Phiolologiai közlöny - 5. évf. 9. füz. (1881. november)epa.oszk.hu/02300/02392/00009/pdf/EPA02392_egy...736 VEGYESEK. Praemium victoris érit nummus aureus CC florenorum. Car men

▼EGYESEK. 7 3 5

VEGYESEK.

— Programma certaminis poetici ab Academ:a regia disci- plinarum Neerlandica ex legato HoeufFtiano in annum MDCCGLXXXI indicti.

Ante Kalendas Ianuarias huins anni octo carmina Academi® oblata sunt, de quibus in conventu sodalium Ordinis litterarii pridie Idus Martias babito itd iudicatum est:

Qu® inscribuntur In obitu filio li mei Gustavi — Alumnus desi- dw.ms — Ad Karolum Albertion Hegem Sardiniae, quum is Victorium Emanuelem Sabaudiae ducem Primigenum műm ex ephebis excedentent anno MDCCCXXXVIII corwlio ülustrium virorum Sardiniensi agricul- turae provehendae benignissirno decreto praefecit — Universi orbis laetitia anno quinquagesimo recurrente ab episcopatu PH I X Pontificis Maximi,— Fűim po8thumus ad sepulcrum patris non satis argumentorum tractatione, terso sermone et poeticis virtutibus commendantur, ut eorum ratio haberi possit.

Melioris nőt® sünt elegia, qu® inscribitur Tannereis, munita pymbolo Vivitur parvo bene, etsi poéta ineptum hominem immerito laudavit ut aqu® potorem, et carmen heroicnm, quo laudatur Jac. Henr. Hoeufft, certaminis poetici in űrbe Amstelodamo auctor. In eo plura nitent et poéta effecit, ut non immerito Horatianum illud Dignuw laude virum Musa vetat móri versibus suis pr®scripsise videatur.

Elegantia sermonis et versuum suavitate suos competitores superat, qui misit elegiam Ad Bacchum, instructum Horatii verbis Dulce est furere. Itaque ei pr®mium aureum decretum est. Aperta scidula eodem lemmate inscripta apparuit hoc carmen deberi Johanni van Ijeeuícen, civi Amstelodamensi.

Mentio honorifica cum editione carminis sui quum oblata esset poet®, qui Hoeufftium cecinit, eique, qui Tannereida composuit, huius auctorem se profepsus est Petru* Rosati Interamnas, illius Franciscus Pavesi Mediolanensis.

Nóvum certamen his legibus ponitur, ut carmina ei destinata neque ex alio sermone translata neque iám edita neque L versibus minora, nitide et ignota iudicibus manu scripca Bumptibus poetarum ante Kalendas Ianuarias anni proximi mittantur Ioanni Corneliö Gerardo Boot, Ordini litterario Academi® ab actis, munita sententia, qu® item inscribenda est scidul® obsignat®, in qua nomen suiim et locum, ubi vivit, indicabit.

Digitized by

7 3 6 VEGYESEK.

Praemium victoris érit nummus aureus CC florenorum. Carmen preemio ornatum et fi qu® mentione honorifica digna censeban- tur cum bona venia auctorum sumptibus ex legato suppeditandis typis describentur.. ‘ -

In couventu Ordinis mense Martio habendo exitus certaminis pronunciabitur, scidulteque carminibus nec prsemio nec laude orna- tis additae flammis tradentur.

Amstelodami pridie Kai. Apnles, anno MDCCCLXXXI. C. G. Opzoomer. Ordinis Praeaes.

— Két budapesti doctori dissertatio fekszik előttünk; „No- phokles élete“ Krausz Jakabtól (Budapest. 1881. 8° 381.) és „Gőriig lantosok“ Kemény Hugótól (Budapest, 1881. N. 8° 66 1.). Mindkettőnek megvan azon közös sajátsága, hogy újat nem tartalmaznak, a tudományt előre nem viszik és így azou követelményeknek, melyeknek doctori dissertátióknak meg kellene felelői, nem tesznek eleget. Az upparatus, melylyel mindkét szerző dolgozik, szintén kicsiny, de míg Krausz értekezésének ezen hiányát más művekből vett számos idézettel iparkodik elfödni, Kemény a függelékben bevallja, hogy mindössze Bernhardynak, Müller-Donaldsonnak és Jebbnek irodalomtör- téneit, Hőmannak Közlemények a görög dalköltészet történelméből czímű czikksorozatát, és a görög lyrikusoknak H&rtungféle kiadását használta értekezésének megírásánál. De ezen hiánytól eltekintve, mondhatjuk, hogy mindkét műben hibás állításokat vagy egyéb nagyobb tévedéseket nem találtunk, a miért is melegen ajánlhatjuk minden mívelt laikusnak, ki Sophokles életéről és műveiről és a görög lyra történetéről alapos ismereteket akar magának szerezni. Kivált Kemény értekezése megérdemli, hogy minél több olvasója akadjon. Krausztól eltérőleg nem fárasztja az olvadót polémiákkal és görög idézetekkel, hanem egyszerű szép előadásban az egyes lyrai költőknek valóban élvezetes, gondos képét adja.

— Bergk Tivadar, a classica pkilologia terén Boeckh és Ritschl halála után kétségkívül a princeps philologorum, f. év julias havában Bagazban, tevékeny életének 69-ik évében meghalt. Született 1812-ben Lipcsében, hol 1830 óta a nagy Hermann Gottfried előadásait hallgatta. Miután 1836-tól 1842 ig a hallei, neustrelitzi, berlini és kasseli gymnasiumoknál tanárkodott, 1842-ben a marburgi egyetemre hívatott meg, honnan 1852-ben Freiburgba, 1857-ben Haliéba, 1869-ben Bonnba tette át lakását. Szövegkritikai munkáit kivált

VEGYE8EK. 737

a görög nyelvnek ritka mély ismerete és a coniiciálisban bámulatos könnyűsége és szerencséje tünteti ki, irodalomtörténeti kutatásait pedig az egész classicus irodalom beható ismerete és az irodalom- történeti jelenségek új és szellemes felfogása jellemzi. Az előbbiek közül a folyóiratokban szétszórt számos értekezésén kívül (milyenek a latin grammatikusokra, a latin vígjátékírók szövegkritikájára Vonatkozó czikkei) felemlítjük Anakreon (1834), Aristophanes (1852), Sophoklés (1857) kiadásait, és első sorban a PoetaeLyrici Oraeci három kötetes remek kiadását, melynek első kötete 1878-ban már negyedik kiadásban jelent meg. Irodalomtörténeti kutatásait egy az Ersch és Gruberféle Encyclopaediában megjelent czikkében (Griechische Lite- ratur) foglalta össze ; nagyszabású Griechische Litteraturgeschichte ez. munkája, melynek első kötete már 1872-ben jelent meg és csak Hesio- dósig teijed, mint már annyi görög irodalomtörténet, befejezetlen maradt. Egyéb művei közül említést érdemelnek Commentatio de carminnm Saliarium reliquiis (Marb. 1847), Analecta Alexandrinorum (két kötet, Marb. 1846), Augusti rerum a se gestarum Index (Gotha 1873) czímű művei. Végre a görög dialectologia terén az arkadiai és kyprosi dialectusról és Theokrit aeol költeményéről írt értekezései által, a latin nyelvtan terén Beitrage zűr lateinischen Grammatik czímű értekezese által szerzett nagy érdemeket.

— A Homercentókról szóló czikk, melyet dr. Ábel J. tollából e közlöny múlt évi folyamában hoztunk, német nyelven megjelent a• Zeitschrift für oesterreichische Gymnasien* czímű folyóirat idei évfolyamának 4-ik füzetében. Ezen újabb közleményében Ábel Eudokia császárnőnek és Patrikios püspöknek közlönyünkben legelőször kiadott epigrammáit egy vatikani kézirat alapján némileg javított és bővített alakban adhatta. Az említett bécsi folyóirat ugyanazon számában könyvbírálat alakjában Ábelnek azon czikke is reproducálva van, melyet közlönyünk idei évfolyamában Joannes Philoponosnak az ékezetekről szőlő munkája czím alatt közlött. Végre a Hartel által szerkesztett Wiener Studien idei évfolyamának második füzetében foglaltatik Ábelnek az ipsambuli zsoldos föliratokról szóló czikke, mely több évvel ezelőtt közlönyünk második évfolyamában (p. 429 —444) jelent volt meg ; a német feldolgozás annyiban külömbözik a magyartól, hogy az 1878. óta e tárgyra vonatkozó irodalmat is tekintetbe veszi. Ábel Colluthos-kiadásáról P. de Nolhac közlött igen elismerő ismertetést a Revue Critique tV Histoire et de Littérature czímŰ heti folyóiratban (Paris. XV. 1881. júl. 18-ikán. nr. 29. p. 49—51).

Digitized by

7 3 8 VEGYESEK.

— Vergilius Aeneisének Márki-féle fordításából nem rég készült el az első kötet, mely az Aeneis első hat énekének fordításét tartalmazza. Czíme: *Éneisz. HösköUemény 12 énekben. Irta Virgil, Latinból fordította és előszóval, jegyzetek s magyarázatokkal ellátta Márki József tdr. I. kötet, 7—VI. ének. Budapest. 1881. Nyomtatott Kocsi Sándornál. Muzeum-körút 10. s z Első füzete 1873-ban jelent meg (ára 30 kr.), másodika 1880-ban, harmadika az idén. Reméljük, hogy az érdemes fordító, kinek jelen fordítása már 1865. óta készen fekszik fiókjában, nem lesz kénytelen a kellő pártfogás hiányában művének még hátralevő részét is oly hosszú időközökben közre bocsátani. Barna Vergilius fordítása ugyan szintén már sajtó alatt van, de azért nincs oka Márki úrnak saját munkájának kiadását abba hagyni, annál kevésbbé, mert e két fordítás mindegyikének megvannak a maga előnyei. A mi a Márkiét illeti, örömmel kell constatálnunk, hogy a tartalom hűséget majd mindenütt megtaláljak benne, fordítása az eredetinek minden gondolatát feltünteti, se többet se kevesebbet. A hexameter kezelése is mintaszerű Márki fordításában, mely e tekintetben ó-classicai iskolánk minden követelményének megfelel, úgy hogy még a csesurának, az a és e hosszúságának és a rövid vagy hosszú szóknak a vers végén való alkalmazása dolgában is aláveti magát tör* vényeinek; és ezt a jelen kor költőinek pongyolaságával szemben üdvös reactiónak kell tartanunk. Kár azonban, hogy Márki nem csak a verselés, hanem a nyelvezet dolgában is egészen régi fordítóink álláspontján áll; a modern közönség a tulajdonneveknek oly elferdítésével, oly szószerinti fordításokkal és elavult kifejezésekkel, mint a milyeneket Márki úr fordításában találunk, alig fog ismét megbarátkozni; a fordítás első öt oldaláról ide iktatjuk példa kedvéért a következőket : furuglyán, olasz, lávin, túdó (tudó), Latziumba, látz nemzet, mely 6zemhonyorúlata sérvén (quo numine laeso); annyi viszontagság tűrésire, annyi sanyarnak; Kár tágó, Látzhon, inkábbad (inkább); itt volt fegyvere itt hintája ; tír (tyrosi), libek (libyaiak), Száturnia, argjaiért (argivjaiért), haragának, Szikhon (Sicilia), Látzországbul, jármühadat (hajóhadát), szüvel (szívvel), ül fennvárban Eol trónpálcát tartva, Taliánországba, szuronyát fordítva belökte oldalvást az üres hegységet; Eur(Euros)utagait(tagjait), Tíd(Tydeus), íl(Iliosi), hol a zord Hektor Káki fegyveritől leterült, árdag (vizdagály).

— Az olympiai ásatásokról dr. Keleti Vinczétől nagyon érdekes czikk jelent meg a budapesti V. kér. kir. kath. főgymnasium idei értesítőjében (p. 3—19). Az értekezés három részből áll: az első

Digitized by C 'Q gle_

KÖNYVÉ SZÉT. 7 3 9

előadja Olympia viszontagságait a legrégibb időtől az 1875-ik évig, a második az olympiai ásatásokat 1875-től 1881-ig, a harmadik Curtius Ernő egy beszédének fordítását adja, melyben az olympiai ásatások eredményét szemlélhető képben bemutatja. Az idevágó általános irodalmat szerző p. 8 és 9 szorgalmasan összeállította és minthogy nevezetesebb czibk alig kerülte ki figyelmét, azon megnyugvással olvashatjuk értekezését, hogy a magyar irodalomban első adja Olympiának és az olympiai ásatásoknak nemcsak szépen irott, hanem egyszersmind alapos történetét. Kiváló mértékben emeli végre a jeles értekezés becsét azon körülmény, hogy mellékletül Falkenek *Helias und Rom» czímű munkájából a kiadónak, W. Spemannak szívességéből Olympiának Thiersch által restaurált képének rajzát adja.

Ballagi M. Grammatik dér ungarischen Sprache für Deutsche. Neu bearbeitet v. Prof. Joh. Jónás. 8. Aufl. Budapest, 1881. Franklin- társ. ( 8-r. 8 és 392 1.) 2 frt. 40 kr.

Dr. Bászel A. Thukydides beszédei. Budapest, 1881. Kókai. (8-r. 223 1.) 1 frt. 80 kr.

Bizonfy F. Magyar-angol szótár. Hungarian-english dictionary, Budapest, 1881. Franklin-társ. (8 r. 480 1.) 4 frt.

Budenz J. Magyar-ugór összehasonlító szótár. — A magyar tudományos akadémia kiadása. Y. füzet. Budapest, 1881, Akadémia, (n. 8:r. 18, 773—885, és 98 1.) 1 frt. 60. — Az egész műnek ára 5 frt.

Dulf P. Alexandri Vazul működése a román irodalom terén. Kolozsvár, 1881. Stein. (n. 8-r. 131 1.)

Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. Kiadja a m. t. Akadémia. Az I. osztály rendeletéből szerk. Gyulai Pál. — Budapest, Akadémia, 1881.

IX. köt. 6. sz. Szász K. Emlékbeszéd Lewes Henrik k. tag fölött. (191.) 10 kr.

IX. köt. 7. sz. Barna F. Ősvallásunk főistenei. (71 1.) 40 kr.IX. köt. 8. sz. Ruzsicska K. Schopenhauer aesthetákája. (22 1.) 10 kr.IX. köt. 9. sz. Barna F. ősvallásunk kisebb isteni lényei és áldozati

szertartásai (48 1.) 30 kr.IX. köt. 10. sz. Dr. Kant 1. Lessing mint philologus (55 1.) 30 kr.IX. köt. 11. sz. Boyisich M. Magyar egyházi népénekek a 18 ik szá

zadból (87 1.) 50 kr.IX. köt. 12. sz. Simonyi Zs. Az analógia hatásairól főleg a szóképzés

ben. (34 1.) 20 kr.Franczia-magyar és magyar-franczia szótár. Szójegyzék és nyelvtani

KÖNYVÉSZET.Összeállítja Hell«brant Árpád.

Digitized by