Saussure - A nyelvi érték

5/11/2018 Saussure - A nyelvi rt k - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/saussure-a-nyelvi-ertek 1/5

FERDINAND DE SAUSSURE

sqwsufe, Bevezeté s qz óltal.inos nyelyé 8zetbe(1916) c ímí ihí res könyvé ből' melynek megjelené sé tőIszokli,s 4 strukturalista nyelvé szet töté neté t számí tÚht,csak egy rövid ré szlelet közlú nk, mefi a kö et né hálry é vyelezelőtt már megjelent nLgyqrul. A stlukturalizmus egyikr'lapelvé t Í ejti itt ki a szelző:' gzt 4gyqnis, @3y q lqelvrendszer' s hogy í rlkotóelemei, a hangoi, í norÍ é nók'a szavak csak e rcndszerel belűI ,,lé teznek'', csak e rend-

szeren belí il kapják meg é rté kú ket, urrkciójukgt. Ebből azalapelvből indul tnajd kí ' ú jrq é 8 ú jna,'vd,Iomeru.yi stluk-lurqlistL kutató' q nyelyé sz é ppúgy,mint q szociológus, apsziclológus vagy az irodalmór.

A NYELVI É RTÉ K

Á fogalmi oldalóróI vizsgált nyelví erté k

Amikor egy szó ér tékér í les4[ink' általában é smin_denekelőtt árra a sajátság.ira gondolunk, hoqv egv fogal-maÍ ábté Lzol1' ez valóbal eryikasp€é t €+&nyelY! é rté k-nek. De ha ez iry van, akkor miben különbözik ez azé Í té k tt6l, amit jelenté snek hivurk? Szinonimája lenaeegymásnak ez a ké t sző? Aligha; összekeverni ugyankönnyú őket, ezt azonban nem anrryira a műszók hason-lósága okozza, mi]rt inkább az, hog5l azok közöt, ami_

ket jelönek' csak igen finom ktilönbsé g van.Az é 11é k' ogalmi oldaláról oé zve, ké tsé g&í viil jelen-

{é sneÍ egv eleme, é snagyon Debé z ní agnidfií _noÚ ezutóbbi hogyan kú lönböztetbető meg tőle, hiszen annakfiiggvé nye. Pedig ezt a ké rdé st elté tlenül tiszlázni kell,ha nem akarjuk a nyelvet egyszeÍ ú nómenklaturáYásüllyeszteni '

25



vegyiik előszö is ajeleDté st ú gy, ahogyankorábban mát ábrázo|-tuk. Ez csupán a hangké pellenpárja. Minden ahangké p é sa fogalom kö

zijtt megy vé gbe, a zárt Í e-rületnek Yett, önállóan lé -tező szónak a határain be-lül.

A problé ma azonban paÍ adox aspektusú : egyÍé sztafogalom a hangké p ellenpárjrí nak tűnik a jelen beliil,má$é szt viszont a jel maga, vagjiis az a viszony, amelyké t alkotóglemé t összeköi, ugyancsak é sugyanú gyellen-piá.rja a nyelv más jeleinek. Mivel a nyelv rendszer'

amelynek minden tagja köcsönösen függ a többitól, é samelybeh az egyik tag értékecsak annak a követké izmé -nye' hogy egyidejűleg a többi tag is jelen van, az alábbiábra szerint :

hogyan tiirté nhet me& hogy az í gy meghaté Lrozofi ér tékösszekevefedjé k a jelenté ssel' vagyis a haneké p ellenp.í r_jával? Lehetetlennek látszik, hogy az itt \,{zszintes nyi_lakkal ábrázolt viszonyokat a föntebb függőleges nyi_lakkal ábrázoltakkal azonosí tsuk. [. . .]

Ahhoz, hogy erre a ké rdé sreválaszoljunk, eÍ őszö ismeg kell áuapí tanuqk: ú gy látszik, minden é Í té ket anyelven kí vül is - ez a paradox €v kolmányoz. Ezeket

az é Í té keketmindig a következők alkotják:1. valamely elté rő dolog, afie1y kí cseré Ihető azzLl,

ametynek éI{ékétmeg kell hatáLrozni;

*A hagyomáByos magyal nyeh,é szeti teÍ mitrológiában az'ál_tah)|\k basz&áIt jel ent ő - jel eft ett e|leÍ fté t hebett a jelöő -'eld/Í fogalompáI használatos.

26

2. hasonló dolgok, amelyek ös|zehasoqlí thatók azzal,amel!'nek az é rté ké rólszó vaa'

Ez a ké t té nyező sziiksé gesegy ér téké tezé sé hez.EgyöfraDkos é rté ké nekmeghatáJozlí sáloz tehát tudni kell,hogy 1. kicseré lhetó valamely más dolognpk, pé ldáulkenyé rnek egy bizonyos mennfsé gé re; 2. összehason-

lí tható ugyanannak a rendszemek valamely hasonlóé rté ké vel' é ldául€y darab egyfrankossal vagy egy má_sik rendszer pé nzdalabjával (egy dolláral stb.). Ugyan-í gy egy szó kicseré lhető valamilyen elté Í ódologra: egyfogalomra; ezenkí vÍ il összehasonlí tható valamilyen azo_nos termfuzetű dologgal: egy másik szóval. É rté ke ehátmindaddig nincs meghatározva, amí g megelé gsztink an-nak a megállapí ttí sáYal, hogy ilyen é s lyen fogalomra,,kicseré lhető'', vagyis hogy ilyen vagy olyan jelenté se

van; össze kell mé g basonlí tani basonló é rté kekkel.vagyis más, vele szembeállí tbató szavak'kal ls' l31ra|1náí * ligazában qsak a raita Elyül eső doleok baliiTózzik meg.l 'Minthogy egy rendszer ré sze, nemcsak jelenté sevan,! ohanem _ ú gyszinté n é s fóké nt _ é rté ke s, ami egé szen|más dolog.

Né hrány pé lda miadj átt igazolja, hogy ez valóban í gyvan. A fÍ ancia moulon-nak lehet ugyanaz a jelenté se,milt az angol sheep-nek, de nem lehet - mé gpedig tóbb

okból _ ugyanaz az é rté ke; é szben az&t, mert az angol- ha elké szí tett é saz aszta|ra feltálalt hú sdarabról be-szé l- muÍ ton-t momd é s lem sheep-et. A. sheep é sa mou-/oz é rté keközöti különbsé gnek az az oka, hogy az elsőmellett Yan egy második kifejezé s, ami a francia szóeseté ben nem á1l fönn.

Ugyanazon a nyelven belül miudazok a szaYak, ame-'lyek rokon fogalmakat fejeznek ki, köcsönösen kollá-tozz'Ál< egymásti az olyan szinonimriknak, mif,t a redou-

ter, cruindle' ayoir peul Eé lui] csak oppozí ciójuk általvan saját é rté kük; ha a redouter nem volna, egé sz taÍ-talma voté l'tifusain szállna. Megfordí tva viszont: vaJ]'nak elemek, amelyek gazdagodnak a másokkal való kap_csolat ré vé n;pé ldáu| a decrepit-be bevitt ú jelem (unví eí llató. decré pit Í roskadt aggastyánl) a dé cré pi-vel unmv dé cré pí lehullott vakolAt., fal]) való együtté lé sből

21



tszárma7ik. Tehát barmely szó ér téké t iimyezete hatá-

Í ozza ÍÍ\eg|ez Úé g a ,,nap'' jelenté sű szóná,l is í gy van'amelynek az ér téké t edig akkor is azonnal meg lehet

határozni, ha nem né zi az ember azt, ami kórülótte van ;

vannak nyelvek, amelyekben lehetetlen azt mondani,hogy ,'s'asseoir au solell'' Í anapra űni7.

Amit a szavakról mondtunk' ráillik a nyelv br{rmelyelemé re'pé lclául a nyelvtani €titásokÍ a. [. . .]

A ragoás ktilönösen találó pé ldákkal szolgá,.^zdók megkülönbözteté se, amit mi annyira megszoktuDk,

bizonyos nyelvekben ismeretlen; a hé beÍ mé g a mú lt'jelen é s jóYő közöti alapvető megkülönbözteté st sem

ismeri. Az ósgermiánnak nincs megfelelő atakia a jövő

kifejezé sé re; amikor egyesek azt mondják, ho1y ezt ajelennel adja vissza, helytelenül fejezik ki magukat, mert

egy jelen idejú alaknak a germánban lrem ugyanaz azé ité ke,mint azokban a nyelvekben, amelyekben a jeleo

mellett jövó idő is van' A szláv nyelvek azigé nek rendsze'

rint ké taspektusát külónböztetik meg: a perfektí v a

cselekvé st a maga €é szé ben, pontké nt jelení ti meg' min_

denltöté Dé seD kí vüÍ :az imperfektÍ v pedig ezt az akcióta töté né s folyamatábao é s az idóben muta(ja. E katcgóriák egy francia számr4ra nehé zsé get el'entenek, miv€L ő nyelve ezeket nem ismeri; ha ezek eleve adottak 1en_

né nek, aktor nem í gyvolna. Mindezekben az esetekbentehát eleve adott í og^lmÚk helyett a rendszelból eredó

éúékeketé Ltlonk' Amikor azt mondjuk, hogy ezek fo-ealmaknak felelnek meg, akkor-e'bbo-beleé ltjük' hogylzek csakis meskiilönböztető r(differenci4is), é rté kek'

amelyeket nem tartalmuk hritáriz űapozití ve, hanem

Ebbót kapjú meg a jel mellé kelt sé EEiffiiÉ azi Í -

telÍ né t.BztetLát aztjelenti' hogy a franciában az ,,í té lni"fogalom a ,,jugel'' hangké phez kapcsolódott; egyszó_

val ez szimbolí zája a jelenté st; de ez a fogalom - ter-

mé szetesen - nem valami primer dolog, hanem csupán

egy é Í ték , melyet más hasonló &té kekkel való üszo_lya határoz meg é s amelyek né tkül ajelenté g nem lé tez_

hetne. Amikor egyszeÍ ú enazt é Lll(tom, hogy egy szó je_

28

lent valamit, amikor ra-gaszkodom a hangké pnekvalamely fogalommal valóasszociációjií hoz, olyanmú veletet vé gzek, amelybizonyos mé rté kigpontos

lehet, é s fogalmat adhata valóság{ól; de semmiesetre sem fejezem ki anyelvi té nyt lé nyege é ski-terjedé se szerint. [. . .]

Az anyagi oldaháról viz]góIt nlelví é lté k

[...] Ez az elv annyira lé nyeges, hogy a nyelvnek vala-

mennyi anyagi termé szetű elemé Í eYonatkozik, beleé rtvea foné mií kat is' szavait minden nyelv fidiome] egy bizo-nyos haagrendszer alapján szelkeszti meg: ennek min-den egyes eleme pontosan kölilhatr{rolt egysé g,ame-lyeknek a száma pontosan meg van hatáIozva. Ezeketpedig nem a maguk sajátos é spozití v minősé ge jellemzi,mint gondolhatná az ember, haJrem €ysz eÍ űen az até lyhogy egymással nem keveÍ ednek össze. A foné mák első-sorban egymásnak ellenté tes, relatí v é sDegatí v entitások.

Ezt a té Ayt az bizonyiIja, hogy a beszelők kiejtes te-kiuteté ben szabadságot é lveznek azon a hatráron belül,amelyen belül mé g a hangok egymástól kiilönbözóek.'maradnak. A franciában pé Ldáú az az általáIos szokás,hogy az tet raccsolva ejtik, sokakat nem *adáÍ yozmeg abban, hogy pögetve ejtsé k; a nyelvet ez egyál-lalán nem zavarja; csak különbsé gteYé st ké r, é s nemigenyli azt _ mint ké pzelhetné az embel -, hogy a hangváltozatlan minősé gli legyen. sőt mi több, a fiaocia r-tejthatem ú gy is, mint a Dé met ch-t a Bach, doch stb.-ben,viszont a né metben nem hasznr{lhatné k r-t ch helyelt,mivel ennek a nyelvnek mindkettő eleme, é s meg kellóket különböztetni egymástól. Ugyaní gyaz oroszbannem lehet szabadon választani a / é sa

''(jé sí tett

')kö_

zöt, mert az eredmé ny az lenae, hogy ké t hang' ame_lyet a nyelv rqegkülönböztetett egymástól, összekeve_

Je1cn(ő

J Uger

29



te1lrlé k (!ő. govorit' lb€zé lnil é sgovori, [ő beszé lD' a'ihehezetes /) i!ányában azonban nagyobb szabadság

van' mert ez a hang nem tagja az orosz foné marendszer_nek.

Mivel a dolog egy másik jelrendszerben, az í ri4sban ishasonlóké ppen áll, ennek az egé sz ké rdé sneka megvilá-

Eí té Bátaen vessziik összehasonlí tási alapul. Ugyanis:1' az í rás jelei tetszólegesek; a , betú é s a tóle jelöthang közöt pé ldául sernmifé le viszony nincs;

2. a betűk é rté ke eljesen negativ é smegkülönbiiÍ etójellegú ; í gy lgyaaiaz z szemé ly ilyen elté ré sekkelké pes

'-tí rni :

t +{-Egyetlen lé nyeges dolo& hory í rásrí banez a jel nekeveredjé k összs az l, a d stb. jelé v€;

3. az í rás é rtekei csakis köcsönös oppoációjuk általé rvé nyesekegy büonyos, meghatározott számú betűbólsz9rkesztett rendszeren belül. Ez a tulajdonság alé lkül'hogy azonos lenne a mrí sodikkal, szoÍ osan kapcsoló-

dik hozzá, mive! mindkettő az elsótól fiigg. Miv€ azí Í ásjel önké nyes, alakja kevé ssé fontos, vagy inkábbcsak a rendszeÍ ií ltal megvont batárokon belül bir jelen'tősé ggel;

4' a jel meeplkotásának módja teljesen közömbös,mivel ez a rendszert nem é rinti (ez is az elsó tulajdon-ságból köv€kezik). Annak, hogy é na betűket fehé Í eD

vagy feketé n í rom, homoÍ ú aJrvagy domboÍ ú an, ollalYary vé sóvel, a jelenté s szempontjából niacs jelentósé ge.

A maga egé szé benvÍ zsgált jelI

Az eddig mondottak mind azt bizonyí tják ,hogy a nyelv-ben csakis külanh";.ek vamak. sőt' lovább is me:É iffit:egy küIönbsé g általában pozití v elemeket té tejez fel, ame_ly6k közöt lé tÍ ejón;a nyelvben azonban csakí spozilí v

elemek nelkühÍ különbsé g€ vannak. Ha a jelentettetragy a jelentót vessziik, a nyelv nem tűr meg sem o|yanfogalÍ nakat, sem olyan hangokat, amelyek a nyolviÍ endszemé l elóbb lé teztek, hanem csakis otyan fogalmijellegű é shangbeli telmé szetűkülönbsé geket, amelyekebből a rendszerből erednek, Az, hogy egy jet fogalmijellegű' vagy hog5l hanganyaga van, kevé sbé ontos,mint az' hogy vannak köülöte más jelek. Bizonlté kaennek, hogy valamely elem értékeané lkiil is módosul-

hat' hogy akáÍ jelenté sé hez' akáI hangiaih ozhonfuryűl-nánk' mé gpedig pusztán azé Í l,melt valamelyik másrokon €em megváltozott.

Az az állité ls azonban, hogy a nyelvben minden ne_gatí v, csak akko! igaz, ha a jelent€tet é sa jglentőt kü-lön_külön vessziik; mihelyt a jelet a maga egé szé benvizsgáljuk' egy - a maga nemé b€ - pozití v dolog jele-nik meg előttünk. Egy nyelvi rendszer olyan hangbelikülönbsé gek sora, amely fogalmi jell€ű különbsé gek

sorával fonódik össze. Ha azonban bizonyos számúakusztí kai jelet azonos számú , a gondolat egé szé bóllé trehozott metszetekkel ily módon egymí í smellé he_lyeziink, é rté krendsze! jön lé tre ; csakis ez a rendszer ala-kí tki minden egyes jelen belül té nyleges kapcsolatot ahangbeli é s a pszichikai elemek kózöt. Bárajelentett é sajelentó önmagukban vé ve teljesen differenciálisak é snegatí vak, kapcsolatuk pozití v té ny, sőt a té nyeklekegyetlen olyan fajtája, amelyet a nyelv eltűÍ , hiszen a

lyelvnek mint inté zmé nynek é ppenaz a sajátossága,hogy fenntartja a párhuzamosságot a különbsé gekÍ leke ké t tí pusa közöt.

Bizonyos diakronikus jelensé gek ebben a tekintetbenigen jellemzőek: számtalan eset van, amikor a jeleBtómeguí ltozása a fogalom megváltoását vonja maga után'es amikor azt látjuk, hosy €vben a megkülönböztetett

30



fosalmak összegp megfelel a Úegkiilönböztető jelekl

ösaeé nek. Amikor ké t elem fonetikai váltoás fol''tán I

árs""fevo"oit (pé ldánl dé cré pit: decrepitus é sdecré pí

a crripzs-ból)' a fogalnak arra töekszeoek, hogy óssz€

keveiecljenek, bIí rmily kevé ssé s alkalmasak erre' van-€

áí r"i""aaoáa""gv '"ón

beliil 6é tdául"Í ai:'

e é schaire)'|

Á frissen 1é trejott-itilönbsé g sziiksé gszerú enarfa töek-,"it, r'.gy i"r"l'te""l rubtí zóiljé k fel, bár ez nem mindig

es n"-"'"oonai

tovetkezik b€ Másré szt viszont minden

i"nÁi i"rr"*,n külöobsé g, amelyet az é rtelemé szlel'-uÉtá'"i.''ir, , togy különbózó jelentők ú tjan fejeződjé k

r.'- - .r*. r.3t fóLalom pedig' amelyet az é rtelemÍ náÍ

ná nittinuoztet meg egymástól. arra igyekszik, hogy

ugyanabban a jelentőben egyesüljön' [' ' ']

Szintagmatikus é sasszoc iatí v yí szonyok

Amint láttuk, egy nyelvállapoton belül minde_n Üi_

, irooyokon oyugszik; hogvan fukcioná]pak ..:T\? , ' _' A nyelvi elemek közöti viszonyok é skulonDsegeÍ

ké t küiönböző szfé rában mozognak, amelyeknek mind;

"*iil" li"o"vo' é rté kÍ endethoz lé tre; e ké t értékÍeÍd

"T"o'i"ioi"mindegyikük termé szeté t é rthetővé teszi'

É "'át- e.teu"oaJt goodolati tevé kenysé gtinkké t for_.ajao* r"t"to"k meg; mindkettó né lkülözhetetlen a

nvelv é leté hez.-E5ifelőla beszé daktus folyamán a szaltk összekap_

csolZ-cÉ suk foll'tálr olyan viszonyokat hoztak lé tre eey-

.á. tri"o,t, aÁelyek á nyelv tineáÍ is vo1tán alapulnak;

í zutauuití ztqaannak a 1ehet6sé gé t is, hogy ké t'elemet

u*.'erre eitstiot ki. Ezek egymás utií o helyezkedoek

"í á

o"r'!or"a''"orutoan. Az ilyen kapcsolatokat' amelyek

u L'"'j"oe'"" alapulnak, szintlgnákt'qk nevezhediik'Á oioí ug.n ,"naf-indig ké tvagy több egyrrrásra kö

vetkező-egysegrcl ál (pé lrlául: re'lí re; contre tous: la

ví ehumaii; ií eu est bon; s'il Í uit begu temps' nous sorti-

rozs stb.). É gyszintagnrába helyezett eleÍ nnek csak azéÍt

'- J.ieí ", ű"'t opp-oációban áll ana1, amimegelőzi'

vágy azzal, ami követi, illetóleg mindkettővel'

32

Másfelól - a beszé daktuson kívÍil- a szavak, l événbennük valami közös, összekapcsolódnak az eÚé kezf,t-ben, é s csoportokká alakulnak' ámelyeken beliil igenkÍ ilönbözó viszonyok uralkodnak, Az enseignement s7óakaÍ atlanul egé szsereg más szót juttat az ember eszé be(enseigner, renseigner stb.' í lletőlgg armement, change-

me stb. Yagy é ducation, aÍ ,prcntí ssage), lyen \agyolyan vempontból, de ezek mí ndegyiké ben van valami,ami a többivel kózós.

Látjuk' hoey ezek a koordinációk egé szen másfé lé k,mint az el6bbiek. Nem a kiterjedé sen alapulnak; szé k-helyiik az agybal val] ; anna& a belső ké szletnek a ré szei,amely a nyelvet minden egyé n tudatában alkotja. Ezeketasszocí atí v í s owoknak uevezzük.

A szintapatikus Ászoly in l,r^esertl'o ál1 fem: ké t

vagy több, egy valóságos sorban egtrformán jelenlevóelemen alapul. Az asszociatí v viszony ellenb en í ndbsení iaegyesí t elemeket egy virtú lis mnemonikus sorban.

B kettős szempontból né zve a nyelvi egysé g€ egyé piilet valamely m9ghatáÍ ozott ré szé hez,pé ldául egyoszlophoz lehet hasonlí tani; ez - egyré szt- a gerenda-prárkárrnyal vaa bizonyos viszonyban, amelyet tart; ké t'a té rben egyaÍ ii.nt jelenlevó egysé gnek ez a l]ely7f,Ie aszintagmatikus viszonÍ juttatja eszÍ inkbe; mrisré szt,

ha ez az oszlop dór, f€idé á a má.fajtájú akkal (az iónnal'korinthosziYal stb.) való összehasonlí tí st, amelyek até rbennincs€ek jelen: a viszony asszociatí v.

(1e1t

Saussure - A nyelvi érték

Documents