-
ÚJ VÉRVONALAK
Szokásos legális szöveg: ezen fájl teljes tartalma a White Wolf
cég szellemi tulajdona, de ebben a formában angolul soha nem
létezett; az angol eredetik a különböző Vampire-kiegészítőkből
(Player’s Guide, Guide to the Sabbat, stb.) lettek összevágva.
Ennek a fordításnak értelemszerűen nem a White Wolfnak való
károkozás a célja, hanem a kiegészítő-hiányban szenvedő és/vagy
angolul nem tudó magyar Vampire-osok megsegítése. Használjátok
egészséggel!
Most pedig, miután ezt ilyen szépen letudtuk, rá is térhetnénk a
lényegre...
Fordították: Albrecht, Geist, Kamby, Nephryte
Tartalomjegyzék
SZABBAT
A Fény Kígyói
Arhimánok Kiasydok
Koponyák Hírhozói Panderek
Vérfivérek
FÜGGETLENEK
Kakofónia Lányai Kappadókiaiak
Nagaraja Ozírisz Gyermekei
Salubri Samedi
ÚJ DISZCIPLÍNÁK
A Halál Útja
Bardo Bűbáj
Halálvarázs Melpominee
Szellemek Útja Tündehatalom
Vérerő
- 1 -
-
SZABBAT
A Fény Kígyói
A Fény Kígyói egy független és eretnekségére büszke szektája
Szet követőinek. Büszkesége a Szettitáktól való függetlenségükben
gyökerezik; a Kígyók nem tagjai eredeti klánjuknak. Míg sok
Szettita az ősi Egyiptomig vezeti vissza történelmét, a Kígyók
Nyugat-Indiából eredeztetik magukat.
A Fény Kígyói akkor jöttek létre, amikor a Szabbat bevonult
Haitiba az 1960-as években. Azelőtt a Kígyók majdani csoportja egy
renegát Szettita szekta volt, ami a vudu tanulmányozásával, illetve
annak misztikájának az élőholtak előnyére váló használatával
foglalkozott. Az 1970-es évekig a Szabbat nem volt eléggé
jólszervezett ahhoz, hogy túl sok figyelmet szentelhessen a
Karib-tenger környékének, habár a Szabbatisták jelenlétének csíráit
már elvetették egy bizonyos fokig. Valójában Káin Kardjának fogalma
sem volt arról, hogy a Szettiták eme “elveszett csoportja”
egyáltalán létezik Haitin. Azonban amint a szekta tudomást szerzett
erről a csoportosulásról, a Szabbat felismerte a csoport kegyetlen
erejét, és védelmet nyújtott neki annak első éveiben. Lehetséges,
hogy az első Kígyók olyan fiatalabb Szettiták voltak, akik
egyetértettek a Szabbat politikai filozófiájával.
Mikor a felfedezés híre a Szettiták fülébe jutott, Öregjeik
megtiltották gyermekeiknek a Káin Kardjával való együttműködést.
Azt az érvet hozták fel, hogy “a Szabbat el akarja pusztítani az
istenkirályt”. Küldöttségek indultak Haitira, akik a csoport
Szabbattól való elválását követelték.
A csoport végül megszokásból, vámpíri ravaszsága miatt vagy
valamilyen más okból figyelmen kívül hagyta az Öregek döntését, és
a Szabbatnál keresett menedéket. A csoport és a klán közötti
hasadék éjszakáról éjszakára nőtt, míg végül a Fény Kígyói
függetlenné nyilvánították magukat Szet követőitől. Ez az
elszakadás lehetett azoknak a kutatásoknak a következménye,
amelyeket a kígyókkal kapcsolatos diszciplínájukon végeztek,
valamint a Karib-tenger helyi misztikája is közrejátszhatott. A
modern Kígyók felismerik, hogy a Szettiták megsemmisítették volna
őket, ha a Szabbat nem avatkozik közbe, ezért osztatlanul hűségesek
a Szabbat ügyéhez. Azzal, hogy a Kígyók a Szabbatot választották,
kiérdemelték Szet követőinek gyűlöletét, és ez fordítva is igaz. A
gyűlölködés elmélyült az immár két különálló vérvonal között: a
Szettiták klánjuk árulóinak tartják a Kígyókat. A Fény Kígyói
szörnyetegeknek tartják Szet követőit, akik élőholt vámpír istenük
feltámasztásával meg akarják semmisíteni a világot. A két csoport
semmitől sem riad vissza, hogy egymást kiirtsa: kontinensekre
kiterjedő szent háborút vívnak egymással. A Fény Kígyói ugyanezen
okokból ellenségüknek tekintik a többi Ősatyát is. Egy haiti
prófécia idézeteire hivatkoznak, ami nagyon hasonlít a Nód
Könyvében leírt Gyehennához. Ez az ideológia tökéletesen
beilleszthető a Szabbat elgondolásaiba.
A Fény Kígyói a csábítás és az ezáltali manipulálás eszközeit
használják a Szettita riválisaikkal vívott támadások és
ellentámadások veszélyes játékában, amiben a halandók csupán annyit
érnek, mint a sakkban a gyalogok. A vérvonal tagjai a függőséget és
a romlottságot használják fegyverként. Mesterek a célpont
gyengepontjának megtalálásában, aztán ezt arra használják fel,
legyen az a drog, a szex, az erő vagy bármi más, hogy irányításuk
alá vonják a célpontot. Örömmel ragadják meg az alkalmat, ha
belülről gyengíthetik meg egy herceg városát, akárcsak bármelyik
másik elhivatott Szabbatista. Pár Kígyó elengedése egy nagyobb
metropoliszban lényegesen megerősítheti a drogkereskedelmet, sok
ártatlan áldozatot kényszeríthet prostitúcióra, és még ennél is
több bajt okozhat. Szeretnek a színfalak mögött maradni, és
embereken és fiatal Káinitákon keresztül irányítani a dolgok
menetét anélkül, hogy ők maguk egyértelmű célpontokká válnának. Egy
Fény Kígyójának gyökerestül való eltávolítása egy városból olyan,
mint meghámozni egy hagymát: több réteget kell levágni, mielőtt a
közepéhez ér az ember. A “tűz ellen tűzzel” elvét követik, ha fel
akarják borítani a Szettiták, vagy, egy kisebb fokig, a Kamarilla
terveit.
Az idősebb Kobrák erős hűséget nevelnek Gyermekeikbe már
Ölelésük éjszakájától kezdve. A Fény Kígyói nyugat-indiai gyökereik
történelméhez hasonlítják küzdelmüket, amit Szet követőivel vívnak
az elszakadásért. Egymás közötti beszélgetésekre általában a haiti
nyelvjárást használják vudu utalásokkal tarkítva. Habár nagy
örömüket lelik a Kamarilla és a Szabbat közötti Dzsihádban, és
kiváló kémek a Szabbat számára, mégis hűségük mindenek felett saját
csoportjuké marad. Egy Fény Kígyója a csoport azon rendházának
igényeit elégíti ki, ahová az Ölelése előtt tartozott, még a
Szabbat igényeivel szemben is. Gúnynév: Kobrák. Megjelenés: A Fény
Kígyóinak ruházata a csak rájuk jellemző Káinita vuduból ered. A
hit szimbólumain alapuló színeket választják; a színek bizonyos
lelki loákhoz fűzik a Kobrákat. A fehér a bölcsesség boáját követi,
a kék a harmónia boáját, a vörös a háború boáját, a fekete a halál
boáját, és így tovább. A Kígyók hétköznapi ruhájában is
megtalálhatóak ezek a színek, néhány esetben a ruha mintáiban.
Amikor nem kell más kultúrákkal “keveredniük”, hagyományos haiti
ruhákat viselnek, puha kaftánokat és vászonzubbonyokat. Menedék: A
vérvonal tagjai szeretik vízhez közeli épületekben tölteni a
nappalt, mert abban bíznak, hogy a víz elűzi Szet átok-boáit.
Szeretnek többen együtt egy helyen aludni, és szeretik legalább
hallani a víz mozgását vagy a hullámokat. Sok
- 2 -
-
különböző módon díszíthetik fel Menedékeiket, de gyakran a
karibi motívumokat részesítik előnyben hátborzongató
fafaragványokkal, fém tárgyakkal és faliszőnyegekkel. Sok Fény
Kígyója titkos Menedékeket is fenntart, ahol oltárokat emelnek
saját vezető szellemeiknek. Háttér: A Fény Kígyói gyakran
választanak haiti vagy észak-afrikai embereket klántagnak, ha az
praktikus. Ellenkező esetben bárki szolgálhatja a Fény Kígyóit,
hogyha magas intelligenciáról, agresszív hajlamról tesz
tanúbizonyságot és akar tanulni. Minden Fény Kígyója tanulja és
gyakorolja a vudu teológiát vagy valamilyenfajta okkultizmust. A
klán megnövekedett számban és erőben egyaránt, mivel tagjai hatalmi
tényezővé akarják tenni azt a Szabbatban. Karakteralkotás: A Fény
Kígyói bármilyen eszméjűek lehetnek, de nagyon gyakori a papi,
okkult és a vallásos hajlam. Természetükre jellemző, hogy csak
magukat szolgálják, de Viselkedésük mégis színlelt önzetlenséget
mutat. A Szociális Tulajdonságok a leggyakrabban elsődlegesek, de
nem sokkal maradnak le a Mentális Tulajdonságok sem.
Az Ismeretek és az Adottságok egyenértékűek. A Kobrák
rendszeresen elkeverednek a helyi halandó kultúrával, így erős
Hátteret építenek ki maguknak a Szövetségesek, a Kapcsolatok, a
Befolyás és az Anyagi háttér terén. Néhány Kígyó megtanulja a
Nekromanciát vagy a Taumaturgiát, ezen belül a Csontösvényt és a
Szellemirányítást. Sok Fény Kígyója találja meg célját és
stabilitását az Erő Ösvényén és a Belső Hangban, akárcsak Lilith
Ösvényén. Klán Diszciplínák: Fátyol, Jelenlét, Szet öröksége
Gyengeségek: A Fény Kígyóinak ugyanaz a gyengéje, mint Szet
követőinek. Mindkét vérvonal tagjai a legősibb sötétség Gyermekei,
ezért ugyanúgy sokkal súlyosabban szenvednek a fénytől, mint más
klánok tagjai. Minden, a nap okozta sebzéshez még két egészség
szintet kell adni a Kígyók esetében. A Fény Kígyóira továbbá zavaró
hatással van még bármilyen éles fény, legyen az akár természetes,
akár mesterséges (reflektorok, jelzőfények, stb.). Szervezet: A
tudás erő, és a Kobrák felismerték ezt az elvet. Részt vesznek
minden Szabbatista találkozón és rítuson, néha csoportos akciókat,
főleg Harci Csoportokat és felderítő bevetéseket szerveznek.
Fenntartanak továbbá egy laza kommunikációs hálózatot a többi
Kígyóval való érintkezéshez, hogy mindig naprakész információval
rendelkezhessenek a Szabbat és a Kobrák tevékenységeiről. Idézet:
“Az Ön ügye reménytelen. Csak a loám segítségével lehet esélye az
életben maradásra. Tessék; vigye ezt magával. Más irányba vezeti az
éhező holtak szemét, hogy ne láthassák, és figyelmezteti Önt azokra
a sírokra, ahová a még mindig élőket ásták el.”
Arhimánok
Az Arhimánok azok a Szabbatban, amik a Gangrelek voltak a
Kamarillában. Az amerikai kontinensre érkezésükkor a Kamarilla és a
Szabbat Gangreljei egyaránt a déli vadonban húzták meg magukat,
számos bennszülött törzzsel véve fel a kapcsolatot. A Gangrelek
közül sokan ezen emberi falvak közelében építettek maguknak
menedéket. A falusiakra vadásztak, és megvédték őket a fehér ember
behatolásától.
A vérvonal alapítója egy Muricia nevű Gangrel antitribu volt. A
helyi sámánok mágiáját tanulmányozta, majd a megszerzett tudást a
Vérurához fűző Vérkötelék megtörésére használta fel. Okai
egyszerűek: nem akart két rivális Szabbat Gangrel főnők
háborúskodásának eszköze lenni. A legtöbb Szabbat Gangrel bőszen
irtotta egymást a városi és vidéki csapatok közötti harcokban.
Amikor Muricia sikeresen elsajátította a sámánok taumaturgikus
hatalmát, képessé vált elszakítani önmagát Klánjától, és a vére
véglegesen megváltozott. A saját testén alkalmazott mágikus
rituálék megváltoztatták vámpíri megjelenését. Hamarosan
összekapcsolta a sámánok spirituális mágiáját saját Gangrel
erőivel, amivel kitűnt fajtája közül szokatlan képességeivel.
Muricia megpróbált önmagához hasonlókat teremteni, azonban
hamarosan rá kellett jönnie, hogy erre nem képes, mert meddő lett a
vére. A már létező Gangrelek közül választott, és azokat a
rituálékat alkalmazta rajtuk, amiket a sámánok is rajta, így
önmagához hasonlóvá tette őket. Éppen ezért az összes Arhimán
Gangrel volt, mielőtt Arhimánná lett. Ezen kívül Muricia csak nőket
Ölelt magához, hite szerint a férfiak pokoli teremtmények, ők a
felelősek minden konfliktusért. Ez a hagyomány a mai napig életben
van.
Az Arhimánok többek, mint egy mesterséges vérvonal. Minden
Arhimánnak el kell hagynia korábbi klánját, mielőtt csatlakozik
ehhez a vérvonalhoz. Az Arhimán vérvonal tagjai csak maroknyian
vannak, főleg Alabama, Georgia, Mississippi, Louisiana államban és
néhány környező területen. Rendkívül titokzatosak és erőszakosak,
élvezik az anyagi jólétet és a halandó kelyhek irányítását.
Kotériáikkal ők alkotják a Lasombrák egyik fő ellenzékét. A Szabbat
elfogadja módszereiket, mert a szekta a szabadságot tekinti a
legfőbb értéknek. Sőt, az Arhimánok nagyban segítik a Szabbatot
azzal, hogy szemmel tartják a Vérfarkasokat.
- 3 -
-
Gúnynév: Cica (például: Sikátorcica, Dagi cica, Pokolcica, stb.)
Megjelenés: Nincsenek férfi Arhimánok. Legtöbbjük praktikusan
öltözködik, bőrt és egyéb tartós anyagot viselnek. Sokan közülük
hosszú hajat növesztenek, és legtöbbjük spanyol vagy mexikói
ősöktől származik, bár ez jelenleg változóban van. Kissé sötétebb a
bőrszínük, mint a többi Vértestvéré, ezért könnyebben beolvadnak a
halandók közé. Felszerelésük változatos, mind közelharci, mind
pedig lőfegyvereket egyaránt maguknál hordanak. Menedék: Az
Arhimánok nagy kúriákban élnek a lakott területek külső peremén.
Mindegyikük kiépített magának egy földalatti odút, melybe csak a
legerősebb ellenségek tudnak bejutni. Nincsenek nomád Arhimánok.
Kivétel nélkül mindegyikük beleártja magát a halandók ügyeibe, és
sokat utaznak, de csak a saját területeiken belül. Háttér: Fontos
feltétel, hogy mindegyikük nő legyen, rendelkezzen jó harcérzékkel
és túlélési ösztönnel. Ezektől a vonásoktól eltekintve csak 2 vagy
3 Arhimán tagja van a Fekete Kéznek. Mindegyik Arhimán saját
mentorral rendelkezik, aki a képzéséért felelős és bevezeti az
újonnan felvett vérvonal titkaiba. Karakteralkotás: Mindegyik
Arhimán kivétel nélkül nő. A koncepciójuk kötelezően Maximalista
vagy Munkamániás. Természetük általában Túlélő, vagy bármi, ami a
túlélést és a hatalmat célozza. Viselkedésük bármi lehet, de
legtöbbször Túlélő vagy Magányos. Jellemző Hátterük a Kapcsolatok,
az Anyagi Háttér és a Befolyás. Mindegyik Arhimán legalább három
pontos Mentor háttérrel rendelkezik. Gyengeségek: Létük természete
miatt az Arhimánok nem tudnak Gyermeket teremteni, és vérükkel nem
köthetnek senkit sem magukhoz. Ennek ellenére ők megköthetőek
Vérkötelékkel. Ha a játék során használjátok az Előnyöket és a
Hátrányokat, akkor felvehetik a Hígvérű hátrányt, de ebben az
esetben csak –1 pontért. Klán Diszciplínák: Bestia, Jelenés,
Szellemek Útja Idézet: “Kis ember, az én területemre tetted a
lábad. Számodra én jelentem a halált.”
Kiasydok
A Kiasyd nevet viselő különös vérvonal eredete már a régmúlt
századok ködébe veszett, de a pompa és fényűzés iránti
előszeretetük, valamint különös erőik arra engednek következtetni,
hogy gyökereik valahol a Lasombrák környékén találhatóak. A
legátfogóbb elmélet a Vadak vérével folytatott szentségtelen
kísérletek és démonokkal kötött tiltott egyezmények eredményeinek
tartja őket. Bármi legyen is az igazság, az kétségtelen, hogy ők
talán a legkülönösebb vámpírok az egész Sötétség Világában.
A Kiasydok tudósok és titkok őrzői. Inkább megfigyelők, semmint
aktív résztvevői bármiféle harcoknak. Nem szeretnek fizikai
lépéseket tenni az ellenséggel szemben, sokkal inkább a szavak
erejére hagyatkoznak. Féltékenyen őrzik titkaikat és
magángyűjteményeiket. Bár otthonuk mindig nyitva áll saját
vérvonalukból származó látogatók előtt, mégis nagyon
territoriálisak és egy város általában csak egy Kiasydnak ad
otthont. Nem szeretnek egymással versenyezni a tudásért. Ha valaki
két Kiasydot együtt lát, az valószínűleg Atya és Gyermeke, aki akár
50 évig is együtt tanulhat Atyjával. Persze előbb-utóbb eljön az
idő, amikor a Gyermek saját menedéket keres majd és ezt szinte
mindig egy másik közösségben leli meg.
A Kiasydok jól ismertek arról, hogy nagyon nyugodtak és tanulni
vágyóak. Életük célja tekercsekből, könyvekből, varázslatokból és
vámpíri ismeretekből álló gyűjteményük folyamatos bővítése
könyvtári polcaikon. Különös alkatuk és a tudás utáni olthatatlan
szomjuk gondoskodik róla, hogy tényleg nagyon sok telepakolt polcuk
legyen.
Ami a Kiasydok Szabbat-tagságát illeti, az elméletek ismét
magukban foglalják a Lasombra befolyást. De hogy ez vajon egyszerű
védelmet-tudásért megállapodás, vagy valami sokkal sötétebb fajta
mester-szolga kapcsolat, azt csak kevesen tudják. Kutató
természetük ördögi, kifacsart személyiségeket takar, amit a
hatalmas mennyiségű tiltott tudás és valószínűleg a teremtésükhöz
használt tündérvér is még furmányosabbá tesz. Állítólag a Kiasydok
tündérvér-függőségben élnek, annak mágikus erejéből tartják fenn
magukat a sápadt, langyos halandóvér helyett. Némely Kiasydoknál
még perverzebb ízlés gyanítható; némelyikük állítólag erőszakos
szexuális paródiákkal kínozza áldozatait, miközben táplálkozik
belőlük vagy gyermekeket rabol el a telihold fényében, hogy
könyvtárában ehesse meg a húsát. Végső soron az egyetlen dolog,
amit igazán biztosan lehet tudni róluk, az az, hogy rejtélyesek és
csak a tudás érdekli őket igazán. Gúnynév: Félszerzetek Megjelenés:
A Kiasydok megtartották a tündérnép szokatlan szépségét. Bőrük
krétafehér, ami holdfényben enyhe kékes ragyogást ölt magára. Egyes
feltételezések szerint a Kiasydok bőrszínének árnyalata árulkodhat
a korukról, de mivel a Kiasydok túl udvariasak ahhoz, hogy
önmagukról beszéljenek, senki nem tudja, hogy ez mennyiben igaz.
Karcsúak és nyúlánkak; két méternél magasabbra is megnőhetnek.
Szögletes orruk, arccsontjuk és fülük van. A szemeik
hasonlóképp
- 4 -
-
eltorzultak, csak színpacáknak látszanak, megkülönböztethető
fehérje vagy pupilla nélkül. Némely Kiasyd szeret viktoriánus vagy
gót öltözéket hordani, hogy ezzel is jelezzék elmélyedő, komor
természetüket, amin a modernebb vámpírok jókat derülnek. Hosszú
hajat vagy bandanát, valamint napszemüveget viselnek, hogy
elrejtsék egyéni megjelenésüket a kutató tekintetek elől. Menedék:
Fontos számukra az állandó, rejtett menedék. Gyakran elzárkóznak a
világtól, tanulással töltve számolatlanul telő órákat, amíg csak
nem kényszeríti őket távozásra több kíváncsiskodó hívatlan vendég,
vagy a menedékük leromlása és elhasználódása. Gyakran választanak
magánkönyvtárat, múzeumot, művészgalériát, történelmi romokat vagy
katakombákat menedéklétesítés céljára. Bármilyen legyen is a
stílus, a menedék szinte mindig úrias berendezésű és rendelkezik
egy nagyon nagy, nagyon alaposan bepolcozott könyvtárral is.
Büszkék és előkelőek, ha vendéget fogadnak és néhányuk még
különleges fajtájú vitaet is tart a látogatók számára. Háttér:
Udvarias és intelligens halandókat választanak utódul. A
potenciális gyermekek fegyelmezett tanulók és osztoznak a Kiasydok
könyvek és új tudás felfedezése iránti szeretetében. Valószínű
alanyok például a könyvtárosok, tanítók, tanulók, vagy múzeumi
gondnokok. Ezek a gyermekek általában több professzionális
szakmabeli kapcsolattal rendelkeznek, mint személyes baráttal, a
tanítást és a tanulást pedig minden más kedvtelés fölé helyezik.
Karakteralkotás: Legtöbbjük tudós vagy társasági előkelőség
koncepciójú, mivel az attraktív és kutató emberek érdeklik őket.
Viselkedésük hajlamos a konzervativizmusra, de Természetük erősen
különbözik ettől. A Mentális és Szociális tulajdonságokat értékelik
a legnagyobbra, akárcsak az Ismereteket és Képzettségeket. Kevés
Kiasyd rendelkezik bármilyen más háttérrel az Anyagi Háttéren,
Generáción és Mentoron kívül, mivel ritkán vannak annyit halandók
között, hogy bármit is kezdhessenek velük. Különösképp legtöbbjük
mégis ragaszkodik Emberiességéhez. Klán Diszciplínák: Árnyjárás,
Tündehatalom, Uralom Gyengeségek: Kevert vérüknek tudható be, hogy
a tiszta vas nagy kellemetlenségeket tud okozni nekik. Ha vas
közelében vannak – a Kiasyd Állóképességével egyenlő méterre –
minden Őrjöngéssel kapcsolatos dobásuk nehézsége eggyel emelkedik.
Ha megérintik a vasat, azonnal őrjöngeni kezdenek és a rajtuk
vasfegyverrel ejtett sebek halálosnak számítanak. Szervezet: Szinte
viktoriánus szervezettel rendelkeznek, ami számos olyan
megkülönböztetésen alapul, amik csak maguknak a Kiasydoknak
jelentenek valamit. Minden Kiasyd részt vesz azon a hivatalos
találkozón, amit minden 50. évben rendeznek meg a vérvonal egy
kiválasztott tagjának Menedékén, ahol megbeszélik egymással azokat
a rejtélyeket, titkokat és tanokat, amiket legutóbbi találkozásuk
óta felfedeztek. Nagyon ritkán előfordul, hogy egy Kiasyd meghív
egy külsőst vagy egy Szabbat falkát, akiktől elvárják, hogy
intelligensen társalogjanak a felmerülő témákról. A faragatlan vagy
csökönyösebb falkákkal annak rendje és módja szerint bánnak,
méghozzá igen sötét módokon, kezdve a kemény letorkolástól a
megtörhetetlen átkokig. Idézet: “Legyél nagyon óvatos. Egy eredeti
Gutenberg Bibliát tartasz a kezedben. Ha kárt teszel benne, meg
kell azt térítened és kétlem, hogy sokáig tudnál élni a bőröd
nélkül.” Pár szó a Kiasydokról
A Kiasydok ritkán érintkeznek másokkal – jobb különc, tudásra
szomjazó bölcsekként beilleszteni őket a krónikába, semmint játékos
karakterekként. Mesélők, legyetek óvatosak, ha a játékosok
Kiasydként szeretnének játszani. Bár nem veszélyeztetik vagy
korlátozzák le annyira a krónikát, mint némely más klán (mivel a
mesélő által kézben tartott játékosok jó drámai eszközök lehetnek),
de a Kiasydok akkor elégedettek, ha élőholt létük legnagyobb részét
kutatásnak és elmélkedésnek szentelhetik, amiből pedig elég nehéz
izgalmas krónikát faragni (“Új éjszakára ébredsz. Mit teszel?”
“Olvasgatok még úgy háromszáz évig.”) Játékosok, itt a szokásos
figyelmeztetés: ne tegyetek úgy, mintha a karaktereitek sokat vagy
egyáltalán bármit is tudnának a Kiasydokról.
- 5 -
-
Koponyák Hírhozói
A Szabbat legújabb tagja, az önmagát a Koponyák Hírhozójának
hívó vérvonal álnoksággal terhes történelemmel büszkélkedhet, mely
miatt a mai napig is pokoli bosszúra szomjaznak. A vérvonal minden
tagja kivétel nélkül rendkívül hatalmas, és azt állítják, hogy a
Halál birodalmából tértek vissza. Sok évvel ezelőtt gonosz
varázslók egy csoportja a vérükre szomjazott, hogy halhatatlanságuk
ellopásával folytathassák gonosz hatalomszerző praktikáikat.
Manapság, ezekben a modern időkben csak kevés Szabbatista hisz a
letűnt idők ezen igazságtalanságában, mindazonáltal sok Hírhozó
széles mozgásteret kapott a szektán belül, köszönhetően mágiájuk
rettenetes hatalmának és kellemetlen különcségüknek. A Koponyák
Hírhozói ugyanolyan nekromanták (ha nem hatalmasabbak), mint a
Giovanni klán tagjai. A halál, gyilkosság és sorvadás bűzös
kigőzölgései lengik körül őket, s mindez hozzájárult legendás rossz
hírükhöz. Úgy tűnhet azonban, bármennyire is vitatják önmaguk, a
felszín alatt valami rothad. Mint a holttestek, melyekhez önmagukat
hasonlítják, belülről emészti őket valami.
A Koponyák Hírhozói csak pár éve csatlakoztak a Szabbathoz; a
szekta sok fiatal tagja még csak hírüket sem hallotta, és még
kevesebben vannak azok, akik látták is őket. Nyilvánvalóan
hozzájárult számuk növekedéséhez a kardinálisoknak, püspököknek és
régenseknek tett ajánlataik, akik ezeket elfogadták és üdvözölték a
Hírhozókat Káin Kardjai közt. Azóta a Koponyák Hírhozói hallatlan
hatalmat szereztek a szektán belül, számuk azonban nem emelkedett
pár száz fölé. A Fekete Kéz, az Inkvizíció és még a püspökök is
gyakran választanak maguk közé Hírhozót.
A Szabbat tagjainak, úgy tűnik, jelentős haszna származik a
Hírhozók halálmágiájából, melynek segítségével az elesett
szövetségeseikkel tartják a kapcsolatot, illetve amivel
ellenségeiket gyötrik - a Végső Halál falain túlról. Ráadásul a
Hírhozók a kértnél több segítséget is nyújtanak szabbatbéli új
társaiknak, cserébe azon kegyekért, amikről később lesz szó.
A Káin átkától halhatatlan testű Hírhozók gyakran lenyúzzák
fejükről a foszlott, hullafoltokkal teli húst, csak a csupaszon
vigyorgó koponyát hagyva meg, melyről nevüket is kapták. A maszkok
és a ceremóniák fontos szerepet játszanak a vérvonal kultúrájában,
az idősebb Káiniták számos maszkkal és kellékkel rendelkeznek,
melyek viselése és használata elengedhetetlen nekromanta
rítusaikhoz. Az a hír járja, hogy az ereikben csordogáló vitae ősi
és nagyon potens, és talán múltjuk iránt érzett büszkeségük nem áll
messze a valóságtól. Bármi legyen is az igazság, a Koponyák
Hírhozói egyszerűen nem vesznek tudomást a kényelmetlen
kérdésekről, és idejüket inkább a temetők sírkövei közt töltik,
illetve a holtak erőit tanulmányozzák. Gúnynév: Lazarénusok (Lázár
után, aki látta Krisztus feltámadását) Megjelenés: A Koponyák
Hírhozói soványak, leginkább egy hullára hasonlítanak, melynek
száraz húsa a vámpírok koponyájára száradt és zsugorodott. Ritkán
láthatóak menedékük vagy rejtett csarnokaik falain kívül, hol a
Szabbat Öregjei gyülekeznek intrikáikat szövögetve. A Hírhozók a
laza, hosszú köpenyeket és a halotti lepleket kedvelik, melyek
érzékeltetik vonzalmukat a halálmágiához, és drámai benyomást
keltenek. Menedék: A Koponyák Hírhozói sosem tartoznak egyetlen
csoportosuláshoz, kotériához sem, és menedéküket sem osztják meg
senkivel (hacsak nem átmenetileg teszik - a Szabbat tele van olyan
hírekkel, miszerint egy önmagát Kapucinusnak nevező Előhírnök
elfogadja egyes csoportok, püspökök és hercegek meghívását). A
Lazarénusok a saját menedéküket kedvelik, ami gyakran otthont ad
laboratóriumuknak, hol undorító kutatásaikba temetkezhetnek. Ezek a
menedékek messze esnek a kíváncsi és halandó tekintetektől,
leginkább temetők, mauzóleumok, hullaházak és vágóhidak alatt
találhatóak. Háttér: Hogy kikből lesznek a Koponyák Hírhozói, még
nem tudott. Egyes források szerint a vérvonal azóta nem Ölelt
senkit, mióta csatlakozott a Szabbathoz. Ha ez igaz, mormolják a
szekta fiatal tagjai, a Hírhozók őseik tudását tökéletesítették és
ennek megfelelően kritikusak – a modern éjszakák gyermekeit nem
tartják értékesnek. Karakteralkotás: A Koponyák Hírhozóinak morbid
koncepcióik vannak, sok közülük archaikus és idegen a modern
éjszakától. A vérvonal előnyben részesíti a Mentális
tulajdonságokat és az Ismereteket, és tagjai kedvelik a Háttereket.
Kevés Hírhozó tartja érdemesnek követni az Emberség Ösvényét,
sokkal gyakrabban járják a Halál és Lélek Ösvényét, vagy a
Giovannik Csontösvényének egy bizarr változatát. Klán diszciplínák:
Jelenlét, Szívósság, Nekromancia Gyengeségek: Függetlenül attól,
hogy a Koponyák Hírhozója mennyi vért fogyaszt, a bőre oly sápadt
marad, mint a holtaké. Ezen kívül a Hírhozók bőre összezsugorodik,
ezáltal csontvázszerű megjelenést kölcsönöz nekik, csontos karokkal
és egy koponyával, melyre örökre ráfagyott a torz vigyor. Éppen
ezért a határozottan ronda és morbid megjelenés miatt a Koponyák
Hírhozóinak Megjelenés értéke minden esetben nulla. Minden
szociális dobás, melyben szerepet kap a Megjelenés, automatikusan
sikertelen. Szervezet: A Koponyák Hírhozói csak nagyon minimális
szervezettel rendelkeznek, legtöbbjük kerüli a társaságot, inkább a
magányt kedvelik, hol kutathatnak és szövögethetik terveiket.
Rendszertelenül találkoznak, és ha mégis, az okokat sosem közlik. A
Hírhozók körein kívüliek ilyen esetekben a Szabbat belülről történő
tönkretételétől egészen a Holtak országával
- 6 -
-
közös kutatásokig mindent gyanítanak. A Koponyák Hírhozói közt
létezik egy látható hierarchia, amit a maszkok és a rituálék
bizonyítanak. A vérvonal legelismertebb tagjai sokkal
kidolgozottabb maszkokat viselnek, és felsőbbségüket az alacsonyabb
rangú Hírhozók rituálisan elismerik, igaz, ennek pontos rendszere
rejtett a megfigyelők számára. Idézet: “Semmi, de semmi sem éget
annyira, mint egy áruló tőr ejtette seb, főleg akkor, ha eónokon át
gyógyíthatatlan maradt, tele fekéllyel.” Pár szó a Koponyák
Hírhozóiról
Mint a Vérfivérek, a Koponyák Hírhozói sem arra valók, hogy a
játékosok személyesítsék meg őket. Hacsak a mesélő nem tervez egy
játékot Öreg karakterek részvételével, lehetetlen egy Koponyák
Hírhozóját a modern karakteralkotási rendszerben megalkotni.
A Koponyák Hírhozói legalább a nyolcadik generációba tartoznak,
és száz (ha nem ezer) éve léteznek már. Legtöbbjüknek több
diszciplínája van, mint egy kezdő csapatnak együttvéve, és könnyen
megállná a helyét a legravaszabb Tzimisce vagy a legkétszínűbb
Lasombra Öreggel szemben. Valójában majdnem minden Hírhozó korábban
kapta meg az Ölelést, mint az egész Szabbat... Utoljára mondva: ne
csináld, hacsak nem nagyon-nagyon akarod, és akkor is arra
bátorítjuk a mesélőket, hogy vessenek véget ennek a badarságnak.
Mesélők, gondoljátok meg alaposan, hogy engeditek-e a játékosoknak
e teremtmények megszemélyesítését. Ezer éves vámpírok nem szoktak
az utcáról magukhoz Ölelni senkit, ők sokkal inkább az intrikáikat
tervezgetik minthogy egy csapat fiatal vámpírt erősítsenek. Tehát
ne engedd a játékosoknak, hogy karaktereik ezen ismeretek birtokába
jussanak. A Sötétség Világában nem foglalkozik egyetlen Vampire
könyv sem ezen misztikus dolgok magyarázatával. Maradjanak csak
mélyen a föld alatt rossz-szándékú titkaikkal.
Panderek
Habár nem beszélhetünk klánról a szó szigorúan vett jelentése
szerint (mivel nincs ősük a harmadik generációból), a Panderek
sokat tettek a Szabbat egyenlőségen alapuló társadalma érdekében,
amivel sikerült maguknak tiszteletet kiharcolniuk fattyúi
származásuk ellenére is. Akárcsak a Senkiháziak esetében (mivel
gyakorlatilag ők is azok), a Pandereknél sem beszélhetünk
formálisan elismert származásról. Minden olyan vámpír, aki
csatlakozik a Szabbathoz és nem tudja, milyen klánból származik,
Panderré válik, akárcsak azok, akiket Pander Ölelt. A csoport a
Káiniták széles skáláját fogja össze, akiknek többsége még fiatal
és tapasztalatlan. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Panderek
a Szabbat leghűbb követői, nem olyan vámpírok szeméttelepe, akik
nem tudtak bizonyítani, vagy akiket más klánok nem fogadtak el.
A Panderek az 1950-es években, a legutóbbi Szabbatista
polgárháború következményeként jöttek létre. Egy Joseph Pander
néven ismert klántalan vámpír saját zászlaja alatt egyesítette a
klántalan Szabbatistákat és a Mérsékelt csoport ellen vezette őket
néhány kulcsfontosságú Lasombra és Tzimisce utasítására. A sikerei
által lenyűgözött Szabbatista öregek formális elismeréssel
jutalmazták a szektához hű Pandereket, ami azonnali ellenkezéshez
vezetett a “törvényes” klánok részéről. Végül azonban a Panderek
elérték céljukat, újra meg újra kivívták maguknak az elismerést,
vérfürdőkkel és diplomáciával egyaránt. Joseph Pander még létezik a
modern éjszakákban is, de az ellenlábas öregek sarkallására terjedő
merényletekről szóló pletykák futótűzként terjednek a Tökfilkók
körében.
Természetesen a Panderek mindig az ismeretlen X-faktor szerepét
töltik be, ők lévén a “lázadó szekta lázadói”. A modern éjszakák
Lasombrái szerint a szekta biztonságát veszélyeztetik. Attól
tartanak, hogy az összetartás és évezredes hagyományok hiányától
kiszámíthatatlanná válhatnak. De a Panderek tudják, hol a helyük,
és határozottan vállalják az ágyútöltelék szerepét. És valóban, a
Szabbatisták bármelyik ostrománál az első vonal főképp Panderekből
áll, akik bizonyítani akarnak. Egy Lasombra furfangosságával és egy
Brujah antitribu brutalitásával a Panderek azt teszik, ami a szekta
számára a legjobb. A Panderekből hiányzik a bonyolultság és az évek
formalitásai, ami a többi klánra annyira jellemző; valóban vegyes
társasága ez a szerencsevadászoknak és a keménylegényeknek.
Ellentétben néhány másik klánnal, a Szabbat valóban a legfontosabb
a számukra, és szörnyű kalandozgatásaik gyakran “Káin Kardjának
javáért” folynak. A szekta azzal a jóindulatú gesztussal, hogy
elismerte a Pandereket, egy örök szövetségest nyert magának, de még
mindig a Panderek helyezkednek el a társadalmi lépcső legalján.
Szinte minden esetben a Tökfilkók kapják a legrosszabb feladatokat,
a legveszélyesebb és a legkockázatosabb küldetéseket, mert még
mindig az ő klánjuk a legújabb és a legkevésbé kiépített. Azok a
Panderek, akik tudatában vannak ennek, ezt a “megtiszteltetést”
bátorságuk elismerésének tekintik, míg a többiek egyszerűen azt
teszik, amit mondanak nekik abban reménykedve, hogy ők
táplálkozhatnak majd elsőként a csapat prédáiból. Az, hogy olyan
elhivatottan és vakmerően törekednek munkájuk elvégzésére,
kifizetődőnek bizonyult a Panderek számára, és emiatt számuk és
erejük egyaránt megnőtt. Gúnynév: Tökfilkók Megjelenés: A legtöbb
Pander fiatal (legalábbis Káinita szemmel nézve), ezért a korhoz
illő ruhákat hordanak. Lázadó természetük és kultúrálatlan
származásuk miatt sok Pander a “lázadó” réteg által kedvelt ruhákat
szereti: a motoros dzsekit, a gótikus összeállítást vagy a vasalt
bakancsot. Sőt, a Panderek gyakran azt a stílust tartják meg, ami
Ölelésükkor volt jellemző,
- 7 -
-
ezért olyan ruhákat hordhatnak, amik évek, vagy akár évtizedek
óta kimentek a divatból. Ez általában nem a divatellenesség miatt
van, sokkal inkább azért, mert a Panderek észre sem veszik, hogy az
idő elszállt a fejük felett. Sok Öreg megmosolyogja ezt a
folyamatot, mert tudják, hogy még a legfiatalabb vámpírok is
állandó személyiséggel rendelkeznek, akár csak ők maguk, akik néha
továbbra is a halandó napjaikban népszerű ruhákat hordják. Menedék:
A Pandereknek gyakran ugyanaz a Menedéke, mint a csapatnak, és
gyakran őket bízzák meg a Menedék rendben tartásával is, ha nincs
ghoul, aki elláthatná ezt a feladatot. A Panderek szinte soha nem
tartanak fenn saját Menedéket, mivel nagyobb biztonságban érzik
magukat, ha állandóan a csapattal vannak. A Tökfilkók azokat a
Menedékeket kedvelik, amik valamilyen módon összefüggnek halandó
életükkel: motorkerékpár-szerelők, heroinbarlangok, night club-ok
és ezekhez hasonlók. Háttér: A Panderek általában a társadalom alsó
rétegéből Ölelnek, azokból a gonosztevőkből és ingerlékeny
lázadókból toboroznak, akik kiváló ágyútöltelékek lesznek a Szabbat
háborúiban. Néhány igazi pszichotikus és szociopata is bejut néha a
Panderek közé, de ezek a vámpírok gyakran könyörületes halált
halnak az ostromok tüzeiben. Ennek ellenére a Panderek nem alkotnak
egy szilárd vérvonalat. Olyan vámpírok a tagjai, akik (valamilyen
okból) túl mérgesek a társadalomra ahhoz, hogy annak hasznos
részévé válhassanak. Karakteralkotás: A Panderek erőszakos és
lázadó eszméket vallanak magukénak, és gyakran erősen
individualista Természettel rendelkeznek (habár van jó néhány
alkalmazkodó is, akik egyszerűen tartozni akarnak valahová).
Viselkedésük a szó szoros értelmében bármilyen lehet. A Fizikai
Tulajdonságok, az Adottságok és a Képzettségek a legnépszerűbbek a
Panderek körében, és kevesek rendelkeznek bármilyen Háttérrel. A
legtöbb Pander még mindig ragaszkodik az Emberségéhez, habár
előfordul, hogy néhány kritikusan gondolkodó Tökfilkó Cathari
Ösvényét vagy a Tiszteletreméltó Összhang Ösvényét követi. Klán
Diszciplínák: Nincsenek. Akárcsak a nem-Szabbatista Senkiháziak, a
Panderek is olyan diszciplínákat vehetnek fel, amilyeneket csak
akarnak. Gyengeségek: A Panderek nem rendelkeznek vérrel örökölt
gyengeséggel. Azonban ne felejtsük, hogy a többi vámpír gyakran
ellenszenvet érez a Panderek iránt, és gyakran velük végeztetik el
a Szabbat legpocsékabb munkáit. Továbbá egy Pander sem kezdheti a
játékot kilencediknél jobb Generációval (habár ez a játék során
megváltozhat diablerie vagy valami más miatt). Szervezet: A
Panderek szervezete nagyban függ attól a csoporttól, ahova
tartoznak. Néhány tisztán Pander csoport banda módjára szerveződik
vagy bőrfejűek közösségére hasonlít. Másoknak nincs is hivatalos
felépítésük; egyszerűen csak valamilyen szubkultúra közösségére
emlékeztetnek. Ha a Panderek kozmopolita csoportba kerülnek,
gyakran alacsony pozíciókat töltenek be. A legtöbb Pander kitartóan
követi a Joseph Pander által kijelölt utat, habár sokak szerint az
ő ideje lejárt és a vérvonal mással nem törődve élhetné tovább a
vámpírok életét. Idézet: “Nem érdekel a szentebb-mint-te dumád.
Nekem dolgom van, és ha nem vagy velem, akkor ellenem vagy. És
összeroppantom azokat, akik ellen mernek állni nekem.”
Vérfivérek
Omladozó óvilági kastélyokban és alapítványokban gondolták ki és
hozták létre a nemrég eltűnt Tremere antirtibuk és egy pár őrült
Tzimisce varázsló. A Vérfivérek rohamcsapatok és szolgálók
mesterségesen létrehozott vérvonala. Kiterjed vérkötelék
kísérletek, melyek célja olyan szolgálok sejtjének létrehozása
melyek egyként cselednek és gondolkodnak, kétségtelenül sikeres
eredménye a Vérfivérek vérvonal.
Egy bizonyos fokig, a Vérfivérek kaptártudatot alkotnak. Képesek
megosztani tudatos gondolataikat és környezetük érzékelését,
ugyanahhoz a “részleghez”, illetve körhöz, tartozó tagok között. Ez
a kapcsolat lehetővé teszi, hogy egymástól távol és függetlenül
hatékonyan működjenek. A vérvonal összehangolt harci küldetésekben
és kémkedésben jeleskedik, feltéve, hogy senki se ismeri fel
kilétüket – márpedig mivel a Vérfivérek ritkák és teremtésük nehéz
folyamat, kevesen ismerik őket. Egy szokatlan, nyugtalanító
diszciplínát használnak, mely lehetővé teszi végtagok
“kölcsönadását” egymásnak, társaik gyógyítását vagy akár az
egységet közös elméik között. A Vérfivérek gyakran alkotnak szűk
körű csoportokat, melyekben Tzimisce húsformázásnak teszik ki
magukat, hogy egyformán nézzenek ki, ezzel is csak jobban
összezavarva ellenségeiket. A vérvonal hírhedt arról, hogy
tagjaikból hiányzik a személyes indíttatás, mely tökéletes
szolgákká teszi őket; egyetlen mesternek se kell félni a Vérfivérek
agyaraitól a torkánál. Sajnos a vérvonal tagjaiban nagyon kevés a
kreativitás, és rendszerint hiányzik belőlük a képesség, hogy
kimanőverezzék vagy kicselezzék ellenfeleiket, mely gyakori
hátránya a kikényszerített egységnek. Ez nem azt jelenti, hogy a
Vérfivérek tompa észjárásúak vagy lassúak; inkább nem rendelkeznek
sok öntudattal.
- 8 -
-
Kevesen kerültek a Szabbaton kívül kapcsolatba Vérfivérek-el, és
még kevesebben menekültek meg, hogy mesélhessenek róla. Igazából
nem sok Szabbat tag tárgyalt a Frankensteinekkel, vagy még csak tud
róluk. A Vérfivérek egyre ritkábbá válnak a modern estékben,
nagyrészt annak a ténynek köszönhetően, hogy a Tremere antitribu,
mely újakat teremtene, nem létezik többé, míg a Vérfivérek
halálozási arányi megegyezik a tipikus Szabbat tagokéval. A
vérvonal tagjai nem képesek Ölelni (egy biztosítás a sikertelenség
estére, melyet ravasz kísérletezők találtak ki, mivel nem vágytak
megismételni a Gargoyle kudarcot). De már vámpírok az összes többi
szempontból, beleérte a ghoul létrehozás képességét. Gúnynév:
Frankensteinek Megjelenés: Egy pár forradást itt-ott leszámítva, a
Vérfivérek pontosan úgy néznek ki, mint minden tag a körükben. A
legtöbben teljesen leborotválják a testüket az ölelés előtt, ezzel
biztosítva a szőrtelenséget az örökkévalóságig, bár ez nem minden
esetben igaz. Továbbá sok Vérfivérek számokat és más szimbólumokat
tetovál a testére az Ölelésük előtt (gyakran a tarkójukra, de néha
a hasukra vagy bokájukra), melyek megmutatják, melyik körhöz
tartoznak és milyen rangban.
A Vérfivérek leggyakrabban skinhead kultúrához hasonlóan
öltözködnek, pólót, farmert, katonai surranót viselnek. A
nyilvánvaló, de nem hivalkodó fenyegetés légkörének fenntartását
gyakorolják. Menedék: A Vérfivérek leggyakrabban olyan menedékben
szállnak meg, melyet mesterük vagy támogatójuk fenntart számukra,
mely lehet akár a mesterük szállásának része. A Vérfivérek mindig
együtt maradnak a közös menedékben. Egyes kritikusok azon
spekulálnak, hogy Vérfivérek élőhalott agya képtelen megbirkózni az
elnyújtott távolléttel a köre többi tagjától, de a vérvonalhoz
tartozó, kevés figyelemre méltó egyéniségű vámpír, bizonyítottan
képes megbirkózni ezzel az eshetőséggel. Háttér: A Vérfivérek
háttere megszűnik fontosnak lenni az ölelés után. Ehhez a
vérvonalhoz tartozó vámpírokat teljesen a körnek és szektának
szentelik, minden más érdekeltség eltűnik. A Tzimisce (és a Tremere
antitribu, a múltban) általában halandó családokat, bandákat vagy
más, már létező csoportokat választottak, melyekből Vérfivéreket
alkottak, kihasználva a meglévő megegyezést és köteléket. A női
tagok rendkívül ritkák, de legalább egyről bizonyítottan
beszámoltak. Karakteralkotás: A Vérfivérek nem bonyolult, halandó
koncepcióval rendelkeznek, de ezek gyakran kevésbé számítanak a
vámpírnak kérdéses esetekben. Legtöbbjük egyszerű vámpír, hasonló
Természettel és Viselkedéssel. A fizikai tulajdonságok majdnem
mindig elsődlegesek, csakúgy a képzettségek. Minden azonos körhöz
tartozó vámpírnak azonos generációval kell indulnia. A vérvonal
kevés más hátteret enged meg, mint a Mentor és az Anyagi háttér.
Kevés Vérfivér rendelkezik a kezdeményezéssel vagy kapcsolattal,
hogy más diszciplínákat tanuljon, mint a vérvonalra jellemzőket.
Jellemző az Emberség fenntartása, gyakran csak azért mert nem
ismernek semmi mást, ezért gyakran alacsony a pontértéke. Klán
diszciplínák: Szívósság, Őserő, Vérerő Gyengék: A vérvonal tagjai
nem Ölelhetnek, csak Thamaturgiával vagy varázslói rituálékkal
alkothatók. Ha mégis megpróbálnának halandót Ölelni, a halandó
egyszerűen meghal a vérveszteség miatt. A Frankensteinek ezen felül
érzik egymás fájdalmát. Ha valamelyikük megsérül, a kör összes
tagja ugyanazt a sebesülés módosítót szenvedi el a következő
körben. Csak a legnagyobb sebesülés módosító számít. Ha ketten
sebesülnek meg, akkor a kör összes tagja (beleértve a sérültet) a
legnagyobb büntetést szenvedi el. Ez a hatás nem adódik össze, bár
az összes tag több körig szenvedhet levonást sérülés miatt
(feltéve, hogy minden körben megsérül egy tag) Szervezettség: A
legtöbb Vérfivér számára az élőhalotti lét a körben kezdődik és
végződik, mely háromtól hét tagból áll. Elláthatnak más funkciókat
a Szabbatban, de mesterük vagy támogatójuk határozza meg a legtöbb
céljukat. A Vérfivérek ösztönösen szövetséget éreznek más körök
irányába, mely a Szabbat irányába érzett kötelesség fölött áll. A
vérvonal másokat hűvös tisztelettel kezel, és úgy tűnik, a tagjai
némileg vonakodva hagyják, hogy kívülállók túl sokat tudjanak meg
erről. Talán a végüket legjobb titokban tálalni. Idézet: “Itt nem
maradhatsz. Megmutatjuk, merre van a kijárat; ha kell,
darabonként.”
- 9 -
-
FÜGGETLENEK
Kakofónia Lányai
Klasszikus nevük ellenére a Lányok határozottan modern
jelenségnek számítanak. Egyetlen Vértestvér sem állítja, hogy az
1700as évek előtt hallott volna róluk és ha léteztek volna, a
vámpírok biztosak benne, hogy tudtak volna róluk. A Lányok olyan
mesterei az éneklésnek, hogy a legtöbb Vértestvér a Toreadorok egy
ágának tartja őket, bár azok, akik már megtapasztalták a Lányok
erejét, úgy vélik, a Malkavitáknak több közük lehet hozzájuk.
Kakofónia Lányai páratlan énekesek, de elsősorban mégsem
harmonikus melódiáikról ismertek. Az a slamasztika, amit az énekük
tud művelni mások elméjével, az aggasztja leginkább a többi
Vértestvért. A Toreadorok körében kétféle álláspont létezik
irányukban. Nem tagadhatják, hogy a Lányok hihetetlen képességekkel
rendelkeznek választott művészetükben, ugyanakkor viszont több
Toreadort taszított már az örök őrületbe egy kificamodott hang. A
Lányok éneke ugyanúgy lehet rettenetes, mint gyönyörű és lehetetlen
megállapítani szándékaikat azelőtt, hogy cselekednének.
A Lányok kis vérvonal, legfőképp az Új Világban találhatóak meg
és tagjaik csak azokat Ölelik, akiknek igazi tehetségük van az
énekléshez. Legtöbbjük nem hoz létre egynél vagy kettőnél több
gyermeket. A gyermekek évekig tanulnak Atyjuktól, mielőtt
kikerülnének a világba. Messzemenőkig elkerülik a nagy hírnevű
énekesek Ölelését; legtöbbjük ígéretes kezdő volt a zenei
karrierben Ölelése előtt. Megtartják az előadások iránti
szenvedélyüket, de legfőképp egymás és kis Nyájaik előtt
produkálják magukat. Igyekeznek alacsonyan tartani Hírnevüket, de
gyakran találják a kisebb klubok csábítását túl erősnek a
visszautasításhoz. Egy ilyen előadás hallása bárkinek páratlan
élmény lehet. Gúnynév: Szirének Megjelenés: Nem rendelkeznek
szabványosított külsőségekkel. Tagjaik közt ugyanúgy voltak már
terebélyes operaénekesek, mint ceruzavékony dívák és minden más is
ezek között. Míg legjelentősebb tagjaik nők voltak, egész
tisztességes mennyiségű férfi is található köztük, bár legtöbbjük
fiatal. Menedék: Divatos lakások, padlásszobák és nightclubok
egyaránt megfelelnek nekik. Háttér: E vérvonal minden tagjának
lenyűgöző a hangja, de nem feltétlenül szükséges profi zenészeknek
lenniük. Mégis, legtöbbjük az volt. Karakterszerkesztés: Kakofónia
Lányai szinte mindig szórakoztató koncepcióval rendelkeznek.
Legnépszerűbb Természetük a Látnok és a Dicsvágyó közt oszlik meg,
bár bármilyen Viselkedést felvehetnek. Szociális Jellemzőik és
Adottság Tulajdonságaik szinte mindig elsődlegesek. Mindig van
legalább némi Hírnevük, de bármilyen más kedvük szerinti Hátterük
is lehet. Sokuk rendelkezik Nyájjal is, akik előtt előadják
művészetüket. Sokuk fejlesztette ki a Pirospozsgás Előnyt. Bár
többnyire megtartják a Maszkabált, ugyanúgy megtalálhatóak a
Kamarillában, mint a Szabbatban.
Néhány Vértestvér úgy véli, hogy a Lányok halhatatlan lojalitást
mutatnak bármely szektához, amely épp uralja a várost, amelyikben
tartózkodnak. Példának okáért Sayshila, egy híresebb Lány többek
közt arról is ismertté vált, hogy visszavert egy, a Miami
Koncertház ellen intézett Szabbat támadást. Ugyanakkor viszont azt
is híresztelik róla, hogy megőrjített egy Gangrel arkhónt, miután
egy éjszakát a holdra üvöltéssel töltöttek. Diszciplínák:
Szívósság, Melpominee, Jelenlét Gyengeségek: Kakofónia Lányait
annyira elragadja zenéjük, hogy állandóan hallják. Ennek
eredményeképp minden Lány Érzékelési dobásának eggyel magasabb a
nehézsége. Továbbá egy Lány Ébersége soha nem haladhatja meg a
hármat. Szervezet: Nincs szabályos szervezetük, de a fiatalabb
tagok általában követik az idősebb, tehetségesebb tagokat. Néha
összejönnek egy páran, hogy egy fantasztikus koncertet adjanak.
Vérvonal Presztízs szerzése: A legegyszerűbb mód a Lányok közti
Presztízs megszerzésére a zenei képességekben található. Némely
pletykák szerint az őrületbe kergetett Vértestvérek és halandók
száma is növelheti egy Lány Presztízsét. Idézet:
“Aaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhhhhhh (szilánkokra robbanó üveg
hangja)”
- 10 -
-
Kappadókiaiak
Clevelandben, Ohio államban odasétálsz az egy kávézó és egy
könyvesbolt közötti, az East 1999 és a St. Claire sarkán levő nagy
kőépület ajtajához. Kaptál egy fülest az egyik Ravnos
kapcsolatodtól, miszerint van itt néhány olyan Vértestvér, akikkel
érdemes beszélni. A hideg széltől dideregve gyorsan bekopogtatsz.
Az ajtó lassan kitárul és egy sápadt kéz nyúlik ki, hogy behívjon.
Egy fehér öltönyös férfi megfogja a kezed és besegít a házba. Rád
mosolyog, miközben üdvözlitek egymást. Körülnézel a szoba
túlvégében levő tűztől és a falra rögzített gyertyáktól
megvilágított helységben. Négy-öt fiatalt látsz, akik székeken és
kanapékon ülnek, egy CD-lejátszó fölé hajolnak és könnyű zenét
hallgatnak. Rejtélyes tekintettel felnézek rád, aztán a sápadt
fiatalok visszafordulnak a zenéjükhöz. Két, kicsit öregebbnek tűnő
ember pillant fel rád olvasmányából egy fenyőből faragott asztal
mellől. Az egyik motyog valamit a másiknak, majd visszatérnek az
olvasáshoz. A téged üdvözlő férfi visszanéz rád és megszólal.
- Á, üdvözöllek, barátom, a Kápolnában. És mi szél hozott
Clevelandbe ezen a szép éjszakán? Ha segítséget kérni jöttél, miben
segíthetünk? Ó, értem már… meg akarod ismerni a klánunk
történelmét, de mégis ki vagy te, gyermek? Attól tartok, ha
Augustusnak dolgozol, nem hagyod el ezt a helyet a lelked vagy az
életed birtokában. Mi vagyunk a Kappadókiaiak, akiket korábban
Sírrablókként vagy Tudósokként ismertek. Néhányan még
Holttetemeknek is szólítottak. De most hívj minket csak az Os
Voyoux-nak, ami a ti nyelveteken annyit tesz, mint Csont Vagányok.
Á, barátom, nagyon szellemes vagy; mi nem a zenészek vagyunk, bár
néhány ifjonc élvezi rímeiket. Csak az ifjoncok; én ragaszkodom a
klasszikus zenéhez. Ki nem állhatom a mai zenéket; a Metallica-t
meg a hasonlókat! Honnan veszik ezek a halandók a bandáik neveit?!
Á, a mai zene pont olyan elferdült, mint Malkáv Gyermekei. De te a
történelmünket akarod hallani; irányítsd lépteid ebbe az irányba,
Atyám terme felé. Ő majd mindent elmond, hiszen ő a hármak egyike.
Micsoda? Nem tudsz a hármakról? Atyám majd elmondja, de annak
komoly ára lesz. És lehet, hogy nem tudod majd megfizetni, barátom.
Nos, ha úgy akarod, menj tovább…
Az erős francia akcentussal beszélő vámpír elvezet egy a Kápolna
hátuljában lévő szobához. A falakra nézve fekete faliszőnyegeket
látsz lógni, melyekre rávarrták a klán régi címerpajzsát. Fekete
gyertyák világítják meg a folyosót, és balra-jobbra pillantva
észreveszed, hogy az árnyékok mintha kúsznának és nőnének,
beborítva a folyosót. Egy fekete selyemfüggönyhöz visz téged és
kopog a hideg kövön, majd félrehúzza a függönyt, és te belépsz,
hogy üdvözöld az öreget.
Látszólag a húszas évei közepén jár, vállig érő haja fekete,
fekete ruhákat visel, sápadt bőre szinte világít a sok fekete ruha
alól. Éppen egy könyvbe ír, íróasztala körül néhány elszórt lap az
eredeti Nód Könyvéből. Úgy tűnik, hogy a falakból árad a
hátborzongató muzsika. Mögötte egy vele megegyező korú nő áll és a
vállait markolja, olvassa azt, amit a férfi éppen leírt, hibát
keresve írásában. Fekete ruházatot visel, hosszú, hollófekete haja
végigomlik a hátán, a fekete rúzs sokkal jobban kiemeli sápadt
arcát, mint az normálisan lehetséges lenne. Lehajol és a férfi
fülébe súg latinul valamit a látogatóról, mire ő fölnéz rád és
önelégülten elmosolyodik.
- Mi szél hozott, Gyermek? Á, értem. Meg kívánod ismerni
történelmünket. Miért nem beszélsz az egyik Samedivel, ha a
klánomról akarsz tudni? Beszélhetnének elhalt hagyományainkról. Ha
tőlem kell megtudnod, akkor vissza kell utaznunk az időben a
Krisztus utáni 1200. esztendő környékére. Akkoriban egy öreg
voltam, amint ez a hölgy, szerelmem, Sharon is. Ő Párizsban volt,
hogy tanulmányozzon egy friss holttestet, nekem pedig útra kellett
kelnem Párizs felé, de felkelt a hajnali nap. Meg kellett idéznem a
Halál Suttogását néhány közeli bokorban, hogy elmeneküljek. Mikor
következő éjjel felébredtem és átkutattam az erdőt egy kis
elfoglaltság, mondjuk egy kisebb nyúl után, olyan Vértestvérekről
hallottam, akik az én klánom tagjai után kutatnak, és valamit egy
találkáról Augustus Giovannival, atyám atyjának Gyermekével.
Kíváncsi voltam, de nem hittem, hogy kihagynának egy feltehetőleg
úton levő öreget. Nagy gonoszságot éreztem a Giovanni lovasok
aurájában, mikor elhaladtak, és az elrejtőzés mellett döntöttem.
Befutottam az erdő sűrűjébe, és megidéztem a Halál Suttogásának
képességét. Elkerültem Káin átkát, de elkerülte figyelmemet, hogy
elfejtettem táplálkozni, és nem tudtam biztosan, felébredek-e még
halálomból. Az évek múlásával az időjárás eltakart és megőrzött
engem az erdőben. Azt hiszem, a Giovannik sosem találtak meg, mert
álmodtam a gonoszról, melyet elhaladásukkor éreztem, és álmomban
tudtam, hogy ha megtalálnak, megtudnám. Igen, Gyermek, tudom, hogy
a Jelenés képessége használhatatlan ebben az állapotban, de tudtam,
hogy érezném a gonosz agyarait, miközben széttépi a torkom. Nem
tudtam az időről, de éreztem repedezett ajkaimon a meleg Vitae
cseppjeit, ahogy végiggördültek nyelvemen, majd a torkomon. Ekkor
arra költöttem a vért, hogy ismét saját formámban ébredjek, de meg
se tudtam mozdulni. Felélesztettem képességeimet, hogy felerősítsem
érzékszerveimet, és láttam, hogy sár, levelek és élesebb fajta
faágak borítanak el; ha megmozdultam volna, még le is béníthattak
volna, mintha egy vadász küldte volna belém. Láttam egy patkányt,
ami felnyársalta magát, miközben át próbált mászni a törmeléken,
ami elborított engem. Azonnal azt gondoltam: “Ez én is lehettem
volna!” Kuncogtam a Végső Haláltól való félelmemen, hiszen ilyet én
nem érezhetek. Valamikor mind meghalunk; egyszerűen csak nem
akartam ott meghalni. Aztán erőt merítettem véremből, és olyan
erősen nyújtottam előre karjaimat, ahogy csak bírtam. Kezeim
azonnal kitörtek a hideg éjszakai levegőbe. Örültem, hogy éjszaka
van. Elkezdtem lekaparni magamról a törmeléket, míg végül sikerült
kiszabadulnom börtönömből az éjszakába. Ijedten néztem körül, majd
kivergődtem az erdőből. A földút helyett, melyre számítottam, sima
kőből készült utat találtam. Úgy döntöttem, hogy folytatom rajta
utamat Párizsba, mert bár kővel volt borítva, attól még ugyanaz az
út volt. Leintettem egy arra száguldó, lovatlan hintót, mire az
lelassított. Egy férfi kinyitotta az ajtót, én pedig megkérdeztem
tőle a dátumot. Azt mondta, hogy Mindenszentek Estéje van.
Nagyszerű! Jó éjszakán ébredtem! Táplálkoztam a férfiből és
hátralöktem elernyedt testét a hátsó ülésre. Már hajnal lesz, mire
magához tér, gondoltam. Végre feléledtem és volt elég erőm ahhoz,
hogy továbbmenjek. Ezután egy másik hintó is megállt mellettem, és
a benne ülő nő megkérdezte, hogy merre tartok. Azt mondtam, hogy
Párizsba megyek. Rám mosolygott
- 11 -
-
és a kocsijába invitált, majd hadarva elmesélte, hogy mennyire
szereti Mindenszentek Estéjét. Egyértelműen egy partira ment, és
állítása szerint nem volt barátja, akit magával vihetne, ezért azt
mondta, hogy tűrhetően néznék ki egy Vámpírnak öltözött emberként.
Kuncognom kellett a gondolattól, hogy csak egy hozzá hasonló
halandó vagyok, aki ez alkalomból bújt jelmezbe. Elvitt erre a
táncestre és végigtáncoltuk az éjszakát. Két vagy három embert is
hátravittem egy hátsó szobába, hogy táplálkozzam belőlük. Aztán
megkérdeztem új barátomat, hogy hol találhatnék egy helyet, ahol
megszállhatnék, miközben folyamatosan olvastam az auráját.
Észrevettem, mennyire sápadt, ami csak azt jelenthette, hogy ő is
Káinita. Ettől kezdve óvatosabb lettem. Elmosolyodott, és
visszavitt a “szállására”. Egy zuhany után elhúzta a függönyöket,
sötétbe borítva ezzel a szobát. Azt mondta, aludhatok a kanapén,
miközben ő a hátsó szobában vetkőzött. Elkezdtem átkutatni az
elméjét, hogy megtudjam, milyen klánba tartozik, miközben azon
tűnődtem, vajon tud-e próbálkozásomról. Rájöttem, hogy egy Ravnos.
Jellemző, hogy pont egy Sarlatán volt, és biztos voltam benne, hogy
megpróbál diablerizálni, amíg alszom. Ezek után nagyon vigyáztam,
de már nagyon vágytam egy kis alvásra. Ekkor felém nézett, és azt
mondta: “Egy Öreg vagyok, drágám, nem is álmodnék róla.” Egy édes
mosolyt villantott rám miközben egy köpenybe bújt. “Mellesleg
tudom, ki vagy, és van egy barátom, aki segíthet rajtad.” Ezután a
karjaiba vette fáradt testemet és homlokon csókolt. “A Vén Ravnosok
közül való vagyok, édesem. Azért vagyok itt, hogy segítsek rajtad.
Egyszer nagyon régen nem tudtam segíteni az egyik barátomon, aki a
klántársad volt, szóval azt hiszem, ki foglak segíteni.” Szorosan
átölelt, éreztem, ahogy mellei hozzányomódnak mellkasomhoz. Ezután
bement a hátsó szobába. Hajnalhasadtáig szép lassan álomba
merültem. Következő éjjel sülő szalonna és krumpli szagára
ébredtem. Végigmértem főző barátomat. Elmosolyodott és az ajtóra
mutatott. Hirtelen kopogtattak az ajtón, én pedig odamentem, hogy
kinyissam. Az egyik fiatalabb Ravnos volt; mormogtam valamit.
Átnyújtott néhány ruhadarabot és belépett, majd lerogyott a
kanapéra, ahol eddig aludtam. Az Ifjonc rám nézett és azt kérdezte:
“Hé, szeretsz olvasni?” Bólintottam. “Van néhány könyvem, ami
segíthetne neked a modernebb világban odakint.” Egy acél hintóra
mutatott. Kisétáltam hozzá, és behoztam egy nagy halomnyi könyvet.
Az első borítóján ez állt: Encyclopedia Britannica: 1997-es kiadás.
Nekiláttam az első kötetnek.
Tizenkét nappal és tizenkét éjszaka telt el, mire sikerült
kibővítenem ismereteimet a világ történelmével. Örültem, hogy
tudósként hozzászoktam a sok olvasáshoz, különben lehet, hogy nem
lett volna bennem elég elszántság a befejezésére. Még unalmasnak is
találtam, úgyhogy Gyermekek, ne bátortalanodjatok el! Aztán
megkérdeztem barátomat, hogy eljuthatok-e hamarosan Londonba. Azt
mondta, hogy két nap alatt oda tud vinni, ha sietünk. Kirohantam a
kocsijához és azt mondtam: “Induljunk!”
El is jutottunk a kocsival az angliai Londonba. Olyan gyorsan
futottam Sharon Csontkamrájába, ahogy csak bírtam. Átkutattam a
szobát, rettegve kerestem őt. Nem hittem, hogy ennyi évszázad után
még mindig életben van, de szükségem volt a reményre. Ekkor kezem
hideg húsra talált a csontok között. Rögtön nekikezdtem az ásásnak,
és egy fiatal nő holttestét találtam. Sharon volt az. Nagyon
megörültem, de nem hittem, hogy ennyi év után akár egy cseppnyi
Vitae is lenne az ereiben. Felvettem a földről egy öreg, törött
csontot, és beleszúrtam a csuklómba, felsértve vele azt. Engedtem,
hogy vérem befolyjon ajkai közé, majd testére idéztem az Ébresztés
adományát. Felköhögött, mintha fuldokolna, aztán lenyelte a
szájában levő vért. Ezután rátapadt szájával vérző karomra, és
elkezdte erősen szívni a Vitae-met. Felnyögtem a fájdalomtól, de
tudtam, hogy neki nagyobb szüksége van a vérre, mint nekem.
Karjaimmal átöleltem őt és kivittem csupasz testét a Sarlatán
autójához. Betakartam egy ébenfekete takaróval, mire ő gyorsan
magához tért, és elkezdett franciául beszélni. Figyeltem, ahogy
elmondta, mit érzett halálos álmában. Ő is elfelejtette, hogy nincs
vér a testében, amikor álomba merült. Szorosan átöleltem, és
megkérdeztem, hogy tud-e valamit Lafayette-ről. Nem tudta, hogy mi
történt vele, de azt mondta, hogy hagyott neki egy levelet a
Menedékében. Gyorsan átmentünk a régi Csontkamrába, ahol laktunk,
és átkutattuk az egészet, amíg meg nem találtuk Lafayette levelét.
Kinyitottam és elolvastam:
“Kedves Ven Deras, örök Atyám. Mire elolvasod ezt a levelet, ha
elolvasod egyáltalán, már biztosan tudod majd, mit tett velünk
Augustus. A találkozó témája Kappadókiusz diablerizálása volt.
Halálra voltam rémülve ennek hallatán. Aztán a három lovas messzire
üldözött Párizstól, majdnem Londonig. Írtam neked és elküldtem ezt
a levelet egy futárral az otthonunkba. Ha elolvasod ezt, tudd, hogy
bezártam magam a Halál ormánál, a távoli déli barlangban. Ha valaha
is olvasod ezt a levelet, szabadíts ki és ébressz fel Vitae-ddel.
Örökkön-örökké, Lafayette de Lazarus”
Ezután egy hotelhez hajtottunk, és ott aludtunk nap közben.
Amint beesteledett, Sharon és én elmentünk egy bárba vadászni.
Feltöltöttük magunkat Vitae-vel és visszatértünk a Sarlatán
autójához. Elvitt minket a Halál ormához. Mindannyian tudtunk a
déli barlangról, és hogy egy titkos Menedékhez vezetett. Az éjszaka
túlnyomó részét a sziklák elmozdítására tett próbálkozásokkal
töltöttük, sikertelenül. De az Ifjonc csak kuncogott, majd egy
kicsi rudat csúsztatott a bejáratot elzáró kövek közé.
Hátrábbszólított minket. Figyeltem rá. Meggyújtotta a rudat, én
pedig csak néztem, ahogy a robbanás kődarabokat dobált mindenfelé.
Elmosolyodott és bement a barlangba. Gyorsan csatlakoztam hozzá és
mindannyiukat átvezettem az agyafúrt kőlabirintuson a Menedékhez.
Feltörtem egy fakoporsó tetejét, amibe egy koponyát véstek.
Lafayette testét találtuk benne. Újra felsértettem a csuklómat, és
hagytam, hadd csorogjon vérem száraz ajkaira. Aztán felébresztettem
vámpírikus képességeimmel. Szája szélesebbre nyílt, és a vér
lefolyt a torkán. Lafayette kinyújtóztatta tagjait, majd a koporsó
széleibe kapaszkodva felült. Álmosan azt kérdezte:
- Milyen évet írunk, atyám? - 1979-et, Lafayette. - Azt hiszem,
akkor elég sokáig pihentem. – Lafayette velünk kuncogott, majd
fáradtan kikelt a koporsóból.
Körbenézett a Menedékben, majd Sharonra pillantott – Most hová
menjünk, hölgyem?
- 12 -
-
- Meglátogatunk egy öreg barátot. A Tzimisce-t. - Kiváló;
induljunk. A kocsival a Tzimisce kastélyához hajtottunk, aki a
barátunk volt, mielőtt ezek a dolgok történtek velünk. Amint
bejutottunk a birodalmába, a Ravnos vámpírok magunkra hagytak
minket, elhajtottak a sötétségbe. Láttam azokat a hatalmas
ghoulokat, és ugyanolyan hátborzongatóak voltak, mint amikor
először láttam őket: két nagydarab román bozontos szakállal.
Elvittek minket a Tzimisce-hez, aki örvendve üdvözölt minket.
Körülbelül egy hónapot töltöttünk a kastélyában, egyre többet
megtudva a modern világról. Adott nekünk palackozott véréből, amin
első találkozásunkkor viccelődtem. “Nagyon” vörös borként utaltam
rá. A limuzinsofőrje elvitt minket a repülőtérre, ahol pár percen
belül sikerült is jegyet szereznünk egy Clevelandbe, Ohio államba
tartó gépre. Sharon és Lafayette végigaludta az egész utat, míg én
könyveket olvastam a halálról és a halottakról. Holdkeltekor
érkeztünk Clevelandbe. Sorban jártuk az utcákat megfelelő helyet
keresve egy Menedék alapításához. De legelőször, mint a régi
időkben, megkérdeztük a herceget, hogy engedélyezi-e egy Menedék
alapítását a városában. A Ventrue megadta az engedélyt, még állandó
engedményt is adott a havi költségekre, amíg nyugton maradunk.
Továbbá csatlakoztam hozzá a Kamarilla találkozóin is; egyre többet
és többet tudtam meg a Vértestvérek politikájáról az elmúlt 800
évben. Megkérdeztem a Konklávén, amit a Ventrue hívott össze
politikai ügyek megtárgyalása céljából, hogy a Kamarilla
befogadná-e a klánunkat az ő vértestvéri társaságukba. Elmondtuk,
hogy hűségesek lennénk a Kamarillához, és nagyszerű szövetségesek
válnának belőlünk. Elfogadták felajánlásomat és megválasztottak a
megmaradt Kappadókiaiak Ítélethozójának. 1980-ra barátaim, akik
kisegítettek Európában, utánam jöttek, hogy tovább segítsék
klánomat. A Ravnos beszélt nekem a Giovanni krízisről. A klánom
szörnyen dühös volt. Hogy diablerizálhatták Kappadókiuszt? Habár
mérges voltam, nem engedhettem, hogy ez befolyásolja a holtak utáni
kutatásainkat. Ezeken a kutatásokon keresztül bukkantuk rá a
Samedikre. Sok Samedi Öreggel és Ancillával találkoztam. Hosszú
órákon át beszélgettünk. Sokat tanítottak nekünk A Halál Útja nevű
diszciplínájukról, valamint a diszciplína magasabb szintjeiről,
amit már régóta tanulmányoztunk – és a Giovannikról is.
Habár megígértem, hogy nyugton maradunk, magunkhoz Öleltünk
néhány okkultistát, akik a holtakkal és botcsinálta mágiával
foglalkoztak. Néhány év alatt létrehoztunk egy elit réteget, ami
Káinitákból, ghoulokból és öt Dhampirból állt. Még mindig végzünk
kutatómunkát a Dhampirokról. Az egyik leghíresebb azok közül,
akikről olvastunk, Vladimir Tepes Dracul V (D Vadász), Vladimir
Tepes, a Karóba Húzó fia. Néhány kimmériai és román mese említette,
mint vámpírvadászt. Tzimisce barátomnak volt egy könyve, amiben
néhány oldal ezzel a Dhampirral foglalkozott. A Ravnosnak megvoltak
a módszerei ahhoz, hogy teremtsen egy Dhampirt. Hálásak voltunk a
segítségéért, és cserébe felajánlottuk, hogy bármikor segítünk,
amikor szüksége van rá. A Ravnos egy új kocsit akart, és ez csak az
első volt az általa összeállított “szívességek” listájáról.
Gyermek, sose ígérj szívességet egy Ravnosnak; mérföldnyi hosszú
listájuk van a nekik szükséges dolgokról. Ezután felbéreltem
Európában egy csoportnyi Asszamitát, hogy lopjanak el egy könyvet,
amiben klánom ősrégi titkai vannak leírva, és amit soha sem lett
volna szabad egy Giovanninak sem a kezébe adni. Tökéletességre
törekedtek. Megszerezték a Giovanniktól az összes kötetet, amit
csak tudtak, és még a számítógépeiket is ellopták, amíg azok nappal
aludtak. Hígan folyt a vérem az éjszakán, amikor fizetnem kellett
nekik. De be kell vallani, jól végezték a dolgukat. A Sötét Kasza
Légió az a tizenkét főből álló Asszamita csapat, akire szükséged
van, ha el akarsz végeztetni egy munkát. Az áraik magasak, de
megérik. A Giovannik elvesztették az összes információjukat a régi
Kappadókiaiakról. Csak a legöregebb elmékben maradt emlékekre
támaszkodhatnak. Hamarosan szerzünk mágusokat, akik kiolvassák,
majd kitörlik ezeket az emlékeket. 1985 körül újra hasznot húztunk
a Sötét Kasza Légiójából. Elloptak egy könyvet, ami a Tremere
Taumaturgia diszciplína tudományát és a Szellemirányítás ösvényét
tartalmazta. Talán szeretnék tudni, miért van szükségünk ilyen
furcsa könyvekre. Szintén megtaláltattam velük a régi másolatomat a
Necronomiconról. Igen, az, amilyeket vérrel írtak és hússal
kötötték be, az öt egyike… Tehát, bármikor köthetünk üzletet a
Sötét Kasza Légióval, amikor szükségünk van valamilyen könyvre vagy
szövegre a Vértestvérekkel kapcsolatban. Mostanában próbáltunk
csöndben maradni, de eközben járjuk új városunk utcáit, olyan
okkultistákat és a halállal foglalkozókat keresve, akik érdemesek
az Ölelésre…
És most, miért is jöttél, Gyermek? Hogy Ölelésben részesülj? Ó,
barátom, először meg kell értened a halált ahhoz, hogy megértsd a
halhatatlanságot. Jöjj egy kicsit közelebb, Gyermek, hadd lássam
csak egy kicsit közelebbről a nyakláncodat… Az író megjegyzése:
Amint látható, egy kicsit mélyebb történelmet írtam a
Kappadókiaiakról néhány plusz dologgal kiegészítve. A Giovanniktól
és a Tremerektől lopott könyvek segítségével fejlesztették ki a
Csontvarázs diszciplínát, amit az öregek találtak ki ütőkártyaként
a Giovannik elleni küzdelemhez. Azonban a könyveket nem csak e
diszciplína kifejlesztéséért lopták el; az egyszerűen csak
megtörtént. Folytasd az olvasást, hogy megtudhasd az igazi okát
annak, hogy miért lopatták el az Asszamiták Sötét Kaszás Légiójával
a könyveket. Gúnynév: Os Voyoux, Csont Vagányok Gyengeség: Mint a
régi időkben, egy Kappadókiai bőre mindig olyan sápadt és olyan
hideg lesz, mint egy vértelen hulláé, függetlenül attól, hogy
mennyi vért is ivott az illető. Ez +1 célszámot jelent minden
szociális dobásukhoz, valamint a Vértestvérek közül őket nézik a
legkönnyebben vámpírnak. Minden Kappadókiai gyűlöli a Giovannikat,
ezért ha van egy a közelében, az Őrjöngés elkerülésére tett dobások
+3 célszámmódosítót kapnak. (Ez pusztító lehet azokra a
Kappadókiaiakra nézve, akik még mindig a Csont Ösvényét
követik.)
- 13 -
-
Amikor egy kísértet segítséget kér egy Kappadókiaitól, a játékos
Akaraterő próbát tesz (9 célszám), hogy ellenálljon a szellemnek
(ez csak akkor érvényesül, ha a Kappadókiai nem akar segíteni). A
halál megismerése utáni vágy sarkallja őket arra, hogy segítsék a
halottat végső nyugalmuk elérésében és a bőrvidéki küldetésük
teljesítésében. Sokat tanulhatnak a halottaktól, akik idővel
hajlandóak lehetnek megtanítani nekik az Argosz erejét.
Karakteralkotás: A mentális tulajdonságok természetesen szinte
mindig elsődlegesek. Az ismeretek általában hangsúlyosabbak az
adottságoknál és a képzettségeknél. Alapkövetelmény a Holtak
ismerete 3, és az Okkultizmus 2. Szervezet: A Kappadókiaiak egy
szoros szervezetbe tömörülnek, aminek a Legfőbb Menedékét
Clevelandben, Ohio államban hozták létre az East 1999 és a St.
Claire sarkán. Megtanulták azt, hogy ha összefognak, akkor senki
sem állhat ellen egyesített képességeiknek. Általában minden
éjszaka végén, a hajnal beköszönte előtt, megosztják egymással
mindazt, amire rájöttek aznap. Sok ghouljuk van, akik megvédik őket
napközben, valamint dhampirokat is létrehoztak, hogy vadásszanak a
Giovannikra. Közeli kapcsolatban állnak az Asszamiták egyik
csoportjával, a Sötét Kasza Légiójával, és barátaiknak tudhatnak
néhány Régi Tzimisce-t, valamint egy-két Ravnos Öreget is, akik
információkkal látják el őket szívességekért cserébe, amik
általában rengeteg pénzbe kerülő dolgok. Habár a Kappadókiaiak már
nem találkozhatnak minden télen Erciyes-ben, most a Legfőbb
Menedéket használják e célra. Minden Samedi is szerepel a
meghívottak listáján, mert eredendően ők is Kappadókiaiak voltak.
Menedék: A Kappadókiaiak egy Kápolnát alapítottak Clevelandben,
Ohio államban. A legtöbb Kappadókiai csoportokban él, amik mind
együtt élnek egy nagy Kápolnában kevesebb, mint egy mérföldre egy
okkultista bolttól és egy könyvesbolttól. A menedék okkultista
könyesboltnak tűnik, de azokat, akik meg akarják támadni a
vámpírokat, nagy meglepetés fogja érni a menedék ajtajában. Klán
Diszciplínák: Nekromancia, A Halál Útja és Csontvarázs
(Halálvarázs) tekinthető klán diszciplínának a 8. és annál magasabb
generációknál. A 7. és annál alacsonyabb generációnál
megfontolandóak továbbá a Szívósság és a Jelenés, mint klán
diszciplínák. Ehhez kapcsolódnak még A Halál Útja és a Halálvarázs
diszciplínák magasabb szintjei is. Egyedi képesség: Az Átkozottak
Feltámasztása. Az a Vértestvér, aki rendelkezik a Szellemirányítás
ösvény (Taumaturgia) 5, a Nekromancia 6 (vagy magasabb) és a
Halálvarázs 10 diszciplínákkal, ezeket ötvözve visszahozhat az
életbe egy vámpírt, akit elért a Végső Halál. Kappadókiusz
feltámasztása: A Kappadókiaiak összegyűjtötték a szükséges
könyveket ahhoz, hogy megtanulják a Kappadókiusz feltámasztásához
szükséges diszciplínákat. Habár a Halálvarázs 10. szinten nem
érhető el egy élő Kappadókiai által sem (mert a jelenleg élő
leghatalmasabb a negyedik generáció tagja), azt mondják, hogy
Kappadókiusz vissza tudja szerezni testét, ha a saját vérét öntik
szét halálának helyén. A Kappadókiaiak legvénebbjei rendelkeznek a
szükséges diszciplínákkal, hogy ezután visszahozhassák az élők
sorába. Ehhez 10 vérpontra van szükségük Augustus Giovanni
Vitaejéből. Ennek megszerzésének terve valamilyen kapcsolatban áll
egy Asszamitákkal kötendő üzlettel. Amint megszerezték a vért,
visszahozhatják Kappadókiuszt a Végső Halálból. Miután a
Kappadókiaiak ezt elérték, továbbépítik klánjukat és titokban élnek
majd addig, amíg a Giovanni klán gyanútlan lesz. Ekkor lecsapnak,
és visszaveszik a vért, amit Gyermekeik loptak el tőlük oly nagyon
rég. Idézet: “Te nem tudsz semmit a halálról; én láttam, hallottam
és éreztem azt. A klánom meghalt, és ahogy a Kappadókiaiak mindig
is tették, erősebben kelünk majd fel a sírból, mint amikor megöltek
minket.”
Nagaraja
Szörnyű rémálmokból és legendákból lépnek elő a Nagaraják.
Húsevő boszorkányok bizarr vérvonalaként, ezeket a vámpírokat a
modern éjszakák során majdnem a kipusztulásig vadászták politikai
ellenfeleik és azok szellemei, kikre egykoron vadásztak. Csak kevés
ilyen szörny kóborol a sötétségben, de szerencsére számuk nagyon
kicsi. A Nagarják sose ismertették részletekbe menően az
eredetüket, de egy kevés tanult vértestvér gyanítja, hogy a
Közel-Keleti halálkultuszból nőtték ki magukat. Rejtett
kapcsolatokról más varázslókkal is suttognak, ha a Nagraja vérvonal
a beszélgetés témája. Ezekre a vámpírokra vonatkozó rémhírek és
tények majdnem elválaszthatatlanok. A Nagaraják túl kevesen vannak
ahhoz, hogy közvetlenül megkérdezzék őket, és sose álltak más
vértestvérek rendelkezésére. Egyesek azon csodálkoznak, hogy
Káiniták egyáltalán vagy inkább félresikerült kísérlet eredményei,
melynek a célja a Tremerek eredményeinek megismétlése volt.
Egykoron egy szekta tagjai voltak mely, Fekete Kéznek hívta
magát (de egyértelműen a Szabbattól különböző), a Nagarajáknak
kevés kihatásuk van a modern éjszakákra. Sötét titkok nagyszerű
gyűjtői, mindenestre a halál mágiáját azonos, ha nem magasabb
szinten űzik, mint a Giovanni klán tagjai. Mint minden
nekromantáról, a Nagarajákról is bizonytalan kapcsolatot tételeznek
fel a velenceikkel, de nem létezik semmi ami igazolná ezt,
leszámítva a tudásukat a halálról.
- 14 -
-
Félrevezető lenne azt mondani, hogy a Nagaraja vérvonal
aranykorának vége, mivel sose volt olyan időszaka, amit
”aranykornak” lehetne nevezni, de mindenesetre a vérvonal sokat
veszített. Megmaradt tagjai ellenszenves, magányos élőhalottak és
sokukat kísértik azok a szellemek, melyeket egykor irányítottak. A
Nagarják ”étkezési” szokásai szintén arra késztetik őket, hogy
távol tartsák magukat más vértestvérektől, melyeket az étkezés
bármely fajtája taszít, nem kevésbé halott emberi hús
lefogyasztása. Mégis, egy pár tucat Nagaraja kitart, a halál
mágiájának szentségtelen titkait kutatva és a vámpírtársadalom
határán lapulva. Gúnynév: Húsevők Megjelenés: A legtöbb Nagaraja
feltűnésmentesen öltözködik, mivel kellemtelen gyengéjük már
elegendő figyelmet kelt fel. Azt viselik, amit a legtöbb ember
körülöttük. Külsőleg sok Nagaraja Észak Afrikai, Ázsiai vagy
Közel-Keleti származásnak tűnik. A sötét bőrszínű származásnak
köszönhetően, vámpírként ezeknek az egyedeknek gyakran van
egészségtelen, hamuszín bőre. Nem úgy, mint más vámpíroknak, a
Nagarajáknak nincsenek hagyományos, visszahúzható agyaraik, inkább
egy határozatlanul hegyes fogakkal teli szájuk van. A legtöbb
Nagaraja áldozati tőröket, pengéket vagy más vágóeszközöket
hordanak magukkal, melyeket a létüket biztosító hús kivágására
használnak. Egyes hírek a Salubri klánhoz hasonló harmadik szemmel
ruházzák fel őket, de ezen állítások egyikét sem bizonyították.
Menedék: Ha megengedhetik maguknak az állandó menedék
létrehozásának luxusát, a Nagaraják általában kényelmes lakóhelyek
létrehozását részesítik előnyben, melyekben laborok és különféle
”raktárak” tárolóedényeik számára, kaphatnak helyet. Háttér: A
Nagaraják száma olyan kicsi, hogy nem lehet általánosítani a
háttereiket, legjobb esetben is csak spekulálni lehet. Némelyikük
pap vagy kultista volt halandó életében, és kevesen voltak 40 évnél
fiatalabbak Ölelésük időpontjában. A legtöbbjük jómódúnak tűnik,
hogy jobban rejtsék különcködéseiket. Karakteralkotás: A
Nagarajáknak általában magányos vagy önző koncepciójuk és
természetük van, bár a viselkedésük gyakorlatilag bármilyen lehet.
A mentális tulajdonságok általában elsődlegesek, csakúgy, mint az
ismeretek. A leggyakoribb hátterek a kapcsolatok, anyagi háttér és
csatlós, habár egy kevés hibbant mentor néha ifjakat Ölel. Kevés
Nagaraja bajlódik Emberségük fenntartásával, helyette a Halál és
Lélek Ösvény vagy a Csontösvény variációját választják, hogy
kordában tartsák a Bestiát. Diszciplínák: Jelenés, Uralom,
Nekromancia Gyengék: A Nagarajáknak nyers húsra van szüksége a vér
mellett a túléléshez. Habár ezek a vámpírok eltengődhetnek csak
véren is, a testük sorvadni fog, ha nem kap emberi húst – minden
estéért, amikor a Nagaraja nem fogyaszt húst, veszít egy kumulatív
kockát minden fizikai kockatartalékból. Egy pontnyi hús
elfogyasztása visszaállít egy kockát, amíg a vámpír újra erőre nem
kap. Az emberi test 10 ”hús pontot” ér, melyek ugyanúgy működnek,
mint a vérpontok. Az egy pontnyi húst fogyasztó Nagaraja
vértartaléka egy ponttal nő. Nem úgy, mint a vérpontoknál, az
áldozat egy pontnyi húsának elfogyasztása egy szint halálos sebzést
okoz az áldozatnak, amire nem lehet sebtűrést dobni. A húsnak, amit
a Nagaraja fogyaszt viszonylag frissnek, bár nem szükségszerűen
”élőnek” kell lennie. Egyes Nagaraják állítólag elraktároztak
rituálisan tartósított testeket, melyeket a menedékükben rejtettek
el, és megjelentek rémhírek ”vértestvér-evőkről” is. Ez a gyenge
nem engedi meg a Nagarajának, hogy más ételeket és folyadékokat
fogyasszon. Szervezettség: Egy katasztrofális kimenetű háború az
Alvilág uraival elpusztította a szektát melyhez tartoztak, a
Nagaraják a halottak földjén gyűltek össze. Mióta erőszakkal űzték
el őket ebből a birodalomból, a kevés megmaradt Nagaraja elindult a
saját útján, elhagyva a minimális szervezettségüket. A Nagaraják
egyik kabalájáról az a hír járja, hogy a Koreai Kathájok védelmét
keresték, de ez a kis csoportról azt gyanítják, hogy egy egyedi
eset. Végtére a Nagaraják túl kevesen vannak ahhoz, hogy a vérvonal
kiterjedt szervezettel rendelkezzen – ehelyett elszigetelt, bizarr
magányos alakok melyek mindenhol előfordulnak. Még a magukhoz
hasonlókkal is ritkán találkoznak, csak amikor értékes titkokat
vesznek meg bárkitől, beleértve másokat a klánjukból. Idézet:
“Láttam a poklot – és a mélyében rendeztem be a menedékem. Távozz,
mielőtt téged is odaküldelek”.
- 15 -
-
Ozírisz Gyermekei
Míg sok Káinita hallott már ezekről a furcsa vámpírokról,
kevesen hisznek a létezésükben, és azok, kik hisznek benne, úgy
tartják, hogy tagjait már régen elpusztították. Valójában még
mindig léteznek, rejtőzködve és mély titkok közepette, és tagjai
Szet követőinek örökös ellenségei.
Sok-sok évvel ezelőtt, a Nílus mentén két Vértestvér, Suketh
(későbbi nevén Seth) és Ozírisz hadban állt. Egymás ellen küldték
Gyermekeiket, erőszakosan álltak a másik erkölcsi nézeteivel
szemben. Míg Szet követői a világon létező legsötétebb dolgokat
képviselték, addig Ozírisz gyermekei az emberi értékek
visszatérésén fáradoztak, az érzékeny Emberség megőrzésén. Szet
végül is vereséget szenvedett, de előtte követőinek sikerült a
legtöbb Gyermeket elpusztítaniuk. Ozírisz egykor az egyiptomi udvar
filozófusa volt. Egy nagyhatalmú arisztokrata Ölelte magához, aki a
társaságára vágyott, hogy csatlakozzon az Éjszaka örömeihez (és
hogy új szövetségese erőit az elhatalmasodó Dzsihádban használja
ki). Ozírisz új képességei lenyűgözték Atyját, és a mélyében lakozó
Fenevad üvöltése megrázta lelkét. Ozírisz ősi meditációs
módszerekhez folyamodott, hogy legyőzze szörnyű vágyait, melyeket
új teste okozott tudatának. Nagy akaratereje, mágikus ismeretei és
misztikus megvilágosodása segítségével hihetetlen uralmat tudott
gyakorolni hanyatló Erényei fölött. De ennek az ára egy nemléten át
tartó fegyelem és önmegtartóztatás volt.
Módszere abban tért el a Golcondát kereső Vértestvérekétől, hogy
nem részesült abból az örömből, ami ezt a misztikus léthez való
tartozást jelentette. Nem volt állandó, hanem a szigorú fegyelemtől
és a dogmatikus viselkedési szabályoktól függött. De ha
szorgalmasan gyakorolták, a Vámpír megóvhatta Emberségét a
csökkenéstől és új erőket meríthetett belőle.
Ozírisz a Vértestvérek közé ment és hirdette új tanait, és páran
csatlakoztak hozzá, hogy megtalálják a Fenevad uralásának módját,
mely benne már természetessé vált. Módszerét a hirdetett tudatosság
elérésekor az újjászületés nagyszerű élménye jellemezte. Ilyen
értelemben Ozírisz Gyermekei erősödtek. Ugyanígy nőtt az irántuk
érzett gyűlölet Szet követői között.
A harcok legelhíresültebb eseménye során Szet önkezével
szakította szét Ozírisz testét, és darabjait a világ sarkaiba
rejtette. Ízisz, Ozírisz első követője, felkereste az elrejtett
testrészeket, elkeseredetten remélve, hogy visszahozhatja mesterét,
de félve attól, hogy még egy Vértestvér sem élhet túl egy ilyen
szörnyű pusztítást. Hosszú kínlódás után végül összerakta mestere
testét. Minden Gyermeke saját vérét adta, hogy újra
föléleszthessék. Amint roncsolt vénái felszívták a vért, a hús
meggyógyult, és egésszé állt össze. Ozírisz kinyitotta szemeit és
felkelt. Gyermekei örömkiáltásban törtek ki. Akaratereje
segítségével még a Végső Halál állapotában is megőrizte öntudatát
és visszatért a Halálból.
Megcsonkításának volt egy következménye: vére az újjászületés
után megváltozott, elvesztette nemző erejét. Még mindig meg tudta
gyógyítani sebeit, de nem tudott Gyermeket teremteni, sem
halandókat ghoullá változtatni. Azóta Ozírisz Gyermekei közül senki
sem teremtett Gyermeket. Soraikat a többi klánban csalódott
Vértestvérek gyarapítják.
Szet követői hiszik, hogy az összes Gyermeket elpusztították a
Földön, de ezt csak a Gyermekek nagyon titokzatos módszerei miatt
hiszik, akik szövetségeseik és megbízottjaik segítségével intézik
ügyeiket. Szélsőségesen aszketikus életmódjuk miatt nem
vállalhatják a kockázatot, hogy a Vértestvérek sötét, szennyes
világa megfertőzze őket. Rejtett menedékeiket csak új tagok
toborzása érdekében hagyják el, de a jelentkezők kevesen vannak.
Csak azok részesülhetnek a meghívásban, akik már korábban is
kutattak a misztikus igazságok után. Érdekek: Fő céljuk megtartani
Emberségüket és Erényeiket. Ehhez időigényes meditációs rituálékat
gyakorolnak, és szigorú viselkedési szabályok szerint élnek.
Nagyban segíti őket egy Templom sérthetetlensége, mert sokan
közülük úgy érzik, ha nem tudnak a megszokott egyszerű körülmények
között meditálni, hamar visszafejlődnek Erényeik. A Gyermekek
gyűlölik Szet követőit, és az újonctoborzáson kívüli egyetlen
kapcsolatuk a Vértestvérekkel a Szettiták elleni küzdelemben merül
ki. Az Amerikában dúló drogháború kitűnő álca volt a Követőkkel
való leszámolásra. Ritka alkalmakkor a Gyermekek a Szabbat tervei
ellen is harcolnak, mert szerintük a Szabbat csak a Szettitákban
lakozó végtelen gonoszság kicsinyes megjelenése. Megjelenés:
Fizikai jellemzőik nagyon változatosak, hiszen mindegyik klánból
csatlakozhatnak hozzájuk, a Nosferatukat is beleértve. Általában
tiszta, fehér köpenybe burkolóznak, melyeket néha misztikus
szimbólumokkal és mandalákkal díszítenek. Sosem viselnek olyan
tárgyakat, melyek eltéríthetik őket mindennél fontosabb
diszciplínájuktól, mint például a feszes pólók és a drága ruházat.
Mindannyiuk, még a nők is kopaszra borotválják magukat. Menedék: A
nagyon elszigetelt helyeket kedvelik, mint például a hegytetők vagy
az ősi romok, melyek misztikus kisugárzása jellemző rájuk.
Templomnak nevezett kommunákban élnek, melyek szükségesek Bardo
diszciplínájuk gyakorlásához. Templomaikat leginkább egyiptomi
szimbólumokkal díszítik, de akadnak köztük keleti eredetűek is,
hiszen a Gyermekek misztériuma az évek során, ahogy Bardo
diszciplínájukat megmutatták a külvilágnak, egyre eklektikusabb
lett. A klán Főtemploma Nepál egy hófödte csúcsán található, a
külvilág számára szinte teljesen elzárva. Az Első Templom valahol
Egyiptom homokja alatt fekszik, elhagyatva, ahogy Szet követői
elpusztították. Háttér: Minden tagjuk más klán tagja vagy
Senkiházi. Ilyenformán pár Újszülött is található soraikban, de
hasonlóképpen csak pár Öreg csatlakozik hozzájuk, hiszen Emberségük
általában túl alacsony, hogy követni tudják a Gyermekek
életvitelét. A meghíváshoz legalább nyolcas értékű Emberség
szükséges.
- 16 -
-
Klán diszciplínák: Bármilyen lehet, amit a Vértestvér
csatlakozása előtt elsajátított, de mindegyiküknek meg kell
tanulniuk a Bardo diszciplínát. Szervezet: A Gyermekek az elszórt
és elszigetelt Templomokban gyűlnek össze. Mindegyik Templomot a
nagymester irányítja, aki a Halhatatlan Király címet viseli. Társa
a királynő, akit néha Isis Leányának szólítanak. A nagymester saját
aszketikus életvitelével mutat példáját a többiek számára.
Máskülönben a hierarchia alapja a tisztelet, mely a diszciplínában
való jártasság elmélyítésével vívható ki. Státusz: A státuszt
Ozírisz Gyermekei közt az határozza meg, hogy a kérdéses Gyermek
gyámsága alatt hány Vértestvér nyerte vissza lelki egyensúlyát. Ez
a gyámság csak nagyon ritkán kierőszakolt. Ez inkább csak a példák
alapján történő tanulás. Ezért az a Vértestvér rendelkezik a
legmagasabb státusszal, amelyik a legegyszerűbb életet éli.
Általános archetípus: Látnok, Bűnbánó és Maximalista. Pár, a
Gyermekek közt eltöltött év és a vámpír Természete és Viselkedése
azonos lesz. Többé nem rejtik el önnön valójukat. Idézet: “Mi
vagyunk azok, akik megtagadták a Fenevad hívását. Többé nem tör fel
bennünk, mert egyszerűen kizártuk. Az Út Fényében újjászülettünk,
abban a fényben, melyet fajtánk egyedüliként még elvisel. Az
Emberség Igaz Fényében. Átkozottak vagyunk, de akarattal é