Orosz Adrián

Szakdolgozat

Orosz Adrián

2018

2

Miskolci Egyetem

Gazdaságtudományi Kar

Munkavállalási célú mobilitás a magyarok körében, különös

tekintettel az Európai Unión belüli munkavállalásra

Konzulens: Készítette:

Dr. Lipták Katalin Orosz Adrián

Intézeti tanszékvezető Nemzetközi gazdálkodás szak

Egyetemi docens Nappali tagozat

3

Tartalom

Bevezetés ............................................................................................................................... 4

1. A migráció elméleti háttere ............................................................................................... 6

1.1. A nemzetközi migráció ............................................................................................... 9

1.2 Ravenstein-féle push-pull elmélet.............................................................................. 10

1.3. Neoklasszikus közgazdaságtan: mikroelmélet .......................................................... 11

1.4. Neoklasszikus közgazdaságtan: makroelmélet ......................................................... 13

1.5. A migráció új közgazdaságtana ................................................................................ 14

1.6. A duális vagy szegmentált munkaerőpiaci elmélet ................................................... 16

1.7. A Wallerstein-féle Világrendszer elmélet ................................................................. 18

1.8. Hálózatelmélet .......................................................................................................... 19

1.9 Intézményelmélet ....................................................................................................... 21

2. Az elvándorlás alakulása ................................................................................................. 23

2.1 Demográfiai és vándorlási folyamatok elemzése ...................................................... 23

2.2 A bérek alakulása az Európai Unióban ...................................................................... 32

3. Mélyinterjú a magyar fiatalok munkavállalási mobilitására vonatkozóan ...................... 37

3.1 Az interjúban résztvevők adatai és motivációi .......................................................... 37

3.2 A résztvevők elhelyezkedése, körülményei és tapasztalatai ...................................... 41

3.1 Visszavándorlási helyzetkép ...................................................................................... 47

4. Összegzés, konklúzió ...................................................................................................... 49

5.Summary, conclusion ....................................................................................................... 51

Források ............................................................................................................................... 53

Internetes források ............................................................................................................... 55

4

Bevezetés

Az egyetemes történelemből kiderül, hogy a népesedés alakulása meghatározza az

emberiség sorsát. Az elmúlt évek történései szerint, a túlnépesedett országokból

menekültáradat áramlik Észak-Amerika és Európa felé. A népességvándorlás egy állandó

folyamat, melynek intenzitása időszakonként változik. A vándorlások általános kiváltó

okai a nyomor, a szegénység illetve a fegyveres konfliktusok. A háborúk mellett, a

gazdasági viszonyok – megélhetési és termelési feltételek – az egyik legmeghatározóbb

tényező az elvándorlás kiváltásában.

Szakdolgozatomban a magyar állampolgárok munkavállalási célú mobilitását szeretném

vizsgálni a 2004-es Európai Uniós csatlakozás után, mivel a csatlakozást követően

Magyarország bekapcsolódhatott a szabadabb nemzetközi (Uniós) migrációs

folyamatokba.

Napjaink egyik legjelentősebb társadalmi-gazdasági problémája, mellyel a média és a sajtó

egyre többet foglalkozik, az emberek el- illetve bevándorlása. A médiából sugárzott

információk, a baráti környezetemben lévő elvándorlási tendencia, illetve a diploma

közeledtével a hosszú távú munkavállalás számomra is meghatározó kérdéssé vált, ezért is

választottam a Magyarországról történő elvándorlást szakdolgozati témának.

Dolgozatom első részében áttekintem a migráció fogalmi rendszerét és ismertetem a

munkaerő külföldre áramlásával foglalkozó nemzetközi migrációs elméleteket.

Kutatásom célja vizsgálni a magyar állampolgárok elvándorlási tendenciáit, motivációit,

ami miatt a hazájuk elhagyása mellet döntöttek és a desztinációkat amiket letelepedésre

és/vagy munkahely szerzésre választottak.

Továbbá interjú segítségével szeretném kideríteni, a külföldön munkát vállalt magyar

állampolgárok életének alakulását, emellett statisztikák és neves társadalomtudósok

munkái alapján a jövőbeli tendenciákat megállapítani.

Két hipotézist fogalmaztam meg és ezeket vizsgálom, illetve dolgozatom végén levonom a

konklúziót statisztikák, elméletek, alapján, valamint megpróbálok a jövőbéli lehetőségekre,

vélhető megoldásokra „javaslatot tenni”.

Első hipotézisem, hogy egyre több magyar állampolgár választja a külföldön való

munkavállalás lehetőségét, letelepedést és ez a tendencia a jövőben sem fog csökkenni.

5

Második hipotézisem, az elsőhöz kapcsolódó következmény vizsgálata, miszerint, ha

továbbra sem csökken a magyar emberek elvándorlása, fenn áll a veszélye, egy

elnéptelenedési, demográfiai katasztrófának.

Bevezetésemet, egy véleményem szerint, igen aktuális idézettel zárnám:

„Miközben a világ legtöbb fejlett országa sokszínű, többnemzetiségű társadalommá vált, és

azok is határozottan elindultak ebbe az irányba, amelyeket korábban nem érintettek a

mozgások, még mindig gyengék azok az elméleti alapok, amelyek segítségével

megérthetnénk a migrációt mozgató erőket. Az állampolgárok, hivatalnokok és

demográfusok meglepődve szemlélik a napjainkban érzékelhető bevándorlási hullámot, a

nemzetközi migráció a közgondolkodásban a tizenkilencedik században kialakult

fogalmak, modellek és előfeltevések foglya marad.” (Massey et al., 1993:9)

6

1. A migráció elméleti háttere

Mielőtt a migráció témakörére rátérnék, tisztázni szeretnék néhány alapfogalmat, melyeket

manapság előszeretettel alkalmaznak - leggyakrabban médián keresztül- anélkül, hogy

tudnák a pontos jelentésüket, így azonosítva a menekült, migráns és migráció kifejezéseket

és azok típusait.

A 2015. évi menekülthullám vonatkoztatásában előfordul gyakran az a súlyos hiba, hogy a

migráns, illetve a menekült kifejezést egy és ugyanazon fogalomként használják, illetve

értelmezik. Erre hívja fel a figyelmet az Al Jazeera katari hírportál egy korábbi - Why Al

Jazeera will not say Mediterranean ‚migrants‘- cikkükben (www.aljazeera.com/blogs).

A lap szerint ezeket az embereket csak menekülteknek szabad nevezni, mivel abban a

helyzetben a migráns szó nem állta meg a helyét.

A hivatalos állás (UNHCR – ENSZ menekültügyi Főbizottság), ezzel szemben kimondja:

„nem lehet csak egyik vagy másik kifejezést használni: bár igaz, hogy a bevándorlók nagy

többsége a későbbiekben kifejtésre és részletesen idézésre kerülő törvény szerint

menekültnek mondható, vannak köztük olyanok is, akik békés körülményekből, gazdasági

érdekekből indultak útnak.”

Ebből következik, hogy az alapvető fogalmat ismerete nélkül a (be-)vándorlásról és

következményeiről nem lehet valószerű megállapításra jutni.

Menekült:

Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága (UNHCR) szerint, a menekültek

(refugees) nevezzük azokat az embereket, akik az otthonuk elhagyására kényszerülnek

valamilyen erőszakos cselekmény elől. 2014 végén körülbelül 19,5 millióra becsülhető a

menekültek száma. Országhatárokat átlépve, a környező területeken keresnek letelepedésre

alkalmas biztonságos lakóhelyet, ettől kezdve nemzetközileg elismert „menekülteknek”

számítanak, ezáltal segítségre jogosultak a letelepedett országok szervezetei – kormány és

tanácsok - illetve az UNHCR részéről. A legfőbb jogosultság a menekültek számára a

menedékjog, ennek megtagadása, illetve a visszatoloncolás halálos kimenetelt

eredményezhet. Emellett további védelmüket szolgáló aspektus, hogy tiszteletben tartják

az alapvető emberi jogaikat, hozzáférést biztosítanak a célravezető menekültügyi

7

eljáráshoz és a hosszú távú megoldás keresésében segítő kezet nyújtanak

(www.menszt.hu).

Migráns:

Az UNHCR szerint a migránsok (migrants) nem azért vándorolnak más területekre, mert

rákényszerülnek a veszélyes kilátások miatt, hanem elsődleges céljuk a jobb megélhetés,

oktatásban való részesülés vagy családalapítás/újraegyesítés. A menekültekkel szemben a

migránsok bármikor biztonságban hazatérhetnek így tovább élvezve kormányuk védelmét,

anélkül hogy bármi akadályozná, fenyegetné vagy veszélyeztetné őket. (www.menszt.hu).

A két fogalomból következik, hogy a kormányok fontos feladata különbséget tenni

migráns és menekült között, mivel az országok az előbbit saját bevándorlási törvényeik és

eljárásaik szerint kezelik. Az utóbbi esetében az országok a menekültek védelmének és a

menedékjog normáinak megfelelően járnak el, ahogyan azt nemzeti joguk és a nemzetközi

jog szabályozza. Az kormányoknak különleges felelősségük van mindenki iránt, aki

menedéket keres területükön vagy határaiknál. Az UNHCR segíti az országokat abban,

hogy a menedékjogból és menekültek védelméből fakadó kötelezettségeiknek eleget

tegyenek (www.menszt.hu).

Migráció:

A migráció latin eredetű szó, melynek jelentése: vándorol, megy, költözik, utazik, egyik

helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra való eljutás.

A fogalmát legjobban Rédei Mária: Mozgásban a világ. A Nemzetközi migráció földrajza

című könyve alapján lehet definiálni, miszerint: vándorlás egyéni vagy csoportos akarat

eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, vagy politikai folyamatok, az

egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg. A

társadalomtudományok a népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a migráció

fogalmát a lakosság országon belüli helyváltoztatásának, vagy a lakosság egyik országból

a másik országba történő vándorlásának, áttelepülésének térbeli mozgásának leírására

használják.

Migráción belül irányultság szerint megkülönböztetünk belső illetve külső vándorlást, míg

előbbi az országon belülire, utóbbi határon túlra orientálódik. A nemzetközi migrációt

lényegesen befolyásolja a cél- illetve a kibocsátó ország politikai-, gazdasági-, társadalmi

8

helyzete. Továbbá hatást gyakorol a vándorlási folyamatokra a lakóhelyet változtató egyén

hovatartozása a társadalmi rétegben, kor- és foglalkoztatási csoportokban.

A migrációs tevékenységnek több típusa van, ezek a következők:

Kényszeres illetve önkéntes vándorlásról beszélünk, aszerint, hogy a vándorlás

külső kényszer vagy döntően belső motiváció következtében jön-e létre.

Az előbbi csoportba elsősorban az eltérő hátterű üldözések és a diszkriminatív

megnyilvánulások tartoznak. A vándorlók motivációi politikai-morális értékelések

tárgyai is lehetnek: amennyiben a fenyegetettség és a megélhetés

ellehetetlenülésének ténye nem evidens, a befogadó ország közvéleménye azonnal

megkérdőjelezi a menekültstátussal járó kedvezményeket. Egyes esetekben

nehézséget okozhat e szempontrendszer szerinti csoportosítása a

népességvándorlásoknak (kényszeres illetve önkéntes), mert váltakozó arányban

ugyan, de magának a migránsnak a távozás melletti döntésében saját elhatározása

illetve külső kényszeres nyomása is keveredhet. (Cseresnyés, 1996)

Korlátozott vagy időszakos vándorlást (szezonmunka) valamint tartós vagy

folyamatos vándorlást különböztethetünk meg az időtartam szempontjából. Az

utóbbihoz sorolható a ki- illetve a bevándorlás és a letelepülés.

Egyes vagy egyéni vándorlás, valamint csoportos vagy együttes vándorlás

különböztethető meg terjedelem szempontjából. Társadalmi méreteknél az utóbbi

esetben tömegvándorlásról is beszélhetünk, ám képlékenynek tekinthető a

választóvonal ebben a vándorlási formában is. A statisztikákban sokszor egyéni

vándorló szerepel, miközben teljes család, rokonság hagyja el hazáját, akik a

célországban szeretnének együtt új életet kezdeni. Az Egyesült Államokban

jellemző migrációs forma a bevándorlás, míg Európában a munkavállalási jelleg

meghatározó, de a munkát vállalók többsége bevándorlóvá válik. (Cseresnyés,

1996)

Törvényes illetve törvényen kívülivándorlásról beszélünk aszerint, hogy a migráns

érvényes úti okmányokkal vagy a nélkül lépte át az ország határát, illetve ha az ott-

tartózkodása hivatalos vagy nem. A két típus közül az utóbbi (törvényen kívüli) a

jellemzőbb, ha a vándorlók valamilyen kényszer hatása alatt állnak, míg az egyén

saját akaratából való vándorlása során a törvényes utat választja. (Rédei, 2007)

9

1.1. A nemzetközi migráció

A nemzetközi migráció fogalmára mai napig nincs tisztázott egységes elmélet, csupán

egymástól elszigetelt teóriák, melyek többoldalú megközelítései a témának. Ezen

feltételezések megértéséhez összetettsége végett nem elég egyetlen tudományág általi

vizsgálat (Massey et al., 1993)

Rédei Mária: Mozgásban a világ. A Nemzetközi migráció földrajza című könyve szerint

nemzetközi vándorlásnak tekinthető az elismert országhatár átlépése, ami átmeneti vagy

végleges szándékú ottani lakhatást jelent. Azt tapasztalható, hogy az országok jogi

gyakorlata eltér ennek a nemzetközi ajánlásnak az alkalmazásában.

A rokonok, ismerősök meglátogatása, a különböző országokba tett turistautak nem

tartoznak a nemzetközi vándorlás tárgykörébe, ahogy a szakmai utakon, konferenciákon,

illetve változó ideig tartó kiküldetésen való külföldi tartózkodás sem. A vándorlás

értelmezése tehát nemcsak a határon túli tartózkodás időtartamán, hanem annak célján is

alapszik. Ezeket több elméleti modell is vizsgálja, melyek azonos ok-okozatra épülnek, de

különböző fogalmakat, feltételezéseket, vonatkoztatási rendszereket alkalmaznak.

A neoklasszikus közgazdaságtan elmélete szerint a mozgás célja a jövedelem

maximalizálására vezethető vissza, főképp ahol az országok közti foglalkoztatási és

bérkülönbségek meghatározó szerepet játszanak.

Ezzel ellenben a migráció „új közgazdaságtana a munkaerőpiac mellett egyéb piacok

befolyását is figyelembe veszi. Ebben az elméletben a fő szempont a családok részéről, a

jövedelmi kockázatok minimalizálása és keresetet súlyozó tőketerhek csökkentése.

A világrendszerek és a duális munkaerő-piaci elmélete kihagyja az alacsonyabb szintű

döntési folyamatokat, és inkább a magasabb szinten csoportosított erők működésére fektet

hangsúlyt. A bevándorlást az előbbi gondolkodásmód a kisebb befolyással bíró modern

ipari gazdaságok szerkezeti szükségletére épül, míg az utóbbi a gazdasági globalizáció és a

nemzetközi piac következményének tartja.

10

1.2 Ravenstein-féle push-pull elmélet

A push and pull – magyarul taszítás és vonzás – modell Ernest George Ravenstein, angol-

német földrajztudós és katona nevéhez fűződik, mely a nemzetközi migrációt kiváltó

okokkal foglalkozik. Az elmélet alapja elsősorban, hogy a pull vagyis vonzónak tartott

tényezők a kiválasztott célországban a potenciális migránst bevándorlásra ösztönzik,

emellett a hazájában tapasztalt taszító azaz pull tényezők elvándorlásra késztetik. Ezek a

tényezők az alábbiak lehetnek:

Push és pull tényezők a migrációs során

1.táblázat

Push (taszító) tényező a küldő országban Pull (vonzó) tényező a fogadó országban

polgárháború béke

alacsony életszínvonal magasabb életszínvonal

emberi jogok rendszeres megsértése emberi jogok tiszteletben tartása

alacsony jövedelmek magasabb jövedelmek

alacsony életszínvonal magasabb életszínvonal

kedvezőtlen egészségügyi helyzet,

idejétmúlt oktatási rendszer

kedvezőbb egészségügyi helyzet,

színvonalasabb oktatás

Forrás: Hautzinger Zoltán, Hegedűs Judit, Klenner Zoltán – A migráció elmélete; saját szerkesztés

A migráció volumenét és irányát alapvetően ezek a tényezők határozzák meg. Ravenstein

teóriája szerint a migránsok a jobb életkörülmények megtalálása érdekében a lehető

legkisebb távolságot kívánják megtenni, ezért leggyakrabban a környező

területek/nemzetek munkaerő igényeinek tesznek eleget. Az egyén hajlandóságát a

nemzetközi migrációban való részvételben befolyásolja a például az életkor, nem és egyéb

tényezők, valamint a vándorlás volumene a távolság szélesebb kiterjedésével csökken. A

modell továbbá meghatározza, hogy a migráció növekedését az ipar, kereskedelem és a

közlekedés fejlődése hozzájárul, valamint önmagában is elősegíti a fejlődését.

11

1.3. Neoklasszikus közgazdaságtan: mikroelmélet

A mikrogazdasági modell - makrogazdasági modellhez hasonlóan - az egyéni választásra

épül (Sjaastad, 1962; Todaro, 1969, 1976; Todaro és Maruszko, 1987). Az elmélet szerint

az ésszerűen viselkedő egyén akkor dönt a migráció mellett, ha az költség-haszon

számításai alapján a mozgás számára nettó hasznot hoz.

Az elmélet az emberitőke-beruházás egy formájaként definiálja a nemzetközi migrációt.

Az egyének úgy választják meg vándorlásuk irányát, hogy a meglévő képzettségükkel, hol

tudják a legmagasabb jövedelmezőséget elérni. Az eredményesebb munkáért járó,

magasabb fizetség megszerzése előtt azonban vállalniuk kell egyfajta befektetéseket, mely

közé tartozik magának az utazásnak a költségei, a létfenntartási költségek, azon idő alatt,

amíg az egyén munkát keres és el tud helyezkedni. Ezek mellett a nemcsak a pénzbeli

befektetéseket kell megemlíteni, hanem a szellemi és pszichológiai megpróbáltatásokat,

mint a kultúra és nyelv megismeréséhez és elsajátításához szükséges erőfeszítés, régi

kötelékektől való elszakadás, az új kapcsolatok kialakításának nehézségei és az új

munkaerőpiachoz való alkalmazkodás. (Massey et al., 1993)

A potenciális migránsok becsléseket végeznek arra vonatkozóan, hogy az alternatív

nemzetközi helyszínre költözködésükkel mekkora nyereségre tehetnek szert, illetve milyen

költségeik lehetnek, és abba az irányba indulnak el, ahol egy bizonyos időhorizonton belül

a legnagyobb a várható korrigált nettó hozam. (Borjas, 1987)

A migrációval várhatóan megszerezhető nettó hozam kiszámítható úgy, hogy az egyén

figyelembe veszi a jövőbeli időszakban elérhető nettó hozamok becslése során, a

célországban megfigyelt, képzettsége alapján megszerezhető keresetet, megszorozza azt a

célul kitűzött állások megszerzésének valószínűségével, ahol a célul kitűzött fizetséget

elérhetőnek vél – illegális bevándorlók esetében, a kiutasítás elkerülésének

valószínűségével a számolás kiegészül. Az így kapott remélt keresetet összevetik azzal a

lehetséges munkabérrel, amelyre a kibocsátó (származási) országban számíthattak volna,

ezt a jövedelmet megszorozva az álláshoz jutás valószínűségével. A migrációval várható

megszerezhető nettó hozam, az így kapott becsült keretkülönbségből és az abból kivont

várható költségeket eredményéből tevődik össze. (Massey et al., 1993)

12

Az ésszerűen gondolkodó egyén a migrációt választja, ha a fenti számítás pozitív

eredményre vezetett; a helyben maradást választja, amennyiben negatív értékre jutott.

Nulla végeredmény esete a választás szempontjából közömbös.

A potenciális migráns az elmélet szerint oda megy, ahol a legnagyobb nettó hozamot

reméli az elvándorlásától. Ebből további következtetések állapíthatóak meg, melyek

némileg eltérnek a korábbi makrogazdasági szabályoktól:

1. Az országok közötti különbségek a jövedelmekben és a foglalkoztatási rátákban

egyaránt, melyek meghatározzák a várható keresetet, befolyásolják a nemzetközi

munkaerő-áramlást. (Ezzel ellentétben, azt előző elméletben teljes foglalkoztatást

feltételezett)

2. Azok a humán tőkére jellemző attribútumok – nyelvtudás, iskolai végzettség,

képzettség – melyek segítségével valószínűsíthetően magasabb fizetés vagy

nagyobb eséllyel eredményeznek foglalkoztatást a választott célterületen, - mint a

származási országban – növelik a nemzetközi mozgás valószínűségét.

3. Növelik a migráció nettó hozamát, ezzel fokozva a nemzetközi helyváltoztatás

valószínűségét azok a technológiák, szociális körülmények vagy egyéni

sajátosságok, melyeknek alacsonyabb a migrációs költsége.

4. Ugyanazon országban élő egyéneknek különböző lehet a migrációs hajlandósága a

2. illetve 3. pontban foglaltak miatt.

5. A vándorlásra vállalkozók egyéni mozgásainak eredményével, az egyéni költség-

haszon számítások alapján, az országok közötti, aggregált migrációs áramlása

megegyezik.

6. Mindaddig, amíg a várható kereset – a foglalkoztatási ráta illetve a

jövedelemszerzési lehetőség – internacionális szinten ki nem egyenlítődik,

migráció van. Nem jön létre nemzetközi vándorlás, amennyiben nincs eltérés az

egyes országokban elérhető kereset és/vagy foglalkoztatási ráták között.

7. A várható kereset eltéréseinek mértéke meghatározó szerepet játszik a migránsok

országok közötti nemzetközi vándorlásában.

8. A munkaerő-piaci egyensúlytalanságra vezethetőek vissza a migrációs döntések.

Más piacok közvetlenül nem gyakorolnak rájuk hatást.

9. A migrációs költségek negatívak is lehetnek, amennyiben a fogadó országra

jellemző állapotok pozitív, azaz vonzó hatást gyakorol a leendő immigránsra

13

(bevándorló). A nemzetek közötti migráció megállításához ilyen esetben feltétlenül

szükséges lehet a negatív jövedelmi különbség.

10. A bevándorlást a kormányok elsősorban politikákon – melyek a várható keresletet

befolyásolják – keresztül irányíthatják a fogadó illetve a kibocsátó országokban. A

származási országokban például hosszútávú fejlesztési programokkal segítik

megemelni a jövedelmeket vagy megkísérlik növelni az elvándorlás mind

pszichológiai mind anyagi költségeit. A célországokban igyekeznek a foglalkozás

valószínűségének csökkentésére valamint a munkáltatók szankcionálásával az

alulfoglalkoztatás kockázatának növelését. (Massey et al., 1993)

1.4. Neoklasszikus közgazdaságtan: makroelmélet

A nemzetközi migráció legrégebbi és legismertebb elméletét eredetileg feltételezhetően

azért dolgozták ki, hogy magyarázatot adjanak a gazdasági fejlődés folyamatát kísérő

munkaerő-vándorlásra (Todaro, 1976).

A teória és a hozzá tartozó magyarázatok alapján megállapítható, hogy a területi

munkaerőkereslet- és kínálat különbségeire vezethető vissza nemzetközi migráció, ugyan

úgy, mint az országon belüli vándorlások.

Alacsonyak az egyensúlyi piaci bérek azokban az országokban, amelyek a tőkéjükhez

képest jelentősebb munkaerőforrással rendelkeznek, ezzel szemben ott magasabbak a piaci

bérek, ahol a tőkéhez képest mérsékeltebbek a munkaerő-piaci tartalékok.

Az alacsonyabb kereseti lehetőséget nyújtó országokból a bérkülönbségek hatására a

munkavállaló elvándorol oda, ahol a várható jövedelem magasabb.

A vándorlás eredményeképpen a tőkében szegény országba a munkaerő-kínálat csökken,

viszont a bérek emelkednek, ezzel szemben a tőkében gazdag ország humánerőforrása

növekszik, ezzel pedig a bérszínvonalát csökkentve.

Ez a folyamat olyan egyensúlyi helyzet létrejöttét eredményezi, ahol a nemzetközi kereseti

differenciák csak a nemzetek közötti mozgás anyagi és pszichikai ráfordítását szemlélteti.

A munkaerőben bővelkedő országokból a munkaerőben szegény felé irányuló munkaerő-

áramlás a tőkeberuházások mozgásának tükörképe, amely a tőkében gazdag országokból a

tőkében szegények felé mutat.

14

A nemzetközi normák szerint, a szegény országok viszonylagos tőkehiánya magas

megtérülési rátát eredményez, ezáltal a befektetésekre vonzást gyakorolva. Humán tőke is

érkezik a mozgó tőkével együtt. A humán tőkében, szűkös környezetben, magas hasznot

szereznek képzettségük révén azok a magasan képzett munkások, menedzserek, felsőfokú

végzettséggel, egyéb képzett munkavállalók, akik a tőkegazdag országokból a

tőkeszegényekbe vándorolnak. El kell különíteni tehát a nemzetközi munkaerő-áramláson

belül, a humán tőkének a tőkemozgáshoz kapcsolódó és a munkaerő ezzel ellentétes irányú

nemzetközi áramlását. (Massey et al., 1993)

A nemzetközi migrációnak neoklasszikus makrogazdasági elmélet magyarázata erős

befolyást gyakorolt a közgondolkodásra, ugyanakkor számos bevándorlás politika elméleti

alapjait tette le. E szemlélet számos, hallgatólagosan elfogadott feltételezésre és javaslatra

épül:

1. A nemzetek közötti béraránytalanságokra vezethető vissza a munkavállalók

nemzetközi vándorlása.

2. Amunkaerő mozgásának a bérek közötti aránytalanságok megszűntetésével lehet

véget vetni. Nincs vándorlás, ha eltűnnek az ilyen jellegű különbségek.

3. A migráció egy különálló formája a magasan képzett munkavállalók nemzetközi

mozgása, mely a humán tőke megtérülési rátájában megmutatkozó, ám az általános

kereseti megoszlásoktól eltérő különbségekre vezethető vissza. Ellenkező irányú,

mint a képzetlen munkaerőé.

4. A munkaerőpiacokra fejti ki elsődlegesen hatását a nemzetközi munkaerő-áramlás,

ezzel szemben más piacokra tekintve nem mutat számottevő kihatással

5. A migrációs procedúra kontroll alá vonható, ha a kormányok a kibocsátó illetve a

befogadó országok munkaerőpiacait szabályozzák vagy befolyásolják. (Massey et

al., 1993)

1.5. A migráció új közgazdaságtana

Az utóbbi években megerősödött „új közgazdaságtan” a neoklasszikus elmélet számos

előfeltevését és következtetését megkérdőjelezi. Az új megközelítés kulcseleme, hogy a

migrációs döntéseket nem elkülönült egyének hozzák, hanem általában családok vagy

háztartások, tehát közösen cselekvő emberek, akik nem csupán remélt jövedelmük

15

maximalizálására törekednek, hanem arra is, hogy csökkentsék a kockázatokat, enyhítsék a

kudarcok esetleges következményeit (Taylor, 1986; Stark, 1991).

A gazdasági gyarapodással kapcsolatos kockázatok, a háztartás forrásainak felhasználása

általi befolyásolására (ilyen a családi munkavállalás) az egyéneknek illetve a

háztartásoknak különböző lehetőségeik vannak.

Amíg egyes családtagok, munkaerejüket a hazai munkaerőpiacon használják ki, mások a

külföldi gazdaságokban tevékenykednek, ahol a kereseti lehetőségek illetve a

foglalkoztatási körülmények nagyrész vagy teljes mértékben eltérnek a hazaitól. Ebben az

esetben, ha az „otthoni” financiális helyzet rosszabbra fordul, vagy csökken a

tevékenységből származó jövedelmezőség, a külföldön munkavállalók anyagi támogatást

jelentenek a háztartások számára.

Az országok fejlettségével szorosan összefügg, hogyan kezelik a jövedelmi kockázatokat.

A fejlet országokban általában kormányzati programokon keresztül vagy általában

magánbiztosítással minimalizálják a fenyegetettséget, valamint jól fejlett hitelpiac áll a

családok rendelkezésére, hogy olyan új befektetéseket kezdeményezzenek, amivel például

alkalmazkodni tudjanak egy új termelési technológiához. Ezzel szemben a fejlődő

országokban a kockázatkezelés intézményi mechanizmusa tökéletlen, vagy a hátrányos

helyzetű családok számára elérhetetlen, ami arra ösztönzi e háztartásokat, hogy az anyagi

veszély csökkentése érdekében, a migráció nyújtotta lehetőségeket használják ki. A fejlődő

területeken jellemzően alig vannak hitelek, illetve ha vannak, igen magas költségekkel

vehetőek igénybe, így a hozzáférhető állami, megfizethető magánbiztosítás és a

megszerezhető hitelek miatti kilátástalanság erős nyomást fejt ki a nemzetközi vándorlásra.

(Massey et al., 1993)

„Tehát a jövedelem nemcsak önmagában fontos, hanem annak forrása is. A migráció nem

egyszerűen a család jövedelmének növelésére szolgál, hanem hozzájárul a

jövedelemforrások diverzifikációjához is. A migráció új közgazdasági elmélete alapján az

az összefügés állapítható meg, hogy tudományos elemzéséhez a családokra, háztartásokra

vagy más, kulturálisan meghatározható, termelési és fogyasztási egységekre kell

támaszkodni, nem pedig az elszigetelt egyénre.” (Massey et al., 1993; Hautzinger et al.,

2014)

16

1.6. A duális vagy szegmentált munkaerőpiaci elmélet

A nemzetközi mozgás eredetének és természetének kérdésében, habár a neoklasszikus

humántőke elmélet és a migráció új közgazdaságtana eltérő eredményre jutottak,

lényegében mind a kettő mikroszintű döntési modell.

A duális munkaerőpiaci elmélet elkülönül ezektől az ésszerű választásra épülő

modellektől, valamint túllép az egyén döntéshozatal-folyamatának vizsgálatán, és azt

támasztja alá, hogy a modern ipari társadalmak munkaerő-szükségletéből származik a

nemzetközi migráció.

Piore (1979) mutatta be és támasztotta alá, hogy a nemzetközi munkaerő-áramlást a

bevándorlók nyújtotta erőforrás iránti kereslet váltja ki ám ez hozzátartozik a fejlett

országok gazdasági szerkezetéhez. A bevándorlást nem a küldőországokban jelen lévő

tolóerőkkel indokolta – mint a magas munkanélküliség és alacsonyabb bérek – hanem a

fogadóországokban létrejött húzó erejével magyarázta, melyekben csillapíthatatlan és

hosszan elhúzódó a külföldi munkaerő iránti kereslet. A modell szerint a nagyfokú

vándorlásért a fejlett országokban létrejött gazdasági szerkezet a felelős, mivel folyamatos

keresletet mutat az idegen munkaerő iránt. Ennek főként az a társadalmi berendezkedés a

mozgatórugója, hogy a munkákat tipizálni lehet:

Első típusnál nagyobb bérek illetve védett pia jellemző, ahol főként a helyi

lakosság van foglalkoztatva

Második típusnál kisebb bérek és rosszabb munkakörülmények a meghatározóak,

de ezek a bevándorlók számára könnyen elérhetőek, emiatt pedig vonzóak.

Azon mikroökonómiai modell feltételezését, mely szerint a szereplők saját önérdekű

elhatározásaik alapján járnak el, a duális munkaerő-piaci modell nem támasztja alá,

azonban nem is vonja kétségbe.

Az ipari társadalmakban, az a megállapítás, hogy az emberek negatív hajlamot fűznek az

alacsony bérekhez, lehetővé teszi a külföldi munkások foglalkoztatását, akinek ezzel

lehetőséget teremtve a várható keresetéhez tartozó színvonalának növelésére, anyagi

kockázatain és nehézségein felülemelkedjen, így a háztartások számára biztosítva,

családtagjaik határon túlra küldésével növeljék relatív jövedelmüket.

17

A nemzetközi vándorlás útjában álló, informális és egyéb nehézségek áthidalásában a

munkaadók munkaerő-toborzással járulnak hozzá, ezzel együtt erősítve a migráció

érdemét.

A duális munkaerőpiac elmélete, nem áll ellentmondásban a neoklasszikus

közgazdaságtannal, mégis egészen más konzekvenciára jut, mint a mikroszintű döntési

modell:

1. A nemzetközi migráció a fejlett társadalmakban főként a keresletre épül, amelyet

leggyakrabban a munkaerő igény indít meg a munkaadók részéről, vagy az ő

viselkedésükre reagáló kormányzati cselekvés.

2. A gazdaság felépítésének szükségletéből jön létre a bevándorló munkaerő iránti kereslet,

aminek kielégítését amunkaerő-toborzás gyakorlatán alapszik, nem pedig a bérajánlatok

változásán. A jövedelem nemzetközi eltérései a munkaerő-vándorlásnak szükséges, de ne

elégséges feltétele. A munkáltatóknak a bérarányok fenntartása mellett kell ösztönözniük a

munkaerő-toborzást.

3. A célországokban a bérszínvonal nem emelkedik automatikusan a beáramló

munkavállalók miatti kínálat növekedésével, mivel azt az intézményi és társadalmi

mechanizmusok alacsonyan tartják, így nem követheti kötetlenül a kereslet és kínálat

változását.

4. Meg van a lehetőség arra, hogy a beáramló munkavállalók nagyobb felhozatala végett,

az mérsékelt jövedelmi színvonal tovább csökken, mivel az emelkedését a társadalmi és

intézményi rendszerek gátolják, azonban a csökkenéssel szemben nem ad biztosítékot.

5. A kereseti illetve a foglalkoztatási rátákra ható kormányzati politikákkal nem valószínű,

hogy hatni lehet a nemzetközi vándorlásokra. A célországokba beáramló munkavállalók,

olyan keresletnek felelnek meg, mely a korszerű, posztindusztriális gazdaságok

felépítésébe beépülnek, így a gazdasági szervezetben nagyobb változások szükségesek

ennek a keresletnek a befolyásolására.

18

1.7. A Wallerstein-féle Világrendszer elmélet

Emmanuel Wallerstein, amerikai szociológus nevéhez fűződik a világrendszer elméletének

kidolgozása, melynek kiindulópontja, a 16. században kialakuló és terjeszkedni kezdő

világgazdaság, mely egészéhez tartozik a nemzetközi migráció.

Lényegében ez egy olyan rendszer, melyben a magántőkével nem rendelkező közösségek

kiegészülnek a kapitalista társadalommal egy olyan mozgatható egységet alkotva, akik

hajlandóak elhagyni hazájukat. A fő motiváló erő a magántőkével rendelkező vállalatok

vezetősége számára a fejlődő országok - mint a világgazdaság perifériái – területének,

nyersanyagának, munkaerejének, fogyasztói piacának megszerzése. A múltban ezeket a

haszonszerzési érdekeknek megfelelő koordinálást, azaz gyarmatosítást, a gyarmatosító

országok kormányzati hatalma végezte. Napjainkban az újragyarmatosító kormányok és

multinacionális vállalatok végzik ezt a tevékenységet. A céljuk, hogy fenntartsák azoknak

az ország legfelsőbb osztályának hatalmát, akik maguk is rendelkeznek tőkével, vagy

eladják a világgazdaságban részt vevő és azt behálózó nagyvállalatoknak.

1988-ban Massey Douglas úgy fogalmazta meg, hogy: „A világrendszer-elmélet szerint a

migráció természetes következménye azoknak a töréseknek, amelyekhez a tőkés fejlődés

elkerülhetetlenül vezet. Ahogy a kapitalizmus (…) a világ egyre nagyobb részét és a

népesség növekvő hányadát olvasztotta be a világgazdaságba, amint a periféria

térségeinek földje, nyersanyaga és munkaereje a világpiac hatása alá került,

szükségszerűen megindultak a migrációs áramlások, és ezek egy része külföldre vezetett.”

A nemzetközi vándorlás egy terjeszkedő világpiac gazdasági és politikai organizációt

követ, melyet a világrendszer-elmélet próbálja igazolni. Az teória hat, jól elkülöníthető

feltételezést vázol fel:

1. A fejlődő világban a tőkés piaci rendszer egy természetes eredménye a nemzetközi

migráció, mely katalizátor szerepet tölt be a periférikus területek felé mutató

világgazdasági terjeszkedésnek.

2. Ellentétes irányban követi a munkaerő országok közötti áramlása, a tőke és az áruk

mozgását. A tőkeberuházás hozza létre aztokat az innovációkat, melyek a szélsőséges

helyzetű országokban megteremtik a mobil népességet, ezzel egyidejűleg erős kulturális és

19

gazdasági köteléket létrehozva a központi helyzetű országokkal, ami végül nemzetközi

vándorlást eredményez.

3. A nemzetközi migráció valószínűsége a korábbi gyarmatosító hatalom illetve volt

gyarmatai között kifejezetten nagy, mivel itt korábban kiépültek a kommunikációs,

közlekedési, befektetési, kulturális kapcsolatok. A gyarmatisítás időszakában szabadon

fejlődhettek, külső verseny nélkül. Összességében jellegzetes országok közötti kulturális

rendszerek és piacok kialakulását eredményezték.

4. A bevándorlási rátát - mivel a nemzetközi migráció a piacgazdaság globalizációjának

eredménye - a kormányok a tőke és az áruk nemzetközi mozgásának ellenőrzésével illetve

a vállalatok tengerentúli beruházásainak szabályozásával tudnák koordinálni. Azonban az

ilyen intézkedések alkalmazása nem elképzelhető, mivel ezek betartása nehezen juttatható

érvényre. Ez eredményezhet államok közötti kereskedelmi ellentétet, növelve a globális

szintű gazdasági hanyatlás kockázatát és magukkal szembe állítják a több nemzeti érdekre

kiterjedő vállalatokat, akik meghiúsítják a kormányzati törekvések érvényesítését.

5. A nemzetközi migráció egy újabb formája teremthető meg azzal, ha a tőkés országok

katonai vagy politikai ténykedése, mely a külföldi befektetéseket védi vagy világpiaci

terjeszkedésben kudarcot valló helyi kormányoknak segít, ezzel menekültáradatot indítva a

központi helyzetű országok irányába multinacionális

6. A foglalkoztatás és a bérarányok országok közötti különbségeihez a nemzetközi

migrációnak kevés köze van. A valóságban a világgazdaság struktúrájának és a

piacteremtés folyamatának a terméke.

1.8. Hálózatelmélet

Migráns hálózatnak nevezzük azokat az egyének közötti viszonyok sorozatát, melyek

migránsok, korábbi migránsok és a nem migránsok között létesülnek mind a kibocsájtó,

mind a fogadó országban a rokonsági és baráti kötelékeken keresztül. Ezek növelik a

migráció várható nettó hozamát – csökkentve a költözködés kockázatával és költségével –

felerősítve a nemzetközi vándorlásokat. Azok az emberek, akik külföldön próbálnak

munkavállalási lehetőséget találni, támaszkodhatnak a társadalmi tőke e formájára. Ha a

bevándorlók száma elér egy adott határt, a láncolatok térhódítása mérsékelni fogja a

20

vándorlás kockázatait és költségeit, ezzel növelve a népvándorlás esélyét, mely újabb

migrációs folyamatokhoz vezet, szélesítve ezzel a hálózatot, tovább tágítva ezt a

procedúrát mind az idő, mind a társadalmi rétegek tekintetében. (Taylor, 1986; Massey és

García España, 1987; Massey, 1990).

A hálózatelmélet a nemzetek közötti népvándorlást privát vagy háztartási elhatározásnak

tartja, de úgy gondolja, hogy egy idő elteltével a vándorlási folyamatok szerkezetileg

megváltoztatják azt a közeget, amelyben az elkövetkezendő időszakra vonatkozó

migrációval kapcsolatos elhatározások jönnek létre, megnövelve ezzel annak az esélyét,

hogy a potenciális migránsok az elvándorlás mellett döntsenek.

Az egyensúlyt feltételező elemzésekkel szemben, a migráció „önfenntartó-terjeszkedő”

folyamatának fogalma más következtetésekre vezet:

1. A migráció csökkenni kezd, miután a vándorlás bővülésének köszönhetően, a hálózati

kapcsolat elérte azt a felső korlátot, ahol a küldő országból akadály nélkül történhet a

migráció.

2. A bérkülönbségek vagy a foglalkoztatási ráta nem mutat szoros összefüggést két ország

közötti népességmozgással, mert akármennyire is fontos szerepet töltenek be annak

korlátozásában vagy elősegítésében, a hálózat folyamatos bővülésének – a mozgás

költségeit és kockázatait csökkentő – hatása rendre háttérbe szorítja őket.

3. A migráció intézményes formát vesz fel azáltal, hogy kialakulnak és fejlődnek a

hálózatai, így távolodik el azoktól az individuális és/vagy strukturális összetevőktől,

melyek eredendően működésbe hozták.

4. Az áramlás „társadalmi-gazdasági” értelemben kevésbé lesz elkülöníthető – a hálózatok

térhódítása és a migrációs kockázatok illetve költségek csökkenése végett – így mutatva be

jobban a kibocsájtó közösség egészét.

5. Az államigazgatás számít rá, hogy nem mindig a politikai rendszer elhatározása szerint

történik az általuk korábban elindított folyamat, mivel a hálózati rendszerek növekedése

legtöbbször hatókörükön kívül esik, így azt nehézségek árán tudják kontroll alatt tartani.

6. Vannak olyan bevándorlási politikák, melyek az egymástól elszakadt családokat

próbálják egyesíteni – speciális jogokat biztosítva a rokonság tagjai számára a belépéshez -

amivel a migrációs mozgással kontrollálásával ellenkező irányban fejtik ki hatásukat,

mivel ezzel a hálózatot erősítik.

21

1.9 Intézményelmélet

A tőkében gazdag országok olyannyira vonzóvá váltak sok ember számára, hogy önkéntes

szervezetek és magánintézmények kellettek, annak érdekében, hogy segítsék a kereslet

kielégítését, mivel a fogadó országok csak kisszámú beutazóvízumot tudtak kibocsájtani,

ami egyensúlytalansághoz vezetett. Az egyensúlytalanság és a központi helyzetű országok

által felállított korlátok, melyekkel a leendő migránsokat határaikon kívül akarták tartani,

gazdaságilag kedvező helyzetet teremtett azon intézmények és vállalkozók számára, akik

nyereség céljából szánják el magukat a nemzetközi vándorlás elősegítésére, ezzel

megteremtve a „migráció feketepiacát”. Mivel a kialakult piac a kiszolgáltatottságnak

illetve a kizsákmányolásnak kedvező környezetet biztosít, ez ellen a fejlett országokban

létrejöttek jótékony szervezetek, melyek a törvényes és az illegális bevándorlók

helyzetének javítását – pedálú jogok kiharcolásával - tűzték ki célul.

Az alábbi táblázatban szeretném megnevezni azokat a szolgáltatásokat, melyeket a

nyereségérdekelt szervezetek – akik díjazás ellenében végzi tevékenységét - illetve a

humanitárius csoportok nyújtanak:

A migránsok számára nyújtott szolgáltatások

2.táblázat

Nyereségérdekelt szervezetek, vállalatok Humanitárius csoportok

tiltott embercsempészet szociális szolgáltatásokat

titkos beléptetést a célországba tanácsadást

szállást menedékhelyet

munkaszerződést a munkaadók és a

migránsok között

védelmet a bevándorlási törvény

végrehajtásáért felelős hatóságokkal

szemben

hamis dokumentumokat és belépési

engedélyeket

jogsegélyt a törvényes papírok

megszerzéséhez

kölcsönt

névházasságokat migránsok és a

célországban letelepedési engedéllyel vagy

állampolgársággal rendelkezők között

egyéb segítség a célországban

Forrás: Sik Endre: A migráció szociológiája 1; BP 2012; Saját szerkesztés

22

Kis idő elteltével e szolgáltatások, illetve ezeket a juttatásokat nyújtó szervezetek és

egyének, ismertté válnak a bevándorlók számára, ezzel megszilárdítva azon szociális

tőkeformát, mely kihasználásával a bevándorlók ki tudják aknázni a célország nyújtotta

munkaerőpiaci lehetőségeket. A mikroszintű döntési modellekhez képest, teljesen más

elképzelésekhez vezetett a folyamat megismerése és az emigránsok – akik lehetnek

legálisak vagy illegálisak – belépését nehezítő intézmények lépcsőzetes elkészülése:

1. A migránsok nemzetközi áramlása egyre jobban intézményesedik - a nemzetközi

mozgás potenciálját létrehozó, azt elősegítő és fenntartó közösségek fejlődésével – ezáltal

függetlenedik azoktól az összetevőktől, melyek eredendően működésbe hozták.

2. Az intézményesedés folyamatát nehéz befolyásolni, mivel a kormányok aligha tudják

kontroll alatt tartani a migrációs áramlást. A politikai erőfeszítések, illetve a szigorúbb

bevándorlási politikák, egyrész a humanitárius szervezetek szembeszegülését eredményezi,

másrészt a feketepiac kialakulását is biztosítja, mivel az emigrálni szándékozók

keresletéből nyereség származik.

A népesség vándorlása egyidős az emberiséggel. Ahogyan a bemutatott elméletekben a

nevesebb társadalomtudomány képviselői is megfogalmazzák, a migráció miértjeit és

irányait számtalan módon lehet megközelíteni és értelmezni, azonban összetettsége végett

egyik elméletre se igaz teljesen, hogy az tekinthető a migráció konkrét magyarázatának.

Összességében az elméletek ismeretében megállapítható, hogy a migráció az egyénnel

született ösztönnek is nevezhető, mely a személyt olyan irányba igyekszik terelni, mely

számára egy gyümölcsözőbb, élhetőbb jövőt kecsegtet, ám mivel az ember társadalmakban

él, rengeteg befolyásoló tényező éri, amely ezt a mozgást nem teszi teljesen

kiszámíthatóvá.

23

2. Az elvándorlás alakulása

Az előző részben a migráció elméleti hátterét ismertettem, a következőkben szeretnék

betekintést nyújtani a magyar népesség változásába. A fejezet első részében bemutatásra

kerül a demográfia természetes változása, a magyar állampolgárok elvándorlásának

alakulása.

2.1 Demográfiai és vándorlási folyamatok elemzése

Magyarország népességét a 10 évente történő népszámlálás számszerűsíti a

legpontosabban. Ez a szám 1980-ban volt a legmagasabb, megközelítette a 10 709 000 főt.

A legfrissebb (2011-es) számlálás idején – a KSH adatai szerint - Magyarországon közel

9,982 millió ember élt, körülbelül 218 ezerrel kevesebb, mint 2001-ben (10,2 millió fő),

illetve majdnem 400 ezer fővel kevesebben, mint 1990-ben (10,375 millió fő).

1. ábra: Magyarország népességének változása 1990-2017-ig;

Forrás: World Bank Database saját szerkesztés

A magyar lakosság lélekszámának csökkenése számos dologra vezethető vissza, azonban a

népesség számának változása elsősorban az alacsony termékenység illetve a halálozás

állandósuló magas számából következik. Ahogy az első ábra is jól szemlélteti,

Magyarország lakossága körülbelül huszonhét éve csökken. A Worldbank adatai remekül

tükrözik: 1993-tól Magyarország népessége folyamatosan csökkenő tendenciát mutat,

9400000

9500000

9600000

9700000

9800000

9900000

10000000

10100000

10200000

10300000

10400000

10500000

19

90

19

91

19

92

19

93

19

94

19

95

19

96

19

97

19

98

19

99

20

00

20

01

20

02

20

03

20

04

20

05

20

06

20

07

20

08

20

09

20

10

20

11

20

12

20

13

20

14

20

15

20

16

20

17

fő

24

évente átlagosan 21958 fővel. A vizsgált években az adatok átlagtól való átlagos eltérése

9737.

2. ábra: A magyar élve születés és halálozás száma 1970-1980-ig

Forrás: KSH, saját szerkesztés

Mivel a népesség számának alakulását a születés és halálozás aránya befolyásolja

elsősorban, a KSH adatait tanulmányozva megállapítható, hogy 1980-as években haladta

meg a születések száma a halálozásokét, ezt követően csökkenő tendenciát mutatva,

majdnem a 1975 évi csúcs közel felére visszaesve.

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

19

70

19

71

19

72

19

73

19

74

19

75

19

76

19

77

19

78

19

79

19

80

19

81

19

82

19

83

19

84

19

85

19

86

19

87

19

88

19

89

fő

Élveszületés Halálozás

25

3. ábra: A magyar élve születés és halálozás száma 1980-2017-ig

Forrás: KSH, saját szerkesztés

A harmadik ábra jól szemlélteti, hogy a 27 év alatt az élve születés száma elmaradt a

halálozásétól, sőt, 1997-ben történt utolsó alkalommal, hogy a születésszám elérte a 100

000 főt. Ezt a 2006-os adatoknak sikerült megközelíteniük, amit további hullámzó

tendenciájú időszakok követnek. A halálozási adatokat tekintve megállapíthatjuk még,

hogy a háborús évektől fogva 1993 volt a csúcspont, amikor a halálozás száma a

legmagasabb, közel 150.000 fő volt, ám ezután folyamatosan, habár ingadozva, de

csökkent.

0

20000

40000

60000

80000

100000

120000

140000

160000

19

90

19

91

19

92

19

93

19

94

19

95

19

96

19

97

19

98

19

99

20

00

20

01

20

02

20

03

20

04

20

05

20

06

20

07

20

08

20

09

20

10

20

11

20

12

20

13

20

14

20

15

20

16

20

17

fő

Élveszületés Halálozás

26

4. ábra: Magyarországi kumulált természetes szaporodás és fogyás 1970-2017-ig

Forrás: World Bank Database, saját szerkesztés

A születés és halálozás közötti különbség adja meg a természetes szaporulatnak illetve

fogyásnak a számát. Ezek az adatok remekül tükrözik, hogy a Magyar társadalom idősödő.

Ezen demográfiai öregedés folyamatát erősítette fel a várható élettartamnak a növekedése,

a csökkenő születésszám mellett. Számos prognosztizáció olvasható Magyarország

jövőjével kapcsolatban, ha az öregedés folyamata, illetve a népesség számának

csökkenése, ilyen tendenciával folytatódik, a lakosság 2050-re körülbelül 7-8 millió főre

csökken.

Az előzőekben tehát megismerhettük a magyar népesség természetes változásait, így a

következőkben szeretném bemutatni, az elvándorlás okozta átalakulásokat, tendenciákat,

illetve annak irányait, okait. Az egész világon, így Közép-Kelet Európában és

Magyarországon is egyre nagyobb gondot jelent a munkaerő fejlettebb országokba történő

kivándorlása, annak „elcsábítása”, amit a szakirodalom agy-elszívásnak azaz brain drain-

nek nevez. (Glaser–Habers 1974, Nadler et al. 2016)

-60 000

-40 000

-20 000

0

20 000

40 000

60 000

80 000

19

70

19

72

19

74

19

76

19

78

19

80

19

82

19

84

19

86

19

88

19

90

19

92

19

94

19

96

19

98

20

00

20

02

20

04

20

06

20

08

20

10

20

12

20

14

20

16

fő

Természetes szaporodás, fogyás (–)

27

5. Vándorlási egyenleg az EU-ban és Magyarországon

Forrás: KSH alapján saját szerkesztés

A vándorlási egyenleg az évközepi népességhez viszonyított, korrekciókat is tartalmazó

vándorlási egyenleg rátája, melyet ezer lakosra vetítve adnak meg. Pozitív eredményre

jutunk, ha a bevándorlók száma magasabb, mint az országot elhagyóké. Magyarország

elvándorlási egyenlege a kilencvenes évektől közel azonos eredménnyel pozitív volt, majd

a kétezres évektől hasonló tendenciát követett, mint az EU-28, egészen 2006-ig mely az

elmúlt évek legmagasabb egyenlegét eredményezte. Ezt követően, hullámzó tendenciát

követve, az EU-28-as adatokkal ellentétben, Magyarország már nem érte el a korábbi

csúcsot, sőt 2016-ban már többen vándoroltak el az országból, mint ahogy betelepültek,

ezzel negatív (-0,1) vándorlási egyenleget eredményezve.

Európában a brain drain megnyilvánulásának történelme és különböző korszakai vannak,

amik közül a legjelentősebb a Kelet-Közép-Európa államainak csatlakozása az Európai

Unióhoz ezzel egyidejűleg megnyitva a fejlettebb uniós tagállamok munkaerőpiacát. A

munkaerő szabadabb áramlása végett, együttesen mintegy milliós nagyságrendű

népsokaság hagyta el hazáját, ami a magyar népességet a mai napig érinti. (ESPON 2010,

EGEDY, T. – KOVÁCS, Z. 2011, BOROS L. et al. 2013).

2004. május 1-én Európai Unió 10 országgal - köztük hazánkkal - bővült. Ezek között

szerepeltek Magyarország mellett azok az államok, melyek korábban a szocialista blokk

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

19

90

19

91

19

92

19

93

19

94

19

95

19

96

19

97

19

98

19

99

200

0

200

1

200

2

200

3

200

4

200

5

200

6

200

7

200

8

200

9

2010

201

1

201

2

201

3

201

4

201

5

201

6

Ezer fő

Magyarország EU–28

28

országai közé tartoztak (Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lettország,

Litvánia, Észtország). A csoportosulás neve a szakirodalomban EU-8 vagy közép-kelet-

európai országok (Central-Easten-European Countries) néven terjedt el. (HÁRS Á. 2008;

KELEMEN N. 2009; KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005).

Az Európai Unió négy alapszabadságai, mint az áru-, a tőke-, a szolgáltatás- és a munkaerő

szabad áramlása a csatlakozást követően megvalósult a közép-kelet európai országokban

is. A tagországok eltérő hozzáállása miatt a munkaerőpiac nyitottsága korlátozott és

részlegesen valósul meg, ugyanis a nyugati országok félnek a nagymértékű bevándorlástól.

Ezáltal a keletről érkező migránsok számára Nagy-Britanniában, Svédországban és

Írországban rejlett teljesen nyílt munkalehetőség, ami jelentősen megváltoztatta az addig

fennálló vándorlási irányvonalat. (HÁRS Á. 2008).

Ez az effektus egyre súlyosabb és összetettebb probléma, amit már a közvélemény is

észlelt, amely a magasan kvalifikált munkaerő, mint például az orvosok, kutatók illetve

informatikai szakemberek hiányában nyilvánult meg.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2013-mas adatai alapján Magyarországról

körülbelül 264.500 fő vándorolt el. A külföldi munka illetve az elvándorlás 2007

környékén kezdett el nőni. Többféle hatás is érvényesült ebben a régió többi országához

képest késleltetve kezdődő növekedésben. Nemcsak a romló munkaerő-piaci illetve

gazdasági folyamatok jellemezték Magyarországot a 2008-as válságot megelőzően, melyek

a válság hatására felerősödtek (növekedett a munkanélküliség, a foglalkoztatottság

visszaesett) hanem a főbb fogadó országokban a kelet-közép euróai munkaerő iránti

kereslet is felerősödött. 2011-től pedig felgyorsult. A legnépszerűbb célország

Németország volt, ahova 114.000 ember vándorolt, megelőzve ezzel Nagy-Britanniát

(49.000 fő) és Ausztriát (37.000 fő), ám jelentős számú „új célország” is megjelent.

29

6. ábra: Az egyes Európai országokban bevándorlóként tartózkodó magyar állampolgárok száma (2013);

Forrás:

https://kep.cdn.index.hu/1/0/709/7098/70989/7098981_978131082b0a0cc7ae8e5dacc365f901_wm.jpg

Habár a visszavándorlás is jellemző, az európai országokban lévő magyar emberek száma

az évek folyamán folyamatosan nőtt, ezt a növekvő tendenciát a következő ábra remekül

szemlélteti, miszerint a 3 legkedveltebb célország bevándorló magyar állampolgárainak

száma az előző (2012) évben, Németországban és az Egyesült Királyságban feleannyi,

azonban Ausztriában harmadannyi volt.

7. ábra: Az egyes Európai országokba bevándorló magyar állampolgárok száma (2012); Forrás:

https://kep.cdn.index.hu/1/0/709/7098/70989/7098981_978131082b0a0cc7ae8e5dacc365f901_wm.jpg

30

1989 és 2013 között a hazájukat elhagyó magyarok képzettségét és korosztályát az alábbi

statisztikák mutatják.

8. ábra: A kivándorló magyar állampolgárok életkora és iskolai végzettsége (1989-2013);

Forrás:

https://kep.cdn.index.hu/1/0/709/7098/70989/7098981_978131082b0a0cc7ae8e5dacc365f901_wm.jpg

A baloldali diagramon is látható, hogy magyar migráció képviselői a fiatalabb korosztályba

tartoznak, 38% a 30-39 év közötti, 25% a 20-29 év közötti, míg 18% a 40-49 év közöttiek

aránya. Szemmel látható, hogy a kor előrehaladtával, (50 év felett) az emberek mobilitása

csökkenő tendenciát mutat.

A jobb oldali diagram a kivándorló magyarok iskolai végzettségét tükrözi. Többségben az

érettségivel rendelkezőek hagyják el az országot (33%), ezt követően a szakmunkások

(25%) és a főiskolát végzett (18%) egyének.

A két ábrát összevetve az a következtetés vonható le, hogy a magyarok körében leginkább

a fiatalok választják a kivándorlást, akik legtöbb esetben érettségivel rendelkeznek. Ennek

oka nem csupán a munka lehetősége keresése, hanem a gazdasági növekedés elmaradása, a

fiatalok egyre nehezedő belépése a munkaerő-piacra, a reálbérek csökkenése, a

felsőoktatásban végbemenő reformok. A KSH adatai alapján 2012-ben kiugróan magas

volt a munkanélküliségi ráta (28% a 15–24 éveseknél) Európa többi tagállamához képest

emellett az Eurofound felmérése szerint (European Quality of Life Survey ) a 18-29 év

közötti polgárok felét érintette nagymértékű anyagi „megfosztottság” (depriváció). Főként

e két okból eredendő bizonytalanság, illetve a negatív jövőkép okozza azt a

gondolkodásmódot egyre több fiatalnál, hogy a migráció lehetőségét számba vegye, illetve

elvándoroljon hazájából.

2013-ban a Migrációs tervek Magyarországon a 18–40 évesek körében című

Népességtudományi Kutató Intézet (NKI) által készített felmérés alapján a vizsgált

31

korosztály egyharmada tervezett kivándorlást vagy külföldi munkavállalást akár hosszabb

akár rövidebb időre, ezen csoporton belül 12% volt elhatározott a kivándorlás mellett, ami

körülbelül 370.000 főt jelentett a korcsoportban.

A fiatalok migrációs szándékának erősítését segítette elő, a külföldi tanulmányi

lehetőségek kiszélesedése, illetve az egyre általánosabb idegennyelv ismeret is növelte

lehetőségeiket. (Gödri Irén: Nemzetközi vándorlás)

Az elvándorlási helyzetről remek képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk mekkora az a

népesség, amely az adott országban született, de momentán a határon túl él.

9. ábra: A hazájukból elvándorolt népesség aránya az anyaország teljes népességéhez viszonyítva az EU-ban

Forrás:

http://makronom.mandiner.hu/cikk/20180109_magyarorszagon_a_legkisebb_a_kivandorlasi_arany_kozep_e

uropaban

32

Az ENSZ adatai alapján a Közép-Kelet Európai országok közül, Magyarországon a

legalacsonyabb a határon túl élők aránya – számol be a makronóm.mandiner online

magazin „Magyarországon a legkisebb a kivándorlási arány Közép-Európában” című

2018. január 13-ai cikke – amit, a cikkhez tartozó térkép is remekül szemléltet. 2015-ben

Magyarország teljes lakosságának körülbelül 6%-a élt külföldön. A döntést, hogy melyik

országba költöznek egy adott ország szülöttei, nagymértékben befolyásolja a nyelvi,

kulturális vagy szomszédsági viszonyok. Nem utolsó sorban, a gazdasági szempontok is

döntő mértékben befolyásolják a magyar állampolgárok választását, hogy elsősorban

Németország mellett döntenek mind letelepedési, mind munkavállalási célpontként.

2.2 A bérek alakulása az Európai Unióban

Mivel a bérek fontos szerepet játszanak a migráció folyamatában, fontos áttekinteni, mely

országban, hogyan alakulnak a kereseti lehetőségek. A következő táblázat – mely a Reinis

Fischer 2018. március 18-ai „Minimum Wages in European Union 2018” cikkében

szerepel – remekül tükrözi a bérek közötti hatalmas különbségeket, ami miatt a magyar

állampolgárok előszeretettel választják munkavállalás céljából Németországot vagy az

Egyesült Királyságot.

33

10. ábra: Az Európai Unió országainak minimál bére;

Forrás: https://www.reinisfischer.com/minimum-wages-european-union-2018

2018-ban Németországban (1498 Euró) és az Egyesült Királyságban (1395 Euró) a bruttó

minimálbér több mint 3-szorosa a magyar bruttó minimál bérnek (ami 445 Euró). Habár az

előző évhez viszonyítva, Magyarországon 7,64%-al nőtt a bruttó minimál bér, ezzel

szemben Németországban változatlan maradt, az Egyesült Királyságban pedig csökkent

2,78%-al, így is kedvezőbb jövedelemre számíthat az az állampolgár, aki munkavállalási

célként az előző két célországot választja.

34

Az országok, ahol az Európai Unió Kormánya által nincs minimálbér meghatározva –

Ausztria, Dánia, Finnország, Ciprus, Olaszország és Svédország – ott kollektív tárgyalási

(bér-) megállapodás van a minimálbér helyett.

Fontos megjegyezni, hogy a számítások a 40 munkaórás héten és az 52 hetes éven

alapultak, kivéve Franciaország (35 órás-); Belgium (38 órás-); Egyesült királyság 38,1

órás-); Írország (39 órás-); Németország (39,1 órás munkahéttel). A legtöbb minimál bér

havi értéke állandó, de vannak országok, ahol a minimálbér órai vagy heti aránya,

díjszabása a meghatározott.

Fontos megemlíteni a minimálbért terhelő adórátát, mely a 2018-as adatok szerint az alábbi

grafikon szemléltet.

11. ábra: A minimálbér adókulcsa az Európai Unióban;

Forrás: https://www.reinisfischer.com/minimum-wages-european-union-2018

Remekül észrevehető hogy, az Európai Unióban, hazánkban a második legmagasabb

33,48% az adóteher. Tehát e teher mellett a 445 Eurós bruttó minimálbérből 296 Eurós

nettó minimál-jövedelem származik. Ehhez képest a német 26,44%-al számolt nettó bér

1102 Euró, ami miatt a nettó-bérkülönbség megközel 4-szeres; a második legkedveltebb

célországban (az Egyesült Királyságban), mivel csak 11,4%-os adóteher van, ami 1236

35

Eurós nettójövedelmet eredményez, ez kicsivel több, mint 4-szeres minimál-

bérkülönbséget eredményez.

A következő térképen látható az Európai Unió tagállamainak bruttó minimálbér térképe,

melyen remekül kirajzolódik, hogy a Nyugati országok – Benelux államok, Németország,

Franciaország és az Egyesült Királyság – melyek sötétebb színnel vannak jelölve,

rendelkeznek a legmagasabb bruttó minimálbérrel.

12. ábra: Az Európai Unió minimálbér térképe 2018;

Forrás: https://www.reinisfischer.com/minimum-wages-european-union-2018

Ehhez képest az alacsonyabb bruttó minimálbérrel rendelkező országokat a térkép

világosabb színnel jelöli. Fontos megjegyezni, hogy 2018-ban van három egykori

kommunista blokkhoz tartozó ország – Szlovénia, Lengyelország és Észtország – ahol a

bruttó minimálbér 500 Euró, vagy annál magasabb. Hazánk, mely szintén a kommunista

blokk tagja volt 1990-ig, ennél alacsonyabb jövedelmi szinttel rendelkezik, de szintén az

alacsony bruttó minimál bérrel rendelkező országok közé sorolható.

Ezen különbségek ismeretében, egy potenciális magyar migráns valószínűleg a népszerűbb

célországba való elvándorlás mellett döntene a magasabb várható jövedelem végett. Mivel

a jövedelem mellett az életkörülmények javítása is egy fő szempontja a migrációnak, a

Forbes 2018 március 22-ei cikkje - These 8 European Cities Offer The Best Quality Of

36

Life In The World - remekül bemutatja, mely városok illetve országok rendelkeznek a

legjobb életkörülményekkel a világon.

Életminőség szempontjából legjobb városok 2018-ban

3.táblázat

Rang Város Ország

1 Bécs Ausztria

2 Zürich Svájc

3 München Németország

6 Düsseldorf Németország

7 Frankfurt Németország

8 Genf Svájc

9 Koppenhága Dánia

10 Basel Svájc

12 Amsterdam Hollandia

13 Berlin Németország

14 Bern Svájc

18 Luxemburg Luxemburg

20 Hamburg Németország

23 Stockholm Svédország

23 Nürnberg Németország

Forrás: https://www.forbes.com/sites/oliversmith/2018/03/22/these-8-european-cities-offer-the-best-quality-

of-life-in-the-world/#455dcf5a1129 saját szerkesztés

A Forbes életminőség szempontjában legjobb 25 város felsorolásában, táblázatban szereplő

15 Európai város előkelő helyet kapott. Ezen városok közül 6 Németországban található,

ami remekül párhuzamba állítható, miért kedvelt desztináció a magyar állampolgárok

számára - a kedvezőbb béreken kívül - Németország.

37

3. Mélyinterjú a magyar fiatalok munkavállalási mobilitására

vonatkozóan

E fejezet elkészítéséhez 10 nővel és 10 férfivel készítettem interjút, akik vállalva hazájuk

elhagyását, munkába álltak külföldön - az Európai Unión belül - így próbálva akár

rövidebb ideig, vagy mind a mai napig törekedni az élhetőbb körülményeket megteremteni

maguk, illetve hozzátartozóik számára.

Az interjú segítségével írom le tapasztalataikat, véleményeiket és vonom le a végső

konklúziót, mennyire hasznos, illetve kifizetődő, ha egy állampolgár más nemzet területén

keresi a jobb megélhetést.

3.1 Az interjúban résztvevők adatai és motivációi

Első lépésként bemutatom az interjúban szereplő emberek kor szerinti eloszlását:

13. ábra: Az interjúban szereplő részvevők kor szerint eloszlása;

Forrás:saját szerkesztés

Mivel az interjúban résztvevők közül nem mindenki egyezett bele nevük publikálásába, így

megjelölésük számokkal történik. Egytől tízig az interjúk elkészítésének sorrendjében

jelöltem az alanyokat. A grafikon remekül szemlélteti, hogy a megkérdezettek körül, a

huszadik életévüket már betöltött fiatalok vállalkoznak külföldi munkákra. A férfiak,

illetve nők körében is tapasztalható egy-egy „idősebb” résztvevő, aki migráció mellett

0

5

10

15

20

25

30

35

40

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

év

Az interjúban résztvevők kora

Férfiak kora Nők kora

38

döntött. Továbbá az életkor adatairól elmondható, hogy a nők átlagos életkora 26,4 év, a

férfiaké ezzel szemben csak 24,9 év, tehát ebből következtethető, hogy a férfiak

fiatalabban döntenek úgy, hogy az ország elhagyása mellett döntenek.

Miután az elvándorláshoz tartozó kor szerinti összetételt bemutattam, a következő

grafikonon a célország választást szemléltetem:

14. ábra: Az interjúban szereplő személyek célország választása;

Forrás:saját szerkesztés

Az előző fejezetben a bér és az elvándorlási adatok bemutatták, hogy a magyar emberek

legkedveltebb célországa Németország volt, ezt követte az Egyesült Királyság és Ausztria.

Ezzel szemben az általam vizsgált személyek többsége az Egyesült Királyságot választotta

migrációs célpontnak, meglepő módon a második legkedveltebb cél férfiaknál kettő-kettő

fővel Németország és Ausztria, míg a nők esetében Ausztriát választották hárman, a

korábban legkedveltebb célnak vélt Németországot pedig egy nő sem választotta. A cél-

desztinációk közé felkerült még Hollandia – amit 1 férfi választott – és Dánia – amit pedig

1 nő választott. A listán szereplő célországok közé – az előző fejezetből is igazolva – tehát

olyan nemzetek kerültek, ahol mind az életminőség szempontjából jobb városok

találhatóak, úgyszintén e nemzeteknél magasabbak a minimál bérek illetve alacsonyabbak

az azt terhelő adók. Itt érvényesül a push-pull elméletben szereplő tényezők egyike.

0 1 2 3 4 5 6 7

Egyesült Királyság

Németország

Ausztria

Dánia

Hollandia

Az interjúban részt vevők célországai

Nő Férfi

39

Az interjúm harmadik kérdésében azt vizsgáltam mennyi ideje élnek kint a

megkérdezettek, illetve mennyi időt töltöttek a választott területen. A megkérdezett nők

közül heten jelenleg is külföldön – mindannyijuk több mint egy éve, hárman pedig 5 éve -

él, három tovább tanulás céljából hazaköltözött. Férfiaknál ez az arány pontosan a

fordítottja, három él jelenleg – legalább 2 éve – külföldön, hárman céljaikat – ketten 2,

illetve egy 3 év alatt -, elérve, 3 pedig továbbtanulási szándékkal Magyarországra

visszaköltözött.

A következő kérdésemmel arra kerestem a választ, vajon mi vonzotta, illetve miért jutottak

arra az elhatározásra, hogy elhagyják szülőhazájukat és külföldön próbáljanak boldogulni.

Ezen kérdésre igen szerteágazó válaszokat kaptam:

„Elsősorban a kalandvágy, valamint a német nyelvtudásom elmélyítése miatt, de nem volt

utolsó szempont a pénzszerzés sem.” – 1. férfi interjúalany

„Csupán nyárra szerettem volna munkát vállalni mivel ekkor volt szabadidőm az egyetem

után. Több oka is van annak, hogy külföldön próbáltam szerencsét, ezek közül a

legfontosabbak a kalandvágy, a nyugat-európai munkamorál és életvitel megismerése és

hogy sokkal magasabbak az órabérek.” – 7. férfi rövidtávú munkavállaló

„Igazából spontán döntés volt, 2013 augusztusában jött a hirtelen döntés, hogy Bécsben

szeretnék tanulni. Gondoltam megpróbálom, hogy milyen, aztán itt „ragadtam” végül.” –

1. női válaszadó.

„Középiskola után itt folytattam tanulmányaimat. Nem tetszett az otthoni oktatási rendszer

és pont akkor vezették be a költségterítéses gazdász szakokat, amikre én is menni szerettem

volna, azonban nem akartam diákhitellel kezdeni, és máskülönben mindig is érdekeltek a

külföldi képzések.” – 2. női válaszadó.

Ezen interjú részletek alapján, és a többi válaszadó feleletéből meghatározható, hogy a

legtöbb esetben ezek az okok azok, amik az embereket motiválják otthonuk elhagyására:

- Magasabb bérek, kedvezőbb jövedelmi lehetőségek

- Továbbképzés (például egyetemen)

- Nyelv mélyebb szintű ismeretének elsajátítása

- Kalandvágy, más kultúra megismerése

- Munka alapú megítélés, jobb előléptetési lehetőségek

40

- „Önismeret” tesztelése, önállóság fejlesztése

Mivel a lakóhely elhagyása, és a kiszakadás a megszokott környezetből igen nehéz és

embert próbáló, szükséges megtudni, a hozzátartozók, barátok, hogyan állnak a

migrációval kapcsolatos elhatározáshoz. A megkérdezettek közül, mindenkinél támogató

jelleggel léptek fel mind a család tagjai, mind a baráti kör:

- „Mindenki, teljes mértékben. Lelkesek voltak es bátorítottak. A család pedig

pénzügyileg is hozzájárult, hogy egyszerűbb legyen a kezdés.” – 2. női válaszadó

- „Alapvetően támogatott benne mindenki, szüleim tudták, hogy ezzel mekkora

tapasztalatra tehetek szert, és hogy az önellátó, független életbe belekóstolhatok.

Leginkább lelkileg támogattak, anyagilag nem tudtak, mert nem vagyunk módos

család, azonban erre nem is volt szükség, mert előtte itthon összespóroltam

magamnak a szükséges tőkét.” – 7. férfi rövidtávú munkavállaló

- „Kinti rokon segített albérletet szerezni.” – 3. férfi hosszú távú munkavállaló

- „Igen, támogattak. Anyukám mondjuk eléggé félt akkoriban, hogy mi lesz itt velem

egyedül, de végül beletörődött.” – 1. női interjú alany

- „Igen. Szüleimnél laktam, ők segítettek elhelyezkedni is.” – 4. női rövidtávú

munkavállaló

Tehát, mivel adott volt a motiváció és a számukra fontos személyektől is megkapták a

kellő támogatást, következő kérdésem arra irányult, hogy egyedül vagy „tömegesen”

vándoroltak ki a számukra kedvezőbbnek vélt célországba. A válaszadók 65%-a egyedül

választotta a migrációt, azonban közülük a fele csatlakozott a már kint élő rokonához,

párjához. A válaszokból kiderült, hogy míg a férfiak pontosan fele-fele arányban döntenek

amellett, hogy egyedül vagy csoportosan - barátokkal, családdal - vándoroljanak el, a nők

80%-a az egyéni migrációt választotta.

Fontos megismerni, hogy a válaszadók milyen képzettséggel rendelkeztek az

elvándorlásuk idején. A korábbi fejezetből kiderült, hogy a fiatalok többsége, aki az ország

elhagyása mellett dönt, érettségivel rendelkezik. Ezt az adatot remekül alátámasztja a

kutatásom, ahol a megkérdezettek fele, akik az elvándorlás mellett döntöttek, annak idején

legalább érettségivel rendelkeztek, ám 40%-uk emellett szakmával is rendelkezett, 20%-uk

pedig ez idő alatt egyetemi hallgató volt. A következő táblázat szemlélteti a képzettség

szerinti megoszlásukat:

41

15. ábra: A válaszadók képzettsége az elvándorlásuk idején;

Forrás: saját szerkesztés

Korábban megírtam, hogy a férfiakra jellemző, hogy fiatalabban, hamarabb döntenek az

elvándorlás mellett. A válaszadók közül egy férfi, a döntése idején érettségi előtt állt, így

ha rövidtávon is, de munkavállalás céljából a migráció mellett döntött, mivel véleménye

szerint itthon diákként – munkaerő közvetítő által – sokkal nehezebb, illetve hosszabb

ideig tart, amíg a kívánt bevételt meg tudta volna szerezni. A grafikonon kitűnik, hogy a

nők 70%-a elvándorlásukat felsőfokú végzettséggel – egyetemmel vagy főiskolával –

rendelkezve vitték véghez, mely adat magyarázattal szolgálhat arra, hogy a migráció

mellett döntő nők, miért „idősebben” korban valósítják meg munkavállalási célú

elvándorlásukat a férfiakhoz képest.

3.2 A résztvevők elhelyezkedése, körülményei és tapasztalatai

Mivel a képzettség befolyásolja a munkavállalást és az elvándorlást, soron következő

kérdésem az elhelyezkedéssel kapcsolatban tettem fel, hogy milyen szektorban sikerült

elhelyezkedni, illetve sikerült-e kamatoztatni az itthon megszerzett képesítést.

0

1

2

3

4

5

6

7

Középiskolai tanuló

Érettségi Érettségi és szakma

Érettségi és Egyetemi hallgató

Főiskolai alapképzés

Egyetemi alapképzés

fő

A migráció idején a válaszadók képzettsége

Férfi Nő

42

A válaszadók szektoronkénti elhelyezkedése

4.táblázat

Ipar Vendéglátás Szolgáltatás

Férfi 5 5 0

Nő 2 4 4

Forrás: saját szerkesztés

A táblázat alapján, a legnépszerűbb szektor a vendéglátás, ahova az érettségivel, szakmával

illetve felsőfokú képesítéssel is el tudtak helyezkedni a válaszadók. A férfiak körében,

másik legnépszerűbb szektor az ipar, ahol mind a műszaki végzettségű illetve érettségivel

rendelkező munkavállalók is el tudtak helyezkedni. Nők körében, csak 2 válaszadó – egyik

képkezelő szakmával, másik szezonális munkával – helyezkedett el az iparban. A

magasabb kavalifikációval rendelkező nők körében, a szolgáltatás és a vendéglátás volt a

két legnépszerűbb szektor. Külön kiemelném, hogy a huzamosabb ideje külföldön munkát

vállaló magyar állampolgárok, egymás után akár több szektorban is igyekeztek helytállni,

illetve keresni a fejlődési, előreléptetési lehetőségeket:

„Kezdetben diákmunkákat vállaltam, a leghosszabb ideig egy étteremben szolgáltam fel és

vettem fel a take away rendeléseket. Később relevánsabb munkákat kerestem, igy kezdtem

el dolgozni a Maersk Drillingnel, ahol quality management rendszerrel foglalkoztam

illetve dokumentációval. Később, mivel msc-n e-businesst tanulok, IT irányba kezdtem

elmozdulni, így most a Novo Nordisknal dolgozom gyakornokként a Product Supply IT

Infrastructure Management részlegén, ahol a fő fókuszom az IT service management.” –

nyilatkozta a 2. női munkavállaló

A megkérdezettek mindegyikének sikerült elhelyezkednie és hosszabb-rövidebb ideig –

attól függően, hogy hosszú távú vagy szezonális munkát vállalt - a választott pozíciójában

dolgoznia, így saját tapasztalataik alapján tudtak beszámolni a bérezésről. Hiszen a

megkérdezettek különböző országokban vállaltak munkát, így a népszerűbbnek tartott

Németországi, Egyesült Királysági, és Ausztriai helyzetről mutatok be egy-egy idézetet:

Németország:

„1400 euro és teljes ellátást kaptam. Ez akkori viszonyokhoz képest háromszor, négyszer

több keresetnek számított, mint otthon, hasonló pozícióban.” – nyilatkozta az 5. férfi

munkavállaló

43

Egyesült Királyság:

„7 font/óra. Igen, nagyon elégedett voltam vele, főleg, hogy az első hónapokban adómentes

a jövedelem.” – válaszolta a 4. női interjú alany, aki szezonális munkát vállalt.

„Havonta átlagosan nettó 1500 font. Hazai jövedelmemhez képest körülbelül háromszoros

a különbség” – felelte a 4. férfi hosszú távú munkavállaló

Ausztria:

„Gyakornoki pozícióban 500 eurót kaptam, ami körülbelül duplájának felelt meg az itthoni

gyakornoki fizetésnek, miután fő állásba kerültem 1500 euró nettó jövedelmet kaptam, ami

közel két és félszerese a hazai fizetésnek, így ezzel a keresettel nagyon elégedett voltam.” –

9. női interjúalany

„Kint tartózkodásom alatt 1500 és 2000 euró közötti fizetést kaptam havonta, mellyel

teljesen elégedett voltam” – 10. férfi hosszú távú munkavállaló

Az interjúk alapján tehát megállapítható, hogy a migrációval megkeresett jövedelem havi

szinten közel kettő, kettő és félszeres a hazai, hasonló pozícióban végzett munkával

szemben.

Nemcsak a jövedelem volt a legfontosabb az elvándorló állampolgárok számára. A hosszú

távú, illetve végleges migráció során, fontos, hogy jobb életkörülményeket és színvonalat

tudjanak biztosítani maguk számára. A rövidtávú munkavállalók számára sem utolsó

szempont, milyen körülmények között élnek a kiválasztott térségben, mivel a

későbbiekben – ha újra az elvándorlás mellett döntenek – meghatározó szempont lesz az új

célterület kiválasztásában. Az interjúban szereplő magyar állampolgárok a következőképp

nyilatkoztak a népszerűbb célországokról, ahol munkát vállaltak:

Németország:

„Határozottan jobbak a körülmények a hazainál. A munkaadó szállásolt el bennünket, a

szobánk a kávéüzem felett volt, tiszta, igényes környezetben. A szállásért egyáltalán nem

kellett fizetni, kaptunk 1-1 kerékpárt is, ami egyszerűvé tette a közlekedést a városban. Az

infrastruktúra fejlettebb a hazainál, tisztább a környezet, barátságosabbak az emberek” –

állapította meg az első számú válaszadó

44

Egyesült Királyság:

„Rendkívül tiszták a közterületek és általánosságban minden, a közbiztonság sokkal jobb,

nem volt rá példa, hogy bármilyen felfordulást láttam volna az utcán. Az életszínvonal

magasabbnak érzékelhető, alapvetően mindenki megengedheti magának, hogy lakást

béreljen. A látottak alapján a nők sokkal hamarabb, körülbelül. 18 évesen szülnek, ami ott

teljesen normális. Egyetlen negatív dolog az itthoni viszonyokhoz képest, hogy rendkívül

sokan fogyasztanak kábítószert, főleg fiatalabb korosztály és többször is megcsapta az

orromat a fűszaga az utcán.”- mondta el tapasztalatait a 7. férfi válaszadó

„Amíg családnál dolgoztam - mint babysitter vagy aupair ahogy ott nevezik - szuper volt,

mert semmire nem kellett költenem és mindenem megvolt teljes ellátással. Amikor már a

vendéglátásban kezdtem el dolgozni nehezebb volt, mert szobát kellett bérelnem, ami

igencsak drága volt. Átlagosan havi 365 GBP-t fizettem a szobámért, egy 4 szobás házban.

Az étkezést szintén magamnak kellett biztosítani viszont még így is tudtam gyűjtögetni.” –

válaszolta a 10. női hosszú távú munkavállaló.

Ausztria:

„Jobbak a körülmények szemmel láthatóan. A környezet tiszta, rendezett. Az épületek nagy

százalékánál solar rendszert alkalmaznak, környezettudatos életmódot folytatnak mar évek

óta, pozitív, segítőkész általában mindenki, jó a munkamorál. Jobban megbecsülik az

ember munkáját.” – válaszolta a 8-as számú férfi munkavállaló

„Úgy gondolom, leginkább a kinti lakosok magatartása tükrözi legjobban, hogy valóban

jók az életkörülmények kint. Az épületek, az utak, az ország tisztasága, rendezettsége is

erre utal. Valamint saját tapasztalat és közeli ismerősök tapasztalatai alapján mondhatom,

hogy az oktatás és az egészségügy is fejlettebb.” – felelte a 9-es számú női munkavállaló

Összegezve a tapasztalatok alapján, az életkörülmények jobbnak mondhatóak a 3 népszerű

célországban. Ezen körülményekhez hozzá tartoznak az alapvető szükségletek –

táplálkozás, szórakozás, lakhatás stb. – kielégítése. E szükségletek kielégítéséről, a

megkérdezett emberek hasonló válaszokkal rendelkeztek:

„Táplálkozás szempontjából hasonló árakra lehet számítani, ami számomra pozitív

csalódás. Alapvető élelmiszerek árai szinte megegyeznek, sokszor még alacsonyabbak is,

mint Magyarországon - például tojás, majonéz, halfélék. A szórakozás azonban költséges:

egy sör ára a belvárosban 4-5 font körül mozog, a mozijegy pedig 10-15 font. Az oktatásról

45

személyes tapasztalatom nincs, de barátaim megítélése alapján kedvezőek a feltételek.

Lakhatás szempontjából elszabadult árak jellemzőek, arányaiban tükrözik a budapesti

helyzetet: például egy 1 személyes szoba, 5-8 emberrel osztozva a lakáson 500 font, 2

személyes 700 font, egy garzon 1000 font/hónap. Azonban ennél kedvezőbb árakon is lehet

szállást találni.” – felelte a hetes számú női munkavállaló

„Ruházat, technikai eszközök olcsóbbak. Oktatás jelentős része ingyenes, ami viszont nem,

az drágának mondható. Élelmiszer, szórakozás, hasonló árban mozog, mint itthon.

Lakhatás drágább, ha nincs saját tulajdonú ingatlan.” – válaszolta a harmadik férfi

munkavállaló

Az eddig vizsgált szempontok és a válaszok alapján megállapítható, hogy a migrációt

választók elégedettek a célországban tapasztaltakkal - összehasonlítva a magyar

lehetőségekkel -, illetve pozitív véleménnyel tértek haza:

„Volt különbség, 2-3 év után 2 szobás lakást tudtam itthon vásárolni, azon kívül

ruházkodni és szórakozni esetleges kisebb luxuscikkekre is elegendő volt az ottani

keresetem.” – tizedik férfi válaszadó

„Elsősorban nem a pénzszerzés miatt utaztunk külföldre, hanem kalandvágyból, így a

megkeresett bér nagy részét elköltöttük szórakozásra, vásároltunk ruhákat, parfümöt,

egyebeket. Az igényeinket maximálisan ki tudtuk elégíteni, és megjegyzem, még így is

sikerült félretenni.” első férfi interjú alany

A válaszadók közül, mindannyian azon a véleményen és tapasztalaton osztoztak, hogy a

hazai fizetésekkel és körülményekkel szemben, az idegen nemzet területén vállalt

munkából sikeresebben tudtak gazdálkodni, illetve keresetükből félretenni:

„Szerintem itthon sokkal nehezebb karriert építeni és versenyképes jövedelemhez jutni.

Alapvetően nem az árak magasabbak itthon, hanem az átlagbér nem elegendő a

komolyabb hosszú- vagy rövid távú tervek megvalósításához - például saját lakás

megvásárlása.” állapította meg a kilencedik férfi munkavállaló

A pozitív válaszokból kiindulva, megkérdeztem a válaszadókat, hogy ajánlaná-e másnak,

ha felmerülne benne a migráció kérdése. A válaszadók 85%-a ajánlaná, azonban,

mindannyian egyetértenek azzal, hogy ez egy egyéni döntés, érdemes fiatalon kipróbálni,

remek tapasztalatokhoz lehet szerezni, azonban a pozitív végeredmény nem garantált és

46

nincs garancia arra, hogy hamar jobb körülményeket lehessen megteremteni az otthonihoz

képest. A kérdésre a nyolcadik női válaszadó rendkívül elgondolkodtató választ adott:

„Nem ajánlanám, én tényeket mesélek. Lehet a körülmények kedvezőbbek, de távol vagy a

családodtól, barátoktól. Van különbség, amikor a nagymamád idős vagy már haldoklik és

csak a másik városba kell átmenned, hogy meglátogasd és más, amikor egy másik

országból kell látogatást szervezned. Lecsúszod az esküvőket, keresztelőket, temetéseket, és

az egyéb fontos eseményeket. Nem vagy ott, nem tudsz ott lenni. Évente látod a családodat

1-2 alkalommal és sose tudhatod, kivel nem fogsz legközelebb találkozni. Az évek múltával

a barátok is eltávolodnak. Teszel félre pénzt, de az végül elmegy az otthoniak segítésére

vagy a hazautazgatásra. Nyaralni lényegében nem is mész, mert a kevés szabadságod arra

használod, hogy a családodat és a barátaidat látogasd.”

Habár ez nem gazdasági megközelítés, mégis remek képet ad arról, mi tartja vissza az

embereket a vándorlástól, mi vonzza vissza őket hazájukba. Bár az interjúban szereplők

többsége, ha kérdeznék, ajánlaná a kivándorlást és örülnének neki, ha családtagjaik,

szeretteiket velük élnének, de csupán 20%-uk tervezi, hogy szeretteik kitelepüljenek.

A migráció egy fontos szempontja, illetve az idegen társadalom általi elvárásnak is

nevezhető, hogy mennyire képes egy migráns az adott környezetbe beilleszkedni. A

megkérdezettek egybehangzóan válaszolták, hogy sikerült beilleszkedniük az adott

környezetbe. Az Európai Unió tagországai között létrejött szabad vándorlás és

munkavállalás végett, a fogadó országokban rendkívül színes nemzetiségi csoportok

alakultak, emiatt az idegen nemzetekből érkező munkavállalókkal szemben pozitívabban,

befogadóbban viszonyulnak. Ennek ellenére, minden nemzetiségről van egy kialakult kép,

pozitív vagy negatív irányú diszkrimináció, így az interjúban külön kérdést kapott, hogy ha

tapasztalta a megkérdezett, mennyire érezte magyarságát előnynek vagy hátránynak. A

válaszadók többsége, nem tapasztalt negatív irányú diszkriminációt, véleményük szerint a

bevándorló Kelet-Európai nemzetekből érkező munkavállalókat egyként kezelik, olcsóbb

és terhelhetőbb munkaerőnek számítanak. A munkáltatók, ahol pedig el tudják különíteni a

nemzetiségeket, a válaszadók tapasztalatai alapján, szeretnek a magyar nemzetiségűekkel

dolgozni, mivel könnyebben taníthatóak, szeretnek és akarnak dolgozni. Egyedüli

hátrányként a nyelvtudás lett megnevezve, mivel a legtöbb bevándorló munkavállaló nem

rendelkezik megfelelő nyelvi kompetenciával, ám ez idővel változhat, fejlődhet. Nemcsak

47

a nyelvi és képzettségi képességek, amik az idegen környezetben való tartózkodás alatt

módosul. A megkérdezettek 90%-a észlelt valamilyen személyiségbéli változást:

„Úgy érzem határozottan javult a nyelvtudásom és egyáltalán a bátorságom, hogy

megszólaljak idegen nyelven. Sikerült önállóbbá illetve „felnőtté” válnom. Néhány jó

barátra is szert tettem kint létem során, akikre mindig jó szívvel gondolok. Nyitottabb

lettem, amikor hazaérkeztem, de ezt a nyitottságot sajnos az itthoni környezet erősen

negatív hatása napok alatt megváltoztatta. A munka területén egyértelműen fejlődtem,

elindultam egy irányba, amit szívesen csinálok.” – mondta el a hatodik férfi megkérdezett.

3.1 Visszavándorlási helyzetkép

Utolsó kérdéseim között szerepelt, hogy ha az interjúban részt vevő személy még kint él,

tervez-e hazajönni, illetve aki már haza költözött, milyen okból kifolyólag döntött emellett.

A megkérdezettek 35%-a nem tervez már Magyarországra visszaköltözni. A hetedik női

válaszadó pontosan kifejti az egyik okot, ami miatt a kint élő magyarok, már nem

terveznek visszaköltözni:

„Már nem tervezem, hogy visszaköltözzek, itt van férjem, itt fizetek lakáshitelt. 4 éve

vagyok egy munkahelyen, innen lesz valószínűleg majd nyugdíjam is.”

Az interjúban szereplők 20%-a tervez hazaköltözni, ha sikerül annyi pénzt

megtakarítaniuk, hogy Magyarországon új életet tudjanak kezdeni, az elvárásaiknak

megfelelő életszínvonalon.

A válaszadók 45%-a már hazaköltözött: 25% továbbtanulás végett, 15% mivel elérték

céljukat (saját lakás vásárlása Magyarországon), a maradék 5% pedig családi okokból

kifolyólag.

A hazaköltözött kilenc ember közül, hat, ha adódna rá lehetőség, visszatérne külföldre, de

már nem egyedül, hanem családjával. A maradék három fő közül, egy tervez kiköltözni, ha

tanulmányait befejezte és elég tőkét szerzett, hogy elindítsa külföldi karrierjét, kettő pedig

elégedett jelenlegi hazai pozíciójával és életkörülményeivel.

Utolsó kérdésemmel zárnám a fejezetet, mely azokat a válaszadókat célozta meg, akik nem

terveznek már Magyarországra költözni. Arra a kérdésre kerestem a választ, mi lenne az a

szempont, ami miatt mégis úgy döntenének, hogy visszaköltözzenek. A hét fő közül,

48

három semmilyen körülmény, illetve változás nem tudná már visszavonzani, a maradék

három fő csakis családi okok miatt változtatnának álláspontjukon. A női válaszadók közül,

a második megkérdezett, remekül megfogalmazza, mik azok az okok – amikkel a többi

megkérdezettel is egyetért – ami vonzó hatással bírna az elvándorolt magyar

állampolgárok számára:

„Egészségügy színvonalának a javulása, legalább olyan szintre, hogy ne kényszerüljön az

ember magánorvoshoz a hosszú várólisták miatt. Nettó minimum kereset Nyugati

színvonalúra való emelkedése, hogy el tudjunk menni évente egy 1 hetes családi

nyaralásra, illetve ha például tönkremegy a mosógép, ne kelljen hitelt felvenni a

cseréjéhez. A közoktatás színvonalának javulása, gyakorlatiasabb, modernebb oktatási

anyagokkal, melyek az életre is felkészítik a diákokat, illetve több államilag támogatott

férőhely az egyetemeken, mivel egy jó állam alappillére a jól kvalifikált népesség.”

49

4. Összegzés, konklúzió

Az emberiség sorsát a népesedés alakulása döntő mértékben befolyásolja. A népesség

vándorlása - mely egy idős az emberiséggel - állandó folyamat, csupán intenzitása változik

korszakonként. A vándorlást kiváltó okok általánosságban a szegénység illetve a nyomor

valamint a fegyveres konfliktusok.

Dolgozatom első részében tisztáztam, a különbséget a menekült, migráns illetve a migráció

fogalmi különbségei között, mivel manapság igen aktuális téma, azonban használatuk

során - a médián keresztül - gyakran tévesen, a fogalmakat összekeverve valamint

összemosva használják.

A továbbiakban, mivel a vizsgált téma alapja a migráció - azaz a népesség legyen az

egyéni vagy csoportos vándorlása, országon belül illetve más ország területeire –

bemutattam a társadalomtudomány ismertebb képviselői által megfogalmazott teóriákat a

vándorlás okairól és irányairól, majd levontam a következtetést, hogy egyik elmélet sem

tekinthető – a téma összetettsége végett - a migráció pontos magyarázatának, de

megállapítható, hogy a vándorlás az egyénnel született ösztön, mely olyan irányba tereli az

embert, ami számára biztonságosabb, jobb életminőséget biztosíthat. Ezen mozgást

számtalanbefolyásoló tényező – például a társadalom mely az egyént körül veszi - teszi

kiszámíthatatlanná.

Az elméleti háttér megismerése után, rátértem a magyar népesség adatainak ismertetésére.

Mivel hipotézisem népességünk fogyására vonatkozott bemutattam először a természetes

változás arányait. A természetes szaporulat és fogyás számát a születés és halálozás

különbsége határozza meg. Az adatok megmutatták, hogy a magyar társadalom elöregedő

– mivel a születésnél magasabb a halálozások száma -, mely folyamatot a várható

élettartam növekedése a csökkenő születésszám mellett felerősített. A népesség

csökkenését tovább fokozza az országból való elvándorlás, ami 2007-ben kezdett el nőni,

melynek okai romló munkaerő-piaci illetve gazdasági folyamatok, melyek a válság

hatására felerősödtek, illetve a főbb fogadó országokban a kelet-közép euróai munkaerő

iránti keresletének a felerősödése. 2011-ben az elvándorlás felgyorsult. A legnépszerűbb

fogadó ország Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria volt, ám megjelentek új

célországok is. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2013-mas adatai alapján

50

Magyarországról körülbelül 264.500 fő vándorolt el. Számos elmélet és „jövőkép”

olvasható, melyek szerint - hipotézisemet alátámasztva - Magyarország jövőjével

kapcsolatban, ha az öregedés folyamata, illetve a népesség számának csökkenése, ha ilyen

tendenciával folytatódik, a lakosság 2050-re körülbelül 7-8 millió főre csökken, mely a

falvak, kisvárosok elnéptelenedését eredményezi.

Dolgozatom végét felvezetve, bemutattam az elvándorlás gazdasági okait, mely szerint a

potenciális migránsok által választott célországokban többszörös a megkereshető nettó

illetve bruttó minimálbér, illetve ezen országokban található, a Forbes által készített, a

világ 25 az életminőség szempontjából kiemelkedő városa közül több is.

A felvezetés után, elemeztem az általam – 10 férfivel és 10 nővel – készített interjúkat,

melyek alátámasztották legelső hipotézisemet, mely szerint a magyar emberek

munkavállalási mobilitása szempontjából egyre népszerűbb a migráció és a hozzá tartozó

külföldi munkavállalás. A megkérdezettek az interjú során igazolták, a korábban készített

mind gazdasági, mind jóléti adatok valósok, a kiválasztott célországban a hazainál

többszörös bér elérhető, mely erős vonzó hatást gyakorol a jobb létre, magasabb

színvonalú életre vágyó állampolgárokat.

Az adatok és nyilatkozatok ismeretében, azt a megállapítást illetve javaslatot teszem a

jövőre vonatkozóan, hogy Magyarországnak és a magyar embereknek szükségük van – a

Nyugati színvonalú – bérfejlesztésre, mely biztonságérzetet – ami döntő mértékben

szerepet játszik a természetes szaporulat növekedésében, az arra vonatkozó hajlandóságban

- és a gazdaság felpörgését generálná. Továbbá az állampolgárok életében kiemelkedő

szerepet kap a család, mely visszatartó illetve visszahúzó „erőként” jelenik meg a

migrációban. Ha a család gazdaságilag stabil, egészségügyi ellátása illetve a következő

generáció oktatása megfelelő módon biztosítva van, a külföldre irányuló végleges

migrációs és kitelepülési folyamatok megállíthatóak, illetve visszafordíthatóak.

51

5.Summary, conclusion

Human destiny is influenced by the population. Migration, which is at the same age as

humanity, is a constant process, though, its intensity changes throughout the times. The

root cause of migration is generally poverty, misery and military conflicts.

In the first part of my thesis the definition of refugees, migrants and the difference between

the definitions of migration are clarified - this is a quite up-to-date topic nowadays,

although they are sometimes misinterpreted in the media; their definitions are mixed or

merged.

Afterwards diverse reasons and routes of the migration explained by the well-known

sociologists are listed since the gist of my thesis is migration - migration carried out

individually or in groups within the country or to other countries. The consequence drawn

reflects that none of these theories are valid for nowadays state due to its complexity;

although we can admit that migration is an instinct born with the individual that steers the

people to such direction where he or she can reach a higher standard of living. This

movement can be affected by loads of factors, such as the society around the people, which

makes it unpredictable.

After the theoretical background the data of the Hungarian population can be read. Since

my hypothesis refers to population decline, the rates of the natural change can be shown.

The number of natural growth and decline is defined by extracting the number of birth with

the number of deaths. The data show that the Hungarian population is aging since the

number of death is higher than the number of birth; moreover, this process has been

enhanced beside the decreasing number of birth by the growth of the average life

expectancy. The main reason for the reduction in population is the immigration which

started to grow in 2007 due to deteriorating labor market and economic processes; this

fastened at the time of the financial crisis and the demand for Eastern-Middle European

labor in the main hosting countries also went up. Migration accelerated in 2011. The most

popular host countries are Germany, the UK and Austria; though new destinations have

also emerged. According to the data of the Hungarian National Office of Statistics in 2013

the number of immigrants from Hungary was circa 264.500. There are several theories and

visions underlining my hypothesis about Hungary’s future. If the aging process and

population decline keeps falling in the same pace, Hungary’s population will hardly reach

7-8 million in 2050, that is, towns and villages will completely get depopulated.

52

At the end of my thesis the economic reasons of migration can be read. Based on them the

host countries of potential migrants are chosen for their huge net or gross minimum wages;

furthermore, according to the statistics made by Forbes the world’s 25 cities offering the

highest standard of living can be found in these countries.

After the introduction interviews made with 10 men and 10 women are shown which

underpin my very first hypothesis that migration, foreign guest work are getting popular

for Hungarians regarding the aspect of labor mobility. The interviewees justified that the

previously made economic and wealth data are real; employees can earn higher wages in

these host countries compared to their home country that attracts those inhabitants who are

thriving for a better life.

After analyzing all data I make the suggestion or statement for the future that Hungary and

Hungarian people desperately need higher Western wages, because these can contribute to

population growth, willingness for child birth that can generate economic growth. Besides,

in the question of migration family plays a significant role in the citizens’ life as a

restraining or retracting power. If families are financially stable, health care and education

of the forthcoming generations are provided; immigration and migration processes can be

stopped or even reversed.

53

Források

1. Borjas, George J. (1987): Self-selection and the earnings of immigrants. American

Economic Review, 77, pp. 532–553.

2. Cseresnyés Ferenc (1996): Migrációs potenciálok és trendek Európában, Regio -

Kisebbség, politika, társadalom 7. évf. 4.sz

3. Glaser , W. A. – Habers, G. C. (1974): The migration and return of professionals

International Migration Review 8 (2) pp. 227–244.

4. Hárs Ágnes (2008): Csatlakozás és csalatkozás – a magyar munkaerőpiac és a

migráció. In: Kolosi T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Társadalmi Riport. Tárki, Budapest,

pp. 108–130.

5. Hárs Ágnes (2009): Nemzetközi migráció a számok és a statisztika tükrében. In:

Statisztikai szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 682-711.

6. Hárs Ágnes, Landau Edit, Nagy Katalin (2005): Európai Foglalkoztatási Stratégia –

Lehetőségek és korlátok az új tagállamok számára, Budapest, Kopint-Datorg

Konjunktúra Kutatási Alapítvány

7. Hárs Ágnes (2013): Magyarok – külföldön. Gondolatok a magyarok külföldi

munkavállalásáról; Magyar Tudomány, 174 (3), pp. 286-291

8. Hárs Ágnes, Tóth Judit (2010): Változó migráció – Változó környezet; Budapest,

Sík Kiadó

9. Hautzinger Zoltán, Hegedűs Judit, Klenner Zoltán (2014): A migráció elmélete;

Budapest; Nemzeti Közszolgálati Egyetem

10. Massey Douglas S. –Arango Joaquin – Hugo Graeme –Kouaouci Ali –Pellegrino

Adela –Taylor J. Edward ( 1993): Theories of International Migration: Review and

Appraisal. Population and Development Review, Volume 19, Number 3, pp. 431-

466

11. Massey, Douglas S. (1988): International migration and economic development in

comparative perspective. Population and Development Review, 14, pp. 383–414.

12. Nadler, R. - Kovács, Z. - Glorius, B. - Lang, T. (eds.) (2016): Return migration and

regional development in Europe: mobility against the stream Palgrave Macmillan,

Basingstoke

13. Piore, Michael J. (1979): Birds of Passage: Migrant Labor in Industrial Societies.

Cambridge University Press, New York.

54

14. Rédei Mária (2007): Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza; Eötvös

kiadó

15. Sik Endre (2001): A migráció szociológiája; Szociális és Családügyi Minisztérium;

Budapest

16. Sjaastad, Larry A. (1962): The costs and returns of human migration. Journal of

Political Economy 70 (S)m, pp. 80–93.

17. Stark, Oded and J. Edward Taylor (1991a): Migration incentives, migration types:

The role of relative deprivation. The Economic Journal, 101, pp. 1163–1178.

18. Taylor, J. Edward (1986): Differential migration, networks, information and risk. In

O. Stark (ed.): Research in Human Capital and Development. Vol. 4. Migration,

Human Capital, and Development. JAI Press, Greenwich, pp. 147–171.

19. Todaro, Michael P., (1969): A model of labor migration and urban unemployment

in less-developed countries. The American Economic Review, 59, pp.138–148.

20. Todaro, Michael P. (1976): Internal Migration in Developing Countries.

International Labor Office, Geneva.

21. Todaro, Michael P. and Lydia Maruszko (1987): Illegal migration and US

immigration reform: A conceptual framework. Population and Development

Review, 13, pp. 101–114.

22. Tóth Péter Pál (2014): Népességfogyás – Vándorlás; Lucidus Kiadó; Budapest

55

Internetes források

- A magyarországi népességcsökkenés okai és távlatai; Budapest Analysis; 2004.

március 08. hétfő 23:16

http://www.mkdsz1.freeweb.hu/n41/bpan37.htm

- Ahogyan a UNHCR látja: „menekült” vagy „migráns”, melyik a megfelelő? Szerző:

Adrian Edwards, Genf;

- http://www.menszt.hu/hu/hirek/ahogyan-a-unhcr-latja-menekult-vagy-migrans-

melyik-a-megfelelo (2018.09.20)

- Al Jazeera – Why Al Jazeera will not say Mediterranean ‚ migrants‘ 2015. 08. 20.

http://www.aljazeera.com/blogs/editors-blog/2015/08/al-jazeera-mediterranean-

migrants150820082226309.html

- Blaskó Zs. – Gödri I. (2014): Kivándorlás Magyarországról: szelekció és célország

választás az „új migránsok” körében. Demográfa, 57(4)

https://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/2636

/2488

- Cseresnyés F. (1996): Migrációs potenciálok és trendek Európában.

www.regiofolyoirat.hu/newspaper/1996/4/02CSERESNYES_FERENC.DOC)

- Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (szerk.) (2015):

Demográfiai portré - Gödri Irén: Nemzetközi vándorlás

https://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografiaiportre/issue/view

/532

- https://www.forbes.com/sites/oliversmith/2018/03/22/these-8-european-cities-offer-

the-best-quality-of-life-in-the-world/#455dcf5a1129

- http://www.demografia.hu/en/downloads/Working_Papers/HDRI-WP19-2014-Godri-

etal.pdf

- http://old.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b337.pdf

- http://hungarianspectrum.org/2015/07/02/the-growing-hungarian-emigration/

- https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-

explained/index.php?title=Migration_and_migrant_population_statistics/hu

- https://infostart.hu/belfold/2017/08/30/itt-a-nagy-szam-ennyi-magyar-el-mar-kulfoldon

- http://makronom.mandiner.hu/cikk/20180109_magyarorszagon_a_legkisebb_a_kivand

orlasi_arany_kozep_europaban

56

- https://www.portfolio.hu/gazdasag/nyugdijrendszer/megrazo-abrakon-magyarorszag-

jovoje.217392.html

- https://index.hu/kulfold/szevasztok/2014/11/04/migracio_magyarorszagrol/