Savaria nyugati temetője (Das westliche Gräberfeld von Savaria)

SAVARIA Л VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE

28 SZOMBATHELY, 2004 pp. 63-134

SAVARIA NYUGATI TEMETŐJE1

BÍRÓ SZILVIA

Xántus János Múzeum, H—9022 Győr, Széchenyi tér 5., Ungarn E-mail: [email protected]

DAS WESTLICHE GRÄBERFELD VON SAVARIA

Diese Studie fasst alle bekannten Informationen über den Friedhofsteil, der westlich von der Stadt Savaria (Szombathely) lag, zusammen. Der Katalog der Fundorte ist vollkommener als je eine bis heute erschienene Liste, er ist jedoch nicht absolut vollständig weil das Gebiet des ehemaligen Friedhofs schon bebaut ist und dort systematische Ausgrabungen nicht mehr stattfinden können. Da die Quellen — vor allem vereinzelte Daten der Fachliteratur und unpublizierte Streufunde — und die Informationen aus den Ausgrabungen lückenhaft sind, können Schlussfolgerungen über die Geschichte des Friedhofs nur in groben 'Lügen gezogen werden. Anhand der zur Verfügung stehenden Angaben ist es möglich den Bereich des Kaiserkultzentrums (ara Augustorum) und die spätrömische Militärfestung (lanciarii Savarienses) pünktlicher zu bestimmen. Fs gab den Friedhof wahrscheinlich vom Fnde des 1. Jhs., aber schon mit Sicherheit ab der ersten Hälfte des II. Jhs. Fr erstreckte sich neben den Ausfahrstrassen ost-westlich zwischen dem Károlyi Platz und dem Hotel Liget und dann an den Weinbergen nach Süden bis zur Bagolyvár. Anhand der topographischen Lage der frührömischen Gräber mag in der Mitte des Gebietes das Zentrum des Kaiserkultes gewesen sein. Auch das Theater von dem heutigen Kalvarienberg wurde in der frühkaiserzeitlichen Zeit gebaut. Der entscheidende Ritus des frührömischen Friedhofs — dem Frfahrungen aus anderen Gräberfeldern der Stadt entsprechend — ist das Urnenbestattung oft mit Ziegeln umgrenzt. Punktuell hat man Skeletlgräber gefunden. Der Friedhof ist in nordwestliche Richtung von Brandschüttungsgräbergruppe aus dem IL Jh. bzw. aus der ersten Hälfte des 111. Jhs. begrenzt. Zunächst im nördlichen Teil des Friedhofs fand man verschiedene Werkstätte aus dem 111. Jh., als es dort schon keine Beerdigungen mehr gab. In der Spätrömerzeit müssen wir wieder mit Änderungen auf dem Bereich des Gräberfeldes rechnen, die Z,ahl der Bestattungen nimmt zu. Im IV. Jh. funktioniert das Kultzentrum nicht mehr, auf seinen Platz baute man — auf viel kleineres Gebiet — eine Festung (lanciarii Savarienses). In der Spätrömerzeit näherte sich das Gebiet des Friedhofs immer mehr der Stadt an, die Gräber umwindeten damalsfast die Stadt. Hinsichtlich des Ritus findet man in dieser Z^eit Ziegelgräber, manchmal auch einfache Frdgräber.

BEVEZETÉS

Savaria római temetőinek szisztematikus feldolgozása szinte lehetetlen feladat, mivel a kutatás rendelkezésére álló adatok szórványosak. Egyrészt a sírokra vonatkozó információkat csak irodalmi forrásokból ismerjük, másrészt pedig a terület kutatása a folyamatos beépítettség miatt komoly nehézségekbe ütközik. Ezért bármilyen következtetés levonása ezekből az adatokból csak fenntartásokkal kezelhető.

Mindamellett régi kutatási hiányosságot igyekezünk pótolni azzal, hogy megkíséreljük összefoglalni Savaria nyugati temetőjére vonatkozó régebbi és újabb adatokat. Az alábbiakban vizsgált és bemutatott terület keleti határvonalát a városfaltól mintegy 50 méterre nyugatra folyó Perint patak képezi. A város és a patak közötti területen is vannak sírokra utaló adatok, ezek azonban a várost körbeölelő későrómai temetőhöz tartoznak, és így a várostól nyugatra levő sírok elválasztása lehetetlen lenne az északi és a déli oldal sírjaitól.

1. A jelen dolgozat az ELTE Régészettudományi Intézetben 2003-ban megvédett „Savaria nyugati temetője" című szakdolgozatom lerövidített és átdolgozott változata.

63

BÍRÓ SZ.: Savaria nyugati temetője

A mai Szombathelytől nyugatra elterülő egykori Óperint falu területéről az első biztosan ideköthető sírok már az 1840-es években előkerültek (VARSÁNYI 1871). Mivel a falu nyugati oldalán található szőlődombok és az előterükben levő szántóföldek folyamatos művelés alatt álltak, szinte minden földforgatási munka alkalmával római emlékek kerültek a felszínre. Ezen emlékekről az 1860-as évektől Szombathelyen dolgozó Lipp Vilmos, majd őt követően Kárpáti Kelemen igyekezett beszámolni az Archaeológiai Értesítő és az általa létrehozott Vasmegyei Régészeti Egylet éves jelentéseiben (LlPP 1869, 1871, 1872, 1875, 1876, 1877; KÁRPÁTI 1893). A XX. század elején itt is megindultak a nagyobb területrendezések. Egyik legnagyobb a mai Károlyi G. tértől délre levő Kanászdomb elhordása volt, amely során rengeteg lelet került a Savaria Múzeumba. Szintén nagyszabású földmunkákkal járt együtt a különböző gyárak és ipartelepek létrehozása a területen (HORVÁTH 1987).

A II. világháborút követően már régészek felügyelték a városban folyó építkezéseket. A Perinttől nyugatra fekvő területen is — mint a város szinte összes részén — csak különböző beruházások és árok-ásási munkálatok alkalmával nyílt lehetőség a terület régészeti kutatásaira. A rendelkezésünkre álló adatok igen szórványosak. Egyrészt mivel nagyobb összefüggő felület feltárására — egy esetet kivéve (ILON és TÓTH 2001) — nem került sor, csak szórványosan ismerünk sírokat. Másrészt pedig ritka az a lelőhely az alábbi katalógusban, amelynek leletanyaga és teljes dokumentációja a rendelkezésre állna.

A terület újabban került a római kutatás középpontjába, ennek elsősorban topográfiai fontosságát hangsúlyozva, itt helyezkedett el ugyanis a császárkultusz központja (TÓTH 2001). A mai Kálváriatemplom körzetében volt csak lehetőség a szisztematikus kutatásra, 1957-ben az itt fekvő római színház maradványait tárták fel részlegesen (SOPRONI és KRALOVÁNSZKY 1957).

SÍRKATALÓGUS

A sírkatalógus összeállításánál az összes sírra vonatkozó publikált adatokat igyekeztem összeszedni, ezeket kiegészíttem a Savaria Múzeum, Szombathely és a Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest adattáraiban és leltárkönyveiben talált információkkal. Az egyes lelőhelyek a mai utca- és helyrajzi nevük alatt szerepelnek ABC-sorrendben a katalógusban. Abban az esetben, ha a lelőhely leírásakor egy korábbi megnevezést használtak, ez utóbbi a mai név mögött zárójelben található meg. Az idézőjelben közölt adatok mind irodalmi forrásból származnak, ezeket változtatás nélkül vettem át. Minden lelőhelyhez igyekeztem megkeresni a hozzátartozó leleteket, de több esetben a leletkörülmények bizonytalansága miatt ezek csak némi fenntartással kezelhetőek. Az egyes tárgyak után lehetőség szerint megadtam a lelet leltári számát (amennyiben nincs külön jelölve, ezek minden esetben a Savaria Múzeum leltárszámait jelentik). Egyes tárgyak esetében csak a régebbi leltárkönyvben találtam meg a tárgyak leírását, maguk a tárgyak már elvesztek, ezeket VMRLO (Vasvármegyei Múzeum Régiségtárának Leltári Naplója, Ókori Anyag) rövidítéssel jelöltem, és a leírást szó szerint átvettem.2

1. Árpád út „A 2. sz.-ú téglagyár (Kenderesi): néhány római rekeszsír (téglaüregben elhelyezett urnasír) - hamwed-rek mécseseket és barbár ízlésű dudoros edényeket tartalmaznak. Itt ment el a Borostyánkőút. D-i részén mintegy 15 rendezett sorban elhelyezett K—Ny irányú téglakoporsót bontottak ki." (SMRA 181; Buócz 1967: 39)

2. A tárgyleírásoknál a következő rövidítéseket használtam: h = hossz, m = magasság, sz = szélesség, tá=talpátmérő, szá = száját-mérő, átm = átmérő.

64

Savaria a Vas megyei M ú z e u m o k Értesítője, 28

2. Bagolyvár 1984. júniusában Cserményi Vajk leletmentett 4 római hamvasztásos sírt. A leletmentés dokumentációja elveszett, csak a sírok leletanyaga maradt meg.

1. sír Urnasír1

Mellékletek: 1. tölcséresen kihajló, profilált peremű korsó, körte alakú hassal, háromosztatú füllel, narancsszínű, agyagszemekkel soványított, porózus anyagú, szá: 3,8 cm, tá: 8 cm, m: 24,4 cm - ltsz. R.2003.1.2. (5. tábla 1.) 2. enyhén kihajló peremű bögre, nyersszínűre, foltokban szürkére égett, homokkal és apró kavicsokkal soványított, csillámos anyagú, szemcsés, keményre égetett, kívül másodlagosan égett, szá: 7 cm, tá: 3,2 cm, m: 9 cm - ltsz. R.2003.1.1. (5. tábla 2.) 3. egyenesre vágott peremű bögre, íves, széles vállal, sötétszürke színű, nyakán és vállán vízszintes vonalakkal és apró szabálytalan hullámvonalakkal, homokkal és apró kavicsokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, csillámos anyagú, szá: 5,6 cm, m: 7,8 cm, tá: 3,4 cm - ltsz. R.2003.1.8. (5. tábla 3.) 4. egyenesre vágott, átlósan kihajló peremű tálka szögletes oldallal, narancsszínű, agyagszemekkel soványítva, anyagában fekete pöttyök, porózus anyagú, nagyon rossz minőségű, szá: 9,2 cm, tá: 5 cm, m: 4,4 cm - ltsz. R.2003.1.7. (5. tábla 4.) 5. pannóniai szürke, pecsételt tál, belül három háromszögletű, négyosztatú levéllel, a bevonat nagy része lekopott, finoman iszapolt, csillámos anyagú, szá: 15 cm, tá: 7 cm, m: 6 cm - ltsz. R.2003.1.3. (5. tábla 5.) 6. Dr. 35. formájú, kihajló peremű, lapos tálka, nyersszínű, peremén narancs-piros bevonat nyomai, agyagszemekkel soványítva, felületén apró fekete pöttyök, porózus anyagú, belül fekete hamufolt, szá: 10 cm, m: 3 cm, tá: 5 cm - ltsz. R.2003.1.4. (5. tábla 7.) 7. Dr. 35. formájú, kihajló peremű, lapos tálka, nyersszínű, peremén és talpgyűrűjénél narancs-piros bevonat nyomai, agyagszemekkel soványítva, felületén apró fekete pöttyök, porózus anyagú, szá: 10 cm, m: 3 cm, tá: 5 cm - ltsz. R.2003.1.5. (5. tábla 8.) 8. Dr. 35. formájú, kihajló peremű tál, téglaszínű, talpgyűrűjénél narancs-piros bevonat, agyagszemekkel soványítva, felületén fekete pöttyök, porózus anyagú, szá: 13 cm, m: 4 cm, tá: 5,4 cm - ltsz. R.2003.1.6. (5. tábla 6.) 9. volutásmécses orrtöredéke, orra derékszögű, belül vörös bevonat nyomai, világos téglaszínű, porózus anyagú — ltsz. R.2003.1.9.

3. sír törmelékes, összeomlott sír, -1,95 m mélyen Melléklet: 1. világosszürke, háromszögletű peremű urna töredékei, oldalán függőleges ujjbesimításokkal, nyakán vonalkázás és apró becsipkedett díszítés, lassú korongon készült, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 14,8 cm - ltsz. R.2003.1.11. (ó. tábla 1.) Ezen kívül sárga és nyersszínű korsó és tál oldaltöredékei, illetve több apró szürke, szemcsés anyagú perem- és oldaltöredék, amelyek nem a sírhoz tartoztak.

4. sír -1,5 m mélyen Melléklet: 1. szürke, Drag. 35. formájú pannóniai pecsételt tál, bevonata nagyon kopott belül a talprésznél 4 db szimmetrikusan elhelyezett „pikk"-levéldíszítés, agyagszemekkel és homokkal soványított, nincs keményre égetve, porózus anyagú - ltsz. R.2003.1.10. (6. tábla 2.)

a sírok körüli szórványok 1. világosszürke, vízszintesen álló peremű fazék peremtöredéke, szá: 18 cm - ltsz. R.2003.1.13. 2. lapos tányér töredékei, fenekén feketére, peremén és oldalán vörösre égett, porózus anyagú - ltsz. R.2003.1.14. 3. narancsszínű faltenbecher apró oldaltöredéke, bevonata vöröses, agyagszem-beszórásos, porózus anyagú, falv: 0,3 cm - ltsz. R.2003.1.15. 4. vízszintesen álló peremű fazék peremtöredéke, sötétszürke-vörösesre égett, apró kavicsokkal és homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 22 cm - ltsz. R.2003.1.16. 5. szürke füstölőtál peremtöredéke, profilait peremén fent 2 sor, a vállán 1 sor, belül 1 sor csipkézés, agyagszemekkel soványított, nagyon porózus anyagú - ltsz. R.2003.1.17. (6. tábla 3.) 6. nyersszínűre égett háromlábú edény lábtöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, m: 4,5 cm, v: 0,7 cm -ltsz. R.2003.I.18.

3. A sír edényeit felszedéskor beszámozták, ebből kiderült, hogy legalább 3 edény ma már nincs meg.

65

BÍRÓ Sz.: Savaria nyugati temetője

7. fekete, világosabb törésű fazék talptöredéke, apró kavicsokkal soványított, nagyon szemcsés, keményre égetett, tá: 18 cm - ltsz. R.2003.1.19. 8. apró, sötétszürke, vízszintesen kihajló peremű bögre peremtöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 13 cm - l tsz . R.2003.1.20. 9. vízszintesen álló, belül begyűrt peremtöredék, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 16 cm-l tsz . R.2003.1.21. 10. nyersszínű korsó oldaltöredéke, 2 sor rovátkolt díszítéssel, nagyon porózus, kopott, falv: 0,6 cm — ltsz. R.2003.1.22.

3 . Bagolyvár u. „Sarlay Ferencné őméltósága közlése szerint kősírban terra sigillata korsó volt, üvegbe foglalva, de ösz-szetörték a munkások. (Csatornaépítéskor, kb. 1 m mélyen). U.az ő kertjében 4 m mélyen is téglalappal fedett sírok kerültek elő víznyelők építésekor. 1930. ősszel." (HORVÁTH 1987: 429).

4. Brenner krt. és Nárai u. kereszteződésénél 1999. április—májusában Medgyes Magdolna leletmentésén egy téglavető szomszédságában K—NY irányú téglasírt találtak. Egyik fedőtéglája törött volt, itt fosztották ki a sírt, egy összeroppant illatszeres üvegen kívül nem volt semmi a sírban (MEDGYES 1999) (1. tábla 1.).

5. Dózsa Gy. u. 4 . (Nagy Lajos Gimnázium tornaterme) 1997-ben Medgyes Magdolna leletmentést végzett a Nagy Lajos Gimnázium tornacsarnokának építésekor. Az előkerült római épület egyik fala egy épített csontvázas gyermeksírt vágott. A sírt csatári kőből és téglából építették, alját és oldalát jó minőségű terrazzo borította. K—NY irányú. Külső vonala nem szabályos, sarkai lekerekítettek. Alaprajza trapézos, felmenő falai befelé dőlnek. Teteje nincs meg, bolygatott (1. tábla 2.). Belső h: 1,5-1,6 m, falv: 0,5 m Benne összedobálva gyermek csontjai, melléklet semmi. A sír körüli földben egy gyermekgyűrű volt, talán ide tartozott (MKDGYKS 1997).

6. Dózsa Gy. u. 6. „... a volt Árvaház kertjében 1932 körül facsemete ültetéskor egy kelet-nyugati irányú téglakoporsóra leltek." (SMRA 181).

7. Gagarin u . „A legutóbbi napokban a helybeli villanytelepen eszközölt földforgatás alkalmával egy sírra akadtak. Az egészen ép állapotban levő csontváz mellett egy Antonius Pius bronzérem, egy áldozó csésze és több kisebb agyagcsupor találtatott." (KÁRPÁTI 1893: 446). A földsír valószínűleg a helyi villatelepen volt, mivel villanytelep az adott területen nem volt. A villasor az utca elejének északi oldalán helyezkedett el.

8. Gothard u. 1933.IV. 10-én urnasír mellékletei kerültek elő a leltárkönyv tanúsága szerint a „Reáliskola melletti új utcából", amely feltehetőleg megegyezik a Gothard utcával, mivel az abban az évben kapta a nevét (FKISZT 1995: 29).

Mellékletek: 1. „lapos tál, kerek, festett, csorba" - VMRLÓ IV. 614. 2. „mortarium, hibás darab, rosszul égetett" - VMRLÓ IV. 615.

9. Győrfíy I. u. 23 . 1960.XI.6-án faültetés alkalmával két tegulasírt találtak. Mélységük -30-40 cm volt, mindkettő K-NY tájolású.

66

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28

1. sír Oldalai és teteje nagyméretű mészkövekből, homokkőből és tegulákból kirakva. H: 1,9 m, sz: 0,95 m, belső h: 1,7 m, belső sz: 0,57 m, m: 0,5 m. Üres sír. 2. sír A 1. sírhoz északról hozzáépítve, háztetőszerű formájú, egy része erősen bolygatott. H (meglevő): 0,9 m, sz: 0,3 m, m: 0,6 m. A csontváz felső része megmaradt, mellékletek nélkül (SMRA 10; BUÓCZ 1960: 37; BuÓCZ 1967: 47).

10. Homok (Ordöggáti) út (Holcheim-Mayer téglagyár) „A megszűnt téglagyár D-i részén agyagkitermelés közben csontvázas téglasírokat találtak." (BuÓCZ 1967: 66).

11 . Jégpince út „A volt sörpince bejárata fölé egy gorgófőt ábrázoló relieftöredéket falaztak be. Ez a dombormű valamikor egy sírkő oromzatát képezte. Eredeti lelőhelye a mai Jókai Mór park volt, ahol egykor Szombathely szőlődombjai nyúltak el." (LlPP 1877: 34).

12. Jókai Mór u. 2 . „1959 augusztusában hamvasztásos urnasír került felszínre gázvezeték bekötése alkalmából." (BuÓCZ 1967: 51).

13. Jókai Mór u. 3 . 1928 márciusában hamvasztásos, 4 tegulából összeállított urnasír került elő Eigner, „ny. végrehajtó" kertjéből. Benne urna töredékei, ebben hamvak. Mellékletek (HORVÁTH 1987: 429): 1. „kisebbméretű illatszeres üveg, nyaka törött" - VMRLÓ IX. 146. 2. „nagyobb horpaszolt üvegedény (törött)" 3. színtelen, 9 bordával ellátott, illatszeres üveg töredékei, hosszú nyakú, begyűrt peremű, teste ovális alakú — ltsz. 54.344.1—2. (7. tábla 1-2.) 4. „nagy, horpaszolt agyagpohár" 5. „kisebb méretű faltenbecher" - V M R L Ó IV. 188. 6. „agyagkorsó, füles, törött"

14. Jókai u. 5. előtt 1997.VIII.4-én a Szent István Park — Liget Hotel leletmentéssel egyidőben csatonaárok ásásakor a metszetfalban egy félig megsemmisített hamvasztásos téglasír látszott. Kiss Gábor tárta fel és dokumentálta a sírt (2. tábla 1.). Melléklet (SMRA 1282-98): 1. megégett II—III. századi bronzérem, felismerhetetlen, átm: 2,5 cm

15. Jókai u. 14 . A volt Jegyzőiskola kertjében — ma a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karának épülete — gödörásáskor csontvázas kettős sír került elő, 150 cm mélységben. Mellékletek (SMRA 16): 1. „behúzott peremű tányér" 2. „piros bögre" 3. „behúzott peremű tál" 4. „mécses QCC bélyeggel"

6 7

BÍRÓ S Z . : Savaria nyugati temetője

16. Jókai u. 32. Csatornázás alkalmával össuarium került elő az 1950-es években 210 cm mélységből. Benne csak széndarabok voltak (BuÓCZ 1967: 52). 1. négyszegletes, homokkő össuarium, durván faragott, alja hiányzott. H: 106 cm (belső h.: 56 cm), Sz.: 57 cm (27 cm ), M.: 39 cm - ltsz. 67.10.161.

17. József A. (Werbőczy) u. 1957 novemberében lakóház építésénél hamvasztásos urnasírok kerültek felszínre, amelyeket Horváth Ernő leletmentett (SMRA 17).

18. Kálvária alatti dűlő Varsányi János összeírása szerint „a Kálvária alatti dűlőben, közel a Nárai úthoz, egy fal közelében" 2 urnasírt talált Benkő József egymástól két lábnyi távolságra. 1. síi-Mellékletek (VARSÁNYI 1836-1845 alapján): 1. fekete, nagyméretű faltenbecher, pereme profilált, kiálló, 6 horpasztással, talpa magas, m: kb. 23 cm 2. kékes színű, tölcséres szájú üvegpalack, gömbös testű 3. bronz övcsat, négyszegletes verettél, ovális csatrésszel 4. felismerhetetlen bronz tárgy, koncentrikus körökkel tagolt kör alakú bronztárgy, amelyhez két átellenes oldalán l - l pelta alakú díszítmény (fogó?) kapcsolódik

2. sír Mellékletek (VARSÁNYI 1871: 216): 1. fekete, nagyméretű faltenbecher, pereme profilait, kiálló, 6 horpasztással, talpa magas, m: kb. 23 cm 2. kisméretű, horpasztott falú edény, nyaka behúzott, pereme egyenesen áll, hengeres testű, 8—9 horpasztással 3. hosszú nyakú, tölcséres peremű unguentarium, kúp alakú testtel

19. Kálvária u. 20. Epületalapozáskor 1972. december 9-én sárga agyagba ásott csontvázas sírt találtak. A felette levő 1,5-2 m vastag réteg fekete római feltöltés, tegula-, habarcs- és paticstöredékekkel. A feltöltésből Kr.u. I—II. századi anyag került elő. Buocz Terézia látta a sírt (SMRA — Savaria általános rész). Melléklet: 1. a csontváz lábánál egy „kis edény" (a múzeumban nem került beleltározásra)

2 0 . Kálvária (Zsiray L.) u. 57 . „Római sírok voltak, csak egy terra sigillata edény darabot tudtam behozni. 1930.dec. 10." (HORVÁTH 1987: 428).

Mellékletek: 1. terra sigillata, Drag. 37. forma peremtöredéke, világosabb barnásvörös anyagú, felülete barnásvörös, kopottas. Díszítés: tojásfüzérrel (GABI.KR és KKI.I.NKK 1993, ЕЮ típus = Kiss 1946-1948, Taf. 5.4) és alatta medallion töredéke - ltsz. 54.106.1. Westerndorf, Helenius, IH.század eleje (16. tábla 1.)

2 1 . Károlyi G. (Szabadság) tér 2 . 1900-as évek elején „Öreg téglagyári munkás — Piroska István — elbeszéléséből tudjuk, hogy a Reál Iskola helyén (Szabadság tér), a régi Kanászdombbal átellenben állt domb századeleji lehordása során a planírozó munkások néhány csontvázas téglasírra, kőlapokból összeállított koporsóra, valamint egy kőszarkofágra bukkantak." (SMRA 181, Buócz 1967: 77).

68


„... alig 30—50 cm mélyen szórványosan kő sírok. Két terra sig. edény iratos fenekét behoztam. A felszín alatt (melyet már a Kanászdomb felásásakor lehordottak!) 30—50 cm mélyen falak nyomai és egy csatornáé (ennek korát Elagabalus ott talált dénárja határozza meg a III.század elejére); alatta kb. 2,50—3 m mélyen egy régibb római temető (Nerva-Traianus M.B. és G.B. került ott elő) nyomai. A leletek a növ. naplóban részletesen felsorolva! 1929. IX. 22."4 (HORVÁTH 1987: 426).

22 . Körmendi úti téglagyár mögött A téglagyár agyagkitermelő gödréből 150 cm mélyen egy feldúlt téglasír került elő 1959-ben, a múzeumnak Németh J. ajándékozta (BuŐCZ 1967: 55). Mellékletek: 1. hengeralakú bronz fogantyú, testén párhuzamos vájatokkal, egyik vége felé szűkülő keresztmetszettel, h: 7 cm, átm: 1,7 cm -ltsz. 60.12.6.(7. tábla 5.) 2. festék dörzsölő pala, téglatest alakú, egyik oldalán rézsútosan levágva, fekete színű, h: 9 cm, m: 6,2 cm - ltsz. 60.12.7. (7. tábla 6.) 3. nyersszínű tál oldaltöredékei, kiugró léctaggal, illetve rovátkolt sorokkal díszített, porózus anyagú - ltsz. 60.12.1-2. 4. nyersszínű, néhol szürkére égett vékonyfalú csésze oldaltöredékei, íves oldalán pikkelydísz borítja, porózus anyagú - ltsz. 60.12.3-5. (7. tábla 3.) 5. nyersszínű barnásvörös bevonatos bögre töredéke, testén 3 sor pikkelydíszítés fut körbe, a has alatt pedig két éles vájat, m: 8,5 cm, tá: 3,5 cm - ltsz. 60.12.8. (7. tábla 4.) 6. nyersszínűre égetett, vékonyfalú csésze, talpgyűrűs, rézsút felmenő falát két éles vájat tagolja, függőlegesen álló peremi-észét levél- és bogyó barbotindísz borítja, apró négyösztatú füllel, nyomokban citromsárga-zöldes máz, m: 6 cm, tá: 3,6 cm - ltsz. 60.12.9. (7. tábla 7.) 7. téglavörös színű tál, talpgyűrűs, oldalfala enyhén homorú, profilait pereme egyenesre levágott, néhol vörös festés nyomaival, m: 4 cm, tá: 7,4 cm, szá: 16,7 cm - ltsz. 60.12.10. (7. tábla 8.)

2 3 . Körmendi út 2 4 . - Nóvák vendéglő „Jégpince alatt (ajtónál) 120 cm mélyen 170-180 cm hosszú férfi. Melléklete: egy vaskés (elvesztették) és egy népvándorláskori bronzcsatt (Rudovics kőmíves, lakik: Körmendi u.) 1926. dec." (HORVÁTH 1987:423). Mellékletek: 1. bronzcsat- ltsz: 54.761.1. (elveszett)

2 4 . Körmendi és Jaki út között - Pusch posztógyár „Néhány római urnasír. Téglalapok között. Mind törött. 1926." (HORVÁTH 1987: 423).

25 . Nárai út nyugati végén elterülő mező - Horváth-féle téglagyár „... a birtokos elbeszélése szerint tizenöt csontvázat találtak egymás mellett ezelőtt hét évvel, de a csontokat egy közös sírba temették el ismét, melynek helyét a birtokos nekem is megmutatta. Ugyanezen telken volt azon 8 nagy római téglákból készült rekesz-sír, melynek mindegyikében egy-egy olla állott." (LlPP 1876:96).

„A következő imitált terra sigillata készítmény H. József téglavető telkén egy urnában a hamu között találtatott, szájátmérője 10 c , mélyedése 5 c , magassága 6 с A csésze fenekén egy vaspecsétgyűrű, melyből azonban a kő hiányzott s két bronzérem, t.i. egy igen elkopott Faustina senior és tgy, majdnem újnak mondható Constantius Gallus feküdt." (LlPP 1975: 81).

4. A VMRLÓ-ban és a későbbi leltárkönyvekben ugyan az innen előkerült leletek megtalálhatóak, ám az egyes tárgyak leletkörülményeit nem jegyezték fel, így nem eldönthető, hogy azok a sírokból vagy más objektumból kerültek elő. A feliratos terra sigillata töredékek sem azonosítóak be, mert ebből is legalább 4 db került akkor beleltározásra.

6 9

BÍRÓ S Z . : Savaria nyugati temetője

„Horváth István téglagyárának alapozásakor — a Bagolyvár u. végén balra, Szőllős felé az első téglagyár volt - téglasírt találtak. A négy oldalról téglákkal határolt sírban egy urna állt. A hamvak mellett "4 db. fekete, szabályos alakú hamweder, 1 terra sigillata csésze, 1 terra sigillata csupor, (törött), durva, fekete agyagolvasztó tégely, 1 kis füles csupor terracotta, 1 terracotta köröm, 1 cserépmécs, FORTIS bélyeggel (törött), 1 ampulla, 1 füles ampulla, törött, egy vas pecsétgyűrű, köve hiányzik, két bronzérem volt.,, Az érmek közül az egyik olvashatatlan, a másikon pedig "Constantis Galba Concordia militum,, olvasható." (BuÓCZ 1967: 94)5.

26 . Óperint u. 4 - 6 . 1994-ben az Óperint Üzletház építését megelőzően kábelfektetéskor Medgyes M. leletmentést végzett. A kábelárok metszetfalában egy téglasír volt látható. A sír 60-100 cm mélyen feküdt. Fedele beroppant homokkőtömb volt. Az oldalait és az alját lerakott téglákból alakították ki. Tájolása ENY-DK. A csontváz keleti részét a gépi munka roncsolta meg, a déli végét pedig egy későbbi beásás vitte el, ennek a koponya és bal vállrész esett áldozatul. Melléklete csak egy vascsat volt a visszatöltött földből. Az ásatás során a jelenség a KE 3 szám alatt lett dokumentálva (2. tábla 2.) (SMRA 1233—97).

27 . Szabadságharcos u. 10 . - Stricker-féle bőrgyár „A Stricker-féle bőrgyárban a minap lefolyt ásatások alkalmával egy római kőkoporsót találtak, melyben egy teljesen ép emberi csontváz feküdt. Az ásatások helyén több római pénzt és régiséget leltek, melyek a vasvármegyei kultúregyesület régiségtárának birtokába mentek át." (TALABKR és TÓTH 1999: 54).

28 . Szent István Park - Kálvária melletti szőlők „Vagy két év előtt az idevaló szőllőkben harmincz egynéhány, egymás mellett álló hamwedret találtak. A vedrek legnagyobb része majdnem színig tele volt hamuval. Rögtön összetörték mind, úgy hogy másodnapon már csak valamire-való töredéket sem tudtam gyűjteményünk számára megszerezni." (LlPP 1869:39).

Ólomkoporsót vitt be a múzeumba Tóth István 1934.II.7-én, elmondása szerint a szőlőkben találta. Vatag lemezből készült, fedele és két vége hiányzott (VMRLÓ XVI.25.).

29 . Szent István Park, Ritter-féle szőlő (a Kálváriától balra a második telek) „ ... Ritter-féle szőllőben ezelőtt talált 18 és legújabban felfedezett 2 római sír, melyekben alighanem az amphitheatrumban szerencsétlen véget ért viadorok nyugodtak örök álmukat..." (LAKNKR 1872: 10).

„Legelsőben is fekete agyagból készült 1 1/2' magas hamwederre bukkantunk, mely tele volt félig megégett emberi csontokkal. Azonkívül volt benne még egy mécses CRESCES bélyeggel, egy kisebb edény töredéke és egy szintén darabokra mállott fehér üveg ampulla; szorosan mellette egy kis csupor állott, színig hamuval megtöltve. Az említett hamweder helyétől vagy egy ölnyire nyugotnak, a fúró tömör falban akadt meg. E falnak szélessége, hossza constatáltatván, kiásattuk a felette levő törmelékkel vegyes 3 és féllábnyi földréteget. A terméskőből s vékony római fedőtéglákból elég rendetlenül összerakott fal alatt különböző kövekből simán kiépített sír volt. A sír oldalfalainak hossza 5' 3", nyugati végének szélessége l' 9" 6'" keleti, vagyis a fej végéé pedig 2', mélysége mindenütt Г 6". A sírban egy minden részében meglevő férfiú csontváz feküdt - koponya nélkül. De a fej eredetileg sem lehetett benne, mert a

5. A szerző irodalmi forrásként jelöli meg az adat eredetét, azonban a hivatkozott helyen az idézett nem található meg! Lehet, hogy a leírt sír megegyezik az előző téglasírral!

70


nyakcsigolyák a fejvég jobb szegletében, a lábak csúcsai pedig meggörbült helyzetben a nyugati vég szegletében érték a zárfalat. A hajtott fekvést a hulla magassága tette hihetőleg szükségessé, mert egy-egy felső lábszár hossza 18". Innen két lépésnyire délnyugat felé négy lábnyi mélységben 6' hosszú, 3' széles 1'7" mély tömören épült sírt fedtünk fel, melyben a szintén koponya nélküli csontváz nyugottól keletnek feküdt, s mindkét végével szintén érintené a zárfalakat; a csontokon kívül egyéb tárgy a sirokban nem volt. A két sír közt csak az volt a különbség, hogy az utóbbinak zárfalait egy-egy faragott terméskő képezte, s hogy az elsőnek talaja kövekkel, a másiké pedig rovátkos római padolat-téglákkal volt kirakva." (LlPP 1871: 264-265).

„Midőn a köveket kiszedték belőlük, az egyiknek fejvégét képező kőlapon valami régibb feliratból egy sort találtunk, a fölötte való sorból épen csak a betűk végei látszanak. A szép betűkkel vésett sor ez: QVINTIONI • LIB • AN (LlPP 1872: 280).

„Nagy fazék, durvább fehéres agyagból való s hihetőleg szegény ember hamvait tartalmazta, mert leihelye a R.-féle szőlő azon római téglasírok tőszomszédságában van, melyben koponya nélküli csontvázak nyugodtak." (LlPP 1875: 88).

30 . Szent István Park - Turistaszálló mögött faház 1963.IX.16-án hamvasztásos, csatári kőből épített sír került elő 132 cm mélységből a Turistaszálló — ma Liget Hotel - mögötti faház építésekor. Alját tegulákkal rakták ki, a sír belsejét is egy élére állított tegulával két részre osztották. Tájolása K—Ny-i volt. Mire Buocz T. a helyszínre ért, a sírt már szétbontották, csak hamu és kerámiatöredékek voltak benne. M: 0,7 m, sz: 1,5 m, belső h: 0,8 m, belső sz: 0,55 m, falv: 0,7 m (SMRA 218). Mellékletek: 1. vörös színű korsó nyak- és oldaltöredéke, kívül fényes barna mázzal — ltsz. 65.8.20. 2. világosszürke urna kihajtó peremtöredéke, a peremen körben vájatok, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés — ltsz. 65.8.21. 3. szürke fedő peremtöredék — ltsz. 65.8.22. 4. szürke peremtöredék, kívül vörösesre égett — ltsz. 65.8.23. 5. világosszürke fazék fenék- és oldaltöredéke — ltsz. 65.8.24. 6. sötétszürke fedő, egygombos felülete vörösesre égett, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés — ltsz. 65.8.25. (7. tábla 9.) 7. nyersszínű urna oldaltöredéke - ltsz. 65.8.26. 8. téglaszínű fazék fenék- és oldaltöredéke, oldala kihasasodó, tá: 7 cm - ltsz. 65.8.27. (7. tábla 10.)

„Ugyancsak itt 152 cm mélységben egy homokkőből készült fedél nélküli szarkofág került elő. A szarkofágot is megbolygatták. Nem került elő belőle semmi. Méretei: h: 180 cm, sz: 74 cm, m: 48 cm, belső h: 159 cm, sz: 55 cm, m: 34 cm. Ugyancsak innen a munkások szerint előkerült még egy téglasír, egy szabadon álló urnasír (ez a múzeumba került) és egy urnaalakú kis bögre (úgyszintén a múzeumban van)." A szarkofág és az urnasír anyaga a múzeumban nem került beleltározásra, elvesztek. (SMRA 218).

3 1 . Szent István Park - Liget Hotel 1997. július 21-én Kiss Ernő Csaba, a Savaria Múzeum restaurátora vette észre, hogy a Liget Hotel előtti csatornafektetés alkalmával három római téglasírt bolygattak meg. Ezt követően VIII. 4—16. között a területen leletmentés folyt Hon Gábor vezetésével. Az alábbi 16 síron kívül egy bronzkori gödör is napvilágra került. A rossz ásatási körülmények miatt a sírok rítusaira vonatkozó megfigyelések nagyrésze elmaradt, továbbá a legtöbb esetben a sírfoltokat nem lehetett körvonalazni, a sírgödrök betöltése megegyezett a körülötte levő föld anyagával. Az egyes sírok esetében a rengeteg apró töredék nem valószínű, hogy a sírok-

71


hoz tartoztak, vagy a sírfölddel, vagy a későbbi bolygatások által kerültek oda. Több esetben nem a teljes sír lett feltárva, így a sírok anyaga sem teljes (SMRA 1282-98)'' (3. tábla).

1. sír Bolygatott téglasír, az aszfalt alatt fekszik hozzáférhetetlenül, valószínűleg K-NY-i tájolású.

2. sír Bolygatott téglasír, az aszfalt alatt fekszik hozzáférhetetlenül, valószínűleg K-NY-i tájolású. Mellékletek:7

1. sárga színű, porózus anyagú korsó fenéktöredéke, tá: 10 cm - ltsz. R.2001.2.54. (7. tábla 11.) 2. sötétszürke, durva anyagú, apró kőzúzalékkal soványított behúzott peremű tálka peremtöredéke -l tsz. R.2001.2.55 (7. tábla 12.) 3. narancsszínű, porózus anyagú, enyhén kihajtó, levágott peremű pohár peremtöredéke, belül vöröses bevonatnyomokkal — ltsz. R.2001.2.56

3. sír Hamvasztásos téglasír, amelynek alját és oldalait ép tegulákkal rakták ki, 120x50 cm. Bolygatott. Mellékletek: 1. bronzból készült E-betű betűtöredéke, felfüggesztésre vasszegecs - ltsz. R.2001.12.2. (8. tábla 1.) 2. bronzból kalapált E betű, öv része, felfüggesztésre három vasszegecs - ltsz. R.2001.12.1 (8. tábla 2.) 3. nagyméretű fekete horpasztott falú urna, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 9 cm, szá: 17,5 cm, m: 32 cm - l tsz . R.2001.2.18. (8. tábla 3.)

4. sír 4 élére állított tegulából összeállított hamvasztásos sír. Bolygatott. Mellékletek: 1. kisméretű, erősen korrodált vasszeg, h: 2 cm, fejátm: 0,9 cm - ltsz. R.2001.3.1. 2. szürke firmamécses discus-töredéke, porózus anyagú — ltsz. R.2001.13.10. (8. tábla 4.) 3. szürke, vékonyfalú, bevonatos pohár peremtöredéke, enyhén kihajtó perem, külső részén vájat, szá: 8 cm - ltsz. R.2001.3.15. (8. tábla 5.) 4. sötétszürke háromszögletű peremmel ellátott fazék pereme, a perem két vájattal tagolt, enyhén behúzott perem, világosabb törésfelületű, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 12 cm — ltsz. R. 2001.3.2. 5. sötétszürke behúzott peremű tál, külső felületén tagolt peremtöredéke, másodlagosan foltokban vörösre égett, homokkal soványított, keményre égetett - ltsz. R.2001.3.16. (8. tábla 6.) 6. sötétszürke fazék fenéktöredéke, világosabb törésű, homokkal soványított, nagyon szemcsés, keményre égetett anyagú, tá: 10 cm- l t sz . R.2001.3.3. 7. narancsszínű korsó oldaltöredéke felső részén vörös festéssel, keményre égetett — ltsz. R.2001.13.2. 8. szürke fazék talptöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, tá: 6 cm - ltsz. R.2001.13.6. 9. szürke fazék nyaktöredéke sűrű hornyolásokkal, másodlagosan vörösesre égett, homokkal és apró kavicsokkal soványított, szemcsés, keményre égetett — ltsz. R.2001.13.1. 10. fekete fedő peremtöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett - ltsz. R.2001.13.11. több keményre égetett oldaltöredék, illetve néhány őskori cserép

5. sír Hamvasztásos téglasír. Mérete: 0,7x1,6 m. Bolygatott. Mellékletek: 1. világos rózsaszínű, fényes, fémes csillogású bevonatos faltenbecher oldaltöredék, finoman iszapolt, jó minőségű - ltsz. R.2001.14.32. (8. tábla 7.) 2. függőlegesen álló, gallérszerű peremes barnás-szürke pohár peremtöredéke, homokkal és kavicszúzalékkal soványított, szá: 7 cm - ltsz. R.2001.14.29. (8. tábla 8.)

6. A dokumentáció tartalmazott egy Ottományi Katalin által elkészített kerámiakatalógust, amely nagy segítségemre volt a kerámiaanyag értékelésénél. Munkáját ezúton is köszönöm.

7. Szórványként, de feltehetőleg az 1-2. sírhoz tartoztak.

72


3. szürke bögre fenéktöredéke, homokkal soványított, durva anyagú, szemcsés, keményre égetett, tá: 3,5 cm - ltsz. R.2001.14.5. (8. tábla 9.) 4. szürke bögre profilait peremtöredéke, a peremen vájat fut körbe, homokkal soványított, keményre égetett, szá: 9 cm - ltsz. R.2001.3.18. (8. tábla 10.) 5. kihajló peremű, íves nyakkiképzésű fekete fazék peremtöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 19 cm -l tsz. R.2001.14.14. 6. világosszürke-fekete urna vízszintesen álló peremtöredéke, a perem belső része enyhén begyűrt, nyakán sűrű hornyolással, apró kavicsokkal soványított, durva felületű, keményre égetett, szá: 23 cm - ltsz. R.2001.14.1. (8. tábla 11.) 7. téglaszínű tányér íves peremtöredékc, perem alatt kisebb vájat, alatta vörös festéksávval, homokkal soványított, porózus anyagú - l tsz . R.2001.14.25. 8. téglaszínű függőlegesen álló peremű tányér peremtöredéke, külső oldalán vörös festéksávval, belső felülete vörös bevonatos -ltsz. R.2001.14.27. 9. egyenes falú vörösre égett tányér talptöredéke, belül éles hornyolásokkal, homokkal soványított, durva felületű, szemcsés, keményre égetett, tá: 25 cm - ltsz. R.2001.14.18. 10. vízszintesen kihajló fekete tál peremtöredéke, vöröses törésű, homokkal soványított, szemcsés keményre égetett, szá: 27 cm — ltsz. R.2001.14.15. 11. nyersszínű korsó fenéktöredéke, porózus anyagú, homokkal soványított, tá: 6,5 cm több apró szürke, szemcsés anyagú oldaltöredék, illetve nyersszínű lapos tányérok töredékei

6. sír Kőpakolásos hamvasztásos sír, a sírgödör falait esetleg kitapasztották. Melléklet nincs.

7. sír Kőpakolásos hamvasztásos sír, a sírgödör falait esetleg kitapasztották. Mellékletek: 1. szürke íazék peremtöredéke, a vízszintesen kihajló peremen három vájat fut körbe, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 16 cm - ltsz. R.2001.4.35. (9. tábla 1.) 2. szürke fazék szív alakú pereme, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 24 cm — ltsz. R.2001.4.1. (9. tábla 2.) 3. barnás-szürke vízszintesen kihajló peremű fazék peremtöredéke, nyakán sűrű hornyolással, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 16 cm - ltsz. R.2001.4.11. (9. tábla 3.) 4. téglaszínű, szürke törésű tányér enyhén behúzott peremtöredéke, anyaga nagyon porózus, valószínűleg másodlagosan égett, szá: 18 cm - ltsz. R.2001.4.14. (9. tábla 4.) 5. narancsszínű, vörös bevonatos pohár peremtöredéke, agyagszem-beszórásos, eléggé kopott, porózus anyagú — ltsz. R.2001.4.7. 6. világossárga-fehéres korsó fenéktöredéke, homokkal és kerámiaporral soványítva — ltsz. R.2001.4.22. 7. narancsszínű tál peremtöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 18 cm — ltsz. R.2001.4.19. 8. narancsszínű, kívül vörös bevonatos pohár oldaltöredéke, falv: 0,2 cm - ltsz. R.2001.4.23. 9. kívül-belül barnásvöröses bevonatos pohár oldaltöredéke, falv: 0,2 cm — ltsz. R.2001.4.27. 10. sötétszürke fedőgomb, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, átm: 3,5 cm - ltsz. R.2001.4.33. (9. tábla 5.) 11. sötétszürke fedő peremtöredéke, a perem belső részén éles vájat a fazék elhelyezésére, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, átm: 14 cm - itsz. R.2001.4.28. 12. sötétszürke egyenesre levágott peremű fedő peremtöredéke, apró kavicsokkal és kerámiatöredékekkel soványítva, szemcsés, keményre égetett, átm: 35 cm - ltsz. R.2001.4.24-25. 13. világosszürke fazék fenéktöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, belül sűrű és éles korongolás-nyomok-kal, tá: 14 cm - ltsz. R.2001.4.42. (9. tábla 6.) 14. szürke korsó fenéktöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, tá: 8 cm - ltsz. R.2001.4.3. 15. szürke fazék fenéktöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, belül éles korongolás-nyomokkal, tá: 10 cm — ltsz. R.2001.4.41. több oldaltöredék, legalább 40 különböző edény töredékei

8. sír Kőpakolásos hamvasztásos sír, a sírgödör falait esetleg kitapasztották. Melléklet nincs.

73


9. sír Hamvasztásos téglasír. Mellékletek: 1. terra sigillata, Drag.54. formájú peremtöredéke, nyakán két éles, üvegtechnikai díszítést utánzó vájat, szá: 8 cm - ltsz. R.2001.5.1. Rheinzabern, késő Antoninus-Severus-kor (9. tábla 11.)

2. terra sigillata, Drag. 54. formájú oldaltöredéke, vésett, üvegtechnikát utánzó díszítéssel, két függőleges vájat között levélmotívum, falv.: 0,5 cm - ltsz. R.20Ü 1.5.2. Rheinzabern, késő Antoninus-Severus-kor (9. tábla 12.)

3. narancsszínű, függőlegesen álló peremű korsó peremtöredéke, a peremen vájat fut körbe, kívül vörösre festett, porózus anyagú, szá: 10 cm - ltsz. R.2001.5.4. (9. tábla 7.) 4. vöröses színű pohár fenéktöredéke, jól égetett, homokkal soványított, tá: 4,5 cm - ltsz. R.2001.5.9. (9. tábla 8.) 5. nyersszínű, enyhén ívelt oldalfalú tányér fenéktöredéke, belső felületén vörös bevonat nyomaival, másodlagosan égett, porózus anyagú, tá: 18 cm - ltsz. R.2001.5.3, R.2001.5.5. (9. tábla 9.) 6. világosszürke, majdnem vízszintes peremű fazék peremtöredéke, homokkal és kerámiatöredékekkel soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 19 cm - ltsz. R.2001.5.11. (9. tábla 10.) 7. narancsszínű, vékonyfalú pohár oldaltöredéke, vörös bevonattal, falv: 0,1 cm - ltsz. R.2001.5.6. 8. világossárga korsó oldaltöredékei, nagyon porózus anyagú, falv: 0,4—0,7 cm - ltsz. R.2001.5.7-8. 9. sötétszürke urna töredékei, kívül seprűzés nyomaival, durva kidolgozású, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, falv: 0,6 cm- l t s z . R.2001.5.12-14. 10. világosszürke urna oldaltöredéke, kézzelformált, durva kidolgozású, homokkal soványított, kívül egymást keresztező mintázatú seprűzéssel, falv: 0,5 cm - ltsz. R.2001.5.15.

10. sír Az ásatás folyamán sírként értelmezett objektum. Nagy mészkő-töredékek alatt -110 cm-en nagy kiterjedésű átégett, erősen faszenes, kormos réteg volt, amelyet máglyamaradványként értelmezett az ásató. Ezt délről sátortetőszerűen felállított csatári kövek határolták. Ennek vastagsága: 10-15 cm, alatta homokréteg terítve. A leletek legnagyobb része és a 170 érem is ebből a rétegből került elő. Ezalatt egy gödör van, amelynek legmélyebb pontja -210 cm. Ezt kaviccsal terítették, majd erre csatári kövekből és a mészkőtöredékekből álló réteg került. Kemény felületet alkot, amely egyre emelkedik az árok széléhez közeledve. A leletek további vizsgálata során három objektum anyaga vált elkülöníthetővé: egy II. századi hamvasztásos sír, egy ezt vágó műhelygödör és az egészet megbolygató IV. századi objektum (esetleges sír). Az ásatás során nem került feltárásra az egész objektum, csak két egymásra merőleges kutatóárokkal kutatták, ezért a leletek töredékességei nem feltétlenül jelentik, hogy eredetileg is ilyen állapotban kerültek későbbi helyükre (4. tábla 1.). Mellékletek:" Valószínűleg a sír mellékletei: 1. terra sigillata, Consp. 20/4 formájú, talpgyűrű-töredék, halvány rózsaszín anyagú, felszíne barnásvörös, keményre égetett, tá: 8 cm- l t sz . R.2001.6.7. dél-galliai, Vespasianus-Hadrianus kor (10. tábla 2.)

2. vörös agyagú volutásmécses töredékei, nagyon kopott és porózus anyagú — ltsz. R.2001.6.29. 3. narancsszínű firmamécses orr- és discustöredéke, nagyon kopott, porózus anyagú, homokkal és kerámiaporral soványítva - ltsz. R.2001.6.28. 4. barnás-zöld mázas pohár oldaltöredéke, apró több soros tűzdelt díszítéssel, falv: 0,3 cm - ltsz. R.200 1.6.52. (10. tábla 3.) 5. narancsszínű, vörös festésű korsó oldaltöredéke, rovátkolt díszítésű, magja szürkére égett, porózus anyagú, falv: 0,8 cm — ltsz. R.2001.6.35.

8. Nem került leírásra az összes, több, mint 250 beleltározott tárgy, a biztosan nem a sírhoz köthető darabok közül csak rajzon szereplő beszámozott darabok és azok kerültek leírásra, amelyek keltező értékkel vagy egyéb jelentéssel bírnak. Egyes kerámiák mögött római számmal tüntettem fel a kerámiának az ásatás során kiadott számot, ezek a számok találhatóak meg a sírról készült rajzon is.

74


6. kicsi, körte alakú korsócska töredékei, nyersszínű, kívül vörös bevonat, másodlagosan égett, apró szalagfüllel, tá: 3 cm, szá: 6,5 cm, m: 9,5 cm - ltsz. R.2001.6.65. (10. tábla 6.) 7. vízszintesen kiálló peremű, félgömbös testű tálka, foltokban másodlagosan feketére égett, belül vörös festésű, szá: 13,5 cm, m: 4,8 cm, tá: 4,2 cm - ltsz. R.2001.6.66. (10. tábla 7.) 8. ferdén kihajtó peremű lapos tál, narancsszínű, kívül-belül narancsvörösre festett, terra sigillata utánzat, belül törés után foltokban feketére égett, tá: 16 cm, m: 4 cm - ltsz. R.2001.6.14. (VII. edény) (10. tábla 8.) 9. lapos téglaszínű tányér töredékei, oldalfala laposabb szögben emelkedik, anyaga porózus, belső felületén néhol látni a vörös bevonatot, másodlagosan égett, tá: 22 cm, szá: 28 cm, m: 4 cm - ltsz. R.2001.6.57-58. 10. lapos téglaszínű tányér talptöredéke, vörös bevonat nyomokban, porózus anyagú, tá: 24 cm - ltsz. R.2001.6.59. 11. téglaszínű, kívül és belül a peremen sárgásbarna mázas, kicsi faltenbecher, jól iszapolt, homokkal soványított, a máz repedezett és kopott, másodlagosan égett, szá: 6 cm tá: 4 cm, m: 9,8 cm - ltsz. R.2001.6.27. (XIX. edény) (11. tábla 3.) 12. téglaszínű tál oldaltöredéke, belül világoszöld mázas, kívül vörös márványozott festésű, falv: 0,6 cm - ltsz. R.2001.6.43. (10. tábla 4.)

Л IV. századi objektumhoz tartozó darabok: 13. sötétzöld mázas oldaltöredékek, applikált patkó díszítéssel, vörös agyagú falv: 0,5 cm - ltsz. R.2001.6.38. (11. tábla 1-2.) 14. függőlegesen álló mázas pohár perem- és fenéktöredéke, fényes, jó minőségű, világosabb zöld mázas, a perem alatt két sor és a talpgyűrű felett egy sor tűzdelt díszítés látható, falv: 0,5 cm - ltsz. R.2001.6.41. (10. tábla 5.) 15. téglaszínű, törés után másodlagosan feketére égett, kívül mázas korsó talp töredéke, a máz világoszöld, foltokban hólyagosra égett, tá: 8,1 cm - l t sz . R.2001.6.15. (VIII. edény) (11. tábla 5.) 16. vízszintesen kihajtó peremű tál tagolt peremtöredéke, téglaszínű, a peremen és belül zöldes-barnamázas, szá: 35 cm - ltsz. R.2001.6.55. (11. tábla 6.) 17. narancsszínű mortarium peremtöredéke, belül barnamázas, szá: 27 cm — ltsz. R.2001.6.53. (11. tábla 8.) 18. téglaszínű, ívesen kihajtó tál peremtöredéke, két indadísz applikációval, belül barnamázas, másodlagosan égett, szá: 34 cm — ltsz. R.2001.6.56. (11. tábla 9.) 19. téglaszínű mortarium, belül barnamázas, erősen csillámos anyagú, szá: 26 cm - ltsz. R.2001.6.54. (11. tábla 7.) 20. enyhén befelé hajló, függőlegesen álló peremű korsó peremtöredéke, nyaka behúzott, a perem tetején szalagfül-indítás, csillámos anyagú, szürke színű, a fülön egy csepp barna máz, szá: 14 cm — ltsz. R.2001.6.36. 21. téglaszínű, szürkére égett magvú korsó fenéktöredéke, külsején apró világoszöld mázpöttyök, de másodlagos égés miatt hólyagosra égett, tá: 4,2 cm - ltsz. R.2001.6.37. 22. belül zöldmázas tál fenéktöredéke, külsején vörös, matt bevonat, homokkal soványított, tá: 7 cm — ltsz. R.2001.6.42. 23. téglaszínű korsó talptöredéke, kívül lefolyt barna máz, a máz alatt vörös bevonat látható, tá: 4,5 cm — ltsz. R.2001.6.46. 24. téglaszínű korsó fenéktöredéke, kívül lefolyt barnamázas, anyaga kissé durva, keményre égetett, tá: 6,5 cm — ltsz. R.2001.6.45. 25. vöröses színű kis korsó talptöredéke, kívül néhány barna mázpötty, tá: 4 cm - ltsz. R.2001.6.16. (IX. edény) 26. függőlegesen álló, ívesen kétosztatú peremű korsó peremtöredéke, a perem alól induló szalagfül-indítással, szürke, kívül barnamázas, szá: 6 cm — ltsz. R.2001.6.51.

Egyértelműen nem eldönthető darabok: 27. korrodált nagyméretű vasszegek kerek fejjel, fejátm: 2 cm - ltsz. R.2001.6.1; R.2001.6.257. 28. korrodált kisméretű vasszeg kerek fejjel, fejátm: 1 cm - ltsz. R.2001.6.2. 29. korrodált vasszegek töredékei - ltsz. R.2001.6.256; R.2001.6.258; R.2001.6.260. 30. bronz lemezkarperec töredéke, v: 0,5 mm, átm: с 4 cm - ltsz. R.2001.6.255. (12. tábla 10.) 31. bronz lemeztöredék, apró lyukakkal, talán egy veret része, h: 2,7 cm , sz: 2,2 cm, v: 1 mm - ltsz. R.2001.6.254. (12. tábla 9.) 32. apró ólomlemez töredéke, h: 1,5 cm, sz: 0,5 cm - ltsz. 2001.6.259. 33. színtelen, vékony, üvegpohár oldaltöredéke, falv: 0,1 cm — ltsz. R.2001.6.3-5. 34. terra sigillata, Drag. 37. tál oldaltöredék, sötétvörös anyagú, felszíne borvörös, keményre égetett, díszítése: tojássortöredék (Ri-Fi E70a), falv: 0,6 cm. - ltsz. R.2001.6.6. Rheinzabern, Ianuarius II, késő Severus-kor (10. tábla 1.)

35. másodlagosan szürkére égett vörös korsó talptöredéke, homokkal és kerámiaporral soványitva, erősen csillámos, tá: 5 cm -ltsz. R.2001.6.32. 36. vörös festésű korsó, téglaszínű, homokkal és kerámiaporral soványitva, porózus anyagú, tá: 4 cm - ltsz. R.2001.6.31. 37. függőlegesen álló, duzzadt peremű csésze töredéke, oldalfala éles szögben megtörik, zöldes máz lehetett rajta eredetileg, de másodlagos égés miatt lepattogzott és fehéres réteget képez, tá: 11 cm — ltsz. R.2001.6.39. (11. tábla 4.) 38. narancsszínű fedő enyhén visszahajló peremtöredéke, belül éles vájat, homokkal és kerámiaporral soványitva, átm: 21 cm — ltsz. R.2001.6.34. 39. világosszürke fazék talptöredéke, kívül másodlagosan vörösesre égett, homokkal és kerámiaporral soványított, keményre ége-

15


tett, szemcsés, tá: 10,5 cm - ltsz. R.2001.6.25. (XVIII/A. edény) (12. tábla 1.) 40. fekete, foltokban vörösesre égett fazék talptöredéke, a has alsó részén sűrű, vékony vonalkázás, homokkal és apró kavicsokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 8 cm - ltsz. R.2001.6.26. (XVIII/3 edény) (12. tábla 2.) 41. fekete, foltokban vörösesre égett tál talptöredéke, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 9 cm - ltsz. R.2001.6.18. (XI. edény) (12. tábla 4.) 42. sötétszürke, világosabb törésű kihajló peremű fazék töredékei, apró kavicsokkal és homokkal soványított, szemcsés, másodlagosan megégett, szá: 14 cm - ltsz. R.2001.6.163-164. 43. szürke, vízszintesen kihajló peremű nagy fazék peremtöredéke, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 12 cm - ltsz. R.2001.6.24. (XVIII. edény) (12. tábla 3.) 44. sötétszürke fazék ívesen kihajló fenéktöredéke, homokkal és apró kaviccsal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 9 cm - l t sz . R.2001.6.8.(1. edény) 45. kívül fekete, belül barnára égett fazék talptöredéke, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 9,3 cm - ltsz. R.2001.6.10. (III. edény) 46. világosszürke fazék talptöredéke, foltokban másodlagosan vörösesre égett, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 12,3 cm- l t sz . R.2001.6.13. (VI. edény) 47. nyersszínű, nagyon vastag falú urna talptöredéke, homokkal és szerves anyagokkal soványítva, nagyon szemcsés, valószínűleg másodlagosan égett, tá: 13,5 cm - ltsz. R.2001.6.9. (II. edény) 48. fekete, durva kidolgozású fazék talpa, a talpa beszakadt, rontott darab, apró kavicsokkal soványított, szemcsés, tá: 12 cm -ltsz. R.2001.6.127. 49. fekete, kihajló peremű fazék peremtöredéke, nyakán néhány hornyolás, vékonyabb falú, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 25 cm - ltsz. R.2001.6.19. (XII. edény) (12. tábla 5.) 50. fekete, kihajló peremű fazék peremtöredéke, apró kavicsokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 14 cm — ltsz. R.2001.6.203. 51. fekete, de vörösesre égett, kihajló peremű fazék peremtöredéke, durván homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, falv: 0,7 cm - l tsz . R.2001.6.206. 52. világosszürke, függőlegesen álló lécekkel tagolt peremű fazék peremtöredéke, behúzott nyakú, apró kavicsokkal és homokkal soványított, szemcsés, szá: 14,5 cm - ltsz. R.2001.6.205. 53. világosszürke, behúzott peremű tál, durván kidolgozott, apró kavicsokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 31 cm - l tsz . R.2001.6.137. 54. sötétszürke, behúzott peremű tál peremtöredéke, a perem belső részén éles begyűrődés, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 27 cm - ltsz. R.2001.6.211. 55. szürke, tölcséres peremű korsó pereme 2 szalagfül-indítással, homokkal soványított, keményre égetett, szá: 7,5 cm - ltsz. R.2001.6.95. 56. durva, kézzel formált tál fenéktöredéke, a talp közepén magas umbo, szürke, de vörösesre égett, belül függőleges seprűzéssel, nagy szemű kavicsokkal és kerámiadarabokkal soványítva, tá: 11,5 cm - ltsz. R.2001.6.144. (12. tábla 7.) 57. belül feketére, kívül vöröses-szürkére égett tál fenéktöredéke, durva kidolgozású, lassú korongon készült, kívül vízszintes, belül vízszintes és átlós seprűzéssel, kavicsokkal és homokkal soványított, tá: 9 cm - ltsz. R.2001.6.154. (12. tábla 8.) 58. fekete, de nagy felületen vörösesre égett fazék talptöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, kívül vízszintes vonalkötegek az oldalán, tá: 12 cm - ltsz. R.2001.6.153, R.2001.6.169. (12. tábla 6.)

A műhelygödörhöz tartozó darabok:'' 59. függőlegesen álló, apró peremű bögre, a peremen vájat, nyaka behúzott, teste gömbölyű, egy kétosztatú szalagfüllel, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 4 cm, szá: 6 cm, m: 11 cm - ltsz. R.2001.6.21. (XIV. edény) (13. tábla 1.) 60. függőlegesen álló peremű bögre, vöröses-szürke, talpa feketére égett, homokkal és apró kavicsokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, ép, pereme ferde, szá: 9,4 cm, tá: 15 cm, m: 15 cm - ltsz. R.2001.6.12. (V. edény) (13. tábla 3.) 61. gyűrűs peremű tál profilja, fekete színű, foltokban vöröses-sárgásra égett, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 24 cm, tá: 8,5 cm, m: 10,5 cm - ltsz. R.2001.6.11. (IV. edény) (13. tábla 4.) 62. fekete gyűrűs peremű tál, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, tá: 9,5 cm, szá: 16,5 cm, m: 6,6 cm - ltsz. R.2001.6.17. (X. edény) (13. tábla 2.) 63. szürke, függőlegesen álló peremű bögre töredéke, a perem alsó részén éles vájat, behúzott nyakú, gömbös testű, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 8,4 cm — ltsz. R.2001.6.22. (XV. edény) 64. világosszürke, függőlegesen álló peremű bögre töredéke, a perem felső részén éles vájat, nyaka behúzott, hasa ívesen kigömbölyödik, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 10 cm - ltsz. R.2001.6.20. (XIII. edény) 65. szürke, de barnára égett, függőlegesen álló peremű bögre töredéke, nyaka behúzott, oldala hasán megtörik, homokkal sová-

9. A főbb típusok bemutatására szorítkozom csak, mivel ez nem témája a dolgozatnak.

76


nyitott, keményre égetett, szemcsés, szá: 8,4 cm - ltsz. R.2001.6.23. (XVII. edény)

11. sír 2 függőlegesen álló követ egy harmadik vízszintesen rájuk helyezett kapcsolt össze, valószínűleg hamvasztásos kőláda-sír. Mellékletek: 1. vörösre égett tál fenéktöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, nagyon csillámos, falv: 0,8 cm — ltsz. R.2001.7.1. 2. narancsszínű fedő ívesen visszahajló peremtöredéke, szemcsés, keményre égetett, átm: 24 cm - ltsz. R.2001.7.4. több szürke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett oldaltöredék

12. sír

Hamvasztásos kőpakolásos sír.

Mellékletek: 1. vörösre égett volutásmécses discusának töredéke - ltsz. R.2001.8.14. 2. narancsszínű faltenbecher oldaltöredéke, vörösre festett, falv: 0,5 cm - l tsz . R.2001.8.9. 3. narancsszínű korsó fenéktöredéke, kívül barnára festett, kerámiaporral soványított, tá: 5 cm - ltsz. R.2001.8.21. (13. tábla J.) 4. vörös agyagú, kívül vörös bevonatos korsó fenéktöredéke, homokkal és kerámia porral soványított, a bevonat a talpára is ráfolyt, tá: 7 cm - ltsz. R.2001.8.1. (13. tábla 7.) 5. enyhén kihajló, egyenesre vágott peremű pohár peremtöredéke, narancsszínű, kívül vörösre festett, porózus anyagú, szá: 7 cm - l tsz . R.2001.8.26. (13. tábla 6.) 6. nyersszínű pohár fenéktöredéke, homokkal és kerámiaporral soványított, falv: 0,5 cm - ltsz. R.2001.8.13. 7. nyersszínű, enyhén behúzott peremű tányér peremtöredéke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 23 cm — ltsz. R.2001.8.3. (13. tábla 8.) 8. fekete, vízszintesen kihajló peremű tál peremtöredéke, másodlagosan lyukacsosra égett, fehér kavicsokkal soványítva, szá: 22 cm - l tsz . R.2001.8.4. 9. fekete tál fenéktöredéke, törése vöröses, homokkal és kerámiaporral soványított, nagyon szemcsés, keményre égetett, szá: 30 cm - l tsz . R.2001.8.19. 10. sötétszürke tál fenéktöredéke, kívül vörösesre égett, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett - ltsz. R.2001.8.17. 11. téglaszínű hombár fenéktöredéke, foltokban rózsaszínesre-szürkésre égett, durva kidolgozású, apró kavicsokkal soványítva, keményre égetett, tá: 22 cm - ltsz. R.2001.8.22. (13. tábla 9.) több szürke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett oldaltöredék és narancsszínű porózus anyagú korsó oldaltöredékei

13. sír Az objektum bontása hasonlóan problematikus volt, mint a 10. síré. Több kőréteg helyezkedett el egymás alatt, a második elbontása közben szarvasmarha csontok kerültek elő. A kőrétegek alatt is folytatódott a római kultúrréteg. Nem bontották ki teljesen. Az ásatás során kőpakolásos hamvasztásos sírnak azonosították. Mellékletek: 1. apró gömb alakú fekete gyöngytöredékek, másodlagosan égett, mállékony - ltsz. R.2001.9.1, R.2001.12.1. 2. bronzkarikák egybefűzve, egy nagyobb kör keresztmetszetű karikán (átm: 3,7 cm) egy U-alakú lemez, mindkét kiszélesedő végén apró lyukak (h: 2,5 cm), illetve egy spirálisan visszahajtott karika, amelynek egyik vége kör keresztmetszetű, a másik vége lemezszerűén kikalapálva (átm: 1,8 cm) - ltsz. R.2001.12.2. (14. tábla 9.) 3. egyenesre levágott peremű üvegpohár peremtöredéke, színtelen, szá: 8 cm - ltsz. R.2001.9.3-4. (14. tábla 10.) 4. hatszögletű ép padlótégla, él: 5 cm, m: 6 cm — ltsz. R.2001.9.22. 5. fehér, behúzott peremű tányér peremtöredéke, apró kavicsokkal soványítva, keményre égetett, szá: 22 cm - ltsz. R.2001.9.38. 6. téglaszínű, enyhén befelé hajló tányér peremtöredéke, homokkal soványítva, porózus anyagú, szá: 22 cm — ltsz. R.2001.9.26. (14. tábla 7.) 7. téglaszínű enyhén kihajló, duzzadt peremű tál peremtöredéke, kívül vörös festéssel, porózus anyagú, szá: 19 cm — ltsz. R.2001.9.98. 8. téglaszínű, szürkés törésű korsó íves talptöredéke, kerámiaporra] soványítva, keményre égetett, tá: 8 cm - ltsz. R.2001.9.23. ( 14. tábla 5.) 9. téglaszínű, belül vörös bevonatos tál fenéktöredéke, kerámiaporral soványítva, porózus anyagú - ltsz. R.2001.9.13. 10. narancsszínű fedő enyhén visszahajló pereme, homokkal soványítva, átm: 18 cm - ltsz. R.2001.9.29. 11. téglaszínű, kívül barnás mázas korsó oldaltöredékei, homokkal soványítva, falv: 0,4 cm - ltsz. R.2001.9.12. 12. enyhén behúzott peremű, duzzadt peremű szürke tál peremtöredéke, pereme vájatokkal tagolt, homokkal soványított, kemény-

77


re égetett, szemcsés, szá: 13 cm — ltsz. R.2001.9.42. 13. fekete, behúzott peremű tál peremtöredéke, a duzzadt perem élesen megtörik, homokkal és kőzúzalékkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 19 cm - ltsz. R.2001.9.41. (14. tábla 2.) 14. sötétszürke behúzott peremű tál válltöredéke, homokkal és kerámiaporral soványított, keményre égetett, szemcsés, falv: 0,4 cm - ltsz. R.2001.9.6. 15. fekete, behúzott peremű tálka, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, restaurált, szá: 12 cm, tá: 8 cm, m: 3 cm -ltsz. R.2001.9.64. (14. tábla 3.) 16. fekete, függőlegesen álló peremű fazék peremtöredéke, a peremen éles vájat, behúzott nyakú, a vállon sűrű hornyolásköteg, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 16 cm - ltsz. R.2001.9.68; R.2001.9.75. (14. tábla 4.) 17. függőlegesen álló peremű világosszürke korsó töredékei, a perem vájattal kettéosztva, háromosztatú szalagfüllel, teste kihasa-sodó, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, szá: 11 cm, tá: 8 cm - ltsz. R.2001.9.43. (14. tábla 6.) 18. szürke, világosabb törésű, fazék oldaltöredékei, kívül függőleges és átlós seprűzéssel, kézzel formált, homokkal és kavicsokkal soványított, falv: 0,8 cm - ltsz. R.2001.9.63. 19. szürke, durván kidolgozott urna talptöredéke, kézzel formált, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés, vízszintes seprűzés nyomai, falv: 1,5 cm - l t sz . R.2001.9.62. 20. téglaszínű, durván kidolgozott hombár talptöredéke, apró kavicsokkal soványítva, keményre égetett, tá 12 cm - ltsz. R.2001.9.87. 21. téglaszínű mortarium, belül olívazöld mázzal, szá: 28 cm - ltsz. R.2001.9.25. (14. tábla 8.) 22. téglaszínű, szürkés törésű tál oldaltöredéke, belül olívazöld mázas, apró kaviccsal és kerámiaporral soványítva, szá: 29 cm -ltsz. R.2001.9.33. 23. világosszürke, finoman iszapolt, függőlegesen álló peremű tál peremtöredéke, kívül-belül besimítással, szá: 24 cm - ltsz. R.2001.9.52. (14. tábla 1.) Ezeken kívül több szürke, szemcsés anyagú, függőlegesen álló peremű fazék és korsó töredékei ill. néhány gyűrűs peremű tál darabja, amelyek talán a 10. sírban levő műhelygödör objektumához tartoznak.

14. sír Kőpakolásos-urnás sír, a kőpakolás alatt 20—25 cm vastagságban sárga homok, ebben található a kerámiaanyag nagy része, majd újabb köves réteg, alatt pedig az urna. Mellékletek: 1. világosszürke fedő egyenesen levágott peremmel, belső részén enyhe vájat az urna peremének, átm: 17 cm, m: 5 cm - ltsz. R.2001.10.2. (15. tábla 1.) 2. világosszürke, vízszintesen álló peremű urna, nyakán sűrű hornyolás, homokkal és kerámiaporral soványított, szemcsés, keményre égetett, szá: 17 cm, m: 27 cm - ltsz. R.2001.10.1. (15. tábla 2.) 3. szürke, vízszintes kiálló peremű urna töredékei, a perem belső részén két éles vájat, a nyakon vízszintes és átlós sűrű vonalkázás, másodlagosan vörösesre égett, szá: 20 cm - ltsz. R.2001.10.7. (15. tábla 3-5.) több szürke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett oldaltöredék és összetöredezett vastárgy töredékei

15. sír Köpakolásos sír, a kőpakolás alatt homokréteg, alatta újabb kősor. Valószínűleg egy bolygatás elvitte a sír nagy részét. Mellékletek: Apró, szürke, homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett oldaltöredékek

16. sír Valószínűleg kőláda-sír, szétdobált kövek jelezték a kevert talajban. Idő hiányában nem tudták feltárni. Feltehetőleg bolygatott volt. Melléklet: 1. bronzfüggő, alul ovális testű, tömör kör alakú keresztmetszetű kiszélesedéssel, h: 5,5 cm - ltsz. R.2001.2.57. (erről a területről került elő, de magasabb szintről) (15. tábla 4.) Az ásatásból származó szórványok 1. téglaszínű, fekete törésű, enyhén behúzott peremű tányér pereme, kívül vízszintes vájatokkal díszítve, homokkal és kerámiaporral soványítva, keményre égetett, egyenetlen felületű, szá: 23 cm - ltsz. R.2001.15.19. (15. tábla 8.) 2. téglaszínű tál peremtöredéke, belül vörös bevonat nyomai, homokkal és kerámiaporral soványítva, szá: 23,5 cm - ltsz. R.2001.15.23. (15. tábla 9.)

78


3. terra sigillata, Drag. 54. forma, rózsabarna fényes felületű, téglaszínű agyagú, üvegppoharat utánzó vésett díszítésssel, levélmotívum - ltsz. R.2001.2.35. Rheinzabern, II.század vége-III.sz. eleje (15. tábla 6.)

4. terra sigillata apró oldaltöredéke, rózsabarna fényes felületű, téglaszínű agyagú, üvegdíszítést utánzó vesétekkel a felületén — ltsz. R.2001.2.2. Rheinzabern, II.század vége-III.sz. eleje

5. pannóniai szürke csésze fenéktöredéke, tá: 8 cm - ltsz. R.2001.2.37. (15. tábla 10.) 6. vörösre égett háromlábú edény láb- és oldaltöredékei, fekete színű, homokkal soványított, keményre égetett, szemcsés — ltsz. R.2001.15.50; 57; 60. (15. tábla 7.)

3 2 . Szent István Park 1872-ben szántás alkalmával egy álló szárnyas genius alak került a felszínre. M: 60 cm, sz: 30 cm, v: 18 cm - l tsz: 67.10.63. (LlPP 1877: 26-27; STKIND. 1971: 122, no. 195; BUÓCZ2003: 110, no. 102)

3 3 . Szt. László király (Úttörő) u. - Pohl gépgyár mögötti réten „ ... Pohl gépgyár mögött a réten, mikor a gazdasági iskola épült és planíroztak, nem különben, a fölötte fekvő területen, ahol tisztviselő házak épültek, végig sírmező volt. Onnan származik egy kétfülü agyagedény (görög forma), egy vaskanál, több terrasigillata töredék, egy díszített csont nyelű vas kés stb. A legtöbb edényt összetörték, az épen maradottak Kopfensteiner Manó vállalkozó birtokába jutottak, kitől nem sikerült megszereznem. Éppúgy nem kaptam be Keresztury György tanár földjén talált urnasírt sem. Egy feliratos kő töredékeit is szétzúzták. A sírok részben téglasírok, részben rohonci kőből ösz-szerakott ládák voltak. Kb. 30-60 cm-ig terjedő mélységben. 1928. nyara" (HORVÁTH 1987: 425). Mellékletek: 1. Drag. 37. forma oldaltöredéke, rózsaszínes agyagú, mélybordó, enyhén fényes felületű. Díszítés: gyöngysor alatt sűrű hullámdíszek között balra úszó delfin (OSWALD 2381; KNORR 1919: Taf. 99/F) - ltsz. 54.101.140. La Graufesenque, Germanus III, Kr.u. 75-90 (16. tábla 2.)

2. Drag. 37. forma oldaltöredéke, rózsaszínes agyagú, felülete barnásvörös, matt. Díszítése: inda végén levéldísz — ltsz. 54.115.9. Dél-Gallia, Vespasianus-Hadrianus kor (16. tábla 3.)

3. Drag. 29. forma oldaltöredéke, téglabordó agyagú, bordó, fényes felületű. Díszítés: két gyöngysor által elválasztott két képmező töredéke, növényi motívumok töredékei - ltsz. 54.115.15. Dél-Gallia, Kr.u. 80-85 előtt (16. tábla 4.)

4. Drag. 37. forma profilja, világos-rózsaszínes agyagú. sötétbordó, enyhén fényes felületű. Díszítés: tojásfüzér (HOKMANN 1966: Typ. G.) alatt gyöngysorokkal tagolt rekeszekben figurák: A (fent): balra futó szarvas (OSWALD 1746), A (lent): palmetta-motí-vum (KNORR 1912: Taf. 25), B: ülő Venus tükörrel a kezében (OSWALD 335), két oldalán girlandmotívum, С (fent): jobbra álló vaddisznó (OSWALD 1639A), С (lent): balra futó nyúl (OSWALD 2107) - ltsz. 54.115. 132, 135-136. Banassac, Natalis, Traianus—Hadrianus kor (16. tábla 5.) 5. Drag. 37. forma peremtöredéke, téglavörös agyagú, mélybordó, matt felületű. Díszítés: a formatálból való rossz kiszedés miatt felismerhetetlen tojássor (a tojás jobb oldalán elhelyezett léctag), alatta hullámvonal, a képmezőben hosszúkás levélmotívum (KNORR 1919: Textbild 7.), majd jobbra repülő griff (OSWALD 879A), mellette három levélmotívum, utána balra repülő visszaforduló griff (OSWALD 878; KNORK 1919: Taf. 27/B6) - ltsz. 54.101.128. Banassac, Traianus—Hadrianus kor (17. tábla 1.) 6. Drag. 37. tál peremtöredéke, sötét téglavörös agyagú, sötétbordó, nagyon fényes felületű. Díszítése: tojássor (HOFMANN 1966: D3) alatt hullámvonal, a képmezőben felismerhetetlen állatalakok, háromlevelű motívum (KNORR 1919: Taf. 40/1) mellett balra futó oroszlán (OSWALD 1453), hullámvonal alatt gránátalma motívumok (OSWALD és PRYCK 1920: Pl. XXXVII/72) - ltsz. 54.101.130. Banassac, Vespasianus-Hadrianus kor (17. tábla 2.) 7. Drag. 37. tál peremtöredéke, rózsabarna agyagú, barnás bordó, nagyon fényes felületű. Díszítés: tojássor (HOKMANN 1966: D) alatt gyöngysor töredéke - ltsz. 54.101.133. Dél-Gallia, Vespasianus-Hadrianus kor (17. tábla 3.) 8. Drag. 37. tál oldaltöredéke, rózsabarna agyagú, sötétbarna, matt, kopott felületű. Díszítés: hullámvonalakkal mezőkre felosz-

79


tott mezőkben, A: jobbra lépő szatír (OSWALD 591), В: Minerva (OSWALD 126A), С: jobbra futó zsarnokölő (OSWALD 197) -ltsz. 54.101.129. Dél-Gallia(?), H.sz. eleje (19. tábla 1.) 9. „Drag. 29. díszített töredék, La Graufesenque" - VMRLÓ I. 374. 10. „díszített töredék, Drag. 29, Gallia" - VMRLÓ I. 378. 11. Drag. 37. tál oldaltöredéke, téglavörös agyagú, barnásvörös, kopottas felületű. Díszítés: borostyánlevél motívum (S'LANKIKLD és SLMI'SON 1958: Pl. 162/60)-ltsz. 54.101.141. Lezoux, Cinnamus, Kr.u. 140-170 (17. tábla 4.) 12. Drag. 37. tál peremtöredéke, téglavörös agyagú, barnásvörös, nagyon fényes felületű. Díszítés: tojássor (ROGERS A104/105), alatta gyöngysor. A tojássor felett planta pedis-bélyegben C A ' D G A - T L F bélyegző - ltsz. 54.115.2. Lezoux, Antoninus-kor (18. tábla 1.) 13. Drag. 37. tál talptöredéke, narancsvörös agyagú, barnásvörös, matt felületű. Díszítés: gyöngysorokkal elválasztott mezők, A: oszlop (STANKIK.LD és SIMPSON 1958: Fig. 47/18; ROGERS Q58), В: kettős medallionban álló Venus (OSWALD 33 1 ; Sl'ANKlKl.D és SIMPSON 1958: Pl. 160/350), egy-egy oldalán szőlőlevél, indadísszel (OSWALD és PKYCK 1920: Pl. XXXI/37.), C: ClNNA-Ml retr. felirat függőlegesen, alatta három levél (STANKIK.LD és SIMPSON 1958: Fig. 47/39. fele, Pl. 158/22; ROGERS 1974: LI 1 fele), D: jobb kezét felemelő Victoria (OSWALD 819A; STANKIKLD és SIMPSON 1958: Pl. 161/55), A: az oszlopmotívum felett kis kör, felette szőlőlevél (STANKIKLD és SlMPSON 1958: Fig. 47/21; ROGERS K7) - ltsz. 54.101.127. Lezoux, Cinnamus, Kr.u. 140-170k. (18. tábla 2.) 14. Drag. 37. oldaltöredéke, téglavörös agyagú, barnásvörös, fényes, kicsit kopott felületű. Díszítés: tojássor (STANKIK.LD és SlMl'SON 1958: Fig. 30/1, 35/1; ROGERS B106), alatta gyöngysorokkal mezőkre tagolt, A: rozetta (STANKIK.LD és SlMl'SON 1958: Fig. 30/26; ROGERS C144.), В: kör, alatta oszlopon (STANKIK.LD és SlMPSON 1958: Fig. 30/25, 35/10; ROGERS P3) két

ágú levélke (STANKIK.LD és SlMl'SON 1958: Fig. 35/7; ROGERS K35), С: Amor (OSWALD 450) - ltsz. 54.101.131 Lezoux, Albucius/Paternus II, Kr.u. 150-190k. (19. tábla 2.) 15. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös, barnásvörös, matt felület. Díszítés: tojássor (Ri-Fi E40) alatt két kettős medail-lontöredék, közöttük szívformájú levél (Ri-Fi P143) - ltsz. 54.101.134. Rheinzabern, Primitivus I, Kr.u. 220-240k. (19. tábla 5.) 16. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos-téglavörös agyagú, barnásvörös, fényes, kicsit kopott felületű. Díszítés: tojásfüzér töredék (Ri-Fi E25) - ltsz. 54.101.137. Rheinzabern (19. tábla 3.) 17. Drag. 37. oldaltöredék, téglavörös agyagú, barnásvörös felületű. Díszítés: tojássor (Ri—Fi E25) alatt kétágú levélke (Ri-Fi P l45 ) - l t s z . 54.115.4. Rheinzabern (19. tábla 4.) 18. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös, kopott felületű. Díszítés: tojásfüzér (Ri-Fi E46) alatt kettős médaillon töredék, mellette maszkos oszlopon álló Venus (OSWALD 309; Ri-Fi M51), mellette fonat motívum (Ri-Fi 0217.) - l t sz . 54.15.10. Rheinzabern, Iulius I /Lupus I, Kr.u. 180-220k. (20. tábla 1.) 19. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, mélybordó, kopottas felületű. Díszítés: tojássor (Ri-Fi E25), alatta medaillonban vaddisznó-töredék (OSWALD 1684; Ri-Fi T68) - ltsz. 54.115.8. Rheinzabern, Comitialis IV/VI, Kr.u. 180-220k. (20. tábla 2.) 20. Drag. 37. oldaltöredék, világosabb korall agyagú, mélyvörös, enyhén fényes felületű. Díszítés: balra futó felismerhetetlen állatalak - ltsz. 54.101.138. Rheinzabern (20. tábla 5.) 21. Drag. 37. oldaltöredék, narancsvörös agyagú, barnásvörös, kopott felületű. Díszítés: jobbralépő katona (OSWALD 176; Ri-Fi M207a)- l t sz . 54.101.139. Rheinzabern, Reginus I, Reginus II-Virilis, Kr.u. 170-21 Ok. (20. tábla 6.) 22. Drag. 37. oldaltöredék, rózsabarna agyagú, mélyvörös felületű. Díszítés: kettős medaillonban jobbra futó felismerheteten állatalak - ltsz. 54.115.12. Rheinzabern (20. tábla 3.) 23. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös, kopottas felületű. Díszítés: tojássor (Ri-Fi E17) alatt kettős félköríves medaillonban (Ri-Fi KB76) balra futó kutya (Ri-Fi Ti39), jobbra indadísz és levéltöredék - ltsz. 54.115.3. Rheinzabern, Comitialis V, Kr.u. 180-21 Ok. (20. tábla 4.) 24. Drag. 33. csésze fenéktöredéke, téglavörös agyagú, barnásvörös, nagyon fényes felületű. Belül bélyeg: MASV'ETl -ltsz. 54.115.1. Rheinzabern (20. tábla 7.) 25. Drag. 37. oldaltöredék, bordó agyagú, mélyvörös, fényes felületű. Díszítés: rosszul bepecsételt tojássor, alatta balra futó oroszlán (OSWALD 1485; Ri-Fi T2) - ltsz. 54.115.13. Rheinzabern (21. tábla 1.)

8 0


26. Drag. 37. oldaltöredék, téglavörös agyagú, barnásvörös, matt, kopott felületű. Díszítés: inda és növényi motívumok töredékei - l tsz . 54.115.7. Rheinzabern (21. tábla 2.) 27. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös, kopott felületű. Díszítés: balra lépő retiarius (OSWALD 1118; R i - F i M 2 ü l ) - l t s z . 54.115.16. Rheinzabern (21. tábla 3.)

28. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös felületű. Díszítés: rontott tojásfüzér (Ri-Fi E17), alatta kettős medaillonban balra lépő őz (OSWALD 1759; Ri-Fi T82) - ltsz. 54.115.6. Rheinzabern, Comitialis V, Kr.u. 180-2lük. (21. tábla 4.)

29. Drag. 37. oldaltöredék, téglavörös agyagú, barnásvörös, enyhén fényes felületű. Díszítés: tojássor (Ri-Fi E23) alatt felismerhetetlen növényi motívum — ltsz. 54.115.14. Rheinzabern (21. tábla 5.) 30. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös, matt felületű. Díszítés: tojásfüzér töredéke (Ri-Fi E26) — ltsz. 54.115.11. Rheinzabern (21. tábla 6.) 31. Drag. 37. oldaltöredék, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös, matt felületű. Díszítés: tojásfüzér (Ri—Fi El8) alatt hármas levélmotívum (Ri-Fi R148), mellette gyöngysorból és levélből (Ri-Fi P146) kialakított faszerű motívum — ltsz. 54.115.5. Rheinzabern, Pnmitivus IV(r), Kr.u. 210-24í)k. (21. tábla 7.)

32. Consp.28(?) formájú terra sigillata utánzat töredéke narancsos agyagú, halvány barnásvörös bevonatos, kopott. Felületén barbotinos díszítés - ltsz. 554.101.142. (21. tábla 8.) 33. „Drag. 25. csészetöredék, Itália?" - VMRLÓ I. 384. 34. „Drag. 25. csészetöredék, Itália?" - VMRLÓ I. 385. 35. „csészetöredék" - VMRLÓ I. 387. 36. „csészetöredék, Itália?" - VMRLÓ I. 391. 37. „díszített töredék, COMITIAAISF (retr.) bélyeggel Rheinzabern II. század" - VMRLÓ I. 367. 38. „Drag. 43. barbotinos töredék" - VMRLÓ I. 381. 39. „aedicula, An face férfi, keresztbetett kézzel, balról jobbra phalos, m: 27,5 cin, sz: 18,3 cm, v: 5,5 cm" — ltsz. 67.10.5. (elveszett) 40. „bronz" - ltsz. 54.745.1. (elveszett)

„ Északra attól, hol most a gyalogsági laktanya barakjai feküdtek, ott fognak talán majd még egy negyedik temetőre is akadni, ha szabad következtetni abból, hogy a kaszárnyaépítés alkalmával is már hamved-rek és csontvázak kerültek elő a föld alul."'" (TALABÉR és TÓTH 1999: 31, 58.sz)

3 4 . Szt. László u. (Frigyes főherceg u.) 1931. május 5-én egy kerek kőurna és a benne levő mellékletek kerültek a múzeumba pontosabb helyrajzi megjelölés nélkül. Mellékletek: 1. terra sigillata, Drag. 31. formájú tál, narancsos agyagú, barnásvörös, nagyon kopott felületű, díszítetlen, talpán középen CINTVGNATV bélyegzővel, belekarcolva SVCCESSVS (de ez nem látható), m: 6 cm, tó: 10,2 cm - ltsz. 54.109.1. Westerndorf(22. tábla 1.)

2. sötétszürke fedő, gomb nélküli, másodlagosan megégett, kavicsdarabokkal soványított, keményre égetett, nagyon szemcsés, m: 7 cm, atm: 19,5 cm - ltsz: 54.213.1. (22. tábla 2.) 3. „mécses, FORTIS bélyegzővel" - VMRLÓ VII. 315. 4. „mécses" - VMRLÓ VII. 316. 5. „mécses" - VMRLÓ VII. 317. 6. „csonttárgy, csontgomb? lucerna fedésére használták" — VMRLÛ X. 252.

7. „bronzcsat" - VMRLÓ XI. 306.

8. „törött bronz szíjvég (veret)" - VMRLÓ XI. 307.

9. „kerek bronz lap, szegecselt" - VMRLÓ XI. 308.

10. „vaskard és hüvely" - VMRLÓ XII. 40.

11. „volutás vasmécses" - VMRLÓ XII. 41.

3 5 . Szent László király (Úttörő) u. 13 .

10. A Frigyes főherceg gyalogsági laktanya a mai Géfin Gy. utca, Kálvária utca, Szent László király utca és Gagarin utca által határolt tömbben volt.

8 1


Az egykori Úttörő u-ban 1949-ben leletmentés folyt Bónis Éva vezetésével. A sírok leletanyaga nem maradt meg, csak az ásatási napló és néhány vázlat (BÓNIS 1949) (4. tábla 2.). 1. sír A felszín alatt 45 cm-rel K—NY irányú csontvázas földsír, a csontváz feje hiányzott. Melléklet nem volt.

2.sír E—D irányú csontvázas sír, fejénél bolygatás, a felszín alatt 30 cm-rel. Mellékletek: korsó, urna és fedőtöredékek, a térdnél bronz övcsat, fejénél bronzlemezke és egy érem.

3. sír K—NY irányú csontváz, a felszín alatt 60 cm-rel. Melléklet nem volt.

4. síi-Kettős urnasír, ahol az egyik urna (m: 22,5 cm, szá: 21,5 cm) mellett kettétört tányér, benne fedő töredék és vaskarika; a másik urna mellett más lelet nem volt.

5. sír Téglákból összeállított sír, h: 95 cm, sz: 42 cm, m: 40 cm, iránya kelet-nyugati. Benne gyermek csontváz, melléklet egy pohár. Ezen kívül még két kutatóárkot nyitottak, ezekben azonban nem volt semmi objektum.

36 . Szt. László király (Úttörő) u. 3 3 . sz. ház előtt 1965. június 21-én leletmentés folyt csatornázás miatt az utcában. Sírra utaló jelenség az árok falában látszódó néhány emberi csont lehet, a felszín alatt 70-80 cm-rel (SMRA 378).

37. Szigligeti (Görög) u. 53. 1929. októberében urnasír került elő 1 m mélyen. A sír két tegula között feküdt, felül fedetlenül (HORVÁTH 1987: 426.). Mellékletek: 1. fekete urna, vízszintesen kiálló peremmel, testén sűrű rovátkolt díszítés, m: 33,5 cm, szá: 25 cm, tá: 14 cm - Itsz. 54.234.1. (elveszett) 2. „bronz lemezes nyitott karperec az urnából" — VMRLÓ XIII. 245.

38 . Szinyei Merse P. (Eredics F.) u. Az egykori Eredics F. u. egyik sarkán, Krist ezredes házának építésekor az alábbi leletek kerültek elő 1930. novemberében feltehetőleg sírból (HORVÁTH 1987: 429.). Mellékletek: 1. terra sigillata, Drag. 37. formájú tál peremtöredéke, téglavörös agyagú, bordó, fényes felületű. Díszítés: tojásfüzér töredéke (ROGF.KS B2G) - Itsz. 54.10.5.2. Lezoux, Secundinus I, Antoninus-kor (22. tábla 8.) 2. terra sigillata, Drag. 37. formájú tál peremtöredéke, téglavörös agyagú, mélyvörös, fényes bevonat. Díszítés: tojássor (ROGERS В135) alatt, gyöngysor (RoGKKS A12), a képmezőben balra úszó delfin (OSWALD 2393) - Itsz. 54.105.3. Lezoux, Paternus II, Antoninus-kor (22. tábla 7.) 3. terra sigillata, Drag. 37. formájú tál peremtöredéke, narancsos téglavörös agyagú, barnásvörös, kopott felületű. Díszítés: tojásfüzér (ROGKRS 1974: B76), alatta fűrészvonal (ROGKRS 1974: A27) és kettős medallion-töredéke - Itsz. 54.105.1. Lezoux, Geminus, Antoninus-kor (22. tábla 9.) 4. terra sigillata, Drag. 37. formájú tál, világos téglavörös agyagú, barnásvörös, enyhén fényes felületű. Díszítés: tojássor (S'l'AN-

H2


i'iKi.n és SIMPSON 1958: Fig. 27/2., ROCKKS В105) alatt gyöngysor (ROCKKS A40), alatta fűrészvonalakkal (ROCKKS 1974: A23)

elválasztott, astragalusokkal (ROCKKS RÍ6) lezárt mezőkben a következők: A: öt kör egymás alatt, B: kettős medallionban Amor (OSWALD 399), А, С: függő félkör alakú koszorúban (ROGKRS F15) balra úszó delfin (OSWALD 2393, STANFIKLD és SIMPSON 1958: Pl. 104/16,17.), alatta balra futó nyúl (OSWALD 2124), A, B, A, D: függő félkör alakú koszorúban jobbra úszó delfin ( O S W A L D 2384, S T A N I - I K L D és S I M P S O N 1958: Pl . 105/12.), alatta balra futó kutya ( O S W A L D 1984, S T A N I - I K L D és S I M P S O N

1958: Pl. 106/21.), A: helyhiány miatt csak két kör motívum, B. - ltsz. 54.105.4. Lezoux, Laxtucissa, 150k. (22. tábla 6; 23. tábla) 5. vörös anyagú amphora-dugó töredéke, m: 4,5 cm, tá: 2,5 cm - ltsz. 54.219.1. (22. tábla 3.) 6. nyersszínű korsó töredékei, tölcsércsen kihajló peremű, vörös festés, oldalán bemélyített vonalas és több soros rovátkolt díszítés, porózus anyagú, szá: 13,5 cm - ltsz. 54.219.3-6. (22. tábla 7.) 7. „fekete tányér töredéke, átm: 22 cm" - VMRLÓ IX.389. 8. „fekete cserép, karcolt vonaldísszel" - VMRLÓ IV.395.

39. Szinyei Mcrsc Pál u. 1. (Csillag u. 25.) 1895-ben Desics Ignác kertjének keleti végén mintegy fél méter mélyen valószínűleg emberi csontokkal együtt találta az alábbi gyűrűt, amely a Magyar Nemzeti Múzeumba került. 1. Kígyófejes zárt aranygyűrű. Széles vastag aranylemez, mely elöl két szembetalálkozó lapos, stilizált kígyófejet alkot. A két kígyófej mentén apró rovátkolások, talán pikkelyutánzatok, a két kígyófej találkozásánál összehegesztették, de ez csak a belső felületén látható. Elég kopott, felületén nyomódások. Súly: 11,87 gr. - ltsz. M N M : 95/1895 (22. tábla 5.)

40 . Szinyei Merse P. (Eredics F.) u. 3 2 . „Eredics Ferenc u. 32. Kb. 2 m mélyen egy sír. Fej a ház felé. Lábánál kutya csontváza. Semmit sem láttam belőle, mert (vízvezeték, gáz v. mi bevezetésekor a gyalogjáró alatt találták) betemették. 1929. okt." (HORVÁTH 1987: 426).

4 1 . Tompa u. A Szt. Imre herceg közepén új utcát nyitottak 1933-ban, ekkor két sír és az alábbi mázas edény került felszínre. Az egyik sír csontvázas volt, mellette csak egy agyagkanál volt. A másik egy gazdagabb ossuar-ium (HORVÁTH 1987: 430).

Mellékletek: 1. „kerek homokkőurna" 2. „csont, kenőcstartó, kerek hengeres alakú" - VMRLÓ X. 254 3. „bronz gladiátor-szobrocska" - VMRLÓ XI. 314. 4. „áttört, kerek bronzfibula" - VMRLÓ XIII. 855. 5. „ezüst karperec, zárt, csavart véggel" - VMRLÓ XIII. 856. 6. „ezüst karikagyűrű" - VMRLÓ XIII. 857. 7. „áttört ezüst veret, szegecselt" - VMRLÓ XII. 858-860 8. „bronz, csuklós pántocska, valószínűleg egy üvegedény füle" - VMRLÓ XIII. 861. 9. „csonttárgy, bronz foglalatban, hozzározsdásodva, gyűrű" — VMRLÓ XIII. 862. 10. „MB érem" 11. „I-'OKTIS mécses" 1. mázas arcosedény, egyik oldala szakállas férfi fejjé kiképezve, orra horgolt, szemek kiugrók, sötétbarna mázas, máza lekopott, ép, m: 9,5 cm, szá: 6 cm, tá: 4,4 cm - ltsz. 54.245.1. = GLASIERTE KERAMIK 1993, no. 120.

3 . A temetkezési szokások

8 3

BÍRÓ S'/.: Savaria nyugati temetője

Bár az egyes sírokra vonatkozó leírások hiányosak, vagy az esetek többségében csak a rítust lehet meghatározni, mégis megpróbálom az itt előforduló temetkezési szokások típusait bemutatni. Az egyes rítusok előfordulásának arányát és az egyes lelőhelyeken előforduló temetkezési típusokat az 1. táblázatban foglaltam össze. 3 . 1 . Hamvasztásos sírok

L H . HAMVASZTÁSOS SÍR CSONTVÁZAS SÍR KŐEMLÉK

urnasír rekeszsír

szórt-hamvas

szórthamvas téglasír

ossua-rium

bustum téglasír építettsír

szarkofág

földsír

1 több 15 2 4? 3 1 több 4 1 5 1 6 1 7 1 8 1 9 2 10 több 11 1 12 1 13 1 14 1 15 1 16 1 17 több 18 2 19 1 20 ? ? ? ? ? ? ? 21 ? r ? ? ? több több több 22 1? 23 1 24 több 25 9 15 26 1 27 1 28 30 1 2 29 2 2 20 1 30 1 1 1 1 31 1 6 6 1? 2 32 1 33 1 ? i ? ? több 34 1 35 1 1 1 36 1? 37 1 38 Ír

39 1 40 1 41 1 1 ossz. min. 48 min. 14 min. 8 min. 7 min. 3 1? min. 31 min. 7 min. 5 min. 46 3

1. táblázat. A sírok rítus szerinti megoszlása (A sorszámok megegyeznek a Katalógus-fejezetben megtalálható lelőhely-sorszámokkal) Tabelle 1. Die Verteilung der Gräber nach Beerdigungsriten. (Die laufenden Nummern sind mit den Fundortsordinalzahlen im Katalogabschnitt identisch)

8 4


A temető hamvasztásos sírjainak esetében talán egy kivételtől eltekintve csupa központi égetőhelyen, ustrinumon hamvasztott temetkezésekről van szó. A feltáráskori rítusra vonatkozó megfigyelések csekély volta ill. hiánya miatt a temetkezési szertartásokról pontosabb adattal nem rendelkezünk, így nem tudjuk eldönteni, hogy a hamvasztás után az ustrinumról csak a hamvakat vagy a máglya maradványait is átvitték-e a sírba. Az ustrinatum típusú temetkezések esetében két nagyobb csoportot tudunk elkülöníteni: az urnasírokat és a szórthamvas sírokat.

Az urnasírok közé sorolom az összes olyan sírt, amelyben a hamvasztás után a maradványokat egybetartják, és kerámiába, üvegbe, szerves anyagba, vagy faragott kőládába helyezik a mellékletekkel együtt — esetleg a máglya maradványaival. Jellemző vonásuk, hogy a sírgödör foltja sokszor nem látszik, az urnát egyszerűen a földbe ássák. Megjelenésük római kultúra elterjedésével kapcsolható össze, a kutatás általában már a korai romanizált, városlakó réteg meglétét feltételezi (TOPÁL 1981: 78, 45.Íj.).

A legnagyobb számban a kerámiaurna-sírok képviseltetik magukat. Az, hogy az urna tartalmazott-e a máglya maradványaiból is valamit, nem megállapítható egy esetet kivéve: Szt. István Park — Liget Hotel 14. sír, itt az urna csak emberi maradványokat tartalmazta, illetve némi állatcsontot, amely talán a halotti lakoma maradványa volt (ILON és TÓTH 2001). A temetőhöz tartozó hamvasztásos sírok legnagyobb hányada ebbe a kategóriába tartozik. Egy gazdagabb változatát jelenti az egyszerű urnasírnak, ha az urnát téglalapokkal kerítik el, mintegy rekeszt készítve a mellékleteknek.

Savaria többi temetőjében megfigyelt rítusok közül a kerámia urnasírok a leggyakoribbak; mind az északi, mind a déli temetőben nagyszámban megtalálható a koracsászárkorban, ezen temetők feltárt részletei általában a II. század közepéig vannak használatban (MÓCSY 1954: 188; BuÓCZ 1961: 238; BuÓCZ 1963: 141), bár a rítus bizonyára továbbél. Pannónia többi temetőjében is az egyik legelterjedtebb sírtípus, mind a legkorábbi településeken (PLKSNICAR-GEC 1972: T.CCXH-CCXIII), mind a provincia későbbi temetőiben (TOPÁL 1993: C5-C6).

A leggazdagabb urnás temetkezések közé tartozik az irodalmi forrásból ismert Bagolyvár utcai sír, amelybe a leírás alapján üvegurna volt, benne terra sigillata. Az üvegurnás temetkezést a kutatást Aquileiából eredezteti, az elhunyt szorosabb észak-itáliai kapcsolatát feltételezi (MÓCSY 1954: 190). A városhoz tartozó többi temetőben is megtalálható ez a rítus (BuÓCZ 1961: 237, VI. sír), elterjedése inkább a Borostyánkőút mentén figyelhető meg (Arrabona: SzŐNYl 1973: 33, 16. sír; Carnuntum: ERTHL KT ALII 1999: 29).

A faragott kőládába való temetkezés szokását is az urnás temetkezések közé sorolom. Négyszegletes ossuarium került elő a Jókai u. 32-ből, de ebben csak faszéndarabok voltak, feltehetőleg már bolygatva volt. Köralakú kőurna látott napvilágot a Szt. László király utcából és az arról nyíló Tompa utcából. Mindkettőt gazdag melléklettel látták el, bár ezeket elsősorban csak leírásból ismerjük. Szombathelyen a déli temető és az északi temető egy-egy sírjában is előfordul, de mindkettő üres volt, valószínűleg már a római korban kirabolhatták őket (BuÓCZ 1961: 238, XIV. sír; BuÓCZ 1963: 141, XIX. sír). Az előbbiek alapján az egyik leggazdagabb római sírtípusról van szó, amely egyes értelmezések szerint a nagyobb méretű síremlékek formájából vezethetőek le (JoVANOVIC 1984: 147).

A szórthamvas temetkezések képviselik a hamvasztásos sírok másik nagy csoportját: egyszerűbb típusa a hamvak egyszerű sírgödörbe való szórása, a gazdagabb változat esetében a sírgödröt valamilyen építőanyaggal kibélelik. A temető sírjai közül a biztosan meghatározható rítusú sírok közül csak az utóbbi típusra találunk példát. Szerényebb kivitelezésűek a téglákkal kibélelt szórthamvas sírok: az ide köthető sírok a mai Szent István Park területéről kerültek elő, mindegyik bolygatott volt, így pontosabb keltezésük problematikus, de talán a leletanyag alapján II. század 2. felére-III. századra tehetőek. A rítus párhuzamait a Észak-Itáliában, Emonában (PLKSNICAR-GKC 1972: T.CCXIII. 1-16), ill. a moesiai és dél-pannoniai területen (JOVANOVIC 1984: 147) találjuk meg, ezen területen elterjedésük csak a Kr.u. II. század középső harmadáig követhetőek.

85


Ugyanennek a típusnak talán egy gazdagabb változatát képviseli a Turistaszálló (Liget Hotel) mögött talált épített sír, amelynek a falait csatári kövekből építették. A Liget Hotel I I . és 16. sírjai esetében is valószínűleg csatári kövekből összeállított sírokról van szó. Valószínűleg ide tartozik a „rohonci kőből összeállított" sírládákról szóló tudósítások a Károlyi G. térről és a Szt. László király utcából.

A szórthamvas sírok egy különleges formáját képviselik a kőpakolásos sírok. Ezt a rítust kizárólag a Liget Hotel előtt történt feltárásból ismerjük (6-8. ill.12-13. sír). A sírgödör falait talán kitapasztották, majd apró csatári kövekből álló kősort terítettek le majd valószínűleg erre helyezték a maradványokat és a mellékleteket, végül a sírt újabb kősorral terítik le. A rítust csak bolygatott sírokban lehetett megfigyelni, és valószínűleg emiatt a sírhoz tartozó mellékleteket sem lehet általában elválasztani a sírföldbe keveredett daraboktól. A rítus eredete szintén dél felől származtatható: az emonai temetőben I. század elején megtaláljuk, itt a sírok alját kövekkel, tetejét kavicsokkal rakták ki (PLKSNICAR-GKC 1972: T.XLI, 150 sír; T.XLV, 160. sír).

A szórthamvas temetkezés és az urnasírok aránya egy temetőn belül általában eltérő. A Borostyán-kőút mentén az urnasírok vannak nagyobb arányban jelen, Savariában is ez a legel térj edettebb korarómai temetkezési rítus (MÓCSY 1954; BuÓCZ 1961; BuÓCZ 1963; MEDGYES 1977-78). Ezzel szemben a szórthamvas temetkezések Pannónia keleti felében és a limes mentén kerülnek nagyobb arányban felszínre (SzŐNYl 1973; TOPÁL 1993: 78). A provincia belsejében elhelyezkedő magyarszerdahelyi korarómai temetőben a két rítus szinte 50-50%-ban található meg (HORVÁTH 1979: 68).

3.2 . Csontvázas sírok A csontvázas sírok esetében is igaz az, hogy a rítusra vonatkozó pontosabb megfigyelések hiányában, csak nagyobb csoportokat tudunk elkülöníteni.

A legegyszerűbb temetkezési mód: az egyszerű földbe ásott sírgödörbe nyújtott helyzetbe helyezték a halottat. A temetőben sajnos nem tudunk a testhelyzetre vonatkozó semmilyen utalásról, így azt kell feltételezni, hogy mindegyik nyújtott helyzetben volt. Ugyanígy koporsóra vonatkozó feljegyzéssel nem rendelkezünk, de ez nem feltétlenül annak hiányát jelenti.

Az egyszerű földsírokat időbeli elterjedésük alapján is két csoportra lehet bontani — a melléklet és az analógiák alapján. Az első csoportot Savariában a II. század közepéig lehet követni őket, a földsírok a korarómai urnás temetkezésekkel egy időben és egy helyen találhatóak meg a többi temetőben is (MÓCSY 1954: 188; BuÓCZ 1961: 238; BuÓCZ 1963: 141). Temetőnkből ide kötöm azokat a sírokat, amelyek urnasírok szomszédságából kerültek elő, így a Nárai úton és a Szent István Parkban találtakat. Hasonló módon mindkét rítust használták több koracsászárkori temetőben, bár általában a csontvázas sírok aránya kisebb (Arrabonában: SzŐNYl 1976: 30; SzŐNYl 1992: 34-36; Solymáron: KOCZTUR 1998: 83). Jelen temetőben arányokról nem tudunk beszélni, mivel pontos adatokkal nem rendelkezünk. Értelmezésükre több elmélet létezik, a solymári temetőben elsősorban a gyermek és női temetkezések esetében figyelhető meg (KOCZTUR 1998: 83). Mindenképpen társadalmilag valamiképpen elkülönülő csoportról lehet beszélni, akik akár földrajzi származásuk miatt, akár családi tradíció miatt vagy éppen különleges halálkörülmények miatt temetkeznek másképpen (KREKOVIC 1991: 78-79). Lehet azonban, hogy egyszerűen szegényebb rétegről van szó, akik nem tudják megfizetni a valószínűleg drága halotthamvasztás szertartását.

A későbbi egyszerű földsírok csoportját a kutatás hagyományosan a későrómai időszakkal kapcsolja össze. A temetőből az ide tartozó sírok csak szórványosan kerülnek elő, sem összefüggő temetőrészlet, sem a sírok pontosabb körülményei nem ismertek. Az egyszerű földsírok esetében feltűnő, hogy nagyrésze szegényes, illetve teljesen melléklet nélküli. Vágó E. hívja fel a figyelmet, hogy elképzelhető, hogy már a római korban sírrablás áldozatai lehettek. Mindazonáltal statisztikailag valóban szegényesebbek ezek a sírok, ezért elképzelhető, hogy hasonló módon a rabszolgák és a szegényebb rétegek rítusa volt ez (VÁGÓ és BÓNA 1976: 161-162). A IV. századtól pedig a kutatás sokszor a kereszténység elterjedésével kapcsolja össze. я 6


Ki kell emelni a földsírok egy csoportját: a koponya nélküli csontvázakat tartalmazó sírok. Ezek nemcsak irodalmi adatokból származnak, hanem hiteles feltárásból is (Szt. László király u. 13.). Ez utóbbi egy földsír volt, a Kálvária mellettiek pedig épített téglasírokból kerültek elő. Mindkét esetben elképzelhető, hogy másodlagos helyzetben találtak rájuk. Arrabonai párhuzam is azt támasztja alá, hogy bolygatás áldozatai lettek (SzŐNYl 1986: 21, 26. sír).

A téglasírok tartoznak a leggyakoribb csontvázas temetkezési rítus közé a temetőben. A sírok szerkezete csak néhány esetben ismert, így többségben nem lehet eldönteni, hogy a lefedő tegulát háztetőszerű-en avagy vízszintesen helyezték a sírra. A sírok pontosabb keltezését a mellékletek és a lelőkörülmények teszik lehetővé, a sírokat gyakran már nem használt objektumokra vagy falakra helyezik. Maga a rítus provinciaszerte elterjedt a III. századtól kezdve, de ahogy esetünkben is többször megfigyelhető, valószínűleg már a római korban kirabolták őket, így mellékletek híján nehéz a keltezésük.

A téglasírok gazdagabb változatát képviselik az épített sírok. Viszonylag ez is gyakori típus, mégis régészeti feltárásból csak két helyről ismerünk ilyet: Dózsa Gy. u. 4. és Győrffy I. u. 23 alatt. Savariában a keleti temetőben gyakori típus, gyakran nem sokkal a szertartás után már kirablás nyomai figyelhetőek meg.

Szarkofágot csak irodalmi forrás említ. A Savaria Múzeumba semmilyen biztosan ide tehető szarkofág nem került be, csak irodalmi forrásokból ismerünk a területről elkerült kőből faragott sírládákat: a Károlyi térről, a Szabadságharcos u. 10-ből és a Szt. István Parkból. Ide sorolom a Kálvária melletti szőlőkből előkerült „ólomkoporsót", amely a múzeumba ugyan bekerült, de az azóta eltelt több, mint egy évszázadban eltűnt, feltételezhető azonban, hogy formája a szóhasználatnak megfelelően téglatest alakú és nem sírládákról van szó.

A csontvázas sírok esetében a tájolásra vonatkozóan csak néhány esetben van adatunk, ezek NY—K-i tájolásúak, vagy attól kis mértékben eltérő (pl. Dózsa Gy. u. 4. és 6; Brenner krt.). Ugyanakkor megtaláljuk az E—D-i tájolást is, egy K—Ny-i irányítottságul sír mellett — ez a Szt. László király u. 13. A statisztika szerint a későrómai időszakban a K—Ny-i tájolás a leginkább uralkodó, de ez a helyi viszonyoktól is nagyban függhet, és egyazon temetőben megtalálható az összes égtájra való tájolás, és ezekből kronológiai vagy etnikai következtetések levonása csak óvatosan tehető meg (VÁGÓ és BÓNA 1976: 181). Nagyobb települések esetében viszont megfigyelhető az a tendencia, hogy a település környékén levő utakra párhuzamosan tájolták őket, követve az út vonalát (Toi'ÁL 1981: 82), elképzelhető, hogy a savariai temetőben is ez fordulhat elő. A későrómai időszak K—NY-i tájolását birodalomszerte a kereszténységgel kapcsolják össze, de ezen sírok esetében bizonyító erejű lelet hiányában az elmélet nem igazolható, sőt temetőnkben a kereszténységhez kapcsolható lelet sem került elő, ezek a temetkezések a város keleti temetőjében találhatóak meg.

Az utóbbi évtizedekben a római temetkezéssel foglalkozó kutatások előterében került az adott temetőt használó népesség közelebbi meghatározása, illetve a gazdasági oldala. Sajnos estünkben erre nagyon kicsi lehetőségünk van a szegényes információk alapján. Néhány temetkezési forma mögött lehet ugyan sejteni valamilyen társadalmi csoportot, de ezek bizonyítása további kutatást és pontosabb ásatási megfigyeléseket igényelne. Ilyen kiindulópont lehet a korarómai időszakra keltezhető csontvázas temetkezések, valamint a Liget Hotel előtti területen előkerült szórthamvas — kőpakolásos sírok. Utóbbi sírok esetleg jelezhetnek egy más vallási háttérrel rendelkező csoportot.

3 .3 . N e m sír jellegű objektumok Egy helyen lehet feltételezni olyan objektumot, amely nem a temető szerves részét alkotja, de a temető területén helyezkedik el: a Liget Hotel 10. sírjáról van szó. Az ásatás folyamán a következő jelenségeket dokumentálták: az objektum tetejét csatári kövekből álló réteg alkotta, ezalatt kevert réteg következett, majd a mintegy 10—15 cm vastagságú máglyaréteg. Ebben volt a 170 darab érem és a leletanyag legnagyobb része. Az objektum kiterjedése több, mint 2x2 m volt, idő hiányában a teljes feltárásra nem kerülhetett sor, ezért két kutatóárokkal vágták át a máglyát. Alatta újabb csatári kövek, majd homokré-

87


teg következett. Az átvágásnál egy gödör rajzolódott ki a máglyaréteg alatt. Az egész objektum anyaga kevert volt, a IV. századi kerámiák a legalsó rétegekben is megtalálhatóak voltak. A „sír" anyaga hatalmas mennyiségű kerámiát tartalmaz — több, mint 250 beleltározott tétel. A kerámiák között több darabból összeilleszthető vagy teljes profilt adó darab van, amelyeken a törés utáni másodlagosan égésnyomok figyelhetők meg (10. tábla 6—8.). Ezt a néhány kerámiát, amelyet a II. századra lehet keltezni, egy hamvasztásos sír maradványainak lehet értékelni, amelyet a későbbiek folyamán megbolygattak. A sír maradék anyagát figyelembe véve szembetűnő, hogy két edénytípus meglehetősen nagy számban képviselteti magát: a gyűrűs peremű tál (8 db) (13. tábla 2; 4.) és a függőlegesen álló, általában két részre osztott peremű, behúzott nyakú bögre és korsó (35 db) (13. tábla 1 ; 3.). Mindkét típus keményre égetett, szemcsés anyagú, gyakran foltosra égett. Több darab rosszul égetett és egy-két edény enyhén deformált. Mindezek arra utalnak, hogy a kerámiák egy közelben levő fazekasműhelyhez tartozó objektumhoz (szemétgödörhöz?) tartozhattak. Hasonló jelenséget dokumentált Sosztarits O. az északi fazekasnegyed területén, a Borostyánkőút egy szakasza mellett. A Szombathely—Dialízisállomás területén 1998 nyarán folyt ásatás során egy gödörben 6—7 darab sárga, többszörösen profilait korsóperemet találtak. Az ásató fazekasműhelyhez tartozó szemétgödörként értelmezte az objektumot (SMRA 1295—99)." A Liget Hotel előtti objektumban nagy mennyiségben került elő mázas kerámia is, nagyrészükön másodlagos égésnyomokkal, vagy elfolyt mázzal: talán ezek a darabok is a műhelygödörhöz tartoztak.

A maradék kerámia között nagy mennyiségben találunk a IV. századra keltezhető mázas kerámiatöredékeket, köztük olyan darabokat is, amely nem kifejezetten sírmellékletként szoktak előfordulni (pl. mortariumok). Az itt talált 170 darabos IV. század utolsó harmadára keltezhető éremlelet sem rendelkezik párhuzammal, egy sírban túl nagy mennyiség, értéke viszont kicsi. A leletanyag nagy része a máglyarétegben volt, az ásatás folyamán végig egy IV. századi helybenhamvasztott sír máglyarétegeként értékelték, azonban a leletanyag ezt nem látszik alátámasztani, inkább telepjelenségként lehet értelmezni. Ezek ellenére nem lehet teljesen kizárni, hogy mégis valamilyen temetkezéshez kapcsolható egyéb objektum maradványai kerültek felszínre.

A 10. sírtól keletre található 13. sír bontása is az problémákat vetett fel ásatás során. Ennek kibontása folyamán is hasonló jelenség került elő: a sír alatt a második kőpakolás alatt is folytatódott a római kultúrréteg - benne egy szarvasmarha csontjaival, és a sír anyagában is megtalálható a gyűrűs peremű tál és a függőlegesen álló peremű bögrék és korsók töredékei — igaz, csak 1 ill. 5 db, ezen kívül pedig csak ebből a „sírból" kerültek még elő IV. századra utaló mázas kerámiák. Ezek alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a 10. sír alatti fazekasműhely szemétgödrének anyaga és az alig néhány méterre levő 13. sírban talált hasonló típust képviselő kerámiák egy objektumhoz tartoztak, így a 13. sír megléte is megkérdőjelezhető, mivel szinte semmilyen sírmellékletként értelmezhető leletanyag nem került elő.

Összefoglalva: a területen három különböző objektum anyaga keveredett össze. A Kr.u. II. századra keltezhető az a hamvasztásos sír, amelybe a festett tálak és korsó kerültek. A területen ezt követően — a III. század második felétől — egy fazekasműhelyt hoztak létre, amelynek termékei között megtalálhatjuk a gyűrűs peremű tálakat és a függőlegesen álló peremű korsókat és bögréket — esetleg a IV. század első felére tehető mázas korsókat is. A Kr.u. IV. század utolsó negyedében pedig egy erősen faszenes, átégett, kormos réteg és a hozzátartozó rétegek megbolygatják az összes korábbi objektumot a területen.

11. Köszönettel tartozom Sosztarits Ottónak az információért.

88


4. A leletanyag értékelése 4 .1 . Kerámiáit 4 .1 .1 . Import kerámia 4 .1 .1 .1 . Terra sigillata A leletanyagunkban található terra sigillaták összesen négy lelőhelyről kerültek elő. A legtöbb, számszerűen 35 db töredék a Szt. László király utcában levő egykori Pohl Gépgyár területéről került elő, ezen kívül néhány darab a Kálvária u. 57.sz. alól, a Szinyei Merse P. u.-ból és a Szt. István Park - Liget Hotel előtt folyó ásatásról. Azonban hangsúlyozni kell, hogy egyetlen terra sigillata sem került elő biztosan sírból, a Pohl Gépgyár területéről előkerült darabok esetében például ugyanezen lelőhely megjelöléssel a császárkultuszhoz kapcsolható szobortöredékek is előkerültek, így ezen sigillaták csak a terület használatára vonatkozóan adhatnak támpontot. A Szent István Park — Liget Hotel előtti feltárásból származó töredékek is inkább a sírfölddel kerültek a sírba. A terra sigillaták nem tartoznak a leggyakoribb sírmel-lékletek közé, szinte csak a koracsászárkori hamvasztásos és csontvázas sírokban fordulnak elő. (ERTKL KT ALU 1999: 92).

Eszak-Itáliából érkező sigillatákat nem találtunk, a legkorábbi import a dél-galliai műhelyekből származnak. A legkorábbi darab lehet Drag. 29-es formájú tál oldaltöredéke, amely formát a Kr. u. 80—85k. már nem gyártanak (GABLKR 2002: 93). Ezen kívül még 6 db reliefdíszes kerámiát lehet ezekhez a műhelyekhez kötni, 3 esetben pontosabban meghatározható a Banassac-i műhely, ezen belül is mindegyiket Natalishoz és köréhez lehet kötni (16. tábla 5; 17. tábla 1-2.). Banassac importja feltehetőleg a Duna-vidékre csak Traianus—Hadrianus uralkodása alatt érkezik nagyobb mennyiségben (GABLKR 2002: 95). A La Graufesenque-i műhelyben dolgozó Germanushoz köthető egy Drag. 37 formájú oldaltöredék: a hullámok között ábrázolt delfin reliefje (16. tábla 2.), a darab esetleg még a Flav-ius-kor alatt érkezett a provinciába. Ezeken kívül még két bizonytalanul meghatározott töredékkel találkozunk, ezeket is a Kr.u. 110-es évek elé lehet keltezni.

A közép-galliai sigillaták már nagyobb számban képviseltetik magukat. Az egyik legszebb közép-gal-liai edény a Szinyei Merse P. utcából került már elő, ez egy fél Drag. 37-es tál, amelyet Laxtucissa nevéhez lehet kötni (23. tábla, 22. tábla 6.), a 150-es években készülhetett. Ezeken kívül még Cinnamus mester két töredéke (17. tábla 4; 18. tábla 2.), valamint Albucius edényének töredéke került elő (19. tábla 2.) a Pohl Gépgyár területéről; illetve a Szinyei Merse P. u-ból néhány töredék, amelyeket Secundinus I-hez, Paternushoz és Geminushoz lehet kötni (22. tábla 7-9.). Mind a Kr.u. II. század középső harmadára keltezhető, bár elképzelhető, hogy 1-2 darab a markomann háborúk utáni rétegekben is megtalálhatóak (GABLKR 1964: 102). Szintén az Antoninus-kor terméke a CADG-ATI-F bélyeges tál (17. tábla 1.).

A legnagyobb számban a rheinzaberni műhely termékei találhatóak meg a leletanyagban, ezekből szinte csak apró töredékeket találunk, ezért valószínűsíthető, hogy nem sírmelléklet részeit képezték. A meghatározható darabok mind a Bernhard-féle csoportosítás I. és II. csoportjába tartoznak. A legkorábbi töredék Régin us—Virilis darab (20. tábla 6.) készítése a markomann háborúkra tehető, a többi töredék inkább már a II—III. század fordulóján és az azt követő években kerülhetett a provinciába (BERNHARD 1981: 87). Külön csoportot képvisel Liget Hotel 9. sírjából előkerült Drag. 54-es forma (9. tábla 11 — 12.), felületükön az üvegdíszítést utánzó bevéséseket találunk. Ez a díszítési forma is a II. század végén-IH. század elején lesz gyakori. Rheinzaberni díszítetlen Drag. 31-es csészén található meg a MASVETI bélyeg (20. tábla 7.) QUHÁSZ 1935: Taf. XLVI. 185).

A westerndorfi műhely termékei közül csak eggyel találkozunk (16. tábla 1.), ez Helenius mesterhez köthető. Helenius westerndorfi műhelye a III. század elejétől működik egészen a 240-es évekig (GABLKR és KKLLNKR 1993: 266-267). CINTVGNATV bélyegző (22. tábla 1.) a brigetioi darabokon Drag. 33-as csészéken található meg, mint a rheinzaberni műhely terméke (JUHÁSZ 1935: Taf. XLV. 75).

89


4 .1 .1 .2 . Vékonyfalú kerámiák Két vékonyfalú kerámia került elő a Körmendi úti sírból. Az egyik narancsszínű csésze, de felületén nyomokban citromsárga-zöldes máz látható (7. tábla 7.). Oldalán nagyon kopott barbotindíszítés található, amely bogyó- és levélmotívumok egymásbafonódó mintázatát alkothatták (BÓNIS 1942: XX. t. 46). A vékonyfalú sárgamázas csészék Eszak-Itáliából Emonán keresztüljutott el Pannoniába a Kr. u. I. század közepétől (BÓNIS 1990: 24; BARKÓCZI 1993: 30).

A másik vékonyfalú kerámia is szintén ebből a leletegyüttesből került elő: a vállán két sor patkóalakú díszítéssel, felületén barnásvörös bevonat található (7. tábla 4.) (BÓNIS 1942: XX. t. 3.). A magdalensbergi anyag alapján a Fabrikat F-be sorolt kerámiatípus keltezése általában nem sokkal lépi túl a Kr.u. I-II.sz. fordulóját (SCHINDLKR-KAUDELKA 1975; ISTENIG 1999, 110-111). A bögre forma ritkább a provinciában, mint a csészék, Poetovio temetőjében például a patkóalakú díszítés nem is található meg (ISTENIG 1999: 103-111) Hasonló darab az emonai temetőben szürke változatban került elő Augustus éremmel (PLESNICAR-GEC 1972: 233, T. CXXXVI/5), maga a forma viszont még II. századi sírokban is megtalálható ugyanitt (PETRU 1972: T. II.4; T.XXIII.). A kidolgozás alapján helyi gyártmány is lehet, hasonló vörös bevonatos darabok készültek a szomszédos Mursellában is az I. százas második felében (SzŐNYl 1999). Hasonló patkó alakú díszítéssel készült a harmadik apró oldaltöredék, amely egy nyerssszínű csészéhez tartozik (BÓNIS 1942: XIX. t. 60.) (7. tábla 3.).

Szintén importáru a Szent István Park—Liget Hotel 5. sírjában talált rózsaszínes fémes csillogású nagyon jó minőségű, horpasztott falú pohár oldaltöredék (8. tábla 7.). Raetia és a Rajna-vidéken elterjedt pohártípushoz tartozik, amelyet a Kr.u. I. század harmadik negyedétől egészen a II. század végéig gyártottak (GABLER 1973: 154, Abb. 11,13).

4.1 .2 . Provinciális római kerámia 4.1.2.1.Pannóniai pecsételt kerámia Két ép darabunk került elő a Bagolyvár lelőhelyről: az egyik késő La Tene-típusú tál három darab hosz-szúkás, bepecsételt termésmotívummal (5. tábla 5.), a másik egy Drag. 35. típusú kihajló peremű csésze, belül négy bepecsételt levéllel (6. tábla 2.). Mindkét edény a kerámia típuson belül a nyugat-pannoniai csoporthoz sorolható, ezen belül is a korábbi csoport termékeiről van szó, amelyek a Kr.u. I. század végén—II. század elején készülhettek valamelyik közeli műhelyben (MARÓTI 1987: 81) Savariában is volt pecsételt kerámiákat gyártó műhely, erre utal két pecsétlő megléte (MARÓTI 1987: 82; MARÓTI 1991: 377). Még egy csésze fenéktöredéke került elő a Liget Hotelből szórványként (15. tábla 10.), ennek a felülete is elég kopott, de pecsétlést nem találunk, ezért ha volt, akkor feltételezni lehet, hogy az oldalán volt.

4.1 .2 .2 . Vörös festésű vagy bevonatos kerámia Terra sigiüata-formát utánzó vörös felületű kerámiák több helyről kerültek elő. Sírbatételük elsősorban a Kr.u. I—II. században gyakori, temetőnk esetében gyakoribb, mint az eredeti sigillata-melléklet. Bagolyvár lelőhelyről az 1. sírból előkerült 3 darab Drag. 35-s formát utánzó kihajló peremű tálka. A narancsszínű tálkák felületén több helyen látható a narancsvörös bevonat (5. tábla 6-8.). A típus több korarómai temetőben megtalálható, azonban figyelemre méltó mennyiségben van meg Poetovio nyugati temetőjében. Hasonlóan a savariai darabokhoz itt is két méretben található meg a típus, keltezésük a II. század első feléig terjed (A nagyobb méretű ld. ISTENIG 1999: Fig. 79, ITS 7.2. típus; ISTENIG 2000: Pl. 125.6, Pl. 147.5, Pl. 168.5; a kisebb méretűhöz: ISTENIG 1999: Fig. 79, ITS 7.1.2. típus; ISTENIC 2000: Pl. 146.7, Pl. 147.6; a típus: BkUKNER 1982: 88, zelda tip 6, T. 72). Hasonló a helyzet az emonai temető anyagával is, ahol egy sírba általában többet raknak be, és gyakran vörös bevonatos tányérokkal együtt fordulnak elő, mintha egy készletet alkotnának (PLESNICAR-GEC 1972: 7. sír 6; 18. sír 9—10; 42. sír 6; 919. sír 5—6; 31. sír 13-14). Arrabonában barbotinos díszítés található a peremén; a temető a Traianus—Hadrianus korra tehető (BÍRÓ 1961: 241).

90


Hasonló típust képvisel a Liget Hotel 10. sírjából előkerült kicsi félgömbös tálka, vízszintes peremmel (10. tábla 7.). Hasonló csészék kerültek elő az északi temető I. század végi—II. század eleji sírjaiból, ezeken azonban a peremrészen barbotinos díszítés található (MÓCSY 1954: 4. sír 6; 60. sír 2). Bár a forma a koracsászárkorban elterjedt (BONIS 1942: XXI. t. 47), még a IV. században is megtalálható barnássárga mázzal sírmellékletként (BURGER 1979: Taf. 12/63,7; Taf. 69, 15).

Consp. 18.2. formára megy vissza a Körmendi úton előkerült keményre égetett tál (7. tábla 8.). A formának elsősorban vörös bevonatos változatai ismertek, a pannóniai darabokat gyakran díszítik, planta pedis bélyeges változata is előfordul az I. század végére—II. század első felére keltezhető anyagban (BONIS 1942: 21—22, XXI. t. 19. típus). Poetovio temetőjében is gyakori forma, itt belső felét általában rulett-minta díszíti (ISTENIG 1999: Fig. 79, ITS 4. típus; ISTKNIC 2000: Pl. 34.5, Pl. 160.4.). Ezek a darabok az I. század második felére tehetőek. A Savariában talált tál ezeknél valamelyest durvább, szemcsésebb anyagú, így valószínűleg a II. század első felénél nem korábbi.

Formailag talán a Consp. 42.2.l-es formából vezethető le a Liget Hotel 10. sírjából (10. tábla 8.) előkerült talpgyűrű nélküli, átlósan kihajló peremű lapos tányér, amelyet kívül-belül narancsos-vörös festéssel vontak be. A tányérforma megtalálható Arrabona II. századi temetőjében is festetlen változatban (SzŐNYI 1973: XIII. t. 5)

Érdekes formát képvisel a Szt. László király utcából előkerült Drag. 43. formájú mortarium függőlegesen álló peremtöredéke (21. tábla 8.), amelyen a barbotindíszítés már lekopott. Sigillata eredetije a III. század elején eltűnik, de utánzata később is megtalálható (OSWALD és PRYCK 1920: 215, Pl. LXXIII. 7).

Több vörös festésű korsó került a felszínre, amelynek oldalain rovátkolt díszítés található. Ezek közül csak egy esetében lehet rekonstruálni lehet a teljes formát: a Szinyei Merse P. utcai kihajló peremű korsó (22. tábla 4.), amelynek formája a kelta hagyományok továbbélését mutatja. A kihajló peremű fazék testét rovát-kolás és szélesebb vájatok díszítik. Keltezése az I. század második felétől a II. század közepéig tehető, de Poeto-vioban már az I. század elejétől megtalálható (BÓNIS 1942, X.t. 5; ISTENIG 1999, Fig. 123, JrF 2.2.). Egy apró vörös festésű, kétfülű korsó bukkant elő a Liget Hotel 10. sírjából (10. tábla 6.), amely a mérete miatt nem mindennapos kerámia lehetett, esetleg a temetési szertartás során jutott valamilyen szerephez. Felülete törés után másodlagosan égett. Ezen kívül több vörös bevonatos korsó és pohártöredék található elsősorban a Liget Hotel anyagában, ezek azonban töredékességük miatt alkalmatlanok a pontosabb keltezésre.

A korarómai időszak egyik legelterjedtebb típusa a téglaszínű lapos tányérok és tálak belső felületükön vörös festés vagy bevonattal. Eredetüket általában az I. századi ún. pompeji tálakból vezetik le, ezek helyi utánzataiként. Leletanyagunkban főleg a Liget Hotel kerámiái között található meg nagy számban (5. sír, 7. sír, 9. sír, 10. sír, 13. sír). Mindegyik lapos, oldalfala függőleges, enyhén befelé ívelt típusba tartozik (BÓNIS 1942: XXII. t. 1; BRUKNKR 1982: 85, tanjir 1. típus, T. 65.). Poetovio nyugati temetőjében az egyik leggyakoribb sírmelléklet, a Flavius-kortól egészen a II. század végéig megtalálható a sírokban (ISTKNIC 1999: Fig. 102, PD3 típus). Pannónia többi részén keltezésük általában a többi melléklet alapján történik, mivel a forma tipológiai változásokon nem megy keresztül (HORVÁTH 1979: 89-90; TGTÁL 1981: 88). Az égetési technikáját tekintve a II. században a szürkére égetett változatok kerülnek előtérben, de az oxidációs égetésűek még egészen a IV. századig nyomon követhetőek a provinciában (BRUKNKR 1981: 181; MEDGYES 2002: 108). Bár elsősorban mindennapi konyhai használatra készültek, a temetőkben megtalálható nagy számuk alapján feltételezni lehet, hogy a temetési szertartás során ételáldozathoz vagy a halotti tor elfogyasztásához használták.

4.1 .2 .3 . Oxidációs égetésű, díszítés nélküli kerámiák Sárga korsók közül egyetlen ép darabunk van: egy körte hasú, profilait peremmel ellátott korsó a Bagolyvárból (5. tábla 1.), a város más I. század végi—II. század első felére keltezhető temetőiben is elterjedt forma (MÓCSY 1954: 186). Pannónia más területein is gyakran megtalálható az I—II. századi kerámiaanyagban (BÓNIS 1942: XXVI. t. 11), Carnuntumban a II. század első felére keltezhető sírokból

91


kerültek elő hasonló darabok (ERTEL ET ALII 1999: Taf. 49/93.2; Taf. 49/94.3). Poetovioban ezzel szemben csak formai párja található meg, az itteni darabok méretben kisebbek, inkább ovális alakúak és felületük simított (ISTENIG 1999: Fig. 108). Vörös enyhén kiálló álló peremű tálka került elő a Bagolyvárból (5. tábla 4.), felülete nagyon egyenetlen, töredezett, formáját tekintve talán a vékonyfalú csészék helyi utánzata lehet.

A Szinyei Merse P. utcából előkerült amphoriskos (22. tábla 3.) típusát tekintve nem tartozik kifejezett sírmellékletek közé, elvétve mégis belekerülnek temetkezésekbe, így egy Rumi úti sírba (BuÓCZ 1961: XVII. sír 5). Nemcsak amphorák, hanem korsók szájának lezárása is használták, datálásuk szinte lehetetlen, mert a formák szinte változatlan formában éltek végig a római korban (PÓCZY 1957: 52, Abb. 42. T. 71a).

4.1 .2 .4 . Mázas kerámia Mázas kerámia csak a Liget Hotel sírjaiból került elő: a 10. és 13. sírból. Néhány korarómai mázaskerámia töredéke mellett elsősorban a IV. századra tehető korsó és tál töredékei találhatóak meg.

A legkorábbi mázas kerámiák E-Itáliából érkeztek provinciánkba, de ezeket gyakran a vékonyfalú kerámiákhoz sorolják.12 A korarómai csoporthoz tartozik minden bizonnyal a belül márványozott festésű, kívül sötétzöld mázzal ellátott tál oldaltöredéke is (10. tábla 4.). A márványozás már I. század végétől megjelenik (PÓCZY 1957: 42), de a mázas díszítés miatt inkább a II. század terméke lehet. Hasonló darab Adonyban került, itt azonban a máz alatt volt a márványozás (BARKÓCZI és BONIS 1954: Abb. 20/3), illetve a dél-pannoniai anyagban található meg ez a típus a II—III. században szórványosan helyi műhelyek termékeként (BRUKNKR 1981: 179). Gorsiumban a mázazás és a márványozott festés együttes használata egy mortarium peremén figyelhető meg (BÁNKI 1990: 133, no. 623)

Szintén a mázas kerámiák korai csoportjához tartozik a Liget Hotel 10. sírjából előkerült vöröses agyagú barna mázas horpasztott falú pohár, amelynek felületén még látszik az agyagszembeszórás maradványa (11. tábla 3.). A forma a pannóniai anyagban igen elterjedt; általában vörös bevonatosak, Poetovioban a II. század első harmadáig keltezhetők a mellékletek alapján (ISTENIG 1999: Fig. 102. BI 1 típus; ISTENIG 2000: 132.9, 161.6). Bögrénket is a II. század első felére tehetjük a máz minősége alapján.

A mázas edényeink közül külön figyelmet érdemel a Tompa utcai arcos edény. Az arcos edények gyakran megtalálhatók a koracsászárkori anyagban, mind a telepkerámiában (BRUKNER 1981: 180) mind a Plesnicar-gec síregyüttesekben is egyaránt megvan (PETRU 1972: T. LXXX, 17. sír 5; 1972: T.CVI, 744. sír 2), keltezésük a Kr.u. I—II. századra tehető. Valószínűleg funkciójuk és megformázá-suk mindig helyi sajátosságokat mutat, sírmellékletként azonban a maszkszerű arc apotropaikus vonásai kerülnek előtérben (BRAITHWAITK 1984: 126—127). Mázas változatban viszonylag kevés található meg a provinciában, Savariából előkerült egy másik darab is (GLASIERTE KERAMIK 1992: Kat. no. 119), keltezésük elég bizonytalan, általánosan a II—III. századra tehetőek, a műhelyek meghatározása lehet azonban a döntő pont ebben (GASSNER 1991: 24, P4). Ezeken kívül néhány korsó és tál talptöredéke tartozhat még a korai mázas edények csoportjába, ezeket inkább a színük (világosabb zöld, vékonyabb mázréteg) alapján lehet idesorolni.

A későrómai időszak mázastermékei közé több töredéket tudunk sorolni, amelyeket nem csak a máz minősége, hanem a formájuk alapján is a IV. századra tudunk keltezni (11. tábla 4—5.) (OTTOMÁNYl 2002: 136, H/4). Kiemelkedik egy csésze töredékei, amelyet világosszöld mázzal vontak be és alatta apró rovátkolt díszítés látható (10. tábla 5.). Hasonló rovátkolt díszítésű barna és zöld mázas edények kerültek elő Tokorcson a IV. század második harmadából (MEDGYES 2002: 1.1. 154). Egy 1968-ban feltárt gorsiumi műhely gyártott hasonló darabokat, az ott készült darabokon is megfigyelhető, hogy a máz

12. A leletanyagunkban is van egy ilyen darab, ezt a jellege miatt én is a vékonyfalú kerámiáknál mutatom be.

92


alatt a kerámia felszíne szürkére égett (BÁNKI 1992: 36). Szintén jó minőségű sötétzöld máz fedi a két patkódíszes oldaltöredéket, amely díszítés mód a IV. századi korsókon és bögréken nagyon gyakori (O'ITOMÁNYI 2002: 137).

Savariában eddig két helyről ismerünk mázas kerámiakészítő műhelyt: a Járdányi Paulovics István Romkertben egy útelágazásban tártak fel egy kemencét, amely termékei között megtalálhatóak a patkódíszes korsók (BuÓCZ 1992). Ujabban a Fő téren került elő egy olyan kemence, ahol mázas és besimított díszű kerámiát is gyártottak (O'ITOMÁNYI és SOSZTARITS 1998).

Leletanyagunkban találunk néhány mázas mortariumot is. A Szent István Park-Liget Hotel anyagában több mázas töredék, perem található (11. tábla 6-8.). Mázuk színe eltérő, egyiküké barna, másik zöld, de mindegyik jó minőségű, fényes máz. Gallérjuk széles, ezt a típust Ottományi К. a legkorábban megjelenő késő római mortariumok közé sorolja, a IV. század közepére keltezhetők (O'ITOMÁNYI 2002: 135). Egy kihajló peremű mázas tál töredéke is ugyaninnen került elő, ennek a peremét két applikált indamotívum díszíti (11. tábla 9.). A máz vastag, barnaszínű, a plasztikus díszítést is a IV. század közepére lehet keltezni (O'ITOMÁNYI és SOSZTARITS 1998: 158).

4.1 .2 .5 . Szürke, szemcsés anyagú kerámia A korongolt, szürke színű, szemcsés, keményre égetett anyagú házi kerámiák anyaga leginkább a II—III. századra jellemző, de még a IV. század második felében is megtalálható, ezért keltezésre csak nagyon óvatosan használható. Bár a hamvasztásos sírok nagy hányada urnasír, mégis a leletanyagból csak néhány darab tartozik ide, azok is a Bagolyvár 3. sírját kivéve a Szent István Park—Liget Hotel sírjaiból és objektumaiból kerültek elő.

A darabok közül az 5, 7. és a 14. sír darabjai ahhoz a típushoz tartoznak, amelyet a vízszintesen álló perem, belül alávágott kiképzéssel, a nyakát pedig sűrű vonalkázások jellemzik. A típus Savariában az egyik leggyakrabban elterjedt típus (BONIS 1942: 12, V. t. 4), helyi termék. A város többi temetőiben is gyakori, a Paragvári úti temetőben Vespasianus és Hadrianus érméi keltezik (MÓCSY 1954: 22, 31, 37. és 45. sírok), a Kertész utcai temetőben ez a leggyakoribb típus, azonban pontosabban keltezhető melléklettel egyik sem rendelkezik (BuÓCZ 1963: II. sír 1; XVIII. sír). Másik típust képvisel az a két, háromszögletű keresztmetszetű, bordázott peremtöredék a 7. és 14. sírból, amelyek valószínűleg nem tartoztak a sír mellékletei közé. A típus nagyon gyakori Savaria északi temetőjében; díszítése általában seprűzött, hullámvonalas, és helyi sajátosságként a perem felső részét fekete bevonattal látják el (BÓNIS 1942: IV. t. 3-4; MÓCSY 1954: 186). Két szinte gömbalakú, hasas urna perem is található az anyagban, az egyik a Bagolyvár 3. sírjához (7. tábla 1.), a másik a Liget Hotel 10. sírjához (12. tábla 3.) tartozott. A Bagolyvári darab vállát ujjbecsipkedések és függőlegesen húzott vonalak díszítik. Az urnák oldalfalai meglehetősen vékonyak, anyagunk alapján ezek is a korarómai időszakra tehetők.

A fazekakat jórészt csak perem- és oldaltöredékekből ismerjük, ezért a legtöbb esetben az urnáktól való elválasztása nehéz, és sírhoz való tartozásuk is kétséges. A leggyakoribb peremkiképzések közül néhány típus fordul elő: a szívalakú perem, vízszintesen kiálló, háromszögletű perem és a kihajló perem a fent tárgyalt urnaperem-típusokon kívül. Mindegyik perem a kora császárkorban gyakoribb (ERTKL KT ALII 1999: Taf. 27, 32. sír 3; ISTKNIC 1999: Fig. 133, SJrC 1. típus), de továbbélnek egészen a IV. századig (MKDGYKS 2002: 109, VII/402, 502). Ezért inkább az anyaguk alapján lehet a II—III. századra keltezni.

A bögrék függőlegesen álló, levágott peremű és enyhén kihajló peremű változata is fellelhető a Bagolyvár 1. sírjában (5. tábla 2-3.). Mindkettő megtalálható az I—II. századi temetők anyagában (BÓNIS 1942: XVIII. t. 32, 36). Itt mindkettő szemcsés, keményre égetett, bár az egyik vörösre lett kiégetve, mégis ide sorolom, mert technikáját tekintve inkább a szürke kerámiához áll közelebb, mint a porózus anyagú oxidációs égetésűhöz. Dél-Pannoniában is gyakoriak, itt általában valamilyen felületi kezeléssel látják el őket, simítással, vonalkázás (PLKSNICAR-GKC 1972: T.LII. 188. sír 1; 190. sír 3; T.LXVII. 243. sír 2; T.CLI/3. 656. sír 143; ISTENIC 1999: Fig. 127. SJrF-varia típus), meglétük egészen a III. század elejéig követhető (BRUKNKR 1982: 103, lonac tip 11, T. 110/9).

93


A szürke, keményre égetett kerámiában is megtaláljuk a lapos tálakat. Formára a festett vörös tálakkal mutat rokonságot behúzott pereme, Intercisában általánosságban a II. század közepén váltja fel a vörös változatot, de elterjedése csak a Severus-korra tehető (PÓCZY 1957: 44, Abb. 38. T. 1). Bár a temető anyagában töredékesen megtaláljuk a nagyobb méretű tányérokat is, mégis a kisebb változata a gyakoribb, amelynek oldalfala enyhén konkáv, a perem belső része pedig alávágott (6. tábla 12; 14. tábla 2-3.). A IV. század második felére keltezhető temetőkben gyakori típus (SzŐNYl 1979: 45; OTTOMÁNYl 2002: 140), a somogyszili temetőben majdnem minden előkerült darab női vagy gyermek-sírból került elő (BURGER 1979: 12. ill. Taf. 2/5b,3b; Taf. 5/31,7; Taf. 10/42,3; 43,5; Taf. 11/54,4; Taf. 12/69,17; Taf. 15/79,5; Taf. 18/94,5; Taf. 24/143,5). A felületét gyakran díszítik besimítással vagy mázzal (OTTOMÁNYl és SOSZTARITS 1998: 155; MKDGYKS 2002: 109, XI. t. 289). A IV. századi temetőkben kedvelt melléklet, talán a temetési szertartás részeként használták (LÁNYI 1972: Abb. 2. típus).

Több horpasztott falú pohárhoz tartozó töredéke is lehet azonosítani a leletanyagban. A Liget Hotel 5. sírjából előkerült 2 töredék (8. tábla 8-10.) peremkiképzésének formai párhuzamát Carnuntum-ban találjuk meg a II—III. századi anyagban, itt a legiotábor területére lehetett lokalizálni a helyi műhelyt. (GASSNKR 1990: 275-276; ÉRTÉL KT ALII 1999: 49, Taf. 29, 38. sír 2; Taf. 53, 105. sír 2). A Varsányi albumban lerajzolt horpasztott falú poharat a rajz alapján korábbra, az I—II. századra lehet keltezni (BONIS 1942: XVII. t. 13). A leletanyagunkban nemcsak 10—15 cm-es poharak találhatóak meg, hanem a Liget Hotel 3. sírjában egy majdnem 30 cm magas darabbal is találkozunk, és valószínűleg szintén nagyméretűek lehettek a Varsányi-albumból ismert darabok is. Ezek urnaként való használata nem szokványos a római időszakban. A formát a II—III. században kezdik el helyi műhelyek gyártani, anyagkidolgozása alapján is inkább a III. századra tehetőek, Pannoniában ez a típus a II. század végétől a III. század végéig megtalálható (PÓCZY 1957: 83, Abb. 42.T. 64; TOPÁL 1981: 90; Pl. II. 4/1; Pl.VIII. 21/8; PL.XXIII. 69/15; Pl.XXXV. 106/6; Pl.XLVIII. 152/1-2; PETZNKK 1997: 254).

A temető kerámiaanyagában csak két háromlábú edény töredékével találkozunk, az egyik egy lábtöredék, a másiknak viszont már a formája is jobban meghatározható (15. tábla 7.). Keltezése a Flavius-kortól (ISTKNIC 1999: Fig. 133, TVl típus; ISTENIG 2000: 66.6, 78.8) legalább a markomann háborúkig terjed (TOPÁL 1981: 89). Bár konyhai edény, sírokban is nagyon gyakori, ahol talán áldozati ételt helyeztek el bennük (BONIS 1942: 24, XXIV. t. 19).

Füstölőtál-töredékeket is találunk a leletanyagban, ezek alapján azonban formai besorolásuk és keltezésük igen tág határok között mozog (6. tábla 3.).

Az urnák és fazekak lefedésére szolgáló fedők különböző típusai egészen a IV. századig megtalálhatóak a római anyagban, a típusuk alapján esetleg csak egy-egy szűkebb területen lehet kronológiai sort felállítani. Talán a korábbi csoportot képviseli az a néhány fedő, amelynek fogórésze nincs kiképezve, peremük egyenesre vágott (7. tábla 9; 22. tábla 2). Ilyen típus az I. századi Pannoniában gyakori (BÓNIS 1942: II.t. 4a; PETRU 1972: T.LIX/40; TOPÁL 1981: 89; ISTENIG 2000: Pl.27.5). Valószínűleg egy későbbi típust képvisel az alávágott peremű, jobban profilált peremű gombos fedő, amelynek belső részét gyakran vájattal látták el az edény elhelyezésére (9. tábla 5.).

A Szent István Park—Liget Hotel 10. és 13. sírjainak bontása közben egy korábbi kerámiakészítő műhely termékeiként két kerámiatípus került elő meglehetősen nagy számban: a függőlegesen álló peremű bögrék és korsók ill. a gyűrűs peremű tálak. A függőlegesen álló peremű edények estében többször megfigyelhető a helytelen égetés következményeként deformálódás vagy foltosra égés. Ezek pereme gyakran két vagy három részre osztott. Már korábban említettem, hogy ezeket a kerámiákat csak egy fazekasműhelyhez tartozó objektum betöltéseként lehet értelmezni. Mindkét típust az anyaguk alapján a III. század második felére-IV. század első felére lehet keltezni.

Egyetlen apró besimított díszítésű peremtöredék került elő a Liget Hotel 13. sírjából. A világosszürke, függőlegesen álló, kissé megduzzadt perem minden bizonnyal egy tál töredéke lehetett, mivel kívül is és belül is megtaláljuk a vízszintes besimításokat. Ez a díszítésforma a IV. század közepétől je-

94


lenik meg, Savariában is feltártak több műhelyét (OTTOMANYI és SOSZTARITS 1998); de feltehetőleg nem tartozott sír mellékletei közé.

4 .1 .3 . Mécsesek Az anyagunkban található mécsesek mindegyike firmamécses, a Szent István Park — Liget Hotel két kisebb töredéktől eltekintve a többiről csak a bélyeg feliratát ismerjük. Két FORTIS bélyeges került elő a Szt. László király utcából ill. Szt. Imre u. közepéről, egy CRESCES bélyeges a Ritter-féle szőlőből ill. egy QCC bélyeg, ami helyesen valószínűleg QGC lehetett a Jókai u. 14. sz. alatt sírból. Mindegyik mesterbélyeg az importált darabokon már a Kr.u. I. század végétől megjelenik, de mindegyik esetében helyi, provinciális gyártással is számolni kell, amely egészen a IV. század derekáig nyomon követhető (ALRAM-STKRN 1989: 70—79). Savariában is megtalálható mindhárom névbélyeg különböző helyi műhelyhez köthető öntőmintán (IvÁNYI 1935: 22), tehát a mécsesek inkább helyi gyártmányokként értelmezhetőek, amelyek keltezése viszont — műhelyek pontos ismeretének hiánya miatt — elég tág határok között mozog.

4 .2 . Üvegek A temető anyagában elenyésző mennyiségben vannak üvegtárgyak, ami meglepő, hiszen elsősorban a korarómai temetők anyagában nagyon gyakori tárgytípus.

A Varsányi-albumból ismerünk két darabot rajzról (Kálvária melletti szőlők), valamelyest ezek is alkalmasak a meghatározásra. A kónikus testű, hosszú nyakú üvegcse (BARKÓCZI 87. típus = IsiNGS Form 62 AB) az I. század végétől—II. század elejétől található meg a pannóniai anyagban (BARKÓCZI 114). A másik kék színű körte formájú üvegcse valószínűleg szintén egy balsamarium lehetett (BARKÓCZI 88. típus), amely forma Savariában gyakori egészen a II. század elejéig.

A Jókai u. 3-ból előkerült horpasztott falú balsamarium (BARKÓCZI 96. típus) a II—III. századi leletegyüttesekben található meg (7. tábla 1—2.).

A Liget Hotel hatalmas anyagában csak egy értékelhető darabot ismerünk: egy színtelen pohár függőlegesen álló peremtöredékét, bár elég kis töredékről van szó, talán az egyenes oldalfalú, kis talpgyűrűvel ellátott poharakhoz tartozhatott (BARKÓCZI 42. típus), amely a III—IV. század fordulóján terjed el a provinciában (14. tábla 10.).

4.3 . Fémek Az egyik leggazdagabb fémleletünk a Magyar Nemzeti Múzeumban található kígyófejes aranygyűrű (22. tábla 5.). A kígyófejes díszítés elsősorban a karpereceken gyakori a IV. század második felére tehető temetőkben, a gyűrűs változata ritkább (LÁNYI 1972: Abb. 62, 13. típus).

Nagyon kevés értékelhető bronztárgy került elő. A Liget Hotel 10. sírjából előkerült bronzlemezből készített karperec (12. tábla 10.). A legegyszerűbb típus, mindenfajta díszítés nélkül; keltezése nehéz, annyi megállapítható, hogy a nyitott karperecek a későrómai időszakban nagyobb számban fordulnak elő (LÁNYI 1972: Abb. 59, 1).

Egyik legérdekesebb a Liget Hotel 3. sírjából előkerült bronzbetűk (8. tábla 1-2.). Az egyik egy E-betűt formáz, a másik egy betűtöredék, amely egyetlen betű töredéke sem lehet ilyen formában a törésfelületeket tekintve. A betűk egy bőrövre voltak felfüggesztve. A szakirodalom kevés ilyen betűt ismer, az ezzel egy csoportba sorolható feliratos vagy áttört díszű öweret már gyakrabban előfordul a római leletanyagban (BURGKR 1966: 153, 111. sír). A darabok párhuzamaiból következtetve a betűk valószínűleg az „VTERE FELIX" kívánság betűihez tartoztak. Maga a felirat nem ritka a különböző tárgytípusokon (pl. tükörkeret, gyűrűkő) (TÓTH 1981: 145 skk). Egy lyoni párhuzam alapján a betűtöredékünket is értelmezni lehet: egy E-betűhöz tartozhatott, amelynek alsó száráról egy kisebb hurok vagy kampó csüng alá (BuLLlNGKR 1972: 278). A darabunkhoz hasonló veretek találhatók meg a

95


komárnói, bécsi és carnuntumi múzeumokban, de sajnos ezek mindegyike publikálatlan (BULLINGKR 1972: fig 3, a—e). Ugyanitt több olyan betűcsoport található, amelyek személynévhez tartoznak, így a Liget Hotelbeli darab esetében sem szabad teljesen kizárni ennek lehetőségét a darabok töredékessége miatt, bár nem valószínű. Talán szintén egy öv részét képezte az az apró bronzlemez, amely a Liget Hotel 10. sírjában volt, rajta négy apró lyuk helyezkedik el szimmetrikusan (11. tábla 9.). Szintén öv része volt az a bronzcsat, amelynek rajzát a Varsányi-albumban találjuk.

További bronztárgyakat ismerünk más sírokból is. A Körmendi úti téglagyár mögötti sírból egy bronz fogantyú töredéke került a múzeumba, ám ennek pontosabb funkciója bizonytalan (7. tábla 5.).

A Liget Hotel sírjaiból előkerült többi bronztárgy rendeltetése is kétes: a 13. sírból egy hármas karika (14. tábla 9.), valószínűleg a 16. sírból pedig egy tömör bronz tárgy, amely esetleg valamilyen nagyobb használati tárgy (pl. bútor) díszítménye vagy része lehetett (15. tábla 4.). Hasonlóan értelmezhetetlen számomra a Varsányi-albumban található másik bronztárgy.

4.4 . Egyéb tárgyak A Körmendi úti síregyüttesből került elő egy csiszolt palalap, amelyet valószínűleg festék összetörésére használtak. Az egyik felületén a használat nyomai is megfigyelhetőek (7. tábla 6.). Hasonló lapok gyakran előfordulnak sírokban. Savariából is ismerünk egyet (MÓCSY 1954: 63. sír 6), de provinciaszerte megtalálhatóak a II. századtól a IV. századig (SzÖNYl 1973: XI. t. 6-7; SÁGI 1981: 130. sír; TOPÁL 1981: X. 30/18; TOPÁL 1993: Pl. 37, 7, 8; Pl. 45, 65-66, 9).

4.5. Kőemlékek Sírkő töredéke két lelőhelyen került elő, mindkettőt csupán irodalmi forrásból ismerjük. Lipp V. közlése szerint a Szt. István Park — Ritter-szőlőjében az egyik koponya nélküli csontváz kősírját szétszedve a sírba egy korábbi sírkő töredékét találták, egy felszabadított rabszolga nevével: QVINTIONI LIB ANN felirat volt olvasható.

A másik sírkő töredéke az újkorba egy vendéglő falába lett befalazva (Jégpince u.). A leírás alapján egy sírkő tetejét díszítő Gorgó-fő lehetett.

Valószínűleg egy nagyobb sírkertet díszítő kőemlék lehetett a Szent István Parkból előkerült szárnyas genius-szobor (BuÓCZ 2003: no. 102), amelynek két oldalán oroszlánszobrok állhattak. Szintén Kálvária lelőhely megjelöléssel előkerült Hercules—Amon dombormű töredéke, amely esetleg szintén egy síremlék része lehetett (TÓTH 2001: 140).

4.6. Érmek A temető leletanyagában — a Liget Hotelt kivéve — szórványosan fordulnak elő érmék, ezeket is csak a leírásokból ismerjük. A Gagarin utcából egy Antonius Pius érem keltezi a csontvázas sírt a II. század közepénél későbbre, a Károlyi téren a Reáliskola helyén a sírokból Nerva és Traianus érméi kerültek elő. A Nárai úton levő Horváth-féle téglagyárban az egyik urnasírban a leírás szerint egy Faustina senior és egy „Constantius Gallus" érem került elő, ez utóbbi talán inkább Trebonius Gallus lehetett. Még egy középbronz került elő a Jókai u. 5. előtti hamvasztásos sírból, ez azonban annyira átégett, hogy közelebbit nem lehet mondani róla.

A többi éremlelet a Liget Hotel területén látott napvilágot ezek katalógusát a 2-3. táblázat tartalmazza." 10 érem kivételével mindegyik a 10. sírból került elő, onnan is a máglya rétegéből. Összesen 170 érem került be a múzeumba, ebből 9 elveszett darab kivételével mindegyik meghatározható volt. A legkorábbiakat II. Constantius alatt verték (95, 136. sz.). Az érmék túlnyomó többsége azonban a

13. Az érmék meghatározását Torbágyi Melinda végezte a M N M Éremtárából, ezúton is köszönöm a munkámhoz nyújtott segítségét. Az érmek sorszáma az ásatások kiadott sorszámokat jelölik.

96


IV. század középső harmadában készült, két nagyobb csoportot lehet elkülöníteni: egy nagy része a 350-es években vert, míg egy másik csoport inkább a 363-378 között vert érmék típusait képviselik. Ettől későbbi érmék is megtalálhatók, a záróérmek készülési intervallumának alsó határa a 388-as év, ettől biztosan későbbi az éremegyüttes. A numizmatikai kutatás hagyományosan a 375-ös évre teszi a pannóniai éremforgalom megszűnését, I. Valentinianus halála után nagymértékben lecsökken a provinciába érkező érmek száma, de teljesen nem szűnik meg. Az ekkor záródó éremleletek valószínűleg még ezután is hosszabb ideig forgalomban lehettek (TORBÁGYl 1998), feltehetőleg csak a IV. század végén vagy már az V. század folyamán kerülnek a földbe ezek az érmék — pl. Tokodon (MÓCSY 1981: 179).

A pontosan meghatározható érmék verde szerinti megoszlása a következő: a sisciai verde érméi folyamatosan megtalálhatóak a 375-ös évig (39 darab). A második legnagyobb számú éremmel az aquileiai verde képviselteti magát (14 db), innen nemcsak a Constantinus-dinasztia alatti pénzek fordulnak elő, hanem ebből a verdéből származnak a sír legkésőbbi érméi is a 388-393-as évekből. A thessaloniki műhelyből 10 érem érkezett, ez is csak a 375-ös évig követhetőek. A constantinopolisi, rómavárosi és kyzikosi verdék érmei viszonylag csekély arányt képviselnek.

A későrómai sírokban az éremmelléklet nagyon gyakorinak mondható, mégis meglepő, hogy egyetlen sírban 170 db érem kerüljön. Megvizsgálva a IV. századi temetőket nem találtam olyan sírt Pannoniában, amelybe hasonló mennyiségű érmét helyeztek el. Csákváron 83 db (FlTZ 1991—1992: 1405. sír), Hegyeshalomban 57 db volt a legtöbb (REDŐ 1999: 182-183). A somogyszili temetőben is átlagban mindegyik sírra 2 érem jut, a legtöbb egy 25 darabos együttes (BURGKR 1979: 77-78). A zengővárkonyi II. temetőben 38 db-os a legnagyobb éremegyüttes (DOMBAY 1957: 299). Mindazonáltal különálló éremkincs nem lehet az együttes, hiszen ha figyelembe vesszük az érmék címleteit, nem képviselnek nagy értéket, mégis a nagy mennyiség is azt támasztja alá, hogy az objektumot nem sírként kell értelmezni. A közeli tokorcsi éremkincsben például 10789 db érem volt (BÍRÓ-SKY et al. 1998).

NO. URALKODÓ C Í M L E T KIHOCSATÄS VERDE HÁTLAP VERDEJEGY TÍPUS MEGJEGYZÉS

1

? Ac 4 388-393 Ac|uilei; SALUS KK1 PUBI. ICAK / A Q P RIG 9. 58/1

-90 cm

-105 cm

-100 cm

-100 cm 4 1. Vaknrinianus А с З 367-375 Siscia GLORIA ROM.ANORU.M S/RC.A В S ISC К R1C9. I4a/XXXVN

-90 cm

-105 cm

-100 cm

-100 cm

5 Valcntinianus-din. АсЗ 367-375 Siscia GLORIA KOMANORU.M /D 1 в sise K1C9. 14/XI-X11 -90 cm

6 Grarianus Ac 3 367-375 Siscia GLORIA KOMANORU.M M / ' K R1C9. I4c/XVT -95 cm

7 Valens А с З 367-375 Atjuilci: SKCURITAS KKI PUBI.ICAK a / S M A Q S RIC9. l2b /XIVb -95 cm

X Valcnrinianus-din. .Ac 3 364-37« SECURITAS RKI PUl i l . lCAK -100 cm

9 Constantius Callus Ac 2 351-354 KEL T K M P RKPAKATIO - luva • S - -100 cm

10 Constant А с З 346-350 Siscia KKI. T K M P RKPARATIO - pliuci ix В SIS • L R B C 2 . 1128 -100 cm

11 G ran a nus А с З 367-375 Siscia GLORIA R O M A N O R U M S • /RCA DS1SC [ R1C9. 14/XXXVU -100 cm

12 1. Thcodosius Ac 4 3X4-387 Siscia VICTORIA AUGGG / ASLS K1C 9. .39!)/] -100 cm

13 1. Valenriraanus АеЗ 367-375 Siscia GLORIA R O M A N O R U M /1 ) R1C9. 14a/Xl-Xll -105 cm

14 1. Valentinianus АсЗ 367-375 Siscia GLORIA R O M A N O R U M S • /RCA BSISCS RIO 9. I4a/XXXVT1 -105 cm

15 Valcnrinianus-dinaszri АсЗ 364-378 J SKCURITAS KKI PUHI.1CAK -100 cm

lé ? Ас 4 lV-V.sz. -iOOcm

17 Valens А с З 364-367 Siscia GLORIA R O M A N O R U M / ] sise R1C 9. 5b/l-lV -105 cm

IS 1. Valentinianus АсЗ 364-375 Roma ? SKCURITAS RKI PUBI.ICAK / К • PRIMA R1C9. 17, 24a/lXb -85 cm

19 1. Valcnrinianus АсЗ 364-367 Siscia GLORIA KOMANORU.M / • GS1SC R1C 9. 5a/ll

20 1. Valentinianus Лс 3 364-367 Siscia S E C U R I T A S RE1 PUBL1CAE *Л/ DASISC RIC 9. 7a/Vll

21 lovianus Ас 3 361-363 V O T X M U L T X X

22 Consrans Ас 4 341-346 VICTOR1AE D D A U G G Q NN • S M T -113 cm

23 11. Consranrius Ас 4 355-361 SPES REI PUBI . ICAK -110 cm

24 Valens А с З 364-367 Siscia GLORIA R O M A N O R U M / > > > 'BSISC R1C9. 5b/ll l -110 cm

25 1. Valentinianus А с З 367-375 Siscia GLORIA R O M A N O R U M M/* К AS1SC RIC 9. l4a/XVl -112 cm

26 Valcnrinianus-dinaszri; АсЗ 364-378 SKCURITAS RKI PUBI.ICAK rùredck, -110 cm

Л7 Valens АсЗ 364-378 SKCURITAS RKI PUBI.ICAK -100 cm

2S ; Ас 4 383-408 SALUS RKI PUBI.ICAK -120 cm

29 Valens Ас 3 364-367 Siscia GLORIA ROM.ANORU.M / j BSisc RIC 9. 5b/l-IV -130 cm

97


URALKODÓ CIMLF.T KIBOCSÁTÁS VKKDF. VF.RDFJEGY

Cunstannus Ciallus v.

lulianus Caesar

I. Valentinianus

lulianus Caesar

Constantinus-dinasztia

Valens

Valens

?

Valens

Valens

Valenrinianus-dinasztia

11. Valentinianus?

II. Constanrius

I. Valentinianus

I. Valentinianus

II. Constanrius

II. Cunsranrius

Valens

lovianus

lulianus Caesar

Cunstantius Callus

II. Constanrius

lulianus Caesar


II. Constanrius

lulianus Caesar

II. Cunstunrius

Valens


Valentinianus-clinasztia

Valens

11. Constanfius

1. Valentinianus

I. Valentinianus

II. Constanrius

II. Constanfius


II. Constanfius

Valens

lovianus


I. Valentinianus

II. Constanrius

Constanrinus-dinasztia

Consianrinus-dinasztia

II. Cunstantius

II. Constanrius

II. Constanrius

lulianus Caesar

Const?

II. Cunstantius

II. Cunstantius

Valens

11. Constanrius


Constanrius Callus

Valens

II. Constanrius

lovianus

Ae.l

Л е З

Л е З

Л е 4

Л е З

Л е З

Л е 4

ЛеЗ

ЛеЗ

Л е З

Л е 4

Л е 4

Л е З

Л е З

Л е 4

Ле 3

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е 4

Л с 4

Л е 4

Л е 4

А е 4

Л е 4

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Ле 3

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е 4

Л е З

Л е 4

Ле 4

Л е 4

Ле

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е З

Л е 4

Л е З

351-361 367-375 355-361 341-346 367-375 364-378 383-392

364-367 367-375 364-378 388-392 355-361 364-367 364-375 355-361 355-360 367-375 363-364 355-361 351-354 341-346 355-361 355-361 355-360 355-361 355-360 367-375 364-378 364-378 364-378 351-361 367-375 364-367 351-361 351-354 355-361 355-360 364-378 361-363 355-361 364-367 355-361 355-361 355-361 355-361

[V.« 351-361 351-361 355-361

-36 !

-362

-378

-361

-367

-354

-367

Siscia

Siscia

Kon

F E L T E M P REPARATIO - lovas

S F X U R I T A S RF.l P U B U C A E

F E L T E M P RF.I 'ARATIO - lovas

V I C T O R I A E D U A U G G Q N N

SFXURITAS RF.1 1'UBl.lCAF.

SECURITAS RF.l P U B U C A E

Thessalonie

Siseia

Roma

Cyzicus

Aquile

Siseia

Thessaloniea V1CTORIAF. A U C M U C C C

Siscia SF.CUR1TAS RF.l P U B L I C A E

i G L O R I A R O M A N O R U M

S E C U R I T A S RF.l P U B L I C A E

S A L U S RF.l P U B L I C A E

SPES RF.l P U B L I C A E

S F X U R I T A S RE1 P U B L I C A E

SFXURITAS KEI P U B L I C A E


Aíiuileia F E L T E M P R E P A R A T I O - lovas

Aquilcia SECURITAS RF.l P U B L I C A E

Thessaloniea VOT V M U L T X

F E L T E M P REPARA ' П О - lovas

Siscia? F E L T E M P RF.I 'ARATIO - lovas

Consrantinopolis VOT XX M Ú L T XXX


S P E S R E I P U B L I C A E




SECURITAS RF.l P U B L I C A E


G L O R I A R O M A N O R U M

GLORIA R O M A N O R U M




F E I . ' T E M P REPARATIO - lovas

ThcssalonicaFF.l. ' T E M P R E P A R A T I O - lovas


Roma F E L Т Е М P REPARATIO - lovas

SECURITAS RF.l P U B L I C A E

Sirmium VOT X M U L T XX







F E L ' T E M P RF.I 'ARATIO - lovas



F E L ' T E M P RF.I 'ARATIO - lovas

F E L ' T E M P REPARATIO - lovas

F E L T E M P R E P A R A T I O - lovas


P E L T E M P REPARATIO - lovas


F E L T E M P R E P A R A T I O - lovas


'Thessaloniea SPES RF.l P U B L I C A E

V O T V M U L T X

Aquilcia

D/ M/

]AS1SC

ASISC[

R1C9 . 15a/Xl-XH

R1C9. 151VXXV

MIXJF.GYZF.S

-ПО cm

-111) cm

Aquilcia

Aquile

*A/ DAS1SC R1C9. 71VVII -110 cm

и/*л 'TES R1C 9. 26b/XV

máglyából

erősen töredékes

máglyából

/ •DS1SC R1C9. 7a/ll máglyából

/ R•QVARTA R I C 9 . 17, 24a/Xlll)

/ SMKS I . R B C 2 . 2504 máglyából

* 'A(Q)S' 1.RBC2. 945 máglyától

/ SMAQP R I C 9 . 12b/XVI-XVIl i X. számú tál alarr

/ TES[ I .RBC2 . 1699 máglyából

/ BARS ? máglyából

2 kő és a tegula alart

/ CONSM* LRBC 1. 1071 2 kő és a regula alart

2 kő és a regula alatt

IV 2 kő és a tegula alarr

/ j ' Q LR ВС 2. 691 2 kő es a regula alarr

2 kő és a regula aialt

/ ' A Q S ' LRBC 2. 955 2 kő és a regula alarr

D/S

M/S'

AS1SC R1C9. 151>/X1I1 máglyából

máglyából

máglyából

máglyából

kerámiaréteg alól

máglyából

JGS1SC R I C 9 . 5a/l-lV máglyából

máglyából

/ SMTSC LRBC 2. 1683 máglyából

máglyából

/ R'MT' LRBC 2. 684 máglyából

máglyából

/ AS1RM LRBC 2. 1619 máglyából máglyából

/u SMAQL R1C9. 7a/IX máglyából

máglyából

máglyából

1 SMI töredékes és kopott

erősen kopurr

elvészért

máglyától

' AS1SL máglyából

máglyából

1 PE'SIC máglyából

kerámiarércg alól

máglyától

máglyából

tegula alart

/A SMAQL R1C 9. 7/1 kerámiaréteg alól

máglyából

/A (SMAQ) R1C 9. 7h/I -125 cm

/ SMTSL LRBC 2. 1689

98


NO. URALKODÓ CÍMLET KIBOCSÁTÁS VERDE HÁTLAP VERDEJEGY TÍPUS MEGJEGYZÉS

90 Valens Л с З 364-378 G L O R I A R O M A N O R U M

91 1. Valcntinianus Л е З 364-367 Siscia SECUR1TAS KKl PUB1.ICAE / BSISC R1C 9. 7a/l

92 II. Constantius Ле 4 355-361 SPES REI PUBl.ICAK. máglyából

9.Î Valcntinianus-dinasztii Л е З 364-378 G L O R I A R O M A N O R U M XVIII. urnában

94 11. Cunstantius Л е З 351-361 Siscia KKL T E M P RKPARATIO - luvas / ASISS I .RBC2 . 1222,1228 máglyából

95 II. Cunstantius Л е 4 335-337 GLORIA K X E R C I T U S - 1 jelvényes máglyából

96 elveszett?

97 II. Cunstantius Л е З 355-361 Siscia KKL TK.M1' RKi 'AKATIO - luvas M / ]SISl máglyából

9 К 11. Cunstantius Л с 4 355-361 SPKS REI I 'UBl . lCAE máglyából

99 11. Cunstantius Л с З 351-361 KEL T E M P RKPARATIO - luvas máglyából

100 Constantinus-dinaszti; Л е 4

IV. SZ.

középső harm da XVIII. urnában

101 11. Cunstantius Л с З 351-361 KKL T E M P REPARATIO - luvas XVIII. urna alatt

102 11. Cunstantius Л с З 351-361 KKL ' I K M l 1 RKI'AKA Г Ю - luvas XV11I. urna alatt

103 II. Cunstantius Л с З 351-361 K E L T E M P REPARATIO - luvas XVIII. urna alatt

104 lulianus Caesar Л с З 355-361 KEL T E M P REPARATIO - luvas XVIII. urna alatt

105 II. Constat!this Л с 4 355-361 S P E S R E I PUBl.ICAK. XVI11. urna alatt

106 II. Cunstantius Л с З 355-361 Siscia P E 1 . T E M P REPARATIO - luvas M / jsiscL XV11I. urna alatt

107 1. Valcntinianus Л с З 367-375 Aquilci i SECURITAS REI PUBl . ICAK / S M A Q S R I C 9 . l2a/XVIb -150 cm, homokból

108 II. Cunstantius Л с З 355-361 Siscia P E L T E M P REPARATIO - luvas M / JSISS 1.RBC2. 1234 -150 cm, homokhói

109 11. Cunstantius Л с З 351-361 F E L T E M P REPARATIO - luvas -150cm, homoktól

110 II. Cunstantius Л с З 351-361 KEL T E M P RKPARATIO - luvas XV11I. urna alatt

111 11. Cunstantius Л с З 351-361 F E L T E M P R E P A R A T I O - luvas XVIII. urna alatt

112 11. Cunstantius Л с З 351-361 Siscia KEL T E M P RKPARATIO - luvas / DSISS L R B C 2 . 1222, 1228 XV11I. urna alatt

1 1 . 1 II. Cunstantius Л с З 351-361 Siscia KEL T E M P RKPARATIO - lovas / DS1SS 1.RBC2. 1222, 1228 XVI11. urna alatt

114 11. Cunstantius Л с 4 355-361 SPKS KKl PUBl . ICAK XVIII. urna alatt

115 11. Cunstantius Л с 4 355-361 SPKS KKl PUBl . ICAK XV11I. urna alatt

116 11. Cunstantius Л с 4 355-361 S P E S R E I PUBl . ICAK XV11I. urna alatt

i ; l Divus Constantinus Ле 4 337-341 Ce nstantinc polis Q U A D R I G A / CONSL I.KBC 1. 1041 XVIII. urna alatt

118 II. Constantius Ас 3 355-361 Siscia SPKS KKl PUBl. ICAK / JSIS -150 cm, homoktól

119 Valcntmianus-dinaszll; Ле 3 364-37Я SECURITAS KKl PUBl . ICAK -150 cm, homokból

120 11. Cunstantius Л с 4 35 5-361 SPKS KKl PUBl . ICAK -130 cm

121 Valens Лс 3 367-375 Aquilci i S E C U R I T A S REI PUBl . ICAK / SM(AQ)S K1C9. 121)/XVIb

122 Constantinus—dinasztia Л е З 355-361 F E L T E M P RKPARATIO - lovas M / máglyából

123 lulianus Caesar Ас 4 355-360 Aquilci i SPKS KKl PUBl . ICAK / A Q P I.KBC 2. 952 81. sz. erem alatt

124 11. Cunstantius Л с З 351-361 F E L T E M P R E P A R A T I O - lovas VIII. sz. edény alatt

125 Cunstantinus-dinasztia Л с 4 341-346 V1CTOR1AK D D A U G G Q NN máglya alatt

126 lulianus Caesar Л с 4 355-361 SPKS KKl PUBl . ICAK / JU> kerámiaréteg alól

127 Valentinianus-dinasztia Ле 3 364-378 G L O R I A R O M A N O R U M kerámiaréfeg alól

128 Valentinianus-dinasztia Ле 3 364-378 eleje G L O R I A R O M A N O R U M kerámiaréteg alól

129 luvianus Л с З 363-364 V O T V M U l . T X XVII. sz. bögre alatt

130 II. Cunstantius Л с З 351-361 F E L T E M P RKPARATIO - lovas nályarétcg alatt, 170 cm

131 lulianus Л с З 361-363 Siscia V O T X M U L T X X / jsiscL 128. sz. érem alatt

132 lulianus Л с З 361-363 V O T X M U L T XX 128. sz. érem alatt

133 Divus Constantinus Л с 4 341-346 V N - M R 56. sz. érem alatt

134 lulianus Caesar Л с 4 355-361 S P E S R E I PUBl . ICAK 56. sz. érem alat,

135 II. Cunstantius Лс 4 355-361 SPKS REI PUBl . ICAK 56. sz. érem alatt

136 Cunstantinus-dinasztia Л с 4 335-341 G L O R I A KXKRC1TUS - 1 jelvényes 56. sz. erem alatt

137 11. Cunstantius Л с З 351-361 F E L T E M P REPARATIO - lovas máglyából

138 II. Cunstantius Л с З 351-361 Siscia F E L T E M P RKPARATIO - luvas / JSISS L R B C 2 . 1222, 1228 máglyából

139 II. Cunstantius Л с З 351-361 F E L T E M P RKPARATIO - luvas 42-43. sz. erem alatt

Uli lulianus Л с З 361-363 Siscia V O T X M U L T X X / ASIS I.KBC 2. 1255 máglyából

141 Cunstantinus-dinasztia

(II. Cunstantius v.

lulianus Caesar) Л с 4 355-361 SPKS KKl PUBLICA!' . máglyából

142 II. Cunstantius Л с 4 355-360 Aquilci SPKS KKl PUBl . ICAK / AQS I.KBC 2. 951 m jszkőtül D-re I30-15ücni

143 lulianus Л с З 361-363 V O T X M Ú L T XX

144 lulianus Л с З 361-363 Siscia V O T X M U L T X X / BSIS I.KBC 2. 1255 nagy kö alatt, máglya

felett-130 cm

145 II. Cunstantius Л с З 330-336 GLORIA K X E R C I T U S - 2 jelvényes na ry kő alatt, máglya rétege

146 II. Cunstantius Лс 3 351-361 KKl. T E M P RKPARATIO - luvas K/ nagy kő alatt,

99


NO. URALKODÓ CÍMT.KT KIBOCSÁTÁS VERDE ПЛТ1.Л1' VERDEJEGY TÍPUS MEGJEGYZÉS m.igl)u lúrugL

147 11. Cunsranrius Л е З 355-361 ThcssalonicaFEl. T E M P R E P A R A T I O - iuvas M/ SMTSA 1.RBC2. 1684 nagy kü alarr,

máglya t'clcrr

148 lulianus Caesar Л е З 355-361 F E L T E M P R E P A R A T i O - Iuvas M/ nagy kő alarr,

máglya felerr 149 Cunsranrius Gallus Л с З 351-354 ThcssalunicaFEL T E M P R E P A R A T I O - Iuvas E/ S M T S 1.RBC2. 1682 nagy kű alarr,

máglya f'clcrr

150 Cunsranrinus-dinaszria Ac 4 355-361 Á L L Ó SPES máglyából

151 Cunstanrinus-dinaszria Ac 4

IV. sz.

küzépsu harm; da máglyából

152 11. Cunsranrius Л с З 352-354 Aquileia FF.l. T E M P REPARATIO - Iuvas / - A Q [ 1.RBC2. 934 máglyából

153 Constant Ac 4 341-346 ThcssalunicaVlCTORlAK D D A U G G 0 NN / SMTS[ l .RBC 1.861 máglyából 154 Cunsranrinus-dinaszria

(11. Cunsranrius V. nagy kő alarr,

lulianus Cacsarj Ac 4 355-361 SPES REI PUBL1CAE máglya f'clcrr

155 11. Cunsranrius Л с З 352-354 Aquileia KEL T E M P REPARATIO - Iuvas / AQS l .RBC 2.930 máglyából

156 11. Cunsranrius Л с З 351-361 KEL T E M P R E P A R A T I O - lovas LI/

157 11. Cunsranrius Л с З 351-361 Siscia F E I . T E M P REPARATIO - Iuvas / AS1SS l .RBC 2. 1222, 128 S = .Ivunalas

szigma -110 cm,

mcrszcrfalból

158 II. Cunsranrius Л с З 351-354 ThcssalunicaFEL T E M P REPARATIO - Iuvas I/ S M T S L R B C 2 . 1681 máglyából

159 II. Cunsranrius Л с З 351-361 Siscia F E E T E M P REPARATIO - Iuvas / JSISL máglyából

16(1 11. Cunsranrius Л с З 351-361 Siscia F E E T E M P R E P A R A T I O - Iuvas / MSISS l .RBC 2. 1222, 1228 S = 3vonalas szignui

máglyából

161 11. Cunsranrius Лс .1 351-361 F E E T E M P R E P A R A T I O - Iuvas máglyából

162 II. Cunsranrius Л с З 351-361 F E E T E M P REPARATIO - Iuvas

16.1 11. Cunsranrius Л с З 351-361 F E E T E M P R E P A R A T I O - Iuvas

164 II. Cunsranrius Л с 4 355-361 SPES REI P U B L I C A E

165 11. Cunsranrius Л с 4 355-361 SPES REI P U B L I C A E

166 Cunsranrinus-dinaszria Л с 4 355-361 SPES REI P U B L I C A E

167 1 Iclcna Л с 4 337-341 Constantinupulis PAX PUBLICA / CONSL l .RBC 1. 1046

168 lulianus Caesar Л с 4 355-361 SPES REI P U B L I C A E

169 Cunsrans Ас 4 341-346 ThcssalonicaVICTORlAE D D A U G G Q NN / SMTSG l .RBC 1.861

170 1.Cunsranrius v. Cunsran s Л с 4 341-346 ThcssalonicaVICTORlAE D D A U G G Q NN '' S M T S G l.RBC 1.861

2. táblázat. A Szent István Park-Liget Hotel 10. „sírjának" érméi

Tabelle 2. Münzen aus dem Grab Nr. 10. vom Gebiet des Szent István Park-Hotel Liget-s

NO URALKODÓ C Í M L E T K I B O C S Á T Á S VF.RDF. H Á T L A P VERDEJEGY T Í P U S

A

1

C o n s t a n s A c 4 341-346 Siscia VICTOKIAF. D D AUGG Q NN N ASIS L R B C 1 . 7 9 7 . - 1 0 0 cin, elveszett

-105 cm

3

l u l i anus Caesa r A c 4 355-361 SPF.S RF.I PUBLICAE - 1 0 0 cm, g é p után,

elveszett

4 I. Va lcn t in ianus А с З 364-375 GLORIA R O M A N O R U M - 1 0 0 c m

5 Valens -90 c m

6 I. Va lcn t in ianus А с З 367-375 Thcssa lon ica GLORIA R O M A N O R U M /*A TES R I C 9. 2 6 a / X V -95 c m

7 Valent inianus-dinas/ . t ia А с З 364-378 SF.CURITAS RF.I PUBLICAE -95 c m

8 IL C o n s t a n t i u s Ас 4 355-361 Siscia SPES REI PUBLICAE / ]SIS[ -100 c m , g é p után,

9 I. Va lcn t in ianus А с З 364-367 Aqui le ia SECURITAS REI PUBLICAE A/ S M A Q S R I C 9. 9 a / I b egy zacskóban

10 Valent in ianus-d inasz t ia А с З 364-367 Aquileia SF.CURITAS REI PUBLICAE B/ S M A Q [ R I C 9. 9 / I I I

3. táblázat. A Szent István Park-Liget Hotel egyéb érméi 'Tabelle 3. Weitere Münzen vom Gebiet des Szent István Park-Hotel Liget-s

1 0 0


5. A temető területének topográfiája és kronológiája

Az egyes sírokra, sírcsoportokra vonatkozó keltező értékű leletek csak csekély számban állnak a rendelkezésünkre, így ezekből, illetve a különböző rítusok elterjedéséből levonható kronológiai következtetések csak nagy vonalakban vázolják a temető történetét.

A temető legkorábbi sírjai azok az urnás sírok lehetnek, amelyek a szőlődombok aljában sorakoznak (24. tábla). Mindenképpen ide tartozik a Bagolyvári négy hamvasztásos sír, amelyeket a pannóniai pecsételt kerámiák és a Drag. 35-ös terra sigillata-utánzatok a II. század első felére kelteznek. Az ezektől nyugatabbra levő Horváth-féle téglagyár területén előkerült sírok is talán az I. század végén II. század első felére tehetőek, itt az urnasírokkal egyidőben találhatóak meg a csontvázas temetkezések. A szintén Bagolyvár lelőhellyel megjelölt urnasír is valószínűleg a II. század középső harmadára tehető az érmék tanúsága szerint. További II. századi sírok lehetnek a Ritter-szőlőkből és a Kálvária alatt talált, Varsányi-albumból ismert urnasírok. Ugyancsak korai sírokat vagy azokhoz tartozó objektumokat jelölnek a Pohl Gépgyár mögötti területről előjött dél-galliai terra sigillaták. Ettől a területtől északra is több olyan sír van, amelyet szintén a korarómai időszakra lehet keltezni: ilyen biztosan a Károlyi tér, ahol a leírás tanúsága szerint Nerva és Traianus érmével keltezett temetőrészlet került elő. A koracsászárkorra tehető csontvázas sírok közül a fent említetten kívül a Gagarin utcai csontvázas téglasír és talán a Körmendi úti téglasír tartozik, előbbit egy Antonius Pius érem, utóbbit a vékonyfalú kerámiák és terra sigillata-utánzat keltezi a II. század derekára. A Kálvária u. 20-ban talált csontvázas sír le! körülményei bizonytalanok, a leírás alapján ezt lefedő rétegben talált korarómai leletek egy későbbi feltöltés során kerülhettek oda.

A korarómai időszakban Savaria temetőjét is — mint a legtöbb egykorú római város temetőit — a városból kifutó utakra tudjuk felfűzni. A meglevő régészeti adatokból két nagyobb utat lehet rekonstruálni: az egyik a déli részen a mai Operint utcánál lépi át a Perint patakot, és nagyjából egyenesen fut ki a Kálváriához, ehhez azonban korai sírokat csak közvetlenül a Kálváriánál tudunk kapcsolni. A másik út északnyugaton lép ki a városból a mai Ady térnél (TÓTH 1971: 2. kép), ez a Perintet a mai Károlyi térnél keresztezi, innen nyugat felé haladva nemcsak a Kanászdomb alatt talált sírokat érinti, hanem talán a József Attila utcai urnasírokat és a Liget Hotelnél feltártakat is. A Kálváriához vezető úttól délre is találunk sírcsoportokat (Bagolyvár, Nárai út, Szigligeti u. 53.), így itt is feltételezni lehet egy kelet-nyugati irányú utat. A párhuzamosan futó utak közötti távolság mindkét esetben 250—300 méterre tehető. A legdélibb út talán már nem a városból egyenesen kivezető utak egyike, hanem vagy a déli temetőrészből vezet át, vagy a Kálváriához vezető útról ágazik le. Észak-dél irányba futó utat eddig nem sikerült találni, de talán hasonlóan a mai Jókai u—Brenner krt.-hoz számolni lehet egy, a dombok alatt futó úttal.

Ugyanezen okokból nem tudunk, és nem is lehet a korarómai temetőn belül sírcsoportokat, sírkerteket elkülöníteni. Bár minden bizonnyal léteztek, hiszen síremlékekre utaló kőemlékek kerültek elő -ezek pontos helyét azonban nem tudjuk meghatározni. A fentiekből a kutatási nehézségek ellenére is kirajzolódik a korarómai temető körvonala, amely egy nagyjából L-alakú területet foglalt el: a Károlyi teret a Liget Hotellel összekötő vonal mentén, majd a szőlődombok aljában dél felé fordul, és minden bizonnyal a Nárai út magasságáig tartott. Az, hogy itt a sírok vonala befordult keleti irányba a város felé, egyelőre bizonytalan. Megjegyzendő, hogy a Perinttől keletre is felszínre került néhány sírkőtöredék, azonban ezek feltehetőleg másodlagos helyzetben voltak, eredetileg hol állhattak, kérdéses (STK1ND. 1971: no. 152. és 154).

A várostól nyugatra fekvő terület fennmaradó részét a császárkultusz központja foglalta el (TÓTH 2001). A Tóth E. által kijelölt kultuszterület a sírok pontos helyének felrajzolásával némileg módosulhat az alábbiak szerint: az - egyelőre - sírmentes terület, amely természetesen nem jelenti biztosan a sírok teljes hiányát is, északi határát viszonylag jól meghatározza a Károlyi tér és a József A. u. lelőhelyei. A Pohl Gépgyár mögött és az egykori Gyalogsági Laktanya területén előkerült urnasírok jelenthetik valószínűleg az északnyugati sarkát a területnek, ettől nyugatra ugyanis a Szt. László király utcában már

101


több lelőhelyet ismerünk. A Kálvária utcából ismert sírok keltezése is bizonytalan, az 57. sz. alattiakat egy westerndorfi terra sigillata határozza meg, a Jókai u. 2. sz. alattiról pedig csak azt tudjuk, hogy hamvasztásos volt - ezek a római színházhoz vezető út mentén lehettek. A Tóth E. által a kultuszhoz kapcsolható kőemlékek lelőhelyeit is érdemes összevetni a temetőtérképünkkel. A Pohl Gépgyár területéről legalább két kőemlék került elő: egy oltár és egy Silvanus dombormű feliratos töredéke (TÓTH 2001: 140—150, Kat. No. 4. ill. 9.). Mivel ugyanezen lelőhely megjelölésével temetőnkhöz tartozó sírok is felszínre kerültek, azt kell feltételezni, hogy a sírok voltak elsődleges, a kőemlékek pedig másodlagos helyzetben.

A déli oldalon nem lehet ennyire élesen kitűzni a temető határvonalát. A szőlődombok mentén a Nárai utcáig biztosan lehúzódott a temető. Ettől keletebbre csak a Szigligeti utca 53. sz. alatti magányos urnasírt találjuk.

A III. századra való keltezés elég nehéz (25. tábla). Pannónia egyéb temetőiben is ez az egyik legproblematikusabb időszak: a hamvasztásos rítusról a csontvázas temetkezésre való váltás. Mint láttuk Savaria nyugati temetőjében már a II. század folyamán is találkozunk a halott-temetés szokásával. Erre a századra keltezhetők a késő rheinzaberni és westerndorfi sigillata-mûhelyek termékei. Ilyet találunk a Liget Hotel 9. sírjában, a Kálvária u. 57-ben és a Szt. László király utcában, de ezek még mind hamvasztottak. A bizonytalan keltezés és a leletanyag töredékessége miatt a II. század végére—III. századra tehetőek a Liget Hotel előtti sírok nagy része. Ezek esetében talán el lehet különíteni egy síi-csoportot, mivel csak innen kerültek elő szórthamvas temetkezéseket.

A Károlyi téren és a Turistaszálló mögött talált szarkofágok is arról tanúskodnak, hogy ezeken a területeken a temetkezés folyamatos lehetett, bár mindkét helyen találunk a III. századra keltezhető más jellegű objektumokat is. A szarkofágok keltezése azonban pontos adatok hiányában bizonytalan. Itt a temető északi vonalában feltételezni kell, hogy a középső-császárkorra a területet nem temetkezésre használták: a Károlyi téren egy Elagabalus éremmel keltezhető csatorna került a felszínre; a terület más részein pedig mindenképpen számolni kell különböző műhelyek meglétével. Szintén a Károlyi térre lehet lokalizálni egy bronzfeldolgozó műhelyt (BuÓCZ 1967: 10), ettől nyugatabbra a Gagarin utca valamely szakaszán egy II—III. századra tehető fazekasműhely került elő még a XIX. század folyamán (BuÓCZ 1967: 46; OlTOMÁNYI és SOSZTARITS 1998: 175). Valószínűleg szintén egy fazekasműhely szemétgödréből került a felszínre a rengeteg függőlegesen álló korsó és bögre perem illetve a gyűrűs peremű tálak egy csoportja a Liget Hotel 10. sírjának feltárása alkalmával. Ez a fazekasműhely a gyártott kerámiák alapján a III. században biztosan működött, és elképzelhető, hogy még a IV. század első felében is létezik. Összefoglalva: a korarómai temető északi körzetét a III. században feladják és műhelynegyedet alakítanak ki — hasonló terület-felhagyás figyelhető meg Scarbantia temetőjében is (SzŐNYI 1977-1978: 11). Savaria északi temetőjében is megfigyelhető az a jelenség, hogy a város körül húzódó műhelynegyedek és a temető területe összeér, talán még fedi is egymást (BuÓCZ 1967: 9—12).

A mellékletek alapján biztosan a IV. századra keltezhető sír kevés van. Valószínűleg ekkora tehető a legtöbb csontvázas téglasír, amelyek a területen elszórva kerültek elő, bár ezek jórésze melléklet nélküli, de több esetben igazolható, hogy már korábban kirabolt sírokról van szó (pl. Brenner krt., Szt. László király u. 13).

Bár temetőnk esetében csak a Liget Hotel 10. sírja esetében merült fel a IV. századi hamvasztásos sír meglétének lehetősége, a rítust a provincia többi temetőjében is megtaláljuk, bár elég elszórtan. A szokás szinte mindegyik nagyobb temető esetében megfigyelhető, igaz csak egy-egy sír fordul elő ezekben. Viszonylag sok található Pannónia délkeleti részében, itt a kutatók általában idegen, elsősorban germán-gót népesség megjelenéséhez kötik (DOMBAY 1957: 207; SÁGI 1981: 104; SONKOLY 1982: 117-118). Savariában azonban talán nem kell egy nagyobb bevándorlóhullámmal számolni, mivel a népesség kontinuitása viszonylag jól nyomon követhető, de kisebb csoportok érkezése nem kizárható. Elképzelhető, hogy — ahogy a római uralom első évszázadában - ekkor is voltak olyan családok, csoportok, akik a régebbi hagyományokat követték, és szakítottak a kereszténységgel - vagy el sem fogadták azt. Savariából is több olyan adatunk van, amely a nem keresztény helyi lakosságra utal: Szent Márton

102


életrajzírója beszéli el, hogy Márton édesapja soha sem keresztelkedett meg (KlSS et al. 1998: 66), illetve Savariától nem messze, valószínűleg egy villagazdasághoz tartozó temetőben fordulnak elő a IV. század derekára keltezhető hamvasztásos sírok (BuÓCZ 1997: 163), a legnyomósabb érv azonban, hogy erről a területről nem kerültek elő a kereszténységgel összekapcsolható leletek.

A kutatás Savaria nyugati temetőjét hagyományosan a későrómai időszak temetkezési helyének tartja, bár ez — mint az előbbiekben láttuk — nem igazolható maradéktalanul, mégis ebben az időszakban kiterjedt temetővel lehet a területen számolni. A későrómai sírokat térképre helyezve kirajzolódik a temető körvonala. Hangsúlyozom, hogy ezek a sírok nemcsak a IV. századra keltezhetőek, hanem valószínűleg vannak köztük már a III. századra tehető sírok is. A temető északi határán, amelyet korábban egy időszakra feladtak, csak szórványosan használták temetkezésre (Károlyi tér—Szt. István Park vonala). A korábbi csá-szárkultusz-központban is találunk egy-egy betemetkezést: így a Szinyei Merse P. u. l-ben, de ennek keltezése esetleg már V. századi. A Dózsa Gy. u— Körmendi u. vonalától keletre is több későrómai sírt találunk. Ezek a sírok feltehetőleg a későrómai időszakhoz tartozó város körüli temető részeit alkották.

Savaria nyugati temetőjének esetében is jól megfigyelhető az a jelenség, hogy a későrómai időszakban a temetkezések a város falai alá húzódnak be, sőt egyes esetekben még a városfalon belül is megtalálhatóak, így a korábbi időszakhoz képest egy különálló temetőt alkotnak. Ugyanígy a Perint patak és a városfal közötti területen is találhatunk ekkor már biztosan a későrómai időszakra keltezhető sírokat: Kiskar utcából ismeretes egy szarkofág (RKZSŐKY 1880: 97), valamint a Kossuth L. u. több pontjáról is (BuÓCZ 1964: 114). A Károlyi tértől keletre a Perint bal partja szintén gazdag lelőhelye a síroknak - az Ady téren az egykori Kaczmarsky-kertészet területén már az 1930-as években is kerültek sírok a felszínre (BuÓCZ 1967: 28). Ez a terület igen gazdag sírokban, csak a pontosabb topográfiai adatok hiányában sajnos nehéz a sírokat pontosan elhelyezni. Mivel valószínűleg itt fordul a városfal, néhány esetben felmerülhet annak a lehetősége, hogy városfalon belüli temetkezésről van szó. A temető az északi oldalon a Petőfi S. u. vonalában folytatódik (DKRDÁK et al. 1994), a várostól délre is megtalálhatóak az ide kapcsolható sírok, többek között az Iseum körzetében (SZKNTLKLEKY 1965). Összefoglalva, bár a sírok Savaria nyugati temetőjében nem adnak ki összefüggő területet — a kutatás hiányossága miatt —, mégis feltételezni lehet egy nagyobb temetőt, amely egyrészt a korarómai temető teljes területét illetve a valószínűleg ekkor már értelmét vesztett császárkultusz területét használja temetőként.

A terület későrómai történetéhez topográfiailag még egy adatot lehet kötni; a kutatás ugyanis Savariától nyugatra helyezi a lanciarii Savarienses erődjét. A legkésőbb Constantinus uralkodása alatt felállított hajítólándzsás katonai egység Savariában csak rövid ideig állomásozott, a későbbiekben Galliába vezényelték (KlSS et al. 1998: 57). Ezt az erődöt a korábbi császárkultusz területére, illetve annak délkeleti részébe lehet elhelyezni — itt az üres terület és a kőanyag is a rendelkezésükre állt. Az erőd pontosabb elhelyezésére hasonló módszert lehet alkalmazni, mint a császárkultusz területének meghatározására: a későrómai sírok térképre vetítésével temetkezésmentes területen helyezkedett el — hiszen valószínűleg az erődön belül nem temetkeztek. A problémát az jelenti, hogy az adott területen a sírok pontos keltezése lenne szükséges annak érdekében, hogy az erőddel egykorú sírokat térképre lehessen vetíteni. Mivel ezek az adatok az információk töredékessége miatt nem állnak a rendelkezésünkre, az alábbiakat állapíthatjuk meg: üres terület feltehetőleg csak a Dózsa Gy. u.—Körmendi u. vonalától nyugatra lehetett, nagyjából ugyanazon a területen, mint a császárkultusz. A szóbajöhető területet azonban néhány sír lehatárolja. A Dózsa Gy. utcától keletre levő területeken megtaláljuk a sírokat, a Tóth E. által feltételezett területen (KlSS et al. 1998: 17. kép) a Szabadságharcos u. 10-ben kősír került elő, viszont az előbb említett vonaltól közvetlenül nyugatra nincsen biztosan a IV. századra keltezhető sír. A déli oldalon pedig a Győrffy I. u. vonalában találunk több későrómai sírt. A nyugati oldalon az üres terület határa megegyezik a korarómai időszakban tapasztaltakkal: a Szt. László király utca lehetett a vonala.

A legkésőbbi sírok leletei közé tartozik a Szinyei Merse P. u. l-ben talált kígyófejes aranygyűrű, valamint a Körmendi út 24. sz. alatti „népvándorláskon" bronzcsat. Ezek keltezése talán már a népván-

103


dorláskorhoz tartozik. Savaria városában a lakosság folyamatos továbbélése bizonyított (OTTOMÁNYI és SOSZTARITS 1998: 179-180). A temető további használatára utal a Liget Hotel mögött talált I. Leó aranysolidusa (KlSS et al. 1998: 79).

A temetőben szuperpozícióval egy esetben találkozunk: a Liget Hotel 10. sírjánál, ahol egy II. századi síi-anyaga keveredett össze egy IV. századi objektuméval. Korábbi sírok kőanyagának felhasználása történt a Ritter-féle szőlő egyik koponya nélküli csontvázánál. A sír keltezése szinte lehetetlen — melléklet hiányában, egyedüli támpont egy korábbi sírkő másodlagos felhasználása, ebből kifolyólag a sírok a II. századnál nem lehetnek régebbiek, a kőemlék újbóli felhasználása miatt esedeg a III. századra keltezhető (BuÓCZ 1997).

Az előző oldalakon megpróbáltam Savaria nyugati temetőjéről ismert összes információt összegyűjteni. A lelőhelyek katalógusa minden eddig megjelent listánál bővebb, de természetesen nem állíthatom, hogy teljes. A lelőhelyeken túl a temetőhöz kapcsolható leletanyag és az itt előforduló rítusok bemutatásával megpróbáltam az egyes sírokat kronológiai sorrendbe és topográfiai környezetbe elhelyezni. A rendelkezésünk álló adatok alapján lehetségessé válik a császárkultusz központi területének és a lanciarii erőd lehetséges helyének pontosabb meghatározása.

Végül újra kihangsúlyoznám, hogy a fenti következtetések csak a rendelkezésünkre álló töredékes adatok felhasználásával készült, és mivel a temető területén nagyobb összefüggő részlet eddig nem került feltárásra — kivéve a Liget Hotel esetében —, ezért a fentiek bármikor módosulhatnak. Hiszen az, hogy a sírok térképre való vetítésekor egy adott területen nincsenek temetkezések, nem jelenti feltétlenül azok hiányát, hanem utalhat arra is, hogy onnan nem rendelkezünk semmilyen régészeti információval.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönet illeti Ilon Gábort, hogy a Szt. István Park—Liget Hotel leletanyagának feldolgozását átengedte, valamint Medgyes Magdolnának, hogy ásatásainak idevágó részleteit a rendelkezésemre bocsátotta. Köszönöm továbbá a Savaria Múzeum többi munkatársának a közreműködését. Hálás vagyok továbbá Gabler Dénesnek, aki a terra sigillaták feldolgozásában nyújtott segítségén túl útmutatást nyújtott a dolgozat egészének elkészítésében, valamint Sosztarits Ottónak szakmai tanácsaiért.

IRODALOM

A L R A M - S T K R N , E . (1989): Die römischen Lampen aus Carnuntum. — Der Römische Limes in Osterrech. Heft 35. Osterreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, pp. 332.

BÁNKI, Zs. (1990): Forschungen in Gorsium in den Jahren 1985/86. — A l b a Regia. Az István Király Múzeum Evkönyve, 24: 93—136.

BÁNKI, Zs. (1992): Beiträge zumpannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial — In: GLASIERTE K E R A M I K 1992, 36-44 .

BARKÓCZI , L. (1988): Pannonische Glasfunde in Ungarn. — Studia archaeologica, 9. Akadémiai Kiadó, Budapest.

BARKÓCZI, L. (1993): Frührömische glasierte Keramik in Ungarn.— In: GLASIERTE KERAMIK 1992, 7-45. BARKÓCZI, L . es BONIS, E. (1954): Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus

Salina).—Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 4: 129—199. BERNHARDT, H . (1981): Zur Diskussion um die Chronologie Rheinzaberner Relieftöpfer. — Germa

nia. Anzeiger der römisch-germanischen Kommission des deutschen Archäologischen Instituts, 59: 79—93. BÍRÓ-SEY, К., MEDGYES, M . és TORBÁGYI, M . (1998): Der spätrömische Münzschatzfund von Tokorcs. —

Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, pp. 72.

104


BONIS E. (1942): A császárkori edényművesség termékei Pannoniában (a terra szigülátákon kívül). — Disser-tationes Pannonicae ex instituto numismatico et archaeologico universitatis de Petro Pázmány nominatae Budapestinensis provenientes, Ser. II . 20. Budapest, pp. 268.

BONIS É. (1949): Szombathely, Úttörőn. 13. — Ásatási dokumentáció. M N M Adattár 260. Sz. IV. B R A I T H W A I T E , G. (1984): Romano-British Face Pots and Head Pots. — Britannia. A Journal of

Romano-British and Kindred Studie, 15: 99—131. B R U K N E R , O. (1981): Rimska keramika и Jugoslavenskom delu Provincije Donje Pannonije (Roman Ceramic

Ware in the Yugoslav Part of the Province of Lower Pannónia).— Dissertationes et monographiae, 24. Beograd, pp. 194.

BULLINGER, H . ( 1972): UTERE FELIX: a propos de la garniture de ceinturon de Lyon. — Gallta Préhistoire, 30: 276-283.

BuÓCZ T. (I960): Szombathely - Győrffy I. u. 23. — Régészeti Füzetek, 1/14: 37. = Archacológiai Értesítő, 88 (1961): 289.

BuÓCZ T. (1961): Korarómai sírok a szombathelyi Rumi úton. —Archaeológiai Értesítő, 88: 219—239. BuÓCZ T . (1963): A Kertész utcai római temető. — Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 1:

131-148. BuÓCZ T . (1964): Temetők és városfalmaradványok Savariában. — Savaria a Vas megyei Múzeumok

Értesítője, 2: 109-126. BuÓCZ T . (1967): Savaria topográfiája. — Szombathely, pp. 148. BuÓCZ, T. (1992): Die Herstellung glasierter Gefäse in Savaria. — In: GLASIERTE KERAMIK 1992, 58-70 BuÓCZ T. (1997): Késő római sírok leletmentése Sorkifalud határában. — Communicationes Archaeologicae

Hungaricae, 163—171. BuÓCZ T . (2003): Lapidarium. Savaria Múzeum. — Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombat

hely, pp. 119. BuÓCZ T. és GABLER D . (2002): Savariai városfal. A városfal építési ideje a terra sigillaták tükrében.

— Sárvár, pp. 132. Sz. BURGER, A. (1966): The Late Roman Cemetery at Ságvár. —Acta Archaeologica Academiae Scienliaiium

Flungaricae, 18: 99-234. Sz. BURGER, A. (1979): Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. — Fontes Archaeologici Hungáriáé.

Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 135. Sz. BURGER, A. (1981): Late Roman Money Circulation in South-Pannonia. — Régészeti Füzetek

11/22. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, pp. 231. C O N S P . : E Ï T L I N G E R , E., H K D I N G E R , В., H O F F M A N N , В., K F N N R I C H , P . M . , P u c c i , G., R O T H -

R U B I , K., S C H N E I D E R , G., V O N S C H N U I R B E I N , S., W E L L S , С M . es Z A B E H L I C K Y - S C H E F -

FENEGGER, S. (1990): Conspectus terrae sigillatae italico modo confectae. — Matériáién zur

Römisch-Germanischen Keramik Heft 10. Habelt, Bonn, pp. 213.

DF.RDÁK F. , KISS G. és SOSZTARITS О. (1994): Savaria elpusztult temetői. —Panniculus. Lapok Szombathely tör éneiéből. C/22.

DOMBAY J. (1957): Későrómai temetők Baranyában. —Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 181-325. ERTEL, C H . , GASSNER, V., J I L E K , S. és S T I G L I T Z , H . (1999): Untersuchungen zu den Gräberfeldern

in Carnuntum. Band 1: Der archäologische Befind. — Der Römische Limes in Osterreich 40. Osterreichische Akademie der Wissenschaften Wien, pp. 204.

F E I S Z T G Y . (1995): Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai —Acta Savariensia П . , Szombathely, pp. 126.

FlTZ J. (1991 — 1992): A csákvári IV—V. századi temető érmei. —Numizmatikai Közlemények, 40—41: 61-103 .

105


GABLER D . (1964): Az importált terra sigillaták forgalma Pannoniában. —Archaeológiai Értesítő, 91: 94-110.

G A B L K R , D . (1973): Der römische Gutshof von Fertőrákos. — A c t a Archaeologica Academiae Scien-tiarium Hungaricae, 25: 139—176.

GABLKR D . (2002): Savariai sigillaták. A városfal építési ideje a terra sigillaták tükrében. — In: BuÓCZ T. és GABLER D. (szerk.): pp. 59-132.

GABLER, D . és K E L L N E R , K-J . (1993): Die Bildstempel von Westerndorf IL Helenius und Onniorix. — Bayerische Vorgeschichtsblätter, 58: 184—270.

GASSNER, V. (1990): Feinware aus Carnuntum. Funde von den Grabungen auf den „Mühläckern" 1978—1988. — Carnuntum Jahrbuch, pp. 253—292.

GASSNER, V. ( 1991 ): Mittelkaiserzeitliche glasierte Keramik aus Pannonién. — Carnuntum Jahrbuch, pp. 9—56. GLASIERTE KERAMIK (1992): Glasierte Keramik in Pannonién. — A Szt. István Király Múzeum Közle

ményei, D . sorozat 212. Székesfehérvár, pp. 92. HOFMANN, В. (1966): Öves et marques de potiers de Banassac (fouilles 1961-1964). —Ac ta Rei

cretariae romanae fautorum, 8: 23—44. HORVÁTH I. (1979): A magyarszerdahelyi kelta és római temető. — Zalai Gyűjtemény 14. Zala megyei

Levéltár, Zalaegerszeg, pp. 186. H O R V Á T H T. A. (1987): Vasvármegye régészeti leletei és lelőhelyei (1926. okt. 20.-1936. jún.) (közli:

Kiss Gábor). — Vasi Szemle, 41(3): 416-436. I L O N G. és TÓTH G. (2001): Egy római kori urnasír Szombathelyről és hamvainak embertani vizsgá

lata. — Régészeti Füzetek (1998), l/Sí: 51-55 . INTERCISA IL: A L F Ö L D I , M . R., BARKÓCZI , L., F I T Z , J., S Z . P Ó C Z Y , K., R A D N Ó T I , A. S A L A M

O N , Á., SÁGI, K. és B. VÁGÓ, E . (1957): Intercisa (Dunapentele) IL Geschichte der Stadt in der Römerzeit. —Archaeologica Hungarica, 36, Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 655.

ISINGS, С. (1957): Roman Glass from Dates Finds. — Archaeologica Traiectina édita ab academiae

Rheno-Traiectinae Institute Archaeologico 2. Groningen-Djakarta, pp. 185.

ISTENIG, J. (1999): Poetovio, zahodna grobisca I. — Poetovio, The Western Cemeteries L — Catalogi et

monographiae, 32. Narodni Muzej Slovenije, Ljubljana, pp. 244.

ISTENIG, J . (2000): Poetovio, zahodna grobisca IL — Poetovio, The Western Cemeteries II. — Catalogi et

monographiae, 33. Narodni Muzej Slovenije, Ljubljana, pp. 437.

IvÁNYl D. (1935): A pannóniai mécsesek. Tipológiai és kronológiai áttekintés. — Dissertationes Pannonicae

ex instituto numismatico et archaeologico universitatis de Petro Pázmány nominatae Budapesti-

nensis provenientes, II /2. Budapest, pp. 351.

JOVANOVIC, A. (1984): Rimske nekropole na teritoriji Jugoslavije (Forms of Burial in the Territory of

Yugoslavia in the Time of the Roman Empire). — Univerzitet u Beugradu, Beograd, pp. 165.

JUHÁSZ G Y. (1935): Л brigetioi terra sigillaták. — Dissertationes Pannonicae ex instituto numismatico et

archaeologico universitatis de Petro Pázmány nominatae Budapestinensis provenientes, I I /3 .

Budapest, pp. 201.

KÁRPÁTI К. (1893): Sabariai régiségekről. —Archaeológiai Értesítő, Ujf, 13: 445-446. KlSS K. (1946—1948): A westerndorfi terra-sigillata gyár mesterei és kronológiája. —Archaeológiai Értesítő,

7-10: 216-274. KlSS G., TÓTH E. és Z Á G O R H I D I C Z I G Á N Y B. (1998): Savaria - Szombathely története a város alapítá

sától 1526-ig. — Szombathely története 1. Szombathely, pp. 299. K N O R R , R. (1912): Südgallische Terra sigillata-Gefáse von Rottweil. — Stuttgart. K N O R R , R. (1919): Töpfer und Fabriken verzierter Terra sigillaten des ersten Jahrhunderts. — Stuttgart,

pp. 140.

106


V. Kocz TUR E. (1998): Rítusra vonatkozó megfigyelések a solymári koracsászárkon temetőben. — Budapest Régiséget, 32: 83-86.

KRKKOVIC, E. (1991): Skelettgräber der älteren römischen Kaiserzeit im Licht der Funde aus Gerulata. — Carnuntum Jahrbuch,!'1—79.

LAKNER E. (1872): Iránypontok a vasmegyei régészeti egylet első működése elé. — Archaeológiai Értesítő, 6: 9—13.

LÁNYI, V. (1972): Die spätantike Gräberfelder von Pannonién. — Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 24: 53—213.

L l lT V. (1869): Szombathelyi közlések I. —Archaeológiai Értesítő, 2: 37-39 . LlPP V. (1871): Szombathelyi közlemények XI . Archaeológiai Értesítő, 5: 263—266. LlPP V. (1872): Szombathelyi közlemények XII I . —Archaeológiai Értesítő, 6: 276-280. LlPP V. (1875): A római agyagipar a vasm. régiségtárban. — Vasmegyei Régészeti Egylet Jelentése,

3: 62-89. LlPP V. (1876): A szombathelyi múzeum és a Vas-vármegyei legújabb leletek. — Archaeológiai

Értesítő, 10: 95-97 . LlPP V. (1877): A római szobrászat emlékei Vasmegyében. — Vasmegyei Régészeti Egylet Jelentései,

5: 1-40. L R B C : H I L L , P.V., KENT, J .P .C. és G A R S O N , R.G.C. (1972): Late Roman Bronze Coinage 324-498.

— Sprink & Son Ltd , London, pp. 114. MARÓTI E. (1987): Római kori pecsételt kerámia Nyugat-Pannóniában. — Zalai Múzeum, 1: 81-103. M A R Ó T I É. (1991): A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés. — Studia Comitatensia. Ta

nulmányok Pest Megye Múzeumaiból, 21 : 365—427. M E D G Y E S M . (1977—78): Leletmentések Savaria É-i temetőjében 1970—1975. —Savar ia a Vas megyei

Múzeumok Értesítője, 11—12: 177—208. MEDGYES M . (1997): Szombathely, Dózsa Gy.u. 4. 1997. VI I - IX . — Ásatási napló. MEDGYES M . (1999): Szombathely, Brenner kit. 1999. IV. 26-V. 20. — Ásatási napló. MEDGYES M . (2002): Késő római telep a tokorcsi kincs lelőhelyén. — Savaria a Vas megyei Múzeumok

Értesítője (2000-2001), 25/3: 99-132. MÓCSY A. (1954): Korarómai sírok Szombathelyről. —Archaeológiai Értesítő, 81: 167-191. MÓCSY A. (1963): Savaria utcarendszerének rekonstrukciója. —Archaeológiai Értesítő, 92: 27—36. MÓCSY, A. (Hrsg.) (1981): Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. •— Akadémiai Kiadó,

Budapest, pp. 259. O S W A L D , F . (1964): Index of Figure-Types on Terra Sigillata („Samian Ware"). — Liverpool 1936—

1937. Repr. London, pp. 154. OSWALD , F . és P R Y C E , T . D . (1920): An Introduction to the Study of Terra Sigillata treated from a chrono

logical standpoint. — London, pp. 286. OTTOMÁNYI, K. és SOSZTARITS, O. (1998): Spätrömischer Töpferofen im südlichen Stadtteil von

Savaria. — Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1996-1997), 23/3: 145—216. OTTOMÁNYI K. (2002): Késő római kutak, Szombathely - Fő tér. — Savaria a Vas megyei Múzeumok

Értesítője (2000-2001), 25/3: 133-154. P E T R U , S. (1972): Emonske nekropole. — Catalogi et monographiae 7. Narodni Muzej v Ljubljani,

Ljubjlana, pp. 178. P K T Z N K K , B. (1997): Römerzeitliche Gebrauchskeramik aus Carnuntum. Ausgrabungen des

Bundesdenkmalamtes 1971 bis 1972. Teil 1. — Carnuntum Jahrbuch, 167—323. P L K S N I C A R - G K C , L . (1972): Severno emonsko grobisce. — Catalogi et monographiae 8. Narodni Muzej v

Ljubljani, Ljubljana, pp. 272. P Ó C Z Y , К. (1957): Keramik in: I N T E R C I S A IL, 29-139.

107


REDŐ F . (1999): Az éremmel való keltezés problémái és a hegyeshalmi késő-római temető. — In: Emlékkönyv Birá-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Budapest, pp. 178—190.

R E Z S Ő F Y G Y . (1880): Titkári jelentés. — Vasmegyei Régészeti Egylet Jelentése, 8: 95 -98 . R I C : M A T T I N G L Y , H . és SYDENHAM, M . A. (1926): Roman Imperial Coinage. — London. Ri—Fi: RlCKEN, H . és FISCHER, C H . (1963): Die Bildschüsseln der römischen Töpfer von Rheinzabern.

Textband mit Typenbilder zu Katalog VI der Ausgrabungen von W. Ludowici in Rheinzabern 1901—1914. — Matériáién zur Römisch-Germanischen Keramik 7. Habelt , Bonn, pp. 347.

ROGERS, G.B. (1974): Potteries sigillées de la Gaule centrale I. - Les motifs non figurés. — Gallia Préhistoire Suppl. 28. pp. 196.

SÁGI, К. (1981): Das römische Gräberfeld von Keszthely—Dobogó. — Fontes Archaeologici Hungáriáé.

Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 140.

S C H I N D L E R - K A U D E L K A , E . (1975): Die dünnwandige Gebrauchskeramik vom Magdalensberg. — Kärtner

Museumsschriften 58. Klagenfurt, pp. 238.

S M R A Savaria Múzeum Régészeti Adattára. — Savaria Múzeum, Szombathely.

SONKOLY К. (1982): Római kori hamvasztásos urnasír Pécs belvárosában. —AJanus Pannonius Múzeum Évkönyve, 27: 117—123.

SOPRONI S. és KRALOVÁNSZKY A. (1957): Szombathely-Kálvária. —Archacológiai Értesítő, 84: 86. STANFIKLD, J.A. és SIMPSON, G. (1958): Central Gaulish Potters. — London. S T E I N D . : MÓCSY, A. es S Z E N T L É L E K Y , T . (szerk.) 1971: Die römischen Steindenkmäler von Savaria.

— Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 144. SZENTLÉLEKY T. (1965): Szombathely, Rákóczi F . u. 7. •—Régészeti Füzetek, 1/19: 28, no. 38. T . SzŐNYl E. (1973): A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai. — Arrabona. A győri

Xántus János Múzeum Evkönyve, 15: 5—67. T . SzŐNYl E. (1976): A győri „Homokgödri" római kori temető. — Arrabona. A győri Xántus János

Múzeum Évkönyve, 18: 5—46. T. SzŐNYl E. (1977-1978): Előzetes jelentés a Sopron, Deák téri római temető feldolgozásáról. —

Arrabona. A győri Xántus János Múzeum Evkönyve, 19—20: 5—15. T. SzŐNYl E. (1979): Arrabona késő római temetői I. Vasútállomás környéki temető. —Arrabona. A

győri Xántus János Múzeum Évkönyve, 21: 5—57. T. SzŐNYl E. (1986): Arrabona késő római temetői II . Nádorváros. —Arrabona. A győri Xántus János

Múzeum Évkönyve, 22—23: 5—34. T. SzŐNYl E . (1992): Arrabona topográfiája. —Tanulmányok 1. Győr -Moson-Sopron Megyei Múze

umok, Győr, pp. 80. T. SzŐNYl, E. (1999): Thin-walled Pottery from Mursella. —Antaeus. Communicatees ex Instituto

Archaeologicio Academiae Scientiarum Hungaricae (1997—1998), 24: 516—524. TALABKR T. és TÓTH M . (1999): Vas vármegye régészeti hírei a napi sajtóban 1900-1904. — Panniculus.

Lapok Szombathely történetéből Ser. B. No. 4. Szombathely, pp. 118. T O P Á L , J. (1981): The Southern Cemetery of Matrica (Százhalombatta - Dunafüred). — Fontes Archaeo

logici Hungáriáé. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 105. TOPÁL, J. (1993): Roman cemeteries of Aquincum, Panonnia. The Western cemetery, Bécsi Road I.

— Aquincum Nostrum, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, pp. 321. TORBÁGYl, M . (1998): Note to the late Roman coin circulation in Pannónia after 375. — In: Proceed

ing of the 2nd International Numismatical Congress in Croatia (October 15—17, 1998, Opatija, Croatia), INCC-98, Opatija, 2000, pp. 47-56.

TÓTH E. (1971): A savariai insularendszer rekonstrukciója. —Archacológiai Értesítő, 98: 143—169. TÓTH, E. (1981): Römische Metallgegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum:

Instrumenta domestica.—Folia Archaeologica, 32: 145—166.

108


TÓTH E. (2001): A császárkultusz főoltára Pannónia Superiorban. — Archaeológiai Értesítő, 126: 5-33.

B. VÁGÓ, E. és BONA, I. (1976): Die Gräberfeld von Intercisa I. Der spätrömische Südostfriedhof. — Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 243.

VARSÁNYI J. (1836-1845): Szombathelyi album. — MTA Kézirattár. VARSÁNYI J. (1871): A szombathelyi határban 1836-1845-ig kiásott régiségek topographikus leírása.

— Archaeológiai Értesítő, 4: 213—218. VMRLO: Vasvármegyei Múzeum Régiségtárának Leltári Naplója, Ókori Anyag.

109


1. tabla. 1: Brenner krt . sírrajz; 2: Dózsa Gy. u. 4: helyszínrajz; 3: Dózsa Gy. u. 4. sírrajz

Tafel 1. 1: Brenner Ring. Grabzeichnung; 2: Dózsa Gy. Str. 4: Planzeichnung; 3: Dózsa Gy. u. 4. Grabzeichnung

1 1 0


2. tábla. 1: Jókai u. 5. helyszínrajz; 2: Jókai u. 5. sírrajz; 3: Óperint u. 4-6. helyszínrajz; 4: Óperint u. 4-6. sírrajz Tafel 2. 1: Jókai Str. 5. Planzeichnung; 2: Jókai Str. 5 Grabzeichnung; 3: Óperint Str 4-6. Planzeichnung; 4: Óperint Str. 4-6. Grabze ichnung

1 1


3. tábla. Szent István Park-Liget Hotel összesítő rajz Tafel 3. Szent István Park-Hotel Liget Plan über die Zusammenstel - der Gräber

1 1 2


4. tábla 1: Szent István-Park-Liget Hotel 10. sír; 2: Szt. László király u. 13. helyszínrajz; 3: Szt. László király u. 13. sírösszesítő rajz Tafel 4. 1: Szent István Park—Hotel I.iget Grab 10.; 2: St. IAszló Str. 13. Planzeichnung; 3: Sí, JAszló Str. 13. Plan über die 'Ausammenstellung der Gräber

1 1 3


5. tábla. Bagolyvár, 1. sír Tafel 5. Bagolyvár (líulenbnrg), Grab 1.

1 14


6. tábla. Bagolyvár, 1: 3. sír; 2: 4. sír; 3: szórvány Tafel 6. Bagolyvár, 1: Grab 3; 2: Grab 4.; 3: Streufund

115


7. tábla. 1-2: Jókai u. 3; 3-8: Körmendi út; 9-10: Szent István Park-Turistaszálló mögött; 11-12: Szent István Park-Liget Hotel, 1-2. sír Tafel 7. 1-2: Jókai Str. 3; 3-8: Körmendi Str. 9—10: Szent István Park-hinter der Touristenherberge; 11—12: Szent István Park-llotel Liget, Grab 1—2.

116


8. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 1-3: 3. sír; 4-6: 4. sír; 7-11:5. sír Tafel 8. Szmt István Park-Hotel Liget, 1-3: Grab 3.; 4-6: Grab 4.; 7-11: Grab 5.

117


9. tábla. Szentistván Park-Liget Hotel, 1-6: 7. sír; 7-12: 9. sír Tafel 9. Szent István Park-Hotel Liget, 1-6: Grab 7.; 7-12: Grab 9.

118


10. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 10. sír Tafel 10. Szent István Park-llotel Liget, Grab 10.

119


11. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 10. sír (?) Tafel 11. Szent István Park-Hotel Liget, Grab (?) 10.

1 2 0


12. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 10 sír (?) Tafel 12. Szent István Park-l lotel Liget, Grab (?)10.

121


13. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 1-4: 10. sír (?) (fazekasműhely termékeinek főbb típusai); 5-9: 12. sír Tafel 13. Szenti István Park-Hotel Liget, 1-4: Grab (?) 10. (die wichtigsten Warensorten aus der Topfereiwerkstatt); 5-9: Grab 12.

1 2 2


14. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 13. sír Tafel 14. Szent István Park—Hotel Liget, Grab 13.

123


15. tábla. Szent István Park-Liget Hotel, 1-5: 14. sír; 6-10: szórvány Tafel 15. Szent István Park-1 lotel Liget, 1-5: Grab 14; 6-10: Einzelfunde

124


16. tábla. 1: Kálvária u. 57; 2-5: Szt. László király u. (Pohl gépgyár mögött) Tafel 16. Kálvária Str. 57; 2-5: St. IAszló Str. (hinter der Maschienenfabrik Pohl)

1 2 5


17. tábla. Szt. László király u. (Pohl gépgyár mögött) Tafel 17. Sí. László Sír. (hinler der Maschienenfabrik Pohl)

1 2 6


18. tábla. Szt. László király u. (Pohl gépgyár mögött) Tafel 18. St. I Aszló Str. (hinter der Maschienenfabrik Pohl)

127


19. tábla. Szt. László király u. (Pohl gépgyár mögött) Tafel 19. St. /.ászló Str. (hinler der Maschienenfabrik Pohl)

128


20. tábla. Szt. László király u. (Pohl gépgyár mögött) Tafel 20. St. László Str. (hinter der Maschienenfabrik Pohl)

129


21. tábla. Szt. László király u. (Pohl gépgyár mögött) Tafel 21. St. László Str. (hinter der Maschienenfabrik Pohl)

1 3 0


22. tábla. 1-2: Szt. László király u.; 3-4, 6-9: Szinyei Merse P. u.; S: Szinyei Merse P. u. Tafel 22. 1-2: St. IJszfá Str.; 3-4, 6-9: Szinyei Merse P. Str.; 5: Szinyei Merse P. Str. 1.

131


23. tábla. Szinyei Merse P. u. Tafel 23. Szinyei Merse P. Str.

132


© urnasír О hamvasztásos sír 23 rekeszsír Ц szórthamvas sír Q ossuarium с э csontvázas sír Qu téglasir

'///, császárkultusz területe feltételezett utak

24. tábla. Savaria nyugati temetőjének koracsászárkori sírjai és a császárkultusz feltételezett helye Tafel 24. Frührömischer Gräber des Westfriedhofs in Savaria und der angenommene Ort der Kaiserkult

133


О földsír СШ téglasir EE3 épített sír [53 szarkofág

feltételezett utak

25. tábla. Savaria nyugati temetőjének későrómai sírjai Tafel 25. Spätrömische Gräber des Westfriedhofs in Savaria

1 3 4

Savaria nyugati temetője (Das westliche Gräberfeld von Savaria)

Documents