VASÁRNAP, 1974. OKTÓBER 6. 7 A Szabadság gőzhajó H ónapokon át, éjjel és nap- pal egy hosszú kémónyű gőzhajó cikázott 1944. ok- tóber 11-től a Tisza szegedi sza- kaszán, a két part között telje- sített szolgálatot. Előbb az átke- lésnél nyújtott segítséget a szov- jet katonának, majd a ponton- hidak és a fából ácsolt vasúti híd felépítésében szerzett érdemeket. Az csupán a véletlen műve, hogy azt a gőzhajót a visszavonuló né- met és magyar egységek nem robbantották fel, s hogy a hajó lajstromozott neve Szabadság volt. Gőzösünk már régen a múlté, elbontották, s néhány alkatré- szét a Közlekedési Múzeumban őrzik. A gőzhajó hajdani gépésze, Ba- logh Ferenc, hetvenötödik élet- évét tapossa, de frissen tartja magát fizikailag és szellemileg. Egy keménytáblás iratköteget szorongat a kezében, amelynek minden sora ma már történelem. Egy ragasztott írást böngészek, felül bélyegző, az akkor még meglevő Tiszai- és Körösi Kot- rótelepek vezetőségének igazo- lása: „Alulírott hivatal hivatalo- san igazolja, hogy Balogh Ferenc hajógépész 1944. október hó 10. napjától kezdődőleg az orosz csa- patoknak a folyón való átkelésé- nél mint nagy gyakorlatú hajó- zási szakember, felelős hajógé- pész, éjszakai munkával, a harci események közepette a front vo- nalában a csapatoknak a Tiszán való átkelését hajtotta végre, az el nem süllyesztett gőzhajóval. Az orosz csapatoknak további szol- gálatát 1945. július hó 5-ig foly- tatta ..." Körbélyegző és aláírás. Nézzünk az irat mögé, elevenít- sük fel az eseményeket, hogyan is állt szolgálatba a hajó és a ha- jógépész? — Ha a vezetőkön múlik, alig- ha sikerült volna — kezdi az emlékezést Balogh Ferenc —, hi- szen utasítást kaptunk, hogy a kotrótelep gépeit, melyeket egy uszályba raktak, vontassuk fel Szolnokra. Mi viszont elhatároz- tuk, hogy nem megyünk sehova, ha el is indulunk a telepről, a kanyar után leállunk a zátonyos part mellett, s ha átvonul a front, újra használható állapotba kerül- het a telep is, meg a gőzös is. A helyzet közben úgy alakult, hogy elindulni se tudtunk, mert októ- ber 9-én katonák szállták meg a telepet, és minket mér oda sem engedtek. Haza mentünk, és vár- tuk a front átvonulását. A további elbeszélés helyett elem tesz három különálló írást. Nézzem azt, olvassam át. A má- sodik rész alatt zárójelben dá- tum: 1944. október 11-től 1945. jú- lius 25-ig: „1944. október 11-re virradó éj- szakát nyugtalanul virrasztottuk át. Apósom ki-kinézett az utcára majd úgy délelőtt kilenc óra táj- ban azzal jött be, hogy itt van- nak az oroszok, a Szilléri iskolá- nál hárman vagy négyen állnak. Mindenki gondolt valamire ab- ban a pillanatban. Én azon mor- fondíroztam, hogy vajon hol jö- hettek át a Tiszán a katonák, hi- szen minden hidat felrobbantot- tak. A legközelebbi átkelőhely a tápéi komp. Ha azon jöttek át, akkor az nem lett megsemmisít- ve, s ha épségben m»>«dt a komp, akkor a mi gőzösünk és a megrakott uszály is megmarad- hatott. Hamarosan dörömböltek a kapun, orosz szavakat hallottunk. Bátortalanul mentünk ajtót nyit- ni, bár én sejtettem, hogy értem jönnek. Amikor kiléptünk az ut- cára, ott állt egy tiszt és a hajó egyik fűtője. Rám mutatott a ka- tona: — Masinyiszt? — kérdezte. Bólintottam, hogy én vagyok, és indultunk is a kotrótelepre egy terepjáróval. A gőzhajó azért tudott gyor- san üzembe lépni, mert 1. Telje- sen be volt szenelve. 2. A kimo- sott kazánban tiszta meleg vizet tartalékoltunk. 3. A hajógép 'és a keréklapátok szükségszerű ja- vítását október elején elvégeztük, így a begyújtástól számított két órán belül üzemkész állapotba helyezhető volt a Szabadság gő- zös. A hajón levő katonai pa- rancsnok utasítására első mun- kánk az volt, hogy a telepen levő kettő darab uszállyal (sárhajó- val) állandó körforgást végez- tünk a két part között, így szállí- tottuk át az újszegedi oldalról az érkező katonákat a szegedi partra. Amikor nem volt személyszállí- tás, a parancsnok elküldött ben- nünket a Kőrössy-csárda fölé, ahol szólfatutajok voltak kikötve. A pontonhíd feljáróinak építé- séhez kellett levontatnunk, majd uszályokat húztunk a pontonhíd úszórészének. Több usztályt ketté kellett vágni, hogy elegendő le- gyen a ponton. Egy német uszály is ottragadt Tápé fölött búzával és gyapjúval megrakva. Emlék- szem, a gyapjúbálákat a vízbe do- bálták, a búzát meg vödrökkel merték ki az uszályból. A cél érthetően a gyorsaság volt, mi- előbb készen legyen a ponton- híd, majd a fából ácsolt vasúti híd. Később megérkezett egy 150 lóerős szovjet katonai vontatóha- jó is... Mi a gőzössel állandóan moz- gásban voltunk. A ponton gyor- san összeállt, s már vonultak is rajta a katonák, a tüzérség, te- herautók és tankok. De később is szállítottunk át katonákat, ami- kor nagyobb tömegben érkeztek. Nyolc vagy tíz napig valóban ki sem léptünk a partra, csak az- után lehetett néhány órára meg- látogatni a családot"... A második rész befejező mon- datai így hangzanak Balogh Fe- renc emlékiratában: „1944. októ- ber 11-től, Szeged város felszaba- dulásának kezdetétől 1945. júliu- sáig tartó eredményes munkánk befejezése után a szovjet katonai hidparancsnokság és a város pol- gármesterének engedélyével a „Szabadság" gőzhajó és személy- zete visszatért Tápéra, a kotró- telepre (ma hajójavító), hogy újabb feladatának megkezdéséhez hozzákészüljön. A szabadulás krónikája A moszkvai rádió román nyelvű adásában 1944. szeptember 23-án. 0 óra 30 perckor hangzott el a történelmi híradás: „A magyar határon a Vörös Hadsereg!" -A részletező hadi jelentés pedig így szólt: „A szovjet-orosz hadsereg a román csapatokkal együttműködve, he- lyi harcok eredményeként elfog- lalta Padureni (Erdőcsinád, Ma- ros-Torda vm.) községet. Heiyi harcokban elfoglalták Sf. Ana (Szent Anna), Otlaca (Ottlaka), Aradul Nou (Űj-Arad), Nadlac (Nagylak) és Semlac (Szemlak) községeket." Ugyanezen a napon több rá- dióállomás sugárzott hasonló tar_ talmú híreket. A Kossuth Rádió például e^t jelentette: „Arad el- este után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányában nyomul előre. Magyarország ka- tonai helyzete napról napra ka- tasztrófálisabbá válik. A déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távolságban áll- nak Budapesttől, mint a Kárpá- toknál harcoló magyar csapa- tok." Másnap délben a londoni rá- dió magyar nyelven sugározta Károlyi Mihály üzenetét: „A ma- gyar határon a Vörös Hadsereg! Lakatos (a nyilas kormány mi- niszterelnöke — a szerk.) nyíltan beismerte, hogy az ország védte- len az egyesült nemzetek túlnyo- mó erejével szemben. Beismerte, hogy a német hadsereg meg- szűnt katonai erő lenni Délkelet- Európában. Lakatos azonban el- mulasztotta, hogy az ebből a válságos helyzetből adódó kö- vetkeztetéseket. Tudja, hogy a helyzet reménytelen, mégis kész a magyar katonák tízezreit fel- áldozni a Vörös Hadsereg elleni meddő küzdelemben ..." Es ettől kezdve, hét hónapon keresztül, napról napra magyar helységneveket tartalmazott az I és a IX. ukrán front parancsno- kainak hadi jelentése. Megyénk és városunk kis pont volt a rettentő háborúban, s nem is ezen a tájon vívták a nagy csatákat a felszabadító szovjet csapatok. így hadtörténészek és történészek hosszadalmas mun- kájába került, amíg az apró rész. letekből összeállították szűkebb pátriánk szabadulásának króni- káját. Sokan máig sem tudják, hogy a roppant szovjet hadigé- pezet mely egységei . hozták el ennek a tájnak a szabadságot. A hadi számozásban ugyan nem tud eligazodni a civil olvasó, mégis úgy illik, hogy tisztelet- ből, az itt hullajtott vérre, ál- dozatra emlékezve, leírjuk: a II. ukrán front 53. hadseregé- nek 57. hadteste 223. „voznye- szenszki" lövész hadosztálya és a 46. hadsereg és a 18. önálló harc- kocsihadtest néhány alakulata küzdött értünk. A harci esemé- nyeket jórészt egy híradós- tisztnek, Román Alexejevics Vé- szelik századosnak a naplójából lehet rekonstrtmlni. Ez a hadosz- tály szabadította fel Aradot, en- nek katonái léptek elsőként ma- gyar földre Battonyánál, s Ve- szelik százados megörökítette a hadosztályparancsnok utasítását is. amelyet Jermolajev őrnagy- nak adott. A parancs így hang- zott: „ön felszabadítja magyar földön az első várost. Makót, s ez bekerül a honvédő háború tör- ténetébe! Teljesíti a harci fel- adatot, s a Haza Ont nem fe- lejti!" A mai Csongrád megye terü- letén Nagylak volt az első fel- szabadult község, Battonyával egy napon iratkozott föl a sza- bad helységek sorába, s még ugyanazon a napon ünnepli fel- szabadulását Csanádpalota, Ki- rályhegyes és Földeák. Másnap már Kövegyen, Magyarcsanádon és Apátfalván jártak Jermola- jev őrnagy katonái, szeptember 26-án pedig Makón. A roham hajnali négy után kezdődött, há- rom oldalról, s reggel hét órai körül találkoztak a szovjet egy- ségek a főtéren. I. A. Jermola- jev ezredparancsnok jelentette: „0—31 elvtárs (ez volt a had- osztályparancsnok fedőneve) a parancsot teljesítettük. Makó szabad, hazánk vörös zászlaja a főtéren leng, néhány alosztályunk folytatja a harcot az ellenség ki- sebb csapataival." Malinovszkij marsall, a II. uk- rán front parancsnoka ekkor mégsem nyugat felé vezette to- vább a támadás fő irányát, ha- nem úgy határozott: Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagykároly és Debrecen felé fordítja főerőit, nyugatra pedig eléri a Tiszát és Zentánál meg Szegednél hídfő- ket foglal. Október 6-án meg is indult a nagy hadművelet. Az 57. hadtest ékei Hódmezővásár- hely és Mindszent felé fordul- tak, a 18. harckocsihadtest pedig Szentes, Orosháza, Kunszentmár- ton irányába. A támadás lendülete föltartha- tatlan volt. Október 7-én dél- előtt a szovjet csapatok fölvo- núltak Szentes elfoglalására a kunszentmártoni úton és egé- szen a Kurcáig előre nyomultak: 8-án a'felderítők elérték Hódme- zővásárhelyt; ugyanaznap dél- után 3 órakor a szentesi főtéren tűzték ki a zászlót a benyomult csapatok. S aznap siratta el a lakosság a szentes—csongrádi Tisza-hidat, amelyet a visszavo- nuló fasiszták felrobbantottál;. Egy magyar zászlós is életével fizetett érte. mert nem teljesí- tette a német parancsot — meg akarta menteni a hidat. Német golyó ölte meg. A makói felszabadítók is meg- indultak a Tisza felé. Miután Hódmezővásárhelyt felszabadítot- ták, Mindszent és Szegvár felé fordultak, hogy előkészítsék a tiszai átkelést. Itt súlyos harcba keveredtek a németekkel, akik ugyanitt szerettek volna hídfőt képezni. Október 8-án Csongrádért kez- dődtek súlyosabb harcok. Ekkor már szovjet kézen volt a mámai komp, 9-én Gátér felé indultak a szovjet harcosok, s meg kel- lett vívniuk á német repülők tá- madásaival és Csanytelek felől érkezett gépkocsizó német SS- Kézzel rajzolt szovjet katonai röpcédula. alakulatokkal. A harc azonban így sem tartott soká. október 12- én feladták a várost. És most kanyarodjunk vissza Szegedhez! A 799. lövészezred már októ- ber 8-án elérte a Tisza bal part- ján Sártót, s az algyői hidat. A 795. lövészezred tőle délre állt és át is kelt a folyón' Algyőnél. A 767. lövészezred alakulatai pedig Tápéig beszivárogtak és október 11-én rohammal foglal- ták el Szeged északkeleti részét. Újszegeden is ott voltak már 10- én; Gyálarétnél csónakokon kel- tek át 9-én a szovjet lövészek, s innen Kiskundorózsma irányába képeztek éket. Szeged tehát 10- én valóságos gyűrűben volt. Je- lentős ellenséges haderő nem tartózkodott már ekkor a város- ban, mert a kivezető vasutakat ís elvágták a szovjet egységek. S hogy polgári ellenállás sem lesz, azt a város helyükön maradt tisztségviselői levélben garantál- tál; október 10-én este a szovjet csapatok délről támadó egységei parancsnokának. A tüzérségi tü- zet meg is szüntették a szovje- tek, és 11-én hajnalban bevonul- tak a városba. Szeged elfoglalásának igen. nagy volt a jelentősége — írja Oltvai Ferenc A szovjet hadsereg felszabadító hadműveletei Csong- rád megye térületén című tanul- mányában, amelynek adatait je- len cikkünkhöz is felhasználtuk. A további hadműveletek kime- netelére nézve a város birtoklá- sa azt jelentette, hogy a front- vonal a déli szakaszon biztosít- va volt a szovjet hadvezetés ke- zében. A város elfoglalásában kiemelkedő harci tevékenységet folytatott 228. lövészhadosztály- alosztályait is a Tiszántúl fel- szabadításáért indított további küzdelembe lehetett bevetni. A hadoszt ál j't az 57. hadtest pa- rancsnok parancsára 1944. októ- ber 16-án éjjel a Tisza bal part- jára irányították azzal, hogy ok- tóber 17-re Kisújszállás térségé- ben összpontosuljon. Ez a had- osztály ezzel a Dél-Tiszántúl, és abban Csongrád megye felsza- badításáért vívott hadművelete- ket befejezte. Nem sokkal Szeged felszaba- dulása után. rá jó két héttel, egész Csongrád megye szabad volt, 20-án Ullés és Pusztamér- ges, 23-án Rúzsa, 24-én Dóc és öttömös. 27-én Csengele és Pusz- taszer neve is fölkerült a szabad helységek listájára. Nem sokkal Szeged felszabad utasa utan csesz Szeged szabad volt Néhány alkatrészét a Közlekedési. Múzeumban őrzik, (szovjet katonazenekar a Széchenyi (éren, 1941-ben)