-
AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA
XVI. évfolyam 4. szám · 2009. karácsony
HARANGSZÓ
E sztendõrõl esztendõre ismétlõdikminden ünnepnap. Isten
kegyelmé-bõl gyülekezeti újságunkkal a 16. évfo-lyam utolsó
számához érkeztünk el. Ka-rácsony van újra, s a szerkesztõ a
mun-katársakkal együtt töpreng, mi újat lehet-ne mondani a
karácsonyról. Érdemes vé-giglapozni az elmúlt 15 évfolyamot, a
ti-zenötször ismétlõdõ karácsonyi tartal-mat. Arra a megállapításra
jutunk, hogymindig ugyanarról van szó, de mindigmásképp, mindig
máshol van a hangsúly.
Lehet-e újat mondani a karácsonyról?Nem! De nem is kell! Mert
nem újat kellmondani, csak mindig másképpen szük-séges a csodálatos
üzenetet tálalni.Akiin-dulási pont mindig ugyanaz: Isten
igéje,ahogyan azt az evangéliumokban olvas-suk. Ahogy leírta Máté a
nemzetségtáblá-tól kezdve József emberi kínján keresztülaz
egyiptomi emigrációból való hazatéré-sig a történetet, ez a szent
kiindulási pont.Közben borzonghatunk a véreskezû fele-ség- és
gyermekgyilkos Heródes õrjöngé-sén, vagy csodálkozhatunk a tudós
nap-keleti bölcsek csillag vezette alakjain. S el-gondolkodhatunk
az angyali vezetésen,ahogy többször is álomban szól az Úr an-gyala
ahhoz, akit szeretteivel együtt óvni,védeni, menteni szeretne. S
Máté evangé-liuma karácsonyi beszámolójának azidén legfontosabb
üzenete ebben a név-ben sûrûsödik össze, hogy „velünk az Is-ten.”
Az Úr angyala ugyanis megjelentJózsefnek álmában, és
felvilágosította,hogy akit Mária a szíve alatt hordoz,
„aSzentlélektõl van”, sõt a küldetése életbe-vágóan fontos, „mert õ
szabadítja megnépét bûneibõl”, s mindez egy régi szentprogram
szerint történik, ahogyan azt apróféták megmondták. S itt hangzik
el akarácsony lényegét kifejezõ üzenet: meg-születik az, akit
„Immánuelnek nevez-nek”, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Lehet újat mondani a karácsonyról?Nem! De nem is kell! Újra és
újra el kellmondani, hogy velünk az Isten! Amíg aSzentlélek Isten
el nem juttatja szívünkiga nagy és szent üzenetet, amíg mi
készeknem leszünk a szívünk kitárására, hogynem vagyunk kozmikus
árvák (egyedül avilágmindenségben, mennyei atya nél-kül), nem
vagyunk elhagyatottak, kiszol-gáltatottak, a vaksors játékszerei,
pusz-tán a halál fiai, mert „velünk az Isten”!
Ugyanígy fontos és érdemes elolvasniLukács evangéliumát is, ahol
még na-gyobb szellemi-lelki tálalásban kapjuk avilágtörténelem
legjobb hírét, és amibenszintén meg lehet találni az
esztendõrevonatkozó igei üzenetet. Mint mindenévben! A görög orvos,
a mûvelt helléndoktor igazi történészként mutatkozik beevangéliuma
legelején, amikor elõszavá-ban ezt írja le: miután már sokan
vállal-koztak arra, hogy az Úr Jézus történetétleírva továbbadják
az evangéliumi üze-netet, „magam is jónak láttam”, hogy„mindennek
utánajárjak” és hogy „sorjá-ban megírjam azokat” azzal a céllal,
hogymegtudjuk a „kétségtelen valóságot” (Lk1,1–4) A beteljesedést
magukban hordo-zó ígéretekkel szembesülünk Lukácsevangéliuma elsõ
fejezetében. Olvasha-tunk Keresztelõ János születésének ígére-térõl
és Zakariás tanulságos kételkedésé-rõl, kényszerû, büntetésbõl
fakadó elné-mulásáról, ám a liturgia kérdéseiben pro-fi
gyakorlattal rendelkezõ pap így tanuljameg a hívõ ember az Istennel
szembeniengedelmességet. Itt olvasunk Jézus szü-letésének
ígéretérõl és Mária csodálatoskészségérõl, nyitottságáról,
alázatossá-gáról, és a közeli rokon Erzsébettel valótalálkozás után
felhangzik a világhírûmagnificat, de énekre fakad Zakariás
is,amikor visszanyeri beszédkészségét. Ta-lán az evangélium második
fejezete a leg-
ismertebb, hiszen ez a születéstörténetileírás lehet a
legnépszerûbb: ebbõl nõtteki magát a gyermekded betlehemes
játékvilágszerte. A szent család nehéz útja éskelletlen fogadtatása
Betlehemben. Azegyre hûvösebb idõjárás ellenére a sza-badban
tanyázó pásztorok és a mennyeiangyalok találkozása, és a híressé
lett gló-ria felcsendülése, valamint a pásztoroklátogatása a
betlehemi istállóban. Majd a8 napos Jézus a templomban az agg
Sime-on kezében, aki boldogan fogadja életevégét, miután
találkozott megváltójával,és a 100. életévén túl levõAnna, Fánuel
le-ánya bizonyságtételének híre gazdagítjaaz eseményeket. 12 év
múlva jelenik megújra Jézus a templomban, amirõl megtud-juk, hogy
az „az én Atyám háza”. Lukácsevangéliuma karácsonyi
üzenetének(2,21) két középpontú gyönyörû monda-ta az angyalok
ajkáról: dicsõség a magas-ságban Istennek és az emberek között
bé-kesség és jóakarat.
Adjuk meg Istennek, ami Istené: di-csõítsük szívünkbõl Õt, hogy
ilyen nagyszeretettel fordult az ellene lázadó embe-riség felé,
azaz felénk, akik engedetlenekvoltunk. S meg kell tennünk mindent
azemberek közötti békéért, és az Isten Lel-kétõl megérintett ember
jóakarattal for-dulhat a másik ember felé.
Kell-e újat mondani karácsonykor?Újat nem, de újra és újra kell
mondani,hogy
[Jn3,16] Újra és újra kell mondani és mindigmásképpen szükséges
tálalni ezt a gyö-nyörû megmentõ, megerõsítõ, új távlato-kat nyitó
evangéliumi örömhírt. Istenfantasztikus kegyelme, mikor végre
meg-halljuk és élünk általa és belõle. Áldottkarácsonyt
2009-ben!
„mert úgy szerette Isten a világot, hogyegyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz õbenne, elne vesszen, hanem örök élete legyen.”
RIBÁR JÁNOS
Lehet újat mondani a karácsonyról?
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2009. karácsony
Tönkretett ünnep
A valóság, ahogy a Szentírásmegírta
Avilág ma egészen mást lát, mást gon-dol és mást él át karácsony
ünnepén, mintamirõl ez az ünnep valójában szól. Eznem véletlen, ezt
a torz képet akarja látnia lelkünk, szándékosan engedjük becsap-ni
magunkat!
Mindent elborít egy szirupos, negédesmáz: angyalka, Jézuska,
kisjászol, futó-fény, színes ajándékok stb. Készek va-gyunk kicsiny
gyermekként a békességhamis illúziójában ringatni magunkat,hogy ne
kelljen szembenézni azzal, amivalóban történt! Úgy gondoljuk,
hogyjobb nekünk egy ilyen meghitt ünnep,mint a maga valóságában
szembenézniaz igazi karácsonyi történettel.
Mindez nem pusztán esztétikai kér-dés – nem szeretünk a szép
családi ünnepalatt csúnya dolgokra gondolni –, hanemkomoly
teológiai probléma is. Lassan el-hisszük, hogy az Isten Földre
érkezésenem is olyan különös dolog; kedves, ara-nyos esemény volt,
pedig nem így tör-tént!
Karácsony drámája ugyanolyan erõs,mint nagypénteké!
Szenvedéssel, megnem értéssel, magánnyal és üldözésselegyütt járó
megérkezés volt! Nem szeretõemberiség ölelõ karjába érkezett
Jézus,hanem az irigység, hatalomféltés, ítélke-zés kegyetlen
világába.
Hosszú lenne minden eseményt pon-tosan megvizsgálni, amely Jézus
születé-se idején történt, de nézzünk meg köze-lebbrõl néhány
szituációt.
Egy becsületes ács csalódik az általanagyon szeretett nõben,
Máriában. Em-beri szinten itt kezdõdik a történet. Mind-ez
rettenetes érzés lehetett József számá-ra; valami összetört,
mielõtt elkezdõdöttvolna. Keveset beszélünk ennek a „meg-csalt”
embernek a fájdalmáról, pedigszinte ez az egyetlen mély, õszinte és
em-beri érzés a karácsonyi történetben. Jó-zsefben nem tör fel a
férfiúi hiúság, amegcsalt önérzet, amely a halálba juttat-hatta
volna kedvesét, hanem menekülésilehetõséget kínál Máriának a rá
váró ret-tenetes megkövezés elõl.
[Mt 1,19] Végül József hitt felesége és azangyal szavának,
felvállalta menyasszo-nyát, s ezzel együtt csendben hordozta
aközösség megvetését.
A József és Mária lelkében dúló viha-rokon túl társadalmi
nehézségek is voltakPalesztinában. Jézus születése idején Au-gustus
császár népszámlálást végezte-tett, s emiatt óriási volt a
feszültség, hi-szen egy összeírás mindig új adók kiveté-sét
jelentette. Egymás után robbantak kikisebb-nagyobb felkelések,
amelyeket arómai csapatok azonnal vérbe fojtottak.„
A népszámlálás miatt rengeteg em-bernek el kellett hagynia az
otthonát, hi-szen mindenkinek abba a városba vagyfaluba kellett
elmenni, ahol született.Ezért indult útnak József is Máriávalegyütt
Betlehem felé.
Ebben a feszült helyzetben kellett egyvárandós édesanyának
hosszú kilométe-reket utaznia egy szamár hátán. Kényel-metlen és
fárasztó út volt, át a poros falva-kon és városokon, egészen
Betlehemig.Útközben láttak gyászoló anyákat, felesé-geket, kiknek
szeretteivel a római légiókvégeztek, illetve láttak, zûrzavart,
káoszt,és kapkodó embereket.
Már az eddig leírt események is szét-rombolják azt a rózsaszín
felhõt, ami ka-rácsonyt belengi, de a Betlehemben tör-tént
események végkép összetörik a me-sésen szépnek hitt történetbe
vetett illú-ziónkat.
Hiába vár gyermeket Mária, hiábaszenved a közelgõ szülés
fájdalmaitól, azemberi szívtelenség nem ad neki egy tisz-ta ágyat,
ahol megszülhetné gyermekét.
, míg végül nemmarad más szállás, mint egy barlangbavájt istálló
tehenekkel, bárányokkal, vagyéppen kecskékkel. Nem maradt más,
mint a melegben terjengõ állati bûz és amocskos szalma.
Nem kell orvosnak lenni, hogy az em-ber felháborodjon, ha ilyen
szülési körül-ményekrõl hall. Minden jóérzésû embermegbotránkozik,
ha efféle emberi szívte-lenséggel találkozik. Hol van itt az
idill?Sehol! Az eredeti történet az emberi kö-zömbösségrõl és
gonoszságról szól, nema szeretetrõl.
Mindezzel nem a karácsonyt szeret-ném szétrombolni, hanem azt a
hamis ké-pet, mely körbeveszi és teljesen eltereli alényegrõl a
figyelmünket. Az eredeti ka-rácsonyi történet tehát egyáltalán nem
vi-dám.
S a folytatás sem jobb! Ebben az idõ-ben – a rómaiak
bábkirályaként – NagyHeródes uralkodott (Kr. e. 40–Kr. u. 4.),aki
edomita – vagyis nem dávidi – szár-mazású volt. Kegyetlensége a
zsidó néprészérõl engesztelhetetlen gyûlöletet kel-tett iránta.
Halálához közeledve különö-sen féltette a hatalmát. Korábban
meg-ölette feleségét, Mariamne-t, néhánygyermekét és kegyetlen
dühvel megpró-bálta a csecsemõ Jézust is elpusztítani. Õvolt az oka
annak, hogy Mária – még felsem gyógyulva a szülés utáni sebekbõl
–menekülni és bujkálni kényszerült.
A Szentírás szerint ilyen volt az igazikarácsony, Jézus ebbe
született bele. Haaz evangéliumokat nézzük, akkor jól lát-juk, hogy
valóban hiányzik a születés tör-ténetébõl az az idilli hangulat,
amely makörülveszi ezt az ünnepet. De nemcsak azevangéliumok
foglalkoznak Jézus szüle-tésével, hanem Pál apostol is a
filippiek-hez írt levélben:
Megüresítette magát! Ha ezt tudato-sítjuk magunkban, akkor
döbbenünk rákarácsony igazi titkára! Arra, hogy mi-lyen mélyre
szállt le Jézus közénk.
MÉG EZT IS VÁLLALTA ÉRTÜNK!Nem kedélyes megérkezés volt az Õ
szü-letése, hanem nehézségekkel teli, de egy-ben csodálatos
születés. Ezt a mélységetmegértve ragyog fel még inkább az
Isten-nek – karácsonykor felénk megnyilvánu-ló – végtelen
szeretete!
„Férje, József igazember volt, és nem akarta õt
megszégyeníteni,ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.”
Azután az összeírás idején felkelt a galileaiJúdás is. Sok népet
állított a maga pártjára, deelpusztult õ is; akik pedig bíztak
benne, azok ismind szétszóródtak.” [ApCsel 5,37]
Házról házra küldik õket
„Az az indulat legyen ben-netek, ami Krisztus Jézusban is
megvolt: mertõ Isten formájában lévén nem tekintette zsák-mánynak,
hogy egyenlõ Istennel, hanem meg-üresítette önmagát, szolgai formát
vett fel,emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásábanis embernek
bizonyult; megalázta magát, ésengedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig akereszthalálig.”
DEÁK LÁSZLÓ
KarácsonyAhogy talán még soha nem láttuk
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 3
M ár fogyóban vannak a novemberinapok, amikor az
esõharmatotkönnyezõ ablakok mögött szép szavakpásztora szeretnék
lenni Lassan a készenkapott igéknek is eljön az ideje,
hiszensok-sok évszázad óta zeng fel a karácso-nyi napokban a
zsolozsma:
Álomgázlókon át most is karácsonyközelít. Számunkra olyan
idõszakban,amikor lelkünkben még visszacsengenekközelebbi jeles
alkalmaink: a reformációünnepe, valamint az 1996 óta
mûködõevangélikus iskola és gimnázium névadóünnepsége.Amost már
„neve van iskola”október 31-én, karácsony elõtti ünnepihangulatban
vette fel a nagy elõd, Szé-kács József püspök nevét, akit az
„országpapjának” is neveztek. Ugyancsak ez al-kalomból avatta fel –
díszvendégek ésnagyszámú érdeklõdõ jelenlétében –Gáncs Péter püspök
Orosháza jeles szü-löttének, Székács Józsefnek az emléktáb-láját
evangélikus templomunk déli bejá-ratának falán.
Városunk és az evangélikus egyházösszefonódó történetébõl
tudjuk, hogy azevangélikus egyház Orosházán a kezde-tektõl fogva
iskolateremtõ-iskolaépítõegyház volt. 1815-ben Székács József is
itt,szülõhelyén kezdett ismerkedni Gráf Jó-zsef tanító úr keze
alatt a betûkkel, egyolyan „oskolában”, melyben télen szal-mával
fûtött kemence szolgáltatta a me-leget.
Egészen bizonyos, hogy a közel két-száz év elõtti karácsonyon is
felhangzottaz angyali szózat: békesség a földön a jó-akaratú
embereknek. S néhány nap múl-tán, mikor lassan elszállt az áhítat,
a hét-köznapok akkor is újra megteltek gon-dokkal-bajokkal. Nem
volt ez másként1840. január 27. napján sem, amikor az„Egyházi
Gyûlésben szõnyegre került”az iskolák és a tanítási rendszer
tárgyá-ban a helység elöljárói által elõterjesztettjavaslat. Ez mai
nyelvezeten olvasva ar-ról szól, hogy az orosházi népes egyházi
gyülekezetben, mely egész magyar ho-nunkban „egyes (egyedülálló)
a maga ne-mében” abban tudni illik, hogy legtöbbmagyar ajkú
evangélikus hitsorsúakatszámlál, méltán kívánatos, sõt
lelkiisme-reti kérdés lenne, hogy kiváltképpen a„férfigyermekek,
akikbõl jövendõben anép elöljárói is lehetnek, a mostani
elõ-rehaladó kor szelleméhez és sorsukhozképest szükséges
ismeretekre képeztes-senek és oktattassanak.”
Ennél fogva a fennálló tanítási rend-szert az óhajtott cél
elérése érdekében ahelyi elöljáróság szükségesnek
találtamódosítani. Indítványba került, hogymég egy „Tanító Intézet
állíttatna fel,”ahol a nagyobb fiúgyermekek, elvégez-vén iskolabeli
tanulásukat (négy elemi),bõvebben terjedõ és jövendõ kor felé
irá-nyozott tudományos tárgyakban is taní-tassanak; mert csak ez
által lehet biztosanremélni „a jó erkölcsökbeni elõhaladást,és
népes községünk jövendõ virágzását”.
Így lett az iskolateremtés szép példája1840-ben „az önkénytes
adományokból”alapított reáltanoda. Létesítették abban areményben,
hogy itt a tanításra „tágasabbidõ nyílna”. Ehhez a község telket és
100ezüst forintot adományozott iskolaikönyvtár alapítására.
A képviselõ-testület pedig azzal igye-kezett jó példával elöl
járni, hogy elsõ-ként maguk között nyitották meg az ön-kéntes
adakozás útját. Nevük felemlítését– úgy érzem – nemcsak
iskolateremtõszándékuk, de az esemény óta eltelt többmint másfél
század is indokolttá teszi:Horváth György elsõ bíró 50, Fehér
Jánostörvénybíró 10, Kalmár József jegyzõ 25,Palvetz Mihály második
jegyzõ pedig 20váltóforintot adományozott az „oskolafundusára.”
Amegkívántató költségekre az esküd-tek is tehetségük szerint
adakoztak: Pu-kánszky Mihály 25, Hajdú Péter 5, KériJános 25,
Verrasztó János 35, BrestyánszkiAndrás 5, Pataki János 5, Harsányi
Sán-dor 25, Szemenyei Pál 5, B. Tóth István 5,
Gyarmati Ferenc 10, Rajki István 10,Szabó János 15, Baranyai
József 15, Csep-regi György pedig 10 váltóforinttal járulthozzá a
létesítendõ iskola költségeihez.
Több mint száz évig voltak evangéli-kus elemi népiskolák
Orosházán, melye-ket célszerûségbõl hosszú idõn át a bennemûködõ
tanítókról azonosítottak, késõb-biekben az utcanevekkel való
megkülön-böztetés is szokásba jött. Örömmel tölt el,hogy ahhoz a
generációhoz tartozhattam,amely még néhány évet ezekbe az
evan-gélikus elemi népiskolákba járhatott. Ta-nítóimat
néptanítóknak, kántortanítók-nak nevezték. Tõlük tanultam a
betûkszeretetét.
Az iskolákhoz már a korai idõktõl fog-va pontosan körülhatárolt
iskolakerüle-tek tartoztak, ahonnan a tanulók a kijelöltiskolába
iratkozhattak. A száz évnél ré-gebbi idõkbõl felidézünk egy
rövidebbet,amely ma már helytörténeti fejtörõnek isbátran
feladható. A Gólián-féle iskola ke-rülete: „ A Pacsirta utca, a
Barcza malmá-ig. Végre a Megyesi utcán kijõve HézerAndrás kisközén
és a Fõ téren át a belsõkórház közén bemenve egyenes vonal-ban a
Fenék utcába, le a sírásó háztól aPutrisoron keresztül.”
Székács József 200 éve olyan falubaszületett bele, ahol a falu
vezetõi az okta-tás szükségességét meg is fogalmazták:„Nem
fogadható el azon fogyatkozás,hogy valakik jóformán tsak tulajdon
ne-vöket tudják leírni. Annál kevesebbenvannak, akik számolni
képesek lennének,holott erre a tudásra a földmívelõnek
ta-gadhatatlanul szüksége van az életbenelõforduló csalattatásnak
eltávoztatásá-ra”. Székács József késõbb maga is isko-lateremtõvé
lett…
Hálásak lehetünk a mindenhatónak,hogy Székács Józsefet e világra
küldte, shogy megadta szülõhelyének és gyer-mekkorának
Orosházát.
.
békesség a föl-dön a jóakaratú embereknek.
VERASZTÓ ANTAL
Szép értelme földi dolgainknak
Istentiszteletek karácsonykor más idõpontban!• Szenteste,
DECEMBER 24-ÉN, csütörtökön, 14.30 órakor, GYERMEKEK KARÁCSONYA a
templomban, mûsorral és ajándékkal. /16.00 órakor ISTENTISZTELET a
templomban! Igehirdetõ: Laczki János másodlelkész. /
• Karácsony 1. napján, DECEMBER 25-ÉN, pénteken 10.00 órakor
ÜNNEPI ISTENTISZTELETa templomban. Ünnepeljük az oltáriszentséget,
azaz az úrvacsorát is. Igehirdetõ: Deák László igazgatólelkész. •
Karácsony 2. nap-ján, DECEMBER 26-ÁN, szombaton 10.00 órakor a
templomban. Ekkor is ünnepeljük az úrvacsorát. Ige-hirdetõ: Ribár
János esperes. • Karácsony utáni vasárnap, DECEMBER 27-ÉN, 10.00
órakor a templomban. Igehir-detõ: Ribárszki Ákos lelkészjelölt,
hatodéves. Ezen a napon családi istentisztelet és „reménység
istentisztelete” nem lesz!
23.30 órakor ÉJSZAKAI ZENÉS ISTENTISZTE-LET az Immanuel zenekar
szolgálatával
ÜNNEPI ISTENTISZTELETISTENTISZTELET
-
U lök az egykedvû õszi borongásban,az egyházi év utolsó napján.
Csendvan bennem, várakozás. Múlik egy évvagy egy egész világ? Nem
tudom.
Körülöttem forrong minden! Vitázópolitikusok választásra
készülnek, jótakarnak, dicsérik magukat és szidják egy-mást. Kapzsi
bankárok által felhergelt, fe-lesleges üveggyöngyök után
futkosó,kapkodó emberek kiabálnak, vagy értet-lenül, tanácstalanul
néznek maguk elé. Ésitt vannak a naponta megfagyó hajlékta-lanok, a
harcot a hitelek súlya alatt feladóvállalkozók, a munkanélküliek,
az olcsótermékeket reklámozó médiák, de minek,hisz mindezt
hihetetlen nagy példány-számban megteszi a sajtó, sok-sok
csator-nán önti a televízió, a megannyi honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Ki-rály, közeledik csendesen,
méltósággal,hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsá-lem falai felé.
Megáll és hosszan néz. Tes-temben hatalmas félelem remeg. Csak lene
borulj sírva elõttünk, Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehetez így tovább! Tudom az
eszemmel, hogytúl sok már a hazugság, a léha képmuta-
tás. Magam is érzem, hogy jó lenne betör-ni néhány ablakot,
szétverni az álnokokközött. Türelmetlenek vagyunk. Egy
ér-telmetlen, nagyon hosszúra nyúlt dikta-túrából jövünk. Naivan,
tisztán indul-tunk ’89-ben, egymás kezét fogtuk, és asárba borulva
több nyelven is együttimádkoztunk, boldogan kacagtunk. Ak-kor
értettük, most miért nem értjük egy-más nyelvét, vágyát,
álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy min-denki jót akar. Jót magának,
minél többjót! Mint a gyermekek veszekszünk ócskababarongyokon, és
észre sem vesszük,lassan szabadul el körülöttünk a pokol.
Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból ésvérbõl tisztulhat meg,
léphet tovább!Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál össze-gyûjteni bennünket, mint kotló
a csibéit?Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet paran-csát, és
megmosod könnyeiddel lábain-kat. Mindent jóságosan nekünk adtál,
él-hetnénk csendesen paradicsomi békes-ségben. Jól
feltarisznyáztál, mindenünkmegvan.
A föld csodás termékenysége szaporítnap mint nap kenyeret
nekünk, és vanannyi agyag, kõ, hogy építhetünk min-denkinek házat,
tanyát, otthont ezen aföldön. Van annyi vasérc, réz, mangán,hogy
egy-egy autó is jutna a családjaink-nak. Jut könyv, jó film, tiszta
bor és csók,szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tõ-lünk a
boldogságot. És juthat gyermekál-dás vagy vér a vérünkbõl, vagy
mint Jó-zsefnek, a Te szent akaratodból.
Testvérem, lásd! Van, kit szerethetsz,kit otthonodba fogadhatsz,
kivel törõd-hetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. Ésültethetsz
virágot, platánt, diót, és meg-éred – hisz jó orvosaid vigyáznak
rád –,
OROSHÁZI HARANGSZÓ4 2009. karácsony
November utolsó szombat estéjét a ze-ne bûvöletében tölthettem
el, a Szo-kolay család és az orosházi Szokolay Bá-lint Madrigál
Kórus körében.
Ünnepi est volt, születésnapi hang-verseny. 50 éves lett a
Szokolay Bálint ala-pította, s immár tizedik éve az õ nevét vi-selõ
Madrigál Kórus.
Szimbolikus jelentõséget érzek az idõ-pont megválasztásában is,
habár nem tu-dom pontosan, ki és milyen
körülményekfigyelembevételével állapította meg.Mindenképpen
fontosnak érzem, hogyaz adventi idõ csendes készülõdését, abûnbánat
és a karácsonyvárás heteitmegelõzõ utolsó napra esett ez az
ünne-pélyes esemény, amelyet méltán nevez-hetünk világinak, hiszen
egyházi kötõ-désrõl nincs szó. Az alkalom mégis min-den
mozzanatában Isten kegyelmét ésnagyságát, gondoskodó szeretetét
hirdet-te, részben az elhangzott mûvek monda-nivalóján keresztül,
részben a kórus meg-születésének és a Szokolay család életút-jának
tanúsága révén.
Az alapítót hétköznapi hivatalnokimunkája mellett mindent
legyõzõ zeneitehetsége és a zene örömét másokkalmegosztani vágyó
szándéka vezérelte amaroknyi együttes létrehozásában.
Az elvetett mag jó földbe került, kihaj-tott és szárba szökkent.
Az énekkar – ne-hézségeket, megtorpanásokat, buktató-kat
átvészelve, karnagyok váltakozásáttúlélve – összetartó,
összetartozó közös-ségként, szívbéli örömmel áll helyt a pró-bákon
és pódiumokon egyaránt.
Zárójelben, de szívesen jegyzem meg,hogy ennek a kórusnak néhány
éven átmagam is tagja lehettem. Sok kedves óra,szép fellépések
emlékét õrzöm ma is.
Szokolay Bálin fia, városunk díszpol-gára, Kossuth- és
sorolhatnám még,mennyi más díjas zeneszerzõnk, Szoko-lay Sándor
sikeres pályafutása során szá-mos mûvet írt és ajánlott
kifejezetten akórus számára.
A születésnapi ünnepi esten nemcsakmeghívott „díszvendégként”,
egyúttal azelhangzott mûvek egy részének szerzõje-
ként és karmestereként volt jelen, hanemaz egyik fellépõ
vendégmûvész, Szoko-lay Balázs édesapjaként, a másik „ifjú”mûvész:
Szokolay Ádám Zsolt büszke,boldog nagyapjaként is.
Saját alkotópályáját, édesapja életmû-vét, fia mûvészi és
zenepedagógiai sike-reit, unokája ígéretes tehetségét, már
ifjancsillogó mûvészetét mind Isten ajándéka-ként, kegyelmének
bizonyítékaként, há-lával fogadja el és éli át.
A befejezõ kórusmû – saját szerzemé-nye – elõtt néhány szót
szólt a közönség-hez. Istenbe vetett hitérõl, a hit erejérõl.Arról,
hogy életét, életünket Isten vezérli.Ezért választotta a mûsor
zárásaként azÚrtól tanult imádságot. A kórusmûvet, a„Mi Atyánk”
szövegére, Károli Gáspárfordítása alapján, õ írta és maga
vezényel-te. Bizonyságtétel volt az énekkar hang-ján és – hiszem,
hogy a hallgatók lelkébõlnémán felszállt – imádság. Hitvallóimádság
Isten és emberek elõtt!
Áldott karácsonyt mindenkinek!FÜRST ENIKÕ
Hitvallás advent küszöbén
Böjte Csaba testvér advent ünnepére…„Karácsonykor és utána is
érvényes ez a sugárzó lelküket!”
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 5
hogy fád nagyra nõjön, és árnyékávalenyhet adjon családodnak.
Tudósaink,mérnökeink mennyi kérdésre kerestek,találtak választ az
évezredek alatt? Las-san, de biztosan hajtsuk uralmunk alá aFöldet,
ahogyan Te kérted, Istenünk, a te-remtés hajnalán, még a bûnbeesés
elõtt.Élhetnénk békés testvéri szeretetben,tudhatnánk, hogy a
részigazságoknálfontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süketdumával jön, ígér minden kõbõl
kenye-ret: fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem,legyen! És ha
leborulsz elõtte, mindent
csak neked ígér, az egész bevásárlóköz-pontot, repülõt, jachtot
– de minek? Ésfelvisz csodás templomok ormára, sztárleszel, dobd le
magad, fürödj a csodálóemberek tekintetében, hatalmad lesz
fe-lettük. Uralkodj, miért vállalnád a szere-tet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Hab-zsolva kacagsz, és
szétmarcangolod vilá-gunkat. Azt hiszed, hogy gyõztél,
pedigrabszolga vagy. Rosszabb: testvéred far-kasa, szép tiszta
világunk elpusztítója.
Itt állsz, Uram, a 21. századi Jeruzsá-lem falai elõtt,
mielõttünk. Szemedben
könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.Mégis arra kérlek, hogy ne
bûneinketnézd, hanem újabb adventünkben jóság-gal jöjj közénk.
Ajándékozz meg érdem-telen gyermekeidet egy újabb eséllyel,egy szép
karácsonnyal.
Istentõl áldott adventi megtérést,szent idõt kívánok
szeretettel:
CSABA TESTVÉR
(Elküldte nekünk szeretetbõl Horváth Csaba,fazekasvarsándi
evangélikus lelkész.)
K arácsonykor családban szép ünne-pelni, de ezt nem teheti
mindenki,hiszen vannak olyanok, akiknek a hivatá-suk nem engedi meg
ezt. Annak idejéncsak a pásztorok voltak kint a mezõn ésõrizték a
nyájat, legtöbbször nem a magu-két, hanem a közösségét. Ma is
vannak,akik nem lehetnek otthon, mert a közös-ségért dolgoznak, és
nemcsak a lelkipász-torok, hanem más segítõ foglalkozásúak,akik
másokra vigyáznak ilyenkor is. Or-vosok, ápolók, rendõrök,
tûzoltók, vas-utasok tartoznak közéjük. Meghitt ottho-nainkban
gondoljunk rájuk is, akik máso-kért tesznek! És reménység szerint –
apásztorokhoz hasonlóan – õk is találkoz-nak az angyalokkal (Isten
küldötteivel),akik õket is Jézushoz vezetik.
A pásztorok nyitott szemmel és füllelõrködtek, vigyáztak Jézus
születésénekéjszakáján. Amikor a láthatatlan mennyeivilág ilyen
csodálatos módon hatolt be a
látható világba, õk látták és hallották azangyali kijelentést.
Vajon mi mire vigyá-zunk? A magunk érdekeire, örömeire,életünkre?
Van-e nyitott fülünk az öröm-hír meghallására, s van-e nyitott
sze-münk az Úr csodáinak meglátására? Apásztorok azon a helyen
vigyáztak, aho-vá az Isten állította õket: a nyájuk
mellett.Õrködjünk hûségesen mi is a reánk bízot-tak felett!
Mert mi is a karácsony? Valamiféleszentimentális, érzelmes
családi ünnep?Nem, Jézus Krisztus születésnapja, ami-kor
mindannyiunknak találkozni kellenea megszületett és meghalt, majd
feltáma-dott Jézus Krisztussal.
Miért éppen a pásztorok találkoztakJézussal? Mert nem zárkóztak
be, mint atöbbiek, akik csak magukkal törõdtek.Mások örültek, hogy
van szállásuk. Anépszámlálás miatt ugyanis sokan össze-gyûltek
Betlehemben.
Mégis, azon az elsõ éjszakán a betlehe-mi pásztoroknak volt a
legboldogabb ka-rácsonya. Névtelen, személy szerint is-meretlen
emberek, mégis õk az egyedüli-ek, akik kijelentést kaptak, akik
azon azéjszakán megértettek valamit abból a cso-dából, ami történt.
Hozzájuk jött az Úrangyala és õk hallották elõször a
nagyörömhírt:De miért éppen õk, miért ezek az egysze-rû pásztorok?
Mert ez az Isten útja.
[1Kor1,28] Õ a nagyokat, a kevélyeket, az erõ-seket, a valakiket
elkerüli, csak az aláza-tosaknak, a kicsiknek jelenti ki
magát.Életünk sok nyomorúsága eléggé meg-alázott-e már? Isten
kegyelme hozzánkhajolhat-e ezen a karácsonyon?
„Üdvözítõ született ma nektek!”
„Azo-kat választotta ki az Isten, akik a világ szemé-ben nem
elõkelõk, sõt lenézettek; és a semmi-ket, hogy semmikké tegye a
valamiket.”
LACZKI JÁNOS
Istentiszteletek az esztendõ végénés a következõ év elején
• Óév este, december 31-én, csütörtökön, 17.00 órai kezdettel
istentisztelet. Ige-hirdetõ: Laczki János másodlelkész.
• Újév napján, január 1-jén, pénteken, 10.00 órai kezdettel
újévi istentisztelet oltári-szentséggel, azaz úrvacsorával.
Igehirdetõ: Deák László igazgatólelkész.
• Szilveszterezõk, figyelem! Ha valaki nem tudott, nem akart
korán kelni, akkor2010. január 1-jén, pénteken 17.00 órai kezdettel
is tartunk istentiszteletet és ün-nepeljük az oltáriszentséget.
Igehirdetõ: Ribárszki Ákos lelkészjelölt, hatodéves,úrvacsorai
liturgia: Deák László igazgatólelkész.
• Újév utáni elsõ vasárnapon, január 3-án, a megszokott 10.00
órai kezdettel isten-tisztelet lesz, oltáriszentséggel. Igehirdetõ:
Ribár János.
• Vízkereszt (epifánia) napján, január 6-án, szerdán, 10.00 órai
kezdettel istentisz-telet lesz a templomban. (Este 17 órai
kezdettel bibliaóra a heti menetrendnekmegfelelõen.)
• A családi istentisztelet január 10-én, vasárnap reggel indul
újra a karácsonyi szü-net után!
• A R.I.T. vagyis a „reménység istentisztelete” szintén 2010.
január 10-én folytató-dik tovább, újabb témával: a
boldogmondásokéval (Mt 5,1kk).
Pásztorok karácsonya
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2009. karácsony
„Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!Három király mi vagyunk.”
C sodálatos ajándék az irodalom, ren-geteget tesz hozzá a
hétköznapja-inkhoz. Egy vers megérint minket és gyö-nyörûen
elmondja mindazt, ami ben-nünk van, úgy, ahogy mi soha nem
tud-nánk. Egy regény varázslatos utazásravisz el minket, pihentet,
elgondolkodtatés felüdít.
Mindez nagyon fontos, de olykor aztis tapasztaljuk, hogy a
népszerûvé vált al-kotások képei felülírják a Szentírás
valóditörténeteit. (Olykor nemcsak kiszínezik,gazdagítják, hanem
deformálják is a tu-dásunkat!) Jó példa erre, hogy nagyonsok ember
a világ teremtését és a bûnesettörténetét Madách Imrétõl az Ember
tra-gédiájából ismeri, a karácsonyi történetetpedig a
betlehemesekbõl és József Atti-lától…
Lehetne írni arról, hogy az Ember tra-gédiája miként formálta a
mi fantázián-kat Lucifer levettetésérõl és a bûneset tör-ténetérõl,
de karácsony ünnepén nézzükmeg inkább azt, hogy milyen
hagyo-mányelemek és irodalomból beszivárgottelképzelések vannak a
karácsonyi törté-net körül.
Ha megkérdeznénk az embereket,hogy kik mentek el Jézushoz az
istállóba,a legtöbben azt felelnék, hogy a pásztorokés a három
király. A pásztorokat értjük –bár nem biztos, hogy jól, errõl még
ké-sõbb lesz szó – de a három királyokkal ko-moly tévedések vannak:
nem királyokvoltak, és még az se biztos, hogy hármanlettek volna.
Nézzük, miként lehet össze-foglalni az õ életüket a lexikonok
alapján!
Az elsõ, amit megtudunk,hogy nem voltak királyok, hanem
perzsapapok vagy babilóniai csillagászok (gö-rög-latin kifejezéssel
kaldeusok, mágu-sok). Nem tudjuk, hogy pontosan honnétérkeztek. A
hazájuk lehetett Arábia, Me-zopotámia, Babilónia vagy Perzsia.
Ab-ból kiindulva, hogy a magukkal hozottajándékok Arábia termékei,
feltehetõ,hogy oda valók voltak.
Ha a számukat néz-zük, akkor nagyon elterjedt a hármasszám,
pedig egyáltalán biztos, hogy hár-man voltak. Az evangéliumokban
nemszerepel a létszámuk, Máté apostol nememlíti, hányan mentek
Jézushoz. A har-madik századtól tartják õket úgy nyilván,hogy
hárman lehettek, mert három féle
ajándékot – arany, tömjén, mirha – vittekmagukkal.
Gáspár, Menyhért,Boldizsár – vágná rá a választ azonnal
sokember. A Biblia errõl sem ír. Egy Párizs-ban õrzött VII–VIII.
századi kódex „Bithi-sarea, Melchior, Gathaspa” névvel említiõket,
ebbõl alakult a magyarban a Gáspár,Menyhért, Boldizsár nevek.
Összefoglalva: Annyit tudunk róluk aBibliából, hogy egy égi
jelet meglátva, aztkövetve megérkeztek Jézushoz ezek azemberek,
valószínûleg Arábiából. Lehet,hogy 3, 4 vagy 5 ember érkezett
meg,akiknek nem tudjuk a nevét, a bõrszínétés az életkorát sem, sõt
az se tudjuk mi lettvelük, amikor hazatértek szülõföldjükre.Az
istállójelenet után a Szentírásban töb-bé nem találkozunk velük. Az
angyal pa-
rancsára – Heródes királyt kikerülve – el-indultak haza, s ezzel
befejezõdött az õküldetésük.
Természetesen nekik is van – hangsú-lyozom: a Szentírásban nem
szereplõ (!) –legendájuk, e szerint a napkeleti bölcse-ket Tamás
apostol megkeresztelte és püs-pökökké szentelte. Eredményes
apostol-kodás után néhány nap különbséggel let-tek vértanúk és
közös sírba temették õket.
A karácsonyi történet fontos szereplõia pásztorok is. Kik voltak
õk? Barátságos,
subába öltözött bérmunkások? Valószí-nûleg nem, hanem kemény, a
zsidó népkörébõl kizárt emberek.
A pásztor megbízásból õrizte a nyájat,s fizetség fejében övé
lett a nyájnak egyrésze. A feladatai közé tartozott legelõ ésitató
keresése, a nyáj õrzése a fenevadakés tolvajok ellen. Az elveszett,
elpusztultállatokért felelõsséggel tartozott.
Jézus korában komoly megkülönböz-tetés volt a nép különbözõ
társadalmiosztályai között. Legalul a föld népe – amhaarec –, ide
tartoztak a pásztorok is.Õket a vallásilag mûveletlen laikus
kate-góriába sorolták, s ezt a kivetettséget csaksúlyosbította,
hogy a hivatásuk miattnem tudták megtartani a szombat ünne-pét
sem.
Amikor Jézus születésének történetétolvassuk, a szemünk elõtt ne
a mi pász-torképeink jelenjenek meg, mint pl. a ké-sõbbi János
vitéz, aki furulyázva, szere-lembe esve legelteti a nyáját:
A Jézus elõtt leboruló emberek nemilyenek voltak, hanem a nép
által megve-tett, kitaszított emberek, akik rengetegetdolgozva
igyekeztek biztosítani család-juk megélhetését. Így válik igazán
méllyéaz istállójelenet üzenete! Ilyen emberekvoltak az elsõk
között, akik Jézus elé le-borultak!
A harmadik elterjedt tévedés, amitrengeteg ember rosszul képzel
el, amikorJézus születésérõl hall, az az idõjárás. Adecemberi dátum
és a betlehemesek hatá-sára rengetegen egy zimankós, hideg,
sõtfagyos környezetben képzelik el Jézusszületését, pedig
valószínûleg meleg idõvolt. Nem volt szükség kucsmára, be-kecsre,
subára – nem is igen voltak ilyenruhák akkoriban. Ezek a képek
annyiraelterjedtek, hogy a nagy áruházakban ki-tett betlehemeseken
is esik a hó, és mele-gen beöltözködve állnak az emberek –még
szegény tevék is.
Természetesen a napkeleti bölcsekszáma, az emberek ruházata, az
idõjárásnem teológiai kérdések, legfeljebb kortör-téneti
igényességünknek lehet a része,hogy nem beszélünk a Szentírástól
ide-gen dolgokat, s helyesen adjuk tovább atörténeteket.
Kik voltak?
Hányan voltak?
Mi volt a nevük?
„Én a pászto-rok királya legeltetem nyájam / Nem törõdömaz
idõvel a szívemben nyár van. / Szerelemnekforró tüze égeti a lelkem
/ Amióta azt a kis-lányt egyszer megöleltem. / Be-be járok a
falu-ba édes Iluskámhoz / Az én nevem, az én ne-vem Kukorica,
Kukorica János!”.
DEÁK LÁSZLÓ
Írói fantázia és egyházi hagyománya karácsonyi történetben
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 7
D. Dr. Harmati Béla nyugalmazottevangélikus püspök a
MagyarKardiológusok TársaságaOrvospszichológiai
Szekciójánakökumenikus kerekasztal-beszélgetésénvett részt, 2009.
szeptember 25-én.Elõadását közöljük most.
„Nemcsakkenyérrel él az ember, hanem minden igével,ami Isten
szájából származik!”
Szerkesztõi megjegyzés:Ez a négytételes elõadás orvosok
éspszichológusok elõtt hangzott el abevezetõ sorokban jelzett
idõpontban,ezért is szükséges hozzátennünkaz Orosházi Harangszó
olvasóiszámára, hogy Harmati püspök úrnekünk, egyházközségnek
aztmondaná, írná, üzenné, hogy azegyházközségeknek,
gyülekezeteknekis ilyen oázisokká kellene lenniük.Egy-egy
méretesebb egyházközségen– mint amilyen a mienk is – belülpedig
lehetõvé kell tenni, hogy többbejárata legyen ennek a
lelkioázisnak. Valóban megéljük,megtapasztaljuk jelenlega
társadalmi (és állami) életsivatagját, és a gyülekezetiközösségek
biztosíthatnak lelkifelüdülést, megnyugvást,megtisztulást,
megerõsödést bárkiszámára. S el kell fogadni, hogy ebbeaz orosházi
evangélikus oázisba többfelõl van bejárat.De a középpont egy:
Krisztus!S Benne, Vele, Általaa közösségünk, azaz az oázis!
TÉZIS 1:
TÉZIS 2:
TÉZIS 3:TÉZIS 4:
Az ember „homo religiosus”– „vallásos lény”, azaz nincs emberi
kul-túra vallásos vagy kvázi-vallásos elemeknélkül. Kimutatható egy
bizonyos „hun-ger for transcendent” (éhség a transzcen-dens után),
különösen is az ún. „végsõkérdések” (kezdet és vég, az élet
értelme,mi dolgom a világon, etikai magatartáskialakítása)
feltevésében és megválaszo-lásában minden történelmi korban és
kul-túrában, figyelve a vallások mellett a mû-vészeteket, az
irodalmat vagy egy-egyembercsoport, népünnepeinek kialakulá-sát.
Ismert C. G. Jungnál a kollektív tu-dattalan, az archetípusok, a
rekapitulá-ció, az átszellemített természettel valókultikus
kapcsolattartási igény kutatása.Irodalmi-filozófiai példa: J. P.
Sartre arrakérdésre, hol a pokol, azt válaszolta, hogy„a pokol az a
másik ember” („l’enfer c’estles autres”, Huis clos, 1947).
Magyarországi népszámlálás 2001: anépesség 74 százaléka, azaz 7
millió 600ezer fõ jelölte meg hazánkban egyházát,vallásos
közösségét. Az adóív 2009-ben167 egyházat, vallásos szervezetet
soroltfel, és ezek számára lehetett felajánlani azSZJA 1
százalékát. (Néhány érdekes név:Metafizikai Hagyomány Egyháza,
DerûEgyháza, Ezoterikus Tanok Egyháza, Ma-gyar Jövõbelátók Egyháza,
Fény Lovag-jainak és Testvériségének Egyháza stb.).
Az élet egyéni és közösségirendkívüli helyzeteiben, válságban,
ün-nepekkor, örömben és bánatban, szüle-téskor, betegségnél vagy
halálesetnél stb.,a vallás, a hit, a hasonlóan érzõk és
gon-dolkodók közössége erõsítést, támaszt,vigaszt nyújthat. Jézus
szerint:
[Máté 4,4] Atranszcendens egyrészt mint „mysteriumtremendum”
(ijesztõ, félelmet keltõ,megborzongató titok), másrészt pedigmint
„mysterium fascinosum” (vonzó,magával ragadó, megigézõ titok)
jelenhetmeg (Rudolf Otto). Teológiai párhuzam:Isten, mint „deus
absconditus” (elrejtõz-ködõ Isten) és „deus revelatus”
(önmagátkinyilatkoztató Isten).
Orvosi kezelésnél és prevencióban fi-gyelembe lehet és kell
venni a kezeltekvallásos meggyõzõdését (totális, „who-listic
approach”). Magyarul elérhetõ iro-dalom: Kopp Mária, Magyar
lelkiállapot,1992.
Avallás, a hit kapcsolódik ér-zelmeinkhez és gondolkodásunkhoz
is(fides qua et quae creditur – a „fej” és a„szív” ügye együtt)!
Szorosan összefügga családi, közösségi hagyományokkal,neveléssel,
társadalmi-közösségi környe-zettel.
A második világháború után a „kleri-kális reakció” elleni harc
jegyében szocia-lista-kommunista történelmi kísérletneklehettünk
tanúi és szenvedõi. Új, „kvázi-vallás” kialakítására került sor. Az
úgy-nevezett „tudományos világnézet” meg-teremtése volt a cél a
tudományos világ-kép helyett, szocialista névadás a keresz-telõ
helyett, úttörõavatás a konfirmációhelyett. Pártkongresszusok –
élükön a„csalatkozhatatlan” fõtitkárral – visel-kedtek úgy, mint a
zsinatok stb.). A törté-nelmi egyházakhoz, a kereszténységhezvagy a
zsidósághoz kapcsolódó vallásos-ság egyénekben és közösségekben
sok-szor szembe került a „hivatalos” propa-gandával, egyéni és
közösségi tragédiá-kat okozott.
Egy másik jelenségre figyelve láthat-juk, hogy keleten és
nyugaton egyaránttörténtek kísérletek az ún. „civil
religion”(társadalmi vallásosság, R. N. Bellah) ki-alakítására, a
társadalmi intézmények te-kintélyének igazolására. Így például:
mitjelent a dollár történelmi egyházakra uta-ló felirata – „In God
we trust” – az Egye-sült Államokban élõ, Allahot segítségülhívó
mohamedánok, vagy a Nagy Szel-lemben bízó õslakos indiánok
számára?Japánban hogyan magyarázható a vallá-sos „jamato damasi”
(japánság-tudat) ésa „busido” (szamurájszellem) modern
vi-lágunkban?
Mai viszonyaink között menekülésikísérletként értelmezhetjük a
még élõ,szocialista gyökerû, vulgáris materializ-must, vagy a
„dematerializáció” (Phi-lippe Starck, Paris) divatát, ami a
virtuálisvalóság (augmented reality – kibõvítettvalóság)
keresése.
Az úgynevezett „oázis-teó-ria” mint megoldás: Mit tehetünk a
maitársadalmi és egészségügyi helyzetben,itt most különösen a szív-
és érrendszerimegbetegedésekben szenvedõkre gon-dolva, hogy
gyógyuljon az egyén és a tár-sadalom? Vajon van-e arra
elképzelés,módszer és anyagi erõ, hogy megváltoz-zék a
magyarországi helyzet?
A Szahara homoksivatagját nem tud-juk megszüntetni, de tudunk
néhányoázisról, és ezek számát növelni lehet.Azaz: lehet egy-egy
orvosi rendelõ, ma-gánpraxis, kórházi osztály, de család, is-kolai
osztály vagy munkahely is oázissá,ahol segítséget, felüdülést,
gyógyulást kí-nálhatunk. Bizonyos vagyok abban, hogyezt csak
ökumenikus összefogással lehetmegvalósítani! Tökéletes
körülményeketnem tudunk teremteni, de a jelenlegi he-lyzetnél lehet
egy kevésbé rosszabbat!Ehhez segít hozzá – reménységem szerint– a
mai megbeszélés.
Hit és vallásossága betegségben és a prevencióban
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ8 2009. karácsony
I tt és most is öröm szólni arról, hogy amögöttünk hagyott
2009-es esztendõSzékács József Emlékév volt. Ünnepel-tünk és
emlékeztünk a 200 éve Orosházánszületett Székács József evangélikus
püs-pökre, aki pesti magyar lelkész, egyháziíró, költõ, mûfordító,
jeles közéleti sze-mélyiség, a Magyar Tudományos Akadé-mia
tiszteletbeli tagja volt. Büszkeséggelemlíthetjük azt is, hogy
Székácsot szerte ehazában – már életében – „az ország pap-ja”-ként
ismerték. Február elejétõl októ-ber végéig budapesti és orosházi
ünnepiistentiszteletek, elõadások, újságcikkek,tanulmányok, iskolai
vetélkedõk, kiállí-tások, könyvbemutatók, emléktábla-
ésszoboravatás követték egymást. Ugyan-akkor még egy
jelentõségteljes dolog tör-tént: Székács József nevét vette fel
azOrosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium.
A másik eseménysorozat Mokry Sá-muel, az elsõ magyar
búzanemesítõ halá-lának 100. évfordulójára emlékezett. Mi-elõtt
Mokry csabai gimnáziumi igazgató,majd gerendási gazdálkodó lett,
Oroshá-zán volt evangélikus segédlelkész. Vég-akaratának
megfelelõen itt, az Alvégi te-metõben helyezték örök
nyugalomra.Szintén több elõadás méltatta munkássá-gát, újságcikkek
jelentek meg róla, sírjá-nál gyászistentiszteletet, a Petõfi
Mûvelõ-dési Központban tudományos emlék-ülést tartottak. Szólt róla
több rádió és te-levízió. címû könyve ha-sonmás kiadásban látott
napvilágot,templomunk elõtt emlékfát is ültettünktiszteletére.
2010. április 14-én és augusztus 18-án(illetve a legközelebbi
vasárnapokon) is-mét két fontos, a helyi evangélikusságotés talán a
város egész lakosságát érintõévfordulóra emlékezünk.
125 éve, 1885. április 14-én fejezte berendkívül gazdag, azonban
mindössze 47évig tartó földi pályafutását GYÕRY VIL-MOS, aki
1862-tõl 1876-ig orosházi, majdhaláláig pesti magyar lelkész volt.
Egyikkortársa azt írta róla, hogy olyan huma-nizmus hatotta át
minden cselekedetét,amelyhez hasonló csak az apostolokévolt. Életét
küldetésnek, munkáját hi-vatásnak érezte, ifjú korától
igyekezettfelismerni az erkölcsileg is értékes célo-kat. Kiváló
képességével hittel szolgáltanemzete és egyháza ügyét.
Miután 1860-ban elvégezte a protes-táns teológiát, Berlinbe
utazott továbbistúdiumokra. Ott kapta meg Székács Jó-zsef
bányakerületi püspök levelét, hogy
foglalja el mellette a segédlelkészi állást.Aztán 1862
szeptemberétõl életének új fe-jezete kezdõdött. Magyarország
legnépe-sebb magyar evangélikus egyházközsé-ge, az orosházi hívta
meg lelkésznek. Bárjövedelme ugrásszerûen megnõtt, ott kel-lett
hagynia a pezsgõ fõvárosi szellemiéletet és menyasszonyjelöltjét,
SzékácsEtelkát, Székács püspök lányát, aki ké-sõbb, 1863-as
házasságkötésük után, kö-vette férjét a tágas parókiára.
Teljes életútjának ismeretében bizton-sággal állíthatjuk, Gyõry
Vilmos pályafu-tásának legboldogabb idõszakát Oroshá-zán töltötte.
Tekintélyes lelkésztársa, Tor-kos Károly mellett õ is közkedveltté
vált afalu lakóinak körében, szerették gondo-latgazdag
prédikációit, megnyerõ modo-
rát. Arcának vonzó külseje, nyílt tekinte-te, lelki szépségének
és tisztaságánaktükre volt.
Az elõkelõ fõvárosi körök után jól fel-találta magát az orosházi
nép között. Sza-kadatlanul dolgozott, lelkiismeretesenvégzett napi
lelkészi munkája mellett je-len volt az ország szellemi életében,
mint-egy ötven önálló kötete került ki a nyom-dákból. A vallásos
érzés megtestesülésétlátjuk egyházi irodalmi munkáiban, acsaládi
életbõl vett hangot elbeszélõ mû-veiben, gyermekszeretetét érezzük
az ál-tala írt gyermek- és ifjúsági könyvekben.
Sikereit mûfordításaival tetézte, me-lyekkel leginkább országos
nevet szerzettmagának. A német, francia és olasz nyelvjó
elsajátítása mellett megtanult angolul,
spanyolul, svédül, latinul, görögül és hé-berül, foglalkozott a
szanszkrit nyelvvelis. Fordított Molière-vígjátékokat, a
svédFrithiof mondát, a spanyolok közül Cal-deront és Moretot,
Shakespeare-tõl a
címû darabot. Oros-házi éveiben, 1868-ban a Kisfaludy Társa-ság
rendes, 1872-ben a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõ tagjának
válasz-totta. Itteni munkásságának legmaradan-dóbb alkotása, hogy
1873-tól 1876-ig le-fordította és meg is jelenttette a
spanyolCervantes
címû négy kötetes mûvét, amely-nek mai kiadásait is az õ
fordítása alapjánközlik.
Gyermekei Orosházán, a parókiánszülettek: Margit zenetanár,
Ilona írónõ,Loránd jogot végzett földmûvelésügyiminiszter, Elemér
gazdatiszt volt. MikorSzékács József meghalt, a Pesti
MagyarEvangélikus Gyülekezet egyhangúlaghívta meg helyére Gyõry
Vilmost. Fõvá-rosi élete és szolgálata azonban mármindössze csak
kilenc esztendõre terjedt.Halála, felekezetre való tekintet
nélkül,óriási részvétet keltett.
Az Orosházi Evangélikus Egyházköz-ség Ábrányi Lajossal, a
Polgári OlvasókörOskó Lajossal festtette meg Gyõry Vilmosportréját.
1932-ben teret neveztek el róla,s ugyancsak az õ nevét viseli az
evangéli-kus templomunk déli karzatán kialakí-tott terem.
1969-ben id. Koszorús Oszkár írtameg pályaképét a Békési Élet
címû folyó-iratban, 1993-ban Elek László önálló köte-tet tett közzé
róla, 2002-ben kövön örökí-tettük meg nevét egyháztörténeti
emlék-parkunkban. Volt lakhelye, a ma GyõryVilmos tér 3. számot
viselõ parókia faláraaz elmúlt másfél évtizedben egy magyarés egy
spanyol nyelvû emléktábla került.
225 éve, 1785. augusztus 18-án, 70 esz-tendõs korában halt meg
HORVÁTHANDRÁS, Orosháza elsõ evangélikus lel-késze, korának
legkiemelkedõbb helyiszemélyisége, a falu szellemi vezetõje.
Avallásüldözés elöl menekülõ, települé-sünket alapító zombaiak után
három hó-nappal, 1744 júliusában érkezett Oroshá-zára, az
elnéptelenedett pusztára. A Vasvármegyei Gencsrõl származó,
komolyküldetéstudattal megáldott tudós lelkészmég nem töltötte be a
harmincadik esz-tendejét, német és holland protestánsegyetemeken
több nyelvet elsajátított, azúj eszméknek és új
teológiai-filozófiaieszmeáramlatok lelkes közvetítõjévévált.
Búzanemesítés
Minden jó, ha jó a vége
Az elmés nemes Don Quijote de laMancha
Két jeles évforduló 2010-ben
Gy
õry
Vil
mo
s (1
838–1885)
-
I nternettel rendelkezõknek szeretettelajánljuk figyelmébe az
interneten el-érhetõ keresztyén filmeket, amelyeket in-gyen,
törvényesen lehet megnézni: ilyenfilm pl. a „Tûzálló házasság”is a
követke-zõ címen:
De ezen a honlapon sok más, nagysze-rû, izgalmasan megkomponált,
hiterõsítõkeresztyén film is megtekinthetõ, hogyne csak a
tévécsatornák sokszor brutális,és lelki szempontból kegyetlenül
rosszfilmjeivel töltsük az idõnket és a lel-künket.
Ha van mód arra, hogy lelki értelem-ben nemes filmeket lássunk,
akkor szük-séges kihasználni a lehetõséget, mert lel-kileg nagyon
felemelõk ezek! Jó értelem-ben vett lelki szórakozásról is szó van,
hi-szen izgalmasan, okosan felépülõ filmek-rõl beszélhetünk, megvan
a tartalmi fe-szültségük, de ennek ellenére is szabadevangéliumi
kritikával figyelni az ilyenalkotásokat.
Vannak olyan mozzanatok, vonások,elvárások, amelyek a mi
életstílusunktólidegenek, eltérõek, de nem ezekre kell fi-gyelni,
hanem az evangéliumi lényegre.A filmek kivétel nélkül azt szeretnék
ve-lünk megértetni, hogy ennek a földi vi-lágnak egy vagy egyik
nagyon fontos té-tele az, hogy mi az életünk vége: üdvös-ség vagy
kárhozat. Mert valóban nemmindegy, hogy hol töltjük majd az
örök-kévalóságot.
http://www.kma-hu.com/online-tv/filmcsatorna/tuzallo.htm
OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 9
Egész életét Orosháza szolgálatánakszentelte. Négy évtizedes
pályafutásánakfõ eredménye az volt, hogy a tiszta ma-gyar és a
tiszta evangélikus orosházi la-kosság összetartozásának tudatát
mind-végig erõsítette. Hûséges volt Orosházá-hoz, hetente hallották
prédikációit Istenés az ember dolgairól. Mint a településenegyedül
egyetemet végzett emberben fel-tétel nélkül bíztak benne, szilárd
lelki-er-kölcsi fundamentumot jelentett mind-nyájuknak. Erõsödött
az evangélikusokvallásossága, Istenbe vetett hite, erõsö-dött közös
nemzeti és orosházi tudatuk.
Az Orosházi Evangélikus Egyházköz-ség – ma is meglévõ – elsõ
anyakönyvé-ben leírta Orosháza alapításának kö-rülményeit, majd
bevezettette az általa el-végzett 7500 keresztelést, 1300
házasság-kötést, 1771-tõl pedig a rengeteg teme-tést. Mai szemmel
nézve is hatalmasmunkabírású volt, negyven esztendeigegyedül látta
el az 5000 lélekre szaporo-dott evangélikus lakosság
szolgálatát.Nem volt könnyû az élete, a protestánsül-dözés nemcsak
a Dunántúlon, de Oros-házán is utolérte. 1747-ben a budai
hely-tartótanács meghagyta, hogy HorváthAndrás lelkészt mozdítsák
el állásából, asárból és vesszõbõl épített kis imaházatpedig verjék
szét. A katolikus báró, Har-ruckern Ferenc fõispán és
földbirtokoshalogatta a rendelet végrehajtását, nyil-vánvalóan õ is
félt az orosházi munkaerõelvándorlásától, a falu
elnéptelenedésé-tõl. Folyamatosan üldözték az evangéli-kusokat, így
tehát Horváth papnak állan-dóan küzdenie kellett Orosháza
meg-maradásáért. Az üldözöttek legfõbb tá-masza volt, buzdította,
bátorította híveit,akik bizony az elszenvedett sérelmek mi-att
többször költözni akartak.
Az 1781-es türelmi rendelet valóságosújjászületést jelentett az
orosháziaknak,rendezettebbé vált az egyházi élet, temp-lomok
épülhettek. Az idõ azonban eljártfelette, öregedni és betegeskedni
kezdett.
Amiért egész életében küzdött, a temp-lomépítés történelmi
feladata fiatal utód-jára, Szimonidesz Jánosra maradt.
Horváth András itthon érezte magátOrosházán. Testvérei mellett
apja is Oros-házára költözött, 1780-ban halt meg, 90éves korában.
Elsõ házasságából is többgyermeke született, akik Orosházán
éskörnyékén telepedtek meg, majd feleségehalála után a felpéci
lelkész, Czetter Gott-fried özvegyével kötött házasságot. Két
esztendõs korától õ nevelte felesége fiát, anemzetközileg is
híressé vált rézmetszõt,aki Czetter Sámuel „orosházi fi” néven
el-ismert mûvésze volt a bécsi császári ud-varnak és az orosz cári
palotának.
Horváth pap hûséges õrállója voltOrosházának. 1937-ben utcát
neveztek elróla, egyháztörténeti emlékparkunkbanpedig az elsõ,
1995-ben avatott kõ õrzi ne-vét.
KOSZORÚS OSZKÁR
A világ egyik legnagyobb adventi koszorújátállították fel
Budapesten
A hatalmas koszorú vasszerkezetû alapjához 200 bála fenyõt
erõsítettek hozzá, s a hagyományokhoz ragaszkodva a díszítés 3
lilaés egy rózsaszín gyertyából áll. A masnik egytõl egyig
kimerevített vitorlavászonból készültek, egyenként 2 méter
átmérõjûek. Akoszorú külsõ megjelenését, technikai kivitelezését,
valamint magát a dekorálást Viola Violetta álmodta meg – közölte
Belváros-Li-pótváros Önkormányzata az MTI-vel. Az alapanyagokat két
12 tonnás kamion szállította a Szent István térre. Az adventi
koszorútés a Betlehemet advent elsõ vasárnapján, 16 órakor, Snell
György kanonok szentelte meg a Szent István téren, majd Rogán
Antalpolgármesterrel közösen gyújtották meg az elsõ gyertyát.
az evangélikus honlapon (http://www.evangelikus.hu/nyitolap)
találtuk ezt az MTI-hírt. Vajon minek le-het a jele egy ilyen
méretû adventi koszorú? Talán annak, hogy a fõváros népe ennyire
istenfélõ, illetve Krisztus-imádó, karácsony-tisztelõ? Bizony, jó
lenne, ha a lelkekben is kigyulladna a hit lángja. Kiüresedett
lelkû emberek szívében újra megszületne a hit.Alapjában véve örülni
kell ennek a hírnek, még ha talán szükségtelen is, hogy a külsõség
ennyire világméretûen hivalkodó legyen.De a mustármagnyi hit
nemcsak nem árt, hanem életmentõ gyógyszer is.
Szerkesztõi megjegyzés:
Filmajánló
AH
orv
áth
An
drá
s á
lta
l ír
t a
ny
ak
ön
yv
els
õ l
ap
ja (
1744)
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ10 2009. karácsony
M áté evangéliuma 8. fejezetének 22.verse szerint szólt így
Jézus:Közvetlenül a hegyi
beszéd örök értékû tanítása után (nemsokkal az építkezés
példázatát követõen)mondta ezt Jézus. (Ezt az „építkezõs” be-szédét
fejezte be azzal a képpel, hogy akihallgat az õ szavára, kõsziklára
építette aházát, és a szilárd alap miatt semmiféle„életvihar” nem
árthat élete épületének,de aki nem hallgat rá, az olyan, mint
akihomokra, bizonytalan, gyenge talajraépített, és mivel a viharok
kikerülhetetle-nek, nagy lesz majd az összeomlása – Mt7,26kk)
Ilyen nagy összeomlás, nagy életvihara haláleset is. Talán a
legnagyobb! Drámaia betegség és a vele járó fájdalom is, a lel-ket
hasogató magány is, vagy amikor aházasság válik pokollá, de a
munkahelyelvesztése, a mindennapi kenyér elfogyá-sa is. Mégis:
visszafordíthatatlansága mi-att talán legnagyobb összeomlás a
halál,és annak keserû gyümölcse: a gyász.
A volt cseh származású marxista filo-zófus, M. Machovecz éppen
azért sirán-kozott, hogy könnyû az egyháznak, mertamikor az ember a
halállal szembesül,megretten. Ilyenkor akarata ellenére,óhatatlanul
mégis csak az Istent keresi, ésha sikerült is egy életen keresztül
elkerül-nie Isten egyházát, a halál miatt mégisszíne elé kerül,
mert másképpen nemtudja feldolgozni az élet értelmetlensé-gét, csak
ha a haláltól sújtott gyászolóelõtt valamilyen transzcendens
(láthatóvalóságon túlra mutató) valóság sejlik fel.
Mindaddig, amíg Orosházára nem ke-rültem (1993) lelkészi
szolgálatra, elhit-tem a marxista M. Machovecz állítását:igen, a
végsõ kérdések felvetik számunk-ra az élet értelmének súlyos
kérdését, ésaz ember – kényszerbõl, de mégis – kény-telen az
istenkérdéssel foglalkozni. S ami-kor orosházi lelkészként
szembesültemLelkészi a Hivatalunkon keresztülgya-logló
gyászolókkal, akik Istent, egyházat,igét, imádságot elutasítva
úgynevezetttársadalmi temetést kértek, egyre jobbanmegrendültem.
Mégsem mûködnek avégsõ kérdések? Az emberek nem gon-dolkodnak?
Tekintettel arra, hogy a tanatológia(halállal kapcsolatos
konkrét lélektanikutatások és elméletek) tudományávalfoglalkoztam
intenzíven, igyekeztemmegtudni, hogy mi lehet az ilyen
emberilelkekben, hogy még a halál valósága semgondolkodtatja el
õket. Mint a híres anek-dota mondja: két tudós vitatkozott, az
„Kö-vess engem, és hagyd a halottakra, hogy elte-messék
halottaikat”.
Karácsonykor temetésrõl, halálról
egyik istenhívõ volt, a másik tagadta Is-tent. Egyszer a hívõ
azt mondta a tagadó-nak: gondolj bele, ha mégis igaz, hogyvan Isten
és elszámolás! Mert – a józan lo-gika szerint – erre 50% esély van!
S a meg-kérdezett fogta ám a fejét: igen, igaz, hogy50 % esély van!
Erre is, arra is.
Érdeklõdésem miatt kérdõívet készí-tettem, és 1998/99-ben, két
éven keresz-tül több mint 200 ilyen kérdõívet tölttet-tem ki a
Lelkészi Hivatalban, társadalmitemetést kérõkkel. Az ív utolsó
kérdése atársadalmi temetés okára vonatkozott. Sekkor következett a
megdöbbenésem. Aválaszok nélkülöztek mindenféle meg-fogható,
értelmes tartalmat. Erre a kér-désre egyszerûen nem volt válasz,
nemvolt értelmes, értékelhetõ válasz. A leg-többen azt mondták,
hogy „ez volt az el-hunyt utolsó akarata”.
Emberi sors szerint én is eltemettem aszüleimet. Édesapámat 2003
januárjában,édesanyámat idén júliusban. A gyász fáj-dalmában mégis
békesség volt (és van) aszívemben, mert végtelenül hálás vagyokaz
én Megváltómnak, az Úr Jézus Krisz-tusnak. S ennek egyik oka az,
hogy Õazért született bele ebbe a világba, hogyelhozza számunkra a
bûnbocsánatot ésaz örök életet. Az Úr Jézus megbocsátókegyelmébe
helyezhettem el a szüleimet.Az életbõl önként távozó édesapámat,
ahosszadalmas betegségtõl megkínzottédesanyámat. Tudhatom, hogy
JézusKrisztus azért született, hogy megbocsá-tó kegyelmébe vegye
õket, és az õ irgal-mas szeretete minden bûnnél nagyobb
éshatalmasabb. A földi élet legnagyobbajándéka, amikor a mulandóság
kellõsközepén ragyogni kezd a világ világos-sága, vagyis az Úr
Jézus Krisztus megvál-tó szeretete.
Természetes, nekem is könnybe lábada szemem, amikor megállok
szüleim sírjamellett, és felidézem alakjukat, sok küz-delemmel járó
életüket, de szükségtelen
bármit is hazug módon megszépítenem,mert elég csak arra
gondolnom, hogy azÚr Jézus Krisztus azért született meg,hogy nekünk
bûnbocsánatból fakadó üd-vösségünk legyen. Az Õ irgalmába aján-lom
újra és újra a szüleimet. Így gyászol-va hálás szívvel magasztalom
Istent ésmegköszönöm neki a karácsonyt, hogyaz „ige megtestesült”,
és elhozta nekünkaz örök világosság fényes hírét. Szent ka-rácsony
fényében látom e földi életbõl tá-vozó szeretteinket, és éppen
ezért mégisboldogsággal, evangéliumi boldogsággalgondolok rájuk, és
arra is, hogy elõbbvagy utóbb nekem is el kell mennem in-nen. De
helyünk van Krisztus által Istenországában!
Isten szolgájaként természetesen mais fáj (mert látó vagyok),
hogy nagyon so-kan elvesztették a hitüket, és üres forma-litássá
lett a temetés, de Jézus szava taní-tott meg a Mt 8,22 szerint,
hogy miért tör-ténik itt ez így. S megértettem Jézus sza-vát:
gyászodban te csak kövess engem éshagyd a többit.
A karácsony örömüzenetét átszövi abizonyságtétel az örök
életrõl, üdvösség-rõl. A gyász fájdalmában is boldog emberaz, akit
megérint ez a szent üzenet. Agyász fájdalmában is Immánuel az Úr
Jé-zus neve, ami azt jelenti, hogy
[Mt 1,23]. A karácsony legfonto-sabb üzenete – túl a játékos
felszínen – az,hogy megjelent Isten Fia, a világ világos-sága,
[Lk1,78]
[Lk 2,11] Az„Üdvözítõ” szó jelentése a döntõ kará-csonyi üzenet:
üdvösségre vivõ! Az örökélet ajándékozója. Fogadjuk el ezt a
cso-dálatos ajándékot!
„Velünk azIsten!”
„hogy világítson azoknak, akik sötét-ségben s a halál árnyékában
lakoznak, hogyráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”
„Üdvözítõ született ma nektek, aki az ÚrKrisztus, a Dávid
városában.”
RIBÁR JÁNOS
Karácsonyi sütemény
Hozzávalók: 1 kg jó meleg szeretet, 1 kg bátorság, 3 dl
szorgalom és 1 dl jóság.
Beküldte: DEÁK GABRIELLA
A szeretetet szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag
kerüljön bele! Azegészet gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel és
takard le tiszta jókedvvel. Hamegkelt, süsd meg a kitartás tüzénél.
Szórd meg asszonyi kacagással és tegyél rápár csepp megfontolást!
Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen,mint ahányan
az asztalt körülülitek, hiszen mindig akad valaki, aki még
rászorul…
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 11
N yugdíjas egyesületünk tagjai az el-múlt két hónapban is
folytatták amegszokott életüket. Néhány említésreméltó eseményrõl
be is számolunk.
Szeptember 29-én régi tervünk váltvalóra, mikor egy 40 fõs
autóbusszal Ken-deresre utaztunk. A közelmúltban ismétvárosi rangot
kapott település múltját, je-lenét és jövõjét is meghatározza,
hogy1868-ban a falu jellegzetes barokk kasté-lyában született
Horthy Miklós, Magyar-ország egykori kormányzója.
Mindenki tudja, hogy a nevével jelzettHorthy-korszakot és a
kormányzó szere-pét újra kell gondolni. Az elmúlt két évti-zedben a
történetírás szakított a korábbiszemlélettel, és napjainkra sokkal
tárgyi-lagosabb Horthy-képet alakított ki.
Az 1925-ben bõvített kastély egy szár-nyát és parkját
idegenvezetõ segítségévellátogathattuk meg.Az épület nagyobb
ré-szében középiskola és kollégium mûkö-dik. Néhány teremben
rengeteg Horthy-relikviát láttunk: festményeket, szobro-kat,
fényképeket, régi újságokat, levele-ket. Mindnyájunknak nagy élmény
volt,mikor kinyitották nekünk a Horthy-csa-lád kriptáját.
Családtagjai mellé ide he-lyezték el 1993-ban a Portugáliából
haza-hozott, újratemetett Horthy Miklóst is.
Egy-két órát idõztünk a TengerészetiMúzeum kiállítótermében, s
rengeteg ér-dekességet láttunk, valamint a múzeumtovábbi szobáiban
is, ahol helyi és kör-nyékbeli gyûjtõk mutatták be legkülön-
bözõbb értékeiket (évszázados könyve-ket és újságokat, háborús
emlékeket, ki-tüntetéseket, bélyegeket, fém- és papír-pénzeket, a
kenderesi múlt jellemzõ tár-gyait).
Megtekintettük az 1800-ban épült mû-emlék római katolikus
templomot. Az ol-dalhajók falán szép, bibliai tárgyú fest-ményekben
gyönyörködhettünk, amiket1938-ban a Horthy-família
adományo-zott.
Mint minden évben, most is szervez-tünk egy bográcsos vacsorát.
A fehér asz-tal mellett felszabadult beszélgetés folyt.Külön
köszönetet mondunk Szász Ist-vánnak és feleségének, Manyikának,
akikminden esztendõben vállalják az elõké-szítést és a fõzést
is.
Mindnyájunknak személyes emlékeivannak az 1956-os forradalomról
és sza-badságharcról. Október 23-án, a történel-mi emlékparkban
megrendezett városiünnepségen sok tagunk jelen volt, egye-sületünk
nevében koszorút helyeztünk elaz 1956-os emlékkõnél.
Örültünk, mikor lehetõségünk nyíltarra, hogy november 25-én, a
Petõfi Mû-velõdési Központban, 34-en megtekint-hessük a Turay Ida
Színház által bemuta-tott Robert Thomas-darabot, a cí-mû bûnügyi
komédiát, jeles fõvárosi szí-nészek közremûködésével. A közös
szó-rakozás, nevetés, a megszokottól eltérõhangulatú együttlétet
jelentett.
Keddenként jövünk össze nagyobb
létszámmal, s a Halleluja énekkörrelkezdjük együttlétünket. El
sem tudjukképzelni, hogy elmaradjon ez a kedves al-kalom. Már 30-35
éneket tanultunk meg,köszönjük Deák Gabi kitartó és
türelmesmunkáját. A Biblia így mondja:
[Zsolt 98,1] Az egyházi énekekkel ráhan-golódunk a lelkészeink
által mindig meg-tartott igei alkalomra, az áhítatra. Ilyen-kor
mindnyájan komoly lelki feltöltõdéstkapunk. Csütörtökön sem marad
el azigehallgatás, hiszen az összejövetelt azesti istentiszteleten
való részvétellelzárjuk.
Továbbra is kötjük a takarókat, az el-múlt hónapokban közel
félszáz darabotadtunk át óvodásainknak. Köszönjük aszülõk
fonalajándékát, amellyel lehetõvétették, hogy folytassuk ezt a
munkánkat.Ugyanakkor folyamatosan készülnek atemplompadokra a
felújított párnák.
Advent van, a készülõdés idõszaka.Mint minden évben, most is
várjuk óvo-dásainkat karácsonykor. Szívet melenge-tõ mûsort szoktak
elõadni, mindig elgyö-nyörködünk a kicsikben.
Természetesenmegvendégelésük sem marad el.
Áldott, békés, boldog karácsonyi ün-nepeket kívánunk az Orosházi
Harang-szó minden kedves olvasójának, a követ-kezõ igével:
[Lk 2,14]
Nyolc nõ
„Énekelje-tek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!”
„Dicsõség a magasságban Isten-nek, és a földön békesség, és az
emberekhez jó-akarat.”
KOSZORÚS OSZKÁRNÉ
Fénysugár-híradó
A polgári óesztendõdecember 31-én tartunk is-tentiszteletet,
amelynek hangulata soka-kat temetésre emlékeztethet. Az
elhuny-taktól többféleképpen lehet búcsúzni. Le-het reménytelenül
és reményteljesen.
A világ mulatni akar, mert nem merszembenézni a valósággal. Az
„Együnk,igyunk, holnap úgyis meghalunk” men-talitás nem követendõ
egy keresztyénember számára. Eszünkbe juthat a Prédi-kátor
könyvének szava: légy jókedvû if-júságod idején, de tudd meg, hogy
Istenmindezért számon kér téged.
Azoknak könnyebb a búcsúzás, akik-nek sok rosszat hozott ez az
esztendõ, ésbiztos sokan vannak olyanok, akik meg-tapasztalták a
munkanélküliséget, a be-tegséget.Akit sok öröm ér, az
nehezebbenbúcsúzik, mivel a bizonytalan jövõben ta-
lán nem lesz része felhõtlen örömben. Dehogyan is búcsúzhat egy
keresztyénmásképp, mint a rómaiakhoz írt levél egygondolatával,
mellyel annak idején Istenkeresztyén hitre hívta el
Augustinust:
hallgatni lehet Isten igéjétdecember 31-én is, amely a Zsolt 62,
6–13-ból szól hozzánk. Énekeskönyvünk 175.énekét fellapozva
búcsúztassuk az ó-esztendõt és köszöntsük az újat!
búcsúztatásakéntminden
„Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvös-ség, mint amikor
hívõkké lettünk: az éjszakamúlik, a nappal pedig már egészen közel
van.Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és ölt-sük fel a
világosság fegyvereit. Mint nappal il-lik, tisztességben járjunk:
nem dorbézolásbanés részegeskedésben.”
Nem kell a világgal együtt elveszni. Összelehet gyûlni,
LACZKI JÁNOS
Búcsúzás az óévtõl Leánygyülekezetialkalmaink
• December 20.: istentisztelet Szen-tetornyán 8.30 órakor,
Rákóczi-telepen 10.00 , Kardoskú-ton 14.00 órakor.
órakor
• December 25.: gyermekek kará-csonya Szentetornyán 8.30
óra-kor, Rákóczi-telepen 10.00 óra-kor, Kardoskúton 14.00
órakor.
• December 27.: istentisztelet Szen-tetornyán 8.30 órakor,
Rákóczi-telepen 10.00 órakor, Kardoskú-ton 14.00 órakor.
• Az újév elsõ istentisztelete 2010.január 3-án: Szentetornyán
8.30órakor, Rákóczi-telepen 10.00 óra-kor lesz.
• Az újév elsõ istentiszteletét Kar-doskúton pedig 2010. január
10-én, 14.00 órakor tartjuk.
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ12 2009. karácsony
A lig van olyan Orosházi Harangszóújság, amiben ne írnánk le
rövideb-ben vagy részletesebben, hogy az egy-házközség anyagi
életét a gyülekezeti ta-gok biztosítják. Hiába van bérleti vagy
te-metõi bevétel, az nem az egyházközségmûködtetésére van
felhasználva, hanemaz épületek karbantartására, tetõk javítá-sára,
számos dologi kiadásra.
A gyülekezeti életet másik három be-vételi forrás biztosítja:
1.) az istentiszteletioffertórium vagy perselypénz, 2.) az
egy-házfenntartói járulék (régiesen adó), 3. azadományok
alkalmanként. Minden bevé-telezett és kiadott pénzösszegrõl
belég-nek, nyugtának szükséges lennie, és pon-tosan kell vezetnie a
pénztárosnak és akönyvelõnek. A gyülekezeti számvevõ-szék pedig
negyedévente ellenõrzi apénzkezelési gyakorlatot, semmiféle
sza-bálytalanság sem engedhetõ meg.
Mindenkinek megköszönjük adako-zókészségét a 2009-es
esztendõben, ami-vel a nehéz gazdasági helyzet ellenére
ishozzájárult egyházközségünk anyagiéletéhez. Köszönjük az
istentiszteleti per-selypénzeket, de a járulékokat és az
ado-mányokat is egyaránt.
Az esztendõ befejeztével elkészül azárszámadás, amit a
számvevõszék el-lenõriz és az egyházközség elnöksége –az
adminisztráció segítségével – ismerteta presbitérium és a
képviselõ-testületelõtt. Ezek tagjainak joga van a
pénztár-könyvekbe személyesen is betekinteni.
Istennek adunk hálát azért, hogy egy-házközségünk a gazdasági
válság ellené-re sem küzd anyagi nehézségekkel, detudjuk, hogy
hûséges gyülekezeti tagja-inknak is köszönettel tartozunk ezért.
Is-ten áldása van mindazokon, akik szívükután pénztárcájukat is
megnyitották Istenügye felé.
Buszjáratistentiszteletekre
Felhívjuk minden érdeklõdõ figyel-mét, hogy akinél segítenünk
szüksé-ges abban, hogy el-jusson istentiszteletre, iskolánk
kis-buszával érte megyünk. Ehhez csakaz igényt kelle bejelenteni a
LelkésziHivatalban, hogy tudjunk róla, és ak-kor a kisbusz úgy
térül-fordul, hogymindenkit felvegyen és elhozzon azistentiszteleti
alkalomra, illetve ter-mészetes a hazaszállítás is.
vasárnaponként
C saládi istentiszteletekminden vasárnap 9 óraikezdettel
Hagyományos istentisztelet minden va-sárnap 10 órai
kezdettel
R. I. T. = Reménység istentisztelet!vasárnap esténkén 17
órai kezdettel
Minden kedden reggel 8 órakor reggeliáhítat
Bibliaórát szerdánként tartunk, 17 óraikezdettel.
Csütörtökön istentisztelet 17 órai kezdet-tel
Pénteken reggel 8 órakor ismét reggeli áhí-tat.
Szombatonként 17 órai kezdettel a fiatalo-kat várjuk
Férfiak sátra a hónap második csütörtökestéjén, a 17 órakor
kezdõdõ istentiszteletután
Speciális bibliaóra
kisgyermekesszülõknek
a Gyõry Vilmos teremben. Télenis kellemes melegben lehetünk
együtt.Nagy örömünk ennek az alkalomnak azegyre nagyobb
látogatottsága. Az isten-tisztelet szerkezete és nyelvezete
elsõsor-ban a kisgyermekeket veszi figyelembe,de a szülõknek,
felnõtteknek is szól azigei üzenet.
a nagytemplom-ban. Afûtés lehetõsége szerény módon ittis
lehetséges, de ezt a nagyon nagy teretnem lehet igazán felfûteni,
ezért érdemeskicsit melegebben öltözni. Szeretettel kér-jük a
résztvevõket, hogy lehetõleg az osz-lopokon belül foglaljanak
helyet, mertcsak ott vannak elektromosan fûtött pa-dok. S jó lenne
egy kicsit egymáshoz isközelebb kerülni.
Õszközepe óta tartjuk
ezt a különleges hangulatú,nagyon kedves istentiszteleti
alkalmat.Oldottabb, kötetlenebb, mint a délelõtti,vagy a hétközi,
de természetesen Istenigéjéhez kötött ez is. Az énekek a mai
korkeresztyén énekei, közöttük a leghíreseb-bé lett a K. Tóth
László által komponált,amely minden alkalommal elhangzik.
Ezek azok az alkalmak, amelyekkelmegszentelhetjük a vasárnapot.
Minden-ki választhat lelki ízlése szerint, mert fon-tos, hogy
vasárnap ne múljon el istentisz-telet, elmélyült igehallgatás
nélkül.
Hét közben is vannak fontos lelki al-kalmak, ezekre szintén
szeretettel hívjukfel a figyelmet.
egy olyan liturgiai keretben (gyüle-kezeti liturgikus könyv
segítségével),ahol a közösségnek nagyobb szerepe, ré-
sze van az áhítatban. Kedden délutánon-ként a Fénysugár
Nyugdíjas Klub kereté-ben van kedves alkalom, amikor DeákGabriella
vezetésével Halleluja énekóravan, rövid áhítattal kiegészítve.
Ennek az alkalomnak az a célja,hogy alaposabb legyen a
bibliaismere-tünk, illetve gondolkozzunk közösen hit-beli
dolgainkról. S a bibliaóra egyik fon-tos része a közös imádság.
. Általában Útmutatónk alapján vesz-szük az igéket, mint
igehirdetési alapigé-ket. Minden harmadik csütörtökön ünne-peljük
az oltári szentséget, azaz magunk-hoz vehetjük az Úr Jézus testét
és vérét.
Az Útmutatóban található, péntekreggelre rendelt igék általában
JézusKrisztus szenvedéstörténetébõl valók,vagy arra utalnak.
az ifjúsági lakásba éneklésre,beszélgetésre, közös
gondolkodásra.
Anem hetente ismétlõdõ alkalmak:
, itt „csak” a férfitestvérekkel alko-tunk beszélgetõ
közösséget. Jelenleg aSzentírás egy-egy jelesebb, kiemelke-dõbb
férfialakjáról beszélgetünk.
presbiterek és képvi-selõ-testületi tagok számára a hónap
elsõkeddjén, 17 órai kezdettel. Az ige fényé-ben vizsgáljuk, hogy
mit jelent, vagy mitkellene jelentenie a gyülekezeti szolgálat-nak.
Egyházunk is törekszik arra, hogyképezze azokat, akik Krisztus
nevében –esküvel! – szolgálatot vállalnak. Sok évegyülekezeti
gyakorlatunk ez a képzés.
RIBÁR JÁNOS
S zeretettel mutatjuk be a 2010. febru-ár 7-én, szombaton 15
óraikezdettel tartandó szeretetven-dégségünk elõadóját: Dr.
KesziKrisztinát, aki 2006 februárjátólszolgál Zambiában, egy
klinikán,ahol õ az egyedüli orvos. Ott el-sõsorban a környezõ
falvak járóbetegeit látja el, de van szülésze-ti, elfekvõ- és
fertõzõrészleg is.Természetesen a környékbeliek minden-
féle betegséggel ezt a klinikát keresik fel.(A Gyõry
Vilmos-teremben fogképes beszámolót tartani a szol-gálatáról.)
Igaz, hogy ez a szere-tetvendégség szombatra esik, dekivételesen
szeretettel kérjükmindenki megértését, mert jelesbizonyságtevõnk
így tudta vál-lalni a szolgálatot. S nekünk isfontos, hogy
hallhassuk, miként
terjed manapság is Isten igéje.
Amikor Isten igéjét hallhatjuk Anyagiakról
Misszionáriust várunk
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 13
„Annás és Kajafás fõpapok idején szóltaz Úr Jánoshoz, Zakariás
fiáhoza pusztában. Õ elindult és hirdettea Jordán egész környékén a
megtéréskeresztségét a bûnök bocsánatára,ahogyan meg van írva
Ézsaiás prófétabeszédeinek könyvében: »Kiáltó hangjaszól a
pusztában: Készítsétek el az Úrútját, tegyétek egyenessé
ösvényeit:minden szakadékot töltsetek fel, mindenhegyet és halmot
hordjatok el, legyena görbe út egyenessé, a göröngyös simává:és
meglátja minden halandó az Istenszabadítását.«” [Lk 3,2–6]
dventben felgyorsulnak életünkeseményei, valahogy sokkal
több
energiára van szükségünk, hogy erõnklegyen a mindennapokhoz.
Most jött el azaz idõszak, amikor mindenkinek kell va-lami: anyunak
majd karácsonyra méreg-drága szemránckrém, a polgármesteri
hi-vatalnak papírok, a cégeknek a befizetettszámlák, a könyvtárnak
a csúszó köny-vek és persze a büntetés, a beteg rokon-nak pedig
gondoskodás és C-vitamin. Sközben fogy a türelem, az erõ és
azegészség.
Ilyenkor az ember lelke önkéntelenülis Istenhez kiállt:
„Szabadíts meg, Uram,tölts fel újra erõvel és szeretettel, hogy
ki-utat találjak vagy hogy tovább bírjam!”Ekkor Isten szól, és
ugyanazt mondja,amit már máskor is hallottunk tõle, amitmár az idõk
kezdete óta közvetít: „Egye-nesítsd ki a görbe utadat, hordd el az
aka-dályt okozó halmokat, töltsd fel velük acsapdányi
szakadékaidat, és eljön a sza-badulás. Fogd az életed és formáld át
úgy,ahogy azt mutattam, és meglátod, megér-zed a szabadítást.”
Isten az életünk teljes átformálását ké-ri, a mindent uraló és
túlélõ ösztönünkethajtó ego legyõzését, egy alapvetõ
szem-léletváltást: a megtérést. Az Istenhez té-rünk vigasztalásért,
és lám, Õ is akar va-lamit: de nem egy drága kacatot, hanem
alegdrágábbat, amihez nekünk akkorsincs erõnk, amikor szép és
egyszerû na-pokat élünk.
Nem megy a tömött buszon, megrak-va bevásárlószatyrokkal a
felebaráti sze-retet, vagy a több órán át tartó várakozásután elénk
tolakodó felé a türelem, és po-kolian nehéz a megbocsátás, amikor
azembert a legkicsinyesebb dolgokkalminduntalan megalázzák. Nem
megy,nem megy, Uram, egyszerûen nem megy!
Megjelent és ránk tekint az Isten, látjaszemünkben a könnyet,
arcunkon a fá-
radtságot, szívünkben a fájdalmat, éstudja, hogy mindez bánt
bennünket.Mert szívünk mélyén akarjuk ezt az éle-tet, az
igazságost, a szépet, a nemest, azIstenhez közelit, a vele való
közelséget;csak hát nem megy a halmok elhordása,lehetetlen annak az
útnak a kisimítása,amin járunk, mert átkozottul göröngyös.És Isten
látja, hogy fájlaljuk mindezt, bán-juk tehetetlenségünket és
erõtlenségün-ket, pedig ismerjük, tudjuk, akarjuk a jót,akarjuk,
hogy túl tudjunk lépni önma-gunk árnyékán, akarjuk a megtérést,
amásfajta életet.
Keresztelõ János az Istennel való talál-kozás után kijött a
sivatagból. Kilépve aszent helyrõl, a természet templomából,elment
az emberek közé és hirdette a ke-resztséget a bûnök bocsánatára. És
nemtelt el sok idõ – talán pár hét – és eljötthozzá a szabadító
Jézus Krisztus, hogymegkeresztelkedjen. Jézus már köztükjárt,
amikor ezek a mondatok elhangzot-tak János szájából. Az Isten, mint
a tékoz-ló fiú elé az Atya, úgy siet, úgy jelenikmeg, úgy bocsát
meg. Pedig a hazatérõ té-kozló fiú szívében sem volt más,
csakmélységes gödrök és hatalmas sziklák,melyek az elszakadása óta
életútját sze-gélyezték. De ott volt a bûnbánat és avágy az atyai
ház után. Inkább lett volnacseléd apja házában, mint bárhol,
bármimás. Inkább lesz szolgája azoknak, kikszeretik õt, mint
bojtára bûzös disznók-nak.
És lám, az apja elébe megy, a megbán-tott, a megsértett, aki
ellen igazán vétett.Megáll elõtte az, akihez az út végtelennekés
pokolian nehéznek tûnt, és a szemébennincsen más csak szeretet!
Azok után,hogy hatalmáért és jussáért, halálát akar-ta, majd õt
megalázva hagyta el õt sajátgyermeke, hogy önállóan legyen rossz
sá-fára saját életének. Az Úr most elõtte áll,megbocsátva bûnt és
árulást, elfedvegyermeke fejére szakadt minden gyaláza-tot.
Megmenti õt a testi-lelki éhhalál gya-lázatából, és azzá teszi, aki
volt. Szeretettgyermekévé, családja méltó és fontos tag-jává.
Eljött Jézus, eljött Jánoshoz és eljötthozzánk, hozzám, hozzád
és mindenki-hez. Még meg sem száradt a víz a meg-fáradtak és a
bûnt, halált, fájdalmat el-
hagyni vágyók szemén és homlokán. Jé-zus már bejárta a hozzájuk
vezetõ utat,amit nekik kellett volna megtenniük.
Eljött és megütötte lábát az embereklelkéhez és annak
üdvösségéhez vezetõúton a göröngyös halmokban, és hajlan-dó volt
belehalni életük görbe ösvényé-be, az emberi önzés szakadékába,
hogyfeltámadva kiegyenesítse, sima úttá te-gye. Az életet,
rém, nemküzdelmekkel teli sorban állás, csak Is-ten. Hogy a
fahéj és narancs felett Isten il-lata töltse be a lakást és tegye
az adventetazzá, ami!
Van egy mondás, amely így szól: „Is-ten tud a görbe sorokra is
egyenesen ír-ni”. Nincs mód arra, hogy az ember ön-maga elsimítsa
az akadályt. Mert Istenmegmutatta a távolságot, amely köztünkés
közte áll. Megmutatta az emberek út-ját, mely kanyargósan
félrevezet. Hiszena bûn, a tehetetlenség, az ego olyan külsõés
belsõ kényszer, amit nem tudunk egy-könnyen legyõzni.
Ez a távolság pedig beteggé tesz, távolotthontól, az atyai
háztól, egyedül, vagymaroknyian a zord világban, még akkoris, ha mi
akartuk, ha mi akartunk felnõtt-ként élni, dönteni, hogy szerintünk
mi ajó és mi a rossz. Beteggé válunk, ha nemvagyunk otthon, ha nem
vesz körbe an-nak a gondoskodó szeretete, akihez tarto-zunk, akié
vagyunk, aki gondot visel mi-ránk.
Az Isten felénk közelítõ szereteteolyan, mint a C-vitamin a
meggyengültszervezetnek: erõt ad, mely újjá épít, nemroncsolva,
mint az antibiotikum, melypusztít jót-rosszat egybe véve.
Csak tölt, csak erõsít az Isten egyre nö-vekvõ fénye, s ahogy a
világban nyúlnakaz éjszakák, úgy lesznek bennünk egyrehosszabbak a
verõfényes nappalok, s leszteljes a gyógyulás, mikor Jézus
gyönyörûarca ránk mosolyog.
Mit árthat nekünk a külvilág – zúgo-lódó tömegben szakadó
bevásárlósza-tyor –, ha az Isten vár OTTHON, az útvégén… ránk!
A
az ember életét halál elõttés halálon túl, amely élet Istenhez
vezet.
Adventben Jézus születésének ünne-pére készülünk. S arra
vágyódunk, hogylelkünk ismét és újra az Úrhoz emelked-jen. Hogy ne
legyen többé hétköznapcsak ünnep, mely egyre nõ,
megszínesíti,megváltoztatja, átformálja életünket. Ün-nep, amit
Isten hozhat el, s nem Mikulás,nem koszorú, nem szemránck
KOPF ANDRÁSiskolalelkész
Advent az iskolában
-
OROSHÁZI HARANGSZÓ14 2009. karácsony
I ntézményünk október 31-én ünnepel-te nevének felvételét.
Névadás vagykeresztelõ volt-e ez az alkalom? Feltétle-nül az utóbbi
kifejezés illik ahhoz az ün-nephez, melyet intézményünk gyermekés
felnõtt közösségével, a szülõkkel ésmeghívott vendégeinkkel
átélhettünk,hiszen Isten megszentelõ jelenléte végig-kísérte az
ünnepi programot. Országoseseményként is számon tartott jeles
ün-nepséggé magasztosult iskolánk „keresz-telõje”, mely Székács
József születésének200. évfordulója tiszteletére, a
SzékácsEmlékévként számon tartott ünnepi soro-zat lezárása volt.
Nevezetes ünnep szá-munkra, hiszen az ország egyetlen, Szé-kács
Józsefrõl elnevezett oktatási intéz-ménye az orosházi evangélikus
óvoda ésiskola. Büszkén és Isten iránti hálával vi-seljük ezt a
nevet.
Ünnepi istentisztelettel kezdõdött anap programja a zsúfolásig
megtöltött õsievangélikus templomunkban. Olyan so-kan voltunk, hogy
tanulóink egy részemár a karzatokra „szorult”. Kimondha-tatlan
öröm, hogy ilyen ünnepeken las-san kicsinek bizonyul a hatalmas
temp-lomtér. Gáncs Péter püspök úr igehirde-tése a hallgatóság
„apraját és nagyját”egyaránt megérintette. Arról beszélt,hogy
milyen felemelõ érzés és elkötele-zettség, ha Istentõl nevet kap
egy intéz-mény. Olyan valakinek a nevét, akinekhitvallását is
örökölhetjük: „Igazságotszólni szeretetben.”
Az ünnepi istentisztelet az intézménymegáldásával folytatódott.
Elhangzott azõsi Confirma is a jelenlévõ evangélikuslelkészek
szolgálatával. Az óvodások ésaz iskola tanulói rövid mûsorral
színesí-tették az alkalmat. Az ünnepi istentiszte-let közgyûléssel
ért véget, melyet JantosIstván egyházközségi felügyelõ
vezetett.Jegyzõkönyvben rögzítették az utókorszámára a gyülekezet
oktatási intézmé-nyének névfelvételét.
Ezután köszöntõt mondott:– Radosné Lengyel Anna, a Déli Egy-
házkerület felügyelõje,– Domokos László, a Békés Megyei
Közgyûlés elnöke, országgyûlési képvi-selõ,
– Németh Béla, Orosháza város pol-gármestere, gyülekezetünk
presbitere,
– Dr. Dancsó József alpolgármester,országgyûlési képviselõ
és
– Blahó János, a Táncsics Mihály Gim-názium igazgatója, aki nem
üres kézzelérkezett: az egykori evangélikus gimná-zium pecsétjével
ajándékozta meg az újnevet viselõ intézményt.
A névfelvétel ünnepe sokakat indítottsegítésre, adományozásra.
Közöttük voltVigyikán György öntõmester, aki mû-vészi kivitelû
plakettet készített, mellyelaz ünnepség keretén belül a
következõ-ket ajándékoztuk meg:
– Gáncs Péter püspök urat, akinek kö-szönhetjük a névfelvétel
ötletét és az in-tézményrõl való gondoskodást;
– Ribár János esperes urat, aki az isko-laépítés során szerzett
elévülhetetlen ér-demeket, lelki és a szó valódi értelmében;
– Domokos László megyei elnök urat,akinek az intézmény megyei
felügyeletétés a rólunk való megyei gondoskodástköszönhetjük;
– Németh Béla polgármester urat, aki
az iskola megalakulásakor alpolgármes-terként bábáskodott az ügy
érdekében,most pedig polgármesterként is törõdikaz iskolával.
– Dr. Dancsó József alpolgármesterurat, aki városvezetõként,
politikusként,szülõként segíti az iskola mûködését;
– Musztafáné Horváth Györgyit, akiaz iskolaindításban szerzett
elévülhetet-len érdemeket, az elsõ évek lelki vezeté-sében nagy
szerepe volt;
– Pintér János nyugalmazott esperesurat és Gyõri Gábor esperes
urat távollé-tükben köszöntöttük és köszöntük megaz
iskolaindításkor végzett szolgálatu-kat.
– A Táncsics Mihály Gimnázium kö-zösségével közös a gyökerünk,
k