SIMONYI ZSIGMOND HELYE A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY …iskola alapelvei szerint építi fel a Tüzetes Magyar Nyelvtan fejezeteit. 3 . Simonyi Zsigmond tudós egyetemi professzor volt,

< ! P P P « » ^ « p p p M j p p j

É R T E K E Z É S E K A N Y E L V - ÉS S Z É P T L I D O M Á N Y I O S Z T Á L Y K Ö R É B Ő L

AZ 1. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

SZERKESZTI

NÉMETH GYULA OSZTÁLYTITKÁR

XXVI. KÖTET — 10. SZÁM

SIMONYI ZSIGMOND HELYE A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY

TÖRTÉNETÉBEN W.

IRTA

RUBINYI MÓZES LEVELEZŐ TAG

\ SZÉKFOGLALÓ ELŐADÁS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

1. OSZTÁLYÁNAK 194«. NOVEMBER 8-ÁN TARTOTT ÜLÉSÉN

\ '

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA BUDAPEST 1949

• • 1,

A magyar nyelvtudomány XIX. századi történetében, az elején, meg a végén, meglehetősen analóg jelenségekre bukkanunk. 1803-ban foglalja

el a pesti egyetemen magyar nyelvtudományi tanszékét Révai Miklós, és 1872-ben, Toídy Ferenc halála után oszlik meg a magyar tanszék nyelv-tudományira és irodalomtörténetire, s lesz Simonyi Zsigmond 1877-ben a magyar nyelvtudománynak magántanára, 1885-től 1889-ig nyilvános rend-kívüli, az utóbbi évben rendes tanára.

Mindketten, Révai is, Simonyi is, a pozitivista történelmi módszer-nek a maguk nemében senkitől felül nem mult mesterei hazánkban, és így gyűjtő, kiadó-közlő és monografikus munkásságuk ad ja meg minden utá-nuk következő magyar nyelvtudományi kutatás alapját . Mindkelten tel-jes magyar történeti nyelvtan kiadására törekedtek, mindketten el is vé-gezték a munkát és mindkettő törekvésének életében csak a hang- és alaktan kiadása lett a gyümölcse. Mindkettőt korai, illetve váratlan halála akadályozta meg a teljesen kész mondattani rész kiadásában, és tragikus sorsuk egyben kérlelhetetlen találkozásuk is ez alkotásaikban. Révai Mik-lós Elaboratior Grammatica Hungarica című művének mondattani része századunk elejéig ismeretlenül lappangott kéziratai között, s midőn e kéz-iratot felfedezvén, rája éppen Révai halálának 10()-ik évfordulója alkal-mából 1907-ben a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét felhívtam, a kiadást az Akadémia Simonyi Zsigmondra. Révainak tanszékén méltó utódjára bízta, aki a megbízás alapján Révai Miklós történeti nyelvtanának mondattani részét ki is adta.1 Révaiét kiadta, de saját, teljesen elkészült mondat tanának kiadását a kegyetlen sors, amely ezúttal a magyar fasiz-mus első fellobbanását jelntette, megtagadta. Mint ez átkos mozgalom első számú szellemi márt ír ja , 1919. november 22-én, este 10 órakor omlott össze amúgy is gyenge szervezetű teste és kész kéziratával hiába kísér-letezett az ő halála után hozzá méltó hitvese: a könyv nem jelent meg, kézirata pedig, úgylátszik, annyi pótolhatatlan kultúrális és erkölcsi ér tékkel együtt elpusztult vagy talán valahol lappang.2 Simonyi Zsigmond azonban munkásságában ragyogóan mutat ja amaz évtizedek haladását , amely legméltóbb elődjének halála (1807) és az ő fellépte (1872—3) közölt mutatkozott tudományunk történetében. Révai Miklós romantikus történet-szemléletével, a minden fantasztikus-romantikus történetszemlélet kisiklásai-

2

val szemben Simonyi Zsigmond már a történelmi módszer ú t ján hangya-szorgalommal gyűjtött és mindeniaj ta elfogultság nélkül összeállított és ki-adott részletek alapján, de már, mint azt látni fogjuk, az ú j nyelvtudományi iskola alapelvei szerint építi fel a Tüzetes Magyar Nyelvtan fejezeteit.3

Simonyi Zsigmond tudós egyetemi professzor volt, három évtizeden át a magyar nyelvtudomány tanára a budapesti Pázmány Péter Tudo-mányegyetemen, s ha egy tudós egyetemi tanár munkásságát tesszük mér-legre, két oldalról kell ezt tennünk. Meg kell vizsgálnunk, mit alkotott ő inaga élte folyamán, de azt is, hogy az ő indításaira mit alkottak tanít-ványai, milyen tudós nemzedéket nevelt fel.

Simonyi Zsigmond 66 évet élt. 1853. j anuár 1-én született Veszprém-ben. Az elemi iskolát ugyanott, a gimnázium négy alsó osztályát a vesz-prémi piarista gimnáziumban végezte, az ötödik és hatodik osztályt az esztergomi bencéseknél (itt Ferenczy Jákó tanította irodalomra és Vaszary Kolos történelemre), a hetedik és nyolcadik osztályból összevont vizsgát lett s utána érettségit, egy évvel előbb, mint kortársai , Budapesten Lutter Nándor főigazgató elnöklete alatt. Zárkózott, magába merült kisdiák volt. A verseket nagyon szerette és diákkori versei egy bőrkötéses kis füzetben 1944. június 24-ig megvoltak. Egy iskolatársa feljegyzése szerint mint kis-diákban egyszer felmerült az az ötlet, hogy mérnök lesz, és még 1870-ben is levelet írt Bécsbe egy bará t jának , melyben az iránt érdeklődött, hogyan iratkozhatnék be a bécsi műegyetemre.4 Racionális lelkisége tehát már gyermekkorában megmutatkozott. Kilenc éves korában a negyedik elemi-ben ezt az írásbeli tételt kellett kidolgoznia: „Mit szeretek jobban, a telet-e vagy a nyarat és miért?" A kilenc éves fiú erre így felelt: „A nyara t sze-retem jobban, még pedig három okból. 1. Mert a szabadban nem fázik az ember. 2. Mert minden zöld és virágos és az nagyon szép. 3. Mert a Sédben fürdeni lehet." Taní tó jának, Hochmuth Ábrahámnak, emlékezete szerint az egész dolgozat ennyiből állt, nem volt abban egy árva szóval sem több.5 Exakt lelke ilyen szabatosan oldotta meg később a magyar nyelvtudomány problémáit is, felesleges szó-sallangok nélkül, tárgyilagosan, egyenesen, becsületesen.

Franciául, angolul maga tanult, s egy derék iskolatársa, a későbbi csornai prépost, Burány Gergely beszéli, hogy a szavakat „dirib da rab papí-rokra jegyezte, ilyenekkel tele volt minden zsebe. Ha egyedül ment valahová, útközben ezeket a cédulákat húzogatta elő." Ugyancsak az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy: „sovány, gyenge testalkatú, de szép, pirosarcú, kedves fiú volt, olyan szemérmes és szerény, mint a bármely jólnevelf leányka".6

Valószínűleg Szarvas Gábor hatott rá abban, hogy a magyar nyelv tudományának állt szolgálatába, s véglegesen Budenz József egyetemi elő-adásainak és tudós nevelő egyéniségének köszönhet jük Simonyi Zsigmondot. Budenz hozta el hozzánk az akkori német indogermanista professzorok közvetlen, emberséges módszerét, amelyet ő mesterénél, Benfey Tivadarnál7

sajátított el. Budenz nem afféle előkelő tudós volt, aki a katedra magas-ságából néz le hallgatóira, hanem kitűnő nevelő tudós, aki témákat adott hallgatóinak, érdeklődött szociális helyzetük iránt s lakásán is szívesen látta őket és foglalkozott velük. Simonyi doktori értekezése még f innugor tárgyú (Az ugor módalakok: NyK. 13. köt. 1876). Ennek érdekében Simonyi Lipcséből kérte mestere támogatását Hunfalvy Pálnál, hogy a mű a NyK.-ben megjelenhessen. Budenz válaszában, 1876. február 29-én ezt í r ja : „Kegyed-nek az ugorság terén tett első s remélem sikerült specimenje igen nagy örö-mömre szolgál".8 Simonyi már elébb sorra ismerteti Budenz eredményeit a Nyr.-ben és a NyK.-ben, már 1873 óta.

A budapesti egyetem elvégzése után Simonyi Zsigmond- két félévet töl-tött a lipcsei egyetemen, mégpedig az egyetem i rodá jának és kveszturájának adatai szerint, mint rendes hallgató.9 1874 októberében iratkozott be a lipcsei

3

egyetemre „Simonyi Sigismund, aus Vespriin, Ungarn". Hangsúlyoztuk, hogy rendes hallgatónak, meri a budapesti egyetemet már akkor elvégezte volt és így egyszerű „Hörer" is lehetett volna, s így kevesebb lett volna tandi ja . Ö azonban rendes hallgatónak iratkozott be, hogy tel jesen belemerülte ssen a lipcsei egyetemi életbe s közelebb kerülhessen a tanárokhoz. Szép idők jár tak aksor a lipcsei egyetemen. Ill Innított kezdő professzorként Hermann Paul, továbbá kora egyik legmélyebb hatású irodalomtudósa, Michael Ber-nays, ill gyönyörködtette a germanistákat Friedrich Zarncke, itt működöt t Ciirtius a klasszikus filológus, Overbeck az archeológus, Heinze a filozófus, Leshien a szlávista és itt tanított akkor itlommsen is.

Érdekesen ír Simonyi lipcsei tanulmányairól liudenz Józsefhez 187-1. november 17-i levelében: „Ma négy hete, hogy szerencsésen és jókedv-vel Lipcsébe érkeztem, és mondhatom, hogy itt kezdettől fogva jól érzem magamat. Még az emberek is szorgalmasabbak, romlatlanabbak és kevéshbé mesterkélte!', mint minálunk. Különösen jó viszonyban állok Ovrrbeckékkel. kikkel Pulszky Károly ismertetelt meg s kikhez már több ízben meg voltam h í v a . . . Curtius befogadott az ö Grammatische Gesellschaft-jába, hol már egy munkát is elvállaltam . . ,"10/a

Simonyi a lipcsei egyetemen minden nyelvész legjobb előiskolá jába jár t : lőleg klasszika-filológiával foglalkozott. Az említett Curtiuson és Over-liecsen kívül hallgatta Ritschlt (Die wichtigsten Lehren der lateinischen Grammatik) s bizonyosan mély nyomokat hagyott lelkében Lange prof. „Aus-gewählte Capitel der vergleichenden Syntax der griechischen und lateinischen Sprache" c. előadása. Nyilvánvaló, hogy Simonyi módszerének tisztasága, gyűjtéseinek megbízhatósága lelki adottságain kívül onnan e n d , ahonnan annyi áldás az irodalmi tudományokra általában, t. i. a klasszikus filológus pedáns műhelyéből. A második félévben Curtius „Elemente der vergleichen-den Sprachwissenschaft, mit besonderer Rücksicht auf die Aufgaben und Ziele der classischen Philologie" c. előadását hallgatta. Egyetemi napjai közül bizonnyal a hétfői volt az if jú Simonyinak a legkedvesebb. E napon délután 6—8-ig volt Curtius Grammatische Gesellschaft-járrak gyűlése, liudenz 1875. január 2-án Simonyinak Lipcsébe írt levelében,1 mely nyilván a fent idézett levélre írt válasz, melegen érdé lődik a Grammatische Gesellschaft munka módja iránt. „Nagyon szeretném," — írja liudenz Simonyinak — „ha Kegyed alkalmilag részletesebben ismertetné velem a Gesellschaft működését: miről folynak a tárgyalások: kész dolgozatokról-e bírálólag. vagy kitűzött kér-désekről vitatkozókig." E nyelvtani társaság hazánkba való átplántálása lelt az a keret, ahol Pudenz s később maga Simonyi is a tudósnevelés közvet-lenségei gyakorolta.11

\ tudós pályájának taglalása elölt lássuk most tudományos pályájának legfőbb kronológiai és statisztikai adatait. Simonyi Zsigmond 1877-ben (24 éves korában) lett magántanár a budapesti Tudományegyetemen, pár évig helyettes tamár, 1889-ig rendkívüli tanár és ettől fogva haláláig rendes tanár: lóhát 42 esztendeig adott elő az egyetemen. Az Akadémiának 1879-ben lett levelező. 1893-ban rendes tagja, a Nyelvtudományi Bizottságnak 27 évig (1892—1919) előadója, a Magyar Nyelvőrnek éppen 25 évig (1895—1919) szerkesztője. 1889-től 1893-ig hosszú előmunkálatok után szerkesztette Szarvas Gáborral a Nyelvtörténe'i Szótárt, 1903-tól haláláig szerkesztette és kiadta a Nyelvészeti Füzeteket.

Akkor indult el hát tudós pályájára Simonyi Zsigmond, amikor Szarvas Gábor a Magyar Nyelvőrt elindította, 1872-ben.12 A hetvenes évek elején, a magyar szellemi élet fellendülésének ez éveiben, hatalmas erővel indul meg a magyar nyelvtudományi munka is. 1873-ban kezdi Budenz a „Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések" című tanulmányából s egyetemi elő adásaiból a Magyar Ugor összehasonlító Szótárt kialakítani. Ekkor kő-nyomatos ívekben már megjelennek az összehasonlító alaktan első k'dolgozoll

4

részei is. Mesteréhez hasonlóan Siinonyi Zsigmond nyelvtudományi munkás sága is felöleli a hang-, alaik- és mondattan csaknem minden kérdését. Még a hangtan foglalkoztatta aránylag legkevésbbé, bár az 1879-ben megjelent, a légi magyar nyelvemlékek olvasásáról szóló tanulmánya e kérdésnek alapvető éi tekezése, amelynek megállapításaihoz évtizedek múlva is vissza-visszatérnek. E téren átadta a teret egyik legjobb tanítványának, Halassa Józsefnek, aki Simonyi felügyeiele és ellenőrzése alapján kidolgozta a Tüzetes Magyar Nyelvtan hangtani és részben alaktani fejezeteit. S bámulatos, hogy ezt az abszolút értelemben vett elméleti tudóst a gondviselés milyen gyakorlati ér-zékkel áldotta meg. A nyelvhelyesség, a helyesírás, a hivatalos nyelv ügye éppen úgy szívén feküdt, mint a legelvontabb analógiás hatásnak kimutatása a nyelvtörténet folyamán.

A nyelvtudomány nálunk is a Ilerbart—Steinthal-féle nyelvléleklani irány hatása alatt lett a hetvenes években igazi nyelvtörténetté. Budenz József 1858-ban a Schleicher—Benfey iskola módszertani — s mi hozzá tehetjük: a tudósnevelésben az emberség —-elveit plántálta át hozzánk. Budenz azonban, miközben mindjobban elmerült búvárlatai folyamán a finnugor majd az urála l tá j i nyelvek egész körére, tán észre se vette az újgrammatikus iskola kialakulását, s így alig érdekelték annak módszertani harcai. „A köz vetítő — ír ja Gomboez Zoltán13 — „az ú j termékeny gondolatok átplán-táló ja Simonyi Zsigmond volt. Hogy a hangváltozások és jelentésváltozások mellett a nyelvi változásoknak egy nem kevésbbé fontos harmadik csoportja is van, azok az esetek, midőn a szóalak vagy mondatszerkezet megváltozását a vele társult szó- vagy szerkezetcsoport asszociatív hatása teszi érthetővé, az ú j :skolának ezt a fontos elvét nálunk Simonyi hangoztatta először; a legtágabb értele,ml>en vett analógiás alakulások változatos fajainak rend-szeres ismertetése s e módszertani elv átültetése a mi nyelvészeti gyakor-latunkba elsősorban az ő nevéhez fűződik." De a pozitivista élénk érzéket zárt magába egyébként is az életrevaló szelilemiségi újítások iránt. Budapesti, lipcsei, berlini és párizsi tanulmánya idején lefordította Miiller Miksa oxfordi egyetemi tanár előadásait a nyelvtudományról, ezt a kitűnő, szellemes tudo-mányos munkát , amely sok hívet szerzett világszerte a nyelvtudománynak.14

Az ő jelentős alkotása „A magyar nyelv" című összefoglaló, népszerűsítő, tudományunkba bevezető könyv, amely a magyar nyelvtudomány legfőbb kérdéseit foglalta össze s két kiadása (1889, 1905) itthon, német kiadása pedig (Die ungarische Sprache. 1907) az egész világon hirdette a magyar nyelv szépségét és a magyar nyelvtudomány dicsőségét.

És ő volt az, Simonyi Zsigmond, aki nálunk katedrán először foglalko-zott és foglalkoztatott a nyelvtudomány nagy elvi kérdéseivel, és bevezető előadásai mutat ták be hallgatói számára az akkor virágjában volt újgram-matikus iskola szemlélelét, s vele egyrészt tudománnyá emelte a mechanikus cédulázás mesterségét, másrészt tudománya filozófiájának bemutatása által tág horizontot nyitott a már alkotó búvároknak, és a kezdők mindjárt lát-ták, hogy az apró gyűjtések nagy célok szolgálatában állanak. E nemű mun-kásságának halhatatlan érdeme, hogy az ő biztatására indult el Gomboez Zoltán, a legműveltebb magyar nyelvtudós „A jelenkori nyelvészet alap-elvei" című művével s ennek folytatásával, a „Nyelvtörténet és lélektan" c. értekezésével, amelyek a herbart ianus szemlélet, továbbá Steinthal, Pau; s az ú jgrammat ikus iskola, m a j d Wundt ismertetése által s néhány más magyar nyelvész nyelvtudományi munkája által, az általános nyelvtudó-mány modern megalapozását jelentik nálunk.15 Simonyi értékes és becsü-letes lelke valójában inkább volt gyüjtő-köz'.ő, mint filozófiai hajlandóságú, de érezte a tág horizontok fontosságát és készséggel támogatott bennünket ebben az i rányban is.

A mondat és tudománya, a mondattan, a nyelvtudomány tragikus részei közé tartozik Az ókor óta tudjuk, hogy a nyelv legkisebb egysége

7

nem a szó, nem a hang, hanem a mondat, s bár a szó és a hang csak a tudós munkájának elvonásai, mégis a nyelvtudomány szó-tudomány lelt, és évszázadokon ál az etimológia oly múló eredményei öntötték el a nyelvtudomány pályáját. Nagy mondattani kezdeményezők, pl. Delbrück építményei a szerző halála után nem fejlődtek méltóan tovább. Nyelv-tudományunk szerencséje, hogy Simonyi Zsigmond mondattani búvárlatait, bál főműve készen, úgy látszik, elmerült kora vagy korunk iszapos ár já-ban, kiváló tanítványai folytatták, és minden reményünk megvan arra, hogy be is fogják fejezni a nagy müvet.

Simonyi életének főműve. Magyar Mondattana, az Akadémia 1914. évi l .ukács Krisztina-pályázatára készült.w A jelentés a még akkor befejezetlen művet a hiányzó részek kiegészítése után juta lomra ajánlotta. Simonyi 1916-ban benyújtotta a hiányzó részeket, s a bírálók nagy lelkesedéssel írtaik róla. A szerző még azután is dolgozott művén, amelynek legfontosabb része, az egyszerű mondatról szóló, 1918 nyarán teljesen elkészült. Az el-pusztult vagy lappangó kézirat tartalmáról emlékezzünk meg behatóbban. Bevezetése szól a mondatról, a mondattani változásokról és okaikról. Az első főrész a mondat fa ja i ról ír (föltétlen jelentő, föltételes jelentő, fel-szólító, óhajtó, nyomatéktalan és nyomatékos, összefoglaló és kirekesztő, kérdő és felelő, állító és tagadó, cselekvő és szenvedő mondatok, cselekvé-sek és idők jellemezte mondáink) . A második főrész az egyes mondatrészek-kel foglalkozik: alany, állítmány, tárgy (tárgyasragozás), határozó, jelző. E két főrészhez csatlakozik még egy harmadik főrész, átmeneti szerkezetek az összetett mondathoz. Ez huszonöt ív lett volna. Legalább ugyanennyi az összetett mondat, amelynek gerince a Kötőszók anyagából került k i . . .

Simonyi Zsigmond a „grammatici certant" elvet csak szükség ese-tén s nem kedvtelésből alkalmazta. Lényegében tudós alapelve volt, amit Ilrugmann és Strcitberg írt az Indogermanische Forschungen címlapjára: „Nihil detestari, neminem laedere, sed intelligere". Szarvas Gábor-i értelem-ben nem volt vezéregyéniség. Nem harsog, hanem oktat. Szelíd szava ténye-ken alapul, s igazságát nem a lendület és stílusművészet, hanem éppen abszolút valósága emeli magasra és nyomja bele eltörölhetetlenül a lélekbe. S mégis kora egyik legnagyobb nyelvtudományi háborúságában kellett részt-vennie, abban, amely a Nyelvtörténeti Szótár körül zajlott le.

A Nyelvtörténeti Szótár ellen indított háború, az élen a történet-tudományból, hol vajmi kevés igazán maradandót alkotolt, a nyelvtudo-mányba rándult Ballagi Aladárral, merőben igazságtalan és inkább szemé-lyeskedő, mint tudományos harc volt. A Szótár, melyen Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond hosszú éveken át dolgozott, egy gyüjtőcsoporltal, mely-nek tagjai közt a kiválók sorában merőben könnyelmű Könnye Nándorok is dolgoztak, minden szótár eredendő hibájával (hiányok, félreértések) még ma is nélkülözhetetlen kincsestára régi nyelvünknek. Ballagi Aladár egy nagy kötetben adta ki bírálóan támadó anyagát,17 de akciója merő felesle-gessélgét maga az Akadémia is hamar belátta és müve folytatólagos kiadását megtagadta. Simonyi Zsigmond és hívei igazuk tudatában lelkesen és ügye-sen verték vissza a támadást , köztük olyanok is kiálltak, akik később elhagyták a Mester zászlaját, sőt ellene is fordultak. Azok a cikkek, tanul mányok, amelyekben Simonyi Zsigmond (Szarvas Gábor helyett is, aki már akkor nem élt), védte a nagy művét, a magyar nyelvtudományi vita-irodaloni gyöngyei közé tartoznak. A tárgyilagos csendes tudós sorai közül itt néha a méltatlanul megtámadott haragjának lángja csap ki, és bizony a szatíra vitriolja mar. Ennek a háborúskodásnak volt egy jó eredménye is a nyelv-tudomány szempontjából. A nagyközönség érdeklődését is felkeltette és a Nyelvőr megint ott volt, bár tudományos köntösben, ahol Szarvas alatt: a közérdeklődés homlokterében. A negyven éves fennállásának alkalmából kiadott ünnepi számban Simonyi mestereire emlékezik, Szarvas Gáborra és

6

Budenz Józsefre, s ezt í r ja : „Elégtételünkre szolgál a híven teljesített munka tudata s örömünket nem zavarja, söt fokozza a végigküzdött harcok emléke." 18

De tudós életmunka folyóirat nélkül nehezen teremthet iskolái. A folyóirat szerkesztése viszont sokszor tragikus sors, elvonja a tudósi saját köréből. Alkolás helyett buzdít és javít, ültet, csemetéket nevel, s a jöven-dőért való önzetlen munka idejét saját munkásságából vonja el. A Nyelvőr rengeteget köszönhet Simonyinak. De hogy aránylag oly későn készült el a Mondattan, azt Simonyi a Nyelvőrnek köszönheti. Így lesz a tudós dilem-májából tudományos tragédia-

A Nyelvőr Szarvas Gábor irányítása mellett már maga fordulatol jelentelt a magyar nyelv tudományában. Egyrészt a szófejtést szellemes ötletekkel gazdagította, másrészt a nyelvtudomány összes ú j eredményeit oly folyóiratban közölte, amely egyszerre közérdeklődés tárgya lett. A nyelv-tudomány Szarvas Gábor Nyelvőrje által megszűnt szoba-tudomány lenni, és lett közérdekű tudomány, ahogy illik is a legnemzetibb magyar tudo-mányhoz. Az ilyen fordulat a köz érdekében történik, de nem mindig a tudomány érdekében. S mire Szarvas Gábor misszióját befejezte s beteg-sége miatt vissza kellelt vonulnia, maga kérte Simonyit a munka folyta-tására. 1879. június 9-én ír ja Szarvas Gábor Simonyi Zsigmondnak: „Ked-ves Barátom! Eddig is Te voltál, légy most is Te fötámaszom. Bízom Ben-ned. Intézd ügyemet, amint jónak látod, s intézkedjél a Nyr-rel. Hálás leszek mindenki, de leghálásabb az iránt, akié a legnagyobb érdem, Te irántad . . . Isten á ld jon megl" 19

És Simonyi itt is világosan látta, mi vár rá. Minthogy a Nyelvőr köz-érdekű jellege Szarvas Gábor által szilárd alapot kapott, a közönség, a napi-lapok ismerték, szerették, olvasták, eredményeit közölték, most Simonyi a folyóiratot visszairányította a szolid tudás sínéire. Az inkább nyelvművelő lolyóiratból nyelvtudományi folyóirat lett, nyelvjárási leírások és szövegek, nyelvtörténeti gyűjtemények és közlések, monográfiák kincsesháza. És itt kapcsolta be a tudós alkotó a nevelő tudós munkásságát. Simonyi egyetemi hallgatóit munkára nevelte, ösztökélte, bekapcsolta őket a Nyr. műhelyébe, kiadta első szárnypróbálgatásaikat s olyan tudós gárdát nevelt, amelyhez hasonló eddig csak egyetlen magyar tudós professzor, a Budenzé hatása-ként muta tha tó fel.

A Nyr. történetében való szerephez hasonlatos az ai szerep, amelyei Simonyi Zsigmond a magyar nyelvhelyesség búvárlása terén játszott. Szarvas előtt s részben alatta is a nyelvhelyesség nyelvművelők s nem nyelv-tudósok kezében volt. Simonyi Zsigmond mondotta ki azt az elvet, hogy a nyelvhelyesség kérdésében a döntő szót nem az egyén érzéke, hanem a közösség tényei mondják ki A nyelvi igazságok nem egyéni igazságok, ha-nem szociális igazságok. Helyes az, amit a mult tömeg-adatai s az élő nyelv tömeg adatai igazolnak. Helytelen vagy esetleg csak fejlődési csira az, ami ezekkel ellenkezik. S dicső pályáján szeméűyi és politikai ellenségein kívül ez elve miatt is szerzett egy-két ellenfelet, akiket azonban fölényes tudásá-val szinte lehengerelt. Ki beszél ma már pl. Király Pál főiskolai tanárról, aki hallgatói előtt és írásokban is csepülte Simonyit, mondván: nem lehet jó nyelvész az, aki maga sem tud jól magyarul. (Ezt úgy kell érteni, hogy Simonyi Zsigmond tiszta, egyszerű, cicomátlan, de ízes veszprémi stílusában nem voltak afféle rikító stílficamok. Vagy még inkább talán úgy gondolta Király Pál, hogy Simonyi Zsigmond már származása miatt sem tudhat jól magyarul. Első nyilt rugdalódzása ez az ostobául gonosz és tudománytalan álláspontnak.) És az egyébként nagyon érdemes Tóth Béláról is ki beszél ma már, aki oly nyelvi alakok ellen hadakozott az egyéni ízlés, a nyelv-művelés szent nevében, amelyek talán nem tetszenek az iskolai könyvek-

9

bői magyarul tanulónak, de az évszázadokon kérésziül s ma is kimutat-hatók az adatok garmadáival a magyar nép, az élő magyar nép nyelvé-ben. De hol van a lavalyi hó? Így a Nyelvőr és Simonyi müvei, főleg az Anlibarbarus (1879) és ennek 190,i-i (később még két újabb) kiadása: a Helyes Magyarság, a nyelvhelyesség tudományos ténymegállapításainak valóságos tárházai. Mint a magyar nyelvhelyesség nagymestere, sokat bíbe-lődött a hivatalos nyelv dolgaival, törvényjavaslatok szövegét javította át. főleg Szilágyi Dezső igazságügyminisztersége idején.ao/a

E síkon továbbhaladva, tudós alapossággal és kellő gyakorlattal hozzájárult Simonyi az észszerű magyar helyesírás kialakulásához. Az ö tervezetének hivatalossá tételével (Wlassics miniszter az iskolák számúra kellő érzékkel elfogadta és 1903-ban kiadta rendeletileg Simonyi helyes-írási rendszerét) Simonyi szembekerült az Akadémiával, de az események, a fejlemények legnagyobbrészt őt igazolták, s az Akadémia is idővel Simonyi újításainak tetemes részét magáévá tette. Merész és eredeti volt ak-kor pl. a cz kiküszöbölése, á m racionális és tudományos alapú, s ma mái nem is ért jük (vagy talán nagyon is ért jük), miért kellett ez ellen oly két-ségbeesetten, jobb ügyhöz méltó szívós ellenállással küzdeni. Ekkor kez-dődött a harc a tudományban, de nem a tudomány érdekében és eszközei-vel. A csendes tudós m u n k á j á t azonban semmi sem zavarta. Az élet köve-telményeit szolgálta a Balassa József társaságában írt Magyar-Német és Német-Magyar Szótárával is, amely nélkül az elterjedtebb Kelemen-Szótár elképzelhetetlen volna, hiszen a Simonyiéké után készült, új adatai részben való felhasználásával, Középiskolai Műszótárával és más hasonló műveivel.

Simonyi minden munká j ába bevonta tanítványait, hiszen mint már említettük, a legjobb magyar nevelő tudósok egyike volt. Egy kiváló író-tanítványa2" így ír Simonyi Zsigmond egyetemi előadásairól: „Halkan szól: mindenkinek feszülten kell figyelnie, hogy megértse. Es ő a figyelmet nem igyekszik mesterséges fogásokkal, a kaledrai ékes beszéd szépségeivel, a pedagógiai retorika művirágaival lekötni. Nagyon egyszerű, mindig tárgyias, nem kalandozik el témájától , szigorúan ragaszkodik anyaga módszeres fel-dolgozásához. Nyilván lelkiismeretesen készült az előadásra. Cédulái — az egyetlen segítőeszköz, amellyel él — csalhatatlan rendben sorakoznak. Ez a sorrend éppoly megbízható, mint maguk a nyelvtörténeti, nyelvjárási vagy népnyelvi példák és adatok." Hallgatói vele gondolkodnak és vele gyűjte-nek. Szóalakokra, hangokra vonatkozólag nyilatkozatra inspirálta hallgatóit, s nem egy fontos nyelvtörténeti vagy nyelvjárási adat egyetemi előadásai alatt merült fel egy-egy hallgatója jelentkezése alkalmából. Valóban, lényé-ből hiányzott az ú. n. vezérlő egyéniségek nem mindig tudós alaposságú pátosza. Pályája bizonyítja, hogy nyers erőt a tudásban jól pőlol szívós szerelet, nagy hangot igazmondó csendes szó, a szellemesség cinizmusát az abszolút tudás megbocsátó mosolya, li csendesbeszédű tudós lelkében na gyobb volt az erő, keményebb a meggyőződés, nem egy mutatósabb, rikí-tóbb külsőségekkel szereplő társáénál. A szelíd, jó ember egyébként becsü-letesen szigorú vizsgacenzor volt, s róla mondta egyszer egy társunk, hogy nálánál bájosabban soha senki nem buktatta el a jelöltet.

A Simonyi-iskolának egyik elévülhetetlen érdeme, hogy i f jú tagjait a Mester korán a nyelvjárási megfigyelések, gyűjtések munká já ra kapat ta . Munkácsi Bernát s két évtized múlva jómagam, a csángókat jái tuk. Balassa, egyébként az ú j magyar dialektológia megalapítója, a szlavóniai magyar nyelvjárásban fedezett fel székely sajátságokat, Beke a pápavidéki és kemenesaljai, Kertész a zalavidéki nyelvjárást írta le, sib. S e munkálatok, amelyeknek hitelességét, helyességét Simonyi gondosan vizsgálta, példái annak, mint nevel az igazi tudós tanítványokat, rámutatva a munka út jára s alkalmat szerezve megjelenésükre. Szociális áldás és fontos tudományos cselekedet volt a Nyelvészeti Füzetek megalapítása, amelyekben leginkább

8

a Nyelvőr kiilönlenyoniatai, sokszor doktori értekezések jelentek meg, s így a szegénysorsú bölcsészdoktor-jelölteknek módjukban volt disszertációjukat kiadni, másrészt meg a magyar nyelvtudomány a jeles monográfiák egész sorával gazdagodott.

Kora akadémikusai, egyetemi tanárai közül Simonyi Zsigmond volt az. aki kellő szociális érzékkel megáldva, bizony csak kevesedmagával törődött tanítványai, hallgatói gazdasági helyzetével. Sőt kora baloldali publiciszti-kai hangján gúnyolta is a feudális álhazafiaskodást, beszélvén a „hazaffy"-ak-ról (két eíTtl), írva az „úri igeragozásiról , s midőn 1919-ben az első ma-gyar szocialista kísérlet idején összeálltunk néhányan egy munkaközösségbe, melynek célja a magyar nyelvtudományi és irodalomtörténeti munka terv-szerű megszervezése volt, résztvett munkánkban Simonyi Zsigmond, továbbá korra és jelentőségre legelső tanítványai, Munkácsi Bernát, Balassa József, az indogermanista Schmidt József és a szlavista Asbóth Oszkár is. Fel is vettük „nagyobb szabású összefoglaló" feladataink közé Simonyi Zsigmond ..nagy, kétkötetes mondat tanának" kiadását. Simonyi tehát a magyar tudás munkásainak amaz elszánt csapatához tartozott, amely féligmeddig tudat-talanul elcmunkása volt e téren a szociális világrendnek, mindenesetre segí-tett megporhanyósítani ezt a kemény feudális talajt, hogy alkalmas legyen az ú j mag felvéltelére és megfogantatására. Egyébként már 1907-ben belépett az általános titkos szavazati jogot követelők Ligájába s annak plakátján a kevésszámú tudós neve mellett az ő tisztelt neve is megjelent A Simonyi-iskola szerepe a magyar nyelvtudomány fejlődésében külön nagy téma, már szóltunk valamit róla s ezúttal is csak utalhatunk személy leimül, összefoglalólag, a jelenségre. Nem is szólva nem-nyelvész tanítvá-nyairól, a Simonyi Zsigmond nyelvész-iskolájának tagjai megalapozták és rengeteg ú j anyaggal fejlesztették a magyar nyelvjárástanulmányt, a foneti-kát, a hangtörténetet, továbbvitték finnugor-horizonttal a mondattant és az urál-altáji nyelvtudománynak, valamint a turkológiának mesterei is ez isko-lából emelkedtek ki. A szófej tésnek újabb, szigorú hang- és jelentéstörténeti kifejlését Simonyi Zsigmond tanítványainak köszönhetjük, valamint az ú j magyar általános nyelvtudomány, a nyelvesztétika, s a közlő és magyarázó nvelvtö: téneti kutatás ú j eredményeit is.

Mindez s más kezdések jelentőseik vagy jelentősek lehetnek még. De azt, amit maga Simonyi Zsigmond ránk hagyott a Nyelvőr 25 kötetében, nyelvészeti monográfiáiban: a Kötőszókban, a Határozókban, a Jelzőkben, az analógiáról szóló tanulmányaiban, nyelvhelyességi köteteiben, a Magyar Nyelv két magyar s egy német kiadásában, slb., cáfolhatatlanul kijelöli helyét a magyar nyelvtudomány történetében. Politikai, társadalmi szoron-gatott helyzete ellenére, szerepére vonatkozólag a XIX. század utolsó s a XX. század első évtizedeiben, egyetlen méltó analógiát mutat ai múlt: a Révai Mik-lósét, akihez, a már említetteken kívül, élte végén átélt emberi szenvedéseinek bús analógiája is kapcsolja. A magyar pozitivista történeti nyelvtudomány mo-dern klasszikusa Simonyi Zsigmond, munkássága, egyénisége for rás és példa az eljövendő századok magyar tudományos munkássága számára.

Tudományos, de egyben emberi kötelesség is volt mindezek megálla-pítása e falak között, ahol annyit dolgozott, annyi pozitív eredményről szá-molt be, ahol tisztelték, szerették évtizedeken át, ma jd egy öngyilkos kor eszeveszett tévelygései közölt meg is tagadták.2 1 De íme szelleme, vázolt munkássága, egyéni korrektsége, nagysága által ez Akadémiában, e hazá-ié n. az egész tudományos világban makulátlanul, teljes joggal, elevenen, dicsőségesen él és hálás hódolattal haj t juk meg fejünket az ő el nem múló emléke előtt.

9

Jegyzetek.

I Elaboratior Grammatica Hungar ica . . . Duo Volumina, utcunque in lotidem tomos subdivisum. I'cstini. Typis Malhiae Tra t tne r , 1803. — A Mondattan, tehát Révai g ramma-t ikáiénak 3. kőtele: Elaborat ior Grammatica H u n g a r i c a . . . Volumen ter l ium. Jussu Academiae Scientiarum Hungaricae sumptibus a Constantino Rökk legális e manuser ipt is Musei Nationis Hungaricae nunc pr i inum edidit Sigismundus Simonyi, Linguae Hungar icae professor puLl. ord. in Regia Scient iarum Universitate Pestinensi. Budapestini Typis Societatis Frankliniae. 1908. A kötet sorsáról lásd Simonvinsk a kötethez írt Utószavát <337—350. 1.). valamint e sorok í ró jának ,,Egv százesztendős ú j könyvről" a Budapesti Szemlében megjelent tanulmányát (1909. 137. kötet, 81—87. lap).

- A Magyar Tudományos Akadémia kézirat tárában 1—1929/30. Gyarap. őrizték a Mondattan kéziratát: . .Magyar Mondat tan, történeti alapon. Kézirat- és nyomtatvány cso-mag. Simonyi Zsigmond özvegyének küldeménye az Akadémiához kiadás végett ." ..A cso-magot. 1985. VI. 12-én Szinnyei főkönyv tárnok úr í róasztalában a baloldali legalsó f iókban helyeztük el." Dr. llerlász Jenő egyetemi tanár, akadémiai könyvtári beosztott tisztviselő szíves tájékoztatása szerint a kézira tot az ostrom alatt kiemelték helyéről elcsomagolva, hogv biztonságba helyezzék. Sajnos az ostrom után még nem került elő. Vagy elpusztult , vagv még lappang valahol. Megható volna, ha a Révai—Simonyi analógia e tekintetben is beválna s Simonyi kézirata is megkerülne egy kegyeletes kutató munkája által.

Tüzetes Magyar Nyelvtan történeti alapon. I. Magyar Hangtan és Alaktan. A hangtan és az összetételek fejezete az Alaktanban Balassa Józseftől. Akadémiai pálya-munka. 1895.

' A levelet Bánóczi Józsefnek irta (Nyr. 18:188. 1., Emlékezéseimből 187—196. 1.). 9 Ugyancsak Bánóczi adata i szerint. L. a 4. sz. jegyzetet. 9 Burány Gergely, a csorna-premontrei kanonokrend prépost jának, Simonyi

volt esztergomi iskolatársának feljegyzése: „Simonyi Zsigmond esztergomi diákéletéből" (Nyr. 18:185—187. 1.). Ugyanő szói pompás emlékczőtehetségéről is: „amit egyszer hallott , a r ró l tökéletesen be tudott számolni. Nem is Éledte e l " (uo. 186. 1.). Simonyi Zsigmond leányának. Simonyi Annának, szíves értesítéséből tudjuk a versekre vonatkozókat, Burán> feljegyzéseivel szemben, aki azt ír ia, hegy a ..verseket nem szeret te". Kz afféle kisdiák-átmeneti idő lehetett. Simonyi irodalomkedvelő ludós volt. Igen szerette Aranyt, Schil lert , Heinét (ennek a prózáját is), olvasgatta Goethe és Schil ler levelezését, nagyon szerette az orosz i rodalmat; Puskin. Turgenyev és Tolsztoj voltak kedvelt olvasmányai. Rendkívül becses S. A. ama. feljegyzése, hogy Simonyi nagy szeretettel foglalkozott az if jú költőkkel, különöset-. Kosztolányi Dezsővel, akit Írásra buzdított. Nem kétséges, hogv Kosztolányi Dezső erős nyelvi érdeklődésében, mely telj s egészében az Illvés Gyulától sa j ló alá rendezett posthumus Kosztolányi-kötetekben tárul e lénk, Simonyi Zsigmond ha tásá t kell látnunk. Szerette Tóth Árpád versei t és Szép Ernő írásait (1. a Lila ákácról szóló ismer-tetését. Nyr. 47:77, 48:80). A hatodik osztályban (1868—1860) egy kiváló képzettségű magyar-szakos tanár tanította. Abday Asztrik. aki „joibban bevált volna az egyetemen, min t a középiskolában" (Nyr. 48:186). Ezt a tanárát különösen nagyon szerette és nyilván az ő keresztneve van meg Simonyinak a Nyr.-ben használt egyik álnevében: Kovács Aszlrik.

7 Beníev Tivadar göttingai egyetemi nyelvésztanár (1809—1881.) a Magyar Tudo-mányos Akadémia külső tagja; 1. Budcnz József akadémiai emlékbeszédét.

8 Budenz levelét 1. Munkácsi Bernátnak „Budcnz és Simonyi" c. emlékező tanul-mányában: Nyr 18:167, jegyzet. Simonyi Zsigmond Budenz iránt való hálás érzéseiről meghatói t és megható szavakkal emlékezik meg Lipcsében 1875. dec. 30-án í r t levelében. „Szeretet t Professzor Ür" — í r ja s kedvesen kíván neki „Bort , búzát, békességei. Friss, fiatal feleséget", ma jd így fo lyta t ja : „megvallom nem szép tőlem, hogy ilyen soká nem irta-m Kegyednek, akire minden jóaka róm közül legtöbbször gondolok . . . kinek oly szí-vesen hallgatott szavai mindig, mintha fülembe hangzanának . . ." Efféle lírai ki térés Simonyi írásaiban ri tkaság s ezért nagyobb is a jelentősége. (A levél megvan az Akadémia levéltárában a „Simonyi Zsigmond levelei Budenz Józsefhez" c. kötegben.)

9 A helyszínen gyújtot t adatok egy részét közöltem „Simonyi Zsigmond Lipcsé-ben" c. tanulmányomban. (Nyr . 48:194-—197).

10la Simonyi Zsigmondnak Budenz Józsefhez intézett 1871. nov. 7-i leveléből, 1 az Akadémia levéltárában a „Simonyi Zsigmond levelei" c. kötegben.

1 0 A levél eredeti je megvolt Simonyi iratai közt. L. a 9. jegyzetben említett tanul-mányomat . E r r e a levélre válaszol Simonyi Lipcsében 1875. febr. 1-én kelt levelében, amelyben részletezi Curtius Grammat ische Gescllschafljának munkájá t .

I I Budenz is. Simonyi is sokat foglalkozott a tanítványok szociális helyzetével, s imonyi a gyógyíttatástól a télikabátszerzésig mindent megtelt tanítványaiért . Még gyűj-téseket is rendezett s mindezt f inom tapintattal, a megsegítettek tán sohse tud ták mc*í. ki volt jó hozzájuk.

17 Simonyi Zsigmond első nyelvtudományi cikke a Nyelvőr első kötetében jelent meg. Cime: „Adatok a nyelvújí tás történetéhez. Barlzalalvi Szabó Dávid: Szigvart klastromi tör tenele" (1:15, stb. több folyta tásban) .

" Gombocz Zoltán Simonyi Zsigmondról, ennek halála alkalmából i r t nekrológja (MNy. 15:155—156).

1 4 Mflifer Miksa Akadémiánk külső tagja volt. . .Felolvasások a nyelv tudományról" r m u n k á j á t a Magyar Tudományos Akadémia adla ki 1871-ben Simonyi Zsigmond fordí-tásában. A fordítás munká já ró l többszór írt Simonyi Budenz Józsefhez intéziett leveleiben (Akadémiai levéltár).

1 5 Nyr. 27:6, slb. és Nyelvészeti Füzetek 7. szám. 1903. " A mü legpontosabb leírását Balassa József tollából bír juk. L. a B. J. aláírási)

cikket Nyr . 49:26—27. „Simonyi Zsigmond há t rahagyot t kéz i ra ta i" . Maga a tudós szerző művéről első jelentését a Nyr . 44:231 lapján közli. „A pá lyamunka ki gcszili a szerzőnek eddigi mondat lani munkáit : a Magyar Szórendet, a Magyar Határozókat , a Jelzők mondat-tanai. a Magyar Kötőszókat slb. Mindezek — rövidítve s ahol szükséges, javítva — bele fognak illeszkedni az ú j Magyar Mondattanba, ez pedig a Tüzetes Magyar Nyelvtan máso-dik és ha rmad ik köleléü! fog megjelenni ."

17 Elébb három felolvasást tartolt „Művelődéstörténetünk képe a Nyelvtörténeti Szótárban" címmel, ma jd több kötetre tervezett „Művéből" az első kötetet az Akadémia kiadta. „Régi magyar nyelvünk és a Nyelvtörténeti Szótár" (I. kötet 1. fele 1903. 2. fele 1911, összesen 760 1.). Balassa József „A Magyar Nyelvőr története 1872—1910" c. becses munká jában (Budapest. 1041) ezt Í r j a : „A bírálat igazságtalan í iójá t , aki a nyelv:udomán> terén tudat lan és tájékozatlan volt, a bosszú vezette, mert Szarvas Gábor igen szigorú bí rá la tban részesítette volt BalLagi Mór szótárai t ." Ehhez azt kell hozzátennünk, hogy Ballagj Mór Ballagi Aladárnak édesapja volt.

18 Simonyi Zsigmond, Az ötödik évtized: Nyr . 41:3. I. 10 A levél teljes szövege a Nyr. Simony i-eni lék számi „In memóriám" c. emlékező

cikkeinek élén (Nyr. 48:185). 2<Va Dénes Sziláid. Simonyi és a hivatalos nyelv: Nyr. 48:178 2 0 Sebestyén Károly, Simonvi Zsigmond a ka t ed rán : Nyr . 43:171—175. 2 1 Még az 1919-i e l lenforradalom enibertelcnségei közölt is feltűnt Horger Antal

szegcdi egyetemi tanárnak a tudóssal szemben követelt há lá t lan és lelketlen ol járása-Horgcr Antalt , aki később József Attilával szemben elkövetelt bűne miatt lett herostra tes i hírességű, az Akadémia 1919 őszén tagjává választotta. Simonyi Zsigmond tárgyilagos lelkisége túltette magát még sa já t szenvedéscin is, és levélben üdvözölte az ú j akadémikus t . Horger Antal durván visszautasító tevéiben válaszolt Simonéinak s a hajszolt lélek e durva levélből értette meg először, hogy azok szemében nincs tudományos érdem s a fasizmus ez első európai h í rnökei nem ismernek i rgalmat még olyan létekkel szemben sem, amilyen Simor.yi volt. E lelki sérülés sietteti testi leromlását , majd leljes összeomlá-sát. Horge r Antall örök szégyenpadra állttolta Józse'f Attilának .Születésnapomra" c. verse (1. József Attila összes versei és műfordításai . Cserépfalvi kiadás 394—396. 1.).

Felelős k iádói Rübinyl MóZiS

Független-nyomda, Budapest . Felelüs: Földi Vilmos vállalatvezető,

Kiadásra ajánlottak:

PAIS DEZSŐ r. tag, osztályelnök,

BÁRCZI GÉZA r. tag.

liigKelltn-nyonidu X. V. Budapest , V I . Eötvös-utca 12. Eelc'.ös: Földi Vilmos ig.