Tasnadi Kubacska--Kakay Szabo - Asvanyok OCR

28,- Ft

A Búvár Zsebkönyvek eddig megjelent kötetei:

Madarak 1. (4. kiadás) Vadvirágok 1. (4. kiadás) Gombák (4. kiadás) Halak (3. kiadás) Lepkék (4. kiadás) Dísznövények (3. kiadás) Csigák, kagylók (2. kiadás) Fák, bokrok (3. kiadás) Legyek, hangyák, méhek, darazsak (3. kiadás) Vadak (3. kiadás) Ásványok (2. kiadás) Mohák, zuzmók, harasztok (2. kiadás) Bogarak (3. kiadás) Kövületek Kutyák (3. kiadás) Kígyók, békák (2. kiadás) Díszmadarak (3. kiadás) Vadvirágok 2. (3. kiadás) Kultúrnövények 1. (2. kiadás) Pókok, skorpiók (3. kiadás) Háziállatok (3. kiadás) Gyümölcsök (3. kiadás) Ösállatok (3. kiadás) Kultúrnövények 2. Felhők (2. kiadás)

Állatkerti emlősök (2. kiadás) Állatkerti madarak (2. kiadás) Gyógynövények Tengeri állatok 1. Tengeri állatok 2. Emberek (2. kiadás) Kaktuszok, pozsgások (2. kiadás) Fűszernövények (2. kiadás) Különös növények Kisemlősök (2. kiadás) Emberelődök Trópusi pillangók Kabócák, bodobácsok Ösnövények Havasi virágok Hagymások, gumósok Szitakötők, kérészek, hangyalesők

Madarak 2. Különös állatok

búvár zsebkönyvek Móra

ÍRTA TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS ÉS KÁKAY SZABÓ ORSOLYA

RAJZOL TA BREZNA Y LÍVIA

A BORÍTÓT URAI ERIKA TER VEZTE

MÁSODIK, JAVÍTOTT KIADÁS

cg TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS JOGUTÓDJ A, 1985

cg KÁKA Y SZABÓ ORSOLYA, 1985

cg BREZN A Y LÍVIA, 1974

A Föld külső, több kilométer vastag szilárd kérgét kőzetek alkot­ják. Ezek a kőzetek ásványokból állnak. Az ásvány a földkéregnek egynemű, állandó vegyi összetételű természetes anyaga. Az ásvá­nyokról szól ez a könyv: ércekről és drágakövekről, kristályokról vagy egyszerű, vaskos ásványhalmazokról. Nemesfémekről, pél­dául aranyról, ezüstről, amelyek termésállapotban előforduló elemi fémek. Látunk majd igen bonyolult vegyi összetételű ásványokat is, amelyek az emberi kultúra és civilizáció legfontosabb természet­adta anyagai közé tartoznak. Szól ez a könyv szép színű nemes kö­vekről, amelyeket a legkülönbözőbb népek fiai ékítő kőnek kerestek hegyek szikláiban, folyók hordalékában, távoli tengerek hullámve­résben összegörgetett kavicstorlataiban, sivatagok homokjában vagy tűzhányóhegyek üregeiben. Igazi ásványgyűjtemény elképzel­hetetlen a lelőhely feltüntetése nélkül! Erre figyelmeztetünk köny­vecskénkben azzal is, hogy zárójelben közöljük a lerajzolt példány lelőhelyét.

Az ásványfajok nevejelölheti kémiai összetételüket, valamilyen tu­lajdonságukat (például színüket) görög vagy latin szóval, de idéz­heti egy-egy nagy tudós emlékét vagy az ásvány eredeti lelőhelyét is. Amikor nekifogunk az ásványok meghatározásának, ismerni kell a kristályok szerkezetét is. A kristálynak mindig szabályos belső szerkezete van, és ha a keletkezésekkor elegendő hely áll ren­delkezésére, e belső szerkezet kívülről is megmutatkozik. Ilyenkor síklapok határolják, amelyek elrendeződése mindig bizonyos szim­metria szerint történik. Ezt példázza, hogy sok kristály t a közép­pontján áthaladó síkkal két olyan félre oszthatunk, amelyek egy­más tükörképei, vagyis szimmetrikusak egymáshoz. A kristályokat szimmetriájuk alapján 7 kristályrendszerbe (1. 64. o.) és ezeken be­lül 32 kristályosztályba soroljuk.

3

Az első táblán bemutatunk egy nagyon látványos ásvány t, a sza­bályos rendszerben kristályosodó fluoritot. Kristályai egyenként 6 lappal határolt kockák, úgynevezett hexaéderek. A kisebb-na­gyobbfluoritkristályok halmaza alatt 3 kockába berajzoltunk szim­metriasíkokat, a szabályos kristályrendszer szimmetriaelemeinek példájaként. A többi kristályrendszerben egyre csökken a szim­metriaelemek száma.

Az ásványoknál azonban nemcsak a kristályszerkezet, hanem a kémiai összetétel is fontos, meghatározó tényező. Kémiai összetéte­lü k alapján is rendszerezzük, 9 osztályba soroljuk őket (l. 64. o.). Könyvünkben is eszerint vesszük sorra az egyes ásványokat.

Ásványok ma is keletkeznek, csakúgy, mint a Föld több milliárd éves története során. Ha eredetüket kutat juk, közvetve vagy köz­vetlenül mindig a magmáhozjutunk. A magma a Föld szilárd kérge alatt vagy abban elhelyezkedő, izzó állapotban levő kőzetanyag, a szakemberek nyelvén szólva: olvadék oldat. A magma görögül tésztát jelent, a tudományos szó tehát az izzó olvadék anyag nyúlós, képlékeny voltára utal.

A magma idők folyamán lehűl és megszilárdul a Föld felszíne felé törekvő útján, miközben a mélyből forróvizes oldatok is tör­nek fel, s jutnak be a kőzetek repedéseibe (telérképződés). Ezek az oldatok szállítják fel a mélyből az ásványok - különösen számos érc - anyagát (hidrotermális eredetű ásványok). De keletkezhet ásvány más módon is, például tengervízből vagy édesvízből, vagy a korábban már létrejött kőzetek ásványainak átalakulásából is.

A bemutatott ásványok jelentős része a Magyar Állami Föld­tani Intézet gyűjteményében van. A régi gyűjtés céduláján sokszor csak egyetlen helynevet vagy tájmegjelölést találunk. Ezt - ahol tudtuk - a mai névvel és közelebbi megjelöléssel egészítettük ki.

1. Fluorit (Cornwall, Anglia) Lásd még a XXVIII. táblát és az 58. oldalt.

2. A szabályos rendszerű kocka néhány szimmetriasíkja.

4

I. tábla

1. Arany (Verespatak - Ro~ia Montanii -, Erdély, Románia). Elemi természetes fém (Au). Lágy, igen jól nyújtható. Egy gramm ara­nyat 2000 m hosszú huzallá lehet kinyújtani. Aranyfüstnek nevezik a finom aranyhártyát, amelynek vastagsága mindössze a milliméter tízezred része. Az arany elsődlegesen a mélyből feltörő oldatokból teléraranyként válik ki. Legszebb a kvarctelérek üregeiben és ha­sadékaiban szabadon álló, moha, huzal vagy lemez alakú, fennőtt termésarany (ilyet mutat képünk is). A szabályos kristályrend­szerben kristályosodik, ritka kristálya i hexaéderek vagy oktaéde­rek. A kőzetek málladékát a víz a hegyekből tovaszállítja a völ­gyekbe, és így az aranya folyóhordalékba kerül, ahonnét kimos­sák. Ez a mosóarany. A Duna (Szigetköz) és a Dráva homokjá­ból évekkel ezelőtt még mostak aranyat. A K8rpátok vonalának régi ismert arany termő bányái közül megemlítjük Selmecbányát

(Banská Stiavnica) Szlovákiában, Verespatak ot (Ro~ia Montanii) és Brádot (Brad) Erdélyben.

2. Termésezüst (Kongsberg, Norvégia). Hidrotermás eredetű elemi ezüst (Ag), gyakran arannyal együtt fordul elő a telérekben. Nem ritka ásvány, de nagy mennyiségben ma már alig található. Szabá­lyos rendszerű, oktaéder és hexaéder alakban kristályosodik. Gya­kori a toll, moha, huzal alak is. Színe rendszerint sötétszürke vagy fekete, mert felületét vékony ezüst-szulfid réteg vonja be. Szulfidos ércásványokból oxidációs elbomlás útján is keletkezik, ezért szí­nesércbányákból gyakran nyernek komoly mennyiségben ezüstöt.

3. Termésréz (Lake Superior, Michigan, USA). Szabályos rend­szerű elemi réz (Cu). Színe rézvörös, de hamarosan zöld malachit (l. XXVIII. tábla) vonja be. Termésréz fordul elő Rudabányán ágas-bogas huzal alakban, s ezen olykor apró hexaéderek vagy ok­taéderek találhatók. A termésréz itt másodlagosan keletkezett réz­ásványokból. Észak- és Dél-Amerika, valamint Afrika hatalmas rézérctelepeiben gyakran megjelenik.

6

II. tábla 3

1. Kén (Girgenti, mai nevén Agrigento, Olaszország). Elemi kén (S). Egyhajlású és rombos változata is ismert. Kénsárga színű. Nem ha­sad, könnyen törik, és csekély a keménysége. Olvadáspont ja ala­csony. Gyakran fordul elő vaskos, tömött, földes vagy csepp köves alakban is. A terméskén a földkéreg legfelső részében és a földfel­színenjelenik meg. Vulkáni kitöréskor vagy a vulkáni utóműködés során a felszínre törő gázokból és gőzö kből rakódik le. Az igazi nagy kéntelepek azonban nem vulkanikus úton, hanem tengeri üledékes kőzetek átalakulásával keletkeztek. Így jött létre a világ­hírű kéntelep Szicíliában, Girgentiben, ahol már a görögök és a ró­maiak idején is bányászták. Óriási kéntelepek vannak Texas és Louisiana áilamokban (USA), valamint a Szovjetunió területén. Hazánkban ritka ásványként fordul elő.

2. Cinnabarit és higany (Almadén, Spanyolország). A cinnabarit háromszöges rendszerben kristályosodó higany-szulfid (HgS). Színe cinóbervörös, a legrégibb időktől használják vörös festék ként min­den ősi kultúrában; mérgező hatása is ismeretes volt. Kristályai gyémántfényűek, kitűnően hasadnak. Vaskos, szemcsés vagy föl­des kifejlődésben is jelentősebb tömegben fordul elő. Ilyen példányt ábrázol képünk. A cinnabarit hidrotermás eredetű, toO oC körüli hőmérsékleten válik ki. Ilyen módon hatalmas cinnabarit-, vagyis higanyérctelepek keletkeztek. Elemi higany (Hg) is előfordulhat bennük, amely másodlagos úton a cinnabaritból jött létre. Az elemi higany közönséges hőmérsékleten cseppfolyós, csak -38,9 °C_ on kristályosodik. Ónfehér, fémfényű. Kevés ezüstöt is tartalmaz­hat. A képen két higanycsepp látható a földes cinnabariton. Hatal­mas higanyérctelepek vannak a spanyolországi Almadénben, ahol már a karthágóiak és a rómaiak is bányászták. Itt, a bányászat köz­ben feltáruló kőzetrepedésekből olykor mázsaszámra ömlik ki az idők folyamán összegyűlt fémhigany. Csak érdekességként említ­jük a hidrokvarcitban talált cinnabaritot az Eperjes-Tokaji-hegy­ségben Botkőn, Sárospatak közelében.

8

III. tábla

2

l. Gyémánt (Kimberley, Dél-Afrika). Elemi karbónium, azaz szén, így a gyémánt vegyi jele is C. A legnagyobb szimmetriájú kristály­rendszerben, a szabályos rendszerben, annak is legmagasabb szim­metriájú kristályosztályában kristályosodik. Leggyakoribb alakja az oktaéder. A Mohs-skálában keménysége 10, tehát valamennyi ásványnál keményebb, kitűnően vágja az üveget. (Mohs - ejtsd: mósz - bécsi tanár osztályozta először keménységük szerint az ás­ványokat l-W-ig terjedő számozás sal.) Majdnem mindenütt a Föl­dön folyóhordalékban találják, s mossák, mint az aranyat. Ritkán anyakőzetéből, a magmás eredetű, sok zöld színű olivint (lásd XXI. tábla) tartalmazó Kimberlitből is bányásszák. Ilyen bányák mű­ködnek ma Dél-Afrikában Kimberleyben és a Szovjetunióban Ja­kutföldön. A gyémántot ugyanúgy, mint a többi drágakövet, ka­ráttal mérik. Egy metrikus karát 0,2 gramm. Az eddig ismert egyik legnagyobb gyémánt a Dél-Afrikában talált, 3106 karátos Culli­nan. Ezt több darabra hasítva köszörülték. A gyémánt igazi tüzét azáltal kapja, hogyakristálylapok helyett mesterséges lapokat kö­szörülnek a felületére. A lapokon áthatoló fénysugarak többszörö­sen megtörnek, és a gyémánt csodálatos szivárványszínű szín szó­rását idézik elő. A 2. ábrán az oktaéder forma, a 3. ábrán a 68 lapos briliáns, a legtökéletesebb köszörülési formák egyike lát­ható. A gyémántcsiszolás feltalálása óta igen divatos ék kő lett.

4. Grafit (Anina, Bánság, Románia). Ugyancsak elemi szén (C), de a gyémánttól különböző (hatszöges) kristályrácsa van. Merő­ben más természetű ásvány, mint a gyémánt: olyan lágy, hogya papíron nyomot hagy. Az eltérés a másféle keletkezési körülmény­ből ered. Amíg a gyémánt kristályrácsában az atomok összetartása minden irányban rendkívül nagy, addig a grafit rács ában a réteg­síkokon belül az atomok erősen kötődnek, a rétegsíkok között azonban gyengén. Ezért nyomásra e síkok mentén a grafitrészecs­kék elcsúsznak. Színe sötétszürke. Leveles, pikkelyes halmazokban fordul elő . Iszapolt agyaggal összegyúrva készül belőle a ceruza.

10

IV. tábla

1

4

1. Galenit (Beuthen - ma By tom -, Lengyelország). Ólom-szulfid (Pb S), az ólomnak kénnel alkotott szabályos kristályrendszerű ve­gyülete. 86,6% ólmot és 13,4% ként tartalmaz. A világosszürkétől az egész sötétszürkéig változó színű. Kristályai leggyakrabban hexaéderek (mint az ábrán) vagy oktaéderek. Fémfényű , de oxidá­lódva felülete mattá válik . Ilyenkor csak hasadási lapjai csillognak fényesen. A galenit szemcsés vagy egészen apró kristályos tömeg­ben is előfordul. Igen nagy sűrűségű ásvány, sűrűsége 7,4. Az egyik legnehezebb érc. Késsel könnyen karcolható, keménysége tehát cse­kély (2). Olvadáspont ja 1115 oC. Faszénen hevítve S02 eltávozása közben ólomgömbbé olvad, és ólom-oxid verődék keletkezik. Hid­rotermális úton, vagyis a föld mélyéből feltörő forróvizes oldatok­ból jön létre. Hazánkban az egyik legközönségesebb hidrotermális ásvány. Előfordul a Velencei- és a Mátra hegységben. Az utóbbi helyen a gyöngyösoroszi érc bánya legjelentősebb ásványi nyers­anyaga. Galenitet Rudabányán is találtak, olykor fejtésre érdemes mennyiségben. Nagy tömegben bányászták Róma spanyolországi gyarmatán, azaz Hispániában, ahonnan rendszeresen szállították az anyaországba. Ma többek közt a Szovjetunióban Nyercsinszk­nél és Észak-Amerikában Colorado és Idaho területén bányásszák. Vannak ezüsttartalmú galenitek, amelyek kohósítása annyi ezüstöt eredményez "melléktermékként" a világtermelésben, amennyit az összes ezüstérc együttvéve nem ad. Híresek a Kárpátok övezetének ezüsttartalmú galenit-előfordulásai is.

2. Greenockit (ejtsd : grinokit; Nagylápafő, Mátra hegység). Hat­szöges rendszerű kadmium-szulfid (CdS). Földes, lisztszerű bevo­nat ként jelenik meg általában, önálló alakú kristályai nagyon rit­kák. Színe élénksárga. Leginkább a cinkérctelepek oxidációs övé­ben bukkannak rá, ahol a szfalerit (l. VI. tábla) mállásának termé­ke, a nyomelemként jelenlevő kadmiumból keletkezik. Nagylápa­főn - amint képünk is mutatja - akalcitkristályok bevonataként jelentkezik.

12

V. tábla

1

2

1. Kalkopirit (Felsőbánya - Baia Sprie -, Máramaros, Románia). Négyzetes rendszerben kristályosodó réz-vas-szulfid (CuFeS2). Ipa­rilag fontos rézásvány, réztartalma 34,5% . Színe sárga vagy arany­sárga, zöldes árnyalattal. Vaskos, tömeges kifejlődésben gyakori. A képen látható, jól fejlett kristályai ritkábbak. A Földön több, egymástól eltérő úton keletkeztek akalkopirites rézérctelepek. A Kárpátok koszorújában régóta ismert előfordulásait legtöbbször a mélyből feltörő forróvizes (hidrotermás) oldatok hozták létre. Magyarország jelentős ásványkincse, az elmúlt években a mátrai Recsk környékén nagy mélységben talált érctelep is főleg kalko­piritbőI áll.

2. Szfalerit (Óradna - Rodna -, Erdély, Románia). Cink-szulfid (ZnS), vagyis a einknek kén nel alkotott vegyülete. Szabályos rend­szerű. A fennőtt szabad kristályoknál gyakoribb a vaskos, szem­csés alak. Kristályai legtöbbször vasat is tartalmaznak, és színük is ettől függ. Avastartalom növekedésével a világos gyanta szín től a sötét, majdnem fekete példányokig mindenfajta átmenetet meg­találunk. A kristályok legtöbbször gyémántfényűek, olykor a söté­tebbek fémes fényűek. A szfalerit a legfontosabb cinkásvány. Neve a görög szjalerosz (csaló) szóból ered: csalja érc, mert hosszú ideig nem tudták kinyerni belőle a fémeinket. Tág hőmérsékleti határok között keletkezhet, majdnem mindigjelen van a szulfidos ásványok képződésekor. Szép példányait gyűjthet jük a Mátrában.

3. Tetraedrit vagy antimon-fakóérc (Botesbánya - Bote~ - , Erdély, Románia). Réz-antimon-szulfid (Cu3SbS3•2s) ' Szabályos rendszerű .

Színe acélszürke, fakó ólomszürke. Vaskos, tömött halmazokban gyakori. Jól fejlett kristályai ritkák . Ilyenkor - amint ábrán k is mutatja - legjellemzőbb rá a négy szabályos háromszögből álló kristályforma, a tetraéder. Nevét is innen kapta. A Mátrában és Rudabányán is előfordul.

14

VI. tábla

1. Enargit (Recsk, Heves m.). Réz-arzén-szulfid (CUaASS4)' Rom­bos rendszerben kristályosodó oszlopos kristályai acélszürkék, fé­lig fémfényűek. Réztartalma magas (48,3':%;), ezért ha nagyobb tö­megbenjelenik meg, fontos rézásvány. Hidrotermális eredetű telé­rekben vagy tömzsökben képződik. (A tömzs nagyjából cipó alakú érctömeg, nem összefüggő, mint a hasadékokat kitöltő érctelér.) Magyarországon is bányászták a Mátra hegységben Recsken, ma már ez a bányarész kimerült. Fontos európai lelőhelye a jugoszlá­viai Bor, ahol a réz legjelentősebb ásványa. Előfordul nagy tömeg­ben Montanában (USA), Peruban, Tsumebben (Namíbia), vala­mint Tajvan szigetén.

2. Wurtzit (Gyöngyösoroszi, Heves m.). Cink-szulfid (ZnS). Ösz­szetételében azonos a szfalerittel (1. VI. tábla), csak kristályszerke­zetében különbözik tőle, a hatszöges rendszerbe tartozik. Külön­álló kristályai ritkák, legtöbbször a sugaras-kérges, töm'ött oszlo­pos vagy szemcsés kifejlődés jellemzi. Gyémántfényű, színe barnás­fekete. Hidrotermás eredetű, viszonylag ritka ásvány. Magyaror­szágon a legszebb példányai Gyöngyösorosziban gyűjthetők.

3. Pirrhotin (Kisbánya - Chiuzbaia -, Máramaros, Románia) . Vas-szulfid (FeS). A hatszöges rendszerben kristályosodik. Friss törési felülete erősen fémes fényű, színe sárgás bronzbarna, de leve­gőn hamarosan dohány barnára változik. A magas hőmérsékleten ,

a magmás folyamatok során keletkezett pirrhotin nikkelt tartal­maz, ilyenkor vaskos, tömeges formában jelenik meg. Ezt a pirrho­tint nikkelércként fejtik, nagy mennyiségben Kanadában és a Szov­jetunióban. A hidrotermális, forróvizes oldatokból kiváló pirrho­tin hatszöges táblák rozettaszerű csoportosulásában fejlődik ki (lásd képünkön). Ez nem tartalmaz nikkelt, iparilag értéktelen. A Börzsöny hegységben is ilyen hidrotermális pirrhotin fordul elő. Újabban Recsken is megtalálták.

16

VII. tábla

l. proustit (Freiberg, NDK). Ezüstérc, ezüst-arzén-szulfid (Ag3AsSJ. A háromszöges rendszerben kristályosodó cinóbervö­rös, hosszú, oszlopos kristályai gyémántfényűek. áttetszőek. Kar­colásnál pora a mázatlan porcelán lapon téglavörös. Ezüsttartal­ma 64--{í5% . Hidrotermális folyamat terméke. A Kárpát-övezet bányahelyein a földtanilag fiatal arany-ezüst telérekben gyakori.

2. Molibdenit (Ontario, Kanada). Molibdén-szulfid (MoSJ. A hat­szöges rendszerben kristályosodik. Kristályrácsa jellegzetes réteg­rács, ebből ered egyirányú, kitűnő hasadása is. Lapos, lemezes, réteges kifejlődésű. Lemezei hajlíthatók, alakváltozásuk maradan­dó. Rendkívül lágy ásvány: a papíron nyomot hagy, akár a grafit. Keménysége a Mohs-skálán 1. Könnyen vágható, :zsíros tapintású. Erős fémes fénye van. Ólomszürke pikkelyei a friss törési felületen ezüstösen csillognak. A legfontosabb molibdénásvány. Hazánkban a Velencei-hegységből és a BöT:zsÖnyből ismert. Újabban bányá­szatra érdemes mennyiségben Recsken, a rézérc kísérőjeként is megtalálták.

3. Antimonit (Felsőbánya - Baia Sprie -, Máramaros, Románia). Antimon-szulfid (Sb!S3). Rombos rendszerben kristályosodik. Kristályai formákban gazdag oszlopok vagy tűk vagy ezek halma­zai. Előfordul tömött, tömeges alakban is. A kristályok fémfé­nyűek. ólomszürkék, felületük rövid idő alatt sötét színűre válto­zik. Egyes lelőhelyeken a kristályok igen tetszetősek, kékes színnel futtatottak. Ilyen példányt mutat ábránk is, ahol az antimonit mellett apró fehér kvarckristályok is láthatók. 550 OC-on, tehát már a gyertya lángjában is megolvad. Keménysége a Mohs-skálán csak 2. Málláskor élénksárga antimonokker képződik rajta. Az an­timonfém legfontosabb ércásványa. Hidrotermális eredetű. A mát­rai ércbányák nem gyakori ásványa. Számos külföldi lelőhelyen bányásszák tekintélyes tömegekben, mint Bolíviában, Kínában, a Szovjetunióban és Thaiföldön.

18

vm. tábla l

1. Bournonit vagy kerékérc (Óradna - Rodna -, Erdély, Románia). Rombos rendszerű ólom-réz-antimon-szulfid (pbCuSbSa) . Forma­gazdag kristályai zömök oszloposak vagy táblásak, de vaskos alak­ban is megtaláljuk. Gyakran ikerkristá/ykéntjelenik meg. Ilyenkor fogaskerékre hasonllt, ezért kapta a kerékérc elnevezést. (Iker ak­kor keletkezik, ha egy ásvány két vagy több kristálya bizonyos szabályok szerint összenő. Az ábrán látható "fogaskerekek" két­két tagból álló ikrek.) Élénken fémes, sötétszürke. Hidrotermális eredetű ólom-cink érctelepek általánosan elterjedt ásványa. A Kár­pát-övezeti bányákban sok helyen fellelhető. Szép példányait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják.

2. Markazit (Rudabánya, Borsod m.). Vas-szulfid (FeS.). Rombos rendszerű kristályai változatosak. Sugaras, rostos kifejlődésben és gumós, cseppköves alakzatokként is gyakori. Kristályainakjelleg­zetes, több tagból álló összenövését (iker) a dárdához hasoruó for­mája miatt dárdakovandnak nevezik. Ilyen kifejlődésű ikercsopor­tot mutat képünk is. Rosszul hasad, keménysége ~,5. Fémes fényű, világos szürkéssárga, zöldes árnyalattal. Alacsony hőmér­sékleten, főként savanyú oldatokból válik ki. Tavi és tengeri ere­detű kőzetekben is gyűjthető. Legtöbb ércbányánkban előfordul.

Különösen szép darabjai találhatók Rudabányán. Kár, hogya le­vegő nedvessége és a baktériumok hatására a gyűjteményekben gyakran elbomlik.

3. Pirit (Kisbánya - Chiuzbaia -, Máramaros, Románia). Vas­szulfid (FeS.). Kémiai összetétele megegyezik ugyan a markazité­val, de mert szabályos rendszerben kristályosodik, tulajdonságai eltérőek. Neve görög eredetű szó, jelentése tűzkő, mert olyan ke­mény, hogy kovához ütve szikrát vet. A régiek tűzcsiholásra hasz­nálták. Leggyakoribb kristályformája a kocka, ezt mutatja az ábra is. Erősen fémfényű, színe aranysárga. Mállás során limonit lesz belőle. Gyakori ásvány, minden kőzettipusban megjelenhet.

20

IX. tábla

l. Realgár (Nagyág - Siiciirimb -, Erdély, Románia). Arzén-szul­fid (Asz Sz)· Egyhajlású rendszerben kristályosodó, meggypiros kristályai zömök oszloposak, gyémántfényűek. Kissé rideg és töré­keny, keménysége 1,5-2. Könnyen olvad, sőt elég. Égése közben az arzén jellegzetes fokhagymaszagát érezzük. Napfényen megsár­gul, mert auripigmentté alakul át. Ezért őrzik a gyűjteményekben fekete papirosba burkolva. A Kárpát-övezetben számos bánya­helyen megtalálható, például Felsőbányán (Baia Sprie), Nagybá­nyán (Baia Mare). A Vezúvon és a Yellowstone Park (USA) hőfor­rásaiban ma is keletkezik.

2. Auripigment (Újmoldova - Moldova Nouii -, Bánság, Románia). Egyhajlású rendszerben kristályosodó arzén-szulfid (ASZS3). Több­nyire vaskos, leveles tömegekben képződik. Néha lisztszerű bevo­natként jelenik meg. Kitűnően hasad, lágy, vágható, hajlítható. Hasadási lapján gyöngyházfényű . Színe a világos citromsárgától az aranysárgáig változik. Hevítve megolvad. Hidrotermális kivá­lások késői terméke. Rendesen realgárral együtt képződik, de má­sodlagosan, realgárból és egyéb arzénásványokból is létrejöhet. Jakutföldön (Szovjetunió) és a Kárpátok övezetéből is szép pél­dányai ismertek. Magyarországon ritka, a Mátrában, Recsken for­dul elő.

3. Arzenopirit (Salzburg tartomány, Ausztria). Vas-anén-szulfid (FeAsS). Az egyhajlású rendszerben kristályosodik. Fémes fényű, színe ezüstfehér, acélszürkébe hajló. Karca szürkésfekete. Kemény­sége 5,5-6. Rideg ásvány. Hevítve fokhagymaszagot áraszt, majd mágneses gömbbé olvad. Tág hőmérsékleti határok között kelet­kezhet, de főleg a magas hőmérsékletű hidrotermális oldatokból jön létre. Hazánkban ritka, Nagybörzsönyben a pirrhotinnal (I. VII. tábla) együtt képződött.

22

X.tábla

1. Kassziterit vagy ónkő (Zinnwald, NDK, egy része ma Cinovec, Csehszlovákia). A négyzetes rendszerben kristályosodik. Vegyi összetétele ón-dioxid (Sn02) , de egy sereg más elemet is tartalmaz­hat. Neve is az ón jelentésű görög szóból ered. Tág hőmérsékleti határok között keletkezik. A kristályok formája elárulja keletkezé­sük hőmérsékleti viszonyait. Alakja a tömzsi vagy hosszú oszlo­poktól egészen a tűs-szálas halmazokig változhat, de a finom ros­tos gumók is gyakoriak. Jellemző rá az ikeralkotás. Ikerkristályai, amint az a képen is látszik, középkori lovagok sisakjára emlékez­tetnek. Nagy sűrűségű ásvány. Keménysége is tetemes: 6,5. Gyé­mántfényű, törésfelületén zsírfényű. Szine a világossárgától a szu­rokfeketéig változhat. Nagyellenállókészsége miatt gyakran fel­dúsul a folyók zátonyaiban, az úgynevezett tor/atokban. Európá­ban nevezetes lelőhelye az angliai Cornwall, a rómaiak óta művelt bányáival, valamint a Cseh- Szász Érchegység. Fontos előfordulása ma a Maláj-félsziget és több indonéz sziget is.

2. Piroluzit (Macskamező - Razoare -, Erdély, Románia). Man­gán-dioxid (Mn02). A négyzetes kristályrendszerbe tartozik. Rend­szerint hosszan rostozott kristályhalmazokban képződik. Ilyen ki­fejlődését mutatja ábránk is. Ritkábban nyúlt, oszlopos megj ele­nésű . Keménysége 6-6,5, de rostos vagy földes formája olyan lágy, hogyapapiroson nyomot hagy. Színe acélszürke, tömeges válto­zatáé fekete. Fénye fémes. Gazdag, bár már részben kitermelt mangánérctelepek vannak a Bakonyban Úrkúton és Eplényben.

3. Kuprit (Rudabánya, Borsod m.). Réz-oxid (Cu20). Szabályos rendszerű. Kristályai leggyakrabban oktaéderek. Vörös, kármin­piros, cseresznyepiros vagy vörösbarna. Fénye félig fémes gyé­mántfény. Másodlagos ásvány, a szulfidos rézércek oxidációs ter­méke. Idők folyamán szénsav hatására zöld malachitkéreg (l. XXVIII. tábla) vonja be. Remek példányai Rudabányáról ismer­tek.

24

XI. tábla

l. Korund Alumínium-oxid (AltOJ. A háromszöges rendszerben kristályosodik. Keménysége nagy, a Mohs-skálán 9, tehát csak a gyémánt keményebb nála. Neve is a kemény kőzetet jelentő hindi kurund szóból ered. Tisztátalan, tömeges fajtája a közönséges ko­rund, amelyet nagy keménysége miatt csiszolóanyagnak alkalmaz­nak. Nemes változatát a drágakőipar használja föl. Gyakran szí­nezik fém-oxidok, amelyektől szürke, sárga, rózsaszín, kék és vörös lehet. Drágakő minőségű változatai közül a vöröset rubinnak, a többi sZÍnűt, köztük hagyományosan a kéket, zafímak nevezzük. (A drágakövek azok az ásványváltozatok, amelyek szépségükkel megragadják a szemlélőt, és ritkaságukkaJ különös értékre tesznek szert. Fontos, hogy fizikai tulajdonságaik - például keménységük, tisztaságuk - révén megmunkált, csiszolt alakban is sokáig ellen­állóak és szépek maradjanak.) A korund egyes magmás és üledékes kőzetek érintkezésénél a forró magma hatására keletkezik. Jelentős részét másodlagos felhalmozódásából, folyók torIataiból bá­nyásszák. Ilyen, drágakőmosóból előkerült korundkavicsokat mu­tatunk be.

2. Csillagzafír csiszolva. A korundnak e változata szép kék színét a benne finoman eloszló vas és titán szennyezőelemektől kapja. Előfordul, hogy növekedése során három, egymással 600 -os szöget bezáró irányban parányi csatornák képződnek benne. Egy ilyen példány domborúra csiszolt felületén világos színű, selymes fényű csillagalak látható. E különösen értékes változat a csillagzafír. Ma elsősorban Srí Lanka, Burma és Ausztrália zafírbányászata je­lentős.

3. Csillagrubin csiszolva. Színét a finom eloszlású krómszennyezés okozza. Ahogya zafírban csatornák, a rubinban a rutil (I. XIX. tábla) parányi tűi lehetnek bezárva, így itt is létrejöhet az úgyne­vezett csillaghatás. A legszebb színű rubint ma is Burmában, az Irrawaddy folyó medencéjében, Mogoknál bányásszák.

26

Xll.tábla

1. Kvarckristály (Suttrop, Vesztfália, NSZK). Szilícium-dioxid (SiO 2). A kvarc a szilárd földkéreg egyik legfontosabb alkotórésze. 573 oC fölött a hatszöges (I. kép), alatta a háromszöges rendszer­ben kristályosodik. Nem hasad, hanem törik. Rendkívül kemény ásvány. Acéllal szikrát vet. Keménységi mutatója a Mohs-skálában 7. Az üveget erősen karcolja. 2000 oC körül olvad, s ekkor formál­ható, akár az üveg. A savanyú szilikátkőzetek egyik elegyrésze, de gyakori a sokat emlegetett hidrotermális telérkőzetekben is. Ezek üregeiben pompás fennőtt kristálycsoportokat alkot. Igen szép kvarckristályokat találunk a Velencei-hegységben, Gyöngyösoro­szi ércteléreiben és Telkibánya vidékének vulkanikus kőzeteiben.

2. Rózsakvarc (Madagaszkár). A kvarc számos változatát ékkőnek használják. Ezek közé tartozik a (napfényen kifakuló) rózsaszinű kvarc is. Nem fordul elő jól fejlett kristályokban. Vaskos, repede­zett, a jellegzetes kagylós törést mutató tömegekben találják a peg­matit kőzettelérekben. Csiszolva kedvelt ékkő. Nevezetesebb elő­fordulása a Szovjetunióban az Urál hegység, Brazília, Madagasz­kár és Dél-Afrika. Hazánkban nem található.

3. Zöldes színű kvarckristály-csoport (Gotthard, Svájc). A Föld mélyéből érkező kovasavas oldatokból egykor kivált kvarckristá­lyok valóságos földtani hőmérők, alakjuk és termetük ugyanis el­árulja, hogy keletkezésükkor milyen hőmérsékleti viszonyok vol­tak. Magas hőmérsékleten mindig a két, egyenként hatlapú pira­mis forma jön létre (hatszöges dipiramis). A két piramis alapjával egymáshoz illeszkedik. Valamivel alacsonyabb hőmérsékleten a kristályon függőleges lapok, az úgynevezett prizmák jelennek meg (1. az 1. képet). A hőmérséklet további csökkenését jelenti, ha a prizma megnyúlik, 573 oC alatt kifejezetten oszlopos forma jön létre, amilyen a bemutatott zöldes kristálycsoport.

28

xm. tábla

l. Fiistkvarc (Svájc). Neve elárulja, hogy színe a füstbarnától min­den árnyalatban változik a feketéig (morion). Az ismert egyik leg­nagyobb füstkvarcpéldány 133,5 kg. 1865-ben találták a svájci Al­pokban, egy kvarckristályokkal bélelt üregben, úgynevezett kris­tálypincében. Onnan keTÜlta budapesti Nemzeti Múzeumba. A füst­kvarcból tálakat, szelencéket is faragnak.

2. Citrin (Madagaszkár). A kvarc átlátszó, szép sárga változata. Színét a benne finoman szételegyedett vastól kapja. A legjelentő­, sebb citrinlelőhelyek Spanyolországban, Brazíliában és Madagasz­kár szigetén ismertek. A drágakőiparban előszeretettel hamisít ják a nála gyakoribb ametisztből vagy füstkvarcbóL Ezek a kvarcvál­tozatok ugyanis hevítéskor sárga színűre változnak.

3. Ametiszt (Mexikó). Az ibolyaszín legkülönbözőbb árnyalatai­ban fordul elő. Egyes fajtái napfényen elhalványodnak. Ametiszt görög eredetű szó, annyit jelent: nem részegítő. Az ókorban, de még az elmúlt században is azt tartották, hogy véd a részegség ellen, és ezért szívesen hordták gyűrűben. Itt említjük meg, hogy a színes kvarcváltozatokból igen kis mennyiségben különféle szennyezők (vas, titán, mangán stb.) mutathatók ki. E "színező ionok" a kris­tályokon áthaladó fehér fény bizonyos színű sugarait elnyelik. Az átbocsátott sugarak szabják meg az ásvány színét. Hasonló jelen­séget okozhat az ásvány szerkezetében levő elváltozás, kristályrács­hiba is. Igen szép, olykor mély színű ametiszt fordul elő Gyöngyös­OTOSzÍn. Különösen szépek a Brazília hegyvidékein talált, mély színű ametisztek.

4. Kvarckristály növekedési vonalakkal (Svájc). A kristályokon gyakran láthatók növekedési vonalak. Az egyébként sima kristály­lapok mélyebben vagy sekélyebben TOvátkoltak,jelezve, hogy meg­változott az oldat összetétele, hőfoka, mennyisége. Máskor zárvá­nyok jelzik a növekedés szüoetelését és újabb megindulását.

30

XIV. tábla

1. Tigrisszem (Dél-Afrika). Szép aranybarna-sárga színű, "a tigris szemére emlékeztető" kvarcváltozat. Selymes külsejét a benne levő amfibolazbeszt (krokidolit) szálaktól kölcsönzi. A zárványok színe eredetileg kék (sólyomszem), de vastartalmuk mállottan sárga színt okoz. Mint a többi drágakőnek is, a csiszolás emeli ki fény játékát és színét. A tigrisszem a múlt század nyolcvanas évei óta kedvelt ékkő. Dél-Afrikában átalakult palás kőzetek rétegeiből fejtik na­gyobb mennyiségben.

2. Kalcedon (Kötelesmező - Trestia -, Erdély, Románia). A kalce­donfélék tömött, finom rostos kvarcváltozatok. Mindegyik rost önálló, mikroszkopikus vékonyságú kristályegyén. Törési felületük ezért kissé szálkás. Üveges vagy viaszos fényűek. A kalcedonfélék­nek sokféle színváltozata ismert: a piros karneol, az almazöld kri­zopráz, a vörös, bama, sárga,fehér, szürke szalagos achát, valamint a fehér-fekete és fehér-vörös ónix. A szűkebb értelemben vett kal­cedon halványkék árnyalatú. A kalcedonfélék vulkáni kőzetek re­pedéseiben, üregeiben, a forróvizes oldatok kovasavanyagából kép­ződnek, gömbös, cseppköves bevonatokban vagy mandulakövek alakjában. Ellenállóak, ezért patakok, folyók hordalékában is gya­koriak. Drágakőként csiszolják őket, vagy kisebb-nagyobb dísztár­gyakat faragnak belőlük. A kékes színű kalcedon előfordul a Mát­rában, az Eperjes- Tokaji-hegységben és a Kárpátok koszorújának más lelőhelyein is.

3. Heliotrop (India). Zöld színű kalcedonváltozat, amelyben mint vércseppek helyezkednek el a szép színű vörös foltok. Mélyzöld színét az anyagában finoman eloszlott vas-alumínium-szilikát zár­ványok okozzák, míg a vörös pöttyökben a vas oxidált állapotban található a lepidokrokit nevó ásványban (I. 42. oldal). Kedvelt ékkő. Legszebb példányait Indiából és Kínából hozták forgalomba, de Észak-Amerikából és Ausztráliából is előkerült. Hazánkban nem fordul elő.

32

xv. tábla

1. Ónix (Brazília). A szilícium-dioxidnak mikrokristályos, tömött, rostos szerkezetű, tehát a kalcedon/élékhez tartozó változata. Ónix­nak hívják a fekete színű kalcedont, illetve az olyan megjelenést, amelyben a fekete és fehér színű rétegek 3-5 mm vastagságban egyen­letesen váltják egymást. Ha vörös és fehér szín váltakozik, karneol­ónixról, ha kék és fehér, kalcedonónixról, ha barna és fehér, akkor szárdónixról beszélünk. A szalagos ónix az egyik leggyakoribb és legkedveltebb ékkő , illetőleg díszítő kő. (Itt említjük meg, hogya né­melyik kvarcváltozatra is gyakran használt "féldrágakő" elnevezés tartalmatlan, idejétmúlt. A szép ónix például drágakőnek számít, viszont a nemjó minőségű gyémánt nem drágakő.) Az ónixot már az ókortól kezdve művészi tökéletességgel faragták. Ezek a fara­gott és vésett kövek a gemmák. Kezdetben mélyített volt a vésésük (intaglió). Pecsételés re használták őket. Később, különösen a ró­maiák idején, domború faragásokat, úgynevezett kámeákat készí­tettek az ónixból.

2. Achát (Brazília). Az ipari megmunkálásra legkeresettebb kalce­donfajta. Jellemző sajátsága a szalagos színezettség. A különböző árnyalatú vörös, barna, fehér, kék, szürke szalagok éles határokkal váltják egymást. Könnyű mesterségesen színezni vagy színeit erő­síteni. Agéles rétegekjobban, a kristályosak kevésbé festődnek, ami kiemeli a sávos megjelenést. A festés előtt a kövek felületét mindig gondosan csiszolják és fényezik sebesen forgó korongokon. Éksze­reket és változatos dísztárgyakat készítenek belőlük . Az achát vul­káni kőzetek hólyagüregeiben található. Az üregkitöltések cipó, körte vagy mandula alakúak, méretük a borsó nagyságútól a több méteres átmérőjűig változhat. Az achát legrégebben ismert lelőhe­lyéről , a szicíliai Achates folyóról kapta nevét, ahol akavicsok közt találták. A leghíresebb előfordulások Brazíliában vannak, de ismert Indiából, Észak-Amerikából és néhány európai lelőhelyről is (Idar-Oberstein, NSZK).

34

XVI. tábla 1

1. Tűzkő (a bemutatott példánya Szahara egyik ősemberi tanya­helyéről származik). Amikrokristályos kvarcváltozatok közé tar­tozik. Az ősember kőeszközöket pattintott belőle, nyilhegyeket és dárd a hegyeket. Más-más időszakok embere másképpen munkálta meg a tűzkőből pattintott hegyes vagy éles kőeszközeit, olyan jel­legzetes technikával, hogy a régész nyomon követheti a különböző ősemberi kultúrák kialakulását, elterjedését, idejét. Tűzkő számos helyen fordul elő Magyarországon is, például a Dunántúl jurakori tengeri mészkövében. A jégkorszak ősembere nálunk is felhasz­nálta pattintott kőeszközök készítésére.

2. Hidrokvarcit (Gyöngyösoroszi). Kvarcanyagú kőzetváltozat. Különböző hőfokú forrásvizekből rakódik le. Fehér, sárga, vörös, zöld vagy kék színű. Helyenként kövesedett növényi vagy állati ma­radványokat is tartalmaz. Üregeiben olykor víztiszta fennőtt kvarc­kristályok fordulnak elő. Egyes helyeken ipari célokra fejtik. Tokaj­hegyalján vagy a Mátrában szebbnél szebb darabokat gyűjthetünk. A hidrokvarcit színes változatait csiszolják.

3. Jáspis (Vojapatak - Voia -, Erdély, Románia). Jáspisnak a vö­rös, átlátszatlan, finom szemcsés kvarcváltozatokat nevezik. A vö­rös színt nagy mennyiségű hematitszennyezés okozza, de goethittől festett barna és sárga változata is van, ritkán szürke, sőt kék is lehet. A színezés gyakran foltos, pöttyös, sávos. A hasonló színű és min­tázatú kalcedonfajtáktól az különíti el, hogy a parányi kvarcszem­csék ajáspisban nem nyúltak, hanem izometrikusak, ennek megfe­lelően a törés felület sem szálkás, rostos, hanem sima, finom szem­csés. A jáspis nevezetes kő volt hosszú időn át hazánkban. Mente­gombok, késnyelek, ékkövek és más tárgyak készültek belőle. Ma a Mátrában, Gyöngyössolymosnál található néha igen szép vörös jáspis. Az Urálban hatalmas mennyiségben és kitűnő minőségben fordul elő, tálakat, sőt kisebb asztallapokat is csiszolnak belőle.

36

XVII. tábla

2

1. Nemesopál (Vörösvágás - Cervenica - , Szlovákia). Az opál, akár nemesopálról, akár tejopálról, faopálról vagy májopálról van szó, egyformán megszilárdult kovasavgél, több-kevesebb víztartalom­mal. A vízmennyiség elég tág határok között, 1- 25 :Yo -ig változhat. Legtöbbször melegvizes oldatokból válik ki a kőzetek repedései­ben, esetleg átitatja a kőzetet vagy az útjába eső növényi részeket. Törése kagylós. Keménysége 5,5- 6,5. Alapszíne fehér, de lehet kék, zöld, sárga, vörös, barna, sőt fekete is. Legértékesebb változa tának, a képünkön is látható nemesopálnak alapszínéből különböző színű foltok, úgynevezett lángok válnak ki, amelyek vörös, sárga, kék, ibolya- és zöld színben izzanak. Ezek a foltok gyakran éles határ­ral, mozaikszerűen helyezkednek el, máshol pedig határ nélkül, lá­gyan olvadnak egymásba. A nemesopálon áthatoló fehér fényt az ásvány sajátos belső szerkezete bontja színeire. A nemesopált cs i­szolják, rendszerint domború felülettel. Apró szemcséit manap­ság Telkibányán is gyűjtik . A drágakő iparban nevezetes "magyar opált" Vörösvágáson bányászták évszázadokig. Nemesopált jelen­leg elsősorban Ausztráliában , Új-Dél-Walesben termelnek.

2. Tűzopál (Mexikó). Élénk tűzpiros. Rendkívül mutatós drágakő, és nagy mennyiségben kerül a piacra. Mexikó vulkáni kőzeteiben, úgynevezett vulkáni tufákban fordul elő tetemes mennyiségben.

3. Tejopál (Vörösvágás - Cervenica - , Szlovákia). Színtelen vagy fehéren áttetsző . Vannak olyan opálváltozatok, amelyek nem szá­mítanak drágakőnek, és csak színük után kapják nevüket. Ilyen a tejopál is, amely gyakran a nemesopál kísérője, anélkül hogy kü­lönösebb értéke lenne.

4. Májopál (Mátra hegység). Szintén közönségesen előforduló opál-változat. Hazánkban is gyakori a Mátra és az Eperjes-Tokaji­hegység területén.

38

XVIII. tábla

1

1. llmenit vagy titánvas (Iserwiese, ma Jizerská louka, Jizerské Hory, Csehszlovákia). Háromszöges rendszerben kristályosodó vas­titán-oxid (FeTi03). Lemezes, tömött, vaskos. Vasfekete, karca barnásfekete. Kissé fémes szurokfénye van. Igen vékony lemezei vörösbarnán áttetszőek. Keménysége 5-6. Elég gyakori elegyrész a dunántúli bazaltokban. A Ság-hegyen centiméteres ilmenitleme­zeket találni. Fontos előfordulása van Eger közelében Szarvaskőn.

2. Magnetit vagy mágnesvaskö (Svájc). Ferro-ferri-oxid (FeFe.o4)' A vas ércásványai közül legnagyobb avastartalma (72/;;). Szabá­lyos rendszerben kristályosodik. Abból, hogy milyen kristályfor­mája jelenik meg, keletkezési körülményei leolvashatók. Képünk leggyakoribb formáját, az oktaédert mutatja. Sötétszürke vagy vas­fekete. Karcoláskor pora a mázatlan porcelánon fekete. A kristály­lapok zsíros fényűek . Keménysége 5-5,5. Kissé mállott állapotban erősen mágneses lehet. Többféle úton keletkezik. Nagy hőmérsék­leten, már az izzó magmában kristályosodni kezd. Így alakultak ki nagy telepei többek közt a svédországi Kirunában és Kurszknál a Szovjetunióban. Hazánkban Felsőcsatár környékén (Vas-hegy) átalakult kőzetben: kristályos palában találjuk. Itt centiméteres nagyságú, remek magnetitoktaéderekre is bukkanhatunk.

3. Rutil (Sao Paulo, Brazília). Titánoxid (Ti02) . Négyzetes rend­szerű kristályait sokszor az erősen megnyúlt tűalak jellemzi. Vas­kos, tömeges kifejlődésben ritka, inkább különálló kristályokban képződik. Színe vörösbarna, acélszürke, néha fekete. Nevét is szí­néről kapta, a ruti/us szó latinul vörösest jelent. Fémesbe hajló gyé­mántfényű, apró kristályai áttetszőek. Keménysége 6-6,5. Gyak­ran fordul elő zárványként (1. 26. o.). Képünkön csiszolt hegyikris­tály belsejét szövi át, kusza, tűs kifejlődésben. Keletkezési körül­ményei többfélék. Pegmatitokban, átalakult (metamorf) kőzetek­ben és - ellenálló ásvány lévén - másodlagos lelőhelyen, folyók tor­lataiban is megtalálható

40

XIX. tábla

1

1. Barnavaskő vagy limonit. Vaskobak-megjelenés (Vashegy-Rá­kos - Zelezník -, Szlovákia). Vas-oxi-hidroxid, FeO(OH). Nemrég még önálló ásványként szerepelt. Ma már tudjuk, hogy a limonit néven összefoglalt példányok két, kémiailag megegyező, de szerke­zetileg jól elkülönülő ásványból, goethitből és lepidokrokitból te­vődhetnek össze, olykor hematit egészítheti ki ezt az együttest. A tapasztalat szerint leggyakrabban fő, sokszor egész tömegét a goeth it teszi ki. (A goethitet a nagy német költőről, Goethéről ne­vezték el, akinek szép ásványgyűjteménye is bizonyítja, hogy sze­rette az ásványokat.) A limonit legszebb megjelenési formája a vas­kobak. Eredetileg gél alakban keletkezik, de vízvesztés folytán ki­kristályosodik. Kemény, sima, fényes felületű, törési részén sely­mes fényű a tűs kristályok tömegétől. Formagazdagságáért a gyűj­tők különösen kedvelik. A hematittól, amely szintén előfordul vas­kobakként, karcoláskor keletkező barna színű pora alapján lehet elkülöníteni.

2. Barnavasérc (Rudabánya, Borsod m.). A limonit e földes vál­tozata a sziderit (1. XXVII. tábla) átaJakulásával az oxidációs övben keletkezik. Színe az okkersárgától a sötétbarnáig, nagy mangántartalom esetén a feketéig változhat. Átlagos vastartalma kisebb a vaskobakénál, de igen jól kohósítható. Rudabányán a korábban jelentős barnavasérckészleteket mára már mind kibá­nyászták.

3. Hematit vagy vörösvasérc (Rio Marina, Elba szigete). Vas-oxid (Fe20 a). A háromszöges rendszerben kristályosodik. Földes tömege meggypiros, vagy az alvadt vérre emlékeztet. Karcoláskor pora meggypiros. Apró kristálylemezei áteső fényben pirosak, egyébként azonban acélszürkék vagy feketék és fémfényűek. Képződési körül­ményeitől függő, változatos formában jelenik meg. Lehet zömök piramisos vagy lencsés termetű , táblás (mint képünkön) vagy göm­bös-vesés, vaskobak kifejlődésű.

42

xx. tábla

3

1. Topáz (Brazília). Vegyi összetétele alumínium-szilikát, mely kü­lönböző arányban fluort és hidroxilt tartalmaz, AI2[(OH,F)2SiO,]. Színezőanyagként kis mennyiségben króm- és vas-oxid is lehet benne. A rombos rendszerbe tartozik. Formagazdag oszlopos kris­tályai - amint ábrán k is mutatja - rendszerint csak az egyik végü­kön fejlődnek ki, aljukkal az anyakőzethez nőnek. (Az ilyen kris­tályt nevezzük fennőttnek.) Keménysége 8, tehát a kvarcnál is ke­ményebb ásvány. Üvegfényű, kiválóan hasad. Színtelen, de gyak­ran színeződik világossárgára, rózsaszínre, barnára vagy kékre. Pi­ros színben különlegesen ritka. Nemes változatai értékes drágakö­vek. Világhírű lelőhelyei közül kiemeljük az Urál hegység régóta ismert topázbányáit, ahol remek, több deciméteres példányokat ta­láltak, a brazíliai M inas Gerais államot és Srí Lanka szigetét. Euró­pában a Cseh-Szász Érchegység topázszirtjei híresek.

2. Olivin (Forstberg, Eifel-hegység, NSZK). Magnézium-vas-szili­kát (Mg,Fe)2SiO,. Rombos rendszerű. Egyes magmás kőzetek lé­nyeges elegyrésze. Kifejlett kristálya i zömök oszloposak. Az itt lát­ható példányt minden oldalról kristálylapok határolják, ezért ún. bennőtt kristály. Olajzöld, palackzöld, ritkább an barnás. Kemény­sége 6,5-7. Áttetsző tiszta változata, a krizolit drágakő. Apró szem­cséi gyakran megjelennek a Balaton környéki bazaltokban. Kapol­cson tisztán olivinből álló vulkáni bombákat is gyűjthetünk.

3. Almandin (Észak-Carolina állam, USA). Vas-alumínium-szili­kát, Fe3AI2[SiS0 12 ]. A szabályos rendszerben kristályosodik. Gya­kori a 12 rombuszból álló kristályformája, ezért ezt granatoéder­nek is nevezik. A gránátok nagy csoportjának egyik legszebb és leggyakoribb tagja. Barnásvörös vagy lilásvörös, néha feketésbarna. Legszebb változata rubinvörös, amely csiszolva drágakő. (A sok­féle más gránát között feketét, sőt zöldet is találunk!) Sopron kör­nyékén kristályos palákból, a Dunazug-hegységben valamint Szo­kolyánál a Börzsönyben andezitből gyűjthető.

44

XXI. tábla 1

2

l. Turmalin (San Pietro Campo, Elba szigete). Bonyolult összeté­telű boroszilikát. Háromszöges rendszerű . Nyúlt, oszlopos kristá­Iyai hosszanti irányban gyakran rostozottak. Keménysége 7- 7,5 . Üvegfénye van. A sötétbarna, illetve fekete kristályok magnéziu­mot vagy vasat tartalmaznak. Nemesebb fajtái lehetnek színtelenek, enyhén zöld színűek, vörösek és kékek. Színük sokszor egy kristá­lyon belül is zónásan változik, amint képünkön is látható. Na­gyobb áttetsző példányait drágakőként csiszolják. Magmás és át­alakult kőzetekben képződik. Hazánkban a Velencei-hegység tur­malinpalájában található.

2. Berill (Brazília). Berillium-alumínium-szilikát. Be3AI2[Si601sl. Keménysége 7,5- 8. Kristályai a hatszöges rendszerbe tartozó osz­lopok, amelyek elsősorban metamorf mészkőben és pegmatitok­ban fordulnak elő Indiában, Madagaszkáron, Brazíliában. Üveg­fényű. Színe zöld, tengerzöld, sárgás, néha kék, sőt rózsaszínű .

Keleten már évezrede k óta drágakőként használták csiszolatlan darabjait és kristályait is. A berill nemes változatai csiszolva, drá­gakőként ma is nagyon keresettek.

3. Smaragd (Kolumbia). A berill zöld színű drágakőváltozata. A mi gyűjtőink legkönnyebben az Alpok kristályos paláinak sma­ragdjaihoz juthatnak hozzá (Habachtal, Salzburg tartomány.) Ezek a smaragdok bár szép zöld színűek, de át nem látszóak. (A smaragd értéke annál nagyobb, minél átlátszóbb és minél sötétebb a színe.) Nagy smaragd okat találtak a történelmi idők folyamán Kolumbiában, Peruban, Ecuadorban. Cortez feljegyzései szerint strucctojás nagyságú t is láttak.

4. Akvamarin (Madagaszkár). A berill halványkék drágakőválto ­

zata. Nevét a tenger kékeszöld színéről kapta. Brazíliából és Bur­mából nagyméretű példányai ismertek. Marambaya (Brazília) mel­lett találtak 10 kg-os példányt is . Ára 191O-ben 25 ezer dollár volt!

46

XXII. tábla 1

4

1. BiotitcsilIám (Macskamező - Razoare, Erdély, Románia). Ká­liumtartalmú magnézium-vascsillám K(Mg,Fe)3 [AlSia0 1.,(OH)2]' Egyhajlású rendszerű, álhatszöges kristályai táblák vagy oszlopok, amelyek finom lemezekre hasíthatók. A hasadási lapok gyöngyház­fényűek. Feketésbarna vagy egészen fekete. A kvarc és a földpát mellett a legfontosabb kőzeta/kotó ásvány.

2. MnszkovitcsilIám (Kapnikbánya - Cavnic -, Máramaros, Romá­nia). Kálium-alumínium-szilikát. KAI2[AISisŰl.(OH,F)2]' Egyhaj­lású kristálya i - hasonlóan a biotithoz - álhatszöges táblák, zömök oszlopok. Színtelen, szürke, barnás lemezei rugalmasak. Kitűnően hasad, hasadási felülete gyöngyházfényű. Átlátszó lemezei hőárló­ak, jó elektromos szigetel ők. (Például a kályhák kémlelőablaka, az ún. csillám-máriaüveg is muszkovit. Fontos kőzetalkotó ásvány, a gránit, a csillámpala, a fillit lényeges elegyrésze. Pegmatitokból asztallap nagyságú tábláit is ismerjük. Sok muszkovitot tartalmaz a folyók homokja is.

3. Angit (2im, Csehszlovákia). Bonyolult összetételű szilikát. (Ca, Mg,Fe,Ti,AI}z[(Si,Al)aŰel . A piroxéncsoport legközönségesebb tagja. Egyhajlású kristályainak termete leginkább zömök, oszlo­pos. Többé-kevésbé jól hasad. Keménysége 6. A bazaltok fontos elegyrésze, és ezekben olykor nagyobb kristályokban is előfordul, de andezit jeink jó része is augittartalmú. Színe avastartalomtól függően sötétzöld, barnászöld, zöldesfekete.

4. Közönséges amfibol vagy hornblende (Csehszlovákia). Bonyo­lult összetételű hidroxiltartalmú szilikát. NaCa2(Mg,Fe,AI>s[Si7 -

AIOzz(OH)21 Egyhajlású kristálya i általában rövid prizmás ala­kok. Igen jól hasad. Hasadási lapja szarufényű. Innen kapta né­met (Hornblende) és régi magyar (szarufényle) nevét is. Színe összetételétől függően a világoszöldtől a feketésbarnáig változik. Fontos kőzetalkotó ásvány a hazai andezitekben IS.

48

XXIII. tábla

3

1. SztiIbit (Csódi-hegy, Dunabogdány). Régen használt, ma már érvénytelen nevén dez'min. A zeolitok csoportjába tartozó bonyolult összetétel ű szilikát. (Ca,Na2,K2) [AI2Si70 1sJ· 7 H 20. A zeolitok elsősorban vulkáni kőzetekben, ezek hasadékaiban és üregeibenje­lennek meg. A sztilbit selymes fényű, fehér, vajsárga, néha pirosan áttetsző. Keménysége 4. Egyhajlású kristályai gyakran ikresednek. Jellemző rá a képen bemutatott tömött, sugaras, kéveszerű, kar­fiolra emlékeztető megjelenés.

2. AnaIcim (Gyöngyösoroszi). Víztartalmú nátrium-alumoszilikát, Na[AlSi20 6J·H.o. Szabályos kristályai színtelenek vagy fehérek. Zeolitásvány. Keménysége 5,5.

3. Kabazit (Csódi-hegy, Dunabogdány). Szintén zeolitásvány, víz~ tartalmú kalcium-nátrium-alumoszilikát. (Ca,Na2)[AI2Si40 12J· ·6 H 20. Háromszöges rendszerű kristályai a kocka alakjára emlé­keztető romboéderek. Áttetsző fehér vagy élénk rózsaszínű. Ke­ménysége 4,5.

4. Albit (Svédország). Nátronföldpát (Na[AISi.os])' A földpát ok az egész ásványvilág legfontosabb kőzetalkotó csoportja. A föld­pát gyűjtőnév. Az idetartozó kálium-, nátrium- és kalcium-alumí­niumszilikátok elnevezése az összetétel szerint változik. Az albit fehér színű, a háromhajlású rendszerben kristályosodó ásvány, ki­tűnő hasadással. Keménysége a Mohs-skáJán 6. Hazánkban mag­más kőzetekből néhány mm-es kristályokban ismeretes.

5. Ortoklász (Velencei-hegység). Káliföldpát (K[AISi30 s])' Egy­hajlású kristálya i szürkésfehérek, sárgák vagy húsvörösek. Kitű­nően hasad, hasadási lapján gyöngyházfényű . Gyakran alkot iker­kristály t, mint a képen láthatjuk. Több kőzetnek, köztük a gránit­nak is lényeges elegyrésze. A magyarországi gránitokból (Velencei­hegység, Mórágyi-rög) több centiméteres kristálya i ismertek.

50

XXIV. tábla

\ 4 1

2

l. Gipsz (Felsőpetény, Nógrád m.). Kalcium-szulfát két molekula kristályvízzel (CaSO«·2 H 20). Az egyhajlású rendszerben kristá­lyosodik. Tűs vagy tábhis kristályai színtelenek vagy fehérek, üveg­fényűek. Kiválóan hasad, hasadási lapja gyöngyházfényű . A kö­zépkorban a gipszkristályokból hasított finom, átlátszó lemezeket foglalták ón keretbe "ablaküvegként" (gipsz-máriaüveg). Gyakori­ak az alakjukról "fecskefarknak" nevezett ikerkristályok. Ilyen a képünkön ábrázolt példány is. Lágy ásvány: keménysége 2, tehát körömmel karcolható. A tömegesen lerakódott gipsznek finoman szemcsés kőzetmódosulata az alabástrom, amely az ókortól kezdve a szobrászok kedvelt anyaga. Némelykor nagy gipszkristályok ke­letkeznek a kőzetrétegekben szivárgó víz hatására. Ilyenek a gánti és a kiscelli agyagrétegek gipszkristályai.

2. Barit (Felsőbánya - Baia Sprie -, Máramaros, Románia). Bá­rium-szulfát (BaSO«). Sűrűsége nagy, ezért súlypátnak is nevezik. A báriumfém ipari nyersanyaga. Rombos rendszerű kristályai a keletkezési körülményeik től függően táblás vagy oszlopos alka­túak. Üvegfényű, fehér vagy színtelen, néha barnás, kékes vagy vöröses árnyalattal, de lehet sárga is. Egészen átlátszó is lehet. Ha­zánkban jellegzetes, forró vizekből kivált (hidrotermális) ásvány­nak számít. A budai hegyvidéken a kalcit gyakori kísérője. Ércbá­nyáinkban is előfordul, például Gyöngyösoroszin és Rudabányán.

3. Apatit (Zillertal, Ausztria). A foszfátok kiterjedt csoportjának tagja. Az egész foszfátcsoport egyik legjellemzőbb képviselője a kal­cium-fluor-foszfát, az úgynevezett fluorapatit Ca5[F(PO«)3]. A hat­szöges rendszerbe tartozik. Keménysége 5. Kristálylapjai üvegfé­nyűek. Színtelen vagy sárgára, zöldre, kékre, barnára színezett. Lehet áttetsző vagy egészen átlátszó is. A Szovjetunióban a Kola­félszigeten a földkerekség egyik legnagyobb apatit-előfordulása van. A Balaton menti bazaltok üregeinek falán olykor apró kristá­lyokban fennőve fordul elő.

52

xxv. tábla

3

1. Cseppkő (Esztramos-hegy, Bódva völgye). A mészkőhegységek barlangüregeiben képződő cseppkő kalcitból, azaz háromszöges rendszerű kalcium-karbonátból (CaCOa) áll. A mennyezetről alá­ereszkedő cseppkő a sztalaktit, az aljzaton elhelyezkedő a sztalag­mit. A bemutatott cseppkő sztalaktit. A mészkőhegyek repedései­ben alászivárgó szén-dioxid-tartalmú esővíz mindig tartalmaz ol­dott állapotban több-kevesebb kalcium-karbonátot. Amikor a víz az üreg mennyezetén elpárolog, a kalcium-karbonát vékony hártya alakjában visszamarad. Évszázadok, évezredek alatt a visszama­radó és egymásra rakódó kalcium-karbonátbóljön létre a cseppkő.

Ha a barlang mennyezetén megjelenő vízcseppek aláhullanak az aljzatra, akkor képződik a sztalagmit.

2. Kalcit (Kis-Sváb-hegy - ma Martinovics-hegy -, Budapest) . Kalcium-karbonát (CaCOa). Háromszöges rendszerű kristályai · formában rendkívül gazdagok. Sok száz kristályformája ismert. Képünkön egy olyan ikerkristály látható, ahol az egyes ikertagok hegyes csúcsban végződő, tizenkét lapú szkalenoéder formájúak. Másikjellemző formája a romhoéder, amelynek hat rombusz alakú lapja van. Ezt a rodokrozitnál mutatjuk majd be. Színtelen, átlát­szó, áttetsző, de sokféle szín változata is van. Kitűnően hasad. Ke­ménysége 3, késsel könnyen karcolható. Híg sósavval megcsepeg­tetve is pezseg. A hegységek mészkőtömegei kalcitból állnak, de a vulkáni, átalakult és üledékes kőzetek repedéseiben, vízvájta föld alatti üregekben is mindenütt előfordulhat.

3. Rodokrozit vagy mangánpát (Kapnikbánya - Cavnic - , Mára­maros, Románia). Háromszöges rendszerű mangán-karbonát (MnCOa). Rózsaszínű vagy málnaszínű kristályain romboéderek uralkodnak (lásd a képen). Üvegfényű, kissé gyöngyházfényű. Elő­fordul Gyöngyösorosziban apró, igen szép málnaszínű kristályhal­mazokban. Szürke, földes, lencsés kifejlődése az Eger környéki, úr­kúti és eplényi mangánérctelepekben található.

54

XXVI. tábla

1. Borsókő (Karlovy Vary, Csehszlovákia). Rendszerint forrástöl­csérekben keletkezik. Amikor a hévíz felszínre érkezik, felkapja, megpörgeti a forrástorok közelébe eső ásványszemeket, és bekér­gezi őket aragonittaI vagy kalcittal. A bekérgezett szemek egyre súlyosabbak lesznek, a víz fenekére süllyednek, és a közéjük ra­kódó forrásmészkő vagy aragonit egymással összecementezi őket.

2. Aragonit (Úrvölgy- Spania Dolina -, Szlovákia). Kémiai össze­tétele megegyezik akalcitéval (CaC03), de az aragonit rombos kristályrendszerben kristályosodik. A természetben átalakuihat kal­cittá, de külső alakját ilyenkor is megtartja. Ebben az esetben a kal­cit aragonit utáni álalakjáról (pszeudomorfóza) beszélünk. Az ara­gonit lehet színtelen, hófehér, gyengén sárgás, rózsasZÍnű, esetleg ibolyaszínű. Kristályain gyakori az ikerképződés. Különösen szé­pek a magasba nyúló prizmák alkotta kristályok, amelyek hosszá­ban olyan tökéletesen nőttek össze hármasával, hogy csupán egy keskeny vonal vagy egy beugró szöglet jelzi egybeolvadásuk helyét. Itt is ilyen ikercsoportot láthatunk. A Balaton menti bazaltok üre­geiben gyakori a víztiszta aragonittűk halmaza.

3. Vasvirág (Eisenerz, Ausztria). Különleges aragonitféleség az ágas-bogas, legtöbbször hófehér vasvirág, amely avasérctelepek oxidációs zónájában fordul elő.

4. Sziderit (Vashegy-Rákos - Zelezník -, Szlovákia). Vas-karbonát (FeC03). A kalcittal egyező kristályrácsa a háromszöges rendszerbe tartozik. A vas egyik legfontosabb ércásványa. Fennőtt kristálya i nyeregszerüen görbült romboéderek. Gyakori a vaskos, durva kris­tályos változata. Gyengén vagy erősebben sárgásbarna, olykor fe­hérbe hajló. Ha mangántartalmú, akkor sötétbarna vagy fekete. Ha a mélyből feltörő, vasat tartalmazó forróvizes oldat mészkő­vagy dolomitrétegeken tör keresztül, sziderit keletkezhet. Így ala­kulhatott ki a rudabányai sziderittelep is.

56

XXVII. tábla

1. Azurit (Tsumeb, Namíbia). Bázisos rézkarbonát (Cu3[OH ·C03h) EgyhajlásÍl kristályai kissé nyúlt, lapos kifejlődésűek. Fürtös-vesés, kéregszerű vagy tömött, szemcsés alakban is képződik. Színe sötét­kék (azúrkék). Üvegfényű, pora kék. Keménysége 3. Rézérctelepek oxidációs övének jellegzetes ásványa. Rudabányáról jól fejlett, pompás kristálya it ismerjük.

2. Malachit (Gumesevszk, Urál hegység). Bázisos rézkarbonát (Cu2[(OH)2C03]2)' Az egyhajlású rendszerbe tartozik. Jól fejlett, ép kristályai ritkák. Bár Rudabányán gyönyörű kristálypéldányok kerültek elő, mégis gyakoribbak voltak a hajszálvékony, tűs kris­tályok ecsetszerű halmazai. Külföldön tömött malachitváltozatot bányásznak, különösen a Szovjetunió területén az Urál hegység­ben. E változatát mutatja be képünk. Csiszolt táblái kedvelt díszí­tőkövek.

3. Fluorit (Durham, Anglia). Kalcium-fluorid (CaF2). Szabályos rendszerben kristályosodik (l. I. tábla). Kristályalakja legtöbbször a hexaéder vagy az oktaéder. Megkapó a színgazdagsága. A szín­telen átlátszó kristályoktól a sárgán, a vörösön, a zöld és kék színe­ken át a feketéig változik. A fehér fényből más-más színű sugarakat nyel el áteső és ráeső fényben. Ezt a fizikai jelenséget a fluoritról ne­vezték el fluoreszkálásnak. Keménysége 4. Kitűnően hasad. Ha­zánkban kis mennyiségben több helyen is előfordul, köztük Gyön­gyösorosziban, Recsken és a Velencei-hegységben.

4. Kős ó (Marosújvár - Ocna Murel}ului -, Erdély, Románia). Nát­rium-klorid (NaCl). Szabályos rendszerű. A rajzon kristálya i hexa­éderek. Könnyen hasad. Keménysége 2. Körömmel karcolható. Vízben könnyen oldódik. A száraz éghajlatú meleg területek elzá­ródó tengeröbleiben és a szárazföld nagy beltavaiban keletkezik. amikor a párolgás nagyobb, mint a sós víz hozzáfolyása.

58

XXVIII. tábla 1

2

1. Whewellit (ejtsd: hjúelit; Recsk, mélyszinti ércbánya). Az egy­hajlású rendszerbe tartozó kalcium-oxalát-monohidrát (Ca[C20«]· ·H20), nevét William WhewelJ múlt századi angol természettudós­ról kapta. A szerves ásványok kis létszámú osztályába tartozik. (Ezek az ásványok annak példái, hogya természet nem ismer me­rev határokat. A "szerves" és "szervetlen" anyagok múlt századból eredő merev elkülönítése szerint ugyanis a szervetlen úton kelet­kező ásványok között nem lehetnének szerves kémiai kötéseket is tartalmazó fajok.) A whewellit kristályain a függőleges prizmalapok uralkodnak, melyek gyakran rostozottak is. Színtelen vagy fehér, néha sárgás árnyalattal. Keménysége 2,5 . Jól hasad. Üvegfényű, ha­sadási lapján gyöngyházfényű is lehet. Gyakran alkot szív alakú ikerkristályokat. Ilyen példány látható képünkön is, ahol a két ikertag a függőleges középvonal mentén észrevétlenül simul egy­máshoz. Általában csak milliméteres vagy egy-két centiméteres kris­tályokban található, ezért a Recskről 1983-ban előkerült néhány nagy kristálya világritkaság. Táblánk a legszebben fejlett példányt mutatja, csaknem eredeti méretében. A világ eddig ismert legna­gyobb kristálya is Recskről származik, ahol az ásvány bitume­nes környezetben, a vulkáni hasadékokban áramló forróvizes 01-datokból képződött. Kőszéntelepekben is előfordul.

2. Mellit (Csordakút, Fejér m.). Szerves ásvány, a benzol-hexakar­bonsav (mellitsav) víztartalmú alumíniumsója (AI2C 120 12 ·18 H 20). Négyzetes rendszerű kristályai zömök dipiramisok. Színe méz­sárga. Nevében a görög melosz (méz) és litosz (kő) szavak első szó­tagjára ismerhetünk. Magyarul mézkőnek is nevezzük. Tökéletesen fejlett kristálya i gyantás-üvegfényűek, áttetszőek. Lágy, vágható, keménysége 2-2,5. Szenesedett növényi maradványok és agyag érintkezési zónájában keletkezhet az áramló hideg vizek segítségé­vel. Az elmúlt években Csordakútról sok pompás kristálya került elő, amelyek közt megtaláljuk a világ legnagyobb példányait is.

60

XXIX. tábla

NÉV MUTATÓ

(A római számok a színes táblákat, az arab számok a képeket ismertető szövegoldalakat jelölik.)

Achát XVI., 34 Akvamar in XXII., 46 Albit XXIV., 50 Almandin XXI., 44 Ametiszt XIV., 30 Amfibol 32; XXIII., 48 Analcim XXIV., 50 Antimon-fakóérc VI., 14 Antimonit VIII., 18 Antimonokker 18 Apatit XXV., 52 Aragonit XXVII., 56 Arany II. , 6; 10 Arzenopirit X , 22 Augit XXIII. , 48 Auripigment X, 22 Azurit XXVIII. , 58

Barit XXV., 52 Barnavasérc XX. , 42 Barnavaskő XX., 42 Berill XXII., 46 Biotit XXIII., 48 Borsókő XXVII., 56 Bournonit IX, 20 Briliáns IV., 10

Cinnabarit III. , 8 Citrin XIV., 30

Cseppkő XXVI., 54

62

Dezmin XXIV., 50

Enargit VII., 16 Ezüst II., 6

Földpát XXIV., 50 Fluorit 1., 4; XXVIII., 58 Füstkvarc XIV., 30

Galenit V., 12 Gipsz XXV., 52 Goethit 36; 42 Grafit IV., 10; 18 Gránát 44 Greenockit V., 12

Gyémánt IV., 10

Heliotrop XV., 32 Hematit 36 ; XX., 42 Hidrokvarcit XVII., 36 Higany III., 8 Hornblende XXIII., 48

Ilmenit XIX, 40

Jáspis XVII., 36

Kabazit XXIV., 50 Kalcedon XV., 32 ; 34 ; 36 Kalcit V., 12; 52 ; XXVI., 54 ; 56

Kalkopirit VI., 14 Karneol 32 Kassziterit XI., 24 Kerékérc IX, 20 Kén III., 8 K orund XII., 26 Kősó XXVIII., 58 Krizol it 44 Krizopráz 32 Krokidolit 32 Kuprit XI., 24 Kvarc 18; XIII., 28;

XIV., 30; 32; 36; 44

Lepidokrokit 32; 42 Limonit 20; XX, 42

Magnetit XIX, 40 Malachit 6; XI., 24;

XXVIII., 58 Mangánpát XXVI., 54 Markazit IX, 20 Mágnesvaskő XIX, 40 Májopál XVIII., 38 Mellit XXIX, 60 Molibdenit VIII. , 18 Morion 30 Muszkovit XXIII., 48

Nemesopál XVIII. , 38

Olivin 10; XXI., 44 Ónix 32 ; XVI., 34 Ónkő XI., 24 Opál 38 Ortoklász XXIV., 50

Pirit IX, 20 Piroluzit XI., 24 Pirrhotin VII., 16; 22 Proustit VIII., 18

Realgár X, 22 Réz II., 6 Rodokrozit XXVI., 54 Rózsakvarc XIII., 28 Rubin XII., 26 Rutil 26; XIX, 40

Smaragd XXII., 46 Sü:yomszem 32 Súlypát 52

Szfalerit 12; VI., 14; 16 Sziderit 42; XXVII., 56 Sztilbit XXIV., 50

Tejopál XVIII., 38 Tetraedrit VI., 14 Tigrisszem XV., 32 Titánvas XIX, 40 Topáz XXI., 44 Turmalin XXII., 46 Tűzkő XVII., 36 Tűzopál XVIII., 38

Vaskobak XX, 42 Vasvirág XXVII., 56 Vörösvasérc XX, 42

Whewellit XXIX , 60 Wurtzit VII., 16

Zafír XII., 26

FÜGGELÉK

A HÉT KRISTÁLYRENDSZER:

I. háromhajlású (triklin) II. egyhajlású (monoklin) III. rombos IV. háromszöges (trigonális)

V. négyzetes (tetragonális) VI. hatszöges (hexagonális) VII. szabályos

AZ ÁSVÁNYOK KÉMIAI OSZTÁLYAI:

(Zárójelben az egyes osztá/yokba tartozó/ajok táb/aszáma)

1. Terméselemek (II-IV.) 2. Szulfidok (III., V-X) 3. Oxidok, hidroxidok (XI-XX) 4. Szilikátok (XXI-XXIV.) 5. Szulfátok (XXV.)

HU ISSN 0324-3168

ISBN 963 11 3889 5

Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Felelős kiadó : SziládiJános igazgató Kossuth Nyomda (850067), Budapest, 1985 Felelős vezető: Bede István vezérigazgató Felelős szerkesztő: D. Nagy Éva

6. Foszfátok (XXV.) 7. Karbonátok (XXVI-XXVIII.) 8. Halogenidek (I., XXVIII.) 9. Szerves ásványok (XXIX)

Szakmailag ellenőrizte : Weiszburg Tamás és Papp Gábor A szöveget gondozta: Makai Judit Műszaki vezető : Szakálos Mihály Képszerkesztő : Árva Ilona Müszaki szerkesztő: Beszédes Natasa 98 600 példány Terjedelem: 2,76 (A/5) ív. IF 5404