tankonyvtar.hu · Web viewA felekezet nélküli alapra helyezkedő gyermekvédelmi szervezetek ellensúlyozására Esztergomban megalakul a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő

História 1997-056

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

História 1997-056Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.


Tartalom1. .......................................................................................................................................................... 1

1. Gyermek, gyermekmunka, nevelés az ipari forraddalom korában. Adattár, 18151889� ......... 12. Képek ...................................................................................................................................... 4

2. ....................................................................................................................................................... 111. Állam és gyermekvédelem. Adattár, 18911918� ................................................................... 112. Képek ................................................................................................................................... 15

3. ....................................................................................................................................................... 211. Társadalom, nevelés, mozgalom, 19191945. Adattár, 1919-1945� ....................................... 212. Képek ................................................................................................................................... 24

4. ....................................................................................................................................................... 291. Gyermek a szovjet rendszerben. Adattár, 1945-1971 ........................................................... 292. Képek ................................................................................................................................... 33

5. ....................................................................................................................................................... 431. Az úttörõvasutasok 10 pontja ............................................................................................... 43


1. Gyermek, gyermekmunka, nevelés az ipari forraddalom korában. Adattár, 18151889�BURUCS Kornélia

Gyermek, gyermekmunka, nevelés az ipari forradalom korában

Adattár, 1815–1889

1815. Sándor István halálával hatályba lép 1793-ban kelt végrendelete, amelyben 5–5 ezer forintot hagyott a fővárosra az itt felállítandó szül- és lelencház felépítésére.

1824. Párizsban elkészítik az első beszélő és alvó babát.

1828. június 1. A spitalfieldi intézet mintájára Brunszvik Teréz Budán, krisztinavárosi házukban, előkelő vendégek jelenlétében, nagy ünnepség keretében Angyalkert néven megnyitja az első hazai (és Habsburg-birodalmi) kisdedóvót. Az első óvodák német nyelvűek voltak, az első magyar nyelvű kisdedóvó a pesti Lipótvárosban nyitotta meg kapuit 1829. március 19-én, az első állami óvoda pedig Liptószentmártonban 1876-ban. A színvonalasabb óvodákban a 2–6 éves gyermekekkel 3 csoportban – s ennek megfelelően 3 teremben, eltérő színű: zöld, fehér, vörös bútorok között – foglalkoztak. A kisdedóvókban hangsúlyt fektettek a gyermekek testi-lelki nevelésére. Rendszeresen mérték a gyermek növekedését, különböző gyakorlatokkal fejlesztették a szem, a kar, a tüdő működését, a szaglást, ízlelést, tapintást és a hallást, papírhajtogatással, rajzoltatással „egyesítették” a látást, a kezet. A gyermekek értelmi neveléséhez különböző alakzatú idomokat, valamint Rapos József „elmefejtő gépét” használták, az utóbbi számolásra, a természeti tárgyak, képek összehasonlítására, olvastatásra, rajzoltatásra egyaránt alkalmas volt. A Russ-féle számgéppel már boltost játszhattak a nagyobbacska gyerekek, az időgéppel pedig az óramutató járását tudták megfejteni. (1836-ban 14, 1867-ben 164, 1895-ben pedig már 983 kisdedóvó működött országszerte. 1895-ben közel 100 ezer gyermek látogatta az intézményt.)

1836. március 5. A fővárosi Magyar Nemzeti Casino kistermében gr. Festetich Leó elnökletével megalakul a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület, melynek óvóképezdéje Festetich alapítványa támogatásával előbb Tolnán (1837), majd Pesten (1843) nyílt meg.

1839. augusztus. Marfia Dorothea főhercegnő és Ürményi Ferenc támogatásával, közadakozásból Schoepf-Merei Ágost 12 betegággyal megalapítja a Pesti Szegénygyermek Kórházat, mely Párizs, Szentpétervár és Bécs mellett ekkor Európa negyedik gyermekkórháza.

1840. A gyárak jogviszonyairól szóló 1840: XVII. törvénycikk kimondja: a 12. életévüket el nem ért gyermeket csak olyan gyári munkára lehet alkalmazni, amely egészségükre nem ártalmas, testi fejlődésüket nem akadályozza. 16 év alatti gyermekek naponta legfeljebb 9 órát dolgozhatnak, egyórás pihenőidővel.

1843. Megjelenik Kunoss Endre: Dajkakönyv című könyve. –»

1847. A bécsi I. sz. szülészeti klinikán tanársegédként dolgozó Semmelweis Ignác felismeri és közli a gyermekágyi láz kórokát. (Antiszeptikus módszerei elismertetéséért azonban évtizedekig kellett küzdenie.)

1850. A fővárosban elrendelik, hogy az utcán és a trágyadombokon talált gyermekeket gyűjtsék össze, s szegény családoknál fizetés mellett helyezzék el őket.

1852. Megalakul a Pesti Első Bölcsőde Egylet, mely a szegény, házon kívül dolgozó szülők 4 év alatti kisdedeinek gondozását vállalta két bölcsőházában.

1868. Nádasdy Lipót elnökletével megalakul a Lelencügyi Társulat.

december 5. Az uralkodó szentesíti a népiskolai közoktatás tárgyában alkotott 1868:XXXVIII. törvénycikket, mely kötelezi a szülőket és gyámokat, hogy gyermekeiket, gyámoltjaikat – ha nevelésükről a háznál vagy magán tanintézetben nem gondoskodnak – 6–12 éves koruk között nyilvános iskolába járassák.

december 8. A király szentesíti a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868:LIII. törvénycikket, melynek 12. §-a kimondja: a vegyes házasságból született fiúk az atya, a leányok az


anya vallását követik. – A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868:LIV. törvénycikk 22. §-a értelmében a származás törvényességéről nem az egyházi bíróságok, hanem a városi, illetve megyei és kerületi törvényszékek döntenek.

1869. Megalakul a Budai Nevelési Nőegylet, mely 1872-től Magyarországi Központi Fröbel-nőegyesület név alatt működött. Az egylet a fővárosban óvodákat, gyermekkerteket, gyermekkertésznő-képző tanfolyamokat és óvónőképző intézetet tartott fenn, az utóbbinak 1880–1894 között Péterfy Sándor volt az igazgatója.

1870. április Id. Károlyi Istvánné és Károlyi Kornis Clarissa kezdeményezésére megalakul a Budapesti (később: Országos) Első Gyermekmenedékhely Egyesület. Elhalt, beteg vagy szabadságvesztésre ítélt szülők gyermekeit gondozta 5-6 éves korukig, kitett („lelenc”) gyermekeket mentett, s szegény családokat segélyezett. A csecsemőket megbízható budapesti, de főleg vidéki dajkáknál helyezte el, akiket külön bizottságok felügyeltek. Az 1–6 éves gyerekeket részint fővárosi központi intézetében, részint vidéki fióktelepein (Fót, Szegvár, Rétság, Üllő, Lajosmizse, Paks stb.) neveltette.

november 21. Balatonfüreden Molnár Aladár megnyitja az első hazai szeretetházat.

1871. Forgó bácsi (Ágai Adolf) szerkesztésében megindul az első jelentősebb gyermeklap, a Kis Lap.

1872. február 27. Az uralkodó szentesíti az 1872:VIII. törvénycikket, az ipartörvényt. A törvény tanoncvédő szakaszai: 12. életév alatti gyermek, iparhatósági engedély kivételével, tanoncnak nem vehető fel; 14 év alatti tanonc napi 10, 14 év feletti napi 12 órai munkánál többre nem kötelezhető, az iskolában töltött időt is beleszámítva; bizonyos iparágak kivételével éjjeli munkára (este 9–reggel 5 óra) 16 év alatti tanoncok általában nem alkalmazhatók.

1873. Megalakul az Országos Kisdedvédő Egyesület, mely 1874 júniusában egyesül a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesülettel.

1870-es évek közepe–1890-es évek Országszerte több árvaház nyílik: Pécs, Radvány, Munkács, Szombathely, Temesvár, Sepsiszentgyörgy, Eperjes, Esztergom, Nagyszombat, Budapest, Eperjes, Zólyomlipcse, Rozsnyó stb.

1876. április 3. A király szentesíti a közegészségügyi igazgatás alapjait megvető 1876:XIV. törvénycikket, melynek III. fejezete a gyermekekre és iskolákra vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. Kimondja: „A gyermekek egészségi állapota hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi.” A törvény értelmében a népiskolák, a nyilvános és magánintézetek, az óvodák közegészségügyi tekintetben a törvényhatóság felügyelete alá tartoznak, amely ezt a feladatot a tisztiorvos útján gyakorolja. A törvény 10 forintig terjedő kihágási pénzbírsággal fenyegeti azt, aki az ápolására, gondozására bízott 7 éven aluli gyermeket betegség esetén nem viszi mielőbb orvoshoz. A törvény értelmében a község tartozik gondoskodni lelenceinek és a dajkaságba adott gyermekek gondozásáról, eltartásáról, gyógyíttatásáról. Ennek megfelelően előzetes orvosi vizsgálaton alapuló községi elöljárósági engedélyhez köti, hogy valaki a saját lakásán csecsemőt szoptatás, kisdedet dajkálás végett elvállalhasson. A községi elöljáróságnak külön jegyzéket kell vezetnie a dajkaságba adott csecsemőkről, s rendszeresen ellenőriznie a dajka bánásmódját, a kisdedek táplálását, hogylétét.

április 26. Megalakul a Fővárosi (1883 óta Klotild) Szeretetház Egyesület. A családias közösségekben, családapa és -anya felügyelete mellett 12–15 fős csoportokban nevelődő, különböző korú gyermekek elemi oktatásban részesültek, s valamely kézműipari ágban szereztek ismereteket.

1877. július 4. A király szentesíti a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:XX. törvénycikket. E szerint a kiskorúak (teljes nagykorúság: 24. életév betöltése) atyai hatalom vagy gyámság alatt állnak. Az atyai hatalomnál fogva az apa kiskorú gyermekeinek törvényes képviselője, azok vagyonát rendszerint számadás terhe nélkül kezeli, részükre gyámot nevezhet ki, illetve személy(eke)t a gyámságból kizárhat. Ha azonban „az atya gyermeke tartását és nevelését teljesen elhanyagolja, vagy erkölcsiségét vagy testi jólétét vagy gyermeke vagyonának állagát rossz kezelés által veszélyezteti”, az atyai hatalmat a gyámhatóság megszüntetheti. A törvény széles hatáskört biztosít a gyámhatóságnak: az árvaszék gyakorolja a gyámoltak és gondnokoltak személyi és vagyoni természetű magánjogi ügyeiben a felügyeleti és jóváhagyási jogkört, a gyámpénztárakban őrzi és kezeli ezek értékeit, közigazgatási jellegű tevékenységében pedig közvetlen gyermekvédelmi feladatok ellátására (elhagyottá nyilvánítás, elbocsátás, pályaválasztás, tartási költségek érvényesítése stb.) is hivatva volt.

1878. május 27. A király szentesíti az 1880. szeptember 1-jén hatályba lépő büntető törvénykönyvet, az 1878: V. törvénycikket. A Csemegi-kódex a 12 éven aluli gyermekek büntethetőségét kizárja, a 12–16 év közötti


elkövetőket pedig akkor rendeli büntetni, ha cselekményük bűnösségének felismerésére szükséges belátással bírnak. A kódex a gyermekek védelmében is több rendelkezést tartalmaz: súlyos börtön- vagy fegyházbüntetéssel fenyegeti a magzatelhajtó anyát, illetve személyt; 5 évig terjedhető börtönnel sújtja a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül az után megölő anyát, míg a gyermekkitételt fogházzal, a gyermek más családba csempészését, kicserélését, elsikkasztását, eltitkolását vagy családi állásától más módon történő megfosztását ugyancsak börtönbüntetéssel szankcionálja. A törvény kötelezi az igazságügyminisztert, hogy a züllésnek indult gyermekek és fiatalkorúak számára létesítsen javítóintézetet.

1879. január A Budapesti Kir. Orvosegyesület bizottságot küld ki a nevelésre kiadott fővárosi gyermekek sorsának felderítésére. A bizottság jelentésében elismeri: a törvénytelen szülöttek sorsa szánalomra méltó „…az ápolásba adott gyermekek a környező falvakban rosszul ápoltatnak... elnyomorodott, kiéhezett, félholt állapotban – sőt nem egy esetben állítólag útközben kimúltak egyenesen a Rókus kórház boncasztalára – hozatnak fel faluról gyógykezelés végett... a gondatlanság vagy hiányos ápolás végett kérdőre vont tápszülők rendesen azzal állnak elő, hogy tőlük ezen csekély és emellett még bizonytalan tápdíjért, melyet kapnak, több nem telik”. A főváros területén és környékén „a törvénytelen szülöttek és dajkaságba adott gyermekek feletti hatósági őrködés hiányos”. Az is köztudott, hogy „közvetítő címen Budapesten nem egy üzlet valóságos gyermekvásárt folytat, mely egyrészről egy csoport hajhász, másrészről egy csoport lábadozó anya között történik, ki gyermekén túladni igyekszik, mert magának sincs sem kenyere, sem szolgálatja”.

június 12. A király szentesíti az 1880. szeptember 1-jén hatályba lépő 1879:XL. törvénycikket, a kihágási törvényt, mely a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi érdekeit védő rendelkezéseket is tartalmaz: bünteti azt a szülőt, gyámot, felügyelőt, aki 16 éven aluli gyermekét csavarogni engedi; az ilyen korú csavargók javítóintézetbe szállítását rendeli el, ahol azok egy évig neveltetnek.

december 20. A király szentesíti az állampolgárságról szóló 1879:L. törvénycikket. Kimondja: magyar állampolgár törvényes gyermekei és magyar állampolgárnő törvénytelen gyermekei akkor is magyar állampolgárok, ha külföldön születtek.

1880. Budapesten Feld Zsigmond rendszeresíti a gyermekek részére játszó gyermekszínházat, mely előbb a Vigadóban, majd más színházhelyiségekben működött.

1880 körül Egy angol hölgy házilag varrt bábuval szórakoztatja gyermekeit, mely rövid idő alatt plüssmackóként „világsztár” lett.

1883. A törvénytelen gyermekek megmentése érdekében több mint 200 ezer forintnyi vagyonukat a forgóládás módszer hazai meghonosítására ajánlja fel Vécsey János és neje, Szathmáry Borbála. A Vécsey-alapítványt kezelő Országos Első Gyermekmenedékhely Egyesület fővárosi IX. kerületi intézetének alagsorában vasredőnnyel lezárható ablak mögött asztal, rajta kosár várta a „felesleges” gyermekeket. Az ablak fölötti táblán a következő állt: „A Vécsey János és Borbála nevű lelencalapítvány terhére törvénytelen ágyból született csecsemő-gyermekek, akik még nincsenek az anyakönyvbe bevezetve és megkeresztelve vagy körülmetélve, jól bepólyázva és megszoptatva, a táblával megjelölt utcai ablak betolása folytán keletkező nyíláson éjjeli 12 és 3 óra között csengetés után, megnevezés nélkül lelencek gyanánt átvétetnek.”

1884. május 21. Kihirdetik az újabb ipartörvényt, az 1884:XVII. törvénycikket. A törvény a gyári gyermekmunkát is szabályozza. Kimondja: 10 év alatti gyermek egyáltalán nem, a 10–12 év közötti az iparhatóság engedélyével alkalmazható gyárban, ha munkája mellett az iskolát is tudja látogatni. 12–14 éves gyári munkások naponta legfeljebb 8, a 14–16 év közöttiek 10 órát dolgoztathatók. Éjjeli munkára 16 éven aluli gyári munkások általában nem kötelezhetők. (A törvényi tiltások ellenére a gyermekmunka elterjedt volt. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 493 898 7–14 év közötti gyermek dolgozott; 70%-uk az őstermelésben, 12,7%-uk az iparban, 12%-uk házicselédként, a többi a bányászatban, kereskedelemben, közlekedésben talált munkát.)

az év folyamán Aszódon megnyílik az első állami fiújavító intézet, melyet 1890-ben a rákospalotai leánynevelő intézet követ. (Az első javítóintézetet a főváros létesítette, 1881-ben kimondva: a dologházat alakítsák át mindkét nembeli, 16 éven aluli csavargó és munkakerülő gyermekek javítóintézetévé = Fővárosi Szeretetház.) – Megalakul a Budapesti Szünidei Gyermektelep Egyesület, amely 8–12 éves, gyenge testalkatú szegény gyermekek 1–2 hónapos nyári nyaraltatását vállalta telepein (Kőbánya, Pomáz, Balatonlelle, Tata-Tóváros, Trencsén, Zebegény, Aszód).

1885. június 29. Szalárdi Mór egyetemi tanár kezdeményezésére, neves orvosok közreműködésével megalakul a Szegény Beteg Gyermek Egyesület, mely 1886. július 1-jén kezdi meg tényleges működését.


1886. július 8. Kihirdetik az 1886:XXII. törvénycikket, a községi törvényt. Rögzíti: a törvényes(ített) gyermekek atyjuk községi illetőségét követik, míg a törvénytelenek azon község illetőségébe tartoznak, amelyben születésük idején anyjuk tartózkodott. A törvény 145. §-a értelmében „mennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna”, minden község tartozik saját területén a magukat közsegély nélkül fenntartani nem tudó szegényekről, talált gyermekekről gondoskodni. (Vagyis az elhagyott gyermekek gondozása a szegényügy egy ága volt, melynek megoldását az állam a községekre hárította.)

1887. május 11. Kihirdetik az 1887:XXII. törvénycikket, mely elrendeli a kötelező védhimlőoltást.

december 26. A fővárosban megalakul a Gyermekbarát Egyesület, mely iskolai napokon több száz gyermeknek biztosított ebédet a népkonyhákon. Az egyesületet ténykedését 1888-tól a király is támogatta évi 1000 forinttal.

1889. március 10. Az anyagi-erkölcsi romlás veszélyének kitett 6–18 éves gyermekek megmentésére megalakul az Országos Gyermekvédő Egyesület Rakovszky István elnökletével.

december 15. Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztésében megindul a legismertebb gyermeklap, Az Én Újságom, mely Mackó úr és mások népszerű alakjával 1944 végéig szórakoztatta az olvasni még nem vagy alig tudó gyermekeket.

2. Képek








1. Állam és gyermekvédelem. Adattár, 18911918�BURUCS Kornélia

Állam és gyermekvédelem, 1891–1918

Adattár

1891. április 28. A király szentesíti a kisdedóvásról szóló 1891: XV. törvénycikket. (A törvény végrehajtása kapcsán 44 000/1892. számú rendeletével a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1892. október 18-án kiadja az Utasítás a polgári községek számára dokumentumot, melynek mellékleteiben a mintaszerű óvoda kialakításához nyújt segítséget.) „A kisdedóvás feladata a 3–6 éves gyermekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni; másfelől rendre és tisztaságra szoktatás, valamint ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni... tanításnak a kisdedóvás körében helye nincs.” A törvény megkülönbözteti a kisdedóvónők irányítása alatt álló intézeteket, valamint a dajkák felügyelete alatt álló állandó vagy ideiglenes (nyári) gyermekmenedékházakat. Mindkettőt – törvényi feltételek mellett – az állam, a községek (kötelezően a törvényhatósági jogú városok, vármegyei székhelyül szolgáló községek, továbbá 15 ezer forintot meghaladó állami egyenes adót fizető települések), hitfelekezetek, jogi személyek és – engedély birtokában – magánszemélyek tarthatnak fenn. A törvény kimondja: ahol ilyen gyermekintézmény van, ott minden szülő/gyám köteles 3–6 éves gyermekét/gyámoltját oda járatni, kivéve, ha igazolja, hogy otthon vagy másutt biztosítja gyermeke állandó gondozását és felügyeletét. A kisdedóvókat úgy kell kialakítani, hogy egy terembe legfeljebb 80 gyermek kerüljön, s tágas, világos, könnyen szellőztethető és kellően felszerelt szobákkal és a szabadban lehetőleg befásított, alkalmas játszótérrel” legyen ellátva. A kisdedóvó lehetőség szerint reggeltől estig nyitva tartandó.

1894. december 9. A király szentesíti a gyermek vallásáról szóló 1894: XXXII. törvénycikket, melynek értelmében az 1895. október 1. után vegyes házasságra lépők a házasságkötés előtt a kir. közjegyző, a kir. járásbíró, polgármester vagy főszolgabíró előtt véglegesen megegyezhetnek, hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék.

1894–1896. Benedek Elek kiadja a Magyar mese- és mondavilágot. A századforduló a gyermekirodalom első virágkora. Számos kiadó, nyomda, intézmény, egyesület adott ki nagy példányszámú és kötetszámú sorozatokat (pl. Az Én Újságom könyvei, Piros könyvek, Benedek Elek kis könyvtára, Százszorszép könyvek), s gombamódra szaporodtak a hosszabb-rövidebb életű gyermeklapok, magazinok is (Kis Lap: 1871–1904; Az Én Újságom: 1889–1944; Jó Pajtás: 1909–1925; Magyar Lányok: 1894–1944; Zászlónk: 1900–1948; Kis Pajtás: 1907–1944; Góbé, Hetedhétország stb.). A születő gyermekpróza első rangos mesterei: Pósa Lajos, Gaál Mózes és Benedek Elek voltak. Sebők Zsigmond Mackó úr és a két medvebocs: Dorka, Zebulon kalandjait folytatásos regényfolyamban mesélte el, derűsen szórakoztató volt Gombos F. Albin Hájas Muki kalandjai című gyermekregénye, Tutsek Anna Cilike-sorozata pedig a lányok okulására szolgált. A generációkat tanító értékes művekből csak néhányat említve: Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk (1907), Krúdy Gyula: Gyermekmesék (1909), Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér (1913), Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (1916), Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön.

1895. március 15. Fehér Kereszt Országos Lelencházegyesület név alatt egyesül a Szegény Beteg Gyermek Egyesület és az Országos Lelencház Egylet. Első védnöknője gr. Károlyi Sándomé, majd Stefánia főhercegnő.

1897. szeptember 23. Budapesten az uralkodó jelenlétében avatják fel a Tűzoltó utcai lelencházat.

1898. július 10. A király szentesíti a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló, 1898: XXI. törvénycikket. E szerint a talált és elhagyottnak nyilvánított gyermekek után 7 éves korukig a felmerülő gondozási, ápolási és nevelési költségeket 1899. január 1-jétől az Országos Betegápolási Alap fedezi.

szeptember 13–17. Budapesten Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszust rendeznek, amelyen a résztvevők az orvosi, a jogi, a pedagógiai, a jótékonysági és az emberbaráti szakosztály keretében a gyermekvédelem irányelveit igyekeztek tisztázni, a kongresszushoz kapcsolódó kiállításokon pedig az e téren elért hazai eredményeket mutatták be.

1899–1901. A Magyar Könyvtár sorozatban 3 kötetben megjelenik R. Kipling: A dzsungel könyve c. műve.


1901. június 5. A király szentesíti az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901: VIII. törvénycikket. Az állami gyermekvédelmet megalapozó a talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított hét éven aluli gyermekek védelmére Budapesten és az ország különböző vidékein gyermekmenhelyek (lelencintézetek) felállítását határozza el.

július 27. A király szentesíti a közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901: XXI. törvénycikket. Azok a hét évet betöltött volt állami gondozottak, akik törvényhatósági, magánárvaházakban vagy más jótékonysági intézetben, egyesületnél el nem helyezhetők, illetve akiket ekkor nyilvánítanak elhagyottnak, 15 éves korukig állami menhelyek kötelékében maradnak, s lehetőség szerint az intézet falain belül vagy „megbízható gondviselőnél, elsősorban gazdáknál és iparosoknál helyeztetnek el”. Az ilyen gyermekek gondozási, eltartási, nevelési, kiképzési költségei azonban az illetőségi községet terhelik.

az év folyamán Azon „hazafias czéltól” vezéreltetve, hogy ,a hasonló fajta külföldi képeskönyveket nélkülözhetővé” tegyék, Lampert Róbert (Wodianer F. és Fiai) könyvkereskedése 3–7 éves gyermekek részére kiadja a Faragó József által rajzolt Mindentudó képeskönyvet.

1902. Megjelenik Sebők Zsigmond: Mackó úr című műve.

1903. június 24. A belügyminiszter 1/V-c/1903. számú körrendeletével kiadja a Szabályzat az elhagyott gyermekek védelméről szóló dokumentumot. Rögzíti: a talált, valamint a hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermekeknek igénye van az állami gyermekmenhelybe való felvételre. Elhagyottnak kell tekinteni azokat a 15 éven aluli vagyontalan gyermekeket, akiknek eltartására és nevelésére köteles és képes hozzátartozói nincsenek, s akiknek eltartásáról a rokonok, jótevők, jótékony intézetek, egyesületek kellően nem gondoskodnak. – Budapesten megnyitja kapuit a Nyomorék Gyermekek Országos Otthona, mely a süketek, vakok és gyengeelméjűek kivételével a testileg nyomorék gyermekek nevelését, mesterségre tanítását tűzte célul.

1904. október A Gyermekvédelem c. folyóiratban cikk jelent meg Az iparostanulók védelme címmel. Részlet: „A szennyes, töredezett, rozoga ágy, korhadó szalmával megtöltött szalmazsák, gyűrött ágynemű, meghatározhatatlan színű takaró... füsttől, portól fekete fal, egy-egy törött ablak: többnyire... ez a hű képe annak a helyiségnek, amelyben a dolgos [tanonc] csapat napjának legtöbb óráját fárasztó munkában tölti... Ha a szegény inas az egész napi lótás-futásban elfárad, és az éppen nem mesterséghez tartozó cselédmunkában, házi teendők végzésében kimerül, még sincs joga a nyugalomhoz: előbb egy sor kannát kell telehordania vízzel, fát kell vágnia, azt is be kell hordania, tüzet raknia, a majsztrom rakoncátlan gyermekei körül való teendőket elvégeznie... Akárhány gazda még a szükséges táplálékot sem adja meg az inasnak, gyakran csak a hulladék jut nekik...”

az év folyamán A temesvári Délvidék Fehér Kereszt Lelencház Egyesület által fenntartott gyermekkórházban 5 fővel megindul a 6 hónapos gyermekvédőnői tanfolyam. A tananyag: a gyermek teste és ápolása; gyakoribb gyermekbetegségek; a beteg gyermek ápolása; a gyermek intézeti ápolása. (1910-től a képzést a budapesti M. Kir. Gyermekmenhely veszi át, 12 hónapos, részletesebb tananyagú tanfolyammal.)

1904–1907. 17 állami gyermekmenhely épül: Budapest, Pécs, Veszprém, Debrecen, Nagyvárad, Gyula, Kolozsvár, Szeged, Arad, Kecskemét, Szabadka, Szombathely, Rimaszombat, Munkács, Kassa, Marosvásárhely, Temesvár. (A menhelyek felvételi, gyűjtő és elosztó helyek voltak, ahonnan a gyermekeket a teleporvos és felügyelőnő ellenőrizte telepekre, onnan főleg parasztgazda és iparos nevelőszülőkhöz helyezték ki.)

1905. Edelsheim-Gyulai Lipót szerkesztésében megindul A Gyermekvédelem Lapja.

1906. február 25. Edelsheim-Gyulai Lipót és Karsai Sándor kezdeményezésére megalakul az Országos Gyermekvédő Liga, mely 15 pontos programjában a gyermeknyomor enyhítését, az állami és a társadalmi gyermekvédelem koordinálását tekintette fő feladatának. A társadalmi szervezetként alakult Liga anyagi alapja biztosítására dán mintára minden év májusában Gyermeknap címen országos utcai perselyes gyűjtést rendezett. A döntően társadalmi adakozásra alapozott jövedelmeiből elhagyott gyermekek részére nevelőintézeteket, iparos tanulóotthonokat, anya- és csecsemőotthonokat, hadiárvaházakat, a gyengeelméjű, illetve tbc-s gyermekek számára külön otthonokat, üdülőtelepeket, orvosi rendelőket tartott fenn, szegény családokat segélyezett, pénz- és ruhasegélyt folyósított, s anyagilag támogatta a gyermekvédelemmel foglalkozó egyéb egyesületeket, árvaházakat, bölcsődéket, népkonyhákat, szünidei fürdő-konviktusokat stb. Emellett jogsegélyi feladatokat is ellátott, s rábízták a züllött gyermekek védelme kérdésének megoldását is. 1920–1930 között szervezte a gyermekek külföldi, majd itthoni üdültetését.

június 3–4. Temesváron megrendezik az első magyarországi gyermekvédelmi kongresszust.


az év folyamánNagy László megalapítja a Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaságot, mely könyvtárat és 1910-től – nemzetközi viszonylatban elsőként – múzeumot tartott fenn, A gyermek címmel pedig folyóiratot adott ki. – A Kúria 79. számú döntvényében az anya házasságon kívül született gyermekeinek törvényes öröklést biztosít. (Az apát továbbra is csak az anya társadalmi állásához mért tartási kötelezettség terhelte, vele és családjával azonban a gyermek nem került rokonságba.)

1907. Ybl Miklós tervei alapján Budapesten megépül az Állami Gyermekmenhely (Lelencház), melyben jelentős kórházi részleg is működött (1957-től Heim Pál Gyermekkórház néven folytatja tevékenységét).

1908. május 31. A felekezet nélküli alapra helyezkedő gyermekvédelmi szervezetek ellensúlyozására Esztergomban megalakul a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve egyesület.

július 30. Az uralkodó szentesíti a büntető törvényeket és a bűnvádi perrendtartást kiegészítő és módosító 1908: XXXVI: törvénycikket. A büntetőnovella II. fejezete a tételes jogtól eltérően új alapokra fekteti a gyermek- és fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket. A korábbitól eltérően nem a megtorlást (mely csak nagyságrendjében, de nem jellegében tért el a felnőttekétől), hanem az elkövető egyéniségét, tettének okait és annak körülményeit figyelembe vevő intézkedéseket támogat, amelyek a gyermek megmentését és a nevelés szempontjait juttatják érvényre. A törvény kimondja: 12. életévét be nem töltött gyermek ellen sem vád nem emelhető, sem bűnvádi eljárás nem indítható. Az ügyében eljáró hatóság őt megfenyítés végett a házi fegyelem gyakorlására jogosított egyénnek vagy az iskolai hatóságnak adhatja át – utóbbi a gyermeket megdorgálhatja vagy iskolai elzárással büntetheti –, vagy az őt erkölcsi romlásnak kitevő környezetből ideiglenesen gyermekmenhelybe szállíttatja. A 12–18 éves fiatalkorúakkal szemben a bíró mérlegelése alapján a következő intézkedések foganatosíthatók: dorgálás, próbára bocsátás, javító nevelés, fogház- vagy államfogház büntetés. 1910. január 1-jétől működött a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága is, mely felügyelte a javítóintézeteket, s ellenőrizte a kísérletileg kihelyezett, illetve próbára bocsátott gyermekeket.

augusztus 6. Kihirdetik az 1876. évi közegészségügyi törvényt módosító 1908: XXXVIII. törvénycikket, mely értelmében a település a körorvos útján felügyel a magánfelek által dajkaságba adott és az állami menhelyek által elhelyezett gyermekek ápolására. A csecsemőhalandóság elleni küzdelem előmozdítása érdekében előírja: a helyi hatóság köteles szakképzett bábát tartani. Bábaképzés az 1910-es években 12 helyen folyt Magyarországon. Bábának 20–40 éves, jó erkölcsű és egészséges, írni-olvasni tudó nők jelentkezhettek. Az okleveles bábák önállóan vezethették le a normális lefolyású szüléseket, gondozhatták az újszülötteket, a gyermekágyas anyákat. A 4–6 hetes tanfolyamon kiképzett cédulás bábák rendszerint 1–1 községben folytathatták tevékenységüket. Az 1908. évi törvény értelmében 800 lakos feletti községnek okleveles bábát kell alkalmaznia, 10 ezer lakosig hármat, e fölött 5 ezer lakosonként 1–1 bábát kell foglalkoztatni.

az év folyamán Megalakul az Országos Anya- és Csecsemővédő Egyesület. Célja: szegény nők támogatása a terhesség, szülés, gyermekágy és szoptatás ideje alatt.

1909. Megalakul a Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen gr. Tisza István és Prohászka Ottokár elnökletével. – Elkészül Bartók Béla: Gyermekeknek című zongoraműve.

1909–1925. A Jó Pajtás című gyermeklap népszerű alakja Dörmögő Dömötör. (1925–36 között a Tündérkert című lap Lekvár Petijének történeteiből okulhatott a gyermeksereg, majd 1935–1944 között ismét a Jó Pajtást vehették kézbe.)

1910. Szegénysorsú gyermekek szanatóriumi kezelésének biztosítására Zsófia hercegnő és Apponyi Albert gr. fővédnöksége mellett megalakul a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület. – Ez évtől a gyermekgyógyászat kötelező tanulmányi ág az egyetemi orvosképzésben, 1916 óta pedig kötelező szigorlati tárgy.

1911. Megjelenik Lévai Ödön: Gyermekmenhelyeink és csecsemővédelmünk című könyve, melyben nehezményezi, hogy a rászoruló kisdedeknek csak töredéke kerül menhelybe. Részlet a könyvből: „Az okok ismeretesek – írja. – A községek nem utalják be a csecsemőt, gyermeket, már csak azért sem, nehogy a községnek kelljen megtéríteni a sokszor ránézve igazán terhes és magas összegre rúgó gondozási költséget, ha 7 éves elmúlt... Helytelen lelketlenül bánni el a csecsemőgyerek életével, mint a bába- és javasasszonyok javarésze... A csecsemő élete ellen valóságos szövetkezetek esküsznek össze. A gyilkosság módja sokféle... Anyja által a falura adott vagy az anyjától elvett csecsemőket a zsemlyés savanyútej, a pálinkás zsemlye és kenyér, mákfőzet és káposzta, szilva – ezek a leggyakoribb »magyar okok« – hamarosan sírba viszik. Siettetik a rettenetes piszok, az ápolás, gondozás hiánya, és talán még kis jóakarat is, nemegyszer az angyalcsináló és gondozó nevelőszülő részéről, aki megszánja végül a csecsemőt, és más módon sietteti pusztulását...”


1911. Ignotus előszavával megjelenik Nádai Pál: Könyv a gyermekről. Munka, játék, művészet c. kétkötetes műve, melyben a gyermekszoba kialakításának, a mesélés és a gyerekjátékok fontosságának, a képeskönyveknek, az ifjúsági irodalomnak, továbbá a gyermekmunkára, a természet szeretetére, művészi, erkölcsi és szociális nevelésének szentel fejezeteket.

1912. július 18. Kihirdetésével hatályba lép az állami, vármegyei és államvasúti alkalmazottak családi pótlékáról szóló 1912: XXXV. törvénycikk. A törvény a köztisztviselőket különösen kedvezőtlenül érintő megélhetési viszonyokon kívánt segíteni. A családi pótlék összege a különböző alkalmazotti kategóriák és a gyermekszám alapján évi 100–600 korona volt. A családi pótlékot elsősorban a férfi kapta, nőalkalmazott csak akkor, ha a gyermek apja elhunyt, vagy teljesen keresetképtelen, illetve ha külön éltek, s a nő igazolta: a gyermek az ő gondviselése alatt áll, s eltartásáról ő gondoskodik.

1913. április 12. Kihirdetik a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. törvénycikket, mely elrendeli, hogy minden kir. törvényszéknél, amelynek büntető hatásköre van, fiatalkorúak bíróságát kell felállítani. A fiatalkorúak bírájának joghatósága elé tartozik minden 15 éven aluli gyermek, továbbá azok a 15–18 év közötti fiatalkorúak, akik nem sajtóvétséget, illetve olyan bűncselekményt követtek el, amelyet halál- vagy fegyházbüntetéssel sújt a büntető törvény. A fiatalkorúak bíróságai 1914. január 1-jén kezdik meg működésüket. (A Budapesti Büntetőtörvényszék adatai szerint a fiatalkorúak ügyeinek száma 1914-ben 4750, 1915-ben már 6667, 1916-ban pedig 7347 volt.)

az év folyamán A berni Wander A. G. Gyógyszer- és Tápszergyár Budapesten leányvállalatot létesít. Fő készítményei: malátakivonatból, tojásból, tejből és kakaóból álló Ovomaltine roboráló szer, tápszerek, malátakivonatok.

1915. június 13. Bárczy István fővárosi polgármester és Madzsar József kezdeményezésére megalakult az Országos Stefánia Szövetség. A szövetség ténykedése két nagy területet fogott át: egészségügyi szakmunka (orvosok, védőnők, tejkonyha, napközik, terhes- és szülőintézetek, anya- és csecsemőotthonok, csecsemő- és gyermekkórházak), valamint a helyi fiókszövetségek által végzett szociális karitatív munka. A magyarországi nagyarányú csecsemőhalálozás elleni küzdelem irányítására a szövetség igazgatósága 1917. március 29-i ülésén döntött az Anya- és Csecsemővédelmi Központi Intézet (később: Zita Királyné Alapítványi Intézet) felállításáról, amely a fővárosban a Vas u. 10.-ben működött, mintagyermekkórházzal, -dajkaintézettel, -bábaképzővel, védőnői és gondozónői továbbképző intézettel. A szövetséghez tartozott az Uránia tejkonyha is, ahol a mesterséges táplálásra szoruló és beteg csecsemők részére orvosi felügyelet és előírás alapján készítették el a különféle tejkészítményeket. A Szövetség az 1920-as években megszervezte a vándorkelengye akciót, az otthon szülő nők segítésére pedig vándorládákat állított össze; a kórházakban működő védőnői útján, valamint az Anyák iskolája keretében felvilágosító munkát folytatott. 1927-től országos jelleggel működött 1949-ig, az anya- és csecsemővédelem állami irányítás alá vételéig. 1932-ben 237 védőintézete működött országszerte 431 orvossal, 572 védőnővel; 54 tejkonyhát, 11 anyaotthont, 13 szülőintézetet, 30 bölcsődét tartott fenn. A Zöldkereszt általános egészségvédelmi jogosítványaival egy időben a „Stefánia” 1941-ben Országos Egészségvédelmi Szövetséggé alakult. A Szövetség 1928-tól Anya- és Csecsemővédelem címmel folyóiratot adott ki.

az év folyamán Kármán Elemér Erzsébetfalván felállítja a Kriminálpedagógiai Intézetet.

1915–16. Adatok szerint Budapesten a bejegyzett prostituáltak 49%-a kiskorú volt.

1916. június 8. A háború okozta néppusztítás ellensúlyozásaként a belügyminiszter 72 078–XII/1916. számú körrendeletében a munkába járó anyák 1 éven felüli gyermekeinek ellátása végett napközi otthonok létesítésére hívja fel a törvényhatóságok figyelmét. (Hivatalosan itt szerepel először a napközi elnevezés.) A 64 237/1917. számú rendeletében a belügyminiszter „a napközi otthonoknak, mint nemzeterősítő intézményeknek a minél általánosabb” elterjesztését sürgeti. A napközikben – a délelőtti és a gyermek korának megfelelő délutáni munka és játéktermi foglalkoztatás mellett – megoldják a gyermekek háromszori étkeztetését (reggeli, ebéd, uzsonna), heti egyszeri fürdetését, a köröm- és hajvágást, az ebéd utáni alvást. A napköziben állandó orvosi felügyelet működött, figyelemmel kísérve a gyermekek egészségügyi állapotát.

1917. június 15. Az 1913-ban létrejött Budapesti Gyermeküdülőhely Egyesület átalakulásával osztrák mintára megalakul az MSZDP irányítása alatt álló Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete, mely gyermekvédelmi, kulturális, karitatív, gyermekegészségi és propagandatevékenységet folytatott. 1918-ban az egyesületet bízták meg a Károly király gyermeknyaraltatási akció lebonyolításával, melynek keretében 20 ezer gyermek utazhatott Abbáziába (Opatija), a tengerpartra.


2. Képek







1. Társadalom, nevelés, mozgalom, 19191945. Adattár,� 1919-1945BURUCS Kornélia

Adattár, 1919–1945

1919. január 6. Szülei hatodik gyermekeként megszületik Dudás Juli, a Falum Galgamácsa c. visszaemlékezés szerzője. „Az első gyermeket megszülte édesanyám 1897-ben, aki sajnos csak 14 napot élt... Lett is egy évre 1898-ban, gyönyörű kislány, Erzsikének hívták, 7 éves korában meghalt torokgyíkban. A harmadik született 1906-ban, a negyedik 1907-ben, az ötödik 1908-ban, a hatodik (én) 1919. január 6-án. A harmadik gyermekük szintén kislány volt, ez is meghalt 7 éves korában. A negyedik is kislány volt, ez leesett a lócáról kiskorában, eltört a gerince, 25 éves koráig betegen élt. Bátyám, aki 1908-ban született, ez is fiatalember korában elhalálozott. Maradtam én...” – részlet az 1976-ban megjelent Falum Galgamácsa c. visszaemlékezésből.

március 26. Közzéteszik a Forradalmi Kormányzótanács (FKT) VII. számú rendeletét, amellyel megszüntette a törvénytelen gyermek fogalmát, s egyenjogúsította őket a törvényes házasságból született gyermekekkel. (Az 1920-ban tartott népszámlálás szerint az ország 8 millió lakosából 2,775 millió a 16 éven aluli gyermek, akiknek 10%-a házasságon kívül született.)

április 1. Közzéteszik az FKT nevelési és oktatási intézmények állami tulajdonba vételéről szóló XXIV. számú rendeletét.

április 16. Az FKT LX. számú rendeletével köztulajdonba veszi az anya- és gyermekvédelem, a közjótékonyság és a hadigondozás céljait szolgáló intézményeket.

április 18. A Közoktatásügyi Népbiztosság elrendeli az osztatlan népiskolák helyett a pedagógiai követelményeknek megfelelő hatosztályos, egységesített népiskolák felállítását.

április 26. Megjelenik az FKT LXXI. számú gyermekvédelmi rendelete. Kinyilvánítják: „A Tanácsköztársaság a gyermekek testi és lelki védelmét legfontosabb feladatának tartja. A bajokat megelőző gyermekvédelem leghivatottabb helye az iskola. Ezért a kormányzótanács az iskolában gyermekvédő gyámi állásokat rendszeresít.” Az iskolai gyámok feladata, a pedagógusokkal, az iskolaorvossal és a szülőkkel együttműködve, a gyermekek testi és lelki fejlődésének figyelemmel kísérése, s azok betegsége vagy erkölcsi veszélyeztetettsége esetén a szükséges intézkedések megtétele. A rendelet a gyermekotthonokat (internátusok) és a gyermeklélektani vizsgálatokat végző pedagógiai laboratóriumokat jelöli meg gyermekvédelmi intézményként. – Kihirdetik az FKT LXXII. számú rendeletét is, mely az erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy társadalomellenes magatartást tanúsító gyermekek részére kisegítő szociális nevelést rendszeresít. Eszköze „nem a megtorlás, hanem a munkás életmódra nevelés útján történő megelőzés”, mely feladat ellátását a gyermekügyi bizottságokra bízza.

május 12. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 32. számú rendeletével valamennyi iskola és játékiskola (óvoda) mellett megszervezi a gyermekek kötelező egészségügyi vizsgálatát ellátó iskolaorvosi hálózatot; a fogorvosokat pedig kötelezték arra, hogy napi két órában az iskolás gyermekek fogait kezeljék (1919. március 29-én kelt rendelet).

június 5. A Közoktatásügyi Népbiztosság 36. sz. rendeletével felállítja az Országos Gyermeküdülési Hivatalt a tanköteles egészséges és beteg gyermekek üdültetésének egységes szervezésére, irányítására.

1919 ősze Megalakul a Magyar Cserkészszövetség. A mozgalom célja: komoly jellemnevelés, egészséges testedzés és gyakorlati ügyességfejlesztés által jó honpolgárokká nevelni a diákokat. (Az ifjúsági mozgalomnak 1922-ben közel 15 ezer, 1937-ben pedig már 54 ezer tagja volt.) A jellemnevelés alapja a 10 pontos cserkésztörvény: „l. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond... 3. A cserkész, ahol tud, segít... 6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket... 10. A cserkész testben-lélekben tiszta.” A cserkészmozgalom résztvevői korosztályokba osztva folytatták a munkát: a 8 évesnél fiatalabb fiúk a farkaskölykök, a 8–10 évesek az apródok, a 10–12 évesek a kiscserkészek, s a 12–16 évesek a cserkészek. Különleges kiképzésben részesültek a vízi-, repülőcserkészek, valamint a regősök. A cserkészek a különböző cserkészpróbák révén nyerték el kiképzésüket. Az első 3 hónapi jelöltidő alatt az újoncpróbára készültek, megismerve a cserkésztörvényeket, a nemzeti jelvényeket, a helyes magatartás szabályait és a környéket, majd letették a fogadalmat. A második próba tárgyai: elsősegély, megfigyelés, tájékozódás, jeladás, ügyességek,


tüzelés és főzés, közhasznú ismeretek, a harmadiké: táborozás, környék-, térkép- és időjárásismeret, próbakirándulás, életmentés, betegápolás, egészségvédelem, úszás, takarékosság, gyakorlati cserkészélet. A három fő próba letétele után kerülhetett sor az 50 különpróba közül némelyek letételére.

1920. február. S. A hágai Central Comité meghívására útnak indul az első magyar gyermekvonat Hollandiába. A tíz évig tartó külföldi gyermeküdültetés keretében közel 62 ezer vézna, vérszegény, beteges gyermek töltött el több hónapot holland, belga, svájci, svéd és angol családoknál. (A 100. gyermekvonat 1926. április 12-i indításánál megjelent Horthy Miklós, Izabella Auguszta fővédnöknő, József és Albrecht kir. hercegek.)

november New Yorkból elindul a Mar Cantabrico hajó, fedélzetén a nélkülöző magyarországi gyermekek megsegítésére az amerikai magyarok 16 241 ládát megtöltő szeretetadományaival. Az adományokat az Országos Gyermekvédő Liga osztotta szét a rászorultak között.

1921. július 28. Kihirdetik az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosításáról szóló 1921: XXX. törvénycikket. Az 1868. évi népiskolai törvény óta a tankötelezettségnek nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni. Az 1921. évi törvény ezért megerősíti: minden gyermek gondviselője (szülő, gyám, gazda), törvényi kivételektől eltekintve, köteles a gyermeket 6. életévének betöltését követően 9 tanéven át nyilvános iskolai oktatásban részesíttetni (6 tanév elemi népiskola, 3 tanév továbbképző [ismétlő] iskola). Az iskoláztatási kötelezettség magában foglalja a vasár- és ünnepnapi istentisztelet látogatásának kötelezettségét is. Igazolatlan mulasztásai esetén a gondviselőt megintik, pénzbírsággal, végül kihágás miatt 600 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújthatják.

szeptember 30. Kísérletképpen 10 fővárosi iskolában megkezdi működését az iskolanővéri intézmény. Az iskolanővéreknek szociális, karitatív és erkölcsvédelmi feladataik voltak.

december 31. Kihirdetik a testnevelésről szóló 1921: LIII. törvénycikket. A „testgyakorlatok” iskolai bevezetésére már az 1830-as évektől történtek szórványos kísérletek, melyek a kiegyezés után kaptak nagyobb lendületet: Eötvös József 1867-ben a középiskolai, 1868-ban a népiskolai és polgári iskolákban írta elő a testgyakorlást. Az 1873-ban kiadott vezérkönyv a testnevelés céljaként a szép testtartás, a testi fejlődés és egészség előmozdítását, az erő és ügyesség, az akaratszilárdság fejlesztését jelölte meg. Az 1890-es években a tornázáson kívül az atlétika, a játékok, az úszás és korcsolya is bekerült a testgyakorlás körébe. 1899-ben a VKM heti két órában szabta meg a testnevelési órák számát, s heti egy alkalommal kötelező szabadtéri játékot írt elő. A Tanácsköztársaság reformtervében már heti 3 tornaórát, 1–2 játékórát, s havi 1 napos kirándulás bevezetését tervezte. Az 1921: LIII. testnevelési törvény gondoskodni kívánt mindkét nembeli tanulóifjúság rendszeres testneveléséről, s a leventeegyesületek szorgalmazásával szervezni kívánta az iskolát elhagyó ifjúság testnevelését is. A városokat, községeket játszóterek, fürdők, uszodák stb. fenntartására, illetve támogatására kötelezi. Az 1925. évi tanterv a testnevelés céljaként az egészség, edzettség, az ügyesség tervszerű fejlesztését, az önfegyelem, az önálló cselekvésre és az összetartozásra való nevelést fogalmazta meg.

1922. február 25. Az 1884. évi ipartörvényt módosító I922: XII. törvénycikk korlátozza az elemi iskolába járó gyerekek tanoncként való foglalkoztatását. 12 év alatti gyermeket iparvállalatokban, ideértve azok irodáit is, sem tanonci, sem más minőségben alkalmazni nem szabad. Képesítéshez kötött iparban 12 éven felüli gyermeket csak tanszerződés alapján lehet foglalkoztatni; képesítéshez nem kötött munkát azonban bármely iparvállalatban végezhet. Pékiparban, szén- és fűtőmunkára, hajókon stb. gyermeket egyáltalán nem lehet alkalmazni.

az év folyamán Az Országos Gyermekvédő Liga, a Magyar Vöröskereszt Egyesület és az Országos Stefánia Szövetség megalakítja a Genfi Nemzetközi Gyermekmentő Egyesület Magyar Csoportját, a Magyar Gyermekmentő Szövetséget. Megállapodásuk szerint az anya- és csecsemővédelmet 3 éves korig a Stefánia Szövetség látja el, a Gyermekvédő Liga az iskolás gyermekek gondozásával foglalkozik, a Vöröskereszt Egyesület pedig az ismétlő iskolás és iskolából kikerült fiatalság védelmét vállalja.

1923. június 16. „A Gyermekért” Országos Gyermekegészségügyi Társaság rendezésében a budapesti Műcsarnokban megnyílik az I. Országos Gyermekügyi Kiállítás. A Műcsarnokban 3 hónapig nyitva tartó kiállításon az érdeklődők a gyermek testi fejlődésével, betegségeivel, nevelésével-oktatásával, anyagi-erkölcsi védelmét szolgáló intézményekkel és intézkedésekkel kapcsolatos anyagokat, továbbá a hazai ipar és kereskedelem gyermekek céljaira szolgáló termékeit (taneszközök, tápszerek, bútorok, gyermekápoló szerek stb.) tekinthették meg, valamint ugyanilyen témákban előadásokat hallgathattak.

az év folyamán Az Országos Stefánia Szövetség megindítja az ingyentej akciót, melynek során kétezer terhes és szoptatós anya, valamint kétezer csecsemő és három éven aluli kisgyermek napi 1 (később fél) liter pasztőrözött


tejet, az egy éven aluli csecsemők pedig tejkészítményt kaptak.

1924. május 31. A 4300/1924. ME. számú rendelet értelmében 18 éven aluli fiatalkorúak részére nem lehet olyan mozgókép-előadást tartani, „amelyeknek tárgya, vagy cselekménye, vagy ezeknek egyes részei a serdülő fiatalság lelkületét, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsan befolyásolhatná, vagy képzeletük szertelen felcsigázására alkalmas”.

az év folyamán A népjóléti és munkaügyi miniszter 151 317/1924. számú rendelete szellemében a helyi hatóságok kötelesek a Stefánia Fiókszövetségek megalakulását szorgalmazni, a védőintézet felállításához helyiséget biztosítani, vállalni azok fűtését, takarítását, telefonköltségeit, továbbá részben vagy egészben előteremteni a védőnői illetményeket. – A gyermekek megsegítésére létrehozott nemzetközi unió kezdeményezésére a Népszövetség elfogadja a gyermek jogaira vonatkozó, öt elvet tartalmazó genfi nyilatkozatot. „I. elv: A gyermeket abba a helyzetbe kell hozni, hogy testileg, lelkileg szabályszerűen fejlődhessen... III. elv: Válságos időkben a gyermek legyen az első, akin segítünk... IV. elv: A gyermeket olyan helyzetbe kell hozni, hogy megkeresse a kenyerét, és védeni kell minden kizsákmányolással szemben.”

1925. március Budapesten az iskolai egészségvédelmi feladatok ellátására kísérletképpen 7 körzetben életbe lép az iskolaorvosi szolgálat, 1926-ban pedig valamennyi körzetben bevezetik. Az iskolaorvosi és egészségtanári intézményt már 1885-ben bevezették, a rendelkezés azonban papíron maradt, a hálózatot – évtizedekkel később – csak a fővárosban szervezték meg. Itt az iskolaorvos hatásköre 1927-ben, a tanonciskolák kivételével, az összes községi tanintézetre, 1933-tól pedig a tanonciskolákra is kiterjedt. Feladata: az iskolás gyermek egészségügyi és szociális gondozása, a tanulók egészségvédelmi ismeretekre való oktatása volt. Rendszeresen ellenőriznie kellett a tanulók egészségi állapotát, ruházkodását. Különös gondot viselt a fertőző betegségek terjedésének megelőzésére. Figyelemmel kísérte az iskolai helyiségek tisztaságát, fűtését, világítását, az iskola felszerelését. A 212/1939. közgyűlési szabályrendelet értelmében az iskolaorvosi hálózat a megelőzést szolgálja, s csak az igazoltan szegény tanulók gyógykezelését végzi. A szolgálat keretében iskolaorvosok, iskolai szakorvosok (szem-, fül-, orr-, gége-, bel-, ideg-, sport-és fogorvosok, bőr- és szívgyógyászok) és gondozónők működtek. Az iskolaorvosok munkáját az iskolanővérek segítették.

június 1. A szentendrei kincstári telepen megnyílik az első nagyobb szabású hazai gyermeküdülő-telep, ahol 3 hetes turnusokban 3 ezer gyermek pihenhetett.

július 1. A népjóléti miniszternek az állami gyermekmenhelyekbe való felvétel, a gondozási költségek viselése tárgyában kiadott 2000/1925. eln. számú rendelete a 15 éven aluliak tekintetében az anyagi mellett az erkölcsi elhagyottság fogalmát is bevezeti.

1926. március 24. Kihirdetik a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló (tanyasi) népiskolák létesítéséről szóló 1926: VII. törvénycikket. A központilag szervezett és államilag támogatott népiskola építési program az 1926. évi törvényre épül, jóllehet az akció már 1925-ben megindult. A program 5 év alatt ötezer tanyasi iskola felépítését tűzte ki célul. Az építkezéseket az Országos Népiskolai Építési Alap szervezte. Jelentősebb építkezések: kecskeméti, szegedi, debreceni tanyavilág; Nagykálló és Balkány körüli tanyavilág (Szabolcs m.); egri járás, letenyei járás (Zala m.). A VKM jelentése szerint 1928. március 1-jéig 2315 tanterem és 1130 tanítói lakás épült. Az ötezredik objektum szimbolikus átadására a szeged-rókusi elemi iskolában került sor 1930-ban.

az év folyamán Az Országos Gyermekvédő Liga Horányban megnyitja az Izabella-üdülőtelepet, 1929-ben pedig Farkasgyepün a Frigyes főherceg telepet. – Ez évben a 68 gyermeknevelő intézetben mindössze 2958 gyermek nevelkedett, a többi 38 ezer gyermek nevelőszülőkhöz volt kihelyezve.

1927. július 3. Kihirdetik az 1927: XIV. törvénycikket, mely a közszolgálati (állami, törvényhatósági, községi és egyházi tényleges vagy nyugdíjas) alkalmazottak kiváló erkölcsi magaviseletű és előmenetelű gyermekei számára tanulmányi ösztöndíjat biztosít.

1928. január 21. Az e napon kihirdetett 1928:V. törvénycikk rendelkezik a iparban és némely más vállalatnál foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről. 14 éven aluli gyermekeket a törvényben megjelölt üzemek, vállalatok körében nem lehet foglalkoztatni, s tilos éjjel dolgoztatni őket; gyermek- és fiatalkorúval tilos olyan munkát végeztetni, amely testi erejüket meghaladja, vagy egészségüket, testi épségüket, erkölcsüket, illetve fejlődésüket veszélyezteti.

az év folyamán A főváros iskoláiban bevezetik a tejtízóraiztatást, a gyenge testalkatú, vérszegény, valamint tuberkulózisra hajlamos gyermekek egészségének javítása végett pedig csukamájolaj-akciót szerveznek.


1930. Az Országos Közegészségügyi Intézet 1926-ban létesített egészségügyi mintajárásainak tapasztalataira alapozva szélesebb körben kibontakozik a Zöldkereszt-mozgalom. Az 1920-as években – a felső és középosztályok egzisztenciális gondjai miatt – a társadalmi alapon működő intézmények munkája akadozott. Ráadásul ezek a szervezetek zömmel a városokban működtek. A falusi gondozási tevékenység első lépéseként néhány mintajárásban felállították a tisztiorvos által vezetett egészségvédelmi szolgálatot, mely anya- és csecsemővédelemmel, az iskolás korú gyermekek védelmével, a gümőkór, a nemi betegségek, a trachoma és malária elleni küzdelemmel, valamint a népélelmezés kérdésével foglalkoztak. A falvakban zöldkeresztes védőnők látogatták a családokat. A 730/1940. BM. számú rendelet az anya- és csecsemővédelmet 1941. január 1-jétől országosan a zöldkeresztes szolgálat feladatkörébe utalta. Az anya- és csecsemővédelmi tevékenység hatékonyságát azonban korlátozta, hogy a Zöldkereszt működése a falusi lakosság alig több mint harmadára terjedt ki.

1933. március 4. A 2600/1933. ME. számú rendelet a négynél több gyermekes családfőt megillető adókedvezményekről rendelkezik. E szerint az 5–6. gyermek után 200–200 P-vel, minden további gyermek után még 300 P-vel csökkentheti adóalapját az adóalany. Meghatározott esetekben a föld-, ház- és általános kereseti adóból, valamint az ezek után járó állami, törvényhatósági és községi adókból is mérséklés illeti meg.

1934. A gyermeklélektan tudományos művelésére Schnell János vezetése alatt megalakul a M. Kir. Gyermeklélektani Intézet, mely elméleti munkássága mellett szegény gyermekek számára ingyenes nevelési és pályaválasztási tanácsadót tartott fenn.

1936. május 19. Az 1936: IX. törvénycikk 18. §-a kötelezővé teszi a diftéria elleni védőoltást.

július 15. Az 1936: XXIII. törvénycikk és az 1030/1936. BM. számú rendelet módosítja az 1891. évi kisdedóvásról szóló törvényt. Arra hivatkozva, hogy a kisdedóvás már nem annyira a középosztály, mint inkább a szegényebb néprétegek szülői felügyelet nélkül maradó gyermekeinek gondozását ellátó szociális intézmény, a 3–6 éves korú gyermekek egész napos felügyeletét, gondozását ellátó kisdedóvókat, gyermekotthonokat – a tanfelügyelő nevelésügyi ellenőrzésének fenntartása mellett – szociális és egészségügyi intézményekké szervezik át, az ezek feletti ellenőrzést pedig a Belügyminisztérium hatáskörébe utalják. A törvény szorgalmazza a napközis óvodák és napközi otthonok szervezését is. (A Falu Szociális Alap 400 ezer P-nél több támogatást nyújtott falusi óvodák bővítésére, míg a visszacsatolt vidékeken a „Magyar a magyarért” mozgalom karolta fel a napköziotthonos óvodák kialakítását. Az átalakítás, bővítés, felszerelés átlagosan 4700 P-be került.)

1938. december 30. Kihirdetik az 1938: XXXVI. törvénycikket, mely az iparban, kereskedelemben, bányászatban, kohászatban foglalkoztatott napszámosok, munkások, altisztek és iparossegédek számára gyermeknevelési pótlékot biztosít. A havi 5 pengős járulékot a gyermek 14. életévének betöltéséig folyósítják.

1939. augusztus 14. Az 1940: XXIII. törvénycikk alapján létrejön az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA), mely a sok- (négy-, illetve ennél több) gyermekes családok intézményes támogatását s a gyermekvédelem feladatainak ellátását tűzte ki célul.

2. Képek






1. Gyermek a szovjet rendszerben. Adattár, 1945-1971BURUCS Kornélia

Adattár, 1945–1971

1945. február 11. „A dolgozók gyermekeiért – a dolgozók erejével” jelmondat jegyében Gyermekbarátok Országos Egyesülete (GYOE) néven újjáalakul a munkás gyermekbarát mozgalom, mely az első években gyermekek nyaraltatását, napközik létesítését, csomagosztást, felruházást, tankönyvek, taneszközök szétosztását szervezi. (Az egyesület 1947-ben megszűnt.)

1946. június A „Magyar Makarenkó”-ként emlegetett Ádám Zsigmond irányításával Hajdúhadházán megnyílik az első hazai gyermekváros. A gyermekvárosok a gyermekotthonok fejlettebb formájaként szerveződtek 1945 után, melyek méretükben és pedagógiai célkitűzéseikben, módszereikben Makarenko munkatelepeihez voltak hasonlatosak. A gyermekváros lényegében 300 férőhelynél nagyobb nevelőotthon, amelyekben a gyermekek 3–18 éves korukig, koedukáltan nevelkedtek. Ez tette lehetővé azt is, hogy az árva vagy más okból állami gondozásba került testvérek egy otthonba kerüljenek. Az első gyermekváros Hajdúhadházán létesült, egy tölgyeserdő közepén. (A háború alatt épített katonai kiképzőtábor pavilonjait vette birtokba, mely 1946 elejéig szovjet katonai lókórházként funkcionált.) A bentlakásos munkaiskola 4 részből állt: fiúk és lányok részére külön-külön, életkor szerint kialakított otthonból, 300 kat. h. szántógazdaságból (a szükséges felnőtt munkaerővel és eszközzel), 8 osztályos általános iskolából és szakképzést nyújtó műhelyekből. 1957 novemberében a volt Károlyi-kastélyban nyílt meg a fóti gyermekváros, melynek költségeihez az országos gyűjtés több mint 5 millió forinttal járult hozzá. 1958. szeptemberben a soponyanagylángi, 1959-ben pedig a berettyóújfalui gyermekvárost adták át. (Az 1950-es években azonban alig építettek gyermekotthonokat, sőt a meglevők is lepusztult épületekben vegetáltak. Az 1950-es évek végétől kezdtek korszerűbb gyermekotthoni hálózatot kialakítani, s ekkor különült el a gyámügyi munka és a nevelőotthoni hálózat egymástól.) – A GYOE gyermekmozgalmi tagozataként indul útjára az úttörőmozgalom, mely két szervezeti formában fogta össze a 6–14 éves korú gyermekeket: a 6–10 évesek a pajtás-család tagjai (24 tag), míg a 10–14 évesek az úttörőőrsben tömörülnek (10 fő). Az úttörők ideológiai és nevelési eszményét tükröző 12 pontjából: „1. Az úttörő szabad hazában, szabad emberek között, szabad emberként akar élni! 2. Az úttörő szereti hazáját, népét, küzd és dolgozik érte!... 5. Az úttörő ismeri és lelkiismeretesen teljesíti kötelességeit! 6. Az úttörő mindig kész segíteni másokon. 7. Az úttörő bátor és fegyelmezett!... 9. Az úttörő önként aláveti magát a közérdeknek! 10. Az úttörő őrzi egészségét és fejleszti tudását.” 1947 őszén az úttörőmozgalom és a cserkészet egyesülésével létrejön az egységes általános iskolai gyermekmozgalom. Az 1950-es években az úttörőmozgalmi munka központjában a tanulás segítése („Tanulj jobban”-mozgalom), valamint a népgazdasági feladatokba való bekapcsolódás állt. 1957. február 18–19-én, országos értekezletén újjáalakul az úttörőmozgalom, s felveszi a Magyar Úttörők Szövetsége nevet. A munka súlypontja változik: homlokterébe az öntevékenységre, közéletiségre, a szabad idő hasznos eltöltésére nevelés kerül. 1963-tól indulnak az úttörőolimpiák és a Pajtás Kupa-versenyek; az 1960-as években kezdik meg működésüket az úttörő önkormányzatok, -tanácsok. – Indul a Pajtás újság.

december 19. Kihirdetik a házasságon kívül született gyermekek jogállását 1947. június 1-jei hatállyal szabályozó 1946: XXIX. törvényt. A jelentős társadalmi vita közepette és a házasság szentségét féltő egyházi vezetők éles támadásaitól kísért törvényben a jogalkotók arra hivatkoztak: a demokráciával összeegyeztethetetlen „a családi jogállásnak mai egyenlőtlensége, az embereknek születésükhöz igazodó értékelése”. A törvény kimondja: a gyermekek családi jogállásukat tekintve teljesen egyenjogúak, teljes jogú tagjai mindkét szülőjük családjának, tekintet nélkül arra, hogy házasságban avagy azon kívül születtek. A vér szerinti rokonokat az apa és anya oldalán egyforma erkölcsi és anyagi kötelességek terhelik a gyermek nevelése, gondozása, tartása tekintetében. E jogszabálytól kezdve nem jegyzik be az anyakönyvbe a „születése törvénytelen” megkülönböztetést; a magyar jogba e törvény vezeti be a bejegyzett, „képzelt atya” intézményét. (Adatok szerint ekkor a házasságon kívüli születések aránya évi 8–9%, s kb. 500 ezer „törvénytelen” személy élt az országban.)

1947. Magyarul is olvasható Makarenko „pedagógiai hőskölteménye”, Az új ember kovácsa, melyről 1948 januárjában a Zeneakadémia nagytermében nyilvános vitát is rendeznek. – Bemutatják a Valahol Európában című filmet. (Rendező: Radványi Géza.) – Megalakul az Úttörő Szövetség.

1948. július 31. Átadják az úttörővasút első 3 km-es szakaszát. – Átadják a Csillebérci Úttörő Nagytábort.

1948. ősze A budapesti Szent László Kórházban beállítják az első „vastüdőt”, mely a gyermekparalízisben


(gyermekhűdés, -bénulás) légzésbénult gyermekeken segített.

november Mátraszele, Zabár és Homokterenye községekben típusóvodát avatnak.

1949. augusztus 20. Kihirdetik az 1949: XX. törvényt, az ország Alkotmányát. 51. §: „A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét.” 52. §: „A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.”

az év folyamán A szovjet Komszomol Színház mintájára magalakul az Ifjúsági Színház, az Állami Bábszínház, ősszel pedig Fábri Zoltán igazgatása mellett Budapesten megnyitja kapuit az Úttörő Színház, mely 1952-ig működött ezen a néven.

1950. május 18. A helyi tanácsokról szóló 1950: I. törvény megszünteti az árvaszékeket. Gyermekvédelmi feladatkörük a tanácsok végrehajtó bizottsága mellett működő gyámhatóságokhoz került, míg jogvitás ügyekben hatáskörüket a bíróságok vették át.

az év folyamán Szovjet mintára zászlót bont az Ifjú Turista Mozgalom. A tanulók 8 napos túrákon tanulmányozzák az ország történelmi, földrajzi, geológiai, növénytani kincseit, gyűjtéseikkel gazdagítva az iskolai szertárakat. – Megalakul az Ifjúsági (1952-től: Móra Ferenc) Könyvkiadó, mely a gyermekkönyvek döntő többségét jelenteti meg. Adatok szerint 1945-ben 24 gyermekirodalmi mű jelent meg 300 ezer példányban, 1950-ben pedig már 103 gyermekkönyvet adtak ki több mint egymillió példányban. Az 1950-es években számos szovjet ifjúsági regény és színdarab látott napvilágot. Hőseikkel (Zoja Kozmogyemszkaja, Oleg Kosevoj és társai) a rendszer új eszményt kívánt állítani a gyerekek elé. „Megtanítják őket az igazi hazaszeretetre, a proletár nemzetköziség szellemére, a termelésben, a tanulásban, a békéért folyó harcban való helytállásra” – hangzott el egy 1951-ben rendezett konferencián.

1950 k. Több szovjet ifjúsági filmet mutatnak be a mozik (Timur és csapata, Vörös nyakkendő, Ifjú gárda, Távol Moszkvától).

1951. március 8. Kihirdetik a sokgyermekes anyák jutalmazására alapított, az Anyasági Érdemrend és Érdemérem adományozása tárgyában született 1951:9. számú törvényerejű rendeletet. A kitüntetéseket a 6 vagy több gyermeket nevelő anyák kaphatják, akik „ezzel hozzájárultak népességünk gyarapodásához és államunk megerősítéséhez”.

május 19. A Minisztertanács 1011/1951. számú határozata a növekvő munkaerő-szükséglet fedezésére a nők fokozott ütemű munkába vonásáról dönt. A nők 1945 utáni közéleti és munkaerő-piaci előretörését a politika ösztönözte. Előfeltétele volt azonban a bölcsődei, óvodai és napközihálózat szélesítése is. A szoptatós anyák munkalehetőségének biztosítása érdekében az 1951. évi rendelet kimondja: minden olyan üzemben, hivatalban, ahol műszakonként legalább 250 nő dolgozik, a 9 hónaposnál fiatalabb gyermekek részére kisbölcsődét kell létesíteni; az állandó bölcsődei férőhelyek számát 9000-re kell emelni; a gyermek-intézmények nyitvatartásának igazodnia kell a dolgozók műszakbeosztásához. (Komoly problémát okozott azonban, hogy az üzemi és a területi gyermekintézmények fejlesztését nem hangolták össze. Állandó problémát jelentett a gyermekintézmények zsúfoltsága is, amelyek sokszor a legelemibb egészségügyi feltételeket is nélkülözték. A falvakban az idénybölcsődék, -óvodák, -napközik felállításától vártak eredményt. Ám ha meg is kezdték működésüket a mindössze 2–3 hónapig üzemelő gyermekintézmények, a felszerelési, nevelési hiányosságok, az egyhangú élelmezés stb. miatt a gyermekes anyák alig vették igénybe.)

1952. június 6. Kihirdetik a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952: IV. törvényt. A családjogi törvény a korábbi szülői hatalom helyébe (melyet elsősorban az apa, másodsorban az anya gyakorolt) a szülői felügyeletet helyezi, melyet a szülők együttesen, a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kötelesek gyakorolni. „A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, neveljék, testi és szellemi fejlődésében elősegítsék. Arra kell törekedniök, hogy a gyermek egészséges, művelt, erkölcsös, népéhez hű, hazáját szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék.” A törvény már nem használja az 1946-ban még szereplő „házasságon kívül született gyermek” fogalmát. Új elvek szerint szabályozza az örökbefogadás intézményét is: a jövőben csak kiskorú személyt lehet örökbe fogadni családi nevelésének biztosítása érdekében (nem pedig az érintett öröklését biztosítandó); az örökbefogadás nem szerződéssel, hanem a felek kérelmén alapuló hatósági engedéllyel jön létre. A törvény a gyámsági jog terén megszünteti a nők gyámviselési képességének korábbi korlátozását.

1953. február 8. A minisztertanács 1004/1953. számú határozata az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről. A terhes- és szülő nőt egészségügyi és munkaügyi kedvezményekben, március 1-jétől 400


Ft értékű ingyenes csecsemőkelengye-juttatásban részesíti. – A 6/1953. MT. számú rendelet március 1-jétől a termelőszövetkezeti tagokra is kiterjeszti a családi pótlékra jogosultságot (a tsz-tagok három, 10 éven aluli gyermek után kapnak családi pótlékot), s emeli a családi pótlék összegét. – A minisztertanács 8/1953. számú rendelete „az anyák és gyermekek védelmének fokozása, anyagi és egészségügyi helyzetének megjavítása” érdekében a gyermektelen családokra, a 20. életévüket betöltött, önálló keresettel rendelkező nőtlen, illetve hajadon személyekre gyermektelenségi adót vet ki. Mértéke: az adóalap 4%-a, háztartási alkalmazottaknál 15 Ft.

az év folyamánMegjelenik Révész Zsuzsa: Játékkereskedelem c. könyve. Részlet: A századvég „babaszép... kifejezéstelen, kozmopolita jellegű babái helyett ki kell alakítanunk az új magyar baba típusát... a jellegzetes, egyéni, a nemzeti vonásokat és hagyományokat kidomborító és mégis reális, játékos” babatípust. „A jó baba olyan, amilyennek a nép a legkedvesebb gyermekeit látja. Kedves arcú, ügyesen mozgó.” A színesbőrű gyermekeket ábrázoló babák „a felszabadulás előtt torz, komikus külsejű ábrázolások voltak. Mi is azzal szolgáltuk a proletár internacionalizmust, hogy a színesbőrű gyermekeket ugyanolyan kedvesen ábrázoltuk a babákban, mint a fehérbőrűeket.”

1954. augusztus 6. Az állami gondozásba vétel feltételeit szabályozó 51/1954. számú minisztertanácsi rendelet kimondja: „A kiskorú gyermek gondozása, nevelése, testi és szellemi fejlődésének elősegítése, valamint személyi és vagyoni érdekeinek védelme a szülők kötelessége.” A 4. §-a kimondja: „(1) A gyámhatóság állami gondozásba veheti azt a kiskorú gyermeket, akinek szülei ismeretlenek, nem élnek vagy munkaképtelenek, és a gyermek tartásáról, valamint neveléséről sem a szülők, sem más tartásra kötelezhető hozzátartozók nem tudnak gondoskodni. (2) Ha a környezet a kiskorú gyermek nevelését, fejlődését vagy egészségét közvetlenül veszélyezteti és a gyermek érdekének megóvására tett intézkedés eredményre nem vezet, munkaképes szülők gyermekét is állami gondozásba lehet venni.”

szeptember 15. A Minisztertanács 2111/1954. számú határozatával a gyermekvédelem és a gyámügyi igazgatás főfelügyeletét az Oktatásügyi Minisztérium hatáskörébe utalja.

1957. június 1. Hatályba lép a vallásoktatást szabályozó 21/1957. számú kormányrendelet, mely gyakorlatilag az addigi helyzetnek megfelelően „.pontosította” a hitoktatás rendjét, bár iskolai vonatkozásban a művelődésügyi tárca az „ateista nevelés” követelményrendszerét kívánta erősíteni. A nem felekezeti alsó- és középfokú oktatásban a kötelező hit- és erkölcstant az állam és egyház szétválasztása, az iskolák államosítása szellemében az 1949:5. számú törvényerejű rendelet megszüntette, s a vallásoktatást fakultatívvá tette. Az 1950-es évektől a hitoktatás szűk keretek között, állandó ellenőrzés mellett folyt. A gyermekeket mindkét szülő írásos beleegyezésével, személyes megjelenése esetén lehetett hittanra íratni. A korlátozás miatt egyrészt a házi, s még inkább a templomi hitoktatás terjedt el. Ezt 1974-ben – az egyház számára hátrányosan – szabályozták. Eszerint: a gyermekekkel való foglalkozás csak templomban és más istentiszteleti helyen történhet, heti két alkalommal, 1–1 órában, önkéntes részvétel mellett.

június 27. Bemutatják az első televíziós gyermekműsort: Ácsi, Hapci, Ugri címmel.

szeptember 24. A gyermek- és ifjúságvédelem hatékonyabbá tétele érdekében a kormány 62/1957. számú rendeletével felállítja az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsot az e kérdéssel foglalkozó állami és társadalmi szervek munkájának összehangolása érdekében. (1961-ben megszüntetik.)

november 15. Az első száz állami gondozott gyermek birtokba veszi a fóti gyermekvárost.

az év folyamán Több országos járványt követően (1911, 1926, 1931, 1947, 1954) ez évben jár a legtöbb megbetegedéssel a járványos gyermekbénulás Magyarországon. – A hazai gyerekolvasók is kézbe vehetik A. de Saint-Exupéry: A kis herceg c. művét. – Indul a Dörmögő Dömötör című gyermeklap. – A KISZ központi lapjaként megindul a Magyar Ifjúság c. hetilap.

1958. szeptember 16. Az egészségügyi miniszter 5/1958. számú rendelete meghatározza a kötelező védőoltások körét (tuberkulózis, himlő, hastífusz, szamárköhögés, tetanusz, vérhas), s azt, hogy milyen korban kell ezeket a gyermekeknek megkapniuk.

november 15. A művelődésügyi miniszter 183/1958. számú utasítása értelmében a magyar nyelvű óvoda, ha az óvodába járó gyermekek szüleinek legalább 2/3-a kéri, nemzetiségi óvodává alakítható, 25 gyermek szülőjének kívánsága esetén pedig nemzetiségi csoport szervezhető.

1959. Az ENSZ 10 elvet tartalmazó nyilatkozatot fogad el a gyermekek jogairól. 2. elv: „A gyermek különleges


védelmet élvez, s jogi, valamint egyéb eszközökkel lehetőséget és alkalmat kap arra, hogy fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, lelkileg és társadalmilag fejlődjék...” 9. elv: „A gyermeket védeni kell az elhanyagolás, kegyetlenség és kizsákmányolás minden formájával szemben. Semmilyen kereskedelemnek nem lehet tárgya.”

1961. január 1. Ez évtől az Állami Biztosító az év első újszülöttjének 20 ezer Ft-os életbiztosítási kötvényt ajándékoz.

január 21. „Karácsondon ritka vendég a gólya – írja egy a születésszám csökkenése miatt aggódó hetilap. – Több fiatalasszony – bár sem anyagi, sem egészségügyi oka nem indokolja – megszakíttatta terhességét. Ésszel élünk – mondták, akiket kérdeztünk. S talán kényelmükre, nyugalmukra, szórakozásukra gondoltak.” Az 1960-as évek elejétől sokan aggódtak a népességfogyás miatt. Tény, hogy 1962 születési mélypont volt: mindössze 130 053 gyermek jött a világra, 42%-kal kevesebb, mint 1954-ben, miközben a művi abortuszok száma meghaladta a 163 ezret. A nagyobb városokban egyre több pár döntött az 1–2 gyermek mellett, s a falusi fiatalok között is legfeljebb a 3 gyermek dívott. A jelenség okaként tartották számon az életmódra kiható gazdasági-társadalmi változásokat, köztük a nők munkába állását, a család funkcióinak megváltozását, az igények növekedését, az egyéni „önzést” stb.

1961. augusztus 20. Budapesten a Várkert Bazárban megnyitja kapuit a Budai Ifjúsági Park.

október 7–12. Az országgyűlés elfogadja az oktatásügyet szabályozó 1961: III. törvényt. Az iskolareform alapgondolata: az oktatás közelítése az élethez a gyakorlati termelőmunka erősítésén keresztül, illetve a műveltséganyag korszerűsítése. A törvény a 6–16 éves korig tartó, 10 éves általános iskolai tankötelezettséget deklarálja. Az értelmi fogyatékos, de képezhető gyermekek nevelését gyógypedagógiai intézetekben kívánja megoldani.

1962. január 10. A művelődésügyi miniszter rendelkezik a névadással, a házasságkötéssel és a családi jubileumokkal összefüggő ünnepségek társadalmi szervezéséről. Jóllehet a névadó ünnepség hivatalosan nem kívánt a keresztelő helyettesítője lenni, s nem voltak kialakult hagyományai sem, a politika igyekezett egyre ünnepélyesebbé, családiasabbá tenni a „családi élet szocialista jellegű ünnepi alkalmát”. Nem mindig sikerült: a nagyobb vállalatoknál gyakorlattá vált az évente 1–2 alkalommal tartott tömeges névadó, mely inkább tömeggyűléshez hasonlított. A tanácsi és vállalati névadók az évek során számos szimbolikus elemmel bővültek: kisdobosok vagy úttörők részvétele, nyakkendőjük odaajándékozása; szülők és névadó szülők ünnepélyes fogadalomtétele; a név ünnepélyes kihirdetése; ajándékozás (nemritkán a szülő társadalmi rangjának megfelelően); emléklap kiállítása stb.

június 16. Kihirdetik az 1962: 13. számú törvényerejű rendeletet, mely előírja: azon községekben, városokban, ahol legalább 15 ugyanazon nemzetiséghez tartozó tanköteles van, s gondozója kívánja, biztosítani kell, hogy anyanyelvükön részesüljenek oktatásban, vagy anyanyelvüket az iskolában kötelező tantárgyként tanulják. A nemzetiségi oktatás jogi lehetőségét már az 1949. évi alkotmány garantálta, s ezt követően az 1953: III. törvény 3. §-a az óvodai, az 1961: III. törvény az iskolai, az 1962: 22. számú törvényerejű rendelet az egyetemi és más felsőoktatási intézményi, az 1965: 24. számú törvényerejű rendelet pedig a gimnáziumi és szakközépiskolai anyanyelven való nevelést-oktatást biztosította. Ténylegesen azonban a nemzetiségi oktatás csak szerény keretek között folyt. A nemzetiségi óvodahálózat még az 1980-as években is szerénynek volt mondható, a nemzetiségi tanulók zöme pedig még az 1970-es évek közepén is magyar tannyelvű (ún. nyelvoktató) iskolákba járt, ahol az anyanyelvet csak heti 3 (1969-től 4) órás tantárgyként tanulták. Az országban mindössze 1–1 szerb–horvát és román, 2 szlovák tanítási nyelvű általános gimnázium és 3 német nemzetiségi gimnáziumi tagozat működött, ám az 1960. évi reform nyomán ezekben a két tannyelvű iskolákban csak a társadalomtudományi tantárgyakat tanulták saját nyelvükön, a reáliákat magyarul oktatták.

1966. június 1. A 16/1966. számú kormányrendelet július 1-jétől kiterjeszti a családi pótlékra jogosultak körét, s felemeli a juttatás összegét. A „gondoskodó” állam erőfeszítéseket tett a többgyermekes családok támogatására (gyermekintézmények, családi pótlék). A mezőgazdasági tsz-tagok 1953 márciusától, 3 vagy több gyermek után voltak jogosultak családi pótlékra. A 16/1966. számú kormányrendelet már meghatározott munkaegységet teljesítő tsz-tag két, 14 éven aluli gyermeke után biztosított családi pótlékot, melynek összege viszont alacsonyabb volt, mint a munkaviszonyban állóké: két gyermek után összesen havi 140, minden további gyermek után gyermekenként havi 70 forint illette meg őket. (A rendelet nyomán a korábbinál 100 ezerrel több tsz-tag kapott családi pótlékot.)

1967. január 29. A 3/1967. számú kormányrendelettel január 1-jétől bevezetik a gyermekgondozási segélyt. Bevezetéskor a gyes a gyermek 2,5 éves koráig illette meg a dolgozó anyát. A jogosultság feltétele: a szülést megelőző 1,5 éven belül 12 hónapos, teljes munkaidőben végzett munkaviszony, illetve a szülést megelőző


naptári évben a termelőszövetkezeti közös munkában 120 napi részvétel. A GYES összege 600 (tsz-tagoknál 500) forint. Az 5/1969. számú kormányrendeletet bővítette a GYES-re jogosultak körét, és a segélyezés időtartamát a gyermek 3 éves korának betöltéséig emelte fel. (Adatok szerint 1967-ben a kereső szülő nők 72%-a, 1968-ban 70%-a vette igénybe a GYES-t.)

október 8. A Munka Törvénykönyve (1967:II. tv.) kimondja: munkaviszonyt a 14. életévét betöltött személy létesíthet, ha az általános iskolát eredményesen elvégezte, vagy az iskola rendszeres látogatása alól felmentették. (A szünidei munka engedélyezett.)

1969. augusztus 15. A Zánka és Balatonakali község közötti Csorsza patak völgyében lerakják a Balatoni Úttörőváros alapkövét. A 220 hektárnyi területen elterülő objektum a gyermekek ellátásához, pihenéséhez, szórakozásához, neveléséhez szükséges feltételeket biztosította. Volt itt saját kikötő, strand, csónakház, sportpályák, sportcsarnok és stadion, erdei tornapályák, sétányok, éttermek, nyári és téliesített tábori épületek, korszerű egészségház, de itt kapott helyet az Úttörőtörténeti Múzeum, valamint a „Balaton élővilága” bemutatóház is. (Az úttörőtábor és -város 1971. július 10-én nyitotta meg kapuit, bár az építkezések 1975. májusig elhúzódtak.)

október 1. Hatályba lép a kiskorúak állami gondozásáról és az állami gondozott kiskorúak örökbefogadásáról szóló 20/1969. számú kormányrendelet. Eszerint olyan kiskorú esetében, „akinek gondozása, nevelése, tartása, testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődése” nincs biztosítva, a gyámhatóság védő- és óvóintézkedést tehet, eljárást indíthat, illetve kezdeményezheti a kiskorú állami gondozásba vételét. Utóbbi esetben az örökbefogadáshoz a vérszerinti szülők hozzájárulása nem szükséges.

1971. október 2. „Az ifjúság szerepének felismerése, valamint a társadalom felelőssége” által vezéreltetve kihirdetik az ifjúságról szóló 1971: IV. törvényt. Kinyilvánítja: „Az ifjúság a társadalom szerves része: cselekvő részese a társadalom életének, és hordozója jövőbeni fejlődésének, számottevő politikai erőt képvisel. A társadalom a következő nemzedéktől saját harcának folytatását és szándékai megvalósítását várja, általa kívánja a jövőt formálni, alakítani.” A törvény szerint: „(1) Az ifjúság felnevelése, a róla történő gondoskodás elsősorban a szülők kötelessége... ennek feltételeit mindenekelőtt a családban kell biztosítani. (2) Az állam megfelelő intézkedésekkel segítséget nyújt a szülőknek...” A törvény megállapítja az ifjúság alapvető jogait és kötelességeit (tanulás, munka, művelődés, pihenés, sportolás, egészség, munkába való beilleszkedés, szociális biztonság, szervezeti élet).

2. Képek











1. Az úttörõvasutasok 10 pontjaAZ ÚTTÖRŐVASUTASOK 10 PONTJA

ÚTTÖRŐ PAJTÁSOK

Úttörővasutasnak lenni kitüntetés. Gondoljatok arra, hogy ebben a minőségben építitek a szocialista hazát, és a magyar vasutasok nagy családját képviselitek.

Büszkén tekintünk rátok, és bízunk bennetek. Érdemeljétek ki ezt a bizalmat jó tanulással, udvarias és fegyelmezett magatartással, valamint utasításszerű és gondos szolgálatvégzéssel.

Mindenkor tartsátok be a baleset-elhárítási szabályokat!

Óvjátok az utasok és sajátmagatok testi épségét!

FORGALMI SZOLGÁLATTEVŐ PAJTÁS

1. Megfontoltan és körültekintően cselekedj! Ne siess, ne kapkodj!

2. Idejében készülj fel a vonatok fogadására és menesztésére, valamint az ezzel kapcsolatos teendők elvégzésére!

3. Mozgó járművekhez ne állj közel!

4. A sínek között ne tartózkodj! A feltöltött peronon közlekedj!

5. Ha a vágányok közé kell menned, a belépés előtt nézz körül, hogy mozgó jármű nem veszélyezteti-e épségedet.

6. Amíg a jármű a váltókon át nem haladt és a biztonsági határjelzőn belül nem ért: ne állítsd át a váltót!

7. Mozgó járművek közé soha ne menj!

8. Ne ugorj fel, illetőleg k mozgó járműről, ezt az utasok részéről is meg kell akadályoznod!

9. Síkos talajon óvatosan haladj, a felhintett úton közlekedj!

10. Ha valamit nem tudsz, kérdezd meg az állomásfőnöktől!

VONATKÍSÉRŐ PAJTÁS

1. A vonatnál kijelölt helyedet idejében foglald el!

2. Szorgalmazd az utasok beszállítását!

3. Az előírt jelzések adásával ne késlekedj!

4. Indulás előtt lépjél fel a vonatra, és a kocsi ajtaját csukd be! A kocsiajtót csak a vonat megállása után nyisd ki!

5. Mozgó vonatra ne ugorj fel, és addig ne lépj le, amíg az meg nem állt! Az utasoktól is követeld ezt meg!

6. A kocsiajtó kinyitása előtt nézz körül, nehogy veszélyeztesd az utasok vagy sajátmagad testi épségét.

7. A kilátókocsin ne engedd meg, hogy az utasok az ajtóra és a korlátra üljenek, vagy a kocsiból kihajoljanak.

8. A kézifékek kezelését illetéktelenek részéről akadályozd meg! Ne tűrd, hogy a fékfogantyúra kézipoggyászt akasszanak, illetve eltorlaszolják a kézifék-berendezést.

9. Ne engedd meg, hogy az utasok a nyitott ablakon át botokat és egyéb tárgyakat kidugjanak, valamint a kocsiból tárgyakat kidobjanak.


10. Segíts az öregeknek, rokkantaknak, kisgyermekkel utazó anyáknak a be- és kiszállásnál! A szükséges felvilágosításokat készségesen add meg!


tankonyvtar.hu · Web viewA felekezet nélküli alapra helyezkedő gyermekvédelmi szervezetek ellensúlyozására Esztergomban megalakul a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő

Documents