Óvodabál az emberbôl” HÍRMONDÓ · Kör titkára lett. 1956. október 26-án a debreceni Szocialista ... Az 1987. évi első lakiteleki talál-kozón az MDF kilenc alapítójának

EGYHÁZASRÁDÓCI HÍRMONDÓ 2013.október 4

HÍRMONDÓEGYHÁZASRÁDÓCIXI.ÉVFoLYAM128.SZÁM ÖNkorMÁNYZAtIkIADVÁNY 2013.október

Apróhirdetésbalogunyomban 2009-es építé-sű, mediterrán jellegű, 3 szobás, 100 négyzetméteres családi ház eladó. Irányár: 18,9 millió Ft. Tel.: 0630/384-6508.egyházasrádócon, a Bartók Béla utcában 85 százalékos készültsé-gű, új építésű családi ház eladó! Érdeklődni: 0630/8249-121 vagy 0630/4480-217.többgenerációs családi ház el-adó! 6 szoba /200 m2/ + 2 garázs, műhellyel, 1400 m2 telekkel eladó. Tel.: 30/427-2113.egyházasrádócon a VASÚTÁLLO-MÁS közelében, Kossuth L. u. 66. sz. alatti 2 szobás, összközműves, felújításra szoruló családi ház eladó. Érd: Tel: 06/92/354-762, 06/70-557-2631.

egyházasrádócon a Kossuth L. u. 18. sz. alatt eladó 1180 négy-szögölön 110 m2-es ház (három szoba, fürdőszoba, központi fű-tés, gázrácsatlakozási lehetőség) melléképületekkel és garázzsal. Telefon: 420-220.egyházasrádócon Bem József u. 4 szám alatti gázfűtéses családi ház (2 szoba, fürdőszoba) melléképü-letekkel, garázzsal, 3050 m2-es telekkel eladó. A telek külön is megvehető. Érd.: 0630/662-3621, 94/420-067.egyházasrádócon, a Kossuth Lajos utcában eladásra kínálunk 3 db egymás melletti belterületi ingatlant jutányos áron. Érd.: 0620/344-0478, vagy 0630/350-1113.

egyházasrádócon a Forgó utca 1. szám alatt 2 szobás felújításra szoruló családi ház eladó. Érd.: 0694/420-428.egyházasrádócon a Dózsa György utcában 2 szobás, összközműves családi ház melléképületekkel eladó. Irányár: 4 200 000 Ft Érd.: 0670/272-5656kÁLYHAkÉSZ TŰZIFA ELADÓ! Érd.: 70/4169841 vagy 94/420-559Építési telek SÜRGŐSEN eladó! egyházasrádócon, Körmendhez közeli felén (Kisújfalu) Hunyadi János u. 10 szám alatti építési telek eladó. Telek mérete: 1051 négyzetméter. Érdeklődni Németh Csabánál lehet a 0630/713-0111 vagy a 0630/334-0776 telefon-számon.

Anyakönyvi hírekSzületés:–

Házasság:–

Halálozás:Für Lajos elhunyt 2013. október 22-én.

A hozzátartozóknak részvétünk!

Folytatás a 2. oldalon

Elhunyt Für Lajos volt honvédelmi mi-niszter, Egyházasrádóc díszpolgára október 22-én hajnalban, a budapesti Honvédkór-házban. Für Lajos 82 éves volt.

ÉleteFür Lajos 1930. december 21-én született

Egyházasrádócon. Édesapja, Für Lajos és édesanyja, Csuti Julianna református vallású kisparasztok voltak. Öt gyermekük közül három érte meg a felnőttkort.

Az általános iskolát Egyházasrádócon végezte. 1950-től a debreceni tudományegyetem hallgatója, 1954-ben szerzett középiskolai történelemtanári diplomát. 1954-től 1957-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelmi intézetében dolgozott, Szabó István professzor tanársegéd-jeként.

Letartóztatás,internálás1956 októbere az egyete-

men érte, a debreceni Kossuth Kör titkára lett. 1956. október 26-án a debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány titkárává választották. A második katonai inváziót végrehajtó orosz had-sereg katonái november 4-én hajnalban letartóztatták, és rövid időre internálták. 1956 ka-rácsonya előtt szabadult, Franciaországba menekült, de 1957. május 16-án hazatért. Ezután egy évig állásnélküli volt. 1958. márciusban könyvtári alkalmazott lett a debreceni Tiszántúli Református Egyházke-rület Nagykönyvtárában. 1961. márciustól a fővárosban rakodómunkás a Temaforg nevű vállalatnál. Fél év múlva Dabason, ezután Pestújhelyen kapott pedagógusi állást.

tanítás1964. januártól térhetett vissza a tudo-

mányos kutatói pályára, a Magyar Mező-gazdasági Múzeum tudományos munkatár-sa lett; felsőoktatási állást azonban még év-tizedekig nem kapott, csak 1978-tól, illetve 1981-től taníthatott másodállásban előbb a nyíregyházi, majd az egri tanárképző főiskolán. Amikor az 1980-as évek közepén Irinyi Károly, a KLTE történészprofesszora katedrát ajánlott neki, a helyi vezetők és a pártközpont megakadályozták kinevezését.

1987-tõl az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem Bölcsészettudományi Karán a

közép- és kora újkori magyar történelmi tanszék docense, 1990-tõl egyetemi ta-nára. Kutatási területe a magyarországi agrártermelés és társadalom 18-20. századi története. 1958-ban bölcsészdoktori, 1971-ben kandidátusi címet, 1983-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett. Közel kétszáz ta-nulmánya, cikke és tíz kötete jelent meg. Az MTA Agrártörténeti Bizottságának a tagja. 1997. január 16-án a francia becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki.

közíró, MDF-ala-pító

Közíróként az elsők között emelt szót a határainkon túl élő magyarság sorsáért. Politikai mozgástere 1986-1987-től vál-tozott meg lénye-gesen. Az 1987. évi első lakiteleki talál-kozón az MDF kilenc alapítójának egyike. 1989. márciusban, az MDF I. országos gyűlésén elnökségi taggá választották. Az 1990. évi ország-gyűlési választások második fordulójá-ban Vas megye 5.

sz. (Körmend és vidéke, így szülőfaluja) választókerületében második lett, mandá-tumát pártja Vas megyei területi listáján szerezte. 1990. május 3-tól honvédelmi miniszteri kinevezéséig az Országgyűlési emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának a tagja. 1990. május 23-ától a Horn-kormány megalakulásáig a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere volt. 1991. december 15-től 1993. május 26-ig az MDF ügyvezető elnöke volt; tisztéről ön-ként mondott le. 1994. február 19-től, An-tall József halála után a Magyar Demokrata Fórum elnöke. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MDF országos listájának második helyén szerepelt, mint Hajdú- Bihar megyei listavezető szerzett mandátumot. A honvédelmi állandó bizottság, azon belül az elvi, politikai, katonai albizottság tagja volt. 1996. március 7-én, az MDF X. országos gyűlése után, mivel a gyűlésen történtek miatt többen eltávoztak a pártból, kilépett az MDF frakciójából, független képviselő-ként dolgozott tovább.

Búcsúzunk

„…a háromszín-lobogók mellé tegyetek

ki gyászlobogót!”Október 22-én 18 órakor Egyházasrádóc

Község Önkormányzata megemlékezést tar-tott az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az ünnepség elején néma csendben, főhajtással búcsúztunk Für Lajos volt honvédelmi minisztertől, Egyházasrádóc díszpolgárától.

A megemlékezés Balogh Tamásné szavalatá-val folytatódott, majd közösen elénekeltük a Himnuszt. Ezt követően a Kossuth Lajos Általá-nos Iskola tanulói ünnepi műsorral tisztelegtek 56 mártírjai előtt. Sőre Zoltán polgármester kö-szöntőjét követően megkezdődött az ünnepi közgyűlés. A hagyományokhoz híven átadták Egyházasrádóc Község Önkormányzata által adományozható kitüntetéseket.

Díszpolgári címet vehetett át dr. Gyürki Lász-ló pápai prelátus. „A cím azon személyeknek adományozható, akik Egyházasrádóc község fejlődéséért, a közélet, a gazdaság, a tudo-mány, a művészet, az oktatás, az egészségügy vagy a sport területén maradandót alkottak,

illetve kimagasló eredményt értek el. Gazdag életművükkel a község, az ország, a világ egye-temes érdekeit tiszteletre méltóan szolgálták.” A köszönő szavak előtt meghatódva hallgattuk Für Lajos dr. Gyürki Lászlóhoz írt díszpolgári köszöntő levelét.

MegjegyzésAz újság szűkös terjedel-

me miatt egy-egy cikk nem az aktuális számban jelenik meg. Kérjük szíves megér-tésüket!

FELHÍVÁS!Az egyházasrádóci Meseház óvoda

felvételt hirdet DAJkA munkakör be-töltésére.

Jelentkezés feltételei: 8 általános iskolai végzettség, da jka szakképzés megszerzésének vállalása önköltségen, jó kommunikációs készség

Jelentkezni személyesen lehet az óvoda vezetőjénél: 2013. 11. 04-én 8.00–12.00-ig.

„…minden elismerés jó érzést vált ki az emberbôl”

ÓvodabálAz Egyházasrádóci „Meseház ovi” alapítvány

és a szülők közössége 10. jubileumi jótékony-sági bálját tartotta október 12.-én. A szülők, a dolgozók és az alapítvány képviselői mindent megtettek, hogy emlékezetes szórakozást nyújtsanak valamennyi résztvevőnek. A jó hangulatról Németh László gondoskodott. Az esten felléptek a Szombathelyi Salsa tánccso-port tagjai, valamint Varga László tehetséges tanítványai. A TINI GIRLS 20 perces műsorát a salsások fergeteges táncbemutatója követte. Közben az érdeklődők megtudhatták, mi vár rájuk az elkövetkező időszakban, hiszen a jós-nő megállás nélkül fogadta az érdeklődőket. Az SZM szülők és az óvodai dolgozók jóvoltá-ból számtalan finom süteményt kóstolhattak vendégeink. A tombolasorsolás után még hajnalig tartott a mulatság.

Itt szeretném megköszönni valamennyi támogatónknak a felajánlásokat, hiszen ren-geteg anyagi és tárgyi támogatás érkezett az óvodába. Ily módon szeretnénk köszönetün-ket kifejezni valamennyi szülőnek azért a sok segítségért, amivel támogatták a rendezvény lebonyolítását.

Köszönjük, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, bízunk benne, hogy sikerült egy felejthetetlen estét együtt töltenünk.

Jövőre is számítunk mindenkire, aki szív-ügyének tekinti a község óvodájának gya-rapodását, hiszen a bevételt a gyermekek környezetének szebbé tételére, valamint fejlesztő eszközök vásárlására fordítja az alapítvány.

Széperzsébet óvodavezető

Az “OTP-MOL Bozsik-program” 2012–2013-as Tanévindító Gyermeklabdarúgó Fesztiválját október 6-án rendezték meg Telkiben, a Magyar Labdarúgó Válogatott edzőközpont-jában. A rendezvény keretein belül jutalmat vehettek át az elmúlt tanévben kiemelkedő munkát végző edzők, sportcsoportvezetők, testnevelő tanárok. A díjazottak között sze-repelt Süle Gyula, a Kossuth Lajos Általános testnevelő tanára is.

– Elmondanád pár szóban, mi az az OTP-MOL Bozsik program?

– Ez egy utánpótlás program, óvodás kortól 13 éves korig tart, amiben sportegyesületek és intézmények vehetnek részt.

– Mióta tagja a programnak a Kossuth Lajos Általános Iskola?

– Már a Bozsik program elődjében, a Góliát programban is részt vettünk, ez 1998-ban kezdődött. Nem csak az iskola, hanem a helyi sportegyesület is részese a programnak.

– Mi a program célja? Milyen feltételei van-nak a csatlakozásnak?

– A célja az, hogy minél több gyerek szeresse meg a labdarúgást, és kiválasszuk a legtehet-ségesebbeket a magyar labdarúgás számára. Feltétele nincs a csatlakozásnak, illetve csak az, hogy ősszel és tavasszal részt kell venni a körzeti tornákon.

– A csatlakozás óta érezhető a gyerekek teljesítményének javulása?

– Részben. Itt nem a teljesítmény számít, ha-nem az, hogy minél több meccset játszanak. Az-tán majd úgyis a legügyesebbek maradnak, és ők már a versenyrendszerbe is bekapcsolódnak. Az azért eredmény, hogy a Góliát programban többször voltunk országos döntőn, illetve a kisiskolák diákolimpiáján labdarúgásban két-szer szerepeltünk országos döntőn, ahol egy hetedik és egy tizenegyedik helyet szereztünk.

– Tipikusan csajos kérdés: lányok is futbal-loznak Egyházasrádócon?

– Igen, egyre több lány is bekapcsolódik a programba. Alsós korban együtt fociznak a fiúk és lányok.

– A Magyar Labdarúgó Szövetség egy em-lékplakettel díjazta a munkádat. Milyen érzés volt átvenni a díjat?

– Természetesem minden elismerés jó érzést vált ki az emberből. Valahol azt érzem, hogy elismerik a munkánkat és talán jelzi, hogy jól

csináljuk azt, amit csinálunk. Nekem az is siker, ha az egyházasrádóci focicsapatban minél több olyan labdarúgó játszik, aki az iskolában szerette meg a labdarúgást.

– A díjátadók között voltak „nagyobb ne-vek”. Mondanál közülük párat?

– A díjat Nyilasi Tibor adta át, aki a Bozsik program szakmai igazgatója. Jelen volt még Mészöly Kálmán és Buzánszki Jenő, a legendás aranycsapat tagja is.

– A futball életed nagy részét kitölti. Te magad is focizol, vagy csak a kicsiket tanítod?

– Érdekes, én igazából sohasem fociztam versenyszerűen, csak az iskolában és kedvte-lésből. Én inkább kosaraztam és atlétikában versenyeztem a főiskolán. Viszont gyerekekkel már 1983 óta foglakozok, amióta elkezdtem itt, Egyházasrádócon dolgozni.

– Két nagy lányod van, rájuk is ragadt valami a foci szenvedélyből, vagy egyedüli szurkoló vagy a családban?

– Ez érdekes kérdés. A kisebbik lányom na-gyon szereti a sportot, de nem a focit. Ő nagy kosárszurkoló, és természetesen a körmendi csapatnak drukkol. A nagy lányom nem sportos beállítottságú. Ő inkább verseket és novellákat ír.

– A testnevelésen kívül marad időd másra is? Mivel foglalkozol szabadidődben?

– Kedvenc időtöltésem a motorozás. Tagja vagyok a Körmendi Vasparipa Egyletnek, és amikor csak lehet, akkor megyünk és gurulunk egyet a csapattal. De egyedül is el szoktam menni egy-egy rövidebb túrára.

– Köszönöm a riportot. Sok sikert, örömet és jó egészséget kívánok a további munkádhoz!

Gy.t.Z.

Egyházasrádóc Szolgálatáért emlékérmet adományoztak Will Derksnek és feleségének, Arina Van Schaiknek. „A díj olyan sze-mély részére adományozható, aki Egyházasrádóc község közigazga-tási területén legalább tíz éven keresztül, folyamatosan kima-gasló, eredményes tevékenységet folytatott a község lakosságának érdekében.”

Szijj István, Szijj Ákos, Gigler Gábor, Gigler Tibor, Gigler Viktor, Horváth Tamás, Lakosi Szilvia és Balogh Ernőné polgármesteri elismerő oklevelet vehetett át. „A polgármester Magyarországért kifejtett kimagaslóan eredmé-nyes tevékenység elismerése-ként, egyházasrádóci társadalmi szervezetek és tagjai részére Polgármesteri Elismerő Oklevelet adományozhat. A polgármesteri elismerő oklevél kifejezi az önkor-mányzat és az oklevéllel elismert szervezet és tagjai kiváló és ered-ményes együttműködését.”

A megemlékezés végén közö-sen elénekeltük az ősi magyar himnuszt.

Végszó gyanánt gratulálunk a díjazottaknak, valamint sze-retnénk köszönetet mondani Marosits József művész úrnak, aki a plaketteket készítette és

Markovits Ágnesnek a névre szóló dokumentumokért. Köszönjük Horváth Anikónak és az iskola tanulóinak az ünnepi műsort.

Gy.t.Z.

Folytatás az 1. oldalról

3 2013.október EGYHÁZASRÁDÓCI HÍRMONDÓ EGYHÁZASRÁDÓCI HÍRMONDÓ 2013.október 2

„…a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót!”

Tisztelt ünnepelt, tisztelt ünneplôk!Arany János „Kozmopolita költészet” című versében írta le ezt az egyszerű, de fölemelően szép

mondatot:„Nekem áldott az a bölcső,Megy magyarrá ringatott”.

Ilyen áldott bölcsőben ringatták Gyürky Lászlót is. Ott, ahol az idő tájt szinte minden gyermeket, vagyis a szülőfalujában. És ahol most hosszú évtizedek múltán a település vezetése, élén a polgármes-ter úrral, úgy döntött, hogy méltó módon köszönti a község fiát. Okkal illetheti ezért a jutalmazókat őszinte köszönet. Hiszen nem akárki, hanem a falu hű és nagy fia kapta a méltó elismerést. Jól tudják ezt azok, akik a díjat odaítélték, de jól tudja ezt a község és a környék apraja-nagyja, valamennyi régi és új lakója. Fölemelő érzéssel gondolok arra, hogy most, bár csak így levélben, de közöttük lehetek én is. Kimondhatatlan együtt érző öröm, ami átjárja a korosabb „díszpolgár” lelkét.

Tudom, nem nekem kell elmondanom, mi minden érdemesítette Gyürky Lászlót arra, hogy szülőfa-luja díszpolgára legyen. Kiemelni csupán azt szeretném, hogy a jutalmazott éppen úgy, mint számos kortársa, az isteni rendelés jóvoltából járhatta be földi létünk különféle tereit, szellemi és valóságos útjait. Ami nem csak abból tudható, hogy hivatásszerűen hirdette és szolgálta -a hit templomá-ban- Teremtőjét. De ezt tette a szellem világában is. Könyvei, írásai, ezek a nagyigényű alkotások, a vallomások erejével tesznek hitet arról, amit a szószékről adott át a hívőknek. Jól emlékszem az égő tekintetű tizenéves fiatalra: bármiről beszélgettünk – az értelem sugárzó fényében mindig ott ragyogott a hitének az ereje.

Könyvei közül itt csupán kettőt szeretnék megemlíteni. Egyikben a Bibliához elvezető útját rajzolta elénk. Azt írja meg, hogy már iskolás gyermekfejjel, amikor édesanyja bibliáját olvasta, hogyan fedezte fel magának Teremtő Istenét és Megváltó Fiát, megannyi üzenetüket. A másik több-műves alkotás. Akár jelképesnek is volna vehető, hogy miként zarándokolta be, szívós kitartással, a legnagyobb hittérítő, Szent Pál apostol szinte valamennyi fontosabb útvonalát, felkereste, bebarangolta a településeket. Eltökéltségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rendre megejtett zarándokutak gyönyörű vagy megrázó élményeit, megosztva azt mindenkivel és átadva a maradandóságnak, könyvekben is publikálta. Kevesen ismerik jobban a Szentföld „titokzatos” tájait, mint a mi falunk zarándoka.

A messze kiérdemelt egyházi rangjára, a pápai prelátusra joggal tekinthet hát büszkén ez a falu éppen úgy, mint minden magyar keresztény.

Ahogy a neki drága Biblia, a könyvek könyve mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János ev. 3,20.). És akit ma itt szülőfaluja a legmagasabb rangjába fogadott, egész életével azt példázza, milyen mélyen hitt az isteni szeretet által küldött-kapott Fiúban. Nem veszhet hát el! Prelátus úr, veled volt és veled lesz a Miurunk kegyelme.

Választott bibliai jelmondatod így szól: „Mindent az Evangéliumért teszek, hogy abban részem legyen” (I.Kor.9,23.). A jelmondatod életed valósága lett.

Laci! Szívem minden volt ifjúi és öregkori melegével ölellek: Für Lajos

RÁDÓCI TÖKFESZTIVÁLMegyeszerte tökfesztiválokról,

különböző programokról olvasha-tunk az újságban. Alsó tagozatunk is szívesen csatlakozott az őszi néphagyományokat is felelevenítő programsorozathoz, ezért szept-ember 30-adikára megszerveztük a RÁDÓCI TÖKFESZTIVÁLT.

Az esemény tökgyűjtő felhívás-sal és csapat szervezéssel indult. Lelkesen hozták a gyerekek a tököket, a felajánlások mellett. Öt csapat jelentkezett az öt helyszín-re, ahol minden gyerek ügyesked-hetett valamilyen „tökös” feladat során. A csapatok által választott nevek is a nap hangulatát tükröz-ték. Tök jó fejek, Tök Ászok, Tök jó csajok, Tök jó barátok és Tökölők névvel alkottak csapatokat. A hely-színeken szintén minden a tökről szólt. Töklámpást faraghattak az ügyes kezű szülők segítségével,

máshol kézműveskedhettek és tökmécsest készíthettek. Kipró-bálhatták ügyességüket a Tök jó célbadobóban, vagy tökte-kézhettek. Gyümölcsből ízletes finomságot készíthettek mézzel. A Táncházban Adrienn és Éva néni-vel ropták a táncot, megcsodálva gyönyörű mezőségi és somogyi népviseletüket. Zárásként a gyere-kek által hozott sütőtökből finom csemege készült a konyhán, ami gyorsan elfogyott, mert a tökkel nem „tököltünk”. A faragott al-kotások azóta alsós épületünket díszítik, hangulatosabbá téve iskolánkat.

Köszönjük László Zoltán pol-gármester úrnak és a szülőknek a felajánlást. Köszönetünket fejezzük ki minden szülőnek, aki küldött részt vett rendezvényün-

kön, az Önkormányzat kony-hájának, minden segítőnknek, támogatónknak.

Nyulnébodakingatanító

Talán átmelegít bennünket eb-ben a kora őszi hidegben egy rö-vidke emlékezés az elmúlt nyárra. Július első hetében ismét sikerült tábort vernünk a megszokott kis helyünkön, Zalalövőn. Szinte már úgy megyünk és úgy várnak ben-nünket, mintha haza mennénk. Szeretünk itt lenni, minden felté-tel adott egy kellemes pihenéshez, szórakozáshoz, feltöltődéshez, élménygyűjtéshez. De nem csak a hely, hanem a segítők lelkesedése, szakmai tudása, rengeteg ötlete, odaadása, türelme és nem utolsó sorban jókedve és gyermekszere-

tete az, ami gyermek és felnőtt számára emlékezetessé, szívet melengetővé teszi ezt a tábort.

De mindez nem valósulhatna meg, ha nem lennének azok a segítők, akik évek óta nagylelkűen és szeretettel támogatják a gyer-mekjóléti szolgálat táborát. Ezúton is szeretném mindenkinek meg-köszönni, hogy ebben az évben is meg tudtuk szervezni táborunkat.

Szeretném figyelmükbe ajánlani Káldi Júlia táborozó emlékeit!

Köszönettel: Nagyendréné

(Gyermekjóléti szolg. vez.)

Sok helyen voltam a nyáron, de most arról szeretnék írni, hogy milyen élményeket szerezem egy otthonos, barátságos kis tábor-ban, Zalalövőn.

Egyszer már voltam itt és na-gyon vártam, hogy újra elmehes-sek. Első nap reggelén az iskolá-

nál volt a gyülekező. Mindenki izgatottan várakozott a buszra és reménykedtünk, hogy jó helyet foglalhatunk el. A busz odafelé a gyerekek hangos nevetésével telt meg. Egy jól összeszokott csapat gyűlt össze ismét, így a jókedv már a megérkezéskor érezhető volt. A sikeres ágystoppolás után kipakoltunk és megkaptuk az el-igazítást. Ezt követően már indul-tunk is a pályára focizni. „Véres” csatákat vívtunk a győzelemért, de a végére sosem tudtuk, hogy mennyi az állás és ki a győztes. Második nap megkezdődtek a versenyek és a kézműves foglal-kozások. Csapatokba álltunk és összemértük erőinket fociban, röplabdában, Gabi bácsi és Bandi bácsi által kitalált feladatokban, majd lementünk a Borostyán – tóra fürödni és fagyizni. A har-madik nap reggel – más napoktól eltérően - esősen indult, de sze-rencsére dél körül már jóra fordult az idő, és délután már rövidnad-rágban rohangáltunk a homokos pályán és vízi bicikliztünk egy jót. A negyedik nap reggelén sietősen készülődtünk, mert elaludtunk.

A nap folyamán megrendeztük az elmaradt versenyeket, majd mindenki elmehetett próbálni a csapatával, hisz azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk ki egy rövid színdarabot egy kedves régi mesénkből. A Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, és a Hófehérke című mesékből három modern feldolgozás lett, ezeket elő is ad-tuk az aznap este rendezett záró tűzgyújtás előtt, majd nagy sza-lonnasütés következett. Miután elfogyott az összes szalonna, tar-tottunk egy „búcsú diszkót”. Ott aztán hosszan roptuk a táncot.

Reggel szomorúan pakoltunk össze, mert jó lett volna egy kicsit maradni. A tízórai után megtartottuk az elmúlt napok versenyeinek eredményhirdetését,

ami együtt járt sok-sok aján-dékkal, majd lementünk még egy utolsót csobbanni, fagyizni. Hazafelé a buszon visszaemlé-keztünk mindarra, amit az elmúlt napokban átéltünk. Bandi bácsi rengeteg próbával és fergeteges poénokkal tette felejthetetlenné az emlékeket. Tünde néni köz-reműködésével könnyű és mégis nagyszerű díszeket készítettünk. Gabi bácsi íjászattal színesítette a tábori tevékenységeket. És végül Kriszti néni – aki mindezt lehető-vé tette – és aki nélkül nincsen zalalövői tábor. Köszönet neki, a többi kísérőnek és a társaimnak, hogy újra átélhettem azt az em-lékezetes élményt.

15 éves a Diák-Nyár AlapítványDiák-Nyár Alapítvány 15 éve alakult meg azzal a céllal, hogy: támogassa a Kossuth Lajos Általános

Iskola diákjainak nyári táborozását, kiemelten támogassa a hátrányos helyzetű tanulók részvételét a táborban, jutalmazza a tanulmányi és sport versenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulókat. Az elmúlt 15 év során 30 tábor létrejöttét támogatta: az iskola által szervezett 8 zalalövőit, 1999-től 2005-ig, a Diákönkormányzat által szervezett 4 keszthelyit 2006-tól 2009-ig, a Diákönkormányzat által szervezett 12 lenti kerékpáros tábort 2001-től 2013-ig, a Gyermekjóléti Szolgálat által szervezett zalalövői tábort 2007-től 2013-ig. Összesítve a 30 táborban 530 tanuló vett részt, ebből 166-an ingyenesen, 364-en fél áron. Egy táborra átlag 236 ezer forint támogatás jutott.

A kiemelkedő versenyeredményt elért tanulók könyvjutalmára 15 év alatt 550 ezer forintot fordított és 650 könyvjutalmat adott át.

Az alapítvány bevételei a következő forrásokból tevődnek össze: az évente rendezendő alapítványi bálok bevételéből, a szja 1%-os felajánlásaiból, valamint: önkormányzatok, vállalkozók, Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet, és magánszemélyek adományai.

Az alapítvány ezúton is megköszöni minden támogatójának az adományokat, köszö-netet mond mindenkinek, aki az adója 1%-val is támogatta bevételeinket. Kérjük Önöket, lehetőségeikhez mérten továbbra is támogassák tevékenységünket a gyermekek érdekében.

Ezt a következőképpen tehetik: bankszámlaszámunk: 72300217-10002443, Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet

Köszönjük mindenkinek, aki a 15 év alatt szervezett jótékonysági rendezvényünkön megjelent, ezzel segítve munkánkat.

Ebben az évben is szeretettel várunk mindenkit az alapítványi bálra! Időpontja: 2013. november 23.-án (szombat), este 20 óra., Helye: Egyházasrádóc Művelődési Házban.

Az alapítvány kuratóriuma

Szomorú vagyok(Egy rendezvény nyomán.)

Tudom, hogy egyes emberekben visszásságot okoz, hogy most tollat ragadtam és leírom érzelmeimet, de valakinek végül is tükröt kell tartani elénk, hogy elgondolkozzunk a jelenen és a jövőt illetően.

Igen, szomorú vagyok, mert idestova harminc éve élek itt ebben a kis faluban, és most oda jutottam, hogy nem értek dolgokat. Egyszerű ember vagyok, megéltem a rendszerváltást, megéltem azt is, hogy kifordult a világ a régi formájából.

Azt kérdezem önmagamtól, hogy miért kell nekünk is megváltozni? Tudom, hogy vannak protokollok, amiket alapból meg kell csinálni, például egy Hősök napja, amikor a falu halottaira emlékezünk. Megdöbbentő, hogy alig negyven embert érdekelt az ünnepség. Ugyanígy a Nőnap vagy az Anyák Napja, alig telt meg a kis Művelődési házunk. A kérdés adott. Miért? Ennyivel jobb egy kereskedelmi csatornán sugárzott szappanope-ra? Vagy ennyire nem szeretünk együtt lenni? Alig hiszem, de a látszat mégis ezt mutatja. Lehet itt szervezni akármit is, elenyésző az érdeklődés. Nem hiszem, hogy személyi ellentét váltja ki ezt. Szomorú vagyok, mert bárhogyan is kutatom, nem találom az okát.

Pedig a megoldás ott van bennünk, csak meg kellene mozdulni. Egy-egy rendezvényen ugyanazokat az arcokat látom, és biztos vagyok benne, hogy ők is ezen a véleményen vannak. Senkit nem akarok kérdőre vonni, hiszen én is épp olyan lakója vagyok e falunak, mint bárki más, de sajnos azt látom, hogy valami megváltozott. Közöny? Személyes ellentét? Nem értem! Csak példaként hozom fel, hogy lehet olyan találkozót szervezni, ahol sok ember jelenik meg szívükben szeretettel, arcukon vidám mosollyal. Csakhogy ezek az emberek nem a mi kis falunk lakói voltak. Nekik miért volt jó? Többet ők sem kaptak és mégis eljöttek hozzánk.

Azzal tisztában vagyok, hogy sajnos anyagi korlátok is kötik egy-egy közös megmozdulás szervezését, de könyörgöm, ha már egy országosan meghirdetett rendezvény sem tudja megmozdítani a lakosságot, akkor a jövőre nézve miben bízhatunk?

”Szeretlek Magyarország” – emlékeznek? Abból a minimális pénzből szerveztük, amit pályázatból sikerült összeszedni, bíztunk abban, hogy most talán megmozdul valami, és együtt töltünk el egy kellemes délutánt. Sajnos ez csak részünkről volt fontos, mert fél háromkor még félig sem telt meg a terem. Pedig a műsorokra nem lehetett panasz. Bennem a kérdés továbbra is megmaradt: mi az, ami képes megtölteni a termet? Nemsokára meg is kaptam a választ, hiszen a szíves vendéglátás végre (végre?) elérte célját. Ez pedig a felkínált pörkölt volt, ami képes volt odavonzani az érdeklődőt. Sajnos csak percekre, mert nemsokára kiürült a terem. Kérdezem: ha vala-kinek csak addig tart egy közösen eltöltött délután, hogy még csak le sem törli a száját és a kabátja után nyúl, akkor a jövőt illetően miben bízhatunk?

Szomorú vagyok, mert hamarosan itt lesznek a Karácsonyi ünnepek és nincs mindig pörkölt, csak egy szerény kis ünnepség. S akkor mi lesz? Lesz-e valaki, aki csak azért jön közénk, hogy kimutassa az egymás iránti szeretetét?

Ezzel a kis írásommal senkit sem akartam kérdőre vonni, de tele vagyok kétségekkel. A jövőt illetően pedig remélem, a szomorúságom elmúlik, s újra egymásra találnak Egyházasrádóc lakói.

V.L

Egy emlékezetes nyári élményem

Egy kis nyár az ôszben