irányul, hogy a bíróság oldja fel a foglalás alól az igényelt vagyontárgyat.

Az igényperben a felperes a kereseti követelését nemcsak a tulajdonjogára, hanem más jogra, például a lefoglalt vagyontárgyon fennálló zálogjogára is alapíthatja. Nem indíthat igénypert

• a haszonélvező a lefoglalt ingatlanra [371. § (3) bek.], továbbá

• az, aki a végrehajtandó tartozásért az adóssal egy sorban felel. Az a házastárs azonban, akinek a felelőssége csak a közös vagyonból rá eső hányad értékéig áll fenn, igényt tarthat a lefoglalt különvagyontárgyra [371. § (2) bek.].

[1008] AZ IGÉNYPER MEGINDÍTÁSA • Az igénypert a tulajdonosnak vagy a más jogcímen igénylőnek a végrehajtást kérő ellen kell megindítania. Közös tulajdonban lévő vagyontárgy lefoglalása esetén bármelyik tulajdonostárs önállóan is igénypert indíthat. Ha a vagyontárgyat több végrehajtást kérő követelésének végrehajtása végett foglalták le, az igénypert mindegyik végrehajtást kérő ellen meg kell indítani.

Bűnügyi követelés esetén az igénypert az állam nevében a követelés jogosultjaként eljárni jogosult ellen kell megindítani. Ha a bűnügyi zárlatot polgári jogi igény biztosítására rendelték el, az igénypert a sértett (magánfél) ellen kell megindítani.

Az adó-végrehajtási eljárásban lefoglalt vagyontárgy feloldására az igénypert a végrehajtást elrendelő adóhatóság ellen kell megindítani.3

[1009] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK AZ IGÉNYPERBEN • A végrehajtási igényper – értékhatárra tekintet nélkül – a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. A perre kizárólag az a helyi bíróság illetékes, amelynek területén a foglalás történt (373. §). Ha a foglalás több helyi bíróság területén történt, a végrehajtási igényperre mindegyik bíróság azoknak az ingóságoknak a tekintetében lesz illetékes, amelyeket a területén lefoglaltak (PK 136. sz. állásfoglalás).

Az igényperben eljáró bíróság az ügyben a végrehajtást felfüggesztheti. A felfüggesztés csak az igényelt vagyontárgyra terjed ki (374. §). Az igényperben nincs helye viszontkeresetnek (375. §).



Ha a bíróság az igénykeresetnek helyt ad, az igényelt vagyontárgyat feloldja a foglalás alól. Ha a vagyontárgyat már értékesítették, a pernyertes felperes részére a vételárnak megfelelő összeget kell kiutalni (377. §).

Az igényperben az alperest a keresetnek helyt adó határozat esetén is csak akkor lehet a perköltség megfizetésére kötelezni, ha a foglalásnál jelen volt és rosszhiszemű magatartást tanúsított. Az alperest terheli az eredménytelen fellebbezése miatt felmerült költség (378. §). A törvény indokolása szerint az alperesi pozícióba helyezett végrehajtást kérő sajátos jogállása indokolja ezt a rendelkezést. Rosszhiszemű magatartást akkor tanúsít a végrehajtást kérő, ha ragaszkodik olyan dolog lefoglalásához, amely nyilvánvalóan nem az adósé.

Ez a szabály a másodfokú eljárásra nem vonatkozik, és ezért a végrehajtást kérőt terheli az eredménytelen fellebbezésével felmerült költség.

Az igényperben hozott határozat jogereje az igénylő felperes és a perben nem álló adós közötti jogviszonyra nem terjed ki. Ők a jogaikat egymás ellen külön perben érvényesíthetik (382. §). Az igényperben hozott jogerős határozatot a végrehajtó részére, ingatlanigényper esetén pedig az ingatlanügyi hatóság részére is kézbesíteni kell (383. §).

[1010] A HALASZTÓ HATÁLYÚ IGÉNYPER • Halasztó hatályú az igényper akkor, ha

• a foglalástól számított nyolc napon belül [Vht. 115. § (2) bek.],

• az ingatlanra vezetett végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül [Vht.

• 139. § (2) bek.] vagy

• meghatározott ingóságnak a végrehajtást kérő részére történő átadásától számított tizenöt napon belül [Vht. 178. § (2) bek.] indították meg.

Ezekben az esetekben az igényper halasztó hatályú, mivel az igényperrel érintett vagyontárgyak értékesítéséről csak az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni. (Egyéb esetekben a törvény az igényper megindítását nem köti határidőhöz.)

A bíróság a halasztó hatályú igényperről a bírósági végrehajtót, ingatlanigényperről pedig az ingatlanügyi hatóságot is köteles haladéktalanul értesíteni.

A halasztó hatályú igényperben a keresetlevelet az alperes részére haladéktalanul kézbesíteni kell (Pp. 376. §).

[1011] HÁZASSÁGI VAGYONKÖZÖSSÉG ÉS KÖZÖS TULAJDON MEGOSZTÁSA • Ha a házassági vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli feloldását a közös vagyonból rá eső hányad erejéig. A házassági vagyonközösségi igénypert az adós (az igénylő felperes házastársa) ellen is meg kell indítani [379. § (1) bek.]. Tehát a házassági vagyonközösségi igényper felperese az igénylő házastárs lesz, míg alperesi oldalon pertársaság keletkezik a végrehajtást kérő és az adós, vagyis a felperes házastársa között.

A házastársi vagyonközösségi igényperben a bíróság a házastársi vagyonközösséghez tartozó valamennyi lefoglalt vagyontárgy figyelembevételével dönt.

Ha a bíróság az igénykeresetnek helyt ad, az igénylőt megillető hányad értékének megfelelő meghatározott vagyontárgyakat feloldja a foglalás alól. Ha az igénylőt így nem lehet teljesen kielégíteni, a természetben meg nem osztható vagyontárgyat a keresetnek helyt adó ítélet esetén is értékesíteni kell. Az értékesítés mellőzhető, ha az igénylő az őt megillető hányad értékét meghaladó értékkülönbözetet tizenöt napon belül befizeti a végrehajtói letéti számlára. A foglalás alól feloldott vagyontárgyak az igénypert indító házastársnak, a fel nem oldott vagyontárgyak az adósnak a különvagyonába kerülnek (380. §).

A fenti rendelkezéseket a közös tulajdonban levő' bármely vagyontárggyal kapcsolatos igényperben megfelelően alkalmazni kell (381. §). Az ilyen perek leggyakrabban az adós élettársa által indított perekben fordulnak elő.4

3. Egyéb perek

[1012] A FOGLALÁS TŰRÉSE IRÁNTI PER • Ha valószínű, hogy az adós tulajdonában lévő ingóság a feleken kívül álló harmadik személynél van, a végrehajtó a harmadik személyt nyilatkozattételre hívja fel. Ha a



harmadik személy elismerte, hogy a nála lévő ingóság az adós tulajdonában van, a végrehajtó az ingóságot a helyszínen lefoglalja. Ha a harmadik személy a nyilatkozatot elmulasztotta, vagy az adós tulajdonjogát nem ismerte el, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a foglalás tűrése iránt (lásd 1137. pont).

A foglalás tűrése iránti perben nincs helye viszontkeresetnek. Ha a harmadik személy a végrehajtó felhívása ellenére az adós ingóságára vonatkozó nyilatkozatot elmulasztotta, a perköltséget a per eredményére tekintet nélkül viselni köteles (Pp. 384. §).

[1013] A KÖVETELÉS BEHAJTÁSA IRÁNTI PER • Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, illetőleg az adós harmadik személlyel szemben olyan szerződést kötött, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó a követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozattételre hívja fel. Ha a harmadik személy a követelést nem ismerte el, vagy a nyilatkozatot, illetőleg a befizetést (letétbe helyezést) elmulasztotta, a végrehajtást kérő a harmadik személy ellen pert indíthat a követelés behajtása iránt (lásd 1138. pont).

A követelés behajtása iránti perben nincs helye viszontkeresetnek. Ha a harmadik személy a végrehajtó felhívása ellenére az adós követelésére vonatkozó nyilatkozatot vagy a követelés összegének a befizetését, illetőleg a követelés tárgyának letétbe helyezését elmulasztotta, a perköltséget a per eredményére tekintet nélkül viselni köteles (Pp. 385. §).

[1014] A ZÁLOGJOGOSULT PERINDÍTÁSA • A zálogjogosult pert indíthat a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának engedélyezése iránt, ha erre a végrehajtási eljárásban azért nem kerülhetett sor, mert az adós vagy a végrehajtást

kérő a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját és összegszerűségét vitatta és állítását valószínűsítette.

A pert a jogalapot vagy összegszerűséget vitató adós vagy végrehajtást kérő ellen kell megindítani. A perben a bíróság soron kívül jár el.

A perre kizárólag a végrehajtást foganatosító bíróság illetékes. A perben nincs helye viszontkeresetnek. A bíróság a végrehajtást a kereset elbírálásáig felfüggesztheti, erről a bírósági végrehajtót tájékoztatnia kell (386. §).

5.3. Jegyzetek1. Petrik Ferenc: Végrehajtási perek. In Kommentár (Petrik) 2007. 812. o.

2. Bajory Pál: Végrehajtási perek. In Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. Budapest, 1995. 243. o.

3. Bajory: i. m. 245. o.

4. Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít (Ptk. 578/G. §).

5.4. IrodalomBajory Pál: Végrehajtási perek. In Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. Budapest, 1995. 235-252. o.

Bálint Ákos György: Az új végrehajtási törvény. ÜL, 1994/2:24-29. o.

Cserba Lajos – Gáspárdy László – Kormos Erzsébet: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 1995. Gyekiczky Tamás (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2009.


Kormos Erzsébet: A végrehajtási perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különösrész. Budapest, 2004. 245-273. o.

Pestovics Ilona (szerk.): A végrehajtás folytán indult bírósági peres és nemperes eljárások gyakorlatáról. OIT Hiv., Budapest, 2003.



Petrik Ferenc: Végrehajtási perek. In Kommentár (Petrik) 2010. D193-D204. o.

Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): A megújult bírósági végrehajtás. 3. kiad. Budapest, 2006.

Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): Bírósági végrehajtás. Budapest, 2009.

Vida István: A végrehajtási eljárás újraszabályozása. MJ, 1993/7:404-411. o.

Vida István: A bírósági végrehajtás. In Nemperes eljárások 1996. 273-378. o.

Vida István: Végrehajtási perek. In Kommentár (Németh) 2010. 1419-1460. o.

Vida István – Balogh Olga: A bírósági végrehajtás szabályai. Budapest, 1994.

Vida Sándor: Bírósági végrehajtás eszmei javakra. MJ, 1996/7:385-390. o.

6. XXIV. FEJEZET – AZ IPARJOGVÉDELMI PEREK6.1. 1. Az iparjogvédelem kialakulása[1015] AZ IPARJOGVÉDELEM FOGALMA • Iparjogvédelem alatt értjük a találmányok szabadalmi oltalmát, továbbá a védjegy, az eredetmegjelölés, a származásjelzés, a formatervezési minta és a használati minta oltalmát, valamint a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmát. Az iparjogvédelem a Ptk. 86. §-a alapján a szellemi alkotásokat megillető védelem körébe tartozik.

[1016] SZABADALMI BÍRÁSKODÁS 1895 ÉS 1949 KÖZÖTT • Az iparjogvédelem legrégebbi ága a szabadalmaztatott találmányokat megillető védelem. Mivel a szabadalmi ügyek elbírálásához „meghatározott irányú jogi ismeretekkel párosuló széles körű műszaki szakképzettségre"1 van szükség, a szabadalmi bíráskodás már a múlt században kivált a rendes polgári bíráskodás köréből.

Magyarországon a szabadalmi bíráskodást az 1895. évi XXXII. törvénycikk vezette be. Első fokon a szabadalmi hivatal bírói osztálya, másodfokon a szabadalmi tanács járt el. Az 1920. évi XXXV. törvénycikk a szabadalmi hivatalt szabadalmi bírósággá, a szabadalmi tanácsot pedig szabadalmi felsőbírósággá keresztelte át. Ez utóbbit azonban – csekély elfoglaltsága miatt – 1927-ben megszüntették, és a szabadalmi bíróság ítéletei ellen ezután a Kúriánál lehetett fellebbezni.

A szabadalmi bíróság részben jogász-, részben mérnöktagokból állt. A jogászoknak ítélőbírói képesítéssel kellett rendelkezniük, míg a mérnököktől a törvény – a háromévi gyakorlat igazolása mellett – a szabadalmi ügyvivői vizsga letételét kívánta meg. A Kúria szabadalmi tanácsa elnökből, két kúriai bíróból és két ülnökből álló tanácsban járt el.2

[1017] AZ IPARJOGVÉDELMI ELJÁRÁS 1949 ÉS 1969 KÖZÖTT • A bíróság szervezet „szocialista átalakításának" a szabadalmi bíróság is áldozatul esett. Az 1949. évi 8. törvényerejű rendelet a szabadalmi bíróság hatáskörét a budapesti ítélőtáblára ruházta, majd ennek megszüntetése után a szabadalmi bíráskodás a Fővárosi Bírósághoz került.

Az iparjogvédelem fogalmát az 1949. évi 8. törvényerejű rendelet honosította meg a magyar jogi szaknyelvben, amelynek 1. §-a úgy rendelkezett, hogy az „iparjogvédelmi ügyek" kifejezésen a szabadalmi, a szerzői tanúsítvány, a

használati minta, az ipari minta és végül a védjegyügyeket, az „iparjogvédelmi jogszabályok" kifejezésen pedig a fentebb felsorolt ügyekre vonatkozó jogszabályokat kell érteni.

[1018] AZ IPARJOGVÉDELEM FEJLŐDÉSE 1969 UTÁN • Az iparjogvédelem szabályozásában a hatvanas évek végén jelentős fordulat következett be. Az „új gazdasági mechanizmust" követő fellendülés eredményeként megszületett a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény, amely új alapokra helyezte az iparjogvédelmi ügyek jogorvoslati rendszerét. A törvény a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartozó szabadalmi pereket különleges eljárásként szabályozta. A védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény a védjegybitorlás miatt indított perekre a szabadalmi perek szabályait rendelte alkalmazni.

Az iparjogvédelmi perek körét az 1978. évi 28. törvényerejű rendelet 20. §-a az ipari minták oltalmával, az



1991. évi XXXVIII. törvény 38. §-a a használati minták oltalmával, majd az 1991. évi XXXIX. törvény 24. §-a a mikroelektronikai félvezetők topográfiájának oltalmával kapcsolatos perekkel bővítette. Mindhárom esetben a szabadalmi perek szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A kilencvenes évek közepén ismét jelentős változások történtek az iparjogvédelem szabályozásában. Elkészült a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szbt.), a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vjt.), majd az 1978. évi 26. törvényerejű rendeletet felváltó 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról. Az Európai Unióhoz való csatlakozásra tekintettel a 2002. évi XXXIX. törvény és a 2003. évi CII. törvény jelentősen módosította a találmányok szabadalmi oltalmára, valamint a többi iparjogvédelmi eljárásra vonatkozó szabályozást, a 2003. évi VI. törvény pedig a szabadalmi ügyvivők jogállását.

2006-ban újabb jelentős változtatás történt az iparjogvédelmi perek szabályozásban. A 2005. évi CLXV. törvény a szabadalom- és védjegybitorlás iránti perekben kibővítette az ideiglenes intézkedésre vonatkozó rendelkezéseket, az előzetes bizonyítás elrendelését pedig a pert megindítását megelőzően is lehetővé tette. Az új szabályok bevezetése a szellemi tulajdon érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvre tekintettel történt. 2009 és 2011 között az iparjogvédelmi törvényeket többször is módosították (2009:XXIII. tv., 2009:XXVII. tv., 2009:

LVI. tv., 2010:CXLVIII. tv., 2011:CLXXIII. tv.), de a változások a peres eljárásra vonatkozó szabályokat kevéssé érintették. 2011. január 1-jétől a Magyar Szabadalmi Hivatal jogutódjaként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala működik.

[1019] BÍRÓSÁGI ÚT AZ IPARJOGVÉDELMI JOGVITÁKBAN • Az iparjogvédelem-mel kapcsolatos kérdések elsődlegesen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a hatáskörébe tartoznak. A hivatal jár el például a szabadalom megadásával, megsemmisítésével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyekben, továbbá a védjegy lajstromozásával és törlésével, a formatervezési vagy használati minta megadásával, a topográfiai oltalom lajstromozásával kapcsolatos ügyekben.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a hatáskörébe tartozó ügyekben – a törvényben megállapított eltérésekkel – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezései

szerint jár el. Érdemi határozatainak a megváltoztatását a bíróságtól lehet kérni (Szbt. 85. §). Az eljárás a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik, amely a megváltoztatásra irányuló kérelmet a polgári nemperes eljárás szabályai szerint bírálja el.

Azokban az iparjogvédelmi jogvitákban, amelyek nem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határozatainak a megváltoztatására irányulnak, a törvény lehetővé teszi a polgári peres utat. Az iparjogvédelmi perekben a bíróság a Pp. általános szabályait a külön jogszabályokba foglalt eltérésekkel alkalmazza.

6.2. 2. Az egyes iparjogvédelmi perek[1020] A SZABADALMI PEREK KÖRE • A szabadalmi perek két csoportra oszthatók. Az első' csoportba tartoznak a törvény által nevesített jogviták, úgymint

a. a szabadalmi kényszerengedély megadására,3 módosítására és visszavonására irányuló;

b. az előhasználati és a továbbhasználati jog, valamint az UPOV Egyezmény- ben4 szabályozott egyes jogosultságok fennállásával kapcsolatos valamint

c. a találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perek [Szbt. 104. § (1) bek.].

Szabadalmi kényszerengedély megadására akkor kerülhet sor, ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve – ha ez hosz- szabb – a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, másnak sem adott hasznosítási engedélyt és a mulasztását nem igazolja (Szbt. 31. §).

Az előhasználati jog azt illeti meg, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületeket tett. A továbbhasználati jog azt illeti meg, aki a szabadalmi oltalom megszűnésének



megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, illetve annak érdekében komoly előkészületet tett (Szbt. 21. §).

Találmánybitorlást az követ el, aki a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából veszi át. Szabadalombitorlást az követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja (Szbt. 34-35. §).

A szabadalmi perek másik csoportjába a törvény által külön nem nevesített jogviták tartoznak [Szbt. 104. § (17) bek.]. Ilyenek például közös találmány esetén a szabadalmi igényjogosultság részarányával, a találmány szolgálati jellegével vagy a szabadalom átruházásával kapcsolatos perek.5

[1021] A SZABADALMI PEREK ELJÁRÁSI SZABÁLYAI • A szabadalmi kényszerengedéllyel, az elő- és továbbhasználattal, az UPOV Egyezményben szabályozott egyes jogosultságokkal, valamint a bitorlással kapcsolatos jogviták a

Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékessége alá tartoznak [Szbt. 104. § (1) bek.].

A bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, akik közül két tag felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik (Szbt. 87. §). A zabadalommal kapcsolatos „minden más jogvitás ügy" a törvényszék hatáskörébe tartozik [Szbt. 104. § (17) bek.].

A szabadalmi perek mindkét csoportjára irányadó különös eljárási szabályok a következők:

• A bíróság a nyilvánosságot a szabadalmi perek tárgyalásáról – a fél kérelmére – a Pp. általános rendelkezéseiben meghatározott feltételek hiányában is kizárhatja (Szbt. 89. §). A tárgyaláson hozott határozatot ebben az esetben is nyilvánosan kell kihirdetni (lásd 92. pont).

• A bírák kizárására vonatkozó általános szabályokon túlmenően (lásd 128. pont) a szabadalmi ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt, aki a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határozatának meghozatalában részt vett, valamint az ilyen személy hozzátartozója. Ezeket a rendelkezéseket a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is alkalmazni kell (Szbt.90. §).

• A szabadalmi perekben meghatalmazottként szabadalmi ügyvivő' is eljárhat.

A szabadalmi ügyvivőnek vagy ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességéhez elegendő, ha azt a meghatalmazott aláírta. A felet képviselő szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is hozzá kell számítani az eljárási költséghez (Szbt. 94-95. §). Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a szabadalmi perekben az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő is eljárhat. Jogállását a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény szabályozza (1995:

XXXII. tv. 27/A-27/I. §).

A szabadalmi perekben felmerülő szakkérdésekben a bíróság szakvéleményt kérhet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal mellett működő iparjogvédelmi szakértői testülettől (Szbt. 115/T. §).

[1022] A SZABADALOMBITORLÁS IRÁNTI PEREK KÜLÖN SZABÁLYAI • A Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozó szaba- dalombitorlási perekre nézve az Szbt. 104. § (2)-(18) bekezdése külön szabályokat állapít meg.

Ezekben a perekben az ideiglenes intézkedést (lásd 520. pont) a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben. A törvény – az eset összes körülményeire tekintettel – megengedi az ellenvalószínűsítést (lásd 548. pont). Az ideiglenes intézkedést megalapozó szükséghelyzet nem áll fenn, ha a szabadalombitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt. Az ideiglenes intézkedéssel okozott hátrány és az azzal elérhető előnyök mérlegelése során figyelembe kell venni azt is, ha az intézkedés nyilvánvalóan és jelentős mértékben sérti a közérdeket, illetve harmadik személyek jogos érdekeit.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtását megelőzően is előterjeszthető, amelyet a Fővárosi Törvényszék nemperes eljárásban bí-



rál el. A bíróság az ideiglenes intézkedésről soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a másodfokú bíróság soron kívül, legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírál el.

Az előzetes bizonyítás (lásd 576. pont) már a per megindítása előtt is elrendelhető, ha a szabadalmás a bitorlás tényét vagy veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette. Az előzetes bizonyítást a Fővárosi Törvényszéktől kell kérni. Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.

Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna vagy valószínűsíthető a bizonyítékok megsemmisítésének a kockázata, az ideiglenes intézkedés, illetve az előzetes bizonyítás az ellenfél meghallgatása nélkül is elrendelhető. A bíróság mindkét intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.

Ha a szabadalombitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, szemle lehetővé tételére, valamint banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére.

Európai szabadalom esetében a keresetlevélhez – hiánypótlás terhe mellett – csatolni kell a szabadalom magyar nyelvű szövegének a fordítását. A fordítás költségeit a szabadalmas viseli.

[1023] VÉDJEGYPEREK • A védjegyperek közül a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékessége alá tartoznak

• a védjegybitorlás miatt,6

• a védjegynek a képviselő, illetve az ügynök általi használatától való eltiltása iránt,

• a védjegyoltalmi igény vagy a védjegyoltalom átruházása iránt, valamint

• a közösségi védjegy használatától való eltiltás7 iránt indított perek (Vjt. 95. §).

A felsorolt perekben a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Közösségi védjegybitorlás esetén a Fővárosi Törvényszék jár el közösségi védjegybíróságként. A határozata elleni fellebbezés elbírálása – másodfokon eljáró közösségi védjegybíróságként – a Fővárosi Ítélőtábla hatáskörébe tartozik (Vjt. 76/H. §).

A védjegybitorlás iránti perekben az ideiglenes intézkedésre, valami az előzetes bizonyításra vonatkozó külön szabályok megegyeznek a szabadalombitor- lási perek szabályaival (lásd 1022. pont).

A védjeggyel kapcsolatos minden más jogvitás ügy a törvényszék hatáskörébe tartozik.

A védjegyperekben a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. A törvény csak a nyilvánosság kizárására, a bírák kizárására, valamint a szabadalmi ügyvivők eljárására nézve állapít meg eltérő szabályokat [Vjt. 95. § (16) bek.], amelyek megegyeznek a szabadalmi perek különös szabályaival (lásd 1021. pont).

A földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos eljárásban a védjegyperek szabályait kell alkalmazni (Vjt. 115. §). Földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére

használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. Ennek jogosulatlan használata a földrajzi árujelző bitorlásának minősül (Vjt. 110. §), amellyel szemben a védjegybitorlási perek szabályai alapján igényelhető jogvédelem.

[1024] FORMATERVEZÉSI MINTÁK OLTALMÁVAL KAPCSOLATOS PEREK • Minden új és egyéni jellegű formatervezési minta oltalomban részesülhet (2001: XLVIII. tv. 1. §). Formatervezési mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei (például a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok) eredményeznek. Az oltalmazhatóság nem kötődik esztétikai kritériumokhoz; a termék műszaki megoldását szolgáló jellegzetességek is védelem alá esnek. A törvény szerint terméknek minősül bármely ipari vagy kézműipari árucikk, továbbá a csomagolás, a grafikai jelzés és a nyomdai betűforma is. Habár a számítógépi program nem tekinthető terméknek, a számítástechnika alkalmazásához kötődő minták (például menüsorok, ikonok, képernyő-grafikai kialakítások) oltalom alá esnek. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után a közösségi minta is védelemben részesül a Tanács 6/2002/EK rendelete alapján (2001:XLVIII. tv. 60/A-60/E. §).



A formatervezési minták oltalmával kapcsolatos perek körébe tartoznak a minta vagy mintaoltalom bitorlása miatt indított perek, az előhasználati és a to- vábbhasználati jog fennállásával kapcsolatos perek, valamint a közösségi minta hasznosításától való eltiltás iránt indított perek. A mintaoltalmi perekben a szabadalmi perek szabályait (lásd 1021. pont) kell megfelelően alkalmazni.

A mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben a törvényszék a szabadalmi jogvitákra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával jár el (2001:XLVIII. tv. 63. §).

[1025] HASZNÁLATI MINTÁK OLTALMÁVAL KAPCSOLATOS PEREK • Használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható (1991:XXXVIII. tv. 1. §). A használati mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának – a jogszabályok keretei között – kizárólagos joga van arra, hogy a mintát hasznosítsa, illetve a hasznosításra másnak engedélyt adjon.

A törvény szerint mintaoltalmi pereknek minősülnek

• a mintaoltalmi kényszerengedély megadására, módosítására és visszavonására irányuló,

• az előhasználati jog fennállásával kapcsolatos perek,

• a bitorlás miatt indított perek.

A használati minták oltalmával kapcsolatos perekben a szabadalmi perek szabályait (lásd 1021. pont) kell alkalmazni.

A használati mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben a törvényszék a szabadalmi jogvitákra irányadó szabályok szerint jár el (1991: tv. 38. §).

[1026] TOPOGRÁFIAI OLTALOMMAL KAPCSOLATOS PEREK • A mikroelektronikai félvezető termék topográfiája8 akkor részesül oltalomban, ha eredeti (1991:

tv. 1. §). Az oltalom alapján a jogosultnak – a jogszabályok keretei között – kizárólagos joga van a topográfia hasznosítására és arra, hogy a hasznosításra másnak engedélyt adjon).

Az oltalom bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló topográfiát jogosulatlanul felhasználja. A bitorlás miatt indított perekre a szabadalmi perek szabályait kell megfelelően alkalmazni (lásd 1021. pont).

Az oltalommal összefüggő minden más jogvitás ügyben a törvényszék a szabadalmi jogvitákra irányadó szabályok szerint jár el (1991:XXXIX. tv. 24. §).

6.3. Jegyzetek1. Benárd Aurél: Az iparjogvédelmi ügyekre vonatkozó bírósági eljárás új szabálya. PEF I. 1971. 93. o.

2. Az 1927. évi XX. törvénycikk alapján az ülnököket a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanárai közül nevezték ki ötévi időtartamra.

3. Kivéve az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 816/2006/EK rendeletének hatálya alá tartozó, egyes gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezésével kapcsolatos ügyeket.

4. Az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény. Az egyezmény 1991-ben felülvizsgált szövege Magyarországon 1998-ban lépett hatályba.

5. Kovács László: Az iparjogvédelemmel kapcsolatos peres eljárások. In Kommentár 1994. D/230. o.

6. Védjegybitorlást az követ el, aki a védjegyet jogosulatlanul használja (Vjt. 27. §).

7. A közösségi védjegy használatától való eltiltás a közösségi védjegyrendelet (a Tanács 40/94/EK rendelete) 106. és 107. cikke, illetve 142a. cikkének (5) bekezdése alapján történik.

8. A topográfia a mikroelektronikai félvezető termékek elemeinek, amelyek közül legalább egy aktív elem és



összeköttetéseinek vagy azok egy részének bármely formában kifejezett, térbeli elrendezése vagy egy gyártásra szánt félvezető termékhez készített ilyen térbeli elrendezés.

6.4. IrodalomBatta János: Az ipari termékek külső megjelenésének védelme. MJ, 2001/10:608-609. o.

Benárd Aurél: Az iparjogvédelmi ügyekre vonatkozó bírósági eljárás új szabálya. PEF I. 1971. 91102. o.

Bérczesi Zoltán – Kecskés László: A törvényi vélelem és az ideiglenes intézkedés alkalmazásának lehetőségei és problémái a szabadalombitorlás miatt indított perekben. MJ, 2001/9: 537-548. o.

Bobrovszky Jenő: A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról. JK,1991/3-4:59-68. o.

Ficsor Mihály Zoltán: A használati minták oltalmáról. JK, 1992/7-8:351-364. o.

Imreh Katalin: Az iparjogvédelmi peres és nemperes eljárás áttekintése a polgári eljárási szabályok tervezett módosítása kapcsán. MJ, 1984/11:974-978. o.

Kiss Zoltán: Új törvény a jogharmonizáció jegyében: a formakezelési minták oltalma. CJ,2001/9:28-32. o.

Kovács László: Az iparjogvédelemmel kapcsolatos peres eljárások. In Kommentár (Petrik) 2007. 828-838. o.

Mikófalvy Gábor: A védjegybitorlási perek elbírálásának kérdései. MJ, 1993/7:412-418. o.

Petkó Mihály: Az ipari minták szabályozásának időszerű kérdései. MJ, 2001/4:234-238. o.

Törő Károly: Szabadalmi ügyek a bírósági gyakorlatban. MJ, 1967/6:352-360. o.

Törő Károly: A polgári eljárásjogi alapelvek érvényesülése az iparjogvédelmi ügyekben. PEF III. 1973. 133-160. o.

Vida Sándor: Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben. Iparjogvédelmi Szemle, 2004/ 5:14-19. o.

Vida Sándor: Az Európai Bíróság ítélete patikamérlegen: az ARSENAL védjegy. JK, 2005/2: 68-75. o.

Vida Sándor: Viszontkereset, illetve annak korlátai közösségi védjegy bitorlása miatti eljárásban. Védjegyvilág, 2005/1.

Vida Sándor: Az Európai Bíróság védjegyjogi gyakorlata. Miskolc, 2006.

Vida Sándor: Közösségi védjegy – jogérvényesítés. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle,2006/6:53-61. o.

Vida Sándor: Az Európai Bíróság gyakorlatának hatása a magyar védjegyjogra. Iparjogvédelmiés Szerzői Jogi Szemle, 2007/5:52-57. o.

Vida Sándor: Ideiglenes intézkedés védjegybitorlási ügyekben. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 389-400. o.

7. XV. FEJEZET – A FIZETÉSI MEGHAGYÁSOS ELJÁRÁS7.1. 1. A jogintézményről általában[1027] A FIZETÉSI MEGHAGYÁSOS ELJÁRÁS FOGALMA • A fizetési meghagyásos eljárás a pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, amelyben a közjegyző a jogosult egyoldalú kérelmére a kötelezettet – a bizonyítási eljárás mellőzésével – a kérelemben foglalt követelés teljesítésére vagy az azzal szembeni ellentmondásra hívja fel. Ennek hiányában a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik és végrehajtható lesz, míg ellentmondás esetén a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, amelyben a bíróság – a pénzkövetelés értékétől függően – a Pp. általános vagy különös szabályait alkalmazza.



A fizetési meghagyás a pert pótló nemperes eljárások közé tartozik, mivel a törvényben meghatározott értékhatáron alul pernek nincs helye, az értékhatáron túl viszont, ha a fizetési meghagyásos eljárás folyamatban van, a perindítás kizárt.1

[1028] A JOGINTÉZMÉNY KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE • A fizetési meghagyásos eljárást az 1893. évi XIX. törvénycikk vezette be a magyar polgári eljárásjogba. A törvényjavaslat eredeti alapeszméje, nevezetesen „a peres eljárás alakszerűségeinek mellőzésével, az eljárás lehető egyszerűsítése, gyors és olcsóvá tétele ott, ahol ezt az anyagi igazság veszélyeztetése nélkül meg lehet tenni", száz év óta lényegében nem változott. A fizetési meghagyásos eljárás, annak ellenére, hogy a törvényhozó peren kívüli eljárásként szabályozta, belekerült az 1911. évi perrendtartásba (588-605. §). Ennek az okát a korabeli jogirodalom egyrészt abban látta, hogy a fizetési meghagyásos eljárás célja hasonló a perek, különösen a marasztalás iránti perek céljához, másrészt az eljárás könnyen átalakulhat perré. A fizetési meghagyásos eljárást, mint „a kisebb követelések érvényesítésének leggyorsabb és legegyszerűbb módját", az 1952. évi Pp. is megtartotta (313-323. §). Miközben egy évszázad alatt a jogintézmény lényege nem változott, a fent említett jogpolitikai célok miatt a részletszabályok, különösen az értékhatár, illetve az ellentmondás feltételei tekintetében nagyon sokszor módosultak. A döntő változás 2009-ben következett be, amikor a 2009. évi L. törvény a közjegyzők hatáskörébe utalta a fizetési meghagyás kibocsátását és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (továbbiakban MOKK) közreműködésével megteremtette a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elektronikus úton történő benyújtásának és kibocsátásának a lehetőségét. Az új szabályozás 2010. június 1. napján lépett hatályba.

[1029] A FIZETÉSI MEGHAGYÁSOS ELJÁRÁS JOGI TERMÉSZETE • A fizetési meg- hagyást a közjegyző nemperes eljárás keretében bocsátja ki. Az eljárás jogi természete tehát nem változott meg azáltal, hogy annak első szakasza – Európában szokatlan módon2 – a bíróság helyett a közjegyzők hatáskörébe került.3 A fizetési meghagyásos eljárás a többi nemperes eljáráshoz képest azért tekinthető atipikusnak, mert az eljárásban mindig van ellenérdekű fél, továbbá az ellentmondással meg nem támadott fizetési meghagyásnak ugyanolyan hatálya lesz, mint a jogerős ítéletnek. A fizetési meghagyásos eljárás a polgári perhez legközelebb álló nemperes eljárás, amelyet csak a kétoldalú meghallgatás hiánya választ el a pertől.

A fizetési meghagyásos eljárásban a kötelezett részéről benyújtott ellentmondás jelentheti a fordulópontot. A kellő időben előterjesztett ellentmondással a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, a jogosítottból felperes, a kötelezettből alperes lesz. Az „egyoldalú polgári bíráskodást" a kontradiktórius eljárás váltja fel, amely az egymillió forintot meg nem haladó, pénz fizetésére irányuló követelések érvényesítése esetén az ún. kisértékű perekre vonatkozó szabályok szerint (lásd 1050-1062. pont), az ezt meghaladó követelések esetén pedig az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezések alapján folytatódik tovább.

[1030] A FIZETÉSI MEGHAGYÁSOS ELJÁRÁS SZABÁLYOZÁSA • A XIX. század végi bevezetésekor az intézményt külön törvény, a „fizetési meghagyásokról" szóló 1893. évi XIX. törvénycikk szabályozta. A XX. században – az eljárás nemperes természete ellenére – a polgári perrendtartásokba került (1911. évi Pp. Nyolcadik cím, 588-605. §, 1952. évi Pp. XIX. fejezet, 313-323. §). Az évszázados tradíciót a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény törte meg, amelynek hetvenöt szakaszra volt szüksége ahhoz, hogy a közjegyzők hatáskörébe került eljárást szabályozza. A Pp. XIX. fejezete a továbbiakban csak a bíróság feladatait tartalmazza a fizetési meghagyásos eljárás megindítása előtt, valamint az azt követő peres eljárásban. A kettős szabályozás következtében azonban a két jogszabály szövegében felesleges párhuzamosságok keletkeztek (vö. Pp. 314. § és Fmhtv. 3. §).

7.2. 2. A fizetési meghagyás kibocsátása[1031] FIZETÉSI MEGHAGYÁS ÚTJÁN ÉRVÉNYESÍTHETŐ KÖVETELÉSEK • Azok a bírósági útra tartozó, lejárt követelések érvényesíthetők fizetési meghagyás útján, amelyek pénz fizetésére irányulnak, feltéve hogy a kötelezettnek van belföldi idézési címe, azaz lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetve székhelye vagy képviselete. Nem tekinthető pénz fizetésére irányuló követelés érvényesítésének a zálogjogból fakadó igény zálogkötelezettel szembeni érvényesítése [Fmhtv. 3. § (2) bek.].

Kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek az összege az egymillió forintot nem haladja meg. A követelés értékét a pertárgy értékére vonatkozó szabályoknak megfelelően kell megállapítani (lásd 152. pont). Amennyiben a felperes keresete olyan követelésre irányul, amelyet csak fizetési meghagyás útján lehet érvényesíteni, a bíróság a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja, és egyúttal tájékoztatja a felet a fizetési meghagyásos eljárás megindításának lehetőségéről és módjáról (lásd 440. pont). A felperes a követelését más módon is érvényesítheti, így például az egyezségi kísérletre történő idézés keretében (l27. §), a választottbírósági



eljárásban (lásd 1200. pont) vagy a kisértékű követelések európai eljárásának igénybevételével. Ha a pénzkövetelés összege az egymillió forintot meghaladja, a jogosult a peres utat is választhatja.

A munkaviszonyból és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból (lásd 995. pont) származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény [Pp. 314. § (1) bek., 349. § (4) bek., Fmhtv. 3. § (4) bek.].

Nem érvényesíthető fizetési meghagyásos eljárás útján az a pénzkövetelés, amelynek az összege a négyszázmillió forintot meghaladja; de ez nem zárja ki azt, hogy a négyszázmillió forintot meghaladó pénzkövetelését a jogosult négyszázmillió forintot meg nem haladó részletekben érvényesítse [Fmhtv. 3. § (4a) bek.].4

[1032] A KÖZJEGYZŐ ILLETÉKESSÉGE • A fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző illetékessége az ország egész területére kiterjed (Fmhtv. 8. §). Ez másképpen azt jelenti, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem bármelyik közjegyzőnél benyújtható. Ezért a fizetési meghagyásos eljárásban az illetékességi kikötést (lásd 180-181. pont) sem lehet érvényesíteni.

Az elektronikus úton előterjesztett (lásd 1034. pont) fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elosztása a MOKK rendszerének az alkalmazásával, automatikusan és arányosan történik. A rendszer arra is „ügyel", hogy kizárt közjegyző' (Fmhtv. 4-7. §) ne vehessen részt az eljárásban.5

[1033] BEADVÁNYOK • Az elektronikus feldolgozásra tekintettel a fizetési meghagyásos eljárás beadványaira a Pp. általános szabályaitól (lásd 349. pont) eltérő rendelkezések vonatkoznak. A beadványokat egy példányban, az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott űrlapokon kell benyújtani. A beadványokhoz mellékleteket csatolni nem lehet, kivéve a költségkedvezmény iránti, az igazolási, a részletfizetés és fizetésre halasztás engedélyezése iránti, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmeket. Mivel meghatalmazást sem lehet csatolni, azt a beadványra kell rávezetni vagy a beadványban kell nyilatkozni arról, hogy a meghatalmazott „az ügyben érvényes és hatályos írásbeli meghatalmazással rendelkezik" (Fmhtv. 10. §).

[1034] A BEADVÁNYOK ELŐTERJESZTÉSE • A jelenlegi szabályozás egy átmeneti állapotot tükröz; eszerint a fizetési meghagyásos eljárás beadványai szóban, írásban és elektronikus úton egyaránt előterjeszthetők.

A jogi képviselő által nem képviselt fél a beadványát bármelyik közjegyzőnél szóban is előterjesztheti. Az eljáró közjegyző a beadvány adatait – a hiányok esetleges pótlása után – nyomban rögzíti a MOKK rendszerében, és erről igazolást ad (Fmhtv. 14. §).

A papíralapú beadvány bármelyik közjegyzőnél benyújtható. Az eljáró közjegyző a beadvány adatait haladéktalanul, de legfeljebb három munkanapon belül rögzíti a MOKK rendszerében. A hiányok pótlása végett felhívást bocsáthat ki, de a kérelmet nem kell visszaadnia a félnek (Fmhtv. 13. §).

A jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás és a jogi személy a beadványát kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő, kivéve ha a beadványához a megengedett papíralapú mellékletek (lásd 1033. pont) valamelyikét csatolja.

Az elektronikus beadványt az erre rendszeresített űrlapon, minősített elektronikus aláírással (lásd 642. pont) és minősített időbélyegzővel ellátva a MOKK rendszerébe kell bevinni. Az elektronikus úton benyújtott beadvány hiányosságairól a MOKK rendszere tájékoztatja az előterjesztőt. Az adatok bevitelére csak a hiányok pótlása után kerülhet sor, erről a benyújtó elektronikus úton automatikusan generált visszaigazolást kap (Fmhtv. 11-12. §).

[1035] KÉZBESÍTÉS • Ha a jogosultnak vagy a képviselőjének nincs belföldi idézési címe, akkor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével egyidejűleg kézbesítési megbízottat kell megjelölnie (lásd 341. pont). Ennek hiányában a kérelmet el kell utasítani.

Hirdetményi kézbesítésre a fizetési meghagyásos eljárásban is lehetőség van, de a kötelezettnek a fizetési meghagyás hirdetményi úton nem kézbesíthető [Fmhtv. 16. § (1) bek.].

Az iratok kézbesítése – az elektronikus kommunikáció feltételeinek a hiányában (lásd 357. pont) – 2012. március 31-ig csak papír alapon történik. A kézbesítendő papíralapú iratokat a MOKK rendszere központilag



nyomtatja ki és készíti elő a postai kézbesítésre. Változás 2012. április 1-jétől várható, amikor a vállalkozás és a jogi képviselővel rendelkező fél számára az iratokat a Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai szerint, elektronikus úton kell kézbesíteni. Az elektronikus iraton minősített elektronikus aláírást és időbélyegzőt kell elhelyezni [Fmhtv. 16. § (5) bek.].6

[1036] EGYÉB ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • a fizetési meghagyásos eljárásnak a Pp.-tőleltérő fontosabb eljárási szabályai a következők (Fmhtv. 17-18. §).

A fizetési meghagyásos eljárásban beavatkozásnak, perbe hívásnak és – a jogutódlás esetét kivéve – perbe vonásnak, továbbá szünetelésnek és felfüggesztésnek nincs helye.

A fizetési meghagyásos eljárás alapvetően írásbeli jellegéből következően a felek meghallgatására csak a beadvány szóbeli előterjesztése, a fél szóbeli tájékoztatása, valamint a költségkedvezmény tárgyában hozott döntéshez szükséges meghallgatás esetén kerül sor. Minden más esetben a felek csak írásbeli nyilatkozatot tehetnek.

A fizetési meghagyásos eljárásban mint nemperes eljárásban bizonyítás felvételére nem kerülhet sor. A közjegyző azonban megvizsgálhatja a költségkedvezmény, a részletfizetés és a fizetésre halasztás engedélyezése iránti kérelmek alaposságát.

A közjegyző eljárását a MOKK rendszere támogatja. A rendszeren keresztül előállított és központilag kinyomtatott jegyzőkönyv és határozat a közjegyző aláírása nélkül is hiteles. A törvény a közjegyző és a MOKK rendszere által előállított okiratokat és az ezekről kiállított hiteles kiadmányokat közokiratnak minősíti.

[1037] KÉRELEM • A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet szóban vagy az erre rendszeresített űrlapon írásban kell előterjeszteni. A kérelemben kötelezően fel kell tüntetni

a. a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, idézési címét és eljárásbeli állását;

b. a követelés jogalapját, valamint a követelésnek és járulékainak összegét;

c. a követelés alapjául szolgáló jogviszony létrejöttének és a követelés lejártának időpontját;

d. a követelés azonosításához szükséges adatokat;

e. a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló határozott kérelmet.

A papír alapon benyújtott kérelmen az eljáró közjegyző nevét és székhelyét is fel kell tüntetni.

Az űrlapon, amelyet a törvény indokolása intelligens formanyomtatványnak nevez, a kötelezett olyan adatait is fel lehet tüntetni (adóazonosító jel, nyilvántartási szám, adószám stb.), amelyek elősegíthetik a követelés későbbi végrehajtását. A kérelemben röviden elő lehet adni az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket, megjelölve azok bizonyítékait is. A jogosult azokat az adatokat is megadhatja, amelyekből – perré alakulás esetén – a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, valamint nyilatkozhat arról, hogy kéri-e a fizetési meghagyás végrehajtói kézbesítését (Fmhtv. 20. §).

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának (lásd 415. pont).

[1038] A KÖZJEGYZŐ INTÉZKEDÉSEI • A közjegyző a kérelmet nyomban, de legkésőbb tizenöt napon belül (elektronikus úton beadott kérelem esetében három napon belül) megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e a felet hiánypótlásra felhívni, nincs-e helye az ügy áttételének vagy a kérelem hivatalból történő elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi. Ha a közjegyző a határidőt elmulasztja, a szükséges intézkedések a MOKK rendszerén keresztül a közjegyző nevében automatikusan kerülnek megtételre.

A felsorolt intézkedéseken túlmenően a közjegyző térítésmentesen betekinthet a jogképességgel rendelkező szervezetek nyilvántartásába (Fmhtv. 23. §).

[1039] A KÉRELEM ELUTASÍTÁSA • A közjegyző a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet hivatalból végzéssel elutasítja az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés a)-l) pontja alapján. 7 A tizenkét pont között találjuk a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának a Pp. 130. § (1) bekezdés a)-j) pontjában felsorolt okait a c) és a g) pontok kivételével (lásd 437-447. pont) -, amit a törvény további négy okkal egészít ki:



• a fizetési meghagyás kibocsátásának a törvény rendelkezései alapján nincs helye (lásd 1031. pont),

• a belföldi idézési címmel nem rendelkező jogosult nem jelölt meg kézbesítési megbízottat vagy a jogosult a fizetési meghagyás hirdetményi kézbesítését kéri (lásd 1035. pont),

• a kötelezettnek a meghagyást belföldi címen ismételten nem lehet kézbesíteni, mert meghalt (megszűnt), a bejelentett címen ismeretlen vagy onnan ismeretlen helyre költözött,

• a jogi képviselővel rendelkező fél vagy a jogi személy a kérelmét nem elektronikus úton terjesztette elő (lásd 1034. pont).

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasító végzést csak a jogosultnak kell kézbesíteni, a kötelezettnek – a törvény szóhasználata szerint – „meg kell küldeni" a kérelem másolatával együtt [Fmhtv. 25. § (1) bek.]. Az elutasító végzés ellen a jogosult fellebbezéssel élhet.

A kérelem elutasítása esetén a jogosult három lehetőség közül választhat: újból előterjeszti a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét, keresetet nyújt be a bírósághoz vagy a követelését más módon érvényesíti. Bármelyiket választja is, azt a törvény a fellebbezés jogáról való lemondásnak tekinti [Fmhtv.

25. § (3) bek.]

A kérelem beadásához fűződő joghatások (lásd 415. pont) fennmaradnak, ha a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti újabb kérelmét harminc napon belül benyújtja, ajánlott küldeményként postára adja vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.

[1040] A FIZETÉSI MEGHAGYÁS KIBOCSÁTÁSA • A közjegyző a fizetési meghagyást legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül – elektronikusan benyújtott kérelem esetén három munkanapon belül – papír alapon bocsátja ki. A fizetési meghagyás elektronikus kibocsátására akkor kerülhet sor, ha a törvény elektronikus kézbesítést ír elő.

A törvény által előírt határidőbe nem számít bele a hiánypótlási felhívástól a hiányok pótlásáig terjedő idő, valamint a kizárás, az igazolási kérelem és a költségkedvezmény iránti kérelem tárgyában való döntéshez szükséges idő.

Ha a közjegyző a határidőt elmulasztja, a határidő utolsó napját követő munkanapon a fizetési meghagyás a törvény erejénél fogva a MOKK rendszere útján a közjegyző nevében automatikusan kerül kibocsátásra [(Fmhtv. 26. § (3) bek.].

A fizetési meghagyást a kérelemtől eltérően nem lehet kibocsátani.

[1041] A FIZETÉSI MEGHAGYÁS TARTALMA • A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyáson fel kell tüntetni az eljáró közjegyző nevét és székhelyét, az ügyszámot, valamint a feleknek és képviselőiknek nevét és idézési címét, illetve a jogosult által a kérelemben előadható egyéb adatokat is (lásd 1037. pont).

A határozat érdemi része – a korábbi szabályozással egyezően – tartalmazza:

• a követelés jogalapját, a követelés alapjául szolgáló jogviszony létrejöttének és a követelés lejártának időpontját, valamint a követelés összegét és a követelés járulékainak összegét vagy mértékét;

• azt a meghagyást, hogy a kötelezett a követelésnek a meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt tegyen eleget, és az összegszerűen meghatározott eljárási költségeket is fizesse meg;

• azt a tájékoztatást, hogy a közjegyző a meghagyással érvényesített követelés jogalapját és az annak bizonyítására szolgáló tényeket érdemben e törvény alapján nem vizsgálta, és a meghagyás akkor válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ha a kötelezett határidőben nem mond ellent;

• azt a figyelmeztetést, hogy a kötelezett – ha a követelést alaptalannak tartja – a meghagyás ellen ellentmondással élhet;

• továbbá azt a figyelmeztetést is, hogy ha a meghagyás kézhezvétele után a kötelezett a követelést teljesíti, az elismerésnek minősül, és ebben az esetben a meghagyás az ellentmondásra nyitva álló határidő utolsó napját követő napon jogerőre emelkedik.



A fizetési meghagyást csak a kötelezett részére kell kézbesíteni. A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének (lásd 454-456. pont).

[1042] A JOGERŐS FIZETÉSI MEGHAGYÁS • Ha a kötelezett a fizetési meghagyást tizenöt napon belül nem támadja meg ellentmondással, akkor a közjegyző a meghagyás kiadmányát jogerősítési záradékkal látja el és kézbesítteti a jogosultnak. A jogerős fizetési meghagyásnak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek [Fmhtv. 36. § (1) bek.].

A közjegyző az ellentmondást hivatalból elutasítja, ha elkésett, nem a jogosulttól származik, vagy a jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás vagy egyéb jogi személy fél azt nem elektronikus úton terjesztette elő [Fmhtv. 36. § (5) bek.].

[1043] AZ ELJÁRÁS MEGSZÜNTETÉSE • A fizetési meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítése után, de annak jogerőre emelkedése előtt, ellentmondás esetén pedig az ügynek a bírósághoz való megküldése előtt a közjegyző az eljárást megszünteti

• ha a kérelmet már az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés a)-i) pontja alapján el kellett volna utasítani (lásd 1039. pont);

• ha a jogosult a kérelmétől elállt;

• ha a felek az eljárás megszüntetését közösen kérték;

• a fél halála vagy megszűnése esetén, ha megállapítható, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja;

• a másik fél kérelmére, ha a megszűnt félnek nincs jogutódja [Fmhtv. 34. § (1) bek.].

Az eljárást megszüntető végzés ellen a jogosult fellebbezhet. A megszüntetés jogkövetkezményei egyebekben megegyeznek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasításának a következményeivel (lásd 1039. pont).

[1044] PERORVOSLATOK • A fizetési meghagyásos eljárásban mint nemperes eljárásban helyesebb lenne jogorvoslatról beszélni, tekintettel arra, hogy a perorvoslat kifejezés csak a peres eljárásban igénybe vehető jogorvoslatra vonatkozik.8 A törvény szövege, jóllehet más nemperes eljárásokkal összefüggésben

(például végrehajtási eljárás) a jogorvoslat kifejezést használja, a fizetési meghagyásos eljárás kapcsán perorvoslatokról tesz említést.

A fizetési meghagyást csak ellentmondással lehet megtámadni (lásd 1045. pont), a fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja (Fmhtv. 39. §). A jogerős fizetési meghagyással szemben csak perújításnak van helye (lásd XVII. fejezet), felülvizsgálati kérelmet nem lehet benyújtani (Fmhtv. 41. §).

A perújítási eljárás lefolytatására az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amelyik – ellentmondás esetén – elsőfokú bíróságként a perre alakult eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezett volna (lásd 819. pont).

A fizetési meghagyásos eljárásban hozott végzések ellen akkor lehet fellebbezéssel élni, ha a fellebbezést a Pp. megengedi és az Fmhtv. nem zárja ki. A határozatok kijavítására és kiegészítésére a Pp. általános szabályait kell alkalmazni.

7.3. 3. Az ellentmondás[1045] AZ ELLENTMONDÁS MINT JOGORVOSLAT • Az ellentmondás a kötelezett nyilatkozata arról, hogy a fizetési meghagyásban foglaltaknak nem kíván eleget tenni, mivel a követelést részben vagy egészben alaptalannak tartja. A határidőben benyújtott ellentmondásnak mint a kötelezett részéről igénybe vehető jogorvoslatnak a legfontosabb jogkövetkezménye az, hogy – a határozat jogerőre emelkedését megakadályozva – a fizetési meghagyásos eljárást polgári peres eljárássá alakítja át [Fmhtv. 37. § (1) bek.].

[1046] AZ ELLENTMONDÁS TARTALMA • A fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a közjegyzőnél ellentmondással élhet [Fmhtv. 28. § (1) bek.]. A határidő elmulasztása esetén a kötelezett igazolási kérelmet nyújthat be, amelyről az ügyben eljáró közjegyző dönt.

Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési



meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része, illetve rendelkezése jogerőre emelkedik. Ha több kötelezett ellen kibocsátott fizetési meghagyás esetében csak a kötelezettek egyike terjeszt elő ellentmondást, ennek hatályát az egységes, illetve az egyszerű pertársak jogállására vonatkozó szabályozás alapján lehet megállapítani (lásd 211-212. pont).

Nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett csak a fizetésre halasztás vagy részletfizetés engedélyezését kéri; ilyen kérelem előterjesztésére az ellentmondásra nyitva álló határidőn belül van lehetőség.

A részletfizetés vagy a fizetésre halasztás engedélyezéséről az ügyben eljáró közjegyző dönt. Nem minősül a fizetési meghagyás megtámadásának a kijavításra irányuló kérelem sem.

[1047] A KÖVETELÉS TELJESÍTÉSE • Ha a kötelezett az ellentmondásban arra hi vatkozik, hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kézbesítését megelőzően már teljesítette, a közjegyző az ellentmondásról szóló értesítés kézbesítésével egyidejűleg felhívja a jogosultat, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzon a közjegyzőnek a követelés fennállásáról. Ha a jogosult a kötelezett állítását elismeri vagy a felhívásra nem nyilatkozik, a közjegyző az eljárást megszünteti (lásd 1043. pont). Ha a jogosult a kötelezett állítását vitatja, akkor a közjegyző a jogosult nyilatkozatának a beérkezése után az ügy iratait a MOKK rendszerén keresztül a jogosult által megjelölt bírósághoz továbbítja (Fmhtv. 30. §). Ha a jogosult a kötelezett nyilatkozata alapján a fizetési meghagyásban érvényesített követelését leszállítja, a bíróság a tárgyalást csak erre a követelésre tűzi ki.

Ezzel szemben nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett arra hivatkozik, hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kézhezvételét követően teljesítette; ebben az esetben a meghagyás az ellentmondásra nyitva álló határidő utolsó napját követő napon jogerőre emelkedik. A közjegyző a kötelezett nyilatkozatának beérkezését követően felhívja a jogosultat arra, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról. Ha a jogosult a kötelezett állítását elismeri vagy a felhívásra nem nyilatkozik, a közjegyző a jogerősítési záradékban feltünteti, hogy a követelés – vagy annak a nyilatkozattal, illetve az elismeréssel érintett része – tárgyában végrehajtásnak nincs helye (Fmhtv. 31. §).

A kötelezettnek, ha a teljesítésről bizonylatot kapott, az ellentmondásában vagy a nyilatkozatában meg kell jelölnie a bizonylat sorszámát és keltét, illetve a pénzügyi művelet azonosítóját és időpontját.

[1048] AZ ELLENTMONDÁS HATÁSA • A határidőben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át [Fmhtv. 37. § (1) bek.].

A közjegyző az ellentmondásról – annak beérkezésétől számított nyolc napon belül – értesíti a jogosultat, és egyben felhívja arra, hogy tizenöt napon belül a bíróságnak benyújtott beadványon a peres eljárás illetékét rója le, az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja elő és bizonyítékait terjessze elő. Egyben felhívja a jogosult figyelmét arra, hogy ezek elmulasztása esetén a bíróság a pert megszünteti.

A ellentmondásról szóló értesítést követően a közjegyző a fizetési meghagyásos eljárás MOKK rendszerében rögzített iratainak a MOKK rendszerén keresztül kinyomtatott példányát (az ún. aktanyomatot)9 megküldi a fizetési meghagyás iránti kérelemben a jogosult által megjelölt bíróságnak, ha pedig a jogosult nem jelölt meg bíróságot, akkor a közjegyző a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg az aktanyomatot.

A fizetési meghagyásos eljárást ellentmondás nélkül is per követi akkor, ha a fizetési meghagyás iránti kérelmet a közjegyző hivatalból elutasítja (lásd 1039. pont) vagy az eljárást megszünteti (lásd 1043. pont), és ezt követően a jogosult a követelés érvényesítése végett a bíróságnál keresetet indít [Pp. 315. § (2) bek.].

[1049] A PERES ELJÁRÁS • A fizetési meghagyásos eljárásból alakult perre a követelés értékétől függően kell a Pp. szabályait alkalmazni. Ha a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesített, helyi bíróság hatáskörébe tartozó követelés összege az egymillió forintot nem haladja meg, a peres eljárásra a Pp. kisértékű perekre vonatkozó XXVI. fejezetének a szabályai az irányadók (lásd 1050-1062. pont).

Ha a követelés értéke az egymillió forintot meghaladja, a fizetési meghagyásos eljárást követő peres eljárás, valamint az európai fizetési meghagyásos el-

járás10 eltérő szabályait a Pp. 315-323. §-a tartalmazza. Ezek közül a 315., a 318. és a 322. § lényegében megismétli azokat a rendelkezéseket, amelyek a fizetési meghagyás perré alakulásával kapcsolatban a külön törvényben is megtalálhatók (Fmhtv. 25., 36-37., 40. §). A többi szakasz a Pp. általános szabályaitól eltérő rendelkezéseket tartalmaz:



Kizárás: A fizetési meghagyásos eljárást követő per elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az ügyben korábban eljáró közjegyző (az őt alkalmazó közjegyző nevében eljáró közjegyzőhelyettes) és az ő hozzátartozója és volt házastársa (Pp. 316. §).

Perköltség: A fizetési meghagyásos eljárás díja,1 valamint a fél célszerű és jóhiszemű eljárása keretében a fizetési meghagyásos eljárásban felmerült másolati díj is a perköltség részét képezi [317. § (1) bek.].

Költségkedvezmények: A közjegyzőnek a felet költségkedvezményben részesítő jogerős végzése a peres eljárásra is hatályos, azonban a perben eljáró bíróság a végzést hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja. Ha a közjegyző a felet költségkedvezményben részesítette, a fél részben vagy egészben mentes a fizetési meghagyást követő peres eljárás illetékének viselése alól [317. § (2)bek.].

Tárgyalás kitűzése: Ha a jogosult az illeték fizetésére, valamint a tények és bizonyítékok előterjesztésére vonatkozó kötelezettségét teljesítette, a bíróság az iratok megérkezésétől – ideértve a közjegyzői aktanyomat megérkezését is – harminc napon belül, kiemelt jelentőségű perek esetében tizenöt napon belül az ügy tárgyalására határnapot tűz ki, és arra a jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig alperesként megidézi (319. §).12

Tárgyalás: Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásra a keresetlevél alapján kitűzött első tárgyalás szabályait, a további eljárásra pedig az elsőfokú eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni (320. §).

7.4. Jegyzetek1. Farkas József: A jogerő a magyar polgári eljárásban. Budapest, 1967. 135. o.

2. Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Petrik) 2010. D/102/12.

3. Az eljárás középpontjában továbbra is a fizetési meghagyás áll, amely Magyary megfogalmazása szerint „fizetési parancs, amelyben a bíróság az adósnak meghagyja, hogy a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt végrehajtás terhe mellett a hitelezőt elégítse ki. Ez a parancs azonban nem feltétlen, hanem feltételes, ti. ahhoz a felbontó feltételhez van kötve, hogy az adós neki ellent nem mond. Erre az ellentmondásra az adóst figyelmeztetni kell." (Magyary-Nizsalovszky: i. m. 614. o.) Az 1893. évi XIX. törvénycikk indokolása a fizetési meghagyást nagyon találóan „anticipált makacssági ítéletnek" nevezte. A fizetési meghagyás és a mulasztási (makacssági) ítélet helyébe lépő bírósági meghagyás között ma is csak annyi a különbség, hogy az előbbi esetben a bíróság mintegy feltételezi a kötelezett védekezésről való hallgatólagos lemondását, míg az utóbbi esetben ténylegesen megállapítja a marasztaló határozat alapjául szolgáló mulasztás tényét.

4. A Fmhtv. 3. § (4a) bekezdését beiktató 2011. évi CLXXX. törvény 108. §-ához fűzött indokolás szerint „a jogosultak nem egy esetben több százmilliós vagy egyenesen milliárdos értékű pénzkövetelést is a fizetési meghagyási rendszer útján érvényesítenek. Ezen ügyekben minden esetben valamilyen bújtatott jogvita áll a háttérben, így a követelést rendeltetés-Kengyel Miklós: Százéves a sommás eljárásról szóló törvény. MJ, 1993/10:608-611.

5. Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiad. Budapest, 1924. 266. o.

6. Svédországban 1974-ben hozták létre a „kisösszegű követelések" bíróságát. Angliában már az 1999. évi perjogi reformot megelőzően kialakult a „small claims procedure" az 1000 fontot meg nem haladó értékű ügyek elbírálására. Az 1999-ben hatályba lépett Civil Pro- cedure Rules egy külön eljárási módot hozott létre a 3000 fontot meg nem haladó ügyek elbírálására (small claims track).

7. Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11: 650-663. o.

8. Indokolás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz (49. § 1. pont).

9. A 861/2007/EK rendelet 1. cikke szerint: „E rendelet létrehoz egy a kisértékű követelések esetén alkalmazható európai eljárást (továbbiakban: kisértékű követelések európai eljárása), amelynek célja a határokon átnyúló, kisértékű követelésekkel kapcsolatos ügyek elbírálásának egyszerűsítése és felgyorsítása, továbbá a költségek csökkentése. A kisértékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás a tagállami

11



jogszabályok szerinti eljárások alternatívájaként áll a peres felek rendelkezésére szerűen peres úton kellene érvényesíteni. Mivel a fizetési meghagyásos eljárás a bagatell követelések érvényesítésére szolgál, és nyilván nem egy milliárdos vagy százmilliós követelés behajtása a rendeltetése, indokolt felső értékhatár bevezetése."

10. A közjegyzőre ugyanazok a kizárási szabályok vonatkoznak, mint a bíróra (lásd 119. pont). Az Fmhtv. 9. § (5) bekezdése szerint a közjegyző a MOKK rendszerében rögzíti a hozzátartozóinak és volt házastársának a vezetéknevét. Ha az ügyben a fél vagy képviselőjének vezetékneve megegyezik a közjegyző vagy az általa bejelentett személy vezetéknevével, az ügyet a MOKK rendszerének alkalmazásával nem lehet a közjegyzőre osztani.

11. Beiktatta a 2011. évi CLXXIV. törvény 63. §-a.

12. A közjegyző a kérelmet hivatalból végzéssel elutasítja, ha megállapítható, hogy

az eljárásra a magyar közjegyző (bíróság) joghatósága törvény, európai uniós jogszabály vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;

a. a jogosult követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, de a Pp. 129. §-ának rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;

b. a fizetési meghagyás kibocsátásának a 3. § vagy törvény egyéb rendelkezése alapján nincs helye;

c. a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt közjegyző vagy bíróság előtt fizetési meghagyásos eljárás vagy per már folyamatban van [Pp. 128. §], illetve annak tárgyában a fizetési meghagyás már jogerőre emelkedett vagy már jogerős ítéletet hoztak [36. § (1) bek., Pp. 229. §];

d. a félnek nincs perbeli jogképessége (Pp. 48. §);

e. a jogosult a 15. § (1) bekezdése ellenére kézbesítési megbízottat nem jelölt meg, vagy a jogosult a fizetési meghagyás hirdetményi kézbesítését kéri;

f. a kötelezettnek a meghagyást belföldi címen ismételten nem lehet kézbesíteni, mert meghalt (megszűnt), a bejelentett címen ismeretlen vagy onnan ismeretlen helyre költözött [(3) bek.];

g. a jogosult követelése idő előtti vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;

h. külön jogszabály az igény polgári eljárás útján történő érvényesítésére határidőt állapít meg,

ia) amely határidő jogvesztő, és ezt a jogosult elmulasztotta,

ib) amely határidő elmulasztása esetén a fél igazolással élhet, és a jogosult ezt a határidőt elmulasztotta, de igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a közjegyző elutasítja;

j) a jogi képviselő által benyújtott kérelem nem tartalmazza a 20. § (1) bekezdésében foglaltakat vagy elmulasztották az eljárási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését;

k) a jogi képviselővel rendelkező fél vagy a jogi személy fél kérelmét nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében és a 17. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn; vagy

l) a jogosult a hiánypótlási felhívást követően a kitűzött határidő alatt a kérelmet (annak a szükséges részét) nem vagy ismételten hiányosan nyújtotta be, és emiatt a kérelem nem bírálható el [(Fmhtv. 24. § (1) bek.].

1. Németh János: Fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Németh) 1999. 1340. o.

2. Az aktanyomat tartalmazza a fizetési meghagyásos eljárás iratanyagának tartalmát, valamint az eljáró közjegyző nevét, székhelyét és bélyegzőlenyomatának képét; az a közjegyző aláírása nélkül is hiteles [(Fmhtv. 38. § (1) bek.].


4. A fizetési meghagyásos eljárásban nem illetéket, hanem eljárási díjat kell fizetni, amelynek alapja a pénzkövetelés eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számított értéke. A díjalap után az eljárási díj mértéke az alapeljárásban 3%, de legalább 5000 forint és legfeljebb pedig 300 000 forint (Fmhtv. 42-46. §).



Az eljárási díj az ügy perré alakulása esetében a peres illetékbe beszámítható és a perköltség részét képezi.

5. A 319. § szövegét a 2011. évi CLXXX. törvény 82. §-a 2012. március 15-ei hatállyal módosította.

7.5. IrodalomBerkiné Lakatos Katalin: Érvényesítheti-e a munkáltató közvetlen keresettel a bíróság előtt a munkavállalója tartozásának megfizetésére irányuló igényét? – Érvényesítheti-e a munkáltató a kártérítési igényét fizetési meghagyásos eljárás útján? MJ, 1997/1:26-31. o.

Gáspárdy László: A magyar fizetési meghagyásos eljárás – nyugat-európai összevetésben. JK,1994/4-5:151-158. o.

Gáspárdy László – Harsági Viktória: Fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Petrik) 2007. 643-664. o.

Gátos György (ifj.): A fizetési meghagyás újjászületése az európai közösségi jogban. In Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 39-52. o.

Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 145-161. o.

Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Petrik) 2010. D85-D102/ 54. o.

Lugosi József: Kézikönyv a fizetési meghagyásos eljárásról. Budapest, 2010.

Lugosi József: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben – jogalkotási dilemmák. MJ, 2011/9:545-555. o.


Major László – Mándi Zoltán: A fizetési meghagyásos eljárás. OIT Hivatal. Budapest, 2001.

Molnár Judit: Európai fizetési meghagyásos eljárás – az uniós szabályozás a változások tükrében. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007, 239-250. o.

Németh János: Illetékesség a fizetési meghagyásos eljárásban. MJ, 1961/8:369-371. o.

Németh János: A fizetési meghagyásos eljárás a szocialista magyar polgári eljárásjog rendszerében. Acta Budapest, 1963. Tom. IV. Fasc. 1. 231-248. o.

Németh János: Fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár 1976. 1465-1500. o.

Németh János: A fizetési meghagyásos eljárás. In Polgári nemperes eljárások. 1996. 65-102. o.

Németh János: Fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Németh) 1999. 1315-1353. o.

Németh János: A fizetési meghagyásos eljárás. In Németh János – Kiss Daisy: A bírósági nemperes eljárások magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata. 1. köt. Budapest, 2002. 165-214. o.

Németh János: Fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Németh) 2007. 1847-1898. o.

Pankotainé Nagy Gabriella: Közjegyzőhelyettesek helyzete és szerepe a közjegyzők mellett napjainkban. KK, 2011/2:12-25. o.

Szécsényi Nagy Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás. In Nemperes eljárások 2010 (Varga) 844-945. o.

Tóvári Tamás: Fizetési meghagyásos eljárásunk néhány kérdése a német ZPO tükrében. Stu- dia Collegii Bibó. 2001. 295-307. o.


7. fejezet - ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS- ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN1. XXVI. FEJEZET – A KISÉRTÉKŰ PEREK1.1. 1. A kisértékű perek fogalma[1050] TÖRTÉNELMI GYÖKEREK • A bagatell vagy másképpen sommás eljárás régóta ismert intézménye a magyar eljárásjognak. A bagatell (csekély, jelentéktelen) ügyek fogalmában rejlő pejoratív tartalommal ellentétben a sommás jelző az eljárásnak – az általánoshoz képest – gyorsabb és egyszerűbb lebonyolítására utal. A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvény nemcsak a szóbeliségen, a közvetlenségen és a bizonyíték szabad mérlegelésén alapuló eljárást vezette be, hanem a „a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás" korszerűsítése ürügyén a rendes eljárást is modernizálta (lásd 55. pont). A sommás eljárás fontos „kísérleti terep" volt a polgári perrendtartás kodifikálásán dolgozó Plósz Sándor számára.1

Az 1911. évi Pp.-ben a sommás eljárás fogalmát a járásbírósági eljárás váltotta fel, csak a birtokháborítási pereknél maradt fenn a „sommás" kifejezés. (Eljárás a sommás visszahelyezési és a sommás határperekben. 1911. évi I. tc. 575-582. §). A járásbírósági eljárás a következőkben tért el a törvényszéki eljárástól: a) a felek a szóbeli tárgyaláson kívül is szóban érintkeztek a bírósággal;

a járásbírósági eljárásban nem volt külön perfelvételi tárgyalás; c) a szóbeli tárgyalás, a keresetlevelet kivéve, nem előkészítő iratok útján történt; d) a szóbeli tárgyaláson a pervezetés a bíró kezében összpontosult; e) közvetett eljárásra csak a megkeresés esetén kerülhetett sor.2

Az 1952. évi Pp. a járásbíróságokat általános hatáskörű elsőfokú bíróságokká tette, és ezzel megszüntette a különbséget az elsőfokú eljárások között. A kis perértékű ügyek fogalma csaknem fél évszázaddal később bukkant fel ismét a magyar polgári eljárásjogban.

[1051] A KIS PERÉRTÉKŰ ÜGYEK FOGALMÁNAK MEGJELENÉSE • Miközben a [1051] szocialista polgári eljárásjog dogmaként kezelte az egységes elsőfokú eljárást, addig más országokban vagy fennmaradtak a XIX. században kialakult egyszerűbb eljárási formák (például Ausztriában és Németországban) vagy új intézmények születtek a kisértékű ügyek elbírálására. Ebben különösen az angolszász országok jártak az élen, ahol már a hetvenes években megjelent a small claims fogalma, amelyet hamarosan követett a „kisösszegű követelések bíróságainak" a felállítása.3

Magyarországon a rendszerváltás utáni harmadik novella, a VII. Ppn. hozott áttörést, de az 1997. évi óvatos reform a kis perértékű ügyek fogalmát a perorvoslatokra korlátozta. 4 A törvény azokat a helyi bíróság hatáskörébe tartozó vagyonjogi pereket minősítette kis perértékű ügyeknek, amelyekben elsőfokú bíróság által megítélt, illetve elutasított követelés a kettőszázezer forintot nem haladta meg [256/B. § (1) bek.]. A nehezen értelmezhető megfogalmazás néhány évvel később „a fellebbezésben vitatott értékre" változott, valamint kiegészült a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékára történő utalással, ami a helyi bíróság hatáskörébe tartozó vagyonjogi ügyek értékhatárára tekintettel de facto egymillió forintig, majd 2003-tól ötszázezer forintig növelhette a kis perértékű ügyek értékhatárát. A szabályozás azonban, amint arra már utaltunk, csak a perorvoslatokra terjedt ki: a fellebbezés, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálása során egyszerűbb szabályok alkalmazását tette lehetővé.

[1052] A KISÉRTÉKŰ PEREK TELJES KÖRŰ SZABÁLYOZÁSA • A X. Ppn. kibővítette a kis perértékű ügyekre vonatkozó szabályozást, amit „kisértékű perek" címszó alatt a törvény Ötödik részében (387-394/A. §) helyezett el. A 2009. január 1-jén hatályba lépő szabályozás célja – a korábbi sommás, illetve járásbírósági eljárás mintájára – a kis perértékű ügyek idő- és költségtakarékosabb elintézésének az előmozdítása egy egyszerűsített, gyorsított pertípus bevezetésével.5

Habár a törvényhozó a X. Ppn. indokolásában kifejezetten nem utalt rá, mégsem tekinthető véletlennek az, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendeletét is 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. A rendeletben szabályozott európai eljárást azonban csak a határon átnyúló kisértékű követelések esetében, a nemzeti eljárások alternatívájaként lehet


ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS- ÉS NAGYÉRTÉKŰ

ÜGYEKBENalkalmazni.6

[1053] A KISÉRTÉKŰ PEREK FOGALMA ALÁ TARTOZÓ JOGVITÁK • A kisértékű perek szabályai

• a helyi bíróság hatáskörébe tartozó, és

• kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető, azaz egymillió forintot meg nem haladó,7 kizárólag pénz fizetésére irányuló követeléseknek,

• az ellentmondás folytán perré alakult eljárásában vagy a fizetési meghagyásos eljárást ellentmondás nélkül követő peres eljárásban (lásd 1048. pont) alkalmazandók [387. § (1) bek.].

• A követelés értékét a pertárgy értékére vonatkozó szabályoknak megfelelően kell megállapítani (lásd 152. pont). A kisértékű perek szabályainak alkalmazhatósága tekintetében a per tárgyának a fizetési meghagyás iránti kérelem beadásakor fennálló értéke az irányadó. Ha a per keresetváltoztatás folytán nem tartozna a kisértékű perek körébe, a pert az általános szabályok szerint kell lefolytatni. A korábban megtett perbeli cselekmények és nyilatkozatok azonban hatályosak maradnak.

A kisértékű perek szabályait nem lehet alkalmazni, ha

• az iratokat hirdetmény útján kell kézbesíteni (lásd 342. pont),

• a bíróság bármelyik fél részére ügygondnokot állított (lásd 274. pont),

• a felek közösen előterjesztett kérelmükben a per általános szabályok szerinti elbírálását kérik [387. § (4) bek.].

• a követelés fizetési meghagyás útján nem érvényesíthető, mert a per tárgya a munkaviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkáltató kötelezettségszegése, illetve fegyelmi vétség [349. § (4) bek.].

A kisértékű perekben a Pp. általános szabályait (I-XIV. fejezet) a Hatodik részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A megfogalmazás arra utal, hogy a törvényhozó a kisértékű pereket – a házassági per vagy a sajtó-helyreigazítási eljárás stb. mintájára – különleges eljárásként szabályozza.

1.2. 2. A kisértékű perek szabályai az elsőfokú eljárásban[1054] TÁRGYALÁS • Mivel a kisértékű perek szabályait a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás következtében indult perben kell alkalmazni (lásd 1045. pont), az eljárás menetére vonatkozó külön rendelkezések a tárgyalással kezdődnek.

Ha a jogosult az illetékfizetési kötelezettségének eleget tett, továbbá az ügyre vonatkozó részletes tényállításait előadta és a bizonyítékait előterjesztette (lásd 1049. pont), a bíróság az iratok megérkezésétől számított harminc napon belül az ügy tárgyalására határnapot tűz ki, és arra a jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig alperesként megidézi (Pp. 319. §).

A bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy az első tárgyalási nap a jogosult által beadott iratoknak, ha pedig a közjegyzői aktanyomat később érkezett meg a bírósághoz, akkor az aktanyomatnak a bírósághoz való érkezését követő legkésőbb negyvenöt napon belül megtartható legyen. Ha a fizetési meghagyásos eljárást ellentmondás nélkül követi a peres eljárás, akkor az első tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított hatvan napon belül kell megtartani [388. § (2) bek.]. A folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb harminc napon belül megtartható legyen.

A bíróság a felperes részletes tényelőadását és bizonyítékait legkésőbb a tárgyalásra szóló idézésben közli az alperessel. A bíróság a feleket a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatja arról, hogy az ügyet a kisértékű perek szabályai szerint bírálja el. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra, hogy a feleknek megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségük van, valamint a határidők elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár [388. § (1) bek.].

A fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem akadálya annak, hogy a bíróság az általános szabályok szerint (lásd 487. pont) bocsásson ki bírósági meghagyást.

A bíróság a folytatólagos tárgyalás elmulasztása esetén a tárgyalást – az új határnap egyidejű kitűzésével – csak



ÜGYEKBENkivételesen indokolt esetben halaszthatja el, ennek hiányában a tárgyalást berekeszti és a határozatot a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg. Ha a tárgyaláson a felek egyike sem jelenik meg, és a felperes nem kérte, hogy a távollétében is tartsák meg a tárgyalást, szünetelésnek helye nincs, a bíróság a pert megszünteti (390. §).

[1055] BIZONYÍTÁSI INDÍTVÁNYOK ELŐTERJESZTÉSE • A fél a bizonyítási indítványait legkésőbb az első' tárgyalási napon terjesztheti elő. A szigorú szabály alól a törvény több kivételt enged:

• Keresetváltoztatás vagy viszontkereset benyújtása esetén a bizonyítási indítványt a fél azon a tárgyalási napon is előterjesztheti, amelyen a keresetváltoztatás vagy a viszontkereset benyújtása történt, ha pedig arra két tárgyalási nap között került sor, az azt követő tárgyalási napon.

• Beszámítási kifogás előterjesztése esetén a beszámítani kívánt követelés bizonyítására vonatkozó indítványt a kifogás előterjesztésével egyidejűleg kell előterjeszteni. Ezt a rendelkezést az ellenbizonyításra is megfelelően alkalmazni kell.

• A fél bizonyítási indítványát az ellenfél beleegyezésével a per folyamán bármikor előterjesztheti, kivéve ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő.

• Az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a fél akkor is előterjesztheti bizonyítási indítványát, ha abban oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az indítvány előterjesztésére egyébként nyitva álló határidő lejárta után jutott a tudomására, illetve amely jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után szerzett tudomást, és ezt kellően igazolja.

A felsorolt rendelkezésekkel ellentétesen előterjesztett bizonyítási indítványt a bíróság köteles figyelmen kívül hagyni (389. §).

[1056] KERESETVÁLTOZTATÁS • A felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadása után csak egy ízben, az első tárgyaláson változtathatja meg. Ezen időpont után a felperes – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az alperes hozzájárulásával változtathatja meg a keresetét.

A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy a felperes a keresetét írásban az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában az alperes hozzájárulása nélkül megváltoztassa, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A megváltoztatott keresetet az alperessel a folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.

A felperes az alperes hozzájárulása nélkül az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül a keresetváltoztatásra nyitva álló határidő lejárta után jutott a tudomására, illetve amelynek jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után szerzett tudomást, és ezt kellően igazolja.

A felperes az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes hozzájárulása nélkül

a. az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhet;

b. ugyanazon jogviszony alapján más jogkövetkezmény alkalmazását kérheti;

c. a keresetét felemelheti vagy leszállíthatja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjesztheti;

d. megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhet.

A bíróság a keresetnek az a)-d) pontok szerint történő megváltoztatást figyelmen kívül hagyja, ha nyilvánvaló, hogy a felperes azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa (391/A. §).

A 2008. évi XXX. törvénnyel (X. Ppn.) bevezetett kisértékű perek esetében a keresetváltoztatás szabályozása más elvek alapján történt, mint két évvel később, amikor a 2010. évi CLXXXIII. törvény az általános szabályok szerinti keresetváltoztatás fogalmát szűkítette, és a kötelező jogi képviselet esetében szigorú időhatárokat állított fel (lásd 391. pont). Ezzel magyarázható az eltérő fogalomhasználat és a szabályozás összhangjának a hiánya.



ÜGYEKBEN[1057] VISZONTKERESET • Az alperes a felperes ellen – annak hozzájárulása nélkül – viszontkeresetet az első tárgyaláson indíthat. Ezen időpont után az alperes a felperes ellen – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – viszontkeresetet csak annak hozzájárulásával indíthat.

A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy az alperes viszontkeresetet írásban az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában a felperes hozzájárulása nélkül indíthasson, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A viszontkeresetet a felperessel a folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.

Ha a felperes a keresetét az alperes hozzájárulásával vagy az alperes hozzájárulása nélkül – olyan tényre, bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős hatósági vagy más határozatra hivatkozással változtatta meg, amely önhibáján kívül a keresetváltoztatásra nyitva álló határidő után jutott a tudomására – megváltoztatta (lásd 1055. pont), az alperes a felperes hozzájárulása nélkül indíthat viszontkeresetet.

A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.

A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, amelyben nem kizárólag pénzkövetelést érvényesítenek, vagy amelyben olyan pénzkövetelést érvényesítenek, melynek az értéke az egymillió forintot meghaladja (391/B. §).

[1058] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS • A kisértékű perekben beszámítási kifogást az első [tárgyalás után csak akkor lehet előterjeszteni, ha:

a. a beszámítani kért követelést az ellenfél elismeri,

b. a beszámítandó követelés fennállta közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítható,

c. a beszámítani kért követelés ezen időpontot követően járt le, vagy

d. a követelés fennálltáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett a fél tudomást, és ezt valószínűsíti.

A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy a fél a fenti korlátozás mellőzésével a beszámítási kifogást írásban az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában terjeszthessen elő, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A beszámítási kifogást az ellenféllel a folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni (391/C. §).

1.3. 3. Fellebbezés kisértékű perekben[1059] A KORÁBBI SZABÁLYOZÁS ÁTVÉTELE • A VII. Ppn. már 1998-tól kezdődően egyszerűsítette a fellebbezés szabályait az ún. kis perértékű ügyekben (256/B-256/E. §). Ezeket a rendelkezéseket a X. Ppn. egyszerűen átültette a kis- értékű perek szabályai közé.

A bíróság az ítélete rendelkező részében köteles tájékoztatni a feleket arról, hogy a fellebbezést a kisértékű perek szabályai szerint bírálja el (391/D. §). Ezek a szabályok azonban nem alkalmazhatóan a végzés elleni fellebbezés esetében, továbbá az ítélet elleni fellebbezés esetében sem, ha a per tárgya tartási vagy egyéb jellegű követelés (394/A. §).

[1060] A FELLEBBEZÉS BENYÚJTÁSA • A kisértékű perekben fellebbezésnek csak az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. Lényeges eljárási szabálysértésnek az olyan jogszabálysértés minősül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt [392. § (1)-(2) bek.].

A másodfokú eljárásban új tények állításának, illetve új bizonyítékok előterjesztésének helye nincs. E tilalom nem érvényesül, ha a tények előadására, illetve bizonyítékok előterjesztésére az elsőfokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor [392. § (4) bek.].

A fellebbezés határideje – az általános szabályoknak megfelelően (lásd 760. pont) – tizenöt nap, de az elmulasztott fellebbezési határidő utolsó napjától számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg [392. § (3) bek.].



ÜGYEKBENA fellebbezést a tanács elnöke – a fellebbezési tárgyalás kitűzése előtt – hivatalból elutasítja, ha a fellebbezés nem tartalmazza az eljárási jogszabálysértésre vagy a jogszabály téves alkalmazására való hivatkozást. A fellebbezés elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbező megjelöli, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala előtti eljárás mely mozzanatát tartja jogszabálysértőnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja szerint mely jogát vagy jogos érdekét sérti [393. § (1) bek.].

[1061] A FELLEBBEZÉS ELINTÉZÉSE • A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, illetve az ellenfél csat-

lakozó fellebbezésének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti [393. § (2)-(3) bek.]. A határidők elmulasztása esetén igazolásnak az előző pontban leírtak szerint van helye.

A másodfokú eljárásban a kereset 146. § (5) bekezdése szerinti módosítására, illetve kiegészítésére (lásd 391., 776. pont) csak meghatározott feltételek között kerülhet sor. Az a) pont esetében a keresettel érvényesített jog megalapozására szolgáló új tényeket és bizonyítékokat csak akkor lehet előterjeszteni, ha arra az elsőfokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor. A b)-d) pontban foglaltaknak (keresetleszállítás, -kiterjesztés, megállapítás helyett teljesítés stb.) – ha azok bizonyítási eljárás lefolytatását tennék szükségessé – csak akkor van helyük, ha az azokra okot adó körülmények a tárgyalás berekesztését követően álltak be (392. §).

[1062] HATÁROZATOK • Ha az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása nem volt, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a másodfokú bíróság a Pp. 252. §-ban meghatározottak szerint határoz (lásd 793. pont). Ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, a bíróság a jogszabálysértő határozatot – mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között – megváltoztathatja, egyébként a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja (394. §).

1.4. Jegyzetek7 A X. Ppn.-hez fűzött indokolás szerint az egymillió forintos értékhatár megállapításakor a törvényhozó figyelemmel volt az ár- és értékviszonyokra, továbbá arra, hogy a kisebb súlyú ügyekben bevezetésre kerülő szabályok hatásai viszonylag nagyobb körben érvényesüljenek. Itt jegyezzük meg, hogy a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet 2. cikke 2000 euróban, azaz mintegy ötszázezer forintban állapítja meg az értékhatárt.

1.5. IrodalomHorváth E. Irisz: A kis értékű követelések európai eljárásban hozott ítéletek végrehajtása. MJ, 2010/8:493-498. o.

Horváth E. Írisz: Kis értékű követelések európai eljárása – Egy új alternatíva? EJ, 2010/3:1823. o.

Simon Károly László: A kisértékű perek hazai szabályozásának jogalkalmazási nehézségei. MJ, 2011/6:349-362. o.

Pallós Nikoletta: A kis értékű követelések európai eljárása a magyar környezetben. MJ, 2010/7-8:386-392. o.

Varga István: Kisértékű perek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 1463-1506. o.

Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11: 650-663. o.

2. XXVII. FEJEZET – A KIEMELT JELENTŐSÉGŰ PEREK



ÜGYEKBEN[1063] SZABÁLYOZÁSI KONCEPCIÓ • A kisértékű perek „tükörképeként" a törvényhozó megalkotta a nagyértékű perekre vonatkozó eljárási szabályokat is.

Az előzmények között kell megemlítenünk a 2006. évi LIII. törvényt, amely „a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekben" hozott hatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára az általánostól eltérő szabályokat írt elő, valamint a gazdálkodó szervezetek (vállalkozások) egymás közötti pereinek külön szabályozására irányuló sikertelen kísérleteket.1 Az új különleges eljárás, mint a Pp. XXVI. fejezete és egyben Ötödik része, az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvény részeként látott napvilágot. Általános indokolása szerint „a jogalkotó kiemelt jelentőséget tulajdonít a törvényes rend, a köz- és jogbiztonság fenntartásának és erősítésének, valamint a jó és olcsó állam érdekében a hatékony, gyors, az igazság szolgáltatására törekvő jogrendszer felépítésének". A túlnyomórészt büntetőjogi normákat tartalmazó törvényt az Országgyűlés 2011. július 4-i ülésnapján fogadta el, és alig egy héttel később, 2011. július 13-án már hatályba is lépett azzal, hogy a rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

A kiemelt jelentőségű perekben a Pp. általános szabályait (I-XIV. fejezet) az Ötödik részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A kiemelt jelentőségű pereket a törvény a kisértékű perekhez hasonlóan (lásd 1053. pont) különleges eljárásként szabályozza.

[1064] A KIEMELT JELENTŐSÉGŰ PEREK KÖRE • Kiemelt jelentőségűnek minősülnek

a törvényszék hatáskörébe tartozó vagyonjogi perek [23. § (1) bek. a) pont], amennyiben a pertárgy értéke a négyszázmillió forintot meghaladja, továbbá

a megállapításra irányuló perek, amennyiben a pertárgy értéke – ha a marasztalás kérhető lenne – az előbbi összeget meghaladná.

A kiemelt jelentőségű perek szabályai a Pp. XV-XXV. fejezetében szabályozott különleges eljárásokban nem alkalmazhatók (386/A. §).

[1065] SORONKÍVÜLISÉG • Mivel a törvényhozó a „társadalom által nagy figyelemmel kísért ügyek hatékony, belátható időben lezárható, jogszerű elbírálását tűzte ki célul", a szabályozás „vezérmotívuma" a soronkívüliség lett, amelyet az elsőfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában is köteles elrendelni. A soronkívüliség az eljárás minden szakaszára kiterjed, beleértve a rendes és a rendkívüli perorvoslatokat is:

• a bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezéstől számított nyolc napon belül megvizsgálja,

• a bíróság a keresetlevél érkezésétől számított hatvan napon belülre köteles a per első tárgyalását kitűzni,

• a folytatólagos tárgyalást az elhalasztott tárgyalás napját követő két hónapon belülre kell kitűzni, kivéve

a. a szakértői bizonyítás során a szakvélemény elkészítésére legfeljebb harmincnapos, különösen bonyolult ügyekben legfeljebb hatvannapos határidőt engedhető,

b. a bíróság egymást követő' tárgyalási napokra is tűzhet tárgyalást, amennyiben a per körülményei ezt lehetővé és indokolttá teszik,

c. az elsőfokú határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb nyolc napon belül írásba kell foglalni és az azt követő három napon belül kézbesíteni kell,

d. a másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb tizenöt napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak, amely legkésőbb nyolc napon belül kézbesíti a feleknek (386/B-386/G. §),

e. a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani, a határidő elmulasztásától számított harminc nap elteltével igazolásnak sincs helye (386/I. §).

[1066] BIZONYÍTÁS • A kiemelt jelentőségű perekben a „tiszta" tárgyalási elv érvényesül (lásd 80. pont). A bíróságot nem terheli a 3. § (3) bekezdésébe foglalt tájékoztatási kötelezettség, a 386/J. § szerint ugyanis nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.



ÜGYEKBENA tanú kihallgatása során a közép-európai gyakorlattól eltérő, az angol-amerikai perjogból ismert „cross-examination"-rendszer érvényesül:

• A kihallgatást az elnök vezeti. A tanú kihallgatását kezdeményező fél indítványa esetén a tanúhoz először a tanúkihallgatást indítványozó fél intézhet közvetlenül kérdéseket, majd – az ellenérdekű fél ilyen tartalmú indítványa esetén – az ellenérdekű fél. A feleket követően az elnök, valamint a bíróság többi tagja jogosult a tanúhoz kérdéseket intézni.

• Amennyiben egyik fél sem élt az indítványtételi joggal, a tanút elsőként az elnök hallgatja ki, illetve a bíróság többi tagja is jogosult a tanúhoz kérdéseket intézni.

• A fél részéről a tanúhoz intézett a) a tanú befolyásolására alkalmas, illetőleg a választ magában foglaló, b) az ügyre nem tartozó, c) indokolatlanul ismételten ugyanarra a tényre irányuló kérdés esetén az ellenérdekű fél tiltakozást jelenthet be. Tiltakozással érintett kérdés megengedhetősége felől az elnök határoz (386/M. §).

[1067] EGYÉB SZABÁLYOK • A bíróság – a feltételek fennállása esetén (lásd 691. és 693. pont) – köteles rész- vagy közbenső ítéletet hozni, amennyiben ezt bármelyik fél indítványozza. A bíróság a kérelem tárgyában legkésőbb az indítványt követő tárgyaláson határoz. Az alaptalan vagy ismételten alaptalan indítványt tevő felet a bíróság pénzbírsággal sújtja (386/H. §).

A beavatkozást megengedő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen a beavatkozó fellebbezéssel élhet; ennek jogerős elintézéséig a beavatkozó a perben nem vehet részt, újabb beavatkozási kérelmet nem nyújthat be (386/L. §).

A kiemelt jelentőségű perekben kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötmillió forint (386/K. §).

2.1. Jegyzet1 Wopera Zsuzsa: Az alfától az ómegáig: a kisértékűtől a kiemelt perekig. Miskolci Jogi Szemle. Különszám, 2011. 211. o.

2.2. IrodalomWopera Zsuzsa: Az alfától az ómegáig: a kisértékűtől a kiemelt perekig. Miskolci Jogi Szemle. 2011. Különszám, 211-227. o.


8. fejezet - HATODIK RÉSZ │ A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS1. XXVIII. FEJEZET – A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS1.1. 1. Alapfogalmak[1068] A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS • A bírósági végrehajtás – Vida Istvánnak a magyar jogirodalomban általánosan elfogadott meghatározása szerint – az a polgári nemperes eljárás, amelynek során a bíróság, illetve a végrehajtásra felhatalmazott szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló szankciót.1 A bírósági végrehajtás leglényegesebb, egyben valamennyi más polgári eljárástól megkülönböztető eleme a kényszer alkalmazása. A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét [Vht. 5. § (1) bek.]. Kényszer alkalmazható akkor is, ha az adós a végrehajtó felhívására a személyazonosságát nem igazolja [Vht. 5. § (4)bek., 47/A. §).2 Az állami kényszer alkalmazására csak akkor kerül sor, ha a jog érvényesülését az önkéntes követés nem biztosítja.

[1069] VAGYONI ÉS SZEMÉLYI VÉGREHAJTÁS • A jog érvényesülését biztosító állami kényszer a jogsértő vagyona vagy személye ellen irányulhat. A bírósági végrehajtás során alkalmazott állami kényszer elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti. A vagyoni jellegű hátrányt (kényszert) a bíróság, illetve a bírósági végrehajtó alkalmazhatja.

Az adós személye elleni kényszercselekményt – a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó intézkedése alapján – a rendőrség végzi.

[1070] EGYEDI ÉS EGYETEMES VÉGREHAJTÁS • Ha a végrehajtás az adós egyes meghatározott vagyontárgyai ellen irányul, akkor egyedi (szinguláris) végrehajtásról beszélünk, ellentétben az egyetemes (univerzális) végrehajtással, amikor a végrehajtás „az adós vagyonát a maga egészében ragadja meg, és fordítja az adós tartozásainak a kielégítésére".

A bírósági végrehajtás az egyedi vagyoni végrehajtás egyik útja, mivel nem az adós vagyonának az egészét, hanem a külön meghatározott vagyontárgyait, illetve vagyoni jogait vonják végrehajtás alá. Ezek az intézkedések azonban az adós jogalanyiságát nem érintik. Az egyetemes vagyoni végrehajtás a felszámolási eljárásban érvényesül, ahol az adós gazdálkodó szervezetnek a teljes vagyonával kell helytállnia az adósságaiért. A felszámolási eljárás (és a végelszámolás) eredményeképpen a gazdálkodó szervezet jogalanyisága megszűnik.

[1071] BÍRÓSÁGI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZVETLEN VÉGREHAJTÁS • Az egyedi vagyoni végrehajtásnak – a bírósági végrehajtáson kívül – még két további útja is van: a közigazgatási és a közvetlen végrehajtás. A közigazgatási végrehajtás során eljáró közigazgatási szerveknek, ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás szabályai szerint kell eljárniuk. A közvetlen végrehajtás egyes szerveknek a jogszabályból eredő felhatalmazása végrehajtási jellegű cselekmények foganatosítására.3 Közvetlen végrehajtás esetén kizárólag az adóst megillető pénzösszegből hajtható be a követelés. Az egyes végrehajtási utak kollíziója esetében a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni (lásd 1078. pont).

[1072] KIELÉGÍTÉSI ÉS BIZTOSÍTÁSI VÉGREHAJTÁS • A bírósági végrehajtásnak kétféle típusát különbözteti meg a jogirodalom. Általános rendeltetését tekintve a végrehajtási eljárás célja az, hogy a kötelezettségek teljesítését kikényszerít- se, azaz a jogosultat az adóssal szemben fennálló követeléséhez hozzájuttassa. A bírósági végrehajtásnak ezt az alaptípusát nevezzük kielégítési végrehajtásnak.4 Ha ennek a feltételei még nem állnak fenn, de a végrehajtást kérő valószínűsíti azt, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, a Vht. meghatározott biztosítási intézkedések végrehajtását (lásd 1171. pont) teszi lehetővé.

[1073] A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS MINT NEMPERES ELJÁRÁS • A bírósági végrehajtást – a céljára és a szabályozására tekintettel – a polgári nemperes eljárások közé soroljuk (lásd 23. pont). A végrehajtási eljárás célja egy fennálló (elismert vagy megítélt) követelés kikényszerítése anélkül, hogy az eljáró szerv a követelés jogosságát – néhány eset kivételével – vizsgálat tárgyává tehetné. Ennélfogva a végrehajtási eljárásban sem tényállás megállapítására, sem pedig bizonyítás felvételére nem kerülhet sor.


HATODIK RÉSZ │ A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS

A végrehajtási eljárás szabályozása is sok tekintetben eltér a polgári peres eljárásétól. Az eljárás kérelemre indul: a bíróság a végrehajtást kérő (jogosult) kérelmére végrehajtható okiratot állít ki. Az eljárás lefolytatása a bíróság, illetve a bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik. Az eljárás során a bíróság végzéssel határoz, illetve végrehajtási lapot állít ki, vagy végrehajtási záradékkal lát el egyes okiratokat. A végrehajtási eljárásban hozott egyetlen bírósági döntéshez sem fűződik anyagi jogerőhatás. Mindössze egyetlen olyan lényeges ismérve van a végrehajtási eljárásnak, amely a polgári perhez teszi hasonlóvá, éspedig az eljárás kontradiktórius jellege. A végrehajtási eljárásban két ellenérdekű fél van: a végrehajtást kérő (jogosult) és az adós (kötelezett). Mindazonáltal a kétoldalú meghallgatás lehetősége – éppen a végrehajtási eljárás nemperes jellegéből adódóan – szűkebb körű, mint a polgári peres eljárásban.

[1074] A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS MINT ÖNÁLLÓ ELJÁRÁS • Magyarországon 1881 óta külön törvény szabályozza a végrehajtási eljárást. Ezzel szemben számos európai országban a polgári perrendtartás vagy a polgári eljárásjogi kódex tartalmazza a végrehajtás legfontosabb szabályait. A végrehajtási eljárásnak a polgári perhez való viszonya régi vitakérdése a magyar jogirodalomnak.

Az a XIX. századból eredő felfogás, amely a végrehajtási eljárást a polgári per részének tekintette, a végrehajtási eljárás külön törvényben való szabályozása után meghaladottá vált. „A végrehajtás egészen a per körén kívül eső eljárás, amit azonban gyakran nem ismernek fel" – mutatott rá Magyary, aki a végrehajtást és a csődeljárást, mint a „magánjogi jogosítványokat kényszer útján, vagyis az adós jogügyleti közreműködése nélkül érvényesítőket", a peren kívüli eljárások közé sorolta.5 A korabeli jogirodalomból ismert egy másik nézet is, amely a peren kívüli jelleget vitatva a végrehajtási eljárást a peres és a nemperes eljárások körén kívül eső sui generis intézménynek tekintette. Jancsó még azt is megkérdőjelezte, hogy a végrehajtási eljárás a polgári törvénykezési eljárások körébe tartozik-e.6

A második világháború után a szovjet jogirodalom hatására ismét felbukkant az a tézis, hogy a végrehajtás a polgári eljárás „szerves része". Bacsónál a végrehajtási eljárás a polgári eljárás önálló szakasza, míg Névai szerint a peres vagy nemperes eljáráshoz kapcsolódó, részben önállósult szakasza. 7 Alig egy évtizeddel később Vida már egyértelműen a végrehajtási eljárás nemperes jellege és viszonylagos önállósága mellett foglal állást, ugyanakkor utal arra, hogy a végrehajtási eljárás rendszerint más jogvitát eldöntő eljáráshoz kapcsolódik. 8 Az újabb jogirodalom a bírósági végrehajtást önálló, törvényileg szabályozott eljárásnak tartja, amelyre más eljáráshoz való kapcsolódás nélkül is sor kerülhet.9

A végrehajtási eljárás önállóságát – a tételesjogi szabályozás elkülönülésén túl – mindenekelőtt azzal lehet alátámasztani, hogy a bírósági végrehajtás nem szükségképpeni folytatása a polgári pernek vagy más polgári eljárásnak. A jogerős bírósági ítéletek közül – az önkéntes teljesítés hiányában is – csak a marasztalást tartalmazókat lehet végrehajtani, a megállapító és a jogalakító ítéletek esetében a végrehajtás fogalmilag kizárt. Egy másik érv az önállósága mellett az, hogy a bírósági végrehajtást nem kell feltétlenül megelőznie polgári peres vagy nemperes eljárásnak, mivel a végrehajtás például záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján is foganatosítható.

1.2. 2. A bírósági végrehajtás jelenlegi szabályozásának kialakulása[1075] AZ 1881. ÉVI VÉGREHAJTÁSI TÖRVÉNY • A végrehajtási jog első átfogó szabályozására a kiegyezés után került sor Magyarországon. Az 1868. évi polgári törvénykezési rendtartás a polgári peres eljárás szabályai mellett a 29 szakaszból álló végrehajtási rendtartást is tartalmazta. Miközben az új rendelkezések az eljárási szabályok terén jelentős előrelépést hoztak, a korábbi végrehajtói szervezet érintetlenül maradt, és a végrehajtást az ún. bírói kiküldöttek látták el. Az önálló bírósági végrehajtói szervezetet csak három évvel később, 1871- ben jött létre.

A XIX. század utolsó évtizedeiben a polgári eljárásjog és a végrehajtási jog fejlődése elvált egymástól. Amíg az előbbi nagyon lassan és sok kitérővel jutott el az 1911. évi polgári perrendtartáshoz (lásd 56. pont), addig a végrehajtási jog kodifikációja az 1878. évi törvényjavaslatot követően felgyorsult, és két évvel később megszületett az 1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról.

A korabeli miniszteri indokolás – ma is érvényes – megállapítása szerint a végrehajtás „a forgalmi hitel megszilárdításának nevezetes emeltyűjét képezi, amire kivált tőkeszegény országban kiváló súly fektetendő". Az új törvény a végrehajtási eljárás egyszerűsítésére, gyorsítására, valamint a jogorvoslati lehetőségek biztosítására törekedett. Egyúttal mellőzte a személyes végrehajtást, amely a „méltatlan zaklatásnak tág teret nyitott".



Az 1881. évi Vht., amely 260 szakaszban foglalta össze a bírósági végrehajtás szabályait, több mint hatvan éven keresztül megfelelt a jogbiztonság követelményeinek, és jól szolgálta a magyar hitel- és piacgazdaság érdekeit. Négy nagyobb módosítása közül háromra elsősorban a gazdasági viszonyok gyökeres változása miatt került sor.10

[1076] A SZOCIALISTA VÉGREHAJTÁSI JOG • Az 1881. évi végrehajtási törvény „utóéletét" sajátos kettősség jellemezte. Jóllehet a törvény formálisan 1955-ig hatályban maradt, az érvényességét azonban már a háború befejezése után elveszítette. 1945 és 1950 között mintegy ötven olyan jogszabály született, amely a végrehajtási eljárást felfüggesztette, korlátozta vagy kizárta. A szocialista társadalmi-gazdasági rendszerre való áttérés eredményeképpen a bírósági végrehajtás egyre ritkábbá vált.

Az 1955. évi Vht. szocialista alapokra helyezte a bírósági végrehajtást. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy átvette a szovjet végrehajtási jog elemeit, beleértve azokat is, amelyek teljesen idegenek voltak a magyar jogi hagyományoktól (például a végrehajtási lap). A Vht. hatálybalépésével egy időben létrehozták az új szocialista végrehajtói szervezetet is. A megyei bíróságok és a járásbíróságok mellé kinevezett végrehajtók állami alkalmazottak lettek.11

A hetvenes évek első felében végrehajtott bírósági szervezeti reform, majd a Pp. módosítása után (lásd 66. pont) elodázhatatlanná vált a végrehajtási eljárás korszerűsítése.12 A szocialista végrehajtási jog elsősorban a meggyőzés eszközével próbálta meg rávenni az adósokat a kötelezettségük teljesítésére. 13 A túlzott adósvédelem az eljárások elhúzódásához vezetett, ami – a korabeli szóhasználattal élve – „lazította az állampolgári fegyelmet". Ennek ellenére az 1979. évi Vht. nem szakított gyökeresen a korábbi jogszabállyal, sőt annak a szerkezetét is átvette. Ennek következtében a nyolcvanas évek második felétől kezdve egyre kevésbé felelt meg az átalakuló gazdaság követelményeinek.

[1077] A RENDSZERVÁLTÁSTÓL AZ ÚJ VÉGREHAJTÁSI TÖRVÉNYIG • Az Alkotmánybíróság a kilencvenes évek elején több olyan határozatot hozott, amellyel megsemmisítette a végrehajtási eljárásnak az Alkotmányba ütköző rendelkezé- seit.14 Bebizonyosodott az, hogy az elavult szabályozáson módosításokkal már nem lehet segíteni, hanem új kódexre van szükség. Több évig tartó kodifikációs munka eredményeként született meg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.). A 316 szakaszból álló jogszabály a teljesség igényével szabályozza a bírósági végrehajtás valamennyi lényeges kérdését. Kivételt csupán a végrehajtási perekre vonatkozó rendelkezések képeznek, amelyeket a jogalkotó a kodifikáció során kiemelt a Vht.-ből, és a Pp. Negyedik részében, a különleges eljárások között helyezett el (lásd XXIII. fejezet).

A Vht. számos kérdésben, így különösen a bírósági végrehajtás hatékonyságát illetően, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezért a kilencvenes évek végén megkezdődött mind a végrehajtási eljárás, mind pedig a végrehajtói intézményrendszer átfogó felülvizsgálata, és ennek eredményeképpen megszületett a 2000. évi CXXXVI. törvény, amely a Vht. közel kétszáz rendelkezését módosította. A következő évek kodifikációs munkájából az Európai Unió végrehajtási szabályainak az alkalmazhatóságát biztosító rendelkezéseket, valamint a „lakásmaffia" elleni intézkedéseket kell kiemelni. A 2008. évi XXXIX. törvény a Vht. mintegy ötven rendelkezését változtatta meg, bevezette az elektronikus árverést, és „Zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítése" elnevezéssel új fejezetet iktatott a törvény szövegébe. Azóta a végrehajtási törvényt több mint harmincszor módosították; a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény megszüntette az azonnali beszedési megbízást (Vht. 6. §),15 a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény pedig jelentősen megnövelte a közjegyző szerepét a végrehajtás elrendelésében (Vht. 31/E. §). A 2011. évi CLXXX. törvény a Vht. mintegy nyolcvan szakaszát változtatta meg, bevezette a végrehajtási iratok elektronikus kézbesítését, módosította az elektronikus árverés, a végrehajtási eljárásban igénybe vehető jogorvoslatok, valamint a végrehajtók fegyelmi felelősségre vonásának szabályait.

1.3. 3. A Vht. alapvető rendelkezései[1078] A VAGYONI VÉGREHAJTÁS EGYSÉGESSÉGE • A magyar jogrendszer a vagyoni végrehajtás három fajtáját különbözteti meg: a bírósági végrehajtást, a közigazgatási végrehajtást és a közvetlen végrehajtást. Ezek közül a törvény a bírósági végrehajtást szabályozza a legrészletesebben. Bírósági végrehajtás útján kell a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, valamint egyes okiratokon alapuló követeléseket végrehajtani (Vht. 1. §). A munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtás foganatosítása esetén a bírósági végrehajtás szabályai irányadók akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási vagy közvetlen végrehajtás útján hajtják be (lásd 1071. pont). Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás esetében is a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni.



Ha a közigazgatási végrehajtást a törvény rendelkezése alapján a bírósági végrehajtó foganatosítja, a végrehajtás a közigazgatási végrehajtás alapjául szolgáló végrehajtható okirat alapján folytatódik. Ha a közigazgatási végrehajtás során már közzétették az ingóság értékesítéséről szóló hirdetményt, az eljárást az értékesítést és a befolyt vételár közigazgatási eljárásban történő felosztását és kifizetését követően kell – sikeres értékesítés esetén a tartozás kiegyenlítését követően fennmaradó összegre – bírósági végrehajtás útján folytatni.

Ha valamely ingóságot (jogot vagy követelést) vagy ingatlant a bírósági végrehajtás és a közigazgatás során egyaránt lefoglaltak, az eljárást a bírósági végrehajtás szabályai szerint kell tovább folytatni (Vht. 2-4. §).

[1079] A VAGYONI KÉNYSZER ELSŐDLEGESSÉGE • A végrehajtási eljárás során az adóst, aki a pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra irányuló kötelezettségét nem teljesítette, különböző hátrányok érik. Az állami kényszer elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, a személyiségi jogait csak kivételesen érintheti.

Erre akkor kerül sor, ha az adós az eljárás során olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás lefolytatását gátolja, vagy olyan kötelezettségének nem tesz eleget, amelyet személyesen csak ő tehetne meg. Így például az adós a végrehajtó felszólítására köteles a személyazonosságát okirattal igazolni, ennek megtagadása esetén a végrehajtó intézkedhet a személyazonosságnak a rendőrség közreműködésével történő megállapítása iránt.

Az adós személye elleni kényszercselekményt – a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó intézkedése alapján – a rendőrség végzi el. A rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket megtenni és kényszerítő eszközöket alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek (Vht. 5. §).

[1080] A KÉNYSZER ARÁNYOS ÉS FOKOZATOS ALKALMAZÁSA • A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből (illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló és egyéb járandóságából) kell behajtani.

Ha előre látható, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vagy a munkabérre vezetett végrehajtás viszonylag rövid időn belül nem vezet eredményre, az adós bármilyen vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki (Vht. 7. §).

[1081] A VÉGREHAJTÁST KÉRŐ RENDELKEZÉSI JOGA • A felek rendelkezési joga (lásd 75. pont) a végrehajtási eljárásban is érvényesül. A végrehajtást kérő rendelkezésétől függ az, hogy az adós milyen jellegű vagyontárgyából kívánja a követelésének végrehajtását. Ez a jog csak a törvény keretei között érvényesülhet, így például nem irányulhat a foglalásnál egyes konkrét ingóságok kijelölésére. A bíróság a végrehajtási kényszer arányos, illetőleg fokozatos alkalmazása céljából a végrehajtást kérő rendelkezésétől az adós érdekében eltérhet (Vht. 8. §).

[1082] A POLGÁRI PERRENDTARTÁS SZABÁLYAINAK AZ ALKALMAZÁSA • A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény által külön nem szabályozott eljárási kérdésekre a polgári perrendtartást és a végrehajtásáról szóló jogszabályokat kell – a polgári nemperes eljárás sajátosságainak megfelelően – alkalmazni (Vht. 9. §).

[1083] AZ EURÓPAI UNIÓ VÉGREHAJTÁSI SZABÁLYAINAK AZ ALKALMAZÁSA • A közösségi jogforrások közül a bírósági végrehajtásra vonatkozó szabályokat tartalmaz

• a Tanács 44/2001/EK rendelete a polgári ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról;

• a Tanács 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról;

• az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról;

• az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról;



• az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről; továbbá

• a Tanács 4/2009/EK rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről.

Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása óta a fenti szabályok a magyar jogrendszerre is érvényesek. Valamely tagállam olyan bírósági határozatának a végrehajtása esetén, amely a felsorolt rendelet hatálya alá tartozik, a közösségi jogi normák lépnek a magyar jogszabályok helyébe. A Vht. alkalmazására csak a közösségi jog által nem szabályozott kérdésekben (például a végrehajtás elrendelésének a formája) vagy a nemzeti jog általi szabályozásra kifejezetten átengedett kérdésekben (mint a végrehajtás foganatosítása) kerülhet sor. Az európai uniós jogszabályok ugyan a belső jogba történő átültetés nélkül is alkalmazhatók, a közösségi és a magyar szabályozás „összeillesztésére" a Vht. módosítására, illetve kiegészítésére volt szükség [Vht. 10. § h) pont, 13. § (3) bek., 16. § f)-l) pont, 23/B. §, 31/C. §, 37/B. § (4) bek., 48. § (8) bek., 50. § (5) bek., 164. § (2) bek., 186. § (3) bek., 187. § (3) bek., 204/A. §., 210/A-210/B. §, 211. § (3) bek.]. A Tanács 4/2009/EK rendeletének alkalmazását a 2010-ben beiktatott XIV. fejezet (210/H. §) biztosítja.

A közösségi jog alapján történő végrehajtással részletesen foglalkozunk az Európai polgári eljárásjog című tankönyv egyes fejezeteiben.16

1.4. 4. A végrehajtás elrendelése[1084] A VÉGREHAJTÁS SZAKASZAI • A végrehajtási eljárás két szakaszra bontha- [1084] tó: a végrehajtás elrendelésére és a végrehajtás foganatosítására. Az első szakaszban az eljáró bíróság vagy a közjegyző azt vizsgálja meg, hogy a végrehajtás feltételei fennállnak-e, és ennek megfelelően dönt az eljárás lefolytatásáról, míg

a második szakaszban a konkrét végrehajtási cselekményekre kerül sor, beleértve a végrehajtás biztosítására és a jogi szankciók kikényszerítésére tett intézkedéseket is.

[1085] A VÉGREHAJTHATÓ OKIRATOK • A végrehajtás elrendeléséről szóló hatósági döntés a végrehajtható okiratban testesül meg, amelyet a végrehajtást kérő kérelmére a bíróság (kivételes esetben az ügyészség) állít ki. A végrehajtható okirat a végrehajtást lefolytató szervhez (a végrehajtóhoz, az adós munkáltatójához, a pénzforgalmi szolgáltatóhoz stb.) címzett felhívás a végrehajtás elrendelésére, illetve meghatározott végrehajtási cselekmények foganatosítására. A törvényben szabályozott végrehajtható okiratok a következők:

a. a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap,

b. az olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el,

c. a bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata,

d. a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról szóló értesítése,

e. a bíróság bűnügyi költségről, elővezetési és kísérési költségről, valamint az alapos kifogás esetén a végrehajtót az állam felé terhelő befizetési kötelezettségről szóló értesítése,

f. a bűnügyi zárlatot elrendelő határozat,

g. az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására zárlatot elrendelő végzés,

h. a 4/2009/EK tanácsi rendelet alapján kijelölt hazai központi hatóság által a tartásra kötelezett adatainak beszerzésére kiállított megkeresés (Vht. 10. §).

[1086] A VÉGREHAJTÁSI KÉRELEM • A végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet megfelelően kitöltött formanyomtatványon kell előterjeszteni. A kérelmet a bírósághoz kell benyújtani, de a végrehajtási lap (lásd 1088. pont) kiállítása, illetve a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása (lásd 1093. pont) a közjegyzőtől is kérhető. A végrehajtást kérő köteles közölni az adós nevét (cégnevét) és az azonosításához szükséges adatokat, továbbá legalább egy adatot az adós lakóhelyére, munkahelyére, székhelyére, illetve a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyére vonatkozóan. A végrehajtási kérelmet „kellő példányban" kell



benyújtani, ami annyit jelent, hogy a feleken és a bíróságon kívül a végrehajtási eljárást lefolytató szerv számára is kell egy példányt számítani.

Ha a jogi képviselővel nem rendelkező végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság vagy a közjegyző a hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja. A jogi képviselővel rendelkező fél hiányos kérelmét a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A bíróság vagy a közjegyző a kérelem beérkezésétől, hiánypótlás esetén a hiányok pótlásától számított 15 napon belül dönt a végrehajtási kérelemről. A szóban előterjesztett végrehajtási kérelmet a bíróság vagy a közjegyző a nyomtatvány kitöltésével foglalja írásba (Vht. 11-12. §).

Az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyben a végrehajtás iránti kérelmet az illetékes végrehajtónál is elő lehet terjeszteni. Ebben az esetben a nyomtatványt a végrehajtó tölti ki, és továbbítja a végrehajtás elrendelésére jogosult bírósághoz (12/A. §).

[1087] A VÉGREHAJTÁS ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI • A végrehajtható okiratot csak akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat vagy az okiraton alapuló követelés

• kötelezést (marasztalást) tartalmaz (lásd 378. pont),

• jogerős vagy előzetesen végrehajtható (lásd 727. pont) és

• a teljesítési határidő letelt (lásd 700. pont).

A bíróság által jóváhagyott egyezség alapján akkor is végrehajtható okiratot lehet kiállítani, ha a jóváhagyó végzés ellen fellebbezést nyújtottak be (lásd 711. pont). Ez a rendelkezés a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezségre is irányadó.

Tartásdíj (szüléssel járó költség és tartásra irányuló járadékszerű szolgáltatás) behajtására elrendelt végrehajtás esetén a végrehajtható okiratot a lejárt, hat hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre nézve akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtást kérő valószínűsítette, hogy a hátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, vagy annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el.

A kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet szerinti eljárásban hozott ítélet alapján végrehajtható okiratot lehet kiállítani akkor is, ha az ítéletet megfellebbezték (Vht. 14. §).

A jogerős fizetési meghagyás alapján nem lehet végrehajtható okiratot kiállítani akkor, ha a közjegyző a jogerősítési záradékban feltüntette azt, hogy a követelés tárgyában nincs helye végrehajtásnak (lásd 1047. pont).

[1088] A VÉGREHAJTÁSI LAP • A végrehajtási lap olyan végrehajtható okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság határozata alapján a bírósági végrehajtó számára állítanak ki. A végrehajtási lap tartalmazza a végrehajtandó határozat kivonatát, továbbá mindazokat az adatokat, amelyekre a végrehajtónak az eredményes eljárás céljából szüksége van.

Minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani. Ez a rendelkezés a végrehajtási eljárás összpontosításának elvét szolgálja, mivel azt a célt tartja szem előtt, hogy az adós ellen ne lehessen egyidejűleg különböző végrehajtók útján a legkülönbözőbb vagyontárgyaira ugyanazon követelés behajtása érdekében végrehajtást vezetni.

Ugyanabban a végrehajtási ügyben akkor kell több végrehajtási lapot kiállítani, ha a) a követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó határozatban pontosan meg van jelölve, vagy b) a követelés több adóssal szemben áll fenn.

A végrehajtási lap eredeti példánya a bíróságnál (közjegyzőnél) marad.

A végrehajtási lapról annyi kiadmányt kell készíteni, hogy a végrehajtó, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara, valamint minden végrehajtást kérő és adós egy-egy példányt kapjanak. A bíróság (közjegyző) a kamara számítógépes rendszerén keresztül küldi meg a végrehajtási lap elektronikus hiteles másolatát a végrehajtónak; az elektronikus okiratról a végrehajtó készíti el az adós részére a papíralapú hiteles másolatot (Vht. 18. §). Ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan, a bíróság (közjegyző) a végrehajtási lap kiállítását megtagadja. Erről a bíróság (közjegyző) végzéssel dönt, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti (Vht. 19. §). A végrehajtási lap kiállítását megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezést nyújthat be.



Ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság (közjegyző) a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki. Erről a bíróság (közjegyző) végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a végrehajtó útján kézbesítteti. A végzés ellen a végrehajtást kérő és az adós is fellebbezhet (Vht. 213. §). A végrehajtási lap kiállítása során a közjegyző nemperes eljárása és az eljárás során hozott határozata a bíróság eljárásával azonos hatályú (Vht. 31/E. §).

[1089] A VÉGREHAJTÁSI LAP KIÁLLÍTÁSA • Végrehajtási lapot állít ki

• a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján; b) a bíróság büntetőügyben hozott határozatának a polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalást tartalmazó része alapján; c) a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján, továbbá jogi segítségnyújtó szolgálatnak a pártfogó ügyvédi díjnak a pártfogó ügyvéd részére történő megfizetésére kötelező határozata alapján az elsőfokon eljárt bíróság (Vht. 15. §);

• a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezség alapján bármelyik közjegyző, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a költségjegyzéket kiállító közjegyzőn kívüli bármelyik közjegyző;

• a bíróság szolgálati bíróságának kártérítésre kötelező határozata, a közjegyzői fegyelmi bíróságnak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozata, valamint a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróságnak pénzbírság, eljárási költség és kamarai tagdíj megfizetésére kötelező határozata alapján az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság;

• az ügyészség, a nyomozó hatóság és a szabálysértési hatóság igazságügyi szakértői díj megfizetéséről szóló határozata alapján az adós székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti helyi bíróság;

• a külföldi bírósági határozat alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye – szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság;

• a belföldi és külföldi választottbírósági határozat és egyezség alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén pedig a fióktelep, illetőleg a képviselet helye – szerinti törvényszék [Vht. 16. § a)-d), k) pont].

[1090] VÉGREHAJTÁSI LAP KIÁLLÍTÁSA A KÖZÖSSÉGI JOG ALAPJÁN • Végre- hajtási lapot állít ki

• az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bíróságnak és az Európai Bizottságnak a határozata;

• a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal által a költségek viselése tárgyában hozott határozata;

• a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet szerint európai végrehajtható okiratként hitelesített külföldi határozat (bírósági egyezség);

• az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet szerint végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás;

• a 861/2007/EK rendelet szerinti kisértékű követelések európai eljárásában hozott ítélet alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye – szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság;

• ha az európai fizetési meghagyást magyar közjegyző bocsátotta ki, az európai fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző;

• házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a 2201/2003/EK rendelet szerint kiállított igazolással ellátott külföldi határozat (bírósági egyezség) alapján a kötelezett, vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi



Kerületi Bíróság

• a 4/2009/EK tanácsi rendelet szerinti tartási ügyben hozott bírósági határozat (perbeli egyezség) alapján 17 az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság [Vht. 16. § e)-j), l) pont].

[1091] VÉGREHAJTÁSI ZÁRADÉK • Ha a végrehajtási eljárást nem előzte meg bírósági (közjegyzői, választottbírósági stb.) eljárás, de a jogosult a követelése fennállását okirattal valószínűvé teszi, vagy egyébként az igényének az érvényesítésére azonnali végrehajtási joggal rendelkezik, a bíróság vagy a közjegyző az okiratot végrehajtási záradékkal látja el. Ha az adós a követelést alaptalannak tartja, a végrehajtás elrendelése után pert indíthat a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt (lásd 1004-1006. pont).

[1092] VÉGREHAJTÁSI ZÁRADÉKKAL ELLÁTHATÓ OKIRATOK • Az adós lakóhelye, illetőleg székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti helyi bíróság végrehajtási záradékkal látja el

• a községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek a birtokvitában hozott, az elmaradt haszon, a kár és a költség megtérítésére kötelező határozatát;

• az ügyvédi fegyelmi hatóságnak, a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek fegyelmi testületének és az igazságügyi szakértői kamara etikai tanácsának, továbbá az egészségügyben működő szakmai kamarák első- és másod-

• fokú etikai bizottságainak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozatát;

• azt a teljes bizonyító erejű magánokiratot, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját;

• a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a költségek viselése tárgyában hozott döntését;

• a károkozás helye szerinti illetékes jegyzőnek a vadkár, vadászati kár vagy vadban okozott kár megtérítésére vonatkozó határozatát;

• a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalóhoz intézett olyan – keresettel meg nem támadott – írásbeli felszólítását, amely a munka vállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek (Mt. 164. §) vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozásának a megtérítésére irányul, a munkavállalót kártérítésre kötelező határozatát (Mt. 179. §), a munkavállalóval a békéltető eljárás során kötött egyezségét.

Az ügyben eljárt fogyasztóvédelmi békéltető testület kötelező határozatát, illetve az egészségügyi közvetítő tanács előtt kötött egyezséget a testület, illetve tanács székhelye szerint illetékes helyi bíróság végrehajtási záradékkal látja el. Pénzügyi fogyasztói jogvita esetén a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes helyi bíróság látja végrehajtási záradékkal a Pénzügyi Békéltető Testület kötelezést tartalmazó határozatát vagy a határozattal jóváhagyott egyezséget (Vht. 23/A. §).

A 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti közokiratot, a 805/2004/EK rendelet szerint európai végrehajtható okiratként hitelesített külföldi közokiratot, a 4/2009/EK tanácsi rendelet szerinti tartási ügyben kiállított közokiratot végrehajtási záradékkal látja el az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti törvényszék székhelyén működőhelyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság. A 2201/2003/EK tanácsi rendelet szerinti közokiratot a kötelezett vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság látja el végrehajtási záradékkal.

A végrehajtási záradékkal kapcsolatos egyéb kérdésekben a végrehajtási lapra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (Vht. 20-23. §).

[1093] A KÖZJEGYZŐI OKIRAT ZÁRADÉKOLÁSA • Csaknem két évtizeddel az Alkotmánybíróság 46/1991. (IX. 10.) AB határozata után, amelyben a testület bizonyos okiratok közjegyzői záradékolását alkotmánysértőnek találta, a törvényhozó ismét felruházta a közjegyzőket azzal a jogosultsággal, hogy a Vht. 23/C. §-ában meghatározott körben a közjegyzői okiratokat végrehajtási záradékkal lássák el. Az indokolás



szerint a záradékolást a közjegyzőnek a bírósági eljárásokhoz hasonló garanciákkal ellátott eljárása előzi meg. 18

Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza

a. a szolgáltatásra és ellenszolgáltatása irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,

b. a jogosult és a kötelezett nevét,

c. a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,

d. a teljesítés módját és határidejét.

Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt.

Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el azt a közokiratot, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját.

A közokirat záradékolása során a közjegyző eljárása és határozata a bíróság eljárásával azonos hatályú (Vht. 31/E. §).

[1094] KÖZVETLEN BÍRÓSÁGI LETILTÁS • A bírósági végrehajtás nem igényli minden esetben a végrehajtó közreműködését. A törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén a végrehajtást elrendelő bíróság – végrehajtási lap vagy végrehajtási záradék kiállítása helyett – maga intézkedik az adós munkáltatójánál, hogy a behajtandó összeget az adós munkabéréből vonja le, és fizesse ki a végrehajtást kérőnek. Közvetlen bírósági letiltás esetén a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának első szakasza összefonódik, és egyetlen eljárási cselekménnyel elvégezhető. A munkabérből való letiltást a bíróság végzéssel rendeli el, amely ellen a felek fellebbezéssel élhetnek (Vht. 213. §).

Közvetlen bírósági letiltásra akkor kerülhet sor, ha

• fennállnak a végrehajtási lap, illetve a végrehajtási záradék kibocsátásának az általános feltételei;

• az adós munkáltatója ismert;

• a követelést a végrehajtást kérő kívánságára vagy a törvény rendelkezése alapján az adós munkabéréből kell behajtani.

Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a követelést akkor, ha ezt a végrehajtást kérő kívánta, illetve ha a végrehajtás tartásdíj vagy más, részletekben fizetendő összeg iránt folyik, és a munkabér végrehajtás alá vonható része az esedékes összeget fedezi (Vht. 26. §).

Elsősorban közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha a végrehajtást kérő járulék nélkül számított követelése az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegét nem haladja meg, vagy ha az ügy körülményei (például a behajtandó követelés kisebb összege vagy a végrehajtási kényszer fokozatos alkalmazásának az elve) ezt indokolják (Vht. 27. §).

Ha a végrehajtás közvetlen bírósági letiltással történik, a munkáltatónak a munkabérből levont összeg kifizetésével kapcsolatos teendői a szerint különböznek, hogy a bíróság végrehajtási lap vagy végrehajtási záradék helyett bocsátott ki letiltó végzést.

[1095] VÉGREHAJTÁSI LAP HELYETT LETILTÓ VÉGZÉS • A végrehajtási lap kibocsátására jogosult bíróság a letiltó végzésben az adós munkáltatóját, illetőleg az adós számára rendszeresen járandóságot folyósító szervet vagy személyt arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós munkabéréből, illetőleg járandóságából a végzésben feltüntetett ösz- szeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek (Vht. 24. §).

A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés elleni fellebbezésnek a letiltott összeg levonására és kifizetésére nézve nincs halasztó hatálya.

[] VÉGREHAJTÁSI ZÁRADÉK HELYETT LETILTÓ VÉGZÉS • Az okirat végrehajtási záradékolására



jogosult bíróság a letiltó végzésben az adós munkáltatóját, illetőleg az adós számára rendszeresen járandóságot folyósító szervet vagy személyt arra hívja fel, hogy az adós munkabéréből, illetőleg járandóságából a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és – ha a végzés kézbesítésétől számított negyvenöt napon belül a bíróságtól nem kap értesítést – a levont és visszatartott összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek.

Ha a letiltó végzés kibocsátása nem végrehajtási lap, hanem végrehajtási záradék helyett történik, a munkáltatónak meg kell várnia a végzés jogerőre emelkedését, mert a követelés ilyenkor még nincs eldöntve. Erre szolgál a negyvenöt napos határidő.

A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés ellen az adós és a végrehajtást kérő azon az alapon fellebbezhet, hogy a bíróság a végzést nem a törvényben meghatározott feltételek alapján bocsátotta ki. A fellebbezésről a bíróság a munkáltatót haladéktalanul értesíti, és felhívja őt, hogy a levonást folytassa, de a levont összeget újabb értesítésig ne fizesse ki.

Ha a másodfokú bíróság helybenhagyta a letiltó végzést, az elsőfokú bíróság a munkáltatót arra hívja fel, hogy a levont összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek. Ha a másodfokú bíróság megváltoztatta a végzést, a letiltó határozatát három napon belül közvetlenül küldi a munkáltatónak, aki köteles az adós munkabéréből levont összeget haladéktalanul kifizetni a végrehajtást kérőnek (Vht. 25. §).

[1097] KÖZVETLEN BÍRÓSÁGI FELHÍVÁS • A bírósági letiltás legegyszerűbb formája a tartásdíj iránti követelések behajtására szolgál (Vht. 28. §). A bíróság – a jogosult kérelmére – nem bocsát ki külön végzést, hanem abban a határozatában, amelyben a munkabérben részesülő személyt tartásdíj fizetésére kötelezi, a munkáltatót egyúttal közvetlenül felhívja arra, hogy a határozatban megállapított összeget vonja le, és fizesse ki a jogosultnak. A bíróság a határozat rendelkező részét a határozat meghozatalától számított három napon belül megküldi a munkáltatónak.

A másodfokú bíróság akkor bocsát ki közvetlen felhívást, ha az elsőfokú bíróság elutasító határozatával ellentétben állapított meg tartásdíjat, vagy ha az elsőfokú bíróság által megállapított tartásdíj összegét, illetve a teljesítésre vonatkozó rendelkezését módosította. A felülvizsgálati kérelem alapján megállapított vagy módosított tartásdíj-fizetési kötelezettség esetében a Kúria bocsáthat ki közvetlen felhívást.

[1098] A KÖZVETLEN BÍRÓSÁGI LETILTÁS ÉS FELHÍVÁS KÖZÖS SZABÁLYAI • Nincs helye közvetlen letiltásnak, illetve felhívásnak, ha a bíróság a követelésre vonatkozólag korábban más végrehajtható okiratot állított ki (Vht. 29. §).

A közvetlen bírósági letiltás és felhívás esetén a munkáltató feladata az, hogy a munkabérre és egyéb járandóságra vezetett végrehajtás szabályait (lásd 1116.

pont) az adóssal szemben alkalmazza. Ha a közvetlen letiltást, illetve felhívást követően további végrehajtási intézkedés szükséges, ez az ügyben eljáró elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik (Vht. 30. §).

Ha a végrehajtást kérő bejelenti, hogy a közvetlen letiltás vagy felhívás nem vezetett eredményre, és az adós egyéb vagyontárgyát kívánja végrehajtás alá vonni, a bíróság végrehajtási lapot állít ki, illetve az okiratot végrehajtási záradékkal látja el (Vht. 31. §), és azt a közvetlen letiltást tartalmazó végzéssel vagy a közvetlen felhívást tartalmazó határozat kiadmányával együtt megküldi a végrehajtónak.

1.5. 5. A végrehajtási eljárás közös szabályai[1099] A VÉGREHAJTÁS FOGANATOSÍTÁSÁNAK MEGKEZDÉSE • A bíróság (közjegyző) a végrehajtható okiratot az adós lakóhelye, illetve székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást kérőnek küldi el. Ha az adós lakóhelye (székhelye) nem ismert, vagy ha a végrehajtást kérő kívánja, a bíróság (közjegyző) az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz juttatja el a végrehajtási lapot (Vht. 32. §).

Ha a végrehajtási cselekmények folytatása egyidejűleg több helyszínen, illetve több megye területén szükséges, a végrehajtás foganatosítását megkezdő végrehajtó (a törvény szóhasználata szerint ügygazda végrehajtó) több végrehajtót is megkereshet az eljárás lefolytatására. A megkeresett végrehajtók munkájának összehangolásáról az ügygazda végrehajtó gondoskodik (Vht. 33. §).

[1100] AZ ADÓS ADATAINAK BESZERZÉSE, ELLENŐRZÉSE ÉS KEZELÉSE • A végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség esetén beszerzi az adós személyének azonosítására



szolgáló, továbbá az adós lakóhelyére (tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó, ingatlan vagyon, fizetési számla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatokat. Ennek során a végrehajtó megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat és szervezeteket (így például a rendőrséget, a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerveket, az adóhatóságot, a cégbíróságot, a pénzforgalmi szolgáltatókat, az ingatlanügyi hatóságot stb.) a végrehajtási ügyekről vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából.

A nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének nyolc napon belül, illeték- és díjmentesen kötelesek eleget tenni.

A végrehajtó az adatok beszerzése céljából elektronikus úton is megkeresheti az adatokat elektronikus úton nyilvántartó hatóságokat, szervezeteket. A végrehajtás foganatosításához szükséges adatok beszerzése iránt a végrehajtó már a végrehajtható okirat kézbesítése előtt intézkedhet (Vht. 47. §).

A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében a végrehajtó a 47/A. §-ban leírt módon végzi el az adós, a kötelezett, valamint a végrehajtási eljárásban részt vevők személyazonosságának a megállapítását. Az ellenőrzés elektronikus úton történő adatigényléssel valósul meg.

[1101] ELEKTRONIKUS KOMMUNIKÁCIÓ A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN • A Vht. 2012. július 1-jétől megteremti az elektronikus ügyintézés kereteit. A különböző végrehajtói szolgáltatásokat (például egyes végrehajtói iratok kézbesítése, iratbetekintés) a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elektronikus kézbesítési rendszerére telepítik, amely titkosítással biztosítja azt, hogy az adott ügyben keletkezett és a kézbesítési rendszerben kezelt adatokat csak a jogosultsággal rendelkező személyek, illetve szervek ismerhessék meg.

Az elektronikus ügyintézésben való részvétel a fél, a végrehajtás egyéb résztvevője, a bíróság és a megkeresett hatóság (személy vagy szervezet) számára önkéntes, de a jogkövetkezményekre tekintettel a törvény kifejezett, írásos elfogadáshoz köti a felhasználási szabályzat elfogadását. Ennek megtörténte után a felsorolt személyek, illetve szervek elektronikus úton jogosultak kapcsolatot tartani a végrehajtóval (Vht. 35/A-35/C. §). A törvény egyes felhasználókat (például bank és takarékszövetkezet) a végrehajtóval való elektronikus kapcsolattartásra kötelez (Vht. 79/G. §).

[1102] KÉZBESÍTÉS A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN • Ha a kézbesítés nem elektronikus úton történik, akkor a Pp. általános szabályai az irányadóak (lásd 336339. pont), de a kézbesítési vélelem megdöntésére csak a Pp. 99/B. § alapján van lehetőség.

Ha a végrehajtást kérő belföldön lakóhellyel nem rendelkezik, a végrehajtási kérelem benyújtásával egyidejűleg kézbesítési megbízottat kell megjelölni (lásd 341. pont). A kézbesítési megbízott ügyvéd, valamint magyarországi székhely- lyel, illetve lakóhellyel rendelkező szervezet vagy természetes személy egyaránt lehet. A végrehajtást kérő részére szóló iratot a kézbesítési megbízott által történő átvételt követő ötödik napon kézbesítettnek kell tekinteni. Kézbesítési megbízott hiányában az iratot hirdetményi úton kell kézbesíteni (Vht. 37/B. §). Nem kell kézbesítési megbízottat megjelölni a 861/2007/EK rendelet szerinti határozat (lásd 1083. pont) végrehajtására indult eljárásban.

[1103] A VÉGREHAJTÁSI LAP KÉZBESÍTÉSE • A végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre. Ha az adós távolléte miatt a végrehajtható okiratot nem lehetett a helyszínen átadni, ez a végrehajtás foganatosítását nem gátolja. Ha a végrehajtást kérő kívánja, a végrehajtható okiratot postán kell kézbesíteni az adósnak. A végrehajtó a végrehajtási költségek megelőlegezéséről és a szükséges adatok beszerzésének időpontjától számított tizenöt napon belül intézkedik a végrehajtható okirat átadása vagy kézbesítése iránt (Vht. 36. §).

Ha a belföldi bíróság által kiállított végrehajtási lap kézbesítése esetén a kézbesítési vélelem beállt (lásd 338. pont), az a fél, aki a határozat alapján végrehajtási kérelem előterjesztésére jogosult, a végrehajtói kézbesítés költségeinek megelőlegezésével kérheti, hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó kézbesítse a címzettnek. Ha a végrehajtás megindul, a kézbesítés költségeit az adós viseli.

Az ún. végrehajtói kézbesítés a címzett felkutatását és az irat személyes kézbesítését jelenti annak érdekében, hogy az ténylegesen eljusson a címzetthez,

és a kézbesítés ténye hatósági eljárásban kerüljön megállapításra. Jogszabály a végrehajtási lapon kívül más irat



végrehajtói kézbesítését is előírhatja (Vht.

31/D. §).

[1104] HELYSZÍNI KÉNYSZERCSELEKMÉNYEK • A végrehajtási cselekményeket– a vasárnap és a munkaszüneti nap kivételével – bármely napon, reggel 6 óra és este 10 óra között lehet elvégezni. Ettől eltérő időpontban a végrehajtó csak akkor járhat el, ha erre a végrehajtást foganatosító bíróság elnöke írásban engedélyt adott (Vht. 42. §). A végrehajtó az eljárási cselekményekről a jegyzőkönyvön kívül indokolt esetben kép- és hangfelvételt is készíthet (Vht. 35. §).

A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós lakását (és egyéb helyiségét), bármely vagyontárgyát, valamint gazdasági tevékenységgel kapcsolatos iratait. A végrehajtó „tárgy elleni erőszakot" is alkalmazhat, vagyis az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságait is felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni. Ha az ingatlan vagy a helyiség felnyitása csak a zár vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti.

Személy elleni erőszakot a végrehajtó nem alkalmazhat, ellenszegülés esetén az érintett személyt tájékoztatja az ellenszegülés következményeiről, és a legközelebbi rendőri szervhez fordul segítségért, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni (Vht. 43-45. §).

A végrehajtást kérő részt vehet a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál. Kívánságára előzetesen értesíteni kell a végrehajtási eljárási cselekmények időpontjáról (Vht. 38. §).

[1105] RENDBÍRSÁG • A végrehajtási eljárásban a bíróság ötszázezer forintig terjedő rendbírságot szabhat ki az adóssal vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett más személlyel vagy szervezettel szemben, ha a jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a hatóság intézkedését akadályozza. A rendbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye (Vht. 45/A. §).

[1106] ÜGYGONDNOK KIRENDELÉSE • A végrehajtó az adós részére ügygondnokot rendel, ha az adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az adós a) lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, b) külföldön lakik vagy hosszabb ideig ott tartózkodik, c) meghalt és jogutóda ismeretlen. Nincs szükség ügygondnokra, ha az adósnak képviselője van. Ha az adós cégnek van lefoglalható vagyontárgya, de a cégbíróság az eljárás során a céget hivatalból törölte a cégjegyzékből, a végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére és az ügygondnok költségeinek megelőlegezését követően ügygondnokot rendel, és részvételével folytatja az eljárást (Vht. 46. §).

[1107] KÖLTSÉGEK A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN • A végrehajtás során felmerülő költségeket – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – a végrehajtást kérő (jogosult) előlegezi, és az adós viseli. Az állam által előlegezett költségeket behajthatatlanság esetén az állam viseli. A végrehajtó a gyermektartásdíj végrehajtására irányuló ügyekben az előleg bevárása nélkül köteles eljárni. A végrehajtás elrendeléséért a közjegyzőnek díjat kell fizetnie. A szakértő-becsüs közreműködésével és az árverés, nyilvános pályázat közhírré tételével felmerülő költségeket az köteles előlegezni, aki ezeket az intézkedéseket kérte. Ha az adós a végrehajtási eljárás során a végrehajtást kérőnek fizette meg a követelés összegét, a végrehajtást kérő köteles a végrehajtási költségeket (például meg nem fizetett illeték, állam által előlegezett költség, önálló bírósági végrehajtó díja stb.) megtéríteni. Ennek elmulasztása esetén az adós és a végrehajtást kérő egyetemlegesen felel (Vht. 34. §).

A végrehajtást kérő viseli a végrehajtás költségeit akkor, ha a végrehajtási eljárásban elmulasztotta a követelés megszűnésének vagy csökkenésének a bejelentését (Vht. 40. §), továbbá ha a végrehajtás alaptalannak bizonyult, vagy ha a végrehajtást kérő kívánságára szüntették meg, illetve korlátozták a végrehajtást (Vht. 56. §).

[1108] A KÖVETELÉS MEGSZŰNÉSÉNEK ÉS CSÖKKENÉSÉNEK BEJELENTÉSE • A végrehajtást kérő köteles a végrehajtandó követelés megszűnését és csökkenését haladéktalanul bejelenteni a végrehajtónak. A bejelentés elmulasztásából eredő költségért és kárért, valamint a végrehajtás költségeinek a megfizetéséért a végrehajtást kérő a felelős (Vht. 40. §).

Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a végrehajtás költségeit fizesse be a megfelelő számlára.



Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelenti, továbbá a felhívásban megjelölt összegeket megfizeti, a végrehajtási eljárás – külön határozat nélkül – befejeződik.

Ha a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a felhívásban megjelölt összeget nem fizette meg, a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A bíróság végzéssel kötelezi a végrehajtást kérőt a végrehajtás költségeinek a megfizetésére. A végrehajtó a végzésben feltüntetett összegek behajtására folytatja az eljárást (Vht. 41. §).

Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését vagy csökkenését nem ismerte el, az adós a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt pert indíthat (lásd 1004-1006. pont).

[1109] A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE • A végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt a végrehajtást kérő kívánja, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti. A zálogjogosult kérelmére a bíróság három munkanapon belül köteles a végrehajtást felfüggeszteni. (A felfüggesztés hatálya ebben az esetben csak a zálogtárgy értékesítésére terjed ki.) A törvény a bíróság által mérlegelhető eseteket is szabályozza:

A végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották rendbírsággal.

• Ha a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése ellen jogorvoslattal éltek, a jogorvoslatot elbíráló bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.

• A bíróság a végrehajtást azokban az esetekben is felfüggesztheti, amelyekben ezt a polgári perrendtartás (lásd 497-501. pont) vagy más törvény lehetővé teszi (Vht. 48-49. §).

A bíróság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében kiemelten értékeli az adós által eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek számát, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegségét, a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófát.

Ha a végrehajtás ingatlan kiürítése iránt folyik, a felfüggesztés az adós kérelmére egy ízben, legfeljebb hat hónapra rendelhető el. Önkényesen elfoglalt lakás kiürítése során a kötelezett kérelmére felfüggesztésnek helye nincs.

A végrehajtás felfüggesztésének hatálya a felfüggesztést elrendelő határozat meghozatalának időpontjában áll be. A bíróság a végrehajtás felfüggesztése tárgyában tizenöt napon belül dönt, és a felfüggesztést azonnal közli a végrehajtóval. A határozat elleni jogorvoslatnak a felfüggesztésre nézve nincs halasztó hatálya. A felfüggesztett végrehajtást a felfüggesztést elrendelő bíróság – illetőleg a Pp.-ben vagy más törvényben megállapított más bíróság – intézkedésére lehet tovább folytatni (Vht. 50-51. §). A törvény külön rendelkezik a végrehajtási eljárásnak a 805/2004/EK rendelet, a 1896/2006/EK rendelet, valamint a 861/2007/EK rendelet (lásd 1083. pont) alapján történő felfüggesztéséről [Vht.

48. § (8) bek., 50. § (5) bek.].

[1110] A VÉGREHAJTÁS SZÜNETELÉSE • A Pp.-ben szabályozott szüneteléshez hasonlóan (lásd 505-506. pont) a végrehajtási eljárás szünetelésének az okai is elsősorban a felek magatartására vezethetők vissza. A végrehajtás szünetel, ha

• az adós személyazonossága a szükséges adatok hiányában nem állapítható meg;

• az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a jogutódlás megállapítását;

• a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta;

• az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;

• a végrehajtást kérő a végrehajtási költséget – bár köteles rá – nem előlegezte;

• az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték neki, illetve állapította meg számára a végrehajtó;



• külön törvény így rendelkezik.

A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a felsorolt okok elhárultak, így például az adós személyazonosságát megállapították, vagy valószínűsítették, hogy az adósnak van lefoglalható vagyontárgya stb. Az e) pont esetében nincs helye az eljárás folytatásának, ha a szünetelés megállapításától számított egy éven belül a költséget nem előlegezték; ebben az esetben a végrehajtás megszűnik (Vht. 52-54. §).

[1111] RÉSZLETFIZETÉS • A végrehajtó a természetes személy adós kérelmére megállapíthatja a pénztartozás részletekben történő teljesítésének feltételeit, ha az adós vagyontárgyainak felkutatása és lefoglalása iránt intézkedett, és az adós a végrehajtandó követelés egy részét már megfizette. A végrehajtó a végrehajtás alá vonható vagyontárggyal nem rendelkező adóst is tájékoztatja a részletfizetés lehetőségéről és feltételeiről.

Ha az adós ellen több végrehajtás van folyamatban, részletfizetés csak valamennyi követelésre és valamennyi végrehajtást kérő nyilatkozatát figyelembe véve állapítható meg.

Ha a bíróság a részletfizetés megállapításával kapcsolatban előterjesztett végrehajtási kifogásnak helyt ad, a végrehajtó intézkedését módosíthatja, és megállapíthatja a részletfizetés feltételeit vagy azt, hogy a részletfizetés nem áll fenn (Vht. 52/A. §).

A végrehajtó által adott részletfizetés esetében a végrehajtást folytatni kell, ha az adós bármely részlet teljesítését elmulasztotta, az adós ellen más követelés behajtására is indult végrehajtás, az adós jövedelmi, vagyoni helyzetében lényeges változás állt be, a bíróság megállapította, hogy az adós a lefoglalt vagyontárgyat a végrehajtás alól elvonta (Vht. 54. §).

[1112] A VÉGREHAJTÁS MEGSZÜNTETÉSE ÉS KORLÁTOZÁSA • A bírósági végrehajtás elrendelése után olyan tények, illetve körülmények merülhetnek fel, amelyek alapján a végrehajtási eljárás megszüntetésének vagy korlátozásának van helye. (Az előbbi esetben a végrehajtási eljárás véget ér, míg az utóbbi esetben szűkebb körre szorítva folytatódik tovább.) A végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása a végrehajtási eljárásban vagy az adós által indított polgári perben (lásd 1004-1006. pont) egyaránt elrendelhető.

A Vht. csak azokat az eseteket szabályozza, amikor a végrehajtás megszüntetésre, illetve korlátozására a végrehajtási eljárásban kerülhet sor. A végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást köteles végzéssel megszüntetni, ha

a. ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a megszüntetés, illetőleg korlátozás másnak a jogát nem sérti, vagy

b. külön törvény így rendelkezik (Vht. 55. §).

Nincs helye a végrehajtás megszüntetésének akkor, ha a végrehajtási költségek megfizetésére (lásd 1107. pont) nem került sor.

A végrehajtást elrendelő bíróság végzéssel megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást, ha közokirat alapján megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, illetőleg megváltoztatta. A bíróság a végrehajtást megszüntető végzésében arról is rendelkezik, hogy ki viseli a végrehajtási költséget. Ebben az esetben a bíróság az adós kérelmére a végrehajtást kérőt végzéssel arra kötelezheti, hogy – teljesen, illetőleg részben – térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget (vagyontárgyat) és a végrehajtási költséget, illetőleg annak megfelelő részét. Az ún. visszvégre- hajtást az alapügyben eljárt végrehajtó foganatosítja. Tartásdíj címén kifizetett összeg (átadott vagyontárgy) ilyen visszatérítésének nincs helye (Vht. 56. §).

[1113] A VÉGREHAJTÁSI JOG ELÉVÜLÉSE • Az időmúlás következtében a végrehajtási jog is elenyészik, megszűnik. A végrehajtási jognak ez a tulajdonsága

nem függetleníthető attól az anyagi jogtól, amelynek érvényesítésére irányul.

Ez a szoros kapcsolat fejeződik ki abban a szabályban, hogy a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el (Vht. 57. §). Az elévülés ellenére az anyagi jog megmarad, és a jogszabályban meghatározott feltételek esetén, például beszámítással érvényesíthető.19

A végrehajtási jog elévülését általában kérelemre kell figyelembe venni; hivatalból akkor vehető figyelembe, ha az alapjául szolgáló követelés elévülését is hivatalból kell figyelembe venni (például tartásdíj vagy életjáradék esetében).



Ha végrehajtási jog elévülését hivatalból kell figyelembe venni, a végrehajtási jog elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, és a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni. A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.

1.6. 6. Végrehajtás munkabérre és egyéb járandóságra[1114] A MUNKABÉRRE VEZETETT VÉGREHAJTÁS JELENTŐSÉGE • A bírósági végrehajtás során a pénzköveteléseket – a pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt összegek mellett – elsősorban

• az adós munkabéréből (illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából), valamint

• a munkából eredő egyéb, rendszeresen kapott, időszakonként visszatérő díjazásából (juttatásából, követeléséből) kell behajtani.

Itt kell megjegyezni azt, hogy az adós munkabérére és egyéb járandóságára vezetett végrehajtás elsőbbségének az elve csak az ún. kielégítési végrehajtásban (lásd 1072. pont) érvényesül. A biztosítási végrehajtásban a munkabér csak akkor tiltható le, ha az adósnak a biztosítandó összeg fedezetéül szolgáló, végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs [Vht. 191. § (6) bek.].20

[1115] A VÉGREHAJTÓI LETILTÁS • Az adós munkabérét vagy egyéb járandóságát a bíróság közvetlen letiltó végzéssel vagy közvetlen felhívással, a végrehajtó pedig letiltással vonhatja végrehajtás alá. A végrehajtói letiltás a végrehajtó kényszercselekménye, amellyel a bíróság által elrendelt végrehajtást foganatosítja.

Ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárása alkalmával, illetőleg a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől számított tizenöt napon belül nem fizette meg a tartozását, a végrehajtó az adós munkabérét vagy egyéb járandóságát letiltja, és ilyen módon lefoglalja. A letiltásban a végrehajtó arra hívja fel az adós munkáltatóját, hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és – a felhívásnak megfelelően – fizesse ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára. A tartásdíj behajtására irányuló letiltást a határidő letelte után három napon belül ki kell bocsátani.

A végrehajtó a letiltást megküldi a munkáltatónak és a feleknek (Vht. 58. §).

A munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás nélkül kiterjed arra a munkabérre is, amelyet az adós – a munkáltató megváltozása esetén – az új munkáltatótól kap (Vht. 59. §).

[1116] KÖZÖS SZABÁLYOK • A törvény a munkabérből, illetve egyéb járandóságból történő bármely végrehajtás esetére közös szabályokat állapít meg (Vht. 61-63. §).

• A levonás alapja a nettó munkabér, vagyis az az összeg, amely a munkabért terhelő adó (adóelőleg), egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint egyéb járulékok levonása után fennmarad.

• A levonás mértéke: a nettó munkabérből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonni.

• A levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegé- nek.21 Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. (Ha az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, ezeket a mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni.)

• A levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét.

[1117] LEVONÁS A MUNKABÉRBŐL • A munkaviszony alapján kapott munkabérből legfeljebb 33%-ot lehet levonni. A levonás a munkabér legfeljebb 50%-áig terjedhet, ha a követelés tárgya

a. tartásdíj,

b. az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés,



c. jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.

A levonás mértéke több követelés esetén sem haladhatja meg a munkabér 50%-át. A levonás szempontjából a munkabérrel egy tekintet alá esik a táppénz, a végkielégítés és a jutalom (Vht. 65. §).

A törvény munkabérből való levonás szabályait az olyan járandóságokra is kiterjeszti, amelyek az Mt. értelmében nem minősülnek munkabérnek, de jellegüket tekintve megegyeznek vele. A Vht. 66. §-a alapján ide tartozik:

• a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszony, továbbá a szolgálati viszony alapján járó illetmény;

• a szövetkezeti tagot a munkaviszony jellegű jogviszony alapján megillető munkadíj;

• az alkotó- és munkaközösségi tag jövedelme;

• a tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak a munkabér jellegű ösztöndíja;

• bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.

[1118] LEVONÁS A NYUGDÍJBÓL • Az adós társadalombiztosítási nyugellátásából, korhatár előtti ellátásából, szolgálati járandóságából, legfeljebb 33%-ot lehet levonni. A levonás a nyugdíj legfeljebb 50%-áig terjedhet, ha a követelés tárgya gyermektartásdíj vagy jogalap nélkül felvett nyugellátás. A levonás mértéke több követelés esetén sem haladhatja meg a nyugdíj 50%-át (Vht. 67. §).

[1119] LEVONÁS EGYÉB JÁRANDÓSÁGBÓL • A baleseti járadékból, a baleseti táp-pénzből, a táppénzből, a gyermekgondozási díjból, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyből legfeljebb 33%-ot lehet levonni a tartásdíj vagy a jogalap nélkül felvett társadalom- és egészségbiztosítási ellátás fejében (Vht. 68. §).

A családi pótlékból legfeljebb 33%-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett családi pótlék és anyasági támogatás fejében (Vht. 69. §).

A munkanélküli-ellátásból (járadék, segély stb.) legfeljebb 33%-ot lehet levonni a tartásdíj vagy a jogalap nélkül felvett munkanélküli-ellátás fejében (Vht. 72. §).

A fogva tartott adós nettó keresményéből – mentességre való tekintet nélkül – le kell vonni az adós a) eltartási költségét, b) a saját szükségleteire fordítható összeget és c) a szabadulása idejére tartalékolt összeget. A levonások után fennmaradó keresmény legfeljebb 50%-át bármely követelés fejében le lehet vonni (Vht. 73. §).

[1120] A VÉGREHAJTÁS ALÓL MENTES JUTTATÁSOK • A törvény taxatíve sorolja fel azokat a juttatásokat, amelyek semmilyen követelés esetében sem vonhatók végrehajtás alá, mivel az adós létfenntartásához nélkülözhetetlenek vagy meghatározott kiadások fedezésére szolgálnak. Ezek közé tartozik például a nemzeti gondozási díj, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az ápolási díj, az anyasági támogatás, a rokkantsági járadék, a törvényen alapuló tartásdíj, nevelési díj, az ösztöndíj, a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés, a fogyatékossági támogatás (Vht. 74. §).

[1121] A MUNKÁLTATÓ KÖTELESSÉGE • A munkabérre vagy egyéb járandóságra vezetett végrehajtás foganatosításával kapcsolatban a munkáltatót (vagy a járandóságot folyósító szervet) a törvényben meghatározott kötelezettségek terhelik.

A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott ösz- szeget levonni és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára (Vht. 75. §).

A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon

• értesítse az adóst a letiltásról;

• intézkedjék arról, hogy a munkabér kifizetése napján a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára;



• értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet (Vht. 76. §).

• Egy 2012-ben hatályba lépett új rendelkezés szerint a munkáltató jogosult a letiltott összeg kifizetését felfüggeszteni addig, amíg annak összege – az időszakonként esedékessé váló összegek összeadásával – a négyszáz forintot el nem éri, de legfeljebb hat hónapig [Vht. 76. § (2) bek.].

A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni. Ha az adós újabb munkaviszonyt létesít, köteles a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új munkáltatójának átadni. Az új munkáltató köteles a tartozásigazolást az adóstól bekérni és a végrehajtást folytatni (Vht. 78. §).

[1122] A MUNKÁLTATÓ FELELŐSSÉGE • A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.

Ha a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességet a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek (Vht. 79. §).

A munkáltató lakóhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtó a munkáltatónál a helyszínen is ellenőrizheti, hogy a munkabérre vezetett végrehajtás szabályait a munkáltató megtartja-e.

A munkáltató köteles biztosítani a végrehajtó részére a munkahely területére vagy az ügyintézés helyszínére történő belépést és a munkáltatónak az adósra vonatkozó személyi nyilvántartásába, valamint az adós munkabérére és a letiltás foganatosítására vonatkozó iratokba történő betekintést (Vht. 60. §).

1.7. 7. Végrehajtás pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt összegre[1123] KÖZÖS SZABÁLYOK • A Vht. a korábbi korlátozásokat megszüntetve főszabállyá tette azt, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt, adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható. A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg a fizetési számlán szereplő összeg, a betétszerződés és a takarékbetét-szerződés alapján vagy egyéb szerződés alapján a hitelintézetnél elhelyezett, az adós rendelkezése alatt álló összeg, ha azt a hitelintézet a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezeli [Vht. 7. § (3) bek.].

Magánszemély esetében csak az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg vonható korlátlanul végrehajtás alá (lásd 21. jegyzet). Ha az adóst megillető összeg ennél kisebb, akkor csak az 50%-át lehet végrehajtás alá vonni. Mentes a végrehajtás alól az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege, kivéve ha a végrehajtás gyermektartásdíjra vagy szüléssel járó költségre folyik (Vht. 79/A. §).

Ha a fizetési számlán kezelt összeg nem vagy csak részben fedezi a követelés összegét, akkor a pénzforgalmi szolgáltató a teljesítést kiterjeszti a további fizetésiszámla-szerződés, illetve betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés

alapján kezelt összegekre is, a törvényben meghatározott sorrend szerint (Vht. 79/B. §).

Ha több számlatulajdonos van, akkor bármelyik számlatulajdonossal szemben fennálló követelés esetén a teljes összeg végrehajtás alá vonható. A nem adós számlatulajdonos az igényperre vonatkozó szabályok (lásd 1007-1011. pont) szerint léphet fel (Vht. 79/C. §).

Ha a pénzforgalmi szolgáltató a végrehajtás alá vonandó pénzösszeget a végrehajtást foganatosító hatóság rendelkezése ellenére az adós vagy más javára teljesíti, a követelés összegéért felelős a végrehajtást kérőnek. Ha a pénzforgalmi szolgáltató nem ismeri el, hogy az adóst megillető pénzösszeget kezeli vagy a végrehajtást foganatosító hatóság rendelkezését nem teljesíti, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a követelés behajtása iránt (lásd 1013. pont).

A bank és a takarékszövetkezet köteles a végrehajtóval elektronikus kapcsolatot tartani (lásd 1101. pont), hogy az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt ösz- szegeinek a felkutatására irányuló végrehajtói megkereséseket megválaszolja.

[1124] ÁTUTALÁSI VÉGZÉS • A bíróság a végrehajtást kérő kérelmére az adós rendelkezésére álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg (lásd 1080. pont) végrehajtás alá vonására átutalási végzést hoz.



Ebben a pénzforgalmi szolgáltatót felhívja arra, hogy a fizetési számla mentesnek minősülő összeget meghaladó egyenlegéből a követelés összegét utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt fizetési számlára (Vht. 80. §).

A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét a végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül utalja ki vagy utalja át a végrehajtást kérőnek; a végzés elleni fellebbezésnek a végzésben foglaltak végrehajtására nincs halasztó hatálya.

Az okirat végrehajtási záradékolására jogosult bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét tartsa vissza, és – ha a végzés kézbesítésétől számított negyvenöt napon belül a bíróságtól nem kap más értesítést – azt a végrehajtást kérőnek utalja ki vagy utalja át. Fellebbezés esetén a visszatartott összeg kiutalására vagy átutalására a végzés jogerőre emelkedése után kerülhet sor, amelyről a bíróság a pénzforgalmi szolgáltatót haladéktalanul értesíti (Vht. 81. §).

[1125] GONDOSKODÁS A PÉNZÜGYI FEDEZETRŐL • Ha a költségvetési szerv elleni végrehajtás során a pénzforgalmi szolgáltató fedezet hiánya miatt nem tudott eleget tenni az átutalási végzésben foglalt felhívásnak, a pénzforgalmi szolgáltató köteles erről az adós pénzügyi ellátását végző szervet és a bíróságot haladéktalanul értesíteni. A pénzügyi ellátást végző szerv – ha az adóst a kötelezettség a költségvetését meghaladó mértékben is terheli – a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint gondoskodik a pénzügyi fedezet rendelkezésre bocsátásáról (Vht. 82. §).

[1126] HATÓSÁGI ÁTUTALÁSI MEGBÍZÁS • A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg végrehajtás alá vonása a végrehajtói letéti számla javára benyújtott hatósági átutalási megbízással történik. 22 Az adós pénzforgalmi szolgáltatója a végrehajtó intézkedésének megfelelően köteles a fizetési számla mentesnek minősülő összeget meghaladó egyenlegéből a megbízásban megjelölt követelés összegét a végrehajtói letéti számlára átutalni. Ha a hatósági átutalási megbízás fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett eredményre, a végrehajtó a végrehajtást kérő erre irányuló kérelmére azt ismételten benyújtja.

Ha a végrehajtható okirat tartalmazza az adós pénzforgalmi számlájának adatait a végrehajtó a végrehajtható okirat kézhezvételét követő két munkanapon belül kiadja a megbízást, öt munkanapon belül pedig postai úton kézbesíti a végrehajtható okiratot. Az így behajtott összeg kifizetésére a végrehajtható okirat kézbesítését követő tizenöt nap elteltével kerülhet sor (Vht. 82/A. §).

1.8. 8. Az ingóvégrehajtás[1127] JELENTŐSÉGE • Az ingóvégrehajtás két szakaszból áll: az adós ingóságainak (vagyoni értékű jogainak és követeléseinek) a lefoglalásából és az ingóságok értékesítéséből. A sikeres értékesítés során befolyt összeg fedezi a végrehajtást kérő követelését, annak járulékait, valamint a végrehajtás költségeit.

A kényszer arányos és fokozatos alkalmazásának elvéből (lásd 1080. pont) következően az ingóvégrehajtás elrendelésére akkor kerülhet sor, ha előre látható, hogy a követelést a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vagy a munkabérre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül végrehajtani.

A Vht. indokolása az ingóvégrehajtást a „vagyoni végrehajtás egyik legjellegzetesebb formájának" nevezi, mivel itt alkalmazzák a leggyakrabban azokat a kényszerintézkedéseket, amelyeket a köztudat a végrehajtó tevékenységéhez, illetve a végrehajtáshoz fűz (például foglalás, zár alá vétel, árverés stb.).

[1128] A FOGLALÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI • Ha az adós a végrehajtható okiratban feltüntetett kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja. A végrehajtás foganatosításának az általános szabályait (lásd 1099-1113. pont) azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy foglalást lehetőleg az adósnak, illetőleg képviselőjének, távollétükben pedig az adóssal együtt lakó nagykorú családtagnak a jelenlétében kell elvégezni (Vht. 85. §). A foglalásról a végrehajtó jegyzőkönyvet készít. Az ingóságok lefoglalására a törvény háromféle időpontot állapít meg.

Általános szabály az, hogy az ingófoglalásra a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított harminc napon belül kerül sor.

Ha a végrehajtó az adósnak a végrehajtható okiratot személyesen adta át, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén köteles az ingófoglalást haladéktalanul elvégezni.



Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítették, a kézbesítéstől számított negyvenöt napon belül kell az ingófoglalást elvégezni.

A végrehajtó a foglaláskor felhívja az adóst, hogy a helyszínen nyilatkozzon

arról: mely vagyontárgyait terheli zálogjog. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, a végrehajtó ezzel egyidejűleg felhívja az adóst, hogy a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül nyilatkozzék a vagyontárgyait terhelő zálogjogról.

A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásba való betekintéssel meggyőződik arról, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá, hogy vagyonát, illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog, és szükség esetén ebből a célból megkeresi a közjegyzőt (Vht. 84. §).

[1129] LEFOGLALHATÓ INGÓSÁGOK • A végrehajtó elsősorban az adós birtoká- [1129] ban vagy őrizetében levő ingóságot foglalja le, mivel a birtoklás ténye alapján vélelmezhető az adós tulajdonjoga. Ezenkívül lefoglalható olyan más ingóság is, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van. Nem foglalható le az adós birtokában vagy őrizetében levő ingóság akkor, ha a rajta levő jelből vagy más körülményből minden bizonyítás nélkül kétségtelenül megállapítható, hogy az ingóság nincs az adós tulajdonában (például kölcsönzőből származó háztartási gép).

A házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat – az életközösség tartalma alatt – bármelyik házastárs ellen külön vezetett végrehajtás során is le lehet foglalni. Nincs helye a foglalásnak, ha az a házastárs, aki ellen a végrehajtás nem irányul, kétséget kizáróan igazolja, hogy a szóban levő vagyontárgy nem a házastársi vagyonközösséghez, hanem az őkülönvagyonához tartozik (Vht. 86. §).

Több ingóság esetén a lefoglalásuk sorrendjét a végrehajtó állapítja meg.

A végrehajtó a foglalást addig folytatja, amíg a követelés – járulékaival együtt, ideértve az eljárás befejezéséig előreláthatóan felmerülő végrehajtási költséget – nincs teljesen fedezve (Vht. 87. §).

A végrehajtó a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét.

A becsérték megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul. Ha a felek a becsértékben megegyeztek, ez az irányadó. Ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz (Vht. 97. §).

[1130] VÉGREHAJTÁS ALÓL MENTES VAGYONTÁRGYAK • A bírósági végrehajtás során megnyilvánuló adósvédelem egyik legfontosabb eszköze a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körének a pontos meghatározása (Vht. 89-96. §).

Az adóssal szemben alkalmazott vagyoni kényszer csak addig terjedhet, ameddig a létfenntartását nem veszélyezteti, illetve a jövedelemszerző tevékenységét nem akadályozza. Ellenkező esetben az adós még hátrányosabb helyzetbe kerülne, és még kevésbé lenne képes a kötelezettségei teljesítésére.

A végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körének a meghatározása különféle módon történhet. A magyar jogrendszer – hagyományosan – kógens szabályt alkalmaz, amelytől még az adós beleegyezésével sem lehet eltérni. Ha a törvény a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét vagylagosan állapítja meg, a mentesség a foglalásnál jelen levő adós által kijelölt vagyontárgyra terjed ki. Kivételesen a mentes dolog is lefoglalható a dolog vételárának, a vételéhez adott kölcsön összegének, továbbá elkészítési vagy javítási díjának a behajtása végett, ha a foglalást a bíróság így rendelte el (Vht. 89. §).

[1131] A VÉGREHAJTÁS ALÓL MENTES VAGYONTÁRGYAK KÖRE • A Vht. 90. § szerint a következő vagyontárgyak mentesek – általános érvénnyel – a végrehajtás alól:

a. az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen eszköz (így különösen szerszám, műszer, egyenruha, önvédelmi fegyver, szállítóeszköz);

b. a rendszeres tanulmányok folytatásához nélkülözhetetlen eszköz (így különösen a tankönyv, tanszer, hangszer);

c. a szükséges ruházati cikk (3 felsőruha, 1 télikabát, 1 felöltő, 3 pár lábbeli),



d. a szükséges ágynemű (személyenként 1 készlet a hozzávaló 2 huzattal);

e. a szükséges bútor (legfeljebb 3 asztal és 3 szekrény, személyenként 1 ágy és 1 szék);

f. a szükséges fűtő- és világító eszköz;

g. a nélkülözhetetlen konyhai és háztartási felszerelés (továbbá 1 hűtőgép vagy fagyasztószekrény és 1 mosógép);

h. az adós kitüntetése, ha ezt okirattal igazolta;

i. a szükséges gyógyszer, gyógyászati és technikai segédeszköz (beleértve a mozgásában korlátozott adós gépjárművét);

j) az adós háztartásához tartozó kiskorú gyermek által használt – jellegénél fogva gyermekek részére szolgáló – tárgy;

k) az adós és a háztartásához tartozók részére 1 hónapra szükséges élelmiszer és 3 hónapra szükséges tüzelőanyag;

l) a lábon álló, illetőleg be nem takarított termés, gyümölcs;

m) az a dolog, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni.

Ha a foglalásra több ingatlanban kerül sor, az (1) bekezdés e)-g) és k) pontjában meghatározott mentességet csak az – adós nyilatkozata esetén az általa megjelölt – egyik ingatlanban foganatosított foglalás során lehet érvényesíteni. A munkaeszköz, a kitüntetés és a gyógyászati segédeszköz kivételével nem mentes a végrehajtás alól az olyan vagyontárgy, amely nemesfémből vagy egyébként nemes anyagból készült, és a szokásos használati cikkektől eltérően különösen nagy értékű.

[1132] EGYÉB MENTESSÉG • Ha az adós élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, mentes a végrehajtás alól az adós földjének megműveléséhez szükséges vetőmag, mezőgazdasági gép és felszerelés, igavonó állat és takarmány, valamint 1 tehén vagy más haszonállat és a részére 3 hónapra szükséges takarmány (Vht. 91. §).

A felsorolt vagyontárgyak – a 90. § h), l) és m) pontjában felsoroltak kivételével – csak a természetes személy adósok elleni végrehajtás alól tekinthetők mentesnek.

Az adóst megillető egyéb pénzösszegek, dolgok, illetve vagyoni értékű jogok közül mentes a végrehajtás alól a) a kitüntetéssel együtt járó összeg, a biztosítási összeg, a szakszervezet sztrájkalapjába helyezett összeg; b) a szerzőt és a jogutódját megillető szerzői jog és a szerzői díj 50%-a; c) a szövetkezeti tag részjegye, valamint a saját jogon szerzett kárpótlási jegy; d) a postára feladott pénz és más küldemény mindaddig, amíg azt a posta, illetőleg a fuvarozó az átvételre jogosultnak nem adta át; e) a közraktárban elhelyezett dolog (Vht. 91-96. §).

Az adósnak vagy az óvadék jogosultjának kérelmére a végrehajtó mentesíti a végrehajtás alól az óvadékként nyújtott pénzt, takarékbetétkönyvet vagy értékpapírt mindaddig, amíg az óvadék visszaadásának feltételei nem állnak fenn.

A mentesítésnek akkor van helye, ha a kérelmező igazolja, hogy az óvadékkal biztosított jogügyletet nem a hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel kötötte, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, illetve a gazdálkodó szervezet nem a tagjával kötötte (Vht. 96/A. §).

[1133] A FOGLALÁS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI • Egyes ingóságok lefoglalásakor az általánostól eltérő szabályok érvényesülnek. Így arany, platina, ezüst, továbbá külföldi pénz vagy fizetőeszköz esetében a végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és huszonnégy órán belül átadja Budapesten a Magyar Nemzeti Bank központjának, máshol a legközelebbi szervezeti egységének (Vht. 98. §). Arany vagy platina felhasználásával készült tárgy, drágakő és nyomdai úton előállított értékpapír lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és huszonnégy órán belül bírósági letétbe helyezi.

Dematerializált értékpapír23 lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalásról értesíti az adós értékpapírszámláját vezető befektetési szolgáltatót, aki a lefoglalt értékpapírt az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint a végrehajtó további intézkedéséig zárolt alszámlára helyezi (Vht. 99. §).



Készpénz lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt készpénzt magához veszi, és huszonnégy órán belül befizeti a végrehajtói letéti számlára (Vht. 100. §).

Üzletrész lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti az érintett gazdálkodó szervezetet és a cégbíróságot (Vht. 101. §).

Jelzálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát megküldi a közjegyzőnek, hogy az ingóság lefoglalását jegyezze be a zálogjogi nyilvántartásba, és adjon tájékoztatást az ingóságon fennálló jelzálogjog jogosultjának adatairól (Vht. 103/B. §).

A széfszolgáltatás keretében őrzött ingóságot a végrehajtó a széf lepecsételésével foglalja le, egyúttal értesíti a széfszolgáltatót és az adóst a széf felnyitásának időpontjáról. A megjelölt időpontban az adós a végrehajtónak és a széfszolgáltatónak a jelenlétében felnyitja a széfet, a végrehajtó pedig elkészíti a részletes foglalási jegyzőkönyvet. Ha a megjelölt időpontban az adós nem jelent meg, a széfszolgáltató, ha a széfszolgáltató nem rendelkezik a széf felnyitására kulcscsal, a végrehajtó nyittatja fel a széfet (Vht. 103/C. §).

[1134] GÉPJÁRMŰ LEFOGLALÁSA • Gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével egyidejűleg felhívja a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjárművet vonja ki a forgalomból; a hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. A végrehajtó a gépjárművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve. A végrehajtó

a járműnyilvántartásból a törvényben felsorolt adatokat [Vht. 103. § (7) bek.

-e) pont] igényelheti. A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. Az adós a gépjármű értékesítéséig – a zár alá vétel esetét kivéve – a gépjárművet használhatja (Vht. 103. §).

[1135] A LEFOGLALT INGÓSÁG MEGŐRZÉSE • A lefoglalás korlátozza, de nem szünteti meg az adósnak az ingósága feletti jogait. A lefoglalt ingóságot ugyanis – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – az adós őrizetében kell hagyni, aki azt az állag sérelme nélkül, a rendeltetésének megfelelően használhatja, de nem terhelheti meg és nem idegenítheti el.

Az adós a lefoglalt ingóságot köteles gondosan megőrizni. A lefoglalt ingóság elidegenítése, elhasználása, elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása bűncselekménynek minősül (Vht. 104. §).

[1136] ZÁR ALÁ VÉTEL • A foglalás szigorúbb módjának az alkalmazására akkor kerül sor, ha valószínűnek látszik az, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni. Ilyenkor a végrehajtó az ingóságot megőrzésére alkalmas tárolóban vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi. A zár alá vétellel az adósnak megszűnik az ingósága feletti rendelkezési joga. A lezárt tároló felnyitása, illetőleg a pecsét megsértése vagy eltávolítása a Btk. 249. §-a szerinti zártörés vétségének minősül (Vht. 105. §).

A végrehajtó a lefoglalt ingóság megőrzésére zárgondnokot jelöl ki, ha a) az adós a megőrzésre nem vállalkozott, b) az adós hosszabb ideig távol van, c) a végrehajtást kérő zárgondnok kijelölését kérte, és ez az ügy körülményeire tekintettel a végrehajtó szerint indokolt, d) ezt az eljárás eredményessége szempontjából szükségesnek tartja, és a zárgondnok kijelöléséhez a végrehajtást kérő hozzájárult. A zárgondnok költségét és díját a végrehajtó állapítja meg (Vht. 106. §).

[1137] FOGLALÁS HARMADIK SZEMÉLYNÉL • Ha valószínű, hogy az adós tulajdonában levő ingóság a feleken kívül álló harmadik személynél van, a végrehajtó a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, figyelmeztetve őt a mulasztásból adódó jogkövetkezményekre.

A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított nyolc napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni, hogy a) nála van-e a felhívásban megjelölt ingóság, és milyen jogcímen, b) elismeri-e az adósnak az ingóságra vonatkozó tulajdonjogát, c) igényt tart-e valaki az ingóságra, és milyen jogcímen. Ha a harmadik személy elismerte, hogy a nála levő ingóság az adós tulajdonában van, a végrehajtó az ingóságot a helyszínen lefoglalja.



Ha a harmadik személy a nyilatkozatot elmulasztotta vagy az adós tulajdonjogát nem ismerte el, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a foglalás tűrése iránt (lásd 1012. pont).

A harmadik személy a végrehajtást kérőnek a polgári jog szabályai szerint felel azért a kárért, amely abból ered, hogy a) a nyilatkozat megtételét elmu-

lasztotta vagy az adós tulajdonjogát rosszhiszeműen nem ismerte el, b) az ingóságot a felhívás kézbesítése után gondosan nem őrizte meg, c) a foglalást meghiúsította (Vht. 107-109. §).

[1138] KÖVETELÉS LEFOGLALÁSA • Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, illetőleg az adós harmadik személlyel olyan szerződést kötött, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó a követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, figyelmeztetve őt a mulasztásból adódó jogkövetkezményekre.

A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított nyolc napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni, hogy a) elismeri-e a követelést, illetőleg a később keletkező követelésről szóló szerződést, b) a követelés mikor esedékes, c) igényt tart-e valaki a követelésre, és milyen jogcímen.

A harmadik személy a felhívás kézbesítése után a követelést sem az adós, sem más javára nem teljesítheti, hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára, illetőleg köteles a követelés tárgyát bírósági letétbe helyezni. Ha a harmadik személy a követelést bárkinek a javára teljesítette, a követelés összegéig (értékéig) felelős a végrehajtást kérőnek (Vht. 110-113. §).

Ha a harmadik személy a követelést, illetőleg a róla szóló szerződést nem ismerte el, vagy a nyilatkozatot, illetőleg a befizetést (letétbe helyezést) elmulasztotta, a végrehajtást kérő a harmadik személy ellen pert indíthat a követelés behajtása iránt (lásd 1013. pont).

[1139] ZÁLOGJOG ÉRVÉNYESÍTÉSE • A végrehajtó a foglalás után haladéktalanul értesíti az ingóság lefoglalásáról azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn. A zálogjogosultnak az értesítés kézhezvételét követő nyolc napon belül kell a zálogjogból fakadó igényét bejelenteni a végrehajtónál.

A végrehajtó a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb annak kézhezvételét követő munkanapon továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak. A bíróság köteles a végrehajtást a kérelem beérkezését követő három napon belül felfüggeszteni (lásd 1109. pont). Ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége nem vitatott, a bíróság soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék. A végzés jogerőre emelkedését követően a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtás felfüggesztését megszünteti (Vht. 114/A. §).

Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette, a bíróság a zálogjogosult kérelmét végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult perrel érvényesítheti a zálogjogból eredő igényét (lásd 1014. pont).

[1140] AZ INGÓSÁG ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK IDŐPONTJA • A végrehajtó a lefoglalt ingóság értékesítése iránt a foglalástól számított harminc nap eltelte után haladéktalanul intézkedik. Ha a foglalástól számított nyolc napon belül igénypert indítottak (lásd 1010. pont), az igényelt vagyontárgy értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni (Vht. 115. §).

A végrehajtó az értékesítést olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb. A romlandó dolgot haladéktalanul értékesíteni kell. A végrehajtó a romlandó dolgot árverésen kívül, árverési vétel hatályával adja el, ha felek ezt kifejezetten kérték, és megjelölték a vevő személyét, valamint a vételár összegét (Vht. 116. §).

Az értékesítendő ingóságnak az értékesítés helyére történő elszállításáról a végrehajtó gondoskodik.

[1141] AZ INGÓÁRVERÉS • A bírósági végrehajtás során lefoglalt ingóságok értékesítése rendszerint árverés útján történik. Az árverés a vagyoni értéket képező tárgyak (ingók és ingatlanok) értékesítésének a nyilvános, versenyszerű módja, amelynek során a vagyontárgy tulajdonjogát az szerzi meg, aki az ún. licitálás során a legmagasabb árat ajánlja érte. Az árverést a következő helyszíneken lehet tartani: a) a bírósági árverési csarnokban, b) a bíróság épületében, c) a községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat épületében vagy a jegyző által kijelölt helyiségben, d) az adós lakásán, e) a foglalás helyén, f) az ingóság őrzésének helyén, g) a végrehajtó által kijelölt más helyen (Vht. 119. §).



[1142] AZ INGÓÁRVERÉS KITŰZÉSE • Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, amely tartalmazza a) a felek nevét, b) az árverés helyét és idejét, c) az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket, valamint a becsérték 2%-ának megfelelő, ötszázezer forintot meg nem haladó becsérték esetén száz forintra, egymillió forintot meghaladó becsérték felett pedig ezer forintra kerekített licitküszöböt, d) azt, hogy az ingóságokat az árverés előtt hol és mikor lehet megnézni.

Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek és az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek, továbbá ki kell függeszteni a bíróság, a bírósági árverési csarnok, valamint az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. A hirdetményt az árverést megelőzően legalább tizenöt napon át kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani. A végrehajtó az árverési hirdetményt közzéteszi az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában is. Az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény az elektronikus közzétételhez kapcsolódik (Vht. 120-122. §).

[1143] INGÓÁRVERÉS LEBONYOLÍTÁSA • Árverezni személyesen vagy képviselő útján lehet, de 2012-től szigorúbb kizárási szabályok érvényesülnek. Az árverésen sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője útján nem árverezhet végrehajtó, végrehajtó-helyettes, végrehajtójelölt, végrehajtó egyéb alkalmazottja, végrehajtói iroda, végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, a felsorolt személyek hozzátartozója és élettársa, az ügyben eljáró végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személy és az adós (123. §). 2012-től lehetőség van az ún. előárverezési jog gyakorlására, ha törvény az ingóságra elővásárlási jogot enged (123/A. §).

Az adós meghatározhatja az ingóságok árverezésének sorrendjét. Ha nem élt ezzel a jogával, az ingóságokat a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett sorrendben kell elárverezni.

Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli az ingóság

becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja őket ajánlatuk megtételére. A vételi ajánlat akkor érvényes, ha az legalább a licitküszöb összegével meghaladja az előző vételi ajánlatot. Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték egynegyedéig. Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló megvette (Vht. 124. §).

A természetes személy adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű vételárát az árverés során csak olyan összegre lehet leszállítani, amelyből a végrehajtás előrelátható költségei, valamint az adósnak járó összeg fedezhető (Vht. 124. §).24

Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, amelynek másolatát kézbesíteni kell a feleknek és az árverési vevőnek (Vht. 128. §).

Az első árverésen el nem adott ingóságot második árverésen kell értékesíteni.

A végrehajtó a második árverést az első árveréstől számított három hónapon belüli olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb (Vht. 129. §).

[1144] A VÉTELÁR KIFIZETÉSE • A legtöbbet ajánló köteles a teljes vételárat a megvett ingóság elárverezése után készpénzben azonnal kifizetni. Ha nem fizette ki, az ingóságot nyomban tovább kell árverezni. A fizetést elmulasztó árverező nem vehet tovább részt az árverésben. Ha a ki nem fizetett ingóságot a további árverezés során alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó árverező ajánlott, a két ár közötti különbözetet a fizetést elmulasztó köteles azonnal megtéríteni. Ha nem térítette meg, a végrehajtást foganatosító bíróság őt a különbözet megtérítésére kötelezi. A különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli (Vht. 125. §).

A végrehajtást kérőnek joga van követelése és járulékai erejéig az árverésen készpénzfizetés nélkül venni, feltéve, hogy az ingóságot csak az ő követelése fejében foglalták le, illetőleg – több végrehajtást kérő esetén – valamennyien hozzájárultak a készpénzfizetés nélküli vételéhez. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a meg nem fizetett illeték, az állam által előlegezett költség, illetve a végrehajtási eljárás költsége fedezve van (Vht. 126. §).

Az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez. Ha az árverést megsemmisítették, ez a jóhiszemű árverési vevőnek e törvény szerint megszerzett tulajdonjogát nem érinti.

[1145] ELEKTRONIKUS ÁRVERÉS • A Vht. 2008. évi módosításával lehetővé vált az ingó- és az ingatlanárverés elektronikus úton történő lebonyolítása (Vht. 132/B-132/G. §, 139. §, 143. §, 145/A. §, 152. §). A végrehajtó elektronikus árverés útján értékesíti



a végrehajtást kérő kérelmére a 100 ezer forintot elérő becsértékű ingóságot, ha a szállítási és tárolási költségeket a végrehajtást kérő megelőlegezte,

az ingóságot, ha annak őrzése vagy tárolása egyébként biztosított,

az üzletrészt és az értékpapírt, ha e törvény az értékpapír értékesítésére árverés tartását írja elő.

Az árverési hirdetmény elektronikus úton történő közzétételére és a vételi

ajánlatok elektronikus úton történő megtételére a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által működtetett, az interneten folyamatosan elérhető elektronikus árverési rendszer szolgál.

A végrehajtó az árverési hirdetményt az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában teszi közzé; az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény a hirdetmény közzétételétől a licitnapló lezárásáig történő közzétételhez fűződik. A hirdetmény az árverési előleg és a legalacsonyabb vételár összegét, az árverés időtartamát és a vételi ajánlat megtételének módját, valamint a végrehajtói letéti számla számát is tartalmazza. A hirdetmény mellett közzé kell tenni az ingóságnak a rendelkezésre álló adatok szerinti leírását és az ingóságról készült képfelvételt.

Az árverezők elektronikus nyilvántartásába bármely személy vagy szervezet kérheti a felvételét, aki a felhasználási szabályzatban foglaltakat elfogadja. Az árverezéshez szükséges felhasználói nevet és jelszót a végrehajtó akkor aktiválja, ha az árverezők nyilvántartásában szereplő személy vagy szervezet az árverésből nincs kizárva, a becsérték 10%-ának megfelelő árverési előleget a végrehajtónál letétbe helyezte vagy azt átutalta, és azt a végrehajtó letéti számláján jóváírták.

Az árverező az árverési hirdetménynek a közzététele után az árveréshez tartozó licitnapló lezárásáig az aktivált felhasználói nevének és jelszavának, valamint a vételi ajánlat összegének megadásával elektronikus úton vételi ajánlatot tehet az ingóságra. A vételi ajánlatot az elektronikus árverési rendszer automatikusan rögzíti, és egyidejűleg közzéteszi az árveréshez tartozó licitnaplóban. Az elektronikus vételi ajánlatot nem lehet visszavonni.

Az árverés az árverési hirdetmény közzétételét követő 30. napnak a végrehajtó által meghatározott, 8 és 20 óra közé eső órájáig tart azzal, hogy ha az árverés befejezését megelőző öt percen belül újabb vételi ajánlat érkezik, az árverés időtartama ezen vételi ajánlattételtől számított öt perccel automatikusan meghosszabbodik az utolsó vételi ajánlat megtételét követő ötödik perc végéig. Az árverés befejezésének időpontjában az elektronikus árverési rendszer a licitnaplót automatikusan lezárja.

Az árverés sikertelensége esetén a második árverést az első árverésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell megtartani azzal, hogy a második árverésen az első árverésen legmagasabb ajánlatot tett, de a vételár fizetését elmulasztó árverező nem árverezhet. Ha a második árverésen az ingóságot – az első árveréshez képest – alacsonyabb áron adták el, a különbözetet a korábbi legmagasabb ajánlatot tevő és a vételár fizetését elmulasztó árverező a végrehajtó felszólítására tizenöt napon belül köteles megtéríteni. Ennek elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító bírósághoz fordul, amely végzéssel kötelezi a különbözet megtérítésére (Vht.132/B-132/G. §).

[1146] ÉRTÉKPAPÍR ÉS ÜZLETRÉSZ ÉRTÉKESÍTÉSE • A bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapírt a végrehajtó bizományi értékesítésre befektetési szolgáltatónak adja át. Sikertelen értékesítés esetén a végrehajtó árverést tűz ki (Vht. 130. §).

A névre szóló, tagsági jogról szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése céljából a végrehajtó befektetési szolgáltatót bíz

meg azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és a belőle származó jövedelmet utalja át a végrehajtói letéti számlára. A végrehajtást kérő kívánságára az értékpapírt árverésen kell értékesíteni (Vht. 131. §).

A gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti. Az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt – ebben a sorrendben – az üzletrészre elővásárlási jog illeti meg (Vht. 132. §).

Ha az adósnak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban vagyonrésze van, a végrehajtó tájékoztatja a végrehajtást kérőt arról, hogy az adós tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolhatja. Ha a végrehajtást kérő a felmondást tartalmazó nyilatkozatát a végrehajtónak átadta, a végrehajtó megküldi azt a gazdasági



társaságnak, egyúttal az adósnak a társasággal szemben a tagsági jogviszony megszűnése miatt fennálló követelését lefoglalja.

Az elszámolás megtörténte nem érinti az adósnak a társasági tartozásokért fennálló, jogszabályban megállapított tagi felelősségét. A végrehajtást kérő az elszámolás megtörténte esetén sem felel a társaság tartozásaiért (Vht. 132/A. §).

[1147] SIKERTELEN ÉRTÉKESÍTÉS • Ha az ingóságot nem sikerült értékesíteni, a végrehajtást kérő az ingóságot a becsérték 35%-ának megfelelő összeg fejében átveheti. Ha több végrehajtást kérő van vagy elsőbbségi igényt jelentettek be, az ingóságot az veheti át, aki a becsérték 35%-át meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Több egyenlő árajánlat esetén az átvételi jogosultság a kielégítési sorrendnek (lásd 1160. pont) megfelelően alakul (Vht. 134. §).

Ha az ingóságot nem sikerült elektronikus árverésen értékesíteni, és azt a végrehajtást kérő nem vette át, a végrehajtó – a kikiáltási ár korlátlan leszállítása mellett – újabb elektronikus árverést tarthat. Egyéb ingóságok esetében, vagy ha az utóbb kitűzött elektronikus árverés is sikertelen maradt, a végrehajtó felhívja az adóst, hogy az ingóságot 30 napon belül vigye el. Ha az adós nem jelentkezett, a végrehajtó megszünteti az ingóság további őrzését, és az ingóság megsemmisítése vagy hulladékként való átadása iránt intézkedik.

1.9. 9. Az ingatlan-végrehajtás[1148] AZ INGATLAN-VÉGREHAJTÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI • A Vht. az ingatlan-végrehajtás szabályozása során a szektorsemlegesség elvét alkalmazza.

Bárki legyen az adós, a tulajdonában vagy kezelésében levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára, az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni. A törvény csak az olyan ingatlant mentesíti a végrehajtás alól, amelyet a felszámolási eljárás során sem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni (Vht. 136. §).

A végrehajtás alá vont ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzés eredeti jogszerzésnek minősül. Ezért az árverési vevőnek vagy az ingatlant átvevő végrehajtást kérőnek mint új tulajdonosnak a tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik: a) a telki szolgalom, b) a közérdekű használati jog, c) az ingatlan-nyilván-

tartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, d) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve.

Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog – függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve -, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették (Vht. 137. §).

[1149] AZ INGATLAN LEFOGLALÁSA • Ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait, a végrehajtó a végrehajtási költség25 megelőlegezését követő három munkanapon belül lefoglalja az ingatlant. A végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg. Az ingatlanügyi hatóság a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatát a végrehajtónak, a feleknek és azoknak kézbesíti, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. Az ingatlanügyi hatóság tájékoztatja a végrehajtót azoknak a nevéről és lakóhelyéről (székhelyéről), akiknek az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett joguk van.

A végrehajtási jog bejegyzése az ingatlant nem teszi forgalomképtelenné, de a lefoglalt ingatlanra vonatkozóan jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg (Vht. 138. §).

[1150] AZ INGATLAN ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK IDŐPONTJA • Az ingatlan lefoglalásához képest az értékesítést a törvény további feltételekhez köti, mivel a bírósági végrehajtás során alkalmazható vagyoni jellegű kényszerintézkedések közül ez tekinthető a legsúlyosabbnak. A kényszer fokozatos és arányos alkalmazásának elvéből következően (lásd 1080. pont) a lefoglalt ingatlant csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki (Vht. 7. §). A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére akkor intézkedhet a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt, ha a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása másképpen nem lehetséges, és a végrehajtási jog



bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított negyvenöt nap eltelt. Erre a határidőre azért van szükség, mert az ingatlanügyi hatóságnak a végrehajtási jog bejegyzését elrendelő határozata a kézbesítéstől számított harminc napon belül a bíróság előtt megtámadható.

Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül igénypert indítottak (lásd 1010. pont), az igényelt ingatlan értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni.

A végrehajtó az ingatlan árveréséről szóló hirdetményt a becsérték megállapításától, végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles közzétenni az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában (Vht. 139. §).

[1151] AZ INGATLAN BECSÉRTÉKE • A végrehajtó az ingatlan értékesítése előtt a hat hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítványt is figyelembe véve vagy bármelyik fél erre irányuló kérelmére – igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapítja az ingatlan becsértékét mind a beköltözhető, mind pedig a lakott állapotban történő értékesítés esetére.

A végrehajtó az ingatlan becsértékét közli a felekkel és azokkal, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. Az adóst tájékoztatja arról, hogy az értékesítést követően fennálló kiköltözési kötelezettsége teljesítésének elhalasztása iránti kérelmét legkésőbb a közlés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő a bíróságnál.

A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti.

Ha a közléstől számított tizenöt napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a becsértéket a bíróság – szükség esetén szakértő közreműködésével – állapítja meg (Vht. 140. §).

[1152] AZ INGATLANÁRVERÉS KITŰZÉSE • Az ingatlant – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – rendszerint árverésen kell értékesíteni. A módosított Vht. előírja azt, hogy az ingatlant főszabály szerint beköltözhető állapotban kell árverezni. Lakott ingatlan árverésére csak a törvényben felsorolt esetekben kerülhet sor, így például akkor, ha abban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött, érvényes bérleti szerződés alapján bérlő lakik (Vht. 141. §). Az ingatlan árverése során az elektronikus ingóárverés szabályait (lásd 1145. pont) a törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2012. július 1-je után az ingatlanok árverése kizárólag elektronikus úton történik.

Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, amely az ingatlanra vonatkozó adatok mellett tartalmazza az ingatlan kikiáltási árát, az árverési előleget, az árverésen tehető legalacsonyabb vételi ajánlat összegét, valamint az ezer forintra kerekített licitküszöböt, amely 10 millió forintot meghaladó becsérték felett 1%, 10 millió forint alatt a becsérték 2%-ának megfelelő összeg.

A hirdetményben azt is fel kell tüntetni, hogy van-e a lakóingatlanra a települési önkormányzatnak előárverezési joga (Vht. 143. §).

Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek és az egyéb jogosultaknak, az ingatlan fekvése szerinti jegyzőnek és az ingatlanügyi hatóságnak, amely az árverés kitűzését bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.

Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni a bíróság, az ingatlan fekvése szerinti polgármesteri hivatal, az ingatlanügyi hatóság hirdetőtábláján. Az árverési hirdetménynek az elektronikus hirdetmények nyilvántartásában történő közzététele során az ingatlanról készült fényképet is be kell mutatni (Vht. 144-145/A. §).

[1153] AZ INGATLANÁRVERÉS LEBONYOLÍTÁSA • Az árverező nevét és jelszavát az ingóárverés szabályaival (lásd 1145. pont) – megegyező módon a végrehajtó akkor aktiválja, ha az árverezők nyilvántartásában szereplő személy vagy szervezet az árverésből nincs kizárva, a becsérték 10%-ának megfelelő árverési előleget a végrehajtónál letétbe helyezte vagy átutalta, és azt a végrehajtó letéti számláján jóváírták. Ha az árverező ingatlanszerzése engedélyhez kötött, az aktiválásának az is a feltétele, hogy az ingatlanszerzési engedélyét a végrehajtónak bemutassa.

Az árverés az árverési hirdetmények nyilvántartásában történő közzétételt követő 60. napnak a végrehajtó által meghatározott, 8 és 20 óra közé eső órájáig tart; ha az árverés befejezését megelőző öt percen belül újabb vételi ajánlat érkezik, az árverés időtartama ezen vételi ajánlattételtől számított öt perccel automatikusan



meghosszabbodik az utolsó vételi ajánlat megtételét követő ötödik perc végéig.

Az ingatlan kikiáltási ára a becsérték összege. Az ingatlanra legalább a kikiáltási ár 50%-ának megfelelő összeggel tehető érvényes vételi ajánlat. Kivételt csak a lakóingatlan képez, ahol a kikiáltási ár 70%-ának megfelelő összeggel tehető érvényes vételi ajánlat, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt (Vht. 145/B-145/C. §).

[1154] A VÉTELÁR MEGFIZETÉSE • Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és felhívja az árverési vevőt, hogy a jegyzőkönyv aláírása céljából a végrehajtó irodájában tizenöt napon belül jelenjen meg; ha ezt elmulasztja, az előlegét elveszti (Vht. 152. §).

Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árverési jegyzőkönyv aláírásának napjától számított tizenöt napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha ezt elmulasztja, az előlegét elveszti. A végrehajtó a vételár megfizetésére legfeljebb két hónapig terjedő halasztást adhat, ha ezt a vételár nagyobb összege vagy más fontos körülmény indokolttá teszi (Vht. 149. §).

Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított harminc nap eltelt, a végrehajtó az árverésen megvett ingatlant átadja az árverési vevőnek. Az ingatlan után az adó és más köztartozás az árverési vevőt az árverés napjától terheli. A végrehajtó megküldi az árverési jegyzőkönyv másolatát az árverési vevő részére az árverési vétel igazolása céljából, valamint az ingatlanügyi hatóság részére az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett (Vht. 154. §).

[1155] AZ ADÓS KIKÖLTÖZÉSE A LAKÓINGATLANBÓL • Az adós és az adós jogán az ingatlanban lakó személyek az árveréstől számított harminc napig kötelesek az ingatlant ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevőnek. A végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére az ingatlan elhagyására egyszeri halasztást adhat, ha az adós az elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani. Nincs helye halasztásnak, ha az adóst az eljárás során korábban rendbírsággal sújtották vagy kérelmére a bíróság legalább hat hónapra a halasztásra is okot adó körülmény miatt a végrehajtást felfüggesztette. A halasztás időtartama legfeljebb az árverés időpontjától számított hat hónapig terjedhet (Vht. 154/A. §).

2012. július 1. napján lép hatályba az az új rendelkezés, amely a lakásukat vagy más ingatlanjukat elhagyni kényszerülőket a jogkövető magatartásra ösztönzi. Ha az adós a kiköltözési kötelezettségének határidőben eleget tesz, és az ingatlant kiürített állapotban átadja az árverési vevőnek, akkor „ellentételezés-

ként" az ingatlan kiürítésétől számított nyolc napon belül a Vht. 154/A. §-ában meghatározott összeg 26 illeti meg, amely – kifizetése esetén – a végrehajtás során befolyt összeg nagyságát csökkenti. (A lakóingatlan kiürítésének az elhalasztásáról lásd még az 1168. pontot!)

[1156] AZ INGATLANÁRVERÉS MEGISMÉTLÉSE • Az első árverés akkor minősül sikertelennek, ha a) nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el az ingatlan becsértékének a felét, lakóingatlan esetében a 70%-át; b) az árverési vevő az árverési jegyzőkönyvet nem írta alá; c) az árverési vevő nem fizette be vagy nem utalta át a teljes vételárat.

Az első árverés sikertelenségének megállapításától számított három hónapon belül – a végrehajtó által kitűzött időpontban – második árverést kell tartani.

Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő – mielőtt a licitnaplóban az első vételi ajánlatot közzétennék – az árverési jegyzőkönyvet utólag aláírja, a vételárat befizeti és a második árverés kitűzésével felmerült költséget megtéríti. A késedelmes befizetés miatt elvesztett előleget az utólag megfizetett vételárba már nem lehet beszámítani. Ha az árverési vevő ezzel a lehetőséggel nem él, a második árverésben nem vehet részt.

A vételi ajánlatok összegére, a kikiáltási árra és annak leszállítására az első árverésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az ingatlan becsértékét (lásd 1151. pont), ha a megállapítása óta három év eltelt, bármelyik fél kérelmére ismételten meg kell állapítani (Vht. 156-157. §).

[1157] AZ INGATLAN ÁTVÉTELE A VÉGREHAJTÁST KÉRŐ ÁLTAL • Ha a második árverés is sikertelen volt, úgy a végrehajtást kérő veheti át az ingatlant a becsérték 50%-ának, lakóingatlan esetében pedig 70%-ának megfelelő átvételi összegben. Az árverés sikertelenségéről a végrehajtó tizenöt napon belül értesíti a végrehajtást kérőt és ugyanennyi időt biztosít részére az átvételre vonatkozó nyilatkozat megtételére. Több végrehajtást kérő esetében elektronikus átvételi eljárás megtartására kerül sor, amelyre az elektronikus árverés



szabályait kell a törvényben foglalt eltérésekkel alkalmazni. Az ingatlan átvevője az automatikusan lezárt licitnaplóban utolsóként közzétett átvételi ajánlatot tevő végrehajtást kérő (Vht. 158. §).

[1158] KÖZÖS TULAJDONBAN LÉVŐ INGATLAN ÁRVERÉSE • Ha az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlanra nem valamennyi tulajdonostárssal szemben van a végrehajtási jog bejegyezve, az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni. Az adós tulajdonostársai együttesen kérhetik, hogy az egész ingatlant árverezzék el. Az erre irányuló kérelmet a végrehajtó által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatban vagy közjegyzői okiratban kell előterjeszteni. Ebben az esetben az adós kivételével bármely tulajdonostárs is árverezhet. Az ingatlan közös tulajdonának az árveréssel történő megszüntetését a bíróság bármely tulajdonostárs kérésére elrendelheti (Vht. 161. §).

1.10. 10. A végrehajtás során befolyt összeg kifizetése[1159] A VÉGREHAJTÁSI KÖLTSÉGEK ELSŐBBSÉGE • A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget kell kielégíteni (Vht. 164. §). A végrehajtási költség fogalmába tartozik valamennyi, a végrehajtási eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos költség, így a végrehajtási eljárás illetéke, az eljárásban közreműködő jogi képviselő díja, a végrehajtó díja és jutaléka, a zárgondnok és az igazságügyi szakértő költsége és díja, a helyszíni eljárás, az árverési hirdetmény költsége stb. 27

A végrehajtás költségei sorrendben minden más követelést megelőznek.

A 4/2009/EK tanácsi rendelet (lásd 1083. pont) szerinti tartási igény végrehajtására indult ügyben az ezen végrehajtási ügyre jutó végrehajtási költségeket a tartásdíj-követeléssel azonos sorrendben, de a követelés érvényesítésével kapcsolatban felmerült egyéb költségeket (Vht. 166. §) megelőzően kell kielégíteni azzal, hogy a befolyt összegnek legfeljebb az 50%-a számolható el a végrehajtási költségekre.

[1160] A KIELÉGÍTÉSI SORREND • Ha a végrehajtási eljárás több követelés behajtására irányul, és a végrehajtás során befolyt összeg nem fedezi valamennyi követelést, a törvény a követelések jogcíme alapján állapítja meg a kielégítési sorrendet. A Vht. 165. §-a – a jogpolitikai célok megvalósítása érdekében – az alábbi követeléseket privilegizálja:

• gyermektartásdíj;

• jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj;

• munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság;

• a büntető- és a büntetés-végrehajtási eljárásban vagy a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével);

• adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás;

• egyéb követelés;

• a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.

Egy összegben előre vállalt tartásdíj behajtása esetén a tartásdíjnak a felosztási terv elkészítéséig tartó időszakra eső, időarányosan kiszámított hányada elégítendő ki az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerint, a tartásdíj ezt meghaladó része az egyéb követelések között elégíthető ki.

A követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült költséget (például a bíróság által megállapított perköltséget), valamint a követelés egyéb járulékait (kamatait) a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni. A sorrendben hátrébb álló követelés kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha az előbb álló követelés teljes kielégítése megtörtént (Vht. 166-167. §).

Ha a befolyt összeg nem fedezi az azonos sorrendben felsorolt valamennyi követelést, akkor ezeket a követeléseket arányosan kell kielégíteni (Vht. 168. §). Az arányosság elve alól a törvény a munkabérből vagy egyéb járandóságból történő levonás esetén kivételt enged, amikor úgy rendelkezik, hogy az azo-

nos rangú követelések egymás közötti sorrendjét a szerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. Az időbeliség elvétől azonban a bíróság eltérhet, és – az f) pont alatti egyéb követelések kivételével – elrendelheti azt, hogy az azonos sorrendhez tartozó



több követelést arányosan kell kielégíteni (Vht. 64. §).

[1161] KIELÉGÍTÉS ZÁLOGJOG ALAPJÁN • Az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani (Vht. 169. §). Csak a fennmaradó összeget lehet a kielégítési sorrendre vonatkozó általános szabályok szerint felosztani.

Ha az ingatlan, továbbá a vízi, illetve a légi jármű értékesítéséből befolyt ösz- szegből jelzáloggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést a 165. § d)-g) pontjában (lásd 1160. pont) meghatározott követeléseket megelőzően kell kielégíteni. Ha több jelzáloggal biztosított követelés van, akkor az azonos rangú követeléseket a jelzálogok bejegyzésének a sorrendjében kell kielégíteni. Ha a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a végrehajtási jog ranghelyét követően került sor, a jelzálogjoggal biztosított követelést azon követelést követően lehet kielégíteni, amelyre e végrehajtási jog vonatkozik (Vht. 170. §).

[1162] KIELÉGÍTÉS GÉPJÁRMŰ ÉRTÉKESÍTÉSÉNÉL • A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből a 13/2001. (XII. 10.) IM rendeletben megállapított összeg (lásd 24. jegyzet) az adóst illeti meg, és a fennmaradó összeg fordítható a követeléseknek az általános szabályok szerint történő kielégítésére. Nem alkalmazható ez a rendelkezés akkor, ha a gépjármű értékesítéséből befolyt vételárból zálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni (Vht. 170/A. §).

[1163] FELOSZTÁSI TERV • Ha a végrehajtás alá vont vagyonból befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó felosztási tervet készít, azt megküldi a feleknek, egyúttal tájékoztatja őket a jogorvoslat lehetőségéről.

A végrehajtó az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztása során azokat a követeléseket elégíti ki, amelyek az értékesítés alapját képező hirdetményben fel voltak tüntetve. A később elrendelt végrehajtások jogosultjai az előbbi végrehajtást kérők követeléseinek teljes kielégítését követően fennmaradó ösz- szegből részesülhetnek a kielégítés általános szabályai szerint.

A felosztási terv ellen a kézbesítésétől számított tizenöt napon belül végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni a végrehajtást foganatosító bíróságnál. A bíróság a végrehajtási kifogásról végzéssel dönt; ha a végrehajtási kifogásnak helyt ad, a felosztási tervet megváltoztatja (Vht. 171. §).

1.11. 11. Meghatározott cselekmény végrehajtása[1164] KÜLÖNLEGES VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSOK • A végrehajtási eljárás általános szabályai a belföldi határozaton vagy okiraton alapuló pénzkövetelés kielégítésére vonatkoznak. Ha a végrehajtási eljárás célja ettől eltér, akkor különös szabályok alkalmazására kerül sor. A Vht. Különleges végrehajtási eljárások cím alatt a meghatározott cselekmények végrehajtásának, a követelések biztosításának, valamint a külföldi határozatok végrehajtásának a szabályait foglalja össze.

[1165] KÖZÖS SZABÁLYOK • Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra irányul, a bíróság a végrehajtható okiratban a kötelezettet – megfelelő határidő kitűzésével – felhívja az önkéntes teljesítésre. A végrehajtó a végrehajtható okiratot azzal a felhívással küldi meg a végrehajtást kérőnek, hogy az önkéntes teljesítésre kitűzött határidő eltelte után a teljesítést vagy az elmaradást közölje a végrehajtóval (Vht. 172. §).

Ha a végrehajtást kérő közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette, a végrehajtó ezt – szükség esetén – a helyszínen ellenőrzi. A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a végrehajtást kérő közlését és a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz (Vht. 173. §). A bíróság a végrehajtás módjáról a végrehajtás kérő kívánságát is figyelembe véve – szükség esetén a felek meghallgatása után – végzéssel határoz. A végrehajtásnak azt a módját köteles elrendelni, amely az ügy körülményeit figyelembe véve a leghatékonyabban mozdítja elő a kötelezettség teljesítését, így

a kötelezettet a meghatározott cselekmény pénzegyenértékének a megfizetésére kötelezheti;

feljogosíthatja a végrehajtást kérőt, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze;



a kötelezettel szemben ötszázezer forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki;

a rendőrség közreműködésével kikényszerítheti a meghatározott cselekményt (Vht. 174. §).

Ha a kötelezett jogi személy, a pénzbírságot mind a jogi személlyel szemben, mind pedig a vezetőjével szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.28 Ha a kötelezett a pénzbírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt sem teljesítette a kötelezettségét, a pénzbírság ismételten kiszabható.

A közös szabályok mellett a Vht. a meghatározott cselekmények egyes csoportjaira, így a meghatározott ingó kiadására, a gyermek átadására, a lakásügyben hozott bírósági határozat végrehajtására, valamint az önkényesen lefoglalt lakás kiürítésére eltérő rendelkezéseket is tartalmaz.

[1166] MEGHATÁROZOTT INGÓSÁG KIADÁSA • A végrehajtó a meghatározott ingóság kiadására kötelezettnek a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő jelenlétében a helyszínen adja át. Ha a végrehajtást kérő az ingóságot megjelölte, a végrehajtó azt részére átadja. A végrehajtást kérő köteles az ingóságot az átadásától számított tizenöt napig, ha pedig a bíróságtól ez alatt az idő alatt igényperről kapott értesítést, a per befejezéséig gondosan megőrizni.

Ha a kötelezett a végrehajtást kérő által megjelölt ingóság kiadását megtagadta, a végrehajtó a rendőrség közreműködését közvetlenül igénybe veszi, és a végrehajtást így azonnal elvégzi.

Ha a végrehajtást kérő a meghatározott ingóságot nem tudta megjelölni, vagy az ingóság bármely okból nem lelhető fel, a végrehajtó – szükség esetén a lakás vagy helyiség felnyitásával – az ingóság valószínű értéke erejéig a kötelezett egyéb vagyontárgyait lefoglalja, és a foglalási jegyzőkönyvet beterjeszti a végrehajtást elrendelő bírósághoz. A bíróság a felek meghallgatása után megállapítja az ingóság értékét. A további végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik (Vht. 179. §).

[1167] GYERMEK ÁTADÁSA • A gyermek átadására és elhelyezésére vonatkozó bírósági határozat végrehajtása során – a gyermek érdekeire tekintettel – az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket is alkalmazni kell. A 180. § szerint:

• A bíróság a végrehajtható okiratban – megfelelő határidő tűzésével – felhívja a kötelezettet az önkéntes teljesítésre, amelynek elmaradása esetére elrendeli a gyermek rendőrségi közreműködéssel történő átadását. A bíróság a végrehajtható okiratot megküldi a végrehajtónak.

• A végrehajtó a gyámhatóságot felhívja arra, hogy a kötelezett önkéntes teljesítésének előmozdítása érdekében folytasson le helyszíni eljárást, és annak eredményét tizenöt napon belül közölje a végrehajtóval.

• Ha az önkéntes teljesítés elmaradt, a végrehajtó a helyszíni eljárásra időpontot tűz, és erről értesíti a végrehajtást kérőt, a meghatalmazottat, a gyámhatóságot és a rendőrséget.

• A végrehajtó a gyámhatóság és a rendőrség közreműködésével foganatosítja az átadást. A gyermeket a végrehajtást kérőnek, a meghatalmazottjának vagy a gyámhatóságnak kell átadni. A meghatalmazottnak és a gyámhatóságnak haladéktalanul intézkednie kell a gyermek végrehajtást kérőnek történő átadása iránt (Vht. 180. §).

• A végrehajtó indítványára a rendőrség eltávolíthatja a kötelezettet és más személyeket a gyermek átadásának helyszínéről, ha magatartásukkal a végrehajtást akadályozzák.

• Ha a kötelezett vagy a kiadni rendelt gyermek a bejelentett lakó- vagy tartózkodási helyén nem található, felkutatására személykörözést vagy szükség esetén nemzetközi körözést lehet elrendelni (Vht. 180/A. §).

[1168] LAKÁSÜGYBEN HOZOTT BÍRÓSÁGI HATÁROZAT VÉGREHAJTÁSA • A lakás és más – nem lakás céljára szolgáló – helyiség kiürítésére, átadására vagy használatára irányuló, illetőleg a felmondás érvényességét megállapító bírósági határozatban, a bíróság által jóváhagyott egyezségben vagy bírósági végrehajtási záradékkal ellátott okiratban megállapított kötelezettség végrehajtására az általános szabályokon túl a következő rendelkezéseket is alkalmazni kell:

• Ha a lakás kiürítése iránti eljárást jogi személy kezdeményezi, a lakóingatlanának elhagyására köteles természetes személy kötelezett kérelmére a végrehajtó a lakóingatlan önkéntes kiürítésére – a végrehajtható okiratban – megállapított határidőt kilencven nappal meghosszabbítja, ha a kötelezettel szemben korábban rendbírságot nem szabtak ki (Vht. 181/A. §). Ha a kötelezett vagy képviselője nincs jelen a végrehajtás



foganatosításánál, a kiürítendő lakásban levő ingóságokat a végrehajtó összeírja. Az ingóságoknak másik lakásban vagy másik helyiségben való elhelyezése után a lista egy példányát itt is el kell helyezni. Ha az ingóságok elhelyezése olyan lakásban történt, amelyet kizárólag a kötelezett vagy családtagjai használnak, a végrehajtás foganatosítása után a lakást le kell zárni és le kell pecsételni.

• Ha a másik lakásban a kötelezett ingóságait vagy egy részüket nem lehetett elhelyezni, raktárban vagy más alkalmas helyiségben való elhelyezésükről – a kötelezett költségére és veszélyére – a végrehajtást kérő gondoskodik. A végrehajtást kérő az ingóságokat harminc napig köteles tárolni. (Vht. 182. §).

Az adósok számára átmeneti segítséget jelent az a 2003-ban bevezetett szabály, amely a lakóingatlanok kiürítésének foganatosítását a december 1-jétől március 31-ig terjedő időszak utánra halasztja (Vht. 182/A. §). A moratóriumot a 2010. évi LXXXI. törvény a 2010. augusztus 11-étől 2011. április 15-ig tartó időszakra kiterjesztette, a 2011. évi XVIII. törvény pedig 2012. március 1-jéig meghosszabbította.

[1169] ÖNKÉNYESEN ELFOGLALT LAKÁS KIÜRÍTÉSE • A bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését – végrehajtható okirat kiállítása nélkül – nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. A végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A végzést a bíróság haladéktalanul kézbesítteti a feleknek és a végrehajtónak. Az önkényes lakásfoglaló a lakáskiürítés elhalasztásának kedvezményében nem részesülhet (lásd 1168. pont).

A végrehajtó rendőr vagy tanú jelenlétében a helyszínen kézbesíti a végzést a lakásban tartózkodó nagykorú személynek, és felhívja őt, hogy a lakásban tartózkodó valamennyi személlyel együtt a lakást az ingóságoktól kiürítve két napon belül hagyja el. Ha a lakásban a helyszíni eljárás időpontjában nem tartózkodik senki, vagy ott csak kiskorú személy található, a végrehajtó a bíróság végzését és a helyszíni eljárásáról készített jegyzőkönyvet kifüggeszti a lakás ajtajára.

A végrehajtó – szükség esetén a rendőrség közreműködésével – a két nap elteltével a helyszínen ellenőrzi a teljesítést, és foganatosítja a lakás kiürítését. A helyszíni eljáráson kiskorú személy érintettsége esetén a gyámhatóság képviselője is részt vesz (Vht. 183. §).

A bérbeadó a határozott időre kötött lakás és más – nem lakás céljára szolgáló – helyiségbérleti szerződés esetén a meghatározott idő lejártát követő hatvan napon belül kérheti a fenti rendelkezések alkalmazását, ha a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolja, hogy a bérleti szerződésben meghatározott idő eltelt. A kiürítés iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő jogvesztő (Vht. 183/A. §).

[1170] VÉGREHAJTÁS SZELLEMI TULAJDONJOGOK MEGSÉRTÉSE ESETÉN • Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása szellemi alkotások, így például szabadalom, védjegy, növényfajta oltalom stb. bitorlása, tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmára vonatkozó rendelkezések vagy szer-

zői jog megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtására irányul, a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság – a végrehajtási lap kiállítása helyett – a végrehajtást közvetlenül elrendelő határozatot hoz, amelyben a kötelezettet azonnali teljesítésre hívja fel, és egyidejűleg megállapítja a késedelem esetén fizetendő pénzbírság napi összegét. A pénzbírság napi összege tízezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet.

A határozatot a bíróság a végrehajtást kérő félnek és a végrehajtónak kézbe- sítteti. A végrehajtó a határozat kézhezvételét követően három munkanapon belül felhívja a végrehajtást kérőt a végrehajtási eljárás költségeinek haladéktalan előlegezésére. A végrehajtó az előleg beérkezését követően három munkanapon belül a helyszínen kézbesíti a határozatot a kötelezettnek, és felhívja őt a teljesítésre. Ha a végrehajtó felhívására a kötelezett azonnal nem teljesít, a végrehajtó a jegyzőkönyvet három munkanapon belül beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz a végrehajtás módjának meghatározása és a kötelezett napi összegben megállapított pénzbírságban történő marasztalása érdekében (Vht. 184/A. §).

1.12. 12. Biztosítási intézkedések[1171] A BIZTOSÍTÁSI VÉGREHAJTÁS • A bírósági végrehajtás fogalma a kielégítési végrehajtás mellett a biztosítási végrehajtást is magában foglalja (lásd 1071. pont). A biztosítási végrehajtás körébe tartozó intézkedésekre akkor kerülhet sor, ha a végrehajtás célja még nem a követelés kielégítése, hanem azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek a követelés későbbi időpontban történő kielégítését lehetővé teszik. A Vht. kétféle biztosítási intézkedést nevesít: a pénzkövetelés biztosítását és a zárlatot.

[1172] A BIZTOSÍTÁSI INTÉZKEDÉS ELRENDELÉSÉNEK FELTÉTELEI • A bíróság két feltétel együttes



fennállása esetén rendelhet el biztosítási intézkedést:

ha a követelés teljesítése érdekében a végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani,

a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van (Vht. 185. §).

Biztosítási intézkedés rendelhető el akkor is, ha a követelés olyan bírósági határozaton alapul, amelyet a 44/2001/EK tanácsi rendelet vagy 4/2009/EK tanácsi rendelet alapján (lásd 1083. pont) Magyarországon el kell ismerni vagy ha a kereseti kérelmet az Európai Unió másik tagállamának a bíróságához nyújtották be. A biztosítási intézkedést az adós lakóhelye, székhelye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság rendeli el.29

[1173] A BIZTOSÍTÁSI INTÉZKEDÉS ELRENDELÉSE • A bíróság a biztosítási intézkedésről soron kívül, de legfeljebb nyolc napon belül végzéssel dönt. A bíróság a biztosítási intézkedést elrendelő végzést haladéktalanul megküldi a végrehajtónak, továbbá kézbesítteti a végrehajtást kérőnek; ha az adós cég, egyúttal a nyilvántartó hatóságnak, az ingatlan zárlatát elrendelő végzést pedig az adós-

nak is. A biztosítási intézkedést elrendelő végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A végrehajtó a biztosítási intézkedést elrendelő végzés kézhezvétele után haladéktalanul felhívja a végrehajtást kérőt az előleg rövid határidő alatt történő megfizetésére, a díjelőleg beérkezése után a biztosítási intézkedés végrehajtását haladéktalanul megkezdi (Vht. 190. §).

[1174] A PÉNZKÖVETELÉS BIZTOSÍTÁSA • Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy az adós vagyonából a jogosult számára fedezetet teremtsen addig, amíg a követelés kielégítésére nem kerülhet sor.

A pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak; egyúttal felhívja őt, hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse ki a végrehajtó kezéhez. Ha az adós ennek nem tett eleget, a végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja.

A pénzkövetelés biztosításának a másik módja az, hogy a végrehajtó a követelés biztosítása érdekében felhívja az adóst megillető összeget kezelő pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a biztosítandó összeget a számláról se az adós, se más javára ne fizesse ki (zárolás iránti végrehajtói felhívás). A zárolás iránti intézkedéseket a pénzforgalmi szolgáltató köteles haladéktalanul megkezdeni. A zárolás iránti végrehajtói felhívás teljesítése – a hatósági átutalás és az átutalási végzés kivételével – megelőzi az egyéb fizetési megbízások teljesítését. A pénzügyi fedezet hiánya miatt részben vagy egészben nem teljesíthető zárolás iránti végrehajtói felhívást a pénzforgalmi szolgáltató sorba állítja a teljesítéshez szükséges fedezet biztosításáig.

A pénzforgalmi szolgáltató a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a végrehajtót arról, hogy az intézkedést milyen összegre tudta foganatosítani. A fizetési számlán elhelyezett összegre vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási intézkedés esetén is alkalmazni kell.

Az ingatlan lefoglalása végett a végrehajtó haladéktalanul megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a pénzkövetelés biztosítására irányuló végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. Munkabér akkor tiltható le, ha az adósnak a biztosítandó összeg fedezetéül szolgáló, végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs (Vht. 191. §).

A végrehajtó a lefoglalt vagyontárgyat akkor oldhatja fel a foglalás alól, ha az adós a) a foglalás után kifizette a biztosítandó összeget, vagy a számlájára, betétjére a pénzforgalmi szolgáltatónak kiadott felhívás teljesítésével a követelés fedezete biztosítva van; b) a végrehajtást kérő a romlandó dolog értékesítésének költségét nem előlegezte (Vht. 193. §).

A gazdálkodó szervezetekkel szemben a törvény egy további biztosítási intézkedés elrendelését is lehetővé teszi. Ha az adós gazdálkodó szervezet a biztosított összeget nem fizette ki, akkor a vagyontárgyait – kivéve a szokásos forgalmi ügyleteket – csak független könyvvizsgáló olyan tartalmú nyilatkozatának birtokában idegenítheti el, amely szerint az ügylet nem veszélyezteti a követelés kielégítését (Vht. 193/A. §).

[1175] A ZÁRLAT • A zárlat az egyedileg meghatározott dologra (ingóságra vagy ingatlanra) vonatkozó igény biztosítására szolgál. Nem tévesztendő össze a zár

alá vétellel, amely a lefoglalt ingóságok megőrzésének a szigorúbb formáját jelenti (lásd 1136. pont).

Az ingóság zárlatát elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, és egyúttal lefoglalja az



ingóságot. Az ingóság megőrzése érdekében zár alá vételt is alkalmazhat. A lefoglalt romlandó dolgot zárlat esetén is értékesíteni kell (Vht. 194. §).

Az ingatlan zárlatát elrendelő végzés átvétele után a végrehajtó haladéktalanul megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a zárlatot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. Az erről szóló ingatlan-nyilvántartási határozat kézhezvétele után a végrehajtó az ingatlant zárgondnok kezelésébe adhatja (Vht. 195-199. §).

[1176] A BIZTOSÍTÁSI INTÉZKEDÉS MEGSZŰNÉSE • A biztosítási intézkedés hatálya addig tart, amíg a biztosítandó követelés teljesítése érdekében a kielégítési végrehajtást nem rendelték el, illetőleg amíg a bíróság a biztosítási intézkedést nem szüntette meg (Vht. 200. §).

A bíróság a biztosítási intézkedést megszünteti, ha a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás az adós marasztalása nélkül ért véget. Ilyenkor a végrehajtást kérő viseli a biztosítási intézkedéssel kapcsolatban felmerült költséget (Vht. 201. §).

1.13. 13. A zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítése[1177] PÉNZKÖVETELÉS VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA • Ha a zálogjogosult a zálogkötelezettel a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésében állapodott meg és a zálogszerződésről szóló közokiratot a közjegyző végrehajtási záradékkal látta el (lásd 1093. pont), a pénzkövetelések végrehajtására irányuló szabályokat a következő eltérésekkel kell alkalmazni.

A végrehajtás foganatosítása a végrehajtható okiratban megjelölt zálogtárgyra történik; az adós egyéb vagyontárgyainak, jövedelmének felkutatására és végrehajtás alá vonására nem kerül sor.

A végrehajtás – függetlenül a végrehajtás során befolyt összegtől – a zálogtárgy vételárából a zálogjogosult végrehajtást kérőt megillető összeg kifizetésével, a zálogtárgy zálogjogosult általi átvételével, illetve az értékesített, átvett ingatlan kiürítésével, az adós teljesítése esetén pedig a zálogjoggal biztosított követelés és a végrehajtási költségek megfizetésével befejeződik.

Ha az adós ellen más követelés behajtására is végrehajtást rendeltek el, a végrehajtó a zálogjoggal biztosított követelés végrehajtását az általános szabályok szerint folytatja, de a zálogjogosult továbbra is csak a zálogtárgy vételárából történő kielégítésre, illetve a zálogtárgy átvételére jogosult.

A zálogtárgy értékesítése árverés útján történik (Vht. 204/B-204/H. §).

1.14. 14. Jogorvoslatok a végrehajtási eljárásban[1178] A JOGORVOSLATOKRÓL ÁLTALÁBAN • A bírósági végrehajtás során a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetve a bíróság sérelmes határozata ellen a törvényben meghatározott jogorvoslattal lehet élni. Mivel a bírósági végrehajtás polgári nemperes eljárásnak minősül, a Vht.-ben szabályozott kifogást, fellebbezést, felülvizsgálati kérelmet nem perorvoslatnak, hanem jogorvoslatnak nevezzük (lásd 729. pont). Az 1994 előtti szabályozást sok kritika érte a jogorvoslati rendszer következetlensége és szétszórtsága miatt. Az alkotmánysértő állapotot az új Vht. szüntette meg, amely a bírósági végrehajtás során igénybe vehető valamennyi jogorvoslatot – a végrehajtási perek kivételével – a törvény Negyedik részében szabályozza.

[1179] JOGORVOSLATOK A VÉGREHAJTÁS ELRENDELÉSE SORÁN • Ha a bíróság a végrehajtási lapot a törvény megsértésével állította ki, a végrehajtási lapot vissza kell vonni. Ha a bíróság az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a záradékot törölni kell. A végrehajtást elrendelő bíróság a visszavonást, illetve a törlést a) bármelyik fél kérelmére, b) a végrehajtó jelentése alapján vagy c) saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti. A végzés ellen fellebbezésnek van helye (Vht. 211-212. §).

A bíróság akkor is visszavonja a végrehajtási lapot vagy törli a végrehajtási záradékot, ha az adós kérelmére megállapítja, hogy a 805/2004/EK rendelet 21. cikke alapján a végrehajtás visszautasításának, az 1896/2006/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdése vagy a 861/2007/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdése alapján a végrehajtás elutasításának vagy a 4/2009/EK tanácsi rendelet 21. cikke alapján a végrehajtás megtagadásának feltételei fennállnak (lásd 1083. pont).

Ha a bíróság a végrehajtást végzéssel rendelte el, vagy a végrehajtható okiratnak a kérelemtől eltérő kiállítása esetén az eltérésről végzést hozott, a felek e végzés ellen fellebbezhetnek. A végrehajtható okirat kiállítását megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet (Vht. 213. §).



Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött (Vht. 214. §). A felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak (lásd 830. pont).

[1180] JOGORVOSLATOK A VÉGREHAJTÁS FOGANATOSÍTÁSA SORÁN • A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése az olyan jogszabálysértés, amelynek a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatása volt. A végrehajtó intézkedésének elmulasztása miatti kifogás eseteit a törvény példálózva felsorolja.30

A kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított tizenöt napon belül kell benyújtani a végrehajtónál, aki azt három munkanapon belül továbbítja a vég-

rehajtást foganatosító bíróságnak. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani. A végrehajtó intézkedésétől számított három hónap eltelte után nem lehet kifogást előterjeszteni; e határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.

A bíróság a kifogásról a kifogásban foglalt kérelem keretei között dönt. A bíróság a végrehajtó intézkedését – a kifogásban foglalt kérelem korlátaira tekintet nélkül – megsemmisítheti és a végrehajtót új intézkedés megtételére kötelezheti, ha a végrehajtási eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges az intézkedés megismétlése.

A Vht. módosítása – 2012. március 15-ei hatállyal – a végrehajtási kifogáshoz vagyoni szankciót is kapcsol. Ha a végrehajtó lényeges jogszabálysértést vagy mulasztást követett el, köteles a kifogással érintett végrehajtási ügyben járó munkadíja 20%-ának, ismételt eljárási szabálysértés esetén pedig 50%-ának megfelelő pénzösszeg megfizetésére, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli (217-217/B. §).

A bíróságnak a végrehajtás foganatosítása során hozott végzése ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság helyt adott a végrehajtási kifogásnak, az erről szóló végzés ellen a végrehajtó is fellebbezhet, feltéve, hogy a végzésben a bíróság a) a végrehajtó intézkedésének megsemmisítéséről döntött, vagy b) a végrehajtó által előterjesztett díjjegyzéket vagy a végrehajtási költségek tekintetében a felosztási tervet módosította (Vht. 218. §).

Ha a végrehajtás foganatosítása során a jogsérelem a rendőrség, az ingatlanügyi hatóság vagy más szerv eljárásában történt, az említett szervek eljárásáról szóló jogszabályok szerint van helye jogorvoslatnak (Vht. 220. §).

[1181] EGYÉB SZABÁLYOK • A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve ha a) a törvény eltérően rendelkezik, vagy b) a jogorvoslat a rendőrség közreműködésének elrendelésével függ össze. A végrehajtó és a rendőrség intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya (Vht. 221-222. §).

Ha a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik (lásd 1085-1093. pont), akkor a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott határozatot kell érteni. A közjegyző határozata elleni fellebbezést a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszék bírálja el (Vht. 224/A. §). Az ügyész általában mindazokkal a jogorvoslatokkal élhet, amelyeket a fél, illetőleg más érdekelt terjeszthet elő. A bíróság határozata és intézkedése ellen az ügyész csak akkor élhet jogorvoslattal, ha abban a bíróság az ügyész által előterjesztett végrehajtási kifogásról döntött. Az ügyész az alatt az idő alatt élhet jogorvoslattal, amely a fél vagy más érdekelt részére nyitva áll, végrehajtási kifogást azonban a végrehajtó intézkedésétől számított három hónapon belül bármikor előterjeszthet (Vht. 223. §).

A végrehajtható okiratok és a végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítására és kiegészítésére, a fellebbezés és más jogorvoslatok előterjesztésének határidejére, a határidők elmulasztása miatt benyújtható igazolásra, valamint általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (Vht. 224. §).

1.15. Jegyzetek



1. Vida István: A bírósági végrehajtás. In Polgári nemperes eljárások. Budapest, 1996. 278. o. – A továbbiakban: Vida (1996).

2. Gyekiczky Tamás (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2009. 111-117. o.

3. Így például a munkáltató az új Mt. 285. § (1) bekezdése alapján a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti.

4. Cserba-Gáspárdy-Kormos: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 1995. 10. o.


6. Jancsó György: Magyar polgári törvénykezési jog. Kolozsvár, 1908. 4. o.

7. Bacsó Ferenc: Végrehajtási eljárás. In Polgári eljárásjog II. 671. o., Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. Budapest, 1974. 579. o.

8. Vida (1996): i. m. 278. o.

9. Kapa Mátyás: Bírósági végrehajtás. In Nemperes eljárások 2010. 91. o.; Vida István: A bírósági végrehajtás. Budapest, 1978, 80-81. o. – A továbbiakban: Vida (1978).

10. Az Vht. 1908. évi novellája a végrehajtás alól mentes ingóságok körének az újraszabályozásával az adósok helyzetén igyekezett könnyíteni. Az 1912. évi módosító törvény megteremtette az összhangot az 1881. évi Vht., valamint az 1911. évi Pp. között. Az 1925. évi novella végrehajtást érintő rendelkezéseit az első világháborús veszteségeket követő magyar gazdasági krízis indokolta. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:XXXIV. tc. a bírósági munkateher csökkentése, illetve a végrehajtás hatékonyságának a fokozása mellett adósvédelmi rendelkezéseket is tartalmazott. A végrehajtási törvényt a korabeli jogirodalom gyakran kritizálta, de az újrakodifikálás szükségessége a második világháború utáni szocialista tervgazdálkodás bevezetéséig nem merült fel.

11. A végrehajtók a szakmai ismereteket és a gyakorlatot fokozatosan sajátították el. Végrehajtóvá ugyanis jogilag képzetlen, de politikailag alkalmas személyeket neveztek ki. A korábban bírósági végrehajtókként működők közül csak kevesen maradtak végrehajtók. Vida (1978): i. m. 115. o.

12. A magyar szocialista végrehajtási jog fejlődésének sajátos kitérője volt az 1959. évi tervezet, amely a végrehajtási eljárás teljesen új, átfogó, törvényi szabályozását tűzte ki célul. Ebből a tervezetből azonban – elsősorban politikai okok miatt – nem készülhetett törvény, egyes rendelkezései azonban beleépültek a végrehajtási eljárás 1961. évi novellájába. A hatvanas évek elejére kialakult a szocialista végrehajtási eljárás végleges formája, amely 1979-ig változatlan maradt.

13. Így például az adóst a kényszercselekmények megkezdése előtt a végrehajtónak újból fel kell hívnia az önkéntes teljesítésre. Ez a felhívás legtöbbször nem az önkéntes teljesítésre, hanem a végrehajtási eljárás szabályainak a kijátszására ösztönözte az adósokat.

14. Vö. 46/1991. (VII. 3.) AB határozat, 50/1991. (X. 3.) AB határozat, 16/1992. (III. 30.) AB határozat.

15. A pénzköveteléseket 2009 óta nem lehet azonnali beszedési megbízással behajtani. Az inkasszó helyét az átutalási végzésen alapuló hatósági átutalás vette át, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatónak teljesítenie kell (lásd 1126. pont).

16. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 126-165., 182-190., 312-315., 332-334. o.

17. A 2010. évi CXXVII. törvénnyel beiktatott h) pont csak a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Hágai Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban hozott bírósági határozatra és perbeli egyezségre vonatkozik.

18. Indokolás a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 65. §-ához.

19. Benedek Károly: Az elévülés. In Ptk. Kommentár. 1995. 835. o.; Vida (1996): i. m. 308. o.



20. Ez az adósvédelmi rendelkezés azt a cél szolgálja, hogy amíg az adósnak van a pénzkövetelés fedezetéül szolgáló ingó vagy ingatlan vagyontárgya, addig a munkabére, illetve a munkabér jellegű juttatása érintetlenül marad. Mezey Katalin: Végrehajtás munkabérre és egyéb járandóságra. In Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. (A gyakorló jogász kézikönyve 11.) Budapest, 1995. 85. o.

21. Az öregségi nyugdíj 2012-re megállapított legkisebb összege 28 500 Ft.

22. A hatósági átutalási megbízás a 2009. évi LXXXV. törvény által hatályon kívül helyezett azonnali beszedési megbízás (inkasszó) helyébe lépett.

23. A dematerializált értékpapír: elektronikus úton rögzített és továbbított, értékpapírszámlán nyilvántartott, az értékpapír – jogszabályban meghatározott – valamennyi tartalmi kellékét azonosítható módon tartalmazó adat (1996. évi CXI. törvény az értékpapírok forgalomba hozataláról).

24. Az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű csak akkor tekinthető mentesnek, ha a becsértéke nem haladja meg a 13/2001. (X. 10.) IM rendeletben megállapított összeget (motorkerékpár esetén 150 ezer, személygépkocsi esetén 1,2 millió, autóbusz és tehergépkocsi esetén 3,5 millió Ft-ot). Ha a gépjármű becsértéke ezt az összeget meghaladja, végrehajtás alá vonása az általános szabályok szerint történik (lefoglalás, értékesítés, befolyt összeg felosztása) azzal az eltéréssel, hogy az említett összeget a foglalkozás gyakorlásához szükséges típusú és felszereltségű gépjármű beszerzése érdekében az értékesítésből befolyt összegből az adósnak kell kifizetni, s az ezen felül fennmaradó összeg fordítható a végrehajtandó követelések kifizetésére. Ebben az esetben is érvényesül az a szabály, hogy a befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási eljárás költségét kell kielégíteni, ez az igény az adós részére visszafizetendő összeget is megelőzi (Vht. 170/A. §).

25. A végrehajtási költség megelőlegezésébe beleértendő az ingatlan-nyilvántartási eljárás szolgáltatási díja is.

26. A Vht. 154/B. §-a a jogkövető magatartást tanúsító adós számára az alábbi ellentételezést állapítja meg:

27. az 5 millió forint alatti árverési vételár esetén annak 1%-ának,

28. 5 millió forint és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 50 000 forint és az 5 millió forint feletti rész 0,5%-ának,

29. 10 millió Ft és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 75 000 forint és az a 10 millió forint feletti rész 0,25%-ának megfelelő összeg.

30. A bírósági végrehajtási eljárás illetékét az Itv. 42. §-a, a közreműködő jogi képviselő díját a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet, a megyei bírósági végrehajtó költségátalányát és jutalmát a 13/1994. (IX. 8.) IM rendelet, az önálló bírósági végrehajtó díjszabását a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet szabályozza. A díjtételekre és a költségátalányra vonatkozó rendelkezéseket a 8/2001. (VI. 8) IM rendelet tartalmazza.

31. Ha a kötelezett jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a pénzbírságot mind a szervezet vezetőjével szemben, mind pedig az intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.


33. A Vht. 217. § (6) bek szerint a végrehajtó intézkedésének elmulasztása miatt kifogás különösen akkor terjeszthető elő, ha a) a jogszabály a végrehajtó részére az intézkedés elvégzésére határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt, b) a végrehajtó a végrehajtási eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a végrehajtó a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket, vagy c) a végrehajtó elmulasztotta a végrehajtási eljárás ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben az utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a végrehajtó az intézkedést elvégezze, azonban ezt nem tette meg.

1.16. IrodalomBacsó Ferenc: Végrehajtási eljárás. In Polgári eljárásjog. II. köt. 1959. 633-670. o.



Bálint Ákos György: Az új végrehajtási törvény. ÜL, 1994/2:24-29. o.

Bertalanné Korek Ilona: Az új végrehajtási jogszabályok által felvetett néhány elméleti és gyakorlati kérdés. MJ, 1995/6:347-349. o.

Bódis Richárd: Az elektronikus árverés menete és hatékonysága a bírósági végrehajtásban. Infokommunikáció és jog, 7. évf. 36. sz. 2010. 32-35. o.

Cserba Lajos – Gáspárdy László – Kormos Erzsébet: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 1995.

Cserba Lajos – Gáspárdy László – Nagy Andrea: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 2000.

Frank Edit: Hatékonyabbak lesznek-e a végrehajtási eljárások a végrehajtási törvény módosításával? CJ, 2000/11-12:42-46. o.

Gyekiczky Tamás (szerk.) A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2009.

Holakovszkiné Pestovics Ilona: A végrehajtási törvény módosítása. ÜL, 2001/3:15-28. o.

Imling Konrád: A végrehajtási törvény magyarázata. 5. kiad. Budapest, 1907.

Kapa Mátyás: A bírósági végrehajtás néhány időszerű kérdéséről. MJ, 2000/3:164-173. o.

Kapa Mátyás: Bírósági végrehajtás és alkotmányosság. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 155-162. o.

Kapa Mátyás: Bírósági végrehajtás. In Nemperes eljárások 2010. 89-331. o.

Kapa Mátyás: Hitelezővédelem a bírósági végrehajtásban. Budapest, 2006.


Kormos Erzsébet: A bírósági végrehajtás rövid története 1945-től napjainkig a bírósági végrehajtók szemszögéből. Seria Miskolc, Tom. 11. 2001. 171-188. o.

Kormos Erzsébet: Az ingatlan-végrehajtás súlytalan intézményei. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 191-198. o.

Kormos Erzsébet: Hitelező- és adósvédelem napjaink bírósági végrehajtásában. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc, 2003. 113-129. o.

Krejniker Miklós: „Végítélet-végrehajtás" – gondolatok a változó bírósági végrehajtásról, a

évi CXXXVI. törvény kapcsán. Collega, 2001/2:21-23. o.

Mezey Katalin: Gondolatok az új végrehajtási törvényről. ÜL, 1994/3:3-9., 1994/4:5-12. o.

Nagy Adrienn: Az ingatlan-végrehajtás során az önkormányzatokat megillető elővásárlási jogról az alkotmányosság tükrében. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 251-258. o.

Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata. 3. köt. Budapest, 2004.


Nigriny Elemér: Jogorvoslatok és perek a végrehajtási eljárás folyamán. Budapest, 1963.

Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. (A gyakorló jogász kézikönyve 11.) Budapest, 1995.

Petrik Ferenc (szerk.): Végrehajtási jog. (A gyakorló jogász kézikönyve 7.) Budapest, 1993.

Sárffy Andor: A végrehajtás megszüntetése iránti per. Budapest, 1934.

Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): A bírósági végrehajtás. Budapest, 2009.



Sáriné Simkó Ágnes: A megújult bírósági végrehajtás. 3. kiad. Budapest, 2006.

Szigligeti Viktor: A végrehajtási jog elévülésének néhány kérdése. JK, 1967/3-4:209-220. o.

Szilner György (szerk.): Bírósági végrehajtás. Budapest, 2010.

Tarnóczi József: A végrehajtás gyakorlati kézikönyve. Szekszárd, 1996.

Timár Sándor: Ingatlan-végrehajtás kérdőjelekkel. MJ, 1999/6:344-346. o.

Vida István: A bírósági végrehajtás szabályozása a magyar jogban az első végrehajtási kódex megalkotásáig. In Kiss Daisy – Varga István (szerk.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 931-941. o.

Vida István: A bírósági végrehajtás. Budapest, 1978.

Vida István: A bírósági végrehajtás. In Polgári nemperes eljárások. 1996. 275-378. o.

Vida István: A bírósági végrehajtásról szóló új törvény főbb kérdései. Az új Vht. tematikája.

BL, 1992/4:145-168. o.

Vida István: A bírósági végrehajtás újraszabályozása. MJ, 1993/7:404-411. o.

Vida István: Bírósági végrehajtás. In Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata. 3. köt. Budapest, 2004. 163-925. o. Vida István: Végrehajtási jogunk kialakulása a törvényalkotás folyamatában. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 360-366. o.

Vida Sándor: Bírósági végrehajtás eszmei javakra. MJ, 1996/7:385-390. o.

Vincenti Gusztáv – Borsos Miklós: Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. Budapest, 1935.


9. fejezet - HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI1. XXIX. FEJEZET – A KÖZVETÍTÉS (MEDIÁCIÓ)1.1. 1. A jogi konfliktusok megoldásának alternatívái[1182] KONFLIKTUSHELYZET ÉS KONFLIKTUS • A jogi konfliktushelyzet alapja a jogilag védett érdekek sérelme. A konfliktushelyzetek kialakulását az érdekellentétek kiéleződése idézi elő. Az emberi tevékenység, legyen szó gazdaságról, munkavégzésről, fogyasztásról vagy családról, mindenütt magában hordozza a különböző érdekek szembekerülésének a lehetőségét.

Amikor hangsúlyozottan jogi konfliktushelyzetről beszélünk, akkor a társadalmi konfliktushelyzetek közül kiemeljük azokat, amelyeknek már a keletkezésük pillanatában is jogi vonatkozásuk van, azaz ahol jogilag is kifejezhető érdekek csapnak össze. A társadalmi konfliktushelyzetek köre tehát lényegesen bővebb, mint a jogi konfliktushelyzeteké.

A (jogi) konfliktushelyzet és a konfliktus közötti teoretikus elhatárolás alapja az érdeksérelem vagy érdekellentét, illetve a nyílt érdek-összeütközés közötti különbség. Mindaddig, amíg az érdeksérelem nem vezet nyílt, azaz a vitában közvetlenül részt nem vevők által is észlelhető összeütközéshez, addig csak konfliktushelyzetről beszélhetünk. A konfliktushelyzetek száma jóval felülmúlja a konfliktusokét, mivel – szerencsére – nem minden jogi konfliktushelyzetből lesz valódi jogi konfliktus (például polgári per), hiszen az elhárításnak sokféle módja lehetséges (egyoldalú vagy kölcsönös engedmények, megegyezés stb.). A nyílt érdek-összeütközés rendszerint akkor veszi kezdetét, amikor valamelyik fél a békés megoldás lehetőségét elutasítja. Amennyiben nincs lehetőség a megegyezésre, úgy a vita megoldásához közvetítő személyre vagy intézményre van szükség. Ennek az igénybevétele jelenti – felfogásunk szerint – a jogi konfliktus kezdetét.

[1183] KONFLIKTUSMEGOLDÁS • A konfliktushelyzetet az is megkülönbözteti a valódi konfliktustól, hogy az előbbi még magában hordozza az informális (azaz formakényszer nélküli) megoldás, a konfliktuselhárítás lehetőségét, míg a manifesztálódott jogi konfliktus esetében rendszerint csak formális jogi megoldásról (például választottbírósági eljárás, egyeztetés, nemperes eljárás, polgári per) lehet szó. A konfliktus fejlődésmenetéből mindazonáltal nem zárható ki a megegyezés lehetősége sem. A jogszabályok nem akadályozzák meg, zárják ki,

sőt kifejezetten támogatják a békés megoldáshoz való visszatérést. Így például a felek a polgári per bármely szakaszában egyezséget köthetnek.

Az elmondottakat szemléletesen illusztrálja az ún. Galanter-féle skála, amelyen van egy kiindulópont, a konfliktus tisztán informális, azaz csak az érintettek közötti megoldása, és van egy végpont, a tisztán formális megoldás, vagyis az ítélettel záruló bírósági eljárás. E két pont között helyezkednek el a konfliktus megoldásának a különböző szintjei, méghozzá a formalitás foka és a konfliktus megoldásában való közreműködés alapján. A formalitás ebben az esetben az eljárásjogi szabályok alkalmazását, illetőleg a jogilag érvényesíthető szankciók használatát jelenti. A konfliktus megoldásában közreműködő harmadik személyek lehetnek laikus békéltetők vagy a felektől teljesen független „professzionális" közvetítők. Ezen a skálán tehát jól érzékeltethető az ügyvédi irodában folytatott egyeztetés, a választottbírósági eljárás vagy a polgári peres eljárás különbözősége a konfliktus kezelése szempontjából.1

[1184] A KONFLIKTUS ÉS A PER VISZONYA • A modern jogszociológia a konfliktusokat a társadalom normális jelenségeihez sorolja. A konfliktusokat nem lehet elkerülni, de mód van a szabályozásukra – állapítja meg Gessner, aki a hetvenes években megjelent híres könyvében a jog és a konfliktus viszonyát vizsgálta. A szabályozás következtében a konfliktusok nem szűnnek meg, de negatív társadalmi hatásuk kiküszöbölhető vagy csökkenthető.2 A helyes szabályozáshoz azonban ismernünk kell a konfliktusok természetét, és mindenekelőtt azt az utat, amely a konfliktus keletkezésétől a jogviták különböző típusain keresztül a jogrendszer legfontosabb vitakezelési mechanizmusához, a perhez vezet.

A konfliktus és a per viszonyát a jogszociológia szellemes ábrákkal magyarázza. Ha ezeket összehasonlítjuk, akkor nagyjában-egészében ugyanazt a következtetést sugallják, nevezetesen: egy rendkívül bonyolult és


HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI

differenciált szelekciós mechanizmus létezik, amely a jogi konfliktusokat részben spontán, részben irányított módon a polgári per felé tereli. Ennek a folyamatnak a vizsgálata egyebek mellett azért is fontos, mert a modern konfliktusszociológia nem feltétlenül a polgári pert tartja az egyedül üdvözítő eszköznek a társadalomban keletkezett individuális vagy éppen közösségi konfliktusok megoldására. A polgári pert részben helyettesítő alternatívák (például mediáció) megtalálásához azonban szükség van a fentebb említett szelekciós folyamatnak a mostaninál lényegesen alaposabb ismeretére. Ezzel az igénnyel függ össze, hogy az utóbbi évtizedekben a szelekciós folyamat összetevői iránt is megnőtt az érdeklődés.

[1185] „BERLINI TÖLCSÉR" • Abból a tényből kiindulva, hogy a konfliktusok száma lényegesen meghaladja a perekét, a jogszociológia előszeretettel használja a tölcsérszerű ábrákat a konfliktus és a per viszonyának a magyarázatára. Ezek közül a legismertebb Rottleuthner „berlini tölcsére", ahol a konfliktustól egy folyamatosan szűkülő út vezet a polgári perhez mint a vitakezelési mechanizmus legutolsó állomásához.3 A képzeletbeli tölcsérbe érdekellentétekkel terhes társadalmi viszonyok és emberi kapcsolatok sokasága áramlik be, hogy egy kisebb részük – konfliktussá formálódva – tovább sodródjon a különböző jogi

megoldások, végső soron a bírósági eljárás irányába. A tölcsérhasonlat azt is érzékelteti, hogy a társadalomban keletkező konfliktusok közül az egyes szinteken mennyi oldódik meg:

közvetlenül (csak az érdekeltek közreműködésével)

harmadik személy (mediátor) közbenjárásával

bíróságon kívüli eljárásban

bíróság előtt

Ennek a „tölcsérnek" a titka abban áll, hogy nem ismerjük a belekerülő társadalmi konfliktusok pontos számát és összetételét. Kulcsár szemléletes megfogalmazása szerint „a bíróság előtt eldöntött viták alatt – mint a jéghegy felszín alatti része – a konfliktusok és belőlük eredő viták sokasága él".4

[1186] A KONFLIKTUSOK KEZELÉSE • A polgári jogi konfliktusok elemzése során mégis kénytelenek vagyunk a formalizált jogviták, legtöbbször a polgári perek adataiból kiindulni, bár tudjuk azt, hogy a percentrikus szemlélet a vizsgálati módszerek egyoldalúságához vezethet. A polgári pernek – fogyatékosságai ellenére is – megkülönböztetett jelentősége van a konfliktusok kezelésében.

A per „érzékletes formalizmusáról" a legfejlettebb társadalom sem mondhat le, mivel a bírói döntés legitimáló hatású. Ugyanakkor kedvező jelenség az, ha a formális bizonyítékok megkövetelése háttérbe szorul, és a bíróság a tevékenységét a konfliktusok tényleges megoldására összpontosíthatja.

A polgári pert a kisebb konfliktusok kezelésére szolgáló eljárások gyűrűje veszi körül. Fantáziátlan elnevezésük ellenére a nemperes eljárások egy tarka mikrovilágot alkotnak, mivel a polgári per pótlására, elhárítására, előkészítésére vagy a jogérvényesítés előmozdítására egyaránt irányulhatnak. Közös sajátosságuk az, hogy nélkülözik a peres eljárás valamelyik lényegi elemét (nem a bíróság jár el, nem tartanak tárgyalást, nem folytatnak le bizonyítást stb.), ilyenformán nem nyújthatnak a polgári perrel azonos értékű megoldást. Ennek ellenére az eljárás egyszerűsége, gyorsasága vagy olcsósága vonzó lehet a jogkeresők számára. Meg kell jegyeznünk azt, hogy a polgári perek és a nemperes eljárások között sajátos kölcsönhatás van, amely a mindenkori jogi szabályozás függvénye. Egyes nemperes eljárások valóságos „védőgyűrűként" övezik a pert; kötelező igénybevételükkel egyszerűen elzárják a polgári per megindításának a lehetőségét. A nemperes eljárások másik csoportja inkább a „szűrő" szerepét tölti be: a peren kívüli megoldási kísérlet sikertelensége esetén kinyílnak a bíróság kapui.

A konfliktusok kezelésében fontos szerepet játszhatnak még mindazok a hatóságok és fórumok, amelyek tevékenységüknél fogva az igazságszolgáltatás „előretolt bástyáinak" tekinthetők. Közéjük tartoznak a közigazgatási szervek, valamint a különböző egyeztető- és döntőbizottságok. A rendszerváltásig ez a mechanizmus a bíróság irányába legfeljebb csak „féligáteresztő hártyaként" működött, mivel a jogszabályok gyakran teljesen indokolatlanul elzárták vagy korlátozták a bírósági jogorvoslat lehetőségét.

A formalizált jogviták utolsó láncszemeként kell megemlíteni a választottbírósági eljárást, amely elsősorban a kereskedelmi tevékenységből adódó konfliktusok kezelésére szolgál. Magyarországon a választottbíráskodás széles körű igénybevételének a lehetőségét – évtizedekig tartó korlátozás után – az 1994. évi LXXI. törvény teremtette meg.



A formális és az informális konfliktusmegoldási módok közötti határvonalat mindkét irányban nyitottnak kell tételeznünk, mert csak ez biztosíthatja egy adott jogrendszeren belül a konfliktusmegoldási módok megválasztásának a szabadságát. A mozgásirányt sokféle – objektív és szubjektív – tényező befolyásolhatja: mindenekelőtt az igényérvényesítés fakultatív jellege, a jogsérelem mértéke, a konfliktushelyzet természete és nem utolsósorban az ellenérdekű fél magatartása. A megoldási mód adekvát kiválasztása függ a jogrendszer által felkínált lehetőségektől, a jogismeret szintjétől és a jogi gondolkodás tradicionális megnyilvánulásaitól is.

[1187] A POLGÁRI PER ALTERNATÍVÁI • A XX. század utolsó évtizedeiben felgyorsult a polgári per alternatíváinak a kidolgozása. Ennek eredményeként a fejlett jogrendszerek a polgári jogviták megoldására a hagyományosnak tekinthető bírósági út helyett más lehetőségeket (alternative dispute resolution) is felkínálnak. A különböző megoldásokat aszerint sorolhatjuk két csoportba, hogy a polgári igazságszolgáltatás fennálló eszköz- és intézményrendszerén belül vagy azon kívül helyezkednek-e el. Az első csoportba tartoznak például a kisösszegű követelések elbírálására létrehozott külön bírói fórumok vagy az intézményesített egyezségkötési kísérletek. A második csoportba sorolhatjuk a polgári bírósági eljárás valódi alternatíváit, így például a választottbíráskodást, továbbá mindazokat a bíróságon kívül közvetítő eljárásokat, amelyeket összefoglaló néven mediációnak nevezünk.

A mediáció lényege az, hogy a felek semleges közvetítőt (vagy közvetítőket) vesznek igénybe a vitájuk rendezéséhez. A mediátor döntési jogosítvánnyal nem rendelkezik, de képzettségénél fogva segítséget nyújt ahhoz, hogy a felek kölcsönösen elfogadható egyezséget kössenek. Az így létrejött megállapodás a feleket nem korlátozza abban, hogy a vitás ügyükkel a bírósághoz forduljanak. A mediáció intézménye az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat-Európán át Japánig világszerte elterjedt. Az ezredforduló polgári eljárásjogi reformjai egyre határozottabban ösztönzik a feleket arra, hogy bíróságon kívüli közvetítőket vegyenek igénybe.5

1.2. 2. Közvetítés, békéltetés, mediáció[1188] KÖZVETÍTÉS MUNKAÜGYI VITÁKBAN • Magyarországon a békéltető és közvetítő eljárások hagyományos területe a munkajog, illetve a családjog volt. A szocialista korszak jellegzetes intézményei voltak a munkaügyi (és szövetkezeti) jogvitákban eljáró döntőbizottságok, amelyeknek az igénybevétele azonban nem az önkéntességen, hanem a jogszabály kötelező előírásán alapult. A 1967. évi Munka Törvénykönyve a munkavállalók számára kötelezővé tette azt, hogy a munkaadó sérelmes határozatával szemben először a – a munkáltatótól szervezetileg nem független – munkaügyi döntőbizottsághoz forduljanak. (A bí-

rósági közvetlen igénybevételét csupán kivételes esetben, a magasabb vezető beosztású dolgozók szűk köre számára engedte meg.) A munkaügyi (és szövetkezeti) döntőbizottság határozatát a munkavállaló és a munkáltató is keresettel támadhatta meg a bíróság előtt. A döntőbizottsági eljárás – számos fogyatékossága ellenére – a hagyományos közvetítő eljárások értékeit is felmutatta.

A rendszerváltást követően a munkaügyi vitákban megszűnt a kötelező döntőbizottsági eljárás és ezzel együtt szétesett az államilag szervezett döntőbizottsági hálózat is. Az 1992. évi Munka Törvénykönyve a kollektív munkaügyi vitákban a közvetítést és a döntőbíráskodást ajánlotta (195-196. §), míg az egyedi munkaügyi jogvitákban 1992 és 1999 között kötelezővé tette az egyeztetést. Az egyedi munkaügyi jogvitákban 1999 óta a bíróság folytatja le az egyeztetést (lásd 1000. pont). Az új Munka Törvénykönyve a kollektív munkaügyi vitákban továbbra is közvetítést (egyeztető bizottság, döntőbíró) támogatja (Mt. 291-292. §).

[1189] BÉKÉLTETÉS FOGYASZTÓI JOGVITÁKBAN • A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény a fogyasztói jogok hatékonyabb érvényesítése céljából a területi gazdasági kamarák mellett békéltető testület felállítását írta elő. A 2008- ban jelentősen módosított szabályozás az érdek-képviseleti alapon álló egyeztető eljárások jellegzetességeit mutatja (18-38. §).

A békéltető testület hatáskörébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti, a termék minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, továbbá a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy bíróságon kívüli rendezése: e célból egyezség létrehozásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügyben döntés hozatala a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében (18. §).

A békéltető testületi tagokat egyrészről a kamarák, agrárkamarák, valamint a vállalkozások érdek-képviseleti szervezetei, másrészről a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek egyenlő arányban jelölik ki .

Az eljárás során a testület elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben az eljárást folytatja. Egyezség



hiányában a tanács az ügy érdemében

kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a kérelem megalapozott, és a vállalkozás általános alávetési nyilatkozatában, az eljárás kezdetekor vagy legkésőbb a döntés meghozataláig nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte, vagy

ajánlást tesz, ha a kérelem megalapozott, azonban a vállalkozás az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve ha a tanács döntésének elismeréséről egyáltalán nem nyilatkozott (32. §).

A tanács határozata, illetve ajánlása nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.

[1190] EGÉSZSÉGÜGYI KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS • Magyarországon az első „valódi" mediációt az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény

teremtette meg. Ebben érvényesül a közvetítői eljárás legfontosabb alapelve, hogy az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom és a titoktartási kötelezettség vállalása. A közvetítői tanács nem dönt, nem ad jogi tanácsot. A közvetítői eljárás keretében a jogvita gyors megoldására kerülhet sor, ami egyformán szolgálja mindkét fél érdekét. A beteg gyorsan jut hozzá a kártérítéshez, az egészségügyi szolgáltató, de még a felelősségbiztosító is előnyösebb helyzetbe kerül, hiszen a több évig elhúzódó per következtében súlyos kamatköltség is terhelné. Lényeges szempont az is, hogy a közvetítői eljárás – eltérően a választottbírósági eljárástól – nem zárja el eleve a feleket a bírósági út igénybevételétől.

A törvény a közvetítés folyamatára nem állít fel részletes eljárási szabályokat, csak a garanciális szempontból alapvető kérdéseket szabályozza (6-9. §). A törvény a közvetítői eljárás adminisztrációját a területi igazságügyi kamarákhoz telepíti, a közvetítői névjegyzékbe való felvételt, valamint a közvetítői névjegyzék vezetését pedig a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára bízza.

A törvény meghatározza az eljárás célját, tárgyát, alanyait, továbbá azt, hogy kik járhatnak el képviselőként. Biztosítja a szolgáltató felelősségbiztosítójának az eljárásban való részvételét, észrevételezési jogát, a jogvita speciális jellege miatt lehetőséget ad szakértő igénybevételére is. Az eljárás egész folyamatára kiterjedően hangsúlyt kap a törvényben a felek közötti konszenzus szükségessége, a titoktartási kötelezettség, a közvetítővel szembeni azon követelmény, hogy érdektelen és semleges legyen (10. §).

A törvény határidőt állapít meg az eljárás befejezésére. Ha az első üléstől számított négy hónapon belül nem tudnak a felek egyezséget, részegyezséget kötni, az eljárás célját veszíti, ezért meg kell szüntetni (11. §). Rendelkezik a törvény az eljárás során kötött egyezség végrehajthatóságáról és meghatározza az eljárás költségelemeit. A költségek viselésének főszabálya a felek megegyezése, megegyezés hiányában pedig a költségviselés a törvényben foglaltaknak megfelelően történik (12. §).

[1191] A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYOZÁSA • Többévi előkészítő munka után Magyarországon is megszületett az első, átfogó szabályozás a mediációról. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (Kttv.) 2003. március 17-én lépett hatályba.6

A törvény – néhány kivételtől eltekintve – minden személyi és vagyoni joggal kapcsolatos jogvitában támogatja a közvetítői eljárást, anélkül, hogy azt kötelezővé tenné vagy a perindítás előfeltételéül szabná (Kttv. 1. §). A jogalkotó csak „felkínálja" a mediációt mint a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének olyan módját, amely gyorsabb és olcsóbb megoldással szolgálhat, ezenkívül hozzájárul a túlterhelt bíróságok tehermentesítéséhez, valamint a hazai konfliktuskezelő kultúra kialakításához és megszilárdításához is.

Kizárt a mediáció a származási perekben, a szülői felügyelettel és a gondnoksággal kapcsolatos eljárásban, a közigazgatási perekben és a sajtó-hely- reigazítási eljárásban, valamint a végrehajtási perekben. A házassági perekben ugyan megengedett, de a házasság érvénytelenítéséhez vagy felbontásához a bíróság döntésére van szükség.

A közvetítői tevékenység folytatását a miniszter – a névjegyzékbe való fel-

vétel útján – annak a természetes személynek engedélyezi, aki felsőfokú végzettséggel és a végzettség megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, büntetlen előéletű és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá igazolja a jogszabályban meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzését (Kttv. 5. §).7



A mediáció során egy vagy több közvetítő járhat el. Az eljárást az érintett feleknek írásban vagy elektronikus levélben kell kezdeményezniük, és a mediá- tornak a felkérésben számított nyolc napon belül kell nyilatkoznia arról, hogy a megbízást elfogadja-e. A törvény részletesen szabályozza az összeférhetetlenségi eseteket, valamint szigorú titoktartási kötelezettséget ír elő. Egy esetleges későbbi peres eljárásban a közvetítő, illetve az eljárásban részt vett szakértő a tanúvallomást megtagadhatja (lásd 600. pont).

Egy 2009-ben bevezetett rendelkezés szerint a közvetítői eljárás megindítása, lefolytatása és befejezése során a személyes megjelenés követelményét nem kell teljesíteni, ha a közvetítői eljárást videokonferencia alkalmazásával folytatják le (Kttv. 35. §).

A közvetítői eljárás célja az, hogy a felek között írásba foglalt megállapodás jöjjön létre. Az eljárás időtartama a nyilatkozat aláírásától számított négy hónap, amelynek elteltével az eljárás – a felek eltérő megállapodása hiányában – akkor is befejeződik, ha a megállapodás nem jön létre. A közvetítői tevékenységért díjazás jár, amelynek az összegében a felek és a közvetítő szabadon állapodhatnak meg (Kttv. 27. §).

A közvetítői eljárás csak egy kísérlet a jogvita rendezésére, amely nem korlátozhatja a feleket a bírósághoz fordulás jogában (lásd 4. pont). Ezért a Kttv.

36. §-a úgy rendelkezik, hogy a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék.8

[1192] A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ÉS A POLGÁRI PER • A törvényhozó 2008-ban teremtett először „átjárhatóságot" a közvetítői eljárás és a polgári per között.

A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a természetes személy feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, és ezzel összefüggésben arról, hogy a bíróság a felek közös kérelmére szüneteltetheti az eljárást. A közvetítői eljárásban kötött egyezséget a felek a szünetelés hat hónapos időtartama alatt jóváhagyás végett a bírósághoz benyújthatják. Ha a közvetítői eljárás során kötött egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja. Ebben az esetben az egyezségnek ugyanaz lesz a hatálya mint a jogerős bírósági ítéletnek (Kttv. 148. §).

A közvetítői eljárás igénybevételére ösztönöznek a perköltség viselésének a Pp. 80. § (3)-(6) bekezdésében rögzített szabályai (lásd 294. pont), valamint az illetéktörvény által nyújtott kedvezmények is.

Ha a felek a polgári eljárást megelőzően közvetítői eljárásban vettek részt, az eljárás illetékének – az illetékfizetésre kötelezett fél által viselt – díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét, de legalább az egyébként fizetendő illeték 50%-át kell megfizetni. Nem jár illetékkedvezmény, ha a közvetítői

eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a felek bármelyike bírósághoz fordul, kivéve ha a per tárgya kizárólag a megállapodásban foglaltak érvényesítése [Itv. 58. § (9) bek.]

Ha a felek az első tárgyalást követően közvetítői eljárásban vettek részt, és a bíróság az egyezséget jóváhagyja, az egyébként fizetendő peres eljárás illetékek 50%, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét kell megfizetni, a fizetendő illeték mértéke azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének 30%-ánál [Itv. 58. § (3) bek.].

1.3. Jegyzetek1. Blankenburg, Erhard – Gottwald, Walther – Strempel, Dieter (szerk.): Alternativen in der Ziviljustiz.

Berichte, Analysen, Perspektiven. Köln, 1982. 65. o.

2. Gessner, Volkmar: Recht und Konflikt. Tübingen, 1978. 9. o.

3. Rottleuthner, Hubert: Probleme der Beobachtung von Arbeitsgerichtsverfahren. In Inter- aktion vor Gericht. Baden-Baden, 1978. 129. o.

4. Kulcsár Kálmán: Gazdaság – Társadalom – Jog. Budapest, 1982. 182. o.

5. Kengyel Miklós: A polgári eljárásjog az ezredfordulón. MJ, 2000/12:718-719. o.



6. Ezt megelőzően csak a fogyasztóvédelmi ügyekben, illetve az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban lehetett közvetítő testülethez fordulni.

7. A közvetítők szakmai képzését és továbbképzését a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet szabályozza.

8. A mediációt követő polgári vagy választottbírósági eljárás során a felek nem hivatkozhatnak a) a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra és b) a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.

1.4. IrodalomAnka Tibor – Bókay Judit: Mediáció, egyeztetés, választott bíráskodás. KK, 2000/7-8:12-15. o. Bándi Gyula: A közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése. MJ, 2000/1:1119. o.

Barabár A. Tünde: A mediáció jövője Magyarországon. Az alapok megteremtése. Ügyészek Lapja, 2007/5:17-24. o.

Decastello Alice: Az egészségügyi közvetítői eljárás az egészségügyi szolgáltatók és a biztosító társaságok szemszögéből. Biztosítási Szemle, 2007/8:41-51. o.

Dévényi Norbert: „Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában. KK, 1999/9:2123. o.

Eörsi Mátyás – Ábrahám Zita: Pereskedni rossz! Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés. Budapest, 2003, Minerva.

Farkas Tamás: A közjegyzői tevékenység szerepe a viták megelőzésében: a jogi tanácsadás és a közjegyzői közvetítés (mediáció), mint ennek eszköze. KK, 2000/2:9-12. o.

Gáspárdy László: A polgári per alternatívái de lege ferenda. In Tanulmányok 2002. 29-34. o. Gáspárdy László: A polgári per idő-dimenziója. Budapest, 1989.

Gáspárdy László: Konfliktushelyzetek a polgári jogviszonyokban. Gazdaság és Jogtudomány, 1979/1-2:285-307. o.

Gyekiczky Tamás: A mediációról mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségéről. Budapest, 2010.

Gyengéné Nagy Márta: Határokon átnyúló mediáció: esélyek és nehézségek. Családi Jog, 2007/3:258. o.

Gyengéné Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban. MJ, 2009/11:681-692. o.

Julesz Máté: Mediáció Belgiumban. MJ, 3/2000:177-178. o.


Kengyel Miklós: A polgári eljárásjog az ezredfordulón. MJ, 2000/12:711-724. o.

Kulcsár Kálmán: Gazdaság – Társadalom – Jog. Budapest, 1982.

Kulcsár Kálmán: Jogszociológia. Budapest, 1997.

Kutacs Mária: Törvény a mediációról I-II. CJ, 2003/3:5-8. o., 2003/4:16-19. o.

Kutacs Mária: Ügyvéd és közjegyző is lehet mediátor. NJ, 2002/1:23-27. o.

Lovász Gabriella: A mediáció Magyarországon. Ingyenes munkaügyi közvetítői és döntőbírói szolgálat. NJ, 2001/4:32-33. o.

Nagy Márta: Bírósági mediáció. Budapest, 2011.

Nádházy Zsolt: A mediáció munkajogi aspektusai Magyarországon. Doktoranduszok fóruma. 2005. 183-88. o.

Nemcsik Orsolya: Mediáció, avagy közjegyzők „új" szerepben – köziratszerkesztés és hagyatéki eljárás a közvetítés tükrében. Jogelméleti Szemle, 2004/4.



Németh János: A polgári ügyekben folytatott mediáció (közvetítés) kezdeti időszaka Magyarországon. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 269-279. o.

Pokol Béla: A jog elkerülésének útjai. Mediáció, egyezségkötés. Jogelméleti Szemle, 2000/1.

Pokol Béla: Jogszociológiai vizsgálódások. Budapest, 2003, Rejtjel.

Sajó András: A polgári per társadalmi funkciója. ÁJ, 1982/2:321-367. o.

Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): A mediáció. A közvetítői tevékenység. 2. kiad. Budapest, 2006.

Somfai Balázs: Bontás és közvetítés. Családi Jog, 2003/2:1-8. o.

Somogyi Árpád: Mi fán terem a mediáció? JK, 2000/1:20-26. o.

Ujlaki László: Fogalmi és terminológiai tisztázás igénye a békítés, kiegyeztetés és a közvetítés témakörében. JK, 2001/1:11-18. o.

Vavró István: A polgári perek időtartama. In Kovacsicsné Nagy Katalin-jubileum. Budapest,

309-315. o.

2. XXX. FEJEZET – A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS2.1. 1. A választottbíráskodásról általában[1193] A VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS JOGI TERMÉSZETE • A választottbíráskodás a felek vitájának a felek egyező akaratával létrehozott szervezetben és a felek által megállapított szabályok szerinti eldöntése.

A választottbírósági eljárás jogi természetét illetően a magyar jogirodalom véleménye megoszlik. Plósz és követői a választottbíráskodás közjogi jellegét hangsúlyozták, amit az állami bíróságok közreműködésével, valamint a választottbírósági ítéletek állami kikényszeríthetőségével támasztottak alá. A másik felfogás képviselői, így Magyary, majd Sárffy a választottbíráskodást a felek jogügyletein alapuló magánjogi bíráskodásként határozták meg.1 A harmadik csoportba azok a vegyes vagy közvetítő nézetek tartoznak, amelyek a választottbírósági eljárást a köz- és a magánjog, illetve az anyagi és az eljárásjog határán elhelyezkedő kettős jogi természetű vagy sui generis jogintézménynek tartják. E felfogás hívei között kell Fabinyit, Farkast és Újlaki Lászlót megemlíteni.2

[1194] VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐTT • A választottbíráskodás hazai szabályozásának gyökerei a korai középkorba nyúlnak vissza és Szent István II. dekrétumától kezdve nyomon követhető a jogintézmény fejlődéstörténete. Az első átfogó szabályozást az 1868. évi polgári törvénykezési rendtartásban találjuk, amely 16 szakaszban rendelkezett a választottbírósági szerződésről, az eljárásról, valamint a választottbírósági határozatok elleni jogorvoslatokról. A hazai fejlődés csúcspontját az 1911. évi Pp. Tizenhetedik címe (767-788. §) jelentette, amely – a német és az osztrák mintát követve – európai színvonalon szabályozta a választottbírósági eljárást.

[1195] A „SZOCIALISTA" VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS • A második világháború után a választottbíráskodás gyors hanyatlásnak indult. Egyfelől az államosítás és a tervgazdálkodás megszilárdulása, másfelől a közületi jogviták eldöntésére létrehozott egyeztető bizottságok sorvasztották el. Az 1952. évi Pp. már nem is rendelkezett a választottbírósági eljárásról, a néhány meghagyott szabályt a Ppé. 17-20. §-aiban helyezték el. A választottbíráskodást a jogirodalom úgy kezelte, mint kihalófélben lévő jogintézményt.3

A hatvanas évek végén – az új gazdasági mechanizmus bevezetésének hatására – megváltozott a választottbíráskodásról alkotott vélemény, de a jogalkotást továbbra is a visszafogottság jellemezte. A III. Ppn. a választottbírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket ismét a törvényben helyezte el, ám a mindössze 5 szakaszból (360-364. §) álló XXIV. fejezet nem hozott tartalmi változást a Ppé.-hez képest. A nyolcvanas évek végéig a belföldi gazdálkodó szervezetek egymás közötti ügyeikben mindössze három esetcsoportban fordulhattak választottbírósághoz. A magyar állampolgárok közötti vitás ügyek, úgyszintén a magyar állampolgárok és a jogi személyek közötti jogviták változatlanul ki voltak zárva a választottbíráskodás köréből.



[1196] FEJLŐDÉS A NYOLCVANAS ÉVEK VÉGÉTŐL • Az első igazán jelentős át törés a nyolcvanas évek végén történt a választottbíráskodás szabályozásában.

A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 18. §-a a társasági szerződéssel kapcsolatban a gazdasági társaság és tagjai közötti jogvitákban megnyitotta a választottbíróság igénybevételének a lehetőségét. Ezzel – negyven év óta először – belföldi magánszemélyek számára is lehetővé vált, hogy jogvitáikat választottbíráskodás útján rendezzék.

A kilencvenes évek elejétől egymás után születtek meg azok a jogszabályok, amelyek mind szélesebbre tárták a választottbíráskodás kapuit. Az értékpapírtörvény (1990:VI. tv.) 68. §-a az értékpapír-forgalmazók között, valamint a tőzsdén jegyzett értékpapírok kibocsátói és a forgalmazók között keletkező, a törvény hatálya alá tartozó értékpapírokkal kapcsolatos jogvitákat a tőzsdei választottbíróság elé utalta. Az 1993. évi XCII. törvénnyel módosított Ptk. 7. § (2) bekezdése szerint ha a felek gazdálkodó szervezetek, írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésükkel kapcsolatos jogvita eldöntésére választottbírósághoz fordulhatnak.4 A gazdálkodó szervezeteknek adott általános felhatalmazással a Pp. 360. § (1) bekezdésébe foglalt megszorítások értelmüket vesztették és az új választottbírósági törvény megalkotása elodázhatatlanná vált.

[1197] A VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁSRÓL SZÓLÓ 1994. ÉVI TÖRVÉNY • 1992-ben, a kodifikációs előmunkálatok kezdetén két koncepció került szembe egymással.

Az egyik elképzelés szerint a választottbírósági eljárás reformja során a középeurópai jogfejlődés irányát kellett volna követni. Ennek megfelelően a belföldi választottbíráskodás megújított és kibővített szabályai továbbra is a Pp.-ben maradtak volna és a tervezett új törvény csak a nemzetközi választottbíráskodás szabályait tartalmazta volna. A másik felfogás – a legmodernebb szabályozás felé törekedve – a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásra vonatkozó 1985. évi ENSZ-mintatörvény (UNCITRAL) átvételét javasolta, éspedig úgy, hogy az a belföldi választottbíráskodásra is alkalmazható legyen.

Mintegy kétéves vajúdás után, a tradicionális és a racionális megoldás párharcából ez utóbbi került ki győztesen. A parlament elé kerülő tervezet – a mintatörvény felépítését és szabályozási rendszerét követve – egy törvénybe foglalta össze a belföldi és a nemzetközi választottbíráskodást. Az Országgyűlés 1994. november 8-án emelte törvényerőre a tervezetet (1994:LXXI. tv.), amely 1994. december 13-án lépett hatályba.

[1198] AZ ESETI ÉS AZ ÁLLANDÓ VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS • A választottbíróság megalakítása szempontjából különbséget teszünk az eseti (ad hoc) és az állandó (intézményes, szervezett) választottbíróság között. Az eseti választottbíróság egyetlen jogvita eldöntésére alakul, ahol az eljárás szabályait is a felek határozzák meg. Az intézményes választottbíróság rendszerint valamilyen szervezethez (például kamarához) kapcsolódik, választottbírói névjegyzékkel, állandó ügyintézői szervezettel és saját eljárási szabályzattal rendelkezik. A Vbt. az eseti választottbíráskodást tekinti általánosnak.

Meghatározott szervezet keretében működő állandó választottbíróságot csak országos gazdasági kamara hozhat létre [Vbt. 2. § (1) bek.]. Ilyen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett, nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróság (1999:CXXI. tv. 47. §).

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 376. §-a alapján a tőzsde, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szakmai érdek-képviseleti szervei közösen megalapíthatják és működtethetik a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot, amely nemzetközi választottbírósági ügyekben is eljárhat.

[1199] A BELFÖLDI ÉS A NEMZETKÖZI VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS • A választottbírósági eljárás a választottbíróság helyére, az eljárás alanyaira vagy tárgyára tekintettel lehet belföldi (nemzeti) vagy nemzetközi választottbírósági eljárás.

A választottbírósági eljárás nemcsak akkor minősül nemzetközinek, ha a felek székhelye különböző államokban van, hanem akkor is, ha a választottbíróság székhelye vagy a jogvita valamely lényeges eleme (például a teljesítés helye) egy másik államhoz kapcsolódik (Vbt. 47. §).

A nemzetközi választottbírósági eljárás során az általános szabályokat a törvényben foglalt eltérésekkel (lásd 1231-1233. pont) kell alkalmazni [Vbt. 46. § (1) bek.].

2.2. 2. A választottbíróság megalakítása



[1200] A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS FELTÉTELEI • A választottbíráskodás – természete szerint – a rendes bírósági eljárás pótlására szolgál. Magyary ma is érvényes megfogalmazása szerint: „Az állam ugyan fogalmánál fogva gyakorolja a magánjogi viszonyok körül is a bírói hatalmat, de ott, ahol ez a közérdeket nem érinti, mégis megengedi, hogy a felek a polgári bíráskodást azzal pótolják."5

Ahhoz, hogy az állam a bírói hatalmat a feleknek átengedje, törvényben meghatározott feltételeknek kell teljesülniük. A törvény három feltétel együttes fennállása esetén engedi meg a választottbíráskodást [Vbt. 3. § (1) bek.]. Bírósági peres eljárás helyett a következő esetekben van helye választottbírósági eljárásnak:

a. Ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos.

A törvény indokolása szerint a gazdasági tevékenységet a lehető legtágabban kell értelmezni; idetartozik például a kereskedelem fogalma alá vonható

valamennyi tevékenység. Ugyancsak tágan értelmezendő a személy kifejezés is; ez egyaránt magában foglalja a jogi személyeket, illetve a gazdasági életben működő más jogalanyokat, például a természetes személyeket (így az egyéni vállalkozót és az őstermelőt is). A választottbírósági eljárás a fenti feltételek hiányában is kiköthető, amennyiben azt a törvény megengedi. Így például a Gt.

52. §-a gazdasági társaság és tagjai közötti társasági jogviták eldöntésére az állandó vagy az eseti választottbíráskodás kikötését egyaránt lehetővé teszi.6

a. Ha a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.

A választottbíráskodás kiköthetőségének feltétele az eljárás alá vont jogok és kötelezettségek feletti rendelkezési jog megléte, azaz, hogy a felek az eljárás tárgyáról az anyagi jog szabályai szerint szabadon rendelkezhessenek.

a. Ha a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték.

A választottbírósági szerződéssel a felek a jogvitájukat kivonják a rendes bíráskodás alól és egy általuk választott bíróság döntésének vetik alá. Ez a megállapodás lehet egy önálló választottbírósági szerződés (compromissum) vagy pedig a felek anyagi jogviszonyát rendező más szerződésben foglalt kikötés, illetve záradék (lásd 1201. pont).

a. Nincs helye választottbírósági eljárásnak akkor, ha azt a törvény kizárja.

Kizárt a választottbírósági eljárást a Pp. XV-XXIII. fejezetében szabályozott különleges eljárásokban, így a személyi állapottal kapcsolatos perekben, a közigazgatási, perekben, a sajtó-helyreigazítási eljárásban, a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perekben, továbbá a fizetési meghagyásos eljárásban (Vbt. 4. §). Nincs helye választottbírósági eljárásnak a nemperes eljárásokban, továbbá az olyan ügyekben, amelyekre nézve külön törvény zárja ki a választottbírósági eljárást.

2.2.1. A választottbírósági szerződés (compromissum)

[1201] A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI SZERZŐDÉS TARTALMA • A választottbírósági szerződés jogi természete éppúgy vitatott, mint a választottbíráskodásé (lásd 1193. pont). Újlaki László szerint a választottbírósági szerződés a polgári jogon belül a vegyes szerződések kategóriájába tartozik; önálló, nevesített, sui generis szerződési típus.7

A választottbírósági szerződés tartalmát tekintve a felek megállapodása, amely szerint meghatározott, akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyból keletkezett vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé viszik [Vbt. 5. § (1) bek.].

A választottbírósági szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként köthető, és akár az eseti, akár az állandó választottbíróság kikötését tartalmazhatja [Vbt. 5. § (2) bek.].

[1202] A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI SZERZŐDÉS ALAKISÁGA • A választottbíróság kikötéséhez írásbeli szerződés szükséges. A törvény indokolása szerint, annak érdekében, hogy a felek erre irányuló akarata minél kevesebb akadályba ütközzön, és a kötelező alakiság ne okozzon túlzott kötelezettséget, a Vbt. a lehető legtágabban határozza meg azt, hogy mi tekinthető a szerződő felek egybehangzó akarata írásbeli kifejezésének. Ennek megfelelően írásban létrejött szerződésnek kell tekinteni azt a megállapodást is, amely a felek közötti



levélváltás, táviratváltás, géptávírón vagy más, a felek üzenetét tartósan rögzítő eszközön történt üzenetváltás útján jött létre [Vbt. 5. § (3) bek.].

Írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre [Vbt. 5. § (4) bek.].

Választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja [Vbt. 5. § (5) bek.]. A törvényhez fűzött indokolás szerint számos szerződés jön úgy létre, hogy általános szállítási feltételekre, általános üzleti feltételekre történik hivatkozás, és azt a felek a szerződés részévé teszik. Ha ezekben az általános feltételekben, üzleti szerződési feltételekben választottbírósági kikötés van, ezzel a felek azt is érvényesen kikötötték.

2.2.2. A választottbírói szerződés (receptum)

[1203] A VÁLASZTOTTBÍRÓ • A választottbíró a felektől „valóságos bírói munkára" kap felhatalmazást. Amíg az állami bíró közjogi felhatalmazása az állam bírói felségjogából ered, addig a választottbíró a felek megbízásából nyeri a bírói hatalmát. Mivel a választottbíró – tiszténél fogva – közhatalmi jogosítványokat is gyakorol, a törvény meghatározza azokat a minimális feltételeket, amelyek közül bármelyiknek a hiánya kizárja azt, hogy valakit a felek választottbírónak jelöljenek.8

A törvény által támasztott feltételek között sem a jogi végzettségre, sem pedig más szakképzettségre vonatkozó előírás nem szerepel. A törvény szerint csak az nem lehet választottbíró,

a. aki 24. életévét nem töltötte be;

b. akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott;

c. akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett;

d. akit a bíróság jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesül (Vbt. 12. §).

A törvény fontosnak tartotta kihangsúlyozni azt, hogy a választottbírák nem képviselői a feleknek, ennélfogva az eljárásuk során utasítást sem fogadhatnak el a felektől. Erről, valamint a titoktartási kötelezettségükről a megválasztásuk, illetve a kijelölésük alkalmával írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni (Vbt. 11. §).

A választottbírónak javasolt személy és a kijelölt választottbíró haladéktalanul köteles feltárni a felek előtt minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, kivéve ha a feleket ezekről már korábban tájékoztatta [Vbt. 17. § (1) bek.].

[1204] VÁLASZTOTTBÍRÁK KIJELÖLÉSE • A választottbíróság megalakításához a feleknek meg kell állapodniuk a választottbírák számában és a kijelölés szabályaiban. A törvény mindkét kérdésben úgy biztosítja a felek cselekvési szabadságát, hogy egyben megóvja őket az ésszerűtlen megoldásoktól.

A felek a választottbírák számában szabadon állapodhatnak meg, a válasz-

tottbírák száma azonban csak páratlan lehet. A választottbírósági gyakorlatban a három választottbíróból álló választottbíróság a tipikus, ezért, ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak meg, a választottbírák száma három (Vbt. 13. §). A választottbíróság tagjai – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – maguk közül elnököt választanak.

A felek a választottbíró vagy választottbírák kijelölésének a szabályait szabadon állapítják meg. Megállapodás hiányában a törvényben szabályozott módon kell eljárni [Vbt. 14. § (1) bek.]. Így például három tagból álló választottbíróság esetében mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl ki, és az így kijelölt két választottbíró jelöli ki a harmadik választottbírót.

Ha a választottbíróság sem a felek által kialakított szabályok alapján, sem a törvényben előírt eljárás alkalmazásával nem jön létre, akkor a hiányzó választottbírót – a felek bármelyikének kérésére – a bíróság jelöli ki (Vbt. 14-15. §).



A hiányzó választottbíró kijelölése során figyelemmel kell lenni a felek megállapodásában a választottbírótól megkívánt szakképzettségre és minden olyan szempontra, amely nagy valószínűséggel biztosítja független és pártatlan választottbíró kijelölését (Vbt. 16. §).

[1205] A VÁLASZTOTTBÍRÓI SZERZŐDÉS • A választottbírósági szerződéstől meg kell különböztetni a felek és a választottbíró vagy választottbírák közötti szerződést. Ebben a szerződésben a választottbíró kötelezettséget vállal a szerződésben megjelölt ügy elbírálására. A választottbírósági szerződéshez hasonlóan (lásd 1201. pont) a választottbíró-szerződés jogi természete is vitatott. Az 1911. évi Pp. indokolása „megbízás jellegű magánjogi szerződésként" határozta meg, míg a jogirodalom inkább önálló jogügyletként, sui generis szerződésként de- finiálta.9 A választottbírói szerződés leglényegesebb eleme a választottbíró elfogadó nyilatkozata (receptum arbitrii). A választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban fogadja el. A választottbíró kijelölését tartalmazó okirat részéről történő aláírása elfogadásnak minősül [Vbt. 17. § (2) bek.].

[1206] A VÁLASZTOTTBÍRÓI SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSÉNEK ESETEI • A törvény a választottbírói megbízás megszűnésének három esetét szabályozza, éspedig a választottbíró kizárását, továbbá a lemondását, illetve a felek megállapodását a megbízás megszüntetéséről (Vbt. 18-21. §). A felsorolt eseteken kívül megszűnik még a választottbírósági szerződés a választottbíró halálával, valamint a választottbírói megbízatás teljesítésével.

Ha a választottbírói megbízatás megszűnésével kapcsolatban a felek között vita merül fel, bármelyikük kérheti a bíróságot, hogy döntsön a megbízatás megszüntetéséről (Vbt. 22. §).

Ha bármelyik okból az egyik választottbíró kiesik, akkor helyette újat kell kijelölni, éspedig ugyanazon rendelkezések alapján, mint amelyeket a kiesett választottbírónál alkalmaztak (Vbt. 23. §).

[1207] A VÁLASZTOTTBÍRÓ KIZÁRÁSA • A választottbíráskodásra vonatkozó jog-szabályok általában nem korlátozzák a feleket a választottbírák kijelölésében.

A kijelölés után azonban felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek indokolttá tehetik a választottbíró kizárását az eljárásból.

A választottbíró ellen csak abban az esetben lehet kizárási kérelmet előterjeszteni,

• ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, vagy

• ha nem rendelkezik a felek megállapodása szerint szükséges szakképzettséggel.

A fél az általa kijelölt választottbíró ellen csak akkor élhet kifogással, ha a fenti okok a kijelölést követően váltak előtte ismertté (Vbt. 18. §).

A felek a választottbíró elleni kizárási eljárás rendjében szabadon állapodhatnak meg. Ilyen megállapodás hiányában a törvény rendelkezéseit (Vbt. 19. §) kell alkalmazni.

Ha a kizárási indítvány nem vezetett eredményre, az indítványozó fél az elutasító határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül kérheti a bíróságot, hogy döntsön a kizárási kérelemről (Vbt. 20. §).

2.3. 3. A választottbírósági eljárás[1208] A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HATÁSKÖRE • A választottbíróság saját hatásköréről maga dönt. A hatáskör megállapítása elsősorban a választottbírósági szerződés létezésével vagy érvényességével kapcsolatos döntéssel függ össze. Ebből a szempontból a szerződés részét képező választottbírósági kikötést úgy kell tekinteni, mint a szerződés egyéb kikötéseitől független megállapodást. Ha a választottbíróság egy szerződést semmisnek nyilvánít, ez önmagában nem vonja maga után a választottbírósági kikötés érvénytelenségét.

A Vbt. igyekszik elkerülni azt a veszélyt, hogy hatásköri hiányára való hivatkozással bármelyik fél indokolatlanul késleltesse a választottbírósági eljárást. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy

a választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat előterjesztésével egy időben kell megtenni, míg



a választottbíróság hatáskörének túllépésére alapított kifogást a hatáskör feltételezett túllépésekor nyomban elő kell terjeszteni.

A választottbíróság utólag akkor fogadhatja el a kifogást, ha a késedelmet igazoltnak tekinti (Vbt. 24. §).

A választottbíróság a hatásköri kifogásról akár a kifogás felmerülésekor, akár az érdemi határozatában dönthet. Ha a választottbíróság megállapítja a hatáskörét, akkor a döntés kézhezvételétől számított harminc napon belül bármelyik fél kérheti a bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatásköréről. A kérelemre vonatkozó döntés meghozataláig a választottbíróság folytathatja az eljárást és határozatot hozhat (Vbt. 25. §).

Ha a választottbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. Ez a rendelkezés összhangban van azzal az elvvel, mely szerint a hatáskörről való döntés elsődlegesen a választottbíróság joga.

A választottbírósági eljárás alapelvei

[1209] AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS ELVE • A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni (Vbt. 27. §). Az egyenlő elbánás elve feltétel nélkül érvényesülő szabály. A feleknek az a joga, hogy a választottbírósági eljárás szabályait maguk határozzák meg, nem sértheti ezt az elvet, tehát a felek ezzel ellentétes hatású szabályokban nem állapodhatnak meg.

[1210] A KÉTOLDALÚ MEGHALLGATÁS • Az egyenlő elbánás elve csak akkor ér- vényesülhet, ha mindegyik félnek alkalma nyílik arra, hogy az ügyét előadhassa (Vbt. 27. §). A rendes peres eljáráshoz hasonlóan a választottbírósági eljárásban is elegendő a kétoldalú meghallgatás lehetőségét biztosítani (lásd 85. pont). Erről a lehetőségről a felek lemondhatnak, illetve egyik fél sem hátráltathatja az eljárás menetét azzal, hogy nem él a törvényben biztosított jogával.

[1211] AZ ELJÁRÁSI SZABÁLYOK MEGHATÁROZÁSA • A felek autonómiája a választottbírósági eljárás szabályainak a meghatározásánál is érvényesül, de a törvény kötelező szabályaitól nem térhetnek el. A felek a választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban – a törvény keretei között – szabadon állapodhatnak meg. Ilyen megállapodásnak kell tekinteni a felek által kikötött választottbírósági szabályzatot is. Megállapodás hiányában a választottbíróság az eljárási szabályokat – a törvény keretei között – a belátása szerint határozza meg (Vbt. 28. §).

Amint arra a törvény indokolása is felhívja a figyelmet, a Pp. nem „háttérjoga" a választottbírósági eljárásnak; annak szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg vagy a választottbíróság így dönt. Ugyanakkor mind a felek, mind a választottbíróság nemzetközi okmányba foglalt eljárási szabályokat is alkalmazhatnak.

[1212] A NYILVÁNOSSÁG KIZÁRÁSA • A választottbíróság eljárása – a felek ellenkező megállapodása hiányában – nem nyilvános (Vbt. 29. §).

A választottbíráskodás jogi természetéből, mindenekelőtt a jogintézmény magánjogi jellegéből fakad a nyilvánosság kizárhatósága, amelyet a jogirodalom a választottbírósági eljárás előnyei között tart számon. „Míg az állami bíróságok eljárásával szemben alkotmányos követelmény a nyilvánosság, addig az üzletemberek gyakorta éppen azért döntenek a választottbíróság kikötése mellett, mert üzleti tevékenységüket, az abból származó jogvitákat, azok menetét és eredményeit nem kívánják a nyilvánosság elé tárni."10

2.3.1. A választottbírósági eljárás menete

[1213] AZ ELJÁRÁS MENETÉNEK SZABÁLYOZÁSA • A korábbi magyar jogszabá lyokkal ellentétben a Vbt. részletesen szabályozza a választottbírósági eljárás menetét. A Vbt. 32-36. §-aiba foglalt rendelkezések azonban a diszpozitív jellegüknél fogva csak akkor kerülnek alkalmazásra, ha a felek nem állapodtak meg másképpen.

[1214] AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA • Ha a felek nem állapodtak meg másképpen, az eseti választottbíróság eljárása azon a napon indul, amelyen az alperes a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozatot kézhez veszi. Ha a felek állandó választottbíróságot kötöttek ki, az eljárás a keresetlevélnek a választottbírósághoz történő megérkezése napján indul (Vbt. 32. §).

[1215] KERESETLEVÉL ÉS VÁLASZIRAT • Ha a felek nem állapodtak meg másképpen, a felperes – a felek vagy a választottbíróság által – meghatározott határidőn belül köteles előadni a kereseti kérelmét



(viszontkeresetét), az azt alátámasztó tényeket, a vitatott kérdéseket, míg az alperes köteles az ezekre vonatkozó válasziratát (illetve a viszontkeresettel szembeni válasziratát) előterjeszteni. A felek eltérő megállapodásának hiányában bármelyik fél módosíthatja, illetve kiegészítheti a keresetét (viszontkeresetét) vagy a válasziratát, kivéve ha a választottbíróság az ezen eljárással okozott késedelem miatt annak előterjesztését kizárja (Vbt. 33. §).

[1216] SZÓBELI TÁRGYALÁS ÉS ÍRÁSBELI ELJÁRÁS • A felek eltérő megállapodása hiányában, a választottbíróság köteles a feleket meghallgatni, és lehetőséget adni számukra beadványaik előterjesztésére. A szóbeli tárgyaláson a választottbíróság a megjelent tanúkat és szakértőket meghallgatja, pénzbírságot vagy más kényszerítő eszközt azonban nem alkalmazhat. A felek úgy is rendelkezhetnek, hogy a választottbíróság az okiratok alapján, a felek szóbeli meghallgatása nélkül hozza meg a határozatát.

A kétoldalú meghallgatás elvéből következően (lásd 1210. pont) az egyik fél által a választottbírósághoz beterjesztett beadványt közölni kell a másik féllel. Ugyanígy közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.

A választottbírósági eljárásról jegyzőkönyvet kell készíteni, és annak egy-egy példányát kézbesíteni kell a feleknek (Vbt. 34. §).

[1217] A FÉL MULASZTÁSA • A választottbírósági eljárással szemben is jogosan támasztott követelmény, hogy a felek pontosan ismerjék mulasztásuk várható következményét.

Ha a felperes a keresetlevelét elfogadható indok nélkül nem terjeszti elő, a választottbíróság megszünteti az eljárást, kivéve ha a felek másképpen állapodtak meg.

Ha az alperes válasziratát nem nyújtja be, a választottbíróság anélkül köteles az eljárást folytatni, hogy a mulasztást a felperes állításai elismerésének tekintené. A választottbírósági eljárásban mulasztási ítéletnek nincs helye, ez azonban nem akadálya annak, hogy a választottbíróság az eljárás folytatásának eredményeképpen – alperesi ellenvélemény hiányában – a felperes állításait valónak fogadja el, s erre alapítsa ítéletét.

Ha a választottbírósági tárgyaláson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy nem terjeszti elő a bizonyítékait, a választottbíróság folytathatja az eljárást, és a rendelkezésére álló adatok alapján határozatot hozhat (Vbt. 35. §).

[1218] SZAKÉRTŐ KIRENDELÉSE • Ha a választottbírósági eljárásban jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a választottbíróság nem rendelkezik, a felek eltérő megállapodása hiányában, a választottbíróság

egy vagy több szakértőt rendelhet ki, hogy adjon véleményt a választottbíróság által meghatározott kérdésekben;

bármelyik féltől megkívánhatja, hogy a szakértőnek felvilágosítást adjon, vagy mutasson be, illetve tegyen hozzáférhetővé bármely, a tárgyhoz tartozó okiratot vagy tárgyat, hogy azt a szakértő megszemlélhesse,

a szakértőt az írásbeli vagy szóbeli véleményadást követően a tárgyaláson való részvételre kötelezheti, ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, és a vitás kérdések bizonyítására tanút vagy szakértőt állíthatnak.

A Vbt. a szakértők személyére, illetve kirendelésére vonatkozó kötöttségeket nem tartalmaz (Vbt. 36. §).

[1219] A BÍRÓSÁG ÁLTAL NYÚJTOTT JOGSEGÉLY • A bíróság három területen nyújthat jogsegélyt a választottbíróságnak; valamelyik fél kérelmére ideiglenes intézkedést (lásd 521. pont) vagy biztosítási intézkedést (lásd 1171-1176. pont) rendelhet el, illetőleg a választottbíróság megkeresésére bizonyítást folytathat le:

A fél a választottbírósági eljárás előtt vagy alatt ideiglenes intézkedés megtételére irányuló kérelmet nyújthat be a bírósághoz. Az ilyen kérelem, illetve a bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés a Vbt. szerint „nem összeegyeztethetetlen" a választottbírósági eljárással.

A bíróság biztosítási intézkedést rendelhet el a választottbíróság előtt folyamatban lévő ügyben, ha a biztosítási intézkedést kérő fél a követelésének létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja.

Ha a választottbíróság előtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a választottbíróság megkeresésére a helyi bíróság a bizonyítás lefolytatásával, valamint a


tankonyvtar.hu · Web viewEgységes jegyzet 1978Farkas József – Németh János – Névai László – Szilbereky Jenő – Varga Gyula – Vida István: Polgári eljárásjog.

Documents