Pozsonyi Zoltán Falak között Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén Max Weber szerint a történeti-jogi rendiség kialakulását megelőzte a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiesedés folyamata. Amíg az első fogalmat az azonos jogállás, az örökölt kiváltságok rendszere, a politikai érdekek képviselete határozta meg, addig a másodiknak az életvitel, a formális neveltetés és származás, a foglalkozás társadalmi presztízse volt az alap- ja. A német szociológus úgy vélte, hogy a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiség sor- rendben a connubiumban (ki kivel házasodik), a kommenzalitásban (asztalközösség), a foglal- kozásban, hivatásban (amelyet egy csoport monopolizál vagy elutasít), illetve a rendi konven- ciókban (szabályok, szokások) jut kifejezésre. A viselkedésszociológiai rendiség túl is élte a történeti-jogi rendiséget, így ha az utóbbit jogilag megszüntetik, „megfogható" marad az előbbi. Néhány esztendővel ezelőtt Kövér György a 19. századi magyar társadalom tagozódását egy háromdimenziós struktúrában szemléltette, amelynek tengelyei a tevékenységszerkezetet, a vagyon- és jövedelemmegoszlást, illetve a rang és presztízst jelölik. Utóbbi vizsgálatakor fi- nom elemzési szempontjainak (köszönés, megszólítás, címzés, király előtti audiencia stb) kö- szönhetően meggyőzően bizonyította, hogy a korszakban lezajlott szerkezeti átalakulás során a történeti-jogi rendiség „tömbjei" viselkedésszociológiai „forgácsokra" estek szét, amelyek nem tapadtak össze új „ rendekké ", új „ osztályokká ". 1 Felbátorodva Kövér makro- és mikroszinten elvégzett sikeres analízisén, írásunkban m i is zsinórmértékként használjuk a weberi megközelítést a (túr)kev(e)i mikroközösségben egy család és a lokális elit viszonyrendszerének pontos(abb) feltérképezésére. Jogi-társadalmi miliő A királyi koronabirtoknak számító Jászkun Kerületet a Német Lovagrend 1702-ben félmillió rajnai forintért megvásárolta I. Lipóttól. A „nagyméltóságú Szent Rend" azonban képtelen volt remélt jövedelmét biztosítani, ezért 1731-ben eladta a területet az eredeti vételárért a Pes- ti Invalidus Háznak. Egyik tulajdonos sem tudott jobbágy telkekre és majorságokra épülő ter- melési struktúrát kialakítani, a Jászkun Kerületben megmaradt a közösségi birtoklás és a föld- közösségi rendszer. A lakosok jogilag ugyan jobbágyok voltak, a valóságban azonban árenda- fizetőnek számítottak. 2 Ennek ellenére a jászkunok nem nyugodtak bele az eladásba, vezetőik (több, kellően elő nem készített próbálkozás után) 1745-ben elérték a megváltakozást (redempció) a porosz Köszönöm témavezetőm, Mira György tanácsait, kritikai észrevételeit. [A tanulmány elkészítését a Jász-Nagykun- Szolnok Megye Tudományáért Alapítvány támogatta.] 1 KÖVÉR, 2001. 99-110. A szerző az asztalközösség alapján tanulmányozta egy kisváros elit társaságait. KÖVÉR, 1995. 217-221. A történeti-jogi kategóriák helyett a viselkedésszociológiai megközelítést részesítette előnyben Kósa László is, amikor a nemesség alsó rétegét vizsgálta. KÓSA, 2001. 2 KISS, 1979. 45-64. 102-108.; KISS, 1992. 59-81. Az összegek alább is rajnai forintban értendők.
12
Embed
Pozsonyi Zoltán Falak között Egy redemptus família három ...
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Pozsonyi Zoltán
Falak között Egy redemptus família három generációjának
társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén
Max Weber szerint a történeti-jogi rendiség kialakulását megelőzte a viselkedésszociológiai ér te lemben vett rendiesedés folyamata. A m í g az első fogalmat az azonos jogál lás , az örökölt kivál tságok rendszere, a poli t ikai érdekek képvisele te határozta meg, addig a másod iknak az életvitel, a formális neveltetés és származás , a foglalkozás társadalmi preszt ízse volt az alapja. A német szociológus úgy vélte, hogy a viselkedésszociológiai ér te lemben vett rendiség sorrendben a connubiumban (k i k ivel házasodik) , a kommenzalitásban (asztalközösség) , a foglalkozásban, hivatásban (amelyet egy csoport monopol izá l vagy elutasít) , illetve a rendi konvenciókban (szabályok, szokások) j u t kifejezésre. A viselkedésszociológiai rendiség túl is élte a történeti-jogi rendiséget , így ha az utóbbit jogi lag megszüntet ik , „megfogható" marad az előbbi.
Néhány esztendővel ezelőtt Kövér György a 19. századi magyar társadalom tagozódását egy háromdimenz iós struktúrában szemléltet te, amelynek tengelyei a tevékenységszerkezete t , a vagyon- és jövede lemmegosz lás t , illetve a rang és preszt ízst jelölik. Utóbbi vizsgálatakor f i nom elemzési szempontjainak (köszönés , megszól í tás , c ímzés , király előtti audiencia stb) köszönhetően m e g g y ő z ő e n bizonyította, hogy a korszakban lezajlott szerkezeti átalakulás során a történeti-jogi rendiség „tömbjei" v iselkedésszociológiai „forgácsokra" estek szét, amelyek nem tapadtak össze új „ rendekké ", új „ osztályokká ".1
Felbátorodva Kövér makro- és mikroszinten elvégzett sikeres analízisén, í rásunkban m i is zs inórmértékként használjuk a weberi megközel í tés t a (túr)kev(e)i mikroközösségben egy család és a lokális elit v iszonyrendszerének pontos(abb) feltérképezésére.
Jogi - társadalmi mil iő
A királyi koronabirtoknak számító Jászkun Kerületet a Néme t Lovagrend 1702-ben félmillió rajnai forintért megvásárol ta I . Lipóttól . A „nagyméltóságú Szent Rend" azonban képtelen volt remélt j övede lmé t biztosítani, ezért 1731-ben eladta a területet az eredeti vételárért a Pest i Invalidus Háznak. Egyik tulajdonos sem tudott j o b b á g y telkekre és majorságokra épülő termelési struktúrát kialakítani, a Jászkun Kerüle tben megmaradt a közösségi birtoklás és a föld-közösségi rendszer. A lakosok jogilag ugyan j o b b á g y o k voltak, a va lóságban azonban árenda-fizetőnek számí to t tak . 2
Ennek el lenére a j ászkunok nem nyugodtak bele az eladásba, vezetőik (több, kel lően elő nem készített próbálkozás után) 1745-ben elérték a megvál takozás t ( redempció) a porosz
Köszönöm témavezetőm, Mira György tanácsait, kritikai észrevételeit. [A tanulmány elkészítését a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Tudományáért Alapítvány támogatta.] 1 KÖVÉR, 2001. 99-110. A szerző az asztalközösség alapján tanulmányozta egy kisváros elit társaságait. KÖVÉR,
1995. 217-221. A történeti-jogi kategóriák helyett a viselkedésszociológiai megközelítést részesítette előnyben Kósa László is, amikor a nemesség alsó rétegét vizsgálta. KÓSA, 2001.
2 KISS, 1979. 45-64. 102-108.; KISS, 1992. 59-81. Az összegek alább is rajnai forintban értendők.
háború miatt megszorult Mária Teréziánál . A kirá lynő által szentesített kiváltságlevél ér te lmében a j á szkunok felvállalták a terület vételárának és a beruházások ér tékének megtérí tését , 1000 lovas katona kiállítását és felszerelését, a hadiadó , a nádori cenzus fizetését, a királyi szolgálatok teljesítését, illetve a nemesi felkelésekben való részvételt. Ennek fejében többnyire visszakapták eredeti kiváltságaikat. A redempció után megszűnt a földesúri alávetettség, a Jászkun Kerület az ország önálló törvényhatóságává vált. A terület a történelmi jogc ímre hivatkozva kollektív nemességet nyert, a j ászkun települések lakói személyi leg szabad lakosok lettek. A nemesek földesúri jogosí tványaikat nem gyakorolhat ták, hisz a redempcióból kifolyólag nemesi birtokok nem jöttek létre a törvényhatóságban. A nemesek személyük után nem, vagyonuk után viszont adóztak. Fél évszázadig jogilag gyakorlatilag nem különböztek a többi birtokostól , a Jászkun Kerület közgyűlésének határozta ér telmében, 1802-től viszont néhány esetben (peres eljárás, útépítés, kvár té lyozás stb.) könnyítéseket kaptak. Igen sokan közülük (elfogadva a szabadparaszti „ életvilágot") redemptus nemesként a közigazgatás meghatározó személyiségeivé vál tak - nemcsak a településeken, hanem a Jászkun Kerület szerveiben is.
A falvakra, mezővárosokra kiosztott megvál tási summa lakosok között i felosztása önkéntes vál lalás , illetve a hadiadó mér téke alapján történt. A redempció közjogi je lentősége mellett társadalomtörténet i határkő is, hisz az 1745 előtt jogi lag egységes parasztság két nagy „tömbre " vált szét: a redempcióban közreműködö t t birtokos (redemptus), illetve az abból kimaradt földtelen (irredemptus) ré tegre . 3 A megvál takozásban já tszot t anyagi szerepvállalás nagysága határozta meg a jogokból való részesedést : egy 1752-ben meghozott határozat szerint az számítot t birtokosnak a Jászkun Kerüle tben, aki legalább 20 forint értékű földet váltott. A re-demptusok közül kerültek k i a választ(hat)ók, ők legeltethettek (bizonyos öregszám erejéig) ingyen a közlegelőkön, vásár és piactaksát nem fizettek, rév- és vámfizetési mentességgel bírtak, ingatlan vásárlásnál elővételi joggal rendelkeztek a nem redemptusokkal szemben. A z irredemptusok (akik közé olykor a mesterembereket és „ értelmiségieket" is besorol ták) nem rendelkeztek pol i t ikai jogokkal , házhelyet e lvétve kaptak, a közlegelőket taksa el lenében használhatták, állataik számát a redemptus érdekek szerint kor lá tozhat ták . 4
Túrkeve és a hozzá tartozó pusz ták 28 300 forintos redempciója 223 család közöt t oszlott meg: a redemptusok több mint ké tharmada 22-110, majd egynegyede 132-220 forint értékű földet váltott, a helyi társadalom csúcsát a 325-662 forintos birtokkal rendelkező két tucat famíl ia je lente t te . A vizsgálat főszereplőjének tekintett Vincze család 24 rovásnyi földért 528 forintot fizetett a község kasszájába, amivel a negyedik legvagyonosabb kevi birtokos lett . 5
Foglalkozás
A Jászkun Kerüle tben az 1702 u tán is megmaradt alap- és középszinten a közigazgatás auton ó m szervezete: a falvak és mezővá rosok bíráit, esküdtjeit a helyi lakosok, az egyes kerületek tisztségviselőit , kapitányait a te lepülések képviselői maguk közül választot ták . 6 A megvál ta -kozás t követően a településeket ál talában 12 esküdt ( tanácsos vagy szenátor) és a bíró (aki
3 BAGI, 1995. 20-37. 4 BÁNKTNÉ, 1995/b. 163-167. Az 1762-es statútum szerint az elszegényedett redemptusok élethosszig élhettek a
redemptusokra vonatkozó jogokkal, ám leszármazottaik „csak" az ingatlanvásárlásnál lévő elővételi jogot érvényesíthették. Egy 1823-ban meghozott határozat értelmében a legalább 25 forintos földdel rendelkezők számítottak birtokosnak.
5 BAGI, 1995. 43.; ÖRSI, 1996. 33.; 22 forintért 1 rovás földet mértek. 1 rovás szántónál 8 és 840/1200 hold, kaszálónál 3 és 720/1200 hold volt.
6 KISS, 1979. 33.; KISS, 1992. 163-164.
mindig a tanácsosok egyike volt) irányította, az előbbiek megbíza tása élethosszig, utóbbié egy évre szólt. A bíró irányításával m ű k ö d ő helyi önkormányzat a lapvetően közigazgatási és b í ráskodási feladatokat látott el, de gazdaságszervező szerepe is említésre mél tó . A gyakran több napos kiküldetések, az éjszakába nyúló , idegtépő ülésezések próbára tették a tanácsosokat és a bírókat , akik hivatali fáradozásaikért fizetésben és természetbeni ju t ta tásban részesültek. Noha próbál ták megtiltani a rokonok egyidejű hivatalviselését, az atyafiságos összefonódást , a Jászkun Kerület településein a bírói poz íc ió néhány, tehetős (nemes) birtokos család p r iv i l ég iumává vá l t . 7 Nem volt ez máshogy Túrkeviben sem, a bírók archontológiája szerint 8-10 család „osztozott" a legjelentősebb preszt ízzsel , de egyben legnagyobb megpróbál tatással j á ró t isztségen 1745 és 1800 közö t t . 8
A Vincze család leányági gyökerének tekintett nemes Kal lós Istvánt összesen nyolc esztendőben ültet ték a bírói székbe a túrkeviek az 1720-as, 30-as években. A legtehetősebb birtokosok közöt t helyet foglaló Kal lós szerepe nem volt irigylésre mél tó , hisz egyensúlyoznia kellett az adó elt i tkolásában érdekelt lakosság és az ellentétes szándékú földesúri hatóságok között. A lókereskedelemből (a későbbi nagykun kapitánnyal együtt) nagy hasznot realizáló Kal lós bírói munkája mellett több mint hé tszáz forintos hitellel is segítette a nagykunság i település t . 9 Sőt, 1744-ben m é g egy kilenc mázsás harangot is öntetett az eklézsia számára . Egyik veje , a megvál tásban részt vevő nemes Vincze Márton nemcsak a vagyont, hanem a társadalmi presztízst is örökölte tőle. 1745-ben egyházgazdának, a redempciót követően h á r o m alkalommal pedig bírónak választották. A folyamat nem állt meg, Vincze Már ton másodszülöt t fia, Pál , folytatva a hagyományokat , öt esztendeig volt a nagykun falu első embere. 1 0
1745-ben a terület kollektív nemessége t nyert, így a kisebb királyi haszonvéte lek (halászat, vadászat , boltnyitás, szesz- és húsmérés , malomtar tás stb) a megvál tot t tulajdon részét képezték. Á m ez a tulajdon, a hozzá kapcsolódó ingatlanokkal (mészárszékek, k o c s m á k stb) együtt (a jognak a váltott földhöz való kötődése miatt) a redemptusok közös tula jdonává vá l t . 1 1 A gyakorlatban azonban a beneficiumok bérleti jogá t a redemptus- tanácsos elitbe tar tozók sajátították k i .
Ha a Vincze családot közelebbről is megnézzük , akkor kiderül , hogy a família több benefi-cium bérléséből igencsak kivette a részét. 1753-ban 40 forint halhasznot regisztrál tak a település ka s szá j ában , 1 2 Vincze Márton viszont néhány héttel később ennek az összegnek a többszörösét, 228 forintot fizetett be a községi pénztárba halharmad címen. Igaz, ez nem a települést illette, hanem a község melletti Ecseg puszta harmadát bíró Borbély c s a l á d o t . 1 3 Az ösz-szeg nagyságrendjéből arra lehet következte tni , hogy az e lőbb jelzett család tulajdonához tartozó halászó vizeket hosszú évekig árendálhat ta a családfő, s minden bizonnyal je len tős hasznot mondhatott magáénak. Nem deríthető k i , hogy Vincze Már ton pontosan mikor volt tagja egy (a ke v i vizeken) halászó társaságnak, de 1777-ben egy redemptus özvegyasszony átadta
7 BÁNKINÉ, 1995/a. 67-97. 8 ÖRSI, 1996. 50-51. Az 1745 előtti időszakról nincs archontológia. 9 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1736. júl. 5.; V. A. 501/d. Ösz-
szeírások, 1721-1848. 1730., 1733-1734.; KISS, 1992. 209. 1 0 ÖRSI, 1996. 16., 50-51. 1 1 1745 után három földtulajdonforma létezett: váltott, személyes tulajdonú föld; osztatlanul hagyott, közös redemp
tus tulajdont képező föld (legelő, kaszáló, újraosztásos területek); községi földtulajdon (beneficiumok, házhelyek stb). Bánkiné, 1998. 185-190. A fentiek mellett a sziksóseprés, néhol a nádlás jövedelme, a káka-és gyékényszedés, illetve a gúzsvessző vágás is benefíciumnak számított. BÁNKINÉ, 2004. 95-109.
1 2 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1753. nov. 13. 1 3 Uo. 1753. dec. 5.
a társasági helyét Vincze Pálnak, amit néhai férje Vincze Már tontó l szerzett. 1 4 A legnagyobb bevétel t azonban nem a halászat , hanem az 1751-ben egy évre, 1200 forintért kibérelt két kocsma hozta a Vincze famíliának. Természetesen nem a csa ládtagok mér ték a szeszt, hanem a kocsmát subárendába vevő csapláros(ok) állt(ak) a söntés m ö g ö t t . 1 5 Vincze István és Pál, apjuk nyomába szegődve, az egyik legbefolyásosabb birtokossal, K u n Jánossal közösen ugyanezeket az ingatlanokat 1776-ban há rom esztendőre, évi 3020 forintért kiárendálta. Majd 1782 és 1785 között a csapszékeket Vincze István két redemptus birtokossal vette bérbe 2800 fo r in té r t . 1 6 Amíg a halászó vizek árendátorai , illetve a vadászat i jogot megkaparintok között előfordultak olyan személyek, akik nem a pozicionális körhöz tartoztak, addig a legjelentősebb hasznot hozó kocsmák bérlői szinte kizárólag közülük kerül tek k i Túrkeviben a 18. század második f e l ében . 1 7
Szokások, szabályok
A legtehetősebb bir tokosokból rekrutálódó elit a megvál takozás után nemcsak az irredemptus, hanem a redemptus „ tömbtől" is fokozatosan elkülönült. Ez már a megszólítás formuláiban is manifesztálódott . A tanácsülési j egyzőkönyvek tanúsága szerint, ha szenátorok tettek javaslatot vagy panaszkodtak, akkor nevük elé az „ uram ",SL „ közönséges " lakosok esetében viszont csak a „(szabad) lakos társunk" megszól í tás t í r t ák . 1 8
A redempciót követően a t isztviselők szidása súlyos pénzbüntetés t , egyes esetekben testi fenyítést vont maga u t á n , 1 9 ám ez nem minden esetben jelentett visszatartó erőt. A tanácsnokokkal szembeni ellenszenvet gyakran az általuk elrendelt közmunkák , a többségi társadalom érdekét nem tükröző döntéseik váltották k i . A 18-19. század fordulóján Keviben történt esetek közül talán a fent nevezett, hat alkalommal bíróvá választott Kun János káromlása érdemel említést . Az 1798-ban már „csak" tanácsosi tisztséggel büszké lkedő , leköszönt bírót egy halotti toron azért illették mocskos szavakkal („ baszom a bibirtsós képű annya születését"), mert őt gyanították néhány kellemetlen intézkedés szülőatyjának. M é g ennél is nagyobb bűnnek számított , amikor a következő esztendőben j ó néhány helybeli birtokos több alkalommal malmokban, kocsmákban összeült , hogy megvitassa a tanács számukra kedvezőtlen dön tésé t . 2 0
Emellett a tanácsos elit privilegizált helyzetét körülbástyázó, a mindennapi együttélés során gyakran megjelenő, a többség körében dühöt , haragot gerjesztő kedvezmények , előjogok tovább erősítették. A szenátorok, illetve özvegyeik a malmokban, sorban állás nélkül őröltethettek, ha kurta kocsmát tartottak fenn, bünte tésben nem részesül tek - hogy csak a legkirívóbb példákat említsük. A há rom generációra kiterjedő vizsgálódás azt mutatja, hogy a Vincze família tagjai ugyanúgy kihasznál ták a többlet jogosí tványokat , mint a települési vezetés képviselői.
1 4 SZILÁGYI, 1966. 31. A halásztársaságok a kifogott halmennyiség harmadát adóként adták le. 15 JNSZML,V.A. 501/e.Contractusok, 1751-1842. szn., 1751.; SZILÁGYI, 1981. 95-107. A források egy személyt
említenek kocsmárosként, elképzelhető, hogy ő vette (családjával) subárendába mindkét kocsmát. Lásd JNSZML, V. A. 501/e. Borbírói számadások 1734-1849. szn., 1752-1753.
beli görög kereskedők bérelték a csapszékeket. 1 8 SZILÁGYI, 1996. 281. 1 9 Az 1751-ben kiadott királyi reguláció X X I . pontja, illetve az 1799-es nádori statútumok I I . rendelése foglalkozott
A z ország más részeihez hasonlóan a Jászkun Kerületben is az „ új parasztnak" nevezett c i gányok elkülönültek a társadalom többi rétegétől (vándorlásukat tiltották, lé t számukat regisztrálták, az engedély nélkül beköl tözőket kiti l tották a törvényhatóság t e rü l e t é rő l ) . 2 1 Vincze Pál 1788-ban befogadott egy Jászkisérről szá rmazó Lázók nevű cigány kovácsmester t , majd saját portáján házhelyet kívánt annak adni, ami ellen az esküdtek nem emeltek kifogást. Másfél esztendő múlva hatalmas tűz keletkezett Lázók (feltehetően fából készült) kéményében , de a tanács elé került eset után (valószínűleg szál lásadója miatt) nem büntet ték meg a cigány kovácsot . 2 2
Vincze István és társainak kocsmabér le té t követően 1785 novemberében az új csapszék-árendálók arról panaszkodtak, hogy Vincze Pál és egy más ik kevi gazda „az regulátiók ellen pálinkájokat házanként méretni bátorkodtak". A vizsgálat kiderítette, hogy nem a falu egykori első embere, hanem testvérbátyja vétett: egyik szolgálónője valóban házról házra „hordozta " (nyilván nem önszántából) a szeszt. Valószínűleg az árenda végén megmaradt készlettől így próbál t szabadulni az idősebb Vincze fiú. Hiába igazolódott be az árendátorok vádja, Vincze Istvánt nem intették meg, sőt m é g a pál inkát sem kobozták el t ő l e . 2 3
A Jászkun Kerületben 1787-től engedélyezték - elsőször egész évre, majd há rom hónapra mérséke lve (novembertől január ig) - a saját házban tör ténő fejenkénti bormérés t . Vincze István és Pál üzleti szemléletét , profitéhségét ismerve feltételezhető, hogy a jelzett időponttól kezdve éltek a lehetőséggel - már csak azért is, mert 1785 után nem bérel tek kocsmákat . Az árusítás 1791 teléig nem zavarta a környékben lakókat, akkor azonban Kenéz Andrá s szenátor tájékoztatta a tanácsot, hogy néhány nappal azelőtt, a hajnali órákban a Vincze fiúknál „nagy lárma veszekedés verekedés és káromkodás támadott", amire a szomszédok is felébredtek, majd gyülekezni kezdtek „nézésére és halgatására". A tanács az eset felderítésére „nyomozást" rendelt el, s má r a köve tkező napi tanácsülésen terítékre került a fagyos éjszaka parázs hangula tú krónikája. A „ vizsgálódásból kijött", hogy nem Vincze Pál portáján, hanem István fia, Lajos házánál hágott tetőfokára a hangulat. A poharazásba egyre jobban belemelegedők két embert (akik közül az egyik, Lajos éves bérese volt) jó l e lagyabugyál tak. A főko-lomposok súlyos pálcabüntetést kaptak, Vincze Lajos felelősségét viszont senki sem firtatta 2 4
A megvál tás t követő negyedszázadban, más beneficiumoktól eltérően, a malmokat nem adták haszonbérbe a Jászkun Kerületben, hanem a tanács által fogadott molnárok segítségével a lakosok fizetés el lenében szabadon őröltethet tek azokban. 2 5 A z 1770-as években hét malmot használ tak Keviben, amiből az egyik a Vincze család tulajdonában volt. A szárazmalom 1769-es felépítése a redemptus közösség érdekeinek figyelmen kívül hagyásával történt - derült k i a lefolytatott vizsgálatból . A megkérdezet t tanúk kivétel nélkül azt állították, hogy nem kellett más te lepüléseken őröltetni szemes portékájukat , mert a község hat malma kielégítette a lakosság igényét 1769 előtt is. Azt követően előfordult olyan eset, hogy a Beret tyó vize miatt az egyik községi és a Vincze malmot nem használhat ták, de akkor is elégséges volt a másik öt.
2 1 BAGI, 1995. 75. 2 2 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1788. jún. 29. (házépítés);
271/1790. (tüz). Később Lázókkal meggyült a baja Vincze Pál özvegyének. Kiderült, hogy a cigány nem tartotta rendben háza kéményét, sőt mesterségével is felhagyott. Mulasztásaiért a tanács kitiltotta a településről. Uo. 225/1795.
182-183. Két, nem az elithez tartozó, kurtakocsmát fenntartó nő súlyos pénz- és botbüntetésére SZILÁGYI, 2005. 333-334.
2 5 BÁNKINÉ, 2004. 105-106.
A val lomást tevők arra is rámutatat tak, hogy a családi malom felépítését mege lőzően a V in -czék szolgái a lkalmazójuk társadalmi rangjának kifejeződéseként a hat községi malomban érkezés után önthettek a garatba g a b o n á j u k a t . 2 6 A községi pénztára t je lentősen apasztó malom azért nem került lebontásra, mert a család vállalta, hogy azt kizárólag saját célra ha szná l j a . 2 7
„ Természetesen " eszük ágában sem volt ezt betartani, így a tanács 12 forintos büntetéssel kívánta súlytani a Vincze malmot használó helyieket! A lakosok t i l takozása végül eljutott a nagykun kapi tányhoz, Illésy Jánoshoz , aki engedélyezte (a települési vezetés nagy bosszússágára) a malomban való őröltetést . A szenátorok attól tartottak, hogy a példa ragadós lesz a több i beneficium esetében i s . 2 8
Nem alaptalan félelmük (majd két évtized múlva) Vincze Pál újabb indí tványakor beigazolódott. Közvet lenül a kocsmaárendák körüli procedúra, bátyja elvesztése után Pál háza udvarán boltot akart nyitni , amihez kérte tanácsos társai támogatásá t is. Szándéka meglepőnek tűnt, hisz a település tulajdonát képező , korszakunkban görög kereskedőknek bérbe adott boltok árukészlete kielégítette a lakosság igényét. A tanács é rdemben nem vizsgálta az ügyet , hanem a birtokosokat tömörí tő , j e len tősebb gazdasági döntésekben eljáró redemptus birtokosok gyűlése elé utalta azt. A ( tanácsosok által vezetett) „nagyobb gyűlés" elutasító döntéséből kitűnik, hogy a (meghatározó) birtokosok sarkukra álltak, s nem engedték a Vinczéknek tovább apasztani a községi b e v é t e l e k e t . 2 9
Azonban nemcsak a (redemptus) közösség érdekét sér tő, pénzügyi stabilitását veszélyeztető esetekben tanúsított elutasí tó magatar tást a települési vezetés , hanem akkor is, ha valaki a társadalmi tagozódás szimbolikus kifejeződését akarta megvál tozta tni . A huszonnegyedik életévét taposó Vincze Pál 1764-ben azt kérdezte a redemptus- tanácsos elittől, hogy a „ Templomban lehet é magoknak [a családnak] különös [külön] Széket csináltattni; vagy amellyben most jár el szakasztani s ajtót reá csináltattni. " Vincze Már ton másodszülöt t fia hangsúlyozta, hogy az „apró" módos í t á s nem öncélú, azt akkor használ ják majd „midőn Házoknál Uri Rendek jelennek meg". A szenátorok, akik között helyet foglalt a kére lmező apja is, egy hét elteltével adtak választ a nem mindennapi kérelemre. „Keresztény embernek szabadsága vagyon a Templomba való menetelre s ha külső emberséges ember be megyén annak helyet is engednek carracteréhez képest de hogy külőnössen valaki székett csináltasson az meg nem engedtetik" - szólt a nem túlzot tan diplomatikus e lu t a s í t á s . 3 0
Keresztelők, (nem létező) házasságok
A m í g a tanácsülési j egyzőkönyvek a gazdálkodás , a közösségi szabályrendszer, a mindennap i „ életvilág " értékes mozzanatait őrzik, addig alig tudunk meg belőlük valamit egy személy,
2 6 JNSZML, V. A. 501/e. Száraz és vízi malmokra vonatkozó iratok, szn. 1770. 2 7 JNSZML, V. A. 50 l/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 156/1803. Ezt akkor rögzítették,
amikor az egyik családtag el akarta adni malombeli részét. 2 8 BÁNKTNÉ, 2004/b. 106-107. Ugyanő egy kiskunfélegyházi zsellér példáján mutatta be, hogy a malomból szár
mazó bevétel elősegítette az anyagi gyarapodást, s az ebből fakadó társadalmi mobilizációt. BÁNKINÉ, 1995. 168.
2 9 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 446/1789. A jegyzőkönyv nem hozza az elutasító határozatot, de más források (vagyonösszeírás, családi jószágper) alapján bizonyos, hogy Pál nem nyitott boltot. A Jászkun Kerületben csak 1813-tól engedélyezték a redemptusoknak saját házuk udvarán a boltnyitást. BAGI, 1995. 185.
30 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1764. febr. 5. 256., febr. 12. A templomi ülésrenddel kapcsolatos problémákra lásd KÓSA, 2001. 223-227.
egy család társadalmi erőteréről , személyközi viszonyairól . Ezek fel térképezéséhez esetünkben (naplók, memoárok , magánlevelek h iányában) peres anyagok, kocsma- és pusztabérleti szerződések, közigazgatási iratok, s leginkább születési és házassági matr ikulák szolgáltatnak értékes mozaikokat. 3 1
A török kiűzése után csak meglehetősen későn, 1743-tól kezdték vezetni a matr ikulákat Túrkevén. Ebből fakadóan nem deríthető k i , hogy a górcső alá vont család ősatyja, Kal lós István két lányát k i tartotta keresztvíz alá az 1720-as években. Nem látunk tisztábban unokái esetében sem (akik kivétel nélkül az 1730-as évek utolsó harmada és a 60-as évek eleje között látták meg a napvi lágot) , hisz a születési matr ikulákban csak az 1760-as évek végétől jegyezték fel a keresztszülők nevét . A következő generáció vizsgálatánál azonban már pontosan előtűnnek azok a személyek, családok, amelyekkel a família keresz tkomasági kapcsolatban állt.
Az egyházi tanítás ér te lmében a keresztszülőnek segítenie kellett a vér szerinti szülőket a gyermek keresztény nevelésében. Az estek többségében azonban a keresz tkomákat nem nevelési szerepkörük miatt választották, a komaság a (gazdasági) kapcsolatok kiépítését , szorosabbra fűzését célozta. Ha alaposabban szemügyre vesszük a keresztkomasági szövedéket , k i derül, hogy az idősebb Vincze fiú és a lokális vezető réteg között nem volt túl szoros a kötelék: igaz István két gyermekét a legnagyobb preszt ízsű és vagyonú redemptus, K e n é z Mihály, a másik négyet viszont a két Jászkun Kerületen kívüli birtokos nemes és egy helyi ér telmiségi tartotta keresztvíz a l á . 3 2 Ezzel szemben öccse , Pál kizárólag a helyi elit i rányába orientálódott: hat gyermekének az e lőbb említett K e n é z Mihály, há romnak két kocsma- és pusztabér lő birtokos társa, a má r szintén idézett Kun János és a település nótár iusaként t evékenykedő Boros György lett a keresztapja. 3 3
A keresztkomaságról alkotott képünk csak akkor lehet teljes, ha megvizsgál juk, hogy a túrkevei i l letőségű keresz tkomák viszonozták-e a Vinczék meghívása i t? A születési matrikulák szerint egyik Vincze fiú sem tartott keresztvíz alá újszülöttet az elithez tar tozó famíliáknál! Ez István esetében talán m é g elfogadható, hisz ő kötődöt t a leggyengébb szálakkal a tanácsos ré teghez, annál inkább szembetűnik Pál mel lőzöt tsége. Ezen túl csak egy, a vezető réteg rokoni rendszeréhez tar tozó család választot ta gyermeke keresztszülőjének Vincze Pál özvegyét. Esetében viszont nem szabad elhallgatni az alsóbb társadalmi rétegek részéről feléje áradó megbecsülés t , tiszteletet. Az egykori főbíró özvegye rengeteg alkalommal lett a helyi értelmiség (kántor, lelkész), mesteremberek (kovács , lakatos, könyvkötő) vagy egyszerű irre-demptus szolgák gyerekeinek keresztanyja. A z ország más tájaihoz hasonlóan Túrkeviben , tágabban a Nagykunságban sem illett elutasítani a szegényebbek, az alacsonyabb társadalmi rangúak keresztkomasági felkérését. Természetesen az összekomásodás nem törte át a társadalmi válaszfalakat, a mindennapokban nem mérséklődöt t közöt tük a vagyoni vagy származásból adódó k ü l ö n b s é g . 3 4
Amint kiderült a Vincze család harmadik generációja és a redemptus- tanácsos elit között nem volt kölcsönös a keresz tkomaság, a műrokonság mellett azonban érdemes a vérségi kapcsolatot lé trehozó házasságokat is megvizsgálni .
Az ismeretlen születésű, a település vezetését hosszú időre magára vállaló Kal lósnak két lánya érte meg a felnőttkort. A je lentős társadalmi preszt ízs mellett tetemes vagyonnal rendelkező bíró egyik lánya sem helybeli gazdához ment nőül: Katalin férje, Sárkány Miklós , a
3 1 Egy személy kapcsolathálójára KOSA, 2001. 155-156.; NÓVÁK, 2003. 176-195.; ÖRSI, 1999. 194-201. 3 2 MOL, A 2452.; JNSZML, X I I I . 4. 13/1778. 3 3 MOL, A 2452. 3 4 Vö. KÓSA, 2001. 154-155.
Túrkevétő l nem túl messze fekvő Dévaványa (Heves és Külső-Szolnok vármegye) melletti Kérszigetről , Erzsébet házastársa, Vincze Már ton a Heves és Külső-Szolnok vármegyei Átánybó l s z á r m a z o t t . 3 5 A következő generáció esetében sem változott a kép: Vincze Márton öt é letben maradt gyermeke közül egy sem kevi i l letőségűvel kötötte öszsze életét. Vincze István feleségének származása ismeretlen, de annyi bizonyos, hogy nem helybeli (nemes) volt. A m í g Vincze Pál a Debreceni Református Kol légium nagyhírű profeszszorának, az Érmel lé-ken birtokos Szilágyi Sámuelnek Sára nevű lányát vette nőül , addig legidősebb húga , Anna egy Gömör-Kishont vármegyei birtokos nemeshez ment feleségül. A középső lány, Erzsébet pedig egy birtok nélkül i bihari nemes, az 1770-ben Kevibe került Marjai Albert prédikátor párja l e t t . 3 6
A 18. századi Túrkev iben amúgy sem erős endogámiá t a Vinczék harmadik generációja tov á b b gyeng í t e t t e . 3 7 Vincze István és Pál összesen kilenc házasulandó gyermeke kivétel nélkül nem kevi i l letőségűvel lépett frigyre! A vezető réteg soraiban a Vinczékre j e l l emző exogámia nem volt gyakori, bá r előfordult ugyan, hogy egy-egy generáción esetében felerősödött a nem helyeikkel kötött házasságok s z á m a r á n y a . 3 8 A házassági matr ikulákra t ámaszkodva azonban kijelenthetjük, hogy a redemptus- tanácsos eliten belül dominál t az egymássa l való házasságkötés gyakorlata. Ez a vélhetően tudatos döntési mechanizmus hosszú időre biztosította a veze tő réteg minimál is vérségi és anyagi utánpótlását .
F a l a k között
A redempciót köve tően mind a redemptusokon, mind az irredemptusokon belül - a birtokolt földmennyiség és az állatszám alapján - kialakult egy vagyonos, egy közepesen tehetős és egy szegényebb réteg. A z anyagi aspektusú megközel í tésnél jóval bonyolultabb és e l lentmondásosabb a jászkun társadalom j o g i szempontú tagolása. A m á r ismert redemptusok és irredem-pusok mellett a polgárjoggal , ingatlannal nem, kizárólag lábas jószággal bíró, szolga állapotú zsellérek, valamint a speciális jogokkal és eltérő anyagi bázissal rendelkezők - akik közé egyaránt beletartoztak a koldusok, az idegen munkavál la lók , a cigányok, a görög kereskedők, az „értelmiségiek" (orvosok, mérnökök , tanítók) - alkot ták a Jászkun Kerüle t l a k o s s á g á t . 3 9 A teljes jászkun tá rsadalom presztízs alapon történő klasszifikációja m é g várat magára , de annyi
35 JNSZML, V. A. 501/b. Közigazgatási iratok, 1739-1848. Cap. A. Fasc. 2. szn. 1746., Сар. C. Fasc. 10. 51/1806. Sárkányoknak két gyermeke született, akiket szüleik korai halála után a Vincze házaspár nevelt fel. A Sárkány-ág leszármazottainak házasodási stratégiáját nem vizsgáltuk, mert ők nem tartoztak az elithez.
3 6 Krisztina a család tiltása ellenére egy Kraszna vármegyéből elszármazott, Keviben botrányairól elhíresült rektorhoz ment nőül anyja halála után. Itt házassági stratégiáról nem volt szó, így nem tekintjük a vizsgálat részének.
3 7 MOL, A 2452., A 2455.; Az endogámia Túrkevén 1743 és 1790 között 43,23%-os, Karcagon 1730 és 1800 között 85,4%-os volt. ÖRSI, 1990. 38-39.; ÖRSI, 2001. 132-133.
3 8 A település jegyzői posztját hosszú időn át betöltő Endrédi Pál hat lánya közül a négy férjezett egyike sem helybeli birtokos felesége lett, fia viszont kevi redemptus lányt vett el. JNSZML, V. A. 501/b. Közigazgatási iratok, 1739-1848. Cap. A. Fasc. 1. szn. 1783. Marjai Albert lelkészként alkalmazott volt, nem tartozott a vezető réteghez, ezért gyerekei házassága nem képezi a vizsgálat tárgyát. Egyébként öt gyermeke közül négy nem helybelivel kötött házasságot, s legifjabb fia, József felesége sem a vezető réteghez tartozott.
3 9 BAGI, 1995. 67-80. A szerző a redemptusokon belül jogilag öt alcsoportot különböztetett meg.
biztosan állítható, hogy egy redemptus rangját, megbecsü l t ségé t életkora, „ módja " (vagyona), t isztsége határozta m e g . 4 0
1745 után a legtehetősebb bir tokosokból rekrutálódó redemptus- tanácsos elit tett szert a legje len tősebb tekintélyre.
A haszonszerző formák és a közösségirányítás kisajátí tásával, a település anyagi erőforrásainak el lenőrzésével a veze tő réteg és az abba nem tar tozók közöt t egy virtuális válaszfal alakult k i .
A tanácsos elit egyik legfőbb feladata a társadalmi együttélést szabályozó helyi normarendszer fenntartása volt. Ennek a normatív s t ruktúrának az alapját egyrészt a felsőbb igazgatási személyektől (nádor, j á s z k u n főkapitány, nagykun kapitány, stb.) érkező rendeletek, a Jászkun Kerület működés i kereteit j e len tő törvények, másrészt a mindennapi élethelyzeteket alakító, irányító helyi j ogszokások j e l en te t t ék . 4 1 Természetesen ezt a normarendszert a társadalmi sze-replők.Keviben is gyakran megpróbál ták megszegni, megkerü ln i , manipulálni . Ezeknek a személyeknek a felkutatása, felelősségre vonása a struktúra „üzembiztonságáért" felelős vezető réteg hatáskörébe tartozott. A vétkesek társadalmi állása azonban alapvetően determinál ta ballépéseik megítélését . Kissé sarkítva úgy is fogalmazhatnánk, hogy a vezető rétegbe tar tozók normaszegése (az esetek többségében) nem vont maga u tán büntetést .
A vezető redemptus ré teg azonban minden olyan egyéni törekvésre nemet mondott, amely a közösség szimbolikus rendjét vagy materiál is háttérbázisát veszélyeztet te.
Ezekben az esetekben m á r nem számított az öt letgazda hovatar tozása - gondoljunk csak Vincze Pál boltnyitási és a templomi ülésekkel kapcsolatos kérésére. Sikeresen kivitelezett malomnyi tása viszont Le v i alapvetését igazolja, miszerint egyik normarendszer sem annyira strukturált, hogy kiküszöböl je a szabályok manipulá lásának, kijátszásának az összes lehetőség é t 4 2 A tévedés nagyobb kockázata nélkül állíthatjuk, hogy a fiatalabb Vincze fiú imént j e l zett próbálkozásai ( jelentősen) nem változtatták meg (a család) alku- és erőpozícióit a zárt körön belül , ezt a l ici t révén később megkaparintott kocsmabér le tek bizonyítják.
A fókuszpontba állított család (Kallós Is tván személyét is beleértve) az 1720-as évektől kezdve a 18. század végé ig a lokális hatalmi elit oszlopos tagjának számított Túrkeviben. Vincze Már ton 1768-ban bekövetkezet t halá la után Pál fia 1776-os tanácsba kerüléséig formálisan nem volt képviselőjük az irányító testületben. A va lóságban azonban az idősebb Vincze fiú révén a család ebben az időszakban is belelátott a szűk kör munkájába. István, aki 1760-176l-ben a bécsi nemesi testőrségben szolgált, többször tiszteletét tette a tanácsüléseken. Noha ő soha nem vol t szenátor (nem is je lö l ték) , annak el lenére tekintélyének köszönhetően a j egyzőkönyvekben a mindenkori bíró után, a szenátorok előtt tüntették fel a nevét - soha el nem hagyva hadnagyi rangját.
A Vincze família tagjai tehát három generáción keresztül egy hivatali közösséget képeztek a szorosan záródó, összetételét tekintve alig vál tozó redemptus- tanácsos réteg fiaival. A formális közelségből azonban semmi sem jelent meg magánéle t szférájában: a Vinczék vérsé-gileg nem amalgámozódtak a lokális elittel. A család és a vezető réteg közöt t húzódó
4 0 Az átányi gazdák esetében is hasonló kritériumai voltak a társadalmi megbecsülésnek. Vö. KÖVÉR, 2001. 108. A Jászkun Kerületben a (nemesi) származás helyett a váltásban való részvétel esett nagy súllyal a latba, ez azonban nem volt örök érvényű. Az „értelmiségiek", a görög kereskedők, a mesteremberek rangját, elfogadottságát nem vagyonuk határozta meg.
viselkedésszociológiai fal kontúrjai már az egyoldalú keresz tkomaságnál felsejlettek, de teljes valójukban csak a nem létező házasságoknál tűntek szemünk e l é . 4 3
Konklúz ió kérdőjelekkel
Ezek után adódik a kérdés , vajon miért épül t fel a fal? Erre közvet len és közvetet t argumentáció h iányában nem tudunk választ adni, a rendelkezésre álló források kizárólag a harmadik generáció esetében teszik lehetővé egy ér te lmezési keret felvázolását. Vincze Pál 1792-ben bekövetkezet t halála után neje két alkalommal is kinyilvánítot ta: érmelléki nemes nőként nincs ínyére a paraszti é le tmód. Szilágyi Sára mega lázónak tartotta, hogy nemeseknek is parancsolhatnak a tanácsban helyet foglaló „ közönséges " szenátorok (akik közöt t nem kevés nemes származású volt) . T ö b b e k között ezzel indokolta, hogy egyik eladósorba került lányát nem helybelihez, hanem vármegyei nemeshez adja f é r jhez . 4 4 Nemcsak neki, hanem sógorának, Vincze Is tvánnak - (nagy)apjával el lentétben - sem fűlött a foga a paraszti létformához. Ha számon kérték rajta a f izikai munka elmulasztását , csak annyit felelt: „ nem dolgozom bizony én úgy mond, ha Úr akar az ember lenni, Úr legyek".^5 A z egykori gárda hadnagy szavai, illetve öccse templomi székkel kapcsolatos kérése azonban a jászkun mi l iőben nem különösebben díjazott nemesi öntudatot manifesztál ta. A harmadik generációnál e lég karakteresen felbukkanó nemesi identitástudatra nincs bizonyí ték sem Kal lós István, sem Vincze Már ton esetében. Ennek vagy az oka, hogy a két férfiú a j á szkun szabadparaszti társadalmi környezet minden elemét elfogadta, vagy pedig az, hogy a személytelen forrásokban nincs lenyomata az elfojtott nemesi önazonosság kifejeződésének. Ha a nemesi gondolati szálat tovább szőnénk, akkor nehéz lenne logikailag megmagyarázn i , hogy miért adták az első és a másod ik generác ióban a lányokat „ külső " (értelmiségi) nemesekhez, amikor a Nagykunságban , s azon belül Túrkeviben nem egy vagyonos nemes találta meg számítását a 18. század elejétől kezdve. Mindezekből kitűnik, hogy minden erőfeszí tésünk ellenére sem tudunk összekötő kapcsokat találni a generációk döntései között, így sem megerősí teni , sem megcáfolni nem merjük a három nemzedék házassági stratégiája mögö t t m e g h ú z ó d ó esetleges koherenciát . Metaforánknál maradva csak annyit ál lapítunk meg, hogy a Vinczék falak közöt t éltek: amíg a redemptus-ta-nácsos elit körüli fal (amelynek létére m á r Szilágyi Miklós a tanácsülési j e g y z ő k ö n y v e k tanu lmányozásakor rábukkant ) a társadalom széles rétegétől , addig a matr ikulák aprólékos vizsgálatával leleplezett fal az elittől választotta el a Vincze família három generációját .
4 3 A kölcsönös keresztkomasági meghívások, a lakodalmak jó alkalmat kínáltak volna az asztalközösség(ek) megteremtésére.
4 4 JNSZML, V. A. 501/f. Törvényszéki jegyzőkönyvek, 1792-1813. 158/1795., 501/b. Közigazgatási iratok, 1739-1848. Cap. C. Fasc. 9. 60/1805.
4 5 JNSZML, IV. A. 5/b. 19. f. Törvényszéki jegyzökönyvek. 11. köt. 93/1815. 69. Ezt egy cseléd vallotta a família 1791-ben kezdődött, s kereken öt évtizedig elhúzódott jószágperének első felvonásakor.
Felhasznált források
JNSZML IV. A. 5. V. A. 501 X I I I . 4.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Jászkun Kerület törvényszékének iratai, 1701-1847. Túrkeve város tanácsának iratai, 1521-1848. A Felsővályi Vincze család iratai, 1700-1898.
MOL, А. Magyar Országos Levéltár, Mikrofilmtár, 24522457. Túrkeve ref. anya
könyvek
Felhasznált irodalom
ARTICULI, 1844. BAGI, 1995.
BÁNKINÉ, 1995/a.
BÁNKINÉ, 1995/b.
BÁNKINÉ, 1998.
BÁNKINÉ, 2004.
KISS, 1979.
KISS,1992.
KÓSA 2001.
KÖVÉR, 1995.
KÖVÉR, 2001.
LEVI, 2000. NÓVÁK, 2003.
ÖRSI, 1990. ÖRSI, 1996.
ÖRSI, 1999.
ÖRSI, 2001.
STATUTA, 1844. SZILÁGYI, 1966.
Articuli Jazygum et Cumanorum. Pest, 1844. Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forrada
lomig, 17451848. Szolnok, 1995. Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása, 17451876. Szol
nok, 1995. Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület mezővárosainak társadalmi mobilitása, s az azt szabályozó és befolyásoló tanácsi és kerületi statútumok hatékonysága. In: Mezőváros - kisváros. Rendi társadalom - Polgári társadalom, 4. Szerk. Mikó Zsuzsa. Debrecen, 1995. 163-170. Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben. In: Zounuk, 13. Szerk. Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 1998. 185-217. Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája, I I . In: Zounuk, 19. Szerk. Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 2004. 93-136. Kiss József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702-1731). Bp., 1979. Kiss József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága, 1731-1745. Bp., 1992. Kósa László: „Hét szilvafa árnyékában". A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon. Bp., 2001. Kövér György: Kisvárosi elit társaságok. Hajdúböszörmény a két világháború között. In: Mezőváros - kisváros. Szerk. Mikó Zsuzsa. Rendi társadalom - Polgári társadalom, 4. Debrecen, 1995. 217-221. Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól az első világháborúig. In: Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp., 2001. 9-186. Levi, Giovanni: Az életrajz használatáról. Korall, 2000. 2. sz. 81-92. Nóvák Veronika: Keresztelők és temetések. Nicolas Versoris kapcsolatrendszere. In: Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. Rendi társadalom - Polgári társadalom, 12. Szerk. Dobrossy István. Miskolc, 2003. 176-195. Örsi Julianna: Karcag társadalomszervezete a 19-20. században. Bp., 1990. Örsi Julianna: Túrkeve története а X V I I I . században. In: Túrkeve földje és népe. 2. köt. Szerk. Uő. Túrkeve, 1996. 5-60.
Örsi Julianna: Laczka János élete és kapcsolata nagykunsági környezetével. In: Laczka János emlékezete. Szerk. Rideg Sándor. Karcag, 1999. 123-220. Örsi Julianna: A túrkevei református házasságkötések társadalom-néprajzi vonatkozásai. In: Túrkeve földje és népe. 3. köt. Szerk. Uő. Túrkeve, 2001. 113-158. Statuta pro judiciis Jazygum et Cumanorum. Pest, 1844. Szilágyi Miklós: Halászat Túrkevén és Kunszentmártonban а X V I I I . század
ban. In: Uő. Adatok a Nagykunság X V I I I . századi néprajzához. Szolnok, 1966. 5-71.
SZILÁGYI, 1981. Szilágyi Miklós: Túrkevei kocsmabérletek а X V I I I . század második felében. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 30. évfordulójára. Szerk. Dankó Imre. Túrkeve, 1981. 95107.
SZILÁGYI, 1992. Szilágyi Miklós: A rétség gazdasági jelentősége a 18-19. század fordulóján. In: Túrkeve földje és népe. 1. köt. Szerk. Örsi Julianna. Túrkeve, 1992. 219-270.
SZILÁGYI, 1996. Szilágyi Miklós: A mezővárosi társadalom belső szervezet és külső kapcsolatai. In: Túrkeve földje és népe. 2. köt. Szerk. Örsi Julianna. Túrkeve, 1996. 275-312.
SZILÁGYI, 2005. Szilágyi Miklós: A nagykunsági helyi jogszolgáltatás szokásjogi alapja. In: Jogszabályok - jogszokások. Jászkunság kutatása, 2005. Bibliotheca Cuma-nica, 6. Szerk. Bánkiné Molnár Erzsébet. Kiskunfélegyháza, 2005. 321-336.