Nagy magyar gazdák - MTDAmtdaportal.extra.hu/books/borotvas_nagy_sandor_nagy_magyar_gazdak.pdf · németül írt. Pedig azért írt németül, hogy sokan értsék. Őt is áthatotta

NAGY MAGYAR GAZDÁK

ÍRTA:

BOROTVÁS NAGY SÁNDOR

19 4 2

SZEGED VÁROSI NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

KIADÁSA

Szeded Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt.

Bevezetés.

Nagy gazdákat, mint nagy embereket általában, tör-ténelmileg fontos rendszerváltozások szülnek, időnkéntelavulnak századokig bevált formák s újat kell terem-teni helyökbe. Aki használható újat tud adni, az nagy-ság, s nevét hálával emlegetik, mert sokaknak jótevője.

Ebből következik, hogy amíg a magyar gazdaság aközépkorban s az újkoron át is szervezetében, rendszeré-ben mozdulatlan volt, addig meg is felelt a termelő tár-sadalom szükségleteinek. Addig nem kellett új utakat törnis nem is támadhattak gazdanagyságok, ilyent csak egészrégi időben kereshetnénk, ha személy szerint tudnánk olynévről, aki honfoglaló, állattenyésztő népünket a föld-művelésre kapatta. De seregestől intenek felénk a tör-ténelem lapjairól érdemes férfiak a XVIII. század végé-ről, amikor a hűbéri gazdálkodás kezd bomladozni ésa XIX. század végéről, amikor a tőkegazdálkodás sza-bad földtulajdonának egyoldalú szemtermelése jut vál-ságba. A lökésszerűen nekilendülő korszakok kezde-tén aztán itt is, ott is fölbukkan egy kimagasló név.

Vagy félszáz ilyen névből álló sorozat feküdt előt-tem, amikor ennek a munkának megírásához fogtam:csupa jeles gazda a szó tág értelmezésében. Közülök kel-lett kiválogatnom a legeslegnagyobbakat, úgy mint az

4

ezeregyéjszaka kalifája tette könyvtárselejtező tudósai-val, mindig jobban megszorítva a szempontokat. Bemuta-tom én is egyre szűkített szempontjaimat.

Kihagytam mindenekelőtt a nagy közgazdákat, mertróluk ebben a sorozatban önálló művek készülnek, nohabirtokosok és úttörő mezőgazdák is voltak, mint Ber-zeviczy Gergely, vagy Gróf Széchenyi István. Ugyan-ebből az okból mellőztem a mezőgazdasági politikanagyságait, mint Darányi Ignácot. Talán többet tettek amagyar mezőgazdaságért mint sok termelő mezőgazda,mert nékik teremtettek politikai feltételeket. Mégsemvérbeli gazdák, mert sikereiket nem földbirtokukon, ha-nem íróasztaluk mellett érlelték. Kimaradtak a híresmezőgazdasági tanszéki gazdák, mint pl. Mitterpacher La-jos, Rumi Károly, vagy újságírók és szaklapszerkesztők,mint Pethe Ferenc vagy Bujánovics Ede. Nincs kétség.ezek is gazdálkodtak vagy a sajátjukon, vagy nagybir-tokokat kezeltek, de érdemeik súlypontja nem a földkö-zel termelő munka. Így már erősen megszűkíthettük kö-rünket. Újabb szűrő, ha még elvként hozzávesszük, hogykorunkhoz közeledve egyre több, de még élő nagyságunkközül nem vettünk föl senkit, csak meghaltakat, akiknekpályája áttekinthető, befejezett egész.

Ilyenformán jutottunk el azokhoz, akiket nyelvünk köz-keletű fogalomhasználata gazdákon ért, vagyis növényter-meléssel és állattenyésztéssel foglalkozókhoz. Még így semtelt volna a helyből. Ezért ejtettünk el olyan neveket,mint Tormay, Roditzky, Cselkó István, Hutyra Ferenc,Újhelyi Imre, csupa nagy állattenyésztőt, bár hosszútöprengésbe került főkép a két utóbbiról lemondanunk.Csak a szó szoros értelmében a talajt mívelő őstermelőkmaradván, tárgyalásunk körén kívül hagytuk magyarnépünk legértékesebb kivirágzásait, a csupa kisgazda ho-mok hőseit, B. Tóth Ferencet, Csókás Józsefet és Ungh-

5

váry Lászlót. Igaz, ők mutatják az utat a küszöbönálló, korszakalkotó rendszerváltozáshoz, a szemtérme-lcsböl Kertmagyarország fele, de épp ezért nem gazdák,hanem kertészek. Még ennyi megszorítás után is fényesnévsor állt rendelkezésünkre. Valamilyen további szűrőtkellett találnom, hogy igazán csak azokkal foglalkozzam,íkiket hatásukban legmaradandóbbnak ítéltek. Átvizsgál-tam tehát a kiválóbbnál kiválóbb, szántóföldi művelésbennagyot alkotott gazdák élete pályáját s figyeltem, hogyelsőrangú szakemberi mivoltuk mellett volt-e bennük mégnevelői lelkület is.

A nevelői lelkület jellemvonását a szabadalmát védőtőkés ellentétének nevezhetem. Az utóbbi féltve őrzi ta^lálmánya titkát, kikísérletezett eljárása eredményét, hogykiaknázhassa, gyümölcsöztesse. Nincs is okunk megróniérte, joggal teszi. A nevelői lelkület többlete azonban vi-szonylagos halhatatlanságra érdemesít.. A nevelői lelkü-let apostoli heve ismeretei, tudása közlésére, tapaszta-latai terjesztésére késztet. Másokat akar megnyerni esz-méinek s fölfedezéseit ingyen használó közkincsnskszánja. Ez a jellemvonás emeli ki az itt tárgyalt öt nagygazdát társai sorából. Sajátos módon, mindegyik nevelőhatású volt különböző eszközökkel: könyvével, cikkével,példájával, előadásával, iskolaalapításával, tanszékenvagy rádión keresztül, de nevelte a magyar gazdatársa-dalmat és pallérozott tudományt, gyakorlati gazdálko-dást egyaránt. Életük nyílt lap, semmit sem rejtettekvéka alá. Az úttörők nemes szomjával szinte sóvárogjáka követőket. Buzdítanak, tanácsolnak, tanítanak és meg-győznek, valósággal kínálják énjük legnemesebb értékeit.

Nyúljunk tehát ezek után az értékek után!

Tessedik Sámuel.

(1742—1820.)

A török kivonulása után megint oda sülyedt visszaa nagy magyar Alföld gazdasági állapota, ahol honfog-laló őseink korában volt. Eltűntek a falvak, településeka föld színéről. Meredező, csonka templomromok jelez-ték magas fűvel benőtt puszták közepén, hogy ott haj-dan megművelt földektől övezve helység virult és hogya magyarok betelepülésétől a török hódoltság koráig el-telt századok alatt nálunk is kifejlődött a középkori, hű-béri szervezetben dolgozó mezőgazdaság. Az elnéptele-nedett síkon folyó élet azonban visszazüllött a pusztaipásztorkodás egész kezdetleges fokára. Élelmes örmé-nyek hajtattak itt végig nagy göbölycsordákat s mirefölértek vele Bécsbe, a jószág gömbölyűre hízott a po-tom áron bérelt, szinte uratlan pusztákon, igen nagytávolságra, napi járóföldre akadt csak egy népes mező-város, körötte kertekkel, földműveléssel, főképp a Duna-Tisza közén. A Tiszántúl azonban kanyargó, végtelenreterjedt árterű, rakoncátlan folyók vizétől borított pusz-taság volt. Fátlan mezein lélek se. A semlyékek, tocso-gók útvesztőiben farkas támadt a kóbor vándorra, haugyan arra tévedt valaki. Eke vasa nem hasította ezt a

8

véráztatta földet s évtizedekig pihenve várta, hogy szor-gos emberi kezek hullassanak magot rögeibe.

Amikor végül a befolyásos Harruckern-család kaptaföldesúri birtokul a lakatlan Békés, Csanád és Csongrádvármegyét, csak úgy tudott mihez kezdeni az önmaguk-ban értéktelen pusztákkal, ha előbb betelepítette. Szabidvallásgyakorlatot, enyhe jobbágyi szolgáltatásokat s bő-séges földet ígértek minden új települőnek. Így viszony-lag gyorsan népesültek be az elvadult puszták s gyöke-ret vertek a ma keletkezésüknek második évszázadáhozközelgő, tiszántúli nagyfaluk és jómódú mezővárosok,közöttük Szarvas, Tessedik Sámuel nagyratörő. semmi-ből maradandót alkotó működésének színtere.

Volt mit alkotnia Tessediknek, amikor 1767-benSzarvasra került. Alig emelkedett ki a Hármaskörös vi-déke elvadult állapotából. Egy oldalról lehetett csakmegközelíteni a falut, Békéscsaba felöl a homokos pusz-tákon át. Itt sem vezetett út, mert elveszett a szikkadtfűben s homokban. Inkább csak gondolomra vagy to rony-iránt haladt, aki Szarvasra igyekezett, mert sem szán-tott; föld, sem legalább egy magános fa nem tájékoztatta.Ridegállattartással hasznosították még mindég az aszottsziket vagy az agyonperzselt réteket, s itt-ott legelészettrajta egy sovány ménes, vagy bögölyöktől kínzott gu-lya. Csak a falu alatt kezdődött a megművelt föld,amennyiben mai fogalmaink szerint müvelésnek 'ehet ne-vezni, ha a soha nem trágyázott, vetésforgóban nem vál-togatott, a régi háromnyomásos gazdálkodási rendszer-ben minden harmadik évben parlagon pihentetett talajtfaekével a felszínén megkapirgálják. Ezt a vetést is jég-eső, aszály és sáskajárás ritkította.

Aki beért a faluba, alig ismerte ki magát a sikátorokútvesztőjében. Kunyhók álltak az apró, kerítetlen telke-ken. Szemetet s dögöt az utcára dobtak. Ott rohadt, míg

9

el nem tűnt a feneketlen por vagy sártengerben. Alapnélkül, egyszerűen a földre verték föl sárból a falakat.Ha szalma- vagy nádtetejükbe egyszer belékapott aszikra, leégett a fél falu. Istálló a házak körül sehol semakadt. Fogalmuk sem volt a lakosoknak, hogy az álla-tot is fedél alá lehet hajtani. Künn didergett télen is. Hó-viharok elverték a Szárazérig s ezerszámra fagyott meg.Amelyik kibírta, megmaradt. Ez volt az állattenyésztés.

A falutól keletre eső vidék volt a száraz, pusztairész. Alatta folyt a Körös s nyugatra, rajta túl kezdőd-tek a mocsarak. Sár bűzlött egész nyáron a kiöntések-ben. Nagyobb dögöket a Körösbe dobáltak, de itták isa folyó vizét. Ezért és az egészségtelen, bűzös lakásokmiatt óriási volt a gyermekhalandóság, állandó járványa himlő, tífusz és váltóláz. Kellett ide nagyon a népapos-tol, hogy megszüntesse a sok tudatlanságot és nyomorú-ságot.

Tessedik családja a Markó-nemzetségből szakadt le.Nagy Lajos király korában Morvaországba vándorolt sa huszita háborúk idején költözött vissza magyar földre.Apja, szintén Sámuel (1710—1749), a trencsénmegyeiPuchón született. A pestmegyei Albertin volt evangélikuslelkész, amikor Sámuel fia született, de két év múlva anépes békéscsabai egyházközség élére került. Irodalmihajlamát és szigorú, a népet keményen kormányzó eré-lyét a fiú apjától örökölte. Hét éves korában veszítiel atyját s családjuk ekkor Pozsonyba költözik, aholédesanyja kosztosdiákokat fogad s így tartja el árváit,de maga a cseperedő diák is állandóan nevelősködik. Is-kolázódása közben hányódik Pozsony, Modor, s Debre-cen között. Debrecenben tanul meg jó magyarul, de iro-dalmi munkásságában élete végéig a német nyelvet hasz-nálja. A természet iránti vonzalma Pozsony gyönyörű,erdőkkel, szőlőkkel borított vidékén ébred föl. Mindenütt

10

figyeli a vincellérek, szántóvetők munkáját. A kor pro-testáns diákéletének szokása szerint sokat vándorol.Előbb gyalog szeli át a nagy Alföldet s eljut Tokajig,majd bejárja a felvidéki protestáns városokat. Semmijobb táj- és népéletmegfigyelővé nem tesz, mintha va-laki gyalog utazik.

Szintén ősi szokást követ, amikor hittudományi ta-nulmányokra Németországba megy. Nagy Frigyes föl-lendülő korát éli a porosz állam. Tessedik megfordul Jé-nában, Lipcsében, Halléban, Dessauban, Potsdambau,Berlinben és Spandauban, jórészt szintén az apostoloklovain, azaz gyalog. Kíváncsi szemmel figyeli a németkultúrtájat, homoki erdőtelepítést, kertészetet, csatorná-zást, termelt növényeket, állatok istállózását, mindent,ami egy gazda szemét érdekelheti, pedig nem is gazdá-nak készült, hanem lelkipásztornak. Utóbbi minőségébenpedig a nevelés ragadja meg érdeklődését s nagy lelké-nek ez a kettős vonzalma mindvégig megmaradt: a gaz-da benne sohasem válik el a nevelőtől.

Ritka széles látkört nyitott néki ez a külföldi tanul-mányút. Kevés falusi lelkész dicsekedhetett akkoribanennyi tapasztalattal. Rövid ideig a nógrádmegyei Surá-nyon volt nevelő és udvari káplán. A nép élete itt semkerülte el figyelmét. Még Németországban az erlangenitheologian ismerkedett meg Markowitz Jánossal, aki köz-ben szarvasi pap lett elhunyt apja helyén. Tessedik sor-sa ezután gyorsan és szinte szabványosan jut révbe. Ba-rátja meghívja másodlelkésznek Szarvasra. Egy év múl-va már sógorok lesznek, mert Tessedik feleségű: vesziJános húgát: Markovitz Terézt. Amikor pedig Marko-vitz János korán elhal, utóda lesz a vezető papi állás-ban. A falu legtiszteltebb embere, szinte mindenható kor-mányzója, mert akkoriban a politikai község még nemvált külön az egyházközségtől. Íme itt a mérhetetlen tér

11

a fiatal pap mérhetetlen tettereje számára, a keleties el-maradottságnak oly halmazata, amihez egy teljes életmegfeszített harca kellett, hogy a követendő például vá-lasztott, nyugateurópai színtájra emelje.

Tessedik kortársa volt a népboldogító, felvilágosulturalkodóknak, a Habsburg házból származott legtehetsé-gesebb királyainknak, Mária Teréziának és fiának II. Jó-zsefnek, a korlátlanul uralkodó, magát meg nem koro-náztató kalapos királynak. Nagy szellemi föllendülésjellemzi ezt a kort. A politikai érdeklődés a nép feléfordul s Európaszerte minden előjel azt mutatja, hogya hűbéri gazdálkodásnak mihamarább vége, a jobbágy-fölszabadítás nem várat magára sokáig. Az államfőkvégre is hajtanák inkább ma, mint holnap, csak a tör-ténelmi nemesség gátolja, féltve kiváltságos földesúri jo-gait. Az uralkodó népe atyjának vagy anyjának érzi ma-gát s egyik hasznos rendelet követi a másikat, hogyvalóban atyailag gondoskodjék alattvalóiról és jómódú,eszményien tökéletes állampolgárt neveljen belőlük. Egynemzedékre terjedő, viszonylagos békét élvez Európa.Elcsitult a fegyverek zaja. A nagy gondolkodók tanain iknyomán induló közvélemény vallási türelmességet köve-tel s békét a különböző nemzetek, az egy birodalomhatárain belül élő nemzetiségek között. Szabadkőművestanokból eredő világpolgárias gondolkodás hatja át aművelteket, szűnjék meg a gyűlölködés Európában, le-gyenek testvérek népei s értsék meg egymást. Tessedik-nek is szemére vetették később, hogy hazafiatlan, mertnémetül írt. Pedig azért írt németül, hogy sokan értsék.

Őt is áthatotta kora eszmevilága. Maga volt a töké-letes állampolgár. A templomi szószéken kívül egészpapi életével hirdette, hogy a felvilágosult emberi észIsten segedelmével csodákat művel, szinte mindenható.Korának közgazdasági iránya a fiziokratizmust hirdette,

12

hogy nem a nemesfém mennyisége az állam jóléténekforrása, amint kevéssel azelőtt vallották, hanem a ter-mőföld. Csak a földművelőké az igazán termelő osztály,mert végeredményben az egész társadalom belőlük él.Minden jövedelem a földből származik s a szántóvetőkosztályát kell visszahelyezni természetes Jogaikba. Azelegyen a föld, aki míveli, az állam pedig szabadítsa föla kizsákmányolt jobbágyokat.

Észrevesszük, hogy forradalmi csirák rejlenek ebbena gondolatmenetben. Sajátságos mégis, hogy hirdetések-ben találkozott akkoriban a legalsóbb rétegnek érdekeaz uralkodóéval s csak a közbeeső, kormányzó társadal-mi osztályok ellenezték. Tessedik engedelmes állampol-gári lelkében nem is nyilatkoztak ezek az eszmék ilyszélsőségesen, ö csak addig ment, hogy a kormányzatnépboldogító rendeleteit magyarázta, végrehajtotta, iá-ját példájával bizonyította hasznukat, követésükre buzdí-tott. Szeretni és tanulmányozni kell a természetet, hogy— okszerűen gazdálkodhassunk — hirdette —, szoktas-suk a népet gondolkodásra, hogy ésszerűen tudja kihasz-nálni a természet erőit saját jólétének gyarapításáraIrtsuk babonáit, neveljük takarékos, spártai életmódras így szépen, magától szűnik meg a nyomor, bűn esszegénység. Ezen a ponton az óvatos, uralkodójához hűTessedik, a lázas népboldogító megállt. A földesúri jo-gokat nem meri érinteni, csak javaslatokat tesz, hogytalán másutt is hiba van. Jobban fejlődhetne a gazdál-kodás, ha a hűbéri keretek csorbítatlansága mellett lu-lajdonszerűen (quasi eigentümlich) birtokolhatná a job-bágy a neki művelésre kiosztott tagot, s rajta szabadongazdálkodnék. Így ugyanis megtörténik, írja Tessedik,hogy valami távoli legelőn mérik ki részét s ha fölszánt-ja, beveti, mások lelegeltetik, ellopják vagy árvizek te-szik tönkre a termést. Hogyan él az ilyen szegényem-

13

ber? Van 2—3 girhes lova, 1—2 marhája. Termelt né-hány mérő gabonát, egy évi kenyérre valót. Szalmájá-val fűt. Fél őszön s egész télen át meghúzódik a faluvalamelyik kunyhójában vagy egy tanyán. S sovány jó-szág és kicsi föld jövedelméből kell kenyérrel, tüzelővelés ruhával ellátni magát és családját, porciót és földesúriszolgáltatásokat adózni, papot, tanítót tartani, pásztoro-kat fizetni, esetleg még egy bérest is fogadni a nagymezei munkák idejére. Sem jószágát nem tudja jobbangondozni, sem földjét észszerűbben művelni, mert ha azidén jobban meg is munkálja, jövőre már másnak oszt-ják ki, más látja hasznát. Ne vádoljuk tehát vaktábanlustasággal, butasággal, engedetlenséggel és makacsság-gal a szegény népet, hangoztatja Tessedik, hanem ért-sük meg, hogy mindez helyzetéből folyik s orvosoljuk.Maradjanak érintetlenül a földesúri jogok, de vigyük ke-resztül, hogy tulajdonszerűen, mindig ugyanazt a föld-darabot engedjék át a telkesgazdának, ennek a háborítat-lan használatát örökölhessék gyermekei. Ily rendezéslehetne a jobb és többtermelés kiindulópontja.

Volt oka Tessediknek, hogy ily engedelmes belátás-sal tisztelje a fönnálló hűbéri jogrendet. Szarvas földes-ura Harruckern báró haladó szellemű, emberséges gon-dolkodású birtokos volt s az ő jobbágyfalvainak lakos-sága országos viszonylatban igen csekély robot és szol-gáltatások ellenében kapta művelésre földjét, úgyhogyáldva emlegették nevét. Egykorú szállóige szerint: „Ál-dott föld az, a mellyel Báró Herók bír! Mi baja vagyonaz ő jobbágyainak? ők azt sem tudgyák, mitsoda a job-bágyság, mitsoda a nyomorúság?” Amikor értesült Tes-sedik gazdasági és kertészeti kísérleteiről, 1780-ban hathold, 1791-ben pedig újabb 39 hold terjedelmű földet en-gedett át néki díjtalan használatra. Ez a két terület, va-lamint a kezdeti kísérletek legelső színtere, a paplak

14

kertje lett Tessedik gazdasági iskolájának tangazdasága,mintatelepe. Egyidejűen ugyanis sokirányú termelői pró-bálkozásával Tessedik egy országos hírű gazdasági tan-intézetet is kifejlesztett a saját magánvállalkozásában.Hivatalból felügyelője volt az egyházközség elemi isko-láinak. Tapasztalta, hogy gyermekkínzó módszerekkel,agyonzsúfolt, egészségtelen tantermekben vesztegetik ela drága időt szükségtelen dolgokkal. Szótagolnak, ragoz-nak, bemagolt könyvnélkülit szajkóznak, de a felekezete-ken kívül álló tudományról, a gazdálkodásról, amiből élez a nép, szó sem esik. Hogy esnék, amikor a tanítókatsem képezik ki rá?

Mind az iskola, mind az okszerű gazdálkodás mód-szeres észrevétlenül, lassan, szinte önmagától nőtt kilelkipásztori hétköznapjaiból. Kertjében kiégett gabona-vermek közt díszlő akácfát talált. Ez a véletlen, páro-sulva Tessedik okozatian kutató szellemével lett csí-rája az alföldi fásításnak. Látta, hogy az akác bírja aszárazságot, a gyakori aszályok idején tapasztalta,hogy etethető a levele, ezenkívül kemény szerszámfa ésjó tüzelő. Elmagyarázta, mindezt a parasztoknak és1820-ban már százezrével díszlett az akácfa a békés-megyei tanyákon, új tájjelleget adva ennek a határnak.Tessedik elméjét állandóan foglalkoztatta valami új kí-sérlet. Kertjében képes volt ötven esztendeig kísérle-tezni, hogy melyik lóhere válik be legjobban az Alföl-dön. Amelyet legjobbnak talált, azt nagy mennyiségűvetőmaggal és ezres példányban kinyomatott röpirattalterjesztette. Új takarmányfélék indultak hódító útjokraa szarvasi paplak kertjéből és sok addig ismert főzelék-féle, mert Tessediket sohasem maga a kísérlet izgatta,hanem a nevelői hevület űzte, miképp tudja utánzásrabírni a népet. Amit a kormány rendeletekkel nem tudottelérni, azt megvalósította az ő nevelő példája: legyőzte

15

a nép bizalmatlanságát Gazdaságában előfordultak alegkülönbözőbb talajnemek. Szikfoltjait megjavította di-gózással, vagyis márgás talaj hozzákeverésével. Szem-léltette a trágyázást s 1779-ben először trágyáz paraszt-ember Szarvason s 1761-ben először munkálnak megTessedik biztatására szikest. Amit addig nem tudtak,Tessedik németországi tájékozottsága nyomán mostmegtanulták: a trágyát leszántották s mivel azon aföldön a vetőmag 22-szeresét kapták vissza, a legkét-kedőbbek is elnémultak, utánozták a kísérletet. Legfőbbideje volt ennek, mert a szűz puszták feltört talaján foly-tatott rablógazdálkodás teljes kimerüléshez közeledett saz addig dívó termelési módszerekkel a kezdetben dúsantermő föld már nem tudta volna a szaporodó népességeteltartani.

A rendszeresen ismétlődő aszályok, a nép észsze-rütlen munkabeosztása, téli henyélése s pazarló dáridói,halotti és disznótorai állandóan foglalkoztatták Soha nemnyugvó elméjét és újabb szemléltető próbálkozásokraserkentették. Kitapasztalta, mely növények bírják enneka tájnak szárazságát s ezeknek a magvát szaporította clkertjében. Egyoldalú kenyérmag termelése helyett hir-dette, hogy a takarmányt kell szaporítani, fűféléket, rep-cét, lóherét, lucernát és stájer zabot vetni. Csak akkorértjük meg, a maradiságnak mily égbekiáltó eltévelyedé-sével kellett fölvennie a harcot, ha olvassuk, hogy a pa-rasztok Mária Teréziának takarmánytermelésre buzdítórendeletét miképp értelmezték. Tagadták, hogy a fűnekmagva volna s apróra szecskázott szénát akartak vetni.Tessedik a hitetlenek előtt vetette el kertjében a Bécs-ből hozatott lóhere és lucernamagot, bebizonyította né-kik, hogy a vetett széna 6—7-szeri kaszálást is ad, nemkell a jószágnak sovány és penészes réti szénán telelnie.1788 óta már nagyban termelte a takarmánymagvakat s

16

a közvetlen környéken kívül küldte szét az egész or-szágba. 1787-ben a száraz években is jól termő repcearatásán fölbuzdulva olajmalmot állítottak Szarvason.

Ő tette meg az Alföldön az első lépéseket a kis-birtok belterjes gazdálkodása felé. Türelmesen kísérle-tezett, hogyan lehet a gyermekek munkaerejét is egész-ségesen hasznosítani s mindenben a többterme'és felévezető, legcélszerűbb művelési módot meghonosítani.Kertmagyarország gondolatával ő foglalKozik először.Téli salátát, káposztát, répát, spárgát, az alföldi kony-hakertészetben csupa ismeretlen vagy alig termeit fő-zelékfélét honosít meg kertjében, tanítja termelésüket §terjeszti el egész távoli környéken. Messze földről, aHamburg melletti Altonából hozatta magvait s vizsgál-ta, mi válik be hazai talajon.

A kert iránti szeretete fordította tekintetét a szőlőkfelé. Ismerte Pozsony pompás szőlőkultúráját, onnanhozatott tehát vesszőket. Ő is úttörő gyümölcskertész.A XVIII—XIX. század fordulóján országszerte átala-kul gyümölcstermelésünk. Visszaszorulnak parasztsző-lőkben máig is látható, szőlősorok közé összevissza ül-tetett vegyes, régi fajták és külön gyümölcsösök léte-sülnek, egytípusú, nemes, nyugati fajtákból. Ilyeneketazonban főkép csak az Ausztriával határos nyugati or-szágrészen telepítettek, bécsi faiskolákból hozatott cse-metékből neveltek dombvidéki uradalmak kastélyai kö-rül idegen kertészek. Az alföldi homok- és szikvidékneknem volt sem faiskolája sem mintakertészete, amíg Tes-sedik nem ültetett külföldről hozatott vadalanyokat ésoltványokat. Ezzel is a szikesek hasznosítása volt acélja. Maga ismerteti a Patriotistisches Wochenblattbanközzétett cikkében (1804. III. 27.) tapasztalatait. Az ül-tetett fák nem bírták a magyar éghajlatot s gondosöntözés ellenére is kiszáradtak. Ekkor magról nevelt

17

eper, alma, körte, szilva, kajszinbarack, meggy és gala-gonyacsemetéket, összesen 15.000 darabot!, 5.000-t to-vábbadott, 10.000 még áll faiskolájában, kísérleti kert-jében, élősövényeiben. Ebből a kísérletből szűri le tanul-ságait. Tudja, hogy van Winterl Jakab pesti egyetemitanárnak kertje a józsefvárosi homokban, úgyszintén hí-res a keszthelyi Georgikon, meg Eperjesen báró Pabt-say gyümölcsöse. Ezeknek azonban szélesebb körbennincs hatásuk. Alapítsunk tehát hazai földön a külföld-del versenyző faiskolákat, szerezzük be az idehazahiányzó fajtákat, de belföldi talajhoz s égtájhoz szok-tassuk az itthoni szaporítással, szemzéssel, oltással, ömaga harminc éven át háromszáz féle fát nevelt szik-talajon, nemcsak gyümölcsfákat, hanem erdeieket is ésmegállapította, hogy legjobban az alma, körte, meggy,tölgy és akác válnak be ezen a tájon.

A változatos termelés jelszavát népszerűsítő hiteösztökélte, hogy apró, mellékesen végezhető gazdaságiágak bevezetésével is növelje a lakosság keresetét, aközjólétet. Akár a takarmánytermelésben és fásításban,itt is apostolként hajtotta végre a kormánykörök szán-dékait. Ausztriának nyersanyag kellett. Hogy a bécsimézeskalácsosoknak és viaszgyertyaöntőknek legyenmézük s viaszuk, minden eszközzel föl akarták tehátlendíteni a magyarországi méhészkedést. Tessedik kész-séggel vezette be szakiskolájába 1771-ben a méhészet ok-tatását s folytatta 1804-ig. Emlékiratot intézett Békésvármegyéhez és hajlandónak nyilatkozott Szarvasonepreskertet telepíteni, hogy a selyemhernyótenyésztésmegindulhasson. A vármegye örömmel kapott a buzgóajánlaton, körülárkoltatta a kiszemelt területet, Tesse-dik pedig 1781-ben elvetette a szedermagvakat. Rá egyévre már 5000 epercsemetét ültetett szét, 1789-ben pe-dig tanítványaival maga termelt két mázsa 76 font sely-

18

met s küldötte a budai beváltóba. Később maguk dolgoz-ták föl szövetté, mivel felesége Budán megtanulta a se-lyemfonást. Egész kis gyár lett az iskolából, mert Tes-sedik a gyapjúszövésre is minél nagyobb tömegeketakart megtanítani, hogy a tétlenül áthevert téli időt ishasznosítsa. Az európai répacukorgyártást tíz évvelelőzte meg 1796-ban fehér céklából készített szörpjével.Jóllehet az állattenyésztésben nem fűződik nevéhezannyi új fajta meghonosítása, mint a növénytermelésben,mégis nagy gazda volt ezen a téren is, mert korszakotkezdett és maradandót alkotott. Már maguk vetett ret-jei is az állattakarmányozást szolgálták. Tessedik látta,hogy a szaporodó s újabb, meg újabb pusztákra kirajzónép mind több legelőt fog eke alá s nő a szemtermeiésaz állattartás rovására. Ezt Bécs húsellátása is megérez-te, ezért népszerűsítették annyira a kormánykörök atakarmánytermelést. Tessedik még a községi szegény-házban is a takarmányozás és az istállózás előnyeitakarná taníttatni. A ridegtartással kapcsolatos legelő-gazdálkodás tönkreteszi a legelőt, mert a marha éhség-től kínozva évről-évre a jó füvet rágja le, alighogy ki-sarjad, így csak a haszontalan gaz szaporodik. Későbbugyan ezt is megeszi a jószág, de megbetegszik tőle.Szent Györgynapig járatják a legelőket s a fiatal fűnem bír föléledni, nagyon későn kaszálnak, vagy egy-általán nem. Siralom tavasszal ezekre a háziállatokranézni. Ilyen ökrökkel többször nem is lehet szántani, jóha tizenkét párt befogva egyszer járatják végig az ekétaz elgazosodott szántóföldön. A szárazmalom tönkre-teszi a lovakat, alig vánszorognak. Hogy is lehetne ezek-kel fuvarozni rakott szekereken Pozsonyig, Bécsig? Eré-lyesen közbe akar lépni, hogy az istállózásra és takar-mánytermelésre térjenek át, mert egy csikós és két boj-tár nem gondozhat 1200 lóból álló ménest. Még vizet

19

sem tud eleget húzni nékik s a gyengébb állat nem isjut vályúhoz, eleped, a bögölyök kínozzák halálra,megbetegszik, fertőzi az egészségest. A lustább pásztor-ja messziről bűzlő, fertőzött pocsolyákból is itat, hameg folyó van a közelben, mérföldekről is odahajtják azállatot inni, s tizennégy nap alatt a járatással tönkre-teszik a legelőt. Vezetni kell tehát a népet, mert olytudatlan, hogy egy gulyásbojtár képes volt leütni a kö-vér kancát csak azért, hogy zsírjával a csizmáját és ha-ját kenje. Semmi alkalmat ne mulasszunk el, hogy ok-szerű állattartásra tanítsuk gazdáinkat. Sokat használ-hatnak a megyei gazdasági társaságok s egy kellő ta-nulmányokkal előkészített gazdasági felügyelő. Legtöb-bet használt maga Tessedik. Helyesen épített, tiszta is-tállóiban gyönyörű jószágot nevelt, télen-nyáron bősé-gesen takarmányozta, föletetve vele ínség idején azakáclombot és a konyhakerti hulladékot is. Az ő mar-hája dögvész idején is egészséges maradt s nem hul-lott el.

Ezt a temérdek újítást már oktatta is a kísérletetkövető esztendőben. Jellemezzük saját szavaival gazda-sági iskoláját. „A selyemtenyésztésre vonatkozó paran-csot én úgy hajtottam végre, — írja — hogy az egészselyemkészítési munka, kezdve az eperfáknak való földelkészítésétől egész a selyem gombolyításáig, mind agyermekek kezén ment keresztül. — A gyakorlatigazdasági kertben szemmel láthatólag és kézzel fogha-tclag ismertettem meg a javított gazdászat, szántás,mesterséges rétmívelés, istállózás, különféle kerti vete-ményezés, gyümölcsfatenyésztés, eleven sövények készí-tése, méh- és selyembogártenyésztés, lóhere és fűmagtisztítása és felhasználása módjaival, úgy hogy mindeztsaját tapasztalatok folytán ismerték a tanítványok smegtanulták, miként kelljen a gazdászat egyes részeit

20

az egésznek kára nélkül, kevés és gyenge kézzel, nagyhaszonnal kezelni s eképen az eddig használatlan termenyeket a saját és haza javára fordítani. — Bebizo-nyult, hogy az istállózás, gyümölcs- és egyéb fák neve-lése, méh- és selyembogár-tenyésztés eleven sövény ésmindezeknek célszerű felhasználása nálunk is lehetsé-ges.”

Tessedik emeletes, korszerű iskolát épített, amely-ben a tantermi oktatást csak a legszükségesebbre korlá-tozta. Laboratóriumok, műhelyek és raktárak is voltakbenne, mert míg az egyik csoport elméleti tantárgyak-kal foglalatoskodott, addig a másik esztergályozott,gyapjút tisztított, szőtt-font, s időjárás, hajlam, képes-ségek és kedv szerint alkalomszerűen mintegy hatvan-féle olyan hasznos munkát tanult meg, amelyeknek ős-termelő és állattenyésztő foglalkozásukban később hasz-nát vehették. Amikor csak lehetett, szabadban dolgoztakés mindent saját munkájok által tanultak meg. Növen-dékeinek zöme 5—11 éves elemista volt, de idősebbek-ből Tessedik nevelte az első magyar gazdasági szak-tanítókat, magasabbfokú természettudományi és gazda-sági ismeretekbe vezetve be őket. Körösszigeti telepéngyakorlatilag mutathatott meg minden talajnemet, élő-sövény telepítést, trágyakezelést, földforgatást, vetettréten takarmánykaszálást. Ott volt az epreskert és se-lyemhernyótelep. Harminc kaptárból állott a méhes,tizenkét ökör ropogtatta a lucernát az istállóban. Ebbena kis paradicsomban az Alföld sivár tájának közepén olybőven tejeltek a tehenek, hogy naponta háromszor fej-tek.

Messze elterjedt ennek az újszerű iskolának híre.Alapítóját királyi kitüntetés érte, a hatóságok mindenerkölcsi támogatását élvezte, s az orosz kormány kérteintézete leírását. A tudós Tessedik kapcsolatban állott

21

kora nagy német nevelőivel, óriási olvasottságot. szer-zett a gazdasági irodalomban, nagy szakkönyvtárat,szertárat, füvészkertet, fa- és maggyűjteményt létesí-tett, tagja lett a jénai ásványkutató társaságnak és Fes-tetten György gróf hívta meg a Keszthelyen fölállítottgazdasági iskola, a Georgikon igazgatójának. Kormány-körök kérték véleményét gazdasági és nevelési ügyek-ben, részese lett minden elismerésnek, csak azt nem ka-pott, amit hosszú és számos beadványban kért: anyagitámogatást. Pedig már magánvagyonából nem tudotttöbbet belefektetni. Így 1794-ben bezárta iskoláját. Köz-ben a hivatalos körök jóindulatúlag pártfogolták az új-bóli megnyitásra irányuló kérvényeit, mert jól tudták,hogy az ő iskolája volt az egyedüli Magyarországon,amely gazdasági szaktanítókat és gazdatiszteket nevelt.Sok keserűsége volt Tessediknek egy irigy paptársa ár-mánykodása miatt is, aki befeketítette fölöttes hatósá-gainál és ellene lázította a népet, amelynek jólétéértTessedik mindenét áldozta. Még lelkészi állása is koc-kán forgott. Gyanúsnak találták, hogy míg más pap éstanító disznótorra jár és pipál, ő még éjszaka is ír, ol-vas, könyveket búj, tanul. Biztosan nem tud eleget.

Hosszadalmas hivatalos kiszállások, vizsgálatok,kérvényezések eredményeképpen 1804-ben újból meg-nyílt az intézet. A Helytartótanács szerette volna ki-emelni az országos jelentőségű intézményt az eldugottSzarvasról és valami nagyobb művelődési gócpontba át-helyezni, vagy épp a pesti egyetemmel kapcsolatba hoz-ni. Arról is hosszasan tárgyaltak, hogy a község cse-réljen földjéből egy közelfekvő államkincstári pusztával,így a közelben nyílt volna lehetőség a tangazdaság ki-bővítésére, mert Tessedik semmiképpen nem tágítottSzarvastól. Részben az ő makacssága miatt két év múl-va, 1806-ban újból, most már végleg becsukta intézet

22

kapuit s azután csak irodalom útján terjeszthette az új-szerű gazdálkodás eszméit. Mérhetetlen volt fájdalma,hogy 25 év próbálkozásának, költségének és tapasztala-tainak gyümölcse így semmibe foszlott. Alig vigasztal-ta, hogy a már anyagiakkal erősen küzködő intézetetJózsef nádor meglátogatta, s hogy 1809-ben magyar ne-mességet kapott.

Szinte égette ezt a gazdálkodó papot az örök tett-vágy láza. De nem hanyagolta el lelkészi hivatását sem,hanem épp beleolvasztotta a gazdálkodást is isten szol-gálatába. A pap járjon elől s mutasson példát híveinekhelyes gazdálkodásban, hogy minél jobban tudják föl-használni Istennek a természet ölében nyújtott adomá-nyait. Hittudományon kívül foglalkozzék gazdaságikönyvekkel is, kezelje birtokát mintaszerűen, adjon ta-nácsot gazdasági és lelki ügyekben egyaránt, népszerű-sítse magaírta könyvecskékkel is az okszerű gazdálko-dást. Egyik könyvében egész sorozat témát vázol pap-társai számára, amelyeket erkölcsi tanulságokkal át-szőve, evangéliumi alapon elindítva prédikációvá dolgoz-hatnak ki. Maga is így cselekedett. Hajnalban előbb gaz-daságát jár ta végig. Aztán végezte a templomi szolgá-latot, nézett utána az iskolának, majd híveivel foglalko-zott. Egész napját igénybevette temérdek vállalkozása:kertje, földjei, vetései, fái, állatai, megindított ipari mun-kái, soha nem szűnő építkezései, beruházásai s a belőlükadódó sok elszámolás. Az a csoda, hogy még nagy csa-ládjának is jutottak órák óriási mérvű elfoglaltságából.Első feleségétől 13 gyermeke született és 23 évi pél-dás házasélet után veszítette el a minden vállalko-zásában néki hűségesen segítő hitvestársat. Félévmúlva újra megnősült. Második felesége Lissoviny Ka-mlin özvegyasszony volt. aki két gyereket hozott a ház-hoz. Ezeket Tessedik örökbe fogadta, s még második

23

házasságából is született öt gyermekük. Minden évbenvolt születés és halál a papi háznál, mert a csecsemőknagyrésze elhalt, úgy hogy húsz gyermek közül csakkilencet neveltek föl.

Magával szemben is hihetetlen puritán és mérték-tartó volt, de háznépét is könyörtelen fegyelem alatttartotta. Típusa volt a szigorú családapának, amilyenekmég nagyapáink között bőven akadtak. Ridegen meg-szabott házirendben teltek a napok, az est leszálltávalpedig Tessedik, ez a magyarul, németül, tótul és lati-nul író és franciául is olvasó rendkívüli elme, az elké-pesztően tájékozott mindenttudó, bőrkarosszékébe tele-pedett s olvasott, írt, szőtte terveit és elképzelte mind-azt, amit szükségesnek tartott, de megvalósítani márnem tudott. Ilyenkor dolgozta ki egyházi beszédeit, fo-lyamodványait, emlékiratait, cikkeit és könyveit. 144különböző írást említ ő maga, amelyeknek egyrésze el-kallódott idők folyamán. Mégis elég pontosan ismerjükeszmevilágát, mert igen sokat ismétli önmagát. Hangu-lata szerint csapong egyik tárgyról a másikra, de át-böngészve ezt a könyvtárt kitevő hagyatékot, tisztán állelőttünk, milyen cél foglalkoztatta ezt a nagy gazdát.

A földek hasznosításának tudományát széles körökszámára kell hozzáférhetővé tenni, hirdeti. A gyakor-lati gazdálkodást már az elemi ismeretek közt kell taní-tani, mert vele kezdődik a nép jóléte, egészsége s ígyezen múlik az állam ereje, gazdasága, hatalma. Segít-sünk a falu lakóinak tudatlanságán, tanácstalanságán,elmaradottságán, mert milliókkal több lehetne a nemzetijövedelem és paradicsom, zöldelő virány ez az ország,ha volna hozzáértés. Könyvek s iskolák útján terjesszéktehát a gazdálkodás ismeretét s tanítsák az egyetemtőllçfelé a népiskoláig mindenütt és minden hazai nemze-tiség nyelvén. A falusi iskolák ne csak tanteremből áll-

24

janak, hanem legyen mindegyik mellett iskolakert samikor csak lehet, ott folyjék az oktatás. A nyomorultulfizetett tanítónak is foganatosabb lenne a munkakedve,ha jövedelme megszaporodna. Már a tanítóképzőkbenszükséges volna a jelölteket külön tantárgy keretébenelőkészíteni erre a gazdaságot pallérozó hivatásra, ter-mészetesen ott is gyakorlatilag, tangazdasági kapcsolat-ban „Ki a Parasztot jól és az ő jövendőbeli tzélja sze-rént nevelni akarja, tehát magának jó Paraszt gazdánakkell lenni”, hangoztatja ezirányú fejtegetéseiben.

De az iskolaszervezeten kívül fölhasználná a kórhá-zat, szegényházat, dologházat, s árvaházát is hasznosgazdasági ismeretek terjesztésére, s a kényszergyakor-lattal folytatott terméseredményből ezek az intézetekmajdnem el is tarthatnák magukat. Példát vár a földes-uraktól is.

Különösen két művéből domborodik ki igazi nagy-sága és ismerszik meg az új korszakot indító nagygazda. Az egyik az Új módja a rétek igazításának, amásik az eszményi falu tervezete. Leírásából ráismerünka Toldi kezdősoraiban is ábrázolt alföldi tájra: „fig anapmelegtöl a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájaklegelésznek rajta. Nincs egy árva fűszál a tors közt ke-lőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.”Tessedik 1768-tól 1800-ig tizenöt aszályos esztendőt je-gyez föl. Sem erdő, sem hegy nem védi az Alföld tér-ségeit a szikkasztó szelektől. Nincs patakvíz s fa. A télitalajnedvet legott kiszívja a böjti szél s a rekkenő nyár.Hogyan segíthet ezen a természeti csapáson az emberielme? A következőképpen:

Alaptípusnak egy 1200 □ öllel számított 15 holdasrétet vesz. Mind a négy oldalon fölárkoltatja, majd ga-lagonyából, szilvából, akácból, mogyoróból, szederbőlvagy égerfából képezett élősövénnyel ülteti körül. Ez

25

gátolja a tűz terjedését, gyümölcsöt ad, virágja nyílika méheknek, levelét lehet szedni a selyembogárnak,vagy trágyának használni. Ősszel szélfogó a juhoknak.„Ezen 15 holdból minden 3-ik öl kerületét bé lehetne ül-tetni Jávor fákkal, olly renddel, hogy az első holdbamagas derekú 18 darab Jávor és közötte 16 törpe faálljon.” Lehetőleg amerikai nádmézes jávort ajánl.Ugyanily felosztással futnának keresztbe a réten külön-böző gyümölcsfák „oly formán, hogy minden két kétsugár fa között egy törpe állana.” A magastörzsű fákvédenék a törpefa gyümölcsét jégeső ellen. A többi négyholdban váltakozva szil, hárs, éger, Lükk, szeder, tölgyés akácfák díszlenének, közbülsőnek mindenütt törpegyümölcsfákkal. Így az élősövények és fasorok azegész rétet téglalap alakú tagokra osztanák. Ügyes,rézbe metszett ábra szemlélteti Tessedik elképzelését.

A kertészkedés előmozdítására kezdeti években kö-zöttes veteményül burgundi répát, csicseri borsót, má-kot, ugorkát, tököt, babot, sárgarépát, fejes és kelká-pasztát s karalábét, a szélén kerti bábát (pimpinellát)termel. A rétet átszelő keresztúton járnának be. Ezt két-kétoldalt nyárfa szegélyezi. A sok fát azzal indokolja,hogy „A levegő ég engedelmesebb és kedvezőbb lesz,mihelyst a puszta s kopár földön illy igazításba vett ré-tek fognak állani.” Kezdetben sokféle fát ültessünk sfigyeljük, melyik szereti a talajt. Azt szaporítsuk csak,amelyik bevált.

A rét közepére méhest tervez udvarral s lakóházi-kóval, kis kerttel. Kaszálásra is be lehet fogni a mé-hészt, mert épp szénaszedés idején rajzik a méh. Egészsorozat jó mézelő virág vetését javallja s rámutat,hogyha még selyembogarat is tartunk az eperlevélen,dohányt, vadsáfrányt, kendert és lent vetünk, állandóantudunk foglalkoztatni egy embert. Ajánl bécsi és berlini

26

címeket, ahonnan a posta elhozza a legkiválóbb mag-vakat. Ha a fák sűrűsödnek, minden másodikat kivágjuks helyébe újat ültetünk. Diófa túlságos árnyékával árt arét füvének. Hegyvidéken fenyő is számbajöhet. A ma-gasabb fekvésű réteket évente trágyázzuk váltakozvaérett istállótrágyával, csapó agyaggal, máz-kövei s ut-cáról, pocsolyapartról összeszedett, fagyverte giz-gaz-zal. Igen sokféle fűmaggal kell bevetni az egyes parcel-lákat, hogy állandóan legyen takarmány: különböző faj-tájú herékkel, zabokkal, csicsókával, muharral, kecske-szakállal, csaba írével, burgundi répával, lednekkel, méh-fűvel. Figyeljük, melyik válik be legjobban. A fák, sö-vények árnya védi aszálykor a füvet, s az állat isnyáron árnyékába húzódik, télen pedig a fergeteg el-len véd. Nem kap a birka kergekórt s más nyavalyákata rekkenetben.

Mihelyt lehet, kaszáljuk rétünket, hogy még sarjúis növekedhessek. A száradó rendeket gyakran forgas-suk. Ahol sok a haszontalan gyom, ott ismételt, alaposszántás segít s első bevetésre lóhere. „A sivatag homo-kot is, eleven sövény, bele vetett vad zab és más le-nyomó füvek s nehezebb földnek elegyítése által el le-hetne fojtani.” Tessedik plánumát kimondottan az er-dőtlen, szeles Alföldre készítette s úgy gondolta, hogyegésztelkes jobbágygazda összes földjének egy negye-dét, vagyis teljes egy fertályt igazítson mesterségesrétté. Ha ezer fája van, ugyanannyi forintot ér s mada-rak serge dicsérné belőlük az Urat. „Ezen jó mívelés ál-tal ösztönt vejend a többi gazdaságának olly lábra ál-lítására, a milyenre emelték a magokét a ki-pallérozottNépek: Anglusok, Brábántziabéliek, Kupferzeller neve-zetűek, Hollandusok és rész szerint már az Amerikánu-sok is.”

Mivel az ily módon elrendezett rétet ő maga kipró-

27

bálta s azt tapasztalta, hogy a fásított rét aszályosévekben is üdén termett, nyugodtan ajánlhatja. Kívá-natos volna, hogy a földesurak segítsék elő a nép ilyirányú iskolázását, aki pedig ily rétet alakít, annak amívelt föld egynegyedét engedjék át, ha nem is öröktulajdonul, de holtáig vegyék ki minden teher alól, hogya példa másokat is serkentsen.

Másik nagy álmát, az eszményi falut nem láthattaoly mértékben megvalósulni Tessedik, mint az igazítottrétet, mert 1820, december 27-én, temetés közben fölfá-zott s a 78 éves aggastyán követte a halálba röviddelelőbb elhunyt második feleségét. De hatása megmutat-kozik a mai Szarvas nyílegyenes, rendezett, fásított ut-cáin. Csodás, mindenre kiterjedő, aprólékos elgondolásjellemzi ezt a Tessedik agyában megszületett, eszményifalut. Ennek is rézmetszetben szemlélteti a magvát smintául egypár típus-parsztházat s udvart. A faluegész elrendezése az észszerű mezőgazdasági termelés-hez s állattenyésztéshez igazodik, ily szempontból te-kintve egyes falvak túlnagyok, szántóik messze vannaks művelésük nehéz a túlságos nagy távolság miatt. Úgyépült sok falu, hogy útvesztője csavargók, lókötők smindenfajta csőcselék búhelye, s még mérnökök semtudják térképezni. Mily időveszteség s fáradság ember-nek, állatnak egyaránt, hogy a hét óra járásra is esőföldet itthonról kell mívelni. A túlkicsi falunak viszontaz a hátránya, hogy nem tud eltartani mindenfajtamesteremberből legalább egyet s más faluba menni utá-nuk szintén időveszteség. Amíg korlátlan bőségben volta föltörésre váró szűztalaj, addig megfelelt a silány, fe-lületes szántás. Ma már a legtávolabbi legelőkre men-nek, hogy ilyenre találjanak. Mivel nincs lehetőség,hogy ezt a faluból műveljék, tanyát építenek odakünn.Tessedik még végleges kialakulása előtt kárhoztatja a

28

tanyarendszert, mert a tanyák elszigetelt magányában,a fegyelmezett közösségi élettől távol elvadul a nép. Atanya a tétlenség nevelője.

Általános érvényű tervet nem lehet szabni, hanemminden községnek helyi körülményeihez kell mérni. Öttervében az a gondolat vezette, hogy az egésztelkes(kb. 30 holdas) gazdának minél közelebb legyen a szán-tója, kaszálója és minél nagyobb legyen falusi belső-sége. Ezt a két, egymásnak ellenmondó követelménytúgy tudja megvalósítani, hogy rövid keresztutcákat éshosszanti irányban fejleszthető, két-három főutcáttervez. Egy ugrás s a keresztutcák végén már künn isvan a gazda földjén. Fél- vagy fertálytelkes gazdáknaka portája is megfelelően kisebb, zselléreké épp csak25 X 50 öl, viszont egésztelkeseknek jó nagy darabotmér ki, lehetőleg szérűskerttel s istállóval, mert így agazda szívesebben mond le tanyaépítésről. A telkek ki-osztásánál is ügyeljenek arra, hogy kinek-kinek házáhozközel essék határbeli földje. Ha az egyes telkeket fákkalültetik körül, egyszerűsítik az évenként ismétlődő ki-mérést.

20—24 öl széles, fásított utcákon közlekedik a la-kosság. Közepén áll, tetszésszerinti nagysága kerttelövezve a földesúri kastély s gazdasági épületei, paplak,iskola s a községi tisztviselők szintén kertes portái, há-zai. Ezek mutassanak példát a gazdálkodásra és csábít-sák utánzásra a népet, mert a földesúri gazdálkodás amaga óriási, ingyen roboterejével nem utánozható. Ma-gas, árvizektől és mocsaraktól védett helyet kell tele-pülésre választani, ahol tiszta ivóvíz is bőségben van. Afalu belsejében négy-négy porta összeszögellő mesgyé-jénél tartsanak karban egy közös, nagyon jó kutat, afalu szélén pedig két porta végén, hogy a közeli rétek-ről, legelőkről mindenütt a legközelebbi kúthoz hajthas-

29

sanak itatni. Szemben áll a községháza s a templom,közelükben az ínségmagtár, ahol községi kezelésben, cse-rélik évente az ínség esetére beraktározott gabonátCsak az kap, aki hozott is. Az iskola körül a tangazda-ság kertje, mögötte a szegényház, csavargók, koldusokés aggok kényszerfoglalkoztatásával és bentlakásával.A paplak mellett a kirurgus háza s a kórház. Egy faluse maradjon orvos és kórház nélkül. Odébb a mészár-szék és kocsma.

Ha végiggondoljuk Tessedik tervét, észrevesszük,hogy faluját a társadalmi osztályok természetes réteg-ződése szerint alakítja. Magvában a középületek, elsőkörében az értelmiség, küljebb az iparosok, még arrébba szántóvetők lakóövezete csoportosul. Új településeképp az észszerű mezőgazdasági kisüzem miatt sose akeresztutcák végéhez tapadjanak, hanem mindig a hocz-szanti utcákat nyújtsák tovább, mindaddig, ameddig arendelkezésre álló és ezeknek a faluvégi, új házhelyek-nek kiosztott közeli puszta területe el nem fogy. Ilyen-kor a népszaporulat rajozzék ki távoli lakatlan pusz-tákra, amilyenek Tessedik idejében főképp Aradmegyeirányában még bőven akadtak s ott alapítson se túl ki-csi, se túlnagy falut. Minden faluban legyen egy tanultkertész is, aki a tanítónak segít. Pásztorok, őrök, sír-ásók és harangozok, akik a mezőn nem dolgoznak, ker«tet kapnak, hogy henyélésre ne legyen jogcímük. Ezekkezdhetik állataikkal a Magyarországon még ismeret-len istállózást, mert több idejük marad a jószággondo-zásra. Ha az állat a konyhához közel tartózkodik,minden hulladék rendszeresen értékesíthető. Tessedikel nem mulasztja megismételni, ki tudja hányadszor, axistállózás hasznáról nyújtott oktatását. Nem romlik leaz állat, a tanyára hajszolásban, hanem az épület ár-nyékában gyarapszik. Nem tesz kárt magában, nem ki-

30

nozzák a szolgák, hanem gazda szeme, hizlalja s jóltelel. A szemétgödörben minden etethető hulladék érté-kesíthető s az istálló trágyájával keverve javíthatóka kiélt földek. A szántók közelsége lehetővé teszi, hogyidejében vessenek, ne november-decemberben, jobban be-osszák az aratási munkát pl. az árpát hajnalban vág-ják, amikor kalásza nem törik. Jut idő a rétek szántá-sára, frissítésére, rét és kaszáló cseréjére. A közeli kert-ben minden szabad órácska gazdaságosan használhatóföl, s a gyermekek utcai csavargás helyett játszva dol-goznak benne.

Odakünn a határban tervszerűen folyjék a szikesekjavítása s általában bíztatni kell a népet, hogy az újgazdasági elveket kövesse. Nagyon serkentené őket, haa földesúr biztosítékot adna, hogy a javított föld urba-riális terhe marad a régi, javítás előtti, úgyszintén aüzemtermelés helyett takarmánnyal bevetett területé. Aföldesúrnak igen nagy erkölcsi és irányító szerepetszán Tessedik, hogy emelkedjék a magyar gazda szín-vonala. Régi, rendetlen falut csak fokozatosan lehetrendbehozni, új településeket viszont csak előzetes, jótervek alapján engedélyezzen a földesúr és irányítsa azépítkezést. A Bánságban bevált példa, ha a nincstelentelepülők csak munkájukat adják. Ezzel a költségek fe-lét már megkeresnék. Az anyagot törlesztik. A termelésészszerűsége érdekében szigorú falurendészet is kell.Ennek irányítása a földesúr legszebb és legnehezebbföladata. Kerített porták között kevesebb baromfit lop-nak s alig téved el állat. Árok válassza el a vetéseketa legelőktől, a gulyás tartozzék az árkot tisztán tar-tani, akkor a kártétel is kevesebb lesz.

Tessedik figyelme a kisgazdaság egészére kiterjed.Igaz, hogy az ő idejében a falu még önellátó volt és sónkívül alig szorult valamiben a kereskedelem közvetíté-

31

sére. Mégis föltűnik, hogy a látnoki erővel jövőt meg-rajzoló falutervező boltot sehol nem helyez el. A korcs-mát is bizonyára csak azért tűrte, mert az akkoribanhasznothajtó földesúri joy volt s nem akart hozzányúl-ni. Abban az egyben, hogy falujában se bolt, se üzletnincs, súlyosan tévedett s nem vette észre a szükség-leteknek épp abból a művelődésből folyó, fokozatostágulását, amely művelődést ő szította a legapostolibbhévvel. A kereskedelmet megoldhatónak véli egy, az is-kola és templom között kifüggesztett s a tanító általvezetett apróhirdetési táblával. (Intelligeuztafel). Cse-kély díj fizetése ellenében itt tennék közzé az egyikrovatban, ki keres vételre házat, ökröt, gabonát vagybort vagy akar szegődtetni cselédet. A másik rovatbanhirdetnék az eladó dolgokat s az elszegődni szándéko-zókat. Az ellenőrzött s könyvelt jövedelem az iskolacéljait gyarapítaná, mert az iskola ennek az egész jólelrendezett falunak világító szövétneke s a tanító a hi-vatott őre. A Tessedik korabeli nemzedéknek még a fa-lusi bírája sem képes megérteni a kormányrendeleteket,igaz, hogy a szolgabíró sem ér rá megmagyarázni. Aziskolázott, következő nemzedék majd megérti s követi,így olvadnak össze ennek a rendkívüli embernekjobb gazdálkodást hirdető, gyakorlati tanai köznevelésteszméivel, falupolitikájával, társadalmi és emberbarátiapostolkodásával, tanács mellett kalácsot is nyújtó,ótestamentumi szigorúságú lelkipásztorkodásával. Ezértkövetelik maguknak lelkészek, nevelők, szociológusokés gazdák egyaránt. Ha el is vitatható tőle eszméi jó-részénél az eredetiség dicsősége, mert bebizonyíthatóanhaladottabb, nyugati országokból kölcsönözte, megvaló-sításukkal többet tett a közért annál, aki az eszmét meg-álmodta s először írta le, de tovább menni nem tudott.Am épp ebből a reá oly jellemző gyakorlati keresztül-

32

vitelből eredt egy oly alapgondolat, amiben Tessedik út-törő, ami legsajátosabb sajátja. Az ő korában még ahűbéri nagybirtok volt az általános gazdálkodási fonnahazánkban. Beszéltek a jobbágyfölszabadításról, mintszép eszméről, de csak jogi részét képzelték el, üzemimegoldását senki sem gondolta át. A legnagyobb .ma-gyar gazdák, előtte is és, mint látni fogjuk, utána is anagybirtokra alkalmazták tudományukat, ötletüket svívmányukat. A nagybirtok termelésének tökéletesítéselebegett szemük előtt kísérleteikben. Tessedik életművé-nek ezzel szemben minden mozzanata a kisbirtokra vo-natkozik, amely az ő korában még csak a jobbágytelkekavult és többé nem fejleszthető jogalakjában létezett.Amit ő ír vagy tesz, azt a 15—30 holdas önálló gazda-családért cselekszi. Látja, hogy ez a birtoktípus sokáignem várathat magára és kidolgozza, korát megelőzve akis-, sőt a törpebirtok egész üzemtanát, belterjes minő-segmunkára alapított falutársadalmát, ésszel elérhetőföldi menyországát.

Nagyváthy János.

(1755—1819).

Magától kínálkozik, hogy Tessedik Sámuellel ha-solítsuk össze, annyira közeli kortársak voltak. Mind-kettő századának fia: népboldogító világpolgár, csak éppTessedik élethivatásánál fogva a keresztyén testvériség,Nagyváthy pedig sorsának kapcsolatainál fogva szabad-kőműves eszmevilága alapján. Egyebekben is ugyanazta korszellemet igazolja pályafutásuk, eredjenek bárindítékai különböző forrásból. Nagyváthy is lelkes csat-lósa az akkor terebélyesedő természettudományoknak,szinte mindenttudó tájékozottságra téve szert műkedve-lőén űzött olvasmányai és kutatásai alapján. Így volt ezakkor divat, kezdve Goethén, a németek nagy költőjén,az egész művelt Európában. Nagyváthy is gondosanápolja befolyásos főurak kegyét, vigyáz nyugodt, pol-gári színvonalú jólétére, sokat utazik és mindent lelke-sen figyel, jegyez. Akár Tessedik, ő is mint főúri nevelőindul az életnek, és búcsúzik tőle, egy életen át gyűj-tött, nagy könyvtárában merengve, mint nemességetnyert, a nemesi rend különállásához hű, de ki meri mon-dottan a jobbágyfölszabadításáért rajongó emberbarát.

A sok párhuzam ellenére egészen más egyéniség

34

a századforduló másik nagy magyar gazdája. Ember éstáj kölcsönhatása ütközik elő ebből a különbségből. Tes-sedik, a nagycsaládú, ridegkedélyű, puritán pap a Ti-szántúl történelmi hagyományokban megszakadt s aörökváltságban szabadulásra törő, utána nemsokára ki-bontakozó kisbirtokos agrártömegek apostola. Nagy-váthy a Dunántúl töröktől nem bolygatott, töretlen ha-gyományú nagybirtokainak légkörében mozog, teljha-talmú jószágkormányzó, földesurának tegeződő baráth,kastélyok szalonjainak szellemes társalgója, kegyeltje,az életet tudatosan élvező agglegény s a szépért rajon-gó versfaragó. Tessedik az átlagembert fölülmúló alko-tóerővel, határtalan és makacs szívóssággal fogott esz-méi megvalósításához. Még az sem őrölte föl, hogymindenhez magának kellett előteremtenie az anyagiakat.Nagyváthy minden alkotását befolyásos főúri barátokraalapította. Sírna modora mindig meg tudta szerezniezeknek bőkezű támogatását. Tessedik nem iszik, nempipázik, az önfegyelmező mértéktartás sztoikusan ri-deg aszkétája. Nagyváthy is mértékletes, de az epiku-reusok bölcs életművészetével: ebédre megissza a magapohár borocskáját, pipatóriumot tart s míg Tessedikkéső öregségében is úgy kertészkedik, hogy nyugtalanulegyre újabb fajtákat kutat, Nagyváthy pipázgatva sé-tál lugasában s gyönyörködik a végre bevált, legszeb-ben viruló fajtákban.

Még a Tessedikénél is szerényebb bölcsőből tör amagasba. Atyja Nagyváti Ferenc miskolci asztalosmes-ter volt. Családjuk, ősi nemesi sarj, Baranyából terjedtát a Dunántúlon Pozsony felé s származott továbbSzatmár és Borsod megyébe. Már nagyatyja elszegé-nyedett Diósgyőrött s annyira lecsúszott a család-, hogykatolikusról a református hitre áttérő atyja nem is tö-rődött a „hy” névvégződéssel, hanem úgy jegyeztette

35

be mindhárom fiát az anyakönyvbe, ahogy hangzott anevük. Miskolcon iskolázódott a jóeszű János gyerek,majd a sárospataki híres iskolán végezte el egyidejű-leg a jogot és teológiát. Megérdemelten mosolygott ráa jó szerencse, mert Szentgyörgyi nevű tanára SzipáryIstván gróf fiai mellé ajánlotta be nevelőnek. 19—21éves koráig ült grófi asztalnál, forgott a főúri családlégkörében. Még elég hajlítható életkor ahhoz, hogyaz egyszerű környezetből származott ifjú föllépésében,igényeiben s életcéljaiban teljesen átalakuljon. Sokatutazgatott Pozsony megyében növendékeivel. Olykor akét gyermek grófkisasszony is csatlakozott hozzájuk.Így vetődtek el Bogdanára, ahonnan Nagyváthy ágaszármazott. Kedélyes vendégszeretettel fogadta őket azöreg plébános, de az ifjú hiába kutatott rokonok után.Még hetven évvel azelőtt telepedett onnan át az utolsóNagyváthy a komárommegyei Elekre. Csak távolabbiatyafihoz tudta elvezetni a plébános, Sidó Ferenchez,akinek nagyanyja Nagyváthy lány volt. Amint Nagy-váthy János maga emlékezett meg később róla rokonikörben, ez a látogatás tette gazdává, hiszen tanulmá-nyai folytán ő is, mint korának becsvágyó ifjai, papnakvagy ügyvédnek indult. Sidó a maga tíz holdas kisbirto-kán belterjesen gazdálkodott. Káposztával és egyéb fő-zelékkel beültetett, zöldelő virány volt kicsi tagja. Po-zsonyba hordta be a zöldséget s igen jól pénzelt belőle,mert termelési költsége alig volt. Ez a kép megragadtNagyváthy agyában. A képzett gazda a föld legboldo-gabb embere, — gondolkozott rajta sokáig.

Egyelőre csak vágyaiban gazdálkodott, mert rövididőre tanári állást vállalt Losoncon. A költészetet ok-tatta, de továbbra is, az imént föllobbant érdeklődésétkövetve a gabona életét figyeli s méri, milyen mélyrehatol a fák gyökérzete. A tanszéket oda kellett hagy-

36

nia, mert szembaja támadt s Pesten kezeltette, egySzombathy nevű jeles orvosnál. Hosszú volt a kezelésHogy idejét hasznosítsa, bejárt az egyetemre, mostmaregyenesen gazdászati érdeklődését követve MitterpacherLajos apát előadásait hallgatta, aki ugyan elméletigazda volt, de óriási látkörrel s az egész Habsburg mo-narchiára szóló tekintéllyel bírt. Mitterpacher hosszúéletén át lelkesen harcolt a mezőgazdaság tudományosrangjának elismertetéséért. Zsinórmértékül szolgáló latinés német nyelvű könyveket írt a gazdaság elemeiről,majd a mezőgazdaságokban termelt nyersanyagokatföldolgozó, akkor még házilag űzött ipar technológiájá-ról. Állandóan hangoztatta, hogy nemesifjaink ne jogáttanuljanak, hanem a birtokuk kezeléséhez szükséges me-zőgazdasági tudományt sajátítsák el. Rossz kezelésnemcsak egyéni kár, hanem az államé, a társadalomé.Ahhoz, hogy a birtokos képes legyen megérteni gazda-sági olvasmányainak tartalmát, szükséges, hogy alap-fogalmakkal bírjon a talajról, trágyázásról, az emberi,állati és természeti munkaerőről, tudja gondoztatni ajobbágyok egészségét, hogy a robotmunkaerő épségbenmaradjon, értsen valamit a kereskedelemhez is, legalábbterményei okos forgalombahozataláig.

Ezt az ismeretkincset szívta magába NagyváthyMitterpacher előadásain s később, a saját nagyszabásúirodalmi munkásságában is mindvégig fölismerhető, hon-nan nyerte az indítást. A bölcs céltudat, amely életétíogytig irányította, már most kiütközik sorsának intézé-sében. Volt megtakarított ezer forintja. A bizalmas kap-csolatot nevelősködése után is megtartotta a Szapáry-családdal s a gróf tanácsára katonának állott. Valószí-nűleg magas összeköttetése magyarázza, hogy viszony-lag rövid idő alatt, két év múlva érte el a kapitányiraugot a Duka ezrednél. A katonaságnál is a szolgálat

37

gazdasági része felé törekedett, mert élelmező tisztvolt. Áthelyezéseit, vándorlásait a felülről kapott pa-rancsok irányították, de az adódó helyzetek hasznosí-tása, az a föntebb említett bölcs céltudat, hogy magátnevelje, tökéletesítse általuk, már tisztán az ő egyéniműve volt. Megfordult hazánk, Ausztria és Olaszországsok táján. Mindenütt figyeli a szántót, rétet, erdőt, ho-gyan gazdálkodik a nép, milyen az állattenyésztés. Tö-kéletesíti magát a német nyelvben, s megtanul hozzáfranciául, olaszul és angolul. Érdeklődése roppantszéleskörű. Nemcsak mezőgazdasági könyveket gyújt solvas, hanem történetieket, köz- és nagánjogokat is. Po-litikai olvasmányainak hatására, meg bizonyára az elő-kelő összeköttetések vágyától is indíttatva, katonakorá-ban lépett be a szabadkőmíves páholyba Bécsben.

Ugyancsak katonasága idejére esik szakértelméneka szolgálati ágával kapcsolatos kiművelése a lótenyész-tésben. Vásárolta, nyereg alá idomította és nyereség-gel eladta a lovakat, mint élelmezési tiszt. A lókereske-delem csereberéi közben sok gyakorlati gazdával kerültkapcsolatba, de meg kereste is velük az ismeretséget.Messzetekintő szorgalommal gyűjtötte a tapasztalatokats rendszeresen följegyezgette, amit a beszélgetésekbenhallott. Liszkán állomásozva megkísérelte, nem lehetne-ea szőlőfürtök megaszalásával rossz évben is jó bortszűrni. Akkor még a tudomány nem tartott ott, hogy amai pontossággal ismerte volna a napfény zamat- s cu-korgyarapító hatását. Nagyváthy ötven évvel a tudo-mány haladását megelőzve, jóllehet csak tapasztalatilagindokolva állapította meg, hogy maga a beaszaló me-leg fény nélkül nem javítja a minőséget.

Végül katonai szolgálata segítette hozzá, hogy baj-társias viszonyba kerülhetett Festetich György és Szé-chenyi Ferenc gróf huszártisztekkel, A pompás föllépé-

38

sű Nagyváthy ezt a bajtársiasságot csakhamar ben^ö ba-rátsággá fejlesztette s a két főúr támogatása határoztameg rövidesen változó életsorának későbbi sikereit is.Ezredét 1782-ben ugyanis Olaszországba helyezték s adéli éghajlat szembaját kiújította, úgyhogy a megvaku-lástól tartott. Bécsbe ment, hogy szemét gyógyíttassas bár tiszti rangjáról lemondva a katonaságtól kilépett,a szabadkőműves páholyban újból találkozott főúri ba-rátaival. Még egy harmadik értékes ismeretséget hozottnéki a szabadkőművesség, Jordán Péterét. Ennek pálya-futása roppant serkentőleg hatott a fiatal, becsvágyóNagyváthyra. Jordán self made man volt: tizennégyéves korában még birkát őrzött, s mikor Nagyváthyvaltalálkozott, akkor már udvari tanácsosi minőségbenLaxenburg és Vösendorf uradalmait igazgatta. Tu lósgazda is volt, az osztrák Thaer. Nagyváthy beszélgeté-sekben sokat tanult tőle, majd Jordán behelyezte gya-kornoknak az egyik birtokra. Nagyváthy később magaemlegette, hogy igazi gyakorlati tudását itt szerezte,mert céltudatosan megpróbált és megismert minden gaz-dasági munkát: szántott-vetett, ellesnél segédkezett, ju·hászkodott, béreskedett.

Közben mindig takarékoskodott, úgyhogy 1788-banbelgiumi tanulmányutat tehetett. Ezután Pestre mentlakni s a „Nagyszívűséghez” c. szabadkőműves páholy-ban kötött igaz rokonszenvvé fejlődő ismeretséget Ka-zinczy Ferenccel, Báróczy Sándorral és Bacsányi János-sal, majd ugyancsak innen folytatva ápolja a jóviszonytSzéchenyi Ferenc gróffal. A nekikészülés ideje bstelt,vége a tanoncéveknek. Eleget tud már ahhoz, hogy hoz-záfogjon nagyszabású tervéhez és a legelső, honi nyelvenírott, nagyszabású mezőgazdaságtudományi munkát ad-ja a magyar gazdák kezébe. Mint egy remete ültneki az íróasztalnál, hogy rendszerbe foglalja a sok

39

jegyzetet, beillessze a beszélgetésekből és saját tapasz-talataiból összegezett, gyakorlati tényeket, végül hasz-nosítsa temérdek, szakbavágó olvasmányát. A hivatás-szeretet teljes lelki odaadásával készült tehát „A szor-galmatos mezei gazda” két testes kötete. Nagyváthyállandóan tájékoztatta Széchenyi Ferenc grófot a ké-szülő és kész fejezetekről s a barát lelkes érdeklődésé-nek köszönhető, hogy a kéziratból már teljesen ismertművet kiadáshoz segítette. Széchenyi vállalta, hogy fe-dezi a neki igen tetsző mű kiadási költségeit, illetve.kockázatát olyanformán, hogy ami nem telik az előfize-tésekből, azt pótolja. Nagyváthy későbbi nyilatkozatá-ból következtetve erre nem igen lehetett szükség, mertA szorgalmatos mezei gazda óriási könyvsikere négy-ezer forintot jövedelmezett szerzőjének. A költészetiránt fogékony Nagyváthy tudományos nyelvébe is köl-tői lendületet vitt. Zamatos prózája nagyon tetszett föl-desuruknak, papoknak, gazdatiszteknek, minden érdek-lődő gazdának egyaránt. Célját egy csapásra érte el:az addig öregbéresi bölcseségnek tekintett mezőgazda-ság tudományos tekintélyt kapott a magyar közvéle-ményben. 1791-ben jelent meg s hat ezüst forintért ad-ták két kötetét.

Megérdemelten és hosszá ideig lett a Szorgalmatosmezei gazda a gazdasági ismeretek bibliája hazai föl-dön. Elsősorban szerzője számára volt alapvető mű,mert határozottan megállapíthatjuk, hogy későbbi mun-káiban az itt rendszerezett ismeretkincset bővít», ala-kítja, forgatja. Ez ellen ugyan ö maga tiltakozik, dóami tény, az tény s ha nem is írta ki magát Nagyváthyebben a fölforgató sikerű könyvében, és ha tud is újatmondani még sokáig, mégis ezt kell élete főművének te-kintenünk. Természetes, hogy szabadkőműves barátjá-nak, Széchenyi Ferenc gróf titkos tanácsos őexellen-

40

ciájának, a nemzeti tudományok munkás előmozdító-jának ajánlja munkáját a címlapon, mert „Bizony aszorgalmatos Mezei Gazda is vagy áltáljában és talánörökre a Böltsőben kényteleníttetett volna maradni:... ha Excellentiád engemet is, mint más több Magyar-írókat nagy szívűségével nem gyámolítana.” Előljáróbeszédében megemlékezik arról, hogy népünk a földmű-velésből él, vesse tehát szemét a lába előtt fekve dol-gokra. Csiholjanak hasznot a derengő természettudomá-nyok tanulságaiból, ő maga töprengett, nem lett vol-na-e jobb idegen munkát átültetni, de „által láttam,hogy mind azt, a mit más Nemzeteknél, vagy a kén-telenség, vagy a tudományos Gazdagság jónak talált,nem lehet áltáljában édes Hazámra szabni.” Csak Mit-terpacherre támaszkodhatott a hazai gazdasági tapasz-talatokban. Mitterpacher hatása csendf.1 meg soraiban,amidőn keservesen látja, hogy az uraság fiai „az Os-kolákból, Patvariákról kikerülvén a Jobbágytól tanul-nak gazdálkodni, a kit igazgatni s boldogsága keresésé-ben vezetni s bíztatni nékik kellene.” Ily magunkfajtaföldművelő népnél minden rendű iskolában tanítani kel-lene a gazdaság mesterségét. Gondolata párhuzamosTessedikével, amikor szükségesnek véli, „hogy a Gaz-daságtanítás Catechismussá válna és hogy a Papság ezta mesterséget különösen tanulván Hallgatójinak e rész-ben is Út-mutatója lenne.”

Írói ösztöne, sokoldalú beállítottsága, egykori theo-lógiai és jogi tanulmányai s nem utolsó sorban, hogyA szorgalmatos mezei gazda fárasztó negíogaimazasaközben másirányú lelki fölüdülést találjon, Nagyváthye készülő művével egyidejűleg még katonakorában író-dott, szabadkőműves elmélkedéseit is sajtó alá rendeztes névtelenül kiadta 1790-ben. Egyéniségét világítjákmeg jellemzően ezek a veines röpiratok. A „Vallás tse-

41

rélés” címűben azt bizonygatja, hogy hitünk nem önma-gától adódó igazság, hanem a vallásalapító egyéniségé-nek s neveltetésének eredménye, „Veres Barát” címűbenpedig a lelkiismereti szabadságot, örök békét, egyenlő-séget és szabadságot esdi.

„Akkor a bársonyos leplek közt születettBáró, az alacsony és szalmával fedetettViskóbul származó jobbágyát csak épenVirtusaival fogja szembetűnőképenMegelőzni.”

Amikor Felsőbüki Nagy Pál 1807-ben az országgyű-lésen a jobbágyfölszabadítás mellett beszélt, célzást tettezekre a röpiratokra, tehát jól ismerhette. UgyancsakA szorgalmatos mezei gazda írása közben fordított leszórakozásul Nagyváthy egy művet s jelentetett meg1790-ben: „Tsillagok forgásából való polgári jövendö-lés Lengyelországra. Franciából magyarra fordítva egyemberbarát által. A magyaroknak tükörül”. Ebben is ajobbágyokra gondol s a lengyel példa nyomán óvja anemességet, hogy elbukik az ország, ha tovább is ágybánnak a jobbággyal, mint a barominál.

A szorgalmatos mezei gazda írói és anyagi sikerenkívül egyebet is hozott szerzőjének: Festetich Györgygróf meghívását birtokainak jószágigazgatói székebe. Agróf ugyanis, miután 18—32 éves koráig katonáskodott,megelégelte a vitézi életet s leköszönt alezredesi rang-iáról, mert aláírta azt az országgyűléshez benyújtottfolyamodványt, amely a magyar ezredeknek magyarvezetést és vezényszót kívánt. Csapongó hangulatem-ber volt s elhatározta, hogy Keszthelyre vonul visszagazdálkodni. Kapóra jött néki a tiszteletpéldányként ér-kezett Szorgalmatos mezei gazda. Hévvel olvasta át s

42

mire a végére ért, addigi jószágigazgatója kegyvesz-tett is lett előtte. Azonnal meghívta Nagyváthyt a fé-nyes állásba. Szeszélyes, hirtelen lelkesedésben krőzusiszerződéssel kínálta meg. Ugyanakkor hívta jószág-igazgatónak másik barátja, Széchenyi Ferenc gróf, Aszorgalmatos mezei gazda mecénása is, de NagyváthyFestetich ajánlatát választotta. Hat évre szerződtek úgy,hogy ha a gróf nem is alkalmazná tovább, akkor isholtig biztosít néki lakást, kertet, szőlőt és 40 holdnyugdíjat. Elbúcsúzott Széchenyi Ferenctől, aki egynégy, keresztfa alatt imádkozó szabadkőművest ábrá-zoló festményt ajándékozott nagyratörő pártfogoltjá-nak.

Keszthelyen egész kis hűbéri királyság várta Nagy-váthyt. Szerződésében teljhatalmat kötött ki magának sa gróf, a keszthelyi, csurgói, ollári, Csáktornyái, szent-miklósi, balatonkeresztúri és szalkszentmártoni hatal-mas jószágok ura, semmiben sem korlátozta kegyelt ba-rátjának cselekedeteit. Mint fejedelem s bizalmas, min-denható minisztere, úgy éltek egymás mellett. Nap napután együtt vannak, mint két elválhatatlan, jó barát.Együtt szövik terveiket, együtt szórakoznak, mulatnak.Nem egyedülálló az ily testi-lelki barátság abban azidőben egy-egy nagyúr s pártfogolt]a között. Am Nagy-váthy megérdemelte ezt az érzésekben és anyagiakbanegyaránt pazar barátságot. Magasrangú vendégek szál-lanak a grófi házba: a világlátott, végtelen művelt fő-tiszt mindig hivatalos. Elbűvöli a társaságot szellemescsevegésével, soha ki nem fogyó adomáival, érdek-feszítő, régi magyar hősi történeteivel, szórakoztató öt-leteivel. Mindenki mint barát válik el a választékosanöltözködő, karcsú, férfias alakjával is hódító, magas,izmos, szélesvállú, pompás emberpéldánytól. Az OMGEhelyiségében ma is kinn függő, egykorú arcképe is da-

43

liás külsejű férfit mutat hosszúkás, kissé görögös sza-bású arcával és orrával, kicsi szájával, gesztenyebarnahajával és szemöldökével. A leírások szerint tempós,lass« járása, mozdulatai egyszerre megélénkültek be-széd közben s mélabús tekintetű fekete szemei élénkencsillogni kezdtek. A nők bálványozták s Nagyváthy nemtudott választani egyet sem élettársul, akiével sorsátállandóan összekapcsolta volna.

Korlátlan tér nyílik alkotásokra s Nagyváthy él ishatalmával, hogy rendbeszedje szeszélyes és kapkodóföldesurának elhanyagolt jószágait. Külföldi tapasztala-tai s világnyelveken szerzett olvasottsága nyomán ő isészrevette azt, amit világhírű kortársa a német ThaerAlbert rendszeresen fejtett ki, hogy a robotszolgáltatá-sokra felépített, hagyományos gazdálkodású, hűbéreseredetű nagybirtok sem vonhatja ki magát a teret fog-laló pénzgazdálkodás hatása alól, s akarva nem akar-va kénytelen kapitalista vállalattá átalakulni. Mi-helyt az egyszerű terménygazdálkodás kezdett meg-szűnni és a nagybirtok eladásra, pénzzé váltható Jöve-delemre termelt, egyszerre számolni kellett a b i r t o kmegbecsülhető értékével, a befektetett költségek gaz-daságos vagy ráfizetéses szerepével, a nyers és tisztajövedelemmel és pénzben kellett kifejezni az addig csakdarabokban, űr- vagy súlyegységben, lélekszámbanvagy területben nyilvántartott élő és holt leltári meny·nyiségeket. A kereskedelmi vállalatok szigorú könyv-vitele bevonult a mezőgazdasági számtartásba is.

Amikor Nagyváthy jószágigazgatói hivatalába lé-pett, Festetich gróf maga is csak körülbelül tudta, mijevan. De nem tudta sem Nagyváthy elődje, sem az ura-dalmak gazdatiszti kara. Laza volt az egész igazgatás.A főtiszt meg sem ismerhette a 162.000 elhanyagolt hol-don szorgoskodó személyzetet, végrehajtó közegeinek

44

egyéni képességeit, a majorokat vezető tisztek pediga gyakori áthelyezések miatt maguk sem nyerhettek tel-jes átpillantást a kezelésükbe adott birtok talajáról, ha-tárairól s éghajlatáról. Nagyváthy hatalmas eréllyelösszefogta az egész gépezetet és új alapokra fektette aszámtartást. Oly kitűnően ragadta meg a szerteágazógazdaságokat, hogy ezek valóban egy akarat által irá-nyított egységbe tömörültek. Számviteli rendszere tá-vozta után is fönnmaradt s az uradalom könyveit fél-századig az általa lefektetett alapokon vezették.

Hogy azonban ezt a korszerű, okadatolt nyilván-tartást keresztül tudja vinni minden vonalon, ahhoz másképességű személyzet kellett, mint amit a pálcás haj-dúkból és régimódi botosispánokból összeválogathatott.Képzett gazdákra lett volna szüksége, akik megértik afőtiszt szándékait, rendelkezéseit. Ilyenek nem voltak.A megreformált számtartás bevezetésén kívül másikmaradandót tette az, hogy elindította a tudományos ala-pokra épített magyar gazdaképzést. Közvetlen az ő ne-véhez ugyan nem fűződik iskolaalapítás, mint TessedikSámueléhez, de ő ösztökélte urát s befolyásolta olyerősen, hogy Festetichen át két intézmény is néki kö-szönhette létét. Rámutatott a gróf előtt, hogy a csurgóiuradalom is nyer értékben, ha a község városiasodik srábírta, hogy építsen Csurgón református templomot ésgimnáziumot. Utóbbit Festetich személyesen nyitottameg 1792. október 1-én. A közvetett cél ezzé! is ugyan-az volt, mint a később Keszthelyen nyitott s o. fehér-papok gondozásába adott gimnáziummal: intézményeketteremteni, ahol a leendő gazdatisztek a tudományosszakképzettségükhöz szükséges előtanulmányokat elsa-játíthatják.

Az igazi mezőgazdasági szakiskola azonban, amelycsirájában Nagyváthy kezdeményezésének köszönheti

45

születését, a híres keszthelyi Georgicon volt. A köztu-datban általában úgy él keletkezése története, hogy fes-tetich György hirtelen nekibuzdulásában elhatároztaalapítását s költséget nem kímélve, a legkiválóbb kül-földi és hazai gazdák, köztük Tessecdik tanácsát ki-kérve, megszerveztette. A hiteles történeti valóság azon-ban más. Nagyváthy, amikor elfoglalta főtiszti hivata-lát, tapasztalta, hogy tisztjeinek szakképzettsége na-gyon csekély. Hogy ezt emelje, nekiült és összeállítottegy negyven nagy ívre terjedő, bevezetésből és háromrészből álló, kéziratos szolgálati utasítást. Ezzel is,akár a számtartás új rendjével egységes szervezetetakart adni az óriási birtoknak. Jellemző korszakára éserélyére, hogy a kéziratot minden gazdatisztjének lekellett másolni és megtanulni, akárcsak a katonaságnála szolgálati szabályzatot. Ez a kézirat ma is mint gaz-daságtörténeti ritkaság fekszik a csurgói girnnáziumkönyvtárában. Címe: „Közönséges instructio a mtgsTolnai Gróf Festetich György k. kamarás uradalmaibangyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül.Nagyváthy János nemes Zala stb. megyék táblabírójaés az említett mgs grófi jószágoknak Directora által!1792.” Bevezetése meghatározza tartalmát is. „A helyesGazdaság ezen kiváltképpen való három sarkalatokonfordul meg, hogy 1-ször. A gazdák azt a mi nincsen,megkeressék. 2-szor. Azt a mit kerestek, megtakarítsák.3-szor Igazán számon adják. — Ezen sarkalatok sze-rint az Első rész a Mezei Gazdák kalendáriomát, az esz-tendőnek minden hónapjában tartalmazza; a 2-ik rész agazdatisztek személyes kötelességeit, a 3-ik rész a szám-adások vezetését foglalja magában. A mit egy practicusgazdának tudni kell, itten röviden elő van adva olyszándékkal, hogy aki azt megtartja, hibázni nem mon.datik, aki pedig jobbakat találna, megdícsértetik és ju-

46

talmaztatik.” — Fönnmaradt még kéziratban ugvancsakjószágigazgatása első éveiből egy két íves Circulare.Birkák nemesítése tárgyában ad benne gazdatisztjeinekoktató utasításokat.

Úgy látszik azonban, hogy a betanulás kötelezett-sége nem bizonyult hatékony gazdaképző módszernek,mert Nagyváthy új megoldáson törte fejét. A szakkép-zés gondolatának magvát ezekkel az iratokkal elhin-tette már, most csupán az volt hátra, hogy a tanítástintézményessé tegye és kész tiszteket kapjon az urada-lom. Nagyváthy öreg napjaiban leírta életét. Ezt egyikleszármazottja a családnak, Nagyváthy Kálmán pozso-nyi ügyvéd még eredetiben olvasta a nagynénjénél. Aző írott tanúsága szerint Nagyváthy János adta Feste-tich György grófnak a tanácsot, hogy tanintézetet ala-pítson. A régimódi naturalista gazdaképzés nem vált betöbbé. Ez csak annyiból állott, hogy a kamaszodó ifjútbedugták valamelyik uradalmi irodába írnoknak. Itthozzáedződött elöljáróinak gorombaságaihoz, de többettanult meg a kártyaforgatásból, mintsem a könyvek ve-zetéséből. Majd kikerült a majorba alintézőnek egy in-téző mellé, gazdasági recepteket gyűjtött, esetleg ol-vasgatott is valami szakszerű könyvet, ha jóravalóbbvolt s gyakorlatból ragadt rá egy s más tudás. Nagy-váthy rábeszélésére tehát 1797-ben, minden más európaiállamot megelőzve nyitotta meg Festetich gróf a keszt-helyi Georgicont, földrészünk első rendszeres gazdasá-gi szakiskoláját.

Kezdeti alakjában a Georgicon nem volt egyéb,mint kiszélesített alakja az Instructióknak. 1801-ig csaka Festetich uradalom számára képzett gazdatiszteket,tehát belső ügye volt az uradalomnak. Ezután tágultországos intézménnyé, sőt hazánkat járó idegen utazókis megcsodálták, azonban Nagyváthy ekkor már nem

47

gyakorolt befolyást fejlődésére, noha haláláig ülnökemaradt. Megindulása után még kilenc hónapig ő igaz-gatta s így ez 1848-ig fönnállott, sok gazdanemzedéketaz életbe bocsátott intézet első szervezetében az ő keze-nyomát kell látnunk. Egyemeletes uradalmi épületbenadott neki hajlékot. Bár az egész, mintaszerű kezelésbevett, óriási uradalom szolgált gyakorlótereid, mégis ki-hasított 54.1 holdból álló iskolai gazdaságot, s egy kü-lön „fügazda” vezetésére bízta, aki résztvett a tisztitanácskozásokon, hogy állandóan tájékozva legyen azuradalom szükségleteiről. A tangazdaságban képv'selvbvolt minden művelési ág: telek, külső kert, szántó, le-gelő, kaszáló, rét, szőlő, erdő és istállóiban, aklaiban,baromfiudvarában, méhesében, epreskertjében, vetemé-nyeskertjében a valóságban jelentek meg mindazok azokszerű állattenyésztési újítások, amelyeket Nagyváthyelőzőleg A szorgalmatos mezei gazdában, utána pedignégy másik nagy művében megmintázott. Kísérletikert, nemes tenyészállatok, bő trágyázás, bonyolult ve-tésforgók, ipari és gyógynövények termelése, íásítottlegelő, erdei és gyümölcskerti faiskola és a legújabbgazdasági szerszámok gyűjteményéből álló, nagyszerűintézmény fejlődött ki csakhamar a Nagyváthy elindí-totta kezdetből. Hazai és Ausztriából meghívott szak-emberek legjobbjai tanították benne az alapvető tudo-mányokat, főkép természettudományokat, közöttük igenrészletesen tagolva a gazdasági számvitelt. Ennek isme-retanyagát Nagyváthy nyilvánvalóan az Instructiokbólfejlesztette tovább. Kezdették az alapkönyvekkel. Álta-lános leltárak, kataszteri birtokrészívek, urbáriumokkönyvei, majd a szerződések, tőkék és adósságok s ha-tározatok iktatott irattömbjeinek nyilvántartása képez-te az első részt. A másodikban a részletező gazdaságikönyveket ismertették, mint tagolt szakleltárakat, kü-

48

lönböző naplókat, pénz- és terménynyilvántartást. Vé-gül a harmadik rész a gazdasági számtartás segéd-könyveit tárta föl, a fentiek további részletezését, közöt-tük a robotszolgáltatások, napszámok, munkanaplókkönyveit. Kivonatok készítése, rovancsolás és ellenőrzészárta be a számviteli tanulmányokat. Csak hat deákosztályt vagy bölcseleti tanfolyamot végzett ifjakat vet-tek föl a három évfolyamos tudományos gazdasági is-kolába. Ezeknek előkészítéséhez volt szükség a csurgóiés keszthelyi gimnáziumokra, „hogy így a szülök köny-nyebbségekre módot szerezhessen az abban tanulóknaka gazdasági szerzetben előforduló Tudományok hallga-tására és a mezei gazdasággal való megesmerkedésre”— írja az egykorú tudósítás. A tanítás ugyanis kezdet-ben német, elvétve magyar, később pedig teljesen a tu-dományok nyelven, vagyis latinul folyt.

Azonban Nagyváthyt már nem találta Keszthelyena gyönyörű virágzásnak elindított intézet, mert főtisztiműködésének harmadik évében elhidegült Festetichcselszőtt testi-lelki jóbarátságuk. Pedig a grófné is kegyel-te férje bizalmasát, Nagyváthy pedig bensőséges tiszte-lettel adózott a nemes magyar asszony háziasságának,erényeinek. Még írói pennáját is megihlette a keszthelyinemzetes asszony alakjának emléke, mert később rólamintázta a „Magyar házi gazdaszonyt.” A grófnő való-ban példás családanya, feleség, honleány s nem utolsósorban gazdasszony is volt. Ma már furcsán hangzik,de Festetich grófné akkoriban még viasz- és faggyú-gyertyát öntött, font és szappant főzött s Nagyváthymaga írja, hogy látta, amint leányaival ponyvát szabottés zsákot foltozott. Sok házi receptet kapott tőle Nagy-váthy, ezeket is szorgalmasan följegyezte s későbbkönyveibe beledolgozta. Viszonzásul engedett a grófnőkérésének, s még az aranynapok idején egyik leánya

49

eljegyzési ünnepélyére írt egy alkalmi bohózatot. AZichy grófi családból származott vőlegény tiszteletérejelmezes korcsolyázást rendeztek a Balaton jegén. Ek-kor jelent meg közöttük a komédiázó pár: egy részeg-diáknak öltözött fiatalember, aki kiskabátban, félre-csapott kalappal rohant a jégen, mert egy nehézkes,szürke barát üldözte s bottal hadonászott feléje, hogymegüsse. A mese cselekménye szerint a libegő nyak-kendőjű diák minden ruháját elzálogosította, de a való-ság is ez volt, mert tényleg egy korhely bécsi diák ala-kította a szerepet s apja, aki most fizette ki fiánakadósságait, az üldöző barátot.

Mindez azonban nem oszlatta el a gróf és főtisztjeközött növekvő feszültséget. Igaz, hogy a gróf szeszé-lyes, hangulatember volt, aki később, Nagyváthy tá-vozta után is átlag öt-hat évenként váltogatta főtiszt-jeit s a Georgiconban is egymásnak adták a kilincsetaz első lelkesedésben szerződtetett, majd hamar meg-unt tanárok, de barátságuk mégis hiúsági kérdésen sik-lott ki, sőt mi több, épp Nagyváthy legmaradandóbbalkotásán a gazdasági számtartáson. A kebelbarátugyanazon okból lett kegyvesztett, ami emelkedését el-indította: Festetich műkedvelői érdeklődése miatt. Fes-tetich A szorgalmatos mezei gazda után is tovább olva-sott, újabban megjelent gazdasági munkákat s mindiga legutolsóért lelkesedett. Majd megunta később a Geor-gicont is és költőket istápol, helikonünnepségeket rendezKeszthelyen s tiszteletükre fákat ültet. Első benyomásaiután cselekszik s ilyenkor nem sajnálja a pénzt. Depéldája hat az egész Dunántúlon. Ő az első főnemes,aki nem külföldieskedik, nem Bécsben s Párizsban szór-ja el jövedelmét, hanem idehaza él, pártolja a költésze-tet, művészetet, irodalmat és tudományt s az egész ma-gyar kultúra javára vezet be jelentős újításokat birto-kain.

50

Amit ma olvasott, azt változékony természete hol-nap meg is akarta valósítani. Bosszantotta, hogy Nagy-váthy ezen csak fölényesen mosolygott. A sülve-főveegyüttlét megritkult, ezután csak hetenként kétszer ta-lálkoztak a tiszti megbeszéléseken. Egyszer a határo-zati jegyzőkönyvbe valami önálló rendelkezési diktáltbele az írnoknak Festetich, ám Nagyváthy áthúzta,mert mint teljhatalmú jószágigazgató rossznak tartotta.Nem szólt róla urának, de Festetich bepillantott a kö-vetkező ülésen egy ily jegyzőkönyvbe s észrevette. Ajelenetet, ami ezután következett, Vas Gereben is meg-írta. A gróf haragra lobbant s keményen összeszólal-kozott főtisztjével. Nyílt szakítás nem következett be,mert az udvariasság keretei között Nagyváthy kitöltöt-te szerződéses szolgálatát, de a hat év elteltével nyuga-lomba ment.

Váratlan zuhanás követte tehát a rendkívüli emel-kedést, de Nagyváthy magányra, mélabúra és bölcsel-kedésre hajlamos kedélyét nem törte meg. A fényárbanúszó, Haydn zenéjétől visszhangzó, selyemmel béleltszalonok kedvence, az elbűvölően szellemes csevegő,nagyúri vadászatok, mulatások, szórakoztató időtölté-sek dédelgetett részese egyszerre csöppen ki a magaséletből s válik remetévé. Vigasza az anyaföld s a ter-mészet. Sajátságosan magyar sors ez, hogy a nagy-világ sodrától elkapott köznemes életpályája egyszer-re csuklik meg és diadalai, sikerei színteréről egy zok-szó nélkül tűnik el, vissza valamelyik magános faluvagy udvarház remeteségébe, hogy ismét megtalálja ősönmagát. Ilyen regényes visszatérés az ősállapotba jel-lemezte az Európába kóstolt Bessenyei Györgynek 29évig tartó bihari remeteségét, valamivel vidámabb a gá-láns kalandok hősének, a szintén köznemes KisfaludySándornak badacsonyi öregkori hétköznapjait, Gvadá-

51

nyi József és Orczy Lőrinc híres generálisok csatákután a vidéki idilli létébe megtért gazdálkodását és kú-riájának ilyen magányában alkotta később Madách isaz Ember tragédiáját, abban a mélabús, jellemzően ma-gyar magányban, amely a keleti khánok dacával nemismer maga fölött urat s álmodozik, egyéniségét e szűkkorlátok között mégis teljesen kiélve, mert csak maga-szabta törvények szerint él.

Nagyváthy számára sem volt terméketlen magánya csurgói öregkor, hiszen nem is volt még öreg, csu-pán negyvenhárom éves. Derűs bölcs maradt s életta-pasztalatait összegezte nagy ráérésében. Négy művetszerzett itt, egymással párhuzamosan, nagy kedvtelés-sel írogatva, hiszen pl. a Magyar házi gazdasszonyhozharminc hosszú éven át gyűjtötte az anyagot. Anyagiviszonyai megengedték, hogy gondtalanul élhessenkedvteléseinek, hiszen a nagy gazda a maga ügyeibenis igen jó gazda volt. Körülbelül négyezer forintot taka-rított meg főtiszti működése alatt. Szerény összeg aszázezrekhez viszonyítva, amelyekről épp az ő szám-tartási rendszere adott először földes urának világosképet. Előzőleg volt már kb. nyolcezer forint készpénz-zé, úgyhogy mintegy tizenkétezer forint tőkevagyonialkezdte meg a csurgói életet. Megkapta holtiglani hasz-nálatra Festetichtől a szerződésileg kikötött földeket segyszerű házában polgári egyszerűséggel éldegélt to-vább.

Ámbár családja nem volt, ez a remeteség koránt-sem jelentett mogorva, patópáluras magányt. Nem,Nagyváthy egyáltalán nem úgy élt, „mint elátkozottkirályfi túl az Óperencián.” Nem vadult el a társada-lomtól, sőt öltözködésében, egész napirendjében kínosanbetartotta tovább is a választékos társadalmi külsősége-ket. Épp úgy bekapcsolódott tovább is szaktudománya

52

és a világ fejlődésébe, mint nagy kortársa és barátja,Kazinczy Ferenc, az egész országgal Széphaloniról le-velezgető irodalmi vezér. Hasonló egyedülálló tekintélyvolt s maradt a mezőgazdaság tudományában Núgy-váthy. Tulajdon volt földesura jelölte ki egymást kö-vető utódai egyikének A szorgalmas mezei gazdát kö-vetendő zsinórmértékül. Nemcsak a környékbeli gardák,kisemberek keresték föl tanácsért, hanem nemes urakzarándokoltak hozzá messziről, hogy véleményét kikér-jék. Két híres vendégéről emlékezik életrajzírója. A ko-moly érdeklődő egy fiatal Teleki gróf, könyve rajongóolvasója, akinek tapasztalati tanácsokat adott vendéglátóasztalánál, a szélhámos pedig az eszeveszett csínyeirőlhírhedt, tiszafüredi földesúr Józsa Gyuri. „Jajvár” nevűkúriájában élt ez az úri betyár, 20,000 holdas birtoka kö-zepén, amiből azonban a rendetlen kezelés miatt semmijövedelme nem volt. Lopták elől-hátul, ő pedig hol mu-latott a parasztok furfangjain, hol megkorbácsoltatta arajtakapottakat. Kék ingben s zöld gatyában járt fiatal-korában, éles fokossal jelent meg korhely barátai tár-saságában parasztlakodalmakon. Leitatták a násznépet sa menyecskéket a Jajvárba cipelték. Úri bálba viszontfrakkban, de gatyában lépett be. Felesége csak egy hé-tig bírt vele együtt élni. Aztán nem is vezettek nálaháztartást: télen disznóhúson, nyáron füstölt szalonnánélt egész házanépe, csak férfiak, mert nőcselédet arany-ért sem kapott. Cimborái egyszer egész ménesének le-vágták jobb fülét. Józsának ez annyira tetszett, hogytüntetőleg ezután csak félfülű lovakon járt s ilyen négy-lovas hintón állított be Csurgóra, az előkelő Nagyváthynem kis megrökönyödésére

Fényes ajánlatot tett az országos hírű embernek.Költözzék Tiszafüredre, szedje rendbe mint teljhatalmajószágkormányzó birtokát. Beléunt eddigi, léha életébe,

53

komoly, képzett gazda akar lenni, s Nagyváthyról veszpéldát. Józsa meglepetésére Nagyváthy belement azajánlatba, de föltételeket szabott. Maradjon Csurgón egyévig, gazdálkodjék vele együtt, vendégként tiszteli, dekézfogással és becsületszóval ígérje meg, hegy józanéletet él s tanul. Józsa hazautazott intézkedni s ténylegvisszajött. Kikísérte Nagyváthyt balatonvidéki tanulmá-nyi kirándulására. Majd a gazdasági cselédek ellenőrzéstlett volna tiszte, de ehelyett a Pendelyhajtogató nevűkorcsmába szökött ki s egész éjjel itatta a betyárfészekvendégeit. Nagyváthy finoman adta értésére, hogy min-denről értesült. Ebédnél maga elé a szokásos egy pint,Józsa elé viszont többiccés hatalmas üveg bort tétetett.Józsa elértette a célzást s azon az éjen megszökött.Pestről üzentette tanító mesterének, hogy szigorúbb hatcsuhás barátnál. Elég volt három hónap nála s inkábbszőrt lop a lovak farkából, hogy hurkot csináljon belőles él varjúhúson egy évig, semmint, hogy ezt az évetNagyváthy házában gondolkodja végig.

Pedig ezt a házat a nyugalom és boldogság szi-getévé varázsolta Nagyváthy szelleme és keze. Mindjártaz első télen kétszáz gyümölcsfát ültetett, amelyeketelőbb szobában, kályha mellett ojtatott be. Kertje mind-járt házából nyílt s rajta túl szőlleje messze lenyúlt amalomgátig. Szép fegyvergyűjteményéből is elővettegy-egy puskát s vadászgatott. Gyönyörködött magyal-és török pipagyűjteményében is. Ülnöke maradt a csur-gói uradalmi tisztigyűlésnek s már csak kaszinó és szó-rakozás kedvéért is eljárt az ülésekre, ahol minden gaz-datiszt személyes lekötelezettje volt. Barátkozott a kör-nyékbeli földbirtokoskkal s a csurgói plébánossal. Törő-dött az általa elindított gimnázium sorsával is. Későbbrokonokkal népesült be a környék, mert egyik fivére aközeli Siklósra, a másik meg éppen Csurgóra költözött.

54

Nagyváthy elhelyezte Festetich szolgálatában ennek kétfiát s neveltette. Látogatták egymást, de Nagyváthy tá-volabbra is kimozdult. Fölkereste a komáromi rokonságot,kikutatta családja eredetét s mint igazolt nemes 1798-baufölvétette magát a somogymegyei lajstromba. Komárom-ban a kalendárium szerkesztője fölkereste a szállóbans cikket kért tőle. Nagyváthy írás helyett rajzolt néki.Egy nagy földgömb mellett Napóleont ábrázolta kitátottszájjal, hogy benyelje a világot, a másik oldalon pedigegy magyar huszárt, aki fügét mutat a császárnak. 1806körül Pesten és Bécsben kezeltette régi szembaját, dehiába, mert gyulladástól egyik szemére megvakult. El-járt Keszthelyre is a Georgicon és Helikon összejövete-leire, s szívélyes viszonnyá enyhült a régi összezördü-lés Festetich gróffal. 1814-ben a virginiai dohányrólszerzett tapasztalatairól tartott előadást Keszthelyen.Néhány száz holdat bérelt s nagyban gazdálkodott. Nemtagadta meg ifjúkorát, továbbra is figyelte a környékbirtokain folytatott gazdálkodást, szakcikkeket olvasottés maga is írogatott a Tudományos Gyűjteménybe.1817-ben közölt egy földtani tanulmányt a Balaton ho-mokjának összetételéről. Gazdasági eszméit nagyszabá-sú könyvek számára tartogatta.

A balatoni homokot Tok község határából szedte,amikor Józsa Gyuri társaságában bejárta a környéketszárazon és vízen. Delejpatkóval kihúzta negyedét a ho-mokban rejlő vasnak s megállapította, hogy sok a szén-sav a vízben, gyaníthatólag földalatti forrásokból. Ezértnem bűzlik szerinte nyáron a víz, télen pedig a feszülőszénsav okozza a rianást Természettudományi érdeklő-dése tovább vezette és tanulmányozta a Balaton állat-világából a fövenymászó és festékcsigákat, fogast, sül-lőt, sügért és a gardahal vándorlását. Vendégei mindigláttak hosszú lugasában t én tá t , papirost, könyveket

55

míg egyik félórában a meszes talajban díszlő őszibarack-jainak, vagy a pálinkafőzésnek nézett utána, lovakatadott és vett, a másikban már séta közben megállva Je-gyezgette megfigyelései nyomán támadt gondolatait.

Emeljük le végül a leplet a Csurgón remetéskedő,hajdani nagy nőbarát érzelmi életéről. Házát Szalai Ka-rolin tartotta rendben. Vele próbáltatta ki a konyhán agazdaasszonyi háziipari recepteket s jegyezte föl azerdményt. Tőle született Lidia névre keresztelt leánya,1800-ban. Szalai Karolin néhány évre rá meghalt s mi-kor a három éves kislány nem akarta engedni, hogy ki-vigyék alvónak hitt anyja koporsóját, az atya kézenfogta: „Ne sírj kislányom, ezután én leszek anyád satyád egy személyben.” Bőkezűen neveltette s 1816-banadta férjhez Nyikos Lászlóhoz, Festetich egyik ispánjá-hoz. Ekkor szakadt rá az igazi magány. Megható szere-tettel levelezik Balatonszentgyörgyre került leányával sigyekezne befejezni négy, folyamatban lévő munkáját.De nehezen sikerül, mert az anyag állandóan gyűlik sa könyvek kéziratai bővülnek. Ifjúkori becsvággyalegyszerre akarja kiadni mind, hogy még egy szakiro-dalmi sikerrel lepje meg a magyar világot. A MagyarHázi gazdasszony ezután szerzett receptjeit Boriskanevű derék szakácsnőjével próbáltatja ki. Öregkorábanmegismétli önmagát s megint csak versfaragással s po-litikai röpiratokkal szakítja meg a tudományos munkál-kodás óráit. Nevét csak gazdaságtudományi munkák aláírta ki, mert a földművelést tartotta a Teremtő művelegközelebbi emberi utánzatának, igazi fiziokrata meg-győződéssel az egyetlen termelő -foglalkozásnak, a ha-zaszeretet és jellem alapjának. A többi írás csak idő-töltés, elmefuttatás. Egyik röpirata „A magyar zászlómúr”, másik „A 19. században élt igaz magyar hazafinaköröm órái” versbe foglaltan kívánja a jobbágyokkal

56

szemben követett emberséges bánásmódot, nehogy for-radalom törjön ki, viszont a névvel jegyzett MagyarGazdatisztben ugyanekkor a jobbágyokat oktatja, hogyoszthatatlan telekhez kötött állapotuk a legnagyobb jó-tétemény. Melyik volt végeredményben meggyőződése,talán maga sem érezte világosan a XIX. század nagyváltozásokat sejtető kezdetén. Végül megpróbálkozott aköltészet egykori losonci tanára a tiszta szépirodalom-mal is. Amikor földesurának László nevű fia 1811-benegy Hohenzollern hercegnővel ülte lakodalmát Keszt-helyt, a hajdani jószágigazgató alkalmi nászdalát küldöt-te el a Festetich ház örömünnepére. Kenetesen alázkodóajánlás után páros rímekben eleveníti meg az uradal-makhoz tartozó várak és romok dicső lakóit s ehnezkapcsolja mézes szavú szerencsekívánatait.

Ez a sokirányú tevékenykedés mutatja, hogy a nagygazda csurgói napjaiban semmi sem volt a lezuhant sa:«bukott nagyságából. Lássuk rendre, mi volt az a négynagy munka, amelyen titokban felváltva dolgozott anynyira titokban, hogy levelezésében Kazinczyval is titok-tartást ígértetett, amikor a széphalmi mester irodalmikísérletekre buzdította. Mi volt az a négy könyv, amiegyre csak nőtt-nőtt, míg szerzőjük járta a csurgói ha-tárt, beszédbe elegyedett a gazdákkal s tanácsolt, harosszat látott. Mi szűrődött le az utókor számára temérdek jogi, számviteli, hittudományi, politikai, földrajzi,történeti és természetrajzi tudásából, mert majdnemolyan mindenttudó volt, mint Tessedik Sámuel. Nagy-váthy 1819. február 24-én halt el hirtelen támadt tüdő-gyulladásban. Festetich György hozzá sietett betegségehírére, de már csak szemét foghatta le. Csak két hónap-pal élte túl nagy barátját maga is.

Sok kész és félig kész kézirat maradt a hagyatékban,közöttük egy Magyar Ismerettár c. lexikon, ami átfogó

57

tudását bizonyítja és két kötet vers. Idők folyamán ezekelkallódtak. De már 1821-ben megjelent s annyira túl-élte szerzőjét, hogy később három kiadást ért A MagyarPracticus Termesztető. „Talán az én szorgalmatos Me-zei-Gazdámnak is volt legalább annyi haszna — írjaélőbeszédében, — hogy a Magyar Gazdákat tselekede-teikre figyelmesebbekké tette, mert az utolsó negyed-században a magyar gazdálkodás megjavult.” „Valóban,— folytatja — ha mi a Termesztést és Tenyésztést egé-szen arra a lábra akarjuk állítani, a mellyen az Angoloké,Belgáké, és sok helyen a Németeké áll, a mint sokanjavasolják: úgy nekünk legelsőben is az Ugar-tartásrólkell lemondani; azután a Közlegelőinket szükség iui-lönbbféle termesztés alá fordítani. Mit ér a kártevő ja-vítás? A szüntelen mívelés által a föld nem javul, sőta termékenység végtére egészen ki fogy; a mellyet atrágya sem adhat vissza többé. — A Bétsi zsemlyesütőka mi trágya által termesztett erőtlen lisztű búzánkat ma-goknál is feltalálják.”

Nagyváthy saját bevallása szerint sokat hasznosítmunkájában az állandóan figyelemmel kísért német iro-dalomból, de magyar önérzettel példák sorozatával bi-zonyítja, hogy minálunk már rég ismertek és tájankéntszéltében gyakoroltak növénytermelői fogásokat, amit anémetek mint új eljárást vernek nagydobra. Erre aztánidehaza is mint fölfedezésen kapnak rajta. Ezért ő nemtudós értekezést ír, hanem a tőszomszédságában elte-rülő magyar nagybirtokokon külföldi tanulmányúton jártföldesurak és képzett gazdatisztek által kipróbált s 22év óta megfigyelt tapasztalati fogásokat.

„A gazdaságról közönségesen” írván kiindul az em-beri szükségletekből, s megvonja a növénytermesztésikörét. Megrajzolja a haladó gazda jellemét, beosztjasegédeit, cselédségét, kioktat, mire figyeljünk a szerző-

58

dések kötésénél, hogy gyakoroljuk a házirendet íonn-tartó fenyítékeket, hogy tarthatjuk meg az alkalmasembereket és selejtezhetjük ki a hitványakat, A robot-nak előnye, hogy egyszerre nagy munkaerő áll ki, „dehogy a robot a legrosszabb és még is a legdrágább íöld-mívelés neme, az is igaz.” Szívesebben dolgoztat a manapszámosnak nevezett „pénzes munkásokkal.” Rövidenismerteti az állatállomány kiszemelését, szerszámok it,majd nyomásokra osztja a földet s megmagyarázza,miért fejlődött ki nálunk az ugartartás. De pártolja alegújabb német és angol vetésforgókat, alkalmazva amagyar viszonyokhoz időnkénti mélyszántással. TúlteszTessediken is a trágyanemek alapos ismertetésében.

Magára a földmívelésre térve sorraveszi a mező-gazdasági munkákat, a nálunk szokásos hibákkal, majda vetőmagelőkészítés kapcsán ismerteti valamennyi mais termelt mezőgazdasági növényünket, külön fejezetetszentelve „korompéllyal való bánásnak.” Sajátságos,hogy a haladó gondolkodású Nagyváthy micsoda ellen-sége a gépeknek. „Az Arató és Cséplő-gépelyek a nagyköltség . . . miatt . . . se lehetnek köz kiterjedésnek, —A Vető-gépelyek nem érdemlik, hogy a Mívészek fejeketazon törjék.” Haszontalannak minősíti a tengeritöltöge-tőt is, igaz, hogy az ő idejében még nem volt tökéletesa sorvetés. Csak az egyszerű, kézi, könnyen javíthatószerszámokban bízik. Új dolog volt a mezőgazdasági gép-tan, s ismerete még az ő széleskörű tudását is megha-ladta. Ezért elveti mind a munkást koporsóba vivő kézicséplést, mind a cséplő machinákat. Sarló helyett ka-szával arattat, szérűn nyomtattat s féreg ellen keményreaszaltatja be a gabonát, úgy rakatja granáriumba vagyvermelteti be.

A rétekkel ő is törődik, bár kezelési elvei koránt-sem oly úttörőek, mint Tessedikéi. Csak ritkásan engedi

59

rajtok a fát s inkább a hagyományos kezelésen javít,amidőn a mohot boronával szaggattatja föl, oltatlanmésszel és hamuval irtja, a vakondot pedig vízzelárasztja el. A széna szaporítást ő is a mesterséges ta-karmánytermesztésben látja. Védelmébe veszi a pusztá-kat. „A könyves, és Újsággazdák a mi Pusztájink ellenszünet nélkül kiabálnak. — Ez a német Egoizmus az or-szágok boldogságát a sok kézen és az uralkodók fényeshatalmát ezeknek erején építvén fel, minden a Tartomá-nyok kiterjedésére, a jövendő megnépesedésére és ahaza gazdálkodására való tekintet nélkül minden; háza-sít, szaporít, vele birtokot foglaltat és a legkisebb te-nyésztő, vagy fát termő helyet is mívelés alá kívánjafordíttatni.” Nagyváthy figyelmeztet, hogy az állatte-nyésztés jövedelmezőbb a növénytermelésnél, ezért szük-ség van pusztákra. Közlegelőrendtartást dolgoz ki, vizs-gálja a kopár, bozótos, erdős, vizenyős, lapályos éshegyi, közeli és távoli legelőnemeket.

Nála még nem válik külön a mezőgazdaságtól a ker-tészet. A magyar practicus termesztőnek következő fe-jezetei ugyanis a gyümölcstermeléssel és szőlőművelés-sel foglalkoznak. A gyümölcsösök főhasznát az égett-borban látja. Urasági gyümölcsösökből kell nemes oltó-ágat beszerezni. Utal a törpefák előnyeire. A faiskolákkezelésében valamint a szőllőművelési munkák taglalá-sában saját bevallása szerint a Szorgalmatos MezeiGazdában mondottakat bővíti s rendszerezi. „A szőlő-tövek külömbféle fajtáji” nála a góhér, rózsa, burgun-dim, formint, hárslevelű, fejér, musfratal, ifark, balatant,hátai sárfejér, demjén, sombajom, budai, részben ma márismeretlen részben még ma is szaporított fajták, a Bor-tsinálás fejezete pedig máslásról, campaniairól, ürmös-ről, feketés vagy veres borokról is megemlékezik a ter-mészetes borok mellett. Végül kilencedik fejezetében

60

összefoglaló erdészetet ad a széles tájékozottságú Nagy-váthy, kikelve az oktalan erdőpusztítás ellen. Az erdő-gazdálkodás főcélja nála az épületfa.

Hogy hátrahagyott művei a külön kötetek és címekellenére egységet képeznek, s voltaképpen főművét szé-lesztette benne tárgykörök szerint könyvekké, az rög-tön kitűnik a szintén 1821-ben megjelent s két kiadást ért„Magyar practicus tényésztető”-ből. Erélyesen mutat ráhogy a mövénytermesztés önmagában még nem gazdál-kodás. „E szerént a Termesztés nagysága akárhol istsak annak tsalhatatlan bizonysága, hogy ott sok azember, a virágzó Tenyésztetés pedig azt mutatja hogyott a gazdák tehetőssek, mert a Tenyésztetéshez Capi-tális kell. A Magyarok mai gazdálkodása e kétt talpkőnnáll: 1. A mi termesztésünk tsak akkor fizeti ki magát,mikor a szomszédok termése hibázik. 2. Ellenben Te-nyésztetésünk mindenkor is minden ágaira nerve bet-ses, mert mindnyájunk Capitálissát bátorságba tartja,azt bizonyos kamattal neveli és a köz teher egyedül ezenfekszik, Innen a' következik, hogy a Tenyésztetést kárvolna a Termesztésnek utána tenni”.

Ebben a fölfogásban is a tőkésgazdálkodás alapelvenyilatkozik s a nagy számtartó mindjárt az elején aztvizsgálja, melyik melyik állattartás a legjövedelmezőbb?Sorraveszi tehát a legelő közelségét s minőségét, a ta-karmánybőséget, s a népsűrűséget. Füvespusztán lovat,makerdő közelében sertést kell tartani, marhát, pedigcsak az neveljen, akinek magának van takarmánya,mert pénzen vett szénán „a Nevendék maga magát két-szer megeszi.” Az egykori gazdasági tisztet halljuk be-szélni, amikor a tenyészállatok kiválasztásáról, vagykeresztezéséről mondja el tapasztalatait. Részletezi atalaj, égtáj és a legelő növényzetének nevelő hatását sáltalában nem barátja a más vidékről behozott állatok-

61

nak. A külföldi szép fajta nem szokik meg s elfajul. Ha-sonlóképp tartózkodó az istállózás kérdésében, de nefelejtsük el, hogy az ő idejében még a ridegtartás volt afő állattenyésztési mód. A jószágot tehát edzeni keli,de oltalmazni is, mert „Olly fergeteges napok is követ-kezhetnek, hogy a szél a jászolban terített szénát hóvaielborítja és a marhát magát is megsanyargatja; iegalább két oldalról, a honnan a legmordabb szelek szok-tak járni, szükséges a színeknek rovátkolt deszkákbólvagy keményebb matériából is falat tsinálni és így aFelszert L betű formára állítani; a mely a havas esőthozó szelet a marhákról elfordítsa.” Az istállóépítésnélérvényesíti csurgói tapasztalatait s megrója az alacsony,ablaktalan, rothadó hidlású, keskeny ajtajú korabeli épít-ményeket. Még a juhakolban is szalmázni kell, mert atrágyanyerés a fontos. Tisztaság, ápolás, mozgatás, jöivóvíz és tapasztalati védekezés a járványok ellen aminden háziállatra vonatkozó alapelvek.

Ezután következik a részletes állattenyésztés. Kezdia lovakkal. Akkoriban még nem szelték az országotvasutak és nem robogtak gépkocsik, így temérdek lóravolt szükség. Ő a tenyésztési célok szerint külön fajokatjavall igás, nyerges, hintós, vadász, hámos, stb. lónak,mert más kell postakocsiba, katonasághoz, előfogatnak.Legkitűnőbbnek az arab lovat tartja s ezzel kívánja ne-mesíteni a sok háború miatt elfogyott és leromlott ma-gyar lóállományt. Tenyésztési elvei elég tisztultak. Is-meri az „Arábiai lovak famíliája lajstromát” vagyis amai törzskönyvezést, de tapasztalataira hivatkozva méga félszilaj ménestartást tekinti a legjobb lótenyésztésnek.A lóvétel külemi kívánalmaitól kezdve az eladásig amagános gazda szemszögéből halad végig a tenyésztésmozzanatain, de már országos szervezés szükségességé-nek hangját is megüti, amidőn vármegyei méneket köve-

62

tel, hogy a házi vagy szelídtenyésztésben nevelt szapo-rulattal elégítsük ki a katonaság szükségletét, mert aménesek nem elegendők.

A szarvasmarha tenyésztésben is a köz-tpufat tartjaa legjobbnak, vagyis a svajtzériának nevezett csírábaníéllegelőtartást, amikor a marha reggel, délben és este aháznál lakik jól, egyébként legel. A gulyán ugyanis atehenek. 1/3-a meddő, igaz hogy a szabad levegőn azállat nagyon megedződik, hiszen még télen is csak fél-szer alá hajtják. Viszont a teljes istállózáshoz temérdektakarmány kell, bár itt nyerjük a legtöbb trágyát, tejet,borjút a mészárszékbe, ökröt járomba, itt lehet a töké-letes tejgazdaságot megvalósítani. Nagyváthy idejébenmár ugyanis a régi magyar tenyészcélok kezdtek átala·»kulni. Többé nem a magyar fajta előnyei vezettek, a jóhús és igaerő, hanem a tejhozam s ennek megfelelőenelkezdődött az alpesi fajták beszivárgása. Ezt a külfölditenyészetet ő is pártolja és vele kapcsolatban rámutatnépünk sok káros, kiirtandó szokására, hogy pl. lebor-jadzásig fej, a pecetejet (colostrum) kifeji s nem adjaa borjúnak, az újszülött borjút sóval kenik be, hogy azanyja szeresse, sokan egyáltalán nem engedik a borjútszopni stb. Ő az első, aki nem gazdasszonyt mellékfog-lalkozásnak tekinti a tejgazdaságot, hanem komoly, ésalapos tanulmányokat érdemlő jövedelmi forrásnak, ön-álló gazdálkodási ágnak. Ő ha véres a tej, nem a boszor-kányok által megrontott tehenet pálcáztatja meg, hanema csorlást, mert birs, bükk vagy égerfalevelet etetett, sa tisztaságot hangoztatja minden vonalon: tőgyápolás-ban, tejkezelésben, hűtőpincékben, szállítóedényekben.Ismeri az akkor már világhírű svájci, holland és olaszsajtokat és szomorúan mutat rá, hogy mi magyarok mégcsak vajat tudunk készíteni. „Hogy a Magyarok mégolly hátra vágynak a jó Sajtcsinálásban, az az oka,

63

hogy még minálunk Vajat se győzünk annyit tsinálni,a'mennyi a közszükségre kívántatik, nemhogy a feles-leg valóból igyekezhetnénk jóízű kövér Sajtot tsináini.”Ugyanez a nézete az állatorvoslást illetőleg. „Mentőltovább megyén a Szarvas-Marhák körül való tapaszta-lásom, annál inkább meggyőződtem afelől, hogy a Mar-ha orvoslás igen gyenge és nagy ressent fundámentomnélkül való sarkalatokon áll; és ez mindaddig is úgymarad, valameddig az orvosok tsak orvosok maradnak,és egyszersmind Mezei Gazdák nem lesznek.” Segít,amennyire tud és sorraveszi a száj és körömfájást, vér-hast, fölfúvódást, dögöt, tüdőgyulladást, ecetből, mák-ból, mézből, ganéből, sóból, lenmagból, kékgálicból éshájból készült házi orvosságokat meg különböző, kipró-bált kúrákat ajánlva leküzdésökre.

Érthető, hogy a juhtenyésztésre különös gondot for-dít. A gazdaság történetből tudjuk, hogy a XIX. századkezdetén még a gyapjú volt nagybirtokaink fő kivitelicikke, nem a búza. Tenyésztési elveiben itt is sajátosankeveredik a hagyomány a haladó, sokszor csak sejtésekében nyilvánuló természettudományos gondolkodással.Nemek, életkor és tenyészcél szerint osztja föl a nyá-jakat. Csak magas, levegőjárta, rövid, ösztövér füvettermő legelőkre enged juhnyájat. Délelőtt nyugatnak,délután keletnek tereli, hogy a nap mindig faroktól süs-se, mert így nem kergül meg a hőségtől. „Ha a meg-kerigősödött juhnak feje felnyittatik: abban valami víz-zel tele hólyag találtatik. A Hólyag bizonyosan élő ál-lat, a melly magát az agyvelőből tápálja. Ez az állata nagy melegség idején szokott a tojásból kikelni.” Tud-ja azt is, hogy a magyar fajta gyapja szövési célra dur-va, ezért „A mi földünkhöz képest én az Alföldre a Lin-kolnshiri Anglus fajt, és a hegyesebb részekre a Spa-nyolt, vagy lagalább a Pádvait kívánnám még egyszer

64

behozni és az első behozásnak maradékait az által egygrádittsal feljebb emelni.” A gyapjúismeret pedig tudo-mány. Perbe száll az akkoriban dívó állásponttal, hogya fejés eldurvítja a gyapjat. Csak a nemes spanyol juhotnem szabad szerinte fejni, a magyart és németet mér-tékletesen lehet. De juhászatot ne a saját juhaikat isnyájban tartó, sok csalással élő juhászoktól tanuljon azifjú gazda, hanem tudományos alapon. „Az a Földes-Uraság gazdag uzsorával vissza venné tsak 3—4 esz-tendő alatt is azt a költséget, a mellyet valamellyikgyermeknek a Mezei-gazdaságra való megtaníttatásáérttenne. Már most a keszthelyi Georgicon nyitva áll, min-den illyen tanulónak.” Nagyváthy a juhok közönsége-sebb nyavalyáira is tud házi orvosságokat, a kergekórtkivéve. Érdekes receptje a bécsi koromból, főtt dohány-léből és rézrozsdából kevert lé rüh ellen. Általában csakhegyi legelőkön tartja veszélytelennek a juhtenyésztést,az alföldin nem.

Ma már csak gazdaságtörténeti érdekesség, az őkorában még élő valóság volt a sertéstenyésztés régi,vad módja, az erdőben makkoló konda. Tele volt a Ba-kony csürhékkel s az egész Dunántúl az öntésekben isjól hízó, édes, puha gyökerű sást dúró disznókat őrzővad, félbetyár kanászokkal. Nagyváthy ezt is értékeli,de a malacoztatás okából többre tartja már a félvadtenyésztést. Ebben a disznó hazajár s törkölyt, moslé-kot kap enni. Főleg a tehenészet savóját lehet így jólértékesíteni vagy a beteg sertést orvosolni, Csík ellenárral szurkáltatja meg torokerét, vért folyat belőle,majd földitök (brionia) kifacsart levét puskaporral ele-gyítve tölti a torkába. Tájunkra legjobbnak tartja agöndör, fehérszőrű rác sertést. A sertéstenyésztésbentárgyalja a teljes hentesipari technológiát. Míg a mészá-rosmesterség az ő idejében külön, ősi ipar volt, addig

65

a disznóölés a háztartási teendőkbe tartozott, azért ke-rült ide a gazda állattenyésztési tudományába. Viszontaz aprójószág még szerinte is a gazdasszonyra tarto-zik, ezért nem foglalhat tenyésztése helyet itt, hanem aháziasszonyi kötelességekben. A méhtartás ismét a gaz-da dolga, ezért óriási olvasottsága alapján tapasztalati-lag próbál ki mindent csurgói kis paradicsomában, vagykipróbáltat ismerőseivel és csak a bevált tenyésztési fo-gásokat readszerezi, „mert a Méhek nem pallérozódnaka századok megvilágosodása által, mint az emberek: ha-nem tsak a természet mellett maradó állatok.”

A feleség szónak régi magyar értelme tükröződikNagyváthy fölfogásában, mert a gazdasszonyt nemcsakélettársnak, hanem üzlettársnak is tekinti, akinek a férjgazdasági üzemében pontosan körvonalazott munkakörtkell betöltenie. „Egy jó Gazdasszonytól sokat kívánnaka férjek. — Nékem kellett olly hosszú időt tanulásbaneltöltenem, hogy a kezdőknek tétovázás nélkül meg-mondhassam: Ezt tedd s így csináld A sck tudakozódás,a sok próbatétel és hibás útmutatások a kedvetlen meg-csalattatáson felül minden mellesleg való időmet meg-emésztették. A mi ezen könyvben van, az meg van töböAsszonyságok által s magam házánál többször próbálvaés nagy részben Magyar Asszonyságok fogásai.”

Az ismeretek mai csoportosításához szokva nem istudjuk, végiglapozva Nagyváthy jeles könyvét, volta-képpen hová is soroljuk. Szakácskönyvnek minősítenitúlkevés volna, háztartási lexikonnak túlsók. Falán az-zal érzékeltetjük legjobban tartalmát, ha megállapítjukróla, hogy egy könyvben öleli föl, eredeti rendsisrbocsoportosítva mindezt, amit ma középfokú női gazdaságiiskoláink szaktárgyakba osztva tanítanák. A szerző ittnem választja külön az ismereteket baromfitenyésztésre,konyhakertészetre, kisebb háziipari, ma már túlnyomó-

66

lag a gyáripar körébe tartozó munkákra stb. hanemhatáridőnaptár sorrendjében tizenkét fejezetben tárgyal-ja mit és hogy kell csinálni az esztendő folyamán a házkörül és a házban böjtelö havától karácsonyig. Kapjunkbelé egy-két helyen, mi van ebben a mindenttudó könyv-ben, mi lett az egy életen át folytatott szorgalmasanyaggyűjtés gyümölcse!

Újévkor házi cselédet fogad a gazdasszony s elfá-radunk a sok szempont átértésébe, amivel egy jó cse-lédnek ki kell állani a szigorúan válogató gazdasszonybírálatát. Inventáriumot készít, jégvermet töltet, hordóskáposztát mosat a ház úrnője, majd ecetet főz, az edé-nyeket rozsdától tisztíttatja, férficselédeket a konyhá-ban kosárfonással foglalkoztatja, sót őrlet s ha van vizea malmoknak, kölest és árpakását, végül a ritkábbanhordott ruhákat szellőzteti. Még több gazdasági munkahárul rá nyáron szent Jakab havában. Ekkor készít ke-ményítőt búzából, foldoztatja az aratóponyvákat, főz becseresznyét, meggyet, barackot, vagy aszal, ő kacs-csoztatja a dohányt, ami nagy érték borravalónak, vetőszi beérésre kelt, karalábot, karfiolt, kiásatja a sár-rányt, hagymát. Koszorúba fűzik a fokhagymát. Napon-ta tésztával uborkát savanyít az aratóknak, söpreti a ké-ményeket, kappanoztat, ugorkát tesz el télire ecetbe, ki-tisztíttatja a kút sarát, áztatja a káposztáshordókat, újcselédeket fogad a szent Mihálykor elmenendők helyére,kiegészíti az éléskamra készleteit, összegezi bevétel-kiadási naplóját s fizeti a közben fölgyülemlett számlá-kat. A másik bokros teendőjű hónap számára Mindszenthava. Ő rendezi a szüretet. Szedeti és tűznél szárítja asáfrányvirágot, küldi vásárra a vörös és fokhagymát.Ekkor tölti meg egész télre szóló készlettel a kamrát,búzakását őrlet, lisztet szitál s szárít a teknőn, hajdinátküld a malomba, gyertyabelet sodrat s gyertyát mart,

66

de nem sokat, mert tavasszal megolvad, kályhát, kemen-cét tapasztal. Mihelyt a csipkebogyót megpuhította azéjjeli dér, szedeti hecsepecsnek. Fonószerszámokat elő-készíti, homokba elrakatja a téli zöldséget, Simon-Júdáskor fejeskáposztát szedet, kerekrépát savanyít sbefogja a disznókat hízásra. Az esztergályos megiga-zítja a rokkák guzsalyait. A padláson halat szárítanak sfüstölik télire. Fa alatt saját levelével takarják be agesztenyét, vagy gazzal s elduggasztják a fokhagymát.

Íme egy kis ízelítő a magyar gazdasszony munká-jából, pedig nem is vettük figyelembe a tehenészet,és disznóöléssel kapcsolatosakat, ami ma már mind ahatalmas tejipari vállalatok vezető mérnökeinek vagyszalámigyárak vegyészeinek ágazatos tudománya. Nagy-váthy Magyar Házi Gazdasszonyát leánya Nyikosné el-küldette a könyv megjelenése után 1820-han nagy dí-szesen bekötve özv. Festetich Györgynének. Tudta,hogy ezzel elhunyt atyja szándékát teljesíti. A grófnémeghatódott levélben köszönte meg figyelmét. „Elnyu-godott édes Attya, valóban különös tapasztalása Gazdaés Gazda Asszony tudományú volt, méltó az eisö köny-vét követni, az én akkori Hiatal tapasztalásomat, hogyeö oly nagyra vette, hogy méltónak találta az eö érde-mes gyűjteményébe hé iktatni, betsülöm: most talán,hogy ha élne, érdemesebb Gazda Asszonyi tudományok-kal szolgálhatnék, de az mindenható máskép akarta,hogy eö előbb el ment, és én fogom követni.”

A XIX. század elején még teljes erejében virul a hű-béri gazdálkodás Magyarországon, gyáripar nincs és agazdának házatája, földbirtoka a rajta!évö élő és holtfölszereléssel ebben a hagyományos, osztatlan munkájútermelésben még önellátó gazdasági egységet képez.Egy munkaszervezetbe csoportosul a gazda családja,háznépe és cselédsége s így érthető, hogy a gazdálko-

68

dás tárgyi elemein kívül Nagyváthy behatóan foglalko-zik a személyi elemekkel is, magával a gazdálkodó em-berrel, főkép a vezetők egyéniségével. Már a MagvaiHázi Gazdasszony is pompásan karcolt eszményképétnyújtja a sok gondú magyar nagyasszonynak s kár,hogy nőnevelésünk későbbi szervezett formáiban ebbőla tősgyökeres magyar hagyományból alig hasznosítottvalamit. Még jobban a személyi tényezőre veti a hang-súlyt férjének, a gazdálkodó magyar úrnak vizsgálatá-ban. Az öreg Nagyváthy csurgói magányában visszapil-lant élete folyására. Festők önarcképet alkotnak önma-gukról vagy valamelyik nagy vásznuk csoportozatánakegyik alakjában búvik meg arcuk. írók, költök vallomá-sokat vetnek papírra a költészetről és valóságról, s re-gényük egyik alakjában kelnek életre. Nagyváthy ismegmintázta önmagát, mert ő a Magyar Gazdatiszt ál-talános tanulságokba elvonatkoztatott főhőse, amilyen-nek őt magát alakította sikerekben gazdag, változatosfolyású élete.

1822-ben, halála után jelent meg a Magyar Gazda-tiszt is és három kiadása mutatja népszerűségét. Utal rá,hogy a magyar birtokosok többnyire gazdag főnemesek,akiket igénybe vesz a hivatalviselés vagy talán le isnézik a mezei gazdálkodást. Hazánk erdeke is, hogy tu-dósán képzett gazdatiszt pótolja az ő hozzá nem értésü-ket. „Azokat pedig, a kiknek módjok van a tanulásban,serkentem ezennel, hogy készüljenek el a Gazdasághozillendően.” Szobából nem lehet gazdálkodni, hanem oda^künn kell megedződniük. Előismeretnek hasznos a hazainyelvek tudása, olvasható és helyes írás, könnyű szá-molás, „emberi szív és hajló erkölcs.” A szakismerete-ket kezdőknek vagy uradalmi gyakorlattal lehet elsa-játítani, vagy még jobb, ha a keszthelyi Georgiconbamennek tanulni. Könyvét úgy jellemzi, hogy benne az

69

„egész Gazdaság Practica Részét” igyekezett előadni,vagyis a kipróbált termelési és rendtartási fogásokat.Az olvasottak alapján aztán mindenki önállóan kombinál-hat. Ismerteti a nagybirtok gazdasági kormányszékei-nek tisztviselői karát, a központi iroda berendezését, föl-szerelését s a jószágigazgatás szervezetét. Majd csopor-tosítja a munkákat rendeléstevésre, felvigyázásra, rend-tartásra és megkímélésre. Ily főfejezetekben részletezi alatifundium munkaszervezetét és ez a nagy gazda, amunkaszervezésében s a mezőgazdasági üzemben újathozó, hajdani jószágigazgató tapasztalatainak véglegessummája.

Két főszempont vonul végig a termesztés, tenyész-tés, adás-vevés, építés, kereskedés, árendába adás, szer-ződéskötés, cselédfogadás. fenyítés s elbocsátás, meg akasznárok ellenőrzésének, készpénz, magház és pincekezelésének sokrétű igazgatásán. Az egyik a számadás,a másik a roboterő gazdaságos irányítása. MondhatjukNagyváthy alkalmazta tudatosan mezőgazdasági nagy-üzemben hazai földön először a kettős könyvviteli,ahogy ö nevezi a Scrittura Doppiával megegyező kamc-rális számadást, a kereskedelemből átvett jegyzőkönyv-vel, főszámadó-, hónapos kivonás és az egyes termé-nyek raktárkönyveivel, a censuális székek elé beterjesz-tett időszaki összesítésekkel, mégis mellőzve a haszon-talan rubrikákat, combinatiókat és bilanxokat. Alapelve,hogy minden gazdálkodási mozzanatot írásban kell je-gyezni, Inventárium, urbariális tabella, iixns proventu-sok tabellája, (mai pénztárnapló) robotnvilvántartás,szegődség, cséplési eredmény, mind, mind írásban legyenrögzítve, mert csak így lehet tisztán látni a holdankéntivetőmagarányt, a fölszerelés kopását s megengedhetőújítását, az úton lévők napidíjainak jogosultságát s sokegyebet, ami visszaéléseknek volt forrása.

70

A másik, ma már történelemmé vált szempont a ro-boterő helyes beosztása. Egy régi világ furcsa képe bon-takozik ki előttünk, ha a hajdani gazdatiszti tudomány-nak ezeket a lapjait forgatjuk, amikor még nem pénz-ben mérték a közszolgáltatásokat, hanem munkaerővelés terményben adóztak a közhatóságot, s mondhatnókmajdnem az államhatalmat képviselő földesúrnak. A jog-végzett Nagyváthy csillogtatja itt óriási jártasságát azUrbárium magyarázatában. Vázolja-e ma már holtjogterület történetét s védi az intézményt, mert jónaktartja. „A Jobbágyokat ugy kell gondolni, mint a Földes-Urasággal két oldalú Szerződésben élő embereket.”Nincs ennél jobb rendszer szerinte, ha mindenkinek meg-adják a jussát és a gazdatiszt emberségesen hajtja vég-re. Nemcsak a telkek fölosztására, legelőhasználatra,személyes jobbágyi jussokra pálinkafőzésre, faizásra,makkoltatásra, az urasági erdőben gubacsolásra, kilen-cedre, tizedre, hegyvámra, duplarobotra és hosszúfuvarrakell fölügyelnie, hanem emberbarátilag végrehajtania arégi, elnyomorodott cselédek élelmezését, az árvák pén-zének kamatoztatását, a tisztiszék által elítéltek deresrehúzását vagy elbocsátását.

Akármily tárgy vetődik is felszínre, bámulhatjukNagyváthy óriási tájékozottságát, olvasottságát. Lgészszakértekezéssé nőnek tolla nyomán a gazdasági építé-szetről, vagy a puszták, erdők, mészárszékek, korcsmákés malmok árendálásáról írott fejezetek. Nem csodál-kozunk, hogy jóval halála után 1861-ben a pápai ura-dalom a Nagyváthy ajánlotta vetésforgót követte. Nemcsodáljuk, hogy az az ember, aki a hagyatékában ma-radi jogi, történelmi, és szépirodalmi könyveket, vala-mint a nyugdíjba vonulása óta alig gyarapított pénzva-gyont főörököse és a család igazságos kielégítése utána csurgói és sárospataki iskolák művelődési céljaira osz-

71

totta szét, a tudást hirdette a gazda főerényének is. Hir-dette és keresztülvitte, hogy a minden helyre a meg-felelő ember kerüljön. Jól fizetett, jellemes, elméletilegés gyakorlatilag egyaránt fölkészült, célirányos szaknevelésen végigvezetett gazda volt az ő eszménye. Ahivatás elleni merényletnek tartotta kora szokását, hogyéí denies komornyikokat és kiszolgált urasági inasokatültettek be parancsolni a majorodba. Ő már egyem an-gilmak tekinti a gazdálkodás (oeconomia) nipllett a szám-tartást (cancellistica) is, mert a ,,számadó könyvekhavi kivonatai, mint a kalmári számadásban a contocourantok, a részes bilántzok formája termésről, csép-lésről, tenyészetről, maradékról js előző éviekkel valóegybevetése, a számadó könyvek megrostáltatása s atalált nehézségek kiadása megfejtés végett” mutatja megszámszerűen a mezőgazdaság jövedelmező voltát. Felál-lítja a „közbilánxot, minden munka költség. Termések ésjövedelmek közt: a melly a Birtokosnak egy summá-ban szeme eleibe terjeszti az egész esztendei költségetés jövedelmet.”

Nagyváthy egyik lábával még a zárt, önellátó, ter-ménycserére alapított, feudális gazdálkodás alao:án áll.De előfutára a mának, a pénzgazdálkodás korának, ami-kor kapitalista alapelveket visz be a birtok kezelésébe,kereskedelmi vállalatnak tekinti az ősiség jogával és ha-gyományaival körülbástyázott földet és másik lábávalmár átlép korunkba, amelyben föloldódik a kötött bir-íokforgalom, eladásra, kivitelre, haszonra termelnek samezőgazdaság is belekapcsolódik a kapitalizmus szabad-versenyének forgatagába.

Ezért nevezhetjük a XVII1. század legnagyobb ma-gyar gazdájának.

Cserháti Sándor

(1852—1909.)

Ha a XVIII. század két legnagyobb magyar gazdá-ja, Tessedik Sámuel és Nagyváthy János után most egy-szerre olyan férfiúval foglalkozunk, aki a XIX. századvégén volt virágában, nem azt jelenti, hogy közben nemlettek volna kitűnő magyar gazdák, hanem csak azt,hogy kimagasló nagyságok nem voltak. Forrongásbantelt el egy félszázad s a magyar gazdaságtörténet töb-bet haladt benne, mint előtte félezer év alatt, A 48-astörvények egy csapásra törölték el a hűbéri gazdálkodásrendszerét s az elbukott szabadságharc vívmányait azönkényuralom gazdasági és társadalmi vonatkozásbanhiánytalanul megtartotta, keresztülvitte, sőt tovább fej-lesztette. Megtörtént a jobbágyfölszabadítás. A földbir-tokosokat a robotszolgáltatásban szenvedett veszteségértállami járadékkötvényekkel kárpótolták, de oly módon,hogy a középnemesség, miután földje kicsúszott talpaalól, lényegileg tönkrement. A telekkönyv, rendszeres,földadó, lassan-lassan mégis csak porlő nagybirtok azon-ban új, független és jómódú magyar földművesosztálytteremtett: az azelőtt nem létezett kisgazdákat vagy kis-birtokosokat. Főkép az 1867-es kiegyezést követő nagy

73

gazdasági föllendülés után tollasodott meg ez a réteg,elsősorban a tömeges szemtermelésből, főleg a búzából.az osztrák-magyar monarchia egyetlen, gazdaságföld-rajzilag egymást igen jól kiegészítő tájakból összetevő-dő vámterületet képezett, amelyben a sikerdús magyarbúza biztos piacra talált. Jóllehet földművelő népessé-günk gazdasági tudása nem sokat gyarapodott és a ta-lajt épp oly fölszínesen kapirgálták, mint a jobbágyidőktelkesgazdái, még az aszályok és tervszerűtlen vízielve-zetések is sivatagosítani kezdték az Alföldet, mégis las-san emelkedett őstermelésünk.

Emelte a viszonyok ereje. A vasutak kiépültével,folyami közlekedés megnyíltával belekapcsolódtunk avilággazdaságba s többé nem volt kitéve annak a gazda,hogy saját zsírjába fúl. A szemtermelésre irányuló, gaz-dálkodás ekkor teszi nemcsak a mezőgazdaságot, hanemmondhatjuk az egész magyar életet a búza függvényévé,Így természetes, hogy e kor nagy magyar gazdái abúza, vagy legalább is a kenyérmagvak termelése, ne-mesítése területén alkottak nagyot és maradandót, mintahogy valószínű, hogy napjainknak az lesz a történe-lem előtt nagy magyar gazdája, aki a lezáruló búzaeldo-rádo korszaka után átvezeti termelésünket a búzame-zőkről az öntözött Kertmagyarországra.

Ilyen, a kenyérmagvak többtermelését kutató és ki-vitelünket a tudomány eszközeivel gyarapító gazda-nagyság volt az 1852 szept. 14-én Győrött születettCserháti Sándor. Miközben szülővárosában az alreált,Pozsonyban a felső középiskolai osztályokat végzi, éppaz előbb vázolt nagy átállítódás megy végbe a magyarföld művelésében. Egyre több erdőt irtanak ki, egyretöbb-legelőt törnek föl, hogy művelés alá fogva szapo-rítsák a legbiztosabb hasznot ígérő búzamezőket. 1870-től 1910-ig öt és félmillió holddal gyarapodik a műve-

74

lés alatt álló terület. Tessedik, Nagyváthy és kortársaikmég az ugarról vitatkoztak a vetésforgóban. Most márnem is vitás az ugar, mert végleg eltűnik. Amikor Cser-háti 1869-71-ig Mosón, Sopron és Pozsonymegye gaz-daságaiban gyakornokoskodik, kezdetet veszi hazánk lá-zas iparosodása s ebből a mezőgazdasági iparok semmaradnak ki. Míg 1873—73-ig elvégzi a magyaróvárigazdasági akadémiát, már egymást érik a malom- éscukorgyáralapítások s ezek új jelleget adnak a magyarmezőgazdaságnak. Termelésünk a hűbéri idők változa-tosabb művelésével szemben sokkal kevesebb lajtáraszorítkozik. Likkor alakul ki megművelt tájunk máig semváltozott képe; búza és újból búza, majd tengeri, rozs,árpa, zab s cukorrépa.

1873-ban a hallei, 1874-ben a lipcsei egyetemen ta-láljuk Cserhátit. Halléban ekkor vezette a mezőgazdasá-gi intézetet a bámulatos alkotó erejű és tudású KühnGyula, akinek hatására Cserháti érdeklődése is az állat-tenyésztés kérdései felé fordul s lefordítja magyarramestere híres munkáját: Die zweckmässige Ernährungdes Rindes. (A szarvasmarha célszerű takarmányozása.)Halle ekkor a világ minden részéből vonzott hallgató-kat s a tudományában bontakozásnak ott indulóCserháti figyelmét nem kerülhették el szomorú magyarvonatkozású tények. Malomiparunk, eredeti magyar őr-lésünk révén a magyar búzaliszt ekkor vergődött világ-hírre. Nemzetközi kiállításokon verhetetlen volt és si-kerl sikerre halmozott. Szeszélyes, száraz, tiszavidékiéghajlatunk egyetlen áldása ez volt: piros búzánk felül-múlhatatlan, sikérdús acélossága. Noha kicsi országvoltunk, a világ búzatermésében mégis, mennyiségileg jsvezető szerepet vittünk. Az ekkor még állattenyésztésttanulmányozó Cserháti azonban tudatára ébredhetettHalléban, hogy a hajdan oly európai hírű, kiviteli árun-

75

kat, a ridegtenyésztésű, tőzsérek által hajtott magyarszarvasmarhát kiszorítja a búza, mert állatkivitelünképp a legelők feltörése miatt csappan meg. De közeleb-ről nézve, a búzatermelés sem volt oly rózsás. Minősé-gileg oly kitűnő, hogy még a művelés alá fogott Kana-dába is tőlünk vit ték hajószámra a vetőmagot, de meny-nyiségileg a holdankénti átlag siralmas. Hazánk átlag-hozadáka 7.4 métermázsa volt, Németországé 13.03, Dá-niáé 15.2. Súlyos következmények csirái t rejtegette ma-gában ez az állapot és ezek a következmények lassan kiis bontakoztak, amikor Cserháti hazatért, hogy a ma-gyaróvári akadémián segédtanári minőségben megkezdjeműködését.

Ekkor még állattannal foglalkozott, s hivatalból sokkisebb tárgyat kellett előadnia. 1878-ban rendes tanárlett, s 1880 ban adta ki Phylloxera vastatrix c, tanulmá-nyát, amit a szőlőpusztulások tettek időszerűvé. Pályá-ját az döntötte el, hogy 1884-ben megürült a növény-termesztési tanszék Magyaróvári. Λ haza j a vá ra foglal-ta el és töltötte be Cserháti ezt a tanszéket, mert kevéstudós dolgozta be magát tárgykörébe nagyobb alkotó-hévvel, több gyakorlati eredménnyel, meg nevelői siker-rel, mélyebb benső kötelességérzettel, miután a sorsaránylag fiatalon, de megérdemelten juttatta jő álláshoz,biztos és gondtalan megélhetéshez, mint Cserháti. Húszévet töltött a kathedrán, s nehéz eldönteni, mint szak-tudós, szervező vagy nevelő volt-e ebben a két évtized-ben nagyobb.

Tudományos működését figyelve észrevehetjük alassú áthajtást kutatásai eredeti területéről az állat-tenyésztésről a növénytermelésbe, tanszéki hivatás-körébe. Ez a szerepcsere a két tudományág természe-tes összekötő hídján át megy végbe: a trágyázáson éstakarmányozáson keresztül, miként odakünn a gazdaság

76

évi anyagcsereforgalmában is. A nyolcvanas évekbenkelt munkái még ezt az átmenetet mutatják. KossutányTamással együtt szerkesztette A trágyázás alapelveit.Majd A csalamádé termesztése, bevermelése és etetésekörül végzett kísérleteiről számol be. Alapvető forrás-munka a hazai szakirodalomban a földmívelési minisz-ter megbízásából 1891-ben írott munkája: A talajnakmélymívelése hazánkban. Itt már teljesen a növényter-melés területén evez s a magas színvonalú tudományosmunkát németre is lefordítják. Vízszintes irányban márkezdett kimerülni a török hódoltság; megszűnte óta szün-telen szántott, művelt magyar termőtalajréteg. Fölszínrekellett hozni és termővé tenni a silány szántások-tól nem érintett, alsóbb réteget is. Nagy adósságoknyomták a század végén a magyar nagy- és kisbirtokotegyaránt, amiből többtermelés által akartak szabadulni.Cserháti a birtokpolitika termelési következményeit nemkutatta, csak szaktudománya területén maradva, ennekeszközeivel akarta szolgálni több és jobb termeléssel amagyar föld ügyét. Akadémiai tanári hivatalából kifo-lyólag elsősorban a nagybirtok számára képezett gazda-tiszteket. Gazdaneveléssel foglalkozik 1891-ben A mező-gazdasági szakoktatás reformjában is és ekkor íródottkönyveit, értekezéseit inkább a kivitelre dolgozó nagy-birtok testére szabja. Egymást követik Újabb tapaszta-latai a trágyázás köréből, Talajismeret, Talajjavító nö-vények, Rétek trágyázása, Kálitrágya alkalmazása c.dolgozatai és szinte látjuk a tudós egy életre szólómunkatervét, amint szerves átgondolással a növény elsőlétföltételéből, a táptalajból indul ki, hogy ezt áttanul-mányozva összegezhesse Az okszerű talajmívelés alap-elveit. Jóllehet a talaj táperejének megóvásával és nö-velésével úgyszólván haláláig foglalkozik, mert 1907-benA műtrágyák okszerű alkalmazásáról s még 1909-ben is

77

újból Az istallótrágyáról ír, mégis az 1890-es évektőlkezdve a talajtól a gazdasági növény (elé fordul s Agabonafélék termesztése c. több kiadást ért, lb89-benMagyaróvári kiadott művével megveti alapját élete fő-munkájának, az 1901-ben kiadott 1010 oldalas, hatalmaskét kötetes, tudományos kézikönyvnek, az Általános éskülönleges növénytermesztésnek. Benne összegezi egyélet tapasztalatait,

Ebből a két utóbbi munkából ismerjük meg legbeha-tóbban Cserháti egyik arcát: a tudós gazdáét. A gabona-félék termesztése 232 oldalas, 42 rajzzal élénkített tan-könyv, akadémiai hallgatói számára. Hazai viszonyokraalkalmazott, gyakori növénytermelés ez. ínért Cserhátielvében, hogy a könyvtudomány egymagában a gyakor-lati gazdálkodás terén mit sem ér, él még a NagyváthyJános kijelentéseiből jól ismert, százados magyar gazda-hagyomány. Ő is elítéli a külföld tekintélytisztelő után-zatát. Kipróbálhatták az új fajtát vagy módot odakünnszázszor is, magyar földön csak akkor lesz gyakorlatiigazság és csak akkor lehet felelősséggel hirdetni ka-thedráról, ha itthoni viszonyaink között is kipróbáltuk.Tudós lelkiismeretére jellemző, hogy becsületesen meg.mondja, amit pl. a rizsről ír, azt könyvekből veszi, mertmagyar talajon nem próbálta ki. Tudja, hogy lehetugyan hazánkban is termelni, de nem tartja a délibb or-szágokkal szemben versenyképesnek. Ezért itt még csaka hazánkban is széltében honos, ezerszer kipróbált hatgabonára szorítkozik: búza, rozs, árpa, zab, tengeri ésköles. Magyarországot jellegzetesen mezőgazdasági ál-lamnak tekinti, amint hogy az ő idejében ez a megálla-pítás bontakozó iparunk ellenére még bízvást illett ishazánkra. Abban a jóslatában sem csalódott, hogy mégsokáig mezőgazdasági állam maradunk, mert valóbancsak az első világháború után kezdett népességarányunk

78

az ipar felé eltolódni. Ezért teljesen igaza van Cserháti-nak, amikor azt hirdeti, hogy a gabonatermesztés íőjö-vedelmünk, nemcsak gazdasági követeményünk, hanem anemzeti jövedelem lényeges hányada hozadéka. Túl-nyomó százalékban őstermelő lakosságunk jövedelme,jóléte tehát csak a kenyérmagvak okszerű termelésévelfokozható, legalább is addig, amíg más növényekre átnem térhet. Cserháti termeléspolitikai szemlélete azonbankorántsem egyoldalú. Igaz, hogy ekkor még a gabona-termesztés hibáit keresi ki, ezeknek kiküszöböléséreajánl jobb eljárásokat, de csak azért, mert országos vi-szonylatban a gabona a fővetemény. Egységnek is te-kinti s összehasonlító módszerrel együtt tárgyalja mincta hatot, szemben a külön csoportnak tekintett takarmá-nyokkal és kereskedelmi növényekkel. Elismeri a cukor-répa, dohány és len létjogosultságát is, de csak helyi vi-szonylatban és hirdeti, hogy pl. a paprika Szeged, ahagyma Makó környékén kis területen termelhető, ámnem nyomhatja a gabonával bevetett föld országos ará-nyát. Igen jellegzetes tükröződése ez a századfordnlóíelé tetőpontjára jutott búzakiviteli politikának, amitőlmaga Cserháti is elhajlott később.

Hogyan küzdhet a tudomány a jobb emberi megél-hetésért, kitolva az egyes fajták természetes földrajzihatárait, megrövidítve tenyészidejüket, ez az alapgondo-lat foglalkoztatja.

Nem telt bele egy évtized, hogy a növénynemesítésfőproblémájává legyen. Közben temérdeket írt. Főleg ahomoktalajok zöldtrágyázásában és a cukorrépaierme-lésben végzett részletkutatásokat. Mindezek a cikkekazonban csak előmunkálatok voltak Általános és külön-leges növénytermelését. Lassan nőtt a nagy mű. Vég-ső alakjának nem is a szűkebb 1900-as első, hanem az1905-ben Győrött nyomtatott második kiadási kell te-

79

kintenünk, amelyet „gazdatársainak, volt tanítványainakírt, kik e munka megírására ösztönözték.” Nagyszabású,irodalommal, tárgymutatóval ellátott, rendszeres tudomá-nyos munka ez, amely hamarosan elfogyott, közismerttévált és hosszú időre tudományos mintát képezett. Úgyjellemezhetjük, hogy ez a mű egész élete munkásságá-nak foglalata. Az első kötet általános novénytemreléstfelölelő fejezetei a növény- és talajtani, meg talajmíve-lési anyagot ismétlik meg, jelentékenyen bővítve új éskorszerű telkesítési munkálatokkal, mint pl. vizenyős te-rületek alagcsövezése, vagy futóhomok elrónázása, je-léül annak, hogy a búzakorszak egyre több s ujabb ter-mőterület után kutat. A második kötetet tévő különlegesnövénytermelés azonban nagy meglepetéseket tartogat.A gabonafélékhez már besorolja a rizsét és pohánkát is,azután pedig rendszeresen vizsgál végig minden hazaiföldön termeszthető gazdasági növényi: hüvelyeseket,gumósakat, olajosakat, szálas takarmányokat, kereske-delmi és nagyban is termelni szokott konyhakerti növé-nyeket. Ámbár soha nem mondja, mégis a fejezetará-nyokból következtethető, hogy Cserháti lassan enyhítetta gabonafélék túlnyomó fontosságát hangsúlyozó fölfo-gásán és előfutárja lett annak a változatos, belterjessé-get kívánó, mezőgazdasági ipart és fokozott állattartástlehetővé tévő termelésnek, amit ma tüzünk ki célul.

Nagy munkája legvégére tartogatja, hogy ezáltal isaláhúzza fontosságát, a magnemesítést. Ez életműve ko-ronája, de már csak az irányt mutatta meg. A kifejlesz-tés tanítványai műve lett. A módszeres tudós, aki kezdtealul a gyökérzetet körülölelő talaj vizsgálatánál, a magatökéletesedő életútján követi a fejlődő növény életútjáts halála előtt eljut a magot hordozó kalász különös tit-kaiig. A piciny magba sűrűsödik a gazda minden igye-kezetének eredménye, ez hordozza a jövő életben a múlt

80

minden fényes vagy szennyes örökséget, a vetőmagbankell tehát megoldanunk a magyar többtermelés föladatát.Ez a tudományos megismerés azonban nem hatalmaso-dott kizárólagossá Cserháti tudatában. Törődött ő másokokkal is és élesen látta meg a többtermelés egyébelőföltételeit. Tekintete nem csak egy irányba nézett,mint a szaktudósoké általában.

Eddig láttuk a tudós gazda arcát. Most nézzük afcapostolit: a szervezőét s a nevelőét! Sokirányú szervezőtevékenységének két maradandó eredménye leit: a ha-zai növénytermesztési kísérletügy és a vetőmagnemesí-tés. Amilyen higgadt elmélyedést kívánt maga a tudo-mányos vizsgálat, cikkek, könyvek írása, kerti és labo-ratóriumi kísérletek folytatása, annyira űzte Cserhátit azalkotó szellemek nyugtalansága, hogy eszméit terjessze.Állandóan járkált, szerte az országban. Gazdákat láto-gatott, bíztatott, megfigyelt a helyszínen. Kettős ered-ménye lett az ily bizalmas beszélgetéseknek, amelyeksokszor az egykori tanár és tanítvány között folytak le.Egyrészt Cserháti szerzett további tapasztalatokat, más-részt a kiszemelt gazdák, többnyire nagy uradalmakmár neves gazdatisztjei nyertek tőle indítást, buzdító ta-nácsot. Ezek az útjai országossá fokozták népszerűségét.Tekintélye, személyének súlya kifejeződött az OrszágosMagyar Gazdasági Egyesületben néki jutott, egyre na-gyobb megtiszteltetésekben. 1890-től 1908-ig egymásutánlett a Köztelek növénytermesztési rovatvezetője, igaz-gató választmányi tag, a köztelki gazdasági előadásokrendes előadója, a földmívelési és növénytermesztési osz-tály alelnöke, majd elnöke, végül az OMKE tiszteletbelitagja. A Magyar Tudományos Akadémia két ízben tün-tette ki a Förster-díjjal. Az ezredéves kiállítás alkalmá-val királyi elismerést kapott. Szolgálata 25. évé-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte el s tu-

81

lajdonosa lett a román csillagrend tisztikeresztjének isaz 1908-i bukaresti kiállításon történt sikeréért.

Magyaróvári tanszékén súlyt helyezett arra, hogyelőadásait folyton szemléltetéssel kísérje, mert csak ekettős irányt tartotta a gazdaképzés érdekében tokéle-,tes oktatásnak. Állandóan növelte a kísérletügy szolgá-latába állított területet, mind több és több, tehetséges-nek bizonyult munkatársat vont bele, akiket az eredmé-nyek irodalmi földolgozására serkentett. Mozgékonyságaközvetlen munkatársain kívül gyakorlati gazdákat is be-vont munkatervébe. Állandó kapcsolatot tartott fönn azország többi mezőgazdasági akadémiáján működő kar-társaival, s velők évente összeülve mindig megbeszéltea következő év munkatervét. Baross László, SzékácsElemér és sok neves más vetőmagnemesítő írásaikbanvallják, hogy Cserhátitól kapták egész életre szólómunkájukhoz az első meggyőző, rábeszélő bíztatást. Bíz-tatni azonban csak kezdetben kellett. Később már maguka gazdák jelentkeztek kísérletezésre és Cserháti elláttaőket vetőmaggal, műtrágyával, tanáccsal, nyomtatott,kidolgozott utasításokkal. Ilyen módon tanszéke szűkkísérleti telepén messze túlterjedőleg, szinte korlátlannásikerült kiszélesítenie a teret és tehetséges, haladó szel-lemű gazdák bevonásával országossá tennie a kísérlet-ügyet.

Ekkora szívós előkészítés után keresztülvitte, hogy1891-ben az Oszágos Magyar Kir. Növénytermelési Kí-sérleti Állomás tanszékétől különválva, mint önálló in-tézmény megalakulhatott. Ifjúi erővel feküdt neki Cser-háti ennek a munkakörének is, mert akadémiai tanáritiszte mellett a kísérleti állomás vezetését látta el. Nö-velte az intézmény területét s építkezett. Alkotása kül-földön is híressé vált. Kilenc tisztviselőt foglalkoztatottbenne, akikkel keményen dolgozott, viszont mindent

82

megtett érdekükben. Egymásután láttak napvilágot azirányítása alatt megizmosodott fiatal gárda kitűnő szak-tudományi dolgozatai az intézet kiadványsorozatában aKísérletügyi Közleménykben, de önálló művekben is.A cikkeket oroszlánrészben maga Cserháti írta. A ma-gyar növénytermesztés későbbi nagyságai kerültek kiebből az intézetből, mint Somsich Béla, Gyárfás József,Grabner Emil, Legányi Ödön. A sörárpa és cukorrépatermesztésével folytatott kísérletek pedig tárgyi térenváltak az intézet maradandó érdemeivé. Cserháti mindentelkövetett, hogy bevált emberei', az ügy érdekében minéltökéletesebb kiképzésben segítse, bizonyára emlékezvéna saját németországi egyetemi éveinek döntő hatására,így még 1892-ben küldette ki Gróf Bethlen András föld-művelésügyi miniszterrel akkori tanársegédjét, dr. Ká-roly Rezsőt Németországba a cukorrépanemesítés tanul-mányozására. Károly Rezső be is váltotta a hozzá fűzöttreményeket, mert utána íródott tanulmányától számít-juk a hazai cukorrépanemesítés kezdetét. Majd 18%-banaz OMGE-val küldette ki Cserháti másik kiváló tanár-segédjét, Rázsó Imrét, akinek nevéhez fűződik a cukorérépanemesítés elindulása a mezőhegyesi kincstári mé-nesbirtokon 1598-ban, amikor Rázsó már az óvári kí-sérleti állomás helyettes vezetője volt. Az intézmény olyerőteljesen fejlődött, hogy Cserháti 1904-ben nyugdíjaz-tatta magát a gazdasági akadémián és azután csak a kí-sérletügynek élt. Újabb hévvel fogott néki régi kísérletei-nek és tudós vizsgálódásainak.

Állandó két témáját fölelevenítve a gabonatermelés,meg a trágyázás terén teremtett új bizonyítékokat reghirdetett meggyőződése mellett. Így kimutatta, hogy azAlföld termelési viszonyai mellett egyedül a magyarbúza bír létjogosultsággal. Ugyanakkor lépéseket tett aterméketlen területek hasznosítására. Kezdeményezte a

83

szikesek és tőzeges rétek följavítását, vidékenként vizs-gálta meg a talaj- s éghajlati viszonyokat, s mindegyikrekülönböző takarmánynövények termesztését ajánlottaelőzetes próbák alapján. Megdöntötte azt a hitet is,hogy hazánk száraz éghajlata folytán e talajon a műtrá-gyát nem lehet alkalmazni. Ha ma hatalmas műtrágya-gyáraink működnek, akkor el nem hallgathatjuk Cser-háti úttörő s népszerűsítő munkáját. Utolsó terve az,volt, hogy az országban szerte kísérleti intézményeketlétesíttessen, hiszen nevelt is már vezetésükre alkalmasszakemberekét. Így mód nyílott volna arra, hogy tájam,kénti szükségletek szerint mindjárt azon a vidéken foly-tassák a kísérletet, ne csupán Magyaróvári. Főleg egyalföldi állomás létesítése volt szívügye, mivel, bár őmaga dunántúli volt, fölismerte a hazai mezőgazdaság elegnagyobb tájegységének visszamaradt állapotát s abelőle eredő nemzetgazdasági kárt. Ezt az állomástszánta volna a korszerűsítendő alföldi gazdálkodás ki-indulópontjául, de halála megakadályozta benne. Csakaz aradi kirendeltség fölállítását érte meg.

Szintén a magyaróvári akadémiai tanszékből rőtí te-rebélyessé Cserháti másik hatalmas indítása a növény-nemesítés. Munkája itt is két ágban folyt: Magyaróváriszemélyes vezetésével s szerte az országban tanácsaialapján, irányításával. A hazai növénynemesítés kezde-tét Váry-Szabó Sámuel ref. lelkész 1863-i és MokrySámuel birtokos 1864-i kísérletétől számítjuk. Ezek bárcéltudatosan indultak külföldi minták után, mégis el-szigetelt kísérletezők maradtak. 1890-ben lendült nékinövénynemesítésünk Cserháti fölléptére. Ő javasolta Ko-váts Lajos főhercegi uradalmi intézőnek Aie suton, hogyfoglalkozzék a „Pignoletto” tengeri nemesítésével. Ezta fajtát még 1870-ben szerezte be az uradalom Bélyé-ről, amikor is tengeri termelését fokozni akarta. Az

84

olasz eredetű pignoletto akkoriban a legegyenletesebbcsöveket mutatta az összes hazai kukoricák között sígy legalkalmasabbnak mutatkozott ara, hogy nemesítéskiindulópontja legyen. Cserháti és Kováts kísérlete te-nyesen bevált. Kitermelték az alcsuti tengerit, amelynekhíre csakhamar országos lett. Mint az Orsz. m. kir. Nö-vénytermelési Kísérleti Állomás vezetője több gazdátbirt rá az ország különböző részein, hogy végezzenektermelési kísérleteket alcsuti tengerivel. A kedvező ered-mények hatására 1894-ben már több uradalom foglalko-zott további nemesítéssel és sikerült fokozni az alcsutitengeri bő termését, korai érését, kedvező csutka ésszemarányát, amely Kováts intézőnél a 86.45 %-otérte el.

Lépésről-lépésre jutott ilyenformán közelebb Cser-háti országos jelentőségű gazdaságpolitikai céljához:hogy megszüntesse a külföldi vetőmag beözönlését ha-zánkba, amely állapotot méltán tarthatta a kimondottanmezőgazdasági magyar állam szégyenének. 1895 május19—23 között ülésezett az országos gazdakongresszus.Cserháti lelkes előadása alapján mondották ki, hogyépp a külföldi vetőmagbehozatal meggátlására indítjákmeg honi földön is a vetőmagtermelést ás a gazdaságiegyesületek vállalkoztak rá, hogy egyenként nyerikmeg a gazdákat a vetőmagtermelés ügyének valamint,hogy közvetítik a nemes vetőmag kereskedelmi forgalmát

Ugyanekkor Cserháti már akadémiai előadásaibinis kiterjeszkedett a növénytermelés tárgyának keretébőr»a nemesítésre és a tanszékével kapcsolatos kísérleti tele-pen oktatta rá hallgatóit. Előbb csak röviden érint?ítea növény nemesítés tárgykörét, épp csak utalva a németkertészet körében elért eredményekre. Később, aminttudományos munkásságának vázolásánál már észreve-hettük, tanszéki munkájában is mindjobban a növény-

85

nemesítés föladataira, nemzetgazdasági jelentőségére to-lódik át a súlypont. Valóban csak az ő örökös tettvágy-tól buzogó egyénisége kellett hozzá, hogy itt is egykésőbb naggyá nőtt intézménynek vesse meg az alapját,az 1909-ben, tehát épp az ő halála évében megszerve-zett, majd a következő évben Magy aróvárt QrabneiEmil igazgatása alatt meg is nyilt Országos MagyarKirályi Növény nemesítő Intézetének, Ma már nagy múlt-tal bir ez az intézet.

Még egy alapítás őrzi Cserháti nevelői lelkületénekemlékét a Mezőgazdasági Szemle c. folyóirat. Ezzel isaz volt a célja, mint intézményeivel, akadémiai tanáriműködésével: új magyar gazdanemzedéket nevelni, 1883-ban írott beköszöntőjükben írja Kossutány Tamás szer-kesztőtársával együtt, hogy hazánk el van árasztva ki-sebb-nagyobb gazdasági szaklapokkal de ezek csak azérdeklődést keltik föl és csak a gazdasági ismeretek elsőelemeit művelik. Ma viszont mélyebb tudományosságravan szükség, mert a közlekedés fejlődésével az áraknagy viszonylatban egyenlítődnek ki. a termésfölöslegelhelyezhető, az ország nem fái saját zsírjába, a gaz-dának tehát élelmesnek kell lennie és általában nagyobblátkörrel bírnia. „A jelen válságos időben, midőn a gaz-dasági átalakulás folyamatban van, — írják — nézetünkszerint legégetőbb a szükség egy olyan útmutatóra,amely lelkiismeretes bírálat, alapos tanulmányok ésszigorú tárgyilagossággal értesíti a gazdákat mindarról,ami a gazdasági tudomány terén s a gazda érdekében ahazában vagy külföldön történik, mely ötét a mai rek-lám-világban biztosan tájékoztatja és mely a fölmerülőnehézségek leküzdésében segítségére van.” Kérik olva-sóikat, hogy vegyék igénybe a kérdések rovatát minéïgyakrabban, mert kitűnő hazai és külföldi szakférfiaktámogatásával indul a lap.

86

Cserháti 1909 április 13-án agyszélhűdésben meg-halt, váratlanul, erejének teljében. Ekkor is hazafeletartott a magyaróvári akadémia ódon épületébe kísér-leti földjeiről, ahol az izzó napsugár sütötte fejét, mi-közben vetéseit tekintette meg, s állandóan kutató agyaúj terveket érlelt. A növénynemesítés hosszú türelmetigénylő, szenvedélyes odaadást teremtő foglalkozás,első eredményei is csak évek múlva mutatkoznak. ÍgyCserháti a Székács féle kísérletnél sem érhette meg azelső eredményt, amit épp az ő biztatása váltott ki, nemláthatta a formaszétválasztás útján keletkezett, nemesí-tett búza elsőéves, szép reményekre jogosító parcelláit.

Láttuk föntebb, hogy Cserhátiban élt az elmélyedőszaktudós mellett egy igen mozgékony szervezői lélekis, amely.nem hagyta addig nyugodni, amíg minden esz-méjét országos intézménnyé nem szélesítette gyakorlatiátültetésében. Ez a tény s ily irányú nagy sikerei tanú-sítják, hogy a sokat járt, sok embert megismert és nagylátkörü gazda fejlett érzékkel bírt a közgazdasági poli-tika iránt is, noha ennek az egész nemzetgazdaságot át-ölelő feladatait mindig szaktudománya, a mezőgazdaságitermelés szemszögéből nézte és bírálta el. A hazája sor-sán tépelődő s a javulás útját kereső politikus lelke bon-takozik ki terjedelemben szerényebb, de jelentőségbenannál súlyosabban latba eső munkájából: Az Alföld me-zőgazdasági viszonyainak reformjából 1907-ben írta azOMGE megbízásából. Ebben is egy élet eredményei sű-rűsödnek s benne kifejtett programmja ma sem avult el.

Megdöbbenve látta ő is, hogy az alföldi termeléssorvad. A hajdan módos gazdák, akik a vasúthálózatmegépülte után a búzakivitel folytán megtollasodtak, aszázadforduló után eladósodnak, tönkremennek. Emel-kedik az amerikai kivándorlók száma. Aszály, rozsda,hesszeni légy szegényíti az Alföld színmagyar népét.

87

Engedjük, hogy más jöjjön a helyébe, mert adóalanya-ink így menthetetlenül elpusztulnak, — veti föl a létfon-tosságú kérdést Cserháti. Csak úgy menthetjük meg, hajövedelmezőbbé tesszük termelését, szakszerűbb! és biz-tosabbá.

Ugyanolyan tüzetes vizsgálat alá veszi tehát azAlföld uralkodó termelési viszonyait, mint tette annak-idején Tessedik. Időjárás szempontjából északi, középsőés déli részre osztja föl és megállapítja, hogy csupán adomb- és hegyvidékkel határos északi részen folyik ha-ladó gazdálkodás. Legnagyobb a baj a középen Szol-noktól Szabadkáig, ahol a tanyarendszer dívik. Cserhátivizsgálódásaiban az új, tanyátlan határú falut tervezőTessedik emléke kísért. A tanyarendszer minden alföldibaj főoka. Szabályozás víztelenítette ezt a hajdan iszap-tól évente termékenyített árteret. A régi állattartástmindenütt kiszorította a szemtermelés, mert a kövér,jó erőben lévő föld egy kis kaparásra is mint Kánaántermetté a búzát és repcét. Az Alföld talaja fokozatosankimerült és nincs állattartás, ami termőerejét pótolja.Még ma is van sok, soha nem trágyázott föld. Az állandóbúzázás miatt csekélyek az átlagtermések, holott az adös költségek folyton emelkednek. Csak alföldi népünkalacsony életszínvonalú igénytelensége magyarázza,hogy még többen nem mennek tönkre ily változatlangazdasági rendszer mellett. Történelmi mulasztás, hogya török hódoltság megszűnte után az óriási határú me-zővárosokból a nép nem települt ismét ki s nem építettbföl az elpusztított falvakat. 4000 holdat lehet egy köz-pontból okszerűen művelni, már pedig a szántóföld sok-kal több egy-egy alföldi mezőváros határában. Ezértdívik általánosan a búzázás, mivel a búza nem kívánsok munkát Még az őszi szántás is kivétel, a trágyátpedig alig lehet a városból kifuvarozni abba a nagy

88

messzeségbe. Szélsőséges éghajlatunkon nem tudunk vál-toztatni, mert ez természeti adottság, de hogy takar-mánynak ne csak zabosbükkönyt és csalamádét termel-jen az Alföld, hanem változatosabb növényeket, az tisz-tán gazdáink mezőgazdasági szakismeretein múlik. Vé-gül a vízszabályozási és ármentesítési költség szörnyűmagas volta a rossz állami pénzügyi szervezet bűnt,.Szerencsésebb az Alföld déli része a Bánság és Bácska.Ott nincsenek tanyák, kevesebb a búza, több a tengeri,de a művelés ott is ugyanoly alacsony színvonalú.

Így fölfedve a múlt bűneit s a jelen mulasztásait,teszi meg Cserháti javaslatait népe megmentésére. Szá-mot vetve a tényekkel s mivel a tanyákat máról hol-napra nem lehet lerombolni, közigazgatási eszközökkelakarja keresztülvinni, hogy a gazda lakjék állandóan ta-nyáján és szűnjék meg a városba való idő- és erőrablomászkálás. Újonnan települő községet azért nem javall,mert a városban visszamaradok nem birnák a nagyobbterheket. Azonban, ha a tanyaközpont templomot, isko-lát, közigazgatási kirendeltséget kap, ha jó kisajátításitörvénnyel 20—25 holdat hasítanak ki céljaira, akkorcsakhamar szövetkezet s olvasókör is alapítható benne,idővel iparosok is települnek beléje, s ha bekötő utat iskap, afféle fiókközséggé is fejleszthető, aminek fejlődé-sét nem törekszik megakadályozni a külső erőforrásai-nak elszakadásától rettegő város. Az érdekelt tanyáktávolsági körök szerinti arányban viselnék a tanyaköz-pont létesítésének költségeit s mert a kitelepítést minélsürgősebben keresztül kellene vinni, az állam vállaljonjótállást, hogy olcsó kölcsönt kaphassanak. Ugyancsakaz állam találjon módot az ármentesítő terhek csökken^tésére. Az alföldi magyarság megmentése országos ér-dek, tehát országosan oszoljék meg az ármentesítő já-rulék és viseljék szerencsésebb tájak földjei is. Parcel-

89

lázási törvény útján vessenek gátat a kisgazda vak föld-éhségének, nehogy az eladósodás veszélyébe rohanjons végül is Amerikába vándoroljon.

Még rossz égtájunkon is segíthet, az emberi tudás,de csak egy módon: öntözéssel. Cserháti azonban mind-járt számot vet a valósággal és fölveti a kérdést: kiviselje a berendezések rengeteg költségét és ki ad nyá-ron elég vizet a Tiszába, mikor mind lefut a tavasziárral? Ezért más, azonnal megvalósítható eszközöketkeres. Csak a biztos takarmány termő, szikes réteket éslegelőket öntözné a Marosból, egyebütt utak, vasutakmentén, tanyák körül fákat ültetne. Prédikálja népénekö is, amit Tessedik hirdetett: a fa megtöri a szél ere-jét, nem szárad ki a talaj. De mindennél hatékonyabbsegítség, hogy szakítsunk a múlttal s új gazdasági rend-szert honosítsunk meg az Alföldön. Az őszi mélyszántásés a korszerű Sack eke az Alföld legjobb öntözőkam-rája. Evégből, meg trágyatermelés okából is növeljük azigaerőt. Szaporítsuk az istállótrágyát városi ürülékkel,szeméttel is és mivel a legelő az Alföldön megszűnt,tartsunk télen hízásba fogott haszonállatokat, amelyek-kel előzőleg 4—5 hétig az őszi mélyszántást is elvégez-hetjük. Az első állatbeszerzéshez szükséges tökét szö-vetkezeti úton kívánná előteremteni, de hogy az állat-tartás jövedelmező legyen, meg akarja taníttatni gaz-dáinkat a szakszerű takarmányadagolásra. Lehet já-szolból is etetni s mégis egész nap, legelő nélkül leve-gőn tartani az istállózott tehenet.

Ha általánossá válik az istállózott állattartás, tuda-tossá kell tennünk gazdáink szakismereteit is. A tudo-mány már kimutatta, hogy mely takarmányok valók aaAlföld száraz, csapadékban szegény talajába. Termelje-nek tehát lucernát, szöszös bükkönyt és mohari, s ahola viszonyok megengedik, létesítsenek szélkerékkel öntö-

90

zött lucernásokat. Az őszi bükköny, őszi borsó és bíbor-here bizonytalanok az Alföldön. Több évre gazdálkodjéknépünk előrelátólag. Legyen mindég zöldtakarmánya,szálastakarmánya és bezsombolyázható csalamádéja.Csapadékdúsabb években tegyen el szárított lucernát ín-ségesekre s a zöldtakarmányt fokozza keszthelyi keve-rékkel, fehérmustárral, kölessel, borsóval. Említi Cser-háti a tépett tengeriszárat is és Amerikára utal. aholmár vannak kipróbált, szárazságot bíró takarmánynövé-nyek. Ha szövetkezetek segítenék elö az állattartást, atejgazdaságra berendezkedő birtokon megszűnnék azegyoldalú búzatermelés. A száraz alföldi talajra ezt avetésforgót dolgozza ki Cserháti: 1. szöszösbükköny,utána csalamádé; 2. búza s ha az időjárás megengedi,utána mohar; 3. 2/3 tengeri, l/3 takarmányrépa; 4. 2/5búza és 1/3 zab. Istállótrágyát a kapásnövény kapna, atengerit követő búza pedig szuperfoszfátot. Homokon agazdálkodás némileg módosul zöldtrágyázással, rozzsal,burgonyával. Térjünk át nemesített vetőmagvakra, inertpl. mostani tengerink már romnövény.

O.l gazdálkodási rendszer nagyvonalú tervén töp-rengve Cserháti is szükségképpen botlik belé népünk fo-gyatékos gazdasági tudásába. Mindez a sok terv a me-zőgazdasági szakértelem fejlesztésén múlik. Földnnves-iskoláink szerinte nem bizonyultak alkalmasnak, hogymegszüntessék kisbirtokosaink maradi ragaszkodását azősök rendszeréhez. Kevesen küldik beléjük fiaikat, akimeg oda is küldi, nem tűri, hogy a fiú tanítsa apját aziskolában fölszedett tanáccsal. Cserháti szerint ./vándor-tanítóktól megtartott téli tanfolyamok, a népszerű gaz-dasági előadások, a népszerű gazdasági irodalom fej-lesztése és a mezőgazdasági kísérleti állomások útjánlehetne csak eredményt elérni.” A gazda csak télenereszti el maga mellől szívesen fiát. 2—3 hétre terjedő

91

tanfolyamokat maguknak a gazdáknak is tartsanakegyes községekben s ezeken ne dióhéjba foglalt állat-tenyésztést meg növénytermelést adjanak elő, hanem azillető vidék különleges problémáit válasszák ki pl. egyiknap az új szántást, szembeállítva a helytelen régivel.Megbeszélés kövesse az előadást, rábeszélés egy próbára,akkor a következő évben a siker nyomán már több hall-gatója lesz az előadónak. A másik nap tárgya lehet atúlhajtott búzatermelés hátránya, majd tovább a trá-gyázás, állatok gondozása. Az előadó necsak szakkép-zettséggel bírjon, hanem ismerje az illető táj népénekeszejárását s gazdasági rendszerét.

Ekkora vándortanítói hálózat hátterébe anyagiakkalbőven ellátott, központi intézmény szükséges s errücsak a mezőgazdasági kamarát tartja Cserháti alkalmas-nak. Úgy látja, hogy az ő korában működő testületek kép-telenek szervezetükké! a fönnálló bajokat orvosolni,ezért német mintára mezőgazdasági kamarákat akar föl-állítani a nagy szervező. A kamara aztán vándortanítókmellett téli tanfolyam keretében 2—3 előadásra képzettgazdatiszteket küldhetné ki. Népies gazdasági íüzeísorozata is segítene az alföldi gazdák maradiságának jegétmegtörni. Alföldünknek már Tessedik életéből ismert,örök problémája cseng vissza, amikor Cserháti külön azalföldi tájék számára szervezett kísérleti állomás útjánakar új növényeket bevezetni a termelésbe, népszerűsí-teni a műtrágyát és kísérleti telepén kikutattatni a szá-razság elleni legjobb védekezést, a talajnedvesség leg-jobb konzerválását.

Cserháti eszméi sem mind újak. Magyaróvári ere-detileg nagybirtok számára nevelt képzett gazdatiszte-ket, és a gabonafélék kivitelére törekvő többtermelés-sel kívánta szolgálni a magyar nemzetgazdaságot. Azidők változtak s élete vége felé, amikor hazánk magvá-

92

nak, az Alföldnek népére és e népnek bajaira terelődikfigyelme, programmja szükségszerűleg válik kisgizda-programmá. Szebben nem is hangoztatott volna ki enneka szaktudományában felülmúlhatatlan, szervező rnsg-látásaiban korát megelőző, belső szükségletből fakadó,alkotó energiájában soha nem nyugvó és nevelő hatásá-ban máig mozgató nagy gazdának élete.

Baross László.

(1865—1938.)

Sajátos, de jellemző tünet, hogy épp annak a ma-gyar gazdának lett neve szakkörökben hazánk határaintúl is, messze földön, sőt világviszonylatban ismert, akivalamennyi között a legkevesebbet írt: Baross Lászlóé.Ám ha nem is rögzítette tollal élete művének minden lé-pését, minden mozzanatát, eredményei beszélnek a pa-piros helyett. A kutató keveset talál róla saját fogalma-zásában: mindössze néhány cikk, előadás elszórtan, in^kább szerény beszámoló jellegével folyóiratokban. Annáltöbbet írtak róla. Nem irodalmi termékenységéről em-lékeznek, mert nem a tudományokkal bíbelődő, elméletigazda típusa volt, hanem iz^ig-vérig gyakorlati szakeiiKber mivoltáról, aki országos vagy világkiállításokra ér-tekezés vagy statisztikai ábra helyett egy-kót zacskóbúzát vagy néhány cső kukoricát küldött csupán smégis a versenyben fölényesen győzött. Méltán nevezikaz első világháború utáni magyar búzacsata hősének.

Származása már eljegyezte életét, pályáját a ma-gyar röggel. Atyja bellusi Baross Lajos is földbirtokosvolt és főszolgabíró s talán ezért szerette fia, a Hontvármegyei Felsőzsemberen 1865 okt. 6-án született Ba-

94

ross László annyira a termőföldet meg a vadászatot.Nagyanyjának kedvence volt s bársonyruhában járatta.De az unoka, amint tehette, levetette s élvezte a szün-időt, falusi gyermekekkel ment játszani, tizenhároméves korában lőtt már egy vadkant. Szinte magától ér-tetődő, hogy a körmöcbányai elemi iskola után Nagy-szombatban elvégezvén a gimnáziumi tanulmányokat,Magyaróvár ősi akadémiájára megy, ahol Cserháti Sán-dor nevelői lelkületének irányító befolyása alá kerül.1887-ben kapott gazdatiszti állást Nyáry beajánlására azalcsuti főhercegi uradalomban, ahol már 1870 óta folyttengerinemesítéssel kísérlet és épp Baross kezdő gazdakorában, 1890-ben vett Cserháti ösztönzésére nagyobblendületet. Öt évet töltött Baross Alcsúton és mikor át-helyezték a szintén József főherceg tulajdonát képezőgyapjúi uradalomba, egy anyagi és egy eszmei csírátvitt magával. Vitte poggyászában a nemesített pigno-letto tengeri magvait és hordozta a lelkében fölébredtvetőmagnemesítői hivatástudatot, amely az igazán nagyemberek szerény alázatával kötelezte el ennek az akkovriban meginduló termelési iránynak csakhamar a csúcs-ra került szakemberéül.

A kemény szemű pignoletto tengeri nemesítésétfolytatta új helyén, majd 1895 óta haláláig az aradme-gyei Bánkúton, ahova földesura elhatározásából kerülta László majori gazdaság élére, intézői minőségben.

Noha a bánkúti uradalom akkoriban a kisjenői fő-hercegi jószágigazgatóság irányítása alá tartozott, Ba-ross László mégis elég szerencsésen találta meg itt azo-kat a körülményeket, azt a légkört és területet, amelya maga útján járó, önálló elme számára mind megannyilétföltétel. Az önálló hatáskör hiánya és a hivatali fe-gyelem túlközeli gyámkodása viszont elsorvaszthattavolna az ő szárnyalását is, mint ahogy elfojtotta nálunk

95

is meg szerte a világban nem egy kiváló tehetség ki-bontakozását. Baross László a maguk újszerű igazátérző, belső meggyőződéstől látott jellemek makacsságá-val vett irányt ős sokszor a központi igazgatás ellenérevitte keresztül elgondolásait, mígnem bánkútat olyannávarázsolta, amilyennek szívós törekvése kezdetén elgon-dolta.

Odakerültekor még faekével szántottak és ósdi,divatjamúlt szerszámokkal dolgoztak. 1896-ban már kiál-lításon szerepel a fiatal gazda fűmaggyűjteményével soklevelet meg éremjutalmat nyer. Mély rétegű, humuszosíekete, majd homokos vályog Bánkút talaja, az altalajpedig sárga, vizet áteresztő agyag, s teljesen sivár. Ke-mény próbára teszi a gazdát szélsőséges éghajlata, óri-ási hőmérséklet- és csapadékingadozása a 380—680' mmközött. Néha két hónapig sincs eső, máskor egy hónap-ban 180 mmm is szakad a felhőkből. Csak az akác dísz-lett magától ebben a talajban, egyebet mindent Barossesze, kitartása és keze teremtett, s az Alföld országoshírű, első gazdaságává fejlesztette a bánkúti uradalmat.

Kedvenc professzorát, Cserháti Sándort kérte meg,hogy növénynemesítő terveihez tanáccsal lássa el. Azelmaradt rendszerből először a tengerinemesítéssel igye-kezett kilábolni. Közvetlenül látta az alföldi tengeriier-melés elmaradottságát. A kisgazdák kukoricája későnérett, zavarta épp emiatt az őszi vetés munkálatait,azonkívül igen rossz volt a csövek morzsolási száza-léka, vagyis vastag csutkán kevés és könnyű szem ter-mett. Baross maga ismertette jóval később, az OrszágosMagyar Gazdasági Egyesület egyik növénynemesítő bi-zottsági ülésén nemesítő eljárását, de csak két évtizedmúltán, 1910 telén. Ekkor már megszilárdult alapelvek-re, kipróbált, mondhatjuk tudománnyá vált tapasztalatrahivatkozhatott. Be is mutatta a bánkúti lófogú tengeri

96

keresztezésének eredményeit, mert azt óhajtotta, hogymost már gazdatársai közül is minél többen foglalkozza-nak nemesítéssel, tegyék bírálat tárgyává egymás anya-gát s e téli találkozókon fejlődjék ki egy kis kiállítás.Ebben az előadásban mutatkozik meg nevelői lelkülete.ö is közkinccsé akarja tenni fáradságos kutatásainak,kísérleteinek leszűrt eredményét. Meg akar rá tanítanimásokat is, önzetlenül, ingyen, talán önmagának te-remtve jövendő versenytársakat, pusztán a kihámozott,s a természet viselkedéséből ellesett igazság közlésénekés a másokra hatásnak örömötkeltő ösztönétől indít-tatva.

A bánkúti lófogú tengeri nemesítésénél — íria — azamerikai „prairi királynőjé”-ből indult ki. Rövid, szélesmagvú, 16—20%-os csutkaarányú volt ez a kukoricaBaross célja az volt, hogy 171—172-es hektólitersúlyátfokozza, szemalakját keskeny-hosszúvá tegye s világos-sárga színét megpirosítsa. Három éven át kereszteztemás fajtákkal: bristollal, mastodonnal és szerémi pigno-lettoval. Évenként 20.000 csövet vizsgálj át gondosan éstíz évi következetes türelemmel sikerült néki a csutka-arányt 20%-ról 10%-ra csökkentenie, amit már végsőhatárnak is jelölt meg, mert a csutka további vékonyítá-sa a cső nagyságának rovására ment volna.

Nagyobb küzdelmébe került, hogy az anyagotegyöntetűvé tegye. Amikor nemesítő munkájához hozzá-fogott, még nem ismerték a fajok keveredésének s a kor-csok oszlásának állat- és növényvilágban meglepőenazonos törvényeit, amit ma, a fajelméleti kutatások vi-rágkorában már közhelyként emlegetünk Mendel törvé-nyei néven. A tengeri roppant könnyen elfajzik, mertélete kölcsönös beporzásra teremtőzött. „Veszélyesneklátszott — írja Baross — az önbeporzásra alapított pe-digreetenyésztés, de a gyakorlat mást mondott. — ipar-

97

kodnunk kell egymás mellé lehetőleg a küleinileg legin-kább hasonló egyedek csöveiről lekerülő szemet ültetni,mert enélkül, éppen az állandó kereszteződés mellett akellő konformitást elérnünk így sem sikerülne.” Az elsőévben csak egyetlen családot talált a 86 család közül,ahol a cső szemei egyöntetűséget mutattak. Évek folya-mán a mendelezés lassan eltűnt s a vegyes, sötétpiros ésnarancssárga szemek tarkázottsága mindjobban tisztult.Már csak 5% maradt sárga. Tapasztalta, hogy a söté-tebb színű családoknál egy-két kilogrammal magasabblett a hektolitersúly, keményebb a szem, jobb a liszt, ke-vesebb a korpa. De a visszaütést az ősökre, az ataviz-must soha eltüntetni nem lehet. Baross még húsz évmúlva s a legtisztább családokban is talált csöveket,amelyek fehér csutkájukkal fehér lófogú ősökre ütöttekvissza.

A bánkúti tengeri szemét is keményebbé és koráb-ban érővé akarta tenni. Ebből a célból tenyészkertjébena korai keményszemű családok közé egy-egy sort a bán-kúti 87. sz. család erre a célra kiválasztott csöveinekterméséből ültetett el. Amint zászlójukat ezek az utób-biak kihányták, azonnal eltávolította s a keresztezést ígya természetre bízta. Előbb attól félt, hogy a későbbenérő tövek megtermékenyítésére nem marad elég himpor,majd bámulta a természet csodálatos berendezését, hogya hímport nem egyszerre érleli be. A legalsó füzérkékhímpora ugyanis csak két-három hét múlva fejlődött ki.Ebből azt a tanulságot vonta le, hogy az igen korai éskései fajták elfajzását sose gátolhatjuk meg, még haegymás mellé ültetjük is őket.

A gabonaneműeket legelső gazdasági növénynektartó Cserháti Sándor hív tanítványa szólal meg Barosskövetkező szavaiban: „Búza után hazánknak kétségenkívül legfontosabb növénye a tengeri és mondhatnám

98

legbiztosabb is, mert ennek sikerültét nem veszélyeztetiannyi körülmény, mint a búzáét. A nemesítést egyálta-lában, de főleg a tengeri nemesítését, hol annyi változat,érdekes momentum áll elő évenként, csak meg kell kez-deni és aki egyszer megkezdte, az oly szeretettel iogfüggni munkáján, hogy azt abbahagy ni akárhogy akarnáts, többé sohasem fogja, és egyedüli vágya, minden tö-rekvése az lesz, hogy azt évről-évre-Jobbá és .szebbétegye és ha talál egy rendkívüli szép csövet elitjeinektörésekor, jobban fog annak örvendeni, mint rég látottgyermekének és époly szeretettel, gyengédséggel vesziazt körül, és az a kényeztetését és becézését biztosanmeg is fogja hálálni.”

Kell-e ennél forróbb vallomás a hivatás szenvedéllyévált szeretetéről? Olvadhat-e még ennél jobban is fölvalaki életpályája magakiszabta kötelességeiben, illető-leg vihet-e még ennél is több, kenyéradó gazdájának ésszéles érdekeltségeknek javát szolgáló, nemes buzgalmatmegfizetett és kiszabott hivatali kötelességeibe, megfizet-hetetlen célkitűzéssel, amelynek szülője, zsinórmértékeés egyetlen, de kérlelhetetlen ellenőre csupán önmaga?Pedig Baross László nem kisebb rajongással szerettecsaládját, gyermekeit, mint nemesített kukoricacsöveit.Még jószágfelügyelői méltóságában is egyszerű, szerényember maradt, aki noha megbecsülte kapott kitüntetéseit,legszebb jutalmának a törekvéseit koronázó szakmabelisikert érezte. Egy fia és három leánya volt. KözülökHedvig leánya, később férjezett Zechmeiszterné dolgo-zott vele együtt s járta az öregedő édesapjával a búza-táblákat, hogy egyedi kiválasztással gyűjtsék a szép ka-lászokat. Baross szerénységére jellemző továbbá, hogynemesített fajtáit nem a saját nevéről nevezte el, hanemBánkúiról.

„bánkúti nemesített kukorica” néven tüntette ki az

99

OMGE 1914-ben a nagy terméshozamú, szárazságot jólbíró, jellegzetes magyar tengerijét a nagydíjjal. Ezt alófogút keresztezte Baross a pignolettoval s az így nyertmély magrétegű és korai fajtát szintén „bánkúti ke-mőnyszeműnek” keresztelte el. Kitenyésztett végül egykorai simaszemű változatot a lófogú tengeriből, amelyfőképp a Dunántúlon terjedt el, mert mindenütt biztosanbeérik, alacsony s ezért sűrűn vethető. Csutkájánakmorzsolási aránya 18-ról 12-re csökkent. Barossnak kö-szönhető, hogy a magyar parasztbirtokokon eltűntek akúpalakú, rossz morzsolási arányú, későn és bizonytala-nul érő tengerifajták. Az is az ő érdeme, hogy a bán-kuti uradalmat növénynemesítő gazdaságaink között út-törővé tette, mivel példáját mind több nagybirtok utá-nozta. Csak ilyenek széleskörű bekapcsolódásával indul-hatott meg a szórványos próbálkozások helyett a rend-szeres növénynemesítés magyar földen.

Érdemes is volt tanulmányozni és mintául venni abánkúti anyatelepet s a rajta folyó munkát. A tengerianyatövek 5-6 holdat tettek ki, a szaporítás 60-70 holdat.Mellette volt a nagy növénynemesítőnek más, fontosgazdasági növényeket is felölelő tenyészkertje, mert1900-ban a cukorrépát, 1907-ben a dohányt, 1908-ban abúzát és rozsot s 1910-ben a zabot is munkássága köré-be vonta. Tanulmányra érkező, okulni akaró vendégei be-járhatták ezt a tenyészetet, amelyet a gondos gazdarovarkárok megelőzésére minden évben az uradalommás helyén telepített, a majorban pedig megtekinthettékcsinos maggyűjteményét, nemesítő laboratóriumát. A té-ny észkert állandóan változtatott helye többoldalú ki-egyenlítettséget adott a növényeknek, mert változó tala-jon, a termelés a növények alkalmazkodása, úgyszinténa kísérleti megfigyelés is sokirányú lett.

Ezen a területen állította elő öt fajta türelmes ke-

100

resztezésével, az örökléstani törvényeknek akkor méginkább csak tapasztalati megsejtésével Baross a hiresbánkúti korai, kései lófogú s a keményszemű fajtákat,amelyekkel egész Magyarországot a tengeritermesztéskörébe vonta, legészakibb, zordabb tájaitól a legdélibbhatárokig. Óriási nemzetgazdasági jelentőséggel bír,hogy ennek az értékes, takarmányozás, állattenyésztésés ipar szempontjából egyre fontosabbá váló növénynektermelési övezetét így ki tudta szélesítem.

bánkúton érés kezdetén 8—10, kiképzett s értelmesmunkás járta végig a kukoricatáblákat. A legkorábbanbeérő csöveket, ha emellett még nagyok s kifogástalanszépek voltak, előre letörte. A munka további mozzana-tai is mindmegannyi különös és aprólékos gonddal men-tek végbe. Teljes beszáradás után egyenként mérték leaz állandóan válogatott csöveket, babra munkával különmorzsolták a hegy- és tőszemeket, külön a középszeme-ket. Csak a teljesen fejlett középszemeket ültették el to-vább a következő évben április közepén és pedig kézzel,70 cm sortávolságra és növénytávolságra, egy fészekbehárom szemet. A kisarjadó három tőből csak a legszeb-biket hagyták meg. A szerető gondnak ez az állandómselejtező, szinte pepecselő türelme meg is hozta ered-ményét. Az alapul szolgáló prairie királynőjének cső-hossza 1895-ben 18—20 cm volt, 14—18 soros, 180—260gr átlagsúllyal. A lófogú csőhossza 1920-ban 23 cmvolt, 23.5 soros, 378 gr átlagsúllyal. Míg a prairi király-nőjénél a morzsolási arány 15—18% csutka volt. ad-dig a bánkúti lófogúnál 12% csutka, 88% szem. A ló-fogú beérett szeptember 10—20 között s karvastagságúszára 3—4 méter magasságával, dús levélzetével sokcsalamádét is adott, tehát a szemtermelés nem ment atakarmányérték rovására. Miután a kukoricakiállításaranyérmét megnyerte, 700 gazdaság tért át termelésé-

101

re. Egymást érték a dicséretek s azonnal fölvették azállami növényfajta törzskönyvbe.

Jóllehet Baross már régebben írogatott rövidebb lé-lekzetű cikkeket gazdasági szaklapokba, „alföldi gazda'”álnéven, sikerét irodalmilag alig aknázta ki. Mindig atárgy érdekli s ahogy maga is mindent tapasztalatilagad át, úgy tapasztalatilag kíván okulni is. Elolvassa,amit a nemesítésről írnak, de utánajár mindennek, hogyszemével is lássa. Ezért tesz a század elejétől kezdvetöbb külföldi tanulmányútat Németországba, Belgiumbaés Dániába, mert ekkor már szenvedélyesen érdekelte acukorrépa és takarmányrépa nemesítésének kérdése is.Viszont, noha neve már országosan ismert, gazdatársa-dalmilag még keveset szerepel. 191ő-ban lett tagja azOMGE igazgató választmányának. Bánkütra 1912 ótahozta be fokozatosan a gazdasági gépeket, i91?-ban pe^dig egy maga szerkesztette gabonaszárítót állított be.Nákó gróf hívta jószágigazgatónak, de földesura, a tö-rekvéseit mindig megértő s dicsérő József főherceg nemengedte el, hanem jószágfelügyelőnek léptette elő, meg-hagyva a magyar mezőgazdaság egyetemes hasznárabánkúton, ahol kitűnő tisztje már tökéletesen bedolgoztamagát. Baross szigorú, de igazságos főnök lett. A mun-kában példásat követelt, de mutatott is példát. Szociálisérzékére mutat, hogy a részes mívelésnek a szükséges-nél nagyobb teret nyitott az uradalomban, szívén hor-dozva a munkások, cselédség és tisztikara anyagi jó-létét.

Erre bőven volt fedezet, mert szinte az egész ura-dalmat vetőmagtermesztésre állította be, csekély állat-tartással. Így az istállótrágya hiánya csakhamar jelent-kezett az amúgy sem kövér bánkúti talaj kimerülésében.Tisztán műtrágyával nem lehetett a szerves trágya hiá-nyát pótolni s ezért érdeklődött Baross a szalmából ké-

102

szített mesterséges istállótrágya iránt, amiről későbbcikkezett is a Köztelekben. Szalma volt bőven Bánkútons ő vissza akarta adni a földnek, ami a földé. A magotkülföldre szállította, mivel borsótermelésre, gyökérzöld-ségre előnyös szerződéseket kötött s így az uradalomjövedelmezősége az átlagosnál sokkal nagyobb lett. Ígyérthető, hogy egész szívével bánkúthoz nőtt, ahol min-den az ő keze nyomát dicsérte, amelynek elmaradott si-várságából ő teremtett paradicsomot, újjáépítve a románmegszállás okozta romokból is. Ott érezte jól magát,munkája és eredményei színhelyén, és szabadságát isaiig vette ki. Csak betegség okából ment üdülésre s éppily pihenőn időzött Abbáziában, amikor első nagy díjátnyerte A főherceg sürgönyözte meg néki. Kísérleti kert-jén és telepén kívül Bánkúthoz kötötte másik szenvedé-lye, a vadászat is. Pompás vadtenyészetet fejlesztettBánkúton. Kisjenőn hivatásos erdészek rendezték a fő-hercegi vadászatokat, mégis a mezőgazda Baross általBánkúton rendezettek jobbban sikerültek. Az egyik há-romnapos híres vadászaton a vadásztársaság 10.000 drbvadat lőtt. Bánkútra hívta össze 1911-ben a növényne-mesítő vezérférfiakat: Grabnert, Fleischmannt, Gyárfást,Székácsot stb. Ott foglalták először katalógusba s ke-reszteltek el a már kitenyésztett búzákat.

Amíg a tengerinemesítés fontossága belföldi viszony-latban domborodott ki, a nemesített bánkúti búza a ma-gyar búza- és lisztkivitel megromlott hírnevét állítottahelyre. A búzanemesítést 1908-ban kezdette meg az Or-szágos Magyar Növénynemesítő Intézet közreműködési-vel. Igen finom minőségű gondosan összeválogatott,tiszavidéki búzakalászok képezték kiindulási alapját.Ebben követte azt a növénynemesítői fölismerést, hogya széltében hirdetett és követelt többtermelési irányonkell fordítani: ne a hazai termelési hagyományt és ren-

103

det idomítsuk hozzá a külföldről beplántált, nemes növé-nyek igényeihez, hanem magát a növényt kényszerítsükrá, hogy a jellegzetes magyar talajhoz, égtájhoz ésegyéb termelési feltételekhez alkalmazkodjék. Abban isegészen a maga feje szerint járt el, hogy az akkori, mi-nél nagyobb mennyiségre, rozsda- és fagyállásra törek-vő nemesítési helyett ő elejétől fogva minőségretörekedett. Nem búsította, hogy tiszavidékinek maradtnemesített búzája kisszemű, mert a puha búzákat terme-lő Nyugateurópa épp a kemény magyar búzának dús si-kértartalmát, jó sütőértékét vásárolta és kereste a kivi-telre termelt magyar búzában.

Bánkúton 9 holdat foglalt el a búzanemesítö anya-telep. Első híressé vált búzája a Bánkúti 5. volt, ame-lyet egyedi kiválasztással állított elő. Az anyatörzsektlső évi szaporulatát még kézzel, külön e célra szolgálószerszámmal ültette el, a második évit azonban már kétkis ötsoros vetőgéppel vettette. Az első évi szaporítástkézi készülékkel dörzsöltette ki, a második évit 'árgá-nyos kiscséplővel, a további évekét rendes gözeséplövelcsépelték. A harmadik évi szaporítás már 40—50 ka-tasztrális holdat tett ki, míg a negyedik évi 2—.?00 hold-ra rúgott. Idegen gazdaságokba nem adta ki magját, ne-hogy felületes kezeléssel rontsák piaci hírnevét. Lelki-ismerete csak akkor volt nyugodt, ha az egész nemesí-tési folyamatot saját felügyelete alatt tudta és általa ki-képzett segéderők kezére bízhatta. Ezek már értettékmesterük szempontjait, amidőn az anyatörzseket és aszaporításokat fejlődésük minden időszakában figyelték,bírálták, selejtezték s minderről bírálati jegyzőkönyvetvettek föl.

Emlékezetes, hogy az első világháború után, ami-kor a világkereskedelem szabad versenye korlátlanul ér-vényesülhetett az európai piacokon is, az Újvilág, fő-

104

képp pedig Kanada kiváló minőségű s olcsó búzákkallepte meg és árasztotta el a nyugateurópai iparállamokfogyasztását. A boletta ideiéből tudjuk, hogy a hajdanihíres magyar búzatermelés szörnyű válságba jutott ésféltünk, hogy a minőségversenyben az északamerikaiegyszerűen megfojtja. Nemcsak a külföld, hanem a honimalom- és sütőipar is panaszkodott, hogy búzánk elsilá-nyult. A kormány és az érdekképviseletek sorozatos ta-nácskozásokon vitatták, miképp lehet helytállani a gyil-kos világversenyben, hiszen az erdeitől, bányakincseitőlmegfosztott Csonkamagyarország legfőbb tartóoszlopamezőgazdasága s létkérdés számunkra, hogy búzatermé-sünket a külföld megvegye, legyen a nemzetközi forga-lomban mivel kifizetnünk behozatalunkat. Ekkortájt, az1929-ben megkezdődő világgazdasági válság idején ve-tik föl mind több oldalról a kérdést, meg bír-e ezutánis élni Magyarország búzából, mint élt az elmúlt ötvenév alatt, vagy pedig idején át kell térnie valamely mástermelési ágra, hogy tönkre ne menjen? Az átlagos ma-gyar gazdasági búza helyzete tarthatatlan volt.

Ekkor adott az idő igazat Baross minőségi törek-véseinek. A bánkúti búza állotta a versenyt és a legne-hezebb időkben is el lehetett helyezni a külföldi piaco-kon, mindmáig. Amikor a magyar búzatermelést kiválógazdák irányításával átszervezték, a földmívelésügyi mi-nisztérium figyelme a vetőmagakcióban természetszerű-leg terelődött Baross búzáira, amelyek állandó tökélete-sítés folytán, minőségük fönntartása mellett termésho-zamban is haladtak. Baross ugyanis Surányi János ré-vén hozzájutott a magyaróvári Országos m. kir. Növény-termesztési Kísérleti Állomáson megfigyelt, igen érté-kesnek talált s valamennyire elszaporított kanadai ma-nitóba búzához, a híres marquis fajtához, amely Kana-dában és az Egyesült Államok tavaszbúzát termesztő te-

105

rületein már az első világháború előtti években elter-jedt. Ez az eredetileg tavaszbúza nálunk ősszel is vet-hetőnek mutatkozott s ezt keresztezte Baross a bán-kutival. Kísérlete remekül sikerült. Kitenyésztette a Bán-kúti 1201 és 1205 sz. féleségekéi, 1933-ban kiküldötte aKanadai Reginában tartott kiállításra s az első díjatmegnyerve most már nem országos sikert könyvelhetettel, mint annak idején lófogú tengerijével, hanem világ-sikert. Jól telelő, a magyar égtájhoz szabott őszi búzalett Baross keze alatt a marquis tarbúzából, csak sajnosennek is gyenge maradt a szalmája, mint a bánkúti bú-záké általában, s csak teljesen kiszáradva csépelhető,viszont még akkor sem pereg. Baross minden családbólévente 15—30 anyatövet választott ki és ágazatszétvá-lasztással állandóan tovább nemesített. Szomszédálla-maink egyszerre ezt kezdték termelni s az akkori kis-antant hangos acsarkodásával szemben ez a néma kö-vetés volt a magyar kultúrfölény egyik kevéssé tudatosés kevéssé híresztelt bizonyítéka. Belföldön pedig abánkúti búzának oroszlánrésze volt abban, hogy a régiparasztbúzák az összes búzával bevetett terület három-negyed részéről kiszorultak, mert a minőségbúzák 90%-abánkúti volt. Így tornászhatta vissza a magyar búzamagát régi helyére a· világpiacon s tarthatja ott magát,amíg csak a jövő valami ismeretlen változást nem hoz.De vájjon lesz-e akkor is újabb Baross Lászlónk?

A búzanemesítés népszerűsítésére, közüggyé tételé-re megragad minden alkalmat és eszközt. 1909-ben aKaiser-féle centrifugáról írva ilyesmiket hangoztat:

„Magam is foglalkozom búzanemesítéssel, mégpediga legegyszerűbb családtenyésztés alapján, e célból egytanulmányutat én is tettem a külföld ezirányú telepein,így nem a magam, de gazdatársaim érdekei vannak in-kább szemeim előtt, — Mert hazánk minőségre elsőren-

106

dű, de határozottan dégénérait búzáját nemesíteni tnamár majdnem kötelességemnek tartom; koránérő rozsda-ellentálló egyedek elszaporítása, esetleg új variációk elő-állítása, az ezzel behatóan foglalkozó gazdákra vár, debővebben termő, jobb minőségű, súlyosabb búzát ter-melni meggyőződésem szerint a centrifugával dolgozógazdáknak is sikerülni fog, így általános érdek, hogy akérdés tisztázódjék és ha e célra alkalmas, el is terjed-jen. Nagy köszönettel veszek minden cáfolatot, inertvéleményemet nem tartom csalhatatlannak, de ezt nemfeltevésekkel, hanem számokkal akarom indokolni.”

Ily alapos latolgatás után vonja le a végkövetkez-tetést, hogy ne rostával halássza ki a nemesítéssel fog-lalkozó kisgazda sem a nagy szemeket a kicsépelt magtömegéből, hanem kézzel válogassa a legkiválóbb kalá-szokat. Ha ö maga nagybirtok alkalmazottja volt is, bú-zája és kukoricája kinőtt a bánkúti keretek közül, mertélvezte áldásait nagy- és kisbirtok egyaránt. UgyanBaross törhetetlen ragaszkodása földesurához, amely eré-nyétől kényszerítve egyszer bejelentette, hogy máshovi·.hívják jószágkormányzónak s családja jóléte, gyerme-kei neveltetése miatt gondolkozik, elfogadja-e a jobbállást, szintén valami egyetemes hűséggé téresült, amelya magyar haza rögéhez kötötte. Nem vagyont gyűjtött,hanem híveket az eszmének, a törekvésnek, hogy ez aföld adjon minél jobb és több kenyeret. Ez a gyakorla-tias, a szakmabeli tetteken át nyilatkozó hazaszeretetadja kezébe a tollat, hogy minél több elmaradott gazdá-nak használjon és haladásra buzdítson olyanokat Is,akiknek eszközei szerények. Ennek a tollnak nyomán pe-dig, ha kissé nehézkes és darabos stílusban is, mindigjózan és alapos okfejtések támadnak, megdönthetetlen,számszerű adatokra építve. Bámulhatjuk türelmét,amellyel aprólékos vizsgálat alapján összehasonlító sta-

107

tisztikai táblázatokat készít pl. a 3—13 kalászú húzabok-rokról vett termésről, megméricskélvén, hogy családon-ként hány magot hozott összesen és egy kalászra mek-kora szemmennyiség esik, mi ezeknek a grammokban ki-fejezett átlagsúlya stb.

Tessedik óta jellemzi nagy gazdáinkat az állandó,meg nem nyugvó kísérletező ösztön. Baross Lászlónakezt a jellemvonását nagy kortársa és gazdatársa, Szé-kács Elemér figyelte meg. Ő írja le Baross egyik ér-dekes tapasztalatát. Baross megfigyelte a bánkúti ura-dalom rozsdára és megszorulásra hajlamos tábláin,hogy a búza tisztán vetve még jó években is megszorul,de ha rozzsal keverten, mint kétszerest vetik, kifogás-talanul fejlett, nehéz szemeket ád. Baross elvi ellenségevolt a kétszeresnek, mégis űzte ezt a termelést, de ku-tatta a siker okát. Elmélete az volt, hogy a búza alacso-nyabb a rozsnál. Rekkenetben a levegő jobban járja alépcsőzetesen, két síkban elhelyezkedő kalászokat, mi-vef viszonylag nem oly sűrű ä vetés, mintha a szárakegyenlő magasak volnának. Az egész vetés könnyebbenmegmozdul s ezért nem szorul meg. Ebből a föltevésbőtfolyt következő kísérlete, amikor a rozsot magasszalmd-jú búzával helyettesítette és keverten vetette az ala-csonyszalmájúval. Jellemzi ez a kísérlet szívós, a magaigazát gerincesen, kitartóan mégis csak kirnreolö s bi-zonyító természetét. Ugyanily csöndes türelemmel vártaki azt az időt is, amikor az első világháború alatt han-goztatott mennyiségi búzatermelés jelszavának nem hó-dolt be s kitartott a minőség mellett, amelyet azonnalkeresni kezdettek a háború után.

Együtt járt a fejlődő sikerekkel a társadalmi meg-tiszteltetés, kitüntetés. 1920-ban, mindjárt a cím terem-tése után az elsők között lett gazdasági főtanácsosa azOMGE növénynemesítő bizottságának társelnöke. 1934-

108

ben megkapta a II. osztályú érdemkeresztet. 1937-benarany oklevelet nyert, s az OMGE választotta örököstiszteleti tagjául. Tagja volt vármegyéje törvényható-sági bizottságának, elnöke a mezőgazdasági bizottság-nak, igazgatóválasztmányi, majd örökös dísztagja a vár-megyei gazdasági egyesületnek. 1937 március 16-án gaz-dakörökben országosan ünnepelték, mert ekkor töltötitbe ugyanazon földesúrnál teljesített szolgálatának fél-százados jubileumát. A Magyar Tudományos Akadémiais figyelte munkásságát és 1934-ben elismerésben része-sítette.

Növénynemesítő szenvedélye felölelt a búzán és ku-koricán, a magyar mezőgazdaság e két főterményén kí-vül úgyszólván minden hazai gazdasági növényt. Jel-lemző ennek a szenvedéllyé vált hivatásszeretetnek mégaggastyánkorában is izzó erejére, hogy a már hetven-éves Baross egy ízben Surányi János dr.-ral beszélgetszakmabeli dolgokról. Surányi említi néki, hogy külke-reskedelmi mérlegünket teljesen fölöslegesen rontja amadáreleségek, főkép a kanáriköles és szálkátlan óriás-mohar behozatala. Ezeket itthon is meg lehetne termelni.Már a következő évben talált belőlük egy-két táblát Bái-küton, amikor Barosst meglátogatta. Erélyesebb vissz-hanggal nyilatkozott meg azonban a magyar mezőgaz-dasági termelés és rajta keresztül a magyar nemzet-gazdaság tudatos függetlenítése a külföldtől abban aharcban, amelyet Baross a hazai cukorrépamagtermelésérdekében folytatott s amelyben magára hagyatva végülis alulmaradt. Érdemes erre a kinyílt szemű, magyar el-szántsággal vívott küzdelemre kitérnünk és Barosssaját írásaiból megvilágítanunk, hogy közvetlenül jelle-mezzük vele őt magát.

A cukorrépatermelésen fölépülő magyar cukorgyár-tás ipara hatalmas és rohamos fejlődést mutat. Irá-

109

nyitása a cukorgyárérdekeltségek kezeben volt. Sajátosjelenség, hogy noha igen nagy vetőmagszükséglete voltévente a répatermesztőknek, nálunk mégsem folyt vető-magtermelés s valami olyan közhit alakult ki, hogy amagyar égtáj nem is nagyon alkalmas nemes répamagtermelésére. Természetes, hogy épp Baross nem tudottebbe a helyzetbe belenyugodni, süt vonzotta is a répa-magíermelés, hiszen itt mindennél nagyobb lehetőségekkínálkoztak. Izgathatta a felfedezők vágya is: csak azértis megmutatom, hogy a közhit tévedés! 1900-ban neki-fogott a cukorrépamagtermelésnek. A német kleinwanz-lebeni és vilmorin fajtákat keresztezte kiinduláskor ésaz első években tömegkiválasztás alapján járl el. To-vábbtenyésztésre csak legalább 600 gramm súlyú és alegnagyobb cukortartalmú egyedeket hagyta meg. 1905-ben a családtenyésztésre tért át és sikerült korán csírá-zó, rohamosan fejlődő s így a rovarkárokat megelőzőrépát kitenyésztenie. A kudarcba fulladt répamagterme-lésről így ír:

„Néhai Cserháti Sándor” buzdítására és az Orsz.Magyar Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás támoga-tásával már 1901-ben hozzáfogtam a cukorrépának ki-válogatással kapcsolatos nemesítéséhez és mivel hazánk-ban a legszívesebben, azaz a leghosszabb időn keresz-tül foglalkoztam a hazai répamag előállításával, ebbőleddig én állítottam elő a legnagyobb mennyiséget és ígye téren a legnagyobb gyakorlati tapasztalataim lehetneke kérdés tisztázására és gazdatársaim okulására szük-ségesnek látom e tapasztalatok alapján a hazai cukor-répamagtermelés kérdésének gyakorlati oldalával fog-lalkozni.”

Abbahagyta a cukorrépamagtermelést és áttért atakarmányrépára, mert ez olcsóbb és jövedelmezőbb.Azonban épp tapasztalatai alapján cáfolja azt a hiedel-

110

met, mintha Alföldünk talaja és éghajlati viszonyai Cu-korrépamag termelésére nem volnának alkalmasak. Egy-beveti hét év terméseredményeit és csapadékviszonyait,s a német termelési viszonyok tökéletes ismerete alap-ján ki meri mondani, hogy „Magyarország talaja és ég-hajlata általánosságban, vagyis szélsőségekről eltekintvesokkul alkalmasabb cakorrépanemesítésre, mint Német-országé.” Talajaink bujábbak, nitrogénben gazdagabbak,nálunk korábban tavaszodik, nyarunk hosszabb, mele-gebb, július második felében a mag teljesen utánaérik,megszárad, nem kell mesterségesen szárítani, mint a né-meteknél s ezért jobban csírázik, erélyesebben kéí.

Nem ebben van a hiba Baross szerint, hanem a cu-korgyárakban, amelyek alig vásárolták az ő magját sezért kellett néki a nemesítést abbahagyni. Pedig 1913-14 óta 60.000 q cukorrépamagot hoztunk be, — írja 1920-ban — s ö csak nagy keservesen tudott 350 q magot ér-tékesíteni. Mi tehát az igazi ok? Hiszen teljesen kidol-gozott német eljárások szerint nemesített. 1912-ben ittjárt német gazdák tekintették meg munkáját. „Látvarépamagomat és a tenyészkertemben lesapkázott elsőtörzsimet, fejcsóválva mondták, hogy szép-szép, de ne-künk nem tetszik, mert veszélyes konkurrenciát okoz.”Az üzleti politika végeredménye az lett, hogy a honigyárak a kezdeti magot nem vásárolták, noha jóval bíz-tatott. A mag rajta maradt Barosson s így nem voltgazdaságos a nemesítés. Pedig cukortartalma csak törtszázalékban volt kisebb a németénél. Távolabbi üzletioka a begyökereztetett előítéletnek volt még, hogy szí-vesebben vették a német maggal szerződésileg kapcso-latban álló orosz uradalmak utántermelését, pedig azorosz viszonyok nem jobbak a mieinknél s a fuvardíj isterhelte a behozatalt. Itt nagy tőkeerők kényszerítettékki a helyzetet s csakis hatalmas védővám függetlenít-

111

hette cukoriparunkat a külföldi vetőmagbehozataltól. Ki-tér még Baross arra a jelenségre is, hogy Hatvanbankezdetét vette a német mag utántermelése és gúnyosanjósolja meg, hogy bár Hatvan viszonyai ugyanolyanok,mint bánkútéi, ott bizonyára nem íog megbukni a ter-melés. Megszólal soraiban a maga igazát tudó, hazájá-nak javát kereső, félretaszított magyar kesergő panasza.„Feltétlenül hiszek abban, hogy vállalkozásuk sikerülnifog, mert nem egy magyar gazda kínlódásáról van ittszó, hanem egy ismert német répanemesítő cégnek lobo-gója alatt vitorlázik az egész vállalkozás és hozzá mégcukorgyári gazdaságban.”

Több siker koronázta úttörő munkáját a szöszösbük-köny termelésénél. Ennek az országos elterjedését ne-hézzé tette, hogy magva nagyon drága volt Barossazonban megmutatta, hogy lóbabbal keverten vetve le-het szöszösbükkönyt olcsón is termelni s példáját szélté-ben utánozták. 1908 táján különben is a takarmány-félékre terelődött figyelme és több tanulságos kísérleté-ről számol be gazdatársainak a Mezőgazdasági Szemlehasábjain. Ezt a dolgozatát olvasva csak egy régi ma-gyar könyvcímmel jellemezhetjük Barosst: ő a „vizs-lódó magyar gazda:' Kísérleteit száraz esztendőkben vé-gezte s tényeket sorakoztat föl a növények szármagas-ságáról, a csapadékmennyiségről, a talaj vízkészletéről,a vetőmag és terméseredmény viszonyáról, majd leírjaeljárását a közönséges kölessel, szibériai moharral, kö-zönséges moharral, japánkölessel végzett termelési kí-sérleteinél, kiterjeszkedve a szárításnál követett módra,bevermelésre, valamint a zöldtakarmányozási próbákra,melyiket milyen állat szereti. Ahogyan leplezetlenül tet-te közkinccsé a saját kísérleteit, ugyanoly mohó. de kri-tikus érdeklődéssel figyelte a másokét. Ellenőrző kísér-leteit is a köz javára szolgáló célkitűzés irányította,

112

mert a saját tapasztalatait azonnal közzétette. Így, hogyuradalmának takarmányozási gondjain segítsen, a szö-szösbükkönyön kívül megkísérelte a Teleki-féle csala-mádé termelését. Pontosan követte ennek az eljárásnaka lényegét s megerősíti végeredményben ennek a terme-lési módnak valószínű sikerét.

Ezt csak mutatóba ragadtuk ki a fáradhatatlan Ba-ross számtalan kísérlete közül, mert szorgos élete folya-mán hozzányúlt ő más növényekhez is. A cukorrépávalegyidőben nemesített dohányt az aradvidéki pensylvá-niai keresztezett dohányból, 1908-ban a korai hannábólnemesített rozsot, 1916-ban a zab mag- és polyvaaránytigyekezett megjavítani s felkarolta az igénytelen, véko-nyabb héja és toklásza miatt száraz, külterjes terme-lésre alkalmas sárgazabot is. Tavaszi zab és árpa mel-lett ott találjuk a sorozatban a seprőcirkot. Ebben is,mint a cukorrépában a külföldi behozataltól akarta füg-getleníteni hazánkat. Barossnak magyar viszonyok kö-zött sikerült megközelítenie az olasz nemes cirok kiváló-ságát.

Élete vége felé már előreveti árnyékát az önellátás-ra törekvő, de nem apró államokat magas vámfalakkalelzáró, hanem az egész európai földrészt egy gazda^sági egységbe foglaló, államközi gazdaságpolitika. Mindtöbbet hangzik az új jelszó, hogy Európa egysésc a ten-gerentúllal szemben és nem lehet néki kiszolgáltatvaanyagokban. Ebből pedig az következik, hogy földré-szünkben kell megtermelnünk mindent, amit az éghajlatmegenged. Magyarországon is kezdik népszerűsíteni azolajos magvak termelését. Ez a határozott termelési for-dulat magyarázza, hogy az agg Baross is a ricinus feléfordul. A köztermesztésben található Ricinus sanguine-ust kezdi nemesíteni. Éles és gyakorlott szeme azonnalfölfedezte a kereskedelmi magból vett ricinusállomány-

113

ban azokat a töveket, amelyek csakis nőivarúak voltak,vagyis termőgyertyáik a porzós hímvirágok helyén is,az egész termőág hosszában Hóvirágokat hordoztak.Megállapította, hogy az ily nővirágú, egyivarú tövöntermett mag egy hányada terem ismét csak nővirágúutódokat. Ebből a válogatott tenyészanyagból kért éskapott tőle a szegedi M. kir. Növénytermesztési Kísér-leti Intézet vetőmagot további kísérletre. Nem akartversenyt támasztani a szívességből és kísérleti cé'ra ka-pott maggal a bánkúti uradalomnak, ahol Baross idő-közben 1938 június 3-án bekövetkezett halála után vejeZechmeister Sándor folytatta a nemesitől munkát. De aszegedi intézet a Baross szellemében s elvei szerint to-vábbfolytatott kiválasztás folyamán megállapította, hogytisztán nőivarú ricinustöveinek termése 20—25%-kaltöbbet hoz, mint a közönséges, hím és nővirágú, tehátegylaki ricinus, viszont tenyészideje 1—3 héttel hosz-szabb mint a közönségesé.

Ezt a munkájának mondhatjuk magyar termelésiközüggyé vált folytatását Baross László már nem értemeg. Félszázados, megszakítatlan uradalmi szolgálatterhével vállán még mindig fáradhatatlanul dolgozott.Talán nem is tudott volna nyugalomba vonulni és meg-válni növénynemesítő kertjétől. Ott pepecselt betegen isés utolsó kísérletezésében a bánkúti gyapotban gyönyör-ködött. Ki tudja, a magyar önellátásunk milyen messzi-néző távlatába merengett, amikor ennek a kényes, de vi-lágviszonylatban kulcshelyzetet elfoglaló rostnövénynekitteni meghonosításába belé mert fogni? Oly kemény kö-tésű magyar úr volt, hogy ágyba sem feküdt le pihen-ni, hanem vezetve utolsó percéig az uradalom ügyelt,még halála előtt félórával is a postái kérte. A bánkútikis temetőben földesura József főherceg dobta az elsőrögöt hantjára, de megjelent az országos gazdatársa-

114

dalom s a megyei élet előkelőségein kívül a közeli estávoli vidék földbirtokosai, gazdatisztjei, gazdái és mun-kásai seregéből toborzódott gyászoló közönség ezrestömege, hogy megadja a végtisztességet a nagy magyargazdának. Pünkösd vasárnapján temették el az általaépített kis kápolna közelében, felesége porai mellé s agyászbeszédek, országos gyászcikkek az embereken kí-vül még egy nagy gyászoló tömeget emlegettek: a bán-kúti búzavetések már kihányt kalászait, amelyek kezd-ték konyítani fejüket.

Székács Elemér.

(1870—1938.)

Apám odanyújtotta markát szentetornyai tanyánkona cséplőgép szája alá és fölfogta belé az új asztag elsőszemeit. Aztán másik kezével belemarkolt a mérleg mel-letti egyik zsákba és egymás mellé tartotta két, búzá-val teli kezét.

— Látjátok — mutatta — előbb nékünk, gyermekei-nek, nézzétek csak a különbséget! Ez a szentetornyaiparasztbúza, ez meg itt a szekácsbúza. — Ekkor mái·körülállották az összes, szomszédos, törpebirtokos gaz-dák és ma is emlékszem a sok, feszült figyelmű, nap-sütte, bajuszos arcra, amint kézről-kézre adták a két-fajta búzát és hitetlenül vitatkozni kezdtek. Voltak, akikvédték a régi, aprószemű búza kiválóságát, másoknakarcán pedig már az elhatározódás tükröződött, hogy jö-vőre ők is hozatnak az árpádhalmi nemesített vetőmag-ból. — Szép, szép, de szép az ára is — hangzott vala-honnan a megjegyzés, amint nézték a gyönyörű, egyön-tetű szemeket. Ocsunak hatott mellette a régi búza. —Nem kisembernek való ez kérem — mondta egy másik— másképp gazdálkodik egy gazdatiszt, mint mi.

Aztán megismertem „a gazdatisztet”, akit vidékünkgazdái széltében emlegettek, hol dicsérve, hol gáncsolva,

116

hogy mért nem jó neki a régi, és mennyivel ér többetaz új. Ma, hosszú évtizedek távolából is visszaderengszikár magas alakja, amint fehér vászonruhájában előt-tünk állva gyorsan végigcirógatta gyermeki arcunkat.Emlékszem akkor még alig őszülő barna hajára és barnaszemére s hogy föltűnt nékünk gyerekeknek, mért nemvisel bajuszt. Ritkaság volt még akkoriban az Alföldférfiainál a borotvált arc. Már akkor is sok dolga lehe-tett. Tárgyalt atyámmal valami uradalmi ügyben éssietett tovább.

Ez a nem lankadó tettvágy, ez az ezer íelé igény-bevett kötelezettség vonul végig egész életén SzékácsElemérnek a terveknek és elvégzett munkamennyiségnekolyan tömegével, amilyet csak nagyon erős szervezetűemberek vállalnak s bírnak. Egyéniségében összetevő-dött sok jellemvonás a többi nagy magyar gazda eré-nyeiből és hol ez, hol amaz csillan meg. Művészetté fino-mult kezében a növénynemesítés és rajongó hivatássze-retet buzogott benne, mint Baross Lászlóban. Volt haj-lama tudományos elmélyedésre és tekintély volt határa-inkon túl is, mint Cserháti Sándor. Lebilincselő, kedvesmodora és temérdek gyakorlati tapasztalata NagyváthyJánosra emlékeztet. Végül telt energiájából sokirányúszervező munkára is, amiben Tessedik Sámuel nyom-dokain jár. Millió kalász sarjad ma magyar földen,amelynek ősét a Teremtő adta nyersanyagból az ő kezeformálta a magyar célok képére és hasonlatosságára.

Érdekes és föltűnő, hogy a magyar búzanemesítése nagy úttörője éppen nem mezőgazdasági környezetbőlindult el. Budapesten született 1870-ben jellegzetesenértelmiségi, mondjuk íróasztal meliett élő elődöktől.Nagyatyja Székács József bányakerületi evangélikuspüspök volt, atyja Székács Ferenc pedig kúriai hírű..Hogy e fővárosi környezet ellenére mégis a gazdatiszti

117

pályát választotta, azt gimnazistakori benyomásainaktulajdoníthatjuk. Középiskoláit Budapesten és Nagysze-benben végezvén sokszor megfordult az esztergomi prí-mási uradalmakban és ott tetszett meg néki DrágffySándor működése. Érettségi után a Dur.-gyerszki birtokraMódosra kerül gyakornoknak egy évre és ezután irat-kozik be gazdasági akadémiai hallgatónak Magyaróvári.Cserháti Sándor akadémiai tanár figyelme azonnal rá-terelődött s tanár és tanítvány mint jóbarátok váltakel. Azzá tette őket a növénynemesítés akkor bontakozótudománya. Nagyon szerette még Székács Elemért Lien-hardt professzor, akit a gazdászok „a jó nagyságos úr”néven emlegettek egymás között.

Akkoriban a fiatal okleveles gazdákat az uradalmakazonnal elkapkodták. Székács Elemér is rögtön segéd-tiszt lett Gróf Károlyi Alajos tótmegyeri uradalmábans egy év múlva a budapesti központhoz rendelték be.Itt dolgozott, amikor Károlyi Alajos meghalt s örököseiközött osztályra került vagyona. Az uradalmakkal együtta személyzetet is szétosztották és Székács Károlvi Fedinanda férjezett Βerchtold Lipótné grófnő örökrészére,a nagymágocsi uradalomba került. Innen átmenetilegArpádhalmára küldték, ahol Jurenák Gyula főtiszt mel-lett dolgozott s annyira bevált, hogy amikor 1901-bt..Berchtold gróf megvette a ternesmegyei Sósdpusztát,becsvágyó, fiatal gazdatisztjüket tette oda intézőnek. El-hanyagolt, régi gazdaság volt Sósd, Székács azonbankiváló gyakorlati gazdának bizonyult. Alagcsöveztetettés nagy kultúrát teremtett ottani működésének hat esz-tendejében. Berchtold gróf akkoriban szentpétervárinagykövete volt az osztrák-magyar monarchiának ésbelepillantva a világpolitika berkeibe, veszélyeztetettnemzetiségi területnek látta a temesi végeket. Elment akedve Sósdtól, túladott rajta és kiválónak bizonyult gaz-

118

datisztjét Árpádhalomra helyezte át, jószágfelügyelővéelőléptetve az 1908-ban meghalt Jurenák helyébe. Ittműködött Székács egészen nyugalombavonulásáig.

Rengeteg és sokoldalú munkát ölel föl ez az idő-szak: jószágfelügyelői tisztének betöltése mellett nö-vénynemesítését, gazdatársadalmi tevékenységét és ki-váló irodalmi munkásságát. Még alig esett szó növény-nemesítésről Magyarországon, amikor ő hozzáfogott aszegedi rózsadohány nemesítéséhez 1897-nen. Ennek alevele szivarba való anyagot nyújtott. Székács megálla-pította, hogy azért volt nehéz ellenőrizni a minőségét,mert ez a dohány is csak lekaccsolt virágbuga melletttermett megfelelő levelet. Ha lekaccsolták, akkor nemtermett mag, ha pedig nem csonkolták le, silány maradta levél. De ez volt a dohányjövedék termelési előírása.Székács túltette magát rajta és meghagyott a magtőké-ken virágot, de épp csak egyetlenegy magtokot, ami aligronthatta a levélanyagot. További termesztésre a leg-fejlettebb és legkorábban kinyíló virágot hagyta meg,amely az első elágazás fölött mutatkozott és ennek szá-mával jelölte meg a tő leveleit is szedéskor. Összehason-lítás kedvéért ezt egyformán kezeltette a többi tővel,figyelvén melyek lesznek a legértékesebb vetőmagok.Eljárására fölfigyelt a dohányjövedék s ekkor már en-nek a kísérleti állomásával együtt dolgozott párhuzamo-san. Öt törzset választottak ki és szaporítottak továbbÁrpádhalmán. Utasításaik szerint a békéscsabai dohány-beváltó hivatal e tövek termését külön kezeltette és ta-nulmányozta az erjedés idején. Ott állapították meg,hogy Székács nemesített dohánya átlag 20%-kal többszivargyártásra alkalmas levelet tartalmazott, mint anemsítetlen. Az 5-ös sz. törzset találták legjobbnak sma már minden szegedi rózsadohány ettől származikhazánkban.

119

Jellemző Székács munkásságára, hogy ő, más neme-sítőkkel ellentétben, alig indult ki külföldi növényanyag-ból, hanem mindig a hazai gazdaságokban közönségesmagvakat vette alapul. Híres búzáját is a tiszavidéki,régen híres, piroskalászos búzából nemesítette ki. 1906-ban kezdett a búzával foglalkozni, jóllehet ekkor mégsemmi baj nem volt a magyar búza értékesítésével,mert a kanadai verseny nem érvényesült az osztrák-magyar monarchia hatalmas és jól kiegyensúlyozottvámterületén. A magyar búzát itt könnyen és biztosancl lehetett helyezni. Ám Székács észrevette, hogy a gyé-ren, de mindtöbbször elhangzó panaszoknak van alapja:búzánk megromlott, szalmája gyenge, rozsdára érzé-keny, megdől, a fagyot nem állja stb. Szerény eszközök-kel fogott hozzá a nemesítéshez még Sösdon magyar-óvári professzora Cserháti biztatására és Cserháti ad-junktusának Grabner Emilnek hathatós támogatásával.Ε fölbecsülhetetlen tudományos támogatás mellett Szé-kácsnak is szerencséje volt földesurával. Nem újságelőttünk a korábbi nagy magyar gazdák életéből, mitjelent számukra és rajtuk keresztül az általuk haladóügy számára, ha akad egy megértő főúr, aki nem zár-kózik el kiváló alkalmazottjának tervei vagy újszerűszándékai elöl, sőt kegyesen támogatja anyagi segítség-gel, terület átengedésével, mint Harruckern Tessediket,Festetich Nagyváthyt. Másrészt ez a helyzet magyaráz*za meg, mért nem támadhattak nálunk kisgazdákból„nagy gazdák”. A szemtermelésben a nagy uradalmaklehettek csak a haladás úttörői kísérletezésre, szaporí-tásra bő területükkel, tudományosan fölkészült tisztjeik-kel. Kisemberek közül csak a belterjes kertészetben tá-madhattak nagyságok, mint a dunatiszaközi homokhősei.

Berchtold Lipót gróf rögtön belátta a növérnyneme-

120

sites nagy fontosságát és áldozatkészen viselte SzékácsElemér kísérleteinek költségeit, engedett időt néki, hogvfoglalkozzék a szükséges aprólékos vizsgálatokkal és anagy gondot igénylő földolgozással. Mikor a sósdi ara-dalom 1908-ban végrehajtott parcellázásával Székácsottani működése véget ért, egy kis ládában vitte magá-val a fiatal tiszt nemesített búzaanyagát Árpádhaloir.ra.Mindössze 4 kilónyi volt legnagyobb családja a 16-osszámú. Árpádhalmán kezében volt a jószágfelügyelőimajd a jószágigazgatói hatalom és határozott irányí-tással az egész uradalmat fokozatosan a nemesített ve-tőmag termelésének szolgálatába állíthatta. Gyönyörűmintagazdaság lett ebből a Csongrád és Békés megyé-ben fekvő, változatos termelésű birtokból. Tulnyomólagőszi búzát és tengerit termeltek 9373 holdján. Körülbelülnégy évenként került egy-egy darab trágyázás alá. Gaz-dasági vasút szelte át a birtokot, de a helyiérdekű vasútszárnyvonalát is bevezették a főmajorig. Ugyanott, azárpádhalmi központi gazdaságban létesítette Székács ahárom holdas tenyészkertet, közelében a nemesített magföldolgozó helyiségeit és külön kezelt magtárait. Vál-tozó területeket jelölt ki szaporításra az uradalom kü-lönböző részein. Hatalmas állatállomány, artézi kutak,gépek s műhelyek tették korszerűvé az ottan folyó gaz-dálkodást.

A Sósdról hozott ládika magjából 1910-ben márannyija volt Székácsnak, hogy rendes szántóföldi terme-lésre vetőgéppel vethették a nemesített magot és össze-hasonlíthatták a közönséges gazdasági búzával. Mar azelső eredmény remek volt. Míg az utóbbi katasztrálisholdanként 1001, a nemesített 1384 kg-ot adott. A 78.5hektolitersúlyú gazdasági búza sima őrlésnél 70.69%kenyérlisztet és 23.31% korpát szolgáltatott, a 78.5 ki-logrammos nemesített búza pedig 78.34% kenyérlisztet

121

és 21.66% korpát. Ily vizsgálatok alapján a legbiztosabbátlagjövedelmet adó családokat szaporította és fokoza-tosan kicserélte velők a régi vetőmagot. Ez a selejtezésa későbbi termelés során is állandó folyamat maradt.1912-ben már nemesített maggal vethette be az árpád-halmi uradalom egész búzaterületét. 1920-ban pedigmagja országszerte népszerű s százezer holdat vetnekbelőle, főként kisbirtokosok. Ekkor a szomszéd két ura-dalom is Székács búzát szaporított, mégsem tudták ki-elégíteni az igényléseket, mert Székácsot megrendelé-sekkel árasztották el. A nemesített búza vetőmagját je-lentős felárral értékesítették s így földesura, aki Szé-kácsnak tehetségében bízott, most látta hasznát a kez--deti támogatásnak, uradalma fokozott jövedelmezőségé-ben.

Ezt a hallatlan sikert a viszonyok magyarázzákmeg. A nemesítés előtti magyar búzaátlagok messze el-maradtak a nyugateurópaiak mögött. Izgató példáulszolgálhatott számunkra a szomszédos Németország,ahol kedvezőbb és kiegyenlítettebb, de hidegebb éghaj-lat alatt és soványabb földön fejlődött hatalmas lendü-letben a szemtermelés, 1880 óta. Kataszteri átlagtermé-sük 4.60 α-val volt jobb a miénknél, s egyre haladt, míga miénk vesztegelt. Egyes kiválóan kezelt, tőkeerős magyár uradalmakban, ahol okszerűbb talajművelés folytés bőven adták a földnek az istállótrágyát meg műtrá-gyát, nagyobb volt a kataszteri átlag, de országos vi-szonylatban nem mozdult. Székács okozati következte«-tése tehát a vetőmagnál lyukadt ki. Itt a hiba: a ma-gyar búza szeme megszorul, szalmája gyenge, termőké-pessége silány, hajlamos a rozsdára. Akik viszont bő-termő, külföldi búzákkal próbálkoztak, belebuktak, mertezek vagy zord teleinket nem bírták ki, vagy rekkenőnyarunkban aszalódtak össze.

122

A kiindulás tehát csakis magyar tájunk szélsőségei-hez edződött magyar búzából történhetett. Ebből a cél-ból Székács alapos vizsgálat alá-vette a magyar búzát.Megfigyelésének eredménye izgatóan meglepő. Megálla-pította ugyanis, hogy a magyar búza néven emlegetettnövényfajta korántsem olyan egység, mint anyagneve,hanem sokféle típus keverékéből áll, amelyek már szá-zadok óta tenyésznek kalászegyedeikben békésen egy-más mellett anélkül, hogy kereszteződtek volna. A búzavirágai ugyanis öntermékenyítésre rendeződtek be észártan virágoznak. Amidőn már a povtokok kibújnak apolyvából, vagyis népi nyelven a búza virágzik, akkora voltaképeni megtermékenyülés végbe is ment. Ezérttalált érés előtt Székács a búzavetésben vörös és fehéi,rövidebb s hosszabb, jól és rosszul megtermékenyültkalászokat, szárukban pedig erős és gyenge szalmájú,rozsdamentes és rozsdás, hosszú és rövid szalmájú egye-deket. A magyar búza elnevezés csupán gyűjtőfogalomlehet tehát igen sokféle típus keverékére.

A búzanemesítést így egészen más élettani körül-ményekhez kellett szabni, mint a kukoricáét. Székácsnekifogott és bejárta búzavetéseit. Még 1906-ban 214 olyanyatövet választott ki a tiszavidéki búzából, amely tisz-ta, jól termékenyült kalászaival, erős szalmájával a bí-rálatot kiállotta. Selejtező szempontja volt továbbá, hogylegalább két, egyforma hosszú, de négynél nem többanyahajtással biró töveket törzskönyvezett. A sarjhaj-tással bírókat nem vette tenyésztésbe. Kézzel dörzsölteki az egyes tövek magvát s egymástól elkülönítetten kü-lön táblácskákba vetette el. Mindent figyelt s jegyzett atenyészidő alatt. Mérte, hányszorosát hozta meg a vető-magnak a termés, és az utódot összehasonlította a törzs-elit adataival. Kiselejtezte a rozsdára hajlamos, későnérő és silányan termő családokat. Eljárása most már

123

évente úgy ismétlődött, hôgy a szántóföldi közönségesbúzából az eddigi módszerrel újabb eliteket válogatottki, a már nemesítésbe fogott törzsek szaporulatát pedigegyre nagyobb parcellákba vetette el, de még mindigsorszámozva a töveket. Hogy a munka gyorsabbanmenjen a szemenkénti vetésnél, fából ácsolt vetőkeretethasználtak.

A további eljárás során mindig bővültek tapaszta-lati megfigyelésekkel bírálati szempontjai. Így lassan ki-selejtezte a későbben érő, rozsdára hajlamosabb vörös--kalászúakat, és a rozsdaállóbb, jóllehet gyengébb szal-májú fehérkalászúakat termesztette csupán tovább. Azország különböző részeiben utánatermesztett mag visel-kedését is figyeltette az ottani talajon és időjárás mel-lett s az újabb vásárlóknak már tudott ajánlani ott be«.vált búzacsaládokat. Eredményeit tudományos kivizsgá-lás is igazolta, amennyiben az Országos Növényterme-lési Kísérleti Állomás állapította meg, hogy a Székácsbúza holdanként átlagosan 2 mázsával többet hoz, ami26.8%-kal több a közönséges búzáénál s így épp kiadjaaz aratórészt. Hektolitersúlya 1914-ben 1.34 kilogrammalvolt több, de állandóan javult. Bármely vidéken nagyőrijól bírta a rozsdát. Sütési próbákon is megállotta helyéta tiszavidéki közönséges búzával szemben s így épp azta kiváló tulajdonságot mentette meg, ami a magyar lisz-tet világhírűvé tette.

Az első világháború eseményei a búzanemesítésre iskihatottak. 1914-ben bevonult dragonyosezredéhez kapi-tányi rangban, 1916-ban jött az országos rozsdakár, amiújabb beható tanulmányokra ösztökélte, hogy végérejárjon ennek a kiirthatatlan csapásnak. Tapasztalataités hozzáfűzött tudományos elméletét a „Köztelek”-benírta meg Rozsdaesztendő címmel. Ebben az évben mársorozatos tanulmányok jelentek meg a gazdasági szak-

124

lapokban a Székács búzáról Szilassy, Serban, Zsivano-vics és Grabner kiváló szakemberek tollából s az árpád-halmi búza híre hullámszerűen terjedvén vált fogalom-má. 1917-ben hagyta oda Székács Arpádhalmát, hogyműködésének még szélesebb területet adjon és elfoglaljaaz általa alapított „Vetőmagnemesítő és Értékesítő R. T.”vezérigazgatói állását. A két millió korona alapvökévelinduló vállalat elnökéül földesurát, Berchtold grófotnyerte meg. A budapesti központból irányította ezutűnaz árpádhalmi és peresznyei, szintén Berchtold birtokánlétesített anyatelepet, majd a kompolti és törökbálintibéruradalmakéit. Ezeken kívül 37 uradalommal szerző-dött szaporításra. A telepeket az általa kiképzett keze-lők vezették. 1918-ban a részvénytársasággal Növény-nemesítő cím alatt szaklapot indíttatott, de ebből csakkét szám jelent meg.

így befejeződött életének Árpádhalmán töltött idő-szaka. Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy az alkotó idő-szak is befejeződött volna, csak épp alkotásainak ter-mészete tolódott el a fölfedezések teréről a szervezésmeg népszerűsítés nem kevésbbé fontos kérdései felé. Azárpádhalmi időkben is temérdek alkalommal szólítottael Székácsot otthonából sokirányú kötelezettsége. HolBécsbe ment földesurának, a közben külügyminiszterrélett Berchtold grófnak beszámolni az uradalom ügyei-ről, vagy a gróf Ausztriában fekvő stockeraui meg buch-lowitzi uradalmainak gazdatisztjeivel keresett érintke-zést. Noha ezek külön jószágkományzat alatt állottak,voltak közös ügyek, főleg állattenyésztési dolgokban.Élénk méncsere folyt az osztrák és magyar birtokokközött, mert Berchtoldék Árpádhalmán is tartottak hí-res ménest. Székács szenvedélyes lóbarát volt. Angoltelivér tenyészetet vezetett be, megjavította az uradal-mi félvér lóállományt s az ottani versenyistállóból kike-

125

rült nem egy híres ló nyert jelentős díjakat, mint aVivid és Neveletlen. Székács, ha csak tehette, maga islovon járta be az uradalmat. Még idősebb korában isreggel kilovagolt, csak délutáni útjain ült kocsira. Igenjó lovas volt. A másik önként kínálkozó sportot, a va-dászatot azonban nem szerette. Földesura kedvéértugyan mintaszerű vadvédelmet szervezett meg s léte-sített a birtokon végigfutó, vizenyős árok mentén fácá-nost is, de maga sose vett tevékeny részt a január má-sodik felében megrendezett körvadászaton. Apróvad,nyúl, fogoly és fácán került itt terítékre, Székács azon-ban csak a vendéglátó szerepében vette ki részét. Csa-ládjának, bizalmasainak mondogatta is- „Aki vadászik,nem lehet szívvel-lélekkel gazda. A vadász elkerüli azo-kat a helyeket, ahol munka van, mert onnan a vad ismenekül.”

Igaz, magyaros vendégszeretettel állt azonban nyit-va háza minden vendégének. A gróf és grófnő kitüntetőbizalommal ajándékozták meg híres főtisztjüket s azegész család minden évben lejárt Árpádhalmára, mégBerchtold külügyminisztersége idején is. Külön kastélynem volt Árpádhalmán, hanem a kastélyszerű főtisztilak mellett volt, vele egybeépítve a grófi lakosztály.Külön háztartást sem vittek, hanem bensőséges, közvet-len, polgári keretek között Székácsnak voltak vendégel.Az asztalfőn Székács budapesti otthonából lerándult öz-vegy édesanyja ült, majd a két házaspár gyermekeikkel,a két grófúrfival, Székács leánykájával a későbbi Zsol-dos Lászlónéval és fiacskájával, Ferenccel, akit aztánszintén gazdának nevelt. Vegyes magyar-német társal-gásban, szívélyesen telt az idő. A gróf is törte· a magyarnyelvet, Székács pedig kitűnően beszélt németül sőt cik-kezett is a Pflanzenzüchtung című folyóiratba. Tudottfranciául is, sőt temesmegyei intézősége idején románulis megtanult.

126

Ezt a széles nyelvismeretét több irányban hasznosí-totta. Figyelemmel kísérte a külföldi szaklapok könyv-ismertetéseit s azonnal meghozatta az őt érdeklő szak-munkát. Tájékozva volt a növénynemesítés világviszony-lati állásáról és külföldi kongresszusokra járt. Kapcso-latban állt más nemzetek híres növénynemesííőivel, sigyekezett személyesen is megismerni őket külföldi út-jain, így magánlevelezés után lengyelországi útjánBuscinsky répamagnemesítőt sőt a szovjetorosz Vavi-loff professzort, a növénynemesítő biológust is megis-merte. A nemesítő szenvedély nem tűrt pihenést. Márbudapesti vezérigazgatói állásából Parisba tett magán-jellegű utazása is a tömegekétől eltérő egyéni turisztikavolt: mezőgazdasági szakkörökkel érintkezett s közép-franciaországi mintagazdaságokat tanulmányozott. Errőlaz útjáról a rádióban is beszámolt.

Székács lelkében is dolgozott a közlés vágya s igazinevelői szellemben, prófétailag hirdette eszméit, meggyő-ződését. Azt akarta, hogy minél több követője legyen.1912-ben, amikor szükségét érezte, hogy kiadja élete fő-művét a Gyakorlati búzanemesítés c. 94 oldalas köny-vet, már túl volt az anyagi siker vágyán. Azért írta,hogy másokat is megtanítson a búzanemesítésre az őmódszere szerint. Már nem vevőket akart, hanem híve-ket. Fölfedte titkait, hogy önzetlenül használjon mások-nak. Gyakorlati tanácsokat akart adni minden magyargazdának, mikép javíthatja vetőmagját a saját, kevertbúzájából is, ha kiselejtezi belőle az értéktelen típuso-kat. A nemesítésnek végső oka és végső célja pedignemzetgazdasági. Az emelkedő munkabérek váltják kia nemesítést, hogy többet termelvén, a gazdák bekeres-sék a munkáltatás költségeit. Előre leszámol Székácsazzal a hiúnak tartott törekvéssel, hogy utolérhetjük acsapadékdúsabb országok terméseredményeit. Száraz-

127

ságra hajló éghajlatunkon meg kell elégedni azzai, ha atermésátlagot országos viszonylatban lényegesen emel-hetjük, gondos vetőmag-megválasztással, üszög ellenicsávázással stb. Néhány rekordtermés azonban még nemátlagtermés, ismerjük meg hibáinkat. Sok gazda eladjaelsőosztályú búzáját és másodosztályát vet. Vetőmagjaévről-évre gyengül s leromlik, kénytelen lesz változtat-ni. Az egyes gyomokat, pl. Bácskában a vadrepcét ktsem rostálják belőle, mert ha a búzára kedvezőtlen atavasz, legalább ott a vadrepce, mérsékli a kárt. Általá-ban népünk vagy nem csáváz, vagy rosszul csáváz.Vagy csak épp meglocsolja a búzát oldattal, vagy beáz-tatja 24 órára is, ahelyett, hogy 2%-os oldatban meg-mosná. Magyar gazdáinkat tehát gazdaságilag művelnikell. Selyemtenyésztést szemléltető képek helyett, vagylegalább is mellettük függesszenek ki a községházakonoktató ábrákat a csávázásról, mert a kisgazdák búzájá-nak a fele üszkös.

Se szeri se száma népünk búzatermesztésében abalítéleteknek. Későn vetnek, de ha véletlenül egyszermégis jó lett a termés, évekig hivatkoznak az egyszeriszerencsés időjárásra. Székács a sűrű vetést tartja he-lyesnek s megrója a ritkán vetőket. Igaz, hogy ott na-gyobb a bokrosodás, de csak sarjkalász fejlődik, amely-hitványabb az anyakalásznál. Sokan irtóznak a tavasziboronálástól és hengerelnek, pedig ez kiszárítja a föl-det. Ósdi aratási technikánk miatt átlagban 2 q vész elholdanként a tarlón. Talajunk foszforsavkészlete kimerülaz állandó szemtermelés miatt, mégsem műtrágyázunk.Pedig hány kísérlet is bizonyítja 200%-os jövedelem-többlettel kitűnő s bevált hatását. A szalmát és az állat-tartást is javítja a műtrágya.

Az eddig fölsorolt hibák művelési fogyatékosságok,de a nemes vetőmag bevezetésével egyidejűleg ezeket is

128

ki kell küszöbölnünk Magyarország gazdálkodásából.Ami már most a nemesítést magát illeti, tisztában kelllennünk azzal, hogy mit akarunk kiszorítani vele. EzértSzékács tudományos tüzetességgel elemzi a magyar kö-zönséges búzát (Triticum vulgare Vill.) Csupasszemű,túlnyomólag őszi, toklászos búza ez, gyenge s aránylagvékony szalmával. Megdölésre hajlamos. Levélzete vál-tozó szélességre és színre nézve. Ám előnyei és hibáiösszefüggenek. A koránérőek, ugyanis nem bőtermőek,az erőszalmájuk lisztminősége nem jó. Mivel a búza ön-termékenyítő, kiegyenlítődés ritkán jő létre gyakorlati-lag, bár kereszteződés lehetséges. Így a nemesítésnélkeresnünk kell azokat a típusokat, amelyek a magyarbúza szabályai alól kivételek.

Ami tanácsot ad Székács ezután a kezdő nemesítő-nek, úgy hat, mintha kézen fogná s vezetné ki búzatáb-láira, ahogy ő csinálta a kezdet-kezdetén. Külön szót Isfoglal le rá: vadászús! Ez volt az ő vadászata: hogybejárja az érőfélben lévő ringó búzatáblákat s kutassona vetésben koránérő, szembeötlő tövek után, rozsdaév-ben pedig a rozsdaálló kalászokat nyüvelje fel tövestől.Boldogan említi meg, hogy valósággal szenvedélyévévált a vadászás s átragadt aratómunkásaira is. Egésahasználható anyagot gyűjtöttek néki, noha főkép nagykalászokra vadásztak. Az igazi nemesítenek azonbansokkal összetettebbek a szempontjai.

Mennyi kudarc, végtelen türelem és rajongó, belénem fáradó ügyszeretet lehetett az ára ily tökéletesenkijegecesedett ismérveknek. Csak a szenvedély képes rá,a szenvedéllyé vált kalászvadászat, ahogy Székács ne-vezi, ez a különös, mámorító érzés, amely, mint mindenszenvedély, kizárólagossá válva eltölti a sárguló kalász-tenger vándorát, ittassá teszi forró, kék egével, zizegő,mindig újat mutató titkaival a hozzája lehajlót, meg-

29

fogja, másához húzza testét-lelkét, hogy végül is sü-keten és vakon minden egyéb iránt a világon, nem törőd-1

ve hivatallal, uradalommal, nyereséggel, sikerrel vagykudarccal, öncélképpen kószáljon a számunkra egyedei-ben unalmas, egyforma búzavetésekben, ahol csak 5 binafáradtra nézni szemeit, hogy napszálltakor, ha már nemlát, megtérjen egy nyaláb féltett gabonaszârral, a búza-társadalom legígéretesebb, legszebb, legerősebb, az öítéletében mind nemesebb megújhodásban, talán örök-életre hivatott egyéniségeivel.

Az összegyűjtött anyaggal azután ugyanolyan apró-lékos, elemzéssel babrál, mintha egy múzeum labortoriu-mában vizsgálnának valami ritka állattetemet vagy ré-gészeti leletét. Világos helyiségben a kalászok színe s apoíyvák finomsága szerint osztályozza a töveket cso-portokra. A növény minden része fontos azonban, .nemcsupán kalásza. Leáztatja a tövekről is a főidet, hogymegállapíthassa, szétválasztva a kusza gyökérzetet, ahajtások együvétartozóságát. Ezután cktat a törzsköny-vezésre, bemutatott mintákkal. Ne legyen túirészletes,inkablf olyan, mint a rendőrségi köröző levél: tartal-mazzon minden lényeges vonást, de mellőzze a fölösle-geseket, mint a németeknél dívó szalmasúly- és hossz-méreteket, terhelési és törési próbákat.

Az ember megszédül, ha ezeket a rovatokat végig-olvassa. De belelát a nagy gazda lelkébe, ha fáradságotvesz magának és azokból a jellemzésekből is végigolvasegyet-kettőt, amiket Székács a szabványos rovatokbaírt. Számára a temérdek kalász közül egy sem volt egy-forma, mert úgy megkülönbözteti őket, mint mi a tö-megben az egyes emberi arcokat. íme egy jellemzés·.„Vékony, rövid szalma, zömök, sfirü kalász, keskeny, rö-vid, zöldjében felfelé álló, acélszürke, hamvasszínű, gyérlevélzet jellemzik ezen típust. A szárazságot igen jól

130

bírja, korán érik, s ha termőképessége eddigelé nem isbizonyult tetemesnek, szárazságra hajló talajon s ott,hol a koraérőség elengedhetetlen feltételek, igen érté-kes.”

Ennek olvastán hihető, hogy az évtizedes gyakorlat-tal szeme már teljesen beidegződött a búzanézésre. AzAlföld közepéről az esősebb Sopronmegyébe került ne-mesített búzáját már messziről a kocsiról fölismeri,mint szülő viszontlátott gyermekét. Közelebb hajol akalászhoz s látja, hogy a finomabb jellegű búzák itt el-durvultak, viszont az Alföldön azonnal· észreveszi, hogya nyugatmagyarországi búza nyert finomabb jelleget.Micsoda óriási gyakorlat, az érdeklődés egyirányú beál-lítódásának mekkora összpontosulása, az agypályákgondolatjáratainak mely kicsiszoltsága kellett ahhoz,hogy a hullámzó kalásztömeg egyedeinél árnyalatokatvegyen észre, új féleségeket, kitenyészthető előnyöket.Jellemzéseiben új jelzőket talál, hogy rögzítse s érzékel-tesse a vörös és fehér, lapos és bunkós, fölfelé növekvősűrűségű, vétlen kereszteződésű, durva toklászú, vagybánáti szedetű kalászok özönében a megkülönböztetőegyénit. Mekkora tanulmány és tárgyszeretet sűrűsödikpl. ebbe a'jellemzésébe: „ideálisan bunkós, kissé pirosrahajló, fehér kalász.” De itt nem ál] meg, hanem évekenát figyeli, miképp változik utódaiban a kalász színe sárnyalódik egészen a sötétvörösig. Csak Liszt Ferencfüle észlelhetett a zenekar együttesében ily finom hang-árnyalatokat, s csak ő ragadhatott meg a billentyűzetenbabrálva a fölfedezés szenvedélyes mohóságával egy új,meglepő, véletlen hangzatot, amely hatalmas zeneköl-teményeknek képezte kiindulópontját. Mily távoli kétterülete az emberi agy működésének s mily azonos azegyirányban kifejlesztett érdeklődés csodás teljesítmé-nyeiben!

131

De Székács tovább ismerteti élete művét és rátéraz elitek magjának elvetésére. Nagyon vigyáz, hogyminden keveredést elkerüljön, s ezért üszög ellen is kü-lön csávázza az egyes zacskók tartalmát. Hogy a zsi-nórral kitűzött, porhanyóan elgereblyézett ágyásokban:szemenkénti vetést meggyorsítsa, szerkesztett egy léc-keretből, magtálcából és bádogtölcsérből álló vetőkeretetbenne mozgatható szerkezettel. Az egyes ágyások elit-magvai körül többnyire tarbúzából szegélymagot vet sa törzskönyv számaival látja el jelzőkaróikat. Átnézetitérképet is készít, ha a karók télen elvesznének. Gya-kori megfigyelés miatt a majorhoz közel helyezi el atenyészkertet, de rá közepes rögöket rakat elszórta·?,hogy mindenben utánozza a .szántóföldi vetést. Árpádhai-mán madarak ellen oldalt és felülről sodronyhálóval ke-rített, állandó tenyészkert volt, hat, egyenként 400 üölestáblával. Naponta nyüvik föl tövestől az érett családo-kat és kévékbe kötik jelzőtáblájukkal együtt. Törzskönyvalapján minden egyes tövet megvizsgálnak a már ismertszempontok szerint. Ollóval vágják le a kalászt, hogysemmi se pergjen ki és ponyván dörzsölik ki. A selej-tezést csak akkor kezdik, ha már annyi az elszaporítottnemes mag, hogy szántóföldi mívelésbe vihető, s a tö-megbúzával hasonlítható össze. De a kiselejtezett csalá-dok elitjét is' meghagyják további próbára: hátha csakidőjárási okok rontották meg. Az elszaporításra fenn-maradó családokból is megőriznek néhány kalászt, hogya tulajdonságokat könnyebben hasonlíthassák össze akövetkező évben.

Csak öt év ily céltudatos munkája után adja át atenyészkert a gazdasági üzemnek a vetőmagot nagy-bani elszaporításra. A negyedik évben már több holdastábláknál tartanak, mindig térképezve, mindig szögesgonddal vigyázva a keveredésre, mindig szálanként

132

nézve át. az anyagot vagy épp még í ra tás előtt kivá-lasztva és tövestől felnyűve .az esetleges eliteket ésspontán variációkat, tízért. Kühne féle kézi cséplővelcsépelnek eleinte, a nagy cséplést pedig asztag nélkül,egyénest a tarlóról a gépbe hordva végzik, ponyvávalkibélelt szekérről. A keveredés állandó veszélye miattmég azt is tiltja Székács, hogy az ilyen szekér még benem hordott búzatáblákon menjen keresztül. A cséplő-gépet is jól kijáratja az egyes csoportok után. Fontosmérések nyomán így nagyon jól ki lehet ismerni az el-szaporítás négy éve alatt az egyes családok természe-tét, s összehasonlítani a gazdasági búzáéval. Még nagy-bani termeléskor is vei időnkét egy-egy holdat az egyescsaládokból azonos viszonyok között, hogy viselkedésü-ket összehasonlítva figyelhesse. A gyengébbeket selej-tezi, eladja. Roppant nehéz a keveredést meggátolni ésa típustisztaságot fönntartani. Ezért regenerator (fel-újító) parcellákba gyűjti a típust legjobban képviselő tó-.veket. Kereskedelmi szempontból viszont állit össze gaz-dasági búza vetőmagot több típus keverékéből, amelyekaz illető búzacsaiád viszonyai közt liszíminőség szem-pontjából a legmegfelelőbbnek mutatkoztak.

Csak ha így végigtekintjük a nemesítő eljárás hosz-szú éves, sőt évtizedes munkáját, fogjuk föl mit jelentaz emberi akarat állandó küzdelme a természettel. AÄ

ember a saját hasznára akarja szolgáltatni a természe-tet s az ő emberi céljainak legjobban megfelelői tartjalegtökéletesebbnek. A természet mértéke és célja azon-ban más: nem tűri a sok kiválót együtt és lázad a be-avatkozás ellen. Mindig visszafajzik a kiegyenlített át-lághoz, megkerüli az ember szándékait s csak újabbharc után adja meg magát az ember szolgálatára. De aharc a búzanemesítőt is szívóssá és a természethez ha-sonlóan kitartóvá teszi. Székács szavai szerint:

133

„Csak úgy, mint az erős dohányos kezéből nehézkivenni a pipát, aki a nemesítést szakszerűen űzi, egy-könnyen abba nem hagyja. A jót a jobb lévén hivatvafölváltani, a búzanemesítő gazda még akkor is új elitekután kutat s szaporítja, selejtezi, tenyészti ezekét, hamár ezer holdon is pedigree búzát termel..” Nemcsak abúzanemesítésben, hanem a dohányzásban is magáragondolhatott ekkor, mert nagy dohányos volt s napontaelszívott tizenöt portorico szivart is: Ám a nemesítő szen-vedélynek nincs számszerű határa, Lelkiismereténekrabja. Tudja, hiszen tanítja is, hogy a legtöbb gazda kérpes lesz saját búzájából kiválasztva az értékes családo-kat, épp a Székács féle eljárással bővebben és biztosab-ban termő vetőmagot elszaporítani, de mégis Székács-hoz fordul kész vetőmagért, mert ez bár egyszerű, még-is hosszadalmas eljárás. Ezért Székács mindig felelős-seggel ad el. Meghívja az érdeklődőket, válasszák kitelepein érés előtt a családokat, tekintsenek be törzs-könyveibe, közöljék földjük talaj s időjárási adatait sakkor elég határozott tanácsot tud nékik adni. Már őtsem az uradalom kötelességszerűen vállalt, üzleti szem-pontjai mozgatják a nemesítésnél. Magaszabta, erkölcsihivatásnak érzi, hogy hazáját szolgálja s a maga mód-ján országos többtermeléssel gyarapítsa a nemzeti va-gyont. Összesen 160 fölhívást küld szét külünböző ma-gyar tájaink gazdáihoz, mintákat kérve búzáikból. Ka-pott is vagy száz helyről. Elvetette tenyészkertjében or-szágrészenként csoportosítva, figyelemmel kísérte hono-sodásukat, hogy a további nemsítéshez anyagot nyerjen.

Ezek után természetes, hogy az 1911. évi gazda-kongresszuson törvényes védelmet követel a nemesítettvetőmag részére. Csak olyan mag kerülhessen piacra,amelyet a Növénynemesítő Intézet által vezetendő nyil-vános törzskönyvbe fölvettek, s mint ilyet az intézet

134

telepein nyilvántartás és azonossági megállapításokcéljából termelnek. Szenvedélye és lelkiismerete űzi to-vább. Már nem elégítik ki a törzskönyvi táblázatok. Vo-nalvázas görbékkel is ábrázolja a párhuzamos családoktermőképességi rangsorát. A kíváncsi tudós önizzásábóltáplálkozó hevülete űzi, hogy egyre mélyebben hatol-jon a választott növény életének rejtelmeibe és a termé-szet kiegyenlítő szándékának megátalkodottságával bi-rokra-keljen, hasonló csökönyösséggel, emberi érdekekemberszabta céljaiért. Rendszert fejleszt mindabból, amittürelmes évek tapasztalatával a teremtéstől ellesett csszükreszabott életének véges eszközeivel utánozza a fa-jok eredetének geológiai időkben mért végtelenségíí,előttünk ismeretlen hatóokaiban megszámlálhatatlan esz-közzel rendelkező, teremtő hátalmát. Már alig elegeknéki magyar nyelvünk jelzői észleleteinek rögzítésére.Olvassuk csak:

— „Egészen sötétvörös kalász, még szalmáján issötétvörös csík; fehér kalász, vékony lilás sávval a napfelőli oldalon, vörösödő ősbúzaszín.”

Aki így tud írni, még ha gazda is, művész, sors-szerű élethivatásának művésze.

Ha a búzának szíve lett volna, együtt dobogottvolna Székács Elemérével, mert ő huzamos vizsgálataifolyamán valósággal emberi jellemet látott belé ebbe 0növénybe. Ugy ismerte tenyészkertjét, mint tanító azosztályát. Voltak ott engedelmes, nevelhető, alakíthatótövek, amelyek meghálálták a mester fáradságát. Devoltak forradalmárok és lázadók is, akik sem dédelge-téssel, sem kényszerrel nem voltak kaphatók arra, hogyerényeikben kiművelve, bűneiket a legkisebbre vissza-fojtva a búzatársadalom nemeseinek, a felsőbb tízezer-nek csupa személyiségből álló osztályába emelkedjeneka köznépből. Sőt, konokul ellenállottak a gyermekkertész

135

jóakaratú szándékának, másképp igenlették ezt az éle-tet s inkább visszazüllöttek a romlás szemétdombjára.Mintha javítóintézetbe akarná csukatni, írja Székács azegyikről:

„A rozsda iránt némely családunk különösen fogé-kony, közöttük a notórius 230. és 265. számú.”

Bacillusvadászó nagy orvosok és természetbúvárok,az emberiség jótevői nem küzdöttek konokabb hévveljárványok ellen, mint Székács a gabonarozsda ellen. Arozsda megfékezéséért folytatott küzdelme is a nemesí-tés keretében folyt, mégis külön tettnek számít. A tudós-elszántságát s a gyakorlati gazda szorgalmát ölts belé,hogy megoldja. A búzanemesítés megvilágításában láttaa rozsdakérdést és a nálunk pusztító háromféle gomba,a fekete, barna és sárga gabonarozsda közül a sárgáttartja a legveszélyesebbnek. Szerinte nem egyetlen kö-dös reggelen, nedves időben szaporodik el a gomba, ha-nem maga a gabona a betegség hordozója. Így csatla-kozik dr. J. Eriksson svéd tudós elméletéhez, aki a mag·szövetei közt sejti a rozsda ragályokozó anyagát. „Azegész organikus világ egyetlen egységes vezérgondolat,alapján épül föl — írja Székács — s így mi sem vilá-gosabb, minthogy a gümőkóros állatok példáját a rozs-dás búzanövényre is alkalmazhatjuk, vagyis valószínű,hogy a rozsdás növénytől származó magból kelt utad-ban a rozsdabetegség iránti hajlam nagyobb, mint ab-ban, amely egészséges elődöktől származik.”

Vadon tenyésző növények rozsdás egyedei elpusz-tulnak, kultúrnövényeknél ez a kiselejtezés az emberiválogatásnál eddig nem érvényesült. Miközben a müve-lés folytán a növények igényesebbek lettek, ellenállóké-pességük csökkent. Kipergési veszély miatt érés előttaratják, magját mélyre vetik s így betegségre fogéko-nyabb lesz. Székács már 1907-ben cikkezett a Gazda-

136

sági Lapuk-ban ,,Nopkúrás búzavetőmag” címmel. Itt azt amódszerét ismerteti, hogy utólag mesterséges utón adtameg a gombapusztító, természetes napfényt, amennyi-ben a kicsépelt vetőmagot heteken át süttette a napsu-garral. Bár nem lett rozsdamentes, mégis 132 kilogram-mal többet termett egy holdon, mint az ellenőrző par-cella.

Keresztezéssel is megpróbálkozott rozsdakutatásaiközben és figyelte a fölbukkanó, szunnyadó alakzatokat.Kutatta a sikérdús és egyben rozsdaálló fajokat, mert akettő eddig egymást kizárta. Mivel a keresztezés bonyo-lult munkájára gyakorlati gazdák nem vállalkozhatnak,sürgeti a kormányt, hogy támogassa a növénynemesítőés kísérleti intézményeket. Minél szorosabb kapcsolatotakar létesíttetni a hivatalos kísérletügyi szerveink és agyakorlati gazdák között. Népszerűsíteni kívánja a tu-dományos kutatások eredményeit, hogy a gazda Közön-ség közkincsévé váljanak. Λ földművelő Magyarországmilliókat költ iparvállalatokra, költsen a mezőgazda-ságra is. „Nyissuk meg a helyes gyakorlati érzékkelbiró s a gazdasági életet közelebbről ismerő, képzeitgazdák előtt azon állások és hivatalok sorompóit, a melyállásokra azok a többtermelés és gazdasági boldogulá-sunk érdekében a legképzettebb jogásznál is bizonyáraeredményesebb munkát mutathatnak fel.”

Nélkülözhetetlen tehát az országos szervezkedés arozsda ellen, de a baj végeredményben csak a búza ne-mesítésével oldható meg. Székács sok kísérlettel állapí-totta meg. hogy a rozsda nem csupán elsődleges fertő-zés, hanem az iránta való hajlandóság is öröklődik.

Λ rozsdakísérletekkel is bizonyította azt a régenhirdetett tételét, hogy ellentétben a magyar gazdaközön-ségben uralkodó közhittel, a vöröskalászok nem teremé-nek sem bővebben, sem lisztjük nem múlja felül a fehé-

137

rekét. 1916-ban nagy rozsda pusztított hazánk gabonái-ban. Székács azonnal közzétette a Köztelekben Rozsda-esztendő c. cikkét. Adatokat közölt, hogy a nemesítettbúza országos termésátlaga katasztrális holdanként há-rom métermázsával volt több a gazdasági búzáénál smég kevésbbé volt épp a rozsdaévben rozsdás, mint ré-gebben, tehát ellenállóképessége javult. Régebbi elme-letét itt azzal bővítette, hogy egyedtiszta vetésben is amag ugyanannak a rozsdagombának leszármazottaivallehet fertőzve, amely hajdan a törzseliten élősködött.De ismeretes a járványok kórtanából, hogy az egykorvészes pusztítást okozó bacillustör/sek idők multán ve-szítenek hatásuk erejéből, elgyengülnek, nem kapnakfölfrissítést. Az élesztőgyáraknak beltenyészeti élesztőgombája is elsatnyul bizonyos idő múltán. Ugyanígysatnyul el a nemesített vetőmagon élősködő rozsdagom-ba törzs is több búzanemzedéken át s így e szörnyű csa-pás nemesítés ú t ján kiirtható. De hány rozsdaév figyel-meztetésére lesz még szükség, amíg ez a köztudatba át-megy?!

Elete műve a búza volt, de nemesítő tevékenységenem állóit, meg a búzánál. 1909-ben az őszi, 1910-ben;hatsoros, tavaszi árpa, 1911-ben sörárpa nemesítéséhezfogott. Eljárása az árpát fagyállóbbá tette, szalmájátiiiegnemesítette, csupán a kalász törékenységét nem si-került megjavítania. Elérte, hogy ezer szem súlya 46gramm lett. Arra törekedett, hogy a tavaszi árpávalszemben az elhanyagolt őszi árpát népszerűsítse, mertez állja a téli fagyot, termelése a tavaszinál biztosabb.Zabban is bővebben termő, megdőlésnek jobban ellenállófajtát sikerült nemesítenie, zabosbükköny részére alkal-mas karónövényt. 1915-ben került sorra a mohar és ten-geri. Bő takarmánytermés, jó csírázási erély s száraz-ság elleni magatartás volt célja mindkettőnél. Kitenyész-

138

tette a közönséges magyar és a pignoletto tengeri népieskorcsát, a putyi kukoricát. Ez jól bevált az alföldi szá-razságban, korán ért s így alkalmasabb előveteményelett a búzának, mert az Alföldön a tengeri után vetik abúzát.

Ennyi minden, naggyá terebélyesedett kísérletnek seredménynek lett szülőföldje Árpádhalma talaja. Mek-kora teljesítmény volt ez igazában, csak akkor fogjukföl, ha meggondoljuk, hogy Székács a nemesítést csakszabad idejében, .mellékfoglalkozásként ülhette, mertnapközben el kellett látnia jószágfelügyelői munkakörétis. Reggel a lábon álló gabonaföldeket jár ta be lóhátonvagy kocsin s a nagy gazdasági inuikáknál mindenüttmegjelent, felügyelvén, minden úgy megy-e. ahogy aszombaton beadott heti jelentések alapján a következőhétre elrendelte. Szükség esetén távbeszélőn módosítottaaz előirányzott munkatervet, mert huzalok, iparvasdl,lóré hálózta be az egész uradalmat és könnyen lehetettfoganatosítani a központi akaratot. Déli Π óráig irodaiteendőit végezte s csak ezek után, ebédje előtt tudtamegtekinteni növénynemesítő kertjét, telepét és labora-tóriumát. Már koradélután ismét kikocsizott az urada-lomba, de valamikor mégegyszer szakított időt a neme-sítés dolgára is és ezt egy nap sem mulasztotta el. Azesti vonat hozta a postát. Amíg ezt el nem intézte, iro-dájában ült. Elintézni való pedig volt bőven, mert árpád-halmi működésének utolsó idejében már nagyarányú cu-korrépatermelést is folytatott 700 holdon, a Leipziger-gyárral kötött szerződése alapján. Szinte csoda, hogyekkora hivatalos elfoglaltság mellett jutott tdeie magán-életiére is. Kedvenc időtöltése volt este, családi körbenzenélni. De szívesen elzongorázott csak a maga mulat-ságára is, csendben, egyes-egyedül. Nagy zenekedvelővolt és valahányszor Budapestre utazott, sose mulasz-

139

totta el, hogy operába menjen, vagy egy hangversenyt,hallgasson végig. Mint fiú jött „haza” a fővárosban lakóédesanyjához. Szívós, erős szervezetében gyengéd lé-lek lakozott. Mély békeszeretet hatotta át s az a férfiú,aki tartózkodott a vadászattól, lelkileg is sokat szenve-dett a háború pusztításai miatt. Csak alkotni s építenitudott.

Ez az alkotókészség új, szélesebb teret nyert, amikorSzékács 1917-ben nyugdíjaztatta magát s a már említettVetőmagnemesítő s Értékesítő R. T.-nak állt vezérigaz-gatóként az élére. Már az árpádhalmi időkben is irányí-tása alá. tartozott Berchtold soprontnegyei, peresznyeiuradalma, amelynek dombos, agyagos földjén a későbbenérő; árpádhalmi búzákat szaporították tovább s próbál-ták ki a nyugatmagyarországi megyékre. A részvény-társaság aztán bérbevette a debrői hitbizomány egy ré-szét. Székács Kálkápolna állomása közelében anyatele-pet, laboratóriumot, magtárt, színt s górét építtetett ésFleischmann Rudolf felügyelő kezébe adta a továbbibúzanemesítő kísérleteket. Bíztatására Fleischmann akalászoknak középső, tehát legfejlettebb részéről vettea vetőmagot. A kísérlet eredménye az lett, hogv az ilyíermés eredménye 15 egységgel multa felül a közönsé-ges gazdasági búzáét, míg az árpádházi búzakalászokhegyéről morzsolt vetőmag eredménye 2 egységgelalatta maradt a közönséges búzáénak. Ugyanott folytat-ták Székács elvei szerint a rozs- és zabnemesítést. A há-ború alatt szepesi anyagból fonállent nemesítettek, majdaz ugyancsak érdekkörükbe tartozó kompolti uradalom-ban lucernát.

A lucernanemesítést az nehezítette, hogy ez nem ön-beporzó növény, mint a búza. Rovar is termékenyíti ide-gen virágról. Székács tehát az első év magtermésébőleltávolíttatta az oszlást, visszafajzást, úgyhogy a követ-

140

kező évben már ugyanazon tenyészet sorai kerültekegymás mellé amíg alakilag egyöntetű lett. Bő mag-termésre s nagy szénahozamra törekedtek. Megfigyel-ték, hogy az apróbb, zöldesbarna mag sok szénát ad, anagy aranysárga pedig kevesebbet. Széles sorokba vetveemelkedett a magtermés. A sorközöket kapálták, hogyirtsák az arankát. Székács szerint közvetve a nemesítésáltal is irtjuk az arankát, mert csupa nem arankás mag-ból indultunk ki. Itt nem a vetőmag az élősködő csíra-hordozója, mint a búzarozsdánál, hanem a talaj a fertő-zött. Úgy lehet védekezni ellene, ha oly táblára vetünklucernát, ahol 6—8 éve nem volt.

A lucerna — tudjuk — Tessedik növénye volt, sSzékács is munkatervébe vette a mái rég meghonosítotttakarmánynövények megnemesítését. Termelt telepesfüvet, legelők, kaszálók létesítésére s a gazdákat isváltig biztatta fűmagtermelésre, nemesítésre, mert a ta-karmánykérdést határainkon belül kell megoldanunk.Repce, lóbab, mák, köles egymásután kerültek a rész-vénytársaság nemesítő munkatervébe. 1920-ban vontáka nemesítésbe Sváb János kétezer holdas törökbálintiuradalmát. Itt is laboratórium, burgonyapincc, padlás-magtár, villanyra berendezett tisztítógépek, automatikuskalász-, tengericső- s növénymérlegek, csíráztató szek-rény, hektolitersúlymérleg, burgonyakeményítőmérlegstb. mutatta Székács kezenyomát. Ám a főforgalmatmindvégig a nemesített búza adta. Itt a hatóságok sugyanakkor a Közgazdasági Egyetem hallgatói is bete-kinthettek a munkába, amely hatásában így kezdett mindintézményesebbé s nevelőivé válni. A íöldmívelésügyikormányzat is fölismerte a növénynemesítés sorsdöntőjelentőségét a hazai termelésben. 1931-ben az állammalvétette át Székács vállalatának állományát. A részvény-társaság fölszámolt s Székács az állami növénynemesítőszaktelepeknek főfelügyelője lett 1932-ben.

141

Új tisztében az állami birtokokon termeltetett min-denfajta nemesített gabonát, ezen kívül pedig lucernát,kendertakarmányfüveket, és ricinust. Mezőhegyesenvolt az anyatelep, Bábolna lett a takarmányrépa új al-pokon meginduló nemesítésének Otthona. Mintegy 80—100 vagon nemesített Bánkúton Székács búzát vett átez a hivatal évente telepeiről és elosztotta az országlegkülönbözőbb részein. Mind több uradalmat kapcsoltbe a szaporításba, majd kisgazdaságokat is. A nemesbúza vetésterülete állandóan gyarapodott s 1937-ben már25%-ra szorította vissza a közönséges gazdasági búzáéi.A nemesítés munkája nem maradt egyetlen uradalom fe-lületére korlátozva, hanem az egész országot átfogtaszervezete, a búzán kívül minden gazdasági növénytfelölelt, körébe vonta a legkitűnőbb szakembereket serős anyagi hátvéddel, nagy kereskedelmi szervezettel,biztosította a nemesített vetőmagvak térfoglalását.

Országos tekintély volt már ekkor Székács Elemér.1931-ben, amikor a földmívelésügyi minisztérium kivi-teli okokból biztosítani akarta a magyar .búza egyöntetű-ségét, négy búzát jelölt ki országos termelésre. Ezekközül kettő Székácsé lett és pedig az 1055-ös és az1242-es számú. Alkalmasak külterjesebb termelésre is sel is terjedtek országosan. Ezeknek köszönheti a malom-ipar, hogy a háború után lisztjeink minősége visszasze-rezte régi hírnevét.

Így megérhette Székács, hogy teljesedésbe ment év-tizedeken át hirdetett követelése: országos üggyé lett anemesített vetőmag minden vonatkozásban. Még az 1911.május 6—8-án tartott IX. gazdakongresszuson mondattaki határozati javaslatként, hogy /. a gazdasági akadé-miákon a II. félévben heti két órában kötelező tantárgylegyen a növény neme sites, 2. védjék az eredeti, nemesí-tett magvakat az utántermeléstől, 3. a kisgazdák termé-

142

seit fokozzák nemesített vetőmagvak kiosztásával, 4.rendezzenek díjazással egybekötött vetőmagkiállításo-kat. Ennél kimerítőbben nem lehetett volna egy induló,új eszme közüggyé tételéről gondoskodni.

A gazdatársadalom megérezte, hegy ez a ritka gya-korlati érzékű, kiváló tudományos fölkészültségű, elmé-lyülő hajlamú s szeretetreméltó egyéniségével mindenkitlebilincselő tagja nemcsak egy jószág kormányzására,hanem országos szervezetek irányítására hívatott, merttörekvései az egész hazának szólnak. Az Országos Ma-gyar Gazdasági Egyesületben, ahol már régebben tevé-kenykedett, 1913 április 15-én az ő elnöklete alatt alakultmeg, csupa gyakorlati növénynemesítőből az állandóvetőmagnemesítő bizottság. Tapasztalataik ismertetését,tudományos kutatásokat, megbeszéléseket, kísérletekkezdeményezését, a növénynemesítés ismereteinek ter-jesztését, vetőmagversenyek és kiállítások rendezését,mintauradalmak vándorgyűlések keretében folyó tanul-mányozását és a vetőmagkereskedelem közérdekű sza-bályozását tűzték ki célul. Szakosztályán át is meg-ragad minden eszközt Székács, hogy eszméit eltemetnine engedje, hanem épp ellenkezőleg, népszerűsítse. Detagja, majd elnöke az OMGE különböző szakosztályai-nak is, a tanácsnak és választmánynak. 1918-ban egy-hangúan választották meg alelnökükké s viselte ezt atisztet húsz éven át, haláláig. Üzemi kérdésekben szak-tekintély volt s így egyre több közintézmény igényli ta-nácsát, vonja be körébe vezetőül, igazgatósági tagul.Több éven át tanácsosa volt a Budapesti Árú- és Érték-tőzsdének, ahol sikerrel hangolta egybe a kereskedelmiérdekeket a mezőgazdaságiakkal. Tagul választotta, aMagyar Molnárcéh, tagul nevezték ki a MezőgazdaságiKísérletügyi Tanácsba, az Országos Gazdasági Szakok-tatási Tanácsba és a Mező-gazdasági Rádió ügyeinek

143

szakbizottságába. Amikor 1918-ban gróf Széchenyi Emillemondott a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületé-nek elnökségéről, a gazdatiszti társadalom bizalma őtválasztotta erre a sok terhet jelentő méltóságra. Szé-kács örömmel vállalta, hogy küzdjön jobb sorsáért kar-társainak, akiknek sorából magasra emelkedett. Ő voltennek az egyesületnek első gazdatiszt elnöke. Nagy-gyűlések rendezése, sok-sok küldöttség a minisztériu-mokba, amikor gazdatiszti érdekeknek volt szószólója,sok emlékírat jelzik érdekképviseleti, önzetlen működéseútvonalát. Sok csalódás is érte itt, de sikerei is voltaka szokatlanul nehéz társadalmi terepen. Tapintatos, dip-lomatikus politikája hozta közelebb szervezetét azOMGÉ-höz, kezdeményezte a gazdatiszti körök fölállítá-sát, s közös gazdatiszti szervezet kiépítését. 1933-ig vi-selte elnöki tisztét, tehát 14 hosszú éven át, azután örö-kös tiszteletbeli elnöknek választották meg. Sok kezde-ményezésének későbbi sikerét még ily minőségben értemeg.

Csak díszként járult az agrártársadalom köztisztele-téhez Székács Elemér sok kitüntetése. Még Ferenc Jó-zsef király adományozta néki 1916-ban a vaskorona-rendIII. osztályát. Kormányzói elismerést, majd az elsők kö-zött m. kir. gazdasági főtanácsosi címet kapott. 1937-benaz OMGE az Elek Henrik pályadíjjal tüntette ki. Ámtalán közelebb állott szívéhez az a népszerűség, amiegyre szaporodó híveinek számában mutatkozott. Ter-mékeny szakirodalmi működése igen sok követőt szer-zett néki a magasabb műveltséggel bíró gazdák köréből.Könyve és cikkeinek oroszlánrésze a búzanemesítés kö-rül forog és ezt a tárgyat a föladat akkori állásáhozmérten tökéletesen kimeríti. Szakoktatói munkásságánakemlékét őrzik a növénytermesztés, nemesítés, meg agazdasági üzemvezetés köréből vett alkalmi előadásai.

144

Legszélesebb, valóban tömegeket nevelő hatása azonbanélete alkonyán, hat éven keresztül s rádióban tartott elő-adásainak volt. Időszerű gazdasági tanácsadó címmelhallhatták hangját az egész ország gazdái, figyelhettékés követhették hosszú élettapasztalatokból leszűrt taná-csait. Könnyű közlésű, kitűnő előadó volt. Hónapról-hónapra oktatta itt a gazdákat a helyes talajművelésre,növénytermesztésre, állattenyésztésre, hívta fel figyel-müket az időszerű szőllészeti, borászati és kertészetimunkákra. Itt is szakmunkatársakat gyűjtött maga körés ez a tanfolyam a kisgazdáknak számára az okulás éshaladás tökéletes forrásává lett. A rádióhoz befutó kér-dések özöne mutatja, hogy mily széles körre terjedt ha-tása Székács oktatásainak, ö pedig örömmel válaszoltmindegyikre, mert felelősséget érzett a nyilvánossággalszemben, ügy érezte, hogy amit ő maga tapasztalatban,tudásban gyarapodott, az közkincs, a magyar mezőgaz-dasági kultúra nemzeti vagyona. Adta, ontotta tehát ezta szellemi, de mindennél láthatóbban anyagi vagyonnáalakuló szellemi kincset az igazán nagy lelkek nevelőösztönével. Csak gondos, gyakorlatilag bebizonyult té-nyeket és belőlük levont következtetéseket tanított eb-ben a milliók iskolájában.

Székács Elemér 1938. május 16-án halt meg, életének68. évében. Erős szervezete száz évre termett, de a tüdő-rák hosszú, kínos betegeskedés után előbb ölte meg. Há-rom nap múlva a budapesti Kerepesi temetőben közéletiés gazdatársadalmi előkelőségek búcsúztatták, mert nevefogalommá vált szakmájában. A régi, tiszavidéki búzáttámasztotta föl álmából, azt a magyar gazdasági búzát,amely kevert típusaival, vörös és fehér kalászaival :mint-egy jelképe törökös barna és finnugoros szőke egyedek-ből álló magyar népünknek. Erre a népre gondolt egyikelnöki megnyitójában, amikor hirdeti, hogy „A búza-

145

nemesítésnek kiinduló pontja lehet bármely kisgazdaegyholdas földje is, kívánatos azonban, hogy vidéken-ként szerveztessék a nemesített búzák kipróbálása.” Er-ről a népről beszél tizenöt évvel később is. az 1931-ibúzanapok alkalmából, mondván és írván:

„Építhetünk rombolás nélkül. A jelenlegi mostohaidőknek remélhetőleg meg lesz az a haszna, hogy akényszerítő körülmények nyomása alatt gyorsabb ütem-ben fejlődhetik termelésünk és ama birtokkategóriákgazdái akik sokszor csak nehezen voltak megnyerhetőka haladás gondolatának, helyes és józan életösztöneiktőlvezettetve kiveszik részüket a közös munkából a közös,egységes gazdafronton. A magyar falu és a magyar ta-nyavilág népére gondolok. Vezessük őket a nagy Széche-nyi szellemében!”

Az egyholdasokra gondolt ő, amikor tízezer holdongazdálkodott, járva a búzatáblákat, kalászra vadászván.Ez a vadászat nem nyulak tetemeit fektette véres sorba,hanem a tudományos szenvedély vadászata volt s a min-dennapi kenyeret, a termékenységet, jobb jövőt gyűj-tötte. Évről-évre testet öltött ebben a nagy természetölén végzett munkában az a folyamat, amit az írás föl-támadásnak és örök életnek nevez.

Irodalom.

Teschedik Samuel: A paraszt ember Magyarországon.Micsoda és mi lehetne? Egy jó rendbe szedett falu-nak rajzolatjával egyetemben Samuéi Teschedik ál-tal. Németbül magyarra fordította Kónyi .János, Pé-csett. 1786.Oekonamisch-physikaíisch-síatistische Bemerkungenüber den gegenwärtigen Zustand des Landwesens inUngarn, besonders in der Gegend an der Theiss..,von einem Menschenfreunde (Tessedik.) 1787.Uj módja a rétek igazításának... a magyar közön-ségnek, de kivált az ΑΙ-Földiek javára írta Tesche-dik Sámuel 1800-ikban Budán a kir. Univerzitás be-tűivel és költségével 1801. Esztendőben.

Nádor Jenő dr. és Kemény Gábor dr.: Tessedik Sámuelélete és munkája. Bpest. 1936. Merkantil nyomda.

Rapaich Raimund: Winter! és Teschedik gyümölcsfate-lepítési kísérletei az Alföldön. TermészettudományiKözlöny 1935. dec. 1-T5.

A szorgalmatos Mezei Gazda a Magyar-Országban gya-koroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztülNagyváthy János által. Pesten. Nyomtatt. Trattnerbetűivel. 1791.

148

Magyar Házi Gazdasszony. N. Nagyváthy János, tekin-tetes nemes Szála Vármegye táblabírája által. Pes-ten Trattner János Tamás betűivel s költségével.1820.

Magyar practicus termesztő. N. Nagyváthy János, tekin-tetes Szála vármegye táblabírája által, Pesten NsTrattner János Tamás betűivel és költségével. 1821.

Magyar Gazdatiszt. N. Nagyváthy János, tek. Szála vár-megye táblabírája által. Pesten Trattner JánosTamás betűivel s költségével. 18.21.

Magyar Practicus Tenyésztető. Nemes Nagyváthy Jánostekintetes nemes Szála vármegye tábla bírója általPesten, Petrózai Trattner János Tamás betűivel sköltségevei. 1822.

Nagyváthy János élete. Irta Nagyváthy Kálmán pozso-nyi lakos, kamarába nem jegyzett ügyvéd és föld-birtokos. Emlék az első magyar gazdasági kézi-könyv megjelenésének százados ünnepére, melyetaz Orsz. Gazd. Egyesület 1891. évi nagygyűlésenazzal ült meg, hogy Nagyváthy Jánosnak a díszter-mébe függesztett arcképét emlékbeszéd kíséretébenleleplezte. Pozsony 1891. Stampf el és Tsai intézete.

A 19-ik században élt igaz Magyar Hazafinak örömórái. (Nagyváthy J.) 1900.

Magyar Kázmér: Nagyváthy János emlékezete. Közte-lek 1932. 437.

Nagyváthy János cikkei: Tudományos Gyűjtemény 1817.III. 1823. XII. 1824. XII. 66.

Borotvás-Nagy Sándor: Közgazdasági MűvelődésünkKezdetei. Budapest. Franklin. 1938.

Cserháti Sándor: A gabonafélék termesztése. M. Óvat1889. Czéh. ny.

Cserháti Sándor: A gyomok kártékonysága és az elle-nük való védekezés. Kolozsvár. 1906.

149

Cserháti Sándor és Kossutány Tamás: A íf ágy ázásalapelvei. Bpest. 1887. OMGE.

Cserháti Sándor: Újabb tapasztalatok a trágyázás kö-réből. Bpest. 1895.

Cserháti Sándor: Az okszerű talajművelés alapelvet.Budapest. 1896. OMGE.

Cserháti Sándor: Talajismeret. Bpest. 1902. OMGE.Cserháti Sándor: Általános és különleges növényterme-

lés. Győr. 1903. II. kiad.Cserháti Sándor: Az Alföld mezőgazdasági viszonyai-

nak reformja. Bpest. 1907. OMGE.OMGE évkönyv 1909—10-ből. 334 kk. Cserháti Sándor.

Emlékbeszéd Kerpely Kálmán ig. választmányi tag-tól, 1909. dec. 19-én az OMGE r. közgyűlését.

Fabricius Endre: A magyar növénynemesítés. Budapest.1921. Pátria.

Baross László: Alkalmas eszköz-e a Kaiser féle centri-fuge jobb minőségű és nagyobb termések nyerésére?Mezőg. Szle. 1909. 385. — Az 190S-ik év néhány ta-nulságos kísérletéről. Mezőg. Szle. 1909. 27. — ATeleki féle Csalamádé. Mezőg. Szle. 1909. 160. —A tengeri nemesítéséről. Köztelek. 1916. 2. — A cu-konépamagtermelés kérdéséhez. Köztelek. 1920. 609.629. — Mesterséges istállótrágya. Köztelek. 1930.854.

Obermayer Ernő: Négyéves kísérlet a Baross tele nő-ivarú ricinussal. Köztelek. 1942. 11.

Tóth Lajos: Baross László. Gazdatisztek Lapja. 1938.7. sz.

Surányi János dr.: Baross László és Székács Eleméiemlékezete. Természettudományi Közi. 1939. jan. 1.

Székács Elemér: Gyakorlati búzanemesítés. Bpest, 1912.Pátria.

150

Székács Elemér: A magyar búza nemesítésének és aaárpádhalmi nemesített búzák rövid ismertetése,Gyoma. 1915. Kner.

Székács Elemér: A dohány nemesítése. Köztelek. 1901. —Az alföldi, tiszavidéki búza nemesítésének irányel-veiről. Köztelek. 1908. — A zab nemesítése. Közte-lek. 1914. 1024. — A növénynemesítés kérdése azországgyűlésen. Köztelek. 1914. 1473. — Árpádhal-mi búzanemesítő tapasztalatok és fajtaversenyek.Köztelek. 1915. 766. — Rozsdaesztendő. Köztelek.1916. 824. — Dohánytermelésünk válsága. Köztelek-1920. 161. 117. — Napkúrás búzavetőmag. Gazdasá-gi Lapok. 1907. — Tapasztalatok a búza rozsdájá-ról. Gazdasági Lapok. 1911. — Elnöki megjegyzés.Köztelek. 1916. 2. — Búzanapok. Köztelek. 1931. 2,)6.— Emléksorok az OMGE jubileumára. Köztelek.1930. 897.

Hankóczy Jenő; A búzanemesítés úttörője. GazdatisztekLapja. 1938. 6.

Székács Elemér és a milliók iskolája. Köztelek. 1935. 282.Székács Elemér emléke. Köztelek. 19o8. 442.A Székács búzáról sorozatosan különböző szerzőktől írt

cikkek. Köztelek. 1914—1917. évf.Az innen nyert adatokon kívül sok szóbeli adatot kap-

tam még Székács Elemér fiától, Székács Ferenckedves földimtől.

TARTALOM.

Lap

Bevezetés — — — — — — — — — — 3Tessedik Sámuel — — — — — — — — 7Nagyváthy János — — — — — __ — 33Cserháti Sándor — — — — — — — — 72Baross László — — — — — — — — — 93Székács Elemér — — — — — — — — — 115Irodalom — — — — — —— — — — 147