-
A TARTALOMBÓL
„Calvinus Tyrannus?”– Adalékok a genfi Konzisztórium
létrehozásának történeti, teológiai és etikai aspektusaihoz
* * *
A 2011-es népszámlálás
adatai elé
* * *
Szabadság – felelõsséggel
ALAPÍTVA 1925
ÚJ FOLYAM (LV)
20121
THEOLOGIAISZEMLE
A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK FOLYÓIRATA
-
THEOLOGIAISZEMLE2012. 1. szám
Felelõs kiadó:Magyarországi EgyházakÖkumenikus Tanácsa
Szerkesztõség:Ökumenikus Tanács Irodája1117 Budapest, Magyar
tudósok körútja 3.Telefon: 371-2690 Fax: 371-2691
Kiadóhivatal: A Magyarországi Református EgyházKálvin János
Kiadója1113 Budapest, Bocskai út 35.Telefon: 386-8267, 386-8277
Index: 26 842ISSN 0133 7599
Fõszerkesztõ:dr. Bóna Zoltán
Szerkesztõségi bizottságelnöke: dr. Kádár Zsolttagjai: dr.
Cserháti Sándor
dr. Fekete Károlydr. Kodácsy Tamásdr. Reuss AndrásHáló
GyulaKalota JózsefSzuhánszky T. GáborT. Németh László
Olvasószerkesztõ:Jakab László Tibor
Nyomás és kötés: HVG Press Kft.
Felelõs vezetõ: Erényi ÁgnesNyomdai elõkészítés: Külalak Bt.
Elõfizethetõ a kiadóhivatalban, pos-tautalványon, vagy
átutalással a Re-formátus Kálvin Kiadó 11711034–20856731
számlájára.
Elõfizetési díj egy évre: 6300,– FtEgyes szám ára: 1575,– Ft
Elõfizetési díja nyugati terjesztés-ben befizethetõ a fenti
forintszám-lára.
Megjelenik negyedévenként
szerzett ilyen-olyan tapasztalatok mondatják sokakkal, hogy ami
nemjelenik meg a médiában, az nem is létezik. A híradásokban való
megje-lenés egyébként régi vágy és a hírforrástól függõen jeleníti
meg a tényekmegerõsítését vagy éppen az állítások hitelének
elbizonytalanodását.Ennek a gondolatnak a mentén juthatunk el oda,
hogy az a szervezet, in-tézmény, közösség, program, amelyiknek
nincs önálló honlapja, azvagy nem létezik, vagy ha létezik is,
nincs jelentõsége. Természetesenezeket a markáns, ugyanakkor
felszínes megállapításokat nem abszolu-tizáljuk, de megvalljuk,
hogy ezek is motiválták azt a lépést, hogy mireez a lapszám az
olvasó kezébe jut, addigra a Theologiai Szemle – leg-alábbis a
tervek szerint – önálló honlappal fog rendelkezni.
Eddig is megjelentünk az internet világában, de a laptulajdonos
hon-lapjának egyik menüpontjaként. Természetesen ezt továbbra is
fenn-tartjuk, de a bizottságunk úgy döntött, hogy önálló honlappal
is igyek-szünk elérni olyanokat, akik a hagyományos, papír alapú
kiadványokatritkábban veszik a kezükbe s olyanokat is, akiknek az
érdeklõdési kö-rükbe az intézményes ökumené nem tartozik, de a
teológiai tudomá-nyosság igen.
A honlapon természetesen visszatekintünk lassan kilenc
évtizedesmúltunkra. Ízelítõt adunk a korábbi évek írásaiból és
figyelemfelhívás-ként megjelenítjük az aktuális számunknak a
tartalomjegyzékét. A hon-lapot látogatók közelebbrõl megismerhetik
a szerkesztõket, a szerkesz-tõi célkitûzéseket, amelyek talán
inspiratív erõvel bírnak a TheologiaiSzemlében való írásra és a
Szemle olvasására is.
Hisszük, hogy nem csak a biblikus teológiának, a
segédtudomány-oknak és az interdiszciplináris megközelítésben
történõ valóság- ésigazságkeresésnek van jövendõje, hanem azt is
hisszük, hogy ennek amunkának a modern infokommunikáció eszköztárát
még intenzíveb-ben kell használni. Tudjuk, hogy a honlap
elkészítése és karbantartásanem egy forradalmi tett. Mégis örömmel
és reménységgel hívjuk fel ráazoknak a figyelmét is, akik a Szemle
munkáját figyelemmel kísértékvagy abban aktívan részt vettek és
azoknak is, akiknek látókörébe ép-pen a honlap által kerül be e
kiadvány.
Ez a honlap hisszük sokak számára bepillantást ad a Szemle
sajátosvilágába, „otthonába” s ugyanakkor otthonosabbá teszi a
TheologiaiSzemlét az internet útján elérhetõ gazdag tudományos
források között.http://theolszemle.meot.hu
Bóna Zoltán
A fõszerkesztõ jegyzete
Információs társadalmunkban
1. szám március 15.3. szám szeptember 15.
2. szám június 15.4. szám december 15.
A Theológiai Szemle egyes számainak megjelenési ideje:
A szerkesztõség közleménye
Kérjük kedves munkatársainkat, hogy szövegszerkesztõvel készült
írásaikat E-mail-ben Microsoft Word dokumentumban küldjék el
szerkesztõségünkbe. A dokumentummérete A/4-es álló formátum, 2,5
cm-es margóviszonyokkal. A kenyérszöveg 12 pontosTimes New Roman
betûtípusból legyen szedve, szimpla sorközzel, ezzel is
meg-könnyítve az elõzetes terjedelemszámítást. Ha a dokumentum
tartalmaz görög vagyhéber írást is, úgy csatolják ezeket a
betûtípus file-okat is az anyaghoz, ennek hiányábannem garantált az
írás pontos megjelenítése. E-mail címünk:
[email protected]: http://www.meot.hu.
Az írás közlése nem jelenti azt, hogy a szerkesztõség a
szerzõvel mindenben egyetért.A cikkek tartalmáért minden szerzõ
maga vállalja a felelõsséget. Dokumentumok meg-õrzését,
visszaküldését nem tudjuk vállalni."
KÉZIRAT LEADÁSÁNAK IDEJE: 2012. 03. 01.
-
3
Ebben a gyorsan változó és az értékeit az elmúlásnakés az
enyészetnek az oltárán eltékozló világban egy az,ami nem változik
meg soha és nem múlik el soha: az Úrbeszéde, mely megmarad örökre.
Ez az örök üzenethangzik felénk nemzedékrõl nemzedékre. Ez az
öröküzenet, láttatja meg velünkKrisztusnak a halál felett
aratottgyõzelmét és dicsõségét. Ez azörök üzenet gerjeszti
szívünkbena reménységet, hogy szemlélhes-sük Jézus Krisztusban a
magunkjövõjének zálogát. Ez az öröküzenet segít bennünket
abban,hogy minden mostani bajunkon,valós bûnünkön túltekintve, a
mihitünk reménység legyen Isten-ben és életünk ebben a
remény-ségben folytatott élet legyen.
A változó idõk minden újsze-rûségétõl és modernségétõl
érin-tetlenül, tisztán szól ez az öröküzenet most is. Az új élet
titok-zatos erejével hat át és az igazsághatalmával tisztít meg. Ez
azörökkévalóság és az életszentségdimenziója. Krisztus önmagátadta
e világért. Ezért hív Isten,ezért kap minden nép
meghívástKrisztushoz, hogy szentté vál-jon.
A nemzedékek hosszú sorá-nak egymástól eltérõ élettörténe-tei
révén, a megszentelõdés kü-lönféle útjain járva egyetlen kö-zös
célja lehet csak az embernek,az, hogy kövesse Krisztust és le-gyen
hozzá hasonló, váljékKrisztusivá, azaz Krisztus-képû-vé, mivel õ a
mi emberi sorsunklegvégsõ célja.
Kiderül ebbõl az igébõl, ésPéter egész szolgálatából,
hogynemcsak hallotta azt, amit Jézustanított neki, nemcsak értette
azt,hanem egész lénye, jelleme át-alakult általa. A látása, az
életszemlélete, az értékrendje,az õt ért vádak és szenvedések
átélésének a mikéntje, aszemélyisége hasonlítani kezdett Jézushoz.
Betöltötteteljes lényét mindaz, ami Jézusból kiáradt. Éppen
ezértJézus maga élt Péterben. Egészen azonosult vele. Birto-
kolta Isten biztos ismeretét, igazságát. Bízott Urában.Ezért
lett Krisztus valóság az életében, ezért telt meg aszíve
szeretettel.
Azért meglepõ ez, mert nem mindig volt ez így! Is-merjük Péter
életútját. Egyszer kész mindenre Mesteré-
ért ... néhány óra múlva pedigmegtagadja Jézusát; hogy
húsvéthajnalán rohanva keresse; majdpünkösdkor Szentlelkes
erõvelhirdesse a dicsõséges Krisztust.
Micsoda átalakulás! Jézus tü-relmes szeretetének, az õ igéjé-nek
és Szentlelkének a munkájaez minden emberben. Õ azt ígé-ri, hogy
azoknak jelenti ki ma-gát, akik szeretik õt. Ezért Péter-tõl sem
kérdezett mást feltáma-dása után, csupán ennyit:„Szeretsz-é engem?”
Mert sze-rette Krisztusát, errõl az újjáte-remtõ szeretetrõl tett
tanúságotPál apostol is hitvallásában:„Élek pedig többé nem én,
ha-nem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testbenélek,
az Isten Fiában való hitbenélem, a ki szeretett engem és ön-magát
adta érettem”. Péter is ígytudja egyre nagyobb hitelesség-gel
hirdetni, ki Õ.
Isten szava, a teremtõ igemunkálja ki bennünk is ezt anagy
átalakulást. Aki befogadjaaz Isten igéjét, abban az ige cso-dás
munkát végez. Átalakítja azembert, újjáteremti és üdvösség-re
segíti. Megszenteli, hogy hiteértékével azonos életet éljen.
Ezzel a reménységgel kellegyszer mindenkinek elindulniaa
Krisztust követõ úton, külön-ben hiába beszélünk bármirõl,hogy mi
van utána. Tanítványai-nak és az õt olvasóknak-hallga-tóknak a
makarizmákra utalva,
Jézus az életszentség felé vezetõ útként a nyolc boldog-mondást
jelölte meg. Reménykedjetek abban a kegye-lemben, melyre elvezet.
Ámen
Jakab László Tibor
SZÓLJ, URAM!
Reménységben folytatott élet
Ezért tehát elméteket felkészítve, legye-tek józanok és teljes
bizonyossággal re-ménykedjetek abban a kegyelemben, ame-lyet Jézus
Krisztus megjelenésekor kaptok.Mint engedelmes gyermekek ne
igazodjatokazokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyektudatlanságotok
idején voltak bennetek, ha-nem – mivel õ, a Szent hívott el titeket
– ma-gatok is szentek legyetek egész magatartá-sotokban, úgy, amint
meg van írva: „Szen-tek legyetek, mert én szent vagyok.” Ha pe-dig
mint Atyátokat hívjátok õt segítségül,aki személyválogatás nélkül
ítél meg min-denkit cselekedete szerint, félelemmel tölt-sétek el
jövevénységetek idejét, tudván,hogy nem veszendõ dolgokon, ezüstön
vagyaranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölthiábavaló
életmódotokból, hanem drágavéren, a hibátlan és szeplõtelen
Báránynak,Krisztusnak a vérén. Õ ugyan a világ terem-tése elõtt
kiválasztatott, de az idõk végén je-lent meg tiértetek, akik általa
hisztek Isten-ben, aki feltámasztotta õt a halottak közül,és
dicsõséget adott neki, hogy hitetek Isten-be vetett reménység is
legyen. Tisztítsátokmeg lelketeket az igazság iránti
engedel-mességgel képmutatás nélküli testvérszere-tetre, egymást
kitartóan, tiszta szívbõl sze-ressétek, mint akik nem romlandó,
hanemromolhatatlan magból születtetek újjá, Is-ten élõ és maradandó
igéje által. „Mertminden test olyan, mint a fû, és minden
di-csõsége, mint a mezõ virága: megszárad afû, és virága elhull, de
az Úr beszéde meg-marad örökké”. Ez pedig az a beszéd, ame-lyet
hirdettek nektek.
1Pt 1,13-25
-
4
„[Kálvin] elvitázhatatlanul a reformáció legsötétebbalakja.
Istenrõl és az emberekrõl alkotott fogalmai, rólukhirdetett
tanításai elképesztõ szörnyûségek […] E vissza-taszító, iszonyt és
rémületet kiváltó tanításának erõsza-kos úton-módon való
elterjesztésére Genfben külön szer-vet léptetett életbe.
Konzisztórium néven bujkál a törté-nelem poros lapjain ez az
inkvizíciós intézmény, amelyik-nek õ volt sugalmazója, a háttérben
rejtõzõ mozgatója”– olvasható a Keddi Posta katolikus lap 1930.
augusztus5-ei számában, „G. D.” aláírással.2 Fellapozva Kálvin
Já-nos egyház- és társadalomformáló szolgálatát
bemutatótanulmányokat és lexikon-szócikkeket, nehéz volna
fi-gyelmen kívül hagyni azokat a szélsõséges sztereotípiá-kat,
amelyek a reformátort Genf városának könyörtelenlelki zsarnokaként
jellemezték.3 Ennek következtébennem meglepõ, hogy még a református
egyházi köztudat-ban is széles körben terjedt el az a végletekig
leegysze-rûsített, félrevezetõ megállapítás,4 miszerint a genfi
kon-zisztórium teológiai és gyakorlati princípiumai a spanyolorvos,
Servet Mihály (Miguel Serveto) perében jelentekmeg a
legszignifikánsabban.5
Tény, hogy Kálvin János genfi szolgálata során hatá-rozott
erõfeszítéseket tett „Isten városának, az új Jeru-
zsálem (Barth)”6 felépítése érdekében. A genfi konzisz-tórium
elsõ, eseménydús idõszakát (1541-1546) követõ-en, 1546-ban került
sor Kálvin két bibliakommentárjá-nak (Magyarázat Pál apostol 1-2
Korinthusi leveléhez)kiadására,7 amelyben a reformátor újra és újra
az olvasókelé tárja a korinthusi és a genfi egyház vallásos és
társa-dalmi kontextusának sajátos összefüggéseit. A reformá-tor
bibliamagyarázatainak, továbbá 1541-es, elsõ francianyelvû
Institutiójának8 részletes vizsgálata jelentõsenhozzájárul azon
mélyreható teológiai és etikai felismeré-seinek megértéséhez,
amelyek egyházfegyelmi bizottsá-gának tevékenysége által elsõsorban
egy új „Isten-nép”vallásos nevelésére irányultak.9 Mégis a
reformátor szi-gorú egyházfegyelmi törekvéseit érõ kritikai
reflexiókszükségessé teszik egy olyan önálló
tanulmánykísérletközzétételét, amely nemcsak a konzisztórium
létrehozá-sának történeti aspektusait, hanem annak fontosabb
teo-lógiai és etikai alapvetéseit is tárgyalni kívánja.
TANÍTS MINKET, URUNK!*
„Calvinus Tyrannus?”
– Adalékok a genfi Konzisztórium létrehozásának történeti,
teológiai és etikai aspektusaihoz1
Jerom Bolsec, one of the most notorious theological and personal
opponents of John Calvin, depictedhim as a „bloodthirsty tyrant of
Geneva.” According to Bolsec Calvin exercised his political, moral,
and spiritual control over the church and the state by the
unlimited power of his “private institute”, namely: theconsistory.
However, Calvin was taking pains to set up an intellectual and
moral reformation in Geneva onthe basis of the Holy Scripture,
still the very strict morals, pressured by the consistory, made him
one of themost contradictory reformers of his times. Moreover, the
well-known death penalty of Michael Servet (MiguelServeto) just
intensified the people’s depression, created by Calvin’s unpopular
moral codes. As a result, thepresent article scrutinizes the
historical (chapter 1.), theological (chapter 2.), and the ethical
(chapter 3.)backgrounds of the Genevan Consistory in the lights of
Calvin’s personal correspondence, biblicalcommentaries, and his
Opus Magnum, the Institutes. The essay intends to point out that
Calvin was by nomeans a genevan dictator, but a high-esteemed
moderator of the Genevan Consistory.
Kálvin János egyik leghírhedtebb teológiai és személyes
ellenfele, Bolsec Jeromos a reformátort „Genfvérszomjas
diktátorának” tartotta. Bolsec elõszeretettel hangsúlyozta, hogy
Kálvin politikai és morális hatal-mának érvényesítésében egy általa
létrehozott intézmény, nevezetesen a genfi konzisztórium játszott
jelentõsszerepet. Jóllehet Kálvin szellemi és morális reformációja
egyedül a Szentírásból táplálkozott és Genf váro-sának megújítására
irányult, mégis az egyházfegyelmi tanács szigorú erkölcsi
ítélkezése Kálvint koránakegyik legellentmondásosabb reformátorává
tette. Servét Mihály (Miguel Serveto) híressé vált pere, majd
ki-végzése pedig csak olaj volt a tûzre! A reformátor szigorú
egyházfegyelmi gyakorlatát érõ kritikai reflexiókezért szükségessé
teszik a genfi konzisztórium létrehozásának történeti (1. fej.),
teológiai (2. fej.) és etikai(3. fej.) alapvetéseinek pontosabb
megrajzolását, s mindezt Kálvin leveleinek, bibliamagyarázatainak
és Insti-tutiójának vizsgálata alapján. A tanulmány bemutatja, hogy
Kálvin korántsem „Genf városának vérszomjasdiktátora”, hanem sokkal
inkább a konzisztórium megbecsült moderátora volt.
* Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!
-
5
1. Kálvin egyházfegyelmi bizottságának történeti aspektusai
1.1. A konzisztórium létrejöttének hibás adatai a kur-rens
Kálvin-kutatásban
A genfi konzisztórium „intézményének eredete tisztá-zatlan” –
írja Alister E. McGrath, a magyar nyelven elér-hetõ legfrissebb,
tudományos igényû Kálvin életrajz szer-zõje, majd így folytatja: „a
létezõ házassági bíróságok,mint a zürichi Ehegericht,10 lehettek
modelljei, s genfiprototípusát talán még Kálvin strasbourgi
számûzetéseidején alapították.”11 A méltán híressé vált oxfordi
teoló-giatörténész könyvének az Osiris Kiadó által közzétettmagyar
nyelvû kiadását12 azonban érdemes összevetni aszerzõ eredeti
munkájával,13 hiszen a fordító egy szellem-történetileg nagyon
lényeges kiegészítéssel – „talán még”– gazdagította a magyar nyelvû
szöveget. A Nagy Móni-ka Zsuzsanna által eredményezett
„változtatás” igen sze-rencsésnek bizonyult, hiszen McGrath az
angol nyelvûszövegben, Harro Höpfl The Christian Polity of
JohnCalvin címû munkájára utalva tényként közli, hogy a gen-fi
konzisztórium már Kálvin strasbourgi szolgálata alattlétrejött.14
Azonban Höpfl munkájában sokkal árnyaltab-ban fogalmaz, hiszen úgy
vélekedik, hogy „a konzisztóri-um kifejezése csupán egy alkalommal
jelenik meg Kálvintervezetében [Ordonnances Ecclèsiastiques-1541],
amelyhagyományos értelemben véve házassági bíróságot jelent[…] A
tervezet idevágó bekezdése, azonban különös, mi-vel azt sugallja,
hogy a konzisztóriumot már Kálvinstrasbourgi távolléte alatt
megalapították.”15 Höpfl állí-tásait Kampschulte (Johann Calvin.
Seine Kirche undSein Staat in Genf) munkájával igazolta, aki a
genfi váro-si tanács regisztereinek vizsgálata alapján azt írta,
hogyKálvin távolléte során csak kísérlet (Versuch) történt
egyhasonló intézmény felállítására.16 Nem sokkal McGrathangol
nyelvû könyvének megjelenését követõen, 1994-ben került kiadásra
William Naphy összefoglaló történetimunkája Calvin and the
Consolidation of the GenevanReformation címmel, amelyben a szerzõ,
felismerve azegyházfegyelmi bizottság felállításával kapcsolatos
hibásadatokat, fontosnak tartotta meghatározni a konzisztóri-um
létrejöttének pontos dátumát és körülményeit. A gen-fi városi
tanács jegyzõkönyveinek összehasonlító vizsgá-latát követõen Naphy
hangsúlyozza, hogy a „sus l’erection du Consistoyre” egészen Kálvin
Strasbourgbólvaló visszatértéig elhalasztásra került, így a
konzisztó-rium teológiai és etikai alapvetéseit leginkább a
reformá-tor Strasbourgban nyert gyakorlati felismerései
befolyá-solták.17
1.2. A hibás dátumok tisztázása Kálvin levelei alapjánA városi
tanács jegyzõkönyve alapján „Kálvin 1541.
szeptember 13-án érkezett Genfbe, majd megjelent a ta-nács elõtt
és átadta azokat a leveleket, amelyeket a stras-bourgi tanácstagok
és lelkészek küldtek […] Ezt követõ-en elõadta, hogy szükségesnek
tartja egy egyházi sza-bályzat összeállítását. Claud Pertemps, Ami
Perrin,Claude Roset, Jean Lambert, Portalis és Jean Balard
ta-nácstagokat jelölték ki mellé, annak érdekében, hogy atervezet
mihamarabb elkészülhessen.”18 Ugyanerrõl azeseményrõl Kálvin
Farelnek címzett levelében 1541.szeptember 16-án így írt:
„Ahogy kérted, visszatértem ide [Genfbe] és talán azÚr jóra
fordítja itteni munkálkodásomat. […] Miutánfelajánlottam
szolgálataimat a Tanácsnak, azonnal kije-lentettem, hogy az egyház
nem állhat meg egy olyan kö-zösen elfogadott rendszabály nélkül,
amely egyfelõl aSzentírás tanításán, másfelõl pedig az õskeresztyén
egy-ház gyakorlatán nyugszik. Ezt követõen finoman érintet-tem
azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyekbõl meg-érthették, hogy mi
is a szándékom. Annak következtében,hogy az egyházfegyelem teljes
kérdésének megvitatásamessze meghaladná a dokumentum kereteit,
indítványoz-tam, hogy jelöljenek ki néhány olyan tanácstagot, akik
asegítségemre lehetnek. Hat tagot választottak ki, akikkelaz egész
egyházi rendtartásra vonatkozó szabályzatot ké-szítünk el, amelyet
pedig a Tanács rendelkezésére bo-csájtunk.”19
Habár Kálvin és a kijelölt tanácstagok két hét20
alattfogalmazták meg az Ordonnances alapszövegét, amely
aKistanácsban (Petit Conseil) 1541. szeptember 27-én ke-rült
megvitatásra, mégis a szabályzat végleges elfogadá-sára hetekig
kellett várni. Ezért a reformátor az 1541. ok-tóber 15-én, Bucerhez
intézett levelében csalódottságá-nak ad hangot: „az most a
legfontosabb, hogy az egyhá-zi szabályzatunkat még nem tudom
elküldeni a számod-ra. Bár két hét alatt elkészültünk vele, mégis
[a Tanács-tól] ez idáig nem kaptunk választ.”21 Így
Kálvinnak,csaknem két hónapig, 1541. november 20-áig kellett
vár-nia arra, hogy a szindikusok, a Kis- és a Nagytanács tag-jai,
ugyan kisebb változtatásokkal,22 mégis trombita- ésharangszó
kíséretében ünnepélyesen kijelentsék: „üdvösdolognak ítéljük
felállítani közöttünk jó formában azegyházi kormányzatot, amint azt
az Úr az õ Igéjébenmegmutatta.”23 Az Ordonnances elfogadásával
„alakultmeg az egyházfegyelmi bizottság [konzisztórium] is – ír-ja
Kálvin egyik ismeretlen barátjának 1542 januárjában –az erkölcsi
élet ellenõrzése és az egyházi törvények meg-tartása céljából.”24
Jóllehet Nagy Sándor Béla, a refor-mátor 1541-es ordonnance-ainak
magyar nyelvû fordító-ja szerint a konzisztórium 1541. december
15-én tartottameg elsõ, alakuló ülését,25 mégis a fennmaradt
feljegyzé-sek arra engednek következtetni, – vélekedik Robert
M.Kingdon – hogy a testület már 1541. december 6-ánösszeült.26
Összegzésképpen kijelenthetõ, hogy Kálvin levelezé-se igazolja
William G. Naphy állításait, miszerint a kon-zisztórium
megalapítása egészen a reformátor Stras-bourgból való visszatértéig
nem történt meg. A reformá-tor levelei azonban azt is világossá
teszik, hogy a kon-zisztórium megalakulásának törvényes kereteit
azOrdonnances 1541. november 20-i megszavazása bizto-sította,
továbbá a Kálvin által életre hívott egyházfegyel-mi bizottság már
a következõ hónapban, 1541 decembe-rében ülésezett.27
2. A konzisztórium létrehozásának teológiai aspektusai
2.1. Simul iustus et peccator vagy szent elkülönülés:vita az
anabaptistákkal
Kálvin Institutiójának 1543-as latin nyelvû kiadásába„felvett
egy hosszabb, önállóan kidolgozott szakaszt »az
-
6
egyházi fegyelemrõl« – valószínûleg a Strasbourgbannyert
felismerései alapján –, melyet mûvének késõbbikiadásaiban meg is
hagyott”28 – hangsúlyozza EberhardBusch. Megerõsíti Karl Barth
tanítványának állításaitWilhelm Pauck is, aki a The Heritage of the
Reformationcímû könyvében hosszasan vizsgálja Kálvin és
astrasbourgi reformátor, Bucer Márton gondolatainakszoros
kapcsolatát, különös tekintettel a két neves teoló-gus
egyházfegyelmi tanítására.29
Kálvin sikertelen elsõ genfi szolgálatát (1536-1538)követõen,
Bucer Márton meghívására érkezik Stras-bourgba, ahol a feljegyzések
szerint elõször teológiai ta-nárként, majd az ottani francia
protestáns menekülteklelkészeként dolgozott.30 Strasbourg messze
híres voltvendégszeretetérõl ezért megannyi vallási menekült
ke-resett oltalmat a város falain belül.31 A menekültek kü-lönbözõ
csoportjával együtt, azonban számos anabaptis-ta is a városba
érkezett, többek között Jean Stordeur,Kálvin késõbbi feleségének,
Idelette de Burénak elsõ fér-je is.32 Az anabaptista csoportok,
Stordeur fellépését kö-vetõen, egyre erõteljesebben hangsúlyozták
az újrake-resztelkedés általi idealizált, tökéletes keresztyén
gyüle-kezet képét, amely az általuk nem „szent és
szeplõtelen”életûnek vélt egyháztagok végleges
kirekesztésévelfenyegetett.33 Annak köszönhetõen, hogy az
anabaptistacsoportok destruktív hatása mind vallási, mind
pedigmorális tekintetben is egyre nagyobb veszélyt
jelentett,Kálvinra mind nagyobb szerep hárult e városi és
vidékianabaptisták „református hitnek” való megnyerésében
–rajzolódik ki Willem Balke Calvin and the AnabaptistRadicals címû
munkájából.34
Kálvin 1536-os Institutiójának, genfi Artikulusainakés Kátéjának
legalapvetõbb egyházfegyelmi tanításaitkövetve, ugyan az Efézusi
levél 1. fejezetének 4. versealapján35 kétségtelenül elismeri, hogy
a választottak,mint Krisztus testének a tagjai arra hívattak, hogy
szentéletet folytassanak, mégis határozottan elveti az
anabap-tisták idealizált, tökéletes egyházra irányuló
hamisábrándozását.36 Krisztus a hívõket „naponként megszen-teli,
megtisztogatja, kiegyengeti, foltjaikat letörölgeti” –vélekedik
Kálvin reflektálva az anabaptisták tanításaira.Ezt követõen a genfi
reformátor kijelenti: „akkor bizo-nyos, hogy még mindig vannak
rajtuk szeplõk és ráncok,és megszentelõdésük […] akkor lesz majd
nyilvánvaló,amikor Krisztus […] betölti az egyházat a
magaszentségével.”37 Jóllehet a reformátor újra és újra
vissza-utasítja a vallási rajongók azon nézetét, miszerint az
igazegyház legfontosabb ismertetõjegyét a hívõk feddhetet-len,
szent élete jelentené,38 mégis szükségét érezte a ke-resztyén
egyházfegyelem kérdésének részletesebb kidol-gozásának. Részben
ezzel az alapintencióval születettmeg Kálvin Institutiójának elsõ,
francia nyelvû kiadása1541-ben, amelyben a szerzõ, strasbourgi
„egyházélmé-nyeivel”39 gazdagodva, jelentõsen átdolgozza
egyházfe-gyelmi tanításait, különös tekintettel a kiközösítés
kér-désére.
A reformátor 1541-es Institutiójának mélyreható ta-nulmányozását
a jelenkori Kálvin-kutatás egyre inkábbelõtérbe helyezi, elõsegítve
ezáltal a genfi konzisztóriumteológiai és gyakorlati alapvetéseinek
pontosabb megraj-zolását. Kálvin Institutiójának különbözõ
kiadásait vizs-gálva jól látható, hogy fõmûvének megnevezett,
francia
nyelvû kiadásában több esetben is határozott kritikát fo-galmaz
meg az anabaptisták tévtanításaival kapcsolat-ban,40 amely
legszembetûnõbben az egyházfegyelemkérdéseinek tárgyalásakor
figyelhetõ meg.
„Mindig is sokan voltak, – írja Kálvin – akik feddhe-tetlen
életet színlelve azt képzelték, hogy a paradicsomangyalai közé
számíttatnak, ezért távol tartották magu-kat mindazoktól, akikben
valamilyen emberi gyengeséget[bûnt] véltek felfedezni. Ilyenek
voltak egykor acatharosok [tiszták], és természetesen a donatisták
is,akik hasonló képtelenségeket hittek. Ezekhez hasonlóanpedig,
napjainkban itt vannak az anabaptisták, akik […]azt gondolják, hogy
mindenki másnál nagyobb elõreha-ladást tettek a hitben.”41
Kétségtelen ugyan, hogy a reformátor 1541-es Institu-tiójában
immár nyolc esetben utal Pálnak, a hívõ ember„szentségét”
hangsúlyozó intéseire (Ef 1,4.), az Istennektetszõ, helyes
keresztyén élet páli értelmezését Kálvin,mégsem azonosítja az
anabaptista rajongók hamis egy-házfegyelmi gyakorlatával.
„Napjainkban az anabaptisták azt képzelik, – írja Kál-vin
1541-es fõmûvének a keresztyén hitrõl szóló fejeze-tében – hogy a
keresztség által Isten népe egy olyan tisz-ta és angyali állapotra
juthat, amelyet a test bûnei [folt-jai] nem szennyezhetnek
be.”42
Azonban az anabaptisták tévelygéseivel ellentétben akeresztyén
életet emberi bûnök terhelhetik, amely ígyKálvin szerint
határozottan Krisztus érdemére szorul. Kö-vetkezésképpen a
keresztyén élet Pál apostol által megkö-vetelt tisztasága egyedül
„Krisztus naponkénti munkájaés a mi bûnös testünk levetkõzése által
nyer értelmet.”43
Kálvin 1541-es Institutiójának az egyház
kiközösítésigyakorlatára vonatkozó tanításai messze túlmutatnak
avallási rajongók által szorgalmazott zárt, idealizált gyü-lekezeti
struktúrákon. A hívõ egyén és a társadalom tel-jes egzisztenciáját
érintik. Így a reformátor, elsõsorban avallásos egyén és az
egyetemes keresztyén egyház össze-tartozását tartva szem elõtt,
sokkal inkább a hívõknekakár a kiközösítés által való
fegyelmezését, mint az ana-baptisták gõgös és képmutató
elkülönülését teszi meg amértéktartó egyházfegyelem
fundamentumának.44
2.2. A helyes orvosság: a kiközösítés gyakorlata akonzisztórium
szolgálatában
Kálvin tanításai alapján a kiközösítés „gyógyszere”45egyfelõl
Krisztus testének (egyetemes egyház) a szentsé-gét védi, másfelõl
pedig az eltévedt gyülekezeti tagokmegmentését szolgálja. „Az
egyházfegyelem – írja Kál-vin már 1559-es Institutiójában – tehát
olyan, mint vala-mi fék, amely visszatartja és megszelídíti azokat,
akikKrisztus tanítása ellen dühöngnek; vagy mint valamiösztöke,
mely a kedvetleneket és resteket felébreszti.”46A reformátor
egyházfegyelmi törekvései így kétségtele-nül megfeleltethetõek az
Isten törvényérõl alkotott el-képzeléseinek, amelynek értelmében a
konzisztórium te-ológiai és gyakorlati alapvetéseit leginkább a
törvény„tükör – fék – ösztöke” alapdinamikája határozza meg.Csakis
ennek alapján nyerhet értelmet a kiközösítés kál-vini
értelmezése:
„Akiket bûneik miatt kiközösítettek, talán
bûnbánatotgyakorolnak, amely egy új élethez vezethet” – írja
Kálvin1541-es Institutiójában, majd így folytatja: „ezért az õ
-
7
[bûnösök] kiközösítésük szükségszerûen
hozzátartoziküdvösségükhöz, hiszen […] az egyház intése által
isme-rik fel bûneiket.”47
Tény, hogy a reformátor egyházfegyelmi gondolatai-nak
tengelyében korántsem a bûnös ember kárhoztatása,hanem sokkal
inkább az Istennek tetszõ élet elõmozdítá-sa áll. Kálvin mûveiben a
konzisztórium elvi és gyakor-lati munkájának „ösztöke” funkcióját
hangsúlyozza alegerõteljesebben, hiszen nyomatékosan kijelenti,
hogy„az egyházi hatalom – Pál apostol tanúsága szerint
–megigazításra, nem pedig rombolásra adatott.”48 Ennekkövetkeztében
Kálvin óvva intett a kiközösítés gyakorla-tának túlhajszolt
alkalmazásától, nehogy „a gyógyszer-bõl esetleg halál
származzék.”49 Habár a reformátormind Institutiójában, mind pedig
az 1-2 Korinthusi levélkommentárjában kijelenti, hogy a hívõknek
„nem szabadbizalmi kapcsolatba lépni azokkal, akiket az
egyházkiközösített,”50 mégis arra ösztönzi a gyülekezet
tagjait,hogyha lehetõség adódik, akkor tegyenek meg mindentaz
eltéved gyülekezeti tagok megmentéséért. Így a kikö-zösítettek a
hívõk segítsége által „visszatérhetnek a he-lyes útra” – írja
Kálvin, majd így folytatja: „ezt követõ-en pedig a keresztyén
gyülekezetbe, s mindezt a [feleba-ráti] intés, tanítás vagy a
kegyelem és a jóindulat segít-ségével.”51 S valóban, Kálvin
egyházfegyelmi tanításaijól példázzák, hogy a genfi konzisztórium
korántsem egylégüres térben mûködött. A kisebb kerületekre
osztottváros gyülekezeti tagjainak, továbbá a kijelölt
presbite-reknek a kiközösítettek „visszatéréséért” végzett
szolgá-lata újra és újra bizonyítja, hogy az egyházfegyelmi ta-nács
alapintenciója elsõsorban a válságba jutott hívõmegmentésére
irányult. Így válik érvényessé Robert M.Kingdon azon állítása,
miszerint a kiközösítés gyakorla-tát Kálvin és a konzisztórium – a
szeretet, a szelídség ésaz emberiesség indulatát figyelembe véve –
csakis a leg-végsõ esetben legitimálta.52
Mindezek következtében Kálvin teológiai gondolko-zásában a
hamartológia nem létezhet szóterológia nélkül.Mindezt jól példázza
a kiközösítés és a kiátkozás egyhá-zi gyakorlatának szembeállítása
is, hiszen Kálvin szerintegy keresztyén „kiátkozása annyit tesz,
hogy õt már abûnbocsánat minden reményétõl megfosztjuk, […]
azon-ban a kiközösítés, a bûnös erkölcsi vétkeit elítélve
méglehetõséged ad az egyházba való visszatérésre.”53 Azegyháznak
ezért „senkit sem szabad kitörölnie a válasz-tottak sorából azok
közül, akiket kiközösítettek […] mint-ha már teljesen elvesztek
volna.”54
3. A konzisztórium létrehozásának etikai aspektusai
3.1. Az egyházi törvények gyakorlati értelmezése akonzisztórium
hátterében
„Amikor megvizsgáljuk a legkülönfélébb emberi kö-zösségeket,
akkor azt látjuk, hogy mindnyájan rendelkez-nek valamilyen
törvénnyel, amely a társadalmi rendet ésa tagok békés együttélését
biztosítja. Az egyháznak isezekre az alapvetésekre kell felépülnie,
hiszen […] Páltanácsa szerint […] e törvények nélkül az egyházak
da-rabokra szakadnának és elkorcsosulnának”55 – írja a re-formátor
az 1541-es Institutiójában, hangsúlyozva a vi-
lági és az egyházi törvények létjogosultságát. Tény, hogyKálvin
az anabaptistákkal folytatott vitájának eredmé-nyeképpen már egy
igen markáns törvény-koncepcióvaltér vissza Genfbe 1541-ben, majd a
Tanács felkéréséreugyan, mégis önállóan, strasbourgi tapasztalatait
felhasz-nálva lát hozzá az egyházfegyelmi bizottság szervezeté-nek
felállításához.56
A reformátor egyházépítõ munkáját sokkal inkább azõskeresztyén
gyülekezetek alapvetéseire építõ bibliai lá-tása, mint politikai
meggyõzõdései vezették az Ordon-nances és a konzisztórium
szabályrendszerének megal-kotásakor, amelyhez – figyelembe véve az
akkori „sváj-ci” viszonyokat – nem kis bátorságra volt szüksége.
Kál-vin egyházszervezõ szolgálatát ezért kétség kívül egyolyan
bibliai alapokon nyugvó szervezeti és tanbeli nyi-tottság
jellemezte, amelynek kereteit, egyfelõl az egyhá-zak közti
„minimális [hitbéli] konszenzusra valótörekvés,”57 másfelõl pedig a
világi törvények józan,mégis következetes értelmezése adta.
„Mindnyájan jóltudjuk,” – írja Kálvin az elsõ Korinthusi levél 11.
fejeze-tének 2. versét magyarázva – „hogy minden
egyháznaklehetõsége van egy olyan önálló egyházkormányzat
meg-alkotására, amely számára a legalkalmasabb és a leg-hasznosabb,
hiszen a mi Urunk [az egyház kormányzatá-ra vonatkozóan] nem ír elõ
semmilyen határozott és vég-leges tanítást.”58 Mindebbõl jól
látható, hogy a reformá-tor ezen a ponton adaptálja az 1530-ban
elfogadott Ágos-tai Hitvallás, egyházra vonatkozó tanítását (VII.
cikk),amely hangsúlyozza, hogy: „az egyház valódi egységé-hez
elegendõ, hogy egyetértés legyen az evangélium ta-nításában és a
szentségek kiszolgáltatásában. De nemszükséges, hogy az emberi
hagyományok, vagyis az em-beri eredetû egyházi szokások és
szertartások, mindenüttegyformák legyenek.”59 Ennek következtében,
Kálvin azegyházi törvényeket két csoportba rendezi: lényeges
ésközömbös elõírások.60 A reformátor szerint az egyházaka törvény
meghatározó (lényeges) elemeinek elfogadásátnem utasíthatják el,
hiszen az egész egyetemes keresz-tyén egyház hitét és identitását
az adja, hogy „Isten egy,Jézus a Krisztus és Istennek a Fia és hogy
a mi üdvössé-günk Isten könyörületességén nyugszik.”61 Késõbb,
rátér-ve a közömbös törvények leírására már kijelenti, hogy
a„nyilvános könyörgéseknek, az istentiszteleteknek, a
ke-resztelésnek megállapított órái […] az éneklés rendje,
azÚrvacsora felvételére kitûzött napok, a kiközösítés fe-gyelmi
eljárása és más effélék […] egészen közömbösdolgok.”62
Következésképp, Kálvin már 1538-ban hatá-rozottan visszautasította
Bern városának, a politikai éskatonai szövetség (kezdetben
Combourgeoisie, majd ké-sõbb Svájci Konföderáció) egyházkormányzati
és liturgi-ai gyakorlatára vonatkozó egységesítõ
rendelkezéseit,hiszen leszögezi, hogy az egyházkormányzati
szabályoktekintetében a különbözõ vidékek szerint szabadságotkell
hagyni az egyháznak.63 Errõl az 1538-as, latin nyel-vû Kátéjában is
megemlékezett: „méltatlan hozzánk aszolgai egyformaság, mely nem
épít, holott az Úr nekünkszabadságot adott az építés nagyobb
erejére.”64
3.2. A hatalommegosztás mint a konzisztórium szerve-zeti
alapvetése
Habár Kálvin az egyházfegyelmi bizottságok (presbi-tériumok)
felépítésérõl az elsõ Korinthusi levél 5. fejeze-
-
8
tének (1Kor 5,4) magyarázatában szól részletesebben,mégis a
genfi konzisztórium legfontosabb bibliai és teo-lógiai alapvetései
egyik késõbbi munkájában, az Evan-géliumi Harmóniában találhatók
meg. A genfi reformá-tor 1555-ben, a Mt18,17–18 szakaszát
magyarázva, töb-bek között így írt:
„A zsidóknál a kiközösítés hatalmát a vének gyakorol-ták, kik az
egész egyházat képviselték […] Tudjuk, hogya zsidóknál babyloni
számkivetésükbõl való visszatéré-sük után egy választott tanácsra,
az úgynevezettsanhedrinra […] volt bízva az erkölcsök és a vallás
tanaifelett való felügyelet. Ez volt a törvényes és Istentõl is
jó-váhagyott kormányzás.”65
Annak köszönhetõen, hogy a véneknek e választott ta-nácsa már
jóval Jézus fellépése elõtt megromlott, Kálvinkijelenti, hogy
„annak a réginek a helyébe a tudományama rendszere lépett, mely
Krisztus uralma alatt voltérvényben.”66 Minden bizonnyal a
tudománynak emez„új” rendszere, a gyülekezet vénjeibõl álló
„szenátusitanács”67 és az általa gyakorolt kiközösítés gyakorlata
je-lentette a genfi konzisztórium bibliai és teológiai elõkép-ét,
hiszen „Krisztus méltán dicsérte ezt a régi atyáktólszármazó
rendet” – hangsúlyozza a reformátor.68
A kiközösítés hatalmát gyakorló egyházfegyelmiszervezetekkel
kapcsolatban, Kálvin számára központijelentõséggel bírt a
tanácstagok példaszerû életvitele, to-vábbá vallásos, illetve
politikai felelõsségvállalása és ha-talomgyakorlása. A reformátor
Ordonnances-ában ígyírja le a konzisztórium tagjaival, a
presbiterekkel szem-ben támasztott általános erkölcsi
követelményeket: „a[genfi] egyház jelen állapotát tekintve igen
hasznos vol-na, ha a Kistanácsból két, a Hatvanak Tanácsából
négy,és végezetül pedig a Kétszázak Tanácsából hat, jó és
tisz-teletreméltó képviselõt jelölnének ki, akik […]
Istenfélõk,továbbá minden gyanú […] felett állnak.”69
Kálvin egyházfegyelmi bizottságának második leg-fontosabb etikai
alapvetését a hatalmi ágak szétválasztá-sa és a tanácstagok közös
felelõsségvállalása adta.70 En-nek a hangsúlyos etikai
meggyõzõdésének köszönhetõ-en, Kálvin az elsõ Korinthusi levél
magyarázatában újraés újra fontosnak tartotta leszögezni, hogy
Isten az egy-házfegyelem és a kiközösítés gyakorlatát nem egy
em-ber, hanem az egyetemes egyház közösségének a kezébehelyezte.
Tény azonban, hogy Kálvin az egyházfegyelemgyakorlatára vonatkozóan
– leginkább Platón politikai éstársadalmi elgondolásainak
hatására71 – sokkal inkábbegy legitim úton megválasztott testület,
mint a számáraoly ellenszenves „tudatlan tömeg” dominanciáját
legiti-málta.72
„Annak ellenére, hogy Pál apostoli tekintéllyel bírt,”– írja
Kálvin az elsõ Korinthusi levél 5. fejezetének 4.versét magyarázva,
majd így folytatja: „mégsem a sajátkénye-kedve szerint, egymaga
gyakorolta a kiközösítést.Szüntelenül konzultált a gyülekezeti
tagokkal annak ér-dekében, hogy a kiközösítést a gyülekezetnek egy
válasz-tott tanácsa hajtsa végre. Elismerem, Pál valóban veze-tõ
szereppel bírt és irányt mutatott, de némelyeket a vá-lasztott
tanács tagjaivá téve, határozottan a tudtunkraadja, hogy ez a
hatalom [kiközösítés hatalma] nem egyszemélynek adatott.”73
Ezt követõen a reformátor, rámutatva az egyházfe-gyelmi
bizottság bibliai elõképére, így vélekedik: „mivel
azonban jól tudjuk, hogy a tömeg határozott útmutatásnélkül nem
képes semmit sem kellõ komolysággal és mér-séklettel véghezvinni,
ezért már az apostolok korábanlétrehozták a presbitériumot, amely a
gyülekezet vénjei-bõl állt. Így a vének egyhangú jóváhagyása
döntött azilyen [kiközösítéssel kapcsolatos] ügyekben.”74 A
refor-mátor 1536-os, elsõ Institutiójában a papválasztásról
ishasonlóképpen vélekedett:
„Cyprianus nagy erõvel hangoztatja, hogy csak akkorhelyes a
[pap] választás, ha az egész népnek általánosszavazata által
történik […] mivel azonban aligha tör-tént meg valaha is, hogy
ilyen sok fej valamely dolgotszép egyetértéssel intézzen […]
igazság van abban,hogy: »Ingatag a sokaság s harcos pártokra
szakadszét« (Vergilius), jobbnak tartom, ha a választás jogátvagy a
polgári hatóság, vagy valamilyen tanács gyako-rolja.”75
Kálvin egyházfegyelmi tanításait vizsgálva jól látható,hogy a
reformátor nagy szerepet szánt a hatalommegosz-tás elv gyakorlati
érvényesítésének, hiszen az igehelymagyarázatát így folytatta:
„akármilyen is legyen az egy-házfegyelem gyakorlásának módja, ha a
kiközösítés ha-talma egy ember kezébe jut, az nem csak Krisztus és
a ta-nítványok intéseivel, de az egész egyház rendjével és
améltányossággal is ellentétes […] ezért a fegyelemnekezt a módját
leginkább a vének gyakorolják […] Ez leheta [lelki] zsarnokság
elleni igaz gyógyszer.”76
Bár a konzisztórium szervezeti felépítése – a tagoklétszámát
illetõen – az idõk folyamán jelentõsen módo-sult, mégis Kálvin
mindvégig hû maradt etikai meggyõ-zõdéseihez, ezért nem meglepõ,
hogy genfi szolgálatasorán csak az egyházfegyelmi bizottság
moderátori tiszt-jét kívánta betölteni. Mindezek következtében,
helyes ésérvényes Szûcs Ferenc azon megállapítása, hogy „mivelpedig
a bûnös emberek kezében minden hatalom korrum-pálódhat, ezért nem
engedhetõ meg, hogy egy ember,vagy egy csoport kezében
összpontosuljon minden hata-lom, így helyesebb, ha megosztjuk azt.
Ezzel Kálvin való-ban elvi megalapozója lett a hatalmi ágak késõbbi
szét-választásának a modern polgári demokráciákban.”77
Összegzõ gondolatok
A genfi Egyetem és a Parc des Bastions kertjében1909-ben
felállított Reformáció Emlékmûvének „kõsze-rû, rideg és apatikus”78
Kálvin-alakja nyomán, vajonigaza volt annak a titokzatos írónak,
aki a Keddi Postahasábjain azt írta, hogy „Konzisztórium néven
bujkál atörténelem poros lapjain az az inkvizíciós
intézmény,amelyiknek Kálvin volt a háttérben rejtõzõ
moz-gatója”?79
Kálvin János egyházfegyelmi bizottságának teológiaiés etikai
aspektusait vizsgálva határozottan kijelenthetõ,hogy a genfi
konzisztórium szervezeti és mûködési alap-vetései korántsem
mutatnak lényegi hasonlóságot azzal afrancia, olasz vagy éppen
spanyol inkvizícióval, amire acikk írója, „G. D.” utalt.
Kétségtelen ugyan, hogy Kálvinés a konzisztórium „törvényei nem
csak a társadalom, dea családok életébe is behatoltak,”80 mégis a
két intéz-mény közti különbséget hitelesen mutatja be Révész Im-re,
aki Kálvin-monográfiájában idézi egy bizonyos gróf
-
9
Vergerio, olasz protestáns menekült levelét. VergerioKálvin
második genfi szolgálata során a városban járva akövetkezõ
gondolatokat vetette papírra:
„Figyeljetek csak a különbségre! Amaz inkvizíciókfogsággal és
gályarabsággal […] büntetik a Jézus Krisz-tus tiszta tudományának
vallóit, a genfi konzisztórium el-lenben szelídség és oktatás által
igyekszik megnyerni aszíveket az igazságnak […], továbbá
gondoskodik az élettisztaságának a fenntartásáról.”81
Magyar Balázs Dávid
FELHASZNÁLT IRODALOM
BALKE, WILLEM: Calvin and the Anabaptist Radicals. William
B.Eerdmans Publishing Co., Grand Rapids, 1982.
BARÁTH, BÉLA LEVENTE-OROSZ, ADRIENN: A presbiteri elvû
egyház-kormányzás kálvini értelmezése és hatása Magyarországon.
In:Debreceni Szemle 17. (2009: 3–4. sz.) 363-374.
BART, KARL: Die Theologie Calvins. Theologischer Verlag,
Zürich,1993.
BATTLES, FORD LEWIS: Interpreting John Calvin. Baker
BooksPublishing House, Grand Rapids, 1996.
BENEDICT, PHILIP: Un roi, une loi, deux fois: parameters for the
historyof Catholic-Reformed co-existence in France 1555-1685. In:
Grell,Ole Peter-Scribner, Bob (ed.): Tolerance and Intolerance in
theEuropean Reformation. Cambridge University Press,
Cambridge,1996, 65-94.
BOLYKI, JÁNOS (szerk.): Válogatás Kálvin János mûveibõl.
KálvinKiadó, Budapest, 1993.
BONNET, JULES (ed.): Letters of John Calvin. vol. 1., Wipf and
StockPublishing, Eugene, 2007.
BOUWSMA, WILLIAM J.: John Calvin. A Sixteenth Century
Portrait.Oxford University Press, Oxford, 1988.
BUSCH, EBERHARD: Istenismeret és emberség. Betekintés Kálvin
teoló-giájába. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009.
BUSCH, EBERHARD: Kálvin és a demokrácia. In: Theologiai Szemle
Újfolyam 47. (2004. 3. sz.) 153-165.
BUZOGÁNY, DEZSÕ: Kálvin állam- és társadalomszemlélete. In:
Refor-mátus Szemle 102. (2009: 6. sz.) 704-723.
CALVIN, JOHN: Articles Concerning the Church of Geneva 1537.
In:REID, J. K. S. (ed.): Calvin: Theological Treatises.
WestminsterJohn Knox Press, Louisville, 2006, 48-57.
CALVIN, JOHN: Institutes of the Christian Religion. The first
Englishversion of the 1541 French edition. William B.
EerdmansPublishing Co, Grand Rapids, 2009.
CALVIN, JOHN: Ordonnance Ecclèsiastiques of 1541. In: REID, J.
K. S.(ed.): Calvin: Theological Treatises. Westminster John Knox
Press,Louisville, 2006, 58-73.
FÁY, ANDRÁS: Óramutató. Pest, 1842.FAZAKAS, SÁNDOR: Kálvin
szociáletikája. In: uõ. (szerk.): Kálvin idõ-
szerûsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának
maradandóértékeirõl és magyarországi hatásáról. Kálvin Kiadó,
Budapest,2009, 104-140.
GÄBEL, ULRICH: Huldrych Zwingli. Kálvin Kiadó, Budapest,
2008.GÁNÓCZY, SÁNDOR: Kálvin gyülekezetteológiája. In: Confessio
3.
(1979: 3. sz.), 23-35.GORDON, BRUCE: Calvin. A Biography. Yale
University Press, New
Haven, 2009.GREEF, WULFERT DE: The Writings of John Calvin. An
Introductory
Guide. Westminster John Knox Press, Louisville, 22008.GRESCHAT,
MARTIN: Martin Bucer. A Reformer and His Times.
Westminster John Knox Press, Louisville, 2004.HALL, DAVID W.:
The Genevan Reformation and the American
Founding. Lexington Books, Lanham, 2003.HANCOCK, RALPH C: Calvin
and the Foundation of Modern Politics.
Cornell University Press, London, 1989.HESSELINK, JOHN (ed.):
Calvin’s First Catechism. An Introduction.
Westminster John Knox Press, Louisville, 2003.HÖPFL, HARRO: The
Christian Polity of John Calvin. Cambridge
University Press, Cambridge, 1982.
JELSMA, AUKE: Frontiers of the Reformation. Dissidence
andOrthodoxy in Sixteenth-Century Europe. Ashgate Publishing
Co.,Aldershot, 1998.
KÁLVIN, JÁNOS: A keresztyén vallás rendszere. 2. köt., A
MagyarReformátus Egyház kiadása, Pápa, 1910.
KÁLVIN, JÁNOS: Magyarázat Máté, Márk és Lukács összhangba
hozottevangéliumához (Ford. Rábold Gusztáv). 2. köt., Az Ifjú
Erdélykiadása, Kolozsvár, 1941.
KAMPSCHULTE, FRANZ WILHELM: Johann Calvin. Seine Kirche und
SeinStaat in Genf. band 1., Verlag von Dungker & Humblot,
Leipzig,1869.
KINGDON, ROBERT M.: A hugenotta család. In: Confessio Új folyam
3.(1979: 1. sz.) 71–80.
KINGDON, ROBERT M.: Calvin and the Establishment of
ConsistoryDiscipline in Geneva: the Institution and the Men Who
directed it.In: Nederlands Archief voor Kerkgeschiedenis (1990)
158-172.
KINGDON, ROBERT M. et al. (ed.): Registers of the Consistory of
Genevain the Time of Calvin 1542-1544. vol. 1., William B.
EerdmansPublishing Co., Grand Rapids, 2000.
KINGDON, ROBERT M.: The Genevan Consistory as Established by
JohnCalvin. In: TROST, FEDERICK R. (ed.): On the Way:
OccasionalPapers of the Wisconsin Conference of the United Church
of Christ.[k. n.], Wisconsin, 1990, 30-44.
KINGDON, ROBERT M.–WITTE, JOHN (ed.): Sex, Marriage, and
Familyin Calvin’s Geneva. William B. Eerdmans Publishing Co.,
GrandRapids, 2005.
KOCSIS, ELEMÉR: Az élet megszentelése Kálvin 1536-ban
megjelentInstitutioja szerint. In: Theologiai Szemle Új folyam 27.
(1986: 6.sz.), 327-333.
KOVÁCS, J. ISTVÁN (Ford.): Servet-pör aktái. Magyar
Kálvin-fordítókTársasága, Pápa, 1909.
MAGYAR, BALÁZS DÁVID: „AMIKOR Kálvin fellépése elõtt még egy
jótborozhattunk Genfben.” – A genfi konzisztórium
létrehozásánaktörténeti, teológiai és etikai aspektusai. In:
Szávay, László (szerk.):Vidimus enim stellam eius (A Fiatal Kutatók
és Doktoranduszok II.Nemzetközi Teológuskonferenciáján, 2011.
október 14-16. elhang-zott elõadások), Budapest, 2011, L’Harmattan,
245-256.
MAGYAR, BALÁZS DÁVID: „Genf városának világító lámpásként
kelle-ne ragyognia.” A keresztyén házasság és gyermeknevelés
társada-lomformáló szerepe Kálvin Efézus kommentárjában és
igehirdeté-seiben. In: G. SZABÓ, BOTOND (szerk.): Tanulmányok
Kálvinról ésmagyarországi jelenlétérõl. Debreceni Református
KollégiumNagykönyvtárának kiadása, Debrecen, 2011, 20-37.
MCGRATH, ALISTER E.: A Life of John Calvin. A Shaping of
WesternCulture. Blackwell Publishing Ltd., Oxford, 1990.
MCGRATH, ALISTER E.: Kálvin. A nyugati kultúra formálódása
(Ford.Nagy Mónika Zsuzsanna). Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
MACKINNON, JAMES: Calvin and the Reformation. Longmans,
London,1936.
NAGY, SÁNDOR BÉLA: Kálvin egyházkormányzati alapelvei a
gyakor-latban. Különös tekintettel a genfi egyház 1541. évi
ordonnanceaira.In: Theologiai Szemle Új folyam 3. (1959: 9-10. sz.)
327-341.
NAPHY, WILLIAM G.: Calvin and the Consolidation of the
GenevanReformation. Westminster John Knox Press, Louisville,
22003.
NAPHY, WILLIAM G.: Church and State in Calvin’s Geneva.
In:FOXGROVER, DAVID (ed.): Calvin and the Church (Papers
Presentedat the 13th Colloquium of the Calvin Studies Society,
GrandRapids). CRC Product Services, Grand Rapids, 2002, 18-19.
NIESEL, WILHELM: The Theology of Calvin. Lutterworth Press,
London,1956.
OBERNAM, HEIKO A.: The Reformation. Roots-Ramifications.
T&TClark, Edinburgh, 1994.
PARKER, THOMAS HENRY LOUIS: Calvin’s New TestamentCommentaries.
T&T Clark, Edinburgh, 1993
PARKER, THOMAS HENRY LOUIS: John Calvin. A Biography.
LionPublishing Co., London, 1975.
PÁSZTOR, MIHÁLY: A római katholikus sajtó Kálvinról. In:
KálvinistaSzemle 11. (1930: 34. sz.) 276-277.
PARTEE, CHARLES: Calvin and Classical Philosophy. E. J. Brill,
Leiden,1977.
WARGA, LAJOS: A keresztyén egyház történelme (Antal Géza
szerk.:Református Egyházi Könyvtár II.). A Magyar Református
Egyházkiadása, Sárospatak, 1906.
-
10
PAUCK, WILHELM: The Heritage of the Reformation. Oxford
UniversityPress, London, 1986.
PRUZSINSZKY, PÁL: Kálvin János (Antal Géza szerk.: Református
Egy-házi Könyvtár IV.). 1. köt., A Magyar Református Egyház
kiadása,Pápa, 1909.
PRUZSINSZKY, PÁL: Kálvin János (Antal Géza szerk.: Református
Egy-házi Könyvtár VIII.). 2. köt., A Magyar Református Egyház
kiadá-sa, Pápa, 1912.
SELDERHUIS, HERMAN J. (ed.): Calvin Handbook. William B.
EerdmansCo., Grand Rapids, 2009.
SZÁSZ, KÁROLY: Kálvin János. In: Budapesti Szemle 17. (1878:
33-34.sz.) 209-246.
SZÛCS, FERENC: Kálvin tanítása az egyházkormányzásról. In:
Confessio30. (2007: 3. sz.) 12-18.
VICTOR, JÁNOS (Ford.): Kálvin János Institutioja (Antal Géza
szerk.:Református Egyházi Könyvtár XIX.). Pápa, 1936, A Magyar
Refor-mátus Egyház kiadása.
WALLACE, RONALD S.: Calvin, Geneva, and the Reformation.
ScottishAcademic Press, Edinburgh, 1988.
ZOVÁNYI, JENÕ: Theologiai ismeretek tára. II. köt., [k. n.],
Mezõtúr,
1898.
JEGYZETEK
1 A tanulmány nem jöhetett volna létre az H. H. Meeter Center
forCalvin Studies (Grand Rapids, USA), továbbá Karin Maag és
PaulFields segítsége nélkül. A szerzõ a World Alliance of
ReformedChurches és a Lombard Prize Committee jóvoltából 2010
júniusá-ban két hetet töltött a Grand Rapids-i Calvin College-ban.
Ezútonköszönöm meg hálás szívvel Baráth Béla Leventének (DRHE,
Egy-háztörténeti Tanszék), hogy jelen tanulmányom lektorálta. – A
szer-zõ.
2 A cikkbõl válogatott részleteket közöl: PÁSZTOR, MIHÁLY: A
rómaikatholikus sajtó Kálvinról. In: Kálvinista Szemle 11. (1930:
34. sz.)276-277.
3 Hasonló kijelentések a magyar nyelvû Kálvin-irodalomban:
FÁY,ANDRÁS: Óramutató. Pest, 1842, 23.; ZOVÁNYI, JENÕ: Theologiai
is-meretek tára. II. köt., [k. n.], Mezõtúr, 1898, 222.; WARGA,
LAJOS:A keresztyén egyház történelme (Antal Géza szerk.:
ReformátusEgyházi Könyvtár II.). A Magyar Református Egyház
kiadása, Sá-rospatak, 1906, 119-132.
4 „A Servet-ügy körül még az intelligens magyar református
kopo-nyák jó részében is mind e mai napig sûrû homály borong.”
Lásd:ifj. RÉVÉSZ, IMRE: Könyvismertetés (A Servet kiengesztelõ
emlék-mû). In: Debreceni Protestáns Lap 50. (1930: 24. sz.)
213.
5 A korabeli jegyzõkönyvek alapján Servet Mihály pere mind a
genfikonzisztórium, mind pedig a reformátor hatáskörén kívül
esett.Lásd: BENEDICT, PHILIP: Un roi, une loi, deux fois:
parameters forthe history of Catholic-Reformed co-existence in
France 1555-1685.In: Grell, Ole Peter-Scribner, Bob (ed.):
Tolerance and Intolerancein the European Reformation. Cambridge
University Press,Cambridge, 1996, 65-94., 70.
6 „Calvin sich als Beherrscher Genfs gegen alle seine
Widersachererfolgreich und endgültig durchsetzt, den Bau der Cité
de Dieu, desneuen Jerusalem wie die Freunde sagten.” BART, KARL:
DieTheologie Calvins. Theologischer Verlag, Zürich, 1993, 153.
7 Vö. PARKER, THOMAS HENRY LOUIS: Calvin’s New
TestamentCommentaries. T&T Clark, Edinburgh, 1993, 7-36.;
GREEF,WULFERT DE: The Writings of John Calvin. An Introductory
Guide.Westminster John Knox Press, Louisville, 22008, 75-90.
8 A szerzõ Kálvin mûvének angol nyelvû fordítását használja.
Lásd:CALVIN, JOHN: Institutes of the Christian Religion. The first
Englishversion of the 1541 French edition. William B.
EerdmansPublishing Co, Grand Rapids, 2009. (CALVIN: Institutes of
1541)
9 KINGDON, ROBERT M.–WITTE, JOHN (ed.): Sex, Marriage, andFamily
in Calvin’s Geneva. William B. Eerdmans Publishing Co.,Grand
Rapids, 2005, 15. Lásd még: MAGYAR, BALÁZS DÁVID: „Genfvárosának
világító lámpásként kellene ragyognia.” A keresztyénházasság és
gyermeknevelés társadalomformáló szerepe KálvinEfézus
kommentárjában és igehirdetéseiben. In: G. SZABÓ, BOTOND(szerk.):
Tanulmányok Kálvinról és magyarországi jelenlétérõl.Debreceni
Református Kollégium Nagykönyvtárának kiadása, Deb-recen, 2011,
20-37.
10 A zürichi Ehegerichthez lásd: „Zürichben egy elõzetes
megbeszéléstkövetõen […] Zwingli, javasolt egy új házassági
bírósági rendtartást,ami 1525. május 10-én történt kihirdetésre.
[…] Felállítottak egy, apüspöktõl teljesen független új hatóságot
(Ehegericht). Ennek a házas-sági bíróságnak négy világi, valamint
három lelkészi tagja volt, vala-mint az ilyen ügyekben jártas
addigi püspöki biztos.” Lásd: GÄBEL,ULRICH: Huldrych Zwingli.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2008, 96-97.
11 MCGRATH, ALISTER E.: Kálvin. A nyugati kultúra
formálódása(Ford. Nagy Mónika Zsuzsanna). Osiris Kiadó, Budapest,
1996,124.
12 A magyar nyelvû kiadás recenziójához lásd: SZEMENYEI,
SÁNDOR:Könyvismertetõ (McGrath: Kálvin). In: Református Egyház
48.(1996: 10. sz.) B/3-4.
13 Alister E. McGrath eredeti, angol nyelvû könyvében ez
olvasható:„The origins of this institution are unclear; it seems
that existingmatrimonial courts, such as Zurich’s Ehegericht, may
have servedas a model, and that a prototype had actually been
established inGeneva during Calvin’s exile in Strasbourg.” Lásd:
MCGRATH,ALISTER E.: A Life of John Calvin. A Shaping of Western
Culture.Blackwell Publishing Ltd., Oxford, 1990, 112.
14 Vö. MCGRATH: A Life of John Calvin, 294. 15 HÖPFL, HARRO: The
Christian Polity of John Calvin. Cambridge
University Press, Cambridge, 1982, 94-95.16 „Es wurde sogar der
Versuch(!) gemacht, Calvins Lieblingsidee, die
Einrichtung einer besondern Behörde zur Handhabung
strengerSittenzucht, schon vor seiner Ankunft zur Ausführung zu
bringen.”Lásd: KAMPSCHULTE, FRANZ WILHELM: Johann Calvin. Seine
Kircheund Sein Staat in Genf. band 1., Verlag von Dungker &
Humblot,Leipzig, 1869, 377.
17 NAPHY, WILLIAM G.: Calvin and the Consolidation of the
GenevanReformation. Westminster John Knox Press, Louisville, 22003,
3.
18 Részlet a genfi városi tanács regiszterébõl. (1541.
szeptember 13.)Lásd: BONNET, JULES (ed.): Letters of John Calvin.
vol. 1., Wipf andStock Publishing, Eugene, 2007, 284., 1. jegyzet.;
BUZOGÁNY,DEZSÕ: Kálvin állam- és társadalomszemlélete. In:
ReformátusSzemle 102. (2009: 6. sz.) 704-723., 718.
19 Kálvin levele Farelhez. (1541. szeptember 16.) Lásd:
BONNET:Letters of John Calvin. vol. 1., 284-285., 284.
20 A rendszabály elkészítésérõl Kálvin, 1542 januárjában így ír
egyikismeretlen barátjának: „Az egyházi törvények megalkotásával
kellettkezdenem, amelynek elõkészítésére a tanács hat tanácstagot
rendeltmellém. Húsz nap alatt készen volt a tervezet, nem éppen
tökéletes,de afféle munka, amely az idõknek erõtlenségét tekintve,
tûrhetõ.”(Pruzsinszky Pál fordítása) Lásd: BOLYKI, JÁNOS (szerk.):
VálogatásKálvin János mûveibõl. Kálvin Kiadó, Budapest, 1993,
185.
21 Kálvin levele Bucerhez. (1541. október 15.) Lásd: BONNET:
Lettersof John Calvin. vol. 1., 288-295., 292.
22 GORDON, BRUCE: Calvin. A Biography. Yale University Press,
NewHaven, 2009, 126.
23 PRUZSINSZKY, PÁL: Kálvin János (Antal Géza szerk.:
ReformátusEgyházi Könyvtár VIII.). 2. köt., A Magyar Református
Egyházkiadása, Pápa, 1912, 24.
24 Kálvin levele egyik ismeretlen barátjához. (1542 január)
Lásd:BOLYKI: Válogatás Kálvin János mûveibõl, 185.
25 Vö. NAGY: Kálvin egyházkormányzati alapelvei a
gyakorlatban.Különös tekintettel a genfi egyház 1541. évi
ordonnance-aira. In:Theologiai Szemle Új folyam 3. (1959: 9-10.
sz.) 327-341., 334.
26 KINGDON, ROBERT M.: Registers of the Consistory of Geneva in
theTime of Calvin 1542–1544. vol. 1. William B. Eerdmans
PublishingCo., Grand Rapids, 2000, Elõszó xxviii.; uõ: Calvin and
theEstablishment of Consistory Discipline in Geneva: the
Institutionand the Men Who directed it. In: Nederlands Archief
voorKerkgeschiedenis (1990) 158-172.; uõ: The Genevan Consistory
asEstablished by John Calvin. In: TROST, FEDERICK R. (ed.): On
theWay: Occasional Papers of the Wisconsin Conference of the
UnitedChurch of Christ. [k. n.], Wisconsin, 1990, 30-44.
27 Vö. Kálvin levele egyik ismeretlen barátjához. (1542 január)
Lásd:BOLYKI: Válogatás Kálvin János mûveibõl, 185.
28 BUSCH, EBERHARD: Istenismeret és emberség. Betekintés
Kálvinteológiájába. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009, 104.
29 PAUCK, WILHELM: The Heritage of the Reformation.
OxfordUniversity Press, London, 1986, 85-100. –Vö. GRESCHAT,
MARTIN:Martin Bucer. A Reformer and His Times. Westminster John
KnoxPress, Louisville, 2004, 147-150.
-
11
30 Vö. Kálvin levele Farelhez. (1538. augusztus 20.) Lásd:
BONNET:Letters of John Calvin. vol. 1., 77-80.; Kálvin levele
Farelhez. (1538szeptember) Lásd: uo. 80-82.; Kálvin levéle
Farelhez. (1539 január)Lásd: uo.104-106., 106.
31 Vö. WALKER: John Calvin. The Organiser of
ReformedProtestantism, 218.
32 uo. 221. ELSMA, AUKE: Frontiers of the Reformation.
Dissidence andOrthodoxy in Sixteenth-Century Europe. Ashgate
Publishing Co.,Aldershot, 1998, 52-75.
33 Vö. HÖPFL: The Christian Polity of John Calvin, 84-85. 34
BALKE, WILLEM: Calvin and the Anabaptist Radicals. William B.
Eerdmans Publishing Co., Grand Rapids, 1982, 5-8. 35 „Mert
õbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése
elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte
szeretetben.”(Ef 1,4.)
36 Vö. VICTOR, JÁNOS (Ford.): Kálvin János Institutioja (Antal
Gézaszerk.: Református Egyházi Könyvtár XIX.). Pápa, 1936, A
MagyarReformátus Egyház kiadása 55., 254. – Vö. KOCSIS, ELEMÉR: Az
életmegszentelése Kálvin 1536-ban megjelent Institutioja szerint.
In:Theologiai Szemle Új folyam 27. (1986: 6. sz.), 327-333.,
329.
37 VICTOR: Kálvin János Institutioja, 278-279. –Vö. KÁLVIN,
JÁNOS: Akeresztyén vallás rendszere. 2. köt., A Magyar Református
Egyházkiadása, Pápa, 1910, IV. i. 17., 23.
38 Vö. „ha […] valahol Isten igéjét õszintén hirdetik és
hallgatják, ahola szentségeket Krisztus rendelése szerint
szolgáltatják ki, ott mindenkétséget kizáróan megvan Istennek
valamiféle egyháza.” Lásd:KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2.
köt., IV. i. 9., 306. Kálvinstrasbourgi szolgálata alatt többször
került összeütközésbe anabap-tista menekültekkel, akikkel gyakran
vitázott az „igaz egyház” is-mertetõjegyeirõl. Kálvin fellépésének
eredményeképpen számosanabaptista elfogadta a „református”
tantételeket. A reformátor le-velei alapján egy bizonyos Hermann,
aki fellépésével már Genfbenis teológiai vitát indukált,
Strasbourgban „elismerte, hogy az egyhá-zon kívül nem létezik az
üdvösség reménye, továbbá azt mondta –írja Kálvin –, hogy az igaz
egyház megtalálható gyülekezeteinkben,beismerve ezáltal, hogy
amikor elkülönítette magát a gyülekezettõl,akkor magától az
egyháztól pártolt el.” Kálvin levele Farelhez.(1539. február 28.)
Lásd: BONNET: Letters of John Calvin. vol. 1.,107-112., 111.–Vö.
Kálvin levele Farelhez. (1540. február 6.) uo.171-175., 172.
39 Használja a kifejezést: GÁNÓCZY, SÁNDOR: Kálvin
gyülekezetteoló-giája. In: Confessio 3. (1979: 3. sz.), 23-35.,
24.
40 Kálvin 1541-es Institutiójában tizenegy esetben utal az
anabaptis-tákra. –Vö. CALVIN: Institutes of 1541, 19., 138., 249.,
258., 272.,385., 389., 518., 526., 532., 657.
41 uo. 249. –Vö. KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2. köt.,
IV. i.23.
42 CALVIN: Institutes of 1541, 258. 43 uo. 51-52.–Vö. CALVIN,
JOHN: Comm. on 1Cor 1,8-9.44 CALVIN: Institutes of 1541, 242. 45 A
reformátor az egyházfegyelem eszközeit elõszeretettel
hasonlítja
különféle orvossághoz. Lásd: KÁLVIN: A keresztyén vallás
rendsze-re, 2. köt., IV. xii. 1., 507.
46 Vö. CALVIN, JOHN: Comm. on Eph 5,27.47 CALVIN: Institutes of
1541, 252. 48 uo. 629. – Vö. „Pál apostol hatalmát, egészen a hívõk
megigazítá-
sáig terjeszti ki. Ezért nem lelkészek, hanem zsarnokok és
tolvajokazok, akik hatalmukat az egyház romlására használják.”
Lásd:CALVIN: Comm. on 2Cor 10,8.; „Pál apostol hatalmát sokkal
inkábba korinthusiak hasznára, mint romlására kívánta használni.”
Lásd:CALVIN: Comm. on 2Cor 13,10.
49 „Ha a bûnös megalázza magát mind az Úr, mind pedig a
gyülekezetszíne elõtt […] de te mégis durván bánsz vele, akkor már
nem fe-gyelmezést, hanem könyörtelen zsarnokságot gyakorolsz
rajta.”Lásd: CALVIN: Comm. on 2Cor 2,7. –Vö. „A fenyítés […]
gyógysze-rébõl így halál származnék.” Lásd: KÁLVIN: A keresztyén
vallásrendszere, 2. köt., IV. xii. 8., 513.
50 CALVIN: Institutes of 1541, 253.51 uo. 52 Bõvebben lásd:
KINGDON, ROBERT M.: A hugenotta család. In:
Confessio Új folyam 3. (1979: 1. sz.) 71–80. 53 CALVIN:
Institutes of 1541, 253. 54 uo. 252.-Vö. KÁLVIN: A keresztyén
vallás rendszere, 2. köt., IV. xii.
9., 514.
55 CALVIN: Institutes of 1541, 653.-Vö. „Minden emberi
közösségbenszükséges valamilyen rendtartás, amely a közbéke
ápolását és azegyetértés fenntartását biztosítja, és hogy minden
dolgunk intézésé-ben szükséges bizonyos megszabott mód, amelyet a
köztisztesség,sõt maga az emberi illendõség is megkíván.” Lásd:
VICTOR: KálvinJános Institutioja, 294.
56 Lásd ehhez: HANCOCK, RALPH C: Calvin and the Foundation
ofModern Politics. Cornell University Press, London, 1989,
74.–Vö.HALL, DAVID W.: The Genevan Reformation and the
AmericanFounding. Lexington Books, Lanham, 2003, 110., 124.,
128-129.
57 Gánóczy Sándor összehasonlítva Kálvin Institutiójának
kiadásait ki-jelenti, hogy a reformátor minimális hitbéli
konszenzusra való tö-rekvése, leginkább egyháztanának gyakorlati
változásának köszön-hetõ. Lásd: GÁNÓCZY, SÁNDOR: Kálvin
gyülekezetteológiája. In:Confessio 3. (1979: 3. sz.) 23-35.,
26-27.
58 „Every Church has its liberty to frame for itself a form of
government that is suitable and profitable for it, because the Lord
hasnot prescribed anything definite.” Lásd: CALVIN: Comm. on ICor
11,2.
59 Ágostai Hitvallás VII. cikk.60 BATTLES, FORD LEWIS:
Interpreting John Calvin. Baker Books
Publishing House, Grand Rapids, 1996, 200-201.61 Vö. KÁLVIN: A
keresztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. i. 12., 309. 62 VICTOR:
Kálvin János Institutioja, 296.–Vö. CALVIN: Institutes of
1541, 654. 63 VICTOR: Kálvin János Institutioja, 176. Kálvin
ugyanezt az érvelést
alkalmazza a római szék elsõségének megcáfolásakor is: „Semmi
oksem kényszerít bennünket,” – írja Institutiójában – „hogy az
egészvilágra kiterjesszük azt [a zsidó nép fõpapi intézményét], ami
hasz-nos volt egy népre.” Lásd: KÁLVIN: A keresztyén vallás
rendszere, 2.köt., IV. vi. 2., 384.
64 Kálvin genfi Kátéjának sorait idézi: PRUZSINSZKY, PÁL:
KálvinJános (Antal Géza szerk.: Református Egyházi Könyvtár IV.).
1.köt., A Magyar Református Egyház kiadása, Pápa, 1909, 251.
65 KÁLVIN, JÁNOS: Magyarázat Máté, Márk és Lukács
összhangbahozott evangéliumához (Ford. Rábold Gusztáv). III. köt.,
Az IfjúErdély kiadása, Kolozsvár, 1941, 108-109.
66 uo. 109. Az igeszakasz késõbbi értelmezéséhez lásd: KÁLVIN: A
ke-resztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. xii. 2., 508.
67 CALVIN: Comm. on ICor 12,28. 68 uo.69 CALVIN: Ordonnances
Ecclèsiastique of 1541. In: REID, J. K. S.
(ed.): Calvin: Theological Treatises, Westminster John Knox
Press,Louisville, 2006, 58-73., 63. – Vö. NAGY: Kálvin
egyházkormány-zati alapelvei a gyakorlatban. Különös tekintettel a
genfi egyház1541. évi ordonnance-aira. In: Theologiai Szemle Új
folyam 3.(1959: 9-10. sz.) 333.
70 Vö. BUSCH, EBERHARD: Kálvin és a demokrácia. In:
TheologiaiSzemle Új folyam 47. (2004. 3. sz.) 153-165.; SZÛCS,
FERENC:Kálvin tanítása az egyházkormányzásról. In: Confessio 30.
(2007: 3.sz.) 12-18., 17.
71 PARTEE, CHARLES: Calvin and Classical Philosophy. E. J.
Brill,Leiden, 1977, 105-126.
72 HÖPFL: The Christian Polity of John Calvin, 13., 43. 73
CALVIN: Comm. on 1Cor 5,4.74 uo.75 Lásd: VICTOR: Kálvin János
Institutioja, 241-242. 76 CALVIN: Comm. on 1Cor 5,4. A reformátor
1559-es Institutiójában
így ír a kiközösítés hatalmáról: „ez a hatalom pedig nem egy
ember-nél volt, hogy saját tetszése szerint tehessen bármit is,
hanem az öre-gek gyülekezeténél volt és ez a gyülekezet olyan volt
az egyházban,amilyen a városban a tanács.” Lásd: KÁLVIN: A
keresztyén vallásrendszere, 2. köt., IV. xii. 6., 495. A
presbiterek hatalmának korlá-tozásához lásd: CALVIN, JOHN: Comm. on
1Pet 5,3-6.
77 SZÛCS: Kálvin tanítása az egyházkormányzásról. In: Confessio
30.(2007. 3. sz.) 17.
78 BOUWSMA, WILLIAM J.: John Calvin. A Sixteenth Century
Portrait.Oxford University Press, Oxford, 1988, 2-3.
79 A cikkbõl válogatott részleteket közöl: PÁSZTOR: A római
katholikussajtó Kálvinról. In: Kálvinista Szemle 11. (1930: 34.
sz.) 276-277.
80 SZÁSZ, KÁROLY: Kálvin János. In: Budapesti Szemle 17.
(1878:33-34. sz.) 209-246., 235.
81 Vergerio teljes levelét közli: RÉVÉSZ, IMRE: Kálvin élete és
a kálvi-nizmus (Balogh Ferencz szerk.). Révész Imre Emlékalap
Bizottságkiadása, Debrecen, 31909, 229.
-
12
Az „újszövetségi tudomány” még fiatal diszciplína. Aszak elsõ
saját tanszékeit a 19. század utolsó harmadábanhozták létre.
Bernhard Weiss berlini újszövetségi pro-fesszori kinevezését
1876-ban kapta, a Schleiermacherkatedráját átvevõ Twesten
(1789–1876) halála után.1 Aszak tübingeni tanszékét 1898-ban Adolf
Schlatter szá-mára alapították meg. Elõde, C. v. Weizsäcker még
F.C.Baurt követte az egyháztörténeti professzori székben.2A.
Schlatter mindenesetre a szó szoros értelmében nemegyszerûen
„szak-tudós”, minthogy egyúttal jelentõsrendszeres teológus és a
zsidóság kitûnõ ismerõje is volt.Újszövetségi folyóirat (a
„Zeitschrift für die neutesta-mentliche Wissenschaft”) csak 1900
óta létezik.
Azok a nagy tudósok, akik a 19. században az Újszö-vetség
kutatását elõrelendítették, mai felfogásunk szerintnem
„újszövetségesek” voltak, hanem ószövetségesek,rendszeres
teológusok, és fõképpen elsõrangú egyháztör-ténészek. Elég
megemlíteni de Wette, Ewald, Wellhausenés Gunkel nevét az
ószövetség oldaláról,3 vagy F.C. Baurt,Hilgenfeldet, Overbecket,
Harnackot és Zahnt az egy-háztörténetérõl.4 Már Schleiermacher is
szívesen tartottexegetikai elõadásokat, Ritschl, Lipsius, Cremer és
Lüt-gert szisztematikusok voltak.5 Mindannyian egyúttal átfo-gó
filológiai, történeti és filozófiai képzettséggel rendelke-zõ
teológusok voltak. Munkaterületük – ahogy E. v.Dobschütz H.J.
Holtzmannt jellemzi – „átfogta a teológiaiegészét” (RE3 23, 658).6
Ez a – beszûkült látószögünkbõlnézve – több területet átölelõ
kompetencia a 20. századbanis megmutatkozott olyan tudósok
tevékenyéségében, akikegyszerre voltak egyháztörténészek és
exegéták, mint W.Bousset, A. Jülicher, H. Lietzmann, A.
Klostermann, H. v.Campenhausen és K. Aland.7
Mindemellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a20. század
legjelentõsebb rendszeres teológusa, Karl
Barth, a római levélhez svájci falusi lelkészként írt
„pró-fétai” magyarázatával az elsõ világháborút követõen
for-radalmi fordulatot hozott a teológiába, amely egy bõ
év-tizeddel késõbb erõt adott a hitvalló egyháznak ahhoz,hogy
ellenálljon a német keresztyének elidegenedésé-nek. A sajnos csak
töredékesen fennmaradt János-elõ-adása a negyedik evangélium
legjobb magyarázatai közétartozik, amelyeket megismerhettem.
Exegetikai munká-ja érdemes arra, hogy újrafelfedezzük. És
fordítva: a leg-nagyobb hatású újszövetséges, R. Bultmann
éppannyiraszisztematikus is volt (vagy talán jobban is), mint
exegé-ta. Döbbenetes iskolateremtõ hatása rendszeres-herme-neutikai
programjának tisztaságával és egyszerûségévelfüggött össze. A
történeti valóságtól viszont térben ésidõben elég távol került.
Éppen azért, mert az egyre fokozódó „veszedelmes
spe-cializálódás” a teológia ágait a második világháború
ótaegymástól mind jobban eltávolította, annyira, hogy idõn-ként már
az lehet az érzésünk, hogy a teológia lassankéntszéthull, sürgõs
lenne újra a „közepére” összpontosítani.
Ez a „közép” az Újszövetség. Egyedülálló rangját an-nak az
„apostoli tanúságtételnek” a – kétségtelenül nemproblémamentes,
hiszen önmagában szintén sokrétû –összefoglalásaként nyeri el,
amelyre a keresztyén hit épül.Ennek a könyvnek a teológiai
tanulmányok és a lelkésziszolgálat számára kiemelkedõ jelentõsége
igazolja, hogyszakunk aránylag fiatal akadémiai léte mellett az
egyetemikarokon gyakran két, sõt akár három tanszéket is kap.
Fiatal teológiai tudományág – válságban*
Nemrégen ünnepelte volna 85. születésnapját a 20. század utolsó
harmadának egyik legnagyobb hatá-sú újszövetségi kutatója, Martin
Hengel (1926. december 14.–2009. július 2.), az erlangeni és a
tübingeni egyetem professzora, a világ számos egyetemének
díszdoktora, a Societas Novi TestamentumStudiorum elnöke
(1993–1994). A termékeny szerzõ, akinek tucatnyi monográfiáján és
hét vastag kötetbenösszegyûjtött kisebb írásain mindig átszüremlett
az antik világ irodalmának alapos ismerete és írójuk kivéte-les,
egyéni látásmódja, 2003-ban az Eve-Marie Becker szerkesztette
Neutestamentliche Wissenschaft címûesszégyûjtemény (UTB 2475;
Tübingen – Basel: A. Francke) számára papírra vetette tudományos
önéletraj-zát, amelyben saját élettörténetén keresztül mutatja be
az újszövetség-kutatás múltját, jelenét és jövõbelilehetõségeit. A
kitûnõ tudósra ennek az írásának a magyar fordításával
emlékezünk.
Martin Hengel (14. Dezember 1926.–2. Juli 2009.), einer der
wirkungsvollsten Neutestamentlern desletzten Drittels des 20.
Jahrhunderts, Professor der Erlanger und der Tübinger Universität,
Ehrendoktorzahlreicher Universitäten der Welt, Präsident der
Societas Novi Testamentum Studiorum (1993-1994) hättevor kurzem
seinen 85. Geburtstag gefeiert. Der fruchtbare Autor, dessen
dutzende Monographien und insieben dicken Bänden gesammelte kleine
Schriften immer die gründliche Kenntnis der antiken Welt und
dieoriginelle Ansicht ihres Verfassers widerspiegeln, hat seine
wissenschaftliche Autobiographie, in der er dieVergangenheit, die
Gegenwart und die Zukunft der neutestamentlichen Forschung durch
seineLebensgeschichte vorliegt, für die Essaysammlung
Neutestamentliche Wissenschaft (Hrsg. Eve-MarieBecker; UTB 2475;
Tübingen – Basel: A. Francke) aufs Papier geworfen. Wir gedenken
des ausgezeichnetenGelehrten mit der ungarischen Übersetzung dieser
Schrift.
* Ehhez a témához ajánlom a Studiorum Novi Testamenti
Societas(SNTS) 48. éves gyûlésén (Chicago, 1993) tartott elnöki
beszédemet:M. Hengel, Die Aufgaben der neutestamentlichen
Wissenschaft:New Testament Studies 40 (1994) 321-357. (A szerzõ
jegyzete. A to-vábbi, számozott jegyzetek a fordítótól
származnak.)
-
13
De éppen tárgyának ez a súlya teszi ismét kérdésessé,hogy
szakirányunk különálló teológiai tudományágkéntlétezzen. Mert ez –
legalábbis a külsõ szemlélõ nézõ-pontjából – egyetlen, 680 oldalas
könyvbõl áll, a szöveg-kritikai apparátust is beleértve, amennyiben
aNestle/Aland 2001-ben elkészült legújabb, revideált 27.kiadását
vesszük alapul (8. javított utánnyomás). Hason-lítsuk össze csupán
annak a rokontudománynak, amely-nek olyan sokat köszönhetünk, az
egyháztörténetnek aforrásaival! A teljes Migne 378, a Weimarana
100-nál istöbb és a Corpus Reformatorum 101 kötettel,
továbbászámtalan más forrás, áll ezzel az egy kis könyvvelszemben.8
Ugyanezt a látványos aránytalanságot vesz-szük észre, ha egy
pillantást vetünk az ószövetségi tudo-mányra is, széles területet
átölelõ ókori keleti hátterével,és a „bibliai régészet”
segédtudományával, vagy ajudaisztikára, a klasszika filológiára és
ókortörténetre,azaz a saját tanszékekkel rendelkezõ kapcsolódó
tudo-mányágakra: egyik oldalon egy vagy akár két évezred
át-tekinthetetlen, még mindig növekvõ számú forrása, amásikon pedig
27 írás, egy, a zsidóságból kinövõ messi-ási közösség elsõ irodalmi
emlékei, amelyek egy nagyjá-ból 70 évnyi idõtartamon belül,
körülbelül Kr.u. 50 és120 között születtek meg.
Feltûnõ aránytalanság mutatkozik itt a tudományágakforrásokkal
ellátottsága tekintetében. Ha GeorgChristoph Lichtenberg azt
mondhatta, hogy „aki semmimáshoz nem ért, csak a kémiához, az ahhoz
sem ért iga-zán”, ugyanez még inkább érvényes a mi,
kétségkívülalapvetõ, mégis, tanulmányi körét tekintve
kimondhatat-lanul szûkös tudományágunkra. Ennek következménye
akevés iratra koncentrált exegetikai szekundér irodalomparttalanul
áradó folyama. Az elsõ világháború óta ki-adott, a Corpus
Johanneumot tárgyaló mûvek száma va-lószínûleg meghaladja a
húszezret, a páli levelek tekinte-tében ez a szám feltehetõleg
lényegesen magasabb. Ezt ahatalmas mennyiséget számítógépeken még
el lehet tá-rolni, vagy – elriasztó – irodalomjegyzékekben ki
lehetnyomtatni, de egyikünk sem képes már áttekinteni, nem-hogy
értelmes módon feldolgozni; még akkor sem, hakutatásainkban,
nagyfokú önelégültséggel, a tudatos„túlspecializálódás” révén
egyetlen területre, Pálra, Já-nosra, vagy a szinoptikusokra
korlátozzuk magunkat, éscsupán arra teszünk kísérletet, hogy az
újonnan megjele-nõ mûvek sokaságát errõl a szûkebb területrõl
valóbannyomon kövessük. Akinek túl sok unalmas másodlagosirodalmat
kell olvasnia, végül maga is unalmassá válik.Ami a tanulmányok és a
(mindenekelõtt szorgos dok-toranduszok és habilitálók által írt)
monográfiák tengeré-re igaz, cum grano salis a kommentárokról is
elmondha-tó. Ezek is áttekinthetetlenné váltak, minthogy a
kiadókfolyton új sorozatokat és új kiadásokat akarnak
megje-lentetni. Csak kevés mondható valóban jónak, éspediggyakran a
régebbiek. Ez így hosszabb távon nem vezet-het jóra, mert a
túláradó szekundér irodalom egyre keve-sebb valós tudásgyarapodást
hoz magával, inkább régenfelismert megállapításokat ismételget,
illetve olyanokat,amelyeket idõközben elfeledtek, vagy pedig
hipotézisthipotézisre halmoz. A sajnálatosan korán elhunyt W.C.van
Unnik egyik elõadását állítólag a következõ mondat-tal kezdte: „In
New Testament scholarship what new isis not true and what true is
is not new.”9 Ezzel biztosan
nem tévedett nagyot. Szûkebb tudományágunkban kü-lönlegesen igaz
Mefisztónak a Baccalaureusról mondottítélete: „Távozz pompázva, te
eredeti! – Bosszantó vol-na fölfedezned, hogy nincs oly bölcs vagy
balga eszme,melyet a múlt ne gondolt volna ki.”10
A szakterület szûkösségétõl menekülve mûvelõi az új-ra meg újra
változó módszerek (vagy éppen „módik”)egyre növekvõ sokféleségéhez
fordultak, amelyekbenegytõl egyig biztosan volt valamiféle
particula veri(egyesekben több, másokban kevesebb), és amelyek
azutóbbi száz évben csak fokozatosan tovább finomodtak.Emögött a
módszerbõség mögött és az ezzel összefüggõ„paradigmák” mögött ott
állt a könyv igazságigényérevonatkozó komoly kérdés, amely, részben
jogosan, elté-rõ válaszokhoz vezetett. Az egyetemi
tanulmányaimkezdete óta eltelt 56 évben ilyen
„paradigmaváltások”színes csokrát ismerhettem meg:
Amikor 1947-ben a Tübinger Stift hallgatója lettem,11Adolf
Schlatter és Karl Barth gondolatainak egyfajta ke-veréke uralta a
terepet. 1948-tól, R. Bultmann újszövet-ségi teológiája („Theologie
des Neuen Testaments”) el-sõ kötetének kiadásától, és az
Alpirsbachban tartott hí-res, „Neues Testament und Mythologie” címû
elõadást12is tartalmazó (W. Bartsch szerkesztette) „Kerygma
undMythos” kötet megjelenésétõl kezdve, eleinte bizonyta-lankodva,
majd egyre viharosabban megindult az exisz-tencialista teológia
diadalmenete, a „mítosztalanítás” kö-vetelésével és az
exisztenciális interpretációval: ennekuralma egészen a 60-as évek
végéig eltartott. Miután1954-ben Stiftsrepetent13 lettem, úgy tûnt
nekem, hogykollégáim a mentori asztalnál „Marburg édes borától
it-tasodtak meg” (barátom, Otto Betz kivételével, aki márakkor is
felismerte a qumráni szövegek jelentõségét). Azúj téziseket
hallgatva mindig csak a fejemet ingattam: aszinoptikusok radikális
kritikája a „formatörténet” alap-ján, nem messiási Jézus, akirõl
Pál alig tudott valamit az„eljöttének tényén” túl,14 „palesztinai”
és „hellenista”gyülekezet radikális elválasztása, az
õskeresztyénségmint „szinkretisztikus vallás”, egy állítólagos
keresz-tyénség elõtti gnózis és a keleti misztériumok
erõteljeshatása alatt, Pál és János mint a zsidó apokaliptika
ellen-felei és elsõ „mítosztalanítók”, velük szemben Lukácsmint
figyelemre méltó „korai katolikus”, és mindenekelõtt minden
„objektiváló” történeti megismerés alapve-tõ lebecsülése, és
mindenek mögött látens markionitiz-mus, amely számára a „bibliai
teológia” fogalma szinteszitokszóvá vált. Bár én a korai egyház és
az ókori törté-nelem bûvöletében inkább az egyháztörténet felé
von-zódtam volna, mintegy ezek ellen az „új felismerések”ellen
tiltakozva újszövetségi disszertációba fogtam,amely a zsidóságot
mint a keresztyénség anyaföldjét tár-gyalta (Die Zeloten, AGSU 1,
Leiden 1961). R. Bult-mann akkoriban oly divatos, a szakot eluraló,
vélemé-nyem szerint kérdéses tézisei vezettek engem az
Újszö-vetséghez. Amikor – az iparban eltöltött összesen tíz
esz-tendõt követõen – 1964 õszén visszatértem a teológiára,és 1967
januárjában habilitáltam, a német tanszékeketnagyobbrészt az õ
tanítványai foglalták el, bár a hatása(eleinte még szinte
észrevétlenül) lassan már hanyatlott.Engem személyesen a
„palesztinai” és a „hellenisztikusgyülekezet” viszonyának F.C. Baur
óta alapvetõ, de mégR. Bultmann számára is meghatározó kérdése
vezetett
-
14
oda, hogy több tanulmányban a „zsidóság és a helleniz-mus”
összefüggésével foglalkozzam, és bizonyítani tud-tam, hogy a széles
körben elterjedt lényegi szétválasztástévútra vezet. Azóta mindig
vitatott témák feldolgozásánés fel nem térképezett vagy elhanyagolt
területek meghó-dításán fáradoztam. A keresztyénség elõtti
gnosztikus„megváltott megváltó” tézisét C. Colpe már
1961-benmegcáfolta, de még egy ideig továbbélt. 1968 óta
újszemléletmódok hódítottak teret, mint pl. a társadalom-történeti;
ez az év egyfajta elõrelépést is hozott. Engemszemélyesen ebben az
esztendõben hívtak meg, barátom-mal és kollégámmal, Peter
Stuhlmacherrel együtt, Erlan-genbe, és vele együtt 1972-ben tértünk
vissza Tübin-genbe. Szakterületünkön ismét nagy átrendezõdés
kez-dõdött: a nyelvészeti analízis és az elbeszéléskutatás egé-szen
új felismerésekkel kecsegtettek, nem sokkal késõbbkövette õket az
Amerikából induló „literary criticism” ésretorika felfedezése – új
találmánynak tûnt az, amit ko-rábban Melanchthon és tanítványai már
mélyebb tudás-sal és tisztábban felismertek. Gadamer „Igazság és
mód-szere” filozófiai vezérfonalként fokozatosan elhalványí-totta
Heidegger „Lét és idejét”, a recepcióesztétika és a„reader’s
response” váltak érdekessé. A „materialista” ésa „feminista
exegézis”, egyes németországi teológiai kö-rök minden igyekezete
ellenére, szerencsés módon több-nyire inkább marginális jelenség
maradt. A jellegzetesen„feminista magyarázat” követelése alapjában
véve sértésmindazokkal a kutatónõkkel szemben, akik komolyan
ésintenzíven dolgoznak az Újszövetség területén. Csakegyetlen
tárgyszerû exegézis létezik, nevezetesen az,amelyik a textushoz
(ahogy kontextusaihoz is) hozzáillõmódon viszonyul.
Az õskeresztyénség zsidó jellege viszont jogosan nyertegyre
erõteljesebb hangsúlyt: ezt a folyamatot az új for-rásleletek
ösztönözték, mindenekelõtt a kutatástörténeti-leg egyedülálló
qumráni szövegek, amelyek jelentõségétNémetországban a mai napig
nem értékelik kellõképpen;ehhez járult hozzá a zsidó „pszeudepigráf
iratok” jobbkiaknázása, de fõképpen az ókori zsidóság – nem
utolsó-sorban Josephus – szövegei iránti megújult érdeklõdés.Az
Újszövetség legtöbb szerzõje mégiscsak a zsidóság-ból származott,
vagy pedig különösen is közel állt ahhoz,mint Lukács, az egykori
istenfélõ. Lehetséges, hogy azÚjszövetség „hellenisztikus” elemeit
mindenestül zsidóforrások közvetítették, és mégis, a zsidó
gyökerekbõl aKr. u. 1. században valami új nõtt fel. Ez utóbbiról
gyak-ran megfeledkeznek, amikor a zsidóság és keresztyénségközötti
különbségeket az általunk, németek által elköve-tett gaztettek
hatása alatt megpróbálják elsimítani. Hamegkerüljük az igazság
kérdését, nem vagyunk többé ke-resztyén teológusok. Ez történik meg
akkor is, amikoregyesek az elkötelezõdés nélküli vallási
pluralizmusmellett foglalnak állást, a „teológiát” elvbõl számûzik
az„újszövetségi tudományból”, és csupán tisztán „vallás-történeti”
megközelítésben kívánnak dolgozni. Ez a tu-dományág ezáltal
éppannyira lenne csak érdekes (ill. ér-dektelen), mint a
Serapis-kultusz vagy a manicheizmuseredetére vonatkozó kérdések.
Ugyanígy a mostansággyakran hangoztatott szemlélet, amely
tárgyunkat az„irodalomtudományhoz” sorolja, ebben a
behatárolásbanvitatható, különösen ha ez azzal a ma népszerû,
idõt-len–ahistorikus formalizmussal társul, amely a történe-
lem valósága alól ki akarja vonni magát. Egy,
angolszászterületen sikeres, exegetikai irodalmat megjelentetõ
ki-adó mondta nekem évekkel ezelõtt, hogy õ bármit ki-nyomtat, mert
szerinte lényegileg az „anything goes”mottó érvényben van: ez
azonban nem csupán a mi tudo-mányágunk végét jelentené, hanem
minden komolyanvehetõ teológiájét is.
Szaktárgyunk alapvetõen „Janus-arcú”; két ábrázatavan: az
egyiket a múlt, a másikat a jelen felé fordítja:
Tudományágunk egyfelõl az ókortudományoknak egyegészen szûk
metszetét képviseli, és mint ilyen, filológi-ai–történeti
diszciplína, amely az õt körülölelõ szak-komplexum ínségeiben
részesül, és folyamatosan küzde-ni kényszerül ezekkel: az
esetleges-töredékes hagyomá-nyozással és az ebbõl következõ
hatalmas ismeretbeli hi-ányokkal, amelyeket rendszerint nem lehet
kiküszöbölni.Kevéssé valószínû például, hogy az evangéliumok
for-rásszövegeire vagy Pál egy új, valódi levelére rátalálja-nak. A
– késõbbi – Tamás-evangéliumot, bármennyireérdekes, nem volna
szabad ebben az összefüggésben em-líteni. Ez azt jelenti, hogy
állandóan be kell vallanunknemtudásunkat, amelyet gyakran csak
takargatunk a hi-potézis-hegyeinkkel.
Másfelõl beleütközünk a nyelv, gondolatok és elkép-zelések –
viszonylagos – idegenségébe: az Újszövetség-ben egy számunkra
idegen világba merülünk bele,amelytõl jelentõs idõbeli és
gondolkozásbeli távolság vá-laszt el, még akkor is, ha szövegeit
(és különleges költé-szetét) gyermekkorunk óta jól ismerjük. Mert –
amint eztaz exegétáknak a Nestle-Bibliánk 680 oldalának
helyesértelmezésérõl szóló, szûnni nem akaró vitája mutatja –az,
hogy valóban helyesen értettük-e meg, és megfelelõ-en
magyaráztuk-e, idõnként szinte eszkatologikus kér-désnek tûnik
számomra (csábító a gondolat, hogy itt az1Kor 13,9-re és 12-re
utaljunk; tanulhatnánk Páltól visz-szafogottságot és
szerénységet).
A másik arc, amely teljesen a jelenünk felé fordul, aze könyv
felé ma megnyilvánuló érdeklõdéshez kapcsoló-dik; ennek az
érdeklõdésnek pedig szélsõségesen eltérõokai lehetnek: itt elõttünk
tornyosul az „evangélium”apostoli üzenetének igazságigénye, a
„kérügma” exisz-tenciális értelmezése, az újszövetség jelentõsége a
teoló-gusok akadémiai képzésén belül, egyfajta általános,
el-kötelezettség nélküli, vallástudományi ismeretéhség,vagy ak