VALLÁSTUDOMÁNYI SZEMLE . . ő
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Kilencedik évolyam, /. szám
Szerkesztk: Adamik Tamás (Disputa)
Németh György (Források) Csima Ferenc (Recenziók)
Szerkesztbizottság: Fröhlich Ida, Hoppál Mihály, Máté-Tóth András, Peres Imre, Ruzsa Ferenc,
Schweitzer Józse, Szigeti Jen, Török László, Zentai Tünde
A Szerkesztség címe: Budapest, Kelta u. .
Tel.: -, ax: - e-mail: [email protected]
Kéziratokat nem rzünk meg és nem küldünk vissza.
ISSN -
A kiadásért elel: Dr. Bayer Józse A sorozat kötetei megrendelhetk, illetve % kedvezménnyel
megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt Budapest, Kossuth L. u. –.
Tel.: -
A tipográfiai tervet Pintér Zoltán készítette, a nyomdai elkészítést Csernák Krisztina, a nyomdai munkákat a Robinco Kf. végezte.
Felels vezet: Kecskeméthy Péter
TANULMÁNYOK A IV. MAGYAR VALLÁSSZEMIOTIKAI KONFERENCIA ELADÁSAI I. RÉSZ ÚJVÁRI EDIT: Keresztény tartalom – növényi jelrendszer a Harbaville-i
trptichonon HORVÁH KATALIN: Az ég szimbolikus jelentései és ég nevünk eredete
a tautologikus predikatív struktúrák tükrében 2 DALLOS EDINA: A rossz a pogány csuvasoknál SPANNRAFT MARCELLINA: „Cselekvésbeszéd” és szakralitás
Pilinszky János költészetében DEÁKSÁROSI LÁSZLÓ: A hit és remény kameraállásai. Szts István
filmnyelvi stílusáról 1
DISPUTA CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR: Isten anyai arcáról FERJENTSIK FERENC: Reflexiók Szabó Ferenc SJ „Istenhit és istentagadás”
cím tanulmányához KATONA PÁL: Hozzászólás Szabó Ferenc SJ vitaindítójához 101
VALLÁSI KÖZÖSSÉGEINK P. ÁBRAHÁM BÉLA SDB, LENGYEL ERZSÉBET, KOBLENCZ ATTILA:
Don Bosco fiai – szaléziak 10
TUDOMÁNYUNK TÖRTÉNETE ÉS MHELYEI LUKÁCS MIKLÓS: Az Állami Egyházügyi Hivatal szervezeti változásai
11-1 között 11
VALLÁSTUDÓS ÉLETPÁLYÁK SZÉCSI JÓZSEF: Interjú a 0 éves Dr. Schweitzer Józse
nyugalmazott országos rabbival 1
/.
.
Idei harmadik számunk tanulmányainak sora egy már hagyományos, évekre visszatekint rendezvény hozadéka. Május -én rendeztük meg a Zsigmond Király Fiskolán a IV. Magyar Vallásszemiotikai Konerenciát. Sajátos óruma ez a vallástudománynak. A vallásos tartalmú jelek, szimbólumok világának elem- zése, kutatása, értelmezése egyajta találkozási pontot is jelent. Sokéle irányból (nyelvészet, néprajz, képzmvészet, teológia, mvészettörténet, stb.) érkeznek a vallásszemiotika mveli, és így a közölt tanulmányok is rendkívül sokszínek. Mégis van egyajta masszív kötereje ennek a vizsgálódási módnak, ezt az évrl- évre visszatér és szívesen visszatér tudósok, eladók alkotó lendülete tanúsítja. Mára már legalább két olyóiratszámra elegend érdekes anyagot tudunk olvasóink elé tárni csak az idei termésbl. Köszönet illeti a konerencia gondolatát életre hívó szervezt, Bencze Lóránt proesszort, és a partnerként, együttmköd- ként bekapcsolódókat, Balázs Géza, Voigt Vilmos és az idközben sajnos elhunyt Szépe György proesszorokat. De van egy gazdasági egység is, a Gyermely Zrt, amely kezdettl segíti, támogatja ezt a konerencia sorozatot, a termékeibl ké- szült ajándékcsomag szinte hamuban sült pogácsát pótolva kerül útravalóként a hazautazó résztvevk táskájába. Fogadják ezúton is kiejezett köszönetünket a vállalat vezeti és dolgozói.
Forrás rovatunkban Bajnok Dánielnek – akinek korábbi számban, e rovatban már jelent meg ordítása és tanulmánya – szöveggyjteményszer összeállítása található, Phémérl, a görög mitológia kevésbé ismert alakjáról, aki a Hír és Szó- beszéd istennje.
Disputa rovatunkban, Cselényi István Gábor vitazárója mellett két plébános Ferjentsik Ferenc és Katona Pál írását is közöljük, akiket Szabó Ferenc SJ a Hit Évével kapcsolatos tanulmánya motivált.
/
A Tudományunk története és mhelyei rovatban egy nagyobb lélegzet, most készül doktori disszertáció részét képez mhelytanulmányt közlünk, Lukács Miklós tollából, amely az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori iskolájában készül, de egyben a Zsigmond Király Fiskola Vallás, társadalom, politika Kutató Központjában olyó munkának is eredménye.
A Vallástudós életpályák rovatban a Szécsi Józse által készített interjút közöljük, mely a most kilencvenéves Dr. Schweitzer Józse nyugalmazott rabbi életútjával, munkásságával ismertet meg bennünket.
Tanulmányom témája a figuralitásról ismert bizánci ikonográfia egyik különleges kompozíciója, a . század közepére datálható, ma a Louvre-ban rzött Harbaville-i triptychon hátoldalának központi táblája. Ezen az eleántcsont-kisplasztikán ugyanis a elirattól eltekintve növényi motívumok dominálnak: a kompozíció strukturáló eleme a rügyez kereszta, valamint rozetták, gabona, szl, ák, bokrok.
A . századra kibontakozó bizánci stílus, majd az egyházi mvészet elméleti alapjait megteremt, -ben tartott V–VI. Konstantinápolyi zsinat . kánonja a figurális ábrázolást helyezte a liturgikus mvészet középpontjába, és az ókeresztény kor- szak motívumait, pl. a Krisztus-szimbólumként ismert bárány-ábrázolást elutasította, kiiktatta az ikonográfiai rendszerbl. A bizánci kánon szerint a kép akkor válik ikonná, ha az isteni kinyilatkoztatás történeti valóságban való meg- jelenítésének hitelességét képviseli. Uszpenszkij megogalmazása szerint az egyház „az ortodox tanítás egyedüli közvetítjeként a meghatározott módon megalkotott, a szellemi valóságot meg- mutató, realisztikus képmást ismeri el.” Ebbl a kanonizált ikonográfiai tradícióból következen a Harbaville-i triptychon készítésének korszaká- ban, a képrombolás után kibontakozó ortodox mvészetben az emberi alakokra, a keresztény Biblia szereplire és a hitvalló szentekre összpontosítottak, a képteológia legje- lentsebb alakja, Joannész Damaszkenosz által képviselt ikonodul (’ikontisztel’)
Uszpenszkij, Leonyid. . Az ikon teológiája az ortodox egyházban. Budapest, Kairosz–Paulus Hungarus. .
-ban Eiréné császárn visszaál líttatta az ikonok tiszteletét, lezárva a óta tartó, az addig készített figurális alkotások java részét elpusztító ikonoklazmust.
. ábra. A Harbaville-i triptychon.
nézetnek megelelen. A Harbaville-i triptychon eloldalán is emberi figurák jelennek meg, az általam kiemelt hátoldali kompozíció viszont kizárólag növényi szimbólumok rendszerével közvetíti a vallási tartalmat.
A növényi motívumok szemantikája, valamint a kompozícióban való elhelye- zésük szintaktikai megközelítése sajátos jelrendszerként állítja elénk a triptychon hátlapjának aragványát. Vajon milyen ikonográfiai hagyományok ötvözdtek ebben a növényi szimbolikára épül kompozícióban, hogyan határozható meg a motívumok egymást ersít szemantikája, szintaktikai viszonyrendszere? Ennek, a mvészettörténeti korszakolás szerint a második bizánci aranykorban keletke- zett eleántcsont-plasztikának a maját, valamint motívumrendszerét tekintem át röviden, mieltt rátérnék a hátoldal kompozíciójának elemzésére, a lehetséges ikonográfiai összeüggéseket is elvetve.
A bizánci iparmvészet meghatározó ága az eleántcsont-szobrászat, az elegáns dombormvek míves aragása, amelyekkel elssorban ládikákat, kódex-címlapo- kat díszítettek, de önálló szobrok és triptychonok is ennmaradtak a –. század- ból, a második aranykor idszakából. A kisplasztikák közül kiemelkedik mvészi színvonalával a Louvre-ban rzött Harbville-i-triptichon, amelyet körül, II. Rómanosz császár (ur. –) uralkodásának korában készítettek, eltehe- ten Konstantinápolyban. A mvészettörténeti kutatások szerint, a Krisztus ál-
Damaszkuszi Szent János – k. keletkezett apológiájában az ikonoklaszták vádpontjával, a bálványimádás ószövetségi tiltásával szemben a következképpen érvelt a megtestesült Isten történetének képi ábrázolása mellett: „…testi ábrázatot ölt magára, akkor ábrázold táblákon, és tedd ki szemlére… Fesd le mindet szavakkal éppúgy, mint színekkel.” (Bugár . II. .) Apológia. Damaszkuszi Szent Jánosnak védbeszéde azok ellen, akik elvetik a szent képmásokat . In Bugár M. István (szerk.) . Szakrális képzmvészet a keresztény ókorban. Forrásgyjtemény. II. Budapest, Paulus Hungarus–Kairosz Kiadó. –.
Az eleántcsont-aragványok készítése, részint tartósságuknak köszönheten, a szobrászat els paleolitikumban kibontakozó si korszakaitól datálható. Az ókori mediterrán kultúrákban, elssorban Egyiptomban, de a Közel-Keleten is jellemz volt az értékes eleántagyarból díszítmvészeti tárgyak készítése. Az antik kultúrában a görög klasszikus szobrászatban az arany-eleántcsonttechnikával (burkolattal) készített monumentális istenszobrok készítésének egyik alkotóeleme volt, a római császárkorban pedig plasztikák aragására használták, pl. a diptychon-ormában készített eleántcsont-relieeket adományoztak a kés-római kor hivatalba lép consuljainak, patríciusoknak házasságkötés alkalmából. (Irmscher, Johannes (szerk.) . Antik lexikon. Budapest, Corvina..) A bizánci mvészetben elssorban keresztény témákkal díszített szakrális tárgyakat készítettek, de antik mitológiai jelenetekkel kiaragott mvek is ennmaradtak (pl. Veroli-ládika, Bizánc, . sz. London, Victoria and Albert Museum). Az eleántcsont-aragás a . század bizánci mvészetének vezet iparmvészeti ága volt, egy korabeli orrás eleántcsont-aragó céhet említ Konstantinápolyban. Kádár Zoltán, . Bizánci mvészet. Budapest, Corvina. .
Az eleántcsont-triptychon „Harbaville-i” elnevezése Louis-François Harbaville (–), arrasi arisztokrata mgyjtre, a triptychon Louvre-ba kerülése eltti utolsó tulajdonosára utal.
tal megkoronázott Rómanoszt és hitvesét, Eudokiát ábrázoló eleántcsont-plasztika (Pá- rizs, Bibliothéque Nationale, Cabinet des Médailles) is ugyanabban a konstantinápo- lyi császári mhelyben készült, stílusa, a figurák ormálása megegyezik a Harbaville-i a- ragványéval.
A triptychon három, mind- két oldalán aragással díszített lapból áll. A központi tábla kétsávos szerkezet, els sáv- ja deészisz-jelenet, a bizánci mvészet kiemelt jelentség ikonográfiai témája, amely az ikonosztázis ikonográfiai prog- ramjának is részévévé vált. A triptychon deészisz (gör. ’kérés’) kompozíciója Máriát és Keresztel Jánost a legbb közbenjárókként ábrázolja, amint imádkozó kéztartással ordulnak az uralkodói tró- nuson ül Krisztus elé, az elhunytakért könyörögve. Ez a tematika az utolsó ítélet és eltámadás-eszméhez kötdik, amelyhez szorosan kapcsoló- dik a triptychon hátlapjának
központi, növény-szimbolikai koncepciója is. A központi tábla alsó sávjában öt apostol-figura látható, balról: Jakab, János, Péter, Pál, András, irattekercset, illetve könyvet tartva. A két szárny becsukható, nyitott és csukott állapotában
Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions Terrial. –.; Huyghe, René (ed.), . Larousse Encyclopedia of Byzantine and Mediaval Art . Hamlyn Publishing Group, London, .; Kádár . .
Seibert, Jutta, . A keresztény mvészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest. .
–. ábra. A Harbaville-i triptychon el-
és hátoldala. . cm × . cm
(Konstantinápoly, k. Párizs, Louvre)
/
három sávra osztott elületét egyaránt figurális díszítés tölti ki, a görög eliratok az ábrázolt személyek beazonosítását szolgálják.
A triptychon hátoldalának középs tábláján a szimmetrikus, kétdimenziós hatású kompozíciót dönten növényi motívumok, valamint görög nyelv eliratok alkotják (Ld. . ábra). De ez sem pusztán díszít-motívumokkal telített aragvány, hanem elemeinek szemantikai vizsgálatával jól beazonosítható vallási, szimbolikus jelentés tárható el, amelyek beilleszkednek a keresztény ikonográfia rendszerébe. A motívum, a latin kereszt összekapcsolható a . századtól kibontakozó triumális keresztény ikonográfia életaként elogott gemma-kereszt (lat. crux gemmata, drágakövekkel kirakott kereszt) ábrázolási hagyományával, amely a karoling-kori észak-itáliai dombormveken sajátos változatokban bukkant el. A kompozíció rokonítható a –. századi bizánci ereklyekultusz rekventált tárgyaival, az „Igazi kereszt” darabjait tartalmazó sztaurotékák kereszt-motívumaival, amelyek a bizánci Passió-ereklyekultusz meghatározó elemei voltak. A Harbaville-i kompozíció domi- náns, strukturáló eleme az erteljes kontúrral határolt latin kereszt, amelynek mind a négy szárán ketts, stilizált rügy látható. A kereszt négy végéhez és a keresztez- dési pontjához egy-egy, összesen öt rozettát aragtak, amelyek Krisztus sebeinek szimbolikus ábrázolásai. A kereszt vízszintes ága ölött stilizált virágmotívumokra emlékeztet, a mennyei szérát szimbolizáló csillagok láthatóak. A plasztika els sávjának csillag-motívuma – a St. Apollinare in Classe apszismozaikjának csillagok között megjelen keresztjéhez hasonlóan – Antiochiai Ignác metaoráját idézi, aki szerint a kereszt a legtündöklbb csillag. A kereszt els, üggleges szárától ket- téosztott mezben, vízszintesen olvasandó görög nyelv elirat – a hagyományos, betk ölötti vízszintes vonallal, a betösszevonást jelz rövidítéssel – IC XC, azaz ’Jézus Krisztus’; alatta a keresztszártól szintén elválasztva: NI KA, azaz ’gyz.’ Ez a elirat, amely Krisztus halálon aratott gyzelmére utal, az ortodox liturgiában is szerepet játszik, az eucharisztikus kenyérbe ( proszfora) egyenl szárú kereszttel négy mezre osztott pecsétet nyomnak IC–XC NI–KA elirattal.
A bal és a jobb oldali szárny els sávján katonai tunikába öltözött, lándzsát és kardot tartó szentek, jobb oldalon Szent eodor, katona és Szent eodor tábornok; baloldalon Szent György, Szent Eusztakhiusz. Az alsó sáv baloldali figurái: Eusztratiusz és Arethasz jobb oldalon Szent Demetriusz, Szent Prokopiusz, mind a négyen keresztet tartanak jobb kezükben. A két szárny sávjai közti medalionokban: balról szent Merkuriusz, valamint Tamás apostol, jobb oldali szárnyon Fülöp apostol és szent Pantaleimon mellképe látható. A triptychon hátoldala is díszített, a küls szárnyakon olytatódik a bels lapokkal azonos struktúrájú figurális díszítés. http://www.louvre.r/en/oeuvre-notices/harbaville-triptych [...]
Michael D. J. Bintley, Te Byzantine Silver Bowls in the Sutton Hoo Ship Burial and ree-Worship in Anglo-Saxon England. (Rosettes in the Byzantine World). http://www.pia-journal.co.uk/ article/view/pia./ [...]
A kereszt két oldalán a keresztezdési ponthoz ível két stilizált ciprus látható. A ciprusa az antik szimbolikából ereden a keresztény hagyományban is lehet a gyász és a halál szimbóluma. Viszont mivel örökzöld, az örök élet és a Paradicsom jelképe, tipologikus értelmezésben Mária-szimbólumként is ismert egy ószövet- ségi, kiválasztottakra vonatkozó utalás (Sir ,; ,) alapján. Emellett lehet a megváltás és a eltámadás jelképe, megjelenhet az angyali üdvözlet és a eltámadt Krisztus képtípusokon is. Jellegzetes a két ciprusa között ábrázolt kereszt, vagy Krisztus-figura. Például a magyar korona bizánci abroncs-részén, amely I. Géza (ur. –) korában került Magyarországra, az elölnézet központi zománc- képén a trónoló Krisztus figuráját a Paradicsomra utaló két stilizált ciprusa övezi. A ciprusák a Harbaville-i aragvány motívumával megegyez módon, szimmetrikusan íveltek.
A ára elutó szl sokrét jelentéssel rendelkezik az antik kultúrában, házassági jelentése is közismert (pl. Catullus egyik Carminá jában a szilára utó szl képe jelenik meg). A . századi bizánci mvészetben viszont kétségtelenül a szl bibliai szöveghagyománnyal alátámasztott szimbolikája dominál (pl. Izrael mint szlt: Zsolt ,–; Kánaán, az ígéret öldjének gazdagságát jelz szlürt: ,). Az életa szltként való ábrázolása is elordul, de a szl és a szlürt az eucharisztia-szimbolikával összeüggésben elssorban Krisztushoz, a Megváltó véréhez, azaz a keresztre eszítéshez kapcsolódik (Jn ,–). A kereszt központi rozettájához ível, ciprusára elutó szl tehát a megváltó halál és az újjászület élet növényi szimbólumaként ersíti a rügyez kereszt eltámadás-jelképiségét. Az alsó sáv aprólékos, míves kert-ábrázolását gabonakötegek és kisebb bokrok alkotják, amelyekben állatfigurák, oroszlán, nyúl, madarak bújnak meg, amelyek együttesen a paradicsomi–mennyei tájat idézik.
A triptychon-elem motívuma, a rügyes kereszt is a keresztény ikonográfia történetébe ágyazódik. A többi szimbolikus növényi motívumhoz hasonlóan a rügyez kereszt jelentései szintén a bibliai szöveghagyományban, valamint a . századi ó-keresztény orrásokban, egyes apokri iratokban és a korai liturgikus hagyományban ogalmazódtak meg. A . századtól kibontakozó monumentális egyházi mvészet ejldésében jól nyomon követhet a kereszt-motívum, mint
Például az Apollón szerelme ell menekül, ciprussá változó Küparisszosz mítosza, a ciprusliget mint szakrál is hely antik hagyománya. Irmscher . .
Seibert . . Kirschbaum, Engelbert (szerk.) –. Lexikon der Christlichen Ikonographie. Herder,
Freiburg, . . Kovács Éva, Lovag Zsuzsa, . A magyar koronázási jelvények. Budapest. Corvina Kiadó, .
Schlüter, Lucy – Vinken, Pierre, Az Elsevierek Non Solus jelvénye. In Simon Melinda (szerk.) . Kiadói és nyomdászjelvények, Szeged, –.
Seibert . .
vizuális ábra alakulása, amely a megelz ókeresztény idszak orrásain, minde- nekeltt az allegorikus Biblia-értelmezéseken és a Krisztus keresztjérl kialakuló legendákon alapult. Elsként az írásos orrásokat tekintem át, majd a keresz- tény ikonográfia azon elemeit veszem sorra, amelyek összeüggésbe hozhatóak a Harbaville-i triptychon hátlapjának központi motívumával.
A plasztika kompozíciós eleme tehát a rügyez kereszt, amely egy sajátos paradox szimbólum vizuális megjelenítje: egyszerre jelöli az élet/tudás áját, va- lamint a keresztát, mint kivégzési eszközt, amely Krisztus megváltó áldozatával egyben a eltámadás, a halálon aratott gyzelem jelévé vált a keresztények számára. A Teremtés könyve írja le a paradicsomkert közepén álló élet áját, a jó és a rossz tudás áját (Ter ,), valamint a bnbeesés történetét. Az örök életet biztosító élet ája gyümölcsébl viszont nem ehet az els emberpár, Isten a kizetéssel osztja meg ettl Ádámot és Évát (Ter ,). A Jelenések könyve viszont a keresztény megváltás-kontextusba helyezi az élet áját. Krisztus szavait ekképpen tolmácsolja János: „A gyztesnek az élet ájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.” Jel ,. A Jeruzsálem-látomásában többször szerepelnek az élet ái (Jel ,) illetve az „élet ája” (Jel ,, –).
Bár a kereszt-jel a korai keresztények számára még nem volt központi motívum, jelentsége már Pál apostol leveleiben megogalmazódik, aki szerint a kereszt „keresztényeknek Isten ereje és bölcsessége” Kor ,-; a hívknek „az élet illata, hitetleneknek a halál bze” (Kor ,). A . századtól ennmaradtak olyan szövegek, amelyek allegorikus értelemben ejtik ki a kereszt jelentéseit, többek között megogalmazva a paradicsomi tudás vagy élet ája és a kereszta egymásra vonatkoztatását is. Például Jusztinosz vértanú körül keletkezett Apológia cím irata szerint Krisztus kereszthalálából, azaz a keresztából, élet akad. A . században, Alexandriában keletkezett Physiologus a peridexion (gör. ’minden irányban segít’) áról írja, hogy a a „Mindenek Atyjára értend”, ugyanakkor ez az élet ája, amelyet a szöveg a gonoszt elpusztító kereszt ájával is összeüggésbe hoz.
A kereszt ikonográfia-történetben is meghatározó változást eredményezett a . század els harmadában Constantinus császár (ur. –) valláspolitikai ordulata, az Egyház bkez támogatása, amely a templomépítkezések révén a monumentális egyházi mvészet kibontakozásában is megmutatkozott. Cons- tantinus a keresztények szabad vallásgyakorlatát biztosító -as ediktuma, és a -ös, Nikaiában összehívott els egyetemes keresztény zsinat kezdeményezésén túl betiltatta a keresztre eszítés gyakorlatát is, amely részben gátolta a latin-kereszt
A Pál apostol által emlegetett kereszt a homlokra rajzolt jelként értelmezhet, nem kereszt- alakú tárgyra. Vanyó .
Vanyó László, . Az ókeresztény mvészet szimbólumai. Szent István Társulat, Budapest. –.
Physiologus. . Budapest, Helikon Kiadó. .
és a keresztre eszítés ábrázolási hagyományának kialakulását a kereszténység els évszázadaiban. A rügyez kereszt, mint a eltámadást jelz, a bnbeesés miatti halált eltörl életa-motívum kibontakozásához meghatározóan hozzájárult a . századi Szent kereszt legendája és kultusza is. A legenda a keresztény egyházat pártoló császár -ös niceai zsinatot követ nagyszabású, ényz jeruzsálemi építkezéseivel kapcsolatban, anyja, Helena augusta -ban kezdd palesztinai utazásához köti az ún. Igazi Kereszt megtalálását. A legenda egyik változata – a már Pál apostolnál megogalmazódó Ádám–Krisztus tipológiával (Róm ,) összhangban – a halált hozó tudás ájával, annak gyümölcsével, más változata viszont az életával hozza összeüggésbe a kereszta eredetét. A keresztereklye csodás megtalálását követen Helena Konstantinápolyba és Rómába is küldött kereszt-darabokat, megteremtve ezzel a passió-ereklyék kultuszát.
Az apokri iratokban is megogalmazódik a kereszta paradicsomi ákkal való összeüggése, a keresztának az Ádám bnbeesése miatti halált eltörl jelentsége. Az . század elejére datált Mózes apokalipszise cím apokri iratban, amely az els emberpár paradicsomon kívüli életét és halálát beszéli el, már szerepel a szenvedésre
A nikaiai zsinat után Constantinus kezdeményezésére épített, -ben elszentelt (majd a . században elpusztított) jeruzsálemi Szent Sír-templom a Golgotát és Krisztus sírhelyét jelölte (a keresztény építkezést a Hadrianus császár által -ben arra a helyre épített Venus-templom lerombolása elzte meg). Vanyó László, . Katekézis, költészet és ikonográfia a . században. Budapest, Jel Kiadó. .
Helena -ben, Constantius Chlorus ágyasaként szülte Constantinust, a késbbi császárt. Az alacsony sorból származó Helenának -ben el kellett hagynia fiát, amikor Constantius eleségül vette tárcsászára, Maximianus hugát, eodorát. Majd -ban Constantinus a Trieri palotában ismét maga mellé emelte anyját, akinek -ben az augusta címet adományozta. iede, Carsten Peter, A keresztfa megtalálása. Corvina, . –.
/
gyógyírt jelent paradicsomi a. Részben ezt az Ádámhoz kötd hagyományt követi az . század körül keletkezett apokri Nikodémus evangélium, amelynek második része Krisztus alvilágba való leszállását beszéli el. Ebben a keresztény iratban hangsúlyosan megogalmazódik a Tudás ája és a kereszta kapcsolata. Az elbbiekben említett zsidó apokri irat történetét követve a haldokló Ádám, fiát, Széthet küldi a paradicsom kapujához, hogy az „irgalom ája” olajából kérjen, de ebben az apokri iratban „a végs idk” konkretizálódik. A keresztény szerz szerint Ádám számára az eljövend Krisztus olaja és a víz (a keresztelés) lesz a gyógyír. Az Alvilágba leszálló Krisztus parancsára a megszemélyesített Alvilág, (a görög mitológiából ismert nevén) Hádész rzi a megkötözött Sátánt, az apokri evangé- lium szerzje vele mondatja ki: „mindent, amit a tudás ájával nyertél, elvesztetted a kereszt ájával.” Ádám eltámasztásakor pedig Krisztus a következket mondja: „Jöjjetek velem mind, kik azért haltatok meg, mert érintettétek a gyümölcsöt. Én Mindannyiotokat most a kereszt ája által eltámasztalak.” Az apokri történetek és a . századi jeruzsálemi keresztény építkezések nyomán kibontakozó középkori Szent Kereszt legenda-variációk viszont a paradicsomi életával is egybekapcsolják a kereszta eredetét.
Jeruzsálemi Kürillosz püspök körül keletkezett Katekéziseiben is többször megogalmazódik a kereszt és az életa egymásra vonatkoztatása. Tehát a kivágott, holt a (gör. xülon, lat. lignum) és az él a (gör. dendron, lat. arbor) ellentétpárját, majd az életa–kereszta összekapcsolását a bibliai szövegek allegorikus értelmezése, és az eredend bnt eltörl kereszthalál tanát taglaló ókeresztény szöveghagyomány teremtette meg. Bálint Sándor a következképpen oglalja össze (nyugaton különö- sen a erences rend . századi mködésének eredményeként) a népi vallásosságban is elterjed életa – kereszta (lignum vitae) azonosítás jelentségét: „Ennek az archaikus világérzésnek áttétele, illetleg szublimációja az arbor vitae, – vagyis
Ebben a történetben, amely nem tartalmaz késbbi keresztény átdolgozásra utaló jelet, az ids, beteg Ádám Évát és fiukat, Széthet a Paradicsomhoz küldi „kérve Istent, hogy könyörüljön rajtam és küldje el angyalát a paradicsomba és adjon nekem arról a áról, amelyben a tle való olaj csordogál, és hozd el nekem…” A válasz: „Most nem kapod meg azt, hanem a végs idkben.” In Vanyó László, Apokrifek. (szerk.) Budapest, . Szent István Társulat. ., –.
Nikodémus evangélium II. In Vanyó László, Apokrifek. (szerk.) . Budapest, Szent István Társulat. –.
Nikodémus evangélium II. In Vanyó . . A Jacobus da Voragine . századi gyjteményében, a Legenda aurea-ban szerepl „Szent
Kereszt megtalálása”-legenda szerint a Paradicsomot rz angyal a haldokló Ádámnak ágat küld a paradicsomi áról, ezt az ágat ültetik el Ádám sírjára, ebbl hajt ki a a, amelyet a Salamon királyt meglátogató Sába kirá lynje elismer és tisztel, amelybl késbb a keresztet ácsolják. http://magyar-irodalom.elte.hu/arianna/plaustrum/LBoriD.html [...]
Vanyó . .
Krisztusnak megváltást gyümölcsöz keresztája, a már idézett legenda szerint a tudás paradicsomi ájának is eszmei sarjadéka. Ez a találó, olykor teológusoktól is szentesített azonosítás az egyszer hívek eltt világosabbá tette a bnbeesés és megváltás kozmikus összeüggését.” Az ikonográfia ezt a hagyományt követte, amikor vizuális ormában ejezte ki a kereszta életadó–megváltó jelentségét, megalkotva a kivágott, azaz holt ából ácsolt, mégis rügyez, él kereszta paradox szemantikáját. Ez a motívum tehát egyetlen, koncentrált képben ejezte ki a ke- reszténység bnbeesés–megváltás–eltámadás-tanának bonyolult érvrendszerét, a kereszthez kapcsolódó történeti, kozmikus, eltámadási–gyzelmi, eszkatológikus jelentést együttesen láttatva.
Egeria zarándokn a – közötti szentöldi útjának beszámolójában a szentöldi ünnepeket és a keresztény épületeket is leírja. Az ortodox liturgiában szeptember -ét eredetileg a kereszt -ban történ legendás megtalálásához és a Szent Sír-bazilika -ben történ elszenteléséhez kapcsolódóan a „Szent Kereszt elmagasztalása” ünnepeként ülték meg, amelyben a keresztet éltet gyzelmi jelként magasztalták. A kereszt . század végére már letisztult, liturgiá- ba emelt élethozó jelképiségére utal a szeptember -i mise alábbi szövegrészlete: „…amelyben van üdvösségünk, életünk és eltámadásunk, amely által üdvözültünk és megszabadultunk.” Az ortodox húsvéti liturgia szövegében is megogalmazódik a kereszt és életa azonosítása, amelynek tehát vizuálisan a rügyekkel ellátott latin kereszt-motívum elel meg: „Keresztednek áját, Krisztus, ó, Isten, az élet ájává tetted nekünk, akik Benned hiszünk, és általa elpusztítottad, megsemmisítetted a halál uralmát.” A rügyez kereszt a Mennyei Jeruzsálem, az új Paradicsom élet ája, amelynek motívuma az . század elejétl terjedt el a keresztény ikonográ- fiában, esetenként levelekkel, gyümölcsökkel, indákkal, virágokkal kiegészítve, hangsúlyozva a rügyeket.
A Golgota-hegyen elállított, aranyozott, drágakövekkel díszített keresztet (amely az ábrázolások alapján elteheten rügyes kereszt lehetett) a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika monumentális, öthajós épületével együtt már a . századi leírások
Bálint Sándor, Karácsony, húsvét, pünkösd . . Budapest, Szent István Társulat. –. iede . -. Vanyó . –. Az ortodox hagyomány szerint szeptember -én arra az eseményre is emlékeznek, amikor
Hérakleiosz, bizánci császár -ben visszaoglalta a perzsáktól Jeruzsálemet és visszaszerezte a Krisztus keresztjeként tisztelt ereklyét. omas Hopko: Az ortodox istentisztelet – A Szent Kereszt elmagasztalása.
http://hungary.orthodoxia.org/?page_id= [...] A kereszt Jeruzsálemben maradt darabját minden nagypénteken nyilvános imádatban
részesítették: Bálint Sándor () Ünnepi kalendárium . Szeged, Mandala Kiadó. –. Vanyó . . Ziehr, Wilhelm . A kereszt: jelkép és valóság. Budapest, Helikon. . Seibert . –.; .
/
– köztük Egeria zarándok-útinaplója – is említik. A keresztény épületkomplexum a bazilikából, a Golgotát/Kálvária-sziklát magában oglaló udvarból állt, amely ölé az Anasztaszisz rotundát emelték. Euszebiosz, kaiszareiai püspök -ban, Constantinus harmincéves uralkodói jubileumát ünnepl beszédében a jeruzsá- lemi Szent Sír-bazilikát a „megváltó jel templomá”-nak nevezi, amelyben az igazi keresztre ekképpen utal: „a Megváltó halálon vett diadalának gyzelmi tróeái.” A gemma-kereszt másik prototípusának Euszebiosz Vita Constantini c. mvében olvasható leírás tekinthet, e szerint a konstantinápolyi palota „legmagasabb hely- ségében a mennyezet aranyozott burkolatán, annak kells közepén, a legnagyobb kiterjedés kazetta közepén elersíttette az üdvösséges szenvedés jelét, amely tömör aranyba oglalt színes drágakövekbl készült.”
Kürillosz, jeruzsálemi püspök -ben Jeruzsálem ölött megjelen ényl kereszt-jelenésrl számolt be II. Constantiusnak (ur. –), amellyel együtt megemlíti az „Igazi Kereszt” darabjainak ereklyeként való tiszteletét is. A kereszt- jelenés leírása evangéliumi hatásra utal: „eltnik az égen az Emberfia jele” Mt ,. Felteheten a jeruzsálemi keresztet ábrázolták a római Santa Pudenziana-templom . század elején készült apszismozaikján, amelyen a trónoló Krisztus mögött a Constantinus-kori, keresztény bazilikákkal ékesített Jeruzsálem középpontjában, a Golgota hegyén magasodik a rügyekkel ábrázolt monumentális gemma-kereszt a mennyekbe. (Ld. . ábra) Vanyó László szerint a kereszthódolat liturgiájával, a eltámadás–élet jelentéssel is kapcsolatba hozható a Santa Pudenziana apszismo- zaikjának kereszt-ikonográfiája.
A orrások szerint II. eodosziosz császár (ur. –) -ban a perzsák elett aratott gyzelme után ényes, drágaköves keresztet állíttatott el a Golgota hegyén, elteheten a Constantinus-éle ékköves keresztet pótolva. A keresztény imperiális mvészet kezdetétl, a . század els harmadától, az arannyal, ezüsttel, ékkövekkel díszített kereszt és más liturgikus eszközök, elssorban a hatalom kie- jezi. Ugyanakkor a gemma-kereszt a római imperiális tartalom mellett a meny- nyei hatalom és örökkévalóság keresztény eszmeiségét is megjeleníti. Ennek bib- liai szöveghagyománya is ismert: a Jelenések könyve szerint a mennyei Jeruzsálem ala aranyból épült, gyöngy a kapuja, „ragyogott, mint a drágak” (Jel ,; –).
A . század elején alkotó Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész érvelése, amely szerint a nemesémek és a drágakövek a mennyei, angyali lényeg kiejezi, a gemmakereszt szimbolikáját is megvilágítja: „…az romolhatatlan, kimeríthe- tetlen, megogyatkozhatatlan és érinthetetlenül tiszta ragyogásukra utal, mely olyan, mint az arany; valamint világos, ényl és mennyei sugárzásukra, mely olyan, mint az ezüst.”
A gemmakereszt-motívum elterjedt voltát bizonyítja a . század els elé- ben épített ravennai San Apollinare bazilika apszismozaikján az ékköves keret mandorlában (ovális dicsényben), csillagoktól övezve megjelenített gemmás kereszt is, amely szintén rügyekkel jelképezi a kereszt alatti elirat (SALVUS MUNDI ’világ megváltója’) lényegét. Ezen a mozaikképen a keresztezdési ponton egy Krisztus- medalion is látható. (Ld. . ábra.) Rómában, a San Steano Rotondo . századi mo- zaikja szintén a Golgota gemmakeresztjét ábrázolja, rügyekkel, Krisztus ikonnal a tetején. (Ld. . ábra.) A rügyekkel ellátott kereszt ábrázolási hagyománya a Bizánci birodalomban a képrombolási idszakban is töretlen maradt, st, az ikonoklaszták (’képrombolók’) a Krisztus-ikont a kereszt jellel helyettesítették, amelyet a megváltás
Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész . A mennyei hierarchiáról I. . Az isteni és az emberi természetrl . XV.. II. Görög egyházatyák. Budapest, Atlantisz. .
. Róma, Sta Pudenziana, apszismozaik, . század eleje.
. Ravenna, San Apollinare in Classe apszismozaik
részlet. . század közepe.
. Konstantinápoly, Hagia Eirene-templom, apszismozaik,
ábrázolható eszközeként és egyben gyzelmet hozó hadijelvényként is tiszteltek. Például Konstantinápolyban, a Hagia Eirené-templom . századi apszismozaikján egyszer, drágak-díszítést is mellz, kontúrvonalas rügyes kereszt látható a stilizált Golgotán (Ld. . ábra.), valamint a Hagia Szophia délnyugati eljárójában is ennmaradt egy dicsénybe oglalt dísztelen rügyes keresztet ábrázoló moza- ikkép. Ezek az ikonoklazmus-kori dísztelen rügyes keresztmotívumok ormai egyezést mutatnak a Harbaville-i hátlap motívumával. A orrások szerint V. Konsztantinosz (ur. –) idején a templomokból a figurális alkotásokat számz rendelkezések (Hiereiai zsinat, -ben) nyomán a templomokat kereszt, valamint gazdag növényi ornamentika díszítette, növények, virágok, madarak ékesítették a alakat. Azaz a Harbaville-i kompozíció pontosan megelel ennek a . század-közepi egyházmvészeti hagyománynak, de a . századi viszonyoknak megelelen, az eloldal figurális díszítés tryptichon-lapjainak a hátoldala követi a növényi ornamensekbl álló kompozíció ikonoklazmus-kori szabályát.
A gemmakereszt-típust követik a Passió-ereklyéket tartalmazó, tartódobozo- kon ábrázolt keresztek, amelyekkel a Harbville-i triptichon kompozíciója, növényi motívum-rendszere közvetlen összeüggésbe hozható. (Ld. ., . ábra) Ezeket az ereklyetartó dobozokat, táblákat a konstantinápolyi palota körzetében a . század- ban épített, a közeli világítótoronyról elnevezett Pharoszi Szz Mária-templomban rizték. A -ben, III. Mikhael császár uralkodásának idején elszentelt épület jelentségét jelzi, hogy a bizánci császárok személyes templomaként unkcionált, a orrások szerint az ikonoklazmust követen bkezen díszítették, és itt rizték a Passió-ereklyéket. A relikviák kultuszának ersödése is az ortodoxia diadalát jelezte. Mivel Jeruzsálem -tl a Bizánci birodalom rovására terjeszked iszlám övezetéhez tartozott, ezért is volt jelentsége a Szentöldi relikviák Konstantiná- polyba hozatalának. E relikviák révén Konstantinápoly nem csak új Rómaként, hanem új Jeruzsálemként is aposztroálhatta magát. A pharoszi kápolna gyjtemé- nyébl több is ennmaradt az -es, negyedik keresztes hadjárat idején nyugatra hurcolt ereklyék közül.
Belting . . . Kádár . –. A Pharoszi Szz Mária templom kápolnája – között a keresztény világ relikviáinak rzhelye volt. Az -es keresztes hadjárat során a nyugati hódítók kiosztották, az ereklyék nagy részét nyugatra szállították, az elpusztított templomot a késbbiekben sem építették újjá. Lidov, Alexei, A Byzantine Jerusalem. e Imperial Pharos Chapel as the Holy Sepulchre. In Hoffmann, Annette – Wol, Gerhard (ed.), Jerusalem as Narrative Space. Leiden, . Brill. –. A Konstantinápolyból elrabolt ereklyék méltó elhelyezésére, a Pharoszi kápolna mintájára építette -ban Párizsban IX. Lajos király a gótikus Sainte Chapelle-t. Az itt rzött relikviagyjtemény darabjainak többségét -ban a orradalmárok pusztították el. Lidov . .
Lidov . –.
Kádár . . ; http://www.academia.edu//e_Limburg_Staurotheke_A_ Reassessment [...]
Kirschbaum –. . kötet . Az akantuszlevél az antik mvészet egyik alapvet növényi ornamense, amelyet a keresztény
mvészet is átvett. Seibert . .
. ábra A Szent sír egyik darabjának relikviatartó doboza. (Párizs, Louvre)
. ábra Örmény hacskar-faragvány.
Constantinus-kori prototípusa és az ereklyetartókon is megjelen változatai szo- rosan összeüggtek a Helena-legendával, az Igazi Kereszt kultuszával. A orrások szerint az „Igaz Életadó Kereszt”-nek a császárok védelmez ert tulajdonítottak, hadjárataikra is magukkal vitték kultuszuk a Bizánci birodalomtól nyugatra is elterjedt.
Egy Konstantinápolyból -ban Örményországba küldött „Igazi Kereszt” relikviáról is szólnak a orrások, amelynek a bizánci sztaurotékák jellegzetes ikonográfiai sémáját követ rügyez kereszt és a rozetta, akantusz-motívumai el- tehetleg a . századtól kibontakozó hacskar (’kkereszt’) domborm-aragványok kiindulópontjai lehetettek. Az örmény keresztény mvészet sajátos szobrászati em- lékei, a mintegy –, méteres ún. hacskar-aragványok, emlékkövek többségében önállóan, olykor kolostorok alába illesztve változatos ormában ismétlik a rügyez kereszt-ormán és növényi (pl. szl, virág, gabona, gránátalma) ornamenseken alapuló kompozíciót. (Ld. . ábra) A hacskar-keresztek ikonográfiai sémája – a sztaurotékák émdomborm-ikonjahoz és a Harbville-i triptichonhoz hasonlóan – a rozettákon, növényi ornamenseken kívül a négy keresztvégen hangsúlyosan látható rügyekbl, az „Életadó Kereszt” tanának, az élet orrásának, az életa–ke- reszta egymásra vonatkoztatásának ókeresztény korban már megogalmazódó, paradox szimbolikájának vizuális kiejezibl áll. E motívumok egyben a közel- keleti si növényi szimbolika, az életa elemeinek keresztény kontextusban történ újraogalmazásai.
A kora-középkori nyugati szakrális mvészetben is nyomon követhet a bizán- ci–ravennai hagyomány nyomán a növényi motívumokkal kiejezett megváltás- és eltámadás-szimbolika. A bizánci sztaurotékák akantusz-motívumaitól eltéren, a Harbaville-i kompozícióhoz hasonlóan a kereszt melletti a-motívumokat al- kalmazó dombormvek is ennmaradtak. Az . százai ravennai szarkoágok (pl. a San Apollinare in Classe templomban elhelyezett Teodorus-szarkofág ) edelének oldalaragványai stilizált szl-motívumok között szerepelteti a latin kereszt- ormát, a vízszintes szárak ölött egy-egy rozettával. (Ld. . ábra) A szl, mint az élet és a túlvilági boldogság jelképe az antik kultúrában is ismert volt, majd
Lidov . . Esztergomi Fszékesegyházi Kincstárban rzött . századi sztaurotéka a kereszt-ereklye két
oldalán Constantinust és Helenét jeleníti meg. Kádár . .; Dávid Katalin . Magyar egyházi gyjtemények kincsei. Corvina Kiadó, .
Lidov . . A mintegy . ennmaradt hacskar-kereszt . óta világörökség részét képezi. http://www.armenianow.com/arts_and_culture//unesco_armenian_khachkars_
crossstones [...] Ansel Oommen: Sacred Symbol of Armenian Church, National Identity Caught Up in Regional
Politics http://www.artesmagazine.com///sacred-symbol-o-armenian-church-national- identity-caught-up-in-regional-politics/ [...]
keresztény jelentéseiben az Ószövetség szl-szimbo- likáját és az eukharisztiát idézte, amint erre entebb utaltam. A bizánci képrombolási idszakban készült . századi, szintén ravennai Gratioso-szarkofág-ot viszont a eliratokon kívül csak egyszer, stilizált rügyekkel ellá- tott keresztek díszítik. A Harbaville-triptychon hátlapjának motívu- maival megegyezen, a kereszt mellett szim- metrikusan elhelyezett, stilizált amotívumok jelennek meg a karoling korszak idszakából több, Itáliában enn- maradt dombormvön. A rügyez keresztet szalagonatos díszítés- sel ötvöz aragványo- kon, pl. a körül készített Sigwald ke- resztelmedence relie- jén, valamint a kö- rül készült, a római Sta Sabina templom Schola Cantorum domborm- vein, és egy körül készült márványdom- bormvön a központi kereszt-motívum körül ák, rozetták láthatóak. (Ld. –. ábra) A kereszt-ormát kitölt, a korabeli nyugati miniatúramvészetbl is ismert onat-motívumok, amelyek a gemmakereszt drágaköveit is helyettesíthetik, a kelta és germán törzsi mvészetbl eredeztethetek, összhangban a dombormvek antik mvészeti örökséget teljesen nélkülöz stílusával.
. sz. Ravenna, San Apollinare in Classe.
. ábra. A Sigwald keresztelmedence reliefének részlete. .
k. (orcello, S. Maria Assunta Museum, eredetileg Cividale
del Friuli)
templom, ma Lucca, Museo Nazionale
. ábra. A Schola Cantorum dombormveinek részlete,
k. Róma Sta Sabina.
A rokon ikonográfiai motívumok rövid áttekintésével megállapítható, hogy a Harbaville-i triptychon hátlapja tehát nem pusztán a gemmakereszt ikonográfiai témáinak variációja, hanem a rügyez kereszt ikonográfiai tradícióját a paradi- csomkert életteli megjelenítésével ötvözte oly módon, hogy a növényi szimbolika jelrendszerébe beillesztette a ciprusa, a szl és rozettamotívum gazdag szim- bolikáját is.
. ábra: Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions Terrial. . . ábra: http://www.icon-art.ino/masterpiece.php?lng=en&mst_id= Triptych Harbaville
Louvre OA n.jpg [...] . ábra: Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions Terrial. . . ábra: http://www.britannica.com/EBchecked/media//Christ-as-Ruler-with-the-Apostles-
and-Evangelists-e-emale [...] . ábra: http://www.flickr.com/photos/sjmcdonough// [...] . ábra: http://www.superstock.com/stock-photos-images/- [...] . ábra: http://en.wikipedia.org/wiki/Byzantine_Iconoclasm [...] . ábra: http://ww w.flickriver.com/photos/@N// [...] . ábra: Hoffmann – Annette, Wol, Gerhard (ed.), Jerusalem as Narrative Space. Leiden, .
. BEVEZETÉS
.. A
Az ég a mindenség öls része, amely − a látszat szerint − boltozatként (tetként, mennyezetként vagy lepelként) borítja a öldet. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a öldet” – ezzel a mondattal kezddik a Biblia. Az Ószövetség ben a eremtés könyve szerint az ég és a öld együttese a világ; magára a világ ogalmára nincs is külön szó: az ég és föld (héb. hassamajím vehaáresz ) mellérendel szintagma jelöli. Az Újszövetség ezzel szemben a görög kozmosz (vö. gör. κσμος ’elrendezés, ormát öltés, világrend, világmindenség → dísz, ékszer’ < κοσμω ’elrendez, igazgat → ékesít, szépít’) szóval nevezi meg a világot, melyet Isten, illetve a Logosz teremtményének mond. Az ég hierarchikus szerkezet: általában hét, néha kilenc rétege, szérája van.
Az ég a mérhetetlen végtelenség, elérhetetlenség, a enség, a transzcendens szel- lemi els világ szakrális szimbóluma. Istenek, szellemek, héroszok, illetve Isten, az angyalok és az üdvözült megboldogult lelkek lakóhelye. Dichotomikus, egymást ellentétesen eltételez ogalompárt alkot a Földdel (l. az ég és föld, égre-földre esküszik, se égen, se földön, eget-földet ígér, eget-földet megmozgat stb. állandósult szókapcsolatainkat.) A legtöbb si kultúrában, az archaikus természetvallások- ban a érfi princípiumot, a megtermékenyít ert képviseli: a világ az Égatya és a Földanya nászából született (vö. pl. Mitológiai ábécé , : , −, , , , , , , , , ). Egy polinéziai mítoszrészletben pl. ezt olvashatjuk:
„Az ég és öld régi szerelme azonban megmaradt, és éjszakánként az ég még ma is
sóhajtozva, és harmatkönnyeket ejtve gyászolja szeretjét, akinek ölel karjaiból
kiszakították” (i. m. ).
mennybolt; az égiek ~ a mennybeliek; égbe megy ~ mennybe megy; mennybe meneszt vkit ~ égig magasztal vkit; égi boldogság ~ mennyei boldogság; égi hang ~ mennyei hang; dörög az ég ~ mennydörög; égzengés ~ mennydörgés. St, a régiségben létrejött és gyakran használták a tautologikus szóösszetételt, a mennyég -et is: „ A mi atyánk, ki vagyon mennyégben”; „övék a mennyégnek országa…” (NySz. : −). Vikár Béla Kalevala-ordításában – tudatosan archaizálva – él vele: pl. „Tégy törvényt a elhk elül,/ Bölcs tanácsot mennyégben ülj,” vagy: „Eltte a vékony víz-ség,/ Megette a mer mennyég .” (. és . ének).
A különböz kultúrákban az ég magát Istent is jelentheti, az indoeurópai nyel- vekben az ’ég’ és az ’isten’ jelentés szavak között etimológiai kapcsolat is van: az ie. ’ég’ jelentés deiwos az alapja az istent jelöl közös szavaknak: l. a szkr. déva, lat. deus, iráni div , litv. diewas, ógerm. tivar stb. szavakat, illetve a istenek − Djausz, Zeusz, Jupiter − neveit. De ugyanezt az összeüggést megtaláljuk az altáji népeknél is: tengri a törökségi nyelvekben ’ég’ és ’isten’ jelentés. „Az isten eszméje közösnek mutatkozik az égi szentséggel, vagyis a énnyel és a transzcendenciával (magasság), kiterjesztve pedig az uralkodás és a teremter eszméjével, közvetlen értelmében a kozmogóniával és az apasággal” − írja Eliade a Vallási hiedelmek és eszmék története c. nagy munkájában (: −; vö. még : −).
.. A .
A magyarban az ég és az isten szavaink között etimológiai kapcsolat nincs ugyan, ám ég nevünk ’isten’ jelentésben is él. Számos kiejezésünkben ezért helyettesítheti az egyik szó a másikat: ég áldjon! ~ isten áldjon!; a jó ég tudja ~ a jó isten tudja; ég veled ~ isten veled; szent ég! ~ szent isten!; ég adta ~ isten adta; te jó ég! ~ te jó isten!; az ég szerelmére! ~ az isten szerelmére! stb. Ég nevünk tehát többjelentés szó, poliszéma: a megnevezett ogalmak kapcsolata alapján a szó átvitt jelentéseiben ’isten’-t és a ’mennyország’-ot is jelentheti.
/
A leveg, a lebeg > leveg ige olyamatos melléknévi igeneve, az ég -gel erede- tileg jelzs szószerkezetet (leveg ég ), majd tautologikus szóösszetételt (leveg- ég > levegég ) alkotott. A leveg tehát metonimikus jelentésváltozás keretében jelentéstapadással, s a vele együtt járó rövidüléssel jutott mai névi jelentéséhez (leveg ég > levegég > leveg), s e olyamattal párhuzamosan az ég ’leveg’ jelentése okozatosan visszaszorult, majd kikopott a használatból.
Van még egy különössége ég nevünknek: hangalakját tekintve egybeesik az ég igével. A két szó jelentése látszólag nagyon messze esik egymástól. Vajon ennek ellenére lehetséges-e közöttük eredetbeli kapcsolat? Azaz visszavezethetek-e egyetlen tre, mely késbb két, eltér szóajú és jelentés önálló szóvá vált? Vagy csupán hangalaki egybeesés áll enn a név és az ige között, azaz homonimákról beszélhetünk? Ezekre az izgalmas kérdésekre vélhetleg a kétéle ég eredetének vizsgálata adhat választ. Mieltt azonban rátérnék a név és az ige etimológiá- jára, mondattörténeti kitért kell tennem: szólnom kell egy si − tautologikus − mondattípusról. Úgy vélem ugyanis, hogy a következkben röviden bemutatott archaikus mondattípusnak alapvet szerepe lehet az itt elmerül etimológiai kérdések tisztázásában is.
. AZ SI MONDATRÓL
.. A
A mondatok létrejöttével és történeti ejldésével oglalkozó kutatók többségének az a véleménye, hogy az els közlések, az smondatok a még osztatlan tudattartal- mat kiejez mondatszók voltak (vö. pl. Bally : −; Pais ; Berrár : −). A mondatszó egyúttal természetszerleg ige-névszó (nomenverbum) is: benne a szubsztanciális (névi, alanyi) és a unkcionális (igei, állítmányi) pólus különbsége még nem létezik. Gondoljunk csak pl. a vau gyermeknyelvi hangután- zó mondatszóra, illetve ige-névszóra! Ez hol alanyi (kutya), hol állítmányi (ugat ) unkciót tölthet be. A nyelvtörténészek úgy vélik, hogy a nyelvi ejldés késbbi szakaszaiban azután − két-két mondatszó összekapcsolódásával − megszületnek a kétpólusú „valódi” mondatok els, egyszer ormái.
A kutatás azonban ennek az egyetemes nyelvtörténeti olyamatnak egy ontos láncszemét mintha nem venné tekintetbe. Magam úgy gondolom, hogy a mon- datszók, valamint a két, egymással predikatív viszonyba lép, ogalomszóból
létrejöv tmondatok között számolnunk kell egy ontos átmeneti típussal: egy si tautologikus mondatszerkezettel. Ebben azonos elemek töltik be az alanyi és az állítmányi unkciót is, azaz képletük: [A + A]. Ám az azonos elemek pozíciója jelents különbséggel jár együtt: az els elem szubsztancia (alany, név), szemben a második alapunkciót (állítmány, ige) reprezentáló szerepével.
Ez a típus rendkívül jellemz a gyermeknyelvre. L. pl. a magyarban a vau, a háp, a brek vagy a röf hangutánzó mondatszókból létrejöv kétpillér, akár már alanyra és állítmányra is tagolható elemismétléses vau vau; háp háp; brek brek; röf röf mondatkezdeményeket, illetve az ezekbl ejldött − bizonyos szóaji-mon- datrészi (morológiai-mondattani) sajátosságokat már elmutató a breki brekeg, a hápi hápog, a maki makog, a röfi röfög stb. mondatokat. Ezekhez hasonló iteratív ormák lehettek jellemzek a nyelvek korai ejldési szakaszaira is. Bizonyítékai ennek pl. azok a ma is használatos − a gyermeknyelvihez hasonló − mondataink, amelyek az si, elemismétléses szerkezetek továbbél, deormált változatai: a cseng cseng, a csillag csillog, az es esik, a dob dobog, a dongó dong, a folyó folyik, a haris harsog, a vér ver stb.
De ide tartoznak az egymástól alakilag már jobban különböz elemekbl lét- rejött, az eredeti iteratív ormákat deormálva megrz, struktúrák is. Ezekben a második, a mondat állítmányát adó, elem alakilag variánsa az elsnek: pl. a csel csal, a kör kerek, a kökény kék, a k kemény, a rigó rikkant, a róka ravasz, a vér vörös stb., mivel az alanyi és az állítmányi unkciót betölt szavak bizonyíthatóan egyazon eredetek. E mondattípus képlete: [A + A
v ]. A nyelvi ejldés következ
ázisában azután már egymástól etimológiailag üggetlen elemek kapcsolódnak össze: létrejön a jól ismert [A + B] képlet struktúra. Azaz a nyelvi ejldés a mondatszótól az azonos elemek összekapcsolódásán át az egymástól idegen ele- mek kapcsolata elé vezet. A olyamatot magyar példákkal szemléltetve: es, es → es az es → az es esik → az es zuhog; dob, dob → a dob dobog → a dob pereg; csingilingi → a cseng cseng → a cseng szól stb. Azaz:
[A + A] → [A + A v ] → [A + B].
.. A
/
látszó elemek valószínleg egyazon eredetek: si nomenverbumok máig továbbél ormái, akárcsak a tankönyveinkbl jól ismert példák, pl. a les, a nyom vagy a fagy . Ezek az elemek ugyanabban a ormában nevek is és igék is, az si mondatokban pedig alanyok és állítmányok egyaránt lehettek. Nyelvi kövületekként rzik régi korok emlékét, és ontos szerepet játszhattak a mondat történeti ejldésének ko- rai szakaszaiban, tautologikus mondatszerkezetet hozva létre: l. pl. *a fog fog, *a szív szív kikövetkeztetett ormákat. (A vadállat ugyanis oggal, körömmel ragadja meg, ogja meg áldozatát; a szívnek pedig egyik lényegi unkciója, hogy szív és lök: pumpálja a vért az erekbe − l. a szivacs szív mondatot is [vö. Horváth −: −; : −]).
Az ilyen tautologikus struktúrák gyjtése és vizsgálata közben merült el bennem, hogy talán ide, ebbe a típusba tartozhat a szintén azonos hangalakú ég nevünk és ég igénk is. Szavunk talán si nomenverbum lehetett, s ugyanolyan tautologikus hipotetikus struktúrát alkothat, mint az elbbi példák: * A fog fog; *A szív szív; *Az ég ég . Az ötlet életképesnek látszik, a kérdés azonban az, hogy vannak-e meggyz érvek, melyek a kétéle ég si azonosságát, valamikori nomenverbum voltát bizonyíthatják.
A többjelentés ég ige eredeti (tulajdonképpeni) jelentése legközvetlenebbül a tz ogalmában ragadható meg: a tz égés, az égés tz. A tz ég tmondatban az alany és az állítmány között implikatív viszony van, mivel a két elem állandó, szük- ségszer, természet-adta kapcsolatot tükröz. A tz ég, azaz lángol, lobog, világít, melegít, énylik, ragyog. Ezek az inherens lényegi tulajdonságai kapnak szerepet *az ég ég hipotetikus tautologikus si ormában: mivel a tiszta, derült kék ég (akár- csak a holdas, csillagos éjszakai ég) ényes, ragyog, az ég állítmány itt csak ’énylik, világít, ragyog’ jelentés lehet. Az ég név prototipikus jelentése csak ezekkel az igékkel vagy a megelel melléknevekkel (ders, fényes, ragyogó) jellemezhet. Az ég alany és a világos, fényes, ragyog stb. állítmányok szoros kapcsolata ábrázolásának szép példáit találjuk költészetünkben is. Hadd idézzem most csak Kosztolányit: „De önn, barátom, ott önn a ders ég / valami tiszta, fényes nagyszerség/ […] S a csillagok /lélekz lelke csöndesen ragyog …” (Hajnali részegség ); „Szeptemberi reggel, ogj glóriádba,/ ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,/ most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,/ s szemembl az önkívület kicsap, / [ …] Jaj, hadd mutassam e kis templomot,/ mely déli tzben csöndesen lobog …” (Szeptemberi áhítat ).
Két ég szavunk esetleges azonos eredetének gondolatához tehát mondattörténeti vizsgálódásaimból következ nyelvelméleti megontolások vezettek. Etimológiai szótáraink azonban (l. EtSz,, SzóSz., MSzFE., TESz., EWUng., EtSzt.) ötletemet nem támogatják: a szócikkekben a két ég si nomenverbum voltának, s ebbl
akadóan eredetbeli azonosságának a lehetsége sem merül öl. A szakirodalom álláspontja az, hogy az ég név és az ég ige azonos alakú szavak, homonímiák, azaz két, egymástól üggetlen, ölteheten finnugor eredet, t (ég
és ég ) alakilag
véletlenül egybeesett. A élretett kérdéskör akkor kezdett újra izgalmassá válni számomra, amikor a
régebbi nyelvészeti szakirodalomban, valamint az si hitvilág és magyar mitoló- gia kutatóinál ötletemet megtámogató gondolatokra és adatokra találtam. Ekkor kezdtem az ég szimbolikájával és ég szavunk (szavaink?) eredetével, jelentéseivel behatóbban oglalkozni. Dolgozatom a téma els megközelítésébl született. Az oglalkoztatott, hogy a számba vehet régebbi és az újabb − mondattörténeti − bi- zonyító anyag alapján vissza lehetne-e térni ehhez az elvetett ötlethez. E gondolat mentén lehetne-e szavainkra a jelenleginél meggyzbb, hitelesebb etimológiát kidolgozni? Munkám során ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
. SZAVAINK EREDETÉRL
.. A
Az újabb kelet szakirodalom véleménye tehát az, hogy az ég és az ég
két külön-
böz finnugor tbl ered, azaz homonimák. A XIV. század közepétl adatolható többalakú ég (egek, eget ) név etimológiai szótáraink szerint bizonyosan finnugor eredet: l. zürj. synöd ~ synad ’leveg; V. snd ’kigzlgés, meleg pára <szabad- ban>’; finn sää ’idjárás’. A hipotetikus finnugor alapalak: *säe. (A szókezd s- szabályszeren eltnik a magyarban, a zürjén adatok szóvégi -öd/-ad/-d végzdése denominális névszóképz, a magyar szóvégi - g egy * > *k > *k > g kikövetkeztetett ejldési sor eredménye lehet.) Ez a XX. század elején keletkezett − els változatában H. Paasonentl származó − etimológia azonban nem gyz meg. Elször is csak két finnugor nyelvbl vannak esetleges megelelk, ám ezekkel sincs minden rendben: a) a zürjén adatokban szerepl -n-t, hogy a kikövetkeztetett alapalakból levezet- hetvé váljék, vissza kell vezetni a gr. *-re; b) a finn sää szóban is öl kell tenni ezt az si *-t, különben az egyeztetés lehetetlenné válik. Nem megnyugtató a magánhangzók egyeztetése sem. A zürjén adatokban -i szerepel, az alapalakban nyílt *ä-t látunk, a magyarban pedig szókezd zárt é -t. A magyar é -hez csak úgy juthatunk el, ha öltesszük: a szókezd magánhangzó a régiségben nyílt, rövid e volt, az é- a hangsúlyos helyzet e > > é változássor eredménye.
/
.. A
Az ég ige csak a XIV. század második elétl kezdve adatolható, de a XIII. század elejérl ennmaradt továbbképzett Egueteu ’éget’ személynévi adatok (OklSz.) egyértelmen korábbi megléte mellett szólnak. Eredete a kutatás eddigi állás- pontja szerint bizonytalan, valószínleg si örökség a finnugor korból. Esetleges megelelket itt is csak két finnugor nyelvben találtak: egy osztják nyelvjárásban (l. osztj. Vj. jäl ltä ’<íjkészítéskor kemény enyát> tzön pörköl’) és a zürjénben ( y, y-bi ’láng’, yalny ’lángol’). Itt a kikövetkeztetett alaporma: *ä. Az eti- mológia itt sem meggyz: erltetett, keresett, hangtani és jelentéstani nehézségei vannak. A magyar szóvégi g -hez itt is csak egy eltett gr. * > *k > *k > g válto- zássorral juthatunk el. A magyar szókezd é- mindig zárt (a nyelvjárásokban í- vel váltakozhat: íg l. MTsz., ÚMTsz), míg az osztják megelelben és az alapalakban nyílt ä szerepel. Az osztják szó szókezd j- hangját másodlagos járulékhangnak, protézisnek tekintik (vö. Rédei : −), ugyanis csak így válik levezethetvé az alapalakból, így illik bele a képbe. Nem beszélve arról, hogy e nyelvjárási szó jelentése annyira speciális (’< íjkészítéskor kemény enyát > tzön pörköl < pl. a célból, hogy a a gyanta-bevonatot kapjon >’ [vö. Rédei i. m.; MSzFE. : ]), hogy nehezen lehet kapcsolatba hozni a magyar ige jelentéseivel.
.. A
Korábban azonban szavaink eredetére a entiektl eltér, más magyarázat is született: ölmerült a két ég egyazon eredetének a gondolata. A két szó eredetbeli azonosságának lehetségét – más elgondolások mellett – Czuczor és Fogarasi vetette el A magyar nyelv szótárában (l. CzF. : ), ként Ipolyi Arnoldra hivatkozva. Czuczorék a elvetett gondolatot idegen nyelvi analóg példákkal is megtámogat- ták: megemlítik a görög αι ϑ ω ’ég, világít, lobog, gyúl, gyújt’ > αι ϑ&n
Szerkesztk: Adamik Tamás (Disputa)
Németh György (Források) Csima Ferenc (Recenziók)
Szerkesztbizottság: Fröhlich Ida, Hoppál Mihály, Máté-Tóth András, Peres Imre, Ruzsa Ferenc,
Schweitzer Józse, Szigeti Jen, Török László, Zentai Tünde
A Szerkesztség címe: Budapest, Kelta u. .
Tel.: -, ax: - e-mail: [email protected]
Kéziratokat nem rzünk meg és nem küldünk vissza.
ISSN -
A kiadásért elel: Dr. Bayer Józse A sorozat kötetei megrendelhetk, illetve % kedvezménnyel
megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt Budapest, Kossuth L. u. –.
Tel.: -
A tipográfiai tervet Pintér Zoltán készítette, a nyomdai elkészítést Csernák Krisztina, a nyomdai munkákat a Robinco Kf. végezte.
Felels vezet: Kecskeméthy Péter
TANULMÁNYOK A IV. MAGYAR VALLÁSSZEMIOTIKAI KONFERENCIA ELADÁSAI I. RÉSZ ÚJVÁRI EDIT: Keresztény tartalom – növényi jelrendszer a Harbaville-i
trptichonon HORVÁH KATALIN: Az ég szimbolikus jelentései és ég nevünk eredete
a tautologikus predikatív struktúrák tükrében 2 DALLOS EDINA: A rossz a pogány csuvasoknál SPANNRAFT MARCELLINA: „Cselekvésbeszéd” és szakralitás
Pilinszky János költészetében DEÁKSÁROSI LÁSZLÓ: A hit és remény kameraállásai. Szts István
filmnyelvi stílusáról 1
DISPUTA CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR: Isten anyai arcáról FERJENTSIK FERENC: Reflexiók Szabó Ferenc SJ „Istenhit és istentagadás”
cím tanulmányához KATONA PÁL: Hozzászólás Szabó Ferenc SJ vitaindítójához 101
VALLÁSI KÖZÖSSÉGEINK P. ÁBRAHÁM BÉLA SDB, LENGYEL ERZSÉBET, KOBLENCZ ATTILA:
Don Bosco fiai – szaléziak 10
TUDOMÁNYUNK TÖRTÉNETE ÉS MHELYEI LUKÁCS MIKLÓS: Az Állami Egyházügyi Hivatal szervezeti változásai
11-1 között 11
VALLÁSTUDÓS ÉLETPÁLYÁK SZÉCSI JÓZSEF: Interjú a 0 éves Dr. Schweitzer Józse
nyugalmazott országos rabbival 1
/.
.
Idei harmadik számunk tanulmányainak sora egy már hagyományos, évekre visszatekint rendezvény hozadéka. Május -én rendeztük meg a Zsigmond Király Fiskolán a IV. Magyar Vallásszemiotikai Konerenciát. Sajátos óruma ez a vallástudománynak. A vallásos tartalmú jelek, szimbólumok világának elem- zése, kutatása, értelmezése egyajta találkozási pontot is jelent. Sokéle irányból (nyelvészet, néprajz, képzmvészet, teológia, mvészettörténet, stb.) érkeznek a vallásszemiotika mveli, és így a közölt tanulmányok is rendkívül sokszínek. Mégis van egyajta masszív kötereje ennek a vizsgálódási módnak, ezt az évrl- évre visszatér és szívesen visszatér tudósok, eladók alkotó lendülete tanúsítja. Mára már legalább két olyóiratszámra elegend érdekes anyagot tudunk olvasóink elé tárni csak az idei termésbl. Köszönet illeti a konerencia gondolatát életre hívó szervezt, Bencze Lóránt proesszort, és a partnerként, együttmköd- ként bekapcsolódókat, Balázs Géza, Voigt Vilmos és az idközben sajnos elhunyt Szépe György proesszorokat. De van egy gazdasági egység is, a Gyermely Zrt, amely kezdettl segíti, támogatja ezt a konerencia sorozatot, a termékeibl ké- szült ajándékcsomag szinte hamuban sült pogácsát pótolva kerül útravalóként a hazautazó résztvevk táskájába. Fogadják ezúton is kiejezett köszönetünket a vállalat vezeti és dolgozói.
Forrás rovatunkban Bajnok Dánielnek – akinek korábbi számban, e rovatban már jelent meg ordítása és tanulmánya – szöveggyjteményszer összeállítása található, Phémérl, a görög mitológia kevésbé ismert alakjáról, aki a Hír és Szó- beszéd istennje.
Disputa rovatunkban, Cselényi István Gábor vitazárója mellett két plébános Ferjentsik Ferenc és Katona Pál írását is közöljük, akiket Szabó Ferenc SJ a Hit Évével kapcsolatos tanulmánya motivált.
/
A Tudományunk története és mhelyei rovatban egy nagyobb lélegzet, most készül doktori disszertáció részét képez mhelytanulmányt közlünk, Lukács Miklós tollából, amely az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori iskolájában készül, de egyben a Zsigmond Király Fiskola Vallás, társadalom, politika Kutató Központjában olyó munkának is eredménye.
A Vallástudós életpályák rovatban a Szécsi Józse által készített interjút közöljük, mely a most kilencvenéves Dr. Schweitzer Józse nyugalmazott rabbi életútjával, munkásságával ismertet meg bennünket.
Tanulmányom témája a figuralitásról ismert bizánci ikonográfia egyik különleges kompozíciója, a . század közepére datálható, ma a Louvre-ban rzött Harbaville-i triptychon hátoldalának központi táblája. Ezen az eleántcsont-kisplasztikán ugyanis a elirattól eltekintve növényi motívumok dominálnak: a kompozíció strukturáló eleme a rügyez kereszta, valamint rozetták, gabona, szl, ák, bokrok.
A . századra kibontakozó bizánci stílus, majd az egyházi mvészet elméleti alapjait megteremt, -ben tartott V–VI. Konstantinápolyi zsinat . kánonja a figurális ábrázolást helyezte a liturgikus mvészet középpontjába, és az ókeresztény kor- szak motívumait, pl. a Krisztus-szimbólumként ismert bárány-ábrázolást elutasította, kiiktatta az ikonográfiai rendszerbl. A bizánci kánon szerint a kép akkor válik ikonná, ha az isteni kinyilatkoztatás történeti valóságban való meg- jelenítésének hitelességét képviseli. Uszpenszkij megogalmazása szerint az egyház „az ortodox tanítás egyedüli közvetítjeként a meghatározott módon megalkotott, a szellemi valóságot meg- mutató, realisztikus képmást ismeri el.” Ebbl a kanonizált ikonográfiai tradícióból következen a Harbaville-i triptychon készítésének korszaká- ban, a képrombolás után kibontakozó ortodox mvészetben az emberi alakokra, a keresztény Biblia szereplire és a hitvalló szentekre összpontosítottak, a képteológia legje- lentsebb alakja, Joannész Damaszkenosz által képviselt ikonodul (’ikontisztel’)
Uszpenszkij, Leonyid. . Az ikon teológiája az ortodox egyházban. Budapest, Kairosz–Paulus Hungarus. .
-ban Eiréné császárn visszaál líttatta az ikonok tiszteletét, lezárva a óta tartó, az addig készített figurális alkotások java részét elpusztító ikonoklazmust.
. ábra. A Harbaville-i triptychon.
nézetnek megelelen. A Harbaville-i triptychon eloldalán is emberi figurák jelennek meg, az általam kiemelt hátoldali kompozíció viszont kizárólag növényi szimbólumok rendszerével közvetíti a vallási tartalmat.
A növényi motívumok szemantikája, valamint a kompozícióban való elhelye- zésük szintaktikai megközelítése sajátos jelrendszerként állítja elénk a triptychon hátlapjának aragványát. Vajon milyen ikonográfiai hagyományok ötvözdtek ebben a növényi szimbolikára épül kompozícióban, hogyan határozható meg a motívumok egymást ersít szemantikája, szintaktikai viszonyrendszere? Ennek, a mvészettörténeti korszakolás szerint a második bizánci aranykorban keletke- zett eleántcsont-plasztikának a maját, valamint motívumrendszerét tekintem át röviden, mieltt rátérnék a hátoldal kompozíciójának elemzésére, a lehetséges ikonográfiai összeüggéseket is elvetve.
A bizánci iparmvészet meghatározó ága az eleántcsont-szobrászat, az elegáns dombormvek míves aragása, amelyekkel elssorban ládikákat, kódex-címlapo- kat díszítettek, de önálló szobrok és triptychonok is ennmaradtak a –. század- ból, a második aranykor idszakából. A kisplasztikák közül kiemelkedik mvészi színvonalával a Louvre-ban rzött Harbville-i-triptichon, amelyet körül, II. Rómanosz császár (ur. –) uralkodásának korában készítettek, eltehe- ten Konstantinápolyban. A mvészettörténeti kutatások szerint, a Krisztus ál-
Damaszkuszi Szent János – k. keletkezett apológiájában az ikonoklaszták vádpontjával, a bálványimádás ószövetségi tiltásával szemben a következképpen érvelt a megtestesült Isten történetének képi ábrázolása mellett: „…testi ábrázatot ölt magára, akkor ábrázold táblákon, és tedd ki szemlére… Fesd le mindet szavakkal éppúgy, mint színekkel.” (Bugár . II. .) Apológia. Damaszkuszi Szent Jánosnak védbeszéde azok ellen, akik elvetik a szent képmásokat . In Bugár M. István (szerk.) . Szakrális képzmvészet a keresztény ókorban. Forrásgyjtemény. II. Budapest, Paulus Hungarus–Kairosz Kiadó. –.
Az eleántcsont-aragványok készítése, részint tartósságuknak köszönheten, a szobrászat els paleolitikumban kibontakozó si korszakaitól datálható. Az ókori mediterrán kultúrákban, elssorban Egyiptomban, de a Közel-Keleten is jellemz volt az értékes eleántagyarból díszítmvészeti tárgyak készítése. Az antik kultúrában a görög klasszikus szobrászatban az arany-eleántcsonttechnikával (burkolattal) készített monumentális istenszobrok készítésének egyik alkotóeleme volt, a római császárkorban pedig plasztikák aragására használták, pl. a diptychon-ormában készített eleántcsont-relieeket adományoztak a kés-római kor hivatalba lép consuljainak, patríciusoknak házasságkötés alkalmából. (Irmscher, Johannes (szerk.) . Antik lexikon. Budapest, Corvina..) A bizánci mvészetben elssorban keresztény témákkal díszített szakrális tárgyakat készítettek, de antik mitológiai jelenetekkel kiaragott mvek is ennmaradtak (pl. Veroli-ládika, Bizánc, . sz. London, Victoria and Albert Museum). Az eleántcsont-aragás a . század bizánci mvészetének vezet iparmvészeti ága volt, egy korabeli orrás eleántcsont-aragó céhet említ Konstantinápolyban. Kádár Zoltán, . Bizánci mvészet. Budapest, Corvina. .
Az eleántcsont-triptychon „Harbaville-i” elnevezése Louis-François Harbaville (–), arrasi arisztokrata mgyjtre, a triptychon Louvre-ba kerülése eltti utolsó tulajdonosára utal.
tal megkoronázott Rómanoszt és hitvesét, Eudokiát ábrázoló eleántcsont-plasztika (Pá- rizs, Bibliothéque Nationale, Cabinet des Médailles) is ugyanabban a konstantinápo- lyi császári mhelyben készült, stílusa, a figurák ormálása megegyezik a Harbaville-i a- ragványéval.
A triptychon három, mind- két oldalán aragással díszített lapból áll. A központi tábla kétsávos szerkezet, els sáv- ja deészisz-jelenet, a bizánci mvészet kiemelt jelentség ikonográfiai témája, amely az ikonosztázis ikonográfiai prog- ramjának is részévévé vált. A triptychon deészisz (gör. ’kérés’) kompozíciója Máriát és Keresztel Jánost a legbb közbenjárókként ábrázolja, amint imádkozó kéztartással ordulnak az uralkodói tró- nuson ül Krisztus elé, az elhunytakért könyörögve. Ez a tematika az utolsó ítélet és eltámadás-eszméhez kötdik, amelyhez szorosan kapcsoló- dik a triptychon hátlapjának
központi, növény-szimbolikai koncepciója is. A központi tábla alsó sávjában öt apostol-figura látható, balról: Jakab, János, Péter, Pál, András, irattekercset, illetve könyvet tartva. A két szárny becsukható, nyitott és csukott állapotában
Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions Terrial. –.; Huyghe, René (ed.), . Larousse Encyclopedia of Byzantine and Mediaval Art . Hamlyn Publishing Group, London, .; Kádár . .
Seibert, Jutta, . A keresztény mvészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest. .
–. ábra. A Harbaville-i triptychon el-
és hátoldala. . cm × . cm
(Konstantinápoly, k. Párizs, Louvre)
/
három sávra osztott elületét egyaránt figurális díszítés tölti ki, a görög eliratok az ábrázolt személyek beazonosítását szolgálják.
A triptychon hátoldalának középs tábláján a szimmetrikus, kétdimenziós hatású kompozíciót dönten növényi motívumok, valamint görög nyelv eliratok alkotják (Ld. . ábra). De ez sem pusztán díszít-motívumokkal telített aragvány, hanem elemeinek szemantikai vizsgálatával jól beazonosítható vallási, szimbolikus jelentés tárható el, amelyek beilleszkednek a keresztény ikonográfia rendszerébe. A motívum, a latin kereszt összekapcsolható a . századtól kibontakozó triumális keresztény ikonográfia életaként elogott gemma-kereszt (lat. crux gemmata, drágakövekkel kirakott kereszt) ábrázolási hagyományával, amely a karoling-kori észak-itáliai dombormveken sajátos változatokban bukkant el. A kompozíció rokonítható a –. századi bizánci ereklyekultusz rekventált tárgyaival, az „Igazi kereszt” darabjait tartalmazó sztaurotékák kereszt-motívumaival, amelyek a bizánci Passió-ereklyekultusz meghatározó elemei voltak. A Harbaville-i kompozíció domi- náns, strukturáló eleme az erteljes kontúrral határolt latin kereszt, amelynek mind a négy szárán ketts, stilizált rügy látható. A kereszt négy végéhez és a keresztez- dési pontjához egy-egy, összesen öt rozettát aragtak, amelyek Krisztus sebeinek szimbolikus ábrázolásai. A kereszt vízszintes ága ölött stilizált virágmotívumokra emlékeztet, a mennyei szérát szimbolizáló csillagok láthatóak. A plasztika els sávjának csillag-motívuma – a St. Apollinare in Classe apszismozaikjának csillagok között megjelen keresztjéhez hasonlóan – Antiochiai Ignác metaoráját idézi, aki szerint a kereszt a legtündöklbb csillag. A kereszt els, üggleges szárától ket- téosztott mezben, vízszintesen olvasandó görög nyelv elirat – a hagyományos, betk ölötti vízszintes vonallal, a betösszevonást jelz rövidítéssel – IC XC, azaz ’Jézus Krisztus’; alatta a keresztszártól szintén elválasztva: NI KA, azaz ’gyz.’ Ez a elirat, amely Krisztus halálon aratott gyzelmére utal, az ortodox liturgiában is szerepet játszik, az eucharisztikus kenyérbe ( proszfora) egyenl szárú kereszttel négy mezre osztott pecsétet nyomnak IC–XC NI–KA elirattal.
A bal és a jobb oldali szárny els sávján katonai tunikába öltözött, lándzsát és kardot tartó szentek, jobb oldalon Szent eodor, katona és Szent eodor tábornok; baloldalon Szent György, Szent Eusztakhiusz. Az alsó sáv baloldali figurái: Eusztratiusz és Arethasz jobb oldalon Szent Demetriusz, Szent Prokopiusz, mind a négyen keresztet tartanak jobb kezükben. A két szárny sávjai közti medalionokban: balról szent Merkuriusz, valamint Tamás apostol, jobb oldali szárnyon Fülöp apostol és szent Pantaleimon mellképe látható. A triptychon hátoldala is díszített, a küls szárnyakon olytatódik a bels lapokkal azonos struktúrájú figurális díszítés. http://www.louvre.r/en/oeuvre-notices/harbaville-triptych [...]
Michael D. J. Bintley, Te Byzantine Silver Bowls in the Sutton Hoo Ship Burial and ree-Worship in Anglo-Saxon England. (Rosettes in the Byzantine World). http://www.pia-journal.co.uk/ article/view/pia./ [...]
A kereszt két oldalán a keresztezdési ponthoz ível két stilizált ciprus látható. A ciprusa az antik szimbolikából ereden a keresztény hagyományban is lehet a gyász és a halál szimbóluma. Viszont mivel örökzöld, az örök élet és a Paradicsom jelképe, tipologikus értelmezésben Mária-szimbólumként is ismert egy ószövet- ségi, kiválasztottakra vonatkozó utalás (Sir ,; ,) alapján. Emellett lehet a megváltás és a eltámadás jelképe, megjelenhet az angyali üdvözlet és a eltámadt Krisztus képtípusokon is. Jellegzetes a két ciprusa között ábrázolt kereszt, vagy Krisztus-figura. Például a magyar korona bizánci abroncs-részén, amely I. Géza (ur. –) korában került Magyarországra, az elölnézet központi zománc- képén a trónoló Krisztus figuráját a Paradicsomra utaló két stilizált ciprusa övezi. A ciprusák a Harbaville-i aragvány motívumával megegyez módon, szimmetrikusan íveltek.
A ára elutó szl sokrét jelentéssel rendelkezik az antik kultúrában, házassági jelentése is közismert (pl. Catullus egyik Carminá jában a szilára utó szl képe jelenik meg). A . századi bizánci mvészetben viszont kétségtelenül a szl bibliai szöveghagyománnyal alátámasztott szimbolikája dominál (pl. Izrael mint szlt: Zsolt ,–; Kánaán, az ígéret öldjének gazdagságát jelz szlürt: ,). Az életa szltként való ábrázolása is elordul, de a szl és a szlürt az eucharisztia-szimbolikával összeüggésben elssorban Krisztushoz, a Megváltó véréhez, azaz a keresztre eszítéshez kapcsolódik (Jn ,–). A kereszt központi rozettájához ível, ciprusára elutó szl tehát a megváltó halál és az újjászület élet növényi szimbólumaként ersíti a rügyez kereszt eltámadás-jelképiségét. Az alsó sáv aprólékos, míves kert-ábrázolását gabonakötegek és kisebb bokrok alkotják, amelyekben állatfigurák, oroszlán, nyúl, madarak bújnak meg, amelyek együttesen a paradicsomi–mennyei tájat idézik.
A triptychon-elem motívuma, a rügyes kereszt is a keresztény ikonográfia történetébe ágyazódik. A többi szimbolikus növényi motívumhoz hasonlóan a rügyez kereszt jelentései szintén a bibliai szöveghagyományban, valamint a . századi ó-keresztény orrásokban, egyes apokri iratokban és a korai liturgikus hagyományban ogalmazódtak meg. A . századtól kibontakozó monumentális egyházi mvészet ejldésében jól nyomon követhet a kereszt-motívum, mint
Például az Apollón szerelme ell menekül, ciprussá változó Küparisszosz mítosza, a ciprusliget mint szakrál is hely antik hagyománya. Irmscher . .
Seibert . . Kirschbaum, Engelbert (szerk.) –. Lexikon der Christlichen Ikonographie. Herder,
Freiburg, . . Kovács Éva, Lovag Zsuzsa, . A magyar koronázási jelvények. Budapest. Corvina Kiadó, .
Schlüter, Lucy – Vinken, Pierre, Az Elsevierek Non Solus jelvénye. In Simon Melinda (szerk.) . Kiadói és nyomdászjelvények, Szeged, –.
Seibert . .
vizuális ábra alakulása, amely a megelz ókeresztény idszak orrásain, minde- nekeltt az allegorikus Biblia-értelmezéseken és a Krisztus keresztjérl kialakuló legendákon alapult. Elsként az írásos orrásokat tekintem át, majd a keresz- tény ikonográfia azon elemeit veszem sorra, amelyek összeüggésbe hozhatóak a Harbaville-i triptychon hátlapjának központi motívumával.
A plasztika kompozíciós eleme tehát a rügyez kereszt, amely egy sajátos paradox szimbólum vizuális megjelenítje: egyszerre jelöli az élet/tudás áját, va- lamint a keresztát, mint kivégzési eszközt, amely Krisztus megváltó áldozatával egyben a eltámadás, a halálon aratott gyzelem jelévé vált a keresztények számára. A Teremtés könyve írja le a paradicsomkert közepén álló élet áját, a jó és a rossz tudás áját (Ter ,), valamint a bnbeesés történetét. Az örök életet biztosító élet ája gyümölcsébl viszont nem ehet az els emberpár, Isten a kizetéssel osztja meg ettl Ádámot és Évát (Ter ,). A Jelenések könyve viszont a keresztény megváltás-kontextusba helyezi az élet áját. Krisztus szavait ekképpen tolmácsolja János: „A gyztesnek az élet ájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.” Jel ,. A Jeruzsálem-látomásában többször szerepelnek az élet ái (Jel ,) illetve az „élet ája” (Jel ,, –).
Bár a kereszt-jel a korai keresztények számára még nem volt központi motívum, jelentsége már Pál apostol leveleiben megogalmazódik, aki szerint a kereszt „keresztényeknek Isten ereje és bölcsessége” Kor ,-; a hívknek „az élet illata, hitetleneknek a halál bze” (Kor ,). A . századtól ennmaradtak olyan szövegek, amelyek allegorikus értelemben ejtik ki a kereszt jelentéseit, többek között megogalmazva a paradicsomi tudás vagy élet ája és a kereszta egymásra vonatkoztatását is. Például Jusztinosz vértanú körül keletkezett Apológia cím irata szerint Krisztus kereszthalálából, azaz a keresztából, élet akad. A . században, Alexandriában keletkezett Physiologus a peridexion (gör. ’minden irányban segít’) áról írja, hogy a a „Mindenek Atyjára értend”, ugyanakkor ez az élet ája, amelyet a szöveg a gonoszt elpusztító kereszt ájával is összeüggésbe hoz.
A kereszt ikonográfia-történetben is meghatározó változást eredményezett a . század els harmadában Constantinus császár (ur. –) valláspolitikai ordulata, az Egyház bkez támogatása, amely a templomépítkezések révén a monumentális egyházi mvészet kibontakozásában is megmutatkozott. Cons- tantinus a keresztények szabad vallásgyakorlatát biztosító -as ediktuma, és a -ös, Nikaiában összehívott els egyetemes keresztény zsinat kezdeményezésén túl betiltatta a keresztre eszítés gyakorlatát is, amely részben gátolta a latin-kereszt
A Pál apostol által emlegetett kereszt a homlokra rajzolt jelként értelmezhet, nem kereszt- alakú tárgyra. Vanyó .
Vanyó László, . Az ókeresztény mvészet szimbólumai. Szent István Társulat, Budapest. –.
Physiologus. . Budapest, Helikon Kiadó. .
és a keresztre eszítés ábrázolási hagyományának kialakulását a kereszténység els évszázadaiban. A rügyez kereszt, mint a eltámadást jelz, a bnbeesés miatti halált eltörl életa-motívum kibontakozásához meghatározóan hozzájárult a . századi Szent kereszt legendája és kultusza is. A legenda a keresztény egyházat pártoló császár -ös niceai zsinatot követ nagyszabású, ényz jeruzsálemi építkezéseivel kapcsolatban, anyja, Helena augusta -ban kezdd palesztinai utazásához köti az ún. Igazi Kereszt megtalálását. A legenda egyik változata – a már Pál apostolnál megogalmazódó Ádám–Krisztus tipológiával (Róm ,) összhangban – a halált hozó tudás ájával, annak gyümölcsével, más változata viszont az életával hozza összeüggésbe a kereszta eredetét. A keresztereklye csodás megtalálását követen Helena Konstantinápolyba és Rómába is küldött kereszt-darabokat, megteremtve ezzel a passió-ereklyék kultuszát.
Az apokri iratokban is megogalmazódik a kereszta paradicsomi ákkal való összeüggése, a keresztának az Ádám bnbeesése miatti halált eltörl jelentsége. Az . század elejére datált Mózes apokalipszise cím apokri iratban, amely az els emberpár paradicsomon kívüli életét és halálát beszéli el, már szerepel a szenvedésre
A nikaiai zsinat után Constantinus kezdeményezésére épített, -ben elszentelt (majd a . században elpusztított) jeruzsálemi Szent Sír-templom a Golgotát és Krisztus sírhelyét jelölte (a keresztény építkezést a Hadrianus császár által -ben arra a helyre épített Venus-templom lerombolása elzte meg). Vanyó László, . Katekézis, költészet és ikonográfia a . században. Budapest, Jel Kiadó. .
Helena -ben, Constantius Chlorus ágyasaként szülte Constantinust, a késbbi császárt. Az alacsony sorból származó Helenának -ben el kellett hagynia fiát, amikor Constantius eleségül vette tárcsászára, Maximianus hugát, eodorát. Majd -ban Constantinus a Trieri palotában ismét maga mellé emelte anyját, akinek -ben az augusta címet adományozta. iede, Carsten Peter, A keresztfa megtalálása. Corvina, . –.
/
gyógyírt jelent paradicsomi a. Részben ezt az Ádámhoz kötd hagyományt követi az . század körül keletkezett apokri Nikodémus evangélium, amelynek második része Krisztus alvilágba való leszállását beszéli el. Ebben a keresztény iratban hangsúlyosan megogalmazódik a Tudás ája és a kereszta kapcsolata. Az elbbiekben említett zsidó apokri irat történetét követve a haldokló Ádám, fiát, Széthet küldi a paradicsom kapujához, hogy az „irgalom ája” olajából kérjen, de ebben az apokri iratban „a végs idk” konkretizálódik. A keresztény szerz szerint Ádám számára az eljövend Krisztus olaja és a víz (a keresztelés) lesz a gyógyír. Az Alvilágba leszálló Krisztus parancsára a megszemélyesített Alvilág, (a görög mitológiából ismert nevén) Hádész rzi a megkötözött Sátánt, az apokri evangé- lium szerzje vele mondatja ki: „mindent, amit a tudás ájával nyertél, elvesztetted a kereszt ájával.” Ádám eltámasztásakor pedig Krisztus a következket mondja: „Jöjjetek velem mind, kik azért haltatok meg, mert érintettétek a gyümölcsöt. Én Mindannyiotokat most a kereszt ája által eltámasztalak.” Az apokri történetek és a . századi jeruzsálemi keresztény építkezések nyomán kibontakozó középkori Szent Kereszt legenda-variációk viszont a paradicsomi életával is egybekapcsolják a kereszta eredetét.
Jeruzsálemi Kürillosz püspök körül keletkezett Katekéziseiben is többször megogalmazódik a kereszt és az életa egymásra vonatkoztatása. Tehát a kivágott, holt a (gör. xülon, lat. lignum) és az él a (gör. dendron, lat. arbor) ellentétpárját, majd az életa–kereszta összekapcsolását a bibliai szövegek allegorikus értelmezése, és az eredend bnt eltörl kereszthalál tanát taglaló ókeresztény szöveghagyomány teremtette meg. Bálint Sándor a következképpen oglalja össze (nyugaton különö- sen a erences rend . századi mködésének eredményeként) a népi vallásosságban is elterjed életa – kereszta (lignum vitae) azonosítás jelentségét: „Ennek az archaikus világérzésnek áttétele, illetleg szublimációja az arbor vitae, – vagyis
Ebben a történetben, amely nem tartalmaz késbbi keresztény átdolgozásra utaló jelet, az ids, beteg Ádám Évát és fiukat, Széthet a Paradicsomhoz küldi „kérve Istent, hogy könyörüljön rajtam és küldje el angyalát a paradicsomba és adjon nekem arról a áról, amelyben a tle való olaj csordogál, és hozd el nekem…” A válasz: „Most nem kapod meg azt, hanem a végs idkben.” In Vanyó László, Apokrifek. (szerk.) Budapest, . Szent István Társulat. ., –.
Nikodémus evangélium II. In Vanyó László, Apokrifek. (szerk.) . Budapest, Szent István Társulat. –.
Nikodémus evangélium II. In Vanyó . . A Jacobus da Voragine . századi gyjteményében, a Legenda aurea-ban szerepl „Szent
Kereszt megtalálása”-legenda szerint a Paradicsomot rz angyal a haldokló Ádámnak ágat küld a paradicsomi áról, ezt az ágat ültetik el Ádám sírjára, ebbl hajt ki a a, amelyet a Salamon királyt meglátogató Sába kirá lynje elismer és tisztel, amelybl késbb a keresztet ácsolják. http://magyar-irodalom.elte.hu/arianna/plaustrum/LBoriD.html [...]
Vanyó . .
Krisztusnak megváltást gyümölcsöz keresztája, a már idézett legenda szerint a tudás paradicsomi ájának is eszmei sarjadéka. Ez a találó, olykor teológusoktól is szentesített azonosítás az egyszer hívek eltt világosabbá tette a bnbeesés és megváltás kozmikus összeüggését.” Az ikonográfia ezt a hagyományt követte, amikor vizuális ormában ejezte ki a kereszta életadó–megváltó jelentségét, megalkotva a kivágott, azaz holt ából ácsolt, mégis rügyez, él kereszta paradox szemantikáját. Ez a motívum tehát egyetlen, koncentrált képben ejezte ki a ke- reszténység bnbeesés–megváltás–eltámadás-tanának bonyolult érvrendszerét, a kereszthez kapcsolódó történeti, kozmikus, eltámadási–gyzelmi, eszkatológikus jelentést együttesen láttatva.
Egeria zarándokn a – közötti szentöldi útjának beszámolójában a szentöldi ünnepeket és a keresztény épületeket is leírja. Az ortodox liturgiában szeptember -ét eredetileg a kereszt -ban történ legendás megtalálásához és a Szent Sír-bazilika -ben történ elszenteléséhez kapcsolódóan a „Szent Kereszt elmagasztalása” ünnepeként ülték meg, amelyben a keresztet éltet gyzelmi jelként magasztalták. A kereszt . század végére már letisztult, liturgiá- ba emelt élethozó jelképiségére utal a szeptember -i mise alábbi szövegrészlete: „…amelyben van üdvösségünk, életünk és eltámadásunk, amely által üdvözültünk és megszabadultunk.” Az ortodox húsvéti liturgia szövegében is megogalmazódik a kereszt és életa azonosítása, amelynek tehát vizuálisan a rügyekkel ellátott latin kereszt-motívum elel meg: „Keresztednek áját, Krisztus, ó, Isten, az élet ájává tetted nekünk, akik Benned hiszünk, és általa elpusztítottad, megsemmisítetted a halál uralmát.” A rügyez kereszt a Mennyei Jeruzsálem, az új Paradicsom élet ája, amelynek motívuma az . század elejétl terjedt el a keresztény ikonográ- fiában, esetenként levelekkel, gyümölcsökkel, indákkal, virágokkal kiegészítve, hangsúlyozva a rügyeket.
A Golgota-hegyen elállított, aranyozott, drágakövekkel díszített keresztet (amely az ábrázolások alapján elteheten rügyes kereszt lehetett) a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika monumentális, öthajós épületével együtt már a . századi leírások
Bálint Sándor, Karácsony, húsvét, pünkösd . . Budapest, Szent István Társulat. –. iede . -. Vanyó . –. Az ortodox hagyomány szerint szeptember -én arra az eseményre is emlékeznek, amikor
Hérakleiosz, bizánci császár -ben visszaoglalta a perzsáktól Jeruzsálemet és visszaszerezte a Krisztus keresztjeként tisztelt ereklyét. omas Hopko: Az ortodox istentisztelet – A Szent Kereszt elmagasztalása.
http://hungary.orthodoxia.org/?page_id= [...] A kereszt Jeruzsálemben maradt darabját minden nagypénteken nyilvános imádatban
részesítették: Bálint Sándor () Ünnepi kalendárium . Szeged, Mandala Kiadó. –. Vanyó . . Ziehr, Wilhelm . A kereszt: jelkép és valóság. Budapest, Helikon. . Seibert . –.; .
/
– köztük Egeria zarándok-útinaplója – is említik. A keresztény épületkomplexum a bazilikából, a Golgotát/Kálvária-sziklát magában oglaló udvarból állt, amely ölé az Anasztaszisz rotundát emelték. Euszebiosz, kaiszareiai püspök -ban, Constantinus harmincéves uralkodói jubileumát ünnepl beszédében a jeruzsá- lemi Szent Sír-bazilikát a „megváltó jel templomá”-nak nevezi, amelyben az igazi keresztre ekképpen utal: „a Megváltó halálon vett diadalának gyzelmi tróeái.” A gemma-kereszt másik prototípusának Euszebiosz Vita Constantini c. mvében olvasható leírás tekinthet, e szerint a konstantinápolyi palota „legmagasabb hely- ségében a mennyezet aranyozott burkolatán, annak kells közepén, a legnagyobb kiterjedés kazetta közepén elersíttette az üdvösséges szenvedés jelét, amely tömör aranyba oglalt színes drágakövekbl készült.”
Kürillosz, jeruzsálemi püspök -ben Jeruzsálem ölött megjelen ényl kereszt-jelenésrl számolt be II. Constantiusnak (ur. –), amellyel együtt megemlíti az „Igazi Kereszt” darabjainak ereklyeként való tiszteletét is. A kereszt- jelenés leírása evangéliumi hatásra utal: „eltnik az égen az Emberfia jele” Mt ,. Felteheten a jeruzsálemi keresztet ábrázolták a római Santa Pudenziana-templom . század elején készült apszismozaikján, amelyen a trónoló Krisztus mögött a Constantinus-kori, keresztény bazilikákkal ékesített Jeruzsálem középpontjában, a Golgota hegyén magasodik a rügyekkel ábrázolt monumentális gemma-kereszt a mennyekbe. (Ld. . ábra) Vanyó László szerint a kereszthódolat liturgiájával, a eltámadás–élet jelentéssel is kapcsolatba hozható a Santa Pudenziana apszismo- zaikjának kereszt-ikonográfiája.
A orrások szerint II. eodosziosz császár (ur. –) -ban a perzsák elett aratott gyzelme után ényes, drágaköves keresztet állíttatott el a Golgota hegyén, elteheten a Constantinus-éle ékköves keresztet pótolva. A keresztény imperiális mvészet kezdetétl, a . század els harmadától, az arannyal, ezüsttel, ékkövekkel díszített kereszt és más liturgikus eszközök, elssorban a hatalom kie- jezi. Ugyanakkor a gemma-kereszt a római imperiális tartalom mellett a meny- nyei hatalom és örökkévalóság keresztény eszmeiségét is megjeleníti. Ennek bib- liai szöveghagyománya is ismert: a Jelenések könyve szerint a mennyei Jeruzsálem ala aranyból épült, gyöngy a kapuja, „ragyogott, mint a drágak” (Jel ,; –).
A . század elején alkotó Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész érvelése, amely szerint a nemesémek és a drágakövek a mennyei, angyali lényeg kiejezi, a gemmakereszt szimbolikáját is megvilágítja: „…az romolhatatlan, kimeríthe- tetlen, megogyatkozhatatlan és érinthetetlenül tiszta ragyogásukra utal, mely olyan, mint az arany; valamint világos, ényl és mennyei sugárzásukra, mely olyan, mint az ezüst.”
A gemmakereszt-motívum elterjedt voltát bizonyítja a . század els elé- ben épített ravennai San Apollinare bazilika apszismozaikján az ékköves keret mandorlában (ovális dicsényben), csillagoktól övezve megjelenített gemmás kereszt is, amely szintén rügyekkel jelképezi a kereszt alatti elirat (SALVUS MUNDI ’világ megváltója’) lényegét. Ezen a mozaikképen a keresztezdési ponton egy Krisztus- medalion is látható. (Ld. . ábra.) Rómában, a San Steano Rotondo . századi mo- zaikja szintén a Golgota gemmakeresztjét ábrázolja, rügyekkel, Krisztus ikonnal a tetején. (Ld. . ábra.) A rügyekkel ellátott kereszt ábrázolási hagyománya a Bizánci birodalomban a képrombolási idszakban is töretlen maradt, st, az ikonoklaszták (’képrombolók’) a Krisztus-ikont a kereszt jellel helyettesítették, amelyet a megváltás
Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész . A mennyei hierarchiáról I. . Az isteni és az emberi természetrl . XV.. II. Görög egyházatyák. Budapest, Atlantisz. .
. Róma, Sta Pudenziana, apszismozaik, . század eleje.
. Ravenna, San Apollinare in Classe apszismozaik
részlet. . század közepe.
. Konstantinápoly, Hagia Eirene-templom, apszismozaik,
ábrázolható eszközeként és egyben gyzelmet hozó hadijelvényként is tiszteltek. Például Konstantinápolyban, a Hagia Eirené-templom . századi apszismozaikján egyszer, drágak-díszítést is mellz, kontúrvonalas rügyes kereszt látható a stilizált Golgotán (Ld. . ábra.), valamint a Hagia Szophia délnyugati eljárójában is ennmaradt egy dicsénybe oglalt dísztelen rügyes keresztet ábrázoló moza- ikkép. Ezek az ikonoklazmus-kori dísztelen rügyes keresztmotívumok ormai egyezést mutatnak a Harbaville-i hátlap motívumával. A orrások szerint V. Konsztantinosz (ur. –) idején a templomokból a figurális alkotásokat számz rendelkezések (Hiereiai zsinat, -ben) nyomán a templomokat kereszt, valamint gazdag növényi ornamentika díszítette, növények, virágok, madarak ékesítették a alakat. Azaz a Harbaville-i kompozíció pontosan megelel ennek a . század-közepi egyházmvészeti hagyománynak, de a . századi viszonyoknak megelelen, az eloldal figurális díszítés tryptichon-lapjainak a hátoldala követi a növényi ornamensekbl álló kompozíció ikonoklazmus-kori szabályát.
A gemmakereszt-típust követik a Passió-ereklyéket tartalmazó, tartódobozo- kon ábrázolt keresztek, amelyekkel a Harbville-i triptichon kompozíciója, növényi motívum-rendszere közvetlen összeüggésbe hozható. (Ld. ., . ábra) Ezeket az ereklyetartó dobozokat, táblákat a konstantinápolyi palota körzetében a . század- ban épített, a közeli világítótoronyról elnevezett Pharoszi Szz Mária-templomban rizték. A -ben, III. Mikhael császár uralkodásának idején elszentelt épület jelentségét jelzi, hogy a bizánci császárok személyes templomaként unkcionált, a orrások szerint az ikonoklazmust követen bkezen díszítették, és itt rizték a Passió-ereklyéket. A relikviák kultuszának ersödése is az ortodoxia diadalát jelezte. Mivel Jeruzsálem -tl a Bizánci birodalom rovására terjeszked iszlám övezetéhez tartozott, ezért is volt jelentsége a Szentöldi relikviák Konstantiná- polyba hozatalának. E relikviák révén Konstantinápoly nem csak új Rómaként, hanem új Jeruzsálemként is aposztroálhatta magát. A pharoszi kápolna gyjtemé- nyébl több is ennmaradt az -es, negyedik keresztes hadjárat idején nyugatra hurcolt ereklyék közül.
Belting . . . Kádár . –. A Pharoszi Szz Mária templom kápolnája – között a keresztény világ relikviáinak rzhelye volt. Az -es keresztes hadjárat során a nyugati hódítók kiosztották, az ereklyék nagy részét nyugatra szállították, az elpusztított templomot a késbbiekben sem építették újjá. Lidov, Alexei, A Byzantine Jerusalem. e Imperial Pharos Chapel as the Holy Sepulchre. In Hoffmann, Annette – Wol, Gerhard (ed.), Jerusalem as Narrative Space. Leiden, . Brill. –. A Konstantinápolyból elrabolt ereklyék méltó elhelyezésére, a Pharoszi kápolna mintájára építette -ban Párizsban IX. Lajos király a gótikus Sainte Chapelle-t. Az itt rzött relikviagyjtemény darabjainak többségét -ban a orradalmárok pusztították el. Lidov . .
Lidov . –.
Kádár . . ; http://www.academia.edu//e_Limburg_Staurotheke_A_ Reassessment [...]
Kirschbaum –. . kötet . Az akantuszlevél az antik mvészet egyik alapvet növényi ornamense, amelyet a keresztény
mvészet is átvett. Seibert . .
. ábra A Szent sír egyik darabjának relikviatartó doboza. (Párizs, Louvre)
. ábra Örmény hacskar-faragvány.
Constantinus-kori prototípusa és az ereklyetartókon is megjelen változatai szo- rosan összeüggtek a Helena-legendával, az Igazi Kereszt kultuszával. A orrások szerint az „Igaz Életadó Kereszt”-nek a császárok védelmez ert tulajdonítottak, hadjárataikra is magukkal vitték kultuszuk a Bizánci birodalomtól nyugatra is elterjedt.
Egy Konstantinápolyból -ban Örményországba küldött „Igazi Kereszt” relikviáról is szólnak a orrások, amelynek a bizánci sztaurotékák jellegzetes ikonográfiai sémáját követ rügyez kereszt és a rozetta, akantusz-motívumai el- tehetleg a . századtól kibontakozó hacskar (’kkereszt’) domborm-aragványok kiindulópontjai lehetettek. Az örmény keresztény mvészet sajátos szobrászati em- lékei, a mintegy –, méteres ún. hacskar-aragványok, emlékkövek többségében önállóan, olykor kolostorok alába illesztve változatos ormában ismétlik a rügyez kereszt-ormán és növényi (pl. szl, virág, gabona, gránátalma) ornamenseken alapuló kompozíciót. (Ld. . ábra) A hacskar-keresztek ikonográfiai sémája – a sztaurotékák émdomborm-ikonjahoz és a Harbville-i triptichonhoz hasonlóan – a rozettákon, növényi ornamenseken kívül a négy keresztvégen hangsúlyosan látható rügyekbl, az „Életadó Kereszt” tanának, az élet orrásának, az életa–ke- reszta egymásra vonatkoztatásának ókeresztény korban már megogalmazódó, paradox szimbolikájának vizuális kiejezibl áll. E motívumok egyben a közel- keleti si növényi szimbolika, az életa elemeinek keresztény kontextusban történ újraogalmazásai.
A kora-középkori nyugati szakrális mvészetben is nyomon követhet a bizán- ci–ravennai hagyomány nyomán a növényi motívumokkal kiejezett megváltás- és eltámadás-szimbolika. A bizánci sztaurotékák akantusz-motívumaitól eltéren, a Harbaville-i kompozícióhoz hasonlóan a kereszt melletti a-motívumokat al- kalmazó dombormvek is ennmaradtak. Az . százai ravennai szarkoágok (pl. a San Apollinare in Classe templomban elhelyezett Teodorus-szarkofág ) edelének oldalaragványai stilizált szl-motívumok között szerepelteti a latin kereszt- ormát, a vízszintes szárak ölött egy-egy rozettával. (Ld. . ábra) A szl, mint az élet és a túlvilági boldogság jelképe az antik kultúrában is ismert volt, majd
Lidov . . Esztergomi Fszékesegyházi Kincstárban rzött . századi sztaurotéka a kereszt-ereklye két
oldalán Constantinust és Helenét jeleníti meg. Kádár . .; Dávid Katalin . Magyar egyházi gyjtemények kincsei. Corvina Kiadó, .
Lidov . . A mintegy . ennmaradt hacskar-kereszt . óta világörökség részét képezi. http://www.armenianow.com/arts_and_culture//unesco_armenian_khachkars_
crossstones [...] Ansel Oommen: Sacred Symbol of Armenian Church, National Identity Caught Up in Regional
Politics http://www.artesmagazine.com///sacred-symbol-o-armenian-church-national- identity-caught-up-in-regional-politics/ [...]
keresztény jelentéseiben az Ószövetség szl-szimbo- likáját és az eukharisztiát idézte, amint erre entebb utaltam. A bizánci képrombolási idszakban készült . századi, szintén ravennai Gratioso-szarkofág-ot viszont a eliratokon kívül csak egyszer, stilizált rügyekkel ellá- tott keresztek díszítik. A Harbaville-triptychon hátlapjának motívu- maival megegyezen, a kereszt mellett szim- metrikusan elhelyezett, stilizált amotívumok jelennek meg a karoling korszak idszakából több, Itáliában enn- maradt dombormvön. A rügyez keresztet szalagonatos díszítés- sel ötvöz aragványo- kon, pl. a körül készített Sigwald ke- resztelmedence relie- jén, valamint a kö- rül készült, a római Sta Sabina templom Schola Cantorum domborm- vein, és egy körül készült márványdom- bormvön a központi kereszt-motívum körül ák, rozetták láthatóak. (Ld. –. ábra) A kereszt-ormát kitölt, a korabeli nyugati miniatúramvészetbl is ismert onat-motívumok, amelyek a gemmakereszt drágaköveit is helyettesíthetik, a kelta és germán törzsi mvészetbl eredeztethetek, összhangban a dombormvek antik mvészeti örökséget teljesen nélkülöz stílusával.
. sz. Ravenna, San Apollinare in Classe.
. ábra. A Sigwald keresztelmedence reliefének részlete. .
k. (orcello, S. Maria Assunta Museum, eredetileg Cividale
del Friuli)
templom, ma Lucca, Museo Nazionale
. ábra. A Schola Cantorum dombormveinek részlete,
k. Róma Sta Sabina.
A rokon ikonográfiai motívumok rövid áttekintésével megállapítható, hogy a Harbaville-i triptychon hátlapja tehát nem pusztán a gemmakereszt ikonográfiai témáinak variációja, hanem a rügyez kereszt ikonográfiai tradícióját a paradi- csomkert életteli megjelenítésével ötvözte oly módon, hogy a növényi szimbolika jelrendszerébe beillesztette a ciprusa, a szl és rozettamotívum gazdag szim- bolikáját is.
. ábra: Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions Terrial. . . ábra: http://www.icon-art.ino/masterpiece.php?lng=en&mst_id= Triptych Harbaville
Louvre OA n.jpg [...] . ábra: Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions Terrial. . . ábra: http://www.britannica.com/EBchecked/media//Christ-as-Ruler-with-the-Apostles-
and-Evangelists-e-emale [...] . ábra: http://www.flickr.com/photos/sjmcdonough// [...] . ábra: http://www.superstock.com/stock-photos-images/- [...] . ábra: http://en.wikipedia.org/wiki/Byzantine_Iconoclasm [...] . ábra: http://ww w.flickriver.com/photos/@N// [...] . ábra: Hoffmann – Annette, Wol, Gerhard (ed.), Jerusalem as Narrative Space. Leiden, .
. BEVEZETÉS
.. A
Az ég a mindenség öls része, amely − a látszat szerint − boltozatként (tetként, mennyezetként vagy lepelként) borítja a öldet. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a öldet” – ezzel a mondattal kezddik a Biblia. Az Ószövetség ben a eremtés könyve szerint az ég és a öld együttese a világ; magára a világ ogalmára nincs is külön szó: az ég és föld (héb. hassamajím vehaáresz ) mellérendel szintagma jelöli. Az Újszövetség ezzel szemben a görög kozmosz (vö. gör. κσμος ’elrendezés, ormát öltés, világrend, világmindenség → dísz, ékszer’ < κοσμω ’elrendez, igazgat → ékesít, szépít’) szóval nevezi meg a világot, melyet Isten, illetve a Logosz teremtményének mond. Az ég hierarchikus szerkezet: általában hét, néha kilenc rétege, szérája van.
Az ég a mérhetetlen végtelenség, elérhetetlenség, a enség, a transzcendens szel- lemi els világ szakrális szimbóluma. Istenek, szellemek, héroszok, illetve Isten, az angyalok és az üdvözült megboldogult lelkek lakóhelye. Dichotomikus, egymást ellentétesen eltételez ogalompárt alkot a Földdel (l. az ég és föld, égre-földre esküszik, se égen, se földön, eget-földet ígér, eget-földet megmozgat stb. állandósult szókapcsolatainkat.) A legtöbb si kultúrában, az archaikus természetvallások- ban a érfi princípiumot, a megtermékenyít ert képviseli: a világ az Égatya és a Földanya nászából született (vö. pl. Mitológiai ábécé , : , −, , , , , , , , , ). Egy polinéziai mítoszrészletben pl. ezt olvashatjuk:
„Az ég és öld régi szerelme azonban megmaradt, és éjszakánként az ég még ma is
sóhajtozva, és harmatkönnyeket ejtve gyászolja szeretjét, akinek ölel karjaiból
kiszakították” (i. m. ).
mennybolt; az égiek ~ a mennybeliek; égbe megy ~ mennybe megy; mennybe meneszt vkit ~ égig magasztal vkit; égi boldogság ~ mennyei boldogság; égi hang ~ mennyei hang; dörög az ég ~ mennydörög; égzengés ~ mennydörgés. St, a régiségben létrejött és gyakran használták a tautologikus szóösszetételt, a mennyég -et is: „ A mi atyánk, ki vagyon mennyégben”; „övék a mennyégnek országa…” (NySz. : −). Vikár Béla Kalevala-ordításában – tudatosan archaizálva – él vele: pl. „Tégy törvényt a elhk elül,/ Bölcs tanácsot mennyégben ülj,” vagy: „Eltte a vékony víz-ség,/ Megette a mer mennyég .” (. és . ének).
A különböz kultúrákban az ég magát Istent is jelentheti, az indoeurópai nyel- vekben az ’ég’ és az ’isten’ jelentés szavak között etimológiai kapcsolat is van: az ie. ’ég’ jelentés deiwos az alapja az istent jelöl közös szavaknak: l. a szkr. déva, lat. deus, iráni div , litv. diewas, ógerm. tivar stb. szavakat, illetve a istenek − Djausz, Zeusz, Jupiter − neveit. De ugyanezt az összeüggést megtaláljuk az altáji népeknél is: tengri a törökségi nyelvekben ’ég’ és ’isten’ jelentés. „Az isten eszméje közösnek mutatkozik az égi szentséggel, vagyis a énnyel és a transzcendenciával (magasság), kiterjesztve pedig az uralkodás és a teremter eszméjével, közvetlen értelmében a kozmogóniával és az apasággal” − írja Eliade a Vallási hiedelmek és eszmék története c. nagy munkájában (: −; vö. még : −).
.. A .
A magyarban az ég és az isten szavaink között etimológiai kapcsolat nincs ugyan, ám ég nevünk ’isten’ jelentésben is él. Számos kiejezésünkben ezért helyettesítheti az egyik szó a másikat: ég áldjon! ~ isten áldjon!; a jó ég tudja ~ a jó isten tudja; ég veled ~ isten veled; szent ég! ~ szent isten!; ég adta ~ isten adta; te jó ég! ~ te jó isten!; az ég szerelmére! ~ az isten szerelmére! stb. Ég nevünk tehát többjelentés szó, poliszéma: a megnevezett ogalmak kapcsolata alapján a szó átvitt jelentéseiben ’isten’-t és a ’mennyország’-ot is jelentheti.
/
A leveg, a lebeg > leveg ige olyamatos melléknévi igeneve, az ég -gel erede- tileg jelzs szószerkezetet (leveg ég ), majd tautologikus szóösszetételt (leveg- ég > levegég ) alkotott. A leveg tehát metonimikus jelentésváltozás keretében jelentéstapadással, s a vele együtt járó rövidüléssel jutott mai névi jelentéséhez (leveg ég > levegég > leveg), s e olyamattal párhuzamosan az ég ’leveg’ jelentése okozatosan visszaszorult, majd kikopott a használatból.
Van még egy különössége ég nevünknek: hangalakját tekintve egybeesik az ég igével. A két szó jelentése látszólag nagyon messze esik egymástól. Vajon ennek ellenére lehetséges-e közöttük eredetbeli kapcsolat? Azaz visszavezethetek-e egyetlen tre, mely késbb két, eltér szóajú és jelentés önálló szóvá vált? Vagy csupán hangalaki egybeesés áll enn a név és az ige között, azaz homonimákról beszélhetünk? Ezekre az izgalmas kérdésekre vélhetleg a kétéle ég eredetének vizsgálata adhat választ. Mieltt azonban rátérnék a név és az ige etimológiá- jára, mondattörténeti kitért kell tennem: szólnom kell egy si − tautologikus − mondattípusról. Úgy vélem ugyanis, hogy a következkben röviden bemutatott archaikus mondattípusnak alapvet szerepe lehet az itt elmerül etimológiai kérdések tisztázásában is.
. AZ SI MONDATRÓL
.. A
A mondatok létrejöttével és történeti ejldésével oglalkozó kutatók többségének az a véleménye, hogy az els közlések, az smondatok a még osztatlan tudattartal- mat kiejez mondatszók voltak (vö. pl. Bally : −; Pais ; Berrár : −). A mondatszó egyúttal természetszerleg ige-névszó (nomenverbum) is: benne a szubsztanciális (névi, alanyi) és a unkcionális (igei, állítmányi) pólus különbsége még nem létezik. Gondoljunk csak pl. a vau gyermeknyelvi hangután- zó mondatszóra, illetve ige-névszóra! Ez hol alanyi (kutya), hol állítmányi (ugat ) unkciót tölthet be. A nyelvtörténészek úgy vélik, hogy a nyelvi ejldés késbbi szakaszaiban azután − két-két mondatszó összekapcsolódásával − megszületnek a kétpólusú „valódi” mondatok els, egyszer ormái.
A kutatás azonban ennek az egyetemes nyelvtörténeti olyamatnak egy ontos láncszemét mintha nem venné tekintetbe. Magam úgy gondolom, hogy a mon- datszók, valamint a két, egymással predikatív viszonyba lép, ogalomszóból
létrejöv tmondatok között számolnunk kell egy ontos átmeneti típussal: egy si tautologikus mondatszerkezettel. Ebben azonos elemek töltik be az alanyi és az állítmányi unkciót is, azaz képletük: [A + A]. Ám az azonos elemek pozíciója jelents különbséggel jár együtt: az els elem szubsztancia (alany, név), szemben a második alapunkciót (állítmány, ige) reprezentáló szerepével.
Ez a típus rendkívül jellemz a gyermeknyelvre. L. pl. a magyarban a vau, a háp, a brek vagy a röf hangutánzó mondatszókból létrejöv kétpillér, akár már alanyra és állítmányra is tagolható elemismétléses vau vau; háp háp; brek brek; röf röf mondatkezdeményeket, illetve az ezekbl ejldött − bizonyos szóaji-mon- datrészi (morológiai-mondattani) sajátosságokat már elmutató a breki brekeg, a hápi hápog, a maki makog, a röfi röfög stb. mondatokat. Ezekhez hasonló iteratív ormák lehettek jellemzek a nyelvek korai ejldési szakaszaira is. Bizonyítékai ennek pl. azok a ma is használatos − a gyermeknyelvihez hasonló − mondataink, amelyek az si, elemismétléses szerkezetek továbbél, deormált változatai: a cseng cseng, a csillag csillog, az es esik, a dob dobog, a dongó dong, a folyó folyik, a haris harsog, a vér ver stb.
De ide tartoznak az egymástól alakilag már jobban különböz elemekbl lét- rejött, az eredeti iteratív ormákat deormálva megrz, struktúrák is. Ezekben a második, a mondat állítmányát adó, elem alakilag variánsa az elsnek: pl. a csel csal, a kör kerek, a kökény kék, a k kemény, a rigó rikkant, a róka ravasz, a vér vörös stb., mivel az alanyi és az állítmányi unkciót betölt szavak bizonyíthatóan egyazon eredetek. E mondattípus képlete: [A + A
v ]. A nyelvi ejldés következ
ázisában azután már egymástól etimológiailag üggetlen elemek kapcsolódnak össze: létrejön a jól ismert [A + B] képlet struktúra. Azaz a nyelvi ejldés a mondatszótól az azonos elemek összekapcsolódásán át az egymástól idegen ele- mek kapcsolata elé vezet. A olyamatot magyar példákkal szemléltetve: es, es → es az es → az es esik → az es zuhog; dob, dob → a dob dobog → a dob pereg; csingilingi → a cseng cseng → a cseng szól stb. Azaz:
[A + A] → [A + A v ] → [A + B].
.. A
/
látszó elemek valószínleg egyazon eredetek: si nomenverbumok máig továbbél ormái, akárcsak a tankönyveinkbl jól ismert példák, pl. a les, a nyom vagy a fagy . Ezek az elemek ugyanabban a ormában nevek is és igék is, az si mondatokban pedig alanyok és állítmányok egyaránt lehettek. Nyelvi kövületekként rzik régi korok emlékét, és ontos szerepet játszhattak a mondat történeti ejldésének ko- rai szakaszaiban, tautologikus mondatszerkezetet hozva létre: l. pl. *a fog fog, *a szív szív kikövetkeztetett ormákat. (A vadállat ugyanis oggal, körömmel ragadja meg, ogja meg áldozatát; a szívnek pedig egyik lényegi unkciója, hogy szív és lök: pumpálja a vért az erekbe − l. a szivacs szív mondatot is [vö. Horváth −: −; : −]).
Az ilyen tautologikus struktúrák gyjtése és vizsgálata közben merült el bennem, hogy talán ide, ebbe a típusba tartozhat a szintén azonos hangalakú ég nevünk és ég igénk is. Szavunk talán si nomenverbum lehetett, s ugyanolyan tautologikus hipotetikus struktúrát alkothat, mint az elbbi példák: * A fog fog; *A szív szív; *Az ég ég . Az ötlet életképesnek látszik, a kérdés azonban az, hogy vannak-e meggyz érvek, melyek a kétéle ég si azonosságát, valamikori nomenverbum voltát bizonyíthatják.
A többjelentés ég ige eredeti (tulajdonképpeni) jelentése legközvetlenebbül a tz ogalmában ragadható meg: a tz égés, az égés tz. A tz ég tmondatban az alany és az állítmány között implikatív viszony van, mivel a két elem állandó, szük- ségszer, természet-adta kapcsolatot tükröz. A tz ég, azaz lángol, lobog, világít, melegít, énylik, ragyog. Ezek az inherens lényegi tulajdonságai kapnak szerepet *az ég ég hipotetikus tautologikus si ormában: mivel a tiszta, derült kék ég (akár- csak a holdas, csillagos éjszakai ég) ényes, ragyog, az ég állítmány itt csak ’énylik, világít, ragyog’ jelentés lehet. Az ég név prototipikus jelentése csak ezekkel az igékkel vagy a megelel melléknevekkel (ders, fényes, ragyogó) jellemezhet. Az ég alany és a világos, fényes, ragyog stb. állítmányok szoros kapcsolata ábrázolásának szép példáit találjuk költészetünkben is. Hadd idézzem most csak Kosztolányit: „De önn, barátom, ott önn a ders ég / valami tiszta, fényes nagyszerség/ […] S a csillagok /lélekz lelke csöndesen ragyog …” (Hajnali részegség ); „Szeptemberi reggel, ogj glóriádba,/ ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,/ most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,/ s szemembl az önkívület kicsap, / [ …] Jaj, hadd mutassam e kis templomot,/ mely déli tzben csöndesen lobog …” (Szeptemberi áhítat ).
Két ég szavunk esetleges azonos eredetének gondolatához tehát mondattörténeti vizsgálódásaimból következ nyelvelméleti megontolások vezettek. Etimológiai szótáraink azonban (l. EtSz,, SzóSz., MSzFE., TESz., EWUng., EtSzt.) ötletemet nem támogatják: a szócikkekben a két ég si nomenverbum voltának, s ebbl
akadóan eredetbeli azonosságának a lehetsége sem merül öl. A szakirodalom álláspontja az, hogy az ég név és az ég ige azonos alakú szavak, homonímiák, azaz két, egymástól üggetlen, ölteheten finnugor eredet, t (ég
és ég ) alakilag
véletlenül egybeesett. A élretett kérdéskör akkor kezdett újra izgalmassá válni számomra, amikor a
régebbi nyelvészeti szakirodalomban, valamint az si hitvilág és magyar mitoló- gia kutatóinál ötletemet megtámogató gondolatokra és adatokra találtam. Ekkor kezdtem az ég szimbolikájával és ég szavunk (szavaink?) eredetével, jelentéseivel behatóbban oglalkozni. Dolgozatom a téma els megközelítésébl született. Az oglalkoztatott, hogy a számba vehet régebbi és az újabb − mondattörténeti − bi- zonyító anyag alapján vissza lehetne-e térni ehhez az elvetett ötlethez. E gondolat mentén lehetne-e szavainkra a jelenleginél meggyzbb, hitelesebb etimológiát kidolgozni? Munkám során ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
. SZAVAINK EREDETÉRL
.. A
Az újabb kelet szakirodalom véleménye tehát az, hogy az ég és az ég
két külön-
böz finnugor tbl ered, azaz homonimák. A XIV. század közepétl adatolható többalakú ég (egek, eget ) név etimológiai szótáraink szerint bizonyosan finnugor eredet: l. zürj. synöd ~ synad ’leveg; V. snd ’kigzlgés, meleg pára <szabad- ban>’; finn sää ’idjárás’. A hipotetikus finnugor alapalak: *säe. (A szókezd s- szabályszeren eltnik a magyarban, a zürjén adatok szóvégi -öd/-ad/-d végzdése denominális névszóképz, a magyar szóvégi - g egy * > *k > *k > g kikövetkeztetett ejldési sor eredménye lehet.) Ez a XX. század elején keletkezett − els változatában H. Paasonentl származó − etimológia azonban nem gyz meg. Elször is csak két finnugor nyelvbl vannak esetleges megelelk, ám ezekkel sincs minden rendben: a) a zürjén adatokban szerepl -n-t, hogy a kikövetkeztetett alapalakból levezet- hetvé váljék, vissza kell vezetni a gr. *-re; b) a finn sää szóban is öl kell tenni ezt az si *-t, különben az egyeztetés lehetetlenné válik. Nem megnyugtató a magánhangzók egyeztetése sem. A zürjén adatokban -i szerepel, az alapalakban nyílt *ä-t látunk, a magyarban pedig szókezd zárt é -t. A magyar é -hez csak úgy juthatunk el, ha öltesszük: a szókezd magánhangzó a régiségben nyílt, rövid e volt, az é- a hangsúlyos helyzet e > > é változássor eredménye.
/
.. A
Az ég ige csak a XIV. század második elétl kezdve adatolható, de a XIII. század elejérl ennmaradt továbbképzett Egueteu ’éget’ személynévi adatok (OklSz.) egyértelmen korábbi megléte mellett szólnak. Eredete a kutatás eddigi állás- pontja szerint bizonytalan, valószínleg si örökség a finnugor korból. Esetleges megelelket itt is csak két finnugor nyelvben találtak: egy osztják nyelvjárásban (l. osztj. Vj. jäl ltä ’<íjkészítéskor kemény enyát> tzön pörköl’) és a zürjénben ( y, y-bi ’láng’, yalny ’lángol’). Itt a kikövetkeztetett alaporma: *ä. Az eti- mológia itt sem meggyz: erltetett, keresett, hangtani és jelentéstani nehézségei vannak. A magyar szóvégi g -hez itt is csak egy eltett gr. * > *k > *k > g válto- zássorral juthatunk el. A magyar szókezd é- mindig zárt (a nyelvjárásokban í- vel váltakozhat: íg l. MTsz., ÚMTsz), míg az osztják megelelben és az alapalakban nyílt ä szerepel. Az osztják szó szókezd j- hangját másodlagos járulékhangnak, protézisnek tekintik (vö. Rédei : −), ugyanis csak így válik levezethetvé az alapalakból, így illik bele a képbe. Nem beszélve arról, hogy e nyelvjárási szó jelentése annyira speciális (’< íjkészítéskor kemény enyát > tzön pörköl < pl. a célból, hogy a a gyanta-bevonatot kapjon >’ [vö. Rédei i. m.; MSzFE. : ]), hogy nehezen lehet kapcsolatba hozni a magyar ige jelentéseivel.
.. A
Korábban azonban szavaink eredetére a entiektl eltér, más magyarázat is született: ölmerült a két ég egyazon eredetének a gondolata. A két szó eredetbeli azonosságának lehetségét – más elgondolások mellett – Czuczor és Fogarasi vetette el A magyar nyelv szótárában (l. CzF. : ), ként Ipolyi Arnoldra hivatkozva. Czuczorék a elvetett gondolatot idegen nyelvi analóg példákkal is megtámogat- ták: megemlítik a görög αι ϑ ω ’ég, világít, lobog, gyúl, gyújt’ > αι ϑ&n
Related Documents
