Még az október 18-i Magyarságban olvastam Fekete Pista keresztko- mám, kollégám és testvér- barátom értékes tanulmá- nyát, amelyben azt firtatja nagy lelkesen, vajon miért szõrtelenítik az amerikai hölgyek a hónaljukat és a végtagjaikat. Amint megláttam az írást, majd elolvastam, rögtön azon tûnõdtem: képzelem, mekkora zamekot fogsz kapni a hölgyektõl, hiszen mi kö- zöd van ahhoz, hogy vala- ki borotvája-e a hónalját, esetleg a lábát vagy sem. Amíg otthon éltünk Magyarországon, az '50- es években egyáltalán nem volt meglepõ, amikor szõrös hónaljú vagy lábú lányokat láttunk az uszo- dában, sportpályán vagy bárhol, természetesnek tûnt a dolog, amint az is volt egészen addig, amíg Hollywood meg nem vál- toztatta a világot. Manapság teljesen fur- csa lenne, ha egy lány vagy hölgy szõrös hónaljjal él és mászkál az utcán, vagy ép- pen társaságba megy. Bár idõközben ellenõriztem az interneten, ahol láthatók borotválatlan hölgyek, bi- zonyos Ben Hopper angol fényképész Natur Beauty címmel ajánl fotósorozatot, a képeken szõrös hónaljú, csinos, fiatal hölgyek látha- tók. Egy másik internetes oldal a következõket írja a kérdéssel kapcsolatban: „Napjaink ápolt, igényes megjelenésû nõjének szõr- zete a társadalmi elvárá- sok szerint szigorúan a hajkoronára korlátozódik. Ennek érdekében az át- lagos szõrnövekedésû höl- gyeknek is mindennapos tevékenységükké vált a szõrtelenítés, mely az õ ese- tükben csak a hónalj- és szeméremszõrzet eltávolí- tását jelenti, azonban ke- vésbé szerencsés egyhar- maduknak(!) egyéb testtá- jakkal is meg kell küzdeni- ük. Ráadásul csaknem minden ilyen esetben a kri- tikus tekinteteknek kitett területek, azaz az arc és a lábak is érintettek, lényegé- ben a férfiakra jellemzõ ré- szekrõl van szó, de elõfor- dulhat a hason is.” A cikk a továbbiakban foglalkozik a végleges szõrtelenítéssel, amit ma- napság lézerrel kezelnek, majd megjegyzi, hogy a szõrzet a mediterrán és dél-afrikai nõknél eleve erõsebb és sötétebb. A barátom által felho- zott fura és tegyem hozzá, ütõdött témához tartozik két személyes történet, amelyet a feleségemen és rajtam kívül kizárólag a szóban forgó két lány is- mer. Évekkel ezelõtt, amikor a rokon lányok Magyaror- szágon leérettségiztek, ki- jöttek hozzánk látogatóba, Chicagóba. Az iskola vé- gén nyár volt, természete- sen mentünk fürdeni a Michigan-tóba, vagy vala- mi közeli uszodába. Mindkét lánynál feltûnt a pihés, alig észlelhetõ hónaljszõrzet, természe- tesen én nem szóltam egy szót sem. Néhány nap múltán láttam, hogy el- tûnt a szõrzet. Ekkor ud- variasan, hogy ne sértsem meg egy fiatal hölgy önér- zetét és érzelmét, kérdez- tem, hogy mi történt? Mindkét lány jelezte, hogy Ili – a feleségem – szólt, és ez elég volt arra, hogy megértsék és elfo- gadják, itt, Amerikában a borotvált hónalj a termé- szetes. Volt más találkozásom is a szõrös nõi hónaljakkal kapcsolatosan. Évekkel ezelõtt nyári szabadságot töltöttünk Magyarorszá- gon. Barátaink invitáltak Debrecenbe, de elõbb áll- junk meg egy napra az Al- föld fürdõvárosában, Haj- dúszoboszlón. A vendéglátóink hölgy- tagjának valahol a környé- ken volt dolga, míg mi ket- ten a feleségemmel, vala- mint a férj, fürödni men- tünk az országos hírû gyógyfürdõbe. A meleg vi- zû fürdõben élvezettel mártóztunk, remélve, hogy jót fog tenni örege- sedõ csontjainknak. A tágas medencében rajtunk kívül volt egy né- met csoport, akik fõként idõsödõ hölgyekbõl álltak. Velük volt egy olyan Tarzan felépítésû 50 év körüli, kisportolt férfi, fel- tételeztem, a csoport veze- tõje. A németek között alig akadt férfi, a hölgyek nélkülük is láthatóan jól érezték magukat. A Tarzan felépítésû férfi a vízben gimnasztikára bíztatta a hölgyeket, a gyakorlatokat maga mu- tatta be, pont azokat csi- nálta karjaival a víz felett, amit mi is a focitréningen bemelegítõ mozgásként. A differencia csak az volt, hogy minden gyakorlat után szusszant egy jó na- gyot, amint a hölgyek is. Emlékszem, a gyakorla- tok közben kérte a többie- ket, vele együtt énekelje- nek egy magyar nótát, amire kemény német ak- centussal rögtön rázendí- tett. „Asz a szepp, asz a szepp, akkinek a szeme kekk, akkinek a szeme kekk!” Élveztük a németek mulatozását, a nótával a magyaroknak akartak kedveskedni. Feleségem tett valami megjegyzést azzal kap- csolatban, érdekesnek tar- totta, hogy az uszodában lévõ magyar nõk nem éne- keltek. Erre a barátom kis- sé indignálódva kérdezte életem párját, hogy hon- nan tudja itt a vízben, ahol mindenki fürdõruhá- ban van, ki a magyar és ki a német. Feleségem a tõle meg- szokott bájos mosolyával válaszolt: „Tudod, akinek szõrös a hónalja, az ma- gyar, akié pedig borotvált, az német!” Slussz, a téma be volt fejezve. Hazafelé barátommal egész Budapestig énekel- tük a dalt, utánozva a né- metek hibás magyar kiej- tését. A velünk utazó két hölgy, a feleségek már a pokolba kívántak minket, de mi felettébb jól szóra- koztunk, sõt még ma is elõvesszük a 20-25 évvel ezelõtti dalt. A napokban beszéltem Fekete Pista barátommal, és említettem, hogy annyi- ra tetszett az október 18- án megjelent cikke, elha- tároztam, én is hozzászó- lok. Rögtön említette a számára felejthetetlen él- ményt, amikor az '50-es évek elején, a Pénzügyõr ificsapat öltözõjében ki- téptem a mellérõl a féltve õrzött két szõrszálat. Tudni kell, hogy jóma- gam olyan szõrös vagyok, mint egy gorilla, míg bará- tom teste csupasz, mint a lányoké. Ijesztõ nagyot or- dított, pedig én nem érez- tem semmit. Feleségem, amikor Vancouverben, 1957 õszén elõször látott fürdõ- ruhában a strandon, oda- szólt barátnõjéhez: „Na, képzeld azt a szegény nõt, aki ehhez a majomhoz megy hozzá feleségül!” Hát, nem mondom, 56 év után hozzászokhatott. Az '50-es évek végén, Montrealban, egy ideig egy lakásban laktunk a barátom- mal, és egy reggel a nyitva hagyott fürdõszobába néz- ve mit látok: barátom a csu- pasz mellét borotválja. Kér- dem: mondd, te mit csi- nálsz? Rám förmedt: ha ne- kem csak egy tizedrész szõr lenne a mellemen, mint ne- ked, nem izgatna az egész, de az a két szál, ami nõtt, azt is röhögve kitépted. Egyébként az ominózus cikkben barátom említette, hogy barátnõi a borotváját használták a reggeli szõrte- lenítõ akciójukhoz, amikor azután õ próbált borotvál- kozni, arcát karcolták a használt borotvák. Évtize- deken át angol Wilkinson borotvát használtam, erõs a szõrzetem, kényes az arc- bõröm, úgy a pengék, mint a tok, remekül beváltak számomra. Nem olcsó mulatság, de nekem megérte, míg néha olyan életlen lett a penge, hogy kifejezetten karcolta a bõrömet. Amikor kér- deztem lakótársamat – fe- leségemet –, mondd, szí- vem, nem te használtad véletlenül a Wilkinsont, választ sosem kaptam. Majd a guta ütött mér- gemben, volt neki is külön nõi borotvája, de az nem volt kéznél. Mi lesz, ha az enyémet használja, gon- dolta, legfeljebb ordítok, szokás szerint. Végezetül, jó néhány éve annak, amikor az 1984-ben készült Carmen címû ope- rafilmet láttam. Az olasz- francia film rendezõje, Francesco Rosi spanyol vi- déken, Andalúziában készí- tette a felvételeket, és így közel maradt az opera ere- deti színhelyéhez. A címszerepet az ame- rikai musicalszínésznõ, Julia Migenes-Johnson KÖZÉLET – 9. oldal 2015. január 10. – 2. szám AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István játszotta-énekelte, akinek olyan szõrös volt hónalja, mintha egy fekete kefe lett volna odaragasztva. Talán a rendezõ korhû akart len- ni, bár a dohánygyárban dolgozó nõk közül senki sem tûnt fel Carmenhez hasonlóan. Mindegy, aki valaha látta a filmet, bizo- nyára ez a fura kép ma- radt meg emlékében. Pedig Don Josét Plácido Domingo, Escamillót Ruggero Raimondi és Micaellát Faith Esham ala- kította-énekelte, míg a karmester Lorin Maazel volt. A filmbõl részletek láthatók a You Tube-on, csak a Carmen 1984 címet kell beírni. Valószínûleg jobb felvétel is található Bizet Carmen operájából, de bennem ez maradt meg legélesebben. 2005-ben a kitûnõ Vizin Viktória énekelte a Carmen nõi fõszerepét a chicagói Lyric Operában, vele beszélgettünk a különbözõ DVD-ékrõl, és azt boncolgat- tuk, vajon mi- ért volt fontos a rendezõnek Julia Migenes borzos, szõrös hónalja. A re- mek mezzo New Yorkban született, a szü- lei görög és ír- Puerto Ricó-i származásúak, feltehetõen ezekbõl a gé- nekbõl adódott az erõs, sötét hónaljszõrzete. Mielõtt befejezném a ta- nulmányomat a nõi test- szõrzetrõl, eszembe jutott, amikor Chicagóban élõ hír- neves fotómûvész baráto- mat, Kondor Lászlót vala- melyik amerikai magazin Magyarországra küldte mo- delleket fényképezni. Lász- lóról már két alkalommal ír- tam krónikáimban, a fiatal magyar '56-os menekült a vietnami háború alatt az amerikai gyalogságnál – US Army – szolgált, ahol fotós- ként készítette jobbnál jobb képeit, ezek közül sok lát- ható a Chicagóban létesült Vietnam múzeumban. Emlékszem, a mûter- mében voltam, amikor kö- zölte, hogy küldetésre megy Budapestre, ahol magyar modelleket kell fo- tóznia a magazin számá- ra. Laci barátom mondta, amikor a magyar ügynök- ségtõl felhívták, hogy mi- re legyen gondjuk a lá- nyoknak, rávágta: shave! Vagyis borotválkozzanak. Azután elmagyarázta, hogy miért fontos a mun- ka szempontjából például a harisnyatartó és bugyi gumírozott nyomait eltün- tetni. Sokszor órákig kell várni, míg a modellek tes- térõl nyomtalanul eltûn- nek a fehér nemûk nyo- mai. A kamera elõl a szõr- zetet is el kell tüntetni. Ezzel be is fejezem az eszmefuttatást, a hölgyek- tõl rögtön bocsánatot is kérek, nem gondoltam, hogy ilyen mélyen belega- balyodom a Fekete Pista barátom által felhozott hónaljszõrzet témába. Szőrszálhasogatás a női lábakról Ben Hopper brit fotós: Nature Beauty A Carmen DVD-filmjén, a képen Julia Migenes