Quo Vadis Magyar Nyelvoktatás? ’Nyelvében él a nemzet.’ írta Gróf Széchenyi István. Az idézett szavak igazát néhány vallásos anarchista kivételével talán senki sem vitatja. De vajon megél-e a nyelvéből a nemzet? Érdekes lenne egyszer megvizsgálni, hogy vajon milyen színvonalú az a nyelv, amelyet, csak a példa kedvéért, a mai iskolások használnak. Itt és most azonban kizárólag azzal szeretnék foglalkozni, hogy a magyar diákok, és úgy általában a Magyar Közoktatás miért csak a ’futottak még’ kategóriában képesek szerepelni az európai nyelvoktatási mezőnyben. Lehet-e ezen a helyzeten segíteni? Lehet-e a résztvevők valamelyikén humanisztikus - személy-központú közelítéssel és módszerekkel segíteni? Kezdjük talán magával az elnevezéssel: idegen nyelv. Vajon meddig idegen? Amíg el nem kezdjük tanulni? Ebben az esetben maga a név nem túlságosan csalogató a kezdők számára. Ezen a ponton a nyelvoktatás, és főleg a nyelvtanulás, marketingje megbukott. Esetleg mindvégig idegen marad? Vajon miféle érzelmi kapcsolat alakulhatott ki a nyelvvel, ha a sok esetben nyolc - tíz éves kapcsolatban még mindig idegenek vagyunk egymásnak? Ez egy kicsit hasonlít az idegenforgalom - vendéglátás dilemmához. Ha rajtam múlik, be nem engedek idegeneket a területemre. Mindent megteszek azért, hogy minél hamarabb jó ismerősökké, esetleg barátokká váljunk. Ha egy oktatási rendszer csak a ’futottak még’ kategóriában képes szerepelni, akkor joggal feltételezhető, hogy a rendszer egy, vagy több elemével problémák lehetnek. Ha csak erre képes a rendszer, akkor már tökéletesen mindegy, hogy Albánia után az utolsók vagyunk, vagy 27 lehetséges helyből a 24-dik helyen állunk. Ez azért teljesen mindegy, mert kizárólag önmagunkkal állunk versenyben.
A critical account of the sad situations in Hungary
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Quo Vadis Magyar Nyelvoktatás?
’Nyelvében él a nemzet.’ írta Gróf Széchenyi István. Az idézett
szavak igazát néhány vallásos anarchista kivételével talán senki sem
vitatja. De vajon megél-e a nyelvéből a nemzet? Érdekes lenne
egyszer megvizsgálni, hogy vajon milyen színvonalú az a nyelv,
amelyet, csak a példa kedvéért, a mai iskolások használnak.
Itt és most azonban kizárólag azzal szeretnék foglalkozni, hogy a
magyar diákok, és úgy általában a Magyar Közoktatás miért csak a
’futottak még’ kategóriában képesek szerepelni az európai
nyelvoktatási mezőnyben. Lehet-e ezen a helyzeten segíteni? Lehet-e
a résztvevők valamelyikén humanisztikus - személy-központú
közelítéssel és módszerekkel segíteni?
Kezdjük talán magával az elnevezéssel: idegen nyelv. Vajon meddig
idegen? Amíg el nem kezdjük tanulni? Ebben az esetben maga a név
nem túlságosan csalogató a kezdők számára. Ezen a ponton a
nyelvoktatás, és főleg a nyelvtanulás, marketingje megbukott.
Esetleg mindvégig idegen marad? Vajon miféle érzelmi kapcsolat
alakulhatott ki a nyelvvel, ha a sok esetben nyolc - tíz éves
kapcsolatban még mindig idegenek vagyunk egymásnak? Ez egy
kicsit hasonlít az idegenforgalom - vendéglátás dilemmához. Ha
rajtam múlik, be nem engedek idegeneket a területemre. Mindent
megteszek azért, hogy minél hamarabb jó ismerősökké, esetleg
barátokká váljunk.
Ha egy oktatási rendszer csak a ’futottak még’ kategóriában képes
szerepelni, akkor joggal feltételezhető, hogy a rendszer egy, vagy több
elemével problémák lehetnek. Ha csak erre képes a rendszer, akkor
már tökéletesen mindegy, hogy Albánia után az utolsók vagyunk,
vagy 27 lehetséges helyből a 24-dik helyen állunk. Ez azért teljesen
mindegy, mert kizárólag önmagunkkal állunk versenyben.
Mi a probléma? Ez egy
nyelvtanulási válság, vagy
nyelvtanítási válság, vagy
nyelvtanár-képzési válság, vagy
oktatás-politikai válság?
Esetleg valami teljesen más jellegű problémával állunk szemben?
Esetleg az egyetlen probléma a pénzhiány? Tehát több pénzből
automatikusan jobban menne?
Lehet, hogy nincs is probléma?
Nézzük sorban ezeket a potenciális probléma - forrásokat.
Kezdjük talán a diákkal, aki szokás szerint mindig a rövidebbet húzza.
Ha egyedül a diák a felelős a szomorú állapotokért, akkor egy hibátlan
Oktatási Rendszer világhírű Felsőoktatásában képzett nyelvtanárai
pompásan megtervezett és végrehajtott nyelvóráikon sem képesek
semmit kihúzni a kutyafülűből. Le kellene váltani az ilyent.
Ha ez így van, akkor talán abba lehetne hagyni azt az elsősorban a
szomszédos népek rovására hangoztatott szöveget, hogy mi a zsenik
földje vagyunk. Ha ez így van, akkor honnan kerültek ide ezek a
semmire kellő diákok? Én gyanítom, hogy ez nincs így, de a kérdés
eldöntését az Olvasóra bízom.
Nyelvtanulási válság van? Tud-e a magyar diák hatékonyan tanulni?
Tud-e a magyar diák hatékonyan nyelvet tanulni? Tud-e a magyar
diák hatékonyan nyelvet tanulni csoportban? Biztosított-e a tanulás
szabadsága? A szülő, és általánosabban a család támogatja-e a
tanulást? Vajon valóban támogató-e az a beavatkozás, amelyet a szülő,
vagy a család támogatónak gondol? Van-e esély az örömszerző
tanulásra?
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy vannak problémák a
nyelvtanulással, és általánosabban a tanulással, ugyanis
Magyarország az utolsó helyen áll a nyelvtanulás - nyelvtudás
európai ranglistáján. Nem mondják ki pontosan, hogy ki, vagy
mi a felelős mindezért, de a statisztikák a diákok nyelvtudását
állítják rangsorba, és nem az őket tanító nyelvtanárok tanítani-
tudását.
Azért is érdemes a nyelvoktatáson mérni, hogy hol állunk, mert
a nyelvtanítás és a nyelvtanárok privilegizált helyzetben vannak
Magyarországon. Ha ebben utolsók vagyunk, akkor a többi
tantárgy tanítása sem lehet teljesen rendben.
A probléma általánosabb és a negatív hatása is kiterjedtebb, t. i.
nem korlátozódik a nyelvoktatásra, hiszen a magyar diákok
olvasás utáni megértés-készsége magyarul is minden képzeletet
alulmúlóan rossz, ezért az olvasásra [is] alapozó multimodális
tanulási - tanítási közelítés kizárt.
Az általános iskolát ‘elvégző’ diákok mintegy 30 % -a
funkcionális analfabéta több, mint 7000 kontakt-óra után. A
funkcionális analfabétizmus ma már nem korlátozódik az
általános iskolára, és így az ilyen diákok továbbtanulása sem
korlátozódik a szakmunkásképző intézetekre, hanem
megjelentek a középiskolákban, sőt a főiskolákon és
egyetemeken is.
Az általános iskolás diákok mintegy 25 % -a különböző tanulási
nehézségekkel küszködik és segítségre szorul. A tanulási
nehézségeket a tanárok döntő többsége felismerni sem képes.
Nyelvtanulási válság van? A válasz egyértelmű IGEN, hiszen a diákok
egyre nagyobb hányada úgy kezdő, hogy az adott nyelv akár 8 - 10
évig is tantárgy volt. Más szavakkal, a diák 8 - 10 évet töltött el a
nyelv nemtanulásával. Vajon tud-e a nulláról indulni egy következő
próbálkozásánál?
Tud-e a magyar diák hatékonyan tanulni? Természetesen tud. Bár nem
vagyunk a zsenik országa, de a magyar diák más nációk gyermekeivel
egyenlő mértékben képes hatékonyan tanulni, ha erre megtanítják.
Tud-e a magyar diák hatékonyan nyelvet tanulni? Természetesen tud,
ha valaki a nyelvtanulásra - nyelvtanításra alkalmas terepet hoz létre.
Tud, ha a nyelvtudás kisebb részt cél, és nagyobb részt eszköz egy
magasabb rendű cél eléréséhez.
Tud-e a magyar diák hatékonyan nyelvet tanulni csoportban?
Természetesen tud, ha erre a nyelvtanulás folyamatában megtanítják.
Tud, ha a nyelvtanulás és a nyelvhasználat egyaránt szocializáció.
Biztosított-e a tanulás szabadsága? Igen és nem, egyidejűleg. A
Magyar Alkotmány elvileg biztosítja a tanulás szabadságát. A
szomorú gyakorlati tapasztalat azonban ezzel szöges ellentétben áll.
Ha ez így van, akkor a tanulás Alkotmányban biztosított szabadságát
valaki, vagy valami sérti.
A szülő, és általánosabban a család támogatja-e a tanulást? Elvben
igen, a gyakorlatban, az esetek többségében nem. Nem támogatja, ha
túlságosan beavatkozik, de nem támogatja akkor sem, ha a gyereket
teljes mértékben szabadjára engedi.
Vajon valóban támogató-e az a beavatkozás, amelyet a szülő, vagy a
család támogatónak gondol? Az esetek többségében nem, hiszen
gyakran belevetítik a saját, nyelvtanulással kapcsolatos frusztrációikat.
Van-e esély az örömszerző tanulásra? A jelen körülmények között
ennek az esélye csekély.
Ha a tanár felelős mindenért, akkor egy hibátlan Oktatási Rendszer
világhírű Felsőoktatásában képzett nyelvtanárai egyszerűen
képtelenek átadni a diákoknak az áhított tudást.
Ha a tanár a felelős mindenért, akkor teljesen hiábavaló volt a sok
odafigyelés, és az égig érő empátia a tanárképző trénerek részéről.
Hiába volt a tanárképzés gyakorlat-orientált, és készség-szintig
begyakorolt. A trénerek hiába mutatták be a gyakorlatban a probléma
nélkül tanuló diákok tanítását, majd ezzel kontrasztban a tanulási
nehézségekkel küszködő diákok eredményes tanítását, és végül a
Ekvivalencia? Ez a pont az oktatási horror területéről hoz fel példákat.
Köztudomású, hogy a Magyar Közoktatás nyelvtanítási teljesítménye
alapján utolsó Európában. 10 - 20 évvel ezelőtt a vész előszele a Rigó
utca monopóliuma formájában jelen volt a mindennapjainkban. Mára
már megváltozott a helyzet, mondhatnánk. De ne mondjuk, mert a
lényeg, a megváltozott külső ellenére, nem változott. Jogi értelemben
a Rigó utca monopóliuma megszűnt, de a Hivatal
ellehetetlenített minden olyan nemzetközileg is elfogadott
nyelvvizsgát, amelyek vizsga-módszertanilag szinkronban
vannak a modern nyelvtanítási módszerekkel,
pénzügyi csődbe vitt minden olyan magánkezdeményezést,
amely a modern - hatékony vizsgáztatásba beruházott, és
módszertani értelemben kiherél minden olyan tananyagot, amely
megpróbálja angolul tanítani az angol nyelvet, mondván
’nyugodtan tanítsd angolul az angolt, de előbb írj a könyvedhez
egy magyar szószedetet, különben az soha nem lesz
engedélyezett tananyag’.
Azt hogy mindezt miért tette, azt értjük: azért, mert ez egy évi több
milliárdos üzlet.
Azt, hogy ezt miként tehette, azt lehet, hogy némelyek nem tudják,
ezért elmondom.
Diktatórikus - útonálló módszerekkel előírta, hogy a nemzetközileg
érvényes, és módszertanilag korszerű vizsga középfoka legyen
ekvivalens a minden szempontból elavult, módszertanilag
horrorisztikus vizsga alapfokával.
Hasonló modorban, a nemzetközileg elfogadott felsőfok, amellyel
bármely angliai egyetemre nyelvi felvételi nélkül felvesznek, legyen
ekvivalens a minden szempontból elavult, módszertanilag
horrorisztikus vizsga középfokával.
Ki van kiért? Itt joggal fel lehet tenni azt a kérdést, hogy ki van kiért.
A Hivatalnak van egy országnyi terepe, ahol szabadon
garázdálkodhat? Végülis csak a gyerekeink és az unokáink sorsáról
van szó. Vagy az országnak van egy ilyen Hivatala, és nem biztos,
hogy ez az ország egy ilyen Hivatalt érdemel.
Pazarló bürokrácia? Minden bizonnyal. Elpazarolja az alkotó
tehetséget. Elpazarolja a jobbító szándékot. Elpazarolja az oktatásra
költhető pénzt azzal, hogy nemoktatásra költi. Elpazarolja a
tanárképzésre költhető pénzt azzal, hogy nemtanárok képzésére költi.
Elpazarolja a gyerekeink és unokáink idejét, mivel azt sem tudta
elérni, hogy a diákok tanulni járjanak iskolába.
A Megmaradási Törvények az oktatás-politikára nem érvényesek?
Bizony érvényesek.
Oktatás + politika = konstans
Mivel nálunk égig érő a politika beavatkozása, ezért talajmenti az
oktatás színvonala.
Megoldás?
A Hivatallal és a Felsőoktatással kapcsolatban ennyi volt a
mondanivalóm. Beszéltem.
A tanárnak, és rajta keresztül a diáknak szeretnék segítséget nyújtani
azzal, hogy mellékelek egy humanisztikus - személy-központú
ihletésű, a gyakorlatban kipróbált és ma is hibátlanul működő
programot megfontolásra, és részben, vagy egészben történő szíves
felhasználás végett.
’Élmény-alapú tanulás – Fordított kronológia-szerinti tanítás’
1. A diákok időkoncepciója beszűkült és azt tágítani csak a jelenből kiindulva lehetséges.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár a saját tanulási élménye következtében lejátszódó transzfer segítségével képes adiák időkoncepcióját tágítani, mind a múlt, mind pedig a jövő irányába.
2. A címben jelölt cél csak szinergikus - segítő csoportban elérhető.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár a saját csoport-élménye alapján képes szinergikus - segítő csoportokat működtetni és a megváltozott tanár-szerepeket betölteni.
3. A csoport tanítására vállalkozó tanárnak képzettnek kell lennie acsoportok létrehozásával, fejlesztésével, és szinergiájávalkapcsolatban.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár a saját csoport-élménye alapján képes szinergikus - segítő csoportokat létrehozni, fejleszteni, és megtartani.
4. A csoportnak konszenzussal létrehozott, és szigorúan betartott -betartatott szabály-rendszer szerint kell működnie [Ground Rules].
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár a saját csoport-élménye alapján képes a szinergikus - segítő csoportok munkáját hatékonnyá tevő szabályokat létrehozni, fejleszteni, betartani és betartatni.
5. A csoport életében az első tevékenységek egyike az un. ’Conceptual Framework’ létrehozása kell legyen. Ez mindazon
koncepciók összessége, amelyek alapján a csoport tanul ésáltalában működik.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár a saját csoport-élménye alapján képes szinergikus - segítő csoportok hatékony kommunikációját lehetővé tevő ’Conceptual Framework’ - öt létrehozni, fejleszteni, és a csoport kommunikációját ennektükrében értékelni.
6. A diákot csak ott lehet tanítani, ahol van. Ez mind térben, mindidőben, mind pedig tudás-szintben igaz.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a tanítást és az elvárt tanulást a diák pillanatnyi fizikai-, pszichés-, és érzelmiállapotához igazítani.
7. A tanárnak olyan módon kell készülnie az órákra, hogy közbenszabadon figyelhesse a diákok tevékenységét, és bármelypillanatban képes legyen segítően beavatkozni.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes az órát olyan módon előkészíteni, hogy minden várható és váratlan helyzetre legyen módszere, anyaga, taktikája és stratégiája(planning for all contingencies). Az ilyen módon felkészült tanár amunkája nagy részét már az óra kezdete előtt elvégezte, így az óra ideje alatt nagyrészt szabad, t. i. képes a diákra figyelni.
8. A tanárnak folyamatosan figyelemmel kell kísérni minden diákfejlődését és azt a fejlődés trendje alapján csak a diák saját korábbi állapotával szabad összehasonlítani.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a diák fejlődését csak a korábbi önmagához hasonlítva, trendként figyelni, és a fejlődési trend fejlődő, romló, vagy stagnáló jellege szerint értően beavatkozni. A képzésben aktívan résztvevő tanár képes a diákot támogatóan konfrontálni.
9. A tanárnak ismernie kell minden diák tanulási stratégiáit és azokfejlődését. A tanulási stratégiák változásával összhangban változtatni kell az alkalmazott tanítási stratégiákat.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a diák tanulási stratégiáit felmérni, azok fejlődését elősegíteni, és a
változó tanulási stratégiáknak megfelelő új tanítási stratégiát választani.
10. Az órákra való készülés részeként a tanárnak fel kellmérnie, melyik diákot milyen saját-élmények alapján lehetmotiválni egy-egy témakörrel kapcsolatban. Ezekből az élményekből kiindulva, fordított kronológia szerint lehet a diákokat elvezetni a témakörben jelölt helyre és időbe.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes úgy tanítani, hogy közben a diákot tanulja.
11. Az ILS Group angol nyelvtanításából számos konkrétpéldát tudunk felsorolni az ilyen elven folyó tanításra - tanulásra.Ez a közelítés teszi lehetővé például azt is, hogy számos tanulási nehézségekkel küszködő diákot is eredményesen tanítsunk ’normál’ diákok közé integrálva.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a legfontosabb - leggyakoribb tanulási zavarokat felismerni, atanulási zavarokkal küszködő diák működését megérteni, és számára optimális pedagógiai segítséget nyújtani.
12. Absztrakt témákat csak tudott - értett konkrét dolgokabsztrakcióiként szabad bevezetni.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes gyakorlati példákon keresztül magyarázni, és képes az új koncepciókatkorábban már megértett koncepciókból levezetni. Képes lemondaniaz olyan értetlen tanulást erőltető, tanár-centrikus ’módszerekről’, mint a definíciók értetlen magoltatása, szódolgozat, dogma-gyűjtemény, stb. Képes tanításában a keleti tudás-tanulás-tanítás - filozófiát alkalmazni, t. i. minél egyszerűbben érthető valami, annál magasabb a presztízse.
13. Ennek kettő előfeltétele van: kell egy konkrét tudás- és értés-bázis, és meg kell tanulni absztrahálni.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a Kiterjesztett Bloom Taxonómia alapelveit tiszteletben tartvatanítani. Ezzel összhangban az értést nem elvárja, hanem lehetővé teszi.
14. A diák első lépésként a saját-élményen alapuló saját absztrakcióit lesz képes kezelni, és csak gyakorlással juthat elmások absztrakcióinak kezeléséhez.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes nagyon sok apró lépésben közelíteni a konkrét dolgoktól az absztraktfogalmak felé.
15. A steril módon absztrakt gondolatoknak ezen a szintennincs tere az iskolában, ugyanis ezek absztrakt dolgokabsztrakcióiként álltak elő, és ezért nincs saját-élmény vonatkozásuk.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes kiküszöbölni a követhetetlenül elvont fogalmakat a tanításából és atananyagból.
16. A sajátélményre alapozott tanulás folyamán jelentős érzelmi kapcsolatok alakulhatnak ki bármely résztvevő, és bármely más résztvevő között. Ezek kezelése érdekében a tanárnak jól fejlett érzelmi állóképességgel kell rendelkeznie.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a csoportjaiban érzékelhető érzelmeket nyomon követni és azokat értékükön kezelni.
17. A tanulás folyamán első lépésként a szóbeliségre, a hallás-utáni megértésre és a beszédkészségre koncentrálunk. Eztkövetheti fázis-késéssel az írásbeliségre koncentráló tanítás -tanulás.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes az alapkészségeket, t. i. a hallás-utáni megértés-készséget, a beszéd-készséget, az olvasás-utáni megértés-készséget, és az írás-készséget, azok természetes sorrendjében tanítani, és képes azokategymást erősítő módon integrálni.
18. A fordított kronológia szerinti tanítás saját-élményalapjaként szinte bármilyen, erős érzelmeket kiváltó élmény felhasználható, és itt a tanárnak nincs válogatási lehetősége. Ez alól a másokkal megosztható negatív élmények sem kivételek,hiszen az ilyen élmények gyakran szerepelnek katarzis-forrásként.
19. Az fordított kronológia szerinti tanítás - tanulás folyamán,az élmények ismétlődésének arányában, egyre inkább lehetséges az ’itt és most’ helyszínétől és időpontjától eltérni.
20. A tanár nem könyvet tanít, hanem embert, figyelembe véveannak pillanatnyi állapotát és teljesítő képességét. A pillanatnyi legjobb teljesítményt el kell fogadni legjobb teljesítményként.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a tananyagot a diák pillanatnyi állapota szerint szűkíteni ill. bővíteni, és képes a diák teljesítményét differenciáltan értékelni.
21. A diák sem könyvet tanul, hanem gyakorlati ismereteket,gyakorlati készségeket, és mindezek absztrakciójávalkapcsolatos elméleteket. Mindezek akár áttételes bizonyítását isel kell fogadni teljesítményként.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a diákot megtanítani tanulni, és képes kiküszöbölni az átmenetileg kialakulófüggőséget a diákban.
22. A tanítás - tanulás folyamán a ’top-down’ és a ’bottom-up’közelítések kombinációja bizonyult leghatékonyabbnak. Ezt úgyhívja az angol nyelvű szakirodalom, hogy ’helicopter mind’.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a tanítás - tanulás fókuszát a nagy - átfogó képre, ill. a részletekre irányítani.
23. A tanítás - tanulás folyamán a tanárnak különösen fejletthallás utáni megértés-készségre van szüksége, amelybenfelfüggeszti az értékítéletét a tanulási ciklus végéig.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes aktívan a diákra figyelni, és segítően beavatkozni szükség esetén.
24. A tanítás - tanulás folyamán a diákoknak is meg kelltanulni, hogy figyeljenek egymásra és ehhez meg kell változtatnia tanulásról - tanításról alkotott definíciójukat.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a csoportjaiban irányítani a diák - diák interakciót, és képes azttanulásnak elfogadni.
25. A fenti felsorolásban részletezett tanítás - tanuláscélszerűen egy multimédia-könyvtárban folyik, a szó
legáltalánosabb értelmében. Ebben a tanár bárkinek bármelykérdésére talál választ, és bárkinek bármely problémájára találmegoldást, vagy a saját megoldáshoz forrást.
Kompetencia: a képzésben aktívan résztvevő tanár képes a
tananyagokat és a segédanyagokat egy olyan átlátható rendszerbe
foglalni, amelyben a pedagógiai értelemben vett optimális anyag a
szükséges időpontban megtalálható.
A nyelvtudást nem osztályozni, és a hiányát nem büntetni kell, hanem
más készség-tárgyakhoz hasonlóan, vagy azokkal együtt, lehetővé
tenni, megszerettetni, a születése pillanatában észrevenni - felfedezni,
üdvözölni, megbecsülni, és megünnepelni.
Széchenyivel kezdtem és vele szeretném befejezni is. Ha ’Nyelvében
él a nemzet.’, nyelve nélkül nyilván hal a nemzet. Egy európai nemzet