Amióta Las Vegasba köl- töztünk, lassan és nehézke- sen kezdõdött az új magyar ismerõsök és barátok kiala- kítása. Ez érthetõ, hiszen három-négy hónap alatt nem könnyû új közeli vi- szonyt felépíteni, ezért fõ- ként a másfél éve elhunyt unokahúgom baráti köre tölti be a jelenlegi ismeretsé- günket. Las Vegasban minden és mindenki új számunkra, és az is elmondható, hogy itt nem léteznek hosszú évtize- dek óta fennálló magyar klu- bok és egyesületek, ame- lyekbõl jó néhány mûködik Chicagóban és a város kör- nyékén. Pedig itt is sok magyar él, azonban a kapcsolatok in- kább személyes jellegû ba- rátságokra alapulnak, a ma- gyarsághoz tartozás igazán csak másodrendû kérdés az itt élõ honfitársaink számá- ra. Igaz, mûködik itt egy ma- gyar református gyülekezet, ahol minden hónap utolsó vasárnapján tartanak isten- tiszteletet, az új vallási cso- portosulás ökumenikus jel- legû, a gyülekezet szeretettel várja és befogadja más fele- kezetek tagjait. A Las Vegas-i magyar re- formátus egyház cca. másfél évvel ezelõtt alakult, hogy mennyire befolyásolja majd a továbbiakban a helyi ma- gyarság összefogását, össze- tartozását, az egyelõre kér- dés. Feltétlenül jó és dicsére- tes kezdeményezés, remél- jük sikeres lesz a jövõben. A gyülekezethez tartozik a nemrégiben alakult cser- készcsapat és az egyház ke- retében mûködõ magyar is- kola, ezek szerintem re- ményt keltõek a közösségi élet kialakításához. Tavaly a karácsony elõtt néhány nappal tartott isten- tisztelettel összekapcsolt ta- lálkozón Nt. Lányi Gábor lel- kész kérte a gyülekezet tag- jait és a megjelenteket, hogy álljunk össze egy közös fel- vételre, így létezésünknek nyoma marad a jövõben. Magam is sokfelé láttam már ilyen százéves fotókat, amelyek régen megszûnt különféle vallású templo- mok falát ékesítették. Ez a Las Vegas-i gyülekezetrõl készült kép maradjon emlék az utókor számára! Számomra jelenleg a Szocsiban kezdõdött XXII. téli olimpia közvetítése elég szórakozási lehetõséget nyújt. Az ünnepi megnyitót már lebonyolították, nálunk a napokban chicagói bará- tok jártak látogatóban, így keveset láthattam a nagy- szerû showból, bár a láng behozatalát és a fáklyagyúj- tást - már a késõ éjszakai órákban - azért megnéztem. Az elmúlt héten ismét a magyarországi választások körül forgó történetek keltet- ték fel a figyelmemet. A „csodatevõ” internet segítsé- gével olvashattam, valamit láthattam is az ott történõ iz- galmas politikai eseménye- ket. Az Orbán-kormányt Hor- thy-restaurációval vádoló ri- portokat olvashattam a bal- oldali magyar médiában és láttam a tévés adásokban. Baráti felhívásra kezdtem nézni az ATV adásait, érdek- lõdéssel néztem és hallgat- tam Kálmán Olga, Mészáros Antónia és Havas Henrik be- szélgetéseit. Különösen érdekes volt Mészáros Antónia Szabad szemmel címû mûsora, amelyben Boross Péter egy- kori miniszterelnök volt a ri- porter vendége. A furcsa cím: „A Horthy-rendszer re- habilitálása zajlik?” egyben Boross Péter személye kel- tette fel az érdeklõdésemet. Boross Péterrel 1998 után jómagam is készítettem in- terjút az Országházban lévõ irodájában. Az egykori cõger – katonai középisko- lás diák – érdekes interjú- alany volt, akkoriban ta- nácsadó szerepét töltötte be Orbán Viktor mellett. A Szabad szemmel címû programban az interjú vagy inkább beszélgetés során a fiatal hölgy felvetette Szakály Sándor történész, az újonnan felállított Veritas Történetkutató Intézet igaz- gatója ellen a baloldali sajtó- ban felhozott vádakat. Boross Péter volt az, aki Szakály Sándort a Veritas élére ajánlotta, és megdöb- benéssel vette tudomásul azt az attakot, a szótár sze- rint támadást, amire a törté- nész eddigi munkássága nem adott okot. Mészáros Antónia megjegyzése töb- bek közt arra is irányult, hogy Szakály Sándor a vitézi rend tagja. Az eddig visszafogott Borossból kitört az indulat, és megkérdezte: „Mondja, kérem, mi baja van a vitézi renddel? Az én édesapám is vitéz volt az elsõ világhábo- rúban!” A hölgy erre nem tudott mit válaszolni, és rög- tön másra terelte a szót. Olvasóim közül sokan tud- ják, hogy a Magyarságban a '90-es években több eszten- dõn át a sportrovat vezetõje voltam. Fiatalkori emlékeim között volt az Elektromos csa- patában játszó v. Hidegkuti Nándor, aki késõbb az Arany- csapat játékosa lett. A népszerû Nándit a vi- lághíres csapatban Öregnek hívták Puskás Öcsiék, miu- tán az 1922-ben születésû Hidegkuti néhány évvel idõ- sebb volt a társainál. KÖZÉLET – 9. oldal 2014. február 22. – 8. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Bizonyára kevesen tud- ják, hogy a csapat híres ki- lences számot viselõ játéko- sa Óbudán született, polgári családban Hidegkuthy Nán- dor néven. Édesapja vitézi címet kapott elsõ világhábo- rús hõstette miatt. Miután a vitézi rang örökölhetõ, így joggal használta v. címet a neve elõtt. A labdarúgó 1945 után ezt már nem viselte, gyár- igazgató édesanyját is mun- kásnõvé varázsolta Sebes Gusztáv, filmen mutatták, ahogy a gyárban, gép mel- lett dolgozik. „Akik ismertek minket, tudták, hogy ez nem igaz” – mondotta ké- sõbb Hidegkuti Nándi. A fent említett Hidegkuti-ismertetõ meg- található a magyar Google- on, amint a vitézi kitünte- téssel kapcsolatos informá- ciók is. Újságíró-riportertõl elvárható lenne, hogy elõbb utánanéz a dolgok- nak, mielõtt kelletlenül, bambán néz a kamerába. A Szabad szemmel inter- jújában Horthy Miklós is szó- ba jött. Boross Péter kijelen- tette, hogy Horthy megítélé- sében teljesen más az állás- pontja, mint a Rákosi-rend- szerbõl ismert hamis és torzí- tott történelmi vélemény. A bûnös nép, bûnös nemzet negatív elméletének oktatása mellett a pozitívu- mokat is be kellene mutatni a jövõ generációk számára, erre lenne hivatott az új Veritas Intézet. Boross Péter továbbá kijelentette: maga is részt vett az egykori kor- mányzó temetésén, ahol az egyik koszorún az állt: „a hálás zsidóság”, ezzel vége is lett az interjúnak. 1944-ben, amikor vége lett a Horthy-rendszernek, még 10 éves sem voltam, így az ismereteim nem szemé- lyes jellegûek. Tanulmánya- imat 1945 és 1948 között az Érseki Katolikus Gimnázi- umban kezdtem, melyet azután Rákosiék 1948-ban államosítottak. Az ott tanított történelmet még nem hatották át a Ráko- si-rendszer hazugságai. Erre késõbb került sor, akkor, amikor a második négy évet a Fürst Sándor névre változ- tatott Toldy Ferenc Gimnázi- umban jártam ki. Miután ismereteim a Horthy-rendszerrel kapcso- latban hiányosak, ezért se- gítségül veszem Fekete Ist- ván barátom karácsonyra küldött Emberek vagyunk címû könyvébõl a követke- zõket. Az idézet a Barátok címû elbeszélésbõl szárma- zik, amelyben az idõs Mártonffy Eduárd fiatal ba- rátainak nyújt egy kis törté- nelmi oktatást. „Köztudomású, Horthy Miklós kormányzó nem- csak, hogy nem szerette a németeket, hanem egyálta- lán nem bízott bennük! És a végsõ gyõzelmükben sem nagyon hitt. Mindezek elle- nére, csakis a velük való szövetség adott valami hal- vány reményt, hogy vissza- szerezhessük elorzott terü- leteinket és ott – fõként el- nyomásban – élõ magyar testvéreinket. Úgy érezte, hogy hazánknak talán so- ha többé nem adódik ha- sonló lehetõsége. A jelek szerint a kormányzó úr jö- võbelátása sajnos ez idáig igaznak bizonyult. Sok helyen hallottam és olvastam már azt a nevetsé- ges és minden realitást mel- lõzõ véleményt, hogy Hor- thynak meg kellett volna ta- gadnia a németekkel való szövetséget és hadba lépést. Aki azonban egy kicsit is is- meri az akkori történelmi té- nyeket és katonai erõket, an- nak tudnia kell, hogy ugyan- az lett volna a sorsunk, mint a többi, úgynevezett ellenál- ló országoké! A franciákat 44 nap alatt, a görögöket 27, a nor- végeket 24, a belgákat 19, Lengyelországot és Jugo- szláviát 18, a hollandokat pedig 6 nap alatt rohanta le a német hadigépezet. Ha mi, teljesen értelmetlenül ellenállunk – bizonyára sú- lyos vérveszteségeket és anyagi károkat szenvedve –, nekünk is ez lett volna a sorsunk. A németeknek szükségük volt a mezõgaz- dasági termékeinkre és a vasútvonalainkra, tehát erõszakkal szövetségesük- ké tettek volna bennünket! Ha szembeszegülünk, a németek biztos, hogy egy fa- siszta és németbarát kor- mányt ültetnek Horthy kor- mánya helyére, amely min- den téren kiszolgálja õket! És ebben az esetben a zsidók tö- meges deportálása és gyilko- lása nem 1944 márciusától kezdõdött volna el, amikor a németek megszállták Ma- gyarországot, hanem két-há- rom évvel elõbb... És nem kétszázezer ma- gyar katona és ötvenezer sze- rencsétlen zsidó munkaszol- gálatos ment volna Oroszor- szágba, hanem félmillió! Vagy akár egymillió! Mert árkot ásni, halottakat temet- ni, vagonokat kirakni, lõ- szert szállítani, golyót fogni és a németeket rabszolga- ként kiszolgálni fegyvertele- nül is lehet!” Ezt gondoltam hozzáten- ni a heti cikkemhez és el- mondani, hogy ezeket a so- rokat Fekete Pista barátom nem tegnap, hanem évekkel ezelõtt írta, az egyik Ma- gyarságban megjelent elbe- szélésében. Ez is egy véle- mény a Horthy-rendszerrõl! Lehet rajta vitatkozni, de elhallgattatni nem lehet. Amennyiben meghallgatjuk a Rákosi- vagy Kádár-kor- szak verzióját, akkor ennek is van létjogosultsága. Szabad szemmel a Horthy-rendszerről Balról: az egykori vitéz Hidegkuti Nándor, Kõrösi László menedzser, Puskás Ferenc, Harmath István és Szepesi György az 1994-es labdarúgó-világbajnokság idején, Chicagóban Megtelt a templom Las Vegasban A hálás zsidóság koszorúja