Pál Ferenc: Összetartozás és elégedettség a ... 010.pdf · Pál Ferenc: Összetartozás és elégedettség a társkapcsolatban. Tudunk-e nevetni magunkon? Római katolikus lelkész,

A PLENÁRIS ELŐADÁSOK ABSZTRAKTJAI

Pál Ferenc: Összetartozás és elégedettség a társkapcsolatban. Tudunk-e nevetni magunkon?

Római katolikus lelkész, mentálhigiénés szakember

Hajdan megannyi külső erőforrás szilárdította meg és tartotta egyben a társkapcsolatokat.

Ezek kényszert is jelentettek, de kétségkívül érdekeltté tették a feleket, hogy megpróbálja-

nak együtt élni akár az elégedetlenségükkel együtt is, vagy többet tenni az elégedettségü-

kért. Hiszen jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint gondolnánk.

Lackfi János: „Ez olyan vicces! Írd már meg!” A humor tánca szóbeliség és írásbeliség ha-

tárán

PhD, író, költő, műfordító

Mi vicces és mi nem? Kinek mi vicces? És ezt mi dönti el? A nevetés decibelszintje? Az

Akadémia Humorisztikai Döntőbizottsága? Hol születik a komikum, aszfalton vagy dön-

gölt padlón? Esetleg papíron? Van könyvhumor, melyet lehetetlen kiszabadítani papírfog-

ságából? Avagy a vicc lényegi összetevője a továbbmesélés, a szóvá tevés, az adomázás?

Az irodalmi humor az élő humor lenyomata, vagy keletkezhet önbeporzással is, betűk ná-

szából? Egy előadás, mely remény szerint hangulatosan feltett, megválaszolhatatlan kér-

dések dömpingje lesz majd... A válaszokat ki-ki keresse magában!

Medgyes Péter: A nyelvtanulás – tréfadolog

A neveléstudomány doktora, Professor Emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem

Korunk nem kedvez a humornak. Pícível terhes világunkban nagyon kell vigyázni a nyel-

vünkre. Jobb, ha ki sem nyitjuk a szánkat. A nyelvórán se. Nem úgy értem. Gyakorolnunk

kell az idegen nyelvet, hát persze, de ne viccelődjünk (mondják egyesek), mert a

nyelvtanulás nem tréfadolog! Nem-e? Szerintem nincs annál mulatságosabb, mint amikor

idegen nyelven kell megszólalnunk. Hebegünk, habogunk, kerékbe törünk. Bohócruhába

bújunk. Vegyük tudomásul, hogy a humor kéretlenül is ott van a tanteremben, valahányszor

csak megszólalunk. Sírjunk ezen, vagy inkább nevessünk? Én az utóbbit javaslom.

Adamikné Jászó Anna: Az érvelés humora (Arany és Jókai művei alapján)

Az MTA doktora, Professor Emerita, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudo-

mányi Kar

A klasszikus retorikák sokat foglalkoztak a nevetéssel (risus), később, a reneszánsz és a

barokk retorikák a szellemességgel (az acumen ’elmeél’ terminust használták). A humor

mint terminus nem volt használatos, de – más néven – foglalkoztak vele. A 18. századtól a

filozófiai-esztétikai irodalom nagy témája a humor (jó áttekintés olvasható a Retorikai le-

xikonban, de régebbi művekben is, például Hantz Jenő vagy Szinnyei Ferenc értekezései-

ben). A 20. század második felében a retorika nagy megújítója, Chaim Perelman az érvelés

tárgyalása kapcsán mindig kitér az érvelés humoros lehetőségeire, valamint az érvelés és a

stílus kapcsolatára. Érdemes az érvelés humorát vizsgálni, különösen azon írók életművé-

ben, akik még alapos retorikát tanultak, így Arany és Jókai műveiben. Elemzésem a követ-

kező szempontok szerint halad: példa (paradeigma), enthüméma, toposz-logika (definíció,

felosztás; összehasonlítás: analógia, fokozatok; viszonyok: ok-okozat, ellentét, ellentmon-

dás; körülmények); szerkezet (pl. narratív metalépszisz), stílus (főképp alakzatok); ti. a

szerkezet és a stílus is érvel.

Greifenstein János: Merre tart a bohóc?

Színész, rendező, bohóctréner, Magyar Cirkusz és Varieté

A társadalmi változásokkal együtt változik a humor, változnak a humor forrásai. Sokszor

fordul elő, hogy amin tegnap nevettünk, azon ma sajnálkozunk. És ahol bekapcsol a szá-

nalom, ott automatikusan kikapcsol a humor. A bohóc minden korszakban reagál a társa-

dalom állapotára. Onnan szerzi a muníciót a jeleneteihez, figyeli, hogy milyen hatást tud

elérni a közönségnél, keresi azokat a pontokat, ahol betalál. Ahogy változik a bohóc karak-

tere és produkciója, úgy minden korszakban újabb és újabb kép alakul ki arról, hogy mi is

az a bohóc. A nagy kérdés akkor merül fel, amikor bohócokat szeretnénk képezni, akik a

következő évtizedekben fognak dolgozni. Honnan tudjuk, mi lesz vicces húsz év múlva?

Vicces lesz még a hasra esés? Milyen tudást kell megszereznie egy előadónak, ha erre a

pályára áll? Merre tart a bohóc?

A SZEKCIÓELŐADÁSOK ABSZTRAKTJAI

Ács Fruzsina (1) – Boda-Ujlaky Judit (2) – Smohai Máté (3): Stand-uposok színpadi szo-

rongásának, humorstílusának, illetve flow-élményének kapcsolata

(1) Stand-up humorista;

(2) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia

Tanszék;

(3) PhD, egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi

Kar

Előadásunkban a humoristák humorstílusának, színpadon átélt flow-élményének és telje-

sítményszorongásának összefüggéseit vizsgáltam. A kutatás továbbá kiterjedt arra is, hogy

a színpadon töltött évek száma milyen kihatással van e változókra. A kutatásban 30 fő stand

up-os vett részt (M=31,82 év SD= 7,2 év), a pályán töltött évek számát tekintve (M=4,97

év SD=4,3 év) voltak közöttük kezdők és profik is. A változók vizsgálatára online teszt-

csomagot küldtünk ki, amely a Humorstílus Kérdőívet (Martin, Puhlik-Doris, Larsen,

Gray, & Weir 2003; magyar adaptáció HSQ-H Boda, Séra, Köteles, Urbán és Szabó, 2017),

a Kenny Előadói Teljesítményszorongás kérdőívet (Kenny 2009) és a Szituációspecifikus

Flow-kérdőívet (Oláh 2005) tartalmazta. Az eredmények azt mutatták, hogy akik régebben

vannak a pályán, kevésbé szoronganak a fellépések miatt, valamint akik régebben stand

up-olnak, azok kevésbé preferálják a kapcsolatépítő humorstílust. Tendenciaszerű negatív

irányú együttjárás mutatkozott az énvédő humorstílus és a Kenny Előadói Teljesítmény-

szorongás kérdőív családon belüli szorongás és aggodalom a fellépés miatt alskáláival. A

flow-élmény és a humorstílusok között nem sikerült kapcsolatot kimutatni.

Andor József: Humor-sztereotípiák ausztrál állatviccekben

PhD, címzetes egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Anglisztika Intézet

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen kulturális, szemantikai és pragmatikai

beágyazottságú sztereotípiák figyelhetők meg az ausztrál nyelvi közegben született olyan

viccekben, melyeknek céltárgyai az ott őshonos állatok. Felméri, hogy az ilyen állatviccek-

ben a kizárólag ott élő állatok külső megjelenése, viselkedésük jellemző vonásai, vagy pe-

dig mindkettő együttesen képezi-e a velük kapcsolatos verbálisan kifejezett humor kognitív

alapú sémaforrását, valamint az arra vonatkozó enciklopédikus és kulturális tudásbázisra

alapozott szöveginterpretációt. Annak a kiderítése is a vizsgálat tárgyát képezi, hogy mi-

lyen volumenben jelennek meg ilyen témájú viccek az ausztrál kulturális közeg keretei

között. A dolgozat vizsgálati módszereiben alapvetően támaszkodik a keret-szemantika, a

kulturális antropológia, valamint a kognitív sémaelmélet kurrens modelljeinek eszköztá-

rára.

Bali János: Humor és a zenehallgatás módjai

PhD, habil., egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társa-

dalomtudományi Kar

A nyugati zene története azt mutatja, hogy különböző korokban jelentősen eltért, hogy mit

tartottak „zenének”. Ráadásul minden korszakban több, eltérő funkciójú, különböző szer-

kezetű jelenség együttesét foglaljuk össze ezzel a szóval. S a zene mindegyik világához

más szerzői-előadói-zenehallgatói paradigmák tartoznak. Előadásomban néhány — a kö-

zépkori, reneszánsz, barokk, klasszikus és romantikus zenéből vett példán keresztül azt

vizsgálom, hogy a humor különféle zenei megjelenéseinek szempontjából nézve milyenek

is e világok, hogyan illeszkedik bennük a zenehallgatás és a humor különféle formáinak

belső struktúrája. Mennyiben tekinthető humoruk tisztán zeneinek az akkori, illetve ké-

sőbbi zenefelfogás szerint.

Boda-Ujlaky Judit (1) – Dörnyei Kristóf (2): A szégyenérzet, a humorstílus és a kiégés ösz-

szefüggéseinek vizsgálata tanítók és tanárok körében

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia

Tanszék;

(2) egyetemi hallgató, Testnevelési Egyetem.

Spencer (2015) a kiégés egyik okaként említi a szégyent. Makai (2016) kutatásai szerint a

pozitív humorhasználat képes a társas kapcsolatok támogatására, ezzel csökkentve a

deperszonalizáció, a szociális kapcsolatok megromlásának lehetőségét. Martin és mtsai

(2003) szerint az agresszív stílus jelenléte – a gúny, sértő viccelődés, szarkazmus, degra-

dáló humorizálás stb. révén – az egyén szociális kapcsolatainak (akár kollegiális, akár

szülő, gyermek kapcsolat) jelentős részére negatív, romboló hatással van. Kutatásunkban

118 tanár vagy tanító online töltötte ki a TOSCA-3 (szégyen és bűntudat), az MBI (kiégés)

és a HSQ (humorstílus) kérdőíveket. A pozitív humorformák gyenge, de szignifikáns ne-

gatív korrelációt mutattak a deperszonalizációval, közepesen erős negatívat az egyéni tel-

jesítménnyel, míg az agresszív humorstílus gyenge szignifikáns pozitív korrelációt az ér-

zelmi kimerüléssel és a deperszonalizációval. A kiégés magas, illetve alacsony mértékével

jellemezhető tanárokat szétválasztva a szégyen, a kapcsolatépítő, az énvédő és az agresszív

humorhasználat is szignifikáns eltérést mutatott a csoportok között: a kiégett csoportra több

agresszív és kevesebb pozitív (énvédő és kapcsolati) humor jellemző.

Boda-Ujlaky Judit (1) – Dósa Zoltán (2) – Révész György (3) – Séra László (4): Humor,

ugratás, iskolai bántalmazás. Egy iskolai bántalmazás-prevenciós program hatásai az

ugratásra, humorhasználatra és a nevetségessé válástól való félelemre

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia

Tanszék;

(2) PhD, egyetemi előadótanár, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár;

(3) PhD, habil. ny. c. egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar;

(4) PhD, főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola

Az ugratás a játékos incselkedéstől (heccelődéstől és jóindulatú tréfától) az agresszív, ártó

szándékú erőszakoskodásig terjedő, kettős természetű, jótékony (játékos jellegű és a kap-

csolatot elősegítő) és kártékony (csúfolódásra és elkülönítésre irányuló) összetett jelenség.

Az ugratás „a céltárgy számára valamiképpen releváns játékos jelzésekkel kiegészített

szándékos provokáció” (Keltner 2001: 234), de a hergelődést, vagy az erőszakoskodást,

legyen az verbális (gúnyolódás, kötekedés), vagy nyílt fizikai bántás (lökdösődés, ütés)

nem kísérik az üzenetet kiegészítő, pozitív szándékjelzések. Az ugratást mindenki elfo-

gadja, így általános társak, családtagok között, s alapvető szerepe van szocializációban

(Barnett et al. 2010; Keltner 2008; Mills és Carwille 2009). Néhány korábbi megfigyelés

és felvetés alapján (Klein és Kuiper 2006; Lyford 2010) a pozitív (kapcsolatépítő, énvédő)

és negatív (agresszív és énleértékelő) humorstílusok, a kinevetéstől való félelem

(gelotofóbia) és az ugratási tapasztalatok közötti kapcsolat feltárására terveztünk kérdőíves

vizsgálatot 2013-ban. Ennek a tapasztatait vetjük össze egy újonnan bevezetett

antibullying-programban résztvevő iskola diákjainak ugyanezen jellemzők mentén muta-

tott percepcióival/viselkedésével.

Boda-Ujlaky Judit (1) – Török Lilla (2) – Alföldi Péter (3): Képesek-e a jó humorérzékkel

rendelkezők becsapni önmagukat?

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia

Tanszék;

(2) tudományos segédmunkatárs, Testnevelési Egyetem;

(3) egyetemi hallgató, Testnevelési Egyetem

A korábbi kutatások alapján látható, hogy mind a humornak, mind az önbecsapásnak szá-

mos eltérő megközelítése, definíciója van. Ami azonban egyértelműen közös a két jelen-

ség hátterében – meghatározástól és elméleti kerettől függetlenül –, hogy mindkettő ese-

tében két össze nem illő, inkongruens nézet jelenik meg (Chance és Norton 2015; Martin

2007). Ugyanakkor, míg a humor esetében a két, egymással ellentétes percepció egyidejű

aktiválása a lényeges, addig az önbecsapásnál a két oldalból csak az egyik kerül előtérbe.

Az önbecsapás esetében csak az egyik percepció válik teljes mértékben hozzáférhetővé a

tudat számára, a másik tudattalan hiedelem marad. Kutatásunkban a humorérzék és az

önbecsapás kapcsolatára kerestük a választ. Ezt különböző önbeszámolós tesztek, vala-

mint egy, a kutatásban résztvevő személyek által írt történet elemzésének segítségével

végeztük. A Humorstílus Kérdőív agresszív skálája közepes, a kapcsolatépítő stílus

gyenge korrelációt mutatott az Önbecsapás kérdőív összpontszámával, illetve az énvédő

alskála az önbecsapás alskálával. A vizsgálati személyek által felidézett történetek, illetve

az MSHS kérdőív nem mutattak összefüggést.

Budai Timea: A nonverbális humor és a mentalizáció kapcsolatának vizsgálata siket gyerme-

keknél

Egyetemi hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, pszichológia mes-

terképzés

A humor olyan humán-specifikus jelenség, amely különféle pszichológiai és társas funk-

ciók interakciójának eredménye. A humor a siket közösségekben is közel azonos funkció-

kat tölt be, mint a hallók körében. A mentalizáció terén azonban mutatkoznak különbségek

a két csoport között: míg a halló szülők halló gyermekei már négyéves koruktól képesek

teljesíteni a hamis vélekedés tesztet, addig a halló szülők siket gyermekei esetében több-

éves késés tapasztalható a teszt sikeres megoldásában. Jelenleg is folyó kutatásunkban arra

az elméletre alapozva vizsgáljuk a humor és az elmeolvasás kapcsolatát, mely szerint a

mentalizációnak központi szerepe van a pragmatikai képességek sikerességében. A nyelvi

hátrányok leküzdése érdekében nonverbális tesztekkel vizsgáljuk a képességek közti ösz-

szefüggéseket.

Czetter Ibolya: Az irónia jelentésstilisztikája A szegények iskolája című Márai-műben

PhD, főiskolai tanár, ELTE-Savaria Egyetemi Központ

„Ritkán olvasni könyvet, melynek tartalmát ilyen mértékben a hangja teszi” – mondta

Schöpflin Aladár. Márainak ez az alkotása szórakoztató, élvezetes és emlékezetes, hiszen

a játékosság, humor, gúny, szarkazmus megannyi megnyilvánulásával találkozunk benne.

A dolgozat az ironikus alakzatok kognitív funkcióit vizsgálja a Márai-életmű e különleges

műfajú alkotásában, A szegények iskolája című esszékötetben. Az ironikus modalitáshoz

és figuratív megfogalmazáshoz okkal folyamodik a beszélő, s ennek a komplex kommuni-

katív szándéknak a hátterét, pragmatikáját, kognícióját szeretnénk feltárni. A különböző

elméleti alapállások áttekintése után a szöveg azon nyelvi és nyelven kívüli jellemzőit vizs-

gálom, amelyek segítenek felismerni az ironikus interpretációt. Választ keresek arra, hogy

milyen kognitív képességek szükségesek ahhoz, hogy a befogadó felismerje az ironikus

olvasat lehetőségét.

Domonkosi Ágnes: A megszólítás mint a humor és az irónia forrása

PhD, habil. főiskolai tanár, Eszterházy Károly Egyetem, Magyar Nyelvészeti Tanszék

A beszédpartner megnevezései, a közvetlen vokatívuszi megszólítások azonosító és kap-

csolatteremtő funkciójuk révén meghatározó tényezői a személyközi viszonyok dinamikus

alakításának. Előadásomban hétköznapi társalgások és viccgyűjtemények megszólító ele-

meinek vizsgálata révén azoknak a műfaji, szituatív és formai sajátosságoknak a feltárására

törekszem, amelyek révén a megszólítás művelete a humor és az irónia forrásává válhat.

Feltételezésem szerint a humoros hatás egyik kiindulópontja az inadekvát használat,

ugyanis egyes közvetlen megszólítások (pl. szerepfőnevek, titulusok, családi terminusok)

alkalmazása már önmagában is aktiválja az adott tipikus viszonylathoz kapcsolódó sémá-

kat, a nem prototipikus helyzetben való használata ezáltal alkalmas egy-egy szituáció átér-

telmezésének kezdeményezésére. Elemzésemben kitérek arra is, hogy a megszólítás mű-

veletének – az egyes tipikus szerepviszonyok, szituációk előhívására való képessége révén

– kiemelt szerepe van a vicc mint szövegtípus kontextualizálásában.

Drahota-Szabó Erzsébet: A frazeológiai humor fordíthatósága és fordíthatatlansága

Habil. főiskolai tanár (Szegedi Tudományegyetem), egyetemi docens (Selye János Egye-

tem)

Az előadás a kontrasztív frazeológia témaköréhez kapcsolódik. Középpontjában humoros

és szarkasztikus magyar és német beszélt nyelvi, ill. szleng idiomatikus frazeologizmusok

állnak. A vizsgált frazeologizmusoknak vagy nincs megfelelőjük a célnyelvben, vagy pe-

dig funkcionális jelentés-ekvivalensük van, ezeknek az interlingvális szinonimáknak azon-

ban más a képi háttere. A kérdés az, hogy a szó szerinti fordítás humoros hatást kelt-e a

célnyelvi beszélőben, a célnyelvi beszélő meg tudja-e fejteni a tükörfordítás alapján a fra-

zeológiai jelentést, ill. milyen nyelvi és kulturális akadályokba ütközhet a fordítás. Az első

csoportba olyan frazeologizmusok sorolhatók, amelyeknek a metaforikus háttere a cél-

nyelvi beszélő számára is könnyen értelmezhető, s a szó szerinti fordítás humoros hatást

kelt. A szó szerinti fordítás azonban olykor értetlenséget szül – ezek a frazeologizmusok

alkotják a második csoportot. A harmadik csoportba olyan frazeologizmusok tartoznak,

amelyek szó szerinti átültetése – országismereti háttértudás hiányában – értelmezhetetlen,

vagy népetimológiás értelmezéshez vezethet. A negyedik csoporton belül reália-frazeolo-

gizmusokról esik szó. Ezek között vannak olyanok, amelyek nyelvileg könnyen fordítha-

tók, s vannak olyanok, amelyek a nyelvspecifikusságuk miatt fordíthatatlanok.

Ďurka Róbert – Nikoleta Janíčková: A humorstílusok és a boldogság kapcsolata az egyetemi

hallgatóknál

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettu-

dományi Kar

(2) asszisztens, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi Kar

A jelen vizsgálat célja kideríteni, hogy milyen összefüggések vannak a humorstílusok és a

boldogság között az egyetemi hallgatók körében. Egyetemi hallgatók három csoportja (böl-

csészettudományi szakok hallgatói, orvostanhallgatók és műszaki szakok hallgatói, együtt

323 hallgató) töltötte ki a Humorstílus kérdőívét (HSQ) és az Oxfordi Boldogságmérő kér-

dőívét (OHQ). Szignifikáns pozitív összefüggést fedeztünk fel a pozitív humorstílusok és

a boldogság között mind a három csoportban (a legmagasabb korrelációt az orvostanhall-

gatók körében). A negatív humorstílusok nem voltak összefüggésben a boldogsággal, egy

kivétellel (negatív korreláció az agresszív humor és a boldogság között a műszaki szakok

hallgatói körében). A vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy a pozitív humorstílusok

pótolhatatlan összetevői a mindennapi boldog életnek.

Fedoszov Oleg: A legnagyobb cseh géniusz (Divadlo Járy Cimrmana / Jára Cimrman Szín-

háza)

PhD, habil. egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi

Kar

50 évvel ezelőtt egy kis cseh faluban felfedezték az eddig ismeretlen tudós, Jára Cimrman

hagyatékát. Az első híradások Cimrmanról 1966 végén hangzottak el a cseh rádióban. A

tudós, aki az első világháború előtt a kor legjelentősebb alakjaival találkozott, és

jótanácsaival segítette Albert Einsteint, Edisont vagy éppen Csehovot, más területeken is

remekelt: volt feltaláló, drámaíró, zeneszerző, filozófus, színházi kísérletező, orvos, világ-

utazó felfedező stb. Egyetlen „hibája” volt csupán: hogy sohasem létezett. A Cimrman-

életmű a nevét viselő prágai színház műsoraiban jelenik meg. Az előadások első felében

„tudományos referátumok” hangzanak el Cimrman életművéről, míg az előadás második

felében Cimrman egy-egy darabját mutatják be. „Nincsen olyan cseh ember, aki ne tudná,

ki az a nem létező és soha nem is létezett Jára Cimrman, a kitalált zseni, akit azonban mégis

kultikus rajongás övez” (Mariusz Szczygiel). 50 éve teltházzal mennek a DJC színház elő-

adásai, filmek készülnek róla, könyvek jelennek meg. Mi lehet ennek az oka? „Cimrmant

tiszteljük. Normálisak vagyunk? Semmit se veszünk komolyan” – így a csehek. A jelenség

nyelvi, kulturális, esztétikai, politikai és más összefüggéseiről szól az előadás.

Forró Orsolya – Horváth Zsuzsa: Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala – A

„rontott” nyelviség interpretációs lehetőségei

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társada-

lomtudományi Kar

(2) PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társada-

lomtudományi Kar

A beszédpartner megnevezései, a közvetlen vokatívuszi megszólítások azonosító és kap-

csolatteremtő funkciójuk révén meghatározó tényezői a személyközi viszonyok dinamikus

alakításának. Előadásomban hétköznapi társalgások és viccgyűjtemények megszólító ele-

meinek vizsgálata révén azoknak a műfaji, szituatív és formai sajátosságoknak a feltárására

törekszem, amelyek révén a megszólítás művelete a humor és az irónia forrásává válhat.

Feltételezésem szerint a humoros hatás egyik kiindulópontja az inadekvát használat,

ugyanis egyes közvetlen megszólítások (pl. szerepfőnevek, titulusok, családi terminusok)

alkalmazása már önmagában is aktiválja az adott tipikus viszonylathoz kapcsolódó sémá-

kat, a nem prototipikus helyzetben való használata ezáltal alkalmas egy-egy szituáció átér-

telmezésének kezdeményezésére. Elemzésemben kitérek arra is, hogy a megszólítás mű-

veletének – az egyes tipikus szerepviszonyok, szituációk előhívására való képessége révén

– kiemelt szerepe van a vicc mint szövegtípus kontextualizálásában.

Géró Györgyi: Humor és verbális agresszió a magyar kabaréban

PhD, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem

1929-ben a Hacsek és Sajó első jelenetének bemutatójával új kabaréműfaj született: meg-

jelent a cselekményt és minden látványelemet nélkülöző színpadi dialógus, ahol a nevetés

forrása pusztán a verbalitás, a két ellentétes szereplő szócsatája. A jelenetek egyszerű dra-

maturgiára épülnek: a kisember ostobaságával kihozza sodrából beszélgetőtársát, aki kia-

bál, sérteget, esetleg fel is pofozza partnerét. Az agresszió tehát a hatásmechanizmus alap-

eleme, akár a vásári komédiákban. Az 1960-as évek végén Komlós János Jenő és Lujza

figurájában egy házaspár beszélgetéseinek megjelenítésével átértelmezi a helyzetet: az os-

toba, nevetséges kisember szerepét a feleség tölti be. Az agresszió itt tisztán verbális.

Sinkó Péter Jelenetek egy házasságból című sorozata pedig már egy nagyszerű példatár a

párkapcsolatban bevethető verbális agresszió eszközeiről. Az előadás a jelenetek nyelvi

elemzésével a verbális agresszió elmélyülésének folyamatát vizsgálja társadalmi kontex-

tusban.

Győrffy Alexandra: A humor motiváló szerepe az oktatásban

magyartanár – kommunikációtanár, Eszterházy Károly Egyetem

A mai világban a pedagógusoknak nagyon nehéz a diákjaik érdeklődését felkelteni a tanu-

lás, illetve a tanórai téma iránt. Az előadás arra világít rá, hogy a tanárok hogyan alkalmaz-

hatják a humort motiváló eszközként az órán, hogyan tehetik színesebbé, változatosabbá a

45 perceket. A humor-definiálások közös jellemzője, hogy megkívánja a váratlanságot, el-

lenmondást, így kiválóan hasznosítható a tanórai motiválásban. Az előadás első részében

a humor és a motiváció fogalmakat tisztázom, ezt követően a humor órai motiváló felhasz-

nálását, illetve humoros feladatokat mutatok be.

Hámori Ágnes: A vicc mint társalgási műfaj és kognitív séma – összetevői és szociokulturális

elsajátítása

PhD, tudományos munkatárs, MTA Nyelvtudományi Intézet

Az előadás a (magyar) viccet mint szövegtípust, ill. társalgási műfajt közelíti meg, ötvözve

egyrészt a beszélésnéprajzi és más diskurzuselemző megközelítéseket a műfajokkal kap-

csolatban, másrészt a kognitív pszichológiának és nyelvészetnek a kognitív sémákra vo-

natkozó felismeréseit. Ezen belül empirikus vizsgálatok alapján (világos és egyszerű pél-

dákkal) egyrészt azt szeretném bemutatni, hogy a „vicc” sémája milyen prototipikus ösz-

szetevőket tartalmaz az átlagos magyar (felnőtt) nyelvhasználók számára, másrészt, szintén

elemzésekből vett példák alapján, annak az izgalmas folyamatnak a főbb állomásait, ahogy

ez a séma (mint szövegtípus és forgatókönyv) a gyermekkori fejlődés során, évek alatt, a

szociokulturális viselkedés és a pragmatikai tudás részeként fokozatosan elsajátítódik.

Hidasi Judit: Humor a japán médiában

CSc, PhD, egyetemi tanár, Budapesti Gazdasági Egyetem

Noha a japán humor megítélése a szakirodalomban nemegyszer vita tárgyát képezi, annyi

bizonyos, hogy az jellegénél fogva alapvetően más természetű, mint az európai kultúra

hagyományain kialakult és gyakorolt humorjelenségek. Az előadás a japán médiában meg-

jelenő humorjelenségek bemutatását és elemzését tűzi ki célul. A képi és vizuális humortól

kezdve (karikatúrák, mangák) halad a verbális humorműfajok számbavételén keresztül az

előadóművészetekig. Külön figyelmet szentel a stand-up műfajokon belül is a rakugo-nak

és manzai-nak mint hagyományos szórakoztató formáknak, amelyek az élő előadások mel-

lett töretlen népszerűséget élveznek a japán médiacsatornákon is. Egy aránylag új jelen-

ségre, a globalizálódó japán pop-kultúra részeként a médiahumor „nemzetköziesedési” kí-

sérleteire is kitér az előadás – néhány rövid angol nyelvű bejátszás erejéig.

Holdoš Juraj – Ďurka Róbert: Használható-e a gelotofóbia, a gelotofília és a

katagelaszticizmus az internetfüggőség predikciójában?

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettu-

dományi Kar;

(2) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettu-

dományi Kar

A jelen vizsgálat célja kideríteni, hogy használhatók-e a gelotofóbia (a kinevetéstől való

félelem), gelotofília (öröm a saját magam nevetségessé tevéséből) és a katagelaszticizmus

(öröm mások kinevetéséből) az internetfüggőség predikciójában. Együtt 241 egyetemi

hallgató töltött ki három kérdőívet: IRPS (internettel kapcsolatos problémák mérésére

használt kérdőív), PhoPhiKat-45 (gelotofóbia, gelotofília és katagelaszticizmus mérésére

használt kérdőív) és NEO-FFI (Big Five dimenziók mérésére használt kérdőív). Az ered-

mények arra mutatnak rá, hogy az internetfüggő személy nem lelkiismeretes, nem barátsá-

gos, és fél a kinevetéstől. A hierarchikus regresszió szerint az internetfüggőség 20%-át

magyarázhatjuk személyiségjellemzőkkel, és további 3%-ot gelotofóbiával. Feltételezzük,

hogy az internet olyan biztonságos helyet kínál, ahol a gelotofób személyek ugyan elkerül-

hetik a társadalmi expozíciót, de azonban ez hajlamosabbá teszi őket az Internetfüggőségre.

További kutatások indokoltak.

Horváth Anna: Humor a japán médiában

PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

Az Üstökös az első magyar humoros időszaki lap volt, amely 1858. augusztus 21-én indult

meg Pesten, szerkesztője és kiadótulajdonosa pedig Jókai Mór volt. Felmerülhet a kérdés,

hogyan kapcsolódhat az irodalomhoz a hetilap: az ott megjelent cikkek, anekdoták és hir-

detések értékes-érdekes elegyet alkottak az akkori társadalmi helyzetről, szatírába csoma-

golva. Előadásomban azt szeretném bemutatni, milyen humor volt jelen az akkori iroda-

lomban, s ez hogyan kapcsolódhat össze Jókai Mórral. S miért pont vele? Tompa szerint

az egyik leghumorosabb magyar író volt, s ezt az állítást szeretném alátámasztani – a lap-

jából vett szemléletes példákon keresztül.

Horváth Zsuzsa: Amikor a Nyugat Ugat, avagy a paródia mint az irodalomkritikai gondolko-

dás eszköze

PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalom-

tudományi Kar

Lovászy Károly 1912-ben adott ki Ugat címmel egy paródiafüzetet, mely az 1908-ban in-

dult Nyugat című, a magyar irodalmi modernséget reprezentáló folyóiratot mind külső

megjelenésében, mind tartalmában, mind szerkezetében parodizálja. Előadásomban azt

vizsgálom, hogy mennyiben lehet az irodalmi paródiát metaszövegként értelmezve gya-

korlati irodalomkritkaként olvasni. Kitérek a füzet külső megjelenésére (embléma, betűtí-

pus, cím), emellett a szerkezeti, tartalmi elemekre is, illetve hogy ezek mi módon vonat-

koztathatók a Nyugat folyóiratra, mi a kapcsolat a kettő között, és mi a humor forrása az

egyes esetekben (szépirodalmi szövegek, Figyelő – Ügyelő rovat, kritikai észrevételek).

Vizsgálom továbbá, hogy a humor, a paródia miként lehet a kritika, jelesül az irodalomkri-

tika egy lehetséges eszköze, összekötve az irodalmi paródia fogalmával.

H. Tomesz Tímea: A humor lehetősége a tudósításokban

PhD, főiskolai docens, Eszterházy Károly Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi

Kar

A tudósítás a szubjektív-objektív kategóriapárra épülő műfaji felosztásban a tényközlő (ob-

jektív) műfajcsaládba sorolható, funkciója hagyományosan a tájékoztatás, a befogadók el-

várása is ez. A kereskedelmi médiumok megjelenésével azonban – tudjuk – a médiaszöve-

gek a tájékoztatás mellett szórakoztat(hat)nak is. Előadásomban ebből kiindulva arra kere-

sem a választ, hogy miképpen jelenhet meg a szórakoztatás, a humor az objektív műfajok-

ban, elsősorban a tudósításokban. Az előadás első része bemutatja a tudósítás mint szöveg-

típus és műfaj jellemzőit, a második rész pedig számba veszi a humor forrásának lehetősé-

geit a tudósítás különböző típusaiban.

Istók Béla: Egy internetes mém variációi, avagy miben rejlik az Arsenal „arsenalsága”?

PhD-hallgató, Selye János Egyetem

Az elmúlt években az internetes mémek a digitális kommunikáció egyik legkedveltebb hu-

morkeltő eszközeivé váltak. Jelen előadásom célja az internetes mémek nyelvészeti szem-

pontú definiálása, és egy tágabb értelemben vett internetes futballmém – a „4senal-mém”

– variációinak a bemutatása. Az Arsenal a 2003/2004-es idényben veretlenül végzett az

angol első osztályú labdarúgó-bajnokság (Premier League) élén, azóta viszont még egyet-

len bajnoki címet sem szerzett. A londoni együttes ellendrukkerei előszeretettel élcelődnek

azon, hogy az Arsenal teljesítménye az említett szezon óta többször is „csak” a negyedik

helyre volt elegendő. Jelen előadásomban azt vizsgálom, hogy hogyan jelenik a négyes

szám mint pragmatikai utalás az Arsenalt kifigurázó mémekben.

Janiec-Nyitrai Agnieszka: Angyali és ördögi nevetés Milan Kundera választott műveiben

PhD, tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

A tanulmány Milan Kundera regényeiben meghatározott kétfajta nevetéstípusról szól: az

ördögi és az angyali nevetésről. Kiindulópontom A nevetés és felejtés könyve című re-

gény, amely alapján elemzem a kétféle nevetést, majd a folytatásban rátérek Kundera

korábbi regényeire is, mindenekelőtt a Tréfa című regényre, ahol a nevetés egy különös,

deformálódott, groteszk formát ölt. Célom értelmezni a kétfajta nevetés mélyebb tartal-

mát és rétegeit, valamint bemutatni Kundera „nevetésfilozófiáját”, amely feltárja azokat

a mechanizmusokat, amelyek mentén az emberi társadalom működik.

Kardeván Lapis Gergely: „Majd kínrímekkel szadizom magam” – Rímfajták és poétikai funk-

ciójuk Varró Dániel költészetében

Óraadó, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

A görög és római antikvitásban jóformán alig használt alakzat a középkortól kezdve fon-

tos eleme az európai verstannak és poétikáknak. A rímek különböző fajtái az egyes alko-

tásokban akár egészen eltérő szerepet játszhatnak: a díszítő-gyönyörködtető funkciótól az

emlékezet támogatásán át a jelentést elbizonytalanító nyelvjátékig, amelyet már Jean Paul

is a rím „idősebb testvérének” tartott. A rím lényegéből adódóan a nyelv fizikai valósá-

gára: a jeltestre, a nyelv hangzó és látható részére irányítja a figyelmet, egyúttal azonban

a jelölő-jelölt viszony eredetének kérdését is fölveti azáltal, hogy a jeltestek hasonlóságán

szemantikai viszonyt is feltételez, ill. létrehoz közöttük. Varró Dániel költészetében a rím

alakzatának kezdettől változatos és fontos szerep jut. A mesterkedő játékosság a humor

változatos formáin át kapcsolódik a versek jelentésének és egyúttal Varró ars poeticájá-

nak „mélyebb” rétegeibe. Ez a zenei-szemantikai kísérletezőkedv ráadásul egyaránt jel-

lemzi szerelmi versciklusait, gyerekmondókáit és verses regényét. Előadásomban Varró

rímeinek minőségi fonetikai-szemantikai variációit fogom vizsgálni a szemrímtől a kan-

csal rímekig, és a ritkább vagy épp keletkezőben lévő esetekig.

Kéri Dénes: Sztoikus humor

Egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar

Mai világunkban szükségessé vált az ókori sztoicizmus és a humor mélyebb integrálása

saját életünkbe és a közéletbe egyaránt. E kettő meglehetősen távolinak tetszik egymástól,

azonban ez nincs így: célom megmutatni, miképpen alapozható meg a Zénón vagy Epik-

tétosz által képviselt sztoában a humor, és hogy az ebből nyert tapasztalat hogyan alkal-

mazható mindennapjainkban. Ehhez először is felvázolom a sztoicizmus etikai (és tágab-

ban metafizikai) alapjait, melyek részben a platonizmusban, részben a cinizmusban rejle-

nek. Ezt követően kimutatom, hogy miképpen egyeztethető össze egy bizonyos értelem-

ben felfogott humor az előbb felvázolt sztoikus alapokkal. Az általam felvetett humorfel-

fogás a sztoával közös kognitív alapokon nyugvó összeférhetetlenség-elmélethez áll leg-

közelebb. Végezetül az így megalapozott humort (és tágabb értelemben érintőlegesen a

sztoikus életvitelt) vetítem ki napjainkra, megmutatva hasznát, alkalmazhatóságát és

szükségességét.

Kövesdi Miklós: Wodehouse-tól SpongyaBobig: a humorfordítás gyakorlata

szabadúszó, humorista

Több mint húsz éve vagyok humorista és műfordító. Ezért nem meglepő, hogy a kiadók

és stúdiók szívesen bízzák rám a humoros alkotások fordítását. A humor visszaadása egy

másik nyelven, más kultúrában talán a legnehezebb fordítói kihívások egyike. Saját pá-

lyafutásomból merített gyakorlati példákon, többek között P. G. Wodehouse, Sue

Townsend és Hugh Laurie műveiből vett részleteken szemléltetem, milyen nehézségek-

kel találkozhatunk, és ezeket milyen stratégiákkal lehet megoldani.

Kurucz Anikó: „A humor az utolsó fátyol”. Hamvas Béla humormisztikája

PhD-hallgató, Selye János Egyetem

Hamvas Béla Karnevál című regényében a humor és az irónia alakzatai leleplezik a hősök

ismétlődő és makacs monomániájában az élet értelmetlenségét, ugyanakkor rámutatnak

a létezés értelemmel ellátható, magasrendű minőségére is. A regény metafikciós részeit

hordozó ún. függönybeszélgetések a dialogizált belső beszéd hangjainak reflexióit tartal-

mazzák a panoptikumban felvonultatott alakok mozdulatlanságáról és „odakozmásodott”

magánmitológiájuk nevetségességéről. A nevetségesség azonban nemcsak az ábrázolt vi-

lágra, hanem az elbeszélőre, a kritikusra és az olvasóra egyaránt vonatkozik. Ezt a végig

fenntartott önkritikai magatartást humormisztikának vagy humorisztikai alapállásnak ne-

vezi az elbeszélő. A humormisztika morálja az egyetlen olyan erő ugyanis, amely képes

ellensúlyozni és megszentelni a létezés tragédiáját. Az ambivalens karneváli nevetéssel,

illetve a bahtyini rituális nevetéssel rokonítható humormisztika Hamvas bölcseletének

egyik ontológiai alapjává is válik. Regényén kívül a legkiforrottabb, s poétikai lendülettől

áthatott esszéi a transzparencia, illetve a transzparens egzisztencia kiérleléséhez vezető

úton a cselekvést és a kontemplációt egyaránt magában foglaló derűt jelölik meg a reali-

zálás egyik nélkülözhetetlen alapmodusaként. Előadásomban a hamvasi humormisztika

körvonalazására, egzisztenciális tétjének bemutatására teszek kísérletet.

Lénárt-Muszka Zsuzsanna: Jogfosztottság, önreflexivitás és identitáspozíciók: humor az

afro-amerikai irodalomban

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar

Előadásomban az afro-amerikai humor megjelenési formáit és a szóbeli hagyomány ha-

gyatékát vizsgálom Glenda Carpio és Dexter B. Gordon elméleteire támaszkodva három

közelmúltban megjelent afro-amerikai irodalmi műben: Toni Morrison Salamon-ének

(1977) és Sapphire Push (1996) című regényeiben, valamint ZZ Packer „Our Lady of

Peace” (2003) című novellájában. Ezekben a művekben a marginalizált, jogfosztott tár-

sadalmi rétegek humora az elégtétel és a túlélés eszközeként tételeződik, használata a

gelotofóbia enyhítésére tett kísérlet. Működésmintái rávilágítanak a humor és a társa-

dalmi nem, valamint áttételesen a humor és a hatalom implicit kapcsolataira a 20. századi

és kortárs afro-amerikai miliőben. Érvelésem szerint az inzultusok, implikatúrák,

önreflexív megjegyzések és más, a signifyin(g) hagyományából táplálkozó humorformák

mindhárom műben a szereplők identitáspozícióinak megerősítésére szolgálnak és társa-

dalomkritikaként is funkcionálnak.

Lindner Henriett: Bubó doktor a pszichiátria európai kultúrtörténetének kontextusában

PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társada-

lomtudományi Kar

Romhányi József és Nepp József megálmodta rajzfilmfigura és könyvhős, Dr. Bubó, csa-

ládi kedvenc, bár elsősorban felnőttek értik a sarlatán bagolydoktor és népes állati paci-

ensgárdájának kesernyés humorral leírt mélységesen emberi eseteit: a kisebbségi komp-

lexusban szenvedő elefántot, a megalomániás bolhát, a kleptomániás szarkát, a depresz-

sziós birkát vagy a könnyező krokodilt. Az állati-emberi gyarlóságok egyrészt a szólások

és fabulák toposzain alapulnak, másrészt kapcsolódnak az európai elme- és lélekgyógyá-

szat kultúrájához is. Az előadás ez utóbbi kontextusban értelmezi Bubó doktort és páci-

enseit, megkísérli a könyv és a filmek, valamint a Szamárfül szósziporkáinak humorát e

kultúrtörténeti háttér előtt méltatni. Ők A bolondok hajójának mai utasai, a felvilágosodás

utáni modern európai pszichiátria precedensei, Freud viccelméletének gyakorlati megva-

lósítói.

T. Litovkina Anna: „Aki keres, az talál? Talál a halál!” Bibliai proverbiumok ferdítései

PhD, habil. egyetemi docens, Selye János Egyetem, Modern Filológia Tanszék

A közmondásokat vélhetően soha nem tekintették szentnek és sérthetetlennek, ezért velük

együtt megjelent a ferdítésük is. Ez utóbbi egyaránt adatolható az antikvitásban, a közép-

korban és a rákövetkező korszakokban is. Az elferdített közmondás (vagyis

antiproverbium) mint műfaj tehát nem napjaink találmánya, de az utóbbi néhány évtized-

ben különösen gyorsan terjedt, elsősorban a tömegmédia és az internet hatására. A köz-

mondások elferdítésének több fajtája lehetséges. Ezek közül a leggyakoribbak és legked-

veltebbek: a közmondás egyik összetevőjének kicserélése, kiegészítő elemek hozzáadása,

felcserélés, két vagy három közmondás keveredése, a közmondás lerövidítése és ezzel

egyidejűleg kiegészítő elemek hozzáadása, a közmondásvegyülés, a szójáték stb. Bizo-

nyos közmondásokat különös előszeretettel ferdítenek el. Közülük több bibliai eredetű:

Aki másnak vermet ás, maga esik bele; Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; Ha

megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Az alábbi közmondás-paródiák is bizonyítják e

közmondások népszerűségét: Aki másnak vermet ás, rossz ember nem lehet; Ha megdob-

nak kővel, dobd vissza mennykővel; Addig nyújtózkodj, ameddig élsz. Az előadásom arra

keres választ, mely bibliai eredetű közmondások és miért örvendenek a legnagyobb nép-

szerűségnek a humoros változtatásuk során. Továbbá az előadásomban az

antiproverbiumok létrehozása során alkalmazott fő ferdítési módokat és

humoreszközöket is górcső alá veszem, mindegyiket néhány példával megvilágítva.

T. Litovkina Anna (1) – Hrisztova-Gotthardt Hrisztalina (2) – Vargha Katalin (3) – Aleksa

Varga Melita (4) – Ana Keglević (5): Aki másnak vermet ás… Egy bibliai közmondás

humoros ferdítései a harmadik évezred elején

(1) PhD, habil. egyetemi docens, Selye János Egyetem, Modern Filológia Tanszék;

(2) tesztfejlesztő, Pécsi Tudományegyetem, Idegen Nyelvi Központ;

(3) tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet;

(4) egyetemi docens, Eszéki Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar;

A közmondások szövege egyetlen időszakban sem volt teljes mértékben rögzített, már a

legkorábbi lejegyzésektől kezdve számolhatunk különböző mértékű variálódással. Az

adott közmondás jelentését is módosító, tudatos közmondás-ferdítés sem napjaink talál-

mánya, de az utóbbi néhány évtizedben a szövegek száma és terjedésük sebessége is meg-

nőtt, amiben nagy szerepet játszik a tömegmédia és az internet mint közvetítő médiumok

hatása. Egyes közmondások elferdítése különösen közkedvelt, ezek között több bibliai

eredetű szöveg is van. Napjainkban az Aki másnak vermet ás, maga esik bele az egyik

leggyakrabban elferdített bibliai eredetű közmondás, néhány széles körben elterjedt pa-

ródiája: Aki másnak vermet ás, az elfárad, Aki másnak vermet ás, az a sírásó stb. Az

említett közmondás azonban nemcsak a magyarban, hanem majdnem félszáznyi európai

nyelvben is létezik, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy más nyelvekben is humoros

ferdítések alapjául szolgál-e. Közös előadásunk során erre a kérdésre keressük a választ,

öt európai nyelvből (magyar, angol, német, orosz, horvát) vett példák segítségével. El-

sődleges forrásunkat az internet, illetve korábban összeállított internetes korpuszok jelen-

tik.

Liu Yang: Hogyan humorizálnak a kínaiak?

Egyetemi hallgató, szinkrontolmács és szakfordító, Pázmány Péter Katolikus Egyetem,

Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

A humor mindig is fontos része volt a kínai társadalomnak. Mégis gyakran előfordul,

hogy értetlenül állnak egymás előtt a nyugati és a kínai beszélgetőpartnerek, amikor egy-

egy viccet próbálnak egymásnak elmagyarázni. Az előadásomban erre adok magyarázatot

a kulturális különbségek szemszögéből. Először áttekintést nyújtok a kínai humor törté-

nelméről és műfajairól. Aztán bemutatom, hogy a kínai gondolkodás és a humor milyen

összefüggésben áll.

Nagy Julianna: Félre- és kibeszélések Goldoninál

PhD, lektor, Jagelló Egyetem, Krakkó

Az előadás arra kíván választ találni, hogy mi a humor forrása a komédiában: miért tu-

dunk nevetni, akár olvassuk, akár nézzük ezeket a darabokat. Az elméleti hátteret a kog-

nitív szemantika és a hermeneutika adja. Az előbbi segítségével az egyes szavak, monda-

tok jelentésének hátterét, azok alakulását vizsgálom. (A jelentés és a hangnem kapcsolata

kiemelt szerepet kap.) Majd az utóbbi segítségével megnézzük, hogy hogyan fogadjuk be

a komédia szövegét. A gyakorlati elemzést Goldoni Nyaralás-trilógiája adja. Ebben a há-

rom összefüggő darabban a nevetésre szolgáló szituációk már-már túlmutatva önmagu-

kon néhol a keserű nevetésbe fordulnak át. Két kiemelt szempontot elemzek: 1. hol van

az átmenet nevetés és a keserűség közt; 2. milyen hatásuk van a „félre- és kibeszélések-

nek”. Az előadás külön kitér arra, hogy miért is van létjogosultsága ma is ezeknek a Gol-

doni-daraboknak.

Nagy Sándor Imre (1) – Révész György (2) – Séra László (3): Humor a zenében: egy elő-

vizsgálat tapasztalatai

(1) Gitártanár, Agócsy László Zeneiskola, Pécs

(2) PhD, habil. ny. c. egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

(3) PhD, főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola

Az utóbbi évtizedben megújult az érdeklődés a zene által felkeltett érzelmek iránt, a hu-

mort, beleértve a nevetést, örömöt és élvezetet is (Huron 2004, 2006; Kubovy 1999;

Trevor 2016). A zenetudósok összegyűjtötték és elemezték a hangszeres zene számtalan

humoros részletét, utalva a humorelméletek elveire, különösen az elvárások, meglepődés,

inkongruencia hagyományos fogalmaira, modern változatokban pedig az ellentétes sé-

mák, forgatókönyvek, keretek ütközésére és a feloldásra támaszkodva próbálják meg fel-

tárni mechanizmusait és osztályozni típusait (Eriksen 2016; Palmer 2017; Goeth 2013;

Schimmel 2014 Rozin, 2006). A zenei élménynek a humorhoz hasonlóan kognitív és af-

fektív összetevői vannak, a humorban a kognitív elem a csattanó megértése, a zenében az

elvárt események megsértésének felfogása, az érzelmi elem a tréfa vagy a zene megérté-

séből származó hasonló élvezet (Kubovy, 1999). Ezt idegtudományi eredmények is alá-

támasztják (Croom 2012; Brattico, Bogart és Jacobsen 2013; Moran, Wig, Adams et al.

2004). A zenei humorban szerepet kap a tempo, regiszter, dinamika, hangszín, harmónia

és dallamkontúr kiszámíthatatlan módon való manipulálása, megszakításai, mechanikus

ismétlései, de nagyon sajátosan feltételezi a zenei stílus és grammatika kultúrától függő

megértését, a zenei tapasztalatot. A zenei humorra adott reakciókat pszichológiai kísér-

letben már vizsgálták (Mull 1949), napjainkban a zenei tapasztalat szerepe is előtérbe

került (Moore és Johnson 2001). Jelen előkísérletünkben az általános humorérzék és a

zenei humorra való érzékenység összefüggéseit vizsgáltuk zenei előképzettséggel rendel-

kező és nem rendelkező bölcsész, valamint zeneszakos egyetemi hallgatók esetében.

Némethné Varga Andrea: Humor az irodalmi mesében

PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társada-

lomtudományi Kar

A IV. Magyar Humorkonferencián megtartott előadásom a gyermekversek humorát mu-

tatta be az óvodás és a kisiskolás korosztály irodalmi élményeire alapozva. A kutatást ez

alkalommal a mesék világában folytatom. A népmesék humorának, valamint a humoros

meseműfajoknak gazdag irodalma van, ezért előadásomban a szerzői, más néven irodalmi

mesék humorával foglalkozom. A humor forrásainak bemutatásán túl kitérek a humoros

szövegek irodalmi és anyanyelvi nevelésben betöltött motiváló erejére is. Az elemzést

egy – a 10–12 éves korú gyermekek körében végzett – felméréssel egészítem ki.

Némety Alexandra: A komikum megjelenési formái Petőfi Sándor költészetében

PhD-hallgató, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola

Az előadás a komikum megjelenési formáit vizsgálja Petőfi Sándor költészetében. Célja

Petőfi különböző műveiben a humor mint esztétikai minőség értelmezése. A romantika

jeles képviselője számos tematikában és stílusban alkotott, azonban korának irodalmában,

s ezáltal az ő műveiben is fellelhető a humor, a parodizálás. Lírai művei közül a komikum

szempontjából kiemelhető A négyökrös szekér, Egy estém otthon, prózai művei között

említhető az Úti levelek és A helység kalapácsa c. műve, melyet komikus eposzként, ún.

stílus- és műfajparódiaként tartunk számon. A helység kalapácsa nemcsak a klasszicista

eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet és a jellegzetes eposzi kellékeket

teszi nevetségessé, hanem a költészetnek romantikus (és nem kevésbé) ünnepélyes, „va-

sárnapi” értelmezését is. Az előadás a művekben fellelhető komikum eszközeit vizsgálja,

vagyis azt elemzi, miként, milyen eszközök segítségével éri el a költő művének humoros

és parodikus hatását.

Osztroluczky Sarolta: Dömdödöm, avagy ki kicsoda a Négyszögletű Kerek Erdő költőverse-

nyén

PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társada-

lomtudományi Kar

Előadásomban Lázár Ervin 1985-ös meseregényének, a Négyszögletű Kerek Erdőnek a

9. fejezetében (Dömdö-dömdö-dömdödöm) lezajló költőverseny lírai termését vizsgá-

lom. Kérdésfeltevésem arra irányul, hogy Aromóék versei vajon mutatnak-e hasonlósá-

gokat a nyolcvanas évek magyar poétikai irányzataival, és ha igen, ki kivel azonosítható

a Négyszögletű Kerek Erdőben. Mivel az egyes versek elhangzása után a szereplők ref-

lektálnak is egymás műveire, vélhetően nemcsak poétikák, de a korszak irodalomtudo-

mányi recepciós irányzatai is exponálódnak a mesében. Ugyancsak érdekes kérdés lehet,

hogy egy, a szöveg keletkezésének kontextusától elvonatkoztató, aktualizáló olvasat va-

jon megtalálhatja-e a mesebeli poétikák kortárs reprezentációit.

Palágyi László: A „muslinca-glóriáról” kognitív keretben – humoros összetételek Bödőcs Ti-

bor előadásaiban

PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

A verbális (nyelvileg is reprezentált) humor esetében a humoros hatáshoz hozzájáruló

fogalmi tartalom grammatikailag konstruálódik. A szóösszetétel mint konstrukció meg-

határozza a szemantikai szerkezetet. Az előadásban Bödőcs Tibor humorista szóösszeté-

teleinek (muslinca-glória, simpson-kentaur, júdás-facebook, vatikán woodstock) vizsgá-

latát mutatom be kognitív keretben. A fenti szóösszetételek mint kompozitumszerkezetek

(Langacker 1987) olyan fej-módosító struktúrák, melyeknek jobb oldali komponense a

szerkezet profilja. E struktúrák – bár konstrukciós sémájuk produktív – atipikusak, mivel

a konceptuálisan független profilmeghatározók egy másik, fogalmilag szintén autonóm

komponenst dolgoznak ki landmarkként. A figyelmi hierarchia hipotézise szerint (Talmy

2007) az összetételek lexikai kategóriájuk (főnév) és kompozicionális tulajdonságaik

(alanyeset) alapján megegyeznek nagyfokú szalienciájukban, keretjellemzőik alapján

azonban nem (ugyanis nem mindegyik komponens jelöl közvetlenül hozzáférhető refe-

renst). A szóösszetételek mint kreatív összetételek (Benczes 2006) képi és fogalmi meta-

forán alapuló nyelvi kifejezésként vagy metonímia és metafora ötvözeteként írhatók le

metaforikus megfelelések és/vagy metonimikus referenciapont-szerkezetek révén (Köve-

cses 2002). A humorkutatás keretében a szóösszetételek atipikus struktúrája a váratlan-

ság, morfológiai tényezői a feltűnőség, a komponensek által aktivált, nagy szemantikai

távolságban lévő fogalmi keretek pedig a kontrasztelméletek felől értelmezhetők.

Pap János: A zenei humor sajátosságai

A fizikai tudományok kandidátusa, tudományos főmunkatárs, Liszt Ferenc Zeneművé-

szeti Egyetem

A zene szabályrendszerei révén elvárásokat kelt hallgatójában. Ezeket az elvárásokat

megsértve a zene humorossá válhat (a humor fogalmát Freud értelmezésében használom).

A zenei humor két fő típusa a zenén belüli és a zenén kívüli humor. Az előbbi megérté-

séhez, élvezetéhez zenei ismeretekre, tapasztalatokra van szükség. Az utóbbi általában

zene nélkül is humoros. Köztes formának tekinthetők a vidám témájú szöveges (dalos)

zenei műfajok, ahol a szöveg és a játék a humorforrás, amit a zene csupán megerősít. Ha

a zene ellentmond a szöveges tartalomnak, akkor ironizál. A valódi zenei humor legfőbb

sajátossága, hogy a humor ártalmatlan, tiszta formáját hozza létre (kivéve, ha indexáló

funkciókat ellátó zenéket figuráz ki vagy zeneszerzőket gúnyol). A valódi zenei humor

az intellektuális humor birodalma, az emberi szellem bravúrja.

Pethő Mária: „A humor olyan, amilyenné tesszük.” Résztvevői keretrendszer a mediatizált dis-

kurzusokban

PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola

A nemzetközi kommunikációelméleti szakirodalomban több szerző érvel a klasszikus

diádikus modell kiterjesztésének szükségessége mellett. A magyar szakirodalomban ez a

felismerés még alig érhető tetten. A televíziós „reality” műfaj példáin keresztül mutatom

be, hogy az interakciók nem redukálhatók két ember közötti információcserére, köszön-

hetően a helyzetek sokféleségének. A mediatizált interakciók jellemzően komplex folya-

matok. A diskurzusok a kommunikáció két szintjén, valós és fiktív keretek között mű-

ködnek, túllépve a klasszikus adó-vevő, beszélő-hallgató kategóriákon, szerteágazó sze-

repköröket létrehozva (például „célszemély”, „fültanú”, „kollektív feladó” stb.) Előadá-

somban a humoros vagy humorosnak szánt megnyilatkozásokon keresztül egy új kom-

munikációs modellt, valamint az ahhoz tartozó új terminológiát ismertetem.

Riszovannij Mihály: A komikum mintázatai a zsidó népi kultúrában – történeti visszatekintés

PhD, egyetemi docens / egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, SEK /

Selye János Egyetem, TKK

A „zsidó humor” címkéje általában a zsidó viccek, anekdoták elemzését takarja, pedig a

„hétköznapok komikuma” leginkább a verbális és nonverbális interakciók sajátos dina-

mikájából keletkezik. Előadásom az egykori felvidéki zsidó népi kultúrába nyújt betekin-

tést, elemezve a komikum mintázatait és funkcióit a mindennapi életben (családi kapcso-

latok, életciklusok eseményei, kódváltás és nyelvi interferenciák, ünnepekhez kapcsolódó

népszokások stb.). Az elemzés forrása az egykori komáromi főrabbi, Schnitzer Ármin

nemrég újra felfedezett és immáron magyar fordításban is hozzáférhető Zsidó

kultúrképei, önéletrajzi visszaemlékezései a modernizáció kihívásaival szembesülő (fel-

vidéki) zsidó közösségekről a 19. században.

Schirm Anita: Az Agymenők agymenései – avagy a nem együttműködő kommunikáció mint

humorforrás

PhD, egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

Az Agymenők (The Big Bang Theory) sorozat sikerének egyik titka, hogy a szereplői sa-

játos kommunikációs stílusokat testesítenek meg. Számukra mást jelent a társalgás, és

másként is értelmezik a beszélgetésre vonatkozó szabályokat, mint az átlagos emberek.

Az előadás a filmsorozatból származó párbeszédek elemzésével a nem együttműködő

kommunikáció eseteit veszi sorra, s azt mutatja be, hogy mitől válnak humorossá a kép-

ernyőn a való életben elképzelhetetlen és szokatlan megnyilatkozások. Az elemzés arra

is kitér, hogy bizonyos kommunikációs jegyek eltúlzása hogyan szolgálja a nézők szóra-

koztatását és manipulálását.

Schnell Zsuzsanna: Fejlődés és patológia a kísérleti humorkutatásban – A mentalizáció és a

pragmatikai kompetencia összefüggései

PhD, tudományos munkatárs, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

A fejlődési és a patológiai szemlélet régóta fontos pillérei, vizsgálódási paradigmái az

emberi elme működését és szerveződését magyarázni kívánó törekvéseknek. Mindkét

megközelítés közös tulajdonsága, hogy a nyelvi rendszer mögöttes kognitív mechaniz-

musaiból indul ki. Számos fejlődési és neuropszichológiai vizsgálat bizonyítja, hogy a

pragmatikai kompetenciát mérő feladatokban, s így a humorértést vizsgáló tesztekben

nyújtott teljesítmény korrelációt mutat az eltérő szintű hamis vélekedés tulajdonítást mérő

teszteken nyújtott teljesítménnyel (Wilson 2009). Az előadás fókusza kettős: a

mentalizáció szerepét vizsgáljuk a humorértési képesség fejlődésében, kibontakozásának

folyamatában, valamint a skizofréniában ismert pragmatikai és mentalizációs deficit ösz-

szefüggéseit körüljárva feltárjuk a humorértési képesség neurokognitív, atipikus hátterét

is. A két paradigma párhuzamos jelenléte közös alapot teremt a vizsgálódáshoz. A két

perspektíva eredményeinek összevetésével párhuzamok vonhatók a hasonló vonások

mentén, melyek erősebb következtetéseket tesznek lehetővé a pragmatikai képesség kog-

nitív mozgatórugóit illetően. Az előadásban bemutatott, empirikus keretben végzett vizs-

gálatsorozat áttekintést ad a humorértési kompetencia kibontakozásáról, ennek kognitív

mozgatórugóiról, mentális feltételeiről, fejlődésbeli fokozatairól, valamint atipikus

mentalizáció esetén a humorértési kompetencia sérüléséről, eltéréseiről. A humorértés

vizsgálata nem kizárólag előre gyártott vicceken alapul, hanem előtérbe kerül a spontán

humor, valamint a nem verbális humor vizsgálata, így az eredmények rámutatnak a sok-

rétű képesség életszerű jelenségeire.

Seres Kristóf: Stíluserények és stílustörés – Rejtő Jenő regényei a klasszikus retorika szemszö-

géből

Tudományos munkatárs, Ungvári Nemzeti Egyetem, Hungarológiai Központ

A retorika tudománya sok viszontagságot élt meg. Alapjait a négy nagy klasszikus reto-

rikus – Arisztotelész, Cicero, Cornificius és Quintilianus – fektette le még az ókorban.

Azóta többen próbálták megújítani, sok esetben olyan részeket kihagyva, melyek a tudo-

mány lényegét vették el. Rejtő Jenő a magyar irodalom különleges figurája. Foglalkoztak

vele életében, halála után, és napjainkban újra a figyelem középpontjába került. Az iskolai

tananyagban is szerepel, Jókaival egy csoportban, a választható írók között. Biztosan ta-

nult retorikát: akkoriban az iskolai tantárgy volt, a színitanodában pedig szintén kötelező

volt annak ismerete. A klasszikus retorika négy stíluserényt említ: a nyelvhelyességet, az

illőséget, az ékességet és a világosságot. Rejtő tudatosan vagy tudat alatt, ösztönből hasz-

nálja ismereteit. A stíluserények túlzott használata vagy azok semmibevétele gyakori hu-

morforrás regényeiben.

Szerdi Ilona: Új lehetőségek a frazémák tanításában

PhD-hallgató, Selye János Egyetem

Fiataljaink (a Z generáció tagjai) a számítógép, az internet, az okostelefonok segítségével

jutnak az információk jelentős részéhez, illetve az elektronikus eszközök adta lehetősé-

geket használják ki a tanuláshoz. A digitális eszközök mellett az internetes kommunikáció

jellegzetességeinek oktatásba való beépítése is segíthet az otthon és az iskola közötti „sza-

kadék” leküzdésében. Előadásomban a frazeológia témakörét közelítem meg az interne-

ten terjedő kép–szöveg együttesek alapján, majd javaslatot teszek azok anyanyelvokta-

tásban való hasznosíthatóságára. Az antiproverbiumok, a szóhatár-eltolódás eredmé-

nyezte nyelvi humor a frazémákban, valamint a kép–szöveg együttesekben az állandósult

szókapcsolat átvitt jelentése és a hozzá tartozó képi elem szó szerinti értelmezése keltette

feszültség mint humorforrás motiváló hatással lehet az anyanyelvi ismeretek elsajátítá-

sára.

Takács Judit: Kategóriaalkotás és sztereotipizáció mint humorforrás: viccek keresztnévhasz-

nálatának vizsgálata

PhD, egyetemi adjunktus, Eszterházy Károly Egyetem

Előadásomban viccek keresztnévanyagának segítségével vizsgálom azokat a formai és

nyelvhasználati körülményeket, melyek során a kategóriaalkotás és sztereotipizáció hu-

mor forrásává válhat. A kategorizáció, azaz a valamilyen szempontból hasonlók cso-

portba rendezése mindennapi életünk során megkönnyíti az információk feldolgozását és

alkalmazását. A kategóriák azonban valamennyi hozzájuk tartozó dolgot azonos gondo-

lati és érzelmi színezettel látnak el, ezáltal sztereotipizálnak, s lehetnek akár többé-ke-

vésbé észszerűtlenek is. Ilyen (sokak szerint irracionális) kategorizációval találkozhatunk

a keresztnevek kapcsán. A nevek viccbeli megjelenését vizsgáló korábbi kutatások azt

mutatják, hogy az ezekben szereplő Kohn és Grün, Arisztid és Tasziló, Jean vagy Móricka

és Pistike egy-egy, a beszélők mindegyike számára egyértelműen azonosítható tulajdon-

ságokkal jellemezhető típust jelenít meg, melynek megalkotásához és értelmezéséhez

egyszerre van szükség az egyes névtípusokat érintő kategorizációra vonatkozó tudásra,

illetve a konkrét nevekhez kapcsolódó jelentésrétegek széleskörű ismeretére.

Tamás Ágnes: Kultikus figurák karikatúrákon

PhD, tudományos munkatárs, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

Mind a Horthy-rendszerhez és Horthy Miklóshoz, mind pedig az utolsó Habsburg ural-

kodókhoz (Ferenc Józsefhez és IV. Károlyhoz) való viszonyulást ma és korábbi idősza-

kokban is többször újraértelmezték. Előadásomban az egykori Osztrák–Magyar Monar-

chia területéről származó élclapok karikatúráin mutatom be, hogy miként ábrázolták –

gúnyolták ki – a Párizs környéki békék megkötését követő években a magyarországi

Habsburg restaurációs törekvéseket. Vázolom, hogy egy letűnt rendszerről milyen képet

sugallottak, hogyan gúnyolódtak a volt uralkodókon. Majd a magyarországi élclapok

Horthy-képének elemeit vizsgálom a második világháborút követő első években, azaz a

rezsim megszűnését követően, s összehasonlítom a két időszak alkotóinak módszereit.

Elemezem azokat a motívumokat, melyeket a rajzolók arra a célra használtak fel, hogy

humoros-gúnyos görbe tükröt tartsanak a szemlélő elé korábbi politikai rendszerekről.

Tamás Ildikó: „Nem jársz át az eszemen!” Humor a diákfolklórban

PhD, tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet

Előadásomban egy folyamatban lévő diákfolklór-kutatás eddigi tapasztalatait foglalom

össze a humoros megnyilvánulásokra fókuszálva. A szleng sajátos költői/abszurd világá-

val átszőtt iskolai történeteknek és a diákság virtuális térben születő új „műfajainak” fon-

tos jellemzője a humor. Minden iskolához, annak tanáraihoz, hírességeihez, egyes ese-

ményeihez különféle narratívák kötődnek, amelyek adott helyen és korcsoportokban él-

nek, formálódnak, és a lokális tudásregiszter részét képezik. Számos nyelvi megnyilatko-

zás azonban kifejezetten a virtuális térhez kapcsolódik, és jellemző rájuk, hogy míg tar-

talmilag változékonyak, az aktuális eseményekre gyorsan reagálnak és reflektálnak, for-

mailag/szerkezetileg ritkán jelennek meg jelentős újítások. A 10–18 év közötti fiatalok

korcsoportjainak sajátos folklórja alig feltárt, ezért fontosnak tartom az eddig felgyűjtött

szövegkorpusz főbb jellemzőinek bemutatását. Néhány markánsan kirajzolódó szöveg-

csoport szerkezeti, stilisztikai és szemantikai elemzését is elvégzem.

Tánczos Péter: Az elmeél logikájától a komikus örömérzetig – motivikus analógiák Friedrich

Schlegel és Sigmund Freud vicckoncepciójában

Egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar

Sigmund Freud viccről és humorról szóló írásaiban igen alapos szakirodalmi tájékozott-

ságról tesz tanúbizonyságot, és bár gyakran idéz bizonyos romantikus szerzőket (például

Jean Paul, Heinrich Heine), az egyik leginkább relevánsnak tűnő koraromantikus gondol-

kodóra, Friedrich Schlegelre, nemcsak az említett munkáiban, de az egész életműben sem

találni egyetlen utalást sem. Annak körüljárása után, hogy mi lehet az oka ennek a hall-

gatásnak, szeretném felvázolni a két teoretikus nézetei közötti hasonlóságokat, különös

tekintettel viccről alkotott koncepciójukra. Bár eltérő perspektívából közelítenek a vicc

(valamint a humor és komikum) jelenségéhez, gondolkodásuk néhány homológ vonása

(vágy szerepe, a nem tudatos jelentősége, az öröm és fantázia összefüggése stb.) mégis

szorosan rokonítja a témáról alkotott elképzeléseiket. Előadásomban ezeket a motivikus

párhuzamokat szeretném bemutatni.

Tóth Zsófia Anna: A női humor vetületei

PhD, egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

Előadásomban a női humor kérdését és a női humorhasználatot szeretném megvizsgálni.

Habár ma már elfogadott tény, hogy a nők „biológiailag”, fiziológiailag, pszichésen, in-

tellektuális és kognitív szempontból sem különböznek a férfiaktól a humor értelmezése

és produkálása szempontjából sem, mégis viszonylag kevés olyan nő van, aki a humor

aktív alkotója lenne például humoristaként. A humor kutatói általában egyetértenek ab-

ban, hogy a humor kreálása és produkálása férfi privilégium (legalább is az volt a 20.

század végéig, itthon egészen a legutóbbi évekig), következésképpen, ha egy nő humori-

zál, akkor kulturálisan deszexualizálja és maszkulinizálja magát, tehát elveszíti nőiessé-

gét, és „férfi státuszba” kerül társadalmi szempontból (csak néhány kutató nevét említve:

Haskell, Barreca, Heydt-Stevenson, Gillooly, Parkin, Martin, Gilbert, Anderson Wagner,

valamint Hidasi Judit, Lendvai Endre, Pálfi Melinda).

Varga László: Zenei szamárfül

DLA, tanár, igazgatóhelyettes, Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium

Amit a szakmabeliek hallanak egy-egy szellemes zenei megoldásból, a zeneileg képzet-

len, de lelkes zenehallgatók számára nem feltétlenül „poén”. Némi magyarázatot kíván,

hogy Johann Sebastian Bach milyen finom zenei retorikai eszközzel mutat fityiszt a gaz-

dagoknak a Magnificatban. Ennél nyilvánvalóbban rajzolódik ki Midasz király szamár-

füle a 201. kantátában. Apropó, szamárfül: van a zenetörténetben más csacsink is Men-

delssohn muzsikájában, amelyet a Szentivánéji álomhoz komponált. A XIX. században a

zsánerdarabok között már igazi polgárjogot nyert a humoresque műfaja. A humort Bartók

sem nélkülözte: vajon mit tartogat a sokat sejtető Kicsit ázottan című burleszk muzsikája

a hallgatóság számára? Rövid és csak nagyon érintőleges zenetörténeti példatárat szeret-

nék bemutatni előadásomban.

Vargha Katalin: Miért harapott Ádám az almába? Tréfás bibliai tudáspróbák

Tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet

Az előadás témáját jelentő tudáspróbák olyan rejtvények, amelyek megválaszolásához

valamilyen tanult, elsősorban iskolában vagy templomban elsajátított ismeret szükséges.

A magyar folklórban legnagyobb számban bibliai eseményeket és személyeket leíró tu-

dáspróbákat találunk, ezek egy része egyszerű kérdés, jellemzőbb azonban a csavaros,

tréfás megfogalmazás (pl. „A temető rengett, a koporsó sétált, a halott sírdogált. Jónás a

cethalban”). Az előadás a magyar találósok készülőben levő történeti adatbázisa alapján

tekinti át ezeket a tréfás, bibliai témájú szövegeket. Az összehasonlító vizsgálat a népköl-

tészeten kívül olyan forrásokra is épít, mint az első nyomtatott magyar rejtvénygyűjte-

mény, a Mesés könyvecske (1629), vagy Bod Péter Szent Hiláriusa (1760).

Vesszős Balázs: A humor közvetítő szerepe az interkulturális üzleti kommunikációban

PhD-hallgató, nyelvtanár, ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, Cambridge

Nyelviskola, Debrecen

A humoros megnyilvánulásokat mint társalgási stratégiát gyakran alkalmazzák nemcsak

az anyanyelvi, hanem az interkulturális kommunikációban is. Minden kultúra rendelkezik

a rá jellemző humorral, amelyet azonban, ha egy másik kultúrában felbukkanva nem is-

mernek fel, félreértésekhez vezethet, vagy akár sértő is lehet. Jelen előadás célja meg-

vizsgálni, hogy a humornak milyen szerep jut interkulturális környezetben, különös te-

kintettel az üzleti kommunikációra, ahol az interakcióban résztvevő személyek eltérő

nyelvi és kulturális háttere miatt különböző hatást válthat ki egy-egy vicc vagy humoros

megjegyzés. A kutatás egy magyar–izraeli vegyesvállalat munkatársai körében végzett

felmérés eredményeit mutatja be.

Viszket Anita (1) – Hoss Alexandra (2): Óvodások humornavigátora (a gyermekirodalom)

(1) PhD, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar;

(2) PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

A kognitív fejlődéslélektani, tudatelmélet-kutatások adatai alapján az óvodáskorú gyer-

mekek nem feltétlenül értik a verbális humort (Schnell 2016), a nekik szánt gyermek-

könyvekben ez mégis megtalálható. A szokásos kategorizálásokon túl (próza/vers, 20.

századi / 21. századi, magyar / külföldi) a verbális humor típusai is (Lendvai 1996, Balázs

2008) különbözőek az óvodásoknak szánt művekben. A vizsgálatunkat a legújabb magyar

3–6 éveseknek ajánlott prózairodalomra fókuszáljuk, és azt a hipotézisünket kívánjuk iga-

zolni, hogy ez a típusú irodalom lényegileg más verbális humoreszközöket használ, mint

a hazai kortárs vers, a korábbi hazai vagy a kortárs külföldi gyermekirodalom. Megvizs-

gáljuk azt is, hogy az egyes humoreszközök miként illeszkedhetnek a kognitív képessé-

gek fejlődésével kapcsolatos jelenlegi tudáshoz. A vizsgálatunk alapja Kádár Annamária

életkor szerinti könyvcsoportosítása, a szerzőket a Navigátor I–II alapján válogattuk.

Zolczer Péter: A humor fordítása a képregényekben

A pedagógia doktora, tudományos munkatárs, Selye János Egyetem

Előadásomban a képregényfordításokban előforduló humoros jelenetek elemzésével fog-

lalkozom. A képregény műfaj szemiotikai szempontból rendkívül érdekesnek számít a

fordítástudomány számára, hiszen a megszokott szöveg-alapú fordítással szemben a kép-

regények esetében jelentős szerepet kap a vizualitás is. Bár több szempontból az audiovi-

zuális média fordításához hasonlítható, a fordítóknak ebben a műfajban is új stratégiákat

kell bevetniük a forrásszövegek fordításakor. Ezek a stratégiák kihatnak a humoros jele-

netek fordítására is, melyek esetében megfigyelhető, hogy lokalizációs és kulturális adap-

tációs technikák is előfordulnak. Előadásomban több humoros jelenet elemzését mutatom

be rávilágítva ezzel arra, hogy a képregényekben előforduló humoros jelenetek fordítása

új kihívásokat tár a fordítók elé.