Püspökhatvan-Takács-hegy paleolit leletanyagának tipológiai és nyersanyag elemzése a magyarországi Gravettien kontextusában

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

Bölcsészettudományi Kar

DIPLOMAMUNKA

Püspökhatvan-Takács-hegy paleolit

leletanyagának tipológiai és nyersanyag elemzése

a magyarországi Gravettien kontextusában

Témavezető: Készítette:

Dr. Mester Zsolt Bálint Csaba

Egyetemi adjunktus régészet mesterszak

(ősrégészeti szakirány)

2015

2

A HKR 346. § ad 76. § (4) c) pontja értelmében:

„… A szakdolgozathoz csatolni kell egy nyilatkozatot arról, hogy a munka a hallgató saját szellemi

terméke…”

SZERZŐSÉGI NYILATKOZAT

Alulírott …………………………………………………………………………….(név)

…………………(Neptun-kód) ezennel kijelentem és aláírásommal megerősítem, hogy az

ELTE BTK ............................................................................................................. mesterszakján

.................................................................................................................................... specializáción

írt jelen diplomamunkám saját szellemi termékem, melyet korábban más szakon még nem

nyújtottam be szakdolgozatként és amelybe mások munkáját (könyv, tanulmány, kézirat,

internetes forrás, személyes közlés stb.) idézőjel és pontos hivatkozások nélkül nem

építettem be.

Budapest, 20 ...............................................

.................................................

a hallgató aláírása

3

Köszönetnyilvánítás

Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítségével hozzájárult

diplomamunkám elkészüléséhez.

Legtöbb hálával témavezetőmnek, Mester Zsoltnak tartozom, aki közeli figyelemmel

kísérte dolgozatom alakulását, rendszeresen ellátott nélkülözhetetlen tanácsaival, javaslataival

és értékes konzultációval segítette munkám elkészülését. Szeretnék továbbá köszönetet

mondani neki az általa küldött és kölcsönadott szakirodalomért.

Ugyancsak rengeteg hálával tartozom Péntek Attilának, aki felfedezte Püspökhatvan-

Takács-hegy leletanyagát. Dolgozatom írását értékes tanácsaival és javaslataival segítette.

Köszönöm, hogy megosztotta velem a lelőhellyel kapcsolatos személyes meglátásait,

ismereteit és a szakirodalomért, amit küldött.

Köszönet illeti T. Dobosi Violát és Markó Andrást, akik segítettek diplomamunkám

témájának kiválasztásában. Markó Andrásnak további köszönet jár amiért rendelkezésemre

bocsájtotta a leletanyagot és annak feldolgozásával kapcsolatos kérdésekben nyújtott

segítségéért.

Hálával tartozom Lengyel Györgynek aki szintén több, a leletanyag feldolgozással

kapcsolatos kérdésben, illetve egyéb Gravettien lelőhelyek kapcsán felmerült kérdésekben

nyújtott segítséget.

Köszönetet szeretnék nyilvánítani Faragó Norbertnek, aki szintén tanácsokkal látott el

dolgozatom írásában, segített a különböző statisztikai módszerek megértésében, valamint a

hazai Gravettien lelőhelyeket ábrázoló térképek elkészítéséért. Köszönet illeti Füzesi Andrást,

aki szintén segített a különböző statisztikai módszerek megértésében, tanácsokat adott

valamint a Püspökhatvan környéki felső paleolit lelőhelyeket ábrázoló térkép elkészítéséért.

Köszönöm a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársainak, Puskás Józsefnek és Kovács

Erikának segítségükért, melyet a leletanyag hozzáférhetőségében nyújtottak.

Köszönetet mondok továbbá Béres Sándornak, Király Attilának és Nagy Gergelynek,

akik megjegyzéseikkel és tanácsaikkal segítettek dolgozatom írásában.

4

Tartalom

I. Bevezetés ............................................................................................................................ 5

II. A Gravettien kutatástörténete Magyarországon .................................................................. 7

A Cserhát hegység ................................................................................................................ 10

III. A hazai Gravettien által használt nyersanyagok ismertetése......................................... 12

IV. A hazai Gravettien jellemzése ....................................................................................... 18

Beszerzési zónák a Magyarországi Gravettienben ............................................................... 25

V. Püspökhatvan-Takács-hegy leletanyagának ismertetése .................................................. 30

VI. A Püspökhatvan-Takács-hegyi leletanyag összehasonlítása a hazai Gravettiennel ...... 32

VII. Vadászott állatok a hazai Gravettienben és Püspökhatvan-Takács-hegy esetében ....... 36

VIII. Összegzés ...................................................................................................................... 41

IX. Felhasznált irodalom ..................................................................................................... 46

X. Ábrák ................................................................................................................................. 53

XI. Katalógus ....................................................................................................................... 77

5

I. Bevezetés

Püspökhatvan-Takács-hegy lelőhelye a Cserhát-hegység délnyugati részén, a Pest

megyéhez tartozó Püspökhatvan községtől mintegy egy km-re keletre található. A Takács-

hegy, mint geológiai formáció a Galga-folyó magas teraszának nyugati oldalában terül el,

tengerszint feletti magassága 254,9 méter, jó kilátást biztosít a tőle nyugatra lévő észak-déli

irányú Galga völgyre, valamint a tőle északra található, nyugat-keleti irányú Cser-völgyre. A

lelőhely a földrajzi értelemben vett Takács-hegytől mintegy 250-300 méterre, valamivel

magasabban, 275-280 t.sz.f. magasság között helyezkedik el. Péntek Attila 2000 és 2003

között végzett itt terepbejárásokat, a kutatásban részlegesen Markó András is közreműködött.

A terepbejárások során összesen 5785 db lelet került elő innen, a szántott területről. A

leletanyag kizárólag pattintott kő, legnagyobb valószínűséggel mind a paleolitikumból

származik, későbbi régészeti korok emlékei nem kerültek elő ezen a területen.

A lelőhely környékéről több különböző korhorizontba tartozó paleolit telepet is

ismerünk (1. ábra). Hozzá legközelebb az 500 m-re keletre található, T. Dobosi Viola által

2010-es cikkében feltehetőleg Epigravettienként jelölt, felszíni gyűjtésből ismert Acsa-

Viszoki-hegy esik.1 Viszoki-hegy egy 276 méter magas kiemelkedés, mely szintén jó rálátást

nyújt a környékre, optimális stratégiai helyzetet foglal el az alatta húzódó Cser-völgy fölött.

Tőle két km-re észak-északkeletre, a Cser-völgy másik felén az idáig publikálatlan Acsa-

Provosznya ismeretlen levéleszközös kultúrájú (Péntek Attila szóbeli közlése alapján

Aurignacien jellegű), valamint Acsa-Rovnya Aurignacien telepét ismerjük.2 Lelőhelyünktől

délre, körülbelül másfél km-re került felfedezésre Püspökhatvan-Öregszőlő, egy 270 méter

magas platón. Innen ugyancsak jól rá lehet látni a Galga völgyére. A plató nyugati szélén

helyenként kiékelődött limnoszilicit padok találhatóak a felszínen. Öregszőlőtől délre kb. 500

m-re egy alacsonyabb, 212-219 méter magas teraszon található Püspökhatvan-Diós.3 Ez

utóbbi két lelőhely később a Gravettien korai időszakát képviselő idősebb pengés fílumba lett

besorolva.4

Püspökhatvan-Takács-hegy leletanyaga idáig nem került feldolgozásra, azonban T.

Dobosi Viola a magyarországi paleolitikus leletekről írt kataszterében előzetesen a Gravettien

1 DOBOSI 2010, 14, 19. 2 DOBOSI 2010, 12-13. 3 CSONGRÁDINÉ-BALOGH – DOBOSI 1995, 38, 40. 4 DOBOSI 2005, 72.

6

kultúrkomplexum korai időszakára helyezte.5 Az, hogy a közeli lelőhelyek közül három ennek

a felső paleolit kulturális entitásnak valamelyik csoportjához lett sorolva, illetve T. Dobosi

fent említett előzetes megállapítása megalapozza számomra, hogy Takács-hegy leletanyagát is

a Gravettien szempontjából vizsgáljam és értékeljem ki.

Mivel a kulturális besoroláshoz véleményem szerint a tipológiai összehasonlítás a

legalkalmasabb, így dolgozatom egyik fő céljául Takács-hegy retusált eszközeinek tipológiai

feldolgozását tűztem ki. Az egyes darabok típusát a Denise de Sonneville-Bordes és Jean

Perrot által kidolgozott felső paleolit tipológiai rendszerből kiindulva azonosítottam.6 A

hasonló típusokat T. Dobosi 2000-ben kiadott monográfiájában látható csoportok alapján

helyeztem kategóriákba és megoszlásukat is az alapján számoltam ki.7 A tipológián kívül a

leletek nyersanyagait valamint az eszközök és pengék hosszúsági adatait is megvizsgáltam és

felvettem, megoszlást ezek szempontjából is készítettem.

Ahhoz, hogy a leletanyagot a felvett adatok alapján összehasonlíthassam a hazai

Gravettien három különálló kronológiai-kulturális csoportjával, a publikált szakirodalomból

összegyűjtöttem utóbbiak tipológiai és nyersanyag adatait, majd mindhárom fílum esetében

kiszámoltam átlagértékeiket és azok megoszlását. Az összehasonlítást két szinten is

elvégeztem. Először az ország teljes területén található Gravettien lelőhelyekkel, majd utána

csak a Takács-hegy közelében található telepekkel vetettem össze a leletanyagot. Míg az első

összevetés a kulturális besorolást könnyíti meg, a második azt mutatja meg, hogyan

illeszkedik be vagy tér el lelőhelyünk a környező telepek által alkotott képtől.

A magyarországi Gravettien tárgyalásánál a kultúrkomplexumot megkíséreltem egy új,

eddig nem alkalmazott szempont, a nyersanyagbeszerzési zónák használata alapján,

különböző statisztikai módszereket felhasználva csoportosítani és vizsgálni. Ezzel olyan

kérdésekre kaphatunk választ, hogy különböző beszerzési területek kihasználása szerint

milyen csoportok rajzolhatóak ki a lelőhelyekből és hogy ezek mennyiben hasonlítanak vagy

térnek el a korábbi évtizedek során körvonalazott kulturális egységektől. A vizsgálat alapján

levont konklúziók remélhetőleg Takács-hegy anyagát is új szemszögből világíthatják meg.

Végül Gravettien lelőhelyeink és a Galga völgyének pleisztocén állatcsont leleteit

összesítem, hogy választ kapjak arra a kérdésre, hogy a Takács-hegyi emberek milyen

állatokra vadászhattak.

5 DOBOSI 2005, 72. 6 SONNEVILLE-BORDES – PERROT 1954, 327-335; SONNEVILLE-BORDES – PERROT 1955, 76-79;

SONNEVILLE-BORDES – PERROT 1956, 547-559. 7 DOBOSI 2000, 83.

7

II. A Gravettien kutatástörténete

Magyarországon

Az 1930-as években még Felső Périgordienként ismert Gravettien kultúra jelenlétét

Közép- és Kelet-Európában először Dorothy Garrod vetette fel 1938-ban. Megállapításának

alapja a tompított hátú vállas hegyek illetve a Vénusz szobrocskák kelet-európai, elsősorban a

mai Ukrajna és Fehéroroszország területén való jelenléte volt.8 A 20. század első felében a

hazai felső paleolitikus leletanyagot még a francia szisztémának megfelelően Aurignacien,

Solutréen ill. Magdalénien kultúraként határozták meg.9 Azt, hogy Magyarország késő

őskőkori leletei a Garrod által körvonalazott Keleti Gravettiennel állhatnak kapcsolatban

elsőként Gábori Miklós mutatta ki 1954-ben. Gábori a korábban Magdalénienként

meghatározott Pilisszántói I. kőfülke tompított hátú pengéinek tárgyalása kapcsán veti fel,

hogy azok a keleti ’kosztyenki-gravetti’ kultúrák mikro-Gravette hegyeivel és nyeles

tompított hátú pengéivel hozhatóak párhuzamba. Arra következtetett, hogy a hazai

Magdalénien keletről eredeztethető, a kelet-európai késő Aurignacien kultúrákból.10

Az 1950–60-as években a Gravettien kultúra hazai kutatásában a legjelentősebb

lelőhelyek Ságvár és Bodrogkeresztúr-Henye voltak. Ságváron 1928-tól kezdve összesen

nyolc feltárást végeztek, melyből az utolsót, 1957-ben Gábori Miklós vezette. Gábori ásatása

során két megtelepedési szintet sikerült megfigyelnie. Az itt előkerült, kis méretű kavicsokból

készült eszközök, elsősorban a pengevakarók párhuzamait a Keleti Gravettien fiatalabb

fázisában találta meg.11 A telepszintek datálása faszén minták alapján történt. A felső réteg

17 760 ± 150 BP (GrN-1959), az alsó réteg 18 900 ± 100 BP (GrN-1783) dátumra lett

keltezve.12 Bodrogkeresztúr-Henye első, feltehetőleg kőkori emlékei 1920-21-ben kerültek

elő Hillebrand Jenő ásatásán, azonban ezek a Nemzeti Múzeum 33/1948-as leltári jelentésén

mezolitikusként vannak feltüntetve.13 1963-ban Vértes László folytatott a lelőhelyen

ásatásokat.14 További feltárások 1977, 1981, illetve 1982-ben zajlottak, az utolsót T. Dobosi

Viola vezette. Az itt feltárt gazdag leletanyagban nagy számban fordulnak elő vésők, retusált

8 GARROD 1938, 22-23. 9 HILLEBRAND 1935, 29-32. 10 GÁBORI 1954, 5-8. 11 GÁBORI 1959, 3, 10. 12 LENGYEL 2010, 29. 13 VÉRTES 1965, 199; DOBOSI 2000, 13. 14 VÉRTES 1966, 3.

8

pengék és vakarók, illetve jelen vannak tompított hátú pengék és Gravette-hegyek is.15 Vértes

László meglátása szerint a leletanyag az Istállós-kői-barlang közép-európai Aurignacien II-es

fázisával egykorú, és a Keleti Gravettien korai manifesztációja lenne. 14C-es keltezés alapján

a lelőhely kora 28 700 ± 300 BP (GxO-195). Vértes 1966-os cikkében már felveti hogy a

magyarországi Gravettien két kronológiai csoportra osztható, az idősebbiket Bodrogkeresztúr,

Pilismarót valamint Hont-Parassa, a fiatalabbikat pedig Ságvár, Arka és Szob képviselné.

Utóbbiak anyagában szerinte már megjelenik a mikrolitizáció.16

Gábori Miklós 1969-es összefoglalásában a Gravettien Vértes által felvetett felosztását

finomítja és két, területileg és kronológiailag is elváló csoportot határoz meg

Magyarországon. Az idősebbik, Magyarország északi részére koncentrálódik és magába

foglalja Bodrogkeresztúrt, Hontot, Szobot és Arkát. A fiatalabbik egység a Dunántúlra

valamint Duna-Tisza-közének déli részére koncentrálódik, fő lelőhelye Ságvár, illetve ide

sorolja Szeged-Öthalmot és Dunaföldvárt.17

Az 1970-es évektől elsősorban T. Dobosi Viola munkásságának köszönhetően újabb

gravettien lelőhelyek váltak ismertté a tudomány számára. Ezen lelőhelyek közé tartozik az

1984-ben feltárt Esztergom-Gyurgyalag,18 az 1984-ben, 1986-ban, 1991-ben majd 1999-ben

megásott Mogyorósbánya-Újfalusi dombok,19 az 1966 és 1974 között kutatott Madaras-

Téglavető,20 valamint az 1980 és 1995 közötti kutatásoknak köszönhetően a Pilismarót

környéki lelőhelyek kerültek új megvilágításba (Diós, Pálrét, Bitóc, Tetves, Bánom I-II).21

T. Dobosi 1999-es szintézisében a magyarországi Gravettient illetően három fő

betelepülési hullámot határoz meg. A középső felső paleolitikumban a feltételezetten morva

eredetű Pavlovien kultúra, más néven az idősebb pengés ipar volt jelen a Kárpát-medencében

29 000 és 27 000 BP között. T. Dobosi a Pavlovienen belül felveti több északról érkező

kisebb betelepülési hullám lehetőségét is. Az ide sorolt lelőhelyek közé tartozik

Bodrogkeresztúr, Hont-Parassa, Sajószentpéter, Nadap, Hidasnémeti és Püspökhatvan. A

késői felső paleolitikumban két korhorizontot állapít meg. Az idősebb kulturális egysége a

Ságvárien, más néven a kavics-Gravettien, mely a névadó lelőhely alapján két települési

hullámmal rendelkezik. A kavics-Gravettien 20 000 BP és 18 000 BP dátumok közé

helyezhető. Lelőhelyei Ságvár, Mogyorósbánya valamint Madaras. A fiatalabbé az

15 DOBOSI 2000, 14, 43, 90. 16 VÉRTES 1966, 7, 14. 17 GÁBORI 1969, 161-165. 18 DOBOSI – KÖVECSES-VARGA 1991, 234. 19 DOBOSI 2002, 5. 20 DOBOSI – KŐHEGYI 1989, 9-11. 21 DOBOSI 2006, 23.

9

Epigravettien, avagy fiatalabb pengés ipar, melyen belül további két fázis különíthető el. Az

első fázis 19 000–18 000 BP-re tehető, a második 16 000–12 000 BP-re. Ide tartozik

Esztergom-Gyurgyalag, Pilismarót környéke, Szob, Vác és a Jászság. T. Dobosi az

Epigravettienhez sorolja továbbá az általa mikropengés iparokként említett barlangi-

gravettit.22

A fent említett barlangi-gravettit még Hillebrand Jenő körvonalazta az 1930-as

években, amit akkor a francia rendszer nyomán Magdalénienként sorolt be.23 Vértes László az

1960-as években állapítja meg, hogy a csoportot több szál fűzi a Gravettienhez, mint a

Magdalénienhez, így a pilisszántói kultúra avagy barlangi-gravetti elnevezést javasolja.24 T.

Dobosi Viola már 1983-ban Pilismarót-Pálrét tárgyalása kapcsán felveti hogy a piliszántói

kultúra és a nyíltszíni lelőhelyek között szorosabb kapcsolat lehet.25 Végül 1987-ben, a

Pilisszántó I. kőfülke revíziója kapcsán jelenti ki, hogy nem tekinthető egy különálló

kultúrának vagy csoportnak.26 1999-es összegzésében jegyzi meg, hogy a barlangi-gravetti és

az Epigravettien közötti különbségek nem kulturálisak, hanem a telepeik funkciójában

nyilvánulnak meg (barlangi és nyíltszíni).27

’A hazai felső paleolitikum vázlata’ c. 2009-es cikkében T. Dobosi finomítja a tagolást

és részletesebben ismerteti a hazai Gravettien csoportjait. Megjegyzi, hogy az idősebb pengés

fílum Pavlovien elnevezése alatt kizárólag kronológiai egységet ért, semmint a morvaországi

csoporthoz való kulturális hovatartozást. A Pavlovien időszakba eső magyarországi középső

felső paleolitikus lelőhelyeket régészeti érvek alapján is kapcsolatba lehet hozni a közép- és

kelet-európai kortárs csoportokkal, például a nyersanyagbeszerzési illetve a települések

helyének kiválasztási stratégiái alapján. A Ságvárien esetében az első települési hullám

datálását 19 900–18 900 BP, a másodikét pedig 17 760 BP-re javította. Az Epigravettien

datálása is változott a korábbi felfogáshoz képest. A fiatalabb pengés fílum idősebb

horizontját 18 000 BP és 16 000 BP közé tette, fiatalabb horizontja pedig Pilismarót-Pálrét

alapján került 13 130 BP körülre.28

A Gravettien entitás radiokarbon dátumainak újraértékelését Lengyel György végezte

el 2009-ben. Kutatása során kiderült, hogy az eddig meglévő 26 dátum közül 17 nem

megbízható szennyezettség, ismeretlen eredet, leletekkel való kapcsolat ill. emberi behatás

22 DOBOSI 1999, 58-59. 23 HILLEBRAND 1935, 31-32. 24 VÉRTES 1965, 202-203. 25 DOBOSI et al. 1983, 298. 26 DOBOSI – VÖRÖS 1987, 52. 27 DOBOSI 1999, 59. 28 DOBOSI 2009A, 14-15.

10

hiánya miatt. Így csupán 9 használható leletegyüttesek egyértelmű keltezésére. A Ságvárien és

az Epigravettien keltezése ugyan még így sem változik gyökeresen, azonban a Pavlovienhez

csupán Bodrogkeresztúr-Henye 28 700 ± 300 BP-s (GxO-195) dátuma kapcsolódik. Az

idősebb pengés fílumnak a pontos keltezése így problémássá válik, de a T. Dobosi által

meghatározott időintervallum a tipológiai összetétel alapján továbbra is helytállónak tűnik.29

Lengyel György 2012-ben egy új, részletesebb tipológián alapuló beosztást vetett fel a

Gravettien entitás számára. A 30 000 BP-től 27 000 BP-ig tartó korai Gravettien (vagy korai

Pavlovien) vezérleletei a pengehegyek, fléchette-ek, valamint a mikro-Gravette-hegyek.

Lelőhelyei Bodrogkeresztúr, Megyaszó és az Istállós-kői-barlang felső rétege. 27 000 BP-től

25 000 BP-ig tart a fejlett Pavlovien, a leletegyüttesében növekvő számmal vannak jelen a

mikrolitok. A 25 000 BP és 20 000 BP közötti időszak a késői Gravettien, mely három

további csoportra osztható aszerint, hogy tartalmaznak levélhegyet, vállas hegyet és tompított

lamellát. Magyarországon a vállas hegyet tartalmazó késő Gravettient Hidasnémeti,

levélhegyet tartalmazó csoportot pedig a Szeleta-barlang 5-6-os rétegei és Hont-Parassa-

Orgonás lelőhelyek képviselik. A 20 000 BP és 18 000 BP közé tehető Ságvárien

karakterisztikus leletei a kis méretű vakarók és vésők. Lelőhelyei Ságvár, Mogyorósbánya,

Szob és az 1997-ben feltárt Budapest-Corvin tér. A 17 000–13 000 BP-ig keltezett

Epigravettien tipikus leletei a vésők, csonkításon készült vésők és a tompított lamellák.

Lelőhelyei Nadap, Esztergom és Arka.30

A Cserhát hegység

A Gravettien kultúra Magyarország északi felén való elterjedésének fontos területe a

Cserhát hegység. Egészen a XX. század végéig a hegység őskőkoráról minimális információ

állt rendelkezésünkre. A kezdeti kutatások, melyek az 1950-es években zajlottak elsősorban a

hegység északi részére koncentráltak, pontosabban Hont, Drégelypalánk és Parassapuszta

környékére. Ezeken a lelőhelyeken a felső paleolitikum illetve epipaleolitikum időszakára

keltezhető nyílt színi telepek kerültek elő. A legelső feltárások Gábori Miklós vezetésével

történtek Hont-Templomdombon valamint Hont-Csitáron.31 Az 1980-as években további két

lelőhely került felfedezésre. Romhány-Diós út Epigravettien lelőhelye Gyombola Gábor

terepbejárásainak köszönhetően, a korai Gravettien Verseg-Kertekalja pedig Bauer Jakab és

29 LENGYEL 2009A, 243-260. 30 LENGYEL 2014, 333-334, 340. 31 GÁBORI 1956, 136.

11

Homola István közreműködésével T. Dobosi Viola feltárása hozta napvilágra.32 1990 és 2000

közötti kutatások során újabb lelőhelyek váltak ismertté, szintén Parassapuszta és Hont

közelében, köztük Parassa-Orgonás Gravettien telepe, melyet T. Dobosi Viola és Simán

Katalin tártak fel.33 A Cserhát középső részén a 2000-es években indultak meg a

terepbejárások Péntek Attila közreműködésével, melyek során a Galga völgy közelében

további lelőhelyek kerültek felfedezésre, mint például Püspökhatvan-Takács-hegy és Acsa-

Viszoki-hegy.34

A Cserhát déli részén elhelyezkedő Püspökhatvan körüli, a Galga-folyó teraszán

elhelyezkedő két felső paleolitikus lelőhelyet, Püspökhatvan-Dióst és Püspökhatvan-

Öregszőlőt 1990 és 1992 között ásta meg T. Dobosi Viola és Csongrádiné Balogh Éva. A

Gravettien kultúrába sorolható lelőhelyek leletanyagát vésők, vakarók, kaparók valamint

retusált pengék képezik, továbbá egy bifaciális darab is található, amely némileg archaikus

vonásokat mutat. Diós és Öregszőlő eszközeinek nyersanyaga főleg helyi hidrokvarcit. Ezen

felül még nem helyi eredetű nyersanyagok is jelen vannak, mint például radiolarit és

obszidián, valamint andezit és kvarcit is felbukkan az anyagban. Az ásatók szerint a

környéken nagy mennyiségben rendelkezésre álló hidrokvarcit miatt a telepek fő funckiója a

kőeszköz-előállítás lehetett. Elméletüket az is alátámaszthatja, hogy az eszközökön végzett

traszológiai vizsgálatok során nem sikerült használati nyomokat felfedezni. A szénizotópos

mérések a lelőhelyek korát 27 700 ± 300 BP-re (Deb-1901) tették.35 T. Dobosi 1999-es

szintézisében a püspökhatvani lelőhelyeket a Gravettien entitás idősebb pengés fílumába

sorolta.36

32 DOBOSI 2013, 12-15, DOBOSI 1991, 73. 33 DOBOSI – SIMÁN 2003, 15. 34 ZANDLER 2010, 23, DOBOSI 2010, 13-14. 35 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995, 37-58. 36 DOBOSI 1999, 59.

12

III. A hazai Gravettien által használt

nyersanyagok ismertetése

A Magyarország területén körvonalazható Gravettien entitás lelőhelyein a pattintott

kőeszközök készítésére használt nyersanyag-fajták széles spektruma megtalálható.

Származásukat illetően számos telepen a lokális eredetű nyersanyagok fordulnak elő

legnagyobb arányban (Bodrogkeresztúr, Megyaszó, Mogyorósbánya). Néhány lelőhely

esetében a regionális eredetű nyersanyagok dominálnak (Pilismarót, Madaras), míg

Esztergom-Gyurgyalag leletanyagának több mint 90%-át teszik ki a nagy távolságról érkezett

kovák. A leggyakrabban előforduló nyersanyagok a limnoszilicit, a radiolarit, az obszidián, a

kvarcit és a kvarcporfír.37 A felsoroltak a legtöbb esetben kiegészülnek egyéb, különböző

minőségű típusokkal is. Az alábbiakban a Takács-hegy teljes leletanyagában, valamint a hazai

Gravettien lelőhelyeken való előfordulási gyakoriságuk szerint ismertetem részletesen az

egyes nyersanyagfajtákat.

Limnoszilicit

Püspökhatvan-Takács-hegy, valamint a közelben lévő másik két lelőhely, Diós és

Öregszőlő leletanyagának túlnyomó részét ez a helyben nagy mennyiségben előforduló

kovakőzet teszi ki. A limnoszilicit utóvulkáni folyamatoknak köszönhetően keletkezik vizes

környezetben. Magyarországon az Északi-középhegységben gazdagon előfordul, főként a

Cserhátban, a Mátrában és a Tokaji-hegységben gyakori. Üveges csengésű, vékony lapokban

szélein áttetsző, tapintása érdes. A limnoszilicitek megjelenése rendkívül változatos, sok

színváltozatát ismerjük, ezért azonosításuk a régészeti leletanyagban nehéz.38 A

Püspökhatvannál lévő limnoszilicit padból nyerhető kovakőzet rendkívül heterogén, színben a

szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de vannak sárgás és barnás színezetűek is. Ezen

felül jellemző rájuk a zárványosság, és hogy könnyen patinásodnak.39 Hagyományosan a

hazai szakirodalomban ezt a kőzetféleséget hidro- vagy limnokvarcitként szokták jelölni. A

hidrokvarcit források üledékeként keletkezett, a limnokvarcit álló édesvizekben jött létre.

Mivel magából a kőzetből többnyire nem állapíthatóak meg egyértelműen a keletkezési

körülményeik, problémás az egymástól való megkülönböztetésük. T. Dobosi Viola már 1978-

as cikkében javasolta, hogy a két típust nevezzük egységesen hidrokvarcitnak. A limnoszilicit

37 DOBOSI 2009A, 20-21. 38 BÍRÓ 2008, 19, DOBOSI 1978, 12. 39 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995, 43.

13

megnevezést Antonín Přichystal javasolta 2010-es cikkében a különböző típusú édesvízi

limnikus környezetben képződött kőzetekre.40

Radiolarit

A hazai Gravettienben a limnoszilicit mellett a leggyakrabban előforduló

kőnyersanyag a radiolarit, mely kis mennyiségben a püspökhatvani lelőhelyekről is előkerült.

A radiolarit üledékes kovakőzet, mely nagy mennyiségű, kovavázzal rendelkező egysejtű

állatokból alakult ki. Megjelenése szintén nagyon változatos. A különböző típusok geológiai

származási helyének beazonosítása is ezen, makroszkóposan megállapítható jellemzők alapján

történik.41 A radiolarit a mezozóikus Tethys-óceán mélytengeri üledékeiben keletkezett, így

lelőhelyei megtalálhatóak az Ibériai-félszigettől a Himalájáig. Magyarországon leginkább a

Bakonyból, a Gerecséből és a Mecsekből ismerjük forrásaikat. Régészeti kontextusban az

egész ország területén előfordul, de gyakoribb a Dunántúlon. Gravettien telepeinken a

bakonyi, gerecsei és mecseki radiolaritok mellett olykor északnyugat- ill. északkelet-

szlovákiai eredetű, ún. kárpáti radiolaritok is megtalálhatóak. A Bakonyból származó

változatokon belül további három típus különíthető el, a vörös színű szentgáli, a mustársárga

úrkút-eplényi, valamint a barna hárskúti. A Gerecséből származó darabok színe májbarna,

szürke vagy sötétszürke, a mecsekieké lila, bordó, vagy selyemfényes szürke, a kárpáti

radiolaritok pedig mozaikos mintázatúak, színük bordó vagy zöldes/kékesszürke.42

Tűzkő

Sekély tengeri üledékes kovakőzeteket értünk alatta, mely a felső kréta során

keletkezett. Tűzkő gyakran nagy távolságokról érkezett Magyarország területére, sok

Gravettien (többek között a takács-hegyi) lelőhelyen előfordul valamelyik változata,

Esztergom-Gyurgyalag esetében a leletanyag 93%-ban tartalmazza (pruti kova). Távolsági

változatait a szakirodalom egzotikus nyersanyagként tartja számon. Hazánkban a tárgyalt

kulturális egységekben legtöbbször az ún. erratikus kova (balti tűzkő) és a pruti kova fordul

elő. Előbbi származási helye Délnyugat-Lengyelország, az Odera felső folyásánál található

Elster és Saale eljegesedések morénái, utóbbié Északnyugat-Moldávia, a Prut folyó felső

folyása. Ezeken kívül még egy-egy esetben ismerünk Nyugat-Ukrajnából származó volhíniai

40 DOBOSI 1978, 12; PŘICHYSTAL 2010, 180. 41 BÍRÓ 2011, 212-213. 42 BÍRÓ 2008, 21-22.

14

kovát (Hidasnémeti-Borházdűlő) és Krakkó környékéről származó ún. jura tűzkövet is (Hont-

Parassa III).43

A tűzköveknek ismerjük egy magyarországi változatát is, a teveli tűzkövet. Szürke,

sötétes sávos kovakő, melynek forrása a Veszprém megyei Nagytevel mellett található Tevel-

hegy.44

Obszidián

A legtöbb Gravettien lelőhelyünkön, köztük a püspökhatvaniakon is megtalálható ez a

jó minőségű kőzet. Az obszidián olyan vulkáni eredetű, magas kovasav-tartalmú

kőzetolvadék, mely hirtelen lehűlt és megszilárdult, így nem kristályosodott ki. Víztartalmuk

1-2% közötti. Magyarországi forrásaik az Eperjes-Tokaji-hegységben találhatók.

Keletkezésük a miocén időszakra tehető. Makroszkóposan két típusuk különíthető el, az egyik

a Tolcsva környékéről ismert fekete és vöröses árnyalatú átlátszatlan, illetve a Mád és

Erdőbénye között gyűjthető szürke, grafitszürke átlátszatlan obszidián. Telepeinken ezeknél

gyakrabban bukkan fel a jobb minőségűnek számító, szintén az Eperjes-Tokaji-

hegyvonulathoz tartozó Zempléni-szigethegységből, ám a magyar határtól északra, a kelet-

szlovákiai Viničky (Szőllőske) és Malá Bara (Kisbár) környékéről származó obszidián típus.

Utóbbi ismertetőjegyei, hogy áttetsző/átlátszó és élénk üvegfénnyel rendelkezik. Az Eperjes-

Tokaji-hegységből ismert típusokat összefoglaló néven’kárpáti obszidiánoknak’ hívjuk.

Fontos megjegyezni róluk továbbá, hogy egyes esetekben nagy távolságra is eljutottak emberi

közvetítéssel, ismerünk kárpáti obszidiánt Észak-Lengyelországból, a dániai Sjælland

szigetéről, valamint Észak-Görögországból.45

Kvarcit

A Gravettien entitás mindhárom fílumának lelőhelyein előkerül, azonban egyik

esetben sem az eszközök elsősorban használt nyersanyaga. A kvarcit metamorf eredetű,

magas kvarctartalmú kőzet, mely világszerte rengeteg helyen megtalálható, így pontos

geológiai forrásuk meghatározása esélytelen. Kemény, rendkívül ellenálló nyersanyag. Színe

többféle lehet, a keletkezése során felvett szennyeződésektől függ. Az ilyen leletek

nyersanyagának származási helyeként a régészek leginkább a lelőhelyhez legközelebb lévő

kvarcitkavics előfordulásokat jelölik meg (főképp folyóvízi kavicstakarók).46

43 BÍRÓ 2008, 20-21; PRISKIN 2009, 313; KOZŁOWSKI 2013, 65. 44 BÍRÓ 2008, 21. 45 BÍRÓ 2004, 3, 5-6; BÍRÓ 2007, 279; DOBOSI 1978, 10. 46 BÍRÓ 2008, 20; PÉNTEK 2015, 8-9.

15

Kvarcporfír

Az utóbbi évtizedek régészeti szakirodalmában leggyakrabban ’szeletai kvarcporfír’

néven szereplő (geológiai szakirodalomban ’metariolitként’ ismert) nyersanyag ugyancsak

előfordul több északkelet-magyarországi idősebb pengés és fiatalabb pengés Gravettien

lelőhelyen. A kvarcporfír jellegzetesen hamuszürke színű, vulkáni eredetű kőzet, mely a

középső triász időszak során keletkezett. Geológiai előfordulása a Bükk-hegység keleti része,

pontosabban a Bükkszentlászló környékén található bagolyhegyi metariolit formáció.47

Kővelő

Ez a nyersanyag Bodrogkeresztúr-Henye leletanyagában fordul elő nagy számban,

illetve néhány darab az attól nem messze lévő lelőhelyekről (Tarcal, Arka, Miskolc-Rózsás-

hegy, Hidasnémeti) is ismert. A kővelő fehér, homogén, hidrotermális környezetben

keletkezett kovakőzet, tulajdonképpen a limnoszilicitek egy makroszkóposan elkülöníthető

változata. Természetes forrása a Eperjes-Tokaji-hegység déli részén található Rátka és Mád

térségében.48

Egyéb nyersanyagok

Az egyéb nyersanyagok közé azokat a típusokat sorolom, melyek kevésbé

jellegzetesek, ritkán fordulnak elő Gravettien telepeinken mint a pattintott kőeszközök

alapanyaga, illetve ha elő is fordulnak, nem (vagy csak legfeljebb egy lelőhely esetében)

haladják meg a 10%-ot a nyersanyag összetételben. Az utolsó kitételnek ugyan mind a

kvarcit, a kvarcporfír és a kővelő is megfelelnek, a következő érvek alapján nem ebbe a

kategóriába soroltam őket. Míg a kvarcit Szob-Ipolypart lelőhelyen kívül sehol sem haladja

meg a teljes összetétel 10%-át, az általam vizsgált harminc lelőhelyből huszonegyen

előfordul, így az egyik leggyakoribb nyersanyag a hazai Gravettien esetében. Kvarcporfír

csupán tíz lelőhelyről ismert és közülük egyiken sem haladja meg a 10%-ot mégis, a fő

nyersanyag kategóriába soroltam, mert egy igencsak jellegzetes és könnyen beazonosítható

nyersanyaga a hazai paleolitikumnak. A kővelő csak Bodrogkeresztúr-Henyén haladja meg a

10%-ot, itt azonban majdnem egyharmadát teszi ki a nyersanyag-összetételnek, mely

véleményem szerint kiemelkedő fontosságát tükrözi.

Kőpattintásra kevésbé alkalmas, ennek ellenére Takács-hegy leletanyagában a

harmadik leggyakoribb nyersanyag fajta az andezit. A magyarországi paleolitikumból kevés

47 BÍRÓ 2008, 23; SZOLYÁK 2011, 49-51. 48 BÍRÓ 2008, 19; DOBOSI 2000, 62-63, 66.

16

andezitből készült kőeszközről tudunk. Vulkáni kőzet, egyik forrása a Cserhát-hegység

területe, ahol nagy számban előfordul.49

Jáspis szintén megtalálható a püspökhatvani lelőhely anyagában, azonban retusált

eszköz nem készült belőle. A jáspis utóvulkáni folyamatok során hidrotermális környezetben

létrejött tömött, szemcsés kovakőzet. Színe lehet vörös (vasoxidos) vagy barnássárga

(vashidroxidos). Vulkáni hegységekben találhatóak a geológiai forrásai, régészeti lelőhelyen

főleg akkor kerül elő, ha az a természetes előfordulása közelében van. Nagy távolságokra

szinte sosem jut el.50

A homokkő üledékes kőzet, mindhárom fílum leletanyagából ismert. A többi

nyersanyaggal ellentétben nem pattintott eszközként, hanem ütőkőként vagy retusőrként volt

használatos. Néhány típusát sikerült már azonosítani, így a Perm során keletkezett vörös

balatonfelvidéki, a Nógrád megyei Egyházasgerge mellett található, a Kréta során létrejött

Lábatlan környékéről származó valamint a hárshegyi homokkövet.51

Az opál néhány Pavlovien és Epigravettien lelőhelyön használt ásvány. Az opál

lényegében megszilárdult kovagél, mely hidrotermális folyamatoknak köszönhetően jött létre.

Tulajdonságait víztartalma határozza meg, mely 1-21% között változhat. Különböző fajtáit

ismerjük: fa-, tej-, viasz-, máj- és üvegopál. Helyben felhasznált nyersanyag. Magyarországon

a Mátrában, a Börzsönyben illetve Tokajhegyalján fordul elő.52

A távolsági tűzköveken kívül egzotikus nyersanyagként a hegyikristály is megjelenik a

Pavlovien és az Epigravettien esetében. A hegyikristály a kvarc ásvány egy színtelen, átlátszó

változata. Rendkívül kemény, ezért megmunkálása nehéz.53 A nálunk előkerült darabok

származási helyeként több forrás is felmerül. Az országban a Tokaj-Eperjesi-hegységben

előfordul, azonban itt nem elég nagy darabokban ahhoz, hogy kőeszköz készítésre alkalmasak

legyenek. A hegyikristály származási helyéül a Kelet-Alpok és Észak-Erdély (Máramaros)

jöhet szóba, valamint a Megyaszó-Szelestetőről származó lelet esetében Nyugat-

Morvaország.54

A szarukő üledékes, triász időszakban keletkezett kovakőzet. Színe szürke,

aprókristályos szerkezetű, élein áttetsző. Ságvárien és Epigravettien lelőhelyeinken fordul elő.

Az opálhoz hasonlóan főként helyben felhasznált nyersanyag.55

49 BÍRÓ 2008, 23; MARKÓ 2004, 10. 50 BÍRÓ 2008, 19; BÍRÓ 2011, 216; DOBOSI 1978, 12. 51 BÍRÓ 2008, 26-27; DOBOSI 2010, 14-15. 52 BÍRÓ 2008, 23-24; DOBOSI 1978, 12. 53 PETRIN et al. 2012, 34. 54 DOBOSI 2009B, 119. 55 BÍRÓ 2008, 20, 22; DOBOSI 1978, 14.

17

Átkovásodott mészkő mint pattintott eszköz nagyobb mennyiségben Ságvár-

Lyukasdombról ismert. Üledékes kőzet, mely sok helyen megtalálható, Ságvár esetében

származási helye feltehetőleg a Bakony.56 Ez a nyersanyag kevésbé alkalmas eszközök

készítésére, szerkezete porózus, könnyen oldódik.

56 LENGYEL 2009B, 224.

18

IV. A hazai Gravettien jellemzése

A középső (30 000-20 000 BP) és a késői (20 000-10 000 BP) felső paleolitikum során

Közép- és Kelet-Európában jelen lévő egységes kultúrkör, a Gravettien entitás Magyarország

területén 28 000-26 000 BP körül bukkan fel és egészen 10 000 BP körülig jelen van.

Jelenlétének folytonossága az ország területén nem igazolható. A legelterjedtebb nézetek

szerint hazánkban az entitás három kulturális egységre (fílumra) bontható leletanyag és

kronológia szempontjából.57

A Pavlovien (idősebb pengés fílum)58

A középső felső paleolitikum időszakának második és harmadik negyedében van jelen

hazánkban. A Pavlovien névadó lelőhelye a Dél-Morvaországban található Pavlov. A morva

kutatás a csoportot eredetileg Észak-Ausztria, Morvaország és Dél-Lengyelország területére

lokalizálta.59 T. Dobosi Viola a Pavlovien elnevezést a hazai lelőhelyeket illetően egy

kronológiai horizont megjelölésére használja, semmint a fent említett csoport Magyarország

területére való kiterjesztéseként. Az idősebb pengés fílum lelőhelyei főként az ország északi

sávjában, az Ipoly könyök, illetve a Hernád-völgy és a Bodrogköz környékén

koncentrálódnak. A telepeket többnyire élővíz közelében, folyóvölgyekben, dombtetőkön

hozzák létre, feltehetőleg az állatvándorlások és a nyersanyagbeszerzési útvonalak mentén. A

legfontosabb Pavlovien lelőhelyek közé tartozik Bodrogkeresztúr, Hont, Megyaszó és

Püspökhatvan. Míg a nagy kiterjedésű telepek leletanyag mennyisége hosszútávú

megtelepedésre utal, a lakóépítmények nyomainak hiánya inkább ideiglenes jelenlétet sugall.

Az idősebb pengés fílum eszköztípusainak százalékos megoszlását publikált adatok

alapján számoltam a következő, Pavlovien kultúrához tartozó lelőhelyek (2. ábra)

eszközkészleteiből: Bodrogkeresztúr-Henye,60 Megyaszó-Szelestető,61 Nadap-Kőbánya62 (a

tárgyalt fílumhoz való sorolása abból a szempontból problémás, hogy 14C-es keltezése 13 050

± 70 BP-s (GrA-16563) dátumot rendelt hozzá, mely túl fiatal a Pavlovien kronológiai

elhelyezkedését illetően, Lengyel György 2014-es cikkében már az Epigravettienhez

57 DOBOSI 2009A, 15-21. 58 DOBOSI – HOLL 2013, 70-73; DOBOSI 2009A, 15-21. 59 SVOBODA 2007, 205. 60 DOBOSI 2000, 65-66. 61 DOBOSI – SIMÁN 1996, 19. 62 DOBOSI et al. 1988, 21-30.

19

sorolja)63, Püspökhatvan-Diós,64 Püspökhatvan-Öregszőlő,65 Sajószentpéter-Nagykorcsolás,66

Hidasnémeti-Borházdűlő,67 Verseg-Kertekalja,68 Tarcal-Citrombánya,69 Hont-Parassa III.70 A

számításhoz az összes lelőhely eszközeit típusonként adtam össze. Elvégeztem a fent említett

lelőhelyek eszközeinek teljes összesítését is. A típusonként való összesítés során kapott

eredményt az eszközök teljes összesítésével kapott számérték (2090 db) egy százalékával

osztottam el, hogy megkapjam hogy egy típus átlagosan milyen százalékban van jelen a

kulturális egység egészében. Számításaim eredményei nem sokban térnek el a már eddig

ismert adatoktól.

A Pavlovien eszközkészletben (3. ábra) egyértelműen dominálnak a vésők, a fílum

leletegyütteseiben arányuk 10% (Tarcal-Citrombánya) és 41,6% (Verseg-Kertekalja) között

változik, átlagosan 24,8%-os a jelenlétük a csoport egészében. Nagy arányban vannak jelen a

vakarók. Értékük 8,2% (Püspökhatvan-Diós) és 30% (Tarcal-Citrombánya) között változik,

átlagosan 19,1%-os az arányuk. Verseg-Kertekaljáról teljesen hiányoznak a vakarók.

Úgyszintén kiemelkedő a retusált pengék aránya, mely 4,1% (Püspökhatvan-Diós) és 34,6%

(Sajószentpéter-Nagykorcsolás) között változik, kulturális átlaga 17,5%. Ezen három típus

után kisebb mértékben, de viszonylag gyakoriak a kaparók, melyek 4% (Bodrogkeresztúr-

Henye) és 26,6% (Tarcal-Citrombánya) között változnak, átlagosan 5,9%-ban vannak meg,

valamint a tompított pengék, melyek 2,8% (Bodrogkeresztúr-Henye) és 39,6% (Nadap-

Kőbánya) között változnak, átlagosan 5,7%-os értéket képviselnek.

T. Dobosi Viola és Holl Balázs 2013-as cikkükben Bodrogkeresztúr és Megyaszó

eszközeinek és pengéinek metrikus adatait összesítette és kiszámolták azok átlaghosszúságát.

Bodrogkeresztúron a 30-39 mm hosszúságú darabok kerültek elő a legnagyobb arányban

(31,7%), Megyaszón pedig a 20-29 mm hosszúságúak (24,15%). Az előbbi esetében az

átlaghosszúság 45 mm (N = 1022), az utóbbinál a 41 mm (N = 381).

Az idősebb pengés fílum nyersanyagainak statisztikai vizsgálatát és összesítését is

elvégeztem azokon a leletegyütteseken, melyek adataihoz hozzájutottam a publikált

szakirodalomból. A vizsgált lelőhelyek a következők: Bodrogkeresztúr-Henye,71 Megyaszó-

63 LENGYEL 2009A, 243; LENGYEL 2014, 340. 64 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995; 44-45, 51, 58. 65 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995; 44-45, 51-52, 58. 66 SIMÁN 1985, 14-16. 67 SIMÁN 1989, 13. 68 DOBOSI 1991, 75-76. 69 DOBOSI 1974, 12-14. 70 DOBOSI – SIMÁN 2003, 24. 71 DOBOSI 2000, 66.

20

Szelestető,72 Nadap-Kőbánya,73 Püspökhatvan-Diós,74 Püspökhatvan-Öregszőlő,75

Sajószentpéter-Nagykorcsolás,76 Sajószentpéter-Margit-kapu-dűlő,77 Hidasnémeti-

Borházdűlő,78 Tarcal-Citrombánya,79 Hont-Parassa III.80

Leggyakrabban a limnoszilicit, az obszidián és a radiolarit fordul elő a fílum telepein.

Ezek közül a limnoszilicit az, mely szembetűnően nagy számban van meg. Legkisebb

arányban Nadapon van jelen ahol a teljes leletanyag csupán 4%-át képviseli, de ezen kívül

minden idősebb pengés telepen 30%-nál magasabb a kőzet előfordulása. A limnoszilicit

mértéke Püspökhatvan-Diós leletanyagának esetében a legnagyobb, 99,8%. A tíz lelőhely

összesen 21 604 db pattintott kőleletének 63,7%-a ez a kőzet. Az obszidián Nadap,

Püspökhatvan-Diós és Sajószentpéter-Margit-kapu-dűlő kivételével minden lelőhelyen

előfordul. Püspökhatvan-Öregszőlő anyagának csak 0,2%-át teszi ki, Megyaszó esetében a

leletek 27,4%-ának anyaga obszidián. Az összes Pavlovien lelet 14,8%-át teszi ki ez a kőzet.

Radiolarit Sajószentpéter-Margit-kapu-dűlő és Tarcal kivételével a többi említett telep

anyagából ismert. 0,1% (Püspökhatvan-Diós) és 30,4% (Hont-Parassa III) között változik

aránya az idősebb pengés fílumban. Nagy távolságról érkezett egzotikus nyersanyagokat

ugyancsak használtak a kultúra emberei. Erratikus balti kova került Bodrogkeresztúrra,

Nadapra (itt a teljes leletanyag 65%-a) és Hont-Parassára. Néhány darab hegyikristály

(Bodrogkeresztúr, Hont), pruti kova (Bodrogkeresztúr, Hont) és krakkói jura tűzkő (Hont) is

ismert a leletanyagokból.

A ságvári kultúra (kavics-Gravettien)81

A késői felső paleolitikum során, a Würm utolsó hidegmaximuma körül terjed el

Magyarország területén. Jellegzetessége, hogy elsősorban kavics nyersanyagokat használnak

fel, melyekből kis méretű eszközöket készítenek. A kavics-Gravettien két időbeli horizontra

osztható, 19 900-18 900 BP és 17 760 BP-re datálható időszakokra. Kevés Ságvárien

lelőhellyel rendelkezünk, ezért szabályszerűségek nem mondhatóak el a kultúra

72 DOBOSI – SIMÁN 1996, 18. 73 DOBOSI et al. 1988, 31. 74 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995, 43-45. 75 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995, 43-45. 76 SIMÁN 1985, 14-16. 77 RINGER – HOLLÓ 2001, 64. 78 SIMÁN 1989, 19. 79 DOBOSI 1974, 11, 18. 80 DOBOSI – SIMÁN 2003, 26-27. 81 DOBOSI – HOLL 2013, 70, 75, 79-80; DOBOSI 2009A, 15-21.

21

megtelepedési szokásairól. A telepek a Dél-Alföldön és az ország északi részén egyaránt

megtalálhatóak. Jelentősebb lelőhelyei Ságvár, Madaras, Szob és Mogyorósbánya.

A Ságvárien eszköztípusainak megoszlását ugyanazzal a módszerrel számoltam mint a

Pavlovien esetében, a következő lelőhelyek (4. ábra) adataiból: Ságvár-Lyukas-domb,82

Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok,83 Budapest-Corvin tér,84 Madaras-Téglavető,85 Szob-

Ipolypart.86 Az öt lelőhelyről összesen 1013 db eszköz került elő.

A kavics-Gravettienben a vésők és a vakarók megközelítően ugyanolyan nagy

számban fordulnak elő és uralják az eszközkészletet (5. ábra). A vakarók aránya 19,3%

(Budapest-Corvin tér) és 43,5% (Ságvár-Lyukasdomb) között változik, átlagosan 30,1%-át

teszik ki a kultúra eszköz összetételének. A vésők 14,1% (Szob) és 38,7% (Mogyorósbánya)

között változnak, 29,7%-át teszik ki a Ságvárien eszközkészletnek. Ezek után a

leggyakrabban előforduló eszköztípusok a kavics-Gravettien esetében is a retusált pengék,

melyek 0,7% (Ságvár) és 19,3% (Budapest-Corvin tér) között alakulnak (összesített arányuk

10,1%), majd a tompított pengék, melyek 11,5% (Budapest-Corvin tér) és 12,8% (Ságvár)

között változnak (Mogyorósbánya és Madaras anyagaiból hiányoznak). Legvégül a kaparókat

említeném meg. Ez az eszköztípus hiányzik Budapest-Corvin térről és Madarasról, a többi

lelőhelyen arányuk 4,4% (Ságvár) és 21,8% (Szob) között változik, kulturális átlaguk 6,4%.

Ságvár és Mogyorósbánya eszköz és pengeméretei szintén összesítésre kerültek T.

Dobosi Viola és Holl Balázs által. Ságvárnál a 20-29 mm közötti méretkategóriába sorolható

ezen leletek 42,5%-a. Mogyorósbányánál a 30-39 mm közötti kategóriába az eszközök és

pengék 39%-a sorolható. Az előbbi lelőhely esetében az átlaghosszúság 31 mm (N = 214),

utóbbi esetében 35 mm (N = 249).87 Az eszközök és pengék metrikus adatainak összesítését

és vizsgálatát Madaras-Téglavető esetében elvégeztem. Itt a leggyakoribb méretkategória a

20-29 mm közötti, a leletek 48,8%-a ebbe a tartományba tartozik. A 41 db lelet átlaghossza

28,2 mm.

A kavics-Gravettien nyersanyagainak statisztikai vizsgálatát és összesítését is

elvégeztem a következő lelőhelyek alapján: Ságvár-Lyukas-domb88 (Csongrádiné-Balogh Éva

leletanyag ismertetőjéből az összesen 5740 db Ságváron talált kőleletből csupán 928 db

82 CSONGRÁDI-BALOGH 2000, 28. 83 DOBOSI 2002, 10. 84 RINGER – LENGYEL 2009, 209. 85 DOBOSI et al. 1989, 51-55. 86 MARKÓ 2007, 12, 17. 87 DOBOSI – HOLL 2013, 83. 88 CSONGRÁDI-BALOGH 2000, 4-20.

22

nyersanyaga derül ki, mely a teljes anyag 16,2%-a), Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok,89

Budapest-Corvin tér,90 Madaras-Téglavető91 (itt összesen 281 db kőlelet került elő, T. Dobosi

Viola 1989-es publikációjából azonban csupán 192 db nyersanyaga derül ki, mely a teljes

leletanyag 68,3%-a), Szob-Ipolypart.92

A Ságvárien leletegyüttesekben a leggyakrabban előforduló nyersanyag a radiolarit.

Szob kivételével, ahol csupán 6,2%-át teszi ki az anyagnak, mindegyik lelőhelyen a pattintott

kövek több mint 50%-ának az anyaga. A fent említett ságvári 928 db tárgy 55,5%-a radiolarit.

A radiolaritok aránya Budapest-Corvin tér esetében a legmagasabb, itt a leletanyag 91,9%-át

képviselik. Az összesen 8190 db Ságvárien lelet (melyek nyersanyag adatai rendelkezésemre

álltak a szakirodalomból) 76%-a ez az üledékes kovakőzet. A fílumban gyakori még a kvarcit

és a limnoszilicit, Budapest-Corvin tér kivételével minden kavics-Gravettien telepen készült

belőlük pattintott kő (ettől függetlenül a Corvin téri lelőhelyről ismert egy kvarcit tömb)93. A

kvarcit aránya 1,3% (Ságvár) és 32,5% (Szob) között változik, kulturális átlaga 9%. A

limnoszilicit 0,5% (Madaras) és 32,1%-os (Szob) értékek között alakul az egyes lelőhelyek

esetében, kulturális átlaga 6,3%. Távolsági nyersanyagként egyedül az obszidián jelenik meg,

legnagyobb arányban Mogyorósbányán van jelen, ám itt is a teljes anyag csupán 3,7%-át teszi

ki. Madarasról ismerünk egy darab erratikus balti tűzkövet.

Az Epigravettien94

Szintén a késői felső paleolitikum kulturális egysége, melynél szintén két kronológiai horizont

különíthető el, a korábbi 18 000 BP-re, míg a későbbi 16 000 BP-re datálható. Telepeik az

egész ország területén jelen vannak. Legsűrűbben a Duna-kanyar környékén helyezkednek el.

Elsősorban teraszokon és löszdombokon találhatóak, az Alföld esetében vízjárta területek

száraz kiemelkedéseit szállják meg. Jelentős lelőhelyei Pilismarót, Esztergom,

Jászfelsőszentgyörgy és Szeged.

A kultúra eszköztípusainak megoszlását a következő lelőhelyek (6. ábra) adataiból

számoltam: Esztergom-Gyurgyalag95 (Epigravettienbe való sorolását illetően a kutatók

megosztottak, T. Dobosi Viola 2014-es cikkében már nem sorolja egyértelműen a fiatalabb

pengés fílumba, a tompított pengék és a pruti kova nagy mennyisége miatt hazánkban

89 DOBOSI 2002, 11. 90 RINGER – LENGYEL 2009, 208. 91 DOBOSI et al. 1989, 51-62. 92 MARKÓ 2007, 12, 16. 93 RINGER – LENGYEL 2009, 208. 94 DOBOSI – HOLL 2013, 73-75; DOBOSI 2009A, 15-21. 95 DOBOSI – KÖVECSES-VARGA 1991, 239.

23

párhuzam nélküli, Janusz K. Kozłowski pedig már 1996-ban a Molodova-kultúrával rokonítja

főként a nyersanyag alapján)96, Arka-Herzsarét,97 a Pilismarót környéki lelőhelyek (Basaharc,

Pálrét, Tetves, Diós, Bitóc, Bánom, Öregek),98 Budapest-Csillag-hegy,99 Szeged-Öthalom,100

Dunaföldvár-Göböljárás,101 Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos,102 Romhány-Diós-út,103 Acsa-

Viszoki-hegy,104 Miskolc-Rózsás-hegy,105 Kiskevélyi-barlang,106 Vác-Csipkés,107 Dömös-

Táncsics Mihály utca.108 A tizenhét lelőhelyről összesen 1830 db eszköz került elő.

Az Epigravettien eszköztípusainak megoszlása (7. ábra) nem sokban tér el a Pavlovien

lelőhelyek alapján kapott képtől. A vésők és a vakarók száma itt is jelentős. A vésők aránya

lelőhelyenként 8,9% (Miskolc-Rózsás-hegy) és 42,8% (Budapest-Csillag-hegy) között

változik. Kulturális átlaguk 22,7%. A vakaróké 0,5% (Esztergom-Gyurgyalag) és 82,4%

(Acsa-Viszoki-hegy) közötti értékeket képviselnek leletegyüttesenként. Az 1830 db eszköz

20,7%-a vakaró. Ez a két eszköztípus szinte ugyanolyan arányban dominálja az eszköz

összetételt, mint az idősebb pengés fílum esetében. A retusált pengék aránya 0,9% (Miskolc-

Rózsás-hegy) és 36,5% (Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos) között változik. Az összes

Epigravettien eszköz 11,6%-a retusált penge. Dunaföldvár és Acsa-Viszoki-hegy anyagából

hiányzik ez az eszköztípus. A tompított pengék aránya telepenként 0,2% (Pilismarót) és

35,6% (Esztergom) között változik, azonban négy lelőhely anyagából hiányoznak (Budapest-

Csillag-hegy, Szeged-Öthalom, Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos, Acsa). Kulturális átlaguk

10,7%. Az ötödik leggyakoribb eszköztípus a csonkított penge, mely 0,9% (Miskolc-Rózsás-

hegy) és 16,5% (Esztergom) között változik leletegyüttesenként, öt lelőhelyről azonban

hiányoznak (Budapest-Csillag-hegy, Szeged-Öthalom, Dunaföldvár, Acsa, Vác). Az 1830 db

eszköz 6,2%-a csonkított penge. Ezen felül említésre méltó, hogy mikrolitok öt lelőhelyről is

előkerültek (Esztergom, Pilismarót-Diós, Pilismarót-Tetves, Pilismarót-Bitóc, Arka), míg a

másik két fílum esetében csak egy-egy lelőhelyről voltak ismertek (Hidasnémeti és

Mogyorósbánya).

96 DOBOSI 2014, 23, 29-30; KOZŁOWSKI 1996A, 90-91; KOZŁOWSKI 1999, 324. 97 VÉRTES 1965, 348. 98 DOBOSI 2006, 40. 99 GÁBORI-CSÁNK 1984, 8-9. 100 GÁBORI 1957, 47; VÉRTES 1965, 365. 101 GÁBORI 1957, 45; VÉRTES 1965, 352. 102 DOBOSI 1993, 57. 103 DOBOSI 2013, 15-16. 104 DOBOSI 2010, 15-17. 105 RINGER – LENGYEL 2001, 48. 106 DOBOSI – VÖRÖS 1994, 16, 18. 107 DOBOSI 2014, 22. 108 DOBOSI 2014, 24.

24

T. Dobosi Viola és Holl Balázs topográfiai összefoglalásában az Epigravettien

lelőhelyek közül csak Pilismarót-Bitóc eszközeinek és pengéinek méreteit összesíti. A legtöbb

tárgy, mely a tárgyalt leletek 31%-a, a 30-39 mm-es méretkategóriába esik. 329 db eszköz és

penge átlaghosszúsága 38 mm.109 Ugyanezt a számítást elvégeztem Acsa-Viszoki-hegy

leleteinek esetében is. A legtöbb penge és eszköz itt is a 30-39 mm-es kategóriába kerül, mely

a 87 db tárgy 38,4%-a. Acsa-Viszoki-hegy esetében is 38 mm az átlaghosszúság.

A fiatalabb pengés fílum nyersanyagainak összesítéséhez és statisztikai vizsgálatához

csupán öt lelőhely adatai álltak rendelkezésemre a publikált szakirodalomból, melyek a

következők: Esztergom-Gyurgyalag,110 Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos,111 Romhány-Diós-

út,112 Acsa-Viszoki-hegy,113 Miskolc-Rózsás-hegy.114 Az öt telep adatai sajnos nem

elegendőek arra, hogy az egész Epigravettienre általános képet alkossunk a

nyersanyagfelhasználást illetően, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Esztergom-Gyurgyalag a

nagy arányú távolsági kova felhasználásával rendkívül eltér a többi lelőhely által alkotott

képtől. Ennek ellenére érdemes lehet megvizsgálni az így kapott eredményeket is.

Az Epigravettien esetében a limnoszilicit ugyancsak gyakori nyersanyag,

Esztergomban a leletanyag csupán 4,3%-át teszi ki, Acsa-Viszoki-hegynél a pattintott kövek

89,9%-a ebből készült. A fent említett lelőhelyeken előkerült 3268 db tárgy 51,5%-a

limnoszilicit. Ha Esztergomot kivesszük a vizsgálatból, úgy a négy lelőhelyről ismert 2169 db

lelet 75,4%-át alkotja ez a kőzet. Limnoszilicit továbbá olyan lelőhelyekről is ismert,

melyekről nem rendelkezünk a nyersanyagot illetően számszerű adatokkal, így Arka-

Herzsarétről, Pilismarót-Bánomról, Vác-Csipkésről és Dömös-Táncsics Mihály utcáról.115

Kisebb mértékben, mint a Pavlovien esetében, de gyakori a radiolarit is. A radiolarit aránya

lelőhelyenként 1,7% (Miskolc-Rózsás-hegy) és 20% (Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos)

között változik, kulturális átlaga Esztergom anyagát is beleszámolva 6,5%, Esztergom nélkül

9,8%. Ez a kovakőzet egyébként még jelen van Arka-Herzsarét, a pilismaróti lelőhelyek,

Budapest-Csillag-hegy, a Kiskevélyi-barlang, Vác-Csipkés és Dömös-Táncsics Mihály utca

anyagában is.116 Egzotikus, nagy távolságról érkezett kova féleségeket a fiatalabb pengés

fílum emberei is használtak. Esztergom-Gyurgyalagnak köszönhetően legnagyobb

109 DOBOSI – HOLL 2013, 83. 110 DOBOSI – KÖVECSES-VARGA 1991, 248. 111 DOBOSI 1993, 58. 112 DOBOSI 2013, 19. 113 DOBOSI 2010, 14. 114 RINGER – LENGYEL 2001, 48. 115 PRISKIN 2009, 312, 313; DOBOSI 2006, 46; DOBOSI 2014, 24-25. 116 PRISKIN 2009, 312, 313;GÁBORI-CSÁNK 1989, 8-9; DOBOSI – VÖRÖS 1994, 21; DOBOSI 2006, 46;

DOBOSI 2014, 24-25.

25

mennyiségben a pruti kova van jelen, itt a teljes leletanyag 93,6%-át képezi. Esztergomon

kívül pruti kova előkerült Romhány-Diós-útról, Szeged-Öthalomról, Pilismarót-Tetvesről,

Pilismarót-Bitócról és Pilismarót-Diósról. Erratikus balti kova Romhány-Diós-út és

Pilismarót-Bitóc anyagából ismert, hegyikristályt pedig négy pilismaróti lelőhely (Pálrét,

Tetves, Bitóc, Bánom) leletegyüttese tartalmaz.117

A három kulturális egységre számolt eszköztípus megoszlások (8. ábra) nagyjából

megegyeznek a T. Dobosi Viola és Holl Balázs 2013-as cikkében felvázolt képpel, annak

ellenére, hogy ők fílumonként csupán 2-3 lelőhely adatait vizsgálták. T. Dobosi megállapítása

szerint a Pavlovienben ugyanolyan arányban vannak jelen a vakarók és a vésők, míg az

Epigravettienben a vésők aránya nagyobb.118 Saját számításaim ettől eltérnek; a Pavlovienben

inkább nagyobb a vésők aránya, és az Epigravettienben közeledik jobban a vakarók értékéhez,

ám a fiatalabb pengés fílumban még mindig magasabb a vésők aránya.

Beszerzési zónák a Magyarországi Gravettienben

A gazdag kőzetválaszték, melyet a hazai felső paleolitikum emberei alkalmaztak, mint

a pattintott kőeszközök nyersanyagai több, egymástól és a településektől különböző

távolságra lévő tájegységekről származnak. Mivel a nyersanyagbeszerzési szokások

lelőhelyről lelőhelyre változnak és sokszor még a fílumokon belül sem mutatnak

homogenitást, így érdekes kérdést vet fel, hogy a telepenként használt beszerzési zónák

alapján milyen csoportok körvonalazhatóak.

A vizsgálathoz a rendelkezésemre álló szakirodalomból összegyűjtöttem, hogy az

egyes Gravettien lelőhelyek anyagában milyen nyersanyagok vannak meg és hogy azok

honnan származnak. Ez az információ természetesen a kevésbé jellegzetes nyersanyagok

esetében – melyek széles körben elterjedtek a Kárpát-medencében, mint például a kvarcit –

nem minden esetben elérhető. Azon lelőhelyek esetében, ahol a nyersanyag származási helyét

a szerző nem tűntette fel, ott az ahhoz legközelebb lévő beszerzési zónát jelöltem meg, mint

származási helyét. Az egyes beszerzési zónákat tájegységenként adtam meg. A zónák és az

onnan származó Gravettienben használt nyersanyagok listája a következő:

- Tokaj-Eperjesi-hegység:119 obszidián, kővelő, limnoszilicit, opál

117 DOBOSI 2006, 46; DOBOSI 2014, 23. 118 DOBOSI – HOLL 2013, 74. 119 BÍRÓ 2008, 18-20; DOBOSI 66-67.

26

- Hernád-völgy:120 kárpáti radiolarit

- Bükk:121 kvarcporfír, limnoszilicit, opál, szarukő

- Mátra:122 limnoszilicit, opál, jáspis

- Cserhát:123 limnoszilicit, andezit, homokkő, opál

- Börzsöny:124 limnoszilicit, andezit

- Visegrádi-hegység:125 andezit, homokkő, bazalt, mészkő

- Gerecse:126 radiolarit, mészkő, homokkő

- Bakony:127 radiolarit, tűzkő

- Mecsek:128 radiolarit

- Kelet-Alpok:129 hegyikristály

- Fehér-Kárpátok és Vág-völgy:130 kárpáti radiolarit

- Szilézia:131 erratikus balti kova

- Prut-folyó vidéke:132 pruti kova

- Krakkó környéke:133 jura tűzkő

- Volhíniai hátság:134 volhíniai tűzkő

A vizsgálathoz a PAST3 statisztikai elemző program135 klaszteranalízis módszerét

használtam, mely homogén csoportokba rendezi az adatokat közös attribútumok alapján. Az

adatokat az analízishez úgy adtam meg, hogy a táblázat sorai a beszerzési zónákat, oszlopai

pedig az egyes lelőhelyeket képviselték. Ha az adott telep használta az adott zónát, ott 1-es

értéket kapott, ha nem, akkor azt 0-val jelöltem. Az analízishez az adathalmazból kivettem

azokat a lelőhelyeket, melyek ismereteim szerint a fentiek közül csak egy zónát használtak

(Szeged-Öthalom, Budapest-Csillag-hegy, Budapest-Corvin tér).

Az analízis földrajzilag jól elkülöníthető területi csoportokat határozott meg a legtöbb

lelőhely esetében (9. ábra). Az egyik ilyen csoport Északkelet-Magyarországon

120 PRISKIN 2009, 312-313. 121 BÍRÓ 2008, 22-23; RINGER – HOLLÓ 2001, 64. 122 BÍRÓ 2008, 22; RINGER – LENGYEL 2001, 41; DOBOSI 1993, 58. 123 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995, 43; DOBOSI 2010, 14-15. 124 LENGYEL 2009B, 224; MARKÓ 2007, 15. 125 DOBOSI 2006, 44, 46. 126 BÍRÓ 20008, 21; DOBOSI 2002, 9. 127 BÍRÓ 2008, 21. 128 BÍRÓ 2008, 21. 129 DOBOSI – GATTER 1996, 48. 130 DOBOSI et al. 1988, 30. 131 DOBOSI 2000, 67. 132 DOBOSI – KÖVECSES-VARGA 1991, 248, 252. 133 BÍRÓ 2008, 21. 134 LENYGEL 2009B, 224. 135 http://folk.uio.no/ohammer/past/

27

körvonalazható és magába foglalja az összes tárgyalt lokalitást, mely Borsod-Abaúj-Zemplén-

megyéből ismert. A hat Pavlovien és a két Epigravettien telep, mely a csoportot alkotja, a

következők: Bodrogkeresztúr-Henye, Tarcal-Citrombánya, Megyaszó-Szelestető,

Hidasnémeti-Borházdűlő, Sajószentpéter-Nagykorcsolás, Sajószentpéter-Margit-kapu-dűlő,

Arka-Herzsarét, Miskolc-Rózsás-hegy. Általánosan elmondható erről az egységről, hogy

nyersanyagaikat a Tokaj-Eperjesi-hegységből, a Hernád-völgyből illetve a Bükkből szerzik,

valamint egy-egy esetben kerülnek hozzájuk kőzetek és ásványok a Kárpát-medencén kívülről

is (Kelet-Alpok, Szilézia).

A másik jól elkülöníthető csoport Észak-Közép-Magyarországon található. Két

Pavlovien, egy Ságvárien és három Epigravettien telep sorolható ide: Püspökhatvan-Diós,

Püspökhatvan-Öregszőlő, Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok, Acsa-Viszoki-hegy, Vác-

Csipkés és Dömös-Táncsics Mihály utca. Az itt élő emberek kőeszköz alapanyagaikat főleg a

Gerecséből és a Cserhát-hegységből szerezték, továbbá (Püspökhatvan-Diós kivételével)

mindegyik helyre került a Tokaj-Eperjesi-hegységből származó obszidián is. Egy-egy esetben

a Visegrádi-hegységből és a Börzsönyből is került ezekre a lelőhelyekre nyersanyag. Ez a

csoport a Kárpát-medencén kívülről származó kőzeteket nem nagyon használt, pruti kova is

csak egyedül Acsa-Viszoki-hegy anyagából ismert.

További Észak-Közép-magyarországi telepek, melyeket az analízis összekapcsolt az

Epigravettienbe sorolható pilismaróti lelőhelyek (melyeket összevonva egy adatként

kezeltem) és Romhány-Diós-út. Az általuk használt beszerzési zónák a Cserhát-hegység és a

Tokaj-Eperjesi-hegység. Kárpát-medencén kívüli területekről is kerülnek ide kőanyagok,

Sziléziából és a Prut felső folyásának vidékéről.

A vizsgálat által összekapcsolt további lelőhelyek földrajzilag távol esnek egymástól

és a beszerzési zónákat illetően sem mutatnak olyan homogenitást, mint a fenti lelőhelyek,

csak egy-egy terület esetében van egyezés. Megjegyzendő, hogy ezek eleve olyan lelőhelyek,

melyek távol esnek egymástól és a hazai Gravettien megtelepedési gócoktól (Madaras,

Ságvár, Jászfelsőszentgyörgy).

A klaszteranalízis nem hozott váratlan eredményeket. A körvonalazott csoportok,

melyek ugyanabban a földrajzi térségben helyezkednek el, főleg ugyanazokat a viszonylag

közeli (egy napi járóföldnél nem messzebb lévő) beszerzési zónákat használják ki. Hazai

telepeinken rendszeresen előforduló (az Északkelet-magyarországi csoport kivételével)

távolságinak számító nyersanyag a Tokaj-Eperjesi-hegységből származó obszidián.

Elképzelhető, hogy az egyes földrajzi csoportok lelőhelyein több esetben megtalálható

távolsági nyersanyagokhoz közös beszerzési akciók keretein belül juthattak, melyhez szükség

28

volt a térségben található telepek embereinek összefogására. Az, hogy a csoportokba több

különböző fílumba sorolható lelőhely került azt is sugallhatja, hogy az ilyen földrajzilag jól

elkülöníthető egységek nyersanyagbeszerzési szokásai több ezer év alatt nem nagyon

változhattak.

A PAST3 programot használva szeriációs vizsgálatot is elvégeztem az adathalmazon.

Ez a módszer van/nincs alapon rendezi mátrixba az adatokat. A szeriáció a felhasznált

beszerzési zónák függvényében helyezte el a hazai Gravettien lelőhelyeket (10. ábra). A

mátrixból két, földrajzilag elkülöníthető csoport olvasható le. Az egyik csoport az Északkelet-

magyarországi telepeket foglalja magába. Lényegében ugyanazok a lelőhelyek alkotják, amik

a klaszteranalízis által létrehozott elsőként említett csoportot is. Ezek a használt beszerzési

zónákat illetően homogenitást mutatnak, nyersanyagaik zömét a Tokaj-Eperjesi-hegységből, a

Hernád-völgyből és a Bükkből szerzik. A másik csoport a Közép-Magyarországon található

lelőhelyeket foglalja magába. Legtávolabbi pontjai; keleten Jászfelsőszentgyörgy, északon

Hont, nyugaton Ságvár, délen Madaras. Beszerzési zónák használatában már kevésbé mutat

homogenitást. Szinte mindegyik használja valamelyik dunántúli beszerzési zónát, ugyanakkor

kelet, északkeleti, valamint nyugat, északnyugati irányba is többször indulhattak

nyersanyagért. Az ebbe a csoportba sorolt tizenhat lelőhely közül tíz tartalmazott a Kárpát-

medencén kívülről érkezett kőzetet vagy ásványt. A Tokaj-Eperjesi-hegységből származó

kőeszköz alapanyagok szinte mindegyik lelőhelyen előkerültek. Több helyről ismert a pruti

kova, a volhíniai kova, az erratikus balti tűzkő és a fehér-kárpátoki radiolarit, továbbá néhány

kelet-alpi hegyikristály és krakkói jura tűzkő is színesíti a leletegyütteseket. A Közép-

magyarországi lelőhelyek emberei sokkal több zónát aknáztak ki mint a Zempléni-hegység és

a Bükk környékén elők.

Az Északkelet-Magyarországon található lelőhelyek közül egyedül Bodrogkeresztúr

az, ahol több Kárpát-medencén kívüli területről érkezett kőzet és ásvány került elő.

Elképzelhetőnek tartom, hogy az ebben a térségben élő embereknek nem volt szükséges, hogy

nagy távolságokat tegyenek meg kőeszköz nyersanyagokért, hiszen olyan jó minőségű

anyagok, mint az obszidián, vagy a szeletai kvarcporfír forrásai a közelben megtalálhatóak. A

Közép-magyarországi lelőhelyek esetében viszont, annak ellenére, hogy többször is a

közelben hozzájuthattak jobb minőségű anyagokhoz (cserháti limnoszilicit vagy gerecsei

radiolarit), úgy tűnik, hogy meg volt az igényük a messzibb tájakról származó jó minőségű

kőnyersanyagok iránt.

29

A távolsági beszerzési zónák használatát korszakonként is érdemes megvizsgálni.

Clive Gamble a ’The Palaeolithic Societies of Europe’ c. 2006-os kötetében arra hívja fel a

figyelmet, hogy Európában a középső paleolitikumtól a késői felső paleolitikumig

folyamatosan növekszik a nagy távolságokról érkezett nyersanyagok mennyisége egyes

lelőhelyeken.136 Ez a tény saját Gravettien lelőhelyeinkre is érvényes lehet, ha bizonyos

szempontokat figyelembe veszünk. Pavlovien telepeink tekintetében az egzotikusnak számító

(Kárpát-medencén kívülről származó) kőanyagok aránya 0,3% és 7,3% között változik. Az

Epigravettienben az egzotikus nyersanyagok 1,4% és 93,6% között alakulnak, Esztergom-

Gyurgyalagot leszámítva a legmagasabb érték csupán 12%. Ezt a képet némileg felborítja az

idősebb pengés fílumba sorolt Nadap-Kőbánya, ahol a nyersanyag összetétel 65%-a erratikus

balti kova. Ebben az esetben érdemes ismét felhozni a lelőhely keltezésének problémáját.

Nadap 13 050 BP-s dátuma inkább az Epigravettien időszakába helyezi és ezt a nagy

mennyiségű távolsági nyersanyag használata is potenciálisan alátámaszthatja.

A Kárpát-medencén kívüli beszerzési zónák használatának mellőzése megerősíti a

Ságvárien lelőhelyek kulturális különállását. A fílum összes lelőhelyéről mindössze 2 db

erratikus balti tűzkövet ismerünk, Madarasról.

136 GAMBLE 2006, 316.

30

V. Püspökhatvan-Takács-hegy

leletanyagának ismertetése

Püspökhatvan-Takács-hegy 5785 darabos leletegyüttesének nagy része

megmunkálatlan szilánk/szilánktöredék (4019 db) és penge/pengetöredék (795 db). Ezeken

kívül az együttes 551 db pattintási hulladékot, 263 db magkő/magkőtöredéket, 2 db ütőkövet

és 155 db retusált eszközt tartalmaz.

A leletek nyersanyagát tekintve a környező lelőhelyekhez hasonlóan a helyi eredetű

limnoszilicit egyértelműen dominál (5589 db, 96,8%). A további jelen lévő

nyersanyagtípusok közül egyik sem haladja meg az 1%-ot. A limnoszilicit után a legnagyobb

számban előforduló kőzet a radiolarit (58 db, 1%). A radiolarit érkezhetett távolabbról, mint a

Cserhát és környéke, a májbarna radiolarit változatok származhatnak a Gerecse hegység

területéről, a csokoládébarna változat valószínűleg bakonyi eredetű (Hárskút). Markó András

szóbeli közlése alapján azonban a helyiek a radiolarithoz hozzájuthattak a Galga-folyó

kavicstakarójából is, mivel a Cserhát-hegység területén végzett intenzív terepbejárások során

számos kavicságy anyagában sikerült pattintásra alkalmas radiolarit kavicsokat találni. Az 51

db andezit (0,9%), a 40 db jáspis (0,7%), a 15 db kvarcit (0,3%) és a 2 db átkovásodott fa

(0,03%) szintén a helyi nyersanyagok felhasználásának szokását tükrözi. A távolsági

nyersanyagokat a (feltehetőleg) Sziléziából származó 17 db erratikus balti tűzkő (0,3%)

reprezentálja, illetve 13 db, a Tokaj-Eperjesi-hegységből származó obszidián (0,2%) is

megtalálható. A nyersanyagok megoszlását szemlélteti a 11. ábra táblázata.

A 155 db retusált eszköz több mint egy harmada, 56 darab vakaró (2 db magkővakarót

beleszámolva), mely az összes eszköz 36,1%-a (12-19. ábra). Az 54 darabból 10 db

hüvelykköröm alakú, 5 db hajógerinc alakú, 3 db orros vakaró, 7 db pengevakaró. A második

legnagyobb számban jelen lévő eszközcsoport a retusált pengék, ezekből 28 db található az

anyagban (18,1%) (20-23. ábra). Hasonló számban szerepelnek a vésők is, ezekből 26 db van

(16,8%) (24-27. ábra). A 26 darabból 5 db diédre véső. Tompított hátú eszközből 13 db van

(8,4%), közülük 11 lamella, 2 penge (28-29. ábra). Viszonylag magas a kaparók és a völgyelt

eszközök aránya. A 10 db kaparó az összetétel 6,5%-át teszi ki (30-31. ábra), a 8 db völgyelt

és az 1 db fogazott eszköz összevonva pedig 5,8%-ot képviselnek (32. ábra). 1 db törött vállas

hegy szintén megtalálható a retusált darabok között (23. ábra). A Gravettienben megszokott

31

típusok közül a csonkított pengék hiányoznak az anyagból. Az eszköztípusok megoszlását

szemlélteti a 33. ábra táblázata.

A retusált eszközök szupportjai nagyrészt szilánkok. 86 db készült szilánkon, melyek

közül 20 db pengeszerű vagy nyújtott. 57 db eszköz készült pengén, 12 db lamellán. Az

összes szupport közül 17 db előlapját fedi részlegesen vagy teljesen kéreg. Az eszközök

majdnem fele, 70 db törött, de ezek közül 14 darab esetében a törés recens, ezek törésfelületét

nem fedi patina.

Eszköz készítés szempontjából nem mutatható ki nyersanyag preferencia.

Limnoszilicitből minden felsorolt típus készült. Takács-hegyen retusált pengék készítéséhez

használták fel a legtöbb fajta nyersanyagot, radiolaritból, andezitből, obszidiánból és erratikus

tűzkőből is készült egy-két darab. Vakarók készítéséhez egy-egy esetben radiolaritot,

andezitet és tűzkövet használtak fel. Négy darab limnoszilicitből készült eszköz, két völgyelt

és két retusált pengén látszik hőhatás.

Az eszközökön és a pengéken elvégeztem a hosszúsági adatok összesítését és

átlagszámítását (34. ábra). Az eszközök legnagyobb része, 44 db (26,7%) a 30-39 mm-es

méretkategóriába került. Az eszközök átlagos hosszúsága 43 mm. A 795 darab retusálatlan

penge és pengetöredék legnagyobb része, 241 db (30,3%) a 20-29 mm-es kategóriába került.

átlagos hosszúságuk 34,3 mm. Az eszközöket és a pengéket/pengetöredékeket összevonva

átlaghosszúságuk 35,7 mm.

32

VI. A Püspökhatvan-Takács-hegyi leletanyag

összehasonlítása a hazai Gravettiennel

Mivel sajnálatos módon nem áll rendelkezésemre statigráfiai vagy abszolút

kronológiai adat, így a lelőhely kulturális besorolását az összesített tipológiai és metrikus

adatok arányainak a három fílumból számolt átlagértékekkel való összehasonlítása alapján

fogom elvégezni (35. ábra).

Amint azt láthattuk, Takács-hegy retusált eszközeinek nagy része, 36%-a vakaró. Nem

sok magyarországi Gravettien lelőhely rendelkezik arányaiban ilyen sok vakaróval, két telep

ami ebből a szempontból felülmúlja Takács-hegyet az Ságvár-Lyukasdomb, ahol a vakarók

aránya 43,5%, valamint Acsa-Viszoki-hegy, ahol 34 db eszköz 82%-a vakaró. A

Pavlovienben Megyaszó, az Epigravettien Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos amelyek a

legmagasabb vakaró-arányokkal rendelkeznek, előbbinél ez 26,8%, utóbbinál 28,7%. T.

Dobosi Viola Acsa-Viszoki-heggyel kapcsolatban jegyzi meg, hogy a vakarók magas száma

egy archaikus vonás, „aurignacoid” jellegzetesség.137 Takács-hegyen ugyan nem ennyire

magas az arányuk, ennek ellenére Viszoki-hegyhez való közelsége miatt mindenképpen

fontos ezt észben tartani. A vakarók magas százalékos értéke a Ságvárienből számolt, 30,1%-

os vakaró arányhoz áll a legközelebb.

A magyarországi Gravettienben a fúró egy igencsak alulreprezentált eszköztípus, ez

Takács-hegy esetében sincs máshogy.138 A 3 db fúró az eszközök 1,9%-át teszi ki. Kulturális

átlagokat tekintve így az Epigravettienhez van legközelebb, ahol ez az eszköztípus aránya

2,5%, azonban a Pavlovien együttesekből számolt 1,1%-os értéktől sincs távol.

A vésők 16,8%-os aránya az Epigravettien Dömös-Táncsics Mihály utca

leletegyütteséből számolt 16,7%-os értékhez áll legközelebb. A Pavlovien lelőhelyek közül

Sajószentpéter-Nagykorcsolás 15,3%-os, valamint a Ságvárien Budapest-Corvin tér 19,3%-os

arányai közelítik még meg a Takács-hegyi értéket. A kulturális átlagok közül az Epigravettien

22,7%-os aránya alapján a vésők terén ehhez a fílumhoz rokoníthatjuk leginkább

lelőhelyünket. A vésők ilyen alacsony aránya ugyancsak egy Aurignacienre utaló

jellegzetesség.139

A Takács-hegyi eszköz összetétel kronológiai besorolás szempontjából fontos eleme

lehet az 1 db törött vállas hegy (0,6%). Jiří Svoboda 1996-os cikkében a vállas hegyekkel

137 DOBOSI 2010, 19. 138 DOBOSI 2000, 32. 139 DOBOSI 2009A, 20.

33

rendelkező Gravettien együtteseket már egy új, a Pavlovien után következő 24 000 BP és

19 000 BP közé keltezett Willendorfien-Kostienkien horizontba sorolta.140 Ezt a felvetést

Lengyel György is beleépítette 2012-es felosztásába, Magyarországon a vállas hegyet

tartalmazó lelőhelyek (pl. Hidasnémeti) rendszerében egy külön horizontot képviselnek

közvetlenül a korai Gravettien után.141 Amennyiben a vállazott és nyelezett eszközöket

összevonva vizsgáljuk, úgy láthatjuk, hogy ilyen tárgyak mind a három Gravettien fílum

során előfordultak. Legritkábban a Pavlovien lelőhelyekről kerülnek elő ezek a típusok,

kulturális átlaguk az idősebb pengés fílumban 1,3%. Ebből a szempontból Takács-hegy

anyaga a Pavloviennel rokonítható.

A tompított hátú eszközök ugyanolyan arányban vannak jelen lelőhelyünk

eszközkészletében, mint Hont-Parassa III esetében (8,4%). Az Epigravettienből Vác-Csipkés

10%-os, a kavics-Gravettienből pedig Budapest-Corvin tér 11,5%-os értékei állnak

legközelebb a Takács-hegy tompított hátú eszközeiből számított arányhoz. Az eszköztípus

százalékos értéke a kulturális átlagok közül leginkább a Ságvárienéhez hasonlít. A retusált

pengék 18,1%-os aránya alapján leletanyagunk Hidasnémetivel rokonítható ahol ez a típus

17,6%-ban van jelen. A retusált pengék viszonylag magas százalékértéke Pavlovien

jellegzetességnek tűnik.

Ugyan a völgyelt és fogazott eszközök aránya (5,8%) a legtöbb leletegyütteshez képest

magasnak tűnik, mégis van néhány telep, mely ebben a tekintetben felülmúlja Takács-hegyet

(Hidasnémeti, Verseg-Kertekalja, Budapest-Corvin tér, Miskolc-Rózsás-hegy, Dömös-

Táncsics Mihály utca). A két telep, mely a völgyelt és fogazott eszközök százalékos értékében

legjobban hasonlít lelőhelyünkhöz Arka-Herzsarét (3,9%) és Budapest-Corvin tér (7,7%). A

völgyelt és fogazott eszközök kulturális átlagértékei alapján Takács-hegy az Epigravettiennel

hozható leginkább kapcsolatba.

A Takács-hegyi kaparók magas arányát (6,5%) négy Pavlovien (Megyaszó,

Püspökhatvan-Öregszőlő, Hidasnémeti, Tarcal) és egy Ságvárien lelőhely (Szob) múlja csak

felül. T. Dobosi Viola megállapítása szerint a Pavlovien telepeken magas a kaparók aránya.142

Ezt saját számításaim is igazolják az idősebb pengés fílum esetében (5,9%) a kavics-

Gravettienben azonban még ennél is magasabb a kaparók kulturális átlaga (6,4%), így

lelőhelyünk ebből a szempontból megint csak a Ságváriennel rokonítható.

140 SVOBODA 1996, 288. 141 LENGYEL 2014, 333-334, 340. 142 DOBOSI – HOLL 2013, 74.

34

A lelőhelyünk eszközeiből és pengéiből számolt 35,7 mm-es átlaghosszúság leginkább

a kavics-Gravettien leletanyagokból számolt átlagértékekhez áll közel. Mivel a retusálatlan

pengék túlnyomó része törött vagy töredékes, így hitelesebb az összehasonlítás ha csak a

retusált eszközök 42,8 mm-es átlaghosszúságát vetjük össze az egyes fílumok együtteseiből

kapott értékekkel. Így a Pavlovienből kapott értékek közé illeszkedik be inkább.

Végül Takács-hegy leleteinek összehasonlítását a közelében lévő másik három

Gravettien lelőhely, Püspökhatvan-Öregszőlő, Püspökhatvan-Diós és Acsa-Viszoki-hegy

leletanyagaival végzem el (36. ábra). Nagy eltérések mutatkoznak a vakarók arányait illetően.

A legtöbb hazai Gravettien együtteshez képest Öregszőlőn és Dióson az eszköztípus arányai

kifejezetten alacsonyak (12,1% és 8,1%). Kontrasztban állnak Takács-hegy és Acsa-Viszoki-

hegy vakaróinak különösen magas százalékos értékeivel. A kombinált vakaró/kaparó-véső

eszközök terén is eltérések vannak, Öregszőlőn arányuk 7,6%, Dióson 4,1%, Takács-hegyen

0,6%. Viszoki-hegyről hiányoznak. Fúrók Viszoki-hegyről hiányoznak, a másik három

telepen hasonlóan alacsony arányban vannak jelen. A vésők értékei viszonylag nem nagy

eltérést mutatnak egymástól, a legalacsonyabb érték Viszoki-hegyé (11,8%), a legmagasabb

érték pedig Püspökhatvan-Öregszőlőé (22%). 1 db vállas hegy Öregszőlőről is előkerült,

valamint 1 db nyelezett hegyet is ismerünk az anyagból, a másik két lelőhelyről nem ismertek

vállazott vagy nyelezett eszközök. A tompított hátú eszközök a négy lelőhely közül csak

Takács-hegy anyagában vannak meg. A csonkított pengék esetében fordított a kép; csak

Takács-hegyről hiányoznak. A legnagyobb arányban Öregszőlőn fordulnak elő a csonkított

pengék (9,8%). Retusált pengék Takács-hegyen és Öregszőlőn szinte ugyanolyan mértékben

vannak jelen (18,1% és 22,7%), Dióson arányuk alacsony (4,1%), Viszoki-hegyről pedig

hiányoznak. Völgyelt eszköz lelőhelyünkön kívül csak Dióson fordul elő (1 db, 1,4%). A

kaparók aránya a püspökhatvani lelőhelyeken viszonylag magas (6,5%, 8,1%, 12,1%), Acsa-

Viszoki-hegyen csak 1 db került elő (2,9%). Viszoki-hegy kivételével a leletegyüttesek

retusált szilánkokat is nagy arányban tartalmaznak, Diós eszközeinek csaknem felét (47,3%)

teszi ki ez a típus. Öregszőlő anyaga még ezen felül kiegészül pár archaikus vonást képviselő

bifaciális eszközzel, 2 db késsel és 1 db ’pre-szakócával’.

A nyersanyagfelhasználás első ránézésre nagyon homogénnek tűnik, mégis

felfedezhető némi különbség a lelőhelyek között (37. ábra). Mind a négy telep esetében a

leletek legalább 90%-ának nyersanyaga a helyi eredetű limnoszilicit, azonban míg a

nyersanyag forrásához legközelebb lévő két lelőhely, Diós és Öregszőlő szinte kizárólagosan

azt használja (99,8%, 99,5%), Takács-hegyen és Viszoki-hegyen egyéb nyersanyagok is

35

megtalálhatóak. Radiolarit mindkét lelőhely leletei közt szinte ugyanolyan darabszámban van

jelen, arányait tekintve a kőzet lelőhelyünk anyagában 1%-ban, Viszoki-hegy anyagában

6,6%-ban van jelen. Obszidián és erratikus balti tűzkő is előkerült mindkét telepről,

százalékos értékük azonban egyik esetében sem haladja meg az 1,5%-ot. Ezen felül néhány

darab, pattinott kőeszközök készítésére kevésbé alkalmas nyersanyag is meg van a két

lelőhely együttesében, mint pl. andezit, kvarcit, és homokkő.

36

VII. Vadászott állatok a hazai Gravettienben

és Püspökhatvan-Takács-hegy esetében

Ugyan Takács-hegyről nem ismerünk állatcsontmaradványokat, azonban ahogy a

lelőhely földrajzi adottsága sugallja, stratégiai fontosságú pont lehetett, ahonnan az itt és a

környéken élő emberek szemmel tarthatták a két közeli folyóvölgyben közlekedő

zsákmányállatokat. Érdekes kérdés, hogy mely állatfajok jöhetnek szóba, amikre a takács-

hegyi emberek vadászhattak.

Általánosan elmondható, hogy a felső paleolitikum vadászai négy állatfaj elejtésére

specializálódtak, a ló, a bölény, a gímszarvas és a rénszarvas. Ugyanakkor a jávorszarvas is

egy gyakori zsákmányállat volt.143

Magyarországon a Gravettien időszaka az istállóskői és a pilisszántó-bajóti

faunaszakaszokkal esik egybe. A két szakaszt Kretzoi Miklós és Vörös István határozta meg

az emlősfauna alapján. Ezt a két horizontot az egyre emelkedő számú hidegtűrő fajok

jellemzik. Az istállóskői szakasz a Würm jégkorszak felső szakaszára tehető, a pilisszántó-

bajóti pedig a Würm III hidegmaximumot keretezi. Az előbbire jellemző fajok a mamut, a

vadló, a gímszarvas, a jávorszarvas, a gyapjas orrszarvú és a bovidák. Utóbbi alatt megnő az

arktikus klímát kedvelő fajok aránya, nagyobb mennyiségben vannak jelen a rénszarvasok és

a vadlovak, továbbá megjelennek a pézsmatulkok, ugyanakkor egyes fajok, mint például a

jávorszarvas, a gyapjas orrszarvú és a mamut eltűnnek.144

Gravettien lelőhelyeinket illetően csak néhány esetben ismert részletes kép a vadászott

állatokról. Ez főleg annak köszönhető, hogy állatcsont nem sok telep leletegyütteséből ismert

vagy feldolgozásuk még nem készült el. A Pavlovienen belül Bodrogkeresztúrról és Nadapról

rendelkezünk elegendő információval az elejtett zsákmányállatokról. Bodrogkeresztúr-Henye

telepe az istállóskői faunaszakaszra keltezhető. Itt 767 db állatcsont került elő, mely nagy

valószínűséggel 105 különálló egyedhez tartozhatott. A 105 levadászott állatból 50 volt vadló,

34 jávorszarvas, 8 mamut, 7 sztyeppei bölény, 3 gímszarvas, 2 barlangi oroszlán és 1 nyúl.

Bodrogkeresztúr néhány négyzetkilométeres környezetében több különböző ökológiai fülke

megtalálható. Ez tette lehetővé hogy a lelőhely közelében, számos, egymástól eltérő

természeti környezetekre utaló állatfaj elérhető volt az itt élő emberek számára. A viszonylag

nagy mennyiségben előkerülő mamutcsont alapján T. Dobosi mamutvadász telepnek

143 GAMBLE 1986, 106 idézi DOBOSI 2000, 175. 144 DOBOSI 2009A, 22; DOBOSI 2000, 187, 199-200, 202-204.

37

nevezi.145 Nadapon az állatmaradványok sokkal specializáltabb vadászatra utalnak. A

Velencei-hegységben elhelyezkedő telepen talált 43 állat maradványából 37 vadló volt, 4

rénszarvas, 2 pedig sztyeppei bölény. Vörös István felhívja a figyelmet arra, hogy az

állatmaradványok között jelen lévő Asinus hydruntinus felbukkanása a Kárpát-medencében a

Würm III hidegmaximum elé tevődik. Nadap tehát feltehetőleg a pilisszántó-bajóti

faunaszakasz alatt használt telep volt.146 Ez egy újabb érv lehet amellett, hogy Nadap a

fiatalabb pengés fílummal egyidős lelőhely.

Püspökhatvani lelőhelyeinkről sajnálatos módon összesen két darab állatcsontot

ismerünk, mindkettőt Öregszőlőről. Az egyik egy mamut fog töredék, a másik pedig egy

gímszarvas agancs töredék.147 Koránt sem elég ahhoz hogy messze menő következtetéseket

vonjunk le a vadászati szokásokat illetően. Az idősebb pengés fílumból számszerű adatokkal

még Hont-Parassa III-ról rendekezünk. Itt összesen 17 db állatcsont került elő. Belőle 15

tartozott gyapjas orrszarvúhoz, 1 mamuthoz és 1 bölényhez.148 A Verseg-Kertekaljáról

előkerült ’alig több mint négy’ állatcsontot négy állatfaj maradványaiként azonosították: ló,

bölény, rénszarvas és mamut.149 Tarcal-Citrombányáról ugyancsak kevés csont ismert. A

beazonosíthatók ló és rénszarvas maradványok.150

A kavics-Gravettienből a legteljesebb képpel a névadó lelőhelyről, Ságvár-

Lyukasdombról rendelkezünk. Az innen előkerült 1721 db csontot 167 db egyed

maradványaként rekonstruálták. Túlnyomó részük, 126 állat rénszarvas volt, így Ságvárt főleg

rénszarvas vadász táborként értelmezik. Lovak csontjai ugyancsak előkerültek, 226 db csont

37 különálló egyedhez tartozhatott. A további csontok egy farkashoz, egy hódhoz, egy

vidrához és egy sarkinyúlhoz tartoztak. A lelőhely szintén a pilisszántó-bajóti faunaszakaszba

sorolható.151 Madaras-Téglavetőről 22 db csont került elő, közülük 20 tartozott lóhoz, kettő

pedig madárhoz.152 Mogyorósbánya állatmaradványai még nem kerültek feldolgozásra, annyit

azonban lehet tudni, hogy főleg rénszarvas csontok kerültek elő.153 Budapest-Corvin tér

esetében sem rendelkezünk konkrét adatokkal, de az ott előkerült állatcsontok nagyrészt

bölényekhez tartoztak.154 A Szob-ipolyparti, ismeretlen mennyiségben előkerült

145 DOBOSI 2000, 113, 116, 128, 146, 159, 161-162, 164, 175, 177; DOBOSI – HOLL 2013, 68. 146 DOBOSI et al. 1988, 32-35, 38. 147 CSONGRÁDI-BALOGH – DOBOSI 1995, 57. 148 DOBOSI – SIMÁN 2003, 24. 149 DOBOSI 1991, 74. 150 DOBOSI 1974, 25. 151 VÖRÖS 1982, 43, 46, 60. 152 DOBOSI et al. 1989, 41. 153 DOBOSI 2002, 11. 154 RINGER – LENGYEL 2009, 210.

38

állatmaradványok négy fajhoz tartoztak, lóhoz, rénszarvashoz, mamuthoz és gyapjas

orrszarvúhoz.155

A fiatalabb pengés fílum lelőhelyei közül Esztergom-Gyurgyalagról rendelkezünk a

legtöbb adattal. Az itt feltárt 148 db csontból sajnálatos módon nem készült egyedszám

rekonstrukció. A maradványok három állatfajról tanúskodnak. 86 db lóhoz, 41 db

rénszarvashoz, 21 db pedig gyapjas mamuthoz tartozott.156 Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos

49 db állatcsontja közül 37 db rénhez, 11 db lóhoz, egy pedig hófajdhoz tartozott.157 Szeged-

Öthalomról 47 db csont került elő, 22 ló, 20 rénszarvas, 5 pedig bölény maradványa volt.158

Számszerű adatok egyéb Epigravettien lelőhelyről nem ismertek, csupán az, hogy milyen

fajok csontjai voltak meg a leletegyüttesekben. Vadló maradványok Arka, a Kiskevélyi-

barlang, Budapest-Csillag-hegy, Vác, Dömös és a pilismaróti lelőhelyek anyagában vannak

jelen. Csillag-hegyről lovon kívül csak mamutcsont ismert. Rénszarvas csontok Arkán, a

Kiskevélyi-barlangban, Vácon, Dömösön és a pilismaróti telepeken kerültek elő, utóbbinál

nagy számban. Ló és rénszarvas mellett Vác-Csipkés leletegyüttese gyapjas orrszarvú és

óriásszarvas, Arka pedig bovidák maradványait is tartalmazta. A legtöbb féle állatfaj

Epigravettien telepek közül Pilismarótról ismert, innen jávorszarvas, mamut, bölény, farkas,

vaddisznó, rozsomák, róka és nyúl csontja is előkerült.159

Amint láthatjuk a magyarországi Gravettien egység emberei számára kétség kívül a ló

és a rénszarvas voltak a legkedveltebb vadászzsákmányok. Azokról a telepekről, melyekről

rendelkezünk számszerű adatokkal ott egyértelműen uralják a faunaösszetételt. Ló

Bodrogkeresztúron, Nadapon, Madarason, Esztergomnál és Szegeden, rénszarvas pedig

Ságváron és Jászfelsőszentgyörgyön van jelen legnagyobb arányban. Rénszarvas a felsorolt

húsz lelőhely közül csak hat, ló pedig csak négy esetében hiányzik. A fent említett öt, felső

paleolitikum során gyakran vadászott állatfaj közül a további három is megtalálható, de

sokkal ritkábban. Bölény hét, jávorszarvas és gímszarvas pedig csak két-két lelőhelyről

ismert. Viszonylag gyakori a mamut is, hét telep anyagában meg van.

A fentiek alapján kézenfekvő feltételezés, hogy a Püspökhatvan környéki lelőhelyek fő

vadászzsákmánya ugyancsak a ló vagy a rénszarvas volt, azonban konkrétan erre utaló leletek

nélkül ezt egyáltalán nem állíthatjuk teljes biztonsággal. Egyes nézetek szerint a Kárpát-

medencétől északra élő rénszarvasok és a vadlovak téli legelői hazánk alföldi területei voltak.

155 MARKÓ 2007, 8. 156 DOBOSI – KÖVECSES 1991, 263. 157 VÖRÖS 1993, 78. 158 DOBOSI et al. 1989, 40. 159 VÉRTES 1965, 349; DOBOSI 2006, 34-35; DOBOSI – VÖRÖS 1993, 36; DOBOSI 2014, 24-25.

39

Csoportjaik átvonulása északról délre nagy valószínűséggel a folyók mentén zajlott. A Duna

völgye is egy ilyen átjáró lehetett.160 Véleményem szerint, mivel a Galga völgye a Dunától

nem nagy távolságra fekszik, így bizonyos állat csoportok ezt az útvonalat is választhatták. A

Galga később beletorkollik a Zagyvába, mely végül a Tiszához vezet, a Tisza partjai mentén

pedig köztudottan gazdag alföldi legelőterületek terülnek el. Ezt figyelembe véve tehát

minden bizonnyal ezt az útvonalat is használták a nagy testű növényevők a pleisztocén során.

Hogy időszakosan Püspökhatvan közelében mely állatfajok voltak elérhetők, érdemes

megvizsgálni, hogy egyéb Galga, illetve Zagyva menti lelőhelyekről milyen állatok

maradványai kerültek elő.

Mamutcsont Püspökhatvan-Öregszőlőn kívül a Galga-völgyből több helyről is ismert.

Király Attila 2014-es gyűjtése kirajzolja, hogy Püspökhatvantól délre, végig a völgyből

ismertek az állatfaj maradványai, illetve tovább, a Zagyva mentéről is kerültek elő mamutok

csontjai. A lelőhelyek a következők: Galgagyörk, Galgamácsa, Iklad, Aszód-Téglagyár,

Hévízgyörk, Galgahévíz, Boldogi-Vajda-rét, Jászfelsőszentgyörgy-Székes-dűlő, Jászberény-

Elefánthy Sándor téglavető.161 Mindez azt jelenti, hogy a folyóvölgy, melyet a Takács-hegyi

emberek nagy valószínűséggel szemmel tartottak, a felső pleisztocén során a mamutok által

használt útvonal volt. Ez az állatfaj így mindenképpen szóba jöhet mint zsákmány amit

időnként elejthettek a Püspökhatvan környékén élt gravettiek. További, felső paleolitikum

során gyakran vadászott állatot sajnos kevesebb Galga-völgyi lelőhelyről ismerünk.

Pleisztocén ló és bovida Aszódról és Galgahévízről, gyapjas orrszarvú pedig Püspökhatvanról

és Galgahévízről ismert.162 A Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogosról előkerült maradványok

származhattak olyan rénszarvasoktól és lovaktól, melyek a Galga-völgyből érkeztek a telep

környékére.

A fenti adatok alapján tehát úgy tűnik, hogy a Galga-völgyet a pleisztocén során

leggyakrabban mamutok használták, de olykor lovak, bölények és orrszarvúk is használhatták

átvonulási útvonalként. Jelenleg a legtöbb jel arra utal, hogy a püspökhatvani telepek

embereinek fő zsákmánya valószínűleg a mamut volt, azonban mivel ennek a nagy testű

emlősnek az elejtése minden bizonnyal nem volt egy könnyű feladat, így más, a mamutnál

kisebb állatok is prédaként szolgálhattak. Feltehetőleg ez a ló volt, melynek leletei előkerültek

a völgyből és a Gravettienben eleve előszeretettel vadásztak rá. Öregszőlőről gímszarvascsont

is ismert, így szóba jöhet kedvelt zsákmányként. A Galga-völgyből egyéb helyről nem került

160 VÖRÖS 1982, 63. 161 KIRÁLY 2014, http://ameplatform.hu/2014/09/mamut-terkep-magyarorszag/ 162 JÁNOSSY – VÖRÖS 1979, 37.

40

elő maradványa, azonban a Cserhátból néhány további lelőhelyről ismerünk

gímszarvascsontokat (Szendehely, Romhány, Pásztó).163 Bölény ugyan csak két esetben

ismert a Galga völgyében, azonban mivel a felső paleolitikumban a gyakran vadászott fajok

közé tartozik így nem zárhatjuk ki a Püspökhatvan környéki emberek potenciálisan vadászott

állatainak sorából. Rénszarvas maradványa sem a völgyből sem a Cserhát-hegységből nem

ismert, így feltételezhető, hogy a Zagyva alsó folyásánál található Jászfelsőszentgyörgy

környékére más útvonal felől érkeztek.

163 JÁNOSSY – VÖRÖS 1979, 36-38.

41

VIII. Összegzés

Püspökhatvan-Takács-hegy leletanyaga az eszközkategóriák megoszlása terén öt

esetben mutat hasonlóságot az Epigravettien, három esetben a Ságvárien, kettő esetben pedig

a Pavlovien kultúrából számolt átlagértékekkel (35. ábra). A lelőhely kavics-Gravettienhez

való sorolását – a hasonlóságok ellenére – nagy biztonsággal kizárhatjuk, hiszen a kultúra

alapvető jellegzetessége, hogy kavics nyersanyagokból készült kis méretű eszközöket

tartalmaz az együttes, nem mondható el Takács-hegy leletanyagáról. Ezen felül a kultúrára

jellemző nyersanyag, a radiolarit is csak kis számban van jelen. Ha az eszközkategória

összehasonlításból kivesszük a Ságvárient, abban az esetben a fiatalabb pengés fílummal hét

kategóriában, az idősebb pengés fílummal pedig három kategóriában mutat hasonlóságot

anyagunk. A hasonlóságok közül azonban nem mindegyik tűnik meggyőzőnek. A vakarók

magas aránya ugyan valamivel közelebb áll az Epigravettien értékhez, ám, ahogy ezt már

korábban említettem T. Dobosi Viola nyomán, ez sokkal inkább egy archaikus, Aurignacienre

vonatkozó jellegzetesség. Ugyanígy a vésők alacsony aránya is egy korai felső paleolit

jellegre utalhat. A fúrók értéke a Pavlovien és az Epigravettien átlag között helyezkedik el, és

csak kicsivel közelít jobban az utóbbihoz. Ugyanez elmondható a tompított hátú eszközökről

is. Az eszközök átlaghosszúsága az idősebb pengés fílum adataival egyeztethető össze

leginkább. A lelőhely kultúrális besorolásának eldöntését illetően perdöntő szerepe lehet a

vállas hegynek. Ezen típusok kronológiai helyzete T. Dobosi rendszerében a Pavlovien

kultúrának felel meg, így tipológiai szempontok alapján Takács-hegy legnagyobb

valószínűséggel az idősebb pengés fílum során használt lelőhely volt, bár az eszközmegoszlás

arányai alapján hordoz néhány Aurignacien (sok vakaró, kevés véső) és Epigravettien vonást

(sok völgyelt, kevés kombinált eszköz). Ez az értelmezés azonban némi problémát vethet fel,

ha a szomszédos teleppel, a kutatás által Epigravettienként számon tartott Acsa-Viszoki-

heggyel akarjuk összeegyeztetni a lelőhelyet.

Acsa-Viszoki-hegy kis számú eszközkészletéből T. Dobosi Viola megállapítása szerint

hiányoznak a meghatározó eszköztípusok, melyek megkönnyítenék a lelőhely kulturális

besorolását, ezért a fiatalabb pengés fílum részeként való értelmezése megkérdőjelezhető.164

Véleményem szerint Takács-hegyhez való közelsége sugallhatja azt, hogy a két telep

ugyanabban az időben volt használt. Ezt potenciálisan alátámaszthatja a két lelőhely

nyersanyagfelhasználásának viszonylag hasonló arányai. A másik két püspökhatvani

164 DOBOSI 2010, 18-19.

42

lelőhellyel ellentétben, Viszoki-hegyen és Takács-hegyen is felhasználtak a limnosziliciten

kívül bizonyos mértékben egyéb nyersanyagokat, mint például radiolaritot, erratikus tűzkövet

és obszidiánt. Az obszidiánon belül a tolcsvai típus, a radiolariton belül, pedig a májbarna és

barna színű, feltehetőleg gerecsei darabok mindkét telep anyagában meg vannak. Úgy hiszem,

ezek alapján elképzelhető, hogy ezek a nagyobb távolságról érkezett nyersanyagok egy (vagy

több) közös nyersanyagbeszerzési akciónak köszönhetően kerülhettek a két lelőhelyre. Az

eszközök átlaghosszúságát tekintve mutatkozik némi eltérés. Acsa-Viszoki-hegy esetében

37,5 mm, Takács-hegynél 43 mm. Az előbbi lelőhelyen tehát rövidebb eszközök készültek,

mely inkább a fiatalabb pengés fílumra jellemző, igaz, itt az átlaghosszúság sokkal kevesebb

tárgyból lett számolva, mint lelőhelyünknél. Elképzelhető, hogy ha több eszközzel

rendelkeznénk Viszoki-hegyről, akkor ez a metrikus jellemző jobban közelítene a Takács-

hegyi értékéhez.

Lelőhelyünk tipológiai összetételének arányai ugyan eltérnek Püspökhatvan-

Öregszőlőétől (és a vele egyidejűnek értelmezett Diósétól), azonban az egyik jellegezetesség,

mely kétség kívül összeköti a két lelőhelyet, a vállas hegy jelenléte. Amennyiben ez a típus

valóban egy különálló horizontot jelöl, úgy, a két Gravettien lokalitás egyidejűsége

valószínűsíthető.

A Püspökhatvan közelében található Gravettien lelőhelyekről a rendelkezésre álló

adatok alapján tehát feltételezhető, hogy mind a négy egy időben volt használt. Egymáshoz

való közelségük akár azt is sugallhatja, hogy egyazon közösség tagjai által. Ez esetben a

különböző eszköztípus megoszlások a telepek egymástól eltérő funkcióira utalhatnak.

Amennyiben ez igaz, érdemes megnézni milyen képet kapunk eszköz megoszlás terén, ha a

négy lelőhely adatait összevonva vizsgáljuk és úgy vetjük össze más hazai lelőhelyekkel.

A négy leletanyag összevont 394 darabos eszközkészletében továbbra is magas a

vakarók aránya, 26,9%. A pengés fílumok együttesei alapján ehhez Megyaszó-Szelestető

26,8%-os aránya hasonlít legjobban. A kombinált eszközök 3,6%-os értékéhez Miskolc-

Rózsás-hegy szintén 3,6%-os, illetve Sajószentpéter-Nagykorcsolás 3,8%-os aránya közelít. A

fúrók alacsony, 1,1%-os aránya alapján Bodrogkeresztúr-Henye anyagával (1,2% fúró)

rokonítható az együttes. A vésők 18,5%-os aránya Hidasnémetivel mutat egyezést (18,5%). A

vállazott és nyelezett eszközök 0,8%-os értékét a pilismaróti lelőhelyek 1,1%-os aránya

közelíti meg. A tompított hátú darabok (3,3%) Dömös-Táncsics Mihály utca anyagával

(2,4%) a csonkított pengék aránya (4,3%) pedig szintén Megyaszóval (4,5%) mutat

hasonlóságot. A retusált pengék 15,5%-os, a hegyek 0,3%-os és a völgyelt eszközök 2,5%-os

értékéhez Bodrogkeresztúr 17,2%-os, 0,2%-os valamint 2,8%-os értékei állnak legközelebb.

43

A kaparók arányának alapján (8,4%) újfent Hidasnémetivel (7,4%) rokonítható a

leletegyüttes.

Az eszközök arányainak összehasonlítása alapján a legtöbb hasonlóságot az idősebb

pengés fílum lelőhelyeivel lehet felfedezni. Ez kétség kívül arra utal, hogy – amennyiben a

négy lelőhely valóban kezelhető egy egységként, úgy – ezek a telepek a magyarországi

Pavlovien kultúrába sorolható lokalitások. Ha jogos a dolgozatomban korábban már említett

feltételezés, miszerint a Gravettien korai időszakaiban nagy távolságokról (Kárpát-medencén

kívülről) érkezett nyersanyagokat csak kis mennyiségben használtak, akkor ez is

megerősítheti Takács-hegy és a közelében lévő lelőhelyek ebbe a korszakba való helyezését.

A hazai Gravettien új, Lengyel György által 2012-ben felvetett felosztásán belül

Püspökhatvan-Takács-hegy leletanyaga a 25 000 BP és 20 000 BP közé keltezett, vállas

hegyeket tartalmazó együttesek által jelölt horizontba illeszthető be. Lengyel rendszerében ezt

a horizontot képviselő lelőhely Hidasnémeti-Borházdűlő, mellyel Takács-hegy abban az

esetben is több hasonlóságot mutat, ha nem a közelben lévő másik három lelőhely anyagával

összevonva vizsgáljuk. Hasonló például a vésők (Takács-hegy: 16,8%, Hidasnémeti: 18,5%),

a retusált pengék (Takács-hegy: 18,1%, Hidasnémeti: 17,6%) és a kaparók (Takács-hegy:

6,5%, Hidasnémeti: 7,4%) aránya, a vállas hegy megléte, valamint a nyersanyag felhasználás,

hiszen mindkét lelőhely esetében a leletek több mint 90%-ának limnoszilicit az alapanyaga.

Igaz, ez annak annak is betudható, hogy (Hidasnémeti esetében feltehetőleg)165 mindkét telep

esetében ez a nyersanyag volt a közelben nagy mennyiségben hozzáférhető. Mindezek mellett

Hidasnémeti földrajzi fekvése is hasonlóságot mutat; a Hernád völgyének egy több mint 200

méter magas platóján helyezkedik el.166 Ezek a hasonlóságok Hidasnémetivel akkor is

fennállnak, ha Takács-hegyet, Dióst, Öregszőlőt és Acsa-Viszoki-hegyet egységként kezeljük,

és véleményem szerint behelyezhetőek a vállas hegyekkel rendelkező Gravettien csoportba.

Takács-hegy fekvése alapján feltételezhető, hogy egyik funkciója a telepnek az volt,

hogy szemmel tartsa a Galga-völgyön keresztül közlekedő zsákmányállatokat. Habár ez az

elmélet kézenfekvőnek tűnik, biztosabb lenne a felvetés, ha a lelőhelyről ismernénk

állatmaradványokat. Így ebben az esetben ha valóban volt egy ilyen funkciója a telepnek

akkor is csak közvetett bizonyítékokból tudunk arra következtetni, hogy milyen állatok

jöhettek szóba, melyeknek átvonulásait az itt élő emberek figyelhették és vadászhattak rájuk.

Ilyen közvetett bizonyíték lehet az Öregszőlőn előkerült két darab állatcsont, a Galga-

165 SIMÁN 1989, 12. 166 SIMÁN 1989, 5-7.

44

völgyből előkerült pleisztocén állatmaradványok és hogy a magyarországi Gravettien során

milyen fajokra vadásztak az emberek.

Kutatásom alapján három faj valószínűsíthető, melyre a Püspökhatvan-Takács-hegy

telepén élő emberek jó eséllyel vadászhattak. Első a gyapjas mamut, melynek csontja a

szomszédos lelőhelyről, Öregszőlőről ismert, valamint maradványai végig a Galga-völgyből

is előkerültek. Vadászatuk más, hazai Gravettien telepről is ki lett mutatva (Bodrogkeresztúr).

További bizonyíték lehet, hogy a feltehetőleg egyidejű, morvaországi vállas hegyeket

tartalmazó telepek körében Janusz K. Kozłowski meglátása szerint a mamut ugyancsak fontos

zsákmány lehetett.167 A második a gímszarvas, melynek ugyancsak előkerült lelete

Öregszőlőről, valamint a Cserhát-hegységből pár lelőhelyről ismert maradványa. Ezen felül a

felső paleolitikum során kedvelt zsákmány volt. Harmadikként a lovat tartom

legvalószínűbbnek. Ugyan maradványai a közelben lévő lelőhelyekről sem ismertek, azonban

a Galga-völgyéből mamuthoz hasonlóan szintén kerültek elő csontjai, valamint a Zagyva

partján lévő jászfelsőszentgyörgyi telepen viszonylag meghatározó számban voltak meg.

Mindez arra utalhat, hogy a felső paleolitikum időszakában a Galga völgyét használták lovak

közlekedésre, így vadászhattak rájuk a Püspökhatvan környékén élő gravettienek. Ezt

alátámaszthatja az is, hogy a magyarországi Gravettien során a ló volt a legkedveltebb

zsákmányállat. Amennyiben valóban számolhatunk a mamuttal, mint vadászott állat, úgy ez

az istállóskői faunaszakasszal való egyidejűséget sugallja, mely ugyancsak az idősebb pengés

fílum időszakára utal.

Stratigráfiai adatok híján mindenképpen számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy

Takács-hegy leletanyaga kevert, és a telepet több kultúra, a jelek szerint az Aurignacien

(vakarók magas aránya) és az Epigravettien (völgyelt eszközök nagy aránya) emberei is

használták. Ez az állítás Acsa-Viszoki-hegy lelőhelyére is igaz lehet, különösen akkor, ha

figyelembe vesszük a másik két, korai felső paleolitikumra keltezett acsai lelőhelyet. Ettől

függetlenül kétségtelen, hogy a Galga terasza Püspökhatvannál és Acsánál a felső

paleolitikum során fontos terület volt, főként a helyi limnoszilicit, illetve feltehetőleg az

állatvonulások miatt nagy jelentőséggel bíró, a Galga mentén húzódó útvonal ellenőrzése.

Összefoglalva, véleményem szerint a püspökhatvani lelőhelyeket és Acsa-Viszoki-

hegyet a jövőbeli kutatásokban érdemes lenne egységként, egy püspökhatvani

komplexumként kezelni, hasonlóan a pilismaróti lelőhelyekhez.168 Ez az egység T. Dobosi

Viola rendszerében az idősebb pengés fílumba illeszthető be. Lengyel György rendszerében

167 KOZŁOWSKI 1996B, 18. 168 DOBOSI 2014, 24-25.

45

Hidasnémeti mellett a vállas hegyekkel jellemzett Gravettien horizontba helyezhető. Igaz ez a

csekély számú vállas hegy miatt némileg megkérdőjelezhető. Janusz K. Kozlowski véleménye

szerint az ebbe a csoportba helyezhető lelőhelyek a Nyugat-Kárpátok térségében és a Morva-

kapu környékén egységes rendszert képeznek, melyeknél mindegyik lelőhely más funkciót

töltött be.169 Meglátásom szerint, az, hogy az ebbe a horizontba tartozó magyarországi

lelőhelyek ennek a rendszernek a részét képezzék, ahhoz túlságosan messze helyezkednek el,

az viszont elképzelhető, hogy a Kárpát-medencében is volt egy ilyen település hálózat, illetve,

hogy a különböző funkciókat ellátó települések lokális szinten is meg voltak.

169 KOZŁOWSKI 1996B, 19.

46

IX. Felhasznált irodalom

BÍRÓ 2004. – T. Bíró K.: „A kárpáti obszidiánok: legenda és valóság.” Archeometriai Műhely

2004 vol. I. nr. 1. (2004) 3-8.

BÍRÓ 2007. – T. Bíró K.: „Az obszidián kultúrtörténete.” In: A Zempléni Tájvédelmi Körzet.

Abaúj és Zemplén határán. (Szerk.: Baráz Cs. – Kiss G.) A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

monográfiái 3, Eger 2007, 279-282.

BÍRÓ 2008. – T. Bíró K.: „Kőeszköz-nyersanyagok Magyarország területén.” A Miskolci

Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 74. kötet (2008) 11-37.

BÍRÓ et al. 2009. – T. Bíró K. – Szilágyi V. – Kasztovszky Zs.: „Új adatok a Kárpát-medence

régészeti radiolarit forrásainak ismeretéhez.” Archeometriai Műhely 2009 vol. VI. nr. 3.

(2009) 25-44.

BÍRÓ 2011. – T. Bíró K.: „Magyarországi kovakőzetek kutatása.” Archeometriai Műhely

2011 vol. VIII. nr. 3. (2011) 211-218.

CSONGRÁDINÉ BALOGH – DOBOSI 1995. – Csongrádiné Balogh É. – T. Dobosi V.:

„Palaeolithic settlement traces near Püspökhatvan.” FolArch 44 (1995) 37-59.

CSONGRÁDINÉ BALOGH 1997. – Csongrádiné Balogh É.: „A ságvári késői felsőpaleolit

lelőhely tipológiai és statisztikai vizsgálata.” FolArch 46 (1997) 17-46.

CSONGRÁDINÉ BALOGH 2000. – Csongrádiné Balogh É.: „A ságvári késői felsőpaleolit

lelőhely és környékéről előkerült leletanyag ismertetése.” Somogyi Múzeumok Közleményei

14 (2000) 3-28.

DOBOSI 1974. – T. Dobosi V.: „Adatok a Bodrog-völgy őskőkorához.” FolArch 25 (1974)

9-31.

DOBOSI 1978. – T. Dobosi V.: „A pattintott kőeszközök nyersanyagáról.” FolArch 29 (1978)

7-19.

DOBOSI et al. 1983. – T. Dobosi V. – Vörös I. – Krolopp E. – Szabó J. – Ringer Á. –

Schweitzer F.: „Upper palaeolithic settlement in Pilismarót-Pálrét.” ActaArchHung 35 (1983)

287-311.

47

DOBOSI – VÖRÖS 1987. – T. Dobosi V. – Vörös I.: „The Pilisszántó I. Rock-shelter

revision.” FolArch 38 (1987) 7-62.

DOBOSI et al. 1988. – T. Dobosi V. – Jungbert B. – Ringer Á. – Vörös I.: „Paleolithic

settlement in Nadap - Őskőkori telep Nadapon.” FolArch 39 (1988) 13-40.

DOBOSI – KŐHEGYI 1989. – T. Dobosi V. – Kőhegyi M.: „Felsőpaleolit telep Madaras-

Téglavetőben, ásatások 1966-1974.” Cumania 11 (1989) 9-66.

DOBOSI – KÖVECSES-VARGA 1991. – T. Dobosi V. – Kövecses-Varga E.: „Upper

Palaeolithic site of Esztergom-Gyurgyalag. An archaeological analysis.” ActaArchHung 43

(1991) 233-255.

DOBOSI 1991. – T. Dobosi V.: „Paleolit telep Verseg-Kertekalján.” Studia Comitatensia 21

(1991) 73-77.

DOBOSI 1992. – T. Dobosi V.: „A New Upper Paleolithic site at Mogyorósbánya.”

CommArchHung (1992) 5-16.

DOBOSI 1993. – T. Dobosi V.: „Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos, felsőpaleolit telep.”

Tisicum VIII. (1993) 41-60.

DOBOSI – VÖRÖS 1994. – T. Dobosi V. – Vörös I.: „Material and chronological revision of

the Kiskevély cave.” FolArch 43 (1994) 11-50.

DOBOSI – GATTER 1996. – T. Dobosi V. – Gatter I.: „Palaeolithic tools made of rock

crystal and their preliminary fluid inclusion investigation.” FolArch 45 (1996) 31-50.

DOBOSI – SIMÁN 1996. – T. Dobosi V. – Simán K.: „New upper Palaeolithic site at

Megyaszó-Szelestető” CommArchHung 1996 (1996) 5-22.

DOBOSI 1999. – T. Dobosi V.: „Upper Palaeolithic open air sites. Settlement features and

function.” Archaeologia Austriaca. Beiträge zur Paleanthropologie, Ur- und Frühgeschichte

Österreichs 82/83 (1998-1999) (1999) 57-63.

DOBOSI 2000. – T. Dobosi V. (Ed.): Bodrogkeresztúr-Henye (NE-Hungary), Upper

Palaeolithic site. Budapest 2000.

48

DOBOSI 2002. – T. Dobosi V.: „Mogyorósbánya, Újfalusi dombok, felső paleolit telep.”

Régészeti Kutatások Magyarországon - Archaeological Investigation in Hungary 1999 (2002)

5-14.

DOBOSI – SIMÁN 2003. – T. Dobosi V. – Simán K.: „Hont-Parassa III, Orgonás, Upper

Palaeolithic Settlement” CommArchHung 2003 (2003) 15-29.

DOBOSI – SZÁNTÓ 2003. – T. Dobosi V. – Szántó Zs.: „A gravetti időszak hagyományos

és radiokarbon koradatai.” ArchÉrt 128. (2003) 5-16.

DOBOSI 2005. – T. Dobosi V.: „Cadastre of Palaeolithic Finds in Hungary.”

CommArchHung 2005 (2005) 49-81.

DOBOSI 2006. – T. Dobosi V.: „Gravetti lelőhelyek Pilismarót környékén.” FolArch 52

(2005-2006) (2006) 21-47.

DOBOSI 2009A. – T. Dobosi V.: „A hazai felső paleolitikum vázlata.” Tisicum XIX. (2009)

13-28.

DOBOSI 2009B. – T. Dobosi V.: „Filling the void: lithic raw material utilization during the

Hungarian Gravettian.” In: Lithic Materials and Paleolithic Societies. (Eds.: Adams, B. –

Blades, B. S.). Wiley-Blackwell 2009. 116-126.

DOBOSI 2010. – T. Dobosi V.: „ „...akkoriban ugyanis még paleolit-régésznek készültem”

(Patay Pál)” In: „Régről kell kezdenünk...”. Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay.

Régészeti tanulmányok Nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére. (Szerk.: Guba Sz. – Tankó

K.). Szécsény 2010. 11-21.

DOBOSI – HOLL 2013. – T. Dobosi V. – Holl B.: „A gravetti telepek topográfiája.” Litikum

1 (2013) 66-82.

DOBOSI 2013. – T. Dobosi V.: „Őskőkori lelőhelyek Romhány környékén (Gyomola Gábor

gyűjtése).” FolArch 54 (2013) 9-24.

DOBOSI 2014. – T. Dobosi V.: „A Dunakanyar felső paleolitikuma.” ArchÉrt 139 (2014) 7-

34.

GAMBLE 1986. – Gamble, C.: The Palaeolithic Settlement of Europe. Cambridge World

Archaeology. Cambridge 1986.

49

GAMBLE 2006. – Gamble, C.: The Palaeolithic Societies of Europe. Cambridge World

Archaeology. Cambridge 2006.

GARROD 1938. – Garrod, D. A. E.: „The upper palaeolithic in the light of recent discovery.”

Proceedings of the Prehistoric Society of East Anglia IV (1938) 1-26.

GÁBORI 1954. – Gábori M.: „A pilisszántói kőfülke magdaleni kultúrája és eredete.”

ArchÉrt 81. (1954) 3-9.

GÁBORI 1956. – Gábori M.: „Az epipaleolitikum lelőhelye Honton.” ArchÉrt 83. (1956)

125-138.

GÁBORI – GÁBORI 1957. – Gábori M. – Gábori V.: „Études archéologiques et

stratigraphique dans les stations de loess paléolithiques de Hongrie” ActaArchHung 8 (1957)

1-117.

GÁBORI 1959. – Gábori M.: „A ságvári paleolitikus telep újabb ásatásának eredményei.”

ArchÉrt 86. (1959) 3-19.

GÁBORI 1969. – Gábori M.: „Regionale Verbreitung paläolithischer Kulturen Ungarns.”

ActaArchHung 21 (1969) 155-165.

GÁBORINÉ CSÁNK 1984. – Gáboriné Csánk V.: „A felső paleolitikum nyoma

Budapesten.” BudRég 25 (1984) 7-14.

HILLEBRAND 1935. – Hillebrand J.: Magyarország őskőkora – Die Ältere Steinzeit

Ungarns. Archaeologia Hungarica XVII. Budapest 1935.

JÁNOSSY – VÖRÖS 1979. – Jánossy, D. – Vörös, I.: „Grossäuger-Streufunde aus dem

Pleistozän Ungarns.” Frag. Min. Pal. 9 (1979) 21-60.

KIRÁLY 2014. – Király, A.: Magyarország mamut térképe. 2014.

http://ameplatform.hu/2014/09/mamut-terkep-magyarorszag/

KOZŁOWSKI 1996A. – Kozłowski, J. K.: „The latest Aurignacian and „Aurignacoid”

element in the Epigravettian of the Carpathian Basin.” In: The Upper Palaeolithic.

Colloquium XI: The Late Aurignacian. Colloquium XII: The Origion of the Gravettian. (Eds.:

Montet-White, A. – Palma di Cesnola, A. – Valoch, K.). Forli 1996. 83-98.

50

KOZŁOWSKI 1996B. – Kozłowski, J. K.: „The danubian Gravettian as seen from the

northern perspective.” In: Paleolithic in the Middle Danube Region. Anniversary volume to

Bohuslav Klíma. (Ed.: Svoboda, J.). Brno 1996, 11-22.

KOZŁOWSKI 1999. – Kozłowski, J. K.: „Les origines de la récolonisation de la partie

septentrionale de l’Europe Centrale aprés le Pléniglaciaire.” Folia Quarternaria 70 (1999)

317-331.

KOZŁOWSKI 2013. – Kozłowski, J. K.: „Raw materials procurement in the Late Gravettian

of the Carpathian Basin.” In: The lithic raw material sources and interregional human

contacts in the Northern Carpathian regions. (Ed.: Mester Zs.). Kraków – Budapest 2013. 63-

86.

LENGYEL 2009A. – Lengyel Gy.: „Radiocarbon dates of the „Gravettian entity” in

Hungary.” Praehistoria 9-10 (2008-2009) (2009) 241-263.

LENGYEL 2009B. – Lengyel Gy.: „A ságvári felső paleolit telep és a Kárpát-medencei

gravetti kőnyersanyagai.” In: MΩMΩ∑ VI. Őskoros Kutatók VI. Összejövetelének

konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. (Szerk.: Ilon G.). Szombathely 2009. 223-

231.

LENGYEL 2010. – Lengyel Gy.: „An aspect to the re-evaluation of Ságvár (Lyukas domb)

Upper Palaeolithic site.” FolArch 54 (2010) 25-37.

LENGYEL 2014. – Lengyel Gy.: „Distant connection changes from the Early Gravettian to

the Epigravettian in Hungary” In: Modes de contacts et de déplacements au Paléolithique

eurasiatique. E.R.A.U.L. 140 (dir.: Otte, M. – Le Brun-Ricalens, F.) Liège 2014. 331-347.

MARKÓ 2004. – Markó A.: „Újabb kőeszközök a galgagyörki Csonkás-hegyről.”

Ősrégészeti Levelek 6 (2004) 10-12.

MARKÓ 2007. – Markó A.: „The Upper Palaeolithic site at Szob.” FolArch 53 (2007) 7-22.

PÉNTEK 2015. – Péntek A.: „Kvarc és kvarcit mint kőeszköz–nyersanyagok.” Litikum 3

(2015) 3-13.

PETRIN et al. 2012. – Petrin, V. T. – Nokhrina, T. I. – Kulik, N. A. – Usacheva, I. V.: „Upper

Paleolithic Rock Crystal Artifacts from the Southeastern Shore of Lake Bolshiye Allaki, the

Southern Urals.” Archaeology Ethnology & Anthropology of Eurasia 40/4 (2012) 28-40.

51

PŘICHYSTAL 2010. – Přichystal, A.: „Classification of lithic raw materials used for

prehistoric chipped artefacts in general and siliceous sediments (silicites) in particular: the

czech proposal.” Archeometriai Műhely 2010 vol. VII. nr. 3. (2010) 177-181.

PRISKIN 2009. – Priskin A.: „A távolsági nyersanyagok felhasználása a Kárpát-medencei

felső paleolitikum kései időszakában.” In: MΩMΩ∑ VI. Őskoros Kutatók VI.

Összejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. (Szerk.: Ilon G.).

Szombathely 2009. 311-320.

RINGER – HOLLÓ 2001. – Ringer Á. – Holló Zs.: „Sajószentpéter Margit-Kapu-Dűlő, egy

felső-paleolit lelőhely a Sajó völgyében.” A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40 (2001) 63-71.

RINGER – LENGYEL 2009. – Ringer Á. – Lengyel Gy.: „The upper Palaeolithic site at

Budapest Corvin-tér.” Praehistoria 9-10 (2008-2009) (2009) 205-211.

SIMÁN 1985. – Simán K.: „Paleolit finds in Sajószentpéter.” A Hermann Ottó Múzeum

Évkönyve XXII-XXIII (1985) 9-20.

SIMÁN 1989. – Simán K.: „Hidasnémeti – Upper palaeolithic site in the Hernád valley

(Northeast Hungary).” Acta Archaeologica Carpathica 28 (1989) 5-24.

SONNEVILLE-BORDES – PERROT 1954. – Sonneville-Bordes, D. – Perrot, J.: „Lexique

typologique du Paléolithique supérieur.” Bulletin de la Société préhistorique de France, 1954,

Vol. 51, Nr. 7 (1954) 327-335.

SONNEVILLE-BORDES – PERROT 1955. – Sonneville-Bordes, D. – Perrot, J.: „Lexique

typologique du Paléolithique supérieur.” Bulletin de la Société préhistorique de France, 1955,

Vol. 52, Nr. 1-2 (1955) 76-79.

SONNEVILLE-BORDES – PERROT 1956. – Sonneville-Bordes, D. – Perrot, J.: „Lexique

typologique du Paléolithique supérieur.” Bulletin de la Société préhistorique de France, 1956,

Vol. 53, Nr. 9 (1956) 547-559.

SVOBODA 1996. – Svoboda, J.: „The pavlovian: typology and behaviour.” In: Paleolithic in

the Middle Danube Region. Anniversary volume to Bohuslav Klíma. (Ed.: Svoboda, J.). Brno

1996, 283-301.

SVOBODA 2007. – Svoboda, J.: „The Gravettian on the Middle Danube.” PALEO 19, vol.

2007, No. 19, Les Eyzies 2007. 203-220.

52

SZOLYÁK 2011. – Szolyák P.: „Elsődleges nyersanyag-feldolgozás nyomai a szeletai

kvarcporfír lelőhelyén (Bükkszentlászló).” A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 50 (2011) 47-

66.

VÉRTES 1965. – Vértes L.: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. A

Magyar Régészet Kézikönyve I. 1965.

VÉRTES 1966. – Vértes L.: „The Upper Palaeolithic Site on Mt. Henye at Bodrogkeresztúr.”

ActaArchHung 18 (1966) 3-14.

VÖRÖS 1982. – Vörös I.: „Faunal remains from the Gravettian reindeer hunters’ campsite at

Ságvár.” FolArch 33 (1982) 43-72.

VÖRÖS 1993. – Vörös I.: „Felsőpaleolit vadásztábor állatcsontleletei Jászfelsőszentgyörgy-

szunyogoson.” Tisicum VIII. (1993) 77-80.

ZANDLER 2010. – Zandler K.: „Paleolit telep Hont-Csitáron.” In: Guba Sz. – Tankó K.

(Szerk.), „Régről kell kezdenünk...”. Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay. Régészeti

tanulmányok Nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére. Szécsény 2010. 23-49.

53

X. Ábrák

1. ábra: A Püspökhatvan közelében található paleolit lelőhelyek térképe. Készítette: Füzesi

András.

54

2. ábra: A magyarországi Pavlovien lelőhelyeinek térképe. Készítette: Faragó Norbert.

55

3. ábra: Az idősebb pengés fílum eszköztípusainak százalékos megoszlásai lelőhelyenként.

56

4. ábra: A Ságvárien lelőhelyeinek térképe. Készítette: Faragó Norbert.

57

5. ábra: A kavics-Gravettien eszköztípusainak százalékos megoszlásai lelőhelyenként.

58

6. ábra: A magyarországi Epigravettien lelőhelyek térképe. Készítette: Faragó Norbert.

59

7. ábra: A fiatalabb pengés fílum eszköztípusainak százalékos megoszlásai lelőhelyenként.

8. ábra: A Gravettien fílumok eszköztípus átlagai egymáshoz viszonyítva.

60

9. ábra: A hazai Gravettienben használt nyersanyag beszerzési zónák alapján számolt

klaszteranalízis eredménye.

10. ábra: A hazai Gravettienben használt nyersanyag beszerzési zónák alapján számolt

szeriáció eredménye.

61

nyersanyag lelet (db) % eszköz (db) %

limnoszilicit 5589 96,8 140 90,3

radiolarit 58 1 6 3,9

andezit 51 0,9 2 1,3

jáspis 40 0,7 - -

tűzkő 17 0,3 4 2,6

kvarcit 15 0,3 1 0,6

obszidián 13 0,2 2 1,3

átkovásodott fa 2 0,03 - -

összesen 5785 100,0 155 100,0

11. ábra: Takács-hegy leletanyagának nyersanyag szerinti megoszlása.

12. ábra: Vakarók.

62

13. ábra: Hajógerinc alakú vakarók.

14. ábra: Orros vakarók, szilánkvakarók.

63

15. ábra: Szilánkvakarók.

16. ábra: Pengeszerű vagy hosszúkás szilánkon készült vakarók.

64

17. ábra: Pengevakarók.

18. ábra: Hüvelykköröm alakú vakarók.

65

19. ábra: Magkővakarók.

20. ábra: Retusált pengék.

66

21. ábra: Retusált pengék.

22. ábra: Retusált penge töredékek.

67

23. ábra: Retusált pengetöredékek, vállas hegy.

24. ábra: Vésők.

68

25. ábra: Törésen készült vésők.

26. ábra: Törésen készült vésők.

69

27. ábra: Diédre vésők.

28. ábra: Tompított hátú pengék és lamellák.

70

29. ábra: Tompított hátú lamellák.

30. ábra: Kaparók.

71

31. ábra: Kaparók.

32. ábra: Völgyelt eszközök és fogazott eszköz.

72

Típus db %

vakaró 56 36,1

vakaró-véső 1 0,6

fúró 3 1,9

véső 26 16,8

vállas hegy 1 0,6

tompított hátú eszköz 13 8,4

retusált penge 28 18,1

völgyelt és fogazott eszköz 9 5,8

kaparó 10 6,5

egyéb (retusált szilánk) 8 5,2

összesen 155 100,0

33. ábra: Takács-hegy leletanyagának típuslistája.

73

méretkategóriák eszközök (db) % penge és

pengetöredék

(db)

%

<9 mm 1 0,6 3 0,4

10-19 mm 8 4,9 123 15,5

20-29 mm 20 12,1 241 30,3

30-39 mm 44 26,7 167 21,0

40-49 mm 28 17,0 137 17,2

50-59 mm 36 21,9 73 9,2

60-69 mm 11 6,7 28 3,5

70-79 mm 2 1,2 12 1,5

80-89 mm 3 1,8 7 0,9

90-99 mm 0 0,0 2 0,3

100-109 mm 1 0,6 1 0,1

>110 mm 1 0,6 1 0,1

összesen 155 100,0 795 100,0

34. ábra: Takács-hegy eszközeinek és pengéinek hosszúsági méretcsoportjai.

74

típusok Püspökhatvan-

Takács-hegy

(%)

Pavlovien

(%)

Ságvárien

(%)

Epigravettien

(%)

vakaró 36,1 19,1 30,1 20,7

kombinált 0,6 2,4 2,8 0,8

fúró 1,9 1,1 2,8 2,5

véső 16,8 24,8 29,7 22,7

vállazott és

nyelezett eszköz

0,6 1,3 1,7 2

tompított hátú

eszköz

8,4 5,7 6,6 10,7

retusált penge 18,1 17,5 10,1 11,6

völgyelt és

fogazott eszköz

5,8 2,5 1,3 3,6

kaparó 6,5 5,9 6,4 3,3

egyéb 5,2 10,8 2,1 3,6

35. ábra: A Takács-hegyi eszköz összetétel százalékos értékeinek összehasonlítása a

három Gravettien fílum eszközeiből számolt értékekkel.

75

Püspökhatvan-

Takács-hegy

(db)

% Püspökhatvan-

Diós

(db)

% Püspökhatvan-

Öregszőlő

(db)

% Acsa-

Viszoki-

hegy

(db)

%

vakaró 56 36,1 6 8,2 16 12,1 28 82,4

kombinált 1 0,6 3 4,1 10 7,6 0 0,0

fúró 3 1,9 2 2,7 1 0,8 0 0,0

véső 26 16,8 14 19,2 29 22,0 4 11,8

vállas

hegy

1 0,6 0 0,0 1 0,8 0 0,0

nyelezett

hegy

0 0,0 0 0,0 1 0,8 0 0,0

tompított

hátú

eszköz

13 8,4 0 0,0 0 0,0 0 0,0

retusált

penge

0 0,0 3 4,1 13 9,8 1 2,9

csonkított

penge

28 18,1 3 4,1 30 22,7 0 0,0

hegyek 0 0,0 0 0,0 1 0,8 0 0,0

völgyelt

és

fogazott

eszköz

9 5,8 1 1,4 0 0,0 0 0,0

kaparó 10 6,5 6 8,2 16 12,1 1 2,9

egyéb 8 5,2 35 47,9 14 10,6 0 0,0

összesen 155 100,0 73 100,0 132 100,0 34 100,0

36. ábra: A püspökhatvani lelőhelyek és Acsa-Viszoki-hegy tipológiai megoszlásainak

összevetése.

76

Püspökhatvan-

Takács-hegy

(db)

% Püspökhatvan-

Diós

(db)

% Püspökhatvan-

Öregszőlő

(db)

% Acsa-

Viszoki-

hegy

(db)

%

limnoszilicit 5589 96,9 1048 99,8 1854 99,5 699 90,0

radiolarit 58 1,0 1 0,1 5 0,3 51 6,6

andezit 51 0,9 0 0,0 1 0,1 1 0,1

jáspis 40 0,7 0 0,0 0 0,0 0 0,0

tűzkő 17 0,3 0 0,0 0 0,0 9 1,2

kvarcit 15 0,3 0 0,0 0 0,0 0 0,0

obszidián 13 0,2 0 0,0 3 0,2 5 0,6

kovás fa 2 0,03 1 0,1 0 0,0 0 0,0

homokkő 0 0,0 0 0,0 0 0,0 7 0,9

opál 0 0,0 0 0,0 0 0,0 3 0,4

kovakavics 0 0,0 0 0,0 0 0,0 2 0,3

összesen 5785 100,0 1050 100,0 1863 100,0 777 100,0

37. ábra: A püspökhatvani lelőhelyek és Acsa-Viszoki-hegy nyersanyag megoszlásainak

összevetése.

77

XI. Katalógus

Pb 2005/1-1: Vaskos szilánkon készült hajógerinc

alakú vakaró. Jobb oldaléle szintén retusált.

Előlapján helyenként kérges. Anyaga: sötétszürke-

feketés limnoszilicit, kékesfehér patinás. M.:

65x44x28 mm.

Pb 2005/1-2: Magkővakaró. Előlapja helyenként

kérges. Anyaga: sötétszürke, fehér patinás,

helyenként kérges limnoszilicit. M.: 59x43x43 mm.

Pb 2005/1-3: Szilánkon készült vakaró. Jobb és bal

oldalélei szintén retusáltak. Anyaga: kékesfekete

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

52x33x15 mm.

Pb 2005/1-4: Vaskos szilánkon készült vakaró.

Vakaróélének retusa megújított. Jobb oldaléle

szintén retusált. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 55x35x21 mm.

Pb 2005/1-5: Pengeszerű szilánkon készült vakaró.

Anyaga: limnoszilicit. Rozsdavörös-fehér patinával

fedett. M.: 52x33x14 mm.

Pb 2005/1-6: Szilánkon készült orros vakaró.

Proximális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: szürke-barna

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 50x45x10 mm.

Pb 2005/1-7: Vaskos, hosszanti (jobb és bal)

oldalélein megmunkált retusált penge. Anyaga:

limnoszilicit. Fehér patinával borított. M.:

71x30x17 mm.

Pb 2005/1-8: Vaskos, pengeszerű szilánkon készült

vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit. Fehér

patinával borított. M.: 54x27x19 mm.

Pb 2005/1-9: Proximális végén törött pengén

készült véső. Előlapja helyenként kéreggel fedett.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

37x21x9 mm.

Pb 2005/1-10: Hosszúkás szilánkon készült vakaró.

Jobb oldaléle szintén retusált, völgyelésszerűen van

kialakítva. Anyaga: barna limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 60x40x14 mm.

Pb 2005/1-11: Magkővakaró. Bal és jobb oldaléle

szintén retusált. Anyaga: szürke-fekete

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

103x68x30 mm.

Pb 2005/1-12: Szilánkon készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 33x37x10 mm.

Pb 2005/1-13: Pengén készült vakaró. Jobb és bal

oldaléle szintén retusált. Anyaga: fekete-barna

limnoszilicit. M.: 52x24x12 mm.

Pb 2005/1-14: Hosszúkás szilánkon készült vakaró.

Anyaga: világosbarna limnoszilict, fehér patinás.

M.: 66x37x15 mm.

Pb 2005/1-15: Szilánkon készült vakaró. Vakaróéle

többszörösen megújított retussal van ellátva.

Előlapját helyenként kéreg fedi. Anyaga: barna

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 44x32x15 mm.

Pb 2005/1-16: Szilánkon készült vakaró. Jobb

oldaléle szintén retusált. Anyaga: limnoszilicit.

Sárgás csíkokkal tarkított fehér patinával borított.

M.: 57x35x16 mm.

Pb 2005/1-17: Szilánkon készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 39x28x13 mm.

Pb 2005/1-18: Szilánkon készült vakaró. Vakaróéle

megújított retussal van ellátva. Jobb és bal oldaléle

szintén retusált. Anyaga: fekete-szürke

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

48x32x15 mm.

78

Pb 2005/1-19: Hosszúkás szilánkon készült vakaró.

Anyaga: barna limnoszilicit, sárga-fehér patinás.

M.: 55x30x12 mm.

Pb 2005/1-21: Jobb oldalélén retusált völgyelt

eszköz. Anyaga: hőkezelt szürke-sötétszürke

limnoszilicit. M.: 52x32x14 mm.

Pb 2005/1-22: Szilánkon készült vakaró. Vakaróéle

megújított retussal ellátott. Jobb oldaléle szintén

retusált. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított, zárványos darab. M.: 41x23x14

mm.

Pb 2005/1-23: Vaskos szilánkon készült, bal

oldalélén retusált vakaró. Előlapja helyenként

kéreggel fedett. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 67x54x25 mm.

Pb 2005/1-24: Proximális végén törött pengén

készült, többszörösen megújított retussal ellátott

vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 23x26x9 mm.

Pb 2005/1-25: Törött szilánkon készült orros

vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit, sárga-fehér

patinával borított. M.: 63x52x16 mm.

Pb 2005/1-26: Törött szilánkon készült, disztális

végén retusált egyszerű kaparó. Anyaga: feketés

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

45x29x17 mm.

Pb 2005/1-27: Rövid pengén készült vakaró.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

42x22x8 mm.

Pb 2005/1-28: Proximális végén törött pengén

készült vakaró. Jobb oldaléle szintén retusált.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított

darab. M.: 37x28x8 mm.

Pb 2005/1-29: Proximális végén törött pengeszerű

szilánkon készült diédre véső. Előlapja helyenként

kéreggel fedett. Anyaga: szürke-sötétszürke

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 56x34x14 mm.

Pb 2005/1-30: Proximális végén törött szilánkon

készült hüvelykköröm alakú vakaró. Anyaga:

limnoszilicit, fehér patinával borított, zárványos

darab. M.: 27x32x13 mm.

Pb 2005/1-31: Proximális végén törött penge

disztális végén készült vakaró. Bal oldaléle szintén

retusált. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 36x28x8 mm.

Pb 2005/1-32: Vaskos pengén készült hajógerinc

alakú vakaró. Jobb és bal oldaléle szintén retusált.

Proximális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: szürke

limnoszilicit, világosszürke-fehér patinával borított.

M.: 80x30x23 mm.

Pb 2005/1-33: Szilánkon készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Vakaróélének retusa többszörösen

megújított. Anyaga: májbarna radiolarit. M.:

39x32x12 mm.

Pb 2005/1-34: Szilánkon készült vakaró.

Vakaróélének retusa megújított. Proximális vége

törött. A törésfelület nem patinás, a törés

feltehetőleg recens. Anyaga: szürke limnoszilicit,

fehér patinás. M.: 38x30x9 mm.

Pb 2005/1-35: Törött szilánokn készült

hüvelykköröm alakú vakaró. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 17x23x5

mm.

Pb 2005/1-37: Törött pengén készült vakaró.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 51x26x10 mm.

Pb 2005/1-38: Szilánkon készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Anyaga: limnoszilicit. Fehér

patinával borított. M.: 16x28x8 mm.

Pb 2005/1-39: Vaskos, hosszúkás szilánkon készült

vakaró. Vakaróéle megújított retussal ellátott. Jobb

és bal oldaléle retusált. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér-sárga patinával borított. M.:

54x32x15 mm.

79

Pb 2005/1-40: Vaskos, proximális végén törött

pengén készült, bal és jobb oldalélén retusált kettős

kaparó. Előlapja helyenként kéreggel fedett.

Anyaga: szürke limnoszilicit. M.: 35x27x14 mm.

Pb 2005/1-41: Proximális végén törött pengén

készült vakaró. Anyaga: szürke-világosszürke

limnoszilicit. M.: 33x21x8 mm.

Pb 2005/1-42: Törött pengén készült, disztális

végén fogazott retussal ellátott eszköz. Előlapja

helyenként kéreggel fedett. Anyaga: májbarna

radiolarit. M.: 33x22x12 mm.

Pb 2005/1-43: Vaskos szilánkon készült hajógerinc

alakú vakaró. Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával

borított, zárványos darab. M.: 40x31x18 mm.

Pb 2005/1-44: Rövid pengén készült vakaró.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 40x19x8 mm.

Pb 2005/1-45: Rövid pengén készült kombinált

vakaró-véső eszköz. Anyaga: szürke-barna

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

50x23x12 mm.

Pb 2005/1-46: Szilánkon készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított, zárványos darab. M.: 29x20x8

mm.

Pb 2005/1-47: Szilánkon készült orros vakaró. Jobb

és bal oldaléle szintén retusált. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított, zárványos

darab. M.: 30x21x6 mm.

Pb 2005/1-48: Szilánkon készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 23x21x6 mm.

Pb 2005/1-49: Pengeszerű szilánkon készült vakaró.

Anyaga: barna-szürke limnoszilicit. M.: 33x17x6

mm.

Pb 2005/1-50: Hosszúkás, vaskos szilánkon készült

vakaró. Vakaróélének retusa megújított. Jobb és bal

oldaléle szintén retusált. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 57x32x14

mm.

Pb 2005/1-51: Vaskos szilánkon készült vakaró.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás,

zárványos darab. M.: 40x37x14 mm.

Pb 2005/1-52: Törött pengén készült vakaró.

Anyaga: barna-szürke limnoszilicit, fehér patinás,

zárványos darab. M.: 30x16x8 mm.

Pb 2005/1-53: Pengeszerű szilánkon készült vakaró.

Anyaga: sötétszürke limnoszilicit, fehér patinás,

zárványos darab. M.: 37x21x8 mm.

Pb 2005/1-54: Vaskos szilánkon készült vakaró.

Anyaga: sötétszürke limnoszilicit, fehér patinás,

zárványos darab. M.: 36x23x14 mm.

Pb 2005/1-55: Proximális végén meredeken retusált

szilánk. Előlapja kéreggel fedett. Anyaga:

sötétszürke tűzkő. M.: 36x29x10 mm.

Pb 2005/1-56: Szilánkon készült diédre véső.

Anyaga: limnoszilicit, sárgás-fehér patinával

borított. M.: 52x37x14 mm.

Pb 2005/1-57: Disztális végén törött pengén készült

véső. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 50x33x12 mm.

Pb 2005/1-58: Pengeszerű szilánkon készült véső.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 52x25x13 mm.

Pb 2005/1-60: Disztális végén törött pengén készült

véső. Jobb oldaléle végig retusált. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 52x33x10

mm.

Pb 2005/1-62: Pengeszerű szilánkon készült véső.

Anyaga: szürke limnoszilicit, zárványos darab. M.:

35x19x9 mm.

Pb 2005/1-63: Szilánkon készült diédre véső.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

36x23x7 mm.

80

Pb 2005/1-64: Disztális végén törött pengeszerű

szilánkon készült véső. Anyaga: szürke

limnoszilicit, világosszürke patinás. M.: 42x27x11

mm.

Pb 2005/1-65: Proximális és disztális végén törött

pengén készült véső. Jobb oldaléle retusált.

Anyaga: limnoszilicit, fehér-sárga patinával

borított. M.: 25x29x8 mm.

Pb 2005/1-67: Disztális végén törött pengén készült

véső. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 49x18x10 mm.

Pb 2005/1-68: Disztális végén törött pengén készült

véső. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 33x28x10 mm.

Pb 2005/1-69: Disztális végén törött szilánkon

készült véső. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinás, zárványos darab. M.: 38x24x11 mm.

Pb 2005/1-70: Szilánkon készült véső. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab.

M.: 41x28x12 mm.

Pb 2005/1-71: Szilánkon készült diédre véső.

Anyaga: barna-sötétszürke limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 60x41x16 mm.

Pb 2005/1-72: Törött szilánkon készült véső.

Anyaga: feketés limnoszilicit, kékesfehér patinás,

zárványos darab. M.: 54x38x14 mm.

Pb 2005/1-73: Törött szilánkon készült véső.

Anyaga: sötétszürke-szürke limnoszilicit, fehér

patinás darab. M.: 35x22x7 mm.

Pb 2005/1-74: Proximális végén törött pengén

készült diédre véső. Anyaga: fekete (tolcsvai)

obszidián. M.: 24x16x8 mm.

Pb 2005/1-75: Retusált penge. Proximális vége

törött. A törésfelület nem patinás, a törés recens.

Anyaga: szürke erratikus tűzkő, fehér patinás. M.:

57x27x12 mm.

Pb 2005/1-76: Vaskos szilánkon készült hajógerinc

alakú vakaró. Jobb oldalélének proximális fele

retusált. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 58x38x20 mm.

Pb 2005/1-77: Jobb oldalélén tompított hátú penge.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 62x15x6 mm.

Pb 2005/1-78: Proximális végén törött, jobb

oldalélén retusált penge. Anyaga: sárgásbarna

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 36x22x6 mm.

Pb 2005/1-79: Disztális végén törött, jobb oldalélén

retusált penge. Anyaga: sárgásbarna limnoszilicit,

fehér patinás. M.: 43x22x9 mm.

Pb 2005/1-80: Vaskos, bal oldalélén retusált penge.

Előlapja helyenként kéreggel fedett Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 70x35x18 mm.

Pb 2005/1-81: Jobb, bal és disztális oldalélén

retusált penge. Anyaga: szürke-világosszürke

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 83x26x10 mm.

Pb 2005/1-82: Vaskos szilánkon készült fúró. Bal,

jobb valamint proximális oldaléle szintén retusált.

Proximális oldaléle vakarófrontra emlékeztet.

Anyaga: májbarna radiolarit. M.: 51x25x21 mm.

Pb 2005/1-83: Törött, jobb oldalélén retusált penge.

Anyaga: barna radiolarit. M.: 40x16x10 mm.

Pb 2005/1-84: Törött pengén készült csúcsos

kaparó. Anyaga: szürke-barna limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 43x23x8 mm.

Pb 2005/1-86: Bal oldalélén retusált penge.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 45x17x7 mm.

Pb 2005/1-87: Szilánkon készült, bal oldalélén

retusált kaparó. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 54x31x13 mm.

Pb 2005/1-88: Disztális végén törött, hosszanti (bal

és jobb) élein retusált penge. Anyaga: szürke

81

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 42x29x9

mm.

Pb 2005/1-89: Vaskos, hegyes, jobb és bal

oldalélein retusált penge. Proximális végén törés

látható. A törésfelület nem patinás, a törés

feltehetőleg recens. Anyaga: szürke limnoszilicit,

fehér patinával borított. M.: 69x29x16 mm.

Pb 2005/1-90: Pengeszerű szilánkon készült, bal

oldalán retusált kaparó. Proximális vége törött. A

törésfelület nem patinás, a törés feltehetőleg recens.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 31x16x5 mm.

Pb 2005/1-91: Bal oldalélének disztális felén

retusált penge. Anyaga: andezit. M.: 125x53x20

mm.

Pb 2005/1-92: Bal oldalélén retusált penge.

Mindkét vége törött. Proximális végén látható

törésfelület nem patinás, a törés feltehetőleg recens.

Anyaga: szürke erratikus tűzkő, fehér patinás. M.:

23x15x5 mm.

Pb 2005/1-94: Bal oldalélén tompított penge.

Anyaga: sötétszürke-szürke limnoszilicit. M.:

36x22x4 mm.

Pb 2005/1-95: Bal oldalélén retusált szilánk.

Anyaga: sárgásbarna limnoszilicit, sárgásfehér

patinás. M.: 23x34x7 mm.

Pb 2005/1-96: Szilánkon készült völgyelt eszköz.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

42x30x8 mm.

Pb 2005/1-97: Proximális végén törött, jobb, bal és

disztális végén retusált csúcsos kaparó. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.: 30x18x6

mm.

Pb 2005/1-98: Bal oldalélén tompított lamella.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

31x14x4 mm.

Pb 2005/1-99: Bal oldalélén tompított lamella.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

17x8x3 mm.

Pb 2005/1-101: Proximális végén törött, disztális

végén retusált penge. Anyaga: szürke limnoszilicit,

fehér patinás, hőkezelt. M.: 42x24x10 mm.

Pb 2005/1-102: Jobb oldalélén retusált penge.

Disztális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 21x16x5 mm.

Pb 2005/1-104: Proximális végén törött pengén

készült, jobb oldalélén retusált völgyelt eszköz.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

58x27x9 mm.

Pb 2005/1-107: Disztális végén retusált pengeszerű

szilák. Anyaga: szürke, fehér patinával borított

limnoszilicit. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával fedett borított. M.: 52x29x10 mm.

Pb 2005/1-108: Jobb oldalélén retusált penge.

Disztális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: sötétszürke

limnoszilicit, előlapján fehér patinával borított,

előlapján kéreggel fedett. M.: 35x30x12 mm.

Pb 2005/1-109: Proximális végén törött, bal és jobb

oldalélén retusált penge. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 35x13x7

mm.

Pb 2005/1-110: Jobb oldalélén retusált penge.

Disztális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 26x25x8

mm.

Pb 2005/1-111: Proximális részén törött, jobb

oldalélén retusált penge. Előlapja helyenként

kéreggel fedett. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 25x13x5 mm.

82

Pb 2005/1-112: Jobb oldalélén tompított lamella.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

24x8x5 mm.

Pb 2005/1-113: Disztális végén törött, jobb és bal

oldalán retusált pengetöredék. Anyaga:

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 31x31x13 mm.

Pb 2005/1-114: Jobb oldalélén tompított lamella.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

24x6x4 mm.

Pb 2005/1-115: Bal oldalélén tompított lamella.

Proximális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: limnoszilicit,

fehér patinával borított. M.: 22x12x4 mm.

Pb 2005/1-116: Disztális és proximális végén törött,

bal oldalélén retusált penge. Anyaga: szlovákiai

obszidián. M.: 30x24x6 mm.

Pb 2003/1: Szilánkon készült vakaró. Jobb és bal

oldaléle meredeken retusált. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

59x40x14 mm.

Pb 2003/2: Pengén készült vakaró. Jobb és bal

oldaléle retusált. Anyaga: limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 58x30x12 mm.

Pb 2003/3: Vaskos pengén készült hajógerinc alakú

vakaró. Jobb és bal oldaléle szintén meredeken

retusált. Előlapja helyenként kéreggel fedett.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

57x25x15 mm.

Pb 2003/4: Vaskos, pengeszerű szilánkon készült

vakaró. Jobb és bal oldaléle meredek retussal van

ellátva. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér-sárga

patinával borított. M.: 55x27x16 mm.

Pb 2003/5: Szilánkon készült magas vakaró,

disztális munkaéle megközelítőleg egyenes vonalú,

meredek, többszörösen megújított, helyenként

aláfutó. Mindkét oldaléle ugyancsak meredeken

retusált és többször megújított. Anyaga: sötétszürke

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 43x27x13

mm.

Pb 2003/6: Vaskos, rövid pengén készült vakaró

szerű csúcsos eszköz. Előlapja helyenként kéreggel

fedett. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 47x19x12 mm.

Pb 2003/7: Rövid pengén készült hüvelykköröm

alakú vakaró. Anyaga: barna radiolarit. M.:

29x16x5 mm.

Pb 2003/8: Szilánkon készült hüvelykköröm alakú

vakaró. Anyaga: szürke erratikus tűzkő, fehér

patinával borított. M.: 22x26x8 mm.

Pb 2003/10: Törött szilánkon készült véső. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér-világosbarna patinával

fedett. M.: 66x47x20 mm.

Pb 2003/11: Törött pengén készült véső. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.: 55x23x13

mm.

Pb 2003/13: Szilánkon készült véső. Anyaga:

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 48x34x14

mm.

Pb 2003/14: Törött szilánkon készült véső. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér patinával borított,

zárványos darab. M.: 34x26x11 mm.

Pb 2003/15: Törött szilánkon készült véső. Anyaga:

sötétszürke limnoszilicit. M.: 34x28x8 mm.

Pb 2003/16: Véső-lamellamagkő kombinációja.

Anyaga: barna-szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 41x19x17 mm.

Pb 2003/17: Csonkított, vaskos pengén készült

véső. Jobb oldalélén némi retusálás látható.

Anyaga: barna-szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 60x23x14 mm.

Pb 2003/18: Jobb oldalélén retusált szilánk.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított,

zárványos darab. M.: 38x15x11 mm.

83

Pb 2003/19: Törött szilánkon készült diédre véső.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

41x38x14 mm.

Pb 2003/21: Törött, bal oldalélén tompított lamella.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

15x9x2 mm.

Pb 2003/22: Bal oldalélén tompított lamella.

Proximális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: limnoszilicit,

fehér patinával borított. M.: 25x13x5 mm.

Pb 2003/23: Törött, job oldalélén tompított lamella.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 16x8x4 mm.

Pb 2003/24: Törött, bal oldalélén tompított lamella.

Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával borított. M.:

18x7x3 mm.

Pb 2003/25: Törött, jobb oldalélén tompított

lamella. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 13x5x2 mm.

Pb 2003/26: Proximális végén törött pengén készült

vállas hegy. Disztális vége szintén törött,

feltehetőleg használat során történt a törés. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.: 35x13x6

mm.

Pb 2003/27: Szilánkon készült fúró. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított zárványos

darab. M.: 33x19x8 mm.

Pb 2003/28: Szilánkon készült fúró. Anyaga:

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 32x18x8

mm.

Pb 2003/29: Jobb és bal oldalélén retusált penge.

Anyaga: barna radiolarit, zárványos darab. M.:

58x30x8 mm.

Pb 2003/30: Proximális és disztális végén törött,

jobb és bal oldalélén retusált pengetöredék.

Anyaga: bordó-szürke limnoszilicit, fehér patinás.

M.: 9x29x8 mm.

Pb 2003/31: Jobb és bal oldalélén retusált penge.

Proximális és disztális vége törött. Egyik

törésfelület sem patinás, a törések feltehetőleg

recensek. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 41x26x10 mm.

Pb 2003/32: Törött, jobb oldalélének disztális felén

retusált penge. Anyaga: limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 46x29x12 mm.

Pb 2003/33: Törött, jobb és bal oldalélén meredek

retussal ellátott penge. Anyaga: limnoszilicit, fehér

patinával borított. M.: 38x28x9 mm.

Pb 2003/34: Jobb oldalélén meredek retussal

ellátott szilánk. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított, zárványos darab. M.: 36x24x13

mm.

Pb 2003/35: Törött szilánkon készült, bal oldalélén

retusált kaparó. Disztális élén kéreggel fedett.

Anyaga: világosbarna-barna limnoszilicit, fehér

patinás. M.: 59x38x14 mm.

Pb 2003/38: Törött, vaskos, jobb oldalélén meredek

retussal ellátott szilánk. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinás, zárványos darab. M.:

25x27x14 mm.

Pb 2003/39: Bal oldalélén retusált lamella. Anyaga:

limnoszilicit, fehér patinával borított. M.: 32x15x4

mm.

Pb 2003/40: Törött, jobb oldalélén részlegesen

retusált penge. Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér

patinával borított, zárványos darab. M.: 45x21x10

mm.

Pb 2003/41: Szilánkon készült kaparó. Előlapja

kéreggel fedett. Anyaga: kvarcit. M.: 67x55x11

mm.

Pb 2003/42: Proximális és disztális végének bal

oldalán törött szilánkon készült vakaró. Anyaga:

andezit. M.: 58x46x16 mm.

84

Pb 2003/43: Szilánkon készült kaparó. Anyaga:

szürke limnoszilicit, fehér patinával borított,

zárványos darab. M.: 31x41x20 mm.

Pb 2003/44: Hosszúkás szilánkon készült, jobb

oldalélén retusált kaparó. Anyaga: sötétszürke

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 32x16x6 mm.

Pb 2003/45: Pengeszerű szilánkon készült völgyelt

eszköz. A völgyelés a bal oldalélen található.

Anyaga: szürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

83x47x16 mm.

Pb 2003/48: Disztális végén törött, jobb oldalélén

retusált pengeszerű szilánktöredék. Anyaga:

sötétszürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

27x35x14 mm.

Pb 2003/49: Bal oldalélén retusált törött szilánk.

Anyaga: sötétszürke limnoszilicit, fehér patinás,

zárványos darab. M.: 46x35x13 mm.

Pb 2003/51: Törött szilánkon készült völgyelt

eszköz. Anyaga: limnoszilicit, fehér patinával

borított. M.: 38x28x10 mm.

Pb 2003/52: Szilánkon készült völgyelt eszköz.

Előlapján némi kéreggel fedett. Anyaga:

sötétszürke limnoszilicit, fehér patinás. M.:

43x42x16 mm.

Pb 2003/54: Vakaró szerű legyező alakú retussal

ellátott szilánk. Bal oldalélén látható negatív

vésőleválasztásra emlékeztet. Anyaga: limnoszilicit,

fehér patinával borított. M.: 38x30x7 mm.

Pb 2003/55: Jobb oldalélén retusált, nyújtott

szilánk. Anyaga: sötétszürke limnoszilicit, fehéres

patinás. M.: 53x31x7 mm.

Pb 2003/56: Szilánkon készült, jobb oldalélén

sekély völgyeléssel ellátott eszköz. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinával borított, zárványos

darab. M.: 25x28x8 mm.

Pb 2003/57: Szilánkon készült sekély völgyeléssel

ellátott eszköz. Anyaga: Szürke-fekete

limnoszilicit. Feltehetőleg hőkezelt. M.: 32x32x6

mm.

Pb 2003/58: Bal oldalélén tompított hátú lamella.

Proximális vége törött. A törésfelület nem patinás, a

törés feltehetőleg recens. Anyaga: szürke

limnoszilicit, fehér patinás. M.: 14x6x3 mm.

Pb 2005/1-117: Retusálatlan pengeként leltározott

darabok közt. Vaskos szilánkon készült vakaró.

Anyaga: feketés limnoszilicit, fehér patinával

borított hőkezelt darab. M.: 51x33x20 mm.