Tartalomjegyzék - TDKa bio-pszicho-szociális modell és a holisztikus felfogás. A biomedikális megközelítés egy úgymond negatív irányzat, ami szerint az egészség nem más,

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ............................................................................................................................ 2 1.1. A kutatás célkitűzései .................................................................................................. 4 1.2. Hipotézisek .................................................................................................................. 4

2. Szakirodalmi áttekintés ...................................................................................................... 5 2.1. Egészségszemlélet-változások ..................................................................................... 5 2.2. Mi az egészség? ........................................................................................................... 6 2.3. Koherencia érzet .......................................................................................................... 8 2.4. Fogalmak ..................................................................................................................... 9

2.4.1. Egészség-magatartás ........................................................................................... 9 2.4.2. Egészségmegőrzés ................................................................................................ 9 2.4.3. Egészség tudatosság ............................................................................................. 9 2.4.4. Egészségi állapot ................................................................................................ 10 2.4.5. Az életmód .......................................................................................................... 11

2.5. Az életmód és a kultúra összefüggései ...................................................................... 12 2.6. A magyar felnőtt lakosság egészségi állapota ........................................................... 13

2.6.1. Egészség önértékelése, vélt egészség ................................................................. 13 2.6.2. Testsúly ............................................................................................................... 15 2.6.3. Testmozgás ......................................................................................................... 16 2.6.4. Dohányzás .......................................................................................................... 16

2.7. Az egészségnevelés ................................................................................................... 18 2.8. Egészségfejlesztés ..................................................................................................... 19 2.9. Népegészségügyi program ........................................................................................ 20

3. Anyag és módszer ............................................................................................................. 22 4. Eredmények ismertetése, megbeszélése ........................................................................... 24

4.1. Egészségkárosító magatartások ................................................................................. 24 4.1.1. Dohányzás .......................................................................................................... 24 4.1.2. Alkoholfogyasztás .............................................................................................. 26

4.2. Táplálkozás ................................................................................................................ 29 4.3. Testmozgás ................................................................................................................ 34 4.4. Egészségtudatosság, egészséggel kapcsolatos ismeretek .......................................... 38

5. Összegzés: ........................................................................................................................ 49 Irodalomjegyzék: .................................................................................................................. 51

1

1. Bevezetés

Régóta hallhatjuk a különböző tanulmányokban, nyilatkozatokban, hogy a magyar

emberek egészségi állapota mennyivel rosszabb, mint a legtöbb EU- ország

lakosságáé. A különbség jelentős része a statisztikákban is tükröződik, de főképp a

hozzáállásban és az életfelfogásban érzékelhető. A problémák súlyosbodnak, ezért

ma már egyéni és társadalmi szinten egyaránt foglalkoznunk kell az egészséggel.

Az egészséges, aktív életmód tekintetében a legfőbb szerep a minket körülvevő

szocializációs színtereknek tulajdonítható, mint család, barátok, munkahely (Pál–

Császár–Huszár–Bognár, Fiatal felnőttek testkultúrája). Az egészség érték, amit

megfelelő módon, megfelelő eszközökkel kell beépítenünk tudatunkba és

mindennapjainkba.

Hazánkban számos tanulmány foglalkozott az iskoláskorú gyermekek fizikai

aktivitásával, táplálkozásával, életmódjával, ami ebben az esetben azért lényeges,

mert azok a fiatal felnőttek, akikben tizenévesen kialakult az egészséggel

kapcsolatos értékrendszer, később is aktívabb, egészségesebb életet folytat. Ha

gyermekkorban ezen képességeket elsajátítjuk, felnőtt korunkban is könnyebben

szánunk rá időt, energiát és pénzt. A magyar fiatal felnőtteket nézve viszont kevés

tanulmány született életmódjuk, egészségük szubjektív értékelése tekintetében.

A magyar felnőtt népesség - európai összehasonlításban is - magas halálozását

döntően meghatározó szív-érrendszeri és daganatos betegségek hátterében is

elsősorban életmódbeli tényezők és az egészségtudatos magatartásforma hiánya áll.

A táplálkozási szokások megváltozásával és a fizikai aktivitás csökkenésével

párhuzamosan növekszik az elhízás és a felnőtt (II. típusú) cukorbetegség, s

mindkettő egyre gyakrabban észlelhető már gyermek és serdülő, valamint

ifjúkorban is. A két legfontosabb népbetegség mögött azonos kockázati tényezők

állnak: úgymint az elhízás, a fizikai aktivitás hiánya, a dohányzás és

alkoholfogyasztás .(Aszmann, A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás

kialakításában; Szekszárdi, 2001.)

2

A magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók rendkívül rossz egészségi és fizikai

állapotára híva fel a figyelmet a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

(MEFS). 2009-es felméréseik szerint a 18-25 éves korosztály 6-8%-a sportol

rendszeresen és 18%-uk érintett olyan krónikus betegségekben, mint a magas

vérnyomás, a diabétesz vagy az egyéb keringési problémák. Ezek az adatok

tükrözik, hogy mennyire rossz a magyar fiatal felnőttek egészségi állapota. Ez az

az időszak talán, amelyben az ember leginkább megalapozza a későbbi

életminőségét.

Leendő védőnőként úgy gondolom, hogy a legfontosabb érték az egészség, aminek

megőrzése érdekében a károsodások megelőzése, illetve kiszűrése a legésszerűbb.

A megelőzésnek két pillére van. A primer (elsődleges) prevenció az életmód

egészséges irányban történő befolyásolását és a környezeti, társadalmi rizikó

tényezők kiküszöbölését célozza. A szekunder (másodlagos) prevenció, amely a

biológiai kockázati tényezők (pl. magas vérnyomás,kóros vércukor és koleszterin

szint, túlsúly, elhízás) felderítésére irányul, és a veszélyeztetett személyek számára

célzott megelőzési és gyógyítási lehetőségeket kínál.(Aszmann, A testnevelés

szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában)

Az egészségmagatartás a leghatékonyabban abban a környezetben, közegben

befolyásolható, változtatható, amelyben az emberek az életüket élik, azaz a

mindennapi élet színterein, ezért választottuk kutatásunk színtereként a Miskolci

Egyetemet. A dolgozat alapjául szolgáló kutatás résztvevői a Miskolci Egyetem

hallgatói. Életmódjuk vizsgálatával szeretnénk képet kapni egészség-

értékrendszerükről, életmódjukról a különböző karok hallgatóinak

egészségtudatával kapcsolatos eltérésekről. A dolgozat alapproblémája a hiányos

egészségtudatból fakadó, vagy az egészségtudat megléte ellenére fennálló helytelen

életvitel, egészségmagatartás. A probléma kulcsa lehet egy olyan egészségfejlesztési

módszer kidolgozása, ami az eddigiektől eltérően, más aspektusból közelítve teszi

képessé a fiatalokat saját egészséges és egészségtudatos életmódjuk, életstílusuk

kialakítására.

Fontos, hogy a fiatalok úgy és olyan életszemléletet alakíthassanak ki, hogy leendő

szülőkként színvonalas magánéleti kultúrát teremthessenek maguknak és

családjuknak.

3

1.1. A kutatás célkitűzései

A kutatás során célul tűztük ki vizsgálni:a Miskolci Egyetem három karának elsős-

és végzős hallgatóinak életmódját (egészségi állapot szubjektív értékelése, káros

szenvedélyek, táplálkozás, testmozgás). Ezen belül is az egészségfejlesztés-oktatás

hatásait az egészségügyi hallgatók egészségmagatartásának alakulására; az egészség

szubjektív értékelése és a káros szenvedélyek közötti kapcsolatot, valamint az

egészség szempontjából hatékony testmozgás meglétét, különös tekintettel a

karonkénti- és évfolyamonkénti megoszlásra.

1.2. Hipotézisek

Feltételezzük, hogy a vizsgált kar elsőéves- és végzős hallgatói között pozitív

irányú egészségtudatbeli eltérés várható; a végzős hallgatók között kevesebb a káros

szenvedéllyel élők száma, mint az első évfolyamokon; az Egészségügyi Kar

végzőseinek eredménye tudatosabb egészségmagatartást mutat mint a másik két

karon, illetve több, egészség szempontjából hatékony testmozgást végeznek, mint a

másik két kar hallgatói.

4

2. Szakirodalmi áttekintés

2.1. Egészségszemlélet-változások

Az egészség egy képlékeny fogalom. Századokról-századokra változik, ugyanakkor

meghatározza életünk minden területét, életminőségünket, munkavégzésünk

minőségét, társas kapcsolatainkat. Az idők során nagy változások történtek az

egészségszemlélet megítélése területén, ilyenek a biomedikális szemlélet modelljei,

a bio-pszicho-szociális modell és a holisztikus felfogás. A biomedikális

megközelítés egy úgymond negatív irányzat, ami szerint az egészség nem más, mint

a betegségérzet hiánya. A biológiai zavarokat helyezi előtérbe, az egyént körülvevő

szociális tényezőket háttérbe szorítja. A bio-pszicho-szociális modell jelentette azt

az újítást, aminek révén az egészségszemlélet, mint fogalom, a köztudatba került.

Ez egy olyan szemlélet, amely a szociológia, pszichológia, epidemiológia,

politológia területeire is támaszkodik, így elméleti és gyakorlati síkon is

alkalmazhatóvá vált. Mindezt tovább fejlesztve az 1986-os Ottawai Charta-nak

köszönhetően létrejött az egészség társadalmi modellje, ami kibővítve, az

egészséggel kapcsolatban álló tudományok, területek számát, megalkotta a

holisztikus szemléletet. Ez a három fő irányzat és sok másféle felfogás egymásra

épülése, összeolvadása alapozta meg és alakította ki mai egészségfelfogásunkat. Az

ENSZ definíciója szerint „az egészség megőrzése olyan fogalom, amely az

egészséget elősegítő életmód és az ezt ösztönző társadalmi, gazdasági, környezeti és

személyes tényezők támogatását öleli fel”. Vagyis az egészséget szolgáló

magatartásnak két alapvető formája van:az egyéni(tanácsadás, nevelés, klinikai

beavatkozás) és a közösségi(egészséggazdasági, társadalmi, kulturális, természeti és

technikai feltételek javítása). (Kis, A modern egészségszemlélet alakulása)

5

2.2. Mi az egészség?

Nem egyszerű meghatározni, hogy mitől lesz „egész” az ember. Az Egészségügyi

Világszervezet(EVSZ) meghatározása szerint „az egészség a teljes fizikai, mentális

és társas jólét állapota és nem csupán a betegség, vagy fogyatékosság hiánya.”

Ha végiggondoljuk a definíciót, akkor rájövünk, hogy ismeretségi körünkből egy

ember sincs, akire igaz lenne. Mit értünk „teljes fizikai jólét” alatt? A szemüvegesek

eszerint nem egészségesek?Ki tekinthető mentális jólét állapotában lévőnek?A

tökéletes társas jólét pedig még nehezebben értékelhető.

Egyesek úgy vélik, hogy az egészség testi vonatkozása mellett létezik egy bizonyos

„életerő”, ami a mindennapi nehézségekkel való megbírkózást segíti. Ezek szerint

az orvosi segítségre nem szoruló, de valami miatt elkeseredett ember nem

egészséges? Láthatjuk, hogy nem egyszerűen meghatározható definíció.(Szabó,

2002.)

David Seedhouse filozófus egészség-meghatározása szerint:” az egészség optimális

állapota egyenlő azon feltételek összességével, amelyek megléte esetén az egyén

kibontakoztathatja a számára adott lehetőségek összességét.”(Barabás, 2006.)Az

egészség fogalmának ezen fajtája is újabb és újabb kérdéseket vethet föl bennünk,

de talán nincs is mindenki számára megfelelő megfogalmazás. Egy más

szemszögből, dimenzióból elindulva, talán sikerül megértenünk.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-os egészségdefiníciója, az egészség

pozitív szempontjait fogalmazta meg, miszerint többdimenziós és több jelenség által

meghatározott jelenség, ahol hangsúlyt kap a szubjektivitás is. Eszerint az

egészséges lét kapcsolatban áll azzal, ahogy azt az egyén megtapasztalja.

Az egészségnek és az egészséges létnek vannak bizonyos indikátorai és

meghatározói melyek az egészséges lét egyes dimenzióiban találhatók. (1., 2.

táblázat) (Benkő, 2009.)

6

Az egészség indikátorai

Dimenziók IndikátorokFizikai Az egészség leírható biológiai-, sejtszintű-, szerv-szintű

jellemzők segítségével.

Pszichológiai

Becker és Minsel egészségfogalma a belső egészségre utal, amit hét jellemzővel írnak le:1.A személy pozitív érzelmi állapota vagy jólléte.2.Magas fizikai és pszichológiai energia(pl. kíváncsiság, vitalitás)3.Hatókör(pl. Magabiztosság, kifejezőképesség)4.Optimális hatékonyság és teljesítmény szint(pl. kreativitás, realitás)5.A háttérbe húzódás képessége6.Autonómia vagy önellátás7.Magas önbizalom/önbecsülés

TársadalmiAz egyén sértetlen szociális hálójának megléte, a társadalmi környezetben nyújtott teljesítménye.(pl. Érzelmi támogatás, valahová tartozás érzése)

ÖkológiaiTiszta víz, biztonságos életkörülmények és munkahely, feltöltődésre alkalmas helyek, higiénikus hulladéklerakás, stb.

Spirituális Koherencia érzet(lásd később) 1.táblázat

Az egészség meghatározói

Dimenziók MeghatározókFizikai Jó alkati(veleszületett) és szerzett(tanult) jellemzők.

Pszichológiai

Személyiségbeli tulajdonságok(pl. Megbízhatóság, öntudatosság, életvezetési készségek, érzelmi stabilitás, problémamegoldó-készség. Ehhez előfeltételek az egészséggel kapcsolatos tudás és az egészséges magatartás.

TársadalmiSzeretet, megbecsülés, társas támogatás, kielégítő munka, igényeket kielégítő képzési lehetőségek, egyénhez méltó körülmények, stb.

Ökológiai Állat- és növényvédelem, környezetbarát technikák alkalmazása, vegyi biztonság, stb.

2. táblázat

7

2.3. Koherencia érzet

Benkő Zsuzsanna az alábbiak szerint határozza meg a koherencia érzet fogalmát:

„Ez egy általános irányultság, amely meghatározza, hogy az egyén milyen

mértékben rendelkezik azzal a dinamikus élménnyel, hogy az őt körülvevő és a

benne lakozó világ kiszámítható és nagy annak a valószínűsége, hogy a dolgok jól

fognak alakulni.”

A koherencia érzet az egészség egyik fontos meghatározója, ami a betegséggel

szembeni védelem és az egészségmegőrzés elősegítésével kapcsolatos fogalom, ami

Aaron Antonovsky nevéhez fűződik. Három fő jellemzőből áll:

Mitől marad valaki egészséges?

1. A világ megérthetőségének élménye

2. Kezelhetőség élménye: megfelelő erőforrások állnak rendelkezésre

3. Az értelemteliség élménye: az események kihívást tartalmaznak, ugyanakkor

megéri az erőkifejtést

A koherencia érzet egy magasabb szinten működő elvnek mondható, aminek

irányító funkciója van. Hasonlít bizonyos egészségmegőrzéssel kapcsolatos

fogalmakhoz, mint például az „én-hatékonyság”, a „belső meggyőződések”. Az

egészség-kutatásokban ezek testesítik meg a saluto-genetikus szemléletet, ami a

betegségek megjelenését próbálja megmagyarázni.

Egy „Az egészségfejlesztés szemlélete és eszközei” címen kiadott cikk a

következőképpen fogalmazza meg a koherencia érzet hatását az egészségi állapotra:

„Direkt hatást gyakorolhat bizonyos szervekre, szervrendszerekre, például az

immunrendszerre, hormonrendszerre. Mobilizálja a létező erőforrásokat, így

közvetlen szerepet játszik a feszültség enyhítésében és indirekt módon hatást

gyakorol azokra az élettani funkciókra, amelyek a stressz kezelés kísérő jelenségei.

Azok az emberek, akik kifejezett koherenciaérzettel jellemezhetők, általában olyan

helyzetekbe kerülnek, ahol módjukban áll döntéseket hozni.”(Benkő, 2009.)

8

2.4. Fogalmak

2.4.1. Egészség-magatartás

Azon viselkedési elemeknek, attitűdöknek az összessége, amelyek az egyén

egészségének megóvásában, megromlásában vagy visszaállításában szerepet

játszanak, függetlenül attól, hogy ezek a viselkedési elemek tudatosan az egészségre

irányulnak-e. Tanult magatartási reakciókból áll, mind a káros szenvedélyek

átvétele, mind az egészségtudatos viselkedés tanult magatartási minta.

5 fő tényezőben nyilvánul meg (orvosi szociológia szerint):

1. Csoport, egyén attitűdje, életstílusa a rizikófaktorokkal szemben

2. Betegségekre utaló tünetek észlelése és értékelése

3. Orvoshoz fordulás, betegszerep felvétel betegség esetén

4. Együttműködés az orvossal a gyógyítás és rehabilitáció folyamán

5. Egészségügyi ismeretszint

(Ridegné, Egészségpedagógia; Barabás, 2006.)

2.4.2. Egészségmegőrzés

Az egészséges egyének számára a megfelelő lehetőségeket hozza létre az

„egészségi jólét” állapotának megtartására.

Ha csökkentjük a környezet káros hatásait, növeljük a szervezet

alkalmazkodóképességét és minél magasabb szintű egészség-kulturáltsággal

rendelkezünk, annál hatékonyabban valósul meg az egészségmegőrzés. (Ridegné,

2009.)

2.4.3. Egészség tudatosság

Magába foglalja a belső kontroll képességét, az aktív és pozitív hozzáállást az

egészséghez, és az egészségkockázatok helyes értékelését. Alapját az egészséggel

kapcsolatos ismeretek adják. Lényeges eleme az egészség értékként való

elfogadása. Fejlesztését a szocializáció korai szakaszában kell elkezdeni. (Barabás,

2006.)

9

2.4.4. Egészségi állapot

Azoknak a külső és belső viszonyoknak az összessége, melyek között a személy

létezik, s amelyek hosszabb, rövidebb ideig jellemzik.”

(Ridegné, Az egészségfejlesztés szemlélete és eszközei)

A fejlődő országok modern társadalmában a betegségokozó tényezők között az

életmóddal és a magatartással összefüggő faktorok szerepelnek az első helyen. Az

egyén egészségi állapotát különböző tényezők befolyásolják, ilyenek a környezeti

faktorok, az egészségügyi ellátással összefüggő faktorok, az életmódbeli faktorok és

a genetikai- biológiai faktorok. (1. diagramm) (Forrás:WHO)

Egészségi állapotot meghatározó tényezők

1. diagramm

A vezető halálok Magyarországon a szív-érrendszeri megbetegedések. Ennek

hátterében is 43%-ban az életmód áll, mint befolyásoló tényező, vagy mint rizikó

tényező?! Az életmódunk megváltoztatása, egészségtudatunk növelése érdekében

meg kell ismernünk az életmód pszichológiai és szociológiai jellegzetességeit,

valamint az életstílus összetettségét.

10

2.4.5. Az életmód

Az életmód definíciójának meghatározása több szempontból is megtörténhet.

Az életmód nemcsak a szükségletek kielégítését jelenti, hanem az egyén

önidentitásának megjelenési formáját is. Az egészséges életmóddal kapcsolatos

döntés egyre inkább a belső irányításra korlátozódik. Olyan teljesítménnyé válik,

amit az egyén önmaga ér el.(Benkő, 2009.)

Szociológiai szempontból az életmódnak két alapvető tulajdonsága emelhető ki:

1. választás

2. esély

„E szerint az életmód olyan magatartások, tevékenységek összessége, amelyeket az

adott körülmények között viszonylag szabadon választunk meg .”Ez azt jelenti,

hogy az egyén saját maga hozza meg döntéseit az egészséggel kapcsolatos

magatartását illetően. Két meghatározó tényező viszont erősen behatárolhatja, ilyen

az egyén körülményei(pl. Kultúra, a társadalomban elfoglalt helyéből fakadó

előnyök, illetve hátrányok) és a személyisége (pl. Stresszkezelési képesség). Erre a

kettősségre mutat rá a következő meghatározás, miszerint: „az életstílusban

megnyilvánuló életmódbeli elemek egyszerre tükrözik személyes identitásunkat,

csoportbeli hovatartozásunkat és társadalmi helyzetünket.”(Barabás, 2006.)

„Az életvitel, az életmód lényegesen befolyásolja mind a fizikai, mind pedig a lelki

egészségi állapotot. A 2003-ban végzett országos lakossági egészségfelmérés azt

mutatja, hogy Magyarországon a nők 29, a férfiak 38 százaléka túlsúlyos,

elhízottnak pedig a lakosság egyötöde tekinthető. A felnőtt népesség harminc

százaléka napi rendszerességgel dohányzik, közöttük különösen sok a férfi és az

ötven éven aluli.”(KSH, 2004.)

11

2.5. Az életmód és a kultúra összefüggései

A kultúra szociális közvetítés révén átadott anyagi és szellemi javak, amik

meghatározzák viselkedésünket, magatartásunkat, értékrendünket. Az adott kultúra

normái diktálják például a táplálkozási szokásokat. Vannak olyan kultúrák, ahol

tilos a húsfogyasztás, vagy bizonyos húsok fogyasztása,vagy ahol szigorúan

szabályzott étkezési szokások vannak. Ezekben a közösségekben sokkal

kedvezőbbek a megbetegedési statisztikák és a depresszió előfordulása az

átlagnépességhez viszonyítva. A kultúra befolyásolja azt is, hogy egy adott

társadalom hogy viszonyul az egészségkárosító magatartásformákhoz. A kultúra

határozza meg azt is, hogy mennyire tartjuk fontosnak egészségünket, a

szűrővizsgálatokat és környezetünk védelmét.(Barabás, 2006.)

„A kultúrának azt a részét, amely az egészségünkkel összefüggő

magatartásformákat szabályozza, egészségkultúrának nevezzük.” (Barabás, 2006.)

12

2.6. A magyar felnőtt lakosság egészségi állapota

Az egészségi állapottal kapcsolatos információk egy része kizárólag kérdőíves

egészségfelmérés segítségével szerezhető meg. A válaszok szubjektivitása miatt ez a

módszer sem tükrözheti a vizsgált közösség valódi egészségi állapotát.

Az életmód vizsgálatában használatos kérdéscsoportok a táplálkozásra, a

testmozgásra, káros szenvedélyekre és az egészség szubjektív értékelésére

irányulnak. Néhány statisztikai adat segítségével képet kaphatunk a magyar felnőtt

lakosság egészségi állapotáról.

2.6.1. Egészség önértékelése, vélt egészség

„A vélt egészség az egyén önértékelésén alapul, vagyis azon, hogy milyen a

véleményük a saját egészségi állapotukról. Nem függ össze szorosan a tényleges,

orvosilag igazolt diagnózissal, megítélését befolyásolja az egyén társadalmi,

gazdasági, kulturális helyzete (p. iskolai végzettsége, foglakozása, jövedelme,

lakóhelye, stb.), mégis a nemzetközi gyakorlatban elfogadott és rendszeresen

alkalmazott eszköze a lakosság egészségi állapotára vonatkozó

vizsgálatoknak.”(KSH, 2010.)

A KSH 2009-es felmérései szerint, a felnőtt magyar lakosság túlnyomó része

elégedett, az egészségi állapotával, legalábbis megfelelőnek tartja azt. A nők és

férfiak körében is meghaladja az 50%-ot azoknak az aránya, akik jónak, vagy

nagyon jónak értékeli egészségüket. Rossz, vagy nagyon rossz egészségről, a nők

17, a férfiak közel 12%-a számolt be. Az életkor növekedésével általában romlik az

egészségi állapot. A fiatalabb válaszadók (15-35 év közöttiek) 87%-a érzi magát jól,

addig a 65 év felettiek 35%-a, a 70 év felettiek 40%-a elégedetlen az egészségével.

A magyarországi arány lényegesen magasabb értékeket mutat, az EU-27

országainak átlagánál, ahol mindössze 9,5% vallja rossznak/nagyon rossznak

egészségét. A magyar lakosság összesen 19, 2%-a tartja rossznak/nagyon rossznak

egészségét.

13

A véleményformálásban bizonyosan szerepet játszanak bizonyos kulturális,

társadalmi tényezők, melyeknek hatásai nagy mértékben befolyásolják az adott

nemzet lakosságának értékrendjét, mentalitását. (2. diagramm)

Az egészségüket rossznak tartók aránya, 2008.(KSH, 2008)

2. diagramm

A magyar lakosság vélt egészségéről először 1994-ben készült felmérés. Az akkor

megkérdezett 15-64 éves népesség körében 18,4% az egészségüket nagyon jónak,

és 2,5% a nagyon rossznak tartók aránya. A 15 évvel ezelőtti vizsgálathoz

viszonyítva, nőtt az elégedettség és alacsonyabb a nagyon rossz kategóriát

megjelölők hányada.

14

2.6.2. Testsúly

Az átlagosnál magasabb testsúly kiemelkedő egészségi kockázati tényező. A túlsúly

emeli a szívkoszorúér-betegségek, az ichaemiás stroke és a cukorbetegség

valószínűségét. A WHO adatai szerint a világon már több mint egymilliárd a

túlsúlyosak és elhízottak száma. Az elhízás mértékét a Body Moss Index

segítségével lehet kiszámolni, ami a kilogrammban mért testsúly és a mért

magasság négyzetének hányadosa. A 15 év feletti lakosság több mint felének

(53,7%) a kívánatosnál magasabb a testsúlya, minden ötödik felnőtt pedig elhízott.

A korcsoportos vizsgálat alapján a férfiak elhízása viszonylag fiatal korban

kezdődik. A 18-34 évesek körében a túlsúlyos férfiak aránya kétszerese a nőkének.

A fiatal nők közül, pedig csak minden ötödik számít túlsúlyosnak vagy elhízottnak.

Az idősebb korosztályban pedig ezek az arányok nőnek.(3. táblázat)

A lakosság megoszlása a testtömeg index(BMI) alapján képzett kategóriák szerint

nemenként és korcsoportonként, 2009 (KSH)

%

BMI kategória 18-34 35-64 -65 Összesenéves

FérfiSovány 3 0,6 1,4 1,5Normál súlyú 55,9 29,6 28,9 37,7Túlsúlyos 29,8 45 39,8 39,4Elhízott 11,3 24,8 30 21,5NőSovány 11,3 3 1,9 4,9Normál súlyú 67,4 39,8 32,1 45,2Túlsúlyos 14,9 34,2 42,1 31,1Elhízott 6,4 23,1 23,8 18,9

3. táblázat

15

2.6.3. Testmozgás

A testmozgás a preventív egészség-magatartási tényezők közé tartozik, ami számos

betegség kialakulását előzheti meg. Az egészség szempontjából hatékony

testmozgás mindennapi életünkbe történő beiktatása fontos, mert így kapja meg a

légzőrendszer és a keringési rendszer azt a megfelelő terhelést, ami a szervezet

számára szükséges. A KSH 2009-es egészségfelmérése szerint a felnőtt lakosság

fele (49,7%) egyáltalán nem végez intenzív testmozgást, harmada (33,4%) még

mérsékelt testmozgást sem, ötöde (21%) még nem is gyalogol napi tíz percen

keresztül sem.

2.6.4. Dohányzás

A dohányzás az egyik legjelentősebb kockázati tényező mind a szív- és érrendszeri

megbetegedések kialakulását, mind a daganatos betegségek kialakulását illetően. A

KSH adatai szerint a 15 és idősebb lakosság csaknem harmada (31,4%) dohányzik,

többségük napi rendszerességgel. (4. táblázat)

A rendszeresen dohányzók aránya (KSH, 2009.) %

Év18-34 35-64 -65éves

Férfi2000 44,4 41 13,72003 43,1 39 15,92009 36,3 36,4 14,1Nő2000 29 28,2 3,42003 32,5 28,5 5,32009 25,6 28,8 7

4. táblázat

1994-es adatok szerint a dohányzók 57%-a 20, vagy annál is több szál cigarettát

szívott el minden nap. A férfiak 2/3-a, a nők 43%-a volt erős dohányos. 2009-ben a

férfiaknál 46, a nőknél 14%-ra csökkent ez az arány a 15-64 évesek körében.

16

2.6.5. Alkoholfogyasztás

Az 1980-as évek közepéig az alkohol volt a legelterjedtebb szenvedélykeltő anyag.

Veszélyessége abból ered, hogy a társadalom teljesen legálisan használja.

Magyarországon a fejenként kimutatható tisztaalkohol-fogyasztás egy évben 11

liter. Az alkoholisták várható élettartama legalább 10 évvel kevesebb, mint azoké

akik nem isznak, és a bűnesetek 60-70%-a is alkoholos befolyásoltságban történik,

különösen az erőszakos bűncselekmények.

Az alkoholfüggőség nemcsak a család és az egyén biztonságát fenyegető probléma,

hanem súlyos pszichés és testi tünetekkel járó betegség.

A túlzott alkoholfogyasztás a dohányzás mellett a másik legnagyobb rizikótényező a

betegségek kialakulásához. A nagyivás jelentőse megnöveli egyes betegségek (pl.

májcirózis) előfordulásának gyakoriságát, míg a mértékletes ivás csökkentheti a

szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatát, az absztinensekhez és nagyivókhoz

viszonyítva. Elemzések szerint a felnőtt lakosság 4,6%-a tartozik a nyagyivók közé.

(a nők közül csupán minden századik, a férfiaknál minden tizenkettedik!) A nők

fele, a férfiak negyede állította magáról, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. A

nagyivók legmagasabb arányban (11,4%) a középkorú férfiak, míg az absztinensek

az idős nők.(KSH, 2009.)

Korunk emberei -a felmérések adatit összehasonlítva- kezdi belátni a prevenció

jelentőségét. Minél inkább belső irányításúvá válik az életmód a külső erőkre való

támaszkodás nélkül. A betegséget könnyebb, olcsóbb, ésszerűbb megelőzni, mint

gyógyítani azt. (Szalainé, Szenvedélyek rabságában, vagy egészségesen élni?)

17

2.7. Az egészségnevelés

Fogalma:

Korábbi meghatározások:

„Az egészségnevelés =egészségügyi felvilágosítás = ismeretátadás,

ismeretközlés,ismeretterjesztésre irányuló tevékenység „

„ Az egészségnevelés olyan tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztő és

magatartást formáló tevékenység amely a szervezet ellenálló képességének

fokozása, az egészség megtartása, helyreállítása érdekében tudatos döntésre ,

cselekvésre készít fel, és ösztönöz”

Mai meghatározás:

„Az egészségnevelés olyan változatos, kommunikációs formákat használó,

tudatosan létrehozott tanulási lehetőségek összessége,amely az egészséggel

kapcsolatos ismereteket, tudást és életkészségeket bővíti az egyén és a köz

egészségének előmozdítása érdekében”(WHO)

Célja:

Az egészségnevelés célja az egészségkulturáltság kialakítása, az egyént alkalmassá

tenni arra, hogy egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga elégítse ki.

Az egészségnevelés a személyiségre irányul.

Feladata:

Az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának kialakítására irányuló

tevékenység, ami ismeretek átadásával, egészséggel kapcsolatos képességek ,

szokások kialakításával teszi képessé az egyént a saját egészsége feletti

irányításban.(Szabó, Egészségpedagógia)

Módszere:

Információ-, tudás átadása a célszemélynek/személyeknek különböző technikájú

előadás formájában.

18

2.8. Egészségfejlesztés

Fogalma:„Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek ,

közösségeknek egészségük fokozott kézben tartására és tökéletesítésére. A teljes

fizikai, szellemi, szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy

csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait,

kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék, vagy alkalmazkodjon

ahhoz.”(1.számú egészségfejlesztési módszertani füzet, 2004.)

Célja:

„Az egészségfejlesztés célja hogy az egyének, közösségek képessé váljanak az

egészség feletti kontroll megszerzésére annak érdekében, hogy javuljon az

egészségi állapotuk és az életminőségük.”(4. Számú egészségfejlesztési módszertani

füzet, 2004.) A teljes populációt és környezetét célozza meg.

Feladata:Azon feltételek megteremtése, amelyek között az egyén/közösség kibontakozása

optimális lehet.

Az egyének és közösségek képessé tétele saját egészségük feletti kontrollálására,

számos módszer és társadalmi közreműködés segítségével.

Módszere:

Módszerei rendkívül sokfélék. Tervezett akciók, cselekvések sorozata, ami az

egyének, közösségek akarata, motivációja, támogató társadalmi háttér nélkül nem

valósítható meg.

Módszerei közé tartozik az egészségnevelés is, és a közösségek erősítése az

együttműködés különféle formáinak elősegítésével.(Barabás, 2006.)

Az egészségfejlesztés egy komplexebb preventív program, amely a társadalom

minden működési területén olyan döntések képviselete, amely az egészség

feltételeinek megerősítését szolgálja. Minden, az egészség jobbá tételére,

egészségesebb életvitelre irányuló cselekvés nemcsak az egyén és nem is csak az

egészségügy feladata, hanem össztársadalmi érdeknek kellene lenni.

19

2.9. Népegészségügyi program

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül

kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit társadalmi–gazdasági fejlettségünk

általános szintje lehetővé tenne.

Egyes megbetegedések, halálokok tekintetében hazánk vezető helyet foglal el a

nemzetközi statisztikákban. Jelenleg a születéskor várható élettartam a férfiaknál

68, a nőknél 76 év, ami messze elmarad az Európai Unió tagállamaitól. Különösen

tragikus a középkorú férfiak kimagasló halálozása. (OGY határozat, 2003)

Az egészségügyi világszervezet 1986-os Ottawai Chartája kifejti a korszerű

egészségfejlesztés főbb elveit és területeit:

− az egészséget támogató társadalompolitika fejlesztése

− az egészséget segítő környezeti feltételek kialakítása

− közösségi cselekvések

− az egészséges élet egyéni készségeinek erősítése

− az egészségügyi ellátás megelőzési szerepének hangsúlyozása

A program a lakosság egészségi állapotának legsúlyosabb gondjaiból indul ki. Hazai

és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva a program négy területen kíván

előrehaladni:

− az ifjúság kérdése

− az öregkor problémái

− az esélyegyenlőség megteremtése

− az élet színterein az egészséget támogató környezet kialakítása

20

Fontos célkitűzése az elsődleges prevenció érvényesítése, különös figyelemmel:

− a dohányzás visszaszorítására

− az alkohol- és drogprevencióra

− az egészséges táplálkozási szokások elterjesztésére és az élelmiszer

biztonság fejlesztésére

− az aktív testmozgás elterjesztésére

− a közegészségügyi és járványügyi biztonság fokozására

− az egészséges fizikai környezet kialakítására

(OGY határozat, 2003.)

Nemzeti célok:1. El kell érni, hogy a lakosság számára a legfőbb érték az egészség legyen, és

az emberek tegyenek is ezért. A döntéshozók a jogalkotásban és a

költségvetésben is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság

egészségének.

2. A felnövekvő nemzedék számára biztosítani kell az egészséges fejlődés

feltételeit, a fogantatástól a felnőttkorig.

3. Az egészségben eltöltött évek számát növelni kell mind a férfiak, mind a nők

körében.

4. A születéskor várható élettartamot férfiaknál 70, nőknél 78 évre kell

meghosszabbítani.

5. A társadalmi egyenlőtlenségeket a születéskor várható élettartamban

mutatkozó különbségeket csökkenteni kell.(Szalay, Egészségfejlesztés és

egészségkultúra)

21

3. Anyag és módszer

Kutatásunk célszemélyei a miskolci egyetemi hallgatók, ezen belül is három kar; az

Egészségügyi, az Állam- és Jogtudományi, valamint a Gépészmérnöki-és

Informatikai Kar elsőéves és végzős hallgatói. Az Egészségügyi Kar BSc

képzésében a végzősök negyedévesek, a másik két kar osztott képzésében

harmadévesek. A szakokat és a tanulócsoportokat, amelyekben a kutatást végeztük,

véletlenszerűen választottuk ki.

A kutatást - a dékáni engedélyek megszerzését követően - kérdőíves módszer

segítségével végeztük.

A 32 kérdést tartalmazó kérdőívben megjelent kérdéscsoportok az egészségi állapot

szubjektív értékelésére, a testmozgásra, a táplálkozásra és a káros szenvedélyekre

irányulnak.

A kiosztott 125-ből 122 példány volt értékelhető. Az Egészségügyi Karon 44 fő (25

elsőéves és 19 végzős), az Állam- és Jogtudományi Karon 40 fő (20 elsőéves és 20

végzős) és a Gépészmérnöki- és Informatikai Karon pedig 38 fő (19 elsőéves és 19

végzős) válaszolt a kérdésekre.(5. táblázat)

A vizsgált évfolyamok létszáma

Egészségügyi Kar Állam- és Jogtudományi Kar

Gépészmérnöki- és Informatikai Kar

Első évfolyam 25 fő 20 fő 19 főVégzősök 19 fő 20 fő 19 fő

5. táblázat

22

3. diagramm

A kutatásban részt vevő hallgatók nemenkénti és karonkénti megoszlása a

következő:

Az Egészségügyi Kar 44 hallgatója közül 44 nő, az Állam- és Jogtudományi Kar 40

hallgatója közül 30 nő és 10 férfi, a Gépészmérnök- és Informatikai Kar 38

hallgatója közül 3 nő és 35 férfi .(3. diagramm)

férf i nő0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Karok nemenkénti megoszlása

egész-ségügyiállam- és jogtudo-mányigépész-mérnöki- és informatikai

száz

alék

23

4. Eredmények ismertetése, megbeszélése

4.1. Egészségkárosító magatartások

4.1.1. Dohányzás

Ma a dohányzás a legelterjedtebb egészségkárosító magatartásforma a fiatalok és a

felnőttek körében egyaránt. A hallgatók körében végzett vizsgálatok - amiket a

dohányzással kapcsolatosan végeztünk – a következő eredményeket mutatják. Szem

előtt tartottuk a karonkénti és évfolyamonkénti megoszlást is. A hallgatók

elmondása szerint a következőképpen oszlanak meg a dohányzók, nem dohányzók

és az alkalmi dohányzók aránya.

4. diagramm

Rendszeresen dohányzik

Egyáltalán nem dohányzik

Alkalm

anként dohányzik

0102030405060708090

100

A dohányzók és nem dohányzók aránya az elsőévesek körében

egészségügyiállam- és jogtu-dományigépészmérnöki- és informatikai

száz

alék

24

4. diagramm

A 64 elsőéves hallgató közül 45 nem, 6 alkalmanként és 13 rendszeresen dohányzik.

A legnagyobb arányban az Állam-és Jogtudományi Kar elsőévesei (20-ból 5 fő), ezt

követően az Egészségügyi Karon (25-ből 6 fő), a legkevesebben pedig a

Gépészmérnöki Karon (19-ből 2fő) dohányoznak.

A legtöbb alkalmi dohányos a jogi karon (20-ból 3 fő), a legkevesebb az

egészségügyi elsőévesei között van (25-ből 1 fő). A megkérdezettek több mint

kétharmada válaszolt nemmel a dohányzásról feltett kérdésre.(4. diagramm)

5. diagramm

Az 58 végzős körében a legnagyobb arányban az Egészségügyi Kar hallgatói

dohányoznak (19-ből 5 fő), ami a létszám majdnem negyedét jelenti. A jogi kar áll a

második (20-ból 2 fő), a gépészmérnöki pedig a harmadik helyen (19-ből 1 fő). Az

alkalmanként dohányzók száma az Egészségügyi és a Gépészmérnöki karon nulla,

míg a jogi karon ez, a létszám egyötödét teszi ki(20-ból 4 fő). Az 58 végzős hallgató

közül 8-an dohányoznak rendszeresen, ami kevesebb, mint a végzősök hetede.

Az összes megkérdezett hallgató 17,2%-a dohányzik rendszeresen.(5. diagramm)

Rendszeresen dohányzik

Egyáltalán nem dohányzik

Alkalm

anként dohányzik

0102030405060708090

100

Dohányzók és nem dohányzók aránya a végzősök körében

egészségügyiállam- és jogtu-dományigépészmérnöki- és informatikaisz

ázal

ék

25

Tehát az elsőéves és végzős hallgatókat összehasonlítva a következőket tudjuk

megállapítani. Az Egészségügyi Kar kivételével mindkét karon csökkent a

dohányzók száma a végzősöknél az elsősökhöz képest. Az alkalmankénti

dohányosok száma az Állam- és Jogtudományi Kar kivételével csökkent az

elsőévesekhez képest.

4.1.2. Alkoholfogyasztás

Megkérdeztük az elsőéves hallgatókat, hogy milyen gyakorisággal fogyasztanak

alkoholt. Több válaszlehetőséget adtunk meg, mint például naponta, hetente,

havonta, különleges alkalmakkor, vagy soha.

naponta

hetente

havonta

különleges alkalmakkor

soha

0102030405060708090

100

Alkoholfogyasztás gyakorisága az elsőévesek körében

egészségügyiállam- és jogtudo-mányigépészmérnöki- és in-formatikaisz

ázal

ék

26

6. diagramm

A 64 elsőéves közül összesen 19-en jelölték be a „hetente” válaszlehetőséget és 3-

an azt, hogy soha.

A „naponta” válaszlehetőség elé senki nem tett x-et, viszont minden más négyzetbe

került jelölés. A leggyakrabban a Gépészmérnöki Kar hallgatói fogyasztanak

alkoholt, mégpedig hetente legalább egyszer (19-ből 11 fő). Hetente fogyaszt

alkoholt az Egészségügyi Kar 25 elsőévese közül 3fő, a jogi karon 20 főből 5. Az

Állam és Jogtudományi Kar elsősei voltak azok, akik között van olyan, aki soha

nem fogyaszt alkoholt (20-ból 3 fő). Az Egészségügyi Karon is a legnagyobb

arányban csak alkalmakkor fogyasztanak alkoholt (25-ből 14-en).(6. diagramm)

naponta

hetente

havonta

különleges alkalmakkor

soha

0102030405060708090

100

Alkoholfogyasztás gyakorisága a végzősök körében

egészségügyiállam- és jogtudo-mányigépészmérnöki- és informatikaisz

ázal

ék

27

7. diagramm

Az 58 végzősből 17 válaszolta azt, hogy hetente és 5, hogy soha nem fogyaszt

alkoholt. A végzősök közül a leggyakrabban a Gépészmérnöki-és Informatikai Kar

hallgatói fogyasztanak alkoholt, 19 főből 8-an heti rendszerességgel, őket követi a

jogi kar -20 főből 5-en-, majd az Egészségügyi Kar 19-ből 4 fővel. A jogi karról 1

ember jelölte be a „naponta” válaszlehetőséget. Az Egészségügyi Karon 19-ből 1, a

jogi karon 20-ból 2 és a Gépészmérnöki Karon is 19-főből 2 absztinens. (7.

diagramm)

Tehát az alkoholfogyasztás gyakoriságát tekintve az alábbiakat állapíthatjuk meg.

Az elsőéves és végzősök között is a Gépészmérnöki Kar hallgatói fogyasztanak a

leggyakrabban alkoholt (38-ból 19-en heti rendszerességgel), őket követi a jogi kar

hallgatói (40-ből 10-en hetente legalább egyszer), majd az Egészségügyi Kar (44-

ből 7-en).

A megkérdezett hallgatók 6,5%-a soha nem fogyaszt, 29,5%-a pedig hetente

fogyaszt alkoholt.

Tehát az a hipotézisünk, miszerint a végzősök között kevesebb a káros

szenvedéllyel élők száma, mint az elsősök körében, beigazolódott, hiszen a két

évfolyam létszáma közötti, az eredmények közötti arányokat figyelembe véve

kiderült, hogy az elsőévesek között több a dohányzó, és kevesebb azoknak a száma

akik abszolút nem fogyasztanak alkoholt, mint a végzősök körében.

A 64 elsőéves hallgató közül 13-an rendszeresen dohányoznak, 3-an pedig soha

28

nem fogyasztanak alkoholt. Az 58 végzős közül 8-an dohányoznak rendszeresen és

5-en absztinensek.

4.2. Táplálkozás

A megfelelő táplálkozás ugyanolyan fontos az egészségünk megőrzése

szempontjából, mint a testmozgás, a higiéné vagy a káros magatartásformák

kerülése. Helyes étrendünk kialakításához fontos a táplálék mennyiségi és minőségi

összetétele is. A hallgatókat is megkérdeztük táplálkozási szokásaikról, mit, miből,

mennyit és hányszor esznek. A feltett kérdések között szerepel, hogy hányszor

étkeznek naponta, ebből mennyi a meleg étkezés, milyen gyakran fogyasztanak

cukros desszerteket illetve üdítőitalokat és mennyit, milyen gyakran szerepel az

étrendjükben a zöldség- gyümölcsfélék, mivel ízesítik ételeiket, italaikat illetve

milyen zsiradékot használnak ételeik elkészítéséhez.

A 64 elsőéves közül 27-en válaszolták, hogy háromszor, 18-an hogy négyszer és 15-

en hogy ötször étkeznek naponta. A legtöbben a háromszori étkezést jelölték be.

Ezen belül az Egészségügyi Kar elsőévesei körében 25-ből 12 fő, az Állam- és

Jogtudományi Karon 20-ból 7 fő és a Gépészmérnöki- és Informatika Karon 19-ből

8 fő válaszolta, hogy háromszor étkezik naponta. Az egyszeri étkezés elé nem

érkezett jelölés.

Az 58 végzős közül 6-an válaszolták, hogy kétszer, 26-an hogy háromszor, 18-an

hogy négyszer és 7-en hogy ötször étkeznek naponta. A legnagyobb arányban a

végzősök között is a napi háromszori étkezést jelölték be. Az Egészségügyi Karról

19főből 10, az Állam- és Jogtudományi Karon 20-ból 7fő és a Gépészmérnöki- és

Informatikai Kar 19 főjéből 9 tett x-et arra, hogy naponta háromszor étkezik. Egy fő

jelölte be az egyszeri étkezést.

A hallgatók majdnem fele, azaz 42,6%-a válaszolta azt, hogy háromszor étkezik.

A következő kérdéseinknél a karonkénti eltéréseket nem, hanem az

évfolyamonkénti eltéréseket vizsgáljuk.

Kíváncsiak voltunk, hogy milyen gyakran kerül a hallgatók étrendjébe a zöldség és

a főzelék. Az elsőévesek többnyire a „hetente 1-3 alkalommal” válaszlehetőséget

29

jelölték be, ami 64 főből 31-et jelent. Soha, vagy ritkábban mint havonta egy

alkalommal, csak 4-en esznek főzeléket vagy zöldséget.

58 végzős közül pedig 23 válaszolta a heti 1-3 alkalmat és mindössze 1 ember nem

fogyaszt zöldségféléket szinte soha.

A hallgatók majdnem a felének, azaz 44,3 %-ának heti 1-3 alkalommal szerepel a

zöldség vagy főzelék az étlapján.

A következő kérdésünk az ételekhez használt zsiradékfajtákra irányult. 64-ből 30

elsős általában növényi zsiradékot fogyaszt, 14-en állatit és 21 ember jelölte be a

„nem figyelem, nem tudom” válaszlehetőséget.

Ugyanerre a kérdésre a végzős 58 főből 29 növényit, 15 állati zsiradékot használ és

14 nem figyeli, nem tudja.

A hallgatók 48, 4%-a használ növényi zsiradékot, 28,7%-a nem figyel erre.

Ételeink, italaink ízesítése többféle módon történhet. A hallgatóság körében feltett

kérdés, miszerint „mivel ízesíti általában ételeit, italait”, a következő

válaszlehetőségeket foglalta magában:

− mézzel,

− cukorral,

− mesterséges édesítőszerrel (pl. Szacharin, aszpartám),

− gyümölcscukorral (fruktóz), szorbittal, vagy

− egyéb édesítőszerrel (pl. Juharszirup).

Az elsőévesek közül 64 emberből 45 cukorral, 10-en mézzel, 8 pedig mesterséges

édesítőszerrel ízesít. Az elsős létszám több mint kétharmada a „cukor”

válaszlehetőséget választotta.

Az 58 fős végzősökből 39 fő a cukrot, 7 fő a mézet , 8 fő a mesterséges

édesítőszereket és mindössze kettő a gyümölcscukrot választotta. A legnagyobb

arányban a Gépészmérnöki Kar végzősei ízesítenek cukorral, mégpedig 19-ből 16

fő.

Utolsó-a témával kapcsolatos – kérdésünkben megkérdeztük a hallgatóktól, hogy

milyen gyakran fogyasztanak energiaitalt. 6 válaszlehetőséget adtunk meg a

30

válaszadóknak:

− soha

− ritkábban, mint havonta egy alkalommal

− havonta 1-2 alkalommal

− hetente 1-3 alkalommal

− hetente 4-6 alkalommal

− naponta 1 alkalommal

− csak vizsgaidőszakban

8. diagramm

A 64 elsőéves hallgató közül 18-an felelték azt a feltett kérdésre, hogy heti 1-3

alkalommal és 14-en, hogy soha nem fogyasztanak energiaitalt. A legnagyobb

soha

ritkábban, mint havonta egyszer

havonta 1-2 alkalommal

hetente 1-3 alkalommal

hetente 4-6 alkalommal

naponta

csak vizsgaidőszakban

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Energiaital fogyasztás gyakorisága az elsőévesek körében

egészségügyiállam- és jogtudo-mányigépészmérnöki- és informatikai

százalék

31

arányban a hetente 1-3 alkalom válaszlehetőséget választották. Az Egészségügyi

Kar elsőévesei körében 25-ből 4fő, az Állam-és Jogtudományi Kar 20 elsőséből 8 fő

és a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 6 jelölte be a „heti 1-3

alkalom” válaszlehetőséget. (8. diagramm)

Akik soha nem fogyasztják, azok az Egészségügyi Kar 25 elsőséből 3, az

jogászhallgatók közül 20-ból 2 fő és a Gépészmérnöki- és Informatika Kar 19

főjéből 4 fő.

A leggyakrabban az Állam- és Jogtudományi Kar elsőévesei fogyasztják az

energiaitalt, a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar elsősei állították a legnagyobb

arányban, hogy soha nem fogyasztják azt.

9. diagramm

Az arányok megváltoztak a végzősök körében az elsőévesekhez képest.

Az 58 végzős hallgató közül 11 hallgató állított, hogy hetente 1-3 alkalommal

soha

ritkábban, mint havonta egyszer

havonta 1-2 alkalommal

hetente 1-3 alkalommal

hetente 4-6 alkalommal

naponta

csak vizsgaidőszakban

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Energiaital fogyasztás gyakorisága a végzősök körében

egészségügyiállam- és jogtu-dományigépészmérnöki- és informatikai

százalék

32

fogyaszt energiaitalt és 15, hogy soha. Az Egészségügyi Kar kivételével mindkét

karon a „ritkábban, mint havonta egyszer” válaszlehetőségre érkezett a legtöbb

jelölés, míg az előbbinél a „heti 1-3 alkalom” lehetőség dominált. A heti 1-3

alkalomra az Egészségügyi Kar 19 végzőséből 7fő, az Állam- és Jogtudományi Kar

20 főjéből 3, a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 1 fő tett x-et. Akik

soha nem fogyasztanak energiaitalt, azok az Egészségügyi Kar 19 végzőséből 2, az

Állam- és Jogtudományi Kar 20 végzőséből 5 és a Gépészmérnöki- és Informatikai

Kar 19 főjéből 8 fő.

A legrendszeresebben az Egészségügyi Kar végzősei fogyasztják az energiaitalt,

akik közül a legnagyobb arányban jelölték be a „soha” válaszlehetőséget, azok a

Gépészmérnöki- és Informatikai Kar végzősei.(9. diagramm)

Arra a kérdésünkre, hogy akik isszák az energiaitalt, miért isszák, erre a fogyasztók

több, mint 60%-a felelte azt, hogy a benne lévő koffein hatása miatt. A kávéban is

megtalálható ez a hatóanyag, de a fiatalok körében mégis egyre elterjedtebb az

energiaital, amiben sokkal több a szervezetre káros adalékanyag és a koffein, mint a

kávéban. Ami az energiaitalban praktikusabb lehet, az a hordozhatósága és az

ízesítése. Rohanó világunkban már nincs időnk leülni egy forró kávé mellé és

elkortyolgatni, hanem megvásároljuk az energiaitalt, bedobjuk a táskánkba és

megisszuk ha szükségünk van rá, fáradtnak érezzük magunkat vagy amikor idő- és

alváshiányban szenvedünk. Talán a fent leírtak szolgálnak magyarázattal

eredményeinkre, miszerint a „terheltebb” felsőbb évesek körében jóval népszerűbb

az energiaital fogyasztása. Egyszerűbb, praktikusabb, kényelmesebb, és a

szervezetre, valamint a közérzetre gyakorolt rövid távú pozitív hatásai gyakran

elfeledtetik velünk azt a tényt, hogy hosszú távon károsítja egészségünket.

A kérdéseink közt szerepelt a hallgatók táplálkozásának szubjektív értékelése,

amiben a válaszadóknak egy tízes skálán kellett értékelniük saját táplálkozásukat,

amiben az 1-es a legegészségtelenebb, a 10-es a legegészségesebb.

Ennek alapján a 64 elsőévesből minden karon a legtöbben (összesen 20-an) hetesre

értékelték táplálkozásukat. Nyolcasra 17-en, hatosra 12-en.

Az 58 végzős közül az Egészségügyi Karon a hetes szint dominál (19-ből 7-en), a

33

jogi karon a nyolcas szint (20-ból 7-en), míg a Gépészmérnöki Karon az ötös szint

(19-ből 7-en).

4.3. Testmozgás

A mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő és alkalom adódik testi-lelki

egészségünk megóvására. A sok ülőmunka és az elkényelmesedett civilizáció

negatív irányú hatásai miatt egyre kevesebbet mozgunk, sportolunk és egyre

kevesebb időt töltünk a szabadban. A felsőoktatásban lévő hallgatók

testmozgásának gyakoriságára, milyenségére voltunk kíváncsiak, hiszen a kötelező

testnevelési órák csak néhány félévre szólnak a képzés kezdetén.

Ezzel kapcsolatos első kérdésünk a következő:”Milyen gyakran végez testmozgást,

vagy sporttevékenységet?”.

A hallgatók három válaszlehetőségből választhattak:

− a rendszeres testmozgás a mindennapjaim szerves részét képezi,

− nem szoktam, nincs időm, vagy kedvem.

− néha, főleg akkor, ha a barátaim rábeszélnek

10. diagramm

A 64 fős elsőévesek közül 31-en mondták, hogy néha, 30-an, hogy rendszeresen és

3-an, hogy nem szokott, nincs ideje vagy kedve a rendszeres testmozgáshoz.

A jogi kar elsőévesei válaszolták a legtöbben azt, hogy néha(20-ból 11-en) és a

legkevesebben is, akiknek a rendszeres testmozgás a mindennapjaik szerves részét

néha rendszeresen nem szokott0

102030405060708090

100

A testmozgás gyakorisága az elsőévesek körében

egészségügyiállam- és jog-tudományigépészmérnöki- és informatikaisz

ázal

ék

34

képezi(20-ból 9 fő). Akik nem szoktak rendszeres testmozgást végezni, azok az

Egészségügyi- és a Gépészmérnöki Kar hallgatói közül kerültek ki, akik között erre

a válaszlehetőségre nem érkezett jelölés, azok az Állam- és Jogtudományi Kar

elsőéves hallgatói. Az Egészségügyi Kar(25-ből 12 fő) elsősei azok, akik a

legnagyobb arányban felelték azt, hogy minden nap végeznek valamilyen

testmozgást. (10. diagramm)

11.diagramm

Az 58 végzős hallgatóból 27-en válaszolták azt, hogy néha, 19-en, hogy

rendszeresen és 12-en, nem szokott rendszeres testmozgást végezni. Az

Egészségügyi Kar végzősei válaszolták a legkevesebben azt, hogy rendszeres

testmozgást végeznek (19-ből 5 fő) a legtöbben pedig a Gépészmérnöki Kar

hallgatói (19-ből 8 fő). Az Egészségügyi Kar volt szintén az, aminek a végzősei a

legnagyobb arányban válaszolták, hogy nem szoktak, nincs idejük vagy kedvük

rendszeres testmozgást végezni (19-ből 5 fő), őket követi ugyanezzel a válasszal a

Gépészmérnöki-és Informatikai Kar hallgatói(19-ből 4 fő), majd a jogi kar(20-ból 3

néha rendszeresen nem szokott0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

A testmozás gyakorisága a végzősök körében

egészségügyiállam- és jog-tudományigépészmérnöki- és informatikaisz

ázal

ék

35

fő).(11. diagramm)

Tehát a testmozgás gyakoriságát tekintve az alábbiakat állapíthatjuk meg.

A három kar hallgatói közül akik a legtöbben végeznek rendszeres testmozgást,

azok a Gépészmérnöki Kar hallgatói (38-ból 17 fő), utánuk az jogi kar hallgatói

(40-ből 15 fő) és végül az Egészségügyi Kar (44-ből 16 fő).

Az elsőéves és végzős hallgatókat összehasonlítva, a végzős évfolyamokon

kevesebb a rendszeres testmozgást végzők száma és többen vannak azok, akik nem

szoktak, nincs kedvük, vagy idejük rá, mint az első évfolyamokon.

A hallgatók 39,3 %-a végez napi rendszerességgel valamilyen testmozgást és

12,3%-a válaszolta, hogy nem szokott, nincs ideje vagy kedve hozzá.

Ennek alapján a hipotézisünk, miszerint az egészségügyi kar hallgatói több,

egészség szempontjából hatékony testmozgást végeznek, mint bármelyik kar

hallgatói, megdőlt.

A témával kapcsolatos következő kérdésünk: „Mennyi időt tölt naponta a

számítógép és televízió előtt összesen?”Négy -féle válasz közül választhattak a

hallgatók;

− kb. 1 órát vagy annál kevesebbet;

− kb. 1 óránál többet, de 4-nél kevesebbet;

− kb.4 vagy annál többet; vagy

− nem használom minden nap.

12. diagramm

1 órát vagy annál kevesebbet

1 óránál többet, de 4-nél kevesebbet

4 órát vagy annál többet

nem használja minden nap

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Mennyi időt tölt a televízió és a számítógép előtt összesen naponta?(elsőévesek válaszai)

egészségügyiállam- és jogtudományigépészmérnöki- és in-formatikai

százalék

36

Ennek alapján a 64 elsőéves közül a legmagasabb arányban azt állították, hogy kb.

naponta 1óránál többet, de 4-nél kevesebbet ülnek a televízió és számítógép előtt

összesen. A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsősei jelölték be ezt a

választ (19-ből 12-en), ezt követően az Állam- és Jogtudományi Kar (20-ból 12-en),

majd az Egészségügyi Kar (25-ből 11-en). A „4, vagy annál több órát” válasz elé

szintén a Gépészmérnöki Kar tanulói tettek jelölést a legnagyobb arányban (19-ből

5fő), második helyen a jogi kar (20-ból 5 fő), harmadikként az Egészségügyi Kar

(25-ből 3 fő). Azoknak az aránya, akik nem használják minden nap a számítógépet,

és nem néznek minden nap televíziót, az Egészségügyi Kar elsőseinél a

legmagasabb, majd a jogi kar, és végül a Gépészmérnöki Kar elsőévesei, akik

között nincs ilyen tanuló.(12. diagramm)

13. diagramm

Ezek az arányok megváltoztak, amikor az 58 végzős eredményeit elemeztük. A „kb.

1 óránál több, de 4-nél kevesebb” válaszra a legnagyobb arányban a jogi kar

végzősei tettek x-et (20-ból 15 fő), őket követte az Egészségügyi Kar (19-ből 10fő),

majd a gépészmérnöki kar hallgatói (19-ből 7 fő). A Gépészmérnöki Kar kivételével

mindkét karon ez a válaszlehetőség dominált, itt nagyobb arányban vannak azok,

akik 4 vagy annál több órát töltenek a készülékek előtt. A 19 főből 11-en vallották

ezt. Minden karról 1 végzős állította azt, hogy nem használja azokat minden nap.

A megkérdezett 122 hallgató 24,6%-a ül naponta 4 vagy annál több órát a

számítógép előtt összesen.(13. diagramm)

Tehát az előzőekből megállapíthatjuk, hogy a legtöbb időt a gépészmérnöki-és

informatikai kar hallgatói töltik a készülékek előtt naponta.

1 órát vagy annál kevesebbet

1 óránál többet, de 4-nél kevesebbet

4 órát vagy annál többet

nem használja minden nap

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Mennyi időt tölt a televízió és a számítógép előtt összesen naponta?(végzősök válaszai)

egészségügyiállam- és jogtudományigépészmérnöki- és in-formatikai

százalék

37

A 64 elsőéves közül 13 fő, az 58 végzős közül pedig 17 fő, így kiderült, hogy

összesen a végzős hallgatók több időt töltenek naponta a számítógép és a televízió

előtt.

A témakörhöz kapcsolódó utolsó kiemelt kérdésünk a hallgatók szubjektív

értékelése saját fizikai kondíciójukról, vagyis hogy hogyan értékelik saját fizikai

állapotukat. Négy válaszlehetőség közül lehetett választani, ezek a következők:

− korosztályomhoz képest jó fizikai állapotban vagyok;

− már attól is kifulladok, ha gyalog kell felmennem a lépcsőn;

− sokszor úgy érzem, rám férne némi rendszeres testmozgás;

− majd kicsattanok az erőtől és egészségtől.”

A 64 elsőéves közül a legtöbben (30 fő) úgy vallják, hogy a korosztályukhoz képest

jó fizikai állapotban vannak. Az egészségügyis hallgatók közül 25-ből 12-en, a

jogász hallgatóknak pontosan a fele, a gépészmérnök elsősök pedig 19-ből 8-an

válaszolták ugyanezt.

Szorosan ezt a válaszlehetőséget követi a „sokszor úgy érzem rám férne némi

rendszeres testmozgás”: az egészségügyis hallgatók körében 25-ből 11-en, a jogi

kar elsősei 20-ból 6-an és a Gépészmérnöki Kar hallgatói 19-ből 6-an adták meg ezt

a választ. A legkisebb arányban állítják azt az elsősök, hogy már a lépcsőtől is

kifulladnak.

Az 58 végzős közül az Egészségügyi Kar hallgatói kivételével, mindkét karon

szintén jó fizikai állapotban érzik magukat (22-en),a Gépészmérnöki Karon 19-ből

10-en, a jogi karon 20-ból 12-en, itt viszont a hallgatók nagyobb arányban jelölték

be azt, hogy rájuk férne a testmozgás. Ezt a 19 főből 12-en állították.

A hallgatók 47,5%-a válaszolta azt, hogy korához képes jó fizikai kondícióban van.

4.4. Egészségtudatosság, egészséggel kapcsolatos ismeretek

Egészségesen élni, egészséges életmódot folytatni csak a megfelelő egészséggel

kapcsolatos információk elsajátítása után lehet. Ezen információk alapjait kultúránk

hordozza magában és adja át nekünk. Erre a tudásalapra építünk szocializációnk

során, majd minden egyénben kialakul az egészséghez, az egészséges életmódhoz

38

való hozzáállása. Ennél a kérdéscsoportnál a karonkénti és évfolyamonkénti

megoszlásra is figyelmet fordítottunk.

A kiosztott kérdőívek kérdései között szerepeltek olyanok, amiből képet kaphatunk

a hallgatók tudatos egészségmagatartásáról és egészséggel kapcsolatos

ismereteikről.

Első ilyen kérdésünk például, hogy milyen gyakran olvassák el a hallgatók az

élelmiszer címkéjén a termék összetételére vonatkozó információt.

A 64 elsőéves hallgató közül 17-en vallották hogy rendszeresen, 31-en hogy ritkán

és 16-an hogy soha nem olvassák el a címkét.

Az Egészségügyi Kar elsősei a 25-ből 6-an, a jogi karon 20-ból 5-en, a

gépészmérnökin 19-ből 6-an rendszeresen olvassák el.

A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsősei olvassák rendszeresen.

Az 58 végzős közül 15-en állították, hogy rendszeresen, 26-an, hogy ritkán és 17-

en, hogy soha nem olvassák el a címkéket.

Az Egészségügyi Kar végzősei a 19-ből 6-an, a jogi karon 20-ból 7-en, és a

Gépészmérnöki Karon 19-ből 2-en olvassák el rendszeresen a termék címkéjét. A

legnagyobb arányban a jogi kar végzősei olvassák rendszeresen a címkét. Az

Egészségügyi Kar és a jogi kar elsőéves és végzős hallgatói közötti különbség az,

hogy a végzősök nagyobb arányban olvassák el a címkéket rendszeresen.

A hallgatók 26%-a állította a címkék rendszeres elolvasását.

Következő kérdésünk az volt, hogy tudják-e a hallgatók, hogy naponta legalább

mennyi folyadék elfogyasztása javasolt. A három válaszlehetőség:

− 2 liter;

− 1 liter,

− 1,5 liter.

A 64 elsőéves hallgató közül 43-an válaszolták, hogy 2 liter, 3-an hogy 1 liter és 18-

an, hogy 1,5 liter a megfelelő mennyiség.

Az Egészségügyi Kar elsősei 25-ből 15-en, a jogi karon 20-ból 11-en és a

Gépészmérnöki Karon 19-ből 17-en jelölték be a 2 literes mennyiséget.

A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsőévesei adták meg a „2 liter”

39

választ.

Az 58 végzős közül 41-en válaszolták, hogy 2 liter, egy ember sem választotta az 1

litert és 17 mondta, hogy 1,5 liter a minimum folyadékmennyiség naponta.

Az Egészségügyi Kar végzősei közül 19-ből 12-en, a jogi karon 20-ból 16-an és a

Gépészmérnöki Karon 19-ből 13-an jelölték be a 2 literes mennyiséget.

A legnagyobb arányban a jogi kar végzősei adták meg a „2 liter” választ.

Az Egészségügyi és jogi karon a végzősök nagyobb arányban adták meg a 2 literes

folyadékmennyiséget, mint az elsőéveseik.

A hallgatók 68,9 %-a gondolta úgy, hogy a minimum napi folyadékmennyiség 2

liter.

Az egészséggel kapcsolatos ismeretekkel és az egészséghez való megfelelő

hozzáállással alakíthatjuk életmódunkat, egészségtudatunkat.

A hallgatók egészségtudatának további felmérése kapcsán a következő kérdést

tettük fel nekik: „Miért tartja fontosnak a sportot?”. A válaszadók öt

válaszlehetőség közül választhattak, amik a következők:

− mert idén is szeretném, ha beleférnék a tavalyi ruháimba

− szerintem ugyanúgy hozzátartozik a mindennapokhoz, akár a tisztálkodás

− mert egészséges és önbizalmat ad

− szerintem a sport kizárólag az élversenyzőknek fontos

− nem tartom fontosnak

14. diagramm

idén is szeretnék beleférni a tavalyi ruháimba

hozzátartozik a mindennapokhoz

egészséges és önbizalmat ad

a sport csak az élversenyzőknek fontos

nem tartom fontosnak

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Miért tartja fontosnak a sportot?(elsőévesek válaszai)

egészségügyiállam- és jogtudományigépészmérnöki- és in-formatikai

százalék

40

A 64 elsőéves hallgató közül a legtöbben(43 fő) azt a válaszolták, hogy egészséges

és önbizalmat is ad. Az Egészségügyi Kar elsőéveseik 25-ból 17-en, a jogász

hallgatók közül 20 főből 11-en és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 15-en. A

második helyen az a válaszlehetőség áll, hogy „szerintem ugyanúgy hozzátartozik a

mindennapokhoz, akár a tisztálkodás”. Ezt az Egészségügyi Kar elsősei 25 főből 2-

en, a jogi karon 20 főből 5-en és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 3-an választották

ezt.

Az Egészségügyi Kar elsőévesei 25-főből 5-en, a jogi karon 20főből 4-en és a

Gépészmérnöki Karon 19-ből egy tanuló sem állította azt, hogy azért fontos a port,

hogy idén is beleférjenek a ruháikba.

Mindössze két elsőéves vallotta azt, hogy nem tartják fontosnak a sportot, egy az

Egészségügyi karról egy pedig a Gépészmérnöki karról. Azt a válaszlehetőséget,

hogy a „sport csak az élversenyzőknek fontos”, senki nem választotta.(14.

diagramm)

A Gépészmérnöki Kar elsőévesei válaszolták a legnagyobb arányban, hogy a sport

egészséges és önbizalmat ad, a legkisebb arányban pedig a jogász hallgatók .

15. diagramm

Az 58 végzős hallgató közül 31-en választották azt, hogy a sport egészséges,

önbizalmat ad, ez a végzősök több, mint a fele. Az Egészségügyi Kar 19 végzőséből

idén is szeretnék beleférni a tavalyi ruháimba

hozzátartozik a mindennapokhoz

egészséges és önbizalmat ad

a sport csak az élversenyzőknek fontos

nem tartom fontosnak

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Miért tartja fontosnak a sportot?(végzősök válaszai)

egészségügyiállam- és jogtudományigépészmérnöki- és in-formatikai

százalék

41

12, az Állam- és Jogtudományi Kar 20 főjéből 8 és a Gépészmérnöki Kar 19 főjéből

11 választotta ezt. A második helyen szintén az a válaszlehetőség áll, hogy a sport a

mindennapok szerves részét képezi, úgy mint a tisztálkodás. Az Egészségügyi Kar

végzősei 19-ből 2, a jogi kar 20 főjéből 7 és a Gépészmérnöki Kar 19 főjéből 5

állította ezt. Az Egészségügyi Kar végzősei közül 19-ből 3, a jogi karon 20főből 4

és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 2 mondta, hogy azért fontos a sport, hogy idén

is beleférjenek a ruháikba. Akik nem tartják fontosnak a sportot, azok az

Egészségügyi Kar végzősei közül 19-ből 2 fő, a joghallgatók közül 20-ból 1 és

gépészmérnökin 19 főből szintén 1fő.(15. diagramm)

A legnagyobb arányban az Egészségügyi Kar végzősei állították, hogy azért fontos

a sport mert egészséges és önbizalmat ad, a legkisebb arányban pedig a jogi kar

hallgatói.

A hallgatók 60,7%-a tartja azért fontosnak a sportot, mert egészséges és önbizalmat

ad és 5,4%-a számára nem fontos a sport.

Tehát az elsőéves és végzős évfolyamok összehasonlítása alapján kiderült, hogy

mindhárom karon az elsőévesek többen válaszolták azt, hogy a sport azért fontos,

mert egészséges és önbizalmat ad, mint a végzőseik. A végzősök viszont nagyobb

arányban mondták azt, hogy nem fontos a sport, mint az elsőéveseik.

Az utolsó kérdésünk a vizsgált témához kapcsolódóan, hogy tudják-e a hallgatók,

hogy mi a vezető halálok ma Magyarországon. Ebben az esetben nem adtunk meg

válaszlehetőségeket. A vezető halálok ma Magyarországon a szív- és érrendszeri

megbetegedések, amiknek hátterében a legnagyobb százalékban az egészségtelen

életmód és az egészségtudatos magatartásforma hiánya áll. Arra voltunk kíváncsiak,

hogy válaszlehetőségek megadása nélkül mekkora arányban fogják tudni a

megfelelő választ, mekkora arányban azt írni, hogy „nem tudom” és mekkora

arányban írtak mást.

Összeszedtük azokat a válaszokat, amelyeket a leggyakrabban írtak a hallgatók és

az alapján kezdtük az eredményeket kiértékelni. Ezek voltak a szív- és érrendszeri

42

megbetegedések, daganatok, alkohol, egészségtelen életmód a stressz és a

depresszió. Egy hallgató írt mást ezeken a válaszokon kívül, azt a diagrammban az

„egyéb” szóval jelöltük.

16. diagramm

A 64 elsőéves közül 19-en adták meg a helyes választ és 25-en állították, hogy nem

tudják.

Az elsőéves egészségügyi hallgatók körében a 25 főből 8-an tudták, a jogi karon 20-

ból 9-en és a Gépészmérnöki karon 19-ből 2 ember tudta a megfelelő választ.

Az elsőévesek 64 főjéből összesen 19-en gondoltak a depresszióra, stresszre,

alkoholra, egészségtelen életmódra vagy a daganatos megbetegedésekre, mint

vezető halálok.

Mindegyik kar elsőévesei közül voltak olyanok, akik azt írták, hogy „nem tudom”.

(16. diagramm)

Az Egészségügyi Karon 25-ből 6fő, az Állam- és Jogtudományi Karon 20-ból 7 fő

és a Gépészmérnöki és Informatikai Karon 19-bő 12 fő.

A legnagyobb arányban a jogi kar elsőévesei tudták a helyes választ.

szív-érrendszer

daganatos.

egészségtelen életmód.

alkohol

stressz

depresszió.

egyéb

nem tudja

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Az elsőévesek véleménye a magyarországi vezető halálokról

egészségügyiállam- és jogtudományigépészmérnöki- és in-formatikai

százalék

43

17.diagramm

Az 58 végzős hallgató közül összesen 27-en írták a megfelelőt és 25 mondta, hogy

nem tudja.

A végzős egészségügyi hallgatók körében a 19 főből 13-an tudták, a jogi karon 20-

ból 13 tudta és a Gépészmérnöki Kar 19 végzős hallgatójából 1 tudta a helyes

választ. A végzősök körében is szintén mindhárom karon voltak olyan hallgatók,

akik a „nem tudom” választ írták. Az Egészségügyi karon 19-ből 3, a jogi karon 20-

ból 4 és a gépészmérnökin 19-ből 18.

A végzősök 58 főjéből összesen 5-en gondolták, hogy a depresszió, a stressz, az

alkohol, az egészségtelen életmód, vagy a daganatos megbetegedés a vezető halálok

ma Magyarországon.

A legnagyobb arányban az Egészségügyi Kar hallgatói tudták a helyes választ(a

létszám több, mint kétharmada, a Gépészmérnöki Kar végzősei pedig a „nem

tudom” választ írták a legnagyobb arányban.

Ezek alapján kiderült, hogy az egészségügyi kar végzős hallgatói a

legtájékozottabbak abból a szempontból, hogy hazánkban mi a vezető halálok.

A hallgatók 37,7%-a írta azt, hogy a szív-és érrendszeri megbetegedések a vezető

halálok ma Magyarországon és 41% állította azt, hogy nem tudja.(17. diagramm)

szív-érrendszer

daganatos.

egészségtelen életmód.

alkohol

stressz

depresszió.

egyéb

nem tudja

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

A végzősök véleménye a magyarországi vezető halálokról

egészségügyiállam- és jogtudományigépészmérnöki- és in-formatikai

százalék

44

Ezek alapján az egészségügyi, az állam- és jogtudományi kar elsőéves és végzős

hallgatóinak eredménye alapján megállapítható, hogy a két kar végzősei jobb

eredményt tükröznek, mint az elsőéveseik. A gépészmérnöki kar két évfolyama

között -a helyes választ adók száma alapján- is tapasztaltunk eltérést, de itt az

elsőévesek eredményei látszanak jobbnak.

A megkérdezett hallgatók 28,7%-a tudta, hogy ma Magyarországon a szív-és

érrendszeri megbetegedés a vezető halálok.

Az Egészségügyi Kar valamint az Állam- és Jogtudományi Kar elsőéves és végzős

hallgatói között megállapítottuk, hogy a végzősök eredménye mind a négy

kérdésben jobb eredményt tükröz, mint az elsőéveseiké. A Gépészmérnöki- és

Informatikai Karnál viszont a négy kérdésből egyiknél sem mutattak jobb

eredményt a végzősök.

Ezek alapján feltételezésünk, miszerint mindhárom kar elsőéves és végzős hallgatói

között pozitív irányú egészségtudatbeli eltérést fogunk tapasztalni, megdőlt, hiszen

a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar két évfolyama között egyik erre irányuló

kérdés eredménye sem mutatott pozitív irányú eltérést.

Kérdőívünk egyik utolsó kérdései közt szerepel a következő: „Ön szerint

egészséges életmódot folytat?”.Ezzel szerettük volna megtudni, hogy a

hallgatóknak mi a véleményük a saját maguk által kialakított, irányított

életmódjukról. Négyféle válaszlehetőség közül választhattak a válaszadók:

− igen

− nem

− néha, ha eszembe jut

− nem érdekel

45

18

18. diagramm

A 64 elsőéves hallgató közül erre a kérdésre összesen 31-en válaszoltak igennel és

egyik kar elsőse sem mondta azt, hogy nem érdekli. Igennel válaszolt az

Egészségügyi Kar 25 elsőéveséből 10, a jogász hallgatók elsőévesei közül 20-ból 8

és gépészmérnökin 19 főből 13. A „nem” válaszlehetőségre az egészségügyis

elsősök 25 főjéből 6, a Gépészmérnöki Karon 19 főből 2 és Az Állam- és

Jogtudományi Karon 20-ból 2 fő tett x-et. Az Egészségügyi Kar 25-ből 9 fője, a jogi

kar 20-ból 10fője és a Gépészmérnöki Kar 19-ből 4 fője állította, hogy csak néha

folytat egészséges életmódot, ha eszébe jut.

A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsőévesei állították azt, hogy

egészségesen élnek. A második helyen ugyanolyan eredményekkel az Egészségügyi

Kar és az Állam- és Jogtudományi Kar elsőévesei állnak az „igen” válaszlehetőség

igen

nem

néha, ha eszembe jut

nem érdekel

0102030405060708090

100

Ön szerint egészséges életmódot folytat?(elsőévesek válaszai)

egészségügyiállam- és jogtu-dományigépészmérnöki- és informatikaisz

ázal

ék

46

értelmében. (18. diagramm)

19. diagramm

Az 58 végzős közül összesen 18-an válaszoltak igennel és 1 hallgató válaszolt „nem

érdekel”-lel a feltett kérdésre. Az Egészségügyi Karon 19 főből 4-en, a jogi karon

20 főből 7-en és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 7-en adták az „igen” választ.

Akik szerint nem folytatnak egészséges életmódot, azok az egészségügyi végzősök

közül 19-ből 4 fő, a jogász végzősök körében 20-ból 5-en és a gépészmérnökin 19-

ből 4 fő. Akik csak akkor folytatnak egészséges életmódot, ha eszükbe jut, azok az

Egészségügyi Kar 19 főjéből 11, az Állam- és Jogtudományi Kar 20 főjéből 7 és a

Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 8 hallgató.

A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar végzősei állítják azt, hogy

egészségesen élnek.(19. diagramm)

Tehát az előbbiekből megállapítható, hogy az elsőévesek és a végzősök körében is a

Gépészmérnöki Kar hallgatói vélekedtek úgy a legnagyobb arányban, hogy

egészségesen élnek. Őket követik a jogász-, majd végül az egészségügyi hallgatók.

Mindhárom kar végzős hallgatóinak eredménye szerint kisebb arányban vallják

igen

nem

néha, ha eszembe jut

nem érdekel

0102030405060708090

100

Ön szerint egészségees életmódot folytat?(végzősök válaszai)

egészségügyiállam- és jogtudo-mányigépészmérnöki- és in-formatikaisz

ázal

ék

47

magukról, hogy egészségesen élnek, mint az elsőévesek.

Megdöbbenve tapasztaltuk az Egészségügyi Kar hallgatóinak eredményeit.

Miközben tisztában vannak egészségi állapotukkal, az egészséges életmód

összetevőivel, az egészséghez való hozzáállásuk reális, mégsem cselekszenek

aszerint.

Az eredményeket globálisan összevetve láthatjuk, hogy az Egészségügyi Kar

hallgatóinak egészségmagatartása és a szubjektíven értékelt életmódjuk szinkronban

állnak. Az egészséggel kapcsolatos ismereti szint és a gyakorlatban mutatott

egészségmagatartás ellentmondásokat mutat. Megoldást jelenthetnek erre

értékfeltáró csoportfoglalkozások, melyekkel ezek az ellentmondások talán

feloldhatók lennének.

48

5. Összegzés:

A hallgatók életmódjának, egészségtudatának és az egészséggel kapcsolatos

ismereteiknek vizsgálatával képet kaptunk a Miskolci Egyetem elsőéves és végzős

hallgatóinak az egészséghez való hozzáállásáról, egészségtudatos életvezetésükről

és az évfolyamonkénti eltérésekről, amivel az egészségfejlesztés-oktatás hatásaira

szerettünk volna rávilágítani. A tudatos egészségmagatartás kimutatásához a káros

szenvedélyek, a táplálkozás, a testmozgás és az egészségtudathoz kapcsolódó

kérdéscsoportok eredményeit vettük figyelembe.

Mindezek alapján hipotézisünk, miszerint az Egészségügyi Kar végzőseinek

eredménye tudatosabb egészségmagatartást tükröznek, mint a másik két kar

végzősei, megdőlt, hiszen az alkoholfogyasztás rendszerességének és az

egészséggel kapcsolatos ismeretek eredményeinek kivételével egyik

kérdéscsoportban sem állnak a végzős Egészségügyi Kar hallgatói az élen.

Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy jelentős szerepet játszanak a káros

szenvedélyek ilyen mértékű elterjedésében a társas hatások, a társadalom és a

felsőoktatás az a fajta diákkultúrája, hogy a kortársak által történő negatív irányú

befolyásoltságát nem képes kompenzálni az oktatás intellektuális hatása.

Az Egészségügyi Kar hallgatójaként fontosnak tartottuk, hogy globálisan - az összes

kérdéscsoportot vizsgálva - hasonlítsuk össze az elsős- és végzős hallgatók

eredményeit. Kutatásunk végeredményeként egyértelműen kirajzolódott számunkra,

hogy a végzősök válaszai nem tükröznek tudatosabb egészségmagatartást, mint az

elsőéves hallgatóké, mert a kérdéscsoportokra adott egészségesebb életmódra utaló

válaszok aránya kb. fele-fele arányban oszlik meg a két évfolyam viszonylatában.

A hallgatók egészségmagatartásának vizsgálatai megdöbbentő eredményeket

mutattak számunkra, különös tekintettel a tanulmányaikat az egészségügyben

folytató diákok vonatkozásában. Válaszaik arra késztettek bennünket, hogy feltárjuk

a lehetséges okokat a tekintetben, hogy miért van akkora különbség az egészségügyi

hallgatók és más egyetemi karok hallgatóinak egészségmagatartása között.

49

A szakonkénti eltérésekre fókuszálva magyarázat lehet az Egészségügyi Hallgatók

kevesebb testmozgására, hogy az egyetemváros területén lévő karoknak több

lehetőségük van a sportolásra, tömegsportokra, már csak az erre lehetőséget adó

intézmények, sportközpont közelsége miatt is. A lehetőségek sokkal tágabbak

táplálkozás terén is a Campuson, mint Az Egészségügyi Kar kihelyezett épületében.

Majdnem minden épületrészben található étterem, melyek óriási választékban

kínálják hideg- és meleg ételeiket, italaikat a hallgatóknak, akik szívesen is élnek

ezzel. Az egészségügyi hallgatók táplálkozási rendszeressége, szokásai pozitívabb

irányba is terelődhetne talán, ha a nálunk is több lehetőség nyílna a sokszínűbb,

egészségesebb táplálkozásra, illetve a sportolásra az intézmény falain belül.

Mindemellett a képzésünkbe szükséges beiktatni különböző egészségtudatosságot

fejlesztő értékfeltáró csoportfoglalkozásokat, melyek segítségével az elsajátított

ismeretek mélyebben beépülnének a hallgatók egészségmagatartásába, életvitelébe.

50

Irodalomjegyzék:

1. Barabás Katalin: Egészségfejlesztés; Medicina Könyv Kiadó, Budapest,

2006.

2. Benkő Zsuzsanna: Egészségfejlesztés módszertani kézikönyv; Mozaik

Kiadó, Budapest, 2009.

3. Forrai Judit: A magánélet és az egészség kultúrája; Dialóg Campus Kiadó,

Budapest-Pécs, 2002.

4. Füzesi Zsuzsanna: Az egészségfejlesztés alapelvei,

Egészségfejlesztés és közösségfejlesztés a színtereken,

Egészségfejlesztés a színtereken; OEFI, 2004

5. Szabó József: Rekreáció; Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula

Felsőoktatási Kiadó, 2002.

6. Szekszárdi Júlia: Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek; OKI

Kiadó, Dinasztia Tankönyvkiadó Kft., 2001.

Internetes források:i/1. A modern egészségszemlélet alakulása(Kis- Tamás Lóránd)

http://www.kompania.hu/tanulmanyok.html

i/2. A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában(Dr.

Aszmann Anna)

http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2005-06-ta-Tobbek-Testneveles.html

i/3. Az egészségfejlesztés szemlélete és eszközei

http://www.fppti.hu/boldogulj/eloadasok/ridegne.pps

i/4. Az egészség évtizedének Johan Béla Programja(OGY)

http://www.oefi.hu/nepeuprg.pdf

51

i/5. Egészségfejlesztés és egészségkultúra(Dr. Szalay Piroska)

http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/07/efek1.pdf

i/6. Egészségfelmérés 2009.

http://www.oefi.hu/nepeuprg.htm

i/7. Társadalmi helyzetkép 2003.

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/hirlevel/0510/hirl0510_cikk_ujderd2.html

52