Sims Hungarian Report (Hun)

SIMS – Társadalmi innováció, kölcsönös

tanulás illetve kisösszegű megtakarítások

Európa-szerte

Beszámoló a Magyarországon megvalósított program

hatásvizsgálatáról

Országjelentés

Isa ALDEHI, Léopold GILLES (CREDOC)

BERNÁT Anikó (TÁRKI)

SIMS program –Magyarországi értékelési jelentés - CRÉDOC - 2013. július

2

2013. július


3

1/ NEMZETI ÉS UNIÓS KÖRNYEZET 4

2/ A SIMS KÍSÉRLETI PROGRAM MAGYARORSZÁGON 9

2.1 A PROGRAM INDOKOLTSÁGA 9

2.2 CÉLKITŰZÉSEK, CÉLCSOPORTOK ÉS FŐBB TEVÉKENYSÉGEK 11

2.3 AZ ÉRINTETT FELEK ÉS PARTNEREK 14

2.4 A KEDVEZMÉNYEZETTEK TOBORZÁSA 15

AZ ÉRTÉKELÉS MÓDSZERTANA 16

1/ KÉT KVANTITATÍV FELMÉRÉS A KEDVEZMÉNYEZETTEK ÉS EGY KONTROLLCSOPORT

KÖRÉBEN 16

2/ A NYOMONKÖVETŐ ADATTÁBLA ELEMZÉSE 18

3/ KVALITATÍV INTERJÚK AZ ÉRINTETT FELEKKEL ÉS A PROGRAM RÉSZTVEVŐIVEL 18

A PROGRAM HATÁSA A KEDVEZMÉNYEZETTEKRE 19

1/ A KEDVEZMÉNYEZETTEK PROFILJA 19

2/ A PROGRAMBAN VALÓ RÉSZVÉTEL 20

2.1 A PROGRAMHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS OKAI 22

2.2 A LEMORZSOLÓDÁS OKAI 24

3/ A KEDVEZMÉNYEZETTEK MAGATARTÁSÁRA, ISMERETEIRE ÉS VÉLEMÉNYÉRE

GYAKOROLT HATÁS 25

3.1 A RÉSZTVEVŐK MAGATARTÁSÁRA GYAKOROLT KEDVEZŐ HATÁS 25

3.1.1 A megtakarítási magatartás 25

3.1.2 Hitelfelvételi magatartás: jó törlesztési arány 28

3.1.3 Kevesebb folyószámlahitel a program kedvezményezettjei körében 28

3.2 TÖBB BANKSZÁMLA, DE KEVESEBB ELLENŐRZÉS 29

3.3 FOKOZOTTABB ELŐVIGYÁZATOSSÁG A MEGTAKARÍTÁSOK ÉS HITELFELVÉTELEK TERÉN 35

A MAGYARORSZÁGI KÍSÉRLETI PROGRAM TANULSÁGAI 38

1/ A PROGRAM ERŐSSÉGEI 38

2/ GYENGESÉGEK 40

3/ A SIKER KULCSTÉNYEZŐI 41

2. SZ. FÜGGELÉK: ÚTMUTATÓ AZ INTERJÚKHOZ 50

1/ INTERJÚ A FŐBB ÉRINTETT FELEKKEL (PROJEKTVEZETŐK, KÖZREMŰKÖDŐK ÉS

PARTNEREK) 50

2/ INTERJÚ A KEDVEZMÉNYEZETTEKKEL 54


4

A projekt végrehajtásának körülményei

2011-ben egyidejűleg három összehangolt kísérleti programot indítottak el Belgiumban,

Franciaországban és Magyarországon. Az alacsony jövedelmű társadalmi rétegeket megcélzó

kísérleti programok azt a célt tűzték ki, hogy képzések illetve pénzügyi ösztönzők segítségével

támogassák a kisösszegű megtakarításokat. A kisösszegű megtakarítás a tágabb értelemben

vett mikrofinanszírozás részét képezi. Célja arra ösztönözni az alacsony jövedelmű háztartásokat,

hogy elővigyázatosságból vagy jövőbeli befektetés céljából megtakarításokat gyűjtsenek, akkor is,

ha többnyire csak kisebb összegekről van szó.

A SIMS (Social Innovation and mutual learning on Micro-Saving in Europe – Társadalmi

innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa-szerte) projekt az

Európai Bizottság finanszírozásával valósult meg a PROGRESS 2010 program 2. szakaszának

keretében, amely a szociális védelem és a társadalmi befogadás területén végzett kísérleti

programokat hivatott támogatni. Ez a jelentés a Magyarországon végrehajtott projekt országos

szintű értékelésének eredményeiről számol be. A belgiumi és franciaországi projektekről készült

értékelési jelentés, valamint az összes eredményt tartalmazó összefoglaló beszámoló szintén

közzétételre kerül.

A SIMS Magyarországon 2012-ben valósult meg, és 239 kedvezményezettet támogatott. A három

különböző megtakarítási programot az Autonómia Alapítvány bonyolította le elsősorban a roma

kisebbséghez tartozó szegény vidéki háztartások körében. A programok közül kettő (a CAF és az

Esélykassza) egyfajta közösségi alapú megtakarítási projekt volt, amelynek során egyes résztvevők

esetében hitelkihelyezésre is volt lehetőség. Az Esélykassza egy formálisabb megtakarítási

program, mivel minden egyes résztvevőnek bankszámlát nyitottak, valamint a programhoz

pénzügyi és energiahatékonysági képzés is társult. A harmadik program, az IDA (Individual

Development Account – Egyéni megtakarítási számla) lakásfelújítások finanszírozására szolgáló

vissza nem térítendő támogatásból, valamint pénzügyi és energiahatékonysági tréningekből

tevődött össze.

1/ Nemzeti és uniós környezet

Életszínvonal, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélye

Magyarországon az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett a munkanélküliség aránya. Az

Európai Unióban 2004 és 2008 között átlagosan javult a foglalkoztatottsági mutató, majd a 2008-

as gazdasági válság után romlott a helyzet. Eközben Magyarországon 2003 és 2010 között

egyfolytában nőtt a munkanélküliségi ráta.

1. ábra: Munkanélküliségi ráta – éves átlag

(%)

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Európai Unió (27 tagállam) 9,1 9,3 9,0 8,3 7,2 7,1 9,0 9,7 9,7 10,5

Magyarország 5,8 6,1 7,2 7,5 7,4 7,8 10,0 11,2 10,9 10,9

Forrás: Eurostat http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=une_rt_m&lang=en

Magyarországon az életszínvonal alacsonyabb, mint az Európai Unió 27 tagállamának az átlaga. A

Az egy főre jutó nettó jövedelem középértéke Magyarországon az EU átlagjövedelmének csupán

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=une_rt_m&lang=en


5

33%-a. A szegénység által veszélyeztetett magyar lakosság azonban a nemzeti mérce szerint

kevésbé jelentős, mint az EU-ban, és kisebb mértékűek a jövedelem-egyenlőtlenségek.

Súlyos anyagi nélkülözésre utal, ha az indikátor kilenc összetevőjéből legalább négynek a hiánya áll

fenn1. A mutató szerint a súlyos anyagi nélkülözéssel érintett lakosság hányada sokkal magasabb

Magyarországon (23%), mint az EU-ban (9%), ami alátámasztja azt a tényt, hogy az európai

átlaghoz képest alacsony az életszínvonal. A rendkívül alacsony munkaintenzitású háztartásokban

élő magyar lakosság aránya valamivel magasabb, mint az EU egészében.

2011-ben a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség2 a magyar lakosság alig kevesebb mint

egyharmadát veszélyeztette, míg az EU lakosság nem egészen negyede nézett szembe ilyen

helyzettel.

1. ábra: A szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával fenyegetett

népesség aránya 2011-ben

a teljes lakosság %-a

Szegénység

kockázata

(1)

Súlyos

anyagi

nélkülözés

Rendkívül

alacsony

munkaintenzitás

(2)

A három kritérium legalább

egyikének megfelelő személyek

(szegénység kockázata, súlyos

anyagi nélkülözés, vagy nagyon

alacsony munkaintenzitású

háztartás)

EU-27 tagállam 16,9 8,8 10,0 24,2

Magyarország 13,8 23,1 12,1 31,0

Forrás: Eurostat legújabb kiadás 171/2012. 2011-ben a lakosság 24%-át fenyegeti szegénység vagy

társadalmi kirekesztettség – az EU-SILC alapján http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-

03122012-AP/EN/3-03122012-AP-EN.PDF

(1) Szegénység által veszélyeztetettnek tekintjük az olyan háztartásokban élőket, ahol az egy főre jutó elkölthető jövedelem nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz az egy főre jutó elkölthető jövedelem nemzeti középértékének 60%-át (a szociális transzfereket is beleértve).

(2) Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élőnek minősülnek a 0-59 éves korú, olyan háztartásban élő személyek, ahol a felnőttek (18-59 évesek) az elmúlt évben a lehetséges időkeretnek kevesebb mint 20%-ában dolgoztak. A diákok nem számítanak bele a munkaképes korú lakosságba.

A háztartások adósságállománya és fizetési hátralékok

Európa-szerte évek óta általános tendencia, hogy nő a háztartások adósságállománya

(Németország kivételével). A magyarországi háztartások jövedelemarányos adósságállománya a

2000-es évek elején meglehetősen alacsony volt az euróövezet átlagához képest. A következő tíz

év során ez az arány folyamatosan emelkedett, ma pedig a háztartások adósságállománya a

jövedelmük közel kétharmadát teszi ki. A többi kelet-európai országban, például Lengyelországban,

Szlovákiában vagy Csehországban a magyarországihoz hasonló tendencia figyelhető meg.

1 Súlyos anyagi nélkülözéssel érintett személy az, akinek az életkörülményeit erőforráshiány korlátozza, és az

alábbi nélkülözésre utaló összetevők közül legalább négy esetében szenved hiányt: nem engedheti meg

magának, hogy 1) a bérleti díjat/jelzáloghitel-törlesztést vagy a közüzemi számláit időben kifizesse, 2)

megfelelően fűtse otthonát, 3) fedezze a váratlan kiadásokat, 4) legalább kétnaponta fogyasszon húst, halat

vagy azok vegetáriánus megfelelőjét, 5) eltöltsön évi egy hét szabadságot a lakóhelyétől távol 6)

személygépkocsi legyen a tulajdonában 7) mosógépe legyen 8) színes televíziója legyen, vagy 9) telefonja

legyen (ideértve a mobiltelefont).

2 A három kritérium legalább egyikének megfelelő személyek (szegénység kockázata, súlyos anyagi nélkülözés,

vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartás)

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-03122012-AP/EN/3-03122012-AP-EN.PDF

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-03122012-AP/EN/3-03122012-AP-EN.PDF


6

3. ábra: A háztartások bruttó jövedelemarányos adósságállománya

(%)

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Eurozóna (17

tagállam) 75,1 77,1 79,6 83,0 87,7 91,6 94,1 95,1 97,6 99,7 99,0

Magyarország 12,7 18,6 27,5 32,4 37,9 43,0 50,3 62,2 62,9 67,3 63,4

Európai Unió (27 tagállam): nem áll rendelkezésre adat

Adatforrás: Eurostat

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tec00104

A háztartások bruttó jövedelemarányos adósságállományának definíciója: kölcsön (ESA95 kód: AF4),

illetve kötelezettség összege, osztva a bruttó rendelkezésre álló jövedelemmel (B6G), amelyet korrigálni

kell a háztartások magánnyugdíj-pénztárakban tartott nettó vagyonának állományváltozásával (D8net).

A hitelek – a fogyasztás ösztönzése révén – hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, ugyanakkor

váratlan pénzügyi nehézségek esetén problémát okoznak. Ez történt a jelenlegi gazdasági és

pénzügyi válság során, amikor a növekvő munkanélküliség számos európai háztartás számára

jövedelemkieséshez vezetett. Egyre magasabb arányban vannak azok, akik nem tudják az

adósságaikat törleszteni. Az Eurofound által 2010-ben „A háztartások adósságállományának

kezelése” címmel végzett nemzetközi felmérés szerint 3 a súlyos eladósodás veszélye nőtt azok

körében, akik egyedül vagy kisgyermekekkel élnek, munkanélküliek vagy alacsony jövedelemmel

rendelkeznek, egészségi problémákkal (krónikus betegséggel) küzdenek, illetve fiatalok vagy

bevándorlók.

Az Eurofound által az „Eladósodott háztartások részére nyújtott tanácsadó szolgáltatások az

Európai Unióban”4 cím alatt végzett kutatás magyarországi országjelentése szerint az eladósodás

széleskörű elterjedésének fő oka a lakhatási költségek, többek között az energiaköltségek

emelkedésével függ össze. Az elmúlt években a költségek aránytalan mértékben emelkedtek a

jövedelemnövekedéshez képest. Mindez egy olyan általános környezetben történik, amikor a

lakások többsége elöregedett, rendkívül rosszul szigetelt, és nem rendelkezik hatékony

fűtésrendszerrel. Az alacsony jövedelmű háztartások körében nagyobb a valószínűsége annak,

hogy rossz körülmények között élnek, lepusztult családi házban vagy lakótelepi panellakásban. A

TÁRKI által 2010-ben végzett felmérés szerint a magyar háztartások 18%-ának van tartozása, és

ezek nagy része a lakhatási költségekkel függ össze. A 2009-es EU-SILC5 adat szerint a magyar

lakosság 20%-a él olyan háztartásban, amely az elmúlt 12 hónapban egy vagy több közüzemi

számlát nem tudott kifizetni.

Megtakarítási eszközök

3 Hans Dubois, “Eladósodott háztartások részére nyújtott tanácsadó szolgáltatások az Európai Unióban”,

Eurofound, 2012

4 Bernát Anikó (TÁRKI Társadalomkutató Intézet) és Köszeghy Lea (Habitat for Humanity): A háztartások

eladósodottságának kezelése: Magyarországi országjelentés, Eurofound, 2011. Managing household debt:

Hungarian country report, Eurofound, 2011.

5 A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó statisztika (EU-SILC)

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tec00104


7

Magyarországon az átlagos megtakarítási arány valamivel alacsonyabb, mint az Európai Unió

átlaga. A EU-ban és Magyarországon 2001 és 2011 között egyaránt általános tendencia volt a

megtakarítások arányának lassú ütemű csökkenése.


8

4. ábra: A háztartások megtakarítási aránya Európában

(%)

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

EU (27 tagállam) 12,2 12,2 12,0 11,6 11,1 11,0 10,8 11,2 13,2 11,7 11,1

Magyarország 11,9 10,3 7,9 10,1 11,3 12,0 8,4 8,0 10,2 10,8 10,4

Forrás: Eurostat statisztikák a nemzeti számlák alapján - GDP

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=0&language=en&pcode=tsdec

240

A háztartások megtakarítási arányának definíciója: a háztartások bruttó megtakarítása osztva a bruttó

rendelkezésre álló jövedelemmel, amelyet korrigálni kell a háztartások magánnyugdíj-pénztárakban

tartott nettó vagyonának állományváltozásával.

Pénzügyi integráció, mint a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem eszköze

Az Európai Unió számos programot és irányelvet hajt végre az integráció elősegítése érdekében, és

pénzügyi képzéssel támogatja a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelmet.

2013 májusában az Európai Bizottság előterjesztett egy európai irányelvet az alapszintű fizetési

számlákhoz való hozzáférés elősegítése érdekében. Ez az irányelv ugyanakkor megerősíti a

pénzügyi integráció és a társadalmi befogadás közötti összefüggést: „Az európai állampolgárok

nem tudnak teljeskörű szerepet vállalni a társadalom életében, ha nem rendelkeznek egy

alapszíntű bankszámlával" 6.

Az Európai Parlament7 és az Európai Bizottság8 2007-ben és 2008-ban szintén támogatta a

pénzügyi képzések kidolgozását, és különösen annak szükségességére hívta fel a figyelmet,

hogy a pénzügyi ismereteket be kellene építeni az iskolai tananyagba, valamint létrehozni egy

pénzügyi képzési hálózatot az állami és a magánszféra között, amelynek a költségeit az EU

tagállamok fedeznék. A Bizottság létrehozott egy pénzügyi képzésben jártas szakemberekből álló

csoportot is, amelynek feladata a jó gyakorlatok közzététele, az oktatóprogramok és módszerek

összehangolása, valamint az Európai Bizottság tájékoztatása a pénzügyi képzéssel kapcsolatos

kérdésekről.

Jelenleg nem létezik olyan európai szintű megállapodás, amely a pénzügyi integráció

kontextusában törekedne a megtakarítások elősegítésére, és kevés olyan projekt van, ami

kifejezetten az alacsony jövedelmű csoportokat célozza meg. Ha a pénzügyi és társadalmi

6 Részlet az Európai Bizottság 2013. május 8-án megjelent sajtóközleményéből

7 Az Európai Parlament 2007. július 11-én kelt 37. számú állásfoglalása a 2005-2010 közötti pénzügyi

szolgáltatások politikájáról – Fehér könyv: “Az Európai Parlament kíváncsian várja a Bizottság

kezdeményezéseit a pénzügyi kultúra megerősítését illetően, és felszólítja a Bizottságot valamint a

tagállamokat arra, hogy fokozott erőfeszítéssel dolgozzanak ki szakmai programokat és weboldalakat, lehetőleg

az érintett vállalatok közreműködésével, továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a pénzügyi ismereteket az

alapszintű oktatás részévé kell tenni”.

8 Az Európai Bizottság 2008. december 28-i állásfoglalása: „A lehető legkorábban, azaz az iskolás kortól kezdve

biztosítani kell a fogyasztók számára a gazdasági és pénzügyi oktatatásban való részvételt. A nemzeti

hatóságoknak tervet kell készíteniük arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi ismeretek oktatása az iskolai

tantervben kötelező tantárgyként szerepeljen”.

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=0&language=en&pcode=tsdec240

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=0&language=en&pcode=tsdec240


9

kirekesztettséget is eredményező anyagi bizonytalanságot preventív módon közelítjük meg, a

megtakarítás értékes eszköz lehet, amennyiben az közép- illetve hosszú távú költségvetési

gazdálkodásra törekszik. A szakterületen tevékenykedő egyes civil szervezetek a megtakarítás

mellett érvelő álláspontok ellenére úgy látják, hogy egy takarékszámla megnyitásának számos

akadálya lehet – például a megtakarítási képesség iránti bizalom, a pénzügyi ösztönzők vagy a

költségvetési gazdálkodáshoz szükséges ismeretek hiánya. A megtakarítást elősegítő ösztönzők és

a pénzügyi képzések ötvözésével a SIMS kísérleti program arra törekszik, hogy megoldást kínáljon

ezen akadályok elhárítására és az alacsony jövedelmű csoportok helyzetének javítására.

2/ A SIMS kísérleti program Magyarországon

2.1 A program indokoltsága

Magyarországon elvétve található a pénzügyekkel és megtakarításokkal kapcsolatos képzés,

különösen a magyarországi SIMS projekt célcsoportja körében. Ezen a területen csupán néhány

program valósult meg, és ezek többségében az Autonómia Alapítvány játszotta a legnagyobb

szerepet (a programokat vagy egyedül, vagy egy partnerszervezettel, pl. a Habitat for Humanity

magyarországi szervezetével közösen hajtotta végre).

A SIMS program által megcélzott magyar vidéki települések lakói nehezen férnek hozzá

hitellehetőségekhez, ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy szükség esetén egy helyi ún.

"uzsorástól" kérnek pénzt.

Adósságkezelési tanácsadó szolgáltatások Magyarországon

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló magyarországi törvény értelmében a helyi

hatóságok kötelesek tanácsadó szolgáltatásokat nyújtani az eladósodott háztartásoknak9. Ez a

kötelezettség csak a lakhatással összefüggő tartozásokra vonatkozik (a közműtartozásokat is

ideértve).

Az Eurofound kutatás során a kutatók a magyarországi adósságkezelési tanácsadók körében

készített interjúkat. A megkérdezettek közül mindenki egyetértett abban, hogy az elmúlt évek alatt

nőt az ilyen jellegű szolgáltatások iránti igény. A 40 000 fő feletti lakossággal rendelkező

városokban kötelező ilyen szolgáltatásokat nyújtani. Kisebb közösségek esetében a helyi hatóságok

általában nem nyújtanak ilyen szolgáltatásokat, aminek két fő oka van:

forráshiány;

nem ismerik fel a problémát.

Magyarországon a kisebb városok és falvak közül csak kevés helyen nyújtanak az eladósodott

háztartásoknak adósságkezelési tanácsadó szolgáltatásokat, amelyekben civil szervezetek

működnek közre. Ezek többnyire az ESZA által finanszírozott „Kísérleti program az adósságcsapda

elkerülése érdekében” elnevezésű pályázat keretében kerülnek megvalósításra.

Magyarországi példák az adósságállomány csökkentését vagy a pénzügyi képzést célzó

helyi programokra

Habitat for Humanity, Magyarország – Pénzügyi képzés alacsony jövedelmű háztartások

számára

9 Dubois, 2012 és Bernát, Köszeghy, 2011, op. cit.


10

„Ez a program azon a felismerésen alapul, hogy a hátrányos helyzetű családok nem rendelkeznek a

családi pénzügyek megtervezéséhez szükséges ismeretekkel – és tulajdonképpen a különböző

hiteltermékekről sincs tudomásuk. A Habitat for Hungary pénzügyi képzést nyújt, amelynek

segítségével a családok fenntartható módon tudják felhasználni a jövedelmüket, és ezáltal csökken

a pénzügyi tudatlanságukból eredő kockázat mértéke. A projektben közreműködő intézményi

partner a Magyar Vörös Kereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, az SOS Gyermekfalu, valamint számos

családi krízisközpont. A képzés csoportokban történik, és a háztartások gazdálkodásához szükséges

általános pénzügyi ismereteket ad át, többek között olyan fogalmakat tanít, mint a jövedelem,

kiadás, megtakarítás, családi költségvetés és havi cash flow. Arra törekszik, hogy a családok

megértsék kiadásaik előretervezésének és nyomonkövetésének (vagy egyáltalán az azokkal

kapcsolatos tudatosságnak) a jelentőségét. A program célja egyértelművé tenni a családok

számára, hogy a költekezési/megtakarítási szokások kialakítása kizárólag az ő felelősségük,

valamint kezükbe adni azokat az alapvető eszközöket, amelyek ezeknek a szokásoknak a

kontrollálásához és fejlesztéséhez szükségesek. A képzések a „Befektetés otthonainkba” program

keretén belül is folynak az IDA modell alapján, és az Autonómia Alapítvánnyal közösen kerülnek

megvalósításra."

Magyar Szegénységellenes Hálózat – „Független adósságmegelőző és adósságkezelő

információs rendszer: Ez a program azoknak a háztartásoknak segít, amelyeknek a pénzügyi

problémáikra vonatkozóan tájékoztatásra és tanácsadásra van szükségük. Célja helyreállítani a

pénzügyi egyensúlyt és támogatást nyújtani a szociálisan hátrányos helyzetű, eladósodott

háztartásoknak a költségvetésükkel való gazdálkodásban. A programot a Magyar

Szegénységellenes Hálózat kezdeményezte. A program egyik innovatív eleme, hogy tanácsadóként

banki és szociális szakértőket von be. Arra törekszik, hogy megmutassa az embereknek, hogy

miért adósodnak el, felmérje a családok erőforrásait, tájékoztassa őket a támogatási

lehetőségekről, és segítséget nyújtson a pénzügyi tervezésben."

A „Kiútprogram” főként az EU támogatásával valósult meg, amelyet a magyar kormány, valamint

néhány nagyobb magánvállalat, mint a Raiffeisen Bank vagy a Magyar Telecom forrásai

egészítettek ki, és fő küldetése a társadalmi mobilitás és a romák integrációjának elősegítése. A

Kiútprogram célja, hogy szociális támogatással, pénzügyi szolgáltatások és információ nyújtásával

lehetővé tegye mélyszegénységben élő emberek – elsősorban romák – számára, hogy

önfoglalkoztatóvá válva javítsanak társadalmi helyzetükön és teremtsenek egzisztenciát maguk és

családjuk számára. A legfontosabb konkrét célkitűzés az, hogy az ügyfelek olyan fenntartható

vállalkozásokat hozzanak létre, amelyek bekapcsolódnak a helyi gazdaság normál vérkeringésébe.

A pénzügyi szolgáltatások közül a legfontosabb eszköz a csoport alapú, fedezet megkövetelése

nélküli mikrohitelek nyújtása. E célok elérése érdekében a pénzügyi képzés szintén fontos szerepet

kapott a projektben. Mivel kísérleti programról van szó, viszonylag kisszámú résztvevőt kívántak

elérni."

Forrás: Bernát Anikó (TÁRKI Társadalomkutató Intézet) és Köszeghy Lea (Habitat for Humanity): A háztartási

adósságállomány kezelése: Magyar országjelentés, Eurofound, 2011.

E helyi kezdeményezések ellenére a legtöbb helyen, de elsősorban a vidéki közösségek esetében

ilyen jellegű szolgáltatások nem állnak rendelkezésre a lakosság számára.

Magyarország azon kevés európai országok közé tartozik, ahol nincs magáncsődtörvény10.

10 A magáncsőd olyan bírósági folyamat, amely lehetővé teszi az érintettek számára, hogy a nem szakmai

tevékenységükből eredő adósságaiktól – rendszerint vagyontárgyaik értékesítése után – megszabadulhassanak.


11

A jelenlegi szolgáltatások többsége nem preventív jellegű; azokon a háztartásokon segít,

amelyeknek már vannak számlafizetési nehézségeik.

A SIMS programot az Autonómia Alapítvány hozta létre és valósította meg. Ez az 1990-ben

alapított szervezet több mint húsz éves tapasztalattal rendelkezik. Fő célja a civil társadalom

fejlődésének elősegítése, különösen a szegénységgel sújtott vidéki régiókban. Honlapja szerint az

Autonómia „elsősorban olyan civil kezdeményezéseket támogat, amelyek során a résztvevők a

rendelkezésükre álló helyi erőforrásokat is mozgósítják céljaik elérése érdekében. A hátrányos

helyzetű emberek körében végzett fejlesztő-adományozó programjaiban fő partnerei roma és nem

roma civil szervezetek11.” Az Autonómia a szegényeket támogató programokat különböző

magyarországi és európai források segítségével valósítja meg. A közvetlen fejlesztő munka mellett

a szervezet képzéssel és kutatással is aktívan foglalkozik.

2.2 Célkitűzések, célcsoportok és főbb tevékenységek

Célkitűzések

A program két fő célkitűzése a megtakarítások elősegítése és a pénzügyi képzés. A kísérleti

program a megtakarítások ösztönzésével kíván segíteni a pénzügyi válsággal sújtott,

szegénységben élő háztartásoknak.

A program egyik célja a érintett lakosok támogatása annak érdekében, hogy ne kelljen helyi

uzsorásokat igénybe venniük. Az uzsorások nem hivatalosan illetve nem szabályozott keretek

között, rendkívül magas kamatra nyújtanak kölcsönt.

Ez a program elsősorban a lakhatási körülmények javítására összpontosít, többek között az

energiatakarékosság és a téli fűtésszezonra szükséges tűzifa beszerzésének támogatásával. Ennek

során azonban nehézségek merültek fel. Vidéken ugyanis a tűzifa adásvétele a feketepiacon

történik. A programvezetés ugyanakkor megkövetelte, hogy a kiadások igazolása érdekében a

részvevők bemutassák a számlákat, különösen a kiegészítő támogatás esetében. Hirtelen drágább

lett a fa, és nehéz volt elfogadható árakat kialkudni.

A közösségi dimenziót tartalmazó programok célja a közösségi szolidaritás fejlesztése volt az egyes

településeken belül.

Főbb tevékenységek

A magyarországi SIMS projekt három konkrét módszer alkalmazásával valósult meg:

IDA (Individual Development Account—Egyéni megtakarítási számla). Ez a

módszer az Amerikai Egyesült Államokból származik. A program elején minden egyes

résztvevő megtervezi, hogy mekkora összegű pénzt kíván megtakarítani. A havi

megtakarítások összegét minden hónapban meghatározták12. A résztvevők számára a helyi

takarékszövetkezetben ingyenes egyéni megtakarítási számlát nyitottak13. Általában erről a

számláról kétszer lehetett pénzt felvenni azzal a feltétellel, hogy az összeget a következő

11 http://autonomia.hu/en

12 Az elvileg megkövetelt minimális havi megtakarítás összege körülbelül 7 euró volt, de ezt esetenként

csökkentették, és egy havi 15 000 forintos (kb. 50 euró) felső határt is megszabtak.

13 Az Autonómia Alapítvány tájékoztatása szerint ezeket a szövetkezeteket a program lezárását követően

átvette az állam (2013. júliusában).

http://autonomia.hu/en


12

hónapban visszatették a számlára. A program 2012. februártól novemberig tartott. Ha a

program időtartama alatt a résztvevők legalább 8 havi megtakarítást gyűjtöttek,

ugyanakkora összegű támogatásra váltak jogosulttá: a megtakarított összeg

megkétszereződött. A pénzt kizárólag a lakhatással kapcsolatos célokra fordíthatták. A

program során a támogatottak közös energiahatékonysági és pénzügyi képzéseken vettek

részt.

Esélykassza. 6-10 résztvevő alkot egy csoportot. Rendszeresen (gyakran minden

hónapban) találkoznak, és 6 hónapon keresztül előtakarékoskodnak. Minden résztvevő

számára nyitnak egy bankszámlát. Egy adott megtakarítási időszakot követően a csoport

egyes tagjai hitelhez juthatnak. A csoport dönti el, hogy ki kaphat először kölcsönt. A hitel

tőkeösszegét kamattal együtt kell visszafizetni (a kamat mértéke általában 12%). Amikor a

hiteltörlesztés megkezdődik, más csoporttagok is kaphatnak hitelt. Ezt a modellt az

Autonómia a Mikrohitel és a NOBA közreműködésével valósítja meg. A Mikrohitel nyújtja a

kölcsönt, a NOBA pedig internet hozzáférést biztosít, hogy a tagok figyelemmel tudják

kísérni a számlájukat. Minden csoporttagnak részt kell vennie az Autonómia Alapítvány által

szervezett pénzügyi tréningen, valamint energiahatékonysági képzésben is részesülnek.

CAF (Comunidades Autofinanciadas – Önfinanszírozó közösségek). Ezt a módszert

először Venezuelában dolgozták ki a hitellehetőségekhez való hozzáférés megkönnyítése

érdekében, és Latin-Amerikában széles körben elterjedt. Külső finanszírozási forrásra nincs

szükség: a pénzt a résztvevők által megvásárolt részjegyek összege biztosítja, amiért

cserébe jogosultak bizonyos összegű hitelt felvenni (3-4-szeres szorzóval, a csoporttól

függően). A pénzt egy széfben tartják, amit egyfajta minibanknak tekintenek (hivatalos

bankszámlát nem nyitnak). A csoportok maguk döntik el a részletes feltételeket (a

részjegyek értékét, a kamatlábakat14, a késedelmi kamatot, az egyes tagok szerepkörét, a

hitelfelvételi lehetőségeket stb.). Minden CAF csoport más és más, így a szabályaik is

eltérőek (pl. döntéshozatal esetén van, ahol egyhangú szavazat szükséges, van, ahol

nem...). Nyomon kell követniük, hogy mennyi pénz van a széfben, és ők döntik el, hogy ki

kaphat először hitelt. A csoporttól való hitelfelvétel a tagok között szoros bizalmi

kapcsolatot és közösségi összetartást alakít ki. A pénzügyi képzés (tervezés és

gazdálkodás) a gyakorlatban történik, a programban való részvétel során.

Célcsoport

A program a szegénységben élők, különösen a romák körében segíti elő a megtakarítások

gyűjtését, mivel ez a csoport alkotja a magyarországi szegénység túlnyomó részét.

A programot kilenc olyan vidéki településen tervezték végrehajtani, ahol a lakosság több mint

20%-a roma származású. Végül a SIMS projekt összesen tizennégy különböző helyszínen valósult

meg. Két településen több csoport is működött, egy CAF és két IDA program az egyik helyen,

valamint egy CAF és egy IDA program a másik településen.

5. ábra – A program megvalósításának helyszínei

14 Általában 1—3% között mozog


13

Forrás: Autonómia Alapítvány

A projekt 90-120 embert kívánt megcélozni. Induláskor a résztvevők száma 239 volt, közülük 123

fejezte be sikeresen a programot.

A mentorok kulcsfontosságú szerepe

A vidéki településeken a programokat az Autonómia helyi képviselői, a mentorok

közreműködésével valósították meg. A mentorok különböző feladatokat láttak el. Először is ők

toborozták a résztvevőket. A csoportok számára találkozókat szerveztek (a CAF és az Esélykassza

modelleknél), az IDA résztvevőket pedig rendszeresen látogatták. Ők tartották a kapcsolatot a

résztvevőkkel a programhoz kapcsolódó ügyekben: ellenőrizniük kellett a résztvevők bankszámláit,

és ők tartották nyilván a megtakarításokat és a hiteleket. Ezen felül a mentorok segítettek a

résztvevőknek megoldást találni a felmerülő pénzügyi nehézségek esetén annak érdekében, hogy

megakadályozzák a lemorzsolódást. Ezeket a megoldásokat gyakran maga a program kínálta:

halasztott törlesztés, a megtakarítások későbbre halasztása vagy hitelfelvétel segítségével, vagy

külső források, például helyi szociális szolgáltatások igénybevételével. A mentorok feladatai közé

tartozott tehát az egyéni válságkezelés is.

A mentoroknak havi jelentést kellett küldeniük az Autonómia részére, amelyben számot adtak a

csoport működéséről és a programmal kapcsolatos eseményekről. Az Autonómia programfelelőse

gyakran tett látogatásokat. A program indulása előtt egy egynapos tréningen vettek részt, a

program végén pedig ismét találkoztak, hogy összegyűjtsék a visszajelzéseket.

Mivel az Autonómia évek óta foglalkozik ilyen projektekkel, a helyi közösségekben ők választották

ki a mentorokat saját személyes tapasztalataik vagy mások ajánlása alapján. A legtöbb esetben a

mentorok már korábban is dolgoztak IDA vagy Esélykassza programokban vagy más hasonló

projektben az Autonómia megbízásából. A mentorok társadalmi helyzete változó. Némelyikük

hasonló háttérrel rendelkezik, mint maguk a részvevők, míg más esetekben a mentorok magasabb

társadalmi réteghez tartoztak. Az alapvető követelmény az volt, hogy a mentor ismerje a települést

és a környező térséget, lehetőleg helyben vagy a környéken lakjon, és a célcsoport több tagjával jó


14

kapcsolata legyen. Szintén figyelembe vették azt a szempontot, hogy a mentor képes legyen

megérteni a program céljait és lényegét.

A legtöbb esetben női mentort választottak, de ez nem az Autonómia tudatos döntése volt.

Előfordult, hogy az Autonómia a férfi ismerősöket kereste fel először, de nekik más munkájuk

adódott, nem volt szabadidejük, ezért a feleségüket vagy más hölgyismerősüket ajánlották, akik

ugyanúgy megfeleltek a követelményeknek.

A megtakarított pénz felhasználása

A csoportok egy része már az első találkozás alkalmával eldöntötte, hogy hogyan használja majd

fel a megtakarításokat. A leggyakoribb cél tűzifavásárlás volt, míg más csoportok kályha építését

vagy a házuk felújítását tervezték. Helyenként, a nagyobb településeken több, különböző célokat

kitűző csoport is működött. A CAF csoportokon belül az egyéni célok is eltérőek lehettek, volt, aki

tűzifát szeretett volna venni, mások házfelújításra vagy mosógépre gyűjtöttek.

Pénzügyi és energiahatékonysági képzések

Az IDA és az Esélykassza csoportok részére öt pénzügyi és két energiahatékonysági tréninget

szerveztek.

A CAF modell esetében a képzés külső tréner nélkül, közvetlenül a csoportokban való részvétel

útján valósult meg.

Energiahatékonysági tréninget is szerveztek a résztvevők számára, mivel Magyarországon az

eladósodottság kialakulásában a lakossági energiaköltségek jelentik a legnagyobb kockázatot. Ezek

az elszegényedett háztartások azok, amelyek jellemzően a legkevésbé energiatakarékosan élnek,

így nem csupán házuk felújítása, de a tudatosabb energiatakarékossági tevékenységek is

hozzájárulhatnak egy pozitív szemléletváltáshoz. A képzések alkalmával az olcsó szigetelési

lehetőségekről, a hatékonyabb kályhák használatáról, valamint a papírból és mezőgazdasági

hulladékból előállítható biobrikettekről tanultak a résztvevők.

2.3 Az érintett felek és partnerek

A programban tíz különböző mentor vett részt. Az egyikük csak négy napig dolgozott, ezért az

alábbi statisztika őt nem veszi számításba.15.

2012-ben minden egyes mentor átlagosan 84 napot dolgozott a SIMS projektben. Ez egy évre

vonatkoztatva egy teljes munkaidős állás több mint egyharmadát teszi ki. A mentorok közül öten

100 napnál is többet dolgoztak.

Ha azt vesszük, hogy egy főállás havonta 20 munkanapot jelent, a SIMS projekt 2012-ben három

főállású munkahelyet teremtett.

A legtöbb mentor egy-egy településen felelt a kísérleti program lebonyolításáért. Hárman közülük

két-két projektet is irányított, és az egyik mentor gondoskodott a hat Esélykassza program,

valamint az egyik IDA program lebonyolításáról (ami azonban nem képezte a SIMS kísérleti

program részét).

15 Ezek a számok a CRÉDOC számításait tükrözik, amelyek az Autonómia által a SIMS projektben

foglalkoztatottakról készített kimutatáson alapulnak. Nyolc órányi munka számít egy napnak.


15

A mentorok egy munkanapért (8 munkaóráért) 50 euró fizetést kaptak, ami körülbelül a

magyarországi medián bér kétszeresének felel meg16.

2012-ben az Autonómia állandó alkalmazottai 172 napot töltöttek el a projekttel. Ez az alábbiakat

foglalta magában:

- a SIMS programigazgató 18 napot

- a SIMS programfelelős 51 napot

- a két gazdasági vezető 36 napot

- a pénzügyi tréner 19 napot dolgozott a programban.

A programban két közreműködő partner vett részt:

- NOBA, közösségi hitelezési platform

- Mikrohitel (mikrohitel-nyújtó vállalat)

A Nyílt Társadalmi (Soros) Intézet finanszírozta az IDA projektben nyújtott kiegészítő támogatást

és az Esélykassza program hiteltőkéjét. A Levi’s alapítvány a költségvetés „önrészét” biztosította.

A résztvevők toborzásában helyi hatóságok és szociális munkások is közreműködtek, valamint

egyes találkozók helyszínét is ők biztosították.

2.4 A kedvezményezettek toborzása

A résztvevők toborzását a mentorok végezték, ők választották ki azokat a vidéki lakosokat, akik a

legjobban rászorultak a program segítségére. A mentorok a saját csoportjukban nem vehettek

részt kedvezményezettként, de esetenként rokonaik tagjai voltak egy-egy csoportnak. Mivel egyes

mentorok szinte ugyanolyan szociális-gazdasági helyzetben éltek, mint a kedvezményezettek, ők is

csatlakozhattak, de csak egy másik SIMS csoporthoz.

16 A legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató cégek dolgozóinak medián órabérére vonatkozóan az utolsó

rendelkezésre álló Eurostat adat 2010-ből származik. Magyarországon ez 3,44 euró óránként, ami egy 8 órás

munkanapra kivetítve 26,52 eurót jelent.

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=earn_ses_pub2s&lang=en

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=earn_ses_pub2s&lang=en


16

Az értékelés módszertana

Az értékelés célja annak mérése volt, hogy a kísérleti program milyen hatást gyakorolt a

megtakarítási magatartásra és a költségvetési ismeretekre, valamint az azokkal kapcsolatos

véleményekre és hozzáállásokra. Ugyanakkor a megvalósítás folyamatát is elemezte, amelynek

során azonosította a sikeresség főbb tényezőit és a fejlesztést igénylő területeket

1/ Két kvantitatív felmérés a kedvezményezettek és egy kontrollcsoport

körében

A nemzetközi értékelés során a szakértők arra törekedtek, hogy lehetőség szerint közös eszközöket

dolgozzanak ki a három nemzeti program értékelésére. A Magyarországon használt kérdőív főbb

sorai megegyeztek a Belgiumban és Franciaországban alkalmazott kérdőívekével.

Két kvantitatív felmérést végeztek el, az egyiket a program végén 2012 februárjában, a másodikat

pedig 2012 decemberében. A kérdőíves interjúkat az Autonómia mentorai készítették. A két

felmérés kérdései azonosak voltak, hogy kimutassák a program során elért fejlődést.

A mentorok mindegyik településen felkértek a SIMS programban nem szereplő embereket arra,

hogy alakítsanak egy kontrollcsoportot, akiknek a válaszait össze lehetett hasonlítani a

résztvevőkével. A mentorokat arra kérték, hogy olyan embereket válasszanak a kontrollcsoportba,

akik a lehető leghasonlóbb profillal rendelkeztek, mint a résztvevők.

Az 1. és a 2. felmérést összevetve a válaszadási arány meglehetősen magas: az első kérdőívre

választ adók 80%-a válaszolt a második kérdőívre is. A kontrollcsoport esetében a második

felmérés válaszadási aránya valamivel alacsonyabb volt (72%).

6. ábra: A kvantitatív felmérésben résztvevők száma és válaszadási arány az 1. és 2.

felmérés között

SIMS

kedvezményezettek

Első felmérés Második

felmérés

Válaszadási

arány

(F2/F1)

Kedvezményezettek 239

(123 fejezte be a

programot)

137 110 80%

Kontrollcsoport - 88 63 72%

A válaszadási arány hasonló a három különböző programban. Az Esélykassza résztvevői közül

valamivel többen válaszoltak a második kérdőívre, mint a másik két program résztvevői

(Esélykassza: 88%, IDA és CAF: 78%).

Az 1. és 2. felmérésben a válaszadók profilja nagyon hasonló.

A kontrollcsoport profilja szintén hasonló a kedvezményezettekéhez. A kontrollcsoportban

ugyanakkor a 30 év alattiak, a gyermektelen házaspárok és a munkanélküliek aránya magasabb,

mint a résztvevők esetében, de kicsi az eltérés.


17

A felmérés eredményeinek elemzése azt a célt szolgálta, hogy összehasonlítsák a

kedvezményezettek és a kontrollcsoport által az 1. és 2. felmérés során adott válaszokat. Ahol a

fejlődési tendencia megegyezik a kedvezményezettek és a kontrollcsoport esetében, nincs ok azt

feltételezni, hogy a változások a program következményei.

7. ábra: A magyarországi SIMS projekt azon résztvevőinek a profilja, akik válaszoltak a

kvantitatív felmérés kérdéseire

Résztvevők Kontrollcsoport

1.

felmérés

1. & 2,

felmérés 2. felmérés

Alap 137 110 63

NEM Férfi 32 29 30

Nő 68 71 70

ÉLETKOR

30 alatt 28 25 30

30-39 32 35 30

40-49 20 23 21

50-59 16 14 13

60 vagy 60 felett 4 4 6

Átlagéletkor 38 38 37

CSALÁDI

ÁLLAPOT

Egyedülálló 18 17 19

Gyermektelen házaspár 26 25 22

Egyedülálló szülő 14 13 11

Gyermekes házaspár 42 45 46

Egyéb 1 1 2

LAKHATÁS Tulajdonos 74 73 75

Bérlő / családtag / lakrész 26 27 25

MUNKAERŐ-PIACI

STÁTUSZ

Főállású 2 3 3

Részmunkaidős 15 15 11

Nyugdíjas 4 5 3

Munkanélküli, egyéb 78 76 83

ÁTLAGJÖVEDELEM

1. rész

forintban (HUF) 100 616 106 188

euróban 335 356

ÁTLAGJÖVEDELEM

2. rész

forintban (HUF) 111 338 115 229

euróban 371 384

Forrás: 1. és 2. felmérés

Csak azokat az eredményeket vették figyelembe, ahol ugyanazok a résztvevők mindkét kérdőívre

válaszoltak, hogy elkerüljék az olyan fejlődés értékelését, ami abból ered, hogy az 1. és a 2.

kérdőívre más-más személyek válaszoltak.

A fenntarthatóságot nehéz felmérni

Még túl korai megállapítani, hogy a programok meg fogják-e változtatni a résztvevők megtakarítási

magatartását. A mentorokat a program vége után három vagy négy hónappal kérdezték meg.

Némelyikük azt tapasztalta, hogy a résztvevők egy kisebb hányada folytatta a megtakarítást, és

egyes CAF csoportok továbbra is tartottak találkozókat. Úgy tűnik azonban, hogy nagyobb


18

valószínűséggel folytatják a megtakarítást azok, akik már a kísérleti program előtt is tettek félre

pénzt. A program során nyitott bankszámlák többségét a költségek elkerülése érdekében

megszüntették.

Volt olyan mentor, akitől a helyi lakosok megkérdezték, hogy folytatódni fog-e a program. A

mentoroknak kulcsfontosságú szerepe van a program lebonyolításában. Egyikük azt vette észre,

hogy – a csoporttagok erős elkötelezettsége ellenére – ha ő éppen nem tudott megjelenni a

helyszínen, a csoport nélküle nem tartotta meg a találkozót. A fenntarthatóság érdekében

feltétlenül szükség lenne egy minimális költségvetési keretre, amely fedezné a mentorok fizetését

és az Autonómia útiköltségeit, ami a programok felügyeletéhez szükséges. A fenntarthatóság attól

is függ, hogy sikerül-e támogató partnereket találni.

2/ A nyomonkövető adattábla elemzése

A nyomonkövető adattábla az egyes településeken bevont résztvevők számáról, valamint

megtakarítási és hitelfelvételi tranzakcióikról nyújt tájékoztatást.

A különböző helyszíneken megvalósított programok adattáblái a végrehajtott program jellegétől

függően némi eltérést mutattak.

Az IDA programnál a nyomon követés az egyénen alapul, így az egy főre és egy hónapra jutó

megtakarítások összegéről kapunk információt. A két közösségi program (Esélykassza és CAF)

esetében a táblázat összesítve mutatja be a megtakarítók számát és a havonta megtakarított

összeget, egyéni lebontásban nem tartalmaz adatot. Egyes településekre vonatkozóan csak a

megtakarítások vagy hitelfelvételek teljes összegéről áll rendelkezésre információ. A hitelfelvevők

száma csak az Esélykassza program esetében ismert, a CAF programról nincs ilyen adat.

3/ Kvalitatív interjúk az érintett felekkel és a program résztvevőivel

A mélyinterjúkat a CREDOC értékelésében résztvevő magyarországi partner, a TÁRKI készítette

2013 tavaszán (március-áprilisban).

Az Autonómia három alkalmazottjával találkoztak, az Autonómia ügyvezető igazgatójával, a SIMS

programfelelőssel és a SIMS programigazgatóval.

Hét mentorral készítettek személyes interjút: négyen a CAF csoportokért, ketten egy IDA

településért és egy mentor az összes Esélykassza csoportért valamint egy IDA településért volt

felelős.

Az értékelési projekt során eredetileg nem terveztek mélyinterjút a résztvevőkkel. A tartalmasabb

elemzés érdekében azonban később mégis emellett döntöttek. A kedvezményezettek négy

csoportjával készítettek interjút. Az egyik csoport az IDA modell résztvevőiből állt, egy másik

csoport a CAF programban vett részt, két csoportot pedig az Esélykassza projekt szereplői alkották.


19

A program hatása a kedvezményezettekre

1/ A kedvezményezettek profilja

A kvantitatív felmérés (ld. 7. ábra) azt mutatja, hogy a magyarországi résztvevők többsége nő

(több mint kétharmaduk). Az átlagéletkor 38 év volt, amelyen belül különböző korcsoportok

képviseltették magukat. A résztvevők több mint fele gyermekes, többnyire partnerrel együtt él.

Négyből három résztvevő saját tulajdonú házban lakik. Az interjúk alapján a házaik általában rossz

állapotban vannak.

A résztvevők túlnyomó többsége (78% az első részben) munkanélküli volt, és amikor találtak

munkát, azt általában részmunkaidőben végezték. Ebben a tekintetben a program elérte az

alacsony jövedelmű csoportok megsegítésére irányuló célkitűzését. Azokon a településeken alig

van munkalehetőség. Egyes területeken (például a szőlőtermő vidékeken) a szüret idején lehet

dolgozni, de ezek szezonális munkák, és nagyon keveset fizetnek. A szociális segélyekre való

jogosultsághoz gyakori követelmény valamilyen rövidtávú közmunkában való részvétel, például

kertészkedés vagy takarítás elvállalása.

A mentorok gyakran érezték úgy, hogy a program során ezek a szegény családok még rosszabb

helyzetbe kerültek. A résztvevő háztartások havi jövedelméről a kérdőíveken megadott információ

alapján azonban ez nem támasztható alá. A jövedelmük átlagosan 354 euró volt a program elején

és 371 euró a végén. Ez az 5%-os növekedés megfelel a 2012-es évi inflációs rátának. A

kontrollcsoport átlagos jövedelme a 2. felmérés idején valamivel magasabb, kb. 400 euró volt, de a

második kérdőív idejére 384 euróra csökkent.

Az 1. és 2. felmérés során a kedvezményezettek túlnyomó többsége arról számolt be, hogy

nehezen tud megélni. A kontrollcsoport tagjai ugyanilyen nehézségekkel néztek szembe.

8. ábra: Nehézségek a havi kiadások rendezésében

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív


20

Az 1. és 2. felmérésben válaszolók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból

A megélhetési nehézségek oda vezethetnek, hogy a háztartások képtelenek a számláikat kifizetni.

A résztvevők több mint fele volt ilyen helyzetben a program során (9. ábra). A program végén

azonban ez a helyzet gyakoribb volt a kontrollcsoport esetében, mint a kedvezményezettek

körében: ez a programnak köszönhető, mivel lehetőséget biztosított a pénzfelvételre vagy

hiteligénylésre.

9. ábra: Azok száma, akik az elmúlt három hónapban nem tudták kifizetni a számláikat



Az IDA résztvevők valamivel nehezebbnek találták a számlák kifizetését a felmérés második

részében, mint az elsőben (a nehézségeket említő résztvevők aránya 58%-ról 65%-ra nőtt). A

többi résztvevő számára a dolgok kissé jobbra fordultak: a nehézségeket említők aránya az

Esélykassza esetében 50%-ról 40%-ra, a CAF programban 67%-ról 61%-ra csökkent.

2/ A programban való részvétel

Az Autonómia hat településen szervezett egy vagy két összejövetelt a csoportok kialakítása

érdekében (5 CAF csoport és 1 Esélykassza csoport), de nem sikerült a kezdéshez elegendő

résztvevőt toborozni. Ez vagy a bizalom hiányára vezethető vissza, vagy pedig arra, hogy az

emberek túl szegénynek érezték magukat ahhoz, hogy egy megtakarítási programban vegyenek

részt. Az Autonómia azt is említette, hogy az IDA projektek egy része azért nem tudott elindulni,

mert a helyi bankok nem voltak hajlandók számlát nyitni a résztvevők számára, vagy mert a banki

alkalmazottak nem voltak együttműködők. Ezeket a csoportokat a hatásvizsgálat során

„résztvevőkként” említett populáció nem tartalmazza.


21

A SIMS projektbe bevont személyek száma végül az egyes programok szerint változott. Az IDA

programnak volt a legtöbb résztvevője, 8 településen 155-en vettek részt. Az Esélykassza és a CAF

programok körülbelül 40-40 résztvevővel valósultak meg (az Esélykassza programban 43 résztvevő

7 településen, a CAF-ban 41 résztvevő 4 településen).

Az ábra azt mutatja, hogy a programba jelentkezők közül a megtakarítók aránya a CAF esetében

nagyon magas (a résztvevők 95%-a tett félre pénzt legalább egyszer), és elég magas az

Esélykassza esetében is (77%). Az IDA programban ez az arány sokkal alacsonyabb (a résztvevők

33%-a takarított meg elég pénzt ahhoz, hogy megkapja a kiegészítő támogatást, és 23%-uknak

sohasem sikerült pénzt félretenni).

10. ábra A programok aktív résztvevői

Forrás: nyomonkövető adattábla – a CREDOC számításai

Az IDA programban a megtakarítók aránya 8% és 91% között mozgott a településtől függően. A

kiesők között volt olyan, aki a programban egyébként aktívan résztvevő településen élt, de nem

kezdte el a megtakarítást, míg mások egy nagyon rövid ideig (általában egy, esetenként két vagy

három hónapig) tudtak ugyan pénzt félretenni, de a program vége előtt kivették minden

megtakarított pénzüket.

A nyomonkövető adattáblából látható, hogy az IDA program egyes településeken rugalmas

feltételekkel valósult meg. Például a havi megtakarításoknak elvileg minden hónapban

ugyanakkora összegűnek kellett volna lenniük. Ha azonban egy résztvevő kihagyott egy havi

megtakarítást, akkor a következő hónapban kétszer annyit tett félre, és így bent maradhatott a

programban. Volt olyan település, ahol az IDA program néhány kedvezményezettje nem mindig

ugyanakkora összeget takarított meg, hanem ha megtehette, több pénzt tett félre (különösen a

nyári időszak után, amikor a szezonális mezőgazdasági munkáknak köszönhetően többet tudtak

keresni). Előfordult, hogy az IDA résztvevők közül páran kivettek pénzt a számlájukról, majd a

következő hónapban visszatették az összeget.


22

2.1 A programhoz való csatlakozás okai

A mentorok szerint a résztvevők toborzása nem volt mindig egyszerű feladat, mert az embereket

nehéz volt meggyőzni a program megbízhatóságáról. A falusiak közül néhányan csalásokról

hallottak, amikor az emberek megtakarításait ellopták, ezért gyanakvóak voltak. A mentoroknak

gyakran többször is el kellett magyarázni a program lényegét, hogy meggyőzzék a lakókat. A

szkeptikusság mellett azonban ott volt a vágy, hogy hinni akartak a programban. Ezt az egyik IDA

résztvevő fejezte ki az interjú során. Ezen a településen a résztvevők nem gondolkodtak sokat

azon, hogy belevágjanak-e a programba, bár komoly kétségeik voltak afelől, hogy az Alapítvány

valóban megkétszerezi majd a megtakarított összeget – „mégis elkezdtem, mert reménykedtem".

Gyakran találkoztak a faluban, és segítettek egymást meggyőzni arról, hogy az Autonómia tényleg

megduplázza a pénzüket, de legalábbis biztos, hogy nem fogja ellopni a megtakarított összeget -

“összefogtak: sikerülni fog!”. De akkor hitték el igazán, amikor végül megkapták a tűzifát.

A megkérdezett Esélykassza csoportok egyike már korábban is vett részt az Autonómia által

szervezett programban. Ismerték egymást és a mentort, így nem sokat tétováztak a részvétellel

kapcsolatban: „Úgy gondoltuk, jó lenne, így hát belefogtunk!" A településük nagyon szegény, ezért

úgy érezték, minden lehetőséget meg kell ragadniuk: „Annyira szegény ez a falu, hogy el sem

tudunk menni innen".

Az Autonómia korábbi programjában való részvétel valamint a mentorokkal és a

résztvevők többségével való ismeretség a program iránti elkötelezettség szempontjából

kedvező tényezőknek bizonyultak. Az egyik Esélykassza csoport elmondása szerint a tagok már

ismerték egymást, néhányan ugyanabból a családból származtak (nagybácsik, unokatestvérek),

így könnyebb volt együttműködni. Az IDA mentorok egyike kifejtette, hogy a résztvevőket a

kiegészítő támogatás motiválta. Tudták, hogy nehéz elég pénzt összegyűjteni a téli tűzifára. A

csoport ezért épp ezt a célt tűzte ki maga elé. Ezek az emberek általában csak a

takarékszövetkezettől vehetnek fel kölcsönt, de nagyon magas kamatra. Azok a szegény családok,

akik nem tudják megvenni a fát, kénytelenek az erdőből lopni és vállalni az illegális cselekménnyel

járó összes kockázatot.

A csoportdinamika ereje

A legfőbb ok, amiért érdemes volt végigcsinálni a programot, az az anyagi segítségnyújtás volt.

Azonban nem ez volt az egyetlen pozitív szempont. A csoportrészvételen alapuló két program

esetében a csoportdinamika ténylegesen hozzájárult a résztvevők motiválásához. A

vélemények szerint az általános légkör barátságos volt, az összejövetelek jól sikerültek, és a

résztvevők örültek a találkozásnak és a beszélgetéseknek. Az egyik CAF mentor arról számolt be,

hogy miután a résztvevők többsége gyermekes háziasszony volt, a program kiváló lehetőséget

nyújtott nekik arra, hogy kimozduljanak otthonról, új dolgokat tanuljanak, és társasági életet

éljenek. Az összejöveteleken a napi gondok megbeszélésére is lehetőség nyílt. Egyéb kérdéseket is

megvitattak, és így a találkozók idővel egyfajta szélesebb körű társasági eseménnyé nőtték ki

magukat. Egy másik mentor, aki szintén az egyik CAF csoport irányításáért felelt, azt vette észre,

hogy a program segített „közelebb hozni egymáshoz az embereket” és erősíteni a közösségi

összetartást. Vannak, akik rendszeresen meglátogatják egymást, segítenek egymás gyermekére

vigyázni, kisebb házimunkákat végeznek, vagy éppen fát vágnak.

Némelyik CAF csoport közös programokat is szervezett, például kirándulásokat, közös főzéseket

vagy mozilátogatásokat, amelyeken az Autonómia által biztosított támogatásnak vagy a program


23

végén esetenként megmaradt összegnek köszönhetően minden csoporttag részt vehetett17. Ezek a

kirándulások rendkívül sikeresnek bizonyultak, és a csoporttagok körében nagy népszerűségnek

örvendtek. Mindez alátámasztja a csoportdinamika pozitív hatását.

A hitelfelvétel lehetőségét biztosító két program során (CAF és Esélykassza) a csoportoknak meg

kellett beszélni, hogy ki kapja meg először a kölcsönt. Ez többnyire nem okozott problémát. A CAF

csoport egyik tagja így jellemezte az ezzel kapcsolatos tapasztalatait: a találkozók rendben

mentek, mindig el tudták dönteni, hogy ki vehet ki pénzt. Amikor rájöttek, hogy túl sok tagnak volt

szüksége hitelre „megegyeztünk, hogy egyenlően osztjuk el a pénzt". Az Esélykassza program

egyik résztvevője azt mondta az interjún: „Nem foglalkoztunk azzal, hogy ki kapja először a pénzt

– ilyen dolgok miatt nem veszekedtünk”. A csoport is megerősítette, hogy mindig könnyen el

tudták dönteni, hogy ki kapjon hitelt, a csoport hozta meg a döntést, így „nem volt harag”.

A legtöbb mentor is alátámasztotta, hogy nem volt feszültség a csoporton belül, amikor el kellett

dönteni, hogy ki kapjon kölcsönt előbb, és ki később. Az egyik CAF mentor azt mondta,

meglepődött, és örült annak, hogy ilyen jó volt a csoportban az együttműködés. Azoknak adták

kölcsön a pénzt, akiknek szükségük volt rá, betartották a szabályokat, és senki sem szállt ki. A

csoport minden héten találkozott, de ha egy résztvevőnek pénzre volt szüksége, akkor összeültek

és szavaztak, hogy megkaphatja-e az összeget. Az érintettek szerint egyetlen kérelmet sem

utasítottak el annak ellenére, hogy a csoport egyhangú szavazással hozta meg a döntéseit.

Eltérő vélemények a képzésekről

Ami a pénzügyi képzést illeti, a tréningekkel kapcsolatos vélemények különböznek. Van, aki

azt állítja, hogy ezért volt érdemes a programban maradni, míg más résztvevők csekély

érdeklődést mutattak. A résztvevők és a mentorok egy része szerint a tartalom érdekes, de nem

mindig volt könnyen alkalmazható, és nem minden esetben igazodott az igényekhez. Az

Esélykassza program egyik megkérdezett résztvevője azt mondta: „Akkor tudsz félretenni, ha nem

eszel”, legalábbis ha „ilyen hozzánk hasonló szegény emberekről” van szó. Egyes résztvevők azt

állították, hogy nem tudnak pontosan visszaemlékezni az előadásokra. Egy másik csoport (CAF

csoport) szintén úgy nyilatkozott, hogy a tréningeken való részvétel élvezetes volt számukra, de a

tananyagot nem igazán az ő igényeikhez igazították. A csoport tagjai nem hiszik, hogy bármelyik

bank kölcsönadna nekik pénzt, mivel meglehetősen szegények. A kérdést az egyik IDA résztvevő

vetette fel, aki úgy gondolja, hogy ők nem tartoznak a bankok célcsoportjába: „Gondoljátok, hogy

egy közmunkásnak bárhol is hitelt adnak?” Általában elmondható, hogy a bankok

hitelszolgáltatásairól szóló tréningek nem bizonyultak túl sikeresnek, mert a résztvevők nehezen

tudták megérteni az elhangzottakat, amelyek ő szükségleteiktől nagyon távol álltak. A

megtakarítási gyakorlatokról tartott képzés már nagyobb sikert aratott. Az Autonómia Alapítvány a

jövőben szeretné a tréningek formai kereteit továbbfejleszteni: több interaktív szerepjátékot és

esettanulmányt tartalmazna a képzés (mint pl. a „részvételi költségvetés18”).

17 Ez a pénz a visszafizetett kölcsönök kamatából vagy a kisebb büntetőkamatokból származott, amit azoknak

kellett fizetni, akik alapos indok nélkül hiányoztak egy találkozóról vagy tréningről, vagy akik késve fizették

vissza a felvett hitelt.

18 A „részvételi költségvetés” egy demokratikus tanácskozási és dontéshozatali folyamat, amelynek során

hétköznapi emberek döntik el, hogy az önkormányzati vagy állami költségvetés egy részét mire fordítják. A

részvételi költségvetés lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy kiválasszanak, megvitassanak és

előnyben részesítsenek biztonyos közpénzekből finanszírozott projekteket, és felhatalmazza őket arra, hogy

valódi döntéseket hozzanak arról, hogy mire költik a forrásokat. (forrás: wikipedia)


24

Az energiahatékonysági tréningeket a résztvevők hasznosabbnak és érdekesebbnek

találták. Ez különösen a szigetelési technikákról és a rakétakályhákról szóló képzésekre igaz. A

résztvevők közül néhányan tervbe vették a biobrikett használatát, mások azonban kételkedőbbek

voltak. Az egyik csoport azon a véleményen volt, hogy túl drága az előállítása, és nem olyan jó,

mint a fa: „Nem ad olyan meleget, az [a tűzifa] meg pokolian meleg”. Így hát nem sikerült

meggyőzni őket.

2.2 A lemorzsolódás okai

A résztvevőkkel és a mentorokkal készített mélyinterjúk szerint az egyik fő lemorzsolódási ok a

program iránti bizalom hiánya volt, különösen az IDA és a program végén nyújtott kiegészítő

támogatás esetében. Többen is hallottak az ún. „piramisjátékról", olyan társaságokról, amelyek

magas kamatot ígérve gyűjtöttek pénzt, majd eltűntek az egész összeggel. A megtakarítási

csoportok egyik célkitűzése az volt, hogy új kályhákat vásároljanak, amelyeket helyben, az

Autonómia támogatásával építettek. Volt olyan résztvevő, aki aggódott a kályhák hatékonysága

miatt, és attól féltek, hogy a kályha felrobbanhat.

A programból való kilépés másik fő oka a pénzügyi nehézségekben keresendő. Az IDA

programban a minimális havi megtakarítás 2000 forint (kb. 7 euró) volt, és egyes résztvevőknek

nehézséget okozott ennyi pénzt félretenni. Volt, akinek csökkent a jövedelme – leginkább a

munkahely elveszítése miatt -, és emiatt nem tudták folytatni a megtakarítást. Több résztvevőnek

váratlan kiadásokkal kellett szembenézniük, ezért ki kellett venniük a megtakarításaikat. A

pénzügyi nehézségek áthidalására a CAF és az Esélykassza hitelt nyújtott, ha azonban a helyzet

állandósult, a résztvevők nemigen tudták visszafizetni a tartozásukat, és ki kellett lépniük a

programból. Ilyen esetekben a mentorok a következő hónapban tudták csak visszaszerezni a pénzt

(az egyik csoport szerint időnként „rámenősnek” kellett lenniük), de ekkor már túl késő volt ahhoz,

hogy a résztvevők folytassák a programot.

A lemorzsolódások egy része vallási okokkal magyarázható. Az egyik településen a vallási vezető a

program ellen fordult, és az Autonómiával folytatott számos tárgyalás ellenére sikeresen

meggyőzte a résztvevőket, hogy szálljanak ki a programból. Egy másik településen a résztvevők

két különböző egyházhoz tartoztak, és ez konfliktust okozott közöttük. A találkozók teológiai

vitákká fajultak, és olyan ellenségeskedés alakult ki, hogy képtelenség volt a csoportot

összetartani. Az eredmény: a program meghiúsult a településen.

Az egyik településen a mentor visszaélt a pozíciójával, és elkezdett kampányolni, hogy őt válasszák

meg a helyi kisebbség vezetőjének, ne a szomszéd faluban lévő mentort, aki szintén jelöltette

magát erre a posztra. A két CAF csoport ezért felfüggesztette a tevékenységét.

Miért magasabb a lemorzsolódási arány az IDA programban?

Az IDA program magasabb lemorzsolódási aránya számos tényezővel magyarázható:

- A két másik programmal ellentétben az IDA az egyénen alapult. Az egyetlen csoportszintű

tevékenységet a tréningek jelentették. A csoportdinamika ezért nem tudott a résztvevők

magatartására megfelelő motivációs hatást gyakorolni.

- A számlára befizetendő összeget a program elején kellett meghatározni. A kiegészítő

támogatás lehetősége kecsegtetőnek tűnt, ezért egyes résztvevők túl nagyratörő célt

tűztek ki, és nem tudták a támogatáshoz szükséges nyolc havi megtakarítást teljesíteni.

- Az IDA programban nem volt lehetőség hitelfelvételre, így nem tudott segítséget nyújtani a

résztvevőknek, amikor a program során váratlanul készpénzre volt szükségük.


25

- Az IDA program szabályai kevésbé voltak rugalmasak. Elméletileg az egyetlen lehetőség,

hogy a résztvevők a program vége előtt visszakapják a pénzüket az volt, hogy kiszállnak.

Az IDA mentorok tárgyalást folytattak az Autonómiával arról, hogy változtassa meg a szabályokat,

és nagyobb rugalmasságot biztosítson: több lehetőséget a pénzfelvételre, egy-egy havi

megtakarítás kihagyását, vagy a félretett összeg módosítását a háztartás jövedelmi helyzetétől

függően. Amikor mindez lehetővé vált, a program végéig bent maradó résztvevők száma

magasabb lett.

3/ A kedvezményezettek magatartására, ismereteire és véleményére

gyakorolt hatás

3.1 A résztvevők magatartására gyakorolt kedvező hatás

3.1.1 A megtakarítási magatartás

Azok az IDA résztvevők, akik megkapták a kiegészítő támogatást, átlagosan 125 eurót19 tudtak

megtakarítani 2012-ben (az átlagos összeg 51€ azok esetében, akik legalább egyszer tettek félre

pénzt). Az Esélykassza résztvevői átlagosan 91 eurót gyűjtöttek. A CAF program során félretett

összeg jóval alacsonyabb volt: a résztvevők évente átlagosan 13 euró értékű részjegyet

vásároltak, rendszerint a program elején, hogy el tudják indítani a csoportot.

A megtakarítási arány az év során mindhárom programban mérséklődött. A CAF és az Esélykassza

esetében a csökkenés oka az volt, hogy a hitelfelvételt követően a megtakarítási magatartást a

törlesztési magatartás váltotta fel. Az IDA programban ez a tendencia annak tudható be, hogy

kiestek azok a résztvevők, akik nem voltak képesek fenntartani a megtakarítási magatartásukat.

11. ábra: A megtakarítók arányának alakulása havi bontásban*

19 Ez a számítás figyelembe veszi azokat az összegeket is, amelyeket a résztvevők kivettek a megtakarítási

számlájukról. Átlagosan az aktív résztvevők 171 eurót helyeztek el a számlán, és 46 eurót vettek ki, ezért úgy

számoltunk, hogy 171-46 = 125 eurót tudtak megtakarítani.


26


* A CAF programra vonatkozóan a nyomonkövető adattábla nem azoknak a résztvevőknek a számáról

szolgáltat adatot, akik havonta tettek félre pénzt, hanem a megvásárolt részjegyek számát tartalmazza (az

egyes résztvevők nulla, egy vagy több részjegyet vehettek minden hónapban). A CAF program adatai a

megvásárolt részjegyek átlagos számát mutatják 100 CAF résztvevőre kivetítve.

Az Esélykassza program havi rendszerességgel megtakarító résztvevőinek néhány hónap után

rendszerint csökkentek az átlagos havi megtakarításai. Ennek az lehet az oka, hogy a néhány

hónap után igénybe vehető hitelfelvételi lehetőség kevésbé motiválja a résztvevőket a

megtakarításra.

A CAF programban a csoporttagok az első néhány hónap során részjegyeket vásárolnak: ez az az

időszak, amikor a csoport részvevői elkezdik felhalmozni közös vagyonukat.

Az IDA esetében a nyári hónapoktól kezdődően a program végéig általában emelkednek a

megtakarított összegek. Ez a növekedés annak köszönhető, hogy a szezonális munkát találó

résztvevők a nyári hónapokban magasabb jövedelemre tesznek szert, valamint a kiegészítő

támogatásnak, amelyre a résztvevők a program végén jogosultságot nyerhetnek.

12. ábra: A megtakarítók (IDA, Esélykassza) / aktív résztvevők (CAF) által havonta

elhelyezett betétek átlagos összege


A megtakarítási szokások a program kezdetén rendkívül alacsony értéket mutattak: a résztvevők

kevesebb mint 5%-a tett félre pénzt havonta az 1. felmérést megelőző három hónapban, és a

kedvezményezettek negyedének voltak megtakarításai a 2. felmérést megelőző három hónap

során. Ez a program közvetlen hatásaként értékelhető, mivel a kontrollcsoport magatartása nem

változott. Azt is fontos figyelembe venni, hogy ez a hatás némileg alulbecsült, mivel a résztvevők

egy része azért nem tudott pénzt félretenni a program végén, mert hitelt vett fel, és azt kellett

visszafizetnie.


27

13. ábra: Havi megtakarítások az előző három hónapban



A felmérés eredményei azt bizonyítják, hogy a két adatgyűjtés között nőtt a megtakarítók aránya,

az elmúlt három hónapban átlagosan félretett összeg azonban nem változott sokat. (68 euróról 72

euróra nőtt).

Az egyik indikátor a megtakarítások alakulását összesíti: azokat az embereket vizsgáltuk meg, akik

a program végén gyakrabban tettek félre pénzt (akiknek egyáltalán nem volt megtakarításuk, azok

legalább alkalmi megtakarítókká váltak, akik korábban alkalmanként tudtak megtakarítani, azok

havi rendszerességgel tettek félre pénzt). A résztvevők 37%-a gyakrabban takarított meg

pénzt a 2. felmérés idején, mint az 1. felméréskor. Ez jóval több, mint a kontrollcsoport

esetében, akiknek csak 4%-a takarított meg többet a 2. felméréskor, mint az első idején.

A megtakarítás intenzitásában bekövetkező növekedés az alábbi két féle körülménnyel

magyarázható:

- Voltak, akik az 1. felmérést megelőző hónapokban egyáltalán nem takarékoskodtak, de azt

állítják, hogy a 2. felmérést megelőző 3 hónapban alkalmanként vagy havi

rendszerességgel tettek félre pénzt. Ők a résztvevők 32%-át teszik ki.

- Voltak, akik alkalmanként gyűjtöttek megtakarításokat, majd később havi rendszerességgel

tettek félre pénzt (a résztvevők 5%-a).

Azokkal összehasonlítva, akik nem változtattak megtakarítási magatartásukon, a megtakarításuk

intenzitását fokozó résztvevők:

- főként nők voltak (87% vs. 65%)

- kissé idősebbek voltak (átlagéletkor 41 vs. 37).

Az átlagjövedelem mindkét csoportban azonos volt.

A résztvevők 63%-a nem növelte a megtakarítás gyakoriságát. Akik nem változtattak a

magatartásukon, sem az 1., sem a 2. felmérés idején nem takarítottak meg pénzt (a résztvevők

49%-a). A résztvevők csupán 11%-a takarít meg kevésbé rendszeresen a 2. felmérésben, mint az

1. idején.


28

A magatartás-változásról alkotott különböző vélemények az interjúk során

A megkérdezett mentorok egy része nagyon pozitív véleményt fejezett ki arról, hogy milyen

hatással volt a program a megtakarítási magatartásra. Az egyik CAF mentor azt mondta, úgy

érezte, a csoporttagok sokkal tudatosabban gazdálkodtak. Egy másik mentor úgy gondolta, hogy a

program megváltoztatta a résztvevők magatartását. Arra ösztönözte őket, hogy sorolják fel

kiadásaikat, és ezeket a találkozók alkalmával megbeszélték. Az Esélykassza programért felelős

mentor véleménye szerint a résztvevők többsége igyekezett a tréningek után odafigyelni a

kiadásaikra.

Egyes CAF csoportok a program végét követően is folytatták a megtakarítást.

Más mentorok szerint a megtakarítást folytató résztvevők azok, akik már a programot megelőzően

is tettek félre pénzt.

3.1.2 Hitelfelvételi magatartás: jó törlesztési arány

Amint már említettük, az IDA programban nem volt lehetőség hitelt felvenni. A nyomonkövető

adattábla szerint az Esélykassza programban a résztvevők által felvett pénz összege 5 490 euró

volt. Az Esélykassza résztvevőinek összes megtakarítása a kihelyezett hitel összegének 58%-át

tette ki20. Összesen 24, átlagosan 229 euró összegű hitelt helyeztek ki.

A CAF program 920 eurónyi hitelt nyújtott a résztvevőknek: a megtakarítások összege itt is a

kihelyezett hitelösszeg 59%-a. A hitelügyletek számát az adattábla nem tartalmazza.

E két program kapcsán megkérdezett mentorok arról számoltak be, hogy a hitel visszafizetésével

nem voltak gondok. Még akik kiléptek a programból, azok is visszafizették a kölcsönt, bár

esetenként kisebb késéssel.

3.1.3 Kevesebb folyószámlahitel a program kedvezményezettjei körében

A nehéz pénzügyi helyzetek ellenére a kedvezményezetteknek sikerült elkerülni a

folyószámlatartozást. Az ő esetükben kevesebb ilyen helyzet adódott, míg a kontrollcsoport

körében gyakoribbá váltak az ilyen esetek. Ez a SIMS program pozitív hatásának tudható be. A

megtakarítási magatartás, az IDA által nyújtott kiegészítő támogatás, valamint az Esélykassza és a

CAF programokban a kedvezményezetteknek biztosított hitelfelvételi lehetőség minden bizonnyal

segítséget jelentett abban, hogy a résztevők a SIMS program során fedezni tudták a kiadásaikat.

20 Amikor a résztvevők elkezdik törleszteni a kölcsönt, a hiteltőkéből a program más kedvezményezettjeinek is

tudnak hitelt kihelyezni. Ezért fontosabb a kihelyezett összeg a megtakarított összegnél.


29

14. ábra: Folyószámlatartozások alakulása az elmúlt három hónapban


Megjegyzés: csak a bankszámlával rendelkező személyeknek tették fel ezt a kérdést.

Az 1. felmérésben válaszolók száma: 68 kedvezményezett és 37 személy a kontrollcsoportból

A 2. felmérésben válaszolók száma: 78 kedvezményezett és 40 személy a kontrollcsoportból

3.2 Több bankszámla, de kevesebb ellenőrzés

Tízből mintegy hat ember rendelkezett már folyószámlával az 1. kérdőíves felmérés idején. A

programot követően a bankszámlával rendelkező kedvezményezettek száma emelkedett (62%-ról

71%-ra). A kontrollcsoportban ilyen jellegű fejlődés nem tapasztalható (15. ábra).

15. ábra: Bankszámlával rendelkezők aránya




30

A bankszámla-tulajdonosok aránya az Esélykassza program kezdetén rendkívül magas volt: ennek

az az oka, hogy a kísérleti programba való belépéskor minden egyes résztvevő számára nyitottak

egy számlát. A CAF programban, ahol a bankrendszer nem került bevonásra, a bankszámla-

tulajdonosok aránya a kísérlet során nem változott. Az összesített adatban a növekedés az IDA

résztvevőinek tulajdonítható.

16. ábra Bankszámla-tulajdonosok aránya az egyes programokban

Van bankszámlája 1. felmérés 2. felmérés

IDA 48% 63%

Esélykassza 97% 97%

CAF 53% 56%


A megtakarítási számlák kevésbé számítanak rendkívülinek a programot követően

A bankszámlával rendelkezőknek azt a kérdést is feltették, hogy van-e másik számlájuk, amelyet

kifejezetten a megtakarítások gyűjtésére tartottak fenn. A külön megtakarítási számlával

rendelkező háztartások aránya az 1. és a 2. felmérés között drasztikusan nőtt (6%-ról 48%-ra),

ami minden bizonnyal a program közvetlen hatása. A kontrollcsoport esetében ugyanakkor mindkét

felmérés idején csupán 3% volt a megtakarítási számlával rendelkező tagok aránya.

17. ábra: Külön megtakarítási számlával is rendelkezők aránya


Megjegyzés: csak azoknak a bankszámla-tulajdonosoknak tették fel ezt a kérdést, akiknek másik számlájuk is

volt, amin a megtakarításokat gyűjtötték




31

A legtöbben az Esélykassza résztvevői azok, akik a program végén úgy gondolják, hogy külön

megtakarítási számlán fogják félretenni a pénzüket. Szinte mindannyiuknak pontos képük van

arról, hogy mennyi pénz van a számlájukon, és tízből hatan tudják, hogy mennyit kereshetnek a

megtakarítás számlájukkal.

A bankszámlavezetés költségeinek ismerete

A bankszámla-tulajdonosok közül mind a SIMS résztvevők, mind a kontrollcsoport tagjai tisztában

voltak azzal, hogy milyen költségekkel jár bankszámlájuk fenntartása. Ez már az első felmérés

idején is így volt: tízből több mint kilencen tudták, hogy bankszámlájuk fenntartása mennyibe

kerül. A második felméréskor is ugyanez volt a helyzet.

18. ábra: A bankszámlavezetés költségeinek ismerete





A bankszámla ellenőrzése

A SIMS programban való részvétel eredményeként a bankszámlák ellenőrzése nem lett gyakoribb.

A bankszámlájukat minden héten ellenőrző résztevők aránya, ami egyébként is alacsony volt,

tovább csökkent.


32

19. ábra: A bankszámlán lévő összeg heti ellenőrzése





Kevesebben vannak azok a résztvevők, akik „minden alkalommal” megnézik, hogy van-e valami

hiba a bankszámlakivonatukon. Ez az idővel csökkenő tendencia a SIMS program résztvevői és a

kontrollcsoport körében egyaránt megfigyelhető.

20. ábra: A bankszámlakivonatokon lévő hibák ellenőrzése






33

A bankszámlakivonat pontosságának ellenőrzése a 2. felmérésnél kevésbé gyakori, mint az 1.

felmérés idején, ez azonban nem az új bankszámla-tulajdonosok megjelenésének eredménye: az

1. és 2. felmérés között számlát nyitó résztvevők nem ellenőrzik ritkábban a számlájukat, mint

azok, akiknek már korábban is volt bankszámlájuk.

Ez a fejlemény valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a pénzügyi képzés után a résztvevők

megértették a szorosabb ellenőrzés lényegét, tehát nem tényleges magatartásbeli változás történt.

A résztvevők tisztában lettek azzal, hogy valójában mit is jelent a bankszámla ellenőrzése.

A költségvetés tervezése és ellenőrzése nem javult

A kérdőíves felmérés első körében tízből kevesebb mint négy résztvevő tudta pontosan, hogy

mennyit költ egy hónapban. Ez az arány a program után nem változott, a kontrollcsoport esetében

viszont kissé emelkedett.

21. ábra A havi kiadások pontos ismerete




A következő kérdésre adott válaszok azt támasztják alá, hogy a SIMS kedvezményezettek körében

nem javult a kiadások nyomon követése. A két felmérés között csökkent azoknak az aránya, akik

azt állították, hogy figyelemmel kísérték a kiadásaikat. Eközben a kontrollcsoport némi javulást

mutatott. Az eredmény itt is azzal magyarázható, hogy a programban való részvétel során a

résztvevők pontosabb képet kaptak arról, hogy mit jelent a kiadások nyomon követése. Ez lehet az

oka annak, hogy magatartásukat a 2. felmérés során nem kifejezetten ellenőrzésként említették.

A csökkenés elsősorban a CAF résztvevőknek tudható be: háromból kettő állította azt az 1. első

felmérés során, hogy folyamatosan ellenőrzi kiadásait, míg mindössze a negyedük nyilatkozott így

a 2. felmérés idején.


34

22. ábra: A kiadások rendszeres nyomon követése




A kiadások és bevételek előretervezésében sem tapasztalható javulás. A költségevetést készítő

résztvevők aránya mind a kedvezményezettek, mind a kontrollcsoport körében alacsonyabb lett

(ld. 23. ábra). Ez az arány a CAF program esetében még erőteljesebben csökkent: az első körben a

résztvevők fele állította, hogy havonta készít költségvetést, míg a második kérdőívre válaszoló 16

személy közül ez csak egyetlen egyre volt igaz.

23. ábra: Költségvetés készítése


Válaszadók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból


35

3.3 Fokozottabb elővigyázatosság a megtakarítások és hitelfelvételek terén

Hitelfelvételi attitűdök: a kedvezményezettek jobban ismerik a kockázatokat

A program kedvezményezettjei a programban való részvétel eredményeként körültekintőbbnek

tűnnek, és jobban tudatában vannak a hitelfelvétel potenciális veszélyeinek. A két felmérés között

85%-ról 71%-ra esett vissza azoknak az aránya, akik egyetértenek abban, hogy a hitelfelvétel nem

jelent gondot, ha biztosak lehetnek benne, hogy a kölcsönt vissza tudják fizetni, .

24. ábra: Vélemény: „A hitelfelvétel nem jelent gondot”



Egyre többen értenek egyet azzal, hogy « ha van egy kis pénzük, jobb odaadni a családtagoknak

vagy közeli rokonoknak, akiknek szükségük van rá, mint maguknak félretenni ». Ez a növekedés a

kedvezményezettek és a kontrollcsoport körében egyaránt megfigyelhető. Úgy tűnik, ahogy múlik

az idő, és a gazdasági válság folytatódik, a családi összetartás egyre fontosabb szerepet játszik.


36

25. ábra: Vélemény „jobb magunknak félretenni”



Az 1. felmérés idején a SIMS résztvevők hajlamosabbak voltak pozitív véleményt alkotni a

megtakarításokról, mint a kontrollcsoport, és válaszaik a két felmérés között nem változtak

jelentős mértékben. Az 1. kérdőív kitöltésekor a kedvezmények esetében nagyobb volt az alábbiak

valószínűsége, mint a kontrollcsoport körében:

- Nem értettek egyet azzal az állásponttal, hogy nincs értelme kis összegeket megtakarítani

- Nem értettek egyet azzal az állásponttal, hogy a megtakarítás nem hoz pénzt

- Egyetértettek azzal, hogy ha megtakarításaik vannak, nem szükséges hitelt felvenniük

- Gyakran azt gondolták, hogy a bankok nem hajlandók az alacsony jövedelmű

háztartásoknak hitelt nyújtani.

Elég nagy a valószínűsége annak, hogy a megtakarításokról a programba belépőknek jobb volt a

véleményük, mint a kontrollcsoportnak, akik ugyanazon a településen élő olyan emberekből

tevődtek össze, akik nem kívántak részt venni a SIMS kísérleti programban. A fenti kérdéskörök

többségéről alkotott vélemények a két felmérés között nem igazán változtak. Lehetséges, hogy az

első felmérés idején (2012. január) a mentorok érvei már meggyőzték a résztvevőket a

megtakarítások előnyeiről és az alternatív banki lehetőségekről, mivel már a programot

megelőzően felkeresték és arra bíztatták őket, hogy lépjenek be a programba.


37

26. ábra: A megtakarításokról és a hitelekről alkotott vélemények

Kedvezményezettek Kontrollcsoport

1.

felmérés

2.

felmérés

1.

felmérés

2.

felmérés

Nincs értelme kis összegeket megtakarítani Nem ért

egyet 72% 77% 64% 65%

A megtakarítás nem hoz pénzt Nem ért

egyet 84% 83% 67% 69%

A megtakarításnak köszönhetően nem szükséges hitelt

felvenni Egyetért 91% 85% 72% 85%

Az igazi megtakarítás lényege, hogy rendszeresen kell

pénzt félretenni Egyetért 97% 93% 88% 95%

Ha pénzt akarunk félretenni, nyitni kell egy megtakarítási

számlát a folyószámla mellett Egyetért 65% 67% 52% 55%

Kerülni kell a hitelfelvételt, mert túl kockázatos Egyetért 88% 86% 81% 83%

Csak kevés bank ad hitelt az alacsony jövedelműeknek Egyetért 71% 70% 43% 46%




38

A magyarországi kísérleti program tanulságai

Magyarországon a SIMS program azt a célt tűzte ki, hogy fejlessze a szegény családok

megtakarítási szokásait azokon a vidéki településeken, ahol a roma lakosság aránya magas. A

programban összesen 239-en vettek részt. Azokon a magyarországi településeken, ahol a kísérleti

program megvalósításra került, a lakosság túlnyomó többségének komoly nehézséget okoz a

kiadások fedezése. Három különböző módszert alkalmaztak: ezek közül kettő, az Esélykassza és a

CAF (Comunidades Autofinanciades – önfinanszírozó közösségek) csoportok részvételével és

kiegészítő megtakarításokkal valósult meg, lehetővé téve, hogy a résztvevők a csoporttól vagy a

banktól kölcsönt vegyenek fel. A harmadik módszer, az IDA (Egyéni megtakarítási számla) egyéni

jellegű. A rendszeres – a kísérleti év során legalább nyolc hónapon keresztül tartó – megtakarítás

eredményeként a résztvevők kiegészítő támogatásban részesülnek, a megtakarított összeg

kétszeresét kapják vissza.

A helyi mentorokat az Autonómia Alapítvány választotta ki és készítette fel a programra. Az IDA és

az Esélykassza programok során kötelező pénzügyi képzésen és energiahatékonysági tréningeken

kellett részt venni. A CAF programok esetében a képzést közvetlenül a megtakarítási gyakorlat és a

hitelkihelyezésre, valamint a kamatok és esetleges késedelmi kamatok mértékére vonatkozó

döntéshozatal jelentette.

Az értékelés három adattípuson alapult:

- Kvantitatív felmérés, amelyet a mentorok két körben (2012. februárban és decemberben),

kérdőíves interjú segítségével végeztek el. Ugyanarra a kérdőívre egy hasonló körülmények

között és ugyanazokon a településeken élő résztvevőkből álló kontrollcsoport is kétszer

válaszolt.

- Nyomonkövető adattábla a tevékenységekről, amely havonta település és módszer szerinti

lebontásban szolgáltat információt a résztvevőkről, a megtakarításokról, a lemorzsolódókról

és a hitelekről.

- Kvalitatív interjúk a résztvevőkkel, a mentorokkal és az Autonómia vezetőivel 2013

tavaszán, a program lezárását követően..

Összességében véve az interjúk alapján az derül ki, hogy a résztvevők nagyon elégedettek voltak a

programmal. Úgy jellemezték, hogy „baráti” és kellően rugalmas, igazodik az anyagi helyzetben

bekövetkező változásokhoz, például segítséget nyújt abban az esetben is, ha a megtakarítási

képesség a jövedelemszint változása miatt romlik. Az elégedettség fő oka az, hogy a résztvevők

sikeresen elégítették ki szükségleteiket: be tudták szerezni a tűzifát, a kályhát, vagy a

lakáskörülményeik javításához szükséges anyagokat. Az IDA program mentora úgy nyilatkozott,

hogy a projekt végén nyújtott plusz támogatás óriási segítséget jelentett.

1/ A program erősségei

A megtakarítási magatartásra gyakorolt kedvező hatás

A megtakarítási magatartás javítására irányuló célkitűzés egyértelműen megvalósult: a húszból

kevesebb mint egy résztvevő tett félre pénzt a programot megelőző hónapokban, míg a program


39

végén egynegyedük takarékoskodott havi rendszerességgel. A részvevők összesen 37%-ánál nőtt a

megtakarítások gyakorisága, míg ez az arány a kontrollcsoport esetében mindössze 4% volt. A

megtakarítási magatartásban bekövetkező javulás tehát a program közvetlen eredménye, tekintve,

hogy a kontrollcsoport körében a megtakarítók aránya nagyon alacsony szinten maradt.

A résztvevők átlagosan 125 eurót tettek félre az IDA programban, 91 eurót az Esélykassza

programban és 13 eurót a CAF programban. Az IDA programban azok a résztvevők, akik legalább 8

hónapig takarékoskodtak, a program végén a kiegészítő támogatással együtt a félretett összeg

kétszeresét kapták vissza. Ez a bennmaradók számára a megtakarítások összegét illetően komoly

ösztönzést jelentett.

A megtakarítók aránya a program első néhány hónapjában viszonylag magas, majd az év során

csökken: a CAF és az Esélykassza módszerek esetében az első néhány hónap a takarékoskodás

időszaka, az utolsó hónapok pedig a csoport korábbi megtakarításainak köszönhetően kihelyezett

hitelek visszafizetéséről szólnak.

A csoportdinamika erőteljes hatásai

A lemorzsolódás aránya a CAF programban egészen alacsony volt (5%), és az Esélykassza

programban is elég mérsékeltnek bizonyult (23%). A többnyire egyéni tevékenységeken alapuló

IDA program esetében azonban magas volt a kiesők aránya (67%). A csoportrészvétellel

megvalósuló programokra jellemző rendkívül alacsony lemorzsolódási arány azt bizonyítja, hogy a

csoport ereje magas szinten tudta tartani a motivációt. Az interjúk megerősítették, hogy a csoport

többi tagjával folytatott beszélgetések növelték a program iránti bizalmat, és biztosították a

folyamatos motivációt.

A programban való részvétel elősegítette a társadalmi befogadást, és képessé tette a helyi

lakosokat arra, hogy kezükbe vegyék a sorsukat. Megmutatta a résztvevőknek, hogy képesek

javítani a helyzetükön, és hogy a nehéz szociális-gazdasági körülmények között is lehet pénzt

megtakarítani.

A CAF program közösségerősítő funkciót is betölt, mivel a döntéseket maga a csoport hozza,

közvetítő beavatkozása nélkül. A csoportdöntések meghozatala érdekében lehetőséget teremt a

beszélgetésekre.

Az interjúk számos olyan helyzetet tártak fel, amikor a program szoros kapcsolatot alakított ki a

tagok között, akik ennek köszönhetően elkezdtek társasági életet élni és segítséget nyújtani

egymásnak (például egymás gyermekére vigyázni, kisebb házimunkákat végezni, fát vágni stb.). A

társasági eseményeket különösen nagyra értékelték azok a háziasszonyok, akiknek nem mindig

volt alkalmuk kimozdulni otthonról. A megtakarítás, mint fő célkitűzés által a programok

fejlesztették a közösségeket, és alkalmat teremtettek a kölcsönös segítségnyújtásra.

A hitelek kihelyezésekor a törlesztési arány nagyon magas volt (közel 100% a CAF csoportok

esetében). Ez a résztvevők program iránti elkötelezettségével magyarázható, mivel tudták, hogy a

csoport többi tagja csak akkor kaphat hitelt, ha azok, akik először jutottak kölcsönhöz, visszafizetik

a felvett összeget. Ez is azt jelzi, hogy a program erős közösségi összetartást váltott ki a

résztvevők körében.

A képzések szintén hozzájárultak a közösségépítéshez. Az IDA projektek során csak ezeken az

alkalmakon volt együtt a csoport. Az interjúk alapján elmondható, hogy a képzések többségét,

különösen a gyakorlati tréningeket a résztvevők közvetlenül hasznosíthatónak találták. Az egyik

CAF mentor szerint a megtakarítási technikák csoportos gyakorlása a tudásbővítés hatékony

eszközének bizonyult, és segített a csoport cselekvőképességének kibontakoztatásában. Egy másik


40

mentor, aki korábban szintén részt vett egy CAF programban, úgy gondolja, hogy a program

megtanítja az embereket a kisebb összegek kezelésére, miközben komoly közösségszervező ereje

is van.

A tréningek hatásával kapcsolatos vélemények eltérőek. Mivel a bankrendszerrel nem állnak

kapcsolatban, a résztvevők közül többen úgy érezték, hogy a képzések egy része nem igazodott az

igényeikhez. Ugyanakkor a tréningek elméleti anyagának megértésével is voltak nehézségeik.

Talán népszerűbbek lettek volna, ha a gyakorlati képzés nagyobb szerepet kap, és jobban

igazodnak a résztvevők szintjéhez.

Kevesebb folyószámla-tartozás és óvatosabb hitelfelvétel

A program további pozitív hatása, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére a program végére

több kedvezményezettnek sikerült elkerülni, hogy folyószámlahitele legyen. Ugyanakkor a

kontrollcsoport több tagjának mutatott tartozást a folyószámlája. 2012 során nem változott az

azoknak a kedvezményezetteknek az aránya, akik nem tudták kifizetni számláik egy részét, míg a

kontrollcsoportban romlott a helyzet. Ha a kontrollcsoportot és a résztvevőket e két szempont

alapján hasonlítjuk össze, a program hatása pozitívnak bizonyul. Az IDA programban nyújtott

kiegészítő támogatás, valamint az Esélykassza és a CAF résztvevők rendelkezésére álló

hitelfelvételi lehetőség egyértelmű segítséget jelentettek a kiadások fedezéséhez.

A SIMS résztvevők a program végén elővigyázatosabbnak tűntek a hitelfelvétellel kapcsolatban. A

kísérleti program során 85%-ról 71%-ra csökkent azoknak az aránya, akik egyetértenek azzal az

állítással, hogy „a hitelfelvétel nem jelent gondot, ha biztosak lehetnek benne, hogy a kölcsönt

vissza tudják fizetni”. Ugyanebben az időszakban a fenti állítással egyetértők aránya a

kontrollcsoportban csak minimálisan csökkent (88%-ról 84%-ra).

2/ Gyengeségek

Magas lemorzsolódási arány az egyéni programban

Az IDA programban magas volt a lemorzsolódás aránya. A csoportdinamika hiánya minden

bizonnyal kevésbé motiváló környezetet jelentett. A programból kilépők magas arányához

valószínűleg más tényezők is hozzájárultak. Elképzelhető, hogy a kiegészítő támogatással együtt

kétszeres megtakarítást ígérő program arra késztette a résztvevőket, hogy nagyobb összegű

megtakarítást vállaljanak, mint amit egymás után több hónapon keresztül képesek félretenni.

Elméletileg ez a program kevésbé volt rugalmas, mivel a résztvevőknek minden hónapban

ugyanakkora összegeket kellett megtakarítani. Sokszor csak úgy lehetett pénzt felvenni, ha az

érintett tag kiszállt a programból, ami nehézségeket okozott, ha váratlan kiadásokkal vagy

jövedelem-kieséssel kellett a résztvevőknek szembenézniük.

Hosszabb távon fennáll annak a veszélye, hogy akiknek nem sikerült bent maradni a programban,

elveszítik a bizalmukat, és az újabb kudarctól félve nem lépnek majd be több megtakarítási

programba. A program erőssége, hogy a szegény és kiszolgáltatott lakosságot célozza meg. Ez

ugyanakkor gyenge pont is, mivel ezeknek a háztartásoknak nem könnyű pénzt félretenni. Az ilyen

családok a jövedelmük csökkenése vagy váratlan kiadások felmerülése esetén hajlamosabbak

kilépni a programból.

A pénzügyi ellenőrzés nem javul


41

A SIMS program végén több résztvevőnek volt egy vagy több bankszámlája, azok ellenőrzését

tekintve azonban nem történt javulás. Azok, akik a program végén tisztában voltak a

bankszámlavezetés költségeivel, az esetek többségében már a kísérlet elején is tájékozottak

voltak, és ugyanez volt a helyzet a kontrollcsoport esetében is. A SIMS résztvevők kevésbé állnak

rendszeres kapcsolatban banki tanácsadójukkal, és a bankszámlájukat nem követik nyomon olyan

szorosan, illetve nem ellenőrzik rendszeresen, hogy nincs-e véletlenül hiba a

bankszámlakivonatukon.

A program végére a havonta elköltött összegekről nem volt a résztvevőknek pontosabb ismeretük,

mint korábban: a résztvevők kevesebb mint fele tudja pontosan, hogy egy-egy hónapban mennyi

pénzt ad ki. Csak kisebb részük követi nyomon a kiadásokat havi rendszerességgel. A kísérleti

program végén még ritkábban készítettek költségvetést. Ezeket a tényezőket tekintve a résztvevők

magatartása semmiben sem különbözik a kontrollcsoport tagjaiétól. Valószínűleg hosszabb időre

van szükség ahhoz, hogy ténylegesen változzanak a szokásaik ezen a téren. Az íráskultúrát napi

szinten nem használó szegények számára nehéznek tűnhet olyan célt kitűzni, hogy rendszeresen

készítsenek költségvetést.

3/ A siker kulcstényezői

A helyi közösség bizalma a mentorok iránt

A program sikerének egyik legfontosabb eleme az, hogy a mentorok képesek-e a település lakói

körében olyan bizalmat kialakítani, hogy belépjenek és bent maradjanak a programban. A

mentorok ezért kulcsfontosságú szerepet játszottak a bizalom kialakításában és fenntartásában.

Elsődleges feladatuk az volt, hogy eloszlassák a közösség kételyeit. Jelenlétükkel folyamatosan

motiválták a résztvevőket, és a nehéz anyagi helyzetekben segítettek megoldást találni.

Tárgyalásokat folytattak az Autonómiával, hogy tegyék a programokat rugalmasabbá, és így

megakadályozzák a lemorzsolódást (például azzal, hogy az IDA programban lehetővé teszik a

résztvevők számára, hogy az anyagi helyzetüktől függően különböző összegeket fizethessenek be a

megtakarítási számlára).

A mentorok a résztvevők bizalmának elnyerésével meggyőzhetik az embereket a programban való

részvételre, ha azonban ennek az ellenkezője történik, a toborzási folyamat kudarcba fulladhat. A

kisebb településeken gyorsan terjednek a pletykák, és az emberek egymást beszélik le a

részvételről. Ilyen akkor fordulhat elő, ha a mentorokat a helyiek nem ismerik eléggé, vagy ha a

lakóknak nincs korábbi tapasztalatuk az Autonómia Alapítvánnyal kapcsolatban. Voltak olyan

csoportok, ahol a mentorok politikai versengése vagy a csoporttagok közötti vallási nézeteltérések

vezettek a csoport feloszlásához.

A csoport összetartó ereje

A csoporthoz tartozás segített eloszlatni a kísérleti program megbízhatóságával kapcsolatos

aggodalmakat, és erősítette a program iránti bizalmat. A közösségen alapuló programokban a

lemorzsolódási arány jóval alacsonyabb volt, és a mentorok ki is hangsúlyozták a közösség

cselekvőképességének kibontakoztatásában játszott szerepüket. Ezért célszerű a közösségi

kezdeményezéseket előnyben részesíteni, mert a csoportdinamika hatása erőteljesebben

érvényesül.


42

A célcsoportnak megfelelő módszer kiválasztása

A CAF programot nagyfokú rugalmasság jellemzi, mivel a szabályokat maga a csoport szabja meg.

Gyorsabban és hatékonyabban lehet hitelhez jutni közvetítő bevonása nélkül. Ez a program

azonban kevésbé ösztönöz megtakarításra: a félretett összeg kevésbé jelentős. Ezért a hitelek

száma és összege alacsonyabb, így a CAF által nyújtott pénzügyi segítség nem olyan számottevő.

A célok megvalósításához tehát a CAF nem járul hozzá olyan mértékben, mint az Esélykassza

program. Ahogy az egyik mentor mondta: „A CAF a szegények számára kedvezőbb, míg az

Esélykassza nagyobb lehetőségeket rejt magában”.

Növekvő rugalmasság

Ha egy résztvevő a jövedelmi helyzetében vagy a kiadásaiban bekövetkezett váratlan változáshoz

nem tud alkalmazkodni, hajlamos kilépni a programból. A szegénységben élő falusi lakosok

gyakran kiszámíthatatlan gazdasági körülmények között élnek. Ezért a program időtartama, a

havonta megtakarítandó összeg nagysága és a betett összeg kivételének lehetősége terén

biztosított rugalmasság hozzájárulhat ahhoz, hogy a résztvevők bent maradjanak a programban.

Több mentor is javasolta, hogy célszerűbb lenne a programok időzítését a megtakarítások/felvett

hitelek segítségével finanszírozandó projektekhez igazítani, azaz elsősorban a téli szezon előtti

időszakra tervezni, különösen a tűzifavásárlásra és a házfelújításra irányuló programok esetében.


43

1. sz. Melléklet: Kérdőív

I – A költségvetés: bevételek és kiadások

1. Jelenleg melyek az Ön bevételforrásai?

(Több válasz is lehetséges)

A fizetése

Szociális segély

Alkalmi munkák

A család és a barátok

Egyéb (részletezze) ___________

2. Havonta átlagosan mennyi pénz áll rendelkezésre az Önök háztartásában (az összes

jövedelemforrás, beleszámítva a fizetésüket, szociális segélyeket, a rokonoktól

kapott segítséget stb.)?

Kérem, próbálja megadni az összeget, vagy legalább egy becsült összeget az alábbi

tartományok segítségével!

_____________€

1500 € vagy annál több

1000 és 1499 € között

500 és 999 € között


Kevesebb mint 300€

3. Hogyan jellemezné a jelenlegi anyagi helyzetét?

Nagyon rossz

Rossz

Elég rossz

Elég jó

Jó

Nagyon jó

4. Az Ön számára mennyire nehéz a havi kiadásokat fedezni?

Nagyon nehéz

Elég nehéz

Nem igazán nehéz

Egyáltalán nem nehéz

5. Tudja Ön, hogy körülbelül mennyit költ egy hónapban?

Igen, pontosan tudom (+/-€10 vagy €20 )

Igen, nagyjából tudom (+/-€50)

Nem tudom pontosan

Fogalmam sincs => lépjen tovább a 7. kérdéshez

6. Ön mennyi pénzt költ havonta (beleszámítva az Ön és családja kiadásait)?



_____________€

1500 € vagy annál több


44

1000 és 1499 € között



Kevesebb mint 300€

7. Ön folyamatosan nyomon követi a kiadásait?

(jegyzetfüzetben, számítógépes fájlban stb.)

Igen

Nem

8. Szokott „költségvetést” készíteni (hogy kiszámolja a bevételeit és a kiadásait)?

Minden hónapban

Bizonyos alkalmakkor

Soha

9. Az elmúlt hónapban volt olyan alkalom, amikor nem tudta kifizetni valamelyik

közüzemi számláját?

Igen, minden hónapban

Igen, de nem minden hónapban

Soha

10. Mit tesz, ha valamit meg kell vásárolnia?

Megveszi gondolkodás nélkül

Először megnézi, hogy megengedheti-e magának

Megpróbálja hitelre vagy részletre megvenni

Félreteszi a pénzt és később veszi meg

II – Megtakarítás és kölcsön

11. Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran tett félre pénzt?

Minden hónapban

Időnként, de nem minden hónapban

Soha => lépjen tovább a 15. kérdéshez

12. Meg tudná mondani, hogy nagyjából mennyi pénzt tett félre az elmúlt 3 hónapban?



Nem tudom pontosan

Fogalmam sincs => lépjen tovább a 14. kérdéshez

13. Meg tudná mondani pontosan, hogy mennyi pénzt tudott félretenni az elmúlt 3

hónapban?



_____________€

Kevesebb mint 50 €



Több mint 200€


45

14. Milyen célra tett félre pénzt?


Baleset vagy nehézség esetére

Azért, hogy valamit meg tudjon venni később

Azért, hogy szükség esetén segítsen a családjának

Azért, hogy ajándékot vehessen valakinek (születésnap, Karácsony stb.)

Személyes terv (pl.: nyaralás, számítógép vásárlása stb.) vagy üzleti terv (pl. vállalkozás

beindítása) finanszírozására

Valamilyen fontos éves kiadás fedezésére (biztosítás, adó, fűtőanyag …)

A ház valamilyen berendezési tárgyának cseréjére / megjavítására (bútor, gép…)

Egyéb (kérem, részletezze) ___________

15. Az elmúlt 3 hónapban kért kölcsön pénzt (banktól, hitelintézettől vagy a család

ismerősi köréből)?


Igen, banktól

Igen, hitelintézettől

Igen, a család ismerősi köréből (család, barát, közeli rokon stb.)?

Nem => lépjen tovább a 17. kérdéshez

16. Miért kért kölcsön pénzt?

Azért, hogy valamit meg tudjon venni később

Azért, hogy szükség esetén segítsen a családjának

Azért, hogy ajándékot vehessen valakinek (születésnap, Karácsony stb.)

Személyes terv (pl.: nyaralás, számítógép vásárlása stb.) vagy üzleti terv (pl. vállalkozás

beindítása) finanszírozására

Valamilyen fontos éves kiadás fedezésére (biztosítás, adó, fűtőanyag …)

A ház valamilyen berendezési tárgyának cseréjére / megjavítására (bútor, gép…)

Hogy a hónap végéig meg tudjon élni

Hogy kifizessen valamilyen közüzemi számlát

17. Az elmúlt 3 hónapban vásárolt valamit hitelre vagy hitelkártyával (díj ellenében, vagy

díjmentesen)?

Igen, hitelre

Igen, hitelkártyával

Nem

III – Az Ön bankszámlája (ezt a részt csak akkor kell kitölteni, ha Önnek legalább egy

saját bankszámlája van)

18. Jelenleg van Önnek bankszámlája?

Igen, van

Nincs=> lépjen tovább a 32. kérdésre

19. Ha van, mennyi ideje?

Kevesebb mint egy éve

1 - 2 éve

2 -5 éve


46

Fogalmam sincs

20. Rendszeresen használja a bankszámláját?

Igen Nem

Betéti kártyával

Hitelkártyával

Csekk-könyvvel

21. Milyen gyakran kapott vagy tett pénzt a számlájára az elmúlt 3 hónapban?

Minden hónapban

Ritkábban

Soha

Nem tudja

22. Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran ellenőrizte, hogy mennyi pénz van a

bankszámláján?

Minden héten

Havonta egyszer vagy kétszer

Ritkábban

Soha => lépjen tovább a 24. kérdéshez

23. Hogyan ellenőrizte a bankszámláját?

A havi bankszámlakivonat alapján (postai úton vagy e-mailen)

Online

SMS üzenetet / e-mail figyelmeztetést kap tartozás esetén

24. Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran ellenőrizte, hogy a bankszámlakivonata nem

tartalmaz-e hibát?

Mindig

Gyakran

Ritkán

Soha

25. Tudja Ön, hogy a bankja számít-e fel számlavezetési díjat?

Igen, számít fel díjat

Nem számít fel díjat

Nem tudom

26. Az elmúlt 3 hónapban volt folyószámlahitele (azaz többet költött, mint amennyi a

számláján rendelkezésre állt)?

Igen, gyakran (több mint 6-szor egy évben)

Igen, időnként (3 – 5-ször egy évben)

Igen, de csak ritkán (1 – 2-szer egy évben)

Nem, soha

27. Van Önnek másik számlája, amin gyűjti a megtakarításait (megtakarítási számla vagy

betétszámla)?

Igen, van

Nincs => Lépjen tovább a 32. kérdéshez


47

28. Meg tudná mondani pontosan, hogy mennyi pénz van ezen a „megtakarítási”

számlán?



Nem tudom pontosan

Fogalmam sincs

29. Tudja, hogy mennyi pénzt keres ezzel a „megtakarítási számlával”?

Igen, tudom

Nem tudom

30. Az elmúlt 3 hónapban állt kapcsolatban banki tanácsadóval (a bankfiókban, telefonon

vagy e-mailen keresztül)?

Igen, egyszer

Igen, többször is

Nem, egyszer sem

IV – A bankokról, hitelekről és megtakarításokról alkotott véleménye

31. A megtakarításokról: milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal?

Teljesen

egyetért

ek

Nagyjáb

ól

egyetért

ek

Nem

igazán

értek

egyet

Egyáltal

án nem

értek

egyet

Nem

tudom

Nincs értelme kis összegeket

megtakarítani

A megtakarítás nem hoz pénzt

Az igazi megtakarítás lényege,

hogy rendszeresen kell pénzt

félretenni

Ha pénzt akarunk félretenni,

nyitni kell egy megtakarítási

számlát a folyószámla mellett

Ha pénzt teszünk félre,

elkerülhetjük, hogy kölcsönt

kelljen felvenni

Ha van egy kis pénzünk, jobb

odaadni a családtagoknak vagy

közeli rokonoknak, akiknek

szükségük van rá, mint

magunknak félretenni

32. A hitelfelvételről: milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal?

Teljesen

egyetért

ek

Nagyjáb

ól

egyetért

ek

Nem

igazán

értek

egyet

Egyáltal

án nem

értek

egyet

Nem

tudom

Kerülni kell a hitelfelvételt, mert

túl kockázatos

Mindig nehéz kiszámítani, hogy

havonta mennyi pénzzel

tartozunk, amikor hitelt veszünk

fel


48

A hitelfelvétel nem jelent

gondot, ha biztosak lehetünk

benne, hogy vissza tudjuk

fizetni a kölcsönt

Csak kevés bank ad hitelt az

alacsony jövedelműeknek

Nagyjából minden hitel

egyforma, nincs értelme túl sok

időt tölteni a kiválasztással

33. Végül, ha szüksége lenne kölcsönre, mit tenne?

Próbálná megtalálni a legolcsóbb hitelt

Az első hitelt venné fel, amit megkap

34. Az Ön véleménye szerint mi a megtakarítás célja? (nyitott kérdés)

V – Záró kérdések

35. Mennyi idős? ________

36. Neme:

Nő

Férfi

37. Hol lakik?

Bérelt lakásban / házban

Saját tulajdonban lévő lakásban / házban

Szülőkkel / barátoknál

Mással megosztott lakásban / házban

Egyéb

38. Mi a munkaerőpiaci státusza?

Munkanélküli

Nyugdíjas

Részmunkaidős

Főállású

Egyéb

39. Mi a családi állapota?

Egyedülálló

Házaspár

Egyedülálló gyermekkel (gyermekek száma …)

Gyermekes házaspár

Egyéb


49

40. Vett már részt olyan képzésen / tréningen, ahol arról tanult, hogy hogyan tudja a

bankszámláját vagy a jövőbeli kiadásait hatékonyabban kezelni?

Igen

Nem

Köszönjük a válaszait.


50

2. sz. függelék: ÚTMUTATÓ AZ INTERJÚKHOZ

Kvalitatív értékelés – 2013. március

1/ Interjú a főbb érintett felekkel (projektvezetők, közreműködők és

partnerek)

Félkövér betűtípus: lényegesebb témák, amelyekre az interjú során ki kell térni

Normál betűtípus: konkrét utalás, ha szükséges

Általános megjegyzés:

Mindig próbálja megkülönböztetni azt, ami tervezett / várható volt attól, ami valóban megtörtént

illetve a váratlan eredményektől.

Gyűjtsön a projekt helyszínéről származó adatokat és dokumentumokat a szociális igényekre

vonatkozó helyzet mélyrehatóbb megértése érdekében (pl. a túlzottan eladósodott emberek profilja

Magyarországon...) + információt a Roma kisebbséghez tartózókról + egyéb információkat a projekttel

kapcsolatban (belső jelentés/értékelés, közlemény, újságcikkek, információk a kedvezményezettekről,

a megtakarított összegekről, hogy hogyan használták fel a hitelt stb.).

HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ A PROJEKTRŐL

A szervezet bemutatása (az Autonómia Alapítvány vagy a partnerei)

Háttér-információ a szervezetről (háttér, partnerek, finanszírozás)

A szervezet küldetése: milyen programokat valósított meg a SIMS projekt előtt / általában kik

a kedvezményezettek / általában melyek az érintett területek?

Az interjúalany bemutatása és szerepe a projektben

Milyen szerepet tölt be a válaszadó a szervezetben, amelynek tagja? Mi a szerepe a SIMS

projektben?

Hogyan került kapcsolatba a SIMS projekttel? Mikor hallott először a projektről? Mit gondolt

róla korábban? Miért döntött úgy, hogy részt vesz a projektben?

A kezdetek: a projekt eredetének bemutatása

Milyen tények vezettek a projekt létrehozásához? Milyen kérdésekre/szociális igényekre kíván a

projekt reagálni? Miért a Roma kisebbséghez tartozó embereket célozza meg a projekt?

Hogy épült fel a projekt? Kiket vontak be?


51

A projekt hozzáadott értéke: milyen értelemben tekinthető a projekt innovatívnak?

A pénzügyi képzést, a megtakarítások ösztönzését és az adósság elkerülését célzó országos és

helyi szintű programok bemutatása (az országos és helyi programok, a célkitűzéseik,

célcsoportjaik, vezetőik és a ismert jelentősebb eredményeik részletes leírása).

Milyen programokat hajtott eddig végre az Autonómia a romák / hátrányos helyzetű emberek

megsegítése illetve a pénzügyi képzés terén?

Az Autonómia és partnerei már ezt a projektet megelőzően is dolgoztak együtt, vagy ez egy új

partnerség?

A SIMS projekt a korábbi projekt folytatása vagy kiterjesztése?

A PROJEKT RÉSZLETES BEMUTATÁSA

A projekt célkitűzései és a várt eredmények

Kvalitatív célkitűzések

Kvantitatív célkitűzések

Az interjúalany személyes véleménye a célkitűzésekről

Idővel változtak a célkitűzések az eredeti tervekhez képest?

Kedvezményezettek: a toborzás folyamata és a projekt iránti elkötelezettség

A célcsoport bemutatása (a projekt kezdetekor)

Hogy történt a résztvevők toborzása? A résztvevők önkéntesen jelentkeztek a programban

való részvételre, vagy a projektvezető választotta ki őket?

A résztvevők kiválasztás útján kerültek a projektbe? Milyen szempontok szerint?

A résztvevők száma: várt és valós létszám.

Hogyan reagáltak a résztvevők a projektre (elkötelezettek voltak a program iránt, tetszett

nekik)? Milyen volt a részvételi arány? A lemorzsolódási arány? Miért morzsolódtak le az

emberek?

A kedvezményezettek profilja megfelel az elvárásoknak (a szociális jellemzők, valamint a

pénzügyek és a megtakarítások ismerete szempontjából)?

A megvalósított tevékenységek részletes leírása

A projekt szervezése: ki irányítja a program lebonyolítását? Ki felel az operatív végrehajtásért?

Az összes tevékenység részletes leírása (a tevékenységek jellege, tartalma, gyakorisága,

helyszíne, a résztvevők létszáma ...)

A partnerek mozgósítása érdekében kidolgozott kommunikáció bemutatása; a program

célcsoportjának tájékoztatása; a projekttel kapcsolatos kommunikáció / rendezvények a

szélesebb nyilvánosság felé.


52

Projekt koordináció: az Autonómia és partnerei hogyan hangolják össze a tevékenységeiket

(találkozók, cserék, visszajelzések)? Hogyan működik a partnerség?

A programhoz használt eszközök bemutatása. Ezeket kifejezetten a SIMS projekt céljára

fejlesztették ki?

Az eredeti tervhez képest a végrehajtott tevékenységekben történt adaptálás / változtatás?

Erőforrások

Pénzügyi és technikai erőforrások

Humán erőforrások (Újonnan felvett dolgozók? Milyen végzettséggel rendelkeznek?

Felkészítették őket a projektre?)

A partnerek szerepe és bevonása. Van olyan szervezet, amelyet potenciális partnerként jelöltek

meg, de nem adott pozitív választ? Vagy ellenkezőleg: hozott létre az Autonómia olyan

partnerséget, amelyet a projekt kezdetén nem tervezett?

A PROJEKTTEL KAPCSOLATOS VÉLEMÉNY ÉS BESZÁMOLÓ

Bilan

A program erősségei és gyengeségei

A felmerülő nehézségek

- A célcsoporttal kapcsolatban felmerülő nehézségek: bevonás, motiváció, magatartás.

- Szervezeti / pénzügyi / anyagi / technikai nehézségek

- A partnerséggel kapcsolatban felmerülő nehézségek.

A program hatása a támogatottakra:

- Mi az interjúalany általános véleménye a program kedvezményezettekre gyakorolt

hatásáról: Kapott valami visszajelzést maguktól a résztvevőktől?

- A program hatása a kedvezményezettek magatartására:

o A megtakarítással / hitelezéssel kapcsolatos magatartás;

o A költekezési szokásokkal, költségvetési gazdálkodással kapcsolatos magatartás

o A magatartásra gyakorolt hatás a kísérleti programon túl is érvényesül?

- A program hatása a kedvezményezettek ismereteire:

o A bankrendszerrel kapcsolatban;

o A megtakarítások és hitelek működésével kapcsolatban;

o A megtakarítások/hitelek előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban.

A projekt hatása az operatív szereplők és partnerek szakmai tevékenységére.

A partnerségre gyakorolt hatás: hozott létre új partnerséget az Autonómia? Az hatással van

más projektekre is?

Továbbfejlesztési elképzelések

A projekt jelenlegi állása. Az eredmények fenntarthatók a kísérleti programot követően?

Terjesztésre kerültek már, vagy volt továbbgyűrűző hatásuk? Fejtettek már ki valamilyen

hatást a közpolitikára?


53

AZ ÉRTÉKELÉSSEL KAPCSOLATBAN

Az értékelés volt valamilyen hatással a projekt létrehozására vagy végrehajtására?

Adattábla: hogyan készült és került kitöltésre?

A kvantitatív tanulmány bemutatása:

- Hogyan továbbították a kérdőíveket?

- Hogyan választották ki a kontrollcsoport tagjait: ugyanolyan profillal rendelkeznek,

mint a résztvevők?

- Hogyan követték nyomon a válaszadókat az első felmérés után?

- Felmerült valamilyen nehézség az értékelés következtében?

Egyéb lényeges adat a kedvezményezettekről: pl. a megtakarított összegek, a befizetések

gyakorisága, a kölcsönök felhasználása stb.


54

2/ Interjú a kedvezményezettekkel

A válaszadók rövid bemutatása

Kor, munkaerőpiaci státusz, családi állapot, lakáskörülmények, anyagi helyzet, korábbi

képzések.

A kezdetek

Hol hallott először a projektről? Ismerte az Autonómia Alapítványt? Ismerte a helyi mentort a

projektet megelőzően? Mit gondol, miért kérte meg arra, hogy vegyen részt a programban?

Mi volt a véleménye a projektről, amikor először hallott róla?

Rögtön eldöntötte, hogy részt fog venni, vagy nehezen hozta meg ezt a döntést? Miért? Mi volt

a legvonzóbb szempont (a kiegészítő támogatás? a tréning? stb.)

A program bemutatása

Miről szólt a projekt?

A tréning, a csoporttalálkozók (az IDA programot kivéve), a megtakarított összegek, a

kölcsönök és felhasználásuk bemutatása ... a programtól függően.

A program során milyen célra gyűjtött megtakarítást? Milyen jellegű a projekt (egyéni vagy

közösségi alapú)?

Ismerte a többi résztvevőt? Milyen volt a légkör a csoportban?

(CAF) Milyen szabályokat alkottak a csoport számára? Könnyű volt őket betartani? Változtattak

rajtuk?

Kilépett Ön vagy a csoport más tagja a programból? Miért?

Vélemény és hatás

Összességében véve mi a véleménye a SIMS projektről: Ön szerint melyek a jó és rossz

oldalai?

Nyújtott bármilyen segítséget? Hogyan?

Az ismeretekre és szokásokra gyakorolt hatás:

Tanult Ön valamit a program során? Mire emlékszik?

Az alábbiakkal kapcsolatban:

- Megtakarítás: miért fontos pénzt megtakarítani?

- Valamint: Hitel (ideértve a helyi hitelezőket / kockázatvállalást), Költségvetési

gazdálkodás, Energiahatékonyság a házban, Bankrendszer, a bankkal való kapcsolat.

Változtatott a szokásain? Miért?

Az alábbiakkal kapcsolatban:


55

- Megtakarítás: több pénzt takarít meg, amióta a program megvalósult? Milyen gyakran?

Milyen célra (általánosságban véve a nagyobb anyagi biztonság érdekében? Valamilyen

konkrét célra?) Ez hatással van az anyagi helyzetére?

- Valamint: Hitel, Költségvetési gazdálkodás, Energiahatékonyság a házban, Bankrendszer,

a bankkal való kapcsolat.

Mit gondol, az anyagi helyzete jobb, mint a program előtt volt?

Megvalósult valamilyen célja a SIMS projektnek köszönhetően? Milyen cél? Hogy érte volna ezt

el a program nélkül?

Az egyéni és közösségi alapú projektekről: a SIMS program óta elkezdte jobban megtervezni a

jövőjét? Ha igen, milyen projekteket tervez? Kik a résztvevői (egyén / háztartás / SIMS csoport

/ az egész település)? Részt vesz közösségi projektekben vagy más közös rendezvényen a

többi résztvevővel együtt? Ez gyakoribb, mint a SIMS projekt előtt volt? Továbbra is találkozik

a többi résztvevővel, hogy beszélgessenek a költségvetési gazdálkodásról, a megtakarításról, a

hitelezésről vagy a mindennapi életről? Találkozik még a többi résztvevővel, hogy közös

megtakarításokat gyűjtsenek? Vagy bármilyen más célból?

Továbbfejlesztési elképzelések

Részt venne ismét a projektben? Ajánlaná a barátainak és a családjának?

Hogyan fejlesztené tovább a projektet? Miért?

Sims Hungarian Report (Hun)

Documents