Pistis Sophia evangéliuma-A lélek rejtéje

ELŐSZÓ

Előszó

A kereszténység egyik elhallgatott gnosztikus evangéliuma van e könyv­ben. A rejtélyek Jézusáé, ki felkentté, Krisztussá vált, és ezzel betölté a Föld éterikus mezejét. Szeretet áldozatát meghozva helyreállította az összetört természetrendet a harmadik napon.

E könyv Jézus feltámadása utáni tanításairól szól. „Úgy történt, hogy amikor Jézus feltámadott, 11 évet töltött beszél­

getésekkel tanítványaival, oktatván őket csak az Első Parancsolat és az Első Rejtély helyeire (dolgaira) az Első Parancsolat fátylain belül. Ez a huszonnegyedik rejtély (a tizenkét pár agyideg rejtélye - a szerk) bentről kifelé és lent azok közül, melyek az Első Rejtély második terében van­nak. Az Első Rejtély van minden rejtély előtt: az Atya a galamb képében. És Jézus mondta tanítványainak:

Az Első rejtélyből jöttem amelyik az utolsó, vagyis a huszonnegyedik."

A könyv eredetije kopt nyelven, 1785-ben került Dr. Askew hagyatékából a londoni British Múzeumba. MS 5114-es számon van nyilvántartva.

A beavatás ösvénye, és különösen az igazi keresztény beavatás ösvénye „csak az erőseknek való". Ez a könyv sem feltétlenül könnyű olvasmány, és mélyebb értelméhez csak az férhet hozzá valóban, akinek szíve sok-sok inkarnáció révén megnyílt.

A rejtélyek Jézusa, a felkent, a Krisztussá vált hiteles evangéliuma.

7

1. FEJEZET

Úgy történt, hogy amikor Jézus feltámadott, tizenegy évet töltött beszél­getésekkel tanítványaival, oktatván őket csak az Első Parancsolat és az Első Rejtély helyeire (dolgaira) az Első Parancsolat fátylán belül. Ez a huszonnegyedik Rejtély bentről kifelé és lent, azok közül, melyek az Első Rejtély második terében vannak. Az Első Rejtély van minden Rejtély előtt: az Atya a galamb képében.

És Jézus azt mondta tanítványainak: - Az Első Rejtélyből jöttem, amelyik az utolsó, vagyis a huszon­

negyedik. A tanítványok pedig sem nem tudták, sem nem értették, hogy ezen a

Rejtélyen belül még más is van; mert azt gondolták erről a Rejtélyről, hogy a világmindenség fejedelme minden létező legfőbbje. Azt hitték, hogy ez minden teljesülés teljesülése, mivel Jézus azt mondta nekik, hogy ez a Rejtély magában foglalja az Első Parancsolatot, valamint az Öt Ősötletet [villámbecsapódást] és a Nagy Világosságot, meg az Öt Segítőt és az egész fénykincset.

Ezen kívül Jézus nem tájékoztatta tanítványait a Nagy Láthatatlanról és a Három Háromszor-hatalmas erő körzeteinek egész terjedelméről, sem pedig a Huszonnégy Láthatatlannak a tereiről, eonjairól és rendjeiről, s hogy ezek hogyan terjednek - ezek a Nagy Láthatatlan kisugárzásai -, vagyis nem mondott nekik semmit sem az ő nemzetleneiről, sem a magu­kat nemzetteiről és a nemzetteiről, sem az ő csillagaikról és páratlanaikról, archonjaikról, hatalmaikról, uraikról, arkangyalaikról, angyalaikról és

11

dékánjaikról (szolgáikról), sem a szférák lakásairól, sem rendjeikről. Jézus nem tájékoztatta tanítványait a fénykincs kisugárzásainak egész

kibontakozásáról, sem ezeknek a rendjéről, sem terjedelmükről; nem mondott semmit azoknak a Megváltóiról, s hogy mineműek a rendjük szerint; azt sem mondta meg nekik, hogy milyenek a fénykincs kapuinak Őrei; nem mondott nekik semmit sem az ikrek megváltójának helyéről, aki a gyermek gyermeke; nem mondott semmit a Három Amen területé­ről, s hogy ezek mely körzetekre terjednek ki; arról sem szólt, hogy melyik körzetekre terjed ki az Öt Fa; nem szólt a Hét másik Ámenről, vagyis a Hét Hangról, s hogy ezeknek hol a területe és hogyan terjednek.

Jézus nem mondta meg tanítványainak, hogy minemű az Öt Segítő, és hol helyezték el őket. Azt sem mondta meg, hogyan terjedt el a Nagy Világosság, vagy hogy melyik körzetekbe ér el; éppoly kevéssé beszélt nekik az Öt Ötletről (bevágódásról) és az Első Parancsolatról; hogy mind­ezek melyik területeiére terjednek ki.

Hanem csak általánosan beszélt nekik ezeknek a létezéséről; de a ter­jedelmükről, területeik rendjéről és a mineműségükről nem beszélt. Ezért nem tudták, hogy ezen a Rejtélyen belül még más körzetek is léteznek.

És nem mondta a tanítványainak, hogy „erről vagy arról a területről mentem ki, míg végül bementem abba a Rejtélybe, hogy abból jöjjek". Hanem csak azt tanította nekik, hogy „ebből a Rejtélyből jöttem".

Ezért gondolták tehát erről a Rejtélyről, hogy ez minden teljesülés teljesülése, a mindenség feje és az egész bőség.

Mert azt mondta Jézus a tanítványainak: - Ez a Rejtély körülveszi a mindenséget, amelyről beszéltem nektek

találkozásunk napjától a mai napig. Ezért gondolták a tanítványok, hogy ezen a Rejtélyen belül semmi

más nincsen.

12

2. F E J E Z E T

Midőn pedig a tanítványok együtt ültek az Olajfák-hegyén, ezt mondták nagy örömmel és lelkesedve egymásnak:

- Áldottak vagyunk mi az emberek között a földön, mivel a Megváltó megjelentette ezt nekünk, s megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést.

így beszélgettek, mialatt Jézus távolabb ült tőlük. A hold tizenötödik napján, Tübi hónapban történt, telihold napján,

amikor a nap a pályájára indult, hogy mögüle egy hatalmas világosságerő jött elő, nagyon világos ragyogással, mérhetetlen fényességgel. Mert a Világosságok Világosságából jött elő, és az utolsó Rejtélyből származott, amelyik a huszonnegyedik belülről kifelé számítva azon Rejtélyek közül, amelyek az Első Rejtély második terének rendjeiben vannak. És ez a világosságerő lejött Jézusra, és teljesen beborította őt, mialatt ő a tanít­ványaitól távolabb ült; nagyon ragyogott a mérhetetlen világosságban, mely őrajta volt.

A tanítványok pedig nem látták Jézust az óriási fény miatt, amelyben volt; ez a fény elvakította őket. Csak világosságot láttak, melyből sok fénysugár áradt. A fénysugarak pedig nem voltak egyformák, hanem különböző fajtájúak és tulajdonságúak alulról felfelé, egyik sugár csodá­sabb mint a másik... hatalmas, mérhetetlen fényességben. A fény a földtől az égig ért.

Midőn pedig a tanítványok meglátták ezt a világosságot, nagy félelem fogta el őket és izgatottak lettek.

13

3. F E J E Z E T

4. F E J E Z E T

A tanítványok rettegve ültek együtt, nagyon meg voltak rendülve a nagy földrengés miatt, sírtak és azt mondták:

- Mi lesz? A Megváltó talán minden helyet lerombol?

14

Most aztán, hogy ez a világosságerő lejött Jézusra, fokozatosan teljesen beborította őt. Ekkor Jézus felszállt a magasságba, mialatt egyre fényeseb­ben, mérhetetlenül ragyogott. A tanítványok utána pillantottak, és egyik sem beszélt, amíg ő el nem érte a mennyet; addig mélységesen hallgattak. Ez történt a hold tizenötödik napján, a telihold napján Tübi hónapban.

Azután az történt, hogy Jézus mennybemenetele után három órával a menny minden erői felindultak, s egymás ellen zendültek mindannyian, minden eonjukkal, minden területükkel és rendjükkel együtt. És az egész kozmosz megrendült, mindennel, ami benne él. A világon is minden embert félelem fogott el, mint a tanítványokat, s mind azt gondolták, hogy a földet talán összegöngyölítik, mint valami szőnyeget.

És a menny minden ereje folytatta a felindulást az egész világgal együtt. És mind egymás ellen zendültek Tübi hónap tizenötödik nap­jának harmadik órájától kezdve a következő nap kilencedik órájáig. És minden angyal és arkangyalaik és a magasságok minden ereje dicsérte a legbelsőbbnek a legbelsőbbjét, hogy az egész világ hallotta a kiáltásukat, szüntelenül, a következő nap kilencedik órájáig.

Mialatt így beszéltek és siránkoztak, a következő nap 9. órája körül megnyíltak a mennyek, és látták Jézust leszállni, rendkívül ragyogóan, mérhetetlen világosságban. Mert még jobban fénylett, mint amikor fel­szállt a mennyekbe, úgy hogy a rajta lévő világosság emberi szavakkal leírhatatlan volt. A fénysugarak bőségét árasztotta, és ragyogása semmihez sem volt hasonlítható. Világossága nem volt egyforma, hanem sokféle, és sok tulajdonságú, mialatt egyes sugarak a többieknél csodásabban világí­tottak. Az egész fény pedig egymásban háromféle; egyik csodásabb mint a másik...

A második világosság, a középső, csodásabb volt mint az első, az alsó; a fölöttük lévő harmadik pedig az első kettőt is felülmúlta. Az első fény, az alsó, arra hasonlított, amelyik lejött Jézusra a mennybemenetele előtt; de csak a fényessége hasonlított arra. És a világosság három fajtája különbözően sugárzott, különböző fajtájú volt, és egyik csodásabb, mint a másik.

5. F E J E Z E T

Amikor a tanítványok ezt látták, nagyon féltek és zavarba jöttek. Midőn pedig Jézus, az irgalmas és szelíd, látta tanítványai nagy izgalmát, így szólt hozzájuk:

- Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!

15

6. F E J E Z E T

16

Amikor pedig a tanítványok meghallották ezt a beszédet, így szóltak: - 0, Uram, ha te vagy, vond magadhoz a fényességedet, hogy kibírhassuk, mert vakítasz és mi megrendültünk; de az egész világ is zavarban van a rajtad lévő nagy világosság miatt.

Ekkor Jézus visszavonta világossága fényességét önmagába. A tanítvá­nyok így felbátorodtak, Jézushoz léptek és leborultak előtte, nagy öröm­mel imádván őt, s így szóltak:

- Mester, hová mentél, milyen feladat volt az, amelyet be kellett töltened, s mindenekelőtt miért történtek ezek az izgalmak és kozmikus megrendülések?

Ekkor így szólt nekik Jézus, az irgalmas: - Örvendjetek és ujjongjatok ettől az órától kezdve, mert azokhoz a

területekhez mentem, ahonnan azelőtt jöttem. Mostantól kezdve nyíltan fogok beszélni veletek az igazságról, annak kezdetétől a teljesüléséig, s nem példabeszédeket mondok, hanem közvetlenül beszélek veletek. Mos­tantól kezdve nem hallgatok el előletek semmit a magasságok és az igaz­ság helyéről. Mert a Kimondhatatlan és minden Rejtélyek Első Rejtélye hatalmat adott nekem, hogy beszéljek nektek mindenről a kezdettől a teljesülésig. Halljátok, hogy minden dolgot közöljek veletek:

Amikor távolabb ültem tőletek az Olajfák-hegyén, elgondolkodtam a megbízáson, küldetésem feladatán, hogy teljesült, és hogy az utolsó Rej­tély, a huszonnegyedik belülről kifelé (abból a huszonnégyből, mely az Első Rejtély második terében van), még nem küldte el a ruhámat.

Felismertem, hogy a megbízás feladata, amelynek érdekében kiküld-

tek, teljesült, s hogy ez a Rejtély még nem küldte el a ruhát, amelyet hát­rahagytam őbenne, míg be nem telik az ideje - ezen elgondolkozva ültem távolabb tőletek az olajfák hegyén.

7. F E J E Z E T

Amikor a nap keleten felkelt, az történt az Első Rejtély által, mely kezdet­től fogva van, melynek akaratából a mindenség lett, s amelyből éppen jöt­tem, nem a keresztrefeszítésem előtt, hanem most - hogy parancsa szerint elküldte a fénvruhámat, melvet kezdettől fogva nekem szánt, s amelvet az utolsó, a belülről kifelé huszonnegyedik Rejtélyben hagytam. Ez a 24 Rejtély az Első Rejtély rend-teljhatalmának második terében van.

Ezt a fénvruhát visszahagytam az utolsó Rejtélyben, hogy magamra öltsem, ha eljön az ideje, és az emberiségnek kezdek beszélni, és mindent megjelentetek az igazság kezdetétől a teljesüléséig, meg a legbelsőbbtől a legkülsőbbig és a legkülsőbbtől a legbelsőbbig. Örvendjetek hát és ujjong­jatok, és örömötök egyre nagyobb legyen! Mert nektek adatott, hogy elő­ször nektek beszéljek az igazság kezdetéről a teljesüléséig.

Ezért választottalak ki titeket kezdettől fogva az Első Rejtély által. Örvendjetek tehát és ujjongjatok; mert amikor elindultam a világhoz, kezdettől fogva tizenkét erőt hoztam magammal, ahogyan elejétől kezdve mondtam nektek; olyan erőket, melyeket a fénykincs tizenkét megváltó­jától vettem az Első Rejtély parancsára.

Ezt a tizenkétszeres erőt öntöttem anyáitok méhébe, amikor erre a világra jöttem; azt a tizenkétszeres erőt, mely most a testetekben

17

van. Mert ezeket az erőket először ti kaptátok meg az egész világért [kosmou], mivel ti lesztek azok, akik az egész világot megmentik; hogy képesek legyetek e világ archonjainak fenyegetéseit, a világ szenvedéseit és veszélyeit és minden üldöztetést elviselni, amelyet a magasság archonjai hoznak rátok. Mert gyakran mondtam nektek, hogy a bennetek lévő erőt attól a tizenkét Megváltótól vettem, melyek a világosság kincseskamrái­ban vannak. Ezért mondtam nektek kezdettől fogva, hogy nem ebből a világból valók vagytok. Én sem vagyok ebből való.

Mert lelkét e világ minden embere az archonok és eonok erejéből kapta. A bennetek lévő erő ellenben tőlem van. Lelketek pedig az eredeti élethez tartozik. A világosság kincseskamrája tizenkét Megváltójának tizenkét erejét hoztam, melyet az én erőm azon részéből vettem, amelyet először kaptam.

Amikor útban voltam erre a világra, a szférák archonjai közé jutottam Gábriel, az eonok angyala alakjában. Az eonok archonjai pedig nem ismer­tek fel, mert azt hitték, hogy Gábriel angyal vagyok.

Akkor az történt, hogy az eonok archonjai közé érkezvén az Első Rejtély parancsára lepillantottam az embervilágra. Erzsébetre találtam, keresztelő János anyjára, mielőtt megfogant volna. Én pedig egy erőt vetettem el beléje, amelyet a kis Jaótól kaptam, a jótól, aki középen van, hogy János képes legyen majd előttem prédikálni, az utamat elkészíteni és a bűnbocsánat vizével keresztelni. Ez az erő van János testében.

Azonkívül az archoniélek helyett, melyet kapnia kellett volna, ráta­láltam Éliás [Illés] próféta lelkére a szférák eonjaiban. Felvettem, vettem a lelkét, és a világosság szűzleányához vittem; ez aztán odaadta az ő kéz­besítőinek, akik az archonszférához vitték és Erzsébet méhébe taszították, így van keresztelő János testébe kötve a középen lévő kis Jaó ereje és Éliás próféta lelke.

18

Ezért kételkedtetek egyszer, amikor így szóltam nektek: „János azt mondta: nem én vagyok a Krisztus", és azt mondtátok nekem: „Meg van írva, hogy ha a Krisztus jön, úgy Éliás fog előtte jönni, hogy az utat készítse neki". Én meg azt feleltem: „Éliás már eljött és mindent elő­készített, ahogyan meg van írva; és úgy bántak vele, ahogy akartak".

Amikor észrevettem, hogy nem értitek, amit Éliásnak a keresztelő Jánosba kötött lelkéről mondtam, szemtől szemben megmondtam nektek nyíltan: „Ha be tudjátok fogadni keresztelő Jánost: Éliás ő, akiről mond­tam, hogy eljő."

8. F E J E Z E T

Jézus folytatta, és így szólt: - Amikor az Első Rejtély parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szempontjából az anyámnak neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, s amikor felém fordult a magasba, belé taszítottam az első erőt, amit Bárbelótól vettem; ez a fénytest-erő, ame­lyet a magasságban viseltem. A lélek helyett pedig azt az erőt taszítottam belé, amelyet a nagy Szabaóthtól, a jótól kaptam, aki az igazak körze­tében [jobb oldalon] van. A fénykincs tizenkét Megváltójának tizenkét erejét pedig, melyet a középen lévő tizenkét szolgától vettem, az archonok szférájába taszítottam bele.

Az archonok dékánjai és azoknak a szolgái azt hitték, hogy ezek archonlelkek. A szolgák pedig elhozták, s anyáitok testébe kötötték meg azokat. Amikor aztán eljött az időtök, megszülettetek a világban, anélkül,

19

hogy archonlélek lenne bennetek. így abból az erőből kaptátok meg a részeteket, amelyet utolsó segítőnek leheltek bele ebbe a világba [keve­rékbe, kerasmou]. Ez az az erő, mely most össze van keverve minden láthatatlannal, minden archonnal és minden eonnal, szóval elegyedett a halálnak ezzel a világával.

Ezt az erőt, melyet kezdettől fogva magamból keltettem, az Első Parancsolatba taszítottam. Az Első Parancsolat aztán ennek az erőnek egy részét a Nagy Világosságba taszította. A kapottnak egy részét a Nagy Világosság az Öt Segítőbe taszította. És az Öt Segítő közül az utolsó aztán egy részt a haláltermészetbe [keverékbe] taszított. És ez a rész van most mindenkiben, aki a keveredés világában él, ahogyan most mondtam nektek.

így beszélt Jézus a tanítványaihoz az olajfák hegyén; és folytatta: - Örvendjetek és ujjongjatok, örömöt örömre halmozzatok, mert

eljöttek az idők, amikor magamra öltöm a ruhát, mely kezdettől fogva nekem készült, s amelyet az utolsó Rejtélyben visszahagytam, míg el nem jön a teljesülés ideje. Az a teljesülésnek az ideje, amikor az Első Rejtély megparancsolja nekem, hogy beszéljek veletek az igazságról, annak kez­detétől a beteljesüléséig, és mindenről a belsőtől a külsőig, mivel a világ megmentése általatok lesz. Örvendjetek és ujjongjatok, mert titeket áldot­tak meg az emberekért a földön, ti vagytok azok, akik az egész világot megmentik.

2 0

9. F E J E Z E T

10. F E J E Z E T

Az történt, hogy amikor a nap felkelt keleten, nagy világosságerő szállt le, amelyben a ruhám volt, amelyet visszahagytam a huszonnegyedik Rejtélyben, ahogyan az előbb mondtam nektek. Ruhámban pedig egy Rej­télyt találtam a magasságosak öt szava képében: zama zama wzza racama wzaj. Az öt szó a következőt jelenti:

0, Rejtély, mely kint van a világban - a mindenség oka -, ez a tökéletes kimenet és bemenet, amelyből minden kisugárzás [emanáció] és minden ami ezekben van, keletkezett - és aki miatt minden Rejtély és ezeknek minden területe lett -, jöjj fel hozzánk! Mert mi a társaid vagyunk. Veled teljesen egyek vagyunk. Mi ugyanazok vagyunk. Te vagy az Első Rejtély, mely a Kimondhatatlanban kezdettől fogva volt, mielőtt

2 1

Amikor Jézus így beszélt tanítványaival, a következőképpen folytatta: - íme, most felöltöttem a ruhámat, és az Első Rejtély felruházott engem minden hatalommal. Még egy kis idő, és beszélni fogok nektek a minden­ség Rejtélyéről és a mindenség plerómájáról. Ettől az órától kezdve sem­mit sem hallgatok el előletek, hanem elvezetlek titeket a beteljesedéshez a bőségben [plerómában] és minden Rejtélyben, amely a teljesülés csúcsát és bőségét és ismeretét jelenti, ami a ruhámban van. Közlök veletek minden Rejtélyt a legkülsőbbtől a legbelsőbbig. Hallgassatok hát, hogy mindent elmondjak nektek, ami történt velem.

megjelent. Az ő nevét mi képezzük együtt. Most mindannyian hozzád lépünk a külső határon, tehát belülről számítva az utolsó Rejtélynél, mely nekünk egy részünk.

Most elküldtük neked a ruhádat, mely kezdettől fogva a tiéd, amelvet az utolsó határon, a belülről kifelé számított utolsó Rejtélvben vissza­hagytál, míg az idő teljes nem lesz az Első Rejtély parancsára. íme, az idő beteljesedett. Oltsd fel a ruhádat és jöjj hozzánk. Mert mindannyian azért jöttünk hozzád, hogy az Első Rejtélybe, saját parancsára az ő egész sugár­pompájába öltöztessünk. Mert az Első Rejtély ideadta a két öltőből álló ruhát, hogy felruházzunk vele, azon kívül, amit már elküldtünk neked. Mert méltó vagy rá, mivel inkább létezel, mint mi, és előttünk vagy.

Ezért küldte neked rajtunk keresztül az Első Rejtély az ő sugárbősé­gének Rejtélyét, mely két öltőből áll.

Az elsőben a Kimondhatatlan minden Rejtélyének minden neve, valamint minden tere és rendje kisugárzásának a teljes dicsősége talál­ható.

A második ruhában benne van minden Rejtélv és minden kisugárzás nevének teljes fénvessége, ami az Első Rejtély két terének rendjeiben található.

Abban a ruhában pedig, amelyet most küldtünk neked, a kihirdető Rejtélye nevének a fényessége van, az Első Parancsolat fényessége, vala­mint az Öt Ötlet Rejtélyének fényessége, a Kimondhatatlan küldöttének (aki a Nagy Világosság) a Rejtélye, és az Öt Irányító, az Öt Segítő Rejté­lye. Továbbá ebben a ruhában van a fénykincs-kisugárzások minden rend­je Rejtélyének a neve fényessége és a fénykincs Megváltóié és a rendek rendjeié, a Hét Amen és Hét Hang, meg az Öt Fa és a Három Amen és az ikrek Megváltójáé, aki a gyermek gyermeke. Ezen kívül benne van a fény-

22

kincs három kapujában álló kilenc Őr Rejtélyének fényessége. Szintén benne van azok nevének a fényessége, akik jobb oldalon vannak, és azoké, akik középen vannak. Továbbá benne van a nagy Láthatatlan (aki az Ős­atya) nevének egész fényessége, valamint a Három Háromszor-hatalmas és egész körzetük Rejtélye, aztán az ő láthatatlanjaik Rejtélye, és azoké, akik a tizenharmadik eonban vannak, meg a tizenkét eon és archonjaik, arkangyalaik és angyalaik nevei, meg mindennek a neve, ami a tizenkét eonban van. Benne van mindennek a neve, ami a sorshatalomban, meg minden mennyországban van, meg mindazoké, akik a szférákban vannak, valamint az ő firmamentumaiké, ezek minden lakójáé és területéé.

íme, elküldtük neked ezt a ruhát, amelyet az Első Parancsolattól lefelé senki sem ismert meg, mert az ő világosságának dicsősége belül rejlett, és a szférák és minden területük az Első Parancsolattól lefelé nem ismerték fel ezt.

Öltsd magadra ezt a ruhát hamar, és jöjj hozzánk! Mert hozzád jövünk, hogy az Első Rejtély parancsára rád öltsük két ruhádat, melyek kezdettől fogva vannak számodra az Első Rejtélyben, míg be nem teljese­dik a Kimondhatatlan által meghatározott idő. íme, az idő beteljesedett. Jöjj hamar hozzánk, hogy felruházzunk vele, hogy teljesítsd az Első Rejtély teljesülésének egész feladatát, ahogyan a Kimondhatatlan határozta el!

Jöjj hamar hozzánk, hogy az Első Rejtély parancsára felruházzunk! Mert kevés időd van, nagyon rövid az időd, hozzánk jössz és elhagyod a világot. Jöjj hamar, hogy megkapjad teljes fényességedet, az Első Rejtély sugárbőségét!

23

11. F E J E Z E T

12. F E J E Z E T

Én pedig magam mögött hagytam ezt a helyet, és felmentem az első szférához; rendkívül erősen világítottam, negyvenkilencszer fényesebben, mint a firmamentumban.

Amikor az első szféra kapujához értem, megmozdultak a kapuk, s magától kinyílt mindegyik egyszerre.

24

Azután az történt, hogy amikor mindezen szavak Rejtélyét megláttam a nekem küldött ruhában, ezt azonnal magamra öltöttem. így erősen vilá­gítottam, és felmentem a magasba.

A mennyek kapujához értem, mérhetetlen fényességgel ragyogtam, és a firmamentum kapui megmozdultak, és egyszerre megnyíltak mind.

És minden archonok és hatalmak, és abban lévő angyalok zavarba jöttek a rajtam lévő nagy világosság miatt. Megpillantották ragyogó fényruhámat és látták a Rejtélyt, amely az ő nevüket tartalmazta, és rettegtek.

És minden kötelékük feloldódott, és mindegyik elhagyta az ő rendjét. Mind leborultak előttem, imádtak, és azt mondták: „Hogyan ment át a mindenség Ura közöttünk, a mi tudtunk nélkül?" És mindannyian dicsérték a legbelsőbbet. Engem azonban nem láttak, csak a világosságot, nagyon féltek, és meg voltak zavarodva, és dicsérték a legbelsőbb legbel­sőbbjét.

Beléptem a szféra házaiba, mérhetetlenül fényesen világítva, és a szfé­ra archonjai és lakói mind zavarba jöttek. Látták a nagy fényességet, mely körülvett engem, megpillantották fényruhámat, és látták rajta az ő nevük Rejtélyét. így még jobban zavarba estek, féltek és így kiáltottak:

„Hogyan mehetett át közöttünk a mindenség Ura a mi tudtunk nélkül?"

És feloldódtak az ő kötelékeik, körzeteik és rendjeik. És mindegyik elhagyta az ő rendjét. Egyszerre leborultak előttem, imádták a fényru­hámat, és nagy félelemmel, rettegéssel és nagy izgalommal dicsérték a legbelsőbb legbelsőbbjét.

13. F E J E Z E T

Én pedig magam mögött hagytam ezt a helyet, és felszálltam a második szféra, a sors-erők kapujához. Itt is megmozdultak a kapuk, és maguktól megnyíltak egyszerre. Beléptem a sorserők házaiba óriási fényességgel; mert ott az első szféránál még 49-szer fényesebben világítottam.

Minden archon, és minden, ami a sorserők helyén van megzavarodott és egymásba botlott; mind rettegett, amikor meglátta nagy világosságomat. Megpillantották a fényruhámat, és látták benne a nevük Rejtélyét. Még jobban izgultak és rettegve mondták: „Hogyan ment át a mindenség Ura közöttünk a mi tudtunk nélkül?" És széttöredeztek az ő helyeik, rendjeik és házaik minden kötelékei. Mind egyszerre jött leborulni, engem imádni, és megzavarodva és rettegve dicsérték a legbelsőbb legbelsőbbjét.

25

14. F E J E Z E T

26

Ezt a helyet is magam mögött hagytam, és felemelkedtem az archonok nagy eonjaihoz.

Mérhetetlenül fényesen világítva értem az ő fátylaik és kapuik elé. Amikor elértem a tizenkét eont, fátylaik és kapuik összevesztek. A fátylak maguktól félrehúzódtak, és a kapuk egymásra nyíltak. Beléptem az eonok közé mérhetetlen ragyogással, mely még 49-szer fényesebb volt, mint a sorserők házaiban.

Az eonok minden angyala, arkangyala, archonja és istene és ura és hatalma és kényura - az ő erőik, fényszikráik és csillagaik, a páratlanjaik és láthatatlanjaik és ősatyáik és háromszor-hatalmasaik - megláttak engem mérhetetlen csillogásommal. Egymásra támadtak, és nagy félelem fogta el őket, amikor meglátták nagy fényességemet. Nagy zavaruk és félelmük elérte a nagy, láthatatlan Ősatya és a Három Háromszor-hatalmas terüle­tét is. A nagy félelem és zavar miatt a nagy Ősatya ide-oda futkosott az ő területén, éppígy a Három Háromszor-hatalmas is. Nagy félelmük miatt nem tudták lezárni a területeiket.

És egyszerre mozgatták minden eonjukat, szférájukat és rendjüket, zavarukban rettegvén nagy fényességem miatt, mely most más volt, mint az a fényruha, amely az emberiség földjén jött rám. Mert a világ nem tudta volna a világosság igazi bőségét lobírni, mert ez a világot és lakóit azonnal megsemmisítette volna. A rajtam lévő világosság a tizenkét eon közepette még 8700 miriádszor erősebb volt, mint nálatok a földön.

15. F E J E Z E T

2 7

Amikor pedig a tizenkét eonban tartózkodók meglátták a rajtam lévő nagy világosságot, egymás ellen lázadoztak, és az eonokban futkostak.

Minden eon és menny és az ő egész rendjük egymásba gabalyodott a nagy félelemtől, mivel nem értették a Rejtélyt, ami történt. És Adámász, a nagy kényúr és az eonokban lakó minden kényúr hiábavaló harcra kelt a világosság ellen. És nem tudták, hogy ki ellen harcolnak, mivel csak a lenyűgöző világosságot látták.

Úgy esett pedig, hogy mialatt a világosság ellen harcoltak, mind kimerültek. Lezuhantak az eonokba, és élet-lehelet nélküli halottak lettek, mint a föld lakói.

Én pedig mindtől elvettem erejének egy harmadát, hogy ne folytat­hassák gonosz tetteiket. Meg hogy ne végezhessék el gonosz tetteiket, ha a föld lakói felidézik őket a Rejtélyeikben, amelyeket a bukott angyalok fekete mágia [varázslat] formájában hoztak a földre.

A sors erőit és a szférát pedig, amelyen uralkodnak, megfordítottam, és úgy csináltam, hogy befolyásukat hat hónapig balra fordulva, hat hóna­pig pedig jobbra fordulva gyakorolják.

Az Első Parancsolat utasítására és az Első Rejtély parancsára ugyanis Jeu, a világosság felügyelője úgy iktatta be őket, hogy mindig balra nézze­nek, és úgy vigyék végbe tetteiket és befolyásaikat.

16. F E J E Z E T

17. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így szólt hozzájuk: - Akinek van füle, az hallja.

Úgy lett, hogy amikor Mária a Megváltótól ezt hallotta, egy óra hosszat a levegőbe meredt, majd így szólt:

- Uram, parancsold meg, hogy nyíltan beszéljek. Jézus, az irgalmas pedig válaszolt Máriának: - Mária, te áldott, akit én teljessé fogok tenni a magasságok minden

Rejtélyében, beszélj nyíltan, te, akinek szíve a testvéreidnél inkább a mennyek birodalmára irányul.

28

Amikor az ő területükhöz jöttem, ellenkeztek és háborogtak a világosság ellen. Én pedig elvettem erejük egyharmadát, hogy ne tudják befejezni gonosz tetteiket. A sors erőit és a szférát, amelyen uralkodnak, úgy fordí­tottam meg és rendeztem be, hogy hat hónapig balra nézve, további hat hónapig pedig jobbra nézve végezzék a befolyásaikat.

18. F E J E Z E T

29

Ekkor Mária így szólt a Megváltóhoz: - Uram, az igét, melyet hozzánk intéztél, hogy akinek van füle az hallja, azért mondod, hogy az igédet helyesen értsük. Halld tehát Uram, hogy nyíltan szóljak. Azt mondtad, hogy „elvettem minden eon archonja erejének egy harmadát és a sorserőiket és a szférákat, amelyeken ural­kodnak, megfordítottam, hogy ettől az órától kezdve ne legyenek képesek kivitelezni gyalázatos tetteiket, ha az emberi nem ezekben a Rejtélyekben felidézi őket, azokban a Rejtélyekben, amelyekre a bukott angyalok taní­tották meg őket gyalázatos tetteik és varázslataik Rejtélyének kivitelezése érdekében". Mert te elvetted az ő erejüket és a horoszkópcsinálókét és a csillagjósokét és a jósokét, hogy ettől az órától kezdve ne tudják előre jelezni a jövőt. Mert megfordítottad a szféráikat, és hat hónapra balra fordulva és hat hónapra jobbra fordulva hagytad elvégezni a befolyásukat.

- Ezzel kapcsolatban, Uram, az Esaiás prófétában lévő erő egy szellemi pél­dabeszédben, „az egyiptomi látomásban" a következőt hirdette ki egykor: „Ugyan hol vannak bölcseid, ó, Egyiptom? Látnokaid és csillagjósaid, és akik a földből idéznek, és akik a méhéből idéznek, hogy megjelentessék néked, és tudják, mint végzett Egyiptom felől az Úr, Szabaóth?"

Mielőtt jöttél, jósolt rólad a [Jesajas] Esaiásban ható erő, hogy te majd elveszed az eonok archonjaiban lévő erőt, és szféráikat és sorserőiket megfordítod, hogy többé semmit se tudjanak. Azért mondtad, hogy „nem fogjátok tudni, mit tesz majd az Úr, Szabaóth".

Ez azt jelenti, hogy az archonok közül senki sem fogja tudni, mit teszel mostantól kezdve. Az archonokat kell Egyiptomnak látni, mert mulandó anyagok.

Az Ézsaiásban lévő erő előre jelentette rólad: „Mostantól kezdve nem fogjátok tudni, hogy mit tesz az Úr, Szabaóth."

Szabaóthtól, a jótól, az igazságosság helyéről vett világosságerő által, mely most a te anyagtestedben van, mondtad nekünk, Uram Jézus, hogy „akinek van füle, az hallja", hogy megtudd, kinek a szíve irányul vágya­kozva a mennyeknek országára.

19. F E J E Z E T

Amikor Mária elhallgatott, azt mondta 0: - Jól mondtad, Mária! Áldott vagy te az asszonyok között a földön, mert te leszel a legnagyobb bőség és legmagasabb teljesülés.

Amikor Mária ezt hallotta a Megváltótól, ujjongott, Jézus elé lépvén leborult előtte, és lábait imádván azt mondta:

- Uram, hallgass meg, és engedd, hogy igédhez még egy kérdést tegyek fel, mielőtt tovább beszélsz velünk a helyekről, ahová mentél.

Jézus azt felelte Máriának: - Beszélj nyíltan és ne félj! Bármit kérdezel, megjelentetem neked.

30

20. F E J E Z E T

2 1. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezekkel a szavakkal végezte beszédét, újra Mária kérdezett: - Uram, a horoszkópcsinálók és a jósok ettől az órától kezdve nem tud­ják-e többé megmondani az embereknek, hogy mi történik velük?

Jézus így válaszolt Máriának:

- Amikor a horoszkópcsinálók a sorserőket és a szférát balra fordult helyzetben találják, ahogyan kezdetben terjedtek, akkor jóslataik helyesek lesznek, és megmondhatják, aminek meg kell történnie. Ha azonban a sorserőket vagy a szférákat jobbra fordult állapotban találják, akkor sem-

31

Mária így szólt: - Uram, az emberek, akik ismerik az archonok és eonok mágiáját, és a sor­serők és szférák archonjainak mágiáját, amire a bukott angyalok tanítot­ták meg őket, ha ezeket a fekete mágiájukkal felidézik, hogy a jó tetteket magakadályozzák, mostantól kezdve el tudják-e végezni, vagy sem?

Jézus így válaszolt Máriának:

- Nem úgy fogják elvégezni, ahogyan kezdetben tették, mert elvettem erejük egyharmadát. De azoknál fognak erőt kölcsönözni, akik a tizen­harmadik eon Rejtélyeinek mágiáját ismerik. Ha pedig azok mágiájának a Rejtélyeit idézik, akik a tizenharmadik eonban vannak, akkor ezeket bölcsen és biztosan elvégzik, mert amikor az Első Rejtély parancsára erőt vettem, erről a területről nem vettem el erőt.

mi igazat sem mondhatnak, mert a befolyásaikat, négyzeteiket, három­szögeiket és nyolcasaikat megfordítottam, mivel befolyásaik, négyzeteik, háromszögeik és nyolcasaik a kezdettől mindig balra néztek.

Most azonban hat hónapig balra, hat hónapig pedig jobbra nézetem őket. Aki pedig ki tudja számítani őket a megfordulás pillanatától, amikor hat hónapra a bal oldali pályáikra, hat hónapra a jobb oldali pályáikra hagyom irányulni őket, alti tudja így észlelni őket, az pontosan ismeri a befolyásaikat és előre tudja jelezni a dolgaikat, hogy mit tesznek.

A látnokok is, ha idézik az archonok neveit és balra fordult állapotban találják őket, mindent pontosan meg tudnak mondani, amit a dékánjaik­tól kérdeznek. Ha azonban a látnokok olyankor idézik a nevüket, amikor jobbra fordultan találják őket, akkor nem fognak rájuk hallgatni, mert ahhoz képest, ahogyan állásukat Jeu határozta meg, most másképpen néznek ki, mivel neveik balra nézve másak, mint jobbra nézve!

Ha akkor idézik őket, amikor jobbra fordultak, akkor nem nyilvánul meg nekik semmi igaz sem, hanem megzavarodnak, sőt veszélyeztetik magukat.

Aki tehát a pályáikat jobbra fordult helyzetükben nem ismeri fel, éppoly kevéssé a háromszögeiket, négyzeteiket és más ábráikat, az semmi igazat sem fog találni. Ehelyett nagy zavarba jön, káprázatba és tévedésbe esik, mert a műveiket, melyeket azelőtt a négyzeteikben, háromszöge­ikben és nyolcasaikban balra fordulva végeztek, most megfordítottam, s hat hónapig minden állásukat jobbra fordulva csinálják, hogy teljesen megzavarodjanak.

Ezen kívül azért hagyom a műveiket, befolyásaikat és állásaikat hat

32

hónapig balfelé elvégezni, hogy az eonokban és szféráikban és mennyeik­ben és minden helvükön lévő archonok megzavarodjanak és meg legyenek tévesztve, hogy már a saját pályáikat se értsék meg.

22. F E J E Z E T

Amikor Jézus befejezte a beszédet, Fülöp lépett elő, aki Jézus minden szavát feljegyezte, leborult előtte, és lábait imádván [illetvén] így szólt:

- Uram és Megváltóm, hagyj megszólalni, hogy amit mondtál, ahhoz egy kérdést tegyek fel, mielőtt tovább beszélsz nekünk a helyekről, ahová szolgálatod alapján mentél.

Az irgalmas Megváltó válaszolt és azt mondta Fülöpnek: - Legyen, megengedem neked, hogy előadd, amit mondani akarsz.

Fülöp így felelt, és mondta Jézusnak: - Uram, melvik Rejtély késztetett téged az archonok és eonjaik és

sorserőik és szféráik és rendjeik és minden területük megfordítására, pályájukon való megzavarásukra, hogy futásukban meg legyenek téveszt­ve? Ezt a világ megmentése érdekében tetted-e velük, vagy sem?

33

23. F E J E Z E T

Jézus pedig felelt, és mondta Fülöpnek és minden tanítványnak: - Pályáikat minden lélek megmentése érdekében fordítottam meg. Bizony, bizony mondom nektek, ha pályáikat nem fordítottam volna meg, szám­talan lélek ment volna tönkre, és nagyon sok idő menne veszendőbe, ha az eonok archonjai és a sorserők és szférák archonjai és minden területük és mennyük és eonjuk nem lenne megsemmisítve.

És a lelkeknek hosszú ideig kellene ezen a világon kívül maradni, és a tökéletes lelkek, akik a Rejtélyek miatt a mennyek örököseinek számíta­nak és a fénykincsben lesznek, létszámának betelése sokáig elhúzódna.

Ezért fordítottam meg a pályáikat; hogy megzavarodjanak és felkava­rodjanak, és kiadják az erőt, mely az ő világuk anyagában van, amely­ből lelkeket csinálnak. Hogy akiket meg lehet menteni, azok gyorsan megtisztuljanak és felemeltessenek, s akiket nem mentenek meg, azok megsemmisüljenek.

24. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, előlépett Mária, az ékesen szóló és áldott, s Jézus lábai elé borulva így szólt:

- Uram, légy türelemmel irántam és engedd, hogy hozzád szóljak. Ne haragudj, hogy oly gyakran zaklatlak kérdésekkel.

A Megváltó szánalommal felelt Máriának: - Mondj bármit, s én nyíltan megmagyarázom neked.

34

Mária így szólt Jézushoz: - Uram, hogyan késleltetik a lelkeket ezen a világon kívül, és milyen

alakban tisztulnak meg hamar?

25. F E J E Z E T

Jézus így válaszolt: - Kitűnő, Mária! Jó kérdést teszel fel, s minden dologra gondosan rávilá­gítasz. Nem fogok többé semmit sem rejtegetni előletek, hanem mindent megjelentetek nektek az igazság szerint. Halld hát Mária, s hallgassátok, tanítványok:

Mielőtt az eonok minden archonjának és a sorserők és a szféra min­den archonjának átadtam az üzenetemet, mind kötve voltak az ő köte­lékeikben és szféráikban és lepecsételtségeikben, ahogyan Jeu, a világosság felügyelője kezdettől fogva megkötötte őket. Mindegyikőjük a rendjében maradt és a pályáján futott, ahogyan Jeu állította be őket.

Amikor aztán eljön Melkhisédek, a világosság nagy átvevője [a tized behajtója] tökéletes számának az ideje, ki szokott menni az eonok és minden archon közé, amelyek a szférába és a sorserőkhöz vannak kötve, és kivonja az eonok minden archonjából és a sorserők és a szféra archonjából a megtisztított világosságot - mivel pedig elviszi onnan, azok felháborodnak -, és megindítja fölöttük az idők gyorsítóját, hogy köreiket gyorsabban fussák be. A gyorsító kiveszi az erőt az ő [az archonok] szájuk leheletéből, a szemük könnyéből és a testük verejtékéből.

És Melkhisédek, a világosság átvevője megtisztítja ezeket az erőket és

35

fényüket a világosságkincshez viszi. Az eonok minden archonjainak szol­gái pedig begyűjtik mindennek az anyagát. A sorserő archonjainak szolgái, meg az eonok alatti szféra archonjainak szolgái fogják ezt az anyagot, és csinálnak belőle emberleikeket, háziállatleikeket, hüllőleikeket, vadállat­leikeket és madárleikeket, s leküldik ezeket az emberek világába.

Amikor a nap kézbesítői és a hold kézbesítői, felfelé nézvén, megpil­lantják az eonok pályáinak állását és a sorserők és a szféra konstellációját, akkor ezekből kivonják a fényerőt. A nap kézbesítői ezt elkészítik és megőrzik, mígnem átadhatják Melkhisédek, a nagy világosságtisztító kézbesítőinek. Anyagi élesztőjüket leviszik az eonok alatti szférához, és az emberek, állatok, hüllők, vadak és madarak lelkét csinálják belőlük azon szféra archonjai pályájának és fordulatuk állásának megfelelően, majd ezeket a lelkeket az emberek világába taszítják. Ott pedig lelkekké válnak, ahogyan mondtam nektek.

26. F E J E Z E T

így szokták ezt elvégezni, s így működtek, mielőtt az erejüket csök­kentették, lefogytak, gyengék és erőtlenek lettek. Ha pedig erőtlenek lesznek, akkor bennük az erő kezd megszűnni, úgyhogy kimerülnek. Az ő körzetükben lévő világosságuk elalszik, birodalmuk megsemmisül, és a megtisztult mindenséget gyorsan felemelik.

Amikor pedig időben észrevették, hogy Melkhisédek, a világosság átvevője számjegyeinek száma teljes lett, akkor, ahogyan szokta, újra kijött, és bement mindazon archonok eonjai közé és a sorserők és a

36

szféra archonjai közé. Felháborgatta őket, s oda hatott, hogy körpályái­kat gyorsan elhagyják. így azonnal szorult helyzetbe kerülnek és kivetik magukból az erőt a szájuk leheletével, a szemeik könnyeivel és a testük verejtékével.

Melkhisédek pedig, aki a világosságot kapja, ezeket az erőket meg­tisztítja, és világosságukat a világosságkincshez hordja, ahogyan mindig szokta. És az eonok minden archonja és a sorserők és a szféra archonjai ekkor élesztőjük anyagához fordulnak, bekebelezik, és nem hagyják már, hogy ebből lelkek készüljenek a világnak. Most már a saját anyagukat zabálják, hogy ne gyengüljenek le és ne erőtlenedjenek el és ne vesszen el az erejük és ne semmisüljön meg a birodalmuk. Zabálják tehát, hogy ne menjenek tönkre, s hogy a tökéletes lelkek száma, a világosságkincshez tartozó lelkek száma a lehető leghosszabb ideig ne váljon teljessé.

27. F E J E Z E T

Amikor az eonok archonjai és a sorserők és a szféra archonjai teljesen így működtek, az anyaguk élesztőjéhez fordultak és ezt nyakalták, s így már nem hagyták, hogy ebből az emberek világában új lelkek keletkezzenek, azért, hogy uralmuk lehetőleg sokáig tartson, és az erőket (lélekerőket), amelyek őbennük az erők, így hosszú ideig visszatartsák e világon túl - akkor ezt tették két cikluson keresztül.

Amikor aztán megbízatásom (szolgálatom) szerint, melyre az Első Rejtély parancsa szerint voltam hivatott, felmentem, a tizenkét eon archonjának kényurai közé jutottam, mialatt fényruhám mérhetetlenül

3 7

ragyogott. Amikor a kényurak meglátták a rajtam lévő nagy világosságot, Ádámász, a nagy kényúr, és a tizenkét eon minden kényura együtt harcol­ni kezdett fényruhám ellen, s meg akarták ragadni, hogy ezzel halogassák az uralmuk végét. Ezt tették, nem tudván, hogy ki ellen harcolnak.

Mialatt ellenkeztek és a világosság ellen harcoltak, az Első Rejtély parancsára megfordítottam eonjaik pályáit és futását, meg sorserőik és szférájuk pályáját, s úgy intéztem, hogy hat hónapig balra pillantsanak a négyzeteikre, háromszögeikre és nyolcszögeikre, ahogyan azelőtt volt. Pillantásukat pedig másik rend felé fordítottam, hogy hat hónapig jobbra nézzenek a befolyásaik következményeire a négyzetekben, háromszö­gekben és nyolcszögekben. Az eonok archonjait és a sorserők és a szféra archonjait ezáltal nagyon megzavartam és tévedésekbe ejtettem. Úgy megbolygattam őket, hogy mostantól kezdve nem voltak képesek az anyaguk élesztőjéhez folyamodni és azt enni, hogy ezzel területeik létét meghosszabbítsák, s uralkodói helyzetüket lehetőleg sokáig fenntartsák.

Amikor elvettem erejük egyharmadát, elfordítottam a szféráikat, hogy egy ideig balra, egy ideig pedig jobbra nézzenek. Egész pályájukat és egész menetüket megfordítottam, és menetüket felgyorsíttattam, hogy gyors tisztulás és gyors felemelkedés válhasson lehetővé. Köreiket kisebbre szabtam, ösvényüket könnyebbé tettem, mely így felgyorsult.

Az archonok megzavarodtak a pályáikon, és többé nem voltak képe­sek megtisztított világosságuk élesztőjének anyagát enni. Az ő idejeiket és időszakaikat is lerövidítettem, hogy a Rejtélyeket kapó és a fénykincshez tartozó lelkek száma hamarabb váljon teljessé.

Ha pályáikat nem fordítottam volna meg és idejüket nem gyorsítot­tam volna fel, akkor egyetlen léleknek sem adták volna meg a világrajövés

38

lehetőségét az anyaguk hulladéka miatt, melyet maguk ettek volna meg, és sok lelket semmisítettek volna meg.

Ezért mondtam egykor nektek: „de a választottaim miatt megrövidí­tettem azokat a napokat, mert egyébként egyetlen lélek sem menekülhet­ne meg".

Csökkentettem tehát az időket és időszakokat a tökéletes lelkek szá­ma miatt, akik részesülnek a Rejtélyekben; mert ezek a kiválasztottak. Ha az idejüket nem rövidítettem volna le, akkor egyetlen anyagban született lélek se menekülhetne meg, hanem mindet megemésztené az archonok testében lévő tűz. Ez a válasz részletes kérdésedre.

Amikor Jézus így szólt, a tanítványok egyszerre borultak le, s őt imád­ván azt mondták:

- Áldottak vagyunk mindenek előtt az emberek között, hogy ezeket a nagy üdvcselekedeteket megjelentetted nekünk.

28. F E J E Z E T

Jézus folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: - Halljátok a dolgokat, amik történtek velem a tizenkét eon archonjainál és minden archonjaiknál és uraiknál és hatalmasaiknál, az ő angyalaiknál és arkangyalaiknál.

Amikor a rajtam lévő fényruhát látták, ők és velük vadházasságban élő társaik, mindegyik megpillantotta a neve Rejtélyét a fényruhámon. Mind leborultak, imádták a fényruhát és így kiáltottak: „Hogyan mehe­tett át a mindenség Ura közöttünk a mi tudtunk nélkül?"

39

És együtt dicsérték a legbelsőbb legbelsőbbjét. És mind az ő három-szor-hatalmasaik és nagy ősatyáik, az ő nemzetleneik, önmagukat nem-zetteik és nemzetteik, az isteneik és fényszikráik és csillagaik, egyszóval a nagyjaik mind látták, hogy a kényurak ereje az ő helyeiken megcsap­pant. Elgyengültek, s emiatt rettenetesen megijedtek. Bámulták a nevük Rejtélyét a ruhámon, s megpróbáltak közelebb kerülni, hogy imádják a nevük Rejtélyét a ruhámon, de erre nem voltak képesek a rajtam lévő nagy fényesség miatt. Imádattal nézték azonban némi távolságból. így tisztelték meg a fényruhámat és dicsérték a legbelsőbb legbelsőbbjét.

Amikor ez történt a kényurakkal az archonok között, mind összees-tek az eonjaikban erőtlenül, mint az archonok abban az órában, amikor elvettem az erejüket, s a föld halott lakóihoz voltak hasonlók, akikben már nincsen lélegzet.

Amikor elhagytam azokat az eonokat, úgy volt, hogy a tizenkét eon minden lakója kötve volt a rendjében. Műveiket most már az én utasítá­som szerint végezték, hat hónapig balra fordulva a négyzeteikben, három­szögeikben és más aspektusaikban. További hat hónapig pedig jobbra pillantottak a háromszögeikre, négyszögeikre és más aspektusaikra.

így járnak most a sorserőkben és a szférában lévők a pályájukon.

29. F E J E Z E T

Ezután az történt, hogy felszálltam a tizenharmadik eon függönyeihez. Amikor elértem a fátylaikat, maguktól félrehúzódtak és megnyíltak előt­tem. Bementem a tizenharmadik eonba és ott találtam PlSTIS SOPHIÁT a

4 0

tizenharmadik eon alatt teljesen egyedül. És azok közül senki sem volt vele. Ott ült és gyászos hangulatban szomorkodott, hogy nem vették fel a tizenharmadik eonba, az ő magasabb helyére. Nagyon búsult a kínok miatt is, amelyeket Authádésztól, az egyik háromszor-hatalmastól szen­vedett el.

Amikor annak kiterjedéséről beszélek veletek, akkor elmondom majd annak a Rejtélyét, hogy ez hogyan történt PlSTlS SOPHIÁVAL.

Úgy volt, hogy amikor PISTIS SOPHIA meglátott rendkívül ragyogó, mérhetetlen fényességemben, nagy izgalom fogta el. Ruhám világosságára pillantva meglátta rajta a neve Rejtélyét és ennek a Rejtélynek egész fényességét. Mert ő azelőtt a magasság területén volt, a tizenharmadik eonban. De a magasabb világosságot dicsérte, amelvet meglátott a fénv-kincs fátylán.

Amikor kitartóan dicsérte a magasabb világosságot, rápillantott min­den archon a két nagy Háromszor-hatalmasnál, és az ő [PlSTlS SOPHIA]

Láthatatlana, aki a párja, valamint a többi 22 láthatatlan kisugárzás [emanáció]. Mert PlSTlS SOPHIA és pár-társa, meg a többi 22 kisugárzás együtt az a 24 kisugárzás, amelyeket a nagy, láthatatlan Ősatva és a két Háromszor-hatalmas sugárzott ki önmagából.

41

30. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, előlépett Mária, és így szólt: - Uram, egyszer azt hallottam tőled, hogy PISTIS SOPHIA maga is a 24 kisugárzás egyike. Akkor miért nincsen az ő helyén? Mert azt mondod, hogy a tizenharmadik eon alatt találtál rá.

PISTIS S O P H I A TÖRTÉNETE

Jézus válaszolt, és azt mondta tanítványainak: - Amikor PISTIS SOPHIA a tizenharmadik eonban volt, láthatatlan test­véreivel, a nagy Láthatatlan 24 kisugárzásával, akkor az történt, hogy az Első Rejtély parancsára PlSTIS SOPHIA a magasba pillantott. így meglátta a fénykincs függönyének világosságát és arra vágyott, hogy oda jusson. Erre azonban nem volt képes. De ettől kezdve nem végezte már a tizenharma­dik eon Rejtélyét, hanem annak a magasban lévő világosságnak hódolt, amelvet a fénykincs világosságfüggönvében látott.

Amikor folvtatottan a magasban lévő helyet dicsérte, meggyűlölték őt a tizenkét eonban lévő archonok, az alatta [PISTIS SOPHIA alatt] lévők, mert már nem az ő Rejtélyeiket teljesítette, hanem a magasba akart feljutni és őfölöttük lenni. Ezért haragudtak rá és gyűlölték őt. Éppígy gyűlölte őt a nagy, Háromszor-hatalmas Authádész is, a harmadik Háromszor-hatalmas a tizenharmadik eonból, aki engedetlenségében nem sugározta ki ereje egész megtisztított részét, sem pedig a világossága tiszta részét nem adta le abban az időpontban, amikor az archonok adják le a tisztájukat, mivel ő akart uralkodni az egész tizenharmadik eonon és az alatta lévőkön.

Amikor aztán a tizenkét eon archonjai nagyon haragudtak PlSTIS SOPHIÁRA, aki fölöttük volt, és rettenetesen gyűlölték őt, akkor a nagy

44

Háromszor-hatalmas Authádész is melléjük szegődött (akiről az előbb beszéltem nektek), s ő is haragudott PlSTIS SOPHIÁRA, és nagyon gyűlölte őt, mert PlSTIS SOPHIA a világossághoz akart menni, mely magasabban volt őnáluk.

Ekkor pedig Authádész kisugárzott [teremtett] önmagából egy orosz­lánarcú nagy erőt, meg a benne lévő anyagból [saját magából] teremtett egy csomó más, anyagi, nagyon hatalmas lényt. Ezeket leküldte a lenti körzetekbe, a káosz területére, hogy onnan leselkedjenek és támadjanak PISTIS SOPHIÁRA, hogy elrabolják az erejét, mivel PISTIS SOPHIA azt ter­vezte, hogy a magasságokhoz megy fel, melyek fölöttük voltak, s mert ezenkívül abbahagyta az ő Rejtélyeiknek az elvégzését, állandóan búsult, és a fényt kereste, amelyet látott. És gyűlölték őt az archonok, amelyek továbbra is megmaradtak az ő Rejtélyeikben. És gyűlölték őt az eonok kapuinak Őrei is.

Aztán az történt az Első Parancsolat utasítására, hogy a nagy Három­szor-hatalmas Authádész, a Három Háromszor-hatalmasak egyike, üldöz­ni kezdte PISTIS SOPHIÁT a tizenharmadik eonban, s arra csábította, hogy lenézzen az alsó körzetek felé, s ott Authádész oroszlánfejű világosságere­jét pillantsa meg, majd pedig oda akarjon jutni, s így ott lehessen majd a világosságát elrabolni.

45

31. F E J E Z E T

Erre az történt, hogy PlSTIS SOPHIA lefelé nézett, és meglátta annak a vilá­gosságerejét a lenti körzetekben. Nem tudta, hogy ez a Háromszor-hatal­mas Authádész világosságereje, hanem azt hitte, hogy abból a világosság­ból származik, amelyet először a magasságban pillantott meg, s amely a fénykincs függönvéből való. És azt gondolta: leszállok oda pártársam nélkül, magamhoz veszem azt a fényt és csinálok belőle magamnak fény-eonokat, hogy azokkal sikerüljön felmenni a Világosságok Világosságához a magasságok magasságaiba.

Ezzel a gondolattal ment le a helyéről a tizenharmadik eonból a tizen­két eonhoz. Ekkor üldözték őt az eonok archonjai és haragudtak rá, mivel dicsőségre pályázott. 0 pedig leszállt a tizenkét eonból is egészen a káosz körzeteibe, odalépett az oroszlánfejű világosságerőhöz, hogy magához vegye. Erre azonnal körülfogták őt Authádész anyagi lényei, és az orosz­lánfejű nagy világosságerő elnyelte a SOPHIÁBAN lévő világosságerőket. Kiszűrte SOPHIA világosságát és elnyelte, anvagát pedig a káoszhoz taszí­tották. A káoszban ebből egy oroszlánfejű archon keletkezett, melynek egyik fele tüzes, másik fele sötét: ez Jaldabaóth, akiről gyakran beszéltem nektek. Ettől SOPHIA nagyon gyenge lett. Ezen felül az oroszlánfejű fény­erő továbbra is állandóan magához vette a fényerőt a SOPHIÁBÓL, mialatt Authádész minden anyagi ereje körülzárta SOPHIÁT és zaklatta őt.

46

32. F E J E Z E T

4 7

PISTIS SOPHIA hangosan kiáltott a világosságok világosságához, amelyet kezdetben látott, s amelyben hitt. És töredelmességének a következő sza­vakkal adott kifejezést:

1. 0, Világosságok Világossága, akiben kezdettől fogva hittem, hall­gasd meg most, ó Világosság, a vezeklésemet! Ments meg, ó Világosság; mert gonosz gondolatok folytak belém!

2. Lenéztem az alsó területekre, láttam ott egy világosságot, és azt gondoltam: lemegyek arra a helyre, s magamhoz veszem azt a világosságot. És mentem. De a sötétségbe kerültem a káoszban lent, és nem tudtam elmenekülni és visszatérni az én területemre; mert Authádész minden teremténye szorult helyzetbe hozott engem, és az oroszlánfejű erő elra­bolta a bennem lévő világosságomat.

3. És segítségért kiáltottam, hangom azonban nem hatolt ki a sötét­ségből, és a magasba néztem fel, hogy a fény, amiben hittem, segítségemre siessen.

2. És a magasba pillantottam, láttam az eonok minden archonját lenézni rám és kinevetni engem, holott én velük semmi rosszat sem tettem. Alaptalanul gyűlöltek engem. Amikor pedig Authádész teremt­ményei látták az eonok archonjainak kárörömét, tudták, hogy azok nem jönnek a segítségemre.

A teremtmények ekkor felbátorodtak és rám rohantak, és a világossá­got, melyet én nem őtőlük vettem, elvették tőlem.

5. Most pedig, ó, Igazság Világossága, tudod, hogy én ártatlanul cselekedtem, mert azt hittem, hogy az oroszlánfejű erő a tiéd. Elkövetett bűnöm így nyilvánvaló neked.

6. Ne hagyj a szükségben, ó, Uram, mert a te világosságodban kez­dettől fogva hittem! 0, Uram, erők világossága, ne hagyd nélkülöznöm az én világosságomat!

7. Mert miattad, a te világosságod miatt kerültem e szorult helyzetbe, ahol a szégyen borít engem.

A te világosságod utánzata miatt idegenedtem el testvéreimtől, a Lát­hatatlanoktól és Bárbelo nagy alkotásaitól.

9. Ez történt velem, mert forrón vágyakozva a te lakhelvedet kerestem. Eljött rám Authádész haragja, aki nem teljesítette a parancsodat, hogy sugározza ki alkotása erejét. Haragszik rám, mert az ő eonjában voltam, és nem szolgáltam az ő Rejtélyét.

10. És minden archon és eon gúnyolt engem. 11. Én pedig ott voltam, siránkoztam és a világosságot kerestem,

melyet a magasságban láttam. 12. És az eonok kapuőrei kerestek engem, és akik a Rejtélyrendjeik­

ben maradtak, kigúnyoltak engem. 13. Én azonban pillantásomat hozzád emeltem a magasságba, ó,

Világosság, és hittem benned. Most viszont a káosz sötétségében vagyok leverten, ó, Világosságok Világossága. Ha lennél oly jó, és eljönnél most megmenteni engem, mert nagy a te irgalmad, akkor hallgass meg engem igazán és ments meg.

14. Ments ki e sötétség anyagából, hogy el ne merítsenek benne tel­jesen, megváltassak Authádész teremtményeitől, amelvek gonoszságokkal szorongatnak engem!

15. Ne hagyd, hogy ez a sötétség lehúzzon engem, s ne hagyd, hogy ez az oroszlánfejű erő elnyelje egész erőmet! Ne hagyd, hogy erőmet a káosz betemesse!

48

16. Hallgass meg, ó, világosság, mert balzsam a te kegyelmed! Pillants le reám a te Világosságod nagy irgalmával!

15. Ne fordítsd el az orcádat tőlem, mert nagyon kínlódom! 18. Hallgasd meg hamar az imádságomat, és mentsd meg az erőmet! 19. Válts meg az archonok miatt is, akik gyűlölnek engem, mert isme­

red szorult helyzetemet és kínomat és erőm szükségét, melyet elvettek tőlem! Akik ezt tették velem, azok nyilvánvalók előtted. Járj el velük tetszésed szerint.

20. Erőm kipillantott a káosz és sötétség közepéből. Vártam pár­társamat, hogy eljön-e küzdeni értem; de nem jött. Vártam, hogy jön, és erőt ad nekem; de nem találtam őt.

21. Amikor a világosságot kerestem, sötétséget adtak nekem. És ami­kor az erőmet kerestem, anvagot adtak nekem.

22. Most pedig, ó Világosságok Világossága, a sötétség és az anyag, amit Authádész teremtményei hoztak rám, őket magukat buktassa el. Maguk gabalyodjanak bele. Bosszuld meg rajtuk, hagyd elbukni őket, hogy ne juthassanak vissza az ő Authádészük területére!

23. Hadd maradjanak a sötétségben és ne lássák meg a világosságot! Tedd, hogy mindig a káoszt lássák és a mennyeket sohasem!

24. A saját bosszújukat ereszd rájuk, s ítéleted ragadja meg őket! 25. Zárd ki őket az ő istenük, Authádészük területéről, s a teremt­

ményeit mostantól kezdve ne hagyd az ő helyeikre jutni, mert istentelen és arcátlan az ő istenük, aki azt hitte, hogy ezt a gonoszságot magától tette, nem tudván, hogy tehetetlen lenne velem szemben, ha nem a te parancsodra lennék megalázva!

26. Mert amikor te a parancsolatoddal megaláztál, annál inkább üldöztek engem, s teremtményei a megaláztatásomat szenvedéssel toldot­ták meg.

49

27. Világosságerőt vettek el tőlem, és újra zaklattak, hogy minden ben­nem lévő fényemet elvegyék. Mivel ebbe a helyzetbe juttattak engem, ne hagyd őket feljutni a tizenharmadik eonhoz az igazságosság területére.

28. És ne hagyd, hogy azokhoz számítsanak, akik megtisztítják magukat és a világosságukat. És ne hagyd azokhoz számítani őket, akik sietnek megbánni, úgy hogy a világosságban hamar Rejtélyeket kapja­nak.

29. Mert elvették tőlem az én világosságomat. És eredeti erőm kezd kimerülni bennem, és hiányolom az én világosságomat.

30. így hát, ó, Világosság, aki benned és velem van, dicsőítem a te nevedet, ó, Világosság, a dicsőségben.

31. Dicsérő himnuszom tetsszen meg neked, ó, Világosság, mint vala­mi kitűnő Rejtély, mely bevezet a világosság kapuin, mihelyt azok mond­ják ki, akik töredelmesek, s akik ennek a világosságát megtisztítják.

32. Örüljön minden anyag. Keressétek a világosságot, hogy bennetek lévő lelketek ereje éljen!

33. Mert a világosság meghallgatta az anyagokat, és nem hagyja meg őket tisztátalanoknak.

34. Dicsérjék hát minden anyagok lelkei, és minden, ami bennük van, minden eonok Urát.

35. Mert Isten megmenti a lelkeket minden anyagokból. És egy város készül a világosságban, és minden megmentett lélek ott fog lakni és azt örökli.

36. És azoknak a lelkei, akik a Rejtélyeket megkapják, és akik a Rejtélyeket az Ö nevében kapták, ott fognak időzni.

50

33. F E J E Z E T

51

Ezek után azt mondta Jézus a tanítványainak: - Ezt a magasztalást mondta PISTIS SOPHIA első esdeklése alkalmából, amikor bűnét megbánta, és mindent megmondott, ami történt vele. Nos, akinek van füle, az hallja.

Mária lépett elő újra, és így szólt: - Uram, az én világosságban-lakómnak vannak fülei, és hallok az én

világosságerőmmel. A te szellemed, mely velem van, felébresztett engem. Engedj felszólalni PlSTIS SOPHIA bűne megbánásával kapcsolatban. A te világosságerőd erről prófétált egykor Dávid által a 69. zsoltárban:

1. Szabadíts meg engemet, ó Isten, mert a vizek a lelkemig hatottak! 2. Az Abisszusz mély sarába estem be, hol meg nem állhatok; fene­

ketlen tengerbe jutottam, és az áradat elborít engem. 3. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom. Szemeim elbágyadtak,

várván Istenemet. 4. Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek

engem, hatalmasak a vesztemre törők, akik ellenségeim alaptalanul. Amit nem ragadtam el, azt követelik tőlem.

5. 0, Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak előtted.

6. Ne szégyenüljenek meg miattam, akik tebenned remélnek, Uram, erőknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, ó Uram, Izraelnek Istene, erők Istene!

7. Mert teéretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orcámat. 8. Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé.

9. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalá­zóidnak gyalázásai hullanak reám.

10. Böjtöléssel gyötörtem a lelkemet, s az is gyalázatomra vált. 11. Gyászruhát öltöttem, és kigúnyoltak engem. 12. A kapuban ülők rólam fecsegnek, és a borozók rólam énekelnek. 13. Lelkemmel pedig hozzád imádkozom, ó, Uram; jókedvednek

idején a te kegyelmednek sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel!

14. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabadul­jak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből!

15. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon fölöttem!

16. Hallgass meg engem, Uram, mert balzsam a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints reám!

17. És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól, mert szorong az én lelkem! 18. Siess, hallgass meg engem, őrizd meg az én lelkemet, és váltsd

meg azt! 19. Az én ellenségeimért szabadíts meg engem; te tudod, az én gyalá­

zatomat, szégyenemet és pirulásomat. Jól ismered minden szorongatómat. 20. A gyalázat megtörte a szívemet. Vártam a részvétre, de hiába;

vigasztalókra, de nem találtam. 21. Sőt ételemben mérget adtak nekem, és szomjúságomban ecettel

itattak. 22. Legyen az ő asztaluk előttük csapdájuk, megtorlás és bosszúságuk. 23. Tedd az ő derekukat mindenkorra roskataggá! 24. Ontsd ki a te haragodat reájuk, és a te haragodnak búsulása érje

utol őket!

52

25. Legyen az ő palotájuk puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakó! 26. Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát

szólják meg. 27. Álnokságra álnokságot halmoznak; szedd össze bűneiket, és a te

igazságodra ne jussanak el! 28. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne íras­

sanak! 29. Én pedig nyomorult és szenvedő vagyok. A te üdvösséged, ó, Isten,

óvjon meg engem! 30. Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 31. És ez kedvesebb lesz az Úr előtt a vidáman ugráló fiatal bikánál. 32. Látják ezt majd a nyomorúságban lévők és örülnek. Keressétek

Istent, hogy a ti lelketek megelevenedjék! 33. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és a foglyokat nem

veti meg. 34. Dicsérjék őt az egek és a föld, a tengerek és ami csak mozog

azokban! 35. Mert megmenti Isten a Siont, és megépíti Júdának városait, hogy

ott lakozzanak és örököljék! 36. És az ő szolgáinak ivadékai öröklik azt, és abban laknak majd,

akik szeretik az ő nevét.

53

34. F E J E Z E T

35. F E J E Z E T

Jézus folytatta, és így szólt: - PISTIS SOPHIA ekként folytatta dicsérő énekét második esdeklést mondván:

1. 0, Világosságok Világossága, benned bíztam; ne hagyj engem az időm beteljesüléséig a sötétségben!

2. Segíts rajtam és ments meg a Rejtélyeid által, hajtsd hozzám füledet és válts meg!

3. A te világosságod ereje mentsen meg és vigyen engem a magasabb eonokhoz; mert te meg fogsz váltani engem és elvezetsz a te eonjaid magasságába!

4. Szabadíts meg, ó, Világosság, ennek az oroszlánfejű erőnek a kezé­ből és az isteni Authádész teremtményeinek [kisugárzásainak] kezéből!

5. Mert te vagy az, ó, Világosság, akiben hittem és kezdettől fogva bíztam.

54

Miután Mária a tanítványok körében ezeket mondta Jézusnak, így szólt: - Uram, ez PISTIS SOPHIA megbánása Rejtélyének megoldása. Amikor Jézus ezt hallotta Máriától, így szólt: - Nagyon jó, Mária! Bőségesen áldott vagy te, te vagy a mindenben boldog teljesség, akit minden nemzetség boldognak fog mondani.

6. Megteremtésem pillanatától kezdve hittem benned. És te magad sugároztál ki engem, és kezdettől fogva bíztam a világosságodban.

7. Amikor pedig benned hittem, kigúnyoltak az eonok archonjai és azt mondták: „Abbahagyta a Rejtélyét." Te vagy a megmentőm és megváltóm. Te vagy a Rejtélyem, ó, Világosság!

8. Szájam tele van dicsérettel, hogy mindenkor a te dicsőséged Rejté­lyét zengjem.

9. Ezért, ó, Világosság, ne hagyj a káoszban időm teljesüléséig, ne hagyj el, ó, Világosság!

10. Mert Authádész minden teremtménye elrabolta egész világosság­erőmet és körülzárt engem. El akarták venni minden világosságomat, és az erőmet ellenőrizték.

11. Mialatt azt mondják egymásnak: „A Világosság elhagyta őt. Győz­zük le és vegyük el tőle a maradék világosságot is!"

12. Ezért tehát, ó, Világosság, ne hagyj sorsomra! Fordulj hozzám, ó, Világosság, és ments ki az irgalmatlanok kezéből!

13. Akik az erőmet akarják elrabolni, essenek el és erőtlenedjenek el! Akik el akarják venni a világosságerőmet, azokat borítsa be a sötétség és essenek áldozatul a kimerülésnek!

Ez tehát a második megbánás, mellyel PISTIS SOPHIA fordult magasz­taló énekkel a Világossághoz.

55

36. F E J E Z E T

56

Amikor Jézus így szólt a tanítványaihoz, azt mondta: - Értitek-e, mit beszélek hozzátok? Ekkor előugrott Péter, és ezt mondta Jézusnak: - Uram, nem állhatjuk ezt az asszonyt, mert nem hagy minket szóhoz jutni, annyit beszél.

Jézus felelt, és így szólt tanítványainak: - Akiben szellemének [pneyma/pneuma] ereje felgerjed, hogy megérti

az Én szavaimat, az lépjen elő és beszéljen. Most pedig látom az erődet benned, Péter, hogy megérted PISTIS SOPHIA esdeklése Rejtélyének meg­oldását. Akkor hát Péter, mondd ki az ehhez a megbánáshoz illő gondo­latot testvéreid előtt.

Péter pedig felelt, és így szólt Jézushoz: - Halljad, Uram, mit mondok az ő megbánásához! A te világosságerőd

prófétált egykor Dávid által a 71. zsoltárban az ő megbánásáról: 1. 0, Uram, Istenem, tebenned bízom, ne szégyenüljek meg soha! 2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd

hozzám füledet és tarts meg engem! 3. Légy erősségem és sziklaváram, ahová menekülhessek, mert

kőszálam és menedékem vagy te! 4. Én Istenem, szabadíts meg engem a bűnösnek kezéből, a hamisnak

és kegyetlennek markából! 5. Mert te vagy az én reménységem, ó, Uram Istenem, én bizodalmam

gyermekségemtől fogva. 6. Reád támaszkodtam születésem óta; anyámnak méhéből te vezettél

ki engem. Gondolkodásom mindig reád irányul.

7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodal­mam; te vagy a megváltóm, ó, Uram.

8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségedet zengem.

9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején, mikor elhuny az én lelkem, ne hagyj el engem!

10. Mert rosszat beszélnek rólam ellenségeim, és akik lelkemre törnek, együtt tanácskoznak, mondván:

11. Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs aló megszabadítsa!

12. Én Istenem, siess a segítségemre! 13. Szégyenüljenek meg, és enyésszenek el akik lelkemet rágalmazzák!

Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! Ez tehát a PISTIS SOPHIA által kifejezett második megbánás meg­

oldása.

37. F E J E Z E T

És a Megváltó válaszolt, így szólván Péterhez: - )ól van, Péter, ez az ő megbánásának megoldása. Boldogok vagytok ti minden emberek előtt a földön, mert ezeket a rejtélyeket megnyilvánítot­tam nektek. Bizony, bizony mondom nektek: bőségesen teljessé teszlek titeket a Rejtélyekben a legbelsőbb Rejtélyeitől a legkülsőbb Rejtélyeiig. Eltökélek titeket a szellemmel [pneumával], hogy mint szellemi [pneuma­tikus] embereket a plerómában tökéleteseknek nevezzenek titeket.

57

Bizony, bizony mondom nektek: részesítelek titeket minden Rejtély­ben, minden rejtélyben Atyám területeiről és az Első Rejtély minden terü­letéről, hogy akiket a földön befogadtok, azok a magasság világosságában is befogadtassanak; és akiket a földön nem fogadtok be, azok Atyám birodalmából is kitaszíttassanak. De hallgassátok meg a PISTIS SOPHIA

minden bűnbánó énekét. Harmadik esdeklésével folytatta töredelmesen, és így szólt:

1. 0, erők világossága, tarts meg és válts meg engem! 2. Kerüljenek szükségbe és sötétségbe, akik el akarják venni tőlem a

világosságomat! Térjenek be a káoszba és szégyenüljenek meg, akik az erőmet akarják elrabolni!

3. Hamar váljanak sötétséggé, akik szorongatnak engem, mondván: Legyőztük őt.

4. Akik azonban a világosságot keresik, azok örüljenek és ujjongjanak. És akik a te Rejtélyedre vágynak, mindig azt kiáltsák: „Éljen a Rejtély!"

5. Ments meg most tehát, ó, Világosság, mert hiányzik az én világos­ságom, melyet elvettek! És az erőre éhezem, amit elraboltak tőlem. 0, Világosság, te vagy a megváltóm és megmentőm. Hamar szabadíts meg ebből a káoszból, ó, Világosság!

58

38. F E J E Z E T

59

Amikor Jézus ezt mondta a tanítványainak, így szólt: - Ez PISTIS SOPHIA harmadik bűnbánó éneke. Akiben felébredt az ismeretre alkalmas szelleme, lépjen elő, és mondja ki a PISTIS SOPHIA

esdekléséhez illő gondolatot.

Mielőtt Jézus befejezte volna, előlépett Márta, leborult a lábai előtt, megcsókolta azokat, és mély alázattal, sírva azt mondta:

- Uram irgalmazz és szánj meg, hagyj magyarázatot adnom a PISTIS

SOPHIA esdeldéséhez. Jézus pedig megfogta Márta kezét, és így szólt: - Boldog, aki alázatos, mert irgalmasságot nyer. Nos, Márta, te boldog

vagy. Hirdesd ki tehát PISTIS SOPHIA esdeldése gondolatának megoldását. Márta pedig válaszolván, így szólt Jézushoz a tanítványok körében: - PISTIS SOPHIA bűnbánó énekét illetően, ó, Uram, a te világosságerőd

egykor Dávid által prófétált a 70. zsoltárban: 1. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess! 2. Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik a lelkemre törnek! 3. Hátráljanak meg és szégyenüljenek meg, akik azzal gúnyolnak,

hogy: kitűnő, nagyszerű! 4. De örüljenek és örvendezzenek majd benned mindazok, akik

keresnek téged! És ezt mondják majd szüntelen, akik a te üdvösségedet szeretik: Éljen az Isten!

5. Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, ó, Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késlekedj! Ezt jelenti tehát a PISTIS SOPHIA harmadik vezeklő éneke, amikor a mennyeket dicséri.

39. F E J E Z E T

60

Amikor Jézus ezeket hallotta Mártától, így szólt: - Kitűnő, Márta, és szép. Jézus folytatta a beszélgetést, és így szólt tanítványaihoz: - PISTIS SOPHIA a negyedik esdekléssel folvtatta, mielőtt másodszor is megkínozta őt az oroszlán kinézetű erő és az anyagi teremtmények, melyeket Authádész a káoszhoz küldött, hogy elrabolják a maradék világosságát. A következő vezeklő éneket mondta tehát:

1. 0, Világosság, amelyre építek, hallgasd meg a panaszomat, és hagyd eljutni a hangomat a te lakóhelyedhez!

2. Ne rejtsd el fényorcádat előlem, hanem védj meg, amikor engem kínoznak! Hamar ments meg ebben az órában, amikor hozzád könyörgök!

3. Mert az én időm szellőként illant el, s mulandó anyag lettem. 4. Elrabolták a világosságomat és az erőm kiszáradt. A Rejtélyt,

melvet azelőtt teljesíteni szoktam, elfelejtettem [elhanyagoltam]. 5. A félelem zsibongása és Authádész erőszakossága miatt bennem az

erő megcsappant. 6. Furcsa [idiotikus, istentelen], démonszerű lény lettem, mely belső

világosság nélkül lakozik az anvagban. Ellenségszellemmé [antimimon pneuma] lettem, mely anyagi testben lakik belső világosságerő nélkül.

7. És szolgalénv [dékán] lettem, aki magányosan lóg a levegőben. 8. Authádész teremtményei beszorítottak engem, és társpárom azt

mondta magának: 9. - A világosság helyett káosszal töltötték meg őt. Anvágom verejtékét és anvagi szemeim félénk könnyeit megettem,

nehogy szorongatóim azokat is elvegyék tőlem.

10. Ezek jöttek rám, ó, Világosság, a te parancsolatod szerint és a te parancsodra. És a te határozatod, hogy itt vagyok.

11. A te parancsolatod küldött le, és lesüllyedtem, mint a káosznak egy ereje. Az én erőm megkristályosodott bennem.

12. Te azonban, Uram, az örök világosság vagy, és hazavitelre keresed a szorongatottakat.

13. Most tehát, ó, Világosság, kelj fel, keresd az erőmet és a bennem lévő lelket. Amit nyomoromban rám parancsoltál, az teljesült. Eljött az időm, amikor erőmet és lelkemet újra keresed. És ez az az idő, amelyet elhatároztál, hogy keresni fogsz engem.

14. Mert a te Megváltóid keresik az én lelkem erejét, mivel a szám teljes lett, hogy az anyaga is megmentessék.

15. Akkor pedig az anyagi eonok minden archonja félni fog a te vilá­gosságodtól. És a tizenharmadik anyag-eon minden kisugárzása rettegni fog a te fényrejtélyed előtt, hogy mások magukra ölthessék az ő [meg­tisztított] tiszta világosságukat.

16. Mert az Úr keresni fogja a lélekerőtöket. Megnyilvánította az ő Rejtélyét,

17. hogy azoknak a bűnbánó énekére nézzen, akik a lenti területeken vannak. És nem hagyja figyelmen kívül a megbánásukat.

18. Ez tehát a Rejtély, mely példa lesz a jövendő nemzedékeknek. A nem pedig, mely akkor születik, az egeket fogja magasztalni.

19. Mert a Világosság lepillantott az ő fénymagasságából. Le fog pillan­tani az egész anyagra.

20. Hogy a megbéklyózottak sóhajtozását meghallgassa, és a lélekerőt megváltsa kötöttségétől.

21. Hogy a világosság az ő nevét a lélekbe, és a Rejtélyét az erőbe fektesse.

61

40. F E J E Z E T

62

Midőn pedig Jézus ezt mondta tanítványainak, így szólt: - Ez PISTIS SOPHIA negyedik esdeklése. Most pedig aki megérti, az értse meg.

Amikor Jézus ezeket mondta, előlépett János, megcsókolta Jézus keb­lét [imádta Jézus szívét] és így szólt:

- Uram, adj engedélyt nekem PlSTIS SOPHIA negyedik esdeklésének megoldására.

Jézus így szólt Jánoshoz: - Megparancsolom és megengedem neked PISTIS SOPHIA esdeklő

énekének magyarázatát. János válaszolt, és így szólt: - Uram és Megváltóm, PlSTIS SOPHIÁNAIC ezt az esdeklését illetően a

te Dávidban lévő világosságerőd prófétált a 102. zsoltárban: 1. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson tehoz­

zád! 2. Ne rejtsd el a te orcádat tőlem, mikor szorongatnak engem, hajtsd

hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 3. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint

valami tűzhely, üszkösök. 4. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; mert kenyerem

megevéséről megfeledkeztem. 5. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. 6. Hasonló vagyok a pusztai csókához, olyanná lettem, mint kuvik a

romokon. 7. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetőn.

8. Minden napon gyaláznak engem az ellenségeim, csúfolóim neve­met szitkozódásnak használják, tisztelőim meg könyörögve buzdítanak.

9. Bizony a hamut eszem kenyér gyanánt, és italom a könnyekkel vegyült.

10. A te felindulásod és búsulásod miatt: mert felemeltél engem, és földhöz vertél engem.

11. Napjaim árnyéka megnyúlt, magam pedig, mint a fű, megszá­radtam.

12. De te, Uram, örökké királyi székedben ülsz, és a te neved nem­zetségről nemzetségre áll.

13. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és elfogadják az országukat.

15. És a pogányok félik az Úrnak nevét, és e földnek minden királya is a te dicsőségedet.

16. Mivelhogy az Úr megépíti a Siont, és megláttatja magát az ő dicsőségében.

17. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem vetette.

18. Ez megírattatik a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr,

20. hogy meghallja a foglyoknak nyögését, és hogy feloldozza a meg­ölteknek fiait.

63

21. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeru­zsálemben.

Ez a magyarázata, Uram, PlSTIS SOPHIA esdeklésének.

41. F E J E Z E T

Amikor János ezeket a szavakat intézte Jézushoz, tanítványai között, azt mondta Jézus neki:

- Kitűnő, János, te tiszta [szűzies], aki a világosságban fogsz ural­kodni.

Jézus pedig folytatta beszédét, és így szólt a tanítványokhoz: - Újra az történt, hogy Authádész teremtményei a káoszban ismét

rárontottak PISTIS SOPHIÁRA, és el akarták rabolni egész világosságát. Imádkozó könyörgését, hogy vezettessék ki a káoszból, még nem fejezte be teljesen. És az Első Rejtélv parancsa, hogy mentsem ki a káoszból, még nem ért el engem.

Az történt, hogy Authádész minden anyagi teremtménye szorult hely­zetbe hozta őt, s felkiáltott, ötödik esdeklését kifejezvén:

1. 0, üdvösségem világossága, dicsérlek a magasságban és a káosz helyein!

2. Dicsérlek a himnuszaimmal. A mennvekben dicsőítettelek, dicsőítő himnuszom a káoszban is érjen el tégedet. Figyelj fel, ó, Világosság, az esdeklésemre!

3. Erőm ugyanis sötétséggel telt meg, és világosságom a káoszhoz süllyedt.

64

4. Magam is olyan lettem, mint a káosz archonjai, akik leszálltak az alsó sötétségekbe. Olyan lettem, mint az anyagi testek, melyeknek senki­jük sincsen a mennyekben, aki megmentené őket.

5. Olyan lettem, mint az anyagosodott lények, melvektől megvonták az erőt, hogy eldobják őket a káoszban, akiket te nem mentettél meg, s a te parancsodra mentek tönkre.

6. Ezért helyeztek engem az alsó sötétségbe, sötétségekbe és anyagba, melyek halottak és erőtlenek.

7. Rám sújtottad törvényedet, és mindent, amit akartál. 8. A szellemed eltávolodott és elhagyott engem. A te parancsodra

nem segítettek nekem az én eonom kisugárzásai. Meggyűlöltek engem és visszahúzódtak tőlem. És még nem semmisültem meg teljesen.

9. Világosságom megcsappant bennem s a maradék világosságommal felkiáltottam a világossághoz, s karjaimat feléd tártam.

10. 0, Világosság, végre befejezed-e a te törvényedet a káoszban? És a Megváltók, akik a te törvényed szerint eljönnek, felkelnek-e a sötétség­ben, és eljönnek-e, hogy a te tanítványaid legyenek?

11. Hirdetik-e majd a te neved Rejtélyét a káoszban? 12. Vagy a te nevedet inkább a káosznak olyan anyagában hirdetik

majd, amelyben te nem lépsz fel tisztítóan? 13. Én azonban megbecsültelek, ó, Világosság, és esdeldésem elér

tehozzád a magasságban. 14. Jöjjön el rám a te világosságod! 15. Mert elvették az én világosságomat, és én gyászolom a világossá­

got megteremtésemtől fogva. Amikor pedig a magasságba tekintettem a világossághoz, azután letekintettem a fényerőhöz a káoszban, felálltam és lementem.

65

16. A te törvényed jött rám, és az ijedelmek, melyeket nekem elren­deltél, megzavartak engem.

17. És körülvettek, mint a vizek; egész idő alatt szorítottak engem. 18. A te törvényed miatt pedig a teremtménytársaim nem segíthettek

nekem. És nem engedted, hogy társpárom megszabadítson szükségemből. Ez tehát PlSTlS SOPHIA ötödik bűnbánó éneke, melyet a káoszban

mondott, mialatt Authádész minden anyagi teremtménye továbbra is támadta őt.

42. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így szólt: - Akinek van füle, az hallja. És akiben a szellem felbuzdul, az lépjen elő, és adja meg PISTIS SOPHIA ötödik esdeklése gondolatának magyarázatát.

Jézusnak ezen szavai után Fülöp sietett elő, és letette a kezében tartott könyvet - mert ő volt Jézus minden szavának feljegyzője és így szólalt meg:

- Uram, engem bíztál-e meg egyedül azzal, hogy a világról gondos­kodjak, és mindent felírjak amit mondunk és teszünk? Nem adtál alkal­mat nekem PISTIS SOPHIA esdeklése rejtélyeinek a magyarázatára. Mert a szellem gyakran buzgólkodott bennem, szabad lett és erősen ösztönzött engem az előlépésre, és a PISTIS SOPHIA bűnbánatának magyarázására. De nem tudok előlépni, ha én vagyok minden beszédnek a feljegyzője.

Amikor Jézus meghallgatta Fülöpöt, így szólt hozzá: - Halljad, Fülöp, te áldott, hogy beszélhessek veled. Veled együtt

6 6

Tamást és Mátét bízta meg az Első Rejtély minden beszédem és tettem feljegyzésével, minden dolognak a felírásával, amit láttok majd. Ami téged illet, az általad felírandó beszédek száma még nem telt be. Ha betelik, akkor lépj elő, és hirdesd amit akarsz. Mostantól kezdve mindhárman írjátok a beszédeimet és tetteimet, és mindent, amit láttok majd, hogy tanúbizonyságot tegyetek a mennyei birodalom dolgairól.

43. F E J E Z E T

E szavak után Jézus így szólt a tanítványokhoz: - Akinek van füle, az hallja. Ekkor újra Mária lépett elő, középre állt Fülöp mellé, és így szólt Jézushoz:

- Uram, az én fényben-lakómnak van füle, és az én erőmmel kész vagyok hallani. Megértettem, amit mondtál. Meghallgatsz-e engem, hogy magyarázatot adjak azokkal kapcsolatban, amiket mondtál nekünk? Azt mondtad, hogy „akinek van füle, az hallja". Fülöpnek azt mondtad: „Te, Tamás és Máté, hárman vagytok, akiket az Első Rejtély megbízott a vilá­gosságországról szóló beszédek feljegyzésével, hogy azokról tanúskodj." Halld, hogy kihirdessem e szavak jelentését: Az ez, amiről világosságerőd Mózes által prófétált: „Két vagy három tanú rögzítsen le mindent." A három tanú Fülöp, Tamás és Máté.

Ezek hallatán Jézus azt mondta: - Kitűnő, Mária, ez az ige magyarázata. Most azonban te lépj elő,

Fülöp, és hirdesd ki PISTIS SOPHIA ötödik esdeklésének magyarázatát.

6 7

Azután ülj le, és jegyezd fel minden beszédemet, míg be nem telik a részed száma mindazon szavakból, amelyeket a világosságbirodalomról fel kell írnod. Aztán előléphetsz, és megmondhatod, amit a szellemed megért. Most pedig hirdesd ki PISTIS SOPHIA ötödik esdeklő énekének a megoldását.

Fülöp válaszolt, és így szólt Jézushoz: - Uram, hallgasd meg magyarázatomat az ő bűnbánatával kapcsolat­

ban. Ezt illetően a te erőd Dávid által prófétált a 88. zsoltárban: 1. Uram, szabadításomnak Istene, éjjel-nappal kiáltok neked. 2. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 3. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seholig [halot­

tak birodalmáig] jutott. 4. Hasonlatossá lettem a sírbaszállóhoz; olyan vagyok mint az ereje­

vesztett ember, akinek nincsen segítője. 5. A szabadok a holtak között olyanok, mint a megöltek, akik odadob­

va, sírokban alszanak, akikre többé nem emlékezel, mert elszakaszttattak a te kezedtől.

6. Mély sírba vetettek engem, a halál sötétségeibe és árnyai közé. 7. A te haragod reám nehezedett, és minden vajúdásoddal nyomtál

engem. Fel! 8. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél előttük engem.

Nem én hagytam el őket, hanem ők engem. 9. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged,

Uram, mindennap, hozzád terjengetem kezeimet. 10. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak,

hogy dicsérjenek téged? 11. Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet?

68

12. Vagy megtudhatják-e a te igazságodat olyan földön, amelyről meg­feledkeztél?

13. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel eledbe jut az én imádságom.

14. Ne fordítsd hát el az orcádat éntőlem. 15. Mert nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; ha fel­

emelkedtem, megaláztattam. 16 Viselem a te rettentéseidet, roskadozom. Általmentek rajtam a te

búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 17. Körülvettek engem, mint a vizek, egész nap. 18. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerősöm: a sötétség. Ez tehát PISTIS SOPHIA ötödik esdeklése Rejtélyének a magyarázata,

amikor a káoszban szorongattatott.

44. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezt hallotta Fülöptől, így szólt: - Nagyon jó, szeretett Fülöp. Jer azonban, ülj le újra, és írd fel a te részedet minden beszédemből és mindenből, amit engem tenni látsz.

Fülöp pedig azonnal leült és írni kezdett. Jézus folytatta beszédét, és így szólt a tanítványaihoz: - Ekkor PISTIS SOPHIA könyörgött a világossághoz. És a világosság

megbocsátotta a bűnét, hogy elhagyta a helyét és lement a sötétséghez. Kifejezte tehát hatodik esdeklését:

1. Téged dicsértelek, ó Világosság, a legmélységesebb sötétségben. »

69

2. Hallgassd meg a bűnbánatomat, és hagyd, hogy világosságod figyel­jen fel könyörgő hangomra!

3. Ha megemlékezel a bűnömről, ó, Világosság, akkor nem állom meg a helyemet előtted, és elhagysz.

4. Mert te vagy a megmentőm, ó, Világosság, a te világító nevedért hittem benned.

5. Az én erőm hitt a te Rejtélyedben. Erőm mindig bízott a világos­ságban, akkor, amikor a magasságban lévőkben volt, meg akkor is, amikor a káoszban volt.

6. A világosságban bízzon bennem minden erő, amikor a legmélysé-gesebb sötétségben vagyok; és akkor is bízzanak abban, ha a magasság helyeire jutnak.

7. Mert a világosság irgalmas, és megvált minket. A világosságban egy nagy, mentő Rejtély van.

8. És minden erőket kiment majd a káoszból az én kihágásom miatt. Mivel elhagytam a helyemet és lementem a káoszhoz.

Nos, akinek az értelme ránemesedett, az értse meg.

45. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így szólt: - Megértitek-e a mondottak értelmét? András lépett elő, és mondta: - Uram, PISTIS SOPHIA hatodik esdeklésével kapcsolatban a te világos­ságerőd Dávid által prófétált egykor a 130. zsoltárban:

70

1. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! 2. Hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmetesek könyörgő

szavamra! 3. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg? 4. Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek; mert a te neved miatt

bíztam benned, Uram. 5. Az én lelkem a te igédet várja. 6. Reménykedett a lelkem az Úrban reggeltől estig, jobban várta az

Urat, mint az őrök a reggelt. Bízzon Izrael az Úrban reggeltől estig! 7. Mert bőséges nála a kegyelem és a szabadítás. 8. Meg is szabadítja ő Izraelt minden bűnétől. Jézus ekkor azt mondta neki: - Kitűnő, András, te áldott! Ezt jelenti az esdeklése. Bizony, bizony

mondom nektek, a világosság minden Rejtélyében teljessé teszlek titeket; és bevezetlek minden ismeretbe [Gnózisba] a legbelsőbbtől a legkülsőbbig; a Kimondhatatlantól a szélső sötétségig; a Világosságok Világosságától az anyagig; minden istenektől a démonokig; minden uralkodótól a szol­gáikig; és minden hatalomtól a tisztviselőildg; az emberek teremtésétől az állatok, a barmok és a hüllők teremtéséig, hogy „tökéleteseknek és a plerómában teljeseknek" neveztessetek. Bizony, bizony mondom nektek: Ahol én leszek az én Atyám birodalmában, ott lesztek ti is velem.

Mihelyt pedig a tökéletesek száma teljes lett, hogy a bűn (az össze­keveredés) világát feloszlassák, megparancsolom, hogy idehozzanak minden zsarnok istenséget, ald világossága tisztáját nem adta ki. És megparancsolom a bölcs tűznek, amelyen a tökéletesek átmennek, hogy addig marja a zsarnokokat, mígnem a világosságuk utolsó tisztáját is le nem adták.

71

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így szólt: - Megértitek-e, hogyan beszélek veletek? Mária azt mondta: - Igen, Uram, megértettem a te igédet. Amikor azt mondod, hogy

a „keverék feloszlatásánál, a bűnnel kevert világ feloszlatásánál te egy világosságtrónon fogsz ülni, a te tanítványaid, mi, pedig a jobbod felől, és ítélkezni fogsz a zsarnok istenek fölött, akik a világosságuk tisztáját nem sugározták ki; és a bölcs tűz addig fogja emészteni őket, míg le nem adják az utolsó csepp bennük lévő világosságot is" - akkor ezzel kapcsolatban a te világosságerőd Dávid által prófétált a 82. zsoltárban:

Isten trónolni fog az Istenek gyülekezetében, és ítélkezni fog az iste­nek (bálványok) fölött.

Jézus azt mondta neki: Jól mondtad, Mária.

46. F E J E Z E T

Jézus újra folytatta a beszédet, és így szólt: - Amikor PISTIS SOPHIA hatodik énekével esdekelt hibái megbocsátásáért, újra a magasság felé fordult, látni akarván, hogy bűnei megbocsáttat- nak-e, és felvezetik-e őt a káoszból. Az Első Rejtély parancsa azonban még nem enged­te meg bűnei megbocsátását, és nem volt szabad őt felvezetni a káoszból.

Amikor a magasság felé fordult, látni akarván, hogy elfogadtatik-e a megbánása, azt látta, hogy a tizenkét eon minden archonja gúnyolja őt, kárörvendeztek, hogy PISTIS SOPHIA bűnbánatát nem fogadták el. Erre

7 2

nagyon elszomorodott, s a mennyekhez kiáltott hetedik esdekléssel, ezt mondván:

1. 0, Világosság, hozzád emeltem fel az én erőmet, én világosságom! 2. Benned bízom. Ne hagyj megcsúfolni engem, és ne tűrd az engem

gyűlölő tizenkét eon archonjainak kárörömét! 3. Mert aki benned bízik, az nem szégyenül meg. Akik elrabolták az

erőmet, maradjanak a sötétségben, és ne legyen hasznuk az erőből, hanem vétessék el tőlük.

4. 0, Világosság, mutasd meg nekem a te utaidat, és azokon meg­menekülök! Mutasd meg a te pályáidat, hogy kiszabaduljak a káoszból!

5. Vezess a te világosságodban, és tudasd velem, ó, Uram, hogy a meg-mentőm vagy! Benned fogok bízni mindig is.

6. Ügyelj a megmentésemre, ó, Világosság; mert a te irgalmad örök. 7. Ne ródd fel nekem, ó, Világosság, a hibámat, melyet kezdettől fogva

tudatlanságban követtem el! De szabadíts meg a te nagy bűnbocsánat­rejtélyed által a te jóságodért, ó, Világosság!

8. Mert jóságos és igazságos a Világosság. Ezért meg fogja adni nekem az én utamat, amelyen megmenekülök a bűneimtől.

9. Erőim előtt pedig, melyek az Authádész anvagi teremtményeitől való félelemben megcsappantak, a parancs szerint a világosság fog világí­tani. És erőimet, melyeket az irgalmatlanság elfogyasztott, az ő Gnózisára fogja megtanítani.

10. Mert a világosság minden ismerete megmenekülés és Rejtély mindazok számára, akik az ő örökségének és Rejtélyeinek területeire törekszenek.

11. A te neved Rejtélye kedvéért, ó, Világosság, bocsásd meg súlyos kihágásomat!

73

12. Aid a világosságban bízik, annak azt a Rejtélyt adja, amelyik neki tetszik,

13. és az ő lelke a világosság helyein fog lakozni. És az ő ereje a vilá­gosságkincset örökli.

14. A világosság mindenkinek erőt ád, aki hisz őbenne. Az ő Rejté­lyének nevét azoknak ajándékozzák, akik abban bíznak. És megmutatja azoknak a világosságkincs helyének örökségét.

15. Mindenkor hittem a világosságban. Meg fogja szabadítani lábai­mat a sötétség béklyóitól.

16 Őrizz meg, ó, Világosság, és ments meg, mert a káoszban elvették tőlem a nevemet!

17. Minden teremtmény miatt a kínom és szükségem számos lett. Válts meg a bűnömtől és ebből a sötétségből!

18. Lásd meg a szenvedésemet és szükségemet, és bocsásd meg a vét­kemet.

19. Nézd, mennyire gyűlöltek engem irigységből a tizenkét eon archonjai.

20. Oltalmazd az erőmet, és ments meg! Ne hagyj ebben a sötétség­ben, mert rád vártam!

21. És bolondnak tartottak engem, mert benned hittem, ó, Világosság. 22. Ezért, ó, Világosság, mentsd meg az erőimet Authádész alkotásai­

tól, melyek szorongatnak engem! - Nos, akinek az értelme világos, az legyen józan. Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, Tamás lépett elő, és így

szólt: - Uram, józan vagyok, nagyon józan, értelmem szabadon van

énbennem, és ujjongok, hogy ezeket megjelentetted nekünk. Eddig előre

74

engedtem a testvéreimet, nehogy megharagítsam őket; mert mindegyiket magam elé engedem, hogy megadja PISTIS SOPHIA esdeklésének magyará­zatát. Most tehát, Uram, PISTIS SOPHIA hetedik megbánásának magyará­zatával kapcsolatban: világosságerőd egykor Dávid próféta által beszélt a 25. zsoltárban:

1. Hozzád emelem, Uram, a lelkemet! 2. Benned bízom, ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellensé­

geim. 3. Senki sem szégyenül meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik

ok nélkül vétkeznek. 4. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg

engem! 5. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én

szabadító Istenem, mindennap várlak téged! 6. Emlékezzél meg, Uram, az irgalmasságodról és kegyelmedről, mert

azok öröktől fogva vannak! 7. Ifjúságomnak vétkeiről és tudatlanságban elkövetett bűneimről

ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

8. ló és igaz az Úr, azért útbaigazítja a vétkezőket. 9. Igazságban járatja a szelídeket, és az ő útjaira tanítja meg az alá­

zatosokat. 10. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetsé­

gét és bizonyságait megtartják. 11. A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. 12. Kicsoda az, aki féli az Urat? Annak törvényt ad az útra, amelyet

választott.

75

13. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. 14. Az Úr erőssége az őt félőknek. Feltárja nevét az őt tisztelőknek,

és szövetségére oktatja őket. 15. Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert ő húzza ki lábamat a

csapdából. 16. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok! 17. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts

meg engem! 18. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden

bűnömet! 19. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak és igazságtalan gyű­

lölséggel gyűlölnek engem! 20. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem. Ne szégyenüljek

meg, hogy benned bíztam! 21. Az ártatlanok és becsületesek hozzám szegődtek, mert téged vár­

lak, ó, Uram. 22. Mentsd ki, Isten, Izraelt minden bajából! Amikor Jézus ezeket hallotta Tamástól, azt mondta neki: - Kitűnő, Tamás. Ez PISTIS SOPHIA hetedik esdeklésének magyarázata.

Bizony, bizony mondom nektek: a föld minden nemzetsége boldognak mond majd titeket, hogy én megnyilvánítottam nektek ezeket; hogy kap­tatok az én szellememből, és a pneumában [a szellemi lélegzetben] megis-merők lettetek, mivel megértitek, amit mondok. Megteltelek majd titeket a szellem egész világosságával és egész erejével, hogy mostantól kezdve mindent megértsetek, amit mondanak nektek és amit látni fogtok. Még egy kis idő, és beszélni fogok veletek a menny minden dolgáról, kívülről bentig és bentről kintig.

76

47. F E J E Z E T

77

Jézus folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: - Amikor PiSTis SOPHIA kifejezte hetedik esdeldését a káoszban, az Első Rejtély még nem parancsolta meg nekem az ő megmentését és felveze­tését a káoszból.

De irgalomból, magamtól, parancs nélkül a káosznak egy valamivel nyíltabb helyére vezettem őt. Amikor pedig Authádész anyagi teremtmé­nyei észrevették, hogy valamivel nyíltabb helyre került a káoszban, egy kicsit csökkentették az üldözését abban a hiedelemben, hogy most egé­szen kivezetik a káoszból. Ekkor PISTIS SOPHIA nem ismerte fel, hogy én voltam a segítője. Engem egyáltalán nem ismert fel, hanem továbbra is dicsérte a fénykincs világosságát, melyet egykor látott, s amelyben hitt. Azt hitte, hogy ez a világosság az ő segítője, melyet azzal a meggyőződés­sel dicsért, hogy az az egyetlen igaz világosság.

Mivel pedig hitt az igaz fénykincshez tartozó világosságban, fel is fogják vezetni őt a káoszból, és bűnbánatát elfogadják. Az Első Rejtély parancsa azonban még nem lett teljesítve, hogy elfogadhassák a bűnbána­tát. Hallgassatok azonban tovább, hogy kihirdessek nektek mindent, ami PISTIS SOPHIÁVAL történt:

Amikor valamivel nyíltabb helyre vittem őt a káoszban, Authádész teremtményei egészen abbahagyták a zaklatását, mert azt hitték, hogy most kivezetik őt a káoszból. Amikor azonban észrevették, hogy mégsem viszik ki, azonnal újra neld fordultak, hogy erősen megtámadják. Emiatt a nyolcadik esdeklésének adott kifejezést, mivel azok nem hagyták abba a zaklatását, hanem ellene fordultak, hogy a legválasztékosabban szoron­gassák. Azt mondta tehát:

1. Benned reménykedtem, ó, Világosság! Ne hagyj a káoszban! Válts meg és szabadíts meg a Gnózisod szerint!

2. Őrizz meg és szabadíts meg! Légy a megváltóm, ó, Világosság! Igen, szabadíts meg, és vezess el a te világosságodhoz!

3. Mert te vagy a megváltóm, és tehozzád fogsz engem vezetni. A te neved Rejtélye miatt vezess, és ajándékozz meg a te kegyelmeddel!

4. Meg fogsz szabadítani az oroszlánarcú erőtől, melvet csapdának állítottak fel nekem; mert te vagy a megváltóm.

5. És a te kezeidbe teszem világosságom megtisztított részét. Te jöttél mentésemre, ó, Világosság, a te Gnózisod szerint.

6. Haragudtál azokra, akik ellenőriznek engem, és mégsem tudnak engem teljesen legyőzni. Én pedig a világosságban bíztam.

7. Örvendeni fogok és boldognak nevezem magamat, hogy irgalmaztál nekem, szükségemre felfigyeltél és kiszabadítottál. Igen, az én erőmet is ki fogod hozni a káoszból.

8. Nem hagytál ott engem az oroszlánarcú hatalomnak, hanem vala­mivel védettebb helyre vittél.

48. F E J E Z E T

Miután Jézus ezt mondta tanítványainak, így folytatta: - Amikor az oroszlánarcú erő észrevette, hogy PISTIS SOPHIÁT mégsem vezették fel a káoszból, újra eljött Authádész minden más anyagi teremt­ményével, és rátámadtak PlSTlS SOPHIÁRA. Amikor pedig így zaklatták, a következő esdeklő énekkel kiáltott fel:

78

9. Irgalmazz nekem, ó, Világosság, mert újra támadnak engem! A te törvényed szerint lett az én belső világosságom, az erőm és az eszem elsötétítve.

10. Erőm fogyni kezdett ebben a szorongattatásban. És időm száma fogyatkozik, amíg a káoszban vagyok. Világosságom megcsappant; mert elrabolták az erőmet, és minden erő megrendült bennem.

11. Az eonok archonjaival szemben, akik gyűlölnek engem, tehetetlen vagyok és erőtlen a huszonnégy kisugárzás mellett, amelyeknek a helyein tartózkodtam. Testvérem, pártársam pedig nem mer segíteni nekem, azok miatt, amikbe kerültem.

12. És a magasság minden archonja mulandó anyagnak tartott engem, amelyben nincsen világosság. Olyan lettem, mint egy anyagi erő, mely az archonok hulladéka.

13. És az eonok minden lakója azt mondta: „Káosszá lett", erre pedig azonnal körülvettek engem a kegyetlen erők, azt mondván, hogy elveszik tőlem a maradék belső világosságomat is.

14. Mégis bíztam benned, vártam rád, ó, Világosság, és azt mondtam: „Te vagy a megváltóm."

15. Sorsom, melyet rendeltél nekem, a te kezedben van. Szabadíts meg Authádész teremtményeinek a markából, mert kergetnek és kínoz­nak engem.

16. Küldjed a te világosságodat énreám; mert orcád előtt semmi vagyok, és ments meg engem a te nagy irgalmasságod szerint!

17. Ne hagyj megszégyenülni, mert téged dicsértelek, ó, Világosság! Authádész teremtményeit takarja be a káosz és vezettessenek le a sötét­ségbe.

79

18. Záruljon le azoknak a szája, akik ravaszul el akarnak nyelni engem, és mondják: „raboljuk el tőle egész belső világosságát", holott én semmi rosszat sem tettem velük.

49. F E J E Z E T

Amikor Jézus ezeket mondta, előlépett Máté, és így szólt: - Uram, szellemed megindított és világosságod megvilágosított engem, hogy megmagyarázzam PISTIS SOPHIA nyolcadik esdeklését. Mert erről prófétált egykor a te erőd Dávid által a 31. zsoltárban:

1. Tebenned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem!

2. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

3. Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezetsz hát engem a te neve­dért és ellátsz engem.

4. Te kimentesz a hálóból, melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

5. Kezedre bízom szellememet. Te váltottál meg engem, ó, Uram, igazság Istene.

6. Gyűlölöd a hazug hiúságok híveit. Én pedig az Úrban bízom. 7. Vigadok és örülök a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorú­

ságomat és a lelkemet megszabadítod a félelmeiből. 8. És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állítod

lábaimat.

80

9. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom. Elsenyved a búbá­nat miatt szemem, lelkem, testem.

10. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

11. Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé és ismerőseimnek félelmévé; akik az utcán látnak, elfutnak előlem.

12. Töröltettem a szívükből, akár a halott az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény

13. Mert hallanom kell sokak rágalmát mindenfelől, amint együtt tanácskoznak ellenem, és tervezik, hogy elrabolják a lelkemet.

14. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. 15. Eletem ideje kezedben van. Szabadíts meg ellenségeim kezéből és

üldözőimtől! 16. Világosítsd meg orcádat a te szolgádon; szabadíts meg engem

jóvoltodból, ó, Uram! 17. Ne hagyj megszégyenülni, mivelhogy hívlak téged. A gonoszok

szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seholba [hallgattassanak el a halot­tak birodalmában].

18. A hazug ajkak némuljanak el, melyek vakmerően szólanak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel!

81

50. F E J E Z E T

82

Amikor Jézus ezeket a szavakat hallotta, így szólt: - Helyes, Máté. Nos, bizony mondom nektek: Ha a tökéletes szám eléretett, és a mindenség mennyekké emeltetett, akkor én a fénykincsben trónolok majd, ti pedig tizenkét világosságerőn ültök, mígnem újra helyre nem állítottuk a Tizenkét Megváltó minden rendjét az ő örökségük min­denkori helyén.

Ezek után azt mondta: - Megértitek-e, amit mondok? Mária lépett elő, és így szólt: - 0, Uram, ezzel kapcsolatban egykor azt mondtad nekünk egy példa­

beszédben: „Ti pedig kitartottatok velem az én kísértéseimben. Én azért országot adok nektek, ahogyan az én Atyám adott nékem országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek tizen­két királyi széken, ítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét."

- Kitűnő, Mária - mondta Jézus, és folytatván így szólt tanítvá­nyaihoz:

- Az történt ezután, amikor Authádész kisugárzottal PISTIS SOPHIÁT

újra üldözték a káoszban, hogy kilencedik esdeklését mondta: 1. Verd le azokat, ó, Világosság, akik elrabolták az erőmet; vedd el az

erőt azoktól, akik elvették azt tőlem! 2. Mert én a te erőd és a te világosságod vagyok! Jöjj el és ments meg! 3. Sűrű sötétség borítsa be az én üldözőimet! Szólj az én erőmhöz: Én

vagyok az, aki meg fog menteni téged! 4. Veszítsék el az erejüket mind, akik az én világosságomra pályáz­

nak! Forduljon a káoszhoz, és erőtlenedjen el minden, ami teljesen el

akarja rabolni az én világosságomat. 5. Porladjon el az erejük. Hagyd, hogy Jeu angyalod leverje őket. 6. Ha pedig a mennyhez akarnak jönni, ragadja meg őket a sötétség;

hagyd megbotlani őket és a káoszban elsüllyedni. Menjen utánuk Jeu angyalod és küldje le őket a sötétségbe!

7. Mert anélkül, hogy én rosszat tettem volna velük, egy oroszlánfejű erővel vetettek csapdát nekem, melytől el lesz véve ereje. Megtámadták bennem azt az erőt, amelyet nem fognak tudni elvenni.

8. 0, világosság, vedd el tehát az oroszlánfejű erő megtisztítottját, anélkül hogy észrevenné, és vedd el Authádész gondolatát, amivel az én világosságomat akarja elvenni! Legyen elvétetve annak az oroszlánfejű hatalomnak az ereje is, mely csapdát vet nekem.

9. Akkor ujjongani fog az én világosságom, és örül, hogy megmentette a világosság.

10. És erőm minden tagja azt mondja: „Rajtad kívül nincsen mentő." Mert meg fogsz szabadítani engem az oroszlánkinézetű hatalom kezéből, mely elvette az én erőmet. És megmentesz azoknak kezéből, akik elvették az én erőmet és a világosságomat.

11. Mert ellenem vonultak, és hazugságokat szegeznek mellemnek, mert azt mondják, hogy ismerem a magasságok világosságának Rejtélyét, amelvben bízom. Kényszerítenek engem, azt mondván: „Mondd meg nekünk a mennyek világosságának Rejtélyét!", amelyet én nem ismerek.

12. És mert hiszek a magasságban lévő világosságban, bántanak engem, és azért vették el az erőmtől annak minden világosságát.

13. Amikor kényszerítettek, a sötétben ültem, mialatt lelkem a szomo­rúságban görnyedt.

14. 0, Világosság, melyet saját magadért dicsérek, ments meg! Tudom,

83

hogy meg fogsz menteni, mert a te akaratodat teljesítettem, mióta az én eonomban vagyok. A te akaratodat, mint a láthatatlanok, akik ugyanott voltak, ahol az én helyem van, mint az én társpárom is. Én pedig búsul­tam, mert szüntelenül a te világosságodat kerestem.

15. Most azonban körülvesznek Authádész teremtményei, akik kár­örömmel szorongatnak engem, holott nem ismerem őket. Aztán elme­nekültek, cserbenhagytak engem, és nem sajnáltak meg.

16. Aztán újra visszatértek, és kísértésbe vittek. Rettentően sarokba szorítottak, fogukat vicsorgatták rám, a maradék világosságomat is el akar­ták venni tőlem.

17. 0 Világosság, meddig tűröd, hogy kínozzanak? Mentsd meg az erőmet gonosz szándékaiktól. Szabadíts meg engem az oroszlánfejű erő hatalmából; mert a láthatatlanok közül vagyok itt, ezen a helyen, egyedül.

18. 0, Világosság, téged dicsérlek az ellenem összesereglettek köze­pette. Hozzád kiáltok azoknak társaságában, akik szükségbe visznek engemet.

19. Most tehát ne hagyd többé, ó, Világosság, hogy gyűlölőim örvend­jenek és el akarják venni az én erőmet, hogy ellenségesen a szemüket forgassák ellenem, holott én semmit sem tettem ellenük!

20. Mert hízelegtek ugyan nekem édes szavakkal, amikor a világosság Rejtélyei után kérdezősködtek, amelyeket nem ismerek. De aztán rava­szul ellenem ágáltak és haragudtak rám, mert én a magasságban lévő világosságban hiszek.

21. Kitátották a szájukat ellenem, és azt mondták: „Menjünk és rabol­juk el a világosságát!"

22. Nos, Világosság, most megláttad rossz szándékukat. Ne tűrd őket többé, és közel legyen hozzám a te segítséged!

84

23. Ó, Világosság, ítélkezz fölöttem és ments meg hamar! 24. ítélj meg engem a te kegyelmed mértéke szerint! 0, Világosságok

Világossága, ne hagyd, hogy továbbra is dézsmálják az én világosságomat! 25. Ne mondhassák a szívükben: „A mi erőnk jóllakott az ő világossá­

gával". Ne engedd, hogy azt mondják: „Elnyeltük az ő erejét." 26. Inkább sötétség boruljon azokra és erőtlenedjenek el, akik el akar­

ják venni az én világosságomat. Káoszba és sötétségbe öltözve járjanak azok, akik azt mondják: „Elvesszük az ő világosságát és az ő erejét."

27. Ments meg hát, hogy örüljek; mert vágyom a tizenharmadik eon-ra, az igazságosság helyére. És mindig azt mondom: Jeu angyalod világos­sága egyre dicsőbben ragyogjon!

28. És az én nyelvem mindig a te bölcsességedet fogja dicsőíteni a tizenharmadik eonban.

51, FEJEZET

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így folytatta: - Aki közületek megvilágosult szellemű, az magyarázza meg e szavak jelentőségét.

Ekkor Jakab lépett elő, megcsókolta Jézus keblét, és így szólt: - Uram, szellemed megvilágosított engem, és kész vagyok magyará­

zatot adni. Mert erre vonatkozóan is prófétált a te erőd Dávid által a 35. zsoltárban, ahol ő PlSTIS SOPHIA kilencedik esdeklésének megfelelően így kiáltott fel:

1. Perelj, Uram a velem perlőkkel; harcolj a velem harcolókkal!

85

2. Ragadj pajzsot és vértet, és kelj fel segítségemre! 3. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját! Mondd lelkemnek: Én

vagyok segítséged. 4. Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemre vadásznak; vettessenek

hátra és piruljanak, akik vesztemet koholják. 5. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala

verdesse őket! 6. Legyen útjuk sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket! 7. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójukat, saját vesztükre.

És ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet ellenem

lövetett! 9. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szaba­

dításában. 10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?

Aki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűköl­ködőt az ő megrablójától.

11. Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, amiről nem tudok. 12. Jóért rosszal fizetnek meg nékem; kifosztják a lelkemet [terméket­

lenné teszik]. 13. Amikor nem hagytak nyugton, durva ruhát öltöttem, böjttel gyö­

törtem a lelkemet, imádságom kebelemre vissza-visszaszállt. 14. Mintha barátom, testvérem volnál, úgy beszéltem veled; mintha

anyámat siratnám, úgy jártam, bútól meggörnyedten. 15. Ok pedig örültek, és megszégyenültek. Sorscsapások gyűlnek össze

ellenem a tudtom nélkül. Különválaszttattak, és mégsem nyugodtak. 16. Kísértésbe visznek engem, léha csúfkodásaik közt fogaikat vicsor­

gatva rám.

86

17. Ó, Uram, mikor nézel reám? Szabadítsd meg lelkemet tombolása­iktól; szabadítsd meg az én egyetlenemet az oroszlánok hatalmából!

18. Téged vall a nyelvem, Uram, nagy gyülekezetekben, és az erős népek között magasztallak téged.

19. Ne hagyd, hogy örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, mél­tatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám!

20. Mert képmutatók békés szavaikkal, de haragosan álnok dolgokat koholnak.

21. Föltátják rám a szájokat, azt mondják: Haha! A szemünkkel láttuk!

22. Láttad - ó, Uram, ne hallgass, Uram! Ne vonulj vissza tőlem! 23. Serkenj föl, ébredj ítéletemre, ó, Uram, Istenem, az én ügyemért! 24. ítélj meg engem a te igazságod szerint! Ne tűrd, hogy nevessenek

rajtam, Istenem! 25. Ne mondhassák szívükben: Ha! Ez a lélek a miénk! Ne mondhas­

sák: Elnyeltük őt! 26. Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, akik bajomnak örül­

nek! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik felfuvalkodnak ellenem! 27. De vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat.

Hadd mondják mindenkor, aki kívánja az ő szolgájának békességét: „Nagy az Úr és éljen!"

28. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsősé­gedet egész nap.

8 7

52. FEJEZET

88

Amikor Jakab ezt mondta, így szólt Jézus: - Jól mondtad, Jakab. Ez a PlSTlS SOPHIA kilencedik esdeklésének meg­oldása. Bizony bizony mondom nektek: elsőként mentek be a mennvek országába, minden Láthatatlan előtt és minden Isten és minden archon előtt, akik a tizenharmadik és a tizenkettedik eonban tartózkodnak. De nem csak ti, hanem mindenki, aki véghezviszi majd az én Rejtélyeimet.

Amikor ezt mondta, még hozzátette:

- Megértitek, amit mondok nektek? Mária sietett elő, és így szólalt meg: - Igen, Uram, egyszer azt mondtad nekünk, hogy az utolsók lesznek

az elsők és az elsők lesznek az utolsók. Az elsők pedig, akiket előttünk teremtettek, azok a Láthatatlanok, akik az emberiség előtt keletkeztek, ők és az Istenek és az archonok. Az emberek pedig, akik megkapják a Rejté­lyeket, elsőkként mennek be a mennyek országába.

Jézus ezt felelte neki: - Jó, Mária. Majd folvtatta beszédét, és ezt mondta tanítványainak: - Amikor PISTIS SOPHIA kilencedik esdeklő énekét kihirdette, akkor

újra neldment az oroszlánfejű erő, mely minden erőt el akart venni tőle, így újra a világossághoz könyörgött, így szólván:

„0, világosság, melyben kezdettől fogva hittem, miattad tűrtem a súlyos szenvedéseket, segíts nekem!"

És bűnbánata ebben az órában elfogadtatott! Az Első Rejtély meg­hallgatta, és az 0 parancsára küldtek ki engem. Segítségére siettem, és

kivezettem a káoszból, mert megbánta, és mert a világosságban hitt, és nagy szenvedéseket és próbákat kellett eltűrnie.

Az isteni Authádész félrevezette őt. Semmi más nem vezette őt félre, csak egy olvan fénverő, mely hasonlatosságot színlelt azzal a világossággal, amelvben hitt. Ezért küldtek ki engem az Első Rejtély parancsára őhozzá, hogy titokban segítsek neki.

Én azonban még egyáltalán nem mentem az eonok területéhez, hanem kimentem közülük, anélkül, hogy bármelyik erő tudta volna ezt, sem a legbelsőbb erői, sem a legkülsőbbeké; csak az Első Rejtély tudta.

Az történt, hogy amikor a káoszhoz értem, hogy segítsek neki [PISTIS SOPHIÁNAK], felismert Engem. Észrevette, hogy megértő vagyok, fényesen ragyogok és irgalmas vagyok őhozzá. Mert nem voltam goromba őhozzá, mint az oroszlánkinézetű erő, mely elrabolta SOPHIA világosságerejét és szorongatta, hogy minden belső világosságát elvegye. SOPHIA látta, hogy az oroszlánkinézetű erőnél tízezerszer világosabban fénylettem, s hogy nagyon irgalmas voltam hozzá. Felismerte, hogy a magasságok magasságából származom, amelynek világosságában kezdettől fogva hitt. PISTIS SOPHIA így felbátorodott, és kimondta tizedik esdeklését a következőképpen:

1. Szükségemben hozzád kiáltottam, ó, Világosságok Világossága, és te meghallgattál.

2. 0, Világosság, mentsd meg az erőmet az igazságtalan és istentelen ajkaktól és ravasz csapdáktól!

3. A világosságot, melyet ravasz üldözéssel vesznek el tőlem, nem viszik el tehozzád.

4. Mert Authádész, a kegyetlen, hálóit és csapdáit kivetette. 5. Jaj nekem, mert saját lakóhelyem messze volt, én pedig a káosz

lakóhelvein voltam!

89

6. Erőm olyan területeken feküdt, melyek nem az enyémek. 7. A kegyetlenekhez irgalomért könyörögtem, de könyörgésem ellené­

re ok nélkül küzdöttek ellenem.

53. FEJEZET

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így folytatta: - Most az lépjen elő, akit a szelleme arra késztet, hogy kihirdesse PISTIS SOPHIA tizedik esdeklésének megoldását.

Péter felelt, így szólván: - Uram, ezt illetően a te világosságerőd Dávid által prófétált a 120.

zsoltárban, ezt mondván: 1. Nyomorúságomban tehozzád kiáltottam, ó, Uram, s meghallgattál

engem. 2. Ments meg, Uram, a hazug ajaktól és csalárd nyelvtől! 3. Mit adjon néked, vagy mit nyújtson néked, te csalárd nyelv? 4. Vitéznek rekettye parazsával tüzesített hegyes nyilait. 5. Jaj nékem, hogy a távolban laktam, és a Kédár sátrai közt lakom. 6. Lelkem sok helyen lakott, mint idegen. 7. Békességben vagyok a békességnek gyűlölőivel. De ha megszólalok,

ők viadalra készek. Ez, Uram, a megoldása PISTIS SOPHIA tizedik esdeklő énekének, melyet

kifejezett, amikor Authádész és az oroszlánfejű erő anyagi teremtményei nagyon szorongatták.

90

Jézus így felelt neki:

- Jól van, Péter! Ez PlSTIS SOPHIA tizedik bűnbánatának magya­

rázata.

54. FEJEZET

Jézus folytatta, és így szólt tanítványaihoz: - Amikor az oroszlánfejű hatalom meglátott Engem, s hogy PlSTIS SOPHIÁHOZ közeledem nagy fényességgel, még jobban megharagudott, és saját magából sok hatalmas alkotást teremtett. Erre PISTIS SOPHIA a tizenegyedik esdeklésével válaszolt:

1. Miért gyarapodott ennek a hatalmas erőnek a haragja még egyszer? 2. Szüntelenül a világosságom elrablására törekszik, s szinte éles kard­

dal vagdal el tőlem erőt. 3. Le kívántam szállni a káoszba, ahelyett, hogy maradtam volna a

tizenharmadik eon helyén, az igazságosság helyén. 4. És ravaszul meg akartak téveszteni engem, hogy egész világosságo­

mat elnyeljék. 5. Ezért fogja a világosság elvenni az ő egész világosságukat, és minden

anyaguk megsemmisül. Igen, a világosság elhozza tőlük a világosságát, és többé nem tűri meg őket az ő lakóhelyükön, a tizenharmadik eonban. És nevük nem található meg többé az élők helyén.

6. És a huszonnégy kisugárzás [teremtés] látni fogja, hogy mi történt veled, ó, oroszlánfejű erő. Félni fognak, és nem lesznek engedetlenek, hanem leadják a világosságuk tisztáját.

91

7. És látni fognak téged, örülni fognak a dolognak, és azt mondják: „íme egy kisugárzás [teremtés], mely fénye tisztáját nem adta le, hogy megmenttessék. Hanem dicsekedett a fényereje mennyiségével, melyet nem a saját erejéből keltett, hanem az igéjével: Elveszem PISTIS SOPHIA

világosságát, hogy azt adjam le." Most az lépjen elő, akinek ereje felkelt, hogy kihirdesse PISTIS SOPHIA

tizenegyedik esdeklésének magyarázatát. Ekkor Salomé lépett elő és mondta: - Uram, ezt illetően Dávid által prófétált a te világosságerőd a 52.

zsoltárban, ezt mondván: 1. Mit dicsekedel gonoszságban, ó, te magabíró? 2. Nyelved ártalmakon elmélkedik minden nap, s olyan mint az éles

olló, te álnokságnak mestere. 3. A gonoszt inkább szereted, hogysem a jót, és hazugságot inkább,

mint igazságot szólni. 4. Szeretsz minden ártalmas beszédet és álnok nyelvet. 5. Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te

hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földjéről. Világos! 6. És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta, mondván: 7. „íme az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő

gazdagságának sokaságában bízott, s elbizakodottságában bajt csinált magának."

8. Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyel­mében mindörökkön örökké.

9. Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél velem; nevedben remélek, mert kegyes az a te szentjeidhez.

Ez, Uram, PISTIS SOPHIA tizenegyedik esdeklő énekének jelentése.

92

Mivel a te világosságerőd erre késztetett engem, kívánságodra megmond­tam ezt a megoldást.

Amikor Jézus ezt hallotta Salométól, így szólt: - Nagyon jó, Salomé! Bizony, bizony mondom nektek: a világosságbi­

rodalom minden Rejtélyében teljessé teszlek titeket.

55. FEJEZET

Jézus folytatta, és azt mondta tanítványainak: - Ezután az történt, hogy nagy fényességgel közeledtem a káoszhoz, hogy elvegyem az oroszlánfejű erő világosságát. Mivel hatalmasan világítot­tam, nagyon félt, és Authádész-istenéhez kiáltott, hogy segítsen neki. Az Authádész-isten azonnal letekintett a káoszra nagy haraggal, és segíteni akart oroszlánfejű erejének. És azonnal körülvette az oroszlánfejű erő és minden teremtménye PISTIS SOPHIÁT, hogy elvegye a SOPHIÁBAN lévő minden belső fényességet.

Most az történt, hogy amikor SOPHIÁT így szorongatták, felém fordult a magasba, és segítségért kiáltott. Amikor a magasba pillantva a haragos Authádészt pillantotta meg, félt, és kifejezte tizenkettedik esdeklését Authádész és teremtményei miatt. De Énhozzám kiáltott fel, azt mondván:

1. 0, Világosság, ne feledd el dicsérő énekemet! 2. Mert Authádész és oroszlánarcú ereje újra kitátotta a száját elle­

nem, s megint ravaszul cselekedett ellenem. 3. Körülvettek engem, hogy elrabolják az erőmet. És gyűlölnek, mert

téged dicsérlek.

93

4. Ahelyett hogy szeretnének, rágalmaznak és vádolnak. Én viszont dicsérek.

5. Azt tervezték, hogy elrabolják a világosságomat, mert dicsértelek téged, ó, Világosság. És gyűlölnek engem, mert én téged szeretlek.

6. Jöjjön el a sötétség Authádészre, és a külső sötétség archonja üljön a jobbja felől.

7. ítéleted napján vedd el az erejét. És mert az én világosságomat akarta elvenni, vedd el az övét.

8. Belső világosságának minden ereje semmisüljön meg. A Három Háromszor-hatalmasok közül egy másik kapja meg az ő dicsőségét.

9. Teremtményeinek minden ereje sötétüljön el! És anyaga világosság nélkül való legyen.

10. Maradjanak a teremtményei a káoszban, és ne térhessenek vissza a helyükre! Csappanjon meg a bennük lévő világosság! És ne hagyd őket a területükre, a tizenharmadik eonhoz menni.

11. Minden világosság átvevője és megtisztítója tisztítsa meg és vegye el az Authádészben lévő összes világosságot.

12. A külső sötétség archonjai uralkodjanak a teremtményein. Ne hagyd őt máshol befogadni. És ne hagyj mást engedelmeskedni az ő teremtményei erejének a káoszban!

13. Vétesd el teremtményeiben lévő világosságát és nevüket töröltesd el a tizenharmadik eonból; még jobb, ha az ő nevét elveteted onnan örökre.

14. Az oroszlánfejű erőt terheld meg annak a bűnével, aki teremtette. A világosság ne törölje el annak az anyagnak a bűnét, amelyet Authádész hozott létre.

15. Legyenek az ő bűneik örökké nyilvánvalók a világosságban. Ne

94

engedd őket kinézni a káoszból, és az ő nevüket vedd el mindenhonnan, mivel

16. nem kíméltek engem, hanem szorongattak, és világosságot és erőt vettek el tőlem. És mert akik ide helyeztek engem, el akarták venni egész világosságomat.

17. Le akartak szállni a káoszba. Maradjanak tehát a káoszban, és mostantól kezdve ne vezettessenek ki onnan. Az igazságosság helyét nem akarták lakásul, így mostantól fogva ne vétessenek fel oda!

18. Sötétbe burkolta magát, mint valami köpenybe. És a sötétség átha­totta a testét mint a víz, és belefolyt minden erejébe, mint az olaj.

19. Tehát vegye magára mindenkor a káoszt, mint valami köpenyt, és övezze fel magát sötétséggel, mint valami bőrövvel.

20. Ez történjen mindazokkal, akik ezt tették velem a világosság miatt és azt mondták: Vegyük el egész erejét.

21. Te azonban, ó, Világosság, irgalmazz nekem a te neved Rejtélye miatt, és válts meg a te jóságod és kegyelmed szerint!

22. Mert elvették a világosságomat és erőmet. Belső erőm megrendült, s közöttük nem tudok megállni.

23. Vétkessé tett anyaggá lettem. Hányódom, mint a szél szelleme. 24. Erőm elsatnyult, mert az üdvtitkot [Rejtélyt] elveszítettem. És

anyagom megcsappant, mert elvették a világosságomat. 25. És kigúnyolnak, integetnek nekem és lenéznek. 26. Segíts nekem a te irgalmasságod jóvoltából! Nos, akinek szelleme kész, az lépjen elő és adja meg PISTIS SOPHIA

tizenkettedik esdeklésének megoldását.

95

56. FEJEZET

96

András lépett elő, így szólván: - Uram és Megváltóm, a PISTIS SOPHIA által hirdetett bűnbánathoz hason­lóan prófétált Dávid a te világosságerőd ösztönzésére a 109. zsoltárban:

1. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! 2. Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem,

hazug nyelvvel beszélnek ellenem. 3. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak

engem ok nélkül. 4. Szeretetemért hálaként megrágalmaznak; én pedig csupa ima

vagyok. 5. Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 6. Állíts föléjük gonoszt, és vádló álljon az ő jobb kezük felől. 7. Mikor törvénykeznek, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is

bűnné legyen. 8. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el! 9. Fiai legyenek árvákká, és a felesége özveggyé! 10. És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeken

csavarogjanak! 11. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el

a szerzeményét! 12. Senki se mutasson kegyelmet iránta, és ne legyen, aki könyörüljön

az ő árváin! 13. Vesszen ki az ő magva, és nemzedékének neve töröltessék el! 14. Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyáinak

bűne el ne töröltessék!

15. Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezete is vesszen ki e földről.

16. Mert nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, és a szegény és nyomorult embert és a megkeseredett szívűt halálra üldözte.

17. Az átkot szerette - jöjjön el reá! Nem volt kedve az áldáshoz - maradjon az távol őtőle!

18. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

19. Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, mellvei mindenkor övezze magát.

20. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21. De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy' jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22. Mert szegény és nyomorult vagyok én, és a szívem is megsebesít­tetett énbennem.

23. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott az olaj miatt.

25. Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csó­válják.

26. Segíts meg engem, Uram Istenem; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cseleked­ted ezt, Uram!

Ez tehát a tizenkettedik esdeklő ének megoldása, amelyet PlSTlS SOPHIA a káoszban hangoztatott.

97

57. FEJEZET

98

Jézus újra folytatta a beszédet, és azt mondta tanítványainak: - Ezután ismét az történt, hogy PISTIS SOPHIA hozzám kiáltott, és mond­ta: „0, Világosságok Világossága, a tizenkét eonban hibát követtem el, és onnan leszálltam. Ezért mondtam a tizenkét esdeklő éneket, minden eonért egyet. Most pedig, ó, Világosságok Világossága, bocsásd meg a bűnömet; ez igen nagy, mert elhagytam a magasság területeit, és a káosz területeit választottam lakóhelyül!"

Amikor PISTIS SOPHIA ezt mondta, folytatta, és kihirdette tizenhar­madik bűnbánó énekét:

1. Hallgass meg, amikor dicsérő himnuszt éneklek neked, ó Világossá­gok Világossága! Hallgass meg, amikor a tizenharmadik eon jobb belátását mondom, azét a helyét, ahonnan lementem, hogy teljesüljön a tizenhar­madik eon tizenharmadik megbánása, az eoné, melynek szabályát meg­sértettem, s amelyből lementem!

2. Ezért, ó, Világosságok Világossága, hallgass meg, amikor téged a tizenharmadik eonban dicsérlek, az én helyemen, ahonnan kimentem.

3. Ments meg, a te nagy Rejtélyedben, és bocsásd meg szabálysérté­semet a te türelmességed szerint!

4. Add meg nekem a keresztelőt, bocsásd meg vétkeimet és tisztíts meg bűnömtől!

5. Az én bűnöm az oroszlánfejű erő, mely soha sem marad rejtve előtted; mert miatta mentem le.

6. A Láthatatlanok közül, akiknek helyein tartózkodtam, egyedül én követtem el a szabálvsértést és szálltam le a káoszhoz. Teérted követtem

J

el a szabálysértést, hogy a te parancsod teljesüljön.

Ezt mondta tehát a PISTIS SOPHIA. Akit szelleme az ő szavainak meg­értésére ösztönöz, az most lépjen elő, és magyarázza meg az ő gondolatát.

És Márta lépett elő, és mondta: - Uram, szellemem arra unszol, hogy hirdessem ki PISTIS SOPHIA bűn­

bánatának megoldását. Ennek megfelelően prófétált a te erőd Dávid által az 51. zsoltárban, azt mondván:

1. Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; irgal­masságod sokasága szerint töröld el az én bűnömet!

2. Egészen moss ki engemet az én vétkemből! 3. Mert ismerem az én vétkeimet, és az én vétkem szüntelen előt­

tem van. 4. Hogy igaz légy beszédedben, és tiszta az ítéletedben. Ez tehát a szavak megoldása, amelyeket PISTIS SOPHIA mondott. Jézus így szólt hozzá: - Nagyon helyes, Márta, áldott vagy!

99

58. F E J E Z E T

Jézus újra folytatta, és így szólt a tanítványaihoz: - Az történt, amikor PISTIS SOPHIA ezeket mondta, hogy ideje beteljesedett, hogy kivezettessen a káoszból. És magamból, az Első Rejtély nélkül, egy vilá­gosságerőt küldtem és a káoszra irányítottam, hogy PlSTIS SOPHIÁT kivezesse a káosz mély területeiről és a káosz magasabb területeihez vigye, az Első Rejtély parancsára várván, hogy aztán teljesen megszabadítsam a káoszból. És világosságerőm PlSTIS S O P H I Á T felvezette a káosz felső területeire.

Amikor Authádész teremtményei észrevették, hogy PISTIS SOPHIÁT a káosz magasabb területeire vezették, követték oda is, mert vissza akarták vinni a káosz alsó helyeire. Az Én fényerőm pedig, amelyet leküldtem, hogy a PISTIS SOPHIÁT vigye ki a káoszból, hatalmasan sugárzott.

Amikor Authádész kisugárzásai PISTIS SOPHIÁT üldözték, mivel a káosz magasabb területeire lett vezetve, újra dicsérő himnuszt énekelve, hozzám kiáltott, azt mondván:

1. Dicsérlek, ó Világosság, mert arra vágyom, hogy hozzád kerüljek! Dicsérlek, ó, Világosság, mert te vagy a megmentőm!

2. Ne hagyj el a káoszban, válts meg, ó, mennynek világossága, mert téged magasztaltalak!

3. Elküldted magadtól a te világosságodat és megszabadítottál. Fel­vezettél a káosz felső területeire.

4. Authádésznak engem üldöző teremtményei süllyedjenek le újra a káosz alsó tereibe. Ne engedd fel őket a magasabb terekbe, hogy ne lássa­nak engem!

5. Mélységes sötétség borítsa be őket és sötét éjszaka boruljon rájuk! Ne hagyd, hogy meglássanak engem a te erőd világosságában, melyet mentésemre küldtél, nehogy újra elhatalmasodjanak fölöttem!

102

6. Tervüket, hogy erőmet elrabolják, ne engedd teljesülni! És ahol megegyeznek, hogy elveszik a világosságomat, ott vedd el az övékét!

7. És azt mondták, hogy elveszik egész világosságomat, de nem tudták elvenni, mert velem volt a te világosságerőd.

8. Mivel a te parancsolatod nélkül terveztek, ó, Világosság, azért nem tudták teljesen elvenni az én világosságomat.

9. Mivel a világosságban bízok, nem fogok félni. A világosság az én megváltóm, és nem fogok rettegni.

Most pedig mondja meg PISTIS SOPHIA szavainak jelentését, akinek az ereje képes erre.

Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, Salomé lépett elő, mondván: - Uram, erőm a PlSTIS SOPHIA szavai jelentésének megmondására

kényszerít engem. A te erőd egykor Salamon által prófétált a következő szavakkal:

1. Hálát adok neked, Uram, mert te vagy az én Istenem. 2. Ne hagyj el, Uram, mert te vagy a reménységem. 3. A te igazságodat ingyen adtad nékem, és a te karod mentett meg engem. 4. Porba hulljanak az üldözőim; ne hagyd, hogy meglássanak engem. 5. Füstfelhő fedje be a szemüket és ködhomály sötétítse el őket. Ne

hagyd rájuk felkelni a napot, hogy meg ne fogjanak engem. 6. Terveik erőtlenek legyenek, s amit koholnak, az őket érje. 7. Álnok tervet szőttek, de nem használt nekik. 8. Hatalmuk ellenére legyőzettek; és amit gonoszul terveztek, a saját

fejükre roskadt. 9. Az Úrban reménykedem, és nem félek, mert te vagy az én Istenem,

Megváltóm. Amikor Salomé befejezte, Jézus így szólt neki: - Nagyon jó, Salomé. Ezt jelentik PlSTIS SOPHIA szavai.

103

59. F E J E Z E T

Jézus tovább beszélt, s azt mondta tanítvánvainak: - Amikor PlSTIS SOPHIA ezeket mondta a káoszban, a világosságerőt, melyet megmentésére küldtem, fénykoszorúvá tettem az ő feje körül, hogy Authádész teremtményei többé ne tudják hatalmukba keríteni őt. Amikor pedig ez fénvkoszorú lett a fején, minden szentségtelen anvag megmozdult őbenne, és őbenne minden megtisztult. A szentségtelen anyagok megsem­misültek és a káoszban maradtak, mialatt Authádész teremtményei látták ezt és örültek. És a PISTIS SOPHIÁBAN lévő ragyogó fény tisztája felerősítette az én világosságerőmet, mely az ő fején fénykoszorú lett.

Amikor aztán a PISTIS SOPHIÁBAN lévő tiszta világosság beburkolta őt, akkor a tiszta világosság megmaradt a fényláng erőkoszorújában, mert Authádész teremtményei nem tudták már elrabolni azt.

Amikor ez történt vele, a PISTIS SOPHIÁBAN lévő ragyogó fénverő ujjongni kezdett. Hódolt az én világosságerőmnek, mely koronaként ragyogott fel a fején. Dicsérő himnuszát így énekelte:

1. A világosság korona lett a fejemen, többé nem válok el tőle, hogy Authádész teremtménvei el ne rabolják tőlem.

2. Ha minden anyag megmozdul is, én nyugodt maradok. 3. Ha minden anyagom megsemmisül is és a káoszban marad - mind­

az, ami Authádész teremtményei számára észlelhető -, én nem semmi­sülök meg.

4. Mert a világosság velem van, és én egyesültem a világossággal, így szólt PISTIS SOPHIA. Aki megérti e szavak értelmét, lépjen elő, és

adja elő a megoldást.

104

Ekkor Mária lépett elő, Jézus anyja, és mondotta: - Fiam e világ szerint, Istenem és Megváltóm a menny szerint,

parancsold meg nekem, hogy adjam meg PlSTlS SOPHIA szavainak magyarázatát.

Jézus felelt, és így szólt: - Mária, te is a Bárbelóban meghatározott alakot kaptad, ugyanígy

kaptad a fényszűz hasonlatosságát a világosság szerint, te és a másik Mária is, az áldott. És miattatok keletkezett a sötétség. Továbbá az anvag-test, melyben most vagyok, s amelyet megtisztítottam és megvilágosítot­tam, belőled kelt. Jól van tehát, azt mondom neked, hirdesd ki PlSTlS SOPHIA szavainak magyarázatát.

Mária pedig, Jézus anyja, így felelt, mondván: - Uram, ezeknek a szavaknak megfelelően a te világosságerőd egykor

Salamon 19. ódájában prófétált és mondta: 1. Az úr az én fejemen, mint a koszorú. Nem tágítok tőle. 2. Az igazság koszorúja fonatott nekem, s a te ágaidat sarjasztotta

bennem. 3. Mert nem hervadó koszorú, melv nem sarjad, hanem élő vagy az én

fejemen és te sarjadtál nekem. 4. A te gyümölcseid érettek és telik, megteltek a te üdvösségeddel. Amikor Jézus anyjától ezeket hallotta, azt mondta neki: - Nagyon jól mondtad! Bizony, bizony mondom neked: Boldognak

mondanak majd téged a föld egyik sarkától a másikig; mert az Első Rej­tély öröksége betért hozzád. És ez örökség által lesznek megmentve a földiek és a magasságban lévők. Ez a szent örökség a kezdet és a vég.

105

60. FEJEZET

106

Ismét beszélt Jézus, azt mondván tanítványainak: - Úgy volt, hogy amikor PISTIS SOPHIA kifejezte tizenharmadik bűnbána­tát, minden ítélet és büntetés, amit PISTIS SOPHIÁRA róttak, abban az idő­pontban betelt a kezdettől fogva létező Első Rejtély teljesülése miatt, és eljött az ideje, hogy megváltassék a káoszból, és minden sötétségből kive­zettessék, mivel bűnbánatát az Első Rejtély elfogadta. És ez a Rejtély a magasságból egy nagy világosságerőt küldött nekem, hogy PlSTlS SOPHIÁT megsegítsem és a káoszból felvezessem. Feltekintettem tehát az eonokhoz a magasságba, és láttam a fényerőt, melyet az Első Rejtély küldött nekem, hogy PISTIS SOPHIÁT megmentsem a káoszból.

Amikor a világosságerőt láttam az eonokból kijönni és hozzám lesi­etni - én magam a káosz fölött voltam -, akkor énbelőlem is kijött egy másik világosságerő, hogy ő is segítsen PISTIS SOPHIÁNAK. ÉS az Első Rej­tély által a mennyekből küldött világosságerő leáramlott a belőlem kijövő világosságerőre. És találkoztak, és egyetlen hatalmas fényárammá váltak.

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, így szólt: - Értitek-e, hogy mit mondok nektek? Újra Mária sietett elő, és így szólt: - Uram, megértem, amit mondasz. Ezt illetően a te világosságerőd

egykor Dávid által prófétált a 85. zsoltárban: 11. Kegyelem és igazság összetalálkoznak, igazságosság és békesség

megcsókolták egymást. 12. Az igazság a földből sarjadt, az igazságosság a mennyből teldntett alá. A kegyelem tehát a világosságerő, mely az Első Rejtély által jött le;

mert az Első Rejtély hallgatta meg PISTIS SOPHIÁT és irgalmazott meg neki megpróbáltatásai közepette. Az igazság pedig az az erő, mely tebelőled jött elő; mert te tetted magadat teljessé az igazságban, hogy PISTIS SOPHIÁT megmenthessed a káoszból. Továbbá az igazságosság az az erő, mely az Első Rejtély által jött elő, hogy PISTIS SOPHIÁT vezesse.

A békesség az az erő, mely belőled jött elő, hogy behatoljon Authádész teremtményeibe és elvegye tőlük a PlSTIS SOPHIÁTÓL elvett világosságokat; mindezt azért, hogy ezeket az erőket újra PlSTIS SOPHIÁBAN összponto­sítsd, és az ő erejével összeegyeztesd.

Az igazság pedig az az erő, mely tebelőled jött elő, amikor a káosz alsó területein tartózkodtál. Ezért mondta a te világosságerőd egykor Dávid által, hogy az igazság a földből sarjadt, mert te a káosz alsó terü­letein voltál.

Az igazságosság ellenben, mely a mennyből tekintett alá, az az erő, mely az Első Rejtélyből a magasságból jött elő és hatolt be PlSTIS SOPHIÁBA.

61. FEJEZET

Amikor Jézus ezeket hallotta, azt mondta: - Nagyon helyes, Mária, te áldott, aki az egész világosságbirodalmat örö­kölni fogod!

Erre Mária, Jézus anyja is előlépett, és így szólt: - Uram és Megváltóm, parancsold meg nekem is ezeknek a szavaknak

a megmagyarázását.

107

Jézus azt mondta: - Akinek az esze meg tudja érteni, azt nem akadályozom, sőt bátorí­

tom, hogy kimondja az őt ösztönző gondolatot. Jer tehát, Mária, az anyag szerint anyám, akibe betértem annak idején, téged is késztetlek a beszéd gondolatának magyarázatára.

Mária felelt tehát, és így szólt: - Uram, ezt illetően a te erőd Dávid által prófétált: Kegyelem és

igazság összetalálkoztak, igazságosság és békesség megcsókolták egymást. Az igazság a földből sarjadt és az igazságosság az égből tekintett alá. így prófétált egykor a te erőd tenmagadról. Amikor még kicsi voltál, és a szellem nem jött le rád, egyszer Józseffel egy szőlőskertben voltál. Ezalatt lejött a szellem a magasságból, és bement a házamba. Rád hasonlított, és én nem ismertem meg, azt hittem, te vagy

És a szellem azt mondta nekem: „Hol van Jézus, a testvérem, hogy találkozzak vele?" Amikor ezt mondta, zavarba jöttem, mert azt hittem, hogy kísértet, melv próbára akar tenni engem. Megragadtam tehát, s az ágy lábához kötöttem a házamban, hogy kimehessek hozzád és Józsefhez a földekre; és a szőlőskertben találtalak titeket, ahol József karókat vert a földbe.

Úgy esett, hogy amikor hallottál engem Józsefnek elmesélni mindezt, azonnal megértetted, nagyon örültél, és azt mondtad: „Hol van, hadd lássam; különben itt várom őt ezen a helven." Amikor József ezt hallotta tőled, megdöbbent, azonnal visszamentünk együtt, beléptünk a házba, és a szellemet ott találtuk az ágyhoz kötözve. Néztünk téged és őt, s úgy találtuk, hogy hasonlítotok egymásra, Az ágyhoz kötöttet feloldoztuk, megöleltétek és megcsókoltátok egymást, és egyek lettetek. Ez tehát az ige és a magyarázata: A kegyelem a szellem, amelyet a magasság Első Rejtélye

108

nyilvánít meg, mert ő megszánta az emberi nemet, és szellemét küldte, hogy ez eltörölje az egész világ bűneit, s hogy az ember megkapja a Rej­télyeket és örökölje a világosságbirodalmat.

Az igazság viszont az az erő, mely hozzám jött; amikor Bárbelóból kivált, a te anyagi testeddé lett, és az igazság országáról prédikált.

Az igazságosság aztán a te szellemed, mely a Rejtélyeket elhozta a magasságból, hogy az emberi nemnek adja azokat.

A békesség pedig az az erő, mely a te világ szerinti anyagtestedbe tért be, és megkeresztelte az emberi nemet, hogy az ember elidegenedjen a bűntől és összhangba kerüljön [megbékéljen] a te szellemeddel; hogy majd békében éljen a világosság teremtményeivel; ezért „az igazságosság és a béke megcsókolták egymást".

Amikor pedig azt mondják, „az igazság a földből sarjadt", az azt jelen­ti, hogy az igazság a te anyagtested, melv belőlem sarjadt az embervilág módjára, majd pedig prédikált az igazság birodalmáról.

Ahol pedig azt mondják, „az igazságosság az égből", ott az igazságos­ság az az erő, mely a magasságból lejött, hogy az emberi nemnek odaadja a világosság Rejtélyeit, hogy az emberek majd igazságosak és jók legyenek, és örököljék a világosságbirodalmat.

Amikor Jézus ezeket a szavakat hallotta anyjától, Máriától, azt mondta:

- Nagyon szép, Mária!

109

PISTIS SOPHIA EVANGÉLIUMA = = ^ ^ ^ ^ ^ ^ =

62. FEJEZET

Ekkor a másik Mária lépett elő, és így szólt: - Uram, ne neheztelj, ne bosszankodj miattam. Mióta azonban édesanvád beszélt veled e szavak magyarázatáról, engem is sürget az erőm, hogy lépjek elő, és szintén adjak magyarázatot.

Jézus azt mondta neki: - Neked is megparancsolom a magyarázatot. Mária így szólt: - Uram, a kegyelem és az igazság összetalálkoztak; a kegyelem a szellem,

mely rád jött, amikor János megkeresztelt téged. A kegyelem tehát isteni szellem, mely rád jött. Megszánta az emberi nemet, leereszkedett, és talál­kozott Szabaóthnak, a jónak erejével, mely benned van és prédikálván az igazság helyeit hirdette. Továbbá azt mondják: Az igazságosság és a békesség megcsókolták egymást - az igazságosság a világosság szelleme, melv rád jött, és a magasságok Rejtélyeit hozta, hogy az emberi nemnek adja.

A békesség pedig Szabaóthnak, a jónak ereje, mely benned van - az, mely keresztelt, és az emberi nemnek megbocsátott. És ez az erő békítette ki az embereket a világosság fiaival.

Ahol pedig erőd azt mondta Dávid által, hogy az igazság a földből sar­jadt, ott ez Szabaóthnak, a jónak erejére vonatkozik, mely édesanyádból, Máriából, a földlakóból sarjadt.

Az igazságosság, mely a mennyből tekintett le, az a szellem a magas­ságban, mely minden Rejtélyt lehozott a magasból és az emberi nemnek adott. Az emberek majd igazak és jók lesznek, és öröklik a világosságbi­rodalmat.

110

Amikor Jézus ezeket hallotta Máriától, így szólt: - Kitűnő, Mária, te világosság örököse! Ismét Mária lépett elő, Jézus anyja, leborult a lábai előtt, megcsókolta

azokat és így szólt: - Uram és fiam és megváltóm, ne haragudj rám és bocsáss meg,

ha a szavak jelentését még egyszer előadom. A kegyelem és az igazság összetalálkoztak. Én Mária vagyok, a te anyád; és itt van Erzsébet, János anyja, akivel találkoztam. A kegyelem a Szabaóth ereje, mely bennem van, mely belőlem kiment, aki te vagy. Te szántad meg az egész emberi nemet. Az igazság ellenben az az erő, mely Erzsébetben van és Jánossá lett, ald eljött, és prédikált az igazság útjáról, aki te vagy Előtted járván prédikált ő. Továbbá a kegyelem és az igazság találkoztak - ez te vagy, Uram, ald Jánossal találkoztál azon a napon, amikor a keresztelőt kellett megkapnod.

Te és János az igazságosság és békesség vagytok, akik megcsókolták egymást. Az igazság a földből sarjadt, és az igazságosság a mennyből teldntett alá. Ez arra az időre vonatkozik, amikor magadat szolgáltad, Gábriel alakját vetted fel, leteldntettél rám a mennyből és beszéltél velem. Miután pedig beszéltél velem, megfogantattál bennem.

Az igazság tehát Szabaóthnak, a jónak erejét jelenti, mely a te anyag­testedben van; ez „az igazság, mely a földből sarjadt". Amikor Jézus eze­ket a szavakat hallotta Máriától, édesanyjától, így szólt:

- Kitűnő és nagyszerű! Ez minden igémnek a megoldása, amiről vilá­gosságerőm egykor Dávid által prófétált.

111

63. FEJEZET

112

János is előlépett, és így szólt: - 0, Uram, nekem is parancsold meg a szavak magyarázását, amelyeket a te fényerőd Dávid által prófétált.

Jézus pedig felelt Jánosnak, és ezt mondta: - Neked is parancsolom, János, hogy hirdesd ki, amiről egykor az én

világosságerőm prófétált Dávid által: A kegyelem és az igazság összetalál­koztak, az igazságosság és a béke megcsókolták egymást. Az igazság a földből sarjadt, és az igazságosság a mennyből tekintett alá.

János pedig válaszolt, és így szólt: - Ez az az ige, amit egykor mondtál nekünk: „Én a magasságból

jöttem, bementem Szabaóthba, a jóba, és átöleltem az őbenne lévő világos­ságerőt."

Nos, a kegyelem és az igazság, melyek találkoztak: Te vagy a kegye­lem, akit a magasság területeiről kiküldött a Te Atyád, az Első Rejtélv, mely besugárzik, mivel ő leküldött Téged, hogy az egész világnak irgal­mazz meg.

Az igazság viszont Szabaóthnak, a jónak ereje, mely összekapcsolta magát veled, s amelyet balra taszítottál, Te, az Első Rejtély, melv belőled kisugárzik. És a kis Szabaóth, a jó, fogta ezt az erőt, és beletaszította Bár-belo anyagába. És ez az erő prédikált az igazság területeiről minden bal oldalon lévő helyen. Bárbelónak az az anyaga lett aztán a te mai tested.

„És az igazságosság és a békesség, melyek megcsókolták egymást", az igazságosság te vagy, aki elhoztál minden Rejtélyt a te besugárzó Atyád, az Első Rejtélv által, és megkeresztelted Szabaóthnak, a jónak erejét. És elmentél az archonok területeihez, és odaadtad nekik a magasság Rejté-

lyeit, s így igazak lettek és jók. A béke pedig Szabaóth ereje, vagyis a te lelked, mely bement Bárbelo anyagába; és Jabraóth hat eonjának minden archonja békét kötött a világosság Rejtélyével.

És az igazság, mely a földből sarjadt, megfelel Szabaóth, a jó erejének, mely a jobb oldali területekről jött, melyek a fénykincsen kívül fekszenek. És elment a bal oldaliak területeihez, bement Bárbelo anyagába, és prédi­kálta nekik az igaz helynek [igazság országának] Rejtélyeit.

Az igazságosság, mely az égből tekintett alá, az te vagy, az Első Rej­tély, mely kisugárzik, mert te a magasság tereiből jöttél a világosságbiroda­lom Rejtélyeivel. És te leereszkedtél a fényruhára, melyet Bárbelo kezéből vettél át, amely ruha Jézus, a mi megváltónk, amikor te Jézusra leeresz­kedtél, mint egy galamb.

Az történt, hogy amikor János ezeket mondta, beszélt hozzá az Első Rejtély, melv kifelé sugárzik:

- Kitűnő, János, szeretett testvér.

64. FEJEZET

Az Első Rejtély folytatta beszédét, és így szólt: - Úgy történt, hogy az erő, mely a magasságból jött, tehát Én, mivel az én Atyám küldött Engem, hogy PISTIS SOPHIÁT mentsem ki a káoszból - hogy Én és az erő, mely belőlem jött elő, és a lélek, melyet Szabaóthtól, a jótól kaptam, összejött, és egyetlen világosságáramlatot képezett, mely nagyon fényesen ragyogott.

Atyámnak, a besugárzó [lepillantó] Első Rejtélvnek parancsára

113

lehívtam Gábrielt és Michaelt az eonokból. Odaadtam nekik a világosság­áramot, és leküldtem őket a káoszba, hogy segítsenek PlSTIS SOPHIÁN: a világosságerőket, melyeket Authádész teremtményei elvettek tőle, vegyék vissza Authádész teremtményeitől, és adják oda újra PISTIS SOPHIÁNAK.

Amikor pedig a világosságáramlatot levitték a káoszhoz, azonnal nagyon világos lett az egész káoszban, s a fényár kiterjedt minden teremtményére és területére.

Mikor aztán Authádész teremtményei meglátták ennek az áram­latnak nagy világosságát, félni kezdtek még egymástól is. Ez az áramlat pedig minden világosságerőt kivont belőlük, amit PlSTIS SOPHIÁTÓL vettek el, és Authádész teremtményei ezt a világosságáramlatot nem merték megragadni a sötét káoszban. De ezt az áramlatot megtartani sem tud­ták a teremtményein uralkodó Authádész semmiféle módszerével sem. Gábriel meg Michael a világosságáramlatot PISTIS SOPHIA anyagteste fölé vezette, és mindazt a fényerőt, melyet egykor elvettek tőle, beletaszította a testébe. Anyagteste ekkor teljesen átvilágosodott, és a benne lévő erők [képességek], melyeknek világosságát egykor elvették, megvilágosultak, és világosságban nem szenvedtek már hiányt; mert újra megkapták a világos­ságukat, melyet egykor elvettek tőlük, mivelhogy énáltalam [énbennem] visszakapták.

Michael és Gábriel pedig, akik, mint szolgák, a világosságáramot a káoszhoz vitték, oda fogják adni az embereknek a világosság Rejtélyeit. Őrájuk van bízva a világosságáram, melyet Én adtam nekik, s amelyet a káoszhoz vittek.

Michael és Gábriel pedig nem vett el magának világosságot PlSTIS SOPHIA fényeiből, melyet visszavettek Authádész teremtményeitől. Ami­kor a világosságáram az Authádész teremtményeitől elvett világosság-

114

erőket mind beletaszította PISTIS SOPHIÁBA, PISTIS SOPHIA teljesen

ldvilágosodott. És a PISTIS SOPHIÁBAN lévő világosságerők, amelyeket

Authádész teremtményei nem raboltak el, szintén vidámak és fényesek lettek. És a PlSTIS SOPHIÁBA nyomott fények az ő anyagtestét egészen élénkké tették, amelyben azelőtt nem volt világosság, s majdnem tönk­rement, vagy tönkre is ment. PISTIS SOPHIA lankadó, oszladozó erőit a világosságok újra felállították, fényerejük fokozódott, s újra a régiek lettek. Újra fokozódott a világosságot észlelő képességük.

És SOPHIA világosságerői felismerték egymást az Én világosságáramla­tom által, és megmenttettek e fényáram által.

Amikor pedig az Én világosságáramom elvette a fényeket Authádész teremtményeitől, amelyeket azok PISTIS SOPHIÁTÓL vettek el, és PISTIS

SOPHIÁBA taszította, akkor a világosságáramlatom megfordult és elhagyta a káoszt.

Miután az Első Rejtély megmondta tanítványainak, hogy mi történt a PISTIS SOPHIÁVAL a káoszban, ismét beszélt, és így szólt hozzájuk:

- Megértitek-e mit mondok nektek?

65. FEJEZET

Péter lépett elő, és így szólt: - Uram, ami a te szavaid magyarázatát illeti, a te világosságerőd Salamon által prófétált az ő ódáiban:

1. Egy folyó jött elő, és nagy, széles folyammá lett. 2. Mindent magához vont, és a templom felé fordult.

115

3. Nem tudta visszatartani sem gát sem építmény; sem azok, akik a vizeket szabályozzák.

4. Az egész országon átvezették, és mindent magával ragadott. 5. Akik száraz homokon voltak, ittak belőle. Szomjuk csillapodott,

mert az italt a legmagasságosabbnak a kezéből kapták. 6. Boldogok annak az italnak a felszolgálói, akikre az élet vizét bízták. 7. Ok kiszáradt ajkakat frissítettek. A kimerültek szíve felvidult. Elértek

lelkeket, melyekbe lélegzetet leheltek, hogy azok meg ne haljanak. 8. Meggörnyedteket felegyenesítettek, nyíltságuknak erőt adtak, sze­

müknek világot adtak. 9. Mert egymásra ismertek az Úrban, és megmentette őket az örök

élet vize. Halljad tehát, Uram, hogy nyíltan beszéljek. Ahogyan Salamon által

prófétálta a te erőd: Egy folyó [zuhatag] jött elő, és nagy, széles folyammá vált; ez azt jelenti: a világosságáram szétáradt a káoszban Authádész teremtményeinek minden területére. Továbbá az ige, melyet Salamon mondott a te erőd által: Mindent magához rántott [vonzott] és a temp­lomhoz vitte; ez azt jelenti: Authádész teremtményeitől elvett mindent világosságerőt, amit azok PlSTlS SOPHIÁTÓL vettek el, és újra PlSTlS

SOPHIÁBA taszította.

Aztán az ige, melyet a te erőd mondott: Gátak és építmények nem tudták visszatartani; azt jelenti: Authádész teremtményei a világosság­áramot nem tudták visszatartani a káosz sötétségének falai között.

Az az ige pedig, amelyet a te erőd mondott: Az egész országon átvezette, és mindent betöltött; azt jelenti: amikor Gábriel és Michael a világosságáramot PISTIS SOPHIA testéhez vezette, belenyomtak a testébe

116

minden világosságot, amelyet Authádész teremtményei azelőtt elraboltak tőle, s anyagteste felragyogott.

Az ige pedig: Akik száraz homokon voltak, ittak belőle; azt jelenti: mindazok, akik PlSTIS SOPHIABAN voltak, s akiknek a világosságát azelőtt elvették, megkapták a világosságot.

Az ige: A szomjuk csillapodott, azt jelenti: az ő erőiknek [képessé­geiknek] nem hiányzott már a világosság, mivel a világosságot, amit elvettek tőlük, visszakapták.

És ahogyan a te erőd folytatta: Az italt a legmagasságosabbtól kapták; ez azt jelenti: a világosságot a világosságáram adta nekik, mely tebelőled, az Első Rejtélyből jött elő. Ahol pedig a te erőd azt mondta, hogy boldo­gok ennek az italnak a felszolgálói, ott ez annak felel meg, amit mondtál, hogy a segítségül jött Mihálv és Gábor vitte a világosságáramot a káosz­hoz, s azután ők is vezették ki onnan. A magasság világosságrejtélyeit azoknak fogják adni, akikre ez az áramlat rá lesz bízva.

A te erőd továbbá azt mondta: Kiszáradt ajkakat frissítettek; vagyis: Gábor és Mihály semmit sem vett el magának PISTIS SOPHIA világos­ságerőiből, amelyeket Authádész teremtményeitől vett vissza, hanem mindet beletaszították PISTIS SOPHIÁBA. AZ az ige pedig, amelyet a te erőd mondott: A kimerültek szíve felvidult, azt jelenti: PISTIS SOPHIA többi ereje, amelyeket Authádész teremtményei nem raboltak el, szintén nagyon boldog lett, és megtelt fénytársaik világosságával; mert azt beléjük taszították.

És az ige, melyet a te erőd mondott: Lelkeket élesztettek, mert léleg­zetet leheltek beléjük, hogy meg ne haljanak, azt jelenti: amikor a világos­ságokat PISTIS SOPHIÁBA taszították, felélénkítették testének anyagát, melytől egykor elvették a világosságot, s amely már-már halálán volt.

117

Továbbá: Elesett tagokat felegyenesítettek, hogy többé ne essenek el, ami azt jelenti: amikor PISTIS SOPHIÁBA nyomták az ő világosságait, akkor

minden erejét [képességét] feltámogatták, helyreállították, mert már-már feloszlottak. Amikor a te világosságerőd azt mondta, hogy nyíltságuknak erőt adtak, akkor az azt jelenti: az erők [a képességek] visszakapták vilá­gosságukat, s olyanok lettek, mint azelőtt.

Továbbá: Szemeiknek világosságot adtak, vagyis képesek a világossá­got észlelni, és felismerték, hogy a világosságáram a magasból jött. Továb­bá: Egymásra ismertek az Úrban - azt jelenti, hogy PlSTIS SOPHIA erői megismerték egymást a fényár által.

Aztán az ige: Megmenekültek az örök élet vize által; vagyis az egész világosságáram miatt és által megmenekültek.

És az ige, melyet a te erőd mondott: A világosságáramlat mindent magához vonzott és a templomhoz vitt, azt jelenti, hogy miután a fénvár visszavette PISTIS SOPHIA világosságait Authádész teremtményeitől, újra

belenyomta PISTIS SOPHIÁBA, majd megfordult, elhagyta a káoszt és rád jött, aki a templom vagy.

Ez a magyarázata minden igének, amelyet a te világosságerőd Sala­mon ódája által mondott.

Amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Pétertől, azt mondta neki: - Kitűnő, Péter, te áldott. Ez a kijelentések magyarázata.

118

66. FEJEZET

119

Az Első Rejtély folytatta, és így szólt: Az történt ezután, hogy mielőtt PISTIS SOPHIÁT egészen kivezettem volna a káoszból, mivel az én Atyám, az Első Rejtély, mely besugároz [benéz, bepillant], ezt még nem parancsolta meg nekem, miután tehát Authádész teremtményei észrevették, hogy világosságáramlatom a világosságerőket, amelyeket PISTIS SOPHIÁTÓL elvettek, most visszavette tőlük, és PISTIS

SOPHIÁBA nyomta, s ezen kívül PlSTlS SOPHIÁT felragyogni látták, fénye­sen, ahogyan kezdetben volt, nagyon megharagudtak PISTIS SOPHIÁRA, S újra Authádészükhöz kiáltottak, hogy jöjjön és segítsen nekik, hogy újra elvehessek PISTIS SOPHIÁTÓL a fényerőt.

És Authádész egy másik nagy fényerőt küldött le a tizenharmadik eon magasságából. Az lejött a káoszhoz, mint a suhanó nyílvessző, hogy Authádész támogathassa a teremtményeit, s ezek újra elvehessek a PISTIS SOPHIA fényeit. Amikor pedig ez a fényerő lejött, Authádész káoszban lévő teremtményei újra felbátorodtak, és szorongatni kezdték és üldözték PISTIS SOPHIÁT, aki megijedt és nagyon zavarba jött. És Authádész néhány teremtménye szoron­gatta őt. Az egyik teremtmény egy nagy kígyó alakját öltötte; egy másik egy nagy, hétfejű sárkánykígyó, megint másik pedig sárkány alakjában jelent meg, és Authádész első ereje, az oroszlánfejű erő is eljött a többi teremtménnyel együtt; ez a számtalan teremtmény együtt támadt PISTIS SOPHIÁRA, újra leve­zették a káosz alsó területeire, és újra nagyon nyugtalanították őt.

Mivel ennyire zaklatták, elmenekült előlük, és újra a káosz magasabb területeire jutott, de Authádész teremtményei követték, üldözték, és nagyon zavarba hozták.

Ezután az történt, hogy a tizenkét eonból letekintett Ádámász, a zsarnok, aki szintén haragudott PISTIS SOPHIÁRA, mivel PISTIS SOPHIA

a Világosságok Világosságához akart menni, mely mindegyikőjük fölött volt. Ezért haragudott rá. Amikor tehát Ádámász, a zsarnok, kinézett a tizenkét eonból, látta, hogy Authádész teremtményei szorongatják PISTIS SOPHIÁT, hogy elvegyék minden világosságát.

Amikor Ádámász ereje leért a káoszba minden teremtményhez, vagyis ez a démon lejött a káoszba, elbuktatta PISTIS SOPHIÁT. ÉS az oroszlánfejű erő meg a kígyófejű erő meg a sárkánygyíkfejű erő meg a sárkányfejű erő meg Authádész minden más teremtménye azonnal körülvette a PISTIS SOPHIÁT, hogy megpróbálja tőle újra elvenni minden belső erejét. Nagyon szorongatták és veszélyeztették PlSTIS SOPHIÁT. Amikor így zaklatták és nyugtalanították, újra dicsérő énekkel kiáltott a világossághoz, és azt mondta:

1. 0, Világosság, segítettél nekem! Hagyd a te világosságodat reám esni!

2. Mert te vagy az oltalmazom, és tehozzád akarok jönni, ó, Világos­ság, mert benned bízom, ó, Világosság!

3. Mert te mentesz meg Authádész és Ádámász zsarnoknak a teremt­ményeitől [kisugárzásaitól], te fogsz megszabadítani engem az ő hatal­muk veszélyeitől.

Amikor PISTIS SOPHIA ezt mondta, akkor Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára Én újra leküldtem Gábrielt és Michaelt és a nagy vilá-gosságzuhatagot, hogy PISTIS SOPHIA segítségére siessenek. És megparan­csoltam Gábrielnek és Michaelnek, hogy PISTIS SOPHIÁT kezeiken hordoz­zák, hogy az ő lába ne érintse meg a sötétséget. Továbbá megparancsoltam, hogy vezessék át a káosz területein, ahonnan ki fogják vezetni őt.

120

Az történt, hogy amikor az angyalok lementek a káoszhoz a világos­ságáramlattal, Authádész teremtményei és Ádámász teremtménye meg­látták a világosságzuhatagot [áramlatot, folyamot], ahogyan mérhetetlen fényességgel ragyogott. Ekkor megijedtek, és elengedték PlSTIS SOPHIÁT. A nagy világosságáram pedig körülvette PlSTIS SOPHIÁT minden oldalról, balról is meg jobbról is és minden oldalon. És fénvkoszorú lett az ő fején. Amikor a világosságzuhatag körülvette PISTIS SOPHIÁT, ő nagyon felbáto­rodott. A világosságáramlat nem tágított egyik oldaláról sem, s így ő nem félt többé Authádész teremtményeitől a káoszban, sem Authádész másik, új erejétől, mely repülő nyílként csapott le a káoszba; nem rettent meg Ádámász démonerejétől sem, mely az eonokból jött.

És az Én parancsomra, a kifelé sugárzó Első Rejtély parancsára a világosságáramlat rendkívülien világított, mialatt PISTIS SOPHIÁT minden

oldalról körülvette. És PISTIS SOPHIA a világosság közepette volt, mialatt egy nagy világosság volt tőle balra is meg jobbra is, és minden oldalon, fején is koszorút képezvén.

És Authádész teremtményei nem tudták már megváltoztatni a kinézetüket, de az erős fényt sem bírták, s így sokan lerogytak jobb oldalon, mivel rendkívül erősen világított, és sok más esett össze bal olda­lon. PISTIS SOPHIÁHOZ pedig egyáltalán nem tudtak közeledni a nagy

világosság miatt. Egymáson estek keresztül és egymásba botlottak; PISTIS SOPHIÁT azonban nem tudták bántani, mert ő a világosságban bízott.

És Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára magam mentem le a káoszhoz nagy fényességben, az oroszlánfejű erő elé léptem, mely fénylett, és elvettem a benne lévő egész világosságát. Authádész minden teremtmé­nyét megfogtam, hogy többé ne mehessenek a helyükre a tizenharmadik eonhoz. És Authádész minden teremtményétől elvettem az erőt, s így

121

mind erőtlenül estek össze a káoszban. PlSTlS SOPHIÁT pedig kivezettem, mialatt ő Gábrieltől és Michaeltől jobbra volt.

És a nagy fényár újra belé áradt. És a PlSTlS SOPHIA saját szemével látta, hogyan veszem el a világosságerőt az ellenségeitől. És PISTIS SOPHIÁT

ldvezettem a káoszból, mialatt ő rálépett Authádész kígyófejű teremtmé­nyére. De lábbal tiporta a hétfejű sárkánykígyó-teremtményt és az orosz­lánfejű meg a sárkányfejű erőt is.

PlSTlS SOPHIÁT állandóan Authádész hétfejű sárkánykígyó-teremtmé-nyén hagytam állni, mert ez hatalmasabb és gonoszabb volt, mint a többi együtt. Én pedig, az Első Rejtély vele voltam, elvettem a sárkánykígyóban lévő minden erőt, és megsemmisítettem egész anyagát, hogy mostantól kezdve egyetlen magja se kelhessen ld.

67. FEJEZET

Amikor az Első Rejtély mindezt elmondta tanítványainak, újra beszélni kezdett, és így szólt:

- Megértitek-e, mit beszélek veletek? Jakab lépett elő, és azt mondta: - Uram, az előbbi szavaid magyarázatát illetően a te világosságerőd

egykor Dávid által prófétált a 91. zsoltárban: 1. Aid a Felségesnek védelmében lakozik, a Mindenhatónak árnyéká­

ban nyugoszik az. 2. Az azt mondja az Úrnak: Te vagy az én oltalmam, váram, Istenem,

akiben bízom.

122

3. Mert ő szabadít meg engem a madarásznak tőrétől és a gonosz varázsló igéjétől.

4. Testével fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad. Az ő igaz­sága pajzs és páncélként vesz körül.

5. Nem félsz az éjszakai ijesztéstől, sem a repülő nyíltól nappal. 6. Sem a sötétben settenkedőtől, sem a délben támadó démontól. 7. Elesnek mellőled ezerén, és jobb kezed felől tízezerén, és hozzád

nem is közelíthetnek. 8. Bizony szemeiddel nézed, és meglátod a gonoszoknak megbünte­

tését. 9. Mert azt mondtad, Uram, te vagy az én oltalmam! A Felségest

választottad a te hajlékoddá. 10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sáto­

rodhoz, 11. mert az ő angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged

minden utadban. 12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed a lábadat kőbe. 13. Kígyón és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánt és a sár­

kányt. 14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, mondja Isten, megszabadítom őt.

Megvédem őt, mert megismerte az én nevemet.

15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt. Vele vagyok háború­ságában: megmentem és megdicsőítem őt.

16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szaba­dításomat.

Ez a magyarázata a szavaidnak, Uram. Hallgasd meg, hogy ezt nyíl­tan is mondhassam: Az ige, melyet a te erőd Dáviddal mondatott: Ald a

123

Felségesnek védelmében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában fog időz­ni, azt jelenti: mivel PISTIS SOPHIA a világosságban bízott, benne maradt a világosságár fényében, amely általad jött le a magasságból.

És az ige, amelvet a te erőd Dávid által mondott: Azt fogom mondani az Úrnak, te vagy az én oltalmam, váram, Istenem, benned bízom, meg­felel a PISTIS SOPHIA dicsérő éneke következő szavainak: Te vagy az én oltalmazom, és tehozzád jövök én.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: te szabadítsz meg engem a madarásznak tőréből és gonosz varázslattól, megfelel PISTIS SOPHIA szavának: 0, Világosság, hiszek benned! Te fogsz megmenteni engem Authádész és Ádámász, a zsarnok teremtményeitől. És te meg­szabadítasz engem az ő hatalmuk veszélyeitől.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Testével fedez téged, és a szárnyai alatt lészen oltalmad, azt jelenti: PlSTIS SOPHIA a vilá­gosságáram világosságában volt, mely tőled jött; bizalommal megmaradt a világosság mellett, mely az ő bal és jobb oldalán volt; ezek a világossá­gáram szárnyai.

Továbbá az ige, melyet a te világosságerőd prófétált Dávid által: az igazsága (hűsége) pajzsként vesz körül téged: ez a világosságáram világos­sága, mely PISTIS SOPHIÁT minden oldalról pajzsként veszi körül.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Nem félsz az éjszakai ijesztéstől, azt jelenti: PlSTIS SOPHIA nem félt az ijedelmektől és nyugta­lanságtól, amely volt a káoszban, ami az éjszaka. Továbbá az ige, melvet a te erőd mondott: Nem fog félni a nappal repülő nyíltól, azt jelenti: PlSTIS SOPHIA nem félt az erőtől, melyet végül Authádész küldött a magasból, mely repülő nyílként jött le a káoszhoz. A te világosságerőd pedig azt mondta: Nem fogsz félni a nyíltól, mely nappal repül; mert az erő a tizen-

124

harmadik eonból jött, s ez uralkodik a tizenkét eonon és teszi világossá azokat. Ezért mondta Dávid, hogy „nappal". Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Nem fog félni a sötétben settenkedőtől, azt jelenti: PlSTIS SOPHIA nem fél az oroszlánfejű teremtménytől, mely a káoszban, vagyis a sötétségben ijesztgette.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Nem fog félni a bajtól és démontól, mely délben pusztít, azt jelenti, hogy PlSTIS SOPHIA nem fél már a zsarnok Adámász démoni teremtményétől, mely PISTIS SOPHIÁT mély bukásba taszította, s amely Adámászból a tizenkettedik eonból jött. Ezért mondta a te erőd: Nem fog félni egy démoni zuhanástól [bajtól] délben, - délben, mert ez [Adámász alkotása] a tizenkét eonból jött, mely a délnek, a tizenkettedik órának felel meg. Továbbá éjszaka, mert a káoszból jött, mely az éjszakának felel meg. Mivel pedig a tizen­kettedik eonból jött, mely pontosan a kettő között van, azért mondta a te világosságerőd, hogy „dél"; mert a tizenkét eon a káosz és a tizenhar­madik eon között terül el.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Ezren fog­nak elesni a bal oldalán, tízezren a jobbja felől, de neld közelébe sem kerülhetnek, azt jelenti: Amikor Authádész számtalan teremtménye nem volt képes a világosságár erős fényességét kibírni, közülük sokan elestek a PISTIS SOPHIA bal oldalán, sokan pedig a jobb oldalán, és nem voltak képesek közeledni hozzá, hogy bánthassák.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Bizony sze­meiddel nézed, és meglátod a gonoszoknak megbüntetését; mert azt mondtad: te, Uram, vagy az én reménységem. Ez megfelel PlSTIS SOPHIA esetének: PISTIS SOPHIA saját szemeivel nézte ellenségeit, vagyis Authá­dész teremtményeit, melyek egymás hegyén-hátán bukdácsoltak. De nem

125

És az Első Rejtély felelt neki és azt mondta: - Megparancsolom neked a himnusz magyarázatát, amelyet PISTIS

SOPHIA zengett az én tiszteletemre. Tamás felelt, és így szólt: - Uram, ami a himnuszt illeti, amelvet PISTIS SOPHIA zengett, mivel

a káoszból megmenttetett, a te világosságerőd Dávid fia Salamon által prófétált az ódáiban:

1. Megmenttettem a béklyóktól, és hozzád menekültem, ó, Uram! 2. Mert te voltál a jobb kezem felől, amikor megmentésemre és meg­

segítésemre jöttél. 3. Visszatartottad ellenségeimet, és nem jelentek meg; mert a te orcád

volt velem és irgalmasságodban az én megmentőm. 4. Sokan lenéztek és kitaszított voltam; mint az ólom, olyan voltam

előttük. 5. Általad jött hozzám a megszabadító erő; mert te szövétneket állí­

tottál a jobb kezem felől és a bal kezem felől, hogy egyik oldalam se legyen világosság nélkül.

6. Beárnyékoltál a te irgalmasságod árnyékával, s kiemeltek engem a bőrruhákból.

7. A te jobbod emelt fel engem, és te elvetted az én betegségemet. 8. A te igazságodban lettem erős, és a te igazságosságodban megtisz­

tultam. 9. Ellenségeim távoztak tőlem, és én megigazultam a te jóságodban,

mert a te nyugodalmad örök. Ez tehát, ó, Uram, a káoszból megmentett PISTIS SOPHIA magasztaló

énekének magyarázata. Hallgass meg, hogy leplezetlenül mondhassam el. Az ige, amelyet a te világosságerőd mondott Salamon által: Megment-

126

csak a szemeivel nézte őket, hanem te, Uram, az Első Rejtély, magad vetted el a világosságerőt, mely az oroszlánfejű erőben volt, s ezen kívül elvetted az erőt Authádész minden teremtményétől.

Továbbá megrögzítetted őket a káoszban, hogy mostantól ne tudjanak az ő területeikhez menni. PlSTIS SOPHIA tehát nem csak nézte Authádész teremtményeit, ha azt nézzük, hogy mit prófétált Dávid ahhoz hason­lóan, amit PISTIS SOPHIA mondott, „hanem ellenségeidet nézed, és látni fogod a gonoszok megbüntetését". Nem csak saját szemével látta, hogyan esnek át egymáson, hanem a megbüntetésüket is látta, vagyis hogyan fizetik vissza nekik a gonoszságukat. Ahogyan Authádész teremtményei szándékozták elvenni PISTIS SOPHIA világosságát, úgy fizettél meg nekik,

és elvetted az ő világosságerejüket PISTIS SOPHIA világossága helyett, mert

SOPHIA a magasság világosságában hitt.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: A Legmagas-ságosabbat választottad oltalmazódul, nem ér baj téged, és csapás nem közeleg a te sátorodhoz - azt jelenti: mivel PISTIS SOPHIA szorult

helyzetében a világosságban hitt, dicsérő énekét énekelte. így Authádész teremtményei nem okozhattak bajt neki, és nem is szorongathatták, sőt egyáltalán nem is közeledhettek hozzá.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Az ő angya­lainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon, és kezei­ken hordozzanak, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe - ez annak felel meg: Gábrielnek és Michaelnek megparancsoltad, hogy PISTIS SOPHIÁT vigyék

át a káosz minden területén, kísérjék, míg aztán felvezetik és kezeiken felemelik, hogy lábai ne érintsék az alsó sötétséget, s meg ne ragadják őt az alsó sötétségben lévők.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Kígyón és áspis-

127

kígyón jársz, megtaposod az oroszlánt és a sárkányt, azt jelenti: mivel Bennem bízik, meg fogom menteni és árnyékomban védeni, mert ismeri a nevemet - ez az: amikor PISTIS SOPHIA odáig jutott, hogy felemelkedett a káoszból, rátaposott Authádész emanációira [kisugárzásaira/teremtmé­nyeire], a kígyófejű teremtményre és a baziliszkuszra, a hétfejű teremt­ményre, s rálépett az oroszlánfejű erőre és a sárkányfejű erőre. Mivel a világosságban hitt, mindezektől megmenekült. Ez a magyarázata a sza­vaidnak, Uram.

68. F E J E Z E T

Amikor az Első Rejtély ezt hallotta, így szólt: - Kitűnő, szeretett Jakab! Az Első Rejtély folytatta beszédét, és azt mondta a tanítványainak: - Ekkor az történt, hogy amikor PISTIS SOPHIÁT kivezettem a káoszból, újra hangosan felkiáltott, és ezt mondta:

1. Meg vagyok mentve a káoszból és meg vagyok váltva a sötétség kötelékeitől! Hozzád jöttem, ó, Világosság!

2. Mert te körös-körül világosság lettél nekem, mialatt meghoztad nekem a segítséget és a megszabadulást.

3. Authádész teremtményeit pedig, amelyek harcoltak ellenem, vissza­tartottad a te világosságoddal, s nem tudtak közeledni hozzám, mert a te világosságod velem volt, és megmentett a te világosságleáramlásoddal [zuhatagoddal].

4. Mivel Authádész teremtményei szorongattak engem, elvették az

128

erőmet és letaszítottak a káoszba, úgy hogy nem volt már bennem vilá­gosság, ezért számukra én lomha, nehéz anyag lettem.

5. Ezután pedig teáltalad egy fényáradat jött le rám, mely megmentett engem. Balról is világított meg jobbról is, és minden oldalról körülvett, hogy egyetlen részem se legyen világosság nélkül.

6. Te pedig betakartál engem áramlatod világosságával, és megtisztí­tottál engem minden szentségtelen anyagtól, és a te világosságod miatt minden anyagom fölé emelkedtem.

7. És a te világosságáramod emelt fel engem és tartotta távol tőlem Authádésznak engem szorongató teremtményeit.

8. Bizodalmam pedig megerősödött, bízom a te világosságodban, a te áramod tiszta világosságában.

Authádész teremtményei távoztak, én pedig felragyogtam a te nagy erődben; mert te mindig mentesz.

Ez a PISTIS SOPHIA magasztaló éneke, amelyet mondott, amikor a káoszból feljött, és a káosz kötelékeitől megszabadult. Nos, akinek van füle, az hallja.

69. FEJEZET

Amikor az Első Rejtély ezeket mondta tanítványainak, Tamás lépett elő és így szólt:

- Uram, fényben-lakómnak van füle, s eszem megértette a te beszédedet. Parancsold meg tehát, hogy világosan előadjam e szavak magyarázatát.

129

tettem a béklyóktól, és hozzád menekültem, ó, Uram, megfelel PISTIS SOPHIA következő szavainak: Meg vagyok váltva a sötétség kötelékeitől, és hozzád jöttem, ó, Világosság.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Te voltál a jobb kezem felől, mikor megmentésemre és segítségemre jöttél - megfelel PISTIS SOPHIA szavának: Körös-körül világosság lettél nekem, mialatt meghoztad nekem a segítséget és a megszabadulást.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Visszatartottad ellenségei­met, és nem jelentek meg - megfelel PISTIS SOPHIA szavainak: Authádész teremtményeit, melyek harcoltak ellenem, visszatartottad a te világossá­goddal, és nem tudtak közeledni hozzám.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: A te orcád volt velem, irgal­masságodban az én megmentőm - PISTIS SOPHIA következő mondása: A te világosságod volt velem, és megmentett a te világosságáramlatoddal.

És az ige, melyet a te erőd mondott: Sokan lenéztek, és kitaszított voltam, PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése, hogy Authádész teremtményei szorongattak engem, elvették az erőmet, lenéztek és lelöktek a káoszba minden világosság nélkül.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Mint az ólom, olyan voltam előttük - PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése: Amikor elvették a világos­ságaimat, számukra lomha, nehéz anyag lettem.

Továbbá az ige: Általad lett meg nekem a megszabadító erő, megfelel PISTIS SOPHIA kijelentésének: Ezután pedig teáltalad egy világosságerő jött hozzám, mely megmentett engem.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Mert te fáklyát állítottál a jobb kezem felől és a bal kezem felől, hogy egyik oldalam se legyen világosság nélkül, PISTIS SOPHIA szavaival: A te erőd világított jobbról is

130

meg balról is, és minden oldalról körülvett, hogy egyetlen részem se legyen világosság nélkül.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Beárnyékoltál a te irgalmas­ságod árnyékával, ezt jelenti PISTIS SOPHIÁNÁL: Te pedig betakartál engem áramlatod világosságával.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Kiemeltek engem a bőr­ruhákból, PISTIS SOPHIÁNÁL a következőknek felel meg: Megtisztítottál

engem minden szentségtelen anyagomtól, és én a te világosságod által mindazok fölé emelkedtem.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Salamon által: A te jobbod emelt fel engem, és te levetted rólam a betegséget, az a lejelentése PlSTlS SOPHIÁNAK, hogy a te világosságáramod az, mely engem felemelt és Authá-désznek engem szorongató teremtményeit távol tartotta tőlem.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: A te igazságodban lettem erős, és a te igazságosságodban megtisztultam, PISTIS SOPHIÁNAK az a

kijelentése: Megerősödtem a te világosságodban, s magam is tiszta világos­ság vagyok a te áramodban.

Továbbá az ige: Ellenségeim távoztak tőlem, PISTIS SOPHIÁNAK az a

kijelentése: Authádész teremtményei, melyek szorongattak engem, távoz­tak tőlem.

Továbbá az ige, melyet a te világosságerőd mondott Salamon által: Megigazultam a te jóságodban, mert a te nyugodalmad örök, megfelel PISTIS SOPHIA mondásának: Meg vagyok mentve a te kegyelmedben, mert

te mindenldt megmentesz. Ez tehát, Uram, PlSTlS SOPHIA himnuszának egész magyarázata, amikor a káoszból megmentették, és megváltották a sötétség kötelékeitől.

131

70. FEJEZET

132

Az történt, hogy amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Tamástól, azt mondta neki:

- Nagyon jól mondtad Tamás, áldott vagy te! Ez PlSTIS SOPHIA him­nuszának magyarázata.

Az Első Rejtély pedig folytatta beszédét, és azt mondta tanítvá­nyainak:

J

- PISTIS SOPHIA folytatta engem dicsérő himnuszát, és így szólt: 1. Magasztallak! Határozatod alapján kivezettél engem a magasabb

eonból, mely minden fölött van, s a lenti területekre vittél engem. 2. És határozatod alapján mentettél meg engem újra a lenti területekről.

Az én világosságerőimet elválasztottad az anyagtól, és én látni kezdtem. 3. Authádésznak engem ellenségesen szorongató teremtményeit

elterelted tőlem és szétszórtad őket. És hatalmat adtál nekem, hogy meg­szabadítsam magamat Ádámász teremtményeinek kötelékeitől.

4. És a hétfejű sárkánykígyót leverted és kitaszítottad az én keze­immel, engem pedig az ő anyaga fölé állítottál. Megsemmisítetted, hogy mostantól kezdve a magja se keljen ki.

5. Te pedig velem voltál, mialatt nekem mindehhez erőt adtál. És a te világosságod burkolt be engem mindenhol. Te tetted Authádész minden teremtményét erőtlenné.

6. Mert te elvetted a világosságerejüket, és az én utamat kiegyenesí­tetted, hogy ldvezessél a káoszból.

7. És elvittél engem minden anyagi sötétségből, és visszavetted szá­momra elvett fényerőimet.

8. Ezekbe az erőkbe [képességekbe] a te megtisztított világosságodat nyomtad bele, és minden világtalan tagomnak megtisztított világosságot adtál a magasság világosságából.

9. Tagjaimnak egyenes utat adtál, és fényes orcád elmúlhatatlan élet lett nekem.

10. Felvezettél engem a káosz fölé, a pusztulás zavaros helye fölé, hogy az ezeken a helyeken lévő anyagok mind feloszoljanak, és minden erőm a te világosságodban megújuljon, és a te világosságod legyen bennük.

11. Belém fektetted a te zuhatagod világosságát, s én megtisztult világosság lettem.

Ez PISTIS SOPHIA második magasztaló éneke. Aki megérti ezt a meg­bánást, az lépjen elő és magyarázza meg.

71. FEJEZET

Amikor pedig az Első Rejtély befejezte beszédét, Máté lépett elő, és így szólt:

- Megértettem PISTIS SOPHIA himnuszának megoldását. Parancsold meg, hogy nyíltan adjam elő.

És az Első Rejtély felelt, és így szólt: - Megparancsolom, Máté, hirdesd ki PISTIS SOPHIA e himnuszának

magyarázatát. Máté válaszolt, és azt mondta: - Ami PISTIS SOPHIA himnuszának magyarázatát illeti, világosságerőd

egykor Salamon ódájában prófétált erről:

133

1. Aid levezetett engem a magasabb terekből, fentről, az vezetett fel engem az alsó területekről, a mélységből.

2. Megmagyarázta nekem a középen lévőket. 3. Szétszórta ellenségeimet, és hatalmat adott nekem béklyóim szét­

szakítására. 4. A hétfejű kígyót az én kezeimmel verte le, és engem az ő gyökere

fölé állított, hogy megsemmisítsem a [kígyó] vetését [sperma]. 5. És te velem voltál, hogy segíts nekem; bárhol voltam, a te neved

vett körül engem. 6. A te jobbod megsemmisítette a rágalmazónak mérgét; kezed utat

csinált a te igazaidnak. 7. Megszabadítottad őket a sírboltokból és a tetemek közül elvit­

ted őket. 8. Fogtad a holt csontokat, és testtel ruháztad fel őket; és a megder-

medteknek életerőt adtál. 9. Utad elronthatatlan és a te orcád lett nekünk. 10. Eonodat a múlandóság fölé irányítottad, hogy minden feloszoljon

és megújuljon, és a te világosságod legyen mindeneknek alapja. 11. A te gazdagságodat építetted reá, és szent lakóhely lett. Ez tehát PISTIS SOPHIA himnuszának megoldása, Uram. Halljad, hogy

leplezetlenül elmondjam: Az ige, melyet a te erőd mondott Salamon által: Aki levezetett engem

a magasabb terekből, a fentiekből, az vezetett fel engem az alsó terüle­tekről, a mélységből, ez PISTIS SOPHIA következő szavainak felel meg: Magasztallak. A te határozatod szerint vezettél ki engem a magasabb eon­ból, mely fent van, s a lenti területekre vittél engem. És a te határozatod alapján mentettél meg és vezettél fel engem a lenti terekből.

134

És az ige, melyet a te erőd mondott Salamon által: Fogta a középen lévőket, és oktatott engem azok felől, PISTIS SOPHIÁNAK a következő sza­vaira vonatkozik: És az én erőmben lévő anyagot újra megtisztíttattad teáltalad, és én láttam azt.

Továbbá amit erőd mondott Salamon által: Szétszórta ellenségeimet és vádolóimat, PISTIS SOPHIA kijelentése: Authádésznak engem ellensé­

gesen szorongató teremtményeit elterelted tőlem, és a szét-szórakodásba hajtottad őket.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Ellátott bölcsességgel, hogy megoldhassam béklyóimat, PlSTIS SOPHIA kijelentésének felel meg: És böl­csességgel ajándékozott meg engem, hogy megszabadíthassam magamat Adámász teremtményeinek kötelékeitől.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: A hétfejű kígyót leverte az én kezeimmel, és az ő [a kígyó] gyökerére állított, hogy a magját is megsemmisítsem, megfelel PISTIS SOPHIA kijelentésének: És a hétfejű

sárkánykígyót leverted az én kezeimmel, és az ő anyaga fölé állítottál. Megsemmisítetted, hogy a magja mostantól kezdve ki ne keljen.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: És velem voltál, hogy segíts nekem, és mindenhol a te neved vett körül engem, ezek PISTIS SOPHIA következő szavai: Te pedig velem voltál, mialatt nekem mindehhez erőt adtál. Es a te világosságod burkolt be engem mindenhol.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: A te jobbod megsemmi­sítette a rágalmazó mérgét, PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése: Te tetted

Authádész minden teremtményét erőtlenné, mert te elvetted az erejük világosságát.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: A kezeddel készítettél

135

utat a te igazaidnak, PlSTIS SOPHIÁNÁL: És az én utamat kiegyenesítetted [megigazítottad], hogy kivezess a káoszból, mert hittem benned.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Kiszabadítottad őket a sírokból és elvitted őket a tetemek közül, a PISTIS SOPHIÁNÁL: É S te sza­badítottál meg engem a káosztól, és vittél el az anyag sötétségeiből, vagyis a káoszban lévő sötét teremtményektől, melyektől elvetted a világosságot.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Holt csontvázakat testtel ruháztál fel, és a megdermedteknek életerőt adtál, PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése: Vetted az én erőimet, melyekben nem volt világosság, és a te megtisztított világosságoddal töltötted meg azokat; és minden tagomnak, melyben már nem mozdult világosság, életvilágosságot adtál a magassá­godból.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Orcád elronthatatlan út lett, PISTIS SOPHIÁNÁL: A te utadat egyenesnek készítetted nekem, és orcád világossága elmúlhatatlan élet lett nekem.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Eonodat a romlandóság fölé rendelted, hogy minden feloszoljon és megújuljon, megfelel PISTIS SOPHIA szavainak: Te vezettél fel, a te erőd vezetett fel engem a káosz és a vész fölé, hogy az ezeken a helyeken lévő anyag mind feloszoljon, és a világosságban minden erőm megújuljon.

Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: A te világosságod minde­neknek alapja lett, PISTIS SOPHIÁNÁL: É S mindegyikőjükben a te világos­ságod lett.

Továbbá az ige, melyet a te világosságerőd mondott Salamon által: A te gazdagságodat építetted reá, és szent lakóhely lett, megfelel PISTIS SOPHIA kijelentésének: Te megerősítetted bennem a te áramod világos-

136

72. FEJEZET

Amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Mátétól, így szólt: - Kitűnő, szeretett Máté! Ez PlSTIS SOPHIA himnuszának magyarázata. És az Első Rejtély folytatta, azt mondván: - PISTIS SOPHIA pedig újra himnuszt mondott, és így szólt:

1. Azt fogom mondani: Te vagy a magasabb világosság; mert te mentettél meg és vezettél engem tehozzád, s nem hagytad, hogy Authádész ellensé­ges teremtményei elvegyék a világosságomat.

2. 0, Világosságok Világossága, fel tehozzád énekeltem dicsérő him­nuszomat. Te mentettél meg engemet.

3. 0, Világosság, az erőmet te vezetted fel a káoszból, és mentettél meg azok elől, akik leszálltak a sötétségbe.

Ezeket a szavakat mondta újra PISTIS SOPHIA. NOS, akinek az esze bölcs lett, hogy megértse PISTIS SOPHIA szavait, az lépjen elő és adja elő a magyarázatát.

Amikor az Első Rejtély ezeket mondta a tanítványoknak, Mária lépett elő, és azt mondta:

- Uram, eszem mindig kész előlépni, és szavaid magyarázatát előadni, de félek Pétertől, mert fenyeget engem, és gyűlöli a mi nemünket.

Ekkor azonban az Első Rejtély ezt mondta neki:

137

ságát, és én megtisztult világosság lettem. Ez tehát, Uram, PISTIS SOPHIA himnuszának magyarázata.

-Akit a világosság szelleme tölt el, hogy előlépjen és a szavaim magya­rázatát adja, azt senki sem fogja tudni akadályozni. Tehát, Mária, most te hirdesd ki PlSTlS SOPHIA szavainak magyarázatát.

Mária pedig így felelt, és azt mondta az Első Rejtélynek a tanítványok körében:

- Uram, ami a PlSTlS SOPHIA szavainak megoldását illeti, a te világos­ságerőd egykor Dávid által prófétált a 30. zsoltárban:

1. Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem a mélységből, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

2. Uram, Istenem, amikor hozzád kiáltottam, meggyógyítottál engem. 3. Uram, felhoztad a Seholból az én lelkemet a magasságba; megmen­

tettél engem a sírba szállók elől.

73. FEJEZET

Amikor Mária ezeket mondta, így szólt az Első Rejtély: - Nagyon szép, Mária, áldott vagy te. És az Első Rejtély újra folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: - PISTIS SOPHIA folytatta dicsérő énekét, és így szólt:

1. A világosság lett a megmentőm. 2. És sötétségemet világossággá változtatta; és a káoszt körülöttem szét­szakította, s engem világossággal övezett fel.

Amikor az Első Rejtély ezeket elmondta, Márta lépett elő, és így szólt:

- Uram, erre vonatkozóan a te erőd egykor Dávid által prófétált:

138

11. Az Úr lett az én segítségem. 12. Siralmamat vígságra fordította; leoldozta gyászruhámat, és körül­

övezett örömmel. Amikor az Első Rejtély ezt hallotta Mártától, azt mondta neki: - Nagyon jó, Márta! Az Első Rejtély folytatta beszédét, és ezt mondta tanítványainak: - PISTIS SOPHIA folytatta himnuszát, és így szólt:

1. Erőm, dicsérd a világosságot, s ne felejtsd el a sok világosságerőt, melyet adott neked.

2. Bennem minden erő dicsérje az ő szent Rejtélyének nevét: 3. Aki minden bűnödet megbocsátja, aki megmentett téged minden

bajodtól, amellyel Authádész teremtményei zaklattak téged; 4. aki a te világosságodat megmentette Authádész teremtményeitől,

melyek a pusztulás hozzátartozói; és aki irgalmasságában téged világos­sággal koszorúzott meg, hogy megváltson;

5. aki megtisztult világossággal töltött meg téged. Alapjaidtól meg­újulsz, mint a magasság Láthatatlanjai.

PISTIS SOPHIA ezekkel a szavakkal fejezte ki dicséretét, mert megme­nekült, és mindenre emlékezett, amit tettem érte.

74. FEJEZET

Amikor az Első Rejtély ezeket mondta, így szólt a tanítványaihoz: - Aki ezeknek a dolgoknak a jelentését megértette, az lépjen elő, és mond­ja meg nyíltan.

139

Ekkor újra Mária lépett elő, és így szólt: - Uram, PISTIS SOPHIÁNAK e himnuszát illetően a te világosságerőd

egykor Dávid által prófétált: 1. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. 2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéte­

ményéről. 3. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden beteg­

ségedet. 4. Aid megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal

koronáz meg téged. 5. Aki jóval tölti be a te lelkedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. A sas is a magasban lakik, mint a Láthatatlanok. Ez tehát azt jelenti,

hogy a SOPHIA fel fog ragyogni, mint a Láthatatlanok a magasságban, amilyen ő is volt kezdetben.

Amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Máriától, azt mondta: - Nagyszerű, Mária, áldott vagy te! Ezután az Első Rejtély folytatta beszédét, és ezt mondta a tanít­

ványoknak: - Fogtam a PISTIS SOPHIÁT, és felvezettem egy olyan területre, mely

a tizenharmadik eon alatt terül el. És a világosságnak egy új Rejtélyét adtam neki, mely nem az ő eonjától, nem a Láthatatlanok területéről való. Továbbá adtam neki egy világossághimnuszt, hogy az eonok archonjai mostantól kezdve ne árthassanak neki. És ott helyeztem el őt, amíg utána nem megyek, hogy felvigyem magasabb helyére.

Úgy történt, hogy amikor erre a területre vittem, újra ezt a himnuszt mondta:

140

1. Tele bizalommal hittem a világosságban, és ő emlékezett rám és meghallgatta dicsérő énekemet.

2. Erőmet a káoszból és az egész anyag legalsó sötétségéből felvezette, és felemelt engem. Egy magasabb és biztos eonba vitt. Arra az útra veze­tett, mely az én területemre visz.

3. És új Rejtélyt adott nekem, mely nem az én eonomtól való. És világossághimnuszt adott nekem. Most, ó, Világosság, minden archon látni fogja, mit cselekedtél velem, félni fognak és hisznek majd a világos­ságban.

Ezt a himnuszt mondta tehát PlSTIS SOPHIA, és örült, hogy kiemel­tetett a káoszból és a tizenharmadik eon alatti területekre vezették. Nos, akinek az értelme kész megérteni PISTIS SOPHIA himnuszának gondolatát, az lépjen elő és mutassa meg.

András lépett elő, és így szólt: - Uram, erről prófétált egykor a te világosságerőd a 40. zsoltárban

Dávid által: 1. Türelmesen vártam az Urat, és hozzám hajolt és meghallgatta a

kiáltásomat. 2. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára

állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. 3. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét. Sokan

fogják látni, és megfélemlenek, és bíznak az Úrban. Amikor András előadta PISTIS SOPHIA gondolatát, azt mondta neki

az Első Rejtély: - Kitűnő, András, te áldott!

141

75. F E J E Z E T

142

Az Első Rejtély folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: - Mindez megtörtént PISTIS SOPHIÁVAL. Amikor aztán a tizenharmadik eon alatti helyre vittem őt, s meg akartam válni tőle, hogy a világossághoz menjek, így szólt hozzám:

- Ó,Világosságok Világossága, a világossághoz akarsz menni és meg­válsz tőlem, és a zsarnok Ádámász tudni fogja, hogy elmentél, s tudni fogja, hogy megmentőm nincsen jelen. Újra ide fog jönni erre a helyre, minden archonjával, melyek gyűlölnek engem, és Authádész is erőt fog adni oroszlánfejű teremtményének, és mindannyian eljönnek, egyszerre kínoznak engem és egész világosságomat elveszik, hogy újra erőtlen és világtalan legyek. Ezért hát, ó, Világosság és én világosságom, vedd el az ő világosságerejüket, hogy mostantól kezdve ne legyenek képesek kínozni engem.

Amikor ezt hallottam PlSTIS SOPHIÁTÓL, feleltem neki, és azt mond­tam: „Atyám, aki ldsugárzott engem, még nem parancsolta meg nekem, hogy vegyem el tőlük egész világosságukat. De lepecsételem Authádész és a téged gyűlölő archonjainak területét, mivel te a világosságban hittél. Továbbá lepecsételem Ádámász és az ő archonjainak területét, hogy közü­lük senld se háborúzhasson ellened, míg el nem jön az idejük, és az én Atyám megparancsolja nekem az ő világosságuk elvételét.

76. FEJEZET

Azután azonban újra beszéltem neki:

- Hallgass ide, hogy beszéljek veled az időről, amikor mindezek meg­történnek. Mindezek történnek, amikor három idő eltelt.

PISTIS SOPHIA felelt, és ezt mondta nekem:

- 0, Világosság, miről tudom meg, hogy a három idő eltelt, hogy örül­jek és ujjongjak, hogy eljött az idő, amikor engem az én helyemre viszel? Továbbá annak fogok örülni, hogy eljött az ideje, és elveszed mindazoknak a fényerejét, akik gyűlölnek engem, mert a te világosságodban hittem.

Én pedig feleltem, és azt mondtam neki: - Ha látni fogod a nagy világosságkincs kapuját, ha látod, hogy ez

nyitva van a tizenharmadik eon felé, a bal oldali, ha ez a kapu nyitva áll, akkor a három idő beteljesedett.

Ekkor felelt a PlSTIS SOPHIA és azt mondta:

- 0, Világosság, miről ismerem majd fel - mivel ezen a területen vagyok -, hogy az a kapu nyitva van?

Én pedig feleltem, és azt mondtam neki: Ha az a kapu nyitva lesz, akkor minden eonlakó tudni fogja a nagy világosság miatt, mely min­den területükön uralkodni fog. De meglásd, úgy rendeztem be, hogy az archonok nem mernek majd gonoszkodni veled a három idő teljesüléséig. Neked pedig hatalmad lesz, hogy lemenj tizenkét eonjukhoz, ha tetszik, és megfordulhatsz, hogy újra a te területedhez menj, mely a tizenharmadik eon alatt van, ahol most vagy Arra azonban nem lesz hatalmad, hogy belépj a kapun a magasságban, mely a tizenharmadik eonban van, hogy bemehess a területedre, ahonnan jöttél.

143

144

Ha pedig a három idő beteljesedett, Authádész és archonjai újra szo­rongatni fognak téged, hogy elvegyék a világosságodat, mert haragszik rád, és azt hiszi, hogy erejét te kötötted meg a káoszban, és hogy az erőtől te vetted el a világosságot. Elkeseredetten ellened fordul, és el akarja majd rabolni a világosságodat, hogy leküldje a káoszba, s az bemehessen a teremtményeibe, hogy azok képesek legyenek a káoszból feljutni az ő [Authádész] területéhez.

Ezt Ádámász fogja elkezdeni, Én azonban minden erődet elveszem tőle és neked adom; eljövök és elhozom neked. Ha tehát abban az időben szorongatnak téged, énekelj a világosságot dicsérő himnuszokat, és én nem késlekedem majd, és segítségedre sietek. Gyorsan hozzád jövök az alattad lévő területekre; és leszállok az ő területeikre, hogy elvegyem a világosságu­kat. És ahhoz a területhez megyek, ahová vittelek, mely a tizenharmadik eon alatt fekszik, amíg majd elvihetlek a te helyedre, ahonnan jöttél.

Amikor PISTIS SOPHIA ezeket a hozzá intézett szavakat hallotta tőlem, nagyon örült. Én pedig elvittem őt arra a helyre a tizenharmadik eon alá, megváltam tőle, és a világossághoz mentem.

77. FEJEZET

Ezeket az eseményeket, melyek PlSTlS SOPHIÁVAL történtek, mondta el az Első Rejtély a tanítványoknak. Az Olajfák-hegyén ült a tanítványok körében, amikor ezeket mondta.

Ezután folytatta, és így szólt: - Mindezek után pedig az történt, mialatt az embervilágban voltam

és az út szélén ültem, ezen a helyen ugyanis, az Olajfák-hegyén, mielőtt elküldték a ruhámat, melyet visszahagytam a belülről huszonnegyedik, kívülről azonban első Rejtélyben, mely a Nagy Felfoghatatlan, amelyben kibontakoztam, és mielőtt a magasságba jutottam, hogy megkapjam második ruhámat, mialatt tehát ezen a helyen ültem az Olajfák-hegyén, betelt az idő, amelyről PISTIS SOPHIÁNAK beszéltem: „Adámász és minden archonja szorongatni fog téged."

Amikor ez az időpont bekövetkezett, én az embeivilágban voltam, mialatt nálatok ültem ezen a helyen, az Olajfák-hegyén. Adámász kite­kintett a tizenkét eonból, lenézett a káosz területeire, és meglátta, hogy démoni erejében a káoszban semmi világosság sincsen már, mert én elvettem a világosságát tőle. És látta, hogy az erő sötét, és nem képes az ő helyére a tizenkét eonhoz menni.

Ádámász ekkor PlSTIS SOPHIÁRA gondolt, nagyon haragudván rá, mert azt hitte, hogy Ádámász erejét PISTIS SOPHIA fogta meg a káoszban, meg azt hitte, hogy az ő erejéből PISTIS SOPHIA vette ld a világosságot. Nagyon elkeseredett és haragot haragra halmozott. Ekkor Ádámász kisugárzott magából egy sötét teremtést és egy további zavaros teremtést, két hatal­mast a káoszban, hogy PISTIS SOPHIÁT azok nyugtalanítsák.

És alkotott egy sötét helyet az ő területén, hogy PISTIS SOPHIÁT ott veszélyeztesse. És elhozta sok archonját; üldözni kezdték SOPHIÁT, hogy ehhez a sötét káoszhoz vigyék, s a két sötét teremtés azon a helyen szo­rongassa és megzavarja őt, míg el nem vették tőle egész világosságát. Ádá­mász PISTIS SOPHIÁTÓL el akarta venni a világosságot, és két sötét, hatal­mas teremtésének akarta adni, hogy azt levigyék a nagy, sötét káoszhoz, s ott belenyomják az ő sötét, zavaros [káoszos] erejébe, hogy ez a sötétté

145

vált erő így esetleg megint fel tudjon jutni az ő területére; ez az erő most sötét volt, mert Én elvettem a világosságát.

Ekkor az történt, hogy amikor PlSTIS SOPHIÁT üldözték, ő újra fel­kiáltott, és dicsérő himnuszát énekelte a világosságnak, mivel azt mond­tam neki, hogy „ha üldöznek és Engem dicsérsz, akkor hozzád sietek és segítek neked".

Amikor tehát szorongatták, és Én veletek ültem ezen a helyen, az Olaj­fák-hegyén, ő újra énekelte világossághoz intézett himnuszát:

1. 0, Világosságok Világossága, benned hittem. Ments meg ezektől az archonoktól, akik üldöznek engem, és segíts nekem!

2. Hogy el ne vegyék a világosságomat, mint már az oroszlánfejű erő tette egyszer. Mert a te világosságod és világosságáramlatod nincsen nálam, hogy megmentsen. Hanem haragudott rám Ádámász, mivel azt mondta nekem, hogy „te kötötted meg az erőmet a káoszban".

3. Most tehát, ó Világosságok Világossága, ha azt tettem volna, ha megkötöttem volna, ha ezzel az erővel valami jogtalanságot cselekedtem volna,

4. vagy szorongattam volna, ahogyan engem szorongatott, akkor ezek az engem üldöző archonok vegyék el az én világosságomat, s hagyjanak itt engem üresen.

5. És az ellenséges Ádámász üldözze az én erőmet, ragadja meg és vegye el az én világosságomat tőlem, és nyomja bele az ő káoszban lévő sötét erejébe, s az én erőmet tartsa meg a káoszban.

6. Ezért tehát, ó Világosság, védj meg az ő haragúktól és a te erődet vesd rá az ellenségeimre, akik most ellenem keltek!

7. Lelkesíts meg engem hamar, ahogyan mondtad: „Segíteni fogok neked."

146

78. FEJEZET

147

Amikor az Első Rejtély ezeket mondta a tanítványoknak, így szólt: - Ald ezeket megértette, az lépjen elő, és ismertesse a jelentésüket. Jakab lépett elő, és így szólt: - Uram, PISTIS SOPHIÁNAK e himnuszára vonatkozóan a te világosságerőd Dávid által prófétált egykor a 7. zsoltárban:

1. Én Uram, Istenem, te vagy a megvédelmezőm. Oltalmazz meg engem minden üldözőmtől és szabadíts meg engem,

2. hogy szét ne tépje mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggas­sa, ha nincsen szabadító.

3. Én Uram, Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben,

4. ha gonosszal fizettem meg, és háborgattam ok nélkül való ellensé­gemet, akkor üresen essek el ellenségeim kezétől.

5. Akkor ellenség üldözze lelkemet, érje el és tapodja földre az én éle­temet, és sújtsa porba az én dicsőségemet. Rajta!

6. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim végezetére! 7. Serkenj fel mellettem, te, ald parancsoltál ítéletet! Amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Jakabtól, azt mondta: - Kitűnő, szeretett Jakab!

79. FEJEZET

És az Első Rejtélv folytatta, ezt mondván a tanítványoknak: - Ekkor az történt, hogy PISTIS SOPHIA befejezte a himnuszt, és megfordult, azt nézvén, hogy Adámász és archonjai visszatértek-e az eonjukhoz. Látta azonban, hogy üldözték őt. Ekkor őhozzájuk fordult, és azt mondta nekik:

1. Miért üldöztök engem, mondván, hogy nincsen segítségem, aki megszabadítana tőletek?

2. Tudjátok meg, hogy igaz és erős bíró a világosság, de türelmes addig az időpontig, ahogyan mondta nekem: „Eljövök és segítek neked." És haragját nem veti reátok az idő előtt. Most azonban itt az idő, amelyet mondott nekem.

3. Ha tehát nem tértek meg, s nem hagyjátok abba az üldözésemet, akkor a világosság bebizonyítja hatalmát, s minden erejét beveti.

4. És erősségében készen áll, hogy elvegye a világosságotokat és elsötétüljetek; és erőit elkészítette, hogy elvegye a ti erőtöket, hogy meg­semmisüljetek.

Amikor PlSTIS SOPHIA ezeket mondta, Ádámász területére nézett, és látta a sötét és zavaros helyet, amelyet az alkotott. Továbbá meglátta a két hatalmas, sötét teremtést, melyeket Ádámász sugárzott ki magából, hogy PISTIS SOPHIÁT megragadják és letaszítsák a teremtett sötét káoszba, hogy ott szorongassák és kínozzák, míg teljesen el nem vették tőle a világosságát.

Amikor PISTIS SOPHIA meglátta a két sötét teremtést és a sötét helyet, melyeket Ádámász alkotott, megijedt, s a világossághoz kiáltván ezt mondta:

1. 0, Világosság, nézd! Ádámász, az erőszakos haragszik, és egy sötét alkotást teremtett.

148

2. És még egy zavaros és még egy sötét, káoszos teremtést csinált és készített elő.

3. Most tehát, Világosság, mivel káoszt alkotott, hogy beletaszítson engem, és elvegye az én világosságerőmet, vedd el az ő világosságát tőle.

4. Kieszelt terve miatt, mellyel az én világosságaimat akarta elvenni, vedd el az övéit.

Ezeket mondta PISTIS SOPHIA a himnuszában. Akinek szelleme meg­érti, az lépjen elő, és magyarázza meg.

80. FEJEZET

Újra Márta lépett elő, és így szólt:

- Uram, szellemem világos, és megértem, amiket mondottál. Parancsold meg tehát, hogy jelentésüket nyíltan adjam elő.

Erre az Első Rejtély így felelt: - Megparancsolom, Márta, add elő a szavak magyarázatát, melyeket

PlSTIS SOPHIA mondott himnuszában.

Erre azt mondta Márta: - Uram, ezek azok a szavak, amelyeket a te világosságerőd Dávid által

prófétált egykor a 7. zsoltárban: 12. Isten igaz bíró, erős és türelmes; olyan Isten, aki nem haragszik

mindennap. 13. Ha valaki nem tér meg, akkor kardját élesíti, kézívét felvonja és

felkészíti azt. 14. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti a nyilait.

149

8 1 . FEJEZET

Amikor Jézus elmesélte, mi történt PISTIS SOPHIÁVAL a káoszban, és a

PISTIS SOPHIA hogyan dicsérte a világosságot, hogy megmentse őt és a

tizenkettedik eonba vezesse, és Az hogyan mentette meg őt minden viszontagságtól, amivel a káosz archonjai zaklatták őt azért, mert a világossághoz akart menni, Jézus újra folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak:

- Mindezek után magammal vittem PlSTIS SOPHIÁT, és bevezettem a tizenharmadik eonba, miközben mérhetetlenül fényesen ragyogtam. Beléptem a huszonnégy Láthatatlan területére, oly fényesen, úgy hogy ők nagyon nyugtalankodni kezdtek. Meglátták SOPHIÁT, aki velem volt. Felismerték őt, engem azonban nem ismertek fel, nem tudták ki vagyok, hanem a világosságország kisugárzásának tartottak.

Amikor SOPHIA megpillantotta társait, a Láthatatlanokat, örvendezett és ujjongott, és ki akarta hirdetni nekik a csodákat, amiket Én tettem érte

150

15. íme, aki álnoksággal vajúdik, hamisságot fogan és vétket szül. 16. Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, amit csinált. 17. A baj, amit tervezett, visszafordul az ő fejére; és erőszakossága az

ő feje tetejére száll. Amikor Márta ezeket mondta, így szólt hozzá az Első Rejtély, mely

kifelé néz: - Nagyon jól mondtad Márta, te áldott.

lent, az emberiség földjén, egészen az ő megmentéséig. A Láthatatlanok közé lépett, és dicsért Engem a következő szavakkal:

1. Hálát adok neked, ó Világosság; mert mindig megváltóm és meg­szabadítom vagy mindörökké!

2. A világosságnak mondom ezt a himnuszt; mert megmentett, és az ellenséges archonok kezéből megváltott.

3. Mindenhonnan megszabadítottál engem, és megmentettél a káosz magasságaitól és mélységeitől, és a szférák archonjainak eonjaitól.

4. Amikor a magasságból lementem, olyan terekben tévelyegtem, ahol nincsen világosság; és nem tudtam visszatérni a tizenharmadik eonhoz, a lakóhelyemre.

5. Mert bennem sem világosság, sem erő nem volt. Erőm teljesen kimerült.

6. De a világosság megmentett minden szorult helyzetből. A világos­ságot dicsérvén kiáltottam, és meghallgatott bajomban.

7. Átkísért az eonok alkotásain, hogy a tizenharmadik eonhoz, a lakó­helyemhez visszavigyen.

8. Hálát adok neked, ó Világosság, a megmentésért és az emberi nem­mel cselekedett csodatetteidért.

9. Amikor erőm elfogyott, erőt adtál nekem; és amikor már nem volt világosságom, tiszta világossággal töltöttél meg engem.

10. A káosz sötétségében és árnyékában voltam a káosz erős béklyói­val megkötözve; és nem volt bennem világosság.

11. Mert kihívtam és áthágtam a világosság törvényét. És a világosság törvényét megharagítottam, mivel kimentem a helyemről.

12. És amikor lementem, elveszítettem az erőmet, világtalan lettem, és senki se segített nekem.

151

13. És szükségemben a világossághoz kiáltottam, őt dicsérvén; és meg­szabadított minden bajomtól.

14. Ezzel pedig széttörte minden béklyómat, és kivezetett engem a sötétségből és a káosz vészéből.

15. Hálát adok neked, ó, Világosság, hogy megmentettél, és csodatet­teid az emberi nemmel megtörténtek.

16. Te összetörted a sötétség felső kapuit és a káosz óriási reteszeit. 17. Te hagytál engem elszökni a területről, ahonnan hiányoztam; s

mivel vétkeztem, el lett véve az én erőm. 18. És otthagytam a Rejtélveket, és leszálltam a káosz kapuihoz. 19. Amikor pedig szorult helyzetbe kerültem, dicsérve kiáltottam a

világossághoz, és az megszabadított minden kínomtól. 20. Te elküldted nekem a világosságzuhatagodat; ez erőt adott nekem,

és kimentett minden szükségemből. 21. Hálát adok neked, ó Világosság, a megmentésemért, és az emberi

nemmel cselekedett üdvös tetteidért. Ez tehát a himnusz, melyet PlSTIS SOPHIA a huszonnégy Láthatatlan

közepette mondott, hogy azok megtudjanak minden üdvözítő cselekede­tet, amelyet ővele tettem. És mert tudtukra akarta adni, hogy az ember­világhoz mentem, és odaadtam nekik a Legmagasságosabbnak Rejtélyeit.

Nos, akinek gondolkodása megvilágosult, az lépjen elő, és hirdesse ki PISTIS SOPHIA himnuszának magyarázatát.

152

82. FEJEZET

153

Amikor Jézus befejezte, Fülöp lépett elő, és így szólt: - Jézus, Uram, gondolkodásom világos, és PISTIS SOPHIA himnuszának jelentését megértettem. Dávid próféta egykor a 107. zsoltárban prófétált erről:

1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. 2. Ezt mondhatják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szo­

rongatónak kezéből. 3. Összegyűjtötte őket országaikból: napkelet és napnyugat felől,

északról és a tenger felől. 4. Bujdostak a víz nélküli sivatagban. Lakóhelyet nem találtak. 5. Éhesek és szomjasak voltak, a lelkük is elepedt bennük. 6. De az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette a szorultságukból és

meghallgatta őket a nyomorúságukban. 7. És vezette őket egyenes útra, hogy lakóhelyükhöz juthassanak. 8. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt

való csodadolgaiért. 9. Mert megelégítette a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betöltöt­

te jóval. 10. Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ültek, megkötöztetvén

nyomorúsággal és vassal, 11. mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát

megutálták, 12. azért megalázta az ő szívüket nyomorúsággal: elestek és nem volt

segítségük.

13. De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban, és sanyarúságukból kiszabadította őket.

14. Kihozta őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatta.

15. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

16. hogy összetörte az érckapukat és a vaszárakat letördelte. 17. Gonoszságuknak útjáról magához emelte őket; mert az ő hamis­

ságukért nyomorgattattak. 18. Minden étket megutált az ő lelkük, és a halál kapujához köze­

ledtek. 19. De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban; sanyarúságukból

kiszabadította őket. 20. Elküldte az ő szavát és meggyógyította őket, és kimentette őket

az ő vermeikből. 21. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért és az emberek fiai iránt

való csodadolgaiért. Uram, ez a magyarázata PlSTIS SOPHIA himnuszának. Amit ugyanis

Dávid mondott, hogy adjatok hálát az Úrnak, mert jó, és az ő kegyelme örökkévaló, megfelel PlSTIS SOPHIA kijelentésének: Hálát adok neked, ó Világosság, mert megváltóm és megszabadítom vagy. Továbbá az ige, melyet Dávid mondott: Ezt mondhatják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szorongatónak kezéből, SOPHIÁNAK az a mondása: A világos­ságnak hirdetem ezt a himnuszt, mert megmentett, és ellenségeim, az archonok kezéből megszabadított.

Ez tehát a magyarázata a dicsérő himnusznak, Uram, melyet PlSTIS SOPHIA kihirdetett a huszonnégy Láthatatlan társaságában, mert azt

154

akarta, hogy megtudjanak minden üdvözítő tettet, amelyet te cselekedtél vele; és mert tudtukra akarta adni, hogy a Rejtélyeidet odaadtad az emberi nemnek.

Amikor Jézus ezeket hallotta Fülöptől, így szólt: - Nagyszerű, te áldott Fülöp! Ez PISTIS SOPHIA dicsérő énekének a

magyarázata.

Ez PISTIS SOPHIA történetének a vége.

155

83. FEJEZET

Mindezek után az történt, hogy Mária lépett elő, esedezve megérintette [imádta] Jézus lábait, és így szólt:

- Uram, bocsásd meg, hogy kérdezlek, mert mindent olyan pontosan és részletesen tudni akarunk. Egyszer ugyanis azt mondtad nekünk: Keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek! Mert aki keres, az talál, ald kopogtat, annak ajtót nyitnak.

Nos, Uram, kit fogok találni, vagy ldnél zörgessünk? Vagy jobban mondva ld képes felelni a kérdéseinkre? Vagyis ki ismeri kérdéseink belső erejét? Mivel te az eszünket világosság-értelemmel és megkülönböztető képességgel, valamint nagyon magas gondolkodással láttad el, az ember­világban és az eonok magasságában senki sem képes feleletet adni a kérdéseinkre rajtad kívül, aki a mindenséget ismered és a mindenségben teljes vagy Mert nem úgy kérdezünk, ahogyan a világ embere kérdez, hanem a magasság tudatában kérdezünk, amelyet te adtál nekünk; és rendkívül meggondoltan kérdezünk, ahogyan kérdezni tanítottál minket. - Nos, Uram, ne haragudj rám, hanem nyilvánítsd meg a dolgokat, amik felől kérdezlek téged.

Amikor Jézus ezeket hallotta Mária Magdalénától, válaszolt, és ezt mondta:

- Kérdezz, amit akarsz, és én pontosan és megbízhatóan nyilatkozom neked. Bizony, bizony mondom nektek: nagy örömmel örvendjetek és

158

ujjongjatok! Ha céltudatosan kérdezősködtök minden iránt, akkor nagyon fogok örülni, hogy mindent határozottan megkérdeztek, és úgy kérdeztek, ahogyan kell. Kérdezz tehát, és Én örömmel nyilatkozom neked.

Amikor Mária ezt hallotta a Megváltótól, nagyon örült és ujjongott, majd így szólt Jézushoz:

- Uram és Megváltóm, ki és mi a huszonnégy Láthatatlan? Vagyis mi a lényük, vagy miből áll a világosságuk?

84. FEJEZET

Jézus pedig felelt, és azt mondta Máriának: - Mit találhatnánk ezen a világon, ami hozzájuk hasonló, vagy inkább milyen helyet találhatunk ezen a világon, mely hozzájuk lenne hasonló? Mihez hasonlítsam tehát őket, vagyis mit is mondjak róluk? Mert ezen a világon semmit sem hasonlíthatok őhozzájuk; és nincsen itt semmilyen kép, ami a lényüket jelképezhetné. Vagyis: ezen a világon semmi sincsen, ami mennyei minőségű lenne.

Bizony mondom nektek, hogy a Láthatatlanok mindegyike kilencszer nagyobb a mennynél és az afölött lévő szféráknál és a tizenkét eonnál és ezek összegénél, ahogyan már máskor is mondtam nektek. Ezen a világon semmi sem világosabb a napfénynél. Bizony, bizony mondom nektek, hogy a huszonnégy Láthatatlan a világ napfényénél tízezerszer fényeseb­ben ragyog, ahogyan már korábban is mondtam nektek.

Mert a nap eredeti világossága nem itt van, hanem ez a világosság sok szférafüggönyön és téren hatol át. A Nap világossága, eredeti minőségében

159

a világosság szolgálólányának [szüzének] körzetében van, és tízezerszer világosabb a huszonnégy Láthatatlan fényességénél meg a nagy, láthatat­lan Mindenség-Atyjánál és a nagy, Háromszor hatalmas Istenségnél is, ahogyan már régebben is mondtam nektek. Ezért tehát Mária, nincsen ezen a világon semmilyen kép, sem világosság sem forma, amit a huszon­négy Láthatatlanhoz hasonlíthatnánk.

De kis idő múlva elvezetlek téged, a testvéreidet és tanítvánvtársaidat a magasság minden területéhez és az Első Rejtélv három teréhez; csak a Kimondhatatlan birodalmának helyeire nem, és meglátjátok az ő lényük igazi alakjait, nem példázatban, hanem valóban.

Ha pedig titeket a magassághoz vezetlek, és szemtől szemben látjátok a magasságban lévők dicsőségét, akkor nagyon csodálkoztok majd.

Ha majd titeket elvezetlek a sors-erők archonjainak területéhez, akkor meglátjátok, hogy milyen fényességben vannak; és rendkívüli fényességük miatt ezt a világot itt a legmélységesebb sötétségnek fogjátok látni. És le fogtok tekinteni az egész embervilágra, s ez szinte porszemnek fog látsza­ni a nagy távolság miatt, amely elválasztja az archonok területétől, és a nagyszerűség miatt is, mellyel azok felülmúlják ezt.

Ha pedig a tizenkét eonhoz viszlek titeket, meglátjátok majd, milyen pompásak. És a nagy fényességük miatt a sorserők archonjainak helye a legmélységesebb sötétségnek fog tűnni, s számotokra porszem­nek látszik a közöttük lévő nagy távolság miatt, és a nagyszerűség miatt, amellyel az archonok helyét felülmúlják, ahogyan korábban is mondtam már nektek.

Ha aztán titeket tovább viszlek a tizenharmadik eonhoz, meglátjátok a pompát, amelyben van. A tizenkét eont a legmélységesebb sötétségnek látjátok majd, s mint a porszemre, úgy néztek le rájuk a tizenkét eon és

160

a tizenharmadik közötti nagy távolság miatt, meg a nagyszerűség miatt, mellyel a tizenharmadik felülmúlja a tizenkettőt.

Ha pedig azoknak a területére viszlek titeket, akik középen vannak, akkor meglátjátok pompás nagyságukat. A tizenhárom eon a legmélysége-sebb sötétségnek tűnik majd nektek. És még egyszer letekintetek a tizen­két eonra, és a sorserők egész helyére és az egész kozmikus szerkezetre és minden szférára és minden rendszerültre, amelyben fekszenek. Számo­tokra porszemnek tűnik mindaz, a nagy távolság miatt, és a nagyszerűség miatt, amivel ez a hely a többit felülmúlja.

És ha elviszlek titeket azoknak a területére, akik jobbra vannak, akkor meglátjátok, mekkora pompában vannak. Ehhez képest a középen lévők területe olyannak tűnik majd nektek, mint az embervilág éjszakája. És ha a középre tekintetek, akkor az porszemnyi nagyságúnak tűnik nektek a nagy távolság miatt, mely a jobb oldalon lévők helyétől választja el azt.

Ha pedig titeket a világosságországba, vagyis a fénykincshez [világos­ságkincshez] viszlek, s annak a dicsőségét látjátok, akkor a jobb oldaliak területe olyan világosnak tűnik nektek, mint az embervilág délben, de borús időben. S ha letekintetek a jobb oldaliak világához, akkor az egy por­szem tulajdonságaival fog rendelkezni számotokra a nagy távolság miatt, mely a fénykincstől elválasztja.

Ha aztán azoknak a helyeire vezetlek titeket, aldk az örökséget kap­ják és a világosság Rejtélyeit kapták, és meglátjátok az ő világosságuk fényességét, akkor a világosságország fénye olyan lesz nektek, mint az embervilág napjának a fénye. Ha pedig a világosságországra tekintetek, porszemnek fog az tűnni nektek a nagy távolság miatt és a nagyszerűség miatt, amellyel ez a hely a világosságországot jelentősen felülmúlja.

161

85. FEJEZET

162

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária Magdaléna sietett elő, és így szólt:

- Uram, ne neheztelj, ha megkérdezlek, mivel mi céltudatosan meg­kérdezünk tőled mindent.

És Jézus felelt és azt mondta Máriának: - Kérdezz amit akarsz, és nyíltan, példabeszéd nélkül fogok meg­

nyilvánítani neked mindent, ami után kérdezősködsz, határozottan és megbízhatóan tájékoztatlak. És teljesekké teszlek titeket minden erőkben és az egész bőségben [plerómában], a legbelsőbbtől a legkülsőbbig, a Kimondhatatlantól a legmélyebb sötétségig, hogy tökéleteseknek és min­den Gnózisban teljeseknek nevezzenek majd titeket. Nos, Mária, kérdezd, amit akartál, és nagy örömmel nyilatkozom neked.

Amikor Mária ezeket hallotta a Megváltótól, nagyon megörült, majd így szólt:

- Uram, a világ emberei tehát, akik megkapják a világosság Rejtélyeit, kitűnőbbek lesznek a te birodalmad fénykincsének teremtményeinél? Mert úgy hallottam, azt mondtad, hogy ha titeket azoknak a helyére vezetlek, akik megkapták a világosság Rejtélyeit, akkor a világosságbiroda­lom alkotásainak helye porszemnek tűnik majd nektek a nagy távolság miatt, mely elválasztja őket, és a nagy világosság miatt, mellyel ez a hely felülmúlja a fénykincs országát.

A világosságország tehát a fényldncs, a kisugárzások [teremtés] helye. - Azok az emberek pedig, akik megkapták a világosság Rejtélyeit, felül­múlják majd a világosságországot, és a világosságországban lévő fénykincs alkotásait?

86. FEJEZET

És Jézus felelt, ezt mondván Máriának: - Bizony nagyon szép, ahogyan céltudatosan és alaposan érdeklődsz minden iránt. Ide hallgass tehát, hogy beszélhessek veled az eon végéről és a mindenség felemelkedéséről. Ez még nem most fog megtörténni, de mondtam nektek: Ha titeket az örökösök helyéhez vezetlek, akik megkapták a világosság Rejtélyeit, akkor a fénykincs, a teremtés helye, számotokra szinte porszem lesz és mint a napfény nappal. Azt mondtam: Ez majd a mindenség végének és megszüntetésének idején történik. A fénykincs tizenkét Megváltója és mindegyiknek rendszere, melyek a Hét Hang és az Öt Fa alkotásai, velem lesznek a fényörökség helyén, mert velem együtt királyok az én országomban. És mindegyik az ő teremtésé­nek királya. Továbbá mindegyikőjük király a fényességének megfelelően; a nagy a nagysága szerint, a kicsi a csekélysége mértékében.

És az Első Hang alkotásainak Megváltója azon lelkek helyén lesz, akik az Első Rejtély első Rejtélyét kapták az Én országomban.

És a második Hang alkotásainak Megváltója azon lelkek helyein lesz, akik az Első Rejtély második Rejtélyét kapták.

Éppúgy lesz a harmadik Hang alkotásainak Megváltója azon lelkek­kel, akik a fényörökségben az Első Rejtély harmadik Rejtélyét kapták.

És a fénykincs negyedik Hangja alkotásainak Megváltója azon lelkek helyén lesz, akik a fényörökségnél az Első Rejtély negyedik Rejtélyét kapták.

Az ötödik Megváltó, a fénykincs ötödik Hangja alkotásainak Meg­váltója azokkal a lelkekkel lesz, akik a fényörökségnél az Első Rejtély ötödik Rejtélyét kapták.

163

És a fénykincs hatodik Hangja alkotásainak Megváltója azok lelkei­nek a helyén lesz, akik az Első Rejtély hatodik Rejtélyét kapták meg.

A fénykincs hetedik Hangja alkotásainak Megváltója, a hetedik, azok lelkeinek helyein lesz, akik a fénykincsben az Első Rejtély hetedik Rejté­lyét kapták.

A nyolcadik Megváltó, ez a fénykincs első Fája alkotásainak Meg­váltója, azok lelkeinek helyén lesz, akik a fényörökségben az Első Rejtély nyolcadik Rejtélyét kapták.

És a kilencedik Megváltó, aki a fénykincs második Fája alkotásainak Megváltója, azok lelkeinek helyein lesz, akik a fényörökségben az Első Rejtély kilencedik Rejtélyét kapták.

És a tizedik Megváltó, aki a fénykincs harmadik Fája alkotásainak megváltója, azok lelkeinek helyén lesz, akik a fényörökségnél az Első Rej­tély tizedik Rejtélyét kapták.

Éppígy a tizenegyedik Megváltó, aki a fénykincs negyedik Fája alko­tásainak megváltója; ez azok lelkeinek helyén lesz, akik az Első Rejtély tizenegyedik Rejtélyét kapták a fényörökségből.

És a tizenkettedik Megváltó, aki a fénykincs ötödik Fája alkotásainak Megváltója, azok lelkeinek helyén lesz, akik a fényörökségnél az Első Rej­tély tizenkettedik Rejtélyét kapták.

És a Hét Ámen, meg az Öt Fa, meg a Három Ámen a jobbom felől lesz, mert királyok a fényörökségben.

És az Ikermegváltó, ez a gyermekek gyermeke, és a kilenc Őr a bal kezem felől marad, mivel ők is királyok a fényörökségben.

És minden Megváltó uralkodik majd a fényörökségben az ő ema-nációinak [kisugárzásainak] rendszerén, ahogyan már a fénykincsben is teszi.

164

És a fénykincs kilenc Őre kitűnőbb (magasságosabb) lesz a fényörök­ség Megváltóinál.

És az Ikermegváltók magasságosabbak lesznek a kilenc Őrnél az országban.

És a Három Ámen az Ikermegváltóknál magasságosabb lesz az országban. És az Öt Fa magasságosabb lesz mint a Három Amen a fényö­rökségben.

És Jeu, meg a Nagy Világosság függönyének Őre és a világosság begyűjtői meg a két nagy Vezér és a nagy Szabaóth, a jó királyok lesznek a fénykincs első Hangjának első Megváltója területén, aki azoknál van, akik az Első Rejtélytől az első Rejtélyt kapták. Mert bizony Jeu meg a jobb oldaliak helyeinek Őrei és Melkhisédek, a nagy, aki a világosságot begyűjti meg a két nagy Vezér (az első Fától az ötödik Fáig) az Öt Fa megtisztított és abszolút tiszta világosságából keletkezett.

Jeu ugyanis a világosság felvigyázója; ő keletkezett először az első Fa tiszta világosságából. Az Őr azonban, a jobb oldalon lévők függönye előtti Őr, a második Fából keletkezett. A két Vezér aztán a fénykincs harmadik és negyedik Fájának megtisztított és abszolút tiszta világosságából lett. Melkhisédek ellenben az ötödik Fából jött. Szabaóth pedig, a nagy és jó, aldt Atyámnak neveztem, Jeuból, a világosság felvigyázójából lett.

Ezt a hatot aztán az utolsó Segítő az Első Rejtély parancsára a jobb oldaliakhoz állította a világosságbegyűjtés igazgatójának; a felső világossá­got begyűjtik az archonok eonjaiból, meg a kozmoszokból (világokból) és az ezekben lévő fajokból, melyeknek mindenkori feladatáról, amit kaptak a mindenség terjesztésével kapcsolatban, még beszélni fogok veletek.

Feladatuk jelentősége miatt, amelyre rendeltettek, királytársak lesznek

165

majd a fénykincs első Hangjának Első Rejtélyében, mely azok lelkeinek helyén lesz, akik az Első Rejtélytől az első Rejtélyt kapták.

És a világosság szolgálóleánya [Szüze] meg a közép nagy Vezére, akit az eonok archonjai az ő területükön lévő egyik nagy archon neve szerint a Nagy Jaónak neveznek és a tizenkét szolgája, akiktől ti a [lélek-] alakot és az erőt kaptátok, ezek mind királyok lesznek az első Hang első Meg­váltójával azok lelkeinek a területén, akik az Első Rejtélytől a fényörök­ségben az első Rejtélyt kapják.

A világosság hét Szüzének tizenöt Segítője pedig, akik középen vannak, a tizenkét Megváltó helyein fognak elterjedni. A közép többi angyala, mindegyik a saját dicsőségének mértéke szerint velem fog uralkodni a fényörökségben. Mind fölött pedig Én fogok uralkodni a fényörökségben.

Mindez pedig, amit mondtam, nem most lesz, hanem az eon végén, vagyis a mindenség feloszlatásánál és a fényörökség tökéletes lelkeinek teljes számú felmenetelénél.

Mindez, amit mondtam nektek, nem történik meg a vég előtt, de mindenki az ő területén lesz, amelyre kezdettől fogva állíttatott, míg teljessé nem válik a tökéletes lelkek gyülekezetének száma. A Hét Hang és az Öt Fa és a Három Ámen és a Megváltóikrek és a Kilenc Őr és a jobb oldaliak és a középen lévők, mind azon a helyen maradnak, ahová beiktatták őket, míg a fénykincs tökéletes lelkeinek száma együtt fel nem emeltetik.

És minden archon, amely töredelmesen megtért, azon a helyen marad, ahová rendeltetett, míg a fényörökség tökéletes lelkeinek száma együtt fel nem emelkedik.

A lelkek mind jönni fognak; mindegyik abban az időpontban, amikor

166

a Rejtélyt megkapja, és átmegy minden töredelmes archonon és a közép helyeire jut.

És a középen lévők megkeresztelik őket, megadják nekik a pneumati­kus [szellemi] avatást [felkenik őket], és lepecsételik őket az ő Rejtélyeik pecsétjével.

Ok pedig átmennek a közép minden területén; és átmennek a jobb oldali helyen és a Kilenc Őr helyének belsején és az Ikermegváltók helyé­nek belsején és a Három Ámen és a Tizenkét Megváltó helyének belsején és az Öt Fa és a Hét Hang [magánhangzó] belsején. Mindegyik megadja nekik az ő Rejtélyének pecsétjét, s ők belépnek mindegyiknek a legben-sőbbjébe, és tovább mennek a fényörökség helyére.

És mindegyik azon a helyen marad, amelyikig a fényörökségben meg­kapta a Rejtélyeket. Röviden: az emberiség minden lelke, aki megkapja a Rejtélyeket, minden megbánó archon előtt fog menni.

És azokat is megelőzik, akik a középen lévő helyen vannak. És megelőzik azokat is, akik jobb oldalon vannak, meg akik a fény­

kincs helvén vannak. Egyszóval: mindenkit megelőznek, aki a fénykincs területéről való.

És azok előtt is mennek, akik az Első Parancsolat területéről valók. És bemennek mindegyiknek a legbensőbbjébe, a fénykincshez, és tovább mennek az ő Rejtélyeik helyére. És mindegyik addig a helyig megy és ott marad, ameddig megkapta a Rejtélyeket.

Azok pedig, akik a közép helyeiről valók, meg akik jobbról valók, és akik a fénykincs helyéről valók, azok annak a rendnek a helyén marad­nak, amelyikbe kezdettől fogva helyeztettek el, egészen addig, amíg a mindenség fel nem emeltetik.

És mindegyik elvégzi a hivatalát, amelyre rendeltetett a Rejtélyeket

167

megkapó lelkek begyűjtésénél, hogy hivatalának megfelelően fogadja és pecsételje le ezeket a lelkeket, hogy ezek átmenjenek az ő közepén a fényörökséghez. Nos, Mária, ezek azok, amik iránt oly céltudatosan és határozottan érdeklődtél. Egyébként: akinek van füle, az hallja.

87. FEJEZET

Úgy esett, hogy amikor Jézus befejezte a beszédet, Mária Magdaléna sie­tett előlépni, és így szólt:

- Uram, világosságban-lakómnak van füle, és minden szavadat meg­értem. Nos, szavaidat illetően, hogy ugyanis az emberi nem minden lelke, aki megkapja a világosság Rejtélyeit, megelőz minden bűnbánó archont, és azokat, akik a jobb oldal egész helyéről valók meg akik a fénykincs helyéről valók, és mindezek előtt fog a fénvörökséghez menni, ezekkel kapcsolatban egykor azt mondtad nekünk, Uram: Az elsők lesznek az utolsók, és az utolsók az elsők. Vagyis az utolsó, ez az egész emberi nem, előbb megy be majd a világosságbirodalomba, mint a magasság helyeiről valók, akik az elsők. Ezért mondtad Uram azt is, hogy akinek van füle, az hallja. Tudni akartad tehát, hogy felfogunk-e minden szót, amit mondasz. Ez tehát az ige, Uram.

Amikor ezeket mondta, a Megváltó csodálkozott a magyarázaton, mivel ez egészen tiszta szellemből eredt. Jézus újra felelt, és azt mondta neki:

- Rendkívüli, Mária, te szellemmel-telt és tiszta! Ezt jelentik a szavak.

168

88. FEJEZET

169

Mindezen beszédek után folytatta Jézus, és így szólt tanítványaihoz: - Hallgassátok, hogy beszéljek veletek a magasságban lévők fényességéről, hogy miiven a fajtájuk.

Ha tehát titeket az utolsó Segítő területéhez vezetlek, aki a fénykin­cset veszi körül - ha tehát titeket ennek az utolsó Segítőnek a területéhez vezetlek, és meglátjátok pompás dicsőségét, amelyben él, akkor a fény­örökség helyét csak akkorának látjátok, mint ennek a világnak egy váro­sát, a hely nagyságához képest, amelyen az utolsó Segítő van, és a nagy fényesség miatt is, amelyben van.

Ezután beszélek majd veletek annak a Segítőnek a fényességéről is, aki a kis Segítő fölött áll; azoknak a területéről azonban nem fogok tudni beszél­ni veletek, akik minden Segítő fölött állnak, mert ezen a világon semmivel sem lehet ábrázolni vagy leírni őket; mert ezen a világon nincsen semmi hasonló sem, sem nagyság, sem világosság, amihez hasonlítani lehetne őket; nem csak ezen a világon; hanem azokhoz sem hasonlók, akik az ő területük alatt vannak, vagyis az igazságosság magasságában és az alatt vannak. Ezért tehát valóban semmi sincsen, ami ezen a világon hasonló lenne és leírhatná őket, a magasságban lévők nagy fényessége és mérhetetlen nagysága miatt. Nincsen tehát ezen a világon semmi sem, ami leírhatná ezt a fényességet.

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária Magdaléna lépett elő, és azt mondta Jézusnak:

- Uram, ne bosszankodj, ha megkérdezlek, mivel gyakran zaklattalak. Ne haragudj tehát, Uram, ha céltudatosan és határozottan kérdezőskö­döm. Mert testvéreim az emberi nemnek prédikálnak, hogy hallgasson rájuk és bűnbánatot érezzen, és a rossz archonok rettenetes ítéletei elől

megmenttessék és a magasságba menjen és a világosságországot örökölje. Mert mi, Uram, nem csak magunkat sajnáljuk, hanem az egész emberi nemet, hogy minden rettenetes ítélettől megmeneküljön. Ezért kérdezős­ködünk tehát minden iránt nyomatékosan; mert testvéreim prédikálják az egész emberi nemnek, hogy az emberek megmeneküljenek a sötétség rettenetes archonjaitól, valamint megmenttessenek a hatalmas paralemp-toroktól [elővezetőktől] és a külső sötétségtől.

Amikor Jézus, a Megváltó ezt hallotta Máriától, mélységes irgalommal felelt neki, ezt mondván:

- Kérdezz, amit akarsz, s Én határozottan és megbízhatóan, példa­beszéd nélkül nyilatkozom neked.

89. FEJEZET

Amikor Mária ezeket hallotta a Megváltótól, nagyon megörült, majd így szólt Jézushoz:

- Uram, a második Segítő hányszorta nagyobb az elsőnél? És milyen messze van tőle, jobban mondva hányszorta világosabban ragyog?

Jézus felelt Máriának a tanítványok körében: - Bizony, bizony mondom nektek, a második Segítő mérhetetlen

távolságban van az elsőtől ami a magasságot, a mélységet, a hosszat és a szélességet is illeti. Mert mérhetetlen távolságban, nagyon messze van tőle az angyalokon, arkangyalokon, az istenségeken és minden Láthatatlanon túl. És ldszámíthatatlan mértékben nagyobb a másiknál az angyalok, arkan-

170

gyalok és istenségek meg minden Láthatatlan által (akik benne vannak). És sokkal, mérhetetlenül világosabban ragyog, és nincsen mértéke a világosság­nak, amelyben van, az angyalok és arkangyalok miatt, és az istenségek és minden Láthatatlan miatt, ahogyan már korábban is mondtam nektek.

Éppígy a harmadik, negyedik és ötödik Segítő; egyik végtelenül nagyobb és világosabb a másiknál, és mérhetetlen távolság választja el a másiktól, az angyalokon, arkangyalokon, Isteneken és minden Láthatatla­non keresztül, ahogyan korábban is mondtam már nektek. De mindegyik­nek a mibenlétét le fogom írni nektek, amikor megmagyarázom őket.

90. FEJEZET

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, újra Mária Magdaléna lépett elő, és ezt kérdezte Jézustól:

- Uram, kik és milyenek lesznek azok, akik a világosság Rejtélyeit kapják az utolsó Segítőben?

Jézus pedig felelt, és így szólt a tanítványok közepette Máriához: - Ha azok, akik a világosság Rejtélyeit kapták, az archonok anyagi

testeiből jöttek, akkor mindegyik a kapott Rejtélynek megfelelően lesz az ő rendjében. Akik a magasabb Rejtélyeket kapták, azok a magasabb rend­ben maradnak majd; akik viszont az alacsony Rejtélyeket kapták, azok az alacsony rendben lesznek. Röviden: amelyik területig valald megkapta a Rejtélyeket, ott fog ő maradni a fényörökségben. Ezért mondtam egyszer

171

áll hatalmában a magasságba menni a fölötte lévő rendekbe. Úgy hogy ald az első parancsolat Rejtélyeit kapta, lemehet az alatta lévő rendekbe, vagyis a harmadik tér minden rendjébe, rendszerébe, de a magasságba, a fölötte lévő rendekbe nem mehet.

Ald pedig az Első Rejtély rejtélyeit kapja, ez a huszonnegyedik Rejtély kívülről, és a kívül lévő első tér elöljárója [feje], annak hatalmában áll elmenni minden rajta kívül lévő rendhez; de nem áll hatalmában a fölötte lévő rendekhez elmenni vagy azokban járni.

Akik pedig a huszonnégy Rejtély rendjeiben kapnak Rejtélyeket, arra a helyre jutnak, amelynek a Rejtélyét kapták; és hatalmukban áll majd minden alattuk lévő térségbe menni és abban járni; de nem áll hatalmuk­ban a fölöttük lévő területekre menni vagy azokban járni.

És aki a harmadik térben lévő Első Rejtély rendjeibe kapott Rejtélyt, annak hatalmában áll minden lejjebb lévő rendhez menni és azokat bejárni, de az övénél magasabb rendbe nem mehet fel és nem járhatja be azokat.

Aki az első Háromságos Szellem Rejtélyeit kapta, abban a Szel­lemben, aki mind a huszonnégy Rejtélyen uralkodik, amelyek az Első Rejtély terén uralkodnak, amelyikeknek a területéről majd a mindenség magyarázatánál fogok veletek beszélni - ald tehát ennek a Háromságos Szellemnek a Rejtélyét kapja, annak hatalmában áll minden alatta lévő rendbe lemenni; de a fölötte lévőkbe nem mehet, vagyis nem mehet a Kimondhatatlan terének rendjeihez.

És ald a második Háromságos Szellem Rejtélyét kapta, az elmehet az első Háromságos Szellem minden rendjéhez és bejárhatja azokat, és minden rendet is, mely ezekben van; de nem áll hatalmában a harmadik Háromságos Szellem magasabb rendjeihez menni.

173

nektek: Ahol van a ti szívetek, ott lesz a ti kincsetek is. Ez azt jelenti, hogy amelyik helyig valaki megkapta a Rejtélyeket, ott lesz ő.

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, János lépett elő, és azt mondta Jézusnak:

- Uram és Megváltóm, parancsold meg nekem is, hogy beszéljek előtted, és ne haragudj, ha céltudatosan és határozottan érdeklődöm minden után; mert, Uram, megígérted nekem, hogy bármit is kérdezek, megnyilvánítod azt. Nos, Uram, ne titkolj el előlünk semmit sem, ami után érdeklődünk majd.

Jézus pedig felelt nagyon irgalmasan, és azt mondta Jánosnak: - János, te áldott és szeretett, neked is megparancsolom, hogy mond­

jad, amit akarsz, s Én nvíltan válaszolok neked példabeszéd nélkül, és mindent megmondok, ami után céltudatosan és határozottan érdeklődsz.

János felelt, és így szólt Jézushoz: - Uram, azon a területen marad-e mindenki [csak addig jut-e el],

ameddig megkapta a Rejtélyeket, és nem áll hatalmában más, fölötte lévő rendekbe bemenni, és az sem áll hatalmában, hogy az alatta lévő rendekbe menjen?

91. FEJEZET

Jézus pedig felelt, és így szólt Jánoshoz:

- Bizony jól kérdeztek mindent, céltudatosan és nyíltan. Most azonban hallgasd, János, hogy beszélhessek veled: Aki világosságrejtélyt kapott, az mind azon a területen marad, amelyikig megkapta a Rejtélyeket; és nem

172

áll hatalmában a magasságba menni a fölötte lévő rendekbe. Úgy hogy aki az első parancsolat Rejtélyeit kapta, lemehet az alatta lévő rendekbe, vagyis a harmadik tér minden rendjébe, rendszerébe, de a magasságba, a fölötte lévő rendekbe nem mehet.

Aki pedig az Első Rejtély rejtélyeit kapja, ez a huszonnegyedik Rejtély kívülről, és a kívül lévő első tér elöljárója [feje], annak hatalmában áll elmenni minden rajta kívül lévő rendhez; de nem áll hatalmában a fölötte lévő rendekhez elmenni vagy azokban járni.

Akik pedig a huszonnégy Rejtély rendjeiben kapnak Rejtélyeket, arra a helyre jutnak, amelynek a Rejtélyét kapták; és hatalmukban áll majd minden alattuk lévő térségbe menni és abban járni; de nem áll hatalmuk­ban a fölöttük lévő területekre menni vagy azokban járni.

És aki a harmadik térben lévő Első Rejtély rendjeibe kapott Rejtélyt, annak hatalmában áll minden lejjebb lévő rendhez menni és azokat bejárni, de az övénél magasabb rendbe nem mehet fel és nem járhatja be azokat.

Aki az első Háromságos Szellem Rejtélyeit kapta, abban a Szel­lemben, aki mind a huszonnégy Rejtélyen uralkodik, amelyek az Első Rejtély terén uralkodnak, amelyikeknek a területéről majd a mindenség magyarázatánál fogok veletek beszélni - ald tehát ennek a Háromságos Szellemnek a Rejtélyét kapja, annak hatalmában áll minden alatta lévő rendbe lemenni; de a fölötte lévőkbe nem mehet, vagyis nem mehet a Kimondhatatlan terének rendjeihez.

És aki a második Háromságos Szellem Rejtélyét kapta, az elmehet az első Háromságos Szellem minden rendjéhez és bejárhatja azokat, és minden rendet is, mely ezekben van; de nem áll hatalmában a harmadik Háromságos Szellem magasabb rendjeihez menni.

173

Aid pedig a harmadik Háromságos Szellem Rejtélyeit kapta (ez a Szellem uralkodik a három háromszoros szellemhatalmon és az Első Rejtély három terén), annak hatalmában áll minden alatta lévő rendhez menni; de nem mehet magasabbra, a felette lévő rendekhez, vagyis nem mehet a Kimondhatatlan terének rendjeihez.

És aki a Kimondhatatlan Első Rejtélyének eredeti Rejtélyét kapta meg, vagyis az Első Rejtélynek mind a tizenkét Rejtélyét, melyek az Első Rejtély minden terén uralkodnak - aki tehát ezt a Rejtélyt fogja megkap­ni, az bejárhatja a három Háromságos Szellem minden terének minden rendjét, és az Első Rejtély három terét és ennek minden rendjét. Őneki hatalmában áll a fényörökség minden rendjének a bejárása kintről be és belülről kifelé, fentről le és lentről felfelé; hosszától széltéig és székétől a hosszáig. Röviden: bejárhatja a fényörökség minden területét, és hatal­mában áll ott maradni, ahol a fénybirodalom örökségében tetszik neki.

És bizony mondom nektek: A világ feloszlatásánál ez az ember király lesz a fénykincs minden rendje fölött.

És ald azt a Rejtélyt megkapja a Kimondhatatlantól, [a Rejtélyt] aki Én vagyok - az a Rejtély tudja, miért keletkezett a sötétség, és miért lett a világosság.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a sötétségek sötétsége, és miért keletkezett a világosságok világossága.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a káosz, és miért kelet­kezett a fénykincs.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek az ítéletek, és miért keletkezett a világosságország és a fényörökség helye.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a bűnösök megbüntetése, és miért keletkezett a világosságbirodalom nyugalma.

174

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek a bűnösök, és miért keletkeztek a világosság örökségei.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek az istentelenek, és miért keletkeztek a jók.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek a büntető ítéletek, és miért keletkeztek a világosságalkotások (kisugárzások).

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a bűn, és miért kelet­keztek a keresztelők és a világosságrejtélyek.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a tisztítótűz [a büntetés tüze], és miért keletkeztek a világosság pecsétjei, hogy a tűz ne ártson.

És ez a Rejtély tudja, hogyan keletkezett a harag, és hogyan keletke­zett a béke.

És ez a Rejtély tudja, hogyan keletkeztek a rágalmazások és hogyan a világossághimnuszok.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek a világosság-imák. És ez a Rejtély tudja, hogyan keletkezett az átok és hogyan az áldás. És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a gonoszság és miért a

csalás. Tudja, hogy miért keletkezett a gyilkolás, és miért keletkezett a lelkek

életre keltése. Tudja, hogy miért keletkezett a házasságtörés és a paráznaság [bál­

ványimádás], és miért keletkezett a tisztaság. Tudja, hogy miért keletkezett a nemi közösülés, és miért keletkezett

a megtartóztatás. Tudja, hogyan keletkezett a gőg és az önteltség, és hogyan az aláza­

tosság és a szelídség. Tudja, hogy miért keletkezett a sírás, és miért keletkezett a nevetés.

175

Tudja, miért keletkezett a rágalmazás és miért a jó hír. Tudja, hogy miért keletkezett az engedékenység, és miért keletkezett

az emberek lenézése. Tudja, hogy miért keletkezett a lázadozás, és miért keletkezett az

ártatlanság és az engedelmesség. Tudja, hogy miért keletkezett a bűn, és miért keletkezett a tisztaság. Tudja, hogy miért keletkezett az erősség, és miért keletkezett a gyen­

geség. Tudja, hogy miért keletkezett a testek mozgása és az ő hasznuk. Tudja, hogy miért keletkezett a szegénység és miért a gazdagság. Tudja, hogy miért lettek a világ gazdagjai, és miért lett a szolgaság. És ez a Rejtélv tudja, hogy miért keletkezett a halál, és miért keletke­

zett az élet.

92. FEJEZET

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, azok nagyon megörültek. 0 pedig folytatta beszédét, és így szólt:

- Hallgassatok tovább, tanítványaim, hogy a Kimondhatatlan Rej­télyét alaposan megismertessem veletek:

A Kimondhatatlannak Rejtélye tudja, hogy miért keletkezett az irgal­matlanság, és miért keletkezett az irgalom.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a pusztulás és miért az örök örökkévalóság.

Tudja, hogy miért keletkeztek a hüllők, és miért lesznek megsemmi­sítve.

176

177

Tudja, hogy miért keletkeztek a vadállatok, és miért lesznek megsem­misítve.

Tudja, hogy miért keletkezett a barom [jószág], és miért keletkeztek a madarak.

Tudja, hogy miért keletkeztek a hegyek, és hogyan keletkeztek ben­nük a drágakövek.

Tudja, hogy miért keletkezett az arany anyaga, és miért keletkezett az ezüst anyaga.

Tudja, hogy miért keletkezett a réz anyaga és miért a vas és a kő anyaga.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett az ólom anyaga. Tudja, hogy miért keletkezett az üveg anyaga, és miért keletkezett a

faggyú anyaga. Tudja, hogy miért keletkezett a növényvilág, és miért keletkezett

minden anyag. Tudja, hogy miért keletkeztek a föld vizei és minden benne lévők, és

miért keletkezett maga a föld is. És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek a tengerek és a vizek, és

miért keletkeztek a tengeri állatok. És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a világ anyaga, és miért

lesz ez a világ maradéktalanul megsemmisítve.

93. FEJEZET

178

Jézus pedig folytatta, és így szólt a tanítványokhoz: - Tanítványaim és társaim és testvéreim, a mindőtökben lévő szellem legyen továbbra is éber, és minden szót, amit még mondok nektek, fogjatok fel és értsetek meg; mert mostantól kezdve beszélek veletek a Kimondhatatlan minden Gnózisáról [ismeretéről].

Mert ez a Rejtély tudja, miért keletkezett a Nyugat, és miért kelet­kezett a Kelet.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a Dél, és miért az Észak. Hallgassátok tovább, tanítványaim, maradjatok ébren, halljátok a

Kimondhatatlan Rejtélyének teljes ismeretét. Ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkeztek a démonok, és miért kelet­

kezett az emberiség. Tudja, hogy miért keletkezett a hőség, és miért keletkezett a hűvös. Tudja, hogy miért keletkeztek a csillagok, és miért keletkeztek a

felhők. Tudja, miért süllyedt le a föld, és miért jött fölé víz. És tudja, hogy miért száradt ki a föld, és miért jött rá eső. Tudja, hogy miért keletkezett az éhínség és miért a bőség. Tudja, hogy miért keletkezett a hideg dér, és miért keletkezett a

jótékony harmat. Tudja, hogy miért keletkezett a por, és miért keletkezett a kellemes

lehűlés. Tudja, hogy miért keletkezett a jégeső, és miért keletkezett a kelle­

mes hó. Tudja, hogy miért keletkezett a nyugati szél, és miért keletkezett a

keleti szél.

Tudja, hogy miért keletkezett a magasból jövő tűz és a magasból jövő víz [eső].

Tudja, hogy miért keletkezett a déli szél, és miért keletkezett az észald szél.

Tudja, hogy miért keletkeztek az ég csillagai és a csillagok keringése, és miért keletkezett az égbolt minden függönyével.

Tudja, hogy miért keletkeztek a szférák archonjai, és miért keletkez­tek a szférák mindenféle területükkel.

Tudja, hogy miért keletkeztek az eonok archonjai, és miért keletkez­tek az eonok az ő függönyeikkel.

Tudja, hogy miért keletkeztek az eonok zsarnok archonjai, és miért keletkeztek azok az archonok, akik bűnüket megbánták.

Tudja, hogy miért keletkeztek a hivatalnokok, és miért keletkeztek a szolgák.

Tudja, hogy miért keletkeztek az angyalok, és miért keletkeztek az arkangyalok.

Tudja, miért keletkeztek az Urak és miért az Istenek. Tudja, hogy miért keletkezett a féltékenység a magasságban is, és

miért keletkezett az egyetértés. Tudja, hogy miért keletkezett a gyűlölet, és miért keletkezett a sze­

retet. Tudja, hogy miért keletkezett a viszály, és miért keletkezett az egyet­

értés. Tudja, hogy miért keletkezett a kapzsiság és miért a mindenről való

lemondás, és miért keletkezett a pénzéhség. Tudja, hogy miért keletkezett a falánkság, és hogyan keletkezett a

megelégülés.

179

Tudja, hogy miért keletkeztek a párosak, és miért keletkeztek a páratlanok.

Tudja, hogy miért keletkezett az istentelenség, és miért keletkezett az istenfélőség.

Tudja, hogy miért keletkeztek a csillagok, és miért keletkezett a szikra. Tudja, hogy miért keletkeztek a háromságos erők (a Háromszor-hatal-

masok), és miért keletkeztek a Láthatatlanok. Tudja, hogy miért keletkeztek az Ősatyák, és miért keletkeztek a

Tiszták. Tudja, hogy miért keletkezett a nagy Authádész, és miért keletkeztek

a hűbéresei. Tudja, hogy miért keletkezett a nagy Háromszor-hatalmas, és miért

keletkezett a nagy, láthatatlan Ősatya. Tudja, hogy miért keletkezett a tizenharmadik eon, és miért keletke­

zett a középsők területe. Tudja, hogy miért keletkeztek a közép paralemptorai [elővezetői], és

miért keletkeztek a világosság szolgálólányai [fényszüzek]. Tudja, hogy miért keletkeztek a közép szolgái, és miért keletkeztek a

közép angyalai. Tudja, hogy miért keletkezett a világosságország, és miért keletkezett

a világosság nagy átvevője. Tudja, hogy miért keletkeztek a jobb oldali hely Őrei, és miért kelet­

keztek ezeknek a Vezérei. Tudja, hogy miért keletkezett az élet kapuja, és miért keletkezett a

jó Szabaóth. Tudja, hogy miért keletkezett a jobb oldaliak helye, és miért a világos­

ságország, vagyis a fénykincs.

180

Tudja, hogy miért keletkeztek a világosság alkotásai [kisugárzásai], és miért keletkezett a tizenkét Megváltó.

Tudja, hogy miért keletkezett a fényldncs három kapuja, és miért keletkezett a Kilenc Őr.

Tudja, hogy miért keletkeztek a Megváltóikrek, és miért keletkezett a Három Ámen.

Tudja, hogy miért keletkezett az Öt Fa, és miért keletkezett a Hét Ámen. És ez a Rejtély tudja, hogy miért keletkezett a keveredés, mely nem marad meg [nincs igazi léte], és miért lesz ez megtisztítva.

94. FEJEZET

Jézus pedig folytatta, és ezeket mondta tanítványainak: - Figyeljetek továbbra is [maradjatok ébren], tanítványaim, s mindegyi­kőtök tartsa szemmel világosságészlelő erejét, hogy biztonságosan ész­leljetek. Mert mostantól kezdve beszélek veletek a Kimondhatatlan igazi területéről és mibenlétéről.

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, az történt, hogy azok félrehúzódtak, és Jézus meghallgatását teljesen beszüntették.

Ekkor Mária Magdaléna lépett elő, leborult Jézus lábai elé, megcsó­kolta és sírva kérte őt:

- Kegyelmezz nekem Uram; mert testvéreim hallgattak téged, aztán elengedték a te szavaidat. Nos, Uram, ami ezeknek a dolgoknak ismeretét illeti, amelyek, mint mondtad, a Kimondhatatlannak Rejtélyében vannak, egykor azt hallottam tőled: Most elkezdek veletek beszélni a Kimondha-

181

95. FEJEZET

Az történt pedig, amikor jézus ezeket hallotta Máriától, és belátta, hogy a tanítványok figyelme kezdett ellankadni, bátorítani kezdte őket, és így szólt hozzájuk:

- Ne szomorkodjatok, tanítványaim a Kimondhatatlannak Rejtélye miatt, mivel azt gondoljátok, hogy nem fogjátok tudni megérteni. Bizony mondom nektek: Ez a ti Rejtélyetek, és mindazoké akik rátok fognak hallgatni, úgy, hogy le fognak mondani erről az egész világról és ennek minden anyagáról, és lemondanak minden benne lévő gonosz gondolatról és ennek az eonnak minden gondjáról.

Nos, Én mondom nektek, hogy akik lemondanak az egész világról és minden benne lévőről, és Istennek rendelik alá magukat, azoknak ez a Rejtély egyszerűbb a világosságbirodalom minden Rejtélyénél, és hamarább meg lehet érteni és egyszerűbb minden másnál. Ald eljut ennek

182

tatlan Rejtélyének egész ismeretéről. Ezt mondtad, de nem részletezted, hogy be is fejezzed. Testvéreim tehát hallgattak téged, aztán ellankadtak, s végül abbahagyták a figyelést.

Ami tehát a szavaidat illeti, amelyeket intéztél hozzájuk, Uram, ha mindezeknek az ismerete abban a Rejtélyben van, hol található olyan ember ezen a földön, ald képes lenne ezt a Rejtélyt, minden részletével és ismereteivel, meg mindezeknek a szavaknak a lényegét és az azokkal kapcsolatos dolgokat megérteni?

a Rejtélynek a megismeréséhez, az megszabadul ettől az egész világtól és ennek minden gondjától.

Ezért mondtam egykor nektek, hogy jertek énhozzám mindannyian, akik megfáradtatok és megterheltettetek, jertek Énhozzám, és én felfris-sítlek titeket. Mert az én terhem könnyű és az én igám kellemes. Nos, aki ezt a Rejtélvt megkapja, az itthagyja az egész világot és a világ minden anyagának gondját. Ezért tehát, tanítványaim, ne bánkódjatok, mivel azt hiszitek, hogy ezt a Rejtélyt nem fogjátok megérteni.

Azt mondom nektek, hogy ezt a Rejtélyt mindegyik másiknál köny-nyebb megérteni. Bizony mondom nektek: Ez a ti Rejtélytek, és mind­azoké, akik lemondanak az egész világról és annak minden anyagáról.

Most pedig ide hallgassatok, tanítványaim, társaim és testvéreim, hogy a Kimondhatatlan Rejtélyének megismerésére serkentselek titeket, amelyről beszélek nektek. Mert eljutottam ahhoz, hogy a mindenség kibontakozásának magyarázatánál átadjam nektek az egész ismeretet; mert a mindenség kibontakozása az ő Gnózisa. Ide hallgassatok tehát, hogy folytathassam, és beszélhessek veletek ennek a Rejtélynek az ismeretéről:

Mert ez a Rejtély tudja, hogy az öt Segítő miért törekedett [tette sza­baddá magát], s miért jött elő az Atyátlanból.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért törekedett [tette szabaddá magát] a Világosságok Világossága, és miért jött elő az Atyátlanból.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért törekedett [tette szabaddá magát] az Első Parancsolat, miért osztotta magát hét Rejtélyre, miért nevezik Első Parancsolatnak, és miért jött elő az Atyátlanból.

Tudja, hogy miért törekedett [tette szabaddá magát] a Világosságok nagy Világossága, miért állt oda alkotások nélkül, és miért jött elő az Atyátlanból.

183

Tudja, hogy miért törekedett az Első Rejtély, mely a huszonnegyedik, ldnt, miért állította fel önmagában a tizenkét Rejtélyt, az Érinthetetlenek és Határtalanok számát, és miért jött elő az Atyátlanból.

Tudja, hogy miért törekedett a tizenkét Mozdulatlan, miért sorakoz­tak fel minden rendjükkel együtt, és miért jöttek elő az Atvátlanból.

Tudja, hogy miért törekedtek a Megrendíthetetlenek, miért álltak fel tizenkét rendre oszolva, és miért jöttek elő az Atyátlanokból, amelyek a Kimondhatatlan terének rendjeihez tartoznak.

Tudja, hogy miért törekedtek az Elképzelhetetlenek [kigondolatla-nok], amelyek a Kimondhatatlan második teréhez tartoznak, és miért jöttek elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törte magát a tizenkét Megjelöletlen, miért sora­koztak fel az Oltalmazok minden rendje mögött, mialatt maguk felfogha­tatlanok és határtalanok, és miért jöttek elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedtek ezek az Oltalmazok, akik nem jelent­keztek és nem tették nyilvánvalóvá magukat az Egyetlen, a Kimondhatat­lan rendelete [gazdálkodása] szerint, és miért jöttek elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedtek [tették szabaddá magukat] a Túl-nagyok, miért oszoltak szét egyetlen rendben, és miért jöttek elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett a Kimondhatatlannak tizenkét rendje, miért oszlott három részre, és miért jött elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett minden Elmúlhatatlan, ezeknek tizen­két rendje, miért telepedtek le egymás mögött egyetlen rendben szétter­jedve, miért széledtek szét különböző rendeket képezvén, mialatt maguk felfoghatatlanok és határtalanok, és miért jöttek elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedtek a Végtelenek, miért álltak fel tizenkét

184

végtelen térben, és telepedtek le a terek három rendjét képezvén az Egyet­lennek és Kimondhatatlannak rendelete [gazdálkodása] szerint, és miért jöttek elő az Atvátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett a tizenkét Felfoghatatlan, melyek az Egyetlen és Kimondhatatlan rendjéhez tartoznak, és miért jöttek elő az Atvátlanokból, mígnem az Első Rejtélv teréhez, a második térhez vitték őket.

Tudja, hogy miért törekedett a huszonnégy miriád Dicsőítő, miért terjedtek szét annak a fátylán kívül, aki az Első Rejtélv, vagyis az Egyet­lennek, a Kimondhatatlannak a Rejtély-ikre [ikerrejtélye], mely befelé és kifelé néz, és miért jöttek elő az Atvátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett minden Felfoghatatlan, amelyet most felsoroltam, amelyek a Kimondhatatlan második terének területein van­nak, amely az Első Rejtély tere; és miért jöttek elő ezek a Felfoghatatlanok és a Végtelenek az Atvátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett az Első Háromságosan Szelleminek a huszonnégy Rejtélye, miért nevezik őket az Első Háromságosan Szellemi huszonnégy térségének, és miért jöttek elő a Második Háromságosan Szellemiből.

Tudja, hogy miért törekedett a Második Háromságosan Szellemi huszonnégy Rejtélve, és miért jöttek elő a Harmadik Háromságosan Szel­lemiből.

Tudja, hogy miért törekedett a Harmadik Háromságosan Szellemi huszonnégy Rejtélye - ez a Harmadik Háromságosan Szelleminek a huszonnégy térsége -, és miért jött elő az Atvátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett az Első Háromságosan Szellemi Öt Fája,

185

és miért terjedt el, egymás mögött állván, mégis együtt lévén minden rendjük szerint, és miért jött elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett a Második Háromságosan Szellemi Öt Fája, és miért jött elő az Atyátlanokból.

És ez a misztérium tudja, hogy miért törekedett a Harmadik Három­ságosan Szellemi Öt Fája, és miért jött elő az Atyátlanokból.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért törekedtek az Első Háromságosan Szellemi Ős-Felfoghatatlanjai, és miért jöttek elő az Atyátlanból.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért törekedtek a Második Háromsá­gosan Szelleminek az Ős-Felfoghatatlanjai, és miért jöttek elő az Atyát­lanokból.

Tudja, hogy miért törekedtek a Harmadik Háromságosan Szellemi­nek az Ős-Felfoghatatlanjai, és miért jöttek elő az Atyátlanokból.

Tudja, hogy miért törekedett a lenti Első Háromszellem - azok közül, amelyek az Egyetlen, a Kimondhatatlan rendjeihez tartoznak -, és miért jött elő a Második Háromszellemből.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért törekedett [tette szabaddá magát] a Harmadik Háromszellem, amely felülről az Első Háromszellem, és miért jött elő a tizenkettedik Ős-Háromszellemből, mely az Atyátlan utolsó területén van.

És ez a Rejtély tudja, hogy miért terjedt el a Kimondhatatlan térségé­ben lévő minden hely és minden ami ezekben van, és miért jöttek elő a Kimondhatatlannak utolsó tagjából.

És ez a Rejtély magától tudja, miért áldozta fel magát, hogy kijöjjön a Kimondhatatlanból, Abból, aki mindegyikőjükön uralkodik, s Aki mind­egyiket az őneld megfelelő rend szerint bontakoztatta ki.

186

96. FEJEZET

187

Mindezekről beszélni akarok tehát veletek a mindenség magyarázatánál, vagyis mindről, akit megemlítettem:

akik keletkezőben vannak és akik ezután jönnek; és akik teremtenek [kisugároznak] és akik előjönnek; és akik kívül fölöttük vannak; és akiket beléjük ültettek, akik az Első Rejtély területét fogják

elfoglalni; és akik a Kimondhatatlan térségében vannak. -Ezekről fogok nektek beszélni, mert meg akarom őket magyarázni

nektek. És megnyilvánítom ezeket nektek minden helyükkel és a rend­jükkel együtt, ahogyan lett a mindenség kibontakozásánál. És megnyilvá­nítom nektek minden Rejtélyüket, melyek őrajtuk uralkodnak; valamint az ő Pro-Háromszellem-hatalmukat és az ő Hiper-Háromszellem- hatal­mukat, melyek az ő Rejtélyeiken és rendjeiken uralkodnak.

Nos, a Kimondhatatlan Rejtélye tudja, miért keletkeztek mindezek, amelyekről nyíltan beszéltem, s hogy mindezek ld által lettek.

Az a Rejtély ez, mely mindegyikben benne van. És ez mindnek az eredete, kikelete és létezése.

És a Kimondhatatlan Rejtélye az a Rejtély, mely mindazokban benne van, akikről beszéltem nektek, s akikről beszélni fogok veletek a minden­ség kibontakozásának [elterjedésének] magyarázatánál.

És ez a mindegyikőjükben lévő Rejtély a Kimondhatatlan egyetlen Rejtélye, ugyanakkor pedig mindazoknak az ismerete, akiket megmondtam nektek, akiket még meg fogok mondani nektek, és akikről még semmit sem

mondtam nektek. Ezekről majd beszélni fogok nektek a mindenség meg-nyilvánításánál, valamint egész ismeretükről, aminek összesen birtokában vannak, s hogy miért lettek: ez a Kimondhatatlan egyetlen szava, az ige.

És közlöm veletek minden Rejtélyük ismeretét, és mindegyiknek a fajtáját és a tökéletesedésük módját minden formájukban.

És meg fogom nyilvánítani nektek az Egyetlennek, a Kimondhatat­lannak a Rejtélyét, és minden állapotát és megjelenési formáját és egész rendszerét, s hogy ez miért keletkezett a Kimondhatatlan utolsó tagjából. Mert ez a Rejtély mindennek a keletkezése. Továbbá a Kimondhatatlan Rejtélye egyetlen szó, amely létezik a Kimondhatatlan beszédében. És ez minden szó magyarázatának eredete, melyet mondtam nektek.

És aki megkapja ennek a Rejtélynek egyetlen szavát, melyet nektek meg fogok mondani, minden tulajdonságával és alakjával együtt, hogy az véghezvihesse ezt a Rejtélyt - mert ti tökéletesek és mindenben-tökélete-sek vagytok, és ti fogjátok elvégezni ennek a Rejtélynek egész ismeretét és művét, mert minden Rejtélv rátok van bízva; idehallgassatok, hogy megmondhassam nektek ezt a Rejtélyt:

Ald tehát ennek a Rejtélynek ezt az egyetlen szavát megkapja, akkor az történik, hogy amikor kijön az archonok anyagából készült testből, és jönnek az ítélő átvevők [megtorlók], és kifejtik őt az archonanvag-testből, azok ugyanis, akik minden testet elhagyó lelket feloldoznak, ha tehát ezek az ítélő [megbosszuló] átvevők az olyan lelket kioldják, aki megkapta a Kimondhatatlan egyetlen Rejtélyét, amelyet megmondtam nektek, akkor ez a lélek, mihelyt meg van váltva a test anyagától, azonnal nagy fény­áramlat lesz az átvevők közepette.

És az átvevők félni fognak a léleknek ettől a fényességétől, és erőtlenül esnek össze, és teljesen eleresztik nagy világossága miatti félelmükben.

188

A lélek pedig, mely megkapja a Kimondhatatlan Rejtélyét, a magasba száll nagy világosságáramlat képében; és az átvevők [megtorlók] nem tud­ják majd megragadni, és nem tudják, milyen az ő útja. Mert nagy fényára­dattá válik és felemelkedik, és semmilyen erő sem lesz képes bárhogyan is visszatartani, sem valamilyen módon közeledni hozzá.

Mert átvándorol az archonok minden területén és minden világosság­alkotás területén, és egyetlen területen sem ad választ, sem megokolásokat [nem mentegetődzik], s nem ad titkos jeleket sem; és a világosság teremt­ményeinek egyetlen erője sem lesz képes ehhez a lélekhez közeledni. De az archonok minden területén és a világosságalkotások minden területén minden dicséri őt a helyéről, mert félnek a lelket beburkoló világosság­áramtól; míg a lélek minden területen át nem vonult, és a Rejtély szerinti örökségének helyére nem ült - ez az Egyetlennek, a Kimondhatatlannak a Rejtélye -, és míg végül minden tagjával egyesült. Bizony mondom nektek, minden területen átvonul annyi idő alatt, mialatt egy ember egy nyilat kilő.

Ezért tehát, bizony mondom nektek: aki megkapja a Kimondhatat­lannak ezt a Rejtélyét, és minden tulajdonságát és alakját véghezviszi, az egy ember a világban, de felülmúl minden angyalt, s mindőjüket még jobban felül fogja múlni.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden arkangyalt, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden zsarnokot, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Urat, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Istent, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

189

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden csillagot, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Tisztát, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Háromszor-hatalmast, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Ősatyát, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Láthatatlant, és mind­egyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden nagy láthatatlan Ősatyát, és mindegyik fölé emelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden Középsőt, és mindegyik fölé emelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúlja a fénykincs minden alkotását [kisugárzását], és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúl minden keveredést, és mindegyik fölé kiemelkedik majd.

Egy ember ő a világban, de felülmúlja a fényldncs egész területét, és magasra kiemelkedik afölé.

Egy ember ő a világban, de velem fog uralkodni az én birodalmamban. Egy ember ő a világban, de király a világosságban. Egy ember ő a világban, de nem ebből a világból való. És bizony mondom nektek: ez az ember Én vagyok, és Én vagyok ez

az ember. A világ feloszlatásánál pedig, vagyis amikor a mindenség felszáll,

és amikor a tökéletes lelkek száma együtt felszáll, s Én ldrály vagyok

190

az utolsó Segítő közepén, mialatt Én a világosság minden alkotásának királva vagyok, és a Hét Ámen királya, és király vagyok az Öt Fa fölött és a Három Amen és a Kilenc Őr fölött, és mivel ldrály vagyok a gyer­mekek gyermeke, vagyis az Ikermegváltó fölött, ahogyan királya vagyok a tizenkét Megváltónak és az összes tökéletes léleknek, akik megkapják a világosság Rejtélyeit - akkor minden ember, aki a Kimondhatatlannak a Rejtélyeit megkapja, királvtársam lesz, és jobbról és balról ül mellettem a birodalmamban.

És bizony mondom nektek: Ezek az emberek Én vagyok, és Én vagyok ezek az emberek. Ezért is mondtam nektek egykor, hogy ülni fogtok a ti királyi széketeken a jobb kezem felől és a bal kezem felől, és velem fogtok uralkodni.

Ezért nem riadtam vissza attól, hogy titeket testvéreimnek és társaim­nak nevezzelek, mert királytársaim lesztek az Én birodalmamban. Ezt mondom nektek annak tudatában, hogy adni fogom nektek a Kimondha­tatlan Rejtélyét, vagyis: Ez a Rejtély Én vagyok, és Én vagyok ez a Rejtély Ezért tehát nem csak ti fogtok Velem együtt uralkodni, hanem mindenki, aki megkapja a Kimondhatatlan Rejtélyét; mindaz királytársam lesz az én országomban. És Én vagyok ők, és ők Én vagyok. A trónom azonban fölöttük lesz.

Mivel ti a világon minden emberért szenvedést tűrtök, amíg ki nem hirdettetek minden szót, amit mondok nektek; és a ti trónotokat hozzá­teszik az enyémhez az Én birodalmamban.

Ezért mondtam egykor nektek: Ahol Én leszek, ott lesz velem tizenkét szolgám is. Mária Magdaléna azonban, és János, a szűzies, felül kerül majd minden emberen, aki megkapta a Kimondhatatlannak Rejtélyeit. És jobb oldalamon és bal oldalamon lesznek. És Én vagyok ők, és ők Én vagyok.

191

97. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta, előre sietett Mária Magdaléna, és így szólt:

- Uram, ne neheztelj, ha mindent nyomatékosan és határozottan meg­kérdezek. Nos, Uram, a Kimondhatatlan Rejtélyének igéje másik ige-e, mint az egész ismeret igéje?

A Megváltó felelt, és azt mondta: - Igen, a Kimondhatatlan Rejtélye másfajta, mint az egész ismeret igéje.

192

És mindenben egyenlők lesznek veletek, csak a trónjuk fogja a tiéte­ket felülmúlni, és az Én trónom az övékét múlja felül. És az emberek mindenben egyenlők lesznek majd veletek, csak a trónotok lesz őfölöttük, és az én trónom a tiétek fölött.

És minden ember, aki a Kimondhatatlannak szavát megtalálja - bizony mondom nektek: azok az emberek, akik azt a szót ismerni fogják, felismerik majd minden szavam Gnózisát, amit mondtam nektek, a mélységről is meg a magasságról is, a hosszáról is meg a székéről is; egy szóval: felismerik mindazon szavak Gnózisát, amelveket mondtam nektek, és amelyeket még nem mondtam, de majd mondani fogok nektek helyről helyre és rendről rendre a mindenség magyarázatánál.

És bizony mondom nektek: Tudni fogják, hogyan alapították a vilá­got. És tudni fogják, milyen őskép [alapforma] szerint jöttek létre azok, akik a magasságból valók. És tudni fogják, hogy miért lett a mindenség.

És Mária újra így szólt a Megváltóhoz: - Uram, légy türelemmel irántam és ne haragudj, ha megkérdezlek,

Uram: nem csak akkor leszünk-e képesek örökölni a világosságországot, ha valóban a Kimondhatatlan tökéletes igéjének Gnózisát ismerjük és aszerint élünk?

A Megváltó felelt, és azt mondta Máriának: - De igen, mert aki a világosságország Rejtélyét megkapja, az addig a

helyig megy és örököl, ameddig a Rejtélyeket kapta. De nem fogja ismerni a mindenség Gnózisát, hogy mindez miért keletkezett; csak ha felismeri a Kimondhatatlan egyetlen igéjét, amely a mindenség Gnózisa. És még egyszer, világos: Én vagyok a mindenség Gnózisa [ismerete].

És az ismeret egyetlen igéjét lehetetlen felismerni annak, aki nem kap­ja meg először a Kimondhatatlan Rejtélyét. De minden ember, aki meg fogja kapni a világosság Rejtélyeit, addig a helyig fog menni és örökölni, ameddig a Rejtélyeket kapta.

Ezért mondtam nektek egykor: Aki prófétában hisz, prófétának jutal­mát kapja, aki egy igaznak hisz, igaznak jutalmát kapja. Ez azt jelenti: mindenki odáig jut el, ameddig menően a Rejtélyeket kapta. Aki alantast kap, az alantas Rejtélyt örököl. És aki magasabb Rejtélyt kap, az a maga­sabb területeket örökli.

És mindenki az ő helyén marad az Én országom világosságában. És mindenkinek hatalmában lesznek az alatta lévő rendszerek; de nem áll hatalmában a fölötte lévőkhöz menni. De az Én birodalmam fény­örökségének területén marad egy nagy, az Istenek és Láthatatlanok számára mérhetetlen világosság közepette, és nagy örömök és ünnepség közepette él.

193

Most azonban hallgassatok meg, hogy azoknak a dicsőségéről beszél­jek veletek, akik az Első Rejtély Rejtélyét kapják.

Aid majd annak az Első Rejtélynek a Rejtélyét kapja, és eljön az ideje, hogy elhagyja az archonanyagból lévő testet, akkor jönni fognak a meg­torló átvevők [fogadók, ítélők], és ennek az embernek a lelkét kivezetik a testből. És a lélek nagy világosságáram lesz a megtorló átvevők kezében, és az átvevők [a fogadók] félni fognak ennek a léleknek a fényétől. És ez a lélek felszáll, és átvándorol az archonok és a fényalkotások minden területén. És ez a lélek sehol sem válaszol, nem mentegetődzik, sem titkos jeleket nem ad a világosság bármelyik helyén, sem az archonok bármelyik területén; hanem minden területen átmegy és túlmegy, úgy hogy előreha­lad, és uralkodni fog az első Megváltó minden területén.

Ez történik azokkal is, akik az Első Rejtély második, harmadik és negyedik Rejtélyét kapják, egészen amíg az Első Rejtély tizenkettedik Rejtélyét is megkapják. Ha eljön az ideje, hogy elhagyják az archonanyag­testet, akkor a megtorlók fogadják őket, és lelküket kivezetik az anyag­testből.

És ez a lélek a megtorló átvevők kezében nagy fényárammá válik. És a fogadók félni fognak e lélek világosságától, és erőtlenül esnek

arcra. És az ilyen lelkek is azonnal felszállnak, és túlmennek az archonok és

a világosságteremtések minden területén. És nem felelnek és nem vitatkoznak, sem titkos jeleket nem adnak

egyik területen sem. Hanem minden területen átvándorolnak és túlmen­nek, és uralkodni fognak a tizenkét Megváltó minden területén, úgy hogy akik az Első Rejtélytől a második Rejtélyt kapják, azok a fényörökségben a második Megváltó minden területén fognak uralkodni. Ugyanígy azok,

194

akik az Első Rejtélytől a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik Rejtélyt kapják egészen a tizenkettedik Rejtélyig, uralkodnak majd annak a Megváltónak a területén, ameddig a Rejtélyt kapták.

Ald pedig az Első Rejtélytől egymás után megkapja a tizenkét Rej­télyt, vagyis az abszolút Rejtélyt, amelyről beszélek veletek - aki tehát megkapja azt a tizenkét Rejtélyt, amely az Első Rejtélyhez tartozik, az, ha elhagyja a világot, átvándorol az archonok és a világosság minden területén, mert egy hatalmas világosságáramlat. Ezen kívül uralkodni fog a tizenkét Megváltó minden területén. De az ilyen nem fog tudni egyenlő lenni azokkal, akik a Kimondhatatlan egyetlen Rejtélyét kapják. Hanem megkapja ezeket a Rejtélyeket, és ezekben a rendekben marad, mert magasztosabb, és a tizenkét Megváltó rendjében marad.

98. FEJEZET

Az történt, hogy amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária lépett elő, megcsókolta Jézus lábait, és így szólt:

- Uram, légy türelemmel irántam és ne haragudj, ha kérdezlek, szánj meg minket, Uram, és nyilváníts meg nekünk mindent, amit kérdezünk tőled. Nos, Uram, miért van az Első Rejtélynek tizenkét Rejtélye, a Kimondhatatlannak pedig csak egy Rejtélye?

Jézus felelt, és azt mondta: - Csak egy Rejtélye van ugyan, de ez három Rejtélyből áll, holott az

egyetlen Rejtély Tulajdonságai azonban különbözők. Továbbá öt Rejtélyből

195

áll, holott egyetlen egy de tulajdonságai különbözők; ez az öt Rejtély tehát egyenértékű a fényörökség tekintetében e Rejtély birodalmában; de tulaj­donságaik különbözők. Birodalmuk pedig magasztosabb és magasabb az Első Rejtély tizenkét Rejtélyének egész birodalmánál. De különbözők az Első Rejtély egyrejtélyes birodalma számára a világosságbirodalomban.

Ugyanúgy nem egyforma a világosságbirodalom három Rejtélye sem, hanem tulajdonságaikra nézve különböző. És nem ugyanazok a birodalom számára, amelyben az Első Rejtély egyetlen Rejtélye van a világosság­birodalomban; és mindegyiknek más a tulajdonsága és a megjelenési formája is.

Az Első Rejtély első Rejtélye: ha az ő Rejtélyét teljesíted, akkor azonnal kijutsz a testedből, nagy világosságáramlat leszel, átvándorolsz az archonok minden területén és a világosság minden területén, mialatt mind félnek ennek a léleknek a világosságától, mígnem eljut az ő országának területére.

Az Első Rejtély második Rejtélye ellenben: ha jól teljesíted az ő Rej­télyének minden nézetét - az olyan ember, aki az ő Rejtélyét elvégzi, ha ezt a Rejtélyt kimondja egy olyan ember feje fölött, aki elhagyja a testét, és mindkét fülébe belemondja, akkor a testét elhagyó ember a Rejtélyeket így másodszor is megkapta, és részesül az igazság igéjében. Bizony mon­dom nektek: ennek az embernek a lelke, mihelyt elhagyta a testet, nagy világosságáramlat lesz, és átmegy minden területen, míg el nem éri ennek a Rejtélynek az országát.

Ha azonban a Rejtélyeket teljesítő ember olyan - testét elhagyó - ember feje fölött mondja ki ezt a Rejtélyt, aki nem kapta meg a világosság Rejtélyeit és nem részesül az igazság igéjében, akkor, bizony mondom nektek: ha ez az ember elhagyja a testét, az archonok egyet-

196

len területén sem ítélik el őt, sem nem tudják egyetlen területen sem megbüntetni őt, sem a tűz nem érinti meg őt a Kimondhatatlan nagy Rejtélye miatt, mely vele van.

És sietnek egymásnak továbbadni őt, továbbvezetni helyről helyre és rendtől rendhez, míg a világosság szolgálólánya elé nem viszik, mialatt minden terület fél ettől a Rejtélytől és a Kimondhatatlan birodalmának jelétől, mely őrajta van.

Ha aztán a világosság szolgálóleánya elé viszik, akkor a Leány [szűz] látja rajta a Kimondhatatlan birodalma Rejtélyének a jelét. A Leány cso­dálkozik és megvizsgálja őt, de nem hagyja a világossághoz vinni őt, míg teljesen véghez nem vitte ennek a fényrejtélynek az egész életmódját, vagyis a világtól és az egész abban lévő anyagtól való szent megtisztuláso­kat és megtartóztatásokat.

A világosság szolgálóleánya lepecsételi őt egy ennél magasabb rendű pecséttel, és abban a hónapban, amelyben kiszállt a testből, leszállatja őt egy olyan testbe, mely jóravaló és meg fogja találni az igaz Istent és a maga­sabb Rejtélyeket, úgy hogy örökli ezeket és öröldi az örök világosságot, mint a Kimondhatatlan Első Rejtélye második Rejtélyének ajándékát.

Ha viszont a Kimondhatatlannak harmadik Rejtélyéről van szó, akkor az ezt elvégző ember a testet elhagyván nem csak a Rejtélyek birodalmát örökli, hanem ha a Rejtélyt elvégzi és minden nézetét telje­síti, tehát tökéletesen végzi és alkalmazza és felhívja egy a testét elhagyó és e Rejtélyt csak egy kicsit is ismerő emberre, ha az ilyen ember az archonok kemény büntetése alatt, szigorú ítéletei előtt, és a sokszoros tisztítótűzben lenne is, bizony mondom nektek: nagyon fognak sietni, hogy a testét elhagyó embert tovább adván egymásnak, mielőbb a vilá­gosság Szűzleánya elé vigyék.

197

És a világosság Szüze [szolgálóleánya] lepecsételi őt egy magasabb pecséttel és az ő hónapjában, amelyben a testet elhagyta, leszállatja egy tisztességes testbe, amelyben megtalálja majd az igaz Istent és a magasabb Rejtélyeket, hogy örökölhesse a világosságbirodalmat. Ez a Kimondhatat­lan harmadik Rejtélyének ajándéka.

Ald a Kimondhatatlan öt Rejtélyéből kap - ha elhagyja a testet és ennek a Rejtélynek a területéig örököl, az öt Rejtély birodalma magasabb az Első Rejtély tizenkét Rejtélyénél, és magasabb minden alatta lévő Rej­télynél. A Kimondhatatlan öt Rejtélye az ő birodalmukban egyenlő, de különböznek a Kimondhatatlan három Rejtélyétől.

Aki viszont a Kimondhatatlan három Rejtélyét kapja, az, ha a testet elhagyja, ennek a Rejtélynek a birodalmáig fog örökölni. És a három Rej­tély ebben a birodalomban egyenlő, és még magasabbak és magasztosab-bak a Kimondhatatlan öt Rejtélyénél az ő birodalmukban. De különböz­nek a Kimondhatatlan egyetlen Rejtélyétől.

Aki pedig a Kimondhatatlan egyetlen Rejtélyét kapja, az az egész birodalmat örökli annak teljes dicsőségében, ahogyan korábban is mond­tam már nektek. Ugyanez történik mindazokkal, akik ezt a Rejtélyt a Kimondhatatlan mindenség-térségében kapják, valamint minden Rejtélyt megkapnak, amely a Kimondhatatlan tagjainak egységét képezi, amelyek­ről még nem beszéltem veletek, és az ő kiterjedésükről, feladatuk mibenlé­téről és mindenkori tulajdonságukról sem, hogy ő milyen, és miért nevezik a Kimondhatatlannak, és hogyan terjedt el a tagjaival, s hogy mennyi tag [rész] van benne, és minden működéséről sem - amit most nem mon­dok meg nektek. Ha azonban odáig jutok, hogy a mindenséget [kibonta­kozását] magyarázom meg nektek, akkor mindent megnyilvánítok majd: az ő kiterjedését és ábrázolását, hogy milyen, meg tagjainak elágazódásait

198

és halmozódásait, ami mind az egyetlen, igaz, megközelíthetetlen Isten rendszeréhez tartozik.

Amelyik helyig az ember a Rejtélyeket kapja a Kimondhatatlan teré­ben, addig a helyig fog örökölni, ameddig kapott.

És akik a Kimondhatatlan terének területén vannak, azok máshol nem adnak válaszokat, sem magyarázatokat, sem titkos jeleket; mert nin­csenek titkos jeleik. És nincsenek átvevőik (akik fogadják őket), hanem átmennek minden területen, míg el nem érik annak a Rejtélynek a terüle­tét amelyet kaptak.

Éppígy nem felelnek és nem magyarázkodnak azok sem, akik a Rejté­lyeket a második térben kapták; mert ők titkos jel nélkül valók abban a világban, amely az Első Rejtélv első Rejtélyének a tere.

A harmadik külső térben pedig minden területnek megvan a megtor­lója, felelete, igazolása és titkos jele, amit egyszer megmondok nektek, ha majd azt a Rejtélyt közlöm veletek, vagyis beszéltem veletek a mindenség kiterjedéséről.

A mindenség feloszlatásánál azonban, vagyis ha a tökéletes lelkek száma teljes lett és a Rejtély, amiért a mindenség egyáltalán lett, telje­sült, akkor ezer világosságévnek megfelelő évet töltök azzal, hogy királya vagyok a világosság minden teremtményének és a tökéletes lelkek egész számának, akik minden Rejtélyt megkaptak.

199

99. FEJEZET

200

Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária Magdaléna lépett elő, és így szólt:

- Uram, hánv világév a világosságnak egy éve? Jézus pedig felelt, és így szólt Máriához: - Egy világosságnap a világnak ezer éve, úgyhogy egy világosságév

365 000 világév. Én ezer világosságévet fogok azzal tölteni, hogy király vagyok az

utolsó Segítő közepette, s királya vagyok a világosság minden teremtmé­nyének és az összes tökéletes léleknek, akik a világosság Rejtélyét meg­kapták.

Ti pedig, tanítványaim és mindazok, akik megkapjátok majd a Kimondhatatlan Rejtélyét, velem maradtok a jobb kezem felől és a bal kezem felől, s királvok lesztek velem az Én birodalmamban.

Azok meg, akik a Kimondhatatlan három Rejtélyét kapják, a ti király­társaitok lesznek veletek a világosságbirodalomban; de nem lesznek egyen­lők veletek és azokkal, akik a Kimondhatatlan egyetlen Rejtélvét kapják, hanem mögöttetek maradnak, holott királyok.

Akik a Kimondhatatlan öt Rejtélyéből kaptak, azok azok mögött maradnak, akik a háromból kaptak.

Továbbá azok, akik az Első Rejtély tizenkettedik Rejtélvét kapják, szintén hátrább lesznek a Kimondhatatlan öt Rejtélyénél, holott ők is királyok, mindegyik az ő rendjének megfelelően.

És mind, aki a Kimondhatatlan térségének minden területén kapja a Rejtélyt, szintén király lesz; és ezek mögött maradnak azok, akik az

Első Rejtély Rejtélyét kapják, amelyben elterjedtek, mindegyik a saját dicsősége szerint, úgy hogy akik a magasabb Rejtélyeket kapják, a maga­sabb területeken maradnak, és akik az alacsonyabb Rejtélyeket kapják, az alacsonyabb területeken fognak maradni, mert királyok lesznek az Én birodalmam világosságában. Ezek képezik az örökséget a Kimondhatatlan első terének birodalmában.

Akik viszont az Első Rejtély második terének minden Rejtélyéből kapnak, azok is az Én birodalmam világosságában maradnak és terjednek el, mindegyik a saját dicsősége szerint, mindegyik abban a Rejtélyben, ameddig [a magasságig] megkapta azt.

És akik a magasabb Rejtélyeket kapják, azok a magasabb területeken is maradnak, akik pedig az alacsony Rejtélyeket kapják, azok a lenti terü­leteken maradnak az Én birodalmam világosságában. Ez a második király öröksége azok számára, akik az Első Rejtély második terének Rejtélyét kapják. Akik ellenben az Első Rejtély harmadik terének (ez a első külső tér) Rejtélyét kapják, azok a második király mögött maradnak és oszolnak el birodalmam világosságában, mindegyikőjük saját dicsőségének megfelelően, mind azon a területen marad, ameddig megkapta a Rejtélyeket; úgy hogy akik a magasabb Rejtélyeket kapják, azok a magasabb terekben maradnak, akik az alacsony Rejtélyeket kapják, azok a lenti területeken maradnak.

Ez a világosságbirodalom három örökölhető része. Ennek számos Rej­télye van. (Meg fogjátok találni ezeket Jeu két nagy könyvében.) Veletek azonban minden örökség nagy Rejtélyét közlöm és nektek adom minden örökség nagy Rejtélyeit, amelyek a területek elöljárói, vagyis minden területnek és minden rendszernek a fő Rejtélyei, amelyek az egész emberi nemet a magasabb területekre, az örökölt örökség terére fogják vezetni.

A többi alacsony Rejtély nektek nem kell, de megtaláljátok Jeu két

201

könyvében, melyeket Henokh írt, mialatt En az ismeret fájából és az élet fájából beszéltem vele Ádám paradicsomában.

Amikor az egész kiterjedést megmagyaráztam nektek, átadom nektek birodalmam három örökségrészének nagy Rejtélyeit, vagyis közlöm vele­tek a főrejtélyeket, minden formájukat és típusukat, az ő szám-jelképeiket és az utolsó, azaz az első külső tér pecsétjét. És megadom nektek ennek a térnek a feleleteit, felmentéseit és titkos jeleit.

A második térnek ellenben, mely belül van, nincsenek feleletei, sem felmentései [megokolásai], sem titkos jelei, sem számjelképei, sem pecsét­je, hanem csak tulajdonságai és alakjai vannak.

100. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta tanítványainak, András lépett elő, és így szólt:

- Uram, ne haragudj rám, hanem szánj meg, és nyilvánítsd meg nekem az ige titkát, amelyet megkérdezek tőled; mert nehéz volt nekem, és nem értettem.

A Megváltó pedig felelt neki, és így szólt: - Kérdezz, amit akarsz, és én nyíltan nyilatkozom neked, példázatok

nélkül. András pedig felelt és ezt mondta: - Uram, meg vagyok lepődve és nagyon csodálkozom, hogyan fogják

ennek a világnak emberei ennek az anyagnak a testében - ha elhagyják

202

ezt a világot - bevándorolni azokat a mennyboltokat, és átmenni mind­ezeken, bemenni az archonok és Urak és minden Istenség és minden nagy Láthatatlan és középen lévő közé, hogyan mennek be az egész jobb oldalon lévő helyre és a világosságteremtmények nagyjai közé, és öröklik a világosságbirodalmat. Ez a folyamat, Uram, nehéz nekem.

Amikor András ezeket mondta, megmozdult a Megváltó szelleme, és így kiáltott fel:

- Meddig viseljelek el titeket? Meddig foglak kibírni titeket? Még mindig nem értettétek meg, és még mindig tudatlanok vagytok? Nem ismeritek-e fel és nem értitek-e, hogy ti és minden angyal és minden arkangyal és az Istenek és az Urak és minden archon és minden nagy Láthatatlan és minden középről való és a jobb oldali helyről valók és a világosságteremtmények nagyjai egész fényességükkel, hogy mindannyian ugyanabból a tésztából gyúrattatok, ugyanabból az anyagból vagytok, lényegben ugyanazok, s hogy mind ugyanaz a keverék vagytok? És az Első Rejtély parancsára hajtatott iga alá a keverék, hogy a világosságteremtés minden nagyja és egész fényességük megtisztítsa magát és megtisztuljon a keveredéstől. De nem maguktól tisztították meg magukat, hanem az egyet­len és Kimondhatatlan parancsára [kényszerítő gazdálkodása miatt].

És egyáltalán nem szenvedtek, és nem változtatták a területüket, nem is törték magukat, nem öntötték magukat különböző formákba [testek­be], sem nem voltak valamelyest is szorult helyzetben.

Nos, különösen ti vagytok a fénykincs élesztője, és ti vagytok a jobb oldali terület élesztője, és ti vagytok a középsők területének erjesztője, és ti vagytok minden Láthatatlan és minden archon erjesztője, szóval ti vagytok mindnek az élesztője. És ti voltatok nagy szenvedéseknek és nagy hátráltatásoknak kitéve a különböző testekbe való átöntéskor [átültetéskor] ezen a világon.

203

És mindezen szenvedés után saját magatokkal küzdöttetek és harcol­tatok, hogy feloldozzátok magatokat az egész világ alól, vagyis lemondjatok a benne lévő anyagról. És nem lankadtatok a keresésben, míg meg nem találjátok a világosságbirodalom minden Rejtélvét, melyek megtisztítottak titeket, kristálytiszta, teljesen megtisztult világossággá tettek titeket és megtisztult világosság lettetek.

Ezért mondtam egykor nektek, hogy keressetek, és találtok. Most azt mondtam nektek: Keressétek a világosság Rejtélyeit, melvek megtisztítják az anyag testét, és ragyogóan tiszta és teljesen megtisztult világossággá teszik.

Bizonv mondom nektek: Az emberi nemért törtem magamat, mivel­hogy anyagi, hogy elhozzam neki a világosság minden Rejtélvét, hogy mindenkit megtisztítsak; mert egész anyaguk anyagának élesztői. Más­különben az egész emberi nemből egyetlen lelket sem lehetne megmen­teni, s nem örökölhetnék a világosságországot, ha nem hoztam volna el nekik a tisztító Rejtélyeket.

Mert a világosságteremtéseknek nem kellenek Rejtélyek, mert tiszták. De az emberi nemnek kellenek, mert mindannyian anvag-erjesztők [élesz­tők]. Ezért mondtam egykor nektek, hogy nem az egészségesnek kell az orvos, hanem a betegnek. Vagyis a világosságtól lévőknek nem kellenek a Rejtélyek; mert ők megtisztult világosságok. Hanem az emberi nemnek kellenek; mert ez [az emberi nem] az anyag élesztője.

Hirdessétek ki tehát az egész emberi nemnek: Ne lankadjatok, éjjel­nappal kutassatok, míg meg nem találjátok a tisztító Rejtélyeket!

És hirdessétek az embereknek: Mondjatok le az egész világról és a benne lévő minden anyagról!

Mert aki a világon ennek anyagát vásárolja és árulja, ebből eszik és

204

iszik, és aki ennek gondjaiban és gubancaiban él, az tetézett anyagához még több anyagot gyűjt, mivel ez az egész világ és minden ebben lévő és ennek minden köteléke anyagi erjesztő. És mindenkitől számon kérik majd a tisztaságát.

Ezért mondtam nektek egykor, hogy mondjatok le az egész világról és egész anyagáról, nehogy még több anyagot gyűjtsetek a már bennetek lévő anyagotokhoz! És mondjátok meg nekik: Abba ne hagyjátok a keresést éjjel-nappal, s ne nyugodjatok, míg meg nem találjátok a tisztító Rejté­lyeket, melyek megtisztítanak és ragyogó világossággá tesznek titeket, hogy felmentek és örölditek az Én világosságbirodalmamat.

Tehát, András, te és testvéreid, tanítványtársaid lemondásaitok és szenvedéseitek miatt, amiket mindenütt eltűrtetek, meg a változásai­tok miatt minden helyen, és a különböző testekbe való átültetésetek és szorongattatottságotok miatt mindezek után megkaptátok a tisztító Rejtélyeket, s így tiszta, nagyon megtisztult világossággá váltatok. Ezért felszálltok és behatoltok minden nagy világosságteremtés területére, és örökké királyok lesztek a világosságbirodalomban.

Ha aztán elhagyjátok a testet és felszálltok és eléritek az archonok területét, akkor minden archon elszégyelli magát, mert ti az ő anyaguk élesztője vagytok, s mindnyájuknál tisztább világosság lettetek.

Ha pedig eléritek a nagy Láthatatlanok területét és a középsők terü­letét meg a jobb oldaliak területét és minden nagy világosság-ldsugárzás területét, akkor mind nagyon tisztelni fognak titeket, mivel ti vagytok az ő anyaguk erjesztője, és mindegyiknél tisztább világosság lettetek. És minden hely himnuszt kezd énekelni nektek, míg el nem juttok az Én birodalmam területére. Ez a felelet a kérdésetekre. Nos, András, a hitet­lenségben és tudatlanságban vagy-e még?

205

101. FEJEZET

...Azok pedig, akik a Kimondhatatlanban laknak, akik nem mentek ki belőle, azok a Rejtélyek fölött állnak. Azok már az Első Rejtély előtt léteznek. Hogy megértsétek valami hasonlat és példabeszéd szerint, ezek tehát a Kimondhatatlannak tagjai: És minden tag az ő rangjának és dicső­ségének megfelelően létezik. A fej a fej rangjának megfelelően, és a szem a szemek rangja szerint, és a fül a fülek rangja szerint, és a többi tag szin­tén. Világos tehát: sok tag van, de egyetlen a test. Ezt ugyan példának és hasonlatnak mondtam, de az igét nem a valóságos és igazi alakja szerint nyilvánítottam meg, hanem mint a Kimondhatatlannak egy Rejtélyét.

És minden benne [a Kimondhatatlanban] lévő tag számára, a példa szerint, melyhez hasonlítottam, azok számára tehát, akik a Kimondha­tatlan Rejtélyénél laknak, és alak benne laknak, és a három térnek is,

2 0 6

Amikor a Megváltó ezeket mondta, András világosan tudta - nem csak ő, hanem minden tanítvány tudta pontosan -, hogy örökölni fogja a világosságbirodalmat. Mindannyian egyszerre vetették magukat Jézus lábai elé, és sírva könyörögtek a Megváltónak a következő szavakkal:

- Uram, bocsásd meg testvérünknek a tudatlanság bűnét! A Megváltó felelt és így szólt: - Megbocsátok és meg fogok bocsátani. Azért küldött engem az Első

Rejtély, hogy mindenkinek megbocsássam a bűnöket.

A Megváltó könyveinek egy része egy elveszett könyv vége.

melyek a Rejtélyek szerint azután jönnek, mindezeknek igazán és valóban Én vagyok a fénykincse, amelyen kívül nincsen más fényldncs, melynek nincsen párja a kozmoszban. De vannak igék és Rejtélyek és helyek. Nos, boldog, aki megtalálta az első külső tér Rejtélyeinek igéit.

És egy Isten az, ald megtalálta a középső vagy második tér Rejtélyei­nek igéit.

És egy Megváltó és felfoghatatlan az, ald a belső vagy harmadik tér Rejtélyeinek igéjét megtalálta. Az kiválóbb a mindenségnél, és azokkal egyenlő, akik a harmadik térben vannak. Mivel megkapta azt a Rejtélyt, amelyben és amelyből azok vannak, azért velük egyenlő.

Aki ellenben megtalálta azoknak a Rejtélyeknek az igéit, amelyeket Én magyaráztam meg nektek a hasonlat szerint, hogy azok a Kimond­hatatlannak a tagjai -, bizony mondom nektek:

Az az ember, ald a Rejtélyek igéit istenien igazán megtalálta, első az az igazságban és Ővele [a Kimondhatatlannal] egyenlő. Mert emez igék és Rejtélyek által alapozták meg szilárdan a mindenséget, és ez az Első alkotta a mindenséget. Azért, aki ezeknek a Rejtélyeknek igéit megtalálta, az a Legmagasságosabbal egyenlő. Mert az a Kimondhatatlan ismeretének a Gnózisa, amelyben ma beszéltem veletek.

A Megváltó egy elveszett könyvének a vége.

207

102. FEJEZET

208

Jézus pedig folytatta, és így szólt a tanítványai körében: Ha majd vissza­tértem a világossághoz, akkor hirdessétek ki az egész világnak, és mondjá­tok meg nekik: ne hagyjátok abba a keresést se éjjel se nappal, míg meg nem találtátok a világosságbirodalom rejtélyeit, melyek megtisztítanak, tiszta világossággá tesznek és a világosságbirodalomba vezetnek titeket.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le az egész világról, annak minden anyagáról, minden aggodalmáról és minden bűnéről. Szóval mondjatok le minden benne lévő körülményről, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket minden büntető ítélettől. Mondjátok meg nekik: mondjatok le a zúgolódásról, hogy méltók legyetek a világos­ság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a farkasképű [kutyaarcúJ tűztől. Mondjátok meg neldk: ne hallgassatok azokra, hogy megmeneküljetek a farkasképű ítélőbíróságoktól. Mondjátok meg nekik: mondjatok le a viszálykodásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és meg­mentsenek titeket Ariel törvényszékeitől.

Mondjátok meg neldk: mondjatok le a hamisságról [rágalmazásról] és minden hazugságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a farkasképű tűzáradataitól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a hamis tanúságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmeneküljetek, és megmentsenek titeket a farkasképű tűzáradataitól.

Mondjátok meg neldk: mondjatok le a gőgről és a hencegésről, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Ariel tűzgödreitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le az önzésről, hogy méltók legye­tek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket az alvilág ítéleteitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a fecsegésről, hogy méltók legye­tek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket az alvilág tüzeitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le az álnokságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket az alvilági bün­tetésektől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a kapzsiságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a farkasképű tűzáradatától.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a világhoz való ragaszkodásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a farkasképű szurok- és tűzruháitól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a kizsákmányolásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Ariel tűzáradataitól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a szitkozódásról [rossz szóról], hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a büntető tűzáramlatoktól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a gonoszságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Ariel tűztenge-reitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le az irgalmatlanságról, hogy mél­tók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a sárkány­fejek ítéleteitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a haragról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a sárkányfejek tűzáradatától.

209

Mondjátok meg nekik: mondjatok le az átkozódásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a sárkányfejek tűztengerétől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a lopásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a sárkány fejek forrón zubogó tengerétől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a rabló kapzsiságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Jalda-baóthtól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a rágalmazásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket az oroszlánfejű tűzáramlataitól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a harciasságról és veszekedésről, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Jaldabaóth forrón zubogó áramlataitól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a tudatlanságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Jaldabaóth zsoldosaitól és a tűztengerektől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a rosszaságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Jaldabaóth min­den démonától és az ő büntetéseitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a dühöngésről, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket Jaldabaóth for­rón zubogó szuroktengereitől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a házasságtörésről, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket az oroszlánfejű kén- és szuroktengereitől.

210

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a gyilkolásról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a krokodilfejű archontól, amelyik a hidegben van és a külső sötétség első szobája [tere].

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a könyörtelenségről és az aljas­ságról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a külső sötétség archonjaitól.

Mondjátok meg neldk: mondjatok le az istentelenségről, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a jajgatástól és fogcsikorgatástól.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a méregkeverésről [varázslatok­ról], hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek tite­ket a külső sötétség nagy hidegétől és jégesőjétől.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a szitkozódásról [istenkárom­lásról], hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a külső sötétség nagy sárkányától.

Mondjátok meg nekik: mondjatok le a tévtanokról, hogy méltók legyetek a világosság rejtélyeire, és megmentsenek titeket a külső sötétség nagy sárkányának minden büntetésétől.

Mondjátok meg azoknak, akik tévtanokat terjesztenek, és az ő minden tanítványuknak: jaj nektek, mert ha nem bánjátok meg és tévedésetekkel nem hagytok fel, akkor bementek a külső sötétség nagy sárkányának büntető ítéletébe, mely rettenetes, és soha sem lesztek többé felvéve a világra, hanem örökké létjogosulatlanok [nem létezők] lesztek, egészen a végig.

Mondjátok meg azoknak, akik el fogják utasítani az Első Rejtély igaz tanát: jaj nektek, mert a ti büntetésetek rettenetesebb a többi embereké­nél. Mert ti a nagy hidegben és jégben és jégesőben maradtok a sárkány-

211

ban a külső sötétségben, s ettől az órától kezdve soha többé nem lesztek felvéve [nem röpítenek titeket] a világba, hanem megdermedtek azon a helyen, a mindenség felszámolásánál felemésztődtök, és örökké létezés nélkül maradtok. Inkább mondjátok meg a világ embereinek: csendesed­jetek el [legyetek hallgatagok], hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, és felmenvén bemenjetek a világosságbirodalomba.

Mondjátok meg nekik: szeressétek az embereket, hogy méltók legye­tek a rejtélyekre, és felmenjetek a világosságbirodalomba. Mondjátok meg nekik: legyetek szelídek, hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbirodalomba bemenjetek.

Mondjátok meg nekik: legyetek béketűrők, hogy megkapjátok a vilá­gosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbirodalomba bemenjetek.

Mondjátok meg nekik: legyetek irgalmasok, hogy megkapjátok a vilá­gosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbirodalomba bemenjetek.

Mondjátok meg nekik: adjatok alamizsnát [lelki adományokat], hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbiroda­lomba bemenjetek. Mondjátok meg nekik: gondoskodjatok a szegényekről és betegekről és bánkódókról, hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbirodalomba bemenjetek.

Mondjátok meg nekik: szeressétek Istent, hogy megkapjátok a világos­ság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbirodalomba bemenjetek.

Mondjátok meg nekik: legyetek tisztességesek [igazságosak], hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbiroda­lomba bemenjetek. Mondjátok meg nekik: legyetek jóságosak, hogy meg­kaphassátok a világosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbiroda­lomba bemenjetek.

Mondjátok meg nekik: vegyetek búcsút mindentől [a mindenségtől],

212

hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, és a magasságban a világosságbi­rodalomba bemenjetek.

Mindezek pedig irányvonalak az olyanok útján, akik méltók a világosság rejtélyeire. Akik pedig ezzel a világról való lemondással feloldozták magukat, azoknak adjátok oda a világosság rejtélyeit és ne rejtsétek el előlük, akkor sem, ha bűnösök, és benne voltak a világ minden bűnében és igazságtalansá­gában, melyeket felsoroltam nektek, adjátok oda nekik a rejtélyeket, mihelyt megtértek és az isteni engedelmességben vannak. Azt mondom tehát nektek: Adjátok nekik a világosságbirodalom rejtélyeit, és ne titkoljátok el előttük. Mert Én a rejtélyeket a világba a bűnössége miatt hoztam, hogy minden bűnét, amit kezdettől fogva elkövetett, megbocsássam. Azért mondtam egykor nektek: nem azért jöttem, hogy az igazakat elhívjam. Azért hoztam tehát a rejtélyeket, hogy mindenkinek a bűne megbocsáttassák és felvétessen a világosságbirodalomba. Mert a rejtélyek az Első Rejtély ajándékai, hogy 0 minden bűnösnek a bűnét és adósságát eltörölje.

103. FEJEZET

Az történt, hogy amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária lépett elő, és így szólt a Megváltóhoz:

- Uram, egy tisztességes embert, aki minden igazságosságban töké­letes, akiben tehát egyáltalán nincsen bűn, megkínoznak-e a büntető ítéleteknél, vagy sem? Vagyis inkább: az ilyen embert beviszik-e a menny­országba, vagy sem?

213

A Megváltó felelt, és így szólt Máriához: - Ha egy tisztességes ember, aki minden igazságosságban tökéletes, és

soha semmilyen bűnt nem követett el, és még soha sem kapott semmilyen rejtélyt sem, ha eljön az ideje, hogy elhagyja a testét, akkor azonnal jön­nek az egyik Háromszor-hatalmasnak - akik között egy Nagy uralkodik - az átvevői [fogadói], és ennek az embernek a lelkét elrabolják a megtor­lás átvevőinek a kezéből, és három napot töltenek azzal, hogy vele a világ minden teremtésében járkáljanak. Három nap múlva levezetik a káoszba, hogy átvezessék minden ítélő törvényszéken és elvigyék az elítélésekhez. A káosz tüze nem nagyon kínozza őt, hanem csak részben egy kis ideig.

Ekkor sietnek irgalmazni neki, hamar felvezetik a káoszból, és azokon az archonokon át vezető útra losérik. Az archonok pedig nem büntetik meg kemény ítéleteikkel, hanem területük tüze csak részben kínozza meg. Amikor pedig Jachthanabásnak, az irgalmatlannak a területére viszik, akkor az nem képes őt megkínozni rettenetes ítéleteivel, hanem csak rövid ideig tartja fogva, s büntető tüze ezt a lelket csak részben kínozza.

És újra megszánják és gyorsan kivezetik azokról a területekről. És nem viszik az eonokhoz, hogy az eonok archonjai nehogy elhurcolják, hanem a nap világosságának útjára, a világosság Szűzleánya elé viszik. A Szűz megvizsgálja őt, s tisztának, bűntől mentesnek találja, de nem hagyja a világossághoz vinni, mert nincsen nála a rejtélyek birodalmának jele. De lepecsételi egy magasabb pecséttel, és az igazságosság eonjainál egy olyan testbe taszíttatja le, mely alkalmas lesz arra, hogy megtalálja a világosság rejtélyeinek jelét, hogy örökre örökölje a világosságbirodalmat. Ha ellenben az ember egyszer, kétszer vagy háromszor vétkezik, akkor szintén visszavetik a világba, elkövetett bűnei jellegének megfelelően. Ennek a visszatérésnek a körülményeiről majd beszélek nektek, amikor

214

a mindenség magyarázatát adom. De bizony, bizony mondom nektek: ha egy tisztességes ember egyáltalán semmilyen bűnt sem követett el, akkor is lehetetlen bevinni őt a világosságbirodalomba, ha a rejtélyek birodal­mának jele nincsen ővele. Szóval a lelkeket lehetetlen a világossághoz vinni a világosságbirodalom rejtélyei nélkül.

104. F E J E Z E T

Az történt azután, hogy amikor Jézus ezeket mondta a tanítványainak, János lépett elő, és így szólt:

- Uram, vegyük úgy, hogy egy vétkes és bűnös ember, minden igazság­talansággal teli, a mennyeknek országáért mindazt abbahagyja, lemond az egész világról és ennek minden anyagáról; és mi átadjuk neki kezdettől fogva a világosság rejtélyeit, melyek az első külső térben vannak; és rövid­del azután, miután megkapta a rejtélyeket, visszaesik a kihágásaihoz és vétkezik, de azután újra megfordul, felhagy minden bűnével és megtér, lemond az egész világról és ennek minden anyagáról, úgy hogy újra nagyon töredelmesen jön; ha pedig mi igazán és valóban tudjuk, hogy forrón vágyik Istenre, s így átadjuk neki az első külső tér második rejtélyét - ha aztán ugyanúgy visszaesik és kihágásokat követ el, újra a világ bűne­iben van, s ha azután újra megtér, abbahagyja a világ bűneit, újra lemond a világról és a világ minden anyagáról, és újra nagy bűnbánatot érez, mi pedig biztosan tudjuk, hogy nem színlel, s így újra hozzá fordulunk és átadjuk neki a rejtélyeket kezdettől fogva, azokat, amelyek az első külső térben vannak; ha aztán ugyanúgy visszaesik és vétkezik, és mindenféle

215

bűnbe esik, azt kívánod-e, Uram, hogy hétszer is megbocsássunk neki, és az első külső tér rejtélyeit hétszer is megadjuk neki, vagy sem?

A Megváltó újra felelt és azt mondta Jánosnak: - Bocsássatok meg neki nem csak hétszer, hanem bizony mondom

nektek: bocsássatok meg neki sokszor hétszer, és adjátok neki a rejté­lyeket kezdettől fogva, melyek az első külső térben találhatók. Talán megnyeritek ennek a testvérnek a lelkét, és örökli a világosságbirodalmat. Ezért válaszoltam, amikor egykor kérdeztetek: „Ha testvérünk vétkezik ellenünk, kívánod-e, hogy hétszer is megbocsássunk neki?", és azt mond­tam példázattal: Nem csak hétszer, hanem hetvenhétszer is! No, tehát sokszorta bocsássatok meg neki, és mindenkor adjátok neki a rejtélyeket, melyek az első külső térben vannak. Talán megnyeritek ennek a test­vérnek a lelkét, és örökli a világosságbirodalmat.

Bizony, bizony mondom nektek: Ald csak egyetlen lelket is megnyer és megment az élet számára, az a dicsőség mellett, melyben a világosság­birodalomban részesül, még más dicsőséget is kap a lélekért, melyet meg­mentett; úgyhogy aki sok lelket fog megmenteni, az a dicsőségen kívül, melyben részesül a világosságban, sok más dicsőséget is kap a lelkekért, akiket megmentett.

105. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta, János sietett előre, és így szólt: - Uram, ne neheztelj, ha megkérdezlek; mert mostantól kezdve kikérdez­lek majd minden felől azzal kapcsolatban, hogy az emberiségnek hogyan

216

hirdessük ki. Ha aztán én ennek a testvérnek egy rejtélyt adok a kezdő rej­télyekből, melyek az első, külső térben vannak, majd további rejtélyeket adok neki, és ő nem úgy cselekszik, ahogyan az a mennyek birodalmához méltó, akarod-e, hogy engedjük őt továbbmenni a második tér rejtélyei­hez? Esetleg megnyerjük ennek a testvérnek a lelkét, ő megfordul, megbán és örökli a világosságbirodalmat. Szeretnéd-e, hogy továbbengedjük őt a második tér rejtélyeihez, vagy sem? És a Megváltó felelt, és azt mondta Jánosnak:

- Ha olyan testvér az, aki nem színlel, hanem igazán vágyik Istenre, s ha már sokszor odaadtátok neld a kezdő rejtélyeket, ő pedig a sorserők kényszere miatt nem viselkedett a világosság rejtélyeihez méltón, akkor bocsássatok meg neki, engedjétek át, és adjátok oda neki a második tér első rejtélyét. Talán megnveritek ennek a testvérnek a lelkét.

Ha pedig nem viselkedett méltón a világosság rejtélyeivel szemben, mindenféle áthágásokat és bűnöket követett el, azután viszont megtért és komolyan megbánta, az egész világról lemondott, a világ minden bűnét abbahagyta, ti pedig biztosan tudjátok, hogy ő nem színlel, hanem iga­zán Istent kívánja, akkor újra forduljatok őhozzá, bocsássatok meg neki, engedjétek átmenni és adjátok meg neki az Első Rejtélv második terének második rejtélyét. Talán így megnyeritek ennek a testvérnek a lelkét, és ő örökli a világosság országát.

Ha pedig újra méltatlanul cselekedett a rejtélvekkel szemben, áthágásokat és mindenféle bűnt követett el, ezután pedig újra megtért, mélységes megbánással lemondott az egész világról és minden ebben lévő anvagról, abbahagyta a világ bűneit, úgy hogy igazán tudjátok, hogy nem tetteti magát, hanem valóban Istenre vágyik, akkor újra forduljatok őhozzá, bocsássatok meg neki, fogadjátok el a bűnbánatát, mivel az Első

217

Rejtély irgalmas és megszán. Engedjétek ezt az embert tovább haladni, és adjátok meg neki egymás után a három rejtélyt az Első Rejtély második teréből.

Ha ez az ember ettől a pillanattól kezdve áthágásokat követ el és sokszorosan vétkezik, akkor ne bocsássatok meg neki és ne fogadjátok el a bűnbánatát, mert tinálatok ő botrány és gonosztevő.

Mert bizony mondom nektek: Ez a három rejtély tanúskodik az ő utolsó bűnbánatáról, s ha ez a bűnbánata nincsen meg már neki, akkor bizony mondom nektek, ez az emberlélek ettől a pillanattól kezdve nem vetődik vissza a magasabb világokhoz, hanem a sárkány lakásaiban lesz a külső sötétségben.

Mert az ilyen emberek leikéire vonatkozóan mondtam nektek egykor a példázatot: „Ha a te atyádfia vétkezik ellened, menj és dorgáld meg őt négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet. Ha sem arra, sem terád nem hallgat, vidd a gyülekezet elé. Ha a gyülekezetre sem hallgat, akkor legyen előtted mint a pogány és bosszantó." Ez azt jelenti: ha az első rejtélyben nem használható, akkor adjátok neki a másodikat. Ha a másodikban sem használható, akkor adjátok neld mind a három rejtélyt, amelyek a közösségre [eldézsia] vonatkoznak. Ha aztán a harmadik rejtélyben sem használható, akkor legyen ő botrány és gonosztevő. Az ige pedig, amit szintén mondtam, hogy „két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó", azt jelenti: A három rejtély tanúskodni fog az ő utolsó bűnbánatáról. És bizony mondom nektek, ha ez az ember megbán, akkor sem tud megbocsátani neki egyetlen rejtély sem, sem a bűnbánatát nem hallgatja meg és nem fogadja el egyetlen rejtély sem az Első Rejtély első rejtélye kivételével és a Kimondhatatlan rejtélye kivételével. Csakis azok

218

fogadják el és bocsátják meg annak az embernek a bűnbánatát, mert ezek a rejtélyek igazán tele vannak kegyelemmel és irgalommal, és mindig készek megbocsátani.

106. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta, János folytatta beszédét, és így szólt: - Uram, vegyük úgy, hogy van egy nagyon bűnös testvér, aki lemond az egész világról, ennek minden anyagáról, minden bűnéről és minden gondjáról, mi megvizsgáljuk őt és tudjuk, hogy nem rosszindulatú, hanem őszintén és igazán Istenre vágyik: és tudjuk, hogy méltó lett a második vagy harmadik tér rejtélyeire; szóval: akarod-e, hogy adjunk neld a máso­dik vagy a harmadik tér rejtélyeiből, mielőtt megkapta volna egyáltalán a fényörökség rejtélyeit? Szeretnéd-e, hogy odaadjuk neki, vagy sem?

És a Megváltó válaszolt, és azt mondta Jánosnak a tanítványok körében:

- Ha biztosan tudjátok, hogy ez az ember lemondott az egész világról, annak minden gondjáról, minden viszonyáról és minden bűnéről, s ha valóban tudjátok, hogy nem rosszakaratú és nem színlel, sem ldváncsiság nem hajtja a rejtélyek mibenlétének a megtudására, hanem igazán vágyik Istenre, akkor az ilyen elől ne rejtsétek el, hanem adjátok neki a második és harmadik tér rejtélyeit, s magatok vizsgáljátok meg, hogy melyik rejté­lyekre méltó. És amire ránemesedett, azt adjátok neki és ne rejtegessétek előle; mert ha visszatartjátok tőle, akkor súlyos felelősséget és ítéletet vontok magatokra.

219

Ha odaadjátok neld a második vagy a harmadik tér rejtélyeit, és ő vétkezik, majd újra megtér, akkor ismételjétek meg ezt másodszor is, egé­szen a harmadik ismétlésig. Ha azonban a harmadik után újra vétkezik, akkor ne adjatok neki tovább; mert ez a három rejtély tanúja lesz neki utolsó megbánásával kapcsolatban. És bizony mondom nektek, aki ennek az embernek újra ad rejtélyeket a második vagy harmadik térből, az nagy ítéletre érett. Inkább legyen az az ember szintén botrány és gonosztevő. És bizony mondom nektek: ennek az embernek a lelke ettől a pillanattól kezdve nem lesz visszavetve a világba, hanem a külső sötétség sárkány­torkában lesz a helve, a jajgatás és fogcsikorgatás helvén. És a világ felosz­latásánál az ő lelke megdermed az óriási hideg miatt és felemészti majd a rettenetes tűz, s így örökké létezés nélkül marad.

Ha aztán még egyszer megfordul és lemond az egész világról, ennek minden gondjáról és bűnéről, kifogástalan életvitelt folytat és nagy bűn­bánatban él, akkor sem fogadhatja el az ő bűnbánatát egyetlen rejtély sem, nem hallgathatja meg őt, hogy irgalmában elfogadja bűnbánatát és megbocsássa a bűneit, csakis az Első Rejtély rejtélye és a Kimondhatatlan rejtélye. Csak ezek fogadják el az ő bűnbánatát, és bocsátják meg a bűne­it, mert ezek a rejtélyek igazán kegyelmesek és irgalmasak, és a bűnöket mindig megbocsátják.

2 2 0

107. FEJEZET

221

Amikor a Megváltó ezeket mondta, újra János beszélt, és így szólt: - Uram, viselj el engem és ne neheztelj rám, ha megkérdezlek; de mindent megkérdezek pontosan és határozottan, hogy tudjuk, hogyan hirdessük az embereknek.

És a Megváltó felelt és azt mondta Jánosnak: - Kérdezz csak mindent, amit tudni akarsz, és én nyíltan megjelente­

tem azt neked, példázatok nélkül és pontosan. János pedig felelt, és azt mondta: - Uram, ha kimegyünk hírt adni, s egy városba vagy faluba érünk, és

az emberek ott kijönnek hozzánk, és mi nem vesszük észre, hogy nagyon álnokul és színlelve fogadnak be a házukba, mert a fénybirodalom rejtélye­it ld akarják próbálni; és ha velünk szemben alázatosnak tettetik magukat, és mi úgy véljük, hogy Istenre vágynak, és odaadjuk nekik a fénybiroda­lom rejtélyeit: és ha aztán észrevesszük, hogy nem azt teszik, ami a rejté­lyekhez méltó, és tudjuk, hogy csak tettették magukat és ravaszok voltak, és a rejtélyeket mindenütt a gúny tárgyává tették, mivel minket is próbára tettek, meg a rejtélyeinket is - mi lesz az ilyen emberekkel?

És a Megváltó felelt, és azt mondta Jánosnak: - Ha egy városba vagy egy faluba érkeztek, és betértek a házba, ahol

befogadnak titeket, akkor adjatok nekik egy rejtélyt. Ha méltók, akkor megnyeritek a lelküket, és ők öröklik a világosság birodalmát. Ha azon­ban nem érdemelték meg, és fondorlatosok voltak veletek szemben, sőt a rejtélyeket is kigúnyolták, mialatt titeket a rejtélyekkel együtt próbára tettek, akkor hívjátok fel az Első Rejtély első rejtélyét, mely mindenkit megszán, és mondjátok a következőt: „Te, rejtély, akit ezeknek az istente-

len és gonosztevő lelkeknek adtunk, akik a te rejtélyeddel szemben nem viselkednek méltón, hanem nevetségessé tettek minket, a rejtélyt fordítsd vissza hozzánk, idegenítsd el őket a te birodalmad rejtélyétől örökre."

És verjétek le a port a sarutokról ellenük szóló tanúságként, azt mondván nekik: „A ti lelketek olyan legyen, mint a házatok pora". És bizony mondom nektek: abban az órában visszatér hozzátok minden rej­tély, amit adtatok nekik, és annak a területnek, ameddig a formát [alakot] kapták, minden rejtélye el lesz véve tőlük. Ilyen emberekre mondtam nek­tek egykor példabeszédben: „Valamely házba bementek, és befogadnak titeket, először ezt mondjátok: Békesség nektek! És ha méltók arra, akkor a ti békességtek azokon marad; ha nem, tireátok száll vissza."

Ez azt jelenti: ha ezek az emberek a rejtélyt méltatják és ennek meg­felelően viselkednek, igazán Istenre vágynak, akkor adjátok meg nekik a világosságbirodalom rejtélyeit. Ha azonban előttetek tettetik magukat és álnokok veletek szemben, anélkül, hogy észrevettétek volna, és ha adjátok nekik a fénybirodalom rejtélyeit, azután újra gúnyt űznek azokkal, titeket és a rejtélyeket próbára tévén, akkor végezzétek el az Első Rejtély első rejtélyét, és ez minden rejtélyt visszatérít hozzátok, amit adtatok nekik, és örökre elidegeníti őket a fényrejtélyektől. És ettől a pillanattól kezdve az ilyen embereket nem vezetik vissza a világra, hanem bizony mondom nektek: az ő helyük a külső sötétség sárkánytorkában lesz. Ha azonban időben megbánják, lemondanak az egész világról és minden abban lévő anyagról, meg a világ minden bűnéről, és teljesen a világosság rejtélyeinek engedelmeskednek, akkor sem hallgathatja meg őket egyetlen rejtély sem, és nem bocsáthatja meg a bűneiket a Kimondhatatlan rejtélyén kívül, mely mindenkinek megkegyelmez és mindenkinek a bűnét megbocsátja.

222

108. FEJEZET

223

Az történt, hogy amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária megcsókolta Jézus lábait, és így szólt:

- Uram, bírj ki engem, és ne neheztelj, ha kérdezlek. A Megváltó felelt, és azt mondta Máriának: - Kérdezz amit akarsz, és teljesen megnyilatkozom neked. És Mária válaszolt, ezt mondván: - Uram, ha van egy jó és kitűnő testvér, aldt a világosság minden rej­

télyével eltöltöttünk, és ennek a testvérnek van egy testvére vagy rokona, szóval valakije, aki bűnös, vagy istentelen, vagy nem is bűnös, és elhagyta a testét, és a jó testvér szíve bánkódik és szomorú miatta, mert amaz a büntetőítéletekben van, nos, Uram, mit kell tennünk, hogy azt kiemeljük a szigorú ítéletekből?

És a Megváltó felelt és azt mondta Máriának: - Erről beszéltem már; de hallgassátok még egyszer, hogy minden

rejtélyben tökéletesek legyetek, s a plerómában végzetteknek nevezze­nek titeket. No, az olyan embereken, akik bűnösök vagy nem bűnösök, akiknek azt akarjátok, hogy ne csak kiemeltessenek a szigorú ítéletekből, hanem tisztességes testekbe helyeztessenek, amelyekben megtalálják Isten rejtélyeit, úgy hogy felszállnak és öröklik a fénybirodalmat, azokon végezzétek el a Kimondhatatlan harmadik rejtélyét, mondván: „Emeljétek ennek és ennek az embernek a lelkét, akire a szívünkben gondolunk, emeljétek ki az archonok minden büntetéséből, és gyorsan vezessétek a világosság Szüze elé. És a világosság Szüze pecsételje le őt hónapról hónapra egyre magasabb pecséttel, és minden hónapban egy olyan testbe taszítsa, mely tisztességes és jó lesz, úgy hogy felszáll és örökli a világos­ságbirodalmat."

Ha ezt mondjátok, akkor azok, akik az archonok minden törvény­székénél dolgoznak, sietnek ezt a lelket egymásnak továbbadni, míg a világosság Szüze elé nem vezették. És a világosság Szüze lepecsételi őt a Kimondhatatlan birodalmának jelével és átadja az átvevőknek: és az átvevők egy olyan testbe vetik le őt, mely tisztességes lesz és megtalálja a világosság rejtélyeit, úgy hogy ő jó lesz, felszáll és örökli a világosságbi­rodalmat.

109. FEJEZET

Mária felelt, és így szólt: - De Uram, nem azért hoztál-e rejtélyeket a világba, hogy az ember ne haljon meg a sorserők archonjai által rendelt halállal, kard által vagy vízben, kínzásokban és bántalmazásokban, törvényes büntetések folytán, vagy valami más rettenetes halállal? Nem azért hoztál-e rejtélyeket a világ­ba, hogy az ember ne a sorserők archonjai miatt a fentiek által haljon meg, hanem hirtelen, hogy ne kelljen annyit szenvednie? Mert nagyon sokan üldöznek minket temiattad és a te neved miatt, úgy hogy ha kínoznak minket, a rejtélyt kimondjuk, és a testet azonnal elhagyhatjuk, szenvedés nélkül?

A Megváltó felelt, és így szólt tanítványainak: - Erről korábban is beszéltem veletek; de hallgassátok még egyszer:

Nemcsak ti, hanem mindenki, aki a Kimondhatatlan Első Rejtélyének első rejtélyét, vagyis az első rejtélyt minden nézetével és tulajdonságával és állásával elvégzi, nem hagyja el a testét az elvégzése alatt, hanem

224

miután a rejtélyt minden nézetével és tulajdonságával elvégzi, bárhol és bármikor felhívhatja, és akkor megmenekül attól, amit a sorserők archon­jai rendeltek el számára. És ebben az órában kijön az archonanyag testből, és lelke nagy fényáramlat lesz, úgy hogy felszáll, és áthatol az archonok minden területén és a világosság minden területén, míg el nem jut az ő birodalma helyeire. Sem választ, sem indoklásokat nem ad sehol sem, mert nincsenek rajta titkos jelek.

110. FEJEZET

Amikor Jézus ezeket mondta, Mária vetette magát a lábai elé, megcsókol­ta azokat, és folytatta, azt mondván:

- Uram, még valamit akarok megkérdezni. Nyilvánítsd meg nekünk, és ne titkold el előlünk.

És Jézus válaszolt, azt felelvén: - Kérdezz amit akarsz, és én nyíltan megmondom nektek példázatok

nélkül. Mária felelt, és így szólt: - Uram, nem azért hoztad-e a rejtélyeket a világba, mert ezen a

világon szegénység és gazdagság, gyengeség és erő van, van fogyatékos és egészséges test? Szóval azért, hogy ha az emberekhez megyünk az országban, és nem hisznek nekünk és nem hallgatnak ránk, mi pedig ezt a rejtélyt elvégezzük az ő helységeikben, akkor megtudják, hogy mi a mindenség Istenének igéjét hirdetjük?

A Megváltó felelt, és így szólt Máriához a tanítványok előtt:

225

111. FEJEZET

Ezután a Megváltó folytatta, és azt mondta nekik: - Ha elmentek a városokba, vagy birodalmakba vagy országokba, akkor először azt hirdessétek nekik: „Kutassatok szüntelenül és lankadatlanul,

226

- Ezt a rejtélyt már korábban megadtam nektek. De megismétlem: Nos, Mária, nemcsak ti, hanem mindenld, aki véghezviszi a halottakból való feltámasztás rejtélyét, mely kigyógyít a démonokból, éppígy meggyógyít minden betegséget, meggyógyítja a vakokat és a bénákat és a csonkákat és a némákat és a süketeket, ald ezt a rejtélyt - amelyet már odaadtam nektek - megkapja és elvégzi, azután bármit kér, szegénységben vagy gazdagságban, gyengeségben vagy erőben, fogyatékos vagy egészséges testben, bármiféle testi gyógyulást kér, vagy halottak feltámasztását, vagy vakok, bénák, süketek vagy némák meggyógyítását, betegségek vagy fájdalmak megszüntetését, vagyis a rejtélyek elvégzője bármit is kér ezekből, az hamar meg is történik neld.

Amikor a Megváltó ezt mondta, a tanítványok mind előléptek és együtt mondták:

- 0, te Megváltó, nagyon megindítottál minket az üdvös tettekkel, amelyeket megneveztél. Mivel pedig leikeinknek te viselted gondját, nagyon akarnak kimenni tehozzád. Mert mi tőled származunk! Most tehát leikeink nagy izgalomban vannak az üdvös, gyógyító tettek miatt, amelyeket felsoroltál nekünk; és erősen unszolnak, mert ki akarnak menni belőlünk fel a magasba, a te birodalmadba.

míg meg nem találjátok a világosság rejtélyeit, melyek elvezetnek benne­teket a világosságbirodalomba!"

Mondjátok nekik: „Őrizkedjetek a tévtanoktól! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy Én vagyok, holott nem Én vagyok; és sokakat félrevezetnek majd". Akik azonban hozzátok jönnek, bennetek hisznek és meghallgatnak titeket, valamint a fényrejtélyekhez méltóan cselekednek, azoknak adjátok át a világosság rejtélyeit és ne rejtsétek el előlük. Akik a magasabb rejtélyekre méltók, azoknak azokat adjátok. Akik az alacsonyabb rejtélyekre méltók, azoknak azokat adjátok. És semmit se rejtegessetek előlük.

A halottakból való feltámasztást és a betegek gyógyítását azonban ne adjátok senkinek sem, se ne oktassatok senkit se azokra; mert ez a rej­tély és ennek minden felhívása az archonoké. Ezért senkinek se adjátok azt, míg meg nem erősítettétek a hitet az egész világon. Hogy amikor a városokba vagy országokba mentek, és nem fogadnak be titeket, vagy nem hisznek nektek és nem hallgatnak rátok, akkor azokon a helyeken felélesszétek a halottakat és meggyógyítsátok a bénákat, a vakokat és sok betegséget ott. És ezek miatt aztán hiszik nektek, hogy a mindenség Istenét hirdetitek, és elhiszik nektek amit mondotok. Ezért adtam hát nektek ezt a rejtélyt: hogy a hitet megalapozzátok az egész világon.

Amikor a Megváltó ezt mondta, folytatta beszédét, és azt mondta Máriának:

- Hallgass ide, Mária, azt kérdezted, ki kényszeríti az embert vétkezni; hallgasd tehát: Amikor egy gyerek megszületik, akkor az ereje kevés, a lélek is gyenge őbenne, és az ellenségszellem [ellenzékszellem, vádoló] is gyenge őbenne. Szóval ez a három gyenge, anélkül, hogy valamelyikő-jük csak valamit is tudatosan észlelne [képviselne, megértene], jót vagy

227

rosszat, a feledés nyomasztó terhe miatt, mely nagyon nehéz. Továbbá a test is gyenge, és a gyerek az archonok világának anyagával táplálkozik. Az ő ereje az ezekben a táplálékokban lévő erőket vonja magához, lelke az ezekben a táplálékokban lévő lelkesülést, és az ellenzék-szellem az ezekben a táplálékokban lévő vágyakat és rosszat, vagyis mindegyik a maga részét vonja magához. A test azt az anyagot veszi fel, amely a táp­lálékokban öntudatlan. A sors viszont semmit sem vesz magához ezekből a táplálékokból, mert azokkal nincsen elkeveredve, hanem úgy megy ki a világból, ahogyan bejött. És lassan növekszik az erő, a lélek és az ellen­zékszellem. És mindegyikőjük észlel a természetének megfelelően. Az erő észlelőképessége a világosságot keresi a magasságban. A léleknek ellenben az az észlelőképessége, hogy az igazságosság területét keresse, amely azon­ban el van keveredve, mert a keveredés helye. Az ellenzékszellem pedig mindenre törekszik [azt keresi], ami gonoszság, vágy és bűn. A test nem tud észlelni, ha nem vesz fel erőt az anyagból.

Ez a három tehát így észlel, mindegyik a természetének megfelelően. És a kiegyenlítő igazságosság rábizonyítói [emlékeztetők] utasítást adnak a szolgáiknak az emberek kísérésére, hogy tanúi legyenek az emberek minden bűnének és meghatározzák, hogyan büntessék meg őket az ítéle­teknél.

És az ellenzékszellem felfigyel erre, észrevesz minden bűnt és rosszat, amit a nagy sorserők archonjai a lélek számára elrendeltek, és mindezzel bántalmazza a lelket. És a belső erő a lelket a világosság helyeinek és a mindenség Istenének a keresésére unszolja. Az ellenzékszellem meg arra csábítja a lelket, hogy minden helytelen tettét, minden szenvedélyét és minden bűnét állandóan cselekedje; ez a szellem állandó ellenségként van a lélekhez kapcsolva, hogy szüntelenül ösztönözze a lelket a bűn és

228

a gonoszság cselekvésére; és arra buzdítja a megtorlás szolgáit, hogy tanúi legyenek a bűnöknek, amiket a lélekkel tétet.

Sőt, ha éjjel vagy nappal a lélek pihenni szeretne, akkor álmokkal és világi vágyakkal zaklatja, és arra ösztönzi, hogy a világ dolgaira vágyjon. Szóval a lelket abba hajszolja, amit az archonok parancsoltak neki, és a lélek ellensége lesz, mert azt téteti vele, ami a léleknek nem tetszik. Nos, Mária, ez valóban ellensége a léleknek, és ez kényszeríti a lelket, míg el nem követett minden bűnt. Ha aztán ennek az embernek az ideje betel­jesedett, akkor először a sors jön elő, és az embert elvezeti a halálhoz az archonok és azok kötelei szerint, amelyekkel a sorserőkhöz van kötve. Ezután az igazságosság rábizonyítói [emlékeztetők] jönnek, és a lelket kivezetik a testből. Ezek a bizonyítók vagy átvevők ezután három napot töltenek azzal, hogy ezzel a lélekkel minden területen keringjenek és a világ minden eonjához elküldjék. Az ellenzékszellem és a sors követi a lelket, míg az erő visszatér a világosság Szüzéhez. Három nap után aztán az emlékeztetők [átvevők] ezt a lelket levezetik a káosz Amentijéhez. Amikor pedig leviszik a káoszhoz, átadják a megbüntetőknek. Az emlé­keztetők [átvevők, kézbesítők] aztán visszatérnek az ő területeikre, az archonoknak a lélek kilépésével kapcsolatos feladatának megfelelően.

És az ellenzékszellem a lélek ellen fog tanúskodni és továbbvezeti őt az általa [a lélek által] elkövetett, holott az ellenzékszellem által kezde­ményezett bűnöknek megfelelő megtorlás szerint. És az ellenzékszellem nagy ellensége a léleknek.

Ha pedig a lélek maga mögött hagyta az elkövetett bűnök szerinti büntetést a káoszban, altkor az ellenzékszellem kivezeti őt a káoszból, mert őhozzá kapcsolódik, és elvezeti mindenhová, ahol a bűnöket rábizonyítja, és kivezeti őt az archonok középső útján. Ha pedig a lélek

229

az archonokhoz jut, akkor azok megkérdezik tőle a sors rejtélyeit. Ha ő ezeket nem találta meg, akkor megkérdezik az ő sorsát. És az archonok megbüntetik a lelket az általa elkövetett bűnök szerint. A büntetéseket majd a mindenség magyarázatánál mondom meg nektek. Ha e lélek megbüntetése a közép archonjainak törvényszékeinél befejeződött, akkor az ellenzékszellem a lelket kivezeti a közép archonjainak minden terüle­téről, és a Nap világossága elé viszi az első ember, Jeu parancsa szerint, a bírónő elé, a világosság Szüze elé viszi. 0 megvizsgálja ezt a lelket, és bűnös léleknek találja: és ekkor beletaszítja világosságerejét, hogy a testét és a tudat részvételét helyreállítsa; erről is a mindenség magyarázatánál beszélek majd veletek.

És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket és átadja egyik továbbve-zetőjének, és olyan testbe nyomatja, amely megfelel elkövetett bűneinek. És bizony el nem engedik ezt a lelket a testek váltakozásából, míg be nem fejezte az utolsó fordulatát, ahogyan megérdemelte. Mindezeknek a dolgoknak a mibenlétét és a testek fajtáját, amelyekbe taszítják őket, minden lélek bűnének megfelelően, megmondom majd nektek, amikor a mindenség kibontakozását [keletkezését] magyarázom.

112. FEJEZET

Jézus újra folytatta, és így szólt: - Ha ellenben olyan lélekről van szó, mely nem hallgatott az ellenzék­

szellemre ennek fondorlatoskodása idején, nem engedett neki, hanem jó lélek lett, és megkapta a világosság rejtélyeit, melyek a második térben

230

vagy a harmadik, belső térben vannak, és eljön a lélek testből való kilépésének ideje, akkor az ellenzékszellem és a sors követi ezt a lelket felfelé vezető útján.

Mielőtt pedig felemelkedik, kimondja minden megpecsételéstől és az ellenszellem minden kötelétől (amellyel ezt az archonok kötötték a lélekhez) feloldó rejtélyt, és az ellenszellem nem mehet már be a lélekbe, a lelket szabadon ereszti a parancsok szerint, amelyeket a nagy sorserők archonjai adtak neki, azt mondván: Ne engedd el ezt a lelket, mielőtt meg nem mondja neked a minden pecséttől való feloldozás rejtélyét, amellyel téged a lélekhez kötöttünk.

Ha aztán a lélek kimondta a minden pecséttől és az ellenzékszellem kötelékeitől feloldó rejtélyét, és ez a szellem már nem megy be a lélekbe és nincs hozzákötve, akkor a lélek ebben a pillanatban egy rejtélyt mond ki és elbocsátja a sorsot az ő helyére a középső út archonjaihoz. És a lélek kimondja a rejtélyt és elbocsátja az ellenzékszellemet a sorserők archonja­ihoz, arra a helyre, ahol az azokhoz van kötve.

Ekkor a lélek ragyogó fénváradat lesz, és az emlékeztetők, akik a lelket kivezették a testből, félnek ennek a léleknek a világosságától és leborulnak előtte. Ekkor a lélek nagy fényáradat, sőt szárnyas világosság lesz, és átha­tol az archonok minden területén és a világosság minden rendszerén, míg el nem jut az ő saját birodalmához, ahová (ameddig a fokig) megkapta a rejtélyeket. Ha olyan lélekről van szó, aki az első, külső tér rejtélyeit kapta, ezeket be is töltötte, ám visszaesett, és a rejtélyek teljesítése után újra bűnöket követett el, és eljön a testből való kilépésének ideje, akkor jönnek a kiegyenlítő igazságosság elvezetői [emlékeztetők] és a lelket kivezetik a testből. És a sors és az ellenzékszellem követi ezt a lelket az útjain, mert az ellenzékszellem az archonok köteleivel és pecsétjeivel van e lélekhez kötve.

231

A lélek kimondja minden köteléknek és pecsétnek a feloldozó rejté­lyét, amelyekkel az archonok az ellenszellemet kötötték a lélekhez. És amikor a lélek ezt a feloldozó rejtélyt kimondja, azonnal feloldódnak a pecsétek kötelékei, amelyekkel az ellenzékszellem kötötte meg a lelket. És az ellenzékszellem azonnal megválik tőle, és nincs többé a lélekhez fűzve. Ebben a pillanatban a lélek ldmond egy rejtélyt és legyőzi az ellen­zékszellemet és a sorsot, és megszabadítja magát üldözőitől. De még nincs minden az ő hatalmában, hanem még alá van rendelve a Hatalmaknak.

Ekkor jönnek ennek a léleknek az átvevői (emlékeztetői) a rejtélyek­kel, melyeket kapott, és elveszik ezt a lelket az előző emlékeztetőktől, akik visszatérnek az archonok feladatához, hogy folytassák a feladatukat a lelkeknek a testből való kivezetésénél. És ennek a léleknek az emlékez­tetői, aldk a világossághoz tartoznak, fényszárnyakat és fényruhát képez­nek a lélek számára és nem vezetik a káoszhoz, mert nem lenne helyes egy olyan lelket a káoszhoz vezetni, amely megkapta a rejtélyeket; hanem a közép archonjainak útjára vezetik. Amikor pedig a közép archonjaihoz megérkezik, akkor ezek az archonok eléje jönnek félelemmel és nagy tűz­zel és különböző arcokat vágván, szóval rettegve.

Ebben a pillanatban a lélek kimondja az archonok apológiájának rejtélyét. És az archonok nagyon félnek és arcra borulnak, mert félnek a kimondott rejtélytől és az apológiától. És ez a lélek eloldozza magát a sorsától, mondván: „Vegyétek a sorsotokat! Mostantól nem jövök a ti területeitekhez. Örökre elidegenedtem tőletek, mert elmegyek örökölt helyemre"! Ha a lélek ezt kimondta, akkor a világosság átvevői [emlékez­tetői] a magasba repülnek vele és a sorserők eonjaiba vezetik őt, mialatt ő minden helynek megmondja az apológiáját [védőbeszédét] és megadja a pecsétjét, amelyeket megmondok majd nektek a rejtélyek magyaráza-

232

tánál. És átadja az archonoknak az ellenzékszellemet, kimondja nekik a köteleket megoldó rejtélyt, melyekkel az archonok őhozzá kötötték az ellenzékszellemet, és azt mondja neldk: „Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." És mindegyiknek megadja a pecsétjét és az apológiáját. Ha a lélek ezt tette, akkor a világosságtól származó átvevők [emlékeztetők] a magasba repül­nek vele, kivezetik a sorserők eonjaiból, és elvezetik a magasság minden eonjához, mialatt minden helynek megadja a védőbeszédét és mindenütt ad védőbeszédet [megindoklást] és pecsétet Adámász ldrály zsarnoka­inak. És megadja az apológiát minden bal oldali terület archonjainak, amelyeknek minden apológiáját és pecsétjét megmondom nektek egyszer, amikor a rejtélyek magyarázatait adom.

Aztán az átvevők ezt a lelket a világosság Szüzéhez vezetik. És a lélek a világosság Szüzének odaadja a pecséteket és himnuszokkal dicséri. És a világosság Szüze és a világosság hét másik Szüze megvizsgálja ezt a lelket, és megtalál minden jelet rajta, és megtalálja a pecsétéit és keresztelőit és felkenését. És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket, és a világosság átvevői megkeresztelik és megadják neld a szellemi kenetet; és a világos­ság minden Szüze lepecsételi őt az ő pecsétjeivel.

Ezenkívül a világosság átvevői átadják őt a nagy Szabaóthnak, a jónak, akit az élet kapujánál, a jobb oldaliak területén, Atyának neveznek. És a lélek megadja neki himnuszaival a dicséretet és a pecsétéit és az apo­lógiáját. És Szabaóth, a nagy és jó, lepecsételi őt a pecsétjeivel. És a lélek kifejezi ismeretét és dicséretét himnuszokkal, és a pecséteket is megadja a jobb oldaliak egész területének. Mind lepecsételik őt a pecsétjeikkel. És Melkhisédek, a világosság nagy átvevője jobb oldaliak területén, lepecséte­li ezt a lelket. És Melkhisédek minden átvevője lepecsételi ezt a lelket és

233

elvezetik a fénykincshez. És ő [a lélek] megadja a tiszteletet és dicsőséget és dicshimnuszokat és minden pecsétet a világosság minden területének. És a fénykincs területén mindenld lepecsételi őt a pecsétjével, és ő bemegy öröksége helyére.

113. FEJEZET

Miután a Megváltó ezeket mondta a tanítványainak, így folytatta: - Megértitek-e mit mondok nektek? És újra Mária sietett előre, a következőket mondván: - Igen, Uram, megértek minden szót. Szavaidhoz tudatom négy gondola­tot keltett bennem; és fényemberem vezetett engem, ujjongott és felbuz­dult bennem, mivel ki akar jönni belőlem és beléd szeretne menni. Halljad tehát, Uram, hogy megmondjam a négy gondolatot, mely keletkezett bennem: Az első arra az igédre vonatkozik, hogy: Ekkor a lélek megadja az apológiát és a pecsétet minden archonnak Adámász király területein; és apológiáját és minden megtisztelő pecsétjét, himnuszát és dicsőítését a világosság helyeinek adja. Erre mondtad nekünk, amikor a pénzt vitték neked, és láttad, hogy ezüstből és rézből van, megkérdezted: Kinek a képe ez? Azt mondták: A császáré. Am amikor láttad, hogy ezüst és réz keverékéből ötvözték, azt mondtad: Adjátok tehát a császárnak ami a császáré, és Istennek ami Istené. - Ez azt jelenti: Amikor a lélek megkapja a rejtélyeket, akkor az apológiát meg tudja mondani az archonoknak és az Adámász területéről valóknak. A világosság területéről valóknak pedig a dicsőítéssel és tisztelettel adózik. A mondás pedig: A pénz fénylett,

234

arra a sajátosságra utal, hogy a lélekben benne van a világosság ereje: ez a megtisztított ezüst, és az ellenzékszellem: ez az anyagi réz. Ez, Uram, az első gondolat.

A második gondolat arra vonatkozik, amit most mondtál a lélekről, aki megkapja a rejtélyeket: „Amikor a középső út archonjainak területéhez jut, akkor azok kijönnek hozzá nagy félelmükben, és a lélek nekik adja a félelem rejtélyét és ezért félnek tőle. És a sorsot is átadja az ő helyeinek [a helyére küldi], és az ellenszellemet is átadja az ő helyének: és megadja az apológiát és a pecséteket minden archonnak a középső utakon. És tiszte­lő, dicsőítő és dicsérő pecsétekkel és himnuszokkal azoknak adózik, akik a világosság területeiről valók." Ami ezt illeti, Uram. Pál testvérünkkel mondattad egykor: Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok

- akinek adóval, annak adót, akinek vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet, akinek tisztelettel, a tiszteletet, akinek dicsérettel, annak dicséretet: senkinek semmivel ne tartozzatok. Ez azt jelenti, a lélek, mely rejtélyeket kapott megadja [apológiát, óvást ad] minden területnek, amire az jogosult. Ez a második gondolat. A harmadik gondolat: egykor azt mondtad nekünk: Az ellenzékszellem a lélek ellensége, mert elkövet­tet vele minden bűnt és minden vágydolgot; és kiszolgáltatja a lelket a büntetéseknek, azon bűnök alapján, amelyeket ő követtetett el a lélekkel, szóval a lélekkel szemben minden tekintetben ellenségesen viselkedik. Ezt illetően azt mondtad egykor nekünk: Az embernek saját háza népe az ellensége. Ez azt jelenti: a lélek házának lakója az ellenzékszellem és a sors

- ezek mindig ellenséges érzületűek a lélekkel szemben, mert mindenféle bűnt és gonoszságot tétetnek vele. íme, Uram, ez a harmadik gondolat.

A negyedik gondolat arra a mondásodra vonatkozik, amit mondtál nekünk: Ha a lélek elhagyja a testet és az ellenzékszellemmel jár az úton;

235

ha még nem találta meg a rejtélyt, mely feloldoz minden köteléktől, amellyel az ellenzékszellemhez van kötve, s így azzal kell maradnia; ha tehát még nem talált meg, akkor az ellenzékszellem vezeti a lelket a világosság Szüzéhez, az ítélőbíróhoz. És a bíró, a világosság Szüze meg­vizsgálja a lelket, s úgy találja, hogy vétkezett. Mivel pedig a világosság rejtélyeit sem találja nála, átadja egyik átvevőjének [emlékeztetőjének], aki elvezeti és testbe taszítja; és nem jut ki a körforgásból, míg el nem végezte az utolsó körét is. Ami ezeket illeti, egykor azt mondtad nekünk: Békélj meg a te ellenségeddel, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és az tömlöcbe ne vessen téged. Mert bizony ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.

Ez nyilván azért van: minden lélek, amely a testet elhagyja, és útját az ellenzékszellemmel járja, mert nem találta meg minden kötelék és pecsét feloldozó rejtélyét, hogy megszabaduljon a hozzákötött ellenszellemtől, tehát ha ez a lélek a világosság rejtélyeit nem találta meg, hogy meg­szabaduljon az ellenzékszellemtől, akkor az ellenzékszellem a világosság Szüzéhez vezeti őt. És a világosság Szüze, a bíró, átadja őt egyik átvevő­jének [kézbesítőjének, emlékeztetőjének], ez pedig a lelket az eonok szfé­rájába dobja. És nem jön ki a testek váltakozásából, míg be nem fejezi a számára elrendelt fordulatokat. Ez, Uram, negyedik gondolatom.

236

114. FEJEZET

115. FEJEZET

És Mária felelt, ezt mondván: - Uram, miképpen bocsátják meg a bűnöket a keresztelők? Azt hallottam tőled: Az emlékeztetők követik a lelket, amikor is minden elkövetett vétkének tanúi lesznek, hogy tanúskodhassanak ellene az ítéleteknél.

237

Amikor Jézus ezeket hallotta Máriától, így szólt: - Kitűnő, Mária, te tehetséges és kegyelemmel teljes, te szellemmel telt! Ez a szavaim magyarázata.

Mária felelt és így szólt:

- Uram, tovább kérdezlek, mert mostantól mindent pontosan meg akarok kérdezni tőled. Uram, légy hát türelemmel irántunk, és nyilváníts meg nekünk mindent, amit kérdezünk arra való tekintettel, hogyan hir­dessék testvéreim mindezt az emberi nemnek.

Amikor pedig ezeket mondta, a Megváltó így szólt hozzá nagy szá­nalommal:

- Bizony mondom nektek: nem csak azokat a dolgokat nyilvánítom meg nektek, amiket kérdeztek, hanem mostantól kezdve mást is, amiknél nem gondoltatok a kérdezésre, amik nem merültek fel az emberszívben, s amiket mindazok az embereknél tartózkodó Istenek sem ismernek. Most pedig, Mária, kérdezz, amit akarsz, és én nyíltan megmondom azt neked, nem példabeszédben.

Nos, Uram, a keresztelő rejtélyei eltörlik-e a megtorlás e szolgáinak kezé­ben lévő bűnöket, hogy ezek elfelejtik azokat? Mondd meg hát, Uram, nekünk, mi módon lesznek a bűnök megbocsátva, mert pontosan tudni akarjuk.

És a Megváltó felelt, így szólván Máriához: - ICitűnően mondtad. Valóban a megtorlás szolgái [emlékeztetők]

azok, akik minden bűnnek a tanúi; de az ítéletben maradnak, mialatt a lelkeket megragadják, és minden bűnös lelket, aki nem kapott rejtélyt, elítélnek; és az ilyen lelkeket visszatartják a káoszban, mialatt megbün­tetik őket.

És a megtorlás szolgái nem tudnak kilépni a káoszból, és a káosz fölötti rendekhez eljutni, hogy az azokról a területekről jövő lelkeket elítéljék. Mert tilos a rejtélyt kapott lelkekkel erőszakoskodni és a káoszba vinni őket, hogy a megtorlás szolgái elítélhessék őket. Hanem a megtorlás szolgái a bűnösök lelkeit ítélik el, és azokat tartják fel, akik nem kaptak olyan rejtélyeket, melyek kivezethetnék őket a káoszból. De nem áll hatal­mukban olyan lelkeket elítélni, akik megkapták a rejtélyeket, mert ezek a szolgák nem tudnak kijutni az ő helyükről; s ha ld is jutnak, nem tudnak olyan lelkekhez közeledni, még kevésbé tudják azokat a káoszba vinni. Hallgassatok hát tovább, hogy megmondjam nektek az igazság igéjét, hogyan bocsátja meg a keresztelő rejtélye a bűnöket: Ha a lelkek vétkez­nek, amíg még a világban vannak, akkor persze jönnek az [emlékeztető] szolgák, és tanúi lesznek minden bűnnek, amit a lélek elkövet, hogy nehogy kijusson a káosz területeiről, nehogy a káoszon kívüli ítélethez jusson. Az ellenzékszellem viszont tanúja lesz a lélek minden vétkének, hogy a káoszon kívül ítélhesse el. Nemcsak tanúja lesz a lélek bűneinek, hanem le is pecsételi azokat [a lélek minden bűnét], és ráerősíti a lélekre,

238

hogy az ítélet archonjai felismerjék benne a bűnös lelket, s hogy az elköve­tett bűnök mennyiségét lássák az ellenzékszellem által ráakasztott pecsé­tekről, hogy aszerint büntessék, így járnak el minden bűnös lélekkel. Ald pedig megkapja a keresztelő rejtélyét, annak ez hatalmas bölcs tűz lesz, mely elégeti a bűnöket, és rejtett módon bemegy a lélekbe és felemészt minden bűnt, amit az ellenszellem kötött rá. És amikor befejezte ezt a tisztogatást, akkor rejtetten bemegy a testbe, és kiűz onnan mindent, ami rejtetten az életére tört, és kiválasztja azt a test egyik oldalán. Mert a tisztító tűz elűzi az ellenszellemet és a sorsot, elválasztja az erőtől és a lélektől és összegyűjti a test egyik oldalán, úgy hogy az ellenszellemet, a sorsot és a testet az egyik résszé teszi, a lelket és az erőt a másik résszé. A keresztelő rejtélye pedig a kettő között marad, állandóan elválasztva őket, a lelket és az erőt állandóan tisztogatván, nehogy az anyag bemocskolja őket. Nos, Mária, így bocsátják meg a keresztelő rejtélyei a bűnöket és minden rossz tettet.

116. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta, így szólt a tanítványaihoz: - Megértitek-e, hogyan beszélek veletek? Újra Mária sietett elő, és így szólt: - Igen, Uram, igazán minden szavadon elgondolkodom. A bűnbocsánatot illetően egykor azt a példabeszédet mondtad nekünk: „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak! És bár már gerjedt volna!" Továbbá világos különbséget tettél a kijelentéssel: „Van egy keresztségem, hogy

239

abban kereszteljek; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik. Gondolja- tok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem; mondom nektek; sőt inkább meghasonlást! Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen." A te igéd ugyanis: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e földre; mennyire kívánom, hogy már meggyulladt volna", azt jelenti: elhoztad a világra a keresztség rejtélyét, és mennyire örülsz, hogy a lélek minden bűnét elégeti és a lelket megtisztítja! Ezután pedig újra világos különbséget tettél a következőkkel: Van egy keresztségem, hogy azzal kereszteljek; hogyan fogom kibírni, míg végre elvégeztetik? - Ez azt jelenti: nem maradsz a világban, míg a kereszt-ségek befejeződnek és a tökéletes lelkek maguk is tisztítóan hatnak.

Továbbá amit egykor mondtál nekünk: „Gondoljátok-e, hogy békességet hozni jöttem e földre? Nem; inkább hasadást! Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen." Ez azt jelenti: elhoztad a világba a keresztség rejtélyét s ez a világ testei­ben hasadást okoz, mert az ellenszellemet, a sorsot és a testet az egyik oldalra utasítja, a lelket és az erőt pedig a másik oldalra. Vagyis három kettő ellen, és kettő három ellen. Amikor Mária ezeket mondta, így szólt a Megváltó:

- Kitűnő, Mária, te szellemmel telt [pneumatikus] és fénytiszta. Ez szavaim magyarázata.

240

117. FEJEZET

Mária újra felelt, és így szólt: - Uram, még folytatom a kérdezést. Most tehát tűrd, hogy ennyit kér­dezek. Nézd, világosan felismertük, hogyan bocsátják meg a keresztelők a bűnöket. De ennek a három térnek a rejtélye, és az Első Rejtély rejtélye, és a Kimondhatatlan rejtélyei, hogyan bocsátanak meg ezek? A keresztelő módjára vagy másképpen?

A Megváltó újra felelt, és így szólt: - Nem; de a három tér minden rejtélye megbocsát a léleknek az

archonok minden területén minden bűnt, amelyet a lélek kezdettől fogva elkövetett. Megbocsátják neki; továbbá megbocsátják a bűneit, amelyeket ezután követ el addig az időpontig, amelytől kezdve a rejtélyek mind­egyike hatásossá válik. Arról az időről, amelytől kezdve minden rejtély hatni kezd, akkor beszélek majd veletek, amikor a mindenséget magya­rázom.

Továbbá az Első Rejtély rejtélye és a Kimondhatatlan rejtélyei megbocsátanak a léleknek minden bűnt az archonok területén, minden gonosztettet, amelyet elkövetett. És nem csak megbocsátanak neki, hanem ettől az órától kezdve nem rónak fel neki semmilyen bűnt örök-

J

kön örökké, e nagy rejtély ajándéka és mérhetetlen fényessége miatt.

241

118. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta, így szólt tanítványaihoz: - Megértitek-e, mit mondok nektek? Újra Mária felelt, azt mondván: - Igen, Uram, hamar felfogtam minden szavadat. Nos: A három tér min­den rejtélye megbocsát bűnöket és eltakarja a lélek rossz tetteit - egykor Dávid próféta prófétált erről, azt mondván: „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett."

És amit mondtál, hogy: Az Első Rejtély rejtélye és a Kimondhatatlan rejtélye megbocsát mindenkinek, aki megkapja ezeket a rejtélyeket; nem­csak azokat, amelyeket kezdettől fogva követtek el, hanem bűnüket ettől az órától kezdve mindörökkön örökké nem rója fel nekik. Dávid azt pró­fétálta egykor: „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít." Ez azt jelenti, hogy ettől a pillanattól kezdve nem rónak fel bűnt azoknak, akik az Első Rejtély rejtélyeit és a Kimondhatatlan rejtélyeit megkapták.

A Megváltó azt mondta: - Kitűnő, Mária, te szellemmel telt és fénytiszta! Ez a szavak magya­

rázata. Mária folytatta, és így szólt: - Uram, ha az ember rejtélyeket kap az Első Rejtély rejtélyeiből, de

visszaesik, és bűnözik és kihágásokat követ el, azután pedig újra megtér, és minden rejtélyében imádkozik, megbocsátatik-e neki, vagy sem?

A Megváltó felelt, és azt mondta Máriának: - Bizony, bizony mondom nektek: Aid megkapja az Első Rejtély

rejtélyeit, s újra visszaesik és tizenkétszer követ el kihágásokat, majd tizenkétszer megbánja, és az Első Rejtély rejtélyében imádkozik, az

242

bocsánatot nyer. Ha azonban a tizenkettedik eset után újra visszaesik és kihágásokat követ el, akkor soha többé nem bocsátanak meg neki, hogy minden rejtélyéhez folyamodjék; nem talál bűnbánatot, ha csak meg nem kapja a Kimondhatatlan rejtélyeit, melyek mindig irgalmasok és mindig megbocsátanak.

119. FEJEZET

Újra Mária folytatta, és így szólt:

- Uram, ha azonban azok, akik az Első Rejtély rejtélyeit megkapták, visszaesnek és kihágásokat követnek el, és elhagyják a testet, mielőtt megbántak volna, mivelhogy az Első Rejtély ajándékát kapták, öröklik-e a birodalmat, vagy sem?

A Megváltó válaszolt, és így szólt Máriának: - Bizony, bizonv mondom nektek, mindazok, akik rejtélyeket kaptak

az Első Rejtélyben, és először, másodszor és harmadszor is kihágásokat követnek el, és akkor a testet elhagyják mielőtt vétkeiket megbánták volna, sokkal szigorúbban ítéltetnek el minden más ítéletnél: mert az ő helyük a külső sötétség sárkánytorkának kellős közepén van. Végül pedig a büntetésekben megdermednek és örökre epekednek, mivel megkapták az Első Rejtély ajándékát, és nem maradtak meg benne.

Mária felelt, és így szólt: - Uram, mindazoknak, akik a Kimondhatatlan rejtélyeit kapták, de

visszafordultak, kihágásokat követtek el és hitükkel felhagytak, ezután

243

azonban még életük folyamán megtértek és bűnbánatot éreztek, hányszor lesz ez az ilyeneknek megbocsátva?

A Megváltó felelt Máriának, azt mondván: - Bizony, bizony mondom nektek: Ald a Kimondhatatlan rejtélyeit

kapta, az nemcsak akkor nyer bocsánatot, ha egyszer vétkezett és megtér és megbánja, hanem mindenkor, ha vétkezik, s még élete folyamán megtér és megbán, színlelés nélkül, és minden rejtélyében imádkozik, mindenkor bocsánatot nyer, mivel a Kimondhatatlan rejtélyeiből kapott ajándékba, s mert ezek a rejtélyek irgalmasok és mindig megbocsátanak.

Mária újra felelt, és így szólt Jézushoz: - Uram, azok, akik megkapták a Kimondhatatlan rejtélyeit és újra

elfordultak és vétkeztek és hitükkel felhagytak, s ezen kívül elhagyták a testet, mielőtt megbántak volna, mi történik az ilyenekkel?

A Megváltó válaszolt Máriának, és így szólt: - Bizony, bizonv mondom nektek: Akik megkapják a Kimondhatatlan

rejtélyeit - bizony boldogok azok a lelkek, akik ezekből a rejtélyekből kapnak -, de ha eltérnek és vétkeznek, és a testet elhagyják, mielőtt megbántak volna, akkor ezeknek a büntetése minden ítéletnél szigorúbb. És még ha újak lennének is, vagyis először jöttek volna a világra, az ítélet akkor is óriási lenne. Ettől az órától kezdve nem fognak visszatérni a testek váltakozásához, és nem lesznek képesek bármit is tenni, hanem kidobják őket a külső sötétségre és felemésztődnek, és örökké létezés nélkül maradnak.

244

120. FEJEZET

Miután a Megváltó ezeket mondta, így szólt a tanítványaihoz: - Megértitek-e, amit mondok nektek? Mária felelt, és azt mondta: - Magamba ittam minden szavadat. Nos, Uram, ezt az igét mondtad: Akik megkapják majd a Kimondhatatlan rejtélyeit - bizony boldogok az ilyenek -, és eltérnek és vétkeznek, és hitben megfogyatkoznak, és testüket megbánás előtt hagyják el, akkor ettől kezdve nem alkalmasak a testek váltakozásához való visszatérésre, sem másra; hanem kidobják őket a külső sötétségre, ott epekednek és örökre nincstelenek lesznek.

Ami ezt illeti, azt mondtad egyszer nekünk: „Jó a só, de ha meg-ízetlenül, mivel sózzanak? Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas: kidobják azt." Ez azt jelenti: boldog minden lélek, aki a Kimondhatatlan rejtélyeiből kap; ha azonban továbbra is vétkezik, akkor nem alkalmas a testbe való visszatérésre, sem másra, és kidobják a külső sötétségbe, és ott elmúlik.

Amikor ezt mondta a Megváltónak, ő azt felelte: - Kitűnő, Mária, te szellemmel telt és tiszta! Ez a magyarázat. És újra folytatta Mária, ezt mondván: - Uram, azok az emberek, akik megkapták az Első Rejtély rejtélyeit

és a Kimondhatatlan rejtélyeit, akik nem vétkeztek, akiknek a rejtélyekbe vetett hite őszinte és igaz volt, ha ezek a sorserők kényszerítő hatására újra vétkeztek és újra megbánták és minden rejtélyükben imádkoztak - milyen gyakran bocsátanak meg ezeknek?

A Megváltó felelt, és így szólt Máriához a tanítványok körében: - Bizony, bizony mondom nektek: akik megkapják a Kimondhatatlan

245

rejtélyeit és az Első Rejtély rejtélyeit is, a sorserők azokat is vétkezni kény­szerítik, de ha még életük folyamán megtérnek és megbánnak és megma­radnak minden rejtélyükben, akkor azoknak mindig megbocsátanak, mert ezek a rejtélyek irgalmasok és mindig megbocsátanak.

Ezért mondtam tehát egyszer nektek: ezek a rejtélyek nem csak minden bűnt megbocsátanak, amit a lelkek kezdettől fogva elkövettek, hanem ettől az órától kezdve nem számítják fel nekik a bűneiket; mert megmondtam, hogy ezek a rejtélyek a bűnbánatot mindig elfogadják, és az újonnan elkövetett bűnöket is megbocsátják. Ha viszont azok, akik a Kimondhatatlan rejtélyeit és az Első Rejtély rejtélyeit megkapták, elpár­tolnak és vétkeznek, és elhagyják a testet mielőtt megbántak volna, azok olyanok, mint akik kihágásokat követnek el és nem tudják megbánni. Ezeknek a helye is a külső sötétség sárkánytorkának közepén van, felszí­vódnak és örökre létezés nélkül maradnak.

Ezért azt mondom nektek: Ha az emberek, akik megkapják a rejtélye­ket, tudnák testük elhagyásának az időpontját, akkor vigyáznának és nem vétkeznének, hogy örökre örököljék a világosságbirodalmat.

121. FEJEZET

Miután a Megváltó ezeket mondta a tanítványainak, így folytatta: - Megértitek-e hogy mit mondok nektek? Mária felelt és azt mondta:

246

- Igen, Uram, nagyon gondosan követtem a beszédedet. Ezzel kapcsolat­ban azt mondtad egyszer nekünk: „Ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön."

Amikor Mária ezt mondta, így szólt a Megváltó: - Kitűnő, Mária, te szellemmel telt! Ez az ige! A Megváltó folytatta beszédét a tanítványoknak: - Hirdessétek tehát minden embernek, aki megkapja a világosság

rejtélyeit, és mondjátok nekik: Vigyázzatok és ne vétkezzetek, hogy ne halmozzatok rosszat rosszra, és el ne hagyjátok a testet anélkül, hogy megtaláltátok volna a bűnbánatot, mert így örökre elidegenednétek a világosság birodalmától.

Amikor a Megváltó ezeket mondta, Mária felelt: - Uram, nagy ezeknek a rejtélyeknek az irgalmassága, melyek a bűnö­

ket mindig megbocsátják. A Megváltó válaszolt, és így szólt Máriának a tanítványok körében: - Ha manapság egy király, aki a világ embere [e világhoz tartozik],

hozzá tartozó embereknek ajándékot ad, sőt gyilkosoknak, és fiúkkal közösülő férfiaknak és más halált érdemlő bűnösöknek megbocsát, ha az ilyen, aki a világ embere, teszi ezt ha úgy tetszik neki, mennyivel inkább teheti ezt a Kimondhatatlan és az Első Rejtély, akik a mindenség urai, akiknek hatalmukban áll minden dologban úgy cselekedni, ahogyan tetszik nekik, úgy, hogy mindenkinek megbocsátanak, aki ezeket a rejtélyeket kapja! Vagy ha egy király ma egy harcost királyi palástba öltöztet és ide­gen országba küld, az pedig gyilkosságot és súlyos, halálos bűnöket követ el, akkor sem lehet rovására írni azokat és nem lehet ellene tenni semmit sem, mert királyi palástban van - mennyivel kevésbé lehet azok ellen tenni valamit, akik a Kimondhatatlan és az Első Rejtély rejtélyköntöseit viselik, s akik uralkodnak a magasságban lévőkön és a mélységben lévőkön.

122. FEJEZET

248

Ezután Jézus egy asszonyt látott, ald eljött vezekelni. Háromszor meg­keresztelte, de az asszony nem viselkedett ehhez méltóan. És a Megváltó próbára akarta tenni Pétert, hogy meglássa, irgalmas-e és kész-e megbo­csátani, ahogyan ő parancsolta nekik, így szólt Péterhez:

- íme, háromszor megkereszteltem ezt a lelket, s harmadszorra is mél­tatlannak mutatkozott a fényrejtélyekre. Miért is teszi a testet használha­tatlanná? No, Péter, végezd el a fényrejtélyt, mely a lelket elválasztja a fényörökségtől. Végezd el ezt a rejtélyt, hogy az asszony lelkét elválassza a világosság-örökségtől.

A Megváltó ezzel Pétert próbára akarta tenni, hogy lássa, irgalmas-e és kész-e megbocsátani. Amikor a Megváltó ezeket mondta, így szólt Péter:

- Uram, engedd meg még egyszer, hogy odaadjuk neki a magasabb rejtélyeket, s ha erényes, megmentetted, és örökli a fénybirodalmat; ha nem erényes, akkor elvágtad a világosságbirodalomtól.

Amikor Péter ezeket mondta, a Megváltó látta, hogy Péter irgalmas, mint ő maga, és kész megbocsátani. Amikor mindez megtörtént, a Meg­váltó így szólt tanítványaihoz:

- Megértettétek a mondottakat, és ennek az asszonynak a jellegét? Mária válaszolt, azt mondván: —Uram, megértettem a dolgok rejtélyét, amelyekben ez az asszony

részesült. Ezzel kapcsolatban példabeszédet mondtál nekünk egykor, amikor azt mondtad: „Volt egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált. És azt mondta a vincellérnek: íme három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és

nem találok: vágd ki azt! Miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, azt mondta néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg körös­körül megkapálom és megtrágyázom; hátha jövőre gyümölcsöt terem; ha pedig nem, azután vágd ki azt". íme Uram, ez az ige magyarázata.

A Megváltó felelt, és így szólt Máriának: - Kitűnő, te szellemmel telt, ezt jelenti ez.

123. FEJEZET

Újra Mária folytatta, és így szólt a Megváltónak: - Uram, ha valaki rejtélyeket kapott és nem mutatkozott ezekre méltónak, hanem elpártolt és vétkezett, ezután pedig újra megbánta és komolyan vezekelt - szabad-e testvéreimnek ennél az embernél megújítani a rejté­lyeket, amiket kapott, vagy inkább az alacsonyabb rejtélyek egyikét adják neki?

A Megváltó felelt, és így szólt Máriához: - Bizony, bizony mondom nektek: Sem a kapott rejtély, sem az alacso­

nyabb rejtély nem az, mely meghallgatja őt, hogy megbocsássa a bűneit, hanem a kapottnál magasabb rejtélyek azok, amelyek meghallgatják és megbocsátják a bűneit.

Nos, Mária, testvéreid csak adják meg neki az előbbieknél magasabb rejtélyeket, s ezek elfogadják majd az ő megbánását és megbocsátják a bűneit - az első, mert még egyszer megkapja, és a második azért, mert ez a többieket felülmúlja. Az első nem azért hallgatja meg, hogy megbo­csássa a bűneit; de az a rejtély, mely magasabb annál, amit először kapott,

249

az bocsátja meg a bűneit. Ha azonban megkapta a három rejtélyt a két térben vagy a harmadik, belső térben, és elpártol és vétkezik, akkor egyik rejtély sem hallgatja meg őt, hogy segítsen neki a vezeklésében, sem a magasabbak, sem az alacsonyabbak, hanem csak az Első Rejtély rejtélyei és a Kimondhatatlan rejtélyei; ezek azok, amelyek meghallgatják őt és elfogadják a megbánását.

Mária felelt, mondván:

- Uram, ald kétszer vagy háromszor kapott rejtélyeket a második vagy harmadik térben, és nem vétkezett, hanem még a hitében van, őszintén és tettetés nélkül, mi lesz ővele?

És a Megváltó válaszolt Máriának, így szólván: - Ald rejtélyeket kapott a második és a harmadik térben, és nem

követett el kihágásokat, hanem tettetés nélkül hívő állapotában van, annak szabad rejtélyeket kapni bármelyik térből, az elsőtől az utolsóig, ahogyan tetszik neki, mert nem vétkezett.

124. FEJEZET

Újra Mária folytatta, és így szólt: - Uram, ha egy ember felismeri az Istenséget és kapott a fényrejtélyekből, aztán elpártolt és vétkezett és istentelenül cselekedett, és nem fordult vissza, hogy keresse a vezeldés lehetőségét - és egy másik ember, aki az Istenséget nem találta meg és nem ismerte el, és ez is istentelen bűnös, elhagyja a testét, és az előbbi is elhagyja a testét, melyikőjük fog többet szenvedni az ítéletekben?

250

A Megváltó újra felelt, és így szólt Máriához: - Bizony, bizony mondom neked: aki az Istenséget felismerte és a

fényrejtélyeket megkapta és vétkezett és nem tért meg, arra a büntető ítéleteknél szenvedést mérnek és nagy fájdalmakat és elítéléseket, melyek sokszorosan nagyobbak az istentelen és vétkező emberénél, ald Istent nem ismerte fel. Nos, akinek van füle, az hallja.

Amikor a Megváltó ezeket mondta, Mária vetette magát eléje, így szólván:

- Uram, fényemberemnek van füle, és én megértettem egész igédet, amit mondtál. Ezzel kapcsolatban egykor példabeszédet mondtál nekünk: „Amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sokkal büntettetik meg. Ald pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. Mert akinek sokat adtak, attól sokat követelnek; és akire sokat bíztak, attól többet kívánnak." - Ez, Uram, azt jelenti, hogy ald az Istenséget felismerte és a világosság rejtélyeit megta­lálta, de vétkezett, azt sokkal keményebben ítélik el, mint ald Istent nem ismerte. Ez a szavaid magyarázata. Uram.

125. FEJEZET

Mária újra beszélt, és azt mondta a Megváltónak: - Uram, ha a hit és a rejtélyek megnyilvánultak, majd lelkek jönnek a világba sok körforgásban, és elmulasztják a rejtélyek átvételét, mert azt remélik, hogy majd megkapják a következő fordulatban [megtestesülés­nél], nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy nem sikerül nekik megkapni a rejtélyeket?

251

A Megváltó felelt, és azt mondta tanítványainak: - Hirdessétek ki az egész világnak, és mondjátok az embereknek:

Azért küzdjetek, hogy a világosság rejtélyeit ezekben a nehéz időkben megkapjátok és bemenjetek a világosságbirodalomba!

Ne hagyjátok napjaitokat leperegni, vagy egyik fordulatot a másik után annak reményében, hogy majd sikerül elérnetek a rejtélyek meg­szerzését, ha a következő fordulatban világra jöttök.

Az ilyen emberek nem tudják, mikor telik be a tökéletes lelkek száma. Mert amikor a tökéletes lelkek száma teljes lett, akkor én bezárom a vilá­gosság kapuit. És ettől az órától kezdve senld se megy be, sem nem jön ki onnét, mert a tökéletes lelkek száma teljes lett, és befejeződött az Első Rejtély rejtélye, ami miatt a mindenség keletkezett. Vagyis Én vagyok ez a rejtély És ettől az órától fogva senki se mehet be a világossághoz, sem nem jön elő onnan. Mert az emberiség már csak a tökéletes lelkek száma teljesülésének időpontjáig létezik; mielőtt tüzet vetettem a világra, hogy az eonok és a függönyök (szféraátmenetek) és az égboltok és az egész föld és minden benne lévő anyag abban megtisztuljon.

A hit és a rejtélyek azokban a napokban még jobban megnyilvánul­nak. És sok lélek jön elő a testek kicserélésének körforgásaiban. És ennél a világba való visszatérésnél lesznek néhányan közöttük a mai időkből is, akik hallottak engem, hogyan tanítottam. A tökéletes lelkek számának tel­jessé válásánál meg fogják találni a fényrejtélyeket és megkapják azokat, és a világosság kapuihoz jutnak, és úgy találják, hogy a tökéletes lelkek száma teljes lett, ami az Első Rejtély teljesülését és a mindenség ismeretét jelenti.

És úgy találják, hogy a világosság kapuit bezártam, és ettől az órától kezdve lehetetlen bárkinek is bemenni vagy onnan előjönni. Ezek a lelkek

252

aztán a világosság kapuit zörgetik majd, azt mondván: Ó, Uram, nyisd meg nekünk! És én, felelvén, azt mondom nekik: nem tudom, honnét valók vagytok ti. - Akkor kezdik mondani: a te rejtélyedből kaptunk és a te egész tanodat teljesítettük, és te tanítottál minket az utcáinkon. - És én, felelvén, azt mondom nekik: mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok, ti, akik mostanig hamisságot cselekesztek. Távozzatok tőlem a külső sötétségre. És ettől kezdve a külső sötétségre mennek, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás. Ezért tehát hirdessétek az egész világnak, és mondjátok nekik: Azért küzdjetek, hogy lemondjatok az egész világról és minden benne lévő anyagról, hogy megkapjátok a világosság rejtélyeit, mielőtt a tökéletes lelkek száma teljes lett, nehogy a fénykapu előtt hagy­janak ácsorogni és a külső sötétségre vessenek titeket. Nos, akinek van füle, az hallja.

Amikor a Megváltó ezt mondta, újra Mária vetette magát eléje, azt mondván:

- Uram, nemcsak a fényemberemnek van füle, hanem a lelkem is hallotta, és minden szót megértett, amit mondtál. Nos, azokat illetően, amiket mondtál: Azon fáradozzatok, hogy ezekben a nehéz időkben megkapjátok a világosság rejtélyeit, hogy örököljétek a világosságbirodal­mat...

Itt hiányzik egy hosszabb rész az eredetiből, amelyben Lukács 13.24-gyel szembesí­tettek. Ezt Jézus felelete követte Mária dicséretével.

253

126. FEJEZET

254

És újra Mária folytatta, ezt mondván Jézusnak: - Milyen a külső sötétség, vagyis hány büntetőhely van benne? És Jézus felelvén, azt mondta Máriának: - A külső sötétség olyan, mint valami nagy sárkány, melynek farka a saját szájában van; ez a sötétség az egész világon kívül van, és körülveszi a vilá­got. És ebben sok törvényszék van. Tizenkét hatalmas kamra [büntetőtér] van, és minden kamrában egy archon, és az archonok arca különböző.

Az első archon, aki az első kamrában van, az krokodilfejű, farka a szájában van, és minden jég a sárkány torkából jön, mint minden por és hideg és a különböző betegségek is. Ez az, amelyiknek neve az ő helyén Enchthonin.

És az archon, amelyik a második kamrában van, az macskafejű, neve az ő helyén Charachar.

És az archon, amelyik a harmadik kamrában van, az farkasfejű, neve az ő helyén Archaroch.

És az archon, amelyik a negyedik kamrában van, az kígyófejű, neve az ő helyén Achrochar.

És az archon, amelyik az ötödik kamrában van, az fekete bikafejű, neve az ő helyén Marchur.

És az archon, amelyik a hatodik büntetőtanácsban [kamrában] van, az vadkanfejű, neve az ő helyén Lamchamor.

És az archon, amelyik a hetedik kamrában van, az medvefejű, neve az ő helyén Luchar.

És az archon, amelyik a nyolcadik kamrában van, az keselyűfejű, neve az ő helyén Laraoch.

És az archon, amelyik a kilencedik kamrában van, az sárkánykígyó-[baziliszkusz-] fejű, neve az ő helyén Archeoch.

És a tizedik kamrában egy csomó archon van, és mindegyiknek hét sárkányfeje van. Amelyik pedig mindegyik fölött áll, az Xarmaroch.

És a tizenegyedik kamrában is sok archon van, és mindegyiknek hét, macskaarcú feje van, és a nagyot, aki fölöttük van, az ő helyén Rocharnak nevezik.

És a tizenkettedik kamrában nagyon sok archon van, és mindegyik­nek hét farkasarcú feje van. A nagyot pedig, aki fölöttük van, az ő helyén Chremaornak nevezik. A tizenkét kamrának [térnek] ezek az archonjai vannak tehát a külső sötétség sárkányában. És mindegyikőjüknek minden órában más a neve, és mindegyik óránként változtatja az arcát.

Ezen kívül mind a tizenkét kamrának van egy felfelé nyitott kapuja, úgy hogy a külső sötétség sárkányának tizenkét tere [kamrája] van, s mindegyiknek egy felfelé nyitott kapuja.

És minden térnek [büntetőtanácsnak] a kapuját egy angyal [hírnök] őrzi, akit Jeu, a világosság oltalmazója és az Első Rejtély követe küldött ki őrnek a sárkány fölé, hogy az, és tereinek archonjai ne ellenkezzenek.

127. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezeket mondta, Mária Magdaléna felelt, azt mond­ván:

- Uram, a lelkeket tehát a tizenkét kapun át vezetik oda, mindegyiket az ítéletnek megfelelően, amelyre rászolgált?

255

A Megváltó így válaszolt Máriának: - Ezeken a kapukon át egyetlen lelket sem vezetnek a sárkányba.

Hanem azokat, az istentagadók lelkeit, akik a hazug tanban vannak, meg azokét, akik a hazug tant tanítják, meg a férfiak, akik férfiakkal közö­sülnek, és minden szégyenteljes és istentelen és istentagadó és gyilkos és házasságtörő és méregkeverő lelkét, ha életük folyamán nem jöttek rá a bűnbánatra, hanem makacsul bűneikben maradtak, valamint minden lel­ket, mely kint visszamaradt, vagyis akik a mindenkori szférában a nekik rendelt körforgásokat befutották vezeklés nélkül, mindezeket a lelkeket tehát a sárkány farkából a sárkány torkába és a külső sötétség tereibe [büntetőhatározataiba] vezetik. Ha pedig ezeket a lelkeket a külső sötét­ségbe, a sárkány farkának torkába vezetik, akkor a sárkány a saját szájába teszi a farkát, és bezárja őket. így vezetik tehát azokat a lelkeket a külső sötétségbe.

És a külső sötétség sárkányának tizenkét eredeti neve van a kapuin; minden név az egyik tér kapujának felel meg. És ez a tizenkét név külön­böző, de egymásban vannak, úgy hogy aki az egyik nevet mondja, az mindet mondja. Ezeket azonban a mindenség magyarázatánál mondom el nektek. Ilyen tehát a külső sötétség, vagyis a sárkány Amikor a Megváltó ezeket mondta, Mária felelt, azt mondván:

- Ennek a sárkánynak a büntetései tehát minden más ítéletnél rette­netesebbek?

A Megváltó azt mondta Máriának: - Nemcsak kínosabbak minden más büntető törvényszék ítéleténél,

hanem az erre a helyre vezetett lelkek tönkre is mennek a nagy hidegben és jégesőben, meg az óriási tűzben, mely ezeken a helyeken van. Ezen kívül ezek a lelkek a világ feloszlatásánál, vagyis a világmindenség feltárna-

256

dásánál a nagy hidegben és a rendkívül hatalmas tűzben megsemmisülnek és örökre létezés nélkül lesznek.

Mária felelt, azt mondván: - Jaj a bűnösök lelkeinek! Nos, Uram, hol forróbb a tűz, az emberiség

területén, vagy az alvilágban? A Megváltó felelt Máriának: - Bizonv mondom nektek: az alvilág tüze kilencszer égetőbb az

emberiségénél. És a nagy káosz büntetéseinek tüze kilencszer tüzesebb az alvilág tüzénél. És a középső úton lévő archonok ítélőszékeinek tüze kilencszer égetőbb a nagy káosz büntető tüzénél. És a külső sötétség sár­kányában és minden büntetőtanács terében lévő tűz hetvenszer hatalma­sabb a középső út minden archonjának büntető törvényszékénél.

128. FEJEZET

Amikor a Megváltó ezt mondta, Mária összecsapta a kezét, és sírva kiál­tott fel; ő, és minden tanítvány felkiáltott:

- Jaj a bűnösöknek, mert ítéleteik rettenetesek! Mária lépett elő, leborult Jézus lábaihoz, és megcsókolván azokat, így

szólt: - Uram, tűrd, hogy megint kérdezlek, és ne haragudj rám, hogy gyak­

ran zaklatlak. Mostantól fogva határozottan megkérdezlek minden dolog felől.

A Megváltó válaszolt Máriának:

257

- Kérdezz bármit, amit akarsz, és én megnyilvánítom azt neked pél­dázatok nélkül. Mária felelt, és azt mondta:

- Uram, ha egy jó ember minden rejtélyt elvégzett, és van egy rokona, vagy valakije, aki istentagadó, ald minden bűnt elkövetett, amiért is meg­érdemelte a külső sötétséget, és nem volt képes a bűnbánatra, holott az ő teste változtatásainak körforgását befejezte, és semmi hasznosat sem tett, és elhagyta a testét, s mi pontosan tudjuk róla, hogy vétkezett és meg­érdemelte a külső sötétséget, mit tegyünk érdekében, hogy megmentsük a külső sötétség sárkányának büntetéseitől és tisztességes testbe kerüljön, hogy megtalálja a világosságbirodalom rejtélyeit, megjavuljon, felszálljon és örökölje a fénybirodalmat? A Megváltó válaszolt és így szólt Máriához:

- Ha egy bűnös megérdemli a külső sötétséget vagy más büntetést, és nem jutott el a megbánáshoz; vagy egy bűnös ember befejezte az ő fordu­latait a testek váltakozásában és nem bánta meg, s ha elhagyja a testét és a külső sötétséghez vezetik, ti pedig kívánjátok őt kivétetni a külső sötétség büntető törvényszékeiből, és tisztességes testbe akarjátok tétetni, hogy megtalálja a fényrejtélyeket, és felemelkedvén, örökölje a fénybirodalmat, akkor végezzétek el rajta a Kimondhatatlan egyetlen rejtélyét, mely a bűnöket mindig megbocsátja.

És ha ezt a rejtélyt elvégeztétek, akkor azt mondjátok: Ennek és ennek az embernek a lelke, aldre a szívemben gondolok, bárhol is legyen a külső sötétség büntetőhelyein, vagy a külső sötétség más büntető határo­zatainak tereiben, vagy a sárkány más büntetéseiben, vezettessék ld mind­egyikből! És ha alakváltozásai fordulatainak kiszabott számát teljesítette, vezettessék a világosság Szüze elé! És a világosság Szüze pecsételje le őt a Kimondhatatlan pecsétjével, és az ő havában [hónapban] taszítsa le egy tisztességes testbe, mely megtalálja a fényrejtélyeket, úgy hogy meg-

258

javulván felszálljon, és örökölje a fénybirodalmat. És amikor befejezte a testek változtatásának fordulatait, akkor vezettessék ez a lélek a világosság hét Szüze elé, akiket a keresztségekhez rendeltek. És adják meg ennek a léleknek a keresztségét, és pecsételjék le a Kimondhatatlan jelével, és vezessék el őt a világosság rendjeihez. Ezt kell mondanotok, ha a rejtélyt elvégzitek. Bizony mondom nektek: Ha ezért a lélekért imádkoztok, akkor a külső sötétség sárkánya őnála kihúzza a farkát a szájából, és ezt a lelket elereszti. És akkor is, ha az archon-ítéletek valamelyikében lenne, bizony mondom nektek: Melkhisédek kiküldöttei gyorsan elrabolják őt, bárhol is legyen, akár a sárkány ereszti el, akár az archon-ítéletekben van: szóval Melkhisédek szolgái minden területről elviszik, bárhol is van, és a közép területéhez viszik a világosság Szüze elé. És a világosság Szüze megvizsgálja őt, és látja a Kimondhatatlan birodalmának jelét ezen a lelken. Ha pedig még nem végezte volna el a lélekváltozás vagy a testek cseréjének fordulatait, akkor a világosság Szüze lepecsételi őt egy kitűnő pecséttel, és az ő havában gyorsan egy tisztességes testbe dobatja le, mely megtalálja majd a világosság rejtélyeit, megjavul és felemelkedik a világosságbirodalomba.

Ha ez a lélek a fordulatainak számát elérte, akkor a világosság Szüze nem hagyja őt megbüntetni, mert befejezte a körforgásait, hanem átadja őt a világosság hét Szüzének. És a világosság Szüzei megpróbálják ezt a lelket, és megkeresztelik a keresztelőikkel, megadják neld a szellemi kene­tet, elvezetik a világosságkincshez, és a világosság utolsó rendjébe teszik minden tökéletes lélek feltámadásáig. És ha készülnek a jobb oldaliak területének függönyeit elvonni, akkor ezt a lelket újra megtisztítják, és elviszik az első Megváltó rendjeibe, mely a fénykincsben van.

259

129. FEJEZET

260

Az történt azután, amikor a Megváltó ezeket mondta a tanítványainak, hogy Mária felelt, azt mondván Jézusnak:

- Uram, azt hallottam tőled, hogy akik a Kimondhatatlan rejtélyeiből vagy az Első Rejtély rejtélyeiből kapnak, azok fénysugarakká és világos­ságáramlattá válnak, és áthatolnak minden területen, míg el nem érik örökségük területét.

A Megváltó, felelvén, azt mondta Máriának: - Ha a rejtélyt még életük folyamán kapják, akkor testük elhagyásánál

fénysugarakká és világosságáramokká válnak, és áthatolnak minden terü­leten, míg el nem jutnak örökségük helyére.

Ha azonban bűnösök, és testüket elhagyják, mielőtt megbánáshoz jutottak volna, és elvégzitek értük a Kimondhatatlan rejtélyét, hogy az megváltsa őket minden büntetéstől, és tisztességes testbe taszíttassanak, mely megjavul és öröldi a fénybirodalmat, vagy a világosság utolsó rend­jébe vitetik, akkor az ilyen lelkek nem képesek áthatolni a területeken, mert a rejtélyt nem maguk végezték el, hanem Melkhisédek megbízottai követik és vezetik őket a világosság Szüze elé. És olykor az archonbírók szolgái sietnek fogadni és egymásnak átadni ezeket a lelkeket, míg a vilá­gosság Szüze elé nem vezették őket.

130. FEJEZET

Mária folytatta, és így szólt a Megváltóhoz: - Uram, ha egy ember megkapta a világosság rejtélyeit, amelyek az első, külső térben vannak, és eljött az idő, ameddig a rejtélyek érvényesek, és ez az ember folyamatosan kap a már megkapott rejtélyek keretén belüli rejtélyeket, és ezen kívül ez az ember hanyag volt és nem imádkozta az imát, amely az általa felvett táplálékokból eltávolítja a negatívot. A nega­tív által az archonok sors-kerekéhez kötve marad, és az elemek kényszere alatt újra vétkezik miután a rejtélyek hatása elmúlik. Mivel hanyag volt és nem imádkozta az imát, mely elveszi a gonoszt a lelkekből és megtisztítja őket, és ez az ember elhagyja a testét, mielőtt újra vezekelt volna, mielőtt újra kapott volna rejtélyeket azokon a rejtélyeken belül, amelyeket már megkapott, azokból, amelyek a bűnbánatot újra elfogadják és a bűnöket megbocsátják. Amikor a testét elhagyta, mi pontosan tudtuk, hogy őt a külső sötétség sárkányának közepére vitték elkövetett bűnei miatt, és ennek az embernek nincsen segítője a világon, sem olyanja, ald irgalmas lenne, hogy elvégezze neki a Kimondhatatlan rejtélyét, ami által ezt a lel­ket a külső sötétség sárkányának torkából elvinnék és a fénybirodalomhoz vezetnék, akkor Uram, mit lehet tenni őérte, hogy megmeneküljön a külső sötétség sárkánya büntetéseitől? Ne hagyd el őt semmi esetre sem, ó, Uram, mivelhogy ő bántalmakat és üldöztetéseket szenvedett el az egész istenségben, amelyben volt.

Nos, te, Megváltó, szánj meg minket, hogy egyik rokonunk se jusson ilyen helyzetbe. És légy irgalmas minden lélekkel szemben, amely ebben a helyzetben lesz. Mert te vagy a kulcs, mely megnyitja a mindenség

261

kapuját, és bezárja a mindenség kapuját, és a te rejtélyed foglalja magában mindet. Tehát, Uram, irgalmazz az olyan lelkeknek!

Ha a te rejtélyeidet csak egy napon is felhívták és igazán hittek benne tettetés nélkül. Tehát, Uram, adakozz nekik kegyes adományt a te jósá­godból és nyugtasd meg őket irgalmasságodban!

Amikor Mária ezeket mondta, a Megváltó nagyon boldognak dicsérte őt amiatt, amit mondott, és nagyon gyengéden szólt hozzá:

- Az ilyen helyzetben lévő embereknek még életük folyamán adjátok meg a külső sötétségsárkány tizenkét büntetőkamrája egyik nevének a rejtélyét, azt, amelyiket megadok nektek, ha befejeztem a mindenség részletes magyarázatát minden irányban [befelé és kifelé]. És akik a külső sötétségsárkány tizenkét neve egyikének rejtélyét megtalálják, még ha nagyon bűnösök is, és először megkapták a fényrejtélyeket, azután pedig vétkeztek, vagy még egyáltalán nem végeztek el valami rejtélyt, ha aztán alakváltoztatásuk fordulatait befejezték, és a testet elhagyják újabb vezek­lés nélkül, és a külső sötétség sárkánya büntetéseinek kellős közepére vezetik őket, és a fordulatokban és a sárkány büntetéseiben maradnak, ezek tehát, ha az angyalok [hírnökök] tizenkét neve rejtélyének egyikét ismerik, míg még élnek és a földön vannak, s ha egyikőjük nevét kimond­ják, amikor a sárkány büntetőhelyeinek egyikében vannak, akkor abban az órában, amikor a nevet kimondják, az egész sárkány felindul és nagyon megrendül; és a térségnek, amelyben ezek az emberek vannak, az ajtaja megnyílik felfelé, és ennek a térnek az archonja ezeknek az embereknek a lelkét kiveti a külső sötétség sárkányából, mivel megtalálták a sárkány nevének rejtélyét. És amikor az archon a lelket kidobja, Jeu, az Első Ember követei [angyalai], akik ennek a helynek a terét őrzik, odasietnek és megragadják azt a lelket, hogy Jeu elé, az Első Ember elé, az első paran-

262

csolat követe elé vigyék. És Jeu, az Első Ember [a fő-manasz] megnézi és megvizsgálja a lelkeket. Úgy találja, hogy befejezték a fordulataikat, s nem szabad őket újra a világra vinni. Mert a külső sötétségbe dobott lelkeket tilos újra a világra hozni. Ha testváltozásai fordulatainak száma még nem teljes, akkor Jeu kézbesítői [emlékeztetői] maguknál tartják őket, míg el nem végzik értük a Kimondhatatlan rejtélyét, és egy jó testbe nem helyezik majd, amely megtalálja a fényrejtélyeket és örökli a fény­birodalmat. Ha viszont Jeu úgy találja, hogy fordulataikat befejezték, és tilos újra a világba vinni őket, s hogy a Kimondhatatlannak jele nincsen rajtuk, akkor Jeu megszánja és a világosság hét Szüze elé viszi őket. Ezek megkeresztelik a keresztségükkel, de nem adnak nekik szellemi kenetet. És a fénykincshez vezetik ezeket a lelkeket, de nem viszik az örökség rendjeibe, mert a Kimondhatatlan pecsétje nincsen rajtuk.

De megmentik őket minden büntetéstől, és a kincs világosságába állítják őket, külön helyen a mindenség feltámadásának időpontjáig. És abban az időben, amikor a fénykincs függönyeit félrevonják, újra teljesen megtisztítják ezeket a lelkeket, megint rejtélyeket adnak nekik, és a fény-kincs utolsó rendjébe viszik őket, és ezek a lelkek meg lesznek mentve minden ítélőtörvényszéktől. Amikor a Megváltó ezeket mondta, így szólt tanítványaihoz:

- Megértettétek, hogy mit beszélek? Mária felelt, és így szólt: - Uram, ezek arra vonatkoznak, amit egyszer példázatban mondtál

nekünk: Szerezzetek magatoknak barátokat még a hamis mammonból is, hogy amikor ez rátok ront, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. A hamis mammon pedig ld lenne más, mint a külső sötétség sárkánya? A szavak azt jelentik: ald a külső sötétségsárkány egyik nevének rejtélyét

263

felismeri, amennyiben visszamarad a külső sötétségben és testváltoztatá­sainak fordulatait befejezte, a sárkányt nevén nevezi, akkor megmenekül, felszáll a sötétségből és felvétetik a fénykincsbe. Ez a beszéd, Uram.

A Megváltó újra válaszolt, és így szólt Máriának: - Kitűnő, te szellemmel telt, tiszta! Ez az ige megoldása.

131. FEJEZET

Újra Mária beszélt, így szólván:

- Uram, a külső sötétség sárkánya eljön-e erre a világra, vagy sem? A Megváltó, felelvén, így szólt Máriához: - Amikor a nap világossága a föld fölött van, eltakarja a sárkány sötét­ségét; ha azonban a nap a föld alatt van, akkor a sötétség függönyként lóg a nap előtt, és a sötétség lehelete a világba jön éjszaka, mint a füst. Vagyis ha a nap az ő sugarait magához vonzaná, a föld nem lenne képes elviselni a sárkányt az ő igazi formájában, hanem a föld feloszlana és tönkremenne.

Amikor a Megváltó ezeket mondta, újra folytatta Mária, és így szólt a Megváltóhoz:

- Uram, még egyszer megkérdezlek, és ne titkold el előlem. No, Uram, ki kényszeríti az embert vétkezni?

A Megváltó felelt, így szólván Máriához: - A sorserők archonjai azok, akik az embert vétkezni kényszerítik. Mária, felelvén, így szólt a Megváltóhoz: - Uram, leszállnak-e az archonok a világba, hogy az embert vétkezni

kényszerítsék?

264

A Megváltó azt felelte Máriának: - Nem úgy van, hogy leszállnak a világba. Hanem ha egy régi lélek

őáltaluk újra készül a Földre lejönni, akkor a nagy sorshatalmak archonjai, akik az eonok főterületein vannak, azon a területen, amelyet Ádámász birodalmának neveznek, amely a világosság Szüzének területével átellen­ben van, akkor tehát ennek a főterületnek az archonjai a régi léleknek a feledés kelyhét adják a gonosz vetéséből. És az eonok nagy sorshatal­mának öt nagy archonja és a napkorong archonja meg a hold archonja belefúj ebbe a lélekbe, és belőlük az én erőmnek egy része jön ki, amelyet az utolsó Segítő dobott a keverékbe. És erőmnek ez a része benne marad a lélekben, különválasztva és saját erejéből létezve, ahogyan rendeltetett, hogy a léleknek tudatot adjon, hogy a lélek mindig kutasson a világosság művei után a magasságban.

És ez az erő minden tekintetben hozzáigazodik a lélek fajtájához és hasonlít rá. A lelken kívül nem létezhet, hanem benne marad, ahogyan kezdettől fogva parancsoltam neki. Amikor még az első parancsolatba akartam dobni, megparancsoltam neki, hogy a lelkeken kívül maradjon az Első Rejtélv határozata szerint.

Azért tehát a mindenség megnyilvánításánál ezeket a szavakat, ame­lyek az erőre és a lélekre vonatkoznak, megmagyarázom nektek, hogy milyen a szerkezetük, hogyan készülnek, vagy melyik archon csinálja őket, és a léleknek milyen különböző tulajdonságai vannak.

Tehát a mindenség magyarázatánál megmondom nektek, hogy ki mindenki csinálja a lelket.

És megmondom nektek mindazoknak a nevét, akik a lelket csinálják. És megmagyarázom nektek, hogyan készült az ellenzékszellem és

a sors.

265

És megmondom nektek a lélek nevét, mielőtt megtisztult volna; ezen kívül pedig megmondom a nevét, miután megtisztult és tiszta lett.

És megmondom nektek az ellenzékszellem nevét, és megmondom nektek a sors nevét.

És megmondom nektek minden kötelék nevét, amellyel az archonok az ellenzékszellemet kötik a lélekhez. És megmondom nektek minden dékán nevét, amely a lelket a lélek testeiben a világon alkotja. És meg­mondom nektek, hogyan alkotnak lelkeket.

És megmagyarázom nektek minden lélek típusát, és megmagyarázom nektek az emberek és a madarak és az állatok és a hüllők lelkének fajtáját.

És megmagyarázom nektek minden lélek fajtáját, mely a világba jön, és az ő archonjaik fajtáját is, amelyek a világba küldik őket, hogy ti min­den ismeretben tökéletesek legyetek majd.

Mindezt megmondom nektek majd a mindenség megnyilvánításánál. És mindez után megmagyarázom nektek, hogy ezek miért történtek.

Ide hallgassatok tehát, hogy a lélekről beszéljek veletek, ahogyan mondtam: az eonok nagy sorshatalmának öt nagy archonja, meg a napko­rong archonjai és a hold archonjai belelehelnek ebbe a lélekbe; és belőlük az én erőmnek egy része jön, ahogyan mondtam nektek.

És ennek az erőnek ez a része benne marad a lélekben, hogy a lélek megállja a helyét.

És ők az ellenzékszellemet a lélek köré terítik, mint valami köpenyt, hogy a lelket ellenőrizze, és a lélekhez legyen kötve. És az archonok a lélekhez kötik azt az ő pecséteikkel és kötelékeikkel és hozzápecsételik, hogy a lelket mindig kényszerítse, hogy a lélek magát állandóan szen­vedélyekbe és helytelen tettekbe sodorja, hogy ez a lélek mindig őket szolgálja, s így a testek változtatásánál mindig az ő uralmuk alatt marad-

266

jon. És ők [az archonok] a lelket hozzápecsételik [az ellenzékszellemhez, utánzóhoz], hogy a lélek minden bűnben és a világ minden vágyában maradjon.

Ezért hoztam tehát a rejtélyeket a világba olyan módon, hogy fel­oldozza az ellenzékszellem minden kötelékét és minden pecsétet, amely a lélekhez van kötve. Azokat a rejtélyeket, amelyek a lelket megszaba­dítják, szüleiktől, az archonoktól eloldozzák és tiszta világossággá teszik és felvezetik Atyjukhoz, az eredethez [első kiindulóhoz], az Első Rejtély birodalmába örökre.

Ezért mondtam egyszer nektek, hogy aki nem hagyja el apját, anyját, nem jön és nem követ engem, az nem méltó énhozzám. Azt mondtam tehát akkor: hagyjátok el a szüleiteket, az archonokat, hogy örökre az Első Rejtély gyermekeivé tegyelek titeket!

132. FEJEZET

Amikor azonban a Megváltó ezeket mondta, Salomé sietett előre, és így szólt: - Uram, ha szüleink az archonok, miért van Mózes törvényében, hogy aki elhagyja apját és anyját, bizony meghal. Nem megmondta-e tehát a törvény?

Amikor Salomé ezeket mondta, felbuzdult a fényerő Mária Magda­lénában, és Mária így szólt a Megváltóhoz:

- Uram, parancsold meg, hogy testvéremnek, Saloménak megmagya­rázzam a szavakat, amiket mondott.

267

Az történt, hogy amikor a Megváltó ezt hallotta Máriától, áldottnak nevezte őt, felelt Máriának, és azt mondta:

- Megparancsolom, Mária, add meg Saloménak e szavak magyará­zatát.

Amikor a Megváltó ezt mondta, Mária Saloméhoz sietett, üdvözölte, és így szólt hozzá:

- Testvérem, Salomé, ami szavaidat illeti: az áll Mózes törvényében, hogy „aki atyját és anyját elhagyja, az bizony meghal"; nos, testvérem Salomé, a törvény ezt nem a lélekkel, sem a testtel, sem az ellenzékszel­lemmel kapcsolatban nem mondta, mert ezek az archonok fiai és azokból jönnek elő. Hanem a törvény ezt az erőnek mondta, mely a Megváltóból jött, s ami ma a fényember bennünk. A törvény továbbá azt mondta: Ald a Megváltón és az ő rejtélyein [a szülein] kívül marad, az nemcsak meg­hal, hanem a pusztulásnál tönkre is megy

Amikor Mária ezt mondta, Salomé hozzá fordult, szintén üdvözölte, és így szólt Máriához:

- A Megváltónak megvan az ereje ahhoz, hogy engem is olyan értel­messé tegyen, mint amilyen te vagy.

Amikor a Megváltó Mária szavait hallotta, dicsérte őt és boldognak mondta, majd felelt, és így szólt a tanítványok körében:

- Halljad tehát, Mária, ki az, aki az embereket vétkezni kénysze­ríti. Az archonok tehát összepecsételik az ellenzékszellemet [ellenfelét, ellenlábasát] a lélekkel, nehogy a lelket állandóan megingassa, amikor mindenféle bűnöket és helytelenségeket követtet el vele. Ezen kívül megparancsolják az ellenfélszellemnek, hogy: Amikor a lélek a testet elhagyja, ne rázkódtasd meg, mivel hozzá tartozol; és minden törvény­széken megvádolod a hely szerint, amelyen bűnöket követtettél el vele,

268

hogy minden törvényszéken megbüntessék, és így lehetetlen legyen neki a magasságba a világossághoz menni, hanem vissza kelljen térnie a testek váltogatásához.

Szóval megparancsolják az ellenzékszellemnek: Egyetlen órára se rendítsd meg a lelket, nehogy kimondja a rejtélyeket, és feloldjon minden pecsétet és köteléket, amellyel téged hozzákötöttünk.

Ha viszont a rejtélyeket kimondja, és minden pecsétet és köteléket felold, és ismeri a hely apológiáját, és megérkezik, akkor hagyd őt [a lel­ket] kimenni, mivel hogy a magasságban a világosságból valókhoz tarto­zik, számunkra és számodra idegen lett. Ettől az órától kezdve nem fogod tudni megragadni.

Ha azonban a te kötelékeid és pecséteid rejtélyeit és a területek apológiáit nem mondja, ragadd meg őt és ne ereszd ki. Vezesd el a büntetésekhez, és vádold meg minden törvényszéken a bűnök alapján, amiket tétettél vele. Azután pedig vidd a világosság Szüze elé, aki őt újra a körforgásba küldi.

Az eonok nagy sorshatalmának archonjai a lelket átadják az ellenzék­szellemnek: és az archonok előhívják eonjaik szolgáit, háromszázhatvan­ötöt, és átadják neldk az egymáshoz kötött lelket és ellenzékszellemet. Az ellenzékszellem a lélek külseje, az erőkeverék pedig a belseje, míg a lélek maga mindkettőben van; de az erő az, mely mindkettőt támogatja, hogy helytállhassanak. És az archonok parancsot adnak a szolgáknak, azt mondván: Ez az a típus, amelyet a világi anyagtestbe kell helyeznetek. Azt mondják nekik: Helyezzétek az erőkeveréket, a lélek esszenciáját mind­egyiken belülre, hogy helytállhassanak, mert ez tartja egyenesen őket; és tegyétek a lélek köré az ellenzékszellemet.

így parancsolják meg szolgáiknak, úgy hogy a lelket belefektetik az

269

ellentípus testébe. És ezen minta szerint viszik az archonok szolgái az erőt, a lelket és az ellenzékszellemet le a világba és öntik ki a középső archonok világába. A közép archonjai felülvizsgálják az ellenzékszellemet és a sorsot is. Ez az úgynevezett moira vezeti az embert, míg meg nem öleti a számára elrendelt halállal, a végzettel, amelvet a nagy sorshatalom archonjai kötöttek a lélekhez És a szféra szolgái összekötik a lelket és az erőt és az ellenzékszellemet és a sorsot. Majd mindezt kétfelé osztják; aztán keresnek egy férfit és egy nőt a világon, akiknek titokban jelt adtak, hogy beléjük küldik ezt. És egy részt a férfinek adnak, egy részt meg a nőnek a világi táplálékon keresztül vagy a lélegzeten keresztül vagy a vízen keresztül vagy egy ötleten keresztül, amelyet aztán felvesznek.

Mindezt meg fogom magyarázni nektek, minden lélek fajtáját, és hogy hogyan mennek be a testbe, ha emberek vagy ha madarak vagy házi­állatok vagy vadállatok vagy hüllők vagy valami más fajták ezen a világon. Megmagyarázom majd nektek a jellegüket, és hogy hogyan mennek be az emberekbe. Ezt megmondom nektek a mindenség megnyilvánításánál.

Nos, ha az archonok szolgái az egyik részt a férfiba nyomják, a másik részt meg a nőbe, úgy, ahogyan mondtam nektek, akkor a szolgák rejtet­ten kényszerítik őket, akkor is ha nagyon távol vannak egymástól, hogy egyezzenek egymással e világ módjára. És a férfiben lévő ellenzékszellem ahhoz a részhez megy, mely a világ anyagtestére van bízva az ő testének anyagában, viszi ezt, és belenyomja a nő méhébe, abba a részbe, mely a romlás magjának van átengedve. És ebben az órában az archonok 365 szolgája bemegy a nő testébe, hogy ott lakozzék. A szolgák a két részt egy­máshoz vezetik, továbbá a szolgák visszatartják a vért az asszony minden táplálékából, amit eszik meg iszik, megtartják az asszony testében negy-

270

ven napig is. És negyven nap után összekeverik a vért a táplálék erejével, és jól összegyúrják az asszony méhében.

Negyven nap után még harminc napot töltenek azzal, hogy felépítsék a tagokat az emberi test mintájára; mindegyik épít egy tagot [részt]. Meg fogom nevezni nektek a dékánokat, amelyek a testet építik. Megmondom majd nektek a mindenség feltárásánál.

Ha aztán a szolgák a testet a tagjaival [részeivel] hetven nap alatt elkészítették, akkor az így megépült testbe a szolgák először az ellenzékszel­lemet hívják be. Ezután a lelket hívják be, mely aztán belül van. És ezután behívják az erőkeveréket a lélekbe. És a sorsot mindezek köré terítik, mert a sors ezekkel nem lesz összekeverve, hanem kíséri és követi őket.

Ezután pedig a szolgák az archonoktól kapott minden pecséttel egy­máshoz pecsételik őket.

És lepecsételik azt a napot, amelyen beköltöztek az asszony testébe - ezt a plazma [alkotás, képződmény] bal kezébe pecsételik.

És azt a napot, amikor a testet befejezték, a jobb kézbe pecsételik. És a napot, amelyen az archonok ezt átadták nekik, a plazma [alko­

tás] teste koponyájának közepén pecsételik le. És a napot, amelyen a lélek előjött az archonokból, lepecsételik a

plazma [képződmény] koponyájának bal felében. És a napot, amelyen a tagjait [részeit] képezték ki és a lélek számára beosztották, a plazma koponyájának jobb felébe pecsételik.

És a napot, amelyen az ellenzékszellemet a lélekhez kötötték, a plaz­ma tarkójába pecsételik.

És a napot, amelyen az archonok az erőt fújták bele a testbe, a plazma agyába, a fej közepébe és a képződmény szívébe [legbelsejébe] pecsételik.

271

És az évek számát, melyet a lélek a testben fog eltölteni, a teremt­mény homlokára pecsételik, így pecsételnek minden pecsétet a teremt­ményre [plazmára].

Mindezeknek a pecséteknek a nevét a mindenség megnyilvánításakor megmondom nektek; és a mindenség megmagyarázása után megmondom, hogy mindez miért történt. És ha meg tudjátok érteni: Én vagyok a rejtély így készítik el tehát a szolgák az egész embert. És amivé a testet lepecsé­telték, mindazoknak a pecséteknek a tulajdonságait magukkal viszik az emlékeztetők archonjaihoz, akik minden büntető törvényszék fölött állnak. Ezek pedig ezt átadják az ő emlékeztetőiknek [átvevőiknek, kül­dötteknek], hogy a lelket vezessék ki a testből. Átadják nekik a pecsétek jellemzőit, hogy tudják az időt, amikor a lelket ki kell vezetniük a testből, s azt az időt, amikor a testet meg kell születtetniük. Ezzel elküldik a szol­gáikat, hogy odalépjenek - a szolgák és az ellenzékszellem -, és a lelket elkísérjék és minden bűnének tanúi legyenek, amit el fog követni, hogy hogyan kelljen majd a lelket megbüntetni a büntetőítéletekben.

Ha pedig a szolgák a pecsétek tulajdonságait átadták az emlékeztetők (kiegyenlítő igazságosság) archonjainak, visszavonulnak a hivatalukhoz és feladatukhoz, amit a nagy sorshatalom archonjai rendeltek el számukra.

Amikor a hónapok száma betelt, a gyermek megszületik. Kicsiny őbenne az erőkeverék, és kicsiny a lélek, és kicsiny benne az ellenzékszel­lem, de nagy a sors, mivel ez nincsen a testtel elkeverve, hogy uralkodjon rajta, hanem ldséri a lelket és a testet és az ellenzékszellemet addig az időpontig, amikor a lélek majd elhagyja a testet, a halál módja miatt, amivel azt meg fogja ölni, aszerint, hogy milyen halált rendeltek el neki a nagy sorshatalom archonjai. Ha egy állatnak kell megölnie őt, akkor a sors oda vezeti hozzá ezt az állatot, hogy az megölje. Vagy ha kígyó által kell

272

meghalnia, vagy balesetnél valami gödörbe esik, vagy fel kell akasztania magát, vagy vízbe kell fulladnia, vagy más halálnemmel kell meghalnia, a fentieknél még rosszabbal, vagy könnyebbel, szóval a sors az, mely őhozzá kényszeríti az ő halálát.

Ez a sors feladata; más feladata nincsen. És a sors elkíséri az embert a halála napjáig.

133. FEJEZET

Mária felelt, és azt mondta: - Az emberekkel, akik a világon vannak, mindennek meg kell-e történnie, amit a sorshatalom rendelt el számukra, akár jó az, akár rossz, bűn vagy halál vagy élet, szóval minden, amit a sorshatalom archonjai elhatároztak nekik?

A Megváltó azt felelte Máriának: - Bizony mondom neked: Amit a sorshatalom bárkinek elrendelt,

minden jó, vagy minden bűn, szóval minden, amit az őneki szánt, meg­történik vele.

Ezért hoztam el tehát a rejtélyek kulcsait a mennyek birodalmából. Mert máskülönben a világon egyetlen élőlényt sem lehetne megmenteni.

Mert rejtélyek nélkül senki se megy be a világosságbirodalomba, sem igaz ember, sem bűnös. Ezért hoztam tehát a rejtélyek kulcsait a világba, hogy a bűnösöket, akik énbennem hisznek és rám hallgatnak, megvált­sam; hogy megszabadítsam őket a kötelékektől és pecsétektől, amelyek az eonok archonjaitól vannak, és a világosság rendjében lévő pecsétekhez és ruhákhoz kössem őket.

273

Hogy akit én a földön megváltok az archonok és eonok pecsétjei­től és kötelékeitől, az a magasságban is meg legyen váltva az eonok és archonok pecsétjeitől és kötelékeitől. És hogy aldt a földön összekötök a világosság rendjeinek pecsétjeivel és ruháival, az a világosságban is a világosságörökség rendjeihez legyen kötve. Most tehát: a bűnösök miatt törtem magamat, és őértük hoztam a rejtélyeket, hogy megváltsam őket az archonok eonjaitól, és a világosságörökséghez kössem őket; nemcsak a bűnösöket, hanem az igazakat is, mert odaadom neldk a rejtélyeket és ők felvétetnek a világosságba. Mert rejtélyek nélkül senkit sem lehet felvenni a világosságba. Ezért nem titkoltam el tehát, hanem nyíltan ldhirdettem. És a bűnösöket nem különítettem el, hanem ldhirdettem és minden embernek megmondtam, a bűnösöknek és a tisztességeseknek is, mert azt mondtam: Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és megnyittatik néktek! Mert aki igazán keres, az mind talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Mert minden embernek mondtam: Keressétek a világosságbirodalom rejtélyeit, melyek megtisztítnak és ragyogóvá tesznek benneteket és a világosságba vezetnek titeket! Ezért prófétált János énfelőlem, azt mondván: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre és a bűnöknek bocsánatjára. De aki utánam jő, erősebb nálamnál. Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét. A polyvát megégeti olthatatlan tűzzel, az ő gabonáját azonban az ő csűrébe takarítja." A Jánosban lévő erő prófétált énrólam, tudván, hogy a világba elhozom a rejtélyeket, a bűnösök bűnét pedig, ha bennem hisznek és rám hallgatnak, lemosom, őket ragyogó világossággá teszem és a világosságba vezetem.

274

134. FEJEZET

275

Amikor pedig Jézus ezt mondta, Mária felelt, ezt mondván: - Uram, ha az emberek elkezdenek keresni, és hazug tanokra találnak, honnan tudhatják meg, hogy a tanok tőled vannak-e, vagy sem?

A Megváltó válaszolt Máriának:

- Egyszer azt mondtam nektek: Olyanok legyetek, mint az értelmes pénzváltók, a jót vegyétek, a rosszat dobjátok el! Mondjátok tehát min­denkinek, aki az Istenséget akarja keresni: Amikor napnyugatról felhő támad, azonnal azt mondjátok, záporeső jön; és úgy lesz. És amikor halljátok fújni a déli szelet, azt mondjátok: hőség lesz; és úgy lesz. Nos, mondjátok meg nekik: Ahogyan az égnek és a földnek ábrázatját megítéli­tek a szelekből, úgy fogjátok pontosan tudni, ha azok jönnek hozzátok és Istent hirdetnek nektek, hogy az ő szavuk egyezik-e vagy megfelel-e az enyémnek, amelyet két vagy három tanúskodással mondtam, hogy azoké egyezik-e a levegő és a menny és a fordulatok és a csillagok és a fények és az egész föld viszonyaival, mindennel, ami azon van, minden vizekkel is és amik azokban vannak. Mondjátok meg nekik: Akik hozzátok jön­nek, vegyétek fel azokat, mint hozzátartozókat, ha szavaik egyeznek és jól viszonyulnak mindannak tudományához, amit Én mondtam nektek. Ezt kell megmondanotok az embereknek, ha kihirdetitek nekik, hogy őrizkedjenek a tévtanoktól.

Nos, a bűnösök miatt törtem magamat és jöttem a világba, hogy meg­mentsem őket. De szükséges ez még az igazaknak is, akik soha sem vét­keztek, hogy megtalálják a rejtélyeket, melyek Jeu könyvében találhatók, amelyeket Hénokhal írattam a paradicsomban, mialatt beszéltem vele az ismeret fájából és az élet fájából. És azt letétettem vele Ararát sziklájára.

És felállítottam Kálápatauróth archont, ald a Hétcsillag fölött van, akinek a fején Jeu lába nyugszik, s ald körülvesz minden eont és minden sors­hatalmat, ezt az archont Jeu könyvei őrizőjének rendeltem az özönvíz [bűnáradat] miatt, és hogy egyetlen archon se semmisíthesse meg azokat irigységből. Ezeket odaadom majd nektek, ha megnyilvánítottam nektek világmindenséget.

Amikor a Megváltó ezeket mondta, Mária felelt, azt mondván: - Uram, kicsoda az a világon, ald egyáltalán nem vétkezett, aki igaz­

ságtalanságoktól mentes? Mert ha egyik helytelen cselekedettől mentes, akkor egy másiktól bizonyára nem eléggé mentes ahhoz, hogy megtalálja a rejtélyeket Jeu könyveiben. Mert én mondom: egyetlen ember se lehet teljesen bűnmentes a világon, mivel ha az egyiktől mentes, akkor valami másiknak a rabja.

A Megváltó, felelvén, azt mondta Máriának: - Én mondom nektek: találni fognak egyet ezer között, és kettőt tíz­

ezer között, aki véghezviszi az Első Rejtély rejtélyét. Ezt megmagyarázom majd nektek, ha megnyilvánítottam nektek a mindenséget. Ezért törtem magamat tehát, és hoztam a rejtélyeket a világba: mert mind a bűnöknek vannak alávetve, és mindenkinek szüksége van a rejtélyek ajándékára.

135. FEJEZET

Mária felelt, azt mondván a Megváltónak: - Uram, mielőtt az archonok területére jöttél, és mielőtt leszálltai a világ­ba, egyetlen lélek se ment be a világosságba?

276

A Megváltó felelt, azt mondván Máriának: - Bizony, bizony mondom nektek: mielőtt a világba jöttem, egyetlen

lélek se ment be a világosságba. Most pedig, hogy eljöttem, megnyitottam a kapukat a világossághoz, és az utakat, amelyek oda vezetnek, feltártam. Aid a rejtélyekhez méltóan cselekszik, az megkapja ezeket és bemegy a világosságba.

Mária folytatta, azt mondván: - Uram, azt hallottam ugyanis, hogy a próféták bementek a világos­

ságba. És a Megváltó, folytatván, így szólt Máriához: - Bizony, bizony mondom neked: Egyetlen próféta sem ment be a

világosságba, hanem az eonok archonjai beszéltek velük az eonokból és az eonok rejtélyét közölték velük. És amikor Én az eonok területéhez jöttem, visszafordítottam Éliást [Illést] és keresztelő János testébe küld­tem. A többieket szintén tisztességes testekbe vittem vissza, amelyek megtalálják a világosságrejtélyeket, felmennek a magasba és öröklik a világosságbirodalmat. Ábrahámnak és Izsáknak és Jakabnak ellenben meg­bocsátottam minden bűnüket és rossz tettüket, az eonokban adtam oda nekik a világosság rejtélyeit, és Jabraóth és minden megtért archon terü­letére helyeztem őket. És ha felmegyek a magasságba, és a világossághoz akarok menni, akkor az ő leikeiket felviszem magammal a világossághoz. De bizony mondom neked Mária: nem fognak ők a világossághoz menni, mielőtt el nem vittem a világossághoz a te lelkedet és a te testvéreidét. A többi pátriárkát és igazat Ádám idejétől mostanig, akik az eonokban és az archonok minden rendjében vannak, amikor az eonok területére jöttem, a világosság Szüze által visszavitettem testekbe, tisztességesekbe, melyek mind megtalálják majd a fényrejtélyeket, bemennek a világosságba, és öröklik a világosságbirodalmat.

277

Mária, felelvén, azt mondta: - Áldottak vagyunk mi az emberek között e dicsőségek miatt, amelye­

ket te megnyilvánítottál nekünk. A Megváltó így szólt Máriához és minden tanítványához: - Meg fogok nektek nyilvánítani minden dicsőséget a magasságról, a

legbelsőbbtől a lekülsőbbekig, hogy tökéletesek legyetek minden ismeret­ben és minden bőségben és a legmagasabbakban és a legmélyebbekben.

Mária folytatta, és így szólt a Megváltóhoz: - Uram, íme nyíltan, pontosan és világosan felismertük, hogy Te

hoztad el a világosságbirodalom rejtélyeinek kulcsait, mely a lelkeknek megbocsátja a bűnöket, megtisztítja, ragyogó világossággá teszi és a vilá­gosságba vezeti őket.

A Megváltó könyveinek egy része.

278

Szómagyarázat

Adám-ász a nagy kényúr

Archonok az eonok urai

Autádész oroszlánfejű erőnek is nevezik; az anyagszülte ember istentelen akarata

Bárbelo a fénytest erő

Dekán szolgalény

Eon a szentségtelen természeterők képződményei, amelyek a bukott emberiség Istentől elrugaszkodott élete miatt jöttek létre.

Jaldabaot félig oroszlánfejű erő, félig sötétség

Jao a kis jó

Jeu a világosság felügyelője

Melkésedek a világosság nagy átvevője, a tized behajtója

Szabaot a nagy jó

13. eon az igazságosság területe, egyetemes erőtér

279

„A Pistis Sophia első könyvének német fordításához (Carl Smith) Jan van Rijckenborgh fűzött részletes magyarázatokat az 1960-as évek­ben. A könyv abban az időszakban jelenik meg, amikor sokakban élnek a Gnózis lényegének, eredetének és céljának a kérdései." E kér­dések ma is érvényesek.

A Kiadó

PISTIS SOPHIA EVANGÉLIUMA / 5

ELŐSZÓ/7

ELSŐ KÖNYV: A LÉLEK REJTÉLYE / 9

1. FEJEZET /11

[Amire lézus nem oktatta tanítványait. A tanítványok azt gondolták erről a rejtélyről, hogy ez minden teljesülés teljesülése]

2. FEJEZET / 13

[Hatalmas világosságerő jött le Jézusra]

3. FEJEZET / 14

[A tanítványok megijednek a kozmikus megrázkódtatástól]

4. FEJEZET / 14

[A csodás sugarak]

5. FEJEZET / 15

[Jézus azt mondja nekik: Ne féljetek! Én vagyok!]

6. FEJEZET / 16

[Örvendjetek. Hatalmamban áll mindenről nyíltan beszélni veletek]

7. FEJEZET / 17

[Kezdettől fogva megmondtam nektek, hogy nem ebből a világból valók vagytok. Én sem ebből vagyok. Keresztelő Jánosba kötötték Éliás próféta lelkét]

283

8. F E f E Z E T / 19

[A fénykincs tizenkét Megváltójának tizenkét erejét az archonok szférájába nyomtam. Ti fogjátok a világot megmenteni]

9. FEJEZET / 21

[Felöltöttem a ruhámat, mondja Jézus]

10. FEJEZET / 21

[íme, az idő eljött. Oltsd magadra a ruhát és jer hozzánk]

11. FEJEZET / 24

[Ezt a ruhát küldtük neked, amelyet az Első Parancsolattól lefelé senki sem ismer, mert a világosság pompája rejlik benne]

12. FEJEZET / 24

[Hogyan ment át a mindenség ura mirajtunk a tudtunk nélkül?]

13. FEJEZET / 25

[Felmentem az első szférába, negyvenkilencszer fényesebben]

14. FEJEZET / 26

[És szétszakadoztak minden területük, rendjük és házuk kötelékei. Mert a világ nem bírta volna ki az erős világosságot,

hanem azonnal megsemmisült volna]

15. FEJEZET / 27

[Szférájukat megfordítottam, hogy hat hónapig balra, hat hónapig meg jobbra vigyék véghez a befolyásaikat]

16. FEJEZET / 28

[És ők harcoltak a világosság ellen. Én pedig elvettem erejüknek egyharmadát]

17. FEJEZET / 28

[Akinek van füle, az hallja]

18. FEJEZET / 29

284

[Mária párhuzamot von a példa és Ésaiás próféta között]

19. FEJEZET / 30

[A Megváltó Máriát biztatja]

20. FEJEZET / 31

[Egyik archon sem fogja tudni mostantól fogva, hogy mit teszel, mert ők mulandó anyagból vannak]

21. FEJEZET / 3 1

[Aki nem ismeri fel jobbra fordult pályájukat, az semmi igazat sem talál]

22. FEJEZET / 33

[Fülöp kérdezi: Melyik rejtély fordíttatott meg veled minden rendet?]

23. FEJEZET / 34

[Ha pályájukat nem fordítottam volna meg, sok lélek elpusztulna]

24. FEJEZET / 34

[Mária kérdezi: Hogyan tartják fel a lelkeket ezen a világon kívül?]

25. FEJEZET / 35

[Mielőtt jöttem, minden archon és eon és sorserő úgy volt megkötve, ahogyan Jeu kezdetben megkötötte. Hogyan csinálnak az archonok lelkeket?]

26. FEJEZET / 36

[Az archonok célja uralkodásuk idejének meghosszabbítása]

27. FEJEZET / 37

[Idejüket lerövidítettem, hogy a rejtélyekben tökéletes lelkek száma teljessé váljon]

28. FEJEZET / 39

[Ruhámon mindegyik megpillantotta az ő nevének rejtélyét]

29. FEJEZET / 40

[Pistis Sophiát a tizenharmadik eon alatt találtam, egyedül]

285

MÁSODIK KÖNYV: PISTIS SOPHIA TÖRTÉNETE

ÉS BŰNBÁNÓ ÉNEKEI / 43

30. FEJEZET / 44

[Pistis Sophia története. A huszonnégy kisugárzás. Pistis Sophia meglátta a fénykincs függönyében a világosságot,

és ahhoz kívánkozott. De nem tudott oda menni. Mérgesek voltak rá, mert el akarta hagyni az ő rejtélyeit és magasabbra akart menni]

31. FEJEZET / 46

[Lent megpillantotta az oroszlánfejű fényerőt, és lement. Erre körülzárták őt Authádész erői]

32. FEJEZET / 47

[Első vezeklés: A te világosságod miatt idegenedtem el testvéreimtől. Ne hagyd, hogy a káosz betemesse az erőimet. Amikor a fényt kerestem, sötétséget

adtak, amikor erőmet kerestem, anyagot adtak nekem]

33. FEJEZET / 51

[Elsüllyedtem és elmerültem a feneketlen iszapban. 69. zsoltár. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.

Epével etettek és ecettel itattak]

34. FEJEZET / 54

[Jézus Máriát dicséri]

35. FEJEZET / 54

[Te vagy a megmentőm és megváltóm, te vagy a rejtélyem, ó, Világosság. Második vezeklés]

36. FEJEZET / 56

[Gondolkodásom mindig reád irányul. 70. zsoltár]

37. FEJEZET / 57

[Teljessé teszlek titeket a rejtélyek bőségében a legbelsőbbtől a legkülsőbbig. Harmadik vezeklés]

286

38. FEJEZET / 59

[Márta hasonlatot von a 70. zsoltárhoz]

39. FEJEZET / 60

[Negyedik bűnbánat. Mert az én időm szellőként illant el, s mulandó anyag lettem. Eljött az időm, amikor erőmet és lelkemet újra keresed]

40. FEJEZET / 62

[János párhuzamot von a 102-es zsoltárhoz. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű, az én szívem. Ez megírattatik a következő nemzedéknek,

és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat]

41. FEJEZET / 64

[Ötödik bűnbánat. 0, Világosság, végre befejezed-e a te törvényedet a káoszban? És nem hagytad, hogy társpárom kiszabadítson szükségemből]

42. FEJEZET / 66

[Fülöp panaszkodik. Mostantól kezdve mindhárman írjátok a beszédeimet, hogy tanúskodjatok a mennyek dolgairól ]

43. FEJEZET / 67

[A három tanú Fülöp, Tamás és Máté. A 87. zsoltár. Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet? Vagy megtudhatják-e igazságodat

olyan földön, amelyről megfeledkeztél?]

44. FEJEZET / 69

[Hatodik vezeklés. A világosságban van egy nagy, mentő rejtély]

45. FEJEZET / 70

[Mert a te neved miatt bíztam benned, Uram. 130. zsoltár, András]

46. FEJEZET / 72

[Mert aki benned bízik, az nem semmisül meg. Hetedik esdeklés. Mert a világosság minden ismerete (minden Gnózis) megmenekülés

és rejtély mindazoknak, akik az ő örökségének és rejtélyeinek területeire törekszenek. Tamás, 25. zsoltár. Vezess engem a te igazságodban

és taníts engem. Feltárja a nevét az Úr az őt tisztelőknek]

287

47. FEJEZET / 77

2 8 8

[De irgalomból, magamtól, parancs nélkül a káosznak valamivel nyíltabb helyére vezettem őt. Nyolcadik esdeklés. Nem hagytál ott engem

az oroszlánfejű hatalomnak, hanem védettebb helvre vittél]

48. FEIEZET / 78

[És az eonok minden lakója azt mondta: káosszá lett]

49. FEJEZET / 80

[Máté a 31. zsoltárt idézi: És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állítod lábaimat]

50. FEJEZET / 82

[Ha a tökéletes szám betöltetett, és a mindenség mennyekké emeltetett, akkor én a fénykincsben trónolok. Kilencedik bűnbánat. Rajtad kívül nincsen

mentő, ítélj meg engem a te kegyelmed mértéke szerint. 0, Világosságok Világossága, ne hagyd, hogy továbbra is rabolják az én világosságomat!]

51. FEJEZET / 85

[Jakab, 35. zsoltár. Mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól; mentsd meg az én egyetlenemet

oroszlánok hatalmából]

52. FEJEZET / 88

[Bizony ti elsőkként mentek be a mennyek országába minden Láthatatlan előtt és minden Isten és minden archon előtt. De nemcsak ti,

hanem mind, aki véghezviszi majd az én rejtélyemet. És ebben az órában elfogadtatott a bűnbánata]

53. FEJEZET / 90

[Péter, 120. zsoltár]

54. FEJEZET / 91

[Tizenegyedik vezeklés. Miért gyarapodott ez a hatalmas erő még egyszer haragban? 52. zsoltár. Mit dicsekedel gonoszságban, ó, te magabíró?]

55. FEJEZET / 93

[Tizenkettedik ének. És gyűlölnek engem, mert én téged szeretlek. Tehát vegyék magukra mindenkor a káoszt, mint valami köpenyt]

56. FEJEZET / 96

[András, 109 zsoltár. Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel a szeretetemért. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját]

57. FEJEZET / 98

[Tizenharmadik ének. 0, Világosságok Világossága, hallgass meg engem, amikor a tizenharmadik eonban dicsérlek, ahonnan kimentem. 51. zsoltár]

HARMADIK KÖNYV: PISTIS SOPHIA

MAGASZTALÓ ÉNEKEI / 101

58. FEJEZET / 102

[A Pistis Sophia ideje beteljesedett, hogy kivezettessen a káoszból. Salomé Salamon szavait idézi]

59. FEJEZET / 104

[A Pistis Sophiában lévő ragyogó fényerő ujjongni kezdett. Dicsérő himnuszát így énekelte: A világosság korona lett a fejemen.

Az Úr az én fejemen, mint a koszorú. Nem tágítom tőle]

60. FEJEZET / 106

[Jézus a két világosságáramról beszél. 85. zsoltár, Mária.

Kegyelem és igazság összetalálkoznak]

61. FEJEZET / 107

[(ézus anyja, Mária, beszél a szellemalak és a fézusalak találkozásáról, melyek egyesültek]

62. FEJEZET / 110

[Mária Magdaléna is magyarázza ezt a találkozást]

289

63. FEJEZET / 112

[János is magyarázza a két fényáramlat találkozását]

64. FEJEZET / 113

[Gábriel és Michael a fényáramot a l<;áoszba viszi, hogy az Első Rejtély parancsára segítsen Pistis Sophiának. És a világosságáramot Pistis Sophia teste fölé

vezették és a testébe taszították mindazt a fényerőt, amit egykor elvettek tőle]

65. FEJEZET / 115

[Egy fényfolyó jött elő, és nagy, széles folyammá lett. Péter pneumatikus (szellemi) magyarázatot ad Pistis Sophia dicsérő énekéről

Salamon fényhimnusza alapján]

66. FEJEZET / 119

[És Authádész egy másik nagy fényerőt küldött le a tizenharmadik eon magasságából a káoszhoz. Pistis Sophia himnusza az Authádészerők utolsó nagy

támadása idején. Megparancsoltam Gábrielnek és Michaelnek, hogy Pistis Sophiát a kezeiken hordozzák, hogy az ő lába ne érintse a sötétséget]

67. FEJEZET / 122

[Jakab a 91. zsoltárt idézi. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe]

68. FEJEZET / 1 2 7

[Te pedig betakartál engem áramlatod világosságával, és megtisztítottál minden szentségtelen anyagomtól]

69. FEJEZET / 128

[Tamás Salamon fényhimnuszát idézi. Általad jött hozzám a megszabadító erő. Mert te szövétneket állítottál a jobb kezem felől és a bal kezem felől. Tamás a két

fényhimnuszt magyarázza]

70. FEJEZET / 132

[Az én világosságerőmet elválasztottad az anyagtól, és látni kezdtem]

2 9 0

71. FEJEZET / 133

[Máté Salamon fényhimnuszát magyarázza. Aki levezetett engem a magasból, az vezetett fel engem a mélységből]

72. FEJEZET / 137

[Pistis Sophia fényhimnuszát Mária a 30. zsoltárhoz hasonlítja]

73. FEJEZET / 138

[Bennem minden erő dicsérje az ő szent rejtélyének nevét]

74. FEJEZET / 139

[ 103. zsoltár, Mária. És a világosságnak egy új rejtélyét adtam Pistis Sophiának és egy új fényhimnuszt]

75. FEJEZET / 142

[Jézus az archonok végéről beszél. Mindezek megtörténnek, amikor a három idő beteljesedett]

76. FEJEZET / 143

[Ha látod, hogy a nagy világosságkincs kapuja nyitva van a tizenharmadik eon felé. Ha akkor szorongatnak, énekelj himnuszt a világosságnak]

77. FEJEZET / 144

[Amikor ez idő eljött... és Adámász látta, hogy erejében a káoszban semmi világosság sincsen már... nagyon elkeseredett és megharagudott.

Két sötét teremtményt alkotott. Pistis Sophia tehát újra énekelte fényhimnuszát: 0, Világosság, benned hittem, ments meg]

78. FEJEZET / 147

[7. zsoltár, Jakab. Kelj fel, Uram, ellenségeim végezetére]

79. FEJEZET / 148

[A két, fenyegető, sötét alak miatt Pistis Sophia újra a Világossághoz kiált]

80. FEJEZET / 149

[A 7. zsoltár, Márta. És megtüzesíti a nyilait]

291

81. FEJEZET / 150

[Mindezek után magammal vittem a Pistis Sophiát és bevezettem a 13. eonba. Hálát adok neked, ó, Világosság, a megmentésért

és az emberi nemmel cselekedett csodatetteidért]

82. FEJEZET / 153

[Fülöp, 107. zsoltár. De az Úrhoz kiáltottak és 0 megmentette... és meghallgatta őket nyomorúságukban. Mert összetörte az érckapukat és a vaszárakat letördelte.

Ezt mondta Pistis Sophia Fülöp szerint a 24 Láthatatlannak]

[IV KÖNYV: A MEGVÁLTÓ MÁRIA ÉS A TANÍTVÁNYOK KÖRÉBEN

A LÉLEKKEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRE VÁLASZOL] / 157

83. FEJEZET / 158

[Mária kérdez: Ki, mi a 24 Láthatatlan?]

84. FEJEZET / 159

[Jézus a mennyei dolgok és a földi dolgok összehasonlíthatatlanságáról beszél. Kozmikus távlatok mérhetetlen nagysága]

85. FEJEZET / 162

[Mária: Uram, akik megkapják a fényrejtélyeket, kitűnőbbek lesznek-e birodalmad fénykincsének teremtményeinél?]

86. FEJEZET / 163

[Jézus az eon végéről és a mindenség felszállásáról beszél. A tizenkét Megváltóról és az ő területeikről. A világosságbirodalom hierarchiájáról.

Mindenki addig a területig jut el, ameddig a rejtélyeket kapta]

87. FEJEZET / 168

[Mária emlékeztet Jézus szavaira: Az elsők lesznek az utolsók]

88. FEJEZET / 169

[Jézus a magasságban lévők páratlan fényességéről beszél]

292

89. FEJEZET / 170

[Az öt Segítő és mérhetetlen távolságuk]

90. FEJEZET / 171

[Ahol van a ti szívetek, ott lesz a ti kincsetek is. Ez azt jelenti: mindenki odáig jut el, ameddig a rejtélyeket kapta]

91. FEJEZET / 172

[A képesség: a lejjebb lévő rendekhez bemenni, de a magasabbakhoz nem. A Kimondhatatlan ősrejtélvének Gnózisáról]

92. FEJEZET / 176

[A Kimondhatatlan ősrejtélyének Gnózisa]

93. FEJEZET / 178

[A Kimondhatatlan ősrejtélyének Gnózisa]

94. FEJEZET / 181

[A tanítványok visszahúzódnak. Mária Magdaléna: Uram, hol van az az ember a földön, aki képes mindezeket megérteni?]

95. FEJEZET / 182

[Jézus: Ez a ti rejtélyetek. Aki lemond, és Istennek rendeli alá magát, annak egyszerűbb ez, mint a fény birodalom minden más rejtélye.

További magyarázat ennek a rejtélynek a Gnózisáról]

96. FEJEZET /187

[Jézus: ezekről a mindenség magyarázatánál beszélek majd veletek. Ti fogjátok ennek a rejtélynek a művét befejezni, mert minden rejtély

rátok van bízva. A Kimondhatatlan rejtélyét megkapó lélek nagy fényáradat alakjába száll fel, és átmegy az archonok minden területén.

Aki ezt a rejtélyt kapja, az egy ember a világban, de felemelkedik minden kozmikus terület fölé egészen fényörökségéig. Ezek az emberek Én vagyok

és Én vagyok ezek az emberek. Ezek tudni fogják hogyan keletkezett a világ]

293

97. FEJEZET / 192

294

[Én vagyok a mindenség ismerete. Az ilyen lelkek azonnali felszállása a test elhagyása után fényáramlat alakjában]

98. FEJEZET / 195

[A Kimondhatatlan egyetlen rejtélye, három és öt nézetéről. A lelkek átvonulása az archonok területén, mely a mindenkori rejtélytől függ, hogy öt vagy három vagy

Kimondhatatlan egyetlen rejtélyét kapták-e. A feleletekről, megindokolásokról és titkos jelekről a terekben. A világnak hány éve egy világosságév?]

99. FEJEZET / 200

[Az együtturalkodásról a világosságbirodalomban. Az örökség három része]

100. FEJEZET / 202

[András nem érti. Nem látjátok-e, hogy ti minden angyallal, arkangyallal, istenséggel együtt ugyanabból a tésztából gyúrattatok? A világosságból lévőknek nem kellenek a rejtélyek; de az emberi nemnek szükségesek, mert az emberek képviselik az anyagi kovászt (élesztőt). Azért küldött engem az Első Rejtély,

hogy mindenkinek megbocsássam a bűneit]

101. FEJEZET / 206

[Egy elveszett könyv vége]

102. FEJEZET / 208

[A lemondás terjedelméről. Legyetek csendesek és gyakoroljátok az irgalma szeretetet. A rejtélyek az Első Rejtély ajándékai]

103. FEJEZET / 213

[Mi történik a különböző lelkekkel a test elhagyása után]

104. FEJEZET / 2 15

[Bocsássatok meg a bűnösnek, ne csak hétszer, hanem sokszor hétszer]

105. FEJEZET / 216

[A rejtélyek kiosztásáról]

106. FEJEZET / 219

[A rejtélyek kiosztásáról]

107. FEJEZET / 221

295

[Kérdések azokkal kapcsolatban, akik a rejtélyeket megérdemlik vagy nem érdemlik]

108. FEJEZET / 223

[Egy bűnös megszabadítása a szigorú ítéletektől az ennek megfelelő rejtélyek végrehajtásával]

109. FEJEZET / 224

[A test elhagyása szenvedés nélkül, a rejtélyek segítségével]

110. FEJEZET / 225

[A gyógyítás rejtélye. Keressetek és ne lankadjatok, míg meg nem találtátok a világosság rejtélyeit, melyek a fénybirodalomba vezetnek]

111. FEJEZET / 226

[Adjátok a rejtélyeket érdemek szerint. Ki kényszeríti az embert vétkezni? Az ellenzékszellem. Ellenzékszellem, sors, lélek, erő

és ezek feladatai a test elhagyásakor]

112. FEJEZET/230

[A lélek lepecsételése, és a testek váltása az utolsó fordulatig. A lélek megszabadítja magát az ellenzékszellemtől és a sorstól]

113. FEJEZET/234

[A fényember ujjong Máriában és szeretne a Megváltóba bemenni. Mária négy gondolata. 1: Add meg a császárnak ami a császáré. 2: Akinek vámmal

tartoztok, annak vámot adjatok. 3: Az ember ellensége az ő házanépe. 4: Nem jössz ki onnét, míg meg nem fizettél az utolsó fillérig]

114. FEJEZET / 237

[Mindent megnyilvánítok nektek. Azokat is, amit még az embereknél lévő istenek sem tudnak]

115. FEJEZET / 237

[A keresztelő és a bűnbocsánat rejtélyei]

116. FEJEZET/239

[Mária magyarázata: Jézus: Azért jöttem, hogy tüzet vessek a világra. A keresztség rejtélyei elégetik a lélek bűneit és megtisztítják ót]

117. FEJEZET / 241

[A Kimondhatatlan rejtélye: a bűnbocsánat kegyelme]

118. FEJEZET / 242

[A bűnbocsánat kegyelemadománya a Kimondhatatlan rejtélyétől. A bűnbánat szükségessége]

119. FEJEZET / 243

[Az Első Rejtély és a Kimondhatatlan rejtélye a múlt és a jövő bűneit is megbocsátja]

120. FEJEZET / 245

[A bűnbánat szükségessége. Jó a só, de ha megízetlenül... eldobják. Ha az emberek tudnák az időpontot, amikor a testüket el kell hagyniuk, akkor vigyáznának]

121. FEJEZET/246

[A bűnbocsánat kegyelemadománya a Kimondhatatlan rejtélyétől. A megbánás szükségessége. A Kimondhatatlan rejtélye minden bűnt megbocsát]

122. FEJEZET/248

[Pétert próbára teszik és ő irgalmasnak bizonyul. Terméketlen fügefa]

123. FEJEZET / 249

[A rejtélyek végrehajtása különböző esetekben]

124. FEJEZET / 250

[Aki rejtélyt kapott, majd vétkezik és nem bánja meg, az nagyon rosszul jár. Akire sokat bíztak, attól sokat várnak el]

125. FEJEZET / 251

[Ha a tökéletes lelkek száma teljes lett, bezárom a világosság kapuit. Azért küzdjetek, hogy ezekben a nehéz időkben kapjátok meg a rejtélyeket.

Én vagyok ez a rejtély. Az eredeti szövegből itt hiányzik egy rész]

296

126. FEJEZET / 254

[A külső sötétség tizenkét büntető törvényszéke (kamrája)]

127. FEJEZET / 255

[A külső sötétség tizenkét büntetőkamrája]

128. FEJEZET / 257

[Mária kérdezi, hogy a súlyosan vétkezőket meg lehet-e óvni a külső sötétség büntetőítéleteitől valami rejtéllyel.

Akkor hajtsátok végre a Kimondhatatlan rejtélyét, mely a bűnöket mindig megbocsátja. És a sárkány kiadja a lelket]

129. FEJEZET / 260

[A lélek, mely nem tér meg, mely bűneit nem bánja meg, nem tud áthatolni a tereken]

130. FEJEZET / 261

[Mária kérelme. A Megváltó dicséri érte. A lelkek, melyek kegyelem által menekülnek meg a külső sötétségtől. Aki a sárkányt nevén nevezi, megmenekülhet]

131. FEJEZET/264

[Az embert a sorserők archonjai kényszerítik a bűnökre. A feledés kelyhe ellenzékszellemmé válik a lélek számára. A mindenség megnyilvánításánál

mindent megmondok nektek az erővel és a lélekkel kapcsolatban. Úgy hoztam a rejtélyeket a világba, hogy az ellenzékszellem minden kötelékét

és pecsétjét feloldják, amelyet a lélekre kötött]

132. FEJEZET / 267

[Mária megmagyarázza Saloménak Mózes törvényét. Magyarázatok az ellenzékszellemről (ellenpárti, ellenlábas), sorsról, lélekről

és erőről; és ahogyan ezt az archonok teremtik. Az archonok pecsétéi a plazmában (teremtményben). A sors elkerülhetetlensége]

133. FEJEZET / 273

[A bűnösök miatt áldoztam fel magamat most. Mert rejtélyek nélkül senki se megy be a világosság országába, sem bűnös, sem igaz ember]

297

134. FEJEZET / 275

298

[A megkülönböztetőképességről. Az igaz és a hazug tanok. Azért jöttek a rejtélyek a világba, mert mindenki a bűnökben áll, és mindenkinek

kellenek a rejtélyek ajándékai]

135. FEJEZET / 276

[Mielőtt a világra jöttem, egyetlen lélek sem ment be a világosságba. Azt mondom neked, Mária, nem fognak ők sem bemenni a világosságba,

mielőtt be nem vittem a te lelkedet és a te testvéreidét a világosság országába. Áldottak vagyunk mi az emberek között]

SZÓMAGYARÁZAT / 279