Reformatus Ermellek 2010/01

8/9/2019 Reformatus Ermellek 2010/01

http://slidepdf.com/reader/full/reformatus-ermellek-201001 1/16

Esperesi beköszöntő

Egyházmegyei újságunk, Gondviselő Atyánknak, az Érmelléki és aKárpát medencei református népe iránti szeretetéből született.

Célunk, hogy ez újság által is mind jobban megismerjük MegváltóUrunkat, egymás gyülekezetét, ifjú és felnőtt híveink küzdelmes és hitvallóéletét. E szent cél eléréséért beszéljen ez az újság múltról, jelenről és jövőről.Hozzon elő példát, hogyan cselekedtek hitvalló őseink a múltban Istenért,drága magyar népünkért, református egyházunkért. Adjon példát a jelenben a

Jézus Krisztusról való tanúbizonyság-tevésről. Mutasson a jövőre, Jézus

Krisztusra!Reformátusságunk ott kezdődik, ahol a mérték Isten kijelentése, a testté

lett Ige, Jézus Krisztus. Egyetemes feladatunk – ez újság által is – Krisztustanítványaivá tenni magyar népünket. Református népünk sok bajban,küzdelemben meghajszolt és megvetett, de szent megújulásért és békéért eped.A 421. ének milyen híven megénekli Isten népének múltját, jelenét és jövő jét.Igen, az üldözések, kifosztások, megaláztatások, kínzások és a sok-sok háborúután népünk szeretetre, szabadságra, nyugalomra, és békére vágyik. Isten szentbékéjét szolgálja és erősíti a Békesség Fejedelme, Jézus Krisztus és azegyházmegyei újság. Az egyháztagok és a gyülekezetek, egymás hite, szereteteés békéje által erősödnek és növekednek Krisztusban. Isten adjon az újságszerkesztőinek, rovatvezetőinek megértést, erőt és kitartást.

Köszöntöm az olvasókat: Üdv az olvasónak! Az a mennyei hang, melySzent Ágostonhoz szólt, most hozzánk szól: Vedd és olvasd! Az olvasó,ünnepeken és hétköznapokon átéli a Krisztust követő élet szépségeit,gyönyörűségeit, mely áhítatra emel, megvigasztal, átformál és lélekben-szellemben meggazdagít. Karácsony Sándornak, a halhatatlan magyarpedagógusnak minden előadása olvasásra ösztönözte hallgatóit. Segítsen amindenható Úr, hogy egyházmegyei újságunk olvasása, írásra ösztönözzekedves keresztyén híveinket.

Ismerve tehetséges érmelléki ifjainkat, gondnokainkat, presbitereinket, anőszövetségi és gyülekezeti tagjainkat, kántorainkat, vallástanárainkat éslelkészeinket, hiszem, hogy e keresztyén újság mindig meg fog felelni a korkihívásainak és népünk lelki-szellemi igényeinek. A mindenkori igény

kielégítését mindnyájan együtt egy közösségben „egy szívvel-lélekkel” végezzük!Hiszem, hogy minden lapszámban ki fog ábrázolódni a Krisztus. Hiszem, hogymindig színtiszta igazságot olvasunk. Hiszem, hogy újságunk az Életetszolgálja és gazdagítja. Tudom, hogy szolgálatunk „nem hiábavaló”! Adja azörökkévaló Úr, hogy gyermekeink, unokáink elérjék a Református Érmellékegyházmegyei újságunk ötven éves, sőt száz éves jubileumát!

A Szerkesztőség nevében a Szentháromság Istennek megköszönjük,hogy kegyelméből nemcsak az egyetemes egyház asztalára tettünk megfoghatótanúbizonyságot, hanem híveink lelki-szellemi életére is.

Szükséges érmelléki református közösségünk állandó újjászületése.Újságunk, az Ige és a Szentlélek által ezt szolgálja. Közösségünk megújulásáértírjunk, és szüntelen imádkozzunk. Egyházmegyei újságunk minden írása,

cikke legyen örömüzenet. Imádkozzunk a Szentlélek ihletéséért és áldásáért,eme újság „életéért”, gyülekezeteink megújulásáért és örök életéért! Úgylegyen!

Gellért Gyula esperes,bihardiószegi lelkipásztor

Lapköszöntő aReformátus Érmellék

indulásához

Református Érmellék,ízlelgetem a címet, a szót, ésmint az Érmellék nagyszülöttjének, Ady Endrének aKöszönöm, köszönöm,köszönöm című versében az

Isten nevének, ennek a kétszóból összeállt címnek is jó ízevan.

Református Érmellék. Amikor kimondom, ott lapulnak ahajdani kicsiny nádtető s házakés a Sándor napkor már mezítláb szaladgáló suttyú

gyerekek. Ott vannakReményik Sándorral szólvanagyapáink, nagyanyáink,

közöttük az én drága motorinaillatú osztálytermem. Ottvannak a nyitott ajtajú,lincselt padlójú kicsiny házak,ahol a keresztbe tett sepr ű

jelezte csupán, hogy nincsotthon senki.

Ott vibrál a két szó mögött„Református Érmellék”, az atiszta református világ, aholnem illet csúnyán beszélni,

hazudni, Uram bocsá lopni.Lopni még annyira sem, hogyha a sző lő be menet a gyermekegy csábító billeget leszakított,megszólított az imádságoséletű nagymamám ésédesanyám – sző lő van nekünk is, várd ki, míg oda érünk!

(Folytatás a 2. oldalon)

Gavrucza Tibor,székelyhídi lelkipásztor



Református Érmellék 2010. május-június

Lapköszönt ő a Református Érmellék indulásához(Folytatás az 1. oldalról)

A sző lő bő l letekintve ott strázsáltak makulátlan fehéren a templomtornyok, pirostetejükkel, fehér falukkal a templomok akácdomboktól ölelve és hordozva a drága háromszint, akkor is amikor tilos volt a szélben lengetni, ő k akkor is Református Magyar templomok voltak és maradtak. Református Érmellék, ahol a hét úgy végző dött, hogysepr űvel a kézben a falu apraja nagyja készültek az Úr napja tisztes fogadására, ésszintén így kezdő dött a vasárnap reggel is. A harang kondulására, nem csak ünnepen, a

falu népe szépen sorban elindult a harangszóra. Amikor haza érkezett a gyermek megkellett mondja mi volt a lecke, amir ő l beszélt a tiszteletes úr. Asztalhoz telepedve acsaládf ő mondta az asztali áldást és kívánt jó étvágyat. Felnő tt elő tt gyermeknek nemillett a tálhoz nyúlni. Ha leesett egy falat kenyér, aki kiejtette, megpuszilva kértbocsánatot tő le, mert az volt az Élet. Hadd álljon itt az én Albison született anyukámtóltanult újkenyéri imádság: „Asztalunkon új kenyér, foszlós belű hófehér, legyen áldott,aki adta, ki a kalászt elringatta”. Ez az imádság is abban a szegény, de tisztességtudó,becsületes világban született a melyre ma már e rohanó világból csak nosztalgiával

gondolhatunk vissza.Nekem ezt jelenti a Református Érmellék. Üdvözlöm a címválasztást, Isten

áldása legyen az olvasókon és a szerkesztő kön, Istené legyen a dicső ség.

Az érkeser űi református templom (Gavrucza Tibor akvarellje)

Er ő

t kaptok a Szentlélek által „Ellenben er ő t kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek

Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, ső t egészen a föld végső határáig.” Ap Csel 1,8

„Az olyan kereszténység, mely nem indítja az embert társainakmegmentésére, nagyon kevéssé van rokonságban a Krisztus Lelkével”.(Fosdick).

Az egyháznak és benne az egyes gyülekezeteknek az ad létjogosultságota világban, hogy Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot. Ti vagytok a tanúi azén megváltó halálomnak és dicsőséges feltámadásomnak, hallottuk

mindannyian az idei egyetemes imahét üzenetét. A mai igében is erről beszél Jézus, a tanítványok feladatáról, missziói küldetéséről és ehhez kapcsolódik aSzentlélek eljövetelének az ígérete. Az ígéret beteljesedett, a Szentlélekkitöltetett a kis tanítványi közösségre, akik imádságos lélekkel várták ezt, ésfelruházta őket mennyei erővel a tanúságtételre. Azok a külső jelek, melyek aLélek kitöltetését kisérték egyediek csodának, amiről Pál apostol így írt:

AZ ÉRSELÉNDI GYÜLEKEZETÉLETÉBŐL

Az Érseléndi ReformátusEgyházközség talán a legkisebbönálló, saját lelkésszel

rendelkező anya-egyházközségeegyházkerületünknek. A múltszázadban még 100 és 200közötti lélekszámmal rendelkező gyülekezet tagjait a görög-katolikus többségű faluban atanyákon lakó reformátusokgyarapították. Istennek akegyelme, hogy mára alélekszám nem esett a lélektani50-es határ alá.

A 2009-es esztendőben 1 híján60 egyháztagot tartottunknyilván, a 2 temetés mellett semkeresztelés, sem esküvő nemvolt. Bár néhány esztendeje 6temetés is volt, a 60-aslélekszám állandósulni látszik –köszönhetően a városrólhazatelepedőknek is.

Az egykor még Bagamérhoztartozó gyülekezet Trianon utána környező egyházközségekközül hol az egyikhez, hol amásikhoz tartozott. 1990-bentörtént anya-egyházközséggényilvánítása után is sokáig csakbeszolgáló lelkésze volt. 2003-tólCsákiné Simándi Márta, 2005-tőlOroszi Kálmán lelkészszemélyében kapott agyülekezet saját lelkipásztort. Asaját lelkészi állást – ami azanya-egyházközségi státusszal jár – egyértelműen nehéz

fenntartani minden kisebbgyülekezetben, de a nyájpásztorlása, a közös célokmegtervezése, a támogatásokmegkeresése szempontjábólnélkülözhetetlen.

A helyi reformátusok Istenmegtartó erejében bízva kezdtekel 2003-ban parókiát építeni akis templom toldásaképpen.2004-ben a falakig, 2006-ban a

mennyezetig sikerült eljutni.

(Folytatás a 4. oldalon)




Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.A Pünkösd lényegét így lehetne meghatározni, hogy aza Krisztus, aki korábban a tanítványokkal volt, mostLelke által a tanítványokban munkálkodik. A pünkösdiesemény semmi újat nem tesz hozzá Krisztus megváltómunkájához, az teljességgel elvégeztetett. A Szentlélek

Jézus halálát és feltámadását, az emberi életet

gyökeresen átformáló mennyei erő

vé teszi és ez atanítványok életében szépen nyomon követhető. Atanúságtétel sorát Péter nyitja meg, amikor a

Jeruzsálembe összesereglett ünnepi tömeg előtthatalmas erővel tesz bizonyságot a megfeszített ésfeltámadt Jézus Krisztusról. Az eredmény: 3000 lélekbűnbánatra jut, megkeresztelkedik és csatlakozik atanítványok seregéhez. És a tanúságtétel folytatódikKrisztus parancsának megfelelően Jeruzsálemben,

Júdeában, Samáriában és a missziói utak révén a földvégső határáig. Az egyház története misszió-történet annak fény- és árnyoldalaival együtt. Ez a missziói

lelkület hol izzani kezdett, hol alábbhagyott és mindezmélységesen meghatározta az egyház életét, fejlődését,gyarapodását vagy éppen hanyatlását.

A székelyhídi református templom

Azóta eltelt közel 2000 év: mi a helyzet ma? Holvannak a mai tanúságtevők? Valaki találóanfogalmazott: Krisztusnak manapság túl sok ügyvédje

van, és kevés a tanúja. A tanú nem magyaráz, nemérvel, nem vitatkozik, azt mondja el, amit látott éshallott. Péter példája mutatja, hogy a bizonyságtételheznem szükséges teológiai előképzés, vagyis ez nem alelkipásztoroknak a kiváltságos joga, hanem azegyetemes papság elve alapján, minden megkonfirmáltgyülekezeti tag feladata, Krisztustól kapottmegbízatása.

A Heidelbergi Káté tanítása szerint azértneveztetem keresztyénnek, mert hit által Krisztusnaktagja vagyok, abból a célból, hogy Jézus nevét valljam,magamat neki élő hálaáldozatul adjam. (H. K. 32k).

Nincs öncélú keresztyénség, nincs öncélú tanítványság.A Lélek ajándékát is valamilyen feladatra kapjuk.„Lesztek nékem tanúim” - mondja Jézus. Apostoli

szolgálatra adja magát Jézus az ő Lelkében minekünk,azért, hogy alkalmasakká legyünk Krisztus megváltókegyelmét, bűnbocsátó szeretetét hirdetni és megélni avilágban. Jellemez-e bennünket, egyenként ésközösségileg ez a missziói tudat és felelősség? Nincs

jövő je az olyan egyháznak, gyülekezetnek, amelyellenáll Krisztus missziói parancsának és nem érzi

szívügyének az evangélium terjesztését, hirdetését ésnaponkénti megélését!

Ifjúsági központ - Székelyhíd-

A tanúságtétel irányát Jézus parancsa szerintkoncentrikus körökben lehetne ábrázolni, belülről, akör középpontjából kifele haladva egyre szélesebbtömeget elérve kell hirdetni az evangéliumot. A körközéppontjában maga Jézus Krisztus van, tőle veszem amegbízatást és ugyanakkor az erőt is a misszió

végzésére. Ő az, aki küld és neki tartozom számadással.Mennyire vagyok engedelmes az én küldő Uram iránt,mennyire veszem komolyan az ő szavát és mennyiretámaszkodom az Ő erejére a feladat teljesítésében?Sokszor megrekedünk az emberi erőfeszítés vagyinkább erőlködés szintjén, sokkal inkább jellemezbennünket a transpiráció, mint az inspiráció és a szekérnem halad. Fásultan és csüggedten tapasztaljuk, hogy a90-es évek lelkesedése, buzgósága alábbhagyott ésegyre jobban szembesülünk az új valósággal: aközömbösséggel és az elvilágiasodás szellemével. Anépegyház keretének tartószálai kezdenek

meggyengülni, és egyre inkább világos lesz, hogymisszió nélkül, elkötelezett tanúságtévő élet nélkülnincs igazi jövőképe az egyháznak. Ezért lehet sürgető kérésünk az ének szavaival: „Isten élő Lelke, jöjj, áldvaszállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldjfel, küldj el, Tölts el tűzzel!”

Feloldozásra és küldetésre van szükségünk amennyei tűz ereje által, hogy beállva a tanúságtevőksorába, életünkkel és szavainkkal hirdessük Krisztusmegváltó halálát és dicsőséges feltámadását.

Illyés Tamás Zoltán

érsző lő si lelkipásztor




Lelkészértekezlet Szentjobbon

Az Érmelléki Református Egyházmegyében 2010.február 18.-án került sor az első negyedévi„Lelkészértekezlet” megtartására. A helyszint a SzentjobbiReformátus Egyházközség biztosította. Az egyházmegyéheztartozó 41 lelkipásztor és segédlelkész közül az esős idő

ellenére 25-en meg is jelentek.A lelkészértekezlet áhítattal kezdődött, melyet Árus

Csongor László, hegyközszentmiklósi lelkipásztor, a tavalymegválasztott lelkészértekezleti elnök tartott a Nehémiás10,28-33 alapján. Az Igehirdetésben a tiszteletes kifejtette,hogy milyen nehéz helyzetben voltak a babiloni fogságbólhazatért zsidók, mert nemcsak külsőleg kellett újjáépítsékJeruzsálemet, annak kőfalait, hanem belsőleg, lelkileg ishatalmas munka várt rájuk. A lelki építés első lépése az volt,hogy a fogságból hazatért nép esküvel kötelezte magát, hogyIsten törvényében fognak járni és az Ő parancsolataitmegőrzik. Az eskütétel, az Ige kapcsán, három fontos

dologra összpontosult: 1) a zsidók házasságkötés által nekeveredjenek más nemzetiségűekkel, mert az csak bajt hozrájuk; 2) a nyugalom napját nem a munkának vagykereskedésnek, hanem az Istennek kell szentelni; 3) atemplom vagy gyülekezet javára adakozni kell.

A lelki és anyagi fejlődés érdekében jó lenne, haezekre a dolgokra, és még sok egyébre, a mai kor reformátushívei is odafigyelnének – hangsúlyozta a lelkészértekezletielnök, mert tény, hogy a vegyes házasságban születettgyermekeket általában nem a református egyházbankeresztelik meg. Az is tény, hogy sok ma élő keresztyénember a Vasárnapot, Jézus Krisztus feltámadásának napjátnem szenteli meg, hanem ezen a napon is dolgozik, vagyüzletel; és az is tény, hogyha a templom vagy gyülekezet javára kell adakozni, sokan összeszorítják a markukat.

(Folytatás a következő oldalon)

Kálvin János

AZ ÉRSELINDI GYÜLEKEZET ÉLETÉBŐL (Folytatás a 2. oldalról)

Az épülő érseléndi templom a 90-es évek elején

A legnagyobb munkára és a legköltségesebbberuházásra 2007-ben került sor, amikor az addigifélereszes templomtetőt lebontva közös tető alákerült templom és parókia. Az azt követő kétesztendőben olyan kisebb munkálatokra kerültsor, mint az ereszalja lambériázása, védő járdáköntése, a harang villamosítása. Isten segítségével,az eddig összegyű jtött adományokból és remélttámogatásokból 2010-ben szeretnénk a templombútorzatát is megújítani. A falakból és tetőből állóparókiarész kiépítése pedig bízunk benne, hogynem a távoli jövő kérdése lesz csupán.

Az érseléndi református gyülekezettemplomlátogatásban, perselyezésben ésadakozásban, arányaiban is példamutató;kezdeményező, közmunkában részt vállaló,tehetsége szerint másokon is segítő, mindentagját megbecsülő – megmaradni akaró közösség.Ezúton is köszönetet mondunkadományozóinknak és támogatóinknak, kérveőket és másokat is, hogy ne feledkezzenek meggyülekezetünkről és a többi hasonló,létfenntartásért küzdő egyházközségről. Krisztus

legyen református Anyaszentegyházunksarokköve és f őpásztora!

Oroszi Kálmán érseléndi lelkész




A reggeli áhítat után Gellén Sándor Károly,magyarberkeszi (Nagybányai Egyházmegye) lelkipásztortartott előadást Kálvin Jánosról. Az előadás célja elsősorbanaz volt, hogy Kálvin életét ismerjük meg és azt a kort,amelyben ő élt és munkálkodott. Nem maradhatott elazonban Kálvin hatalmas munkásságának a méltatása sem,melyről saját maga szerényen így írt: „engem a homályból,szegénységbő l hívott el ő az Úr, hogy az evangéliumhírnökének és szolgájának tiszteletreméltó hivatalát bízzarám”.

„Kálvin emberi arca” tiszteletet és elismeréstparancsolva jelent meg lelki szemeink előtt, miközben a kintihideg ellenére, a f űtött templomban hallgattuk az előadószavait.

Az előadást követően egy rövid megbeszélésre issor került, majd a szentjobbi nőszövetségnek köszönhetőenfinom ebéd várta az érmellék lelkészeit.

Ez úton is köszönetet mondunk az előadónak, alelkészértekezlet megszervezését megköszönjük ÁrusCsongor Lászlónak, és kívánjuk, hogy ezt a tisztséget Isten és

az Anyaszentegyház iránti hűséggel töltse be.Köszönet és hála illeti id. Mátyás Árpád, csokalyi

lelkipásztort is, aki egy évtizeden keresztül volt az ÉrmellékiReformátus Egyházmegye lelkészértekezleti elnöke. Istenáldja meg továbbra is életét és szolgálatait!

Rákosi Jenő szentjobbi lelkipásztor

Az egykori érseléndi imaház és harangláb(Ennek helyére épült a mostani templom)

*A MAGYARKÉCI GYÜLEKEZET EZ ÚTON ÉRTESÍTI AZ

ÉRMELLÉKI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEKET,

HOGY 2010. MÁJUS 2-ÁN KERÜL SOR A

„VISKY FERENC” GYÜLEKEZETI HÁZ AVATÁSÁRA,

AMELYRE SZERETTEL VÁRNAK MINDEN KEDVES

ÉRDEKLŐ

DŐ

T!

*

Az érseléndi templomhoz épített parókia falai 2005-ben

Édesanyák és gyermekotthonok? „Derék asszonyt kicsoda találhat?; Fölkelnek el ő tte fiai,és boldognak mondják”.

Példabeszédek 31,10.28

Derék asszonyok, drága édesanyák, boldog és hálásgyermekek – ez egy ideális kép, amit lehet méltóanünnepelni. A valósághoz azonban sajnos hozzá tartozik azéletnek olyan árnyoldala is, amiről nem szívesen beszélünk:vannak édesanyák, akik bár életet hoznak a világra, mégsemméltóak az „anya” megszólításra. Kérdések tevődnek felbennem és talán másokban is, amelyekre jó lenne választ

kapni. Ki az, akit megillet az „édesanya” kifejezés? Mitől válikegy nő anyává? Azért vállalunk gyermeket, hogy ha úgyadódik, és mi rászorulunk, legyen, akire számíthatunk, akimajd ápol, ellát, gondoskodni fog rólunk? De ha elég pénztsikerült összekaparni életünk folyamán, még erre sem leszszükségünk, mert ápolnak majd a pénzünkért! Igazán ennyiaz élet? A család, a gyermek legfeljebb csaktartalékmegoldás a váratlan, vagy rosszabb időre? Lehet-ekárpótolni az elveszett gyermekkort? Mi kárpótolhatja azédesanyák ölelését, simogatását, kedvességét, törődését,figyelmét? Kihez menekülhet egy kisgyermek, ha a részegapa tör-zúz, ordít, csapkod és káromkodik? Ha nem

bújhatnak, nem rejtőzhetnek édesanyjuk karjaiba?Anyák, akik bár gyermeket szülnek, életet hoznakvilágra, de nem lesznek „édesanyák”. Anyák, akiknek az életekeserű, boldogtalan, ahol helyet kap az alkohol, kábítószer,paráznaság, nemtörődömség. Gyermekek, akik szenvednektámasz és segítség nélkül teljes reménytelenségben,rettegésben, félelemben, otthontalanul! Gyermekek, akiketkitesznek az utcára, a vasútállomásra, vagy a piacon hagyjákőket, mint valami fölösleges csomagot. Eldobni egy életet -beleborzad az ember, mivé lehet egy női, egy asszonyi, egyanyai szív Isten nélkül!

Anyává nem a gyermekszülés által válik egy nő.

Anyává lenni azt jelenti, hogy a rám bízott kincset, agyermek életét óvom, védem, szeretetemmel állandóanbetakarom, mellette vagyok, el nem hagyom, és nevelem,lelkét gondozom. A szeretet nem jelenti a mindennelelhalmozást, de elsősorban azt jelenti, hogy a lelkét Isten




felé irányítom. A gyermekem ajándék, rám bízatott mind a teste,mind a lelke, felelősséggel tartozom érte.

Ki, vagy kik pótolhatják be a szülők elmaradt szeretetét?Kihez menekülhet egy kisgyermek? Talán a nagymamához, vagy anagypapához. Jó dolog, ha vannak, élnek a nagyszülők, nekikkülönleges feladatuk, szerepük van a gyermekek életében. Mást éstöbbet képesek adni, mint az iskolában a tanító néni, vagy abarátnő, de nem tudják, és nem pótolhatják azt, amit az

édesanyának, amit a szülőnek kell adni a gyermekük számára.Amikor a kisgyermek megszületik, a szülőknek nem lesz egyikpillanatról a másikra minden ismeret a birtokukban az anyaság vagyapaság vonatkozásában. Ezt tanulniuk és természetesengyakorolniuk is kell. Ebben a szülővé érésben, felelősségben,növekedésben segíthetnek a nagyszülők. „Az öregek koronája: azunokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Péld. 17,6)

Öröm és fájdalom kettős érzése van bennem, amikor magam is, mint több gyermekes édesanya átérzem ésbelegondolok az árva gyermekek sorsába. Az okát már felvázoltukennek a nehéz állapotnak, de a kérdés még mindig ott lóg alevegőben. Mi lesz velük, akiknek se szülő, se nagyszülő nem lesza támasza, hová, kihez mehetnek? A megoldást számukra a

gyermekotthonok jelenthetik.Édesanyák és gyermekotthonok? Bár anyák napján még

nehezebb gyermekotthonról beszélni, de most kivételesenengedtessék meg, hogy megtegyem.

Kedves olvasó, dióhéjban szeretném felvázolni ésmegismertetni a történetét egy olyan intézetnek, amely Kárpátaljaszívében, Nagydobronyban (szülőfalumban) van. A NagydobronyiReformátus Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban mindengyermek története drámai. Az otthonban élő gyermekek soha nemhallottak a szüleiktől Istenr ől, hiszen a vér szerinti szülők Istennélkül éltek. Az otthon dolgozói mind komoly, istenfélő emberek,akik családias, meleg légkört teremtenek és gyermekeiknek tekintikaz otthon árváit. Figyelik a kicsik életét, bár nem pszichológusok, de

édesanyai szívükkel megérzik, és azonnal észreveszik agyermekek lelkiállapotában bekövetkezett változást. Sok gyermekanyukának, mamának szólítja a nevelő jét. Szoros kapcsolat alakulki közöttük, amit az is er ősít, hogy hétvégeken sok gyermeket anevelők hazavisznek a saját családjukhoz.

„Ezek a gyermekek soha nem voltak megkeresztelve. Ittkereszteltük meg őket, itt kaptak keresztszülőket, sokan már felnőve itt konfirmáltak” – mondta Katkó László igazgató úr. Alegtöbb, amit kaphatnak ezek a gyermekek, hogy megismerjékIstent, akibe mindig kapaszkodhatnak, akire mindig számíthatnakmajd. Áldott otthonok, oázisok a védtelen, árva, beteg, testi-lelkisérült gyermekeknek. Az intézet sajátossága, hogy csaklánygyermekeket vesznek fel, a korhatár pedig 2 évestől 12 éves

korig terjed. Ez nem egy zárt intézet, ugyanis azok a gyerekek, akikfizikailag, szellemileg alkalmasak az iskolai oktatásra, egyedül járnak a több mint egy kilométerre lévő Nagyobronyi Középiskolába,a többiekhez pedagógusok jönnek és helyben tanulnak. 73gyerekből öten a Református Líceumban tanulnak, kettendolgoznak az intézeten belül.

Gyermekek, akikkel kivételes szeretettel tör ődnek, „haszon”nélkül. Mert mi haszna lehet egy vak, süket, mozgásképtelenéletnek? Nem hallják, nem értik az őket körülvevő világot- mondtákróluk „igazi” szüleik. Nyomorúságuk miatt eldobták, kitaszítottákőket, de fölöslegessé vált életük az „Otthonban” otthonra talált, ésitt édesen simogató, kedves anyai kezet és szívet kaptak.

A gyermek kincs, minden gyermek kincs, hogyan kezelem,védem, szeretem, óvom, értékelem az Isten kincsét, akit rámbízott? Hiszem és vallom, hogy az anyaság - hivatás és alegcsodálatosabb dolog, amit egy nő kaphat, megélhet élete során.

Illyés Zsuzsanna lelkésznő, Szolnokháza

„Volt egyszer egy Érmellék VIII” 2010. július 12-18

Ebben az esztendőben nyolcadik alkalommal kerül sor akeresztény ifjúsági alkotótábor megszervezésére. A tábor neve„Volt egyszer egy Érmellék ” a múlt értékeinek a megőrzését

sugallja. Ez a múltbeli érték nem csupán az épített örökség, amelysajnos részben már elpusztult, vagy pusztulófélben van, de azok azemberi, magatartásbeli, és hitbeli értékek is, amelyek szinténrohanó világunkban válságba kerültek. Válságba került a becsület,a tisztesség, a szavatartóság és a szavahihetőség, válságbakerültek a családok, kötelességünk err ől beszélni és kereszténykötelességünk megtalálni, nemcsak keresni a kivezető utat. Aválság sajnos nagyon aktuális témának mutatkozik. A keresztényember a világ és világi kérdésekre és azok megoldására keresztényválaszt adjon, mert számára más nem is létezik. A tábor címébenbenne van a megoldás. A válság címszó alatt mindazokat a jelenséget taglaljuk, amelyben élünk, de talán annyira hozzánk nőtt,hogy nem is tudjuk, hogy lehetne másképp is, jobban is. A címfolytatása ahol a válság szóba, annak a kellős közepébe bekerül agolgotai kereszt, azt mutatja szembeötlően, hogy a megoldásKrisztusban van. Az ő szeretetében oldódnak meg társadalmi,gazdasági, családi, közösségi problémák. A válságból kivezető útJézus Krisztus! Ő mondta: „én vagyok az út, az igazság és az élet .”

A székelyhídi vár makettje a református templom-kertben

Meggyőződésem, hogy a táborban eltöltött idő, előadásokhallgatása, beszélgetések, közös imádság és közös munkanemcsak azoknak szolgál segítségül, akik itt lehetnek, hanemazoknak a közösségeknek, családoknak, gyülekezeteknek,osztályközösségeknek is ahova visszamennek ezek az ifjak, úgy azÉrmelléken, mint az egyre vékonyodó határon túl azanyaországban. A tábor lakói Érmelléki gyülekezetek ifjai és

magyarországi gyülekezetek (Cegléd, Létavértes, Gyermely) tagjai.Számításaink szerint a közvetlen érintett mintegy 120 ifjún túlmegérintjük azoknak családtagjait mintegy 200-400 embert, agyülekezetekre gondolva pedig ez a szám több ezerre is tehető.




A táborozok énektanulás közben a templomban

Keresztény ifjúsági táborról lévén szó mindenesztendőben egy-egy bibliai személyiség vagy téma az,ami egy héten keresztül jelzi az előadások irányát. Ígyvolt bibliai téma: Dániel, a kisebbségben élő és nemzetiidentitását megtartó ifjú. János, aki a mennydörgésfiából, a szeretet apostola lett Jézus Krisztusközelségében. Megismerkedtünk az angyalokkal, hogyfelismerjük őket hétköznapjainkban, vagy az idei táboresti áhítatának témája a tékozló fiú története, amely egytipikus válságba jutott és megszabadult élet jelképe.

A keresztény ifjúsági tábort a vakációs örömmellett a rend és fegyelem jellemezi, minden reggelt

áhítattal kezdünk, és áhítattal zárjuk esténként a napot.A jeles előadók mellett, szakcsoportok működnek:immár hagyomány a képzőművész csoport, festő,kerámia, kézműves csoport, gyékényfonás, nemezelés,gyöngyfűzés, amelyet helyi és debreceni szakemberekirányítanak. Az újságíró csoport irányítója Dr. CsekePéter egyetemi tanár, akinek a szakterülete apublicisztika. Az újságíró csoportot fotósok munkájasegíti. A tábor hetében készült alkotásokból a záróistentisztelet napjára kiállítás készül.

A táborok alkalmával a határon túlról ésÉrmellékről érkezett ifjaknak alkalmuk volt jeles

személyiségekkel találkozni, akik szintén szolgálatotvállaltak egy-egy tábor idején. A teljesség igénye nélkülsorolva, szolgált itt záró istentiszteleten: dr. CsihaKálmán, néhai erdélyi püspök, az Érmellék szülöttje;vendégünk volt a Tatai egyetemisták egy csoportjávalfőtiszteletű Márkus Mihály a dunántúli egyházkerületpüspöke; Tőkés László, európai parlamenti képviselő;Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület főgondnoka; Gellért Gyula érmellékiesperes; Laborczi Géza nyíregyházi lelkész; SztankóGyöngyi evangélikus esperes. Állandó tábori tag aceglédi református lelkipásztor, szolgálatot teljesítettek

az érmelléki református lelkipásztorok, a táborbanszolgáltak Dr. Halmos Béla néptánc-kutató, GryllusDániel Kossuth díjas előadóművész, a KölcseyKulturális Intézet támogatásával a Szeredás együttes, a

Tarpai Citerások, szakképzett játszóház vezetők. Életreszóló barátságok kötődtek, a szomszédos Létavértes jónéhány családja akkor fedezte fel Székelyhidat, amikora tábor végeztével eljöttek a záró ünnepségre, hogyhazavigyék gyermekeiket.

Visszatekintve a hét esztendőre úgy érzem ésremélem, hogy nem volt hiábavaló a mi fáradozásunk

az Úrban. Gavrucza Tiborszékelyhídi lelkipásztor

A táborozók fürdőzés közben

A 2010. július 12-18. között megrendezésrekerülő táborral kapcsolatos fontos

tudnivalók:

· A minőségi munka érdekében kérjükszigorúan betartani a korosztály alsó(konfirmált fiatalok) határát.

· Elszállásolás az Ifjúsági Házban. Azétkezés költsége 150 Ron/ 10000 Forint.

· Kérjük a lelkipásztori hivatalokat, ill.külföldről érkező testvéreinket, hogylegkésőbb június 20-ig jelezzékrészvételi szándékukat.




Bevezető a II. Helvét Hitvalláshoz

Isten Igéje szerint reformált egyházunknak a hitvallásról vallott felfogását a következ őképpen határozhatjuk meg: Az egyházi hitvallásIstennek Jézus Krisztusban a Szentlélek által egyszer s mindenkorra kijelentett s hitelesen egyedül a Szentírásban tanúsított Igéjéb ő l nyert hitismeret, melyet Krisztus egyetemes egyházának egyik része egy sajátos történeti helyzetben közmegegyezéssel megállapít,elfogad, s jobb okulásig – a Szentírás tekintélyének feltétele alatt – mérvadónak nyilvánít.

Református egyházunknak két alap hitvallása van: a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás. Mivel ez utóbbi hitvallás kevésbé elterjedtés ismert gyülekezeti tagjaink körében, ezért gondoltunk arra, hogy folytatásban közöljük a hitvallás szövegét, hogy ismerkedjünk vele és

tanuljunk belőle.Minden egyházi hitvallás egy sajátos történeti helyzetben keletkezik. Általában olyankor, amikor a tévhit, a tévtanok és tévelygések az

egyházon belül jelentkeznek s velük szemben az egyházi igehirdetés, tanítás és élet tisztasága érdekében elkerülhetetlenül szükségessé válika hit igazságainak határozott, világos felmutatása; amikor a hit egységének, tisztaságának megromlása folytán az egyházszakadás veszélyefenyeget; amikor meg kell mutatni, hogy a tan és élet szempontjából mi az Isten Igéjének legf őbb üzenete s mi a helyes engedelmesség azelhatalmasodott vagy kísértésként jelentkező engedetlenséggel szemben. Általában minden hitvallás ilyen harci helyzetben születik: a hitbeliengedelmességnek a hitbeli engedetlenséggel vívott harcában. A hitvallás mindig kiemelkedő egyháztörténeti dokumentum is: az egyházfelelős döntése egy meghatározott történeti helyzetben. De mindegyik hitvallás magán viseli kora bélyegét, mindegyiknek megvannak a történetikorlátai.

VALLÁSTÉTEL

és egyszer ű

magyarázat az igaz hitr ő

l és a tisztakeresztyén vallás egyetemes tantételeir ől, melyet teljesegyetértésben Krisztus anyaszentegyházának azok a lelkipásztoraiadtak ki ebben a könyvben, akik Svájcban, Zürichben, Bernben,Schaffhausenben, Szent Gallenben, Churban és a szövetségeskantonokban, valamint Mühlhausenben és Biehlben vannak ésakikhez csatlakoztak a genfi egyház lelkipásztorai is, azzal aszándékkal, hogy minden hívő előtt bizonyságot tegyenek arról,hogy Krisztus igaz és ősi anyaszentegyházának egységébenmegmaradnak és semmiféle közösségük nincsen semmiféleszektával vagy eretnekséggel: ezt a vallástételt most végreközzétették, hogy ezáltal minden kegyes embernek módjábanlegyen véleményt alkotni róla.

„Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedigvallást az idvességre.”Róm. 10:10

I. fejezet

A szentírás Isten igaz igéje

( A kanonikus Szentírás.) Hisszük és valljuk, hogy a szentpróféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó-, mind azÚjtestamentumban Isten igaz igéje; ezért elég tekintélyük vanönmagukban és az nem emberektől származik, mert maga Istenszólt az atyákhoz, prófétákhoz és apostolokhoz és szól még

mindig hozzánk a szent írások által.( A Szentírás minden kegyességre teljesen megtanít .)Ebben a Szentírásban Krisztus egyetemes egyháza a legteljesebbmértékben kifejtve találja mindazt, ami egyrészt az üdvözítő hitre,másrészt ami az Istennek tetsző élet helyes alakításáravonatkozik. Ezért hát Isten világosan a lelkünkre kötötte, hogyahhoz semmit hozzá ne adjunk, se belőle el ne vegyünk. Valljuktehát, hogy ezekből az írásokból kell meríteni az igaz bölcsességetés kegyességet, a gyülekezeteknek is a reformációját éskormányzását, az istenes élettel járó kötelességeink tanítását, atantételek igazolását és elvetését vagy mindenféle tévelygéscáfolatát, valamint mindenféle intelmet az apostolnak amamondása szerint: A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a

tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban valónevelésre (2Tim 3,16). Másutt ezt mondja Timóteusnak az 1. levél3. fejezetének 14. és 15. versében: Ezeket írom neked… hogytudd meg, hogy mi módon kell forgolódni az Isten házában...

( A Szentírás Isten beszéde.) És ugyanő ismét athessalonikabelieknek ezt mondja: Ti befogadván az Istennek

általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberekbeszédét, hanem mint Isten beszédét stb. (1Thessz 2,13). Mertmaga az Úr mondta az evangéliumban: Nem ti vagytok, akikszóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól tibennetek. Tehát, akititeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vetmeg (Mt 10,20; Lk. 10,16; Jn 13,20).

(Isten igéjének hirdetése Isten beszéde.) Ezért mikor manapság Istennek ezt az igéjét törvényesen elhívott prédikátorokhirdetik az egyházban, hisszük, hogy olyankor maga Isten igéjehirdettetik, és azt fogadják be a hívők; és hogy semmiféle másIsten igéjét nem kell kitalálni vagy a mennyből várni; és hogyközvetlenül magát a hirdetett igét kell néznünk, nem pedig azigehirdető szolgát, aki ha gonosz és bűnös is, mindamellett Isten

igéje megmarad igaznak és jónak. És nem gondoljuk, hogy a külső (azaz emberi) igehirdetés haszontalan volna csak azért, mert az

igaz vallásban való okulás a Szent Lélek belső megvilágosításátólfügg, amint meg van írva: Nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát; mert ők mindnyájanmegismernek engem (Jer 31,34). És: Azért sem aki plántál, nemvalami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten (1Kor 3,7).Igaz ugyan, hogy senki sem jöhet énhozzám, hanem ha az Atyavonja azt (Jn 6,41) és belülr ől megvilágosítja a Szent Lélek; tudjukmégis, hogy Isten mindenképpen akarja, hogy külsőleg ishirdettessék az Ő igéje. Megtehette volna ugyan, hogy az Ő SzentLelke által vagy angyal szolgálata által és Péter szolgálata nélkültanítsa az Apostolok Cselekedeteiben szereplő Kornéliuszt, mégis

Péterhez utasítja őt, akir ől az angyal kijelenti: Ő megmondjanéked, mit kell cselekedned (ApCsel. 10,6).( A belső megvilágosodás nem teszi fölöslegessé a

külső igehirdetést .) Mert aki belsőleg megvilágít bennünket aSzent Lélek ajándékával, ugyanaz megparancsolta tanítványainak:Elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot mindenteremtésnek (Mk 16,15). Ezért Pál Lídiának, a filippi bíborárusasszonynak kívülr ől hirdette az igét, belül pedig az Úr megnyitá aző szívét (ApCsel 16,14). És ugyanez a Pál egy szépgondolatláncolat végén ezt a következtetést vonja le a Római levél10,17-ben: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.Elismerjük mégis, hogy Isten külső (igehirdetői) szolgálat nélkül ismegvilágosíthat embereket, akiket, és amikor akar: ez neki

hatalmában van. Mi azonban most az emberek tanításának arról aszokásos módjáról beszélünk, melyet Isten mind parancsolatban,mint példák által ránk bízott.[…]

(Következő lapszámunkban folytatjuk)




Quo vadis, confirmatio,avagy a lélek fölöttébb erőtlen

voltáról.

„ A konfirmáció latin eredet ű szó, jelentése:

meger ő sítés. Nyilvános meger ő sítése, megvallása a Jézus

Krisztusban való hitnek, és annak, hogy elfogadom ésegyetértek református egyházunknak a Heidelbergi

Kátéban összefoglalt hitvallásával. A XVII. században,

Németországban kialakult és a XVIII. századtól

Magyarországon is egyházi gyakorlattá vált konfirmáció

ugyanakkor beavatási szertartás. Gyermekük

megkeresztelésekor a szül ő k és keresztszül ő k fogadalmat

tettek arra, hogy hitben nevelik ő t, felkészítik a hitben

felnő tté válásra. Ennek szent és ünnepélyes pecsétje a

konfirmáció, amikor az egyén maga vallja meg hitét, és

fogadalmat tesz arra, hogy életével Jézust fogja követni, és

tudatosan és felel ő sen vállalja az egyházhoz és

gyülekezetéhez tartozását. Ett ő l kezdve válik az egyház

teljes jogú tagjává, és részesülhet az úrvacsorában. Akonfirmációt általában kétéves felkészít ő el ő zi meg.

Néhány kivételt ő l eltekintve a forgatókönyv nagyjából

ugyanaz: első évben a kiskátéval és az egyházi

ünnepkörökkel ismerkednek a konfirmándusok, a második

évben pedig a Heidelbergi Káté kérdéseit kell

megtanulniuk, amibő l aztán levizsgáznak a lelkész és a

presbitérium el ő tt. Ezután részesülnek a konfirmációs

istentiszteleten a lelkészi áldásban és első

úrvacsorájukban.” (Deé Lukács Éva)

Három, kamaszkorból épphogy kinőtt, sarjadófiatalember, mind hollandok, vendégeim voltak amúltkor. Vasárnap épp Böjtf ő ünnepe volt, úrvacsorát osztottam. Csendben, áhítattal szemlélték azeseményeket, de, ámulatomra, végig ülve maradtak, nemvettek részt belőle. Kissé rosszul esett, hiszen tudtam, őkis reformátusok, semmilyen akadályát nem láttam annak,hogy ilyentén is egy közösségben legyenek velünk. Azistentiszteletet követ ően, az ebédnél, csak felböffent belőlem a valamennyire méltatlankodó kérdés: mért nem éltetek a szent jegyekkel? Meglepetésemre kiderült,hogy ennek igencsak egyszerű az oka: még nemkonfirmáltak. Látva csodálkozásomat, kifejtették: nálukez az aktus nem biológiai korhoz, hanem lelkihez

köthet ő: akkor történik meg, amikor az érintett elérkezettnek látja erre az időt, és valóban, önként,semmilyen külső szokásrend, kényszerít ő körülményáltal meg nem zavarva Krisztus követésére szánja magát.Elhallgattam. Aztán később olvasom az egyikanyaországi gyülekezet honlapján, hogy bizony annakPresbitériuma bevállalt egy igencsak rendhagyó döntést:kitolták a konfirmáció idejét 16 éves korra, azzal azindoklással, hogy akkorra már egy fiatal rendelkezhet annyi önállósággal és tisztánlátással, hogy önmagahozzon döntést arról: akar-e személyes kapcsolatbakerülni az élő Istennel vagy sem. Ugyanitt olvasokvalamicskét arról a holland konfirmációs szokásról is,

aminek rendszerébe említett három fiatal barátom isbeletartozik: „Náluk 18-24 éves korig konfirmálnak. Az

oktatás éveken keresztül tart. A vizsga a presbitérium

el ő tt történik. Ha megfelelnek – felveszik ő ket az

egyháztagok sorába. A következ ő vasárnap: nyilvános

hitvallástétel, fogadalomtétel következik. Egy héttel

ezután úrvacsorázhatnak. Szokás, hogy 2-3 héttel a

hitvallástétel el ő tt a gyülekezet lelkésze felolvassa a

fogadalomtételre készül ő k neveit a szószékr ő l: ha pedig

valakinek valami észrevétele van az illet ő erkölcsi

életvitele ellen, jelezheti a presbitériumnak. Emiatt egy

öntudatosabb, mélyebb hitéletet élnek. szorgalmasabban

vesznek részt az úrvacsorában és hű ségesebb tagjai

egyházuknak.” Szorongásom egyre nőtt. Ezt ráadásul az is

tetézte, hogy magam is gyakorló lelkészként ésoktatóként folyamatosan szembesülök konfirmálnikészülő gyermekeink lelki-hitbeli éretlenségével. Azzal,hogy nem állnak készen. Anekdotikus elszólása volt azegyik leánygyermeknek arra a kérdésemre, hogy szerintemi a konfirmáció: „Az egy nagy próbatétel”, mondta, sbizony, komolyan is gondolta.

A „Kis Tükör” missziós lap egyik számában aztánezt olvasom, lám ez sem a megnyugvásomat segíti:„Reformációra szorul a konfirmációnk”, s a szerző fiataloknak feltett kérdések alapján kimutatja, hogymennyire nem a gyerekek hitbeli megerősítését szolgáljajelenlegi konfirmációs szokásrendünk, sőt, sokkal inkábbhitoktatásuk lezáró aktusa.

Érkeser űi konfirmándusok

Végig tehát e cikk vajúdása során ott forog az

agyamban: hol rontjuk el, mit ől nem működik akonfirmáció, úgy ahogy kellene, ahogy maga Kálvin ismegálmodta, még mielőtt ez megvalósult volna, abérmálás „idétlen torzképe” helyett? Ő ugyanismeggyőződéssel vallotta Institutiójában, hogy avallásoktatásnak ezzel a módjával, „amely magábanfoglalná és érthet ően megmagyarázná vallásunknakminden f ő részét” azt érnénk el, hogy egyrészt a szülők,már csak szégyenből is felserkennének tunyaságukból,és nevelni kezdenék gyermekeiket, másrészt akeresztyén nép között nagyobb lenne a hitbeliegyetértés, nem lenne akkora a tudatlanság, s nemcsábulna annyira az ember idegen tanítások után.

„Egyszóval a keresztyén tudományról mindenkinek lennevalami rendszeres ismerete.” (Institutio, II.725.o.).

Ezzel szemben a tény az, hogy a legtöbb fiatalt épp a konfirmáció során veszítjük el. Ahogy ezt frappánsan szájra vették, „kámformáljuk ” őket. S




nemhogy a keresztyén tudományok rendszeresismeretével gazdagodnának, de sok esetben mindenérdeklődésüket, kezdeti lelkesedésüket is elveszítik akonfirmációi oktatás során. Hol rontjuk tehát el? Miért van az, hogy úgy t űnik, mások ezt talán jobban csinálják?

Nem fogok forradalmi gondolatokat előrántani,leginkább önmagamnak adnám meg a választ. Akárvitaindító is lehetne, felvezetése egy közös küzdelemnek,

amit önmagunk és népünk érdekében vívunk meg.Tehát, úgy gondolom, hogy egyrészt ott rontjuk

el, hogy szokást, kötelező ceremóniát csinálunk akonfirmációból. Valami olyasmit, amin át kell esni, amirossz és próbatétel, de el kell viselni, mert ez azelőszobája a „szabadságnak”. Ezt azért tesszük, mert mégmindig a mennyiség bűvöletében élünk, ahelyett, hogy aminőségi változás és gyarapodás elkötelezettjei lennénk.Másrészt az is hibánk, hogy nagyon a száraz tanításraösszpontosítunk, s nagy igyekezetünkben elfelejtünkfészekké, családdá válni számukra. Pedig a szeretet ésbefogadás, az élő kapcsolat melegében könnyebbennyílna az értelem.

Értarcsai konfirmándusok

Úgy érzem, Jézus tanítványai nevelését sohanem a tanítással kezdte. Az első lecke így hangzott mindannyiunk felé: kövess engem. Ő előbb nem tudást épített, hanem kapcsolatot. Aztán a létrejött kapcsolat

bizalmi légkörében már a tanítás, nevelés is átadhatóvávált. Jézus bizony tudta: amíg nincs bizalom, ismeret sincs. Merthogy ki akarná bizony olyan valakinek avilágnézetét ismerni, akiben nem bízik? Ki akarnaengedelmeskedni annak, akinek személye nemmeggyőző, és nem hiteles?

Persze a szülők tunyaságáról már beszélni semkell, tiszteletet adva közben a ritka kivételnek. Sőt, hacsak tunyaság volna! Van ezzel szemben sok szülőbenegy rejtett vagy éppen felvállalt egyházellenes töltet,jobb esetben közömbösség, amivel tudattalanul ismegfert őzheti gyermekét. Ez pedig egy igencsakveszélyes tényező. Mert, sajnos, ebben az életkorban e

legtöbb fiatal a motivációit, hozzáállását a szüleit ől kapja.Ha tehát a kedves apuka vagy anyuka a konfirmációvalszintén csak leszoktatni akarja csemetéjét a hit gyermeteg dolgairól, akkor ezzel igen megnehezítette azamúgy sem könnyű dolgát az oktatónak.

Az viszont már tévhit, hogy egy ilyen korúgyermeknek nincs hite, így az is, hogy éppen ezért ebbena korban nincs létjogosultsága a konfirmációnak.Merthogy bizony hite mindenkinek van. Esetleg nemmegfelelő tartalmú hite, de ahhoz, hogy oda eljusson,ismernie kell az igazi, töltekezésre érdemes tartalmat, éskritikusan kell szemlélnie a kínálatot. És hát vajon nemez a konfirmáció? A helyes tartalmú hitnek a

megerősítése egy nyiladozó személyiségben, megfelelő odahajlással, beleérzéssel, szeretettel? És vajon nem ezvolna a feladatunk? Kritikussá, elemzővé, igényessé, jólválogatóvá nevelni őket?

És bizony ott zakatol bennem az is, amit márannyiszor elmondtam épp a konfirmándusoknak az igazhitről, hogy az nem csupán ismeret, kibiflázása egybizonyos tananyagnak, hanem szívbéli bizalom is. Amiszámomra magyarán annyit tesz: el kell juttatnom ezeket a fiatalokat oda, hogy el tudják mondani: én már nemIstenben hiszek, nem a Róla szóló tanításban, hanemIstennek hiszek, elhiszem Neki mindazt, amit Önmagáról,rólam, és a körülöttem lévő világról mond.

Úgy érzem, a konfirmáció merev tradíciójábólössznépi neveléssel, a szülők gondolkodásának azalakításával egy nagy lehet őséget tudunk nyújtaniazoknak a fiataloknak, akik valóban úgy érzik, készenállnak az Istennel való kapcsolatteremtésre. Nem azéletkorral van a baj, hanem a hozzáállással. Itt a test kész, de a lélek, a lélek bizony nagyon erőtlen. Ezért vanszükség a konfirmációra.

„Tudod, van egy barátom, Jézus,Vele mindent megbeszélhetek.

Tudod, van egy barátom, Jézus,Ő megvigasztalja szívemet.És ha elrontottam valamit,És ha elhibáztam százszor,

Mindig meghallgatta panaszom,És egy új reményt adott!

Tudod, van egy barátom, Jézus….”(keresztyén gyerekdal)

Mike Pálmagyarkéci lelkipásztor

Gálospetri konfirmándusok




Dr. Gyökössy Endre: Amikor erősenfújt a Lélek

(Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvmagyarázata)

Kedves olvasók! Hisszük, hogy Dr. Gyökössy Endretudós lelkipásztor, pszichológus neve nem csengismeretlenül az érmelléki református gyülekezeti tagok elő ttsem. Az alábbiakban, folytatásokban szeretnénk közölniegyik értékes munkáját, az Apostolok Cselekedeteir ő l írottkönyv magyarázatát, amely a Szent Gellért Kiadó ésNyomda gondozásában jelent meg.

1. Tanúim lesztek!

Ap. Csel. 1, 1-14

Ez a könyv a cselekvő Jézus könyve. „Első könyvemet Theofilusnak írtam” - írja Lukács. Minden

valószínűség szerint egy Theofilus nevű keresztyénmecénásnak - akiről nem sokat tudunk - ajánlja aCselekedetek könyvét. Jézusról szól ez a könyv, arról,amit Jézus cselekedett tanítványai és más emberekáltal. Még akkor is csak Jézusról szól, ha sok névveltalálkozunk majd benne.

Ez a könyv Jézussal kezdődik, és aSzentlélekkel folytatódik. Első szava lényegében: Jézus;a második szava: a Szentlélek. Sok-sok embercselekedetéről szól, de mindenki azért cselekszik, mert

Jézus akarja, és azért szól, mert a Szentlélek szól. Atevékeny Jézus, a tevékeny Szentlélek könyve ez a

tevékenykedő apostolokról, tanítványokról: hogyancselekszik az Úr általuk!

A gyülekezet sohasem stagnálhat, hiszenKrisztus teste. Bármi, ami élő organizmus: vagynövekszik, vagy fogy. Az élet sohasem áll meg. Vagyszaporodik, erősödik, vagy esik össze. Így agyülekezet is. - Ha egy lelkipásztor, gyülekezeti vagyközösségi vezető úgy érzi, hogy a közösség életemegmerevedőben van, akkor vegye elő a Cselekedetekkönyvét!

Ebben a könyvben azt is észrevehetjük, hogyaz ember alig változott. Kétezer év az ember

történetében semmi! Ugyanazok az erők mozgatták akétezer évvel ezelőtt élő embert, amelyek a mai embertmozgatják. Ötvenezer esztendő kellett ahhoz - mondjaegy tudós -, hogy az ember leszokjon az emberevésről;és így folytatja a gondolatot: „Az az érzésem, újabbötvenezer év kell ahhoz, hogy meg se ölje a másikembert. Csak azt nem tudom, lesz-e még ötvenezerév?!...” Nos, körülbelül ötvenezer esztendőbengondolkodik az antropológia; kétezer esztendő tehát,az semmi! A kétezer esztendővel ezelőtti emberugyanolyan „rugókra” járt, mint a mai ember.Szomorú ez, ha azt nézzük, hogy mi mindent tudunk

az óta, kétezer év alatt mekkorát fejlődött acivilizációnk. Mennyi gépet, masinát találtak fel,kezdjük keresztül-kasul bejárni a világűrt - de belülváltozott-e valami? A rugók ugyanazok, és ugyanazoka bűnök, a reakciók is, mint kétezer évvel ezelőtt.

Figyeljük meg, milyen kísértések alatt élnek a nehézhelyzetbe került tanítványok. - Megállapíthatjuk:ugyanolyan kísértések alatt, mint a mai ember! […]

Ugyanezek a rugók mozgatták az apostolokat is.Előbb izgatottak, aztán rezignáltak, bénák. Mert azember vagy hozzátapad az eseményekhez, cselekvőenés izgatottan, vagy magába süpped és várja, hogy

történjék vele valami. Nos, az apostolok izgatottak,amikor az Úr megszólítja őket. Nagypéntek estéjénletettek minden kérdezésről, magukba süppedtekreménytelenül: Jézus meghalt, nincs tovább! De aHúsvét új reménység, új lehetőség! Úgy érzik, valamisoha nem történt, soha nem látott dolog történik itt,tehát mégis lehet itt valami, mégis eljöhet Isten országaIzraelben? Régi váradalmak támadnak fel bennük. Kétdolgot kérdeznek: mi lesz Izraellel és mi lesz velük?„Uram, nem ebben az idő ben állítod fel újra a királyságotIzraelnek?” - És mi lesz velük? Mégiscsakodakerülhetünk a jobbodra? Talán mégiscsak

„minisztereid” leszünk? Mennyi izgalom! Mennyikérdés! És akkor Jézus mond valamit, majd eltűnikszemük elől. Soha többé nem látják testben. Jézust őkegyszer már elveszítették. Irtózatos élmény lehetettszámukra, a Nagypéntek! Az alatt az idő alatt, ami

Jézus feltámadása és mennybemenetele közé esik, újraerőre kapnak. És akkor Jézus egyszer s mindenkorra(testileg) eltávozik, és egyedül maradnak. Lehet-e ilyennagy próbát kétszer kiállni?! […]

Mit mondott Jézus az izgatott és rezignálttanítványoknak? „Nem a ti dolgotok, hogy olyan idő kr ő l ésalkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába

helyezett.” Nem a ti dolgotok! Azt az Atya tudja. Másalkalommal már mondta Jézus, hogy még Ő sem tudja,mikor jön vissza, ennek csak az Atya a tudója (Mt 24,36) Mindig is voltak hívő lelkek, akik különöskabbalisztikával kísérlik meg kiszámítani Jézusvisszajövetelét. Voltak szekták, ahol már mindenüketeladták, mert a szektavezető „pontosan” megmondta,hogy ez évben, akkor, ezen a napon jön. Eladtákmindenüket és szépen, fehér ruhában várták Jézusvisszajövetelét. - Hiába! Nem a mi dolgunk azidőpontok és alkalmak fürkészése! Ma éjjel is itt lehet!Nekünk készen kell állnunk: bármikor jöhet, bármikor

indulhatunk. Mert úgy is eljöhet értünk, hogy előbbmegállítja a szívünket… Tehát a nyüzsgőknek ésizgatottaknak Jézus azt mondja: Nem a ti dolgotok! -De arra rámutat, mi a mi dolgunk: „Ellenben erőtkaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúimlesztek”. - Ez a ti dolgotok: legyetek készen ezt kérni ésvárni! Nem az a dolgotok, hogy számolgassatok,mikor jövök vissza, hanem legyetek készek fogadni azerőt, a Szentlélek erejét.

A rezignáltaknak, a megdermedteknek,amikor ott állnak a hegytetőn és Jézus eltűnik aszemük elől, fehérruhás küldöttekkel üzen. Ki tudja,

kik voltak? Lehettek angyalok, angyali lelkek, Jézusmegbízottai. A szövegben nem szerepel az angyal szó:„Íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában.” Istennekmindig is különös küldöttei vannak! Sose felejtem el,amikor Ócsán fiatal legátus voltam, és még csak




tanultam az evangéliumot hirdeti úgy, hogy másokprédikációit szépen bemagoltam. Lejöttem aszószékről, és a templomkertben, két tujabokor közülkilép egy fejkendős parasztasszony, és azt kérdezitőlem-minden agresszió nélkül, de határozottan: -„Hiszi-e, amit mond, vagy csak prédikáció?” - Nem isvolt kíváncsi a válaszomra, rám mosolygott és tovább

ment, miközben én földbe gyökerezett lábbalhebegtem valamit. Emlékeim közt már az arca iselmosódott, de egyet tudok: angyal volt. Biztosantudom! Fejkendőben és parasztruhában, ócsai angyalaaz élő Jézus Krisztusnak. (Be sokszor megkérdezte azóta is ugyanezt a szívem mélyén!...) Az angyalok néhaszívünknek szegeznek egy-egy kérdést, olyankormegbotránkoztatnak, mert olyasmit kérdeznek, aminem esik jól, amit szívesen ki is kérnénk magunknak.Máskor csöndesen csak egy szót mondanak és továbbmennek.

Itt is megszólítja a két idegen a tanítványokat:

„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve?” -Gondolom, dermedten állhattak ott. Másodszorveszítik el Jézust. Az dobjon rájuk követ, aki nemdermedt volna meg! De Isten nem hagyja övéit ebbenaz állapotban. Nem hiszem, hogy volna közöttünkolyan ember, aki életében ne lett volna mármegdermedve, mert úgy érezte: Nincs tovább! Rámszakadt az ég, ezt nem lehet kibírni, nem lehet továbbmenni… - Ám akkor is van segítség. Valaki szól, valakimellénk áll. Jézus azt üzeni a tanítványoknak: „Miértálltok itt az ég felé nézve?” - A tanítvány nem élhet azemlékeiből! Azok talán készek lettek volna egy

emlékoszlopot állítani: „Itt láttuk utoljára Jézust!” Ámaz idő kikezdte volna még a márványt is, és szépenelfeledték volna, ki is az a Jézus. Ő nem ezt akarta,hanem feladatot bízott rájuk.

Egy sokat szenvedett lelkésztársam egyszerazt írta nekem, hogy már képtelen a szolgálatra: „Márnem tudok tovább szolgálni, alig van bennem élet, énmár félig halott vagyok”. Válaszként a Jelenésekkönyvéből idéztem neki: „Az a neved, hogy élsz, pedighalott vagy. Ébredj fel, és er ő sítsd meg a többieket, akihalófélben vannak” (Jel 3, 1-2). Mert ez Isten logikája! Ahalottakra bízza a halófélben lévőket. Ha „halottak”

vagyunk, ha nem megy semmi sem, ha úgy érezzük,valami megpattant, meghalt belül… akkor Jézus aztmondja: - Azt mondom neked, hogy erősítsd azokat,akik csak félhalottak, és akkor megelevenedsz!

Vannak az életnek kibírhatatlan órai,amelyeket csak úgy lehet elviselnünk, ha odaállunkmások mellé támogatni, bátorítani őket akkor, amikormár magunk is alig bírjuk az életet. És ekkor újraindulbennünk és általunk is az élet. A dermedt és rezignálttanítványoknak mondja Jézus: „Er ő t kaptok…” - Olyanerőt kaptok, hogy tanúim lesztek; és itt egy ismerősgörög szó áll: „mártírjaim” lesztek. Isten tőlünk talán

nem szó szerint kívánja a mártírságot. De minden jézusi, minden Őt követő élet valamiképpen mégis Jézus tanúja, mártírja! Mert nem csak attól lesz valakimártír, hogy megölik, kövekkel összezúzzák.Szavakkal is össze lehet zúzni, szemmel is lehet ölni.

Mi az eredménye a jézusi üzenetnek? Atanítványok visszatérnek Jeruzsálembe. Nemszóródnak szét, hanem oda mennek vissza, ahol alegnagyobb csőd érte őket! Ismerek valakit, aki azértvált meg gyönyörű házától, mert ott irtózatos seb érte.Áron alul mindent eladott, és az ország másikszögletébe költözött. Nem tudott tovább ott élni. Ez a

„természetes” emberi reakció: a menekülés. Ám IstenSzentlelke, Jézus Lelke a tanítványokat visszaküldioda, ahonnan elfutottak, ahol megszégyenültek, aholegyik társuk felakasztotta magát, ahol Péter tagadott,majd zokogott, ahol teljes csődbe kerültek. Nincs újkezdet a régi csőd becsületes felszámolása nélkül!Előbb fel kell számolniuk, hogy ugyanaztújrakezdhesse velük Isten. És akkor felmentek egy

jeruzsálemi felházba, mindnyájan egy szívvel, lélekkelimádkoztak és könyörögtek. Nemcsak tizenegyen -hiszen Júdás már nem élt - hanem az asszonyok is,Mária és Jézus rokonai. Tehát a nagyobb tanítványi

kör volt együtt.

Tóti konfirmándusok

A Szentlélek „demokratikus” Lélek. Nemismer férfit, nőt, elsőosztályú, másodosztályútanítványt, szűkebb kört, szélesebb kört. Egybehívjaazokat, akiket önmagával be akar tölteni.Tulajdonképpen mi is az imádság? Teljes ráhangolódás ateremtő , élő Istenre: Mit akarsz, Uram? - Én is aztakarom! - Az imádság nem monológ, hanem dialóg.Én szólok és Ő szól. Így könyörögnek egy szívvel, egylélekkel, amíg meg nem zendül az ég, és ki nemtöltetik a Szentlélek. Ezt mi is, most is megtehetjük,könyöröghetünk: Jövel, Uram Jézus, add nekünkSzentlelkedet! Nagy híjával vagyunk a kis- és nagy-családban, az eklézsiában.

A görög eredetiben az „egy szívvel, egy lélekkel”,azaz egy akarattal így van kifejezve: synfonososia. Ebbena görög szóban ez van elrejtve: szimfónia!Egybehangolva. Ráhangolódnak, mint a zenekar azalaphangra, és felzúg, zengeni kezd a szimfónia,amelynek alaphangja Jézus. Micsoda lehetőség ebbenaz elhangolt, lehangolt világban!

(Következő lapszámunkban folytatjuk)




Tisztújítás az Érmelléki EgyházmegyePresbiteri Szövetségének háza táján

Érszalacson Február 27-én került sor az ÉrmellékiEgyházmegye Presbiteri Szövetségének tisztújítóközgyűlésére. Az érkező vendégeket Botos András helyitiszteletes és az egyházközség presbiterei forró kávéval és

meleg szeretettel fogadták. A közgyűlés a visszakapottReformátus Iskolában zajlott.

A nyitó istentiszteleten Gellért Gyula érmellékiesperes szolgált, Pál apostolnak a Korinthusibeliekhez írottI. könyve 3. részének 9/a verse alapján hirdetve az Igét. ( Azigehirdetés teljes egészében az alábbiakban olvasható „Isten munkatársai vagyunk” címmel ). A megjelentekszámbavétele után mind az esperes úr, mind Kovács Zoltán,a Királyhágómelléki Egyházkerület f őgondnoka szóvá tette,hogy a 37 egyházközségből csupán 11-en képviseltettékmagukat. Bizony elgondolkodtató, hogy egy ilyen esős,februári szombat délelőtt mi akadályozott meg 26

egyházközséget, hogy legalább egy presbitert elküldjön efontos eseményre. Vajon ennyire közömbösek vagyunk azegyházmegyei/egyházi dolgok iránt, vagy lehet, hogy apresbiter csak a címet vállalja a választáskor, de az azzal járó feladatokat nem? Egy biztos, hogy ha ezen az útonhaladunk tovább megüresedik a presbiteri tisztség, sőtanyaszentegyházunk is. Marad a külső cserépedény, sbenne kongani fog az üresség.

Kovács Zoltán, Gellért Gyula, Nagy Sándor (balról jobbra)

Nagy Sándor elnöki beszámolójában részletezte azelmúlt évek munkáit. Szó esett a templomok és lelkészlakokfelújításáról, ravatalozók építéséről, a szórványgyülekezetek megsegítéséről. A leköszönő elnökkihangsúlyozta, hogy a fiatalokkal jobban kellene törődnieminden egyházközségnek, nem szabad megengedni, hogy afiatalok a konfirmálás után kirepüljenek az egyház

kötelékéből, nem szabad elengedni a fiatalok kezét,valamint rámutatott arra is, hogy a presbiterek széthúzásaés a fegyelem megszegése milyen káros hatással van azegyházra. Ezeket kerülni kell, ha pedig megtörtént a baj,

akkor minél hamarabb orvosolni kell a problémákat, mielőtta széthúzás átka kóros fekéllyé válik a „Krisztus testén”.

Ezt követően Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvilelkész tartott előadást: „ A Biblia tanítása atiszteletadásról ” címmel. Fiók Imre érmihályfalvi gondnok javasolta, hogy a választás előtt minden jelenlévő mutatkozzon be, hiszen alig ismerik egymást a különböző gyülekezetekből érkezett presbiterek.

A jelölések után megtörtént a várva várt választás is,melynek eredményeként a közgyűlés megválasztottaelnöknek Ványi Attilát 38 mellette szavazattal (Érsemjén),titkárnak Kéri Attilát egyhangú szavazattal (Ottomány), jegyzőnek Nagy Sándort egyhangú szavazattal(Érmihályfalva). Utolsó esemény a 11 egyházmegyeiküldött megválasztása volt, akik a Kerületi PresbiteriSzövetség közgyűlésén képviselik egyházmegyénket.

Nem lévén más napirendi pont, ima és áldás után agyűlés résztvevőit a házigazdák étellel-itallal megrakottasztal mellé invitálták.

Jakó Sándor Zsigmond jankafalvi lelkipásztor

A gyűlés résztvevői

Isten munkatársai vagyunk

„ Mert Isten munkatársai vagyunk…” 1 Kor 3, 9/a

Kedves Presbiter testvéreim!Isten elhív a szolgálatra. A belső elhívás (interna

vocatio) Istentől való, a külső elhívás az emberektől, agyülekezettől. Kálvin egyházalkotmánya szerint eltévesztettdolog, hogyha olyan embereket választ a gyülekezet, akiketIsten már előbb ki nem választott.

A presbiteri tisztség lelki tisztség. A bibliai elnevezésis a lelki élet magasabb színvonalát fejezi ki, mikor „a lelki

vénekr ő l ” beszél. Isten mindenekelőtt magának választott kititeket. Az elhívott presbiter hallja Isten, Krisztus, a Lélekszavát, átadja/hirdeti, és megcselekszi. A presbiter útja amisszió útja. Nélkülözhetetlen a lelki kapcsolat Istennel,mert gyülekezetnevelő presbiterekre és presbitereket




nevelő gyülekezetekre van szüksége egyházunknak. A Szentlélek jelenléte és a neki való engedelmesség a presbiteri szolgálatelengedhetetlen előfeltétele. A gyülekezetben minden közös. Ezértegyütt, közösen kell mindent megtennünk. „Egy szívvel-lélekkel ”kell imádkoznunk és dolgoznunk. Megkívántatik a presbiterektől,hogy mind jobban megismerjék az Urat, aki elhívott, akinekhűséget és folyamatos szolgálatot fogadtak. Akinek követéséreelkötelezték magukat. Küldetésünk közös! „… tegyetek

tanítványokká minden népeket …” (Mt 28, 19a) Ez elsőrendű szolgálatunk. Drága lehetőség ez. Öröm, hogy munkatársaiválehetünk a szüntelenül munkálkodó Úrnak.

Az egyház/gyülekezet feje Jézus Krisztus. Ő vezet Igéje ésSzentlelke által Isten országa, az örök élet felé.

1. Munkatársak kell legyünk az istentiszteletmegtartásában. Kötelességünk egész héten hívogatni híveinketaz istentiszteletre. Istentisztelet előtt tíz perccel menjünk be alelkészi hivatalba a lelkésszel együtt imádkozni. A templombankötelességünk a rendre és a tisztaságra felügyelni. A hitvallópresbiter életében látszódnia kell a rendíthetetlen ragaszkodásnakaz evangéliumhoz. Ha valaki hiányzik a templombankörnyezetünkből, akkor látogassuk meg! Ne csak egy-egy

körzetnek, utcának, hanem minden háznak, családnak legyenfelelős presbitere. A presbiteri bibliaóra 20 percétbibliatanulmányozásra és imádkozásra használjuk, 20 percethitvallás és egyháztörténet tanulására, 20 percet pedig agyülekezetépítési gondokra és kérdésekre.

2. Munkatársak kell legyünk a közös lelki gondozásban.A gyülekezethez tartozó lelkeket gondozni kell. Ennek egyikalkalma a családlátogatás. A családlátogatáskor közvetítéstörténik: a hívek felé Isten, Jézus Krisztus Igéjét adjuk, befelé azegyház felé a hívek gondjait, bajait, igényeit hozzuk. Azevangélium hirdetése, elfogadása, és megcselekvése a megtérés,a megmaradás és üdvözülés egyetlen lehetősége. Acsaládlátogatást imádságos lélekkel és krisztusi szeretettel kell

minden körülmények között végeznünk! Óvni kell a híveket ahamis tévtanításoktól, álhírektől, hazugságoktól, mely ártana Istengyülekezetének. A szekták különböző irányzataival szemben úgyviszonyuljunk, hogy szeget szeggel, a hitvalló szektát hitvallóreformátus egyházzal lehet ellensúlyozni. Csak azokszámíthatnak Isten kegyelmére, akik keményen és er ősenmegállnak és szolgálnak. Jézus Krisztus körüljárván mindig jótcselekedet. A presbiterek hűségén, munkáján nagyon sok múlik, agyülekezet jövő je.

3. Isten munkatársai vagyunk a szeretetszolgálatközösségében. Szükséges, a közös kormányzás, vezetés ésáldozathozatal. Köteles engedelmeskedjen minden presbiter Krisztusnak és a Szentlélek vezetésének. Krisztus szeretettel kér

mindnyájunkat: „Eredj el, és te is aképpen cselekedjél.”(Lk 10, 37).Jézus azt akarja, hogy mindig és mindenütt a tett emberei legyünk.Együtt Istennel és egymással kell végezzük a szeretetszolgálatot,a diakóniát: beteglátogatást, idősek látogatását, támogatnunk kellaz árvákat és félárvákat, kötelességünk felkarolni a szegényeket.Legyünk együtt Jézus Krisztus szeme, keze, lába, szíve! A hitvallópresbiter mindig felveszi az árvák gondját, imádkozik érettük, ésénekkel dicsőíti a gyülekezettel együtt a megváltó és gondviselő Istent. A presbiter a bizalom embere kell legyen. FranklinBenjáminról feljegyezték, amikor egy alkalommal valakinekkölcsönadott és megtudta, hogy az egy gyülekezetnek apresbitere, azt mondta, hogy a presbitertől nem kell írás(elismervény).

Küldetésünk lényege az, hogy szolgálatunknélkülözhetetlen! Szolgálatunk nem szívesség, hanem tisztesség,boldog kiváltság, hogy a Szentlélek által Isten és Jézus Krisztusmunkatársai lehetünk. Isten krisztusi lelkületű presbiterekkel építiAnyaszentegyházát. A jó, hitvalló, önzetlen szolgáló presbiter a

gyülekezet mindenese. Mindig úgy szolgáljunk, mintha utoljáraszolgálnánk! És olyan öntudattal, mint akik tudják, hogyszolgálatunktól függ egyházunk, népünk jövő je és üdvössége.Csak így lesz ébredés, megmaradás, megtartatás, örök élet!

1577-ben a Váradi Zsinaton a legszebbet mondták ki alelkészekr ől: a lelkipásztorok csillagok, világ világossága és földsója. Én itt és most azt mondom: a presbiterek csillagok, világvilágossága és föld sója! És mi a jutalmuk? A munka öröme, és

Krisztus üdvözítő dicsérete: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesenvoltál hű , sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25,23) Ámen!

Gellért Gyula esperesbihardiószegi lelkipásztor

PROGRAMOK, ESEMÉNYEK AZ ÉRMELLÉKI

REFOMRÁTUS EGYÁHZMEGYÉBEN 2010-BEN

v Április 18. Vasárnap: Egyházmegyei Ifjúsági

Kórustalálkozó Helyszín: Micske

v Június 6. Vasárnap: Egyházmegyei Felnőtt

Kórustalálkozó Helyszín: Érszőlős

v Július 12-18: „Volt Egyszer Egy Érmellék VIII”

Ifjúsági kézműves tábor Helyszín: Székelyhíd

v Július 26-31: III. Egyházmegyei Ifjúsági

Sátortábor Helyszín: Hegyközszentmiklósv Október 23. Szombat: III. Bibliaismereti

vetélkedő - Egyházmegyei szakasz Helyszín:

Jankafalva

A jankafalvi református templom




Az érseléndi gyülekezetvázlatos története

XVI. sz. A reformáció az Érmelléken az 1550-esévekben hódít teret, ekkorra, a XVI. század másodikfelére tehető Érselénd reformációja is.

XVIII. sz. Mint önálló református egyházközségmegszűnik.

XIX. sz. A XIX. század második felében a XX.századi hatalomváltásig Bagaméranyaegyházközséghez tartozik.

1713. A bagaméri gyülekezet számára VetésiFerenc adományoz ónkannát.

1879. Túri János csőrös ónkannát öntet abagaméri gyülekezet számára. (mindkettő érseléndihasználatba került)

1920. 100-nál több reformátusával az érseléndigyülekezet megszűnik Bagamérhoz tartozni.

1934. Orosz Lajos érkeserűi lelkész

megszervezi az érseléndi fiókegyházat, gyűjtésbekezdenek.

1936. Elkészül az imaház a 193 lelkesgyülekezet számára.

1936. 148 kg-os, é hangú harangot öntet agyülekezet.

Érseléndi templombelső

(2006-ös felvétel)

1938. Özv. Rékasi Sándorné Gali Margitezüstkelyhet ajándékoz az egyházközség számára, ő adományozott a templomépítés és a harangöntéscéljára is. Nemes tettét emléktábla őrzi a templomportikuszában.

1940-60. A 40-50-es években továbbra is azérkeserűi lelkészek pásztorolták a seléndigyülekezetet.

1959. Id. Vass Lajosné férje halála emlékérekis serleget adományoz az egyházközségnek.

1960-80. A 60-80-as években a környékbeli

nagyobb gyülekezetekből szolgáltak be a lelkészek,segédlelkészek (Érmihályfalva, Érsemjén, Székelyhíd,Diószeg, Tarcsa, Csokaly). A 60-as évek elején többévig saját lelkésze volt a gyülekezetnek Antal Editszemélyében.

1990. Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész,esperes anyaegyházközséggé szervezi a gyülekezetet,egy holland segélyszervezet támogatásával pedigmegkezdi az új tornyos imaház építését a régi helyén.A templom tornyán a holland segélyszervezet jelképelátható. A 90-es években Székelyhídról szolgálnak bea lelkészek.

1996. Augusztus 4-én, a Magyar Református

Világtalálkozó rendezvényeinek keretén belül kerülsor a templom felszentelésére, dr. Csiha Kálmánérsemjéni származású, erdélyi református püspökszolgálatával.

Érseléndi templom és parókia közös tető alatt(2010-es felvétel)

2003. Néhány éves csokalyi és egy évesdiószegi beszolgálást követően 2003-ban sajátlelkészt kap a gyülekezet Csákiné Simándi Mártahelyettes lelkipásztor személyében, aki megkezdi agyülekezeti élet újjászervezését.

2003. Megkezdődik a parókia építése atemplom toldásaképpen, hogy a majd kijavítandó ésátépítendő templomtetővel egybeépülhessen. Azépítkezés megkezdését az érseléndi református ésgörög-katolikus hívek, érmelléki reformátusgyülekezetek, Érsemjén község Önkormányzata, aBihar Megyei Tanács valamint RomániaKultuszminisztériuma támogatta.

2005. Újból saját, kinevezett lelkipásztora lesza gyülekezetnek: az Érkeserűből beszolgáló OrosziKálmán személyében.

2006. Novemberre elkészül a parókiarészbetonmennyezete.

2007. Közös tető alá kerül a parókiarész és alebontott tetejű, azzal egy szintbe hozott templom. Aköltségek legjavát a hollandiai Aalten-i ProtestánsGyülekezet e célra való gyűjtése biztosította.

2009. Sor kerül a harang villamosítására ésprogramozására.

2010. Tervben van a templombútorzatmegújítása.Összeállította: Oroszi Kálmán

érseléndi lelkipásztor




Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás

Kész a világ,Feszült ünnepi várás

Tereng felette.Halotti csend. Csak néha-néha

Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pályaMegtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét...De jaj, sötét van,

Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyékNémán zokogva kering útjain,

S csak egyet tud és egyet érez...Most váratlanul vágyón megvonaglik

És felzúg Istenéhez:Betelt az idő!

Sugarat, fényt, színt adj nekünk,Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebbenA felviharzott étheren keresztülÉs felharsan az egek harsonája

S a végtelennek zsolozsmája zendülZsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Úr - kimondja!

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,Mosolyogva száll le a világra.

Nyomában kél édes rózsa-illat,Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

Hogy először t űnt fel a világnak:Tüzes nyelvek alakjába' támadt.Megoldotta apostolok nyelvét,Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'Ma is minden bánkódó szívének,

Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':

Világító sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,Világosítsd hittel föl az elmét.

Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,Taníts meg új nyelvre, új imára.

Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Túrmezei Erzsébet - Pünkösd után

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.

Pünkösd előtt - esedezés, esengés.Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.

Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.

Csendesen várni - várni, hinni, kérni!Aztán - boldog pünkösd utánba érni!S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,

pünkösd után - Lélekkel telítetten.pünkösd után - bátor tanúvá lenni,pünkösd után - régit kárnak ítélni.Krisztusnak élni és másoknak élni,minden mennyei kincset elfogadni,és pünkösd után - adni, adni, adni!

Istent ő l megáldott Pünkösdi Ünnepet kívánnak a szerkeszt ő k az újság minden keresztyén olvasójának!

„Az Isten Lélek: és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” Jn 4, 24

Református Érmellék - Az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapjaMegjelenik kéthavonta.Főszerkesztő: Kulcsár Árpád lelkipásztor

Szerkesztő bizottsági tagok: Illyés Tamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, Oroszi Kálmán, Rákosi Jenő lelkipásztorok.A szerkesztőség elérhetőségei: Postacím: 417570 Értarcsa nr. 251. Bihar megye. Tel: 0788-736190E-mail cím: [email protected]. Honlap: http://ermellek.ref.comNyomtatás: Color Print Nyomda, 450031 Zilah, 22 Decembrie utca nr. 66 Tel: 0260-661752Felelős vezető: Major István, igazgató

Reformatus Ermellek 2010/01

Documents