TÉR // ID - kerikata.hukerikata.hu/publikaciok/text/toledoelmei.pdf · bizonyítani az arab nyelv fels bbren-d &ségét. Ezrá erre azt felelte, hogy szívesen, amennyiben muszlim

TÉR / / I D Ő

A VIII. században az Ibériai-félszigetrelépő arabok és berberek magukkal hoz-ták Hispániába az iszlám kultúráját. AKeletről és Észak-Afrikából érkezettseregek új, az európaitól jelentőseneltérő életvitelt, nyelvi és tudományosismereteket közvetítettek, keveredveazonban a félsziget lakosságával, sajá-tos, mind az iszlám, mind a keresz-tény-zsidó civilizáció szempontjábólegyedülálló világot alakítottak ki akontinens délnyugati szegletében. Azakkori Andalúziában (amit a közép-korban al-Andalúsznak neveztek)virágzott a keleti és nyugati hagyomá-nyokat ötvöző zene és költészet; a tu-dósok az antik ismeretek közvetítésemellett csodálatos eredményeket értekel a legkülönfélébb tudományok, mintpéldául a matematika, a csillagászat, akémia és az orvoslás terén; bámulatraméltó iskolákat és könyvtárakatemeltek; a mezőgazdaságbanvalóságos „zöldforradalom" zajlott le akontinensünkre hozott új növények-nek, művelési, öntözési technikáknakköszönhetően. Átalakult és valóbanművészetté nemesedett a gasztronó-mia; a keleti ruhaanyagoknak, bőrök-nek köszönhetően kifinomultabb lettaz öltözködési kultúra, elegánssá és di-vatossá vált a kiművelt beszéd és visel-kedés.

Al-Andalúszban – gyakori hatalmiharcok és belviszályok ellenére -hosszabb-rövidebb időre megvalósulta béke, a pax islamica, amikor viszony-lagos nyugalomban és mai szemmelnézve megdöbbentő szimbiózisbanéltek együtt muszlimok, keresztényekés zsidók. A félsziget egyik kulcsfon-tosságú városává, a Tajo folyó fölé ma-gasodó sziklás területre épült Toledo, akorábbi vizigót főváros vált. A településa XI. századtól kezdve mindinkábbkiemelkedett a muszlim kultúrát ter-jesztő, fordítóműhelyekkel és kitűnőiskolákkal rendelkező európai (ezenbelül hispániai) helyszínek közül,különösen a berber Banu Dhi Nun di-nasztia uralkodása alatt. Az 1043-1073között uralkodott al-Mamún hercegidején jelentősen fejlődtek a tudomá-nyok. Az emír, aki pártfogolta a tudó-sokat, költőket és művészeket, gyö-nyörű épületeket és kerteket építtetett,

hogy a gondolkodók nyugodt, kellemeskörülmények között dolgozhassanak.Akkoriban számos leírás született a vá-ros pazar palotáiról, szökőkútjairól,mesés fürdőiről, az udvari mulatsá-gokról. A kutatók véleménye szerint atelepülés határjellegének is köszön-hető, hogy a muszlim tudományokközül a Koránt és a hagyományokatmagyarázó vallástudományok külö-nösen fejlettek voltak Toledóban.

Toledo muszlimoktól való visszafog-lalása után (1085) több vallás követői -a városban maradt muszlimok és zsi-dók s az oda érkező keresztények – isegyütt éltek és dolgoztak, mégpedigpéldátlan eredményességgel. A da-maszkuszi kardokkal vetekedő toledóipengék mellett a város szellemi termé-kei hozták meg a településnek a legna-gyobb hírnevet. Azok a különbözőnépekhez, vallásokhoz tartozó embe-

rek, akik a félszigetről és Európa máshelyszíneiről Toledóban összegyűltek,és csoportjaik

ÉVSZÁZADOKON ÁT ÓKORI ÉSKÖZÉPKORI MŰVEK FORDÍTÁ-SÁVAL ÉS ÉRTELMEZÉSÉVEL, ASZÖVEGEK MÁSOLÁSÁVALFOGLALKOZTAK.A „toledói fordítóiskola" elnevezésXIX. századi történészektől származik,akik ezzel jelezték az arabról vagy hé-berről fordított – sokszor eredetilegantik görög és latin – szövegek közép-kori latinra történő átfordításánakhelyszínét és folyamatát. (A fordításoksorán a közvetítő nyelv leginkább akasztíliai románcé volt.) Ezek a fordítóierőfeszítések először spanyol földön,majd Európa-szerte óriási hatástgyakoroltak a tudományos életre, azegyetemi képzésre.

90 IPM // 2008. SZEPTEMBER

Toledói táblákA csillagászattal foglalkozó al-Zarqali (latinosan Azarquie! vagy Arzachel) és má-sok saját építésű asztrolábiumaikkal igen pontos méréseket végeztek. Európábannagy érdeklődés kísérte e csillagász Toledói táblák című művét, valamint több,korabeli muszlim csillagászati táblázatot és kézikönyvet is, aminek oka volt az,hogy a Karaiing-korban számos tudományos vita dúlt a keresztény naptárkészí-téssel kapcsolatosan. Az idő, az ünnepek dátumának pontosabb meghatározásaérdekében szükség volt kapaszkodókra, még akkor is, ha azokat arab és berbertudósok nyújtották. Az égmegfigyeléseket serkentette továbbá a minél ponto-sabb tájékozódás igénye, főként a hajósoknál. A toledói táblákat KolumbuszKristóf idejéig használta az egész kontinens, és csak latin másolatokban maradtfenn Tabulae Toletanae címmel, amelyek a ptolemaioszi tábláknál sokkal ponto-sabbak voltak. A művet Cremonaí Gerhardus fordította először latinra, és ezenalapultak később a marseíile-i táblák, és a meridiánszámításokat illetően szinténai-Zarqalira támaszkodtak a londoni, párizsi, pisai táblázatok készítői. Ezt hasz-nálták 1149-ben London koordinátáinak kiszámításához is.

T É R // I D Ő

Raimundus Jiménez de Rada (?-1152) toledói érsek ismerte fel előszöra vallási hovatartozástól, származástólfüggetlen tudós emberek együttműkö-désének jelentőségét, ő adta a fordításimunkálatokhoz az első támogatást. Ezvolt a fordítóiskola első nagy fénykora,ekkor készültek például jelentős,arabra áttett és kommentárokkal ellá-tott művekből latinra ültetett Ariszto-telész-fordítások. Később maguk a ke-resztény uralkodók, például a XIII.században III. Ferdinánd (1201-1252),majd X. Bölcs Alfonz (1221-1284) válta tudomány, a toledói fordítóiskolalegfőbb támogatójává. Kétnyelvű, il-letve két-három nyelvű fordítókkaldolgozó tudósok készítették latinra,héberre és más nyelvekre átültetettműveiket az arab nyelvű írások alap-ján. Érdekesség, hogy a városban arekonkviszta után még 200 évvel is azarab nyelv volt a kereskedelem és atörvénykezés hivatalos nyelve, s az ottélő keresztények többsége kétnyelvűvolt, és magát a latin nyelvet arab

betűkkel írták, a spanyol királyok pén-zeikre arab betűket verettek, és úgy akeresztények, mint a zsidók minden-napi életére és egyházi szertartásairanagy hatást gyakorolt a muszlim kul-túra.

A XII. századi Toledóban a két leghí-resebb fordító Cremonai Gerhardus(1117-1187) és Sevillai Joannitiusvoltak. Előbbi egymaga több mint 70különböző témájú arab nyelvű könyvetfordított latinra. Fordításai közülkiemelkednek al-Zahráví, al-Razí (lati-nosan Rhazes), Ibn Színá (latinosanAvicenna) és mások írásai. Az ő mun-kásságának is köszönhető, hogy amuszlim csillagászat legjobb munkáilatin nyelven bekerülhettek az európaitudományosság vérkeringésébe.

Sevillai Joannitius (nevének arabváltozata Ibn Da'úd, vagyis Dávid fia)Raimundus püspök támogatásával latinés castellano nyelvre ültetett át tudo-mányos műveket, a al-Khwarizmi-félematematikai szövegek lefordításával

JOANNITIUS VOLT AZ,AKI HOZZÁJÁRULTAZ INDIAI-ARAB SZÁMJEGYEKEURÓPAI ELTERJEDÉSÉHEZDomenicus Gundisalvus (1110-1181)arkhediakónus felügyeletével, a zsidóJohannesben Dávid közreműködésévelszintén számos fordítás született.Gundisalvus feltehetőleg Sevillai Jo-annitius és egy másik, szintén toledóizsidó tudós, Ibrahim ibn Da'údtanítványa volt. Egyikük avicennai,másikuk arisztotelészi alapokon állvaképezte a tehetséges ifjút. Gundisalvuslefordította Ibn Színá (Avicenna) A lé-lek könyve című munkáját, valamintIbn Rusd (Averroes) Colliget címűkönyvét, mely az előző szerző kom-mentálását tűzte ki célul.

A spanyol történelem egyik legna-gyobb királya, a XIII. században élt X.(Bölcs) Alfonz uralkodásának időszakamindig is a történészi érdeklődésközéppontjában állt. Egyrészt a király-ságán belüli hatalmi harcai, másrésztaktív, végső célként a német-római

TOLEDÓI LÁTKÉP, 1598

IPM // 2008. S ZEP TEM BER 91

TÉR //IDŐ

császári trón elfoglalását kitűző politi-kája, harmadrészt pedig kultúra- éstudománypártolása miatt. (Az anyaiágon magyar származású – II. Andrásleányának, Jolantának és I. Jaimearagóniai uralkodónak a lányakéntszületett – Jolantával kötött házasságaokán X. Alfonz Magyarországon ismáig az egyik legismertebb spanyolkirály.) A spanyolországi tudományokés kultúra szempontjából személyeszinte emblematikussá vált, hiszen

BÖLCS ALFONZ UDVARA NAGYSZELLEMI FELLENDÜLÉST HO-ZOTT MINDHÁROM MONOTEISZ-TIKUS VALLÁS KÖVETŐINEK.Ezenfelül összekötő kapocs volt az an-tik és a középkori szellemi értékekközött. Bár az 1250-es évek végétőlmintegy tízéves szünet állt be a fordító-iskolák működésében, hiszen a biroda-lomépítés, a murciai lázadás leverése,Niebla ostroma és Cádiz elfoglalása,illetve Portugália hovatartozásánakkérdése lefoglaltákAlfonz erejét. 1269-től azonban ismét újult erővel kezdettfoglalkozni a tudományokkal és az okta-tásügy kérdéseivel, és a korábbiaknális sokkalta igényesebb fordítások ké-szültek ebben az időszakban, és óriásiméreteket öltött a könyvmásolás. Azuralkodó és családtagjai egyházi köz-pontokból és más királyi udvarokból iskölcsönöztek tucatszám könyveket.Bölcs Alfonz iniciálékkal díszített köte-tei között több olyan is megőrződött,amelyek képein a rajzolók – a korszakegyéb szereplői, azaz lovagok, kleriku-sok, zsonglőrök, zenészek mellett -megörökítették a könyvmásolókat is,akik magas padokban ültek, lábuk zsá-molyon nyugodott, kezükben pedigkések, kaparok, körzők, vonalzók ésegyéb íróeszközök láthatóak.

X. BÖLCS ALFONZ

A fordítóiskolák esetében sokszormegfigyelhető, hogy egyes családoktagjai, illetve tanítói-tanítványi kap-csolatban álló személyek dolgoztakegyütt hosszú éveken át. így a fordítóitapasztalatok, a fordítási technikákkalkapcsolatosan felgyülemlett sokszínűtudás egyik emberről a másikra szállt,

EGY-EGY ÚJONNAN CSATLAKOZÓFORDÍTÓNAK NEM KELLETT MIN-DENT A NULLÁRÓL KEZDENIE.A legtapasztaltabb fordítók is tudtákazonban azt, hogy a legkiválóbb nyelv-ismeret, a legjobban megválasztottfordítási technika sem adhatja visszamaradéktalanul egy adott szöveg ere-deti értelmét. Azt igencsak ritkánaktartották a korabeli szerzők, hogy egyfordító egyformán jól ismerjen kétvagy több különböző nyelvet, nem isbeszélve arról, hogy a nyelvismeretentúl mennyire megkívántatott az adotttudomány (téma) beható ismerete.

Moses ben Ezrá egy anekdotávalvilágított rá ennek lényegére: egyszeregy muszlim tudós azt kérte tőle (a zsi-dó tudóstól), hogy mondja el arabul aTízparancsolatot, mert ezzel akartabizonyítani az arab nyelv felsőbbren-

dűségét. Ezrá erre azt felelte, hogyszívesen, amennyiben muszlim tudós-társa latinul előadja a Korán elsőszúráját. így amaz belátta a fordításrólvaló gondolkodásmódjának helytelen-ségét.

A lehető leghitelesebb fordításokelkészítésére – a hibák és nehézségekfelemlegetése és szem előtt tartásamellett – a korabeli tudósok megpró-bálták a legnagyobb figyelmet fordíta-ni. Ennek egyik előfeltétele volt a lehe-tőségekhez képest legpontosabb ere-deti nyelvű könyv megszerzése, illetveugyanannak a műnek és fordításainaktöbb változatban való beszerzése. Aziszlám korai időszakától szerveződőkönyvtárak és tudományos, fordítóiközpontok hispániai vezetői és fenn-tartói is fontos feladatuknak érezték akönyvpéldányok felkutatását, össze-gyűjtését és őrzését, akár távoli hely-színekről megszerezve a főbb műve-ket. A vásárlás, csere és ajándékozássorán gyűjtött műveket aztán (előbbvagy utóbb) lefordították, mégpediggyakorta kettő vagy több személy.Nem volt ritka Toledóban sem, hogyegy művet egymástól függetlenül töb-ben is átültettek latinra, castellanóra,héberre, esetleg úgy, hogy egymásmunkáját javították is. Ismert volt aközépkorban az a könyvkészítésiforma, amikor egy adott köteten belülszerepeltették az eredeti szöveget ésfordítását is, mégpedig úgy, hogy afordításban megadták egy-egy kifejezéskülönböző jelentéseit. Gyakori volt ez aközlési mód a Korán-, illetve a Biblia-kiadások esetében, de létezett számosmás efféle, arab-latin vagy arab-görögnyelvű mű is.

A fordításnak többféle fordításitechnikai módszere is létezett. Bevettszokás volt például az, hogy mindenegyes (görög, latin stb.) szónak meg-keresték az arab jelentését, és így pró-bálták újra felépíteni arab nyelven aszöveget. Ez azonban gyakran nemvezetett igazán jó eredményre, tekint-ve, hogy nem minden idegen szónaklétezett arab nyelvű változata. Ilyenesetekben a szavak csak átírásra, ésnem valódi lefordításra kerültek. Ered-ményesebb megoldásnak bizonyult aszöveg tágabb részleteinek az átülte-

92 IPM // 2008. SZEPTEMBER

Vándorló szavakAz európai nyelvekben kiemelkedően sok olyan arab eredetű szó őrződött rnegaz évszázadok során, amelyek többsége a X-XIII. század folyamán keletkezett,zömmel a toledói és más hispániai fordítói központokban, és arabról latinra fordí-tott szövegekből vált ismertté kontinensünk lakói előtt. Ezeket – a főként csilla-gászati, orvosi, matematikai és más természettudományos területről való – arabkifejezéseket igazították az európaiak saját nyelvük nyelvtani-fonetikai szabálya-ihoz. Ki gondol ma már arra, hogy a kémia és alkímia, a szirup (és szörp), a lombikvagy az azimut szavak így kerültek a mi nyelvünkbe is?

T É R // I D Ő

tése, bár ez is sok nehézséggel járt,hiszen a szintaxis, a mondatstruktúra enyelveknél (görög-latin-arab) nemfeleltethető meg teljesen.

Valaha Hunajn Ibn Iszháq (809-873)azt ajánlotta - s ő maga is így járt el -,hogy a fordítónak először meg kell ér-tenie az egyes mondatokat, és utánakell átültetnie saját nyelvére. Ez a mód-szer azonban gyakorta nem bizonyultkeresztülvihetőnek, lévén, hogy a for-dításokat sokszor két ember végezte.Például egy olyan, aki kiválóan értettlatinul, s valamennyire tudott arabul,és munkatársa, aki viszont az arabotbeszélte anyanyelvi szinten, ám latinnyelvtudása gyengébb volt. Az Ibériai-félsziget területén

A FORDÍTÓI PÁROSOKNAK KÖZÖSNYELVE ÁLTALÁBAN A TÉRSÉGREJELLEMZŐ VULGÁRIS NYELV, AROMÁNCÉ VOLT.

(Más európai népek tudósai kivéte-lesen nehezen boldogultak az Andalú-ziában fordított arab munkák latinváltozataival, mert azokat a fordítóktelis-teli tűzdelték hispanizmusokkal.A spanyolországi zsidó közösségektagjai például egy egészen sajátos,mások számára nehezen érthetőnyelvjárást beszéltek.)

Közvetítő nyelvet más földrajzi terü-leteken is használtak a fordítók, Kele-ten például a perzsát (a görögről arab-ra, vagy a szanszkritról arabra történőfordítások során), Nyugaton az olaszt,a franciát, a katalánt ahhoz, hogylatinra vagy latinról fordítsanak. Felté-telezhető, hogy léteztek olyan „mun-kafüzetek" (piszkozatok, nyersfordítá-sok), amelyekben leírták az eredetiszöveg valamely nyelven való (koránt-sem kész és tökéletes) változatát, hogyazután finomítsák, átdolgozzák. A XIII.századi Ibériai-félszigeten a korábbifordítási technikák és munkafázisokkezdtek gyökeresen megváltozni.Bölcs Alfonz idejében a vulgáris nyelvmár nem csupán mint közvetítő nyelvjátszott szerepet a művek fordításasorán, hanem - fejlődésének, illetve azolvasóközönség kiszélesedésénekköszönhetően - fordítói célnyelwé isvált. Európa-szerte főként ettől a szá-zadtól kezdve jelentek meg neolatin

nemzeti nyelvekre fordított arab (éshéber) nyelvű szövegek.

A közbülső fordítási változatoknak,a különböző nyelveken készült példá-nyoknak köszönhetően a középkorbanegy adott szerző eredeti kéziratátólgyakran igencsak különbözött a rólakiadott (végleges) fordítás. Többszörösáttételek következtében az eredeti mon-danivaló olykor teljesen átváltozott,illetve bizonyos szövegrészek, kifeje-zések rejtélyesek maradtak a késznekmondott fordításban is. Ebből követ-kezik, hogy középkori források eseté-ben nem lehet egy adott mű alapjánvégkövetkeztetéseket levonni, hiszenkéziratváltozatokról, kódexcsaládokrólátírt, megkurtított, kibővített stb.szövegekről beszélhetünk.

Toledo, a legendás város ma is ottmagasodik a Tajo fölött. Karnyújtás-nyira az égtől és pár vonatfüttynyi idő-re Madridtól, Spanyolország modernfővárosától. Kicsit álmos, szebb napo-kat is látott utcáit turisták hada lepi elnapról napra, róják a kötelező köröketEl Greco, al-Mamún, Bölcs Alfonz ésmások nyomait kutatva. A városbankézzelfogható közelségbe kerül a sok-

színű hispániai történelem: nem csu-pán építészeti emlékekben, de gondo-lati síkon is szinte tapintható, hogy akultúrák keresztútján járunk.

A múlt szép hagyományainak felé-lesztésével ez a város ma is példátmutat arra, hogyan lehet közelebbhozni egymáshoz a különböző nyelve-ket, vallásokat. Régi névvel, a közép-korihoz hasonló célkitűzésekkel, ámmerőben új, modern tartalommal ésmódszerekkel.

1994 ÓTA ÚJRA MŰKÖDIK ATOLEDÓI FORDÍTÓISKOLA, AHOLA SPANYOL-ARAB-HÉBERNYELVEK SZAKFORDÍTÓIT KÉPZIKfelsőszintű oktatás keretében. A XIV.századi mudéjar stílusú palotábanhelyet kapott az Európai KulturálisAlap által támogatott iskola, amely je-lentős, a fordításokhoz szükségesszakanyagot felölelő könyvtári köz-ponttal is rendelkezik. Kiadványaik,tudományos tanácskozásaik mutatják,hogy történelmi kortól függetlenülmilyen gyümölcsöző lehet különbözőtudományágak és kultúrák képviselői-nek együttmunkálkodása. ·

IPM // 2008. SZEPTEMBER 93

Másé a babérA fordításokat nem mindig azok a neves tudósok készítették, akiknek a nevenapjainkig fennmaradt, A leghíresebb fordítóiskolák vezető munkatársai gyakrankiadták az idegen nyelvű szöveget valakinek, aki nyersfordítást készített róla,azután a tudományágban is járatos fordító korrigálta, tudományos és nyelviértelemben is javította, stilizálta a szöveget. Végül éppen azoknak a fordítóknaka neve és emléke merült feledésbe, akik a hosszú ideig tartó, aprólékos munkátvégezték.