OH 2001 16 belseje int - · PDF fileamelynek előfeltétele a sebészeti anatómia művelése volt...

Urológiai aspektusok Johannes Scultetus 1666-banmegjelent „Armamentarium Chirurgicum” címû mûvében

„A tökéletes orvos csak az, aki a medicinát és a se-bészetet egyesíti magában. Az az orvos, aki csak azegyik ágat ismeri, egyszárnyú madárhoz hasonlatos”

(Ős-indiai szöveg az Ayar Veda nyomán)

A középkor és a reneszánsz sebészete elsősorban háborússeborvoslás volt és borbélyok, valamint felcserek művel-ték. Az elmélet és a gyakorlat egyensúlya, ahogyan ez anyugati orvosi iskolákban kezdett kialakulni, az európaiországokban növekvő polarizációt indított meg az aka-démiai medicina és a szociológiailag másodrendű, tisztánkézművesen orientált céh-sebészet között. Az akadémi-kus sebész a 19. század közepéig szinte kivételt jelentett,nem a szabályt. A tudományosan megalapozott sebészetcsírái elsők között az olasz egyetemeken lelhetők fel,amelynek előfeltétele a sebészeti anatómia művelése voltés a hullaboncolás engedélyezésével vett nagy lendületet.A magas társadalmi és szociális standarddal bíró németnagyvárosok (Nürnberg, Augsburg, Ulm) már korán neki-láttak közegészségügyük kiépítésének és kvalifikált városiorvosok alkalmazása érdekében a 14. századtól kezdvefiaikat ösztöndíjjal az Alpokon túlra küldték, olasz vagyfrancia egyetemekre. Még inkább kifejeződött az igényakadémiai képzettségű sebészekre a lőfegyverek beveze-tése után, a 30 éves háború időszakában. Így feljegyeztékpéldául (5), hogy a páduai egyetemnek 1546 és 1630 kö-zött 10 000 hallgatója jött Németországból, Hollandiábólés Svájcból, akik közül 77 lett később professzor németegyetemeken. Beszédes példa volt erre Johannes Scultetusmeghívása Ulm város orvosának tisztségére, akinek életmű-ve, az „Armamentarium Chirurgicum” 10 évvel halála utánkerült kiadásra és számos új- meg újabb fordításban ésutánnyomásban jelent meg. Benne tiszteljük a sebészet-ben gyökerező operatív szakmák egyik, máig is idézett ős-forrását, amelynek urológiai aspektusaira hívnám fel afigyelmet az 1666-ban megjelent német nyelvű kiadásnyomán (6).

Johannes Scultetus, az idősebbik (Schultheiss néven isszerepel) 1595 októberében született Ulmban, mint egyhajós és tutajos-család gyermeke. A szülők korai elhalá-lozása miatt a gyermekek rokonokhoz, illetve nevelőszü-lőkhöz kerültek. Hat évig járt az ulmi gimnáziumba, ahola latin és görög nyelv alapismereteit sajátította el, továb-bi iskoláztatására azonban nem volt mód. Nevelőszüleikőművessegédnek adták, majd vándorolni kezdett a Dunamentén és Regensburgon keresztül Bécsbe került, aholegy fogadóban háziszolgaként alkalmazták. Itt találko-zott 1616-ban Adrian van den Spieghel-lel (1578–1625),akit nagyon impresszionálhatott a rendkívül jóeszű fia-talember, mert inasául fogadta és magával vitte Páduába.Spieghel még ugyanebben az évben meghívást nyert azanatómiai tanszékre, mestere, Fabricius de Aquapendente(1537–1619) ajánlására. Így kezdhetett neki Scultetus or-vosi tanulmányainak és 7 évig, 1623-ig, preparatoranatomicusként dolgozott Spieghel mellett, akinek asszisz-tense is volt sebészeti beavatkozásainál. 1623-ban

promoveált filozófiából, medicinából és ami akkor márItáliában lehetséges volt, sebészetből. 1624-ben hívta hazaszülővárosa, Ulm a városi orvos tisztségére, amelyet ha-láláig betöltött. Ez az időszak a harmincéves háború ide-jére esett, amikor is nemcsak kiemelkedő sebészi, hanemegyéb sokoldalú orvosi és közegészségügyi tevékenységeis nagy hírt szerzett számára, mígnem 1645-ben, 50 éveskorában, agyvérzés végzett vele.

Életműve az „Armamentarium Chirurgicum”, magaidejében az első sebészeti tankönyv, amely a szakmaegész spektrumát összefogja enciklopedikus formában.Az első rész magában foglalja az akkor használatos sebészetiműszereket és műtéti technikákat írásban és képben. Amunka második felében klinikai tapasztalatait, megfi-gyeléseit, megjegyzéseit közli az első részben közöltek-hez kapcsolódva. Az orvostudomány fejlődése szempont-jából a történeti jelentőségű mű 1748-ig 18 új kiadást értmeg, tízszer latin, háromszor holland, kétszer német ésfrancia, egyszer pedig angol nyelven.

Scultetus életében a kézirat összeállításáig jutott el,úgy, hogy a művet 10 évvel halála után unokaöccse publi-kálta latin nyelven 1655-ben, aki ugyancsak a városi or-vos tisztségét viselte Ulmban. Az első német nyelvű ki-adást azonban ő sem érte meg, mert 1663-ban kiütésestífuszban elhalálozott. A németre való fordítást barátjaés tanítványa, Amadeus Meggerlin, heidenheimi városiorvos végezte el, amelyhez az idős Scultetus által készí-tett skicceket Jonas Arnold városi festő metszette rézbe.Így jelent meg 1666-ban a rég várt második latin kiadás-sal együtt az első német kiadás, amely a „Wund-Arztneyisches Zeug-Hauss” címet viselte. A mű hamaro-san széles körben elterjedt, gyarapítván a medikusok,orvosok, céhtagok ismereteit is, akik a latin nyelvet nemismerték. Az eddig német nyelven megjelent sebészetimunkák a háborús sebészet és sebkezelés problémáivalfoglalkoztak. Scultetus művében olasz mestereinek is-mereteire támaszkodhatott, de használta nagy kortársai-nak Ambroise Paré (1510–1590) és Wilhelm FabriciusHildanus (1560–1634) munkáit is.

A „Wund-Arztneyischen Zeug-Hauss” (ArmamentariumChirurgicum) címlapja az 1. ábrán látható. Első része ké-pekkel illusztrált műszertan, részletes magyarázatokkal. 25táblázata közül kettő ábrázol urológiai szempontból ér-dekes eszközöket.

A 14. táblázat (2. ábra) a Fig. IX. számon egy nyársatmutat be, amely scrotumabscessus esetében a drenázs-nyílás készítéséhez szükséges. A továbbiakban láthatunkegy kést a veleszületett meatusstenosis átvágására (Fig.XVIII.), egy másik speciális vágóeszközt a perinealis kő-metszéshez (XIX. Fig.) és trokárokat a hydrokele punkció-jához (Fig. XX. és XXI.).

Orvosi Hetilap 2001, 142 (16), 851–854. 851

A 17. táblázat (3. ábra) „Azokról a műszerekről, amelyeka sérv és kőmetszőnek legfontosabbak” címet viseli. Fig.I–IV. bemutatja a kést, a retinaculumot, az aláöltéshezhasználatos tűt, valamint az ollót a sérvműtéthez, ill.kasztrációhoz. Itt látható még egy húgycső-idegentest-fogó képe. Fig. V., egy vezetősín, itinerárium a perinealiskőmetszéshez, Fig. VI., egy katéter, Fig. VIII., valamintkőhorog és fogó, Fig. IX–VI. Abban az esetben, ha ahúgycsövet természetellenes növedék dugaszolja el, viasz-ból készült „gyertyácskák” alkalmazása (bougie) javasolta tágításra. Fig. XII. és XIII.

A sérvműtét bemutatásánál (4. ábra), amely a 38. táblázatFig. VI. sz. ábrázolása, Scultetus, azt ajánlja, hogy a bete-get először egy kád forró vízben kell előkészíteni érzéste-lenítés miatt, majd az orvos és a páciens közös imája utánTrendelenburg-helyzetben végzi a műtétet. Az előzetesenmár ismertetett műszerek az asztalra készítve láthatók.

Pontos utasításokat találunk a kasztrációhoz, avagy ahere kivágásához éppúgy, mint a sérveknek „metszés ál-tal történő” kezeléséhez a 39. táblázatban (5. ábra). A be-helyezett retinaculum megakadályozza a zsigerek előre-esését a sérvtömlő, illetve a funiculus átvágásánál (Fig.II.), amelyet lekötés után (Fig. III.) kell elvégezni (Fig.IV.). Ezután pontos utasítások következnek a kötés mód-jára (Fig. VII–X.).

A 40. táblázat (6. ábra) bemutatja egy scrotalis ab-scessus drenázsát (Fig. 1.), egy hydrokele punkcióját (Fig.2.), a húgycsőnyílás veleszületett elzáródásának megnyi-tását (Fig. 3.). A Fig. IV. ábrázolja egy húgycsőbe szorultkő eltávolítását. Végül pedig leírja a szerző, hogyan kell akatétert használni és mi az eljárás a húgycső természetelle-

852

2. ábra: Speciális urológiai mûszerek

1. ábra: A „Wund-Arzneyisches Zeug-Hauss” címlapja

3. ábra: A sérv és kõmetszés mûszerei

nes képződményeinél: strictura, ill. a prostata hyper-plasiája esetén (Fig. V. és VI.). Végül, ugyanezen a táblá-zaton az utolsó két ábrán láthatjuk (Fig. VII. és VIII.) ahólyagkő „próbájára és megtalálására” szolgáló kétfélemódszer bemutatását: az egyiknél a húgycsőbe vezetettszonda, a másiknál a hasfalra gyakorolt nyomás segítsé-gével gyakorol ellennyomást a rectumba vezetett vizsgá-ló ujjra.

Érdekesek Scultetus ábrái és magyarázatai a kőmet-szésről a 41. táblázatban (7. ábra): hogyan kell a szokásosmódon, a gáton keresztül behatolni, a követ eltávolítaniés utána a kötést helyesen alkalmazni. Leírásában a „petitappareil” használatára korlátozódik, nevezetesen a kő-metszést egyszerű instrumentáriummal végzi, amint ezaz ókor óta szokásos. Nem kétséges, hogy ismerte az új-kori „grand appareil” (a kő „Tágas” kivágásának) mód-szerét is, és ennek elsajátítására Paré és Hildanus munká-ját ajánlja.

Az „Armamentarium Chirurgicum” második részében100 klinikai eset megfigyelése kapcsán közli személyestapasztalatait, amelyek megerősítik, illetve magyarázzákaz első rész táblázataiban leírtakat.

A férfi infertilitására két példát ad meg: hogyan követ-kezik be a meddőség a sérv helytelen kezelése nyomán,illetve különösen a gáton keresztül végzett kőmetszésekszövődményeként, amihez igen gyakran társul a vizeletvisszatartásának képtelensége is (64. Observatio).

A következő fejezetben (65. Observatio) a férfi nemibetegségeivel foglalkozik. Ismerteti egy 20 éves betegesetét, akinek „mérges” húgycsőfolyását sikerült 6 napalatt meggyógyítani egy különleges, főleg higanyt tartal-

853

4. ábra: A sérvmûtét bemutatása 5. ábra: A here kivágása. A sérv „metszés általi” kezelése

6. ábra: Scrotalis abscessus megnyitása. Hydrokeleszúrcsapolása. Meatusstenosis megoldása. A katéterhasználata. „Kõpróba”

mazó gyógyszer per os alkalmazásával, befecskendezé-sek nélkül. Egy másik esetben a penis „hideg üszkösödése”miatt a kifekélyesedett részeket, nekrotikus cafatokat késseleltávolította, a sebet kauterizálta (tüzes vassal) és amíg agyógyulás tartott, a vizelet útját katéterrel biztosította.„Francia szemölcsökkel borított fityma” esetében betegeiszabadon választhattak a kimetszés, lemaratás vagy akauterizáció között.

A 66. Observatio egy hólyagkő-betegségben szenvedőlelkész esetét ismerteti, akinek Scultetus, azt tanácsolta,hogy egy gyakorlott seborvossal operáltassa meg magát.Ebből, arra következtethetünk, hogy Scultetus ezt a be-avatkozást saját maga nem végezte. Ez a páciens egyéb-ként 3 nappal azután, hogy a kőmetsző a „próbaeszközzel”a diagnózist megerősítette, elhalálozott még a valódi be-avatkozás előtt. Beszámol egy olyan esetről is, ahol a be-avatkozás közben a hólyagnyak beszakadt és ettől kezdvea beteg inkontinenssé vált, később azonban egyáltalánnem tudott vizelni a húgycsőbe ékelődött kődarabka miatt.„Speciális mixturák” és fürdők hatására azonban létre-jött a kőürítés és így szabaddá vált a vizelet útja.

A 67. Observatio arról szól, hogyan sikerült a scrotumkonzervatív kezelésre nem gyógyuló folyadék gyülemétaz előbbiekben leírt trokár segítségével és 4 napig törté-

nő helybenhagyásával megszüntetni. Scultetus ezt a be-avatkozást is borbéllyal végeztette el.

Az utolsó urológiai szempontból érdekes eset a 68.Observatio a penis lövési sérülésének kezelését ismerteti,amely konzervatív módszerrel és katéter behelyezéséveltörtént.

Az „Armamentarium” orvostörténeti jelentőségét Nyu-gaton hamarább és tisztábban felismerték, mint magábanNémetországban. Az új idők kezdetén az első sebészetitankönyv volt, amely hozzájárult az európai sebészet re-neszánszához az Alpoktól északra. Scultetus páduai ta-nulóévei döntő hatással voltak pályafutására, ahonnanmagával hozhatta a görög és az arab sebészet örökségétis. A mű aktualitását a maga idejében kidomborította,hogy nem maradtak ki belőle a céh-sebészet (AmbroiseParé, Fabricius Hildanus) legújabb vívmányai sem. Techni-kai ügyessége nemcsak saját fejlesztésű műszereiben, ha-nem a különböző eredményes beavatkozások leírásában ismegmutatkozik. Az a tény, hogy Scultetus művét latinulírta, azt bizonyítja, hogy elsősorban az akadémikus kép-zettségű orvosokhoz kívánt szólni. Nem becsüli azonbanalá a korabeli neves seborvosok munkáit és eredményeitsem, akik németül írtak, sőt könyvében többször elisme-rően idézi őket. Johannes Scultetus valószínűleg az elsőakadémikus képzettségű sebész volt Németországban,aki szerencsés módon tett eleget az elmélet és a gyakorlatklasszikus eszményképének. Művének német fordításarévén a seborvosok körében is egyre ismertebbé vált.Napjainkban is gyakran jelennek meg cikkek az operatívmedicina legkülönbözőbb területeiről, így például a gi-nekológia (3), traumatológia (1), colorectalis sebészeti(2), fogászat (4) szakterületéről, melyek munkásságátméltatják és hivatkoznak rá. Sajnos, pontos adataink nin-csenek arról, ami Scultetus „Amamenteriumának” ma-gyarországi használatát és hatását illeti. A mű népszerű-sége és Ulm közelsége miatt azonban szinte biztos, hogylegalábbis felvidéki és nyugat-magyarországi orvosok is-merték és használták a könyvet.

A szerző ezúton is köszönetét fejezi ki Udo Jonas professzor-nak, a hannoveri orvosi főiskola urológiai klinika igazgatójá-nak és Dirk Schultheissnek, munkatársának a cikk megírásá-ban nyújtott segítségéért, valamint Magyar László Andrásdr.-nak, a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár kutatójának.

IRODALOM: 1. Bakay, L.: The treatment of the head injuries inthe Thirty Years War (1618–1648). Johannes Scultetus and hisage. Spriengfield. Ch. Thomas, 1971. – 2. Bonello, I. C.: Classicarticles in colonic and rectal surgery. Joannis Scultetus(1595–1645). Dis. Colon Rect., 1986, 29, 73–82. – 3. Classicpages in Obstetric and Gynecology: Johannis Scultetus. Am. J.Obst. Gynecol., 1974, L, 134. – 4. Engelfried, P.: Wie ChirurgusJoannes Scultetus um 1631 den Zahnschmerz bekämpfte.Zahnarztl. Mitt., 1986, 76, 2353–2359. – 5. Schadenwaldt, H.:Padua und die Medizin. Arztl. Praxis, 1971, 23, 1733. – 6.Scultetus, J.: Wund-Arzneyisches Zeug-Hauss. J. Gerlin, Frank-furt, 1666. (Faksimile bei W. Kohlhammer, Stuttgart, 1974)

Scultéty Sándor dr.

854

7. ábra: Kõmetszés

„A kutató tudja, mi a csalódás, tudja, hány hónapon keresztül dolgozott rossz irányban, és ismeri a kudarcokat.De a kudarcok hasznosak is, mert ha helyesen elemzi őket az ember, sikerre vezethetnek.”

Alexander Fleming