V., Báthory - szinhaz.netszinhaz.net/wp-content/uploads/pdf/1987_08.pdf · bennünket, hogy Petrusevszkaja finom érzésekkel ruházta fel hőseit, szereti őket és szenved tőlük.

SZÍNHÁZMŰVÉSZETI ELMÉLETI ÉS

KRITIKAI FOLYÓIRAT

XX. ÉVFOLYAM 8. SZÁM

1987. AUGUSZTUS

FŐSZERKESZTŐ:

BOLDIZSÁR IVÁN

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:

CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. 1054Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kézíratok megőrzésére és visszakűldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: Budapest, Postafiók 223. 1906A kiadásért felel:Siklósi Norbert vezérigazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely hírlapkézbeskő postahivatalnál,a Posta hírlapűzleteibenés a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)Budapest V., József nádor tér 1. 1900közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámraElőfizetési díj:1 évre 360 Ft, fél évre 180 FtPéldányonkénti ár: 30 FtKülföldön terjeszti aKultúra Külkereskedelmi Vállalat,H-1389 Budapest, Postafiók 149.

Indexszám: 25.797

707604 - Pátria Nyomda, Budapest Felelősvezető: Vass Sándor vezérigazgató

HU ISSN 0039-8136

A borítón:

Udvaros Dorottya (Ira), Szirtes Ágnes (Tatjana)és Básti Juli (Szvetlana) a Három lány kékben előadásán(Katona József Színház)

A hátsó borítón:

Szlávik István díszleteia Három lány kékben előadásához(Iklády László felvételei)

TARTALOM

játékszínPÁLYI ANDRÁS

Ami nyers és ami igaz (1)

P. MÜLLER PÉTER

Népi játék - mai érvénnyel (5)

SZÁNTÓ JUDIT

Dr. Madách Alice (9)

BÉCSY TAMÁS

Társasági normák és kettős jelentések (11)

SZŰCS KATALIN

Történelmi színlelők (20)

MIHÁLYI GÁBOR

Ki tudja? (22)

NÁNAY ISTVÁN

Vendégrendezők (29)

KŐHÁTI ZSOLT

Kettévált esernyő (34)

GÁBOR ISTVÁN

Szeged nincs messze Budapesttől (37)

világszínházALEKSZANDR SZVOBOGYIN

Jefremov (40)

fórum

MEGYERI LÁSZLÓ

A bűvös pénzmaradvány összetevői és manipulélása

drámamellékletSULTZ SÁNDOR: Barátaim! Kannibálok!

(43)

játékszín

PÁLYI ANDRÁS

Ami nyers és ami igaz

Petrusevszkaja: Három lány kékben

Viták az „új hullámról"

„Petrusevszkaja hihetetlenül pontosantudja megmutatni az emberi nyomorúsá-got és az élet mocskát, az egykori bűnö-zők, a kétes életű nők világát, az emberimaszk alatt rejlő állatot" - írta róla nem-rég a Moszkva című folyóiratban (1986/7.)Alekszandr Fomjenko, aki nem titkolja aszovjet drámaírói „új hullámmal" kap-csolatos ellenérzéseit. Sőt, a Három lánykékben kapcsán azt is szükségesnek találtaleszögezni, hogy amiképp a versírásönmagában még nem költészet, ugyan-úgy Petrusevszkaját sem teszi ez a darabdrámaíróvá. „Nem lehet eléggé sajnál-nunk, hogy sok, manapság divatos, szerzőművében lámpával a kezünkben kellkeresni az eszményt": a szemrehányástehát nemcsak Petrusevszkajának szól,hanem jószerivel az egész „új hullám-nak", ahogy mostanában sokan az újon-nan feltűnt szovjet drámaírókat emle-getik: Ljudmila Petrusevszkaja mellettelsősorban Alekszandr Galint, ViktorSlavkint, sőt a már korábban feltűntAlekszandr Gelmant is. Marina Litavrinapéldául, ugyancsak a Moszkva (1986/9.)hasábjain, a legújabb Gelman-bemutatókapcsán így sóhajt fel: „Mondd, olvasó, mi-kor láttál utoljára olyan hősnőt a színpa-don, aki »az eszme« kedvéért az erdőbenfagyoskodna, éhezne és fázna, vagy akárkiugrana az ablakon?" Litavrina „költői-nek" szánt kérdése összerímel FomjenkoPetrusevszkaja-bírálatával. Ahogy az „újhullámos" darabok sorra színre kerülnekMoszkvában (és persze nem csupán ott),úgy forrósodik fel körülöttük a színházivita.

Nemzedékváltás a szovjet színházigondolködásban? Fomjenkót a Moszkvaszerkesztőségi jegyzete „fiatal kritikus-ként" ajánlja figyelmünkbe, míg az 1938-asszületésű Petrusevszkaja vagy a nálunkmár valamivel jobban ismert Gelman nemnevezhető éppen „fiatal írónak". A vita,úgy látszik, nem annyira nemzedékiőrségváltást tükröz, sokkal inkább az „újhullám" és a hagyományos szín-házieszménykép konfrontációját jelzi.Érdemes azt is észrevennünk, hogy amígFomjenko mindenekelőtt politikai ér-vekkel él, addig Litavrina a színház

didaktikus küldetését hangsúlyozza, Nyi-kolaj Kladko viszont, aki a SzovremennajaDramaturgija 1986/2. számában kért szótaz „új hullám" ügyében, elsősorban esz-tétikai szempontokat hangsúlyoz. Többekközt így ír:

„Még 1952-ben alkalmam volt kifej-teni, mit gondolok a konfliktus nélküliszínművekről. Meggyőződésem, hogy azigazi drámai feszültség nem azonos abotránnyal, vagyis a dráma nem abbanrejlik, ha rámutatunk a hibákra, hanem azellentétes nézetek ábrázolásában. El-múlttöbb mint harminc esztendő, s abban,amit a színpadon látunk, főleg ha a márólvan szó, továbbra sincsenek akár csak aprókonfliktusok se, hogy a jelentősekről,lényegesekről ne is szóljunk. . . Alegjellemzőbb példa Ljudmila Petrusev-szkaja darabja, a Három lány kékben.Egész idő alatt a botrány atmoszférájatölti be a színpadot, amit az összes fonto-sabb szereplő, beleértve még a gyereke-ket is, közös erővel teremt meg. A meg-döbbentő épp a nézeteknek e teljes egy-beesése. Mindnyájan az anyagi hasznothelyezik az első helyre. Nem is tudnakmásról beszélni, csak arról, hogy kinekmennyi és miért." Kladko mintegy eszté-tikai alapelvként nyilatkoztatja ki, hogy„a botrány atmoszférája, álljon bármilyenközel ahhoz, amivel a hétköznapi életbentalálkozunk, nem lehet a dráma-irodalomtárgya".

A kijelentés éle nyilván Marianna Sztro-jeva Az őszinteség mértéke című Petru-sevszkaja-tanulmánya ellen irányul, me-lyet a Szovremennaja Dramaturgfia ugyan-ezen száma közöl (noha a szerző „podscriptum" jelzi, hogy írása évekkel ez-előtt született). Sztrojeva nemcsak védő-beszédet mond Petrusevszkaja mellett,hanem elemzi is írói világát, sőt vanszava a Petrusevszkaja-féle színház ha-tásmechanizmusáról is. Egyébként a Ka-tona József Színház műsorfüzete, amely aHárom lány kékben budapesti premier-jéhez készült, bő részleteket közöl Sztro-jeva írásából (közöl továbbá egy ragyogókis esszét az írónő egy másik hívétől,Alekszandr Minkintől is), mégsem ha-szontalan idéznünk Sztrojeva tanulmá-nyát, mert a lényegre világít rá:

„Első pillantásra azt hiheti az olvasó,hogy Petrusevszkaja kegyetlenül bánikhőseivel. Mindent élesen felszínre hoz, smár-már naturalista igazságaival elbor-zasztja, eltaszítja az olvasót, ám egyúttalfelkelti benne a reményt, hogy kap majdvalami ellensúlyt is. Magyarázatot várunktehát az írótól, magyarázatot, amitámpont lehetne. De ő egyáltalán nem jár akedvünkben. Darabjaiban nincs és nem islehet semmiféle ellensúly. Ugyan-akkorszinte minden művében, még alegkegyetlenebb történetben is, meg-születik, kezdetben észrevétlenül, egymélyen rejlő dallam, s ez ébreszt rá

Petrusevszkaja: Három lány kékben (Katona József Színház).Gáspár Sándor (Valera) és Szirtes Ágnes (Tatjana)

bennünket, hogy Petrusevszkaja finomérzésekkel ruházta fel hőseit, szereti őketés szenved tőlük. Ez pedig csak azért tör-ténhet meg, mert a szerző nem csupánhőseinek személyes motívumait érti, ha-nem helyzetük általánosabb eredőit is.Végtére is ugyanolyan emberek, mint mi."

Se helyünk, se célunk mélyebben elme-rülni itt a Petrusevszkaja és társai körülgyűrűző vitában; csak annyit kívántunkbelőle exponálni, amennyi az Ascher Ta-más rendezte budapesti bemutató mélta-tásához szükségesnek látszik. (Csak záró-jeles kiegészítésként: Petrusevszkajánakolyan lelkes hívei vannak, mint MarkZaharov a Komszomol Színház vagyOleg Jefremov a Művész Színház élén. AHárom lány kékben moszkvai bemutatója- ötesztendős próbaidőszak és elhúzódóengedélyezési procedúra után - a Kom-szomol Színházban volt.)

A „botrány" és a dráma

Ha igaz az, amit a kitűnő lengyeldráma-történész és komparatista,Leslaw Eustachiewicz állít a kortársszovjet drámáról, tudniillik hogy azhármas „igézet-ben" él, a RomainRolland-i „forradalmi színházat", agorkiji realizmust és a csehovi„atmoszferikus" ábrázolást folytatva,akkor Petrusevszkaja nyilván ez utóbbivonulathoz tartozik. Annál is inkább,mert a Három lány kékben címé-ben is,„komédiaként" definiált műfajában is,de legfőképp anyagában és anyag-kezelésében tele van allúziókkal, ame-lyek a Három nővérre utalnak. A történetközéppontjában egy Moszkva környéki,roskadozó nyaraló áll, benne a három„lány", akik itt már csak távoli rokonok,három, gyermekét többé-kevésbé egye-dül nevelő asszony, akik nem könnyen

keresik meg a betevő falatot. Számuk-ra Moszkvába eljutni nem elérhetetlenvágyálom, utazgatnak is a főváros és anyaraló közt, a város nevének az ő sze-mükben nincs különösebben jelképes je-lentése, hacsak nem abban rejlik a szim-bólum, hogy félig ott is élnek, félig meg isszöktek arról „az ígéret földjéről", ahováCsehov hősnői csak vágyakoztak. Petru-sevszkaja jól ismeri a csehovi dramatur-gia aranyszabályait, ám ez a keze alattátformálódik. Megpróbál „jelképes"len-ni, de ha eszünkbe jut az, amitKosztolányi írt a Három nővérről, hogy„a valóságot csak egy nagy költőhazudhatja ilyen tömörnek", akkorbizony nem tagadhatjuk, hogyPetrusevszkaja a tömörséget illetőenelmarad választott mestere mögött.

Tud viszont valamit, amivel ha nem isCsehovnak, de sok más írótársának igazikonkurenciát jelent. Az emberábrázolásminőségéről van szó. Petrusevszkaját jóírói ösztöne megóvja attól, hogy Csehov-epigon legyen, noha bizonyos esztéták,mint a fentebb idézett Nyikolaj Kladkois, szívesen terelnék őt ebbe az utcába.Mert igaz lehet ugyan, hogy a Háromnővér hőseinek életfelfogásbeli polari-záltsága szélsőségesebb és drámailagki-élezettebb, mint amivelPetrusevszkaja darabjában találkozunk,ám az is igaz, hogy a valódi drámaikonfliktusok a néző „belső színpadán", aközönség tudatában bontakoznak ki, sennek a színpadi játék csak mintegy„előhívója". Szép számmal tudunk olyanszínházi eseményről, sőt szenzációról,amikor szigorú dramaturgiai-esztétikaiértelemben nem lett volna szabadmegszületnie a katarzisnak, a nézőtérenmégis létrejött. A leggyakrabban adokumentumdrámák esetében

figyelhető ez meg (sokkszerűen hathatpéldául egy-egy ismeretlen történelmitény, összefüggés, meghatározó körül-mény nyilvánosságra hozása), de a mono-dráma hatásmechanizmusa sem képzel-hető el a néző „belső színpadára" valóhivatkozás nélkül (s talán nem véletlen,hogy Petrusevszkaja korábban erős von-zalmat mutatott a monodráma műfajairánt).

Arról beszélek, amit Kladko „a bot-rány atmoszférájának" nevez, bár a ma-gam részéről szívesebben használnám itta „nyers" jelzőt: nyers, riportszerűentálalt, művészileg nem eléggé vagyegyáltalán nem szublimált valóságot,valóság-elemeket tényleg gyakrantalálunk a szovjet „új hullám"drámaíróinál. Ezek az írók sok mindentkimondanak, és sok mindent a nevénneveznek, amit tegnap nem lehetett vagyegyszerűen csak nem illett nevénnevezni. Es a dolgok kimondása, azösszefüggések megnevezése sokkíroz.Nem pusztán arról van szó, hogy„rámutatunk a hibákra", hanem egylakkozott valóságkép összetöréséről. Ezpedig katarzis. Legalábbis benne rejlik alehetőség. Elsődlegesen a hazai (moszk-vai) publikum számára, mint ahogy min-den jó riport elsősorban a saját közegé-ben hat, de számunkra is, másoknak is,mert a kimondás és a megnevezés aktusaaz írói tudatban is katartikus folyamatotimplikál, s ennek bélyege rajta van a drá-mán, a dialógusokon, a hősök sorsán. Esa mű szimbolikáján is, amely csehovimértékkel mérve kissé sutának, didakti-kusnak nevezhető. Mégis autentikus,mert forró : a „nyers" élményszerűséghevíti át, hitelesíti.

Mi Petrusevszkaja törekvésének külö-nös értéke? Kézenfekvőnek tetszik aGelmannal való összevetés. Gelmanszinte minden darabjában elhiteti velünk,hogy hamisítatlan riportot, „életszeletet"látunk a színpadon. Ő a gorkijirealizmus jegyében alkot, és sikerülfelfrissítenie a „termelési dráma"konvencióját. Petrusevszkajavállalkozása vakmerőbb : a csehovikonvenciót sokkal nehezebb „össze-hozni" a riportszerű valóságfeltárással.Mégis megteszi. Ezzel nem is annyirapolitikai vagy közéleti tabukat feszeget,sokkal inkább dramaturgiai tabukat.Szentségtörést követ el Csehov ellen,„kicsorbítja" a kánont. De határozottcélja van e szándékosan kisiklatott cse-hovi szimbolizmussal. Mint aki a magaábrázolta „nyers" valóságot nemcsak meg-mutatni akarja, hanem mintegy kiszol-gáltatottá is tenni. Akárha azt mondaná:

Törőcsik Mari mint Fjodorovna a Petrusevszkaja-komédíéban

ami nyers, az nem feltétlenül igaz. A drá-mai igazságnak, csakúgy, mint a konf-liktusnak, a néző „belső színpadán" kellmegszületnie. De előbb természetesenmagában a színpadi előadásban. Vagyis aszínháznak fel kell fedeznie hőseit riportés fikció, dokumentum és szimbólumnem is oly könnyen behatárolható mezs-gyéjén.

Maga az élet

A Három lány kékben tehát sajátosan„nyitott mű". Ott húzódik ugyan benneaz a „mélyen rejlő dallam", aminek Sztro-jeva kulcsfontosságot tulajdonít, s amitrendezőnek és színésznek kétségkívülmeg kell hallania ahhoz, hogy a néző iskihallja az előadásból, de Petrusevszkajanem tartozik azok közé, akik írói direktí-vákkal igyekeznek kormányozni darab-jaik előadását. Aligha véletlen, hogy Za-harov is, Jefremov is azt dicséri benne,hogy jó színházi partitúrával szolgál:igazi életlehetőséget biztosít a színé-szeknek, a valóságelemek végső meg-komponálását a színházra bízza. Felkínálbizonyos sémákat: szerepsémákat, ame-lyekben egyfajta gondolkodási séma tük-röződik, s amikor már-már mitologikussánövesztette ezt a sematizmust, akkor egyponton mintegy fonákjáról látjuk negatívhőseit. Ez az a pont, amely mindenszerepben megvan; meg kell találni; s haez sikerült, akkor igazolódik az írói arspoetica: „Megérteni annyit tesz, mintmegbocsátani."

Hogy ez csupán az élet árnyoldala? Azemberi maszk mögött lapuló állat? Hogytúl sötétek a kontúrok? A Katona JózsefSzínház előadását látva, nem nehéz rá-pirítanunk Petrusevszkaja bírálóira: ezcsak látszat. A darab épp arról szól, ami afelszín mögött van. Ezek a sematikusannegatívra exponált figurák egyfajta, jóértelemben vett írói-színházi provokációtrejtenek magukban. A társadalmielőítéleteket támadják, amelyekben elevevan bizonyos sematizmus. Petru-sevszkaja szándékosan túlfeszíti a húrt,hogy elpattanjon: épp abban a pillanat-ban, amikor igazolva látjuk (hamis) elő-ítéleteinket. Vagyis a Három lány kékbenelsősorban a forgalomban lévő társa-dalmi sztereotípiákat akarja leleplezni,amikor az egyéni sors igazságával (vagylegalábbis mentségeivel) szembesíti. Adrámai sorsoknak ez a dinamizmusa többszinten működik, ha működik; egy-részt aszínészi játékban, másrészt a nézőitudatban. A Katona József Színházelőadásának legfőbb értéke, hogy tökéle-

tesen érti, elfogadja és a szükséges mér-tékben saját képére módosítja is az íróiszándékot. Hamisítatlan orosz kisembe-reket látunk, mégis „pestiesen": a misztereotípiáink tükrében.

Ha tehát azt mondom, hogy amitAscher Tamás rendezése elénk varázsol,az maga az élet, akkor egyszerű és termé-szetes nézői impresszióimat rögzítem.Ám ez a kézenfekvő, magától értetődőszínpadi élet igen összetett művésziorganizmust feltételez. Minden egyébesetben könnyen megfeneklene az egészjáték: vagy a közkeletű sztereotípiáksematizmusa, vagy a közhelyek leleple-zésének sematizmusa érvényesülne.Hol-ott az írói szándék épp az, hogy sefeketének, se fehérnek ne lássuk ezeket afigurákat, pedig hajlanánk rá, annálinkább, mert az egész ábrázolt világilyen köz-helyszerűen gondolkodik.Bűvös körről van szó, s Ascher épp azilyen bűvös körök létrehozásának amestere. Nem-csak a színészikapcsolatok „kényes egyensúlyát"ismeri, hanem ami a néző-térről nézvenem kevésbé lényeges: színész és tárgypontos viszonyát is. Szlávik István ésSzakács Györgyi, akik az S. Papp Évafordította darabhoz a játékteret és aruhákat tervezték, valósággal reme-kelnek: minden elem élesen karakterisz-tikus, de semmi sem karikatúra. Végülazonban minden a rendező arányérzékéndől el, s Ascher a rendelkezésére állószínpadi eszközökkel olyan szabatosantud egyszerre „szó szerinti" és „költői"lenni, akár Mándy Iván, amikor a maga„pálya szélén" sodródó alakjait meg-énekli. E hasonlat talán kissé meghök-kentő, de a magyar szem, a Petrusevszka-ja-féle valóságábrázolás körüli vitát átla-pozva, minden nehézség nélkül felfedezi

ezt az analógiát. Könnyű „elintézni" elátásmódot azzal, hogy minek kell a tár-sadalom peremére sodródó emberek tör-ténetét a középpontba helyezni; az igazigond azonban az, hogy ez a társadalmiperemvidék sokkal szélesebb, mint hinniszeretnénk.

Azt mondhatnám, divatos kifejezéssel,ez a Katona József Színház előadásának„üzenete". Itt és most, nekünk szól.Noha nem csupán rólunk szól.

Koherens szélsőségek

A Három lány kékben azon ritka elő-adások közül való, ahol minden összetar-tozik: a színészi játékot az ellentétekszerves egymásra utaltsága és megfele-lése jellemzi. Mindenekelőtt hangsúlyo-zottan játékról van szó, azaz komédiázás-ról, hisz a darab műfaja szerint „komé-dia". Legalábbis itt így értelmezik e mű-faji megjelölést: mint a színészi hang-vétel normál A hangját. Minden, ami akésőbbiek során színészileg történik azelőadásban, ennek mintegy modulációja.Vagy ez is csak látszat, s maga a komédiá-zás egyfajta játékos variáció az igazitémára, a későbbiek során kibontakozó„mélyebb" színészetre? Mindenesetre elsőpillanattól meglep a harsány játékeffek-tusok bensőségessége, átszellemültsége.A néző eleinte nem tudhat róla, de ké-sőbb visszapillantva nem nehéz rájön-nie, hogy a színészek már ekkor is hallják- magukban, belülről - azt a bizonyos„mélyen rejlő dallamot", ami a megértésés megbocsátás (mondjuk így: az elfoga-dás) írói attitűdjéből fakad, s ami kulcsotad a figurák belső feszítettségének, el-lentmondásainak megragadásához.

Mát hé Erzsi (Marja Filippovna)

Az arcélekre sokáig emlékszünk, mé-lyen belénk ivódnak. Érdekes körülmény,hogy Csehov Három nővérje éppen Ascherrendezésében a Katona József Színházegyik legsikeresebb, már-már legendáselőadása volt az elmúlt évadban; Petrusev-szkaja darabjának fő szerepeit zömmelazok játsszák, akiket a Három nővérbenmegcsodáltunk, mégsem érzünk a színészialakításokban semmi másodlagosságot.Igen impozáns eredmény ez egy olyanáltalános színházi mentalitás közepette,amely valósággal mitizálja az „eredetit",az „újat", vagyis amikor a közmegegyezéstöbbnyire azzal méri a színésziteljesítményt, hogy az illető „kitalált-e"valamit vagy sem. A Három nővér után aHárom lány kékben is kivételes színésziszínvonalat képvisel, s ez arra mutat, hogya titoknak alighanem egyszerű nyitja van.Egyszerű, bár nem biztos, hogy könnyenkövethető. Tudniillik a Katona JózsefSzínházban másfajta színészi gondolkodásdominál, amely nem a kitalációra, hanem afeladat- és szerep-megoldásraösszpontosít. És ha a színészben megvan akellő figyelem a meg-jelenítendő figurairánt, nem szükséges különösebbkitalálásokon törnie a fejét. Úgyis új lesz,ha egyszer a feladat új.

A leginkább Udvaros Dorottyára áll ez.Ira, a voltaképpeni főszereplő fiatal, elváltasszony, aki görcsösen védi emberiautonómiáját, de egy balvégzetű szerelmikiruccanásért kis híján gyermeke életévelfizet. Ékkor eszmél rá, hogy

másfajta emberi kapcsolatokra van szük-sége, mint eddig. Ki tudja, hányadszorlátjuk már Udvarost olyannak, hogy fel-sóhajtunk: ez az ő szerepe! ezt valósággalneki írták! Holott újra és újra más bőrbebújik, hallatlan belső képlékenységgel,mintha legbensőbb világában is a szerepszerint élne, születne újjá. Vagy így is van,és épp a szerep jelenti számára a létezésiformát? Mindig az új lehetőséget azintenzív életre? S talán ettől annyira új éselementáris (most is), mintha életébenelőször találta volna meg a maga figuráját.

Látszólag ellenpéldaként említhető BástiJuli (Szvetlana) és Szirtes Ágnes(Tatjana), akik a másik két unokatestvérszerepében erőteljes külső karakterisztikusjegyekkel indítanak. De épp az a meg-lepőjátékukban, hogy a kitaláció, a komédiásötletesség nem hat kitalációként: úgyharsány, hogy közben meghitt és szemér-mes. Vagyis a színész belülről dolgozik, dea figura, amit megformál, külső jegyeibenigen hivalkodó jelenség. Más-más módonaz. Szvetlana, aki elhunyt férje után nem-csak egy gyermeket, hanem csoszogóanyóst is „örökölt", amolyan álszerény,tudálékos éjszakás nővér; Tatjana, aki na-ponta birkózik alkoholista férjével, amíg aférfi végképp el nem tűnik ő és gyermekeéletéből, valami túlhangsúlyozott „repedt-sarkú"-stílust képvisel. A két figura tehátugyancsak felesel egymással; a két színészimunkamódszer közt több lehet a rokonság.Tény, hogy Básti puffadt arca, visszereslába ugyanúgy következménye a belső

átformálódásnak, mint Szirtes rikító paró-kája vagy fémesen elővillanó fogpótlása. Aközönségesség és a kisszerűség belső emberitartalmakkal való átvilágítása: ez az, amimindkettejük alakításáról elmondható. Pet-rusevszkajának különös öröme telhetettbennük, hisz legfőbb írói törekvését kézen-fekvő evidenciaként nyújtják át a nézőnek.

Sinkó László (Nyikolaj Ivanovics) mint„Ira ismerőse", azaz a „felelős férfi" sze-repében tetszelgő szerető ugyancsak messzejár Versinyintől, a maga csehovi figurájá-tól. Sima modorú, könnyed, felelőtlen, ámvan benne valami diabolikus. AlekszandrMinkin kifejezésével élve, leginkább egy„undok ördög", Gogol és Bulgakov hasonlófiguráinak rokona. Mellette Törőcsik Mari(Fjodorovna) az előadás másik erőssége; őmár „új" szereplő, azaz nem a Háromnővérből lépett át a Petrusevszkaja-darab-ba, sőt a társulatban is vendég, ám tökéle-tesen érti és beszéli azt a nyelvet, amely azapró realista megfigyelésekből teremti mega színészi játék szárnyalását. Törőcsikminden lében kanál Fjodorovnája, akinekgondjaira bízták a darab fő helyszínéülszolgáló omladozó nyaralót, csöndes ag-resszivitásával és rideg „jótékonykodásá-val" előbb-utóbb mindenkin uralkodni tud.Szép, hiteles, minden ízében végiggondoltés kidolgozott alakítás.

Az előadás külön értéke, hogy az úgyne-vezett epizódok is teljes értékű színészijelenléttel telnek meg: Máthé Erzsi (MarjaFilippovna) Ira anyjaként az önző ésszerencsétlen kotlósmamát hozna aszínpadra, Gáspár Sándor (Valera) azalkoholista férj pillanatképében remekel,Vajdai Vilmos a tengerparti strandrólállandóan hazatelefonálgató fiatalemberfiguráját teszi mélyen emlékezetessé, ésSándor Böske (Leokadija) az „örökölt"anyós szerepében teremt érzékletes és igazalakot, noha mukkanás nélkül hagyjamagát ide-oda tologatni a zajló eseményekés a változó emberi viszonyok nagyhercehurcájában. Végül is mindnyájan azta tőkét kamatoztatják, amit Petrusevszkajadarabjának szociografikus nyersesége rejtmagában. Nem először derül ki a KatonaJózsef Színházban, hogy épp e lazább szö-vetű, „életszagú" partitúrákból sajátos szín-padi költészet születhet.

Ljudmila Petrusevszkaja: Három lány kékben(Katona József Színház)

Fordította: S. Papp Éva. Díszlet: Szlávik Ist-ván. Jelmez: Szakács Györgyi. Zene: DésLászló. Zenei vezető: Simon László. Rendezte:Ascher Tamás.

Szereplők: Udvaros Dorottya, Básti Juli,Szirtes Ágnes, Sándor Böske, Máthé Erzsi,Törőcsik Mari, Sinkó László, Gáspár Sándor,Vajdai Vilmos.

Udvaros Dorottya (Ira) és Sinkó László (Nyikolaj Ivanovics) a Három lány kékben előadásán(Iklády László felvételei)

P. MÜLLER PÉTER

Népi játék - mai érvénnyel

Az Énekes madár a Nemzetiben

„Úgy születtem, fel is úgy nőttem, s egészéletem olyan volt eddig, hogy sírni ésnevetni egyformán lehetett rajta. Nem-csak egyformán, hanem egyszerre. A sí-rás és nevetés pedig nemcsak a legböl-csebb, hanem a legkedvesebb két emberiidőtöltés" - írta Tamási Áron 1930-ban.Ebből a gondolatból Tamási egész mű-vészete kibontható : a műveit mindvégigjellemző életrajzi ihletettség, a megélt ésmegtapasztalt élmények művészi átfor-málása, a szülőföld közegében magábaszívott folklór meghatározó szerepe; ésugyanakkor a szemléletmód sajátossága,az a kettős látásmód, mely egyfelől a szé-kely népélet történelmileg kialakult jel-lemzője is, másfelől viszont a huszadikszázad egyetemes művészetének fontosvonása. Tamásit éppen az emeli a provin-ciális népiesek fölé, hogy műveinek mű-vészi szemlélete, a tárgyi tartalmon túl-mutató valóságtartalom szervesen kap-csolódik kora egyetemes áramlataiba.Sírás és nevetés egyidejű felmutatása, atragikomikus, groteszk értékek írói meg-formálása a népi ihletettséget a kor világ-irodalmi folyamataihoz is elvezetik.

A bevezetőként idézett sorokban adrámai érzékenység, a drámai helyzetekiránti affinitás is megmutatkozik: a sírásés nevetés, tragikum és komikum meg-ragadására való fogékonyság. Ebből aképességből - Tamási művészi tehetsé-gén át - egyenes út vezet a „nemcsak alegbölcsebb, hanem a legkedvesebb" idő-töltéshez: a színházhoz. A korai - ésmintegy ötven éven át elveszettnek hitt -Ősvigasztalás nyers, erőteljes vonásokkalmegformált expressziója után 1933-ban(az Ábel-trilógia utolsó részével egyidő-ben) Tamási megalkotja legjobbnak tar-tott drámáját, a finomra csiszolt szerke-zetű, arányban és értékben is kiemelkedőÉnekes madár című székely népi játékot.A darab először 1934-ben jelent meg Kas-sán. 1956-ban az író átdolgozta a darabot,a Nemzeti Színház Kerényi Imre rende-zésében ez utóbbi változatot mutatta beez év áprilisában.

Az első változat nyersebb, elnagyol-tabb, ami a drámai szerkezet átfogójegyein éppúgy megmutatkozik, mint arészleteken. A korai mű szereplői között

Tamási Áron még a két fiatalt, Mókát ésMagdót előtérbe állítja, elkülöníti.Utóbb (a már beszélő vezetéknévvel isellátott) alakok között nagyobb egyen-súlyt teremt. Mélyrehatóbb átalakítástapasztalható a mitikus és reális rétegösszekapcsolásában. Az első változatbanez a kötés még nem teljesen szerves, itt-ott külsődleges : a nyitány dobosa mégnem használja a későbbi madárszimboli-kát (csak a kódában utal rá); a darab ele-jén, a két vénlegény a vénlányokat csaköncélúan riogatja. A második variánsdobosa már kártevő varjakról beszél,melyekre lövöldözni kell - s a két legénymint varjakra céloz a két Gondos lányra.

A Nemzeti Színházban is bemutatottkésőbbi változat igen pontosan megszer-kesztett, a költői látomást a népiszimbolikával, a művészi fantáziát ahétköznapi realitással tökéletesen ötvözőmű, mely-ben a mitikus és reális, költőiés tradicionális rétegek úgykapcsolódnak egy-másba, hogyegyüttlétük teljes azonosságkéntmutatkozik meg. A kompozíció máreleve magában hordja az azonos tőrőlfakadó motívumok szerteágazását - ésegyben a közös gyökérhez való vissza-kapcsolódását. A nyári történet napnyug-tától napkeltéig játszódik le. Az éjszakaaz az időszak, mely a jó és a gonosz szá-mára egyaránt kedves, a sírást és a neve-tést reprezentáló rétegek egyaránt ebbőla napszakból vezethetők le. Az éjszaka aszerelem időszaka, ekkor bomlik ki a sze-relmesek szenvedélye, de ugyanakkor eza rontás, a bűbájosság, a varázslás idő-szaka is, amikor a boszorkányok tényke-dése zajlik. Az Énekes madárnak tulaj-donképpen ez a két réteg alkotja az alap-

ját, melyeket az író úgy kapcsol egymás-hoz, hogy nemcsak ellenpontként, kont-rasztként, hanem konfliktusként is fel-foghatjuk ezt a kapcsolatot - s máris ottjárunk a mű drámaiságának kérdésénél.

A darab tradicionális előzményei aszékely folklórban találhatók meg, abbana - műfaji csúcsát a balladákban elérő -népköltészetben, mely a magyar iroda-lomnak legerősebb drámai jellegű művé-szete. A (víg és szomorú) balladák drá-mai jegyei, a feszes dialógustechnika, asorsfordító életszituációk előtérbe állí-tása, az igen erős és összetett szimbolikamind kínálják a drámává történő átalakí-tás, továbbformálás lehetőségét. A bal-lada mellett a másik forrást a népi játékokjelentik, melyek a közösségi élet kitünte-tett napjaihoz, időszakaihoz kapcsolód-nak. E népi játékokban tovább őrződik azaz ókori rítusban és a középkori liturgiá-ban, valamint karneválban meglevő sajá-tosság, hogy a közösség egyszerre szerep-lője és nézője, alkotója és befogadója acselekvésnek. Épp ezért asszociatív mó-don azonosul a lejátszódó folyamatok-kal, nem a kontempláció, hanem a ben-nelevőség, a cselekvő részesség viszo-nyulásával van jelen a „néző" az esemé-nyekben. A magyar dráma „fővonulata"azonban nem tudta magába olvasztani amagyar folklórnak sem a balladai, sem anépi játékokkal kapcsolatos hagyományait.

Mindez színházművészetünkre is áll: apolgári színjátszás elsődlegessége (már-már kizárólagossága) szinte próbatételléteszi a folklórban gyökerező művekszín-padra állítását és - különösen -színészi megjelenítését. Amit a rendezőibeavatkozások még elsimíthatnak, azkönnyen

Tamási Áron: Énekes madár (Nemzeti Színház). Papadímitriu Athina (Eszter), Rubold Ödön (Sakk Lukács),Téri Sándor (Préda Máté) és Pregitzer Fruzsína (Regina)

kudarccá válik a színészi játékban. Ta-mási Áron drámáinak előadása a teljesszínészi eszköztárat tekintve új/más tí-pusú megformálást kíván. Az egyik - alegközvetlenebb és leginkább rögzített -réteg a drámák nyelvezete. Ez az utánoz-hatatlan nyelv emelkedett archaizmusai-val, állandó humorával, drámaiság ,ésoldottság folytonos váltakozásával, orga-nikus költőiségével egyedülálló a szín-padjainkon megforduló művek között.Ebben a nyelvben minden hétköznapimegnyilatkozás költészettel van átitatva,ez a nyelv rendkívül áttételes, összetett,

ám ugyanakkor mindez a természetesmindennapiság jegyeként van jelen adrámák világában. E szövegek színészimeg-szólaltatása olyan beszédkészségetkíván, mely egy időben képes a magátólértetődő természetesség és a stilizáltsághangján megszólalni. A szárnyaló szim-bólumok, a gyors gondolati váltások, anyelvi humor számtalan kiaknázandószínészi lehetőséget tartalmaznak. Ezekmegvalósításában azonban komoly ve-szélyt jelent, hogy a szerep - a nyelvirétegzettség következtében - mozaikok-ra töredezik szét, és a Tamásinál mind-

végig jelen levő egységes nyelvi atmosz-férából hírmondó sem marad.

A másik vonatkozás, mely a Tamási-színjátszást különleges jellegűvé teszi, adrámai szituációk, emberi viszonylatokmegformáltságában van. Ezek a helyze-tek egyszerre tisztán áttekinthetőek ésbonyolultan szövevényesek. Az író - pél-dául az Énekes madárban - egyértelművéteszi a szereplők értéktartalmát, meseijellemeket formál, ugyanakkor az emberirelációk többértelműségét, polifóniájátteremti meg. Ez a sajátosság pedig egyolyan színészi magatartást kíván meg,amelyik a saját karaktert úgy mutatja fel,hogy egyben képes a pontosan meg-konstruált viszonylatok hiteles meglátta-tására is. Ezekben a színpadi művekbennem társadalmi drámákat kell látnunk, sa színházi megjelenítésnek sem akkéntkell e darabokhoz viszonyulniuk, hanemlétdrámákat, amelyek hol nyersen, holfinoman megformálva a lét alapkérdéseitfeszegetik. Erre pedig azáltal képesek,hogy Tamási a szereplőket nemcsak aszékely népélet alakjaiként, hanem jelké-pekként is ábrázolja. Egy valódi alakot ésegy szimbolikus figurát azonban egészenmás módon kell a színpadon megjelení-teni, és e művek előadásának legfőbb ne-hézsége annak a játékstílusnak a megta-lálásában áll, mely képes az absztrakciókés a népi valóságmozzanatok egyidejűmegformálására.

Éppen az Énekes madár ezen sajátossá-gáról írja azt Dávid Gyula, hogy a darabjelentős „minta korabeli színpad megkö-töttségeit könnyedén átlépő s a játék ősiértelmét visszaadó műfaji teljesítményis... Az Énekes madárban teljes össz-hangban jelenik meg a valóságmegeleve-nítő népi realizmus és a népmesei ab-szurd, olyan egységben, amelynek követ-keztében ennek a színpadi játéknak csakmost, közel négy [immár öt és fél - M. P.]évtized múltán, a modern színpadi felújí-tásban világosodik meg minden művésziszépsége". A hősökről pedig azt állapítjameg, hogy azok „szinte észrevétlenüllépnek át a valóságból a mesébe s a mesé-ből a valóságba, hiszen mind itt, mindamott alapjában véve az emberi lét egy-azon igazságai kell hogy érvényesülje-nek". A dráma által könnyedén átlépettszínpadi megkötöttségekben színházainkazonban nemegyszer elbotlanak, és vagymesejátékká egyszerűsítik, vagy realistaszíndarabbá torzítják a művet.

A Nemzeti Színház előadása igyekszikelkerülni mindkét veszélyt. A színészijátékban a hat főszereplő közül Rubold

Cvetkó Sándor f. h. (Kömény Móka) és Kerekes Éva f. h. (Gondos Magdolna) az Énekes madár előadásában

Ödön kerül legközelebb a Tamási-szín-játszás világához. Bakk Lukács szerepé-ben hitelesen kelti életre a kedélyes, fur-fangos vénlegénynek, Regina udvarlójá-nak az alakját. Játékmódja többrétegű.Jelen van benne a fürge, csalafinta észjá-rás kifejezése, ami visszafogott mozgás-sal-viselkedéssel párosul. Emellett a szí-nész egyszerre érzékelteti e népi karakterautentikusságát és a figura bizonyos fokúmeseszerűségét. Mindez azonban nemidőben egymás után, periódusonkéntbomlik a színészi játékból, hanem vala-mennyi réteg egy időben jelen van. Ezek arétegek hol egyforma súllyal kerülnekfelmutatásra (és ekkor a néző tudata egyállandó oszcilláció állapotában van: apolifon játék rétegei között vált ide-oda abefogadói tudat, ami intenzív esztétikaiélményhez vezet), hol pedig a játék elő-térbe állítja valamelyik réteget, ekkorazonban az előtérben álló réteg a háttérvisszfényében - tehát ekkor is összefüg-géseiben - jelenik meg. Rubold Ödön úgyjátssza el ezt a népi alakot, ahogy ezt ma anépzenét játszó legjobb együtteseinkteszik. Vagyis elkerüli azt a veszélyt (éserről a Tamási-színészet kapcsán mégnem szóltunk), hogy a maimegszólaltatás egy korábbi játékmód,játékstílus puszta reprodukálása legyen.Ez mára népi művészet saját természeté-nek is ellentmond, mert az sohasem(csak) reproduktív, legszebb darabjainmindig ott van egy egyéniség kezéneknyoma.

Az Énekes madár eljátszható volna egy, anépi játékmódot rekonstruáló stílusban is,ez azonban nem rendelkezne maiérvénnyel. Mégpedig több okból sem.Egyrészt azért, mert színpadon,különösképpen a kukucskálón, egészenmás módon kell játszani, mint egy falusiünnep nyitott terében, ahol a „szereplők"öltözékben, beszédmódban, viselkedés-ben nemigen különülnek el a „nézőktől".Másrészt azért, mert a színháznak mindigmai érvénnyel kell megszólalnia, erreazonban csak akkor képes, ha megtalálja ajelen azon metakommunikatív jelrend-szereit, amelyek korunk (nyelvileg esetlegmég nem artikulálható) társadalmifolyamatait, életérzéseit, hangulatait fe-jezik ki. Ez a jelrendszer pedig nem lehetegy évszázadokkal korábbi játékmód egy-szerű másolata. A drámát megalapozónépi szemléletet tehát úgy lehet és kell ajelenbe átmenteni, hogy a játékmód egy-felől utaljon az eredeti stílusra (annakbizonyos jegyeire), ám másfelől teremtsemeg a mű mai színházi-esztétikai érvé-

Cvetkó Sándor f. h. (Kömény Móka) és Szemes Mari (Kömény Ignácné)Tamási Áron darabjában

nyességét. Mindezt azonban oly módon,hogy a két szempont egyidejű érvényesí-tése ne vezessen anakronizmushoz, és akét vonatkozás ne kioltsa, gyengítse, ha-nem fölerősítse egymást.

E kitérő után Rubold Ödön játékáravisszatérve elmondhatjuk, hogy sikerülmegteremtenie e két vonatkozás termé-szetes összhangját. Remek ritmusérzék-kel választja meg a gesztusok, a mimikaidőtartamát, gyakran teremt komikus fe-szültséget egy kitartott vagy késleltetettmozdulattal, az elhangzó szöveg és ametakommunikatív játékréteg közötti idő-leges aszinkronnal. Mindez különösen azelső felvonásban érzékelhető, aholRubold Ödönnek - szerepe szerint is -vezető szólama van. Alakítása jelentőshatással van az egész előadás stílusának,összhangjának megalapozására. Játékanem meseszerű, nem folklorisztikus, ízig-vérig mai, de népi köntösben, népiízekkel, sokrétegűen.

„Vénlegény" társa, Préda Máté TériSándor alakításában éppen az ellentéteBakk Lukácsnak. Annak furfangosságávalszemben emez nehézkes észjárású, annakcsalafintaságával ellentétben emez inkábbegyügyű, néha már-már félnótás. Ezt azegyügyűséget Téri egy jelzéssel, egy azarcán állandóan jelen levő debil vigyorralfejezi ki. Játéka sokkal kevésbé összetett,mint szereplőtársáé. Ehhez az állandóvigyorhoz egy állandó testtartás társul:nyakát előreszegi, törzsét kissé meghajtja.Gyakran forgatja, dülleszti a szemét, azarcán ülő vigyorból sokszor lesz röhögés.Beszédmódja is idomul ezekhez akülsőségekhez: míg Rubold a nyelvihumor ízein is csemegézik, addig Tériegy hőbörgő, nehezen artikuláló, a

megértéshez hasonlóan a kifejezéssel isküszködő karaktert formál meg. Ez ajátékmód, mely híven fejezi ki PrédaMáté alakját, ugyanakkor némi hiányér-zetet kelt, mert az alakítás - éppen túlzottegyneműsége miatt - a sokszínűségbőlbizonyos mértékig karikaturisztikus-pa-rodisztikus torzítást csinál. Ennek pedigaz a következménye, hogy a humornakegészen más minősége lesz jellemző erreaz alakra, mint Lukácsra. Rubold Ödönjátékában a szituációk komikuma, azemberi viszonyok humora éppúgy érvé-nyesül, mint saját szerepéé, Téri Sándor-nál viszont a személyközi kapcsolatokatelfedi Máté egyetlen felnagyított jellem-vonása.

A két „vénlányt", Gondos Esztert ésReginát Papadimitriu Athina és Pregi-tzer Fruzsina játssza. A mesebeli kétgonosz nővér és a férj után sóvárgó kétvénlány szerepében pontosan fejezik kia két jellem közös és eltérő vonásait.Előbbi, a hirtelenséget, fölfuvalkodott-ságot, a megsértődöttség-kiengesztelő-dés közötti érzelmi hullámzást dombo-rítja ki, utóbbi a lomhaságot, higgadtmagabiztosságot, érzelmi stabilitást hang-súlyozza. Mindketten közel járnak a pon-tos Tamási-színjátszás játékmódjához,csak talán egy kissé túlzóbb, mesesze-rűbb, elrajzoltabb a szerepformálásukannál, mint ami a reális és mesei szem-lélet kényes egyensúlyának tökéletesmegteremtéséhez kellene. PapadimitriuAthina a szúrós tekintetű, fekete lelkű,durván megszólaló nővért jobban ki-emeli, mint azt a „tenyeres-talpas" pa-rasztlányt, akit Tamási az alak magja-ként megírt. Durcás arckifejezése, mérge,indulatai kicsit erősebbek a kelleténél,

s ez játékát bizonyos fokig demonstra-tívvá teszi. Pregitzer Fruzsina visszafo-gottabb, és noha szerepe szerint ő semkülönb a nővérénél (ármánykodásban,rosszmájúságban egyforma vele), mégisügyesebben találja meg a kívánt játékmó-dot. Reginája organikusabban gyökerezika Tamási-dráma világában, mint társáé.

A fiatal leányt (a legifjabb Gondoslányt, Magdót) Kerekes Éva, szerelmét,Kömény Mókát Cvetkó Sándor alakítja.A szerepük szerinti tisztaság, lírai költői-ség mindkettejüknél huncutsággal, kópé-sággal vegyül. Jelenlétükben akkor vanerő, ha a „vénekkel" való szembeszállá-sukat kell hangsúlyozniuk : amikor da-colnak vagy túljárnak a rontók eszén. Ahamvasság, bájosság, a mesei vonásokmegformálása mindkettejüknél gyengébb,erőtlenebb, ám biztosan tartózkodnak sze-repük egyneműsítésétől. Kerekes Éva a„családi" jelenetekben talán gyermekibb akelleténél, s így előkészítetlenül pattan kibimbózó szerelme, mely Tamásinál nem-csak költői, hanem nagyon is jól kézzelfog-ható jegyekkel rendelkezik. Sürgő-forgómozgása, tüsténkedése a szerelmi jelene-tekben szárnyaló kitárulkozássá válik, hí-ven a címbéli énekes madár szerepéhez-jelképéhez. Cvetkó Sándor víg kedélyű,csavaros eszű legénykéje is talán zsengébb,minta szerep, és bizonyára ez is teszi, hogya végső fölülemelkedésben erőteljesebb aszínpadi libikókának a szerelmeseket égbeliftező hatása, mint a fiatalok őstisztaságá-nak ősereje.

A Köménynét játszó Szemes Maribölcs derűvel kelti életre az elébb fiaelvesztésén jajveszékelő, majd az igazibibit megtalálva a szerelmi láz gyógyítá-sában tüstént közreműködő anya alakját.

Humora, kedélye nagyszerűen árnyalja azelőadás összhangját, harmadik felvonás-beli megjelenése a produkció legjobb ré-szei közé tartozik. Játékán a szerep finommegítélése is átsejlik. Pathó István a pap,illetve a vénasszonyokat vezénylő boszor-kány alakjában ugyancsak remek. E vén-asszonykórus, mely kártevő - és ennélfogvalelövendő - varjúként rontással, bűbájjalsegíti a vénlányokat és a vénlegényeket, ésakadályozza az ifjakat (az énekes madaratés a párját), az előadás egyik legjobbankidolgozott eleme. Egyszerre félelmetes ésnevetséges, meseszerű és parodisztikus eza (férfiakból álló!) varjúcsapat, melyben a„károgás" tökéletesen társul az egyénimozgásformákkal (sántítással, görnyedt-séggel). A boszorkányok efféle megfor-málása éppen a dráma szimbolikájánakérvényre juttatását és színpadszerű kifeje-zését szolgálja.

Kerényi Imre rendezése kiemeli és ki-egészíti a darab keretes szerkezetét. Azelőadás kezdetén és végén a három szerel-mespár a színpad közepén állva ugyanazta dalt énekli el, s mögöttük - ugyanúgy -ott áll egy kisgyerek, a dobos, aki mindkét-szer kidobolja, illetve kikiáltja a „tudniva-lót". Ez a keret ugyanazzal a pontos terv-szerűséggel jelenik meg, mint az előadástöbbi részlete. Különösen az elsőfelvonásban szembeötlő a Gondosékszobájában mozgó szereplők pontoskoreográfiája, a helyzetváltoztatások, aszemélyközi kapcsolatok hullámzásátjelző ültetések, hely-cserék precízkidolgozása. E „koreográfia" a színpadijárások megtervezését is jellemzi. Az elsőés a harmadik felvonásban, ahol aforgószínpadra állított ház szobáját látjuk,a házba betérő szereplők a nézőtér felőlioldalról megkerülik az épületet. A

második felvonásban, ahol a tornác nézszembe velünk, ott - következetes módon- nem kerül sor erre a körüljárásra.Ezeket avízszintes mozgásokat vertikáli-sak is kísérik. A darabbéli égbe emelő ésemelkedő diófa itt - Németh Zoltán dísz-letében - inkább egy daru emelőjére vagyegy kút (szögletes) gémjére emlékeztet.Az első és a harmadik felvonásban, haalaphelyzetében van, akkora szoba mes-tergerendájának nézhetjük, a másodikrészben viszont erről lóg alá a kútba akötél. De nemcsak ez az égi emelő mozogitt le-föl, hanem a Hegedős együttes is,akik időnként felpántlikázva leeresz-kednek a zsinórpadlásról, majd elhúzvánnótáikat, visszalifteznek.

A rendezés az előadás alaptónusát kissévígjátékibbá teszi a kelleténél, s így amese tétje, a rontás veszélye, a bűbájtragikumot idéző balsejtelme veszít ere-jéből. A balladás kezdés, a nyitánybeliközös éneklés után az első felvonás olymértékben a komikus megoldásokra kor-látozódik, hogy teljesen előkészítetlen ma-rad a második részben a Móka és Mag-dóelveszejtésére irányuló kísérlet. Mindezazonban nem fosztja meg az előadástattól, hogy ezt a székely népi játékot maiérvénnyel szólaltassa meg. Kerényi nagyrutinnal és profi módon szervezi meg azelőadást, és pontosan jelöli ki a Tamási-stílus alapvonásait. Színészvezetése pél-dás, a színpadi szituációk kidolgozásakörültekintő, alapos, a játékban alkalma-zott színházi jelrendszer következetes-ségről, végiggondolt koncepcióról tanús-kodik. A nemzetibeli Énekes madár arraad példát, hogy miképpen szólaltathatómeg egy népi játékot idéző színmű úgy,hogy az előadás ne váljon a múlt kövüle-tévé, mumifikálódott „népiességgé", dene is legyen mesejáték, „ifjúsági előadás",sem pedig folklorizált vígjáték könnyedszimbólumokkal. A produkció, ha nem ismaradéktalanul, de rátalál arra a szűkmezsgyére, amely a Tamási-színjátszástekintetében járható. Noha az író inst-rukciója szerint a darab „történik akár-melyik székely faluban, akármikor", ez ajátékmód mégis mai érvénnyel ruházzafel a művet. Ennek az érvényességnekgyakorlati tanújelét is adta a produkció,mert az általam látott előadáson a kezdéshalk balladai énekét elnyomó provokatívtapsvihar a diákközönség részéről rövi-desen elült, a beszólások és beleröhögé-sek is elég rövid idő alatt megszűntek,hogy azután a játék élménye által fegyel-mezetten, a színpadi hangulatváltásokatpontosan követve reagálják végig a két ésfél felvonást.

Rubold Ödön (Bakk Lukács) és a vénasszonyok az Énekes madárban (Iklády László felvételei)

SZÁNTÓ JUDIT

Dr. Madách Alice

Szomory Dezső drámája aMadách Kamarában

Nem tartozik a kritikusra, hogy az egyesprodukciók hátterét, genezisét kutassa -számtalanszor leíródott, hogy az ő dolga akész produktum elfogulatlan megítélése.Most mégis kíváncsi lennék rá, milyenmotívumok játszottak szerepet a TakátsAlice e mostani felújításában. (A daraberedeti címe egyébként Dr. TakátsAlice...) Miért döntött úgy Puskás Tamás,a Katona József Színház egykori ígéretesfiatal színésze, hogy végzős ren-dezőhallgatóként Szomorynak éppen ezt akésői, igencsak másodrangú darabjátállítsa színre, amikor a remekművekből, aGyörgyike drága gyermekből vagy aBellából 1945 óta még nem születettérvényes budapesti előadás, s aHermelinhez is új nézőgenerációk értekbe a Madách Színház emlékezetesfelújítása óta. S végül ki és miért döntöttúgy, hogy a címszerepet Nagy-KálózyEszter kapja, aki - különös paradoxonként- az előadás legkiemelkedőbb alakításátnyújtja, csak épp a szerep nem való neki.

De lássuk az előadást. Színre kerültegy dráma, amelyen meglátszik ugyan anagy író keze nyoma, amelynek légköreés feszültsége hitelesen táplálkozik a fel-vázolt szituációból s az abba helyezettjellemekből, amely azonban ugyanakkorékesen illusztrálja Szomorynak a húszas-harmincas években bekövetkezett társa-dalmi-művészi irányvesztését. (Sűrűn elő-fordult ez Európa-szerte azokkal a drá-maírókkal, akik virágkorukat az első vi-lágháború befejezése előtt élték. Ilyenszemszögből nézve rosszul járt példáulGeorg Kaiser, Carl Sternheim vagy a pát-riárkai kort megélt Gerhart Hauptmann ésaz épp 1918-ban meghalt Frank Wede-kind!) A tízes évek Szomoryja szilárdművészi öntudattal és önbizalommal egyosztály: az izmosodó magyar polgárságírójának, művészélcsapata tagjának hitte shihette magát, és e talajon állva munkáltaki drámairodalmunkban páratlan, a korlegmeghatározóbb áramlatait egyénimódon integráló dramaturgiáját. A húszasévek során e talaj kicsúszott lába alól,aszerint, ahogy pozícióját s perspektíváitvesztette a magyar polgári demokratikusfejlődés s az a polgári-értelmiségi réteg,

SN

zomory Dezső: Takáts Alice (Madách Kamaraszínház).

amelynek számára s amellyel szövetség-ben alkotott, már csak az erősödő fajiüldözés miatt is egyre inkább a perifé-riára szorult. Szomory - mi mást tehetett -drámaíró maradt, aki hallatni akartahangját, de tematikája - egy hite szerintnagyra hivatott osztály kicsinyességei-nek gyengéden ironikus megcsipkedése saz értékeivel való szenvedélyes, felstili-zált azonosulás - kifutott alóla. Maradtaka jól kimunkált dramaturgia külsőségei,mindenekelőtt a legkönnyebben átment-hető : az egzaltált, zenei dialógus, amelyazonban belső tartalom híján egyre in-kább modorrá száradt.

Az 1930-ban bemutatott Takáts Alicepontosan illusztrálja, hogyan csúsznak áta Szomory által korábban is kedveltmagánéleti konfliktusok menthetetlenüla privát szférába. Györgyike, Bella, PálfiTibor és Tóth Hermin konfliktusai létük-ből, életformájukból nőnek ki, sorsukegyéniségük törvényei szerint alakul. 1930-ban Szomorynak kívülről, úgyszólván anapi hírekből kell konfliktust importálnia,hogy hősei életre keljenek. Úgy tűnik,előbb volt az eutanázia levegőben lévő,fontos, de természetesen drámaidegenproblémája, s ehhez a gombhoz varrtaaztán a kabátot : az eutanázia tiltottaktusára irgalomból vállalkozó orvos tör-ténetét. S talán ezért került egy gombhoza második, hiszen a Magyarországra kés-ve betörő női emancipációs problema-tika is foglalkoztatta a közvéleményt;így lett aztán, két legyet ütve egy csa-pásra, a beteget bátran-bűnösen meg-váltó személy nő - doktornő -, amelystátus akkoriban még mindig ritkaság-számba ment, és eleve hordozott valamipikantériát.

E kettős szenzációtöltettel aztán azönkritikájában is gyengülő író olyannyirabeérte, hogy a maga felállította képletetsem gondolta végig. Takáts Alice-nakmint nőnek, mint doktornőnek, aki hő-siesen vállalkozik a természet bűnénekkorrigálására, és természetesen mint cím-szereplő drámai hősnőnek egyaránt ro-konszenvesnek kell lennie, s Szomory evonzerőt biztos hatásismerettel még megis növeli, mikor tovább gazdagítja egynehéz gyermekkorral s még inkább egyromantikus-érzéki szerelemmel, vala-mint egy büszkén eltitkolt terhességgel,amely mintegy az öntudattal vállalt nőifüggetlenség jelképévé válik. Csakhogyugyanez a Takáts Alice tűrte, hogy helyettehosszú évekig egy ártatlan ember lakoljon,akinek számára ő mindennél fontosabbvolt (hogy Markovits László két év múltánamnesztiát kap, Takáts Alice nem tud-hatta, nem is tett semmit ennek érdeké-ben), s a végén még a jutalmat : önmagát ismegtagadja a szerencsétlentől. Szomoryhinni akarja, hogy hősnője mindezérteléggé meglakol azzal, hogy intenzív lelkiéletet élve többek közt lelkifurdalása isvan, sőt, a végén egy időre magányra ítélimagát (a nézőnek persze, ahogy Györgyötés Alice-t megismerte, nincs kétsége afelől,hogy e magányt, melyet legföljebb a jó ízlésgarantál, rövid időn belül mindkettenlerúgják magukról). Akármit gondolt isminderről az író, mindenesetre bízhatottabban, hogy a közönség számára e meg-oldás megnyugtatóan zárja le a mű tarto-zik-követel rovatát, s megkapja, amit aszínházban a legjobban áhít: a legföljebbbárányfelhőktől árnyékolt happy endet.

Valójában a kis doktornő tönkretett egyjobb sorsra érdemes embert (higgyünk

agy-Kálózy Eszter f. h. (Takács Alice) és Székhelyi József (Takáts Zuárd)

Avar István (Tardy-Koós Géza) és Nagy-Kálózy Eszter f. h. (Takáts Alice)Szomory Dezső színművében (Iklády László felvételei)

benne, hogy a távoli Mexikóban majdkarriert csinál), ő maga pedig fizetségülegy gondtalan, gazdag szerelmi házasságrévébe evez - a tízes évek Szomoryja eztsoha nem hagyta volna ennyiben. Ott anagy drámák minden egyes hőse ponto-san azt kapja, amit megérdemel. Vegyük aGyörgyike drága gyermek némiképphasonló képletét: Györgyike is kisemmiziszerelméből Tersánszky Lacit, de azelvakultsága, pontatlan helyzetmegítélé-se, színészies romantikája miatt ennyitmeg is érdemel (még börtönben is csaknéhány napot tölt szerelme miatt); Györ-gyike pedig, bár ő is egy dúsgazdag férjmellett állapodik meg, nem szerelmiházasságot köt, hanem üzletet, amely-benő maga üres, hazug, hideg, mindenbizonnyal boldogtalanságra hivatott lu-xusnővé válik. Ennyi a különbség egykeményen, kristálytisztán ítélkező társa-dalmi dráma és egy látványos, de üres„Problemstück" között.

Mondhatni erre : nem véletlen, hogy aMadách Színház éppen e darabnál kötöttki, amely igencsak egybecseng az utóbbiévekben vállalt tendenciáival, a privati-zálással éppúgy, mint az álproblémáknaksorskérdésekké való duzzasztásával (hi-szen itt mutatták be az ismét divatba jött

nem vitatható, hogy a dráma mesterség-beli kvalitásai ekképp többé-kevésbé ér-vényesülni tudnak, s ezzel a nézőnek isélvezetet szereznek. Egyebekben a ren-dező sok mindent elfogadott (vagy elfo-gadni kényszerült) a színház szellemifegyverzetéből, például a színészek alig-alig mozdítható merevségét, kész sablo-nokhoz való ragaszkodását. A vidéki éveialatt oly zamatosan eredeti Pásztor Erzsi(Markovitsné) ugyanazt a sopánkodó-káráló mamuskát hozza, mint itteni be-mutatkozása óta egyfolytában, s vissza-köszön Zenthe Ferenc (Horeb Homér)aranyos bácsikája is; Székhelyi József(Takáts Zuárd), a még nem is oly régfrappáns, sűrű tehetségű jellemszínészismét olcsón túlpoénkodja szerepe kere-teit; Cs. Németh Lajos (emlékezik-e mégő maga sugárzó Rodolphójára?) rossz-kedvű, szürke inas; Vass Gáborról (Tar-dy-Koós György) pedig pesti bemutatko-zása óta számomra még az sem derült ki,miféle színész, szunnyadnak-e benneönálló tartalmak azon túl, hogy délceg ki-állással vállalja az untermann-szerepet amindenkori sztárok árnyékában. DunaiTamás (Markovits László) szokott rokon-szenves csendességével igyekszik szürké-vé-szerénnyé degradálni figuráját, nehogyfelnövesztése esetleg megszeplősítse Ta-káts Alice hősnői presztízsét. Errőlegyéb-ként, meglehetős ügyesen, az író isgondoskodott : ez a naiv, ömlengőidealista szobatudós aligha tudná boldogasszonnyá tenni a szép éstemperamentumos doktor-kisasszonyt.

Avar Istvánnal (Tardy-Koós Géza) Pus-kás Tamásnak szerencséje volt : Avar masem Madách színházi színész. A magaútját járja (ami nem jelenti azt, hogy ezideális megoldás; nagy kár, hogy színját-szásunkban nincs annyi önálló szellemi-ségű, érdekes, korszerű műhely, hogyvalamelyikükben ez a nagy színész - és jónéhány jelentékeny kollégája - is megta-lálhatta volna a maga eszményi környe-zetét), és a bölcs, áldozatkész, az igazügyet idegeiben érző ifjú Horatiótól szer-ves, természetes fejlődéssel jutott el abölcs, áldozatkész, az igaz ügyet idegei-ben érző, idősödő orvosprofesszorig. Je-lenlétének bármily jellegű és terjedelműszerepben autonóm súlya van, s hibát-lanul érvényesít most is minden árnya-latot: az öntudattal viselt méltóságot, afinom iróniát, a világi hívságoktól valólassú visszahúzódást és ugyanakkor amaga előtt is leplezett „naplementeelőtti" szerelmet, amely mindaddig nemkövetel magának semmit, amíg más sem

eutanáziadrámák koronázatlan királyát, aMégis, kinek az élete? című blickfangosmagánügyet is). Mégis lehetett bízniabban, hogy Puskás Tamás, e hagyo-mányokat vállalva, egyben át is rendeziőket, frissebb, elmélyültebb megközelí-téssel, hiszen Szomory Dezső drámái sköztük a hanyatló korszakon belül a leg-sikerültebbnek mondható Takáts Alice ishálás rendezői feladatot jelentenek,mivel a korszak tipikus polgári szórakoz-tató drámairodalmával ellentétben nemhermetikusan zárt, banalitásukban egy-értelmű, hanem éppenséggel nyitott, több-féleképp értelmezhető művek. Nagyon iselképzelhető például egy olyan, a szerzőtúlenyhült ítélkezését bizonyos fokigkorrigáló olvasat, amely megtépázza Ta-káts Alice és a Tardy-Koós-miliő glóriá-ját, és keményebb, kritikusabb megvilá-gításba helyezi a Markovits feláldozásaárán kiépülő happy endet.

Puskás Tamás azonban csak egyetlen,igaz, nem mellékes vonatkozásban újított: a színházban időnként előfordulópontatlan szövegértelmezést, elmosódottstruktúrákat helyettesítette a meglévőgondos elemzésével és kidolgozásával;fontos, de éppen nem a pályakezdőnéllegmelegebben üdvözlendő erények, noha

részesedik a szeretett nő kegyeiből. Azalakítás magas fokon szintetizálja mind-azt, amit Szomory beleírt; rendezői hoz-zájárulás nem érződik rajta.

Az viszont végképp nem érthető, miértfogadta el (vagy, amire gondolni se jó,miért rendelte meg) Puskás Tamás GötzBéla díszletét: az elmosódott színfoltok-kal telepingált vásznak nem érzékeltet-nek se miliőt, se lelkiállapotot, a tér,melyet meghatároznak, se nem konven-cionális, se nem valamily értelembenmodern - bátran pályázhatnának a szezonlegsemmitmondóbb díszletének címére, sráadásul még ormótlanok és csúnyák is.Aki csak a színpadképet nézi, nem hiheti,hogy a rendezőnek véleménye van abemutatott műről.

Pedig egy ponton kifejeződik ez a véle-mény : a címszereplő játékában (sőt, eset-leg megválasztásában is). Nagy-KálózyEszter jelentékeny tehetségnek tűnik. Bá-ja, szépsége abból a fajtából való, melynekkevés köze van a civil élet csinos kislá-nyaiéhoz - kisugárzásra képes megjelenésez, vérbeli színpadi jelenlét. Es ugyanilyensugárzó erővel tudja kivetíteni azt, ami szí-nészi lényének, egyelőre természetszerű-leg, a legfőbb jellemzője: a tisztaságot, anaivitást, a múltnélküliséget.

Csakhogy Takáts Alice-nak múltja van,nem is akármilyen. Nehéz, ínséges egye-temi évek, eseménydús pályakezdés aforrongó szellemi életéről nevezetes Ber-linben, nagy barátságok, majd a tragikuscezúra: jó barátjának, a csontrákban ago-nizáló orosz zenésznek kegyes átsegítésea másvilágra, ezt követően Markovitsáldozatának elfogadása, majd az utóbbikét év: bűntudat, önmarcangolás, jóté-kony hazudozás a fia hollétét nem sejtőMarkovits néninek s küzdelem a benneelhatalmasodó érzéki vonzalommal főnö-kének fia, György iránt, végül a megadóodaadás s azt követően a titkolt terhesség,a belőle adódó ingerlékenységgel éskedélyhullámzásokkal - habár Szomoryszerint a hősnő még így is csak huszonhétéves - ez a múlt sokat tudó felnőttasszonnyá kellett hogy érlelje. Nem fel-tétlen követendő a recept, melynek értel-mében az ősbemutató Alice-a, Gomba-szögi Frida akkor negyven, az első reprízcímszereplője, Mezei Mária pedig har-mincnégy éves volt (noha a túlkoros szí-nésznők régi szerepkörükben való foglal-koztatásának végletéből újabban átestünk amásikba, s nagymamákat játszatunkmamakorú, mamákat a tinikorból épphogy kinőtt színésznőkkel). Ám Nagy-Kálózy Eszter külsőleg legföljebb medi-

kát hitet el, s ami lényegesebb : nem képesmúltat vetíteni figurája mögé. Csalódást,vágyat, kétségbeesést, minden emóciótprimer szinten él meg, az érzések és élmé-nyek meglepetésként törnek rá, a felisme-rések és vallomások ott, a helyszínen szü-letnek meg, nyoma sincs előzményeknek saz előzmények valamilyen szintű feldolgo-zottságának; e primer reakciók meghatóanszépek, sőt kimunkáltak és kontúrosak is,csak épp nem azonosak Takáts Alice el-képzelhető reakcióival. Ez a tündéri kis-leány, aki most lehetne eszményi Mira azÉlveszett paradicsomban, mindent most élmeg először, őszinte szenvedése a bakfisé,aki még nem érti a világot - azt a világot,amelyről Takáts Alice már nagyon sokattud. Zárójelben: a végzős színinövendékkiválasztása a szerepre annál meglepőbb,mivel a színház igazán rendelkezett egyideálisnak ígérkező Takáts Alice-szal Rác-kevei Anna személyében - vagy ő márvárandós nőket nem, csak mamákatjátszhat'?

Igaz, Puskás Tamás egy interjúban meg-indokolta a színésznőválasztást: ő úgyérzi, a Takáts Alice „a felnőtté válás drá-mája", tükre egy olyan generációnak,melynek „lendületét, önbizalmát a fiatal-ság hamvassága táplálja", „ahogy azonbanszembekerülünk a realitásokkal, rájövünk,hogy semmi sem ilyen egyszerű, asikerek-nek ára van". Nagy-Kálózy Eszterezt a fel-fogást kétségkívül eljátssza, ám aTakáts Alice nem erről szól; az eutanáziagesztusát, egy másik ember feláldozását,két év hazugságban töltött napjait, amagányosan vállalt terhességet alighatáplálhatja „a fiatalság hamvassága". Abefejezés erkölcsi felemásságát, azt amegalkuvást, amelyet Szomory ugyannem leplez le, de az elő-adás megtehetnéhelyette, Nagy-Kálózy Eszter ugyancsaknem tudhatja eljátszani; a zárójelenetben anéző ismét csak őt szánja, vele azonosul,szegény, törékeny kis doktorlánykával,akinek vékony vállára a sors lám mennyisúlyt rakott.

Az ifjú színésznő tehetségének erejétbizonyítja, hogy még így is az ő lényeennek az előadásnak a legmaradandóbbeleme, s emlékeinkben elhalványítja Szo-mory hősnőjének igazi képét (bár lehet,hogy ez akaratlan igazságszolgáltatás adarab terhére).

Szomory Dezső: Takáts Alice (Madách Kama-raszínház)

Díszlet: Götz Béla. Jelmez: MialkovszkyErzsébet. Rendezte: Puskás Tamás.

Szereplők: Avar István, Vass Gábor, Nagy-Kálózy Eszter f. h., Székhelyi József, PásztorErzsi, Dunai Tamás, Zenthe Ferenc, Cs.Németh Lajos, Spolarics Andrea, PáduaIldikó, Bakay Lajos.

BÉCSY TAMÁS

Társasági normák éskettős jelentések

Az ördög a Madách Színházban

A SZÍNHÁZ 1984. augusztusi számábanmegjelent Molnár Ferenc - ma című írá-somban a Madách Színház Játék a kas-télyban-előadásának kapcsán azt igye-keztem vizsgálni, milyen viszonya lehet amai nézőnek Molnár Ferenchez. Most,ugyancsak a Madách Színház egyik elő-adásával, Az ördöggel összefüggésben in-kább azt igyekszem elemezni, mi is Mol-nár Ferenc drámáinak legfőbb jellegze-tessége.

Irodalomtörténeti közhely, hogy MolnárFerenc értéke, megítélése bizonytalan.Ennek például az egyik szimptómája,hogy Szerb Antal irodalomtörténetében írHerczeg Ferencről, Gárdonyi Gézáról,Szomory Dezsőről, de őt meg sem említi.Azoknak az írásaiban, akik beszélnekróla, egy szó - ilyen vagy olyan összefüg-gésben - mindig szerepel vele kapcsolat-ban : a polgár. Schöpflin Aladárnál 1937-ben többek között így : „A városi polgár,ha munkája végeztével bemegy a szín-házba, azt kívánja, hogy emeljék ki a min-dennapi világból egy más világba, olyan-ba, amelyben nincs helye azoknak a sivárproblémáknak, amelyekkel napközben ve-sződik - szublimált világot szeret legjob-ban, amelyben kiélheti az élettől elfojtottérzelmi igényeit. Ezt a világot adja nekikMolnár..." (Schöpflin Aladár: A magyarirodalom története a XX. században. Bp.1937. 161-162. Kiemelések tőlem, B. T.)Nagy Péter, miután sorra megvizsgálja alegfontosabb kritikákat-tanulmányokat, ígysummáz : „...Molnár Ferenc tipikus kép-viselője volt a magyar kis- és középpolgár-ságnak." (Nagy Péter: Drámai arcélek. Bp.1978. 122-123.) Nemeskürty István pedigMolnár Ferenc művészi értékét hozzakapcsolatba a polgársággal : „...hogy azönmaga belső vágyait végre színpadonlátó s ezáltal a világban végérvényesendiadalmaskodni vélő művelt vagy magátannak képzelő polgár öröme-szórakozásameddig s milyen értelemben biztosítjavalamely műalkotás műbecsét: vol-taképpen elméleti kérdés." (NemeskürtyIstván: Diák, írj magyar éneket. Bp. 1983.

I-II. köt. II/733. Kiemelés tőlem, B. T.)

A század elején, egészen az I. világhá-borúig megírt magyar drámák tanúságaszerint az akkori valóságban a polgárokzöme karriert akart csinálni. (Lásd pél-dául Lenkei Henrik-Szilágyi Géza: Má-jusi fagy; Drégely Gábor : A szerencsefia;Garvai Andor: Bent az erdőben; PakotsJózsef: Égy karrier története stb.) Amagyar történelem sajátosságai miatt anemesekben, a dzsentrikben ez a törek-vés kevésbé élt, hiszen ők ott voltak atársadalmi élet kulcspozícióiban, vagydzsentri mivoltukból következően a pol-gárokkal szemben fölényben érezték ma-gukat. A karrierhez a polgároknak máso-kat félre kellett állítani, el kellett söpörni,tönkre kellett tenni. A pénzben, hata-lomban, gyönyörű nők birtoklásában stb.megfogható karrier ezért nagyon is meg-határozott attitűdöt és alapdinamizmusthívott életre, amely elsősorban a pénz-ügyi, gazdasági, illetve a politikai szfé-rákban bontakozott ki. Az élet perszemindig harc. De ekkoriban a harchoz aztartozott alapvetően hozzá, hogy valamit amásiktól el kell venni : részvényt, infor-mációt, ingatlant, pozíciót, nőt stb. Aszázad eleji drámák ezért tele vannakolyan férfialakokkal, akik bármit meg-tesznek a karrier érdekében, akik erősek,és hatalmas energiával rendelkeznek,nem riadnak vissza a bűnöktől, és elszántlelkülettel ragadják el a másiktól azt, aminekik kell. s ezen darabok hősnői azilyen férfiakat becsülték, tartották férfi-nak, és őket szerették. A harcnak egymásik formája és terrénuma - amely márnem ennyire korhoz kötött - a saját,egyéni értékek megmutatására és elfo-gadtatására irányult. Ez utóbbi fajta küz-delemhez tartozik az íróé és a bármelyterületen dolgozó művészé. (Legalábbisrészben.) Persze ennek a harcnak is van-nak változatai és válfajai. Ölyan is, amely- legalább a privát attitűd minőségéttekintve - a bankéletben az üzleti életharcaihoz szükséges magatartáshozhasonlít.

A Madách Színház mostani Az ördög-előadásához kiadott műsorfüzetben isidézi Halmi Bódog 1929-ben megjelent,Molnár Ferencről írott könyvének egymondatát : „Két héttel az »Ördög« bemu-tatója előtt beszéltem vele a Royal kávé-ház egy kis zugában, amidőn agyonsá-padtan és -gyötörten, kimerülten, szinteelzsibbadtan mondta: »most kihoztammindent, ami bennem van, és győzökvagy belepusztulok«..." (Kiemelés tőlem,B. T.) A legfőbb cél, amiért kihozott

magából mindent, ami benne volt, agyőzelem, vagyis a közönség meghódí-tása. A legfőbb cél tehát nem az - akár„romantikus" vággyal, akár reális bensőmaggal -, hogy a kor nagy művét írjameg, vagy hogy remekművet alkosson;nem, hogy valamilyen szellemi-gondo-lati vagy társadalmi erővonalat szolgál-jon. s úgy tűnik, az volt valóban MolnárFerenc legfőbb célja, hogy győzzön, amiegyenlő a közönségsikerrel, a siker pedigegyenlő a karrierrel. S a lényeget tekintveez a törekvése mint drámaírónak azonosvolta kor egyik alapvető társadalmi dina-mizmusával : azzal, ami a magyar polgár-ságot a gazdasági, pénzügyi, tőzsdei élet-ben a karrier elérése érdekében eltöl-tötte. És ez kaphatja a polgár minősítést.

A siker eléréséhez a talaj elő voltkészítve mind a társadalomban, mind aszínházi világban. Egyrészt azzal az ér-tékrenddel, hogy a karrier a legértéke-sebb - és ez kissé más, mint amit mára„sikerült" kialakíttatni, hogy tudniillik apénz a legértékesebb, de úgy is, ha nincstársadalmi emelkedéshez hozzákötve -,másrészt a francia szalonvígjátékok döm-pingjével. Ez utóbbiak mégiscsak fran-ciák voltak, és nem a magyar kis- ésközéppolgári réteg életét és szemlélet-módját közvetítették. A drámaíró sikeretehát akkor valósul meg, ha a magyar pol-gári közönséget nagyszerűen tudja szóra-koztatni. A szubjektív feltételek is meg-voltak ehhez : nyilvánvaló tehetsége ésaz a komoly felkészülés, amit a franciaszíndarabok fordítása jelentett, és amely-nek során a hatást elérő dramaturgiaitechnikát tökéletesen megtanulta.

Egy drámaírónak az a törekvése, hogymindenképpen sikert érjen el, és hogytudja, milyen drámaírói, dramaturgiaieszközökkel lehet ezt elérni, korántsemzárja ki a nagy, jelentős mű létrejöttét.Hiszen Molnár Ferenc igen sok drámájá-ban egyértelműen ott van a korabelimagyar társadalmi élet valamely szeg-mentuma. A Liliomban a hintáslegények -szimbolikusan : a nincstelenek - kiszol-gáltatottsága nemcsak a rendőri zakla-tásoknak, de a főnöknek is, akivel haösszevész, éheznie kell, amitől bűnö-zésbe menekül; az Üvegcipóben az akkorikülvárosi kispolgárság élete; az Olympiá-ban és A hattyúban az arisztokrácia gőgje,minden más társadalmi osztályt és réte-get megvető, semmibe vevő magatartá-sa: az Égy, kettő, három pedig - mikéntNagy Péter írja - „a legadekvátabbkifejezése annak a lihegő, »mindentlehet«-kapitalizmusnak, amely a húszasévek

Európáját (és Amerikáját) jellemezte".(Nagy Péter I. m. 121.) Sőt, igen sokszorott találunk egy-egy társadalmi értelem-ben szerencsétlen, szánni való, esendőkisembert egy-egy inasban, cselédlány-ban, festőmodellben. Más drámáiban hi-teles az egyedek, az alakok lényegbelijellemrajza, mint például a színészeké Atestőr, a Játék a kastélyban, a Marsallcímű darabokban. Mindezeknél azonbanmég határozottabban, még egyértel-műbben hiteles azoknak a társasági szo-kásoknak, látásmódoknak, etikai elvek-nek és egyéb tartalmú társadalmi norma-rendszereknek a megjelenítése, amelyek akorabeli úri polgárság életét vezérelték,és amelyek az egyének vágyait, szubjek-tív törekvéseit gyakran tönkresilányítot-ták, elfullasztották. s bizony ott vanezeknek a kritikája is. Vagyis ha pusztánaz akár társadalmi-történeti, akár azegyéni élettényezőket, dinamizmusokatnézzük, azokat, amelyek Molnár Ferencírói „nyersanyagát" adták, akkor látható,hogy ezek sokkal-sokkal hitelesebbek, avalósághoz jóval közelebb állók, a lénye-get pontosabban hordozók, mint akárHerczeg Ferenc Gyurkovics lányok vagyA kék róka című darabjainak, vagy akárBónyi Adorján, Bús-Fekete László, Fo-dor László stb. drámáinak írói nyers-anyaga. Hogy ezekből a társadalmilag isfontos és lényeges anyagokból nem szü-lettek egyértelműen nagy és jelentős drá-mák, annak valószínűleg az az oka, amitSchöpflin Aladár is észrevett: „Az eszkö-zeit biztosan használó színházi emberlefogta a költő szárnyalását. Nincs bennesem nagy meggyőződés, sem nagy szen-vedély, ami nélkül nincs a drámábannagy vonal." (Schöplin A. I. m. 161.) Ez apontos diagnózis voltaképp azt jelenti,hogy a hiteles és valóságos élettényezőketolyan mesterséges, művi világokká épí-tette, amelyek egésze végül nem a társa-dalmi-egyéni hitelességet és nem a társa-dalomkritikát szolgálta, hanem mindenízében a szórakoztatást. Ez utóbbihoztartozik alakjainak benső világa és visel-kedésmódja, és akinek lényeges ismérvevalóban a szenvedély hiánya. Ez abból isered, hogy az ő nézőközönsége számáraaz úri modorhoz, az úri viselkedésmód-hoz semmiképpen nem tartozott hozzá anagy szenvedély, az erős indulat és ezekkirobbantása. A nagy szenvedélyeket,ezeket Molnár Ferenc is mindig csak fel-villantja, de azonnal visszafogja, s olyszordínósra tompítja, amely nem gátoljasem a szóbeli-dialógusbeli szellemessé-get, sem a cselekmény pontosan össze-

illesztett megszerkesztettségét. Mert anagy szenvedélyből a dialógusbeli meg-nyilatkozásban voltaképp nem szellemes-ség származhat, és a nagy szenvedélycselekvésbeli kitöréseit-akciót nem leheta szórakoztatás céljára mesterségesenpoentírozottá megfaragni. Molnár Ferencugyanis nemcsak a dialógusokatpoentírozza, hanem a cselekményt is. smivel a lehető legjobban ismerte ennek aművi, mesterséges világnak azokat aszabályait, amelyekkel nevettetni, szóra-koztatni, jóérzésű szipogásokat kiváltanilehet, a valóságos életanyagok ennek acéljára szerveződtek meg a művek világ-szerűségében.

A Molnár Ferenccel kapcsolatos meg-ítélések ellentmondásosságának az alap-ja tehát - amire már több kritikusa is cél-zott -, hogy legjobb darabjaiban hiteles,valós életanyagok jelennek meg, ám ezeka szórakoztatást szolgáló művi világgászerveződnek. Akiknek számára az előb-bi a fontos, és aki az utóbbi következmé-nyeként elért világsikert is számításbaveszi, az jelentős művészt lát benne. Ámaki ellenszenvvel viseltetik az úri polgár-sággal vagy életstílusával szemben, és akiezen drámák művi, mesterséges világá-nak vezérlő erővonalaiban nem a szó-rakoztatás legkitűnőbben megvalósítottszabályait látja, hanem a hiteles élet-anyagok eltávolítását a hiteles megfor-málástól, az csak - negatívan értett -sikeres színpadi szerzőt és polgári-úriközönségének igényével megalkudottmesterembert lát benne. s „megtagadnivaló örökséget" drámáiban. Ezek perszea megítélésnek csak a szélső pontjai:köztük több lehetőség is van. Például,hogy valaki mindezt tudja, és mégis áten-gedi magát a remek szórakozásnak, ésmég titokban sem szégyenli, hogy csakrészben a valósággal és elsősorban művijátékkal szórakoztatják.

Molnár Ferenc drámáinak azon jelző-jét, hogy mesterséges vagy művi, a játékszóra is felcserélhetjük. Ebben az eset-ben azonban ennek a szónak nem adha-tunk egyértelműen sem huizingai, semjátékelméleti értelmezést. Itt ugyanis nema szükségszerűnek és a véletlennek mintegymással összefonódott tényezőknek amegjelenéséről van szó, sem a valóság ésa drámák viszonylatában, sem a művönbelüli eseményeket tekintve. Es nincsszó voltaképp arról sem, hogy műveinekolyan világa van, amely - mint játék -önmagában valósítja meg saját célját.

Molnár Erzsébet írja (Testvérek vol-tunk, Bp. 1958), de Nagy Péter is idézi,

hogy miként született a Játék a kastély-ban ötlete. Molnár Ferenc egyik barátjahallotta, amint Darvas Lili, az író fele-sége a szomszéd hotelszobában szerepettanult. Ez az életrajzi tény nem foglaljamagában azt a játékot, amit a szükség-szerű és a véletlen összműködéséneknevezünk: az életben ebből nem indul-hat el olyan eseménysor, amilyen a da-rabé. Mert az még elképzelhető, hogyegy férj, a szerepszöveget valóságnakvéve, féltékeny lesz, és így, ekkéntműködik össze a szükségszerű és avéletlen.

De az már nem jöhet létre a valóságban aszükségszerű és a véletlen összműködé-seként - vagyis a játékelmélet szerint -,hogy ez fordítva történhessen meg, s egyíró a valódi szerelmi jelenetet egy szín-darab részletévé fordítsa át, s így ren-dezze le a dolgokat. Ez utóbbi csak a szószoros értelmében vett játékos ötlet, amiéppúgy csak valaminek a katalizátora-ként működhet ebben a drámában, mintaz ördög megjelenése vagy Kovács kapi-tány ötletének a kipattanása arra a hírre,hogy a fürdőhelyen működik Mejrov-

Molnár Ferenc: Az ördög (Madách Színház).Balázsovits Lajos (János), Huszti Péter (Az ördög) és Piros Ildikó (Jolán)

szki, a szélhámos. Vagyis általában arrólvan szó, hogy a valóságnak egy megvaló-sulható esetét olyanná fordítja-formálja,ami már csak a játékosság világában való-sulhat meg.

Hiszen kizárólag a játékosság világá-ban - és nem a szükségszerűség és avéletlen együttműködése révén - való-sulhat meg, hogy valaki csak úgy, teljesenismeretlenül betoppanjon egy lakásba, ésettől a perctől kezdve az történjen, amitő akar.

Az ördög megjelenése Jánosnak, a fes-tőnek a lakásán igen összetett drámaierő-vonalat indít el. Megjelenése jelziegyfelől a valóságanyag hitelességét,továbbá, hogy ez mesterséges, művivilággá szerveződik; de ez biztosítjaannak a lehetőségét is, hogy az íróinyersanyagot a legnagyszerűbbenlehessen a szórakoztatás céljáramegformálni. Mind a három kérdéskörösszefügg Jolán és János viszonyánakjellegével.

Az ördög szerelmükbe való beavatko-zásával kapcsolatban a műnek majdnemminden elemzője Freudot szokta emle-getni. Meggyőződésünk szerint ez téve-dés. Freudról, konkrétan a tudattalanbanműködő erők tudatossá tételéről csakakkor lehetne beszélni, ha Jolán és Jánosnem lennének tudatában egymás irántiérzelmeiknek. Ám erről szó sincsen. Já-nos nem azért ideges az elején, nem azértjegyzi meg inasának, hogy „Az ajtó tárva-nyitva, akárki bejöhet", nem azért küldiel végképp Selyem Cinkát, mert csak atudattalanjában mocorog egy új szere-lem, s az említettek csak pszichikai jeleilennének ennek. Ő pontosan tudja, hogyJolánnal szeretik egymást, és hogy ezmost a ,mai idejövetelkor szóba fog ke-rülni. És egyértelműen kifejezésre jutLászlónak, a férjnek a féltékenysége is,amit nyilván nem lehetne expressis ver-bis kimondani, ha itt csak a tudattalan-ban munkálkodó erőről lenne szó. AmintJolán és János magukra maradnak, nem-csak az derül ki, hogy hat évvel ezelőttszerelemmel csókolták meg egymást, ha-nem az is, hogy azóta tudván tudva kerül-ték az intim találkozásokat. Jolán ki ismondja, hogy „hét évig soha nem akar-tam idejönni". János is tudja, hogy a régiérzelmet „Hat évig nem bolygattuk", de„Most, hogy úgy magától kipattant (...)már hetek óta érzem, hogy ez szóba fogkerülni közöttünk". Az egész jelenet,jóformán minden egyes mondat pontosanérzékelteti, hogy ők ketten nagyon istudatában vannak az erőnek, amely őketegymás felé hajtja. Ebből következően

nem azért nem borulnak most azonnalössze, mert szerelmük csak a tudatkü-szöb alatt él, s azt valamiképpen tuda-tossá kell tenni. Egészen másért nemrohannak egymás karjába: az akkori ér-telmű, az úri középosztály, az úri polgár-ság értelmében vett becsület miatt: Jolánférjes asszony, s a férj Jánosnak jó barátja.Ez a becsület persze nem elszigetelt tar-talom bennük: része ez a társasági kon-vencióknak, szokás- és viselkedésrend-szernek, s ennek szövete bénítja őket. Sezek miatt éppen azt akarják önmagukkalés a másikkal elhitetni, hogy „Mi márnem szeretjük egymást" és „megegyez-tünk, hogy. . . vége"; hogy Jolánnak semattól nem kell tartania, hogy János lakásánvan, sem attól, hogy olyan kendőt terítmagára, amely szabadon hagyja vállát.Amiért az ördögre szükségük van, amiértaz ördög ide jön, az éppen a társaságinorma- és szokásrendszer bennük élő,bénító erejének az elfoszlatása. Az ördögtehát nem szerelmüket tudatosítja, ha-nem abban segíti őket, hogy dobják félreaz akkori konvenciót, a hamis erkölcsigátat, amely ezt a szerelemben egymás-nak való két embert távol tartja egymás-tól. Az ördög nem azért mondja, hogy,,... szeressétek egymást", mert ezt mégnem tudják, hanem hogy merjék meg-tenni. s az ördög szavaiban pontosan akorabeli polgárságnak a karrierhez szük-séges attitűdje fogalmazódik meg: „Forr-ni kell, égni, másokon végigtiporni!";jelen esetben a férjen. Az ezután követ-kező mondata a korabeli konvenciókatvan hivatva kielégíteni: „Tudom, tudom,komisz beszéd"; s ennek kettős jelentésevan. Egyfelől János és Jolán számára,hiszen az első pillanatban megrémülné-nek merészségüktől; másfelől egy kissé akorabeli nézőközönséget nyugtatja. „Nehazudjunk", tanítja nekik az ördög, s ahazugság itt épp az, hogy saját vágyaikatnyomják el hamis, nem valódi, hanemmesterséges etikai normarendszer köve-telményei szerint. Az, amit az ördög súgnekik, „az mindenkinek a titkos vallása",s ez nem más, mint az ösztönök kiélése ésaz önzés: „Magatokat szeressétek..." A„másokon végigtiporni" és a „magatokatszeressétek" a dráma benső világábabehozza azt a polgári attitűdöt, ami azadott társadalmi környezetben élt. Ám ez-zel az erővonallal valódi, hiteles társadalmidinamizmus és mozgásirány jelent meg.

Az ördög törekvése tehát, hogy lerom-bolja Jolánban és Jánosban a társaságiszokásrendszer bénító erejét. Es az, hogyerre a célra Molnár Ferenc külön alakot

vezetett be, eredményezi azt is, hogyJolán és János összeborulása végül mégisa társasági illemrendszer keretei közötttörténik meg. János utolsó szava : „. . . meny-asszonyom!" arra utal, hogy feleségülveszi. Ám addig is, a dráma világán belülaz ördög biztosítja, hogy minden illen-dően történjen. Egy tőlük független alaksegítő közbelépése nélkül, szerelmükmegvalósulásához mindkettejük részérőla nagy szenvedély kirobbanására lenneszükség, ami viszont botrányt okozna.Az ördög nélkül szenvedélyük kettejükközött, illetve kettejük és a férj között,esetleg kettejük és a társaság között rob-banna. Márpedig ebben a társaságban anagy szenvedély azért is tilos, mert azrobbant, a robbanás pedig bármily ügyeta nyilvánosság elé visz. A botrány pedignemcsak a karriernek árt, hanem alapve-tően sérti a jó társaságbeli emberek önér-zetét, hiszen a köznép is szájára vesziőket. A társasági szokásrendszerben, ép-pen ezért a szerelem is, csak visszafogottlehet, és sohasem mehet el addig, hogykirobbanjon és botrányt okozzon. Azördög bevezetésével az akár a Jánosban,akár a Jolánban akkumulálódott érzelemnem kell, hogy robbanáshoz vezessen,hogy így juthassanak el összeborulásukig.Az ördög alakja és akciói ezért a korabelinormarendszernek megfelelővé tompítjaa bennük forrongó érzelmeket, hiszenösszeborulásukhoz más tereli őket, és nemsaját dinamizmusuk. Ha viszont valami-nek - a színpadi hatás kedvéért - robban-nia kell, az megtörténhet János és az ördögközött (amikor revolvert fog rá), illetveJolán, János és az ördög között (a belépőalatti meztelenség vagy ruha kérdésében).

Ugyanakkor, hogy az őket összeterelőéppen az ördög, szerelmük megvalósu-lásának a szokásrendszerből következőnegatív megítélését is enyhíti : nem őkmaguk akarták, az ördög praktikája volt:amit a mű utolsó szava még mutatvánnyáis tesz: „Voilá!!" - mondja az ördög.

Az ő alakjának bevezetése azonban mégarra is kiváló eszköz, hogy a dráma cse-lekményét, saját tetszése szerint, az írófaragja meg.

A közönség figyelmének állandó fenn-tartására már a francia „jól megcsináltdarabok" szerzői kitalálták, hogy a kö-zönséget az események várható mene-tébe egy kicsit be kell avatni. Ez ott - álta-lánosságban - akként történt, hogy azalakok egymás közti beszélgetésébőlmeg-tudtuk, ki kibe szerelmes, ki kinek aszeretője, ki kit akar - rendszerint ahozományért - elvenni, s aztán az tartjafenn

az érdeklődést, hogy ezekből milyenbonyodalom származik, a dolgok mikéntalakulnak. Az események, a cselekményalakulásának vezérlője ott azonban magaaz író. Molnár Ferenc viszont ezt a ve-zérlőt behelyezi a drámába. És itt, Azördögben csak először teszi ezt, mert aJáték a kastélyban, az Égy, kettő, háromcímű darabok cselekményének egészét,az Olympiáét részben ugyancsak a drá-mába behelyezett alak vezérli. s ez amegoldás összehasonlíthatatlanul jobbanszolgálja egyrészt a közönség érdek-lődésének felkeltését és fenntartását, más-részt a dramaturgiai fordulatok megvaló-sítását. A drámában benne levő cselek-ményvezérlő révén jobban és mégis ke-vésbé vagyunk beavatva abba, hogy mivárható. Jobban, mert a várhatókat nem-csak sejtjük, hanem meg is tudjuk; ke-vésbé, mert nem az életszerűség, hanemaz eseményvezérlő akarata szerint ala-kulnak a dolgok. Ugyanakkor, ha a művilágába belehelyezett alak - az ördög,író, nagy hatalmú bankvezér - működtetiaz eseményeket, akkor sem a cselek-mény fordulópontjait, sem az alakokbejövetelét és kimenetelét nem okvetle-nül szükséges lélektanilag vagy az élet-beli valószínűség alapján és szerint meg-valósítani : csavarhatja mindezeket a műegyik alakja. Ennek példájaként csakegyetlen jelenetet említünk. Az ördög aII. felvonásban egyetlen pillanat alatt,épp csak a kérés kimondásával, már el isfogadtatja Jolánnal, hogy vegye fel ahosszú belépőt. Az ördög csak annyitmond el, hogy a dolog ahhoz a Jánossalelvégzendő kísérlethez kell, amelybőlkiderül, hogy Elzát - akit Jolán el akarvétetni Jánossal - a férfi egyáltalán nem

szerette meg, hogy csak őt szereti. Jolánazonban egy árva szóval sem kérdezi,hogy a hosszú belépő felvétele miként,hogyan, miért stb. ad lehetőséget erre akísérletre. Ha mindezt mint életbeli ese-tet gondoljuk el, lehetetlennek kell tarta-nunk, hogy egy aznap megismert férfijavasoljon egy egyáltalán nem szokvá-nyos „kísérletet", és hogy az úriasszonyminden további kérdezősködés nélkül azelső pillanatban azt teljesítse is. Ha ezt ajelenetet olyan dráma világába tennénkát, amelynek cselekménymenetét az író -nem a műben lévő alak - vezérli, akkorezt a kísérletet csak az asszony régi, meg-bízható ismerőse javasolhatná, s neki felkellene tennie a kísérlet további részle-teire vonatkozó kérdéseket. A műbenbenne lévő cselekménymozgató eseté-ben, különösképp, ha az ördög, erre nincsszükség. A II. felvonás közepéig a műbenbenne lévő eseménymozgató eddig mártöbb dolgot valamely másik alak akarataellenére vagy azt figyelembe nem véveúgy valósított meg, ahogyan előre elter-vezte, és amelynek még a következmé-nyét is pontosan tudta előre, s ezért ezenképességét „magával viszi", ez mindenjelenetbe beépül, s ezért az imént emlí-tett jelenetet már egy hasonló tartalom-mal ellátott jelenetsor újabb láncszeme-ként fogadjuk el.

Molnár Ferencnek tehát talán az a leg-kitűnőbb ötlete - melyet itt alkalmazelőször, de mint említettük, korántsemutoljára -, hogy bevezet egy alakot, akiolyanokat tesz és/vagy mond, amelyek-kel egyértelműen tudtunkra adja: vala-mit - ami a darab problematikája, vagyahhoz tartozik - meg akar oldani.

A csattanót, amivel a dolgot voltakép-pen megoldja, természetesen nem áruljael. Azzal, hogy megtudjuk, az ördög, Tu-rai, Kovács kapitány vagy Norrison vala-mit előre pontosan eltervezett, azonnalfölénybe is kerülünk azokkal szemben,akiken vagy akikkel kapcsolatban az elő-re eltervezettség valóra fog válni. Mivelmindegyik mű világszerűsége humoros,ez a fölényérzet a nevetést és a boldogvárakozás izgalmát váltja ki belőlünk.

Ennek a nagyszerű megoldásnak vanazonban még egy olyan rétege, amely abefogadóra tett hatást csak fokozza.

Ennek elemzését közhelyekkel kellkezdenünk. Ismeretes, hogy a színészazokat a megoldásokat, azokat a jeleket,amelyekkel az általa eljátszott alaknakakár az általános attitűdjét, karakterétstb. mutatja meg, továbbá azokat, ame-lyek az adott mikrohelyzetek közlendői-hez szükségesek, akként produkálja, hogyezek voltaképpen nem az ő, az X. Y. szí-nész olyan megnyilvánulásai, amelyek őtmagát jellemzik: ezek az általa eljátszottalak ismérveinek a jelei. És ezeket a meg-oldásmódokat, ezeket a jeleket a part-nere által eljátszott alaknak szólóan for-málja meg; ezeknek a jeleknek a jelenté-sei tehát nem közvetlenül szólnak anézőknek, hanem elsődlegesen a part-nernek és ezen keresztül a nézőknek, sígy sok esetben a jelnek más a jelentése apartner által eljátszott alak számára, minta néző számára. Mivel van jelentése apartner által eljátszott alak számára, úgyis fogalmazhatunk, hogy a jelek jelenté-sei benne maradnak a műalkotásvilág-ban. A jelentések az eljátszott alakokközötti helyzetekben születnek meg. Ez

Huszti Péter Az ördög címszerepében

a sajátosság természetesen csak a szín-művészet egyik, de leggyakoribb válfajá-ban érvényes, abban, amikor a színészátéli alakját. Ezt röviden a Sztanyisz-lavszkij-féle változatnak nevezhetjük.Vannak azonban olyan színészi meg-oldások, olyan jelek, amelyek nem a má-sik színész által eljátszott alaknak szól-nak, és ezeket nem az adott színész általeljátszott alak produkálja, hanem magaaz X. Y. színész. Ezeknek a jeleknek igenszéles skálája van. Azokat a megoldáso-kat-jeleket, amelyek jelentése az, hogy aszínész ripacskodik, nem a színész általeljátszott alak produkálja, hanem a szí-nész maga, s jelentése sem a partner általeljátszott alak számára van - és nem ezenkeresztül a néző számára -, hanem - amásik színész által eljátszott alakot ki-kapcsolva - közvetlenül a nézők számá-ra. Ugyanez a helyzet, amikor a színészazt mutatja meg közvetlenül a nézőknek,hogy az általa eljátszott alak a másik szí-nész által eljátszott alaknak hazudik,vagy amikor annak idején Huszti Pétermai huligánnak formálta meg Jagót. silyen jelek hordozzák Brechtnek azt akövetelményét, hogy a színész mutassameg az általa eljátszott alakról való véle-ményét is. Azt, hogy a színész ripacsko-dik, a másik színész által eljátszott alak-nak nem szabad észrevennie, mikéntazokat a jeleket sem, amelyek a hazugsá-got jelentik. Maga Othello pedig egysze-rűen nem is realizálhatja, hogy partnereJagót mai huligánnak formálja meg. Ezeka jelek - éppen azért, mert csak a színészprodukálja, és nem az általa eljátszottalak - hozzátartoznak ugyan a Sztanyisz-lavszkij-féle színjátékműhöz, de mégnincsenek abban benne; a brechti válto-zatban pedig épp ezek a színjáték művé-szetének lényeges elemei.

Ehhez hasonló megoldások az írottdrámákban is előfordulhatnak. Az írottdráma világszerűségében akkor van bennebármily megoldás, bármily jel, ha az adrámabeli alakok közötti viszonyban je-lenik meg, és akkor van benne a drámavilágszerűségében, ha jelentése a másikdrámabeli alak számára szóló jelentés;még akkor is, ha szükségszerűen azolvasó számára is van, és néha még egé-szen más jelentése is. Így bármily szó,bármely gondolat vagy viszonyt változ-tató akció akkor hiteles, ha az alakokközött lévő helyzet összes ismérvénekmegfelelően valósul meg. Az írott drá-mában nincs természetesen jelen egy-szerre az élő ember és az általa eljátszottalak, és ezért ott voltaképpen lehetetlen

egyértelműen olyan jeleket produkálni,amelyek csak az olvasónak szólnak, s amásik drámabeli alaknak semmiképp nem.Ilyet csak a szerzői instrukcióban találha-tunk, illetve a régebbi „félre"-szerű meg-oldásokban. Az írott drámák egy részé-ben mégis vannak olyan megoldások-jelek, amelyek elsősorban vagy főként azolvasónak szólnak. Ne essék félreértés.Nyilván, hogy minden irodalmi műbenalapvetően ott van az írói üzenet, közlés,mondanivaló, ami csak az olvasó szá-mára jelenik meg, és nem a mű alakjaiszámára. Ezek azonban már a jelek má-sodlagos, sőt metajelentései. A most tár-gyalandó eset nem ez. Itt nem azokról ajelekről és konnotatív vagy metajelenté-sükről van szó, amelyek a közlést, azüzenetet, a mondanivalót építik föl. Ezeka jelek azok, amelyeknek jelentései első-sorban nem a másik drámabeli alakok-nak szólnak, vagyis a jelentés nem az ala-kok közötti viszonyban, hanem az egyikalak és az olvasó közötti közvetlen vi-szonyban születik meg.

Amikor egy drámaíró a dráma világ-szerűségén belülre helyezi az eseménye-ket mozgató-vezérlő alakot, akkor ezenalak akciói közül igen soknak közvet-lenül az olvasó számára van jelentése.Némely ilyen drámában, például Shakes-peare Othellójában, a cselekményt ve-zérlő alak, Jago akcióinak akként vanközvetlenül az olvasó számára szóló je-lentése, hogy az Othellóval való viszony-ban megvalósított akció az olvasó szá-mára azt is jelentik miszerint Jago be-csapja, rászedi, megtéveszti Othello. Ezazonban Jago akcióinak már a konno-tatív, a másodlagos jelentése. Vannakazonban olyan esetek, amikor a jelenté-sek alig-alig szólnak - és nemcsak mást -a drámabeli alaknak, hanem elsősorbanés főként az olvasónak; és ezek nem amásodlagos, hanem az elsődleges, a köz-vetlen, denotatív jelentések. Erre a drá-mabeli esetre már Schöplin Aladár is fel-figyelt, amikor a Játéka kastélyban kezdőjelenetéről ezt írta : ,,... amint Turai elsőszava elhangzik : »azon gondolkozom,hogy milyen nehéz egy színdarabot el-kezdeni« - már akkor nyilvánvaló, hogykétélű lesz a tónus, a játék egyszerre anézőtér és a színpad felé van fordítva, adarab minduntalan át fog lépni a rival-dán". (Schöpflin Aladár: Válogatott...563-564.)

Az ördög esetében a cím és a drámabelialak ugyanezen neve hordoz csak a befo-gadóknak szóló jelentést; olyat, amit adrámabeli alakok soha és semmiképpen

nem tudtak meg: látogatójuk és segítőjükmaga az ördög. Persze nem a „valódi",hanem a játékosságbeli ördög, akit a drá-mabeli alakok akként realizálnak, hogymindent meg kell tenni, amit ő akar ésmond. A befogadó pedig azért hiszi eztel, mert a név nagy erővel és hatalommalrendelkező embert jelöl, akinek ebbélimivolta minden jelenetre úgy épül rá,hogy csak a befogadók (akár az olvasó,akár a néző) ismeri a nevet és annakjelentését.

s voltaképp az az igazi titka MolnárFerencnek, hogy nemcsak a dialógusokpoénjainak, hanem a cselekmény mozza-natainak a jelentése is nagyobbrészt köz-vetlenül szól a befogadónak és a befoga-dóhoz. Ebből következően a befogadóbenső világát, a műhöz tapadó viszonyátsokkal közvetlenebbül képes vezérelni,mint abban az esetben, ha a műből ön-magát kivont író vezérelné. Ugyanakkor,ha a befogadóban ekként támasztják felés irányítják az érzéseket, óhajokat, vá-gyakat, hangulatokat stb., akkor így abefogadó érzései alapján válik hitelesséakár a mű cselekményének egésze, akáregy-egy részlete, és nem okvetlenül adráma alakjainak karaktere és cselekvé-seinek az élethez viszonyított hitelességealapján. s azt, hogy a műbeli világ-szerűség ezen a módon kapja meg a magaérdekességét, izgalmát, de hitelességétis, azt a dramaturgia eszközeivel lehetelsősorban elérni. Már az úgynevezett„jól megcsinált" francia darabok drama-turgiája is a nézők bensejének közvetlenvezérlését célozta, erre törekedett, ésennek a dramaturgiának az összes eszkö-zét ez a törekvés alakította ki. Ezért nincsszükség itt árnyalt jellemrajzra; ezértelég, ha az alakokat az író azokkal a leg-alapvetőbb vonásokkal látja el, amelyekcsak valószínűsítik a fordulatokat, to-vábbá a bejöveteleket és kimeneteleket.Ezért nincs szükség nagy szenvedélyekresem, amelyek az alakok benső világábólkicsapva vezérelnék és hitelesítenék afordulatokat. Hiszen nem a valósággalvaló összevetés eredménye hitelesít, ha-nem a műben benne lévő cselekmény-mozgató által, a néző benső világábanközvetlenül felkeltett és vezérelt várako-zások, óhajok, vágyak és izgalmak. samely megoldások ezen tartalmaknakmegfelelnek, amelyek ezeket kielégítik,azonnal hitelesek is. s épp az a meg-oldásmód teszi művivé, mesterségesséezeknek a drámáknak a világát az életbelihitelességhez viszonyítva, hogy a néző-ben felkeltett érzelmi tartalmak kielégíté-

sének az alapján kap hitelt a megoldásokzöme. s ez teszi művivé azokhoz a mű-világszerűségekhez viszonyítva is, ame-lyekben a jelentéseket az alakok egymásközti viszonyain keresztül kapja meg abefogadó, és amelyekben ezek a közve-tített jelentések vezérlik belső világánakhullámzásait, és amelyeknek a hitelességea valósággal való spontán összevetéseredményén múlik.

A befogadónak közvetlenül szóló jelen-tések a dialógusok szintjén még bővebbenfordulnak elő. Az ördögben igen gyakranelhangzanak szarkasztikus szövegek,avagy olyan szentenciák, életigaz-ságokként hangzó megjegyzések stb.,amelyek voltaképp csak a befogadónakszólnak. Az adott helyzetre vagy az adottalakra vonatkozó szarkasztikus megjegy-zések a valóságban komolyan megsért-hetnék azt, akinek címezték, vagy, másesetben, illetlenségek lennének. Ám azezekben a mondatokban rejlő sértő jelle-get a másik alak rendszerint nem reali-zálja. Ez annyit is jelent, hogy nem ben-nük vált ki hatást, mert nem a közöttüklévő helyzet részeként hangzik el. A sértőszándék legfeljebb akkor érvénye-sül, hamaga az ördög akarja, mint például a II.felvonásban, amikor azt tervezi el, hogysértő mondatokkal elüldözi a hallból atársaságot, mert egyedül akar maradniElzával. De Jolán egyáltalán nemháborodik fel, csak egy mondat erejéigrealizálja azt, ami az életben az adotthelyzetben és az adott társadalmi körönbelül véres sértés lenne; azt tudniillik,amikor egy férfi lakásán, blúz nélkülmeglátja és így kezd vele beszélgetni egyvadidegen ember. Jolán ugyancsaknagyon megsértődne az életben, ha arra akérdésre, „Hány óra?", azt a választkapná, hogy a „Hány óra?" mindig a férjetjelenti, mert „az asszonyi sejtés mindig tízperccel előre érzi meg a férjet"; s külö-nösképpen megsértődne, ha ehhez mégazt is hozzátenné valaki: „Ha ez a tíz percnem volna, több volna az elvált asszony,mint a fű a réten." Jolán az életben vagyaz élet igazságai által vezérelt drámábanazért sértődne meg, mert ezek a szarkasz-tikusságok ott egyértelműen azt a feltéte-lezést jelentenék, hogy itt és most meg-csalta az urát, vagyis azt tételeznék fel,amit ő éppen hogy nem akar megtenni.Mivel azonban az ördög imént idézettszavai egyáltalán nem neki és nem János-nak szólnak, hanem sokkal közvetleneb-bül, szellemes poénként a befogadónak,nem is hat Jolánra, hiszen csak ennyitmond: „Hát nem lesz vége ennek a témá

nak?" Azok a mondatok is közvetleneb-bül szólnak a befogadónak, amelyeknekaz adott helyzetben és az alakok adotttartalmainak következtében nem kelleneelhangozniok. Az ördög mindent ponto-san tud Jolánról, azt is, hogy tisztességesasszony. s ezt János is egyértelműentudja. Az ördög mégis Jolán tisztességes-ségét bizonyító dialógusrészt kezdemé-nyez akkor, amikor Jolán kiment öltözni.„Most öltözik?" - kérdi, s ezzel márisolyan tényt kérdez, amit mindketten tud-nak. Mégis tovább folytatja: „Van a mű-teremben tükör?", s a „Van." válaszrakijelenti: „Akkor az egy tisztességesasszony." Azt kérdezte és azt mondtatehát, amit mindketten kitűnően tudtak,aminek éppen ezért nem kellett volnaelhangzania. Mindezeket azonban a ki-zárólag az ezután következő és csak abefogadó számára jelentéssel bíró szelle-mes poén kedvéért kérdezte és mondta:„Aki tükör mellett is ily sokáig öltözik,annak nincs gyakorlata a vetkőzésben."

Ezek azt is jelentik, hogy már az írottműben sok olyan közlés található, ame-lyeknek jelentései majdnem közvetlenül abefogadóknak szólnak. s mivel igen sokehhez hasonló mondat van, jelentésükneka mű benső világából való kiszakadásahozzájárul Molnár Ferenc drámaistílusának a kialakításához is. A stílustazonban mégis másféle mozzanatok ala-

pozzák meg. Ugyanazok, amelyek miattaz eddig említettek születtek meg. Két,egymással összefonódott részből áll az amag, amely létrehozta a mű világába be-épített eseménymozgató alakját, amelyletompította a szenvedélyeket, úgy ala-kíttatta a cselekményt, hogy az olyanpoentírozott legyen, mint amilyenek adialógusok, és amelyből megformálód-hattak a közvetlenül a befogadóknak szó-ló mondatok és jelentések. Ez az össze-tett mag a korabeli úri polgárság élet- ésviselkedésbeli stílusa, és az, hogy épp ezta közönséget kell a siker érdekébenmindenáron szórakoztatni.

Többen írtak már arról - KosztolányiDezső, Nagy Péter, Gerold László -, hogyMolnár Ferenc nem szereti, hanemkritikával illeti azokat, akikről és akiknekír. Ez a különböző hangsúllyal és jelen-téssel megfogalmazott ellenérzés vagyantipátia kétségkívül a legtöbb drámábanmegszólal; és rendszerint az életfel-fogás,a társaságbeli „etika" ellen irányul azéletnek, pontosabban az élet élvezeté-neknevében, noha jóformán ennek csakegyetlenegy szegmentumára, a szerelem-mel kapcsolatosra vagy az ehhez hozzá

tartozó dolgokra irányul. Ez a kritika,ellenérzés vagy rosszallás nem vagy alig-alig érinti a közéletre, az üzleti vagy poli-tikai életre vonatkozó életszegmentumo-kat, sőt érintetlenül hagyja még a társaságivagy a társadalmi karrierek kérdéseit is.

A házasságon kívüli szerelmet vagy aházasságbeli-szerelembeli mezalianszothiába tiltotta a jó társaság etikai, modorbeliés ízlésbeli szokásrendszere, Molnár Fe-rencnél mindig megvalósul. Vagyis meg-történik az, ami az életben fölháborító.Ha viszont a művekben is megmaradtvolna fölháborítónak, Molnár Ferencneknem lett volna sikere. Hogy az elutasítást,a sikertelenséget elkerülje, ismét abszolútkitűnő és a valóság szempontjából islényegében hiteles - és az előbbiekbenemlítettekkel szorosan össze-függő -megoldást talált. s ez: drámái alakjainakugyanaz a viselkedésbeli, modorbelistílusa, mint amilyen a közönségéé azéletben, s ehhez igazította mind adialógusoknak, mind a művek egész vilá-gának stílusát. Molnár Ferenc drámáibárhol játszódnak, alakjai beszédstílusamajdnem minden esetben olyan, ami apolgári-úri szalonokban szokásos; és ál-talában úgy is viselkednek. A szalonbannincs szenvedély, ott nem lehet kiabálni,ott elegánsan kell viselkedni. s MolnárFerenc drámáiban soha nincs „disznóvicc". Ezért a hangosabb szavakat kívánóérzelmek és indulatok maguk is megma-radnak a szalonstíluson belül, hiszen azindulatok ott legfeljebb csak fölhorkad-nak, de azonnal lefojtódnak.

Persze a szalonstílusnak is vannak vál-tozatai; a szigorú rigorózusságtól a „mon-dén" könnyedségig. A szórakoztató drá-ma nyilván nem képzelhető el a szalon-stílus rigorózus vagy komolyan szertartá-sos változatával; s ezért Molnár Ferencdrámai világszerűsége egészének a stílusamindig a mondén szalonkönnyedség.Ezekben a drámákban tehát nem lehethangosan beszélni, de nehézkesen sem; aszenvedélyeket vagy a szenvedélyességetegyáltalán nem lehet megmutatni. Esminden poén elvész - szóbeli-dialógus-beli és cselekménybeli egyaránt-, ha nem akönnyed, fölényes mondénség jellemzi.

És talán most már, ezek után lehetszólni arról, hogy miért olyan nagyonnehéz ma ezeket a drámákat jól eljátszani.

Mindenekelőtt arra kell utalni, hogy avalóságból eltűnt a jó modor, a viselkedé-sek disztingvált finomsága és az ezzelakkoriban szorosan együtt járó szellemesés mégis kellemes társalgási stílus. Ma-napság jóformán csak bizonyos szemé-

lyek esetében tapasztalható a bármilyfajta viselkedéssel szervesen összefonó-dott beszédstílus, de ez nem jellemezegyetlen réteget sem. A szellemességeknem önmagukban vagy stílusukban azok,hanem rendszerint élesen szarkasztikusak,és ezért másoknak gyakran kellemet-lenek. A viselkedéseket nem hallgatóla-gosan megállapított szabályok irányítják;a „stílus" vagy ad hoc megnyilvánulás,vagy az adott egyének között meglévőtársadalmi, szociális és/vagy műveltség-beli stb. viszonynak a megnyilvánulások-beli realizációja. A viselkedés, az embe-rek egymás közti érintkezése talán soha-sem puszta viselkedés és érintkezés, mertezekben az emberbe beivódott világhozvaló viszony és életfelfogás nyilvánulmeg. Persze csak akkor, ha a társadalmiélet szokásrendszereiben, normáiban vanolyan szabály, illetve ha az életfelfogás-nak van olyan szegmentuma, amely azérintkezésekre és a viselkedésekre is ki-terjed, ezeket meghatározó erővel. Azéletfelfogás vagy az életmód viszont csakakkor határozza meg ezeket, ha valami-lyen elvek, eszmék, etikai rendszerek stb.vezérlik. Például az 50-es évek öltözkö-dését, viselkedésmódját, az emberek egy-más közti érintkezését a szocialista esz-mének akkor dogmaként felfogott-átéltváltozata határozta meg. Ma már azonbanaz életviteleket és életfelfogásokat csakaz adott egyén szempontjából értelmezettpragmatikusság és a pillanatnyi haszon-vagy érdekelvűség irányítja, s ezért nincsbármiféle módon megnyilvánuló, deáltalánosan meglévő viselkedés-mód.Furcsa, de épp ez a hiány az, ami miattMolnár Ferenc drámáinak előadásanagyon nehéz.

De van ennek még egy oka: a szenve-délyesség. Ugyancsak furcsa, de ez vi-szont általánosan jellemző, hogy a színé-szek ma mindenféle életjelenséget és élet-tartalmat a szenvedélyességgel - ennekvalamily változatával - akarnak eljátszani.Mintha azt hinnék, hogy nemcsak azérzelmi szférákhoz tartozó tartalmak,hanem a gondolatok vagy intellektuálisattitűdök éppúgy, mint bármely életje-lenség és élettartalom csak akkor formá-lódhat meg színészileg hitelesen, ha aztizgatottan, szenvedélyesen, boldog eksz-tázisban vagy a keserű szenvedés érzelmilobogásában, netán hisztériás szenvedés-sel stb., egyszóval valamily szenvedélyes-séggel adják elő. Vagyis mintha annak abizonysága, hogy bármily jellegű dolog-hoz benső közük van, csak szenvedélyes-séggel lenne igazolható. A mai színészi

megoldások jóformán nem ismerik avisszafogottságot, a halkságot - csaklegfeljebb mint a kitörés előkészítőjét -, ahal-kan, de iszonyatos belső erőveltörténő beszédet stb., a széles, gesztusoknélküli megoldásokat; sőt még agondolatoknak intellektuálismeggyőződésből fakadó, indulat nélküliés mégis rendkívül határozott erejűkimondását stb. sem. Alig van színész,aki ha megkérdik alakításánakfelépítéséről, ne szenvedésekről,gyötrődésekről, kínlódásokról beszélne.Es az, hogy csak a szenvedélyesség bizo-nyítja a valamivel való azonosságot-kö-zösséget - és ez is az, ami hitelesít -, még aprivát életmegnyilvánulásaikat is igengyakran jellemzi. s ez a - persze, le nem írtés meg sem fogalmazott, de bőven átélt -színészi „ars poetica" sehogyan sem illikMolnár Ferenc drámáinak stílusához,ahol a könnyed, mondén stílus a művekvilágszerűségét teljesen áthatja.

Ahhoz, hogy Molnár Ferenc poénjaiegyértelműen csattanjanak, a mondénkönnyedség társalgási stílusával kell aszavakat-mondatokat kiejteni. A mondénkönnyedséghez az is hozzátartozik, hogyaz alakok nem a maguk teljes érzelmivilágával vannak beleszőve a dolgokba, sazoktól egy kissé kívül áll-nak. Azérzelmek-indulatok visszafogottságával,letompított változatukkal s az ezzeljellemezhető attitűddel viszont sokkal-sokkal könnyebb a poénokat úgykimondani, hogy azok nem annak a mű-beli alaknak szólnak, akivel benső világá-nak teljességével van kapcsolatban, ha-nem a nézőknek. s sokkal nehezebb -mert a poénok elvesztik a nézőknek szólójelentésrétegüket -, ha azon érzelmibelefoglaltsággal mondják, amivel amásik színjátékbeli alakhoz vi-szonyulnak. Vagyis Molnár Ferenc drá-máinak alakjai - mivel épp a szenve-délyesség bármily változatának alacsonyhőfokán élnek - mindig kívül állnak kisséa dolgokon. Főként a műben benne lévőeseménymozgatók. Az ördög utolsó sza-va: „Voilá!!", amellyel akcióit az általavégigvitt mutatványnak minősíti, tökéle-tesen jelzi az ő általános attitűdjét, deTuraiét és Norrisonét is. A dolog szá-mukra megvalósítandó feladat, mutat-vány, és nem okvetlenül életre-halálramenő dolog; mutatvány, amelynek te-kintélyes része közvetlenül a közönség-nek szól. Ilyen értelemben, vagyis gon-dolatilag-szellemileg mutatványok, meg-mutatásra szánt dolgok Molnár Ferencdialógusainak szellemességei és poénjai is.A cselekményfordulatoknak és dialógu

soknak a színészi megformálásában éppenezért van nagy szükség a színészi techni-kára, hiszen a színészi technika mindig aközönségnek és nem a partner által elját-szott alaknak szóló jelentéseket hordozóeszköztár. Ám a mai színészi technikatekintélyes részében éppen a szenvedé-lyesség valamily változatának a megfor-málására dolgozódott ki, hiszen azt kellmegmutatni, hogy a dolgokhoz közükvan, s ezen „ars poetica" szerint ezt aszenvedélyességgel lehet.

Azt reméljük, hogy az eddig elmondottakvoltaképp a Madách Színház mostani Azördög-előadásáról is szóltak; legalább-isazok számára, akik látták az előadást.

Konkrétan erről a produkcióról elöl-járóban annyit lehet általánosságkéntmondani, hogy az a jelenet és az az ala-kítás - vagy annak az a része - igazán jó,amely benne marad az adott stílusban.Molnár Ferenc darabjait az imént el-mondottak miatt nem lehet „moderni-zálni" sem úgy, hogy akár társadalmi,akár egyéni szinteken a „mához szóljon".Ahol valamiféleképpen mai tartalmakvagy mai jellegzetességek jelennek meg,ott az előadás gyenge, a stílus meg-bicsaklik. Például Kiss Mari Tóth Elza-ésHűvösvölgyi Ildikó Selyem Cinka-ala-kításában. Kiss Mari mai megoldásmódotépít be: a groteszkséget. Elzája lelkilegmegnyomorított lány; legalábbis ezt abenyomást váltja ki groteszkül esetlentesttartásával, kezének, karjának szinteállandó mozgatásával. Pedig ez a nagyongazdag Elza nem lelkileg deformált, ha-nem csak butácska, s ezért kívánja min-dig az „egyéniségét" fitogtatni, elsősor-ban azzal, hogy „szemtelen". A szemte-lenség álarca mögött nemcsak butaságrejlik, hanem érzelmesség, sőt érzelgős-ség is. Az ördögnek bevallja, hiába hiszibárki is, hogy őt akarják Jánoshoz „ken-ni", ő akar hozzámenni, mert szereti. KissMari alakításának ezen pillanataiban nembújik ki Elza érzelgős ostobasága. Azt semmutatja meg, hogy miféle szerelem vagymilyen érzésfajta él Elzában János iránt.Elzájának mintha nem is lenne kapcsolatasenkivel; úgy tűnik, a groteszk meg-formálásmód miatt nem fonódik bele azelőadás szövetébe. Csak Elza kicsavaro-dott belső világát látjuk, önmagában.

A kabaréstílus éppúgy idegen ettől aszalonstílustól, mint a groteszkség.Hűvösvölgyi Ildikó a kabarék „vidékilányává" formálja a festőmodellt. Ennek

legpregnánsabb megnyilvánulását az El-zával való jelenetben láthatjuk a III. fel-vonásban. Közli Elzával, hogy János fe-hérneműjét ő szokta mosásba adni. Elza -ostobán - megkérdi: „És ... nem lop amosóné?" Cinka válasza: „Nem, kérem.Csak tépi a ruhát..." Hűvösvölgyi Ildikókezével jól megmutatja, hogy mosás köz-ben miként tépi a mosóné a ruhát, s ezt amondatot a ruhatépés erőszakosságátjelölve ejti ki. A hangsúlynak és a kéz-mozdulatoknak a szavakban való megje-lölése persze nem érzékelteti, hogy itt„kabaréhumorról" van szó, ami az alakításegészét áthatja. Még negédességével is.

A III. felvonást voltaképp Tóth Elza ésSelyem Cinka jelenete tölti ki. A darab-ban itt arról van szó, hogy a festőmodellpéldát ad a gazdag lánynak a lemondás-ról; mindkettejüknek le kell mondaniokJánosról. Ez a kétféle módon és kétféleindíttatásból történő lemondás akkorcsattan hatásosan, ha előzőleg pontosanmegmutatják a János iránti szerelmet ésennek kétféleségét. Kiss Mari a II. fel-vonásban, Hűvösvölgyi Ildikó az I.-benmulasztja el felvillantani ezt a benső tar-talmat. Hűvösvölgyi Ildikó az I. felvonás-ban felszínesen negédesnek rajzolja Cin-kát, holott már itt érzékeltetnie kelleneazt az életfelfogást, miszerint ő egy férfiéletében egy kis „állomás", amelyen csakegy percig áll a vonat, valamelyik férfi,aki ha elhagyja, hát „az állomás nem sza-lad utána". Nem önérzetből vagy mertnem akar, hanem mert ő csak egy kicsiállomás, és ennek tudatában van, mint-egy élethelyzetének lényegét látja ebben.Mivel az Elzával való jelenetben sincsmegformálva Cinkának ez a benső mag-ja, s mivel Kiss Mari itt is valami furcsa,csak önmagában érvényes és a stílustólteljesen idegen groteszk attitűdöt formál,a III. felvonásnak a lényege és terje-delemben is jelentős része érdektelennéválik. Az igazsághoz viszont hozzátarto-zik, hogy valaha ez a jelenet volt hivatva anézőtéri szipogásokat kiváltani, hogyaztán annál nagyobb lehessen a boldog-ság, amikor János és Jolán egymásra ta-lálnak. És az is kétségtelen, hogy ez a kétnőalak és az általuk hordozott férfi-nőviszonyfajta ma teljességgel ismeretlen;mint ahogy nemigen szipoghat ma senki anézőtéren ezen két lemondó attitűd láttán.

A három főszereplő közül kétségkívülHuszti Péter érzi és produkálja legjobbanaz itt szükséges stílust. Időnként azért őis beleesik a túlzott szenvedélyességcsapdájába, leginkább az I. felvonásban,amikor a „guruló arany" példabeszédét

Piros Ildikó (Jolán) és Horesnyi László (László) Molnár Ferenc színművében(Iklády László felvételeí)

mondja el Jánosnak. Ettől eltekintve való-ban a mondén könnyedség jellemzi alakí-tásának legnagyobb részét. Molnár Ferencdialógusbeli poénjai általában rendre el-csattannak alakítása révén, noha beszéd-stílusa nem mindig lebeg piheként aszenvedély hiányától, illetve a könnyedkívülállástól. Ez különösen azokban aszövegekben érezhető, amelyek vala-mely darabbeli alak számlájára csattan-nak. Ezekbe szívódik be a mai szellemes-ségeknek a szarkasztikusságon túlmenőárnyalata, ami Molnár Ferencnél sohanincs meg, kivéve, amikor ez a cél. (A II.felvonás „társasági jelenete".)

A szenvedélyességtől mentes vagy akáraz erősebb érzelmi háttér nélküli társal-gási stílust valóban nagyon nehéz ma-napság eltalálni. Ez ugyanis még az OscarWilde vagy a G. B. Shaw darabjaihoz illő-től is különbözik; az Ibsen-művekhezillőtől pedig különösképpen. (Itt nem azadott írók darabjaihoz való illőségről,hanem az azokban benne lévő élettartal-makhoz valóról van szó.) Az előző ket-tőéhez az a stílus illik, amely összhang-ban van a szüntelenül felhangzó és igazparadoxonokkal; az Ibsenéhez pedig az atársalgási stílus, amelynek tartalmaihozalapvetően közük van az alakoknak, ér-zelmileg, gondolatilag egyaránt. MolnárFerenc drámáinak játékosságvilágáhozpedig - mint említettük - a mondénkönnyedségnek az a társalgási stílusaillik, amelyben a mondatok tartalmáhoznincs oly szoros közük az alakoknak, sahol a szellemességen van a hangsúly,függet-lenül azok igazságánakmélységétől; s amelyben éppen ezért nema tartalmak-hoz van leginkább közük azalakoknak, hanem csillogókönnyedségükhöz, vagy-

is a stílushoz. De nemcsak a poénokkimondásának esetében, hanem az érzel-mek-gondolatok kimondásakor is. PirosIldikó és Balázsovits Lajos - az előbbihasonlatokkal szólva - az Ibsen- és aWilde-darabokhoz illő stílus keveréké-vel formálják meg Jolánt és Jánost. Ezkonkrétabban azt jelenti, hogy nem a stí-lus jelenik meg általuk, és így nem astílusban formálódnak meg az érzelmekés a gondolatok, hanem azoknak a tar-talmaknak adnak könnyedebb stílust amegjelenítésben, amelyekhez Jánosnakés Jolánnak sokkal több köze van itt,mint amennyire a játékosságnak ezenvilágában lehet. Úgy gondoljuk ugyanis -az előzőekben elmondottakból szerve-sen következve -, hogy Molnár Ferencdrámáinak előadásakor nem alakot vagykaraktert, illetve komolyan át- és meg-élt benső tartalmakat kell megformálni,ezeket nem a valóságosakhoz való ha-sonlóság révén kell hitelessé tenni, ha-nem a játékosságnak a stílusa révén úgy,hogy a színész most nem Jolánt ésJánost formálja meg, hanem Jolán ésJános történetét játssza el a játékosságstílusában. Vagyis - innen nézve is - astílusa fontos, hiszen itta drámaivilágszerűség egésze a művimegformálásban és az ehhez tartozójátékosság mondén könnyedségethordozó és sugárzó stílusában él. MivelPiros Ildikó és Balázsovits Lajos Jolán ésJános tartalmait úgy formálják meg,hogy jóval több közük van azokhoz,nem lesz eléggé pihekönnyű és mondéna stílus. Az is abszolút igaz viszont,hogy ez a fajta színjáték az előzőekbenmár említett mai színészi „arspoeticából" nem következik.

Az előzőekben többször kellett éskülönböző aspektusból említenünk, hogyvéleményünk szerint miért nehéz maMolnár Ferenc drámáit eljátszani, s - hanem is utaltunk rá konkrétan - miértnehezebb akár a görögök, akár bármelyrégebbi kor drámáinál. Mindazonáltalelmondható, hogy Lengyel György ren-dezésében - Kiss Mari és HűvösvölgyiIldikó alakítását kivéve - majdnem a malehetséges legjobb Molnár-előadást lát-hattuk. Az ördög alakjának nem adottnagyobb titokzatosságot a kelleténél, rá-bízta magát ebben a tekintetben is adarabra, s ez volt a jó választás. Az ördögnem „magnetikus", nem „hipnotizőr",nem efféle dolgokkal kényszeríti rá amaga akaratát a többiekre, hanem bensőerejével. A rendezés Huszti Péter alakí-tását azzal tehette volna még jellegzete-sebbé, ha az ördög által a mikrohelyze-tekben előre eltervezett akciókat preg-nánsabban indíttatja az ördög mindentátlátó intelligenciájából. Ugyanis HusztiPéter ördögalakja nem észreveszi, nemfelismeri, hogy mi fog bekövetkezni -például a sírás, amelyhez az inassal beho-zatja a zsebkendőt tartalmazó kézitáskát-, hanem már előre tudja, éppúgy, mintazt, hogy Jolánt és Jánost a végére úgyisösszehozza. A rendezés máskor viszontjól indíttatja azokat a dialógusrészeket,amelyek bevezetik, előkészítik a poéno-kat, mert Huszti Péter ördögalakja álta-lában nincs teljesen beleszőve a mikro-helyzetek tartalmaiba, hanem kívül állazokon. Az előadás tempója, a csomó-pontok rendezői „megfaragása" is igenjó. Nincs semmi bántó vagy hiteltelenrendezői megoldás a II. felvonás „társa-sági" jelenetében sem, és szép, megfele-lően hangulatos ennek záróképe is. Len-gyel György igen jól felépítette az eztmegelőző levélírás-jelenetet, amelybenJolán - az ördög diktálja neki - olyan sza-kító levelet ír, amely a legegyértelműbbszerelmi vallomás; és igen jól megol-dotta a férj és Jolán ezután következőtalálkozását is úgy, hogy ez ne legyenbántó, sértő vagy kellemetlen a férjrenézve és a nézőnek a férjhez való érzelmiviszonyát tekintve sem, hiszen a levél-írással voltaképp már megcsalták. Hores-nyi László is itt a legjobb; nem tesziostoba kispolgárrá vagy szánandó alakkáa férjet.

Úgy gondoljuk, hogy ebben a rende-zésben Lengyel György pontosabban,jobban, hitelesebben rendezett MolnárFerenc-i módon, mint pár évvel ezelőtt aJáték a kastélyban színpadra állításakor.

SZŰCS KATALIN

Történelmi színlelők

Páskándi Géza LélekharangjaNyíregyházán

Fiatal művészek kísértik és állják a lehe-tőségek szakítópróbáit néhány éve immár a színháztörténeti léptékkel mérvemég igencsak fiatalnak mondható nyír-egyházi Móricz Zsigmond Színházban,harmonikusan együttműködve - a külsőszemlélő számára legalábbis - a tapasz-talt kollégákkal, s mára már - a meglehe-tősen nagy távolság ellenére - bizonyosvonzerővel vagy inkább csáberővel bírvaa szakmán belül is.

A két legutóbbi ősbemutató, PáskándiGéza Lélekharang című drámájának ésHatár Győző Patkánykirályának előadásais ilyen szakítópróba a társulat számára,előbbi főként a színészi feladatot (azonbelül is a főszerepeket) tekintve, utóbbi astílus, a formanyelv szempontjából is.(Erről egyébként már megjelent elemzése lap hasábjain, pusztán azért utalok rá,mert a színház jelenlegi mű-vészikondíciójáról, helyzetéről aligha lehet ésérdemes beszélni e produkció figyelmenkívül hagyásával.)

Három fiatal férfi, három majd' egyen-rangú hős által meghatározott viszony-rendszeren nyugszik Páskándi drámája,három színésznek nyújtva kulcsszerepet,kitűnő játéklehetőséget, széles körűasszisztenciával körülvéve. Azért az előbbimegszorítás, mert közülük az egyik szá-mára nincs igazi tétje a küzdelemnek, amásik kettővel szemben nincs veszíteni-valója, de erről bővebben később.

A valós eseményen alapuló szituációszereplői: Libényi János, magyar szabó-segéd, aki 1853-ban Bécsben valóban si-kertelen merényletet követett el FerencJózsef császár ellen, s akit Mátrai Tamásszemélyesít meg; a merénylet után elfo-gott Libényit kihallgató Szilágyi kapi-tány, aki - mint neve is jelzi - ugyancsakmagyar, s akinek alakítója Safranek Ká-roly; és a titokzatos harmadik, a szó szo-ros értelmében „állig begombolkozott"másik vallató, a Vallató, Schlanger And-rás megszemélyesítésében, akiről csupánaz előadás végén derül ki, hogy maga acsászár. A dráma erőterét most is - mintPáskándi történelmi tárgyú drámái ese-tében mindig - morális probléma hatá-rozza meg, a politikai érdekek avagy aközérdek és önnön tartása, morálja kö-

zött vergődő egyén személyes konflik-tusa. Elsősorban Libényié, a magányoshősé, aki belső erkölcsi parancstól ve-zérelve - ennek természetére mégvisszatérünk - cselekszik; aki (Páskánditidézem) „- függetlenül rangjától, nemze-tétől - át van itatva az emberi méltóság-érzettől, amely gyakorta száll szembe min-den túlerővel", de akinek tette nyománaz is bebizonyosodik, hogy szándéka el-lenére nem függetlenedhet a körülmé-nyektől, nem lehet önérzetes a „túlerőre"való reagálásként, és nem mondhatja,azért akart mindent egyedül csinálni,hogy „senki más ne bűnhődjék érte",mert a történelem színpadán másként ér-tékelődik a személyes felelősségvállalás,mint az egyéni morálban. Másodsorban aKapitány személyes konfliktusáról vanszó, aki magyarként az osztrák hatalmatszolgálja, de aki szándéka szerint a mo-narchia tisztjeként is nemzete érdekébenvállal küldetést, mondván: „Ki kell állni apróbát. Jó, ha itt is itt vagyok. Bárhol,ahol segíteni lehet. . ." A harmadik, aVallató, az álruhás császár inkább csakkívülálló megfigyelő, lélekbúvár szenve-délyű politikus (és persze ő a sértett),szemmel tartója a másik kettőnek. Az őjelenlétének következtében válik Szilá-gyi kapitány helyzete némileg hasonla-tossá Páskándi Vendégségének Socinó-jáéhoz, jelenik meg itt is a „csalétek"-motívum, a megfigyelő és megfigyeltbonyolult kapcsolatrendszere, amelyben avégrehajtó maga is áldozat. („Értem. Énrávilágítok Libényi lelkére. Libényi val-lomása pedig megvilágít engem. A visel-kedésemet, a módszert..." - ismeri felSzilágyi saját helyzetét.)

Valójában tehát kettejük, Libényi ésSzilágyi egymással és önmagukkal vívottharca a tényleges dráma - miközbenérdekeiknek és szándékaiknak megfele-lően a vallatók között is folyik a lappangóküzdelem -, amelynek menetét meg-meg-szakítják, mintegy kiegészítik Libényivallomásának megelevenedő, epikusansorjázó jelenetei, megidézve a múlt tör-ténéseit, Libényi életének a tettet meg-előző három évét, látszólag érdektelenmotívumait, egészen az első kihallgatá-sig. E párhuzamosan építkező dráma-szerkezet, a drámai és epikus jelenetekváltakozása az oka annak, hogy - a többiszereplő rovására - a főszereplőkre irá-nyul minden figyelem (csak nekik van-nak ugyanis szituációik), de rájuk is csaknémi lankadás után, mert - nehezítve aszínészek feladatát, s próbára téve fe-szültségteremtő (valamint a néző tűrő-)

képességét - az ő küzdelmük is későnválik igazán drámaivá, későn fogalmazó-dik meg a tét. Túlontúl hosszú - egészfelvonásnyi - az expozíció, s csak a máso-dik felvonás kezdetén válik világossá,milyen ellentétes szándékok munkálnak aKapitányban és a Vallatóban, illetve azEzredesben, Szilágyi egykori „mesteré-ben" és jelen felettesében, ha egyáltalánvalóban ellentétesek e szándékok. A va-lódi dráma először itt, a második fel-vonás első jelenetében érint meg, amikorGerzsont, Libényi szobatársát kihallgatvaelőször adja jelét a Kapitány annak, hogysegíteni szeretne; először jut köz-vetvetudomásunkra, hogy az a véleménye:jobb „szoknyaügyet" csinálni a dologból,mint „nagy hajcihőt". Itt bontakozik kielőször a dráma tétje, s a magánéletlegrejtettebb zugaiban való kutakodásértelme, hogy tudniillik egy magányosőrült tetteként lehet-e feltüntetni amerényletet, hogy elkerülhető-e az egésznemzetet sújtó megtorlás vagy sem. Ittválik vakmerően bátor, egyértelmű hős-ből Libényi nehezen vagy talán teljesenfeloldhatatlan konfliktust hordozó drámaihőssé, azaz izgalmassá; amikor egy más,magasabb érdek nézőpontjából meg-kérdőjeleződik személyes bátorságának,elszánásának értelme. Nem akar honfi-társaira bajt zúdítani, ezért választja amagányos hős szerepét, de éppen övéiérdekében ezt sem vállalhatja, nem lehethős. Holott számára ez a legfontosabb.Nemzete érdekében vállalnia kellene,hogy őrültségből vagy szerelmi féltésbőlkövette el tettét, megtagadva tehát, hogya köz érdekében cselekedett, ám ezzelönmagát tagadná meg, ez az önfeladáspillanata volna, hiszen szürke kis életé-nek ez a tett a főműve, egyetlen értelme.

Dramaturgiailag ugyan némi kétségethagy a dráma az elszánás mélységét,valóságos motívumát illetően, hiszen aszöveg szerint Libényit még otthon, szű-kebb pátriájában megrendítette ugyan aszabadságharcot követő megtorló kivég-zések látványa, de nénje unszolásáraekkor még így válaszol: „minek mennékén Bécsbe?"; a papnak a Mindenhatótidéző példázata - „Ki végzi el ezt énhe-lyettem?" - pedig már az utazás elhatáro-zása után hangzik el. Az elutazásra ösz-tönző szándék tehát nem egészen tisztá-zott, ahogyan a tett elszánásának körül-ményei sem - játékával Mátrai Tamásmégis feledtetni tudja e kétségeket. Meg-jelenésében Libényije szinte az észreve-hetetlenségig, a létezésért való bocsánat-kérésig jelentéktelen, ám összeszorított

Páskándi Géza: Lélekharang (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház).Mátrai Tamás (Libényi János) és Safranek Károly (Kapitány)

Safranek Károly (Kapitány), Schlanger András (Vallató)és Mátrai Tamás (Libényi János) a Lélekharangban

MIHÁLYI GÁBOR

Ki tudja?*

Töprengések a kaposváriSzent Johanna alkalmából

A csúcs után?

fogai, konok hallgatása vagy megtörtneklátszó vallomása mögött ott fénylik azelszánás, az összefüggéseket tán nem islátó öntudat. Amelyre egyetlen csapástlehet mérni, megértetni vele, hogy tettehiábavaló volt, a császár él. De számáramég ez a tudás sem lehet végzetes, ameglelt önbecsülés végérvényesen márnem vonható vissza. A kis senki szabó-segéd hite szerint mindenképpen kézzel-fogható nyomot hagyott maga utána tör-ténelemben - még ha kétes értékű is ez agyőzelem - s ennek hiábavalóságáról őtmeggyőzni már lehetetlen. Mátrai Tamásolyan méltósággal játssza Libényit, olybelülről értve e felmagasztosulást, hogyhelyenként már-már feledteti a figurábanmunkáló, áldozatokat - saját magát is -követelő hiúságot, s magányos hősként,szabadságharcosként áll előttünk, némilegelmosva a darab felvetette dilemmát.

Annál inkább erősíti viszont SafranekKároly Szilágyi-alakítása, amelynek fo-nák módon egyszerre árt és használ a drá-mai szituáció már említett, késleltetettkibontása. Az első felvonásban meg-fosztja bizonyos árnyalatoktól, jobbára adurvaság, az agresszivitás dominál, semögött a mardosó tudat - amelyrőlkésőbb így beszél: „nekem ez az elsőolyan esetem... amelyben... valakinek anyaka forog kockán" - ekkor még nem-igen érzékelhető. Kíméletlenül precízhivatalnoknak tetszik, aki maradéktalanulteljesíti feladatát, s talán még örömét isleli benne, szinte élvezettel próbálgatja amásik ember kiszolgáltatottságát.

Talányosabb viszont ezáltal a másodikfelvonásban, megengedve a kétséget, hogySzilágyi segítőkészsége esetleg csupáncsapda a monarchia szolgálatában. S jól-lehet, a magánélet rejtelmeiben fürkészőkérdései feltehetően valóban ellenérvetkeresnek a vádra, mely szerint Libényinemzete nevében, egy mozgalom képvi-selőjeként tört volna a császár életére -ürügyet szolgáltatva ezzel a megtorlásra -, majd' mindvégig meg tudja őrizni azalak e kiismerhetetlenségét. Valódi ér-zelmei még akkor is rejtve maradnak,

amikor a megtorlások em-hítésének lehe-tőségét pendíti meg a császárnak, mertszinte első perctől érezteti a figura helyzet-tudatát, amely szorongva védekezik a szár-mazása miatti gyanakvással szemben, s ezaz állandóan működő reflex nem engediegyértelműsíteni, végérvényesen tisztázniaz alakot. Mindenesetre így nem bántó a -szövegből is következő - kontraszt, amelyaz első felvonás elnyomó hatalmakra jel-lemző egyetemes kegyetlenségének ábrá-zolata s a második felvonásban (le)leple-zett együttérzés között van.

Ha nem is ilyen összetetten, de színlel atriász harmadik tagja, a Vallató is.Érdeklődése az ügy iránt többszörösenmotivált - s ezt Schlanger András kitű-nően érzékelteti -, a politika szempontjá-ból ürügyet akar, ugyanakkor szenvedé-lyesen próbálja megtudni a tett valódiindítékait, megismerni az alantasabbak -ekkor még nem tudjuk, hogy alattvalók -lélektanát, beleértve Szilágyi kapitányt is.Nem tudni, szerepet játszott-e Léner Péterrendező színészválasztásában SchlangerAndrás felismerhetően jellegzetes alkata,de a Bástyasétányon - azaz a szín-padotkörülhatároló falak felső szintjébe vágottés ritmikusan nyíló-záródó ablakokmögött időnként - elsétáló császársziluettje mintha hasonlítana a Vallatóalakjára, mintha sejteni engedné, ki asötét szemüveget viselő, állig begom-bolkozott „láthatatlan" ember. Ám nemannyira, hogy ne lenne hatásos az önle-leplezés pillanata, ami megint csak utólagtesz sok mindent, korábbi gesztusokat,hangsúlyokat érthetővé, s a szerep-formálás összetettségét láthatóvá, aho-gyan a második felvonás értelmezi azelsőt, ám ez a visszafelé ható dramaturgianem feltétlenül kedvez a befogadás-nak.Kedvez viszont a Móricz ZsigmondSzínházban immár megszokottan nívósszínházi összjáték - még ha, mint emlí-tettem, a többi szerep alakítása nem isigazán drámai feladat, inkább illusztrá-ciók Libényi drámájához; s kedvez - asűrű jelenetváltásokat szellemesen, gör-dülékenyen, átdíszletezések nélkül meg-oldó színpadkép.

Ki tudja, hány előadást érne meg, ponto-sabban hány nézőt vonzana egy Buda-pesten folyamatosan játszott kaposvárielőadás? Vidéki színházaink közül sajnosa kaposvári az egyetlen, amelynek rende-ző- és színészgárdája nemcsak egy-egykivételesen sikerült produkciót, hanemaz évad szinte valamennyi bemutatóját afővárosban is műsoron tudná tartani. Demeddig? Mekkora e színház budapestitábora? Nem csökkent-e mostanában azérdeklődők és rajongók száma?

A kaposvári színház mind a mai napignem küszöbölhette ki létezésének, mű-vészi célkitűzéseinek azt az ellentmon-dását, hogy értő közönsége Budapestenvan. A Csiky Gergely Színház vezetői ésszínészei ugyan váltig hangoztatják, hogyők elsősorban a városuknak játszanak, ésez így igaz, hiszen helyzetük is kényszerítiőket erre. Azonban egy helybeli, szűkebb -mindössze néhány házra való - nézőgárdá-tól eltekintve a többség történelmi, iro-dalmi, politikai, szociológiai műveltsége ésabsztrakciós készsége pusztán arra ele-gendő, hogy a bemutatott darabokat job-bára csak a meseszövés szintjén kövesse, abonyolultabb utalások megértésére nem-igen lehet számítani. Csak remélni lehet,hogy tudattalanul, az érzelmek húrjátérintve, ezek az előadások mégiscsakhatnak az iskolázatlanabb nézőre is, sszépérzéküket, ízlésüket is fejlesztik.

Többnyire csak a budapesti vendégjá-tékok alkalmával élheti át az ember, hogytökéletes kapcsolat alakul ki színpad ésnézőtér között, hogy a játék minden rez-zenését visszajelzi a közönség.

Ki tudja, meddig tartható fenn az azabszurditás, hogy az ország egyik legéret-tebb együttese csak kivételes alkalmak-kor találkozhat értő közönségével?

A kaposvári színház átépítésének két-ségtelenül megvan az az előnye, hogy atársulat vándorútra kényszerül, s ígygyakrabban látjuk őket Budapesten és azország más városaiban. A színház szel-lemi kisugárzása is szélesebb lehet.

*A szerzőnek a kaposvári színházról szóló,erősen vitatható koncepciójával a szerkesztő-ség nem ért egyet.

Szigeti András (Mayer Sámuel) és Mátrai Tamás (Libényi János) (Csutkay Csaba felvételei)

A társulat tagjai minden bizonnyal jog-gal panaszolják, hogy romlottak a munka-körülményeik, nehezebb nyugodtan pró-bálni, s a játszási helyek sem mindig ideá-lisak. Átmeneti időszak ez - mondják aszínházban, s a kritika és a közönség ishajlandó ezt a mentséget elfogadni. Majdha újjáépül a színház ez év végére, ígérik,minden másképp lesz - minden úgy lesz,mint régen.

Ki tudja azonban ma megmondani,hogy 1988-ban nem kellene-e már mástés másképpen játszani? Vajon az évekmúlásával csak az épület rekonstrukció-jának jött el az ideje? Nem szorul-e reví-zióra az a művészi-szellemi színházirá-nyitási koncepció, amelyet még Zsám-béki Gábor alakított ki a hetvenes évekelején és amely Babarczy László igazga-tása idején teljes gazdagságban és érett-ségében bontakozhatott ki?

Időközben a világban lezárult egy nagyművészi korszak. Beindult egy újabbipari-technikai forradalom, amely a jelekszerint átformálja az emberekmindennapi életét, gondolkodását.Feltehetően módosítja a kultúrához,művészethez, irodalomhoz, színházhozvaló viszonyukat is. Idehazaelodázhatatlanná vált a magyarnemzetgazdaság gyökeres és a jelekszerint nem csekély áldozatokkal járóátalakítása. A világszerte felerősödöttneokonzervatív, liberális, nacionalista,fundamentalista eszmék hatása Magyar-országon is mindinkább érződik; új konf-liktusok során régi sebek tépődnek fel.

Ki tudja átlátni mind e változások kö-vetkezményeit, kihatását? Talán egy-egyművész földrengést előre jelző, kivétele-sen érzékeny készüléke? De akad-e ilyenszeizmográf a Csiky Gergely Színház-ban?

Eddig nem mondtuk ki - és még mostis inkább csak aggódva kérdezzük, minthatározottan állítjuk - hogy vajon a ka-posvári színház nem jutott-e túl a magazenitjén?

Másodosztályból az élvonalba

Gondoljunk csak arra, hogy a kaposvá-riak legutolsó kiemelkedő nagyszínháziprodukciója, A Mester és Margarita az1983-84-es évadban született. Ez a ne-gyedik éve műsoron tartott, tartható elő-adás azonban minden kiválósága, sikereellenére jelentőségben és művészi kifor-rottságban mégsem vetekedhet a kapos-vári színház minden erényét összegezőMarat-Sade-előadás csúcsteljesítmé-nyével.

Ez a tény azonban semmiképpen semjelenti azt, hogy az elmúlt három évadmindegyikében ne alkottak volna Kapos-várott három-négy olyan előadást, ame-lyekkel továbbra is a magyar színház él-mezőnyében maradhattak.

Csak emlékeztetőül:Az 1984-85-ös évad termésére nem

lehet panasz. Ascher Tamás Cseresznyés-kertjét a kritika elismeréssel fogadta. ABabarczy rendezésében színre vitt A két-fejű fenevad Weöres Sándor komédiájá-nak legsikerültebb, gondolati tartalmáttekintve leghűségesebb előadása volt. Avígszínházi és a pécsi előadással ellentét-ben itt nem sikkadt el a darab lényegi,mához szóló mondanivalója, s az sem voltkis érdeme az előadásnak, hogy a színé-szek száján végre élvezni lehetett Weöresnyelvének minden költői szépségét ésbáját. Kétségtelen, hogy Babarczy semtalálta meg a darab költői értékeivelegyenrangú színpadi megjelenítés for-máját, s nyilván ez okozta az előadásfanyalgó recepcióját. De az előadás így iselnyerte a Szép Ernő-díjat.

Gothár Péter Gőzfürdője a Kaposvár-hoz illő politikai szatíra hagyományaitfolytatta, nem kis sikert aratva az érzé-keny budapesti közönség előtt. A Ber-narda Alba háza stúdiószínházbeli elő-adásával a kaposvári társulat új rendezőtavatott Lázár Kati személyében. A ki-tűnő produkció első díjat nyert egy spa-nyolországi Lorca-fesztiválon, majd Ke-let-Berlinben is általános elismerést ara-tott. Gazdag Gyula bűbájos Tom Jonesaharmadik éve vonz telt házakat. Meggyő-ződésem, hogy ezzel a házi készítésűmusicallel külföldön is elismerést arat-nának. Az idei villachi Spectrumon,amely-re Moszkvától Madridig ésBostonig a világ minden tájáról hívtakrangos együtteseket, a Tom Jones alegjobbak közé sorolódott volna?

A következő évad - tagadhatatlan -kevesebb büszkélkednivalót nyújtott. Anevelő, a Lenz-dráma Brecht átírásábanolyan teátrális effektusok, olyan színpadinyelv kialakítását követelte volna, amimessze meghaladta a rendezéssel kísér-letező Máté Gábor lehetőségeit. GothárPéter egy még a saját hazájában is ke-véssé ismert fiatal cseh író, Koenigs-marck, Agyő, kedvesem! című komédiájátállította színpadra. Mulatságos, látvá-nyos, kitűnő előadás volt, de a jellegzeteskelet-európai parabola mondanivalóját,illúzióit, humorát igazából csak vájtfülűkevesek érthették, élvezhették. KornisMihály legújabb, Kozma című darabjá-

nak a bemutatása, Ács János rendezésé-ben, inkább tett és gesztus volt, mintsikerült színpadi produkció. Az előadha-tóság érdekében erősen meghúzott darab- amelynek mondanivalóját még a teljesszöveg ismeretében sem könnyűkihámozni - nem jött át a rivaldán.

Az évad eseménye a két Ionesco-re-meklés, A kopasz énekesnő és A leckebemutatása volt a nagy formába lendültAscher Tamás „abszurd"-értő rendezésé-ben. A budapesti vendégszereplések utánfokozatosan terjed az előadás híre. Perszeaz is igaz, hogy a Ionesco-egyfelvonáso-sok magyarországi prezentálása a magukidejében, az abszurd drámákkal való is-merkedés napjaiban jelentett volna igaziújdonságot. E két Ionesco-darabot a PestiSzínház is műsorára tűzte Kapás Dezsőrendezésében. A kaposvári és a vígszín-házbeli „vetélkedő" tanulságos összeve-tésre ad alkalmat.

A most záródó évadban a színház ered-ménygörbéje újra felfelé ívelt. Ascherújabb bravúrja: mindössze néhány hetespróbaidőszak után, elragadó előadásbanvitte színre a Velencei terecske című Gol-doni-komédiát. Persze már Moliére meg-mondta: „Az idő nem számít a dolog-ban." Másfél évtizede Ascher Goldonirendezésének még csodájára járt volna azország. Annak idején, 1971-ben Zsám-béki hasonló Goldoni-rendezése, A ká-véház kaposvári előadása még nagy fel-tűnést keltett. A kritika akkor felfedezte,hogy a strehleri neorealista stílus követé-sével Zsámbéki Gábor új hangot ütöttmeg a hazai Goldoni-rendezések törté-netében. A Katona József SzínházbanZsámbéki Gábor Mirandolinája a strehleristílust már a maga tökéletességébenvalósította meg. Ascher ezúttal csak aztigazolhatta, hogy ő is mestere ennek ajátékmódnak.

Jules Romains komédiájának, a Knock-nak színre állításával - legalábbis a PestiSzínházban látott előadás alapján - MátéGábor kiérdemelné a rendezői oklevelet,ha a kaposvári színháznak lenne diploma-osztó joga. E komédia főszerepét valahaJouvet keltette életre. Bezerédy Zoltánugyan még nem érte el Jouvet formátu-mát, de a produkció gyorsan pereg, el-lenállhatatlanul mulatságos, s jobbnáljobb kabinetalakítások sorával örvendez-tet meg.

A színház évad végi bemutatója, a Ka-posvári kabaré méltán érdemelte meg a„kaposvári" nevet, mert előadói e könnyűműfaj talán legnehezebb válfajában isszínházuk kvintesszenciáját nyújtják, szín-

házuk gondolkodásmódjához, játékstílu-sához és művészi igényességéhez méltónmutatkoznak be. Kabaréjuk egyszer-reszól vájt fülű híveikhez, akik értik, hogy„mire jó egy telefon, ha rossz, és miértrossz, ha már jó". s szól a be nem avatottnaiv nézők széles táborához is, akiketelsősorban az eljátszott szituációkesetlen, groteszk helyzet- és jellemkomi-kuma, a finom iróniával előadott, némi-leg érzelgős, nosztalgikus sanzonok va-rázsa mulattat.

Az elmúlt három-négy év a világhírt ismeghozta Kaposvárnak. A BITEF nagysikere után sorra hívták a társulatotNancyba, Metzbe, Moszkvába, Berlin-beés Varsóba. Nagy színházi lapok: amoszkvai Tyeatr, a párizsi Théátre enEurope érdemesnek tartották, hogy tanul-mányt közöljenek a színház történetéről,munkájáról, eredményeiről. Ha külföldibemutatkozásaik nem is arattak mindigosztatlan tetszést - hol világnézeti, holművészi előítéletekbe ütköztek -, a szín-ház rangját, jelentőségét azonban mégbírálóik sem vonták kétségbe.

Egyedülálló eredmény ez a magyarszínház eddigi történetében, amely annálinkább méltánylandó, mivel egy, a vidékiszínházak másodosztályú státusába szo-rított együttes érte el. Hiszen a kaposvá-riak munkáját is nehezíti mindaz, ami atöbbi vidéki színházat sújtja: a fővárosipályatársaikhoz képest dupla bemutató-szám, fele próbaidő, a repertoár kötelező„vegyeskereskedés" jellege, a kellőenérzékeny nézők viszonylag kis száma,Budapest színészszívó hatása, hogy csak alegkirívóbb hátrányokat említsem. Szin-tecsodaszámba ment, hogy a színházZsámbéki Gábor meg a társulat majdegyharmadának távozása után is talpontudott maradni, és Babarczy László veze-tésével önmagát újjászervezve, nemcsakmeg tudta őrizni legendás hírét, hanemaddig elért eredményeit is felül tudtamúlni.

A színészközpontú rendezői színház

A kaposvári társulat - legalábbis a kívül-álló számára - ma is jól összeforrt együt-tes képét mutatja. Egyik-másik vezetőszínészének távozása a múltban sem oko-zott gondot. A kollektíva demokratizmu-sát jelzi, hogy Kaposvárról problémátla-nul lehetett távozni, és ugyanilyen prob-lémátlanul lehetett - s gondolom, lehetma is - visszatérni. A kialakított szellemfennmaradása már régen nem egyes sze-mélyeken múlik, az olajozottan működő

gépezet minden nehézség nélkül pótoljaaz eltávozókat, és asszimilálja az újon-nan érkezőket.

Változatlanul a színésznevelés a ka-posvári színház legfőbb erőssége. Az isme-retlenség homályából továbbra is tűnnekfel új tehetségek. Ilyen újabb kiugrás pél-dául Hunyadkürti Györgyé, aki a Marat-Sade óta az együttes legjobb epizodistái-nak sorába küzdötte föl magát. Az ideiévadban egyaránt remekelt a Szent Jo-hannában, a Knockban, a Kaposvári ka-baréban. Megfigyelhető, hogy a színháznéhány éve rendezői utánpótlásáról ismaga kíván gondoskodni. Vezető színé-szei - Lázár Kati, Lukáts Andor, MátéGábor - ma már rendezőként is megáll-ják a helyüket.

Nem hallgatható el azonban, hogy aszínház munkájában egy nagyon lénye-ges ponton visszafejlődést tapasztalha-tunk, s ez a színpadi látvány, a jóértelem-ben vett teatralitás. Az elmúlthárom-négy év sikeres produkcióiravisszatekintve, talán csak a Tom Jones ésa Bernarda Alba háza előadása jelentkivételt, a színre vitt darabok nem éppena rendezői mondanivalót okosanmegfogalmazó színpadilátványosságukkal, újszerű dísz-letmegoldásaikkal és nemis szembetűnővilágítási effektusaikkal hívják fel ma-gukra a figyelmet.

Ki tudja, miért tűntek el a kaposváriszínpadról az olyan erőteljes díszletmeg-oldások, amelyeknek nem kis része voltabban, hogy ma is emlékezünk A kávé-ház, az Ördögök, az Állami Áruház, aJános vitéz, az Érdő, a Mesél a bécsi erdő,az Ivanov előadásaira, és itt nemcsakPauer Gyula és Keserü Ilona munkáitdicsérnénk, hiszen Donáth Péter és SzegőGyörgy nevéhez is fűződnek emlékeze-tünkbe vésődött díszletek.

Egy ízben folytattunk már vitát a szín-padi látványosság hiányosságairól. Akkorrendezőink pénzhiánnyal, anyagbeszer-zési nehézségekkel, a kivitelező munkaromlásával védekeztek. Ezekkel a gon-dokkal azonban színházainknak mindigis számolniok kellett - hajmeresztő tör-ténetek szólnak arról, miképpen készül-tek el a kaposvári bemutatóra éppen alegfantáziadúsabb díszletek. E panaszoknem magyarázzák, hogy azonos körül-mények között miért születnek hol ócs-ka, érdektelen, hol meg felejthetetlen,lényegláttató díszletek.

A színpadi látvány mindenekelőtt fan-tázia kérdése. A Tom Jones-t GazdagGyula szinte díszletek nélkül rendeztemeg, az előadás teatralitása mégis lenyű-

göző. Nem az anyagiakon múlott, hogy Akétfejű fenevad fantáziátlan mesedíszleteinkább akadályozta, mint segítette a ko-média költőiségének a kibontakozását.(Feltehetően az első próbálkozó, BuczHunor indult el jó úton, amikor egy ürestérben pusztán a színpadon átlényegülőkellékekkel és világítási hatásokkal dol-gozott.)

Energia- és időhiányra sem lehet hi-vatkozni, arra, hogy a rendező mindenerőfeszítését leköti a színészekkel folyta-tott munka. Hiszen a színpadi látványrólalkotott elképzelésnek még a próbafolya-mat előtt kell kialakulnia, amikor a ren-dező elszánja magát egy-egy darab be-mutatására. Ha a látványelképzelés ekkorvagy legkésőbb a díszlet- és jelmezterve-zőkkel folytatott megbeszéléseken nemalakul ki - némi túlzással azt is lehetneállítani - belekezdeni sem érdemes amunkába. Hiszen a darab többnyire el isolvasható, s minél jelentősebb a mű,annál inkább ad lehetőséget a többféleértelmezésre. Olvasás közben ki is bon-takozik a műnek ez a többértelműsége. Avelencei kalmár különféle értelmezésé-nek a lehetősége egyszerre lehet jelen atudatunkban, míg a színpadra állításszükségszerűen leszűkít. A rendezésnekválasztania kell a többféle olvasati lehe-tőség közül. Ezért a „szegényesítésért" azigazi teatralitásnak kell kárpótlást nyúj-tania a választott értelmezés, a kialakí-tott rendezői koncepció szemléletes elő-adásával.

Kétségtelen, a teatralitásnak a színészijáték, a testmozgás, járás, fintor, gesztus,dikció is igen fontos, ha nem a legfonto-sabb része. Ezen a téren nincs is mit a ka-posvári rendezők szemére vetni.

Csak éppen, ha nem érik be hazaibabérokkal, és meg akarják őrizni hatá-rainkon túl kivívott tekintélyüket, nemhagyhatják figyelmen kívül, hogy a szí-nészi játék eszközgazdagsága mellett aprodukció tárgyi megjelenítésére is akkoragondot kell fordítaniok, mint azt legem-lékezetesebb produkcióikban - annakidején - megtették. Nem felejthetik el,hogy a világszínház mezőnyében csakrangos, a magyar provincián túl is érvé-nyes mondanivalót hordozó, eredeti képieszközökkel megszólaltató produkciók-kal lehet elismerést szerezni, olyan elő-adásokkal, amelyeknek színpadi látvá-nya elég expresszív ahhoz, hogy a nyel-vet nem értő nézőt is megragadja.

Ki tudja, mi az oka annak, hogy a szín-padi látvány tárgyi elemei újabban má-sodrendű fontosságot kapnak a kapos-

vári rendezésekben? A „kaposvári szür-kének" megvolt annak idején a magagondolati és esztétikai funkciója, mára -és ezt sem először említjük - ez a mindentegybemosó kopott szürkeség már inkábbgondolati restségről és fantáziátlanságrólárulkodik.

Lehetséges, hogy a rendezők attól tar-tanak, hogy az erőteljes látvány, a gazdagteatralitás elvonja a figyelmet a színészijátékról? Ez a veszély kétségtelenül fenn-áll, de mi nem az öncélú teatralitás mel-lett voksolunk. Az igazi színházban adíszlet, a kellék a színészi játék révénveszti el díszlet- és kellékjellegét, és válikvalóságos színhellyé, igazi tárggyá. Ahogya Kaposvári kabaré egyik kis etűdjébennéhány felállított létra a színészi játékhatására börtönrácsokká változik, ahogyMnouchkine üres színpadán a II. Ri-chárdban a háttérben kifeszített, hatalmas,színesre festett vászon a különbözőjelenetekben a változó világítás hatásáraeltérő asszociációkat sugall. A látványoskörnyezet a színészt is ösztönözheti,hiszen vigyáznia kell, hogy a néző végülis az ő játékára figyeljen.

Csákányi Eszter jutalomjátéka

A megjelenített képi-tárgyi világ fantá-ziátlansága rontja le Babarczy Lászlótagadhatatlanul értékes, gondolatgazdag,szinte kizárólag csak a színészi munkárakoncentráló Szent Johanna-rendezésé-nekösszhatását. Tulajdonképpen semmikifogásunk sem lehet Szegő György gyorsszínhelyváltozásokra képes, esztétikai igé-nyeket is kielégítő, valósághű elemekbőlépítkező díszletképe ellen, amely illúziótkeltőn jelezte az éppen esedékes színhe-lyet: Vaucouleur várának egyik szobáját,a Dauphin tróntermét, a Loire partjátOrléans előtt és így tovább. A díszletké-pek több-kevesebb pontossággal követtékBernard Shaw szerzői utasításait. Adíszletek nem is avatkoznak a játékba,pusztán a színhely jelzésére és a játéktérkörülhatárolására szolgálnak. CselényiNóra korhűnek tetsző, szemet gyönyör-ködtető, pompás, de minden eredetiségetnélkülöző kosztümjei mintha egyelsőosztályú jelmezkölcsönzőből kerültekvolna a színpadra.

Babarczy László a maga rendezői mon-danivalójának a kifejtését főképpen aJohannát alakító Csákányi Eszterre bízta.Olyannyira, hogy az előadást CsákányiEszter ,jutalomjátékának" is tekinthetjük;mintha csak az ő kedvéért tűzték volnaműsorra Shaw e klasszikus reme-

két. Valójában persze megvan az elő-adásnak a magyar múltra és jelenre vo-natkoztatható, némi visszafogottsággalexponált történelemfilozófiai, általáno-sabb érvényessége is.

Csákányi Johannája nem tenyeres-tal-pas parasztlány, nem a transzcendens hitlégies képviselője, nem öntudatos, harcosforradalmár, gyönge, törékeny, katona-zubbonyban is vonzó nő, mint ezt akorábbi szerepformálásokban már láthat-tuk, hanem ártatlan, naiv gyermek, ponto-sabban gyermeki lelkületű fiatal. Kétségte-len, erre a szerepfelfogásra predesztinálja aszínésznőt kicsiny, bumfordi, gyermekesalakja, megjelenése is. Bár valószínű, hogyCsákányi a korábbi Johanna-változatokatis el tudta volna játszani, azonban gyer-mek Johannával még nem találkoztunk.

Gyermeki naivitásról vall Csákányi Jo-hannájának az a hite és küldetéstudata,hogy neki kell felszabadítania hazáját, nekikell kiűznie a megszálló angol seregeket.Felnőtt ésszel erre a reménytelen külde-tésre nem is lehetne gondolni. Shaw szö-vege, a Johanna indulását ábrázoló jele-netek ezt a diszkrepanciát hangsúlyozzák.Johannának józan számítás szerint semmiesélye sincs arra, hogy Baudricourtvárkapitány elé kerüljön, s hogy azkatonai kísérettel, pecsétes papírral akirályhoz küldje, a király valóban fogadjaőt, és végül rábízza hadserege főparancs-nokságát, hogy Orléans-ba érve megfor-dítsa a szelet, és győzelemre vezesseDunois katonáit. Babarczy rendezésébenezt az esélytelenséget még csak fokozza,hogy a hórihorgas felnőttek egy pöttöm-nyi, az orrát a keze fejével törülgető gyer-mekkel kerülnek szembe, akinek a kezé-ben komikusan hat a marcona harcosok-hoz illő hatalmas kard, aki a trónterem-ben is gyermek módjára viselkedik, gyer-meki közvetlenséggel beszélget a Dau-phinnel és az udvaroncokkal, izgalmábanfelugrik a trónszék karfájára, oldalávaltoszogatja odébb a trónusán ülő ural-kodót, hogy helyet szorítson magának ésígy tovább.

Ez a gyermek Johanna nem érti, hogyvalójában forradalmi eszméket képvisel,amelyek sarkaiból forgatják majd ki avilágot, és a bírósági teremben sem érti,hogy miért vádolják őt boszorkánysággalés főképp eretnekséggel. Johanna azeretnekség fogalmával sincs tisztában, ésazt sem tudja felfogni, miért akarják őt amáglyára küldeni.

Az egyes szituációk ellentmondásos-ságát a groteszkségig élezi, hogy Csá-kányi gyermek Johannájában nincs sem-

mi gőzösség, dikciójának alaptónusa a.felnőttes", nyugodt, megfontolt hang,ahogy a maga igazának biztos tudatában,minden hangoskodás nélkül, szavait las-san tagolva, józan észérvekkel próbáljaaz értetlen felnőtteknek magyarázni, hogyfélre kell tenni minden kicsinyes, önzőmeggondolást, anyagiasságot, cinizmust,kishitűséget, és mindent alá kell rendelnia nagy ügy szolgálatának, a haza felsza-badításának. Ebben a tónusban magya-rázza a hitetlen hatalmasoknak, hogy ahazafiasságnak, a felkeltett nemzetiérzületnek olyan mozgósító ereje van,amely valóban csodákra képes.

Csákányi maga is csodákra képes.A lehető legelőnytelenebb pozícióból

indítja szerepét. Lemond a női szépség,még a gyermeki báj varázsáról is, az őJohannájában nincs semmi más, mint va-lami rendkívül erős, belülről jövő szug-gesztivitás, némi gyermeki erőszakosságés a maga igazságának megcáfolhatatlanevidenciatudata. Így tudja - színészileg is- elhitetni, elfogadtatni velünk, hogyJohannája Károly megkoronázásáig ke-resztülviszi akaratát.

A kaposvári előadás nagy katartikuspillanata, amikor a harmadik kép végénLukáts Andor Dunois-ként, mint egy ba-bát, mint győzelmet ígérő totemjelvényt amagasba emeli Csákányit, és így üvöltikegyütt a harcra, rohamra buzdító szava-kat. Igy képzelhette Shaw is. Összesenhárman vannak az üres színpadon (Du-nois apródja a harmadik), s mégis látni,hallani véljük a francia seregeket, amintkibontott zászlókkal, diadalordítással,egyetlen elszánt rohammal beveszik azorléans-i bástyákat.

Bírái előtt eleve reménytelen Johannahelyzete. Megtudjuk, igazolódott a szak-avatott hadvezér, Dunois jóslata. Orléansalatt győzni lehetett, mert a franciákszámbeli fölényben voltak, Compiégne-nél újra bebizonyosodik, hogy a katonaitúlerővel szemben nem elég a hazafiaslelkesedés, nekibuzdulás. Hiába érvelokosan, józanul a szűz, hiába mindenszuggesztivitása, sorsa eleve megpe-csételtetett. Az angolok már a per meg-kezdése előtt elhatározták, hogy Johan-nának a máglyán kell végeznie. A bíró-sági tárgyalás ezek után formális színjá-téknak tűnik. Az okos egyházfők azonbanfelismerik, ügyüknek hasznosabb lenne,ha Johannát nem égetnék meg, hanem rátudnák bírni eretnek nézetei-nek abeismerésére és megtagadására. Már-márcélt is érnek, Csákányi újabb nagyszínházi pillanata, amikor Johanná-

ja a kivégzéstől való félelmében bele-egyezését adja, hogy aláírja a küldetésétmegtagadó visszavonó nyilatkozatot.Nincs a szövegben - tehát színészi trou-vaille -, hogy Ladvenu felolvasását hall-gatva Johannája beleegyezése jeléül előbbegyes mondatokat ismétel el fakó, meg-tört hangon, majd csak egyes szavakat.Az arcán viszont látjuk, mekkora szenve-dést, megalázást jelent számára, hogymeg kell tagadnia mindazt, amiben hitt,amit igaznak tudott.

A tragédia elmaradása

Babarczy rendezői koncepciója itt a tár-gyalóteremben válik problematikussá. Adarab szövege szerint ugyanis Johannaazzal, hogy visszavonja visszavonó nyi-latkozatát, és a máglyahalált választja,ebben a kiúttalan és reménytelen hely-zetben megint csak diadalmaskodik el-lenfelei fölött. Tragikus hősnővé, a nem-zet mártírjává magasztosulva hagyja el aszínpadot. Mi már tudjuk, hogy - bíráivalszemben - a történelem Johannát iga-zolja, avatja majd szentté. Johanna mág-lyahalálával Shaw szabályos, hagyomá-nyos tragédiaként zárja le a dráma főrészét. A tragédiaellenes Shaw ezt meg isengedheti magának, hiszen a folytatás-

ban, az epilógusban visszavonja, annul-lálja a tragédiát, és azt a tragikomédiamodern tragédiájával helyettesíti. Kide-rül, hogy Johanna máglyahalála politikaibaklövés volt, mártíromságával is segí-tett megverni az angol seregeket. A törté-nelmi haladás megvalósította célját, lét-rejött a független francia nemzet, a feu-dális urak autarkiáját és az egyház nem-zetek fölötti hatalmát megtörő, közpon-tosított királyság. Shaw a haladás híve-ként nem hisz a történelem tragikus vol-tában, csak az egyéni tragédiákat tartjalehetségesnek, s még ezt a tragédiát istragikomédiaként jeleníti meg. Johannaszámára tragédia, hogy fiatalon kell meg-halnia, és még igazabb, még nagyobb tra-gédia, amikor fel kell ismernie, hogy báraz évszázadok folyamán végül szenttéavatják, történelmi küldetését befejezvea világnak semmi szüksége sincsen azigazi Johannára, az emberiség megvál-tására törekvő tiszta gyermekre, az igaziszentre. A dráma mélységesen tragikusfintora, hogy Johanna akkor bukik el,amikor úgy tűnik, hogy végérvényesendiadalmaskodott. Shaw még el is fogadja,hogy a Johanna-féle fanatikus szentekrea világnak csak ritka, kivételes alkalmak-kor lehet szüksége, egyébként jobb, hanincsenek, mert az abszolútumot, a töké-

letességet hajszoló igényükkel, erősza-kosságukkal csak bajt okozhatnak, Shawigenli is, tagadja is Johanna tragédiáját.Fél szívével az etikai abszolútum híve, amásikkal, józan polgárként viszont magais a félmegoldásokat hozókompromisszumok elfogadását ajánlja.

Ki tudja? - Warwick e kérdésével érvéget a kaposvári Szent Johanna-előadás.Babarczy egy huszáros vágással lemetszia szöveg testéről az epilógust. Kétségte-lenül szólnak érvek e mellett. Hiszen ezaz előadás többek között arról is szól,hogy vannak történelmi helyzetek, ami-kor nem segít a bölcsnek tetsző óvatosfontolgatás, a cinikus önzés pedig tönkreis tehet egy országot. Ilyen helyzetekbenmár csak a hegyeket mozgató tiszta hit,az igaz emberség tehet csodákat. Hatehet! A johannai példamutatásnak eztaz erejét gyöngítené az epilógus szkep-szise. Bár nézetem szerint hasonló meg-gondolások alapján az epilógus eljátszásamellett is lehetne érvelni.

Az epilógus elhagyása azonban Jo-hanna szerepértelmezésére is kihat. Ahagyományos tragédiaformát Babarczysem kívánta felvállalni, nem akarhatta,hogy a Szent Johanna a kaposvári elő-adásban szabályos történelmi tragédiáváváljék. A darab játékos-ironikus alap-

Shaw: Szent Johanna (kaposvári Csiky Gergely Színház).Csákányí Eszter (Johanna) és Kulka János (Dauphin) Csákányi Eszter (Johanna) és Lukáts Andor (Fattyú)

hangjához ragaszkodva Babarczy nemengedhette, hogy a dráma Shaw inten-cióinak megfelelően a roueni tárgyalásvégén tragédiába torkolljon. Az epilógushiányában neki itt kellett megszüntetniea tragédiát.

Kétségtelen, a gyermek Johanna alak-ján keresztül, aki nem is tudja pontosan,hogy mi történik vele, hogy mi zajlik kö-rülötte, ha nem is lehetetlen, de elevenem könnyű a tragikus megrendülés érze-tét felkelteni a nézőben. De mint mon-dottuk, a rendezés nem is törekszik erre.A kapott instrukcióknak megfelelően Csá-kányi Johannája úgy viselkedik a bíráielőtt, mint a gyerek, aki hiába hangoz-tatta ártatlanságát az értetlen felnőttek-nek, és végül már oda se nagyon figyel aszidásra, abban reménykedve, hogyelőbb-utóbb felhagynak a leckéztetésé-vel. Durcásan lehajtja a fejét, türelmetle-nül topog a lábával, s már alig várja, hogyvéget érjen ez az egész hercehurca. Ez ajáték tagadhatatlanul megfelel a szerep-felfogás koncepciójának, és az adottjele-netet is érdekesen, eredetien színezi.Csakhogy, amíg az előző képekben agyerek Johanna mindinkább nemzeti hős-sé magasztosul, itt a nemzeti hős vissza-vedlik gyerekké.

A visszavonás megrázó jelenete után -itt jut el a zárókép a drámai csúcsra -,amikor Johanna rádöbben, hogy becsap-ták, nem engedik szabadon, hanem élet-fogytiglani elzárásra ítélték, Csákányitombolni kezd, és az asztalon heverő ira-tokat lázasan darabokra szaggatva rend-kívül felgyorsított tempóban mondja el amaga monológját (méghozzá hibátlanartikulációval!). Nincs érzelgősség, ön-sajnálat a hangjában, dühösen érvelveindokolja meg korábbi engedékenységemegmásítását. De a harag és gyűlöletmellett az öröm indulatai is fűtik szavait,hiszen kiderült számára: hangjainak,sugallatainak volt igazuk, tehát nem kellmegtagadnia önmagát. Ellenfelei nemérik el céljukat, hogy személyén keresz-tül megalázzák, kompromittálják az általaképviselt szent ügyet.

A jelenet eseményei egyre gyorsabbanperegnek. Nekem legalábbis úgy tűnt,hogy a szerzői instrukciókkal ellentétbenWarwick katonái nem engedelmesked-nek Cauchon megálljt kiáltó parancsának,és azonnal kiráncigálják a teremből Jo-hannát. Így a rendezés nem is ad lehető-séget Csákányinak arra, hogy a papok íté-letét hallgatva átélesse velünk, nézőkkel,az élettől való búcsúzás tragikus fájdal-mát, a közelgő máglyahalál rettenetét.

Tragikus megrendülés helyett inkábbCauchon és az inkvizítor képmutató til-takozásán derülhetünk, akik azon hábo-rognak, hogy gazdáik, az angolok nemtisztelve kellően a bíróságot, megsértet-ték a perrendtartás szabályait.

Ezt a groteszk intermezzót Johannamáglyahalálának a képe követi, amely-nek az lenne a rendeltetése, hogy meg-rázzon, felkavarjon bennünket. Ezt a ha-tást azonban a színpadtechnika, illetve arendezői elképzelés elégtelensége miattnem sikerül létrehozni.

A tragédia elmaradása kielégületlenülhagyja a nézőket, éppen az utolsó, azösszbenyomást döntőn meghatározó zá-róakkordokban. E hiányérzetet csak rész-ben oldja a boszorkányperben halálraítélt Johanna jövőbeni megítélését fir-tató, meg nem válaszolt, előadást befe-jező kérdő mondat.

A többiek

Csákányi Johannájának, a rendezés kon-cepciója szerint, két ellenpólusa van, azugyancsak gyermek Dauphin, Kulka Já-nos fanyar humorú megformálásában, ésaz angol káplán, az ébredő nacionaliz-mus Johannához hasonlóan megszállottképviselője, akit Hunyadkürti György

Hunyadkürti György (Stogumber) és Jordán Tamás (Warwick)a Szent Johannában

Johanna: Csákányi Eszter (Fábián József felvételei)

alakít olyan belső átéléssel ésszenvedéllyel, hogy az előadás végénméltán inkasszálhatja a közönségfelerősödő tapsait.

A jó gyermek Johannával szemben aDauphin a rossz gyerek, aki nem teljesítikötelességét, aki durcásan megtagadja,hogy komoly felnőtt módjára megfelel-jen a rá kirótt szerepnek, s igazi királymódjára viselkedjék. Nyűgös gyermek-ként tiltakozik az ellen, hogy udvaránaknagyjai állandóan megleckéztessék. Ilyen-kor, ha teheti, megint csak gyermekifélelmében a terem egyik sarkában húzzameg magát, vagy a trónus lépcsőjérekuporodik. Johanna gyermeki alapgesz-tusa az izgatottságát kifejező orrtörlés, aDauphinnél a hasonló lelkiállapotot hang-súlyozó cukorka majszolás. Ezt a moz-zanatot Shaw szövege is említi, de a ren-dezés és Kulka János alakításának érde-me, hogy ez a jelzés az előadásban kellőfontosságot kap. A Dauphin szerepértel-mezésében az is benne foglaltatik, hogyez a fiatalember a maga módján ugyan-olyan okos, mint a természetes eszű Jo-hanna. Kulka játéka meggyőzően érzé-kelteti, hogy az ő Dauphinje lényénekalaptermészetét, gyerekességét önmagavédelmében teljes tudatossággal erősítifel, mert joggal érzi, hogy környezete egyolyan ellentmondásos helyzetbe akarja őtkényszeríteni, amelyben csak felőrlődhet.Egyrészt elvárják tőle a királyimagatartást, másrészt mindent elkövet-nek, hogy ebben megakadályozzák őt. Akomolyan vett királyi szerep sorozatoskudarcokkal és megaláztatásokkal járna.A gyermeki felelőtlenség viszont meg-engedi számára, hogy visszavágjon nagy-képű udvaroncainak, kimondjon olyanigazságokat, amelyeket a királyi szerepfoglyaként nem engedhetne megmagának.

Johanna a leigázott nemzet nagyvonalúpatriotizmusának szentje, s ebben azelnyomott helyzetében könnyen meg-érti,hogy a megszálló sereg angol katonáiugyanolyan emberek, mint a franciák, s kiis fejti: nem szabad másért harcolni, minthogy az angolok vonuljanak kiFranciaországból. Mint Shaw elmondattavele, ha a francia hadak támadná-nak ráegy más ország népére, szükség-szerűenők is elnyomók módjára viselkednének.

Johannával ellentétben Stogumber káp-lán az ébredő nacionalizmus korlátolt,„begőzölt" változatát személyesíti meg.Az ilyen hazafiak szemében csak a sajáthazájabeli tekinthető embernek, s ez jog-címet is ad más nációk lenézésére és le-igázására.

Johanna is, Stogumber is a maga hité-nek fanatikus megszállottja, mindkettenöntudatlan protestánsok, belülről vezéreltemberek. Lelkületüknek, gondolko-dásmódjuknak ez a hasonló képlete meg-győzően indokolja, hogy a szűz máglya-halálát látva Stogumer emberileg, lelkilegösszeomoljon. Hunyadkürti a kápláneszelős összeomlását is erőteljes gesztu-sokkal állítja színpadra.

Az ír mester előszeretettel osztja da-rabjainak szereplőgárdáját okosokra ésostobákra. Az okosok ugyan nem sokramennek felismeréseikkel - véli Shaw -,mert hiába értik a világot, a történelemmenetén úgysem tudnak változtatni. Azostobák viszont öntudatlanul is a törté-nelem parancsait követik.

A Szent Johannában, az okosok sorában,Jordán Tamás a tőle megszokott és márelvárt szinten kelti életre a cinikusan okosés fölényes Warwick grófot, a szépkönyvek barátját. Az ő elegáns szerepfor-málását látva már nem lepődünk megazon, hogy egyforma biztonsággal mintázmeg férfias és feminin, okos és korlátoltalakokat. Lukáts Andor Dunois-játólviszont többet vártunk megbízható alakí-tásnál. Az újdonság erejével hatott, hogyDánffy Sándor, aki emlékezetem szerinteleddig inkább egyszerű, derék kisembe-reket játszott, most milyen meggyőzőenjelenítette meg a reimsi érsek bölcsessé-gét és méltóságát. Ugyanígy meglepettSpindler Béla idős, ravasz, tekintélyétgondosan őrző Cauchon püspök alakítása,eddig őt is inkább csak könnyedséget,humort, fiatalságot követelő szerepek-benláttam. Csernák Árpád erőszakos laTrémouille hercege erőltetettebb, SzalmaTamás kékszakállú Gilles de Rais-jehalványabb a kelleténél.

A többiek, akiket külön-külön már nemtudunk felsorolni, kisebb epizód-szerepeikben megnyugtató módon illesz-kednek be az előadás összképébe.

Jó lenne remélni, hogy a kaposvárimunkamódszereknek megfelelően, Ba-barczy László sem tekinti befejezettnekSzent Johanna-rendezését, mint ahogyAscher Tamás is arról beszélt, hogy azújjáépített színház megnyitása után elké-szíti a Velencei terecske új változatát.Hiszen Babarczynak és színészeinek islenne még mit csiszolnia az egyes szere-peken, s a mi aggályainkat megfontolvatalán még változtatni lehetne az utolsókép Johanna-beállításán is.

G. B. Shaw: Szent Johanna (kaposvári CsikyGergely Színház)

Fordította: Ottlik Géza. Díszlet: SzegőGyörgy. Jelmez: Cselényi Nóra. Szcenikus:Kondákor Tamás. Segédrendező: MohácsiJános. Rendező: Babarczy László.

Szereplők: Lengyel Ferenc, Dunai Károly,Csákányi Eszter, Krum Ádám, Dánffy Sán-dor, Csernák Árpád, Szalma Tamás, KósaBéla, Gyuricza István, Kulka János,Vizsnyiczai Erzsébet, ifj. Somló Ferenc,Lukáts Andor, Molnár Csaba, Tóth Géza,Hunyadkürti György, Jordán Tamás, SpindlerBéla, Lukács Zoltán, Tóth Béla, SerfEgyed, Karácsony Tamás, Kamondy Imre,Lugosi György, Kiss Andrea, LakatosLászló, Mihálik Hajnalka, Réfi Csaba.

Pályázati felhívás

A Magyar Írók Szövetségének József

Attila Köre, a KISZ KB Kulturális Osz-

tálya és a Kortárs Művészeti Fórum pá-

lyázatot hirdet egyfelvonásos színpadi

művek írására.

A pályázat célja, hogy elősegítse a

tehetséges és fiatal drámaírók kibonta-

kozását, hozzájáruljon a fiatal írók szín-

padi műveinek érvényesüléséhez, és len-

dületet adjon a mai magyar drámairoda-

lomnak.

A pályázatra 35 év alatti írók műveit

várjuk.

A pályázat díjazására 30 000 Ft áll ren-

delkezésünkre, amely a benyújtott pálya-

művek színvonalától függően kerül szét-

osztásra. Az arra érdemes műveket a

szakmai zsűri ajánlásával eljuttatjuk a

színházaknak.

A pályamunkákat 1987. október 30-ig

kell beküldeni a következő címre: Magyar

Írók Szövetsége József Attila Kör

Budapest VI., Bajza u. 18. Pf. 546. 1387

A borítékra kérjük ráírni: Dráma-

pályázat.

NÁNAY ISTVÁN

V e n d é g r e n d e z ő k

Lengyel és cseh drámabemutató

Van-e, s ha igen, mi a haszna, fontosságaa mind gyakoribb vendégrendezések-nek?(S most nem a magyar színházak közöttikényszerű vagy megegyezésesrendezőcserékről van szó, hanem a kül-földi vendégművészek munkájáról.)

Elvben a válasz egyértelmű: az országszínházi életére nagy hatással lehet min-den olyan rendezőegyéniség munkája, akiegy másfajta színházi tradíciót, szín-házigyakorlatot szuggesztív erővel képes amiénkbe átsugároztatni. A gyakorlatazonban részben a fogadó színháziközegből, a nálunk szokásos munkakö-rülményekből, részben a vendégrendezőművészi személyiségéből adódó okokmiatt gyakran ellentmondásos.

Ahhoz, hogy revelatív erejű művészieredmény szülessék a vendégrendezésekalkalmából, több feltételnek kell teljesül-nie. Mindenekelőtt az szükséges, hogyminden új benyomásra nyitott legyen az atársulat, amelynél a vendégrendeződolgozik; elegendő idő és optimális alko-tókörülmények kellenek; a vendégrendezőlegyen hazája színházművészeté-nek,illetve annak valamely művészi irány-zatának reprezentáns képviselője, de leg-főképp az kell, hogy a vendég és a ven-déglátó, a rendező és a társulat, annakvezetői és tagjai a leglényegesebb művé-szi-világszemléleti kérdésekben azonosvagy hasonló nézeteket valljanak, illetve aközös munka során közös ideológiai-színházi platformra kerüljenek.

Ez a feltételrendszer igen ritkán valósulmeg maradéktalanul. A vendégrendezésekegy részére protokolláris szem-pontokalapján kerül sor: testvérvárosokszínházai között jön létre a csere, vagyegy-egy szomszédos ország nemzeti szín-játszását bemutató előadássorozat szolgálürügyként a vendégművészek meghí-vására. A felkészülési idő rövidsége miatta vendégrendező nemigen ismerheti megleendő munkatársait, színészeit, a sze-reposztások általában a színházvezetőkintenciói alapján alakulnak ki. Ez érte-lemszerűen olyan kompromisszumforrás,amely alapjaiban eldöntheti a produkcióksorsát, színvonalát, hiszen még jó esetbenis a részletes koncepcióegyeztetésellenére sokban különbözhet - s

többnyire különbözik - a magyar művé-szeti vezetőknek és a külhoni vendégren-dezőknek a színésztípusok megválasztá-sában is megnyilvánuló művészi szemlé-lete. A jelenlegi feszített üzemmenet ele-ve kizárja azt a hosszú és elmélyült alko-tómunkát, amelyre két, többé-kevésbéeltérő színházi szemléletet képviselő mű-vész - rendező és színész - összehangoló-dásához, egymás megismeréséhez, a való-di szakmai munkához szükség lenne. Aszínházak tájolása, a színészek magaselőadásszáma, színházon kívüli elfog-laltsága, a díszletek, kellékek, jelmezekhosszadalmas és a hazai gyakorlat szerinttöbbnyire csak a főpróbákra időzített„gyártási folyamata" - hogy csak a leg-főbb gátló tényezőket említsem - szintemegoldhatatlan feladatok elé állítja amagyar praxishoz képest általában jóvalhosszabb próbaidőhöz és „flottabb" mű-szaki kiszolgáláshoz szokott vendégren-dezőket a rendelkezésükre álló négy-hathét alatt. A társulatok számára a meg-szokott munkaintenzitáshoz és -morál-hoz viszonyítva többleterőfeszítést igé-nyel a vendégrendezőkkel való munka, sez, valamint a nem ritka szellemi-művészirestség - gyakran ellenállást vált ki aszínészekből.

Szervezési és egyéb okokból ritka az,hogy egy-egy rendező vissza-visszatérővendégünk legyen (ilyen volt példáulLjubimov), s még ritkább az, hogy ugyan-

annál a társulatnál dolgozzon rendszere-sen (Pécsett Galina Volcsek a példa erre,illetve a veszprémi színház gyakorlata,ahol egy-egy NDK-beli, lengyel, románés szovjet rendező már-már állandó tag-nak számít).

A felsorolt problémák azonban csaknehezítik, de nem teszik kérdésessé avendégrendezések gyakorlatát, értelmét,hasznát. Ugyanakkor némi magyarázatulszolgálnak ahhoz, hogy a vendégrende-zők többnyire miért, a már hazai körül-mények között bemutatott és sikereselőadásaik újrarendezésére vállalkoznak,illetve, hogy általában miért marad el amagyar előadások színvonala a sajátországukbeliekétől. Gondoljunk csak Lju-bimov vígszínházi Bűn és bűnhődésérevagy a nemzeti színházbeli Háromgarasosoperájára, Jefremov ugyancsak vígszín-házi Vadkacsavadászatára, Harag Györgynemzeti színházi Özönvíz előttje vagy aKatona József Színházban J i r i MenzelSzarvaskirály-előadására - hogy csak alegeklatánsabb fővárosi példákra utaljak -, amelyek vitathatatlan művészi színvo-nalat és egyedi látásmódot képviseltek,de mindegyikből hiányzott valami, amiigazán kiemelkedő produkcióvá tettevolna ezeket az előadásokat.

Tévedés ne essék: ezek többnyire ki-tűnő előadások voltak, különösen a ma-gyar színházi átlagszínvonalhoz képest, sközvetett hatásuk évek múlva nyilván-

Tym: Á hajó (debreceni Csokonai Színház).Köti Árpád, Tihanyi Péter, Sziki Károly, Dánielfy Zsolt és M. Horváth József

valóvá is vált, de mindegyiken érződött akiérleletlenségből vagy a szót nem értés-ből adódó kényszerű kompromisszum.

Mégis - mindezekkel együtt s mind-ezek ellenére - a vendégrendezésekreelengedhetetlenül szükség van. Ugyanisez az egyik legfontosabb színházi nyelv-megújító lehetőség. A magyar színjátszásalapvetően naturalista gyökerű játékmódjaszámos mű, stílusvonulat interpretálá-sára alkalmatlan. Ennek a játékmódnaka megújítása, áformálása, nyitottabbátétele követelő erővel igényli a másszínjátszóformákkal való szembenézést,s ennek egyik legjobb és legkézenfek-vőbb módja a vendégrendezőkkel vég-zett intenzív közös munka lehet.

A Katona József Színház társulatatökélyre fejlesztette a realista színjátszásábrázolásmódját, éppen ezért ott az ettőleltérő stílusú, formavilágú darabok szín

revitele különösen nagy váltást, nyitott-ságot igényel. De a színháznak létérdeke,hogy tágítsa kifejezőeszközeit, stílusér-zékenységét, ezért például Menzel máremlített vendégrendezését még akkor iseredményesnek kell tekinteni, ha magaaz előadás sem Menzel életművében,sem a színház történetében nem tekint-hető csúcsteljesítménynek. A társulatolyan szürreális-költői színháziszemlélettel találkozhatott, amelynekmegismert elemei beépültek a későbbiprodukciókba is.

Az idei szezonban, két vendégrendezőmunkája is azt bizonyította, hogy a meg-szokott színházi játékmódot milyen nagymértékben képes egy más szemlélet fel-frissíteni, hogy milyen új színeket, han-gokat, képességeket tud előhívni a színé-szekből egy újfajta rendezői munkamód-szer, látásmód.

A hajó

Debrecenben Stanislaw Tym A hajócímű színművét a lublini Juliusz OsterwaSzínház igazgató-főrendezője, AndrzejRozhin vitte színre. A válságos helyzet-ben lévő színház életében különösenfontos volt ez a bemutató, ugyanis a meg-tépázott hírű együttesnek a vendégren-dezővel való munka, illetve az előadásfogadtatása jogos önbizalmat adhatott,ugyanakkor persze egy produkció alap-ján nem születhetett csoda.

Tym drámája fájdalmasan groteszk ko-média, amelyben a valóság szatirikusrajza és az emlékezés megtartó erejűképei fonódnak össze. Dramaturgiailag,stilárisan két élesen szétváló rétegből állössze a darab: egy erdőgazdaság vezetői-nek, illetve általában a hivatalnokoknakaz élettől, az emberektől elidegenedettvilágával a favágók naivitást és bölcses-séget ötvöző életszemlélete áll szemben.

Az erdőgazdaságban már mindent el-herdáltak, csak egyetlen védetté nyil-vánított Jagello-kori fa áll mutatóban azerdőben. De ezt is kivágatják titokban -felsőbb utasításra - egy éjszaka a felelőt-len vezetők, s a munkásoknak csak az adolguk, hogy vigyázzanak a kidőlt óriás-fenyőre. S ekkora darab szatirikus-abszurdábrázolásmódja költőivé-metaforikussáválik: az öt favágó előtt - a háborút meg-járt Furkó, a könyveket bújó Törköly, atanulni vágyó Jánoska, a naiv Szusza és agyáva, konformista Kancsal - az ötszáz-ötven éves Jagello-fenyő halálakor meg-elevenedik a múlt, felvillan a lengyel tör-ténelem, az olvasmányok, a hiedelemvi-lág számos pregnáns epizódja. Ezek azemlékek, elképzelt jelenetek - amelyekalapja mindig valamilyen régi olvasmány-ból, hallomásból vagy átélt eseménybőlszármazó ismeretmorzsa - az álomasszociatív logikája szerint követik egy-mást, s ezek átélése, illetve kommentá-lása a darab s az előadás középponti,hangsúlyos s egyben legjobb része. Érte-lemszerűen ez a blokk epikus-lírai jel-legű, drámai feszültség ennek a résznekés a keretnek az ellenpontozottságábóladódik. Ugyanis az emlékező munkások-nak tudósok, hivatalnokok akarják be-bizonyítani, hogy hallucinációjuk bűnöstévelygés, ugyanakkor tudományosanmagyarázható, de igyekezetük visszájárafordul, s megfutamodásra kényszerülnek.s a favágók a képzelet segítségével meg-valósítják álmukat: megépítik a hajóju-kat, amely szétrobbantja ezt a hamis vilá-got. Ez a hajó egyértelműen a szabadságs a jóság hatalmának jelképe, s az a tragé-

Jelenet A hajó debrecení előadásából (lklódy János felvételei)

dia, hogy ennek a szabadságnak az el-érése csak a képzelet világában lehetsé-ges. A darab nemcsak az emlékezés jogátés szükségességét hangsúlyozza, nem-csak azt a keserű igazságot fejezi ki, hogyaz egyszerű emberek boldogsága csak azálomvilágban valósulhat meg, hanem aztis sugallja, hogy az emlékezés, az álmo-dozás joga és képessége kiirthatatlan: afavágók emléktáblájához kiránduló diá-kok fittyet hányva a „hivatalos szöveg-nek", a felhők játékában ugyanúgy meg-látják a maguk hajóját, ahogy elődeik.

A manipuláló hatalom és a szegényemberek irracionálisnak tűnő, valójábannagyon is józan világa élesen különbözikegymástól, s ez mindenekelőtt a két rétegnyelvi megformáltságában jelenik meg,de a figurák egyénítésében, a helyzetekalakításában, a két világ eltérő szemléle-tében is. Az író a kabaré eszközeitől semidegenkedve, kissé sematikusan rajzoljameg a hivatalnokokat, ugyanakkor szere-tettel, szelíd humorral, nagyon emberienábrázolja a favágókat. Ezek a favágókRadicskov hegyi embereinek, parasztjai-nak a rokonai; egyformán naiv idegenke-déssel reagálnak a külvilág tényeire, s amaguk józan szemlélete áll szemben a„modern kor" uniformizált, felületesenelsajátítható ismereteivel.

A rendező, a szintén vendég díszlet- ésjelmeztervező Jerzy Michalak és zene-szerző Mieczyslaw Mazurek segítségévelpontosan és következetesen bontotta ki ésállította színpadra a darabot (talán csak amomentumokat - például a piros-fehér-zöld színek alkalmazását - éreznifölöslegesnek). A produkció mégis fele-más. Ugyanis míg a favágók és felettesük,Baltás színészi ábrázolásában a rendező-nek sikerült megteremtenie a darab meg-kívánta stílust és többértelműséget, adráma másik rétegét csak körvonalaznitudta, emiatt az előadás dramaturgiaiegyensúlya felborult.

Igaz, hogy a hivatalnokvilág alakjai aligkörvonalazottak, de éppen ezért ezeknek afiguráknak az ábrázolásához kreatívabbszínészi munkára lenne szükség, mint aszínesebb szerepekéhez. De a debrecenielőadásban ezekkel a szerepekkel nembánt valami körültekintően a szereposz-tás! A színészek többsége ugyan fegyel-mezetten igyekszik végrehajtani a rende-zői elképzeléseket, de a képességek vagyaz alkotói rugalmasság hiánya miatt súly-talan vagy harsány, de semmiképpen semegységes, a darab abszurdba hajló szatiri-kus stílusrétegének megfelelő alakításokszülettek.

Ezzel szemben a favágók alakítói meg-érezték az író és a rendező valóság- ésművészetfelfogását. Tym is, Rozin is alegendásan nagyszerű lengyel amatőr szín-házi mozgalomban nőtt fel (az író a Stu-dencki Teatr Satyrykówban, a rendező alublini Gong 2-ben kezdte pályáját), s

alighanem ez magyarázza a metaforikus,költői látványszínházhoz való vonzódá-sukat. Ennek a metaforikus színháznak aszínészi játékban és az azon túli hatás-elemekben egyidejűleg kell megjelennie.Míg Debrecenben a látványvilág távolrólsem tekinthető megoldottnak - amely-

Hrabal: Őfensége pincére voltam (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház).Schlanger Ándrás, Safranek Károly és Mester Edit

nek technikai és színészi okai egyarántvannak (az előbbire a hajó, az utóbbiraaz emlékképek megjelenítése a példa),addig a favágók színészi ábrázolása külö-nös minőséget teremtett. Kóti Árpád(Furkó), Sárközy Zoltán (Baltás), Dá-nielfy Zsolt (Szusza), Sziki Károly (Tör-köly), M. Horváth József (Kancsal) ésTihanyi Péter (Jánoska) alakításában tö-kéletes összhangban van a naivitás és akópéság, a józan ész fölénye és az irracio-nalitástól való félelem, a tudatlanság és abölcsesség, a kisemmizettség és alegyőzhetetlenség. Nem látványosalakításokat látunk, hanem intenzívszínpadi jelenlétet tapasztalunk.Részletező naturalista játék helyett aszínészek alakításának lényege a humorés a poézis sajátos keverékébőltáplálkozó természetes létezés. Azegyenrangú színészi alakítások közülmégis kiemelkedik M. Horváth JózsefKancsalja; a színész a figura konformiz-musát, függőségét, felsőbbségkiszolgálá-sát úgy mutatja meg, hogy Kancsal nemválik egyértelműen negatív, elítélendőalakká, érezteti azokat az emberi gyenge-ségeket is, amelyek ilyenné torzítják ezt apillanatokhoz igazodó egyént, sőt a Bal-tás „hivatalát" átvevő, de a társai általsemmibe vett feltörekvő kilátástalan hely-zetét, ha úgy tetszik egyéni drámáját isfelvillantja egy sűrített pillanatban.

Őfensége pincére voltam

Cseh vendégrendező, a prágai Cinoherniklub tagja, Ivo Krobot rendezte megNyíregyházán Bohumil Hrabal Őfenségepincére voltam című művének színpadiadaptációját (forgatókönyv: Ivo Krobotés Petr Oslzly). Szerencsés pillanatbankerült sor erre a vendégrendezésre, ugyan-is a nyíregyházi társulat fiatal, néhányéve együtt érkező színészei a sokféleszínházi feladat hatása alatt nemcsakérett művészekké, hanem - mindenek-előtt Salamon Suba László új hangot,stílust kereső rendezéseiben való rend-szeres részvételük nyomán - színészilegigen nyitottakká, fogékonyakká váltak akülönböző, nem hagyományos játékmó-dokra is. De hogy mennyire nyitottak és„képlékenyek", ugyanakkor szakmailagfelkészültek, arra igazán most derülhetettfény, amikor az egyik legmagasabbszínvonalú cseh színházi iskola képvise-lőjével dolgozhattak. Ez a sajátos szín-házi iskola - amelynek talán legrango-sabb műhelye a Cinoherni klub - nemtagadja a szó jelentőségét, de a színházlényegének a szóval összefonódó geszti-kus nyelvet tekinti, s előadásaira a realiz-

mus és a poézis, a filozofikus valóságlát-tatás és az ironikus-groteszk ábrázolás-mód szintézise jellemző.

Mindezeket magába sűríti Hrabal műves a Krobot Brno után Nyíregyházán ismegrendezett előadása. Hrabal pincérfő-hősének sorsában tipikus huszadik szá-zadi közép-európai emberi sorsot rajzolmeg (nem kevés önéletrajzi elemmel), segyben egy kiábrándulás és megvilágo-sodás-megbékélés együttes történetét is.A darab kétszeresen keretszerkezetű. Azírónak a mű keletkezésének szubjektívkörülményeiről szóló - magnóról hall-ható, illetve magyarul a falra kivetítveolvasható - vallomása indítja és zárja adrámát, míg magát a történetet az idő-södő pincér meséli el, miközben háromkülönböző alakban jelenik meg a fiatal, afelnőtté váló és az érett férfi. Alapvetőenepikus szemléletű tehát a mű, amit az ishangsúlyoz, hogy a főhős mondja el,kommentálja a vele történteket, de nem-csak a mindenkori pincéralak, hanem aharmadik, az idős is - magnóról. A két-féle kommentálás, illetve a kisemberek-kel történtek és az éppen csak jelzett tör-ténelmi események, a megjelenített epi-zódok és a nézők érzékenységére, törté-nelmi tudatára apelláló utalások ellen-pontozottsága, valamint a szimultán je-lenetezés sajátos drámai feszültséget hozlétre.

Jan Dite, a főhős naivan, tudásvággyalindul az „életbe", s kezdi pályafutásátmint pikolófiú. Az első tanács, amit kap,végigkíséri életét: „Semmit sem láttam,semmit sem hallottam." Miközben meg-próbál kívülállónak maradni, a századközépső harmadának történelmi és tár-sadalmi viharai ide-oda dobálják. Elsőmunkahelyén rájön: „jó a cél, amit köve-tek, a pénzkeresés, mert pénzért mindentmeg lehet venni, még a költészet is meg-vásárolható". A meggazdagodás, az ön-álló szálloda alapításának vágya vezérliminden cselekedetét. De elmúlnak a„békebeli béke" évei, a kvaterkázó, csin-talankodó, az életet élni tudó urak helyéta horogkeresztes szalagot viselő arcnél-küliek veszik át, s az, hogy Dite fel-szolgált az abesszin császárnak, s ezértérdemrendet kapott, senkit sem érdekel.A sors összehozza egy német barátnővel,ezért a saját nemzetebeliek kiközösítik.A háborúban felnyílik a szeme, akárcsaka feleségének, aki kiábrándul a Führer-ből, de életével fizet a hiszékenységéért.Az élet abszurd játéka, hogy Dite akkortudja megszerezni a hőn áhított szállodá-ját, amikor erre a legkevésbé adottak a

körülmények: a népi hatalom kisajátítjaaz épületet. Mint meggazdagodott, ön-ként vállalja a volt urakra, gazdagokraváró internálást, csak hogy bebizonyít-hassa: elérte célját, pikolófiúból millio-mos lett. De senki nem fogadja be, sem avolt hoteltulajdonosok, sem az új rendemberei. A büntetés időszaka, a büntetésutáni erdei és útkaparó munka egyedül-léte végképp kijózanítja; tudja már, hogycéljai hamisak voltak, s megbékélve a vi-lággal, sorsával, egyre távolodva az embe-rek közösségeitől, kedves állatai társasá-gában elhatározza: megörökíti mindazt,amit átélt, mert különben „semmivéfoszlana mindaz a lehetetlen, ami való-sággá lett". Így búcsúzik el az a Dite, akiazt vallja, hogy „az ember elpusztíthatat-lan, csupán metamorfózison megy át", sönmaga sorsáról így fogalmaz: „azt kívá-nom, hogy ami még megmarad belőlem ahalálom után, az oldódjék fel az eső vizé-ben, és folyjon le (a Szudéta-vidék hegy-gerincéről) a két világtáj felé, hogy a vízegy részemet mossa bele a csehországipatakokba, másik részemet pedig a határszögesdrót kerítésén át a Dunába futópatakokba, azt kívánom tehát, hogy halá-lom után is világpolgár lehessek, hogy aMoldván eljussak az Elbába, aztán megföl az Északi tengerbe, másrészt pedig aDunán a Fekete-tengerbe és mindkéttengerből ki az Atlanti-óceánba".

Ivo Krobot nem leplezi, sőt hangsú-lyozza a darab epikus vonásait, ugyan-akkor minden ízében színházszerű elő-adást komponál. Két egymással szem-beforduló nézőtérfél között húzódik ahosszú, téglalap alapú játéktér, amelynekegyik végén áll az egyetlen állandó dísz-letelem: egy szép, nagy tálalószekrény,amely az előadás folyamán egyre inkábbátlényegül az éttermek bútordarabjábólDite álmainak megtestesítőjévé; a pincérezt dédelgeti szemével, ezt öleli, ezt ve-szi birtokba, amikor szállodát alapít, settől vesz búcsút, amikor végül leszámola múltjával (ekkor már használati tárgy-ként idegen elem az adott helyszínen, azerdőben, s csak mint szimbolikus jelértelmezhető).

Ebben a térben két asztallal, néhányszékkel, egy ággyal és két paravánnal alegkülönfélébb tereket és helyszíneketérzékletesen tudják jelezni (tervező: Du-san Zdimal). A jelenetek egy-egyéletszakaszt bemutató blokkon belülegymásba vannak csúsztatva, illetve atérben szimultán játszódnak. Az úsztatásta villám-gyors átállások biztosítják,amelyet a színészek két szerep közöttiváltás közben

Molnár Erika, Varjú Olga, Mester Edit, Safranek Károly, Juhász György, Katona Zoltán és Horváth László Áttila a nyíregyházi Hrabal-előadásban(Csutkay Csaba felvétele»

maguk végeznek el. A szimultanizmusnem csupán technikai kérdés; igen kö-vetkezetes, koncepcionális meggondo-lásból következik. Ez a dramaturgiai-rendezői eszköz sűríti, illetve az egymásmellett játszódó epizódok egymásra vo-natkozásával drámaibbá teszi a cselek-ményt. Például az első blokkban, a téregyik felén, a kisváros eltompult agyúurai söröznek, miközben Dite a másiktérrészben elindul a gazdagodás felé (avasútállomáson nem ad vissza a virsliértjáró pénzből); míg az egyik oldalon aGumikirály a csámcsogó uraknak bemu-tatja Primavera nevű felfújható guminő-jét, Dite a másik oldalon megismeri azigazi testi szerelmet. S mindeközben kö-zépütt Jodl Jézus Krisztus életéről szólókönyvecskéjét árulja, s a bűnös emberisé-get korholja; s míg ő a brosúráit rakos-gatja egymás mellé a földre egy másikszimultán jelenetben Walden, a meg-gazdagodás apostola bankóival teríti beszállodaszobájának padlóját stb.

Konzekvensen is, az előadás stílusát ismeghatározó módon használja a rendező akellékeket. Általában véve csak jelzik azegyes tárgyakat, de amikor a kellékek-neka cselekvés alakulásában közvetlenszerepük van, akkor azok valódiak. A fel-fújható női testtel való játékot kellék nél-kül kell hitelesíteniük a színészeknek,ugyanakkor a könyvek és a bankók való-diak; az urakat jellemző alakú és nagy-ságú söröspoharak igaziak, de a sörivástjelezve kell eljátszani; a pálinkaivástpohár nélkül, csak játékkal érzékeltetik,miközben a városka imádott nőjét, Vlas-tiékát ténylegesen leöntik limonádéval ésígy tovább.

Ez a kellékhasználat elválaszthatatlanaz előadás színészi megvalósításától,amelyet a stilizáció és a hiteles létezés-mód egyszerre jellemez. A színészekjelenetről jelenetre, sőt néha egy jelenetenbelül is váltják szerepeiket. Egy-egyszínész hat-nyolc figurát alakít, tehátnyilvánvalóan e figurákat „megjátssza".A rendező pontosan tudtunkra is adja ezt,amikor az előadás, illetve a második részelején a szereplők különböző jelme-zeikkel vonulnak végig előttünk, minthaöltözőjükbe mennének, illetve amikor azéppen konkrét feladat nélkül lévő színé-szek beülnek a nézőtérre.

A kis tér, a közönség közelsége nemengedi meg a teátrális színészi eszközö-ket, tehát minden alakváltásnak preg-nánsnak, az aktust vállaltan felmutató-nak, de az alakoknak egy epizódon belülmaximálisan hiteleseknek kell lenniük.

A darab és az előadás sajátos humorá-ból következően a figurák többé-kevésbéelrajzoltak, vagy - főleg a darab másodikfelében - tipizáltak, de csak oly mérték-ben, hogy a karakteres alakok ábrázolásaa különböző helyzetekben eltérő mély-ségű hitelesség követelményének is meg-feleljen. Az abesszin császár látogatásátmegelőző jelenet szélsőségesen komikusmegoldásaival (Safranek Károly meggör-nyedt, félrebiccentett, remegő fejű, szél-ütött öreg pincérje, Schlanger András„néger táncot" lejtő étekkóstolója stb.)vagy a megtermékenyítőintézet germánistenalakjainak gyilkosan szatirikus - s abody building-őrületre is célzó - ábrá-zolásával szemben a vallatókat „csak" akabátjukkal, a hitleristákat sztereotip vo-násokkal tipizálja a rendező.

Az előadás játékformája egyfelől töké-letes együttes munkát igényel, másfelőlnagyfokú stilizációs, kreatív készséget.Mivel a színészek sok szerepet játszanak,természetes, hogy nincs kis és nagy fel-adat, a vezető színész éppen úgy játszikegymondatos epizódokat, mint ahogy akezdő színész dramaturgiailag fontos fő-figurát. Elmosódnak a szerepek közöttiterjedelmi és fajsúlyhatárok, mivel az ál-landó, intenzív és együttes jelenlét válikfontossá.

A színészi munka talán leglényegesebbjellegzetessége a játékosság. A szí-nészeknek nemcsak figurákat kell vál-tani, hanem játékstílusokat is. A kellék-használattal kapcsolatban már utaltamarra, hogy a reális és elképzelt kellékekmennyire meghatározzák a színészekjátékát, de e kétféle ábrázolásmód nemválik szét, az előadásban tökéletes össz-hangban van e két réteg, egy pillanatrasem válik zavaróvá a reális és az irreáliskellékekkel való játék egyidejűsége.

Az együttes munka és a játékosságmindvégig egységben van, elég, ha olyankiemelkedő pillanatokra utalok, mint azállomáshelyszín érzékeltetése (a konkrétalakokat éppen nem megszemélyesítő szí-nészek szolgáltatják a hangkulisszát), vagyDite búcsúja galambjaitól (Safranek moz-dulataival eljátssza, hogy a madarak hozzászállnak, esznek a tenyeréből, elrepülnektőle, s ehhez a többiek adják a burukkolás,a szárnycsattogás zaját).

S nemcsak különböző emberi típuso-kat, személyeket elevenítenek meg a szí-nészek; Dite utolsó stációjának négylábútársait, a lovat, a kecskét, a kutyát és amacskát egy-egy jellegzetes mozdulattal

vagy jellemző mozgássorral ábrázolják.Ez a fajta színjátszás szokatlan a hazaihivatásos színházakban, s Ivo Krobot kü-lönleges érdeme, hogy nemcsak koncep-cionálisan, gondolatilag, rendezőileg te-remtett kitűnő előadást, hanem erre ajátékstílusra inspirálni tudta a színészeket,akik láthatóan nem csupán végrehajtói arendezői elképzelésnek, hanem ejátékmódot élvező, örömmel dolgozótársalkotói Krobotnak.

A játék jellegéből következik, hogy aszínlap nem szerepek szerint sorolja fel aszínészeket, hanem betűrendben a köz-reműködőket. S ez így is van rendjén. Aszínészi munkáról valóban mindenek-előtta közösségi teljesítmény szokatlanulmagas, kiegyenlített színvonalát értékelvelehet szólni, hangsúlyozva, hogyszínészileg nincs gyenge pontja az elő-adásnak. A közösségi játék persze egyénialakítások összességéből tevődik össze,így néhány szereplőről külön is említéstkell tenni. A fiatal Dite szerepében Hor-váth László Attila a figura naivitását,hitét, bizalmát, tudásszomját hangsú-lyozza, s minden más alakban pontos ésmegbízható partner.

A felnőtt pincér szerepét Mátrai Tamásjátssza, az ő figurája éli át Dite mindenlényeges emberi drámáját, s ezeket aszínész igen érzékenyen ábrázolja, ki-emelve azt, hogy bármilyen nagy vál-tozások történnek is e figura körül, azalapjaiban változatlan célokkal, a külvi-lágra nagymértékben érzéketlenül téve-lyeg a világban. Ugyanakkor az alak hite-vesztésének ellentmondásos folyamatát isfinoman érzékelteti.

Gados Béla több azonos típusú figurátalakít, ő játssza a szállodatulajdonosokat:mindegyik más, mégis ugyanannak amentalitásnak a megtestesítője. Emelletttöbb kitűnő epizódban - vasutas, cigány,melós, költő stb. - villantja fel kitűnőkarakterizálókészségét.

Schlanger András számos kitűnő epi-zódja mellett Zdeneket, az élet élvezeteitszerető főpincért játssza (pompásan tán-col, szaxofonozik), aki ellenálló, majdhivatásos politikus lesz. A színész bravú-rosan érzékelteti Zdenek politikai pálya-futásának töréseit, a világosan látó politi-kus meghasonlását, pedig alig van ehhezszövege, szituációja. Schlanger testtartá-sával, megváltozó beszéd- és mozgásrit-musával, egy-egy szünettel, hangsúllyalképes teljes életet felmutatni.

Safranek Károly minden epizódja re-meklés, szélsőséges eszközökkel jellemzia különböző figurákat (jegyző, tábor-

nok, pincér, nőt vizitáló aggastyán stb.).Megrendítő a váltása, amikor Mátrai Ta-más galambot röptető mozdulatát átvéveátalakul Dite idősebb korú alakjává, hogyaztán iróniával, mély bölcsességgel éljemeg a pincér megtisztulási folyamatát.

Farkas Ignác, Katona Zoltán, JuhászGyörgy és a nők - Varjú Olga, MagyarÉva, Mester Edit, Molnár Erika - az emlí-tettekkel egyenrangú teljesítményt nyúj-tanak a többiekénél valamivel kevesebbcsillogással járó szerepeikben. S azok is,akiket a színlap fel sem sorol, de kisebbszerepeket játszanak - Walden, baltásszolga, illetve Siegfrid, zenekar - ponto-san illeszkednek a közösségi játékba.

E két vendégrendezés a lengyel és a csehszínház egy-egy jellegzetes stílusirányza-tával ismertette meg a színészeket és anézőket. Debrecenben csak részben sike-rült a lengyel színházi hagyományoktólkicsit távoli, azokat csak hírből ismerőszínészekkel egységes, a darab szellemétjól közvetítő előadást produkálni, a sajá-tosan lengyel problematikájú darabot ma-gyar körülmények közé átültetni. ViszontNyíregyházán az évad egyik legizgalma-sabb, minden tekintetben igazi stúdióelő-adás született, olyan előadás, amely elsö-pör minden kétkedést, s bizonyítja a ven-dégrendezések vitathatatlan hasznosságát.

Stanislaw Tym: A hajó (debreceni CsokonaiSzínház)

Fordította: Pályi András. Díszlet jelmez:Jerzy Michalak m. v. Zene: Mieczyslaw Mazu-rek. Rendezőasszisztens: Porcsin László.Rendezte: Andrzej Rozhin m. v.

Szereplők: Melis Gábor, Várday Zoltán,Solymosi Tibor, Sárközy Zoltán, PorcsinLászló, Bán Elemér, Kőszáli Ibolya, TóthZoltán, M. Horváth József, Dánielfy Zsolt,Kóti Árpád, Tihanyi Péter, Sziki Károly, BorAdrienne, Sz. Kovács Gyula, Németh László,Boros Mária, Vizy András, Ecsedi Zsolt,Hajdú Péter.

Bohumil Hrabal: Őfensége pincére voltam(nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház)

Fordította: Varga György. Forgatókönyv:Ivo Krobot és Petr Oslzly. Magyar színpadraalkalmazta: Bognár Róbert. Díszlet: DusanZdimal. Jelmez: Alice Lasková. Dramaturg:Petr Oslzly. Koreográfia: Zoja Mikitová. Zene:JiPí Bulis. Segédrendező: Várnai Ildikó.Rendezte: Ivo Krobot.

Szereplők: Farkas Ignác, Gados Béla,Horváth László Attila, Juhász György,Katona Zoltán, Magyar Éva, Mátrai Tamás,Mester Edit, Molnár Erika, Safranek Károly,Schlanger András, Varjú Olga.

KÖHÁTI ZSOLT

Kettévált esernyő

Operaegyütteseink IV. találkozója

Másodszor zajlott Szegeden a magyaroperaegyüttesek immár negyedik talál-kozója. A helyi Nemzeti Színház társulata(Szokolay: Vérnász - versenyen kívül;Verdi: Macbeth) mellett a Magyar ÁllamiOperaház (Rossini: A sevillai borbély), aNépszínház (Offenbach: A párizsi élet), agyőri Kisfaludy Színház (Bizet: Carmen),a pécsi Nemzeti Színház (Mozart: Figaroházassága), a debreceni CsokonaiSzínház (Puccini: Tosca) művészei léptekaz újjáépített Tisza-parti neobarokkjátszóhely rangos színpadára, a hagyo-mányos zeneértéséről, operaszeretetérőlismert szegedi közönség elé.

A versenybe nevezett hat előadásbólhárom egészen kitűnőnek minősíthető -ami nemzetközi viszonylatban is pompásarány. Verdi Macbethje Kerényi MiklósGábor rendezésében, Oberfrank Gézavezényletével, a szegediek előadásábanbizonyára megállná az összehasonlítást akülföld legkiválóbb teljesítményeivel is.

Igazi színház az, ami elénk tárul. Ke-rényi mintegy előlegezi a mű tárgyát:Macbeth megkísértetését a hatalomvágyáltal. Félmeztelen táncosok jelenítik mega címszereplő csillapíthatatlan ösztönét,indulatát (időről időre fölbukkanva őkhajszolják a hőst mind beljebb a trónértfolyó véres küzdelem szövevényébe);gyerekek kínálják meg az uralkodás tár-gyi jelképeivel. Vörös betűkkel ragyogföl a színpad elé vont tüllfüggönyön adarab címe - baljós figyelmeztetésként,hogy aztán tempósan haladjanak avisszafordíthatatlan folyamatok a végzetirányába.

Ez a fajta nyitány alatti előrejelzés,anticipáció más előadásokon is megfi-gyelhető volt (Vérnász, Figaro házas-sága), de csupán itt hatott érvényes,indokolt hatáselemként. Mint ahogyan azélő tűz is: amikor Lady Macbeth el-égetia férjétől érkezett, terhelő bizonyítékkéntnem kívánatos levelet. Egy egész hatalmigépezet embertelenségét sugall-jaKerényi. Az ő Duncan királyáért túl sokkönnyet ejteni nem érdemes: mindenhájjal megkent vén mihaszna, praktikákbafásult funkcionárius, aki a köszöntésekorátadott tulipáncsokrot azonnal egyszárnysegéd markába nyomja. Ez a

hatalmi mechanizmus fogja egy szempil-lantás alatt gyanúba - a cui prodest? elvealapján - Malcolmot, amikor az udvarDuncan haláláról értesül, és a jog szerinttrónöröklő fiatalember ész nélkül hajítja ela koronát, menekül a díszlet felső szintjére,vegyül az alacsonyabb rangú népség közé.Ebben a mechanizmusban az erő-szaké adöntő szerep, a Macbetheké, miként eztbizonyítja is az első felvonás zárótablóképe.

Lehet aztán vitatkozni azon: vajon amásodik felvonás erdőjelenetében nem túlközvetlen, szájbarágó utalás-e Macbeth ésembereinek módszerére a le-csüngő háló,mely Banquo pusztulását előlegezi?Másrészt azonban ott a pompás, filmszerűképsor: Lady Macbeth bordalt énekel,vidámságot erőltet a sunyítva ünneplőtársaságra, mialatt Macbeth állandóanretteg, látomásai vannak. igen, ez azelőadás átkerült ugyan a régi, alkalmijátszóhelyről, a moziból a szín-házba, deazért megmaradt igen kitűnő „mozinak",sőt: a térmélység növekedése folytán mégplasztikusabbá vált!

Igen szép megoldással jelenik meg anép a harmadik felvonásban, Lángoló ég-darab látható a szín középső hátterében,halkan, mozdulatlanul figyel a tömeg,hogy aztán előrenyomuljon, s átvegye aszót, Macduff jelenlététől is ösztönözve.

Kerényi hatásosan szerkeszti meg adarab irracionális szereplőinek látvány-világát. Sötét műanyag huzattal vonja be adíszletet, e lepel mögül minél kevesebbetmutat a boszorkányaiból: lelki tényezők,látomások ezek ugyanúgy, mint ahogyanBanquo véres árnya is az. Makai Péterkitűnő díszletének felső szintjéről ugrikegy ízben a boszorkányok tartottalepedőbe Macbeth - operaszínpadain-koriigencsak ritka módon. Rituális szín-ház ez- tagadhatatlanul a Ruszt-féle értelemben.Rituálé, ahogyan Kerényi Miklós Gábor anyitányjelenet gyerek-szereplőitvisszahozza az előadás végén: átemeliőket az egyik táncos a korábbanösszecsavart köpenyből alakított „spa-nyolfal" fölött; megtisztító szertartásnakvélhetjük ezt, a hatalomvágy fölkeltésé-ben játszott szerepük visszavonásaként.

Arról szól tehát ez az előadás, hogy atorzult hatalom nem pusztán torzult sze-mélyiségek következménye, hanem - is-métlem - egy társadalmi szerkezet, me-chanizmus velejárója. Malcolm és Mac-duff a záró tömegjelenetben karddal rontegymás felé - pedig csak szövetséget köt-nek; fegyverüket ennek a jelképekéntcsattintják össze. S Malcolm ugyanazt a

zsoldostisztet küldi egy óvatlan pillanat-ban Macduff háta mögé, aki Banquo meg-gyilkolását szervezte. Ám hogy az új király,Malcolm sem lesz túlságosan hosszú életű,arról vélhetőleg majd a felső szinten ge-beszkedő Fleance, Banquo életben maradtfia gondoskodik, egyetlen mozzanatot semszalasztva el a játéktéren történtekből.

Persze nem lehetett volna kimagaslóművészi tett ez az előadás, s nyilván:létre sem jött volna, ha nincsenek a szín-háznak olyan énekesei, mint NémethJózsef, Misura Zsuzsa, Gregor József,vagy akár Juhász József. Németh ezzelaz éneklésévei, alakításával legkiválóbbmélybaritonistáink közé emelkedett.Vak-

Verdi: Macbeth (szegedi Nemzeti Színház). Misura Zsuzsa (Lady Macbeth) és Németh József (Macbeth)

Rossini: A sevillai borbély (Magyar Állami Operaház). Kováts Kolos (Don Basilio( és Tóth János (Bartolo)

merőség és lelkifurdalástól táplált gyáva-ság ötvözetét alkotja meg Macbeth figu-rájaként. Hatalmas erejű hangja mindenfekvésben töretlen fényben ragyog, mégtán a megformálás szépségére kellenejobban ügyelnie. Misura Zsuzsa mintLady Macbeth: vörös hajzuhatagával fen-séges jelenség. Ez alkalommal némiképpkiegyenlítetlen volt a hangi produkció,de - például - az őrült Lady harmadik fel-vonásbeli jelenetében olyan csúcsra jutott,hogy csakis a legnagyobbakhoz hasonlít-ható (korábbi csillagaink közül - mond-juk - Takács Paulához). A friss SZOT-díjas Gregor József igen jó közérzetbenénekelte, játszotta Banquo szerepét, anem túlságosan hatásos, ám kényes szó-lam valamennyi követelményét pompá-san teljesítve. Macduff jelmezét JuhászJózsef öltötte magára, s a tapasztalt teno-rista most is meggyőzött arról, hogy amunkabírás, a koncentrált jelenlét mű-vészi többletté válhatik a mennyiségi föl-halmozódás egy pontján.

A Magyar Állami Operaház Békés And-rás rendezésében Rossini vígoperáját, Asevillai borbélyt mutatta be Szegeden. Szé-kely László klasszicizáló - Beaumarchaiskorát idéző - színpadképe s az előadásnémafilmburleszkre emlékeztető, vadulkacagtató stílusa között pompás és terve-zett feszültség képződött. A zene sugalla-tától - megítélésem szerint - korántsemfüggetlenül s legfeljebb a mű unalmas szín-reviteleinek emlékét kárhoztatva.

Mára nyitány alatt működésbe lépett aszínpadi masinéria. Nézőtérre függesz-tett csillár ereszkedett alább, lépcső for-gott elő a díszlet két szintje közöttiössze-köttetés leleplezése céljából,vasrács tagolta a színpad elő- s hátterét,függönyök dagadoztak stb. Itt mindenmegtörténhetik - sugallta a látvány.

Hát meg is történt majdnem minden.Főként az, hogy eddig mellékszereplő-nek vélt figurák nyomultak előtérbe.Tóth János mint doktor Bartolo elké-pesztő dolgokat művelt. Mack Sennethreemlékeztető maszkjában lezuhant a felsőszintről; egy oldalpáholyból billegett elő,testi épségét veszélyeztetve, majd ha-nyatt pottyant a páholy belsejébe. Smindeközben énekelt is: buffo-basszusszólamának maradéktalanul eleget tett,sőt: az ő ölében énekelte el Kováts Kolos azaz Don Basilio - a híresrágalomáriát.

A közönség - s a kritikusok egy része is könnyesre nevette magát ezen a pro-dukción, gageknek e sziporkázó parádé-ján, guruló kellékek - zongora, borbély-szék, spanyolfal - nyughatatlan sereg-

szemléjén. Gogoli hatáselemek működ-tek itt; Almaviva gróf igazoltatásakor azőrjárat tisztje úgy viselkedett, mint akiutóbb döbben rá, hogy megyei tanács-elnököt szondáztatott meg akaratlanul(első titkárról nem is beszélve).

Az előadás második része már fárad-tabb volt; a rendezés „megkegyelmezett"Almavivának és Rosinának, pedig Figarogúnyja méltán illethette volna őket Bé-kés András nyomatékával is. Akadtakpersze még ötletek: az esküvőhöz kigurí-tott piros szőnyeget a súgólyukból elő-meredő kar állította meg, és a kékvérűvőlegény s menyasszonya is kapott egy-némely fricskát, amikor a házasságszentségével összeköttetnek,egyszersmind megkoronáztatnak.

Meggyőző volt Bándi János (gróf Al-maviva) énekes teljesítménye és BokorJutta mint Rosina, a szerep mezzoválto-zatának érdekes-modern megtestesítője.Elegáns jelenségként lépett föl ÖtvösCsaba a címszerepben, de igazi játék-mesterré mégsem vált.

S - harmadjára - említést érdemel adebreceniek Tosca-előadása. A jó érte-lemben vett hagyományőrzés, a főszere-pek csaknem megalkuvásmentes „kioszt-hatósága" folytán is. Mert Kertész Gyularendező úgyszólván semmi olyasmit nemfedezett föl itt, amit BékásmegyertőlArhangelszkig ne hasonlóképp oldaná-nak meg. Lefogadhattuk, hogy ToscaFlória a szíven döfött Scarpia fejéhezgyertyákat helyez a padlóra, feszületetrak a mellére stb. Ám az előadásnak így isvolt két nagy pillanatsora: amikor a napo-leoni győzelmen fölujjongó Cavaradossit- Patrice Lumumba vagy chilei foglyokmegkínzatására emlékeztetőn - hajánálfogva vonszolják el a pribékek, s amikorTosca zokogva borul a mégsem csakszínleg kivégzett Mario holttestére.Könnyek szöknek ekkor még tán a legfá-sultabb színházjárók szemébe is.

Tosca, Pelle Erzsébet hódító és szívhezszóló volt; delelőjén éppen csak túljutotténekes csillagot bűvölt elénk. SebastianGonzáles magyarul énekelte Cavaradossifestő szólamát. Hangja, egyéniségeCarelli Gábort juttatja eszünk-be. Devajon miért büntetik őt - Szeged után(ott is volt szerződésben) most márDebrecenben is - azzal, hogy - képtelen Gonzáles Sebestyént faragnak belőle,rákényszerítve, hogy szövegmondásának habár kedves, szeretni való - fogya-tékosságai elvonják olykor a figyelmeténeklésének szépségéről, erejéről, sze-mélyiségének rokonszenves vonásairól?

Ez bizony parlagi meggondolás. Nyu-godtan engedhették volna, hogy eredetinyelven - ez esetben: olaszul - énekeljeszerepét. Scarpia báró rendőrfőnökGyapjas Tibor volt - hangban jobb, mintszínészi megformálásban: az az ördögivonzás hiányzott belőle, amely tán még akiszolgáltatott helyzetű Toscára semlehetett hatástalan.

Figyelmet keltett egy kis - és meggyő-ződhettünk róla, mégis milyen fontos -szerep énekes alakítója: Molnár Gábormint Spoletta, Scarpia báró jobbkeze.Groteszk küllemét szadizmussal ellen-súlyozó, nagyon is huszadik századi tí-pust rajzolt meg a művész - nyilván a ren-dező elgondolása szerint és hathatóssegítségével. s itt van az „úgyszólván"

kifejezés magyarázata, amikor föntebbazt írtam, hogy Kertész Gyula úgyszól-ván semmi újat nem fedezett föl Puccini eművének rendezőjeként. Spoletta figu-rájának ilyen elevenné tétele: rendezőilelemény is.

Mi háta végső tanulsága a szegedi ope-ratalálkozónak? Az, hogy nem szűkölkö-dünk tehetségekben, de a gondok orvos-lása most már elodázhatatlan.

Ha továbbra is hozzányúlhatatlan, kü-lön elbírálásban részesítendő kulturálisékítményként tevékenykedhetik a Ma-gyar Állami Operaház, miközben jó mű-vészeket nem foglalkoztat kellőképpen(lám: Németh Gábor, Jánosi Péter inkábba Népszínház operatársulatában vállalfeladatot, csak hogy szerephez jusson), sezalatt vidéken a zene-, balett- ésénekkar alapvető nehézségekkel küszkö-dik, magánénekeseket szinte „az utcáról"kénytelenek szerződtetni, addig ne isreménykedjünk a szegedi Macbeth szín-vonalán megvalósított előadásokban. Hi-szen egy Németh József formátumú ope-raénekest a mienknél gazdagabb orszá-gokban is csak két-három színház együt-tesen képes megfizetni, eltartani!

Egész Magyarországra szóló vállalko-zásokra volna szükség. Ismerjék megBudapesten is a győriek vonzó és becs-vágyó Carmenjét, Tas Ildikót, legyenscamillo a szegedi Németh József, lép-jen föl az ország zenés színházaiban akiváló Vajda Júlia (aki a legjobb volt aVérnász szereplői közül); tehát maradjonel a nevek mellől kinek-kinek a jelenlegiállomáshelye. Létesüljenek produkciók,amelyek az országot bejárva jutnak elBudapestre - és fordítva. Mert fővárosikörülményeket teremteni vidéki operáink-ban: ábrándkergetés, mostoha nyolcvanaséveinkben különösképp.

Nyilván a mostani helyzet és gyakorlattöbbeknek kedvez. Mert siránkozhatnak apénzszűke miatt, de konkurencia híjánmégis háborítatlanul produkálhatnak kö-zepes vagy annál is gyöngébb teljesít-ményt.

Fodor Géza, a Magyar Állami Opera-ház kitűnő dramaturgja, a szegedi opera-találkozó egyik eszmecseréjén mondottvitaindítójában a Népszínház társulatá-nak - s általában a vidék - nehézségeitaposztrofálta azzal: milyen áldozat rejlikolykor egyetlen színpadi kellék előállí-tása mögött. A párizsi élet (Offenbach)előadásán ugyanis kettészakad egy eser-nyő a huzakodó barátok, Fernand ésArmand veszekedése közben. Két félparapléval a kezükben merednek egy-másra. Kicsit ilyen helyzetben van amagyarországi operajátszás is; a honioperakultúra „esernyőjének" egyik felétBudapesten, a másikat vidéken szoron-gatják - belesorolva a Népszínházat is,ötfelől.

Már folyik a latolgatása annak: hollegyen az újabb találkozó? Pécsett?Győrött? Akárhol is: jó lenne, ha ezenmár a legkiválóbb magyar operaművé-szek - staggione rendszerű - előadásai snem városok vetélkednének.

Megfontolandó lehetne - talán - egyefféle szervezeti-működésbeli reform ki-terjesztése a magyar színházművészetnem operai területére is.

A következő számaink tartalmából

Bőgel József.1986/87-es színházi évad

P. Müller Péter:Pécsi évadok

Csizner Ildikó:Az átöltöztetett Moliére

Ungár Júlia:Tragédia - groteszkben elbeszélve

Pályi András:Pszichodráma és színház

Kiss Péntek József:Színház őrhelyen

GÁBOR ISTVÁN

Szeged nincs messzeBudapesttől

Két okom is van arra, amiért örömmelfogadtam el a kínálkozó lehetőséget,hogy Kőháti Zsolt írását megtoldjam amagaméval. Az egyik: csaknem háromévtizede látogatom több-kevesebb rend-szerességgel a vidéki operaelőadásokat,és az itt szerzett tapasztalataimat kiegé-szíthetem azokkal, amelyeket az elsődebreceni operatalálkozó kivételével atöbbi három alkalmával szereztem. Azelejétől a végéig ott voltam valamennyielőadáson és vitán, és ebből következikvállalkozásom másik oka. Méltatlannakérezném, ha a SZÍNHÁZ olvasói a há-rom előadásról szóló beszámoló - A se-villai borbély, Tosca, Macbeth - mellettnem értesülhetnének a másik háromrólis. Ezek a játék időrendjében: a Vérnász,A párizsi élet, Figaro házassága. (Meg-jegyzem, hogy a hetedikről, Bizet Car-menjének győri előadásáról már szóltama SZÍNHÁZ idei, májusi számában.)

Megvallom, csak Kőháti Zsolt írásábólés a fesztivál díjait követő vitákból,olykor méltatlankodásokból értesültemarról, hogy Szokolay Sándor Vérnászá-nak szegedi előadása versenyen kívülszerepelt a programban. Ez a tény nem-csak a nézők, hanem a hattagú zsűri előttis rejtve maradt, különben nem adtunkvolna díjat - tegyem hozzá: meggyőző-désem szerint teljesen megérdemelten -Vajda Júliának a Vérnászban nyújtott epi-zódalakításáért és Oberfrank Gézának aSzokolay-opera vezényléséért.

Nyomban meg kell jegyeznem, ha márOberfrank Géza nevét leírtam: ez a jó föl-készültségű muzsikus, aki Felsensteinmellett a berlini Komische Operben na-gyon kitűnő iskolát járt ki, magasra tette amércét a szegedi operajátszásban.Jelentőségét egyik cikkemben VaszyViktoréhoz, a szegedi operakultúra meg-alapítójáéhoz hasonlítottam. Utólagazonban be kell látnom, hogy mintminden hasonlat, ez is sántít. Mertjóllehet, Vaszy Viktor rendkívül nagyformátumú művész, zenepedagógus volt,lényegesen jobb körülmények közepetteműködött. Az akkori jobb anyagihelyzetről nem is beszélve, Vaszynaknem kellett éveken át egy zenélésreteljesen alkalmatlan mozihelyiségbenoperát játsza-

nia. Anélkül, hogy túlbecsülném Ober-frank érdemeit a szegedi zenei életben,azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogya tavaly tavasszal a moziban bemutatottMacbeth a kereteket lényegében meg-tartva, csak nagyszínpadra áthangszerel-ve nyerte el a zsűri egyhangú ítélete alap-ján a fesztivál nagydíját.

Abban az elhatározásban, hogy alignegyedszázaddal a Vérnász 1964-es buda-pesti bemutatója után, a Szegedi Nem-zeti Színház is műsorára tűzze SzokolaySándornak világkarriert befutott művét,érzésem szerint a mű iránti szeretet mel-lett némi hetykeség is szerepet játszott. Akivagyiság nemegyszer adott lendületeta Budapesten kívüli színházi életnek.Pusztán zenei emlékeimre hagyatkozvautalhatok a budapestivel játékosságábanbátran versenyre kelő pécsi és győriBohéméletre, a zenei megvalósításábantökéletesnek mondható szegedi Nabuc-córa, Rózsalovagra és A sevillai borbélyra,a debreceni Traviatára, Fidelióra, vala-mint ugyanitt Petrovics Emil két operájá-nak, a C'est la guerre-nek és a Lysist-raténak egy előadáson való műsorratűzésére. Mind e között azonban márklasszikusnak mondható az ősforrás: aVámos László rendezte 1956-os debre-ceni Bánk bán, címszerepében az azótaelhunyt csodálatos hangú baritonistával,Lothár Miklóssal.

Mindezek a produkciók és még na-gyon sok további, amelyeket ezúttal nememlítettem, azt bizonyítják, hogy amatöbb mint harminc év alatt, amióta - akorábbi szórványos szegedi, debreceni,miskolci kísérletek mellett - vidéken isrendszeres operajátszásról beszélhetünk,felnőtt Budapesten kívül egy magas szín-vonalú zenei kultúra, és ezt már huzamo-sabb ideje nem lehet számításon kívülhagyni. Ennek egyik jele éppen a Vérnász,amelynek szegedi előadása a budapestibemutatón a Kórodi András és MikóAndrás mellett tevékenykedő OberfrankGéza személyes érdeme is. Mai modernoperát ugyanis nemcsak elfogadtatni, ha-nem valósággal operettsikerré is formálninem csekély jelentőségű tett. Más lapratartozik, hogy miféle sznobizmus vagyegyéb meggondolás gátolta meg például azenés színházakat abban, hogy Vántus Ist-vánnak érzésem szerint a Petrovics Emil ésSzokolay Sándor művei mellé méltán fel-sorakoztatható Aranykoporsója Szegedenkívül másutt nem kapott színpadot.

Zeneileg tökéletesen kiérlelt produk-ciónak lehettek szemtanúi Szegeden aVérnász nézői. Oberfrank Géza a zenei

előírások tiszteletben tartása és a kotta-fejekben foglalt stílus pontos közvetítésemellett a modern muzsikát a mai hallga-tók igényeihez közelítette. Igaz, ebbenszerepet játszott a mű bemutatója ótaeltelt negyedszázad sok-sok zenei ta-pasztalata, ám mindez kevés lett volna amostani befogadáshoz, ha az érzékleteszenei közvetítéshez nem járult volnahozzá a mű eszmei mondanivalójából ésa markáns muzsikából egyként követ-kező szépségesen feszes drámai cselek-mény. Miután zenei előkészítés, vezény-lés és rendezés egy kézben egyesült,Oberfranknak sikerült próbára tennierendezői képességeit is.

Annak ellenére, hogy nem vagyok híveaz „ide nekem az oroszlánt is" gyakorla-tának a színházban - Oberfrank egyebekközött Smetana Az eladott menyasszonyszegedi előadásának fordítójaként is je-gyezte a produkciót -, tisztességgel elkell ismerni : rendezés és zenei irányításegysége szerencsésen ötvöződött a Vér-nász esetében. A dirigens pontosan tudta,mit akar a zenekarban megvalósítani, ésezt ábrázolta a színpadi cselekmény is.Ezen kívül annak is tudatában volt, hogyénekeseitől mennyit kívánhat meg,meddig mehet el a meg-szólaltatás ésjáték iránti igényeiben. Jól példázza eztNémeth József hatalmas erejű, drámaianmegmintázott Leonardója, amelybenelszántság, sorsszerűség, misztikum,féktelen érzelem egyesült mind a hangimegformálásban, mind a játékban.

Bajtay Horváth Ágota színészi képes-ségeire ugyanúgy építhetett a rendező-dirigens, mint ápolt, tiszta, a modernzenei stílust is értőn közvetítő énekére.Az az érzékien gyönyörű Menyasszony,akit ő alakít, egyszerre forralja fől ésfagyasztja meg maga körül a levegőt. Tra-gikus szülői sorsot hordoz e spanyol kör-nyezetben játszódó Parasztbecsületben, aMascagni operájánál nagyobb szerepetkapott Anya, akit Gortva Irén idéz elénknagy elhitető erővel, félelmet árasztógesztusaival és énekével, a végzetet elő-revetítve. Méltán csatlakozik hozzájukBálint Ilonának a gyermekét csodálato-san szép dallal altató, jövőjét féltő fele-sége, Vajk Györgynek a féktelen vetél-kedésben alulmaradó vőlegénye, Var-sányi Mária szigorúan rideg anyósa ésmind közöttük kis szerepében szánnivaló, bátortalan cselédasszonyként a fi-gyelemre méltó tehetségű Vajda Júlia,aki okkal érdemelte ki a zsűritől a legjobbepizódalakítás díját.

Mira Jánosnak emberi alakzatokat isformázó, a cselekményhez pontosan il-leszkedő díszleteiben, Ék Erzsébetnek, akét családot elválasztó társadalmi ésemberi különbségeket jól érzékeltető jel-mezeiben folyt a játék, amelynek feszes-sége, emelkedett szépsége, líraisága atavaly novemberben látott előadás ótacsak növekedett.

Kétségtelen, hogy a vendéglátó szege-diek nagy előnyben voltak a többiekkelszemben, hiszen számukra csak a másikkét tagozat műsorrendje és a zeneigaz

gató elfoglaltsága csökkenthette a pró-bák számát. Nem így az idegen színpad-dal általában csak aznap ismerkedő ven-dégtársulatok. Még ha az anyagiak lehe-tővé tették volna is - ám valójában nemtették! - a hosszabb próbaidőt, az a tény,hogy minden este más és más társulatlépett a színre, korlátozta a lehetősége-ket. A színpad egyik paradoxona a sokközül, hogy ez nem mindig vált azelőadások hátrányára. (Csak zárójelbenjegyzem meg, mert annak idején írtammár a Carmen győri előadásáról, hogyennek a produkciónak nagyon jót tett amásféle környezet, például a kisebb szín-padnyílás és mélység, Vata Emil díszleteimost nem keltették a beszorítottság érze-tét, és bizonyos motívumok elhagyása,egyebek között Carmen szerepének érle-lődése feltétlenül jól érvényesült. TasIldikó méltán kapta meg a legjobb nőifőszereplő díját, és szeretném remélni,hogy ehhez a közben eltelt idő is jótéko-nyan hozzájárult.)

A változó környezet és a további érle-lődés előnye a legjobban a Népszínházoperatársulatának előadásán volt lemér-hető. Offenbach vígoperáját, A párizsiéletet - Kertész László, a rendező tudtá-val és egyetértésével, mert erre mindigsúlyt helyezek, utólagos reklamálásokelkerülése miatt - az egyik főpróbán lát-tam. Mivel hosszabb időre elutaztam,csak az akkor szerzett benyomásaim alap-ján írhattam róla kritikát. Akkori vélemé-nyem nem volt mindenben hízelgő. Ezt ameglehetősen gyönge szálakkal össze-fércelt, laza librettót - amely H. Meilhacés L. Halévy urak jól összeszokott kettő-sének nem válik a legnagyobb dicsősé-gére - csak az Offenbach-zene és néhánynagyon jó alakítás tarthatja össze. A ze-nekar a szegedi előadásra kibővült, ésezért is László Endre gyakorlott kezealatt a muzsika a színház jó akusztikájútermében a korábbinál lényegesen szeb-ben szólt.

Jobban érvényesültek a színpad és anézőtér közötti nagyobb méretek miatt arendező kitűnő gagjei is. Például aKőháti Zsolt említette kettévált esernyő, aszegénységet és álságot jelképező, elre-pedt kabát, a vendégek falánksága miattpillanatok alatt eltűnő büféasztal, a ked-ves árnyjáték, az egykori párizsi világ-kiállítás szabadosságát és prüdériáját egy-ként jellemző szemérmes játék, a mez-telen szobor letakarásával, és még sokegyéb motívum most kiérdemelte a hálásközönség hangos derűjét és örömtelinevetését.

Szokolay Sándor: Vérnász (szegedi Nemzeti Színház).Vajda Júlia (Cselédasszony) és Bajtay Horváth Ágota (Menyasszony)

Némely szerep is lényegesen érettebbévált a közben eltelt időben. Közöttükmindenekelőtt Bihari Tóth Zsuzsa iró-niája mélyült el a kikapós Gondremanksvéd báró feleségeként, a külsőségekrőljobban ráirányítva a figyelmet szerepé-nek humorára és mindenekelőtt széphangjára. A társulatból, amelynek tagjaiazúttal is meglehetősen egyenetlen szín-vonalon komédiáztak, kettőjüket szeret-ném kiemelni. Laczi Júlia alakításábanannyi a báj, a kecsesség és a humor,amennyit csak az operett műfaja megkí-ván, amellett nagyon szépen is énekel.Zöld Ildikó mint a félvilági Metella elő-adója rendkívül dekoratív jelenség a szín-padon. A most látott előadáson hiszté-riázásából is sokat visszafogott, ugyan-akkor kellemes hangja azt a kérdéstsugallja, hogy adandó alkalommal nemlehetne-e kipróbálni a főszerepben is.

Ez annál is elképzelhetőbb, mert aNépszínház operatársulata valódi együt-tessé olvad össza az előadások során.Többször említettem már, itt csak mon-danivalóm alátámasztására ismétlem meg:ez az egyetlen olyan muzsikáló közösség,ahol a főszereplők és a kórustagok ugyan-azokból tevődnek össze. Azaz, aki előző-leg áriát énekelt, az az átöltözéshez szük-séges idő elteltével statisztaszerepet töltbe és fordítva. Amiből az is következik,hogy a Népszínház operaegyüttese ren-delkezik a hallott szegedi előadások kö-zül a legkiegyenlítettebb hangzású kar-ral. Itt zeneileg képzett énekesek dalol-nak csoportosan is, ami a többi társulat-ról aligha mondható el. Még a dicséretesszegedi produkciókban is fölfedezhetőkvoltak kisebb-nagyobb döccenők a társaséneklésben, hogy a többi együttesről neis beszéljek.

Anélkül, hogy elébe vágnék továbbimondanivalómnak, itt jegyzem meg : úgytűnik, hogy a zenés színjátszás töménte-len gondja közül, szerintem, a legsúlyo-sabbnak a kórus látszik. (Mi sem bizo-nyítja ezt szemléletesebben, mint a Pla-cido Domingo és Tokody Ilona fémje-lezte Aida április 20-i Erkel színházbelielőadásán bosszantóan hamisan éneklőférfikórus. Azóta több Verdi-előadást isláttam ugyanebben az épületben, éskénytelen vagyok arra gondolni : Verdittalán nem szíveli eléggé az Operaházkórusa.) Említhetnék példákat más ope-ratársulatokból is, ami megítélésem sze-rint még akkor is igaz, ha a szegedi együt-tes karigazgatója ezért a munkásságáértkapta meg a fesztivál egyik díját.

Mozart vígoperáját, a Figaro házas-ságát, a pécsi Nemzeti Színház opera-együttese mutatta be. Itt jegyzem meg,hogy a debreceni és szegedi színház, abudapesti Operaház utána pécsi épületetis elérte végzete. E nagyjából egy időbenépült színházak egymás után értek meg afölújításra, csak pénz, elhatározás kér-dése, hogy melyiknek a renoválásáramikor került sor. Úgy tetszik, a pécsiekvoltak a legtürelmesebbek, és ők vártak alegtovább arra, hogy az átépítés neme-zise hozzájuk is eljusson. Tapasztalatbóltudom, hogy az ilyen rekonstrukció mitjelent az énekes társulat szempontjából.Debrecenben és Szegeden - amint errőltöbbször beszámoltam a SZÍNHÁZ ha-sábjain is - kamaraszínház gyanánthasznált mozihelyiség pótolta a játékszem-pontjából kiesett színházi épületet.Mind-két város közönségénekbecsületére vált, hogy az operatársulatmeg tudta őrizni nézőinek tekintélyesrészét, és remélem, hogy így történikPécsett is.

Ahhoz azonban, hogy a zenekedvelőkne szokjanak el a színháztól, mind a deb-receni, mind a szegedi zenei vezetésneknémileg át kellett hangolnia műsorrend-jét, és a változó körülményekhez igazíta-nia az előadandó dalműveket. Ez többé-kevésbé sikerült is; ezekben az ínségesévekben született meg például Debre-cenben Donizetti Vivat Mama!-jának,Szegeden pedig Smetana Az eladottmenyasszonyának és az imént említettMacbethnek érdekes, izgalmas előadása.Szívből kívánom, hogy Pécs se veszítse elközönségét, még akkor sem, ha ugyan-azon a kamarahelyiségen több tagozat-nak kell is osztoznia.

Azért kellett mindezt előrebocsáta-nom, hogy megértessem az olvasóval:csak nagy kompromisszumok árán szü-lethetett meg az operarészleg első elő-adása - amint a fesztivál műsorfüzetébena pécsi operatársulat vezetője, MarczisDemeter írja, „honfoglalása" - a kamara-színház nagytermében. Az együttesnek

Bizet: Carmen (győri Kisfaludy Színház).Tas Ildikó (Carmen) és Győrgyfi József (Don José)

világszínház

hosszú ideje nem volt önálló operaren-dezője, és a bemutatókat vendégekkeloldották meg. Nem fejtem ki a szakmaifolyóiratban, mit jelent a művészek ésközönség számára, ha nincs az operatár-sulatnak olyan irányítója, aki viszonyla-gos rendszerességgel karbantartja a pro-dukciókat. Most Vámos László egyiknövendéke, az 1982-ben a rendezői sza-kon végzett Éry-Kovács András kerültPécsre, és munkája azzal biztat, hogy atársulat a zene világában jól tájékozódó,amellett a körülményekhez alkalmaz-kodni képes szcenikai vezetőt kapott.

Éry-Kovács abban látszik igazodnimestere példájához, hogy a remekművetnem óhajtja a maga erőszakolt ötleteivelmegtűzdelve előadni. Úgy tűnik, hogy azelőzőleg tanári diplomát szerzett rendezőbízik Mozart zsenijében, és nem hiszi azt,hogy ezt kiagyalt jétékokkal kellmindenáron közelebb hoznia napjainkközönségéhez. Becsülendő törekvés ezkorunkban, amidőn nem kevés opera-rendező úgy szeretné megvalósítaniönmagát, hogy túlzó értelmezéssel terhelimeg némelykor a cselekményt. Arendezői díjat Kerényi Miklós Gáborralmegosztva nem utolsósorban azért kaptameg Éry-Kovács, mert a hagyomány-őrzés - különösen klasszikus zeneműnél -legalább olyan dicséretes erény, mint ahamis vagy, annak vélt bálványok le-rombolása. Éry-Kovács András Konkoly-Thege Klárának szerény kivitelezésű ésnyilvánvalóan a kényszerítő körülmé-nyeket is figyelembe vevő, mégis viszony-lag látványos és jól bejátszható díszleteiközött élni engedi a Mozart-zenét, csupánaz értelmezéshez szükséges elemek-keltetézve meg az előadást. A víg jelenetekúgyis mulattatók, hogy nem mennek túl amuzsika meghatározta kereteken, és nemnyomják azt agyon. Vitatkozni legföljebbHorváth Éva jelmezein lehet-ne; néhányjó kosztüm és maszk mellett a rikító színűparókák fölöslegesen terelik el afigyelmet a játékról és a muzsikáról.

Breitner Tamás zenei vezetése jól meg-alapozott hagyományokra támaszkodhat,ám tradícióteremtő az a több mint másfélévtized is, amelyet e nagy színpadi gya-korlattal rendelkező dirigens Pécsett máreltöltött. Mozart-értelmezése világos, ésmind a zenekar, mind az énekesek szá-mára jól követhető. Általa az egyik leg-jobb zenekari produkció hallgatói lehet-tünk a fesztiválon.

Örömmel tapasztaltam, hogy a pé-csieknek egyelőre jelentékeny énekes-gárda áll a rendelkezésére, csak sikerül-

jön is őket megőrizni a mostoha körülmé-nyek közepette. A társulatnak egyik legré-gibb, méltán megbecsült tagja, a rendkívülmuzikális és jó fölkészültségű NémethAlice. Grófnéja teljes mértékben mozartiihletésű, énekének magas színvonalát aszerényebb alakítókészség sem rontja le.Susanne-ként Geötz Judit ugyancsak fi-gyelemre méltó tehetségről tanúskodik,hangjának fénye és szép színe csak bizo-nyos helyeken válik olykor kissé élessé.Benei Katalin bájosan előadott és hangilagis kellemesen megformált apródja, EgriSándornak mértéktartó játékkal jellemzettFigarója mellett Vághelyi Gábor másodikfelvonásbeli áriájában igazolta azt a meg-győződésünket, hogy Almaviva grófként apécsi operatársulat egyik nyereségévé vált,amióta Szegedről idekerült.

Az egészében véve ízléssel, nagy zeneibiztonsággal előadott Mozart-opera né-hány énekesi pontatlansága, kidolgozat-lan, nyers részlete arra figyelmeztet, hogy aBudapesten kívül működő operatársulatoktagjai a hangképzés szempontjából is hát-rányosabb helyzetben vannak fővárosi pá-lyatársaiknál. Bölcsen javasolta az előadá-sokat követő ankéton Fodor Géza, azOpera-ház dramaturgja, hogy a jövendőoperafesztiválokat érdemes volnaösszekötni énekesek számáramesterkurzusok rendezésével.

Az operajátszás sok gondja mellett -ezeket csak címszerűen említem : a tapasz-talatcsere hiánya, az utánpótlás problé-mája nemcsak az utcáról bekerülő kórusta-goknál, hanem magánénekeseknél és mu-zsikusoknál is, a budapestinél lényegesenmostohább gazdasági körülmények, néhola színházi vezetés érdektelensége és kö-zönye - örvendetes volt e hat vidéki elő-adáson megtapasztalni azt, hogy Szeged,Győr, Pécs, Debrecen sem földrajzilag,sem zenei színvonalát tekintve nincs mármessze Budapesttől. Sőt, van, ahol ezt atávolságot a budapesti Operaháznak kelle-ne behoznia; a szcenikailag vitatható, dezenei megoldásaiban mindenképpen sokkívánnivalót maga után hagyó A sevillaiborbély-előadásuk a példa erre. Arra márgondolni sem merek, hogy a vidéki társula-tokkal szemben, amelyek tudomásom sze-rint komolyan készültek erre a fesztiválra,és jelentős ügynek tekintették, az országelső zenés színháza talán nem vette annak.

Ma még nem tudni, mikor és hol lesz alegközelebbi fesztivál, de egyben csak-nem biztos vagyok: erre az összejövetelremár valamennyi budapesti és vidékioperatársulat a megfelelő megméretésreményében kénytelen lesz minden eddi-ginél alaposabban előkészülni.

ALEKSZANDR SZVOBOGYIN

Jefremov

A Szovjetunió Kulturális Minisztériuma, aMűvész Színház vezetőségének javaslatá-ra, a színházat egyesületté szervezte át,melynek tagjai két önálló színpad (a régi ésaz új épületben), a műhelyek, a színházmúzeuma és stúdiója. A régi épületbe visz-szaköltöző társulat vezetője, az egyesületművészeti vezetője Oleg Jefremov, az újépületben maradóé pedig V. Sz. Anurov. Azegyesülés eszmei-művészeti irányítója azigazgatói tanács, melynek elnöke az egye-sülés művészeti vezetője, tagjai a tagszerve-zetek vezetői.

Harmincéves ismeretségünk során meg-szoktam, hogy soha, még a teljes egyet-értés, a beszélgetőpartnerral való teljesazonosulás során sem tárulkozik fel egé-szen. Ne várjunk tőle olyat, amire nemképes. A racionalitás soha nem hagyja el,de a hátsó gondolatot megveti.

Az utóbbi időben hol itt, hol ott hallom(igaz, nem kimondottan csillogó elméjűemberektől), hogy Jefremovra rosszhatással van X., vagy hogy Jefremovnálmindent Y. csinál.

Csak mosolygok. Lehet hatni Jefre-movra? Meg lehet csinálni valamit Jefre-mov helyett? Az emberismeret teljes hi-ánya kell ahhoz, hogy így beszéljenekróla. Ördögöt lehet rá hatni! Még elkép-zelni sem tudok valakit, aki ennek jobbanellenállna. Bár mindenhonnan és min-denkitől összegyűjti a véleményeket, rend-kívül nyitott. De makacssága sztoikusmakacsság, hajthatatlansága végleges hajt-hatatlanság. Mint igazi színházi ember,több tucat kerülő utat ismer a cél felévezető úton. (Ki ne ismerné ezeket azorosz színház művelői közül?) Szívébevéste Nyemirovics-Dancsenko tanítását,mely szerint kompromisszum nélkül szín-házat sem létrehozni, sem vezetni nemlehet. De fantasztikusan, olykor fanati-kusan célratörő. Évekig képes ragaszkod-ni elképzeléséhez, újra meg újra vissza-térve ahhoz, amit kigondolt. Ha márkigondolta! A „társadalom hőse", a „mifiunk" egyszerű külseje mögött - ki min-denkit meg nem tévesztett ez a külső! -tiszta és állhatatos elme, emberi össze-

tettség, egyéni jellem és olyan sors áll,amelytől nem idegen a drámai össze-ütközés.

Emlékszem egy régi elfogadásra aSzovremennyikben. A Kinevezést, egyiklegtökéletesebb előadását mutatta be.Ironikus, elegáns, világos volt, mint egybalett. Akkoriban élesnek számított. Főtémája - hogy mai politikai nyelvet hasz-náljunk - a káderkérdés. Alapgondolata :tehetséges, okos, szakképzett emberek,foglaljátok el a vezető állásokat! Ne hát-ráljatok meg az alkalmazkodóképességbűvészei, az ügyeskedés lírikusai előtt,akik élősködnek munkátokon! Ne állja-tok félre, ne hivatkozzatok vezetésrevaló állítólagos alkalmatlanságotokra!Ő játszotta Ljamint, csodálatos szí-

nészi munka volt. De a darabot nemfogadták el. Nem és punktum. Ma márnehéz lenne felidézni az ellenvetéseksorozatát, ha meg sikerülne, a mai olvasómeg sem értené, annyi benne a sületlen-ség, a kicsinyesség...

Két éjszaka egyfolytában vitatkoztak.Jefremov hajlandó volt még dolgozni adarabon, apró kompromisszumokat kö-tött, jelentéktelen replikákat kicserélt, dea lényeg mellett végig kitartott. sgyőzött.

Így járt évek múlva a MHAT-ban is azÖrökül hagyom rátok című darabbal, amitaztán Így győzünkre kereszteltek át. Va-laki úgy gondolta, ez nyugodtabb cím.Ugy állta a több hónapig folyó harcot,mint az ostromot. Így volt ez RoscsinGyöngyház Zinaida című darabjával is -hat éven át harcolt érte. (Minden egyébmellett erőt kellett vennie még egy fe-lelős elvtárs humorérzékének teljes hi-ányán is.) Most folynak a próbák. Vampi-lov Vadkacsavadászatát tizenegy évvelazután rendezte meg, hogy először jelen-tette be rá igényét. Az előadás nem váltszínházművészeti felfedezéssé, de szá-mára fontos volt, hogy a saját és a másoktudatában is föltegye ezt az átkozott pon-tot, és lezárja a harcot. Mert ő harcos. Smindaz a legjobb és egyedi, ami az őművészi és született vezetői alkatábanrejlik, társadalmi sorsának kritikus pilla-nataiban energiagóccá sűrűsödik össze.

Jefremov színészi játékmódja egyedi.Talán dokumentálisnak nevezném, bár aszínháztudomány ilyet nem ismer. Nemromantikusnak, nem pszichologikusnak,nem is - mondjuk - ábrázolónak, hanemdokumentálisnak. Játszhat jobban, játsz-hat rosszabbul, játszhat megrázóan, debárhogy is, mindig hűen játssza sze-repeit.

Lehet Jujdefáj a Jujdefáj 66 című film-ben. Lehet Dolohov a Háború és béké-ben. (Nem tudom elfelejteni, ahogy aPierre Bezuhovval vívott párbajjelenet-ben a földre zuhant, és dühödten, mohónette a havat, hogy lőni tudjon. Egyre arragondolok, hogy biztosan Puskin is így. ..) Lehet Ivanov, a páncélos tiszt az Élőkés holtak című filmben, aki a háborúelején, a legnehezebb percben megállítjaa futókat. Optimistán állhatatos figura atragikusan kilátástalannak tűnő pillanat-ban. Lehet Burov körzeti megbízott arégi Szervusz és viszlát című filmben, amiegy mesterkéletlenül egyszerű és külsőmegnyilvánulásaiban szigorú szerep. Nemtudom, észrevették-e, hogy a rendőrökegészen másképp viselik az egyenruhát,mint a katonák, minden bizonnyal azért,mert állandó kapcsolatban vannak a civillakossággal. Én csak azután figyeltem felerre, hogy láttam Jefremovot ebben aszerepben...

Jefremov analitikus színész. Hőseinekvalódisága, a figurát meghatározó társa-dalmi helyzet analíziséből keletkezik,ami az ő számára természetes. RozovÖrökké élnekjében az öreg Borozgyindoktor mögött ott érezzük azoknak azorosz embereknek az évszázados fejlő-dését, akik történelmi tevékenységükkelrákényszerítették a világ szótárait, hogymásképp, oroszosan értelmezzék az in-telligencia szót, habár maga a szó Nyu-gatról került hozzánk. A kritika által sze-rintem kevéssé értékelt Jefremov-alakí-tás Gelman Négyszemközt mindenkivelcímű darabjában az ellentétes erkölcsivéglet emberét ábrázolja. Egész hazafiúitemperamentumát, széles történelmi éstársadalmi általánosításokra való, csak atudós szociológuséhoz hasonlíthatóképességét - igazi, MHAT-os színészifelkészültségét nem is említve - arrakoncentrálta Jefremov, hogy a nézőkszeme előtt bogozza ki az okok és követ-kezmények e gubancát, és bebizonyítsa,hogy téves, hibás, megrekedt, mozdulat-lan gazdasági körülmények - egyszerűb-ben mondva „termelőeszközök" - lábuk-ról a fejük tetejére állítják a „termelésiviszonyokat" is. Az erkölcstelenség lánc-reakcióját váltják ki, amely a visszahatástörvényének engedelmeskedve sújtja agazdaságot is, az erkölcstelenség hordo-zóit is. Mert itt mi most, a párt által, atársadalmi élet minden területénkezdeményezett történelmi, forradalmiváltozások után értjük (bár, mellesleg,még messze nem mindenki!), hogy isvan a dolog, de akkor!. . .

Jefremov, a színész végtelenül érde-kes, kimeríthetetlen téma. Az út, ame-lyen fiatal korában elindult, más iránybavitte. Színházművész lett abban azOroszországban kialakult értelemben,amelyben ezt a szót a nagy Scsepkin ótahasználják. Nemcsak színész, habár ki-váló. Nem rendező, ha kiemelkedő is,hanem szélesebb, általánosabb értelem-ben színházművész.

Ebben a minőségében első cselekedete1956-ban a Szovremennyik Színházmegalkotása volt. Romantikus korszakaez az ő és mindazok életének, akiket ma aszínház alapítóiként emlegetünk. S önöktudják, vagy legalább sejtik, mit jelentettazokban az években (az azt követőkbenmég inkább) színházat alulról hozni létre.

És megvan a Szovremennyik, a nézőknéhány generációja számára a legszebblap a színháztörténetben. Kulturális, tár-sadalmi jelenség a leningrádi (tovsztono-govi) Drámai Nagyszínházzal együtt.

Jefremov, a MHAT stúdiójának fiataltanára, a Központi Gyermekszínház(amely éppen ezekben az években váltfelnőtté a színházak között) sikeres szí-nésze mindent odadobott egy ingatagtalajon nyugvó ötletért: olyan színházatcsinálni, amely Sztanyiszlavszkij ésNyemirovics-Dancsenko valódi művésziés társadalmi elveire épül fel.

Szerencsésnek mondhatom magam,mert alkalmam volt közelről megfigyel-ni, néha pedig részt is venni minden-napi életében. Milyen csodálatos volt ajefremovi évek Szovremennyik Színhá-za! Jefremovhoz szinte tapadtak a külön-böző, gyakran egyáltalán nem színháziszakmájú emberek. Úgy építette fel szín-házát, mint egy kőműves, mint egy admi-nisztrátor, mint egy apa. Ha ez nem hang-zana ironikusan, azt mondanám, mintegy isten. Mivel egy színházat nem meg-szervezni, hanem megteremteni kell. silyen színházteremtő képességgel vanmegáldva Jefremov.

Legalább tíz éven keresztül a Szovre-mennyik minden előadása esemény volt.Sok ezer barátja volt, de több tucat el-lensége is, méghozzá befolyásosak. Most,az eltelt évek csúcsáról visszatekintveelmondhatom, a színház legjellemzőbbtulajdonságával vonzotta a nézőt: de-mokratizmusával. Azzal, hogy nem akarthazudni az életről, hogy normális emberiszóval szólt a nézőhöz.

És az állandó harc, ami a Szovremeny-nyikben természetes, mindennapi jelen-ség volt.

De a színház természetének van kétszabálya, a többi kisebb, de szintén fel-tétlen követelmény mellett két alapvetőszabálya.

Az első : életképes színház, olyan,amelyik újat mondhat, csak „alulról",stúdiószínházból jöhet létre egy olyantehetséges vezető, művész körül, aki új, akorral egybehangzó, azt megelőző esz-méket képvisel. A Szovremennyik sike-rét, azt a helyet, amelyet színházi vilá-gunkban betölt, éppen ennek a szabály-nak betartása hozta meg.

A második: eredeti programjával aszínház egy adott ideig képes létezni. Eztaz időt meg lehet hosszabbítania „fiatalí-tás" különböző módszereivel. Így jártakel a Művész Színház alapítói is a magaidején, amikor a színház körül létrehoz-ták a fiatal stúdiók rendszerét.

A Szovremennyik létének tizedik évé-ben belső krízisjelenségek ütötték fel afejüket. A közönség még semmit semvett észre, a színház tekintélye továbbnőtt, sőt „divatos színházzá" vált (aminyomasztotta Jefremovot). De. . .

Időbeli eltéréssel megismétlődött aSzovremennyik szülőjének, a moszkvaiMűvész Színháznak a története... Em-lékszem, hogy megdöbbentett, amikor azarchívumban a MHAT művészeti ta-nácsának és részvényesi tanácsának jegy-zőkönyveit átnézve a kezdetektől, vagyis1898-tól, felfedeztem, hogy Nyemirovics-Dancsenko már 1904-ben elkeseredettenés fájdalommal beszélt arról, hogy aszín-ház eltávolodik eszmeiprogramjától, művészete és színészeinekmagatartása idegen vonásokat vesz fel. Smindez a színház létének hatodikévében, amikor a színház az értelmiségszíne-javának zászlajává vált.

1970-ben, életének tizenötödik évébena Szovremennyik belső válsága már nem-csak belülről volt érzékelhető. Rossz voltránézni Jefremovra ezekben a napokban.

És ekkor kapta az ajánlatot, hogy legyena moszkvai Művész Színház vezetője.

Valljuk be, a MHAT - bár az országvezető színházának számított - már nemvonzotta a közönséget. Előadásai és szí-nészei csak formailag követték az alapí-tók legjobb hagyományait, valójábankompromittálták művészi felfedezései-ket. Moszkvai színházi berkekben nyíl-tan a kiküldetésben lévők színházánaknevezték.

Az „öregek", a nevezetes második ge-nerációs színészek, akik annak idejénmeghosszabbították színházuk művészilétét, úgy hivatkoztak Jefremovra, mint

az egyetlenre, aki emberként, művész-ként, vezetőként képes új vért önteni ahalódó testbe.

Jansin, Szanyicin, Masszalszkij, Kto-rov, Gribov, Rajevszkij, Sztyepanova,Taraszova, Zujeva, Prudkin - ők hívták aMHAT-ba Jefremovot.

Néhány komoly és dörzsölt színháziszakember ma felteszi a kérdést, hogyanmehetett ebbe bele minden előzeteskikötés nélkül Jefremov az ő tapasztala-tával, intuíciójával s a MHAT életénekismeretével. Elvállalhat-e valaki egyolyan színházat, ahol a társulatnak száz-nyolcvan (néha még több) tagja van?Összehasonlításképp megemlítem, hogylétezésének első húsz évében a MHAT-ban a színészek száma soha nem volttöbb harmincnyolc-negyvenkettőnél. Azalapítók íratlan törvénye szerint a társu-latnak állandóan vezetője szeme előttkell lennie. Már egyetlen „elveszett" szí-nész is a széthúzás bolygó atomjává, egymásfajta, nem alkotó energia nemkívá-natos kisugárzójává válik.

De Jefremovnak a színház mechaniká-jának alapos ismerete mellett van egytulajdonsága, amely soha nem hagyta el.Kritikus pillanatokban nem ravaszkodik(pedig kellene, mondják a tapasztalt em-berek). Minden „taktikus" lépést mellőz-ve (pedig nem kellene, mondják ugyan-azok) lép a társulat elé, és az igazatmondja, bármilyen fájó legyen is az.Minden ilyen alkalommal borotvaélentán-col, kötéltáncosként kockáztatja -ahogy Viszockij énekli -, hogy a mélybezuhan bármely pillanatban.

Minden kikötés nélkül ment Jefremov aMHAT-ba, egy olyan korszakban, amely,ma már tudjuk, az ország, a társadalmilég-kör szempontjából nem a legjobb.

Senki nem tagadhatja, hogy ez alatt atizenöt év alatt, ha meg nemis változtattaa MHAT struktúráját, de átformálta azt.Keze alatt újból az egyik legérdekesebb,vezető színházzá lett. Átadó jegyek irántelőadások előtt már a Puskin téren és aNyikitszkij kapunál érdeklődnek.

A MHAT színpadán, az alapítók taní-tásához híven, a legérdekesebb kortársszerzők jelentek meg; kiemelkedő színé-szeket gyűjtött egybe, felsorolni nem kell,mindenki ismeri őket. Tehetséges rende-zőket hívott meg, köztük Efroszt, Dogyint,Vasziljevet, Csheidzét, Hejficet...

Ez nem gyakran fordul elő a színház-ban, de Jefremov valóban senkit nem iri-gyel, senkire nem féltékeny, megdöb-bentően jól viseli a kritikát. Az embere-ket, akikkel dolgozni akar - legyenek

azok színészek, rendezők vagy színpadiszerzők - nem osztja fel a művészetbenolyannyira meggyökeresedett kártékonyés buta szokás szerint „mieink„-re és„tieitek"-re vagy más, a művészettőlugyanolyan távoli kritériumok alapján.Csak legyen tehetséges, érezze az időkszavát, legyen meg benne az a honpolgáriszenvedély, amely ma is, harminc évvelmegismerkedésünk után is úgy izzikJefremovban, mint az örökmécs. Az aszenvedély, amely ma is a szakadék szé-lén vezeti őt, és arra kényszeríti, hogytaktikai manőverek nélkül lépjen a társu-lat elé nehezen megvalósítható javasla-taival; a társadalom szolgálatának az azolthatatlan vágya, amely a Színházművé-szek Szövetségének szónoki emelvé-nyére vitte, és lehetővé tette, hogy okos,bátor beszédével lerombolja az íróaszta-lon előre elkészített forgatókönyvet, és aküldötteket a Színházművészek Orosz-országi Szövetségének megalapításárabátorítsa.

A színházban pedig nehéz korszakköszöntött be.. .

A színházi közélet izgatott, a MHAT-ban valami aggasztó történik.

Pedig a dolog egyszerű. Letelt a tizenötév, az az idő, amely alatt a még Nyemi-rovics-Dancsenko által megfogalmazottszínházfiziológiai törvény szerint a társu-latban kritikus változások játszódnak le.

A színház most készül visszatérniklasszikussá vált épületébe, arekonstrukció befejeződött. s Jefremov,ahogy mindig is tette a színház számárasorsdöntő korszakokban, bejelentette atársulat-nak, hogy új korszakot kívánkezdeni a MHAT történetében, úgy akarvissza-térni az alapítók által megépítettideális színházépületbe, hogy a veletartó társulat minden - mennyiségi ésminőségi - szempontból is egészségeslegyen.

Hogy ott mi kezdődött!Legalább a társulat felének a régi épü-

letben kell maradnia, és autonóm veze-tésű új színházat kell létrehoznia. Eznehéz, de elengedhetetlen. Végre megkell újulnia a megcsontosodott struktú-

rának. Ami elmaradt akkor, a hetvenesévekben, annak meg kell történnie most.Nehéz, lehetetlen. Az emberek meg-szokták, hozzánőttek a MHAT-hoz - nameg a fizetés! De hiszen ez antihumá-nus, ez erkölcstelen!

Mellesleg megfigyeltem, hogy az em-berek magában a színházban is, a kultu-rális szervekben is, ha arról elmélkednek,mi erkölcsös és mi nem, tudatosan-evagy sem, de szem elől tévesztik azt, amit

fórum

„végső eredmény"-nek nevezhetünk. Azelőadást. A színház másik felét, a nézőte-ret. Erkölcstelen elbocsátani vagy másikszínházba küldeni a színészt, antihumá-nus meghatározott időre kötni vele szer-ződést, könyörtelenség nyugdíjba küldeniőt. De humánus, erkölcsös dologkevesebb művészetet nyújtani annak,akiért ez az intézmény, a színház létezik!

Úgy vélem, az a körülmény, hogy aMűvész Színház szervezete évtizedekenkeresztül nem újult meg, nemcsak alapítóinemes hagyományainak mond ellent, deaz egyszerű józan észnek is.

A színház a társadalom csodálatos mo-dellje! Ha miniatűrben, bizonyos sajátos-ságokkal meg akarják szemlélni, mi is a„peresztrojka", mik az eredményei és ahiányosságai, nézzék meg, mi megy vég-be a színházakban, köztük például aMűvész Színházban.

A pártbizottság, a szakszervezet ülé-seinek és tanácskozásainak egymást kö-vető sora, hírek, pletykák, levelek, névte-len feljelentések.. , Végül a szavazás.

De hát el lehet-e a művészetben bár-mit is dönteni szavazással?

Nem, itt mi valamit nem gondoltunkvégig a megkezdett „kísérlet" körülmé-nyei között. A többség demokráciája aszínházban könnyen, mondhatni kitapo-sott úton vezethet a középszer demokrá-ciájához, a balettkar uralmához a szólis-ták fölött.

Azt mondják, Jefremov hibákat köve-tett el. Természetesen. Ki nem követett elhibákat, különösen ilyen feszített alkotóiéletút mellett? Azt mondják, Jefremovnakvannak fogyatékosságai. Mintha Szta-nyiszlavszkijnak, Nyemirovicsnak, Mejer-holdnak nem lettek volna.

Jefremov dolga nehéz. De kiállja a próbát.Az újonnan létrehozott színházművé-

szeti szövetségek és a vezető szovjet drá-maírók becsületére legyen mondva, riadótfújtak, beavatkoztak, nem hagyták magára.

...Nemrég történt. Valamiért ottho-nában kerestem fel. Csend van, a bejáratiajtó valamiért nyitva. Látom, ahogy anyitott konyhában két férfi - apa és fia -halkan beszélget (a szavakat nem hallot-tam), és vagy kései vacsorához terít, vagyleszedi az asztalt... Nyikolaj IvanovicsJefremov, aki már nagyon rosszul lát,ugyanolyan bölcs, ironikus, szellemes,mint harminc évvel ezelőtt. Nemrég ünne-pelte 90. születésnapját. Es OlegNyikolajevics Jefremov elnyűtt arccal,végtelenül fáradtan.

(Szeredás Ágnes fordítása)

(Megjelent a Szovjetszkaja Kultúra 1987február 12-i számában.)

MEGYERI LÁSZLÓ

A bűvös pénzmaradványösszetevői és manipulálása

A színház maradványérdekeltségű költ-ségvetési szerv. Ez a besorolás meghatá-rozza azokat a gazdálkodási feltételeket,a szabályozott környezetet, melyben aszínháznak léteznie, gazdálkodnia kell. A19/1980. (IX. 27.) PM. számú rendelet ésannak módosításai adják az alap-feltételeket, s azokat a szakmára vonat-kozó szabályokkal a 133/1983. MM.-PM.számú együttes utasítással módosított203/1981. MM.-PM. rendelet látja el. (Az55/1985. [XII. 28.1 PM. rendelet „fazoní-rozása" még várat magára.)

Jó-e ez a feltételrendszer a színházak-nak, illetve minden színháznak egyformafeltételeket teremt-e? Ez a kérdés mosta-nában került előtérbe. Megindult a jelen-legi szabályozás felülvizsgálata, korsze-rűsítése. Itt van tehát az alkalom, hogylenyesegessük vadhajtásait. A gazdálko-dási feltételek rugalmasabbá válásávaladott volt mindenki számára - mindenkialatt értve a művészeti és gazdasági veze-téseket - a feladat : élve a szabadabb lehe-tőségekkel bizonyítani, hogy alkalmasakvagyunk új szemléletű vezetésre, gazdálko-dásra, tudunk élni azzal, gyarapodni belő-le. Írásommal a dr. Koncz Gábor tanul-mányával elindított színházi gazdálkodásivitához szólok hozzá (SZÍNHÁZ, 1984.május és június). Elemzésem első-sorbanNyikos István fejtegetéseihez kapcsolódik(SZÍNHÁZ, 1984. december).

Természetesen nem egyforma a vállal-kozókedv, a kockázatvállalási készség, arugalmasság. Előbb-utóbb azonban min-denki megtanulta, és ha nem is kihasz-nálni, de használni az engedékenyebbszabályozást, tehát meg kellett volna in-dulnia egy nivellálódásnak. Ehelyett diffe-renciálódás következett, élesedtek a kü-lönbségek. Egyik feltevésem, hogy nem azeltérő vezetési reagálások eredményeztekkülönbségeket az indulásnál, hanem a ki-használhatóság különböző mértéke. A jóstart nagy előny egy vitorlásversenyen,de ott is tilos elfogni a szelet a vetélytárselől, ilyenkor jön a diszkvalifikálás. Egyrossz rajt nem lehet a későbbi törekvésekgátja, főleg nem, ha közben cserélődött ahajó személyzete. A cél az lenne, hogy aszínház esetében is egyenlő feltételeket

teremtsünk; ha szükséges, vezessük be ahendikepversenyt, kijelölve azt az előnyt,amivel a - szerintem konstruáltan - gyen-gébb legközelebb lendületet vehet. . . Aztazonban, hogy egyenlőtlenek a feltételek,be kell bizonyítani.

Felesleges hangsúlyozni, hogy egyreinkább anyagiassá váló korunkban min-dennek ára van. Az értéket jól meg kellfizetni, legyen az fizikai vagy szellemiteljesítmény, alkotó- vagy szakmunka.Ehhez pedig sok pénz kell. A mennyiségtehát itt átcsaphat minőségbe. A sok pénz-hez jutás feltételei azonban - szerintem - manem egyformák az egyes színházaknál.

A színháznál semennyi pénz nem elég.Ez a megállapítás igaz, párhuzamba lehetállítani hétköznapi életünkkel. Minden-kijövedelme szerint költ életének fenn-tartására, passzióira, illetve mindenki egykicsit többet. S aki ma megszokott egyszintet, reáljövedelmének emelkedésévelautomatikusan emeli azt. Úgyanígyfunkcionál a színház is. A vezetőség be-állítja életét egy adott költségvetési ke-rethez, megállapítja az előadás- és bemu-tatószámot, az érdekeltségi rendszert.Nagyon fontos az érdekeltségi rendszer,hiszen a dologi javakon túl a szellemijavak oda vándorolnak - tisztelet a ritkakivételnek -, ahol a többletteljesítményanyagi megbecsülést is nyer. Mai szín-házi érdekeltségi rendszerünkben az anya-gi érdekeltség egyik legfontosabb táplálóforrása a pénzmaradvány. Vizsgálódásomelső lépésben a pénzmaradvány keletke-zésének lehetőségeit boncolgatja, mint azegyenlőtlenség egyik legfőbb okát.

A színháznak a költségvetési év végénképződő - és felülvizsgálat után elfoga-dott - pénzmaradványa az alábbi részek-re oszlik: 10%-át a felügyeleti szervelvonhatja 27%-ából tartalékkeretet képez 63%-át jutalmazási és szociális-kul-

turális célokra fordíthatja. Ez határozzameg tehát a következő évi jutalmazást, hi-szen a béralapban tervezhető I% személyiösztönzési keret és az 1%-nyi tervteljesítésijutalom komoly ösztönzésre nem ad lehe-tőséget. Számolhatunk persze az év köz-beni bérmegtakarítás e célra történőátcsoportosításával. A vezetők jutalom-keretét azonban év elején, a beszámolóleadásakor állapítják meg, ami az évesösszjutalmazási keret 10-25%-a, a bér-megtakarításból való átcsoportosítás pe-dig év elején nem látható nagyságrend. Aszínház dolgozóinak tehát (és elsősorban avezetőknek) az érdeke a minél nagyobbpénzmaradvány.

Egy példán szeretném levezetni azt askizofrén helyzetet, amibe ez az érde-keltségi rendszer a gazdálkodókat hozza.Vizsgálatomat, csak a budapesti színhá-zak adatait figyelembe véve (ebből iskihagyva az Állami Bábszínházat és aSzabadtéri Színpadok Igazgatóságát), 13társulatra és az ehhez tartozó 16 épület-re végeztem el. Számítási alapként hol atársulatok számát, hol pedig az épülete-ket használom, az egyes vizsgálati terüle-tek jellegétől függően. Meggyőződésem,hogy a más vetítési alap nem okoz akövetkeztetéseknél zavart.

Égy elméleti színház példájával számo-lok. Ez a színház az említett 16 épület1984-es adataiból nyerte jellemzőit (aTudományszervezési és Informatikai In-tézet adatai alapján).

Főbb számai:

összkiadás 27 millió forint állami támogatás 16 millió forint béralap 11 millió forint átlaglétszám 128 fő előadásszám 393

ebből vidéki előadás 81 férőhely 517

Tételezzük fel, hogy konstruált szín-házunk vezetősége 15 000 Ft éves juta-lom (körülbelül 2 havi alapbér) kifizeté-sét tűzte ki célul. Ez esetben körülbelül1700000 Ft jutalomkeret kitermelésérőlkell gondoskodnia a pénzmaradványból.Éhhez - feltételezve, hogy a 63% 10%-áthasználják szociális-kulturális célokra -3 millió forint pénzmaradvány szükségelte-tik. Feltételezve, hogy ez sikerül, számít-suk ki ennek további megoszlását (ké-sőbbi számításainknál még használni fog-juk az adatokat):

10%-a központi elvonásra kerül,ami 300 000 Ft (ezt természetesenvalamilyen ürüggyel a színház igyekszikvisszakérni) a maradék 30%-a tartalékképzést

szolgál, mely alapszerűen kezelendő, ez810 000 Ft a további 70% 10%-a szociális-

kulturális célokra kerül, ez 190000 Ft a többi jutalmazási alapba kerül,

nevezetesen 1700 000 Ft.

E feltételekkel az éves jutalmazásikeret 1700 000 Ft, plusz a béralapbatervezhető kb. 110 000 Ft és a hasonlónagyságrendű tervteljesítési jutalom,összesen 1920 000 Ft, ami fedezi a 128fő x15 000 Ft-ot.

Ezt a 3 millió forintot azonban a színházvezetésének ki kell termelnie, mégpedig le-

hetőleg minden évben, hiszen a dolgozókáltal megszokott ösztönzési rendszert aMunkaügyi Szabályzat előírásai teszikkötelezővé, a jutalmat pedig a belső el-várások tartják azonos szinten. Sokkaltöbbet azonban nem érdemes kitermelni,hiszen ezzel saját magának teremt maga-sabb bázist a vezető. A pénzmaradvány,mint a személyi ösztönzés alapfeltétele,kötelezettségeket ró a vezetőre (nevez-zük kitermelési kötelezettségnek), ésegyben nagyságrendjének állandósága -mint elvárás - manipulációra kényszeríti.Miből keletkezhet ez a bűvös összeg, éshogyan manipulálható nagyságrendje?

Négy olyan tényezőt határozhatunkmeg, amely alapvetően befolyásolja apénzmaradvány keletkezését és nagyság-rendjét. Ezek az alábbiak:

a kiadások csökkentése (megtakarítás) a bevételek túlteljesítése konstruált pénzmaradvány állami támogatás.

Vizsgáljuk meg szerepüket a pénzmarad-ványban!

A megtakarítás

A színház éves költségvetésből gazdál-kodik. Ez a költségvetés tartalmazza azüzemelés, fenntartás kiadásait és a pro-dukciók bekerülési költségeit, valamintfolyamatos játszásának költségeit. A ki-adási oldalon tehát szétválik az intéz-mény- és a feladatfinanszírozás.

Első probléma azonban az, hogy -színházanként, változó időpontban - ezeka költségvetések elvesztették realitásukat.A terv alapkövetelménye a realitás. Aszínházak költségvetése azonban évekóta úgy áll össze, hogy az előző évieredeti előirányzatokat figyelembe véve,növelve a feltétlenül szükséges szerke-zeti változási és szintre hozási hatások-kal, x %-nyi dologi és y %-nyi bérösszeg-gel megemelve azt, határozzák meg a ki-adási főösszeget, a béralapot és a sajátbevételt (illetve az állami támogatást). Aköltségvetés elszakad tehát a realitások-tól, hiszen miért ne tételezhetnénk fel,hogy egy színház következő évi felada-tait (például bemutatószám) csökkenti,és így költségei is csökkennek, illetve fel-adatnövekedés vagy egyéb ok miatt ki-adásai nemcsak a felügyelet által számí-tott mértékben növekednek.

Lemondani senki nem fog pénzről,mivel ugyanezt nem tételezheti fel másszínházvezetőkről sem, s nem számíthat

arra, hogy egy-két év múlva fordítotthelyzetben a mostani mínuszt pluszkéntvisszakapja. Marad mint tervezési meto-dika a bázisszemléletű tervezés.

Élfogadásra kerül tehát a költségvetés,ami mellett minden gazdasági vezető író-asztalában vagy agyában létezik egy „ár-nyékköltségvetés'; ami tartalmazza azokata számokat, amik a feladatvállalásköltségfedezetét jelentik. Adott a feladat,biztosítani kell a pénzügyi keretet. (Akésőbbiek során foglalkozom még e ke-retek előteremtésének reális és konst-ruált módszereivel, most azonban ma-radjunk a megtakarításnál.)

A színház látványigényes és pénzigé-nyes műfaj. A társulat, a művészeti veze-tés, az alkotók és a politikai-művészi irá-nyítás érdeke, hogy bizonyos előadáso-kat sok néző lásson. A gazdasági vezetésérdeke is ez. Egy jó színvonalú előadást -híre, szakmai visszhangja miatt - többnéző néz meg. Nem biztos azonban, hogya drágább előadás jobb előadás. Kevéskivételtől eltekintve a bemutatóig (vagyakár az első három-négy előadásig) nemderülnek ki egy előadás értékei, keresett-sége. Nincs tehát eldöntötten jó és rosszelőadás, van viszont - ha feltételezzük atervezést a színházban drágább ésolcsóbb produkció. A gazdasági vezetőazonban mindkettőnél spórolni kényte-len, két okból is. Egyrészt hátha nem érimeg a beléfektetett energiát éspénzmennyiséget, másrészt háthaszükség lesz a következő produkció„feltupírozásához" a pénzre. Még mindignem került eddigi okfejtésemben elő azéves megtakarítás lehetősége,véleményem szerint illuzórikus is, hiszena jelenlegi tervezési módszer kiszipolyoztaa színházak minden létező tartalékát.

A korábbi példánk 3 millió forintnyipénzmaradványa az összkiadás 11%-a.Elképzelhetetlen, hogy ekkora összegetma egy színház - bármilyen okos és taka-rékos felhasználással - ki tudjon gazdál-kodni!

A bevételek túlteljesítése

A költségvetés másik oldalát a bevételekteszik ki. A bevétel tovább osztható sajátbevételre és állami támogatásra. A sajátbevételen belül is külön kell választani ajegybevételt (ide értve a tájelőadások be-vételét is) és az egyéb bevételeket.

Míg a kiadásoknál sérelmesen, itt cin-kos összekacsintással vesszük tudomásul atervezési alapszabály megsértését, az alul-

tervezést. A színház működésének alap-vető bevétele a jegybevétel, amely a szín-ház befogadóképessége, a látogatottságiszázalék, az átlaghelyár és az előadás-szám szorzatából áll. E három tényezőlehetőséget ad arra, hogy a színház túltel-jesítse a bevételi tervét. Nézzük őketsorra.

Az előadásszám túlteljesíthető,amennyiben az adott előadás költségeialatta maradnak a kiadásainak. Ez tehátegy inkább létszámhoz és egyébtényezőhöz kötött lehetőség, ritkán veszifigyelembe a művészi értékeket. A maiátlagos elő-adásszám mellett - példánkban312 anya-színházi előadás - és kalkulálvaa költségek és kiadások közöttikülönbözetet, aligha ítélhető reálistöbbletbevételi forrásnak a többletelőadás.

Az átlaghelyár az egyik igazán alkalmastényező, mellyel többletbevétel állít-hatóelő. A későbbiek során ki fogok térni azegyes színházak eltérő lehetőségeire is, ittazonban csak azzal a tervezés-beliellentmondással kívánok foglalkozni,hogy a következő éves terv nem az előzőév tényszámai alapján alakul ki, hanem azelőző év bázisából. Azt kell tehát„kimutatni", hogy miért egyezik meg,illetve miért növekszik csak szerénymértékben a bevétel az előző évhezképest. Egyetlen színház sincs, amelyik avalóságnak megfelelően tervezné az emelthelyárú előadásainak számát és arányát,az emelés mértékét. Legújabb tapasztalat,hogy áthágva az árhatósági jogkör adtakorlátokat (az egyébként helytelen egy-séges szabályozással kialakított) 15%átlaghelyár-növekedést is túllépik. Az élet„hozzáigazítja" a gyakorlatot a rea-litáshoz.

Harmadik lehetőség a látogatottságalátervezése. Ismereteim szerint 70-től90%-ig terjed ma a tervezett látogatott-ság. Ezt mindenhol túlteljesítik, a követ-kező évi tervek kialakításánál azonbannem a realitással, hanem az előző éviszinttel számolnak (ha kell, persze érv isakad hozzá mindig). Ez az egyik legfőbbtöbbletbevételi forrás. Feltételezve egy80%-os tervszintet és 90%-os teljesítést,elméleti színházunknál (ha csak jegybe-vételnek tekintjük a saját bevételt) ez1375 000 Ft többletbevételt jelent.

Érdemes. foglalkozni azokkal a többlet-bevételi lehetőségekkel is, melyek nem kap-csolódnak közvetlenül a színház alapfel-adatához, költségvetésének azonban szer-ves részét képezik. A különféle bérletidíj-,reklám- és egyéb bevételek elenyésző

részt jelentenek a tervben. Túlteljesítésükazonban jelentős. A színházépületbérbeadása rövid távon kedvező, hosszútávon vizsgálva esetleg kedvezőtlen ha-tású is lehet. Az adott időszakban több-letjövedelmet biztosít a színház műszakiés adminisztratív dolgozóinak, és nincshátrányára (vagy legalábbis ritkán) aművészeti állománynak. Hosszabb távonazonban az épület elhasználódásáhozvezet. A remélt és befolyt nyereségetmindenki feléli, tartalékolásra nincs ismódja, még kevésbé arra, hogy fedezze aleépülés - ki nem mutatható - költségeit.Egy színház bérleti díját egyértelműen anézőtér befogadóképessége határozzameg, ami tapasztalatok szerint közel azo-nos arányt mutat a költségekkel. A másikjelentős arányú többletlehetőség a rek-lámbevétel. A művészeti vezetés megíté-lésétől függ, hogy hozzájárul-e reklám-függöny feltételéhez, fotó, hirdetés köz-léséhez a műsorfüzetben. Ez tehát szín-házanként - és vezetésenként - változóösszeg és nagyságrend.

Kitermeltük tehát körülbelül azt azösszeget, ami pénzmaradványként szük-séges a következő évre. Nézzük, mik isezek az elméleti színházunknál? Csekélyhányadú kiadási megtakarítás; többlet-előadásból keletkező, szintén elenyészőmértékű bevétel; átlaghelyár-emelésbőlkitermelődő 1100 000 Ft és a látogatott-ság túlteljesítése 1375 000 Ft; valamint areklám- és bérletidíj-bevételek. Ez atöbblet a tervezés rendszeréből adódóanelőre kiszámítható. Mi van azonban abbanaz esetben, ha hiba csúszik a számításba,túllépjük a kiadásainkat, nem teljesítjük abevételi terv valamelyik komponensét?Két tényező - melyek leginkább szintezőszerepet töltenek be - vizsgálata méghátravan!

A konstruált pénzmaradvány

A pénzmaradvány a színház december31-i egyenlege, módosítva az áthúzódókiadásokkal. A meghatározás felfedi azo-kat a pontokat, ahol konstruálni lehet eztaz összeget.

Időrendi sorrendben haladva, maga aszámlaegyenleg kialakulása is egy köz-gazdasági meggondolás eredménye. Esz-mefuttatásom korábban leírt pénzma-radvány-számítását minden gazdaságivezető elvégzi, illetve a „vérében van" azaz összeg, amit neki produkálnia kell. Azutolsó negyedév a tettek ideje - fel-tételezve egy addigi ésszerű gazdálkodástés folyamatos nyomon követését -,

ekkor lehet hathatósan beavatkozni apénzmaradvány kialakulásának nagyság-rendjébe.

Szeptember végén, október elején fel-mérhető a színház addigi kiadásainakmértéke, a kintlevőségek nagysága, a vár-ható számlák összege. Elkezdődhet a já-ték a számokkal és a számlákkal.Amennyiben a színház megkapta aráhagyott támogatást, úgy sürgethetibevételeit, vagy visszafoghatja azokat (amódszer-tani ismertetést nem érzemfeladatom-nak). A kiadások - szerénykésedelmi kamat felvállalása mellett -átvihetők a következő évre, ha pedig soka pénz, elő-számlázás, előleg átutalásamindig meg-oldható. A szarkasztikushangnem, mellyel tálalom a mindenkiáltal ismert lehetőségeket, esetleg aztsugallja, hogy nem értek egyet amódszerrel. Szó sincs erről, sőtelismertté tételét szorgalmazom.

Az előbbiek azt jelzik, hogy az általamutolsóként leírt pont - bár logikai csavar-ral való - kapcsolódása csak az úgyne-vezett szegény színházakat érinti, még-sem funkcionál a normál logika szabályaiszerint.

Az állami támogatás

Feltétlenül szükségesnek érzem elővennielőző indoklásaim néhány elemét, hogymegvilágítsam e paradoxonnak tekinthetőelem tényleges létezését.

A terv reális, hangzik az első kiindulásipont. A reális tervtől való eltérés művé-szileg indokolható, vagyis politikai-ideo-lógiai súlyától függően támogatás kérhetőhozzá (ez természetesen igaz a ki-adásokkiegészítésére vagy az esetleges bevételikiesésre).

A tervtől való eltérési igény nem atényszámokkal kerül összevetésre, ha-nem a tervvel. A mecénás tehát ezen a pon-ton beleesik a saját csapdájába. A bázis-szemlélet, melyet (kényelmi szempon-tokból vagy koncepció híján) érvényesít,ez esetben a színháznak kedvez.

Mire kérhet a színház többlettámoga-tást? Leggyakoribb formája a produkcióstámogatás. Egy adott darab bemutatójá-hoz megfelelő indoklással mindig kimu-tatható a költségtöbblet (szinte feleslegesutalni a költségvetések alátervezett-ségére). Újabb ellentmondás, hogy a tá-mogató szerv, mely év végén elbírálja apénzmaradványt, szemet huny afelett,hogy az év közben többletet kérő év vé-gén jelentős többletet (pénzmaradványt)mutat fel. Kérhető még támogatási több-

let az üzemelési fenntartási kiadásokra,ezek azonban általában megalapozottab-bak, így ténylegesen felhasználásra ke-rülnek. A logikai ellentmondáson túlújabb hibalehetőség a többletelosztásmetodikájában rejlő ellentmondás.

Ki kérhet produkciós támogatást, illetvea fenntartáshoz szükséges pótelőirány-zatot? Ki kér pótelőirányzatot? Min-denki!!!

Égy olyan mechanizmus részei vagyunk,melyben - a kiszámítható alapok hiányá-ban - a szubjektív megítélések kerülnekelőtérbe. Annak is kötelessége kérni, aki-nek nincs rá szüksége, hiszen a fontosságegyfajta megítélési tényezője a fontos-ságtudat, az állandó jelenlét. Mennyiségigondolkodásunkban háttérbe szorulnak aminőségi jellemzők, egy-egy előadás ér-tékét a köztudatban a játszási szám, abekerülési költség határozza meg. Ritkaaz, amikor a művészi érték találkozik amennyiségi mutatókkal (bár ez ügyben isszámíthatunk az előzőket is motiválóközép-európai sznobizmusunkra).

Örök érv, hogy a tudatformálás támo-gatása és az egyes kinevezett színházve-zetők önállóságának biztosítása műsor-politikai ellentmondásokat szülhet. Szük-ség van tehát egy központi tartalékra,mellyel az ideológiai irányítás szempont-jait figyelembe véve lehet támogatni aszínházakat, produkciókat. Nem az elgon-dolással van bajom, hanem a nagyság-renddel. Ez az összeg (általam nem látottadatok szerint) 10%-nyi nagyságrendű.Véletlen, de sokatmondó megegyezés ez aszükséges pénzmaradvány arányával. Hahozzáveszem a szerintem kitermelhetőtöbbleteszközöket, 20% körüli az azösszeg, ami - egy más konstrukcióbanjobban elosztható - tartalékként jelent-kezik ma a színházi gazdálkodásban.

Kevés-e a pénz ma a színházaknál?Gondolatmenetemből logikusan adódik aválasz, hogy nem, csak rosszul vanelosztva. Nem kívánom a költségvetésikeretek újraelosztását, nem kívánom,hogy bármelyik színház is rövidüljön ajövőbeli újraelosztásnál. Csak azt szeret-ném, ha egyenlő feltételeket lehetne terem-teni az egyes színházak gazdálkodásához,nem vezetne egyes kultúrpolitikai fel-adattal rendelkező intézmények diszkri-minálásához a mai elnagyolt finanszíro-zási rendszer.

Nagy a feladat, hiszen meg kell indo-kolni, alá kell támasztani azt a hipotézist,hogy a jelenlegi finanszírozási rendszerrossz. Ha körkérdést intéznénk a színhá-

zak gazdasági vezetőihez, jelentős ré-szük a rendszer helytelen volta mellettvoksolna. Más és más lenne azonban azindoklás alapja.

Mi a rossz a jelenlegi finanszírozásirendszerben? A finanszírozás (dr. KonczGábor tanulmánya szerint) lehet az in-tézmény, a feladat és bizonyos nézőkö-zönség finanszírozása. A színház fenn-tartása - az állam által felvállalt mecénásifunkciót betöltve - hármas célkitűzésttámogat. Ez a politikai-ideológiai, a mű-vészi és a gazdasági feladat. Mai finanszíro-zási rendszerünkben keverednek az elemek.

A költségvetés finanszírozása magábanhordozza az intézmény-, a feladat- és aközönségkör támogatását. A többlettá-mogatás is magában hordozza mindhá-rom elemeit. A tervezhetetlenség azon-ban kényszerítő erővel hat abba az irány-ba, hogy az egyes strukturális eltérésekethamis indoklással tüntessük el. Ez a kicsitkacifántos megfogalmazás lefordítva aztjelenti, a tervben jelentkező eltéréseket(például fenntartási költség alulterve-zése) kénytelen a színház más célra kérttámogatási többlettel fedezni. Kozmeti-kázatlanul rossz tehát a terv, és kozmeti-kázottan rossz a felhasználás.

A megfelelő alapadatok hiánya, a való-ságos információk szegénysége, sőt ma-nipulálhatósága vezet a túlzott tartaléko-lásra mind az intézmény, mind pedig afelügyelet részéről. Nem a kevert finan-szírozás elve ellen szólalok fel, hanemannak tudatosítását szorgalmazom. Amostani struccpolitika teremt újabb hi-vatkozási alapot a kevés pénz állandóhangsúlyozására.

Amennyiben tisztázott a finanszírozásistruktúra (nem kívánok most kap-csolódni a napjainkban oly népszerű irá-nyítási struktúra vitájához), jön a követ-kező feladat, az arányok megállapítása.Csak közgazdászként nehéz feladat állástfoglalni. Sokak jól felfogott érdeke a maiszisztéma fenntartása. Feltörekvő nem-zedékünk azonban nem elégszik meg agazdasági igazgatói titulussal. Szó sincsitt hatalomátvételről, egy közgazdász-szemlélet érvényesítéséről a művésze-tekben (hiszen ez egyenes út lenne akommerszhez). Külföldi tárgyalásaimsorán sehol nem értették a gazdaságiigazgatói titulus pontos jelentését (le-gyen az nyugat vagy kelet). Leginkább azadminisztratív igazgató elnevezés fedte afogalomkört, amivel paralel a kor éskényszer szülte ügyvezető igazgató elne-vezés. Új fogalmakkal is próbálkozunk,ezek azonban csak részben vagy irányuk

ban fedik azt a tevékenységi kört, amitma egy magára valamit is adó színháziközgazda igyekszik teljesíteni. Nincsegyensúlyban az elnevezés és az elvárás,az a szerepkör, amit - egyre inkább ter-jedőn - a menedzserek ellátnak. Újabbterminológia: a menedzser. Szimpla for-dítása az igazgató, a köztudat azonbanazt a kiterjedt kapcsolatrendszerrel ren-delkező egyént nevezi így, aki egy ügy,produkció mellé állva, összeköttetéseitfelhasználva működteti, forgalmazza, nye-reségessé teszi azt. Manapság egyre inkábbrákényszerülünk, hogy saját színházunkmenedzserei, szervezői legyünk. Fella-pozva az angol szótárt, szemembe ötlöttmég a management kifejezés. Elsődlegesfordítása a kezelés, vezetés, intézéskategóriákat használja, harmadikkéntazonban az ügyesség, fortélykifejezéseket vonultatja fel.

Egyenlőtlen feltételek

E rövid kalandozás után térjünk visszaalapkérdésünkhöz, a színházak egyenlő,illetve egyenlőtlen feltételeihez. Össze-gezve az eddigieket, egyenlőtlen feltétel-ként kijelölhetjük az alábbiakat:

a finanszírozás merev rendszere a többlettámogatások elosztásának

„objektív mérce"-hiánya a kiadások megtakarítására való ösz-

tönző környezet hiánya a bevételi többlethez jutás

egyenlőtlen feltételei.

Az első három pont indoklását elégsé-gesnek érzem számítások nélkül is (bárnéhány módszertani javaslatot szívesenelfogadok), a negyedik pontot azonbanszeretném részletesebben megvizsgálni.

A bevételi többlet - korábbi megítélé-sem szerint - alapvetően három tényező-ből adódik. Többletelőadásokból, az át-laghelyár emeléséből és a látogatottságalátervezéséből. Nem zárom ki a befoga-dóképesség befolyásoló szerepét, hatá-sának elemzése azonban dolgozatomszintjénél nagyobb- elmélyülést kíván. Atöbbletelőadás nem számít igazán komolybevételi forrásnak, így elsőként az átlag-helyárat vizsgálom.

Érdekes összehasonlítási alapot adhataz 1979-1984 közötti időszakra vizsgálvaaz átlaghelyár alakulása az egyes színhá-zak között, és első lépése lehet indoklá-somnak, amellyel az egyes színházakeltérő lehetőségeit kívánom alátámasz-tani. Az 1. számú táblázat jelzi, hogynéhány színház az átlaghelyár növekedé-sével egyenlőtlenül kedvező helyzetbe

került. Végezzünk egy önkényes csopor-tosítást a táblázat adatai alapján. Tekint-sük választóvonalnak a 170%-os helyár-emelést, és ennek alapján osszuk két cso-portra a színházakat.

I70% felettVárszínházJátékszínMadách SzínházMadách Kamaraszínház TháliaSzínházFővárosi Operettszínház MikroszkópSzínpad Vidám Színpad

170% alatt

Nemzeti SzínházKatona József SzínházNépszínház, Józsefvárosi SzínházVígszínházPesti SzínházJózsef Attila SzínházRadnóti Miklós SzínpadBudapesti Gyermekszínház

Véletlen, hogy 8-8 színház került a kétcsoportba, a kör azonban későbbi cso-portosításom során vissza fog térni. Eszámok alapján is megállapítható azon-ban, hogy néhány színház jobban élt ahelyáremelési lehetőségekkel, néhánynem használta (vagy nem tudta kihasz-nálni) azt.

Feltételezhetnénk, hogy a bevételeknövekedésével automatikusan csökkent azállami támogatás mértéke. A 2. számútáblázatunk az állami támogatás arányátmutatja színházanként. Az arányokbanigazán komoly átrendeződést a FővárosiOperettszínháznál, a Mikroszkóp Szín-padnál és a Vidám Színpadnál tapasztal-hatunk. Ezeknél - az előzőkben kedvezőpozícióba sorolt - színházaknál jelen-tősencsökkent a támogatás mértéke. Emelkedésa József Attila Színháznál és a BudapestiGyermekszínháznál mutat-ható ki(figyelembe véve a tendenciát, éseltekintve az egy-egy év kiugró eltérései-től). Nem állja meg a helyét tehát az alogikus következtetés, hogy a nagyobbbevételi lehetőséggel, mely a helyáremel-kedésből adódik, átrendeződik a támoga-tási struktúra.

Még érdekesebb összehasonlítási le-hetőséget kapunk, ha megvizsgáljuk az1979-84 közötti időszak nominális támo-gatásnövekedésének átlagát. (Az össze-hasonlításból kénytelen voltam kihagyni aminisztériumi felügyeletű színházakat,

1. táblázat Egy fizetőlátogatóra jutó jegybevétel a budapestiszínházaknál, 1979-1984

2. táblázat Az államitámogatás aránya a bevételben

Színház 1979 1980 1981 1982 1983 1984

Nemzeti, Várszínház - - - - 77,0 65,0

Katona József Színház - - - - 79,7 71,0

Népszínház,

Józsefvárosi Színház - - - - 71,7 66,8Játékszín - - - - 70,2 49,3

Madách, Madách Kamara 50,0 52,4 45,5 55,1 45,4 43,2

Thália Színház 62,1 65,4 56,6 62,5 63,9 63,3Vígszínház, Pesti Színház 45,5 49,0 42,2 44,1 42,4 45,0

József Attila Színház 60,1 59,5 55,3 64,0 64,2 68,0

Fővárosi Operettszínház 60,0 57,1 54,1 56,6 55,6 50,1

Mikroszkóp Színpad 60,5 67,2 57,2 58,9 52,8 48,1

Vidám Színpad 54,0 57,5 53,2 46,9 31,9 33,0

Radnóti Színpad 69,7 76,0 63,8 65,7 70,5 53,7

Gyermekszínház 68,8 73,9 70,4 74,0 71,4 72,3

SzínházEgy fizető látogatóra jutó

jegybevétel (Ft)1984/1979

%

1979 1980 1 1981 1982 1983 1984

Nemzeti Színház 23 28 28 28 29 32 139

Várszínház 21 25 23 21 31 37 176

Katona József Színház - - 32 34 35 34 106

Népszínház,

Józsefvárosi Színház 18 21 21 21 21 22 122Játékszín - - 33 32 35 56 170

Madách Színház 26 29 31 32 53 83 319

Madách Kamara 29 33 32 34 56 67 231

Thália Színház 27 33 34 39 42 47 174

Vígszínház 26 31 34 37 38 38 146

Pesti Színház 25 30 32 37 38 I 152József Attila Színház 25 24 25 24 28 32 128

Fővárosi Operettszínház 31 38 43 41 45 j 56 181

Mikroszkóp Színpad 30 36 42 49 j 56 51 170

Vidám Színpad 30 34 j 37 j 47 57 71 237

Radnóti Színpad 27 30 32 1

330 33 122

Gyermekszínház 13 14 14 15 18 20 154

hiszen az időszakban bekövetkezett át-csoportosulások összehasonlíthatatlannátették az időszakot. Véleményem szerint akapott adatok így is értékesek.) A 3.számú táblázatot vizsgálva meglepő, hogyátlag feletti éves átlagos növekménytolyan kedvező lehetőségekkel rendelkezőszínházak tudnak felmutatni, mint aMadách, Madách Kamara, a Thália vagya József Attila Színház. Mivel a támoga-tás ötéves átlagban erőteljesebben nőttezeknél a színházaknál, nagyobb fedezetetkaptak a támogatás reálértékének meg-őrzéséhez. A bevételi többlet nagyobb részéttudták így felhasználni ösztönzésre, s ígymáris megteremtődött az egyenlőtlen fel-tétel a színházak között.

Az egyenlőtlen feltételek elemzése so-rán - összekapcsolva a különböző ténye-zőket - áttételesen bebizonyosodott, hogya finanszírozás merev rendszere (hiszen atámogatásnövekedés mértéke nem követtea saját bevételek növekedéséneklehetőségét) és a többlettámogatá-

sok elosztásának objektívmérce-hiányaerősítette a bevételi többlethez jutási le-hetőség egyenlőtlen feltételeit.

Mindez érzékelhető az egyes színhá-zaknál keletkező ösztönzési lehetőségekkülönbségein keresztül. Gyakorlati - ésegyben napjainkban égető - példa erre azegységesen 15%-os átlaghelyár-emelésilehetőség, mely egészen eltérő érde-keltségialap-képzési lehetőséget eredmé-nyez. Feltételezve azt, hogy mindenszínház él a 15%-os helyáremelési lehe-tőséggel, az teljes egészében többletbe-vételként jelentkezik, konstruálható egymutatószám, mely az egy főfoglalkozásúdolgozóra jutó ösztönzési keretet mutatja.Az 1984. évi adatokat figyelembe véve, afizető nézők száma szorozva azátlaghelyárral és 15%-kal, osztva az ál-landó főfoglalkozásúak létszámával a 4.számú táblázat adatait kapjuk. Megdöb-bentő különbségek mutatkoznak, melyindokolja az először említett egyenlőtlenfeltételek meglétét.

4. táblázatEgy főfoglalkozású dolgozóra

jutó, konstruált jutalmazásikeret, 1984-es adatok alapján.(Fizető nézők száma x átlag-

helyár x15%: állandó

főfoglalkozásúak létszáma)

E számunk szerzői:

BÉCSY TAMÁSaz ELTE BTK Világirodalmi Tanszékénekegyetemi tanára

GÁBOR ISTVÁN újságíró,a Magyar Nemzet munkatársa

KŐHÁTI ZSOLT újságíró,a Filmkultúra főszerkesztője

MEGYERI LÁSZLÓ közgazdász,a Rock Színház gazdasági igazgatója

MIHÁLYI GÁBOR újságíró, aNagyvilág rovatvezetője

NÁNAY ISTVÁN újságíró, aSZÍNHÁZ munkatársa

P. MÜLLER PÉTERa JPTE Irodalomtudományi Tanszéke ad-

junktusa

PÁLYI ANDRÁS újságíró, aSZÍNHÁZ munkatársa

SULTZ SÁNDOR író

SZÁNTÓ JUDIT dramaturg,a Magyar Színházi Intézet osztályvezetője

SZŰCS KATALIN újságíró, a Kritikarovatvezetője

SZVOBOGYIN, ALEKSZANDR író,kritikus

SzínházMutató-szám, Ft

Nemzeti Színház,Várszínház 4 745

Katona József Színház 6 129

Népszínház,

Józsefvárosi Színház 5 039Játékszín 15 861

Madách Színház,

Madách Kamara 25 071Thália Színház 10723

Vígszínház,

Pesti Színház 12 467József Attila Színház 8 265

Fővárosi Operettszínház 7 835

Mikroszkóp Színpad 15 163

Vidám Színpad 19 590

Radnóti Színpad 5 045

Gyermekszínház 4 514

3. táblázatA támogatás éves átlagos növekedési üteme,

1979-1984

Állami támogatás(ezer Ft)

Színház

1979 1984

1984/1979%

Évesátlagos

növekedés%

Madách, Madách Kamara 15 179 23 434 154 9

Thália Színház 10 893 17 968 165 10,5

Vígszínház, Pesti Színház 14 200 20 320 143 7,4

József Attila Színház 9 224 15 452 167 10,8

Fővárosi Operettszínház 19 395 26 595 137 6,5

Mikroszkóp Színpad 4 680 6199 132 5,7

Vidám Színpad 7 582 10 091 133 5,9

Radnóti Színpad 7 229 9 734 135 6,2

Gyermekszínház 9 284 12 670 136 6,3

Összesen 97 666 142 463 146 7,9