Történelmi szemle, 1974 (17. évfolyam) · Párttörténet Közleményeki 1963 2, sz.. . a blum-tézisek 361 igyekezett Lukác 195s nyár6 fejtegetéséi a Kun-frakcit szektás-dogmatikusó

LACKÓ M I K L Ó S

A B l u m - t é z i s e k

1.

A Blum-tézisek — Lukács György 1928 végén készítet t poli t ikai tézis-tervezete a kommunis t a pár t soronkövetkező kongresszusára — a magya r munkásmozgalom sa já tos dokumen tumai közé ta r toz ik . Amikor megszüle te t t , évekig a belső pá r tv i t ák homlokterében állt . A Blum-tézisek vá l t ak azzá az ideológiai d o k u m e n t u m m á , amely köré az 1928—30-ban felszított „ jobboldal i oppor tun izmus" és „békülékenység" elleni k a m p á n y épül t . S ta lán éppen ezért , hosszú ideig — 1956-ig — a tézis-tervezet a tör ténet i i rodalomban szinte egyál-talán nem kerü l t szóba. A hallgatás csak egyszer t ö r t meg körülöt te : 1949-ben, a z ú n . „Lukács -v i t a " idején, amikor Lukács 1948—49-es „e lha j l á sának" a gyöke-reit nemcsak Rudas László, de Révai József is a Blum-tézisekre veze t te vissza.1

A tézisek 1956 n y a r á n kerültek először nyi lvános v i tára . Ez a v i t a izgal-mas poli t ikai esemény vol t , sok érdekes gondolatot é r in te t t , de a tézisek mély-rehatóbb elemzését nem végezte el.2 A z u t á n már gyakrabban eset t szó a tézis-tervezetről , legfontosabb részeit publ iká l ták is. Valamelyest részletesebb t á r -gyalásra azonban — egy, a KMP I I . Kongresszusáról szóló pá r t tö r t éne t i t anul -mányhoz kapcsolódó v i t a keretében — csak 1963-ban kerül t . De az elemzést ekkor is i nkább uta lások helyet tes í te t ték; ezek egyébként magukon viselték a Lukács Györggyel kapcsolatos akkori nézeteltérések és elmarasztaló kr i t ikák nyomai t .

A v i t á t elindító t anu lmány 3 a Blum-tézisekkel igen szűkszavúan foglal-kozott . Csupán azt hangsúlyozta , hogy a tézistervezet munkás-parasz t demo-kra t ikus d ik ta tú rá ra vonatkozó tétele „nem volt egyedülálló a Kommuni s t a Internacionáléban, más pár tok téziseiben is helyet k a p o t t , több-kevesebb elvi és polit ikai a lá támasztással . Az ún. Blum-tézisek azonban a közbeeső demo-kra t ikus forradalom szükségességét nem megfelelő, nagyrészt egymásnak ellent-mondó indokokkal p róbá l t ák magyarázni . 1929 elején a K B a téziseket elutasí-to t t a azzal, hogy azok jobboldali á l láspontot képviselnek." 4

E h h e z a t anu lmányhoz két érdekes hozzászólás kapcsolódot t . Az első Szerényi Sándoré, aki 1929—1931 közö t t a K M P egyik vezetője vol t . Ez az — egyébként közel 35 év távolából egyál ta lán nem indokolt — önigazolás ele-meitől sem mentes hozzászólás5 elsősorban Lukács Györgyöt b í rá l ta , cáfolni

1 Ld. erről Lukács György megjegyzését. Lukács György : Magyar irodalom, magyar kultúra. Bp., 1970. 20. — Révai József: Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez. Társa-dalmi Szemle, 1950. márc.-ápr. 196 1.

2 Л vitáról szóló beszámolót ld. Párttörténeti Közlemények, 1956. 3. sz. 3 Horváth Zoltánné: A KMP. II. Kongresszusa. Párttörténeti Közlemények, 1963. 1. sz. 1 Uo. 49. 5 Szerényi Sándor: Az illegális KMP 1929—1931 között vívott hősies küzdelmének néhány

problémája. Párttörténeti Közlemények, 1963. 2. sz.

a b l u m - t é z i s e k 3 6 1

igyekezet t Lukács 1956 nyár i fej tegetését a Kun-f rakció szektás-dogmatikus, s a Landler-frakció szektarianizmus-ellenes beál l í tot tságáról . A cikk ugyanakkor elismerte, hogy b á r Lukács 1928—29-ben egy sor kérdésben ugyancsak szektás á l láspontot képviselt , a Blum-tézisek demokra t ikus d ik ta tú ra koncepciója he-lyes volt . „Amikor azonban nézetei t — mint jobboldali oppor tun is ta állásfog-lalást — a K B többsége m e g t á m a d t a , Lukács György nem érvelt igaza mellet t , h anem egyszerűen visszavonta álláspontját, sőt a KÜB-üléseken az állította, hogy álláspontja nem meggyőződésből fakadt, hanem politikai »nyelvbotlásból«, kellő-képpen á t nem gondolt értékelésből."6 S z e r é n y i — K u n Béla és Révai József akkor szintén „baloldal i" állásfoglalása mellet t — Lukács e maga ta r t á sáva l magya ráz t a s a j á t maga és az 1929—30-ban előtérbe kerül t több i f iatal kom-munis ta vezető szektar ianizmusát . „Amikor . . . a KMP vezetői egyhangúlag ismét a p ro le tá rd ik ta tú ra mellet t foglaltak állást és Lukács György ezzel (akkor őszintének látszó módon) egyetér te t t , akkor mi, a K B f ia ta labb tagjai , tel jes meggyőződéssel csa t lakoztunk K u n Béla, Révai József és Lukács György akkor m á r egységes á l láspont jához." 7

Mindebben kétségtelenül sok igazság van . A fiatalok — noha szélsőséges szektar ian izmusukban jóval t ú l t e t t ek Kun Bélán — bizonyára elfogadtak volna egy jobb polit ikai i rányvonala t , ha azt a hivatalos fórumok és a legtekintélye-sebb vezetők képviselték volna. Lukács György 1929-es maga t a r t á sának ez a beállí tása azonban mégsem fogadha tó el: Szerényinek tudnia kel let t , hogy Lu-kácsnak , ha továbbra is a mozgalomban akart maradni, nem volt más választása, min t visszavonni tézis-tervezetét .8

Pontosabb és reálisabb gondola tokat fe j t ege te t t az 1963-as v i t ában Bethlen Oszkár hozzászólása, — az írás jól tükrözte , hogy szerzője nagy jártassággal t á j é -kozódik a mozgalmi realitások bi rodalmában. 9 Eszer int a Komin te rn VI. Kong-resszusának programja , mely még részben a t rockis ta „u l t raba lo lda l i " nézetek elleni harc nyomai t tükrözte , t öbb vonatkozásban is lehetőséget ny i to t t a kom-munis ta pár tok , főleg a kisebb országok pá r t j a i előtt , politikai i rányvonaluk ruga lmasabbá tételéhez. E programhoz kapcsolódva dolgozták ki többhe lyü t t — így a jugoszláv, a spanyol, a román kommunis ta pá r tban — a munkás-parasz t demokra t ikus d ik ta tú ra politikai koncepcióját , azt az elgondolást, hogy a szo-cialista fo r rada lmat ezekben az országokban minden bizonnyal polgári demo-kra t ikus for radalom előzi m a j d meg. „ E z t azért is t udn i kell — ír ta a szerző —, mer t az ún. Blum-tézisek körüli v i t ákban (a régi, s ezeket a téziseket »balról« elítélő v i t ákban csak úgy, min t az ú j abb , 1956-os v i tákban) úgy tün te t t ék fel, m in tha e tézisek szerzője, Lukács György, va lami teljesen ú j a t , a KI . politikai

«Uo. 136. 'Uo . 8 Ld. erről Lukács György szavait az 1956. júniusi Blum-tézis vitán, öregkori visszaem-

lékezésében újra visszatért erre a kérdésre: „A Kun körüli csoport a tézisekben a legtisztább opportunizmusát látta; saját frakcióm támogatása meglehetősen langyos volt. fgy történt, hogy — amikor megbízható forrásból megtudtam, Kun Béla arra készül, hogy »likvidátorként« kizárasson a pártból — ismerve Kun befolyását az Internacionáléban, feladtam a további har-cot és közzétettem egy »önkritikát« (Lukács György : Történelem és osztálytudat. Bp. 1970. 724). — Lukács György saját önkritikájára vonatkozó utalása — megítélésünk szerint — egyszerű-síti a helyzetet. Az önkritika — pontosabban: az önkritikák egész sorozata — nem volt tel-jesen külsődleges: a Blum-tézisek elleni kampány belsőleg is mélyen érintette Lukácsot, akinek -ettől kezdve mindig az opportunizmus vádja ellen kellett hadakoznia, évekre megerősítette, fő-leg a szociáldemokrácia értékelését illetően, politikai gondolkodásának szektás vonásait.

9 Bethlen Oszkár: A KMP II. Kongresszusa politikájának nemzetközi vonásairól és a párt stratégiájáról. Párttörténeti Közlemények, 1963. 3. sz.

3 6 2 l a c k ó m i k l ó s

gyakor la tá tó l eltérőt foga lmazot t volna meg. A jugoszláv K P 1928-as á l láspont ja és más pá r tok á l láspont ja m u t a t j a , hogy ez nem így vol t . A Blum-tézisek meg-fogalmazásuknak idején összhangban vol tak a KI . á l láspont jával , hasonlatosak voltak a jugoszláviai, a románia i és más kommunis ta pá r tok irányelveihez."1 0 Mivel azonban időközben a Komin te rnben éles harc indul t a „ jobboldal i veszély" ellen, ez k i h a t o t t a Blum-tézisek sorsára is: „A Blum-tézisek születése (1928 vége) és e lutas í tása (1929 eleje) közt nagyon rövid idő te l t el, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy a téziseket más politikai légkörben t á rgya l j ák , min t amelyben szüle t tek ." 1 1 Egyébként — hangsúlyozta reális szemlélettel a cikkíró — a Blum-tézisek n e m ta r t a lmaz tak „komplex" fordula to t , s így még elfogadásuk esetén sem vá l t oz t a t t ak volna a magyar kommuni s t a pár t szektás pol i t iká ján .

Ez a helyzetkép és értékelés csak részben igaz. Ké t szempontra szükséges vele kapcso la tban felhívni a f igyelmet. Egyrészt : helyes ha t isz tázzuk, hogy személy szerint Lukács György sosem túlozta el tézis-tervezete eredetiségét, sőt, m in t még látni fog juk : a tézis-tervezet va ló jában eredet ibb — noha nagyonis problemat ikus — gondola toka t t a r t a lmazo t t , min t ahogy azt u tó lag maga Lukács György gondolta , s ta lán magáva l is elhi tet te . Másrészt: mivel a vi ta-cikk nem a tézis-tervezet alapos elemzésére, s nem Lukács György szellemi-politikai ú t j á n a k a beha tó ismeretére épül t , nem t u d t a megragadni azokat az új, sajátos — az említett többi párt koncepciójától eltérő — gondolatokat, amelyek a Blum-téziseket jel lemezték.

Az 1963-as v i ta ó ta a tör ténet i i rodalomban ú j elem nem igen merül t fel a Blum-tézisekkel kapcsola tban . 1 2 A magyar forradalmi munkásmozgalom törté-nete c. összefoglaló m u n k a mindenesetre nagyobb súlyt helyez a tézis-tervezet pozi t ívumaira . Tömören megál lapí t ja : „Lukács György 1928 végén tézis-terve-zetet t e r j e s z t e t t elő a magyarországi helyzetről és a K M P feladatairól , s ebben a Komin te rn p rogramjá ra t ámaszkodva állást foglalt amellet t , hogy Magyaror-szágon polgári demokra t ikus forradalom van napirenden, t ehá t a demokra t ikus d ik ta tú ra kivívása a helyes közvetlen stratégiai cél. Az ebből adódó gyakor la t i következte téseket nem v o n j a le kellően, főleg azért , m e r t a szociáldemokrácia értékelésében és a szakszervezeti m u n k a kérdésében f e n n t a r t j a a K B téves állásfoglalását. . . A s t ra tégia i cél kérdésében azonban, amelynek megválasz-tása dön tően befolyásolhat ja a pár t politikai i rányvonalának további a lakulásá t , Lukács helyes ál láspontot f e j t e t t ki téziseiben."1 3

2.

Érdekes , hogy ezen túlmenően maga Lukács György sem könny í t e t t e meg s a j á t 1928-as tézis- tervezetének, a tervezet mélyebb intencióinak a megkö-zelítését. Az 1956 júniusi v i tán kétségtelenül fontos t á m p o n t o k a t n y ú j t o t t közel negyedszázaddal ko rábban írt politikai m u n k á j á n a k a helyes értelmezésé-

10 Uo. 119. 11 Uo. 119—120. 12 A KMP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett tudományos öléssza-

kon Szabó Ágnes röviden a Blum-tézisekre is kitért, a kommunista politikai felfogások fejlődés-történetébe ágyazva, s pozitívan értékelve a tézisek demokratikus diktatúra-felfogását (Párt-történeti Közlemények, 1969. 1. sz. 193). — Részletesebben foglalkozik a tézis-tervezettel Szabó Bálint: Népi demokrácia és forradalomelmélet c. könyvében (Bp. 1970. 41 — 43), érintve Lukács fasizmus-felfogását is.

13 A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Bp. 1972. 263.

a b l u m - t é z i s e k 3 6 3

liez. De akkor i v i ta- indí tó előadásában, m a j d zárszavában megelégedett a tézi-sekben foglalt gondolatok egy részének a kifej tésével; arra törekedet t , hogy a téziseket beillessze a m a g y a r pár t politikai fejlődésének a keretébe. Azt mond-h a t j u k , hogy Lukács, t a l án mer t már maga sem emlékezet t reá — s mer t a kora-beli, 1920-as évek végén megszületet t kr i t ikák sem t á r t á k fel igazán, — a tézi-sek legmélyebb, koncepcionális magvával akkor lényegében nem foglalkozott . Ezt a h i ány t „Marxis ta fejlődésem: 1918—1930" c. késői önval lomásában is csak részben pótol ta , s ezzel ő maga, akara t lanul is, bizonyos fokig a tézisek mondan iva ló já t f e rd í t e t t e el.

Szavai persze így is több szempontból megkönnyí t ik az eligazodást. Lukács György öregkori va l lomásában a Blum-tézisek megszületése körüli időszakot s a j á t szellemi-politikai fejlődésének á tmenet i szakaszaként jellemezte; á tmene t -nek az ul t rabaloldal i forradalmiság és a politikai realizmus közöt t . Bár „az orosz központ i ké rdésben" — írta — Sztálin oldalán állt, ellenérzést ke l t e t t benne Sztálin 1928-as, élesen szociáldemokrácia-ellenes állásfoglalása.14 Ugyan-akkor szembenáll t mind a trockizmussal , mind a Brandler-Thalheimer-féle jobb-oldallal. „Akkor iban s a j á t nézeteim politikai-elméleti t isztázása céljából egy »valódi« baloldali p rogramot kerestem, amely ezekkel az ellentétekkel például Németországban va lami ha rmad ika t á l l í tha tna szembe. Az á tmenet i időszak e l lentmondásainak ilyen elméleti-politikai megoldásával kecsegtető álom azon-ban m e g m a r a d t á lomnak. Sohasem sikerült olyan megoldást ta lá lnom, amely a k á r csak engem m a g a m a t kielégített volna, és így ebben a korszakban soha nem léptem gyakorlatilag-elméletileg a nemzetközi nyilvánosság elé."15

A m a g y a r mozgalom keretében azonban megte t t e ezt, — éppen a Blum-tézisekkel. Lukács utólagos, a tézisek t a r t a lmi jelentőségét leszűkítő értékelés szerint, a Blum-tézisek egyik láncszemét — s egy időre záró szakaszát — jelen-t e t t ék annak a küzdelemnek, amelyet a magyar pár tvezetésben az ant iszekta-r ianizmus gyenge, következet len, de 1921 óta eleven i rányzata fo ly t a to t t a nagy tú lsú lyban levő szektar ianizmus ellen. A tézisek - mondo t t a Lukács — , , felhasznál ták azt a rést , amelyet a VI. Kongresszus t e r e m t e t t " ; „stratégiai lag, elméletileg aka r t ák a lá támasz tan i azt a poli t ikát , amelyet a pár t az MSzMP-vel és az MSzMP p rog ramjáva l csinált, — addig ugyanis a pár t d ik ta tú ra je l -szava és az MSzMP köztársasági jelszava közöt t éles szakadás és ket tősség állt f enn" ; „a többi kérdésben, ahol ilyen rés nem volt, a tézisek teljességgel a Kom-intern és az SzKP ál láspont jához aka r t ak igazodni"; „a Blum-tézisek összes gyengeségei, e l lentmondásai , az ú jnak , az ant iszektar ianizmusnak egy pont ra való koncentrációja , amelyből bizonyos belső el lentmondások származtak , ennek a helyzetnek a köve tkezménye i" ; „ a z t lehet mondani , u tóvédharc volt , amelyet a szektar ianizmus úgyszólván tel jes győzelme k ö v e t e t t " . Lukács mindehhez még hozzáfűzte , hogy a „Landler - f rakc ióban egyedül én képviseltem ezt az á l láspontot . . . " l e

Mindezt nagy jábó l el lehet és el kell fogadnunk, beleértve az utolsó kité-tel t is: mer t bár a demokra t ikus- for radalmi á tmene t i szakasz lehetősége és szükségessége távolról sem volt magya r vagy Lukács-féle ta lá lmány, s bá r 1928 második felében, a Komin te rn VI. Kongresszusán e l fogadot t programra h iva t -kozva, a magyar pártemigráció vezetői közül többen, így Révai József is ha j -

14 Lukács e megállapítása — egész akkori szemléletét ismerve — erősen vitatható. 15 Lukács György : Marxista fejlődésem: 1918—1930. Történelem és osztálytudat. 722 — 723. 16 Lukács György felszólalása a Blum-tézisek vitáján. 1956. jún. (Kézirat. Lukács György

hagyatéka.)

3 6 4 l a c k ó m i k l ó s

lo t tak a kommunis t a pár t po l i t iká jában meglevő kettősség hasonló i rányú felol-dására, — ilyen ha tá rozo t tan , egyér te lműen és merészen egyedül Lukács György ve te t t e föl a problémát . El kell fogadnunk Lukácsnak azt a megál lapí tásá t is, hogy a tézisek — legalább is a demokra t ikus d ik ta tú rá ra való i rányvétel szem-pont jábó l — ,,a pá r t praxisának, helyesebben mondva a praxis egyik i rányza tá -nak (ezen Lukács a Landler-f rakciót é r te t te . — L. M.) elméleti összefoglalását a lkot ják ." 1 7

A téziseknek van azonban egy mélyebb gondolat i rétege is; va ló jában ez köt i össze őket Lukács György egész szellemi ú t j áva l . Ebben az esetben is meg-f igyelhet jük Lukácsnak azt a tu la jdonságá t , amelyet Révainál sokkal ha lványab-ban ta lá lunk meg: ő a gyakorla t i politika kérdései t mindig nagy elméleti gondo-la tokhoz igyekezet t kapcsolni, s egyút ta l hozzáfűzi addigi szellemi fejlődéséhez. S ebből a szempontból , azt az öreg Lukács értékelésével egyébként összhangban álló véleményt foga lmazha t juk meg, hogy a Blum-tézisek koncepciója min tegy utolsó kísérlet vol t a Lukács á l ta l a 20-as évek első felében megalapozot t gon-dolatkörnek a gyakorla t i pol i t ikára való a lkalmazására . Pon to sabban : az utolsó kísérlet vol t a lukácsi praxis-fi lozófiának, egy — 1928-ban m á r csak m a r a d v á -nya iban élő — forradalmi-utópiszt ikus társadalom-elméletnek a politikai reali-tásokkal való összeegyeztetésére. A kísérlet kudarca , melyet a tézisek szerzője s a j á t szellemi győzelmének ér tékel t , Lukács egy egész hosszú életszakaszát zár ta le, s a d o t t — a tör ténelem ú j fordula ta i által ösztönözve — ú j i r ány t é l e tú t j ának is: Az ész trónfosztása többé lényegében már soha el nem h a g y o t t gondolatköre felé.

3.

Lukács György tézis-tervezetének1 8 első és utolsó ter jedelmes fejezetei a magyarországi helyzetet elemzik. Az elemzés sok rész-kérdésben találóbb és mélyebb, min t á l ta lában a korabel i politikai beszámolók. Nagy súlyt helyez a kapi ta l izmus magyarországi fejlődésére, ezen belül az ipar viszonylagos súlyának növekedésére; sok vona tkozásban reálisan m u t a t j a be a nagytőkés és nagybir to-kos osztályoknak az a lapvető érdekazonosságon belül fennálló, sőt fokozódó ellentéteit ; az olasz—francia el lentétekre épí tő magyar külpol i t ika provinciális, a nemzetközi erők fő f ron t j a i t irreálisan értékelő mivol tá t . Erőte l jesen hangsú-lyozza a tervezet az agrárkérdés nagy jelentőségét, a dolgozó parasz t i tömegek mélyben növekvő k iábrándul t ságá t , amely azér t nem tud kellően a felszínen is érvényesülni, mer t a parasztság széles tömegei önálló politikai képviselet nélkül állnak. S á m b á r az „ a g r á r f r o n t " és a falu-ellenes „városi f r o n t " megteremtésére i rányuló — az uralkodó körök á l ta l ösztönzöt t — manőverek „e l t aka r j ák a kispolgári és munkásré tegek e lő t t az a lapvető problémát , hogy a nagybir tok és nagytőke minden érdekellentét ellenére egyre szorosabban kapcsolódik össze", — „a valóságos gazdasági helyzet a városi és falusi dolgozók érdekközösségét m u t a t j a minden konkré t ké rdésben . "

A találó elemzések a tézisekben irreális megál lapí tásokkal keverednek. I t t most nem a szociáldemokrácia értékelésére gondolunk — erre később t é rünk vissza. H a n e m ennél kisebb hordere jű , bár a tézisek el lentmondásos koncepció-jára jellemző mozzanatokra . Közülük némelyek a nemzetközi, mások a hazai

» Uo. 18 Az egész tézis-tervezetet Id. PI. Arch. 677. f. 1. es. 22. ö. е. — A tézisekből vett idéze-

tek innen valók.

a b l u m - t é z i s e k 3 6 5

viszonyokra vona tkoznak . Így pl. 1928-ban Lukács számára is magától ér te tődő, hogy az A n t a n t közvetlenül egy szovjet-ellenes háború k i robbantására készül. Ami az i t thoni helyzetet illeti, ő is e lfogadja azt a 20-as években e l ter jedt kom-munis ta felfogást , hogy a legit imizmus ,,a nagybir tokosság szélső jobbszárnyá-n a k " az i rányza ta , feledve azt , hogy ez az értékelés kiá l tóan el lentmond a tézisek Magyarországra vonatkozó helyzetelemzésével: eszerint a vá lságba hul lot t ellen-forradalmi rendszer a k ibontakozás t egy olyan „ d e m o k r a t i k u s " blokk megte-remtése ú t j á n keresi, mely a legit imistáktól a szociáldemokráciáig t e r j ed . S mer t a fő veszélynek ő is egy ilyen liberális i rányú „reorganizá lás t" t ek in t , a kommunis t ák jórészének korabeli felfogásához hasonlóan, a szélsőjobboldalt nemcsak rossz helyen keresi, de le is becsüli: „az el lenforradalom első korszakában u r a l o m r a j u t o t t városi kispolgárságot a konszolidáció tel jesen dezorganizálta politikailag — mond ják a tézisek. Az el lenforradalom elején lé t re jö t t szervezetei részben fe lbomlot tak , részben a Beth len-kormány beolvasz to t ta őket az ál lam-gépezetbe. Az el lenforradalom elején ura lkodó zavaros, e l lentmondásokkal teli ideológia (fajvédelem, kispolgári ant iszemitizmus és ant ikapi ta l izmus) a konszoli-dáció fo lyamán teljesen szétfoszlott és elvesztet te széles tömegekre gyakorol t v o n z ó e r e j é t . . . A tiszta fasiszta kispolgári intel lektuelleknek a Gömbös-csoport feloszlásával nincs többé számbajövő önálló politikai képvise le tük ." S b á r a kispolgári intelligencia fasiszta ideológiája „bizonyos veszedelmeket r e j t h e t esetleg magában , amennyiben sikerül neki munkások és parasztok elkeseredett , csalódott , de v isszamaradt rétegeiben bizonyos befolyásra szert t enn i" — ez a veszély nem számottevő.

Már az eddigiekből is lá tha tó , hogy a magyarországi helyzetelemzés a maga egészében ugyana r r a az el lentmondásos alapra épül, m i n t a többi korabeli kommuni s t a értékelés, így pl. az 1928 nyár i központi bizot tsági ülés re ferá tu-ma: 1 9 a még konszolidációs szakaszát élő el lenforradalmi rendszert úgy kell bemuta tn i a , m in tha az m á r a növekvő válság és bomlás á l lapotában volna, s ehhez kell az érveket megkeresnie. Az e l lentmondást Lukács következeteseb-ben igyekszik feloldani, m i n t elődei. De a törekvés a nagyobb következetességre végeredményben nem az el lentmondás feloldásához vezeti el őt, ellenkezőleg: az e l lentmondás még szembetűnőbb lesz téziseiben.

A tézis-tervezet szerint a magyarországi helyzetre a következő fő mozza-na tok a jellemzőek: „a t á r sada lom alsó és középrétegeinek leválása a konszoli-dáció pár t ja i ró l , elidegenedésük az el lenforradalmi és konszolidációs ideológiák-tól, a Bethlen-rendszer izolálódása a tömegektől , az egységes pár tnak , min t kere tnek a f ennmaradás mel le t t a nemzet i egységfront szétporladása és megro-h a d á s a . " Ezzel a fo lyamat ta l szemben a k o r m á n y a következő védelmi intézke-déseket teszi: arra törekszik, hogy elsimítsa a ké t vezető osztály — nagytőkések és nagybir tokosok — el lentétei t ; „az államgépezet erősítése. Gömbös min t honvédelmi á l l a m t i t k á r . . . " ; „szociáldemokráciával való politika. Állandó közelebbhozása a bürokrác iának az ál lamgépezethez"; lavirozás a királykérdés-ben; „tel jes behódolás az ú j a n t a n t n a k . . . " „Az összkép t e h á t — fe j t ik ki a tézisek —: ál talános zajlás az osztályokban, a rendszer egyetemes válságának kez-

19 Az 1928 júliusi KB ülés politikai referátumát Révai József tartotta. Ezt a referátumot párttörténeti irodalmunk a 20-as évek végén egyöntetűen uralomra került szektás dogmatiz-musba való átmenet dokumentumának tekinti. Szabó Ágnes fentebb említett előadásában ezt írja: „. . . már a Blum-tézisek előtt a párt 1928 júliusi plénumán az »osztály az osztály ellen« jelszó kiadásával lényegében háttérbe szorították a demokratikus szabadságjogokért való konk-rét küzdelmet. . ." (I. h. 193).

3 6 6 l a c k ó m i k l ó s

dete. Ugyanakkor azonban — a for rada lmak és az el lenforradalom tapasz ta l a t a i következtében — a politikai élet felszínén csak konszolidációs pártok vannak. (Az én kiemeléseim. — L. M.) Ebben a helyzetben mind inkább a demokrácia jelszava tolul az előtérbe, min t a konszolidáció szükséges megerősítője, mégpedig úgy Bethlen, min t a liberális ellenzék részéről . . . Tehát amennyiben — részben angol—francia nyomás a la t t , m i n t a többi Ba lkáná l lamban — kísérlet tö r tén ik a rendszer reorganizálására, ez minden valószínűség szerint demokra t ikus reor -ganizálás lesz: a polgári demokrác iának demokra ta formák közt való teljes l ik-vidálása. Ez az eset azonban n e m jelenti ú j osztályoknak, vagy akárcsak ré tegek-nek ura lomra ju t á sá t . . . A k á r Bethlennek sikerül a demokra t ikus átépítés,, akár egy Kál lay—Apponyi b lokk h a j t j a az t végre, aká r Bethlen kiszélesíti Kál layval s Apponyival a nemze t i egységfrontot , a rendszer osz tá ly ta r ta lma az ú j demokra t ikus köntösben ugyanaz m a r a d : a f inánc tőke által egyesí te t t nagybir tok és nagytőke együt tes uralma a fasizált ál lamgépezettel , teljes füg -gésben az angol—francia imperial is ta blokktól , mint annak zsoldosa a Szovjet-unió elleni h á b o r ú b a n . "

Ez a helyzetmegítélés magá tó l ér te tődően vonja maga u t án , hogy Lukács szakít a „szociálliberális" és a „szociálfasiszta" ú t — 1928 nyarán még Réva i ál tal megkülönbözte te t t — kettősségével, s a két a l t e rna t ívá t teljesen közös nevezőre hozza: „a szociálfasiszta" és a „szociálliberális" ú t vol taképpen ugyan-az az út , s a fő szerepet mindke t tőben a szociáldemokrácia já tssza . Ez az elemzés látszólag feloldja konszolidáció és növekvő válság e l lentmondását , amennyiben a konszolidációt — liberális i r ányú törekvéseivel együt t — csak egy ú j válság-periódus felszíni jelenségének, min tegy a válság megjelenési f o rmá jának tekin t i -

4.

Az e lmondot takból nem nehéz felismerni, hogy közelebbről szemügyre véve, a tézisek egyáltalán nem egyszerűen a magyar , á l t a lában nem csak a ke-véssé vagy közepesen fej let t országok sajátosságaira épülnek; ennél szélesebb problémáról van bennük szó. A tézisek legfontosabb részei ugyanis azok a meg-állapítások, amelyek a világhelyzettel , a vi lágkapi ta l izmus perspek t ívá jáva l foglalkoznak.2 0 Ezekből derül ki a legvilágosabban, hogy Lukács téziseinek gon-dolatvilága lényegesen eltér a korabeli kommunis ta felfogásoktól. Lukács is abból indul ki, hogy a világimperializmus e l j u to t t a VI. Világkongresszus á l ta l megjelölt „ha rmadik per iódusba" ; beköszöntöt t a kapi ta l izmus ú j válságokkal terhes időszaka. Amint l á t t u k : ezt a gondolatot igyekszik alkalmazni a m a g y a r helyzetre is. A válság azonban — a tézisekből k iolvashatóan — nem a tőkés rend gazdasági nehézségeivel, hanem elsősorban polit ikai rendszerével, fe lépí tményé-nek problémáival : kapitalizmus és demokrácia egymáshoz való viszonyának a gyö-keres megváltozásával függ össze.

A probléma jobb megvilágítása érdekében részletesen kell idéznünk a tézisek — mindeddig elhanyagolt — passzusait . „ H a a demokra t ikus d i k t a t ú r á t min t konkré t stratégiai jelszót aka r juk alkalmazni a mai korszakban, a k k o r t i sz tában kell lennünk azzal, hogy a háború utáni imperial izmus mostani ,

20 A Blum-téziseknek e legfontosabb részeit — IV. fejezetét és V. fejezetének nagyrészét — már korábban publikálták. Azóta megjelent Lukács György. Történelem és osztálytudat c. kötetében (663 — 694). Az idézetek e szövegből valók.

a b l u m - t é z i s e k 3 6 7

harmad ik szakaszában . . . mi t jelent és milyen fo rmáka t vesz fel a demokrá-cia a burzsoázia u ra lmának konszolidálása érdekében . . . " Az európai dolgozók, mer t sokáig együ t t harcol tak a burzsoáziával a demokráciáér t , „nehezen isme-rik fel az imperial izmus folytán l é t re jö t t , teljesen ú j helyzetet , pedig ennek a helyzetnek úgyszólván iskolapéldája áll e lőt tünk az Amerikai Egyesül t Államok demokrác iá j ában , ahol a burzsoáziának mint kizárólag uralkodó osztálynak . . . s ikerült a demokráciának olyan fo rmái t megteremteni , amelyek megad ják a tőke szabad fejlődésének, forgalmának és ter jeszkedésének minden lehetőségét, ame-lyek tökéletesen megőrzik a demokrácia külső formái t , ahol azonban a dolgozó tömegeknek a valóságos politikai vezetésre egyál ta lában semmi befolyásuk sin-csen. Amerika a mai burzsoáziának nemcsak gazdaságilag, h a n e m politikailag is az ideálja . A nagy »nyugati demokráciák« poli t ikai fejlődése az utolsó évek-ben mind inkább arrafelé halad, hogy különböző formák közt egy ilyen demo-krác iá t valósítson meg. A munkás tömegekben . . . ezeket az i l lúziókat elsősorban a szociáldemokrácia poli t ikája t á m o g a t j a . " A fasizálásnak — f o l y t a t j a Lukács — két fő ú t j a van . Az egyik a Mussolini-féle, „aki kispolgári-középparaszti ellenfor-rada lom segítségével szétzúzta a régi szakszervezeteket . . . " Ez a megoldás veszedelmekkel já r mind a burzsoázia, mind a munkásbürokrác ia számára. A burzsoáziának nagy erőfeszítésébe kerül „a kispolgári e l lenforradalmat nagy-burzsoá konszolidációvá á tvá l toz ta tn i , a munkásbürokrácia egy része pedig elveszti munkásmozgalmi poz íc ió j á t . . . " Ennél a megoldásnál a nagyburzsoá-zia s a szociáldemokrácia szempont jábó l is kedvezőbb a „ d e m o k r a t i k u s " ú t . „ E b b ő l a helyzetből é r the tővé válik, hogy az egész nemzetközi szociáldemo-krácia ma így teszi fel a kérdés t : demokrácia v a g y f a s i zmus?" Éppen ezért ma „elsőrangú fe ladat leleplezni a demokrácia vagy fas izmus kérdésfeltevés félrevezető m i v o l t á t " . Ki kell m u t a t n i , „hogy a mos t meginduló demokra t ikus fejlődés nálunk éppúgy, min t a »nyugat i demokráciában« a fasizálódásnak egy v á l f a j a , amely — ellentétben az olasz típussal — nagyburzsoázia és munkásbü-rokrácia összeműködésén alapszik" . A fasizmus há t t é rbe szoruló „klasszikus", olasz fo rmája mellet t , a fő ú t m a : „a fasizálás demokra t ikus f o r m á j a " , „a de-mokrácia demokra t ikus eszközökkel való l ikvidálása ." „Ezér t kell a demokrácia vagy fasizmus jelszavával szemben az »osztály az osztály ellen« je lszavát állítani, a dolgozó rétegeknek mozgási lehetőséget biztosító demokra t ikus követelése-ké r t való harco t : harcot a demokra t ikus d i k t a t ú r á é r t . "

E gondolatokkal t ámasz t j a alá Lukács a demokra t ikus d ik t a tú r a szükséges-ségének elvi indokolását Magyarországon. S bármi ly nagy jelentőséget tu la j -doní t a feudális ma radványoknak , a földkérdés demokra t ikus megoldásának, elsősorban mégiscsak azt húzza alá, hogy a Bethlen-rendszer, az olasz t ípusú ú t tó l el távolodva, maga is „a nyuga t i demokra t ikus" módszerekre való á t térés ú t j á t keresi. „A kapi ta l is ta termelés erősödésével, a forradalomtól és az ellenfor-radalomtól való távolodással párhuzamosan a konszolidált m a g y a r ellenforra-dalom tehá t belép a »nyugati fejlődés« korszakába . " A Kommuni s t ák Magyar-országi P á r t j a — fo ly ta t j ák a tézisek — a „demokra t izá l t fas izmussa l" szembe-ál l í t ja a harcot „a demokrácia egészéért, köztársaságér t , élén a parasztság és munkásság ko rmányáva l " , harcol „a demokrácia demokra t ikus likvidálása e l len", megvalósí t ja az „osztály osztály ellen" jelszavát , „ m i n t gyülekeztetést a demokra t ikus d ik t a tú ráé r t v ívandó ha rc ra . "

A kissé hosszúra nyúl t idézetek — fel tehetően — kellően érzékel te t ték: mindazok a szempontok, amelyeket Lukács maga a Blum-tézisekről utólag e lmondot t , a tézisek igazi koncepciójá t erősen leszűkí tet ték. A tézisekben Lukács

3 6 8 l a c k ó m i k l ó s

a Komin te rn 1928-ban elfogadot t p rogramjára h iva tkozik , de vol taképpen a „demokra t ikus d i k t a t ú r a " kétféle fogalmával dolgozik, e két különböző fogal-m a t fényképezi egymásra , s vá l toga tva alkalmazza. Az egyik az elmaradott vagy közepesen fejlett országokra érvényes munkás-paraszt demokratikus diktatúra, a másik egy, a modern Európára vonatkoztatott demokratikus diktatúra fogalma. Lukács György számára l á tha tóan az u tóbbi a lényegesebb, a fon tosabb . Alap-gondolata nem egyszerűen az e lmaradot t vagy közepesen fe j le t t országok helyzeté-ből indul ki, s nein a r ra épül; nem csupán feudális maradványokró l , ilyen vagy olyan ál lamformáról v a g y az agrárkérdés megoldat lanságáról van a tézisekben szó. A tézisek lényegét a következőkben fogla lha t juk össze: Lukács a még kon-szolidációs szakaszát élő kapi ta l izmusban egy „neokapi ta l i s ta" , manipulá l t polgári demokráciá t előképezett , s ezt — megelőzve az ún. f r ank fu r t i szocioló-giai iskola e gondolatkörhöz erősen kapcsolódó, sőt : fasizmus koncepcióját is meghatározó későbbi felfogását — azonosí tot ta a fasizálódással. A koncepció legmélyén a polgári t a l a jon végbemenő elidegenedés, atomizálódás és elember-telenedés fo lyamatának a politikai alkalmazása húzódo t t meg egy, nevezzük így, prefasiszta korszakba lépő Európa viszonyaira. A koncepció, a b b a n a kísér-letében, hogy „va lami h a r m a d i k a t " állítson, vo l taképpen burkol t szellemi a ján-lat vol t : hogyan lehe tne a hivatalos kommunis ta poli t ikai vonalat ideológiailag komolyan a lá támasz tan i , elmélyíteni. Az ideológiai a j án la tnak ugyanakkor „ á r a " is volt , nem egyszerű ismétlését je lente t te a h ivata los á l láspontnak: félig leplezetten arra h ívo t t fel, hogy — mintegy cserébe az ideológiai elmélyítésért — a kommunis ta mozgalom adjon demokratikus választ az antidemokratikus kapitalizmusnak: a fas izmus vagy demokrácia — Lukács szerint helytelen — szociáldemokrata a l t e rna t ívá j a helyébe állítsa a kapitalizmus vagy demokrácia a l te rna t ívá já t , — a kommuni s t ák harci célja egy demokratikus d ik t a tú r a legyen.

Az e lmondot tak az t is b izonyí t ják , hogy Lukácsnak nem volt igaza akkor, amikor téziseinek belső e l lentmondásai t arra vezet te vissza, hogy azok csupán „egy pon t r a koncen t r á lva" , a Komin te rn VI . Kongresszusa által t e r e m t e t t egyet-len rést kihasználva, a m a g y a r pár tvezetésben érvényesülő szektarianizmus ellen próbál ták felvenni a harco t . A koncepció az egész nemzetközi kommunis ta mozgalom alapproblémái t é r in te t te : az el lentmondások igazi há t t e re pedig magá-ban az alap-koncepcióban re j le t t . H a most e l tek in tünk is attól, hogy Lukács 1928-as prognózisa egyál ta lán nem vá l t be, az egész tézistervezet a kapitaliz-mus egy, kétségtelenül meglevő, igen hosszú t ávon érvényesülő fejlődési ten-denciá já t egyrészt abszolut izál ta , másrészt közvetlenül ado t t á l lapotnak tekin-te t te , s erre épí te t te a kommunis t a mozgalom megúj í t ásá ra irányuló elgondolá-sait. Ebből következe t t a tézisek központ i h ibá ja : a fasizmus vagy fasizálódás közvetlen azonosítása általában a modern kapi ta l izmus politikai fe lépí tményi rendszerével, s ezzel összefüggésben a szociáldemokrácia a rcula tának, helyének, szerepének a gyökeresen helytelen megítélése. Lukács utólag szépí te t te akkori á l láspont já t , amikor a téziseknek a szociáldemokráciával kapcsolatos hibái t a korszak általános mozgalmi állásfoglalásához való — mintegy kényszerű — alkalmazkodással magya ráz t a . Nem: Lukács ebben a kérdésben messzemenően egyetér te t t a Komin te rn értékelésével, sőt, téziseinek alapkoncepciója, mond-h a t j u k , elsősorban ennek az értékelésnek a túlfeszítésén nyugodot t . 2 1

21 Egyik legkésőbbi visszaemlékezésében Lukács György maga utalt politikai álláspont-jának legfontosabb, s szinte egész életpályáján átívelő vezéreszméjére: „A szocdemekkel sosem álltam kapcsolatban, én olyan különös magyar radikális kommunista voltam, aki a kommuniz-

a b l u m - t é z i s e k 3 6 9

Lukács tézisei i lymódon mély, de egyoldalú és irreálissá élezett t á rsada-lomfilozófiai gondola tokon nyugvó, igen problemat ikus gyakorlat i-poli t ikai ú t m u t a t á s t j e len te t tek , — pontosabban je lentet tek volna, hiszen a pár t tagság-hoz vo l taképpen nem is j u to t t ak el: a munkás-parasz t demokra t ikus d ik t a tú rá ra min t á tmene t i szakaszra való irányvétel — elvont értelemben véve — Magyar-országra vona tkozóan helyes célkitűzése, illetve a kommunis ták vezet te demo-kratikus diktatúra b á t o r gondolata csak részben kárpóto l t azokér t a h ibákér t , amelyeket a tézisek fasizmus és demokrácia , s mindenekelőt t fasizmus és szociál-demokrácia kapcsolatáról t a r t a lmaz t ak . Révai József , amikor 1958-ban meg-kérdezték, hogy lát-e közvetlen összefüggést a Blum-tézisek és a későbbi nép-front-koncepció közöt t , ha tá rozot t nemmel felelt.22 Ebben az esetben Révainak — akinek bőven volt ugyan személyes oka is a Blum-tézisek hibáinak hangsú-lyozására — kétségtelenül sok szempontból igaza vol t .

5.

Ismeretes, hogy Lukács György tézis-tervezetbe foglalt ideológiai a ján la -t á t nem fogadták el. Ellenkezőleg: a magyar pár t-emigrációban az ő tézisei vál-t ak azzá a d o k u m e n t u m m á , amely körül a „ jobboldal i oppor tun izmus" elleni k a m p á n y elsősorban k ibontakozot t , jóllehet téziseinek mélyebb eszmei törek-véseit csak részben ér te t ték meg, mozgalmi harcostársai csak részben tuda to -s í to t t ák önmagukban . A legtöbben — a Lukácshoz közelállók éppúgy, min t ellenfelei, sőt: n é h á n y év múlva maga Lukács is — lényegében csak azt olvas-t ák ki belőle, ami Magyarország viszonyaira volt vona tkoz t a tha tó ; hogy a köz-vetlen p ro le tá rd ik ta tú rá ra való i rányvéte l mindaddig t abunak t ek in te t t elmé-lete helyet t egy demokra t ikus szakasz szükségességére hívta fel a f igyelmet. A mozgalmi fórumokon, amelyek állásfoglalását egyébként a lapvetően K u n Béla befolyásol ta , ezen túlmenően csak elvétve hangzot t el egy-egy megjegy-zés arról, hogy Lukács tézisei a maguk egészében igen „ speku la t ív" alapokra épülnek.

Kun Béla, ak i kétségtelenül nemzetközi mére tekben gondolkodott , ismerte fel ta lán a legvilágosabban a tézisek mélyebb intencióit . Meggyőződve arról, hogy a Komintern veze tő i is a tézisek ellen foglal tak állást, a tézisek kézhezvé-tele u t án t e r j ede lmes kri t ikai feljegyzésben f e j t e t t e ki véleményét.2 3 Ebben tú lnyomórész t persze ő is a magyar vonatkozású ki tételeket t á m a d t a , felhasz-nálva az a lka lmat a Landler-csoport — Lukács téziseibe természetesen belefog-lalt — régi pol i t ika i nézeteinek a b í rá la tára is. Élesen hangsúlyozta , hogy a feudális m a r a d v á n y o k n a k Magyarországon nincs m á r önálló gazdasági jelentő-ségük; szembeszáll t a „ké t uralkodó osz tá ly" elméletével („nincsen ké t vezető osztá ly : a f inánctőke vezet és uralkodik az ipari és az agrárkapi ta l izmus fe le t t " ) ;

mus felé egy demokráciát hirdetett, ellenben a szociáldemokrata enyhítését a diktatúra gondola-tának, ezt sose fogadtam el. A két tábor között álltam; nem szimpatizáltam a szociáldemokra-tákkal, és nem szimpatizáltam azokkal, akik diktatórikus módon akarták a kommunizmust behozni." (Vezér Erzsébet interjúja Lukács Györggyel. 1971. április 22. Kézirat. Lukács György hagyatéka.) — E mondatokkal Lukács valójában mélyebben világította meg a Blum-tézisek lényegi mondanivalóját, mint a tézisekre, s a körülötte dúló harcokra utaló konkrét visszaem-lékezéseiben.

22 Szabó Agnes szíves közlése. 23 PI. Arch. 677. f. 1. es. 22. ö. e. „Megjegyzések Blum téziseihez." — A további idézetek

e kéziratból valók.

6 Történelmi Szemle 1974/3.

3 7 0 l a c k ó m i k l ó s

a Komin te rn VI. Kongresszuson e l fogadot t p rog ramjá t magyar vona tkozásban „korr igá lva" , e lvete t t mindenféle á tmene t i szakaszt a p ro le tá rd ik ta túrához vezető ú t o n stb. Ugyanakkor K u n — szektás an t idemokra t i zmusá t egyébként következetesen megőrizve — a magya r uralmi rendszerről és a n n a k fejlődési perspekt ívájáról , sőt, több konkré t polit ikai kérdésről is reálisabb véleményt formál t , m in t Lukács György. így k i fe j te t t e , hogy a Bethlen-rendszernek — szemben Lukács véleményével — nincs „ d e m o k r a t i k u s " a l t e rna t ívá ja , a libe-rális ellenzék erőtlen, Lukács tézisei lebecsülik a „kispolgári f a s i sz ta" ellenfor-radalom erejét és befo lyásá t ; „a magya r fasizmus kiépítése lényegében sokkal inkább az olasz formákhoz hasonl í t" . K u n még a nemzet i kérdésben is „realista m ó d o n " o k t a t t a ki Lukácsot : a tézisekben ,,a »le a te rü le t i integritással« negat ív jelszó mel le t t hiányzik a Kominternnek idevonatkozó pozitív jelszava: »Harc a nemzet i önrendelkezésért«."

Mindezek mellet t , Kun Béla ú j r a és ú j ra visszatér t a tézisek ál talános demokrácia-felfogására, érezve, hogy ez a lkot ja Lukács egész ideológiai-politi-kai épí tményének a lapkövét ; egyfelől „ a demokrácia demokra t ikus ú ton való l ikvidálásának" , „a fasizmus demokra t ikus f o r m á j á n a k " , másfelől a kommunis t a mozgalom — nem csupán egy e lmarado t t ország helyzetéből következő — „de-mokra t ikus f e l ada t a inak" a tételeihez. „A tézisek elsősorban elfelejtik — írta Kun —, hogy a polgári demokrácia mindig csak formális demokrácia vol t . Ezér t a polgári (formális) demokrácia »demokrat ikus formák közöt t való l iquidá-lása« üres frázis és lényegében csak azt é r the t jük a l a t t a , hogy a formális demo-krácia továbbra is megmarad , vagy különben a legzavarosabb e l lentmondásba j u t u n k " . Lukács — fo ly ta tódo t t a vádbeszéd — lebecsüli a pá r t szerepét, s a tömegek spontane i tásá t emeli piedesztálra. Koncepciójából logikusan az követ-kezik, hogy „például a Kommunis ta Pá r tok o t t , ahol a szociáldemokrácia a polgári demokrácia keretein belül még bizonyos demokra t ikus re formokér t is harcol — természetesen objekt íven el lenforradalmi célokkal, — szintén a demo-kra t ikus reformok p á r t j a i v á vá l janak . Ez már nem is jobboldali, hanem refor-mista »elhajlás«". „A fasizmusnak nincs demokra t ikus fo rmája (a szociáldemo-krácia n e m fasizmus) . . . " A szocialdemokracia, bá rmennyi re megerősödtek is „szociálfasiszta" tendenciái — s ezen K u n elsősorban a szociáldemokrata pár-toknak a fasiszta rendszerekbe való beépülését é r te t te , Lukács viszont a szociál-fasizmust a polgári demokrácia á l ta lános fasizálódása szerves részének tekin-te t t e — lényegében megmarad t a régi kispolgári reformizmus p á r t j á n a k . Vagyis Kun szerint nincs szükség semmiféle „ ú j í t á s r a " , a kommuni s t áknak az eddig szokásos módon, csak erőteljesebben kell harcolniok a szociáldemokrácia ellen. Részben az általános nemzetközi helyzetre, részben a magyar t apasz ta l a tokra utalva vádo l t a Lukácso t azzal, hogy a „demokra t ikus il lúziók" elleni harc helyet t ő maga kel t ilyen illúziókat. ,,A tézisek szerint t ehá t a kommunis t a pár t h iva tása , hogy újjáélessze a természetes halállal k imúlt demokra t ikus illúziókat, azáltal, hogy mint egyetlen pár t , »komolyan küzd a polgári demo-kráciáért«, a demo.kratikus reformokért , híven a m a g y a r szociáldemokrata pá r t háború előt t i tradícióihoz, mikor is ez a pá r t már teí jesen oppor tunis ta módon a tör ténelmi helyzet u t á n kullogott és nem az akkor esedékes demokra t ikus for-rada lomnak , hanem csak a demokra t ikus re formnak a pá r t j a vol t . A tézisek vissza a k a r j á k vinni a kommunis ta p á r t o t nemcsak a háború előt t i időkbe, hanem még a szociáldemokrata pá r t akkori oppor tunis ta hibáihoz is !"

K u n Béla k r i t i ká jának s a tézis tervezetnek lényegi mondaniva ló já t végig-gondolva, bizonyos mér tékig korr igálnunk kell Lukács György — ma m á r többé-

a b l u m - t é z i s e k 3 7 1

kevésbé hivata losan is e l fogadot t — értékelését a Blum-tézisekkel kapcsolatos mozgalmi ellentétekről. A vi ta során nem egyszerűen a szektar ianizmus és az ant iszektar ianizmus i rányza ta i ü tköztek meg egymással. Ezzel egybefonódot t a küzdelem a szektar ianizmus ké t f a j t á j a közöt t is: K u n Béla, m o n d h a t j u k , „konzerva t ív baloldalisága", mely egy „reálpol i t ikával" egybekapcsol t bürok-ra t ikus szektar ianizmus mind erősebb jegyeit viselte magán, harcol t i t t a Lukács által képvisel t — ugyancsak a realizmus felé u t a t kereső — utópiszt ikus, mes-sianisztikus szektar ianizmus maradványa i ellen; ez u tóbb i — természeténél fogva — eredendően egybekapcsolódott a dolgozók közvetlen demokráciájának a vágyképével, s egy ideig a demokra t ikus gondolat f enn t a r tó j a vol t a kommunis t a mozgalomban.

6 *