vetés és aratásHogy mit miért tesz, azt Ő tudja jobban. „Áldott az Úr neve!” – Jób így ad hálát, s a szenvedésben sem tagadja meg, a kísértéseknek nem ad helyet.

vetés és aratásEVANGÉLIUMIFOLYÓIRAT

54. ÉVFOLYAM2. SZÁM

„...Isten az, akI munkálja bennetek mInd az akarást, mInd a cselekvést

az ő tetszésének megfelelően.”(fil 2,13)

2016

/2

A hála védelme

A gyötrő aggódástól óv a hála, mert Isten benne békességet ad, „mely minden értelmet felülhalad”, s a háborúság próbáit kiállja.

Nagy nyereség a megelégedéssel, a hálával az istenfélelem, új tartományba lép az értelem, s beéri akkor bármilyen kevéssel.

Mindig erőforrásunk lesz a hála, ha elvesz is valamit Istenünk. Szeretve Őt, javunkra lesz nekünk, hogy életünket gazdagabban áldja.

„Ha már a jót elvettük – mondjuk Jóbbal –, a rosszat mért ne vennők tőle el?” Bukott lényünk mást úgysem érdemel. Hogy mit miért tesz, azt Ő tudja jobban.

„Áldott az Úr neve!” – Jób így ad hálát, s a szenvedésben sem tagadja meg, a kísértéseknek nem ad helyet. Így bírja csak ki sok nyomorúságát.

Minden ajándékánál több az Isten, bármit vesz tőlünk el, vagy bármit ad, Ő ezek nélkül is miénk marad, hogy szívünk már egyedül rátekintsen.

Ha megnyert bűnbocsánatért imádja, vagy bármi másért ujjongó öröm Isten nevét s a hálás „köszönöm”, hitünket is erősíti a hála.

Balog Miklós

Vetés és Aratás2

A tartalombólA tartalomból

Öröm a mennyben és a Földön... .................4

Hogyan vezet az Úr?..........................................6

Idézetek Jézusról (2.) .......................................7

Csoda az állomáson ..........................................8

A keresztyén ember az igazi realista ...........9

A keresztyén élet két tartóoszlopa ........... 10

A hit hallásból van (Bizonyságtétel) ........ 12

Termékenység ................................................. 14

A bűn sokat ígér, de semmit nem ad ....... 15

Cinege..................................................................17

Gyermekoldalak .............................................. 18

Jákób létrája ..................................................... 21

Történetek a Spurgeon család életéből .. 22

Összetört világ ................................................ 24

„Miért rejtőzködik Isten?” ........................... 26

Szemfüles oldala ............................................. 28

Teljes napfény ................................................. 30

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Vetés és Aratás2016/2

(54. évfolyam 2. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected]

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

Nem mondott fel nekem!

Szolgálatára angyalok sietnek, Parancsol viharoknak és szeleknek. Megérteni, felfogni nem lehet, Hogy meglátott, parányi porszemet, S szolgálatába vett.

Szívemben ujjongva dalol a hála, Kerek világon nincs jobb gazda nála! Mikor szolgálatába fogadott, Nem csak munkát, drága feladatot, Erőt is Ő adott!

Szentlelkét adta: segítsen, vezessen. Sürgessen: soha ne időzzek resten. Tekintete rajtam volt szüntelen. Mindenre elég volt a kegyelem. Ő maga járt velem.

Talált volna annyi hűségesebbet, Parancsainak engedelmesebbet. Csudairgalmát áldja énekem, Hogy szolgálhattam hosszú éveken, S nem mondott fel nekem.

Pedig annyiszor megtehette volna. S én szegény, gyenge, engedetlen szolga Türelmét, irgalmát dicsérhetem… Mert ezután se’ mond fel… sosem! Övé az életem!

Túrmezei Erzsébet

Az Újszövetségben az aratás jelképesen a kiválasztottak összegyűjtését is jelenti (Mt 13,39). Ezért a vetés és az aratás képe bizonyára Isten minden gyermekét feladataira emlékezteti és buzdítja.

Úgy vélem, szűkebb körben végzett szolgá-latainkért imádkozunk is rendszeresen. Sőt, a gyülekezetünk missziós területein folyó munkáért is (ha van ilyen!) ott állunk az Úr előtt, áldást kérve.

De mi a helyzet a távoli, kevésbé vagy hírből ismert missziós területekkel? Talán munkásokra várnak a még Isten nélkül élő, kereső, megbéké-lésre váró emberek. Elegen vannak, akik közöttük ezt a nehéz körülmények között végzendő misszi-ós tevékenységet engedelmesen vállalják? Nem tudhatjuk! De azt tudjuk, hogy az Úr Jézus mit kér tőlünk: „…kérjétek az aratás Urát,… hogy küldjön munkásokat az aratásába…”(Mt 3,12)

Tehát mindannyian tegyük meg a tőlünk tel-hetőt! Ha messzi földeken aratók nem is lehetünk, ha idősek vagy betegek vagyunk, a fejünket és a szívünket imára tudjuk hajtani ezekért a testvé-reinkért és a megmentésre váró emberekért (Ef 6,18-19). Kérjük Őt, hogy küldjön és készítsen fel alkalmas aratókat a munkamezőkre! Hadd kívánják meg a jó hír meghallói a Krisztusban megnyert új életet, ahogyan az alábbi versekben olvashatjuk! Hadd szökkenjen szárba és érjen meg minden elvetett igemag a Gazda örömére!

32016. évi 2. szám

BÚZA LENNI

Búza-életű emberek hozták nekünk az életet, földbe esett gabonamagvak, kikből az ÚR vetése lett, belőlük kelt ki a jövő… Talán eztán is úgy lehet. Parányi mag, egyetlen szemnyi: szeretnék én is búza lenni.

Füle Lajos

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Kedves Misszió Barátok!

Minden nap:

...korlátlan hatalmával uralkodik Jézus Krisztus a Föld minden vezetője fölött.

...jutnak hitre emberek Jézus Krisztusban az egész Földön.

...építi Jézus Krisztus az Ő kihívott Gyülekezetét a Föld minden népéből.

...megajándékozza Jézus Krisztus a világot kegyel-mével és irgalmasságával.

A mennyben mindennap örülnek! Isten földi missziója a mennyben egy folyamatos ünnephez vezetett, állandó örömhöz a Jézus Krisztus Gyü-lekezetébe megtérő emberekért (Lk 15,7).

Jézus követőinek örömeEgy éjszaka Betlehemben ígértetett meg a pász-

toroknak ez a nagy öröm egy angyal által, mert a megmentő Jézus Krisztus eljött (Lk 2,10). Ezt az örömöt élték meg az első tanítványok, akik követ-ték Őt. Ez olyan öröm, amely akkor töltötte be a tanítványok szívét, amikor Jézus szavait hallgatták. Öröm, amely elnémította, ámulatba ejtette a tanít-ványokat, amikor Jézus Krisztus feltámadásának erejét átélték (Lk 24,41). Ez az öröm készteti enge-delmességre az Ő követőit, ha missziói úton vannak (Lk 24,52; Csel 1,8), hogy mindennap kitartóan keressék a vele való közösséget (Jn 16,22). Jézus visszament az Atyához, és egész földi és mennyei szolgálata arra irányul, hogy az Ő követői örüljenek (Jn 17,13). Ezt az örömöt Jézus tanítványai külö-nös módon élik meg az imádságban (Jn 16,24). Isten várja az Ő gyermekei kéréseit, amely boldoggá teszi őket is, Ő maga pedig megdicsőül általa. Ez olyan öröm, amelyet senki és semmi nem adhat meg ezen a világon, és senki nem vehet el Jézus követőitől (Jn 16,22).

Az evangelizáción átélt örömEz az öröm betölti azokat, akik egy evangeli-

záción a Jézus Krisztusról szóló örömhírt hallják, átélik hatalmát, és hitre jutnak Krisztusban (Csel 8,8). Képes egy egész várost megváltoztatni. Ma is vannak emberek, akik túláradó örömet élnek meg Jézus által. A missziós munka célja mindig az volt, és az is marad, hogy az emberek megismerjék Jézus Krisztust, szeressék Őt, higgyenek benne, és kimondhatatlan örömben legyen részük (1Pt 1,8). A misszió örömet ad a mennyben és a Földön is!

A misszionáriusok örömeJézus a Szent Szellem által maga ajándékozza

meg az embereket ezzel az örömmel egy evan-gelizáción, hogy a hozzájuk közel álló emberek támadásai ellenére is befogadják az örömhírt és megmaradjanak mellette (1Tesz 1,6). Igen, maguk az Úr szolgái is átélik az örömmel és Szent Szel-lemmel való betöltekezést az üldözések között is, amikor missziójukat fel kell függeszteniük (Csel 13,52). Ők tisztában vannak azzal, hogy Isten munkája soha nem reked meg. A misszionáriusok örülnek munkájuk gyümölcsének (1Tesz 3,9). Jó megtapasztalás a misszióban, ha az emberek befogadják az örömhírt, és megmaradnak abban, amikor a hétköznapokba visszatérnek. Nagy öröm, ha látjuk, hogy az emberek hűek hitükhöz, és Jé-zussal járják útjukat (3Jn 4).

Pál elsődleges célja a missziós munkában, hogy a testvérek örömének munkatársa legyen a gyülekezetekben (2Kor 1,24). Oly sok örömöt élt át a misszió által, hogy azt kívánta, a gyülekezetek is „fertőződjenek meg” ettől az örömtől (2Kor 2,3), és ezzel a magatartással Jézust kövessék és szolgálják. Még a gyülekezetek súlyos problémái sem voltak képesek a Jézusban és az Úrért végzett munkában való örömét elvenni (2Kor 7,4). Pál örült azon testvéreinek is, akik őt és más megfá-radtakat is bátorítottak (Fil 7). Milyen nagy öröm számunkra is, hogy baráti körünkben sok testvér akad, akik bátorítják a misszionáriusokat, részt vállalnak személyes szükségükben és a munkatár-sak szolgálatában!

A kiküldő gyülekezet örömeAmikor Pál és Barnabás misszionáriusként a gyülekezetekben beszámoltak tapasztalataikról és

Vetés és Aratás4

Öröm a mennyben és a Földön

Isten munkálkodásáról, örült a hallgatóság Jézus Krisztusnak. A missziós beszámolók örömet visz-nek a gyülekezetek hétköznapjaiba (Csel 15,3). Az olyan élő beszámolók, amelyek Isten tetteiről szólnak, megóvják a gyülekezetet a hétköznapi taposómalomtól. A missziós hírek minden alka-lommal kiszélesítik a helyi gyülekezet látókörét. Az idős, megfáradt gyülekezeteknek pedig megmutatja Jézus Krisztus Gyülekezetének szépségét, amely gyakran az újonnan alakult gyülekezetekben a hit egyszerűsége és a Szent Szellem munkája során válik láthatóvá.

Az adakozók örömeA Jézusban kapott öröm keresztyéneket és gyü-lekezeteket arra indíthat, hogy anyagi javaikat nagyvonalúan megosszák (2Kor 8,23). Jézus öröme arra indíthatja követőit, hogy ilyen mó-don részt vállaljanak a misszióban. A munkáért történő ima is öröm (Fil 1,4), mert minden lélek, aki Jézus Krisztusban hitre jut, Isten kegyelmének bizonyságtevője.

Az egység örömeMilyen nagy öröm a Jézus Krisztussal való kö-zösségben az egyetértést megélni (Fil 2,2)! Jézus személye világszerte összeköti Isten gyermekeit, amikor a missziókban a teljes Írást hirdetik, mert nincs egység igazság nélkül (Jn 17,17). A külön-böző gyülekezetek közös missziós tanúságtételei Jézus Krisztus különleges ígéretén alapulnak (20-21. v.).

Jézus ezen öröme kíséri, motiválja és őrzi meg Jézus követőit életük céljáig: amikor találkoznak láthatóan Jézussal a dicsőségben.

Milyen nap is lesz az: ...amikor csak Jézus Krisztust, Isten Bárányát látjuk állni Isten trónja előtt hatalmas szépségében (Jel 22,3)!...amikor saját szemünkkel láthatjuk missziós munkánk célját Isten trónja előtt!...ha láthatjuk és hallhatjuk a megváltottak soka-ságát, sokszínűségét minden népből, nyelvből és nemzetből (Jel 5,10)!…amikor a megváltottak és az angyalok együtt élik át az örömöt, és mindenki Istent tiszteli (Jel 7,9-12)!

Az a kívánságunk, hogy minden missziós munka a menny örömét tükrözze, bennünket pedig Jézus követésére buzdítson. Most van ennek az ideje!

„Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek!” (Zsolt 67,5) „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” (Zsolt 34,6).

Friedemann Wunderlich (MSOE magazin Nov/Dec 2015)

52016. évi 2. szám

„A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istened-nek, az Úrnak oltára elé. …és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. Azután örvendezz mindannak a jónak…” (5Mózes 26,4. 10. 11.)

Ez a három, a pap, a kosár és az oltár a jelentős ismertetőjegyei annak az imádatnak, amelyet a megváltott izráeli az Úrnak, az ő Istenének Kánaán földjén bemutatott. Mi is, az Úr Jézus megváltottai és Isten gyer-mekei boldogan imádhatjuk, és kell is, hogy imádjuk Istent, mégpedig mint Atyánkat, aki átvitt minket szeretett Fiának országába (Kol 1,12-13). Ez a három ismerte-tőjel nálunk sem hiányzik.

A mi papunk az Úr Jézus, aki „nagy papunk… az Isten háza felett” (Zsid 10,21).

Ő általa vihetjük gyümölccsel teli kosarunkat, azaz hálával és imádattal teljes szívünket Istenünk, Atyánk elé: „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldo-zatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid 13,15). Amit bemutatunk, az csak Jézus Krisztus által kedves Istennek, Isten az Ő kezéből veszi át.

Az oltár pedig a golgotai kereszt. Ott halt meg Isten Fia, hogy megszerezze nekünk az üdvösséget, és dicsőítse Istent, hogy Megváltónk és örökkévaló Főpapunk legyen. Minden boldogságunk és imáda-tunk az Ő szenvedésén és kereszten való áldozati halálán alapul. Ő maga ábrázolja ki a Szent Szel-lem által a kereszt elé helyezett „kosarunkat” is; mi pedig imádattal teljes szívvel állunk meg, hogy örökkévaló Főpapunk (Zsid 5,6) által mutassuk be dicséretünk áldozatát Istennek.

(Gyűjteményből)

PaP, kosárés oltár

6 Vetés és Aratás

Hogyan tudhatom meg egy adott helyzetben Isten akaratát az életemben? Isten komoly, oda-szánt gyermekei gyakran találják szembe magukat ezzel az életbevágóan fontos kérdéssel. Lelki bé-kéjük függ attól, hogy vajon az Úr vezeti-e őket? Ez a bizonytalanság elveszi belső békességüket, és félelemmel tölti el a szívüket. Erre a kérdésre a következőkben találhatunk útmutatást.

Mindenekelőtt alapvető és elengedhetetlenül fontos, hogy életünket odaszenteljük Isten dicső-ségére, és engedjük, hogy az Úr Jézus legyen az úr az életünkben. Isten vezetni akar minket az Ő nagy nevéért, de nem tud vezetni, ha ellenállunk akaratának. A pásztor sem tudja terelni a makacs báránykát.

Ahelyett, hogy elvárnánk Istentől, hogy se-gítsen kigondolt útjainkban – és ilyen módon próbálnánk őt kihasználni –, rendeljük magunkat örömmel az Ő szolgálatába, és hagyjuk, hogy Ő munkálkodjon rajtunk keresztül az Ő céljaiért. Ha elköteleztük magunkat Istennek, és szívünk szándéka neki engedelmeskedni, akkor valóban elvárhatjuk az Ő vezetését. Számtalan helyen tanítja ezt a Szentírás, nekünk csak el kell hinnünk.

Az Úr vezetésére vonatkozó négy alapelv:

1. Vannak dolgok, amelyekre az Úr konkrétan megmondta, hogy „nem”; vagy „ne tedd!” A Szentírás világosan meghatározza, hogy mi az, amit az Úr gyermeke nem tehet. Amikor felszólít a bűnbánatra, ugyanakkor utasít is: „Fordulj el a gonosztól, és cselekedj jót!” (1Pt 3,11) Ezt jól jegyezzük meg, mint az első, csalhatatlan sza-bályt! Soha ne keressük az Úr vezetését olyan dolgokban, amelyek Isten Igéjében világosan tiltva vannak!

2. Vannak dolgok, amelyekre kimondta az Ő Igéjében, hogy „igen”; vagy „tedd!”A próféták, a zsoltárírók, az apostolok és Urunk, Jézus Krisztus is, mindannyian utasítanak minket feltétlen enge-delmességre. „Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11,30). Ez tehát a második szabály. Soha ne keressük az Úr vezetését olyan dolgokban, amelyeket Ő az Igéjében világosan parancsol.

Hogyan vezet az Úr? 3. Vannak dolgok, amelyekben Isten választási lehetőséget ad az Ő újjászületett és megszentelt életű gyermekeinek. Miközben aggódva keressük egy-egy dologban Isten akaratát, gyakran nem vesszük tudomásul, hogy legtöbb olyan kérdés-ben, amely földi életünkre vonatkozik, az Úr ránk hagyta a döntést. Szabadságot adott saját gondo-latainkat követni, de fontos, hogy az Úr Jézus és az egymás iránti szeretetünk indítson bennünket.

Amikor észszerű és magától értetődő döntést hozunk, akkor talán nem látszunk olyan „lelki beállítottságúnak”, mintha az Úr vezetéséért imád-koznánk. De ez nem így van. Ha Isten ad valakinek egy órát, akarja-e, hogy az tőle kérdezze az időt? Ha van valakinek iránytűje, akkor örömet szerez Istennek, ha kétségbeesetten könyörög útmutatá-sért? Nem azt kívánja-e, hogy úgy kormányozzunk, ahogy az iránytű megkívánja? Tehát az olyan ese-tek kivételével, amikor az Úr kifejezetten megtiltott vagy megparancsolt valamit, ránk bízta a döntést. És örül, ha mi is örülünk ennek. Azt akarja, hogy szabadon, szorongás nélkül szárnyaljunk, mint a madár, és énekeljük a mi Teremtőnk dicséretét. Isten átadott életű gyermeke nem tud rossz döntést hozni, mert Ővele közössége van.

4. Vannak kivételes és ritkán előforduló esetek, amikor nincs elég adatunk a helyes döntéshez, és nagy tét forog kockán, de nem találunk igei útmutatást. Ez megköveteli, hogy speciális útmu-tatást kapjunk az Úrtól, nehogy súlyos tévedésbe essünk. Az ilyen esetre ott van számunkra Isten hűséges ígérete: „Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsolt 32,8). „Ha pedig valakinek nin-csen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad… De hittel kérje, semmit sem kételkedve…” (Jak 1,5-6) „Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs 48,17).

* Vidd problémádat az Úr elé!

* Emlékeztesd ígéreteire!

* Azután indulj, és cselekedd azt, ami a leg-jobbnak látszik számodra, és az Úr nem fogja megengedni, hogy elhibázd a döntést!

Dr. A. W. Tozer (Christian Publications Inc.)

72016. évi 2. szám

JÉZU

SÖRÖKBEFOGADÁS

János 1,12

Te a névtelen, a hontalan, a kifosztott szegény – ajánlatot kapsz, és ha szereted azt, kinek neve Csodálatos, békesség Fejedelme, erôs Isten, s királyságának nincsen vége, uralkodik földön s égen, – ha Őt ma befogadod, Istent Atyádnak mondhatod!

Anna Mária Seidel

Szókratész, athéni filozófus, aki négy évszázaddal Jézus előtt élt, fő feladatá-nak az igazság keresését tartotta. Leghíresebb mondása így szólt: „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Követőinek – különösen Platónnak – köszönhetően sokat megismerhetünk bölcsességéből, mert ők „feljegyezték mindazt, amit mondott és tett.” Szókratész 40 évig tanított, Platón 50 évig, Arisztotelész 40 évig, míg Jézus Krisztus csak 3 éven át. Mégis, „Krisztus 3 éves szolgálata mérhetetlenül felülmúlja az ókor három legnagyobb filozófusának együttvéve 130 éves tanítói tevékenységét.”

Ez a vélemény egybecseng azzal, amit Szent Ágoston mondott a 4. században: „Nagyon bölcs és nagyon szép mondásokat olvastam Platón és Ciceró műveiben, de egyiknél sem olvastam ezt: „Jöjjetek énhoz-zám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28).

Sok évszázaddal később az 1700-as években, a nagy hatású svájci-francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau így írt Jézusról: „Ha Szókratész élete és halála egy bölcsé volt, akkor Jézus élete és halála egy Istené. A Krisztusról szóló igazság abszolút érvé-nyű, ezért élete és halála megerősíti azt, hogy a feltámadása is beteljesedett.”

Johann Sebastian Bach 18. században született műveinek a középpontjában Krisztus halála és feltámadása állt. Amikor Bach 1750-ben meghalt, azt írták róla, hogy „áldott lelkét átadta Megváltójának, akit műveiben dicsőített”.

„Senki sem hasonlítható hozzá – mondta Napóleon császár 200 éve Szent Ilona szigetén. – Ismerem az embereket, és azt mondom, hogy Jézus nem ember. Felszínes gondolkodás hasonló-ságot látni Krisztus valamint a birodalomalapítók és más vallások alapítói között. Ilyen hasonlóság nem létezik. (…) Hiába keresek bármit a történelemben, ami Jézus Krisztushoz hasonló lenne, vagy megközelítené az evangéliumokat. (…) Ebben a vonatkozás-ban minden rendkívüli. (…) Engem a seregeim elfeledtek, pedig még élek, ahogy a karthágói hadsereg is elfeledte Hannibált. Ilyen a mi hatalmunk (…), akik birodalmakat alapítottunk. De mire alapoztuk lángeszünk alkotásait? Erőszakra. Egyedül Jézus Krisztus az, aki a birodalmát kizárólag a szeretetre alapította, és még ma is milliók halnak meg érte.”

Vincent Van Gogh, a nagy holland festő, akinek személyisé-gét ma is rejtély övezi, megjegyezte: „Krisztusban több van a művészből, mint magukban a művészekben; élő szellemmel és élő testtel dolgozik, és szobrok helyett embereket alkot.”

Egy nemzedékkel korábban élt Lord Byron, brit költő, aki még tömörebben fogalmazott: „Ha valaha is egy ember Isten volt, vagy egy Isten ember, akkor Jézus Krisztus mindkettő volt.”

H.G. Wells, sci-fi szerző 1935-ben így írt: „Érdekes és jelentőségteljes tény, hogy egy történésznek, ha nincs semmi teológiai elfogultsága, rá kell jönnie, hogy nem tudja leírni őszintén az emberiség fejlődésének történetét anélkül, hogy kiemelt helyet ne adna abban a Názáretből származó szegény tanítónak. (…) Az olyan ember, mint én, aki még csak kereszténynek sem nevezem magam, látom, hogy az összkép ellenállhatatlanul ennek a kivételes jelentőségű embernek az élete és személyisége körül összpontosul. (…) A világ attól a naptól fogva, amint Jézus hirdetni kezdte a tanításait, egy más világgá kezdett válni.”

(Folytatjuk.)

2. rész

Vetés és Aratás8

Vasárnapi iskolás konferenciánk volt. A környék községeiből nyolcvan gyermek jött össze, s nagy örömben, sok áldással töltöttük el a napot. A gyermekek közül többen arról tettek bizonyságot, hogy elhiszik, vallják az Úr Jézust Megváltójuknak, és szeretnének olyan életet élni, amely kedves az Úr Jézus előtt.

Mikor vége lett a konferenciának, sorban álltak az elutazó gyermekek. Még száz mé-terre sem volt tőlünk a HÉV egyik feltételes megállója. Mi a gyermekekkel a sínek melletti úton mentünk az állomás felé, és a történet jó megértéséhez tudni kell azt is, hogy utunk nem a felszállási oldalon vezetett, s mi csak az állomáson mehettünk át a másik oldalra, ahol a felszállás szabályszerűen történni szokott.

Ahogy haladtunk, messziről hallottuk a vonat hangját, zakatolását. Egy kicsit gyorsítot-tunk, de gondoltuk, a kalauz úgyis észreveszi nem kis menetünket, s nem indít addig, amíg a gyermekeink fel nem szállnak a vonatra. Ahogy az állomásra értünk, a vonat is befutott, és nekünk már nem volt időnk átmenni a felszállási oldalra. Ahogy megállt a vonat, az egész gyermeksereg megrohanta a kocsikat, természetesen nem a felszállási oldalon. A kalauz pedig a szabályszerű oldalon nézett ki, és látta, hogy senki sincs az állomáson, így elindította a vonatot.

Én éppen egy lépcsőnél segítettem fel a gyermekeket, amikor a vonat elindult. Rémül-ten elkiáltottam magam: „El a vonattól!” – de szinte megdermesztett a látvány. A kocsik lépcsőin végig kapaszkodó gyermekek, sőt még a kocsik között is többen igyekeztek a lépcsőkhöz.

De még abban a pillanatban az alig meg-indult vonat hirtelen megállt. Megállt, de úgy, mintha egy hatalmas kéz nehezedett volna rá. Egy szempillantás alatt „odaragadt” a sín-hez. Még átgondolni sem tudtuk, mi történt, amikor a vonatvezető és a kalauz átvizsgálták a kocsikat az utasok nem kis meglepetésére. Amikor odaértek hozzánk, az idősebbek és a kísérők már kikapkodták a gyermekeket a kocsik közül, s a lépcsők is üresek voltak.

– Mi történet? – kérdeztem a vezetőt. De helyette a kalauz szól nagy bosszúsan:– Most már csak szálljanak fel, úgysem me-

gyünk innen egy ideig!A gyermekek nekiiramodtak a lépcsőknek.

Újra megkérdezem a vezetőt:– Mi a hiba, miért állt meg a vonat?– Még én sem tudom, kérem. Az összes

fékeink hirtelen befogtak. – Nem maga fékezett? – kérdeztem megle-

petten.– Uram – felelte fanyar mosollyal a vezető

–, a légfékeink üzemen kívül voltak, úgy fékez-tünk egyszerre hárman, jeladásra, kézi fékkel. Tizenhat éve vagyok a vasútnál mozdonyvezető, de ilyet még nem láttam!

Nem értettem akkor a hirtelen jött ijedelem után a vonatvezető szavainak súlyát. Körülnéz-tem. A gyermekek már mind az ablaknál álltak, és nevetve integettek, s a kísérő testvérek is felszálltak. Csak mi, a helybeliek álltunk még mindig a váratlan eseménytől meglepetten a veszteglő vonat mellett.

Egyszer csak rövid csikorgást, szuszogást, majd szaggatott kattanásokat hallottunk.

– Kiengedtek a fékek – hallom az egyik kala-uz hangját. A mozdony fütyült, s a vonat a sok boldog, integető gyermekkel és a még mindig döbbent arcú kísérőkkel elindult...

Ahogy lassan egyre távolodtunk az állomástól, úgy engedett fel bennünk az iménti ijedelem. Egymás szavába vágva mondtuk:

– Az a két kis telepi gyerek éppen a kocsik között állt...

– Ahogy elindult a vonat, az egyik kislány hanyatt esett a lépcsőről, épphogy elkaptam...

És így tovább...De a vonat megállt, és gyermekek életének

megkegyelmezett Isten, sok fájdalomtól őrizve meg a szülőket és bennünket is. De még ma is úgy érzem, kevés volt a szavunk, a szívünk hálája ahhoz az imádsághoz, amit a csodálatos segítségért mondtunk.

Történt pedig mindez 1947-ben, egy felejt-hetetlen, nyári délutánon.

D. G.

„És nem közönséges csodákat cselekedett az Isten” (Csel 19,11)

Csoda az állomáson

92016. évi 2. szám

Néhány felszínes gon-dolkodású embernek az a véleménye a keresz-tyénekről, hogy nem jó-zanok és nem realisták. Szerintük a vallás me-nekülés a valóságtól, és aki keresztyénné válik, az álomvilágba menekül. Ál-landó támadásukkal sike-rül megzavarni és gyötrő kételyt csepegtetni némely keresztyénbe.

Azonban semmi nyug-talanságra nincs ok, mert ahogyan mélyebben megvizsgáljuk a tényeket, azok eloszlatnak minden kétséget, és meggyőznek mindenkit arról, hogy a keresztyének várakozása megalapozott és indokolt.

Ha a realizmus azt je-lenti, hogy elismerjük a dolgokat úgy, ahogy azok valójában vannak, akkor a keresztények az igazi realisták. Ők ugyanis ra-gaszkodnak ahhoz, hogy hitük összhangban legyen a tényekkel. Gondolko-dásuk alapvető dolgokon nyugszik. Akarják tudni az igazságot Istenről, a bűnről, az életről, a halál-ról, saját felelősségükről, a számadásról és a jövő-ről. Meg akarják ismerni rossz tulajdonságaikat, hogy változtathassanak rajtuk. Visszautasítják az önáltatást még akkor is, ha az simogatná az önérzetüket. Számításba veszik azt a letagadha-tatlan tényt, hogy bűnö-sök. Felismerik az élet rövid voltát és a halál bizonyosságát. Ezeket

(Jób 42,5)

Egy családról van szó, ahol mindenki elfogadta az Urat, csak Márk, a legidő-sebb fiú mutatott még kemény ellenál-lást. Családja imádkozott érte, de évek múltak el anélkül, hogy változás történt volna.

Márk nagyon közismert muzsikus lett. Egyszer az esti előadása után egy erdő szélén ment hazafelé, és fel-felte-kintett az égre. A csillagos ég szépsége nagyon megérintette.

Márk mindig is szerette a termé-szetet, de most különösképpen szeme elé tárult a Teremtő nagysága, és az ő kicsisége és porszem volta. Arra gondolt, hogy legutóbb is milyen csúnyán viselkedett az édesany-jával szemben, és elkezdett sírni. Majd így imádkozott: „Uram, Te egy hatalmas Isten vagy, én pedig egy nyomorúságos senki. Most valaminek meg kell változnia, Uram!” És a trombitájával az éj-szakai magányban eljátszott egy éneket, amit édesanyja nagyon szeretett. Ezután pedig elénekel-te a szövegét is.

Hirtelen zajt hallott. Ekkor tőle néhány lépésre egy zokogó fiatal-ember állt meg, és egy kötelet tartott a kezében. Majd megszólalt, és ezt mond-ta: „Éppen most akartam véget vetni az életemnek teljes kétségbeesésemben. De ekkor Ön ezt a dalt énekelte, amit az én anyám olyan sokszor énekelt. Ekkor lemondtam a tervemről.”

Márk kérte az idegent, hogy tartson vele. Három óra múlva megérkeztek Márk szülői házához. A szülők szobájá-ban még világos volt. Márk kopogtatott az ajtón, és beléptek. Szülei éppen őérte imádkoztak. Majd mind a négyen letér-deltek. Márk és a kísérője még azon az éjszakán átadta életét az Úr Jézusnak.

(Der Herr ist nahe)

nem akarják saját tetszé-sük szerint magyarázni, hanem szembenéznek és számolnak velük. Nem kell védekezniük! Ők az igazi realisták!

A hitetleneket lehet vá-dolni azzal, hogy nem józanok és nem reálisak, hiszen struccpolitikát foly-tatnak, és színlelniük kell egész életükben. Úgy kell tenniük, mintha sohasem halnának meg, pedig tud-ják jól, hogy ez nem igaz. Úgy kell színészkedniük, mintha nem lenne bű-nük, mintha nem érdekelné őket sem Isten, sem az ítélet, sem a halál utáni élet, de eközben legbelül nyugtalanok bizonytalan és kétes helyzetük miatt. Határozottságot kell mu-tatniuk, nemtörődömsé-get, de a szívük mélyén jól tudják, mi az igazság. Egy-egy barátjuk hirtelen halála megrendíti őket. A gondolat, hogy „talán én leszek a következő”, szinte elviselhetetlen. De titkolniuk kell a rémületet, folytatniuk kell a képmuta-tást, és felnőtt éveik ezzel a színleléssel telnek el (Zsid 2,15). Vannak olyanok, akik halálukig ebben a tévhitben ringatják magu-kat, vagy tragikus módon keresnek megoldást.

Ha valaki még időben megutálja ezt a színlelést, az út az Úr Jézushoz nyit-va van. Ő az igazi meg-oldás!

A. W. Tozer nyomán

A keresztyén ember az igazi realista „Csak hírből hallottam rólad,

de most szememmel láttalak.”

A hívők elragad-tatása

Miért élünk mi, keresztyének ezen a Földön? Erre a kér-désre a Biblia többek között két választ ad. Azért élünk a Földön, hogy:

– az Úr Jézust megismerjük és szol-gáljuk (Lk 12,43),

– és várjuk Őt visz-sza (Lk 12,37).

Erre a két oszlopra épül egész keresztyén életünk. Nem terv és cél nélkül lótunk-futunk a Földön. Először is sok dolgunk van (ha az Úr Jézusnak szolgálunk), másodsorban van vala-kink, akire várunk.

Ez a fiatal hívőkre is érvényes? Termé-szetesen! Pál ezt írta az újonnan megtért embe-reknek: hallottuk, „...hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az Ő Fiát…” (1Tesz1,9-10)

Keresztyén remény

Elsődleges reménységünk, hogy várjuk Jézus Krisztus visszajövetelét, aki minket magával visz a mennybe. A Szentírás ezt „elragadtatásnak” nevezi (1Tesz 4,17). Bár a szó furcsán hangzik, de jelentése a következő: az Úr Jézus jön, hogy elvigyen („elragadjon”) minket a Földről, és ma-gával vigyen a mennybe. A mi reménységünk nem valami bizonytalan, hanem biztos (még ha ezt ma nem is látjuk). A Biblia így írja ezt le:

– jó reménység (2Tesz 2,16),– boldog reménység (Tit 2,13),– élő reménység (1Pt 1,3).

Tehát számunkra, keresztyénekre igaz, hogy a legszebb ezután következik! Tudom, talán egész más dolgok jutnak most eszedbe, amelyek fontosak számodra: a következő nyaralás, az iskolai vizsga, a rég óhajtott jogsi, az első autó, a házasság stb. Nem baj, szabad ezekre várnod. De ezek nem a legfontosabbak az életben. Ha jön az Úr Jézus, hogy elvigyen minket, ezek a dolgok

már elveszítik jelentő-ségüket számodra is, egészen biztosan!

Az Atyai ház

Re m é n y s é g ü n k végcélja az „Atyai ház”. Ez nem fából vagy kőből épült ház, hanem olyan hely, ahol Isten lakik. Az odave-zető utat az Úr Jézus teljesen elkészítette. Ezért biztosítja a kö-

vetkezőt: „Az én Atyám házában sok hajlék van; … ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,2-3).

Maga az Úr Jézus ígérte meg, hogy a követ-kezők várnak ránk:

– Ő visszajön, hogy minket elvigyen (elra-gadtatás).

– Meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke (jutalomosztó széke) előtt. (Ne félj, ott nem el-ítélnek minket, hanem megkapjuk jutalmunkat.) Látni fogjuk életünket az Ő fényében, és ennek megfelelően alakul a közösségünk Ővele. Olvasd el hozzá a 2Korintus 5,10-et!

– A Bárány menyegzőjén leszünk (ez a mi mennyei egyesülésünk az Úr Jézussal). Olvasd el még a Jelenések 19,6-9. Igeverseket!

Fontos bibliai helyek az elragadtatásról:„Azt pedig az Úr Igéjével mondjuk nektek,

hogy mi akik élünk, és megmaradunk az Úr eljö-veteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.

… maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Tesz 4,15-17).

„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillan-tás alatt, az utolsó harsonaszóra … a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig

Vetés és Aratás10

elváltozunk. Mert e romlandó testnek romol-hatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor 15,51-54).

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjo-gunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az Ő dicsőséges testéhez ha-sonlóvá változtatja a mi gyarló testünket…” (Fil 3,20-21).

Az Úr Jézus újra jön!

Amit erről tudunk:1. Senki nem tudja a napot, amelyen az Úr

visszajön. Ő azt mondta: „Bizony, hamar (hirte-len) eljövök” (Jel 22,20). Ne engedd magad be-csapni: senki nem mondhatja meg, számolhatja ki az időpontot, amikor Ő jön. Aki ilyet tesz, az tévelyeg! Ebben a pillanatban is visszajöhet, amikor ezeket a sorokat olvasod.

2. Ő maga jön vissza a mennyből. Nem angyalt küld, vagy valaki mást. Kb. 2000 évvel ezelőtt Ő maga jött le a Földre, és adta életét értünk. Ahogyan az esküvő napján a vőlegény elmegy a menyasszonyáért és elviszi, úgy az Úr Jézus is maga jön, hogy minket elvigyen. Ennyire szeret bennünket.

3. A mennyből száll alá (még ha nem is jön el a Föl-dig), és hív minket hatalmas hangjával. Egy ilyen hata-lommal teljes hangot eddig még soha nem hallottunk, senki közülünk. Hívására a következők történnek:

– Minden „Krisztusban megholtat” felébreszt (ezek olyan hívők, akik eddig az időpontig már meghaltak, tehát Ábeltől elkezdve). Ezek feltámadnak (kijönnek a sí-rokból), egy új testet kapnak, amellyel az égbe elragad-tatnak.

– Átváltoztat minden még élő hívőt. Ők is egy új testet kapnak (ezzel a mos-tani, pusztuló testünkkel,

EmlékezésUram, ha meg nem lellek Téged még ifjú évek hajnalán, Éltem gondok, keserűségek, Félelmek lánca lesz csupán. De így a földi vad borúba Ég fényét küldötted nekem, S láttam kezed ezerszer újra Segítni hűn, kegyelmesen.

Erős Isten, ha nem lett volna: Én gyönge hogy szabadulok? A földre verve, megtaposva Meg tán sohasem gyógyulok! De nem, kezed lenyúlt énértem És minden fáradtság, veszély Sasszárnyakat ragasztott nékem: Könnyen repültem ég felé…

S most, hogy látom öreg szemekkel, Két hű kezed hogy hordozott: Ég harmatjával, szent Igével Jó s rossz napon megitatott: Tudom, ha eljön is halálom, Fénylő hazába felvezet… Szelíd elalvás… édes álom… Paradicsomban ébredek!

Csia Lajos

amellyel sok bűnt követünk el, nem jelenhetünk meg a mennyben).

– Majd mindannyian együtt leszünk (akik már meghaltak és a még élők) az Úr Jézusnál a mennyben.

4. Mindez egy szempillantás töredéke alatt történik majd. (Ilyen gyorsan senki nem képes gondolkodni.) Aki addig az Evangélium ismerete ellenére sem tért meg, az örökre elkésett. Ezért fontos a kérdés: Készen vagy, ha Jézus vissza-jön? Vagy visszamaradsz a Földön? Ez lenne a legrosszabb, ami veled megtörténhet. Ez azt jelentené, hogy örökre elvesztél.

5. A hitetlenek semmit sem értenek meg az elragadtatásból. Hiszen az Úr Jézus nem úgy jön el, hogy látható lenne az emberek előtt (ez majd csak később történik meg). Hanem csak a hívőkért jön, akiket elragad a felhőkbe, vagyis a világ számára láthatatlanul lépnek át a mennybe. Talán majd sokan csodálkoznak azon, hogy olyan sok ember tűnt el hirtelen.

6. Mi, hívők nagyon különleges dolgokat élünk majd át:

– Először is meglátjuk üdvösségünket, aki értünk halt meg!

– Mindig vele mara-dunk, neki leszünk hálá-sak, és vele örülünk!

– Később vele jövünk vissza a Földre, amikor felállítja uralmát a Földön, és kormányozza a világot.

– Vele leszünk az Atyai házban, ez a mi tulaj-donképpeni úticélunk és otthonunk.

Az elragadtatás tipi-kusan a keresztyének re-ménysége. Ez lesz az Úr Jézus győzelmének meg-koronázása a kereszt után. Ő örömmel várja már azt a napot, amikor mi – te és én – vele leszünk. Hi-szen ezért áldozta oda az életét. Örülsz te is ennek?

Ernst-August Bremicker

112016. évi 2. szám


Négy gyermek édesanyja vagyok. Ezeket a sorokat a börtönből írom, mert évekkel ezelőtt a széles utat választottam, amely lejtőre vezetett. Pedig gyermekkoromban vallásos nevelésben részesültem. Azon ban nem éreztem magaménak, amit ott hallottam, csak kötelességszerűen vettem részt a szertartásokon. Azután felnőttként sem éreztem szükségesnek, hogy megtaláljam a Jézus Krisztushoz vezető utat.

Ez így volt egészen 2003-ig. Ekkor lettem először terhes, bár én nem tudtam, hogy babát várok. De megcsípett egy méhecske, és allergiás rohamot kaptam. A kórházban tértem magamhoz, ahol közölte az orvos, hogy a babát elveszítet-tük. Először fel sem fogtam, hogy miről beszél, majd belém hasított a fájdalom, és összetörtem. Életemben először ekkor szólítottam meg Istent keservesen sírva. De nem kértem, hanem ígértem: „Uram, bármi is volt a terved ezzel a veszteséggel, elfogadom. És ha újra akarod, életet adhatok annyiszor, ahányszor akarod, de abortuszom soha nem lesz.”

Pár hónappal később újra várandós let-tem, és örömmel vártuk Mónikát. Végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy az imám meg hallgattatott. Ezután még két kislányunk született, Korina és Titanilla. Korina születésekor problémák adódtak, újra kellett éleszteni, de Isten megmentette. Ennek ellenére nehezen tudtam imádkozni, mert úgy éreztem, méltatlan vagyok arra, hogy közeledjem az Úr Jézushoz.

Később megint terhes lettem, de a fiamat, Lacikát az édesapja már nem akarta. Be is vitt a kórházba, hogy elvégezzék a terhesség megsza-kítását. Én azonban emlékeztem az ígéretemre, és döntöttem, így megszületett a kisfiam. Sajnos, nem sokkal ezután elvált tőlem a férjem, egyedül maradtam.

Ahogy teltek az évek, megismertem jelenlegi férjemet, a gyermekek is boldogok voltak, egészen 2012-ig. Eközben elnyomtam a lelkiismeretem hangját, és még nem mertem úgy imádkozni, hogy keressem a legjobb megoldást az életemre. Így hoztam egy rossz döntést, amely a börtönbe vezetett. Szerencsére. Kissé furcsán hangzik, hogy mi ebben a szerencse, de végre olyan mélyre ke-

rültem, ahonnan kiáltanom kellett Istenhez. Amikor már minden mindegy volt, az egyik este a zárkában olvasni kezdtem a Bibliát. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). De mit jelenthet ez, amikor én már olyan sok mindent hallottam a hitről!

Ebben az időben iratkoztam fel egy börtön-missziós alkalomra, mert úgy gondoltam, ez egy jó lehetőség, hogy kimehessek a zárkából. De amit ott hallottam, megragadott. Olyan embereket ismertem meg, akik felvették a terheimet, imádkoztak értem, elmondhattam nekik a kérdéseimet. Ez nagyon sokat jelentett, mert rendszeresen olvasni kezdtem a Bibliát, amelyben megtaláltam a válaszokat is. Rájöttem, hogy Isten beszél hozzám az Igén keresz-tül. Ugyanakkor igen megrémültem, mert tudtam, milyen vagyok, de elérkeztem ehhez az igevershez: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek…” (Ézs 41,10) Villámcsapásként hasított belém, hogy Ő ismer, előtte nem titkolhatok semmit. Persze sírtam a takaró alatt, és így motyogtam el a bűneimet, mert gyengének tűnni a börtönben nevetséges – akkor még így gondoltam. Ezután már az öröm könnyei folytak az arcomon. Leesett rólam az a 100 mázsás kő, amelyet éveken át cipeltem vélt sérelmeim és tetteim súlya alatt.

Másnap reggel mosolyogva ébredtem, és há-laadással kezdtem a napot. Igaz, hogy az akkori és a mostani társaim is furcsának tartanak, sőt bolondnak is, de én nem bánom, mert ezt olvastam a Bibliában: „…azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, …akik a világ szemében erőtlenek…, hogy egyetlen ember se dicsekedjék Isten színe előtt” (1Kor 1,27-29). Ezzel a kijelentéssel nem lehet vitatkozniuk, és nem is tudnak, mert látják, hogy békességem van, elégedett vagyok azzal, amim van. Ha mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeret-ném, vagy elfog a kétségbeesés és a szomorúság, akkor is bízom az Úrban. Amióta Jézus Krisztust befogadtam az életembe, valahogy könnyebb lett a terheket elviselnem. Sokszor gondolok arra, hogy az én fájdalmam nyomába sem ér annak, amit Jézus szenvedett, sem fizikailag, sem lelkileg. Ő értem és minden emberért ártatlanul vállalta a kereszthalált.

Azért írtam le a történetemet, hogy azok a ke-

Isten Igéje örökké megmarad

A második világháború kez-detekor a légi bombatámadások Varsó nagy részét a földdel tették egyenlővé. Azonban egy sérült épület a belvárosban még mindig makacsul állt. Az a Brit és Külföldi Bibliatársulat helyi szék-háza volt. A fennmaradó falon ezek a szavak szerepeltek: „Az ég és a Föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Mt 24,35).

Az Úr Jézus ezzel a kijelentéssel a tanítvá-nyait bátorította, amikor megkérdezték tőle, hogy mikor lesz vége a világnak (3.v.). De szavai mai helyzetünkben is bátorítanak, hűséges és el nem múló szeretetéről biztosítanak bennünket. Miután összetört álmaink romhalmazán állunk, még mindig bízhatunk Isten változhatatlan jellemében, uralmában és ígéreteiben.

A zsoltáros ezt írta: „Uram, Igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég” (Zsolt 119,89). De ez nemcsak az Úr szava, hanem ez az Ő igazi jelleme. Ezért folytathatta a zsoltáríró így: „Nemzedékről nemzedékre megmarad igazsá-god. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. ...mert Téged szolgál a mindenség” (90-91.v.).

Amint szembekerülünk lesújtó tapaszta-latokkal, kétségbeesésként vagy reményként élhetjük meg azokat. Mivel Isten nem hagy cserben, minden körülményben magabiztosan a reményt választhatjuk.

Köszönjük meg az Úrnak Igéjének ajándé-kát, mert az Ő törvénye tökéletes és életet adó. Köszönjük meg annak igazságát, végtelenségét és az útmutatást, amelyet abból ka-punk. Kérjük segítségét, hogy bízzunk és higgyünk abban, amit kijelent számunkra.

Dennish Fisher

resztyének, akik eddig is gondoltak rám, ezután is imádkozzanak értem, a családomért, különösen a gyermekeimért, akiket édesanyám gondoskodására tudtam bízni. Én is sokat imádkozom értük, hogy rátaláljanak az Úr Jézusra. Még kicsik, de ha már én elrontottam valamit, és nem mutattam nekik a helyes utat, akkor az Úr segítségével ők a keskeny utat tudják majd választani. Szeretném, ha jó életük lenne, olyan, amilyen nekem már van, és eljuthatnának az örök életre.

Szeretnék itt, az intézetben továbbra is jó pél-dát mutatni. Én sem rögtön, hanem hosszú évek alatt jutottam el az Úr Jézushoz. Talán a társaim között is lesz olyan, aki felismeri, hogy csak Ővele lehet boldog életet élni. Olyan életet, amelyért én már nagyon hálás vagyok!

P. Renáta

132016. évi 2. szám

Jézus magára vette…

Nincs oly mélység, bűn okozta sötétség, amely túlélné az Úr jelenlétét.

Nehéz a betegség-viselés, tövisként hat a szenvedés. Ha a fájdalom sűrű vendég, add át Jézusnak, téged arra kér!

Ő ezeket magára vette, erről szól a Golgota keresztje. Minden ellenségünket, még a halált is legyőzte.

Tarts ki mellette megpróbáltatásokon át! De jól vigyázz! El ne veszítsd drága lábnyomát!

Lévai Tibor

Mint forrásTe ne csak várj, de adj,

amit kaptál, magadból oda mindent. Erőt, gondolatot, vágyat,

akaratot, szeretetet, jóindulatot, csak ez boldogít itt lent. Valós örömöd úgy lehet, ha osztódik szereteted.

Ha csak várod, de te nem adsz, lehetsz gazdag, szegény maradsz.

A forrás is mind jobban árad, patakká nő, és el nem fárad.

Ha a vizét bőven termi, sok szárazat fog megöntözni.

Áldás leszel, ha úgy szeretsz, hogy sokakért sokat tehetsz. Ha bővölködsz a szeretetben,

örömöt lelsz majd mindenben.

Zsejki Irén

„Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának meg-felelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön, és úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket… És látta Isten, hogy ez jó.” (1Móz 1,11-12)

Így jelent meg a Földön a növényzet. Ha a fáradtság és az élet gondjai nem bénítanának meg bennünket, nem va-kítanák el a szemünket, nem tudnánk ezt eléggé csodálni. Egy apró semmi-ségből, a magból, csendben és észre-vétlenül kifejlődik a csíra, leveleket hajt és megnő.

Ez a különös, látszólag láthatat-lan lény, lábát mélyen a talajba nyújt-ja, és ott szilárdan megkapaszkodik, hogy ellen tudjon állni a szélnek és a viharnak. Egyben táplálékot is keres, és közben a hasznosat és a károsat megkülönbözteti egymás-tól. A növény ásványi anyagokat, humuszt, bomló szerves anyagokat, vizet szív magába, majd saját maga épít belőle csatornákat és tartályokat, amelyeken keresztül ezeket az anyagokat felveszi és feldolgozza. Nagy, zöld fe-lületeket alkot belőlük, amivel a szükséges mennyiségű széndi-oxidot be tudja lélegezni, és végül legerősebb és legjobb nedveit a gyümölcsben sű-ríti össze. A gyümölcs tel-jesen kifejlett állapotban leválik róla, és önálló életet hordoz magában, a magban. Valóban cso-dálatos lény! Megszü-letik, mint az ember, táplálkozik, ébren van és alszik, be- és kilélegez, és van nedvkeringése.

A növény legcsodála-tosabb része a termésben

a magja, amely „anyjától” elválasztva még hónapokig, évekig, sőt évszázadokig szunnyadhat, míg a talaj érintése, a víz és a nap erői – gyakran a kemény héjból – az új életet elő nem csalogatják.

Mi a növény rendeltetése? Miért te-remtette Isten? A széndioxid erőteljes lebontása, oxigén termelése vagy a vízháztartás körforgásának szabályo-zása mellett mindenekelőtt az embert táplálja és ruhával látja el.

Hallgassuk csak! „Azután ezt mondta Isten: nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti ele-deletek” (1Móz 1,29).

A kenyér, a gyümölcs vagy a zöldség jó íze töltsön el bennünket hálával Isten iránt, aki minderről hűségesen gondosko-dott. De nem feledkezünk meg arról sem, hogy akiket átvihetett szeretett Fiának országába, azok mind rendelkeznek a szellemi gyümölcstermés előfeltételeivel.

A csodálatos gyümölcsöket a Galata 5,22 sorolja fel. Bárcsak megvaló-

sulhatna a mi életünkben is János evangéliuma 15. fejezetének

ígérete: a gyümölcs – a sok gyümölcs – és az a gyümölcs,

amelyik megmarad! „…én választottalak ki, és ren-deltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsö-tök megmaradjon… Az lesz az én Atyám dicsősé-ge, hogy sok gyümölcsöt teremtek” (Jn 15,16. 8.).

F. Bettex

Termékenység

14

Ostoba beszéd

A bűn sokat ígér, de semmit nem ad

Hogyan állhatunk ellena kísértésnek?

15

A bűn csalárd:

– gyönyörűséget ígér, és fájdalmat ad;

– életet ígér, és halált ad;

– tündöklő reggelnek mutatja magát, de éjsza-kai sötétben végződik;

– ragadozó vadállat, és karmaival megmarja azokat, akik megsimogatják.

Minden bűn magában hordozza a következő bűn magvetését:

– magától terjed;

– gyökerét a szívbe bocsátja;

– megrontja az ember lényét;

– eltorzítja erkölcsi ítélőképességét;

– legyengíti akaratát;

– kiszárítja lelkiismeretét.

Minden bűnös cselekedettel egyre erősebb a vétkezésre való hajlam, míg végül az ember tönk-reteszi magát. De van megoldás! „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róm 7,24-25)

„Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket…”(Jakab 3,6)

Egyik reggel, amikor munkába indul-tam, észrevettem, hogy valaki egy sörös do-bozt hajított a pázsitunkra. Felvettem, és a szeméttárolónkba dobtam. Az úton később eszembe jutott: „Mit fog a szemetesember gondolni, ha meglát egy sörös dobozt a lelkész szeméttárolójában?” Ha a szemét-tárolóm beszélhetne, igazolást adhatna, de a szeméttárolók manapság sem beszélnek. Így a hírnevem rá volt bízva a hulladékszál-lító ember következtetésére. Lehet, hogy neked a szemetesedben levő sörös dobozok nem jelenthetnek problémát, de kíváncsi vagyok, mit tennél, ha valaki pornómagazi-nokat dobálna a hulladéktárolódba?

Amikor elhamarkodott következteté-seket vonunk le bárkiről anélkül, hogy is-mernénk az összes tényt, lealacsonyodunk a bulvárlapok tudósításainak szintjére. Figyelmetlenül megalázzuk a megbecsült hírnevűeket, és jóvátehetetlen kárt okoz-hatunk. Nem csoda, hogy Jakab apostol így figyelmeztet: „a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.”

És amikor valaki „ostoba beszéddel” ér-kezik hozzád, azonnal kérdezd meg: „Bizto-san jól tudod?” Az ostoba beszéd elkerülése azt jelenti, hogy elutasítunk minden szilárd következtetést, és az illetékessel tisztázzuk a dolgot.

Ha következtetéseid igazak, segítheted a megtévedtet megbánásra vezetni. Ha nem igazak, kiállhatsz mellettük, ha mások ter-jesztik a valótlanságot róluk.

A jó hírnév túl fontos ahhoz, hogy tönk-re tegyék. Lelkes híve vagyok annak, hogy az embereket inkább védelembe vegyem sze-retetben, mintsem beteges örömet találjak mások szegényes kibeszélésében. Mindent egybevetve, a Szentírás azt mondja nekünk: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet le-gyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt 4,8)!

J. St.

A kísértések olyanok, mint a csavargók: ha jól bánsz velük, visszatérnek.

A Biblia így tanít:

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni” (1Kor 10,13).

Isten Igéje arra szólít fel, hogy meneküljünk a kísértések elől:

„Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!” (1Kor 10,14) „Kerüljétek a paráznaságot!” (1Kor 6,18) „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme… Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket” (1Tim 6,10-119. „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!” (2Tim 2,22)

Ch. A. Jeffries


Rozs da szí nű

fák,még

hular

lóra

levisz

veu

lek,tam,

napegy

süegy

tötfa

tele

táj,

1

ő szi fel le

gek.

Né ha né ha

2

vél mel

let tem el su

han.

Ki tud ja, mer re

jár,

ki tud ja, mer re

fúj ja a szél,

va la hol mesz sze ta

lán majd föl det

ér.

Lesz még ta vasz és

nyár,

ra gyo gó nap su gár,

kó sza szél,

de ak kor hol lesz

már a ré gi le

vél.

Rozsdaszínû fák

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

2. Rozsdaszínű fák, hulló levelek, sokszor úgy érzem, ez fájó üzenet.Elmúlik az ősz, közeleg a tél, közben egyre hull az őszi falevél.

Refr.2. Ki tudja…

3. Úgy fut az idő, évek, hónapok, egyre többször van, hogy arra gondolok:Földi életem, majd ha véget ér, ott a mennyben már nem lesz ősz, nem lesz tél.

Refr. 3. Nem hull a fákról falevél, nem fújja többé már el a szél, halálról, bűnről (ott) senki nem beszél. Mindent betölt a fény, könnyek sem lesznek, bánat sem ér, (és) nem sárgul többé el a régi levél.

172016. évi 2. szám

„Cini-cini-cinege, vékony-lábú, szeplősorrú cinege!” „Sárgalábú, hosszúorrú, cini-cini-cinege!” Így öm-lött belőlünk a csúfolódás. Kisisko lások voltunk, és a gyermeklélek vidám, de már mételye zett örömével szaporán gúnyoltuk Cinegét.

Cinege az iskola falának támaszkodott, nem mehetett sem jobbra, sem balra a gúnyolódó gyermekgyűrű miatt. Tétován, szomorú arccal nézte a csúfolódókat, majd lehajtva kis fejét, teste, mint százéves öregé, megroggyant, mintha érezte volna a csúfolódás súlyát. Félsze gen, némán állt szavaink pergőtüzében, és mi csúfoltuk, ameddig a szünet ideje en gedte.

Tanítás után a ta nító figyelmeztetése ellené-re, mint veszett dara zsak rajzottunk ki az iskola kapuján. Ahogy be fordultunk társaimmal az ut-cánkba, elszaladt mellettünk valaki. Fejét minden lépésnél meg biccentve, kicsit sántítva sietett el mellettünk Ci nege.

Nekünk sem kellett több! Újra megindult a csúfolódás gúnyos kacagásokkal vegyít-ve. Ci nege még jobban igye-kezett, de hiába. A sar kon egy kőbe botlott, és bukdácsolva el esett. Sapkája lerepült a fejé-ről, szeplős arcára ráfröccsent a sár. Mire odaértünk, sírva szede lőzködött össze. Újra vadul folytattuk a csúfolódást, Cinege pedig még jobban sán títva, sárosan ment tovább a hulló falevelek kö zött.

Közben a barátaim befor-dultak a másik utcába. Egye-dül folytattam utamat hazafe-lé ezen az októberi délutá non. Előttem pár lépésre Cinege bicegett. Szólni akartam hoz-

Cinege

A vízen járni ...

Vízen járni nem lehet,Mondják az emberekS a fizikai törvények.

De veled?!

Szavadra, mint egykor Péter,Lépdelni a nagy tengeren,

Úrrá lenni a félelmen:Hit kell!

Kiszállni a csónakomból,Még ha a szél is tombol,Egyedül csak rád nézni,

És hinni!

Adj nekem ilyen élményeket,Járni a mély vizeket,

S rád szögezve tekintetem:Lépjek!

Horváth Margit

zá, de – gondoltam – mind-járt hazaér.

Ebben a pillanatban előt-tünk egy pár házzal nyílik a kapu, egy ember lép ki az ut-cára, magas, erős ember. Mo-solyogva jön fe lénk, s ahogy Cinegéhez ér, megáll, lehajol hozzá, lesimítja felborzolt haját, megcsókol gatja sárfol-

tos arcát, majd könnyedén a karjára emelve viszi a ház felé. „Ez Cinege édesapja” – fut bennem végig a gondolat, s ahogy becsukódik előttem a kis kapu, hallom Cinege apjának kedves, szeretet-teljes hangját, s látom még, ahogy Cinege bol-dogan öleli át apja vállát.

S ahogy hulltak előttem a sárga falevelek, úgy hulltak az őszi alkonyatban az én kön nyeim is. Sírtam, őszintén, bűnbánóan. S mikor hazaérve édesanyám megkérdezte:

– Miért sírsz, fiam?Feltörő zokogással csak annyit tudtam mon-

dani:– Édesanyám, én soha... de soha többé... nem

fogom csúfolni Cinegét.

Évek múltak el, és én is félszeggé váltam. Elesettsé-gemben, nyomorúságomban, megsebzett szívem fájdal-mával én is ott álltam a gúny tüzében. Sokszor elestem, sokszor bepiszkolt a világ, de egyszer elém is jött valaki, az én Atyám, aki felvett, meg-tisztított... megbocsátott... Azóta tudom, hogy nekem van Atyám, és én egyedül csak neki vagyok kedves...

„Még távol volt, amikor az apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).

„Drága csak nekem vagy, fiam, fiam...” (Hallelujah! 167. ének.)

Bogarak– Fekete bogarak, fuj! – ráncolta hosszú orrát

a krokodil. – Képzeld el, ha az lenne a kedvenc eledeled!

– A mohó kis majom bolondul értük – mondta gúnyosan a hiéna.

– Találd meg a gyenge pontot, csiklandozd meg, és tartsd távol őket az elefánttól. Ez a módja annak, hogy legyőzzük a majmokat. Ezt fogjuk tenni... – nevetett a krokodil.

Tabu, a majom a nagy hangyaboly tetején ült. A meleg napsütésben kényelmesen érezte magát. Majomzenét dúdolt halkan magának, és úgy érez-te, csodálatos ez a reggel ott fent, az elefánthegy oldalán. Csodálatos érzés, hogy az elefánt barátja lehet. Mélyen alatta volt a mocsár, tetején köd és rovarok, amelyek csíptek. Örült, hogy távol van tőlük.

Kényelmesen szundikált, amikor Sovány, a sakál a közelébe osont, és egy buyufa mögül uga-tott, mint az éhes leopárd. Tabu annyira megijedt, hogy leesett a hangyabolyról és elrohant arrafelé, ahol azt gondolta, megtalálja Tvigát, a zsiráfot. Mbizi, a hiéna egy szikla mögött leselkedett. Ő és a keselyű a krokodil tervét követte, hogy elcsalják Tabut a mocsár sötét és veszélyes helyeire. A sakál már megtette feladatát. Magasan Vibi, a keselyű körözött. Meglengette a szárnyát. A hiéna látta a jelzést, és kilépett a napfényre. Megállt Tabu ösvényén és megszólítot- ta: – Jó reggelt, kismajom! Láttam, mi történt a buyufa mellett. Mi-lyen borzalmas, hogy az elefánt úgy megijesztett téged! Majd én felvidítlak, jó? – vigyorgott a hiénavigyorával, amitől Tabu háta borsódzni kezdett, de Mbizi ravasz hangon folytatta: – Fekete bogarak! Te szívesen eszel kis fekete bogarakat, ugye, Tabu? Milyen tápláló étel!

A majom habozott, aztán bólintott: – Szeretem a ropogós, kemény fekete bogara-

kat... nagyon finom. – Akkor gyere le a mocsárhoz, és megmutatom

neked, hol van rengeteg bogár!– Eh, a mocsarak...nos... eh... – habozott Tabu. A hiéna kuncogott: – Te már nagy majom vagy!

Ha szeretsz valamit, akkor megteszed, ugye? Ha jó érzés, megteszed. Miért ne? Mindenki ezt teszi – folytatta mézesmázos hangon.

– Bogarak – motyogta Tabu –, finom, ropogós bogarak, miért ne?

Ekkor a sakál jött ügetve, telje-sen ártatlan képpel.

– Helló, Tabu! Jó, hogy találkozunk. Ó, én tu-dom, hol van ezerszámra a kedvenc bogarad, ott lenn, annak a helynek a közelében, ahol krok...

A hiéna vicsorgott, és mérgesen rácsapott a sakálra. Fenn, a levegőben Vibi fejjel lefelé repült. A hiéna látta, és sürgetni kezdte a maj-mot: – Gyere, Tabu, itt az idő a nagy lakomára!

A keselyű furcsán repült, amiből a hiéna tudta, hogy nagy vihar közeledik. Az özönvíz a dombokon mindig bajt hozott a mocsárra.

– Siess – gurgulázta a hiéna. – Nem lenne szörnyű, ha valaki más találná meg előbb?

Most már mind futottak le a dombról, és a majom fejében már csak egy gondolat maradt:

– Bogarak! Bogarak!A mély árnyékban egy gombával fedett fa-

tuskó állt.– Ott van! – kiáltotta a hiéna.Tabu kuncogott, és fürgén felmászott a tus-

kó tetejére. Két kézzel felmarkolt egy csomó fekete bogarat, és gyönyörűséggel lapátolta be a szájába.

– Finom – kiáltotta –, csuda finom bogarak!A krokodil előkúszott a mély, sötét tóból,

a bajkeverők egymásra néztek, és sóvárogva tekintettek a majomra. Azonban gyorsan el-kotródtak, amikor meghallották, hogy Nyembo hangos viharjelzést trombitál. Az elefánthegy oldalán Tviga, Suku és Vaa figyelte, ahogy a

fekete felhők száguldanak az égen. Azután mennydörgés moraja

hallattszott, és a száraz földre hulló eső szagát érezték.

Lent a mocsárban Tabu nem vett észre semmit abból, amit

a szeme, füle és orra mondott neki. Mindkét mancsát és szá-ját túlságosan lefoglalták a bogarak. Csak akkor nézett fel,

amikor kavics nagyságú esőcseppek zuhogtak a hátára. Akkor látta meg, hogy a mocsár sáros áradattá változott. Útja el volt vágva a dzsun-gel magasabb területeitől. A fatuskó tetejéről meresztgette szemét a körülötte haragosan kavargó vízre.

– Segítség! – kiáltotta. A hiéna, a keselyű és a sakál lejött az áradat szélére. A víz zubogása szinte elnyomta Tabu kiáltását. Le-fel ugrált:

– Elvesztem! Segítség! Elvesztem!A sáros víz hullámai csapkodtak körülötte. Kétségbeesve sikoltott: – Mit tegyek?

– Fulladj meg! – üvöltötte a hiéna vidáman.

18

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (Evangéliumi Kiadó)

– Fulladj meg! – visszhan-gozta Sovány. Vibi elvijjogta a családi mottójukat: – Van már halott?

A krokodil orra a vizet szelte, és szeme gono-szul csillogott. Magasan fölöttük repült Vaa és Suku. Látták, hogy mi történik.

– Hívd az elefántot! – rikoltotta Suku. – Én figyelmeztetem Tabut, és megpróbálok segíteni neki. A szarvascsőrű sebesen elrepült.

Suku szárnyait csapkodva lebegett a majom fölött:

– Tarts ki, Tabu! Kapaszkodj a lábaddal, és tarts ki! Tekerd a farkadat arra a kis ágra, és kapaszkodj! Jön az elefánt!

A szarvcsőrű sebesen repült a fák teteje fölött. Nyembo rohant felé. Vaa lebukott és ráült barátja egyik agyarára: – Tabu megint bajban van, most a folyóban.

– Tudom – felelte az, és gyorsan haladt. – Ott leszek, mire szüksége lesz rám.

Egy óriási hullám száguldott a fatuskó felé. Suku izgatottan csapkodott: – Kapaszkodj szoro-san! Meg tudod tenni!

Tabu kapaszkodott, de reccs, a kis ág eltört, és Tabu fejjel lefelé beleesett a vízbe, amely úgy dobálta, mint egy kis fadarabot. Aztán eltűnt.

– Nézd csak! – örvendezett a hiéna. – A terv jól sikerült. Vége!

Abban a pillanatban Tabu zihálva feljött a víz tetejére. Suku aggódva lebegett fölötte. Tabu dübörgést hallott a fülében. A víz felcsapott az orrára, és le a torkán. Megpróbált úszni, de a sok fekete bogár a gyomrában lehúzta. Küszködött és köpködött: – Segítség, elsüllyedek!

Sovány a part mentén futott. A hátsó lábaira állt és üvöltött: – Add fel, majom! Jobb, ha meg-fulladsz, mintha a zuhatagba kerülsz!

De nagy igyekezetében megcsúszott, és a vízbe esett. Kétségbeesetten úszott. A hiéna a keselyűre kacsintott, aki egy sziklán élesítette a csőrét:

– Nyavalyás barom. Később megtaláljuk, és lakmározunk.

De Sovány a sekély vízbe sodródott. Sárosan felkapaszkodott a partra.

– Miért nem segítettetek? – nyöszörögte.– Gratulálok! – gúnyolódott a hiéna. – Tudtuk,

hogy egyedül is elboldogulsz. És úgy is történt. Közben észrevették, hogy egy nagy alak tör

keresztül az aljnövényzetben. A krokodil lecsú-szott a mély, sötét tóba. A hiéna meg a többiek eloldalogtak az árnyékba. Nyembo keresztülvágott a sekély vízen, majd ormányát magasra tartva

belevetette magát az áradatba. Sebesen úszva máris odaért a félig

megfulladt majom és a zuhatag közé. – Tabu!– rikoltották a madarak han-

gosan, sürgetően. – Nyembo ott áll előtted, ka-paszkodj bele!

Tabu vadul megragadta az elefánt fejét. – Se-gíts! – kiáltotta fuldokolva.

A nagy, erős, barátságos ormány a dereka köré tekeredett, és biztonságosan felemelte az áradat fölé. Az elefánt szeme rámosolygott, fülét bátorí-tóan lengette: – Tarts ki, már majdnem odaértünk.

Tabu minden porcikája reszke-tett. Amikor földet értek, annyira imbolygott, hogy elesett volna, de az elefánt segített neki, hogy felmász-szon a buyufára.

– Köszönöm mindnyá-jatoknak, hogy megmen-tettetek – kezét homlokára tette, pislogott egy kicsit, majd nyelt egyet. – Meg-menekültem! Köszönöm, köszönöm, Nyembo!

Vaa és Suku bátorítóan lecsücsült a két oldalára, és bólintott a csőrével: – Megmenekültél, és biztonságban vagy. Minden más, ha az elefánttal vagy itt az elefánthegyen.

– Ott lenn, a mocsaras vidéken minden lefelé húz téged – mondta Vaa.

– Huh! – zihált Tabu.– Így igaz – szólt Tviga. – Ott lenn árnyék, sö-

tétség, veszély és halál van. De itt fenn az elefánt és barátai segítenek neked, és bátorítanak.

Vaa megveregette Tabu vállát a csőrével: – Ha a világosságban vagy, minden más. Ha a szemed nyitva van, látod a veszélyt, és az elefánt segít, hogy elkerüld.

19


HŰ BIZONYSÁG„…Az apák tanítják fiaikat, hogy

Te hűséges vagy.” (Ézs 38,19)

Egy hívő keresztyén férfit a hivatása hosszú időn keresztül nagyon igénybe vett. Ezért reggelenként nem talált lehetőséget, hogy feleségével és gyermekével együtt olvassák Isten Igéjét, és együtt imádkozzanak. Így ezt a feladatot a felesége gyakorolta a gyermekével reggelenként.

Egyik nap a hároméves kisfiú nem akart imádkozni, és nagyon komolyan ezt mondta:

– Nem, mama, nekem mostantól nincs szükségem arra, hogy imádkozzam. Én hamarosan már nagy férfi leszek.

Édesanyja elcsodálkozva válaszolt: – A férfiak mind, akik szeretik az Úr Jézust,

imádkoznak is!Erre a kicsi így válaszolt:

Van egy nagyon fontos szó, melyre minden házasságban, barátságban szükség van.

Jó, ha mi is célul tűzzük ki életünkben, de tud-juk, 100%-ban csak az Úr Jézus képes rá.

Ha mi egymásnak csalódást is okozunk, az Úr Jézus soha!

Melyik ez a szó?

A választ elrejtettünk a dzsungelben. Vajon megtalálod?

– Nem, apa is egy nagy ember, és ő sem imádkozik soha.

Este az asszony elmesélte a férjének, hogy mit mondott reggel a kisfia. Ebben a pillanatban egy hosszú csend következett, majd az apa remegő hangon így szólt: „Az apa nem imádkozik…” A történet nagyon szíven találta.

A következő nap már az apa is részt vett a reggeli áhítatban. Felejthetetlenül maradt meg a szülőkben, hogy hároméves gyermekük arca milyen boldogan ragyogott, amikor meglátta édesapját összetett kezekkel, lehajtott fejjel, és meghallotta az imáját.

Itt nem az időpontokról van szó, hogy Isten hűségét bemutassuk a gyermekeknek, hanem világossá teszi, hogy ez a feladat nem csak az édesanyára tartozik. Milyen jó és áldásos, ha a hívő családapák családi körben is időt fordítanak a Biblia olvasására és az imádkozásra!

(Der Herr ist nahe)

Kedves Gyerekek!Az előző oldalon egy ötujjas történetet olvashattatok, öt fontos üzenetet kell megjegyeznetek. 1. Elveszett. Tabu elveszett volt.2. Mohó. Tabunak volt egy gyenge pontja, és az ellenségei tudták ezt.3. Reménytelen. Nem tudta megmenteni saját életét.4. Menekülés. Csak azért menekült meg, mert az elefánt megmentette.5. Most már fenn van a világosságban, de ott sem lesz könnyű számára az élet. De az elefánt

mindig közel lesz hozzá!Az Úr Jézus szavai ezek: „Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja a juhokért.” János 10,12Te már biztonságban vagy?

212016. évi 2. szám

A Biblia szerint Jákób, a „csaló”, miután apja áldá sát hazugsággal megsze rezte, elhagyta ott ho-nát, hogy becsapott fivére haragját elke rülje. Fu-tása során azonban, élete meglepő for dulatot vett. Amikor elérkezett az este, kő da ra bot tett párna-ként a feje alá. Elaludt, és egy lét ráról álmodott, amely a földtől az égig ért, és angyalok jártak rajta le és fel (1Móz 28,10-12). A létra felett meglátott valakit, akit Ábra hám és Izsák Isteneként ismert fel. És Isten kijelenti Jákóbnak, hogy megaján-dékozza azzal a föld del, amelyen alszik, és gyer-mekei szerte a világon áldás ban fog nak ré szesülni (13-14. v.). Amikor Jákób felébredt, túláradó érzelmében azt gondolta, hogy Isten házában, a menny kapujában van (16-17. v.).

És most haladjunk 2000 évet előre. Akkor az a hír járta, hogy eljött Izráel régóta várt re ménysége. Néhány galileai halász arra a kö vetkeztetésre ju-tott, hogy megtalál ták Iz ráel régóta várt Messiá-sát. Közülük Fülöp, amikor találkozik fivérével, Nátá náellel, és így szól hozzá: „Megtaláltuk azt, … akiről a próféták is írtak: Jé zust, a József fiát, aki Ná záretből szár mazik.” „Szá r mazhat-e valami jó Názá ret ből?” – kér dezte tőle Nátánáel. Fülöp így vá laszolt: „Jöjj, és lásd meg!”

Nátánáel, amint megközelíti a Mestert, meg-lepődve hallja, hogy Jézus ezt mondja: „Íme, egy igazi iz rá e lita, akiben nin csen álnokság” (Jn 1,45-47. v.). Mi volt ezzel Jézus szándéka? Miért utalt Nátánáelre, erre a közemberre úgy, mint igazi izráelitára, aki nem csaló? Segít séget nyújthat, ha ősi elődjére, Jákóbra, Izráel atyjára gon dolunk, aki csende sen a háttérben áll.

Nátánáel eleget lát, hogy megértse, miért hoz-ta oda fivére Jézushoz: „Mester, Te vagy az Isten Fia, Te vagy Izráel királya!” (49. v.)

Az Úr Jézus bemutatja Isten csodálatos voltát, aki a legsikertelenebbnek látszó embe-reket használhatja fel arra, hogy szeretetét mindannyiunknak kimutassa. Ezt tette Isten Jákóbbal, és az Úr Jézus folytatja annak be-mutatását Nátánáellel, akinek ígéretet tesz, hogy

meglátja majd a „megnyílt eget és Isten angyala-it, amint fel szállnak, és leszállnak az Emberfiára” (51.v.).

Mint ahogy Jákób álmodott egy létráról, amely a mennyet összeköti a Földdel, az Úr Jé zus is előre megmondta, hogy Nátánáel meg látja azt, amint a menny a Földre jön az Ember fiában. Vé-gül is, az Úr Jézusban megérthetjük Jákób létrájá-nak jelentőségét. Isten kezdettől fogva tervbe vet-te, hogy kegyelmét meg mu tatja az embereknek, akik jobban hasonlítanak Jákób hoz, mint hinni szeretnék. Az Úr Jé zus ban a menny igazsága jött le a Földre, hogy felkínálja a kegyelmet és a meg-bocsátást a gyűlölettel született emberiségnek. Jákób álma előre jelzi, hogy Isten milyen mélyre hajol le azért, hogy az embe re ket, mint Jákóbot és bennünket is, mennyei csa lád jába vezessen.

Mart De Haan

Jákób létrája

A völgyből fel…Isten ellenségeiként születünk,és életünket mindnyájana sötét völgyben kezdjük.Nagy ajándék, hogy lentmindig van patak, hogy aszomjazók ihassanak.

Szomorú és küzdelmes az életa völgyben, ahol az árnyak is élnek:urai a félelmes sötétségnek.Meg kell keresni, hogy hol van a forrás,a tiszta vizet adó patak hol ered?Fáradt, bűnös vándornak ez ad életet.

Fölnézni, kérni, vezess kiebből a mélységből, Uram,egyedül Te ismered fájdalmas utam.Kinyújtja feléd kezét, s kér: „Indulj el,ha nem is könnyű,de én segítelek fel!”

Biztosan végigvezet a kijelölt úton,ne is töprengj ezután a múlton.Csak Őrá figyelj egyedül!Szent Igét, imádságotés testvéreket fog adni,de őket csak fent lehet megismerni.

Legyen szíved ezért örökké hálás,a szakadékból, sötét völgyből csakŐ a szabadulás!

F. G.


Történetek a Spurgeon család életéből

3. Sok kicsi sokra megy„A hét első napján mindegyikőtök tegye

félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle…”(1Kor 16,2)

James nagyapa Stamboure-ben volt lelkipász-tor, ez a város Essexben, Anglia déli részén terül el. Ott dol-gozott 54 éven át lelkészként. Ez nagyon hosszú idő! Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy egy helyi gyülekezetben szokás szerint pásztorok, vé-nek, vezetőségi tagok és dia-kónusok tevékenykednek.

James gyülekezetének egyik diakónusa meghalt. A lelkipásztor egy idő után megláto-gatta a diakónus özvegyét. Szomorú körülmé-nyek között találta, már egy jó ideje betegen feküdt az ágyban. Beszélgetés közben elpana-szolta Jamesnek nagy bánatát és aggodalmát, mégpedig a pénz hiányát. Arra sem volt elég pénze, hogy a lakbérét kifizesse. Ezért el kel-lett volna költöznie, de ehhez túl gyenge volt, és nem is volt hova mennie.

A szegény özvegy valóban szükséghelyzetbe jutott. Hogyan segíthetett volna rajta James? Neki sem volt elég pénze, még a lakbérre sem, mert hiszen nagycsaládról – nyolc gyermekről – kellett gondoskodnia. Így nem tudott segíte-ni. Aztán arra gondolt, hogy talán a gyülekezet összeadhatná ezt a pénzt. De a legtöbb egy-háztag maga is szegény volt, így a gyülekezet-nek is igencsak szegényes a kasszája.

Ekkor Jamesnek támadt egy ötlete. Minden családtagjának és a gyülekezet minden tagjá-nak elmesélte, milyen szükséghelyzetben van ez az özvegy. Ezután felszólította őket, hogy aratás után menjenek ki a környező mezőkre, és az ott maradt kalászokat gyűjtsék össze. Ezt meg is fogadták, mind a hatszázan! Hatszáz kéz tele búzakalásszal! Miután összegyűjtöt-ték a gabonát és eladták, nemcsak annyi pénzt kaptak, hogy az özvegy lakbérét ki tudták fi-zetni, hanem még a gyülekezetnek is maradt

bőven. Biztos vagyok, hogy az özvegy nagyon hálás volt a hatszáz tagnak, Jamesnek, de kü-lönösen Istennek.

Talán arra gondolsz, hogy neked nincs elég pénzed Isten munkájára, vagy arra, hogy a baj-bajutottakon segíts. De nem hallottad még azt

a közmondást, hogy „sok kicsi sokra megy”? Azonban sokkal fontosabb, amit a fenti biblia-vers mond. Jegyezd meg: „…ami telik tőle”! Ez azt jelen-ti, hogy a keresztyének abból adakozzanak, amijük van. Is-ten szereti a jókedvű adakozót (2Kor 9,7).

4. Ha Istenben bízunk, gondoskodik szükségeinkről „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden

szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőség-gel a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,19)

Jamesnek tehát nyolc gyermeke volt, pénze pedig nem sok. Azonban a nagy családot etet-ni kellett, és a növésben lévő gyerekek mindig éhesek. Mit lehetett tenni?

A környék, ahol laktak, vidékies jellegű volt, nagy mező, rét és gazdálkodó tanya övezte. Így James megművelt egy darab földet, zöldségfé-léket termesztett, sőt egy tehenet is beszerzett, hogy a család tejhez jusson. Ha nem is volt mindig egyszerű, valahogy megvoltak, boldo-gultak.

Egyik nap James kiment a mezőre, hogy megfejje a tehenet, de az hirtelen összeesett és elpusztult. James hazament, és elmondta a feleségének, Sarah-nak a szomorú hírt. Az asszony így kiáltott fel: „Jaj, James, hogy fog Is-ten ezekről a szegény gyerekekről gondoskod-ni? Mi lesz velünk tej nélkül?” De James nyu-godtan így válaszolt: „Isten megmondta, hogy gondoskodni fog rólunk, és én hiszem, hogy ötven tehenet is adhat, ha neki az a szándéka.”

232016. évi 2. szám

A tehén elpusztulása igencsak rossz hír volt a családnak, de a következő nap még nagyobb meglepetést tartogatott számukra. A postás le-velet hozott, amelyért 9 pennyt kellett fizetni, mielőtt kinyithatták volna. Sze-rencsére Sarah félretett ennyi kis pénzt, de nem örült, hogy ki kellett adnia. Nem tudod elkép-zelni azt a meglepetést és örö-met, amelyet a levél okozott, amikor kinyitották – 20 fontot találtak benne! Abban az idő-ben 20 font egy halom pénznek számított. Nem rossz csere, ugye? 9 pennyért 20 font!

Mi is történt valójában? Az előző nap (ami-kor a tehén jobb létre szenderült) Londonban keresztyének egy csoportja tanácskozást tar-tott. Azzal voltak megbízva, hogy a szegény lelkipásztorok között szétosszák az összegyűlt pénzt. Sok tanácskozás, fontolgatás után si-került eldönteniük, hogy a kérelmet benyújtó pásztorok közül kinek milyen összeget adja-nak. (James nem beszélt e csoport tagjainak családja nehéz helyzetéről.) A bizottság egyik tagja megkérdezte, mennyi pénz maradt meg.

– Öt font – hangzott a felelet.– Mit csináljunk ezzel a pénzzel? – kérdezte

egy másik tag.– Én tudok egy bizonyos Spurgeon úrról, az

essexbeli Stamboure-ből, ő egy nagycsaládos, szegény lelkipásztor, akinek biztosan szüksége lenne rá – mondta valamelyik tag.

– Ó, ne csak 5 fontot küldjünk neki! – szó-lalt meg egy jószívű megbízott. – Én megtol-dom 5 fonttal.

Ekkor valaki így folytatta:– Nem, nem, ne csak 10 fontot adjatok neki,

én is hozzáteszek 5 fontot, és ha még valaki beszáll 5 fonttal, akkor 20 fontot tudunk neki küldeni.

És így történt, hogy James és családja meg-kapták a pénzt, mégpedig akkor, amikor a leg-nagyobb szükségük volt rá.

Amikor James meglátta a pénzt, megkér-dezte a feleségét: „Nos, megbízhatsz-e Isten-ben, még akkor is, ha az öreg tehén elpusz-tult?”

A MINTA(2Királyok 5,1-14)

Olvassuk el a Bibliábanaz ószövetségi történeteket,amelyeketát is élhetünk, mint egy mintát,hogy megtanuljuk, amit még lehet!

…harc kezdődött életre, halálraa hit és a hitetlenség között:az önérzet díszes páncéljábaa szír Naámán nagy nyomorúsága,a lepra fölé még felöltözött.

Emberi módszerek, megoldásoka hit vonalán zsákutcába futnak,de az útnakvan új, egészen más iránya is,amely mégis a Jordán felé viszDamaszkusz tiszta vizei helyett…

A kezdetakár el is lehet felejteni,és vadonatújat kezdeni!A gyönge hit ott új erőre kap:az önérzetből – alázat fakad,és hála a már megismert Úrnak!

…régi idők örök tanúságama is irány a megtalált útnak!

Lukátsi Vilma

Amikor Spurgeon később elmesélte ezt a történetet a nagyapjáról, hozzátette: „Ha nagyapám élne, nem mulasztaná el hozzá-tenni: »Én Istent hűséges Istennek ismertem

meg. «”Mi is megismerhetjük Isten

hűségét, ha megbízunk benne. Ígérete azoknak, akik Őt sze-retik, így szól: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket…”

Mark Roberts(Folytatjuk.) www.dayone.

co.uk


Miért megy tönkre a világ?Nehéz tagadni, hogy ez a világ, amelyben

élünk, rettenetesen tönkrement. Folyamatosan értelmetlen lövöldözések és terrortámadások hí-reit halljuk. A háborúk vég nélkül folytatódnak, és az embertelenség minden látható formájával találkozunk. A természeti katasztrófák évente sok életet követelnek. A modern orvosi technika el-lenére emberek százezrei halnak meg valamilyen súlyos betegség és fertőzés következtében. A kép rémisztő. Ez a világ összetört, és a kiút nem lát-ható. De hol van a mindentudó, szerető Teremtő Isten mindezen szenvedésben?

Istentagadás Sok ember azt gondolja, hogy a halál és a szen-

vedés megfelelő indok Isten igazi létezésének ta-gadására. Azt állítják, hogy egy „jó Isten” nem en-gedné meg ezeket a szörnyű eseményeket. Ezért tehát szerintük Isten nem létezhet. Néha azzal érvelnek, ha valóban létezik, nem lehet „jó”, mert megengedi, hogy a jó emberekkel rossz dolgok történjenek. Ez azonban téves gondolkodás.

Honnan jöttünk? Ha Isten nem létezik, hogyan magyarázzuk

meg a körülöttünk levő fizikai világot? Ha nincs Isten, aki teremtette a világmindenséget, akkor honnan származik minden? A világ könnyű vá-lasza az, hogy a semmiből. Az anyag valahonnan a létezésbe került. Majd évmilliárdokon át a mo-lekulák véletlenszerűen összeütköztek, és boly-gók, csillagok és galaxisok formájában léteznek tovább.

Szerintük ebből az élettelen anyagból robbant ki az élet. Az első „egyszerű” sejt éppen csak ösz-szeállt önmagától. Majd a véletlenszerű mutáció és a természetes kiválasztódás (a legerősebbek fennmaradása) által formálódva egyre összetet-tebbé vált, amíg végül megjelent az ember. Ezt hívják evolúciónak.

Az erkölcs alapjaEgy olyan univerzumban, amely csupán a vé-

letlenszerű évmilliós kémiai reakciók eredménye,

nem volna Isten, akinek elszámolással tartoznánk. De egy ilyen világmin-denségben végső erkölcsi tekintély nélkül, hogyan lehetne meghatároz-ni, mi a helyes és a helytelen, a jó és a rossz? Hogyan születhetnének erköl-csi döntések? Ki döntené el azokat? A

válasz: mindenki önmagának dönti el, hogy mi a helyes és a helytelen.

Charles Darwin megértette ezt. Önéletrajzá-ban azt írta: „Egy ember, akinek nincs bizonyos-sága és maradandó hite Isten személyének léte-zésében, vagy nem biztos a jövőbeli büntetésben vagy jutalmazásban, az irányíthatja az életét; és ahogy én látom, csak azokat az ösztönöket és érzéseket követi, amelyek a legerősebbek, vagy amelyek a legjobbnak tűnnek számára.”

Így, egy Isten nélküli univerzumban az erkölcs közpréda lett. Mindenki saját maga állítja fel er-kölcsi mércéjét.

Jó emberek és egy összetört világAmikor az emberek tagadják Isten létezését a

sok halál és szenvedés miatt, van egy problémá-juk. Még ha igaz volna is az evolúció, a világ ak-kor is összetört. Így, ha Istent nem hibáztathatják, kit okolhatnak helyette? E probléma igazi megér-téséhez vissza kell térnünk a kezdethez.

Azt látjuk, hogy a legtöbb ember jónak hiszi önmagát, vagy legalábbis jobbnak, mint a körü-lötte levő számos rossz ember. Ezért úgy vélik, hogy méltánytalanul történnek a rossz dolgok ve-lük. Gyakran tartják tisztességtelennek, ha rossz dolgok történnek másokkal, mert azt gondolják, hogy azok jók, vagy ártatlanok.

Azonban Isten nélkül ugyanezeknek az em-bereknek nincs más alapjuk a jó és rossz dolgok meghatározására, mint saját véleményük. Továb-bá, logikátlan kijelenteni, hogy az emberek tulaj-donképpen jók, majd panaszkodni a halállal és a szenvedéssel kapcsolatban, amelyet egymásnak okoznak. Végső soron ez azt jelentené, hogy a jó emberek szenvedését a többi jó ember okozza?

Isten igazságtalan?Az emberek általában igyekeznek Istent bűn-

baknak tekinteni. De ha a szenvedést bizonyíték-nak találjuk arra, hogy Isten kegyetlen és igazság-talan, akkor a jót miért nem látjuk éppen olyan bizonyítéknak arra, hogy Isten szeret és igazsá-gos? Végül is, sok jót látunk a világban. Gyerme-

Összetört világ

252016. évi 2. szám

keket mentenek ki égő épületekből, adományo-kat osztogatnak az idegeneknek, a hontalanok élelmiszert kapnak, önkéntesek dolgoznak a szeretetotthonokban, és folytathatnánk a felso-rolást. Úgy tűnik, az emberek soha nem vállal-ják a felelősséget a rosszért, csak a jóért!

Ez rendben van, de akkor mi a probléma?

Igen, nyilvánvaló, hogy a világban szenve-dés van, de nem Isten felelős ezért. Akkor kinek a hibája? Teljesen világos: a mi vét-künk. A világ a mi bűnünk miatt tört össze. A legtöbb em-ber ezt nem veszi figyelembe.

A halál és a szenvedés igazi problémájának a meg-értéséhez vissza kell térnünk a kezdethez, a teremtéshez. Az 1Mózes 1,1-ben azt olvassuk: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a Földet.” Isten a Teremtő. Minden általa és érte volt teremtve (Kol 1,16).

Isten az embert a hatodik napon teremtette. Azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunk-ra, hozzánk hasonlóra” (1Móz 1,26). Ezért, az ember nem a több millió éves kémiai reakci-ók eredménye. Az ember Isten képmására lett megalkotva.

A tökéletes teremtés

A teremtés hatodik napján Isten befejezte te-remtő tevékenységét. Tökéletes volt a teremtés. „És látta Isten, hogy amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31). A tökéletes Édenben Isten uralkodott, mint ahogyan ma is teszi. Övé volt a hatalom, és szabályokat alkotott. Ádámmal és Évával közöl-te, hogy ne egyenek gyümölcsöt a jó és a gonosz tudásának fájáról. „A kert minden fájáról szaba-don ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1Móz 2,16-17).

Mi történt?

Ádám és Éva választhatott. Engedelmeskedni és élni, vagy nem engedelmeskedni és meghal-ni. „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcsből,

evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz 3,6).

Az ember bűne hozta a halált és a szenvedést a világba. Isten tökéletes teremtése összetört. „Hi-szen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig” (Róm 8,22).

A bűn megtörte világunkat. A fájdalom, szen-vedés és a halál, amelyet látunk, a bűnünk eredmé-nye. Az ember az engedetlenséget választotta, és a

megtapasztalt szenvedés a Teremtő elleni lázadás következménye.

Sokan azt kérdezik, „Mi-ért nem töröl el Isten minden gonoszt?” Nos, Isten biztosan minden gonoszt eltávolíthatott volna, de akkor a folyamatba

mi is belekerültünk volna. Végül is, nem vagyunk jók. Minden-ki Ádám és Éva leszármazottja. Mindegyikünknek bűnös a ter-mészete, és bűnt követett el Isten

szabályainak megszegésével.A jó hírLázadásunk az, amely összetörte Isten alkotá-

sát, és szenvedést hozott a világba. A bűnt meg kellett büntetni. Azonban Istenünk nemcsak igaz-ságos bíró, hanem szerető Isten is. Még a világ megalapítása előtt volt egy terve:

Jézus Krisztus ebbe a világba születik meg, hogy megváltásban részesülhessünk. Ő a tökéletes áldozat, aki bűneinket magára vállalta a Golgotán. Legyőzte a halált, és megfizette az árat a kereszt-fán, majd feltámadt a halálból győzelmesen. Így ha megbánjuk bűneinket, és hiszünk benne, örök-ké a mennyben lehetünk.

Igen, a világunk tönkrement. A megpróbáltatás és a szenvedés elviselése gyakran túl soknak tűnik. De földi életünk csupán egy szempillantás, ha ösz-szehasonlítjuk az örökkévalósággal a mennyben.

A körülöttünk levő világ sóhajtozása, és a fáj-dalom, amely mindnyájunkat sújt, soha el nem múló figyelmeztetés a bűnért megfizetett áldozat-ra, Jézus Krisztusra. A reményt soha ne felejtsük el, amelyet Őbenne kaptunk meg.

Dr. Tommy Mitchell (AiG)(Dr. Tommy Mitchell, az Amerikai Belgyógyá-

szati Egyetem tagja, belgyógyászként 20 éven át dolgozott. Jelenleg az Answers in Genezis-USA előadója.)

„Ha Isten létezik, és azt akarja, hogy higgyünk benne, miért nem teszi egyértelművé a létezé-sét?” – teszik fel a kérdést az ateisták. De bárki-ben felmerülhet a kérdés: „Miért nem látjuk Is-tent, miért nem lakik közöttünk, miért nem teszi kétségtelenné létezését?” Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Isten érzékszerveinkkel tapasztalható formában lenne jelen az életünkben, ha nem len-ne kétely a létezésével kapcsolatban! Egy ateista számára Isten rejtőzködő mivolta megerősíti a hitetlenségét.

A kérdést kétféleképpen is feltehetjük: a) Miért rejtőzködik Isten? – arra utalva, hogy

a Teremtő szándékosan rejti el magát.b) Miért marad elrejtve számomra Isten? – a

választ magunkban, az ember-ben kell keresni.

Az a) pontra a választ úgy lehetne összefoglalni, hogy Isten azért rejtőzködik, mert nem tehet mást, hogy hű ma-radjon Önmagához.

Három területeten nyilvá-nulhat meg a fenti állítás:

1. A valóság felépítéseIsten a világ teremtője, ami-

ből következik, hogy Ő nem része, nem azonos a teremtés-sel. A valóság felosztható a Te-remtőre és a teremtett dolgok-ra. Bár a keze munkája felismerhető, és Ő tartja fenn a világot, de mégis, mint alkotó, nagyobb annál. Ha látható formában jelen lenne, az arra utalna, hogy része a világunknak, hozzánk ha-sonlóan. Ez a gondolat azonban meghamisítaná a valóságot. A Teremtő nem illeszthető be a terem-tés kategóriáiba. Ezért szükségszerű, hogy Isten rejtett legyen számunkra, és ez vezet el minket a következő ponthoz is.

2. A szentségAlapvető különbség van a Teremtő és a terem-

tett világ között. Ez áll a háttérben, amikor Isten szentségéről beszélünk. Isten egyedülálló, nincs akihez hasonlíthatnánk. Ha létrehozunk egy Is-

„Miért rejtőzködik Isten?”tenre való hivatkozási pon-tot a teremtettségben (ami-

re azt mondjuk, hogy ez Isten vagy ez képviseli Istent), akkor bálványimádást

követünk el a Biblia szerint. Nem ábrázolhatjuk az ábrázolhatatlant, nem mutathatjuk be a bemu-tathatatlant. Az ember helyhez kötött lény, Isten nem. Nem moshatjuk el a határvonalat.

Isten szentségének (más voltának) jelentősége nagyon megnőtt (de nem akkor kezdődött), ami-kor az ember elszakadt tőle a bűn miatt. Olva-sunk arról, hogy az Édenben „szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben”, azonban, amikor Mózessel beszél, már így válaszol: „Arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2Móz 33,20).

3. Isten dicsőségeA 2Mózes 33,18-ban, amikor Istennel találko-

zik Mózes, azt kéri tőle: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” Úgy is mondhatnánk: „Fedd fel magad! Hadd lássam, ki vagy! Mutasd meg valódi önmagad!” Erre vála-szol Isten úgy, hogy nem láthatod a valódi lényemet („arcomat”). Ez teljesen lehetetlen. De Isten ad lehetőséget, hogy Mózes va-lahogy (többszörös védelemmel) valamit megláthasson (mintegy hátulról) belőle. Már ennek hatá-sára is Mózes arca úgy sugárzott, amikor lejött a hegyről, hogy fél-tek tőle.

A teremtmény nem tudja elviselni a Teremtő dicsőségének a súlyát, ezért Ő elrejtőzik.

Pál így ír Istenről az 1Timóteus 6,15-16-ban: „...boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Ki-rálya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlan-ság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: Övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.”

Isten világossága oly mértékben megközelíthe-tetlen, hogy amikor keressük, csak „sötétben ta-pogatózunk”. Ezt fejezte ki a felhő, ami betakarta a szent sátrat vagy a hegyet, ahol Isten megjelent.

Isten a rejtőzködése által fejezi ki önmagát, vagyis azt, hogy a Teremtő különbözik a terem-

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK


GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEKtéstől; Ő a valóság egy másik fogalomkörébe tar-tozik; szent és dicsőséges.

Az ember nem tudja elviselni ennek a gondo-latát, ezért szeretné a Teremtőt a teremtés szint-jére hozni. Ez bálványimádás. Erős a késztetés bennünk, hogy Istent a saját kereteink közé szo-rítsuk be, hétköznapivá tegyük, korlátozzuk vagy eltüntessük a különbséget.

Ugyanakkor a Teremtő le is leplezi önmagát. Ennek a kinyilatkoztatásnak három szintje van.

1. A Biblia azt tanítja, hogy Isten látható a te-remtett világban. A zsoltáros így szól: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról be-szél a menny” (Zsolt 19,1). Nem közvetlenül jele-nik meg, de róla beszél a természet.

2. Isten kijelenti magát a Bibliában. Szól hoz-zánk az írott szövegen keresztül, megismerteti magát velünk.

3. A legmagasabb szintű és egyedi kinyilatkoz-tatás Jézus Krisztusban történt, ugyanis Ő Isten. „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3, de lásd egész 1. részt). Kettős természetében egyszerre jelen van a teremtő Isten és a teremtett ember.

Azt látjuk tehát, hogy Isten egyszerre rejtett és leleplezett. Nem láthatjuk, de felfedi magát. Rejtőzködik, mert ezt követeli meg a természete, ugyanakkor megmutatja magát, mert azt akarja, hogy megismerjük.

A b) kérdés az volt, hogy miért marad szá-munkra rejtett Isten, ha Ő kinyilatkoztatja ma-gát?

Ez a kérdés tovább vezet ahhoz, hogy mit je-lent Istennel személyes kapcsolatban lenni. Ha nem határozzuk meg ezt jól, az komoly félreérté-sekhez vezethet. A Teremtő és a teremtmény ter-mészete közötti különbség ugyanis meghatározza a közöttük létrejövő kapcsolatot.

A kapcsolatok három típusba rendszerezhe-tők:

1. Az ember és a teremtés kapcsolata. A 8. zsol-tár azt mondja, hogy „dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél”. Az embernek hatal-mat adott Isten, és gondjaira bízta a földet.

2. Az emberek közötti kapcsolat kölcsönös, egyenlő felek közötti kapcsolat, egymás szolgála-ta jellemzi.

3. Ember és Teremtő közötti kapcsolat: alá-vetettek vagyunk Istennek. Ez ellen tiltakozik az emberi természet, de meg kell hajolnunk Alko-tónk előtt.

Istenhez való viszonyunkból az következik, hogy az Ő megismerése csak az Ő feltételei alap-ján lehetséges. Ha ezt nem vesszük figyelembe, rejtve marad előttünk.

Általában három módon próbáljuk meg Istent manipulálni:

1. Szeretnénk, ha megtapasztalások kapcso-lódnának hozzá. Amikor Jézus csodát tett, és enni adott 5000 embernek, erőszakkal királlyá akarták tenni. Az ember szeretné maga irányítani Istent.

2. Megpróbáljuk Istent filozófiai, elméleti úton megközelíteni. Azonban a Biblia nem filozófiai bizonyítást nyújt számunkra. Isten úgy döntött, hogy nem ilyen módon jelenti ki magát, még ak-kor sem, ha megtehetné. Az intellektus, az elme képessége nem elég önmagában Isten megismeré-sére, így ez korlátozná az Ő dicsőségét.

3. Minden vallás hajlamos arra, hogy Istenre a cél elérésének eszközeként tekintsen ahelyett, hogy Ő maga lenne a cél. Ezzel lealacsonyítjuk Őt. Ezeken az utakon elindulva Isten rejtve marad.

Ha Istent a saját feltételei szerint ismerjük meg, akkor éppen elég világosságot ad ahhoz, hogy re-agálni tudjunk rá. Nem ad annyi világosságot, ami már kényszerítő erővel hatna, de kevesebbet sem, mint ami szükséges. Tiszteletben tartja az embert.

Mit érthetünk Isten feltételei alatt?Jeremiás prófétán keresztül így üzen Isten:

„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel fo-lyamodtok hozzám” (Jer 29,13). A Bibliában a szív a személyiség központjára utal, ahol felmerülnek az alapvető kérdések a létezéssel kapcsolatban.

Eszerint van kétféle hozzáállás, ami nem vezet célra: a racionalista, aki csak az érveket keresi (a teljes személyiségre van szükség, nem csak az el-mére), és a cinikus, aki abból indul ki, hogy nincs bizonyíték, és erre keres bizonyítékokat.

Ha valaki teljes szívvel és őszintén keresi Istent, Ő kész arra, hogy megismertesse magát.

Lemperger RóbertAndrew Fellows (a L’Abri International vezető-

ségének elnöke, a cambridge-i Christian Heritage igazgatója) előadása alapján

272016. évi 1. szám


Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Miért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia?Ha megkérdezed az embereket Jézus Krisztusról, általában elismerően szólnak róla. Még

azok is elismerik életének és tanításának értékeit, akik nem tartják másnak, csak nagy tanítónak, a próféták közül a legnagyobbnak stb. Jézus élete, csodatételei, a tanításában

megjelenő legmagasabb rendű erkölcsiség valóban megrendítően hat az emberre. Ezért is olyan érhetetlen sokak számára, ahogyan pályafutását, életútját befejezte. Egy tiszta életű tanító hogyan juthat el odáig, hogy saját népe keresztre feszíti? Hogy lehetett ennyire bolond, hogy hagyta, hogy ezt tegyék vele? Milyen érdekes, hogy éppen ez a csúfos halálra emlékez-tető jel, a kereszt lett a keresztyénség legfőbb szimbóluma! Az is rendkívül elgondolkodtató, hogy miért hagyta meg tanítványainak, hogy éppen a haláláról emlékezzenek meg újból és újból, amikor összejönnek! Járjunk tehát utána halála okainak és jelentőségének!

Jézus halálának társadalmi okaiEzt a témát igazából az előző számban már megtárgyaltuk. A zsidók azért követelték a rómaiaktól a halálos ítélet kimondását Jézusra, mert tanításában egyenlővé tette magát Istennel. A zsidók szemében ez a fajta istenkáromlás felért a legsúlyosabb bűnnel, amit ember elkövethet, és halálbüntetéssel kellett megtorolni.

Jézus nyilatkozik saját haláláról Jézus nagyon is tisztában volt azzal, hogy milyen sors vár rá. Tudta, hogy el fogják fogni, majd elítélik és kivégzik, ezért igyekezett felkészíteni közvetlen környezetét, tanítványait arra, ami vele történni fog. Összesen három alkalommal beszélt nekik arról, hogy meg kell majd halnia. De ennél továbbment, és azt is elárulta tanítványainak, hogy három nappal később visszatér a halálból, feltámad. Érdekes megvizsgálni tanítványai reakcióját erre. Pé-ter felháborodva utasítja el Jézus szavait: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg ve-led!” (Máté evangéliuma 16,22) Még azok az emberek is, akik három évig nap mint nap vele voltak, hallgathatták tanítását, megismerhették gondolkodását, szemlélhették csodatételeit, még ők is értetlenül álltak ezek előtt a kijelentések előtt!Jézus azonban nemcsak előre ismerte sorsát, hanem arról is beszélt, hogy mindennek a szenvedésnek önként veti alá ma-gát: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én ma-gamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatal-mam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (János evangéliuma 10,17-18). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden az Ő beleegyezésével történt, és vala-milyen formában ura volt ezeknek az eseményeknek a kiszol-gáltatottság látszata ellenére is.

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ ban

Jézu

s életén

ek leg

fontosa

bb c

élja

292016. évi 2. szám

Ajánlott könyvekJézus Krisztus golgotai győzelme W. MacDonald: Amit a Biblia tanítLéon Taschi: Ha mindez igaz...John Piper: Jézus Krisztus szenvedése, váltsághalála – 50 ok, amiért Krisztus meghalt (Evangéliumi Kiadó)

Megfontolandó tanács:Ha Jézus halála eltörölte a bűnöket, ezzel kielégít-ve Isten igazságosságát, mit tehet a bűnös ember, hogy Istent megnyerje? A válasz: semmit! Krisztus mindent elvégzett helyettünk! Nekünk csupán el kell fogadni azt az ajándékot, amit Isten Jézus Krisztusban felkínál.

Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

Jézus halálának szellemi okai Közös tapasztalata minden embernek, hogy tökéletlenek vagyunk, hogy sokszor hiába törek-szünk a jóra, képtelenek vagyunk helyesen cselekedni. Felháborít bennünket, ha igazságtalansá-got tapasztalunk magunk körül, ha kegyetlenséggel, közönnyel találkozunk. A legmegrendítőbb azonban az, ha mindezeket önmagunkban is felfedezzük, mint olyan lappangó tulajdonságokat, amelyeket bizonyos élethelyzetek, szituációk előhívnak belőlünk. A Biblia nevet is ad ennek a mindannyiunkban meglévő közös vonásnak, úgy hívja: bűn. Ez a szó manapság elég elavultan hat. A Biblia azonban épp ezzel, a bűnbeesés történetével kezdődik (a világ megteremtését követően). Már itt is megmutatkozik az, hogy a bűn komoly következményekkel jár. Isten súlyos ítéletet mondott Ádám és Éva felett: tettük következtében elidegenednek Istentől, az emberi kapcsolataikból elvész a harmónia, a rend, a szeretet, örömtelenné és meddővé válik a munka-végzés, életük végét pedig a halál zárja le. Az, hogy milyen költséges dolog a bűn, megmutatkozik az ószövetségi állatáldozatok gyakorlá-sában is. Manapság igen gyakori az általános felháborodás az állatkínzások miatt. Ez természe-tesen jogos is, itt azonban szó sem volt élvezetből megkínzott állatok levágásáról. Ha valaki bűnt követett el Izráelben, állatai legjavából kellett választania egy lehetőleg legtökéletesebbet, amit feláldozhatott. Ez kifejezte azt, hogy a bűnt csak a vér kiontása törölheti el, tehát a bűn mindig halállal jár együtt. Az általunk, emberek által elkövetett bűnök tehát csak egyféleképpen törölhetők el: egy tiszta, ártatlan, tökéletes áldozat halála által. Ebben az értelemben tekinthető Jézus a megölt bárány-nak. Életének legfontosabb küldetése különös módon épp az volt, hogy meghaljon. Ez azonban nem egy értelmetlen halál, hanem egy tudatos, önként vállalt cselekedet az emberek megmen-tése érdekében. De végül is mi okból? Nem mondhatunk mást, szeretetből! „Isten azonban ab-ban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk (helyettünk – szerk megj.), amikor bűnösök voltunk.” (Pálnak a Rómaiakhoz írt levele 5,8)

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásaiHétfőtől péntekig 20.30-21.15 között; szombaton és vasárnap 20.50 az 1395 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-Evangéliumi-Radio-1355-s2243/ címről.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

amely semmivel sem he-lyettesíthető.

Az Úr Jézus arra kér meg bennünket, hogy enged-jünk az Ő gondoskodásá-nak az életünkben, mert Ő pontosan tudja, hová kell „elültetnie” bennünket. Tudja és kiméri, mennyi napfény, mennyi árnyék, mennyi és milyen táplálék szükséges számunkra.

A fényben láthatjuk, hol és hogyan járunk. Mert az Úr Jézus követése a vilá-gosságban való járást je-lenti. Így életünk fejlődik

és megerősödik (Ef 6,10-18).Ez azt jelenti, hogy növekedésünk érdekében

Isten jelenlétének teljes világosságában kell él-nünk: „Boldog nép az, amely tud neked ujjonga-ni, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsolt 89,16)

Ha a sötétségben próbálunk élni, elpusztu-lunk. A szellemi sötétségben élők botladoznak és elesnek. „…paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöt-

tetek, ahogyan ez szentekhez méltó; … hanem inkább a hálaadás. … és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem in-kább leplezzétek le…” (Ef 5,3-4,11)

Ha az Úr Jézus világossá-gában élünk, akkor a Szent Szellem gyümölcsét teremjük meg, amely a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, ön-megtartóztatás (Gal 6,22-23).

Köszönjük meg az Úrnak megváltásunkat és örök éle-tünket. Kérjük segítségét, hogy a világosság gyermekei-ként élhessünk (2Kor 4,6)!

Julie Ackerman


„…világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 5,8).

Még próbálkozom, hátha sikerül. A címkén levő utasítások tisztán láthatók: „Teljes napfény szükséges.” Az udvarunk legnagyobb része ár-nyékos. A teljes napfényt igénylő növények tar-tására talán alkalmatlan? De én ezt a növényt nagyon szeretem. Szeretem a színét, levelének formáját, virágának illatát. Ezért úgy döntöttem, hogy megveszem, elültem és gondozom. De azt tapasztalom, hogy a gon-doskodásom nem elég. Kell a napfény, amelyet nem biz-tosíthatok. Gondoltam, hogy kipótolhatnám a fényhiányt, ha valamilyen más módon jobban és gyakrabban figyel-nék a növényre. De ez nem így működik. A növényeknek meg kell kapniuk azt, amire szükségük van.

És az emberekre is ez vonatkozik. Habár egy ide-ig fennmaradhatunk a nem éppen ideális körülmények-ben, fejlődni azonban nem tudunk. Ráadásul alapvető fizikai szükségleteinkhez hoz-zájárul szellemi igényünk is,

Az élet fájánMi az élet fáján élő,

igen lassan érőgyümölcsök vagyunk.

Más és más időben hullunk,van, aki élete tavaszán,

őszén vagy derekán.

Atyám, azt kérném,mindenkit akkor vigyél,

amikor a jó gyümölcs beér!Amikor életünkben

minden Téged dicsér.

Lévai Tibor

Teljes napfény

Könyvajánlatunkból EK

EK312016. évi 2. szám

Egy fagyos téli napon egy indián nő egy fehér kisfiút visz Beaver Lake-be. A gyer-meket egy idős prémvadász felesége, Betsy mama fogad-ja be az otthonába. Tommy Joe Kanada északi részén, egy aprócska faluban nő fel. De elérkezik a nap, amikor Tommy Joenak el kell válnia mindattól, amit szeretett, ami eddig az életét jelentette. A 2. kötet 2017 első félévében jelenik meg – D.v.

Ismerd meg Jézust jobban azáltal, hogy megérted,

mi formálta azt a világot, amelyben Ő élt! Néha nehéz eligazodni az Újszövetségben, mivel egy teljesen más korszakba lé-pünk a Biblia olvasásakor. William Marty végigvezeti az olvasót a Szentföld történetén, elvezet a fogságtól Jézus születéséig, sőt még valamivel azon is túl. Ismerjük meg a kort, amelyben Jézus élt, és ámuldozzunk azon, hogyan készítette fel Isten a világot arra az Egyetlenre, aki azután teljesen megvál-toztatta azt!

Heidi UlrichTommy Joe – Szürke Sólyom testvére1. kötet A/5, 264 oldal

Dr. William H. MartyA kor, amelyben Jézus élt

A/5, 168 oldal

Bettina KettschauNiagara – a merénylet12,3x18,2 cm, 264 oldal

Torontó: Sammy Parker számára emlékekkel teli hely, de barátainak, Sarah-nak és Matiuse-nak lenyűgöző, néha félelemkeltő, új világ… Az új környezetben a barátok egy veszélyes merénylet nyomára bukkannak, de a rendőrség

nem hisz nekik. Vajon sikerül a katasztrófát elhárítaniuk? Egy izgalmas evangéliumi könyv fiúknak és lányoknak.

Benedikt Peters Péter második levele – Júdás

leveleA/5,

176 oldal

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon

vagy a [email protected] címen.

Miközben fokozódik a homály és a tévelygés, a hívőknek világosságra és bibliai tanításra van szükségük, hogy tovább haladhassanak útjukon. Ezért Péter és Júdás is ószövetségi példákat hoz, és utalnak a prófétai szóra, valamint az Úr és az apostolok tanítására.

Ralph ShallisIrányváltás – a Krisztusban való új élet elkezdődik11x18 cm, 168 oldal

Mi a célod? Mit akarsz elérni? Egy kényelmes, könnyű átlagéletet, kikerülve a nehéz-ségeket, de elszalasztva az életfontosságú dolgokat? Vagy Isten megismerése után vágyódsz, egy izgalmas, felfedezésekkel teli élet alatt és után?Aki úgy véli, hogy a keresztyén élete unalmas, az itt éppen az ellenkező lehetőségről fog meggyőződni.

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860; 06-1/275-0197E-mail: [email protected]ámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:Mission für Süd-Ost-EuropaAlexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit Bank: Evangelische Bank Stuttgart IBAN: DE91 5206 0410 0000 4157 58, BIC: GENODEF 1EK1

USA-ban és Kanadában élő olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

Szerkesztőség, [email protected]

Képviseleteink:

SZLOVÁKIAMisijná spoločnost’ evanjelia Ježiša KristaPúpavová 4.SK-841 04 BratislavaTel.: 00-421-2-654-24319E-mail: [email protected]

ROMÁNIABabos MártonStr Corneliu Coposu nr. 6.RO-400235 Cluj-NapocaTel.: 00-40-264-435702E-mail: [email protected]

UKRAJNASas IstvánSevcsenkó út 2/6UA-90212 Батьово (Bátyú)Beregszászi járásTel.: 00-380-3141-49168E-mail: [email protected]

SZERBIANagy TiborPetőfi Brigád tér 2.SRB-24220 ČantavirTel.: 00-381-24-782-065E-mail: [email protected]

HORVÁTORSZÁGTóth AttilaPetőfi S. u. 35., SuzaHR-31309 Kneževi VinogradiTel.: 00-385-31-733-814E-mail: [email protected]

USAMr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: [email protected]

Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá

annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a

szükséges mennyiséget rendeljék meg!

vetés és aratásHogy mit miért tesz, azt Ő tudja jobban. „Áldott az Úr neve!” – Jób így ad hálát, s a szenvedésben sem tagadja meg, a kísértéseknek nem ad helyet.

Documents