-
Science and Technology Options Assessment
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése
céljából
Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének
csökkentésére
Összefoglalás
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
Parlamenti Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága
Európai Parlament
Október 2013
PE 513.515
HU
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése
céljából
Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének
csökkentésére
Összefoglalás
IP/A/STOA/FWC/2008-096/Lot7/C1/SC2 - SC4
2013. Október
PE 513.515
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
A STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése
céljából – Lehetőségek az élelmiszer-
hulladék mennyiségének csökkentésére” című projektjét a
Technológiaértékelési és Rendszerelemző
Intézet (ITAS) és a karlsruhei Technológiai Intézet végezték el,
amelyek az ETAG tagjai.
SZERZŐK
Carmen Priefer, Project Leader (ITAS)
Juliane Jörissen (ITAS)
Klaus-Rainer Bräutigam (ITAS)
A STOA KUTATÁSI TISZTVISELŐJE
Lieve Van Woensel
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága
Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága, Európai Parlament
Rue Wiertz 60 - RMD 00J012
Brüsszel 1047
E-mail: [email protected]
NYELVI VÁLTOZAT
Eredeti nyelv: EN
A KIADÓRÓL
A STOA-val a következő e-mail címen léphet kapcsolatba:
[email protected]
A dokumentum a következő internetcímen érhető el:
http://www.europarl.europa.eu/stoa/
Kézirat lezárva: 2013. augusztus
Brüsszel, © Európai Unió, 2013.
FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA
A dokumentumban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők
álláspontját tükrözik, amely nem
feltétlenül azonos az Európai Parlament hivatalos
álláspontjával.
A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a
forrás megadása és a kiadó előzetes
értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a
kiadónak meg kell küldeni.
PE 513.515
CAT BA-03-13-508-HU-N
ISBN 978-92-823-5115-4
DOI 10.2861/43103
mailto:[email protected]://www.europarl.europa.eu/stoa/
-
Technology options for feeding 10 billion people - Options for
Cutting Food Waste
Ez a dokumentum a STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd
ember élelmezése céljából –
Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére”
című tanulmányának
lakossági összefoglalóját tartalmazza. A tanulmány és a témához
kapcsolódó lehetőségekről
szóló rövid összefoglaló elérhető a STOA honlapján.
A tanulmány kivonata
Az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentése fontos eszköze
a globális
élelmezésbiztonság elérésének, a véges erőforrások más célok
érdekében történő
felszabadításának, a környezeti kockázatok csökkentésének és a
pénzügyi veszteségek
elkerülésének. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának
ütemtervében az Európai
Bizottság 2020-ig elérendő célul tűzte ki az élelmiszer-hulladék
mennyiségének felére
csökkentését.
E tanulmány az élelmiszerek hulladékká válásának megelőzését
célzó különféle
megközelítéseket vizsgálja az EU 27 tagállamára jellemző
élelmiszer-hulladék mennyiségének,
okainak és mintáinak mélyreható elemzése alapján. A középpontban
azok az intézkedések és
eszközök állnak, amelyeket a szakirodalomban, illetve az
aktuális vita során különösen
hasznosnak, könnyen alkalmazhatónak és/vagy a gyakorlatban már
beváltnak ítélnek. Ide
tartozik többek között az adatbázisok javítása és harmonizálása,
a nemzeti és regionális
csökkentési célok kitűzése, az élelmiszerek lejárati idejének
címkézésével kapcsolatos jelenlegi
szabályozás felülvizsgálata, figyelemfelkeltő kampányok
szervezése, gazdasági ösztönzők
bevezetése, a gyártók és a nagy- és kiskereskedők
munkafolyamatainak javítása és ellátási
láncuk integrált igazgatása, valamint azok a technológiai
innovációk, amelyek várhatóan
csökkenteni képesek az élelmiszer-hulladék mennyiségét.
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
-
Technology options for feeding 10 billion people - Options for
Cutting Food Waste
TARTALOMJEGYZÉK
1. A TANULMÁNY HÁTTERE ÉS CÉLJA
................................................................................................
1
2. AZ „ÉLELMISZER-VESZTESÉG” ÉS AZ „ÉLELMISZER-HULLADÉK”
KIFEJEZÉSEK
FOGALOMMEGHATÁROZÁSA
............................................................................................................
2
3. A KUTATÁSOK JELENLEGI ÁLLÁSA
...............................................................................................
2
4. AZ ÉLELMISZERLÁNCON BELÜLI ÉLELMISZER-VESZTESÉGEK EREDETE ÉS
OKAI .............................. 3
4.1 ÉLELMISZER-VESZTESÉG AZ ELSŐDLEGES TERMELÉSBEN
............................................................................
4
4.2 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A FELDOLGOZÁS ÉS A CSOMAGOLÁS SORÁN
........................................................... 4
4.3 ÉLELMISZER-VESZTESÉG AZ ELOSZTÁS SORÁN, A
NAGYKERESKEDELEMBEN ÉS A KISKERESKEDELEMBEN .............. 5
4.4 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A VENDÉGLÁTÓIPARI ÁGAZATBAN
........................................................................
6
4.5 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A MAGÁNHÁZTARTÁSOKBAN
...............................................................................
6
5. RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA
...................................................... 9
5.1 A FAOSTAT ADATAI ÉS A SIK ÁLTAL KÖVETETT MÓDSZERTAN ALAPJÁN
VÉGZETT SZÁMÍTÁSOK ....................... 9
5.2 A SZÁMÍTÁSOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A BIOIS
EREDMÉNYEIVEL .......................................... 10
6. A HÁZTARTÁSOK HULLADÉKKEZELÉSE
......................................................................................
13
7. AZ ÉLELMISZERHULLADÉK-TERMELÉS
KÖVETKEZMÉNYEI..............................................................
16
7.1 AZ ERŐFORRÁSOK FELÉLÉSE
...............................................................................................................
16
7.2 NÖVEKVŐ MENNYISÉGŰ BIOHULLADÉK
................................................................................................
17
7.3 GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEK
..........................................................................................................
19
8. AZ ÉLELMISZER-HULLADÉK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ FELLÉPÉSEK
LEHETŐSÉGEI ....................... 19
HIVATKOZÁSOK
..............................................................................................................................
24
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
1
LAKOSSÁGI ÖSSZEFOGLALÓ
1. A TANULMÁNY HÁTTERE ÉS CÉLJA
Annak ellenére, hogy az ellátási lánc mentén keletkező globális
élelmiszer-veszteség csak jelentős
bizonytalansággal becsülhető meg, kétségtelen, hogy a veszteség
jelentős. Az ENSZ Élelmezési és
Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslései szerint a világon
emberi fogyasztásra termelt élelmiszer
egyharmada elvész vagy válik hulladékká, ami körülbelül évi 1,3
milliárd tonnát jelent. Az
élelmiszerlánc minden szakaszában, a mezőgazdasági termeléstől a
háztartásokbeli fogyasztásig vész el
el vagy válik hulladékká élelmiszer. A FAO szerint az egy
személyre jutó élelmiszer-hulladék Európában
és Észak-Amerikában évi 95–115kg (Gustavsson és mtsai, 2011). Az
Európai Parlament becslései szerint
2020-ra 40%-kal fog nőni az élelmiszer-hulladék mennyisége,
hacsak nem születnek további megelőző
lépések és intézkedések (Európai Parlament, 2012).
Tekintettel arra, hogy több mint egy milliárd ember szenved
alultápláltságban, az élelmiszerek
hulladékká válása egyben etikai probléma is. Ugyan kérdéses,
hogy az iparosodott országok fogyasztói
magatartása miként befolyásolja a fejlődő országokban jellemző
éhínséget és falusi szegénységet,
feltételezhető, hogy a gazdag országok gondatlan
élelmiszer-kezelése fokozza a világszintű élelmiszer-
keresletet. A globálisan növekedő kereslet magasabb világpiaci
árakat eredményez, ami tovább rontja a
fejlődő országok szegényeinek vásárlóerejét. A világ
lakosságszámával kapcsolatos középtávú ENSZ-
előrejelzések szerint a Föld lakossága 2050-re eléri a 9,3
milliárdot. A lakosságszám növekedése egyre
nagyobb nyomás alá helyezi a globális élelmiszer-termelést.
Az élelmiszer-termelés káros környezeti hatásokkal jár,
függetlenül attól, hogy a megtermelt élelmiszert
elfogyasztják-e vagy hulladékká válik. Az élelmiszerek
hulladékká válása nem csupán a létfontosságú
tápanyagok elvesztését jelenti, hanem az élelmiszer termelése,
feldolgozása és forgalmazása folyamán
felhasznált olyan értékes forrásokét is, mint a termőterület, a
víz és az energia. Ezeket a veszteségeket
súlyosbítani fogja a gabonaalapú étrendekről az alapvetően
állati eredetű étrendekre való áttérés. A jólét
fejlődő országokbeli terjedésével a húsfogyasztásból eredő
fejenkénti kalóriabevitel az évszázad
közepére várhatóan 40%-kal nőni fog . Az állati eredetű termékek
előállításához sokkal több erőforrásra
van szükség, mint a gabonaalapú élelmiszerek termeléséhez.
Az élelmiszer-hulladék a környezet szempontjából kedvezőtlen
hatásokon kívül jelentős mértékű
monetáris veszteséget is okoz mind az egyes fogyasztó, mind
pedig a nemzetgazdaság számára. Az
ökológiai következményekhez hasonlóan a gazdasági veszteségek is
összeadódnak az élelmiszerlánc
mentén, olyannyira, hogy a háztartások szintjén (azaz a lánc
végén) egy tonnányi élelmiszer-hulladék
környezeti és gazdasági költségei sokkal magasabbak, mint a
feldolgozás során keletkező egy tonna
élelmiszer-hulladéké.
Ennek fényében az élelmiszer-hulladék jelenlegi mennyiségének
csökkentése fontos lehetőséget teremt a
globális élelmezésbiztonság elérésére, a véges erőforrások más
célok érdekében történő felszabadítására,
a környezeti kockázatok csökkentésére és a pénzügyi veszteségek
elkerülésére. Az élelmiszer-hulladék
elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések végrehajtása
azonban az élelmiszer-hulladék
mennyiségének, mintáinak és hatásainak mélyreható elemzését
teszi szükségessé: ez a jelen tanulmány
célja. A fő cél annak vizsgálata, hogy mely intézkedések és
eszközök segíthetnek az élelmiszerek
hulladékká válásának megelőzésében, figyelembe véve a különböző
országokban már megszerzett
tapasztalatokat. A középpontban azok a megközelítések állnak,
amelyeket a szakirodalomban, illetve az
aktuális vita során különösen hasznosnak, könnyen
alkalmazhatónak és hosszú távú előnyösnek ítélnek.
E vita alapján olyan cselekvési lehetőségeket dolgoztunk ki,
amelyek végrehajtása az európai uniós
szervek és a nemzeti kormányok felelősségi körébe tartozna.
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
2
2. AZ „ÉLELMISZER-VESZTESÉG” ÉS AZ „ÉLELMISZER-HULLADÉK”
KIFEJEZÉSEK FOGALOMMEGHATÁROZÁSA
Mostanáig nem létezett általánosan elfogadott meghatározás az
„élelmiszer-veszteség” és az „élelmiszer-
hulladék” fogalmakra, sem az európai jogi keretekben, sem a
nemzeti jogi keretekben, sem a
szakirodalomban. Más fontos szerzőkkel együtt azt javasoljuk,
hogy tegyünk különbséget az élelmiszer-
veszteség és az élelmiszer-hulladék között. Az
élelmiszer-veszteség az az élelmiszer-mennyiség, amelyet
emberi fogyasztásra termeltek meg, ám különböző okok miatt
kikerült az ellátási láncból. Az élelmiszer-
hulladék az élelmiszer-veszteségen belüli kategória, amely azt
az élelmiszer-mennyiséget jelenti, amely
még ugyan fogyasztásra alkalmas lenne, de emberi beavatkozás
vagy annak elmaradása miatt
hulladékká válik. A különbségtételre azért van szükség, mert az
élelmiszerlánc korai szakaszaiban
képződő maradékanyagok és kiselejtezett termékek a termelési
folyamatban még újra felhasználhatók.
Vagyis nem minden élelmiszer-veszteség jelent
élelmiszer-hulladékot. Másrészt, az eredetileg emberi
fogyasztásra szánt, ám az ellátási láncból kivont élelmiszerek
még akkor is élelmiszer-hulladéknak
minősülnek, ha végül nem élelmiszerként felhasználásra kerülnek.
A már el nem adható, de emberi
fogyasztásra felhasznált, és így az élelmiszer-ellátási láncban
maradó termékek nem tekinthetők sem
élelmiszer-veszteségnek, sem élelmiszer-hulladéknak (ilyen
például az el nem adott pékáruk
zsemlemorzsává történő feldolgozása).
Ezen kívül, az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-hulladék
közötti különbségtétel érdekében a
tudományos közösség megkülönbözteti az elkerülhető és az el nem
kerülhető élelmiszer-hulladékot is.
Az elkerülhető élelmiszer-hulladék olyan termékekre utal,
amelyek a hulladékká válás időpontjában
még emberi fogyasztásra alkalmasak voltak, vagy megfelelő időben
fogyasztva még ehetők lettek volna.
Az el nem kerülhető élelmiszer-hulladékok olyan termékek vagy
alapanyagok, amelyek nem
alkalmasak emberi fogyasztásra. Ide tartoznak a nem ehető részek
(például a banánhéj, a csontok, a
tojáshéj), valamint az időjárás, a betegségek vagy kártevők
miatt károsult termékek, amelyek fogyasztása
nem lehetséges. A jelenlegi vitában használt harmadik kategória,
az esetlegesen/részlegesen
elkerülhető élelmiszer-hulladék olyan termékeket és összetevőket
takar, amelyek a fogyasztói
preferenciák miatt nem kerülnek elfogyasztásra (például
kenyérhéj, almahéj), vagy amelyek csak az
élelmiszer egy bizonyos elkészítése esetén fogyaszthatók (a
baromfi bőrét például csak abban az esetben
szokták elfogyasztani, ha sütik a terméket, a főtt baromfi bőrét
rendszerint nem eszik meg). Ezt a
kategóriát nem vettük figyelembe, mivel a kérdéses mennyiség
rendkívül csekély az összes hulladékká
váló élelmiszer mennyiségéhez képest.
3. A KUTATÁSOK JELENLEGI ÁLLÁSA
Az Európai Parlament 2012 januárjában állásfoglalást fogadott el
„Hogyan kerüljük el az élelmiszer-
pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az
EU-ban” címmel, amelyben felkérte a
Bizottságot, hogy hozzon gyakorlati intézkedéseket annak
érdekében, hogy 2025-ig felére lehessen
csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét. A Bizottság arra
is felkérést kapott, hogy elemezze az
egész élelmiszerláncot a termelőtől a fogyasztóig, és azonosítsa
azokat a pontokat, ahol a legnagyobb
mértékű az élelmiszer-pazarlás. Az elemzés alapján minden
tagállamra vonatkozóan csökkentési célokat
kell kitűzni, méghozzá az egyes tagállamok által 2014-ig
elérendő hulladékmegelőzési célok részeként (a
hulladékokról szóló keretirányelv, 2008). E kezdeményezésekre
utalva, az erőforrás-hatékony Európa
megvalósításának ütemtervében a Bizottság 2020-ig elérendő célul
tűzte ki az élelmiszer-pazarlás felére
csökkentését (Európai Bizottság, 2011).
Európai szinten számos tanulmány született az
élelmiszerhulladék-képződés mértékéről, okairól és
hatásairól. Nemzeti szintű felmérések állnak rendelkezésre az
Egyesült Királyságról, Hollandiáról,
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
3
Dániáról, Svédországról, Finnországról, Norvégiáról,
Franciaországról, Olaszországról, Portugáliáról,
Németországról, Ausztriáról és Svájcról. A kutatások és a
politikai kezdeményezések elsősorban
Nyugat-, Közép- és Észak-Európából származnak, csak csekély
mértékben a dél-európai országokból.
Egyes dél-európai országok és a legtöbb kelet-európai ország
alig képviselteti magát a vitában. Az
élelmiszer-pazarlással kapcsolatos tanulmányokat egy sor
különféle intézmény végezte. Ide tartoznak
egyetemek, kutatóintézetek, nem kormányzati szervezetek, ipari
vállalkozások, nemzeti minisztériumok,
nemzetközi és európai szervezetek. Meg kell jegyezni, hogy az
egyes tanulmányok megállapításai, még
ha ugyanazzal a témakörrel kapcsolatosak is, nehezen
összevethetők, mivel más-más kiindulópontot
választottak az „élelmiszer-veszteség” és az
„élelmiszer-hulladék” fogalmának meghatározását, a
rendszerhatárok rögzítését, a vizsgálat menetét és tárgykörét,
valamint az adatgyűjtés és az elemzés
módszertanát illetően.
Mindezidáig csak egyetlen jelentős tanulmány foglalkozott egész
Európával: „Előkészítő tanulmány a 27
EU-tagállamban keletkező élelmiszer-hulladékról” (Monier és
mtsai, 2010). A szerzők az Európában
keletkező élelmiszer-veszteség mennyiségét értékelik az Eurostat
és a nemzeti tanulmányok adatai
alapján. Számos globális átfogó tanulmány áll rendelkezésre a
WWF és a FAO részéről (Grethe és mtsai,
2011), illetve amerikai tanulmányok (Buzby & Hyman, 2012;
Gunders, 2012; Hall és mtsai, 2009) is
születtek e témában.
Jelenleg két európai uniós projekt foglalkozik az
élelmiszer-hulladék kérdésével. A „Green Cook”
projektben több ország (Franciaország, az Egyesült Királyság,
Hollandia, Belgium és Németország)
működik együtt a fenntartható élelmiszer-használat észak-európai
modelljének kidolgozása érdekében.
A cél többek között az élelmiszer-hulladék fogalmának egységes
meghatározása, valamint az élelmiszer-
pazarlás értékelési keretének kialakítása. A hetedik kutatási
keretprogramba tartozó FUSIONS-
projektben (szociális innovációs célú élelmiszer-használat a
hulladékmegelőzési stratégiák
optimalizálása révén) 13 tagállam 21 intézete vesz részt. A
projekt hozzájárul az élelmiszer-pazarlás
nyomon követésének összehangolásához, az élelmiszerláncban való
optimális élelmiszer-felhasználást
célzó innovatív intézkedések szociális megvalósíthatóságához,
valamint az EU 27 tagállamára
vonatkozó, élelmiszer-pazarlással kapcsolatos közös szakpolitika
irányvonalainak kidolgozásához.
Európában az Egyesült Királyság játszik vezető szerepet a
2000-ben indított WRAP-program (hulladék
és erőforrások cselekvési program) révén. Az államilag
támogatott kezdeményezés célja valamennyi
hulladéktípus mennyiségének csökkentése a magán- és az ipari
szektorban egyaránt. Az élelmiszer-
hulladék kérdése fontos szerepet kap a WRAP-on belül, és még
évekig napirenden marad. Az elsődleges
cél az Egyesült Királyságban keletkező élelmiszer-veszteség
mennyiségének felmérése, az érintett felek
egy asztalhoz ültetése, valamint a fogyasztók figyelmének
felkeltése a „Love Food Hate Waste”
kampányhoz hasonló akciók révén.
4. AZ ÉLELMISZERLÁNCON BELÜLI ÉLELMISZER-VESZTESÉGEK EREDETE
ÉS
OKAI
A piaci globalizáció, a választékkal kapcsolatos magasabb
fogyasztói elvárások, valamint a hús, a
gyümölcsök, a zöldségek és az egyéb gyorsan romló termékek
iránti fokozott kereslet miatt az elmúlt
évtizedekben fokozatosan egyre hosszabbá és összetettebbé vált
az élelmiszerlánc. A vidéki lakosság
városi területekre költözése megnöveli a távolságot a termelés
és a fogyasztás helye között. Emiatt
tovább tart a szállítás, hosszabbak a hűtőláncok és több a
közvetítő. A városlakókra teljesen más
élelmiszer-használati szokások jellemzők, mint a vidéken élőkre.
Egy osztrák tanulmány széles körű
elemzések alapján megállapította, hogy városi területen a
hulladék több élelmiszert tartalmaz, mint
falusi környezetben (Obersteiner & Schneider, 2006).
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
4
4.1 Élelmiszer-veszteség az elsődleges termelésben
Az iparosodott országokban az elsődleges termelés területein (a
mezőgazdaságban, illetve a betakarítás
utáni kezelés és a raktározás során) keletkező
élelmiszer-hulladék szintje a feltörekvő országokhoz
képest viszonylag alacsony. Az iparosodott országokban az
élelmiszer-hulladék keletkezésének egyik
lehetséges okát sokan abban látják, hogy a termelés
mindenekelőtt a piaci igények kielégítésére
törekszik, és emiatt a kínálat meghaladhatja a keresletet. A
szigorú szerződéses feltételek, valamint a
termékek nagybani értékesítését végző vállalkozások által előírt
szigorú minőségi követelmények
ugyancsak túltermeléshez vezethetnek.
Jóllehet a növénynemesítésnek köszönhetően lehetséges a kívánt
jellemzőkkel rendelkező növények
termesztése, a mezőgazdasági termelők nem képesek pontosan
megjósolni termésük tényleges
alakulását, nem utolsósorban a változó időjárási körülmények
miatt. Másfelől, a mezőgazdasági termelő
csak akkor kaphatja meg a megállapodás szerinti árat, ha
tökéletes minőségben leszállítja a
megállapodás szerinti mennyiséget. Ennek viszont az a
következménye, hogy jelentős mennyiségű
termény a földeken marad. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a
mezőgazdasági termelők és a
feldolgozó vállalatok általában alternatív csatornákat keresnek
túltermelt termékeik értékesítésére.
Az élelmiszer-veszteség okainak elemzésekor figyelembe veendő
további fontos vonatkozást jelentenek
a jogi keretfeltételek. A fogyasztó életére és egészségére
veszélyt jelentő kockázatok megelőzését célzó,
össztársadalmi jelentőségű célkitűzés – amelyet különböző uniós
rendeletek és irányelvek rögzítenek –
összeütközésbe kerülhet az élelmiszer-pazarlás elkerülésére
irányuló törekvéssel. Különbséget kell tenni
a termelés során keletkező élelmiszer-szennyezettség, a
terményekben felhalmozódó peszticid
szermaradékok és az állat-egészségügyi okokból alkalmazott
gyógyszerek maradványainak az állati
eredetű élelmiszerekben való jelenléte között. E három
szennyezettségi típus legmagasabb megengedett
tartalmára vonatkozó korlátozásokat európai szintű szabályok
írják elő. A Wageningen UR (Waarts et al.
2011) tanulmánya feltárta, hogy ezek az európai jogszabályokban
rögzített jogi korlátozások az
élelmiszer-hulladékok keletkezésének jelentős kiváltó okát
jelentik az elsődleges termelésben.
4.2 Élelmiszer-veszteség a feldolgozás és a csomagolás során
A túltermelés problémája részben a feldolgozóiparban is jelen
van. Jóllehet számos termelővállalat arra
törekszik, hogy termékeinek lehetőleg „az utolsó pillanatban”
végrehajtott leszállításának köszönhetően
elkerülhetővé váljon a túlraktározás, a többlettermelést
teljesen kizárni azonban mégsem lehet.
Az élelmiszeripar a termékek mérete és egyéb vonatkozások
tekintetében egyedi követelményeket
támaszt a termékfeldolgozó ágazattal szemben. Ezért a
feldolgozás különböző szakaszaiban a
termékeket többször is át kell válogatni, aminek magas arányú
élelmiszer-hulladék a következménye. A
gyakran egységcsomagokban árusított zöldségeket és gyümölcsöket
az egységesített méretű és súlyú
csomagolási egységek létrehozása érdekében a feldolgozás során
ugyancsak válogatásnak vetik alá. A
csomagokban történő árusítás emellett a kiskereskedelemben is
hulladékok keletkezéséhez vezet, mivel
termékkárosodás esetén túlságosan költséges volna a csomagot
kibontani és az egészségesen maradt
áruk eladása érdekében az újracsomagolásukról gondoskodni. Az
élelmiszer-feldolgozás során olyan
élelmiszer-maradékok keletkeznek, amelyek emberi fogyasztásra
továbbra is alkalmasak volnának. E
melléktermékeket olykor felhasználják más területeken, de
szokásosan inkább ártalmatlanítják azokat,
mert ez kevesebb erőfeszítést igényel és kisebb költségekkel
jár.
Egy-egy termék különböző márkák és bizonyos védjegyek számára
történő előállítása ugyancsak
pazarláshoz vezethet. A tejtermékeket például rendkívül sokféle
márkajel alatt jelenítik meg a piacon, és
a romlandó élelmiszer-termékek közé tartoznak. A különböző
csomagolási egységek miatt a különböző
márkák számára történő előállítás során a termelési tételeket
mindig meg kell változtatni. Így az
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
5
előállítás egy szakaszában a töltőgépekben keveredés jön létre,
amelyet az élelmiszer-allergének
kezelésével kapcsolatos okokból rendszerint leselejteznek. A
gyakori tétel-átállítások miatt a
tisztítóanyag-maradékok felhalmozódása is nagyobb mértékű. Ezen
túlmenően, a szupermarketek saját
márkái számára termelők nem tudják túltermelt mennyiségeiket
másutt értékesíteni.
Az állati eredetű termékek, például a tej, a tejtermékek, a hús
és a kolbászfélék kezelését számos uniós
rendelkezés szabályozza, amelyek szigorú higiéniai előírásokat
tesznek kötelezővé. Az uniós
rendelkezések előírják az élelmiszerlánc egyértelmű
dokumentálását is, aminek a csomagoláson
feltüntetett azonosító jelzés nyomon követhetősége révén kell
megvalósulnia. A hús és a kolbászfélék
mikrobiológiai érzékenysége magas, ezért rendkívül romlandó
áruk. A nyersanyagok kezelése során
szigorúan tiszteletben kell tartani a hűtőláncot. A
nyershús-termékeket mindig nagy mennyiségben és
széles választékban árusító szupermarketekben és a
diszkont-áruházakban a rövid fordulóidők miatt a
romlást okozó hőmérsékletnek való kitettség kockázata különösen
magas. A hűtőlánc megszakadása, a
túl magas hőmérséklet vagy fertőzések eseteiben a leggyakoribb
következmény a termékek leselejtezése.
4.3 Élelmiszer-veszteség az elosztás során, a
nagykereskedelemben és a
kiskereskedelemben
A mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségi követelmények
meghatározásakor a kereskedelmi
ágazatnak erős befolyása van az elsődleges termelésre, mivel az
át nem vett termékek a termelőknél
maradnak. A termékek mérete, alakja, színe és megjelenítése
tekintetében rögzített követelmények miatt
átválogatásra van szükség, ennek következtében pedig
élelmiszer-hulladék keletkezik.
Jóllehet a friss gyümölcsre és zöldségre vonatkozó egyedi
európai forgalmazási előírások számát 2009-
ben 36-ról 10-re csökkentették, a kereskedelmi ágazat továbbra
is szabványosított termékeket igényel,
mert a raktározás, a csomagolás és az elosztás során alkalmazott
logisztikai eljárások nem képesek a
szabálytalan méretű és alakú termékek kezelésére. Ezen
túlmenően, a kereskedelmi ágazat érdekében áll
a szabványok fenntartása, amelyek objektív mércét szolgáltatnak,
és ezáltal megkönnyítik az üzleti
kapcsolatokat a termelők, a feldolgozók és a kiskereskedők
között. Így az eredetileg kötelező szabvány-
követelményeket a különböző élelmiszer-ipari vállalatok saját
előírásként tovább alkalmazzák.
Mielőtt az élelmiszer piaci forgalomba kerül, szállítmányozás és
elosztás tárgyát kell képeznie.
Élelmiszer-hulladékok keletkezhetnek, ha a fuvarozó társaságok
túllépik a termékek szállítása és
kirakodása tekintetében tervezett időkeretet. Ezen kívül
élelmiszer-hulladékok jöhetnek létre, illetve az
áruk vagy csomagolásuk kárt szenvedhet a nem megfelelő szállítás
miatt is. Károsodás az áruk be- vagy
kirakodása, illetve raktározása alatt is keletkezhet. További
probléma logisztikai területen a raktározás,
mivel a túlraktározás azzal a következménnyel járhat, hogy a
szavatolt eltarthatósági idő már nem felel
meg az eladási követelményeknek, sőt, a termékek akár meg is
romolhatnak.
Élelmiszer-hulladék keletkezik a
nagykereskedelmi/kiskereskedelmi ágazatban a szavatossági idő
lejárta miatt is. Nem tilos ugyan a termékek átcímkézése és a
megjelölt szavatossági idő lejártát követően
történő értékesítése, amennyiben bizonyos, hogy ez nem jár
egészségügyi kockázattal, de ez a gyakorlat
– felelősségi okok miatt – egyszerűen nem terjedt el. A Waarts
et al. (2011) kimutatta, hogy a termelők a
szavatossági idő lejárati napját rendkívül konzervatív módon
állapítják meg annak érdekében, hogy
korlátozzák kockázataikat a termékkel kapcsolatos
felelősségvállalás tekintetében, és elkerüljék jó
hírnevük esetleges megcsorbulását. Ugyanezen megfontolások
alapján a kiskereskedők sem címkézik át
a lejárt szavatossági idejű termékeket. Az olyan értékesítési
stratégiák, mint például az „Egyet fizet,
kettőt kap”, feltételezhetően ugyancsak élelmiszer-hulladékot
idéznek elő a raktározás szintjén, mivel a
fogyasztókat eredetileg vásárolni nem szándékozott termékek
beszerzésére ösztönzi.
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
6
Jóllehet, mint láthattuk, az elosztás során, illetve a nagy- és
kiskereskedelemben keletkező élelmiszer-
hulladék keletkezése számos okra vezethető vissza, mégis úgy
látszik, hogy ehhez képest csak kisebb
mennyiségű áru megy veszendőbe. A BIOIS becslései és más
tanulmányok szerint a kereskedelmi
ágazat az Európai Unióban keletkező élelmiszer-hulladék teljes
mennyiségének mindössze 5%-áért
tehető felelőssé. Erre az ágazatra azonban különösen jellemző,
hogy empirikus adatok csak korlátozottan
állnak rendelkezésre. Ezért az élelmiszer-hulladék
keletkezésének megfékezéséhez e téren feltétlenül
alaposabb kutatásra van szükség.
4.4 Élelmiszer-veszteség a vendéglátóipari ágazatban
Az éttermek és más vendéglátóipari egységek esetében az
élelmiszer-hulladék mértékét főként az e
létesítmények által kínált adagméretekhez viszonyítva lehet
meghatározni. Az adagok méreteinek
növelésével – márpedig ez a tendencia figyelhető meg az utóbbi
években mind Amerikában, mind pedig
Európában – gyarapszik azoknak a fogyasztóknak a száma is, akik
nem fogyasztják el teljesen ételüket.
A büfészerű étkezdék esetében az élelmiszer-pazarlást zömmel az
okozza, hogy túl nagy mennyiségű
élelmiszerből készítenek ételt, és ami megmarad, azt sem tárolni
nem lehet, sem pedig később más
fogásként feltálalni. Ennek egyik oka a fogyasztók azon gyakori
elvárása, hogy a választék mindig teljes
legyen, különösen a minőségi árukat kínáló piacon, miáltal
rákényszerítik a gazdasági szereplőket arra,
hogy jelentősen több adagnak megfelelő mennyiséget készítsenek
el, mint amennyi ténylegesen elfogy.
Emellett logisztikai problémák is vannak, amelyek fokozzák az
élelmiszer-pazarlást a vendéglátóipari
ágazatban. Mivel a vendégek száma mindig más, ezért a
beszerzéskor nehéz a megfelelő élelmiszer-
mennyiség felmérése. Az asztalrendelések megkönnyítik a
szükséges mennyiségekre vonatkozó
becsléseket, de bizonyos étteremfajták vagy például a kávézók
esetében az előzetes foglalás nem
szokványos. Svédasztalos étkeztetés esetében a kereslet az
előzetes foglalás révén csak bizonyos
mértékben látható előre.
Ahhoz, hogy a megmaradt élelmiszert újra felhasználhassák vagy
ismét felszolgálhassák, megfelelő
hűtőtérrel kell rendelkezni. A szorító időhiány eseteiben
azonban gyakran egyszerűbb az élelmiszert
kidobni, mint csomagolni és lehűteni. Ezen kívül, a maradék
újrafelhasználása is nehéz feladat, mivel
sok gazdasági szereplő előre közli napi kínálatát, ezért nem
volna rugalmas részükről a menü
megváltoztatása. A legtöbb vendéglátóipari létesítménynél az
élelmiszer-maradékokat nem szortírozzák
és nem mérik le. Emiatt az élelmiszer-hulladék mennyisége
láthatatlan, azaz semmilyen intézkedésre
vagy mérlegelésre nincs mód a megszokott belső eljárások
lehetséges olyan javítása tekintetében,
amelynek köszönhetően az élelmiszerek felhasználása hatékonyabbá
válhatna.
A jogszabályozás szintén fontos szerepet játszik a
vendéglátóiparban. A higiéniai előírások
következményeképpen az élelmiszer-maradékok továbbadása csak
akkor szabályszerű, ha az élelmiszer
nem hagyta el a konyhát. A nem hűtött termékekre vonatkozó (az
uniós „élelmiszer-higiéniai csomag”
részét képező) ún. „kétórás garancia” élelmiszer-pazarláshoz
vezet, mivel a vendéglátóipari
szolgáltatóknak ki kell dobniuk a rendes körülmények között
hűtőszekrényben tárolandó termékeket, ha
azokat már több mint két őrája eladásra kínálták fel. A Waarts
et al. (2011) továbbá megállapította, hogy
a vendéglátóipari szolgáltatók, a kiskereskedők és
melléktermék-feldolgozó vállalkozások gyakran a
jogszabályokban előírtaknál is szigorúbb követelményeket
alkalmaznak annak érdekében, hogy
elkerüljék a felelősségük érvényesítésével kapcsolatos
kockázatokat, illetve jó hírnevük megcsorbulását.
4.5 Élelmiszer-veszteség a magánháztartásokban
Számos tanulmány feltárta, hogy a jólét gyarapodásával egyenesen
arányos az élelmiszer-pazarlás
növekedése. Még az alacsony vagy közepes átlagjövedelemmel
jellemezhető országokban is
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
7
megfigyelhető, hogy a tehetősebb rétegekbe tartozók pazarlóan
bánnak az étellel. Ezen kívül, az
élelmiszerek világpiaci árai az utóbbi évszázadban folyamatosan
csökkentek, csak a XXI. század első
évtizede óta tapasztalható ezzel ellentétes, az árak enyhe
emelkedését mutató folyamat. Ennek
következményeként az élelmiszerre fordított kiadások a családi
bevételek egyre elenyészőbb hányadát
képezik. Míg a XX. század elején egy átlagos háztartásnak még a
rendelkezésére álló jövedelem több,
mint a felét kellett élelmiszerre költenie, ez az arány jelenleg
a 27 tagállamot számláló Európai Unióban
10% és 20% közé esik. E fejlemény miatt csökkent az élelmiszerek
általános megbecsülése (Gerstberger &
Yaneva 2013).
A demográfiai változások ugyancsak serkentően hatottak az
élelmiszer-pazarlásra. Az iparosodott
országokban egyre több az egyszemélyes háztartás, ami növeli az
élelmiszer-hulladék keletkezését. Az
egyszemélyes háztartások az egy főre eső élelmiszer-hulladék
tekintetében nagyobb arányokat
mutatnak, mivel az élelmiszerek megosztására e háztartásokban
nincs mód. Az élelmiszerek
felhasználására kiható harmadik tendencia a nők egyre nagyobb
arányú foglalkoztatottsága. A
munkahelyen és a családban megsokasodó tennivalók miatt a
bevásárlásra kevesebb idő jut, így sokkal
nehezebbé válik nap mint nap az aznapra való élelmiszer
bevásárlása. Emiatt nagyobb, csaknem egy
hétre elegendő élelmiszer-mennyiség kerül a kosárba, ez pedig
növeli a valószínűségét, hogy bizonyos
élelmiszerek végül felhasználatlanul a szemétben kötnek ki.
Tapasztalatokkal igazolt tény, hogy a teljes
munkaidőben dolgozó személyek több élelmiszert dobnak ki.
A háztartások bevett szokásai ugyancsak fontos szerepet
játszanak az élelmiszer-hulladék
keletkezésében. A fogyasztók alig tervezik meg napi
bevásárlásaikat, és szükségleteiken felül
vásárolnak. Az ételek és italok, valamint a kész- és félkész
élelmiszer-ipari termékek (az úgynevezett
„convenience termékek”) széles kínálata a fogyasztókat új és
ismeretlen termékek kipróbálására készteti.
Bizonyos mennyiségű élelmiszer a kukába kerül, mert azoknak a
fogyasztóknak, akik először vásárolták
meg azokat, nem nyerték meg a tetszését. Számos csomagolási
egység esetében a lehető legkisebbre
csökkentik a felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, és ezáltal
a csomagolás veszteségeit. Ugyanakkor
azonban ezek az áruk nem maradnak frissek mindaddig, amíg a
vásárló képes lenne azokat teljesen
elfogyasztani. A kisméretű csomagolás a nagyobb csomagokhoz
viszonyítva sokkal drágább. Ezen kívül,
a fogyasztókat gyakran nem tájékoztatják megfelelően az
élelmiszer tárolásával és állagmegőrzésével
kapcsolatos megfelelő teendők tekintetében.
Az élelmiszer-címkézésre vonatkozó uniós jogszabályok értelmében
az előrecsomagolt termékek
szavatolt eltarthatósági idejét a zsugorfólián fel kell
tüntetni. A lejárati időket két fontos címke mutatja: a
„minőségét megőrzi ...-ig” („best before”), valamint a
„fogyasztható ...-ig” („use by”), a lejárati idő
dátum szerinti feltüntetésével. A fogyaszthatósági időtartam
lejárati napja (use by date) az az ajánlott
legkésőbbi nap, amelyen a termék élelmiszer-egészségügyi
szempontból még felhasználható (például
darált hús, nyers hal stb. esetében), a minőségmegőrzési
időtartam lejárati napja (best-before date)
azonban nem az élelmiszer-biztonságra utal. Ez inkább a gyártó
felelősségvállalási garanciájának
tekinthető, és az élelmiszer-termékek vagy italáruk
biztonságosan fogyaszthatók e napot követően is.
Ugyanakkor azonban nagy zavar tapasztalható a két címke
értelmezése tekintetében, ami további
élelmiszer-pazarláshoz vezet. Az EU-ban található háztartások
magatartási szokásaira vonatkozó
különböző empirikus tanulmányok megállapították, hogy a
„minőségét megőrzi ...-ig” címkén megadott
dátumok jelentős mértékben okozzák az élelmiszerek kidobását e
háztartásokban, mivel a fogyasztók a
fent említett mindkét fogalmat a termékek megromlásával és
fogyasztásra való alkalmatlanságával
azonosítják.
Az 1. táblázat az élelmiszer-pazarláshoz az élelmiszerlánc
különböző szakaszaiban hozzájáruló főbb
tényezőket foglalja össze.
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
8
1. táblázat: Az élelmiszer-pazarláshoz az élelmiszerlánc
különböző szakaszaiban hozzájáruló főbb
tényezők az iparosodott országokban
Szakaszok Hozzájáruló tényezők
Mezőgazdasági termelés
a termékek termelők általi kiválogatása a jelentős
forgalmazók által a súlyra, méretre, alakra és kinézetre
vonatkozóan meghatározott szigorú minőségi előírások
következtében
a betakarítási költségeket nem tükröző piaci árak
kiskereskedelmi hálózatokkal kialakított beszállítási
szerződések miatti túltermelés
a termés szüret közbeni sérülése
Feldolgozóipar
a szabálytalan méretű termékek megfelelővé szabása vagy
kidobása
a gyártási folyamatok következetlensége következtében
létrejött alaktalan vagy sérült termékek
minőségvesztést okozó szennyeződés a feldolgozás során
az élelmiszer csomagolási problémák miatti megromlása
túltermelés az élelmiszer-áruházak saját termékeiből,
amelyeket máshol nem adhatnak el
készlettöbblet a „visszavételi” rendszerek és a törölt
rendelések miatt
Forgalmazás és kis- és
nagykereskedelem
a hűtőházi tárolás hiánya/a hűtési lánc megszakadása
terméksérülést eredményező csomagolási hibák
többletkészlet kialakulása a nem megfelelő rendelés és a
kereslet hibás felmérése következtében
a kiskereskedők rákényszerítése arra, hogy kedvező árakért
cserébe ugyanattól a gyártótól számos terméket és
márkaterméket vásároljanak
az élelmiszer-biztonsági minimumkövetelmények
betartásának hiánya (pl. mikrobás szennyezettség,
növényvédőszer-maradékok)
„a másodikat ingyen kapod” típusú marketingstratégiák
Szállodaipar és
vendéglátás
túlméretezett ételadagok
rögzített árú büfékínálat, ami arra ösztönzi az embereket,
hogy többet szedjenek annál, mint amennyit meg bírnak enni
a termékek egy részének kivétele a vendéglátóipar számára
tervezett méretű csomagokból a hotelekben és a
vendéglátásban (pl. lekvárok, reggelire fogyasztott
gabonafélék, gyümölcslevek és tej esetében), vagy a
fogyasztói igényeknek nem megfelelő egyéni adagok
használata
a kereslet (a fogyasztók száma) felmérésének nehézsége
uniós higiéniai szabályok, pl. kétórás garancia a nem hűtött
termékek esetében
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
9
Háztartások
a tervezés és az ismeretek hiánya az élelmiszervásárlás és -
tárolás tekintetében
ösztönös vásárlás (a vásárlás időpontjában nem szükséges
termékek megvásárlása)
új termékek vásárlása, amelyeket a fogyasztó végül „nem
szeret”
nem megfelelő csomagolási méretek (pl. túlméretezett
készételek)
hibás tárolás (pl. nem megfelelő csomagolás)
a dátumcímkék rossz értelmezése („minőségét megőrzi …-
ig”, „fogyasztható …-ig”)
technikai hiányosság és a készségek hiánya az ételek
elkészítése terén
tapasztalathiány az étkezések tervezése terén
az ételadagok túlméretezése
ismeretek hiánya annak tekintetében, hogy a maradékokból
hogyan készíthető új étel
Források: Parfitt et al. (2010); Monier et al. (2010);
Gustavsson et al. (2011); BFCN (2012); IMECHE (2013)
5. RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA
Élelmiszer-hulladék keletkezésével kapcsolatos összeurópai
adatokkal elsősorban az alábbi két
tanulmány foglalkozik: az Európai Bizottság nevében a Bio
Intelligence Service (BIOIS) által készített
tanulmány (Monier et al. 2010), valamint a FAO nevében a svéd
Élelmiszeripari és Biotechnológiai
Intézet (SIK) által készített tanulmány (Gustavsson et al. 2011,
2013). Mindkét tanulmánynak vannak
erősségei és gyengeségei. A BIOIS tanulmánya az EU-27-re vetítve
az élelmiszerlánc összes szakaszában
vizsgálja az élelmiszerhulladékok keletkezését. A tanulmány nem
foglalkozik a mezőgazdasági
termeléssel, és nem különböztet meg termékcsoportokat. A SIK
tanulmánya az élelmiszerlánc összes
szakaszában – beleértve a mezőgazdasági termelést is –
termékcsoportokra bontva vizsgálja az
élelmiszer-hulladékok keletkezését. A BIOIS tanulmányával
ellentétben a SIK tanulmánya az egész
világra kiterjed, és különböző régiókra osztja azt. A
közepes/magas jövedelmű országok között
található az EU-27, Oroszország és egyéb, nem EU-tag európai
ország. A SIK tanulmány a FAOSTAT
2007-es adataira épül, a BIOIS tanulmánya pedig az EUROSTAT
2006-os adataira, és különféle nemzeti
forrásokra.
5.1 A FAOSTAT adatai és a SIK által követett módszertan alapján
végzett
számítások
A BIOIS különböző adatokat használt fel a tanulmányában: az
EUROSTAT-tól és nemzeti forrásokból
származó adatokat, illetve saját extrapolációit. A BIOIS által
bemutatott összes számadatra mint a
rendelkezésre álló legjobb adatokat bemutató közelítő
becslésekre kell tekinteni. Ugyanakkor kétséges,
hogy ezek az adatok pontosan megmutatják-e az élelmiszerlánc
különböző szakaszaiban termelt
élelmiszer-hulladék valós mennyiségét. A főképpen a
feldolgozóiparra vonatkozó EUROSTAT-adatokat
az egyes tagállamok szolgáltatják, ám nem létezik
szabványosított módszer az adatok összegyűjtésére és
feldolgozására. A BIOIS – főképpen a kis- és nagykereskedelemre,
valamint az étkeztetésre és
vendéglátásra vonatkozó – extrapolációi nagyon kevés országos
vizsgálaton alapuló átlagértékeket
alkalmaznak. E módszer következtében a tagállamok közötti
különbségek elmosódnak. Az országos
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
10
vizsgálatokat tudvalevőleg körültekintőbben végzik el, így azok
megbízhatóbb adatokat tartalmaznak;
ugyanakkor a tagállamok között jelentős különbségek vannak a
meghatározások és a számítási
módszerek terén, ami korlátozza az eredmények
összehasonlíthatóságát.
A BIOIS-tanulmány eredményei hitelességének ellenőrzése céljából
modellszámításokat végeztek a
FAOSTAT adatai és a SIK által alkalmazott módszertan (Gustavsson
et al. 2013) alapján. E számításokat
külön-külön végezték el a különböző élelmiszercsoportokra és az
ellátási lánc különböző szakaszaira
vonatkozóan mind a 27 tagállam esetében. A BIOIS tanulmányával
való összehasonlíthatóság biztosítása
céljából a számításokat 2006-os FAOSTAT-adatokkal végezték
el.
Az alkalmazott módszertan lehetővé teszi olyan kritikus pontok
beazonosítását (pl. ország,
élelmiszertípus, ellátási lánc szakasza), amelyek leginkább
felelnek az élelmiszer-hulladék
keletkezéséért. Mivel az élelmiszerlánc összes szakaszát
következetes módon modellezni lehet, az
élelmiszerlánc egy adott szakaszában keletkezett
élelmiszer-veszteség közvetlenül befolyásolja az összes
következő szakasz bemenő adatait. Így elkerülhető a különböző
forrásokból származó adatok
felhasználásából eredő konfliktus.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy számos korlátozás csökkenti az
adatok megbízhatóságát. A SIK által
az élelmiszerlánc egyes szakaszaiban az élelmiszerveszteség
százalékos arányára vonatkozóan
szolgáltatott adatok az esetek többségében az összes európai
országra vonatkozó átlagértékek,
országspecifikus körülményekre tehát nincsenek tekintettel. Az
eredmények főként az egyes országok
élelmiszermérlege közötti különbségeket tükrözik. Mindazonáltal
ezzel a megközelítéssel ellenőrizhető
más tanulmányok hitelessége, és lehetővé válik a rendelkezésre
álló adatok jobb értelmezése.
5.2 A számítások eredményeinek összehasonlítása a BIOIS
eredményeivel
Az 1. ábra az élelmiszerlánc egyes szakaszainak az EU-27 összes
élelmiszerhulladék-termeléséhez való
hozzájárulását mutatja be. Az ábra azt mutatja, hogy a legtöbb
élelmiszer-hulladék az ellátási lánc első és
utolsó szakaszában keletkezik. Ez az eredmény – amelynek
értelmében a mezőgazdasági termelés, a
betakarítást követő kezelés és tárolás az EU-27-ben jelentős
mértékben hozzájárul az Európában
keletkezett összes élelmiszer-hulladék mennyiségéhez – bizonyos
mértékben ellentmond más
tanulmányok eredményeinek. Az általános vélemény szerint a
fejlődő országokkal ellentétben az
iparosodott országokban az elsődleges termelés során keletkezett
veszteség elhanyagolható.
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
11
1. ábra: Az élelmiszerlánc különböző szakaszainak hozzájárulása
az EU-27 összes élelmiszerhulladék-
termeléséhez (az ITAS számításai)
A számítások szerint magas a hulladéktermelés aránya Dél-Európa
egyes országaiban (Ciprus,
Spanyolország, Görögország, Olaszország), valamint Hollandiában,
Belgiumban és Lengyelországban.
Ezek az országok kiterjedt mezőgazdasági termelési ágazattal
rendelkeznek, azaz az általuk termelt
élelmiszerek jelentős részét exportálják, és nem az országon
belül fogyasztják el. Az eredmény azt jelzi,
hogy a mezőgazdasági ágazatot be kell vonni az
élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló európai
stratégiába. Egyéb tanulmányok eredményeivel összhangban az ITAS
számításai azt mutatják, hogy az
élelmiszerlánc összes többi szakaszához képest a háztartások
felelősek az élelmiszerhulladék legnagyobb
részének keletkezéséért. A megelőzési intézkedések kidolgozása
során ezért a végső fogyasztó
magatartását kell előtérbe helyezni, az élelmiszerlánc többi
szakaszának elhanyagolása nélkül.
A 2. ábra az elvégzett számítások alapján csökkenő sorrendben
mutatja be, hogy 2006-ban fejenként hány
kilogramm élelmiszer-hulladék keletkezett. Mivel a BIOIS
tanulmánya nem foglalkozik az ellátási lánc
első két szakaszával (mezőgazdasági termelés, a betakarítást
követő kezelés és tárolás), csak az azt
követő szakaszokkal, a jelen tanulmány keretében elvégzett
számítások ugyanezen a referenciakereten
alapulnak. Az ábra azt mutatja, hogy az eredmények megfelelősége
viszonylag jó. Kivételt képez ez alól
Hollandia, Belgium és Lengyelország, amelyek esetében a BIOIS
EUROSTAT-adatokon alapuló
számadatai nem hitelesek, mivel nem magyarázhatók elégtelen
technológiával vagy az adott országok
élelmiszeriparának méretével.
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
12
2. ábra: Fejenkénti összes élelmiszer-hulladék (a mezőgazdaság
és a betakarítást követő kezelés
kivételével): az ITAS számításainak a BIOIS eredményeivel való
összevetése 2006 tekintetében az EU-
27 vonatkozásában
Jelentős különbségek vannak például Görögország, Románia,
Szlovénia, Málta és Csehország
tekintetében (a BIOIS tanulmánya sokkal alacsonyabb értékeket
mutat), valamint Észtország és Ciprus
tekintetében (a BIOIS tanulmánya sokkal magasabb értékeket
mutat). A különbségek egyik oka az lehet,
hogy a BIOIS által használt adatokat empirikus bizonyítékok
híján más országok eredményei alapján
extrapolálták. Egy másik ok az lehet, hogy a SIK által az
ellátási lánc egyes szakaszaira vonatkozóan
megadott arányok nem tesznek különbséget az országok között. Ez
kiemeli annak szükségességét, hogy
jobb és megbízhatóbb adatok álljanak rendelkezésre az egyes
tagállamokban keletkezett élelmiszer-
hulladékokról, az élelmiszerlánc egyes szakaszaira és
élelmiszer-csoportokra lebontva.
Az ITAS számításainak és a BIOIS tanulmányának összevetése
lezárásaképpen a 3. ábra a háztartások
általi élelmiszerhulladék-termelést mutatja be. Ez az ábra a
BIOIS-tanulmány háztartásokra vonatkozó
adatainak forrásai alapján csoportosítja az EU-27 tagállamait.
Az ábra bal oldalán szereplő országok
(Görögország–Bulgária) esetében a BIOIS „minimum-forgatókönyv”
alapján számította ki a
hulladékmennyiséget. Ezen országok esetében az
élelmiszer-hulladék mennyiségét (kg/fő) a BIOIS az
ITAS által kiszámított értékeknél sokkal alacsonyabbra becsüli.
Ennek oka az lehet, hogy a BIOIS túl
alacsony értékeket választott a minimum-forgatókönyvhöz.
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
13
3. ábra: Fejenkénti élelmiszerhulladék-termelés a háztartások
szintjén – az ITAS számításainak a
BIOIS eredményeivel való összevetése 2006 tekintetében az EU-27
vonatkozásában
A 3. ábra jobb oldalán szereplő országok esetében a
BIOIS-tanulmány országos tanulmányok vagy az
EUROSTAT adataira támaszkodott. A megfelelés általában véve
sokkal jobb, mint a bal oldali országok
esetében. Nagy különbségek láthatók Olaszország, Lengyelország,
Írország és Észtország esetében; ez az
EUROSTAT-adatok megbízhatatlanságából eredhet. Olaszország
esetében például a BIOIS-
tanulmányban szereplő számadat sokkal alacsonyabb, mint más,
hasonló életszínvonallal rendelkező és
háztartási jövedelmeket biztosító országok esetében, ezért nem
tűnik hitelesnek.
6. A HÁZTARTÁSOK HULLADÉKKEZELÉSE
A háztartások hulladékkezelése terén jelentős különbségek
mutatkoznak az egyes élelmiszercsoportok
tekintetében; ezeket különféle módszertani megközelítéssel lehet
vizsgálni. A rendelkezésre álló
országos tanulmányok háztartási felméréseket alkalmaztak,
amelyeket esetenként háztartási naplóval
vagy hulladékösszetétel-vizsgálattal kombináltak. Mindkét
megközelítésnek vannak előnyei és
hátrányai.
A háztartási felmérések végrehajtása módszertanilag egyszerű, ám
rendszerint csak minőségi
információt nyújt, mivel az emlékezet alapján tett, a
megvásárolt és kidobott élelmiszerek súlyára
vonatkozó mennyiségi becslések nagy valószínűséggel hibásak. A
tapasztalatok emellett azt mutatják,
hogy a fogyasztók jelentős mértékben alábecsülik az
élelmiszer-veszteségüket, amikor saját magukról
jelentenek. A háztartási naplók megbízható adatokat
tartalmaznak, ugyanakkor időigényesek a
tesztszemélyek számára, ezért a tudatos részvétel
eredményeképpen az élelmiszer-kezelés módjának
megváltozását eredményezhetik; ez annál is inkább így van, mivel
az „élelmiszer-pazarláshoz” érzelmi
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
14
és erkölcsi ítéletek kötődnek. A
hulladékösszetétel-vizsgálatokat – amelyeket a háztartások tudta és
aktív
részvétele mellett, vagy a nélkül is végre lehet hajtani –
objektívebb és pontosabb módszernek tartják a
fogyasztó szintjén termelt élelmiszer-hulladék mennyiségének
meghatározására. E megközelítés
gyengesége, hogy nincs nemzetközileg szabványosított gyűjtési
módszer, és az alkalmazott
meghatározások között nincs összhang.
A rendelkezésre álló tanulmányok túlnyomó többsége a második
megközelítést alkalmazza, és a
hulladék mennyiségét a háztartási hulladék százalékos arányaként
határozza meg. A 2. táblázat áttekinti
a háztartási hulladék összetételét néhány európai országban.
2. táblázat: A háztartási hulladék %-ban kifejezett összetétele
7 európai országban
Célrégió Hús és
hal
Tejtermé
k
Friss
zöldség
Friss
gyümölcs Pékáru Főtt étel Egyéb
Egyesült
Királyság1
9 8 27 16 11 10 19
Hollandia2 6 13 23 10 17 18 13
Svédország3 10 3 38 15 27 8
Norvégia4 10 6 31 27 15 11
Finnország5 7 17 19 13 13 18 6
Ausztria6 12 15 13 8 13 15 24
Német-
ország7
7 9 27 19 16 13 9
1(Johnson & Quested 2009), 2(van Westerhoven &
Steenhuisen 2010), 3(Andersson 2012), 4(Syversen &
Marthinsen
2010), 5(Silvennoinen et al. 2012), 6(Schneider 2008), 7(Hafner
et al. 2012)
A táblázat azt mutatja, hogy a háztartási hulladék
összetételében a legnagyobb csoportot az összes
vizsgált országban a friss gyümölcsök és zöldségek alkotják,
utánuk következnek a pékáruk és a főtt
ételek. A fentieket az ebben a tanulmányban végzett számítások
is alátámasztják. A 4. ábra a különböző
fajta élelmiszerek százalékos arányát mutatja az összes
élelmiszer-hulladékon belül a különböző
országok háztartási szektorában. Az uniós tagállamok döntő
többségében a gyümölcsök és a zöldségek
alkotják a legnagyobb csoportot, őket követik a gabonafélék. A
hús és a hal aránya az összes élelmiszer-
hulladékon belül viszonylag alacsony, az olajnövények és a
hüvelyesek aránya pedig elenyésző.
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
15
4. ábra: A különböző fajta élelmiszerek százalékos aránya az
élelmiszerhulladék-termelés egészén
belül az EU 27 tagállamának háztartásaiban 2006-ban
(ITAS-számítások)
Ha országok és élelmiszerfajták szerinti bontásban
részletesebben megvizsgáljuk az élelmiszerhulladék-
termelést, az e tanulmány keretében végzett számítások alapján
az alábbi kép rajzolódik ki:
Egyértelműen látható, hogy a gyümölcs- és zöldséghulladék aránya
a dél-európai országokban, azaz
Cipruson, Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban,
Máltán és Portugáliában, rajtuk kívül
pedig Luxemburgban, Franciaországban, Magyarországon és
Romániában a legnagyobb. A
gabonahulladék aránya az olyan kelet-európai országokban a
legmagasabb, mint Bulgária, Szlovákia és
a Cseh Köztársaság. Kelet-Európában Lengyelországban,
Észtországban, Lettországban és Litvániában,
rajtuk kívül pedig Dániában és az Egyesült Királyságban
keletkezik arányosan a legtöbb hulladék
gyökerekből és gumókból. A tejtermék- és a tojáshulladék aránya
Észak-Európában Svédországban,
Finnországban és Hollandiában, Közép-Európában Luxemburgban és
Németországban, valamint
Litvániában a legnagyobb. A húsból származó hulladék a 27 uniós
államban hasonló arányt képvisel. A
halból származó hulladék aránya Dél-Európában Portugáliában és
Spanyolországban, míg Észak-,
Közép- és Kelet-Európában Svédországban, Finnországban,
Franciaországban és Litvániában a
legjelentősebb. Az olajnövényekből és a hüvelyesekből származó
hulladék aránya valamennyi
tagállamban elenyésző.
Az eredmények egybecsengenek az EU 27 tagállamának különböző
étkezési szokásait vizsgáló
tanulmányok megállapításaival. A déli országok (Spanyolország,
Portugália, Olaszország, Görögország
és Ciprus) uniós integrációjuk során fokozatosan felhagytak
hagyományos étrendjükkel, és az EU magját
képező tagállamok étkezési szokásait kezdték követni. Az elmúlt
40 évben a mediterrán országokban
jelentős mértékben nőtt a húsfogyasztás, és mára
vöröshús-fogyasztásuk nagyobb, mint Közép-/Észak-
Európa fogyasztása. A mediterrán és a közép-/észak-európai
országok között a gyümölcs- és
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
16
zöldségfogyasztás terén az 1960-as években megfigyelt jelentős
eltérés mára hasonlóképpen
kiegyenlítődött (Naska et al. 2006). Az étkezési szokások
közeledése ellenére még mindig vannak
jelentős eltérések is. A mediterrán országokban élők például
több vörös hűst, halat és tenger gyümölcsét,
valamint több friss gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, mint
Európa többi országának lakói. Az
említett élelmiszerek rendkívül romlékonyak különösen a délen
fennálló éghajlati viszonyok között, ami
összefügg az átlagosnál nagyobb mértékű háztartási hulladék
keletkezésével.
7. AZ ÉLELMISZERHULLADÉK-TERMELÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Az élelmiszer-termelés egyike a legtöbb erőforrást felhasználó
iparágaknak, és jelentős mennyiségű
szennyezőanyagot is kibocsát. A mezőgazdaság közvetlen formában
elsősorban metánt és dinitrogén-
oxidot bocsát ki, amelyek éghajlatváltozásra gyakorolt hatása a
CO2-nél jóval erősebb. A
mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás legfőbb
forrásai az ásványi eredetű
műtrágyák használata, az állattenyésztés és a rizstermesztés.
Ezenkívül a legelők szántófölddé történő
alakítása jelentős mértékben hozzájárulhat az üvegházhatású
gázok kibocsátásához. Az öntözéses
földművelés a világ édesvízkészletének kb. 70%-át használja fel.
A műtrágyák és növényvédő szerek
alkalmazása, valamint a nehézgépek használatából adódó
talajtömörödés megterheli a talajt és a
talajvizet. Az intenzív mezőgazdasági termelés elterjedése, a
monokultúrák növekedése és a
mezőgazdasági termelés környezetvédelmi szempontból érzékeny
területeken való megjelenése a
biológiai sokféleség hanyatlásához és az ökorendszerek
szolgáltatásainak romlásához vezet. Az
élelmiszer-pazarlás nemcsak terheli a környezetet, hanem
gazdasági veszteségeket is okoz az
élelmiszerlánc egészén.
7.1 Az erőforrások felélése
Az előállított élelmiszerek felelősségteljesebb és hatékonyabb
felhasználása a föld, a víz, az energia, az
eszközök és a munkaerő tekintetében az erőforrások terén
megtakarításokhoz vezetne. Az így
felszabaduló mezőgazdasági termelési kapacitást fel lehetne
használni más célokra.
A földhasználattal és az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos
fontos kérdés a földhasználat közvetett
megváltoztatása. Azzal, hogy Európába a felemelkedő és a fejlődő
országokból élelmiszert hoznak be, a
termelés helyszínei külföldre kerülnek. Mivel a mezőgazdasági
termékek iránti kereslet folyamatosan
nő, és a termőföld termékenysége nem javítható korlátlanul, más
régiókban az esőerdők kiirtása árán sor
kerül a földhasználat megváltoztatására, a természetes legelők
helyén növényt termesztenek, és a
mezőgazdasági terület a védett területek rovására nő. Az
étrendbeli preferenciák olyan jellegű
megváltozása, mint a hústermékek fokozott fogyasztása erősítheti
a földhasználat megváltoztatásának
tendenciáját a világ más részein.
Az élelmiszer-pazarlás megakadályozása csökkentené a
„vízlábnyomot” is. Az évek óta
szisztematikusan nyomon követett vízlábnyom a közvetett és a
közvetlen vízhasználatból áll. A
közvetlen vízfogyasztás a háztartásban ivásra, főzésre, mosásra
és takarításra felhasznált víz
mennyiségét jelenti. Közvetett vízfogyasztás alatt pedig azt a
vízmennyiséget értjük, amelyet egy adott
országban és más országokban használnak fel az adott országban
elfogyasztott termékek előállítására. E
mindenféle termékben (élelmiszerben, ruházatban, papíráruban,
műszaki termékekben) jelen lévő rejtett
vizet hívják „virtuális víznek”.
Németországban például a közvetett vízfogyasztás a közvetlen
vízfogyasztás kb. háromszorosa. A
német közvetett vízfogyasztás több mint kétharmada szántóföldi
növények termesztéséből, majdnem
egyharmada pedig állati eredetű termékek előállításából adódik.
Németországban az elfogyasztott
szántóföldi növények nagyobb részét (59%-át) és így a
termesztésükhöz és feldolgozásukhoz használt
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
17
vizet is importálják; ez annyit jelent, hogy a hazai
vízkészleteket a termelő országok vízkészletei
rovására megkímélik (Sonnenberg et al. 2009). Ez különösen
súlyos problémákat okoz, mivel a behozott
termékek egy része csapadékban szegény, kedvezőtlen vízrajzi
feltételekkel rendelkező területekről
érkezik. Az aszályos területeken egyre nagyobb mértékben
alkalmazzák a mesterséges öntözést a
haszonnövények termesztése során. E gyakorlat leterheli a
természetes vízkészleteket, és más
vízfogyasztókkal konfliktusokat idéz elő. A rendkívül nagy
vízlábnyommal rendelkező termékek között
találjuk a kakaóbabot, a kávébabot, a marhahúst, a rizst, a
búzát, a tejet és az almát. E termékek
tudatosabb fogyasztása csökkentené a vízkészletekre nehezedő
nyomást.
Az élelmiszerek hatékony kezelése az erőforrások takarékos
felhasználása mellett csökkentené a
mezőgazdaság károsanyag-kibocsátását. Különböző vizsgálatok
bizonyítják, hogy az állati eredetű
termékek előállításából keletkeznek a legmagasabb
károsanyag-kibocsátási értékek, noha e termékek a
gyümölcsökkel, zöldségekkel és a pékárukkal összehasonlítva
viszonylag kis mennyiségben válnak
hulladékká. Az 5. ábra a különböző élelmiszercsoportok anyag- és
szénlábnyomát mutatja a
Németországban évente keletkező élelmiszer-hulladékon belül.
5. ábra: Az évente egy főre eső anyag- és szénlábnyom
Németországban termékcsoportok szerinti
bontásban, beleértve az élelmiszerlánc egymást követő
szakaszait
Forrás: Göbel et al. 2012
A tortadiagramból kiderül, hogy Németországban a legtöbb
élelmiszer-hulladék gyümölcsből és
zöldségből keletkezik, majd valamivel kisebb mennyiségben a
malomipari termékek következnek. Noha
a hústermékekből keletkezik a legkevesebb hulladék, az
előállításukhoz és szállításukhoz szükséges
anyaglábnyomuk mértéke megegyezik a gyümölcsök és zöldségek
anyaglábnyomával. A tejtermékek
erőforrás-felhasználása is jelentős. A malomipari termékek
mutatják a legkisebb mértékű
anyaglábnyomot annak ellenére, hogy a tejtermékeknél nagyobb
arányban válnak hulladékká. A
legnagyobb szénlábnyom is a hústermékek előállításából és
szállításából jön létre, majd a tejtermékek és
a gyümölcsök, zöldségek szénlábnyoma következik a sorban.
7.2 Növekvő mennyiségű biohulladék
Az élelmiszer-pazarlás környezeti következményei között tartják
számon a metánkibocsátást, amelyet
összefüggésbe hoznak a szerves hulladék lerakásával és a
globális hulladéklerakó-kapacitás növelése
iránti szükséglettel. A háztartási szektorból származó nagy
mennyiségű élelmiszer-hulladék begyűjtése
és szállítása, továbbá hulladékkezelő létesítményekben történő
különválasztása és tisztítása igen magas
költségekkel jár. A biológiailag lebomló hulladék
nedvességtartalma többnyire magas, és fűtőértéke
ennek megfelelően alacsony, így csökkenti a hulladékégető
létesítmények energiateljesítményét. Emiatt a
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
18
biogén települési hulladékot az egész világon elsősorban
hulladéklerakókban helyezik el. Az Európán
kívüli hulladéklerakóknak csak kis hányada rendelkezik a
kibocsátott metánt összegyűjtő és felhasználó
létesítményekkel.
Európában jogszabály korlátozza a kezeletlen szerves hulladék
hulladéklerakókban történő elhelyezését.
A hulladéklerakókról szóló 1999-es irányelv előírja, hogy a
tagállamoknak korlátozniuk kell a
hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebomló hulladék arányát.
Az irányelvben meghatározott, jogilag
kötelező érvényű kvótáknak megfelelően a hulladéklerakókba
kerülő szerves hulladék maximális
mennyiségét az 1995-ös mennyiséghez képest idővel csökkenteni
kell, 2006-ra 75%-ra (súlyban
kifejezve), 2009-re 50%-ra (súlyban kifejezve) és 2016-ra 35%-ra
(súlyban kifejezve). Azon tagállamok,
amelyek elsősorban hulladéklerakókban helyezik el a hulladékot,
további négy évet kapnak arra, hogy
teljesítsék az irányelvben foglalt célokat.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által nemrégiben végzett,
minden tagállamra kiterjedő
vizsgálat szerint 2001 és 2010 között csupán tizenegy ország
csökkentette az egy főre jutó
településihulladék-termelést, miközben 21 országban az egy főre
eső települési hulladék mennyisége
2010-ben még meg is haladta a 2001-es mennyiséget. Ugyanakkor
egyértelmű jelei mutatkoznak annak,
hogy megtörtént az elmozdulás a hulladéklerakók használatától a
megfelelőbb hulladékkezelési
módszerek felé, amelyek a megelőzésre, az újbóli használatra, az
újrahasznosításra és az (energia-
)visszanyerésre összpontosítanak. Élesen csökken azon országok
száma, amelyek hulladéklerakókban
helyezik el települési hulladékuk több mint 75%-át, miközben a
települési hulladékuk több mint
negyedét újrahasznosító országok száma nőtt. Az országok
többsége ugyanakkor 2010-ben még mindig
hulladéklerakókban helyezte el települési hulladékának több mint
50%-át (EEA 2013). A 6. ábra a 2010-
ben az EU 27 tagállamában hulladéklerakókba helyezett,
elégetett, újrahasznosított és komposztált
települési szilárd hulladék százalékos arányáról nyújt
áttekintést.
6. ábra: A települési szilárd hulladék kezelése 2010-ben a
különböző európai országokban Forrás: saját számítás az EUROSTAT
adatai alapján1
1
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_SDDS/en/env_wasmun_esms.htm,
31/07/13
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
19
A települési szilárd hulladék növekvő újrahasznosítása terén
elért előrelépés elsősorban az olyan
anyagok újrahasznosításának köszönhető, mint az üveg, a fémek,
műanyagok és textíliák, miközben a
biohulladék újrahasznosítása ettől elmarad. Az Európai Bizottság
(2010) szerint az EU 27 tagállamában
keletkező biohulladék átlag 40%-át (egyes tagállamokban akár
100%-át) még mindig hulladéklerakókban
helyezik el. 2009-ben tizenegy ország teljesítette az 50%-os
célt, és 2010-re hét ország már a 2016-ra
kitűzött 35%-os célt is elérte (EEA 2013).
7.3 Gazdasági következmények
Az élelmiszer-pazarlás a környezet szempontjából kedvezőtlen
hatásokon kívül jelentős mértékű
monetáris veszteséget is okoz mind az egyes fogyasztó, mind
pedig a nemzetgazdaság számára. Az
ökológiai következményekhez hasonlóan a gazdasági veszteségek is
összeadódnak az élelmiszerlánc
mentén; például a háztartások szintjén (azaz a lánc végén) egy
tonna élelmiszer-hulladék gazdasági
költségei sokkal magasabbak, mint a mezőgazdasági ágazatban
keletkező egy tonna élelmiszer-
hulladéké. A gazdasági veszteségeket mutató rendelkezésre álló
adatok elsősorban a háztartásokra
vonatkoznak. A „Waste arisings in the supply of food and drink
to households” (Háztartások étel- és
italellátásából keletkező hulladék) című WRAP-tanulmány (Lee
& Willis 2010) becslése szerint az
egyesült királyságbeli háztartások évente kb. 5,3 millió tonna
élelmiszert dobnak ki, amelynek
gazdasági értéke eléri a 12 millió fontot.
8. AZ ÉLELMISZER-HULLADÉK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ FELLÉPÉSEK
LEHETŐSÉGEI
A jelenlegi nemzeti és nemzetközi viták során sokféle
megközelítést javasoltak – és részben már meg is
valósítottak – az ellátási láncban működő különböző szereplők
takarékos és felelős élelmiszer-
felhasználásának ösztönzése céljából. A teljes tanulmány
áttekintést ad a jelenleg tárgyalt
intézkedésekről és eszközökről, figyelembe véve a különböző
országokban már megszerzett
tapasztalatokat. A középpontban azok az intézkedések és eszközök
állnak, amelyek a szakirodalom,
illetve az erről folyó vita jelenlegi állása szerint különösen
hasznosak, könnyen alkalmazhatóak és
hosszú távú előnyökkel járnak. A vita során az alábbi
lehetőségek körvonalazódtak, amelyek
halaszthatatlanok az Európai Bizottság által kitűzött célok
eléréséhez, és amelyeknek címzettjei a javasolt
lehetőségek végrehajtásáért felelős európai uniós szervek és
nemzeti kormányok.
A célok kitűzése
A hulladékokról szóló uniós keretirányelv értelmében a
tagállamok 2013-ra hulladék-megelőzési
terveket kötelesek kidolgozni. E tervek részeként a
tagállamoknak kötelező élelmiszerhulladék-
csökkentési célokat kell meghatározniuk. A regionális és helyi
hatóságoknak a saját hatáskörükre
vonatkozóan le kell bontaniuk a nemzeti célkitűzéseket. A
haladás mérése és a különböző intézkedések
eredményességének értékelése céljából az EU-27 valamennyi
országában az élelmiszerlánc egészén
rendszeresen nyomon kell követni az élelmiszer-hulladékokat. Az
egyes ágazatoknak – például a
feldolgozás, a kiskereskedelem és a vendéglátás – önkéntes
kötelezettségvállalásokat kell elfogadniuk az
élelmiszer-hulladék csökkentésére.
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
20
Az adatbázis javítása
Az összes rendelkezésre álló tanulmány kimutatta, hogy az
élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló
intézkedések kidolgozása és végrehajtása előtti legfőbb akadályt
a megbízható adatok hiánya jelenti.
Ezen akadály leküzdése érdekében az EUROSTAT keretein belül ki
kell dolgozni az „élelmiszer-
hulladék” elfogadott és kötelező erejű fogalommeghatározását,
megkülönböztetve az elkerülhető és az
elkerülhetetlen (a nyersanyagok ehetetlen részét jelentő)
élelmiszer-hulladékokat, illetve a
melléktermékeket. Ezenkívül szabványosítani kell az
élelmiszer-hulladék keletkezésére vonatkozó
adatok gyűjtéséhez és kiszámításához alkalmazott tagállami
módszereket. A nyomon követés
elősegítése érdekében önkéntes vagy kötelező alapon be kell
vezetni az élelmiszer-ellátási lánc
valamennyi fázisában keletkezett élelmiszer-hulladék szelektív
gyűjtését.
Az élelmiszer-biztonságra vonatkozó uniós jogszabályok
felülvizsgálata
A több uniós rendeletben is rögzített társadalmi cél a
fogyasztók életét és egészségét fenyegető veszélyek
elhárítása, amely ütközhet az élelmiszer-hulladék elkerülésére
irányuló törekvésekkel. A szennyeződésre
vonatkozó szigorú normák, az élelmiszerekben található
peszticidek és állatorvosi készítmények
maximális szermaradvány-értékei, valamint az élelmiszerek
csomagolására és tárolására vonatkozó
higiéniai szabályok mind-mind az ehető élelmiszerek kidobására
ösztönző fontos tényezőknek
tekinthetők. Ezért felül kell vizsgálni az élelmiszer-biztonsági
szabályok jelenlegi rendszerét olyan
rendelkezések azonosítása érdekében, amelyek az emberi élet
védelméhez szükségtelenek, viszont
felesleges élelmiszer-pazarláshoz vezetnek. További kutatásokat
kell végezni annak eldöntéséhez, hogy
sor kerülhet-e a szermaradvány-értékek felülvizsgálatára,
anélkül, hogy az csökkentené az élelmiszer-
biztonságot.
Az európai forgalmazási előírások módosítása
Tekintettel arra, hogy a termékspecifikus forgalmazási előírások
2009-es visszavonása nem érte el a
kívánt eredményt – azaz az élelmiszer-hulladék csökkentését és a
fogyasztók választási lehetőségeinek
növelését –, az európai jogalkotóknak fontolóra kellene venniük
a jelenlegi rendszer teljes elhagyását. A
kritikusok egy olyan előírástípus kialakítását szorgalmazzák,
amely nem egy termék külső
megjelenéséhez, hanem – az íz, a természetes tisztaság, tápérték
és a termesztési feltételek szempontjából
– az emberi fogyasztásra megfelelő minőséghez kapcsolódik.
Számos nehéz kérdés merül fel arra
vonatkozóan, hogy milyen legyen ez az új rendszer, amelyeket a
termelőkkel, a kereskedőkkel, a civil
szervezetekkel és a tudományos szakértőkkel szoros
együttműködésben kell megoldani.
Alternatív értékesítési csatornák megnyitása a mezőgazdasági
termékek számára
Az európai forgalmazási előírásoknak meg nem felelő gyümölcsök
és zöldségek értékesítésének
megkönnyítésére alternatív értékesítési stratégiákat kell
szorgalmazni. Az élelmiszer-pazarlás
megelőzéséhez jelentős mértékben hozzájárulhat a közvetítők
kihagyása az élelmiszer-ellátásból
közvetlen értékesítési rendszerek révén, például termelői
piacok, termelői szövetkezetek, szolidáris
vásárlói csoportok és közösségi támogatású mezőgazdaság
formájában. Mindezek szorosabb kapcsolatot
hoznak létre a termelők és a fogyasztók között, lerövidítik a
szállítási távolságot és tudatosítják a
fogyasztókban az élelmiszer-termelés törékeny feltételeit,
illetve annak természeti és szezonális korlátait.
További kutatásokra van szükség e megközelítések előnyinek és
hátrányainak részletesebb felméréséhez,
az esetleges bumeránghatásokat is beleértve.
-
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
– Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
21
Az időpontok jelölésének egyszerűsítése az élelmiszerek
címkéin
A fogyasztók körében végzett tagállami felmérések
megállapították, hogy a fogyasztók számára komoly
zavarok forrását jelentik az élelmiszerek címkéin jelölt
időpontok, illetve a minőségmegőrzési határidő
(„minőségét megőrzi …-ig”) és a fogyaszthatósági időtartam
(„fogyasztható …-ig”) közötti különbségek.
Ezért a lejárati határidők jobb vizuális feltüntetése érdekében
az európai jogalkotóknak mérlegelniük kell
az időpontokat illetően az élelmiszerek címkézésére vonatkozó
hatályos jogszabályok felülvizsgálatát.
Emellett a termékek valós eltarthatóságát tükröző, új
minőségmegőrzési határidőket is ki lehetne
alakítani, valamint a szilárd ételekre vonatkozóan el lehetne
törölni a lejárati határidőket. A nemzeti
kormányoknak és a kereskedőknek tájékoztatási kampányokat kell
indítaniuk a címkézésről. A
kiskereskedelmi ágazatnak az élelmiszeriparral együttműködve
mérlegelnie kell olyan további címkék
eltörlését, mint például a „megjeleníthető …-ig” címke, valamint
a hamarosan lejáró termékek
engedményes értékesítését.
A munkafolyamatok és az ellátásilánc-gazdálkodás javítása
Az élelmiszer-ipari munkafolyamatok javítása fontos a
nyersanyagokkal való takarékosság
szempontjából. A gyártóknak a termelési eszközöket a legújabb
technológiai vívmányoknak megfelelően
kell használniuk, illetve rendszeresen ellenőrizniük kell. A
maradványokat figyelemmel kell kísérni, és a
kiesett árut ismét be kell vonni a termelési folyamatba. A
termelést úgy kell kialakítani, hogy
minimálisan kelljen tisztítani a konténereket, és az összetevők
összekeverésére a lehető legkésőbb
kerüljön sor. Az élelmiszergyártóknak törekedniük kell a
kiskereskedőkkel való együttműködés
fokozására, hogy megállapodjanak egymás között a termékskáláról
és a szükséges mennyiségekről. A
kormányoknak az integrált ellátásilánc-gazdálkodásra irányuló
speciális tanácsadó programok
megteremtésével támogatniuk kell ezeket az erőfeszítéseket.
Tudatosító kampányok
A rendelkezésre álló összes tanulmány egyetért abban, hogy a
tájékoztatás és az oktatás kulcsfontosságú
a fogyasztók viselkedésének befolyásolásához. A tudatosító
kampányok célja, hogy felhívják a
fogyasztók figyelmét az élelmiszer-pazarlás kérdésére és
növeljék az élelmiszer megbecsülését. A
vásárlással, eltarthatósággal, tárolással, előkészítéssel és
hasznosítással kapcsolatos információkkal és
tippekkel az élelmiszerek hatékonyabb kezelésére tanítják a
fogyasztókat. A kereskedelmi és
vendéglátóipari ágazattal szorosan együttműködve és különböző
médiumokat felhasználva a nemzeti
kormányoknak a különböző célcsoportokhoz igazított kampányokat
kell indítaniuk. A fogyasztók
oktatását már gyermekkorban meg kell kezdeni, így a
tagállamoknak fel kell venniük az iskolai
tantervekbe a takarékosság és az élelmiszerek gondos kezelésének
témáját.
Küzdelem az élelmiszer-pazarlás ellen a vendéglátásban
Az élelmiszerek vendéglátóiparban tapasztalható pazarlása
csökkentésének egyszerű, de hatékony
eszköze volna, ha az adagok méretét a fogyasztók valós
igényeihez igazítanák. Számos módja van ezen
igény érvényesítésének, például úgy, hogy különböző méretű
adagokat ezekkel arányos árakon
kínálnak, illetve a korlátlan fogyasztást („all you can eat”)
kínáló vendéglátást súlyalapú („pay by
weight”) rendszerekkel váltják fel. Lehetőséget kell biztosítani
az éttermeknek és egyéb étkeztetési
szolgáltatóknak arra, hogy korlátozott ideig kipróbálhassák az
alternatívákat. Amennyiben ezekkel a
lehetőségekkel az ágazat önkéntes alapon nem él, a nemzeti
jogalkotók fontolóra vehetik azok kötelező
bevezetését. Amellett, hogy az adagok méretét a fogyasztók valós
igényeihez igazítják, a
vendéglátóiparban keletkezett élelmiszer-hulladék csökkentéséhez
rendkívül fontos az is, hogy javítsák
a beszerzésre, tárolásra és fagyasztásra, a személyzet
képzésére, a gondos étlaptervezésre és az
-
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
(STOA)
22
élelmiszer-hulladék összegyűjtésére, valamint az ezzel
kapcsolatos adatok dokumentálására vonatkozó
belső gyakorlatokat.
Gazdasági ösztönzők
Széles körű az egyetértés abban, hogy az élelmiszert sokan azért
nem becsülik meg kellőképpen, mert
piaci értéke alacsony. Emiatt lehetséges, hogy sok szakértő
szerint különösen ígéretesek a pénzügyi
eszközök ahhoz, hogy helyreálljon a fogyasztókban az élelmiszer
megbecsülése. Az élelmiszer-hulladék
keletkezését ösztönző valamennyi tényező felszámolása érdekében
az uniós tagállamoknak felül kell
vizsgálniuk az adózási szabályaikat, elsősorban a
hozzáadottérték-adóra (héa) vonatkozó szabályozást.
Fontolóra kell venni a csökkentett héamértékű élelmiszerek
megszüntetését vagy az élelmiszerek
környezetre gyakorolt hatását tükröző különböző héamértékek
bevezetését. Az adóharomizációval
okozott esetleges szociális nehézséget célzott kormányzati
jövedelemtámogatással kell ellensúlyozni,
amelyet az extra adóbevételekből lehetne finanszírozni. Az
élelmiszer-fogyasztás megadóztatásának
alternatívájaként az élelmiszer-hulladék adóztatása is
elképzelhető.
A hulladékkezelésre vonatkozó adók és díjak
A hulladékkezelésre vonatkozó