Szeretet...Szeretet • 2015. augusztus 3 HIRDETÉSEK az erõs kötelektõl fájdalmas sebeket kapnának, valószínû nem tudnák húzni a nehéz rakományt. Hasonló az eset azzal

Szeretet� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

A ROMÁNIAI MAGYAR BAPTISTÁK LAPJA – ÚJ SOROZAT: XXVI . ÉVF. – ALAPÍTÁSI ÉV: 1921

2015.

AUGUSZTUS8. sz.

Tanuljunk pihenni, az Úr jelenlétében

Meg vagyok gyõzõdve, hogyegyetértetek velem, kitõltanulhatnánk jobban, mint

az Úr Jézustól? Õ mondja: „Jöjjetekénhozzám mindnyájan, akik megfá-radtatok, és meg vagytok terhelve, ésén megnyugvást adok nektek. Vegyétekmagatokra az én igámat, és tanuljátokmeg tõlem, hogy én szelíd és alázatosszívû vagyok, és lelketek nyugalmattalál. Mert az én igám gyönyörûséges,és az én terhem könnyû.“ (Mt 11,28-30,újonnan revideált Károli.)

Az Úr Jézus felhívása, hogy tanul-junk tõle, a pihenés fontosságára for-dítja a figyelmünket. Ahhoz, hogyegyáltalán valamit tanuljunk az Úrtól,elõször meg kell tanulnunk pihenni azõ közelségében... Szeretnék veletekmegosztani néhány gondolatot emetémáról – a pihenés fontosságáról.

Lehet, hogy furcsán hangzik, dekell tanulnunk a pihenést is. Számta-lan embernek nehezére esik a maihektikus (nyugtalan, zaklatott – szerk.megj.) idõben pihenni. Egyszerûennem tudunk megállni. Többnyire azokközül is, akik mégis csak találnak pi-henésre egy kis idõt, egyszercsak rá-jönnek, hogy nem tudnak kikapcso-lódni, igazán megpihenni.

Nem minden, amit a kikapcsolódásalatt értünk jelent valóban pihenést.Elõfordul, hogy egy-egy szabadságután még fáradtabbak vagyunk, mintegy nehéz munkanap után. A televízióelõtti idõtöltés távol áll a valódi pihe-néstõl. Az ellenkezõ oldalon viszont,például a túlzott kertészkedés is ve-szélyeztetheti a test kellemes felüdü-lését, a kikapcsolódást a szellemi meg-terhelés alól, nem beszélve a mérték-telen sportolásról.

Az Úr a hetedik napot a pihenésreteremtette. Ez egyrészt tartózkodás azéletünk fenntartásához elengedhe-tetlenül fontos munkától. Másrésztpedig alkalmas idõ az örömre, szem-lélve munkánk eredményét, másokeredményének is örülni, és a szerette-inkkel való közösségre – Istenünkkelis, mert õ mindenkinél jobban szeretminket. Az õ vágya, hogy szeretet-közösségben legyen az emberrel. Ezmutatkozott meg a teremtésnél, azÉdenkertben az Úr idõt töltött az elsõemberrel; aztán késõbb is a vele valóközösségbe hívott meg, egyszülöttFia, az Úr Jézus személyében.

Mindenkihez, aki elfáradt a nehézmunkában, vagy aki túlterhelt aránehezedõ lelki gondok miatt. Az ÚrJézus arra biztat, hogy tegyük lenyomasztó terheinket, amelyekletepernek, mintegy maguk alágyûrnek, és vegyük fel az õ igáját:mely gyönyörûséges és az õ terhét,amely könnyû. Igát ma már többnyirecsak a múzeumban látunk, vagy fil-

mekben. Fából készült, nehéz szerke-zet volt ez, amelyet egy, vagy kétigavonó állatra helyeztek, és ezenszerszámok által, például az ökröknagy rakományokat húzhattak.

Fáradtak nem csak a nehéz munkakövetkeztében lehetünk. Nehéz terhetjelentenek meg nem vallott bûneink,szinte a földhöz nyomnak. Jézus ma iselsõsorban az õ golgotai keresztjéhezhív, hogy tegyük le ezt a terhet nála, azõ keresztje alá. Mennyi régi, meg nemvallott vétek terhe nyom, mennyi tit-kos bûn? Õ már magára vette és a testéna keresztre vitte. Nem kell fáradoznodbûneid terhe alatt. Megvallhatod az ÚrJézus lábainál, és megszabadulhatsz afáradtságodat okozó terhektõl.

(Folytatás a 2. oldalon)

A vezércikk illusztrációi: madarak, virágok Izráel földjén.

A titkos, meg nem vallott bûnök

Mit jelent tehát, és kinek szól afentebb idézett jézusi hívás?

A nyár az iskolai vakáció ideje és a szabadságoké. Jöttét bizonyára mindannyian vártuk már, hogy meg-pihenhessünk, kikapcsolódjunk. Amikor szünetel a tanulás, és megállnak kis idõre a munkagépeink,ilyenkor kipróbálhatjuk önnönmagunkat, hogy valóban tudunk-e pihenni? Az Úr Jézus szavai jutnakeszembe, aki a tanítványok figyelmét arra hívja fel, hogy tanuljanak tõle. (A Hargita táborban, a 2014-es, nemzetközi magyar lelkipásztor-hét megnyitóján elhangzott igehirdetés szerkesztett változata.)

Szõllõs János lp., Szlovákia

„Ne aggodalmaskodjatok... Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mezei liliomokat”

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

Szeretet • 2015. augusztus2 AKTUÁLIS

Vannak akik már megszaba-dultak bûneik súlyától, de méga vállukon cipelik a törvény és

a cselekedetek terhét. A nagyon vilá-gos isteni parancsolatok mellé, miemberek, szívesen hozzáteszünk újabbés újabb parancsolatokat – legszíve-sebben persze másokra helyezzük ésnem saját magunkra. Az Úr Jézus errea magatartásra mutattott rá a farizeu-sok példáján: „Nehéz és elhordozha-tatlan terheket kötnek össze, és azemberek vállára rakják, õk magukazonban az ujjukkal sem akarjákazokat mozdítani“ (Mt 23,4).

A zsidók Isten parancsolataihoztöbb mint 613 parancsolatot adtakhozzá. A katolikus Codex IurisCanonici 1752 parancsolatot és tilal-mat tartalmaz. Ezek többnyire elégjók, a kérdés viszont az, hogy õszinteszívvel, Isten iránt cselekszi-e azember, vagy csak a törvény betûinektesz eleget? Mennyi olyan szabály éstilalom van keresztyén gyülekezete-inkben, amelyek a Szentlélek munká-ját gátolják, mégis úgy ragaszkodunkhozzájuk, mint a Szentíráshoz. Nemtudjuk mindig világosan megkülön-böztetni azokat, amelyeknek az alapja

Szentírásban van és ezért változha-tatlanok, azoktól, amelyeket mi em-berek teszünk hozzájuk, és amelyeketaz idõ folyamán ugyancsak meg isváltoztatunk. Vizsgáljuk meg õszinténaz ilyenszerû terheket is, az Úr Jézushív magához, az õ lábai elé letehetjük.

Lehet, kissé különösen hangzik, deõelõtte letehetjük az Isten kereséséneka fáradtságát is. Lehet, mi magunk issokáig kerestük õt, de vannak, akikmegmaradnak „örök keresõnek“, merttéves elképzelésük van Istenrõl, éstéves helyen is keresik. Ugyan Õ nincstávol senkitõl sem. Nem olyan Isten,akihez az ember csak bonyolult, misz-tikus szertartással tudna eljutni. Semnem egy túlságosan elfoglalt cégigaz-gató, nem türelmetlen fõnök, aki csaka feladatok végrehajtását várja eltõlünk; nem is egy szigorú professzor,aki a tudás igen magas mércéjét állí-taná elénk. Isten azt akarja, hogy meg-találjuk és megismerjük õt, velünkakar naponta lenni, az életünknekfontos részévé akar válni. Ezért jött lea földre emberi testben, az Úr Jézusszemélyében. Felejtsük el a saját el-képzeléseinket Istenrõl, amelyek aka-dályoznak abban, hogy közeledjünkhozzá, gyermeki õszinteséggel, mintAtyánkhoz.

Annak ellenére, hogy már nemélünk totalitárius rendszerben, mégisnaponta találkozunk sok igazságtalan-sággal, korrupcióval, csalással, bûnö-zéssel, és sok más esettel, mellyel nemtudunk mit kezdeni, nem tudjukmegváltoztatni és jó irányba terelni.Az Úr Jézus arra biztat, hogy ezeket amindennapi terheinket is neki adjukát: minden igazságtalanságot, elnyo-mást, félelmet, minden nehézséget,amiket nem tudunk megoldani.

Nagy gondot jelentenek egészség-ügyi problémáink és a családtagjainkegészsége is. Az Úr Jézus a legjobborvos, aki meggyógyított sokféle bete-get, azokat is, akik már gyógyít-hatatlanok voltak az orvosok részérõl.Õ ad erõt a betegség elhordozásáhozis, ha úgy dönt, hogy egyes esetbennem ad gyógyulást az embernek.

Bizonyára még találnánk sok dol-got, amit az Úr Jézus lábai elé letehet-nénk. Az a fontos, hogy tudhatjuk,nem akárki az, akinél letehetjük agondjainkat, Õ Isten Fia, akinek azAtya mindent a kezébe adott.„Mindent nekem adott át az én Atyám,és senki sem ismeri a Fiút, csak azAtya, és az Atyát sem ismeri senki,csak a Fiú, és akinek a Fiú kijelenti“(Mt 11,27). Õ tökéletesen ismeri azAtyát, mert egy vele. Õ az, aki megtudja nyitni az utat Istenhez az emberszámára. Ez nem valami olcsó ígéretegy politikustól. A mindenható Isten-tõl van, aki hûséges és megtartja ígé-reteit. Aki képes megoldani mindengondot, nehézséget az életünkben.

A meghívás azoknak szól, akikelismerik, hogy megfáradtak. Az ÚrJézus idejében is sokan tartották aztmagukról, elég bölcsek ahhoz, hogyboldoguljanak egyedül és nincs szük-ségük Jézusra. Róluk beszél, amikorezt mondja: „Magasztallak, Atyám,mennynek és földnek Ura, hogyelrejtetted ezeket a bölcsek és értel-mesek elõl, de kijelentetted a kisgyer-mekeknek“ (v.25). Ma is sokan pa-naszkodnak, mi magunk, lelkipász-torok is, hogy fáradtak vagyunk.

Akarjuk letenni terheinket teljesenJézus lábaihoz? Amikor az Úr Jézusmeghívását elfogadom, akkor aláza-tosan elismerem, hogy a saját erõm,bölcsességem kevés, naponta igény-lem segítségét, vezetését; bízombenne, aki a legjobbat akarja nekem,ezért mindent átadok neki, hogy ural-kodjon életemnek minden területén.

Ha elfogadtuk Jézus Krisztus meg-hívását, ez nem jelenti, hogy lustál-kodhatunk. Az iga rendeltetése a mun-kára irányul, annak hordozása meg-könnyíti a szolgálatot. Például amikoraz ökröknek nehéz terhet kell húzniukés ha nem lennének befogva igába,

Tanuljunk pihenni az Úr jelenlétében(Folytatás a címoldalról)

Szabályok és tilalmak

Amit nem tudunk megváltoztatni

Elismerik, hogy megfáradtak

Erõ a betegségek hordozásához

Könnyít a szolgálaton

Az „örök keresõk“

��

Szeretet • 2015. augusztus� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

3 HIRDETÉSEK

az erõs kötelektõl fájdalmas sebeketkapnának, valószínû nem tudnákhúzni a nehéz rakományt.

Hasonló az eset azzal a teherrel, amitKrisztus a követõire helyez. Õ magamegkönnyíti, képessé tesz a hordozá-sára. Akár még a „keresztyén“ munkais felesleges erõfeszítés, ha Krisztusigája nélkül akarjuk végezni.

Az iga alkalmas az állatok irányí-tására is, általa a vezetõ érzékelhetõjelzéseket adhat, így tehát megköny-nyíti a cél elérését. Hasonlóan nekünkis segít a szolgálat igája, általa az ÚrJézus megtarthat a helyes irányban,megóvhat attól, hogy mellékútra té-vedjünk. Ha elfogadjuk az õ igáját,vezetését, csak akkor érjük el a célt.

Jelképes lehet az iga formája, ket-tõs szerkezete: általában két állat fog-ható bele, az egyik segíti a másikatmunka közben. Jézus meghívását elfo-gadni azt is jelenti, hogy az általa kí-nált igát õ velünk együtt hordozza,nem vagyunk egyedül, Õ maga az „amásik, a fogatban“, mellettünk halad,segíti munkánkat, szolgálatunkat.Ezért is mondja, hogy tõle tanuljunkalázatot és csendességet. Õ nem szé-gyell mellénk állni az igába. Barátságaés szeretete mindenkihez, baráthoz ésellenséghez egyaránt szól. A mai asz-szertív (önérvényesítõ – szerk. megj.)világban fontos az akarat sikeresvégrehajtása és a kitûzött cél elérése,mindeközben Jézus arra hív, hogyõtõle tanuljuk, hogyan kell haladnunkalázattal és csendességgel a cél felé.

Testvéreinkkel együtt, segítve egy-másnak a teher hordozásában: „Egy-

más terhét hordozzátok, és úgy tölt-sétek be Krisztus törvényét“ (Gal 6,2).Együtt kell viselnünk az örömöt és abánatot testvéreinkkel. Néha elég csakcsendben hallgatni, és osztozni a má-sik fájdalmában és szomorúságában,ezzel tudunk neki segíteni a legjobban.

Az Úr Jézus szavai arra hívtak fel,hogy pihenjünk meg a sokszor értel-metlen fáradozásunktól, munkáktól,amelyeket a saját erõnkbõl akarunk el-végezni, és hogy tegyünk le mindent,ami terhel. Adjuk fel az értelmetlenerõfeszítést, amit Isten, Jézus Krisztusnélkül teszünk.

Elmélkedésünk végére maradt azÚrnak, sorrendben a legelsõ felhívása,amelyben azt kéri, hogy amit teszünk,azt õvele tegyük. Tanítványait is,mielõtt kiküldte volna szolgálni,

elõször közösségbe hívta õket, hogyvele legyenek: „Azután felment ahegyre, és magához szólította azokat,akiket akart; és azok odamentekhozzá. Tizenkettõt választott ki, hogyvele legyenek, és hogy kiküldje õketprédikálni“ (Mk 3,13-14). Elõfordul,hogy munkánkat, de még keresztyénaktivitásainkat oly buzgón végezzük,hogy már nem jut kellõ idõ a napicsendességre, benne az igére és azimádságra. Aztán csodálkozunk, hogyfáradtak vagyunk, annak ellenére,hogy „szolgálunk“. Vajon nem felesle-gesen fáradozunk-e? Gyümölcsötugyanis csak akkor termünk, haKrisztusban maradunk: „Maradjatokénbennem, és én is tibennetek. Aho-gyan a szõlõvesszõ nem teremhetgyümölcsöt magától, ha nem marad aszõlõtõn, úgy ti sem, ha nem maradtokbennem“ (Jn 15,4). Jézussal lenni,vele idõt tölteni több mint akármilyen„nagy és fontos“ szolgálat.

Végezetül kívánom, hogy keresz-tyénségünk, szolgálatunk ne lennefárasztó küszködés – kevés eredmény-nyel – olyannyira, hogy „elhagyatot-taknak“ érezzük magunkat. Lenneinkább örömteljes, közös munka,olyan „idõtöltés“, amely Istentõl áldottgyümölcsöt terem. Ezt szüntelenülkell tanulnunk az Úrtól. Tegyük le hátlábai elé terhünket és fogadjuk elmeghívását a pihenéshez, a pihenéstanuláshoz és a vele való közösmunkához.

SZÕLLÕS JÁNOS

(Cikkírónk a pozsony-belvárosi szlovák nyelvûbaptista gyülekezetlelkipásztora, 2010-’14.között a SzlovákiaiBaptista Szövetségelnöke volt, jelenlegegyik alelnöke.)

„Jöjjetek énhozzám“

Az „a másik“ a fogatban

Irányít a cél felé

Egymás terhét

��

Szeretettel értesítjük, hívjuk és várjuk a kedves testvéreket a nagyváradi missziókererület két fontos õszi eseményére:

Közös hálaadó napot tartunk a Sólyomkõvári Táborban szeptember 12-én. A zenei szolgálatot az Érmelléki Énekkarokvégzik, igét hirdet Veress Efraim missziókerületi elnök, programvezetõ: Albert István Zsolt missziókerületi alelnök.

Október 17-én a missziókerület III. Kórustalálkozójára kerül sor, ezúttal is a Nagyváradi Emanuel Egyetem kápolnájában.Az esemény zenei vezetõi a következõ testvérek: Bokor Barnabás, Garai Zsolt, Kiss László, Mike József és Székely András.Kérjük az énekkarokat, hogy két énekkel készüljenek (ami négy-öt perc idõtartamot jelent).

SZABÓ LÁSZLÓ lp., misszker. titkár

Meghívó a nagyváradi missziókerület õszi eseményeire

Telefonszám: Az ebaptifon mellett, mûködik egy RDS mobilszám is: 0773 347 132, Tóth Róbert lp., Vajdahunyad.

Hibaigazítás: A júliusi Szeretet 10. oldalán, a Baptista Világszövetség elsõ elnökének a neve helyesen: Alexander Maclaren.


4 TUDÓSÍTÁS

Június 19-én péntek délután 18,00órakor a rogériuszi imaháználkerült sor a nyitó istentiszteletre.

Az alkalom felvezetését a helyi dicsõ-ítõ csapat vállalta, énekszolgálatotmég a belvárosi gyülekezet ifjúságikórusa végzett Szász Imre, DebrentiBalázs és Szász Dániel vezetésével.

Az imaáhítatra hívó buzdítástPéter István békési lelkipásztor intéztea gyülekezethez a 85. Zsoltár alapján.„Örökké akarsz haragudni ránk?Nemzedékrõl nemzedékre tart hara-god?“ „«Meddig haragszol még?»Miért haragszik rám az Úr, tettem fel akérdést magamnak, amikor ezt az igétolvastam“, mondta Péter testvér. „Ésrájöttem, hogy az ad okot a haragjára,ha nem vagyok a helyemen. Nemréghozzánk jött egy kábítószer-függõségbõl szabadult fiatalember, ésmivel a családja elutasította, mi fogad-tuk be. Egy idõ után mondtam az Úr-nak, hogy ez már egy kicsit sok… Ésaz Úr azt mondta: «A lakásod kié? Azidõd kié? A tehetséged kié?» Ésnagyon megszégyelltem magam…A helyünkön vagyunk-e, hogy nevonjuk magunkra az Úr haragját?“fejezte be Péter István.

A bevezetõ igeszolgálatot SimonJózsef testvér végezte a Fil 3:8-12alapján. „Mindig jó együtt lenni atestvérekkel, akikkel együtt indultunk

20 évvel ezelõtt. Itt van elõttünk Pálapostol bizonyságtétele, aki nemcsakelindult, de végig is ment az úton,majd a végén megállt, és elmondta:«...futásomat elvégeztem…»“.

„Hogyan indultunk?“, kérdezteSimon testvér. „Kikkel indultunk el,emlékszünk még rájuk?“ És felsoroltnéhányat azok közül a testvérek közül,akikkel elindult a missziós gyülekezet.„Az indulást nem lehet elfelejteni.Akárcsak a megtérésünkre, erre emlé-kezünk. «Megragadott engem aKrisztus», mondja Pál.“ Majd ki-fejtette, miért ragadta meg Isten Pált:„hogy megismerjem õt“, „hogy legyenigazságom“, „hogy megismerjem aKrisztus szenvedését“ és hogy„meglássam Isten dicsõségét“.

„Meddig jutottunk?“ kérdezteigehirdetése befejezésében SimonJózsef. „Még nem értem célba“,

mondja Pál. „Úgy látom, mi sem ér-tünk még célba. Megfáradtunk. Meg-repedt nádszál és pislogó gyertyabélvagyunk. Mit tehetünk?“ Majdteendõként a Zsid 12:1-2-t idézte.

Az est folytatásában Dr. D. L.Lowrie amerikai lelkipásztor hirdetettigét, az 1Tim 2:1-8-at vette alapul.„Pál ebben az igerészben arról beszélnekünk, ami az elsõ helyen kell álljon,amikor összegyûlünk istentiszteletre,ez pedig nem más mint a«könyörgés». Mégpedig «mindenemberért». Mindenkiért, aki körü-löttünk él.“ „Azért kell könyörögnünk,hogy mindenki nyerjen üdvösséget,hiszen a Biblia szerint mindenkimegmenthetõ… Mi pedig az EgyetlenIstennek szolgálunk, aki szívén hordjaaz ember üdvösségét.“

Az alkalom záró részében Dr. JoePendleton két magyarul megjelenõkönyvét mutatták be. Dr. Pendleton 20éve szolgál hûségesen és szakszerûena misszióiskola tanári gárdájában.Alig volt olyan bibliaiskolás diákNagyváradon az utóbbi 20 évben, akine találkozott volna vele, hiszenévente 2-3 hónapot is eltöltött olykor avárosban és a gyülekezetben. Kétkönyvének – „A bibliatanulmányozásöröme“ és „Folytatása következik –Tanulmányok a Cselekedetekbõl“ –magyar kiadását meglepetésnekszánták, váradi szolgálata elismerés-eként. A kiadást a Dallas-i Preston-wood Baptista Gyülekezet támogatta,Scott Seal lelkipásztor aktív közremû-ködésével, aki könnyek közt beszéltDr. Pendleton áldozatkész romániaiszolgálatáról.

Kettõs évforduló Nagyváradon

A missziós konferencia nagyvárad-rogériuszi eseményei

Mind a Nagyváradi Timóteus Bibiliaiskola, mind a Nagyvárad-Rogériuszi Gyülekezet idén ünnepeltealakulásának 20-ik évfordulóját. Ebbõl az alkalomból közös megemlékezést tartott a belvárosi és arogériuszi gyülekezet június 19-21. között. A közös istentiszteleteknek, elõadásoknak, szemináriumoknakés dicsõítõ áhítatoknak a két gyülekezet felváltva adott otthont.

GÖNCZI GÉZAFotók: Paniti Márta


5 TUDÓSÍTÁS

Június 20-án, szombaton délelõtta belvárosi gyülekezetben folyta-tódott az ünneplés. Szekrényes

Pál szilágysomlyói ny. lp. a Mt 10:16alapján buzdított imára. A Szentlélekjelképei (galamb, tûz, olaj) által hívtafel a figyelmet arra, hogy Isten elõbbformál (szelíddé tesz, tisztít, gyógyít),azután bíz ránk munkát.

A férfikar szolgálata után RobWilton részérõl hangzott az igei üze-net az ApCsel 3:1-22 alapján. Rob hétéve alapítója és vezetõ pásztora a NewOrleans-i Vintage gyülekezetnek,mely jelenleg kb. 400 tagot számlál.Az igehirdetésben négy következ-ményt említett az evangélium tovább-adásának eredményeként. A Jézusevangéliumának hirdetõje biztosanszámíthat üldöztetésre, emberek hitrejutására, számonkérésre (amikor vé-dekezhet, személyes bizonyságot tehetJézus nevének felmagasztalására) ésaz evangélium sokszorozódására, mertez egy megállíthatatlan mozgalom.

Szünet után kiscsoportos szeminá-riumokon vehettek részt a „hétvégibibliaiskola“ hallgatói. A következõtémakörökre lehetett jelentkezni:gyülekezetplántálás (Rob Wilton),gyülekezeti vezetés (D. L. Lowrie),evangélizáció (Jarrett Stephens),igehirdetés (Joe Pendleton), ifjúságiszolgálat (Szabó László) és nõiszolgálat (Debbie Stephens ésAnnabeth Wilton).

Június 21-én, vasárnap reggela belvárosi imaházban találkozott azünneplõ gyülekezet, ahol SzabóLászló lp. buzdított imára az Ézs 45:2alapján. Jó volt hálát adni a kegye-lemért, az új életért, s azért, mert Istenmindenféle akadályt képes elhárítaniés felülírni, hogy megtapasztaljukszabadítását.

Simon József helybeli lelkipásztorköszöntésében arról a sokféle örömrõlbeszélt, amelyben részesülnek az ün-neplõk. Mindig öröm a gyülekezet-nek, ha fehérruhások tesznek vallásthitükrõl bemerítés által, s ezúttal is ezttapasztalhattuk. Jó volt látni a végzõsbibliaiskolásokat is az évzárón, sörömforrás volt maga a jubileum is,hiszen örömmel tekintett visszaminden volt bibliaiskolás az elmúlt 20évre, az együtt töltött hétvégék kihívá-saira és áldásaira.

A köszöntés után Simon tv. anagyváradi misszióiskola történetétismertette: A ’90-es évek elején Istenmegláttatta néhány testvérrel, hogykevés a lelki munkás. A ma is aktuálisige, a Lk 10:2 és Mt 9:37-38 megmoz-gatta a szíveket. Nem volt tapasztalat,sem anyagi forrás, csak hit, hogy ezttenni kell. Az Úr adott önkéntesenszolgáló testvéreket, így indult be amisszióiskola 1995-ben, s azóta min-den évben volt felvétel. Nem voltfontos az akkreditáció megszerzése,csak az emberek egyszerû felkészí-

tése. Hármas cél vezette a felkészítõ-ket: 1) hogy a diákok jól megismerjéka Bibliát, 2) krisztusivá formálódjon ajellemük, 3) módszereket sajátítsanakel a színvonalasabb szolgálatra. Hangsúlyozta: Istent illeti a hála azeredményekért, az áldásokért, s hogy enap célja az emlékezés mellett az újtûz kérése.

Simon testvér beszámolóját egyrégebbi diák bizonyságtevése követte.Szabó Róbert elmondta, hogy bár többmint tíz éve végzett, még mindigörömmel tekint vissza az itt töltöttidõszakra, arra, hogy a tanároknakmindig volt idejük megválaszolni adiákokban felmerülõ sok-sok kérdést.A tanultakból különösen két dologmaradt meg benne: a Biblia tekintélyemindenek fölött áll, s hogy a drágaalapra nemcsak „szénát, pozdorját“,de értékeket is lehet építeni.

(Folytatás a 7. oldalon)

A missziós konferencia nagyvárad-belvárosi eseményei

Bibliaiskolások (hátsó sor, balról jobbra): Dombi István-Antal, Mikó Szabolcs, Dombi Kristóf-Barnabás, Õsz Ferenc-Rudolf, Lázár Olivér,Lázár Noémi-Judit, Nagy Noémi, Szekrényes Eszter, Sebestyén Hajnalka, Szász Imre; (tanárok, balról jobbra) Zefer Csaba, D. L. Lowrie,Simon József, Joe Pendleton, Giorgiov Adrián, Szabó László. (Belvárosi fotók: Debrenti Kamilla)

A konferenciára érkeztek vendégek belföldrõl és külföldrõl. „Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön

munkásokat!“ (Lk 10,2) volt a mottó. Egy angol fordítás szerint: „Milyen hatalmas az aratnivaló! Milyenkevés a munkás! Térdre, és imádkozzatok arató kezekért!“ Eugen Peterson: The Message, Mt 9:37-38

� Dr. Jarrett Stephens 2000-ben kezdteszolgálatát a texasi Prestonwood baptistagyülekezetben, amely Észak-Amerika egyikleggyorsabban növekvõ megagyülekezete,kb. 38 ezer taggal; négy éve a gyülekezettanító pásztora.� Dr. Joe Pendleton a nagyváradi biblia-iskola egyik hûséges tanára, az UpReachMinistry International szolgálat alapítója.� Pásztorfeleségek: Debbie 4 lánynak,Annabeth 3 fiúnak és egy lánynak azédesanyja.


6 TUDÓSÍTÁS

Az elsõ bemerítés Pelén

Találkozó Érszõllõsön és imaházmegnyitó Pelén

Örömteli várakozás és készülõdéselõzte meg az elsõ bemerítési

ünnepélyt Pelén, ahol pünkösdhétfõjén, Isten kegyelmébõl baptistaimaházat nyithattunk meg a helyicigány közösség számára. Ezek acsodálatos ünnepek, az imaház átadá-sa és a bemerítés a kitartó misszió-munka eredményei.

A Keresztyén Cigánymisszió Ala-pítvány munkatársa és az érszõllõsimagyar baptista gyülekezet misszió-munkása, Gombos Miklós és családja2014. óta végzi áldozatos munkáját apelei gyülekezetben. A hitre nevelésmellett írás-olvasás tanfolyamokat istartanak felnõttek részére, melynekideje alatt a gyermekeknek is hirdetikaz evangéliumot. Ennek, az Érmellé-ken egyre szélesebb körben kibonta-kozó missziómunkának a gyümölcseiértek be Pelén, melynek ünneplésére,a bemerítésre június 14-én vasárnapdélután gyûltünk össze az újjáépítettimaház udvarán felállított sátorban.

Kezdéskor Gombos Miklós kö-szöntötte gyülekezetet. Az érszõllõsiénekkar szolgálata után Veress Efraimlp. buzdított imára a 105. Zsoltár elsõöt versével: „Magasztaljátok az Uratés hívjátok segítségül a nevét!“.

Dan László, a KCA elnöke szolgáltigehirdetéssel, a szerecsen komornyiktörténetébõl, kiemelve, hogy az Úriránti engedelmesség gyümölcse apelei gyülekezet, az imaház, a fehér-ruhások. Dan Írisz testvérnõ Deb-recenbõl igei gondolatokkal és zeneiszolgálattal köszöntött. A bemerítke-zõk is elmondták bizonyságtételüket:Lakatos Rodica, Varga Ibolya, SzávaTeofil és Varga András. A bemerítéstGombos Miklós tv. végezte. Aztkövetõen Kõszegi Dániel alapítótestvér köszöntötte és bátorította aünneplõket megtérésre a 2Kor 6:2igeverssel: „Íme, itt az alkalmas idõ,

íme, itt az üdvösség napja!“. Gondola-tait Veress Efraim lp. folytatta, és hí-vogatta a jelenlévõket, hogy lépjenekbe a szoros kapun a Mennyei Közös-ségbe. Ezt követte a bemerítettekértelmondott imádság kézrátétellel, majdköszöntésük, beiktatásuk, az emlék-lapok átadása. Hálás szívvel gon-dolunk a technikai hátteret biztosítóRézmûves Sándor és Ilyés Csabatestvérre.

Kívánjuk, hogy a most bemerítetttestvérek legyenek kitartóak amegkezdett úton, a most hitre jutottakpedig tudjanak engedelmeskedni éséletüket odaszánni az Úrnak. (D.L.)

Május 24-én, pünkösd vasárnap-ján délelõtt 10 órakor közös

bemerítési istentiszteletet tartott azérszõllõsi körzet néhány gyülekezete.A missziós sátor az imaháztól nemmessze került felállításra; a bemerí-tésre a fehérruhások több, fõképpcigány gyülekezetbõl érkeztek.

Hálásak vagyunk azért, hogy aKeresztyén Cigánymisszió Alapítványés az érszõllõsi gyülekezet közös erõ-feszítése nyomán ilyen szép gyümölcsterem! Köszönjük a megtéréseket, apünkösdi bemerítést az Úrnak elsõ-sorban, és az érszõllõsi gyülekezet ésaz alapítvány vezetõinek, misszió-munkásainak is. Külön öröm voltszámunkra, hogy többen pozitívanválaszoltak az elhangzott hívásra, éselindultak Krisztus követésében.Kívánjuk, hogy ne torpanjanak megezen az úton!

Pünkösd másnapján, május 25-énhétfõn délelõtt 10 órakor örömtelialkalomra, imaházmegnyitó istentisz-

teletre gyûltünk össze Pelén. Harang-szóra gyülekeztünk, hiszen az új peleiimaház a falu központjában, az iskolaés a református templom mellett áll.

Egy régi épület megvásárlásávalkezdõdött a történet. A KCA vállaltaaz épület vásárlásának és felújításánakköltségeit, a helyi és a körzethez tarto-zó testvérek az érszõllõsi Gombos

Miklós missziómunkás vezetésévelpedig kitartó munkával szépenfelújították. A régi romos épületre mamár rá sem lehet ismerni.

Az imaházba való belépés elõttmegtörtént a szalagátvágás az udva-ron, majd benn ünnepi istentiszteletkeretében vette birtokba a gyülekezetaz új lelki otthonát. Külön áldás volt,hogy átélhettük pünkösd csodáját: amegszólításra nagyon sokan döntöttekJézus követése mellett. Nagy örömmelkészülünk Pelén a júniusi hónapra,hiszen sátoros evangélizációt tartunk,amit június 14-én vasárnap bemerítésiistentisztelet zár majd. Imádkozzunk amisszió kibontakozásáért!

Az alkalmakról videofelvételekkészültek, amelyek megtekinthetõk aYouTube oldalon. A nevezett hon-lapon a keresõbe a KCAlapitvanynevet kell beírni, hogy megtekint-hessük az alapítvány által készítettfelvételeket.

DAN LÁSZLÓ


7 TUDÓSÍTÁS

Befejezésként Szabó Róbert a Lk10:17-20-at olvasta fel, amely-ben a visszatérõ tanítványok a

tapasztalt csodákról számolnak beJézusnak. A Mester nem becsüli le acsodákat, sõt megerõsíti õket abban atudatban, hogy valóban nagy hatalom-mal rendelkeznek; ugyanakkor rámu-tat, örömük forrása az kell legyen,hogy nevük fel van írva a mennyben.Róbert is erre bátorított mindenkit,hogy ebben a tudatban gyökerezzen azörömünk.

A vegyeskar éneke után Joe Pend-leton hirdette az igét a 103. Zsoltáralapján. A Bibliában a legtökéletesebbIstent dicsõítõ zsoltár ez, melyneklényege, hogy „én egész lényemmeláldom Istent azért, aki Õ, és azért, amittett“. Önmagát szólítja fel erre azsoltáríró az elsõ részben, majd amásodikban rámutat az okokra is,végül az imádat eredményérõl szól. Ötáldást sorol fel Dávid: Isten meg-bocsát (ez a legátfogóbb, ebbõl ered azösszes többi), meggyógyít, megvált,hûséges szeretetet tanúsít, jóval elégítmeg. Hatodik áldásként a megújulásvan említve, ez azonban már az imádatkövetkezménye is egyben. Az örökifjúságra és a lelki megújulásra utal itta zsoltáros. Áldjuk tehát az Urat, mertvan miért!

Joe testvér szolgálatát követõenGiorgiov Adrián és Simon József,helyi lelkipásztorok adták át a végzõ-söknek járó okleveleket és jutalom-könyveket. Ebben az évben hat diákfejezte be tanulmányait alapfokoza-ton: Dombi István-Antal, DombiKristóf-Barnabás, Lázár Noémi-Judit,Lázár Olivér, Mikó Szabolcs, ÕszFerenc-Rudolf, három pedig levelezõtagozaton: Nagy Noémi, SebestyénHajnalka, Szekrényes Eszter. Nagy

Ferenc szilágycsehi lp. és HalászFerenc helybeli diakónus imádkozott avégzõsökért.

A vasárnap délelõtt második részea bemerítés eseménye köré épült.Elsõként Szabó László lp. mondottalapigazságokat a bemerítésrõl, majdKiss Norbert fehérruhás tett bizony-ságot megtérésérõl. Jarrett Stephens azelveszett juh példázata (Lk 15:1-7)alapján hirdette az igét. Arról szólt,hogy az elveszettek elsõrendûek Istenszámára, ezért nekünk is fontosak kelllegyenek. Jézus barátságot kínált felnekik, ezért vonzódtak mindig hozzá atársadalom kivetettjei. Minden vallásazt tanítja, hogy az elveszett juh kell

pásztort találjon magának, a keresz-tyénség ezzel szemben azt tanúsítja,hogy a Pásztor maga megy az elté-velyedett juh után. Isten nagykövetei-ként Jézus nevében kell mennünkkeresni az elveszetteket, és soha-sohanem szabad feladni!

Az igehirdetés után öt fehérruháspecsételte meg Istennek tett fogadal-mát a bemerítés vizében: CsepeiAndrea, Kiss Norbert, Szûcs Endre,Báthory István és Mikló Ferenc. Az alámerítést Simon József lelki-pásztor végezte. A keresztséget köve-tõen D. L. Lowrie testvér saját meg-térésérõl tanúskodott, majd erre adöntésre hívta mindazokat, akik mégnem adták át életüket Jézusnak. Az új tagok visszatérése után SimonJózsef, Giorgiov Adrián és SzabóLászló lelkipásztorok kértek mennyeiáldást és erõt a bemerítettek életére.

Istené legyen a dicsõség a konfe-rencia minden áldásáért: a szervezõk-ért, a résztvevõkért, a konyhásokért,az elõadókért és bizonyságtevõkért, afordítókért, az elhangzott üzenetekért,a friss erõért, felbátorodásokért s ajövõben termõ gyümölcsökért!

MELEG ADINA

Kettõs évforduló NagyváradonA missziós konferencia nagyvárad-belvárosi eseményei (Folytatás az 5. oldalról)

A belvárosi gyülekezet lelkipásztorai a fehérruhásokkal (balról jobbra): Simon József, Kiss Norbert, Szûcs Endre, Csepei Andrea, Báthory István, Mikló Ferenc, Giorgiov Adrián


8 ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Isten kegyelmébõl, a 2015-östáborozási szezon hivatalos kez-dõ alkalmán én is részt vehettema Hargita Táborban. A zászlófel-

vonás szokás szerint május végéntörténik, a Nõi Csendesnapok prog-ramjának elsõ pontjaként. Most az Úrúgy vezette az országos nõi munkávalmegbízott testvérnõinket (BudaiEvódia, Mike Adina és Szász Erzsé-bet), hogy családos hétvégét szer-vezzenek, így férjemmel és bará-tainkkal, egy fiatal családdal jelent-keztünk be. Amint ott álltam, hallgat-va az igei biztatást (Budai Lajos), és azimát az idei táborozási szezonért, –körülvéve a tábor vezetõivel, néhánykisbabával, gyermekekkel és tinédzse-rekkel a szülõk mellett –, bennem isvisszhangra talált a buzdítás: fohász-kodjunk, hogy a Hargita Táborbanebben az évben is sok gyermek, tiné-dzser, fiatal és felnõtt számára jöjjönlétre életre szóló találkozás a minden-ség Urával !

A regisztráció, vacsora és néhányfutólagos üdvözlés után siettünk akápolnába, az esti alkalomra. A bemu-tatkozó játékban nagyjából kiderült,hogy országon belülrõl és kívülrõl is,közelebbrõl és távolabbról, és milyenokból érkeztünk, valamint nemcsakegymással nézhettünk szembe, hanema meghívott elõadókkal is: Iván Imreés felesége, Gabriella Balatonszemesrõljött, valamint Lisztes Tibor és felesége,Piroska Békésrõl, hogy szolgáljanakközöttünk. Öröm volt Mike Józseflelkipásztort és családját látni, amintegyütt vezetnek bennünket az ének-lésben. Lelkesedésük kicsitõl nagyigegyértelmû volt! Füle Lajos megzené-sített versei külön áldást jelentettek aférjem és az én számomra.

Az est folyamán sor került egyudvarhelyi (Laczkovics) és egy nagy-váradi (Gere) házaspár bizonyság-tételére is. Az elõbbi pár meghatóanszólt a megtérésük és a házasságuk hely-rehozatalának küzdelmeirõl. Utóbbiaktöbb ideje szolgálják már az Urat, bá-torítást nyerhettünk kitartásukból,megosztott örömeikbõl, egyúttal azt iselmondták, õk már részt vettek az Ivánházaspár által vezetett házaspárosnapokon, és nagyon megérte. Aki nem

ismerte eddig õket, az kapott egy jóajánlást! Az áhítat során (Kelemen J.Sándor) ismét arra hívott minket azÚr, imádkozzunk, hogy ne csak egy jóhétvégénk legyen, hanem örökkévalóhaszna, áldása, és Krisztus egybeszer-kesztõ munkája teljesedne ki életünk-ben; „Egybeszerkesztõ hatalma nagy,te is én vagyok, én is te vagy“, dúdoltukegész este.

Szombaton két fontos témába kap-tunk betekintést: intimitás a házasság-ban, intimitás a családban. Azért írom,hogy betekintést, mert több naposelõadásokat, foglalkozásokat próbál-tak leegyszerûsítve átadni elõadóink.

Az elsõ részben Iván Imre testvér atanulmányaiból nyert következtetést,valamint a négy gyerekük felnevelésesorán szerzett tapasztalatok fõ üzene-tét osztotta meg velünk: a házasságotIsten találta ki azzal a céllal, hogy azelhívottakat formálhassa az Õ dicsõsé-gére, és hogy annak a bensõséges kap-csolatnak, aminek a házastársak közöttlennie kell, jellemformáló és az elfoga-dás örömét adó áldása legyen.

A második részben többek közötthallhattunk arról, hogy mit jelent acsaládnak az intimitás. Szavakban ki-fejezhetetlen áldása van a rendszerescsaládi áhítatoknak. Valamint, hogy necsak gyermekeink viselkedésének for-málására összpontosítsunk, hanemtudatosítsuk bennük identitásukat,hangsúlyozva: ha Isten gyermekeivéválnak, akkor mindent megnyernek.

A délelõtti alkalom ebédig tartott,és változatosságot adott a szünet, a tör-ténetek, a pontokba szedett igazságok,valamint a különbözõ élethelyzeteketbemutató, a beszédbe belefûzött jele-netek (önkéntesek segítségével) és agyermekeknek szervezett foglalkozás.

Engem az elõadásból leginkább azfogott meg, hogy Iván Imre testvérszámára nem a pszichológiai elmélet,hanem az ige volt a legfõbb tekintély.Használta ugyan a szakkifejezéseket,elméleti rendszereket, viszont inkábbazok kaptak hangsúlyt, amelyek leg-inkább hasonlítanak az igében kije-lentett igazságokra – ezeket párhu-zamba állítva az igével, és az Úr sza-vának adva nyomatékot. Ha meggon-doljuk, ez nagyon egyértelmû, hiszen

Isten a mi alkotónk, õ ismer bennünketkívülrõl-belülrõl, és a házasság, acsalád is az Õ találmánya, hát hogynefordulnánk elsõsorban és legnagyobbbizalommal az Õ kijelentett szavához?

Délután lehetõség nyílt családi fotó-zásra, a kérdésdobozba is írhattunktisztázni való kérdéseket, szabadidõstevékenységekre is sor kerülhetett(sport, városnézés, társas játékok, stb.)és nagy beszélgetésekre a gyönyörûidõben és a tiszta levegõn.

Késõ délután Intim kérdések ésBátor válaszok címmel tartottunk nõi-férfi csoportbeszélgetéseket. A kér-désdobozból származó, és a helybenfelmerült témákat bontottuk ki kötet-len, õszinte légkörben – ritka jóalkalmak az ilyenek!

Vacsora után ismét találkoztunk akápolnában. A Lisztes házaspár ve-zette fórumbeszélgetésen élettapasz-talatokat, történeteket hallhattunk amegszólított házaspároktól – ebbe arészbe sok-sok nevetés is belefért!Az igét ismét Iván Imre tv. hirdette,õszintén beszélt gyülekezeti szolgála-táról, gyermekei megtérésérõl. Megintfontos tanulsággal maradhattunk:megtérés nélkül nincsen jó házasság,nincsen jó családi élet. Készeknek kelllennünk a változásra, és imádkoznunkkell gyermekeink megtéréséért is,hogy az Úr tudjon bennünket hasz-nálni az Õ szolgálatában.

A vasárnap délelõtti istentiszteletretöbben is eljöttek a környékbeli gyüle-kezetekbõl. Iván Imre testvér Ábra-hámról és Sáráról olvasott igét (1Móz12,1-13,4) és az oltárépítésrõl beszélt.Budai Lajos lelkipásztor útravalóját az„Erõ a változáshoz és változtatáshoz“címmel adta nekünk az Úr: a boldog-ságot lehet választani, és lehet kérnierõt Istentõl, hogy ez megmaradjon.

Hálát adunk az Úrnak a Családihétvége áldásaiért, és imádkozunk,hogy rendeljen közénk hitben erõsházasságokat, amelyek gyülekeze-teink teherbíró oszlopai lehetnek az Õdicsõségére és szolgálatára!

KELEMEN NAPSUGÁR

Családi hétvége a Hargitán

Észrevétlen telt az idõ

Köszönet érte!

Bátorítottak a bizonyságtételek

Lelkesedésük nyilvánvaló volt

Formál a bensõséges kapcsolat

Készeknek lenni a változásra

Ritka jó alkalmak az ilyenek


9 AKTUÁLIS

Fûrészes-Szálasi Rudolf végzõsteológiai hallgató a Kol 4:17alapján elmondta, hogy vigyáz-

nunk kell a szolgálatra, amellyel Istenmegbízott, hogy azt betöltve végezzükhivatásunkat. Így megállva helyünketlegyünk Isten hiteles szolgálattevõi.

Ferkõ Attila elsõ éves teológusbeszámolt arról, hogy szükség van alelki munkásokra és bátorította ajelenlevõket, hogy Isten hív a lelkimunkára mindnyájunkat.

Sebestyén László elsõ éves teoló-gus megtérése történetének elmondá-sában kihangsúlyozta, hogy Isten nagyváltozást tud hozni az ember életében.

A bizonyságtételeket a diákok be-mutatkozása követte: az elsõ évetSebestyén László és Ferkõ Attilafejezhette be, a harmadévet nappalitagozaton Szûcs Dániel, levelezõ ta-gozaton Kelemen Sándor Tomi, MátéAndrás, Molnár Ottó, a negyedik évetFûrészes-Szálasi Rudolf; Szabó Sán-

dor a következõ tanévben a harmad-évet fogja folytatni. A teológusokalkalmi kórust is formálva szolgáltak.

Az ünnepélyen dr. Kovács Józsefteológiai tanár a Máté 28:18-20 alap-ján hirdette az igét: elhangzott, hogyIsten az, aki megbíz a nagy missziósparanccsal, amely azt mondja, hogytegyünk tanítványokká, azaz olyanná,mint amilyen maga a Mester.

Az igehirdetést követõen megtör-tént a diploma átadása a végzõs szá-mára: dr. Giorgiov Adrián dékán test-vér nyújtotta át Fûrészes-SzálasiRudolfnak a tanulmányai sikeres befe-jezését elismerõ oklevelet. Az alkalomvégén dr. Kis Juhász Vilmos buzdítottimára.

GERGELY ENIKÕ

Tanévzáró KrasznánJúlius 5-én, vasárnap délután, a krasznai imaházban került sor a Magyar Baptista Teológiai Szemináriumtanévzárójára. Az alkalom elején a teológiai hallgatók sorban bizonyságtétellel szolgáltak.

KÁRÁSZ IZABELLA

FaggatózásCserebogár, sárga cserebogármondd meg nékünk, hová repül a nyár? Hová repül az élet, s a virágMiért hervad? S hová lesz a világ?

Hajt-e még ki szívünkben liliom,fehér akác illatát beszívom?Hazavisz-e még egyszer a vonatMeglátom-e kedves otthonomat?

Cserebogár, sárga cserebogárUgye még nem kopogtat a halál?Ugye ott túl a kéklõ bércekencsillagokba felszállhat a szívem?

Megállhatok a nagy Isten elõtts elmondhatom: nyár nélkül szenvedõkés lázasan félve élõk vagyunk. A nagy hidegben csaknem megfagyunk.

Cserebogár, sárga cserebogárlesz-e még itt virágzó határ? Gyõzni fog-e az élni akarás?Nyári mezõkön ring-e még kalász?

Ring még kalász! Ne csüggedj, higgy, remélj!Az Úr segít abban is: hazaérj!Nézz fölfelé! Megáldó mosolyafény utadon, és nem hagy el soha!

Mondja a Lélek, aki útitárs, földi létünkben nagy vigasztalás. Utunk vigyen bár mélységek felettott jön mellettünk, s bizton átvezet. (1945)

Könnyezve történõ vetés – ujjongó aratás„Akik könnyezve vetettek“ (Zsolt 126,5)

Engedhetjük, hogy könnyeink részei legyenek az életünknek,amelyet a vetéshez hasonlít az író. Könnyeink folyhatnak akkor,

amikor szomorúak vagyunk saját magunk, szeretteink vagy a meg-munkálandó talaj keménysége miatt. Legtöbbünk számára eljön az idõ, amikor az, amit végzünk, hálátlanfeladat, ezért elkezdünk könnyezve vetni. Ezek a frusztráció könnyei:nem tudjuk, mit tegyünk. Mindazoknak, akik így érzik, meg kell ragadniuk ezt az ígéretet. Azaz Úr, aki azt ígéri, hogy tekintettel van könnyeinkre, azt az ígéretetis adja, hogy a könnyezve történõ vetést ujjongó aratás követi. Engedd, hogy könnyeid közelebb vigyenek az Úrhoz. Engedd, hogymeglágyítsák szívedet, és tudatossá tegyenek mások szükségei iránt,akik hozzád hasonló helyzetben vannak.

Igazgyöngyök, 2015. július-augusztus; szerzõk: Maurice és Andy Paine; fordító: Borzási Dávid.

� Kárász Izabella élete az alföldi róna kis falujából indult, ott kapta azelsõ élményeket. A természet szépsége maradandó képeket rajzoltérzékeny lelkébe. A nyár és a fény – kedvenc képei – itt épültek be költõikifejezésvilágába. A falusi hívõk kicsiny közösségében egy életre szívébefogadta Jézus Krisztust. 1943-ban fedezte õt fel Somogyi Imre és jelentmeg elõször nyomtatásban verse. A Faggatózás c. verse az Eltûnik a

nyár kötetbõl való. (Részlet az Ajánlásból, írója: Maros Nagy Lajos.)


10 EMLÉKEZÉS

AXVI. században végbementreformáció hatására azeurópai protestáns egye-temek is nagy szemlélet-

váltáson mennek át. Nem csak kleri-kusokat nevelnek, hanem világiakatis: orvosokat, diplomatákat, nyomdá-szokat, zenészeket, stb.

Erdélyországban sajátos módon ér-vényesülnek ezek a változások, annakellenére, hogy a tanult világiak keve-sebben vannak, mint a protestánsegyházak papjai (akik erõteljesenbeavatkoznak a társadalmi életbe)nem szakítják meg egyházi tevé-kenységeiket sem, így járulva hozzá atudomány és kultúra fejlõdéséhez.

Ezen értelmiségiek egyike aNagybányától alig nyolc km-re fekvõMisztótfalu szülötte, Misztótfalusi KisMiklós: betûmetszõ, nyomdász, kitû-nõ író, tudós és nyelvész, aki a magyarhelyesírás és mûvelõdés terén nagyérdemeket szerzett. Középrangú kéz-mûves családban született 1650-ben.Páratlanul gazdag, ám tragédiába tor-kolló az õ életpályája. Az õ gyerek-korában a falu református lelkipász-tora az a Horti István, aki koránakkiemelkedõ értelmiségije, aki hollandegyetemeken nevelkedett, majd anagybányai Schola Rivulina elsõ rek-tora és a város lelkésze, késõbb Erdélypüspöke volt. Õ fedezi fel a tehetségesKis Miklóst, és 12 évesen magávalviszi Nagybányára s beíratja a ScholaRivulinába, Erdély egyik leghíresebbiskolájába. Húsz éves korára teológiaiés irodalmi ismeretekre tesz szert. Éselkezdõdik életében az a bolyongás,amely kora értelmiségijeire jellemzõ.

1670-ben a Nagyenyedi BethlenGábor Fõiskolai Kollégiumban talál-juk. Mai napig érthetetlen, miértismétli meg a már elvégzett éveit,hiszen oly ismerettel s gyakorlattalrendelkezett, hogy a fõiskola rektoraõt bízza meg írásainak és felolvasandóbeszédeinek a javításával. Az Enye-den töltött hét év alatt alakul kiszemélyisége, életszemlélete és az abátorsága, amivel elindul életcéljainakeléréséért. Nagyenyeden ismerkedikmeg, s köt életre szóló barátságot ahíres orvos, nyelvész és teológusPápai Páriz Ferenccel.

1677-tõl kezdve három évig afogarasi iskola rektora. Ekkor érintimeg Kis Miklóst is a külföldön tanulnivágyás szele. Nagy dilemmával küzd,hogy mit tanuljon, teológiát vagynyomdászatot. Mivel az erdélyireformátus közösség nem rendelkezettmegfelelõen képzett nyomdásszal,Horti István tanácsára a nyomdászatotválasztotta. Külön megbízást kapott azerdélyi püspöktõl, hogy ügyeljen felaz Amszterdamban Erdély számárakészülõ Biblia nyomására.

1680 augusztusában indul el, gya-log és szekéren Hollandiába, október-ben érkezik meg. Amszterdambanmegismerkedik a nyomdászattal,elsajátítja a legtöbb szakértelmet éstürelmet igénylõ részt, a betûmetszést.

1683-ban önállósodik. Könnyenolvasható betûi hamar ismertté teszik,tizenkét nemzet részére készít nyom-tatott ábécét, betût rendel tõle Toszkánahercege és a pápa is. Szorgalmával éserõn feletti munkával olyan anyagihátteret teremt magának, hogy nemcserélne az itthoni nemességgel. Sajátbevallása szerint „talicskával tolják azaranyat“ szállására.

Hírét veszi, hogy odahaza, Erdély-ben kevés a BIBLIA s újak nyomta-tására nincs anyagi fedezet. Eldönti,hogy kiadja saját költségén a Bibliát.Fáradságot nem ismerve (még nyelvi

és helyesírási javítást is végezve),Amszterdamban 1685-ben napvilágotlát a könnyen kezelhetõ, kis formátu-mú Károli Gáspár teljes bibliafor-dítása, az „Aranyas Biblia“, 1686-bana Szenczi Molnár Albert zsoltárfor-dítása, 1657-ben pedig újból és különaz Újszövetség (Új Testamentum).Ezeket mind (és az ÁBC-s könyveket)ingyen bocsátja (osztogatja) a nép ren-delkezésére.

1689-ben Lengyelországon keresz-tül indul haza. Betûkészletének egyrészét Anton Jansonnak hagyja, sennek a neve alatt válnak nagyonhíressé a ma is használt antikva betûi.Közel 300 év telik el, amikor a XX. sz.két híres történésze, Budai György ésHenry Carter bebizonyították, hogy aJanson féle betûk a Kis Miklós betûi.(Lásd ez írás címét s az idézetet.)

1690-ben nyomdai felszerelésévels 1200 könyvével hazaérkezik s Ko-lozsváron telepedik le. Önálló nyom-dát akart létesíteni, de rábeszélésreelvállalta a református egyház kolozs-vári nyomdájának a vezetését. Kor-szerû mûhelye csak 1693-ra készül el.Több mint száz könyvet nyomtatottidehaza: teológiai, jogi, irodalmimûveket és számos tankönyvet, a sajátköltségén.

Az 1697-es év újból döntés elé ál-lítja: visszamegy Hollandiába, vagyitthon marad. Õ maradt s ez lett a vég-zete. Mivel eredetileg papnak készülta görög és latin nyelvben teljesenjártas, a grammatika, helyesírás terénotthonos volt. Így nem tudta megállni,

365 éve született Misztótfalusi Kis MiklósA Nagybányától alig nyolc km-re fekvõ Misztótfalu szülötte: betûmetszõ, nyomdász, kitûnõ író, tudós ésnyelvész, aki a magyar helyesírás és mûvelõdés terén nagy érdemeket szerzett.

A Schola Rivulina-ban tanult

Tömérdek arannyal honorálják

1685 – „Aranyas Biblia“


11 AKTUÁLIS

hogy a kolozsvári tanárok és tudósokkéziratainak stílusán ne javítson, aszövegen ne változtasson. A nevesebbtudósok, mint Pápai-Páriz ezt jó névenvették. De nem így mindenki.„Hitvány vas míves“-nek titulálták, stiltakoztak az ellen, hogy egy„közönséges nyomdász“ kéziratukbabelejavítson.

Eddigi önfeláldozó munkájáértnem anyagi felemelkedést vagy elis-merést kapott, hanem gáncsoskodás,áskálódás lett a jutalma. Egyházi vitaleple alatt megbúvó irigység és kicsi-nyesség áldozata lett. 1698. június 13-án a nagyenyedi szásztemplomban azsinat elé citálják. Az ellene felhozottvád: „munkáiban az egyház elveivelellenkezõ elveket tart, s célja a hazaiegyházi vezetõség lejáratása“. Elõbba latin nyelven írt Apológia Bibliorum(1697), majd ugyanezt magyarnyelven a Mentség (1698) munkákbanválaszol a vádakra. Ezekért perbefogják, s az ítélet a református egyházmegkövetése és összes munkáinakelégetése. Meghurcoltatását követõen1699-ben szélütés éri. Félig bénán,lélekben megtörve élt még háromévet, s 1702-ben meghalt.

Évszázadok telnek el, amíg mun-kássága megkapja igazi értékénekelismerését. Szülõfalujában, sokáig

csupán egy templomban elrejtettmárványtábla emlékezett a helységszülöttére. 1991-ben a régi parókiábannyílt meg a Misztótfalusi Gyûjtemény.

A 2002-ben, halálának 300. évfor-dulóján Misztótfaluban egybegyûltReformátus Egyház Zsinata érvényte-lenítette a 300 évvel korábbi elma-rasztaló határozatot és rehabilitálta.

Születésének 365. évfordulójaalkalmával, ez év április 26-án erdélyi,magyarországi, hollandiai neves személyiségek és nagy tömeg jelen-

létében került sor arra az ünnepimegemlékezésre, amely Kis Miklósszoboravatásával végzõdött.

A kicsinyes kortársak megpecsé-telték Kis Miklós sorsát. A mi fela-datunk felnézni rá és emlékezni arra,amit tett kultúránkért, nyelvünkért,protestáns keresztyénségünkért.„Tótfalusi Miklós nyugoszik ez hely-be: Magyarország szülte, Erdély fel-

nevelte, Hollandia nagy dolgokrakészítette, De amint intézte, nem adta

szerencse. Mondjad, úton járó: Nyugodjék meg teste!Búsult lelkéneklett Isten békessége, Idegenségünket

az Isten ne nézze, Támasszonhazánknak inkább mást helyette.“ (Sírfelirata: Pápai Páriz Ferenc)

Összeállította: MÁTIS CSABA

Forrásanyag: ECSEDI ÁRPÁD ref. lp.LAUDACIÓ; Nagybánya és környékehonismereti kötet; Wikipédia.

„Mentség“ – válasz a vádakra

„Mondék magamban: hozzá fogokén egy szegény legény lévén, ésmegmutatom, hogy egy szegénylegénynek szíves devotioja többettészen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti: és hogy azIsten gyakran alá-való, és semmi-nek állított eszközök által ta-pasztalható-képen való segítségé-vel viszi véghez az Õ ditsõségét“ ...

„Hogy tsak egy hitvány vas mívesvagyok? Papok jobbaknál jobbakvannak; illyen hitvány vas mívespedig nem tsak Kolozsváratt,hanem egész Erdélyben; nem hogyErdélyben, de az egész Magyarbirodalomban; nem hogy ott, demég az egész az világon sintsen.“

Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség

Szeretett testvérek és testvérnõk az ÚrJézus Krisztusban! Sajnálattal értesültünkarról a döntésrõl, amelyet az AmerikaiEgyesült Államok Legfõbb Bíróságahozott meg június 26-án: egy szavazattal,öt a négy ellen, a bíróság törvényesítetteaz azonos nemû személyek közöttiházasságot. Ezt a döntést az USA mindaz 50 államának tiszteletben kell tartania. Ebben a nehézhelyzetben, amikor egyre több, a Szentírás tanításaivalellentétben álló törvényt alkotnak, hálát adunk Istennekazon testvéreinkért a hitben, akik nyíltan kifejeztéknemtetszésüket e döntéssel szemben.

Örvendünk mindazoknak, akik határozottan felszólal-tak amellett, miszerint a Biblia alapján a családot egy férfiés egy nõ alkotja, akik egy életre szövetségre lépnek egy-mással. Értékeljük azon hangokat, amelyek megerõsítették:a családot, nevezetesen a házasságot, nem egy földi tör-vényszék hozta létre, hanem az Úr, a mi Teremtõnk. Ebbõlkövetkezõen nekünk nem szabad újraértelmeznünk azt,ami Istenhez tartozik.

Elõrelátva ezen történelmi határozat következményeit,nyomatékosan hívok mindenkit arra, hogy imádkozzunk,családjainkban és gyülekezeti alkalmainkon az EgyesültÁllamokban levõ testvéreinkért és testvérnõinkért. Hívlak

titeket arra, hogy kérjünk az Úrtól erõt, bölcsességet ésragaszkodást a Szentírás világos és tiszta tanítása mellé.Imádkozzunk gyermekeink védelméért, fiataljaink tisztán-látásáért, bölcsességért a családoknak és bátorságért azigehirdetõknek.

Imádkozzunk Amerika lakosságáért is! Ez a nemzetsokáig áldás volt sok ország számára – Románia számárais. Kérjük, hogy forduljon vissza ez a nemzet újra azÚrhoz, és hogy ne felejtse el azokat a bibliai alapelveket,amelyekre országuk épült és amelyek megerõsítették azt.

Ezek az idõk zavarosak, mindamellett emlékezzünkarra, hogy mindenható Istenünk a történelem folyamát irá-nyítja. Békességünk van, tudva azt, hogy Jézus Krisztus, ami Urunk él és erõs kezében tartja a Gyülekezetet. Gyertekújból hálaadással, és csendesítsük le szíveinket õbenne,valamint szánjuk az Õ szolgálatára még jobban oda magun-kat: „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van,mint akik az õ végzése szerint elhívottak“ (Róm 8:28).

Az Úr békességével a szívünkben – azt az elhatározástszem elõtt tartva, hogy szentebb életet éljünk, imádkozva atestvérek kitartó bizonyságtételéért és szívükben levõbiblikus szeretetükért minden ember irányába –,készüljünk komolyan a szolgálatra és az Úr Jézus Krisztusvisszajövetelére.

Viorel Iuga, a Romániai Baptista Unió elnöke

Imádkozzunk az USA-ban élõ testvéreinkért!


12 IFJÚSÁGI ÉLET

Ifjúságok bemutatkozása

Aköröstárkányi baptista gyüle-kezetben jelenleg 17-en va-gyunk fiatalok – elõfordul,

hogy közülünk nincs mindenki itthon.Miután betöltik a 14 évet a gyerme-kek, átjönnek a vasárnapi iskolaicsoportból a fiatalokhoz és ezután azifihez tartoznak, amíg akarnak, vagyamíg meg nem házasodnak.

Az ifi alkalmainkat minden hétenegyszer, szerdán vagy pénteken tartjuk:énekelünk, imádkozunk, igét tanulmá-nyozunk, beszélgetünk és játszunk. A lelkipásztorunk, Mike József testvérvezeti az ifjúsági órákat.

Ifjúságunk tagjai színes egyéni-ségek. Szabad idõnkben szeretünkmás-más dologgal foglalkozni, de vanegy közös mindnyájunkban: olvasunka Bibliából és igyekszünk az Úr aka-rata szerint élni. Egymással is szere-tünk közösségben lenni, különbözöszabadtéri programokon részt venni,

mint: kirándulások, foci- és röpizés,táborozás, ifitalálkozók.

Az imaházban együtt szolgálunk:bizonyságtételekkel, énekekkel ésversekkel. Az Úr mindig velünk volt,meghallgatta imáinkat, segített a

problémainkban, ezért benne bízunkés reá támaszkodunk. „De mi nemvagyunk a meghátrálás emberei, hogyelvesszünk, hanem a hitéi, hogy életetnyerjünk“ (Zsid 10: 39).

BENEDEK IBOLYA

A KÖRÖSTÁRKÁNYI IFI

Isten kegyelmébõl a szilágysám-soni ifjúság tizenhét tagot számlál.A korosztály a 13-tól 24 évesig

terjed. Az összetétel: bár különbözõekvagyunk, mégis szép, színes, jó össz-hangot alkotunk.

Az együttléteink nem mindig amegszokott idõben és helyen zajlanak.Rendszeres alkalmainkra – ha sikerülmegtartani – szombat délután jövünkössze, leginkább az imaháznál. A programunkat alkotja az ima,

éneklés, közös játékok, szolgálatokraés a missziózásra való készülés, vala-mint a bibliai tanítás. A téli idõ-szakban mindig valamelyik fiatalotthonában tartjuk az alkalmakat,ebbõl kifolyólag azok még inkábbcsaládiasak, közvetlenek.

Szoktunk együtt szolgálni, a sajátés a körzet gyülekezeteiben, szinte ha-vonként, ami éneklést, bizonyságtételtés versmondást foglal magában. Ezenkívül az otthoni beteglátogatás is jelle-

mez. Ha meghívnak szolgálni, misz-sziózni, azt is szívesen vesszük ésigyekszünk is teljesíteni.

Közös programjaink még: na-gyobb ünnepekkor együtt ünnepelünk,emellett a március 8-at, május elsejétés persze a gyereknapot sem hagyjukkitöltetlenül. Nyári vasárnapokon,amikor az iskolai kötelezettségek márnem fognak vissza, focizni és pikni-kezni megyünk a rétre és a közelierdõszélre. Születésnapjainkról semfeledkezünk meg, megünnepeljük ésörülünk egymásnak, néha még aján-dékot is kap az egy évvel öregebb és„bölcsebb“ tag.

Az évszaknak megfelelõen a prog-ramjainkba még belefér a virág- ésgyümölcsszedés, fûrdõzés és szánkó-zás, továbbá teaest, pizzázás és bog-rácsozás a diófa alatt. S ami pedig ahálót erõsíti közöttünk, azok a spontántalálkozások, a kötetlen beszélgetések.

Öröm és hála mindannyiunkért:azért, akik vagyunk, vagy akik majdleszünk, valamint azért, hogy vagyunkegymásnak és a környezõ világnak.

BÁNTÓ DÁNIEL

A SZILÁGYSÁMSONI IFJÚSÁGIfjúságunk tagjai különbözõek, ennek ellenére – vagy épp ezért – színes, de szép összhangot alkotunk.

Ifjúságunk tagjai színes egyéniségek, de közös bennünk, hogy igyekszünk az Úr akarata szerint élni.


13 IFJÚSÁGI ÉLET

Az Ifjúsági élet anyagát gyûjtötte és szerkesztette: DOBAI GYÖNGYI ([email protected])

HIRDETÉS

Minden adandó alkalmat kihasz-nálunk, hogy együtt legyünk, télen-nyáron, sülve-fõve igyekszünk minéltöbb idõt közösen eltölteni: télen kán-tálunk, szilveszterezünk, utószilvesz-terezünk, evangélizációs héten ki-vesszük a részünket, közben szán-kózunk, síelünk, nyáron kirándulunk,együtt táborozunk, holland bará-tainkkal vakációs bibliahetet tartunkroma gyerekeknek és ha jól gazdál-kodunk a vakációval, egy-két közösstrandolás és fagyizás is beleférhet.Tehát nem unatkozunk. Azt se bánjuk,ha csak körbeülhetünk és beszélget-hetünk, énekelhetünk órákig.

Az ifialkalom szombat esténként,fúvóspróba után szokott lenni. Mosta-nában „A 2,7“ sorozatot vesszük. Ezegy tanítványképzõ tanfolyam, ami aKolossé 2,7- re épül: „Gyökerezzetekmeg és épüljetek fel õbenne,erõsödjetek meg a hit által, aminttanultátok, és hálaadásotok legyenegyre bõségesebb“. De van olyan is,hogy csak körbeülünk, megnyitjuk aBibliát, és elbeszélgetünk egy-egyigeszakaszról, majd imádkozunk,megosztva egymással és Istennel, aminyomja a szívünket és ami vidámítja alelkünket.

BONCIDAI DÁVID

A KALOTASZENTKIRÁLYI IFI

Mindössze 12 ember, ha jól beleszámolunk mindenkit. De szeretjük aMegváltót és egymást, a megváltottakat, és úgy gondoljuk, hogy ez a

legfontosabb. Együtt nõttünk fel ebben a kis közösségben, és ez nagy áldásszámunkra, jól ismerjük egymást és megbízunk egymásban.

Ifjúsági konferencia Nagybányán

Mottó: „Leplezetlen szakadék“

október 16-18.

Anagybányai ifi izgalommal tekint az

õsz felé, ugyanis, Istennek hála,

hitmélyítõ és evangélizációs ifjúsági

konferencia kerül megszervezésre

október 16-18. között, Leplezetlen

szakadékok címmel.

Szeretettel várjuk az erdélyi fiatalokat,

a szálláshelyek számától függõen,

hogy együtt és Isten közelségében

töltsük el ezt a hétvégét.

Részletes információkkal még

jelentkezünk.

A NAGYBÁNYAI IFI

„Továbbá, testvéreim, örüljetek az Úrban“ (Fil 3,1).

Mi jelent számunkra örömet? Egy kirándulás egy kalandparkban, egy ejtõer-nyõs ugrás, egy hõlégballonos repülés? Sokan úgy vélik, hogy az izgalom

átélése a legfõbb örömforrás. Pál számára egészen mást jelentett az öröm. Amikor kétségbeesés vesz körül – A filippi levél szinte minden bekezdésé-

ben elõfordul az öröm vagy örvendezés szó, ám az itt leírt öröm nem tûnik el,amint a normális szívverés helyreáll. Örvendezzetek! – mondja Pál. Olyankor is,amikor valaki önzõ módon próbálja ellopni tõletek a rivaldafényt, amikor a hite-tekért üldöztetést szenvedtek. Sõt olyankor is, amikor a hallálal néztek szembe.

A Biblia legörömtelibb könyve olyan szerzõ tollából származik, aki össze voltbilincselve egy római õrrel. Számos tudós úgy véli, hogy Pál a filippi levelet Ró-mából írta, nagyjából abban az idõben, amikor Néró a keresztyéneket kiéheztetettoroszlánok elé vetette vagy elégette õket, hogy mint égõ fáklyák emeljék ünnepilakomái fényét. Hogy képes valaki józan ésszel az öröm témájának szentelni egy le-velet, miközben az élete veszélyben forog? Hogy beszélhet egyáltalán örömrõl?

Jóra fordítani a rosszat – Pál ékesszólással mutat rá a válaszra a 2. fejezet-ben (5-11. vers). Ez a tömör, költõi bekezdés, amely Krisztus megtestesülését ésföldi küldetését összegzi, a korai gyülekezetnek ismerõs himnusz lehetett.

Pál rámutat, Isten a történelem legsötétebb pillanataiból is képes jót kihozni.A kereszt, majd pedig Jézus halál felett aratott gyõzelme azt bizonyítja, hogynincs oly hatalmas erõ, amely elpusztíthatná az örömre való okot – az örömet „azÚrban“, ahogy Pál mondja.

(Bevezetés a Filippi levélhez, Magyarázatos Biblia, újonnan revideált Károli-ford.)

ÖÖrröömm,, aammiikkoorr aa lleeggkkeevvééssbbéé sseemm vváárrhhaattóó


BEMERÍTÉS 14

Mezõterem – Június 14-én Mezõteremen, nagy örömünkre, három fehérruhás tett bizonyságot hitérõl: Horvát Enikõ,Magyari Dénes és felesége Gyöngyi.Testvéreink már régen kifejezték bemerítési szándékukat, de most jött el a bemerítés-nek az ideje. Az ünnepélyen az igét Fogarasi Dezsõ ákosi gyülekezeti vén hirdette, a fehérruhások és az ákosiak közül isnéhányan bizonyságtétellel szolgáltak. Énekekkel közremûködött a szatmári énekkar, a fúvószenekar és az ákosi testvérekegy csoportja. Isten erõsítse meg az új tagokat, és adjon még megtérõket a faluból. A képen látható balról jobbra: NagyKasza Zoltán szatmári gyülekezeti vén-missziófelelõs, Magyari Gyöngyi és Dénes, Seletye János szatmári missziófelelõs,Szûcs Sándor lelkipásztor, Horvát Enikõ és Fogarasi Dezsõ ákosi gyülekezeti vén. (Sz.S.)

Hegyközszáldobágy – Június7-én, vasárnap délután megtelt az ima-ház. Az igét Giorgiov Adrián lp. hir-dette az Ézs 35:5-10 szerint, Isten meg-szabadított népének örömérõl. A beme-rítést Papp Dezsõ lp. végezte, a kézrá-tételes imádkozásban részt vett KovácsElek diakónus-elöljáró, az énekkartKovács Anita vezette. A fehérruhások,a fotón balról jobbra: Luczi Éva, BálintBella, Oláh Klementina és LucziMária szép szavakban szóltak a JézusKrisztusban nyert új életükrõl. Az átöl-tözés idején Ferkõ Attilának, a Nagy-várad-Betlehem gyülekezet teológusá-nak igei üzenete hangzott el. (Sz.L.)

Kolozsvár – Kelj fel és menj...! Hálát adunk az Úrnak, hogy ma ismegszólít személyeket, bûnbocsánatot nyújt minden igaz bûnvallónak éselhív a követésére. Áldott legyen a mi Urunk, mert a „Kövess engem“megszólításra a Lélek meggyõz fiatalokat és idõsebbeket a tanítványi lét

Kis-Juhász Vilmos (balról), Deák Tibor, Tamás Noémi, Halmágyi Lõrinc, Szûcs Sándor.

fontosságáról. Hitet ad, megváltoztatjaéletvitelünket és formál a Krisztusképmására.Köszönjük az Úrnak, hogy Kolozsváronmájus 10-én három személy: Deák Tibor,Tamás Noémi és Halmágyi Lõrinc szövetsé-get kötött Jézussal, bemerítkezve, vallásttévén hitérõl. Az igehirdetés szolgálatát Szûcs Sándorszatmárnémeti lelkipásztor testvér végezteaz ApCsel 9 alapján. Isten kegyelménekbizonyítéka, hogy aznap újabb személyekkeltek fel és indultak el tanítványként akeskeny úton. Az Úr tartson meg valamennyiünket éstegyen gyümölcsözõvé Krisztus követésé-ben! Kelj fel és menj... s minden te útaidbanmegismered Õt, akkor Õ igazgatja a teútaidat! (KJV)


AKIK HAZAMENTEK 15

SSzzeerreetteett - kiadja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek SzövetségeElnök: Pardi Félix. Felelõs szerkesztõ: János Csaba. Szerkesztõ-tördelõszerkesztõ: Szilágyi László.

410050 ORADEA, Str.: Gen. H. M. Berthelot 5, ROMANIA. E-baptifon: 0735 500 009, e-mail: szeretetlap@gmail. comA lap internetes változata a következõ címen olvasható: www.magyarbaptista.comA szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy a kéziratokat szükség szerint átdolgozza.

Nyomtatás: Imprimeria de Vest, Oradea. A lap megjelenik havonta. ISSN 1223-4605

id. Bányai Imre testvérünket 84. éveskorában, április 20-án vasárnap reggelre,álmában érte a hazahívó szó. Az evangé-lizáló jellegû temetési istentiszteletresokan eljöttek a faluból. A háznál SzûcsSándor lelkipásztor a Jn 11:11-26 alapjánhirdette az igét, a temetõkertben NagyKasza Lõrinc szatmári gyülekezeti vén,énekekkel közremûködött a szatmári

énekkar. Id. Bányai Imre Kõszegremetén született és a hely-beli baptista gyülekezet oszlopos tagja volt. Családszeretõ,szorgalmas munkás emberként volt elismerve, élete végéig jóegészségnek örvendhetett. A gyülekezetet szorgalmasan láto-gatta, szolgált mint harmónista és tudatosan készült az Úrralvaló találkozásra. Abban a reményben búcsúzunk, hogyédesapánkkal – a nagyapával, apóssal –, találkozunk az örökmennyei házban. (A család)

Szilágyperecsen – Június 14-én megmozdult a víz a sziláperecseni magyar baptista imaházban, amikor népes hallga-tóság elõtt tizenhárom fiatal tett vallást hitérõl és megtérésérõl, követve az Úr Jézus példáját a bemerítés vizében. Az ünnepiistentiszteleten Papp Dezsõ lelkipásztor hirdette az Igét, délelõtt Mt 3-bõl, az Úr Jézus bemerítkezésérõl, délután pedig Mt4-bõl, az Úr Jézus megkísértetésérõl. A képen balról jobbra látható, elsõ sorban: Borzási István, Haraszti Krisztina,Darabont Klaudia, Gergely Szilvia, Dénes Beatrix, Ádám Ágota, Balla Diána, Debre Kamilla, Bákai Anita és Papp Dezsõ;a második sorban: Balla István, Bonczidai Péter, Józsa Olivér, Tóth Zsolt és Pap Kálmán. Kilencen a szilágyperecsenigyülekezet tagjai lettek, négyen pedig a varsolci gyülekezeté. Bizonyságtevésükbõl megtudtuk, hogy megtérésük a korábbievangélizációkon, táborozásokon és egy magyarországi konferencián történt. Az új tagokért a helyi és a vendég lelkipásztor,valamint a gyülekezet diakónusa imádkozott kézrátétellel; az új tagok úrvacsorához is járulhattak a két gyülekezet elöljárói-val együtt. A délutáni istentisztelet, a délelõtti folytatásaként, arról szólt, hogy a bemerítés után kísértések és próbák követ-keznek, mert Jézus is „viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtõl“, de gyõzött a kísértõ felett, és az õgyõzelme a miénk is. Az Úr tartsa meg az új tagokat az õ kegyelmében! (B.I.)

Fájdalommal, ám Isten akaratábanmegnyugodva értesítjük mindazokat,akik ismerték, hogy május 7-én,Besztercén, életének 87. esztende-jében, elhunyt Szilágyi János.Temetésére május 10-én, vasárnapkerült sor a város központi teme-tõjében. (A Szilágyi család)

Egy lelkipásztor testvér kérésére Arad megyébe láto-gattunk, ahol egy román községben kerestük fel az

atyafiakat. A nappalt lelki dolgokról való beszélgetéssel,ismerkedéssel töltöttük. Este összegyûltek a testvérek azimaházban. Minden este tartottunk összejövetelt az igemellett. Éreztük, hogy az Úr közöttünk van, hogymunkálkodik a Szentlélek.

Egyik délelõtt sürgõsen hívtak egy családhoz. Amikorbementünk síri csend fogadott, mintha halott lenne aházban. Mindenkin fagyos félelem ült, és riadtanmagyarázták, hogy mi történt: „Cãlina testvérnõ tegnapeste óta halálán van. Már nincs eszméleténél, beszélnisem tud.“ Nagy volt a kétségbeesés a házban. Engem alelkipásztor testvér fogadott azzal, hogy a beteg állításaszerint a tegnap esti bizonyságtételünk után lett rosszul, ésma még rosszabbul van.

– De hát mi történt? – Margit testvérnõ megsértette õt, és most Cãlina

halálán van. – Mivel sértettem meg?

(Folytatás a záróoldalon.)

Bizonyságtétel

Balk Margit: Az Úré a szabadításA „Sok verebecskénél drágábbak“ kötetbõl

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

16 Szeretet • 2015. augusztusHIRDETÉS

Mai világunkban széles körbenmár nem érték a házasság és a

házastársi hûség. Azonban Isten sze-mében kedves és részérõl megáldottaz a kapcsolat, amely egy életen át aszeretetrõl és a hûségrõl tanúskodik.Hálaadással ünnepelte meg május 3-án a bibarcfalvi Fehér András ésViola 50. házassági évfordulóját. A család és a gyülekezet együtt emlé-kezett meg testvéreinkkel a 1965.május 2-tól megtett közös útra. Az ünnepelt házaspárt köszöntötte:Gyõrfi Elek Tóbiás lelkipásztor (Péld3,1-8), Veress Bálint, a kézdivásár-helyi gyülekezet diakónusa (Júdás20-21), Cséki Barna, a bibarcfalvigyülekezet diakónusa (37. Zsoltár 39-40), Veress Mária (40. Zsoltár 6),

Máthé Viola (Aranymenyegzõre c.költemény), Veress Barnabás (1Sám7,12), ifj.Fehér András (1Sám 2,18-19), Veres József testvér pedigimádságban adott hálát ünneplõ test-véreinkért. Az együtt megtett félév-százados útra, Viola testvérnõ bi-zonyságtételében emlékezett, idézveaz énekíró szavait: „Csend van ben-nem és emlékezem“. Az ünnepeltházaspár imában adott hálát Istenmegõrzõ kegyelméért, vezetéséért,gondviseléséért, kifejezték vágyukat,hogy engedelmesek és hûségesekakarnak lenni mindvégig Õhozzá. Az Úr adjon a közösségeinkben sokolyan házaspárt, akik szeretettel,hûséggel és hitbeli példamutatássalélnek és szolgálnak. (Gy.E.T.)

HIRDETÉSAranymenyegzõ Bibarcfalván

– Azzal, hogy megmondta neki, hogy miatta az egyik test-vérnõ már egy éve nem jön a gyülekezetbe. Ezzel nagyonmegbántotta. Tudja, testvérnõ, ennek nem lehetett eddig semmegmondani semmi hibáját, mert azonnal rosszul lett.

Erre nagyon megijedtem. „Uram“, mondtam, „hát csaknem azért engedtél bennünket ide, hogy valaki miattunk

meghaljon?“ Remegve álltunk az Úr elõtt, és segítségért esedeztünk. Az imaalatt megerõsödtünk, és bementünk a beteghez. Félig lefüggönyözött szobábanfeküdt. Félelmetes volt a közelsége, mégis bátran léptünk az ágyához. Mikormegismert bennünket elkezdte mondani, hogy tegnap este a bizonyságtétel alattmilyen fényes glória vett engem körül. Azonnal megéreztem, hogy idegenszellem beszél belõle. Leültem az ágya szélére és beszélgetni kezdtem vele abûneirõl. Ahogy felsoroltam mindent, amit róla hallottam, fokozatosan kezdettmegnyílni a lelki szeme, és látni kezdte önmagát. Egyre jobban józanodott éseszmélt, nem ájuldozott már, mint korábban. Nem voltak hisztérikus kitörései,amivel sakkban tartotta azelõtt a háziakat, haldoklónak tettetve magát. Arrakértük, hogy keljen fel. Azután mindhárman térdre borultunk és imádkoztunk.Bocsánatot kért az Úrtól, beismerte állapotát, eddigi rossz magaviseletét,amellyel áltatta hozzátartozóit. Erõt nyert, felöltözött, és elmentünk agyülekezetbe.

A testvérek épp akkor imádkoztak a gyógyulásáért. Amikor befejezték, mielkezdtünk hálát adni az Úrnak, hogy Cãlina testvérnõ is közöttünk lehet.Végül õ is imádkozott: kitörõ zokogással kísért bûnvallás volt ez, amely a szívemélyébõl fakadt. Mindnyájan éreztük, hogy az ördög hatalma alól felszabadultlélek imája és hálaadása ez – az egész gyülekezet örömére.

Ezek után már könnyû volt szólni a megöletett Bárányról, akirõl az Ézsaiás61:1-3-ban így olvasunk: „Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkentengem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogybekötözzem a megtört szívûeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak ésföloldozást a megkötözötteknek. Hogy hirdessem az ÚR kedves esztendejét,Istenünk bosszúállásának napját, megvigasztaljak minden gyászolót. Hogysegítsek Sion gyászolóin: a hamu helyett koszorút adjak nekik, öröm olaját agyász helyett, dicséret palástját a csüggedt lélek helyett, hogy az igazság fáinaknevezzék õket, az ÚR ültetvényének, az õ dicsõségére!“ (Revideált Károli-ford.)Megbátorodva mentünk tovább utunkon, amikor láttuk, hogy szolgálatunk nemhiábavaló az Úrban (1Kor 15,58), mert a Lélek együtt munkálkodik velünk.

Balk Margit: Az Úré a szabadítás (Folytatás az elõzõ oldalról.)

� Hogyan keletkezett a Sok vere-

becskénél drágábbak címû kötet?

Tizenöt éve, augusztus 11-13. közöttzajlott Nagyváradon a Magyar Bap-tisták II. Világtalálkozója. Ezen arangos eseményen találkozott a szerzõDr. Haraszti Sándornéval, aki arrabátorította, sõt szívére kötötte Margitnéninek, hogy írja meg az önélet-rajzát. Rózsika testvérnõ hallotta BalkMargitnak a Ráma-táborban, 1996-ban, az észak-amerikai magyar bap-tista nõszövetség konferenciáján tar-tott elõadását, és nagyon tetszett abiblikus és humoros stílusa. „Mivel azEvangéliumi Hírnökben megjelentírásaimat is olvasta, elhatározta, hogyírásra buzdít. Ehhez akkor õ anya-giakkal is hozzájárult.“ – olvasható azElõszóban a vallomása errõl az emlé-kezetes találkozásról.

� Az idén lenne száz éves

Balk Margit misszionárius, a váradigyülekezet volt tagja 1915. május 19-én született Nagyváradon, édesapjaromán, édesanyja magyar ajkú volt.A középiskola után elvégezte a buka-resti baptista szemináriumot és ön-kéntesen látogatta a leány és nõi körö-ket. 1947-ben, a segesvári országosnõi konferencián választották misz-szionáriusnak; munkájában a szeku-ritáté nagyon sokszor zaklatta.

Életrajzi könyve megjelenésének évé-ben, 2003. október 12-én hunyt el.

Szeretet...Szeretet • 2015. augusztus 3 HIRDETÉSEK az erõs kötelektõl fájdalmas sebeket kapnának, valószínû nem tudnák húzni a nehéz rakományt. Hasonló az eset azzal

Documents