N é v :
Te l e p ü l é s :
C í m :
Te l e f o n :
E - m a i l :
M o b i l :
I r. s z á m :
Rendelje meg most az Ufit!Az áprilisban előfizetők között értékes Vox Nova ajándékokat sorsolunk ki!
A megrendelőlapot az alábbi címek valamelyikére kérjük eljuttatni:
Ufi, 1462 Budapest, Pf.: 536. • Tel./Fax: 1-266-6590 • Az újság megrendelhető
az Ufi honlapján: www.ufi.hu, valamint normáldíjas SMS-ben, a 06-20-520-
7049-es számon is. Az újság előfizetési díja egy évre: 2400 Ft.
www.ufi.hua r c í v u m / f ó r u m / l e t ö l t é s e k / b l o g :
i n t r o . v e z é r
3
TartalomINTRO
• Szááz-léé-péés 3
• Úton-útfélen 5
TÉMA
• Utat mutatnak? 6
• Menekülés a valóság elől 8
• Szoba kilátástalansággal 10
• Az üveghegyeken is túl 16
• Árnyjáték 19
PUNCS
• Debrecen–Csíkkozmás: két óra 20
• Távol a valóságtól 21
• Lemezvágó 22
• Esemény: forgácsok és ritkaságok 23
• Átszakadás, földindulás 24
• Bodrogiáda 24
• Kutya, gyerek, cicamama 25
• Sarokvas, revízió, első bélyegzés 26
• Yo-hely: Kijev 27
• Ne légy motortalan! 28
• Gyúrni Bíró Icára 29
• Magyar nácik 30
• Attila 32
MÚLTIDÉZŐ
• Egy indogermán magyar 33
POLGFILTER
• Oli bácsi a médiaértelmiségről 35
• Kegyelmes asszony 36
• Ex cathedra Tóta W. 37
• Helyzet van 38
an ennek az újonnan meghirdetett programnak vala-
mi távol-keletiesen tipegő bukéja. Ismerjük ugyan a
nagy ugrást, de állítólag ez nem az. Step by step,
ahogy a csillag megy az égen. A napokban adott randevút a
Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének égisze
alatt kormánypárti és ellenzéki polgármester, köztársaságielnök-jelölt és főpolgár-
mester, miniszterelnök és persze Lamperth Mónika.
A kivéreztetett helyhatóságok számára már teljesen nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány-
kormány kis lábnyomai egy önmagába visszatérő kört formáznak. Ezt támasztja alá a
miniszterelnöki üzenet is, hogy nincs több pénz a települések számára. Gyurcsány vi-
szont akar róla beszélni – hiába, a marketing-pszichológia ma már önálló tudomány-
ág. Dumcsizunk kicsit, megisszuk az ásványvizet, oszt’ haladjunk. Nagyjából így fog-
lalható össze az önkormányzatok problémájának kezelése. Hálátlan feladat a semmi-
nek a gyakorlatba átültetése, ez viszont már Lamperth Mónika belügyminiszterre vár.
Pedig a belügyminiszter asszony sincs könnyű helyzetben. Izélgeti a sajtó, a külső
és belső ellenzék irdatlan bokszkesztyűvel nyomul rá, ő meg Paudits Bélaként szök-
décsel a szorító sarkában. Nem tarthat már úgy nyugodtan egy sajtótájékoztatót,
hogy ne érezné tarkóján Kulcsár Attila álbróker jeges leheletét. Ősi rutinból leg-
utóbb még belefojtotta a szót az Info Rádió munkatársába, amikor az a kaposvári
szál gombolyításához kért Lamperth-től segítséget, ám a lavina elindult. Az ellen-
zék a Parlamentben már a lemondatását követelte.
Lamperth sosem volt Gyurcsány embere, aki szándéka szerint, már színre lépése-
kor elküldte volna Medgyessy után Kubába koktélozni. Ám az MSZP machinátorai
számára akkor még úgy tűnt, személyén keresztül a brókerbotrány „hozható”. Erre
erősít rá, hogy Lamperth az ügygazdát, Ferenczi Lászlót, az ORFK korábbi bűnügyi
főigazgatóját, nem sokkal Szász Károly megveretése után helyettes államtitkári
rangban maga mellé ültette a bakra.
Gyanítható, hogy a Gyurcsány előtt szalóme-táncukat lejtő újgenerációs szalon-
szocik szívesen látnák az öreg káder buksiját a tálcán. Az is valószínű, hogy a bró-
kerügy – legkésőbb a választási kampány hajrájában – végképp Lamperthre ég.
Gyurcsány mégis megvédte miniszterét, fenntartva így a Jegesy András jelentette
közvetlen kapcsolatot a brókerbotránnyal. Talán nem olvasta a cikket, mely az ál-
bróker újabb vallomása szerint szocialisták sokaságának érintettségét jelzi. Vagy
épp ellenkezőleg, Gyurcsány purifikátorként épp most indul harcba, hogy a szoci-
alista táborban a múltat végképp eltörölje. – AMBRUS BALÁZS
A polgári underground lapja · VII. évf., 5. szám · Megjelenik havonta · Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán
· Főszerkesztő-helyettes: Ablonczy Bálint · Vezető szerkesztő: Balogh Ákos Gergely · Főmunkatársak: Ambrus
Balázs, Benkő Levente, Czotter András, Névai Gábor, Rumi Tamás, Novák Tamás, Szilver Ottó
· Olvasószerkesztő: Nagy Zsolt · Fotó: Késmárki Péter · Címlapfotó: MTI/Végh Csaba · Felelős kiadó: Verba Volant Kft.
· Szerkesztőség: 1085 Budapest, Baross u. 28. · Levélcím: 1462 Budapest, Pf.:536 · Tel./Fax: (1) 266-6590
· Sms: 06 20 520 7049 · www.ufi.hu · mail: [email protected] · Szerkesztőségi titkár: Márvány Miklós
· ISSN 1587-9097 · Lapterv, nyomdai előkészítés: K8 Grafikai Műhely · Nyomdai előállítás: Komáromi Nyomda Kft.,
Dunarakpart 15., Komárom 94501, Szlovákia · Igazgató: Meszlényi István · Terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág
(06 80 444-444) · Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
VSzááz-léé-péés
4
i n t r o . l a p z s e m l e VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
ÁLMATLANSÁG
A miniszter asszony most végleg megelé-
gelte az áldatlan állapotokat, és holnap a
nyilvánosság elé áll, hogy érdemben rea-
gáljon a Kulcsár körül támadt óriási vi-
har őt elérő hullámaira. (...) Többen már
ma sem fognak jól aludni, másoknak vi-
szont a mai lesz az utolsó nyugodt éjsza-
kájuk. (Lamperth Mónika támadásba
lendül avagy a Vaslady visszavág,
stop.hu, 2005. május 1.)
Nem lennénk most az imperialisták
helyében…
CSÓK ÉS SZTRÁJK
A munka ünnepe-e május 1. vagy a mun-
kavállalók sztrájkja? Sok szeretettel csó-
kolom Önöket. (Csintalan Sándor, Hír TV,
2005. május 2.)
Mulassanak velem és sztárvendége-
immel!
ÖNÖK KÉRTÉK!
A hivatalos program után Gyurcsány Fe-
renc és Hiller István besétált a majális for-
gatagába, hogy közvetlenül találkozhas-
son és információt cseréljen az utca embe-
rével. (hír az mszp.hu-n, 2005. május 2.)
Hát innen vannak a kiváló ötletek!
MEGHÍVÓ
Magyar Világ Fórum! A Gede Testvérek
kiadványai! A FRONT! (...) Őrtüzek a ma-
gyarságért! (...) Bor, sör, pálinka! (...) Hu-
nok, magyarok, székelyek, besenyők, ku-
nok, palócok, jászok, hajdúk! MINDENKI!
(A Nemzeti Front meghívója a párt má-
jus elsejei majálisára, 2005. április 24.)
A front néha árt a mentális egész-
ségnek.
BAZILIKA
Csatlakozott a közszolgálati MTV
azokhoz a televízió-csatornákhoz, melyek
nem közvetítették élő egyenes adásban II.
János Pál pápa holttestének a Kelemen-
teremből a Szent István-bazilikába való
átvitelét. (Rómáig repülhetnek az MTV
vezetői, stop.hu, 2005. április 5.)
Egy igazán hosszú utolsó út.
Tisztelt Olvasóink!Lapunk előző számában nye-reményjátékot hirdettünk azUFi-ra áprilisban előfizetőkszámára. Az akció keretébenkönyvet és cédét, az Ulpius-ház és Vox Nova kiadó kiad-ványait sorsoltuk ki.
A szerencsés nyertesek: dr. Szőnyi Marcell,Budapest; Polgári István,Budapest; Molnár-BánffyKata, Leányvár.
A nyerteseket postán értesít-jük. Gratulálunk! A játékfolytatódik, a májusi előfizetők között is értékesajándékokat sorsolunk ki!
HIRDETÉS
5
i n t r o . n a p l ó
7NÉMETH IMREa hónap vesztese
8KUNCZE GÁBORa hónap nyertese
gazán sikeres időszak áll a szabad demokraták elnö-
ke mögött. Előbb döntő fölénnyel nyert pártbeli ki-
hívóival szemben (arról igazán nem ő tehet, hogy fé-
nyes győzelmét a hírekben háttérbe szorította a szürkeál-
lomány képviseletében felszólaló Székhelyi maestro hím-
vesszőzése), majd köztársasági elnök-ügyben pártja – a
nagyobbik koalíciós partnerrel szorosan együttműködve
– előállította a játékelmélet klasszikus vesztes-vesztes
helyzetét. A közvetlen elnökválasztást (a Fideszhez hason-
lóan) 15 éve következetesen ellenző párt elnöke jó érzék-
kel e-mailben kérte ki „az emberek véleményét” a kérdés-
ről. A páratlan sikerszériára egy országgyűlési felszólalással
tette fel a koronát Kuncze: a parlamenti humor bajnoká-
nak sikerült egyetlen tőmondatba („A kurva anyád...”) sű-
rítenie az ellenzékről folytatott, többéves gondolkodói
munkásságának eredményét.
iába küzdött meg halált megvető bátorsággal a
csöpögő nyálú, hatalomsóvár gazdákkal, hiába
szabadította fel Budapestet a traktoros elnyomás
alól és vívta ki ezzel Gyurcsány Ferenc elismerését. Amikor
a mellette hitet tevő, a Magyar Nemzetet hazugozó kor-
mányfői és kormányszóvivői nyilatkozatokat hallotta, már
sejthette: előbb-utóbb érte is eljön a rettegett Hétfői Mi-
nisztermenesztő Frakcióülés. Ráadásul van abban valami
különösen megalázó, ha egy miniszter utódjául egy felső-
fokú mezőgazdasági technikumban végzett embert nevez-
nek ki (öröm az ürömben, hogy az intézmény Németh Im-
re szűkebb pátriájának szomszédságában, Körmenden ta-
lálható). A nehéz napokban talán csak annyi vigaszra lelhet
a volt tárcavezető: a miniszterelnöknek majd’ meghasadt a
szíve érte emberként. Tessék mondani, van egyáltalán igaz-
ság e Földön?
I H
Úton-útfélengyan a munkám egyetemista korom óta a fővá-
rosunkhoz köt, lelkes lokálpatriótaként igyek-
szem minél többet részt venni szűkebb értelem-
ben vett „szülőhazám”, a Velencei-tó melléki települések
kulturális életében. Pár hete, az egyik tókörnyéki baran-
golásomkor arra lettem figyelmes, hogy a lassan mindent
elcsúfító óriásplakát-erdő hirdetőtáblái egységesen sárgá-
ra változtak, s harsogó felirattal köszöntötték az újra a
Balaton (sic!) mellé látogató vendégeket, felszólítva őket
arra, hogy ebben az esztendőben is nyaraljanak hazánk
e csodás tavánál. Az első hirdetés láttán még semmi fur-
csára nem gyanakodtam, a másodiknál már elgondol-
koztam, hogy vajon viccelődésről, vagy csak egy országos
reklámkampány véletlenül rosszul, két egymást követő
táblára kihelyezett plakátjairól van szó. De mikor leg-
alább húsz, a Velencei-tó környékét beborító óriásplaká-
ton köszönt vissza a Balaton, arra gondoltam, ez mégis
csak egy olyan durva, szándékos provokáció, amelyre
méltó választ kell adni.
Aztán nem történt semmi. Tudtommal senki sem for-
dult a Magyar Reklámszövetséghez, nem találkoztam fel-
háborodott újságcikkekkel, a körzet országgyűlési képvi-
selője sem tiltakozott, pedig legalább ilyenkor jó lenne
hallani a hangját. Néhány felháborodott helyi lakoson kí-
vül, akik több hirdetést letéptek, megrongáltak, látható-
lag senkit sem zavart, hogy az utóbbi másfél évtizedben
egyébként is teljesen lezüllesztett, illetve nem kellően fej-
lesztett Velencei-tó partján nem a mi csodálatos, most
már jelentős termálkinccsel is rendelkező tavunkat, s an-
nak idegenforgalmi létesítményeit, hanem éppen a fő
konkurensét, a szintén vendéghiánnyal küszködő Bala-
tont propagálják. Természetesen ez jelzi a politikailag is
erősen megosztott velencei kistérség, illetve a helyben
élők valóban gyenge önérdekérvényesítő képességét, és a
gyakorlatilag a nyolcvanas évek vége óta égetővé vált po-
litikai lobbi hiányát. Ám ennél is sokkal fájdalmasabb,
hogy még az ilyen esetek is jól mutatják kis hazánk (üz-
leti világának) erkölcsi állapotát. És azt, hogy mindezt
milyen közönnyel veszik tudomásul még azok is, akiknek
hivatalból kellene az ilyen jelenségekre reagálniuk. Vagy
ha nem hivatalból, akkor saját politikai imázsukat szem
előtt tartva kellene a szakmai-etikai fórumok és a nyil-
vánosság kontrollját biztosító helyi és országos médi-
umok ajtaját döngetni, hogy kérem szépen, most már
álljon meg a menet! Mert ha nem is ütközik jogszabá-
lyokba a Balaton ilyetén való propagálása Agárd,
Gárdony, Velence stb. útjai mentén, de etikaiakba min-
denképpen.
De miért is csodálkozik mindezen az UFi publicistája, aki
eredetileg teljesen mással akarta olvasóit szórakoztatni,
csak megint jól felbosszantotta magát. Mert nálunk min-
denhol, úton-útfélen ilyen jelenségekkel találkozunk, s
már éppen az a furcsa, ha valami rendesen működik.
– L. SIMON LÁSZLÓ
U
íz tagállam népszavazást tart a
megerősítésről: könnyen lehet
azonban, hogy az első, februári
spanyol Sí után május 29-én egy francia
Non következik majd. A közvéleményku-
tatások hosszú idő óta az elutasítók
többségét jelzik előre abban a Franciaor-
szágban, amely egyébként az alkudozá-
sok egyik nyertese. Amikor Jacques
Chirac tavaly úgy döntött, hogy népsza-
vazást ír ki, az Alkotmány támogatottsá-
ga még meghaladta a 60 százalékot Gall-
honban. Érthető módon: Franciaország
meghatározó szerepet játszott az alkot-
mányozási folyamatban, és érdekeit ha-
tékonyan érvényesítette. Az intézményi
és döntéshozatali kérdésektől – ideértve
az Unió külügyminiszteri posztjának a
létrehozását –, a szavazati rend reformjá-
ig és egy sor szociális kérdésig Franciaor-
szág számára kedvező eredmény született.
Nem beszélve arról, hogy az Alkotmány-
szerződés szövegét kidolgozó Konvent
nagy befolyású elnöke, Valéry Giscard
d’Estaing egykoron francia államfő volt.
Az ellenérzések forrását – mint a leg-
több európai uniós voksoláskor – nem a
szavazásra bocsátott kérdésben, hanem
elsősorban a belpolitikában kell keresni.
Két év múlva elnökválasztást tartanak, s
ez mind a jobb-, mind a baloldalon bein-
dította a pártokon belüli mozgolódáso-
kat. Az Európai Alkotmány ratifikációja
részben ezeknek a küzdelmeknek a pré-
dájává vált. Chirac államfő és Raffarin
miniszterelnök népszerűségvesztése és a
török EU-tagság is szerepet játszhat a
szavazásban; utóbbi annak ellenére,
hogy Chirac tavaly decemberben nem
késlekedett bejelenteni – amikor az Eu-
rópai Tanács hosszú halogatás után el-
döntötte: megkezdi a csatlakozási tár-
gyalásokat Törökországgal –, hogy a
majdani török felvételről külön népsza-
vazást tartanak. A népszavazás kimene-
telét befolyásolhatják olyan napirenden
lévő, nagy horderejű uniós jogszabályter-
vezetek is – például a szolgáltatások libe-
ralizálásáról szóló irányelv –, amelyekre
ráhúzhatóak az Európai Alkotmánnyal
szemben megfogalmazott általános el-
lenérvek. Mint például a szabadpiaci el-
vek elsőbbsége és a szociális szempontok
figyelmen kívül hagyása.
BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEK
A népszavazás kimenetele körüli bizony-
talanság egész Európának fejtörést okoz.
Egy esetleges elutasítás ugyanis nemcsak
a francia belpolitikára és Franciaország
Európai Unióban betöltött szerepére, ha-
nem az Európai Unió egészére komoly ki-
hatással lehet. Ha egy vagy több ország-
ban az elutasítók kerülnének többségbe
a ratifikációról tartott népszavazáson, az
még önmagában nem jelentené az Alkot-
mány bukását. Négy lehetséges megoldás
merülhet fel: egyrészt sor kerülhet a nép-
szavazás megismétlésére, másodsorban
az adott tagállam dönthet úgy, hogy visz-
szavonja az Európai Alkotmányban fog-
laltak megvalósítására tett kötelezettség-
vállalását – ami egyet jelent az Unióból
való kilépéssel. Harmadrészt az illető tag-
állam felmentést kaphat az Európai Al-
kotmány egyes rendelkezéseinek az alkal-
mazása alól. (Erre volt már példa a
Maastrichti Szerződés elfogadásakor Dá-
nia esetében.) Negyedrészt sor kerülhet
az Alkotmányszerződés szövegének újra-
tárgyalására egy újabb kormányközi kon-
ferencia keretében.
Valószínűleg a fenti négy megoldás
egyikét sem lehetne alkalmazni abban az
esetben, ha Franciaországban bukna
meg a ratifikáció a május 29-i voksolá-
son. Alapító országról van szó, nagy tag-
államról, amely tagja az euróövezetnek.
Franciaország az ún. „kemény maghoz”
tartozik, nyitott a legtöbb olyan kezde-
Tavaly júniusban, hat héttel az eddigi legnagyobb bővítés
után megszületett az EU fejlődését évtizedekre meg-
határozni hivatott Európai Alkotmány. A kényes komp-
romisszumok árán tető alá hozott új szerződés hatályba
lépésének feltétele, hogy mind a 25 tagállam ratifikálja azt.
Népszavazás Franciaországban az uniós alkotmányról
6
t é m a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Utat mutatnak?
T
Fo
tó: M
TI/
AP
/Fra
nk A
ugst
ein
ményezésre, amely az integráció további
elmélyítését célozza. Az önálló európai
külpolitika kialakításától kezdve a véde-
lempolitikán át az adózás kérdéséig
Franciaország a politikai integráció leg-
több területén a tagállamok szorosabb
együttműködésére törekszik. Az integrá-
ció mélyítése megtorpanna a francia
népszavazás negatív eredménye esetén,
és nagy valószínűséggel az Európai Al-
kotmány kudarcát jelentené.
TÁVOLODÁS A KÖZPONTTÓL
Abban az esetben, ha egy olyan tagállam
miatt bukik meg a ratifikáció, amely
nem tartozik az európai „kemény mag-
hoz” – mint például az Egyesült Király-
ság vagy Dánia –, nehezen előre jelezhe-
tő folyamatok indulhatnak be, s valószí-
nűleg kialakulna az integráció elmélyíté-
sét szorgalmazó országok közötti szoro-
sabb kooperáció az ún. megerősített
együttműködéseken keresztül. Ezek az
országok olyan területeken is kialakíthat-
nák az együttműködés valamilyen for-
máját, ahol az Uniónak még nincs hatás-
köre, mint például a védelempolitikában
– ez lenne a „mag-Európa”. A többi tag-
állam egyre jobban eltávolodna az integ-
rációs központtól, ami az Unió fokoza-
tos széttöredezését eredményezhetné.
Az esetleges francia elutasítás esetén
azonban más a helyzet. Franciaország
nélkül nem képzelhető el a „mag-Euró-
pa” kialakulása. Inkább arra lehet számí-
tani, hogy a folyamat olyan irányban in-
dul el, amelyben a politikai integráció, az
önálló Európa, az egységes európai kül-
és védelempolitika megvalósítása egyre
inkább kikerül az Európai Unió látóköré-
ből. Az Alkotmány
bukása esetén az
Unió jogi értelem-
ben továbbra is a je-
lenlegi keretek kö-
zött működne, ám a
figyelem elsősorban
újra a gazdasági
együttműködés te-
rületeire irányulna.
A francia elutasítás
nagyban rányomná
a bélyegét a következő nyolc népszava-
zás (Hollandia, Luxemburg, Dánia, Len-
gyelország, Írország, Portugália, az Egye-
sült Királyság és Csehország) kimenetelé-
re is.
LASSÚ LEÉPÜLÉS?
Milyen következményekkel járna a fran-
cia elutasítás Magyarország számára? A
magyar politikai elit egyöntetűen támo-
gatja az Európai Alkotmány mielőbbi
hatályba lépését, amely megerősíti az
egységes Európai Uniót, lehetővé teszi az
integráció eddigi eredményeinek megőr-
zését, az EU hatékonyabb, rugalmasabb
működését. Ez a kérdés egyike azon ke-
vés ügyeknek, amelyben teljes egészében
érdemi párbeszéd folyt a kormány és az
ellenzék között. A magyar parlament Lit-
vánia után második tagállamként elsöp-
rő többséggel még tavaly decemberben
ratifikálta az Európai Alkotmányt. Ha-
zánk azért csatlako-
zott az Unióhoz,
hogy lehetősége le-
gyen a tagság nyúj-
totta esélyek kihasz-
nálására. Az Alkot-
mányszerződés ha-
tályba lépése esély,
hogy a tagság első
évtizede a magyar
felzárkózás és az Eu-
rópához történő
visszatérés időszaka lehessen: az alkot-
mány megteremti az egyenrangú tagál-
lamok együttműködésén alapuló közös
európai jövő lehetőségét. A francia nép-
szavazásnak nagy a tétje: a sikeres refe-
rendum esetén egységes maradhat és
megerősödhet Európa, ellenkező esetben
az előttünk álló években végig kell néz-
nünk az Európai Unió lassú kiürülését és
leépülését, amely során éppen azok az
értékek és alapelvek halványulhatnak el
fokozatosan – mint például a szolidaritás
–, amelyektől az európai életszínvonal-
hoz való felzárkózásunkat reméltük a
tagságra való, sok áldozattal járó felké-
szülésünk során. – KÖRÖSFŐI BERTALAN
t é m a
7
A francia elutasítás nagyban
rányomná a bélyegét a
következő nyolc népszavazás
(Hollandia, Luxemburg,
Dánia, Lengyelország,
Írország, Portugália,
az Egyesült Királyság és
Csehország) kimenetelére is
Április közepén, másfél hónappal a
voksolás előtt Amszterdamban nem
sok mindent találunk, ami a közelgő népszavazásra utalna. A zöld „igen” és narancs-
sárga „nem” matricákkal teleragasztott postaládák láttán felcsillan ugyan a szemünk,
hogy valamit mégis láthatunk az alkotmány melletti és elleni kampányból, de csalód-
nunk kell. Házigazdánk elmondja, hogy azokkal a lakók csak azt jelzik, kérnek-e ingye-
nes újságokat, illetve szórólapokat ládájukba (a rendszer működik), az egésznek sem-
mi köze az uniós alkotmányhoz. Nem csak a köztereken nincs nyoma különösebb
kampányhangulatnak, a megkérdezett emberek nagy része sem sokat tud a népsza-
vazásról. Többen elégedetlenkednek a hiányos tájékoztatás miatt, de hozzáteszik,
hogy éppen a napokban indul az állam információs hadjárata. Határozott elutasítás-
sal egyáltalán nem találkozunk, a másik végletre azonban akad példa. „Igaz, nem so-
kat tudok az alkotmányról, de igennel fogok szavazni, mivel imádom az unió alap-
gondolatát. Miért, ti nem?” – kérdez vissza egy fiatal informatikus. – B. Á. G.
Szavazni szerelemből
8
t é m a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
z ország már hónapok óta ké-
szül megülni a második világhá-
borúban (helyi értelmezésben:
a Nagy Honvédő Háborúban) kivívott
győzelmet. A rossz, nagyhatalmi refle-
xek pedig újjáéledtek – Moszkva „törté-
nelmi leckét” ad szomszédainak, egyol-
dalúan értelmezve a történelmet: pél-
dául az orosz hivatalos szervek semmi
kivetnivalót nem találnak a jaltai megál-
lapodásokban (emlékeztetőül: ebben a
Fekete-tenger melletti városban 1945
februárjában az amerikai, brit és a szov-
jet vezetés megegyezett Európa háború
utáni befolyási övezeteiről).
Ezzel kapcsolatosan Lengyelország-
ban belpolitikai vita bontakozott ki, va-
jon utazzon-e Moszkvába Aleksander
Kwasniewski elnök. A jobbközép ellen-
zék határozottan ellenezte az állampár-
ti múlttal rendelkező államfő látogatá-
sát, mondván ezzel a történelemhamisí-
táshoz adja a nevét. A vizit támogatói
viszont azt állították: ha nincs jelen a
lengyel állam magasrangú képviselője,
azzal érvet szolgáltatnak egy lengyelel-
lenes kampányhoz, és nem tudja el-
mondani egy nemzetközi sajtókonfe-
rencián, milyen következményekkel járt
hazájára nézve a második világháború.
Moszkva ugyanakkor nem hajlandó
hivatalosan elismerni, hogy a Molotov–
Ribbentrop-paktum értelmében a Szov-
jetunió megszállta volna a balti államo-
kat, hanem ellenkezőleg: azt hangoztat-
ja, azok „önként” csatlakoztak a Szovjet-
unióhoz. Az év elején még úgy tűnt,
hogy az észtek, lettek és litvánok közös
nyilatkozatban magyarázzák meg, miért
nem utaznak az elnökeik Moszkvába. A
zárt sorokat Vaira Vike-Freiberga törte
meg, aki bejelentette, részt vesz az ün-
Május 9-én a moszkvai Vörös téren újra felzúgnak a harc-
kocsik és repülőgépek motorjai, nagy pompával vonulnak
fel a második világháborús veteránok. A Lenin-mauzóleum
mellvédjéről az orosz elnök, Vlagyimir Putyin sok-sok kol-
légája társaságában fogadja a parádét. Oroszország mint a
szovjet birodalom örököse 60 évvel ezelőtti győzelmét
ünnepli a náci Németország felett.
Menekülés a valóság előlA Oroszország ünnepel • Vitatott múlt, bizonytalan jövő
Fo
tó: M
TI/
EPA
/Ju
rij
Ko
cse
tko
v
nepségeken, hiszen „a lett államfőnek
ott a helye, ahol Európa vezetői lesz-
nek”. Az észt és a litván elnök viszont ar-
ra az álláspontra helyezkedett, hogy je-
lenlétük az országaik szovjet megszállá-
sának és totalitariánus rendszer beveze-
tésének elfogadását jelentené.
Ennek ellenére nem hiányoznak a
május 9-i ünnepről jeles személyiségek,
s a lista igencsak pikánsnak tűnik: meg-
hívót kaptak Moszkvába George W.
Bush és Jacques Chirac mellett olyan
demokrácia-deficites országok kemény-
kezű államfői, mint az észak-koreaiak
Szeretett Vezére, Kim Dzsong Il, minden
türkmének vezetője („Türkmenbasi”),
Szaparmurad Nyijazov, vagy a szabad vi-
lágban mindenhol bojkottált fehérorosz
Alekszandr Lukasenko.
Mindeközben a szovjet múlt újjáé-
lesztése (és relativizálása) erőteljes
ütemben zajlik. Ebbe a folyamatba il-
leszthető annak a szobornak a tervezett
leleplezése Volgográdban (leánykori ne-
ve: Sztálingrád), amely Rooseveltet,
Churchillt és Sztálint ábrázolja a jaltai
konferencián. A kommunista bűnök fel-
tárásában jeleskedő orosz szervezet, a
„Memorial” nyilatkozatban szögezte le:
Joszif Visszarionovics megjelenése egy
szobortalapzaton – az angolszász hatal-
mak vezetőivel vagy nélkülük – azt je-
lenti, hogy politikailag rehabilitálják a vi-
lágtörténelem egyik legvéreskezűbb
diktátorát. Az orosz tévék meg naponta
idézik a múlt dicsőségét, s ebben a még
élő veteránok: az NKVD-s hírszerző,
vagy a tábori postát akkurátusan ellen-
őrző cenzorok is szerepet kapnak.
De vajon a mai Oroszország tényleg
olyan (nagy)hatalom-e, amilyennek a
Kreml urai (az orosz lakosság nagy több-
ségével egyetemben) képzelik? Kétségkí-
vül az egyik legfontosabb kérdés a de-
mográfiai helyzet: az utóbbi 10 évben az
oroszországi lakosság 9 millió fővel csök-
kent, azaz a térképről minden nap, a szó
szoros értelmében, eltűnik egy falu. A
polgárok egészségügyi ellátása egyre
rosszabb, az AIDS elképesztő sebesség-
gel terjed, az alkoholizmust pedig nép-
betegségnek számít (hihetetlen, de igaz:
az orosz férfiak átlagéletkora mindösz-
szesen 57 év). S miközben az orosz etni-
kum száma csökken, a muzulmánoké
nő, s ezt csak tetőzi, hogy Szibéria elha-
gyatott területeire fokozatosan szivá-
rognak be a szomszédból a kínaiak (egy
évtizeden belül az Orosz Föderáción be-
lül az arányuk elérheti a 25%-ot).
Politikai értelemben a Kreml utóbbi
években tapasztalt erődemonstrációja
(a Jukosz visszaállamosítása, a független
média megfojtása), amely az újjáéledt
kágébés hálózat égisze alatt történt,
nem kecsegtet sok jóval. Az orosz gaz-
daságot kiszolgáltatottá teszi, hogy je-
lenlegi növekedése jórészt az energia-
hordozók elképesztően magas világpia-
ci árának köszönhető.
Persze napjainkban Oroszországgal,
ha betegeskedik is, számolni kell. A ko-
pott bundájú medve amúgy az évfordu-
lón a legszebb oldalát akarja mutatni.
– LAGZI GÁBOR
t é m a
9
HIRDETÉS
Szoba kilátástalansággal – Romák és cigányok, integráció és felzárkóztatás, szegregáció és asszimiláció, rasszisták és
liberálisok, fasiszták és jogvédők, megélhetés és bűnözés, cigányság és szegénység, cigánytelepek
és cigányvajdák, díszcigányok és polgárjogi aktivisták. Olyan ez, mint a politika és a foci, min-
denkinek határozott véleménye van a kérdésről. Mégis, a rendszerváltás óta komoly eredményt
cigánysors Magyarországonegyetlen kormány sem tudott felmutatni. Csak vélemények és viták voltak, no meg pénz, amit
mindig másnak kellett volna megkapnia. Miközben a cigányság lemaradása egyre nagyobb,
települések, régiók válnak teljesen roma többségűvé. Szlovákiában két éve robbant a bomba.
A helyzet fokozódik, de nálunk még csak csendben megy a pofozkodás. Az adunk-kapunk.
Fo
tó: M
TI/
H. Sza
bó
Sán
do
r
omoly találgatás folyik arról,
hogy Magyarországon hány
roma él. Nehéz erre válaszolni,
etnikai felmérések nem készülnek, csak
reprezentatív minták és találgatások.
Európában a romák számát nyolcmilli-
óra becsülik. Magyarországon a kuta-
tók ötszáz és hatszázezer közé teszik a
számunkat; de vannak egyes roma ra-
dikálisok, akik már egymillió főről be-
szélnek.
Az első felmérés a roma népességről
1945 után készült, ekkor kétszázezer
roma élt a trianoni határok között.
1971-ben Kemény István komoly kuta-
tómunkája megközelítően 350.000 fő-
ben határozta meg a roma népesség
nagyságát. A 2001-es népszámlálás so-
rán 200.000 ember vallotta magát ro-
mának; ez azonban egy része a hazai ci-
gányságnak, hiszen jelentős tömegei
magyarnak vallják magukat.
Ezek szerint az 1945 óta folyamato-
san emelkedik a roma népesség lélek-
száma. Ha hihetünk a becsült adatok-
nak, akkor a romák száma hatvan év
alatt megháromszorozódott. Így ará-
nyuk a korábbi 2%-ról 6%-ra nőtt.
SZEGREGÁLT HELYZETBEN
A roma lakosság területi elhelyezkedé-
sére jellemző, hogy az ország elmara-
dottabb részein élnek. Legnagyobb az
arányuk Szabolcsban, BAZ megyében,
Somogyban, Baranyában, no és termé-
szetesen a VIII. kerületben.
Ennek az elhelyezkedésnek a sajátos-
sága még az elkülönülés a többségi tár-
sadalomtól. Egy 2003-as vizsgálat sze-
rint a cigányok 72%-a élt szegregáltan
– azaz: telepeken (6%), távol a
településektől(2%), a település szélén
(42%), vagy zárványszerűen a település
belsejében (22%).
Hasonló beszédes adat a romákról
az, hogy a hazai kisebbségek között a
roma népesség átlagéletkora a legala-
csonyabb, nem egészen 25 év; összeha-
sonlításképpen a „legidősebb” kisebb-
ség, a szlovákok átlagéletkora 51 év.
A második világháború után kimond-
ták a cigányok jogi egyenlőséget. Az
üldözések áldozatai és hozzátartozóik
azonban nem kaptak kárpótlást, és az
egész cigányságot kizárták a földosz-
tásból. Hagyományos foglalkozásaik
lehanyatlottak, néhány teljesen elsor-
vadt. Helyzetükön az iparosítás segí-
tett. A férfiak négyötöde, a nők egy-
harmada álláshoz jutott, szinte kizáró-
lagosan a képzetlen munkások között.
Mint kollektívumot egy 1961-es tör-
vényerejű rendelet nem ismerte el
nemzetiségnek, még kevésbé nemzeti
kisebbségnek.
1973-ban Kemény István kutatása
megállapította, hogy nincs megfelelő
intézményi háttér, a szegényég, az el-
maradottság újratermeli önmagát. Ek-
kor a „kádári aranykor” hivatalos poli-
tikája a szegregáció útját választotta.
Elkezdődött a cigányosztályok szerve-
zése, ahol a hátrányos helyzetű romá-
kat akarták „felzárkóztatni”. Az elkülö-
nítés politikája azonban a 80-as évek
közepére látványosan kudarcot val-
lott, közben csődbe mentek a cigá-
nyokat foglalkoztató szocialista nehéz-
ipar gyárai, a bányák, az építőipar. A te-
lepfölszámolás költségvetési támoga-
tását 1988-ban megvonták, a cigány-
ügyekkel foglalkozó hivatalt megszün-
tették – „pénz nincs, hát lesz, ami lesz”
alapon.
BOLONDOK HÁZA
A rendszerváltást követő cigánypolitika
leképezte a nagypolitikai csatákat, meg-
osztotta, megosztja a politikusokat, a
szakembereket és a társadalmat egy-
aránt. Egyvalamiben azonban biztos az
egyetértés, a legfontosabb feladat az
oktatás megszervezése. Itt a legriasz-
tóbbak a különbségek. Az MTA Szocio-
lógiai intézete által 1971-ben és 1993–
94-ben végzett reprezentatív vizsgála-
tok szerint a roma népesség iskolai vég-
zettségének mutatói ugyan javultak, de
tovább nőtt a távolság a romák és nem
romák iskolázottsági szintje között.
(Egy 1971-es tanulmány szerint a 350
ezres 14 éven felüli roma lakosság 39%-
a volt analfabéta.) Egy másik elemzés
szerint a roma és nem roma tanulók kö-
zötti esélyegyenlőtlenség az általános is-
kola utáni továbbtanulás szintjén több
mint tizenötszörös, a középiskola befe-
jezését tekintve több mint ötvenszeres.
A kilencvenes évekig csak a – jórészt
mára versenyképtelen szakmákat adó –
szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a
romák előtt: a gimnáziumokban, illetve
a felsőoktatásban a roma tanulók ará-
nya nem érte el az egy százalékot.
A 80-as évekre a cigány osztályok
csődöt jelentettek. A rossz színvonal, a
gyengített tananyag nem szolgálta sem
a többségi társadalom, sem a romák ér-
dekeit. Megszüntették a cigányosztályo-
kat. Igen ám, de ekkor hirtelen ugrássze-
rűen megnőtt a kisegítő osztályok szá-
ma a magyar iskolákban. Táblacsere.
Ennek is köszönhetjük többek között,
hogy Magyarországon az Uniós átlag
kétszerese, a tanulók megközelítően
6%-a jár kisegítő osztályba (egy 1998-as
Borsod megyei felmérés szerint a kisegí-
tő iskolába járó tanulók 98%-a cigány
volt).
A liberális oktatáspolitikai kurzus
1996-ban vágott bele a reformba, meg-
hirdette a felzárkóztatási támogatáso-
kat. Így a hátrányos helyzetű roma ta-
nulókkal foglalkozó intézmények fenn-
tartói plusz pénzt kaphattak a költség-
12
Kt é m a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUS
ww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Az MTA Szociológiai intézete
által 1971-ben és 1993–94-ben
végzett reprezentatív
vizsgálatok szerint a roma
népesség iskolai végzettségének
mutatói ugyan javultak,
de tovább nőtt a távolság
a romák és nem romák
iskolázottsági szintje között
vetésből. Ezzel két baj volt: egyrészt a
fenntartók, a szegényebb önkormány-
zatok lenyúlták az iskoláknak szánt
pénzt, másrészt a törvény továbbra sem
ösztönözte az iskolákat a szegregáció
megszüntetésére. Sőt. Táblacsere 2. Ek-
kor jöttek létre az úgynevezett felzár-
kóztató osztályok. No, persze a szülők
és a diákok részéről sem mutatkozott
különösebb hajlandóság arra, hogy a ci-
gány és nem cigány diákok együtt ta-
nulhassanak. Így maradtak a burkolt
vagy nem burkolt cigányosztályok.
2001-ben 3400 oktatási intézményből
700-nál több helyen működött „cigány-
osztály”. Az Orbán-kormány nem nyúlt
a felzárkóztatási normatívához, de a
hangsúlyt az ösztöndíjrendszer beveze-
tésére fektette. Míg 1998-ban 800 roma
diák kapott ösztöndíjat, 2002-ben ez a
szám 12500-ra emelkedett. Jelenleg az
egymilliárdos támogatásból 24000-en
részesülnek. Ezt a programot 2002-ben
a régi-új oktatási vezetés is folytatta, de
a korábbi felzárkóztatás tekintetében
irányt váltott. Kitörölte a szótárakból a
felzárkóztatás kifejezést, és meghirdette
az integrációt. A költségvetésbe beke-
rült az integrációs normatíva: ezt azok
az iskolák kaphatják, amelyek egy bizo-
nyos modellt követve vállalják, hogy rö-
vid időn belül felszámolják az iskolai
szegregációt. Az integrációs normatíva
a felzárkóztatási támogatás háromszo-
rosa lett.
Persze az ellentmondásokat, a több-
ségi társadalom viszonyulásának ambi-
valens jellegét jól illusztrálja az a tavalyi
felmérés, amelynek adatai szerint a szü-
lők és a pedagógusok 46-48%-a az elvek
szintjén ugyan támogatja az integrációt,
ám a megkérdezettek 96%-a már nem
ültetné gyerekét cigány származású is-
kolatárs mellé. Az adatot egy másik,
2001-es felmérés is alátámasztja: e sze-
rint a pedagógusok körében a három
legelutasítottabb kategória a cigányok,
a homoszexuálisok és az erdélyiek…
Ugyanekkor készült egy minisztériu-
mi felmérés, amely az álfogyatékos gye-
rekek kiszűrését célozta. A program a
vizsgált gyerekek 11%-ánál, azaz 222
esetben indokoltnak találta a normál
tantervű osztályba történő visszahelye-
zést. De az „átminősített” gyerekek – el-
sősorban a szülők kérésére hivatkozva –
inkább maradni szeretnének a kisegítő
osztályokban. Táblacsere 3?
POLITIKAI ÚTVESZTŐ
A cigánypolitikát, a cigányokkal kapcso-
latos többségi hozzáállást két világkép
határozza meg. A liberális felfogásban a
cigányság a nemzeti-faji elnyomás, a
diszkrimináció áldozataként jelenik
meg; a liberálisok az amerikai polgárjo-
gi mozgalmak tapasztalataiból kiindul-
va elsősorban a pozitív diszkrimináció-
ban bíznak.
A másik oldalon a konzervatív-ke-
resztény világkép követői hangsúlyoz-
zák a kisebbségek csoportos, és főleg
egyéni felelősségét a felemelkedés lehe-
tőségeinek kihasználásáért vagy elmu-
lasztásáért. Ezért a támogatást az adott
kisebbség és az ahhoz tartozó egyén tel-
jesítményétől teszik függővé. Ennek a
két, gyakran kibékíthetetlenül ellenté-
tes gondolkodásmódnak köszönhetően
a téma különösen alkalmas egymás
lefasisztázására és lezsidózására. És ter-
mészetesen a másik oldalról mindeni-
nek kijár a díszcigány titulus. Így aztán
se szó, se beszéd, anyázás indul.
Magyarországon a „hivatalos” roma
politika a nyolcvanas évek közepén a
Hazafias Népfront keretei közt megala-
kított Országos Cigány Tanáccsal (OCT)
indult, a jelenlegi roma vezetők többsé-
ge is ekkor tűnt fel, vagy mint OCT-tag,
vagy mint annak ellenzéke. A két irány-
zat személyi folytonossága ma is szinte
változatlan. Két tábor, két zászló. Az
OCT-ben politizálók (Farkas Flórián,
Náday Gyula, Raduly József) a konzer-
vatív táborban találtak támogatókra,
míg a pártállam által „cigányradikálisok-
nak” kikiáltott értelmiségi kör (Daróczi
Ágnes, Horváth Aladár, Zsigó Jenő) pe-
dig inkább a liberális holdudvar védel-
me alá helyezte magát. Legalábbis a kez-
detekben.
Persze az ellentétek 1989–1991 között
feloldódni látszottak. 1989-ben megala-
kult a Phralipe, majd egy évvel később a
Roma Parlament, amelyről egy pillana-
tig úgy tűnt, hogy képes lesz összefogni
a cigányszervezeteket. Nem így történt,
de mielőtt végleg eltűnt volna a torzsal-
kodás hínáros mocsarában, egy fontos
dolgot elért. Részt vett egy belügymi-
nisztériumi verzióval kicserélt kisebbségi
t é m a
A hazai kisebbségek között a roma népesség átlagéletkora a legalacsonyabb
Fo
tó: U
FI/
Késm
árk
i P
éte
r
folytatás
13
törvény előkészítésében, amely a ma-
gyarországi cigányságot először definiál-
ta etnikai kisebbségként.
A belső harcokból végül a Farkas Fló-
rián vezette, az Antall-kormány támo-
gatását élvező Lungo Drom került ki
győztesen. A szervezet, annak idején az
MDF-fel együtt bukott a parlamenti vá-
lasztásokon, de az 1994-es első cigány
önkormányzati választást fölényesen
megnyerték.
Az 1998-as választásokon egyetlen
roma képviselő sem jutott a parla-
mentbe. Mégis, a politikát jobban
kezdte érdekelni a romaügy. A számok
ugyanis egyre riasztóbbak lettek: a
Tárki 2000-ben készített felmérése sze-
rint néhány év alatt 70 százalékról 85
százalékra nőtt az ország legalsó ötö-
dében lévő romák aránya. A Ladányi
János és Szelényi Iván irányításával
végzett kutatás pedig kimutatta,
hogy az összlakosságétól csak kis
mértékben eltérő a romák választási
aktivitása.
A kutatók az általuk romának tartot-
tak pártpreferenciáit vizsgálva arra a kö-
vetkeztetésre jutottak, hogy – az eddigi
elképzelésekkel ellentétben – az MSZP
és az SZDSZ együttesen is (41,3 száza-
lék) jelentős hátrányban van a „jobbol-
dali blokkal” szemben (53,2 százalék), a
magukat valóban romának valló meg-
kérdezettek esetében azonban minimá-
lis szocialista fölény mutatkozott. Így
egyáltalán nem véletlen, hogy a 2002-es
választásokra a politika ismét felfedezte
magának a cigányokat. A Lungo Drom a
Fideszel kötött látványos választási koa-
líciót, míg az MSZP az ellenzéki cigány
politikusokat akarta megnyerni magá-
nak. És persze elindult a földharc a kon-
dérok körül a szavazólapokért is.
AZ IGAZSÁG ÉVE?
2002-ben a győztesek nagy csinadrattá-
val kezdtek bele a reformokba. Roma ál-
lamtitkárokat neveztek ki a minisztériu-
mokba, és a MEH-en belül is külön ál-
lamtitkárságot kapott a roma ügy Tele-
ki László vezetésével. Az integrációs po-
litika – úgy tűnt – komoly támogatást
kap, legalábbis a konferenciák és a sajtó-
tájékoztatók szintjén. A 2004-ben elin-
dult telep-felszámolási programra 10
milliárd forintot kapott a Világbanktól
a kormányhivatal. Az oktatásban jelen-
tős lépésnek számított az óvodai ellátás
térítésmentessé tétele, a tapasztalatok
szerint már tavaly emelkedett azoknak
az aránya, akik beíratták gyermekeiket
az óvodába. Minél több roma gyerek
vesz részt az óvodai foglalkozásokon,
annál kevesebben kerülnek etnikai okok
miatt kisegítő iskolákba.
Szintén segítséget jelentett a romák-
nak az általános iskolák első öt évfolya-
mának ingyenes tankönyvellátása.
Aztán sokakat meglepett két kijelen-
tés. „Az év végén őszintén és tisztessé-
gesen meg kell mondani, hogy minősé-
gi változás a cigányság élethelyzetében
nem történt” – nyilatkozta a
Romanetnek Csík Tamás, az MSZP or-
szágos cigánytagozatának elnöke, aki
szerint már régen le kellett volna zárni
az építkezést, és tényleges, kézzelfogha-
tó eredményeket kellett volna felmutat-
ni. Ezzel szemben – vélte a nagyobbik
kormánypárt roma politikusa – a kor-
mány mindössze a tűzoltás szintjén cse-
lekedett. Csík azt jósolta, 2005 az igaz-
ság éve lesz: a cigány emberek ráeszmél-
nek, hogy az elmúlt tizenöt évben lé-
nyegében nem történt az érdekükben
semmi. Kemény szavak.
Nemrégiben pedig a Medgyessy Taná-
csok egyikének prominensei mondtak le.
Zsigó Jenő április elején jelentette be le-
mondását a Romaügyi Tanács tagságról,
és mintegy három héttel később Kövesi
Vilmos is úgy gondolta: a csak látszóla-
gosan működő, tettek nélküli testület-
nek nem kíván tovább tagja lenni, és eh-
hez a semmittevéshez nem asszisztál.
Közben persze az ellenzéki padso-
rokban ülő Farkas Flórián is ütötte a
kormányt, mondván, az MSZP csak
két cigányt ismer, akit becsapott és
akit még be szeretne csapni. Az adok-
kapok közben a roma-ügy láthatóan
előtérbe került, még ha egyenlőre kira-
kat szinten is. A Fidesz európai uniós
listáján Brüsszelbe jutott a roma szár-
mazású Járóka Lívia, illetve az SZDSZ
delegáltja, a bukott Demszky helyét el-
foglaló Mohácsi Viktória.
JÓ PÉLDA
Úgy tűnik a lassan kibontakozó politi-
kai szándék ellenére az előrelépéseket
inkább a civil kezdeményezések jelentik.
Ilyen pozitív példa az 1994-ben elindult
Gandhi gimnázium, ahol minőségi kép-
zés folyik és magas az egyetemeken to-
vábbtanulók aránya.
A déli határtól nem messze lévő
Gilvánfán is új iskola nyílik. Ott, ahol a
14
t é m a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Magas a romák aránya Budapest VIII. kerületében
Fo
tó: U
FI/
Késm
árk
i P
éte
r
15
legalacsonyabb a vásárlóerő, a várható
élettartam és az elvégzett osztályok szá-
ma, viszont legnagyobb a munkanélkü-
liség, a gyermekhalandóság és a termé-
szetes szaporodás – ezen a 100%-ban
romák lakta településen még érettségije
is csupán három embernek van. Itt nyí-
lik meg idén ősszel a Kis Tigris Gimnázi-
um és Szakiskola. A képet színesíti, hogy
a fenntartó a Tan Kapuja Buddhista
egyház lesz, ebben a döntésben elsősor-
ban anyagi szempontok játszottak sze-
repet. Hiszen a helyi önkormányzat
nem engedheti meg magának, hogy ki-
egészítő támogatást adjon a gimnázi-
umnak, az egyházi normatíva azonban
a törvények szerint mindenképpen jár a
diákok után. Ügyes. Persze a főként ka-
tolikus tanulóknak nem kell áttérniük a
buddhista vallásra, katolikus hittanra is
járhatnak.
FANTASY ÉS SAJÁT SZTÁROK
A civil kezdeményezések számát szapo-
rítja Kardos Péter és Nyári Gábor tavaly
megjelent könyve, a Cigánylabirintus.
Ez egy fantasy regény, nem a kardozós-
sárkányos, hanem a cigányos fajtából.
Itt lehet szinesfémet lopni, narkózni, de
a főhős – egy Vas megyéből érkezett ci-
gányfiú – célja, hogy munkát, albérletet
szerezzen, meg esti tagozaton leérettsé-
gizzen. A könyv elolvasása többet segít-
het a megértésben, mint három szocio-
lógia szeminárium.
Fontos előrelépés, hogy lelkes cigány
értelmiségieknek köszönhetően van
már roma nyelvű Biblia és Shakespeare-
összes is. De a legfontosabb lehet, és a
legnagyobb ösztönzést adhatja a roma
népesség számára, a saját sztárok meg-
jelenése. És úgy tűnik, hogy a sztárgyá-
rak most egymás után dobálják ki a ro-
ma származású sztárokat. Pozitív pél-
dák azok a neves énekesek, akiknek va-
lamilyen módon sikerült a kitörés:
Győzike, LL Junior, Bódi Guszti, Gáspár
Laci, vagy éppen most Caramel sokak
számára példa. Az ő sikereik csökkent-
hetik az előítélteket, és ösztönzést ad-
hatnak a hátrányos helyzetben lévők-
nek az egyenlőtlen küzdelemhez és a
felemelkedéshez.
Bizakodásra talán ez adja a legtöbb
okot. És hogy ez sikerüljön, abban erő-
sen kell bíznunk, cigányoknak és ma-
gyaroknak egyaránt. Mert ha nem, ak-
kor néhány éven belül komoly problé-
mák lesznek. Elképzelhető forgató-
könyv, hogy 2015-re az ország költség-
vetésének egyharmadát szociális intéz-
kedésekre kell fordítanunk, vagy ha
nem, hát háborúzhatunk. Lehet szük-
ségállapotot hirdetni, köveket és könny-
gázt dobálni, egymás torkát szorongat-
ni, bosszút állni és bosszún bosszút áll-
ni. De egy biztos: annak a háborúnak
nem lesznek győztesei. – NOVÁK TAMÁS
t é m a
FM 88.8 – egy rádió, ahol a Kartell után si-
mán jöhet a Neoton. Mert a VIII. kerület-
ben legalább akkora a renoméja Ganxta
Döglégy Zolee-nak mint Csepregi Évikének.
És itt csak ez számít. Rétegrádió, amely
mindent elbír zeneileg.
Nekünk az autóban a kedvencek menüben
ott a Rádió C. Együtt barnulunk a dugóban szinte a kezdetektől. Mert 2001
októberében, amikor a szerkesztőség a „benne leszek az éterben” félamatőr
lendületével összeállt, na az nagyon jó volt. A pénz akkor még nem számí-
tott, az ORTT-nél elnyert összeg vitte a rádiót. A Kerényi György által fő-
szerkesztett adón kiváló budapesti magazinműsor ment Kiskörút címmel,
karistolták Demszkyt, de beleakadtak a Fideszbe is. Esténként meg a cseve-
gős műsor ment a csajokkal, buli-analízis, rock and roll plusz szex. Tehetsé-
ges leánykák nyomták. Aztán szétszéledtek. Varró Szilvi a Népszabadság-
hoz, Pusztai Emese a Világgazdasághoz, Barczai Gabi a TV2 Aktívhoz ment.
Feltehetően pénzt keresni. Mert a kezdeti lelkesedés hamar kifulladni lát-
szott, a gazdag roma vállalkozók is máshová tették a pénzüket, és a hirde-
tők sem áramlottak a közösségi csatornához, hiába igyekeztek olyan meg-
hívott sztárokkal feldobni a műsort, mint Psota Irén, Törőcsik Mari, Bárdos
András vagy Pálffy István. Sőt még Kovács László, a szépemlékű külügymi-
niszter uniós csatlakozást aláíró tolla is árverésre került a rádió megmenté-
se érdekében. A krach mégis beütött. A Rádió C frekvenciáján ekkor már
csak zenét adtak, a szerkesztőség kényszerpihenőre ment. A válságmene-
dzserként áthívott Daróczi Dávid sem művelt csodát, pár embert lapátra
tett (ez nem csoda), helyükre pedig később a Független Médiaközpont né-
hány diákja érkezett. Próbáltak ezt-azt a fekete szerelvény vezetői, mégsem
látszott a fény az alagút végén. Erre mindketten leszálltak.
A hatalmi vákuumot megérezve sorban bukkantak fel az adó körül a ro-
ma közélet ismert potentátjai. Először Mohácsi Viktória férje, Bernáth Gá-
bor jelentkezett be, hogy most akkor ő felügyelné a Zsiga Alfonz
ügyvezette adót. Nem sokkal később Osztojkán Ágnes majd Farkas Flóri-
án és Horváth Aladár is formálni kezdte az igényt. A befutó végül az a ré-
gi népszavás Puporka Lajos lett, aki a körvonalazódó Európai Roma Tele-
vízió budapesti központját gründolja nagy uniós pénzekből.
Itt tartunk most, hírek időjárás, kívánságok belső Józsefvárosból, aztán
jön az umca-umca. Egy ígéretes rádió takaréklángra csavarva. –É. K.
Barna rádió Budapest
UFi: 1911-ben járt az első ember a Déli-
sarkon. Mi történt azóta?
N. B.: Tegyük hozzá: a sarkponton. A
szegélyeken már az ezernyolcszázas évek
legelején jártak norvég, orosz, amerikai
bálnavadászok, prémvadászok. Az An-
tarktisz óriási földrész, másfél Európányi.
Mára jórészt feltérképezték, bázisok
épültek, ahol kutatók vizsgálódnak. Mi a
partvidéken dolgozunk, az a sarkpont-
tól kb. 3000 km-re fekszik. A kontinens
belsejében csupán két állomás van. A
peremen három katonai reptér épült,
mi is ide, a chileire érkeztünk legutóbb.
Onnan motorcsónakkal utaztunk to-
vább a koreai bázisra, az ex-
pedíció végén pedig heli-
kopterrel jöttünk visz-
sza.
UFi: Ennyire esetle-
ges ott a közleke-
dés?
N. B.: Nagyon be-
határoltak a lehető-
ségek, főleg, ha az
ember nem túrázni
megy. Nagyon sok a felszerelésünk, nem
arra vagyunk berendezkedve, hogy
mindet magunk vigyük. Összesen 32 ku-
tatóállomás van a földrészen, ebből
nyolc a mi King George szigetünkön. Az
utazás megszervezéséről a technikusok-
kal és a sarkvidéken jelenlévő katonák-
kal lehet egyeztetni.
UFi: Már három expedíción vettél részt.
Mindig nemzetközi csapatban?
N. B.: Legutóbb koreaiakkal dolgoztunk,
két éve csak magyarok voltunk termé-
szetfilmesekkel kiegészülve, azelőtt pe-
dig egyedüli magyarként lengyelekkel.
De a nagy és közel fekvő országok állan-
dóan jelen vannak a sarkvidéken. A leg-
gazdagabb országok mellett Peru,
Equador, Brazília, Argentína is fontosnak
tartja a kutatást. Ez nem a gazdasági
helyzettől függ, hanem attól, hogy az
adott országnak van-e Antarktisz politi-
kája. Magyarországot egyelőre sajnos
nem érdekli e térség, Bulgáriát, Ukraj-
nát, Csehországot annál inkább. Ők álla-
mi pénzből dolgozhatnak, a cseh költ-
ségvetésnek része a kutatás, most építik
saját állomásukat. Egyébként az expedí-
ció nem annyira drága. Egy embernek
egy antarktiszi nyár (december, január,
február) 1 millió forint alatti összegből
kihozható.
UFi: Magyarok mikor léptek először erre
a kontinensre?
N. B.: Külföldi állampolgárként az ötve-
nes években, amikor az amerikaiak meg-
alapították az Amundsen-Scott állomást,
már dolgoztak ott. A hatvanas években
szovjet csapattal közösen, a nyolcvanas
években pedig egy-egy magyar járt arra.
Előttem összesen 8-9-en lehettek. Össze-
hasonlításul: ez idő alatt 3000 lengyel járt
ott. Csak szándék kérdése.
UFi: Bátori Krisztina és Ács Zoltán nem-
rég kitűzte a magyar zászlót az abszolút
déli sarkponton. Téged vonz az efféle
sportteljesítmény?
N. B.: Persze vonz, de nekem előreva-
lóbb a munka. Annyi pénzt, amennyibe
az kerül, kicsit sajnálnék is rá. A tudo-
mány és a sport között óriási az árkülönb-
ség, és persze a hírnév is. Az Antarktisz a
kutatás földrésze, aki turistaként megy
oda, az fizessen jó sokat – így tartják so-
kan. Azért saját pénzből túráztunk már
mi is a Himalájában, Andokban de az tel-
jesen más. Természetesen a
Nagy Balázs geográfus a Déli-sarkvidék zsugorodó
jéglepényéről, állami pénzekről és a katonai tevékenység
tilalmáról beszélt az UFinak adott interjújában.
Felborult bioritmus, sárga sátor: élet az Antarktiszon
16
t é m a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Az üveghegyeken is túl
sarkvidék is kíván alpinista képzettséget.
A Vinson masszívum például majdnem
5000 méter magas, hegymászók kedvelt
célpontja. Ahol mi dolgozunk, 0 fok kö-
rüli a hőmérséklet, de az erős szél nagy-
ban növeli a hidegérzetet. Nyáron több-
nyire esik az eső, néha hó is, szóval elég-
gé zordak és viharosak a körülmények.
UFi: Kutatómunkád elismerése miben
nyilvánult meg, ha egyáltalán… Állami
kitüntetés?
N. B.: Az az Ács Zoliék sportteljesítmé-
nye volt. Mi ilyent nem kapunk. A tudo-
mányos termés pedig mindig kis késés-
sel érik be. Magyarországon összesen
négy-öt ember foglalkozik a témával. Az
a nehéz ebben, hogy amikor mi támoga-
tókat keresünk, akkor egy kereskedelmi
szponzor azért nem támogat minket,
mert nem egy csúcs elérésére törek-
szünk, hanem elmegyünk az
Antarktiszra, aztán ott vagyunk. Ennek
nincs akkora hírértéke. Másrészről per-
sze itthon féltenek minket, mert a fejek-
ben összekeveredik az extrém területen
végzett munka a csúcsmászással. Mi
elég pontosan tudjuk, hogy hova me-
gyünk, voltam már ott többszáz napot.
Ismerjük a zord viszonyokat, ezekre fel
lehet készülni.
UFi: Ha hosszú hónapokra útra keltek,
mi lesz az egyetemmel? Hogy áll hozzá
az intézmény?
N. B.: Szakmailag támogatja az utazást,
anyagilag nem. Most egy évig kutatási
szabadságon vagyok, máskor fizetés nél-
külit vettem ki. Az antarktiszi idény ak-
kor van, amikor itt a téli vizsgaidőszak.
Szóval megoldható, és az is természetes,
hogy minden oktató kutat. Szívesen
mennék minden évben, de vannak
olyan témák is, amelyek nem követelnek
ekkora utazást.
UFi: Ez azt jelenti, hogy neked van egy
szűkebb kutatási területed, aminek van-
nak különböző helyszínekre vezető le-
ágazásai?
N. B.: Pontosan. A fő kérdés pedig az,
hogy mi történt a közelmúltban a föld
felszínén a klímaváltozások hatására. Ezt
mi szélsőséges, mondhatni extrém terü-
leteken vizsgáljuk, mert ezek a határte-
rületek nagyon érzékenyek. Ilyenek az
erdőhatár vagy az eljegesedett területek
határa. Nagyon jó indikátor terepek.
UFi: Számunkra, egyszerű médiafo-
gyasztók számára a híradásokból annyi
jön át, hogy a klímaváltozás hatására
radikális éghajlatváltozás határán ál-
lunk, általános felmelegedés, ilyesmi.
Ezek vagy igazak, vagy nem.
N. B.: Épp ezt kell pontosan, adatszerű-
en megvizsgálni, hogy igazak-e a hipoté-
zisek. Nagyon keveset tudunk minder-
ről, mert rendkívül kevés a mért adat.
Mi határterületen vizsgálódunk és ott
kívánjuk kimutatni a változást. Az
egyébként természetes, hogy a klíma
változik. Azt viszont nem tudjuk meg-
mondani, hogy csak természetes vagy
esetleg mesterséges hatások miatt van
erőteljes átalakulás. Ugyanakkor akár
több ezer évre visszamenőleg megálla-
pítható, hogy mi zajlott.
UFi: Konkrétan hogyan és mit vizsgáltok?
N. B.: Sokféle elemzés létezik. Vannak,
amelyet ott a helyszínen el lehet végez-
ni, vannak, amiket csak laborokban. Mi
élettelen dolgokkal foglalkozunk. Ren-
geteg mintát elhozunk, üledékeket, kő-
zeteket, esetleg jeget is. A helyszíni mé-
rések azt hivatottak tisztázni, hogy mi-
lyen erős a melegedés az adott helyen,
mi történik a talajban levő jéggel, ho-
gyan kapcsolódnak ehhez felszínformá-
t é m a
folytatás
18
t é m a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
ló jelenségek, hogyan alakul át a dom-
borzat. Viszünk magunkkal ásót, fúró-
kat, GPS-t, rudakat. Mérési, anyagvizsgá-
lati eredményeinket kiegészítve meteo-
rológiai adatokkal (melyek sajnos csak
30 éve vannak) már tudunk valamit
mondani a jelenlegi átalakulásról.
UFi: És mi alapján tájékozódnak a sark-
ra igyekvők?
N. B.: Ma már szinte mindenki GPS-t
használ, a sarkra tartók havon mennek,
ami alatt jég van, helyenként 4 km vas-
tagságban. A havon például gyakran jól
látszanak a lánctalpas járművekből álló
utánpótlást szállító konvojok nyomai,
mint az orosz Vosztok állomás térségé-
ben is.
UFi: Ez elég illúzióromboló.
N. B.: Ki lehet menni biciklivel is vagy
pókjárásban. A teljesítmény a távolság-
ban és a rossz időben rejlik. Számunkra
azonban a belső Antarktisz nem annyira
érdekes. A peremvi-
dék, ahol zsugorodik
a jéglepény, az a mi
terepünk.
UFi: A jégtakaró zsu-
gorodása újdonság?
N. B.: 10 millió éves
távlatban szemlélve
látható, hogy a jégle-
pény pulzál, összehúzódik, megnő. 5000
évvel ezelőtt sokkal kisebb volt. Ugyan-
ez a jelenség látható most az Alpokban.
Ott azonban ez szárazodással is párosul.
UFi: A napszakok is furcsán alakulnak
arrafelé.
N. B.: Amikor ott vagyunk, állandó vilá-
gosság van, ezért rögtön felborul az em-
ber bioritmusa. Sárga színű sátorban az
alvás sem az igazi a fényviszonyok miatt.
Amikor egyedül voltam, 20 órát dolgoz-
tam 10 órát aludtam. Nem 24 órára osz-
tottam a napot. Az állomásokon amúgy
óra szerint működik az élet. A konténer-
szállás sokkal komfortosabb. Sok állo-
máson már folyamatos az internet-
elérés, műholdas tévé is van.
UFi: Visszatérve a kutatásra, van ebből
primer haszna Magyarországnak?
N. B.: Az ilyen alap-
kutatásból közvet-
lenül nem profitál
az ország. Nemzet-
közi szinten mégis
vezető téma, óriási
állami pénzeket
mozgat meg ná-
lunk szerencsésebb
országokban. Összesen 30 ország van je-
len az Antarktiszon, ezek döntenek a
kontinensről az ENSZ égisze alatt. A te-
rület rendkívül gazdag, aranytól kőola-
jon és földgázon át a szénig szinte min-
den fellelhető, hogy a tenger élővilágáról
ne is beszéljünk. Érthető, ha a nemzet-
közi egyezmények a turizmuson kívül
minden gazdasági tevékenységet tilta-
nak. Ma már a turizmust is korlátozzák
és a katonai tevékenység sem megenge-
dett. Egy ideje szánhúzó kutyákat sem
lehet odavinni, mivel nincsenek a déli
sarkon szárazföldi ragadozók. Védik tő-
lük az élővilágot.
UFi: Miféle katonai tevékenység?
N. B.: A 40-es évek végén komoly ame-
rikai hadgyakorlatok folytak a térség-
ben. Ha egyszer nem hosszabbítják meg
ezeket az egyezményeket, akkor azok
lesznek előnyben, akiknek hajóik, repte-
rük, kikötőjük már ott van. Azoknak
egy soha nem látott gazdagság poty-
tyanna az ölükbe. 1956 körül tárták fel
a nagy energiahordozó mezőket, 1959-
ben már megszülettek az első egyezmé-
nyek. Korábban minden feltáró ország-
nak volt egy tortaszelete a területből
de még a néhány éves térképek tanú-
sága szerint is a chilei, az argentin és a
brit tortaszelet pont ugyanarra a terü-
letre esik, persze annak függvényében,
hogy mely ország adta ki a térképet.
Nincs nagyobb veszély, mint az ellenlá-
bas ország térképésze – szokták mon-
dani. Az Antarktisz 1961 óta nemzet-
közi terület. – AMBRUS BALÁZS
Nagy Balázs (1969) geográfus, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének adjunk-
tusa. Szakterülete a klímaváltozások földfelszínre, domborzatra gyakorolt
hatásainak vizsgálata. Olyan magashegységi és sarkvidéki területeken dolgozik, amelyek felszínfejlődésüket tekintve
extrém környezetek, s mint ilyen szélsőséges területek, érzékenyen reagálnak a klímaingadozásokra is. Első kutatóút-
jai a Kárpátokba vezettek, a legmagasabb övezetbe szinte havonta ma is visszatér. A ’90-es évek első felétől
fokozatosan távolabbi vad terepekre is eljutott, bejárta Belső-Ázsia peremvidékének hegységeit, s hosszabb időt
töltött Észak-Amerika sarkköri vidékein. Tíz ázsiai hegyi expedíción vett részt, többször járt a Száraz-Andok magas-
hegységeiben és eddig három nyári szezont töltött kutatással az Antarktiszon.
Egy kutató élete
Amikor ott vagyunk, állandó
világosság van, ezért rögtön
felborul az ember bioritmusa.
Sárga színű sátorban az
alvás sem az igazi
a fényviszonyok miatt
helyzetet az teszi súlyossá, hogy
a hallgatói fejkvóta alapján tör-
ténő finanszírozás miatt az in-
tézmények rá vannak kényszerítve: mi-
nél több diákot vegyenek fel. Ez viszont
egyértelműen a minőség rovására tör-
ténhet.
Ebben a helyzetben lépett színre Ma-
gyar Bálint és tagadhatatlanul
találékony csapata. A 2002-es kormány-
váltáskor Medgyessy Péter minisztere
átfogó reformokat ígért, ezekből azon-
ban szerencsére nem lett semmi.
Részben az EU-s kényszer miatt azon-
ban a felsőoktatásban megindult a „re-
form”. Kitalálták, a jelenlegi felsőoktatá-
si rendszert úgy kell megváltoztatni,
hogy a jelenlegi általában 4-5 éves kép-
zést kettébontjuk, és egy hároméves
(BA), valamint egy kétéves (MA) sza-
kaszt hozunk létre. A tárca elképzelése
az volt, hogy – bizonyos keretszámok
meghatározása után – az egyes szak-
ágak (például történelem, magyar nyelv
és irodalom) konzorciumokat hoznak
létre, amelyek majd elkészítik az adott
tudományterület speciális képzési
struktúráját, és ezekre épülve az egyes
intézmények saját programjaikat. Ez a
struktúra rendkívül demokratikusnak
tűnt, a szereplők csak menet közben
vették észre a minisztérium valódi szán-
dékait és céljait.
A legelső probléma: a minisztérium
által adott keretszámok csak látszólag
biztosítanak tág lehetőségeket, hiszen a
minimális képzési összóraszám megha-
tározása egyfelől és a fejkvóta (amely-
nek mértékéről egyelőre csak találgatni
lehet) másfelől lényegében kijelöli azo-
kat a paramétereket, amelyekben az
egyetem még költséghatékonyan mű-
ködhet. Magyarán hiába sorakoznak
szakmai érvek egy bizonyos képzési
rendszer mellett, sok órához sok tanár
kell, és az állami támogatás nem tartja el
az intézményt. Másrészt a minisztérium
bizonyos személyi kapcsolódásokon ke-
resztül manipulálta a konzorciumok te-
vékenységét. Mang Béla, a minisztérium
helyettes államtitkára a miskolci egye-
temről érkezett a Szalay utcába, így ta-
lán nem véletlen, hogy ez az egyik egye-
tem, amelynek képviselői leginkább kar-
doskodnak a folyamat erőltetéséért.
Ráadásul a minisztérium úgy hajszol-
ta bele a szakmát ebbe a folyamatba,
hogy két nem elhanyagolható elemet
„elfelejtett” tisztázni: a finanszírozást és
a képzés teljes struktúráját (BA és MA).
Jelenleg ugyanis a hírek és pletykák
szerint az új BA képzéseket főiskolaivá
kívánják minősíteni, és ezzel együtt
szándékoznak csökkenteni a hallgatói
normatívát. Tehát pénzt akarnak elven-
ni, miközben a miniszter minden nyilat-
kozatában a „tudásalapú társadalom”
megteremtéséről beszél. Még súlyosabb
a helyzet az MA képzés esetében, amely
kapcsán csak találgatások hangzottak el:
van olyan variáció amely szerint egyálta-
lán nem lesznek államilag finanszírozott
helyek, más elképzelések szerint a BA
szintet elvégzők 20-40%-a kerülhetne ál-
lamilag finanszírozott MA képzésbe. Te-
hát miközben minden nap hallhatunk
egy-egy tirádát az esélyegyenlőségről, a
felsőoktatásban ezt most fogják vég-
képp felszámolni. Akinek nincs pénze,
nem jut el az MA szintű diplomáig.
Azt is elfelejtették közölni a minisz-
teriálisok, hogy milyen lesz az MA-
képzés struktúrája. Hiszen a BA szintet
úgy kellene megtervezni, hogy az adott
szakágon mindenki látja, hova, milyen
irányba mehet tovább a hallgató. (Vö.
házat is egyszerre terveznek, pincétől a
padlásig.) Ezt azonban nem tették, a
tárcának láthatóan halvány gőze sincs
erről, vagy ha mégis vannak elképzelése-
ik, arról mélyen hallgatnak. Ők tudják,
miért.
Az egyeztetések során kialakult kép-
zési formák – amennyire a tervezetek is-
merhetők – egyébként értelmetlenek. A
jelenlegi képzési struktúra persze sok
kritikával illethető, de legalább arra
megtanítja a diákot, amit ígér (például
német szakon németül), az új három
éves képzések viszont általános képzés-
nek túl specifikusak, speciális képzés-
ként viszont nagyon keveset adnak.
Jó középiskolába már csak felvételivel
lehet bekerülni, ezért egyre fontosabb,
mit hoz a gyerek otthonról. A hátrányos
helyzetű családok gyermekei képtelenek
kb. négy-hat év alatt felzárkózni, tehát
eleve kiesnek a jó középiskolából. Ilyen
körülmények között hiába lesz elvileg
nyitott a felsőoktatás, jobb egyetemekre
nem tudnak bekerülni, ha véletlenül
mégis, akkor nem fogják befejezni.
Ezzel párhuzamosan az egyetemi
képzésből kivonják a pénzt, tehát csak
az az egyetem tud színvonalas képzést
biztosítani, amelyik nem állami forrást
talál. A kör bezárult. – RÉZESY ISTVÁN
t é m a
19
A magyar felsőoktatás két-
ségkívül komoly problémák-
kal küzd. Az egyetemi okta-
tók évek óta joggal panasz-
kodnak arra, hogy a belépő
hallgatók tudásszintje egyre
kevésbé teszi őket alkalmas-
sá az egyetemi szintű tanul-
mányok elvégzésére. A kö-
zépiskolai tanárok – szintén
joggal – lefelé mutogatnak.
ÁrnyjátékFelsőoktatás és Bologna
A
Koroknai Edit: Buj-
dosók idegenben.
Debreceni Disputa.
2005. 2. szám, 20-24.
A debreceni mene-
külttábor a legna-
gyobb Magyaror-
szágon, jelenleg
negyedházzal üze-
mel. A riport lakóiról, az évek óta ott
élőkről szól. Érdekes lenne megnézni,
hogy mit mondana az MSZP, ha nem
szegény gyergyói kőművesek ellen
kellene acsarkodni, hanem lenne
mondjuk egymillió bevándorló az or-
szágban, mint az igen sok helyen elő-
fordul Nyugat-Európában. A debrece-
ni közéleti-kulturális lap szépen
tipografált, és magyar viszonylatban
szokatlanul gondosan javított lap. Ér-
demes rá figyelni: akár a neten is
(www.deol.hu/disputa).
Ileana Ioanid: Beve-
zető tanulmány
Nagy Imréről. Ko-
runk, 2005. április,
87-98. oldal.
Nagy Imre snagovi
feljegyzéseiről itt-
hon mély kuss van.
A tanulmány a román kiadáshoz ké-
szült előszó fordítása. A román egyete-
mi tanárt nem kötik a mély magyar ta-
buk (Rainer M. Jánost, a monumentális
és alapos Nagy Imre-életrajz szerzőjét
annak idején perbe fogta a politikus lá-
nya), beszél az ügynökvádról, az árulá-
sokról: Vas Zoltánéról, Szántó Zoltáné-
ról, a román és a szovjet államvezetés
manicheizmusáról. S emögött minde-
nütt ott van egy végtelenül magányos,
cvikkeres öregember, amint élete sum-
mázatát rója ötszáz ív papirosra, a ka-
posvári elemiben tanult gömbölyded,
arányos kézírással. Ha kezünkben a
szám, olvassuk el az összeállítást az
észak-erdélyi autópályáról (ha meglen-
ne már; lehetne a mi csergeútunk, a
Budapest–Somlyó–Bahn, új magyar
Weltpolitik, hah) és Sas Péter okmány-
közlését az erdélyi magyar tudomány-
szervezés 1942-es állapotáról.
András Krisztina:
Üzleti alapokon
működik ma a ma-
gyar labdarúgás?
Századvég, 2004/4.
87-107. oldal.
Nem – válaszolná
legszívesebben a
bennünk lakó piacpárti, csalódott Cse-
pel-drukker és már csoszognánk is to-
vább, de az alapos tanulmány elgondol-
koztat minket. Miért van, hogy ami tő-
lünk Nyugatra (és egyébként Keletre) is
működik, nálunk nem? A nagy titok
nyitja: a rendezetlen tulajdonviszonyok,
az ügyeskedő vállalkozók garmadája,
meg a pénztelen önkormányzatok kö-
zött elvész a játék. Amire a sorozatos le-
égések ellenére mind a mai napig sokan
kíváncsiak, bár a viszonyok egyre több
embert riasztanak el a stadionok láto-
gatásától. A tanulmány szerzője szerint
a magyar labdarúgásban keveredik az
állami és üzleti modell, így hát nem cso-
da, ha a tanulmány végeztével sóhajtva
iszunk egy doboz sört, eszünkbe sem
jut megnézni a tévében éppen menő
magyar bajnoki izét, hanem eltekerünk
focizni a haverokkal. – A. B. A., O. B.
20
Erőst megfogadtuk, hogy itt csak dicsérni fogunk, de
azért, azért. Egy jeles szerző Xanax-szal gurítja le a máso-
dik világháborút az újbaloldali Eszméletben, a történész-
akadémikusnő rémületes vicceket mond a Mozgóban a
Nemzeti Fejlesztési Hivatal támogatásával, majd megjegy-
zi, hogy III. Béla alatt jött a tatárjárás. És ott már nincs vicc,
csak vérveres valóság. Nézzünk tehát inkább kelet fele, hi-
szen onnan jön a luxus, ahogy a régiek mondták.
Századvégi disputa a magyar futballról
p u n c s . k u l t ú r a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
HIRDETÉS
Debrecen–Csíkkozmás: két óra
21
övettük a szerzőket, de közben
sokszor hívtuk segítségül Batiz
Andrást, a Fókusz folyó őrét,
aki az idők végezetéig kormányszóvivői
sajtótájékoztatót tart az alvilág bejára-
tánál.
Magyar nyelven nem jelent még
meg olyan kötet, amely a média, az
írott és elektronikus sajtó befolyásolási
technikáit vizsgálná társadalomtudo-
mányi eszközökkel – nehéz feladatra
vállalkozott hát Antal Zsolt, Gazsó Ti-
bor és Kubínyi Tamás, amikor nekilá-
tott a lexikon szócikkeinek összegyűj-
téséhez. Hiszen számos, az angolszász
világból átvett kifejezésnek egész egy-
szerűen nincs magyar megfelelője, tö-
mör, szabatos meghatározásról nem is
szólva. A pontos meghatározások mel-
lett a kommunikációelmélet legfris-
sebb eredményeit fölhasználó könyv a
történetiségre is hangsúlyt fektet: nyel-
vünkbe a franciából, németből, sőt la-
tinból és görögből átvett szakkifejezé-
seket is tár-
gyalja. A kiin-
dulópont: a
valóságot sem-
leges és objek-
tív módon áb-
rázoló újságot,
tévét még
nem hordott
hátán a föld. A
valóság pontos
ábrázolása ugyanis képtelenség: min-
den, a valóságtól a befogadóig tartó
közvetítő csatorna (újság, tévé,
Internet) válogat, tömörít, szerkeszt és
kivág. Azaz manipulál, bár nem mind-
egy, hogyan teszi ezt. Nagy megköny-
nyebbülésünkre mintha az írott sajtó-
nál a televíziós csatornák többször tor-
zítanának, ami nem is csoda, hiszen
egy egyszerű, negyven másodperces
híradó-bejátszásnál is az eszközök so-
rozata áll a rutinos szerkesztő rendel-
kezésére – a fények, a hang, a beállítás
manipulálása mind arra szolgál, hogy
önkéntelenül rokon- vagy ellenszen-
vesnek érezzünk egy-egy interjúalanyt,
politikust vagy médiasenkit.
Talán nem véletlen azonban, hogy
nem a manipulálást hordozza címében
ez a hasznos kis kötet. Hiszen mondjuk
a szelektív hulladékgyűjtés társadalmi
fontosságának hangsúlyozásakor a mé-
dia befolyásol, ám ezúttal pozitív
irányba. Ez azonban sajnos csak az ese-
tek egy részében igaz, általánosabb a
negatív irányba történő befolyásolás. A
tét nem kicsi, hiszen ha jobban bele-
gondolunk, mindennapi életünket je-
lentős részben az formálja, amit lá-
tunk, hallunk vagy olvasunk. Így tehát
amiről nem hallunk, látunk vagy olva-
sunk az nincs is – legalábbis egy hoz-
zánk hasonló mediatizált társadalom-
ban. A megoldás persze nem lehet a
kisbaltás módszer, semmit nem érünk
el a rendszer teljes elutasításával, a hör-
gő médiaellenességgel, gyűlölt műsor-
vezetők babáinak vudu-szurkálásával.
Inkább a megismerés, a megértés lehet
nekünk, a hagyományban, a rendben
és a szabadságban hívő reakciósoknak
a megoldás, olvassuk tehát a kislexi-
kont és okuljunk belőle.
Amúgy pedig a vidra-effektus: „A
közönség egyik fajta reakciójára vonat-
kozó elnevezés, mely arra utal, hogy a
befogadók többsége már az érzékelés
kezdetén ellenáll a hatáskeltésnek, pél-
dául a reklámok alatt automatikusan –
vízbe merülő vidrához hasonlóan –
»bezárja« a fülét.” – A. B. A.
Az akaratlan torzítástól a vidra-effektusig tart a Médiabe-
folyásolási technikák kislexikonának íve: a Századvég ki-
adó gondozásában most megjelent, hiánypótló munka
borzongató utazásra hív minket a magyar és nemzetközi
médiákok legsötétebb bugyraiba.
p u n c s . k u l t ú r a
HIRDETÉS
Távol a valóságtólÚj könyv a médiabefolyásolási technikákról
K
THE BRAVERY: THE BRAVERY
ISLAND
mellett, hogy a szigetország kor-
társ rockzenéje, úgy a Coldplay
köztudatból való kikopásával (és
a szélesebb köztudatban való kanonizálá-
sával) egyidőben a tengerentúl is megfo-
gant egy, az angolhoz valamennyire ha-
sonló felfogású zenei mezőny. Ennek a
mezőnynek a mély zenei gyökerei melles-
leg szintén Angliába vezetnek, hiszen a fő
inspirációkat a nyolcvanas években, a
Cure, a Duran Duran, a New Order és leg-
főképp a The Smith körül kell keresnünk
– közelebbi hatásként a The Strokest
kell említeni. A tavalyi évben, Killers né-
ven jelentkezett ennek a mezőnynek a(z
addigi) legjobbja, de már egy tavalyi kis-
lemezből lehetett tudni, hogy nemsoká-
ra jön egy Bravery nevű együttes, és na-
gyon jó lesz. Nos, a várakozások nem fo-
kozódtak hiába, a debütalbum, amellett,
hogy egész… hm… bátor, nyers, frap-
páns, bizony hosszú évekre meg fogja erő-
síteni annak az amerikai, az angollal „pár-
huzamos” zenei közegnek a létjogosultsá-
gát. Emellett nyilván számos követőjük is
akad, ez már csak így megy. Az elektroni-
kus sávokkal fűszerezett rock intelligens és
táncos, néha egészen a diszkó határáig
megy, átkacsint, és visszatér a gitárokhoz.
Nem mellesleg: Angliában tárt karokkal
várják majd nem csak a Bravery-t, de
mindazt, ami utána következik.
NEW ORDER: WAITING FOR THE
SIREN’S CALL
WARNER
yolc év után, 2001-ben tért
vissza a nyolcvanas évek köze-
pének-végének kultikus dance-
pop-rockegyüttese tetszhalott álla-
potából a Get Ready albummal, amely
mindjárt a pályafutás egyik legjobb
pillanata is lett – úgy, hogy ez abszo-
lút nem következett semmi azelőt-
tiből. Az eltelt nyolc évben a rock és
az elektronika összeköltöztek, de el is
váltak néhány év együttélés után. A
veteránok újult erőre kaptak, mert rá-
jöttek, hogy szeretnek élő zenekar
tagjai lenni, és kisebb turnézás után
ismét a stúdióba vonultak. A most
megjelent album apró visszalépés az
előzőhöz képest, de még mindig a
jobbacska NO-lemezek közt van a he-
lye. Ráadásul a csapat feltámadása a
legjobb időben, a klasszikussá válás
periódusában következett be. Klasszi-
kussá lenni, ugye, nem kis részben a
követők sora, a stíl divattá válása kö-
vetkeztében lehet, az ugyanazen az
oldalon tárgyalt Bravery mezőnye pe-
dig rendkívül invenciózusan hasznosít
mindenfélét a New Order táncos-
elektrós rockjából. Úgyhogy talán
nem dicsőség azt mondani, hogy a
kölykök sikere adott újra önbizalmat
a New Ordernek, ennek az albumnak
a Hey Now What Are You Doing című
és a címadó számát hallgatva meg
kell állapítanunk: nagyon jól van ez
így.
KEANE: LIVE RECORDING 2004 EP
ISLAND/UNIVERSAL
avaly a Franz Ferdinand mellett
a Keane volt az év rockzenei
debütálása. Az év eleji Brit
Music Awardson a sussexi trió szemte-
lenül elhappolta az év lemeze-díjat az
esélyesnek kikiáltott FF elől, és már a
magyar kereskedelmi rádiók is behó-
doltak a gitáros nélküli rockegyüttes
(igen! ezek szerint van ilyen!) valóban
tökéletes slágerei előtt. Az együttes
most egy hatszámos EP-re gyűjtött né-
hány koncertfelvételt, köztük egy új
számot is. Milyen is a Keane koncerten?
Hülyeségnek tűnik, ha azt mondja az
ember, hogy jobb, mint stúdióban.
Márpedig ez a helyzet, és ennek pofon-
egyszerű magyarázata van. Klasszikus
rockzenekari felállással a koncert so-
sem adhatja vissza a stúdióhangzást, és
az ilyen felvételek esetleg az atmoszfé-
ra vagy a hangulati töltés vámján szed-
hetik be, amit a sávok egyszerre játszá-
sának révjén elvesztenek. De a Keane,
mint mondtam, nem foglalkoztat gitá-
rost. A gitár szerepét a kitűnő billen-
tyűjáték tölti be, ez alá kerül a dob,
fölé az ének. Egyik „hangszer” sem a
nagy hibaszázalékról híres. Ráadásul
az egyébként furcsa arcú énekes
hangja energikusabbnak és jobbnak
tűnik élőben, amikor senki sem
énekelteti vissza vele ugyanazt húss-
zor, hogy rádióbaráttá csiszolják. Szó-
val a Keane EP után a szimpla stúdió-
lemezt meghallgatva, furcsa, de hi-
ányérzetünk támad. – C. B. A.
22
p u n c s . k u l t ú r a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Lemezvágó
AN T
gy tizenhét stúdióalbummal és
huszonnyolc évvel dicsekvő ze-
nei munkásság alatt pattan a
szikra, hullik a forgács. De ez még ön-
magában egyszerű fizika, minőségről
szó sem esett. Ha viszont Nick Cave-ről
van szó, vagy, hogy segítsünk azoknak
(a roppant keveseknek), akik erre a
névre nem bólintanak azonnal elisme-
rően, szóval ha az ezredvég, úgymond,
Leonard Cohenjéről van szó, aki nem
kövület, hanem ma is mesteri szinten
praktizál – akkor ez a forgácshullás is
zenetörténeti esemény. Pláne egybe-
gyűjtve. Pláne három lemezen tálalva.
Pláne, ha ötvenhat (!) darabról van szó.
Így azért már van némi súlya a dolog-
nak. Na, ez következett be március vé-
gén. És gyorsan, még egy mondatban,
hadd térjünk vissza arra, hogy az auszt-
rál rocker milyen alkotói erőben van
mostanság. Tavalyi albuma (Abbatoir
Blues/Lyre of Orpheus – az UFi is írt
róla) egyre több összegző cikkben
mint a pályafutás legjobb lemeze szere-
pel. Talán ez is késztethette az életmű
(képileg idetalál, amúgy nem) árnyéko-
sabb oldalának összefoglalására. Egy-
egy itt középszerűnek tűnő dalocská-
ért még mindig gyilkolni tudna a leg-
több pályakezdő együttes.
A há-
romleme-
zes csodán
helyet kap-
tak a kisle-
mezek b-
oldalán megbú-
vó, még egy megje-
lenésre érdemesnek tartott, albumra
azonban nem fölvett dalok, az ugyanitt
található vagy tribute-albumokon sze-
replő feldolgozások, ismert sláger akusz-
tikus verziója, aztán egyszeri, rádiós ese-
ményeken elhangzott felvételek, sound-
track albumokra külön írtak, végül sok-
sok tradicionális dallam feldolgozása. A
három lemezen kronologikus sorrend-
ben követik egymást a felvételek (1984–
92, 1992–96, 1997–2004), és bár itt-ott
vannak időbeli átfedések, látható, hogy
Cave is többé-kevésbé elismeri a szakma
korszakolását. Avagy: a nyolcvanas évek a
punkhoz még közelibb szakasza (amely
alatt az Ausztráliából Londonba költö-
zött Cave végül Nyugat-Berlinbe került,
ahol megalapította a Bad Seeds-t, és vi-
haros gyorsasággal vált az underground
kultúra ikonjává) erősen elkülönül a ki-
lencvenes évekétől (ennek derekán hő-
sünk még a megasztár-státusszal is meg-
ismerkedett a Where The Wild Roses
Grow című, Kylie Minogue-gal duettben
előadott szerzeménye révén), majd a
harmadik, ma is tartó (vagy éppen a ta-
valyi csúcsművel véget érő) szakasz kö-
vetkezik, amelyben Nick Cave már csak
ritkán idézi meg a hetvenes-nyolcvanas
évek üvöltős punk-lendületét – ez a
korszak Cave sokadvirágzása, amely-
ben lassú, érett dallamokat hoz
előtérbe, szobrot épít minden
egyes albummal, és ezt nagyon is
tudja.
A Rarities-zel ugyanakkor vél-
hetően tiszteleg is sok minden,
neki fontos kultúra és szerzői világ
előtt. Nyilván ezért került fel Leadbelly,
egy majdnem hat évtizede halott ameri-
kai fekete folkzenész egyik szerzeménye
(Black Betty), egy Roy Orbison-
(Running Scared), egy Leonard Cohen-
(Tower of Song) és egy Louis Armstrong-
feldolgozás (igen, igen, az). Ezért van itt a
Neil Young tribute-albumon szereplő
Helpless és a folkos-írzenés-rockos
valamikori The Pogues énekesének egyik
dala (Rainy Night in Soho), ezzel magya-
rázható, hogy a Sail Away olyan, mintha
egy füstös kocsmában játszana egy har-
madrangú írzeneimitátor magyar együt-
tes (csakhogy zseniálisan!). És ezért van a
gyűjteményen rengeteg olyan szám,
amelynek a szerzője nemes egyszerűség-
gel „traditional”-ként van említve. Ezek a
fontos dalok. Aztán vannak jók és kevés-
bé jók – ne feledjük: ezek nagy része ép-
pen azért került ide, mert nem került az
albumokra! Ha egy Nick Cave-számmal
szembeni előzetes igényeinket összeír-
nánk (hülyeség, de játsszunk el vele), ak-
kor magunk is meglepődnénk, milyen
előkelő helyen lenne, hogy komoly dol-
got akarunk. Láblógatós és félelmetes,
iszonyatos és nyugodt dolgot akarunk.
Ezek a dalainak ismérvei. És gondoljunk
csak bele: más jellegű dolgot eleve nem
adhat ki a kezéből. Tehát Nick Cave-dalok
ezek is, csak éppen a másodvonalból. De
hogy milyen ez a másodvonal? Elég meg-
hallgatni a Hammond-orgonás Red Right
Hand-et, a második lemez végén. – C. B. A.
E
Nick Cave & The Bad Seeds: B-Sides & Rarities
p u n c s . k u l t ú r a
23
Esemény: forgácsok és ritkaságok
Nick Cave-hez mérhető ikonok nem nagyon sza-
ladgálnak a Sziget Fesztiválon. David Bowie és Iggy
Pop jut eszembe hirtelen. És most Cave. Ügyes volt a szervezés, ha az
újságíróknak a Sziget irodáiba bejáratos része sem hallotta a hírt, mielőtt
az hivatalosan is kifutott. Természetesen Nagyszínpad, vélhetően szom-
bat este, és az utóbbi évek előadói névsorait áttekintve jegyezzük meg,
hogy a Sziget külföldi megítélése egy egész szintet ugrik. A jobb zene pe-
dig más közönséget vonz. Németek helyett jönnek az angol turisták?
A hír igaz!
ki látta Oliver Hirschbiegel emlí-
tett művében a Josef Goebbels
náci propagandaminisztert
megszemélyesítő, szánalommal vegyes
megbotránkozás-arcú művészt, Ulrich
Matthest, az úgyse hiheti nekem, hogy a
dachaui papi barakk katolikus munka-
szolgálatosa hitelesen lehet ugyanez a
pofa A kilencedik napban – ráadásul
mindkét film 2004-ben készült. Pedig…
Pedig Ulrich Matthes nagyot alakít. A
sztori, igaz, „gyenge”, mert sztori nincs,
az élet ezúttal nem agyament fordulato-
kat, „csak” könyörtelen, de legalább ki-
számítható lábvasakat és egy klasszikus
megkísértés-dilemmát hoz elénk.
Ugyanis az a Jean Bernard atya, akinek
életrajzi írásából leforgatták e százhúsz
percet, létezett. Kilenc napra kiengedték
őt Dachauból, hogy nagynevű hadiipa-
ros öccse és más befolyásos rokonai ré-
vén, meg saját papi példája nyomán ki-
kényszerítse a pápa Adolf Hitlert támo-
gató enciklikáját.
A luxemburgi Gestapo fiatal hadna-
gya (August Dihl) sima modorával, ke-
rub-ábrázatával, kiugrott kispapi múltjá-
val maga a sátán e kilenc napos hitvitá-
ban. Kellett-e valóban Júdás a megváltás-
hoz? És nélkülözhetetlen szereplő volna-
e, aki ezért a nagy műben is Krisztushoz
hasonló jelentőséggel bír? A film, az élet
vulgaritására fordítva: segít-e, ha az egy-
ház felemeli szavát fajelmélet és náciz-
mus ellen? Főleg, ha tudjuk: kikeresztel-
kedett holland zsidók tízezreit egy igaz-
ságot, emberiességet követelő érseki kör-
levél juttatott lágerbe, még ha közvetve
is, bosszúból?
Ha Kremer tisztelendő elárulja hitét,
és a németek szolgálatába áll, önmaga
elől nem menekülhet. Ha megszökik, a
papi barakk többszáz lakóját kereszten
végzik ki. Ha nemet mond, mehet visz-
sza oda, ahonnan rajta kívül még nem
volt, s már nem is lesz eltávozás…
A filmen piszkavassal betörik egy
pap fejét, majd megfeszítik. Hátrakö-
tött kezénél fogva húzzák fel a kereszt-
fára… E mély megbotránkozás köze-
pette is jó tudni, hogy átszakadt végre
a hallgatás fala. – SZ. O.
ogy is érhetné fel, amikor még
odahaza is létrán tud csak fel-
mászni a székre… Kentaur ko-
losszális ötlete, hogy minden díszletele-
met góliátokra szab: a főhősként téblá-
boló Bodrogi Gyula és felesége, Vári Éva
még az asztal lapja alatt is átgyalogol. Egy
cseppet gondolkozóba ejt a kétélűség:
nem mondott volna többet, ha a kisem-
ber kis pénze épp gulliveri tárgyakban ölt
testet? Bodrogiról csak befelé jut eszem-
be, hogy recski tévéfilm ávós tisztjeként
láttam komoly szerepben az elmúlt évek
során. Habkönnyű orfeumszámok nyákja
nyúlik az öregedő, szenilis Yoda-masé
után. De ez a Bodrogi volna sztereotíp
kabarettista? Aki a fizikai lepusztultság-
nak ezt a fokát játssza, hibátlanul?
Az ügynök szerepe terjedelmes, hozzá
képest a feleség epizodista. Vári Éva szív-
vel-lélekkel anyás, ám artikulációja „több
sebből vérzik”, és mintha hangereje sem
volna a különben apró, királykék-cseresz-
nye ékszerdoboznyi Tháliára kalibrálva.
Aki viszont az előadást ugyancsak a vál-
lán viszi, s nem hagyja, hogy Bodrogiéról
– társ híján – lebillenjen, az a nagyobbik
fiú: László Zsolt. Gyurmaember, ami a szí-
nészi kvalitás teteje volna. Bármit csinál-
hatsz belőle, bármit kérhetsz tőle, képes
lesz eljátszani. Húsz év múlva a saját apját
is ráosztanám; vajon egy magas, férfias,
de ugyanúgy eredménytelen élettel elszá-
moló Loman alakja miként árnyalná a se-
matikus drámai szituációkat?
Bodrogi, nem túlzás, zseniális ügynök.
Örülnöm kell-e, hogy mifelénk még a tré
műsorokban is nagy drámai színészek
bohóckodnak, vagy szomorodjak inkább,
mert vidám színpadok előtt sorban ülnek
a pénzváltók, és holmi tehetségért oda-
adják maréknyi aprójukat? – SZ. O.
p u n c s . k u l t ú r a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
A
H
Vetit-Ő
Valami átszakadt A bukás
című német filmmel a hallga-
tás gátján. A komcsigonddal
körbesáncolt, fél évszázadra
formalinba dermesztett II. vi-
lágháború szépen kimagmá-
zik a réseken, és új arcait mu-
tatja. Miként a színészek is.
Átszakadás,földindulás
Nem Goebbels!
Gukk-R
Érdekes játéka a sorsnak,
hogy kabarészínészekkel a
címszerepben hozza elém
Arthur Miller legnép-
szerűbb drámáját. Loman
ügynök, mozgóárus-mutá-
ció, unalmas, vicctelen – és
nagyon kicsi ember. Aki
nem éri fel a nagyvilágot.
BodrogiádaAz ügynök halála
A luxemburgi Gestapo fiatal
hadnagya (August Dihl)
sima modorával, kerub-
ábrázatával, kiugrott kispapi
múltjával maga a sátán
e kilenc napos hitvitában
24
25
p u n c s
arketingterületen egyszeregy-
nek számít a tétel, mely sze-
rint kiskutyával meg kisgye-
rekkel mindent el lehet adni. Odateszed
Horváth Csaba kezébe, azt’ menten
megválasztja a legmegátalkodottabb
konzervatív kerület is, ugye. Siker. Kutya
dettó. Vakargatod a hátát, integetsz a
fülével. A legkomolyabb hatás persze
úgy érhető el, ha az iskolából hazatérő
kópé ölébe felugrik a házi kedvenc, hogy
elcsenje az iskolatáskából előkerülő cso-
kit vagy valakinek a ruhájára borítson
egy kancsó vegyrépalét. Hogy végül jól
megegyék / kimossák stb.
Tapasztalataink szerint ez a párosítás
olyan mélyen beleivódott való világunk
egyedeibe, hogy kezdenek elmosódni a
különbségek állat és gyerek között. Ezért
nem meglepő, hogy élemedettebb korú
karrierépítő hölgyek életmód-kiegészí-
tőként néha gyereket is akarnak partne-
rüktől. Kis aranyosat, amelyik vidám sí-
rással üdvözli anyukát, amikor az hazaér
a munkából. Olyan tündéri kiskölyköt,
aki cuki ruhákba öltöztethető, jól mutat
a fullos Passat hátsó ülésén, és rá lehet
fogni, hogy pukizott, ha valaki a társa-
ságban elengedte a galambot.
Vizsgálatunk alanya és tárgya a szolici-
ca anyuka lényegesen ritkábban, össze-
szorított foggal mégis néha leereszkedik
a számára mind emocionálisan, mind
közegészségügyileg veszélyesnek számí-
tó közegbe, a játszótérre is. Mint Pisti-
nek Pesten, szemmel láthatóan tök ide-
gen neki a terep. Plusz a stressz. Mert a
kicsi belemegy a homokba, elesik a kerü-
let legnagyobb villanymotoros játékro-
bogójával, sír, és a mobilon bonyolított
ügykezelés idején rejtekhelyre bújással
teszteli anyu figyelemmegosztási képes-
ségét. Anyu különös ismertetőjele, hogy
sosem ül le a játszótér padjára. Fel-alá
járkál, és ha véletlenül nem telefonál, ak-
kor meredten néz. A kiakasztott nő
konkrét történeteken keresztül tárul fel
előttünk a maga valójában. Vegyük a
legutóbbi esetet. Az anyukákat 97,5 %-
os valószínűséggel kiborító akciók során
mérhető le a hamisítatlan gyermeki szo-
lidaritás. Tíz éves kor alatt minden kis-
csávó haverja a környezetében mászkáló
másik kiscsávónak, a hülyeség-projek-
tekben elsőrangú a partnerség. A mieink
a piros halakat magában foglaló dísztó
meglátogatása programpont keretében
például soha nem látott egyetértésben
kezdték kitépdesni a köré ültetett sást
(vagy nádast, tudja a franc). Egy arra kó-
száló kolléga – mutatós mamikáját hát-
rahagyva – azonmód csatlakozott, így
már hárman dol-
goztak az álta-
luk horgászbo-
tozásnak ne-
vezett ügyön.
Tíz másodperc
n á d l ó g a t á s
után persze
panaszkodni
k e z d t e k ,
hogy nincs
kapás. Kö-
zülük a legtapasztaltabb gyerek rájött,
hogy azért, mert nincs rajta csali. Nosza,
irány a közeli kuka. Volt is benne valami
ételmaradék, azt szúrták a „horgászbot”
végére. Sose hittem volna, hogy az élet-
ben egy platformra kerülünk szoli-
mamával, itt most ezt történt. Ki-ki a
maga stílusában jelezte, hogy mit gon-
dol az efféle akciókról. Ifjabbik gyerme-
künknek ezentúl nyomatékkal jeleztük,
hogy ne álljon a műtó szélére, mert a kis
pajtásával együtt belecsúszhatnak a víz-
be. Talán téves volt felszólításunk címzé-
se, mert az idősebb srác lépett a halak
közé fél perccel később. Másik anyuka
konstatálva a korpa közé keveredés té-
nyét, gyerekkel együtt azonnal távozott
a tett színhelyéről. Arról a mozgássorról
már lemaradt, amint vizes cipőjétől és
zoknijától a maga keresetlen egyszerűsé-
gével megszabaduló fiunk fél lábon ug-
rálva tér vissza a tópartra botja mellé.
Mint arról lapunk előző számában be-
számoltunk, aki az élet naposabbik olda-
lát választotta hosszabb tartózkodása
helyszínéül, annak bizony alapkövetel-
mény az 5-ös BMW, a napszemüveg és az
extrém sportok mímelt űzése. E kellék-
tárba nem illeszkedik szervesen a gyer-
mek, de mint elvétve látható, azért elő-
előfordul. Nem mindennapi jelenetsort
tűzhettünk gombostűhegyre, amikor
egy motorkerékpár-márka kizárólagos
importőrének szalonjába léptünk. Ve-
lünk jól érzékelhetően nem volt törőd-
ve, hiszen felékszerezett vállalkozó volt a
kereskedő számára az érdekes ügyfél.
Nekünk már az elején valami azt súgta,
izomtól duzzadó apuka néhány perc
múlva eldörög egy böszme nagy kétke-
rekűn, de szimatunk ezúttal csalt. Fe-
szült monotóniában köröztek nyolcéves
forma gyerekükkel a krómozott, csillogó
gépcsodák között aztán a mamánál el-
szakadta a cérna és ráüvöltött a gyerek-
re: most már döntsd el, hogy quadot
akarsz vagy motort.
Szóval ideje ezt a toronyóra-meg-
lánc metaforát kicsit aktualizálni.
– AMBRUS BALÁZS
Quadot akarsz vagy motort? • Horgászbot, sás
Kutya, gyerek, cicamama Mindannyiunkban él egy kép az ideális gyermekről. Aki
édesdeden gügyörészik, ha beállítanak a rokonok,
kizárólag akkor eszik, amikor pont van egy kis időnk.
Alszik, ha épp senki sem akarja üzemeltetni, és két hetes
kora után már önállóan kakil vagy egyáltalán nem.
M
etűnt korok gyermekei még
számolócédulákat gyűjtöttek,
nagyapám meg bélyeget, sőt
megvolt neki a bécsi döntések utáni el-
ső bélyegzés, minden visszacsatolt te-
lepülésről – ezt ma is őrzöm, hátha
egyszer reciklálni lehet. Igazából egy
szepesbélai első postabélyegzésre haj-
tok, amelyet a páncélosok beérkezése
után, de még az országos járműveken
hurcolt új magyar páncéllidérc, a par-
lagfűvető beérkezése előtt pecsételne
be nekem ott a poprádi út mellett a
magyar állami posta. Mielőtt valaki en-
nek kapcsán irredentizmust kiált, le-
szögezem, hogy a kamionosok is kirak-
ják az egy szál gyöngysorba öltözött
Claudia Schiffer képét a kaszniban, az-
tán ők lennének a legjobban meglepve,
ha a művésznő bekéredzkedne hozzá-
juk a bábolnai parkolóban.
A gyűjtők – ez hosszú évek során ki-
érlelt meggyőződésem – a modern tár-
sadalom leghasznosabb, és – magától
értetődik – legkonzervatívabb elemei.
A gyűjtő ugyanis lehet, hogy ma sült
ökörségnek tűnő dolgokat szerez be:
például kosárlabdás kártyákat, ami
tényleg kissé imbecilis foglalatosság, de
ezek a lapok negyven év múlva a múlt
megmentett és kedves darabjai lesz-
nek. Kivéve a Denis Rodmant ábrázoló-
kat, azok ugyanolyan ocsmányok lesz-
nek akkor is. A Szent István Malátaká-
vé kis képecskéit sem a fauve-ok festet-
ték szabadidejükben, aztán mégis mi-
lyen jól sikerült darabok. A gyűjtő te-
hát múltat ment. Ez egy. Ezenfelül egy
teljes gyűjtemény nemcsak a múlt egy
darabja: az maga a teljesség. S a nagy
egészeket (hit, nemzet, hagyomány,
történelem, Funnah Fanny énekhang-
ja) szétcincáló korunkban a meggyőző-
dés a teljességben olyan magasztos
eszméket feltételez, amelyek léte ön-
magában örömmel kell, hogy eltöltsön
minden rendes hazafit. Ez kettő. A
gyűjtő ugyanakkor hívő ember, a tel-
jességet soha nem érheti el, ezt ő maga
is tudja, hiszen abból a hibás nyomású
herkulesfürdői emlékpohárból maxi-
mum egy darab lappanghat még, de
lehet, hogy az is megsemmisült akkor,
amikor a német légierő 1944. augusz-
tus 29-én bombázta az ivócsarnokot.
Az, aki cipősarokvasakat
gyűjt, az összes modellt,
tudja: nem szerezheti be. E
felfogástól már csak egy
lépés az ember tökéletlen-
ségébe vetett hit, bűnös-
ségünk felismerése. Kár is
ezt ragozni. E hitet még a
náci relikviagyűjtőktől
sem lehet teljesen megta-
gadni, egy német páncél-
gránátos sisakja semmivel
sem alávalóbb egy szovjet
tiszti sapkánál, a különb-
ség csak annyi, hogy az
utóbbit korlátozás nélkül
lehet kapni az Ecserin.
Több gyűjtő ún. klu-
bokba tömörülése a nagy-
szerű emberfajta megsok-
szorozódását eredménye-
zi. Nemrégiben Pannóniás
találkozón jártam, és so-
hasem gondoltam volna,
hogy ilyen szeretettel le-
het beszélni a TL 250-esről. Továbbá
azt is megtudtam, hogy a tankon lévő
vörös csík (csak a fekete gyári festésűe-
ken, értelemszerűen) kopását vétek ja-
vítani. Akinek meg van egy Pannonia-
White-ja (exportra gyártott, vörös
vagy kék színű járgány, Fehér úr a bol-
dogtalan brit importőr neve), az már
majdnem mindent elért az életben. Az
egészen rafinált gyűjtők már nem is
tárgyakat gyűjtenek, hanem olyat, ami
már nincs. Hamster oldala a megszün-
tetett budapesti villamosvonalakról
(www.hampage.hu) ennek egyik leg-
szebb példája, szerzőjének járna leg-
alább egy atkárijánosokkal és torná-
dókkal ékített Pro Urbe vagy valami
hasonló.
Azon kell tehát lennünk, hogy a
gyűjtők túlsúlyban legyenek, és ha
mindenki csak egy kis darab múltat
ment, akkor meg vagyunk mentve
mind. Szepesszombatot ábrázoló ké-
peslapot és metszetet egyébként min-
den mennyiségben veszek. – R. R.
26
L
Sarokvas, revízió, első bélyegzésClaudia Schiffer az oldalkocsis Pannónián
Mindig gyűjtünk. Akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, jobb csalá-
dokban a gyűjtés nemzedékről nemzedékre száll, mint az elő-
reugró áll a Habsburgoknál, csak az előbbi kevésbé veszélyes.
HIRDETÉS
p u n c s . k u l t ú r a VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
27
p u n c s
ijev nem sokkal nagyobb, mint
Budapest, mégis tolonganak az
utcán a város polgárai. Az igaz-
sághoz hozzátartozik, nekik azért erős
motivációjuk is van a kimozdulásra: fő-
leg a külvárosokban akkora panelször-
nyetegek terpeszkednek, hogy azokhoz
képest a Havanna utca környéke kies la-
kóparknak tűnhet. Kijev központja
azonban tiszta és szép, egy része pedig
egészen modern, beleértve a főteret (a
Függetlenség terét) is, melyet alig pár
éve építettek át teljesen. A tér alatt 16
ezer négyzetméteres földalatti pláza-
komplexum lüktet, közepén aranyozott
obeliszk áll. Ennek csúcsára annak ide-
jén egy ismeretlen – hogy hogyan, sen-
ki sem tudja – felcsempészte a forrada-
lom narancssárga zászlaját, jegyezzük
meg, azóta sem merte senki leszedetni.
Építészetileg Kijev a bombázásokat
túlélt kevés, de annál szebb régi házikó-
tól és a legmodernebb centerektől elte-
kintve a barokkos neoszocreál fellegvá-
ra: a páncéloshadosztályokra mérete-
zett sugárutak, a gigantikus homlokzati
ornamentikából művészi finomsággal
kidomborított ötágú csillagok, a terve-
zőjének egykor Sztálin-díjat hozó parla-
menti ülésterem csillárjáról is visszakö-
szönő sarló-kalapácsok hűen idézik a
kort, amikor még a munkásember volt
a gipszfreskók hőse. Az orosz–ukrán
egyesülést jelképezni hivatott alumíni-
um diadalív és Lenin elvtárs szobor-ma-
nifesztációi mellett azonban gyönyörű
templomokat, érdekes stílusú operahá-
zat és ízléses palotákat is találhatunk a
városban.
Itt ahhoz sem kell sok idő, hogy felis-
merjük: ezen a helyen nem csak a gyors-
étterembe járás számít első helyen ki-
emelt státusszimbólumnak, hanem bi-
zony az autó is. A genfi autószalonon
sem lát az ember annyi felsőkategóriás
luxuslimuzint és Demszky-típusú városi
touareget mint Kijevben, ahol Lada is
már szinte csak mutatóban akad
(Volgataxi azért van még bőven). Érde-
kesség: jóformán az összes, a középkate-
góriásnál csak kicsit is jobb autó sötétí-
tett ablakokkal van felszerelve. A szállo-
da is tartogathat meglepetéseket a kele-
ten járatlan utazónak: a recepción pél-
dául nem értenek nyugati nyelveken,
így már a becsekkolás is komoly nehéz-
ségeket okozhat. Viszont a hatodik
emeleti kulcskezelő néni (mert ott ilyen
is van) tíz évet élt Debrecenben, így ve-
le kiválóan el lehetett társalogni ma-
gyarul… Szállodánkban a szobát is a
szocialista realizmusban nevelkedett
vendégre szabták: a berendezés részét
képezi egy ősszovjet hűtő, a csapvíz
élénk okkersárga színben pompázik
(mint állítólag a város egyéb részein is),
a melegvíz-szolgáltatás pedig meglehe-
tősen esetleges. Pottyantós vécé viszont
szerencsére nem volt, olyant csak a szo-
ciális minisztérium épületében talál-
tunk. Bizony, kijevi kalandjainkat efféle
kihívások is fűszerezhetik. Aki azonban
nem ijed meg az ilyesfajta, vadregényes-
nek is felfogható kellemetlenségektől, az
nagyon fogja élvezni ezt a barátságos,
állandóan nyüzsgő, a nyugati metropo-
liszoktól különböző várost. Mert ta-
pasztalatunk szerint nyugatra utazni
ugyan lehet hogy jó, keletre viszont an-
nál érdekesebb! – R. T.
Keleti szomszédunk egyet-
len igazi metropoliszában
pezseg az élet mostanság.
Alig pár hónappal az új re-
ményeket keltő hatalomvál-
tás után látogattunk el Ki-
jevbe, ahol gyönyörű idő és
kedves emberek fogadtak.
KijevÉlet a touaregek földjén
K
• Kijev nagyon zöld város (állítólag a három legzöldebb
között van Európában), természetbarátoknak érdemes ellá-
togatni a központtól pár tucat kilométerre fekvő gyönyörű parkokba és ter-
mészetvédelmi területekre (pl. Aleksandriya Park).
• Kijevtől 100 kilométerre északra van Csernobil, oda ne látogassunk el.
Helyette inkább nézzük meg a Csernobil-múzeumot, amely Kijev központi
részén állít emléket a történelem legszörnyűbb nukleáris katasztrófájának.
• Középkori és barokk templomaival, kolostorkomplexumával és múzeu-
maival kihagyhatatlan látnivaló még – sok egyéb mellett – a Dnyeper felet-
ti dombon elterülő történelmi egyházi központ is.
Helyek
izony, a tavasz-
szal beinduló
imázs-háború legbiz-
tosabb győztesei a motorosok. Nevetsé-
gesen feleslegessé válik minden szolári-
umban, konditeremben és egyéb imázs-
műhelyben eltöltött perc, ha van egy le-
hetőleg hangos és feltűnő megjelenésű
kétkerekűd. A motoros imázs szinte min-
den kategóriájában igen markáns; evi-
dens az átkötés olyan fogalmakhoz, mint
szabadság, egyéniség, legyőzhetetlenség.
Teljesen mindegy, hogy a motorod gumi-
ja csak lapjára kopik, élére nem, hiszen
csak egyenesben mered húzni neki, ka-
nyarban viszont úgy mész, mint a térdvé-
dős Schwalbeval pöfögő nagypapák.
Mindez nem számít, ha leállás előtt hú-
zol neki még két „kövéret”, hadd szóljon.
A hatás nem marad el.
Pénztárcától és társadalmi helyzettől
függően számos motoros imázs közül vá-
laszthatunk. Ma már igen kezdetlegesnek
mondhatóak a „rometes” és „szimós”
imázsok. Ezek a nyolcvanas években ér-
ték el csúcspontjukat. Mai léptékkel mér-
ve egy ötven köbcentis Simson egy Golf
GTI-vel ért fel, pláne ha sikerült jól ada-
golni a vasfűrészre és szigetelőszalagra
alapozott sufnituning mértékét.
A Simson helyét mára a robogók töltik
be. Társadalmi jelentőségük óriási, hiszen
diszkontárakon juttatják tulajdonosukat
a motoros imázshoz. A robogó a klasszi-
kus motoros üzenetek mellett a
lazaságot társítja mellénk, ezért
nyáron ne felejtsünk strandpapu-
csot és trikót húzni a robogózás-
hoz. Vízparti nyaralás esetén kötele-
ző kiegészítő, mivel meglepően haté-
kony eszköz a csajozáshoz és a pasizáshoz
is. Az alacsony sebesség miatt a tudomá-
nyos módszerekkel kiválasztott napszem-
üvegünk is robogón tud érvényesülni a
legjobban.
A különböző terepmotorok (enduro,
quad) arculatunk pozitív alakítására más
csak azért sem ideálisak, mert használa-
tunk közben tetemes mennyiségű por,
kosz és sár ragad
ránk. Ugyanígy mel-
lőzendő bármilyen
ügyességi műfaj
(például streetfight-
er) azon egyszerű
oknál fogva, hogy
ezek űzéséhez iga-
zán meg kell tanul-
nunk motorozni. Mi
pedig nem ezt sze-
retnénk, hanem
megfürödni a mo-
torozás imázs-
tengerében. Ezért inkább kerüljük őket,
és gondolkodjunk el azon, hogy motor-
mentes hétköznapjainkon milyen eszkö-
zök juttatnak bennünket ehhez. A leg-
jobbak beérik egy motoros napszem-
üveggel és egy laza halálfejes sállal is,
azért, mert személyiségük már sugározza
a „motoros csávó vagyok” dolgot. Ez a
minimál-arculat esetleg lángnyelves öv-
táskával még bővíthető. Választhatjuk vi-
szont a másik végletet is, ha környeze-
tünk nem ért néhány jelzésből. Ebben
az esetben növesszünk körszakállt,
húzzunk márkajelzéssel ellátott moto-
ros bőrkabátot a bőrmellény fölé, és
persze kössünk halálfejes fejkendőt is.
Ha ez sem működik igazán, akkor nincs
más hátra: brutális tetkókat kell elhe-
lyeznünk testünk különböző pontjain.
Halálfej, kígyó és meztelen nő minden-
féleképpen kerüljön ránk, lehetőleg
hengerek közé ágyazva.
Valójában két igazán hatásos motoros
imázs létezik. A „chopperes” és a „speed-
motoros”. Ezek telje-
sen eltérnek egymás-
tól, ezért jól gondol-
juk meg, hogy me-
lyikre pályázunk. Egy
igazi speed-motoros-
nak nemcsak a láb-
tartója kell, hogy ko-
pott legyen a sok be-
dőléstől, hanem a
bukója is. Ez igen ne-
hezen kivitelezhető
imázselem. Még en-
nél is nagyobb bátor-
ság szükséges a csontjainkat újrarögzítő
csavarok, szegek, szegecsek, lemezek és
az ezeket fedő látványos külsérelmi nyo-
mok begyűjtéséhez. Ha viszont mind-
ezek sikerültek, akkor imázs-tőkénkből
óriási hasznot fogunk beseperni. A kör-
úton szaggatva megfordul utánunk a
svéd bikinis lányok budapesti delegáció-
ja; de nem is muszáj száguldoznunk, egy
28
VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Hogyan lehet az, hogy pocakos vagy, alig van hajad,
bozontos a szakállad, a karodon vérben forgó szemű
ördög éktelenkedik, de a mégis bombanő karol
beléd?! Hát úgy, hogy van egy choppered.
B
p u n c s
Ne légy motortalan!Imázsharcosok csatája
A robogó a klasszikus
motoros üzenetek mellett
a lazaságot társítja mellénk,
ezért nyáron ne felejtsünk
strandpapucsot és trikót húzni
a robogózáshoz. Vízparti
nyaralás esetén kötelező
kiegészítő, mivel meglepően
hatékony eszköz a csajozáshoz
29
p u n c s
feltűnő helyen a motornak támaszkodva
is le tudjuk fölözni a sikert.
A csopperes imázs kialakítása lénye-
gesen egyszerűbbnek tűnik. Az első lé-
pés az, hogy édesanyánk tiltakozása elle-
nére ijesztővé kell válnunk. Lássuk be,
hogy ez annyira nem is nehéz folyamat.
Egy darabig nem kell borotválkoznunk,
ehetünk, amennyit jólesik, és a fodrászt
is hanyagolhatjuk. Minimális, körülbe-
lül fél négyzetméternyi tetkót kell be
vállalnunk, nincs mese. A chopper be-
szerzése nem túl bonyolult feladat,
nincs szükség autentikus darabra. A szí-
ne legyen lehetőleg fekete, a többi al-
katrész csillogjon a krómtól. A motor
teljesítménye másodlagos, sokkal fon-
tosabb, hogy a hengerek másodpercen-
ként maximum kettőt forduljanak, a ki-
pufogó hangja pedig repessze meg a te-
ret és az időt.
Ha mindez megvan, üljünk fel a mo-
torra, kicsit körözzünk, majd álljunk
meg és forduljunk hátra. Ekkor igen kel-
lemes meglepetésben lesz részünk. A
hátunk mögött bekövetkező természe-
ti jelenséget úgy hívják, hogy benzin-
tyúk. Egyik legfontosabb tulajdonsága,
hogy életünk eddigi legjobb nője, más-
részt az, hogy a motor zajának megszű-
nése után azonnal vetkőzni kezd. Ezt
azért teszi, mert ha nem motoron ül,
akkor a motoros találkozó fényes nap-
pal megrendezett monokinis szépség-
versenyén küzd a dobogóért.
Könnyen lehet, hogy ekkor már úgy-
nevezett motoros találkozón leszünk,
valahol vidéken. Létünk innentől kezd-
ve új értelmet nyer, főleg azért, mert azt
tesszük, amire születtünk. Vagyis mér-
hetetlen mennyiségben fogyasztunk va-
lami bográcsban készült isteni kaját, fél
liternél kisebb űrtartalmú pohár soha
nincs a kezünkben. Közben élőben
üvölt a Tankcsapda, de ha megunjuk,
átnézhetünk az amatőr monokinis
szépségversenyre vagy körözhetünk
egyet a faluban, amíg elkezdődik az élő
leszbishow. És az igazi buli még csak ez-
után kezdődik. – CSOPPER ANDRÁS
ogász barátait bizalmasan arról kér-
dezgeti, melyikük foglalkozik vég-
rendelet-készítéssel. Pedig, ha igaz,
amit mondanak, a férfi ötvenévesen virul
ki igazán; lehetséges, gondoljuk a negyve-
nen még innen – csak azt meg is kellene
ám érni. Az ember ezért harminchét éve-
sen rászokik Bíró Icára – persze szigorúan
csak otthon, videokazettáról. Mindörök-
ké hálás lesz érte Kecskés doktornak.
Nem mintha ő ezt úgy direkte mondta
volna. Óh, nem – csak éppen sunyin cé-
lozgatott. Húszperces szobabiciklizlés –
terheléses vizsgálat – után például meg-
vetően közölte: „Fiatalember, ezzel a telje-
sítménnyel a korosztályában nemigen di-
csekedhet!” Egy szó mint száz, Kecskés
doktor figyelmezetése megérlelte a gon-
dolatot: sportolni kell. Persze ezzel is úgy
áll a helyzet, mint a fogyókúrával vagy a
dohányzás felhagyásával: sokszor kell pró-
bálni, míg végre sikerül. Az ember helyze-
tét harmincöt és a halál között kifejezet-
ten segítheti egy kis hipochondriába ol-
tott nárcizmus – vagyis hogy egyszeriben
úgy kezdi érezni, az élet tartogat még va-
lamit a számára. Lélekbúvárok ezt a fordí-
tott tendencia boldogságának neveznék.
Miközben az ember környezetében a leg-
több férfitárs pocakot ereszt, s rég nem
látott ismerősök egyre csak vastagodnak,
az ember úgy érzi, mintha hájjal keneget-
nék (biztos, hogy itt ez a legjobb hason-
lat? – a szerk.), mindahányszor felhangzik
a csodálkozó mondat: „Hogy lefogytál!”
Persze, ne túlozzunk: az ember nem fo-
gyott le különösebben, hiszen akárhány
szobamérleget vásárol, egyik sem hajlan-
dó 76,5 kilónál kevesebbet mutatni – de
mégis, valami azért látszik.
Hát még akkor mi lenne, ha naponta
hódolna a testkultúrának, noch da zu vé-
gigcsinálná mind az ötven percet! Mert
hogy a műsor végét, melyet Ica kifejezet-
ten a női mellizmok és az úgy kerek, mint
feszes popsi érdekében fejlesztett ki, az
ember, érthető okokból, mellőzi. Helyet-
te, afféle levezetésként percekig önnön
verejtékében – és nem mellékesen: nagy-
szerűségének tudatában – fetreng a sző-
nyegen, amit érdeklődő házastársa kér-
désére, nagyképűen nyújtásnak nevez.
Az anticellulitis program kellékei a vi-
deokazetta hátlapja szerint 2 db kézisú-
lyzó, kezdőknek 1 kg, haladóknak 2 kg
vagy 3 kg – a legfontosabb: feltétlenül
rózsaszínű legyen, máskülönben nem ér!
–, 1 db tornaszőnyeg és 1 db dörzskesz-
tyű vagy kefe. Hogy utóbbi két célszer-
szám mi a büdös francnak kell, hosszú
hónapok után sem lehet kideríteni, de
sebaj, az élet csupa titokból áll.
„Évekig fotómodell és manöken vol-
tam, pályafutásom közben született
meg kislányom, aki ma már tíz éves. Ter-
hességem alatt húsz kilót híztam, és 13
kiló súlyfelesleg maradt rajtam. Akkor
dolgoztam ki ezt a mozgásprogramot,
amelynek hatására három hónap eltelté-
vel visszanyertem eredeti súlyomat és
alakomat” – írja a borítón az ismertetés.
A feleség mindehhez rosszmájúan hoz-
záteszi: „Ja, állítólag azért néz ki ilyen jól,
mert kioperáltatta a lengőbordáját.” Az
ember kedvét ezzel sem lehet elvenni.
Dehogyis akar ő magának ugyanilyen
párductestet! Csak arra vágyik, hogy né-
hány évig tovább éljen – és ha mellékha-
tásként alakja kevésbé hasonlít egy zsák
krumplira, az is tiszta nyereség. – ZS. ZS.
Gyúrni Bíró IcáraHarminc fölött minden tünetmentes nap ajándék; a har-
mincötöt is elhagyva pedig az ember már csak lefelé megy.
Amint feltartóztathatatlanul a negyvenhez közeledik,
mind többet foglalkoztatja az elmúlás gondolata.
J
30
p u n c s VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
ost éppen csönd van, de
mi mégis gondoltunk
egyet és végigmust-
ráltuk a nemzet nyilas testvé-
reit. Akiknek egyébként kaba-
laállata lehetne a bűvésznyúl,
amely előkerül néha a kalapból.
A bűvészetet félretéve: vérrögtest-
vérek, sorakozó!
(A szerkesztőséggel folytatott
felesleges levelezés elkerülése végett
jelezzük, hogy a komancsokra a jövő
hónapban csapunk le.)
A SZKINHED NAGYPAPA
Porubszky István, „Potyka” bácsi – Ki
emlékszik még e névre? Talán már csak a
Magyar Hírlap publicistája, aki 2002
júliusában a Parlament előtt tüntetők
között vélte látni az öreget.
Karrierje a kilencvenes évek elején kez-
dődött, azáltal, hogy korával kiérdemelt
tekintélyét felhasználva összeterelte a szk-
inhed zenekarok instabil lelkű rajongóit.
Munkásságának eredményeképpen
több fotón szerepel karlengető kopa-
szokkal. Bár egyetlen emlékezetes mo-
mentum sem maradt fent róla, sikere-
inek okát elsősorban abban látjuk, hogy
akkor még nem volt Való Világ-kultusz,
ami elvonhatta volna a közvélemény fi-
gyelmét. Azóta ilyen szoftnáci tempóval
még egy alacsony példányszámú helyi
hírharsona rendőrségi krónikájába sem
lehetne bekerülni.
Előnye: jóságos nagypapa fej.
Hátránya: kompromittálódott.
A MÉDIANYILAS
Bácsfi Diána – Arcán Rosa
Luxemburg mosolyával és Karl
Liebknecht elszántságával a hunga-
rizmust nem mint az erő, sokkal in-
kább a szellem forradalmaként éli
meg.
Ellenségei vagy zsidóbérencnek
tartják, vagy feltűnési viszketeg-
ségben szenvedő elmebetegnek,
akinek orgazmusközeli élményt je-
lentene, ha egy reggeli tévéműsorban
Lakat T. Károllyal Szálasi Ferenc Út és
cél című munkájáról beszélhetne.
Bár egyes megrögzött összees-
küvéselmélet-gyártók szerint az
egész Bácsfi-jelenség mögött Havas
Henrik (Tanár úr) áll, aki Bácsfi felemelésé-
vel, majd a TV2 Mokka című reggeli adás-
ba hívásssal akarta nézettebbé tenni
csevegőműsorát.
Előfordulási helye a Gyorskocsi utca
vagy a Centrál kávézó.
Előnye: verset is ír.
Hátránya: börtönfüggő.
AZ ÖSSZEESKÜVŐ
Ekrem Kemál György – Neki jutott
először az eszébe, hogy fegyveresen
megdönti a III. Magyar Köztársaságot.
Ezért aztán több listát is összeírt a lik-
vidálandók nevével és állítólag itt ma-
radt szovjet fegyverei is voltak.
Annyira volt kameraérzékeny, mint egy
kezdő pornósztár, de durvábbakat tudott
mondani, mint Juszt László. Barátai sze-
rint úriember, ismerősei szerint nem.
A liberális sikoltóemberek szerint az
általa és Potyka bácsi által összeénekelt
bőrfejűek a Parlament előtt kifütyülték
Göncz Árpádot és megpróbálták lejá-
ratni az Árpádok győzelmes harci lo-
bogóját.
Előnye: törökös neve van.
Hátránya: fegyveres ellenálló.
A NÁCI HOPPMESTER
Szabó Albert – Talán még ma is kopog
a Ferenciek tere, annyira komolyan vet-
te a koreográfiát és a masírozást. A ki-
lencvenes évek második felében tűnt
fel. Túllépett elődei bájos amatőrizmu-
sán és PR-csapatának köszönhetően a
Pink Floyd Fal című filmjéből koppin-
tott fogaskerekes zászlókkal riogatta a
járókelőket és a krisnásokat a Blahán és
a Ferencieken. Pártot és programot is
gründolt, szigorúan bomberdzsekiben,
fehér ingben és fekete nyakkendőben.
Disszidált. Állítólag oda.
Előnye: Halmai Gábor médiajogász ma
is emlékszik rá.
Hátránya: kitartás.
A KATONA NÁCIK
Vér és becsület – 2003-ban emelték
magasra a hazai nemzetiszocializmus
zászlaját, mindjárt feltűnést is keltve a
Kossuth téren, amikor a február 15-én
a parlament előtt tüntettek együtt
több zsidó szervezettel. Megrögzött
baloldaliak azonnal lepolgárikörözték
őket és Hende Csaba háziezredének ne-
vezték a német rohamsisakot viselő
nemzetmentőket.
Azóta gondosan ápolják az OI-zenét,
kirándulásaikat, amelyekre német és ma-
gyar katonai gyakorlóba mennek el, né-
met hadvezérekről nevezik el. Internetes
fórumukon ismerkednek és megvitatják,
hogy melyik társuk lett meleg és melyik-
nek van néger barátnője. Február 13-án
kitörnek a Várból, EU-zászlót taposnak
április 30-án, kocsmába járnak és lezsi-
dózzák Bácsfit.
Előnyük: szeretnek kirándulni.
Hátrányuk: kulturális egyesület. – N. T.
M
Magyar nácikAz elmúlt tizenöt évben időről időre megjelenik néhány
gyakorló náci, aki olyat mond, ami még Marsi Anikónak is
feltűnik. Vegytiszta faj, meg ilyenek. Közénk jönnek, rio-
gatnak, aztán eltűnnek.
Szkinhed nagypapától a médianyilasig
z Attila című játékot mégsem
Hunor fivérének leszármazottai
alkották meg, hanem a neves ger-
mán játéktervező, Karl-Heinz Schniel. Még
ha Attila örökösei vélhetően némiképp
sérelmeznék is „A germánok előretörése”
játék-alcímet, az többé-kevésbé fedi a va-
lóságot, mivel a hunok mellett a frankok,
a gótok, a szászok, a teutonok és a van-
dálok kapnak szerepet a küzdelemben.
A játék tervezői bölcsen elébe mentek
a nagy veszekedéseknek, hogy ki legyen a
hunokkal: a játékosok egyik törzset sem
irányítják közvetlenül. A céljuk az, hogy
minél nagyobb befolyásra tegyenek szert
az egyes népeknél, lehetőség szerint kö-
zülük is azoknál, akik a legtöbb területtel
és a legnagyobb népességgel bírnak.
Kezdetben a Római Birodalom még
nagy és erős, a provinciák római uralom
alatt állnak. Aztán északról és keletről
megindul a barbárok előretörése, ami
előbb-utóbb elsöpri a birodalmat… A já-
tékosok kezdetben véletlenszerűen kap-
nak 6-6 kártyát, amelyek a különféle tör-
zseket szimbolizálják. Amikor rájuk kerül
a sor, kiválasztanak egy kártyát és lete-
hetnek egy, a kártyához tartozó törzset
szimbolizáló egységet az északi határ
melletti provinciák egyikébe. Ezt követő-
en választhatnak: vagy növelik befolyásu-
kat a törzsek valamelyikénél, vagy még
egyet elhelyezhetnek az iménti népcso-
portból a táblán. Az események előreha-
ladtával már nem csak a határ mentén
tehetnek le törzseket, hanem olyan pro-
vinciákban is, amelyeknek szomszédsá-
gában már jelen van az adott nép. To-
vább bonyolítja a helyzetet, hogy min-
den versenyzőnek lehetősége van játé-
konként 1-1 alkalommal a következőkre
is: duplakört kérni, azaz kétszer jönni
egymás után; kereskedni, azaz a kezében
lévők közül kiválasztott kártyák helyett
újakat húzni; befolyást növelni egy nép-
nél 2 vagy két népnél 1-1 ponttal.
A békés terjeszkedésnek és egymás
mellett élésnek akkor szakad vége, ha egy
provinciában több mint négy egységnyi,
a népeket jelölő figura gyűlik össze. Ek-
kor egymásnak feszülnek a különféle tör-
zsek, a játékosok pedig, érdekeiknek
megfelelően, kártyáikkal erősíthetik egyi-
ket-másikat – a küzdelem végén a leg-
gyengébb nép(ek) írmagját is kiirtják a
provinciában. Ekkor a területre egy jelző
kerül és már nem lehet újabb csapatokat
helyezni oda – stabilizálódnak az etnikai
viszonyok. Bizonyos számú lezárt konflik-
tus után a történelem fogaskereke is for-
dul egyet, az egyes korszakok (IV., V., VI.,
VII. század) végén kerül sor a pontok ki-
osztására. Ahány egységgel rendelkezik
egy nép a játékmezőn, annyi pontot kap
a nála legnagyobb befolyással bíró ver-
senyző. A második legnagyobb befolyá-
sért járó pontszám megegyezik azon
provinciák számával, ahol jelen van a
törzs. Miután a VII. század is lezárult, a
játék véget ér és a legtöbb pontot össze-
gyűjtő játékosé a győzelem.
Az Attila játékmenete több szem-
pontból is eltér az olyan klasszikus játé-
kokétól, mint a Monopoly vagy a Rizikó.
Egyrészt kisebb a szerencse szerepe, hi-
szen csak a kártyahúzásnál jön képbe a
véletlen, másrészt nincsenek olyan direkt
konfliktusok, mint például egy Európá-
ért vívott csata esetén a Rizikóban. Kell
néhány játszma, amíg az ember valame-
lyest kiigazodik a játék logikáján, de utá-
na kifejezetten sokáig élvezetes, mivel
nehéz minden helyzetben nyerő stratégi-
át kialakítani és nem áll elő olyan helyzet,
mint a Monopolyban, ahol az erővi-
szonyok kialakulása után a továbbiak
sokszor már csak formaságok. Ugyan el-
vileg már ketten is játszható, de a kevés
kombinációs lehetőség miatt így nem
nyújt túl sok izgalmat. Legalább 3, de in-
kább 4-5 játékosra van szükség az igazán
élménydús germánok előretöréshez. Az
Attila ára a nagyobb társasjátékboltok-
ban (már ahol kapható) 6 és 8 ezer forint
között változik. – BALOGH ÁKOS GERGELY
32
p u n c s VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
A
AttilaHol is lehetne nagyobb lét-
jogosultsága egy, a legen-
dás hun uralkodóról elne-
vezett társasjátéknak, mint
abban az országban, ahol
az évezredes elnyomás
után öntudatra ébredő hu-
nok ma is elszántan küzde-
nek, hogy hivatalos kisebb-
ségként ismerjék el őket?
Hódítsatok, hódítsatok!
Fo
tó: U
Fi/
Késm
árk
i P
éte
r
m ú l t i d é z ő
átkai Károly visszaemlékezései
szerint a mauthauseni lágernek
abban a blokkjában, amelyben a
magyar közéleti személyiségek egy cso-
portja – így Apponyi György, Sigray An-
tal, Andorka Rudolf, Rassay Károly és
Peyer Károly is – töltötte éjszakáit, az új-
ságírók, maga Rátkai, Parragi György és
Szvatkó Pál mérlegelték reálisan az esé-
lyeket. A túlélés taktikája az volt, hogy a
rabok a józan ésszel remélhetőnél köze-
lebbinek gondolták a szövetségesek győ-
zelmét. Szvatkó mondja egy ízben:
„Csodálkozom kollégáink, a nagy ma-
gyar politikusok naivságán. Ezek azt hi-
szik, hogy karácsonyra hazamegyünk.
Micsoda tévedés! Jövő karácsonyra, de
akkor is csak abban az esetben, ha nem
jön valami közbe a németek javára.
Csak ez kell nekem! Úgy dühbe guru-
lok, hogy szeretném Szvatkót felpofozni.
(…) Parragit egész délelőtt kínozom.
(…) Ő is dühös a Szvatkó-féle elméletek-
re. (…) Sokan haragszanak Szvatkóra, aki
nem enged pesszimizmusából. És én
mégis sokszor megsajnálom.”
Ez a világszemlélet, amelyet egy-egy
kortársa cinizmusnak minősített, Szvatkó
meghatározó gyermekkori tapasztalatá-
ból, a történelmi Magyarország bukásá-
nak, közvetlenül városának a cseh legio-
náriusok általi megszállásának élményé-
ből született meg: „Én, tizenhét évemmel
és a belém gyömöszölt fogalmakkal tény-
leg magyarnak láttam Nagyszombatot.
Másnap Trnava tényleg szlovákká vált.” A
„szlovák nevű, német eredetű magyar”-
ban, művelt felföldi polgárok utódában
ez a tapasztalat a szervilizmus kifejlődését
is eredményezhette volna. Ő azonban a
felföldi magyarság helyzetének áttekinté-
sére, teendőinek fölkutatására, „a diagnó-
zis felállítására” nyert indítékot belőle.
AZ ÚJ MENTALITÁS
Noha politikai vezérszerepet nem kapott,
és talán nem is vállalt volna, a kisebbségi
közösség szerepváltásának ő volt a talán
legfontosabb ideológusa. 1901-ben szü-
letett, prágai, párizsi és budapesti egyete-
mi tanulmányok után 1924-től 1938-ig
volt a csehszlovákiai magyar ellenzéki
pártok központi napilapjának, a Prágai
Magyar Hírlapnak a munkatársa, egyik
irányítója, s közben a politikai irányzatok-
tól független szellemi értékek koncentrá-
lására törekedett, így minden, a kisebbsé-
gében élő lényeges eszmekörnek vitafó-
rumot kínáló orgánum létrehozásával kí-
sérletezett.
Első komoly
terve 1931-ben,
öt évnyi előkészü-
let után is kudarc-
ba fulladt. A Márai
Sándor és Móricz
Zsigmond erkölcsi
támogatásával is
bíró Új Munka
egyetlen számot ért
meg, mert a jobbol-
dal és a baloldal is
elhatárolódott tőle
– ő ugyanis a szerző-
it nem pártszem-
pontok alapján vá-
lasztotta ki. 1937-ben indított Új Szellem
című lapja viszont a bécsi döntésig folya-
matosan megjelent, s benne a magyaror-
szági írói elit számos fontos tagja is pub-
likált: konzervatívok, urbánusok, népiek.
A harmincas években a magyar esszé-
isták, tanulmányírók legjelesebbjei kö-
zött tartották számon, ritka, e műfajokba
tartozó írásai közül néhány Szekfű Gyula
és Bethlen István Magyar Szemléjében
meg a humanista Apollóban jelent meg,
egy-egy a Nyugatban és az urbánus Szép
Szóban is. Legfontosabb esszéi a kisebbsé-
gi magyarság létélményét rögzítik mara-
dandó formában. Az ide sorolható írásai
szerint a szlovákiai magyar társadalomtö-
redék tagjainak elsősorban azt kell tuda-
tosítaniuk, hogy már nem egy európai
nagyhatalom polgárai, le kell számolniuk
a tétlenségre késztető nagymagyar ál-
mokkal, s be kell rendezkedniük a kisnépi
mentalitásra, amely például a svájciakat,
a hollandokat jellemzi. E közösségnek lét-
feltétele a demokrácia. „Kifelé-befelé egy-
formán szükségünk van rá: kifelé a velünk
szemben való bánásmódban, befelé
azért, mert népünk az igazi demokrati-
kus elvek átvételével és átérzésével bévül
megerősödik, egészségesebbé, ellenállób-
bá válik, mint a flamandok és a skandiná-
vok formája bizonyítja, simulékonyabb
lesz, nem vak tömeg, hanem olyan politi-
kailag iskolázott csoport, amelynek min-
den egyes tagja tu-
datában van rendel-
tetésének és érde-
keinek.” Ez persze
magas erkölcsi
szintet és szolidari-
tást igényel, a szo-
ciális feszültségek
föloldását, s főleg
türelmet: „csoda-
várásra akkor sem
rendezkedhetünk
be, ha a csoda
tényleg megjön”.
Ez azonban csak
az életmű egyik
rétege. Szvatkó
Szvatkó Pál a két világégés közötti Csehszlovákiában és a
második világháborúban pusztuló Magyarországon is szol-
gált, ahogy tudott. Sorozatunkban a kitűnő publicistára,
esszéistára emlékezünk.
Új szellem és nemzeti hagyomány – Szvatkó Pál élete
Egy indogermán magyar
R
folytatás
33
szép esszében tett tanúságot a több etni-
kum munkája révén létrejött felvidéki
urbanitás magasrendű volta mellett, s
máig idézett tanulmányt írt a magyar és
a cseh kultúra párhuzamosságairól és kü-
lönbségeiről. Tőle származik a két világ-
háború közötti csehszlovákiai magyar
irodalomról szóló legfontosabb – bár rö-
vid – összefoglalás. Egyik leghíresebb dol-
gozatában, az Indogermán magyarokban
pedig a más etnikai eredetű, magyarrá
vált polgárság szerepét, jelentőségét
hangsúlyozva érvelt azon hipotézis ellen,
mely szerint a nemzet a „faj”-ból eredne.
E tanulmány a modern magyarság kiala-
kulásának egyik legjobb földolgozása.
A VISSZATÉRT MAGYAROK
Az 1938-as visszacsatolás előidézte új
helyzetben Szvatkó volt az első, aki
könyvben foglalta össze a volt kisebbsé-
giek tapasztalatait és új mentalitásuk lé-
nyeges jegyeit. A visszatért magyarok cí-
mű munkájában a közösség meghatáro-
zó vonásait többek között a politikai
érettségben, a szociális érzékenységben,
az egységben, a szolidaritásban, a gya-
korlatiasságban, az aprómunka jelentő-
ségének fölismerésében mutatta föl.
Cikkeiben bírálta a Szekfű által „neoba-
rokk”-nak nevezett magyarországi men-
talitást, Kassa regionális központtá való
kiépítése mellett érvelt – a város hatása
az ő elképzelései szerint kisugározhatna
a magyarokkal való több száz éves
együttélés emlékéből még mindig táp-
lálkozó, Szlovákiában maradt szepesi né-
metekre és a keleti szlovákokra is. A visz-
szacsatolt területek szlovákjai kapcsán
egyértelműen fogalmazott: „Mi felvidé-
kiek nemcsak a magyarokkal vagyunk
összeforrva, a szlovákokkal is. (…) Nem
akarunk ellenük cselekedni. Nem akar-
juk nyelvüket, kultúrájukat elvenni, s kö-
römszakadtig védeni fogjuk őket, ha va-
laki hozzányúl a Magyarországhoz átjött
szlovákok emberi jogaihoz.”
A visszatértek szellemi vezetői a ma-
gyarországi reformerőkhöz akartak
csatlakozni, s az itthoni társadalomból
sokan az új élet kovászaként emleget-
ték e közösséget – míg mások sokallták
azt a demokratikus és szociális öntuda-
tot, amit az magával hozott. A
Szvatkóék elé álló legfontosabb kérdés
az volt, hogy hogyan sikerül elfogadtat-
ni itthon a kisebbségi élet kialakította
igényeket.
Természetesen sehogyan sem sike-
rült; a kísérlethez nyugodt körülmé-
nyekre, békeévekre lett volna szükség. A
világháború idején ezek az erők szinte
nyomtalanul szétoldódtak. Az igazság-
hoz azonban az is hozzátartozik, hogy a
felvidékiek politikai vezére, Jaross An-
dor a hamarosan megbukó miniszterel-
nök, Imrédy Béla mögött akarta fölso-
rakoztatni pártját. Szvatkó a kezdeti bi-
zonytalankodás után nem a szintén re-
formokat hangoztató szélsőjobboldali
radikalizmushoz, hanem az új kor-
mányhoz csatlakozott: úgy tudjuk, ma-
ga Teleki Pál bízta meg a Magyarország
című kormánylap vezetésével.
KORMÁNYPÁRTON
„Érzem, hogy senki sincs ebben a láger-
ben ilyen szerencsétlen helyzetben – írja
Szvatkóról Rátkai. – Egyetlen cikk miatt,
amit 1943. december 31-én írt a Ma-
gyarországban, érte ez a büntetés.” Az
emlékirat-írónak azonban nincs teljesen
igaza. Szvatkónak valóban A feltétlen
megadás elve című, Kállay Miklós meg-
fontolásait tükröző írása volt a főbűne;
Adolf Hitler e cikket Magyarország meg-
szállásának egyik közvetlen okaként em-
legetve csapkodta az asztalt
Klessheimben Horthy előtt a németek
bevonulását megelőző napon. De a né-
met külügyminisztérium sajtóosztálya
már 1940 nyarán tiltakozott Szvatkó
egyik cikke miatt. Sőt, ő már 1938 de-
cemberében német–magyar feszültség-
ről számolt be a Prágai Magyar Hírlapból
szervezett Felvidéki Magyar Hírlapban, a
mecenzéfi németekről írván, akik hiába
kérték, hogy csatolják vissza őket Ma-
gyarországhoz, s akik záptojással fogad-
ták a szlovákiai németek Berlin által kije-
lölt hivatalos vezetőjét, Franz Karmasint.
Szvatkó Teleki, Bárdossy, utóbb Kállay
mellett kötelezte el magát, és valameny-
nyire be volt avatva a titkaikba is. Lapja
kétségtelenül tükrözte a hivatalos termi-
nológiát, s tudjuk, hogy Bajcsy-Zsilinszky
Endrétől Litván Józsefig széles volt azok
köre, akik enyhén szólva nem értettek
egyet Szvatkó vezércikkeivel. Főszerkesz-
tői munkája csak a miniszterelnökök
külpolitikájának függvényében értel-
mezhető, de a fő szempontja nyilván ne-
ki is a függetlenség megőrzése volt. A so-
kat emlegetett cikk válaszként született
az angolok üzenetére, akik azt olvashat-
ták ki belőle, hogy a magyarok – ha nem
is feltétel nélkül – megadnák nekik ma-
gukat, csak érnének már ide.
Így talán kétszer okozta szerzője vesz-
tét egyetlen szöveg. A lágerből visszatér-
ve Szvatkó nem lett nemzeti hős, s bár
nem keverték perbe mint „angol ké-
met”, egyik volt rabtársa – nyomtatás-
ban – a nácizmus hazai szálláscsinálói
között emlegette őt. A belügy járt a
nyakára, hogy besúgóvá tegye; megélni
is csak értelmiségi segédmunkákból tu-
dott. 1956-ban aztán Nyugatra távo-
zott. Az emigrációban a tervezett Egye-
sült Európát népszerűsítette; a Szabad
Európa Rádió munkatársa lett. Három
évet élt még, így memoárírásra nem
maradt ideje. Legfontosabb esszéi, ta-
nulmányai a G. Kovács László és e sorok
írójának válogatásában 1994-ben meg-
jelent A változás élménye című köteté-
ben olvashatók. – FILEP TAMÁS GUSZTÁV
34
m ú l t i d é z ő VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Szvatkó szép esszében tett
tanúságot a több etnikum
munkája révén létrejött
felvidéki urbanitás
magasrendű volta mellett,
s máig idézett tanulmányt írt
a magyar és a cseh kultúra
párhuzamosságairól
és különbségeiről
zonban döbbenten tapasztal-
juk, hogy az elmúlt húsz évben
semmi nem változott. Termé-
szetgyógyászhoz jöttünk nagybátyánk-
kal, Titi bácsival. Lehuppanunk mellé a
padra és már most gyűlöljük a helyet.
Pedig Titi még meg sem szólalt. Titi agg-
legény, reumatikus panaszai vannak, és
mit tegyünk, szeretjük őt. Nem csak
azért, mert családtag, hanem mert a
magyar műszaki értelmiségiek azon szé-
les táborába tartozik, akiket ugyan nem
engedtek annak idején bölcsészkarra, de
építőmérnökként is mindent megtesz-
nek annak érdekében, hogy karban tart-
sák magukat. Most éppen a sajtó van
soron. Titi bácsi elkötelezett – és ami
ennél is jobb –, intelligens reakciós, aki
értő szemmel nyilatkozik Doromboló
Cicusunk súlyáról, lapunk nagy barátja
és konstruktív javaslatai vannak. Az a
baj, hogy ebben a kis egérlyukban a sut-
togás is hangos, Titi bácsi pedig meg-
szokta, hogy irányított süketségben
szenvedő művezetőkkel kommunikál-
jon. Titi ordít. „Tudod, azzal nem lehet
választást nyerni, hogy néhány ezer ér-
telmiséginek elmagyarázod, hogy mi-
lyen jó a természetjog. Bulvárlap kell,
csöcsös nőkkel, amelyik bemutatja,
hogy hogyan loptak ezek, ki volt Szeva
bácsi alkalmazottja, hogyan itták meg
az iskolatejet”. És még „publicisztikákkal
nem lehet nyerni, azt nem olvas senki
(Kösz, Titi bácsi). Fel kell tűrni az inguj-
jat, elmenni a cégbíróságra, meg hajtó-
kat interjúzni, akik Erős Jánosnak kikö-
tözték az őzbakot a magasles alá”. Erre
megjegyezzük, a Dzsonnit nem enged-
jük bántani, úgy lő, mint a Bőrharisnya,
ilyesmire nem szorul rá. Miután a helyi-
ségben már mindenki kettőnk diskurzu-
sát figyeli, nincs mit vesztenünk.
Elöljáróban megemlítjük, hogy Ma-
gyarországon mindenki kurvára ért a
lapcsináláshoz, mert a fociról beszélni
nem érdemes, marad a média. „Azt sze-
retik az emberek” – jelenti ki mindenki,
aki már látott pulton Blikket. Szeretik a
focit, a puckó nőket, a botrányt, a sztár-
interjúkat. Az emberek olyanok. Tegyük
hozzá, hogy van éppen jobbos bulvárlap
a világban, de nem biztos, hogy olyanok
akarunk lenni, mint a Bild. Vagy ha igen,
akkor is jó hallgatni a megveszekedett
konzikat, amint a statáriális eljárás mellé
odakövetelik a bulvárlapot. Olyan ez
mint a katolikus pornó. Még nincs, de
sokan szeretnének, csak a megfelelő en-
ciklikát várják. Persze, ne rójuk meg
őket, Magyarországon, ahol a média
színvonala ilyen, a mintákat sem lehet
valami Bildungsromanból meríteni. Ne-
vetnünk kell, amikor egykori évfolyam-
társaink közül a leghülyébbeket kereske-
delmi tévé, főszerkesztői pozíciójában
látjuk viszont, amikor az angol fakultáci-
óról szemmel láthatóan kidobott kisle-
ány atlanti külpolitikai szakértőként il-
letve grand reporter-ként jelenik meg
(szerzőnk szemérmes: Zöldhegyi Kata-
linra gondolt – a szerk.), amikor Tanár
Urak dúlnak. A másik külpolitikai atya-
mester, nem emlékszünk, hogy megkap-
ta-e a Prima Primissimát, már a jelölés
ténye is botrány: aki 1947-ben büszkén
írta a Mindszenty-ellenes förmedvényeit
a kommunista sajtóba („ólmosbottal
dolgozott a zalaegerszegi plébános”), ma
is büszkén kommentálhatja az új pápa
megválasztását. (Gyanúnk szerint ez
meg Gömöri Endre – a szerk.) Az istení-
tett gonzo újságírás sztárjai pedig, amint
hoz feléjük egy kis zsetonszagot a szél,
rögvest szmokingot öltenek, bokszot
kommentálnak, színes, dombornyomá-
sos álmagazinokba, életmód-izékbe ír-
nak rettentő sok pénzért. Esetleg az
Axelero elnökeként sarcolják az ő népü-
ket. Amivel nincs semmi baj, ezt mi is
szeretnénk, akár kicsit kevesebb pénzért.
De mi legalább nem adjuk el magunkat
kicsi megnyomorított balliberálisnak, aki
hasztalan próbálja megújítani a sajtó-
nyelvet, a társadalmat, a magyar élet vi-
lágát, épphogy csak telik neki a macisaj-
tos zsömlére. Mulatságos egy olyan mén-
sztrímben lenni, amely folyamatosan ki-
sebbséginek hazudja magát. Könnyei pe-
dig potyognak az ofszetpapírra, Bódi
Szilvia mellé, és még jut belőlük a szám-
latömb indigójára is. És utóbbiak még a
jók, a táplálkozási lánc teteje, mert akad
köztük néhány ember, aki valóban sza-
badelvű, és nem tapsikol önfeledten
antiliberális szemétségeknek. A többiek
egyszerűen csak szegény idióták, akik mi-
nél mélyebbre szeretnék fúrni magukat a
politika ánuszába, a Szaddámról írott ál-
könyveikkel, a rohamosan terjedő
Kurucz Péter-hanghordozással, a büszke
curriculummal, amelyben az szerepel,
hogy az Objektívben hordták a kávét Bá-
nó Andrásnak, és ha őket kidobják, még
mindig visszamehetnek ügyvédnek.
Szakvizsga nélkül, havi ötvenhétezerért,
persze, életszerűen. Csakis. Aztán hipp-
hopp, tévéalelnök lesz belőlük.
Titi bácsi göcög: ő csak a jobboldali
anarchistát akarta kihozni belőlünk, is-
mer minket, mint a rossz pénzt. Átvert.
Csak idegesítették a várószobai egyedek,
és fel akarta nyomni a burájukat, de
egyedül nem ment.
Nyílik az ajtó, kilép a felcser. Remél-
jük, nem értünk jön. – TVISZT OLIVÉR
p o l g f i l t e r
35
A hetvenes években még nagyon örültünk, hogy a csa-
lád aranyos dokibácsija végre a kertvárosban, otthon is
rendelhetett, nem kellett az SZTK-ba (családunk idő-
sebb tagjainak a mai napig OTI) menni és ücsörögni a
golyvás alkeszek között.
Oli bácsi megmongya a frankót
A médiaértelmiségről
A
róba, cseresznye, gondolhatta
mindenki Cinije, aki e levél mel-
lett is állandóan a jónépet zar-
gatja: könnyező bociszemekkel ad napi
helyzetjelentést börtöneink állapotáról.
Ezzel legalább korszerű – és büntetés-vég-
rehajtási ismereteket szerezhetnek a tévé-
zők, de mire számít Cini? Képzeljék el a
tisztelt Olvasók, ahogy a forrongó tömeg
kiszabadítja fogságából őt, és éljenzés kö-
zepette önmagukat fogják be a kocsi elé,
á la Táncsics. Inkább hagyjuk. A bazi nagy
helyzet: Z. S. magyar állampolgárt letöl-
tendő szabvesztésre ítélték, bizonyos jog-
szabályba ütköző pénzügyi manőverek
miatt. Amatőr spekulánsunkat ezután,
bármennyire is szeretné, nem illeti meg az
ártatlanság vélelme. Bűnös. Legalábbis a
bíróság legjobb tudomása és ítélete, vala-
mint a tudomány mai állása szerint. Mádl
elnök pedig csak úgy nem, de még mére-
tes bájai kedvéért sem fogja őt kegyelem-
ben részesíteni. Mire föl tenné? Pedig az
elvirágzott énekesnőnek támogatója
akadt a médiában: a Reggel című napilap
címlapon hozza a kegyelmes asszonyt,
mellette az elnök fotójához a következő
szöveget társították: „Mádl Ferencre akár
úgy is emlékezhet majd az utókor, hogy ő
volt az a köztársasági elnök, aki kegyelmet
adott Zalatnay Saroltának.”
Azér’ ugye érezzük, hogy itt valami
nem stimmel? A jogászprofesszor, aka-
démikus Mádl Ferenc munkássága a lap
szerint Z. Saroltának történő megke-
gyelmezéssel válna az örökkévalóság ré-
szévé? Netán ezért kapna majd egyszer
utcát, vagy szobrot a székesfővárosban?
A Reggel gondolatmenete és Cini ci-
nikus próbálkozásai? Helyettük is én ké-
rek elnézést. – R. G.
„Nem élhetek bezárva…” – lehet, hogy ezekkel a sorokkal
kezdte Zalatnay művésznő azt a kegyelmi kérvényét, amit
a minap juttatott el a Sándor-palotába.
36
p o l g f i l t e r VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu
Kegyelmes asszony
P
HIRDETÉS
ÁldorombAz elmúlt hónapban szokatlanul szűk
mezőny sorakozott fel a vándordíjun-
kért folyó versenyben. A visszafogott
érdeklődés okait kutatva akadtunk rá
arra a gyöngyszemre, amely fölött el-
sőre átsiklott tekintetünk, csak
másodjára vettük észre, mekkora
sportértékkel is bír. Bolgár György
Bűn és bűnhődés című, népszavás
publicisztikájáról van szó. Már kezdet-
től gyanakodnunk kellett volna, ami-
kor szerzőnk Orbán Viktor, a pályavé-
gi főellenség vonatkozásában olyan
kijelentéseket tett, mint „vitán felül
az új magyar demokrácia egyik ki-
emelkedő politikai egyénisége, re-
mek ösztönökkel, érzékkel, szi-
mattal, vezetői alkattal”, meg hogy
„politikai lény, akinek komoly törté-
nelmi érdemei is vannak”. Az írás töb-
bi részéből kiderül, hogy Bolgár azért
nem Bencsik András vagy éppen Lo-
vas István pozícióit vette célba: a sok
szép jelzővel Orbán (ideiglenes) visz-
szavonulása mellett érvel, merthogy
azzal járna csak mindenki (úgymint a
kormánypártok, a Fidesz, a demokrá-
cia és a nemzet) igazán jól. A gondo-
latmenet többi része természetesen a
megszokott MIÉP és hokijegy, D-209
és szőlő motívumokból építkezik, de
mindez szót sem érdemel a hízelgő
jelzők jelentőségéhez képest. Amikor
szerzőnk összeráncolt homlokkal aggó-
dik a volt miniszterelnök politikai jövő-
jéért, cicusunk sem tehet mást, mint
hogy kiveszi részét e felelősségteljes vál-
lalásból: májusban Bolgár Györgynek
(ál)dorombol.
– TURUL
Dorombolócicus-díj
óta W. kolléga, az Index láthatólag krónikus reli-
giofóbiában szenvedő megmondóembere önnön té-
vedhetetlenségéről szilárdan meggyőződve előszere-
tettel nyilatkozik meg vallási kérdésekben. Ami természete-
sen egy szabad országban minden hozzáértőnek és hozzá
nem értőnek szíve joga.
Viszont. Először is gyökérszintű bunkóság valakinek a be-
tegségén gúnyolódni (a hörgésre tett utalást), de ennek min-
denféle illemtankönyvekben is utána lehet nézni, úgyhogy ezt
hagyjuk. Ha pedig a pápa német nemzetiségének primitív ná-
ci képzettársításokba helyezését („elszánt arcú német
páncélostábornok”) egész egyszerűen közönséges rasszizmus-
nak neveznénk, biztosan megsértődne. Úgyhogy hagyjuk ezt
is. De sebaj, vannak itt érdekesebb dolgok is. Szerzőnk például
miközben látványosan igyekszik írását minél közönségesebb
és blaszfémabb szósszal leönteni („időközben kialakult a fan-
tasy nevű műfaj, ami igen nevetségessé teszi azokat, akik ko-
molyból játsszák a szerepjátékot szűzanyával meg szentekkel”),
azon is háborog, hogy neki a papok ne mondják már, hogy ő
bűnös, mert „akkor arra adekvát válasz, hogy a te anyádat, kö-
csög”. Megtudtunk hát megint valami fontosat: a vallássza-
badság nagy kérdésére így szól az adekvát liberális válasz.
Kedves Árpád! Jó hírünk van: vallásosnak lenni és papok-
ra hallgatni egyáltalán nem kötelező! Mint mindenkit, Téged
is megillet a szabad akarat. Abba viszont kénytelen leszel be-
lenyugodni, hogy a katolikus egyház nem a Te kedvéért vá-
laszt pápát és nem hozzád meg az éppen burjánzó divat-
irányzatokhoz szabja majd a hitelveit. A katolikusoknak az
ebben a koordinátarendszerben értelmezhetetlen „konzer-
vatív” vagy „liberális” skatulyákba passzírozása helyett elgon-
dolkodhatnál azon is, hogy vajon miért és hány emberre
nézve sértő azt állítani, hogy a vallásnak csak azért van he-
lye itt is, „mert egy csomó embert csak ez tart vissza attól,
hogy mérhetetlen butaságában ártson másoknak”.
Nevezheted gúnyosan hiedelemvilágnak az összes valláso-
kat és mutathatsz be élő áldozatot a polgárpukkasztás oltá-
rán, de tudatjuk, hogy a vallásos emberek még I. Worluk el-
lenpápa szavára sem térnének ki hitükből. Azt pedig szerin-
tem te is tudod, hogy a „páncélpápa” egyáltalán nem olyan,
mint ti. Nem fog visszaütni. Még akkor sem, ha az Index
szerkesztőségében esetleg elszabadul a pokol. – RUMI TAMÁS
Az édi kupakos bácsi helyett egy elszánt
arcú német páncélostábornok hörög majd
a sátoros ünnepeken. (Tóta W. Árpád XVI.
Benedek pápáról, Index, 2005. április 20.)
Ex cathedra Tóta W.
p o l g f i l t e r
37
T z utóbbi hetek szocialista lépésinváziója láttán valószí-
nűleg még azok is röhögőgörcsöt kaptak, akik amúgy
feszes arc- és hasizmokkal követik a magyar politikát.
Mert mi is történik? A Párt és Benjáminja egyszer csak elhatá-
rozza, hogy megreformálja a rendszerváltás óta úgymond tév-
útra kallódott magyar közéletet. Szakzsargonban fogalmazva:
csinál egy jobb országot. De ne legyünk rosszmájúak. Bár a száz
lépés mibenlétéről még semmit nem tudunk, az már biztos,
hogy pártunk és kormányunk fogadalmat tett: egyszerre lépe-
get majd minden irányban. Az se rendít meg bizalmunkban,
hogy a potentátok ódzkodnak reformnak nevezni a százlépé-
ses projektet. Hiszen mérvadó médiumok „nyári reformország-
gyűlésről” rebesgetnek – erre a hírre még Metternich is össze-
rezzent odafent Bécsben –, Simon Gábor választmányi elnök
pedig figyelmeztet: a száz lépésből lesz még ezer is. Szekeres
Imre egyenesen tízezer lépéssel térne vissza a vidékre és alkot-
ná meg az Erdei Ferenc Programot a nemzeti vidékpolitikai ta-
náccsal egyetemben, mert az MSZP – figyelem! – „a városok és
a vidék pártjaként alakult meg”. (Kíváncsiak vagyunk, hogy a
lefikázott-fasisztázott Zorbáni Faluparlament milyen szerepet
játszott a hirtelen ötletben.) Vagy itt a vállalkozói hitelprog-
ram, amelyről még a Népszabadság is kénytelen volt megírni,
hogy az igazából semmi új elemet nem tartalmaz és nem más,
mint az MFB-nél már létező – részben sikertelen – konstrukci-
ók összefoglaló, új neve. Jelzésértékű egyébként, hogy e téren a
hírnök szerepét az a jobb sorsra érdemes Hiller István játszot-
ta, aki az egyetemi katedrát adta fel a pártelnöki székért, hogy
aztán szánalmas politikai vergődését honorálva az MSZP házi-
újságírói röhögjék ki élő adásban, hazai terepen, a „közszolgá-
lati” Nap-Kelte akolmelegében.
Az egész erőlködés a nyolcvanas évek izzadságszagú „Csi-
náljunk már valamit, elvtársak” effektjét juttatja az ember
eszébe. Nem is véletlenül, hiszen a vajúdó hegyek még min-
dig csak Gráf Józsefet képesek szülni, egy hajdani szigetvári
városi első titkárt a maga 1984-es moszkvai társadalomtudo-
mányi oklevelével, meg a kis elprivatizált téeszcséjével. Az iz-
zadságszag azonban egyre erősebb és büdösebb: hiába a szá-
nalmas PR-akrobatika, a miniszteri kirugdosósdi, adóreform-
bizottságok, száz lépések, ezerek. Pénz ugyanis semmire sincs,
egy év pedig még hátravan. De a Fidesznek is. –B. L. Cs.
Programalkotással telt az MSZP és a kabinet
hétvégéje. Szombaton a szocialista választ-
mány szólított fel a vidéki Magyarország újra-
felfedezésére, „tízezer lépés” megtételére. (Már
tízezer lépés. Népszabadság, 2005. április 25.)
Egymillió lépés
A
UFi: A vezetékneve meglehetősen ma-
gyarosan hangzik…
A. S.: Igen, a nagyszüleim magyarok vol-
tak, de Dél-Afrikában éltek, így apám
már angol állampolgárként látta meg a
napvilágot, én pedig ciprusi-angol ket-
tős állampolgár vagyok.
UFi: Mikor kezdett el politizálni?
A. S.: 16 évesen, középiskolai évem alatt
kezdtem el foglalkozni a közélettel, amit a
katonaság miatt két év szünet követett.
UFi: Kötelező Cipruson a sorkatonai szol-
gálat?
A. S.: Általában igen. Kettős állampol-
gárságom miatt nekem nem lett volna
az, de úgy gondoltam, hogy akkor járok
el helyesen, ha vállalom a szolgálatot. A
katonaévek leteltével Londonba men-
tem jogot hallgatni, ahol a Cypriot
Students’ Union egyesült királyságbéli
szervezetének lettem az elnöke.
UFi: Úgy érti, Angliában is működik cip-
rusi diákszervezet?
A. S.: Igen, mintegy 4000 tagot számlál.
Sok ciprusi fiatal tanul külföldön, így Eu-
rópa szinte minden országában van helyi
csoportunk. Például az önök fővárosá-
ban, Budapesten is 100-nál több ciprióta
diák tagja a Cypriot Students’ Unionnak.
Ufi: Egy kis, új tagország képviselőjeként
hogyan lett az Európai Demokrata Diá-
kok elnöke? Nem érezte hátrányát an-
nak, hogy nem valamelyik meghatározó
tagországból érkezett?
A. S.: 2000-ben vettem részt először
EDS-rendezvényen, ezt követően egyre
aktívabbá váltam. 2001-től 2003-ig alel-
nökként dolgoztam, majd ezt követően
választottak meg elnöknek. Hogy kis or-
szágot képviselek, az csak akkor lett vol-
na probléma, ha azt csinálok belőle. Én
inkább az előnyös oldalát néztem, hogy
közös nevezőre hozhattam az egymással
versengő nagy országok elképzeléseit,
akik elfogadták személyemet, míg egy-
más jelöltjeit nem biztos, hogy támogat-
ták volna.
UFi: Hogyan működik az EDS és milyen
szerepet játszik az Európai Néppárt mel-
lett? Mekkora politikai súlyt képvisel?
A. S.: Az EDS az Európai Néppárthoz ha-
sonlóan egy ernyőszervezet, amely a
Néppárthoz tartozó pártok diákszerve-
zeteit fogja össze. Az egy ország, egy tag,
egy szavazat elvén működünk, azaz min-
den uniós tagországból csak egy szerve-
zetet veszünk fel, viszont minden ta-
gunknak ugyanannyit ér a szavazata,
képviselje akár Máltát, akár Németorszá-
got. Ez hordoz ugyan magában konflik-
tus-lehetőséget, de szerencsére elmond-
ható, hogy a kis országok egyfajta gentle-
men’s agreement szellemében nem élnek
vissza a rendszer nagyvonalúságával. Az
EDS 1962 óta mindig is fontos szerepet
kapott a Néppárt életében és ez a jövő-
ben is így marad. Számos neves európai
politikus rendelkezik EDS-es múlttal. A
szervezet lényege, hogy találkozási lehe-
tőséget biztosít a fiatal, leendő politiku-
sok, üzletemberek és akadémikusok szá-
mára, politikai ötleteket szállít a Néppárt-
nak és hallatja hangját olyan, számára
fontos kérdésekben, mint a demokratizá-
lódás és a kisebbségek védelme.
UFi: Hogyan látják például az Európai
Unió ifjúságpolitikáját?
A. S.: Az Unióban az ifjúságpolitika a
nemzeti kormányok kompetenciája, de
a legfontosabb a piac szerepe, hiszen ott
dől el, hogy milyen lehetőségekhez jut-
nak a fiatalok. A piac működése jelentős
részben azon múlik, hogy milyen az álla-
mi szabályozás. A kormányok fő felada-
ta, hogy megfelelő szabályozással bizto-
sítsák az egyén szabadságát, hogy csele-
kedhessen.
UFi: Mi a véleménye a külföldiként sok-
szor nehezen érthető és átlátható ciprusi
helyzetről?
A. S.: Ha Ciprus többezer éves történel-
mét nézzük, az utóbbi 30 év egyáltalán
nem olyan nagy idő, a történelemköny-
vek lapjain talán egy oldalt sem foglal
majd el. Összehasonlításképpen: a sziget
közel 3000 évig állt görög, 300 évig pe-
dig török uralom alatt. Úgy gondolom,
hogy hamarosan rendeződni fog a sziget
megosztottságának problémája, bár
pontos időpontot nem tudok mondani.
A politikai és a társadalmi akarat adott a
két ország egyesítésére.
UFi: Ehhez képest a görög ciprióták a
népszavazáson többségükben elutasítot-
ták az egyesítést…
A. S.: A „nem” szavazatok nem a megol-
dások ellen szóltak, hanem annak ered-
ményei, hogy az emberek nem érezték
biztonságban magukat. Egyrészt a Török-
ország által megfogalmazott intervenciós
jog elfogadhatatlan a XXI. században,
másrészt az Egyesült Államok és az Egye-
sült Királyság a saját megoldását próbálja
rákényszeríteni az emberekre, ami nem a
megfelelő út. – BALOGH ÁKOS GERGELY
38
Alexandros Sinkával, az Euró-
pai Néppárt diákszervezete,
az Európai Demokrata Diá-
kok (European Democrat
Students, EDS) elnökével a
külföldön tanuló ciprióták
szervezettségéről, a kettéosz-
tott Ciprus problémájáról és
az európai politikáról beszél-
gettünk.
Helyzet van
Európai politika ciprusi
szemmel
i n t e r j ú VII . ÉVFOLYAM, 5 . SZÁM, 2005. MÁJUSww ww ww .. uu ff ii .. hh uu