Orban Balazs

Orbán Balázstörök tárgyú

írásai

Uta

zás

Kele

ten

(Rés

zlet

ek),

1861

Egye

tmás

Kel

etrõ

l s k

ülön

ösen

a n

õkrõ

l, 18

75Kü

lföld

i él

etem

bõl,

1881

Törö

kors

zágr

ól (

Fele

dhet

etle

n jó

any

ám e

mlé

keze

téne

k sz

ente

lve)

, 188

4

TTöörröökkoorrsszzáággrróóll ss kküüllöönnöösseenn aa nnõõkkrrõõll

TEREBESS KIADÓBUDAPEST, 1999

Válogatta

STEINERT ÁGOTA

A jegyzeteket írta

FODOR PÁL

A belsõ címlapon Orbán Balázs látható 1865-ben

I.

Az ozmánoknak egykor világrettegte hatalma és bi-rodalma gyors hanyatlásnak és bomlásnak indult,miként minden oly uralom vagy birodalom, amely-nek alapja az erõszak, melynek összetartó kapcsátnem a szabadság arany—, hanem a zsarnokság vas-kapcsa képezi, amely épp azért, mert vas, a rozsdá-sodás általi oxidálásnak van alávetve s így könnyenszétpattan.

Az ozmánok egykori birodalma roskadoz, azozmánok egykor félelmes népe tespedésbe süllyedtazért, mert nem tudott és nem tud Európa mûveltsé-gi talajában gyökeret verni, légkörében akklimatizá-lódni; mert részben vallása, de leginkább zárkózott-ságra irányuló társadalmi intézményei elszigeteltékés elzárták az európai polgárosodás, mûvelõdés és a szabad eszmék áldásos áramlatai elõl; mert elõ-kelõsége Byzánc elfoglalásakor elsajátítá a görögökromlott erkölcseit, fõleg politikai és kormányzatihibáit és vétkeit.

E nép nem követte a korábban beköltözött test-vér magyar nép okulásra intõ bölcs példáját, melya honfoglaláskor talán még vitézebb, harciasabb,vallása és intézményeinél fogva talán távolabb állóvolt Európa népeitõl, mint a török; de amidõn ki-tombolta fiatal hevét, amidõn Európa népéleténekvénhedt törzsébe új termõ ágat olta, amidõn ha-talmának súlyát éreztetve tiszteletet és respektustszerzett magának: akkor igyekezett Európa szoká-sai, vallása és polgárosodásához simulni s nemcsakbele találta magát új helyzetébe, hanem az új alak-ba öntött Európa népeivel testvéresülve nélkülöz-hetetlenné tudta magát tenni. Igen, mert a magyar,melynek puszta nevétõl is rettegtek egykoron, nem-sokára a szabadság, polgáriasodás és keresztyénség

5

Törö

kors

zágr

ól (

Fele

dhet

etle

n jó

any

ám e

mlé

keze

téne

k sz

ente

lve)

1884

legerõsebb védõjévé és terjesztõjévé vált. Európa ostora egy rö-vid század alatt a népek e féltett drága kincseinek legbiztosabbõrévé s így európai szükségességgé változott át. Ez biztosítászámára az ezredéves múltat s biztosítandja az ezredéves jövõt.

Ellenben a török öt százados ittlét után éppoly idegen ma-radt Európában, mint betörése alkalmával, az sehogy se tudotthelyzete követelményeivel kibékülni, az európai talajjal össze-nõni, e földrész népeihez simulni.

Pedig a viszonyok reájuk nézve sokkal kedvezõbbek voltak,mert a byzánci uralom által enervált népek közt egy sem bírtaz államalkotás és megoltalmazhatás kellékeivel, s így a töröka muszka telhetlenséggel szemben, mintegy európai szükséges-séggé vált, az európai egyensúly fenntartásának kellékekéntszerepelt.

A jóra való vitéz török népben megvoltak s megvannak rész-ben még ma is a regeneració kellékei, csak egy nagy reformá-torra volt szükségük, aki a bár kissé szilaj, de jóra fogékony,értelmes és még mindig õs erejének hatalmával bíró töröknemzetet reformálja és az európai szabad és mívelt népek tár-saságába beiktassa.

A kor kivánalma megteremté ott is a helyzet emberét ahatalmas szultán Mahmudban, ki szilárd eltökéléssel és erõskezekkel kezdette meg birodalmának reformálását s az euró-pai viszonyokhoz való asszimilációját.

Nehéz és nagy munka volt ez, mert a fanatizmus és századoselõítéletek roppant szikláit kelle eltakarítania az elõhaladásútjáról, hogy arra népét ráléptethesse; nagy és nehéz munkavolt ez, mert két nagy akadály, mondhatnám hatalom álltaútját: az anarchikus hadsereg, mely államot alkotott az állam-ban s az elfajult militarizmus vérengzõ túlkapásaival fenye-gette a birodalom lételét, és a túl hatalmas hierarchia — melyitt is, mint minden kiskorú népnél, esküdt ellensége volt min-den elõhaladásnak, minden reformnak, a korszellem mindentérfoglalásának, mert lételeme a butaságban és sötétségbenhatározódott meg. A felvilágosodás terjedése az õ háttérbe szo-rítását jelentendette volna s így azt a kapzsiság egész szenvedé-lyével igyekezett kiküszöbölni, térfoglalását megakadályozni.

De szultán Mahmud a bátor és merész reformátorok közétartozott, akit nem rettentettek vissza még a nagy akadályok,sõt még a vértõl sem idegenkedett, ha az a szent ügy diadalá-nak vérkeresztségére szükségesnek mutatkozott. Legelõbb ahadsereggel kezdette, európai hadintézetekben nevelt képzetttisztekkel s odaédesgetett idegen, mûvelt, tisztek segélyévelkísértette meg rendes hadcsapatok, fõleg tüzérség alakítását, s ezek segélyével a rakoncátlankodó haderõ reformálását és fe-gyelmezését; de midõn ez sikerre nem vezetett, s midõn látta,

6

hogy a féktelenség trónját s a birodalom lételét is fenyegeti,nem rettent vissza az erõs érvágástól sem, s 30 000 janicser le-mészárlásával vágta ki e fekélyt a birodalom testébõl.

Ezután megkezdette a papság túlhatalma megtörésének mégnehezebb munkáját. Törökországban a papság nemcsak a val-lásos népre való nagy befolyásánál, hanem fõleg gazdaságánálfogva is, mint a birodalom ingatlanai fele részének (egyenesutód nem léte esetében) örököse (vakuf ) roppant pénzerõvel s ezáltal a fanatizmus felélesztésére hatalmas eszközzel ren-delkezett és rendelkezik. El is kezdettek az ulemák Mahmudszultán reformjai ellen prédikálni, a népet lázadásra bujtogat-ni; de a tréfát nem értõ szultán vagy 40 ulemának a fejét leüt-tette, hogy a káromló nyelveiket elnémíthassa s amidõn arumeliai kazaszkier megjelent a szultán elõtt s a kivégzettpapoknak egy fényes türbében (sírtemplom) való eltemetéséreszólítá fel, mert azok — mondá — szentek, miután lelkeiketfénytûz képében látta sírjaik felett lebegni, Mahmud ezt is át-adá a hóhérnak mondván: „Üsd le fejét, hogy lelke ama szente-kével egyesülhessen.”

Ez a kemény lecke használt, a papok nem mertek többégyorsan eszközölt reformjainak útjába állani; de ha nyíltannem mertek is ellentállani, nem szûntek meg alattomos bosz-szút forralni, és a nagy szultán századunk e nagy reformátora,népének e megváltója, Törökország hivatott megmentõje, mégmielõtt megkezdett nagy mûvét befejezhette volna, dicstelenülpusztult el a megsértett papok mérge által.

Ezáltal Törökország sorsa felett a kocka elvettetett. Kéjsóvár,többnyire a korán tilalma dacára Bacchusnak áldozó gyenge,enervált utódai a reformálás nagy mûvét képtelenek voltaktovább vinni, vagy azt immel-ámmal folytatták, s eljuttatták abirodalmat jelenlegi szomorú állapotára, amidõn nem tudhat-ni, hogy mikor adják meg prédalesõ szomszédjai a kegyelemdöfést; csak engedik még tengõdni, mert még nem tudtak meg-egyezni afelett, hogy a legzsírosabb konc kinek jusson. Egy szul-tán Mahmud szabású nagy szellem még talán meg tudná men-teni s a kemény koncot a bírvágyók fejéhez ütni; de elsatnyultutódai csak siettetik a fatum sajnálatos mûvének befejezését.

Szegény Törökország! Szegény jóravaló testvérnép! Te ösz-tönszerûleg érezted, hogy érdeked a mi megsegélésünket kö-vetelte 1849-ben a közös ellenség ellen, de álnok diplomatáidgátot vetettek e törekvésed elibe, s nem volt egy szultán Mah-mudod, ki merte volna fegyvered hatalmát a muszka háta me-gé vetni s ezáltal Magyarország kivívott függetlenségét megszi-lárdítani.

Pedig a független Magyarország lett volna az egyedüli palládi-umod, mely a muszkát a Duna átlépésében örökre megakadá-

7

lyozta volna s ezáltal nemcsak Törökország fennmaradását ésregenerációját, hanem Európát is örökre biztosította volna abarbarizmus inváziója ellen. Se Európa, se Törökország nemtette meg akkor a népjog rászabta kötelességét s most mind-kettõ keservesen bûnhõdik mulasztásáért s még inkább fogbûnhõdni a jövõben, mert az akkor megnõni engedett szarvdöfött Sebastopólnál, hol Európa hatalmai 100 000 ember éle-tével s több ezer millió elköltésével fizették meg Magyarországelleni árulásukat; döfött Plevnánál és San Stefanónál s döfhetmég Bécsben, Berlinben és Frankfurtban is, dacára azon mil-liárdoknak, melyeket a kötelesség mulasztók az e szarv miattfenntartott roppant hadseregekre kénytelenek költeni.

II.

De térjünk vissza szultán Mahmudhoz ezen eddig kevéssé mél-tányolt nagy reformátor emlékéhez.

Szultán Mahmud mint korszakalkotó nagy reformátor fi-gyelmét minden térre kiterjesztette, a nagy átalakulások köze-pette országa kisebb horderejû anyagi érdekeivel is foglalko-zott. Ez sajátságos jellemvonása minden nemzetmentõ nagyszellemnek, kiket a népek méltán nézhetnének Isten küldött-jeinek.

Így volt ez Washingtonnal Amerikában, így volt a miWashingtonunkkal, Kossuth Lajossal is, akinek nagy szellemeegyszerre mindent felölelt, ami a nemzet elõmenetelére, boldo-gítására szolgálhat. Így 1848-ban, midõn a 18 oldalról megtá-madott és polgárháború által marcangolt országot kellettoltalmazni, amidõn a semmibõl hadsereget teremtett és szereltfel, amidõn városról városra járva toborzott a hazának hon-védeket, s azokba átömlesztve a hazaszeretet varázsát, az õsökvitézségét legyõzhetetlen hõsökké tette, kiknek babérjait amarathoni, plateai és thermopylaei szoros hõseiéi mellé helyez-hetjük: akkor még arra is jutott ideje, hogy a Felvidék népénekszegénységein azáltal igyekezzék segíteni, hogy ottan Svájcmintája szerint az óragyártás mesterségére a népet betanítsa, se célból oda ki is küldötte Kienner órást (kinek most a Kristóftéren van Budapesten üzlete.) Ekként szultán Mahmud is orszá-got reformálni akaró nagy munkája közepette figyelmét arrais kiterjeszté, hogy birodalmának gazdag arany és ezüst ereit,melyek a római uralom óta parlagon hevernek, kihasználja, sevégett Magyarországról tizenkét képzett bányászt hívott megKonstantinápolyba.

Ezek vezetõje a selmeci Knecktel János volt, ki minden né-met neve dacára (mint leveleibõl és jegyzeteibõl meggyõzõdtem)

8

egyike volt a leglelkesebb magyaroknak nemcsak érzelemre,hanem nemzetiségére nézve is.

Ezen magyarországi bányászok, fõleg a nagy szakértelemmelés tudománnyal bíró Knecktel vezetése alatt a Törökország te-rületén levõ arany- és ezüst bányákat nagy haszonnal aknáz-tatták s teméntelen arany- és ezüstérc folyt be a török kincstár-ba, elannyira, hogy a kezdetleges török pénzverdék egyszerûgépeikkel azt feldolgozni nem tudták. A szultán tehát a kegyeitnagyon megnyert Knecktelt pasai (tábornoki) rangra emelve,a pénzverde igazgatójává nevezte ki, s nagy fizetése mellett,tekintve az általa felmutatott nagy eredményeket, érdemjelek-kel és gazdag ajándékokkal halmozta el.

A pénzverde mellett egy bányászati iskolát is szervezettKnecktel, s abban több örmény fiatalt képezett ki a bányászatés pénzverés tudományában. Ezek közül valók voltak aDuzoglu testvérek, akik a régi örmény királyok utódainakmondák magukat, s kik nagyanyai ágon rokonaim is voltak.

Az egyik Duzoglu volt Knecktel utódja a pénzverde igazgató-ságban, ez egyike volt Törökország leggazdagabb embereinek,azon kiváltsággal bírt, hogy feszén a turát vagy a szultán címerétaranyhímzéssel viselte, ami senki másnak megengedve nem volt.

Nagyszerû Bosphor-parti palotájában — melynél csak a szul-táné volt fényesebb — mint rokon szívesen látott vendég voltamés az öregúrtól nyertem a Knecktel életére vonatkozó adato-kat. Magyar nõk iránti rajongásom gátolt meg abban, hogymegkínált unokája révén a pénzverdék hatalmas igazgatójával,kinek a szultánhoz bejelentés nélküli bejárata volt, közelebbirokoni összeköttetésbe (veji viszonyba) nem léptem.

Knecktelt a szultán mindenképpen birodalmában megtar-tani igyekezett s ottani család-alapítására unszolta. A nagyrangú és felgazdagodott s különben is daliás magyar válogatha-tott Stambul elsõ partie-jei között s így vette nõül a Duzogluk-kal rokonságban levõ elsõrendû latin családból eredõ ForestiMáriát.

A Keleten, s különösen az Archipelagus szigetein, de ma-gában Pérában és Galatában igen sok latin van még most is,akik a keresztes háborúk alkalmával alakított latin birodalomidejében származtak oda, leginkább Olaszországból, s bár a bi-rodalmat, melyet alakítának, elsöpré az arab, s török hódítás,az itt maradott latinok egészen napjainkig, tehát hét és félszázadon át, megtarták úgy nemzetiségüket, mint vallásukat,mert azok ma is mind katolikusok, s ma is mind olaszul beszél-nek, olasz eredetükre nagyon büszkék. Igen sok latin családma is fenntartja a genuai és velencei rokoncsaládokkal valóegybeköttetését, s õsnemes voltukra s messze fel menõ törzsfá-jukra büszke önérzettel hivatkoznak.

9

A legtöbb latin család az Archipelagus szigeten van, a Görög-országhoz tartozón lakó latinok természetesen görög alatt-valók; de oly szívesen ragaszkodnak olasz nemzetiségükhöz,hogyha bár görögül is tudnak, de családi és társalgási nyelvökaz olasz (ennek tulajdonítható az olasz nyelvnek keleten valóáltalános elterjedése) és oly büszkék, hogy a görögökkel nemigen jönnek családi összeköttetésbe. Ennek különben oka a vallási különbség is, amely oly éles választó vonalat képez acsaládok közt.

A latin mind katolikus, az Archipelagus szigetein számospüspökség alá vannak beosztva, s mert püspökeik, papjaiktöbbnyire Olaszországból valók, s egyenesen a pápa által kül-detnek oda, ezáltal az õs hazával való szellemi egybeköttetésökfenn van tartva s egyszersmind nemzetiségök is megvédve abeolvadástól.

Vannak latinok a török uralom alatt levõ Archipelagusszigeteken és a Kis-Ázsia parti városaiban is igen számosan,ezeket még a török kormány is megkülönbözteti és elválasztjaa görög alattvalóktól, latin-rájáknak nevezi s némi kedvez-ményekben részelteti, amennyiben Konstantinápolyban egykülön latin hivatal, úgynevezett latin kancellária alatt állanak,van kancellárjuk, ki a Portával és a külhatalmak követeivelszemben is képviseli, védi õket, s törvénykezési tekintetben issaját jurisdikcióval van felruházva, sõt épp oly dísz kavaszok-kal (tehát végrehajtó közegekkel) van ellátva, mint bármelyikkülhatalmasság követe.

Ezt azért bocsátom itt elõre, mert a késõbbi fejleményekmegértéséhez magyarázatul szolgál, valamint azt is szükséges-nek tartom kiemelni, hogy ezen kvázi elkényeztetésnektörténelmi és jogi háttere van, amennyiben a törökök a meg-hódított Cycladokat a birodalomhoz csatolták ugyan, de a régilatin uralom alatti hercegeiket és kormányzóikat legalább egyideig meghagyták, helyi önkormányzatukat tiszteletben tar-tották, s megelégedtek a magszabott — nem igen nagy — adópontos fizetésével. Sõt még késõbb is, amidõn szorosabbanbevonattak a birodalom kötelékébe, belügyeikbe nem igen ele-gyedtek, s bizonyos mérvû autonómiát engedtek e szigeteknek;a hivatalok leginkább az ott lakó latin-ráják kezeiben voltak.Innen, mûveltségi elsõbbségökbõl a régi nemesi származásuk-ból ered azon fölény, amit ez olasz családok a szigetek göröglakóival szemben még most is éreztetnek; ennek folyományaazon kedvezmény is, amelyben a Porta még napjainkban isrészelteti õket.

A török Cycládok latin lakóinál még büszkébbek a Görög-országhoz csatolt szigetek s különösen Naxos sziget latinlakói.

10

Naxos minden idõben a Cycládok legkitünõbbike, leghatal-masabbika és leggazdagabbika volt, már a 6. században Kr.e.Athenével vetélykedett, hatalmas flottával s 8000 harcossalrendelkezvén, 501-ben Kr.e. köztársasággá alakult át, elsõ volt,amely a nagy perzsa hatalommal megmérkõzött amennyibenAristogoras perzsa szatrapával diadalmasan dacolt, azutánSalamis és Plateánál is kivette gazdag osztály részét a görögdicsõségbõl.

III.

A latin birodalom megállapításakor Naxosban Ducániánaknevezett hercegség alakult Velence fennsõsége alatt, mely aCycladok 12 szigetére terjedt ki; a Sanudo, késõbb a Crispocsaládból eredõ hercegeik Naxos szigetén, annak Callipolisnevû fõvárosában székeltek.

E hercegség 300 évig fenntartá magát, mely idõ alatt 21 her-ceg uralkodott. 1535-ben III. Crispo uralma alatt Khair-eddin(a rettegett vérsszakállú) meghódította a naxosi hercegséget; dehercegeit még egy ideig meghagyta s ötezer arany évi adóvalmegelégedett; a 16. század vége felé azonban a szultán szorosana birodalomhoz csatolta s török kormányzót küldött oda.

A görög szabadságharcban Naxos kiváló szerepet játszott,hajósai Canaris alatt harcoltak a török flotta ellen, fiai itt sKrétában is vérzettek a szabadságharc mezein. A naxosi latinoke harcokban is a Marco Sanudo herceg által erõdített felsõ vá-rosba visszahúzódva és elzárkózva semlegesek maradtak, mertrokonszenvük inkább a törökökhöz vonzotta [õket], s a görögkormány megelégedett azzal, hogy pénzáldozattal váltottákmeg hadkötelezettségüket.

Naxos latin lakói most is a Sanudo erõdben laknak, címe-rekkel ékített régi palotáikban; õk most is a sziget földtulaj-donosai. Azok a sziget völgyeiben díszlõ narancs- és citrom-erdõk, szentjánoskenyér-, aloé és pálma-ligetek mind az õktulajdonait képezik, most is arisztokratikus gõggel nézik le azalvárosban lakó görögöket, azokkal össze nem házasodnak,sõt társadalmilag is alig érintkeznek. Õk büszkék olasz erede-tükre, a kereskedést, ipart méltóságukon alóli foglalkozásnaknézik, ami miatt tétlenségre kárhoztatva lassankint elszegé-nyednek s õsbirtokaikat rendre veszítik el, mint minden olyarisztokrácia, mely a korszellem és a demokrácia követelmé-nyeivel kibékülni nem tud.

Magok a latin lakosok közt is meg van az elkülönítõ gõg,mert a naxosi latin családoknak egynémelyike a Sanudo, má-sok ismét a Crispo hercegi családokkal kötik magukat össze s

11

azt cifrán kipingált családfákkal bizonyítják. Vanitas vanitatum.[Hiúságok hiúsága.]

Ezen hercegi eredetet szenvelgõ naxosi latin családok közétartozott a Foresti család is — amelybõl Knecktel nõsült.

Knecktel nejének anyja a francia eredetû Pilián családbólszármazott, ki által a Duzoglukkal jött rokonsági összekötte-tésbe.

IV.

Knecktel házasságából egy leánygyermek született, öröme, büsz-kesége szüleinek, szemefénye, különösen anyjának; a leánykaszépen fejlõdött, már a hetedik évet betöltötte, atyjának fájthazafias lelke, hogy gyermekébõl nem nevelhet magyar nõt; dekülönben benne is, mint minden hazájától távol élõ magyarbanfölébredett a honvágy, amely ellenállhatatlan erõvel ragadtarég elhagyott hazája felé; jóllét, gazdagság, magas hivatal,kitüntetések, sõt még a családi boldogság sem tudják kárpó-tolni és feledtetni távoli szülõföldjét, melyhez lelke egészhevével vonzódott, melyen kívül nem vala számára hely.

Õ mindenképpen rá akarta nejét bírni a Magyarországbavaló áttelepülésre; de neje épp oly szívósan ragaszkodott a pá-ratlanul szép Bosphorushoz, melynek bûbájos partjain emel-kedett fényes palotájuk, honnan láthatta a minden percbenelvonuló hajók tarka raját, s a tengerszorosnak eszményi szépvidékét, hol a hullámok csábos loccsanása, a delfinek bukdá-csolása andalítá el. Õ az ismert szépet az ismeretlennel fel-cserélni, a bûbájos keletet, a ridegnek hitt északkal felváltaninem érzett vonzalmat magában.

A férj minden rábeszélése, minden kérése, honvágy fokoztaminden ékesszólása eredménytelen levén, arra határozta elmagát, hogy a neje által bálványozott leánykát elragadja s Ma-gyarországra viszi, hogy a viszontláthatás kecsegtetésével nejétis az odatelepedésre rábírhassa.

A titokban, nagy lelki küzdelmek után megérlelt tervetfoganatosítá is, s egy szép tavaszi reggelen kirándulás ürügyealatt kisleányával távozott és már indulás készen váró hajórafelszállva elvitorlázott Galacra, onnan szép Magyarországrautazott.

Otthonjában tett látogatás után Kassára ment, hol az akkorkitûnõ hírben álló nõneveldében elhelyezvén leánykáját s hatévre elõre fizetett díjjal biztosítván kiképeztetését, visszaindultKonstantinápolyba, hogy nejét leányához, tehát Magyarország-ra való átköltözésre rávegye, s így imádott szülõföldjén, bol-dogan tölthesse el élte hátralevõ napjait. Akkor tájt, még gõzö-

12

sök nem járván a Fekete-tengeren, vitorlás hajókon történt aközlekedés, ami gyakran hosszadalmas, nem egyszer veszélyesvolt az ott uralkodni szokott viharok miatt, amelyek éppen zárttenger voltánál s partjainak öböl hiánya miatt veszélyesebbek,mint bármely más nyílt tengeren. A visszatérõ Knecktelt ismeglepte egy ily vihar s õ többé soha se Stambult, még kevés-bé láthatta szülõföldjét, eltemettetett nyomtalanul a háborgótenger hullámai által, mielõtt nejét értesíthette volna leányahollétérõl.

Neje kétségbeesése iszonyú volt szeretett férje, egyetlen gyer-meke nyomtalan eltûnése miatt.

Azt hitte, hogy valahol a jenicserek gyílkolták le, ami akkor-tájt napirenden volt a gyûlölt keresztényekkel szemben. Euge-nia, a kis leányka ezalatt szépen fejlõdött testben és szellem-ben a nevelõ intézetben, a gyermek emlékezetében jóformánelmosódott szüleinek neve is, csak Konstantinápolyból valószármazásának homályos emléke maradt fenn.

A hat év, melyre a tan- és tartásdíj ki volt fizetve, letelt s azelhagyatott árva az utcára való kidobatás veszélyének lett valakitéve, ha az akkor Kassa közelében a gecsei kastélyban lakóbáró Orbán Pálné, született Dessewffy grófné keresztényinemes buzgalomtól ösztönözve, magához nem veszi a szegényelhagyottat, s leányaival tovább neveltetvén, annak gondozásátmagára nem vállalja.

V.

Akkortájt került haza a katonaságtól báró Orbán Pálné na-gyobbik fia, báró Orbán János, aki a napóleoni hadjáratokbólsebterhelten és sebzett szívvel is jött haza s búcsút vett a hadipályától, ahol a magyarral akkor is oly mostohán, oly méltat-lanul bántak, mint most s vitézségének, érdemeinek jutalmátmások tették el.

Báró Orbán János is, mint százados, valamely franciák általmegszállott kisebb erõdöt éjjel meglepett, falait megmászta ésélte kockáztatásával elfoglalta. Természetesen ezért német ezre-dese nyert elõléptetést, az õ nevét még csak meg sem említették.Ezért és más magyar önérzetet sértõ eljárásokért megneheztel-vén, odahagyta a katonai pályát, visszautasította a felajánlottnyugdíjt s visszatért a polgári életbe, ahol soha sem tudott anémettel kibékülni s mindig a Magyarország függetlenítéséértbuzgólkodó szabadelvûek táborában küzdött.

Mégegyszer felköté kardját, mint a kolozsmegyei inszurgen-sek õrnagya; de a gyõri futás meggátolta a csatákban való rész-vétben. Különösek a gondviselés útjai, a végzetnek tõlünk néha

13

egészen független elhatározásai, melyeknek a legerõsebb férfiis, a szabad akarattal felruházottnak állított ember — ki büsz-kén nevezi magát a természet urának — szintén alá van vetve,vagy a viszonyok ereje által ragadtatik néha eltökélésévelellentétes irányba.

Nem akarom elvitatni azt, hogy az emberi akarattal gyakranellentétes ezen erkölcsi áramlatnak következései és folyamá-nyai néha áldásosan ne hatnának, s hogy az embert a hibásonválasztott útról jó irányba ne terelnék, hogy az, amit a törökökfatumnak, a keresztények gondviselésnek neveznek, az emberilétnek bölcs regulátorai ne lennének; mert a véges emberi észés a vak szenvedélyeknek alávetett szív néha téved akkor,amidõn jó irányban vél haladni, mivel az erkölcsi életnek éppúgy meg vannak optikai csalódásai és tévnézetei, mint a fizikaiéletnek, melyeket a gondviselés nemegyszer szokott helyre-igazítani és rektifikálni. Ezt a magyar példabeszéd igen szépendefiniálja azon tételes mondataiban: „Hogy ember tervez, istenvégez” és hogy „Ember sorsát ki nem kerülheti.”

A fiatal kor könnyû felhevülésén már túl levõ báró OrbánJános sem kerülheté ki sorsát, mert bár a nõsülésrõl lemondottvolt s hymen láncait felvenni vonakodott, egy alkalommalamidõn szülõinek látogatása s osztályrésze átvétele végett, ille-tõleg az elzálogosított lengyelfalvi õs családi birtok kiváltságaérdekében Gecsére ment, ott megismerkedett a szépen fejlõdöttKnecktel Eugeniával, a támaszt és védelmet igénylõ szegényárvával, azt megszerette, s nõül vevén, azzal a kiváltott lengyel-falvi õs birtokba, az Orbán család származási helyére telepedettle. Az, hogy báró Orbán János sorsát ki nem kerülhette, s agondviselés ekként áthúzta az õ számításait, erkölcsi következ-ményeiben üdvös eredményt idézett elõ, amennyiben ekkéntnépes családot alapított s így a Magyarország létszámát s jo-gainak védõit szaporítá. Ezen — elmondhatjuk az égben vagyisa gondviselés hatalma által — véletlenül létre jött szövetség alap-ján folytatott és folytatódik tovább a férfi ágon már kiveszõbenlevõ Orbán család, ezen házasság adott lételt nekem is.

A távol-kelet szülöttjébõl itt székely bérceink közt derék ma-gyar menyecske lett. Édesatyám rögtön lépéseket tett anyósánakfölfedezésére, de évek teltek el s már mi gyermekek hármanvoltunk, amidõn végre sikerült, a konstantinápolyi osztrákkövetség közvetítésével, anyai nagyanyánkat fölfedezni, akiKonstantinápolyban nemcsak élt, hanem nagy gazdagságnakörvendett.

Édesatyám — ki a Napóleon elleni hadjáratkor évekig idõzöttOlaszországban — teljesen bírta az olasz nyelvet, s így képesítvevolt az anyósával való érintkezésre. Amidõn leánya életbenlétét és elhelyezését tudató levele megérkezett a kipuhatolt

14

anyóshoz, annak öröme határtalan volt, mert habár másod-szor is férjhez ment volt Naxosból származó Girardi nevû la-tinhoz, e második házasságából nem voltak gyermekei, s ígynagy vagyonának a török papok (a vakuf) lettek volna örökö-sei.

VI.

Határtalan volt öröme és boldogsága elveszettnek hitt egyetlengyermeke fölfedezésén, kinek halálát siratta folyton, s az életcéltalansága felett epedezett. Egy új élet tárult fel elõtte, elteltlelke azon varázzsal, amit csak egy anya tud érezni, amidõn azüres szív visszanyeri táplálékát s annak hézagait a fönségesanyai érzés boldogsága tölti el, midõn az élettörekvések cél-pontja felragyog útjelölõként a téveteg puszta kietlenében.

Ez érzés tölté el a reménytelenségbõl kiragadott édesanyaszívét, ki feltalálta elvesztett paradicsomát, ez érzés ragadtaszékely bérceink felé, hogy elveszettnek hitt gyermekét újbólkarjai közé szoríthassa. Amidõn a nagyanya megérkezett ideszékely bérceink közé, azon furcsa és megható jelenet adta elõmagát, hogy magyarrá lett leányával, csak magyar férje tolmá-csolásának segélyével tudott értekezni, míg édesanyám a gyer-mekkora óta elfeledett olasz és görög nyelvbe újólag be nemgyakorolta magát.

Gyermek voltam akkor, ki az érzelemvilág mélységét, azanyai szeretet e diadalünnepének magasztosságát és nagy hord-erejét felfogni nem tudtam; de gyermeki emlékeim visszame-rengései közepette még most is feltalálom elmosódott képét azanya és gyermek viszonttalálkozása végtelen örömének, mégmost is hallani vélem a boldogság azon sikolyát, amidõn a más-fél évtized óta elválasztott, kiegészítõ két szív össze dobbant,midõn az ok és okozat összefolyt, midõn a természet megsza-kított rendje helyreállt és harmóniája összhangba hozatott.

Még most is képzeletem varázs vásznán lebeg az a szép, te-kintélyes alak, festõi keleti mezének pompájában, akit nagy-anyának nevezheték, s aki ajándékaival, elkényeztetõ gyöngéd-ségével, apró becéztetésével életem ez elsõ szakában annyi örö-met okozott nékem. Gyémántos ékszereinek, sok aranyánakragyogása most is felvillan elõttem, mint egy tündérképnekmesés tüneménye, mint egy szép dajkamese vonzó képlete. Azis volt az, mert õ bármily boldognak is érezte magát feltaláltgyermeke s virgonc unokái körében, mégse tudta feledni ésnélkülözni a bûbájos kelet megszokott kellemeit, a miénktõleltérõ életrendjét.

A mi elõtte idegen társadalmunk, az õ eltérõ szokásaival,

15

berendezésével idegenszerû intézményeivel nem tudá õt ki-békíteni; a mi rideg éghajlatunk nem tudá helyettesíteni keletmeleg légáramlatát. A mi bérceink, melyeket csak a régi di-csõség és régi szenvedélyek emlékezete színez ki szépnek, sezáltal lesz elõttünk vonzókká, elválhatatlanokká: nem tudtákpótolni a Bosphorus bûbájos elragadó képleteit; a mi csendesmagányunk nem tudá feledtetni a világ zaját; a mi szárazföl-dünk egyhangúsága a tenger nagyszerû hullám világát, a mielzárkózottságunk a világkereskedelem nagyszerû mozgalmát,a mi döcögõ kocsink a habokon simuló gályák sebes röptét.

Én fel tudom azt fogni és lélektanilag indokolni, hisz éncsak pár évig éltem ott a Bosphor-parti anyai második hazám-ban, s bár itthonomban nemes célok, nagy törekvések ésküzdelmek foglalnak el s nagy kötelességérzet telíti szívemet,mégis nem egyszer ébred fel bennem a Bosphorus-vágy s nemegyszer vonzódom oda vissza, óhajtom azt viszont látni. Meny-nyivel természetesebbnek találom azt, hogy aki szülõföldjénekmondhatja, az varázsszerû vonzerejének nem tud ellent állni;azért mondja a török, hogy aki a Taxim* vizébõl egyszer iszik,bárhová menjen is, visszakivánkozik. Nagyanyánk is e behatá-sok uralma alatt állt s ellentállhatlan honvágyat az anyaiszeretettel akként igyekezett kibékíteni, hogy minket akart a Konstantinápolyba való beköltözésre rábírni, a gazdagság ésjóllét fénylõ képét ragyogtatván elõttünk.

De édesatyám, mint minden székely, szívósabban ragasz-kodott szülõföldjéhez, mintsem azt elhagyni tudta volna, azonérzés, hogy gyermekeit magyaroknak nevelhesse sokkalerõsebb volt, hogysem azt bárminõ gazdagság kecsegtetõ in-gerének alá tudta volna rendelni. Az õsi tûzhely vonzerejeerõsebb volt a távol kínálkozó szerencse minden csábjainál,mely a nemzetiségbõl való kivetkõzést, a hazától való megvá-lást kívánta áldozatul. Atyám maradásra határozta magát s énáldom érette, mert inkább vagyok szegényen magyar, mintgazdagon világpolgár, mert inkább ragaszkodom ez õseim véreáltal, ezen annyi nemes szenvedés által szentesített földhöz,mint a világ bármely idegen boldog országához.

Én bálványozom hazámat talán éppen azért, mert szeren-csétlen, mert fiai ápolására, védelmére oly igen rá van szorulva;én nem tudnám soha fölcserélni azt más boldogabb hazával,én csak itt akarok élni, mert gyökerem e földbe nõtt s csakebbõl tud tápanyagot elválasztani s itt akarok elhalni, védveõt, s ha megvédhetõ nem lenne, romjai felett siránkozva és

––––––––––* A Taximnak nevezik azon Péra felett levõ nagy gyüjtõ medencét, mely vizét a Belgrád-nál — két órányira — levõ forrásokból nagyszerû vízvezetéken át nyeri, s honnan az föld-alatti csöveken van a város minden irányába szétvezetve.

16

romjai közé temetkezve. Anyai nagyanyánk két évi itt mula-tása után visszatért Konstantinápolyba, miután megígértetteédes szülõimmel, hogy nemsokára megfogják látogatni a kisunokákkal együtt s huzamosabb ideig körében mulatni.

VII.

Tündérmese fénylõ képlete maradt továbbra is õ, mert a viszont-látás soha többé nem valósulhatott. Habár a levélbeli összeköt-tetés fonala többé meg nem szakadt ugyan, de a mi beutazásunka szaporodó gyermekek gondozása, késõbb neveltetésünkmiatt mindig akadályozva volt.

Egyszer már fel is készülõdtünk az akkor még terhes és hosz-szadalmas útra, minden elõkészületek meg voltak téve, márcsak útlevél megszerzése volt hátra, amidõn jött nagyanyánklevele, hogy a fényes palota, amelyet a Bosphorus partján foga-dásunkra építtetett, teljes elkészültekor leégett, s így annakújból való felépültéig halasszuk el beutazásunkat.

Ez esély örökre meghiúsítá a viszontlátást s ezáltal a nagyörökség kézrevételét is, mert mi iskolába kerülvén, a családmozgósítása nagy mértékben megnehezíttetett, míg nem egy-szer 1846-ban a konstantinápolyi osztrák követségtõl — melylevelezésünket közvetíté — értesítés jött, hogy nagyanyánk ter-hes beteg s ha látni és örökségünket megmenteni akarjuk,haladéktalanul keljünk útra.

El is indultunk gyorsan, amit nagyanyánk betegsége felettiaggodalmunk mellett az is siettetett, hogy már õszre járt azidõ, s a gõzösök csak rövid ideig közlekedtek a Fekete-tengeren.Azonban akkor az utazás nem volt olyan gyors mint jelenleg,Brassóból hétfalusi nagyszekereken lehetett csak öt—hat napalatt Galacra eljutni, honnan az út gõzhajóval két napot vettigénybe Konstantinápolyig.

Nem tudom, most, hogy van, de akkor Oláhországon át másút nem volt, mint aminõt a természet csinált, sáros sivatagpusztáinak mocsáraiban a tíz-tizenkét ló által vont nagy sze-kerek is gyakran megfeneklettek s csak húsz-huszonöt ló egy-befogásával lehetett kivontatni; azért mindig csoportosanutaztak azok a szoba nagyságú hétfalusi szekerek, amelyekgyarmatárukat, fõleg gyapotot, cukrot, kávét, rizskását szállí-tottak a galaci és brailai kikötõkbõl hazánkba, s melyek a kivi-teli és behozatali kereskedést közvetítették, mert akkor a Szé-kelyföld s fõleg Brassó igen nagy kiviteli kereskedést folytatottkeletre, aminek most vasutunk kiépítésével nagy mérvben kellvala fokozódnia, ha boldogtalan vámrendszerünk, iparunkmeg nem fojtotta volna s a fejünk felett elvonuló osztrák keres-

17

kedelem által a miénket — piacunk elfoglalása által — tönkrenem silányította volna.

A mi utunk nemcsak hosszadalmas, de kényelmetlen isvolt, amennyiben az egész út mentén polgárosodott embertbefogadható vendéglõ avagy csak korcsma sem levén, kényte-lenek voltunk nagy szekereinken hálni, s tarisznyából étkezni,mert azokat a faggyúval fõzött oláhországi ételeket — még hakapni lehetett volna is — posztó ruhás ember meg nem emész-tette: egyszer ízleltük meg Plojestben s attól is megcsömörlötts terhes beteg lett édesatyám. Ezen felül az a szerencsétlenségért, hogy bár eleget nógattuk — mert a gõzös indulási napjáttudtuk — szekerünket a gyorsabb hajtásra, az a rossz utak, svalljuk meg az igazat, a sok korcsmázás miatt is lassan hala-dott, s amidõn mi a Duna fennsíkjának oromszélére értünk, s midõn megpillantók a Dunát Braila és Galac festõi képévels a hajók árboc erdeivel: ugyanakkor rémülve láttuk a Konstan-tinápolyba igyekvõ Lloyd gõzöst füst gomolyokat lövelve tovahaladni.

Mi lekéstünk a gõzösrõl, ami egy hétig (míg a következõgõzös indult) való Galacon veszteglést vont maga után, s e leké-sés legalább is százezer forintjába került családunknak, mertnagyanyánknak beutazásunkról értesülést nyert prédalesõ kör-nyezete a közbeesõ idõt az õ elpusztítására s vagyona nagyobbrészének elharácsolására használta fel.

VIII.

Volt nagyanyánknak egy mostoha testvére, egy Krizándo nevûálnok ember, ki édesanyám megkerülése által a vélt örökségtõlelüttetett. Nagyanyánk látva a mi késedelmünket s félve, hogybekövetkezhetõ halála miatt egyetlen leánya örökségében megfogna rövidíttetni, magához hivatta a latinok kancellárját Var-taliti Györgyöt, s általa végrendeletét hivatalosan megíratván,édesanyámat tette összes vagyona általános örökösévé, egyszer-smind összeiratta vele ingatlanait, pénzét s künn levõ mintegyötvenezer forintra menõ követeléseit.

Szerencse, hogy a végrendeletrõl vett hiteles másolatot azosztrák követséghez letette az aggódó nagyanya, mert különbenarról még tudomást se szerezhettünk volna.

Mert a latin kancellár Vartaliti, egy álnok örmény, aki oszt-rák követségi szolgából (hol török kémként is mûködött) emel-tetett — egy õtet protezsáló nagyállású török pasa segélyével —a latin kancellárság tisztes állására, s ki hivatalánál és meg-bizatásánál fogva is — mint végrendeleti végrehajtó — hivatva éskötelezve lett volna anyánk érdekeinek védelmére: elsõ volt,

18

ki ellene támadt s Krizándóval a prédalesi mostoha báttyalszövetkezett édesanyám kifosztására, örökségének elrablására.

Az orvosi vélemény konstatálta, hogy nagyanyánk mérgezésáltal halt el, megérkeztünk elõtt öt nappal, tehát, ha mi Gala-con a gõzösrõl le nem késünk, még életben találtuk volna.

Nagyanyánk az utóbbi idõben Pérának Tarlabasi nevûrészében egy nagy emeletes palotában lakott, mely fényesenvolt felszerelve. Mikor mi megérkeztünk, az a tizenöt lakosz-tályú nagy épület pusztán, elhagyatottan állott, még az utolsóbútordarabot is elhordotta onnan Vartaliti, aki nagyanyánk-nak nagy mennyiségû pénzét, vagyont érõ ékszereit s drágabútorzatát martalóc módjára elragadta s Krizándóval osztako-zott felette. Nagy hirtelen eladták nagyanyámnak Brosphor-parti nyári palotáját is, melyet a mi fogadásunkra nagy fény-nyel építtetett, s amelynek hodcsetjére (birtok ívére) rátettékkezüket, eladtak még négy más házat ily módon, s hogynagyanyánk többi házát is el nem prédálták, azt csak annaklehetett köszönni, hogy a vakuf (török papok) mint a gyer-mektelen ráják örököse e házak hodcsetjeit lefoglalta.

Mi megérkeztünkkel még a puszta házba sem tudtunkbemenni, hanem nagyanyánk egyik szomszédos házát bérbebíró olasz orvos, Lorenzo (nagyanyánk házi orvosa) fogadottbe ideiglenes házába; s midõn Vartalitihez mentünk — minthivatott védõnk és végrendeleti végrehajtóhoz — láthattuk ad-dig szegényes lakását nagyanyánk bársony és selyem bútoraivalfelékesítve, s nagyanyánk ruháiba és drága perzsa sáljaiba öltö-zött nejét és leányait nagyanyánk gyémántjaitól ragyogni, mígmi kegyelembõl nyert két kis puszta szobában meghúzódva,alig volt, hogy hova lehajtsuk árva fejünket.

A neveletlen — írni alig tudó — szolgából lett úr s a mi elor-zott vagyonunk által szegénybõl gazdaggá lett parvenü, gõggelfogadott, alig engedte, hogy nagyanyánk bársony kereveteinülést foglaljunk.

Amidõn édesanyám, mint az elhunytnak leányát és örökö-sét magát bemutatta, õ se leány, se örökösrõl nem akart tudni,mert, mint mondá, az elhunyt gyermektelen volt, s örököse,törvényeink értelmében, a vakuf, mely már birtokba is vetteörökségét. S midõn nála letéteményezett végrendeletét ésvagyon összeírását kérte, azt felelte, hogy neki arról semmitudomása nincsen, hogy az elhúnytnak leánya lett volna, azegyet, aki elsõ házasságából született volt, a jenicserek atyjávalegyütt leölték s így [az ily] hivatlan képzeleti pretedenseknekkönnyen az igazságszolgáltatással gyûlhet meg a baja. Végren-deletrõl, vagyonösszeírásról neki tudomása nincsen, ilyensehol sem létezik, s így jó lesz, ha hamarosan, míg a gõzösökjárása fel nem akad, vissza sietünk oda, ahonnan jöttünk.

19

Édesatyám magyar vére felforrott ennyi gazságra s csak nagybajjal tudtuk közbelépésünkkel megakadályozni, hogy a gazem-ber és tolvajnak összeszidott s ijedtében asztal alá bújt hivata-los zsiványt el ne morzsolja.

A tagadott végrendeletet azonban elõ kellett adni pár napmúlva Vartaliti úrnak, amidõn az osztrák követségnél letéte-ményezett hivatalos másolat alapján annak elõmutatására rá-szorítva lett: de a vagyonösszeírásról nem volt másolat letéte-ményezve, azért soha sem ezt, sem az összeírt ingatlanokat ésa kiadott pénzekrõl szóló kötleveleket s azok értékét nem sike-rült kézre kerítenünk, az a roppant, százezret felülmúló értéka gaz cimborák kezén maradt.

IX.

A végrendelet megkerülése megnyitá nagyanyánk puszta laká-sának ajtajait is elõttünk, ahol úgy ahogy szegényesen elhelyez-kedtünk, ügyünk azonban nagyon lassan bonyolódott, a töröktörvényszékek, melyeknél az érdekelt papok voltak a bírák — szintén tagadták, hogy az elhúnytnak leánya lett volna, samidõn azt a végrendelettel, nagyanyánk leveleivel, sõt azösszeköttetéseinkrõl hivatalos tudomással bíró osztrák követ-ség átiratával is bebizonyítottuk; akkor azzal állottak elõ, hogyha leánya is, de mint külhatalom alattvalója a török törvényekértelmében a török birodalomban fekvõségeket nem bírhat.

És kezdetét vette egy hosszú és bonyolult per, amelyet azosztrák követség erélyes közbenvetése gyorsan lejárathatottvolna: de az osztrák külképviselet minden idõben — sõt mégmost a dualizmus ez amfibialis korszakában is — a külföldimagyarok érdekeinek védelmét elszokta hanyagolni, nemegyszer érezteti velök fajgyûlöletbõl eredõ ellenszenvét, sõtüldözését is. Így voltunk mi is, mert bár édesatyám meglátogat-ta az akkori konstantinápolyi osztrák követet, báró Stürmert,s bár esdve kérte fel igazságtalanul kifosztott neje és családjavédelmére, s bár õ az elsõ tolmács Steindelnek adta át ügyün-ket, mi onnan támogatást éppen nem, vagy nagyon lanyhavédelmet nyertünk, azon kibeszéd alapján, hogy édesanyámcsak mint török alattvaló juthat örökségéhez, az osztrák követ-ség egyenes támogatása azonban külalattvalóként tüntetné fel,ami hátrányára szolgálna.

Ez volt az ürügy, a valódi ok azonban az volt, hogy — amintkésõbb meggyõzõdhettünk, Vartaliti régebbi szolgálatainál fog-va befolyásolta az osztrák követséget, sõt némely alantosabbközegek megvesztegetése által ott ellenséges hangulatot tudottteremteni, a különben is kevéssé kegyelt magyar család iránt.

20

Ezenkívül Vartaliti az elorzott ékszerek egyrészével megvesz-tegette azon magas török hivatalnokot, akinek pártfogása aszolgából latin kancellárt csinált, e pasának nagy befolyásamindenütt útját állta a mi igazságunknak, az igazságszolgál-tatás ajtain hiába zörgettünk, mert az meg nem nyittatott elõt-tünk.

Otthontól elzárva, onnan többszöri sürgetésre is semmisegélyt nem kapva, ott benn minden segély forrás eldugatván,csakhamar bekövetkeztek a nélkülözések napjai, úgy, hogysokszor hiányzott a betevõ falat is, minden értékesebb hol-mink már részint eladva, részint el volt zálogosítva s csak ígytengettük szegény életünket. Kényelemhez, nagy cselédséghezszokott szegény anyám, és mûvelt lelkületû, kényelmesennövelt Celesta hugom maguk takarítottak, mostak, súroltakházföldet s fõztek, ha volt mibõl, mi atyámmal foglalkozástkerestünk, készek voltunk bárminõ durva munkához hozzá-fogni, hogy szerezzünk valamit, de dolgot találni nem tudtunk,egy napon aztán egész családunk megmérgezve feküdt ágyba.A mérget azon kezek keverték, amelyek nagyanyánk halálátsietették.

Mi ott feküdtünk eszméletlenül, s ha esetleg dr Lorenzo —ki annyi jót tett velünk — oda nem jön és ellenmérget nem ad,a mi perünk a legfelsõ fórumon gyors ellátást és megoldástnyert volna. A mérget egy bejáró görög asszony lopta ételünk-be; de az osztrák követség, mert két bizonyító tanút elõállítaninem tudtunk, minden törvényes föllépést megtagadott.

S mégis ezen mérgezés kísérlet képezte megmentésünk hor-gonyát, s szerezte meg az osztrák követség hathatós pártfogását.

Ugyanis édesatyám Magyarországon lakó nõvéreinek meg-írta sanyarú helyzetünket, megírta a mérgezési kísérletet,érzékenyen elpanaszolta az osztrák követség hidegvérûségét.Nagynénéim atyám levelét felküldötték Gróf Apponyi akkoriudvari kancellárhoz, kivel atyai nagyatyám, Dessewffy grófnérévén némi távoli rokonságban voltunk, ez az akkor minden-ható herceg Metternichhez futott atyám levelével, ahonnankemény parancs ment báró Stürmer internunciushoz, hogyrögtön minden lehetõt megtegyen igazságos perünk érdekében,ha másként nem lehet, kérjen ez ügyben a szultántól kihall-gatást s míg a per eldõl, addig küldjön családunk mikéntállásáról hetenkint hivatalos értesítést a magyar udvari korlát-noknak.

Mi természetesen errõl mit sem tudtunk s nagy volt álmél-kodásunk, amidõn egyszer cifra fogat áll meg kapunk elõtt, s a büszke báró Stürmer lép be szegényes lakásunkra, s atyámlátogatásának viszonzását kedves kötelességei közé iparkodiksorozni, egyébiránt biztosítván, hogy igazságos ügyünk és

21

családunk helyzetétõl áthatva, most már õ maga fogja ügyünkvédelmét kezeibe venni.

És be is váltá szavát és volt is közbenjárásának gyors éshathatós eredménye, mert a külügyér és nagyvezérnél tett láto-gatásánál értésére adta ezeknek, hogy ügyünk iránt a nagyMetternich herceg érdeklõdik: ezektõl rendelet ment az illetõtörvényszékhez, ahol rövid idõn perünk el lett látva, anyámörökösödési joga elismerve és édesanyám tizenkét ház házbé-rének fölszerelésére feljogosítva, még csak némely formalitá-sok — a házak átíratását érdeklõk — voltak hátra és a Vartalitielleni per a vagyon kimutatás vagy összeírás kiszolgáltatásavégett, valamint a többi házak elsikkasztott hodcsetjeinek visz-szaszerzése iránti kereset lejártatása.

Nagy volt a rémület a préda szövetség közt, Krizando (Girar-di) mostoha nagybátyánk naxosi birtokára menekült. Vartalitiroppant alázatos lett egyszerre, s némi bútort s az elorzottékszerek egy részecskéjét visszaszolgáltatta anyámnak s némikevés pénzt is az interregnum alatt általa szedett házbérekbõl.

X.

Szegény családunkra hosszas szenvedés után végre jobb napokkövetkeztek, édesanyám egyszerre oly jövedelemhez jutott,amelybõl nem csak szükségleteink lettek fedezve, hanem egy-szersmind nekem is juttatott pár száz forintot, hogy terveltkeleti utazásomat a Szentföldre, Egyiptom és Görögországbamegtehessem.

Míg én ott bolyongtam kelet klasszikus földjén, az alattmegkezdõdött hazánkban az önvédelem nagyszerû harca; ezszakítá félbe hosszabbra tervelt utazásomat, én — bár mégnagyon fiatal — mégis mint minden hû fia e hazának, siettema szabadság zászlói alá, de bejutnom a minden oldalról ellensé-ges seregekkel környezett hazába, kétszeres kísérlet után semsikerülvén, ott voltam keleten, hogy a világosi katasztrófa utánkimenekülõ honfitársaimat fogadjam és gyámolítsam, mibenszeretett jó anyám nagy segítségemre volt.

Szegény jó anyám bírta mindazon nõi erényeket és tulaj-donokat, melyek a nõt felmagasztalják, az anyát szentesítik. Õ bár akkor, amidõn atyám nõül vette, igen fiatal s kiválóanszép nõ volt, kinek még nem is volt ideje mulatni, a fiatal korörömeit megismerni, s ki elõtt — mint öregebb férj fiatal nejeelõtt — az élet csábjai és örömei incselkedtek, õ mégis le tudottazokról mondani, ellen tudott azoknak állani s egészen család-jának, gyermekei nevelésének, e hitvesi hivatásának szentelteéletét, egész buzgalmát. Õ maga szoptatta és táplálta minden

22

gyerekét, mellõzve az idegen dajkákat, kik néha egész nemze-dékeket mételyeznek meg, s telítenek lappangó betegségekkel,õ éber szemmel õrködött gyermekei felett, virasztott beteg-ágyaiknál, azoknak fogékony lelkébe csepegtette a tiszta erköl-csöket, a magasztos honszerelmet, õrködött azok nevelésefelett, font, szõtt s gondoskodott azok szükségleteirõl.

Õ nemcsak kiváló családanya és példányszerû jó gazdasz-szony volt, aki megtudta takarítani és gyarapítani a családivagyont, hanem még a gazdát is gyakran helyettesítette, mertédesatyám soha se volt valami szenvedélyes gazda: de külön-ben is távolabb vidéken levõ jószágain, s mint királyi hivata-los az országgyûléseken is huzamosabban idõzvén: ilyenkorédesanyám otthon a gazdát is helyettesítette, s a férfi teendõitis oly páratlan eréllyel, tapintattal s oly szakértelemmel teljesíté,ami méltán az idegenek bámulatát s gyermekei hálás elisme-rését kell, hogy maga után vonja.

Ámde ezek csak a család iránti érdemei voltak, azok csakszûk körre terjeszték ki áldásos hatásukat; de tündöklött a ma-ga magasztos szerénységében oly érdemekkel is, amelyek a ha-zára áraszták szét malasztjaikat — s amelyek most utólagosan —amidõn szerénységét nem sértjük — fel kell jegyeznünk az elis-merés táblájára.

Mert a könnyek, amelyeket felszárított, kell, hogy drága-gyöngyként tündököljenek érdem koszorújában, mert a szen-vedés és a nyomor, mit a haza jótékony mentõjeként enyhített,kell, hogy érdemsorozatát fokozzák; a lelki és testi táplálék,amit önfeláldozólag a haza számûzöttjeinek nyújtott, kell, hogyemlékezetét áldottá tegye. A hajlék, amit õ a bújdosóknaknyújtott, kell, hogy hajlékot nyisson a halhatatlanok temp-lomában. Az önfeláldozó szeretet —, amellyel a haza szeren-csétleneit, üldözött kiközösítetteit, földönfutóit keblére ölelte,kell, hogy áldottá tegyék emlékezetét.

XI.

Amidõn hazánkra nehézkedett a sors keze, amidõn a szabad-ság világot felvillanyozó fényes diadalainak oltáraira elhelyeznikellettet babérjait a vad kozákok lova taposta össze, midõnbitófán haltak azok, kiket világhõsökként kell vala dicsõíteni,midõn a csatatér megmaradottjai közül ezrek menekültekViddinbe, s a hit elhagyás vagy a kiadatás végletével állottakszembe: igen sokan húzódtak Konstantinápolyba, sõt ezeketelõzõleg, már Olaszországból is jöttek a magyar légióban szol-gált magyar vitézek.

Egynéhány ezek közül el volt látva a szükséges pénzzel; de

23

legnagyobb része szegényen jött s az önfenntartás minden esz-közétõl meg volt fosztva, mert a török kormány csak késõbbsegélyezte, soha meg nem hálálható nagylelkûséggel a magyarmenekülteket; leginkább a Sumla s késõbb Kuthaiába belebbe-zetteket; juttatott ugyan segélyt és útipénzt késõbb a Konstan-tinápolyba levõk egynémelyikének is; de eleintén ezek megvoltak fosztva minden segélytõl, azt nem is kérhették, mertszökve jöttek Viddinbõl, s késõbb Sumláról.

Ezen szegény bujdosókból, a letiport haza ez érdemdús vér-tanúiból és hõseibõl sok pusztult volna el étlen és nyomorban,ha édesanyám meg nem nyitja elõttük tarlabasii nagy házát,ahonnan egy kisebb házába költözött át, hogy a hontalanoknaktágabb szállást adhasson; de kis házában is mindig hosszanterített asztal volt, amelyhez folyton sokan voltak hivatalosakolyanok, kiknek nem volt hol ebédelniök. Én is dolgoztam,mesteremberré (órássá) lettem, hogy pénzt keressek a szûköl-ködõk segélyezésére, édesanyám minden jövedelmét e szentcélra áldozta; csakhogy a kereslet nagysága miatt mindez sok-szor nem volt elégséges, s akkor édesanyám kész volt ékszereitzálogba vetni, csakhogy enyhíthesse a szenvedõk nélkülözéseit.

Óh, õ e napokban, a megpróbáltatások e napjaiban valóbannagy volt, annál nagyobb, mert tudta, hogy a jótékonyságnakily módoni gyakorlása, mily nagy hátránnyal jár reá nézve;tudta, hogy azáltal elveszítendi, sõt ellenséggé teendi azonegyedüli pártfogót, kinek pere megnyerését köszönheti s kitõlügyének szerencsés lebonyolítását várhatá; de õ háttérbe szo-rítá az észt akkor, midõn más gyámolításáról volt szó.

Én addig is szerettem jó anyámat, önmagamért, a tõle nyertvégtelen jóságaiért; de e perctõl fogva tisztelni tanultam hazá-mért, s szerencsétlen számûzötteivel gyakorolt jótéteményéért.

Nemcsak gyermeki, hanem hazafiúi kötelességet vélek tel-jesíteni, amidõn most — midõn áldott lelke elköltözött közü-lünk — ezen érdemeit kiemelve köztudomásra hozom, hogyemlékezetét nemcsak a hálás gyermek meleg érzetével, hanema hazafias elismerés zománcával vonhassam be.

Az õ fönnkelt lelke egész életén át megelégedett a nemesenteljesített kötelesség öntudatának jutalmával; de nekünk, kikmagasztos szíve melegénél hevültünk, kik emelkedett lelkületemalasztjával táplálkoztunk; kötelességünk feltárni jótékonysá-gának, érdemeinek s honleányi erényeinek áldásait márcsakazért is, hogy követendõ például szolgáljon a magyar honleá-nyoknak, kiknek hazánk szomorú lealázott helyzetében méginkább kell a kûzdõ férfiak lelkeit és buzgalmát edzeni, tán-toríthatlan hûségre és kitartásra buzdítani, s küzdelmeikért azotthon örömeivel jutalmazni. Az õ hivatásuk a könnyeket fel-szárítani, a szenvedéseket enyhíteni.

24

Különben a magyar nõk e tekintetben nem szorultak buz-dításra, felül állanak talán minden más nemzet hölgyei felett.

Így volt ez a múltban is, midõn a magyar nõt ott találjukmindenütt a küzdõ férfi mellett a csatákban, a kórházakban,a mûvelõdés mozgalmaiban. Így volt ez a közel múltban, az1848—49-i dicsõ küzdelmek nagy napjaiban, amidõn a magyarnõk nem tûrték otthon a harcképes férfiakat, kergették a csa-tákba, s nem egy maga is részt vett a harc vészeiben úgy is mintharcos, úgy is mint sebesült ápoló. Így volt az alig múltban, a dicsõ küzdelmeket követett elnyomatás napjaiban, midõn abörtönök sötétjébe terjesztettek fényárt, midõn a számûzetésszenvedéseit enyhíték.

A régiek egri nõi, Perényi Ilonái, Puskás Klárii, LorántffyZsuzsánnái, Bethlen Katái nyomdokain feltaláljuk a nõhonvé-deket, a báró Radák Istvánnékat, az Orbán Jánosnékat. A ré-gibb kor följegyezte kiváló hölgyeink emlékét, történelmünktündöklik azok fényétõl: a jelenkor még ebben is szûkkeblû;nem akadt mindeddig még senki báró Radák Istvánné nagyérdemeinek kellõ méltatására, ami egy önálló könyv megírásáraszolgáltathatna anyagot. Felhívom arra a hivatottak figyelmétakkor, midõn itt megkísérlem néhány szerény vonással emelniés ékítni jó anyám nemes lelkének egyszerû tropheumát.

Igen, mert minden szent ügyért viselt szenvedés és veszteségmegérdemli legalább az erkölcsi kárpótlást, már pedig édes-anyám a számûzetteinkkel szemben kimutatott jószívûségéértsok üldözést szenvedett s nagy anyagi károsodásnak volt kitéve.

XII.

Az osztrákoknak mindig öröme telt a magyar üldözésében,irtásában, megalázásában és megkárosításában; ez nem egyesemberek ellenszenvének volt kifolyása, hanem rendszer volt,amely három századon át nemzetünknek végtelen szenvedé-seket okozott, errõl a börtönök, vérpadok és bitófák krónikáiiszonyatos dolgokat tudnának elbeszélni.

A spanyol inkvizíció kegyetlenkedései még most is iszonnyaltöltik el az embereket, mert a rémkornak áldozatait és vér-tanúít együttesen összefoglalva csoportosítva állítja elõnkbe a történelem, nem lenne kevésbé iszonyatos a kép, ha Magyar-országnak osztrákok által való többszörös dúlatását, kegyetlenhadvezéreinek vérengzéseit, a vérpadoknak, bitóknak és bör-tönöknek nemes áldozatait együttesen csoportosítva állítanáelõnkbe a történelem, hisz nekünk is voltak Caraffáink,Bastáink, Actonaink, akik a Torquemadáknak nem sokatengednek, nálunk is voltak tömeges kivégzések, permanens

25

vérpadok, nálunk is folytatott az osztrák oly irtóharcokat,amidõn egész nagy vidékeken nem maradt élõ ember, nemmaradt lakható ház. Iszonyatos jeleneteket, s mongoli eljárástjelez Actonnak azon rövid jelentése, hogy Csík- és Három-székrõl azért kénytelen télre seregeit kivonni, mert (a két nagymegyében) nem maradt egyetlen fedél sem, amely alá katonáitbeszállásolhatná, és ez nem is a távol sötét századokban, hanema közel Rákóczi forradalom idejében történt; de még a múltszázadra sem kell visszatérnünk, hisz e században, annak kel-lõs közepén is találhatunk oly osztrák eljárásokat, aminõketmég a kannibálok is megszégyenellnének.

Avagy nem osztrák tábornokok inscenírozták a nagyenyedi,felvinci, vízaknai, abrudbányai, gerend-keresztúri, krakkói, ésbalázsfalvi vérengzéseket, nem osztrák tisztek vezénylették-e a rác és oláh csordákat, amelyek védtelen nõket, aggokat, gyer-mekeket gyilkoltak halomra, városokat raboltak ki, s tettekromhalommá, egész országnépet, úri lakjait, kastélyait zsák-mányolták ki s dúlták fel? Avagy nem az osztrákok vitték-evégbe gyáva kegyetlenséggel az aradi és új-épületi tömegeskivégzéseket, nem õk tömték-e meg a börtönöket, nem õk kor-bácsoltak-e meg mûvelt nõket, s nem õk követtek-e el szegényhazánkban oly iszonyatosságokat, melyek az emberi mûvelõ-dés történetének legsötétebb szégyenfoltját alkotják s méltóellen párját képezik a spanyol inkvizíció rémképeinek?

S míg itthon emberélet és vagyon szabad prédává vált, az-alatt künn menekülteinket, s külföldön levõ magyarjainkatszíntoly kíméletlenül üldözték, gyötörték, elfogatva haza hur-colták, s ahol hozzájuk nem férhettek nyíltan, a gyilok ésméregtõl sem rettentek vissza. Szegény családunk sem voltmentesítve az ily elbánásoktól.

A konstantinápolyi osztrák követség nagy bûnül tudta benekünk, hogy az éhezõknek kenyeret adott szegény jó anyánk,hogy házunk nyitva állt a hontalanok elõtt, hogy nem tudtukmegtagadni a vérkötelék természetes követelményeit, báróStürmer egyszerre pártfogóból a legelkeseredettebb ellensé-günkké vált, dühét fokozta Kossuth Lajossal való érintkezésems az ellene tervelt orgyilkosság meghiúsítása.

Vartaliti ismét fölemelte fejét, az alacsony intrikák, fon-dorlatok ismét folyamatba tétettek, s a már bevégzés és a lebo-nyolítás vég stádiumában levõ perünk úgy visszalöketett, hogytíz évig kellett még Konstantinápolyban vesztegelnünk s nekemAngliába menekülni, míg ismét nyélbe üthettük ügyünket.

Ezt is csak báró Stürmer eltávozása tette lehetségessé, ami-dõn a nemes lelkületû s a magyarok iránt gyöngéden érzõ báróProkesch-Oston A. foglalta el a konstantinápolyi követségiállomást.

26

Édesatyám valamikor ugyanazon ezredben szolgált ezenegyenes lelkületû és nemes érzésû katonával, elhatározta tehátérintkezésbe tenni magát vele, amit Stürmerrel 1850 óta mel-lõzött; felhasználta erre az új évet, amidõn az osztrák alattva-lók tömegesen szoktak tisztelkedni. Prokesch elõtt feltûnvénédesatyámnak impozáns alakja és magyar öltözete, hozzálépett s kiléte felõl tudakozódott. Amidõn megtudta, hogy régibajtárssal van dolga, amidõn megérté az ügyet, ami itt lekötvetartja, egész õszinteséggel fölhívta atyámat, hogy egy memo-randumban ismertesse meg az ügy állását és fejleményét s õkötelességszerûen fogja támogatni.

Meg is tette, mert ahogy édesatyám emlékirata kezéhez ju-tott, azonnal a Portához sietett és katonás eréllyel tudtára adtaa fõvezírnek, hogyha gyors igazságot nem szolgáltat, az egészügyet a szultán elibe fogja terjeszteni. E fellépés üdvös hatásanem váratott sokáig magára, mert rövid idõ alatt édesanyámvisszatartott hodcsetjei kezei közt voltak s házainak tulajdon-joga átruháztatott; de a fellelhetõket, az elorzott pénzt, kötleve-leket és ékszereket s a korábban eladott házak árát kicsikarnunksoha sem sikerült Vartaliti körmei közül, sõt az ügy gyorslebonyolítása céljából még a kinyert kisebb házak egyikét iskénytelen volt édesanyám Vartalitinek ajándékozni; de õ semélvezhette gaz módon szerzett vagyonát sokáig, mert egy szél-hûdés megmentette e szörnytõl a szegény kizsarolt latinokat.

Édesanyám végre valahára hozzá jutott örökségének egyrészéhez, az elveszett fejsze nyeléhez: de a tíz évi veszteglést ésveszteséget semmi sem tudta helyrepótolni, mert ez idõ folytánaz ingatlanok értéke Konstantinápolyban annyira csökkent,hogy anyám házaiért alig kapta meg a tíz év elõtti érték egy-harmadát, s így is négy nagyobb házát értékesíteni nem tudván,a házak az 1862-i nagy tûzvész alkalmával leégtek, s pusztatelküket mind e mai napig nem tudtuk eladni.

Ekként édesanyám egykori nagy örökségének csak romjaittudta megmenteni.

De az õ veszteségét én legnagyobb nyereménynek tartom,mert a haza szent ügyéért hozott áldozat dúsan hozza megerkölcsi kamatját, e tartozást akartam igénytelen soraimmalleróni, midõn az elismerésnek koszorúját helyezem utólagosankoporsójára, melynek legszebb, legragyogóbb díszét a számû-zöttek hála könnyei képezik.

Szabadság, Nagyvárad, 1884 január 26.— február 3. (22-29 sz.)

27

28

II. Galactól Konstantinápolyig

(Galac és környékének leírása. Találkozás a gõzösönSzelim pasával. Indulás. Duna-vidékek. Tulcsa. Su-lina. Tengerre érkezés. Várna. A Bosphorus. Megér-kezés Konstantinápolyba.)

Galacra érkezve, értesültünk, hogy a Stambulbamenõ gõzös érkezésünk napjának (máj.1.) éjjelénelindult, s így nem maradt más, mint vagy egyhétig várni a 8-án indulandó gõzösre, vagy vitorláshajón az elemek önkényére bízni életünket. Mi az elsõt válasz-tottuk.

Egy egész héti itt mulatás alatt elég idõm volt Galacot meg-ismerni, s hogy te is némileg ismerhesd, ezennel rövid leírásátfogom adni. — Galac, mint átalánosan hiszik, a régi Aripolishelyén fekszik. Különben történeti emlékekben igen szegény.1789. májusban az oroszok elfoglalták; de ugyanazon évbenGeismar tábornok itten csatát vesztve, kénytelen volt azt a tö-rököknek visszaadni. Galacon köttetett meg 1790-ben a békeOroszország és a szultán között. 1821-ben pedig, midõn a gö-rög forradalom visszhangra talált a két oláhfejedelemségben is,s midõn Ypsilanti Sándor szavára fegyvert ragadott az annyiszázadok óta rabigáját békén hordó oláh nemzet, az ellenökküldött Juszuf pasa Galac mellett verte meg Kantakuzen had-csapatát, s elégette a Heteristek Dunán levõ flotilláját. Ezengyõzelem híre megrémíté s megosztá a boérokat, s Ypsilanti-nak Dragocsén melletti legyõzetésével végzõdött az oláhokrövid s minden eredmény nélküli forradalma.

Galac egy nagy kiterjedésû s igen nagy kereskedéssel bíróváros, a dunai kikötõhelyek legjelentõsebbike. A tengeri hajókegész idáig, sõt még fennebb feljõnek, s itt rakodnak ki ésrakodnak fel. Lakóinak számát 40 000-re teszik, melyek feleoláh, a többi görög, bolgár s átalában a telepedett európaiak;köztük igen sok zsidó. A város, dacára a kereskedés elõidéztenagy gazdagságnak, igen ronda és rendetlen. Deszkával fedett

29

1861

Uta

zás

Kele

ten

(Rés

zlet

ek)

házai többnyire földszintiek. Utcái szûkek, piszkosak. Piacai,vásárterei jelentéktelenek, s kövezete oly iszonyú rossz, hogyvalódi bûnbánat rajta járni. A város emeltebb helyén van egyutca, ahol a konzulok lakjai vannak. Itt már lehet szebb épüle-teket is látni. A kereskedés többnyire görögök és zsidók kezébenvan. A mesterségeket külföldiek ûzik.

A város nyugati részének egy emeltebb helyérõl, hol a kato-nai laktanya és kórház van, varázs-szépségû kilátás nyílik. Epontról lehet látni három országnak szögletes összeütközésétaz északi óriással, mely õket elnyeléssel fenyegeti. Közvetlen ahegy alatt a város terül el sûrû háztömegek közül kiemelkedõmagas tornyaival. Túl rajta a méltóságos Duna hömpölyög, a hajók százait hordván nyugalmas kebelén, melyeknek zászlókkal ékesített árbocain merészen futkosnak fel s alá atengerészek, mások kibontva fehér szárnyaikat sebesen szelika hullámokat. Apró sajkák jönnek-mennek, egy-egy gõzösindulókészen füstölög, másutt víg dal közt horgonyt húznakfel, egy egész ismeretlen világ tûnt fel elõttem. Túl a Dunánzöld berkek s aranyos színezetû nádasoktól környezett fénylõtavak, magas cövekeken nyugvó halászkunyhók, s a láthatárvégpontján a szép hajlatú dobrucsai hegyek ködborongta bér-cei; északon a nagy kiterjedésû Karamon-tó, túl rajta a Prutvidéke s Bessarabia homályos tájai, nyugatra Oláhország ésMoldova átláthatatlan síkjai! Van e tájban valami sajátságosváltozékonyság, melyet minél tovább szemlél az utazó, annálinkább gyönyörködik benne s annál több szépségeket fedez fel.A nagyszerû folyamon örökös változó mozgás, hajók jövése,menése gyönyörködteti a szemet. Én ittlétem alatt többszörlátogatám meg e helyet, s sokszor órákig elmerengtem, anélkül,hogy az valamit vesztett volna érdekébõl. A kórház orvosahontársunk volt, s lehet, hogy ez is volt egy vonzerõ, mi idehozott; mert, óh mi jól esik a honából távollevõ vándornak,ha idegen földön oly egyénekkel találkozhatik, akik édes honanyelvét beszélik, s akiknek keblében rokonérzet honol.

Galacon a betegségek (fõképpen a hidegláz) igen gyakoriak,melynek fõ oka a tavak romlott vizeinek kigõzölgése, a válto-zékony idõjárás, a tikkasztó melegség s a város tisztátalansága.

Én nem mondhatom, hogy a Galacon eltöltött hét nap unal-mas lett volna. Én a természet szépségében mindig találtamelszóródást, most a Duna partjain ácsorogva, majd a Karamon-tó partjain sétálva, majd a kedves dombtetõn elmerengve a tájpanorámai szépségén, majd orvos barátommal elcsevegve a tá-vol honról. Hamar megérkezett május 8-a, s mi készületekettettünk az utazásra.

A Lloyd ügyvivõséghez menvén jegyet váltandók, a Stam-bulból érkezett kapitány által értesültünk, hogy nagyanyánk

30

nyolc nappal azelõtt meghalt; hogy felkelhetõ vagyonának na-gyobb részét ellopták, fekvõ javait (házait) pedig a vakuf (papitörvények, mert Törökhonban minden örökös nélkül meghalótörök alattvalónak, sõt még európainak is, ha jókor nem gondoskodott valakire átíratni, mindenkor a papok öröklik)lefoglalta. Ezen hír nagyon lehangolta kedélyünket, s szülõimmár visszatérésrõl tanácskoztak. De én, kinek keblében a leg-hõbb vágy élt láthatni Stambult, kelet csudavárosát, elõvettemminden ékesszólásomat, minden reábeszélõ tehetségemet. El-mondám, hogy már itt levén, megengedhetetlen bûn lenne elnem menni Stambulig. A gyermeknek kötelessége életadójánaksírját meglátogatni. Aztán még megeshetik, hogy örökségét isvisszakaphatjuk. Legalább kötelessége egy szülõnek, kinek szá-mos családja van, mindent megkísérteni, hogy azután legalábblelkiismeretét megnyugtathassa. Ilyen s hasonló okoskodások-kal, melyeket egy kis önzés bevallásával igen ügyes ügyvédifogásokkal adtam elõ, elhallgatván vagy inkább elfátyolozvána valódi indokot, az utazási szenvedélyt; végre elhatároztatottegy a Duna partján tartott zajos családi kongresszusban, hogyel fogunk menni Stambulba. Azért jegyet váltottunk, pod-gyászainkat elhozattam. Itt legelõbb éreztem az utazás azonkellemetlenségét, hogy ismerõsöket, kikkel már megszoktukegyütt lenni, kik közül sokan talán rokonszenvünket nyertékmeg, el kelletik hagyni, s gyakran a viszontlátás reménye nél-kül. Orvos barátom elkísért, s egy „Isten vigye szerencsésen!”— volt azon szerencsekívánat, mellyel a veszteglõ rostélyzatánátlépve (s a keletrõl jövõ tisztátalanokkal érintkezésbe jövén)nem szabadott többé kimenni. El voltunk zárva a száraztól, azezüst Duna volt a mi börtönünk, s a hullámágyon nyugvógõzös Colowrát a mi cellánk. A Colowrát mellett még egy másgõzös, Franz állott, mely felfelé igyekezett a Dunán.

Ezen utolsón volt Szelim pasa, aki egész családjával és há-remjével együtt Belgrádba utazott, hová parancsnokul voltkinevezve. Kíséretében egy hontársunk volt, ki felszólított,hogy tennénk egy látogatást a pasánál, ki, mint átaljában min-den török, nagyon szereti a magyart. Nem engedtük magunkatkétszer felszólíttatni; hanem a csónakozástól visszatérõnektiszteletére mentünk. A pasa a hajó fedélzetén készített kere-veten ült összekulcsolt lábakkal, s tolmácsa által ( ki németüljól beszélt) mondatá nekünk, hogy igen örvend, hogy velünkmegismerkedhetik, csak azt sajnálja, hogy így, úton találkoz-va, nem fogadhat oly szívesen mint óhajtaná; de visszautunkatvegyük, úgymond, Belgrád felé s akkor el ne mulassuk megláto-gatni! Mi szíves meghívását megköszöntük, megígértük, hogyvisszautunkat Belgrádon át fogjuk tenni. Drága borostyánkõszopókájú csubukot hozatott számunkra, s illatos mekkai

31

kávéivás s beszélgetés közben a pasa elmondatá, hogy õ a ma-gyarokat nagyon szereti, s hogy a török és magyar testvérnép.Az is igen megörvendeztetett, hogy végre találtam egy népre,mely minket valódi nevünkön hív (madcsár). Észrevevén pe-dig a pasa, hogy anyám és húgom a szomszéd hajó fedélzetrõlátnéznek s megtudván, hogy õk hozzánk tartozók, és hogyanyám görögül beszél, rögtön felkölt s anyámmal beszélgetvén,meghívta háremje látogatására. Az magában értetõdik, hogymi, férfiak, oda nem mehettünk bé. Azonban a pasa fia, kifranciául beszélt, engem levezetvén, fegyvereit megmutatandó,engedett kérésemnek, s bémenvén a nõk szobájába, az ajtótfeltárta, és így vethettem egy futólagos pillanatot ezen tiltottÉdenben. A háremben igen szép s csillogó ékszerekkel ékesnõt pillanték meg. De egy dagadt szájú, utálatos szerecsencsakhamar megirigyelte szemeimnek ezen gyönyörét, s harago-san becsapta az ajtót. Végre a pasától elbúcsúzván, õ felállottkerevetjérõl, s magyaros szívességgel kezet szorított, ismételvén,hogy el ne mulassuk meglátogatni!

Engem fõképpen meglepett a pasának leereszkedõ szívessé-ge, nyájassága s nemes modora, de meg egyszerû öltözete is,mely egy fekete áttilából s egyszerû feszbõl (veres sapka) állott.Én egy török pasát fényes nemzeti öltönyben, drága kövekkelterhelten képzeltem; de a reform kivetkeztette õsies alakjábóla törököt is, õk eldobták õseik öltözetét, lassanként elvesztikruhájokkal együtt õsi erényeiket is, s lassanként õk is eltanul-ják Európától egy ferde irányú polgáriasodás vétkeit.

Igen meglepett engem, mint legelõbb gõzösön utazót, azoncsín és fény, mi a hajó belsején elömlött s azon becsületes selõzékeny bánásmód, mellyel a kapitányok (kiket én szilaj vész-edzett embereknek hivék) az utasokat illették. Idõnk gyönyörûvolt. Az est elkövetkezett. A tiszta felhõtlen égen csillag-mil-liárdok ragyogtak. Az ünnepélyes néma csendet a hullámokloccsanásai, a határõrök egyhangú kiáltásai s egy-egy sajkaevezõcsapásai zavarták csak. Késõbb fölemelkedett a hold srezgõ világa ezüst fényben úszott a hullámokon. A szomszédgõzösrõl lágy, méla dal hangzott, lant kíséret mellett. A sza-vakat nem értém, de a panaszos dal hangjai szívemhez szóltak,mert a zene azon általános nyelv, melyet minden nép megért,mely a szívnek beszéde. Én megértém a bús dalt, mely régiletûnt nagyságot siratá, mely a szerelemnek vala lágy édesbeszéde, s én ez és nemzeti dalaink bús hangulata közt nagyhasonlatot találék. Visszarepültek gondolataim az imádotthon felé, feltûnt elõttem annak fényes múltja s szomorú jelene,s fel egy szebb jövõnek kecsegtetõ reménye is. Elmerengtem skérdõleg néztem a honi porondot hordó hullámokra, s a jövõtitkait vizsgáltam titkos keblökben. De õk némán, legfölebb

32

egy-egy biztató loccsanást hallatva, vonultak tovább. A tornyokórája tizenegyet ütött, midõn kabinomba visszavonultam.

Hajnali öt órakor szokatlan mozgás ébresztett fel. Hamaröltözködve, felsiettem a fedélzetre látni az indulást, látni atõlünk futó változékony partokat, látni a velünk jövõ s mégisellenkezõ irányban haladni tetszõ vitorlásokat, látni a vissza-nyargalni tetszõ hullámokat, a méltóságos folyamot, melymost keblén hordva még nagyobbszerûnek tetszett, látni azemberi ész diadalát az elemek önkényén, látni még sok egye-bet, mit a sok új, szokatlantól elragadott, a sok édes csalódás-tól elfogult, a természet szépségétõl meghatott lélek érzett, deamit én szavakban kifejezni nem tudok.

S mi mentünk nyílsebességgel, anélkül, hogy éreznõk, anél-kül hogy látnók azon erõt, mi minket ragadott. A tárgyak, avíz, a part, a kellemesen zöldellõ berkek, a regényes fekvésûbolgár faluk, a szép hajlatú hegyek, a fénylõ tavak futottaktõlünk, hogy más új tárgyaknak adjanak helyet. Elhagyva aKébba kart a Duna deltájához értünk. Nyolc órakor Tulcsatûnt fel, szélmalmok koszorúzta dombon regényesen fekvõváros. Kikötõje tömve volt rakodó hajókkal; a parton levõhajógyárban több készülõben levõ hajó váza körül sürgött amunkás sereg, s sûrû kalapálások zaja tölté el a léget. Gõzö-sünk is megállott s néhány utast partra rakva, másokat felvéve,kilenc órakor folytattuk utunkat. Elhagyva a Szt. György kart,az egyedül hajókázható sulinai kar keskenyülõ partjai közötttöbb irányú kanyarodásokkal haladtunk. Szinte könnyes sze-mekkel láttam a partokat — melyek, a Duna kiöntései által ter-mékenyítve, a földi éden legszebb képeit mutathatnák fel, hola faluk százai gyönyörködtethetnék a szemlélõ szemeit — nád-dal benõtten mûveletlenül heverni, s kietlen líbiai sivatagkéntterülni el.

A bessarábiai oldal nem ilyen volt. Ott mívelt és felhasználtföld tûnt fel, s a partokon, hol hosszú láncsájú kozákok õr-ködtek, hajókra erõsített ágyútelepek sötét szájai bámultak azutasra, míg a török partok pusztán, elhagyatva állottak, s csaka nád között büszkén sétáló gólyák által õriztettek.

Két órakor értünk el Sulinához, hol 220 hajó horgonyozott,a nyugtalan tenger hullámaitól, melyeknek tajtékzó fehér réte-gei messzirõl felötlöttek, gátoltatva a tovább mehetésben. Bárminket is beszélõ csövekkel le akartak beszélni a továbbmeneteltõl, tudatva, hogy a tengeren vihar dühöng, de a mikapitányunk arra nem hallgatott, hanem merészen haladottelõre, hasítva a szilaj hullámokat, melyekbõl elsüllyedt hajókárbócai rémlettek ki. Már rég kiértünk a Duna torkolatból,már rég eltûnt a távolban füstölgõ Sulina és magas világítótornya, s mi még mindig a Duna vizében haladtunk, melynek

33

szürke habjai külön váltak a tenger kék vonalától. De nem so-kára azok is visszamaradtak, s a mi hajónk a Pontus Euxinusvészes hullámain táncolt; eltûnt a száraz, csak zajgó tenger,kék ég s nehány viharral küzdõ hajó tûnt fel a láthatáron.Hajónkat vészmadarak baljóslatú süvöltéssel röpkedték körül,le-lecsapva a hullámokba, s újra felszállva a légbe, mintegygyönyörködni látszottak a vihar költõi nagyszerûségében. Azutasokat részint a becsapó víz, részint a tengeri betegség márrég lekergették a fedélzetrõl. Csak én állottam ott egy kötélbekapaszkodva, s lelkem szilaj örömmel ragaszkodott a viharköltészetéhez. Büszkének érezém magamat, hogy én is embervagyok, aki megnyergelte az elemeket, aki dacolni mer a ve-széllyel, s aki elõrehalad, mikor a természet azt mondja: „álljmeg”! A tenger így felháborodva bõsz ordításai között, úgyhiszem, nagyszerûbb volt, mintha nyugodtan elsímulva pihentvolna. A vihar szava kedves zene gyanánt hangzott füleimbe.A természet borzasztóan nagyszerû hangversenye meghatálelkemet, s én még sokáig ott állottam volna, ha mint olyanújonc utasnál, nálam is a tengeri betegség nem jelentkezettvolna. De én hamar felgyógyultam , s midõn estve a vacsorátfeladták, már oly állapotban valék, hogy atyámmal együtt (atöbbiek mind betegek levén) roppant étvággyal láttunk hozzáa tíz személyre számított vacsorához. Midõn a hold kikelt hul-lámpárnái közül, már én a fedélzeten bodor füstöket eresztvesétáltam, gyönyörködve a legszebb látványban, ami éltembenelõttem felmerült. Elbájló, isteni volt a tenger így megezüstöz-ve a hold rezgõ sugarai által. De én annak szépségét leírniképtelen vagyok, az leírhatlan, arról csak annak lehet fogalma,aki látott viharos tengert holdvilágos éjjelen.

Következõ (máj.10-én) reggel szirthegyek tûntek fel a távolködében, azok a Cap Gülgrád elõhegyei voltak.

A tegnap haragos tenger ma nyugodt vala; sima hullámait a méltósággal felemelkedõ nap használta tükörül, s Auróra ka-cér pillanataitól felgyulladt tenger olyanná lett, mintha annaksima lapja gyémánt és türkiz mozaikkal lenne kirakva.

Itt betértünk a várnai öbölbe. Az azt környezõ hegyek las-sanként lefesték magukat a láthatár körvonalán, s nemsokáraVárna fehérlõ minaretei is feltûntek. Örömem rendkívüli volt,midõn megtudtam, hogy ott nehány órát mulatni fogunk. Ah!Minõ érzetek csatáztak keblemben, midõn azon földre remél-tem léphetni, hol hajdan õseink csatáztak, hol a papi ármánys a szövetségesek szószegése annyi magyar hõsnek ásott ridegsírt, hol a megszegett eskû egy véres példánya marad fel intõszóul az utókornak, hol minden hant felett egy õsnek bolygószellemét hittem lebegni, kik távol a hontól, idegen földön nemnyughatnak! Véres képei a múltnak, ti könnyeket csaltatok

34

egy hálás ivadék szemeibe, ki eljöve õseinek sírja felett imád-kozni!

Közeledve, a város mind inkább határozott alakot váltott.Lassankint a reggel ködébõl kibontakoztak a sûrû háztömegekfelé magasuló mecsetek fénylõ kupjai, s a nyulánk minarétek(vékony nyílvesszõ alakú torony, honnan az imám imára szó-lítja a hívõket) s a magas ciprusok zöld obeliszkjei, melyek avárosnak sajátságos keleties jelleget adtak. A kikötõben többhajó nyugodott, hol a mi gõzösünk is legördíté horgonyát, s mi siettünk partraszállni, felhasználandók az itt töltendõnéhány órát a város futólagos megnézésére.

Várnát csekély magasságú s igen rossz állapotban lévõ várfa-lak környezik, melyeken át több kapu vezet a város belsejébe.Utcái szûkek, piszkosak. Többnyire fából épült házai ízléste-lenek s rendetlenek. Egyátalában Várna is, mint minden törökváros, csak messzirõl szép, de ha az ember belsejét vizsgálja,minden illúziónak vége van. A pasa komor konákja (palotája)szintén egy idomtalan faépület, s mellette egy szeszélyes alakútorony van, melyen a félhold zászlója lobog. Az üvegoldalúboltokban nagy turbános törökök ásítoznak az édes semmit-nemtevés unalmában, hacsak a szorgalmas csubukolást mun-kának nem vesszük. A bazárban több érdekes csoportozatotláttunk.

Várna felett kellemetes hajlatú hegylánc nyúlik el, ugyan-azon bércek, amelyek egykoron õseink hadi robaját visszhan-gozták. Ott egy omladozott bástyáról feltûnt elõttem azon tér,ahol annyi hõs kûzde s hala meg, nem mondhatnám a hazáért— hanem Európáért, mely õket a vész percében magukra hagyá,azon hely, melyet a nagy Hunyadi tapodott, s melynek magyarvér termékenyíté hantait.

Most pusztán elhagyatva áll ott a tér. Semmi emlékkõ nemjelöli az annyi hõstettek által szentesített helyet. Búsan elha-gyottan áll az ott. A természet ültetett oda kegyelembõl vadró-zsákat s babérbokrokat.

Amily hõ volt vágyam meglátogathatni Ulászló sírját, éppenoly nagy volt leverettségem, midõn megtudám, hogy az egysze-rû hant, mely a szerencsétlen gyerekkirály elestét jelöli, olytávol van, hogy azon kevés idõ alatt, mennyit gõzösünk ittmulatott, nem lehetett megjárni, s így csak bús képzetem ván-dorolhata el oda.

Hajónkra visszatérve, a tengerészek egyhangú éneklésselhúzták fel a horgonyt, s mi újból hasítók a hullámokat, melyek-nek nyugodt lapján hosszú habútat véstek a gõzös dobogó ke-rekei. Csakhamar eltûnt Várna, el az öblöt környezõ hegyek,s mi újra a sík tengeren voltunk. Csak kék ég s annak nagysze-rû tükre, a kék tenger terült el szemeink elõtt. — A gõzösünk

35

kéményébõl kirohanó füst s a fejér gõz egybeelegyedve fan-tasztikus alakokat írtak le a levegõbe. Egy-egy játszadozó halugrott ki a tengerbõl — mintha tudatni akarná, hogy ott is élõ-lények vannak, egy végtelen világ ismeretlen lakói.

Személyzetünk egy török bejjel, egy (török szolgálatban lévõ)arab tábornokkal, ezeknek számos szolgáival, csubukcsijjaival(pipahordó) szaporodott. Ezek a fedélzetre terített szõnyegekenpipázással, imádkozással töltötték az idõt. Igen keveset beszél-gettek. A többi utazók között két francia is volt. Beszédbe ele-gyedve velök, azon szomorú tapasztalást tevém, hogy honoma mûvelt világ elõtt homállyal van leplezve, hogy rólunk avilág igen keveset tud. Igen örült lelkem, hogy legalább kétlényt felvilágosíthaték.

Estve igen sokáig gyönyörködtem a természet nagyszerû-ségében, s késõ éjjel volt, midõn végre Morpheus csábjai általmeghódíttatni engedém magamat.

11-én hajnalban felébredvén, kinyitám kabinom ablakát,megnézendõ minõ idõ van, s mily nagy volt meglepetésem,midõn a csak hét órakor elérendõ Bosphorus-torkolat világítótornyának messzelõvellõ tüzét pillantám meg. Pár perc alattfelöltözvén, a fedélzeten termettem, s megpillantám a hajnal-szürkület ábrándos ködében Ázsia s Európa határait, melyekmintegy üdvözlendõk egymást, összehajolnak. Láttam a tün-dér regéknek hazáját. Láttam a földet, mely oly sok nagyszerûeseménynek volt színhelye, hol annyi nagy embernek ringatákbölcsõjét, honnan a félvilágnak osztának gyakran parancsokat,hol mûvészet s hatalom karonfogva sétált, hol a költészet éstudomány versenyre szállt a természettel megszépíteni, feléke-síteni a két tenger e nagyszerû kapuját; — felvirágozni azonpontot, hol kelet, nyugat és észak határai összeütköznekegymással, hol ezredévek civilizációjának sírja sötétül. Miértminden mulandó e földön? Miért kell látni ezen földön, aminden szép és nagyszerûnek szülõföldjén, most a zsarnokságéjét sötétleni? Miért kell lelkünk elõtt a múltat felidézni, hogyaz a jelen nyomorultságát s elsüllyedését elleplezze elõttünk?Miért kell leszállni a régi dicsõség mohos sírjaiba, hogy onnanfelszedett régi ékszerekkel öltöztessük fel e tájat? Miért kell,hogy azon lelkesedést, mit a múlt költ szívünkben, a jelenelõidézte szánalom lehangolja? …

Míg ily s hasonló gondolatokkal foglalkozott lelkem, mígképzetem átrepült a múltnak lezajlott eseményein, azalatthajónk beérkezett a Bosphorusba. De csakhamar sötét ködereszkedett le, mely átláthatlan sûrû rétegeivel eltakará sze-meink elõl a gyönyörû partokat, a fejérlõ várokat, s hajónkatmegállásra kényszeríté. Lassanként azonban a nap sugaraidiadalmasan törtek át a ködtömegen, s feltûnt az Óriás-hegy

36

csúcsa, hol Hercules ágya van, hol Jázon tanyázott kalandostársaival s hol Jósua sírját keresik a török hagyományok. Ehegynek alja ködfátyolba lévén burkolva, úgy nézett ki, mintlégben lebegõ sziget s alatta hullámokon lebegett a Herion-fok,hol Jupiter Urius temploma állott. Feltûnt a szemben lévõparton a régen tizenkét Istennek oltárával ékes Millon-fok,hol most Bujukdere (külváros) áll s alább a régi Lasthenes, holmost a cédrus-koszorúzta Terapia (más külváros) nyári palotáibüszkélkednek. De csakhamar újra leereszkedett az irigy köd,s elrejté szemeink elõl a tárgyakat, mintha azok tünékenytündérképek, mintha azok a délibáb csalékony ábrái, minthaazok varázshatalom által felidézett ködfátyolképek lettek vol-na. Hajónk újból megállott, s oly nedves hideg volt, hogy miköpenyeinkbe burkoltan is dideregtünk. Egy egész óráig állot-tunk helyt s gõzösünk haragosan lármázva ereszté ki feleslegesgõzét — mintha bosszankodnék, hogy akadályokat mernekelibe gördítni. — Végre a napsugár nyilaival szétlõdözte a meg-átalkodott ködöt, s feltûnt az égnek diadalmas arca, fel aBosphorus tündérileg szép partjai s gõzösünk víg kedéllyelfolytatá tovább útját. Elragadó látvány fejlett ki mind a kétoldalon. A hullámokból kiemelkedõ paloták hosszú sora vo-nult el elõttünk, ciprus és cédrus erdõkkel koronázott bércek— most mesés alakú várak, mind fényes márvány-szerájok tûn-tek fel mind a két parton, festõi csoportozatokban, minthaÁzsia Európával vetélkednék az elsõség felett.

Többszörös kanyarodásokat téve, mindig szebb és változéko-nyabb partok között, mindig elbájlóbb s gyönyörûbb panorá-mák vonultak el szemeink elõtt. S mind ez csak bevezetése,elõkészítõje volt azon isteni látványnak, mely akkor fejté kitúlvilági képeit, midõn az Aranyszarv-öböl torkolatjábalegördült horgonyunk. Az itt felmerült tájnak hasonlóját nemtudja felmutatni a föld. Bûbájos kép ez, mely szépségének özö-nével rohanta meg a szemet. Az ember nem tudta, hová pil-lantson, mit bámuljon — a kikötõt, hol árbocerdõ emelte felkarcsú sudarait a föld minden népeinek lobogóit hordozvatetejökön. Egyfelõl Stambul nyúlt el; szögletén a hullámokbólkiemelkedõ szeráj barna márványpalotája, mely Byzánc csá-szárjai lakta palota helyén áll. Felette egy csomó fantasztikusalakú torony, kúp, oszlopok, obeliszkek, zöld ciprus erdõkközött. Ezen épülettömegben minden kor építe valamit. Kõ-bõl kifaragott története ez az annyi viszontagságot átélt, azannyiszor urat cserélt világvárosnak. Tovább az Aja Sófiabüszke dombja — s a véle versenyzõ — s az õ alakját utánzószultán Ahmed, szultán Oszmán, szultán Bajazed, s a NagySzolimán mecsetjei — ezer égre törõ minarettel, emelkednekfel a sûrû háztömegek fölött. Az Aranyszarv öblön túl Galata

37

magos, Genua hatalmáról regélõ körtornyával, Péra a követekbüszke palotáival s Topána füstölgõ ágyúgyáraival s szultánMahmud kecses dsámijával tünnek fel. S ha e gyönyörû tájrólel tudod fordítani szemeidet, ha Európáról Ázsiára vetéd ki-váncsi pillanataidat, ott a hullámok közepén egy mesés alakútorony (Leander tornya) emelkedik ki a tengerbõl, egy függõ-leges sziklaparton a régi Crisopolis helyén fekvõ Skutari festile bûbájos alakját zöld ciprus rámázatba, alább Kadiköj a régiCalcedon, túl rajta a Mármora keblébõl kiemelkedõ fejedelmiszigetek, s felettek az Olympus tündöklõ ezüst bércei. Mindenmit e táj felmutatott új, szokatlan volt, minden sajátságos ös-meretlen jellemet viselt, minden bámulat és csudálatra ragadjaa lelket. A szem kifárad a nézésben, a lélek kimerül ennyi nagy-szerû behatás hatalma alatt, s a szemlélõ hajlandó hinni, hogyegy túlvilági, egy tündérhonba varázsoltatott át.

S e táj nagyszerûsége mellett mennyi történeti eseményekvannak annak minden pontjához kötve! Keletnek egész törté-nete itt folyt le.

Hajónkat, két végin felkonkorult orrú, félhold-alakú csol-nakok rajzák körül, s lármás zsibongásokkal ajánlották magu-kat az utasoknak. Végre mi is felrakodva egyre, s búcsút vévea szíves kapitány s útitársainktól, partra szállottunk.

Megérkezvén, a Galacon hallott hírt igazolva találtuk. Nagy-anyánk meg volt halva, házait a török papok tartották hatalmaskörmeik között. De kit a haldokló anya végrendelete végrehaj-tójául s egyetlen leánya pártolásául, védõjéül nevezett ki (egyálnok görög) ellopván a felkelhetõket, ékszereket s pénzt, atörök papokkal egyesült ellenünk, hogy a számadástól mene-külhessen. Ezen hatalmas koalicióval szemben mi elkezdet-tünk perelni. Ügyvédünk, kit felvettünk, hogy ellenök védjen,megvesztegettetvén, vélek egyesült. S így azon per, mely ajogosság szempontjából tekintve (mivel anyám a boldogultnakegyetlen leánya volt) igen rövid ideig tarthatónak tetszett, el-húzódott s halasztódott. Ezen országban — hol semmi törvénynincs, hol a bírák magukat nyíltan megvesztegetni engedik,hol annak van jogos keresete, ki jobban tud fizetni — perelniigen bajos feladat. Mi naponta jártuk a törvényszékeket, min-denütt zörgettük az igazság ajtajait, melyek nekünk fel nemnyittattak. Én szabad idõmet Stambul s vidékének megisme-résére fordítottam. Azonban kelet fõvárosáról annyi sok jóleírás létezik, hogy én az enyémmel nem akarlak untatni.

Végre hosszas sikertelen pörlekedés közben megérkezett1848 tavasza, midõn egész Európát átvillanyozta a forradalomszelleme. Hogy a honunkban kifejlõdött események hõ figyel-mem tárgyai voltak, azt te, ki lelkületemet ismered, gondolha-tod. Örömmel láttam a nemzet és az uralkodó között létrejött

38

békés kiegyenlítést, s meghatott lélekkel láttam imádott hono-mat szabaddá lenni vérontás nélkül; — s miután láttam hogy a honnak nincsen szüksége karomra, egy keletre utazó hon-társam és barátom fölhívásának engedve, elhatároztam vélecsatlakozva beutazni Syriát, Palaestinát, Egyiptomot és Görö-gországot. […]

Ilyen telhetetlen, határt nem ismerõ az emberi vágy. Gala-con csak Stambult akartam látni — s midõn feltárta elõttembûbájos képeit kelet városa, midõn múlt nagyságának romjaits jelen szépségét kiaknáztam, akkor tovább óhajtottam ván-dorolni, akkor Byzánc csak a kapu volt, melyen át kelet bûvöshonába akarék át lépni; — s nem volt nyugalmam, míg, szülõimbeléegyezésöket megnyerve, útkészen nem vártam az indulásinapot.

IV. Konstantinápolytól Smirnáig

(Indulás. Gallipoli. Dardanellák. […] Tenedos. Trója. […] Meg-érkezés Smirnába. Smirna leírása.)

Az indulásra kitûzött nap március 28. volt (1848.) Az az elõttinapokon az idõ elkomorult. Elkezdett havazni, s fejér palástotöltött Stambul vidéke. Végre feltûnt az oly óhajtva várt napreggele, midõn gyermeki álmaim teljesülendõk valának, mi-dõn én, az eddig fészekben csiripoló madárka, szárnyra kelve,önerõmre támaszkodva, kirepülék az önzõ világ csábjai s örvé-nyei közé.

A nap dicsõségének egész pompájával emelkedett ki a szét-oszló fellegek közül, sugár özönnel öntvén el kelet csuda-városát, mely ily csillogó fejér öltönyében elbájlóan gyönyörûképet mutatott fel. Lelkünket öröm, de futékony öröm töltéel, mert a tavaszi szép reggel változó volt s múlékony, mint azélet örömei. Csakhamar komor fellegek fedék a láthatárt, el-kezdett havazni. A vihar elordítá magát. Sokszor oszlának széta fellegek, utat nyitva a nap kacér sugarainak, de újra elborults újból kitisztult az ég, egy kacér hölgy változékony érzelmeitutánzólag. Végre megérkezett az indulási perc, (délután öt óra).Szeretett szülõimtõl érzékeny búcsút véve, könnyes szemekkelléptem a füstölgõ gõzösre, mely néhány perc múlva, horgonytemelve, útrakelt. Sokáig legeltetém szemeimet Stambulon,melyet nem sokára esthomály és táv rejte el szemeink elõl.

Reggel, midõn ébrülénk, már a Hellespontus torkolatjábanvoltunk, hol Ázsia és Európa partjait kellemesen hajlanak ösz-sze, egymástól végbúcsút veendõk. A nap keleten elvonuló fel-legszegélyzet mellõl méltósággal emelkedett ki, s elsõ sugárai

39

az egy hegyemelvényen oly festõileg fekvõ Gallipoli (Kalipolis)nyulánk minaretein törtek meg.

Közeledve a városhoz, az mindinkább festõi alakot öltöttfel, két természetes kikötõjét alkotó elõhegyeken régi vár sszéthányt romok sötétlenek, mintegy beszélve régi kor letûnteseményeirõl. A többnyire veresre festett házak közül kiemel-kedõ fejér minaretek — s a zöld facsoportozatok honi színein-ket viselõ, kellemes keverékben tûnnek fel. A város felettidombtetõre helyezett szélmalmok sebesen forgó kerekei lebeg-nek a város felett, melynek 60 000 lakosa van s mely régen a török flottának volt állomásozó helye.

Történetileg Gallipoli azért nevezetes, hogy ez volt az elsõeurópai város, mely egy századdal Konstantinápoly bevételeelõtt az ozmánok kezébe esett. Ugyanis szultán Orkhán Ázsiá-ban tett nagyszerû hódításai után, szegre akasztá a hódítókardját, s alakított birodalma belügyeinek rendezésével fog-lalkozott. A byzánci császár minden kis-ázsiai birtokainakelvesztése után, miután Theodóra leányát Orkhánnak adta ne-jül, (1346-i) békét kötött az ozmánok padisahjával. Nyugodtanüldegelt Nagy Konstántinnak fényvesztett trónján, midõn1357-ben (a hedcsira 758. évében) Szulejman, Orkhánnak hõsfia, váratlanul megjelent egy hadsereggel a Hellespont partjain,negyvened magával tutajokon átszállott a szoroson, meglepteTzimzét (Choirido Castrou) bevette, s az ajándékaival megvesz-tegetett görögök magok szállíták át hadseregét Európa part-jaira. Ezalatt a császár összevesz sógorával — s a helyett, hogySzulejmán ellen nyomulna, õtet segélyre hívja fel Palaeologus(sógora) ellen, ki trónját fenyegette. Szolimán 10 000 emberrelAinos mellett Palaeologus seregeit szétveri — s a császár Kanta-kuzen alkudozni kezd Szolimánnal Tzimze visszaadása felett.Már a fizetendõ összeg is (10 000 arany) megvolt határozva,midõn egy földingás ledönti Kalipolis falait — a nép rémültenmenekül, s Szolimán seregei Akcsekey és Gházi Fászil vezetésealatt bemennek a lakóitól elhagyott városba. Ezen eseményfélbeszakasztotta a Tzimze feletti alkudozásokat. Szolimánnagy sereggel megjelen Kalipolis alatt, leomlott falait felépíti— beveszi Rodostót, Bulairt, Konurt, Malgarát, Ipsarát, s hogyByzánc is ekkor az ozmánok kezébe nem esett, Szolimánvéletlen halálának lehetett köszönni. Midõn a könnyelmûcsászár Kalipolis elestét, a Fekete-tenger és a görög kereskedéskulcsának az oszmanlik kezébe esését megtudta, azzal vigasz-talta magát: hogy csak egy disznóólt és egy borkancsót vesztettel, értvén a Justinianus építette híres pincéket, melyeknek szírt-be vésett üregei most is láthatók. A nikápolyi szerencsétlencsata után, midõn a villámos Bajazed királyunk, Zsigmond ésVI. Károly seregeit megsemmisíté s midõn Zsigmond a velencei

40

flottán menekülve (melyet a török megtámadni nem mertek)elvonult Gallipoli közelében, Ilderim Bajazed (a villámos Baja-zed) kiállítá a város falaira számos foglyait s gúnyosan kiabáltae szerencsétlen királyunknak, hogy nem váltaná-é ki azokat.Most azon falak, melyen a villámokat szóró szultán a magyarhõsöket gúnyképként kiállítá, összeomlottak, s azon hatalom,mely elõtt Európa akkor rettegett, szintén omlandó félben van.

Gallipoli elõtt semmisíték meg 1416-ban a velenceiek atörök flottát (I. Mohamed kormánya alatt), melynek következ-tében Velence a köztársaságra elõnyös békekötésre kényszerítéa szultánt. És II. Murád, közönségesen Amurát, kormánya alatt1421-ben Düzme Mustafa ki I. Mohamed ( II. Murád atyja)alatt, mint a szultán testvére fellépett, de Thesalonikánál le-gyõzetvén, a byzánci császárnál fogva tartatott, a görög császársegítségével bevette Gallipolit, de Ulubádnál legyõzetvén sere-gei, Gallipoliba zárkózott be. Szultán Murád a véle szövetségesúj phócisi genuai gyarmat hajóin szállott át a HellespontonDüzme Musztafa ellen (Musztafa 80 000 aranyat ígért AdornoAdnorálnak, ha a szultánt megöleti vagy kezére keríti, de a be-csületes genuai visszautasítá a nemtelen ajánlatot, s a szultántestvérileg átölelte õtet.) Gallipoli falai alatt Düzme Musztafaseregei megverettek, s õ maga (kincseivel együtt menekülvén)elfogatott s Adrinápolyban felakasztatott. A görög császár álnok-ságát megbosszulandó, a fiatal szultán Byzáncot ostromolta, s ekkor a görög császár által Ázsiában támasztott forradalom(Musztafa, a szultán testvére fellázadt, Nicaeát bevette s Bruszátfenyegette) vagy más görög történészek szerint a Szûz Máriamegjelenése az ostromolt város falain menté meg Byzáncot,hogy Mohamed el Fáthi hajtsa végre az atyja által megkezdettmûvet s a byzánci hatalom sírját megássa.

Gallipoli közelében több szabályszerûleg egymás mellé he-lyezett kerek domb van, melyeket közönségesen a trák királyoktumulusainak tartanak.

Gallipolit (egy órai mulatás után) elhagyva, s a szorosba,mely Báhr Szefid Bogáhszinak hívatik törökül, beérve, csak-hamar feltûnt az ázsiai parton Lampszaki, egy igénytelenfalucska, mely a régi Lampsacus helyén fekszik s véle csaknemszemben van egy völgy, melyet a Karaovaszu foly keresztül.Ezen szerény patakocska, mely most zöldellõ berkek közötttörtet a tenger felé, a régi Aigospotamos, melynek torkolatjá-nál semmisíté meg Lysander az atheni hajóhadat[…]

Az Aigospotamost, hol a világ legdicsõbb néphatalmánakásták meg sírját, elhagyva s egy más völgyecskét az ázsiai olda-lon, melyet a Muszakefi-szu (a régi Practius) foly keresztül, segy mást, melynek berkei között a Burghás-szu (a régi Perkoté)folydogált s melyek árnyában több regényesen fekvõ faluk

41

vannak elrejtve, elhagyván, a szembelévõ parton (európai ol-dal) Gaziler Iszkeleszit (a gyõzõ kikötõjét) értük el, mely ezennevet arról nyerte, hogy Szolimán 40 elszánt követõivel ittszállott partra. Egy kissé alább egy dombtetõn Tzimze vagyZemenik (a régi Choirido Castrou) romjai láthatók, hol leg-elõbb tündöklött Európa partjain a félhold (mint fennebb lá-tók). Itt van a parton Szolimán sírja, ki egy sólyom-vadászatalkalmával lováról leesvén, nyakát törte. Alig van sír Török-honban, mely nagyobb tisztelet tárgy lenne, mint a birodalommásodik vezérjeé, ki az oszmánok hatalmát Európába átplán-tálta. A Mekkába zarándokoló hadzsik azt, mint egy nagytiszteletben álló szent sírját, meglátogatni el nem mulasztják.Még halála után is Törökország megmentõjévé teszik a népre-gék. A hitetlenek kiirtással fenyegették az izlámot, úgymond anéprege, s 30 000-en partra szálltak Tuzlánál, midõn Szolimánfejér lovakon ülõ égi hõsök kíséretében megjelent, s õket atengerbe dobta, (ezen rege alapja valami velencei partra szál-lás lehet).

A parti hegyek az európai oldalon kopárok; ellenben azázsiaiak apró bokrokkal borítvák, s kellemetes hajlatú láncola-taik felett a Taurusok kéklõ bércei tekintgetnek át.

Akbalta Limánt, a Koilia és Maitoi (a régi Madytas) öblöcs-kéket, melyeknek elõfokain hat igen jó fekvésû s az újabbrendszer szerint báró Tóth francia ezredes felügyelete alattépült várerõsség van tátongó ágyúival, elhagyván s néhányregényesen fekvõ s szélmalmok környezte falut szemeink elõttelvonulni látván nyolc órakor értük el a Dardanellákat, azonmesés alakú várakat, melyek a tengerszorosnak új nevét adták,s amely csak európaiaktól használt nevét, hihetõleg, az idenem messze feküdt Dardanus várostól nyerte. Itt a tengerszo-ros 2000 öl széles; a két vár között egy nagy lánc volt, melyetgépek segítségével megfeszítvén, a tengert elzárta, de 1806-ban,midõn Ángolhon szultán Szelimet a Napóleon elleni szövet-ségre akarta erõszakolni, a Dukworth parancsnoksága alattiangol flotta a lánc és a vár ágyúinak dacára behatolt, a láncotegy nagy olló segítségével kettévágta, s az most s stambulifegyvertárban a rágódó rozsdával birkózik a régi dicsõség felett.

Az ázsiai parton lévõ vár Szultán Kaleszinak vagy KilidelBahrnak (a szoros kulcsa) hívatik, s mellette egy 2000 házatszámláló, gyönyörûen fekvõ városka van, mely Csanak Kaleszi-nek (Korsó-vár) hívatik s ezen nevét arról nyerte, hogy ittenkészülnek az egész török birodalomban híres (zöldmázos-aranyozott) korsók. Az európai parton lévõ vár Cselit Bavri-nak (acél erõsség) hívatik s mellette egy szikla-oldalra fektetetts ciprus erdõvel környezett hasonnevû falu van. Mindkétvárat, melyek mozdíthatatlan kõgolyókat vetõ ágyúikkal ma

42

nem sokat érnek, II. Mohamed építteté Konstantinápoly bevé-tele után.

Ezen várakon alól a Nagura Burnunál (Nagura-fok) a szoroslátszólag legkeskenyebb: 375 öl széles s közhiedelem szerint eza hely, hol Sestos és Abidos állottak, hol Leander, a kedveseáltal tartott fáklyától vezéreltetve, minden éjjel átúszott a szo-roson; de egy alkalommal a vihar meglepte, s a tengerbe fúlt.Reggel Hero, ki a parton epedve várta kedvesét, midõn meg-pillantá Leándernek tengeren lebegõ hulláját, a halálban isegyesülendõ kedvesével, a tengerbe ölte magát. Néhány ezred-évvel késõbb Lord Byron is átúszta e ponton a Hellespontot(egy óra tíz perc alatt) új babérral ékítvén fel az önfeláldozószerelem oltárát.

Itt halt a tengerbe Helle, ki a szorosnak Hellespont nevetadta; ti. Phryxus és Helle Athanas thébai királynak voltak gye-rekei. Mostohaanyjok, Ino üldözése elõl megszökve, magukkalvitték a híres aranygyapjas kost. Helle e nevét viselõ tengerbehalt. Phryxus Cholchidába szerencsésen megérkezvén, a kostMársnak áldozta, s a Zodiakus jegyek közé helyezõdött. Ezenkos gyapját visszavivendõk szálltak tengerre a félelmes Argo-nauták.

Itt van közhiedelem szerint azon pont, hol Xerxés hidat vert.Itt szállott át néhány millió harcnok Göröghon leigázására, shat hónap múlva azon zsarnok, ki láncot dobatott a tengerbe,hogy azt bilincsbe verje, ki megkorbácsoltatá a hullámokat, kihegyeket vágatott le, Salamisnál megveretettvén, remegve futottvissza hídjához, melyet a megkorbácsolt tenger összetört, sÁzsiának büszke ura egy nyomorult halászhajón menekült átÁzsiába, remegve, nehogy azon görögök kezébe essék, akiknekmeghódítását gyerekjátéknak hitte. A hajlongó rabszolgák kö-zött felnõtt zsarnok nem tudta, hogy egy szabad nép legyõzhe-tetlen, hogy nem a durva anyagi erõ, hanem a szellemi túlnyo-móság tesz egy népet valódian naggyá. […]

Itt szállott át Nagy Sándor hadserege Parmenio vezetésealatt Ázsiát meghódítani. Szóval ez volt útja minden ÁzsiábólEurópába s Európából Ázsiára intézett hódításnak.

Alább van a Jenicser Burnu (Jenicser-fok) a régi Promonto-rium Rhetum, hol a nagy pajzsu Ajax van valahol eltemetve.[…]

Tíz órakor értük el a Dardanellák torkolatját, hol IV.Mohamed építette két erõsség emeli fel rovatkos bástyáit,melyeket a nevezett szultán 1659-ben, a velencei hajóhad elõttbezárandó a szorost, épített; de amelyek most hanyatló álla-potban vannak s inkább ékítményéül, mint védelméül állanakott. Európai oldalon levõ Szedd Bahr (tenger-gát), az ázsiaiKum Kaleszinek hívatik. […]

43

Ezután az ázsiai part közelében haladott gõzösünk. Ott, hola part meredek függõleges szirtokká emelkedik fel s melynektetején most a büszke fekvésû Jeniköj helyén állott hajdonSigeum városa, s egy kissé alább van a hasonnevû fok, holAchilles és Patroclos vannak eltemetve. Sírjaikat egyszerûfölddombok alkotják, de azért azok a világ legnagyobbszerûsíremlékei, mert Homerus által énekeltettek meg.

A lapályos Mavliát, a régi Calidnaet (kis szigetke) elhagyva,a veres boráról híres Tenedos tûnt fel zöld hegyeivel; a hason-nevû és igen festõileg fekvõ város elõtt egy, a velenceiek általépített vár szeszélyes bástyái emelkednek fel. […]

Tenedosszal szembe terülnek el a trójai partok. Túl rajtokaz Ida-hegy (törökül Kara-dag) fellegekbe burkolt bércóriásaitornyosulnak fel. A ködborongta téren egy oszlop emelkedikfel messze ellátszó romtömeg közül. Egy tenedosi görögtõlkérdezvén, hogy az mi? Õ azt felelé: Priamus palotája. Tehátott feküdt valahol Trója, azon hely, melynek egy hadjárat tevenevezetessé; egy hadjárat, melynél az õskorban bizonyosanvoltak más jelentékenyebbek, de hiányzott egy lángeszû Homé-rusok, ki a feledékenység homályából kiemelve, átadta volnaaz utókornak, bámulandó jelenségül; hiányzott egy isteni köl-tõjük, ki égi lantján elzengte volna a hõsök csatáit, ki a földilényeket istenekké magasztalta volna félvilágot betöltõ énekeiáltal. […]

Éjfél után érkeztünk meg Smirnába. A hold ábrándos fényerengett a messze terjedõ városon, s a háta mögött sötéten fele-melkedõ Pagus hegyen az Acropolis sötét bástyái, mint megany-nyi rémalakok tûntek fel. Lõrései s idõ véste üregei a holdfényétõl megvilágítva mint óriáskoponya üres szemüregei bá-multak a távolba, s ott állottak sötéten, mint a múlt századokélõ szellemei, õskorról regélõk egy õket értõ léleknek. Az egésztermészeten azon költõi csend uralkodott, mely a lelket megszokta hatni, s én ott állottam elragadtatva, s mozdulatlanulhallgatám e néma beszélõk nyelvét. A tenger nyugodt volt,mint óriási tükör, s a hold rajta egy hosszú ezüst utat festettle, melynek vonalán milliárd reszketõ gyémántok ragyogtak.A városban egy-egy álmos lámpa pislogott, s a hullámok keb-lén hosszú vonalban nyúlt el sugára, mint ezen fõútba vezetõösvény. Egy kis halász-sajka, mint szerelmi találkára menõhattyú, félénken úszott a habokon, mintha remegne annaksima arcára redõket vonni, s utána tûzszikrák sarjaztak. Énkövetém az éji magános utast szemeimmel, s mintha nem lettvolna elég, hogy csak a szemen átrohanjon a gyönyör a lélekre,elkezdett egy rezgõ panaszos hang dalolni a csónakban, s aszemre irigykedõ fül elvivé a panaszos dallamot, mely talán ahont és szabadságot siratá, a lélekhez, s én könnyeket éreztem

44

kigördülni szemeimbõl. A szív tele volt, s ki kellett, hogyöntsön csatornáján. Még sokáig álltam ott, elküldve emlékemkóbor madarait a távol hon tájaira, míg végre Morpheus elkül-dé kacér leányait, s azok addig kéjelegtek körültem, míg ellen-állhatlan csábjaikkal meg nem hódítának.

A következõ napot egészen Smirnán töltvén, elég idõnk voltazt megjárni, s így annak rövid leírását közlöm.

Smirnának 160 ezer lakosa van, kik a különféle nemzetisé-gek szerint feloszolva, egymástól elkülönözött negyedekbenlaknak.

A török városrész a Pagus hegyoldalán terült el ciprus erdei-vel, színes házaival, s nyulánk minareteivel, melyek közültöbb igen szép mívû porcelán mozaikkal van felékesítve. Min-denütt magas platánok árnyában csergedezõ kutak körülcsubukoló s kávét szürcsölõ, becsületes arcú törököket lehetlátni boldog elégültség kifejezésivel arcaikon. Egy-egy befátyo-lozott nõ vizet merít õsalakú korsójába, s végigtekint ezenhallgató lényeken, de nem találkozik egy szem is, mely az õ égõszemeinek szerelmet szóró nyilaival találkoznék, mely azokatfelfogva a szívhez vezetné, nem, mert az ott ülök hacsis és opi-umtól éber álmodozásokba égbe ragadtattak, s ott õk égi huriktársaságában mulatoznak; a föld aprólékos nyomoraival,szenvedéseivel nem létezik számokra, minden mennyei, mitéreznek, boldogság és elégültség tölti el lelköket, s Allah neveelhangzik ünnepélyes hangon a minaret tetejérõl, õ felkél,eltántorog isten házába, s áldja istenét az élvezett boldogságért,s aztán visszatér plátánjai alá ébren álmodozni. Minõ boldo-gok õk!

Innen felmásztunk a Pagus hegyre, melyet a régi Acropolis-nak omladozott falai koronáznak. A most látható falak több-nyire velencei korból valók (meglehet a johanniták korából).Csak itt-ott lehet az õsrégi falakat felösmerni alapjában. A várközepén egy mecset omladó félben lévõ falai állanak. A fél-holdat letörte tetejérõl az idõ kemény keze; a falakat ékítettfeliratokat s mozaik ékítményeket letörölte a századok vénsántája viharból készült mankójával, s ott áll Allah háza elha-gyottan, mintha mondani akarná, hogy az én idõm is lejárt, shelyemet más foglalandja el; mert hinni kell, hogy itt is mintmindenütt fel fog ragyogni a szabadság napja, hinni kell, hogyezen szép éghajlatú ország nem fog mindig a zsarnokság sötétéjébe elmerülve lenni.

Felmásztunk, (útitársammal) egy bástya tetejére, s onnanoly kilátás tûnt fel, aminõt nem mindennap szemlélhet az em-ber. A hegy alatt közvetlenül Smirna terült el félhold alakbahajoltan a tengerre. Sûrû háztömegei közül fénylõ kúpok, ma-gas minaretek, zöldellõ ciprusok s a konzulok zászló-árbócai

45

emelkednek fel. Túl rajta a nagykiterjedésû öböl gyönyörûhegyeivel tûnik fel, melyek sötétkék palástba burkoltan, ahasonszínû ég és tengert rámázzák körül. Egy-egy fehér vitor-láshajó, mint mozgó vár lebeg, hosszú árnyat vetve a nyugodthullámokra, s a láthatár végpontját a durlaci, spalmatori (Ag-nusszi) szigetcsoportok, s a Delphinion és Klazomenae fokokzárják el. Hátul a Meles és Hermos völgye mélyül el magashegyek közé, s nem messze a Pagustól egymással egyesülvén, akét folyócska mint boldog szerelmespár karonfogva sétálnakel jegenye, platán és babér berkek árnyában a tenger keblébe.— A Pagus hegy aljában egy hosszú vízvezetõ magas ívei nyúl-nak el s nem messze tõle a stadiumnak sziklába vésett padjaitláthatni, azon stadiumot, hol Policrat vértanúilag meghalt. Aszínháznak némi jelentõtlen romjai, s az Acropolis közelébennéhány oszlop-töredék Jupiter itt állott templomából: ez körül-belül az, mi a régi Smirnából Kis-Ázsia városainak királynéjá-ból fentmaradott.

A török fertályon alól a zsidók ronda lakjai vannak, s azonalól az örmény és görög városrész jön. Ez 1840-ben egészenleégvén, most új terv szerint szabályszerûleg épültek fel pár-huzamos utcákkal, emeletlen, falusi kinézésû, s kerttel kör-nyezett házakkal. A kapuk elõtt szép smirnioták nevetnek azutasra, s néznek oly szemekkel, melyeknek tekintete belényi-lallik a szívbe; dicséretökre légyen mondva, nem olyan vadakmint másutt (még Stambulban is).

A konzulok díszes lakjai s a nagyobb kereskedõk boltjai,comptoirjai a tengerrel párhuzamosan elvonuló fõutcábanvannak. Ezen utca végén van a nagy kiterjedésû, s igen gazdagBazár, s a híres füge-raktárok (azt mondanom sem kell, hogya smirnai füge az egész világon leghíresebb s hogy azt faskatu-lyákba bepakolva mindenfelé elviszik hajókon); a füge szüretkorában több nagy hajó jön Amerikából is átszállítani az Óce-ánon túl Smirna mézes fügéit — s végre a város déli szögleténvan egy erõsített nagy laktanya, s a pasa fából készült konakja(lakja), mely hasonlít minden más veresre pingált török szeráj-hoz. […]

Ma Smirna, Stambul, Damaskus és Kairó után a török biro-dalom legnagyobb városa; fõútvonala Kis-Ázsia kereskedésé-nek, s kikötõhelye Kis-Ázsiának.

A sok járás miatt elfáradva és megéhezve, egy olasz locandá-ban (fogadó, étház) egy halom makarónit obligátó stufátávalevén, szieztázni elmentünk a karaván hídhoz, mely a várostólegy félórányira van a Hermos bájos partján. Itt lombdúskertekben a folyócska partjára épített kávéházak elõtt szokottsétálni Smirna lakossága. Soha több szép nõt egy csoportbannem láttam, mint itt; de mind ezek az utasra nézve futékony

46

tünemények, melyek elrepülnek a bámuló szem elõtt, s az árvaszív hiába keres ott tanyát; távozni kell, „Itt nincs számodrahely.” Ti szép angyalai e bûvös országnak, ti talán nem istudjátok, hogy sok ezer évvel ezelõtt itt ezen patak partjainzengte el isteni dalait Homér, a szegény és vak dalnok, azondalokat, melyeket az emberiség soha el nem feledend, míg aszép, a nagyszerûnek fogalma el nem enyészik a földrõl, mígszeretet és lelkesedés honol a szívekben. Ha elkölcsönözhet-ném bár néhány percre isteni lantját a költõk õsatyjának,lábaitokhoz ülnék, s oly szívhatóan énekelném el a szerelemnélküli élet ridegségét s búsvoltát, hogy bizonyosan valame-lyik közületek megszánna, s viszonszeretet után sóvárgószívemet megértené; de a költõ isteni nyelvét nem bírván,emberi nyelven nem merek hozzátok szólani.

A hídon e percben hosszú karaván vonult át; több száz,csengõ szerszámokkal s csigákkal felcifrázott tevét vezetett egykis, szamáron ülõ, nagy turbános, ázsiai török. Ez szeren-csémre eszembe juttatá, hogy én is csak utas vagyok e honban,kinek nem szabad Venus temploma elõtt ácsorogni. Felkeléktehát, s visszamentünk füstölgõ hajónkra, mely útkészen állott.

XLI. Konstantinápolytól Bruszáig

(Elindulás, reggeli ima. Fejedelmi szigetek. Rodosto, a régiPerinthus. Boz-Burnu a régi Promontorium Posidonium. Mu-dányai öböl a régi Sinus Cyanicus. Cyzicus. Mudánya a régiMyrthea. Gömlek a régi Cios. Kurtul Dere, Csárszikazi-dag.Kinézés a Torik Dervendtõl, Demirdás. A bruszai tér. Megér-kezés Bruszába.)

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó; rég ígérem, hogy a„Közlöny” tárcájának számára elküldendem bruszai kirándu-lásom leírását. Ezen ígéret sokáig hevert a feledés poros polcán,most hanyag emlékem ott takarítgatni kezdvén, ráakadt, s énsietek beváltani szavam, küldöm tehát ezen igénytelen kirán-dulás leírását; ha hasznát veheted, ha találsz valamit benneközlésre méltót, vedd igénybe, ha nem, dobd azt elõbbi helyére,a feledés poros polcára.

Egy Bruszán lakó barátomtól meghívást kapván egy vadá-szati kirándulásra, összeszedtük vagy hárman magunkat, mindmagyarok, mind férfiak, mind hû és hazafiak, s egy õszi szépreggelen sajkába kerekedve (mert hosszas készületekben — mia magyar ember sajátja — eltöltve az idõt, a hajnalban indulógõzösrõl elmaradtunk, s a következõ gõzöst bevárni egyikünk-nek se volt türelme) elhagytuk Galatát. […]

47

A kikötõbõl kihaladva, a Mármora sík tükrén láttuk vissz-tükrözni a Boszphor szirthegyei mellõl kiemelkedõ napot,mely megjelentével az egész természetre bájfényt áraszta el,melynek fénylõ sugarai elõbb megaranyozzák s lassanként szét-oszlatták azon ábrándos ködfátyolt, mely a szemnek határta-lan fõvároson lebegett, melynek sötét ciprusok árnyalta tarkaháztengere közül büszkén emelkednek fel, mint megjegesültezüst hullámok a mecsetek fénylõ kúpjai, s a minaretek ezrei,melyek így a naptól megaranyozva, mint megannyi arany dzsi-dák tûntek fel, melyeket ezüst sisakú óriások tartanak kezeik-ben, s ott ezen új világ csudaszerû mûvei között egy sötétkõszál emelkedik ki, büszkén mint a múlt iránytûje, ez aTheodosius által gyõzelmeinek emlékére idehozott obeliszk,ezen hátul egy hosszú, egy idõbarnított, zöld indákkal benõttívezet magasul fel az eltörpülõ szerájok felé, s magas ívein átélénk ellentétben láttatja a kék eget, ez a Valens vízvezetõje;alább egy nagyszerû, egy fénylõ kúp emelkedik fel, mely mel-lett oly rosszul állanak a minaretek, s mely mintegy szégyenlvehordja hátán a félholdat, ez az Aja Sófia, s ott a tenger simatükrében lefestik magokat Byzánc falainak rovátkos s idõron-gált bástyái, mintha figyelmeztetni akarnák a bámulót, hogymi is itt vagyunk, hogy felmutassuk azon letûnt világot, mely-nek romjaira van építve ezen jeleni csillogó fény, ezen sokgyenge fércmû, melyek aligha oly soká dacolandnak az idõvel,mint mi, melyek aligha oly szilárd, s kitartó regélõi leendnekkoruk dicsõségének, mint mi; alig nehány század s már kez-denek kivénülni korukból, még néhány század s õk elporland-nak, s mi akkor is ott fogunk állani, mi akkor is ott leendünk,hogy a múlt napját visszatündököljük.

S ha Európáról Ázsiára vetõk pillanatainkat, ott egy egészenmás kép tûnt fel; a hullámokból egy fantasztikus alakú toronyemelkedik fel, csodás lak a víz közepén, melyhez csodás mesé-ket köt a nép a szép királyleányról, Leanderrõl, kinek születé-sekor megjövendölék a jósok, hogy egy kígyó marása által fogmeghalni, s apja ezen tornyot építé a tenger közepében. Ittnevelkedett fel a tündéries szépségû nõ, már felnõtt s szép-ségének híre heted hét országra elszárnyalt, s mindenfelõlcsõdültek a kérõk; a király kiválasztja végül a legvitézebb le-ventét, ki vetélytársait mind legyõzte, s ez leendõ menyasz-szonyának egy kosár virágot küld, de az álnok kígyó a virágokközé rejtezett, mérges fullánkjával megölte a menyasszonyt, s a lakodalmat torrá változtatta.

Ott van tovább függõleges szirtekre fektetve Skutari* ciprus-koszorúval fején, közötte s Európa partjai között nyújtózik el

––––––––––* A régi Crisopolis

48

a Bosphorus mint tündér folyam, melynek partjain ezeregyéjsza-kai paloták pompálkodnak… alább magas platánok árnyábannyújtózik el egy völgy, Hajder pasa vagyis azon hely, honnanTörökhon fénykorában az Ázsiába törõ hadseregek összegyûl-tek, most mekkai karavánok induló pontja; ott buzog fel egyforrás, melyet régen Hermagoras kútjának hívtak, mellettevan Kadiköj, a régi Calcedon, melynek lakóiról azt mondta azorakulum, hogy vakok, midõn Byzánc helyét ezen mondattaljelölte ki: „a vakokkal szemben,” s vakoknak nevezte pedigazért, mert az Aranyszarv-öböl melletti gyönyörû helyet váro-suk építésekor nem látták; felette van a gyönyörû kinézésûCsámlicsán, a régi mons Aphasios, hol táborozott a Calcedontostromló perzsa had, s honnan ásta azon földalatti menetet,melyen egy szép éjszakán a város közepén jöttek ki Dariuskatonái… alább egy messze benyúló földnyelven (Fener bakcse)egy csoport zöld fa koszorúja között az én lakom; — itt kére-gete valahol, hajdan fényes palotájának most is látszó romjaiközött alamizsnát Belizár, itt verte meg Mythridates Cottaáltal parancsnokolt hadseregét Rómának, itt állott bent a hul-lámok között Venus Marinának oly nagy tiszteletben állott s igen fényes temploma, melybõl most csak egy halom kõ — atengeri madarak kedvenc helye — van még meg, szép oszlopaitelhordatták a szultánok, hogy mecseteiket fölékesítsék vele.Továbbá a Marmora nyugvó hullámai, s felettek egy csomósziget a levegõben felakasztva; (midõn a Marmora arca redõt-len, a szigeteken innen a víz mintegy bemélyülni látszik aszigetek alá, mintha alattok járna át, úgy hogy azok gyakranegy oly délibábi képet mutatnak, egy oly optikai csalódástidéznek elõ, mintha a levegõben függnének) ezen szigetek,melyek most a fõvárosiak kedvenc mulató helyei, Byzánckorában a számûzöttek sötét szirtei voltak, hol I. Romanuscsászár, hol a szemeitõl megfosztott Romanus Diogenesnyomorban haltak el, hol Szent Methodius hét évig rabos-kodott, hol Romanus Lacapenus, s fiai számûzetve éltek, holIrene, a nagy császárné egy sötét kolostorba volt zárva, holHarun-al-Rashid, hol IV. Michaels neje Loos Zoé, s Anna aComnenek anyja voltak bebörtönözve. Ezen szigeteken túl aBoz-Burnu (a régi Promontorium Posidonium, mely a Cyani-cus öbölt az Astacenicustól elválasztá) hegyei fölött az Olymphavas bércei gyönge pírral visszatükrözék a nap sugarait,mintha szégyenlették volna, hogy a sokkal alacsonyabb. Deközelebb lévõ parti hegyek nem sokára elrejtendik szemeinkelõl.

A természeten ünnepies csönd uralkodott, csak a habokloccsanása, hajósaink egyhangú éneke, s a fejünk felett kerin-gõ vészmadarak éles süvöltése zavarta azt meg; mert mi részint

49

az elõttünk elterülõ táj nagyszerûségétõl meghatva, részint azálom karjai között szenderegve nagy zajt nem ütöttünk, a kopárNyandronk (a fejedelmi szigetek egy lakatlan szirtjét, melyentöbb sziklába vésett, s szép faragásokkal ékített byzánci sírokvannak, s melyrõl egy felleg tengeri madár repült fel rémítõzajjal közeledtünkre) elérve, egy dél-keleti szél kerekedett, s hajósaink fölszedve evedzõiket örömtelt arccal húzták felvitorláikat, s a mi szárnyra kapott csónakunk sebesen hasítá a habzó hullámokat, de ezen dicsõség nem soká tartott, mertZephír visszahívta sötét barlangjába a kacér szellõcskét, s ha-jócskánk e fölötti szomorúságában leereszté szárnyait, s eved-zõlábain ábrándozva, lassú-búsan haladott elõre, s mi csakmásnap reggel értük el a Boz-Burnu festõi szirteit, melyek anyugvó tenger tükrében festék le fantasztikus alakjaikat. Ezenfokot meghaladva a mudányai öbölbe (Sinus Cyanicus) tértünkfel, vizünk nem levén, s hajósaink az egész éjeni evedzésbeelfáradván, itt horgonyt vetettünk s partra szálltunk, ott egy õsplatán, (mely egyedüli fa az egész vidéken) alá letelepedve,igen jó étvággyal reggeliztünk. A legszebb kép fejté ki magát areggeli ködbõl, a parton gyönyörûen fekvõ falvak tûntek fölkétszeres alakban, mint Janus arca, a valóságban vígkedélyesnevetõ fiatal alakban, s a hullámok fénylõ lapján komoly áb-rándos színezetben, homlokukon redõkkel, s sötét sziklákalkotta bozontos szakállokkal; fölöttük hegyek, melyekregyönyörû színkeverékû palástot ölte a természet, s ezeken túlmint magas rém emelkedtek fel az Olymp jegesült csúcsai,egy-egy fejérlõ gálya, s a láthatár vég pontján a Mármora szige-teinek éggel összeolvadó hegyei.

A messze távolban egy vonal, a rodostói partok, a régiPerinthus, mely Fülöp seregeinek háromszor állott ellent,késõbb Rákóczi s sorsüldözött társainak menhelye, emlékesváros, mely a világhódító zsarnokot feltartá útjában, mely aszámûzött szabadságot ápolá keblében; s mely sírt ada azok-nak, kik hazájokért hazátlanokká lettek.

S ott szemben a cyzicusi félsziget, hol az argonauták az õs-kor ezen regés kalandorai partra szállottak; […] Cyzicus egyikevolt a legnevezetesebb kikötõknek, Rhodus, Marsillia és Cart-hagóval vetekedõ. Byzánc kormánya alatt a Mysiát és Trójátmagában foglaló Hellespont kerület fõvárosa volt, most egyelhagyott s elfeledett romhalom, melyrõl a törökök azt mond-ják, hogy a dzsinek (szellemek, tündérek) városa volt egykoron.

Itt merengett el egykoron Szolimán pasa, a hódító Orkhánfia a telehold megvilágította romokon, s midõn lenézett a ten-ger mélyébe, melynek nyugodt lapján letükrözték magokat amárvány oszlopok, a repülõ fellegek, úgy tetszett neki, minthaazok a hullámok alatt épült paloták, templomok lennének,

50

melyek körül hajóhadak vitorlái evedzenek; — a hullámokloccsanásait õ titokteljes hangoknak hitte, s a háta megettfelötlõ hold egy hosszú fényszalaggal köté össze Ázsiát Euró-pával; azon hold volt ez, mely Edebali sejk keblébõl atyja keblé-re szállott, itt ragadta meg az ébren álmodozót a világuralmatigérõ álom (Oszmán álma, melyrõl késõbb) emléke, s õ itt ezenromoknál elhatározá Európát Ázsiával összekötni a félholduralmának fényszalaga által, innen indult el s nemsokára (mintkésõbb meglátandjuk) átszállva a Hellesponton, Tzymze falainfénylett az oszmánok félholdja.

Cyzicust a törökök Ajdincsiknak (holdvilágosnak) hívják,talán Szolimán éber álmodozásának emlékeül. […]

Egy órai ittmulatás után újra csolnakunkra ültünk s vitor-láinkat felhúzva, kedvezõ széllel sebesen haladtunk a mindigkeskenyülõ öblön felfelé, jobbról Triliat, egy sziklán büszkénfekvõ falut, Mudányát (a régi Myrthea), a baloldalon pedig azegy festõi hegykebelben rejtett, s gyógyforrásairól híres Armut-lit (körtvélyes, a régi Anchor) hátrahagyva, délután egy órakorérkeztünk meg Gömlekre, hol partra szálltunk.

Gömlek a régi Cios vagy Kios helyén fekszik, melyet az argo-nauták egy társa, Kios épített. Hercules szeretett barátja Hylasa bruszai meleg források felett örködõ nimfák által itten rabol-tatott el, midõn egyszer megszomjazván, partra szállott vizetkeresendõ, s Kios lakói sokáig tarták meg az Arganthontis erdõ-ben (most Katirli dag) Hylas elraboltatásának emlékünnepét,midõn a thyrsust forgató kar Hylas nevét kiábálta.* Eddigmegy a mithoszi hagyomány.

A régi Ciost Hymeas, Darius vezére, rombolta le.** Prusiasmás várost épített helyére mely Prussias ad mare-nak hivatott***

A keresztesek korában Kibotos,**** Civitot***** és Civi-zum****** név alatt fordul elõ, s hogy jelentékeny s igen erõshely volt, látszik abból, hogy Szultán Oszmán kétszer ostro-molta sikertelenül, s csak Orkhánnak sikerült azt bevenni.Most Gömleknek — ing — neveztetik, s e név onnan ered hogya Gömlek feletti hegyoldalban egy oly földsuvadás van, melya távolból tekintve egy kiterített ing alakját mutatja fel:

Jelenleg egy regényesen fekvõ kis városka, mindenfelõl alegszebb és legfestõibb olajberkek koszorújába foglalva, fölöttea magas Kizdervend dag (a régi mons Argathonnak egy lánca)fantasztikus sziklahegyei tornyosulnak fel. A város ezelõtt két

––––––––––* Strabo LXII. 8

** Herodot LV. 122*** Strabo LXII. 3

**** Alexis Comnena***** Albert, acques Gesta dei per Francos Hanoviae 192. p.

****** Guilbert, 484. p.

51

évvel egészen leégvén, most egészen újból épült fel; egy köze-péni dombocskát, egy a velenceiek által épített négyszög várbarnított bástyái koronáznak. Gömleknek nehány meleg for-rása is van. Lovakat fogadva a legfestõibb olaj-berkek között,s a legszebb kinézést élvezve, másztunk ki a Terszana dagon(hajógyár hegyen, mely nevét attól veszi, hogy aljában a kor-mánynak egy magas falakkal kerített hajógyára van), melyrõla bájos engürüi völgybe szálltunk, hol van az olajberkek festõilombjai között elrejtve a hasonnevû kis falucska. E völgyetminden oldalról bokor borította halmok környezik, melyekenkíváncsian tekintgetnek át az Olymp havas csúcsai, az utat ter-mészet alkotta vad szõlõ lugasok fedik, melyek mindenfélefelfutó virágokkal ékítve, igen barátságos s vonzó képet adnaka hallgatag völgyecskének.

Innen a szûk és magas hegyek környezte Kurtul-Derébe tér-tünk, hol egy csodaszerû szirtél vonta magára figyelmünket,mely egy gúla alakú hegynek egyik szögletét képezi, ez szabály-szerûleg egymás felé helyezett sziklalapok alkotta lépcsõzet,mely magasan kiemelkedve egészen a hegy tetejéig nyúlik fel,mintha az valamely óriás számára alkatott lépcsõzet lenne,melyen e hegy tetejére felsétált.

Ezen szûk völgybõl helyenként jó csinált úton, helyenkénttérdig érõ agyagos sárban a Csárszikazidagra másztunk fel; atetõn lévõ Torik Dervendtõl (egy kis rendõri állomás és egy-szersmind kávéház) egy isteni kinézés némíta el. Egyfelõl a gömleki öböl festõi hegyeivel s repülõ hajóival, másfelõl akülönbféle alakban lépcsõsülõ dombokon túl, melyeknek tete-jén itt-ott cédrus erdõk közé helyezett egyszerû faluk (Kadiköj,Szacsköj) fekszenek; a Nilufer átfolyta gyönyörû bruszai térterült el, túl rajta egy magas földemelvényen, ábrándos füst-fellegtõl környezve, az oly festõileg s büszkén fekvõ Brusza,nyúlánk minareteivel s számolhatlan mecseteivel, felette az égfelhõivel ölelkezõ Olymp (Kesis dag — tündérek havasa) bércóriásai emelkednek fel, mint áthatlan ércfalak, melyeken túltilos a szemnek tekinteni, egy cifra foszlányos ezüst felhõkacérkodék annak oldalán, hogy eget tartó kúp óriása mégmagosabbnak tetszedjék, a nap sugárai megtörnek a hegy jég-páncélján, s az ember szinte félelemmel emeli fel szemeit anagyszerûség e titokteljes honába; ily hegyrõl mondá nagy köl-tõnk:

E hegytetõi kõsziklára ülBorus napokban a pihenni vágyóTerhes felhõknek vándor serege;Ez a mûhely, hol a komor kovács,

52

A dörgedelmes égiháborúKészítni szokta a villámokat, Haragvó Isten égõ nyilait.

[Petõfi Sándor: Salgó]

Itt lovaink megnyugtatva s az õrökkel kávészörpölgetés közbennehány barátságos szót váltva — mely részökrõl a legõszintébbszerencsekívánatokkal volt felcifrázva — újra elindultunk jólcsinált úton, melyen több szakértõ európai mérnökök felvi-gyázata alatt már nyolc év óta dolgoznak; de ezen egyedülicsinált útja Törökhonnak talán soha se készülend el egészen,mert az örökké változó kormányzók az arra rendelt pénztbezsebelik s a munka felakad, s bizonyosan ezen nehány mér-föld hosszú út Törökhonnak több idejébe s pénzébe került,mint egy száz mérföld hosszú vasút, s hogyha az egy függetle-nül mûködtetõ szakértõ egyénnek át nem adatik, soha el nemkészülend; mert a készen lévõ darab nem igazítattván ki, s abetölt sáncolatokon át a megáradt hegyi patakok által átvá-gatván, használhatatlanná váland addig, míg a meg nem lévõelkészülhetne.

A kanyargó úton lelejtve az Eri-dere völgyecskébe értünk,hol egy lármás patakocska mellett van a Demirdas Dervend,egy az elõbbihez hasonló õrtanyakávéház, hol az õrök egy kisbaxisért (ajándék) megtraktálják az utast. Itt újra megnyugtatóklovainkat s újra felszörpöltünk egy findzsa keserû kávét, márcsak azért is, hogy valami különc s a hon szokásait megvetõbolondoknak ne tartassunk. Még egy félóráig kanyarogtunk aszûk Eri-dere völgyben, melybõl a bruszai termékeny térreértünk ki. Ott hol az Eri-dere kiszélesítve sziklás hegyláncait,szeretettel olvad belé a bruszai térbe, mint patak a folyó keb-lébe — fekszik Demirdas, egy nagy görög falu, melyben többselyemgyár füstölgõ kéményei tûnnek fel. Demirdas veres bora,sajtja híres az egész vidéken, hetivásárai inkább látogattatnaka bruszainál, s lakói igen gazdagok.

Midõn elhagytuk Demirdast, a nap már letûnt a láthatárról,csak egy-egy eltévedt, egy önfeledt sugár kacérkodott még azõsz Olymp homlokán; de ez is mint félénk szûz, anyja intõszavára hamar eltûnt, s a hold halvány sugárai gyõzelemittasanterjedtek el a vidéken; mi elragadtatva bicegtünk fáradt lovain-kon, a Niluferen egy sok ívû régi hídon átvonulva, a bruszaitér festõi eper berkei között találtuk magunkat. Ezeknél vala-mi szebbet, valami ábrándszerûbbet — kiválóan így a hold ezüstsugárszálaitól elárasztva — nem tudék képzelni; mindenüttcsergedezõ patakok, a fák lombjai közt fülemilék zengedelme,a távolban a tevekaravánok kolompzenéje. A dió és eper luga-sok nyílatain fel-felötlik Brusza ablakvilágítása, mintegy nagy

53

tábor messze elterjedõ õrtüzei. A lég nyugodt volt, csak néha-néha sóhajtja el magát Eolus, melyre a fák levelei megrezzen-nek, mintha egy hosszas nyugidõre lélegzetet vennének, s mindezek felett mint néma õr, jéghideg hallgatagsággal emelkedikfel a havas nagyszerûségében, az örökkévalóságot jelképezvén;tíz órakor értünk Bruszára, hol egy jó barát s jó vacsora vártreánk.

XLV. Brusza

(Brusza mecsetjei. Az Ulu-dsámi Sejk-Akbojuk dsámija. Szul-tán Orkhán dsámija. Orkhán családjának sírboltjai. Nilufervagy Nenuphar története. Szultán Murád mecsetje. A Muradietér. Jildrim Bajazed mecsetjei és sírja. A Jesil-dsámi. I. Moha-med türbéje. Dzsebári Arab Molláh dsámija. Szultán Emir tür-béje és dsámija. Abtal Murád türbéje. Geikli baba, Doghilibaba, Abtal Musza türbéi). […]

A kis-ázsiai muzulmánok egy jövendölés alapján azt hiszik,hogy akkor, midõn a törökök a Bosphoruson visszaszoríttat-nak, Brusza újból fõvárosa leend az Iszlámnak, mely itt újbólmegerõsödve, s megfiatalodva, visszafoglalandja elvesztett bir-tokait. Hogy Brusza még lehet a birodalom székhelye, azt hi-szem, de hogy akkor halálának végpercei nem messze leendnek,azt is hiszem, mert akkor a túlnyomó s most elnyomott arabelem fog felülkerekedni, s a kevés számú török elem el fognyeletni.

Mindössze hat szultán székelt Bruszán, kik emléköket nagy-szerû mecsetek építésével örökíték; ezek az arab építészet reme-kei; még most is láthatók, de igen megrongáltatva az utóbbiföldingás által.

Brusza 360 mecsetei közül nehányat megkísértek leírni. Mindenik között a legnagyobbszerû az Ulu-dsámi, melyet

három szultán dsámijának is hívnak, arról, hogy I. Murád, I. Bajazed és I. Mohamed dolgoztattak egymásután ezen nagysze-rû épületen. Alakja négyszögû, száz lépés oldalhosszal, a falakkívülrõl márványlapokkal voltak beborítva, s a három kaputáblázatja (melyek közül a Kibla-kapu a legszebb) a leggyö-nyörûbb faragásokkal, metszetekkel, arabeszkekkel és koránifelírásokkal voltak ékítve, melyeket, hogy még láthaték, azonszerencsés körülménynek köszönhetem, hogy a földingás leráz-ta rólok azon dísztelen ruhát, melyet az emberek tudatlanságaráöltött, ti. a törökök sokkal szebbnek találták ezen utánoz-hatlan szépségû mûveket, ezen remekeit a kõfaragásnak, ezenteremtményeit a legköltõibb képzelõdésnek bevakolni, fehérre

54

kimeszelni s rá ízléstelen virágokat s tájképet mázolni; Praxi-teles szobrát szõrcsuhába öltözteté valami szemérmes apáca.

Magas négyszögû pilasztokon huszonnégy kúp nyugszik, sezek közepében egy a többinél sokkal nagyobb nyilat —, húszláb átmérõjû —, melyre sodronyból készült kúp van fektetve,ezalatt van egy nyolcszegû márvány medence, melynek köze-pébõl fantasztikus alaku töcséren ömlik ki a víz. Ez egészeneltérõ modor, az Ulu-dsami egyedüli mecset, melyben a kútbenn van az imolában, a többieknél mindenütt az elõterembenvan helyezve. A pilásztok és a falak vagy két öl magasságraaranyozott s élénk színezettel kevert felírásokkal s arabesz-kekkel vannak felékítve. Nagyszerû ezen mecsetben a mikráb(szószék, honnan az imám a koránt olvasá), mely egészenébenfából van, fenn egy hegyes fedelû tornyocskával, melyhezegy három kapuju lépcsõzet vezet, az egész el van öntve faragá-sokkal és mozaik ékítményekkel, ilyszerû mû egy egész emberéletét veheté igénybe. S a mûvész neve, ki önfeláldozólag kop-tatá vésõit évtizedeken át, ki égbõl lelopá a nagyszerû eszmét,hogy azt testbe öntse, el van feledve, a fõkapu felett van bevés-ve cifrán aranyozott betûkkel, hogy azt szultán Mohamed káncsináltatá Allah dicsõségére.

Ezen mecset a földingás alatt igen sokat szenvedett, mina-retei ledõltek (minaretei egyikének tetején egy szökõkút volt,melyet az Olymp magaslatain fakadó forrás táplált)* kúpjaiösszeomlottak, s most az eredeti mintára építteté azt a kor-mány, s csak kijavítása többe került tíz millió piaszternél,mennyibe kerülhetett annak építése? De akkor könnyû voltépítni nagyszerû dolgokat, midõn láncra fûzött népek voltaka napszámosok, midõn kirabolt népek kincseit halmozákössze a szultánok kincstáraikba. Vajon nem dolgozott-e ezenfalakon több szíjra fûzött magyar hõs? Vajon azon elzúgó han-gok, melyek a magas kúpokról lezajlanak, nem az õk szelleme-iknek-e panaszai, kik idegen földön nem nyughatnak? Ha tivagytok õseim szellemei, áldjátok meg unokátokat, hisz õ istávol van a hontól, hisz õ se tudja, ha vajon sírját egykor a honszent hantjai takarandják-e, ha a honvágy nem tépi-e el érzõszivét, mielõtt leborulhatna szülõfölde csókolására?

A nagy mecset közelében van a Sejk Akbojuk dsámija. SejkAkbojuk (fejér bajuszu) a Beiramieh rendbõl való dervis volt,egy tudományos s igen tisztelt egyéniség. Egy alkalommal sü-vege leesvén fejérõl, ezt az ég intésének vette, s azután mindigfedetlen fõvel járt, mit tanítványai is követtek. Meghalvánpedig, a nagy mecset közelébe tetettetett el egy csinos építésze-tû, s õróla nevezett mecset mellett.

––––––––––* Evlia II. 256.

55

Szultán Orkhán dsamija, Brusza legrégibb mecsete a várbanvan, azt úgy halomra döntötte a földingás, hogy eredeti alakjátnem lehet kivenni, azonban az nagyszerû semmiesetre nemvolt.

Mellette van Orkhán s családjának sírboltja. Ez egy keresz-tény görög templomból van átalakítva, s még most is hat por-fir oszlop jelöli az oltár helyét, s a kapu felett egy ott feledettkereszt mutatja elsõ birtokosának emlékét. Ezen helyen voltOrkhán óriási teszpije (játszó olvasó) s dobja felakasztva, (melynagy tiszteletben lévõ ereklyéket egy tûzvész fölemésztette),errõl nevezték ezen türbét daud monasztérnak (dob-kolostor).

Ehhez közel van egy nyolcszeg épület, melyben a birodalomalakító szultán Oszmánnak, Allah-Eddinnek, a Török Biroda-lom elsõ fõvezérének s Szulejmánnak, elsõ pasájának hamvainyugosznak.

Egy mellette lévõ kis sírboltban tizenhét koporsó van, ezekegyike Orkhán anyjának, Sejk Edebali szép leányának, MalumKatümnek, s mellette a szép Nilufer sírja. Ezen nõnek —, ki abruszai téren átkígyózó folyónak nevét adá, ki Szulejmán pasá-nak és I. Murádnak anyja volt —, története következõ:

A törökök a szeldcsukid szultánoktól függõ emírek általkormányoztattak; az akkori emír, Oszmán, Kara Hiszáron(Melangeia) székelt; a görög hercegek nem mervén megmér-kõzni vele, összeesküdtek csel általi elvesztésére. A jár-hiszáriherceg bájos leányát Nenuphart, melybõl a törökök Nilufertcsináltak, a belecsiki (belecomai) herceg jegyzé el, s tervöketvégrehajtandók Oszmánt is mint szomszédot meghívták alakodalomra, hogy õt védtelenül gyáván meggyilkolják, deOszmán a vele baráti viszonyban lévõ görög herceg, KöczeMihály által tudósíttatott elõre a fenyegetõ veszélyrõl, s õ aztkövetkezõképpen játszódta ki:

Elõlegesen egy nyáj juhot küldött a belecsiki parancsnok-hoz ajándékba, s követje által kérette, engedné meg, hogy alakadalmi innepélyekre háremjét és kincseit is magával vigye,félvén azt ezen zûrzavaros idõben magától elhagyni. Az álnokgörög kárörömmel egyezett belé, elõre nevetve, hogy így nem-csak Oszmánt, hanem kincseit is kézre kerítheti.

Oszmán negyvenet legbátrabb katonáiból felöltöztete nõk-nek, jól elfátyolozván azoknak arcát s szekerekre rakott kin-cseivel —, mi nem volt egyéb mint elrejtett fegyver —, egészünnepéllyel bevonult Belecsikbe, százat legjobb katonáiból egyszomszéd szorosba rejtvén el. Egyszerre, midõn az összegyûltgörögök csak a meghatározott jelre várnának, hogy Oszmántlekoncolják, tûz üt ki a várban, Oszmán lefátyolozott nejeimegrohanják a görögöket, a kapu kinyittatik s a künt elrejtettoszmánlik berohannak, a görögök mind egy szálig lekoncol-

56

tatnak, Belecsik és Inegöl elfoglaltatik, a võlegény a kaldiralikiörvénybe dobatott, s a võlegényt vesztett szép menyasszonytOszmán magával viszi s Orkhán fiának adja nõül.*

A Muradiye nevet viselõ városrészben (Brusza észak-nyugativége) egy nagykiterjedésû puszta tér közepén van szultán II.Murád mecsetje, melynek építésze egy genuai fogoly volt, defel is lehet rajta ismerni az idegen kezek mûvét, mert az a töb-bitõl eltérõleg egy elõtornáccal (porticus) bír, melyen összevan házosítva a görög stílus a mór ízléssel; a folyosó felett egyhosszú sor kúp hullámzik, a homlokzat igen szép porcelánmozaik ékítményekkel van felcifrázva, a folyosóra nyíló abla-kok közül az alsók körded tetõûek, a felsõk pedig arabeszkek-kel körülfont négyszögûek, a porticus ívei felváltva oszlopokonés négyszegû pilasztokon nyugosznak, elõtte egy fallal kerítettemelvényen magas ciprusok árnyában rejtett nyolcszegû me-dencéjû kút kristály vize csörgedez.

Itt ült Jildrim Bajazed, midõn VI. Károly küldöttétõl anikápolyi csatában elfogott francia nemesekért 200 000 arany(Hammer szerint 12 százezer arany) váltságdíjt átvette, ittenmondá a villámos szultán a kiszabadított Nevers grófnak:

„Én felmentelek azon eskütõl, hogy többé ellenem fegyvertnem fogandsz: sõt ellenkezõleg kérlek minél hamarábbfelövedzni fegyvereidet s magad körül gyûjteni a keresztényekminden erejét; mert te nagyobb szívességet nem tehetsz nekem,mint ha dicsõségszerzésre új alkalmat nyujtandasz.”

A követség és a foglyok eltávozta elõtt a szultán egy sólyom-vadászatot adott, melyen 7000 sólyom s 6000 vadász volt jelen,s a sólymok és agarak nyakravalói mind drága kövekkel voltakkirakva.

Minõ változás, most a Muradiye tért akkor környezett fé-nyes paloták helyett, összedûlni készülõ sár-viskók vannak. A villámos szultán helyén egy rongyokba burkolt koldus tetvé-zõdik, s sivító sólymok helyett egy-egy gerle búg szomorúan a ciprusok lombjai közt. Ez képe a mostani török honnak.

A dsámi háta megett van tizenkét sírbolt, hol szultán Murádcsaládja, szultán Szelim megzsinórozott öt unokája, Korkudés Ahmed, Szelim testvérei s a gyászos életû Dzsemsz vannakeltemetve, s szemben egy iskola, mely szamár óllá van átalakítva.

I. Murád fiának, Jildrim Bajazednek dsámija, most a váro-son kívül van egy magányosan álló domb tetején; ékítménynélküli sötét falai jellemzik azon szomorú kort és körülménye-ket, melyek között az építtetett.

Alig kezdé meg Bajazed annak építését, hogy azzal fel kellehagynia s fenyegetett birodalmának védelmére sietni; Timur

––––––––––* Neshri 33.

57

elfogta õtet s Brusza feldúlatott. A mongolok távozta után fiaMusza Cselebi folytatta atyjának megszakasztott mûvét s aztbevégezte azon szomorú gyászos alakban, mintha az azon vé-szes napok emlékeül lenne felállítva, a dsámi mellett egy nagykiterjedésû imaret (szegény ápolda) romjai felett terjeszti kinehány ezredéves platán óriási karjait.

Ide közel, a kertek között volt Szultán Bajazednek visszaho-zott földi maradványa eltemetve. IV. Murád az utolsó hódítószultán egy perzsiai hadjáratból visszatérvén, büszke felfuvalko-dottságában bántalmakkal illeté õsének sírját, mondván: Miértfekszel oly büszkén, te, mongolok foglya, te, ki az oszmánokcsaládját megbecstelenítéd s megrúgta annak koporsóját, derögtön rá felordított s elkezdett jajveszékelni, s e perctõl lábá-ban oly köszvény támadt, mely õt a sírba vitte.

A legszebb mecset leírását utoljára hagytam, mint gyerek ajó falatot, hogy annak íze azután sokáig szájába maradjon, mintnékem sokáig élénken emlékemben maradand ezen nagyszerûépület emléke, s ez I. Mohamed dsámija, mely Yesil dsámi(zöld mecset) név alatt ismeretes. Ezen nevet pedig arról vette,hogy eredetileg a kúpok, a minaretek zöld porcelánnal voltakbeborítva, mely távolról a nap fényében ragyogva, mint egysmaragdból épült tündér palota nézett ki.*

Ez a Szert Basi nevû városrészben van, s kitûnõ azon bámu-landó szépségû moresk ízlésrõl, azon fantasztikus ékítményözönrõl, mely azt elönti, a homlokzat fala különbféle színûmárvány s porcelán mozaikkal van ékítve, a kapu és az abla-kok rámázatjai nagyszerûek, oly finomak azon faragványok, s minden részlet oly szorgalommal van kidolgozva, hogy azthajlandó az ember kövesült csipkének hinni. S mindenik ab-lak-táblázat, mindenik fülke (Niche), — mely az ablakok közévan helyezve, hogy az épület még azáltal is könnyededségetnyerjen —, különbözõ, s színezete oly eleven, oly gazdag, hogya legmerészebb követelést is túlszárnyalja. A világosság színe-zeteit szétosztá a mûvész s bekövesíté oda a márvány lapokba,csak a kapun, mely az arab építészet remeke, három évig dol-goztak s negyvenezer aranyba került,** egy kék alapon levõarany felírás nevezi az évszámot és a szultánt, ki alatt épült.Belseje külsõjével összhangzóan nagyszerû, a falak és a pilasz-tok gyönyörû színezetû porcelánnal vannak borítva, melyenfehér zománcú betûkkel felírások vannak a koránból. A beme-netellel szemben van két nagy porcelán mozaikból készült,felkötött függöny; s közöttük egy gyönyörû bokréta (szintén porcelán mozaikból). Hátul az épületnek egy olyanszerû ki-

––––––––––* Evlia II. 256. és Desihanuma 657

** Evlia 257

58

nyúlata van, minõ a gótikus keresztény egyházaknál, az oltárszámára van készítve. Itt áll a veres márványból készült s ara-nyozott ékítményekkel elönött mikráb (szószék). Egy az épületközepén lévõ nagy kúp mellé két kisebb kúp van helyezve.

A dsámi elõtt egy platánoktól árnyalt terasz van obligatokúttal, igen szép kinézéssel Bruszára és vidékére. Az egészegyike azon tündéri, azon légi épületeknek, melyek szemlélésea mesék honába ragadja a gondolatot, egyike azon nagyszerûfogalmaknak, melyet égbõl lopva le, kõbe önte a mûvész, cso-damûve azon nagyszerû, azon fantasztikus képzelõdésnek,mely az Alhambrát, mely a kalifák sírjait s Kairó mecseteitépíté, s ezen remek mûvekben meglepõ az, hogy azokbannincsen semmi határozott építési modor, semmi utánzás, azmindenik egy páratlan remekmû, melynek alakja, melynekrészletei semmi létezõkhöz nem hasonlítanak, az mindeniknagyszerû szüleménye egy csodás, könnyû, enyelgõ, játszi,szeszélyes ízlésnek, mely a délibáb légi képeit márványra véstele, mely a szivárványt lecsalta az égbõl, s annak szétosztottszíneivel öltözteté fel mûveit, mely a lengõ szellõk sóhajszár-nyain merengõ felhõ foszlányokat lemásolá, s ékítményül odaveté mûveire, mely elleste egy csöndes holdvilágos estvén atengert, mikint alakítják át rezgõ hullámai a hosszú árnyakatminden percben változó szeszélyes szalagokká, s azzal körül-keríté kapuit, ablakait, mely az égboltozat mintájára kúpotalakíta, s megkoronázta vele szeszélyes álmainak tündéri mû-vét; mely repülõ nyílvesszõt utánzólag építe melléje tornyot,hogy felmagasztalja tetejére a fénylõ holdat. Kár, hogy ezenutánozhatlan remekmûvet úgy megviselte a földingás, hogy aznemsokára egy idomtalan romtömeggé fog válni.

A dsámi elõtt van egy medresze (iskola) s imaret (szegény-ápolda); melynek szép sugár oszlopokon nyugvó folyosói alattvirágokat mûvel egy vén imám (pap) s a mozaik ékített ablako-kon fügefák nõttek ki.

Ezen imaret feltartására rendelte volt az alapító SzultánMohamed a nikomédiai öbölben fekvõ Hereke (Ancyron),Gebisze (Libissa), Pendik (Pantichion) és Kartal városok jöve-delmét.

S ott ehhez közel van I. Mohamed szultán türbéje (kripta).Egy nyolcszerû (oktagon) épület, melynek fala kívülrõl egészenzöld porcelánnal van bevonva. E fal egy bizonyos magasságramegtöretik s a gazdag mozaik ékített párkányzatra egy máskisebb nyolcszög van fektetve, ezen nyugszik a kúp, a nyolcoldal mindenikén azur alapon kiemelt ezüst betûjû felírásokvannak a koránból, de ezen épület fõékessége annak kapuja,melynek táblázatja oly tündérien szép, hogy midõn dajkámtündéri regéi után elalvám se láttam álmomban ahhoz hason-

59

líthatót; én láttam a Salamon templomának helyére építettOmár dsámit, a moreszk építészet ezen remekét, én bámultamKairó csodaszépségû mecseteit, de sehol ezen kapuhoz hason-lítható mûvet nem szemléltem; nem is kísértem meg leírni aleírhatlant, azt képzeltethetni, arról fogalmat adhatni, vagyRaphael ecsetjével kelleni bírni, ki égbõl lopá színeit, vagyVictor Hugo képzelõdésével, kire alászálla Homér szelleme.Én szegény porban csúszó halandó elnémulék bámulatomban,s órákig elnézém ezen felséges mûvet, mely a moreszk építészetvalódi klenodionja, a kõfaragás valódi utánozhatlan remeke,mely egy dicsõ kornak kõben kifaragott gondolatja, elmereng-tem az isteni faragásokon, melyeknél szebbet Benvenuto Celli-ni még aranyra se vésett, el a gyönyörû színezeten, mely mel-lett a legszebb freskókép elhomályosul, s azt hivém, hogy azezeregyéjszaka tündérhonába varázsoltatám át, de egy vénimám (pap) megirígylé a kéjt tõlem, rámkiabált, hogy jaszák(tilos) s felkölte édes álmodozásomból. Én haragosan távoz-tam, de késõbb visszalopództam, hogy mint tolvaj, egy tiltottpillanatot vethessek belsejébe. Az külsõjével összhangzóannagyszerû, a falak fehér porcelánnal vannak bevonva, zöldzománcos felírásokkal a koránból. Öt drága sálokkal takartkõkoporsó (melyek egyike I. Mohamedé, a többi családjáé)mellett gyöngyházzal kirakott mimberekbe (könyvtartó) dísze-sen bekötött, s drága kövekkel kirakott koránok vannak,melyekbõl minden igazhitû látogató tartozik az ott nyugvókemlékéért nehány verset olvasni.

S ezen csoda épületet is elviselte a kíméletlen földingás, azépület két helyen van tetõtõl egész földig elhasadva, s a törökökazt kiigazítatlanul engedik lassankint elporlani, összeomlani,mintha szégyenlenék azt látni, mely szemrehányólag juttatjaeszükbe egy szebb múltnak letûnt napjait.

A Dzsebári Arab molláh dsámija Szert Basi felett, egy ma-gaslaton fekszik, az egész téglából van építve a szép kinézésért,mely innen a szem elõtt nyílik, megérdemli a látogatást.

A mecsetek mellett Bruszának még sok, a muzulmánok elõttnagy tiszteletben álló szent türbéje van. Ezekbõl is a nevezete-sekrõl nehány szót mondok en passant.

Szultán Emir türbéje a muzulmánok elõtt igen nagy tiszte-letben áll, s alig volt az egész török birodalomban ennél gazda-gabban felékesített, s látogatottabb sír, melyet több drága sál,szépen írott koránok s drága kövekkel kirakott lámpák ékítet-tek. Ezen szentrõl sok monda él a nép száján.

Õ Bukharában született, tulajdonképpi neve Shemsedin-Mohamed-Ben-Ali volt. Mekkába mentekor az ott összegyûltsejkek kételkedtek a profétátóli eredetén, de a Kábából egyhang jött ki, mely õt elsõ emírnek jelenté ki, innen ered szultán

60

Emír nevezete; midõn Mekkát számos tanítványival elhagyta,egy lámpás tûnt fel elõtte, s ezt követve egész Bruszáig jött, holmiután vezér-lámpája eltûnt, megtelepedett. Szultán Murádleányát nõül vette, s Bajazednek igen kedvenc embere volt, õkötötte mindig fel a szultán kardját, midõn csatába ment*, sinnen veszi eredetét a szultánok koronázását pótló, kardfelkö-tés: ejubba. Bajazed építette a Szultán Emír nevet viselõ igenszép mecsetet Bruszán, mely mellett az Emír türbéje is van.

Emír szultán Bajazedet harcaiban mindig kísérte, s Timur-hoz követségbe menvén, Bruszát egészeni szétrombolásátólmegmenté; számos jóslatai teljesültek, mi tekintélyét méginkább nevelte. A hedcsira 833. évében halt meg, s sírja nemsokára oly nevezetes lett, hogy még több szultánok zarán-dokoltak ahhoz. I. Szelim látogatásakor a sírból egy hang jöttki, mely megjósolta Egyiptom meghódítását. Egy tûzvész al-kalmával az egészen leégett, de III. Szelim, Egyiptom 3. meg-hódítója, azt nagy pompával építette fel, most a földingás egyidomtalan rommá dönté össze.

Abtal Murád türbéje az Olymp szikláira van fektetve, egymagas platánoktól árnyalt forrás mellett. Abtal Murad, a tö-rök mesék kalandos hõse, a törökök Perseusa, Szent Györgye,dühös Rolandja; õ varázshatalmú fakardjával nemcsak Bruszabevételét segíté, hanem azután, a bruszai téren emberekkel s szép nõkkel táplálkozó sárkányokat is kiírtotta. Nagy Szulej-mán Bruszán jártakor meglátogatta Abtal Murad sírját, s fa-kardját magával vitte a szeráj kincstárába, a próféta kardjamellett sokáig mutogatták azt, s több európai utazó azt Rolandkardjának hitte lenni.

Bruszán létem alatt igen melegek lévén, több barátaim társa-ságában sátort ütöttünk itten, s egy hétig ott tanyáztunk fenna magasban; gyönyörû kinézés nyílik innen, Brusza mintegylapon terül el a szemlélõ alatt. A város ház-tengere közül sûrûnemelkednek ki a megszámlálhatlan dsámik, hánok és bazárokkúpjai, s nyulánk minaretek, melyek mint légi oszlopokemelkednek fel a magas ciprusok sötét árnyából; túl rajta agyönyörû bruszai tér bájos berkei s a szép hajlatú hegysorok.

Abtal Murad sírját is összezúzta a földingás, csak a koporsófelett — mely szilárd cementtel van bevakolva — maradt egydarab fedél, hogy azt védje az idõ rombolása ellen; ott vankoporsója mellett széles fakardjának hüvelye, (mely egy arasz-nyi széles, s vagy öt láb hosszú bõrrel bevont kardtok) a sírfelett tükrökkel s gazdag faragásokkal ékített lámpások s taliz-mánok függenek; ott létünkkor egyszer nehányan bementünk ezen kriptába, s egyikünk tréfás megjegyzések kíséretében fel-

––––––––––* Szeadeddin 145.

61

vette a kardtokot, de alig érinté a szent ereklyét, hogy a sírbanegy omláshoz hasonló zaj hallatszott, mintha tiltakozott volnaAbtal Murád szelleme, hogy kardját gyaur kéz ne érintse; ezenesetleges zördülés úgy megrettente két velünk levõ elõítéletesgörögöt, hogy azok rémülten rohantak ki a türbébõl, amin miazután igen jó ízüket nevettünk. A híres molláh Hoszref,Husznu Shirin címû költeményét az Abtal Murád türbéjétkörnyezõ platánok árnyában csergedezõ patakocska mellett,ezen szép költõi magányban írta, ezen lelket megható szépkinézés, azok a feltornyosuló büszke havasok ragadák lelkét a költõiség magasztos honába.

Geikli-baba sírja egy szomszéd dombtetején szintén azOlymp szikláira van fektetve. Orhán által épített türbéjét rom-ba dönté a földindulás.Geikli-baba egy choi születésû perzsavolt a híres Elias sejk tanítványa, Brusza ostromakor egy óriásszarvast lovagolva százötven fontot nyomó kardjával viasko-dott, e városnak bevétele után az erdõkbe vonult vissza, holmagányos szent életet folytatott*. Egy alkalommal szultánOrkhán által hivatatván, megjelent szarvasán egy pálma ággalkezében, ez ágat felüté a szultán palotája elõtt, az megfogam-zott, s mint az alapított birodalom felvirágzásának, s nagyranövésének jelképe nagy tiszteletben tartatott, míg nem egynagy égés alkalmával az igazhívõk nagy bánatára leégett.

Doghili baba (fazakok atyja) szintén Orkhán által épített, s igen nagy tiszteletben álló türbéje az Olymp sziklái közül ki-törtetõ Alishir patak mellett van. Doghili-baba szintén Bruszaostrománál szerepelt szent hõs volt, ki az ozmán harcnokokatsavanyútéjjel éleszté és frissité fel, s neve innen veszi eredetét,szép építészetû türbéje most romhalom.

Abtal Musza a kükürlüi ferdõk mellett van eltemetve, csi-nos sírmecsetje még legépebb mindeniké között. A török hier-archiai fogalmak szerint mindig él a földön bizonyos számúistennel összeköttetésben lévõ szent, kik különbözõ fokozatonállanak, az ily szentek legfelsõbb fokozatát az abdalék vagybabák (atyák) képezik, ily fõ szent vagy baba egyszerre csaknegyven él, s azért a baba nevezet nagy megtiszteltetés, mivelazalatt az ég kegyeltje, ég és föld közötti közbenjáró értetõdik.A fent leírt szent emberek az Orkhán korában élt negyvenabdalék közé tartoztak, s azért nevöket még most is szent áhí-tattal említik a muzulmánok.

A törvénytudók közül Al-Fenari, Hosref Ibn-Shiv, a költõkközül Molláh Shiade, Vaszi-Ali, Khocsa Musztafa, a történészAfif efendi, s még más négyszázötven nevezetes ember sírjavan Bruszán, kiket Szeid Izmail mind elõszámlál munkájában.

––––––––––* Neshri 55.

62

XLVI. Brusza

(Brusza mostani kinézése. A földingás rombolásai. A bruszaifellegvár. Kinézés a várfokról. Abd-el-Kader lakása. Brusza ut-cái és házai, kútjai, selyemtenyésztés. A bruszai bazár. A bruszaimuzulmánok összehasonlítva a stámbuliakkal. A koszosok ün-nepe. Brusza sétatérei. Bunár Basi, Gesztenye-erdõ. Gökdere.Jildisz kávéház. Unkiár kioszk.)

Brusza most a khudavendkhiár szandzsák (kerület) fõvárosa,60 000 lakossal; a kormányzó, egy nagy molláh, egy görög ésegy örmény érsek székhelye. A város felett közvetlenül azOlymp elõhegyeinek sziklás bércei — melyeknek oldalába fan-tasztikus véséseket tettek a lerohanó havasi patakok — emelked-nek fel, s egy-egy kinyúló sziklaél — melyen egy-egy árva cédrushajlong, mint áhitatosan imádkozó muzulmán — egészen a vá-ros felé hajlik ki, úgy hogy az ember szinte fél alatta elmenni.Ezen bércóriások alatt, melyek fejeiket a felhõkbe rejtik el,terül el egy magas teraszon, a zöld köpenyébe burkolt Brusza,Kis-Ázsia egyik legrégibb, s legnevezetesebb városa.

Ha valaki jelenleg ezen várost meglátogatja, azt hihetnéhogy Timur vagy Dsingsish kán dúló seregének nyomában jár,úgy szét van az rombolva; akár merre tekint a szemlélõ, csakrombadûlt mecseteket, összeomlott bazárokat, s szétdúlt háza-kat lát —, s mindez honnan van? Onnan, mert az öreg Olym-pus egyszer rosszkedvében megharagvék, hogy a merész emberoda lábához egy várost mere építeni, megrázta üstökét, s szét-rombolta azt, miként Botond vezér bárdja Byzánc kapuját;Brusza háromszázhatvan mecsetjébõl, s számlálhatlan mina-reteibõl egy sem maradt épen, ezek az arab építészet remekeidarabokra zúzva hevernek, vagy nem sokára összeomlandnak,s a buzgó muzulmán nem mer ezen nagyszerû épületek össze-hasadozott ívei alatt leborulni Allah imádására, hanem mel-léjök fából épít nyomorult bódékat, s ott fohászkodik Isten-hez; s a balluk bazáron (halpiac, Brusza fõutcája) hever egyóriási szikladarab, melyet a bõsz Olympus haragjában lehenge-ríte, ez egy selyemgyárt zúzott szét, mely romjai közé negyvenártatlan szép leányt temetett el, szegénykék nevetve, s dalolvatekerték a selymet, s még idejek sem vala észrevenni, hogymeghaltak. Ott van közel hozzá egy összeomlott mecset, ittösszegyûltek a fanatikus muzulmánok, s azon tanácskoztak,hogy következõ éjen minden keresztyént gyilkoljanak le, demegrázkodott a föld, s a mecset, hol véres terveiket koholák,sírjokká lett.

A város közepén egy függõleges szirthegyen a — szultán Or-khán által épített, vagy inkább kiújított — fellegvár századokról

63

regélõ falai nyúlnak fel, itt-ott beárnyalva egy-egy zöld platánlombjai által, mintha azokat szeretettel védné az idõ vészeiellen; az idõrongált rovátkos bástyák közé több új házakatépítettek bé, melyek a távolból úgy néznek ki, mint egy hiúvén leány (vagy vén legény) feketült, s töredezett fogsora, hola berakott új fogak kirívólag tûnnek ki.

A vár déli bejáratánál van egy régi fal, mely óriási négyszögköveivel, görög- vagy római kor jellegeit viseli magán, a falak-ba több helyen márvány táblák féldomború faragásokkal latin,s görög felírásokkal, s sok szép oszlop-fejezetek vannak beépít-ve, melyek mutatják, hogy Orkhán minden anyagot, mit talált,felhasznált várának építéséhez; nem régen egy török egy igenszép domború mûvel ékített márványlapot talált, s mivel hal-lotta, hogy a frankok az ilyen régiségeket drágán veszik meg,azon eszme fogamzott meg agyában, hogy azokban bizonyo-san régi kincs van elrejtve, s a talált kõlapot kétfelé hasítá; apasa értesülve, a szerájba vitette az egyik darabot; azon egylovag szobor fele látható, igen szép féldomború faragásban; azösszerongált feliratból ezen két szót olvashattam ki: Pulis Bri-tanicus, mely arra mutatna, hogy egy ily nevû római konzulemlékköve lehetett.

Innen a várból gyönyörû kinézés nyílik a bruszai térre,melynek mindenféle színezetû s árnyéklatú berkei között aNilufer ezüst szalaga kanyarog, több nevetõ falvak kacsintgat-nak, vagy ha elvesznek is magas dió — és jegenyefa sorok köze-pette, feltörõ füstszárnyakkal tudatják lételöket; túl a folyón acseltik-köji csiflik (major) egy magos fejér épület tûnik fel, eztAbd-el Kader építette, itt élt számûzetésében a körme vesztettpusztai oroszlány visszavonulva, magányosan. Én akkor tájbanBruszán átutazva meglátogatám ezen egyszerû embert, ki egészEurópa figyelmét foglalkodtatá egykoron, s ki elõttem nagyvala, mert hona szabadságáért s nemzete függetlenségéértküzde. Arra, hogy szívesen fogadtassam általa, elég volt, hogymagyar vagyok. E név keleten mindenütt rokonszenvet költ, s testvéries fogadtatásban részesíti viselõjét, akárhol Kis-Ázsiavadon tájain, vagy Syria vad beduinjai között, kiknek életök s ismeretkörök alig terjed falujokon, vagy pusztájokon túl;mondd, hogy magyar vagy, s õ szeretettel szorítand veled ke-zet, s azt mondandja „Hoss geldiniz kárdásim” (hozott Isten,testvérem); hogy honnan ered ezen nemzeti rokonszenv azok-nál, kiknek semmi históriai ismeretök nincsen, kik elszigetel-ve élnek az egész világtól? Nem tudtam soha megmagyaráznimagamnak, talán közös eredetünk, talán régi együttlétünkemléke él kelet népeinek keblében, melyet mi elfeledénk, denálok a hagyomány századéveken át megõrzé.

A szokásos üdvkivánatok után csibukra gyújtva, elkezdet-

64

tünk beszélgetni, s én múltjára vivém át a társalgást, de õ aztmondá: testvér, hadd azt, ne érintsd a fájdalom húrjait, Allahnem akará, hogy népem szabad legyen, nyugodjunk meg vál-tozhatlan akaratjában; õ panaszkodott e rideg éghajlat ellen, s pusztájának emléke költõi magasztaltságban tört ki lelkébõl,én vele könnyeztem, s midõn távozék, azt mondta: Ha utaderre vezet, látogass meg, s nézd szegény menhelyem mint sajá-todat. Én akaratlanul is Hannibálra gondoltam; hisz õ is ugyan-azon földért harcolt ezredévekkel elõbb, hisz õ is ugyanezentájra menekült.

De hova ragada el kóbor emlékem, a bruszai térrõl hovarepült el gondolatom vándor fecskéje? Jöjj vissza szegény kismadár, ne várd e szív tavaszának kiderültét, hisz annak egemindig sötét fellegekkel van borítva, s a nap, mely azokat szé-toszlatá, mely dicssugáraival felderíthetné, oly távol van, olybizonytalan égöveken tévedez, alig jut el idáig még a remény-nek is egy-egy halvány sugara; jer vissza, hogy repítselek el a hon felé, hadd bízzam rád üdvözletemet, ha átrepülsz ott aKárpátok bércei felett, szállj le õseim sírhantjára, s zengd elimáját a távoli vándornak, mondd meg, hogy szíve hûn õrzémeg a honszerelem szent tüzét, s ha távol vitte is a sors, azértminden percben felkeresi emléke az imádott hantokat.

De vegyük fel az elejtett tárgyat, a bruszai tért.Túl a cseltik köji csifliken, túl a messze terjedõ bruszai téren

egy hegycsúcs a Katirli dag (pásztorok hegye a régi Argantho-nios) magosul fel, mintha versenyezni akarna a szembelévõOlymppal, de csakhamar megszégyenülve törpül el, s festõi lán-colatokban nyújtózkodik tova, átpillantani engedvén magán a magas Gürlét, alább egy helyen újra feltornyosul, s ott egymagas sziklacsúcson fekszik mint büszke sasfészek Philadár,egy gazdag görög falu, mely felett egy régi római vár sötét falaiemelkednek fel, egy alanti dombtetõn Alishár, tovább Demir-dás. Alább egyfelõl a mudányiai hegység, másfelõl az Olymplankásodó bércei nyúlnak el, az Apollóniai-tóig.

Az új Bruszáról alig van valami érdekes, mit elmondhatnék,az egy ronda, piszkos város, mint kelet minden városa, utcáiszûkek, házai mind vályogból építvék, különösen külsõjükigen szegényes, rendszerint ki sincsenek meszelve, de belsõjükkoránt sincsen összefüggésben a ronda külsõvel, mindenikház egy tágas udvarral bír, mely fákkal és virágokkal van beül-tetve, s tágas s cifra folyósokkal körülvéve; de ami ezen ud-varok fõéke, azok azon ízletes és fényûzõleg épített kutak,melyekbõl folytonosan csergedez az Olymp sziklaforrásaibóllevezetett kristály víz; igen szegény ház az, amelynek udvaránhárom-négy tükrökkel, s mindenféle rajzolatokkal felcifrázottmárványkútja, s az udvar közepén egy márványtavacska nin-

65

csen, s ezen udvarok — melyek déli Spanyolhon udvar kertei-hez igen sokban hasonlítnak — feltartózkodási helyei a bruszainépnek; itt a források körül a gazdag tenyészetû fák és virágokárnyában tekerik énekelve és csevegve a selymet Brusza gyö-nyörû hölgyei, s ha néha a kapu nyitva feledõdik, ha néha egyfutólagos pillanatot lophat oda be az ember, könnyen azt hi-heti, hogy egy nimfa sereget lepe meg Venus berkeiben; de haönfeledve sokáig elbámulsz, akkor becsapják szidalmuk közöttorrod elõtt a kaput, s te bosszúsan szidod a polgáriasodást,mely oly soká késik éltetõ napjának sugarait ide is kiterjesz-teni.

S mivel itt némileg belévágtam a törökök házi életének is-mertetésébe, miután egy nyitva feledett kapu feltárá elõttem atiltott édennek egy szép képét, talán nem leend egészen érdek-telen, ha a török menyegzõi innepélynek — mint a törökökelzárt családi bensõ életére némi fényt derítõ eseménynek —megismertetése.

Egy vélem baráti viszonyban lévõ pasának két fia nõsülvén,én is hivatalos voltam a lakodalomra, s azt itten leírni s megis-mertetni megkísértendem.

A török nép, mint kelet minden népe, a pompa és fényûzés-nek nagy barátja, s erényeinek egyike — melyet mindeddigszeplõtelen megõrze — a vendégszeretet, s ami ezen társadalmiosztályzatok honában meglepõ, az, hogy a török ünnepélyekeltûntetik a rangkülönbséget, gazdag és szegény, boldog ésboldogtalan osztozik az örömökben; szolga és úr együtt vígad-nak. Hymen ledönti a társadalmi válaszfalakat; de lássuk azünnepély folyamatját.

Legelõbb is, midõn egy fiatal elhatározá nõsülni, egy nõro-konát, gyakran anyját bízza meg, hogy neki nõt keressen; ezfeltalálván, meghatároztatik a kezességi összeg (egy összegpénz, melyet a võlegény leköt, s mely annak vagyoni állásáhozmérten nagyobb vagy kisebb, s mely abban az esetben, ha nejé-tõl elválna, annak nyugdíját képezi), s ezután elkezdõdik azegy egész hétig tartó lakadalom; az elsõ három nap a szegényeknapja, kik éjjel nappal mulatnak, esznek isznak, az ünnepélyrendezõ kimegy zenével az utcára, s mindenféle népet, terü-hordót, hajóst, boldogat, boldogtalan csaknem erõszakolja avele menetelre, s õket letelepítve az urak szolgálnak nekik, s ebéd után a võlegény pénzt szór közikbe, szerda a nagyobbrangú ismerõsök és házi barátok és rokonok napja; én üdvö-zölvén a házi urat, võlegényeket, vendégeket, csubukoltunk éskávéztunk, azután az házi úr felszólított a menyasszonyiszobák, és a hozományok megnézésére, õtet követve behatol-tunk a hárem titkos termeibe, (mert a nõk ilyenkor elköltöz-nek a háztól), legelõbb is azon szobába vezetteténk, melynek

66

nyitott, de elrácsozott ajtaján át a menyasszonyi ajándékok, sa nõ hozományának kirakata volt; van itt minden, mit a keletifényûzés s pompa kigondolt, aranyhímzett drága ruhák, drágaperzsiai sálok, gyémántos ékszerek, ezüst tükrök, findzsákmûvészileg dolgozott ajakkal, kínai és indiai porcelán edények,antik ezüstkorsók, tálak, hímzett pamlagok, ágynemû, gyöngy-házzal kirakott asztalkák, ékszerszekrények, illatos kenõcsökaranycsészéi, gyertyatartók, s üvegek, egész halmaza a szép hol-miknak festõi csoportozatban elrendezve. — Ezek megnézéseután a széadet-odaszi-ba (boldogság szobájába), — mely a szere-lem titkainak bûbájos fészke — léptünk (elõre megjegyzem,hogy ilyen szoba, úgy szintén a nászajándékoknak is kétkirakata van mindenik võlegény számára külön, de ezek egy-máshoz hasonlók, legfeljebb az elrendezés és a kelmék külön-bözõk), s midõn beléptem ezen Venus barlangjába, valójábanmeg voltam lepetve, a szoba plafondja egészen fel volt ékítvelecsüngõ (csinált) virágfüzérekkel, a szófa — mely aranyszövetûnehéz selyem kelmével volt bevonva — egyik szögletében, otthova egy kék atlasszal bevont kis heverõ kerevet volt hozzáillesztve, egy lengõ fátyolok és virág ívezetekkel elzárt men-nyezet van, a szíves házi úr megmagyarázta nekem annaklétcélját, s az ünnepély azon részét, melyben a férfiak nemlehetnek jelen: holnap, úgymond, minden férfi —, még én is —eltávozik a háztól, csötörtök a hanimok (nõk) napja, reggel a menyasszonyok elburkolt szekerekben aranyos fátyolokbatakartan megérkeznek, s egész nap mulatnak a többi nõkkel,estére a võlegényekkel, papokkal s rokonokkal együtt vissza-jövünk, a vacsora s ima után megáldom fiaimat, a papokmegerõsítik a házassági szerzõdést, azután kinyitom a háremajtait, s bebocsátom a võlegényeket, ott már elõre felállítottnõrokonok fogadják, s mindeniket saját széadet-odaszijábavezetik, a még eddig nem látott menyasszony ott áll a szófaszögletében levõ mennyezet alatt, s fátyolának sûrû redõi közölkiváncsi pillanatokat vet még eddig nem látott élete párjára,ki belépve legelõbb Mekka felé fordul, s imáját végzi s azutánajándokait a nõ lábához rakva, nevének megmondására kérifel, s õ ekkor tudja meg nevét s hallja legelõbb nejének többévagy kevésbé csengõ ezüst hangját, s azután leleplezve elõtteáll a szemérmes szûz, kinek leplezetlen arcát férfi most pillan-tá meg elõször.

Szépek-e — kérdém — ön fiainak menyasszonyai? Még nemtudom — felele õ — mivel még én sem láttam õket, csak pénte-ken reggel jövendnek õk kézcsókolásomra, s akkor látandommeg elõször: régen voltak még más eredeti s elmondhatlanszokások, melyek most kimentek a divatból.

Van még azon eset is, hogy a lakadalom a menyasszony

67

házánál tartatik, akkor is ez a leírt renddel megy, csakhogyakkor a nõ atyja viszi a háziúr szerepét, s a võlegények men-nek csötörtökön este a házhoz; ritkán történik meg, hogy azúj házasok külön lakjanak még a leggazdagabb egyéneknél is,a család mindig együtt marad õs patriarchalis modorban, a fi-úk mindig atyjok, a fiatal nõk anyjok, vagy anyósok fensõségealatt.

A szobák megnézése után ebédre hívattunk, egy mélabúszene mint a szellõ-sóhajjal összeolvadó gerle-nyögdécselés,fuvola lant kíséret mellett hangzott a mellék szobából, mintmesszirõl jövõ zene (a törököknél kétféle zene-nem van: egylármás kiáltó énekkel, s egy lassú méla, melynek neve peshrefs mely leginkább rögtönzött ábrándozás) mi kezeinket meg-mosva (rabszolgák térdre hullva töltenek gyönyörû alakúkancsókból meleg vizet) leültünk a földre egy nagy kerek tepsi(réz asztal) körül, nagy sereg szolga felhordott egy csomó min-denféle ételt; hosszú és fényes volt az ebéd s eredeti azonelrendezésénél fogva, hogy minden édes tál után egy savanyújött, mintha az élet oly hamar keserûvé váló örömeit jelké-pezné; a zerde-piláf után (mely a menyasszonyi étel, s melysáfrány, s más fûszerekkel készült rizs, rózsaszínûre festettcukorporral ékítve) felkeltünk, jobb kezünk, mely villa és késkötelességét teljesíté, megmosva csubukra gyújtánk s hallgat-tuk a már ekkor víg kedélyt öltött zenét. Estve táncosok (cifrasarlangos ruhákba öltözött fiatalok) dzsámbászok (szemfény-vesztõk) bohócok, s küzdõk mulattatták a társaságot, melyneknagyobb része a korán tilalma dacára jól felpálinkázva magátvagy komoly, vagy kitörõ volt. S így mulattak kivilágos-vir-radtig, amit bizony én éppen nem találván épületesnek, márjókor odahagytam s hazaballagtam, gondolkozva, hogy miértnem lehetek kis madár, vagy miért nem bírok a regebeli sap-kával, mely látatlanná teszi az embert.

S ezen kitérésrõl engedelmet kérve térjünk vissza Bruszá-nak félbeszakított ismertetéséhez.

Egyátaljában Bruszának fõéke kútjaiban áll; nem oly nagy-szerûek ugyan ezek, mint Stambulban, nem oly gazdagok ékít-ményekben s márványban, de sokkal dúsabbak vízben, ezekbõlmindenfelé kis vízeséseket képezõ csöveken örökösen csergedeza jéghideg víz, annyira, hogy az ember Bruszán akaratlan isPriessnitz tanítványa lesz, én nem tudék soha elmenni ezenszép kutak mellett anélkül, hogy kínálkozó vizét meg ne kós-toljam.

Brusza tetszõleges szegénysége mellett, s azon sok károkután, melyeket a romboló földingás okozott, egyike Kis-Ázsialeggazdagabb városainak, mindenütt (ha behatolhatsz) a házakbelsejében jóllét és gazdagságot látsz, s ennek fõtényezõje a

68

selyemtenyésztés, mely sehol az egész török birodalomban olynagy szorgalommal és oly nagy kiterjedésben nem ûzetik mintitten; amellett, hogy Bruszán van egy hetven gõzre vagy vízrealkalmazott selyemtekerõ gyár, minden ház magában egy kisgyár, hol minden kéz a selyemmel foglalkozik; Brusza vidékeegészen eperfákkal van beültetve, melyben a faluk lakosságaBrusza számára kertészkedik.

Brusza csársija (bazárja) igen nagyszerû és szép volt úgyannyira, hogy még Stambul bazárjával is kiállotta a versenyt,kis apró kúpos folyósokkal ellátott tömör épület volt az, s olynagy kiterjedésû, hogy tömkelegszerû meneteiben, egymástátszelõ utcáin könnyen eltévedhetett az idegen; ezen menetektöbb nagy kiterjedésû hánokkal voltak egybeköttetésbe, melyeknémelyikének építészete tisztán mutatja, hogy az elsõ szultánokkorában épültek, s azokban mindenütt lehet látni a vallásoskegyeletnek még a vásártérre való átvitelét is; mert az ily hánoktágos udvarain kis mecsetek vannak; erkölcsi kiszámításalapján istenházát oda helyezék, mintegy figyelmeztetni akar-ván a kereskedõt arra, hogy haszonvágy által ne engedje magátIsten törvényeinek feledésére, s csalás és hazugságra ragadtatni.De a vallási kegyelettel a mûvészet is kezet fogott, mert ezenhánok kapui mind kiválóan szépek, s nagy mûvészi beccselbírnak; gazdag arabeszkek és porcelán kirakatokkal vannakfelékítve. Tágos udvarain gyönyörû táblázatú kutakból cserge-dez Olymp forrásainak kristálynedve, egy-egy hosszú tevekara-ván vonul bé annak udvarára, s az otur (ülj) szóra összekulcsoltlábakkal lefeküsznek ezen komoly állatok, melyek Ázsia kin-cseit, Arabia fûszereit szállíták ide, körültök arabok, turko-mánok, szíriaiak, büszke tekintetû damaszkusziak, félénkerzerumi örmények, lenézõ bagdádiak, s vérengzõ tekintetûaleppóiak alkudoznak. Amott terepélyes fák árnyában, óriásiszõlõtõknek kiterjeszkedett lugosai alatt leterített sok színûszõnyegeken csubukol, kávézik és komolykodik Ázsia, s Dél-Európa minden népfajának festõi keveréke, s hasisos vagy opi-umos éber álmadozásában elõteremti magának a múltnakletûnt nagyságát, s feledi a jelen nyomorait, elrepül messzeMohamed ezüst folyós s szép hurikkal népes édenébe. Itt-ottegy nõ félénken simul el, fátyola alatt égõ szenvedélyes szemeivalakit keresnek, egy titkos jelt ád s távozik, de kísértetve azál-tal, ki megérté a szerelemnek e néma beszédét. Mindenütt ser-betet, fagylaltot, édességet, száz meg százféle nyalánkságicikkeket árulók kiábálásai, más helyt árveréselõ fut, drágaékszerekkel, fényes fegyverekkel, finom szövetû perzsa sálok-kal megrakva, s azok árát kiáltva fut tova, egy ott ülõ int néki,s ujjain mutatja mit ígér rá (mert szólni restelli) s õ tovább nyar-gal mindaddig, míg a legmagosabb árt ígérõnek visszaviszi,

69

amott kéregetõ fedetlenfejû dervis megy, s hajó alakú csészé-jébe összegyûjti a hívek alamizsnáját, ott asztrakán süvegû,mandula szemû, s fekete szakállú, s nyúlánk, karcsú termetûperzsák mutogatnak egy-egy uradalom értékével felérõ kasmirsált, egy-egy csudás alakokkal kihímzett szõnyeget, amottnagyturbános s fényes fegyverzetû falusi nép alkudozik, s min-dez oly élénk színezetben, oly festõi keverékben, hogy egyRubens, egy Horace Vernet, egy Leonardo da Vinci ecseténekméltó tárgya lehetne. Azonban Brusza bazárját is nagyonmegviselte a kíméletlen földingás; egy-két hánt, s néhány utcátkivéve, az most idomtalan romhalom, s azt többé fel sem épí-tendik, részint mert félnek a mindig megújuló földingásoktól,s mert az sokba is kerülne. A mostani új bazár fából épült, vas-fedélzettel, s egészen az újkor jellegét viseli. A fegyver bazárigen gazdag, gyönyörû, s nagy mennyiségû fegyver vagyonottan összehalmozva, a hímzett öltönyek és selyem-öltönyekbazárja is nagyon dús, de legnagyobb forgalom az ipekhané-ban (selyem árhely) van, honnan naponta több százmázsanyersselyem szállíttatik Gömlekre, s onnan az európai kikö-tõkbe.

A Bruszára jövõt meglepi azon óriási változás, ami itt és afõváros között létezik; alig néhány órányira Stambultól, s máregy egészen más ország, más nép, s más jellemet visel minden,itt elmúl az európai színezet, s minden ázsiai jelleget ölt, ittalig lehet egy-egy európai öltönybe préselt törököt látni, kikmintegy szégyenellve keverik magokat Ázsia nagy turbánosozmánlii közé, itt minden alak költõi, minden lépten talál-hatni egy méltóságos és büszke tekintetû, s sas pillantásúmuzulmánt, ki gyönyörû nemzeti öltönyében, s õs apáiról rá-maradt fényes fegyvereivel David Wilkie, vagy Horace Vernetecsetjének méltó tárgya lehetne; Stambulban az új, elgyengült,a megalázott török birodalom fõvárosában, a török megalázvas lesütött fõvel jár, Bruszán az õs, a nagy, az Európa rettegtetörök birodalom hajdani fõvárosában mindenki oly uralgó sfennelgõ tekintettel jár, mintha Orkhán korában élne, s még akormány is kénytelen ezen színezetben tûntetni fel hatalmát,a pasa zaptiei (hajdúi) mind nagy turbányos, s övükbe szúrthosszú jatagányokkal s klárissal kirakott pisztolyokkal felfegy-verzett törökök, kiknek harcias alakjai az õs idõk hódítóozmanliit állítják elõ; az idevaló nép, ha egy pantalonos s kapu-tos hajdú rá merne a kormány nevében parancsolni valamit,szemébe nevetne, s azt mondaná: mit akar itt ez a maszkara!— Ebbõl látszik, hogy a török mennyire idegenkedik a refor-moktól, s a civilizált muzulmánoktól, kik mindazon rosszat,mit az magában hord, felkarolják, eltanulják, a jót pedigelfeledik; én részemrõl inkább szeretem a vadságbani egyszerû

70

becsületességet, mint az álpolgárosodást, mint egy rossz elve-ken alapuló mûveltségbeni elfajulást; én inkább szeretem azta nagy turbányos és hosszú jatagányos törököt, ki becsületes,ki vendégszeretõ, ki mérsékletes, ki ha a hon érdeke kívánja,elmegy annak védelmére, mint az úgynevezett reformált,mûvelt törököt, ki az európaiaktól eltanulta a hazugságot, akétszínû hízelgést, részegeskedést; ki megtanula az érdeknekmindent, még hazáját is feláldozni. Én ezzel nem akarom aztmondani, hogy a polgáriasodás ellensége vagyok, nem, én csakazon szemlélõdõk közül vagyok, ki fájdalommal látja, hogy azavatatlan kezekkel vezetett nevelés, a jogtalanságokra fektetetttársadalmi viszonyok, a nemesebb törekvések üldözése, az erényés nemes érzetek bilincsbe verése elkeserítik az emberiséget,megrontják a szív tiszta érzelmeit, önzõvé teszik az egyéneket,s a polgárosodás üdvhozó növényeit elöletik az elfajulás dud-vái által.

Bruszán létem alatt egy igen sajátságos ünnepélynek voltamtanúja, mit mint a múlt bohó ritkaságainak egy maradványátide jegyzek:

Ez a „koszosok királyának ünnepe” ti. húsvét harmadnap-ján egy kijelölt helyre összegyûl minden koldus, terühordó,stb. s ott az, aki legkoszosabb s legrútabb, megválasztatik ki-rálynak, s azután felöltöztetvén nagy cifrán, egy szamárrateszik, s kísértetve az egész szegény nép által, nagy pompávals csimpolya szónál vonul át a városon, de mindenkit, ki nekitetszik, megállíttat, s egy bizonyos mennyiségû adót, melyneknem szabad húsz piaszternél (egy és fél pengõforint) továbbrúgni, kiszab; ha az illetõ vonakodik fizetni, lehúzattathatja s jól elveretheti; az ily módon begyûlt pénzzel osztán elmegyaz újjongató csapat Csekerköjbe, az Eszki kaplidcsa ferdõ enapon az õ tulajdonok, ott ferednek, mulatnak, esznek, isznaka begyûlt pénzbõl. Hogy ilyszerû ünnepélyek régen Európá-ban is divatoztak, kitetszik Victor Hugo: Notre Dame de Pariscímû regényébõl.

Még hátra van, hogy Brusza sétányairól és fürdõirõl beszéljek.Bruszának igen számos séta- vagy mulatóhelyei vannak, ezek

mind természetalkotta szép helyek, melyekhez az emberi kézsemmit sem adott; a nevezetesebbek közöl nehányat megemlítek.

Bunár Basi (forrásfõ) a városon hátul egy szép tér, egy felöla fellegvár falaitól határozva, hátul pedig az Olymp függõlegessziklái tornyosulnak fel, egy bõvízû forrás, (mely a város na-gyobb részét vizzel látja el) buzog itt fel, s földalatti vízvezetõkvezetik innen a jéghideg vizet minden irányban. Itt gyûl összea nép a tért árnyaló óriás platánok alatt, itt van a hely, hol egynagy márványmedence körül letelepülnek az öregek, s figye-lemmel hallgatják a nákilok (regélõk) meséit és bohóságait.

71

Azon öreget, ki nagy Hunyadinak csatáiról regélé, (melyrea Közlöny szerkesztõsége figyelmeztete) hiába kerestem, mi-dõn utána kérdezõsködtem, a szomszéd temetõben egy hantramutattak, és én elmenék oda, és leülék, és elmerengtem, s gon-dolkodtam, s nem tudám, hogy mi volt az, mi ez elhagyatott,és senkitõl nem ismert mohlepte sírhoz vonza, mi vala az, miszívemet elnyomá, mi szemeimbe könnyeket csala, te valál az,ki itt ez öreg lantos feledett hamvai felett eszembe jutál, tevalál imádott s rég nem látott hon, ki emlékem elõtt felötlék,te valál fájdalmaidban is édes honvágy, ki könnyeket loptál kiszemeimbõl, hisz ez öreg te rólad regéle, a te hõs, a te szabad,a te nagy korod dallamait hallatá itt, e nagyszerû természetölében, hisz az én szívem megérté néma sírod õrének — a cip-rusok árnyában rejtõdzött gerlének — nyögdécselõ panaszát;vén lantos, ki családtalan, ki egyedül bolygál a világon, kitkegyelembõl egy idegen eltemete, hogy hulládat a kutyák nehurcolják szét, ím eljöve egy idegen messzetájról, s temetõdrea részvét, az emlék könnyeit hullatá, nyugodj békében sírod-ban, melyet egy hontalan a honvágy keserû édes könnyeivelöntöze, hogy e könnyekbõl fakadjon hantodon sírvirág.

Innen délre van a Gesztenye-erdõ, egy igen látogatott hely,itt buzog fel a híres Nikasza forrás, melyet Szultán Emír (kirõltürbéjének leírásában beszéltem) botjának érintése általfakasztott.

Egy kissé alább van a Gyõzõ havasa (Gházi dag) alatt — melynevét onnan vette, hogy szultán Orkhán innen intézte Bruszaostromát —, Teferics, egy szép kinézéssel bíró természetes gesz-tenye park.

Még igen szép és kedvenc sétahely a Gökdere (égi völgy) ezegy az Olymp hegyei közül kitörtetõ havasi folyócska által ása-tott szûk völgy; a szilaj patakocska több zuhatagokat képezve,többször eltûnve s újra elõjöve kacérkodik végig ezen szûksziklás völgyecskén; partjain egy temetõ cipruszai alatt van a Jildisz kávéház (csillag kávéház), egy igen látogatott hely, sfelette az Olymp szikláira fektetve Unkiár kioszk, a szultán-nak gyönyörû kinézést nyújtó mulató pavilonja.

Hogy Brusza hajdon sokkal nagyobb kiterjedésû volt, mintjelenleg, mutatja az, hogy a várost környezõ eperfás kertekközött mindenütt romba dõlt mecsetek, s kutakat lehet látni,melyek tisztán mutatják, hogy ott most félénk nyulak szökdé-cselnek, hajdon népes város rész volt, s hol most víg madárseregcsiripol, ott a háremek elzárt szép hölgyei daloltak és játsza-doztak. Egy-egy ily elhagyott mecsetbe zarándok ütött tanyát,s a nép felkeresi a magányba vonult szent embereket, s beteg-ségök és bajaikban tanácsukat igénybe veszik.

72

XLVII. Brusza

(A bruszai melegforrások. Kükürklü. Jeni kaplidcsa. Kajnarcsa,Kara-Musztafa. Bekiár ferdõk. Mahara. A csekerkõji források.Eski kaplidcsa. I. Murád Mecsetje, Hadriani ad Olympumromjai.)

A bruszai meleg források a várostól északra a Kalabak dag (azOlymp elsõ lépcsõzetének keleti láncolata) alatt buzognak felkettõszáz-négyszázharminc láb magasságra a tenger felett. Ezenforrások még a mítosz korában is ismeretesek voltak. Herku-les az esetlegesen megölt Hylas vérét azokban mosta le, s ezenferdés által erkölcsi fájdalma enyhülést nyert.* A történeti kor-ban több császárok és szultánok látogatták meg. Az elsõ csopor-tozatban öt ferdõ van, melyek számos kúpjaikkal igen festõilegnéznek ki a távolból; legfelül van a két Kükürklü (büdösköves):a nagy és a kis Kükürklü; az elsõnek épülete igen szép,dsamekiánja (vetkõzõ szoba), igen nagy és tágas, mellette vanközvetlen a kis Kükürklü, melynek udvarán egy nagy kiter-jedésû vendégépület van, hol a ferdõi vendégek (jó drágán)szállást fogadhatnak.

Ezen két ferdõ forrása ugyanaz, s a két ferdõ között buzogfel oly nagy mennyiségben, hogy egy óra alatt ötvenháromkilogramm vizet ád; melegsége 30-90 fokig; alkatrészei:

10 000 gramm vízben:

Konyhasó.........................................0,453Kétszer szénsavanyos mész...........1,880Kéns. mész......................................2,375Keserû só.........................................2,350Kénhidrogén...................................3,321Szénsavany......................................1,520

A kükürklüi forrást a görögök különös tiszteletben tartják,s kétszer évenként búcsújárattal látogatják meg, ekkor a val-lásból kereskedést ûzõ görög papok kihordják a sok ízléstelenszentképet, s a hívõk filléreit kicsalják zörgõ perselyeikkel.

A tradíció azt mondja, hogy Szent Patrikot egy római pro-consul ezen buzgó forrásba dobatta, s ezen vértanú halálátünneplik a forrásnál. Egy kevéssel alább van a nagyszerû Jenikaplidcsa, Brusza legnagyobbszerû ferdõje, melyet Nagy Szoli-mán (ki itt köszvénybõl gyógyult ki) rendeletébõl Rusztempasa, fõvezír épített saját költségén.

––––––––––* Theophanus 290.

73

Ezen ferdõ dsamekiánja (vetkõzõ terme) nagyszerû, két gyö-nyörû kúppal koronázott nagy hosszú terem, közepén egynyolcszögû márvány tócskával, melynek közepén egy tulipántalakú medencébõl nyolc csöven csorog folytonosan szünetnélkül az Olymp kristály nedve, körül mindenütt nyugágyak.

Innen egy nagy kúp által fedett szulüklikba megy az ember,mely a ferdõ elõterme nevét — mely annyit tesz hogy vérszipos— onnan veszi, hogy itt szokták a betegek magokat vérszipósz-tatni s köpölyöztetni. Az egész fejér márvánnyal van kipadolva,közepén egy igen szép kúttal.

Ebbõl egy ajtón át ferdõbe érni, ennek közepében egy nagy-szerû kúp alatt —, melyen át csillagalakú (nem úgy kerekenmint az az égen látszik, hanem úgy sugárszálokkal mint aztrajzolják) ablakocskákon hat át a világosság —, van egy száz-húsz láb kerületû, s öt láb mély tó, a gyógyvíz egy márványbólszépen faragott sárkány-szájon ömlik a tóba. Ezen sárkányszáj-nak is meg van az õ regéje, ti. a lakosok azt mondják, hogyazon gyakran a bas-sziz arab (a fejtelen arab) jár ki, s különö-sen ha szép leányokat, vagy fiatal fiúkat kap, magával viszi el,s ezen hiedelem úgy meg van gyökerezve az elõítéletes népnél,hogy valaki egyedül a világ minden kincséért nem merne a fer-dõbe bemenni. A bas-sziz arabnak szintén meg van a története,de minden puhatolódzásom dacára nem tudhattam meg aztegész terjedelmében; ilyen valamit beszélt egy öreg, hogy vala-melyik szultán háremje ott feredvén, egyik nõnek viszonyavolt egy feketével, s itt a ferdõben találkoztak, a szultán meg-tudván, lefejeztette az arabot, a nõt pedig a tóba fojtatta, s mostaz arab szelleme szeretõjét jönne keresni.

A tó körül kis kúpos folyósók vannak, hol mindenüttmosdó medencékbe foly a víz; ezen ferdõnek két boghulukja(izzasztója) van, melyek kis szobák, hol a víz kigõzölgéseösszeszoríttatván, igen nagy meleg idéztetik elõ.

A ferdõ falai néhány láb magasra a legszebb színezetû per-zsiai porcelánnal vannak felékítve, s a márvány padlat többhelyen igen szép mûvû mozaikkal kirakva. Forrása hasonló aKükürklüéhez, kevesebb büdöskõ tartalommal; az ajtó felettegy veresre festett ív alakú valami van felakasztva; kérdésemre,hogy mi lenne, azt mondák, hogy ezen ferdõ építõji olyan óri-ási emberek voltak, kiknek oldalait ilyen bordák alkották; egyilyen oldalborda legalább négy-öt öl magas embert feltételez, s ha Ádám apánk oldalbordája ilyen nagy volt, abból bizonykönnyen ki lehetett vonni Éva anyánkat.

Bruszán létem kedves idõtöltése volt elmenni a Jeni Kaplid-csa, (mely nevét a fellegvárnak ezen oldalra nyíló ily nevûkapujától vette), s ferdés után leheveredni; a nagyszerû dsame-kiámban, itt minden ünnepies színezetet visel; a török ferdõje

74

után délre fordul, s leborul Allah imádására, minden hang mikijön az ajkon, sokszorosan visszhangzik a nagyszerû kúpokról;a terem közepén örökösen csergedezõ kút, alvásra, elmélázásrahívja fel az embert; itt szoktam édes semmit se tevésbe, s elszo-kott keleti lomhaságban órákat eltölteni, hortyogtatva nargilém,s szörpölgetve a kávét; s eleresztém gondolatim az emlékeknekvillany drótjain kalandozni a múlt eseményeire, s onnan túlrepülve a szomorú jelenen, elmerengeni a jövõ homályos s bi-zonytalan képein.

A keleti éghajlat sajátja a lelket egy bizonyos elégültségérzetébe ringatni; itt minden, még a szenvedés is rózsaszínbeöltözik, a természet oly szép, oly elragadó, hogy egy érzõ szívmindig találhat menedéket, vigaszt keblében az élet üldözéseiellen, ellenkezõje ez nyugotnak, például Angliának, melynekködös, barátságtalan éghajlata a lelket leveri s a kétségbeesés fe-lé vezeti; bármily körülmények, bármily szerencsés viszonyokközött is ott hiányzik valami, a szív üresnek érzi magát, a jel-lem elkomorul, az ész eltompul; a rideg, a fénytelen ég, a sötétfelhõk, a barna köd, sötét színezetet vetnek az életre, annak asok tevéileg komor képnek látásánál — melyet soha egy mosolyfel nem derít, melyet soha egy nemes érzet fel nem lelkesít —az ember búskomollyá lesz, s bizalmatlan az emberek iránt; aza sok nyereség-vadászó lény, kik egy tollal fülök mellett, s egykalamárissal szív helyett jönnek a világra; kik nem ismernekmás élet-célt, mint erszényeik megtömését, embergyûlölõvéteszik az embert. — Kelet a születés, nyugat a letûnés és a halál,kelet a költészet, nyugat a köznapiság, kelet a nappal, nyugataz éjjel. Itt ha a ferdõbõl kijössz, szomszédaid azt mondják:Afietler olszum Kárdásim (egészségedre váljon, testvérem), ott(Angliában) ha bemutatás nélkül szólani mernél valakinek,megboxolnának. Itt mindenütt ismerõsök közt vagy, minden-kit egy közös testvéries szeretet köt össze; ott mindig idegenvagy, ott mindig egyedül érzed magad, mert több év igényelte-tik arra, hogy egy angol barátságát és bizalmát megnyerhesd.

A Jeni kaplidcsa mellett van egyfelõl Kajnardcsa (a buzogó),egy kis ferdõ, mely vizét az elõbbeninek forrásából kapja, smely kizárólagosan csak a nõk által használtatik, a többi fer-dõkbe csak a hét bizonyos napjain egyszer mehetnek, s ekkorfelcifrázzák magokat ékszereikkel, s úgy mennek egymássalvetélyegve mutogatni kincseiket.

Különös szokás az, hogy a görögök lakadalmaikat a ferdõk-ben tartják; ekkor az egész násznép, férfi, nõ, együtt ferdõbemennek, a menyasszonyt nagy ünnepélyességgel — midõn min-denkit megcsókol — levetkezik, s a ferdõbe viszik; azután nagyvacsora, zene, tánc van egészen kivilágos-virradtig; egy ilylakodalomra egyszer hivatalos voltam, s megvallom, hogy az

75

idõtöltés nem megvetendõ. Meglehet pillantani a ferdõ Diánátnimfáival, anélkül, hogy az embert szarvassá változtassa a sze-mérmes istennõ.

A Jeni kaplidcsán alól van a Kara Musztafa — ferdõ, melynevét egy hasonnevû nagy vezértõl — ki azt építette — vette; ne-vezetes, hogy ezen ferdõ bárcsak alig ötven lépésre van a Jenikaplidcsától, s forrása még közelebb, de azért alkatrészei egé-szen különbözõk amazétól, s csaknem ugyanazonosak az innenfélórányira, s sokkal magosabban fekvõ Eski kaplidcsáéval. AKara Musztafa-ferdõ igen nagy becsben van a lakosok elõtt, s minden más ferdõ felett használják betegségekben.

A Kara Musztafától nem messze van még egy rombadûlt,elhagyott ferdõ a Bekiár Hamám; most ez a szegények ferdõ ésmosó helye, hol fizetés nélkül moshatják meg munkaroncsolttesteiket, s nyomorkönnytõl ázott rongyaikat. Szegény nép, tenemcsak Spartában és Rómában voltál rabszolga, nemcsakIndiában vagy pária, a te sorsod kisebb nagyobb különbséggelmindenütt egyenlõ, te mindenütt dolgozol, te mindenütt éhe-zel és fázol, azért, hogy legyen másoknak mit egyenek, mivelfûtsenek, s mivel cifrálkodjanak, te mindenütt szegény páravagy, kinek panaszai elõtt még az ég is bezárja füleit.

Még ezen elsõ ferdõcsoportozathoz lehet számlálni a Kükür-klühöz közel levõ Gõzajázmát (a szemek szent vizét), melyet aszembetegségeknél használnak — ez egy kõfallal kerített meleg-forráska.

A bruszai terasz — melyen a hosszan elnyúló város fekszik —tele van barlangokkal; ezek egyike közel van a leírt ferdõkhöz;a népmonda csudás regéket köt e barlanghoz. Egy öreg falusitörök ezen mesét beszélé róla nekem:

Ezen barlang, úgymond, egy hosszú földalatti út, mely aKesis dag (Olympus török neve, s azt teszi: tündérek havasa),tetejére vezete egykor, ezt pedig a dzsinek, az emberek elõttióriások csinálták, hogy a havas tetején lakó tündéreket látat-lanul felkereshessék; itt ezen alagútban van lerakva a dzsinekutolsó királyának kincse, iszonyú nagyságú hordók vannak ottarannyal és drágakövekkel megtöltve; ezen kincshez három ka-pu, egy vas, egy ezüst és egy arany vezet, az utolsó felett két nagykard van felakasztva, melyek szünet nélkül vagdalódznak, sezen kapukat kinyitni, ezen kardokat felfüggeszteni, csak egyelveszett talizmán érintése és egy elfeledett bûvszó kimondásaáltal lehetne, de aki anélkül odaközeledni mer, az halál áldozatja.

Én bár sem talizmánnal, sem bûvszóval nem bírtam, mégismegkísértém oda behatolni, de csakhamar ráakadtam a kapuk-ra, a halálos vágásokat osztó kardokra, s az a rossz levegõ volt,mely a lélegzetet gátlá, melyben gyertyám elaludt, s melynektüdõnyomó körébõl sietve távozám.

76

A Muradyehez közel egy más barlang van, melyben selymettekernek a leköltözött kesis dagi tündérek, szép szemû görögleányok képiben.

De legnevezetesebb barlang Bruszán a Mahara, mely a fel-legvár szikláiban van részint a természettõl alkotva, részintemberi kezek által kivésve, s az idejuthatásra sem talizmán, sembûvszó nem igényeltetik, hanem egy egyszerû látogatás Falkeis-sen úrnál, kinek borraktárává van az átalakítva; ott vannakszépen rendbe, több száz Pesten készült óriási hordók Olympfolyékony aranyával megtöltve. Pincérjével, ki hazánkfia, sok-szor bejártuk azoknak hosszú tömkelegét, s nagyokat ittunk a hazáért, énekelve:

Szánd meg Isten a magyart,Kit vészek hányának,Nyújts feléje védõ kart Tengerén kínjának!

[Kölcsey Ferenc: Himnusz]

A csekerköji források az elõbb leírt ferdõ csoporttól egyfélórányira vannak északi irányban, egy hasonnevû falu mel-lett; ezen források — a nagyszerû Eski kaplidcsát, több fer-dõkkel ellátott szállodákat, s több száz magány háziferdõketlátnak el — Váni cseszme (Váni kútja) név alatt is ismeretesek,s ezen nevöket egy IV. Mohamed uralma alatt élt híres szónok-tól vették, ki ezen forrás csudagyógyításait elbeszélte a nép-nek. A forrás fallal van kerítve, s onnan földalatti csövekenvezettetik a ferdõkbe, alkatrészei következõk:

10 000 gramm vízben:

Kénsavanyos natron (csodasó)...............0,020Kénsavanyos aluminium éleg.................0,206Kénsavanyos mész (gipsz).......................0,001Kénsavanyos magnesia (keserû só)........1,022Kétszer szénsavanyos mész...................12,890Kétszer szénsavanyos natron (soda)......0,521Konyhasó..................................................0,016Szabad szénsav, s egy kis rész vaséleg...0,821

Az Eski kaplidcsa (régi kaplidcsa), mely a falu elõtt emelke-dik fel, szép hajlatú kúpjaival, igen nagyszerû épületû ferdõ;szuluklikjának kúpjait tizenhat márvány oszlop tartja; a ferdõközepén levõ tó hatvan láb kerületû; maga az épület a görögépítészet jellemét hordja magán, s könnyen meglehet külön-

77

böztetni azon hozzáadásokat, melyeket I. Murád épített, azezen ferdõ kiújítását eszközölt építész ugyanazon frank fogolyvolt, ki a Szultán Murad mecsetét építé.

Mindezen források kevés más anyagot foglalnak magokbana közönséges forrásvíznél, de úgy látszik, hogy azok kifolyásaia földgyomrában levõ tûznek, a központosult életnek, s hogyezen felfakadó vízek a földgyomrából magokkal hozzák azonmelegítõ életerõt, mely feléleszti a betegségek és unalom, aszellemi és testi kihágások által elgyengült testet; felelevenítiaz alig pislogó életerõt, s a kétségbeestek lelkébe az élet szere-tetét csepegteti; s ez azon — a vegytan bonckése alatt elsikló —alkatrész, mely észrevehetetlenül keveri láthatlan gyógyerejétezen forrásokba, mely az orvosokat oly gyakran meghazudtolócsudás gyógyulásokat idéz elõ; s ez elrejti magát a vizsga sze-mek elõl, mert szubtilis, láthatlan s tapinthatlan mint a lélek,mint az élet maga.

S ezen források titokteljes hatásához add hozzá még Bruszabájos fektét, azon tiszta havasi levegõt, mely ezer jó illatot hordláthatlan szárnyain; azon gazdag tenyészetet lent a völgyben, s azon nagyszerû havasok látását, melyeket örökös hó fed,melyeknek festõi szirtei az eget látszanak hordani hátukon;azon szép sétáló helyeket, melyek minden lépten egy-egy szép,változó, színezetben gazdag, emlékekben dús, nagyszerû tájké-pet tárnak fel a szem elõtt; azt a kellemdús és nagyszerû ter-mészetet, mely elrészegíti az érzést, s felemeli a lelket, s necsudálkozz, ha ily környezet, ily látvány elõtt a betegek — kikregyakran kimondák az orvosok a halálítéletet, kiknek életfona-lát már ollója között tartotta a kegyetlen Párka — fölélednek,új életre derülnek, s hogy a bruszai források csudaszerû gyó-gyításokat idéznek elõ.

Csekerköjben megnézésre méltó I. Murád mecsetje, mely eszultán melléknevérõl Gházi-Kudavendkiar (gyõzõ és úr) me-csetnek is neveztetik; ezen épület stílusa kitûnõ szép. Elõl egykettõs tornácozat (porticus) van, az alsó ívezeten, melyet pilasz-tok tartanak — innen-onnan összeszedett s görög vésõk alólkikerült különbözõ, de — igen szép fejezetû oszlopokon nyug-szik a felsõ porticus; magas minaret, s maga az épület iscsaknem egészen el van takarva egy óriási platán terepélyeságai által; a mecset egyik szegletén kõmadár van, melyrõl aztmondja a rege, hogy az Murad szultánnak egy kedvenc sólyomavolt, de meg akarván szökni, urának parancsszavára megköve-sült ott.

A mecset elõtt egy csudás szerkezetû kút van, melynek tócs-kája forróvízzel van tele, s közepén egy fantasztikus alakúmedencébõl jéghideg víz lövel fel.

E kúttal szemben van Murád türbéje, koporsója mellett

78

fegyverei s azon véres páncél, melyet viselt a szultán akkor,midõn a szerbiai Milos a cassovai (rigómezei) csatában meg-gyilkolta.

Csekerköjön alól van azon völgy, melyen át a Nilufer a ha-vasok közül kitörtet, ezt most is Adrianosnak hívják, mely névés az, hogy a szántóföldeken több szétszórt oszloptöredéketláttam, arra enged következtetni, hogy a Hadrián építetteHadriani ad Olympum nevû város itt lehetett valahol.

S ezzel bevégzem hosszas fecsegésemet Bruszáról, szerettemvolna azt az Olymprai és Apollóniai- tóhozi kirándulás leírá-sával kiegtészíteni, de ottlétem alatt nem találtam társaságot,mellyel azt megtehettem volna, s egyedül pedig unom az ilyutazásokat.

XLVIII. Bruszából Gömleken át Isznikre

(A Civotati vár. Godefroy hajóhadának átszállítása az Askaniai-tóra. Kedele. Az Askaniai-tó vidéke. Bazarköj. […]

Bruszából — hol annyi kedves napokat tölték — víg társaságbatávoztunk, felérve a Csárszk-kazi dag tetejére, visszatekinték a gyönyörûen fekvõ városra, s annak elbájlóan szép vidékére,mely most, miután annak minden egyes pontjait, minden rész-leteit ismerém, még nagyobb érdekkel bírt réám nézve. A túlol-dalon pedig feltûnt a már rég nem látott tenger, az égnek ezenragyogó tükre, melyen a viszontlátás örömével legeltetém sze-meimet.

Megérkezvén pedig Gömlekre, eszembe ötle, hogy lehetneaz út egyhangúságán változtatni, s ahelyett, hogy onnan egye-nesen visszatérjek Stambulba, lehetne Iszniken a régi Nicaeánés Iszmiden a régi Nicomedián át egy érdekes visszautazásttenni; s ezen agyamba megfogamzott, s szívemben ügyvédretalált eszmét rögtön közlém társaimmal és pedig oly formán,hogy ez utat gyalog tegyük meg Iszmidig s onnan gõzössel tér-jünk vissza a fõvárosba; de társaim minden ékesszólásom, srábeszélési tehetségem igénybe vétele mellett is nem voltakrávehetõk, s mivel én egy kissé olyan önfejû góbé vagyok, kiha egyszer valamit akar, a nehézségek által nem engedi magátvisszaijeszteni, átadám nekik podgyászomat, hátomra vettempuskámat, kezembe somfanyelû fokosom, vadásztarisznyámbavolt egy kevés füstös szalonna is, a magyar embernek ezenszokásos hû útitársa, s egyet füttyentve kutyámnak, elindulékbátran mint Don Juan, nem ugyan hõstettekre lelkesülten,hanem egy érdekes körutacska reményétõl feltüzelten.

Jöttemkor Gömleken sietve utazván át, a város felett levõ

79

várat nem látogathattam meg, pedig bármily összeomladozott,bármily jelentõtlen legyen is az, több emléket kötött hozzá a történet múzsája. Az elsõ kereszteshad elõcsapatja a Gautiersans avoir és Foucher d’ Orleans által vezett 25 000 keresztes-bõl, miután az a nicaeai téren Arszlán Kilics (Oroszlány kard)által szétveretett, 3000-en a civotati várba menekültek, e vár-nak kapui nem lévén, azt elpaliszádolták, s kétségbeesettenvédték magukat a szaracének ellen; a görög császár közbejötteezen szerencsétleneket megmenté, de Arszlán Kilics kegyetlenhadserege a civotati lakosságot leölte, a nõk és fiatal gyerme-kek a nicaeai háremekbe hurcoltattak.* Késõbb az ozmánokmegjelentekor Akcse Hodcsa és Timurtás (Oszmán vezérei) tízévig ostromolták sikertelen Civotat várát, s csak Nicaea elesteután adta fel magát az õrizet Orkhánnak.**

Gömleket elhagyva, egy eperültetvények és szõlõkertekkelelborított termékeny völgyön vezetett utam, honnan egy szûkvölgybe tért, melyen a lármás Dereszu (völgypatak) nevû pata-kocska foly keresztül, több magas jegenye sorok árnyába rejtettmalmot mûködtetve; ezek s egy-egy lerohanó zuhatag az, miezen hallgatag völgyecskében zajt csinál; a föld itten nagyontermékeny, s igen jól mûvelt, alant eper és szõlõültetvények, s fent a dombokon olajfák rendezett sorai, de a völgy csak-hamar szûkebb lesz, s vadonabb tekintetet ölt fel, lassankénteltûnnek a földmívelés minden jelei, az olajfák ékítette dom-bokat kopár sziklák alkotta magasabb hegyek váltják fel,melyek között kígyózik a mindinkább szûkülõ völgy, melyetvalaha emberkéz vésett oda, mert több régi írókból bizo-nyos,*** hogy az Askaniai-tót régen egy csatorna köté össze atengerrel; itt ezen a szoroson, mely (a tengertõl a tóig) hétezerlépés, szállítottak át Godefroy keresztesei (Nicaea ostromakor)szekereken s csúsztató hengereken egy kis hajóhadat az Aska-niai-tóra****); óriási munka, melyet az új kor minden gépeidacára alig merne megkísérteni. — Ezen szorosból kiérve a szik-lák ellapulnak, s a szoros egy nagy térbe olvad bele, melyneknyugoti oldalán a magas és sûrû erdõborította Gürle emeli felcédruskoszorúzta kúpjait; keleten pedig az Arghaton (KaraMuszál) magas hegysorai tornyosulnak fel; az Askaniai-tóttöbb apró domb rejté el szemeim elõtt. E tájon a faluk távolaz úttól többnyire a hegynyilatok közé vannak elrejtve, s ez azoka, hogy e vidék, melynek a természet oly nyílt barátságos ké-pet adott, mely mindennel bír, hogy az embert magához édes-

––––––––––* Albert aquens Gesta dei per Francos 192.

** Hdcsikhalta és Szeadeddin Idris 112.*** Strabo XIV. 687. Plinius H.N.V. 40-43.

**** Albert aquens és Anna Comnena

80

81

gesse, annyira élet nélküli s hallgatag, annyira néma s elhagyott,hogy az utas néha egy napi utazás alatt is alig találkozik élõlénnyel; az út vagy tulajdonképpen a keskeny ösvény, mely aztpótolja, keleti irányt veszen, s Kedele faluhoz közel egy dombemelvényrõl megható kinézést nyújt a messze elnyúló Askaniai-tóra, s azon gyönyörû hegysorokra, melyek ezen elhagyott kistengert minden oldalról környezik. Én éltemben ennél szebbszínezetû s ragyogóbb tájat nem láttam; Amerika õserdei ilyvadon nagyszerûek, ily elhagyottak lehetnek; akárhova tekintaz ember, egy önzsírjába fúlt természetet lát és sehol egy embe-ri lakot a termékeny partokon, sehol egy sajkát (gõzösig nemis megy követelésem), mely a nap sugáraiban fénylõ tó hullá-mait hasítaná, s e táj, e tó vidéke éppen olyan gazdag lehetneemlékekben mint a Balatoné, ha lett volna egy Kisfaludyja,egy Pefõfije, ki megénekelte volna az itt lezajlott eseményeket,ki megismertette s a feledés örvényébõl kiemelte volna a múlthõs tetteit, mert hisz melyik táj lehetne gazdagabb emlékekben,s hõstettekben mint éppen Nicaea vidéke, mely Hannibált,Mithridatest látta, hol a hõs Tankréd s a nagylelkû Godefroyvívott, melyen átvonult a harcra kelt Európa keleti meghódítá-sára, s a Megváltó sírjának felszabadítására, több millió s egyeszmétõl lelkesült nép, mely gyõzelem helyett szomorú halálttalált s elhagyott sír Ázsia távol tájain.

Még két órai, s így Gömlektõl öt órai gyaloglás után értemel Bazarköj-t, (vásárhely falu) egy körülbelõl kétszázötven házalkotta mezõvárosocskát, hol megálltam. […]

XLIX. Isznik, a régi Nicaea

(E város története. Az itten tartott zsinatok. Nicaea mint abirodalom fõvárosa. Nicaea mint a szeldcsukok székvárosa. Akeresztesek általi ostroma. Orkhán általi ostroma. Orkhán nagy-lelkûsége. Isznik vagy a mostani város. Az Aja Sófia. Agát dsámi.Theodor palotájának romjai. Földalatti menetek. A régi városfalai és bástyái, kapui. A Jesil dsámi. Medresze és imáret. A tófelöli oldal. Porcelán gyár. Iszniken eltemetett törökök sírjai.)

Egy századig volt a görög birodalom leghatalmasabb védbás-tyája a szeldcsukok ellen, s midõn az oszmánok megjelentek,Nicaea sokáig dacolt hatalmukkal; már Oszmán megjelentannak falai alatt, s nem tudván bevenni, közelében két várat(Karatékin és Targhint) építette, hogy az ezekbe helyzett erõsõrizet ostromzár alatt tartsa a várost; már Brusza falaira régfeltûzte a félholdat Orkhán, s a görög birodalom csaknem min-den kis-ázsiai birtokai a hódító törökök kezébe estek, s Nicaea

még mindig dacolt. Orkhán Nicomédia bevétele után seregeitNicaea ellen vezette; de ezen város õsidicsõségéhez méltónakmutatkozott, mert csak két évi ostrom után, s miután a császár(Andronicus) által személyesen vezetett hadseregét OrkhánMaltepe mellett megverte,* miután az õrizet ezen csatavesztésáltal minden segélyhezi reményt elvesztett, az éhség és pestisáltal megtizedeltetett, adta magát fel és pedig feltétlenül azostromot személyesen vezetõ szultánnak. A hõsies bátorságotméltányolni tudó szultán megengedte a lakosoknak, hogy kin-cseikkel együtt távozhassanak; s midõn a jenisheri kapun vo-nulna bé, ott egy csomó nõ sírva veté magát lábaihoz, s pártfo-gásáért esdett, ezek a város védelmében elesett görögök nejei sleányai voltak. — Orkhán felemelte õket, s az õt környezõ ország-nagyok nejeivé tette**). A szultán kiméletes bánásmódjánakhíre csakhamar elterjedt a vidéken; a szomszéd helységek (mintGömlek Armudli, a régi Anachor) ellenállás nélkül feladtákmagokat, s Nicaea távozó lakói visszatértek,ezek s az odatele-pített török gyarmat újból népesíté a várost, a szultán nagy-szerû mecseteket, hánokat építtetett, s Isznik rövid idõ alattoly virágzó város lett mint valaha volt. Pedig a mostani, aligszázötven ronda házat számláló város alig mutatja azt, a réginagyságnak az semmi jellegét nem hordja magán, az új nevûúj városkának vályogházai az õs város messze terjedõ falaiáltal bekerített tér közepén magas platánok s diófák árnyábanszerényen rejtõznek el, mintha el akarnák rejteni nyomorúsá-gos voltukat, mintha szégyellenék ott az õs nagyságról regélõromok közepette magokat.

A mostani város nyugati oldalán van a Constantin építettekeresztyén imolából Orkhán által átalakított mecset, mely mégmost is Aja Sófia nevet visel; az elõcsarnok szép porfir oszlopai-hoz szegezett rossz fakapu, a múlt és jelen képét ellentétbenmutatja fel. Itt ezen imolában mondá ki háromszáztizennyolcpüspök a képek tiszteletét, s az istenséget három személyreosztá fel; Orkhán letöröltette a zsinat végzeményeit a falakról,s helyébe íratta:

Allah-ih Allah, ve Mohamed reszul Allah: csak egy Istenvan s Mohamed az õ prófétája! Sokáig a mostani görög imolát— melybe egy hold kõszárkofág van — tartották a régi nicaeaiszékesegyháznak, hol a zsinatok tartattak, de az ezen különbenjelentõtlen, s csaknem egészen újból épült — templomkánakhomlokzatán talált, s Texier által felfejtett felirat ezen tévvéle-ményt eloszlatá, s bemutatta, hogy az egy a Paleologusok korá-ban készült épület.

––––––––––* Cantacuesen LII. 7.8.

** Alex Comnena

82

A közelében levõ Agath dsámi mellett — melynek elõcsarno-kába több ízletes, s görög vésõk alól kikerült oszlopok vannaképítve — több oszlopok s márványdarabok vannak szétszórva,ezen romok ma is Theodor palotájának hívatnak, s hihetõlega Lascaris palota maradványai.

Egy kissé tovább egy nyilaton a föld alá vezetett vizsgálódószellemem, s ott egy bámulatos, azon korból való mûre találtam,midõn az emberek ezredévekre építettek, midõn mûveikbenkoruknak örökké fennálló emlékét emelék fel —, ezek mesz-szeterjedõ földalatti menetek, melyeknek oldalfalait, s laposbolthajtásait minden cement nélkül bámulandólag összeillesz-tett, két-három öles gránit darabok alkotják; hogy mi volt ezencsudás, ezen titokszerû mû — melyet a föld gyomrába rejtenékaz emberek — bajos lenne meghatározni, lehetett az katakom-ba, lehetett kincstár, lehetett víztartó, lehetett sír, de hogy azsokkal elõbbi a byzanci s még a római kornál is, annyi bizo-nyos; ily mûvet csak azon kor állíthatott elõ, mely Mycenaet,mely Tirynthust építé, mely a gulákat összeállítá, mely a szfink-szet egy kõsziklából kifaragá, s mely a katakombákat Lybiasziklahegyeinek gyomrába véste; egy oly kor teremtheté csakezt, melynek meglételét is eltagadná az eltörpült, az elme-csevészett, az elpuhult jelenkor, ha ott nem lennének azoncsudákról regélõ omladékok, mint a történet részrehajlatlannemtõi, hogy felmutassák a gránit lapokra felvésett titokszerûtörténetét azon letûnt óriás népeknek.

Csudás kelet, ki bölcsõdben ringatád a nagyszerûséget, mely-nek keblén tanyázott a dicsõség, a nagyság zenitjéig hágott em-beriség. Tündér kelet, honnan az anyagi és szellemi világosságkisugárza az egész földre. Bûbájos kelet, koporsója annyi dicsõnagyságnak, mivé levél? Hova tûntek azon népek, melyeknekcsodaszerû mûveit hordod kebleden? Hová levének azonemberek, kiknek tettei bámulatra ragadják az utókort? Hol vanazon kor, mely úgy erényeiben, mint vétkeiben, úgy tetteibenmint építészetében csak nagy tuda lenni? Minden eltûnt, min-den megváltozott; ott, hol az Alcibiadések, a Themistoclesek,Nagy Sándorok, Hannibálok, Scipiók, Mithridatesek, Belizárokfelötlöttek egykoron, mint a múltnak fénycsillagai, ott hol a ke-resztesek, ott hol Orkhán hódító hadai tombolának, ott hol amûvészet üté fel tanyáját, ott hol a tudományok napja terjesztéjótékony sugarait, ott hol a költészet pengeté bájhangú lantjánakhúrjait, ott most kisszerûség, nyomor, elnyomatás, s állatiasság-ban tengõdõ ivadék létezik, alig maradt fel nehány romtöredék,hogy az utasnak lelkében felelevenítse a múltnak emlékét, ezeketis lassankint megörlendi az idõ vas foga, a föld édes anyai keblé-be rejtendi az e földön idegenné vált romokat, a márvány, a grá-nit szétporland, az ércet szentségtelen kezek pénzzé verendik.

83

A régi város falai s bástyái, Byzanc falaihoz igen hasonlí-tanak —, azon különbséggel, hogy ezek két rendûek csak —, smég most is sok helyen igen jó állapotban van. A falak 14 800láb kerületûek s itt-ott alapjokban tizenöt-húsz láb szélesek,hogy a falak régi emlékek romjaiból készültek, mutatja az,hogy abba szobor-törzsek, oszlopok, töredezett dombor faragvá-nyú márványlapok vannak minden tekintet nélkül beépítve.

Mindössze három fõ és három kisebb kapu van ezen falakon;a fõbéjáratok mindenike hármas kapuval s egy belsõ védfallalvolt megerõsítve.

A keleti oldalon van a Lefke kapuszi (lefkei kapu), melynekfalaiba egy gyalog-csatát ábrázoló féldomború (bas relief) farag-ványú márványlap van beépítve. E kapu diadalív alakú, kisszobor fülkékkel a két oldalon, párkányzatán felirat nyomailátszanak, melyet most idõ s emberek rombolásai olvashat-lanná tettek. Leake ezen — akkor talán épebb — felírásból aztokoskodta ki, hogy ezt és a Stambul kapuszit is Hadrián építet-te, azonban régi történészeknél semmi nyomát nem találjukannak, hogy Hadrian Nicaeában épített volna. E kapu köze-lében a falakon kívül egy messze elnyuló vízvezetõ (aqueduct)ívei magosulnak fel, melyek még most is ugyanazon forrásvizét vezetik Isznikbe, melybõl Laskaris ivott, s melybõl szul-tán Orkhán ima elõtti mosakodását végzé a város bevételekor.— A falakon belül közel a kapuhoz van a Jesil dsámi (zöld me-cset), egy zöld porcelánnal bevont, s gyönyörû arabeszkekkelékített mecset, s nem messze tõle az Iszmaret dzsámiszi, mely-nek corinthiai oszlopokon nyugvó hegyes ívezetû elõtornácavan, gazdagon felékítve a régen Iszniken gyártott zöld zomán-cú porcelánnal, az oszlopokhoz egy szépen kivésett márványrácsozat van illesztve. Ezen dzsámikat mind szultán Orkhánépítette, az utolsó mellett egy nagy medresze (egyetem) s imaret(szegény ápolda). Ez volt a török birodalom elsõ medreszéjemelyben 1. müderisz (tanár) a híres kajszariehi (caesarea-i)Daud 2. Mollah Tacs-Eddin 3. A híres Kara Khocsa voltak. Aziszmaret megnyitása nagy ünnepélyességgel ment végbe, a szul-tán maga gyújtá meg a lámpákat, s oszta ételt s pénzsegélyt a szegények között*, egyáltaljában Orkhánt mint igen kegyesuralkodót festi le a keleti történet. Õ soha szegénnyel nemtalálkozott anélkül, hogy ne segítette volna, többször ruhájáthúzta le, hogy a szegények meztelenségét eltakarja. Szerájábanmindig több száz szegényre terített asztal volt, s a szultán gyak-ran ebédelt velök, s szolgált nekik, híven követvén a Koránezen szavait: „Hívek imádkozzatok, s adjatok alamizsnát, a jótmit tesztek, Istennél találandjátok meg, ki látja minden tényei-

––––––––––* Neshri 52.

84

teket; aki Allaht szereti, szeretnie kell felebarátjait is, s tartoziksegíteni rokonait, az özvegyeket, árvákat, utazókat, idegeneket,foglyokat s mindazokat, kik segélyért esdenek; tegyetek alamizs-nát nappal, éjjel, titokban, nyilván, s jutalmát Allahtól veendi-tek.”

Most az imaret romba van dõlve. A medresze — hol a kajszi-riehi Daud molláh (David molláh) Bölcsészet pecsétje címûmisztikus mûvet írta, hol az oszmánok legelõbb ízlelék meg atudományok gyümölcsét — most romhalom, a mecset omladozófélben, s áhítatoskodó muzulmánok helyett kérõdzõ juhnyájátnyugtatja a pásztor annak árnyában, s hosszú nád furulyájábóloly szomorú hangokat csal ki, mintha azokat a letûnt nagysága földi mulandóság feletti búslakodás sugallaná, mintha anépe elfajulásán s elsüllyedésén siránkozó Szultán Orkhán szel-leme szállt volna bele, pedig õ arról, mi elõtte volt, mi körültevan, mit sem tud, õ egy minden fogalom s gondolkodásnélküli, állatiasságban tengõdõ árnóta, kinek gondjai, kinekgondolatai nyáján túl nem terjednek; de õ, ki a természet ke-belén nõtt fel, eltanulta a csalogány bús dalát, a gerle szomorúnyögdécseléseit, õ a természet egyszerû fia, kinek romlatlanszívében több költõiség van, mint sok költõ nevet viselõ mûveltember elferdített lelkében; az õ hangversenye —, melyre a juhokoly komoly gondolkodó arccal hallgatnak—, melynek mélareszketeg hangjait visszamondja az ívezetek echója — engeminkább meghatott mint a mûvelt világ hangversenye, hol azember szégyell elérzékenyülni, hol ha valamely bús hangmegérinti az elkeseredett, a szenvedésgyötörte szív húrjait, s azérzés kiönt a szemen, azt el kell rejteni az érzéketlenek gúny-mosolya elõl; leültem egy romhalomra és sokáig hallgattam a pásztor bús dalát, melyet talán messze lévõ honának emlékesugalla furulyájában, mely talán azért vala oly bús, mert a hon-vágy belopódzott lelkébe, s az egyszerû szalmakunyhó emléke,hol szabadon éle mint bérci sas, felötlött elõtte, s elálmodoztam,s a múlt eseményein, elkérõdztem mint juhai, s átröpültem azimádott haza szent bércei felé a gondolat sebes szárnyain; õletette hangszerét, s bozontos kutyái — melyeket a zene elalta-tott volt — észrevették, hogy idegen van ott, s reámrohantak, s felébresztenék éber álmadozásomból, a pásztor észrevett,kutyái visszahívására s köszöntésemre sietett, s én nehány régipénzdarabot vásárolván tõle, tovább folytattam vizsgálódáso-mat, mely a második kapuhoz, az északkeleti oldalon lévõ Stam-bul kapuszihoz vezetett, hol a belsõ kapunál két óriási orosz-lányfõ van a falakba beépítve, a külsõ kapunál pedig két basrelief, egyik egy lovas csatát, a másik egy trónuson ülõ császártábrázoló. — A harmadik kapu a Jenisher kapuszi, mely az észa-ki oldalon van, itten a falak és bástyák csaknem egészen

85

márványból vannak, s sokáig ezen részt a régi város eredetifalainak tartottak lenni, de az utóbbi idõben a bástyák egyi-kén talált felírásból ki világlott hogy azt Leo és Constantinépítették, s hihetõ, hogy az anyagot hozzá a Strabo által olynagyszerûnek leírt gymnasium romjai adták.

Ezen három fõbejáraton kívül a messze terjedõ falakon,melyeknek megkerülése közel három órát igényel, több kis ka-puk vannak, egy ilyenen a tó felöli oldalon kimentem, s leültema százados várfalak árnyába; a tó hullámai lassú loccsanássaltörtek meg a parton szétszórt oszlopokon, márványlapokon[…]

A tó mocsáros partján látszik a régi kikötõnek kettõs benyú-ló falzata, melyek mióta szükségtelenné és céltalanná váltak,ledüledeztek s a hullámok lágy keblébe hanyatlottak. Itt a tópartján volt azon porcelángyár is, hol azon gyönyörû zománcúporcelán mozaik készült, mellyel Brusza és Isznik mecsetjei, a ferdõk nagyszerû épületei, a hánok kapui, s magában Stam-bulban több kioszk és mecset volt felékítve, most miután azozmánok megszüntek nagyszerû épületeket emelni, miután a moreszk építészet rég kiment divatból, a gyár összeomlott, sa parton sötétlõ romjai gyászolják a múlt szép ízlésesen elfaju-lását.

A városban egy régi építészetû karavánszeráj van, hol a mosz-lim hõseinek, szent embereinek, elsõ tudósainak sírját meglá-togató karavánok szállásoltatnak el. Iszniken fel lehet találnimég most is Gundusz-alp (szultán Oszmán testvére), a költõkhiáli, Esrehfadeh sejk, s Kara Khocsa sírjait, s a Mekkábazarándokoló hadzsik nem mulasztják el azokat felkeresni, slelkök nyugalmáért imát emelni Allához tisztelt sírjaik felett,midõn az utas hiába keresi az ikoniumi Nicetásnak sírját, kiKonstantinápolynak a frankok általi bevételét oly szépen ének-lé meg, s ki húsz évig siratá itten honának gyászos sorsát.

L. Nicaeából Nicomedián át Stambulba

(Imaköj melletti díszgula. Tecsin, török vendégszeretet. Örjen-dag, az Argathon egy ága. A keresztesek e havasoni átvonulása.Kinézés a tetõrõl. Rablókkali találkozás. Szemen kikötõ. Át-evedzés Iszmidre. Iszmid vagy a régi Nicomedia története. Thö-köly sírja. Brussa ad Hypium romjai. Hereke, a régi Ancyron.Kara Muszal. Ersek a régi Helenopolis. Tausándcsik a régiPhilocreps. Gebisza a régi Lybissa. Pendik a régi Pantichion.Megérkezés Stambulba.)

86

Iszmidre innen több út vezet, én a legrövidebbet, s a legregé-nyesebbet választottam a tecsinni vagy Kara-muszal-i havasokonát, s ezen bátor elhatározásom csakhamar megvolt jutalmazva,mert az iszmidi téren Imaköj mellett váratlanul egy márványobeliszkre bukkantam, mely körülbelül hét öl magas lehet,három szögletes teteje öt darab márványból van összeillesztve,talapja lehet nyolc-tíz láb magas, hat-nyolc láb oldalhosszal;egyik oldalán csaknem olvashatatlanná téve az idõ rombolásaiáltal ilyenforma felírás:

„Titus Cassius Philiscus, Cassius fia, aki fia volt Cassius Titus Tilodotusnak, élt nyolcvanhárom esztendõt.”

Ezen obeliszkrõl sem a történetírók, sem az újabb utazóknem emlékezvén, annak meglátása kétszeresen érdekes voltelõttem. A törökök Dikilii-tash [-nak], hegyes kõnek hívják.

Innen egy hegyen kihágva az egy kis völgyecskében rejtettTecsint (egy kis török falut) értem el, s bár még nem volt késõaz idõ, mégis elhatároztam itt meghálni, mert az elõttem állónagy havas meghágásához késõ lett volna hozzáfogni. — Elve-zettettem magamat az odába (szoba, szálloda, milyen Kis-Ázsiá-ban mindenütt a legnyomorultabb faluban is van az utasokszámára), ott letelepedtem, s ágokat szedve tüzet élesztettem, smore patrio egy darab szalonnát kezdettem pirítgatni, de csakegyszer lépteket hallok a lépcsõzeten, alig volt idõm szalon-námat (melynek látása az igazhívõket megbotránkoztathattavolna) elrejteni, midõn belépett a muktár (falusi bíró), s egyréz tálra felterített ebédet hozott, mondván, hogy azt Iszmaileffendi (egy itt lakó nyugalmazott hadnagy) küldi, igen szépenmegköszönve, meghívtam muktár uramat is Isten áldásához, s igen jó ízûen beujjaltuk (mert a villa szükségtelen fényûzésicikk keleten) az ebédet, azután egy kis dulápból (fali szekrény)kivette kávéeszközeit, s kávéját a falunak; ezt szörpölgetve, tör-ténetesen beszélgetés közben kicseppenteném, hogy madcsar(magyar) vagyok, nem kellett több, nehány perc alatt tudta Iszmail effendi s az egész falu, s oda jöttek tisztelkedni; a nõkédességet, gyümölcsöket küldöttek, a muktár nem gyõzte akávét fõzni. Iszmail effendi saját csubukját nyújtá át, szóvalmindenki ünnepelt, vendégelt; Iszmail effendi sokáig katonás-kodott Oláhországban, Belgrádban is megfordult, s többszörjött érintkezésbe magyarokkal, s gyakran falubeli elõtt dicsé-rõleg beszélt rólunk, mint kárdás milletrõl (testvérnép).

Én bámultam ezen havasi népnél azt a természeti észt, azt ajózan felfogást, mi õket jellemzi; nekik kérdéseik, észrevételeik

87

oly ésszerûek, magoktartásuk, modoruk oly méltóságteljes,hogy bárhol megjelenhetnének, anélkül, hogy nevetségeseklegyenek; vezess csak egy angol egy francia földészt, ki falu-jából soha se volt ki, mûveltebb körbe, õ nem fogja tudni:melyik lábára lépjen, száját hogy nyissa ki, néki minden moz-dulata idétlen, minden ténye nevetséges leend; a török népezen jellemvonását csak honunk földnépében találtam fel.

Az út felõl tudakolódván, azon óhajomat fejezvén ki, hogykövetkezõ nap hajnal elõtt akarnék elindulni — Iszmail effen-di rögtön kirendelt nyolc jól felfegyverkezett egyént, hogyátkísérjenek a havason, mert úgymond: ott igen sok zsiványokvannak; de én el nem fogadtam, mondván: hogy a zsiványokilyen szegény embert, mint én nem bántanak, osztán ha meg-mondom, hogy magyar vagyok, bátran mehetek el közöttök;ezen okokra megadta magát, de arról nem tudtam semmikép-pen lebeszélni, hogy legalább egy kalauzt (útmutató) ne adjonmellém, mert úgymond az Örjen dag (a Kara muszál-i havas-nak egy más neve) erdeiben száz meg száz út van, s még õkmagok is, kik itt születtek, gyakran eltévednek; ezt elfogadvánbarátságos kézszorítással vettem búcsút ezen falu jó lelkû lakói-tól, s azután az Iszmail effendi küldötte ágynémûire leheve-redve, igen jól aludtam.

Még Auróra lovai abrakoltak, midõn én kalauzommal útra-keltem; csakhamar elértük a rengeteg bükkösöket, s csakhamarbehatoltunk azoknak sötét honába, hová a hold ábrándos suga-rai csak itt-ott hatottak be egy-egy nyílaton, rémesen világítvameg a csonka fatuskókat, a vihar lesújtotta fákat, melyek mintmegannyi mozdulatlan óriások állottak ott; minden nyugodtvolt körülöttünk, az erdõk lakói aludtak, csak a távol fenyve-sek zúgása hangzott, a part homokján megtörõ tengerként,egy-egy sziklatorkolatban tajtékzó hegyi patakocska csörtetettle láthatatlanul, s egy-egy lépteink zaja által nyugalmábólfelzavart szarvas csörtetett a sûrûség között, mi szótlanul ha-ladtunk, s kezem akaratlanul is revolverem ágyát símogatta.Van az ily rengeteg erdõknek valami rejtélyes, ijesztõ behatásaa legbátrabb emberre is, ott egyedül, távol minden emberi lak-tól, hol a szélnek minden fuvalma megrázza az erdõ sörényét,zajosan hangoztatva azt, ott hol minden kõ, mely az emberléptei alatt elválik, a sziklákat viszhangoztatva törtet le a sötétörvényekbe, ott hol ledõl egy-egy életúnt öreg fa, s zúgva törtetle a sziklaéleken, ott hol minden hang százszorosan ismétel-tetik; az ember fél anélkül, hogy tudná miért és mitõl.

Én itt ugyanazon utat követém, melyet Godefroy kereszte-sei, ugyanis: Megérkezvén a keresztesek Nicomediára, háromnap itt mulatás után megindultak Nicaea ellen, azonban nemakarván az eddig ismert két utat Helenopolis és Civotén át

88

követni, más egyenesen vezetõ utat pedig az Argathanon átnem találván, a lorraini herceg négyezer embert küldött elõrefejszékkel, kik a rengetegeken át utat vágtak, keresztekkel je-lölvén azt; Robert, a barát azt mondja: hogy ezen út igenveszedelmes volt a meredek sziklák és mély örvények miatt.Most a keresztes had nyomdokait jelölõ keresztek eltûntek, azútcsinálta nyílatot rég kinõtte az erdõ, s egy nehány nyom-alkotta ösvény vezet merészen a sziklaéleken, s a Robert általrettegett örvények felett.

Midõn a hajnal elsõ pírja felötlött keleten, mi már áthalad-tunk a bükk- és csererdõkön, s a fenyõ és cédruserdõk honátértük el, s megzendült az erdõ, megnépesült a magány, s ezertorok zengett dalt egy összhangzó nagy hangversenybe; a tájmindinkább világult, s az elõrohanó sugarak megrohanták asötétséget, s kiûzték az erdõk hûvös árnyából, s mire felértünka tetõre, a nap egész pompával könyökölt ki a keleti láthatár-ra, s sugarakból kötött ecsetével mûvészileg színezte meg azelõttünk elterülõ bûbájos képet.

Alatt az Askaniai-tó ezüst tükrében törtek meg a nap kacérpillanatai, a Gürle cédrusos bércein túl az Olymp jégcsúcsairagyogtak, s büszkeségökben egészen az ég felhõi közé nyúltakfel; délre az Enagüri és Jenisheri lankás bérceken túl a Domalidag (mons Temnos) fantasztikus bazaltjai emelkedtek fel; észa-kon a kizdervendi erdõségek egy nyílatán át a mudanyai öbölegy szöglete ötlött fel, mint ragyogó gyémánt ötv (broche) aföld keblén; keleten, ha botor köd, s sûrû magos erdõségek nemrabolják meg szemeinket, az iszmidi öblöt szigeteivel, a Már-morát Stambullal láthattuk volna meg.

A tetõrõl csaknem erõvel kergettem vissza kalauzomat, kiutasítása szerint egész Iszmidig akart elkísérni; s miután ígymagamra minden tanu nélkül elbámultam az elõttem elterülõtündéri bûbájos világot, s tegnap eldugott szalonnámat felreg-geliztem, útnak indultam. — Az Örjen dag az iszmidi oldalonmeredeken száll le, s így nem több mint egy óra alatt lent vol-tam egy szûk, lármás hegyi patak által átfolyt völgyecskében;itten tizenkét szegénylegénnyel találkoztam, kik egy magas faárnyában iszonyúan felfegyverkezve heverésztek, egyenesenhozzájok mentem, s Szaba Sherifleriniz háir olszunnal (uraim,reggelök áldott legyen) üdvözöltem; az aga (fõnök), kinekolyan pár bajusza volt, hogy akármelyik régi huszárnak be-csületére vált volna, fogadta, s viszonozta üdvözletem, s meg-hívott, ülnék le, s én leguggoltam, elõbb az agát, s késõbb atöbbit rendre egyenként köszöntém, kezemet szívemtõl hom-lokomhoz vive, s jó reggel kívánatomat ismételve. Ezen ceremó-nia végeztével — ismervén a keleti etikett szabályait — vártam,hogy a háziúr ( mert hisz ez erdõnek ura õ) megszólítson, s õ

89

ezen kérdést intézé hozzám: Idegen! Hogyan van bátorságodezen vidéken egyedül utazni? Effendim, felelék, én magyarvagyok, s a magyar nem szokott semmitõl félni, (tudtam, hogya vadon fia a bátorságot mint legfõbb, s csaknem egyedülitulajdont becsüli) s osztán én szegény ember vagyok, ki gyalogutazik, kinek nincsen félteni való kincse; ekkor felfelé hajtotts ezüsttel mûvészileg kirakott csibukját nyújtá át (a legfõbbmegtiszteltetés jele), s azt mondá Kárdásim! Hosgeldiniz (test-vérem, Isten hozott, jöveteled kedves), mire én Szefa buldum-mal (örvendek, hogy találtalak) feleltem; nehányat szíváncsubukjából visszaadtam neki, mondván: Effendim, engeddmeg alázatos szolgádnak, hogy útját folytassa, mert ma mégIszmidre akarnék megérkezni. Allah hamanet (Isten vigyenbékével) felelt; s köszönd, úgy mond, hogy magyar vagy, mertkülönben csiftilid, két csövüd (puskád) magamnak megtartot-tam volna.

Megmagyarázta az utat, s azután azt mondá: a magyar nemszokott áruló lenni, ha zaptiekkel (hajduk) találkozol, nemondd hogy láttál; én újra elbúcsúzám, õk bementek az erdõrengetegébe, s én nyugodtan folytatám utam, a kis kanyargóvölgyön le, melyet az említett havasi patak foly által; ezenpatakon harmincszor kelle átgázolnom, úgy hogy utoljára áhí-tatos bûnbánóként egészen mezítláb utaztam, miután mindenpercben le kelle csizmám húzni; már estvefelé volt az idõ,midõn a kis völgy kiszélesülve látni engedte az iszmidi öblöt,s átellenben az oly festõien fekvõ várost, négy órakor értem elaz Iszmiddel átalellenben levõ Semen nevû kis kikötõt, holcsolnakra ülve háromnegyed óra alatt megérkeztem Iszmidre.

Iszmid a régi Nicomedia helyén fekszik. Lysimachus Bit-hynia városait lerombolván szétdúlta a Sinus Astacenicuspartján lévõ Olbiát is, ennek romjaiból I. Nicomedes új várostépíttetett, melyet saját nevérõl Nicomediának nevezett; abithyniai királyok székhelye lévén, csakhamar egyike lett Kis-Ázsia legvirágzóbb városainak; Nicomedián által jöttek Byzánc-ba Ázsia termékei, s hajói messze tengereken vitorláztak.

Róma uralma alatt a fény és gazdagság oly pontjára jutott,hogy Róma, Antiochia és Alexandria után állott; Caesar, Augus-tus, Valerian, Caracalla és Gordoniusnak voltak itten fényestemplomai, annyi nevetséges zsarnoknak, kik nem elégelvemeg, hogy az egész földet zsarolták, még magukat istenekké istétették; Nicomedia egyike volt a leghíresebb Neocoreseknek,hol istenek s istenített császároknak templomaik voltak, holazok tiszteletére áldozatok s játékok tartattak.

Diocletian alatt a birodalom fõvárosa volt, s ott van nemmessze a várostól a Sáron tér, hol a a császár leköszönt s visz-szavonult szülõföldje magányába (Solonba).

90

A fiatal Plinius, midõn Bithynia kormányzója volt, több-nyire Nicomedián lakott, s innen írta azon nevezetes levelétTrajánhoz, mely annyi érdekes részletet ad az elsõ keresztyé-nekrõl Kis-Ázsiában.

Nicomediáról ment nyolcvan katolikus pap Valens császár-hoz követségbe, hogy a keresztyének irányában kegyelmesebbbánásmódért esdekeljenek; a kegyetlen császár bíztató szavak-kal ereszté el, s egy kormányi hajón küldötte vissza, de Modesta pretoriánusok prefektusa, titkos utasítása következtében, ki-érve a tengerre meggyújtotta a hajót, katonáival s a hajósokkalmenekelvén, a szerencsétleneket megégette.

A szeldcsuki törökök elfoglalták azt, de a keresztesek visz-szafoglalván, a keleti császárság uralma alatt volt egész az osz-mánok megjelentéig; Orkhán a város közelében megvervén acsászári hadsereget, a város feladta magát.

A mostani város tizenkétezer lakost számlál, s egy kúpalakúhegyen igen festõileg fekszik; ezen hegyet szultán Orkhánnakegy igen szép mecsetje koronázza, melynek közelében látsza-nak a nicomédiai citadella falainak némi romjai, s a Tabainnevû — óriás platánok árnyalta — forrásnál nehány szétszórtoszlopok, ezek a tengerbe benyúló kávéházak alapjait képezõgránit oszlopok, s a csaknem minden házak elõtt látható(ülõhelyül szolgáló) oszlopfejezetek, azok, mik a régi Nicome-diának jelentõtlen maradványai. — Iszmiden egy pasa székel,ki a kormányi hajógyárra (Arzenál) — melybõl több fregátok éssorhajók kerültek ki — ügyel fel, az öbölfõnél van egy kormányiposztó és selyemkelme gyár; Iszmidnek nagy fa- és gyümölcskereskedése van a fõvárossal.

De Iszmiden sem a múlt emlékei, sem a jelennek nevezetes-ségei nem érdekeltek; egy egyszerû sírt kerestem én ott, egysenkitõl nem ismert, egy dudvával benõtt kõlapot, egy hon-társunknak sírhantját, kit az üldözõ sorsvihar ide dobott, kithonától távol megölt a honvágy, ki miután egész életét honá-nak áldozá, jutalmul még azt sem nyerheté meg, hogy hamvaia hon szent földjével keveredjenek össze.

Mindenkitõl kérdezõsködtem azon sír után, melyhez eljö-vék zarándokolni, melyre elhozám a távol levõ hon áldását éssenki sem tuda utasítani, senki sem tudta annak lételét; össze-futottam a vidéket, felkutattam minden bokrot, minden kõhal-mot, melyek kérdésemre némák maradtak; végre midõn márkifáradva, kétségbeesve, sikertelen bolyongásom a várostólészakra esõ kertekbe vitt, itt szívem ösztöne rávezetett a kere-sett tárgyra, megtaláltam ott a fák lombjaitól eltakartam a szerény emléket; letérdelék melléje, s a részvét könnyeivelöntözém a szent hantokat. — Nem hoztam én ugyan illatoskenõcsöket, nem öntözém meg sírodat téjjel és borral mint a

91

görögök szokták tenni a hon védelmében elesett hõsök sírjaifelett, nem öntém az áldozatok vérét sírodra, Thököly, hanemmegöntözém azt a szenvedés, a részvét könnyeivel, s egy szom-széd borostyán bokorról letörtem két ágat, s koszorút fonvabelõlök, letevém sírodra, s elmondám a görögök ezen szokásosjelmondatát: „A hon szabadságának védelmében elesett hõsemlékére.”

Fogadd el ezen egyszerû áldozatot, sírod oltár elõttem, holleborul lelkem, s a szabadság nemtõjéhez intézett imát rebeg-nek ajkaim, sírod imola, hol leborulék, s elhívám szellemedetszent vértanú, hogy adja rám s a honra áldását.

Itt vagy te a nagy Hannibál mellett eltemetve, az õ sírjátsehol sem lehet találni, az õ sírját senki sem keresi fel, mert aza nép is, melyért kûzde, követé õt a sírba; a te nemzeted annyikiállott szenvedés után is él, s fiai ihletett kebellel vándorolnakel sírodhoz, s ott felötlik egy reménysugár, melyre fel van írva:

Még jõni kell, még jõni fogEgy jobb kor, mely utánBuzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

[Vörösmarty: Szózat 10. vszk.]

Thököly síremléke egy négyszögû márványlap, felül egy cí-merrel, mely egy vért felsõ két szögletén két koronázott sisakbólkiemelkedõ, s lábán kardot hordó oroszlánnyal. A vért közép-pontján kétfejû sas, s lapjának négy oldalán négy álló oroszlányszablyát tartva elsõ lábaikon. S e címer alatt ezen felírás:

Hic requiescit ab heroicis laboribusCelsissim: Dnus Emericus TökölyDe Késmárk.Hungariae et Transsylvaniae Princeps.Vir a rebus pro asserenda PatriaeLibertate fortiter gestisTota Europa celebris.Post varios fortunae casusTandem extorrisInter ipsam renascentisHungariae libertatis spemExilli simul et vitae finem fecit In AsiaAd Nicomediensem Bithyniae SinumIn suo florum campoObiit Anno Salutis 1705.etatis 47 Die 13 Septembris.

92

Itt pihent meg hõsies kûzdelmeiután a magasztos késmárki Thököly Imre úrMagyarország és Erdély fejedelmeakit hazája szabadságáértvéghez vitt tetteiértegész Európa ünnepelt.Miután hazájából kijövefelhagyott Magyarország újjászületéséértmagában ápolt minden reménnyeléppen úgy mint a számûzetéssel és az élettel.A bithyniai Nikomédia öblébena saját virágos mezejéntávozott el a megváltás 1705. évébenszeptember 13-án, 47 éves korában.

Az Iszmid közelében levõ Brusza ad Hypium messze terjedõromjait meglátogatva, másnap gõzösre ültem, s elhagytam Isz-midet.

Az iszmidi öböl partjain mindkét oldalról több nevezetesvárosok romjai, s több nevezetes emberek sírjai vannak: nemmessze Iszmiden alól, a jobb parton (Iszmidtõl Stambul felémenve) van Hereke — a régi Ancyron, hol nagy Constantin haltmeg s van eltemetve. Herekével csaknem szembe a balpartonvan Kara Muszál, hol Oszmánnak egy ily nevû vezére vaneltemetve, ki az iszmidi öblön több várost elfoglalt, s a törököknevét ezen faluban, s az Argathon hegy új nevében örökíték.Alább van (a balparton) az egy kinyúló földnyelven szépen fek-võ Ersek, a régi Helenopolis, Helene császárné születéshelye.Szent Helena atyja itten vendéglõs volt, s õ e helyet — hol böl-csõjét ringatták, s melyhez a gyerekkor édes emlékei köték —igen szerette, s Jerusálembõl visszatértekor kórházat és erõdötépített ottan, s a lakosoknak sok kiváltságot adott. Nagy Con-stantin anyja emlékére Helenopolisnak nevezte el. A nicaeaitéren legyõzött Péter zarándok és Gautier sans rien ide vonul-tak vissza vert hadaikkal, a szaracénok követték õket s a leöltkeresztesek csontjaiból tornyokat és s gulákat raktak* s Jerusá-lembõl visszatértekor kolostort s erõdet építtetett, s hol késõbba szeldcsukok a keresztesek csontjaiból építének várfalakat.Csaknem szemben van Taushandcsik (nyulas) a régi Philocrep;s Gebshe vagy Gebissa — a régi Lybissa, hol Hannibal a méreg-poharat kiüríté, s hol temettetett el a sorsüldözött karthagóihõs: s hol II. Mohamed — midõn roppant hadseregével egymég mindeddig titokleplezte hadjáratra menne — meghalt,szembe a balparton a melegferdõkrõl híres Jalova — a régi

––––––––––* Melala XIII., Ammianus Marcelinus XXVI. 8, Anna Comnena XV. 460.

93

Drepanon. Itt már a Sinus Astacenus annyira kiszélesül, hogya balpart a távol ködében rejti el szép hegysorait, s csak a jobb-part újuló tájképei lehettek figyelmem s vizsgálódásaim tár-gyai. Eszki Hiszárt a régi Niketiatost elhagyva s egy három águföldnyelvet, mely mint óriási trident nyul be a tengerbe — a Ri-zion öböl tûnt fel, melynek partjain van Daritse a régi Rizion,s az öblöt alkotó elsõ hegyek egyikén Pendik, a régi Pantichion.Kartaltól (sas) már felötlenek a fejedelmi szigetek, s Stambulezen pontról igen nagyszerû képet mutat. Kartalon alól vanMaltepe a régi Pelaconon, hol Orkhán legyõzte AndronicusnakNicaea segítségére sietõ hadseregét; ezen csatában a császármaga is megsebesült, Exotrochos a nagy hetrárcha, ManuelTarchaniotes és Nicephorus Cantacusen elestek, s Maltepénvannak eltemetve*). Maltepétõl egy órai, s Iszmidtõl hét óraiút után Stambul kikötõjében gördült le horgonyunk.Utazás Keleten, Kolozsvár, 1861. I-VI. kötet.

––––––––––* Cantacuz LII. 7. 215. 8. 222.

94

Kelet a regényesség, a természeti szépség varázs-körébe burkoltan jelenik meg elõttünk, maga e szóelõre bizonyos mithoszszerûségben, a rege ábrán-dos fényében ragyog fel elõttünk; de nem is oknélkül fûzõdik annyi várakozás, annyi kegyeletes,mondhatnám imaszerû tisztelet e név, e fogalom-hoz, hisz minden, mi szent, mi kegyelt, mi drága azemberiségnek, keletrõl származik, s miként azonnan felkelõ nap világítja meg és melegíti fel zor-donabb égaljunk ködös tájait, akként a szellemiélet melege és világossága is onnan származik, hisztudomány, vallás, mûvészet, költészet, irodalom,mind onnan erednek, mindeniknek ott ringatákbölcsõjét, s onnan, mint gócpontból terjedt szét Eu-rópa tájain mindaz, mi népeit naggyá, hatalmassáés tiszteltté teszi.

Áll ez nemcsak az õskorra, hanem áll még a kö-zépkorra is, mert nemcsak Hellas volt az, hol az emberi mûvelt-ség minden ágában ritka tökélyre emelkedett, nemcsak Hellasvolt az, mely az emberi mûvelt társadalomnak megadta a sza-badságot Athén és Sparta dicsõ köztársaságai alakjában, nem-csak a mûvészet tökélyét teremté meg az Acropolis csodás épít-ményeiben, szobraiban és festészeti remekeiben, nemcsak aköltészetet és tudományt ragyogtatá Homer és Socrates utol-érhetetlen fönséges alakjaiban, hanem Görögország terjesztészét mind e szellemi kincseket a vadság és barbarizmus ködébeburkolt akkori Európában, melyet az akkori földabroszokon,mint vad népek ismeretlen tunya helyeit találjuk följegyezve.

De keletrõl nemcsak az õs klasszikus korban özönlött széta szellemi élet áldásos árja Európára, hanem akkor, midõn abarbarizmus eloltá ott is a világosság fáklyáját, midõn Európavad hordái mindent, mit ezredév felvilágosodása alkota, elpusz-títának és romba döntének, midõn Athene és Róma romjaifölé tûzték sátraikat a gótok, alánok és germánok; midõn min-

95

1875

Egye

tmás

Kel

etrõ

l s k

ülön

ösen

a n

õkrõ

l

den, mit a múlt alkotott és teremtett, megsemmisült, s midõna mûvelt világ egy nagy romhalommá vált; akkor ismétkeleten támadtak fel az új világ mûveltségének csírái, ismétkelet egy népe az arab volt az, mely e romok közül kikereste a mûveltség eltemetett gyökszálait, s újból felragyogtatá a kö-zépkor sötétjét eloszlató mûveltség fénylõ napját.

És ott tûnt fel keleten azon tüneményszerû istenember, kia kereszténység és politikai szabadság alapját megveté, s ki vér-tanúi halálával megszentelé a vallást és politikai szabadságeszméjét, s azt beoltá és szétterjeszté Európa, sõt földtekénkminden népei közt.

Ha ez okokból Európa bármely népénél is kelet említésetiszteletet, kegyeletet kell, hogy múlhatlanul ébresszen, sokszo-rosan fokozódik ez nálunk magyaroknál, kik onnan vesszükeredetünket, kiknek történelmünk kelettel oly szoros kapcso-latban van, mint Európa egy népének sem.

Kelet, ily nagyszerûket szült, bûbájos tájaira vezetem átnehány percre tisztelt hallgatóimat; de nem foglalkozom azonnagy komoly eszmékkel és fogalmakkal, melyekkel e rövid be-vezetésemben máris félek, hogy unatkoztattam, hanem igyekez-ni fogok a jelenlegi keletnek némely vázlati rajzát felmutatni,s fõleg az ottani társadalmi életbe egy tiltott bepillantást vetni.

*

Azon számosok, kik keletet megutazták, s irodalmilag is ismer-tették, inkább a múlt klasszikus emlékeivel s a tájak természetiszépségével foglalkoztak, míg az ottani társadalmi élet zártkönyv maradt elõttünk, mert a keleti török, vagy jobban mond-va müszülmán világ, hárem rendszeres belsõ élete annyirarejtett és zárkozott, hogy annak titkairól a leplet csak azlebbentheti fel, aki huzamosabb ideig ott mulatva azt elles-heté, mi a futva utazóra nézve nem lehetséges, s éppen azért,mert a felületes szemlélõk elõtt sok minden ferde világításbantûnik fel, vagy mert az emberek gyakran szeretnek olyanokrólis írni, mit legkevésbé ismernek, terjedtek el a törökök bel-életérõl tévfogalmak Európában szerteszét.

Ilyen tévfogalom a török nõk rabszolgasága, alárendeltsége,elzárása, a férj önkényének való feltétlen odadobása.

Aki a nõk jellemét és kedélyét némileg tanulmányozta, akia történelem különbözõ korszakaiban nyomozta azon nagyhatáskört és befolyást, amit õk, a gyengéknek tetszõk, a népeksorsára döntõleg gyakoroltak, akik mai napság is áttekintéktársadalmunk beléletét: azok meggyõzõdhetnek, hogy sok te-kintetben a nõk tartják kezeikben a népek, sõt az emberiségsorsának is gyeplõit. A fennhéjázó férfi erõsnek mondottakaratereje csak színleges, mert amit a természet testi erõben

96

megvont az úgynevezett gyöngéd nemtõl, azt az akaraterõbenpótolta ki. Így a nõk akaratereje csaknem mindent ki tudvinni, mert meg van bennük a jellemszilárdság, s bírnak aszépség, kecs és kellem mindazon fegyvereivel, melyek a férfitmindig és mindenhol legyõzik; s valljuk meg, hogy a nõk ritkadiplomatikai talentummal vannak felruházva, bírnak némirészben a diplomaták azon ügyességével, mondhatnám ravasz-ságával, mely a mellékutakon való célhoz jutásban excellál, s melyet ki kell, hogy bennük fejtsen azon alárendeltség helyze-te, melyre az erõsebb férfinem õket méltatlanul és jogtalanulkárhoztatni akarja.

A nõ azonban, ha törvényileg nem is, de tényleg közel állaz emancipatio és egyenjogosításhoz; nagy hatásköre az elõrehaladott népeknél kulminál; de meg van igen nagy mérvben akevésbé mûvelt népeknél, s így a törököknél is, hisz tudjuk,hogy egyes szultánok kedvenc háremhölgyei rózsaszín ujjaik-ban tartották a birodalom gyeplõit; s harc és béke felett föltét-lenül rendelkeztek.

A török faj, mint egyáltalában a keletrõl eredõ népek, élénkésszel, sebes felfogással, s érzõ szívvel van megáldva; s ha nemoly iskolázottak is mint nyugat nehézkesebb népei, de eztelõnyösen pótolja a könnyû felfogás, a látottak, hallottak gyorselsajátítása, s azon vele született ösztön, ami mindig az emel-kedés felé sarkallja. Példával illusztrálom ezt.

Midõn egy napon London ködös utcáin ködös kedély han-gulatban sétálgattam Reményi társaságában, hát jön velünkszembe egy régi modorú turbános török. Fordul nekem erreReményi, s mond: „No most meg vagy fogva, mert te mindigállítod, hogy tudsz törökül, könnyû volt a próbát kiállaniamott a kávéházban, ahol az állítólagos, s fényesen felöltöz-tetett török nõk, midõn megszólítád törökül, azt feleltéknémetül, hogy Hamburgból valók, s így nem tudhatnak ma-gyarul, ez itt azonban valódi török, s ha ugyancsak tudsz anyelvén, hát beszélj bele.” Én örömest engedtem szabatos kívá-natának, mert a hozzánk jó, s különben is végtelen becsületes-ségéért szeretett törökökkel mindig örömest váltottam szót.Üdvözlém tehát õtet az igazhívõk Szellám aleákummával, kiazt fogadta, s végtelen volt öröme, hogy oly sok ideig tartottnémaságából kivergõdhetik, mert mint mondá, a gyaurok nyel-vén nem értvén, néha holnapokon át nem ejt ki egy hangot, s ma-holnap a beszédet is eltanulja. Kérdezõsködésemre, hogymit mível Londonban, azt felelé, hogy esztergályos lévén, mes-tersége tökéletesítése végett jött ide, s hívott, hogy szerencsél-tetném szállásán, hadd mutassa fel, hogy minõ elõhaladást tett.

Valóban kiváncsi voltam látni, hogy a török esztergályos,kinek kezdetleges lábbal taszított, s egy kis nyírettyûvel húzott

97

mûszerét már Konstantinápolyból ismerém, minõ elõhaladásttett, s nem volt kicsin bámulatom, midõn önmaga által fábólkészített, már európai szerkezetû esztergáját, s az azon elõállí-tott szép mûveket szemléltem. Kérdésemre, hogy hol folytatjatanulmányait, ajánlkozott, hogy elvezet oda. Én arra voltamelkészülve, hogy valamely e célra berendezett ipar-iskolábavezet el, s mily nagy volt bámulatom, midõn az Oxford Streetegyik elsõrendû esztergályos mûhelye elibe vitt, hol a roppanttükör-üvegekkel ellátott ablakon át kényelmesen lehetett szem-lélni a benn folyó mûködést. „Ím ez ablakon át nézem egy évóta naponként négy-öt óráig, hogy mit csinálnak, s haza menveután csinálom, s ekként tanulok én.”

Ím itt van a gyors felfogás és elsajátítás, s az önerején valófelemelkedés önérzetes embere, s e jellemzés elõnkbe állítja a velünk oly sok tekintetben rokon törököt; s vajon nemtaláljuk-e fel székelyeinkben is az ily tanulékonyságot, az ilylátásból való elsajátítást, vajon nem így tett-e a lövétei és szent-domokosi székely, ki addig nézte a vashámorokban és SzentDomokos rézbányáiban dolgozó cipszert, míg egyszer csak an-nak helyét elfoglalta, vagy azokat a gyepesi és jánosfalvi széke-lyeket, kik az olaszok kõfaragását és hídépítés mesterségétkinézték, s most azt épp oly ügyességgel, de jóval olcsóbbanûzik, s az olaszokat kiszorították közülünk. De a fennebb jel-legzett tanulékonyság s élénk felfogás nemcsak a török férfi-aknál, hanem még talán nagyobb mérvben meg van a töröknõknél s bár õk — kiket portékáknak néznek s még a menny-ország üdvözülésébõl is kizárnak — semmi nevelésben sem ré-szesülnek, mégis oly sok kellem található náluk, s különösenoly sok költõiség, s oly érzelemmelegség honol szíveikben,hogy azon méltán bámulhatunk. Nálunk a férfiak ûzik a szé-pelgés mesterségét, s fiatalabb éveinkbõl magunk is tudjuk,hogy szerelmes állapotban, mily sok szép költõi és fellengõdolgot mondat el velünk az érzelem lelkesültsége. Törökhon-ban az a kényelmes — már a férfiakra nézve — szokás van, hogya szépelgés a nõk munkaköréhez tartozik. Az emberi nyelvgyöngéd virágos kifejezésekben, költõi hasonlatokban, s emel-kedett ömlengésekben a török nõknél való tökélyt alig érte el,mindazt, amit Mirzashaffi, Hafiz s más keleti költõk fellengõst,s bûbájost e nemben egybe írtak, mind a török nõk kecsdúsajkairól lesték el; s hiszem, hogy lord Byron is azért írt olyelragadóan, mert török nõk szerelmi vallomásait hallotta. Ilynyilatkozati elõjoggal, ily mézajkakon csengõ költészettel, ilylángszavakkal, hódolva bár, végtelen hódolatot kell, hogy atörök nõ maga körül elõidézzen, hisz ha nálunk a szerelemrõlhallgató nõ is hódít és bódít, akkor az oly szépen beszélõnekmúlhatlanul csábítania s elandalítania kell.

98

Aztán a török nõk lenézése — mi a hárem-rendszer kinövé-sének tekinthetõ — csak a magasabb osztályoknál van meg,valamint a sok nejûség is csak a nagyon gazdagok szûk köréreszorítkozik, mert a többnejûséget a korán megengedi ugyanminden müszülmánnak; de a török nõk a ház körül mit semdolgozván, s különben is nagyon fényûzõek levén, eltartásuknagyon sokba kerül, s így háremet csak nagyon gazdag embertarthat, a szegény ember, sõt a középosztály keleten is csak azegynejûségre van szorítva; az ilyennél aztán a nõ valódi élet-társ, ki osztozik a férj minden bajaiban; a falusi töröknõ éppúgy megosztja a mezei munka terheit a férjjel, mint a miszékely asszonyaink, s épp azért az alárendeltség e körökbennem is létezik, az együtt igazított közös baj megszüli az egyen-jogúság érzetét.

Azonban a magasabb körök háremhölgyei sincsenek úgyelzárva, elrejtve és lenézve, amiként azt Európában hiszik,mert az a fátyol, melynek a nõ arcát férjén kívül minden másférfi elõtt el kellene rejtenie, az újabb divat szerint annyiraelvékonyult, hogy alig leplezett kecseiket csak ingerlõbbéteszi, az a kacér sárvárt (bugyogó) és átlátszó szövetbõl készült,de különben is a kebleknél, szabásánál fogva egészen nyitottenterét (felöltõ), szóval a hárem számára való nagyon pon-gyola alsó öltönyök által alig fedett test bájait elrejteni kelletõferedcse (felsõ-köpeny) elõl egybe gombolható nem levén, azta török nõ kezeivel tartja egybe: de valahogy van, hogy éppenakkor, amidõn azt nagyon össze látszatik húzni, azaz szár-nyait egymásra vonni, azt mindig kinyitás elõzi meg, ami általkacéron tárják fel percnyire, a rendszerint gyönyörû test aligfedett bájait. Ez a feredcse igazítás rendszerint a szerelmi nyi-latkozat elsõ szótaga a jelbeszédben, mert azt csak az elõttteszik, ki tetszésüket megnyerni szerencsés.

Elzárva és õrizve a török nõ egyáltalában nincsen, mert há-remõre — vagy eunuchja — miután ezek vételára igen nagy, csaka szultán és nehány miniszternek van; más háremhölgyekfekete rabnõik felügyelete alatt — ami nagyon könnyen leke-nyerezhetõ õrség — együtt társaságban mindig bolyongnak, s miután otthonjukban mi elfoglalatásuk sincsen, egész nap abazárok hûs folyosói alatt, vagy a mulató helyeken tolongnaka férj minden felügyelete nélkül, mert a szokások nem enge-dik meg, hogy a férj nejével vagy nejeivel, az utcán vagy nyil-vános helyen megjelenjék, s egyáltalában török férfinak töröknõvel az utcán szóba állani derogál, európai férfinak éppennem szabad. Azonban a beszélgetés ily eltiltása gyenge óvszera kalandûzés ellen, mire a török nõknek regényes jellemüknél,de véralkatuknál fogva is nagy hajlamuk van, mert a tiltott szóhiányát pótolja a jelbeszéd, ami ritka tökélyre van a háremek

99

hölgyeinél vive. Aki abba be van avatva s kelet szolgaszemély-zetének megvesztegethetõségét ismeri, az könnyen szakíthat a keleti paradicsom tiltott fájának gyümölcsébõl, ami keletÉváira sem oly veszélyes ma, midõn a kor szelleme és az euró-pai befolyás a zsákbavarrás és tengerbe dobás vad szokásátkiküszöbölte.

A török nõknek európaiakkal való egybejövetelét és érint-kezését könnyíti a nõk azon szabadalma, hogy a pérai piperes más kereskedésekbe vásárlás ürügye alatt bemehetnek. E ke-reskedések nem egyszer melléktermekkel vannak ellátva, holArgus szemektõl elvontan fraternizálhat Ázsia Európával, mitveszélytelenné tesz az európaiak azon elõjoga, hogy a törökrendõrségnek európai házba, vagy boltba az illetõ követség en-gedélye nélkül belépni, vagy egy európait elfogni nem szabad.

Történt egyszer egy illatkereskedést tartó francia barátom-mal, hogy egy igen szép török nõ estve felé boltjába lépett, selkezdé a jelbeszédet az áll megsimításával, mi az jelenti, hogy„szeretlek”, jelre aztán jel jött, s õk oly hosszasan folytatták ajelbeszédet, hogy a szomszédban levõ görög szatócs, ki fran-ciánknak egy kapott pofért haragosa volt, a rendõrségnél fel-jelenté, hogy ez s ez francia boltjában török nõ rejtõzködik. A követség zárva levén, a boltba léphetés engedélyét aznapmeg nem nyerhették, s így a kavaszok (rendõrök) a bolt körülfigyelõ állást foglaltak el, mit franciánk észrevevén, a boltot anõre zárta, s kétségbeesetten rohant hozzám tanácsot és segé-lyemet kérve a megmentéshez. Tervünkkel hamar kész voltunk,egy európai férfiöltönyt egybepakolva János bá’hoz, kibõl azemigráció kõmívest csinált, siettünk, s õtet szerszámaivalmagunkkal vive azon házba csengettünk be, melynek hom-lokzatát a francia boltja foglalta el. A házi nõvel, ki derékolasz nõ volt, hamar megértettem, hogy egy nõtársa életénekmegmentéséért meg kell engednie, hogy a házból a boltba a falon lyukat nyissunk. János bá’ óvatosan, zaj nélkül csak-hamar oly rést nyitott a vékony közfalon, hogy én befértemazon. Itt a szegény rémült nõ lábaimhoz borulva esdett, hogymentsem meg, én e hozzá nem illõ helyzetbõl felkarolvabátorítám és vigasztaltam s ezután kezdettem a résen kibuj-tatni, de azon akadály adta elõ magát, hogy nem fért ki, s ígya lyukon tágítani kellett. János bá’ a támadt üreget, melyet egyelibe vont kasztennel a bolt felõl elfedénk, csakhamar betömte,én pedig az európai fiúnak öltöztetett nõt karon csípvevezettem át az ásítozó kavaszok között, kiktõl még szivartüzetkértem. Szállásomon a férfi ismét nõ lett, s a hajnal leple általrejtve s hálát rebegve távozott. Az egész éjt átvirasztott kavaszokpedig reggel az engedélyt megnyerve dühösen törtek a boltba,de ott a keresett madarat nem találva, neki estek az árulkodó

100

görögnek — ki török alattvaló levén, hatalmukba volt — s azt — szemére vetett hazug árulkodásáért — úgy elverték, hogy he-tekig õrizte az ágyat.

A nõk papucsa nálunk is hatalmas egy jószág, vagy jobbanmondva a hatalom oly jelvénye, melyet sok, különben büszkeférfi érez. A török nõknél még inkább megvan a papucskor-mány, amennyiben a török nõ papucsa nemcsak jogos, hanemegyszersmind fegyver is.

Keleten nemcsak a török nõk, hanem a nem egyesültörmény nõk is el vannak fátyolozva, a török nõkkel tökélete-sen hasonlóul öltözködnek, s csak az által különböztethetõkmeg, hogy nekik nem szabad sárga lábbelit viselni, ami a töröknõk kizárólagos láböltözéke és jelvénye.

Ez a sárga papucs két részbõl áll; a lábra közvetlenül egyvékony sárga kordovánból készült lábtyû, vagy strimfli jön,mellyel csak a szobában járnak Perzsia lágy szõnyegein; mikorkimennek, erre egy vastag talpú, hegyes orrú, szintén sárga pán-toflit húznak. Ez a pántofli képezi a fennebb említett fegyvert,mert ha a török nõ megharagszik, kapja kemény pántofliját, sjól agyba-fõbe veri az embert, s jaj lenne annak a férfinak, akiegy török nõt bántani vagy vissza merne ütni, az hamar a népdühének esnék áldozatul.

Nagy elõjog ez a pántoflijog a török nõkre nézve s annaksúlyát alkalmasint nem egyszer éreztetik férjeikkel is; s így ellehet mondani, hogy minden török férj pántofli alatt van. Dekülönben is a török férj gyöngéd és udvarias neje iránt, az er-kölcs-szabályzat egyáltalában nem engedi meg, hogy az erõsebbférfi a gyenge nõvel kegyetlenkedjék vagy azt megverje, mertazt a férfit, ki nejét tettleg bántalmazná, azonnal az õrültekházába viszik pár napra, mert mint mondják, fel nem tehetõ,hogy eszénél levõ férfi egy gyenge nõt bántalmazni tudjon.

Jó lenne e szokást azon bolond példabeszédünk, hogy „azasszony verve jó” óvszeréül divatba hozni nálunk is, mennyibotrány és válópernek lehetne az által elejét venni; de addig isén részemrõl a durvasággal szemben megadnám nõinknek atörök nõk pántofli jogát; különben nem kétlem, hogy megadásnélkül is használják, ahol lehet.Baloldal, Székelyudvarhely, 1875 május 6., 13. (19-20. sz.)

101

I. Magyarország képviseltetése a Portánál 1849-ben

Nagy vétkül tudom be önmagamnak, s most töre-delmesen szánom és bánom is, hogy a külföldöntöltött tizenkét évi életemrõl naplót nem vezettem;nem önszemélyemért, hisz az igénytelenebb és nyomatékta-lanabb, hogy sem azért egy mártatnyi tentát is elvesztegetniméltó lesz vala: hanem sajnálom azért, mert az oly fontoskorszakra esik, oly sok, nemzetünk történetével egybefüggõ,eseménnyel kapcsolatos, oly nagyszerû jelenetekkel fûzõdikegybe, s fõleg az események oly sok kiváló egyénnel hoztakérintkezésbe, miszerint naplójegyzeteim mindenesetre sok fe-ledésbe veszõ adatot mentettek volna meg e korszak történelmeszámára, de fõleg a magyar emigráció viszonyait, ténykedéséts nemzetünkre becsületet hozó magasztos magatartását érdek-lõleg sok tekintetben felvilágosítást nyújthat vala. Talán sokoly pontra derített volna fényt, amely most homályban marad,sok oly magasztos jelenet lett volna az utókor számára meg-mentve, amely most a feledékenység homályába temetkezik.

Mert úgy látszik, sokan okoskodtak akként, mint én, hogymajd feljegyzi hivatottabb toll, s úgy sok szakács között kifu-tott a leves java.

Évtizedek múltán, emlékezet után nagyon bajos az ily hiánytutánpótolni, mert az azóta lezajlott események sok mindentháttérbe szorítottak, az idõ vas foga sok mindent kirágott,letörölt az emlékezet táblájáról. Aztán a félszázad súlya meg-töri testünket, megfogyatkoztatja észtehetségünk élénkségét, s fõleg bénító befolyását legelõbb emlékezõ tehetségünköngyakorolja. Mindazonáltal egy s más még is megakadt ott, stalán nem lesz egészen haszontalan, ha azokat papírra teszem,míg egészen el nem kallódnak.

A magyar kormány már 1848 végén gondoskodott képvisel-tetésérõl Konstantinápolyban. Elsõ követe báró Splény Lajos(keresztneve iránt nem vagyok bizonyos) volt, ki Nagy Pétertitkárjával jött a török a fõvárosba, aminek én úgy jutottamtudomására, hogy volt nekem egy olasz vésnök barátom, ki

103

Külfö

ldi

élet

embõ

l

1881

nagy magyar barát és dühös carbonári volt, s egy régibb forron-gás következtében menekült Törökországba, mely az olaszokkedvenc menhelye volt, mert azon idõben társalgási, kereske-delmi és diplomáciai nyelv is az olasz s Péra lakosságának isnagy része olasz származású lévén, ott úgy érezhették magukat,mint második hazájukban; de különben is akkori idõben olysok nemû keresetmód kínálkozott keleten, hogy a kimenekül-tek megélhetése könnyítve volt, aztán volt olyan opera is, aminélkül a dalimádó olasz bajosan tud megélni.

Én sokszor szólottam be vésnökömnek a pérai nagy utcábanlevõ üzletében, hol con amore politizáltunk s közösen szidtuka lelkünkbõl utált tedescót, már ti. az osztrák kormány.

Egy napon, amidõn ott elhaladnék, vésnököm utánam kiált,hogy csak jöjjek, mert mutat valamit, ami nekem örömet fogcsinálni. És elõmbe tett egy gyönyörûen és szabályszerûlegkimetszett nagy magyar címeres pecsétnyomót, e körírattal:„Legation hongroise a Constantinople.”

Nem hittem szemeimnek, azt véltem káprázat fogta el s éncsak képzelem, amit látni óhajték.

Olaszom ugrálva kiabálta „Cosa dice, caro amico”, azt fele-lém, hogy ön ingerkedik s csak nekem akart egy kis kellemestréfát csinálni.

„Altroche” felel õ, ez komoly dolog, ha nem hiszem, menjekvele az „angol királynéhoz” cimzett szállóba, ott megtalálomazt a két magyar nagyurat, akik megrendelték.

El is vittük ketten a pecsétnyomót, s én szerencséltetõ ma-gyar üdvözlettel nyújtám át és mutattam be magamat. Splénynagyon örült, hogy bennem a viszonyokkal ismerõs honfitárs-ra és (távol) rokonra talált s azonnal hajlott is azon tanácsomra,hogy lépjen fel határozottan, a Portán tegyen a minisztereknéllátogatást, s ünnepélyesen mutassa be a magyar kormányzó,Kossuth Lajos megbízó levelét.

El is ment pompás magyar díszöltözetben, magam is csat-lakoztam, hogy a kíséret impozánsabb legyen, s amint elõremegjósoltam, a fényes Portán mindazon kitûntetéssel fogadták,mint bármely külföldi hatalom követét. A Szultánnál is kihall-gatást nyert, s a jó Abdul Medzsid a legszívélyesebben fogadtas a magyar fegyvereknek szerencsét kívánt.

És csakhamar népszerû lett az eszme, hogy a török segítsemeg a testvér magyar nemzetet s ha a muszka beavatkoznék, a török sereg azonnal két oldalról támadjon a muszkára.

Egyfelõl verje ki Oláhországból, más oldalról Odessánál be-ütve, Lengyelországot szabadítsa fel, s hozza létre a török-ma-gyar és lengyel szövetséget, amely aztán örökre gátot vetne amuszka tolakodás és terjeszkedésnek, s Európa békés fejlõdé-sét biztosítaná.

104

E felett komoly tárgyalások folytak: Splény tapintatos eljá-rása, a török hírlapok buzdító cikkei oda hangolták a töröknépet, hogy kész lett volna, mint egy ember, harctérre sietni atestvérek segítségére. Érezte ösztönszerûleg, hogy az egyedülirokonnépnek, a magyarnak leveretése után õ feléje fogná azálnok és telhetetlen muszka fojtogató karmait kinyújtani. Érez-te ezt nemcsak a nép, hanem a török kormány is, s a muszkabeavatkozás esetén a török közbelépése nemcsak komoly meg-beszélés tárgyát képezte, hanem ez eshetõségre elõkészületekis tétettek s a muszkák Brassó és Szebenbe való bevonulásaalkalmából egy lengyel légio alakítása kilátásba helyeztetett. A török nép örömittason beszélt arról, hogy miként fogja aszövetkezett török és magyar nemzet a muszkákat tönkreten-ni és a szerencsétlen Lengyelországot felszabadítani. A törökállamférfiak lelkében visszhangra talált a nemzeti lelkesedés,s ennek a Splény iránti kitûntetésében nyílt kifejezést is adtak.

Hiába protestált, hiába dühöngött báró Stürmer osztrákkövet, a rebellis magyar nemzet követének elfogadása és meg-tûrése miatt; mérges jegyzékeire Ali pasa belügyminiszter az-zal felelt, hogy Splény mellé két dísz csauszt rendelt, mintaminõ minden külföldi követ mellett van, sõt két szép arabmént is bocsátott rendelkezésére, fényesen öltözött csatlósok-kal, kik török szokás szerint az aranyvaratos lótakarót válla-ikra vetve, két oldalt a ló farára tett kezekkel haladnak a lovagmellett.

Amidõn követünk fényes díszmagyar öltönyben, fényes kí-séretével végig lovagolt az utcákon, törökök és európaiak lelkesovációkkal fogadták.

Szemeimmel láttam egy, az Aranyszarv-öböl partján levõadmiralitásnál tartott nagy ünnepély alkalmával, melyen aszultán, miniszterek, táborkar és a külföldi követek s azok köztSplény is jelen volt, hogy a kapudán pasa (fõadmirál), a büsz-ke Mehemed Ali, a szultán sógora az ott frakkoskodó és gyíkle-sõjét mérgesen szorító báró Stümmerre rá se nézve egyenesenSplényhez lépett, kezet szorított vele s nyájasan társalkodott,míg báró Stürmer dühtõl tajtékzó szájjal távozott s mérgesjegyzéket intézett a Portához, ahol arra nem hederítettek.

Meg is segített volna a török, s akkor a muszka arroganciabizonyosan megtörve, a független Magyarország kivívva, Len-gyelország visszaállítva s egyúttal Törökország fennállása isörökre biztosítva lett volna, ha az európai diplomácia s külö-nösen Palmerston közbe nem lép, s a törökök nemes és üdvösfelgerjedését le nem hûti.

De talán még így is lett volna valami — legalább kéz alatti —megsegítés, ha Splényt Olaszországban (huszár korában) hát-rahagyott adósság kötelezvényeinek összevásárlása s más

105

intrikák által az ármányos Stürmer eltávozásra nem kénysze-ríti.*

Jó darabig hazánk képviseletlenül maradott a török fõvá-rosban, csak késõbb lett Kossuth által kiküldve gróf AndrássyGyula. Ez aztán nem volt a bátran fellépõ Splény, hanem azóvatos, mondhatnám félénk diplomata, ki titokban, kéz alattigyekezett valamit tenni; a távol Bujukderében (legszélsõ kül-város a Fekete-tenger felé) lakott, s leginkább éjjelenként mentfrakkban, hogy feltûnést ne okozzon, a török miniszterekhez,pedig azok nyíltan, díszmagyarban is épp úgy elfogadták volna,mint Splényt.

Ha más ember van azon a helyen, talán sok minden más-képpen történik, talán a világosi katasztrófa sem következikbe, mert minket nem az egyesült osztrák és muszka seregek,hanem önmagunkra hagyatásunk leverõ érzete gyõzött le.Nyomult volna csak be a Dunánál készen álló török hadseregOláhországba, az elégséges lett volna arra, hogy egy muszka sevigye épen ki a fogát Magyarországról; már pedig arra csak egykis unszolás kell vala, mert a hajlam meg volt, s az európaidiplomácia sem ellenezhette volna, hogy saját tartományába a török be be vonuljon.

Néha kis dolgokon akadnak fenn a nagy események, néhakis mulasztások vonnak maguk után nagy szerencsétlenségeket.

II. Az elsõ magyar menekültek Konstantinápolyban

A nagy magyar emigráció kimenekülését, vagyis azt elõzõleg,hogy az osztrák kanibalizmus elõl legjobbjaink Törökország-ba menekültek, már érkezett volt Stambulba pár száz magyarmenekült. Ez a piemonti és velencei magyar légió legénységevolt, kik közül vagy százötvenen Vinkler vezetése alatt jöttekvitorlás olasz hajókon Stambulba, hogy innen hazájukba menverészt vehessenek a szabadság harcaiban.

Ott hagyták õk a szárd seregben felajánlott elhelyezést, ki-tették magukat rozzant vitorláshajón a tenger viharjainak, soknélkülözéseknek, ki az élet bizonytalanságának, az elpusztulásveszélyeinek: csakhogy hazájuknak életük feláldozásával szol-gálhassanak. Pedig ezek mind az osztrák soldateska iskolájá-ban idomítottak, ezek mind a káplárpálca és hajmeresztõvesszõzések rémes disciplinája alatt állottak. Azon embertelen

––––––––––* Splény, Guyon tábornok sógora lévén szabadságharcunk után Damaszkuszba kísérteGuyont, ott törökké és dervissé lett, s annyira átadta magát a hasis élményének, hogy sze-líd õrültségbe esett. Sokszor láttam azután az elegáns fõurat, rongyos dervisként bolyong-ni, ily módon pusztult el valahol Ázsiában.

106

szigor alá voltak rendelve, melynek a fõbelövetés egy kis szó-rakozás, a halálra vesszõztetés egy kis vasárnapi tréfa volt, smégis a vasfegyelem béklyóiba szorított, a haza és emberiségkötelékeibõl kiszakított, s csak öldöklõ gépnek tekintett ehonfitársaink szívébe is elhatott a szabadság éltetõ lehelete s fel tudá azok lelkében villanyozni a hazaszeretet varázsát,akikre a bécsi Kriegsrat kimondotta: Sis uti cadaver.

Az ily jelenetek vigaszul szolgálhatnak az emberi elõhal-adás és a szabadság barátainak nemes, de szenvedésdús küzdel-meinek közepette, mert meggyõzik arról, hogy a zsarnokságvas keze hiába küzd az emberi hivatás ellen, hiába áll szembea természet isteni törvényeivel; mert isteni nevét bitorló usur-patiója, az emberi jogokat confiscaló merényletei, ha percnyilátszólagos sikert elérnek is, ha az emberek és nemzetek végte-len nyomorgatása árán nagyravágyások egy idõre kielégítéstnyerhet is; de a korszellem ellentállhatlan ereje — mint útjábanálló akadályokat — elfogja õket tiporni s meghozandja az embe-ri jogok gyõzelmének nagy napját, amidõn többé a népek nemegyesekért, hanem minden egyes a népért fognak élni; akkoraztán az emberiség eljutand a szabadság ígéret földére.

De térjünk vissza olaszhoni menekülteinkhez. Ezekkel valóösszetalálkozásom igen érdekes, mondhatnám végzetszerû volt.

A Topháné és Dolmabakcsé (külvárosok) közt levõ Fundukli-ban (város rész) van egy kevéssé, leginkább csempészek általhasznált félreesõ rakpart, vagy inkább tengerbe benyuló rom-halmaz, mely látszólag valamely byzánci palotának bús marad-ványa. Ide szoktunk volt mi édesatyámmal minden kora reggeltengeri fürdõre járni, mint fürdésre igen alkalmas helyre, hola tenger tiszta, a talaj fövenyes volt.

Amint egy napon messze beúszva szeldelném a hullámokat,vagy nyolc nagy csolnak közelített magyaros kinézésû emberek-kel tömötten megrakva; amint közelemben érnek, hát valóbanmagyar hangok ütik meg kellemesen füleimet; de õk még kel-lemesebben voltak meglepetve, midõn én „Hozta Isten”-nelüdvözlém õket.

A kölcsönös öröm mellett szerencsés volt reájuk nézve a ve-lem való ily véletlen összetalálkozásunk, mert ha õk a helyzetés viszonyokkal ismeretlenek, önmagukra hagyatva partraszállnak, s a magyarok üldözésében nagy örömét találó oszt-rák követség mint katona szökevényeket múlhatlanul összefogdostatja és haza toloncoltatja vala, hogy szaporítsák vérta-núink sokaságának számát. Amint erre számtalan szomorúelõzmény volt, mert az akkori konstantinápolyi osztrák követbáró Stürmer s fõleg horvát nemzetiségû konzula, Jonovichiszonyatos magyar falók voltak, honfitársainkat egész szenve-déllyel üldözték s ahol csak lehetett összefogdostatták e célra

107

trieszti gályarabokból szervezett sbirjeik által, kik a Kossuthélete elleni merényletnél is szerepeltek, s kik Loschi olasz ügy-védet s másokat is orozva legyilkoltak, amint azt alább majdelõ fogom adni.

A parton kölcsönösen megismerkedvén és kiörvendezvénmagunkat, a két vezetõ tiszttel a további teendõket megbeszél-tük, s mivel mindenekelõtt a fennebb kifejtett okokból, azinkognito megõrzése volt feladatunk, az elrejtõzés módozatátállapítottuk meg.

Pérán (Beyoglu) felül van egy terjedelmes láz (fennsík) azúgynevezett Grand Campo, hol a keresztények különbözõ fele-kezeteinek vannak elkülönített temetõi* és a péraiak kedvencsétatére. Akkor tájt csak itt-ott volt elszórva egy-egy kávé- éslakóház, valamint ott volt a francia katolikus püspöknek újon-nan épült temploma és rezidenciája.

Ott volt alább egy, a Kasszim pasa városrészig lenyúló völ-gyületben a hasznavehetetlen állatok aziluma, mert a törököknagy ellenségei az állatkínzásnak, s mindennemû szárnyas- ésigavonó állat iránt nagy kegyelettel viseltetnek, sõt még a vad-állatokra is kiterjed e kíméletes kegyelet, mert a török nem isszokott vadászni, s rossz szemmel nézi az európaiak — mintmondani szokták — vérengzõ vadász szenvedélyét.

Ebbõl kifolyólag a szelíd török erkölcsök nem tûrik meg a kivénült és hasznavehetetlenné vált lovak és szamarak le-bunkózását, hanem azokat az említett völgybe csapják ki sátengedik sorsuknak. Itt a szegény pára legelészik egy darabig,a kóbor kutyák egész serege lesi a halálra váltak elbukását;felettük egy egész sereg dögkeselyû repdécsel sivítozva, s aligbukik fel a szegény pára, még ki sem adta utolsó leheletét, mármegkezdik a ráéhezettek s hamarosan fellakmározzák. Csakcsontvázaik borítják az enyészetnek e bús völgyét.

Az emberi és állati enyészet bús helyei közt elvonuló sétatérvagy üdülési hely egyik távol zugában, távol a közlekedéstõl, ésa fürkészõ szemektõl, volt egy felhagyott nagy sörgyár, melyetegy hazánkfia (sajnálom, hogy nevét feledtem) tartott haszon-bérbe, s annak egyik zugában kicsinyben gyártotta a sört.

Ide vezettem el kerülõ utakon, feltûnés nélkül vándorainkat,kik ugyan lélekben és hazaszeretetben gazdagok, de különbennagyon szegények és iszonyatosan kiéhezettek voltak, mert arossz vitorlás hajókon számításon túl haladó ideig kelletvénutazniok, magukkal vitt élelmiszerük már rég elfogyott volt, s napokon át száraz kétszersülttel táplálkoztak.

Hamarjában megvásárolt pár ürü, egy szekér kenyér, s pár

––––––––––* Csak voltak, mert azóta a temetõk helyén virágzó városrész épült.

108

veder borból az elsõ lakoma kitelt, egy szekér széna pedig puhanyughelyet nyújtott a fáradt és kimerült utasoknak.

Míg õk nyugodtak, addig én helyettük fáradoztam, hogyellátásukra szükségelt pénzt és élelmet beszerezhessem.

Akkortájt Stambulban sok jómódú magyar iparos s nehánykereskedõ lakott, olasz ismerõseim és barátaim is nagy szám-mal voltak, s így pár gyûjtõíven csakhamar összejött az elsõszükségletekre igényelt nehány száz forint.

Honfitársaim, hogy megtudták menekülteink ottlétét, töme-gesen vándoroltak hozzájuk, s mindenki igyekezett szivarral,dohánnyal, egy kis jó borral süteménnyel, gyümölccsel stb.kedveskedni nekik, úgy hogy szegény vándoraink otthonosan,s elég kényelmesen érezhették magukat testvérek és rokonlelkûvérek között.

III. Magyar légió és Világos rémhíre

De õk a kényelem ölében, a vendégszeretet meleg karjaibannem feledkeztek meg nemes törekvésükrõl, melyért vészes,hosszú tengeri útra keltek, melyért piemonti biztos megélheté-süket feláldozták; õk a vészkörnyezte hazába igyekeztek jutni,hogy felajánlják erõs karukat és életüket annak védelmére.

Õk pár napi pihenés után indulni akartak, csakhogy azakarat és kivitel közt nagy akadályok voltak, mert Oláhorszá-got a muszkák tartván megszállva, s oda csak osztrák Loydgõzösök járván, a rövid vizi utat használni nem lehete, mertha még valamely kibérelt vitorlás hajón eljuthattak volna isGalacra, a szigorúan õrködõ muszkák miatt lehetetlen lettvolna tovább hatolni még egyes embernek is, annál kevésbénagyobb tömegnek. Hisz én magam is kétszer kísérlém meg ezúton a hazába becsempészni magamat, hogy én is szaporítsameggyel a honvédek számát; de mindannyiszor muszka fogságbaestem, s jó hogy nem Szibériába, hanem csak Galacra toloncol-tak vissza.

Tehát csak az egy hosszú és fáradságot szárazi út maradt(mert akkor vasútak még Törökországban nem voltak) Szerbiafelé, hol török õrizetek voltak a várakban és Belgrádban s azokfedezete, vagy inkább védelme alatt talán kivihetõ, vagy lega-lább remélhetõ volt a bejuthatás.

Ez utat kelle nekem elõkészítenem nemcsak az õk, hanema magam számára is; mert én elsõ percõl fogva el voltam hatá-rozva hozzájuk csatlakozni; hisz az én fiatal szívemben is fel-csapott a lelkesedés lángja, azt is hevíté a hazaszeretet varázsa.

Éreztem, hogy a vész perceiben a haza minden fiának karjáraszüksége van, az én tettvágytól feszülõ keblemben is föléledt a

109

kötelességérzet. Fiatal korom (tizenhét éves voltam már ekkor)nem lehete jogcím a tartózkodásra, hisz voltak nálam fiatalabbhonvédek is.

Ha a világ minden kincsét a mérleg egyik felébe s a másikbahonszerelmemet helyezték volna, ez utóbbi lenyomta volnaamazt; hisz nem rég tértem volt meg a Miltiadések, az Alcibia-desek, a Themistoclesek, a Leonidások hazájából; rövid idõalatt érinték lábaim a marathoni tér, Korinthus és Sparta tala-ját, csak rövid idõvel azelõtt eveztem el Salamis mellett s borul-tam le Platea szent lapályán.

Elõttem lebegtek az õs klasszikus kornak hõs tettei, a haza-szeretetnek csodás jelenségei és a zsarnokság nyers ereje felettigyõzelmei: mind ezek csak fokozhatták bennem a haza irántiazon bensõ szerelmet, amelyet magammal hoztam, keblemlegdrágább kincseként, bérces kis honomból, s mely a távol létalatt, nemhogy gyengült volna, hanem hova tovább nagyob-bodott és öntudatossá vált.

Én egy estve, amidõn az állandólag Stambulban lakó magya-rok is legnagyobb részben ott voltak, kijelentém csatlakozásiszándékomat, mit nemcsak Olaszországból jöttek, hanem aStambulban lakók is oly lelkesedéssel fogadtak, hogy egyhan-gúlag kijelenték, hogy õk is velem jönnek, õk nem maradnakhátra a kötelességérzetben.

A kitelt ívre a jelenlevõk rögtön aláírták magokat, ezek ésaz olaszországiak lelkesedése elragadt a többiekre is, úgy, hogypár nap alatt kétszázötvenen iratkoztak alá s így négyszáz fõbõlállott a megalakult stambuli magyar légio, mely vezetõül engemválasztott meg.

Azonnal megkezdetett a szervezkedés és begyakorlás fapus-kákkal és fakardokkal s mindenik égett a vágytól, hogy indul-hasson hazája szabadságáért harcra kelni.

Én gróf Andrássy Gyulával az út egyengetésében fáradoztams az õ közvetítése által sikerült némi kevés úti pénzt, útleve-leket és a közbenesõ török kormányzókhoz rendeleteket esz-közölni ki, hogy áthatolásunkat könnyítsék és elõsegítsék.

Andrássy a feltûnést kikerülendõ a tömeges együttmeneteltellenezte, s így rövid idõközökben a páronkénti indulás lettelhatározva, természetesen gyalogszerben. Minden párnak útle-vél, pár forint uti pénz s nehány napi élelem lett kiosztva.

Én és Vinkler voltunk az útnyitók, nálunk voltak a rendele-tek és a csekély tartalék tõke, ami alig tett száz forintot. Baloghvisszamaradt indítónak.

Haladtunk lelkesedve a szabadság ígéret földje felé, mintáhítatos zarándokok; a poros, rögös országúton hosszan nyúltel vonalunk, de ha Belgrádba összeverõdhettünk volna, bizony-nyal a magyar hazának nem lett volna elszántabb védcsapata

110

ennél, mely ily hosszú fáradságos útra szánta magát, hogy éle-tét a haza üdvéért áldozhassa.

A sors másként határozott s nem engedé meg, hogy annyibuzgalom s oly szent akarat célt érhessen.

Amint Drinápolyba (Adrianopolis, törökül Edirne) érkez-tünk Vinkler barátommal, azonnal a kormányzóhoz siettünk,átadandók a neki szóló rendeletet. Nincs már erre szükség,mondá leverten a galambõsz férfi, nem rég vettem a fényesPortától azon sürgönyt, hogy a magyar ügy elbukott, Görgei le-tette a fegyvert, Kossuth és menekülõ társai Viddinben vannak.

Soha életemben ily iszonyú percem nem volt, szívembeegyszerre ezer nyíl fúródott; a fájdalom oly özöne rohanta megkeblemet, hogy ma sem tudom miként nem repedt az szét. Elis repedt volna, ha szemeim könnyárja szellentyût nem nyit.Mi egymás nyakába borultunk s szabad folyást engedtünkkönnyeinknek.

És velünk könnyezett az õsz kormányzó, velünk a jelenvol-tak mind. Érezték, hogy Világos nemcsak reánk magyarokragyász, hanem reájuk, törökökre is veszélyes csapást mért. Tud-ták, hogy az a hév, amely nálunk a szabadságot megdermeszté,feléjük is kiterjesztendi nemsokára nemzetfojtogató erejét, mia jelent, õk a jövõt siratták, mintegy ösztönszerûleg éreztékazt, ami az õk hazájukra három évtized alatt bekövetkezend.

Mert tagadhatatlan, hogy a magyarországi muszka beavatko-zás megengedése, a népjog megsértésének ezen gyáva elnézésevolt szülõanyja a krímiai háborúnak, hol a kötelesség mulasztóeurópai hatalmak százezer ember életével és sok milliárd elköl-tésével bûnhödték meg kötelesség mulasztásukat. Az aradi ésújépületi vértanúink vére reájuk szállt, s iszonyúan bosszultameg magát; mert a politikai vétkek épp úgy büntetõdnek,mint a magán vétkek.

Balaklava és Sebastopol csonthalmazai mögött ott állott azelhagyott véres Magyarország és a feldarabolt Lengyelország sí-ró Geniusza, s minden csepp könnyükért özönnel kelle folyniaa bûnösök vérének.

És a szegény török — kiben legalább a jóindulat megvolt —annyi vér- és pénzáldozattal, amennyit a krímiai harcot elõzõ-leg a Dunánál, utóbb Krímiában elpazarolt, 1849-ben nemcsakMagyar- és Lengyelországot menthette volna meg s tehette vol-na szabaddá; hanem magáról is elháríthatta volna a késõbbiveszélyeket s örök életet és fennmaradást biztosított volna biro-dalmának, mert ha Magyarország nincsen az osztrák fojtogatókörme közt, ha önálló rendelkezési joggal bír vala, soha a Du-nán egy muszka se tehette volna át lábát, Lengyelországgal ke-zet fogva pedig a muszka foglalásvágyat örök idõre sarokba szo-rítta volna, s nem várna a jobb sorsra érdemes Törökországra

111

szegény Lengyelország sorsa, s nem függne Európa nyugalmafelett örökös fenyegetésként az északi medvének fojtogatókörme.

Kik vért engedtek vetni a Kárpátok közt, vért arattak és fog-nak aratni még sok ideig; mindaddig, míg elkövetett hibájukathelyre nem hozzák s Magyarország és Lengyelországról az álta-luk reávetett nehéz követ le nem emelik.

És a vér mellett fizetniök kell a megmérhetlen milliárdokhadisarcát, mert mindaddig lefegyverzésrõl szó sem lehet, mígaz északi kolossz ellen Lengyel- és Magyarország független-ségének védfalát fel nem emelik újból, mert csak ez nyújthatnyugalmat a jövõben, miként nyújtott ezredéven át a múltban.A megmentéséért hálás Ausztria mindig csak kaput táró szö-vetségese lesz egykori jóltevõjének.

De térjünk vissza Drinápolyba. Az öreg pasa igyekezett mérhetlen fájdalmunkat enyhíteni

s részvéttel mondá: Vigasztalodjatok testvérek, Allah nem hagyel, menjetek vissza Stambulba, jó szultánunk kiterjeszti védel-mét és kegyét reátok:

Visszafordultunk: de fájdalmunk mindannyiszor megújult,mindannyiszor elõtörtek könnyeink; valahányszor az utánunkjövõkkel összetalálkoztunk s a rémhírrel visszatérítõk õket is.

Indulásunk és jövetelünk diadalmenet volt, nagy tettek ösz-töne, nagy kötelesség érzete tölté el lelkünket. Egy szabad ha-zának ragyogó képe lebegett bûvös vízióként elõttünk. Látnihittük egy vértengeren túl a megváltás, a nemzeti naggyá lételégi tüneményeit, lelkünk el volt telve mennyei malaszttal azüdvezülés hírével.

És most egy temetésrõl megtérõ, levert, vigaszt sehol sem lelõ,nyugtot sem találó csüggedt csoport valánk, mely sírba láttatemetve mindenét, mely elõtt még a remény szövétnekét iselfedé a fájdalom köde. Ah mily jó, hogy a kegyelem istene azemberi keblet oly erõsen páncélozá a fájdalom nyilai ellen,mert különben azok a megpróbáltatások e napjaiban összemar-cangolták volna szíveinket.

Óh! Mert e szó „hontalan” iszonytatos mindenkire; de száz-szorosan a haza rögéhez kötött magyarra, akinek a nagy vilá-gon e kívül nincsen helye.

IV. Menekültjeink kikérése, a törökök dicsõ maguktartása

De erõt kelle vennem magamon, reám nagy kötelességek teljesí-tése várt, nekem gondoskodnom kelle nemcsak bajtársaimról,hanem a hazából menekülõk egyrészérõl is, kik egy teljesen

112

idegen országban — nyelv és viszonyok ismerete nélkül — elpusz-tultak volna.

Ezen idõben Stambulban senki sem volt, aki menekültjeinkügyét képviselje és felkarolja. Az osztrák még nem volt jóllakvamagyar vérrel, nem elégelte meg, hogy másfél éven át a csata-tereken hadseregével teméntelen vért ontatott, nem elégeltemeg, hogy a nemzetiségeket: szerbeket, oláhokat, horvátokatreánk uszítá, s a papjaik által fanatizált e féktelen csordákkal,saját katonatisztjei vezetése alatt oly iszonyú gyilkolásokatvitetett végbe, többnyire védtelen nõkön, gyermekeken, gyá-moltalan öregeken, aminõt még zulukaffer és semmiféle kan-nibal nép nem mûvelt.

Nem elégelte meg, hogy tábornokainkat, kik a muszkánakadták át fegyvereiket azon biztosítás vagy ígéret mellett, hogybántalmazásuk nem lesz, lehóhéroltatta: Batthyányt — a fenn-költ lelkületû férfiak e prototipjét — még halva is agyonlövette,hogy Csányit, Jeszenákot, Perényit s még százait a fegyvert nemviselõknek lemészároltatta; mivel nõket meztelenül megkorbá-csoltatott, s oly iszonyatos kegyetlenségeket követett el, ame-lyek a vad középkorban is páratlanok: hanem amidõn a magyarnemzet a muszka által megkötött kezekkel hatalmába adatott,amidõn tehát többé nem volt mitõl félnie, rá éhezett, csupatigrisi vad ösztönénél fogva, azok vérére is, akik a nemzeti ha-jótörésbõl idegen révpartra menekültek.

Az osztrák kormány a muszkától támogatva, hadizenet fenye-getésével követelte a török szultán kormányától a Viddinbeõrzött magyar menekültek rögtöni kiadását.

A két nagy hatalom által fenyegetett Porta eleinte egy kissémeghökkent ezen ajtaján való kardzörgetéstõl. Örök szégyeneaz európai diplomácia, vagy legalább egy részének, hogy bártudták, hogy a kiadandókra bitó vár, mégis a törököt a kiadás-ra unszolták, sõt emellett demonstráltak is.

Gróf Andrássy Gyula, akinek pedig épp e válságos percek-ben kell vala leginkább helyt állani, egy elhamarkodott levél-ben tudatta a viddiniekkel, hogy a Porta kénytelen a magyarmenekülteket kiszolgáltatni az osztráknak; az ellen csak a tö-rökké létel biztosít; maga pedig, nehogy megrövidítést szenved-jen, hajóra ült és Londonig meg sem állt.

Andrássy ezen értesítésére Bem tábornok* és sok mások át-tértek az iszlámra és török szolgálatot vállaltak; a legnagyobbrész azonban tartózkodott — halálra elszántan — a hitváltozta-tástól, szerencsétlen nemzete megtagadásától.

––––––––––* A hõs tábornok leginkább azért, mert így alkalmat hitt nemsokára találni arra, hogy azutált muszka ellen harcolhasson.

113

Itt tûnt fel a törökök nagylelkûsége és valódi lovagiassága,mert bár e kiadásnak csak színlelésében is haszna lesz vala,hitfelekezetének jelentékeny szaporításában, s nagy katonaitehetségek megnyerésében, mert bár magára volt hagyatva, sõtaz európai diplomácia inhumanizmusa által az osztrák-musz-ka embertelen követelés teljesítésére mintegy unszolva, aSzultán a koránból egy szakaszt olvasott ki, amely tiltottnakmondja az oltalmat keresõknek kiadását.

Mire ünnepélyesen kijelenté, hogy kész utolsó katonájáigharcolni a vendégjog védelméért; de azokat, kik szárnyai alámenekültek, semmi szín alatt ki nem szolgáltatja.

És a kimondott szót tettel is támogatá, mert azonnal behívtaegész birodalmából a redileket (tartalékosok) s rövid idõn 80 000-bõl álló tábor tartá hadgyakorlatait San Stefano vidékénnyolcszáz ágyú bömbölése tudatta a két követelõ hatalommal,hogy az oroszlány fölébredett; és az európai diplomáciával,hogy õ, a barbárnak mondott török, az õk barbár gondolko-dásmódjukat és embertelen tanácsokat nem követi.*

Erre aztán az osztrák szeppent meg leginkább, mert a musz-ka már kivonult, vagy kivonulóban volt, Komárom még állotts csak egy kis szikra kellett volna, hogy a kegyetlen hóhérkodásmiatt bosszút lihegõ magyar nemzet ismét harctérre tóduljona csak futni tudó, s iszonyatosan megdézsmált osztrák had-sereget ismét polyvaként szétszórja, miként pár hóval azelõtttevé.

Szépen tehát megalkudott a körülményekkel, s a menekül-tek kiadása helyett megelégedett azoknak Sumlára való belleb-bezésével.**

A török történelem egyik fénypontját képezi akkori hõsiesés lovagias magatartása; mi azt hasonlóval viszonoztuk volnautóbbi háborúja alatt és szorultsága percében, ha a közösügyesalku kötve nem tartja háládatos nemzetünknek segélyre készkarjait.

Stambulban ez alatt szaporodott a menekültek száma, mertaz olaszországiakon kívül, már Viddinbõl is Andrássy megret-tentõ levelére sokan megszöktek s Stambulba menekültek.Legelsõ volt Szemere Bertalan Fülöppel, kik azonban ott aligállapodtak meg, s inkognitójukat szigorúan megtartva (én iscsak esetleg találkoztam velük, de titkolták kilétüket) hamarebláboltak onnan. Beszélték azután, nem tudom mi alapja van,hogy egy becsületes német legionarista, kit Kossuth kevéssel a

––––––––––* Ha Törökország e szép haderõt pár hónappal elõbb gyûjti a Dunához, s a már ott volt

másik 80 000 emberrel beindítja Oláhországra, a muszkák soha se mentek volna San Ste-fanóba békefeltételeket diktálni, hanem õ diktálta volna Varsóba Krímiát, Odessát s másmuszka által elfoglalt birtokainak visszaadását.** internálásával (A szerk.)

114

katasztrófa elõtt 60 000 forinttal küldött volt be salétrom éslõpor vásárlásra, a fel nem használt pénzzel hivatlanul beszá-molt, ami Szemerének adatott át, hogy a Viddinben sanyargómenekültek közt ossza ki, azonban e pénz egy nagy része sohaki nem osztatott, se el nem számoltatott volna.

Utánok jöttek jómódúak, kik a kiadatás félelmében szök-tek meg, ezek az önfenntartás kellékeivel bírtak; jöttek azon-ban és nagyobb számmal olyanok, akiknek minden vagyonukértéktelen Kossuth bankókból állott, s akik úgy Viddinbõl,mint késõbb Sumláról azon föltevésben jöttek a török fõváros-ba, hogy itt valami alkalmazást vagy életmódot találandnak.

A török kormány ugyan becsületesen, rangjuk szerint ellát-ta azokat akik Sumlán voltak; de azok, kik onnan leginkábbszökve jöttek el, ily segélyért nem folymodhattak, s így fõlegeleinte a legbizonytalanabb sorsnak voltak kitéve.

V. A magyar menekültek elhelyezése Stambulban

Áldom végzetemet, hogy a megpróbáltatások ez elsõ napjaibanStambulban lehettem, hol szülõim jósága s fõleg jó anyámnemeslelkûsége és áldozatkészsége képesített arra, hogy földön-futóvá vált szegény testvéreim legelsõ szükségletein segíthettem,õket utasíthattam s elhelyezésükrõl gondoskodhattam. Ekkéntlegalább némileg enyhíthettem az elsõ napok szenvedéseit ésnélkülözéseit.

Boldog voltam, hogy felajánlhattam egy szerény menhelyet,hol magyar szív, magyar kézszorítás fogadta, hol egy percremegpihenhettek, hol egy percre otthon érezhették magukat,mielõtt az elõttük álló nagy útra, a számûzetés kínteljes útjáraléptek.

Édesanyám egy nagy háza volt a szállóhely, hová gyülekez-tek menekültjeink.

Ezalatt szorgalmatoskodtunk az elhelyezésben, én és nehánystambuli barátom valóságos helyszerzõként (sensálokként)mûködtünk. Hála terjedelmes ismeretségünk, széles összeköt-tetéseinknek, és a magyar menekültek iránt mindenhol nyil-vánuló rokonszenv és érdeklõdésnek, sikerült is rövid idõnszegényebb sorsú menekültjeink legnagyobb részét elhelyez-nünk.

Könnyíté ezt azon körülmény, hogy menekülteink egyál-talában nem kényeskedtek, hanem beletalálták magukat hely-zetükbe, s bármi nehéz, fáradságos munkára vállalkoztak. A magyar ember legnagyobb része ért a lóhoz, s így igen sokanlettek kocsisokká. Hej, pedig volt ezek között elég olyan is, akiotthon maga tartott kocsist, sõt olyan is, aki négylovas fogattal

115

járt; de az egykor glaszé kesztyûkkel kényeztetett kezek meg-fogták a vakarót, a ganéjhányó villát s becsületesen megfeleltekkötelezettségüknek úgy, hogy a magyar névre csak becsületethoztak.

Stambuli iparosaink többeket vettek maguk mellé s kitanít-ván, kenyérkeresetet adtak kezükbe. Mások mint kereskedõ-segédek, gyógyszertári laboránsok, hajóslegények és inasoknyertek alkalmazást.

A belga Bátorffy (báró Schwarzenberg) ki tizenöt sebbel bi-zonyítá a magyar szabadság iránti szeretetét, lovardát nyitott,a lóidomítás és lovaglás tanításnál volt huszártisztjeink közültöbbeket foglalkoztatott, és nyújtott nekik becsületes kereset-módot.

Voltak mások, kik asztalosságra, bútorkereskedésre, sõt, bor-bélylegénységre adták fejüket, szerencséjük volt, hogy otthona kollégiumban megtanulták volt a hajnyírás mesterségét. Devoltak olyanok is, akik a magasabb mûvészet stádiumáigemelkedtek. Frank huszárkapitány olajban elég sikerülten fes-tett arcképeket. Lettek többen zongora és nyelvmesterekké,nehány nevelõnek is bevált.

Réthy Károly tüzérkapitány, ez az eredeti zseniális fiatal,aki az egész forradalmat egy tokatlan fringiával szolgálta végig,azelõtt mérnökségre készülvén értett, vagy legalább konyítottvalamit a festészethez. Lett belõle szobamázoló s másik hatottanított be az ecset kezelésébe; maga szebbnél szebb patro-nokat festett és metszett, a többi ezeket mázolta. Utóbb ez ahetes kompánia oly híres szobafestõ társulattá nõtte ki magát,hogy a szultán akkor tájt épült dolmabakcséi palotájának többtermét és szobáját festették ki általuk.*

Volt egy építészetet tanult fiatal, s vagy két kõmûvességhezértõ egyén; ezek tizenkettes szövetkezetet alkottak, s miutánegy gazdag örmény boshporparti palotájának építését megsze-reztem számukra, maguk mellé vettek napszámosnak mégvagy huszonnégyet. Hordották a követ, téglát, meszet s raktáka falat olyanok, kik csak látásból ismerték az ilyen munkát, s nem egy maga építtetett palotát.

Az áldott emlékû Sester, a szultán fõkertésze, ki füstösosztrák, s mint ilyen gyûlölte a magyart, mint nemzetet, devégtelenül szerette a nemzet egyes tagjait, s ki családunk peresügyeiben is nagy segítségünkre volt, ajánlatomra hat magyarmenekültet alkalmazott a szultán besíktási kertjébe kertészse-gédekként. A kertészséghez az igaz, hogy csak egy értett; de ezbeoktatta a többit úgy, hogy teljes megelégedésre mûködtek.

––––––––––* Réthy a krímiai háború alatt tûnt el a táborból titokszerûen, s soha meg nem került.

116

Egy másik (ha jól emlékszem Sipos nevû) Fuád pasának lettfõkertészévé.

A debreceni fegyvergyár igazgatója, Matheidesz puskamûvesboltot nyitott s egy kis hitelt eszközölvén számára, utóbb egészkis puskagyárt szervezett, hol ismét többen kaptak alkalmazást.

Szilágyi Dani barátom — ki rövid idõn úgy megtanulttörökül, hogy Petõfi verseit nagyon sikerülten fordítottatörökre, s kirõl egy török pasa elõttem mondá, hogy szebbenbeszéli nyelvüket, mint maga a fõvezír, könyvkereskedõ segédlett.* Magam se akarván hátramaradni, óráslegény lettem.

Kitelt a szegény magyar menekültbõl minden, még gyógy-szerész is és fényképész is.

És mindenik saját szakmájának ügyekezett becsülettel meg-felelni, mindenki munkálkodott, dolgozott szorgalmatosan,zúgolódás nélkül, büszke önérzettel és azon öntudattal, hogyazt hazájáért, nemzete becsületéért mûveli és oly példás, olybecsületes volt mindenkinek magatartása, hogy e több százramenõ ember közül soha egy ellen sem merült fel panasz, mertmindenki át volt hatva azon érzettõl, hogy a magyar névnek a külföld elõtt becsületet kell szerezni.

Az emigrációk nagy próbakövei a jellemnek s egyáltalábanazt észleltem, sõt írták mások is, hogy más nemzetek menekült-jeinél gyakran fordultak elõ oly kihágások, kalandorkodás, azirántuk nyilvánult rokonszenvnek túlságos megadóztatása,néha kizsákmányolása stb. amelyek nem mindig voltak össze-egyeztethetõk azon nagy és magasztos szabadsági eszmékkel,melyekért õk otthon küzdöttek. Mindez, nézetem szerint, atétlenségbõl származott és származik, amelybe az emigrációklegnagyobb része esik, mert a tétlenség sok minden rossznakszülõanyja.

Nézetem szerint a magyar emigrációt ily vétségbe eséstõlerkölcsi romlatlansága és nemes faji tulajdona mellett, legin-kább az óvta meg, hogy a tétlenség renyheségének soha semengedte át magát, mindenik igyekezett magának munkakört,elfoglaltságot keresni, s ez volt talizmánya, mely visszatartámindennemû vétségtõl és a helyzetükkel való visszaéléstõl, úgyhogy általánosságban el lehet mondani, hogy emigrációnkmagatartásával becsületet hozott nemzetére. Nem tudok esetet,hogy magyar emigráns koldult volna, inkább lett napszámos,avagy éhezett s meg is halt étlen (pár ilyen eset is fordult elõLondonban) hogysem önmagában nemzetét megalázza. Tör-téntek kéregetések s más kisebb rászedések néha magyar név

––––––––––* Szilágyi Dani most is ott van, de mint tulajdonosa azon üzletnek, hol elõbb segéd-kezett, de gyermekeit Budapesten magyaroknak nevelteti.

117

alatt, de azt nem magyarok követték el, még betyároskodástólis óvakodtak menekültjeink, mert Bárdy kihágásai, a ki nemelégített harcvágyát a Stambul utcáin szembetalált muszka ka-tonák ellen irányozta s egy alkalommal furkós botjával egyszer-re hatot vert le, egy más alkalommal pedig egy muszka hadi-hajó parancsnokának kikötõben levõ csolnakát megrohanván,a parancsnokot leütötte, s az evezõ lapátokkal rárohanó tizen-két matrózot egymaga tengerbe ugratta, vagy Balogh Dávidbravur stikje, ki az osztrák fõ spión által, egymásnak elfogásáravezénylett rendõr csapatot (azt gondolván, hogy õtet akarjákelfogni) egy szál kard pár kanyarításával lefegyverzett s szét-kergetett; mind csak a ki nem elégíthetett harcvágynak (mind-kettõ az olaszországi légióból volt) voltak kitörései, egy nemeaz egyenetlen párbajnak, amidõn egy tíz fegyveres ellen bottalverekedett a magyar vitézség, s rettenthetetlenség példájátakarván kitüntetni, amit el is értek, mert ha a muszka katonákBárdyt megpillantották, még ha húszan voltak is, futásra vet-ték a dolgot.

Az ily legénykedésnek is — az igazat megvallva — nem volthelye, s azt maguk menekült társai is annyira rosszalták, hogyegy alkalommal, midõn Bárdyt (Amerikába) elutazó hajójukrafel nem akarták bocsátani, s õ mégis betolakodott, maguk dob-ták a tengerbe; de onnan is kiúszott s mindaddig garázdálko-dott, míg valamely angol agyon nem boxirozta.

VI. Magyar kaszinó és respublika, összeköttetéseinkKutahijába, Kossuth gyermekei

Helyszerzõi hivatásom azután is igénybe volt véve, mert Sumlá-ról, de a hazából is folyton szivárogtak honfitársaim a törökfõvárosba, kiknek nagyobb részét szintén elhelyeznem sikerült.

Azonban óhajtottam, hogy ezen nagy világváros mindenrészeiben szétszórt honfitársainknak legyen egy oly gyûlhelye,ahol idõnkint összejöhessenek, egymással találkozhassanak, s a terhes munka napok után némi szellemi táplálékot is talál-hassanak, szóval hogy legyen oly központ, amely az összetarto-zandóság érzetét, az egymással való érintkezés által a testvéries-ség ösztönét éberségben tartsa s az egymást támogatás alkalmátmegteremtse.

Erre egy magyar kaszinó alapítását hittem a legcélszerûbbeszköznek. Részvényeseket, pártoló- és rendes tagokat gyûjtvén,édesanyám tarlabasii nagy házának emeletén berendeztem azt;eleinte szegényesen és szerényen, de már ekkor is olvasóter-mében található volt néhány magyar lap, és a stambuli franciaés olasz lapok.

118

Késõbb, amidõn a stambuli magyarság egészben sorakozotts a Kutahijába belzettek* a kormányzó Kossuth Lajossal élén,szintén fizetõ tagjaivá lettek kaszinónknak, (miért a magyarlapokat Kutahijába küldöttük) egyletünk oda nõtte ki magát,hogy vagy húsz lapja mellett szép könyvtára, késõbb segély-alapja is volt, s utóbb oly fényes táncvigalmakat rendezett,melyen a pérai elit közönség, sõt a barátságos népek követ-ségei tagjai is megjelentek, s nem egy olasz, francia és levanteitanulta be és aprózta kedves csárdásunkat, mert szép magyarnõkben sem volt hiány, sokan a menekültek közül családostuljövén ki, így ott volt szegény Dobolay József négy szép leányá-val, Figyelmessyné, doktor Domboryné, az én két nõvérem,Zilahiné, a szép László (tüzér) Mari, Mattáné s sok mások.Mattáné fegyverrel szolgálta végig szabadságharcunkat, s minthonvéd kapitány menekült ki; csak itt tûnt ki nõ volta s egymásik kapitány, Matta által Sumlában nõül vétetett, mostEgyiptomban laknak.

A kaszinó helyiségének földszintjén volt pár szobából állószállása egy kedves lakszövetkezetnek, melynek tagjai voltak:Veress Sándor, Hagen Ignác, Wesselényi Jóska, s még vagy hár-man, mind kiváló mûveltséggel bíró fiatalok, egykor derékhonvédtisztek, mind önkéntes iparosok, leginkább szabók.

A mester Veress Sándor volt, ki a szabászatot csakhamareltanulta, s az ollót épp oly jól kezelte, mint otthon a corpusjurist jogász korában, a többiek a szabó legények és szabó ina-sok voltak, de azért teljes egyenlõség és testvériség uralkodotte lakszövetkezetben, s azért azt Respublicának nevezték el.

Soha szellemdúsabb, vitálisabb, kedvesebb s összeillõbb tár-saság nem létezett ennél a köztársaságnál, ahol még a kom-munizmus is felütötte fejét, mintán keresményük közös volt,közösen osztoztak afelett.

Ezen társaságot úgy lehete tekinteni, mint a stambuli emig-ráció tudós-társaságát, ahová igazán élvezet volt elmenni, merta társaság csupa zseniális gyermekekbõl volt összeválogatva,akik mindannyian híres élceskedõk voltak, csakúgy ömlött azélc a varrótû mozgása között ajkaikról, hogy a komoly kedélyis felderült kedves körükben. Az élc nemcsak szóval, hanemrajzónnal is járta, mert Veress Sándor híres karikírozó volt sazonnal lepingálta a szobák falaira egyik másiknak pompásansikerült karikatúráját, sõt egész jeleneket is, úgy, hogy azonszobák falai az emigráció képcsarnokát, valódi élclapjait képez-ték. Veress a rajzónt oly zseniálisan kezelte, hogy e téren híresJankónkkal mérkõzhetnék.

––––––––––* internáltak (A szerk.)

119

De nemcsak az élcekhez, hanem a tudományokhoz is értet-tek a respublika lakói s idõnkint adtak ki igen szépen szerkesz-tett, s gyönyörû költõi s prózai dolgozatokban és cikkekbengazdag folyóiratokat, amelyek igazán megfeleltek nevüknek,mert csak írva voltak, s a kaszinó körén nem igen terjedtektúl. Mily kár, hogy azokat valaki nem gyûjtötte össze, mily gaz-dag adattár lenne a magyar emigráció történetéhez, mily hûtükör lenne az a sztambuli magyar emigránsok lelkületének s gondolkozás módjának visszasugárzására, hány érdekeséletkép, hány érdekes epizód volt ott a menekültek küzdelmeséletébõl leírva, hány szép, emelkedett költményben volt a hon-vágy kínzó érzete megénekelve; mily becses korrajzi adatokvoltak azokban összehalmozva. Be nagy kár, hogy e szellemikincset valaki nem tartá meg nemzetünk számára.

Akkortájt kormányzónk Kossuth Lajos stambuli megbizott-ja és ügynöke báró Vay László volt, kinek kezén mentek átdiplomáciai levelezései a küludvarok követeihez, külügymi-nisztereihez, melyekkel Kossuth már Kutahijából folytonosösszeköttetésben állott, úgyszintén a hazával való összekötteté-sét is Vay közvetíté; de apróbb megbízásokat mint a Kaszinóelnöke én is nyertem úgy nagy hazánkfia, mint más kutahijaihonfitársainktól; az én feladatom volt a kormányzót kurrens-ben tartani a stambuli magyarok állapotáról és viszonyairól, s errõl havonkint jelentéseket tettem, valamint az én felü-gyeletem alatt állott az osztrák követség is, hol egy derék olaszhivatalnok barátom volt, ki mindennemû cselszövényeket,áskálódásokat, intrikákat, nyomorult aljaskodásokat, fondor-latokat figyelemmel kísért, arról engem titokban értesített,amirõl én viszont értesítettem Kossuthot, s ily módon sikerültnem egy diplomatikai titkot leleplezni, nem egyszer a csel-szövények hálóját széttépni, s báró Stürmer ellenünk kivetetttõreit kikerülnünk.

Különösen azon végtelen megtiszteltetésben is részesültem,hogy amidõn az osztrák barbarizmus által tömlöcre vetett gyer-mekei Kossuthnak, az angol kormány beavatkozása folytánkiszabadultak és Kossuth nõvére, Ruttkayné által szülõikhezKutahijába vitettek, én voltam Stambulban való fogadtatásuk-kal megbízva. S én voltam szerencsés Stambul nevezetességei-nek megtekintésénél Ciceróként szolgálhatni.

Ferenc akkor talán tíz, Lajos kilenc éves lehetett, angyalianszép és végtelenül zseniális s korukhoz képest bámulatos fej-lettséggel bíró két gyermek volt, kik már akkor otthonosakvoltak a görög Byzánc és a török Stambul történetében, s olykérdéseket tettek, hogy elbámultam rajta.

Akkortájt beszélték, hogy amidõn Kossuthnak álnév alatt ki-állított útlevéllel kifelé igyekvõ családját elfogták s az ártatlan

120

gyermekeket s Kossuth öreganyját, valamint Guyon tábornoknejét és gyermekeit (kik szintén együtt szabadultak ki és jöttekStambulba) börtönbe vetteték és keményen vallatták, a Haynauelibe vezetett Lajoskától kérdezte, hogy mi a neve? Elõbb azútlevélben való álnevet kezdte mondani, de azután büszkénmondá: „Ej, én nem szoktam hazudni, én ifjabb Kossuth Lajosvagyok.”

Haynau németül intézte hozzá faggató kérdéseit, a kis Lajosfranciául felelt, s midõn a tábornagy követelné, hogy németülfeleljen, mert nem érti, a gyermek gúnyosan veté oda, hogyelég szégyen, hogy egy tábornagy nem tudja a mûvelt embereknyelvét. Erre aztán megszûnt tovább faggatni.

Nagy csapásnak tekinthetjük, hogy nemcsak az apát, nem-zetünknek megváltóját és szellemóriását kell nélkülöznünk,hanem fiainak, az akkori zseniális gyermekekbõl fejlõdött jelesférfiaknak tehetségét sem hazánk, hanem a külföld hasznosítja.

VII. Horváth emisszarius* emléke, osztrák méregkeverés. Kutahijába indulás

Kossuth nõvérét és gyermekeit Bruszáig kísértem, hol Kossuthküldöttjének adtam át; de nemsokára magam is követtem,mert akkor tájt sûrûn jöttek a hazából fontosabbnál fontosabblevelek, melyeket leginkább egy Horváth (keresztnevét feledtem)nevû izraelita hozott ki s vitte újból vissza Kossuth válaszait.

Horváth rendkívüli ember volt, akinél az ily nemû megbiza-tásokhoz szükséges ravaszság és ügyességgel nagy jellem, lán-goló hazaszeretet és rendkívüli bátorság volt egyesítve.

Õ oly nagy szolgálatokat tett, s azokat oly önzetlenül tel-jesíté, miszerint méltányosnak ítélem, hogy itt, hol nevéveltalálkozom, pár sort szenteljek emlékezetének; az adatokatmagától Kossuthtól nyertem.

Pedig azon korban fejével játszott az ilyen küldött; az ilyvállalathoz valóban nagyobb bátorság kellett, mint a harctérvészeivel való szembeszálláshoz, mert amíg itt az önvédelemmeg van, s a tömeges együttlét fokozza a bátorságot; addig azilyen emisszarius egészen önmagára van utalva, s a legkisebbgyanú halált hozhat fejére, halált, mellyel még a harctér dicsõ-sége, a hazáért való önfeláldozás költészete sincsen egybekötve.Ilyen önfeláldozásra csak az öntudatos és emelkedett hazaszere-tet vezetheti az embert, és ez volt vezére Horváthnak is, amintaz utolsó vele való találkozásom Londonban errõl meggyõzõtt.

––––––––––* kiküldött, megbízott (A szerk.)

121

A napóleoni merénylet után akként alakultak az európaikonstellációk, hogy a mi elõbb magasan repkedõ reményeinkfokmérõje a fagypontra szállott. Európa felett a féktelen zsar-nokság terjeszté ki hálóját, a szabadságra törõ népek ege elbo-rult. Ez idõtájt hozott Horváth a hazából leveleket. Én éppenKossuth alpharaadi lakásán voltam, midõn Horváth jelentettemagát kormányzónknál és kérdezte, hogy van-e valami paran-csolatja?

Kossuth az õ szelíd, még a legnagyobb leveretés percében isfelvillanyozó hangjával mondá: Édes Horváth! Most kilátása-ink nagyon szomorúak, s mindaddig míg Európa viszonyaibankedvezõbb fordulat nem áll be, hazánk érdekében egyelõremit se tehetünk: de jöhet, és jöhet gyorsan is idõ, midõnotthoni szervezkedésünket és mûködésünket ismét folytatnifogjuk, amidõn önre ismét szükségem lesz, azért érdekemben,sõt a haza érdekében van, hogy ön kéz alatt legyen. Maradjonazért itt Londonban, s bár magam is gyenge anyagi viszonyokközt vagyok, mégis gondoskodni fogok ön ellátásáról.

Horváth megköszönte Kossuth érdeklõdését személye iránts mondá, hogy nem kíván terhére lenni; amíg szükség lesz reá,addig foglalkozást keres magának, majd ha jobb idõk követ-keznek ismét készen lesz a kormányzó parancsait teljesíteni.

Elment és beállott egy ausztráliai (kivándorlókat szállító)hajóra szakácsnak, s mi soha többé hírt nem hallottunk felõle,ott veszett valahol a nagy Óceánon; hullámokba temetkezett(mert késõbb megtudtuk, hogy azon hajó elsüllyedt) azon ne-mes szív, amely drága gyöngye volt a jellemnagyságnak.

E pár sor legyen emlékének áldozva; de elmondám cáfola-tául annak, mintha izraelita honfitársainkban nem lenne megaz egy hazához való ragaszkodás, mintha zsidóinknál a koz-mopolitizmus kizárná a hazaszeretetet és a rajongásig menõönfeláldozást. Erre Horváth példája nyújtja a legszembeötlõbbcáfolatot, mert oly önzetlenül, oly önodaadólag csak az tudjaa hazát szolgálni, akiben a hazaszeretet nemes lángja ég. Igen,a zsidó is képes önfeláldozó hazaszeretetre, csak tegyétek ked-vessé és szeretetre méltóvá elõtte a hazát; csak adjatok meg-felelõ jogokat nekik, hogy kötelességeket követelhessetek tõle;öleljétek a társadalom keblére s kössétek oda az egyenjogúságkötelékével, s bizonnyal fognak közülök kiválni olyanok, kikHorváth erényeivel tündöklendnek, s a jó hazafi címre jogo-sultságot szerezendnek.

De a hálás emlékezetnek szentelt e kitérés után forduljunkvissza Stambulba.

Horváth akkortájt igen fontos leveleket hozott a hazábólVay Lászlóhoz, melyeket õ nem mert a posta bizonytalansá-gára bízni, engem szólított fel tehát, hogy azokat személyesen

122

kézbesítsem Kossuthnak. Erre nem kellett nekem sok biztatás,mert ez kedvezõ alkalmat nyújtott, hogy lelkem ellenállhatlanvágya: Kossuth nagy hazánkfiának személyes megismerése tel-jesedésbe menjen.

VIII. Kutahijai utam, keleti vendéglátás, közbiztonság

Következõ napon Pongrácz Alajos feledhetetlen barátom* tár-saságában a rendes gõzössel Gömlekre eveztünk, mégpedigsietõs levén utunk a levelek gyors kézbesítése miatt, csak a kéznél levõ Bruszáig szóló teszkerével (török útlevél), mertazon idõben a Kutahijába szóló útlevelek kiszolgáltatása na-gyon meg volt szorítva, ilyeneket csak maga a belügyminiszteradván ki, az okon, mert Ivanovich horvát sbirjei** Kuthaijafelé is leselkedtek és éppen velünk egyidejûleg is tettek egyszemlélõdõ kirándulást arra felé.

A tõr és jatagán nem fogván, a mérget kísérlették meg, s azon kereskedõ holmijai — kinél Kossuth és a magyarokvásárolni szoktak — megmérgezve érkeztek Kuthaijába, deszerencse csillagunk ekkor is õrködött, mert pár török katonavásárolván legelõbb ottan, ezek estek nagy kormányzónkhelyett áldozatul; a megejtett szigorú vizsgálat szálai bizonyoskövetségi palota felé irányultak, s így az ideje korán beszûn-tetett.

Ha idõnk engedi, könnyen tudtam volna útlevelet eszkö-zölni egész Kutahijáig, mert Ali pasát még Splény idejébõlismertem s különben is tudomása volt Kossuthtal való egy-beköttetésemrõl; de az ezáltal okozandott pár napi késedelmetsem tûrvén meg misszióm természete, a bruszai útlevéllelindultunk el, ami majdnem kellemetlenségbe kevert.

Utunk elsõ szakasza Bruszáig tartott; nem lehet feladatom,hogy ez útrésznek bár csak rövid vázlati leírását adjam, mertúgy emlékezetbõl nagyon soványon ütne ki; de különben feles-legessé teszi ezt azon körülmény is, hogy ezen vidéket s magátBrusszát, az oszman birodalom ezen elsõ fõvárosát is, tüzetesenleírtam az Utazás Keleten VI. kötetének végén. Ahelyett inkábbelbeszélem azon mulatságos kis jelenetet, ami velünk Bruszakikötõ helyén Gömleken történt.

Horváth szereplése 1848-ban kezdõdik. Amidõn Windisgrätzelõl a magyar kormány Debrecenbe vonult, életbevágó kérdés volt egy levélnek a komáromi várba való gyors bejuttatása,mely tudassa a kormány Debrecenben létét, kitartó védelemre

––––––––––* Pongrácz az Erdélyben lévõ Szathmári-honvédzászlóalj századosa volt.

** fegyveres nyomozó, fogdmeg (A szerk.)

123

buzdítsa az õrizetet, s a megbízhatlan parancsnok helyett Gu-yonra ruházza át a parancsnokságot: Kossuth 10 000 forint ju-talmat tûzött ki annak, aki a levelet beviszi és arra választ hoz.

Egy napon szegényes kinézésû izraelita jelentkezett a levélelvitelére, ki Kossuth azon kérdésére, hogy mi nyújt biztosí-tékot arra nézve, hogy a levelet rendeltetése helyére és nem azellenség kezébe adja? Az illetõ azt felelte, hogy itt maradócsaládom és gyermekeim.

Elvitte a levelet hûségesen s Komárom vára éppen a bukáspercében meg lett mentve.

A válasszal megtérõnek Kossuth a 10 000 forintról szólónyugtatványt átadta; de az izraelita visszanyújtván, azt mondá:Kormányzó úr! Én e szolgálatot nem pénzért, hanem hazafi-ságból tettem.

Ez Horváth volt, ki szabadságharcunk alatt még más ilynemû szolgálatokat is tett, mindig önzetlenül, anyagi jutalomvisszautasításával.

Szabadságharcunk leveretése után ismét Horváth volt a ha-zával való összeköttetés közvetítõje és a titkos levelezések el-szánt postása, csak tudtommal négyszer jött ki s ment oda visszaKossuth válaszaival.

A gõzhajón egy gazdag gömleki görög kereskedõvel ismer-kedtem meg, ki nagy barátja és tisztelõje a magyaroknak, nagybámulója Kossuthnak, kinek Gömleken való ünnepélyes fogad-tatásában (mikor Kutshijába szállították) részt vett volt, s nemgyõzte eléggé isteníteni. Különben fõleg azon idõben, nemcsaka török, hanem Kelet minden népei a magyar iránt különösvonzalommal és meleg rokonszenvvel viseltettek, amit foko-zott és fokoz azon ellentét, hogy az osztrákot kelet mindennépe lelkibõl gyûlöli, nemce köpeknek (német kutya) nevezi.

Egész Kis-Ázsiában szekérút nem levén, a közlekedés lóhátontörténik, s így amíg Gömleken fogadott lovainkat a hosszabbútra felkészíték a görög kereskedõ szíves unszolásának enged-ve, látogatására mentünk nem messze fekvõ lakására.

Keleten a családi kör a keresztényeknél is (értem görögök,örményeknél) csaknem oly zárkózott, mint a törököknél, anõk ha nincsenek is hárembe zárva és elfátyolozva (bár a nemegyesült örmény asszonyok épp úgy el vannak fátyolozva,mint a török nõk, s csak arról lehet a török nõktõl megkülön-böztetni, hogy sárga papucs helyett pirosat hordanak, mertsárgát csak a török nõknek szabad viselniök), de azért épp úgyel vannak különítve a férfiak társaságából, mint amazok. A ke-resztény nõket is csak azon pár percig lehet látni, míg kávét ésdulcsászát (tátli) szolgáltatnak, s azután azok is elrejtõzködnek.

Görögünk igen szívesen fogadott, értékes csibukokat nyo-mott szájunkba s nemsokára belépett három angyalszép leánya,

124

kik a régi görögök három Gráciájával biztosan kiállhattákvolna a versenyt, s hozták a zamatos feketekávét, s mindeni-künknek külön hozzá a picike findsát rózsalevél pici kezecs-kéjükben, s átnyújták oly kellemmel, oly bájjal, hogy az emberhajlandóbb lett volna azt a picike kezet, mint a pici findsátelfogadni. Ahogy felhörpöltük a fösvény findsácska tartalmát,jöttek ugyanazon ezer csókkal borítani óhajtott gyöngykacsócs-kák, átvették a findsát, de ekkor nyegnyíltak a némaságukbanis beszédes ajkacskák s mennyei dicsénekszerû csengéssel mon-dák, míg jobb kezüket a szívtõl a homlokhoz emelték: Affietlerolszun (egészségedre váljon).

Ekkor jött a második fogás, a tátli; ennél a keleti etikettszerint meg van a fokozat, a befõtt milyensége fejezi ki a fo-gadtatás minõségét, a szíves látás meghatározását. Például acitronádbefõtt a szíves látást, a rózsabefõtt a látogatás felettilegnagyobb örömet fejezi ki: s miután a tátli választása a nõkjogai közé tartozik, az a szívérzelmek és vonzalmaknak mint-egy közvetítõül szolgál, valódi édes, mézes néma beszédet képez.

A tátlit mindig nagy ünnepélyességgel s pompával hozzákelõ, egy nagy tálcán van a befõttes üveg, mellette levõ kis tálcánaz ezüstkanálkák, annyi, ahány vendég van; egy másik kis tálcaa használt kanalok számára, s végre a vendégek számának meg-felelõ pohár víz. Az egész egy arany- vagy ezüstvaratos selyemlepellel van beterítve, talán azért, hogy a tátli milyensége s ígya fogadtatás szivélyességének fokozata meglepje a vendéget.

Amint a tátlival visszatért három Grácia leemelte a lepelt,én egy pillantással átláttam, hogy kitûntetett, melegen foga-dott vendégek vagyunk, mert az üvegben gül tátli (rózsabefõtt)piroslott.

A kiszolgálás mind a hármat foglalkoztatta, egyik a tátlibakis kanalat merítve hozta az üveg felett, míg a másik a hasz-nált kanalat vette át s helyezte az üres fiók-tálcára, a harmadikpedig a vizes poharat hozta s a kiivásra Affietleros sunmotmondott.

A szokás az, hogy a telemerített kanalat beszopja az ember,s ha nagyon erõltetik a Bujurum daha birtáné-val (parancsoljonmég egyet), akkor a kezébe adott üvegbõl még egy kanálká-val veszen, s azután Ejvalát (köszönöm) mondva visszaadja s anyújtott vízzel leöblinti.

Én a bájos kellemmel nyújtott gültátliból bekaptam két ka-nálkával, s azután folytattam a beszélgetést a szabadságharcunkiránt nagyon érdeklõdõ házigazdával; de nem mulasztám el aleányok gyönyörûen ragyogó szemeibe is egy-egy lopott pillan-tást vetni, hát egyszer látom, hogy mind a három mosolyog olyszépen, mintha az ég nyílt volna meg, s oly fogsorokat mutat-va, mintha drága gyöngyfûzér ragyogna fel.

125

Tudtam, hogy az etikett tiltotta mosolyt valami szokatlan,rendkívüli eset idézi elõ. Oda tekinték az én, török nyelvet éstörök illemszabályokat nem tudó, Pongrácz barátomra, aki ép-pen a fenekén levõ legutolsó kanál tátlit is elfogyasztván, „ebizony jó volt” szavakkal nyújtá vissza az üres üveget a mosoly-gó angyalnak.

Én pár szóval kimentém szokásokkal ismeretlen barátomat,s azzal eltûnt, a tüneményszerû ambróziát osztogató háromangyal, hogy többé soha se lássuk; de szilfid alakjuk az egészúton elõttünk lebegett képzeletünkben. Lóra kerekedve, estéreBruszára értünk; Bruszától az út Kutahijáig két jó napot tartlóháton, s a legkisebb, néhol nagyszerû vidékeken, s roppanthegyláncolaton hatol át.

Óhajtanám ezen kevésbé ismert és nagyon érdekes vidék-nek tüzetesebb leírását adni; de emlékezetem cserben hagy;legfõlebb általános jellegzésként írhatom, hogy Kis-Ázsiának(Anatolia) e része sokban hasonlít Bel-székelyföldünkhöz, azta büszke Olymp és Tauros hegyláncolatai futják át, melyeknekcsúcsait és tetõormait a fenyõt helyettesítõ ciprus és cédrusok,alább tölgy és bükk rengetegek borítják, mert a Keleten külön-ben értékes fa elszállítására és így kihasználására az utak hiá-nyozván, a gyér lakosság saját használatára nem tudja letarolni.

A lankásabb alsó kifutványokat erikák, babér, mirtusz ésrododendron bokrok borítják. A hegyláncolatok közé mélyülõs csergedezõ csermelyek által átnyargalt völgyületeket igen sokhelyt diófaberkek s vadon tenyészõ más gyümölcsfák áthatlanligetei élénkítették. E termékeny völgyületeknek csak csekély,inkább a községek közelébe esõ része van mûvelet alá véve,mert a népesség gyér s különben is inkább csak saját szükség-letre termel, mert utak hiánya miatt a terményeknek a tenger-partokhoz való szállítása és értékesítése teve- vagy lóháton,nem igen fizeti ki magát.

Még leginkább értékesíthetõ a roppant mennyiségben vadontenyészõ diófa, mert Nyugat-Európában a diófa megszûkülvén,azt innen Kis-Ázsiából szállítják Franciaországba. E végettfrancia ügynökök barangolják be Kis-Ázsiának tengerparthozközel esõ vidékeit, a diófa törzseket bizonyos meghatározottmértékre elfürészelik s teveháton a kikötõkbe vivén, hajónszállítják Franciaországba. Egy ily ügynökkel éjjeli tanyáulszolgáló egyik falu ronda hánjában együtt szállásolván, azonkérdésemre, hogy hát kifizeti-e az ily messzirõl való költségesszállítást a diófa, õ elmondotta, hogy egy ily törzsrõl több százméter furnir szeletet nyernek oly módon, hogy a törzs bizo-nyos oly folyadékba forog, amely fellágyítja és a leszelt vékonylemeznek kelmeszerû hajlékonyságot ad. A gép finom kereszt-fûrésze folyton szeli a forgó törzsrõl a fellágyított felületet,

126

amely egy hengerre tekeredik fel s ily módon egyetlen törzsrõloly mennyiségû ily vékony szeletet nyernek, mely három-négyszáz frank értéket képvisel.

Ebbõl aztán megértettem, hogy az ily messzirõl való szállí-tás nagyon is kifizeti magát.

Kis-Ázsia e részét csaknem kizárólag törökök lakják, széperõteljes nép, amely jóra való kormányzat alatt, mínt most is,az erõ és hatalomnak kútforrása lehetne, mert ezen erkölcsös,romlatlan és hõs nép nagy fejlõdési képességgel bír; de a rosszkormányzat csak az adók felhajtására gondol, az ország rop-pant természeti kincseinek kihasználására, a nép jó tulajdonai-nak kifejtésére, ipar és kereskedelem fejlesztésére mi figyelmetsem fordít. Pedig e nép a földmívelés mellett nagy hajlammalbír az iparra is, itt a Taurus völgykatlanaiban elrejtett szegényesközségekben szövik azokat a gyönyörû smyrnai szõnyegeket,amelyek nemcsak keleten, hanem nyugat országaiban is ked-veltetnek, valamint itt készülnek azon nyers selyembõl készültátlátszó vékony selyemkelmék, melyekbõl a törökök fehérne-mûi készülnek; mindezek fejleszthetõk és gyáriparrá fokozha-tók lennének egy jobb kor, egy jobb kormányzat mellett. Ígyazonban minden csak pang és hanyatlik, Stambul fényûzése ésfajtalansága felemészti a birodalom jóllétét és életerejét éppúgy, mint Bécs a miénket.

Kis-Ázsia e vidékén elõbb bizonytalan és veszélyes volt azutazás az útonállók miatt. Rablóknak is nevezhetném, de a kí-méletesebb jelzõt azért használom, mert a török útonállók nemszokták az utasokat megölni, (kivéve az ellenállás eseteit) hanemegyszerûen kizsákmányolni.

Eljárásunk rendszerint az, hogy valamely szoros úton lesbehelyezkednek az út, jobban mondva az ösvény két felén s ami-dõn az utasok a kelepcébe bementek, egyszerre csak mindkétoldalról puskacsövek villognak feléjük, mire fölhangzik a fõnökkiáltása: „Adjátok meg magatokat, szálljatok le lovaitokról”.Ellenállásra nem igen lehet gondolni sem, mert a legkisebbgyanús mozdulatra eldördülnének közvetlen közelbõl a fegy-verek, s halva feküdne mindenki.

Az önmegadás után kilép a fõnök nehányad magával s elszed-ve pénzt, podgyászt és fegyvert, ereszti tovább menni, rendsze-rint elég udvariasok némi élelmet s a dohányt meghagyni,hogy az utas ne éhezzék és ne unatkozzék.

Ez egy neme a hûbérkori rabló lovagok eljárásának, kiknémi joggal felruházottnak hitték magukat a területükön át-vonulókat ilyen formán megadóztatni.

Korábban Kodesa Arab rablóbandája rettegtette e vidéket,melyet bár egész zászlóaljak rendeltettek ellenük — kézrekeríte-ni, vagy bár csak megfékezni sem lehetett, mert az egybefüg-

127

gésben levõ hegységek rengetegeiben, és búvhelyein még csakmegközelíteni sem lehetett õket.

Ott jártunkkor azonban teljes biztonságban lehetett utazni,hála Kodesa Arabnak (a nagy arab) aki maga változott a köz-biztonság õrévé.

Ugyanis a bruszai kormányzó pasának azon jó ötlete tá-madt, hogy a rettegett rablófõnöket magát tette meg pasalikjarendõrfõnökévé; ez aztán leginkább egykori pajtásaiból szer-vezett rendõrcsapatával úgy kitisztította Kis-Ázsia e részét arablóktól, hogy egy pálcával át lehetett utazni rajta.

Támadtak ugyan az õ nyomdokán, holmi kósza rablók; deõ, aki a búvhelyeket és rabló ösvényeket igen jól ismerte, ami-dõn nem is álmodták, meglepte õket és összefogdosta. Bruszánlaktamkor egy francia ügynököt (diófakereskedõt) raboltakvolt ki; de pár nap múlva Kodesa Arab meghozta a rablókkalegyütt a francia pénzét is.

Kodesa Arab egy valódi herkulesi alak volt, oly roppanttesti erõvel, hogy az embereket — amint egy verekedés alkalmá-val láttam — laptaként hányta halomra. Az õ puszta megjelené-se inkább imponált, mint egy egész csapat katonaságé, õ nálaaz erõvel rendkívüli ügyesség és furfang volt párosulva, s tulaj-donai következtében, a legbonyolultabb bûntényeket is hamarkiderítette, s példányszerû rendet tartott inkább személyestekintélye, mint rendõrségének számaránya által, ez ott, holmindenki (már ha török) fülig van fegyverkezve, nem tarto-zott a könnyû feladatok közé.

Hála Kodesa Arabnak mi teljes biztonságban lovagoltunkát Kis-Ázsia vadregényes tájain. Az út Bruszáról elõbb a gyö-nyörû bruszai téren vonult át a Rhyndacus festõi eperfaberkeiközött, az éjjeli állomásul szolgáló Hajdáron túl magas hegy-ségeken szállt át a Purszek Csai (a régi Thymbrius folyó) kiesvölgyébe, mely Áltán Tash (Aranykõ) táján eredõ folyócska,észak irányban törtett le és az Angoránál eredõ Szukariávalegyesülten s mindig észak irányban folyva Kán-Dagon (Vér-hegy) alól szakad a Fekete-tengerbe.

A Purszek-Csai termékeny völgyének közepe táján annak leg-szebb pontján fekszik Kutahija (a régi Cotyaemum) 30-40 000lakóssal bíró város, az anatóliai begler bég székhelye. A városfestõiségét nagyban emeli egy elõszõkellõ sziklaélen pompál-kodó ódon várnak romhalmaza.

A város elõtti magaslaton négyszögre épült terjedelmes lak-tanya van elhelyezve, ez volt a bellebezett magyaroknak lakhe-lye, vagy jobban mondva tisztességes fogháza, oda irányzók miis lépteinket.

128

IX. Kossuthtal való elsõ találkozásom.Kutahijai magyarok

Ahogy a laktanya elé értünk, egy katonai õrjárat rögtön körül-fogott és a török biztoshoz, ki egy binbasi (ezredes) volt, vitt;ez, amidõn csak Bruszáig szóló teszkerénket meglátta, harago-san förmedt reánk, hogy miként mertünk ily teszkerével idáighatolni. Én mentegetõdztem, hogy útunk sietõ lévén, idõnk a teszkere szerzésre nem maradt; de az itteni magyarok köztvannak ismerõseink, akik jótállanak érettünk s különben isrövid ideig szándékozunk itt idõzni. Õ azonban minderrõlnem akart tudomást venni, s kimondá hogy nekünk itt megál-lapodni sem szabad, hanem helybõl vissza kell fordulnunkBruszára. Én kértem, hogy engedje meg, hogy legalább az éjetott tölthessük, mert magunk és lovaink is fáradtak s azokkal— míg meg nem nyugtatjuk — lehetetlen tovább utaznunk. Mind-ez nem használt semmit, egy onbasinak (tizedes) kiadta a rende-letet, hogy két katona-lovat adjon alánk s szakaszával kísérjenvissza Bruszára.

A magyarok közül többen, azok közt Berzenczey László,Katona Miklós ismerõseim is a lármára odajövén, közbevetet-ték magukat, s mondák, hogy jó emberek vagyunk s kezességetvállalnak érettünk, már a két ló és a kíséret elõállott, podgyá-szunkat átpakolni kezdték.

Én kétségbe voltam esve, leghõbb vágyam teljesedésének ép-pen küszöbérõl visszalöketni, Kossuth ajtajától visszatéríttetni,anélkül, hogy õtet lássam, anélkül, hogy õtet megismerhessem,valóban leverõ, lesújtó volt; de az egyéni csalódás mellett végte-lenül aggasztott megbizatásom be nem tölthetése, mert utasí-tásom értelmében senki másnak Kossuthon kívül tudomássalbírnia nem volt szabad, azokat csakis neki, négyszemköztkézbesíthetném. Tudtam azt is, hogy azok igen fontosak, a ha-za ügyeit érdeklõk és sürgõsek, s így aggodalmaimat fokoztaaz, hogy azok át nem adhatása a hazára nézve is káros követ-kezményeket vonhatnak maguk után. Azért mégegyszer meg-kísérlém a cerberusnak szívét meglágyítani, elõvéve mindenékesen-szólásomat, esdve könyörögtem, hogy ha már visszato-loncoztat, engedje, hogy csak öt percre találkozzam a kormány-zóval, akinek izenetet kell átadnom. Ezzel még rontottam ahelyzeten, mert az ezredes õszintén kimondá, hogy õ Kossuthfelett, mint a szeme fénye felett õrködik, s azért kell rögtöntávoznunk, mert teszkere nélkül való idejövetelünk gyanúslenne elõtte. Semmi okoskodás — mondá — lóra s induljunk.

De a legnagyobb bajban, a legválságosabb percben ott vanmindig a nõ; éppen a visszaindítás percében lépett ki a laktanyakapuján Ruttkayné Kossuth fiaival, akik engem megpillantván,

129

kiálták: „Né, kedves néni, itt van Orbán bácsi, aki minketKonstantinápolyban meglovagoltatott.” Ruttkayné szívélyesenüdvözölt s mondá: „Jöjjön édes Orbán a kertbe Lajosomhoz,hogy megköszönhesse irányunkba tanusított szívességét.” Énbúsan felelém, hogy: „Ezer örömmel mennék, de fogoly va-gyok.”

De már ekkor megszûnt fogságunk, mert a haragos binbasilátván, hogy Ruttkayné ismer, odalépett s udvariasan mondá,hogy most már maradhatunk.

*

Ruttkaynét követve haladtunk a laktanyával szemben levõkertbe. Hangosan dobogott szívem, mint a fiatalé, amidõnszíve választottjához közelg, midõn imádottja közelléténekérzete villanyszikraként gyújtja fel egész lényét. Nem emlék-szem, hogy életemben úgy meghatva lettem volna, a parányisá-gom úgy eszembe ötlött volna, mint e percben, midõn korunklegnagyobb emberéhez közelíték.

Nem tudok szavakat lelni a keblemben viharzott érzelem-harc jellemzésére; a vonzódás és a megdöbbenés, a bámulat ésa félelem elegy érzete ragadta meg egész lényemet. Úgy érezém,mintha egy nagyszerû imaházba lépnék, hol akartalanul ismeghajlanak térdeink, s imára nyílnak ajkaink.

Én láttam a világ hét csodáinak egynehányát, én láttam éstalpam alatt éreztem a gúlákat, szembenéztem a szfinksszel,láttam a Parhenont és Theseus templomát, Tyrius és Myceneciklopszi mûveit; szemeimmel mértem Pompejus oszlopát, sEgyiptom díszgúláit; én szemlét tarték kelet nagy múltjánakalkotásain, kolosszális mûvein, óriási teremtményein; de azt a behatást, amit a szellemóriás gyakorolt reám, soha és seholsem éreztem. Sok minden elmosódik az emberi emlékezetben,sok minden csak homályos körvonalakban festi le magát azemlékezet tábláján; de arra a percre, amidõn a nagy KossuthLajost elõször megpillantám Kutahija kertjében, rögöt mozga-tó ásóval kezében, éltem végpercéig és végpercében is élénkenés elragadtatással fogok visszaemlékezni.

Szívem a találkozás percében úgy repesett, mintha ki akartvolna ugrani keblembõl; lábaim remegtek, hogy alig tudtamelõre vonszolni, fejem zúgott s szent félelem fogta el egészlényemet. Az a szép üdvözlet, melyet az egész úton agyambanforgattam, kiszorúlt elmémbõl, ajkaim úgy megtagadták a szol-gálatot, hogy nem tudtam hangot kihozni. Óh, mert nemcsaka valódi szívhez nõtt szeretet, hanem a bámulat és határtalantisztelet is némává teszi az embert, ennek is, miként amannak,nincsenek szavai.

S amidõn a bemutatás után szívélyesen kezet szorított: midõn

130

még mindenkit elbájoló bûvös tekintetét reám veté, s meg-csendült azon hang, mely százezrek, sõt milliók lelkében kor-bácsolta fel egész a zenitig a lelkesedést és a csodákat mûvelthazaszeretet érzetét; én csak hallgattam e harmóniáját a terem-tés remekének, én csak néztem ez istenesült lényt, ki korszakotés nemzetet teremtett s imádatszerû tisztelettõl áthatva s maga-sabb régiókba átvarázsoltatva, alig tudtam nehány érthetetlenszót kiejteni.

Én a reám gyakorolt behatásból magyaráztam meg termé-szetszerûségét azon késõbb elõttem Londonban történt jele-netnek, amidõn az általam bemutatott két elõkelõ angol ladylábaihoz borult. Csak álszemérem tarta vissza, s sokak odavigyázó tekintete, hogy én szavak hiányában hódolatomnakily módon nem adtam kifejezést.

És én ebben semmi férfiatlant, semmi lealázót nem találok,mert én a világ hatalmasai elõtt, kik népek jajjain, népek nyo-morán, népek leigázásán vélnek magasra emelkedni, s pom-pájuk fényét százezrek könnyeivel fokozzák: csak megvetéstérzek, míg ellenben mindig meghajlok azok elõtt, kik a nép-szabadság elõvivõi, kiknek nagyságát az emberi jogokért valónemes kûzdelem adja meg, kiknek fölemelkedését áldás és nemátok kíséri. A csinált nagyságokat lenézem, a valódi nagyságelõtt meghajlok.

Õ soha sem észlelt nyájassággal és leereszkedéssel fogadotts köszönetet mondott, mit érte s menekült társaiért tettem.Köszönetet õ, akinek az egész nemzet, az egész emberiséglekötelezettje, ki milliók felszabadításának, s egy nemzet halot-taiból való felrázásának vala égi küldöttje, ki a szabadság val-lásának valódi nagy prófétája.

És ezen új Washington, akinek a Kapitoliumban lennehelye, hogy a nép millióinak boldogsága felett õrködjék, s aztelõvarázsolja: itt a világ egy feledett zugában számûzve, fogság-ban tartva ásta a földet, amelynek becset õ adott, midõn a hû-bériség láncaitól szabaddá tette.

Miként nem volt akkor hangom gondolataim, érzelmeim éshódolatom kifejezésére, úgy a toll sem képes visszaadni, észlel-tetni azon hatást, melyet legnagyobb hazánkfia, Kossuth Lajoselsõ látása és a vele való elsõ társalgás reám gyakorolt. Csak aztmondhatom, hogy ama perc gazdagon kárpótolt éltem mindeneddigi és azutáni küzdelmeiért, szenvedéseiért. Azon perctõlfogva felavatva éreztem magamat a szabadság munkásai közé,s azon perctõl kezdve soha sem volt életemnek más törekvése,más célja, mint híven szolgálni azon megváltó eszmét, amely-nek õ a nagy mestere.

És én beváltám ezen önmagamban tett szent fogadalmat,mert habár a sorstól tehetség és értékben keveset nyertem; de

131

mindaz, mit bírok, hazám szolgálatára volt és lesz szentelvevégsõ leheletemig.

Óh ki egyetlen tekinteted, egyetlen szavaddal átalakítál ésfelavatál a küzdõk közé, légy áldott és szenteltessék meg a teneved, most és mind örökké.

*

Kossuth elfogultságomon segítendõ s az önmagamhoz térésreidõt adandó, leülésre hívott egy önkeze által alkotott szép nö-vény-lugasba, hol élénk érdeklõdéssel kérdezõsködött sztambulimenekült társai, és az ottani viszonyokról, fájdalmát fejezvénki afelett, hogy neki nem adatott s alkalmasint nem is adatikalkalom, hogy az oly sok tekintetben érdekes török fõvárostmegtekinthesse.

Éles esze azt is átlátta, hogy én valamit hozhattam számára,s miután vacsorára meghívott, nõvérét elküldötte intézkedni s így alkalmat adott hozott levelek átnyújtására.

Míg õ visszavonult lakásába azok elolvasására, azalatt mi aközös kertben tekintettünk szét, melynek volt egy sétatérréátalakított és közös erõvel gondozott része, s ezenkívül volt aszéleken mindeniknek egy külön táblácskája, melyet mindeniksajátkezûleg mûvelt, részint unalomûzés, részint egészségi szem-pontból szükségelt mozgás kedvéért. Kert, melyet ily kezekmûveltek, talán sehol és soha nem létezett; látszott is rajta azértelmes munkások keze nyoma s kiváló ízlése, mert ennélmég a paradicsom-kertje sem lehetett szebb.

Hanem furcsa fák is voltak e kertben, azok mind könyvet,még pedig szent könyvet teremtek, mert ott biggyeszkedettcsaknem mindeniken egy, néha több vaskos magyar biblia,melyekkel angol misszionáriusok áraszták el menekültjeinket,s melyeket magukkal vittek a kertbe, hogy más magyar olvas-mány hiányában munkaszünetkor delektálják magukat.

A kertben szanaszét ásogató és kapálgató honfitársai közt aszintén Sumláról jött Pongrácznak több ismerõse levén, csak-hamar körülettünk csoportosultak, s a világtól elzártak élénkérdeklõdéssel ostromoltak száz meg száz kérdéssel, s irigyeltéksztambuli bajtársaik sorsát, kik bár néha kemény munkával,de legalább szabadon élnek, míg õk itt helyhez kötve és folyto-nosan õriztetve sínylenek.

X. A kutahijai laktanya és lakosai

Hogy az itt tölteni szándékolt pár napot honfitársaink körébentölthessük, szintén a laktanyába ütöttünk tanyát. A binbasi egészelõzékenységgel bocsátott egy csinos szobát rendelkezésünkre.

132

Én a binbasit meglátogattam, hogy szívességét megköszön-jem, de azért is, mert bizalmas közlendõm volt vele.

Furcsa kombinatív szeszélye a sorsnak, hogy nehány embertbizonyos célokra mintegy kijelöl. Én valék, úgy látszik, azonhivatásra kiszemelve, hogy a Kossuth élete felett õrködjek, hogya konstantinápolyi követség gyilkos tervezetei és Kossuth közéhelyezkedve, a ráirányzott csapásokat elhárítsam.

Már Sumlán meghiúsítám egyszer a kiküldött horvát sbirekcselvetéseit, most az esetlegesség ismét úgy akarta, hogy ugyana-zok valamely álnokságának útját álljam, mert midõn a Kutahijaelõtti legutolsó állomásról távoznánk, ugyanakkor tért be odaa másik oldalon Joanovics tizenkét horvát gyilkosa, kiket énrögtön felismertem.

Ezt közöltem bizalmasan a binbasival, aki rögtön intézke-dett egy erõs lovas õrjárat kiküldése iránt; mely õrjárat Kutahi-ja közelében feltalálta az est homályában oda belopózni akaróhorvátokat, s azokat a binbasi rendelete szerint, visszatolon-colta Gömlekre.

Az út porát lemosva és egy kissé rendbe hozva magunkatKossuth szállására siettünk.

Kossuth családja körében épp oly megnyerõ, mondhatnámelbûvölõ, mint a nyilvános életben. Nem képzelek embert,bármily elfogult elõítélettel és ellenséges indulattal lett légyenis eltelve Kossuth iránt, hogy rövid vele való társalgás után le-fegyverezve, és meghódítva ne érezné magát. Van modorában,ezüsként csengõ hangjában s fõként tekintetében valami olyellenállhatlan varázs, aminõt én még soha nõnél sem észlel-tem; oly bûbáj, ami megragadja és önkéntes hódolatra késztetiaz embert.

Ezt nem csak mi éreztük, akiknek szívlüktetése egy volt azövével, akik azon eszmékért rajongtunk, melyeknek õ mint-egy megtestesülése volt, mi kik benne a szabadság megváltójátszemléltük: hanem érezte azt mindenki, érezték a hidegvérûangolok, kiket szónoklatai a ködös országban még soha semtapasztalt lelkesedésbe ragadta s oly extazisba a nõket is, hogycsókolására siettek, oly elragadtatásba a férfiakat, hogy örökreboldognak érezte magát az, aki kezet szoríthatott vele* avagycsak ruhája szegélyét érinthette.

Érezték ezt a kõszívû diplomaták, sõt maga a hideg számítóPalmerston is, kit a Kossuttal való személyes érintkezés utóbbegészen kiforgatott a nemzetünkre annyi gyászt hozott osztrákrokonszenvtõl s nem egyszer készteté arra, hogy a nagy szám-

––––––––––* A manchesteri beszéde alkalmával oly annyira megszorongatták kezeit, hogy jó darabigmeg voltak azok dagadva.

133

ûzöttet (amint magam is többször láttam) felkeresse tanácské-rés végett londoni lakásán.

Talán a legvadabb zsarnoknak is megtudná szívét szelidíte-ni, ha körükbe lehetne, aminthogy 1848-ban egy idõre a bécsizsarnokokra és a reakció vérszomjúhozó tigriseire és üdvöshatást és befolyást tudott csak egyszerû megjelenése által isgyakorolni.

Hogy honnan ered az ily magával ragadó delejes hatalom,azt még a lélektan felfejteni nem tudta, s nem is fogja soha,mert a lélek és szellem titkai kisiklanak a boncolgatások mû-veletei alól. Ami isteni, azt véges emberi elmével utólérni nemlehet.

Egy pár napig — míg Kossuth a válaszokat megírá — Kutahijá-ban mulattunk, s így alkalmunk volt az ottani viszonyokkal ésmenekültjeink mindenikével megismerkednie, mert az egygróf Batthyány Kázmér kivételével — kinek különös kegyelem-bõl a városba lakást megengedték — a többiek mind a laktanyá-ba voltak elég tiszteségesen elszállásolva.

Minden nagyobb török laktanyában van egy, rendesen a fõ-bejárat fölé helyezett, rezervált lakosztálya a szultánnak, ahola katonai szemlék vagy utazás alkalmával megszállni szokott.Ez természetesen olyan szentély, ahová más halandónak belép-ni is alig szabad, annál kevésbé ott tanyát ütni. Nagy kitûn-tetés és rendkívüli kivétel jele volt az, hogy Kossuth számáraa kutahijai laktanyában a szultán szállását rendezték be, dekülönben a törökök is igen nagy tisztelettel vették körül kor-mányzónkat, õtet madzsar králnak (magyar király) nevezték,kimenetelekor az egész õrség kivonult és épp úgy tisztelgettmint a szultánnak s bárhová ment, feles díszõrség kísérte. Atöbbinek is megvolt díszõrsége egy, néha két katonában, akikbárhová mentek, még a közeli kertben is bizonyos távolbólkövették. Ezt tisztességnek mondotta a török udvariasság, pe-dig bíz annak egy kis õrizeti és felvigyázati színezete is volt, s az igazat megvallva egy kis rendõri felügyelet szagját viseltemagán, mert a szegény törököt az osztrák kormány és a dip-lomácia felelõssé tette, hogy a belzettek közül nehogy egy ismegszökjék.

Az osztrák 800 000 szuronya között remegett ezen Ázsiakietlenébe bellebzett ötven embertõl, talán nem is ok nélkül,mert ismétlõdése nem volt lehetetlen azon csodás jelenetnek,amidõn a fegyver és pénznélküli, a polgárháború iszonyaitóltépett magyar nemzet pár hónap alatt kiverte hatalmas had-seregeit országából. Lehet, hogy ez az ötven ember képes lettvolna még ily csodákat elõvarázsolni. Azért õriztette oly gon-dosan, a muszka kegyelmébõl élõ osztrák kutahijai számûzöt-teinket.

134

Azt azonban meg kell adni, hogy a börtönõr szerepére kár-hoztatott török e szerepét a lehetõ udvariassággal és jó indulat-tal teljesítette, s gondot fordított arra is, hogy számûzetteinkanyagi nélkülözéseknek ne legyenek kitéve, s azért mindenKutahijában levõ magyar otthoni állásának megfelelõ fizetéstkapott a török hadsereg fizetési skálája szerint, és azt pontosankiszolgáltatta, nem úgy mint saját katonáinál, kik néha félévigsem kapnak lehnungot.*

S mivel a török hadsereg fõbb tisztjei igen jól vannak díjaz-va, s mivel kutahijai belzetteink legnagyobb részben magasabbállású honvéd tisztek és polgári hivatalnokok voltak,** oly szépösszegeket kaptak illeték fejében, hogy azt jó formán elköltenisem tudták, s így csinos összegecskéket takarítottak meg, mi-bõl kiszabadultok után is jó ideig pénzeltek.

A jószívû török e gondoskodását nemcsak a kutahjaiak,hanem a fõvárosban levõk egy némelyikére is kiterjesztette.Sokaknak adott rendes fizetést, másoknak, kik elutazni kíván-tak úti pénzt utalványozott, sõt ha tömegesen utaztak, hajótrendelt elszállításokra, megtörtént egyszer az az eset is, hogyaz osztrák követség incselkedésére kémeinek elpáholása miattösszefogdostatott vagy húszig való menekültet, s akaratuk ellenis elszállította Angliába.

Voltak nem magyarok is, akik a törököknek irányunkbatanúsított jóindulatát csalárdul kizsákmányolták, leginkábblengyelek és lengyel zsidók, kik magyar menekülteknek advánki magukat, a török belügyminisztertõl mindenféle ürügyekalatt tekintélyes összegeket csikartak ki, mindaddig, míg benem vágtam útját azáltal, hogy utóbb csak azok kaptak segélyt,vagy utipénzt, akikrõl én személyesen vagy írásban bizonyítot-tam, hogy valóban magyar menekültek.

A kutahijai laktanya terjedelmes, mintegy száz szobávalbíró épület levén, ott elég kényelmesen voltak menekültjeink.Az egyik hátsó szöglet három szobájában volt Mészáros Lázárhonvédelmi miniszterünk, Katona Miklóssal, akit Mészáros,az õ kedves élcelõdõ modorában, kedves feleségének nevezett,mivel õ vezette a háztartást s felügyelt a fõzetésre. Én voltamúgy ezen mint a kutahijai többi háztartásoknak élelmi biztosa,nem véve ki a kormányzóét sem, mert én küldöttem Konstanti-nápolyból az oly cikkeket, amelyeket Kutahijában kapni nemlehetett, sõt a mérgezési kísérlet után, mindennemû élelmicikket pecsét alatt.

Mondhatom, hogy a leggourmand-abb háztartás a Mészáro-sé volt. Az öreg úr Olaszországban hozzászokott volt a sok

––––––––––* zsoldot (a szerk.)

** A polgári hivatalok is katonai rangfokozatot kaptak.

135

finom füstölt és olajban konzervált halakhoz, déli különleges-ségekhez. Amidõn megrendelései érkeztek, oly hosszú soroza-tát foglalták magukba a bevásárlandóknak, hogy csakugyankellett ide-oda futkározni, míg összeszerezhettem. Sokszorazután még Jersey-szigetén való együtt laktunkkor is emlegette,hogy mennyi jófalatot köszönhet nekem.

Természetes, hogy Kutahijában is meghívta hû liferánsátebédre. Soha áldottabb kedélyt s magas mûveltséggel párosulttöbb kedvességet és egyszerûséget, az egészséges humornak olyélénk szikrázását még nem tapasztaltam, mint Mészáros Lázár-nál, szabadságharcunk e kiváló nagy alakjánál. De ez áldottembert üldözte a sors, neki Kossuth után a legnagyobb fizetésejárván, minden inyenc volta mellett szép összeget tett félre.Kiszabadultakor Amerikába ment, magával vivén kutahijaiháziasszonyát, Katona Miklóst is, ott birtokot vett, házat épí-tett, s nagy mennyiségû oltoványt hozatott Európából, hogygyümölcsöst rendezzen be; de egy napon tûz támadván, ház ésraktár oltoványostól együtt leégett, minek következtében fekvõ-ségét elvesztegetvén visszatért Londonba, de ennek örökösköde az olaszországi derült éghajlathoz szokottat búsította.

Teleki Sándorral égaljának magasztalása mellett kicsaltukegyszer Jerseybe; de szerencsétlenségünkre akkortájt szokatlanszelek uralkodtak a különben szép éghajlatú szigeten, voltaztán mit hallanunk az öregtõl, valahányszor találtuk, mindigazzal köszöntött, hogy „örökös tavasz”, ti. mi a Jerseybe jöve-telre rábírandók, azt mondottuk volt, hogy ott örökös tavaszuralkodik. Elvégre onnan is elkergették a szelek. VisszatértAngliába, s nemsokára elhalt. Idegen földön nyugosznak a drá-ga hamvak, melyek igen is megérdemlik, hogy egykoron hazaszállítsuk és a nemzeti panteónba helyezzük el.

Az ellentétes szögletben lakott Perczel Mór tábornok, kimár itt is nagyon meghasonlott kedélyhangulatban volt, foly-tonosan zúgolódott sors s emberek ellen, s az öndicsõítésbenkifogyhatatlan, mások megítélésében türelmetlen és igazságta-lan volt. Már akkor meg volt azon rögeszméje, hogy csak õmenthette volna és mentheti meg Magyarországot; de akkor sehallgattak, s most se hallgatnak reá stb. Ezen képzelõdésétaztán tetõfokra csigázta Jerseyben Victor Hugo forgó asztala*azon kérdésre, ki van künn (ti. Perczel künn az elõszobábanleste) az írta, Magyarország leendõ királya. Ezt aztán Perczelkülönben is élénk képzeletébõl kiverni soha sem lehetett, e jö-vendölés uralogta s talán uralogja ma is eszmekörét.

––––––––––* Akkori idõben az asztalforgatás mániája lévén elterjedve, Victor Hugónál is folyt az asz-tal tapogatás, az asztal egyik lábánál lévõ rajzon aztán írt szép verseket és jövendöléseket.

136

Középen lakott Dembinszky tábornagy, galambõsz férfiú; kiszelíd volt mint galamb; de egykor a csatákban merészreptûsas.

Közelében lakott a hatalmas bajszú és daliás termetû Asbóth,ki Amerikában is dicsõséget szerzett a magyar névnek, s kinekszintén idegen föld nyújtott feledett sírt.

Még emlékszem a Kutahijában voltak közül Kinizsi Pistára,akivel Londonban sokszor voltunk ebéden a napnál, azaz hogya napot se láthattuk a botor köd miatt.

Ott volt még Ács Károly, Lorodi, Veigl, Gyurman, IhászDániel és sok mások.

Kutahijai mulatásunk harmad napján Kossutnál voltunkbúcsúebéden, mikor a feleletül küldött irományokat átvévén,visszautaztunk Stambulba, hogy az azok elvitelére várakozóHorváth által bejuttassuk azokat a hazába.

XI. A magyar emigráció letelepítési tervezete, horvát sbirek. Loschi ügyvéd. Báró Stürmer elõélete.Loschi legyilkoltatása

Báró Vay László nemsokára elutazván Konstantinápolyból, azõ tiszte reám ruháztatott át. Az idõtõl minden levél Kossuth-hoz s tõle vissza mind-mind az én kezemen ment át; azokat éntovábbítottam, ha külföldre vagy a hazába szóltak, én kézbe-sítettem, ha Stambulba intéztettek, leginkább lord StratfordBanning angol követhez, (ki nagy magyar barát volt) a szárdkövethez és a belügyér Ali pasához, kikkel folytonos összeköt-tetésben állott.

Ezenkívül Kossuth figyelme kiterjedt a magyar emigrációbelügyeire is, igen behatóan foglalkozott anyagi helyzetünk ja-vítása, s együtt maradhatása kérdésével; ez utóbbira nézve azonnézetben volt, hogy valamely török állambirtokon kellene egynagyobb mérvû gazdászatot berendezni s ottan egy magyartelepet alapítani. A török kormánynak tetszett az eszme, ki isjelölt valahol Szmirna vidékén egy terjedelmes és nagyon ter-mékeny talajú birtokot, sõt hajlandó volt a berendezésre, épü-letekre és befektetésre állami segélyt is adni.

A tervezetet Kossuth maga készítette el, megvolt a telephely-nek, vagy épülendõ városkának alaprajza is, a kutahiaijakkalegyütt mintegy négyszázan már aláírásilag is kötelezték mago-kat a megtelepedésre, amire leginkább az indította, hogy ekkéntaz emigráció együtt maradván, adandó alkalommal a hazánaknagyobb és nyomatékosabb szolgálatokat tehetne s a haza ide-gen iga alól való felszabadítására hatékonyabban közremû-ködhetnék, esetleg ily mozgalmat kezdeményezhetne.

137

A terv szép és hazafias volt, az már a létesülés stadiumábalépett elannyira, hogy már gazdasági eszközök, igavonó mar-hák beszerzésére nézve is lépések tétettek.

Hanem ezt is meghiúsítá az osztrákok ideges félelme; ahogya tervezetnek tudomására jutott, azonnal megindítá ellenmû-ködését, õ túlzott félelmében nem akarta megengedni, hogy a magyar menekültek együtt maradhassanak még úgy is mintbékés szántóvetõk. Õ irígyelte a kenyeret, melyet azok sajátverejtékükkel akartak megszerezni; õ minket szét akart szórni,hogy ezáltal ártalmatlanná tegyen. Pedig az ellenkezõ történt,mert mi szétszórva elvittük az osztrák elleni gyûlöletet százmeg száz felé s beoltottuk azon népek szívébe is, melyek addigédeskeveset tudtak az osztrák kegyetlenkedésekrõl s a polgária-sodás törvényei által tiltott kannibalizmusáról. Mi elhirdettükszerteszét a világban az asszonyok megkorbácsolásának, a véd-telen gyermekek és aggok könyörtelen legyilkolásának, és azakasztófáknak, az orgyilkosságoknak rém-történeteit. Európa,Amerika népei közt gyûlöltté tettük az osztrákot, s rásütõk azembertelen kegyetlenség bélyegét, melynek nyomát többé sohaelenyésztetni nem lehet.

Az osztrák a mi letelepítésünknek útját elzárta és mi kitele-pítõk õtet a népek szívébõl, és a polgárosodott népek társasá-gából.

Ez idõben sûrû levelezésben állottam a kormányzóval, igengyakran írt saját kezûleg, többször íratott Veigl által. E levelekigen becses adalékot szolgáltattak volna a magyar emigrációtörténetéhez, s egyik legnagyobb káromnak tartom azok elvesz-tését, mert 1859-ben megbízatás folytán hazajövén, nem mer-tem magammal hozni s azon barátom kezei közt, kinél hagy-tam, eltévedtek.

A magyar emigrációval való viszonyom a kutahijaiakkal sfõleg Kossuthtal való egybeköttetéseim az olasz menekültek-kel való gyakori érintkezéseim: az osztrák követség haragját ésüldözését vonták maguk után, báró Stürmer dühe a magyarokellen határt nem ismert, ahol lehetett azokat elfogatta, s a Loydhajók fenekére leláncoltatva haza szállította* sõt ahol szüksé-gesnek ítélte, a tõr és a méreg alkalmazásától sem rettent vissza.

Említém fennebb, hogy minden követségnek s így az oszt-ráknak is a Porta által beállított két dísz rendõre van, kik akövetségek bejáratánál õrködnek, a követ elõtt léptetnek, haez valahová hivatalosan megyen, s ezen kívül apróbb rendõri

––––––––––* Egyszer az osztrák postán mint osztrák területen elfogatott egy magyart és nálunk szol-gált lengyelt, de mi egynéhányat a tophanai kikötõben, midõn hajóra küldötte (õket),kiszabadítottunk, a kísérõket az ott nem nagyon mély tengerben akaratjuk ellen megfe-resztvén.

138

szolgálatokra is alkalmazzák. Az ilyenek becsületes törökök ésígy magyar barátok levén nem voltak alkalmasok a menekül-tek elleni merényletekre, szükségét érezte tehát az osztrákkövetség annak, hogy feltétlenül rendelkezése alatt álló rendõrcsapattal bírjon s ez okból Baltacsi császári tanácsos vezetésealatt tizenkét szerezsán féle elvetemült horvát gályarabot kül-döttek Konstantinápolyba.

Ezek elsõ debütéje az volt, hogy Baltacsi személyes vezetésealatt kiküldettek Sumlára, hogy akkor gyakran kilovagló Kos-suthot, ha lehet elfogják, ha nem lehet, legyilkolják. Én a kö-vetségnél alkalmazott olasz barátom által errõl értesülvén, a gazmerényletet megakadályoztam* s expediciójuk azzal végzõdött,hogy egy este Bárdy néhányad magával reájuk törvén, úgyelagyabugyálták, hogy véres fejekkel futottak vissza Sumláról.Egy alkalmasint hasonló célú expediciójukat Kutahijában szin-tén én voltam szerencsés, mint fennebb látók, meghiúsítani.Cserébe én lettem áldozatul kiszemelve. Egy este, amidõnPérának akkor még sötét utcáján a szokásos és kötelezõ papírlámpionokkal kezünkben atyámmal haladnánk haza felé, azosztrák követség sikátorából hat sötét árny kivált s bizonyostávolból kísért mindaddig, amíg néptelen elhagyott utcára ér-tünk, itt aztán utánunk iramodván jatagányokkal estek nekünk,atyám mint régi kiszolgált huszár pálcájának vasas végével azegyiknek a szemébe szúrt, ez jatagányát elvetve iszonyú ordításközt futásnak eredt, s míg édesatyám egy másodikat leterített,az én sebesen mûködõ csákányom is kettõt harcképtelennétett, a másik kettõ szaladásra vette a dolgot. Következõ naponolasz barátom referálta, hogy a horvát sbireket rútúl megverték,egyiknek a szeme folyt ki s más három iszonyatosan össze-rontva fekszik. Mi az elõadás után azonnal ráismertünk ke-zünk nyomára.

Mi megtudtuk védni magunkat, de a szegény nyomorékLoschi ügyvédet pár hét múlva fényes nappal szúrták agyonugyanazon horvát sbirek, a teke melletti** török temetõben.

Loschi egy nyomorék kezû, de igen eszes olasz ügyvéd volt,a stambuli olasz menekültek fõembere, nekem lelki jó barátom.

Azon szép palota, amelyben most az osztrák követ lakik, ésannak terjedelmes melléképületei, hol a konzulátus, kancellá-

––––––––––* Akként, hogy egy megbízottamat elõreküldvén, ez a várnai angol consulnál és a kor-

mányzó pasánál feljelentette az esetet, valamint Kossuthot és a sumlai kormányzót isértesítette, minek következtében ahogy Várnán partra szálltak, 24 rendõr vette körül sbárhova léptek, folytonosan kísérte; elfogattni — miután rendes osztrák útlevelük volt —nem lehetett. Így is elmentek Sumlára, de a rendõri felügyelet s Kossuth óvatossága miattgaztervük nem sikerülhetett.** Tekének hívják a táncoló dervisek Péra fõutcáján lévõ kolostorát és imaházul szolgáló vitagon tánctermét.

139

ria és postahivatal van berendezve, s hol a hivatalnokok magánszállásai is vannak, mind Velence tulajdonát képezték. Az oszt-rák kormány, akkor amidõn Lombárd-Velencét a Szent Szövet-ség az osztrák két fejû sas körmei közé dobta, e nagy értékûépületeket minden kárpótlás nélkül egyszerûen a jus fortiorisjogán elfoglalta.

Ahogy 1848-ban a forradalom Lombárd-Velencében kitört,s az osztrákoktól kiürített Velence kikiáltotta függetlenségét.Loschi összegyûjtötte az olaszokat s ráment Stürmerre, hogyVelence bitorolt épületeibõl kitelepítse. A demonstráció úgylátszik el volt árulva, mert egy csapat török lovas volt nem mesz-sze elhelyezve, ezek ugyan az éktelen macskazenét még elhall-gatták; de amidõn az ablakok bezúzására és a kapu betörésérekerült a dolog, közbeléptek és a tömeget szétoszlatták, minda-zonáltal Stürmer úgy megijedt, hogy bátorsága az inába szálltés sokáig megfeküdte azon nagy izgalmait. Mondják, hogyazon idõtõl fogva Loschi ellen bosszút esküdött.

De Loschi sem volt az az ember, aki egy némettõl megijed,hanem szorgalmasan gyûjtögette az adatokat báró Stürmerelõéletéhez, amely nem volt egészen kifogástalan.

Ezen adatok szerint, Stürmer úr fiatal korában a párizsiosztrák követségnél volt valamely kis állomásban alkalmazva,s mint olyan mulatni szeretõ fiatal ember egy eszes és furfan-gos grizettnek a horgán akadt, s ez elvétette magát feleségül.Azt is mondják Loschi adatai, hogy neje szépsége befolyássalvolt arra, hogy a fiatal attasé a szokottnál gyorsabban avan-zsirozott, elannyira, hogy amidõn a Waterloonál legyõzöttNapóleont Elba szigetére fogságba vetették, Stürmer, mintosztrák biztos lett oda kiküldve.

Tudjuk, hogy a franciák kísérleteket tettek Napóleonnakinnen való kiszabadítására, s valami módon a szigorú felügye-let dacára is egybeköttetésbe léptek vele; ezt sejtették, de nemtudtak nyomára akadni. Stürmer, ki eddigi elõmenetelét ésszerencséjét leginkább nejének köszönhette — pokoli cselt gon-dolt ki, a szöktetési tervek leleplezésére.

Elküldé francia származású nejét, hogy hízelegje be magátNapóleonnál, játssza a hazaszeretõ honleányt, a Napóleonhozvaló hûséget és ragaszkodást, szidja, ha kell férjét, az utálatosnémetet, s ígérje, ha szükség, eskü alatt is, hogy bárminõ titkosizenetet vagy levelet kész Napóleon párisi barátjaihoz eljuttat-ni, amire jó alkalma van most, mert rövid szülõi látogatásáraránduland Párisba. A kifõzött terv sikerült is, mert a franciahonleányt játszó Strürmernének sikerült Napóleon bizalmátmegnyerni, s ragaszkodást és szerelmet színlelve nemcsak aPárisba szóló leveleket és szökésének egyéb tervezetét bízta azálnok asszonyra, hanem még útipénzt is adott.

140

Amidõn a préda kezében volt, elsõ gondja volt az eskü alattrábízottakat férjének kézbesíteni, aminek következtébenNapóleon szökési terve nemcsak meghiúsult, hanem azutánszigorú börtönre vetették. A kegyetlen és kíméletlen bánásmódsiettette halálát, s a kegyetlen ángol biztos: Sir Hudson Lowenevét közmegvetés tárgyává tette; de Stürmer a fõ bûnszerzõahelyett, hogy meglakolt volna, báróságot, érdemkeresztet éselõléptetést nyert, s lassankint a konstantinápolyi nagykövet-ségre jutott el. Loschi kifejti, hogy aminõ volt múltja, oly fé-nyes jelene, s most már az orgyilkosság mesterségétõl sem riadvissza. Itt azután elõ volt adva a horvát sbirek ide hozatala s Kossuth elleni expediciója, méregkeverése stb.

Mindezt Loschi igen szépen megírta olaszul, és franciául, s azt több ezer példányban szétszóratta (miként a dús szonet-teket szokás) a színházban, reprodukálta olasz és francia hír-lapokban, s lett világra szóló skandalum.

De szegény Loschi halállal lakolt érette s hogy leszúratá-sában Stürmer keze mûködött, azt kétségtelenné tették azesemények, mert amidõn a horvát sbirek Loschit leszúrták, atemetõben levõ török asszonyok nagy lármát ütöttek s üldözõ-be vevén a gyilkosokat, a temetõ szélén levõ õrállomás katonáiáltal elfogattak. Stürmer rögtön reklamálta mint osztrák alatt-valókat, pro forma egy hétig zárva tartotta, mely idõ alatt sajátkonyhájáról élelmezte, s azután jól megjutalmazva visszakül-dötte Triesztbe. Ilyen a Haynau rémkorához illõ képviselõjevolt Ausztriának Stambulban.

XII. A kutahijai belzettek elutazása a Missisippin, az én visszamaradásom, Thököly sírjának felkeresése

Szegény Loschi élete árán megmenekültünk a horvát orgyilko-soktól; de azért Stürmer üldözése, fõleg ellenem és családomellen nem szünetelt. Édesanyámnak volt egy örökösödési pere,több százezer forintot érõ anyai örökség végett. E per már 1849végén egészen le volt jártatva, az örökséghez tartozó házak egyrésze át is volt adva, csak a hodcsetek (birtokokmányok) voltakmég a törvényszéknél, amelyek nélkül a házakat eladni nemlehetett, ezen kívül a szintén ott depozitumban levõ ingósá-gok (nagymennyiségû pénz és ékszer) kiadatása volt hátra. Deahogy a magyar menekültek testvérileg fogadtattak házunknál,ahogy az én összeköttetéseim tudomására jutott az osztrákkövetségnek, ez köteles védelem helyett reánk támadott, s en-gedte, hogy a latinok kancellárja Vartaliti, némely török hivatal-nokokkal egyetértve az ingóságokat elsajátítsa, és a hodcsete-ket visszatartsa. És ott kínlódtak szegény szülõim még tíz évig,

141

és csakis úgy jutottak a martalócok által felemésztett örök-ségnek egy csekélyebb részéhez, hogy a Stürmert felváltó báróProkesch Osten Sachsen, ez a derék egyenes lelkû katona,felkarolta igaz ügyünket, s kezeinkhez juttatta azt, ami az el-harácsolt örökségbõl még megmenthetõ volt.

Báró Stürmernek különösen reám fájt a foga, s mivel aLoschi sorsától megmentett szerencsés végzetem vagy inkábbjó magyar karom s csákányom, mindenképpen abban mester-kedett, hogy valamely ürügy alatt elfogattasson és haza tolon-coltasson.

Amint errõl olasz barátom által értesültem, azonnal írtamKutahijába Kossuthnak, s mivel már a „Missisippi” nevûAmerikai fregát útban volt az elvégre szabad elmenetelt nyertkutahijai belzettek elszállítására, kértem Kossuthot, hogy vi-gyen el magával.

Õ ebbe szívesen beleegyezett, csak azon utasítást adta, hogyindulásuk elõtt pár nappal Kutahiján legyek.

Azonban a „Missisippi” hamarabb jött, mint várták, s kü-lönben is a kutahijaiak elindulását elõzõ napokban útleveletsenkinek sem adtak Kutahijába. Így én csak Gömlekre tudtamnagy üggyel-bajjal teszkerét szerezni, s csak akkor érkeztemoda, amidõn már Kossuth és társai éppen beszállandók voltaka „Missisippi”-re. Kossuth mindent elkövetett, hogy velükmehessek, maga kérte a fregát parancsnokát, hogy engem isvegyen fel a hajóra; de ez, sajnálattal bár, megtagadta e kérését,mert, mint õ mondá, nem rendelkezik több hellyel hajóján,mint amennyi a Kutahijából jöttek számára szükségeltetik.Mit volt tenni, meg kellett nyugodnom a sorsnak e csapásábanis. S meg kelle azzal elégednem, hogy én búcsúztam el utoljáranagy hazánkfiától Ázsia partjain, én kiáltám utána magyarulaz utolsó szerencsekívánatot azon diadalútjához, mely hétvilágrésznek mozgatá meg szívét, s melynek folyamatja alattmilliók meg milliók lelkébe oltá be a rokonszenvet és érdek-lõdést szegény szerencsétlen nemzetünk iránt.

Én könnytelt szemekkel kísértem a láthatár végpontjáig afüstölgõ gõzöst, mely legdrágább kincsünket, szemünk fényétszállítá tova, s imaszerû áhítattal könyörögtem, hogy az ég óvjaminden baj, minden veszélytõl.

És ott velem könnyezett Kossuthnak hû arab szolgája Szu-lejmán, kit gazdagon megajándékozva hagyott vissza, mert nemakarta bizonytalan sorsa részesévé tenni.

Az arabnak egyik legszebb jellemvonása a hûség; ritka azeset, hogy a rabszolgaként megvásárolt arab a felszabadulásátmeghozó hét év múlva is elhagyja gazdáját, hanem ragaszkodótermészeténél fogva rendesen ott marad önkéntesen élte fogytá-ig. Szulejmánnál a szokásos hûséghez járult még azon határta-

142

lan tisztelet és bámulat, amellyel Kossuth iránt viseltetett. Úgynézett ki a szegény ember, mint a megtestesült kétségbeesés,tépte szakállát bánatában; s földre csapta magát kétségbeesé-sében. Én vigasztalni akartam szegényt, s mondám: Ne búsúljSzulejmán, hisz lásd én is sorsosod vagyok, én is visszamarad-tam miként te. — Hadd el uram — felelé — reánk örök gyász bo-rult, napom elszállt, éltem sötét lesz, mint az éjszaka.

Át kellene látnom, hogy ez még nálam is vigasztalhatatla-nabb s így megnyugvám sorsomban; de egyszerre támadt agyam-ba a gondolat, hogy keressek vigaszt és megnyugvást egy nagyhalottunk sírjánál, aki évtizedekig tûrte a számûzetés keservét;ki évtizedig epedett itt Ázsia partjain hazája után, kit évtizediggyötörtek a honvágy kínjai, s kinek szent hamvai e földnekporával vegyültek össze, hogy szentesítsék. Én elhatároztamfelkeresni nagy Thökölynek feledett sírját a közel Nicomedia(Iszmid) partjain. Igen, mert égetõ szükségét éreztem lelkemcsalódását, egy még nagyobb csalódáshoz viszonyítani, hogyekként annak nagyobb mérve mellett eltörpüljön.

Igen, én a küzdelmeiben, miként türelmes önmegadással vi-selt szenvedéseiben egyaránt emelkedett Thököly Imre sírjánálkerestem vígasztalást és enyhülést. Igen, mert a nagy vértanúksírjai mindig nagy tanulságokat rejtenek magukban az utókorszámára.

Elindultam Thököly sírjához hazafias búcsújáratra, melyetII. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona sírjainál valék bevégzendõk.

Én az utódtól a dicsõ elõdökhöz: Kossuthtól Thököly ésRákóczihoz fordultam, kik között feltalálni véltem a lelki ro-konságot, a történelmi és lélektani összeköttetést. Hisz õkmind hárman ugyanazon nyomdokon törtek ugyanazon ma-gasztos cél felé. Ez folytatta, amit amazok másfél századdalelõbb félben hagytak. Ez ápolta és elõbbre vitte azon szent ha-gyományokat, melyeket õk nemzetünkre átruháztak.

Mindhárman ugyanazon nagy eszméért: Magyarország felsza-badításáért és függetlenítéséért küzdöttek egész önodaadással,egész önfeláldozással; mindhárman e nagy célnak valósításáraszentelé egész életét.

Az utód éppoly lángoló szívvel, éppoly buzgalommal mun-kálkodott nemzete naggyá tételén. Mindhárman fényes, világ-ra szóló gyõzelmek után menekültként jöttek e földre: kétvilágrész e találkozó pontjára, hol egyaránt ették a számûzetéskeserû kenyerét, hol a ki nem elégített honvágy gyötrelmeirongálták nemes szíveiket.

Kettõjük itt talált feledett, a nyomdokaikon haladó számû-zöttek által alig felkutatható sírt, a harmadik elment nemzetünkrészére felébreszteni és megnyerni a világ rokonszenvét ésérdeklõdését. A nagy élõ és a nagy halottak egyaránt magasztos

143

példát szolgáltattak, hogy miként kell a hazát szerencsétlen-ségében, leigáztatása iszonyú napjaiban is szeretni és szolgálni,érette élni és halni.

E feledett, e csak általunk felkeresett sírok valának a miszíveink erõsítõi, lelkeink felbuzdítói, ezek valának a mi Je-rusálemeink, hova áhítattal vándoroltunk el mindannyiszor,valahányszor lelkünkön a fájdalom, szívünkön a honvágygyötrelmei erõt vettek, midõn reményünk tünedezett s erõtvett rajtunk a hontalanság keserve. E sírok valának nekünk,bujdosó magyaroknak Medináink, és Mekkáink, a mi kate-kizmusaink voltak Mikes Kelemen levelei. Ha azokat elolvas-tuk, ha e szent sírokhoz elvándoroltunk, visszanyerte lelkünkbizalmát, visszanyerte megrendült valónk erejét és szilárdsá-gát; mert e némán is beszélõ sírok megtanítanák a bátor önel-szánásra, erõt nyújtának a küzdelmes élet folytatásához.

Óh hányszor szállt fel nagy szellemetek hozzánk hû tanít-ványaitokhoz! Óh hányszor okultunk dicsõ példátokon! Óhhányszor hoztatok derût, amidõn elborult lelkünk láthatára.

Nagy, kimagasuló alakjaitok ott lebegtek elõttünk, és az amagasztos szellemû nõ, az a fennkölt lelkületû magyar amazon,ki mint anya és mint hû feleség megosztá veletek a számûzetéssanyarúságait, vigasz angyalaként lebegett köztetek, példátadandó arra, hogy ott ahol a gyenge nõ megáll, ott az erõs fér-finak csüggedni nem szabad. Másfél század múlva is elõttünkmagosult fel szende emléked, megtanítani minket is arra,hogy tûrõké a mennyeknek országa.

XIII. Isznik a régi Nicaea, Iszmid a régi Nicomédia,Thököly sírja, Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona emlékezete és hamvai

Én elindultam sírotokhoz, hogy lelkem erõt merítsen a ti pél-dátokból; elindultam áhítatos zarándokként gyalog,* hogykegyeletemnek ezáltal adjak gyöngédebb kifejezést.

Gömlektõl az út Iszniken, a régi Nicaeán vezet Iszmidre aNicomediába. Ez út igen sok tekintetben érdekes, de mivel aztUtazás Keleten címû munkám VI. kötetében tüzetesen leírtam,itt ismétlések elkerülése végett csak röviden érintem; akik rész-letesebb ismerete iránt érdeklõdnek, jelzett munkámra utalom.

––––––––––* Meg kellett a penitencia árát is jó drágán fizetnem, mert podgyászomat s abban az útravitt párszáz forintomat is egy lengyeltõl elküldöttem szülõimnek; aki mint menekültsokáig élvezte a mi házunk vendégszeretetét, s a podgyászomat ugyan átszolgáltatta, de abenne volt pénz hiányával. Ezt jónak látta háládatosságból megtartani s visszatértemigeltûnni vele.

144

Az út Gömlektõl Isznikig és onnan Stambul ig mindenütta múlt klasszikus talaján halad. Gömlek maga is a régi Kioszhelyén fekszik; a múltból fennmaradtak fellegvárának romjai,melyek az elsõ kereszteshad háromezer menekültjének nyújtot-tak védelmet és megmentést, amely Oszmán vezére, Timurtástíz évi ostromával dacolt s csak Nicaea eleste után hajtá megfejét.

Gömlektõl az út a Dereszu (Völgy vize) szorosán vezet át,hol a Nicaeát ostromló Bouillon Godefroy egy kis flotilla hajó-it szárazon szállította az Askaniai-tóra, hogy a hatalmával da-coló Nicaeát a tó felõl is elzárhassa, s megadásra kényszerítse.

A szoroson túl az út az Askaniai-tó kies partjain vezet, a kisrejtett tengerkének környezete oly szép, oly regényes, s környé-ke oly termékeny, hogyha nem itt, hanem másutt van, sûrûnépességnek adna megélhetést, s a terjedelmes és hajókázhatótó hullámait gõzösök és hajók szeldelnék.

Itt azonban bús elhagyottság honol, s mintha el volnaátkozva e táj, sehol az embernek és munkásságának nyomanem mutatkozik, pedig egykoron roppant hadseregekmérkõztek és vívtak birtokáért, 100 000-nél több keresztes sugyanennyi muzulmán vérzett el az itt vívott véres csatákban.

Isznik a tó észak-keleti csúcsában fekszik a régi híres Nicaeahelyén. A nagy múltú Nicaeának hetven bástyára támaszkodottvédfalai most is fennállanak s mintegy három órai kerülettelbíró területet keretelnek körül. E falakat egy évig ostromoltaBouillon Godefroy s 100 000 keresztes pusztult el vívásában,most a dacoló falak a sakálok és baglyak búvhelyéül szolgál-nak csak.

A török Isznik a falak által kerített területnek talán egyszázadrészét foglalja el, elszomorító mértéket nyújtva a múltés jelen összehasonlításához.

Úgy a világ-, mint a had- és vallástörténetben kiváló szere-pet játszott Nicaeának érdekes múltja tüzetesen van UtazásKeleten VI. kötetében ismertetve. Oda utasítom olvasóimat.

Isznikrõl a Kara Muszálon (a régi Mons Argathonon) vezetát az út Iszmidre; azon magas hegyláncolaton, melyen BouillonGodefroy keresztesei utat vágtak Nicaea ostromakor.

Iszmid a régi Nicomedia, a hasonnevû tengeröbölnek észa-ki oldalán szép regényesen fekszik, Bithynia egykor büszke éshatalmas fõvárosának ma csak szomorú árnyképét mutatja.

De engem nem a város, hanem a Thököly Imre sírja érde-kelt; az vezetett ide, annak felkutatására indultam. Annyiraelhagyatott e sír, annyira ismeretlen, hogy az egész városbansenki sem tudott róla, senki holléte felõl utasítást nem tudottadni, végre hosszas keresés után, mintegy ösztönszerûleg talál-tam reá az örmény temetõ egyik zugában dudvával és bozóttal

145

úgy körülnõve, úgy elborítva, hogy csak fáradságos írtás utáncsalántól összecsípetve, s az eltávolított tövisek szúrásától vé-rezve tudtam az egyszerû márványlaphoz jutni, mely nagyszabadsághõsünk hamvait fedi.

A sírkõ tüzetesen le van írva idézett munkámban, honnanlegfölebb síriratát veszem itten át; azon szép és jellemzõ sír-iratot, amely rövid nehány sorban, úgy a hõsiesség méltányla-tát, mint a számkivetés kínjait, és az idegen föld nehéz voltátoly meghatóan tolmácsolja.

A márványlapon felül a Thököly-címer van dombor fara-gásban kivésve. E címer jelképes (emblematicus) jelentõséggelbír, vagy legalább ily értelmezést megtûr.

A középen levõ kétfejû sast, a zsarnokság e szörnymadarátés jelképét, négy mezõben levõ felágaskodó kardos oroszlányveszi körül, mintha õrizné, hogy vérengzõ karmaival és falánkcsõreivel kárt ne tehessen.

Alatta a sírirat.*Feleslegesnek tartom ez oly szép és sokat mondó felirathoz

bõvebb magyarázatot adni, mindazonáltal mégse tehetem,hogy pár rövid megjegyzést ne tegyek s az elhagyottság felettibánatomnak és szégyenemnek kifejezést ne adjak.

Thökölyhez úgy életében, mint halálában mostoha volt asors, sõt mostoha még a történelem is, s ez kihat egészen sírjáig.

Amidõn Ausztria az erdélyi fejedelemséget meghódította,vagy jobban mondva az álnok Teleki Mihály oda játszotta, azosztrák zsarnokság korlátlanul kezdett hazánkban gazdálkod-ni és kegyetlenkedni. Míg az erdélyi fejedelemség állott, addigkorlátozva volt nemzetünk kiirtására törekvõ hatalma. A ma-gyar alkotmányosságnak, a magyar szabadságnak, a magyarmûveltségnek volt egy menhelye, egy erõs védvára, s nagy feje-delmeink a Báthoryak, Bocskai, Bethlen Gábor és a Rákócziakféken tartották az osztrák hatalmaskodást, fegyvert ragadtak,ha féktelenkedett, s védték Magyarország jogait, oly sokszormegtámadott vallásszabadságát, s az békekötések, szerzõdésekáltal biztosíták.

De ahogy Erdély elveszté önállóságát, ahogy afelett is azosztrák uralom terjeszté ki sötét szárnyait s kétfejû sasánakkörme ezt is fojtogatni kezdette: nem volt többé semmi kor-lát, ami az osztrák elbizakodottságot féken tartsa.

A jezsuitizmussal kezet fogott osztrák zsarnokság nemcsakpolitikai szabadságunkat tiporta lábbal, hanem békekötésekés törvények által biztosított vallás szabadságunkat sértette, éskijátszotta, a protestánsok templomait rendre foglalta el, a pro-

––––––––––* lásd a 92. oldalon az Utazás Keleten címû írásban. (A szerk.)

146

testáns papokat gályarabságra hurcolta, s midõn a hazafiakemiatt zúgolódni és mozogni kezdettek, az eperjesi vérfürdõ-vel némítá el azokat.

Ezen iszonyatos korszakban, midõn Caraffa hóhérbárdotvillogtatott a nemzet feje felett, a nemzetirtás és megrémülésgyászos korszakában ragadott fegyvert Thököly Imre, a magyarszabadságnak, nemzetünk megtámadott életének és a kiirtaniszándékolt protestanizmus védelmére. Õ kezdette meg azonnagyszerû harminc éves háborút, amelyet a magyar nemzetrövid megszakításokkal lételeért, szabadságáért oly kitartással,oly nagy vér áldozatokkal vívott, mert a Rákóczi forradalomcsak kifolyása és folytatása volt, a Thököly Imre által megkez-dett küzdelemnek.

Thököly fiatalon lépett a szabadság küzdterére, fiatalonszállott szembe a jezsuitizmussal szövetkezett osztrák zsarnok-ság féktelen zsoldos hadával, melyet Európa söpredékébõltoborzott a mi kiirtásunkra.

Thököly élete 47 évébõl huszonegyet a szabadságharc tereinés a számûzetésben töltött, küzdve folyton nemzete megmen-téséért, politikai és vallási szabadsága biztosításáért. Az õ egészélete egy szakadatlan láncolata volt a nemes önfeláldozásnaks számos gyõzelemmel írta fel a magyar név dicsõségét a törté-nelem lapjaira.

Õ valódi magyar Hannibál volt, ki akkor csapott sasként azellenre, amidõn ez õt megsemmisítve, végleg leszorítva hitte;az õ zernyesti fényes gyõzelme leginkább jellemzi az õ soha kinem merülõ buzgalmát, az õ nagy hadvezéri tehetségét, az õcsodás hõsiességét, de nemcsak e fényes diadal részleteiben,nemcsak az eddig emberi léptek elõtt elzárt Királykõn valómerész leereszkedésében követte Hannibál alpesi példáját:hanem megvolt benne — miként Carthagó e nagy hõsében — asoha sem csüggedõ erõs lélek, a lankadhatlan tetterõ, az erõskitartás, mely nyugtot nem ismerve, akadályokat nem tekintvemég a lehetetlent is lehetõvé tette. Õ a vereségekbõl, a vissza-löketésbõl csak új erõt merített új küzdelmekre s csak a nagycélt tekintette, melyet maga elé tûzött s a felé tört feltartóz-tatlanul.

A nagy tulajdonok e tökéletes összetömörülése talán egyetlenszabadsághõsünkben sem volt oly mérvben, mint Thökölyben,s mindezért számûzetés és feledett sír lett jutalma.

Sõt, még a történelem is igazságtalan volt irányában; mégez sem adta meg a kellõ méltánylatot és elismerést neki, mégez sem fonta körül azon dicsfénnyel, mint aminõt õ megérde-mel. Mert míg mostoha fiának, az általa megkezdett küzdel-mek további folytatójának, az õ szép tulajdonai örökösének: II.Rákóczi Ferencnek akadt lelkes történésze, viselt nagy dolgait

147

csak itt-ott találjuk szórványosan és töredékesen feljegyezve;de nagy érdeme s dicsõ élete még kellõleg méltatva és elõtérbehozva nem volt.

Innen-onnan kell össze böngészni egyes epizódok, egyes jele-netek, egyes csaták leírását, hogy ama nagyszerû küzdelemrõlnémi fogalmat alkossunk magunknak; csak régi ódondászok-nál fellelhetõ könyvekben, s nehány rövidebb értekezletbentaláljuk fel az õ életének egyes mozzanatait; de egy a kor szín-vonalán álló történeti korrajz, történelem és életleírás Thököly-rõl és koráról még mind hiányzik, és várat magára.

Számûzetése alatt kiállott szenvedései is ismeretlenek, aligmaradt fenn egyes levéltöredék, amely a megpróbáltatások, a vezeklés e korszakára fényt vetnének; hiányzott neki MikesKelemenje, aki a hazából kitaszítottnak, a mindenki által el-hagyottnak legalább sóhajtásait visszaadta, nagy lelkesedését ésgyötrelmeit ismeretette volna.

Õ mindenkitõl elhagyatva, csak egyedül hõs nejére, dicsõsé-gének és számûzetésének részesére támaszkodva élte át a hon-talanság szomorú éveit.

Sõt, még halálában is igaztalan irányában a sors, mert míga rodostói nagy számûzöttnek ott voltak mellette bajtársai, ottvolt a vallás vigaszával annak szolgája, addig szegény Thökölyezt is nélkülözte, s míg a rodostói számûzöttnek földi marad-ványait a fõváros egyik egyházában helyezték örök nyugalom-ra hõs anyja mellé, s ha nem is díszes, legalább mégis az idõviszontagságai és emberek rombolásától védett emléktáblajelöli emlékezetét, addig szegény Thököly nem is Európában,hanem Ázsia egyik félreesõ zugában porlik a hideg földben. S a síremlékét dudvák, tövis és csalán éktelenítik, feledve, mel-lõzve, senkitõl sem ápoltatva. Talán egy század alatt én voltamaz elsõ, aki fölkerestem, aki a körülte levõ piszkot elhárítám,ki a hazafi bánat könnyeivel öntöztem a szent hantokat, ki azelismerés adóját meghozta a sírra, s ki friss babérkoszorút he-lyezett a nagy szabadsághõsnek és dicsõült vértanúnak hantjaira.

Az én nyomdokaimon még elvándoroltak nehányan vele, defélnünk lehet, hogy egy napon a senki által nem védett, senkiáltal nem gondozott, a senki által nem féltett és ügyelt sírkövetbeépítik valamely ház alapfalába s akkor többé még a helyetsem fogjuk feltalálhatni, ahol nyugszik, nem fogunk semmi-nemû jelzõvel bírni arra, hogy hol keressük a szent hamvakat;s nem lesz alkalmunk megadhatni legalább azon végtisztessé-get, hogy a hazába visszahozva azon földbe temessék el, amely-nek üdvéért õ egész életét feláldozá. Stambulba visszatérvefelkerestem a galatai Szent Benedek kolostor templomában aRákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona emléktáblát s leborulék azonszentélybe, melynek kriptájában vannak a szent hamvak vala-

148

hol elrejtve az utókor számára, midõn eljövend a hazába valóvisszaszállításnak alkalmas ideje.

Mert ránk utódokra vár azon kötelesség teljesítése, hogyThököly, Zrínyi Ilona és Rákóczi hamvait haza szállítsuk, ésa nemzeti pantheónba helyezzük el; reánk vár a feladat, hogyaz eddigi vétkes mulasztást helyrehozzuk, s csaknem két századmúlva megadjuk a végtisztességet történelmünk ez óriásainak.Vajon mikor teljesítheti a nemzet kötelességét? Vajon mikorróvhatja le a tartozását? Nem tudom; de azt tudom, hogy aszent hamvakat csak a szabad és független Magyarország vanjogosítva átvenni, mert õk egy osztrák provincia lealázott föld-jében nyugalmat nem találhatnának.

Addig hadd maradjanak ott zúgó tenger partjain, hol hafeledve, ha elhanyagolva vannak is, legalább nincsenek inzul-tálva oly nemzedék által, mely önkezével rombolja szét mind-azt, amiért õk vérzettek s amiért számûzetésben haltak el.

XIV. Osztrák üldözés. A magyarok õs hazáját kutató Berzenczey Dalai Lámától hozott tudománya

Stambulba visszaérve rögtön lépéseket tettem, hogy az osztrákalattvalói kötelékbõl kibontakozva, török alattvaló legyek, sígy az elõre láthatott üldöztetés ellen biztosítsam magamat.

Fájdalom, akkor a magyar államot nem létezõnek deklarál-ták, azok, kiket mi kiûztünk csúfosan hazánkból, s kiûzhet-tünk volna a világból is, ha a muszka végvonaglása percébenmeg nem segíti, s életre nem galvanizálja. A szegény magyartnemcsak otthon ölték s akasztották és lövelték, s börtönökbensínylõdtették; hanem külföldön is – csak azért, mert magyar-nak született – üldözték, s ahol csak lehetett, megkárosították.Akkor mi mind rebellisek, Kossuth kutyák voltunk.

E tekintetben a menekülteknek még jobb dolguk volt, mertõket a török saját alattvalóinak tekintette s megvédte az oszt-rák ellen, ezekbõl csak alattomba csíptek el néha egyet-egyet,de résen voltunk és kiszabadítottuk; hanem mi szegény páriák,kiket szabadságharcunk külföldön kapott, s kikhez mint alatt-valóihoz az osztrák jogot formált, mi védtelenül ki voltunktéve a kíméletlen üldözésnek, s követség, ha semmi más bû-nünk nem volt, minthogy menekült testvéreinket házunkbabefogadtuk vagy csak érintkeztünk is velük, kénye-kedve sze-rint fogdostatott össze, börtönökben kínzott, haza toloncozta-tott. Azért, aki csak tehette, török alattvalóvá lett, hogy az atyaiosztrák kormány védelme (?) alól menekülhessen. A törökalattvalóvá létel könnyen ment, pár évi ott lakás elégséges volt

149

ennek megnyerésére. E kellék meg volt nálam, sõt annál többis, mert anyám török alattvaló és törökországi birtokos volt. S az osztrák követség mégis óvást tett az én átvételem ellen.Velem neki tervei voltak, a Loschi publikációiban részesnekhittek, (megvallom nem ok nélkül), tudták Kossuthtal valóegybeköttetésemet, az ellene intézett orgyilkos támadások meg-hiúsításában való mûködésemet; a menekültekkel való testvéri-ességemet: ezek mind rémletes vétkek valának az õ szemeikben,melyekért bûnhõdnöm kellett, lesték az alkalmat, hogy belémköthessenek és horogra keríthessenek.

Most utólagosan adok elõ egyet-mást, amit elõbb kellett vol-na elmondanom.

Igen szép és felbátorító jelenet volt az, hogy amidõn Európakormányai és diplomáciája inkább a nyomorgatónkkal és zsar-nokainkkal tartottak, s a nemzeti hajótörésbõl idegen révpartravergõdött szerencsétlen menekülteink sorsa iránt közönyösekés hidegek voltak: az Óceán túli Észak-Amerikai Köztársaságmelegen érdeklõdött menkültjeink s különösen Kossuth sorsairánt, s igyekezett Törökországból — hol biztonságban nemhitte — szabad földjére átszállítani, míg ellenben az osztrák ésa muszka, ha már ki nem kaphatták, legalább igyekeztek örö-kös fogságban ott visszatartani.

Egy évvel a kutahijaiak kiszabadulta és a Missisippin valóelszállítása elõtt, már küldött volt az észak-amerikai státusokkormánya egy gõzöst a magyar menekültek elszállítására Göm-lekre. Azonban az osztrák intrika ez alkalommal megtudtagátolni Kossuth és fõbb embereinknek szabadlábra helyezéséts az amerikai hajó csakis a jelentéktelenebb belzettek elszál-lítására szoríttatott. Ekkor tájt történt, hogy Szmirnában egyKoszta nevû magyar menekültet, anélkül, hogy a legcsekélyebbokot adott volna, Szmirnán az osztrák konzul elfogatta s egyéppen a kikötõben horgonyzó osztrák fregátra hurcoltatvánannak árbocához kikötötte. A nép erre természetesen fölzú-dult, a partra tolongott és demonstrált Koszta népjogelleneselfogatása ellen.

Ugyanekkor a szmirnai kikötõben egy amerikai hadihajó ishorgonyzott, ennek parancsnoka rögtön megtöltette ágyúit ésosztrák fregát mellett foglalván helyet, átizent, hogy ha Kosz-tát öt perc alatt át nem küldik az õ hajójára, a fregátot elsüly-lyeszti, és hogy a jenki nem tréfálódzott, mutatták a töltöttágyúk mellett füstölgõ kanóccal ott álló tüzérek, és a fedélzetenharckészen sorakozott tengerészkatonák.

Következménye az lett, hogy még az öt perc eltelte elõttKoszta az amerikai hajón volt, s nemsokára a szmirnai népdiadalmenettel vitte a kiszabadítottat lakására, s a konzul úrablakait mind beverte.

150

Nem ok nélkül õrködött tehát Észak-Amerika kormánya, s nem ok nélkül igyekezett Kossuthot biztonságba helyezni.

Azonban, mint fennebb elõadtam, még ekkor kiszabadításanem sikerült, hanem vagy húsz kutahijai belzettnek megen-gedtetett az elutazás. Ezeknek vezetõje Berzenczey László volt,ki Kutahijában az angol nyelvet szorgalmatosan tanulta s el-méletileg annyira elsajátította, hogy Shakespeare-t széltébenfordította magyarra. Azonban, hogy az angol nyelv elméletitudása és gyakorlati alkalmazása közt mily nagy a különbség,kitûnt akkor, amidõn Gömleken Laci barátunk egy ékes angoldikcióval üdvözölte a kapitányt és az észak-amerikai kor-mányt. A kapitány feleletében sajnálatát fejezte ki, hogy ma-gyarul nem tudván, azon alkalmasint igen ékes szónoklatbólegy árva szót sem értett meg.

Berzenczey társaival New-Yorkba evedzett át, hol mint elsõodaérõ magyarokat, igen nagy kitüntetéssel fogadták s habárBerzenczey székelyes-angol nyelvét nem igen értették, mind-azonáltal mégis kivitte, hogy valamely tudományos egyesület,ha jól tudom a Smith Sonian Institution útipénzzel látta el,hogy a magyarok õshazáját a Himaláján túl felkeresse. Ezt egyángol lapból olvastuk; de azután többé Berzenczeyrõl mi hírtse hallottunk.

Iszmidrõl való visszatértem után egy napon nagy csoporto-sulást látok az utcán, egy csomó gyermek és kíváncsi emberkísért egy eredeti, félig ind, félig európai embert, aki püspökipásztorbotként hajlított hosszú bambusz pálcával lépdegélt;elejébe kerülök, hogy lássam a furcsa szentet, hát az Berzenczy,ki szintén reám ismervén, mondja: Jó, hogy talállak, éppenhozzád indultam; egyenesen a Dalai Lámától jövök s hozom atudományt, amellyel az osztrákot Magyarországról kikerge-tem, mert ahogy én az Ojtoznál belépek, õ a Lajtánál kifut.

De édes Lacim — felelék — oda ne menj, mert úgy felakaszta-nak, hogy lábod sem éri a földet.

Kishitûek, ti, — mond õ — látszik, hogy a Dalai Láma tudo-mányának hatalmát nem ismeritek.

Át kelle látnom, hogy László barátom, a forró éghajlat alattegy kissé megzavarodott. Elvittem, szüleimhez, beszállásoltams nagy bajamba került, hogy az Ojtozba való indulástól vissza-tartsam mindenféle ürügyekkel s fõként az útipénz hiányával.Tartott a kaszinóban egy felolvasást is, õseink eredeti lakhe-lyérõl és indiai utazásairól; de oly sok képtelenséget összebeszélt, hogy komoly aggodalmak szálltak meg esze józanságairánt. Különben rögeszméjétõl elvontan elég okosan viseltemagát és szellemesen társalgott; a hazamenetel és német ki-kergetés rögeszméjét azonban kiverni nem lehetett fejébõl.Végre azt az expedienst találtam, hogy indulása elõtt mégis jó

151

lesz a dolgot Kossuth-tal közölni, aki nélkül mi semmit seteszünk, már pedig azt követelte, hogy mi is kísérjük az Ojtoz-ba, hogy a kiûzendõ németek helyett rögtön szervezhessevelünk a felállítandó magyar hivatalokat. Nagy üggyel-bajjalvégre a Londonba menetelre elhatározta magát. Ezt fõleg azértóhajtottam, hogy valamely ángol intézetben kezelés alá vétes-sék, míg elmebaja nagyobb mérveket ölthetne.

Egy magántársulati angol gõzös, amely utasokat is jutányo-san szállított, éppen indulóban volt, ottan helyet váltottamszámára (tíz font sterling) s magam is bekísértem, nehogy azojtozi rögeszme kiszöktesse onnan.

A hajó kapitánya egy dublini ír volt, bájos szép leánya isvele volt a hajón, s még mondám Laci barátomnak: hej be sze-retnék én is e gyönyörû Miss társaságában utazni.

Nem hittem akkor, hogy óhajtásom oly hamar teljesedni fog.

XV. Menekülésem Konstantinápolyból. Párhuzam Irland és Magyarország közt. Utazás Liverpoolig

Abszolút rossz az életben nem létezik; nincsen oly csapás, olyszerencsétlenség, amibõl valakire haszon vagy elõny ne háro-molnék, mert a körülmények összefonódása, az érdekek ellen-tétes összeütközése hozza magával, hogy ami egyeseknek, avagytöbbeknek kárt, hátramaradást, néha szerencsétlenséget okoz:egy másiknak vagy másoknak elõnyöket, hasznot hajt. Még azemberi élet végpontján, a halálnál is szokott az örökség lesõkhaszonvágya leselkedni.

Ily eset adta elõ magát velem is. Berzenczey László szemem láttára utazott el, a hajót elkí-

sérte tekintetem egész odáig, míg a Mármora sík tükrére kiérts füstgomolya a távol homályába veszett el; s mégis következõnap reggelén Berzenczey hangját hallám az átellenes magyarkaszinóban.

Nem tudtam e talányt magamnak megfejteni, már-már hin-ni kezdettem a Dalai Lámától hozott tudomány csodaszerû-ségében, amidõn átjövõ Laci barátom elõadta, hogy gõzösükösszeütõdvén Gallipolinál egy török bárkával, megsérült skénytelenek voltak kiigazítás végett visszatérni, azonban párnap múlva ismét folytatandják útjokat.

Ezen közbejött véletlen, ami a gõzös tulajdonosának hátra-maradást és kárt okozott, nekem elõnyömre szolgált, mert an-nak köszönhetém szerencsés megmenekülésemet az ellenemkivetett hálóból.

Ugyanis a hajó viszont útrakelését megelõzõ nap délutánjántalálkozom az osztrák követségnél alkalmazott olasz barátom-

152

mal, ki képébõl kikelve és lelkendezve ragadja meg kezemet ésegy félreesõ kávéházba vonva, kérdi, hogy már török alattvalóvagyok-e? Nem, felelém, mert az osztrák követség ellentmon-dott átvételemnek.

No, akkor fuss, menkülj! — mond õ, —, mert Erdélyben bizo-nyos Váradyt fogtak el, kinél téged kompromitáló iratokattaláltak, minek következtében már ki van adva ellened az elfo-gatási parancs, hogy még ma éjjel letartóztassanak és hazahur-coljanak, hol — mint kárörömmel mondák — kötél nyakravalótkapsz.

Én tisztában voltam a helyzettel, tudtam, hogy ha a VáradyJóskánál volt irományok kézre kerültek, azok tökéletesen elég-ségesek arra, hogy felmagasztaljanak az akasztófára, mikéntszegény Váradyval s a többi székely vértanúkkal tevék.

Terveimmel is azonnal készen voltam, mert szülõimhez,megmentõ barátom által vitt levelet írtam, melyben tudattammenekülési szándékomat, kérve, hogy podgyászomat és úti-pénzt hozzanak a Berzenczey-féle ángol hajóra, hová én azon-nal felmentem és a kapitánnyal a viteldíj felett megegyezvén,többé onnan ki se léptem, mert angol hajón lenni annyi volt,mint angol földön lenni, ahonnan többé az odabelépõ poli-tikai menekültet semmiféle hatalom ki nem vehette.

Volt már erre néhány elõzetes esetünk, mely mindig a rek-lamáló osztrák követség visszautasításával és rút kudarcávalvégzõdött.

Bejövõ szüleimtõl érzékeny búcsút vettem. Elsõ eset volt,hogy én szárnyaik alól, hosszú és bizonytalan idõre kirepül-tem, szembeszállni bizonytalan sorssal, az élet ezer bajaival;de nagyon ideje volt eltávoznom, mert — amint szülõim leve-lébõl értesültem — még aznap éjjelén kikutatták házunkat azosztrák fogdmegek; de a keresettnek hûlt helyét találták csak.

Én félmenekültbõl egész menekültté lettem, kinek még in-kább kellett félni a zsarnok osztrák uralmat, mint bármelyikmenekültnek. Én valék a valódi számûzött, akik elõtt egy bitó-fával volt elzárva a hazamehetés útja. Én valék az igazi földön-futó, akinek futnia kellett azon földtõl, melyet édes hazámnaknevezék; de zúgolódás és panasz távol voltak tõlem, hisz énkész lettem volna a bitóra is fellépni, ha abból édes hazámravalamely elõny háramolt volna, így azonban tanácsosabbnakvéltem fenntartani magamat jobb idõre, midõn talán némihaszonnal róhatom le hazám iránti kötelmeimet. Elmentem,hogy az osztrák bosszú és üldözöttje közé az Óceán hullámaithelyezzem.

A hajót, mely menhelyet nyújta, kedvessé és vonzóvá tette akapitány bájos leánya, ki egykedvû és hosszantartó utunkra aköltészet és bûbáj virágait hinté, mert mit érne egy holdvilágos

153

est sugárözönbe tündöklõ tengeren, ha egy szép nõ tekintetenem emelné költõiségét? Mit érne a hullámok szeretetteljesösszekoccanása, ha egy szép nõ jelenléte nem fokozná annakköltészetét? Mit érne a 19. év elmerengése, ha nem lenne egyméltó lény, akinél a szív hódolata megállapodhasson?

Óh mily szép, óh mily megragadó volt, amidõn a hold áb-rándos sugaraitól megvilágított hazaszeretõ úrhölgy hazájaszerencsétlenségét festi könnytelt szemekkel, hogy ne találtakvolna e hangok bánatos szívemben visszhangra?

Hisz Irland és hazám helyzete között oly sok a hasonlatos-ság, e két nép szenvedéseiben oly sok a találkozási pont. Mind-kettõt egy hatalmaskodó szomszéd beolvasztási törekvéseiüldözik és sanyargatják. Csakhogy Anglia a polgárosodásnakszelídebb eszközeivel, Ausztria a vandalizmus durva erõszaká-val akarja végrehajtani. S talán éppen ezért nálunk sokkal erõ-sebb az ellenhatás, sokkal kitartóbb és szívósabb az önvédelems következõleg a zsarnokságnak minden erõlködése eredmény-telenebb.

A mi vértanúink kiontott vére termékenyíti a szabadságföldjét, fokozza ellentállásunkat, eszményi magaslatra emelihonszerelmünket, alkotmányunk és nemzetiségünkhöz valóragaszkodásunkat egészen a rajongásig felvillanyozza. Míg el-lenben Anglia az õ szelídebb s alkotmányos látszatú eszközei-vel tulajdonképpen már ki is írtotta az ír nemzetiséget olymérvben, hogy a szigeten az elnyomók nyelvén beszélnek azelnyomottak, s az övéi által feledett ír nyelv maholnap a holtnyelvek közé fog degredáltatni. Úgy, hogy voltaképpen ma máraz egész küzdelem inkább vallási jelleget kezd ölteni, s tulaj-donképpen nem az ír nemzet, hanem katolikus ángolok küz-denek a protestáns angolok preponderanciája ellen.

Anglia már-már keresztül vitte az ír nemzetiség kiírtását, ésebben segítségére szolgáltak az ottani abnormis birtokviszo-nyok, melyek szerint az írlandiak nem tulajdonosai, haneminkább haszonbérlõi voltak a földnek, s így a haza rögéhezvaló ragaszkodás érzete, ami alapja a hazaszeretenek, nem isfejlõdhetett ki náluk nagyobb mértékben; innen erednek anagymérvû ír kivándorlások, melyek annyira átköltöztettékÉszak-Amerikába az íreket, hogy aligha nem nagyobb ottanilétszámuk, mint az anyahonban maradottaké.

Míg ellenben Magyarország népe a haza rögéhez van kötve,és azért, mert a nemzet a földnek tulajdonosa; ez teszi a mi ál-láspontunkat rendíthetetlenné, ez a mi archimédeszi pontunk,melyrõl a zsarnokságot mindig ki tudjuk vetni sarkaiból. In-nen ered, hogy Ausztriával szemben legyõzhetetlenek vagyunk,mert ha földre sújt is, Antheusként új erõt merítünk a hazaszent földjével való érintkezéstõl, amely a miénk.

154

Magyarország Irland sorsára soha se jutand, mert ha Auszt-ria tovább is folytatá ellenünk ádáz harcát, nem minket,hanem önmagát törné össze.

Erre történelmünk számos példát és nagy tanulságokatnyújt; mert Ausztria mindig akkor volt leggyengébb, amidõnMagyarországot legyõzte, azaz, hogy soha se gyõzte le, hanemvagy egyes tábornokaink árulása vagy idegen segély által ideigóráig lenyûgözte. Valahányszor ily módon elidegeníté a magyarnemzet szívét magától, végpusztulásának percei közelegtek.Ezt tanúsítják Thököly, Rákóczi és 1848-49-i szabadságharca-ink is.

Ez természetes folyománya a heterogen elemekbõl összetá-kolt Ausztria államszervezetének, mert az egy magyaron kívülminden más népnek gravitaló pontja kívül esik a birodalmon.Innen van, hogy Ausztria létalapja azonnal inog, mihelyt Ma-gyarország támogatása meg van tõle vonva; gyengévé, életképte-lenné válik azonnal, mihelyt a magyar erõs karja nem védi bel-s kül-ellenségei ellen. A roskadt épület támasza mi vagyunk.Ha e támoszlop elvonatik, a bûn háza önmagától is össze-roskad.

A mi jövõnk biztos, önmagunktól függ az kizárólag; miurai vagyunk sorsunknak. Szegény Irland, te már túl vagy szár-nyalva, a te sorsod a beolvadás a nagy ángol elembe úgy itt, arégi, mint az Óceánon túli, új hazádban…

Ellenzék, Kolozsvár, 1881. december 1-28.

155

A kötet összeállításáról

Kötetünk tartalmazza Orbán Balázs valamennyi, az egykori törökbirodalommal kapcsolatos írását, kivéve a Konstantinápolyi tudósítá-sokat, melyek fõleg a törökországi magyar protestáns közösség életé-vel és gondjaival foglalkozik. Közülük több kötetben nem, csupánlapokban jelent meg, igen nehezen hozzáférhetõ, pl. a kolozsváriEllenzék példányait közkönyvtárban nem találtuk meg. Az írásokelsõ közléshelyét és idejét mindig közöljük. A szövegeket igye-keztünk az olvashatóság kedvéért a mai helyesíráshoz igazítani, de aneveket, földrajzi neveket és /túlnyomórészt/ az idegen szavakatmegõriztük a szerzõ írásmódja szerint, csupán — mivel Orbán Balázsgyakran önmagához sem következetes — egységesítettük õket a legelsõvagy a leggyakoribb elõfordulási alak szerint. Terjedelmi okokból sema görög mitológiai lényekhez, sem a magyar történelmi személyi-ségekhez nem fûztünk magyarázó jegyzeteket, ezek kézikönyvekbenmegtalálhatóak.

Orbán Balázs fontosabb életrajzi eseményei

1830 febr. 3. Megszületik Lengyelfalván, az Orbán bárók Székelyud-varhely melletti birtokán. Édesapja báró Orbán János huszárszáza-dos (báró Orbán Pál õrnagy és gróf Dessewffy Klára második gyer-meke), édesanyja Knecktel Eugénia (Knecktel János selmecbányaibányamérnök, a török kincstári bányák fõfelügyelõje és ForestiMária lánya). Szüleinek második gyermeke. (Bátyja: Félix, hugai:Celesta, Eugenia, öccse: Ottó).

1837-11844 A székelyudvarhelyi római katolikus gimnázium tanulója.1844-11846 A székelyudvarhelyi református kollégium tanulója.1946. ápr. 20. Foresti Mária meghívására a család Sztambulba utazik,

ahova Foresti Mária halálhírére érkeznek meg. Hagyatékáért pertindítanak, amely évtizedekig elhúzódik.

1848. márc. 28-iig Sztambulban él, lefordítja franciából a Kelet tündér-világa c. arab regét.

1848. márc. 28. Keleti utazásra indul, eljut Görögországba, Ciprusra,Szíriába, Palesztínába és Egyiptomba. Élményeit késõbb az UtazásKeleten c. mûvében foglalja össze.

1849 Visszatér Sztambulba, ahol órásmesterséget tanul. Egy Itáliábólérkezõ magyar szabadcsapattal Magyarországra akar szökni, hogyrészt vegyen a szabadságharcban, de a román határon az orosz csapa-tok megakadályozzák ebben. Szerbián át újra próbálkozik, de mikorútközben értesül a világosi fegyverletételrõl, visszatér családjához.

1849-11851 Támogatja a törökországi magyar emigrációt, megismerke-dik Kossuth-tal, igyekszik a Kossuth elleni merényleteket meghiusí-tani. Emiatt az osztrákok el akarják fogni, de az USA egyik hajójánsikerül Londonba menekülnie.

1852. jan. Jersey szigetére költözik, a nemzetközi forradalmi emigrá-ció egyik központjába. Itt gróf Teleki Sándorral lakik egy házban.

157

1852 nyara. Angliai hangversenykörútra kíséri Reményi Ede hegedû-mûvészt, mint annak impresszáriója.

1853. jún. Visszatér Jerseyre, ahol baráti kapcsolatba kerül VictorHugóval és annak családjával. Az író fiaitól tanul fényképezni.

1853 júl.-11855 aug. Londonban a British Museum könyvtárában az ál-tala bejárt keleti országok történelmét tanulmányozza. Megismer-kedik Louis Blanc-kal, Garibaldival, Herzennel és más politikaiemigránssal. Fel kívánja venni az angol állampolgárságot, de kéré-sét elutasítják.

1855 õsz. Visszaköltözik Jersey, majd Guernesey szigetére.1857 Visszatér szüleihez Sztambulba. A család végre megkapja a nagy-

anyai örökség egy részét. Orbán Balázs résztvesz egy magyar egye-sület szervezésében s álnéven (Bakalum) cikkeket ír a KolozsváriKözlönybe.

1859. nov. 9. Az Orbán család hazaköltözik Lengyelfalvára.1860 Orbán Balázs sajtó alá rendezi keleti útijegyzeteit.1861 Kolozsvárott megjelenik az Utazás Keleten.1862-11863 Lengyelfalván, Szejkefürdõn, Zabolán él és kutatómunkát

végez.1864 Kolozsvárott megjelenik a Kelet tündérvilága c. fordítása.1865 Áttér az unitárius vallásra a római katolikus vallásról, megkezdi

kutató- és gyüjtõ munkáját, utazásait Székelyföldön.1868-11873 Pesten kötetenként megjelenik A Székelyföld leírása (I.-IV.

kötet).1870-11881 Marosvásárhely, majd Székelykeresztúr országgyûlési kép-

viselõje lesz.1875 A Baloldal c. székelyudvarhelyi lap munkatársa.1881 Berettyóújfalú országgyûlési képviselõjévé választják, s ez is ma-

rad haláláig.1887 Az MTA levelezõ tagjává választja.1888. márc. 5. Székfoglalója az MTA-n.1889 Megjelenik Torda város és környéke c. munkája. Meglátogatja

Kossuthot Turinban és Párizsban beszédet mond Victor Hugo sírjá-nál.

1890. ápr. Súlyos betegen Budapestre utazik az országgyûlésre.1890. ápr. 19. Elhalálozik.

Az életrajzi adatok nagy részét, Orbán Balázs: Sztambultól Szejkéig.Debrecen, 1990 c. kötetébõl vettem át, mivel ez a Balázs Ádám általkészített kronológia korabeli források alapján készült, tehát teljesenhiteles.

158

Az egykori török birodalom fontosabb földrajzi neveinek mai megfelelõi

Adrinápoly, Adrianapol – EdirneAja Sófia – Aja Szófia, AyasofyaAkbalta Limán – Balta liman¬Ancyra – AnkaraAncyron – HerekeAngora – AnkaraApollóniai-ttó – Ulubat GölüArchipelagus – Archipelagosz, görög szigetvilágAszkániai-ttó – Iznik GölüAthene – Athén

Báhr Szefid Boghászi – Çanakkale Boåaz¬Besiktás – Be×ikta×, Istanbul egyik negyede, bölcsõkõt jelentBessarabia – BesszarábiaBosphor, Bosphorus – Boszporusz (törökül: Boåaziçi)Braila – BrâilaBrusza, Prusa – BursaBujukdere, Bajukdere –BüyükdereBulair – Bolay¬rByzánc – Istanbul

Callipolis – NaxoszCap Gülgrád – Kaliakra-fokCassova – KoszovóChoi – HojCius, Chios, Kiosz, Hiosz, Prusias – GemlikCsanak Kaleszi – ÇsanakkaleCsekerköj – ÇekirgeCycladok, Cikládok, Cyclades – KikládokCyzicus, Kizikosz – Ayd¬nc¬k

Dardanus, Dardanosz – ÇanakkaleDemirdas – Demirta×Dobrucsa – DorbrudzsaDolmabakcsé – Dolmabahçe (Istanbul vízparti negyede, feltöltött kertet

jelent)Dragocsén – Drâgâ×aniDrepanum, Drepanon, Drepana – HersekDrinápoly – ld. Adrinápoly

Ejjub – Ejjüp, Istanbulon kívül, az Aranyszarv-öböl menti külvárosErsek – Hersek

Fundukli, Fündüklü – F¬nd¬kl¬, Istanbul egyik negyede

Galac – Gala^iGalata – Istanbul egyik negyede

159

Gallipoli, Kalipolis – GeliboluGebisze – Gebshe, Gebisze, LibissaGömlek – Gemlik

Helenopolis – Hersek Hellespont, Hellespontus – DardanellákHermos – Gediz-çay¬

Ikonoin, Iconium – KonyaImaköj – YeniköyImbros, Imbro, Imrosz – GökçeadaIpsara, Pszara – IpsaraIszmid, Iszmit – IzmitIsznik – Iznik

Jalova, Yalova – Drepanon

Kadiköj, Kadiköi, Calcedon – Kad¬köyKaramon-ttó – Bates-tóKara Hiszár, Afyon, Melangeia – Afyon-KarahisarKara Muszál – KaramürselKébba-áág, Kébba-kkar – Kilia-ágKecsidag, Kesis dagi, Olympos mysios – Uludaå, jelentése: Baráthegy Kilid-eel-BBahr – KilitülbahirKonstantinápoly – IstanbulKumkaleszi – Kum kalesiKuthaja, Kuthaia, Kutahija – Kütahya

Lampszaki, Lampsacus – LapsekiLasthenes, Laszthenész – Therápia, Terapia

Malgara – MalkaraMármora – Márvány-tengerMeles, Melesz – Halkal¬ BunarMitiléne, Mütiléné – MitiliniMudania, Mudánya – MudanyaMycene, Mykene, Mikéné – MükénéMyrthea – MudanyaMysia – Mizia

Nagura Burnu – Nagara-fokNaxos – Naxosz l. KikládokNicaea, Nikaia – IznikNicomedia – IzmitNilufer – Nilüfer

Olympriai-ttó – Ku× GölüOlympus, Olimp, Olymp – Olimposz (Görög területen)Olympus, Olimp, Olymp – Olimposz, Ke×i× Daå¬ (Bursza mellett)Oriai kap – Jusza Daå

160

Örjen dag – Karamürszel

Pagus, Pagosz – KadifekalePalaestina – PalesztinaPelaconon –MaltepePéra – Isztanbul egyik negyedePhócis – Fókisz, Phokaia (Foça)Platea – PlataiaPlojest – PloiestiPontus Euxinus – Fekete-tenger

Rhodus – RodoszRhyndacuos, Adionas – Adramos-çay¬Rodosti, Perinthus – Rodostó, Tekirdaå

Salamis – SzalamiszSamothraki – SzamothrakiSkutarti, Szkutari, Crisopolis – ÜsküdarSpalmatori sz. – Koyun adas¬Stambul, Sztambul – IstanbulSulina – SzulinaSulinai-kkar – Szulinai-ágSumla – Sumen

Szedd Bahr – Seddülbahir kalesiSzmirna, Smirna – IzmirSzultán Kaleszi, Kilid el Bah – Sultaniye kalesi v. Boåazhisar

Tarlabasi – Tepeba׬, Istanbul egyik negyedeTaurusok – Toros hgv.Tenedos – BozcaadaThesalonika – ThesszalonikiTopána, Topháné – TophaneTrója – TruvaTulca, Tulcsa – TulceaTuzla, Kition – Larnaka

Viddin – Vidin

Steinert Ágota

161

Fontosabb török szavak, kifejezések, személyek, török vonatkozású események

abdale (abdal): a szúfik, a muszlim misztikusok szerint az abdalok, akik40-en vannak, az ún. ‘rejtõzködõ szentek’ egyik osztályát alkotják. Azutóbbiak hierarchikus rend szerint az élõlények sorsát igazgatják. Aszeldzsuk és oszmán korban az abdal szóval jelölték az eretnekderviseket is (közülük sokan segítették az elsõ oszmán szultánokat).

Abd-eel-KKader: Abdulkadir észak-afrikai arab emir (1808-1883). 1832-ben az arabok szultánjának kiáltották ki; két évtizedig harcolt azÉszak-Afrikát gyarmatosító franciák ellen, de vesztett, és 1852-benFranciaországba internálták. 1853-ban Burszába távozhatott, kétévig itt tartózkodott, azután Damaszkuszba költözött.

Abdul Medzsid: Abdulmedzsid szultán (1839-1861).Abtal Murad: Abdal (vagy ismertebb nevén Kumrál) Murád. Buhará-

ból származó misztikus dervis, abdal, aki tevékenyen részt vett Orhánszultán hódításaiban. Sírja hamarosan népszerû zarándokhely lett.

Abtal Musza: Abdal Musza. Õ is az Orhán szultán körül nagy szám-ban gyülekezõ harcos dervisekhez tartozott, elõzõleg kapcsolatbanállhatott a szentként tisztelt Hadzsi Bektással, s a késõbb létrejövõbektasi dervisrend egyik szellemi atyja lett.

Affietleros sunmot: elírás affietler olszun helyett (l. lentebb).afietler olszum kardasim, helyesebben afijet olszun, kardesim (afiyet

olsun karde×im): ‘egészségedre váljék (jó étvágyat) testvérem’ — étke-zés után mondjuk.

Afif effendi: a név így nyilvánvalóan hibás, talán Atif Efendi.aga: széleskörûen használt cím, az újabb korban inkább a vidéki föld-

birtokosokat hívták így.Ahmed: II. Bajezid szultán (1481-1512) fia; hosszas harcokat vívott a

szultáni trón elnyeréséért, és Szelim szultán hóhérai gyilkolták meg1513-ban.

Ahmed, I.: török szultán (1603-1617), õ építtette a Kék mecsetet.Aja Sófia, Aja Szófia, Ayasofya: Bizánc legnagyobb temploma 537 és

1453 között, majd Konstantinápoly legnagyobb dzsámija. 1935 ótamúzeum.

ajdindzsik (ayd¬nc¬k): holdvilágos, holdsütötte. Akbojuk (Akb¬y¬k): II. Murád (1421-1451) korának híres dervise;

nevének jelentése: „Fehérbajuszú”. A bajramije dervisrendhez tar-tozott, melyet az 1429/30-ban elhunyt Hadzsi Bajram alapított.

Akcse Hodzsa, helyesen Akcsa Kodzsa (?-1328): egy kis török törzs fõ-nöke. Az elsõ szultánok fegyvertársa, szorgosan hódoltatta a szomszé-dos bizánci városokat és falvakat. Róla nyerte nevét a Kodzsaeli-neknevezett terület Nyugat-Anatóliában.

Akcsey és Gházi Fászil: valószínûleg Jakub Edzse és Gázi Fázil, akikSzülejmán pasának, Orhán fiának alvezérei voltak.

Al-FFenári: teljes nevén Mehmed Semszeddin Fenári (1350-1430). Kivá-ló jogtudós; a nem teljesen megbízható hagyomány úgy tudja, hogyõ volt az elsõ fõmufti vagy sejhüliszlám (a jogtudósok vezetõje) azOszmán Birodalomban (1425/26-1431).

Allah-EEddin: Alaeddin. Hadzsi Kemáleddin fia, Orhán szultán elsõ

162

vezíre. A legkorábbi oszmán krónikások szerint Orhán szultán test-vérbátyja és tanácsadója, ám ez valószínûleg tévedés. Valamikor1340 elõtt halt meg.

Allah hamanet, helyesen Allaha emánet (Allah’a emanet): ‘Isten óvja!’Allah-iih Allah, ve Mohamed reszul Allah (la ilaha illallah Muham-

mad rasul ullah): a muszlim hitvallás szövege, jelentése: ‘nincs IstenAllahon kívül, s Mohamed Allah küldötte’.

árnóta: ‘albán’.Arszlán Kilics: I. Izeddin Kilidzs Arszlán anatóliai szeldzsuk uralkodó

(1092-1107).

baba: a szó jelentése apa, atya, de a 13-15. századi anatóliai törökök a misztikus szellemi vezetõt, szûkebb értelemben pedig a jeszevidervisrend követõit is így nevezték.

Bajazed, helyesen Bajezid, I.: török szultán (1389-1402), aki a Jildrim(Villám) melléknevet viselte.

Bajezid, II.: török szultán (1481-1512.)balluk bazár, helyesen balik pazari (bal¬k pazar¬): ‘halpiac’.bas-ssiz (ba×s¬z): ‘fejetlen, fej nélküli’.baxis, helyesen baksis, (bah×i×): megvesztegetési pénz, borravaló.bazár (pazar): ‘piac, vásártér’.beglerbég (beylerbeyi): a vilájetnek vagy beglerbégségnek nevezett

fõtartomány kormányzója.bej: (bey, magyarul bég): eleinte csak magas rangú tisztségviselõknek

kijáró cím, késõbb a név után kitéve egyszerûen ‘urat’ jelent.Bekiár Hamám (Bekâr hamam¬, ejtsd bekjár hámámi): jelentése ‘nõt-

lenek, egyedülállók gõzfürdõje’.binbasi (binba׬): ezredes.boér: bojár.boghuluk (buåuluk, ejtsd buuluk): gõz, szauna.bunár basi (p¬nar ba׬): ‘forrásfõ’.Bujurum daha birtáne, helyesen bujurun daha bir táne (buyurun

daha bir tane): ‘parancsoljon még egyet, vegyen még.’

Canaris — Kanarisz, Konsztantinosz (1770-1877): Görög szabadsághõsés államférfi, a görög szabadságharc idején mint hajóskapitány sike-resen harcolt a törökök ellen.

csársi (çar׬): árucsarnok, piaci vagy üzletnegyed.csausz (çavu×): hírvivõ, levélvivõ, követ, testõr.csiflik, helyesen csiftlik (çiftlik): háromféle dolgot jelent: 1. rája által

mûvelt telek; 2. a javadalom-birtokos saját kezelésében hagyott föld-rész; 3. major, teljes tulajdonú földbirtok.

csiftili (çiftli): ‘páros, dupla’.csubukcsi (çubukç¬): az a személy, aki a pipával foglalatoskodik.

A csubuk magyar megfelelõje a csibuk ‘hosszú szárú török pipa’.

Daud, helyesen Davud: kajszeri-i (caesareai) müderrisz (tanár) Iznik-ben Orhán idején, (?-1350), a Bölcsészet pecsétje c. misztikus mûszerzõje.

daud monasztér, helyesen davullu manasztir (davullu manast¬r):

163

‘dobos monostor’; így nevezték Orhán szultán (1326-1362) burszaimauzóleumát.

Dereszu (Deresu): ‘Völgyvíz, Völgypatak’.dervis (dervi×): eredetileg ‘koldus, kéregetõ szegény’, majd ‘muszlim

szerzetes’, aki a misztikával jegyezte el magát, s valamelyik rendkötelékébe lépett.

Dikilii-ttash, helyesen Dikili tas (Dikili ta×): szó szerint ‘felállított,letûzött kõ’; obeliszk, kõoszlop. Így hívják az isztambuli At mej-danin, az ókori Hyppodromban felállított egyiptomi oszlopot is.

Doghili-bbaba (Doålu Baba): az oszmán állam létrehozásában közre-mûködõ dervis szentek egyike, állítólag részt vett Bursza elfoglalá-sában is (1326). Török képzõvel ellátott perzsa nevének (doå) jelen-tése: ‘ajranos, ajran-osztó’, tehát olyan valaki, aki higított joghurtotkészít vagy oszt.

dsámi, mai helyesírással dzsámi (cami): nagyobb muszlim imahely,‘templom’, ahol pénteki prédikációt is tartanak.

dulap, helyesen dolap: ‘szekrény’.dulcsásza: török édesség, sûrû cukoroldatban eltett gyümölcs vagy

virágforrázat.Düzme Musztafa: ‘Ál’ vagy ‘Hamis’ Musztafa. II. Murád állítólagos

testvére, aki 1419-1422 között bizánci támogatással többször is meg-kísérelte a trón megszerzését.

dzsámbász (cambaz): ‘kötéltáncos’, ‘akrobata’, ‘mutatványos’.dzsamekián (camekân, ejtsd dzsámekján): a török fürdõ elsõ, vetkõzés-

re szolgáló helysége, az elõcsarnok (apodytherium).Dzsemsz: minden bizonnyal az 1495-ben elhunyt Dzsem szultánról,

II. Mehmed fiáról van szó, akinek holttestét 1499-ben Nápolybólszállították Burszába.

dzsin (cin): az iszlám vallás láthatatlan szellemlénye; jó és rossz aka-ratú egyaránt lehet.

Edebáli sejk: jogtudós és misztikus dervis, a dinasztiaalapító Oszmánszövetségese, egyes krónikák szerint apósa. Oszmán egyik álmát meg-fejtve õ jövendölte meg, hogy a török vezér utódai egykor világbiro-dalmat hoznak létre.

effendi (efendi): eredetileg írni-olvasni tudó embereknek kijáró cím,megszólítás; késõbb általában ‘úr’.

Ejjub (Ejjüp): Isztambulon kívül, az Aranyszarv-öböl végében elterülõvárosrész; onnan kapta a nevét, hogy 672-ben itt hantolták el Moha-med egyik harcosát, Halib bin Zejd Ebu Ejjub el-Enszárit, kineksírja Konstantinápoly elfoglalása után zarándokhellyé lett.

ejvala, helyesen ejvallah (eyvallah): ‘köszönöm; Isten veled.’.Elias sejk: Baba Iljász, az 1240-ben kirobbant ún. ‘babák felkelésének’

vezetõje.emir: ‘fejedelem’.Emir Szultán: Eredeti neve Semszeddin Muhammad (1369?-1429?).

Híres szúfi (misztikus), aki egy Bursza környéki barlangban telepe-dett le, és számos követõre tett szert. Egyes legendák szerint I. Bajezidszultán leányát vette feleségül.

entere, helyesen entari (entari): bõ ruha.

164

Esrehfadeh Sejk, helyesen Esrefzáde Rúmi (?-1469): misztikus költõ,dervisrendet is alapított.

Eszki-kkaplidzsa (Eski kapl¬ca): jelentése ‘Régi hévfürdõ’.eunuch: kasztrált (herélt) férfi, fõként háremõrnek használták.Evlia Cselebi: 17. századi török utazó (1611-1687/88?). Tíz kötetes Uta-

zások könyve (Szejáhátnáme) címû munkája az oszmán civilizációkimeríthetetlen forrása.

feredzse (ferece): bõ utcai nõi köpeny.fesz, helyesen fez: vörös posztóból készült, henger alakú fejfedõ,

amely a marokkói Fez városáról kapta nevét. Viselete a 18. század-ban terjedt el a birodalomban, 1826-tól a köztársaság létrehozásáiga férfiak „kötelezõ” fejfedõje volt.

fõvezír: nagyvezír a szultán helyettese, a birodalom kormányzatánakvezetõje.

Fuád pasa: török államférfi (1835-1931), aki a deli ‘bolond’ mellékne-vet viselte. Hosszú pályafutása során számos magas állást töltött be.

Galaci ütközet (1789): az 1787-92 között lezajlott orosz-török háborúegyik epizódja volt; Geiszmár tábornok május 1-én elfoglalta a várost,de augusztus 18-án vereséget szenvedett a törököktõl, s kénytelenvolt elvonulni. 1791-ben a városban írták alá az elõzetes békefelté-teleket, míg a háborút lezáró békét 1792-ben Ia×i-ban kötötték meg.Ennek értelmében az orosz határokat a Dnyeszterig terjesztették ki.

Gázi-ddag (Gazi daå¬): szó szerinti jelentése: ‘a hitharcos hegye’.Geikli baba: Gejikli baba. Az egyik legismertebb harcos dervis Orhán

szultán korából. Nevét (‘szarvasos’) onnét nyerte, hogy szarvasokkalkörülvéve élt. Valószínûleg téves az a legenda, amely szerint a perzsi-ai Hoj városából származott. Állítólag egy óriási méretû karddal ha-dakozott, s maga hódította el a bizánciaktól azt a területet, ahol élt.

Gházi-KKudavendkiar, helyesen gázi hudávendigjár (gazi hüdavendigâr):I. Murad szultán megkülönböztetõ jelzõje; jelentése: ‘hitért harcolóuralkodó’. L. még khudavendkiár.

Gökdere: jelenthet ‘Kék völgy’-et, ‘Kék patak’-ot is.Gözajázma (gözayazma): a göz török szó, jelentése ‘szem’; az ajazma

görög eredetû szó, jelentése ‘szent forrás’.Gundusz-aalp, helyesen Gündüz Alp: Oszmán testvére. Apjuk halála

után mindketten pályáztak a törzsfõnöki posztra, de a választásonOszmán gyõzött. Késõbb Oszmán lenyilazta.

gül tátli (gül tatl¬s¬, vagy pontosabban gül reçeli): rózsalekvár.gyaur (kâfir): ‘hitetlen, eretnek’; a keresztények megvetõ elnevezése.

hacsis, helyesen hasis: kábítószer.hadzsi (hac¬): az a muszlim, aki elvégezte a mekkai zarándoklatot.Hafiz: teljes nevén Semszeddin Muhammad (?-1390), perzsa költõ.

Szakított a hagyományokkal, és mûveiben az emberszeretetrõl, anapi örömökrõl szólt.

Hajder pasa, helyesen Hajdarpasa: Isztanbul ázsiai negyede, Kádiköjkörnyékén.

hajsziriehi Daud molláh, helyesen kajszeri-ii Molla Davud (?-1350) l.: Daud

165

hán (han): vendéglátóház, szálló, más néven karavánszeráj; másikjelentése: kereskedõraktár, lerakat.

hanim (han¬m): ‘nõ, feleség’.hárem (harem): tiltott hely. Az asszonyok számára fenntartott (és a

férfiak elõl elzárt) házrész.Harun al Rasid: Harún ar-Rasíd, abbaszida kalifa, uralkodott 786-809

között.Hdcsikhalfa, helyesen Hadzsi Halife: ismertebb nevén Kjátib Cselebi

(1609-1657), oszmán polihisztor (történetíró, filozófus, földrajztu-dós stb.).

hedcsira (hicra, ejtése: hidzsra): Mohamed átköltözése Mekkából Me-dinába 622-ben. Innen kezdõdik a muszlim idõszámítás.

hodcset, helyesen hüddzset (hüccet): a bíró (a kádi) által kiállított hi-vatalos jogi végzés. Egy helyen ‘birtokadomány’-nak fordítja Orbán(283.p.), ami helytelen: itt is hivatalos irat értelemben szerepel.

hoss geldiniz kárdásim (ho× geldiniz karde×im): ‘Isten hozta,testvérem’ — így köszöntjük az érkezõt.

hoszref molláh, helyesen Molla Hüszrev: eredeti neve Mehmed (?-1480). Jogtudós, tanár, államférfi és költõ egyszemélyben. A mûcíme: Hüszrev ü Sirin, egy híres keleti szerelmi történetet dolgoz fel.

huri (arab): gyönyörû fiatal nõ a paradicsomban.

imám (imam): elõimádkozó, aki a rituális mozdulatokat bemutatja; amuszlim gyülekezet elöljárója.

imaret (imaret): szegénykonyha, közkonyha, ahol a nincsteleneketélelmezték. Orbán tévesen iszmaretnek nevezi.

imola: templom, szent hely Orbán Balázs írásaiban, nem török szó.ipekháne (ipekhane): szó szerint ‘selyemház’; kereskedelmi csarnok.

jaszák (yasak): jelentése ‘tilos’.jatagán (yataåan): rövid, görbe kard, vagy hosszú tõr, kettéváló mar-

kolattal; sajátossága, hogy a belsõ, rövidebb élével vágtak.jenicseri: janicsár, azaz ‘új sereg’. A török zsoldos gyalogság része,

melyet I. Murád szultán létesített. Tagjait keresztény szülõktõl ra-bolták, vagy adó fejében elhajtották.

Jeni-kkaplidzsa (Yeni kapl¬ca): jelentése ‘Új hévfürdõ’.jenisher kapu, helyesen: Yenisehir kapuszi: Jenisehiri kapu, Nikaia

(Iznik) egyik városkapujának neve.Jesil dsámi (Ye×il cami): Zöld dzsámi; I. Mehmed (1413-1421) épít-

tette, 1421-ben fejezték be.Jildisz kave (Y¬ld¬z kahve): ‘Csillag kávéház’.

kajnardzsa (kaynarca): szó szerinti jelentése ‘hévforrás’.kán (han): a sztyeppe nomád birodalmaiban használatos uralkodói

cím, melyet az oszmán szultánok is viseltek.Kán dag (Kan daå¬, ejtsd Kán dái): ‘Vérhegy’.Kantakuzen(osz) Sándor (+1841) és György (+1857): VI. János bizán-

ci császár leszármazottai. Ypsilanti Sándor mellett harcoltak agörög szabadságharcban cári tisztként.

kaplidzsa (kapl¬ca): hév- vagy termálfürdõ.kapudán pasa (kapudan pa×a): az oszmán flotta fõparancsnoka.

166

Kara Khocsa, helyesen Kara Hodzsa: eredeti nevén Alaeddin Ali (?-1393) török jogtudós, I. Murád szultán számára írt jogi összefog-laló mûveket.

Kara Muszál, helyesen Kara Mürszel: a hagyomány szerint õ volt azelsõ oszmán flotta parancsnoka, melynek élén elfoglalta az Izmiti-öböl déli partvidékét. Róla nevezték el az Izmit közelében fekvõKaramürszel városát.

Kara Musztafa: II. Mehmed (1451-1481) korabeli vezír. Hatidzse szul-tán nevû felesége építtette 1490-ben azt a fürdõt, amely az õ nevétviselte.

kara: ‘fekete’.Karavánszeráj: vendégfogadó.kárdás millet (karde× millet): ‘testvér nemzet.’kárdásim! hos geldiniz (karde×im, ho× geldiniz): ‘Isten hozta

testvérem’.Kartal: közszóként ‘sas’-t jelent, itt egy helység neve.kavasz (kavas): ajtónálló, testõr, külföldi hatalom követségén szolgá-

latot teljesítõ személy, küldönc.kazaszkier, helyesen kazaszker (eredetileg kad¬asker, késõbb

kazasker): hadbíró. Eredetileg egy, 1481 tájától két (ruméliai ésanatóliai) hadbíró mûködött. Mindketten a szultáni tanács tagjaivoltak, ahol vitás kérdésekben jogi véleményt nyilvánítottak, ésjavaslatot tettek a kisebb jövedelmû kádik, tanárok és egyéb vallásitisztségviselõk kinevezésére.

Kecsiszdag (Ke×i× daå¬, ejtsd Kesis dai): a Brusza melletti Olymposmysios, mai nevén Uludaå régi török elnevezése; jelentése: ‘Baráthegy’.

Khair-eeddin: Hajreddin Barbarossza (?-1546). Az egyik legismertebbföldközi-tengeri kalóz a 16. sz. elején. 1533-ban Szülejmán szultána szolgálatába fogadta, kinevezte az oszmán flotta admirálisává (ka-pudánná). Sok nagy tengeri gyõzelem és a földközi-tengeri oszmánhegemónia megteremtése fûzõdik nevéhez.

Khocsa (helyesen Kodzsa) Musztafa: talán az 1595-ben Burszábanelhunyt Musztafa Dzsenánival azonos, aki arab, perzsa és töröknyelven írta költeményeit.

khudavendkiár, helyesen hudávendigjár (hüdavendigâr): a perzsa ere-detû szó jelentése ‘teremtõ’, ‘Isten’, illetve ‘uralkodó’. I. Murádszultán (1362-1389) megkülönböztetõ jelzõje, majd évszázadokon átegy Bursza körül elterülõ tartomány (szandzsák) elnevezése.

Kodesa, Khodcsa (helyesen Kodzsa) Arab: rablóból lett burszai ren-dõrfõnök.

konak: állomáshely, szállóház, palota.Korkud: II. Bajezid szultán (1481-1512) fia, aki I. Szelimmel (1512-

1520) szemben alulmaradt a trónért vívott küzdelemben. 1513 már-ciusában Szelim megfojtatta.

kükürklü, helyesen kükürdlü: jelentése ‘kénes’.

Leftke (helyesen: Lefke) kapuszi (Lefke kap¬s¬): a Lefkébe vezetõkapu.

madcsár (macar, kiejtése madzsar): a magyarok török neve.Mahmud, I.: török szultán (1730-1754).

167

168

Mahmud szultán: II. Mahmud, 1808-1839 között uralkodott. Nevéhezfûzõdik az oszmán reformkor, a tanzimat elindítása.

Malum Katüm: Malhon hatun. Állítólag Edebli sejk leánya; atyja egyviláguralmat ígérõ álom hatására adta feleségül a dinasztiaalapítóOszmánhoz. Az okleveles források nem mindenben támasztják aláezt a legendát.

mecset (mescid): kisebb muszlim imaház; az különbözteti meg adzsámitól, hogy míg az utóbbiban hutbét, azaz pénteki prédikációtis mondanak, addig a mecsetben nem.

medresze (medrese): muszlim közép- és felsõfokú tanintézet.Mehmed Ali: oszmán államférfi (1813-1868), a szultán veje, 1845 és

1867 között hat ízben töltötte be a török flotta fõparancsnoki tisztét.mikráb, helyesen mihráb (mihrab): imafülke, mely a dzsámikban és

a mecsetekben az ima (mekkai) irányát, a kiblát mutatja.mimber (minber): a dzsámikban az imafülkétõl jobbra álló, díszes

szószék, ahonnét a prédikátor a pénteki beszédet mondja. A könyv-tartó neve rahle.

minaret (minare): a mecsetek és dzsámik mellett álló ‘torony’, ahon-nan a müezzin naponta ötször imára hívja a muszlimokat.

Mirzashaffi, helyesen Mirza Sáfi (1792?-1852): azerbajdzsán költõ.Mohamed, I.: I. Mehmed szultán (1413-1421), aki a Timur Lenktõl

elszenvedett vereség után a darabokra hullott birodalom egységéthelyreállította.

Mohamed, II.: l. Mohamed el FáthiMohamed, IV.: IV. Mehmed szultán (1648-1687).Mohamed el Fáthi, helyesen Mohamed el-FFátih: II. Mehmed szultán

(1451-1481), Konstantinápoly elfoglalója, aki ezért a fényes haditet-tért a Fátih ‘Hódító’ melléknevet nyerte el.

molláh, helyesen molla (molla): a magasabb rangú kádik és jogtudó-sok megtisztelõ címe.

Molláh Hoszref, helyesen Molla Hüszrev: eredeti neve Mehmed (?-1480). Jogtudós, tanár, államférfi és költõ egyszemélyben. A mûcíme: Hüszrev ü Sirin, egy híres keleti szerelmi történetet dolgoz fel.

moszlim (müslim): az iszlám hit követõje, gyakorta mohamedánnak ismondják.

muktár, helyesen muhtár (muhtar): ‘falusi bíró, elöljáró’.Murád, I.: szultán (1362-1389).Murád, II. vagy Amurát: II. Murád szultán (1421-1451).Murád, IV.: szultán (1623-1640).Musza Cselebi: I. Bajezid fia; rövid ideig a birodalom európai tarto-

mányainak ura, de 1413-ban csatát vesztett a késõbbi I. Mehmeddelszemben, aki megfojtatta.

müderisz, helyesen müderrisz (müderris): ‘tanár, a medresze oktatója’.

nákil (nakil): regélõ, mesélõ.nargilé (nargile): vizipipa.nemcse köpek (Nemçe köpek): ‘német kutya’.nikápolyi csata: 1396. szept. 28. I. Bajazed török szultán csapatai le-

verték I. Zsigmond magyar király (1387-1437) és német császár(1410-1437) seregeit, amelyeket európai csapatok, köztük VI. Károlyfrancia király (1380-1422) katonái segítettek.

Nilufer, Nenuphar v. Nenufar: Nilüfer hatun, egy bithyniai görögvárúr leánya, Orhán szultán felesége.

oda: eredeti jelentése ‘szoba’, de használták ‘vendégszoba, szállás’ érte-lemben is.

onbasi (onba׬): ‘tizedes’.Orhán, I: török szultán, uralkodott 1326-1362 között. Bizánci fele-

ségét Theodórának hívták, aki Kantakuzenosz VI. János (1347-1354)leánya volt. Atyja politikai és katonai támogatásért cserébe adta fe-leségül az oszmán uralkodóhoz (1346-ban).

Oszmán emir: azonos Oszmán szultánnal.otur: ‘ülj le!’Ozmán: az Oszmán név régies alakja. Így hívták a dinasztia és a biro-

dalom alapítóját, aki 1282 táján került az (ozmán) törzs élére, és1326-ig uralkodott.

padisah: a török uralkodók címe.pasa (pa×a): eredetileg vallási tekintélyek, tudósok, fejedelmek titu-

lusa, majd a nagyvezír, a második és a harmadik vezír címe. Késõbbegyre több méltóság (pl. tartományi kormányzók: beglerbégek is)viselték. Az 1826. évi hadseregreform után tábornok értelembenhasználták. A 19. század második felében a vezetõ polgári tisztségvi-selõk rangja, a köztársaság kikiáltása után (1934-ig) ismét tábornokirangot jelentett.

pasalik (pa×al¬k): a beglerbég joghatósága alá tartozó kor-mányzóság, másképpen beglerbégség.

peshref, helyesen pesrev (pe×rev): általában négy részbõl álló, hosszúritmikus képletekbõl építkezõ, lassú zene.

Porta: a szultáni udvar európai elnevezése. Szûkebb értelemben anagyvezíri hivatalt jelölte.

Prokesch Osten S., báró: Freiherr Anton von Prokesch-Osten Sachsen(1795-1876), tábornok, diplomata, író. 1834-tõl meghatalmazott mi-niszter az athéni királyi udvarban. 1855-tõl sztambuli internuncius,1857-tõl haláláig Ausztria portai követe.

rája (reaya): alattvaló; a termelõ-adózó népesség összefoglaló elneve-zése.

sárvár, helyesen sálvár (×alvar): bõszárú, buggyos felsõ nadrág.Sebastopol (helyesen: Szevasztopol) Plevna, San Stefano: a 19. századi

orosz terjeszkedés egy-egy állomása, illetve az ellene vívott harcokszínhelyei. Szevasztopolt, óriási veszteségeket elszenvedve, 1854 au-gusztusában foglalták el a francia-angol csapatok; a bulgáriai Plev-nát 1877 júliusától decemberéig védték az Oszmán Nuri pasa általirányított oszmán csapatok a Konstantinápoly felé masírozóoroszokkal szemben, San Stefanóban (a mai Yesilköyben, ahol Isz-tambul repülõtere nyúlik el) 1878 márciusában kötötték meg azorosz-oszmán békét, amelyben a törökök szinte összes európai bir-tokukról lemondani kényszerültek.

sejk (×eyh): dervisrend vagy derviskolostor fõnöke, céhek elöljárója.serbet (×erbet): gyümölcslébõl, szõlõbõl készült édes, szirupos hûsítõ

ital.

169

Stürmer báró: báró Bartholomäus Stürmer (1787-1863): 1832-ben rend-

kívüli isztambuli követ, 1834-tõl 1850-ig Ausztria titkos tanácsosa,internunciusa és meghatalmazott minisztere a sztambuli Portán.

Szaba Sherifleriniz hair olszun, helyesen szabah-ii serifleriniz hájirolszun (sabah-i ×erifleriniz hay¬r olsun): szó szerinti jelentése‘nemes reggele szerencsés legyen’, vagyis igen udvarias formája a ‘jóreggelt’ köszöntésnek.

szandzsák (sancak): közepes méretû tartomány, nagyjából a magyarmegye megfelelõje.

szaracénok: a középkorban az arabok és a törökök európai neve.Szeadeddin: Hodzsa Szádeddin (1536/37-1599), III. Murád szultán ne-

velõje (hodzsája), jeles történetíró, 1598-ban fõmuftivá nevezték ki.szé-aadetodaszi, helyesen száádet odaszi (saadet odas¬): a boldogság

szobája.szefa buldum (sefa vagy safa buldum): válaszként mondták a szefa

geldin (kb. ‘örülök, hogy jöttél’) köszöntésre; értelme kb. ‘örömmellátlak’.

Szeid (helyesen Szejjid) Iszmail: talán arra a bagdadi származású Isz-mail pasára (1839-1920) céloz, aki több oszmán szerzõi bibliográfiátis hagyott ránk.

szeldcsukid szultánok: szeldzsuk szultánok. A nomád török eredetûszeldzsuk dinasztia tagjai, akik a 11. század második felében Kis-ázsia nagy részét is meghódították. Itt hozták létre a konjai (rúmi)szeldzsuk szultánátust, amely sokáig protektorátust gyakorolt aNyugat Kis-Ázsiában megalakult török fejedelemségek felett.

Szelim, I.: török szultán (1512-1520).Szelim szultán: III. Szelim (1789-1807).Szellám aleákum, helyesen szelám alejkum (selam aleyküm): muszlim

köszöntés, jelentése: ‘béke veled’.szeráj: a szultán palotája, de itt: palota.szerezsán: délszláv katona, aki a 18. század elején létesített Habsburg-

magyar katonai határõrvidékeken szolgált.Szulejmán: írható így, írható Szülejmánnak is (utóbbi a mai török

alakja); ugyanaz a név, amit Orbán B. korában jobbára Szolimán,Szulimán formában írtak. Szulejmán vagy Szülejmán pasa Orhánfia, a krónikák szerint 1316 táján született, s 1359/60 körül halt megvadászbalesetben.

Szultán Emir: l. Emir SzultánSzultán Murád: l. I. Murádszulüklik (soåukluk, kiejtése szoukluk): a török fürdõ második helyi-

sége (tepidarium), falikutakkal, padokkal és mosdómedencékkel. Aszó jelentése: ‘hidegség, egy épület hideg része’, vagyis a fürdõ hidegvizes része.

Tacs-EEddin, helyesen Tadzseddin-ii Kürdi vagy Geredi: neves jogtudós.Molla Davud halála (1350) után Orhán szultán õt nevezte ki azizniki medresze tanárává. Egyik lányát Hajreddin pasa, a kor nagy-vezíre vette feleségül.

tátli (tatl¬): édesség.teszkere, helyesen tezkere: utalvány, bizonylat, hivatalos irat.

170

teszpi, helyesen teszpih (tespih): olvasó, ‘rózsafüzér’.

Timurtás: nem õ, hanem Kara Alinak nevezett apja volt Oszmán had-vezére. Timurtas pasa a késõbbi II. Bajezid szultán nevelõje, begler-bégje stb. volt.

tura, helyesen tugra (tuåra): a szultán kalligrafikus kézjegye, amit alá-írás, hitelesítés vagy megerõsítés gyanánt rajzoltak a hivatalos iratokra.

türbe: síremlék, mauzóleum.

Ulászló, I.: Magyar és lengyel király (1424-1444), aki a törökök ellenihadjárata során a várnai csatában elesett.

ulema (ulema, az alim szó többes száma): tanult ember, a vallásjogdoktora. Az Oszmán Birodalomban elvben a legjobban képzett jog-tudósok kapták a bírói (kádi), a jogszakértõi (müfti) és a tanári(müderrisz) állásokat.

vakuf (vak¬f): kegyes, vallásos célú alapítvány, amit többnyireingatlanokból származó jövedelmekbõl hoznak létre köz- és vallásiintézmények (mecsetek, iskolák, kórházak, szökõkutak,szegénykonyhák stb.) fenntartására. A vakuf elvben érinthetetlen,ezért az önkényuralom viszonyai között a vagyonmentés fõ eszköze.

Váni cseszme (Vani çe×mesi): ‘Váni csorgókútja’.Villámos vagy Ilderim (Jildrim stb.) Bajazed: l. I. Bajezid

Ypsilanti Sándor: (1792-1828). Nagyapja és apja Havasalföld és Mold-va fejedelme volt, apját a török szultán fosztotta meg fejedelemségé-tõl, mire az oroszokhoz menekült. Õmaga I. Sándor cár tábornokavolt. Támogatta a görög nép felszabadító harcát a törökök ellen.1821-ben, mikor Moldvában felkelés tört ki a törökök ellen, egy kiscsapattal oda is betört, de mikor katonái Drâgâsaninál elpusztultak,Erdélybe menekült. Az osztrák kormány börtönbe zárta, majd oroszközbenjárásra kiengedte, ezután hamarosan meghalt.

zaptie (zaptiye): ‘csendõr’.zerde piláf (zerde pilav): sáfránnyal színezett, édesített rizsétel.

Fodor Pál

171

Tartalom

TÖRÖKORSZÁGRÓL... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...5

UTAZÁS KELETEN (Részletek)... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...29

Galactól Konstantinápolyig... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...29Konstantinápolytól Smirnáig... ... ... ... ... ... ... ... ... ...39Konstantinápolytól Bruszáig... ... ... ... ... ... ... ... ... ...49Brusza... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...54Brusza... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...... ... ... ... ... ...63Brusza... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...... ... ... ... ... ... ...73Bruszától Gömleken át Isznikre... ... ... ... ... ... ... ... ...79Isznik, a régi Nicaea... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...81Nicaeából Nicomedián át Stambulba... ... ... ... ... ... ...86

EGYETMÁS KELETRÕL S KÜLÖNÖSEN A NÕKRÕL... ... ... ... ... ... ...95

KÜLFÖLDI ÉLETEMBÕL... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...103

Magyarország képviseltetése a Portánál 1849-ben...103Az elsõ magyar menekültek Konstantinápolyban...106Magyar légió és Világos rémhíre... ... ... ... ... ... ... ...109Menekültjeink kikérése,

a törökök dicsõ maguktartása... ... ... ... ... ... ... ... ...112A magyar menekültek elhelyezése Stambulban... ...115Magyar kaszinó és respublika, összeköttetéseink

Kutahijába, Kossuth gyermekei... ... ... ... ... ... ... ...118Horvát emisszarius emléke,

osztrák méregkeverés. Kutahijába indulás... ... ... ...121Kutahijai utam, keleti vendéglátás, közbiztonság...123Kossuthtal való elsõ találkozásom Kutahijai

magyarok... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...129A kutahijai laktanya és lakosai... ... ... ... ... ... ... ...132A magyar emigráció letelepítési tervezete,

horvát sbirek. Loschi ügyvéd. Báró Stürmer elõélete. Loschi legyilkoltatása... ...137

A kutahijai bezettek elutazása a Missisippin, az én visszamaradásom, Thököly sírjának felkeresése ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...141

Isznik a régi Nicaea, Iszmid a régi Nicomédia, Thököly sírja, Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona emlékezete és hamvai... ... ... ... ... ...144

II.IV.

XLI.XLV.

XLVI.XLVII.

XLVIII.XLIX.

L.

I.II.

III.IV.

V.VI.

VII.

VIII.IX.

X.XI.

XII.

XIII.

Osztrák üldözés. A magyarok õshazáját kutató Berzenczey Dalai Lámától hozott tudománya... ... ...149

Menekülésem Konstantinápolyból. Párhuzam Irland és Magyarország közt. Utazás Liverpoolig... ...152

A KÖTET ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRÓL... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...157

ORBÁN BALÁZS FONTOSABB ÉLETRAJZI ESEMÉNYEI... ... ... ... ...158

AZ EGYKORI TÖRÖK BIRODALOM FONTOSABB

FÖLDRAJZI NEVEINEK MAI MEGFELELÕI... ... ... ... ... ... ... ... ... ...160

FONTOSABB TÖRÖK SZAVAK, KIFEJEZÉSEK, SZEMÉLYEK, TÖRÖK VONATKOZÁSÚ ESEMÉNYEK... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...163

XIV.

XV.

Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 1999-benA kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess GáborSzerkesztette: Steinert ÁgotaMûszaki szerkesztõ: Bozzay KristófKészült a Szegedi Kossuth Nyomda Kft. üzemébenISBN 963 9147 26 5TE 74