Simor András: Európa-akol (Z-füzetek/126)ezredveg.vasaros.com/z/pdf/zf_126.pdf · 2018-07-01 · amikor a Szocializmus megtalálja híveit az én hazámban is. Ennek a kornak az

SIMOR ANDRÁS

Európa-akol

VERSEK 2006-2007

BUDAPEST

Z-füzetek/126

Sorozatszerkesztő:SIMOR ANDRÁS

Tipográfia:DOMJÁN ISTVÁN

© Simor András

Ezeket a verseket 2006-ban és 2007-ben írtam, hetvenedik életévemhez közeledve, akapitalista restauráció második évtizedének vége felé.

Első versem fél évszázada jelent meg, két héttel érettségi vizsgám előtt az Élet ésIrodalomban. Második legfiatalabbként lettem tagja a Tűz-tánc című 1958-as fiatalköltők antológiájának.

Új Európa-akolem írásai nem úgynevezett utolsó versek, inkább afféleutolsóelőttiek. Jó pár közülük az Ezredvégben jelent meg, de nagyobbik részük ebben aEurópa-akolben kerül először az olvasó elé.

2007-ben, ötvenkétnapos latin-amerikai utazásom során olyan néptömegeketláthattam, amelyek a Szocializmus vagy Barbárság pőrében életüket a Szocializmusigazára tették fel, elindulva egy hosszú és rögös úton. Szeretném megélni azt az időt,amikor a Szocializmus megtalálja híveit az én hazámban is. Ennek a kornak azeljövetelét sürgetik ezek a versek.

Letölthető:

[ PDF formátumban ] [ EPUB formátumban ]

Hitvalló

Van pöröm a Kapitalizmussal,nem békülök vele semmiképpen.Vitatkozom tőle szerzett jussal,kegyeiért nem könyörgök térden.

Iustitia néma. Kétség furdal,ítéletét, félek, meg se érem.Sietteti néhány kicsiny gúnydal,nem jár értük fizetség, se érem.

Az elhasznált, szerencsétlen Földönéhen halnak milliók. Fölöttünkkilyukadt ég pusztulásunk jelzi.

Görcsbe rándul a haragtól öklöm.Utat látok, merről tegnap jöttünk.Másik utat kellene keresni.

Litánia

Mikor Deák Ferenca haza bölcse lett

bolondnak mondatiköreg Táncsics Mihály

Sosem látott jövőbús Hunnia előtta pénzügyek terénó hatvágást kivág

Az ifjabb Arany isa Pegazus helyetta magyar földhiteldolgától józanul

Ma azt mondják megintbús Hunnia előtthasonlatos remektávlatok nyilának

Petőfi oh avíttrealitása nincselég lesz egy naponfölemlegetni őt

Aztán a háborúutána Trianonösszezsugorodikaz imádott haza

és rajta a penészmint rossz sajton kiütaz Admirális úrse lát új tengerig

Mibe kapaszkodunkha végez mivelünke rossz Golyóbisona tőke Hunniát

tőle ki menti megha száz darabra hullés jeges űr veszidarabjait körül

Netán Deák Ferencki hazánk bölcse lettúj deákok közötthibbant ki mást akar

kereplő szól ha egyótvaros érkezikki ellene beszél

mindennek ami van

Leprások vonulunkkereplő jelzi holcsak azt várjuk mi nincsbelőle nő virág

Adalék

Micsoda álomfegyenccsíkos ruhábanTudatalatti Szigetéről

Indula gyárbaa költőa túlbuzgó ifjúneofita kissé

Nincs gyárfeketerozsdás vasakkülvárosi tájon

Sehovábanváraz elbocsátottnejlonszatyorral

Versreittsemmi szükség

A vénmégislejegyzi

Átok parafrázis

Mecénás urunk, szent Vállalkozó,te kézrebbentő, hülye elnyomó,nyitott szájadon hulljon bé a hó!

Kívánjuk neked mi, a vesztesek,a hajléktalanok, a tetvesek,

híd alatti piszoktól retkesek,

utcán tengődő koszos kódisok,belünk kilyukadt gyomrunkból kilóg,lakótársaink undok skorpiók,

munkátlan ifjak, szegény öregek,semmiből élő poétasereg,minekünk a hold már sosem kerek,

metróban alvó, fogatlan banyák,fürgén kunyerálók vagy tohonyák,csecsemőjüket szoptató anyák:

Mindig álljon mögötted valaki,legyen jókora husángja neki,szemedet kígyó nyála marja ki!

Elégia, szelíd szitokkal

József Attilaemeli a fejszétésa tőkére odasújt

Optimistafényképötvenes évekúta kommunizmushoz

A kisfiúSztálin-képetragaszt a füzetébe

Elteltaz élet

A tőke gyökereikövérenduzzadtak a föld alatt

Hol vannak mahű meghallóia törvényeknek

Kirúgták őket a gyárból a parlamentből az egyetemről

Lentről lejjebbmindig vanújabb alább

Ha nincs fekete munkanem lesz tüzelnivaló télen

Látoma kisfiútmitmondjak neki

Robbanjon feleza nemjó életa nemjóját!

Éji rímek

Álmomban vörös zászlóval vonulnaka kisgyerekek Budapest utcáin,és megszületik a Strausz családbana második fiú, a neve Ármin.

Nevet változtat időnek múltával,Bergen-Belsenben meghalt anyja, Margit,de Árpád-sávos zászlót lengetőkrenem zsidóként, ő magyarként haragszik.

Apja se él már, Ernő, aki folytonSzéchenyit védte és Görgeyt szidta,utánuk készül, álomtemetőbenálomkavicsot helyez sírjaikra.

Petőfi versén nevelkedett, aztánJózsef Attilát olvasta, Radnótit,tőlük tanulta, hogy igazat mondjon,hiszen a költő véletlen se lódít.

Felriad, belenéz az éjszakába,csak olyannal egy, ki hitet nem árul,másutt pislákol, mit reménynek hívnak,gondolkodik egy éltetőbb hazáról.

A kisfiúról

A kisfiúnakazt mondta apjamielőtta rejtekhelyre vitték

„Bármit kérdeznekne felelj”

A kisfiú1945 utánmásfél hónapighallgatott

Mosta 21. század elejéna kisfiúodabentúgy érzimegint hallgatnia kell

Mitmondjak nekiénki időközbenapanagyapa lettem

A kisfiúodabentrőlharagosan leskel kifelé

Soványnagyorrúmaláta kávéjára vár

Fejfák

Keljetek föl, csontok,menjetek haza,kemény a magyar rög,nem jó, lágy anya.

De nem vár tirátoka Dnyeszter, a Don,furcsa dalotok seszól hívogatón.

Koponyák szem nélkül,

messze nézzetek,végtelenbe indula csonthadsereg.

Taszítsátok félre,ki elétek áll,háború van, Szergej,Iván, Nyikoláj.

Nincs idő pihennitöbbé odalenn,mert győzni ti fogtok,ha van győzelem.

Nekrológ

A kutyanyaljaaz öregember kezétés vonít

Tudjamit visz magával az öregemberháborútfogolytáborthovápartizánként került

A kutyavonítbörtönrőlhalálról a holdnakmi átsüta szoba falán

Az öregemberoda készüla hold lesza lakása

Nem tartjavissza semmi

Ennyi az itteni világegy kutyaki a kezét nyaljaés vonít az éjben

Az erkélyen

Órjás levelei a liliomnakúgy növekednek erkélyünkön, minthatóparton hűsölnének, és maholnapreánk néz lila viráguk kinyílva.

A világ él, és lélegzik, a fáktólkéne tanulnom, ez a remény titka,hiszen előlem eltűnt, mint a kámfor,öregek viszik magukkal a sírba.

Egyik most halt meg, még fürgén botorkálttegnap, elesett, ennyi történt - nincs ma.Majd századnyit élt, elvégezve dolgát,hitet nem cserélt, ez minálunk ritka.

Nézem leveleit a liliomnak,bólogatnak, déli szellőtől ringva.Élnek, itt vannak, beszélnek a holtak,idejük nem áll, mint az órainga.

Anti ars poetica

A neoliberális posztmoderna poézisban hamar csődbe visz,és a költőt, ki élő holttetem,Kharón ladikján ringatja a víz.

Szétvágott szavak utaznak vele,rímdarabkák és néhány képzavar,szonett vége, tercina eleje,költészet, ami senkit sem zavar.

A mai kocsma lőréje a vers,ha költője ily folyókon evez,míg alvilági sötétbe nem ér.

A ladikon versíró zsoldosok,miközben a Föld már alig forog,és pályájáról a Nap is letér.

Sanzon

Az felnőtt hörcsögakineknincsen anyjase apjaez okbóla hörcsög gyerekfelnőanyját bekapjaelsőrea nőt falja felmert a hörcsögmacsóazutánapját falja felszéttépi hat gumómert a hörcsögnek ennyi vanlegelső zápfogánvan emberki tőle tanulki későnki koránaz hörcsög emberakineknincsen anyjase apjaki anyjátapját szaporánsírgödörbe kaparjaott tároljacsontjaikatéléskamra a rögholtakat halmozmint teszika buzgó hörcsögök

Levelek a számítógéphez

1.

Kedves Ödön,mindig reménykedveülök eléd,de tevírusokat,reklámokat,meghívókatmutatsz,utált ismerősökleveleit

őrződ.Hol vannaka valódi barátok,miértnem segíteszörülni,élni?Kedves Ödön, akirefelcseréltem a régi,20. századi munkatársat,ki ott hevera konyhában,mintelfekvőbena halálra váró,kérlek,intézkedjérdekemben!

2.

Ödön,szabadvers párti vagy,verseimből,eltüntetted,a sorokat,a rímeket.

Már megbocsáss,de eztmégse tehetedbelegyezésemnélkül.

A posztmodernnem kedvemre való.

Én,a megrögzötthuszadik századi,ragaszkodomszokásaimhoz:

Szonett,hexameter,miegymás.

Egyszóval,Ödön,legközelebb

előbbkérj engedélyt.

3.

Ez a levél szigorúbb,Ödön.Miértengeded beweboldaladraőket,kik zsidóznak,cigánvoznak, nfojuk nevévelRákóczitmeggyalázva?Te csodálatos szerkezet,mikortanulsz megfelháborodni,mikortörlőda mocskot azonnal?Mikorleszela szegények,a kiebrudaltakelvtársa?Hacsaka dollár érdekel,úgy végezheted,mikénta Római Birodalomegykor.Fontold meg ezt a dolgot,állja jövendő győztesekoldalára.

Egy liberális sírfelirata

Azt mondtam: „Nincsenek sokan.Netán nem náci mind.”Lelőttek. Nem értem, hogyan.Most holtan fekszem itt.

Magyar disztichonok

Mink a cigányok házát szétverjük, coki innét!Nem rasszista falunk, ám nem is India ez.Még hogy pénzt, kenyeret kunyeráljon sok tetü purdé,ezt nem tűri, nem ám, itt polgári körünk.

Mementó

Egyik azt mondta: „Bohócok a hitleristák.”„A kommunisták se jobbak” – mondta a másik.Nyilatkozik ez meg az. Lennék süket inkább!Weimarban hatalomra jutottak a nácik.

Csönd

Kit kell mégrehabilitálniKisbamaki után?

A nemzetvezetőt?

Szép,szabolcsi fiúk,mit értetekti ebből?

Telefon Kanadából:„Szálasit rehabilitálták?”

Az éterhullámaina válasz:„Még nem.”

„Hátakkormi történik?”

Csönda telefonban,élesebb,mint a kiáltás.

Béka-induló

Brekegnek a békák,ez itt a mocsár hon,a szemük kidülled,úgy lóg a kocsányon.

Ide nem tolakszikfrancia, se tálján,éljünk örökétigLápország legalján.

Jöttünk ezer éve,maradunk sokáig.Ordít a vezérük,népet izgat, lázit:

„Vagyok, leszek, voltamvezérlő tábornok,gólyakirály ellenholtomig háborgók.

Szavamra megindulnépe a mocsárnak.Amulnak a kígyók,békákat csodálnak.

Ahová én lépek,megvetem a lábom,nem léphet nyomombasenki se a lápon.”

Sereget lent szervez,ha jönnek a gólyák,riadót brekeg majdegész Mocsárország.

Ingovány reményükebihalak védik,terjed a büdösségfel a magos égig.

Kísértetcsapat

Klónok ezek,nem emberek,mind úgy beszél,

mint a Vezér.

Rákként haladhátra e had,és odalép,hol példakép

Werbőczi úr,ki odatúl-ról idenéz,segítni kész.d

TörvényeketRousseau helyettezer s ezeráltala nyer.

A vissza-útmesszebbre fut.Ősi a per,zúg Pusztaszer.

Végcélja hun?Rikolt a hunn:„Hős eleim!”Kifmg a finn.

Hegyen, mezőna gárda jön,s egy kicsi gnómálma a trón.

Szebb jövőt!

Mi nem vagyunk fasiszták,csak hasonlítunk rájuk,mitőlünk nem kell félni,ha a gátra kiállunk.

Mi parlagfüvet irtunk,és vért adunk utána,nem dobjuk a zsidókatazonnal a Dunába.

Sokféle szerencsétlenelél ezen a földön,a cigányt, a kurvanyját,se fingatjuk ki rögtön.

Aki melegebb, mint egytüzet okádó katlan,annak mi megmutatjuk,még nyakunkon is fasz van

Mi vagyunk az agyarság,törtetünk át az erdőn,agyarságunkat védjük,ha a mi időnk eljön.

Megáldják lobogónkatpapok, lelkészek, szentek,legjobb, ha innét gyorsanmásik hazába mentek.

Kipusztítjuk a férget,a komcsikat leginkább,mitőlünk nem kell félni,mi nem vagyunk fasiszták.

A kutyák dala

Kegyelmes jó urunkelpatkolt hirtelen,mi gondunk rá? kerültegy másik iziben.

A csillag ott virítennek is zászlajáns étel, ha jóllakékmarad még asztalán.

Az ostor, az igaz,pattog, mint azelőtt,és pattogása fáj,ha nem szolgáljuk őt.

No de: ebcsont beforr,s a konyha szögletemienk, új jó urunkhelyheztetett ide.

Harag múltán, akára régi, int megint,s mi nyaljuk boldogankegyelmes lábait!

Hozzászólás a baloldal vitáihoz

A tetszhalott a föld alattkoporsóját feszegeti,férgek várják, hogy ott marad,őrzik-e láda szögei,

vagy kiszakítja azokat,és a föld fölé visszatér,félig csontvázként jobb alant,kevesebb, mint fönt, a veszély.

Nem látja többé társait,kik vitatkoznak odafent,habár ordashad közelít,és csattog foguk, a kifent;

ezt nem hallja a tetszhalott,a szél szaguk se hozza el;heverne bár, maradna ott,emlékét se őrizze jel.

Amazonasi fák üzenete

Ha bennünket kiirtotok,halálunk lesz a sírotok.

Egy emlékező följegyzéseiből

Ali jut eszembeaz albánjó barát

Hazájából kapottkonyakot ittam veleHavannában

„Mikor a szovjetekkelösszevesztünkmegjelent partjainknála Hatodik flotta”

Beugrikegy másik kép:holmijukat zsákban cipelő

albánok Ferihegyen

kikneknem sikerültinnét Nyugatra jutni

Látom-emégAlit

Mire gondoltmiközbenaz amerikai elnökötünnepelteTirana

A konyak íze számbóleltűnt

Talán én sevagyokcsak emlékaki nincsen

Ötvenes évek

Kik voltakCsuk és Gekakikről Tabák mesélt

Elmerültekaz időbeahová elmerültünkmi is

Az osztálykik megbűvöltenhallgattuka mesét

A csapatvezetőRákosi-képekkeldekorálta kiosztálya falát

Egymás mellettseregnyikicsi képijesztő látvány

De miCsuk és Gekkalandjain izgultunk

A gyerekkori jó barátMajakovszkij-versetszavalt

Igaz-se-volt időelőbukkan-emintmamutcsontváza jégből

Vagyvelünk rothadafold alatt

1968

Hol vanaz a pillanatmikorPetri Gyurinak azt mondtamhogy Korvin Ottóra hasonlítés ő örült neki

Hatvanas évek

Tintásüveggelaz amerikai követség elé

„Én vagyok a tanáruka Szinyei Merse Pál Gimnáziumból”(a rendőr elégedetten el)

Az anonimizáltjelentéshálózati ellenőrzéstjavall

Apám telefonált:„Guevarát megölték”ésleteszi a kagylót

A Naplót nem adják ki

„Monjeáruló letta párt ellenünk fordult”

Melyikaz ottaniaz itteni

„Két-három Vietnamot” –hirdeti a falfelirataz iskolábanmelletteHruscsov bohóc

Nézika fiúkerrőlmi a tanáruk véleménye

Párizs nem Budapest

„LEGYETEK REALISTÁK: KÉRJÉTEKA LEHETETLENT”

Ezértgyűlölködik mosta Vezér Tusnádfürdőn

Égő szeműfiúkhová bújtatok

A tanár visszavágyik

Avittegyszervoltmár jelenidő

HazacsaládProhászka Ottokár

Zsigereimbena tegnapidiák Európát őrzöm

Díjak

József Attila nem kapott

József Attila-díjat vagyis nem volta József-Attila díjasokszakszervezetének tagja© Ladányi Mihály ő ugyanistúllépett a kocsmánhol ocsmánykurzus-költőkkoholt képekkel és szeszekkelmámort mímelveiddogáltakEgyedül maradta vonat alá vetette magátminta lovát eladó Petőfia kozák lándzsák elévagy minta májátelporlasztóutódCsemőnegyre savanyúbb borával

Kimire méltó alkalmaserről ennyit

In memoriam S. E.

A pisifolta szőnyegpadlónapámemlékét őrzi

Utcánkvirágzó fái közöttsétáltszerelemről hebegve

Látoma nyolcvannyolc évesthallomAzt mondtaM.-nek:

„Drágámnekünk kettőnknek

gyönyörűgyerekünk lett volna”

Utolsóboldog évmikoritt találtmenedéket

Temetőbenem járok„Szervuszapa” – mondom a pisifoltnak

Álom

A cukrászat előttállodabenténhabostúróst veszek

Fölmegyünka régi lakásba

„Nemvoltam itthuszonegy éve” –mondom

„Ő isaz én fiam– feleli –aki innéta temetőig tuszkolt”

Tiszta a szeme

„Neked igazad vande énmásképpen látoma dolgot”

Kellett a lakásegy lakásmindennél fontosabb

„Jó

ez a habostúrós”

Indulkrém vana szája sarkán

Szinte rímtelen szonett

Tanszékvezető, ki a horkolásttanulmányozva már ébren is horkol,mikor épp nem csal és nem hazudik,és kollégája hátába tőrt nem döf,

de az ellen mit tehet az ilyen,mit agyad sötétkamrája végignézés átvilágít, majd világra hoz,miközben ő pöffeszkedik halálig.

A Magyar Ugart az új Ady Endrékfelgyújtják egyszer, és közöttük látlak,mi büszkeség szívemnek, még ha fáj is,

hogy majd e-mailen beszélgetünk holnap.Te győzni fogsz, ezt üzeni az álomúszva vénülő, bús amigdalámon.

Naplórészlet, 2007. június

Még nem ment elde márhiányzika fiú

A kiskölyökakivelfutballoztam a kertben

Akiazt kérdeztetőlemmegérezveminden bajomat:„Apa,még meddigtart ez?”

Akireharagudtammikorlekommunistázott

Akipontosan tudjamitmiért álmodom

Egy fénylő mosolyhiányzikegy megbántott arc

Egyedülvagyoka fiútidegenbe kényszerítik

Macskák

Ha gyöngéd vagyok, hirtelen harap,és fogaival könnyen megsebez.A megsebzett szerencsétlen alak,a sebre bámul: Éva, Negri ez?

Marásuk jó sokáig megmarad,előzőleg a szemük nem jelez.Ők döntenek, szabad, vagy nem szabad.Oktondin lesi titkukat emez.

Egyik dorombol, másik rám se néz,tekintete mégis macskát idéz,róluk mindent tudni sosem fogok.

A szerelem nem áfonya, se méz.Ragadozókkal az élet nehéz,nélkülük viszont unalmas dolog.

Tükörszonett

Feketeszemű, hiányzol nekem.Ritkábban látlak, és egyáltalán!Bajaimat ki másnak mondanám?Minduntalan Emenit keresem.

Minduntalan Emenit keresem.Bajaimat ki másnak mondanám?Ritkábban látlak, és egyáltalán!Feketeszemű, hiányzol nekem.

Amazt igencsak szereti emez.(Nem a szerelmi líra helye ez.)Kópé isten csinál új galibát?

Kópé isten csinál új galibát?(Nem a szerelmi líra helye ez.)Amazt igencsak szereti emez.

Az utolsó mondat

Nagyapámarcképeott lógott a falon

Őt nem ismertem

„A papafiatalon halt meg”

Századeleji polgárkék szeműegyenes orrú

A bőrüzletnekrómailevelezőjeis volt

„Vakbélműtétutánhalt megUtolsó pillanata előttazt kérdezte:– Mit ír római levelezőnk?”

A kereskedőhősi halálanem kevésbé fölemelőmintaz iskoláskönyvekből ismertsokfélehősi halál

„A válaszomat

nem hallottahalott volt”

A gyerekaz arcképreritkán nézettott lógott a falonminta többi festmény

Szigorú ének, Rózának

Szádból a tej följön,aluszkálj, de rögtön,dön, dön.

Apád, anyád álmos,ölelnék a vánkostmár most.

Lesz tejecske holnap,őrzi álmod, oldalt,holdad.

Új csoda a földön,aluszkálj, de rögtön,dön, dön.

Kérdések

Ha majdaz űrszemét keringa kihalt Föld körülki emlékszik ránkaz Univerzumban

Tornádók pusztítanakgyümölcsfáinkrólelfagyott gyümölcsökpotyognak

Emberez büszkén hangzik

Szegény Gorkijparódiába

fordula hajdani mondat

Mi leszRozivalki hét hónaposánlábujjhegyre áll

Elhasználtgömbünkhogyan keringtovább

Szerény kérés

Álom, amigdalámon átvigyél szebb világba tovább,legalább te légy az enyém,REM-ben ne törjön rám a Rém,izgasson jobban, mint a rum,az anterior cingulum,uralkodva agykérgemenrendezd maradék életem.

Júdás könnyve

1.

A rőthajút mindegyik megvetette,mivel az erszény őnála vala.Nélküle bor egy ünnepen se lenne,Jézus úrnak se lett volna hala,

mit osztogatott kosarakból merve,a népnek csodát így tőn általa,kit nem méltatott figyelemre egy se,keserű lett étele, itala.

Megvetőleg mondták: „Iskáriótes,te zsugori, vagyonunk kezelője,kupánkba megint ihatatlan bort mersz.”

Külön tettre készültem jóelőre.Mire képtelen az ájtatos többi,

Petinek

a karióti emlékét megőrzi.

2.

A titkait énnekem mondta el.Kicsúfolta a többit. Haragudtak.Nem osztotta meg Lényét senkivel,Júdással vágott a legvégső útnak.

„Tudom, Jézus úr, honnan érkezel.”Elébe álltam, mikor ők elbújtak.Sejtette, a rőt többet érdemel.Engem neveztek hitványnak, hazugnak?

Én megéreztem, hogy semmit sem ér,ha az ember megváltója nem ember.Isteni útról földi nép letér.

Medréből holnap kilép minden tenger.Egyedül én látom a fényes felhőt.Minek jőni kell, ezt is tudtam, eljött.

3.

És pöffeszkedett, hogy szükség betelniaz írásnak, mit megjövendölt Dávid,és ami készül, annak meg kell lenni,ő nem életet, hanem halált áhít.

Miképp csinálja, ha nem segít senki,s nem merészkedik egy se Kajafásig,Júdást lehet gyűlölni vagy szeretni,ő megtette, mit nem tett meg sok másik.

„Amit cselekszel, azt cselekedd gyorsan.”Ezt mondta néki, voltaképpen kérte.Keresztre hogyan került volna ottan,

ha nincsen, aki közbenjárjon érte?Mint gyáva nyúl, futott a többi rögtön,egy levágott fül tekergett a földön.

4.

A főpapoké lett a harminc sékel.Méghogy nem kell nékik, mert vér van rajta!Még keserűbb lett a számban az étel.Iskáriótes nem zsugori fajta.

Baltát fogjak, ami koponyát lékel?Egy ág lehajlott, és azt mondta: „Rajta!”Júdás hurkot csinált saját kezével,amit ő elkezd, abba sose hagyja.

Most itt lógok, idők végezetéighull rőt fejemre érdemtelen átok.Mint a Titánét, májam sasok tépik,

de szemgödrömmel a Mennyekig látok.Nem váltotta meg a világot Jézus.Sátán szolgája a sok nazarénus.

Péter

Háromszor tagadtam meg őt az éjben.„Sohasem láttam ezt az embert” – mondtam.De nem azért, mert a haláltól féltem.Kínoztatok volna meg azon nyomban!

Mi történt velem, ezt máig se értem,eszelős halász, zokogva futottamszolgálók elől, át a piactéren,mintha nem Péter lettem volna ottan.

Én, a kőszikla, szívemig repedve,és öt darabra szakadt szét a tóra.Fejjel lefelé verjetek keresztre,

és haljak meg harmadik kakasszóra!Négy évtizede amaz éjjel éget,rossz tanítványod megtagadott téged.

Tamás

Míg ujjamat a sebekbe nem dugtam,nem hittem benne. Hol bement a dárda,odaillesztem kételkedő ujjam,és erőt ad a seb bizonyossága.

Látatlanul nem bíztam Jézus úrban,Galileát nem egy ál Jézus járta,ujjam a vérző sebekből kihúztam,és prófétáim mentem Indiába.

Azóta tudom, ujjam tanít engem,a seb érzete, holnapi halálom,csakis ezért nem maradtam hitetlen.

Áldott a kétely, a lidérces álom.Bamba hívőt én egyet se szereztem!A népeknek a kételyt magyarázom.

Mátyás

Engem tettek a rőthajú helyébe,hogy megint tizenketten legyenek.Bújik a hold felhőknek rejtekébe.Nem világít. És régen volt kerek.

Hol a Mester? Mondják, fölment az Égbe.Nyulak vagyunk, nem kőszikla sereg.Kosarunk üres. Kenyér sincs ebédre.„Ez az én testem.” Semmiből egyek?

Félig se értem, mit mondott nekünk.Gyilkosok acsarognak mindenütt.Róma dölyföl, az ő világa jön.

Hal vagyok, kiről levált az uszony.Miről beszéljek, drága Jézusom?Hazugság árad minden délkörön.

Ellenkoszorú

Nem ismertem őtakirólam jelentett

Mégle is fényképezetta Kis Kakukkban

Odakívánkozzamvisszaaz ő idejébe?

Még mit nem!

A jó elvtársak

vállalkozóklettek

Temetőbogarakkapirgáljáka múltat

Énreméltelképzeltjövőt siratok

Elégia

Az ellenforradalomskalpjaiegyetlen múzeumbanse voltak kiállítva

Szamuely seindult útnakösszehajtogatható akasztófával

„Néhányanfürödni fognak” –mondta a Fővezér.

Maebben a fehér augusztusra hajazó21. századbana lapok megint tudni vélikmilyenhalálvonat kivel utazott

Az elképedt Dunaújra azt halljaamitkilenc évtizedeSiófokról üzentek neki

Én szegényfanatikus hőseimti tiszta szívűeknem létező sírotokrahazugságrágalom hullik

A történelemhátsó udvarában

megvakított gebea forradalom

Éljenek a terroristák

Nem védem Petőfi Sándortnem védem Ady Endrét

Se Spartacust Dózsát Robespierre-t Che Guevarát

A homo sapienskushadnégy lábon mászik

Ámítjapolitikushadterelnékvisszaa fáig

Érkeznijégkortlátok

Történeteszomorúvéget érneha tinem volnátok

Ina

Egy mondatra emlékszema telefonból:„Itt most Haza vagy halál van”miközben

Lantom, s kardom kezembül eldobom,A hóhérságot majd én folytatom... Petőfi Sándor

Be meg fog szépülni az Ember,Ha vérben jól megmosdik egyszer... Ady Endre

Fidel beszéltNem látogattam megutoljáravalami fontosabbnak ítéltúgy miattKutyáival élta régijól ismert lakásbanahola szekrény tetejére tettemnégyéves fiamataz ugató szörnyek előlOlyan voltmintmaga a népés a népet gyakrannem látogatja megsenkimert mindenkinekfontosabb dolga akadMoste-mail hír érkezett:„Ina meghalt”és hetek ótaegy mondatra emlékszem„Itt most Haza vagy halál van”és látom a szobátott vagyoknincs ami fontosabb

Tisztelgés

Víctor Vakra Móravenezuelai költőnem félt az atomkeselyűtőlakivel a népeket felszabadító harcuktólelijesztgettea fél évszázados szovjet bürokratizmusszitkozódott és azt gondolta venezuelaiulhogy a proletár internacionalizmuspapírszamár

Ezequiel Zamorára gondoltés Simon Rodríguezreés meghalt öt évvelnépe forradalmának kezdete előtt

„Kínai”-nak becéztéka hatszáz kilométer/óra sebességgel

gondolkodó óriástkinek szívefelrobbant a magányban

Helyzetjelentés

A brechti HACSAKmirajtunknem segített

Belezuhantunk a mocsárbamégnem fulladtunk bele

Két centivela láp felszíne fölöttvitatkozunktervezgetünk

A helyzet abszurdlévén a mocsár szimbolikus

Asztal mellett ülünkvan kávé konyak

Hic Rhodus, hic salta!

Az első kísérletekfélszegségétgyöngeségétgyatraságátki emlegeti fel kegyetlen gúnnyal

Emlékük őrizzükápoljukönkritikusan kezeljük

Ódivatú az új dal

Évszázadnyi taggyűlés

A kommunistákatúgykíséri a végzetmint üstököstuszálya

Bukásra bukás

Mi talpra állunkkészülődünka holnaputánra

Drága Marxüss szétköztünk

Mielőttfölmelegszikkihűlelhasznált Földünk

Perspektíva

Álnok hely hol lakolEurópa-akol

Másfél évszázadaRimbaud innen szökött elhogy ne lássaa csöpp Napóleontse Lafitte-ta liberális bankárt

Ma azt mondjákitt leszazdag hazád

Itthol hitlerekdiktáltak törvényt tegnap

Itthol rabszolgatartókutódailezárják a határtAfrikaszegényei előtt

Itthol új ordasokijesztgetikaz akol birkanépét

Itt

hol Ázsiára acsarkodika tátott tőkeszája

Itthol Amerikaidióta elnökétünneplikexországokfővárosaiban

Hola részeg hajómiinnétmessze visz?

Szavannákonkészülődika bonobo majomhogyfelváltsa az embert

Elégedetlenség

Ha a világotnemváltoztatjuk megmit mondokRozinaktizenöt év múlva?

Nagyapjahogyanszámol el életével?

Könyvekirodalomkatalóguscédula-temető

Mi voltunka csődbe mentnemzedék

Tisztességünköncsorbanem esett Kit érdekel ez?

Morál Néneunatkozva turkála tisztességes holtakcsontjai közt

Jézus Orozco festményéről

Baltával verem szét keresztem,ne hivatkozzék senki rá!Maradtam volna fönn a Mennyben, inkább Abba szálljon alá.

Aki baltával fest le engem,szavam az érti igazán.Rossz tanítványokat neveltem,szívében gyatra mindahány.

Egyedül Magdolna hiányzik.Ember voltam, kit szeretett.Egy tévedés sodort idáig.Széthasítom keresztemet.

Kár volt Lucifert pörbe fogni.Ő ért engem, a mexikói.

A költészet korlátjairól

A verseimnem elég agresszívektalánmert még sose éheztemlakásombólse lakoltattak ki még

A hajléktalan lélekkevésbé kifosztottminta hajléktalan test

Nem éri utoltélena fagyhalálnyáron a hőguta

Nem mondja azt:„Csak

egy forintotkérek”botladozvaakönyörtelen utcán

Vágy

A szerző neveelbújika kötet címlapján

Ő maga iselbújik verseibenmagába záródikmint a meggymag

Hattyúkkal úszik elfehéren

Szeretném megismerni őtakihuszonhét éve lányom

Gyerekkéntnéger kisfiú akart lenni

Ma Rozi anyukája

Beszélgetünkaligismerjük egymást

Merengés

Néznek a fák levélszemekkel,mintha valamit mondanának,zöld rejtekükből madár leskel,águkra röppennek az árnyak.

Százéves fák a fürdő melletta medencék fölé hajolnak,dolguk teszik, küldenek enyheta délutáni napozóknak.

Mi történik kint a világban,

mintha nem tudnák, tovább nőnek,évgyűrű évgyűrű nyomában,fái messzibb, bölcsebb időnek,

mi nem lesz olyan, mint e mosti,szégyen-korszak paródiája,madárként volna jó dalolni,magasba szállni, föl a fákra,

mert az a világ, amit látok,egyszer volt már ijesztő véggel,százéves fák, jó hírre várok,végtelenig röpítő ég kell.

Töprengés Havannában

1990

A baloldalieurópaimegérkezik Havannába:

„Tartsatok ki,ti vagytok a reménység.”

Se gáz,se villany.

„Az asszonyokaz ablakkeretetégették el,hogy főznitudjanak.”

„Tartsatok ki– mondta a csontvázaknaka baloldalieurópai –ti vagytok a reménység.”

Nem felelt nekisenki.

Ők egyszerűenkitartottak.

A példa mi vagyunk

„A példa mi vagyunk”mondta itta turistánakálcázott politikuskiodahazasem beszél a néppel

A néppelki baseballról vitatkozik az utcánlakást cseréls ha kellhalni se rest

De mostkarórátCD-étárulés idegenre les

A példa mi vagyunka tőkemihozzánk jöttmegvetteföldjeinketgyárainkat

Vangyerekéhezéshajléktalanhalál

Ülöka Malecónkőmellvédjéna tengert kérdezem

Erre vágyik netánki hazalopja ittés részletekben eladja a kincset

Alkalmasintbizony nyal

A példa mi vagyunknegativeminden bizonnyal

Töprengés Havannában

A népeszi a rizst,a fekete babot,és jobb életre vágyak.

A bürokratákautón járnak,a vendéglőkbenbifszteket esznek.

Ki az úr, a víz,vagy a gálya?

Ciklontól tartva

Karén, a ciklon készülődik,nem tudni, netán ide téved.Fát és tanyát lerontva földigmenedékbe űzi a népet.

A víz égi tömlőkből ömlik,emberhajók nem lelnek révet,emez ernyőjével vesződik,amaz utcára bentről réved.

Diana ablakból ugatvavitatkozik kinti szelekkel.Tengerré változik Havanna.

Ragyogjon a trópusi reggel,csituljon az égbolt haragja.Diana, a ciklont ijeszd el!

Beszélgetés

Santa Cruzba megyeka repülőgépen,majd onnanVallegrandéba,hol ünnepelni fogják Ontnegyven évvela halála után.

„Micsoda óriás volt!” –mondja majdaz indián,ki rettegett annak idején.

Ma Krisztus-Guevarának látja Önt.

Néhány napjaKubábanelolvastam nemrég kiadottjegyzeteit,beszédeita minisztériumban,melyekkelelképesztette hallgatóit.

„Kik az értéktörvényútját választják,visszatérnek a kapitalizmushoz” –mondta.

Telefirkáltaa szovjet közgazdasági kézikönyvet,és megrótta Lenint,hogy meghalt.

Mindent tudott,sejtett.„Szívünk Pekingben,Moszkvában a gyomrunk.”

Mikor meghalt Ön,az iskolában,hol tanítottam,a gyerekeknem hitték el a halálhírt.

„Ő nem halhat meg” –mondta egyikükfalfehérenés égő szemmel.

Hol vannak ők,

az égőszeműek?Egyikbőlbankember lett,másikból szabaddemokrata politikus.

Az árulók képétki veri belesaját mocskukba? –kérdezemaz Ön szavaival,ki gerillanaplót írtapró, nehezen olvasható betűivelNancahuazuban.

Ez nem vers,legszívesebben a felhőkre írnék,melyek közöttrepülünk Santa Cruz felé,a Viru Viru repülőtérre,hogy visszahulljanaka sorok a földre

Kuba tikkadt mezőire záporozva,melyeket szárazság pusztít,hogyerőt adjanak Bolíviábana kokacserjét termesztő indiánnak,ki ötszáz év után ma győzni készül.

Hol van Ön, Guavara,melyik égitestenvívja továbba harcát?

Könyörgés

Pacsamamavétkeztünk ellened

Az indiána bűntelenokmánnyal nem rendelkeziknem tudjamikorhol született

Mieurópaiakkik turistaként járunk rajtad

és útlevele vanmég kutyánknak isvétkeztünk ellened

Bocsásd meg bűneinketFöldanya

Jessica

Jessicaa hat négyzetméternyiszobareá esőkét négyzetméterénbabáitnyakláncait őrzi

Jessicatáncosnő lesz

Kuba ellennyilatkozikaz éppsoron levőamerikai elnökJessica táncol

Az amerikai elnökkelet-európailakájaigyilkosokkal paroláznak

Jessicababáitnyakláncait őrzi

Jessica táncol

Lenin szól

Vén Európa helyett most messzi vidéken éled a szikra,Chávez, Castro, Morales hirdetik eltűnt, hajdani álmom.Győzni fogunk ezúttal. Nincs, ki lebírja, ha tombol a tenger.Éljen a Szovjet! Népi hatalmat! Vesszen örökre a Tőke!

Elutazás előtt

Hazaviszema vékony ívben csordogálóvíz emlékétés a barátsághatalmas folyóját

Yolandapadlóra terítettmatracon fekszikhogy énaz elkényeztetettágyon pihenjekszieszta-időben

Belép Fayadki már nem élegy utcanevet mondamitvégképp nem értek

Nevetünkbalgaságomon

A lyuknyikonyhábanguayabát hámozok

Ez énemitt marad

A másikül a számítógép előttlapot szerkesztidegeskedikés előbb-utóbb meghal

Emezárnyék leszegy tépett kövűhavannai utcánés tovább társalogegy gyíkocskával

Itthon

„Jézus KrisztusNimródleszármazottja voltnemholmi zsidó” –mondjaaz egyik kereskedelmi tévéműsorvezetője

Eszembejuta vallegrandei hotelaholrámeredtemegy ősrégiKrisztus-képre nemrég

„Ez Guevara” –gondoltamAlulrólfölfelé nézegyenest a történelembe

Hiábaszúrja át szívétezúttal puskagolyóvalegy zsoldos

Az Andokmegmozdultakhívjákaz indiánt

JönTupak KatariSimon Bolivár

Amiengem körülvesznincskísértet-világtűnik napkeltekor

Utóirat

Legalábbhuszonöt évigakarokélni méglátni

egy másféle világot

NemcsakLatin-Amerikábande ittaz én hazámban is

Készült 300 példányban

Ez a283

példány

ISBN 978-963-06-4029-9ISSN 0866-4420

Felelős kiadó a szerző

Felelős szerkesztő Tabák András

2008 Vasas-Köz kft nyomdaFelelős vezető Badó Géza

Terjeszti a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság