Social Exclusion and Inequalities in European Cities: Challenges and Responses_Hungarian

TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ÉS EGYENLŐTLENSÉGEK AZ EURÓPAI VÁROSOKBAN:

Kihívások és megoldások

Social Exclusion and Inequalities in European Cities / 1

Az EUROCITIES elhivatottan munkálkodik egy olyan fenntartható jövőért, amelyben minden polgár jó élet-minőséget élvezhet. Olyan Európára törekszünk, ahol a városok befogadók, virágzók, kreatívak és fenntarthatók, demokratikusan és hatékonyan irányítják őket, és minden polgár teljes mértékben – politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt – részt vehet a városi élet minden területén. Az EUROCITIES tagjai elkötelezet-tek amellett, hogy a társadalmi kirekesztést annak okain keresztül kell megoldani, a megkülönböztetés minden formáját fel kell számolni, és mindenki számára egyenlő lehetőségeket kell biztosítani.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küz-delem európai évében, 2010-ben két célkitűzést kell megvalósítanunk: hirdetni kell, hogy minden embernek joga van a méltóságteljes élethez és a társadalomban való részvételhez, és hogy a szegénység felszámolása, a társa-dalmi kohézió növelése mindenki számára előnyös lehet. A köz- és magánszféra együttesen felelős a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemért, de a cél csak úgy érhető el, ha minden társadalmi réteg szerepet vállal benne. Csak úgy tudunk hatékonyan fellépni, ha tisztában vagyunk a szegénység és a kirekesztés okaival, ha megértjük annak különféle vonatkozásait és arcait, és ha megtanuljuk egymás tapasztalatából, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem.

Az EUROCITIES tagjai is hozzájárulnak a 2010. európai évhez kapcsolódó kampány célkitűzéseinek eléréséhez, és párbeszédet kezdeményezünk a kormá-nyokkal, az érdekelt felekkel és a civil társadalommal arról, hogyan dolgozhatnánk együtt a legeredményesebben a szegénység és a kirekesztés felszámolása érdekében. Ezért több tematikus szemináriumot rendezünk, amelye-ken azt vizsgáljuk, hogyan kezelhetnénk a legsürgetőbb kihívásokat. Ajánlásokat is kidolgozunk a nemzeti és európai szakpolitikai tervezők számára arról, hogyan lehetne keretstratégiáikban és politikáikban hatékonyabb és eredményesebb szerepet biztosítani a helyi szintű fellépéseknek.

Ez a 2010. év során a tevékenységeinkhez háttéranyag-ként felhasznált jelentés különféle szempontokból közelíti meg a városainkban tapasztalható szegénységet, kirekesztést és egyenlőtlenségeket, valamint kiemeli azokat a helyes gyakorlatokat és megközelítéseket, amelyeket bizonyos városok már sikerrel alkalmaznak e problémák megoldására. A jelentés alapját egy olyan kutatás képezi, amelyet egymintegy harminc, Európa különböző régióiban található városból álló csoport végzett, amely felvállalta, hogy vezető szere-pet tölt be a 2010. európai év során kifejtendő tevékeny-ségeinkben. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani nekik bátorságukért és az elmúlt hónapok munkájáért. Remélem, az olvasókat a jelentés arra fogja ösztönözni, hogy maguk is tevékenyen hozzájáruljanak közös célunk eléréséhez – ahhoz, hogy befogadó városokat építsünk egy befogadó társadalomnak.

Előszó

Jozias Van AartsenHága polgármestere

az EUROCITIES elnöke

A városok a gazdasági növekedés és a társadalmi innováció motorjai; ugyanakkor sok város szembesül tartós társadalmi problémákkal és kihívásokkal, amelyek gyakran bizonyos lakónegyedekben összpontosulnak. Ebben a jelentésben a kirekesztés és az egyenlőtlenségek különböző szempontjait vizsgáljuk, és kiemeljük a bemu-tatott problémák kifejezetten városi jellemzőit, így például az alábbiakat:

� számos városban nagyobb a munkanélküliség aránya, mint az adott ország átlaga. A számadatok jelentős mértékben eltérhetnek a különböző lakón-egyedek között;

� számos városban nagyobb a gyermekszegénység aránya, mint az adott ország átlaga. Ebben az esetben is nagy különbségek vannak az egyes lakónegyedek adatai között;

� a városban élők átlagos várható élettartama mintegy két évvel rövidebb, mint a városi területeken kívül élőké. Az egyes városokon belül a különböző lakón-egyedek lakóinak egészségi állapotában mutatkozó különbségek gyakran még ennél is szembetűnőbbek;

� a hátrányos helyzetű városi területek lakói valószínűleg kevésbé jutnak hozzá az internethez és más információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT), és kevésbé használják azokat, mint a vagyon-osabb környékeken élők;

� a költségek vagy más akadályok miatt bizonyos váro-slakóknak nehézséget okozhat a társadalmi részvétel és a kulturális programok látogatása. A kulturális rendezvények hatékony eszközt jelenthetnek a társadalmi integráció és a sokféleség kezelése terén;

� egyes városokban a tömegközlekedés sem nem megfizethető, sem nem elérhető az alacsony jövedelműek vagy a külső területeken élők számára, ami korlátozza a város társadalmi, kulturális és gazdasági életében való teljes körű részvételüket;

� az alacsony jövedelműeket aránytalanul súlyosan érinti az energiaárak emelkedése – különösen ha kevéssé energiahatékony lakásokban élnek és nem engedhetik meg maguknak, hogy elvégezzék a szük-séges változtatásokat;

� a lakhatási kirekesztés problémája a legtöbb európai városban egyformán jelen van. A jelenséget olyan sokféle egyéni és strukturális tényező okozza, ami összehangolt fellépést tesz szükségessé a hajlék-talanság megelőzése és az emberek tisztességes lakáskörülményeinek biztosítása érdekében.

E problémák közül gyakran egyszerre több is jelen van, mivel minden tényező újabbakat vált ki vagy súlyosbítja a már meglévőket. A jelenségek egyértelmű földrajzi vonatkozással is rendelkeznek: jellemzően adott városi területeken koncentrálódnak.

A helyi önkormányzatok országonként más-más módon vállalnak szerepet a társadalmi kirekesztés és

egyenlőtlenségek elleni küzdelemben, attól függően, hogy milyen mértékben decentralizáltak az állami hatáskörök. Egyes országokban a városok vezető szerepet játszanak, míg másokban erőforrásaik és feladatköreik meglehetősen korlátozottak.

A szegénység elleni küzdelem fő eszköze minden európai jóléti államban a szociális támogatás nyújtása és megfelelő jövedelem biztosítása a munkavégzésre képtelenek számára, valamint útmutatás és segít-ségnyújtás biztosítása a munkaerőpiacra való bejutáshoz azoknak, akik képesek lennének dolgozni. A helyi hatóságok jellemzően játszanak valamiféle szerepet a szociális támogatás nyújtásában. Ezenfelül számos olyan kiegészítő eszközt fejlesztettek ki, amely segítségével kezelhetők az egyenlőtlenségek, és erősíthető a társadalmi integráció és kohézió. Ilyenek például az alábbiak:

� szociális várostervezés és szociális infrastruktúra biztosítása: például gyermekgondozás, játszóterek, iskolák, kulturális és szabadidős létesítmények és közegészségügyi intézmények;

� a helyi gazdaság támogatása a vállalkozásfejlesztés és munkahelyteremtés elősegítése érdekében;

� támogató környezet kialakítása az oktatás minőségének növeléséért, külön segítséget nyújtva a gyermekeknek és megteremtve a fiatalkortól történő tanulás lehetőségét;

� a foglalkoztatás ösztönzése, különösen a szülők és a tartós munkanélküliek esetében, az üzleti válla-lkozások és a munkakeresők közötti kapcsolatfelvétel elősegítésén keresztül;

� az árukhoz és szolgáltatásokhoz (köztük a kulturális tevékenységekhez és a tömegközlekedéshez) való hozzáférés javítása azok megfizethetővé és elérhetővé tétele által;

� a lakhatás megf izethetőségének és a lakáskörülmények minőségének javítása. Ez magában foglalja az energiahatékonyság növelését is;

� az IKT-hoz való hozzáférés javítása és a polgárok számítógépes ismereteinek képzési programokon keresztül történő fejlesztése;

�figyelemfelhívó kampányok szervezése a váro-slakók életminőségének javításáért, például az energiatakarékosság vagy az egészséges életmód ösztönzése terén;

� a hátrányos helyzetű lakónegyedeket célzó területalapú megközelítések alkalmazása, amely egyszerre fogla-lkozik a szegénység és a kirekesztés több dimenziójával;

� a hátrányos megkülönböztetés és a rasszizmus ellen irányuló helyi stratégiák.

Mivel az e területekkel kapcsolatos hatáskörök és szakértelem számos különböző érdekelt fél között oszlanak meg, a szolgáltatások biztosítása érdekében a városok partnerségeket tartanak fenn a megfelelő állami és magánszervezetekkel és hivatalokkal, valamint közösségi és nem kormányzati szervezetekkel.

Összefoglaló

2 / Társadalmi Kirekesztés És Egyenlőtlenségek Az Európai Városokban

Az európai városok a gazdasági fejlődés, növekedés és innováció motorjai. Noha jólét jellemzi őket, gyakran a szegénység és a társadalmi kirekesztés melegágyai is, hiszen bizonyos városi térségek állandóan nagy arányú munkanélküliséggel és szegénységgel, alacsony iskolá-zottsági szinttel, a szociális hálótól való hosszú távú függőséggel, rossz egészségügyi körülményekkel és lakásviszonyokkal küzdenek, valamint igen gyenge minőségű közlétesítményekkel rendelkeznek.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés összetett és sokdimenziós jelenség, amely során gyakran több kapcsolódó probléma egyszerre van jelen. A társadalmi kirekesztés sokféleképpen megnyilvánulhat: érinthet egyes embereket, csoportokat vagy konkrét földrajzi területeket is. Nemcsak az alacsony jövedelemről és kiadásokról szól, hanem többek között arról is, hogy egyeseknek azt kell tapasztalniuk, hogy nem tudnak teljes mértékben részt venni a társadalom életében.1 A társadalmi integráció vagy befogadás szintén olyan folyamatot jelent, amelyen keresztül a társadalomból kirekesztett embereknek megadják az ahhoz szükséges lehetőséget, készségeket és erőforrásokat, hogy teljes mértékben részt vehessenek a gazdasági, társadalmi és kulturális életben.

Tekintve a társadalmi kirekesztés szerteágazó jellegét, a legfontosabb feladat az integrált és összehangolt megoldások megtalálása. Először is koordinálni és egységesíteni kell a szakpolitikákat és a programokat úgy a városon belül, mint az egyéb kormányzati szintek viszo-nylatában is. Ezután szükséges az is, hogy a különféle érdekelt feleket (például nem kormányzati szervezeteket, civil szervezeteket és a magánszférát) egyaránt bevonjuk a folyamatba. Fontos továbbá arra ösztönözni a városi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan személyre szabott megközelítést, amely ténylegesen segíti az embereket a különféle problémák megoldásában.

A demográfiai változások és a migráció, az individualizáció és a kulturális sokféleség okozta, egyre összetettebb társadalmi problémák miatt még fontosabbá válik a különböző kormányzati szintek közötti koordináció.

Noha a jóléti programokat országos szinten határo-zzák meg, a szegénység és a társadalmi kirekesztés okai jelentős mértékben olyan strukturális tényezőkön múlnak, amelyekre a helyi önkormányzatok is képesek korlátozott mértékben befolyást gyakorolni. A város az a hely, ahol a szegénység a legszembetűnőbb. A város lehet az ideális hely ahhoz, hogy egységes és összehangolt módon új megközelítéseket dolgozzunk ki a szegénység és a kirekesztés megelőzésére, enyhítésére, sőt felszá-molására. A városok vezetősége a lakossághoz való közelsége miatt mélyrehatóan megérti az emberek által tapasztalt társadalmi kirekesztés okozta problémákat, és újszerű eszközöket és megközelítéseket dolgoz ki a társadalmi problémák kezelésére. A városok ezenfelül kedvező pozícióban vannak a helyi szereplők és érdekelt felek munkájának koordinációja szempontjából is.

A gazdasági válság csak tovább súlyosbította a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel összefüggő problémákat. A városok kettős kihívással állnak szemben: egyrészt foglalkozniuk kell azokkal az emberekkel, akiket egyre nagyobb számban fenyeget a társadalmi kirekesztés és munkanélküliség kockázata, másrészt mindezt a csökkenő adóbevételek és kisebb összegű kormányzati támogatás miatti költségvetési megszorítások mellett kell véghezvinnie. A különböző szakpolitikai területek közötti helyi és országos szintű koordináció fejlesztése tehát ezen a téren is segíthet az állami beavatkozások hatékonyságának javításában és a különféle ágazatok közötti együtthatások megteremtésében.

1. Lásd: Room, G. (2004): The International Comparative Analysis of Social Exclusion, in: P. Kennett (ed): Handbook of Comparative Social Policy.

Bevezetés

Társadalmi Kirekesztés És Egyenlőtlenségek Az Európai Városokban / 3


Ez a jelentés körülbelül harminc, az EUROCITIES háló-zatban részt vevő város szociálpolitikai szakértőinek együttműködésével készült. A dokumentum a következő kulcsfontosságú szakpolitikai területeken vizsgálja a szegénység és a társadalmi kirekesztés jelenségét:

�munkanélküliség;

� gyermekszegénység;

� egészségügy;

� lakhatás;

� információs és kommunikációs technológia;

� kultúra;

� városi mobilitás;

� hátrányos helyzetű városi lakónegyedek.

Az Európai Unió ezeket a szakpolitikai területeket határozta meg elsődleges prioritásként, és azokat az EUROCITIES hálózat is rendkívül fontosnak ítéli.

Minden egyes szakpolitikai terület bemutatásakor röviden elemezzük a témához kapcsolódó kérdéseket, majd példákon keresztül mutatjuk be, hogyan próbálják a városok megoldani ezeket a problémákat. A fejez-etek záró szakaszában pedig felvetünk még néhány fontos kérdést, amelyet érdemes továbbgondolni. Az itt felsorolt témakörök csupán válogatást képviselnek a számos megvitatásra érdemes kérdés köréből. Az elgo-ndolás azonban az, hogy ezeket tájékozódási pontoknak tekintjük majd a jövőbeni viták során, és különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdel-emnek szentelt 2010. európai év viszonylatában.

2010-ben, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében az EUROCITIES egy sor tematikus rendezvényt szervez Európa-szerte e szak-politikai területek megvitatására. E viták alapján az EUROCITIES szakpolitikai ajánlásokat dolgoz ki az uniós intézmények, valamint a nemzeti kormányok és a helyi önkormányzatok számára, amelyekben stratégiákat és programokat javasol a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem sikerre viteléhez.


1.1 Problémák A közelmúltig a 27 tagú Európai Unióban lassan, de fokozatosan növekedett a foglalkoztatás és csökkent a munkanélküliség. 2000 és 2008 között az EU-27-ben 62,2%-ról 65,9%-ra nőtt a foglalkoztatási arány, a munkanélküliek aránya pedig 8,7%-ról 7%-ra csökkent.2 Ezek a számadatok szélsőséges különbségeket takarnak az egyes tagállamok között, illetve városonként is jelentősen eltérnek a foglalkoztatási és munkanélküliségi mutatók, és azok az országos adatoktól is nagymértékben különbözhetnek. Hasonlóképpen egy-egy városon belül is az egyes lakónegyedek között jelentősen változhat a munkanélküliségi és foglalkoztatási arány.

A városokban mért foglalkoztatási és munkanélküliségi arányok eltérnek az országos statisztikáktól. A foglalkoz-tatottak aránya a városokban általában alacsonyabb az országos átlagnál (2001-ben az Urban Audit3 felmérés keretében vizsgált városoknak mindössze 28%-ában volt magasabb a foglalkoztatási arány az országos átlagnál)4. Ennek megfelelően számos városban nagyobb a munkanélküliség, mint az adott ország átlaga. A 2001. évi Urban Audit felmérésben részt vevő városokban a munkanélküliség aránya 3%-tól 31%-ig terjedt.5

A városokban a munkanélküliségi mutatók lakónegyedenként is jelentősen eltérhetnek. Néhány példa:

� Brüsszelben (Belgium) a legalacsonyabb (9,5%) és legmagasabb (31%) munkanélküliségi arányt mutató lakónegyedek adatai között 21,5 százalékpont volt a különbség. A város összesített munkanélküliségi aránya 2007-ben 20,4% volt.6

� Newcastle (Egyesült Királyság) leghátrányosabb helyzetű lakónegyedében a munkanélküliek aránya mintegy 10 százalékponttal (7,4%, illetve 17,3%) haladta meg a város átlagát.7

� Barcelona leghátrányosabb helyzetű lakóne-gyedében a munkanélküliségi arány 14,4% volt: ez 2,4 százalékponttal volt magasabb a város átlagánál és 6,1 százalékponttal a legkedvezőbb helyzetű lakónegyed számadatánál.8

A tapasztalat általában azt mutatja, hogy a tartós munkanélküliség leginkább a szociális lakótelepekből felépülő munkásnegyedekre jellemző.

Ezenkívül a munkanélküliségi arány magasabb egyes társadalmi-demográfiai csoportokban is: ilyenek többek között a fiatalok, a nők és a fogyatékossággal élők. Ugyanez jellemző a migránsok csoportjára is.

� A 27 t agú Európ ai Uniób an a f iat a l o k munkanélküliségi aránya (18,3%) kétszer olyan magas, mint az összesített mutató (8,2%).9 A fiatalok esetében még az átmeneti munkanélküliség is káros hatást gyakorolhat a jövőbeni karrierre és munkabérszintekre.10 A fiatalok körében nemcsak az alacsonyabban képzettek, elsősorban a korai iskolaelhagyók (az oktatásban vagy képzésben részt nem vevő, nem foglalkoztatott 18–24 évesek) között jelentősen magasabb a munkanélküliség, de azon fiatalok esetében is, akik készségei nem felelnek meg a munkaerő-piaci szükségleteknek.11 A fiatalokat sújtó munkanélküliség a városokban jellemzően még nagyobb méreteket ölt. A 2001. évi Urban Audit adatai szerint a fiatalok munkanélküliségi aránya különösen magas Közép- és Kelet-Európában, vala-mint a francia városokban.12

1

Munkanélküliség

2. Eurostat (2009a): First estimate for the second quarter of 2009. Az Eurostat 130/2009. sz. közleménye, 2009. szeptember 14.3. A jelentés az Urban Audit európai városokat célzó, 27 európai ország 258 városára kiterjedő statisztikai felmérésében részt vevő városokat vizsgálja. További

információ: www.urbanaudit.org4. European Commission (2007a), State of European Cities Report.5. European Commission (2007a): State of European Cities Report.6. Baromètre social (2008): Rapport bruxellois sur l’état de la pauvreté 2008. Observatoire de la Santé et du Social.7. Tyne and Wear Research and Information (2009): Local Statistics Explorer, www.twri.org.uk 2009.8. Forrás: Barcelona város. 2009. szeptemberi adatok.9. Eurostat (2009b): Five million young people unemployed in the EU27 in the first quarter 2009. Az EUROSTAT 109/2009 sz. közleménye, 2009. július 23.10. Gregg P. and Tominey P. (2004), The Wage Scar from Youth Unemployment11. McCoshan et al. (2006): Beyond Maastricht Communiqué: Development in the opening up of VET pathways and the role of VET in labour market integration.12. European Commission (2007a): State of European Cities.


� A legtöbb uniós tagállamban a migráns háttérrel rendelkezők körében a munkanélküliségi arány legalább kétszer olyan magas, mint nemzeti szinten.13 Ennek egyik legfőbb oka a migránsok alacsony képzettségi szintje. Készségeikről ráadásul sokszor nem áll rendelkezésre megfelelő igazolás, vagy a munkáltatók nem fogadják el a képesítésüket.14 Annak ellenére, hogy uniós és nemzeti jogszabá-lyok tiltják a megkülönböztetést a munkaerőpiacon, a bevándorlók munkaerő-piaci integrációja még mindig jelentős akadályokba ütközik.15 A migránsok munkaerő-piaci integrációját egy másik fontos tényező is hátráltatja, mégpedig a nem: a migráns nők jelentős hátrányt szenvednek az álláskeresés és a foglalkoztatásban maradás terén.16

A 2008–2009. évi pénzügyi és gazdasági válság eredményeképpen az Európai Unióban csökkent a foglalkoztatás szintje.

� A válság eredményeképpen a 27 tagú Unióban 2009 második negyedévében a foglalkoztatási arány 1,9%-kal esett vissza 2008 ugyanazon negyedévéhez viszonyítva. Az EU-27-ben a munkanélküliek aránya a 2008. évi 7%-ról 2009-ben 9,5%-ra nőtt.17 Néhány országban a válság ennél még sokkal drámaibb következményekkel járt: 2008-ról 2009-re a munkanélküliségi arány Litvániában 6,4%-ról 16,7%-ra, Lettországban 7,4%-ról 17,4%-ra nőtt.

� A recesszió a fiatalokat különösen súlyosan érintette. 2009 első negyedévében a munkanélküli fiatalok aránya 18,3% volt, ami 2008 ugyanazon időszakához viszonyítva 3,7%-os növekedést jelent.18

Noha az európai gazdaságon a közelmúltban már elkezdtek mutatkozni a javulás első jelei, ez nem feltétlenül vonja maga után a foglalkoztatás gyors növekedését. A közelmúltban az OECD-országokról készített előrejelzés hangsúlyozta, hogy az EU-27 átlagos munkanélküliségi aránya 2010-ben elérheti a 10%-ot.19

1.2 A városok válaszlépései A foglalkoztatáspolitikát hagyományosan a regionális és országos szintű szervezetek, például munkaerőközpontok és foglalkoztatási hivatalok hajtják végre. Az elmúlt években azonban a jóléti államokban egyes reformok útján arra tettek kísérletet, hogy a munkavállalást ösztönző intézkedések megerősítésével javítsák a szociális védelem és a foglalkoztatáspolitika közötti kapcsolatot. E folyamat eredményeképpen a városi önkormányzatokat is jobban bevonták az országos és regionális foglalkoztatáspolitikába. Hollandiában a 2004. évi foglalkoztatási és szociális támogatási törvény a holland városi hatóságokra ruházta a helyi munkaerőközpontok irányítását, valamint pénzügyi ösztönzőt hozott létre a szociális szolgáltatást igénylők számának csökkentése érdekében. Más országokban a városi önkormányzatok a folyamatban részt vevő regionális és országos hivatalok és szervezetek helyi szintű koordinációjában vállaltak szerepet. Az Egyesült Királyságban a Munkaügyi és Nyugdíjügyi Minisztérium jelenleg kísérleti „városstratégiát” hajt végre, amely célja személyre szabott helyi megoldások kidolgozása a munkanélküliség problémájára: a folyamatot a városi önkormányzatok koordinálják.

A városoknak nincsen makrogazdasági politikájuk, azonban – például megfizethető irodahelyiségek rendelkezésre bocsátásán vagy adóügyi ösztönzők alka-lmazásán keresztül – nyilvánvalóan szerepet játszanak az olyan körülmények megteremtésében, amelyek között a helyi üzleti vállalkozások virágozhatnak és új munkahely-eket hozhatnak létre.

A városok helyi partnerségeken és munkaerőközpontokon keresztül közvetíthetnek az álláskeresők és az üzleti vállalkozások között, információval és tanáccsal szolgálhatnak a képzésekkel és az álláslehetőségekkel kapcsolatban, és karrier-tanácsadást működtethetnek. E tevékenységeket, azaz a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehozását és a munkáltatóknak

13. EUMC (2003): Migrants, Minorities, and Employment: exclusion, discrimination and anti-discrimination in the 15 Members States of the European Union.14. ECOTEC (2007): European Inventory and Validation in Informal and Non-formal learning15.EUMC (2003): Migrants, Minorities, and Employment: exclusion, discrimination and anti-discrimination in the 15 Members States of the European Union. 16. Rubin et al. (2008): Migrant Women in the EU labour force. 17. Eurostat (2009a): First estimate for the second quarter of 2009. Az Eurostat 130/2009. sz. közleménye, 2009. szeptember 14.18. Eurostat (2009b): Five million young people unemployed in the EU27 in the first quarter 2009. Az EUROSTAT 109/2009. sz. közleménye, 2009. július 23.19. OECD Employment Outlook 2009.


a megfelelő alkalmazott megtalálásához nyújtott segít-séget a konkrét csoportokat vagy városi térségeket célzó különleges, személyre szabott intézkedések is kiegészí-thetik: erre példa az egyesült királyságbeli Preston Employment Partnerships (Preston foglalkoztatási part-nerségek) és a svédországi Stockholmban és Malmőben működő Jobbtorg. Néhány projekt a közösségfejlesz-tésre összpontosít, különösen azokban a térségekben, ahol magas a tartós munkanélküliségi arány (ilyen intéz-mények például a lengyelországi Katowicében létrehozott helyi aktivációs központok). Ezen túlmenően a városok támogatják a különféle hivatalok közötti együttműködést a foglalkoztathatóság fejlesztése érdekében, különösen azokat célozva meg, akik esetében több akadály is útját állja a munkába való visszatérésnek (ilyen projekt a „Futures in Newcastle” (Jövő Newcastle-ban) az Egyesült Királyságban, vagy az „ExIT Feijenoord” a hollandiai Rotterdamban).20

A városok elősegíthetik a készségfejlesztést és a képesítések elismerését is, különösen a külföldön szerzettek esetében. Egyes városok innovatív politikákat dolgoztak ki a megszerzett készségek akkreditációjának elősegítésére, különös tekintettel az olyan képesítésekkel és igazolásokkal rendelkező migránsokra, amelyeket a helyi munkáltatók nem értenek vagy nem fogadnak el. Néhány városban például egyablakos hivatalokat hoztak létre a képesítések érvényesítésének megkön-nyítése érdekében, ahol a migránsok egyben a képzési lehetőségekről is felvilágosítást kaphatnak. Néhány esetben azonban ezeket a kezdeményezéseket ellehe-tetlenítik a nemzeti intézmények és a bonyolult eljárások. Az európai képesítési keretrendszer (EKK)21 – legalábbis középtávon – megkönnyítheti a migránsok (köztük az Európán kívülről érkezettek) képesítéseinek lefordítását és kölcsönös elismerését.

20. A tanulmányban bemutatott városi szint_ gyakorlatokról további információkat a www.inclusivecities.eu címen talál.21. Az EKK a különböz_ országok képesítési rendszereit megfelelteti egy közös európai referenciakerettel. További információ: www.ec.europa.eu/education/

lifelong-learning-policy/doc44_en.htm

1.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell Legalább három dolgot kell megvitatni, amikor azt mérlegeljük, hogyan oldható meg városi szinten a munkanélküliség problémája.

Először is egyensúlyt kell találni azon két megközelítés között, amelyek elsődleges célja egyrészt az emberek munkaerő-piaci hozzáférésének megteremtése (az azonnali foglalkoztatásnak elsőbbséget biztosító megközelítés), másrészt – a hosszabb távú és átfogóbb megközelítés esetében – a foglalkoztatás előtt álló számos akadály legyőzése. Noha fontos, hogy a munkanélküliek fizető álláshoz jussanak, azt is meg kell érteni, hogy a tartós munkanélküliek nagyobb valószínűséggel szembesülnek egyszerre több problémával, például az egészségi állapot, a lakhatás, valamint az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés terén. Mindezek megoldása sok időbe telik, gondos koordinációt igényel sok különféle szolgálat között, és nélkülözhetetlen hozzá az emberközpontú megközelítés.

Másodszor, a városi térségekben a munkanélküliség problémája gyakran térben jól behatárolható. A munkanélküliség magasabb bizonyos lakónegyedekben, és ugyanitt gyakoriak egyes más társadalmi problémák is, például a kevés helyi szerveződés, a közösség iránti elkötelezettség hiánya, a szervezetek, helyi támogató csoportok és közösségi központok kis száma.

Harmadrészt, a jelenlegi gazdasági lassulás és a sok országban megnyirbált költségvetési források mellett létfontosságú, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a friss munkanélküliek és a munkaerőpiacról hosszabb ideje távol lévők támogatása között. Bár fontos annak biztosítása, hogy a nemrégiben elbocsátottak kapcso-latban maradjanak a munkaerőpiaccal (például az egész életen át tartó tanulást célzó programokon keresztül), ezt nem szabad azok kárára lehetővé tenni, akik már régebb óta vannak munka nélkül.

2

2.1 Problémák A legtöbb uniós tagállamban a gyermekek jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a népesség egésze. Az Eurostat szerint 2005-ben a 27 tagú Európai Unióban a 0–17 éves gyermekek 19%-át fenyegette szegénység, míg ez az adat a teljes népesség tekintetében 16% volt.22 A gazdasági válság valószínűleg tovább súlyos-bította ezt a helyzetet. A gyermekszegénység kockázatát több tényező is növeli:

�munkanélküliség: az olyan háztartásban élő gyerme-keket, ahol senki sem dolgozik, jobban veszélyezteti a szegénység;23

� nagycsalád: az EU-27 egészében 25% annak a valószínűsége, hogy a nagycsaládban élő gyermeket veszélyezteti a szegénység kockázata;

� egyedülálló szülő: 2005-ben a 25 tagú Európai Unióban az egyszülős háztartásban élő gyermekek körében majdnem kétszer olyan magas volt a szegénységi arány, mint az összes gyermek között (34%, illetve 19%);24

�migráns háttér: az EU legtöbb tagállamában a migráns származású gyermekeket (ahol legalább az egyik szülő nem abban az országban született, ahol a család él) jóval nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység, mint azokat, akiknek mindkét szülője a tartózkodási hely szerinti országban született.25

A gyermekszegénység egyértelmű városi vonatkozással is bír, hiszen számos városban az országos átlagnál jóval magasabb a szegény gyermekek aránya. Az Európai Városok a Gyermekszegénység Ellen (European Cities

Against Child Poverty)26 projektben részt vevő városok azt figyelték meg, hogy a városokban magasabbak a gyermekszegénységi mutatók, mint az országos átlag.27 Londonban (Egyesült Királyság) például 2006–2007-ben 41% volt a szegénységben élő gyermekek száma, míg az országos átlag 30% volt.

A gyermekszegénység tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók egyazon városon belül, a különböző lakónegyedek között is. A szegénységben élő gyermekek nagyobb valószínűséggel élnek a belvárosban vagy régebben munkásnegyedként szolgáló telepeken. A francia városi térségekben a szegénységben élő gyer-mekek többsége városközpontokban lakik, nem pedig külvárosokban (62%, illetve 51%).28 Londonban (Egyesült Királyság) a nélkülöző gyermekek 48%-a lakik a belső kerületekben.29

A hátrányos helyzetű gyermekek gyakran egyszerre többféle problémával is küzdő térségekben élnek. A szegény lakónegyedben, rossz lakáskörülmények között élő gyermekek jobban ki vannak téve a környezet-szennyezésnek, az erőszaknak és az antiszociális viselkedésnek, kevésbé egészségesek, és társaiknál rossz-abbul teljesítenek az iskolában. Párizsban (Franciaország) a hátrányos helyzetű gyermekek 40%-a olyan lakóne-gyedben él, ahol gyakori a vandalizmus. A nagycsaládban élő gyermekek, különösen a migráns hátterűek, gyakran túlzsúfolt körülmények között élnek, mivel a nagyc-saládok sokszor nehezen jutnak megfelelő élettérhez.30 Ők hajlamosabbak a krónikus megbetegedésekre is.31

22. European Commission (2008a): Child poverty and well-being in the EU.23. Az OECD családi adatbázisának CO8 mutatója: www.oecd.org/dataoecd/52/43/41929552.pdf.24. European Commission (2008a), Child poverty and well-being in the EU.25. European Commission (2008a), Child poverty and well-being in the EU.26. A European Cities Against Child Poverty a PROGRESS által finanszírozott nemzetközi csereprojekt. További információ: www.againstchildpoverty.com27. European Cities Against Child Poverty: a 2008. áprilisi hírlevél.28. Rizk C. (2003), Les enfants pauvres : quartier et qualité du cadre de vie.29. Child Poverty Commission London (2007)- Interim Report. 30. Rizk, C. (2003): Les enfants pauvres : quartier et qualité du cadre de vie.31. Mackenbach, J. (2006): Health Inequalities: Europe in Profile.

Gyermekszegénység


2.2 A városok válaszlépései A gyermekszegénység többdimenziós jelenség, ezért egyetlen politika sem fedi le egyidejűleg annak összes elemét. Javítani kell a családok társadalmi-gazdasági helyzetén és a gyermekek lakókörnyezetén. Noha a városok csak korlátozott befolyással rendelkeznek a szociális védelmi rendszerekre, mégis fontos szerepet játszhatnak a gyermekszegénység enyhítésében és megelőzésében. Sikerült meghatározni egy sor városi szintű intézkedési lehetőséget. A városi önko-rmányzatok az alábbi módokon járulhatnak hozzá a gyermekszegénység enyhítéséhez:

� kedvezményrendszerek nyújtása a hátrányos helyzetű gyermekeknek és családjaiknak (ilyen a hágai (Hollandia) „Ooiervaarspas”, vagy a német „Leipzig Pass” és „Dresden Pass”);

� a családoknak és a gyermekeknek nyújtott inte-grált tájékoztatás és szolgáltatások (egyablakos ügyintézés: pl. az egyesült királyságbeli „Sure Start Centre” központok);

�megfizethető gyermekgondozás biztosítása;

� figyelemfelhívás és az egészséges életstílust ösztönző kampányok (ilyen a hollandiai, eindhoveni „Doornakkers Gezond” kampány);

� több tanulási lehetőség biztosítása a gyermekeknek (tanórán kívüli foglalkozások szervezése és hely biztosítása a tanulási tevékenységekhez);

� játszóterek, zöldterületek és sportlétesítmények kialakításába történő beruházás (a budapesti (Magyarország) Magdolna-negyed rehabilitációs programja);

� olyan stratégiák megtervezése, amelyek a különböző városi hivatalok koordinációján és a magánszférával való együttműködésen keresztül járulnak hozzá a gyermekszegénység enyhítéséhez („Newcastle Child Poverty Strategy”, Egyesült Királyság);

� a lakónegyedek biztonságának javítása;

� az elérhető juttatások kihasználásának fokozása terepen dolgozó szociális munkások képzésén és információs programok végrehajtásán keresztül („Welfare Rights Service”, Newcastle, Egyesült Királyság);32

� a zaj- és környezetszennyezés csökkentése azokban a térségekben, ahol hátrányos helyzetű gyermekek élnek.

2.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell A gyermekszegénység elleni küzdelemhez integrált erőfeszítés és koordináció szükséges több különböző szakpolitikai terület és kormányzati szint között, és nélkülözhetetlen az egyéb érdekelt felek bevonása is.

Felmerül az a kérdés, hogy mire kell inkább összpon-tosítani: a gyermekszegénység felszámolására vagy megelőzésére? Az első megközelítés értelmében a végrehajtott intézkedések célja a családok támogatása és programok megvalósítása a szülők foglalkoz-tatása érdekében. A megelőzést előnyben részesítő megközelítés esetében a végrehajtott fellépések tágabb hatókörűek, és magukban foglalják a várandós nőknek és kismamáknak nyújtott szociális és egészségügyi szolgál-tatásokat, a születés előtti és utáni gondozást, valamint oktatási programokat is.

Szintén fontos kérdés, hogyan lehetne megszakítani a szegénység nemzedékről nemzedékre való „átörökítését”. Ebben a tekintetben mérlegelni kellene az oktatás – és különösen az iskola előtti oktatás – szerepét abban, hogy a gyermekek későbbi életszakaszában a lehető legkevésbé jussanak érvényre a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet hatásai. Noha az oktatáspolitikát országos szinten határozzák meg (például itt írják elő a tantervet), a gyermekgondozás és a korai oktatás rend-szerint a helyi hatóságok hatáskörébe tartozik.

32. További információért lásd a Welfare Rights honlapját: www.newcastle.gov.uk/welfarerights. A helyi hatóságok által a juttatások jobb kihasználásának előmozdításában játszott szerep tekintetében lásd még: „Take Up The Challenge. The role of local services in increasing take up of benefits and tax credits to reduce child poverty, A Report by the Take Up Taskforce”. 2009. Elérhető a következő címen: www.dcsf.gov.uk/everychildmatters/


3

Egyenlőtlenségek az egészségügy terén

3.1 Problémák Az egészségügynek nyilvánvalóan köze van a társadalmi viszonyokhoz: a rosszabb pénzügyi helyzetben lévő embereknek rosszabb az egészségi állapota is, és rövidebb a várható élettartamuk, mint a népesség fennmaradó részének.33 Az egészségügyi egyenlőtlenségek nem csak a társadalmi igazságosság szempontjából jelen-tenek problémát, hanem rendkívül sokba is kerülnek a társadalomnak.

Jelentős különbségek mutatkoznak a városban és másutt élők egészségi állapota között. 2001-ben az Urban Audit keretében vizsgált 258 uniós városban a városi polgárok várható élettartama a nők esetében 79, a férfiaknál 73 év volt. Ez hozzávetőlegesen 2 évvel alacson-yabb, mint az EU-27 teljes átlaga.34

Ám talán még ennél is szembetűnőbbek a városokon belüli különbségek. Az Egyesült Királyság nagyobb váro-saiban (ilyen például Newcastle, Bristol, Southampton vagy Leeds) a leggazdagabb és legszegényebb lakóne-gyedekben élők várható élettartama közötti különbség a nők esetében eléri a 4,2–5,5 évet, a férfiak esetében pedig a 7–10,1 évet;35 a finnországi Helsinkiben a várható életta-rtamok közötti különbség a társadalmi-gazdasági státusz függvényében akár az 5 évet is elérheti;36 a lengyelországi Varsóban ez az eltérés akár 14,1 év lehet a nők és 16,1 év a férfiak esetében.37

A képzettség szintje is befolyásolja az emberek egészségi állapotát. Helsinkiben a magasabb és alac-sonyabb képzettséggel rendelkező népesség várható élettartama közötti különbség a férfiak esetében 7,8 év, a nőknél 4,2 év.38 A belgiumi Brüsszelben egy 25 éves, felsőfokú diplomával rendelkező férfi akár 20 évvel tovább élhet jó egészségben, mint egy általános iskolát végzett férfi. A nők esetében ez a különbség 18 év.39 A hollandiai Rotterdamban a cukorbetegek mindössze 2,2%-a rendelkezik főiskolai vagy egyetemi diplomával, ezzel szemben 11,2%-uk az általános iskolát végzettek közül kerül ki.40

Bizonyos tények arra utalnak, hogy a migráns háttérrel rendelkező emberek egészségi állapota rendszerint rosszabb, mint a helyi lakosságé. Ennek fő oka inkább az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszban keresendő, mintsem a kulturális különbségekben:41

� az Egyesült Királyságban a migráns származásúaknak rövidebb a várható élettartamuk, mint a népesség fennmaradó részének;42

� Svédországban a külföldön születettek közül két-háromszor annyian vallják magukról, hogy rossz az egészségi állapotuk, mint azok közül, akik Svédországban születtek. Stockholmban a Svédországon kívül születettek körében kétszer olyan gyakori a cukorbetegség, mint azoknál, akik ott születtek. A külföldiek körében 70%-kal magasabb a mentális betegségek aránya (az adatot az életkor, nem és társadalmi-gazdasági státusz szerint korrigálták);43

� Hollandiában a migráns háttérrel rendelkezőknek saját bevallásuk szerint rosszabb az egészségi álla-potuk, mint a nem migránsoké.44 Eindhovenben a nem nyugati származású migránsok körében elterjedtebbek a mentális betegségek, mint más csoportokban.45

A becslések szerint Európában az egészségügyi egyenlőtlenségekre visszavezethető, csökkent termelékenységen keresztül realizálódó pénzügyi vesz-teség 2004-ben elérte a GDP 1,4%-át, azaz a 141 milliárd eurót. Az egészségügyi egyenlőtlenségek ezenkívül jelentős hatást gyakorolnak a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátórendszerekre is: e területeken az EU egészét tekintve a veszteség eléri a 15, illetve 20%-ot.46

A népesség egésze egészségének javításába történő befektetés jelentős megtakarításokat eredményezhet az államháztartások számára, és növelheti az összesített termelékenységet.

33. World Health Organisation (WHO) (2008): Closing the gap in a generation. Health equity through action on the social determinants of health. 34. European Commission (2007a): State of European Cities Report.35. Association of Public Health Observatories: UK Health Profiles 2009. 36. Helsinki Egészségügyi Minisztérium (2007): Health for the residents of Helsinki. Health Centre Annual Report. 37. A lengyel Országos Közegészségügyi Intézet által a Varsó Városi Egészségügyi Hivatal számára gyűjtött, 2004–2007. évi adatok.38. Helsinki Egészségügyi Minisztérium (2007): Health for the residents of Helsinki. Health Centre Annual Report.39. Baromètre social (2008): Rapport bruxellois sur l’état de la pauvreté 2008. Observatoire de la Santé et du Social.40. Forrás: Rotterdam Városi Tanács. 41. Tinhög et al (2007): To what extent may the association between immigrant status and mental illness be explained by economic factors? Social Psychiatry 42 (12), 990-996. 42. Glennerster et al (2009): Reducing the Risks to Health: The role of social protection. Report of the Social Protection Task Group for the Strategic Review of Health

Inequalities. In: England Post 2010, London School of Economics, CASE Paper 139.43. Public Health Report 2007, Stockholm (angol nyelvű összefoglaló).44. Lindert H., Droomers M., Westert G.P. (2004): Tweede Nationale Studie naar ziekten en verrichtingen in de huisartspraktijk. Een kwestie van verschil: verschillen in

zelfgerapporteerde leefstijl, gezondheid en zorggebruik. National Institute for Public Health and Environment, 2004. 45. Eindhoven – One in Health, Public Health Policy 2007-2010.46. European Commission (2007b): Economic implications of socio-economic inequalities in health in the European Union.


További intézkedés lehet a lakhatás fejlesztésébe történő beruházás (ez megtehető az energia-hatékonyság javításával – lásd a lakhatási kérdésekkel foglalkozó fejezetet) és a levegőminőség javítása (a várostervezés, a környezetbarát közlekedés ösztönzése és dohányfüst-mentes közterek létre-hozása útján).

3.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell A rossz egészségi állapot számos tényező – így az alacsony társadalmi-gazdasági státusz, illetve a rossz környezet, életstílus és munkakörülmények – bonyolult összjátékának eredménye.

Felvetődik a kérdés, hogyan juttathatók érvényre az egészségpolitika és az egészségügyi megfontolások a többi szakpolitikai területen, például a közlekedés, a lakhatás, a foglalkoztatás és az oktatás területén, valamint az önkéntes és közösségi ágazatban.

Megfontolásra érdemes kérdés az is, hogyan lehet egyen-súlyba hozni az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférést és a konkrét városi lakónegyedekre irányuló célzott fellépéseket. Az egyetemes hozzáférés azt jelenti, hogy mindenkinek joga van az egészségügyi ellátáshoz; ezt a jogot azonban a szolgáltatások nehéz elérhetősége vagy a felhasználók elégtelen ismeretei miatt nem mindig gyakorolják. A városi önkormányzatok gyakran tevékeny szerepet vállalnak az egészségügyi szolgáltatásokhoz nem megfelelő hozzáféréssel rendelkező csoportok vagy városnegyedek azonosításában és az egészségügyi szolgáltatások kihasználásának javítását célzó stratégiák kidolgozásában.

3.2 A városok válaszlépései A városok közvetlenül felelősek számos olyan ágazatért, amelyek komoly hatást gyakorolnak az egészségre: ilyen többek között a lakhatás, a szociális szolgáltatások, a közegészségügy és a környezet.

A városok három fő területen fejthetik ki a társadalmi kirekesztés és az egészségügyi egyenlőtlenségek vissza-szorítását célzó tevékenységüket:

� az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása: a városok tájékoztató kampányokat szervezhetnek az elérhető szolgáltatásokról vagy közelebb hozhatják a szolgáltatásokat a közösségekhez (ezt a megközelítést választotta például a belgiumi Gent, ahol minden lakónegyedben található egészségügyi alapellátást nyújtó intézmény);

� az egészségügyi egyenlőtlenségeket tápláló életstílusbeli tényezők befolyásolása: a városok beruháznak az egészségügyi ellátás elérhetővé tételébe, amellett több más fontos intézkedést is tesznek. Figyelemfelhívó kampányt indíthatnak az egészséges étkezésről, prevenciós programokkal szoríthatják vissza a kockázatos viselkedésformákat (azaz az alkoholfogyasztást, a dohányzást vagy a kábítószer-fogyasztást) vagy ösztönözhetik a fizikai tevékenységeket (például a hollandiai Eindhovenben a „Doornakkers Gezond” programot azért hozták létre, hogy általa népszerűsítsék a testnevelést az iskolákban, és elérhetőbbé, megfizethetőbbé tegyék a sportlétesítményeket, különösen a hátrányos helyzetű családok számára);

� a környezetszennyezés egészségkárosító hatásának csökkentése: a városok nemcsak a köztisztaságba ruházhatnak be, hanem a zöldterületekbe, játszó-terekbe és sportlétesítményekbe is, különös tekintettel a hátrányos helyzetű lakónegyedekre.


Digitális kirekesztődés

4.1 Problémák Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) alkalmazások fontos szerepet játszanak a hétköznapi életben, például a társadalmi kapcsolatok irányítása vagy a szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzájutás terén. A lehetőségek és az IKT kezeléséhez szükséges ismeretek hiánya miatt azonban még tovább nő annak a kockázata, hogy amint fejlődnek ezek a technológiák, a hátrányos helyzetű emberek egyre inkább lemaradnak.

A városokban a különböző lakónegyedek népessége nem egyformán fér hozzá a szélessávú szolgáltatásokhoz és nem egyenlő mértékben él azok használatával. Ennek oka többek között az, hogy egyes városi térségekben (különösen az országos átlagnál alacsonyabb jövedelmi szintűekben) nem megfelelő az internetes lefedettség vagy az adatátviteli sebesség. A további okok között felsorolhatjuk a költségeket és a megfizethető internetka-pcsolat hiányát. Egy, a közelmúltban a franciaországi internethasználatról készített jelentés rámutatott arra, hogy a vagyonosabb és szegényebb lakónegyedek nem egyforma sémák szerint jutnak hozzá az internethez és használják azt.47

Az IKT kihasználása terén mutatkozó földrajzi különbségek oka az ott lakók készségszintjében is keresendő. A becslések szerint az EU egészében a lako-sság 40%-a nem rendelkezik számítógépes ismerettel. Ez az arány jóval magasabb az idősebb korosztályok, a munkaerőpiacról kiszorultak, az alacsonyabban képzettek és a gazdaságilag elmaradott térségekben élők körében.48 Az IKT használatát a nem is befolyásolja: az adatok szerint a nők kevésbé élnek e technológiákkal.49

Az Európai Bizottság számítógépes ismeretekről szóló jelentése szerint a hiányos számítógépes ismeretek valószínűleg digitális szakadék kialakulásához vezetnek a polgárok rendelkezésére álló technológia minősége és az online alkalmazások magabiztos használata terén.50 Ez a szakadék csak tovább erősíti a társadalom

megosztottságát, és a társadalmi kirekesztés új formáit teremti meg azáltal, hogy egyes csoportok és lakóne-gyedek nem jutnak hozzá a legújabb technológiákhoz.51

A digitális szakadék több szempontból is komoly prob-lémát jelent. Először is számos szolgáltatást és információt (például álláshirdetést) ma már szinte kizárólag online hirdetnek meg vagy tesznek közzé.52 Ez az álláskeresők számára azt jelenti, hogy rengeteg álláshirdetés el sem jut hozzájuk egyszerűen azért, mert nem áll rendelkezésükre az azokhoz való hozzáféréshez szükséges technológia vagy ismeret. Másrészt néhány szolgáltatás – így a banki műveletek vagy a számlafizetés – általában olcsóbb, ha az interneten végezzük el, márpedig az IKT-hozzáféréssel nem rendelkező, alacsony jövedelmű rétegek elesnek ezektől a kedvezményektől. Harmadrészt, az egész életen át tartó tanulás tekintetében, számos tanfolyamot és oktatási anyagot fejlesztettek ki az internetre, amelyek csak online érhetők el. Azok számára, akik betegség, családi kötelezettségek vagy motivációhiány miatt csak nehezen térhetnének vissza az iskolapadba vagy iratkozhatnának be szakképzésre, az IKT-ismeretek hiánya még inkább hátráltathatja a teljes társadalmi-gazdasági integrációt.

4.2 A városok válaszlépései A digitális egyenlőség előmozdításával enyhíthetők lennének a társadalmi hátrányok és meg lehetne előzni a társadalmi kirekesztést. A városok részvétele terén két fő irányvonalat határoztak meg:

� az IKT-hoz való hozzáférés javítása a városokban, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. A városi önkormányzatok nyilvános hozzáférési pontokat biztosítanak, ahol rendelkezésre áll a szük-séges információs technológia. Ezeket a nyilvános

47. OfCom Market Review 2008.48. Riga Dashboard – Measuring Progress in e-Inclusion (2007).49. Deursen, A. and Dijk, J. (2009): Interacting with computers, Using the Internet: skill-related problems in users’ online behavior. Department of Media, Communi-

cation and Organisation, University of Twente.50. European Commission (2008b): Digital Literacy. European Commission Working Paper and Recommendations from Digital Literacy High-Level Expert Group.51. Department for Communities and Local Government (DCLG) UK (2008): Understanding digital exclusion: Research Report. Report carried out by FreshMinds.52. Department for Communities and Local Government (DCLG) UK (2008): Understanding digital exclusion: Research Report. Report carried out by FreshMinds.

4


hozzáférési pontokat gyakran könyvtárakban, középületekben, illetve társadalmi szervezetek vagy közösségi csoportok irodahelyiségeiben alakítják ki. Olyan teret biztosítanak, ahol az emberek elolvashatják a közösségben elérhető szolgáltatá-sokkal kapcsolatos információkat, állást kereshetnek, és használhatják az online szolgáltatásokat (például a bankok internetes rendszereit). Ezt a megközelítést alkalmazza többek között a spanyolországi Valencia (a „Valencia Ya” projekt) és a belgiumi Gent (Digitaal Talent);

� a számítógépes ismeretek fejlesztése az iskolákban vagy közösségi központokban szervezett IKT-tanfolyamokon keresztül. Bizonyos esetekben az IKT-tanfolyamot – annak vonzóbbá tétele és különböző társadalmi-gazdasági csoportok elérése érdekében – más témákhoz, például az egészségügyhöz vagy nyelvekhez kapcsolják. Ezt a megközelítést választotta az egyesült királyságbeli Birmingham (Healthy Way to Learn IT; Keeping IT in the Family).

4.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell Az informatikai infrastruktúrákba való beruházással rend-kívüli mértékben megnövelhető az IKT elérhetősége, különösen a hátrányos helyzetű lakónegyedekben.

Megfontolandó, lényeges kérdés, hogy milyen hatékony lehetőségek állnak rendelkezésre a polgárok számítógépes ismereteinek fejlesztésére, különös tekin-tettel a hátrányos helyzetű térségekre és a társadalmi kirekesztődés új formái által leginkább fenyegetett csoportokra (például az idősekre), vagy azokra, akik esetében fennáll a veszély, hogy még inkább kiszorul-hatnak a társadalomból (például alacsonyan képzett munkanélküliek).

További fontos kérdés, hogyan hasznosíthatnák a városi önkormányzatok az új lehetőségeket, és hogyan lehetne legjobban kihasználni az IKT előnyeit a szolgáltatá-sokhoz való hozzáférés minőségének javítása érdekében (például a társadalom nehezen elérhető rétegeinek megszólítására). A városok ezenkívül fejleszthetik IKT-szolgáltatásaikat, és új módszereket dolgozhatnak ki a polgárok bevonására.


5.1 Problémák A kulturális események, szabadidős és sport-tevékenységek városi életünk fontos tényezői. Az ezekben a tevékenységekben való részvétel alkalmat kínál a váro-slakóknak a társadalmi részvételre, ami előnyös hatással jár a jóllétre és az önfejlesztésre. Ezért a kulturális tevékenységekből való módszeres kirekesztődés felerősítheti a társadalmi kirekesztettség és a társadalom peremére kerülés érzetét, és megnövelheti a társadalom többi részétől való távolságot.

Számos oka van annak, hogy a hátrányos helyzetű csoportok jellemzően kevésbé vesznek részt a kulturális rendezvényeken, mint a társadalom más tagjai. A legfon-tosabb tényező a részvétellel járó költség, például a belépődíjak vagy a közlekedés költsége. Másrészt a kulturális eseményekkel kapcsolatos információk sem egyenletesen oszlanak meg a társadalomban, és egyes csoportokat nem érnek el a hagyományos média- és reklámcsatornák. A harmadik ok a megközelíthetőség, ami különösen fontos a fogyatékossággal élők esetében, de azoknál is, akik távol fekvő, rossz tömeg-közlekedési infrastruktúrával rendelkező területeken élnek és nincsen autójuk. Szintén jelentős tényező a kínált kulturális tevékenységek típusa: előfordulhat, hogy ezek csak bizonyos társadalmi rétegek számára vonzók, mert tervezésükkor nem vették figyelembe a hátrányosabb helyzetű csoportokat vagy nem kérték ki azok véleményét. Egy nemrégen az Egyesült Királyságban végzett tanulmány például rámutatott, hogy a nagyobb városokban a kulturális programok résztvevői között általában nagyobb számban képviseltetik magukat a városon kívül vagy annak vonzáskörzetében lakók, mint a hátrányos hátterű helyi lakosság.53

Egyre szélesebb körben ismerik fel, hogy a hagyo-mányos szociálpolitikák kombinációján, a hátrányos helyzetű közösségek elérésén, a sokszínűség befogadásán, kreatív iparágak megteremtésén és új munkalehetőségek biztosításán keresztül a kulturális poli-tika jelentős szerepet játszhat a városok rehabilitációjában és a szociális célkitűzések elérésében.54 Konkrétabban az emberek cselekvőképességét és önbizalmát is javít-hatja a kulturális tevékenységekben való részvétel.

A kultúra közvetlenül kapcsolódik a közösségi iden-titáshoz, és hozzájárul a társadalmi kohézió kialakulásához és a valahová tartozás kellemes érzéséhez. A művészeti tevékenységekben való részvétel személyes szociális készségekkel (például a csapatmunka, a kommunikáció, a felelősségvállalás és a problémamegoldás képességével) ruházza fel az embereket, ezáltal javítja foglalkoztath-atóságukat. Ezen túlmenően a kulturális tevékenységeket különféle kreatív iparágak (például a zeneipar, a média, a szabadidő- és szórakoztatóipar) kísérik, amelyek terén különösen a fiatalok juthatnak munkalehetőséghez.

Nem minden tagállamban dolgozták ki azonban a társadalmi integráció teljes körű kulturális szempontú megközelítését, és van még tennivaló a kulturális és a szociális ágazat közötti koordináció és integráció fejlesz-tése terén is.

5.2 A városok válaszlépései Számos városban a helyi önkormányzatok is ellátnak bizonyos feladatokat a kulturális politika terén. A városok számos tevékenységet valósíthatnak meg a kulturális események elérhetőségének javítása és a társadalmi inte-gráció kultúrán keresztüli előmozdítása érdekében.

A kulturális tevékenységekben való részvétel növelése céljából London (Egyesült Királyság) minden egyes állami múzeumában ingyenesen tekinthetők meg az állandó kiállítások, Helsinkiben (Finnország) pedig a nemzeti múzeum péntekenként térítésmentesen láto-gatható. Sok város (például a németországi Lipcse vagy a hollandiai Hága) kínál kedvezményeket a fiataloknak és az alacsony jövedelműeknek a kulturális, szabadidős és sporttevékenységek terén. Néhány város ingyenes kulturális rendezvényeket is szervez: ilyen például a Kulturális Örökség Napja vagy a Kultúra Éjszakája.55 Ezenfelül a kulturális események tervezésekor egyre inkább figyelembe veszik a fogyatékossággal élők szük-ségleteit is, noha az épített környezet és az infrastruktúra okozta nehézségek áthidalása egyelőre komoly prob-lémát jelent.

53. Museums, Libraries and Archives Council (2009): The Role of Museums, Libraries, Archives and Local Area Agreements. Final Report, 2009. április.54. Landry C. (2000): The Creative City: A toolkit for Urban Innovators.55. EUROCITIES (2009a) Intercultural Cities. A Journey through 23 European Cities. 56. Belfast Mela Festival: www.belfastmela.org.uk 57. Berlini kulturális karnevál: www.karneval-berlin.de58. Varsói interkulturális fesztivál: www.festiwal.warszawa.pl

Kultúra és kirekesztődés

5


A kultúra társadalmi integráció előmozdítására gyako-rolt jótékony hatásának kihasználása érdekében számos európai város adott otthont multikulturális eseményeknek, amelyek keretében az etnikai kisebb-ségek megmutathatták kulturális identitásukat, és a helybelieknek lehetőséget biztosítottak arra, hogy jobban megértsék a más kulturális háttérrel rendelkező embereket és párbeszédet folytathassanak azokkal. A belfasti Mela Festival56 (Egyesült Királyság), a berlini kulturális karnevál57 (Németország) vagy a varsói interkul-turális fesztivál58 (Lengyelország) mind arra mutatnak példát, hogyan népszerűsítheti egy város a többkultúrájú összetételét. Az egyesült királyságbeli Birminghamben a kultúrát eszköznek tekintik az összetartó közösségek kiépítésére és a perifériára szorult lakónegyedek elérésére.

5.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell A kultúra létfontosságú tényező, amely támogathatja a társadalmi integráció és kohézió fejlesztésének hagyo-mányos eszközeit. Az e szakpolitikai területre vonatkozó vitáknak ki kell térniük az alábbi lényeges kérdésekre:

� hogyan biztosítható a kirekesztés fokozott kocká-zatának kitett csoportok (például fogyatékossággal élők, alacsony jövedelműek vagy bevándorlók) rész-vétele a kulturális tevékenységekben;

�milyen szempontból járulhat hozzá a kulturális megközelítés a szociális menetrendhez;

� hogyan lehetne szervesebben integrálni a kultúrát a társadalmi integráció és az elkötelezettség javítását és a közösségek fejlesztését célzó tevékenységekbe, és ezen belül hogyan lehetne ösztönözni a szociális munkások és a művészek együttműködését.


6.1 Problémák A mobilitás a társadalomban való teljes körű részvétel előfeltétele, hiszen az iskolák, hivatalok, üzletek, sportlétesít-mények és szabadidőközpontok rendszerint a város különböző pontjain találhatók meg. A helyi tömegközle-kedés kulcsszerepet játszik a megfizethető és fenntartható mobilitás biztosításában. Ez azonban gyakran költséges, rossz minőségű és nem feltétlenül fedi le a városok teljes területét. A városi mobilitással kapcsolatos néhány tényező hátrányos hatást gyakorolhat a társadalmi kirekesztésre:

� az alacsony jövedelműek számára a tömegközlekedés számos városban túl drága és ezért megfizethetetlen; � egyes térségekben nincsen megfelelő tömegkö-zlekedési lefedettség. Ez a probléma különösen a hanyatló térségekre jellemző, ahol az elnéptelenedés csökkenő kereslethez és csökkenő számú (vagy drágább) szolgáltatáshoz vezet, ami csak fokozza a megmaradó lakosság kirekesztődését;

�bizonyos csoportok – így a nők és az idősek – esetleg biztonsági okokból sem szívesen használják a tömegkö-zlekedést a nap bizonyos időszakaiban, például éjszaka;59 � a nagyvárosok vonzáskörzeteinek kiépülése és a szórványos fejlesztési sémák (például városon kívüli bevásárlóközpontok és irodaépületek) megfelelő tömegközlekedési rendszerek kifejlesztését teszik szükségessé. Enélkül fennáll annak a kockázata, hogy a saját autóval nem rendelkezőknek nincsen lehetőségük ezek kihasználására, egyben nő a gépkocsitól való függőség, ami fenntarthatatlan forgalmi torlódások kialakulásához és környezet-szennyezéshez vezet.60

6.2 A városok válaszlépései Az elmúlt években számos város kezdte fejleszteni tömegközlekedési hálózatát, kiterjesztve azokat olyan területekre is, ahol alacsony a személygépkocsi-tulajdo-nosok aránya, vagy ahol viszonylag sok idős vagy alacsony jövedelmű ember él. Erre jó példa a franciaországi „Grand Paris” projekt, amely célja a tömegközlekedési övezet további kiterjesztése a párizsi külvárosokra.

A városok átfogóbb városi mobilitási tervek kidolgo-zásán keresztül is küzdhetnek a kirekesztés ellen. Ezeknek a terveknek a kirekesztés felszámolása vagy megelőzése érdekében figyelembe kell venniük számos más szak-politikai területet (így az egészségügyet, az oktatást és a lakhatást) is. Sok városban ösztönzik a kombinált közle-kedést: bicikli- és gyalogutakba ruháznak be, ezáltal

59. Social Exclusion Unit - UK (2003): Making the Connections: Final Report on Transport and Social Exclusion. 60. Social Exclusion Unit - UK (2003): Making the Connections: Final Report on Transport and Social Exclusion.

Városi mobilitás és kirekesztés

6

barátságosabbá teszik a városokat a kerékpárosok és a gyalogosok számára. Erre jó példa a londoni (Egyesült Királyság) „Streets of Gold” (arany utak) program, amely célja a város gyalogosan járhatóbbá tétele. Néhány város kerékpárkölcsönzésbe és közös autóhasználati programokba is beruház. A gyaloglás és a biciklizés népszerűsítése a városokban gyakran kapcsolódik össze különféle egészségügyi politikákkal, különösen az iskolákban (például a gyermekkori elhízás és hasonló problémák elleni küzdelem területén).

Egyes városok különleges díjszabási politikákat vezettek be, azaz pénzügyi ösztönzőket biztosítanak bizonyos célcsoportoknak (például a nyugdíjasoknak vagy az alacsony jövedelműeknek). A lengyelországi Gdańskban például térítésmentes tömegközlekedést biztosí-tanak az álláskeresőknek. Hasonló kezdeményezéseket tettek Bécsben (Ausztria), Lipcsében (Németország) és Budapesten (Magyarország) is.

Hasonlóan fontosak azok a tervek, amelyek célja a szolgáltatások (köztük az üzletek) közelebb hozása a közösségekhez. A városok adókedvezményekkel és kedvező területhasználati feltételekkel ösztönözhetik kisebb bevásárlóközpontok létesítését egyes lakóne-gyedekben. A városok ezenkívül stratégiai szempontból, gondosan megtervezhetik a helyi szolgáltatások területi megoszlását az elégtelen lefedettségű közösségekben.

6.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell A tömegközlekedés terén mutatkozó egyenlőtlenségek és kirekesztés csökkentése érdekében végig kell gondolni még néhány kérdést, többek között az alábbiakat:

� hogyan javítható a helyi közlekedési hatóságok és az egyéb hivatalok közötti koordináció átfogóbb mobilitási tervek kidolgozása érdekében. Ezeknek a terveknek ki kell térniük a különböző városi lakóne-gyedek szükségleteinek felmérésére és a közlekedés által azokra gyakorolt hatás vizsgálatára (különösen a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében);

�hogyan tehető megfizethetőbbé a tömegközlekedés, különösen az alacsony jövedelműek számára, és hogyan fokozható a tömegközlekedés minősége és biztonsága, különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportokra; � növelni kell az akadálymentes járművek (például kerekes székkel használható buszok és villamosok) számát, ami vonzóbbá teszi a tömegközlekedést.


Lakhatási kirekesztés és hajléktalanság

7.1 Problémák A megfelelő lakhatási viszonyok alapvetően meghatáro-zzák esélyeinket és életminőségünket. A lakhatási kirekesztés több formában is megmutatkozhat a rossz lakáskörülményektől (ezen belül az alapvető higiénés létesítmények, a fűtés és a szigetelés hiányától) a saját lakhatás hiányán (például kilakoltatás vagy átmeneti szál-láson való tartózkodás) keresztül a lakhatási kirekesztés legszélsőségesebb formájáig, a hajléktalanságig.61

A lakhatással kapcsolatban két igen fontos kérdéssel: a hozzáféréssel és a minőséggel kell foglalkozni. A lakhatáshoz való hozzáférés részét képezik a lakhatási költ-ségek, a megfizethető lakáslehetőségek rendelkezésre állása, a lakhatási kirekesztés által veszélyeztetett új csoportok kialakulása, az új típusú lakásmegoldások iránti kereslet és a hajléktalanság. A minőség olyan kérdéseket foglal magában, mint a normáknak nem megfelelő lakáskörülmények, az energiaszegénység és az egészségügyi kockázatok.

➤A lakhatáshoz való hozzáférés A lakhatási kirekesztés egyik fő oka az, hogy a lakhatási költségek igen nagy részét teszik ki a háztartások költségvetésének. 2005-ben például a lakhatáshoz kapc-solódó költségek átlag 33%-át képviselték a háztartások összes kiadásának,62 az alacsonyabb jövedelmű háztartások pedig bevételeik 37%-át költötték erre a célra.

Egy másik komoly probléma, amely szorosan össze-függ az előzővel, a lakáslehetőségek, azon belül is a megfizethető lakhatás hiánya. A franciaországi Isère régióban a rendelkezésre álló szociális lakások mindössze a kereslet 40%-át elégítik ki.63 A belgiumi Gentben jelenleg két és fél évet kell várni egy szociális lakásra.64 Egyes csopo-rtok (például a letelepedett romák) ráadásul valószínűleg még nehezebben jutnak lakáslehetőséghez.65

A fokozódó migráció, a gazdasági mélyrepülés és a növekvő munkanélküliség együttesen azt eredményezték,

hogy újabb lakhatási kirekesztéssel veszélyeztetett csoportok jelentek meg: ilyenek az újonnan érkezett migránsok, a fiatalok, a családok és a munkaerőpiacról kiszoruló, közepes jövedelmű emberek.66

Ezen túlmenően egyes társadalmi-demográfiai változások – így a népesség elöregedése és a családok széthullása – következtében kereslet alakult ki új típusú lakásmegoldásokra, például egyszemélyes lakásokra is. Egyes városokban (például a németországi Münchenben, a hollandiai Amszterdamban és az egyesült királyság-beli Londonban) a háztartásoknak már több mint 50%-a egyszemélyes.67

A lakhatási kirekesztés legszélsőségesebb formája a hajléktalanság. Okai igen összetettek, a társadalmi kirekesztésnek egyszerre több, egymással összefüggő vonatkozásából (munkanélküliségből, mentálhigiénés problémákból, kábítószer-használatból és a családok széthullásából) táplálkoznak.68 Az elmúlt néhány évben megváltozott a hajléktalanok összetétele: nőtt a nők, a migránsok és egyéb bizonytalan foglalkoztatású, kiszolgáltatott személyek száma.

➤A lakhatás minősége

A lakhatási k irekesztés nem megfelelő lakáskörülményeket is jelenthet. A lakhatási viszonyok és a rendelkezésre álló fejenkénti élettér nagymértékben befolyásolja az életminőséget.

A 2004. évi Urban Audit69 szerint sok városban találhatók olyan házak, amelyekből hiányoznak a legalapvetőbb kényelmi felszerelések, így a meleg víz, a folyóvíz, a vízöblítéses WC, a zuhany vagy fürdőkád és a központi fűtés. A legtöbb ilyen, a normákat el nem érő lakás a szlovéniai Ljubljanában (19%), a lengyelországi Łódźban (17%), a dániai Koppenhágában (15%) és a lengyelországi Katowicében (13%) található. A belgiumi Gent város saját értékelése szerint lakásállományának 15%-át ítéli nem megfelelőnek.70

61. FEANTSA 2008 (2008a): ETHOS – European Typology on Homelessness and Housing Exclusion. Elérhető a következő címen: www.feantsa.org/code/EN/pg.asp?Page=484.

62. EUROSTAT (2008): Household Budget Survey in 2005 and 2007. www.europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=STAT/08/88&type=HTML63. Observatoire Associatif du Logement (2008): Le mal logement en Isère. 64. Local Social Policy in Ghent (2008), Strategic long-range plan 2008-2013. Angol nyelvű összefoglaló: www.lokaalsociaalbeleidgent.be/documenten/publicaties%20

LSB-Gent/LSB-plan%20 Gent.pdf.65. Delépine (2006): Housing of Roma in Central and Eastern Europe. Facts and Proposals. Report for the Council of Europe.66. FEANTSA (2008b): The role of housing in pathways into and out of homelessness. Annual Theme 2008 Housing and Homelessness, FEANTSA European Report.67. Forrás: www.urbanaudit.org68. FEANTSA (2008b): The role of housing in pathways into and out of homelessness. 69. Forrás: www.urbanaudit.org/index.aspx.70. Local Social Policy in Ghent, Strategic long-range plan 2008-2013. Angol nyelvű összefoglaló: www.lokaalsociaalbeleidgent.be/documenten/publicaties%20LSB-

Gent/LSB-plan%20Gent.pdf.

7


➤A megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés javítása Ez történhet árpolitika, a megfizethető lakhatással kapc-solatos kvóták megállapítása vagy az ingatlan-bérbeadás ellenőrzése útján.

A hollandiai Amszterdamban, a finnországi Helsinkiben és az ausztriai Bécsben a szociális lakások bérleti díját a piaci ár alatt állapítják meg. A német városokban „szociális lakhatási támogatást” nyújtanak egyes magán-ingatlanfejlesztőknek, akik ennek ellenében határozott időre a lakhatás tényleges költségének, nem pedig a piaci árnak megfelelő áron adják ki lakásaikat. Egyes városok – így az írországi Dublin, az egyesült királyságbeli London vagy a spanyolországi Madrid – célértékeket vezettek be, hogy az új ingatlanberuházások tervezése és kivitelezése során figyelembe vegyék a megfizethető lakhatást is. E városok mindegyikében az összes új ingatlanfejlesztés 50%-ának megfizethető lakásokat kell képviselnie. Ezeket a politikákat az állami földtulajdon felhasználásával támogatják.78

Ezenkívül élnek bizonyos jogi megszorításokkal is, valamint szabályozzák az árszabást és a magáningatlan-bérbeadást. A hollandiai Amszterdamban a bérleti szabályozás a felső érték megszabásában áll, míg a legtöbb európai városban jogszabályban állapítják meg a bérleti díjak éves emelkedését. Ezekkel az intézkedésekkel megelőzhető a lakásbérleti díjak megugrása, azonban arra nem alkalmasak, hogy elősegítsék a lakhatáshoz való hozzáférést.79

➤A lakáskörülmények minőségének javításaAz ilyen beavatkozás célja a lakhatási viszonyoknak, az emberek egészségi állapotának és jólétének javítása.

A nem megfelelő lakások néha bizonyos lakónegyedekben koncentrálódnak. A magyarországi Budapesten, a Magdolna-negyedben a lakások 21%-a nem rendelkezik alapvető komforttal és 40%-uk túlzsúfolt.71 A genti adatok szintén arra mutatnak, hogy bizonyos lakónegyedekben rendkívül magas a lakhatatlan lakások száma.72

A nem megfelelő lakáskörülményekhez kapcsolódó probléma az energiaszegénység. Az energiaszegénység az az állapot, amikor „a háztartás csak nehezen képes vagy képtelen megfelelő módon és méltányos áron fűteni lakóhelyét”.73 Becslések szerint ez a probléma az európai népesség mintegy 10–25%-át érinti.74 A legne-hezebb helyzetben az alacsony jövedelműek vannak, hiszen őket sújtják leginkább az emelkedő energiaárak.75 Az egyesült királyságbeli Londonban a háztartások 10%-a minősül energiaszegénynek.76 Az energiaszegénység által érintettek gyakran a normáknak nem megfelelő laká-sokban élnek (amelyekben például nincsen elégséges szigetelés), ezért sok hőt és energiát veszítenek. A rossz lakáskörülmények növelik az egészségügyi kocká-zatokat is. A LARES-felmérés (Large Analysis and Review of European Housing and Health Status – az európai lakhatási és egészségügyi állapotok átfogó elemzése és felülvizsgálata) eredményei arra mutatnak, hogy a penész, a zajszennyezés és a nyugodt alvás hiánya sokkal jellemzőbb az alacsonyabb jövedelmű csoportok lakáskörülményeire.77

7.2 A városok válaszlépései A városok által a lakhatási kirekesztéssel szemben tett válaszlépések három fő csoportba sorolhatók: ezek a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés javítása, a lakáskörülmények minőségének javítása és szolgál-tatások nyújtása a hajléktalanoknak.

71. A budapesti Józsefváros Magdolna-negyedének 2007. évi rehabilitációs programja elérhető a következő címen: www.rev8.hu/csatolmanyok/eng_dokok/eng_dokok_2.pdf

72. Local Social Policy in Ghent, (2008) Strategic long-range plan 2008-2013. Angol nyelvű összefoglaló: www.lokaalsociaalbeleidgent.be/documenten/publicaties%20LSB-Gent/LSB-plan%20Gent.pdf.

73. EPEE (2009a): Diagnosis of causes and consequences of fuel poverty in Belgium, France, Italy, Spain and United Kingdom.74. EPEE (2009a): Diagnosis of causes and consequences of fuel poverty in Belgium, France, Italy, Spain and United Kingdom.75. EPEE (2009b): Tackling Fuel Poverty in Europe – Recommendations Guide for Policy-Makers. 76. GLA – Greater London Authority (2009): Fuel Poverty in London. 77. A LARES nyolc európai város több mint 3000 lakosa körében végzett felmérést a lakáskörülményeikhez kapcsolódó egészségügyi kockázatokról. A felmérést a

következő városokban végezték el: Forli (IT), Vilnius (LT), Ferreira do Alentejo (PO), Bonn (DE), Genf (CH), Angers (FR), Pozsony/Bratislava (SK) és Budapest (HU) 2002/2003-ban. További információ: WHO (2004): Review of evidence on housing and health. www.euro.who.int/document/HOH/ebackdoc01.pdf.

78. Amsterdam Development Corporation (2005): Land price policies in European cities. A comparative survey.


A városi rehabilitációs programok és a lakásfejlesztési támogatások a lakáskörülmények minősége javításának jellemző eszközei.

A városok szintén gyakran ruháznak be megfelelő szigetelés kialakításába, hogy növeljék a lakások ener-giahatékonyságát. Az egyesült királyságbeli Newcastle ingyenesen vagy kedvezményesen biztosít szigetelést vagy fűtést, amellett energiahatékonysági tanácsadást nyújt az alacsony jövedelmű háztartásoknak.80

Számos város kampányok útján hívja fel az emberek figyelmét arra, hogyan takarékoskodhatnak az energiával: például arra ösztönzik őket, hogy ne hagyják készen-léti módban állni elektromos készülékeiket, vagy használjanak energiatakarékos izzókat. A németországi Frankfurtban energiaügyi tanácsadói képzést tartottak munkanélküliek számára, hogy segítsenek az alacsony jövedelmű háztartásoknak az energiamegtakarításban.81 Az egyesült királyságbeli Leedsben a város lakói ener-giahatékonysági tanácsadásban részesülhetnek,82 míg a hollandiai Utrechtben török és marokkói nőknek biztosítottak képzést a hulladék-újrahasznosítást és energia-megtakarítást célzó intézkedésekről.83 Ezek a nők azután tanácsadással segíthetnek másokat is az otthoni energiatakarékossággal kapcsolatban.

A városi önkormányzatok az ingatlan-bérbeadókkal is együttműködnek a lakásviszonyok javítása érdekében. A hollandiai Rotterdam város megállapodást írt alá a lakásszövetkezetekkel a migráns munkavállalók lakáskörülményeinek javításáról, valamint a túlzsú-foltság és a kiszolgáltatott emberek kihasználása elleni küzdelemről.

➤Szolgáltatások a hajléktalanoknak A hajléktalanság megelőzése és felszámolása érdekében a városok koordinálják és integrálják szociális és egészségügyi szolgáltatásaikat a lakásügyi hivatalokkal. Két alapvető megközelítés létezik: az egész folyamatra irányuló integrált megközelítés és a lakhatásnak elsőbbséget biztosító megközelítés.

Az egész folyamatra irányuló integrált megközelítés keretében a városok egy sor szolgáltatást hoznak létre

és koordinálnak annak érdekében, hogy idővel biztosít-ható legyen a független megélhetés. Ezt a megközelítést választotta Barcelona (Spanyolország) („városi hajlék-talangondozási program”), München (Németország) („hajléktalantámogatási osztály”, ZEW), Stockholm (Svédország), Bécs (Ausztria) és még több más város.84

A lakhatásnak elsőbbséget biztosító megközelítés keretében a lehető leghamarabb hosszú távú lakásme-goldást biztosítanak a hajléktalanoknak, és a támogató szolgáltatások nyújtása akkor kezdődik meg, amikor az érintett már stabil lakhatással rendelkezik. Ezt a megközelítést alkalmazza többek között Dublin (Írország), Oslo (Norvégia) és Helsinki (Finnország).

7.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell A szakembereknek több kérdést is meg kell vitatniuk.

Először is a háztartások méretében bekövetkező változások és az egyes városokba érkező migráns csoportok magas létszáma fényében kérdés, hogyan biztosítható a változó lakhatási igények és lakáshe-lyzetek nyomon követése (például hogyan előzhető meg, hogy az újonnan érkezettek – különösen a migránsok – mesterségesen magas árat fizessenek a rossz minőségű és gyakran túlzsúfolt körülmények közötti lakhatásért).

A második kérdés az, hogyan erősíthető meg helyi szinten a lakásfejlesztés és a fenntarthatóság kapcsolata, és hogyan használhatók ki legjobban a más szakpoli-tikai területekkel való lehetséges együtthatások (például környezetbarát állások létrehozása). Ehhez koordinált megközelítés szükséges a különböző városi hivatalok, valamint a magánszféra között.

Végül a vita során ki kell térni arra is, hogyan lehetne együttműködni az ingatlan-bérbeadókkal a hajlék-talanság megelőzéséért, a megfizethető lakhatás biztosításáért és az épületek szükséges technikai fejlesz-tésének elősegítéséért.

79. O’Sullivan, E., De Decker, P. (2007): Regulating the Private Rental Housing Market in Europe. European Journal of Homelessness, 1, 2007. december.80. Newcastle Warmzone: www.warmzones.co.uk/newcastle.html 81. CARITEAM Energiesparservice: www.stromspar-check.de. 82. Fuelsavers. www.leeds.gov.uk/fuelsavers. 83.€nergy Profit: www.utrecht.nl/milieu.84. Példákért lásd: EUROCITIES (2009b): City strategies against homeless ness – the integrated chain approach


8.1 Problémák Az 1990-es évek vége óta számos európai országban új típusú területalapú megközelítést fejlesztettek ki a társadalmi integráció tekintetében. E szakpolitikai fejlesztés hátterében az áll, hogy sok városban egyre inkább bizonyos területekre koncentrálódnak a hátrányos helyzetű emberek, ami további akadályt jelent az ilyen helyen élőknek. A fizikai megújulást célzó programokkal ellentétben ezek az új politikák integrált módon kívánják kezelni a hátrányos helyzetű lakónegyedek szociális helyzetét. A társadalmi integráció emberközpontú megközelítéseivel (például a munkanélküliségi támogatás nyújtásával) szemben a területalapú politikák esetében a beavatkozások világosan behatárolt lakónegyedekre irányulnak. Más szóval ezeket a politikákat nem egyes emberekre és nem a városok teljes területén alkalmazzák.

Jellemzően Nyugat-Európában a legerősebb a társadalmi-gazdasági alapú, lakóhely szerinti elkülönülés. Mindamellett különféle társadalmi és gazdasági okokból (például az ipar visszaszorulása által a helyi munkaerőpiacra gyakorolt hatás vagy migráció miatt) a szegregáció Európa más részein is egyre inkább teret nyer.85 A kelet-európai városokban sokkal kevésbé jellemző a városi szegregáció, mivel itt a nagy lakótelepek lakói tágabb társadalmi rétegekből kerülnek ki: ezekben az országokban a jelenség elsősorban az afrikai, ázsiai és dél-amerikai vendégmunkásokat, valamint a romákat érinti.

A hátrányos helyzetű lakónegyedek legnagyobb prob-lémája az, hogy azokban koncentráltan és egyszerre van jelen számos gazdasági, társadalmi és környezeti prob-léma, és e halmozódás következtében a helyi lakosság még inkább kirekesztettnek érezheti magát.

A hátrányos helyzetű térségek helyzetét tovább nehezíti az épített környezet és a nyilvános infrastruktúra minősége: itt a lakhatási körülmények, a közterületek, a közszolgáltatások és az iskolák minősége gyakran nem éri el az országos vagy városi átlagot. Mindezt csak tovább súlyosbítja az alapvető létesítmények hiánya, hiszen a szolgáltatók és a viszonteladók nemigen maradnak meg ezekben az alacsony vásárlóerővel rendelkező térségekben.

A hátrányos helyzetű térségekben élők gyakran többféle hátrányt is szenvednek, a lehetőségek hiányától (ennek okai a rossz minőségű iskolák és a helyi üzleti vállalkozások alacsony száma) a (pozitív szerepminta hiányában) alacsony motivációs szinten és a korlátozott mobilitáson át az alacsony szintű politikai részvételig. A helyzetet még tovább rontja a területek gyenge vásárlóerejétől megfutamodó magánszolgál-tatók kivonulása. Ezekről a térségekről gyakran negatív kép alakul ki, amiben sokszor a bűnözésre és szociális problémákra összpontosító médiatudósítások is közreját-szanak. Ennek eredményeképpen az itt lakókat gyakran olyannyira megbélyegzik, hogy még nehezebben találnak munkát.86

8.2 A városok válaszlépései A városi lakónegyedek koncentrált problémáira válasz-

képpen az európai városok területalapú politikákat és programokat dolgoztak ki. Ilyen területalapú programot folytatnak például Belgiumban („Politique des Grandes Villes”, 1999 óta), Németországban („Soziale Stadt”, 1999 óta), Franciaországban („Politique de la ville”, 1981 óta), Magyarországon („Integrált Városfejlesztési Stratégia”, 2008 óta), Hollandiában („Grote Steden Beleid”, 1995 óta), Svédországban („storstadspolitiken”, 1999 óta) és az Egyesült Királyságban („New Deal for Communities”, 1998 óta).87

A területalapú programok alapvető jellemzője, hogy integrált módon próbálják elősegíteni a hátrányos helyzetű területeken élők beilleszkedését és kohézióját. Ezeknek a programoknak van még néhány további közös jellemzőjük is:88

horizontális koordinációt alkalmaznak a helyi hatóságok különböző együttműködő ágazatai között, és összevonják az ágazati költségvetéseket az együttesen meghatározott célok megvalósítása érdekében;

� vertikális koordinációt alkalmaznak az európai, nemzeti és regionális szintű programozás,

Társadalmi szegregáció és hátrányos helyzetű lakónegyedek

8

85. Andersson R. és Musterd S. (2005): Area-Based Policy: A Critical Appraisal; Atkinson (2007): EU Urban Policy: European Urban Policy and the Neighbourhood. 86. Häußermann (2003): Armut in der Großstadt. In: Informationen zur Raumentwicklung. 87. Az Európai Bizottság több programon keresztül bátorította és ösztönözte a városokat területalapú megközelítés alkalmazására: ilyenek voltak többek között a

városi kísérleti projektek (1989–1999), valamint a POVERTY III (1989–1993), az URBAN I (1994–1999) és az URBAN II (2000–2006) közösségi kezdeményezések. További információ: Carpenter (2006): Addressing Urban Challenges: Lessons from the EU URBAN Community Initiative; Güntner (2007): Sozial Stadtpolitik.

88. Andersson R. és Musterd S. (2005): Area-Based Policy: A Critical Appraisal; Atkinson (2007): EU Urban Policy: European Urban Policy and the Neighbourhood.


valamint a helyi hatóságok között. Ez teljes mértékben tükröződik a program terepen történő megvalósításában;

� integrált stratégiát dolgoznak ki, amely meghatározza a horizontális és vertikális együttműködés céljait, célkitűzéseit és eszközeit, és keretet biztosít azok rendszeres értékelésére;

� többszereplős megközelítést alkalmaznak, amely a városi önkormányzatokat összehozza a polgárokkal, a vállalkozókkal és a civil társadalommal a közös cél, azaz a lakónegyed fejlesztése érdekében;

� a célkitűzések meghatározása, a programok értékelése, projektek tervezése vagy a költségvetési tételek elköltésével kapcsolatos döntéshozatal során a helyi lakosok lehetőségeinek és részvételének javítására összpontosítanak;

� viszonylag alacsony költségvetéssel rendelkeznek a magánberuházásokat támogató és gyakran társ-finanszírozást igénylő emberközpontú politikákhoz vagy fizikai rehabilitációs programokhoz képest;

� kis léptékű adatgyűjtést folytatnak a programok által érintett területek kiválasztásának és nyomon követésének elősegítésére.

A területalapú megközelítések bizonyos térségekben hatékonynak bizonyultak és kedvező eredményekkel jártak. A területalapú programok gyakran „kísérleti laboratóriumként” működnek, ahol újfajta beavatkozá-sokat és kormányzási módszereket fejlesztenek ki és tesztelnek (például a lakosság részvétele, az ágazatközi együttműködés vagy a stratégiai kereten belüli tervezés tekintetében).

A területalapú programok hatókörének a programterületek földrajzi határai korlátokat szabnak. Ez olyan aggályokat szül, hogy a problémák egyszerűen áthelyeződnek, de nem oldódnak meg (azaz a hátrányos helyzetű emberek elköltöznek a regenerációs folyamatban érintett térségekből). Néha a programok eredményességét az is aláássa, hogy a problémák valódi okai az adott területen kívül keresendők. Egyes

érvelések szerint nehéz megtörni a hátrányos helyzethez kapcsolódó, hosszú évek óta húzódó, öngerjesztő folyamatokat ezekkel az aránylag kis léptékű, korláto-zott költségvetéssel működő és viszonylag rövid távú programokkal.

A területalapú és emberközpontú megközelítések kombinációja sok város számára változatlanul kihívást jelent, nem utolsósorban amiatt, hogy a rendelkezésre álló finanszírozási eszközök gyakran nem összeegyeztethetők. Mindamellett ha valóban integrált helyi fejlesztést akarunk megvalósítani, akkor mindkettőt egyszerre kell végrehajtani.

8.3 Fontos kérdések, amelyekkel fogla-lkozni kell A területalapú politikák célja a különféle (például a szociális összetétellel, lakásfelújítással, a helyi gazdaság fejlesztésével és a környezettel kapcsolatos) szakpolitikák integrálása. A területalapú megközelítésekkel kapcsolatos vitáknak ki kell térniük az alábbi lényeges kérdésekre:

�melyek azok a tényezők (például kormányzási rend-szerek, beavatkozástípusok és megközelítések, a helyi közösség bevonásának módja), amelyek nagy valószínűséggel fokozhatják a területalapú programok hatékonyságát és jobb eredmények elérését tehetik lehetővé a hátrányos helyzetű térségekben;

� hogyan javítható a területalapú és az emberközpontú politikák (például munkanélküliségi támogatások és más jóléti ellátások) koordinációja, hogyan integrál-hatók a kapcsolódó finanszírozási források és hogyan használható ki ezek egymást erősítő hatása;

�milyen nyomon követési stratégiák alkalmazhatók a területalapú programok kapcsán az eredmények maradandóvá tétele (azaz a sikeres megközelítések terjesztése) és más városi lakónegyedek számára is elérhetővé tétele (azaz a tanulságok másokkal való megosztása) érdekében.


A szegénység és a társadalmi kirekesztés összetett és sokarcú probléma, amely számos, gyakran összefüggő és egymást erősítő dimenzióval rendelkezik. Jellemzően olyan helyzetben fordul elő, amelyben több kapcsolódó probléma együttesen van jelen. A szegénység és a társadalmi kirekesztés sokoldalúságát egyetlen ember is megtapasztalhatja, ha egyidejűleg munkanélküli, rossz lakáskörülmények között él, alacsonyan képzett és rossz az egészségi állapota; vagy akár egy egész közösség, ha a teljes lakónegyedben alacsony a gazdasági aktivitás és a társadalmi részvétel szintje, nem áll rendelkezésre elegendő szolgáltatás, nem megfelelőek a lakáskörülmények és hiányoznak a kulturális és szabadidős létesítmények. A városok hatásköre nem terjed ki a szegénység és a társadalmi kirekesztés számos mélyen gyökerező okára, hiszen az ezt célzó politikáról nemzeti vagy (például a világszintű makrogazdasági tendenciák esetében) nemzetközi szinten döntenek. A városok csak korlátozott mértékben befolyásolhatják a jóléti politikával kapcsolatos struktúrákat is, amelyekről jellemzően nemzeti szinten rendelkeznek. Rugalmas és újszerű helyi szintű megoldások bevezetésével azonban a városok is fontos szerepet játszhatnak a társadalmi kirekesztés és a szegénység enyhítésében, megelőzésében és felszámolásában. Ezt úgy tehetik meg, ha hozzájárulnak a különféle szakterületekkel foglalkozó városi hivatalok közötti szakpolitikai koordináció javításához, partnerségeket hoznak létre nem kormányzati szervezetekkel, a magánszférával, a helyi közösségekkel és a polgárokkal, és fejlesztik a más (többek között a nemzeti) kormányzati szintekkel

való együttműködést. Néhány város már elmozdult a személyre szabott megközelítések felé, és integráltabb és egyénibb szolgáltatásokat és támogatást nyújt – azaz közelebb hozza a szolgáltatásokat a közösségekhez, például egyablakos ügyintéző központokat alakít ki. A lakónegyedek szintjén is láthatunk már biztató példákat arra, hogy egy-egy város megpróbálja jobban integrálni oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi és lakhatási politikáját a szociálpolitikai stratégiáival. A városfejlesztés fizikai és társadalmi dimenzióját sikeresen ötvöző, hosszú távú integrált és koordinált stratégiákon alapuló, integrált helyi fejlesztési megközelítés segíthet abban, hogy a városok innovatív megoldásokat találjanak a problémákra, és szinergiákat hozzanak létre a szociális, gazdasági, környezeti és területfejlesztési politikák között. Az ilyen integrált megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy városainkban sikerrel kezeljük a szegénység és kirekesztés többoldalú problémáját. Összegzésképpen e tanulmány legfontosabb üzenete az, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés számos területen átívelő probléma, amely több szakpolitikai területet is érint, ezért messzemenően integrált és összehangolt politikai válaszlépéseket igényel. 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve: ez páratlan lehetőséget kínál az érdekelteknek arra, hogy végiggondolják saját szakpolitikai területük társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos vonatkozásait, és jobb mechanizmusokat találjanak a szakpolitikai koordináció és integráció fejlesztésére.

Következtetés


1. €nergy Profit: www.utrecht.nl/milieu.2. Alexander J.A.M. Van Deursen, Jan A.G.M. van

Dijk (2009): Interacting with computers, using the Internet: skill-related problems in users’ online behavior. Department of Media, Communication and Organisation, University of Twente.

3. Amsterdam Development Corporation (2005): Land price policies in European cities. A comparative survey.

4. Andersson, Roger & Sako Musterd (2005): Area-based policies: A critical appraisal. In: Tijdschrift voor Economische en Sociale Geografie – 2005, 96, 4, 377–389.

5. Association of Public Health Observatories: UK Health Profiles 2009.

6. Baromètre social (2008): Rapport bruxellois sur l’état de la pauvreté 2008. Observatoire de la Santé et du Social.

7. Belfast Mela Festival: www.belfastmela.org.uk. 8. Berlini kulturális karnevál: www.karneval-berlin.de. 9. CARITEAM Energiesparservice: www.stromspar-check.de. 10. Carpenter, Juliet (2006): Addressing Europe’s Urban

Challenges: Lessons from the EU URBAN Community Initiative. In: Urban Studies, 43, 12, 2145–2162.

11. Delépine S. (2006): Housing of Roma in Central and Eastern Europe. Facts and Proposals. Report for the Council of Europe.

12. Department for Communities and Local Government (DCLG) (2008b): Understanding digital exclusion: Research Report. Report carried out by FreshMinds, October 2008.

13. Deursen, A., Dijk, J. (2009): Interacting with computers, Using the Internet: skill-related problems in users’ online behaviour. Department of Media, Communication and Organisation, University of Twente.

14. European Commission (2007a): State of European Cities Report.

15. European Commission (2007b): Economic implications of socio-economic inequalities in health in the European Union

16. European Commission (2008a): Child poverty and well-being in the EU. Current status and way forward.

17. European Commission (2008b): Digital Literacy European Commission Working Paper and Recommendations from Digital Literacy High-Level Expert Group , e-Inclusion Ministerial Conference and Expo, 2008. november 30 – december 2., Bécs, Ausztria.

18. ECOTEC (2007): European Inventory on Validation of Informal and Non-formal learning. 2007 update.

19. Eindhoven – One in Health, Public Health Policy 2007-2010.

Irodalomjegyzék

20. EPEE (2009): Diagnosis of causes and consequences of fuel poverty in Belgium, France, Italy, Spain and United Kingdom. www.fuel-poverty.org.

21. EPEE (2009b): Tackling Fuel Poverty in Europe – Recommendations Guide for Policy-Makers. www.fuel-poverty.org.

22. EUMC (2003). Migrants, minorities and employment: exclusion, discrimination and anti-discrimination in the 15 Members States of the European Union.

23. EUROCITIES (2008): Climate Change, Global challenges - Local solutions. EUROCITIES position paper.

24. EUROCITIES (2009a): Intercultural Cities. A Journey through 23 European Cities.

25. EUROCITIES (2009b): City strategies against homelessness – the integrated chain approach.

26. European Cities Against Child Poverty : a 2008. áprilisi, 2008. decemberi, 2009. áprilisi és 2009. júniusi hírlevél.

27. EUROSTAT (2008): Household Budget Survey in 2005 and 2007. www.europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=STAT/08/88&type=HTML

28. Eurostat (2009a): First estimate for the second quarter of 2009. 2009. szeptember 14-i közlemény.

29. Eurostat (2009b), 109/2009, Five million young people unemployed in the EU27 in the first quarter 2009. Az EUROSTAT 109/2009. sz. közleménye, 2009. július 23.

30. Eurostat (2009c): Statistics in Focus. Az EUROSTAT 40/2009. sz. dokumentuma. www.epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-09-040/EN/KS-SF-09-040-EN.PDF.

31. FEANTSA (2008a): ETHOS – European Typology on Homelessness and Housing Exclusion. Elérhetõ a következõ címen: www.feantsa.org/code/EN/pg.asp?Page=484.

32. FEANTSA (2008b): The role of housing in pathways into and out of homelessness. www.feantsa.org.

33. Fuelsavers. www.leeds.gov.uk/fuelsavers. 34. GLA (2009): Fuel Poverty in London: Figures and tables

illustrating the challenge of tackling fuel poverty. 35. Glennerster, H., Bradshaw, J., Lister, R. és Lundberg,

O. (2009): Reducing the Risks to Health: The role of social protection. Report of the Social Protection Task Group for the Strategic Review of Health Inequalities. In: England Post 2010, London School of Economics, CASE Paper 139.

36. Gregg P. és Tominey P. (2004): The Wage Scar from Youth Unemployment. CMPO Working Paper Series No. 04/097.

37. Güntner, S. (2007): Soziale Stadtpolitik. Bielefeld. 38. Häußermann (2003): Armut in der Großstadt. In:

Informationen zur Raumentwicklung


39. Helsinki Health Department (2007): Health for the residents of Helsinki, Health Centre Annual Report.

40. Landry C. (2000): The Creative City: A toolkit for Urban Innovators. London: Earthscan.

41. Lindert, H., van, Droomers, M., Westert, G.P. (2004): Tweede Nationale Studie naar ziekten en verrichtingen in de huisartspraktijk. Een kwestie van verschil: verschillen in zelfgerapporteerde leefstijl, gezondheid en zorggebruik. National Institute for Public Health and Environment, 2004.

42. Child Poverty Commission London (2007) - Interim Report. http://213.86.122.139/docs/lcpc-interim-report.pdf.

43. Local Social Policy in Ghent, 2008, strategic long-range plan 2008-2013. Angol nyelvű összefoglaló. Elérhető a következő címen: www.lokaalsociaalbeleidgent.be/documenten/publicaties%20LSB-Gent/LSB-plan%20Gent.pdf.

44. Lokaal Sociaal Beleidsplan Gent (2008), Strategisch Meerjarenplan 2008-2013. Elérhető a következő címen: www.lokaalsociaalbeleidgent.be/Publicaties%20 LSB%20Gent/LSB-plan%20Gent.pdf.

45. Mackenbach, J. (2006): Health Inequalities: Europe in Profile, An independent expert report commis-sioned by the UK Presidency of the EU (February 2006). Elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/health/ph_determinants/socio_economics/documents/ev_060302_rd06_en.pdf.

46. McCoshan, A., Drozd, A., Nelissen, E., Nevala, A.M. (2006): Beyond Maastricht Communiqué: Development in the opening up of VET pathways and the role of VET in labour market integration. Konszolidált végleges jelentés.

47. Museums, Libraries and Archives Council (2009): The Role of Museums, Libraries, Archives and Local Area Agreements. Museums, Libraries and Archives Council, végleges jelentés, 2009. április.

48. Newcastle Warmzone: www.warmzones.co.uk/newcastle.html.

49. Observatoire Associatif du Logement (2008): Le mal logement en Isère, 2008.

50. Az OECD családi adatbázisának CO8 mutatója: www.oecd.org/dataoecd/52/43/41929552.pdf.

51. OECD (2009): Employment Outlook 2009, Tackling the jobs crisis.

52. Az OfCom 2008. évi áttekintése a kommunikációs piacról: www.ofcom.org.uk/research/cm/cmrnr08/

53. O’Sullivan, E., De Decker, P. (2007): Regulating the Private Rental Housing Market in Europe. European Journal of Homelessness, 1, 2007. december.

54. Public Health Report 2007, Stockholm (angol nyelvű összefoglaló).

55. Riga Dashboard – Measuring Progress in e-Inclusion (2007). www.ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/docs/i2010_initiative/rigadashboard.pdf

56. Rizk, C, (2003): Les enfants pauvres : quartier et qualité du cadre de vie. Colloque sur les enfants pauvre en France.

57. Room, G. (2004): The International Comparative Analysis of Social Exclusion, in: P. Kennett (ed): Handbook of Comparative Social Policy. Edward Elgar.

58. Rubin J. et al. (2008): Migrant Women in the EU labour force, RAND Europe report for the European Commission.

59. Social Exclusion Unit (2003): Making the Connections: Final Report on Transport and Social Exclusion. Office if the Deputy Prime Minister, 2003. február. Elérhető az alábbi címen: www.carplus.org.uk/Resources/pdf/Making_the_Connections_Final_Report_on_Transport_and_Social_Exclusion.pdf

60. Tinhög, P., Hemmingsson, T. & Lundberg, I. (2007): To what extent may the association between immigrant status and mental illness be explained by economic factors? Social Psychiatry 42 (12), 990-996.

61. Tyne and Wear Research and Information (2009): Local Statistics Explorer, www.twri.org.uk 2009.

62. Urban Audit: www.urbanaudit.org 63. Varsói interkulturális fesztivál: www.festiwal.

warszawa.pl 64. WHO (2004): Review of evidence on housing and

health. Background document. Negyedik környezeti és egészségügyi miniszteriális konferencia, Budapest, Magyarország, 2004. június 23–25.: www.euro.who.int/document/HOH/ebackdoc01.pdf.

65. WHO (2008): Closing the gap in a generation: Health equity through action on the social determinants of health. Commission on Social Determinants of Health végleges jelentés, elérhető a következő címen: www.who.int/social_determinants/thecommission/finalreport/en/index.html.


Ezt a kiadványt a PROGRESS európai közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) támogatja. A program pénzügyi támogatást hivatott nyújtani azon európai uniós célkitűzések megvalósításához, amelyek a szociális menetrendben a foglalkoztatás és a szociális ügyek témájában szerepelnek.

Ennek érdekében a PROGRESS céljai a következők:

� elemzés és szakpolitikai tanácsadás a foglalkoztatáspolitika, a társadalmi szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség területén;

� a foglalkoztatás, a társadalmi szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség szakpolitikai területeivel kapcsolatos európai jogszabályok és politikák végrehajtásának ellenőrzése és arról jelentések készítése;

� az EU célkitűzéseivel és prioritásaival kapcsolatos szakpolitikák cseréjének előmozdítása, valamint e téren a kölcsönös tanulás és támogatás ösztönzése a tagállamok között; és

� az érdekelt felek és a szélesebb társadalmi rétegek nézeteinek közvetítése.

További információ: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=327&langId=hu

Az ebben a kiadványban közölt információk nem feltétlenül az Európai Bizottság álláspontját vagy véleményét tükrözik.

Az eszköztárat készítette: Simon Guentner, EUROCITIES szakpolitikai vezető – szociális ügyek;Silvia Ganzerla, EUROCITIES szakpolitikai vezető – szociális ügyek; Anna Drozd, EUROCITIES programmenedzser – társadalmi integráció, PROGRESS; Dirk Gebhardt, EUROCITIES programmenedzser – migráció és integráció; és Caroline Greene, EUROCITIES kommunikációs menedzser – Inclusive Cities.

Ez a kiadvány harminc, Európa különböző régióiban található városnak, vala-mint az EUROCITIES szakpolitikai munkacsoportjának felbecsülhetetlen értékű hozzájárulása alapján készült.

PROGRESS© December 2009

Social Exclusion and Inequalities in European Cities: Challenges and Responses_Hungarian

Documents