Számviteli politikausers.atw.hu/alterenergia/mukodes/szamviteli_politika.pdfSZÁMVITELI SZABÁLYZATOK 2 hogyan kell minősíteni az ellenőrzések során feltárt hibák és hibahatások

SZÁMVITELI POLITIKA

A társaság neve: Alternatív Energia Alapítvány

székhelye: 2335 Taksony, Árvácska u. 13.

gazdálkodási forma: Alapítvány

Könyvvezetés módja: KETTŐS

1. Számviteli politika

Az Alapítvány vagyoni és pénzügyi helyzetének megbízható és valós bemutatása érdekében nélkü-lözhetetlen a társaság számviteli politikájának elkészítése és az abban szabályozott kérdések követ-kezetes végrehajtása. Ezek segítségével biztosítható, hogy a beszámoló minden egyes része azono-san legyen értelmezhető, tehát az információs tartalma kinek-kinek használható legyen.

Ezen szabályozás keretében kell elkészíteni: az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, az eszközök és források értékelési szabályzatát, a pénzkezelési szabályzatot.

A számviteli politika különös fontosságát bizonyítja, hogy a társaság által helyesen kialakítottszámviteli politikára épül a vállalkozás:

számviteli rendszere (számlatükör, számlarend), a választott adatfeldolgozás módja, a beszámolójának részét képező mérleg tartalmi értelmezése, a különféle ellenőrzéseknek a rendszere, a könyvvizsgálatának elvégzése.

A számviteli politika elkészítéséért, illetve módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosultelnök tartozik felelősséggel.

1.1 A számviteli politika általános követelményei

Az Alapítvány számviteli politikájában az alábbi kérdésekre kell választ adni: milyen értékelési módot és eljárást választ a társaság, az értékelésnél figyelembe veendő tartósnak minősülő hatások megítélése, milyen módszerrel kerül elszámolásra az amortizáció, hogyan határozzák meg a maradványértéket, milyen kritériumok érvényesülnek a terven felüli amortizáció elszámolásánál, a 100 ezer forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok,

szellemi termékek elszámolásának választott módszere, az eredmény kimutatás formájának megválasztása, mit tekint az Alapítvány a számviteli elszámolás szempontjából lényegesnek,

SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK

2

hogyan kell minősíteni az ellenőrzések során feltárt hibák és hibahatások értékét (je-lentős-, nem jelentős összegű hiba),

mi a teendő a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba esetén, és miennek a mértéke,

az óvatosság elve hogyan érvényesül a vállalkozásnál (értékvesztés elszámolása, cél-tartalék-képzés stb.),

a teljesség elvének érvényesülése érdekében a mérlegkészítés időpontjáig bekövetke-zett változások feldolgozásának ütemezése (nagyságrendek, lényeges és lényegtelenesemények minősítése),

hogyan érvényesüljön a vállalkozásnál az időbeli elhatárolás elve annak érdekében,hogy a bevételek és a költségek elszámolása reális képet mutasson,

az összehasonlíthatóság érvényesülése érdekében a beszámoló szerkezetében és tar-talmában az állandóságot hogyan biztosítja a vállalkozás (következetesség elve),

a vezetői számvitel és a vállalkozás belső információ rendszerének meghatározása, melyek azok a témák, tényezők, amelyek a vállalkozás üzleti megítéléséhez – a

számviteli törvényben előírt kötelező tartalmon túlmenően – a megbízható és valóskép kialakításához feltétlenül hozzátartoznak és így indokolt az ismertetésük.

1.2 A számviteli alapelvek érvényesülése a számviteli politika kialakítása során

Az Alapítvány számviteli politikájának kialakítása során mindenek előtt a számviteli törvény15. és 16.§-ában meghatározott számviteli alapelvekből kell kiindulni.

Ezek a következők: a vállalkozás folytatásának elve, a teljesség elve, a valódiság elve, a világosság elve, a következetesség elve, a folytonosság elve, az összemérés elve, az óvatosság elve, a bruttó elszámolás elve, az egyedi értékelés elve, annak sajátos érvényesülése, az időbeli elhatárolás elve, a tartalom elsődlegessége a formával szemben elve, a lényegesség elve, költség – haszon összevetésének elve.

1.2.1 A vállalkozás folytatásának elve

A számviteli törvény előírja az általános értékelési szabályokat az Alapítvány vagyontárgyairavonatkozóan, feltéve, hogy az belátható jövőben továbbfolytatja tevékenységét. Ennek lénye-ge, hogy a vagyontárgyakat bekerülési értéken – beszerzési áron, előállítási költségen – amúltbeli költségeken alapuló értékeléssel szabad számításba venni. Természetesen a terv sze-rinti értékcsökkenési leírással, és az értékvesztéssel, valamint az elszámolt terven felüli érték-csökkenés és az elszámolt értékvesztés visszaírásával ennél a módszernél is számolni kell. Azáltalános értékelési szabályoktól eltérő sajátos értékelési eljárás szabályait döntő részben maga


3

a Szt. határozza meg, és ad lehetőséget arra, hogy az eszközöket piaci értéken értékeljék. Teháta vállalkozás folytatásának elve érvényesülését a számviteli politika kidolgozása során a va-gyontárgyak értékelési módjának és eljárásának helyes megválasztásával kell biztosítani.

1.2.2 A teljesség elve

A teljesség elvének értelmezésénél döntő szerepe van a beszámoló készítés napja meghatáro-zásának.

Az Alapítványnál a beszámoló fordulónapja december 31-e, a mérlegkészítés időpontja pediga következő naptári év január 31. A pontos mérlegkészítési időpont minden évben ismételtenmeghatározásra kerül.

1.2.3 A valódiság elve

A számviteli törvény a valódiság elvének érvényesülése érdekében megfogalmazza a mérlegtételeinek leltárral történő alátámasztása követelményét. Az Alapítvány számviteli politikájaezeknek a számviteli alapoknak az érvényesítését az Alapítvány számlarendjének, leltározásiszabályzatának, a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás egyezőségét biztosító el-lenőrzéseknek a követelményei meghatározásával tudja biztosítani. A valódiság elve erősödöttaz óvatosság elve rovására az elszámolt terven felüli értékcsökkenési leírás és elszámolt érték-vesztés visszaírásával.

Különös jelentősége van a beszámolóban kimutatott vagyon és eredmény valódiságának igazo-lásánál a könyvvizsgálói munkának. A valódiság elve érvényesülésénél a leltárral történő alá-támasztással biztosítható az a támpont, hogy a mérlegben kimutatott eszközök és források avalóságban is megvannak. Ugyanakkor a mérlegben kimutatott források és eszközök reálisértékét a számviteli politikában helyesen megválasztott és megfogalmazott értékelési elvek éseljárások következetes alkalmazása biztosíthatja.

1.2.4 A világosság elve

A világosság elve akkor érvényesül, ha az Alapítvány számviteli rendszere áttekinthető, abbanegy számviteli szakember nehézségek nélkül eligazodik, az információ felhasználók számáraérthető.

1.2.5 A következetesség elve

A számviteli törvényben megfogalmazott előírások lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Ala-pítvány az éves beszámoló összeállítása és az azt alátámasztó könyvvezetés során az állandó-ságot megteremtse. Ez a lehetőség a következetesség elve alapján egyben kötelezettség is. Ezazt jelenti, hogy az egymást követő években a kialakított számviteli politikát következetesenalkalmazni kell. Ennek természetes előfeltétele az ésszerűen kialakított számviteli szabályza-tok, melynek alapján az ellenőrzés az egymást követő években az alkalmazott számviteli poli-tikát – esetleg annak indokolt változtatását – nyomon követheti és a következetesség elvénekérvényesülését minősíteni tudja. Az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a beszámolótartalma és formája állandó kell, hogy legyen.

1.2.6 A folytonosság elve


4

A folytonosság elve szoros összefüggésben van a következetesség elvével. Az Alapítvány számvi-teli politikájában megfogalmazott szabályok szerint az egymást követő években az eszközök ésforrások értékelése, az eredmény számbavétele általában nem változhat. Ha ezeket a szabályokat atársaság – a számviteli törvény keretein belül és az ott szabályozott módon – megváltoztatja, akkoraz a számviteli politikájának módosítását is megkívánja.

1.2.7 Az összemérés elve

A kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál az összemérés elve azt jelenti, hogy egy adott idő-szak eredményének meghatározásakor a tevékenységek ugyanezen időszakra vonatkozó elis-mert bevételeit és ezekhez kapcsolódó költségeket, ráfordításokat kell számításba venni, füg-getlenül azok pénzügyi teljesítésétől. Tehát az összemérés elve akkor teljesül, ha a bevételekés költségek, ráfordításokat ahhoz az időszakhoz kapcsolódnak, amikor a gazdasági esemé-nyek megtörténtek. Itt kell kapcsolódni a számviteli politika azon feladatához, melyben megkell határozni a vállalkozásnál a beszámoló készítésének időpontját és a beszámoló készítésé-nek időszakában felmerülő (ismertté vált) minden olyan tételt el kell számolni az üzleti évre,amely az adott időszak gazdasági eseményét jelenti.

A bevételek és a költségek, továbbá a ráfordítások elszámolását – az erre szolgáló számlaosz-tályok számláin – olyan részletezésben kell vezetni, hogy azzal az eredmény kimutatás mindenegyes tétele alátámasztható legyen.

1.2.8 Az óvatosság elve

Az óvatosság elvének érvényesítése a beszámoló készítése során főképpen a mérlegtételekértékelésére vonatkozó számviteli törvényi előírások betartásával biztosítható. Ez a számvitelialapelv a számviteli politikához úgy kapcsolódik, hogy az abban kidolgozott értékelési mód-nak és eljárásnak meg kell felelnie az óvatosság követelményeinek. Az eredmény megállapítá-sára vonatkozó előírások betartása is az óvatosság elvéhez kapcsolódik, különösen az eszkö-zök értékcsökkenésének és az értékvesztéseknek kötelező elszámolását figyelembe véve (füg-getlenül attól, hogy az eredmény nyereség vagy veszteség). Az óvatosság elvének érvényesülé-sénél is nagy jelentőséggel bír a beszámoló készítésének időpontja, hiszen az addig ismerttévált, illetve ténylegesen bekövetkezett eredményt csökkentő tételeket figyelembe kell venni.Ez vonatkozik a mérleg fordulónapján meglévő eszközökre (értékvesztés), valamint az előrelátható kockázatok és feltételezhető veszteséget okozó eseményekre egyaránt.

Az óvatosság elve megköveteli a társaságtól, hogy ne mutasson ki olyan eredményt, amelyárbevétel vagy bevétel elszámolásából keletkezett, de annak pénzügyi realizálása részben vagyegészben bizonytalanná vált. Ennek érdekében a számviteli politikában szabályozni kell a cél-tartalék képzés alkalmazott módszerét, a követendő eljárást, ide kapcsolva az egyedi értékeléselvét is. A reális eredmény meghatározása a beszámoló készítése során egyaránt szolgálja atulajdonosok, a befektetők, a hitelezők és az üzleti partnerek érdekeit.

1.2.9 A bruttó elszámolás elve

A számviteli törvény előírásainak érvényesítését szolgáló számviteli politikához szorosan kellkapcsolódnia a vállalkozás kialakított számlarendjének. Ennek előírásait úgy kell kialakítani,hogy a bevételek a költségeket nem csökkenthetik, a követeléseket és a tartozásokat az elszá-molás során nem szabad összevonni. Ez a követelmény a bruttó elszámolás elvéből fakad.


5

A bruttó elszámolás elvének érvényesítését szolgálják a számviteli törvénynek az eredménykimutatás tételei tartalmára vonatkozó előírásai is. Az eredmény kimutatás csak akkor ad érté-kelhető és megbízható tájékoztatást az eredmény alakulásáról, az eredményre ható főbb ténye-zőkről, ha a bruttó elszámolás elve – az Szt-ben szabályozott esetek kivételével – maradékta-lanul érvényesül.

1.2.10 Az egyedi értékelés elve

A számviteli politika kialakításánál az értékelési mód és eljárás szabályainak meghatározásánál, azAlapítványnál figyelembe vett körülmények mellett az egyedi értékelés elvének érvényesülni kell.Ez egyrészt szolgálja a valódiság elvének érvényesülését, másrészt a beszámoló elkészítéséhez ösz-szeállított leltáron keresztül az áttekinthetőséget és értékelhetőséget biztosítja. Mindezeket össze-gezve az egyedi értékelés elvének érvényesülése segíti az ellenőrzés folyamatát még akkor is, ha atörvény szerint meghatározott esetekben ez az elv sajátosan érvényesülhet.

1.2.11 Az időbeli elhatárolás elve

Az időbeli elhatárolás elve szerint azon gazdasági események kihatását, amelyek két vagy többévet is érintenek, meg kell osztani az érintett időszakok között. Ez azt jelenti, hogy az adottidőszakban a bevételek és költségek között a felmerült tételek arányos részét kell kimutatni.

1.2.12 A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve

A tartalom elsődlegessége követelménye azt jelenti, hogy a gazdasági eseményeket lényegükés valóságtartalmuk alapján kell elszámolni és bemutatni a beszámolóban. A beszámoló tétele-inek elsősorban közgazdasági tartalma döntse el a hovatartozásukat, a jogi előírások mellett.

1.2.13 A lényegesség elve

A lényegesség követelménye azt a kérdést veti fel, hogy az információ elhagyása vagy tévesbemutatása befolyásolja-e a felhasználóknak a beszámolóból kialakított, annak alapján hozottgazdasági döntéseit.

A lényegesség függ a tétel vagy a tévedés nagyságától, ahogyan azt a vállalkozás körülményeiközött a management megítéli.

Az Alapítványnál lényeges hibának minősül az éves nettó árbevétel két %- át meghaladóhibák előjelhelyes összege.

1.2.14 A költség – haszon összevetésének elve

Ez a követelmény azt jelenti, hogy az információból származó előnyöknek lehetőleg meg kellhaladniuk az információ nyújtás költségeit.

1.2.15 Egyéb érvényesítendő elvek

A számviteli törvény által ugyan nem nevesített, de a megbízható és valós kép kialakításáhozhozzátartozik még néhány elv érvényesítése. Ilyenek:

a hasznosíthatóság (relevancia),


6

az időszerűség (időbeliség), semlegesség, a megbízhatóság, a helytállóság (hű bemutatás).

A Nemzetközi Számviteli Standardok minőségi jellemzőként a számviteli törvény által nevesítettalapelveken kívül is megfogalmaznak olyan követelményeket, melyek a beszámoló készítésénélnem hagyhatók figyelmen kívül. Ezek a minőségi jellemzők – nevesítés nélkül is – végigkísérik aszámviteli törvényben megfogalmazott előírásokat.

A hasznosíthatóság követelménye azt jelenti, hogy az információ a felhasználó részé-re hasznosan legyen alkalmazható a döntéshozatalnál, az üzleti események értékelé-sénél, a jövőbeni pénzügyi helyzet, a teljesítmények és egyéb események várható ala-kulásának meghatározásánál.

Az időszerűség követelménye azt jelenti, hogy az információnak a hírértéke ne avul-jon el. A késedelmesen közölt információ elveszítheti hasznosíthatóságát. A számvi-teli törvényben meghatározott időkorlátok között az éves beszámoló időbeli készíté-sét és a megbízható információk szolgáltatását összhangba kell hozni a kialakítottszámviteli politika és egyéb szabályozások segítségével.

A semlegesség követelménye azt jelenti, hogy az éves beszámolónak tárgyilagosnakkell lenni. Az éves beszámoló nem minősül semlegesnek, ha az abban bemutatottadatok révén hatást gyakorol a döntéshozatalra vagy egy előre meghatározott ered-mény elérése érdekében befolyásolja a megítélést.

A megbízhatóság követelménye azt jelenti, hogy a számviteli információnak téve-désmentesnek kell lenni annak érdekében, hogy hasznosítható legyen. Az információakkor minősül megbízhatónak, ha a felhasználók támaszkodhatnak rá, mert hűen tük-rözi azt, amit ésszerűen elvárható, hogy tükrözzön.

A helytállóság követelménye azt jelenti, hogy a számviteli információknak a teljes kö-rűség, a hiánytalanság és komplettség szempontjából megfelelően biztosítani kell afelhasználhatóságot. Az egyes információk esetében fennállhat az a veszély (kocká-zat), hogy az alkalmazott értékelési mód, elszámolás technika nem egészen hűen mu-tatja a számba veendő eszközök, források és egyéb események értékét, eredményeit.Ilyen esetben ismertetni kell a számbavétel és az értékelésben rejlő tévedések kocká-zatát, mely a következtetések óvatos kialakítására hívja fel a figyelmet.

1.3 A számviteli politika összeállítása

A számviteli politika összeállításánál célszerű megtervezni a szabályzat fejezeteit, melyek leg-alább a következő témákat tartalmazzák:

a számviteli politika az Alapítvány milyen stratégiai terveire épül, ki a felelős a számviteli politika előírásainak betartásáért, mi minősül a számviteli elszámolás szempontjából lényegesnek, az eszközök és források minősítésének döntő tényezői, a minősítés eljárási szabályai

az Alapítványnál, az ellenőrzés, önellenőrzés során feltárt hibákból a jelentősebbnek minősülők megha-

tározása, az Alapítványnál alkalmazott értékelési elvek és a követendő eljárás szabályai, mely-

nek során meg kell határozni azt is, hogy mi minősül nem jelentősnek, a társasági adó törvény és a számviteli politika kapcsolata,


7

az amortizáció elszámolásának kritériumai, az értékvesztés elszámolásának feltételrendszere,

a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél, a hitelviszonyt megtestesítő – egy évnél hosszabb lejáratú – értékpapíroknál, a pénzügyileg nem rendezett követeléseknél, tekintettel az adósonkénti minősí-

tésnél a “kisösszegű” meghatározására, a készleteknél, a fajlagosan “kis értékű” minősítésével is.

az árfolyam különbözetek elszámolásának rendje, a céltartalék képzés szabályai, az aktív és passzív időbeli elhatárolások rendje, az Alapítvány könyvvezetése, könyvviteli zárlat, bizonylati rendje, a feldolgozás fo-

lyamatainak ellenőrzése, a beszámoló készítése melyik vázlat szerint történik (Szt. 1-2-3. sz. mell.) a beszámoló készítés napjának meghatározása és a beszámoló készítés időszakának

feladatai, az Alapítvány számviteli politikája a beszámoló készítésével kapcsolatban, a beszámolóért való felelősség kérdése.

1.3.1 A vállalkozás gazdasági, piaci, fejlesztési céljai

Az Alapítvány gazdasági célja kutatási feladatok ellátása.

1.3.2 A számviteli politikáért való felelősség

Az Alapítványnál a számviteli politika végrehajtásáért felelős személy az elnök.

1.3.4 Az Alapítványnál alkalmazott értékelési elvek és a követendő eljárás szabályai

A számviteli törvény kimondja, hogy az eszközöket – a felsorolt kivételektől eltekintve beke-rülési értéken (beszerzési, illetve előállítási költségen) kell értékelni, csökkentve az elszámoltértékcsökkenéssel és értékvesztéssel. A számviteli törvény felsorolja, hogy milyen költségté-nyezők vehetők figyelembe az eszközök beszerzési árának, illetve az előállítási költségénekmeghatározásánál. Ugyanakkor törvényi követelmény az is, hogy a felsorolt költségtényezőkakkor képezik a beszerzési ár, illetve az előállítási költség részét, ha azok az eszközhöz egye-dileg hozzákapcsolhatók.

A leltár a könyvek fordulónapi zárásához kapcsolódó olyan kimutatás, amely tételesen – ellen-őrizhető módon – tartalmazza az Alapítványnál a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket ésforrásokat mennyiségben és értékben.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mérlegben szereplő eszközök mérleg fordulónapiértékét – a beszerzési ár, illetve előállítási költségek választott módszerrel történő meghatáro-zása után – csökkenteni kell az értékcsökkenés, illetve értékvesztés összegével, ill. növelni avisszaírt terven felüli értékcsökkenés és a visszaírt értékvesztés összegével.

A beszerzési ár (beszerzési költség) tartalma:


8

Azok a ráfordítások, amelyek az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében– az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig – merültek fel, az eszközhöz egyedileghozzákapcsolhatók az eszköz beszerzési költségét jelentik, tehát beletartoznak az eszköz be-szerzési árába.

Ezek a következők: vételár (beszerzési ár + felár – engedmény), szállítási és rakodási költségek, alapozási-, szerelési költségek, üzembe helyezési költségek, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségek, bizományi díjak, vám, vámpótlék és vámkezelési díj (együtt vámköltségek), valamint a vámárut terhe-

lő vámköltségen kívüli vámteher, a beszerzéshez kapcsolódó adók (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adó, jövedéki adó), a fizetendő illetékek (vagyonszerzési illetékek), az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó (importnál és

apportnál is), jogszabályon alapuló hatósági díj, igazgatási és szolgáltatási díjak, környezetvédelmi termékdíj, szakértői díjak stb., vásárolt vételi opció díja (értékpapírnál és részesedésnél nem kötelező), az eszköz beszerzéséhez (nem csak a tárgyi eszköz) kapcsolódó hitel, kölcsön

felvétele előtt fizetett bankgarancia díj, szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, fo-

lyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék, a szerződés közjegyzői hitelesítésének díja, után – az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig – felmerült (az idő-

szakot terhelő) kamat, a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó, az üzembe helyezésig felmerült biztosítási díj, a tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szüksé-

ges tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési árban érvényesített értéke, a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahitelnek – az

üzembe helyezésig terjedő időszakot terhelő – árfolyamvesztesége, a beruházás tervezési, előkészítési, bonyolítási költségei, valamint az új technológia

elsajátítás (betanítás) díja.

A bekerülési (beszerzési) értéket csökkenti a próbaüzemeltetés során előállított (raktárra vett, értékesített) termék (szolgáltatás)

előállítási költsége, a beruházás időszakában kapott kamat (beruházásra adott előleg, elkülönített pénz-

eszközök után).

A tárgyi eszköz beszerzési árának (bruttó értékének) meghatározásához kapcsolódik, hogy ameglévő tárgyi eszköz értékét növelő beszerzési költségként kell figyelembe venni

az eszköz bővítésével, élettartamának növelésével kapcsolatos ráfordításokat, az eszköz rendeltetésének megváltoztatásával, vagy átalakításával kapcsolatos ráfor-

dításokat, kapacitás és pontosság helyreállítását szolgáló felújítások ráfordításait.


9

Az Alapítvány a tényleges beszerzési árat alkalmazza, azon belül pedig FIFO elven meghatározott árat

Nem része a beszerzési árnak a tárgyi eszközök folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemelte-tését szolgáló javítási és karbantartási költség, továbbá az arányosítással megállapított előzete-sen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada sem.

A külföldi pénzértékről szóló eszközök és kötelezettségek értékelésénél a bekerülés napjára,illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó, a Számvitel politikában választott ár-folyamot kell használni.

Ez pedig a választott hitelintézet által meghirdetett deviza eladási árfolyam.A választott árfolyamot kell alkalmazni tehát – egységesen – a külföldi pénzértékre szóló esz-közök és források értékelésénél, azok fordulónapi értékelésénél forintra történő átszámításánál.

Ezek az alábbi esetek: a valutapénztárban lévő valutakészlet, a devizaszámlán lévő devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló követelések, külföldi szállítónak devizában adott (még el nem számolt) előleg, tulajdoni részesedést jelentő befektetések, külföldi pénzértékre szóló tartozások.

A vevőtől devizában kapott előleget a mérlegben kimutatott – teljesítéskor átszámított forintösszegben kell kimutatni annak elszámolásáig.

A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értékét a mérleg fordulónapján érvé-nyes – választott – árfolyamon értékelve kell a mérlegben kimutatni. Ez azt jelenti, hogy azóvatosság elvének érvényesülése gyengült ebben az értékelési módban a megbízható és valósösszkép érdekében.

A mérleg fordulónapi – egységes árfolyamon történő – értékelés alapján kialakult összevontárfolyam különbözetet az óvatosság elve alapján kell elszámolni:

árfolyam veszteség esetén az ületi év eredményét kell csökkenteni, árfolyam nyereség esetén passzív időbeli elhatárolást kel képezni a következő üzleti

év(ek) árfolyamveszteségének fedezésére.

A saját tőkét, a céltartalékot és az előzőekben ki nem emelt kötelezettségeket, valamint az idő-beli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.

A számviteli politika összeállításánál a fejezeten belül érdemes külön részt szentelni a saját előállí-tású termékek (ahol ez előfordulhat), illetve a saját teljesítmények értékének meghatározására. Aszámviteli törvény a beszámolóban a fordulónapon meglévő saját előállítású eszközöket köz-vetlen önköltségen kéri számon.

A közvetlen önköltség tartalma:

Azok a felmerült költségek (anyagköltség, bérköltség, bérek járulékai, egyéb költségek), ame-lyek a saját termelésű készlet, valamint a saját teljesítményként előállított eszközök előállítása,üzembe-helyezése, bővítése, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása, rendeltetésének meg-változtatása során elszámolásra kerültek és/vagy az eszközre – megfelelő mutatók, jellemzőksegítségével – elszámolhatók (= közvetlen önköltség), az előállítással bizonyíthatóan szoroskapcsolatban merültek fel.


10

A szabályozásnál figyelemmel kell lenni arra a számviteli törvényi követelményre, hogy a sajátteljesítmények értékét a mérleg fordulónapján – készültségi foktól függően – befejezetlen álla-potában is ki kell mutatni a mérlegben közvetlen önköltségen. Így a befejezetlen saját teljesít-mények közvetlen önköltségének meghatározásáról, valamint az eszköz minősítéséről (a mér-legben milyen eszközként fog megjelenni) is rendelkezni kell.

A befejezetlen saját teljesítmények lehetnek saját vállalkozásban végzett beruházás (felújítás) befejezetlen állománya, saját kezdeményezésre végzett kutatás-fejlesztés “aktivált” befejezetlen állománya, saját teljesítményként készülő szellemi termékek befejezetlen állománya, megrendelésre végzett szolgáltatás felmerült önköltségének elszámolása, ha a teljesí-

tés a következő mérlegidőszak(ok)ban esedékes, saját teljesítményként készülő szerszám műszer, berendezés stb.

A számviteli törvény az általános értékelési szabályok, a bekerülési értéken (beszerzési áron,előállítási költségen) történő értékelés mellett, (az eszközök értékcsökkenése és értékvesztésefigyelembe vételével) lehetőséget biztosít a piaci értéken történő értékelésre, a vállalkozásitevékenységet közvetlenül és közvetett módon szolgáló befektetett eszközeinek egyes tételeire.Ezek a következők:

vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok, műszaki berendezések, gépek, járművek, egyéb berendezések, felszerelések, járművek, tulajdoni részesedést jelentő befektetések.

Amennyiben ezeknél az eszközöknél az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökken-tett beszerzési érték (könyv szerinti nettó érték) alacsonyabb, mint az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke, akkor a különbözetet a mérlegben ki lehet mutatni. Ez az értékkülön-bözet az eszközök között “Értékhelyesbítésként”, a saját tőkén belül “Értékelési tartalék”-kéntfog mutatkozni.

Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kellnyilvántartani. Az Alapítvány egyenlőre nem kíván élni ezzel a “felértékelési” lehetőséggel.

1.3.5 A társasági adó törvény és a számviteli politika kapcsolata

A számviteli politika kialakítása során – a számviteli törvény előírásai mellett – figyelembekell venni a társasági adóról szóló törvény mindenkori előírásait is. A számviteli törvény alap-követelménye – a megbízható és valós kép kialakítása – a beszámolóban azt jelenti, hogy azértékcsökkenést az eszköz tényleges elhasználódásával azonos időben, az értékvesztést a piaciértékhez viszonyítva, a céltartalék képzést az óvatosság elvének érvényesítésével számolja el avállalkozás (hogy csak a legfontosabb tényezőket említsük). Ezzel szemben a társasági adótör-vény – az adóalap meghatározásánál – normatív szabályozást fogalmaz meg. A számviteli tör-vény a piacgazdaság körülményeinek, feltételeinek megfelelően, széleskörű mérlegelési lehe-tőséget biztosít a társaság számára, ami a számviteli eredmény alakulását befolyásolja. Ezzelszemben a társasági adó törvény – figyelembe véve a számviteli törvény előírásait – a számvi-telben meghatározott adózás előtti eredményt csak kiinduló adatként használja és ebből az adóalapját különböző korrekciós tételek meghatározásával kiszámított összegben fogadja el. Nemszabad tehát figyelmen kívül hagyni a számviteli politika kialakításánál, hogy a társasági adó


11

törvényben foglalt rendelkezések és a számviteli politikában rögzített előírások milyen kiha-tással vannak az Alapítvány adózására.

A társasági adótörvény korrekciós tételei közül a következő témákban keletkezik érintkezésifelület a számviteli politikában is szabályozandó eljárásban:

az amortizáció elszámolása, az értékvesztések elszámolása, a céltartalék képzés területén,

melyek adótörvényi összefüggéseit a következő fejezetekben tárgyaljuk.

A társasági adó törvény ezen kívül előírt korrekciós tényezői is a számviteli feldolgozási fo-lyamat információs rendszerében – a bizonylati rend és a vállalkozás számviteli rendje szerint– állíthatók elő, de erről a vállalkozás könyvvezetése során kell gondoskodni.

1.3.6 Az amortizáció elszámolásának kritériumai

A számviteli törvény előírásai szerint az Alapítvány a sajátos körülményeket figyelembe vévehatározza meg az immateriális javak és a tárgyi eszközök elhasználódási idejét, így a várható,a maradványértékkel csökkentett bruttó érték és a hasznos időtartam függvényében aktiválás-kor állapítja meg az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegét a hozzárendelt számításimódszerrel. Az így meghatározott összeget nevezzük terv szerinti értékcsökkenésnek.

Az eszköz terv szerinti értékcsökkenési leírásának meghatározásánál figyelembe kell venni,hogy a hasznos időtartam végén mennyi a várhatóan realizálható értéke az eszköznek, azazmeg kell határozni a maradványértékét. A maradványérték meghatározása a rendeltetésszerűhasználatba vételkor az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapjántörténhet. Ha ez az érték nem jelentős, akkor a maradványérték nulla lehet.

A maradványérték tekintetében az Alapítvány jelentősnek minősíti azt a realizálható értéket, mely ahasznos élettartam végén elsősorban értékesítéssel elérhető bevétel, a haszonanyag vagy a vissza-nyert hulladék értéke.

Ennek értéke minimálisan 1.000 Ft egyedi eszközönként.

Az ilyen módon szabályozott és egyedileg meghatározott maradványérték nyilvántartásáról (fel-jegyzéséről) a számviteli nyilvántartások keretében kell gondoskodni, hiszen az amortizáció elszá-molásánál ezt a meghatározott elszámolási módszernél figyelembe kell venni, pl. a bruttó értékalapján lineáris kulcs alkalmazásával történő számításnál a maradványértékkel csökkentett bruttóértéket kell érteni. Így tehát azon eszközöknél, melyekhez a meghatározott jelentősnek minősítettmaradványérték tartozik, a leírást – nem “0”-ig hanem – a maradványértékig kell elszámolni.

Az amortizáció módszerének és a számítás szabályainak kialakításánál az egyedi értékelés elvénekérvényesülni kell. A választott módszer alapján évenként el kell számolni a terv szerinti értékcsök-kenési leírás összegét függetlenül attól, hogy a vállalkozás eredménye hogyan alakult.

A kialakított módszert – az eszköz élettartama alatt – csak különösen indokolt esetben szabadmegváltoztatni.

Az immateriális javak és tárgyi eszközök állományában évközben bekövetkezett változásokesetén a terv szerinti értékcsökkenési leírás elszámolásánál az alábbi eljárás a követendő:

a hónap első napján meglévő állomány utántörténő értékcsökkenés meghatározására.


12

Az Alapítvány él a 100 ezer Ft egyedi előállítási-, vagy bekerülési érték alatti vagyoni értékűjogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök azonnali – használatba vételkori – értékcsökkenésileírásának lehetőségével.

A terven felüli értékcsökkenést általában akkor kell elszámolni, ha az immateriális javak, atárgyi eszközök (a beruházások is) könyv szerinti (nettó) értéke magasabb, mint a piaci értéke.A megrongálódott, feleslegessé vált, vagy az eszköz értékében bekövetkezett tartós értékcsök-kenés esetén – az egyébként állományban maradó eszköz értékében – bekövetkezett csökke-nést a piaci értékig kell megállapítani és elszámolni. A terven felüli értékcsökkenés elszámolá-sának bizonylataként – a körülmények leírásával, az okok megnevezésével – jegyzőkönyvetkell készíteni.

A számviteli törvény szerint használt terven felüli értékcsökkenés fogalmába tartoznak azimmateriális javak, tárgyi eszközök, beruházások

megsemmisülésével (érvénytelenítésével), selejtezésével, hiányzó tárgyi eszköz értékével

kapcsolatos események elszámolásai is.

A terven felüli értékcsökkenést nem a költségnem elszámolásban (écs. leírásként), hanem azegyéb ráfordítások között kell elszámolni, függetlenül attól, hogy az eszköz állományban ma-rad (csökkentett értéken), vagy sem (mert kiselejteztük).

A feleslegessé vált eszközöket, ha az a működést, a tevékenységet már tartósan (legalább egyévet meghaladó időtartamon át) nem szolgálja, akkor piaci értéken át kell minősíteni a forgó-eszközök közé.

Amennyiben korábban az egyedi eszközre vonatkoztatva a terven felüli értékcsökkenés elszámolá-sára okot adó körülmény megszűnt – pl. a piaci érték tartósan és jelentősen magasabb, mint a könyvszerinti érték – a terven felüli értékcsökkenést az egyéb bevételekkel szemben kell részben, vagyegészben visszaírni. A visszaírás következtében az eszköz értéke nem haladhatja meg a terv szerintiértékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értéket. Az értékelést az egyedi értékeléselve alapján kell elvégezni és az analitikus nyilvántartásban is feljegyezni.

Ha a piaci érték még ennél is magasabb, akkor a felértékelés szabályai érvényesülnek, amelyértékhelyesbítés és értékelési tartalék formában jelenhet meg a beszámolóban, ha ezzel a lehe-tőséggel élni akar a vállalkozás. (Erről általánosságban már az 1.3.4 pontban szóltunk.)

A számvitelben elszámolásra kerülő terv szerinti értékcsökkenési leírással és terven felüli érték-csökkenéssel szemben a társasági adó törvény normatív előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan,hogy az adóalap meghatározásánál milyen mértékű és tartalmú értékcsökkenést lehet figyelembevenni. Az adótörvény normatívái általában késleltetett amortizáció elszámolást jelentenek.

Lényeges követelmény: a kétféle elszámolás eszközállományának bruttó értéke a számviteli nyilvántartások-

kal egyeztethető legyen, továbbá a “0”-án túli leírást egyik törvény sem engedi meg, sőt a Szt. a maradványértékig en-

gedi leírni az értékcsökkenési leírást. Az adótörvény ezt a fogalmat (maradványérték)nem ismeri, tehát az adókulcsokat az eszköz bekerülési értékére vonatkoztatja. Ennekteljesülését a számviteli politika előírásainak megfogalmazásánál figyelembe kellvenni. A kétféle amortizáció elszámolása miatt az eszközök nettó értéke eltér egy-


13

mástól. Ha – időközben – az eszköz bármely jogcímen kikerül az állományból, akkora nettó értékben mutatkozó különbözet az adóalap meghatározásánál korrigálható.Tehát a korrekció végrehajtásához – a megfelelő nyilvántartás vezetésével – az adó-törvény szerinti nettó értéknek is – melyet az eszköz számított nyilvántartási értéké-nek nevez az adótörvény – rendelkezésre kell állni.

1.3.7 Az értékvesztés elszámolásának feltételrendszere

A számviteli törvény kötelezően előírja az értékvesztés elszámolását egyes eszközfajtáknálabban az esetben, ha azok piaci értéke (megítélése) alacsonyabb a mérlegkészítéskor, mint anyilvántartás szerinti értéke.

Értékvesztést kell elszámolni: a mérleg fordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem

rendezett követeléseknél, a vásárolt és saját termelésű készleteknél.

(A befektetések és értékpapírok értékvesztésének elszámolása független attól, hogy a forgó-eszközök vagy a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel.)

Az értékvesztések meghatározásához, az érintett eszközök nyilvántartásához szorosan kapcso-lódva, az elnök dolgozza fel az információkat ahhoz, hogy a mérlegkészítés folyamán – a meg-felelően értelmezett határnapig – az adatok, piaci árak, egyéb piaci körülmények rendelkezésreálljanak és arról döntést hozzanak az elszámolás érdekében.

A mérleg fordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követe-léseknél elszámolandó értékvesztés összegének meghatározásánál – a mérlegkészítés időpontjáigrendelkezésre álló információk alapján – a követelés várhatóan megtérülő összegére tekintettel kellmeghatározni az értékvesztés elszámolandó összegét. Ha ez tartósan és jelentős összegben alacso-nyabb a követelés könyv szerinti értékénél, akkor értékvesztést kell elszámolni az egyéb ráfor-dításokkal szemben. Az üzleti év mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjá-ig pénzügyileg nem rendezett követelések közé értendők a hitelintézetekkel, pénzügyi vállal-kozásokkal szembeni követelések, a kölcsönként, előlegként adott összegek, valamint a bevé-telek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelés jellegű tételek is.

A vevőnként, adósonként kisösszegű követeléseknél az értékvesztés összege – az egyedi érté-kelés sajátos értelmezésével – a nyilvántartási érték százalékában is meghatározható, melynekalsó határértéke az Alapítványnál 100.000.- Ft.

A vásárolt készletek (anyag, áru) beszerzési árát össze kell hasonlítani – a mérlegkészítéskorismert – tényleges piaci értékével. Ha a piaci érték jelentősen és tartósan alacsonyabb, a mér-legkészítéskor ismert piaci értéknél, akkor a készlet értékét a mérlegben tényleges piaci érté-ken kell kimutatni (a készlet értékének csökkentésével).

A saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék) előállítási költségétössze kell hasonlítani – a mérlegkészítéskor ismert – várható eladási árával. Ha az eladási árjelentősen és tartósan alacsonyabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára,akkor a készlet értékét a mérlegben – a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett –eladási áron kell kimutatni (a készlet értékének csökkentésével).


14

A számviteli törvény szerint értékvesztésként el kell számolni a vásárolt készletek beszerzésiértékét, illetve a saját termelésű készletek előállítási értékét csökkentő azon tételeket, is, me-lyek akkor következnek be, ha a készlet

a vonatkozó előírásoknak, minőségi követelményeknek (szabvány, szakmai előírás,szállítási szerződés szerinti feltételek stb.) nem felel meg,

az eredeti rendeltetésének nem felel meg, megrongálódott, felhasználhatósága bizonytalan, feleslegessé vált, értékesítése kétséges.

A készlet értékét addig a mértékig kell csökkenteni, hogy a készlet a használhatóságának, érté-kesíthetőségének megfelelő – a mérlegkészítéskor ismert vagy érvényesíthető – piaci értékenszerepeljen a mérlegben. Ez a mérték – az Alapítvány által igazolt (bizonylatolt), műszaki vé-leménnyel alátámasztott, “leértékelési” vagy esetleg selejtezési folyamat során kialakított –legalább a készlet haszonanyag árának illetve hulladékértékének meghatározásával történhet.(Kivétel a megsemmisült készlet értéke.)

Vissza kell írni a korábban elszámolt értékvesztést, amennyiben a piaci érték jelentősen éstartósan meghaladja a könyv szerinti értéket. Az értékvesztés visszaírásával a könyv szerintiérték nem haladhatja meg

a befektetéseknél a beszerzési értéket, az értékpapíroknál a beszerzési értéket, illetve a névértéket, (ha névérték felett vásá-

rolták), a követeléseknél az eredetileg elismert, elfogadott összeget, (devizakövetelésnél a

megfelelő árfolyamon számított értéket), a készleteknél bekerülési értéket.

A társasági adótörvény – a számviteli szabályokban kötelezővé tett értékvesztés elszámolásá-ból – a követelésekkel kapcsolatos értékvesztést nem fogadja el, így ennek összegét az adó-alapnál korrekciós tételként kezeli. Ez azt jelenti, hogy az adóévben – a számvitelben – a köve-telésekre elszámolt értékvesztés összegével az adózás előtti eredményt növelni kell, majd azadótörvény által meghatározott módon számított értékvesztés összegével lehet az adózás előttieredményt csökkenteni. Az értékvesztés elismert mértékével (a követelések bekerülési értéké-nek – a késedelem napjától függően – 2-5-25 százaléka), ami nem lehet több, mint a számvi-telben ilyen címen elszámolt összeg, a következő adóévben az adóalapot növelni kell.

1.3.8 Az árfolyam különbözetek elszámolásának rendje

A számviteli politika ezen fejezetében kell szabályozni az Alapítványnak az eszközök, illetveforrások között megjelenő következő tételek értékelésének választott módszerét és annak el-számolási rendjét:

a valutapénztárban lévő valutakészlet, a deviza számlán lévő devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló követelések értéke, a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszköz értéke, a külföldi pénzértékre szóló értékpapír értéke, a külföldi pénzértékre szóló tartozások értéke,

A felsorolt mérlegtételek forintértékének meghatározásához a választási lehetőségek közül azalábbit alkalmazza az Alapítvány:


15

a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza eladási árfolyam át-laga,

A Szt. a külföldi pénzértékre szóló tételekre a választott módszer egységes alkalmazását írjaelő. Ez azt jelenti, hogy az adott napon történő elszámolást – minden tranzakciónál – egyazonárfolyamon kell forintban elszámolni. Ez alól kivétel a forintért vásárolt deviza és valuta, mertebben az esetben nyilvántartásba vételt a ténylegesen fizetett forint alapján kell elvégezni.

A külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket érintő tranzakciók elszámolásá-nál tehát bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó – választott– devizaárfolyamon átszámított forintértéket kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. Ebbőlkövetkezően a folyamatos könyvelésben (az üzleti év során) lezárult ügyletek (követelése, kö-telezettségek kiegyenlítése stb.) árfolyam különbözete is elszámolható folyamatosan jellegétőlfüggően a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai ill. egyéb bevételei között.

A külföldi pénzértékre szóló tételekkel kapcsolatos gazdasági események elszámolásánál (ér-tékesítés, beváltás értékvesztés elszámolása, visszaírása stb.) keletkező eredményt érintő ösz-szegek meghatározása mindig a megfelelő devizaárfolyamon történhet, majd ezt követően ke-rülhet sor a deviza árfolyamváltozásból adódó különbözet elszámolására.

A külföldi pénzértékre szóló tételek mérleg fordulónapi értékelését a választott árfolyamonkell elvégezni. A fordulónapon érvényes választott árfolyamon történő értékelés és a könyvszerinti érték különbözete összevontan jelenik meg az eredményszámlákon. Ha a külföldipénzértékre szóló mérlegtételek üzleti év végi értékelésének összevont árfolyam különbözete

veszteség, akkor a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni, nyereség, akkor a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni, de ezt

időbelileg el kell határolni, amelynek megszüntetése a következő év(ek) árfolyam-veszteségének fedezetéül szolgál.

Az árfolyam különbözetek elszámolási rendjének szabályait az előzőekben leírtak figyelembevételével kell a társaságnál kialakítani.Az árfolyam-változásokat a követelések és a kötelezettsé-gek (előlegek) vonatkozásában a számviteli csoportnak kell figyelnie, a változásokat követni éserről évközben, negyedévente és a mérlegkészítés időszakában kell a számításokat elvégezni.

A kimunkált – számítási anyaggal alátámasztott – árfolyam különbözetek elszámolására éventekerüljön sor.

A valutában – devizában lévő eszközökre, forrásokra vonatkozó év végi értékelésre vonatkozószabályokat nem kötelező alkalmazni akkor, ha a különbözet illetve az eredményre gyakorolthatása nem jelentős.

Nem jelentős az árfolyam különbözet akkor, amennyiben az összevont, számított egyen-leg az 100.000.- Ft-ot nem éri el.

1.3.9 A céltartalék képzés szabályai

A Szt. előírásai szerint céltartalékot kell képezni olyan múltbeli, illetve a folyamatban lévőügyletekből, vagy szerződésekből származó – harmadik féllel szemben – fizetési kötelezettségvárhatóan felmerülő összegeire, melyek még nem következtek be, de bizonyosan fel fog me-rülni. Tovább olyan esetben, amikor a várható kötelezettség összege és esedékessége még bi-zonytalan, de a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk alapján indokolt aképzés, mert annak fedezete más módon nem biztosított.

Ilyen kötelezettség lehet különösen:


16

a jogszabályban meghatározott várható kötelezettség (pl. garancia), a korengedményes nyugdíjazás várható (biztos) kötelezettsége, a végkielégítés miatti kötelezettség, a környezetvédelmi kötelezettség, a függő kötelezettségek, a biztos (jövőbeni) kötelezettség.

Ilyen esetben az indokolt céltartalékot a szükséges mértékben meg kell képezni, még akkor is,ha az üzleti év eredménye emiatt veszteséges lesz.

Céltartalékot lehet képezni olyan jövőbeni költségekre, melyek időszakonként jelentkeznek, de ígyaz egyenletesen jelentkező teher az egyes üzleti évek eredményét pontosabbá teszi. Ilyen címencéltartalékot akkor lehet képezni, ha a várható költségek feltételezhetően, vagy bizonyosan felme-rülnek, de az összegük vagy a felmerülésük időpontja a mérlegkészítéskor még bizonytalan.

A jövőbeni költségekre képzett céltartalék összegét a mérlegkészítéskor rendelkezésre állóinformációk alapján kell meghatározni. Ilyen címen azonban az üzleti tevékenység során rend-szeresen felmerülő költségekre céltartalék nem képezhető.

A társasági adótörvény a számvitelben egyéb ráfordításként elszámolt a várható kötelezettségekre a jövőbeni költségekre a céltartalék képzést nem ismeri el.

Ezért az adózás előtti eredményt az adóévben ilyen címen elszámolt ráfordítás összegével nö-velni kell.

A számvitelben a céltartalék felhasználását egyéb bevételként kell elszámolni. Mivel a képzés-kor az adóalapot korrigálni kellett, így a felhasználásnál jelentkező bevétel is korrekciós ténye-zővé válik. Tehát a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék fel-használása következtében elszámolt bevétel összegével az adózás előtti eredmény csökken.

1.3.10 Az aktív és passzív időbeli elhatárolások rendje

Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni az üzleti év mérlegének fordulónapja előtt felmerült olyan kiadásokat, amelyek költség-

ként vagy ráfordításként csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el, a mérleg fordulónapja után esedékes olyan bevételeket, amelyek a mérleggel lezárt

időszakra számolandók el, mint járó árbevétel, kamat- és egyéb bevételek, azokat a kötelezettségeket is, amelyeknél a visszafizetendő összeg és a különbözet

eredményt csökkentő tételként még nem számolható el a mérleggel lezárt időszak-ban,

Aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kell kimutatni a véglegesen átvállaltés pénzügyileg még nem rendezett kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét.

Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja

utáni időszak árbevételét, bevételét képezi, a mérleg fordulónapja előtt elszámolt olyan költséget, ráfordítás, amely csak azt kö-

vetően lesz kiadás, vagy kerül számlázásra, a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja közötti időszakban a vállalko-

zással szemben érvényesített (megítélt, benyújtott), a mérleggel lezárt évhez kapcso-


17

lódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, az ebben az időszakban ismertté vált kár-térítést, bírósági költséget,

a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó, jóváhagyásra jogosult testület által meg-állapított, kötelezettségként ki nem mutatott prémiumot, jutalmat és azok járulékait,

a költségek (ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – ka-pott (pénzügyileg teljesített), támogatások egyéb bevételként elszámolt összegébőlazt a részt, amellyel szembeni költség (ráfordítás) később jelentkezik,

a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt, hitelviszonyt megtestesítő kamatozó ér-tékpapír beszerzésével kapcsolatos veszteségjellegű különbözet időarányos részét(beszerzési érték nagyobb volt, mint a névérték),

a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek a deviza- és valutakészletmérleg fordulónapi értékelésénél kimutatott – összevontan nyereséget mutató – kü-lönbözetet, amelyet a következő üzleti év(ek)ben az ilyen értékelésből adódó árfo-lyamveszteség esetén kell megszüntetni.

Passzív időbeli elhatárolások között halaszott bevételként kell kimutatni: a fejlesztési célra – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett

támogatás és a véglegesen átvett pénzeszköz összegét, az elengedett, valamint harmadik személy által átvállalt kötelezettség összegét, ha az

ezen kötelezettség terhére beszerzett eszközhöz kapcsolódik, térítés nélkül átvett eszközök értékét az átadónál kimutatott nyilvántartási (de legfel-

jebb piaci) értéken, ajándékként, hagyatékként kapott, többletként fellelt eszközök piaci értékét, a cégvásárlás, illetve átalakulás esetén a különbözetként meghatározott negatív üzleti

vagy cégértéket.

Az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételeit analitikusan kell dokumentálni.

Az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételeit a következő szempontok szerint kell do-kumentálni:

az elhatárolás alapbizonylata, az elhatárolás indoka, az elhatárolás számítási anyaga (bemutatva a tárgyévből kiemelt és a tárgyévben bent ha-

gyott összegeket, illetve a következő év(ek)ben számításba veendő összegeket), az elhatárolt összeg, a későbbi elszámolás módja,

Az aktív és passzív időbeli elhatárolások legjellemzőbb gazdasági eseményei lehetnek: tartós bérlet után a tárgyévben fizetett bérleti díjnak a mérleg fordulónapját követő

időszako(ka)t terhelő összege (árbevételből, költségből) a tárgyévre járó, de a tárgyévet követően esedékes

bérleti díj, kölcsönadott pénzeszköz utáni kamat, értékpapír után járó, illetve időarányosan járó kamat (diszkont értékpapírnál is),

a tárgyévet illető, a biztosító által elismert, de a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyi-leg még meg nem térített kár összege,

a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó, ismertté vált, kártérítési kötelezettség, fizetendő bírságok, kötbérek, fizetendő késedelmi kamat,


18

bírósági költség, fizetési kötelezettség.

1.3.11 Az eredmény kimutatás tételeinek tartalma

Az eredmény kimutatás tartalmazza a vállalkozó mérleg szerinti eredményének levezetését. Amérleg szerinti eredményre ható főbb tényezők az üzleti év során folytatott tevékenységbőlelért bevételek és azokkal kapcsolatos költségek, ráfordítások.

Az értékesítés nettó árbevétele magába foglalja a belföldi értékesítés és az exportértékesítésnettó árbevételeit.

Az elkülönítés a területi elv alapján történik.

Belföldi értékesítés esetén a vásárolt és saját termelésű készlet nem hagyja el a Magyar Köz-társaság területét, még akkor sem, ha az vámszabadterületre vagy tranzitterületre kerül.Ugyancsak belföldi értékesítés történik akkor is, ha vámszabadterületi vagy tranzitterületi érté-kesítés egymás között bonyolódik, függetlenül attól, hogy ellenértéket forintban, devizábanvagy valutában egyenlítik ki.

Ebből következően az exportértékesítés árbevételében azon vásárolt és saját termelésű készletellenértéke mutatható ki, amelyet külföldre, vagy külföldön értékesítettek. A szolgáltatás-nyújtás ellenértéke akkor minősülhet exportértékesítésnek, ha azt külföldön, külföldi igény-bevevő részére teljesítették, vagyis a külföldön végzett szolgáltatás, ha azt belföldi részérevégezték, belföldi értékesítésnek minősül.

Aktivált saját teljesítmények értéke magában foglalja az üzleti évben aktivált (az eszközökközött állományban vett) saját előállítású eszközök értékét, valamint a saját termelésű készle-tek állományváltozását.

Egyéb bevételek azok a bevételek, melyek a nettó árbevétel részét nem képezik, de a rendsze-res tevékenység során keletkeznek, tehát az üzleti eredmény kialakulásában kell azokat figye-lembe venni.

A tevékenység költségeit a költségnem számlák tartalmazzák: anyagköltségek, igénybevett szolgáltatások értéke, egyéb szolgáltatások értéke, bérköltségek, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok, értékcsökkenési leírás.

Egyéb ráfordítások azok a kifizetések és más veszteség jellegű tételek, amelyek a nettó árbe-vételhez nem kapcsolódnak közvetlenül vagy közvetetten, de a rendszeres tevékenység soránmerülnek fel, tehát az üzleti eredmény kialakításában kell azokat figyelembe venni.

A pénzügyi műveletek eredménye a Szt. tételes előírása szerinti bontásban és megfelelő tarta-lommal elszámolt pénzügyi műveletek bevételei és ráfordításai különbözetéből határozható meg.

A rendkívüli eredmény a rendkívüli bevételek és rendkívüli ráfordítások különbözet, melyekjogcímeit a Szt. tételesen írja elő.

A mérleg szerinti eredmény a tárgyévi adózott eredmény alapján úgy alakul ki, hogy az


19

adózott eredmény növelhető:az osztalékra, részesedésre, kamatozó részvények kamatára igénybevett eredménytar-talékkal,

adózott eredmény csökkenthető:a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatával.

A tárgyévi osztalék fizetését, ill. az eredménytartalékból való kiegészítést a Szt. feltételekhez köti.

1.4 Az Alapítvány számviteli rendje és a számviteli politika kapcsolata

A számviteli törvény a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások számviteli feladatait úgy fo-galmazza meg, hogy az Alapítvány kezelésében lévő, illetve tulajdonát képező eszközökről ésazok forrásairól olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely – a gazdasági művele-tek folytán – az eszközökben és a forrásokban, továbbá a saját tőkében bekövetkezett változá-sokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan (időrendben) áttekinthetően mutatja.

Könyvelni kell minden gazdasági eseményt, amelyek az eszközök és források mennyiségében és értékében változást okoztak, az eredmény alakulására hatással voltak, a mérleg fordulónapjával lezárt év gazdasági eseményeiből erednek, de csak a mér-

legkészítés időszakában következnek be, vagy válnak ismertté, az adott üzleti évre vonatkoznak, de csak a mérleg fordulónapját követően és a mér-

leg elkészítését megelőzően válnak ismertté.

1.4.1 A könyvvezetés rendje

Az Alapítvány a számviteli politika mellékleteként számlatükröt és számlarendet köteles ösz-szeállítani. A számlatükröt és a szöveges számlarendet a törvényi előírások (számviteli tör-vény, társasági adótörvény, a többi adótörvény), egyéb jogszabályi követelmények figyelembevételével és az Alapítványra jellemző sajátosságok szerint kell kialakítani.

1.4.2 A számlatükör és a számlarend

A főkönyvi könyvelés és egyes analitikus nyilvántartások vezetése (folyószámla) számítógépeskönyvelési programrendszer segítségével történik. Az egyes számlaosztályok tartalmi felépíté-sét, tagolását, az eszközök és források értékelését, valamint a különleges események számla-összefüggéseit (a kontírozásokat) a szöveges számlarendben részletezzük.

A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartások megnevezését, vezetésénekmódját és tartalmát, valamint az egyeztetések gyakoriságát és az egyezőségért való felelősségetszintén a szöveges számlarendben szabályozzuk.

1.4.3 A könyvviteli zárlat rendje

A számviteli törvény meghatározása szerint a könyvviteli zárlathoz egy-egy naptári időszakvégén – a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében – különböző úgynevezett zárlati te-endők tartoznak.

A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a könyvviteli számlákból – számviteli törvény szerintlegalább a beszámoló elkészítését megelőzően – főkönyvi kivonatot köteles készíteni.


20

Az Alapítvány minden egyes havi beszámolóhoz készít főkönyvi kivonatot.

1.4.4 A Társaság bizonylati rendje

A számviteli törvény a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményeinek megfogalma-zásával teszi szabályozottá a könyvvitel bizonylati rendjét. A gazdasági események folyamatát(megtörténtét) mutató összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

A számviteli bizonylatnak alakilag, adatainak tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytál-lónak kell lennie. A könyvviteli nyilvántartásokba az adatok bejegyzése csak szabályszerűenkiállított bizonylatok alapján történhet.

A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a bizonylat megnevezése és sorszáma, a bizonylatot kiállító gazdálkodó (szervezeti egység), a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy aláírása, a gazdasági esemény tartalmától függően az ellenőr aláírása, a készletmozgások és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, ellennyugtákon a befi-

zető aláírása, a bizonylat kiállításának időpontja (kivételesen annak az időszaknak a megjelölése,

amelyre a bizonylat adatai vonatkoznak), a megtörtént gazdasági művelet tartalmának leírása (vagy jelölése), a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és értékbeni adatai (ér-

telem-szerűen). összesített adatokat tartalmazó bizonylat esetén utalni kell az alapbizonylatokra, va-

lamint meg kell jelölni azt az időszakot, amelyre az összesítés vonatkozik a számítástechnikai (optikai stb.) módon előállított adathordozóknál az általános kö-

vetelményeken túl a feldolgozási programok azonosító jelzése és az azonosíthatóságérdekében a kódjegyzék is szükséges.

Szabályozni szükséges a szigorú számadási kötelezettség alá tartozó bizonylatok körét és an-nak kezelési és ellenőrzési rendszerét.

A számviteli törvény meghatározása szerint a készpénz kezeléséhez kapcsolódó bizonylatokat,valamint más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményhez kapcsolódóbizonylatokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghala-dó (vagy a nyomtatvány névértékének megfelelő) ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek ille-téktelen használata visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadású kötelezettség alá kell von-ni. A szigorú számadási kötelezettségű nyomtatványok nyilvántartását a könyvelő végzi.

A számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában megőrizni.

1.4.5 A számviteli folyamatok és a könyvvezetés ellenőrzése

A cégvezető feladata különösen a könyvelésre készülő bizonylatok tartalmi és alaki ellenőrzése, a bizonylati- és okmányfegyelem betartása és ellenőrzése, a könyvelés (és egyéb operatív nyilvántartások) naprakész vezetésének végeztetése,


21

a számviteli előírásoknak megfelelő időszaki zárlatok és az ehhez kapcsolódó kivo-natok határidőre történő elkészítése,

az éves beszámoló számszaki összeállítása, az analitikus nyilvántartások feladásainak határidőre történő elkészítése, azok ellenőrzése, az adóbevallások és az azt alátámasztó számítási anyagok (adatközlés, kimutatás, ki-

vonat stb.) elkészítése és ellenőrzése, az önellenőrzési helyesbítések felülvizsgálata, a pénzügyi, számviteli, könyvvezetési folyamatok területén a vezetői ellenőrzési jog-

kör gyakorlása.

A számviteli folyamatok irányítása és ellenőrzése terén olyan rendszert kell kialakítani, mely-nek keretében

a folyamatba épített ellenőrzés, a vezetői ellenőrzés, a vállalkozás belső ellenőrzése

egymás mellett, egymást kiegészítve biztosítja az egész folyamat ellenőrzését anélkül, hogymunkájukban átfedések lennének, de a gazdasági események regisztrálása alapján kialakulókép (a vállalkozás vagyoni, pénzügyi-, jövedelmi helyzete) a legközelebb áll a valósághoz,vagyis a hibák a lehető legkisebb mértékre csökkenjenek.

1.5 A vállalkozás számviteli politikája a beszámoló készítésénél

Az éves beszámoló részei: mérleg, eredmény kimutatás.

1.5.1 Mérlegkészítés

Az éves beszámoló készítésénél a mérlegben az eszközöket és forrásokat bruttó módon kellkimutatni. Az egymást követő naptári évek beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérlegszerkezetének, tagolásának és tartalmának állandóságával, valamint az értékelési elvek és eljá-rások következetes alkalmazásával kell biztosítani. Az előző naptári év adatát is fel kell tüntet-ni a mérlegben minden tételnél. Jelentős összegű hiba esetén – az üzleti év során – végrehajtottelszámolásokat külön oszlopban kell szerepeltetni.

A mérlegtételeket leltárral kell alátámasztani. Az Alapítvány a “Leltározási Szabályzatban” részle-tesen megfogalmazza ennek rendjét.

Az egymást követő üzleti években – az összehasonlíthatóság érdekében – a választott szerke-zeti formát kell követni, az állandóságot biztosítani kell. A Szt-ben megadott tagolást és sor-rendet követve a tételek továbbtagolása ill. az összevonása (a tv. szabályai szerint) lehetséges.

Közbenső mérleget kell készíteni akkor, ha a vállalkozás osztalékelőleg fizetését határozza el.A közbenső mérleget – a beszámoló mérlegére vonatkozó törvényi előírások alapján kell elké-szíteni. A vállalkozó által meghatározott fordulónapra a főkönyvi és analitikus nyilvántartásokalapján – az üzleti év végére vonatkozó szabályok szerint – utólag ellenőrizhető módon kellösszeállítani a közbenső mérleget. Ezen mérleg összeállításához is szükség van leltárra és azeredmény kimutatás elkészítésére. A közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozóan a főkönyviés analitikus nyilvántartásokat nem lehet lezárni és a számítási anyagban szereplő korrekciókata nyilvántartásokban nem lehet szerepeltetni.


22

1.5.2 Eredmény kimutatás

Az éves beszámoló készítésénél az eredmény kimutatás az Alapítványnál maradó – adózott ered-mény – a mérleg szerinti eredmény kialakulását mutatja be. Az eredmény kimutatás tartalmazza azeredmény keletkezésére ható tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit, azaz:

az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (±), a pénzügyi műveletek eredménye (±),

(a kettő együtt a szokásos vállalkozási eredmény) a rendkívüli események eredménye (±),

(a három együtt az adózás előtti eredmény) adófizetési kötelezettség (-), osztalékkal, részesedéssel kapcsolatos tételek (±), mérleg szerinti eredmény (±).

Az egymást követő üzleti évek beszámolóinak összehasonlíthatóságát az eredmény kimutatásszerkezetének, tagolásának és tartalmának állandóságával kell biztosítani. Az eredmény kimu-tatásban a bevételeket és a ráfordításokat bruttó módon kell kimutatni és az előző üzleti évadatát is fel kell tüntetni minden tételnél.

Az Alapítvány a törvény szerinti tagolásban készíti az eredmény kimutatását.

1.5.3 A beszámoló készítés napjának meghatározása

A beszámoló készítés napja a pénzügyi évet követő év január 31-e.

1.5.4 A beszámoló készítés időszakának feladatai

A fordulónap és a beszámoló készítés napja közötti időszakban – a számviteli törvény köve-telményeinek megfelelően – a következő feladatokat kell elvégezni

a tárgyi eszközök és immateriális javak terven felüli értékcsökkenésének elszámolása(visszaírás),

a befektetett pénzügyi eszközök árfolyam értékvesztés különbözetének és elszámolása(visszaírás),

készletek, követelések, értékpapírok értékvesztésének elszámolása, a valuta készletek, deviza készletek árfolyam különbözetének elszámolása, a külföldi pénzértékről szóló követelések, kötelezettségek árfolyam különbözetének

elszámolása, céltartalék képzés meghatározása és elszámolása, valamint az előző évi céltartalék

képzés összegének megszűntetése, aktív és passzív időbeli elhatárolás tételeinek meghatározása és elszámolása, minden olyan tétel elszámolása, amely a beszámoló készítés időszakában ismertté

vált és a beszámolóval lezárt időszakot érinti, a befektetett eszközök piaci értékre való “felértékelése” alkalmazása esetén az érték-

helyesbítések és az értékelési tartalék meghatározása.

A beszámoló készítés időszakának feladatait a témához kapcsolódóan a korábbi fejezetekbenleírt módon kell elvégezni.


23

1.6 Az éves beszámoló nyilvánosságra hozatala és közzététele

Az alapítvány az éves beszámolóját nem köteles közzétenni. Ennek ellenére az alapítvány az évesbeszámolója adatainak nyilvánosságát a weboldalán történő közzététellel biztosítja.

1.7 Könyvvizsgálati kötelezettség

A könyvvizsgálat célja: megállapítani, hogy az Alapítvány által készített éves beszámoló a Szt.előírásai szerint készült és ennek alapján megbízható és valós képet ad-e a vállalkozás vagyoniés pénzügyi helyzetéről.

A független könyvvizsgáló az éves beszámoló felülvizsgálata során ellenőrzi a mérleg, az eredmény kimutatás valódiságát és szabályszerűségét, hogyan érvényesítette a vállalkozás a számviteli törvény előírásait, betartotta-e a vállalkozás az alapító okiratban (alapszabályban) előírtakat.

Ezek után és az itt tapasztaltak alapján a könyvvizsgáló – írásbeli jelentésben – véleményezi azéves beszámolót és hitelesíti a mérleget.

A könyvvizsgáló munkája során jogosult a vállalkozás alkalmazottaitól adatokat és felvilágosí-tásokat kérni. A könyvvizsgáló az ellenőrzés során tapasztaltak alapján – ha törvénysértéstvagy szabálytalanságot nem állapított meg – véleményezi az éves beszámolót és a mérlegethitelesítő záradékkal látja el.

A könyvvizsgáló által ellenőrzött és a záradékkal ellátott mérleget magába foglaló éves be-számoló terjeszthető a jóváhagyásra jogosult testület, ez esetben a taggyűlés elé.

Az alapítvány az éves számviteli beszámolóját csak abban az esetben kívánja könyvvizsgáló-val felülvizsgáltatni, amennyiben jogszabály reá nézve az előírja.

1.8 A beszámolóért való felelősség

Az Alapítványnál az elnöknek a feladatát képezi az éves beszámoló szakszerű, törvényi előírá-soknak megfelelő elkészítése, bizonylatokkal való alátámasztása, a munkafolyamatok (zárlatifeladatok) irányítása, ellenőrzése.

Az Alapítvány képviseletére jogosult személyként az elnök írja alá a beszámoló részét képező mér-leget, eredmény kimutatást.

Az alapítvány Számviteli politikája 2006. május 16-án lép hatályba.

Taksony, 2006. május hó 16. nap

........................................................

elnök

Számviteli politikausers.atw.hu/alterenergia/mukodes/szamviteli_politika.pdfSZÁMVITELI SZABÁLYZATOK 2 hogyan kell minősíteni az ellenőrzések során feltárt hibák és hibahatások

Documents