* MAG 111 Vasárnap, 1979. július 15." Móra Ferenc a Petőfi Társaságban Két ismeretlen levele a bátyjához Való Igaz, Móra Ferenc országos hírnevét nem a Nyugat terem- tette meg; első sikereit a konzervatív irodalmi körökben aratta. Nem egyedül ő volt ennek az oka; kettőn áll a vásár. A Nyugat szerkesz- tőin is múlott, hogy neve soha nem került a folyóirat címlapjára. Nem lehet tehát túlságosan fölróni a vidéki írónak, hogy amikor 1915-ben kínálták, némi habozás után elfogadta a Petőfi Társaság tagságát. Alább közreadandó két levélből, amelyet a nála tizenöt év- vel Idősebb testvérbátyjához, Móra Istvánhoz (1864—1957) írt. őszin- tén megvallja, miért ment bele a megalázó kilincselésbe, hogy a vá- lasztó tagok jóindulatát elnyerje. Az ügyről számos levelét ismerjük; néhány megjelent, a java azonban kiadatlan, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattáréban várja föltámadását. Egy sorozat támogatást kirö levil, egy másik so- rozat meg a választás utón Írott köszönő levél, Pakots Józsefhez, Ambru s Zoltánhoz, Somló Sándorhoz, Palágyi Lajoshoz, Karada Pál- hoz, Zempléni Árpádhoz, Jakab Ödönhöz, Lőrínezy Györgyhöz. Da Pósa Lajos özvegyének ugyané napokban irott leveléből kiderül, hogy kívülük még írt Sas Edének, Farkas Pálnak, Váradl Antalnak, Bár- sony Istvánnak, sőt az alább nem túl nagy elismeréssel emlegetett Pap Zoltánnak is. Nem tudtuk mindeddig, kitől is indult el a kezdeményezés, hi- szen Mórának — az ifjúkori kis kötetén, Az aranyszőrű bárányon kí- vül — 1915-ig nem jelent meg verseskötete, amely Illendő alapul szolgált volna az irodalmi társaság belépőjegyéhez. Nyilván Móra alábbi föltételezése az Igaz; Pósa Lajosné ösztönözte Szávayt és két társát, hogy ajánlják a Pósa családnak oly kedves Ifjúsági írót és költőt, Az Én Újságom népszerű munkatársát. A többit mondják el a levelek. 0 SOMOGYI-KÖNYVTÁR ES VÁROSI MÜZEUM, SZEGED 29/90. XI. 1919. Kedves Pistám, a hurutom megint lefektetett, ma keltem föl, s csak ma tarthattam haj- tóvadas/.uot a versek után, ötven-öt- ven levonatot csináltattam annak ide- ién, - már egy se volt belőlük. Ele- ket ügy kérmgéltem össze, egy az utolsó Magyar Lányok-ban van, - mondják, sajtóhibában (Az ón példá- nyom nem Jött meg.) Van azonban ennél nagyobb baj is. römörké ljQn | M fik öregek mindent elkövetnek értem. Szávay pár napja irt Tömörkénynek, hogy ajánljon a Petőfi- Társaságba, Ma se egészen értem a dolgot, — hi- szen mi soha össze se melegedtünk Szávayval. Honnan jön ez az ötlet? Megköszöntem neki a jóakaratot, éa — nem kértem belőle, Túlságos ambi- ció nincs bennem, egész jól el vagyok Így is, s a tarisznyám is jócskán sze- gényes (csak aféle Iajbiből varrott, mint az édesapánké volt), egy-két vers benne, kötet semmi, S a hivatalos poéták közt ki az ördög tud énrólam? A megválasztásom kétséges, a buká- som valószínű, — s arra Igazán nínes szükségem. Ezt Írtam én Szávaynak, - azt hi- ttem. okosan, jött azonban tagnap Pósáné levele, expressz. Szegény jó asszony már el is Járt egy csomó em- bernél, s küldött egy marék (géretel. (Nem tóm, nem 6 mozgatja-e az egé- szet.) szaboicska is írt ma, — magá- tól. Most aztán az okosságom elmenő- ben van. Tudod, vagyok annyira jó- zan, hogy se kisebb, se nagyobb Pap 1 Zoltának tagtársának lenni nem meg- tiszteltetés nekem, Azonban itt. Sze- geden s a hivatali jövendöm miatt jó volna ez a szamárság. Négy hely van most — illetve három, mert Qyónl biztos - s igy nem lehetetlen a beju- tás, ha valaki dolgozik értem, (Mert tudod, hogy én ahhoz nem értek l tsetvérek vagyunk.) A bukás ugyan nem jó, de valahogy Jogot v*lt vele az ember a legközelebbi helyre. Hát nem tudom, mitévő legyek, pedig én szok- tam tudni, - azért kérdelek Téged t öregebbet, okosabbat, pesti huncut- ságok Jobban Ismerőjét. Hu gondolod, hogy meg lehet pró- bálni a dolgot, aiásan (gy kérlek, légy szíves a mailekéit levelet a Lorlneay lánykájával elküldetni a telthelyre i biztosnak vettem Gyurit, de a elmét nem tudom, Azt sem tudom, neked van-e valakid a Petöfiek közt, akik- nek én bizony máig a névsorát se is- merem, Csak azt tudom, hagy van köztük bizonyos László Mihály, aki- ről soha az életben nem hallottam, s ez megnyugtat, mert ennyi kvalifiká- cióm nekem is van. Altxandtr tudom, hogy szeret téged, de azt nem tudom, hogy ö Petőfi-e vagy Kisfaludy, S bár fontos volna, mert vele Beöthy Zsolt is egy hiten lenne, gondolom l nem szeretném, hogy neked pironkodnod kelljen miattam. Azért éppen csak érintem a dolgot, s Igazán meg csak futólag se esik zokon, ha nem ba- Joekodustsz vele. Ha egyáltalán ezó lehet Alexanderről, amit bizony nem tudok. Amúgy vagyunk, vagyogatunk, a família most nagyon virágzik, ma- gam vagyok kehes és fáradt. Azért is nem megyek Pestre, még Félegyházá- ra se, - a mai bizonytalan menetrend szerint é* ebben a krisztuetalan idő- ben nem merek kimozdulni, Azon ve- szem észre magam, hogy bizony mégiscsak megöregedtem már én Is. (Fázik már a kezem a csikorgó éjsxe- kóban, szegény Jánoskánk jut eszem- bet gyözi-e most ls a humorral való fűtést?) Katust az apróságokkal csókoljuk, Téged - most kérve-várvo a válasza- A két levelet Móra István une- kája. Móra Bertalan (Sopron) köz- vetítésemmel a somogyi-könyvtár- nak, illetve a felegyházi Kiskun Múzeumnak adományozta. dat (dee. io-ig kell beadni az ajánla- tokat), szívvel ölellek i Feri [A jobb lapszélen kereeztben kezd- ve, a balon folytatva] I Fölbontom a levelet: most Jön Szá- vay exprcssze, hogy ö Lórlnezyvel és Lampérth Gézával már be is adta as ajánlást. Itt nem lehet szerénykedni, Hát most már mi az ördögöt tegyek? Ezt muszáj állnom, le nem nyilatkoz- hatom a Szegedi Naplóban, kl is ne- vetnének, pozörnek ta mondanának ér- te. Most már. ha benne vagyok, mo- zognom kell. Levelet írnt fűnek, fá- nak, Sas Edének, Feleki Sándornak I Hű, de utálatos műfaji Kérlek szépen, légy szíves a Lórlnczy címét velem tudatni. Móra ebben az Időben a Szegedi Napló föezerkesztóje, e ha verseskö- tete nem volt le, megtehette legalább, bogy a lapokban szétszórtan megjelent verseiből, mint Itt Irta, 90 példányban levonatot készítsen, mintegy „előké- születben levd" könyvének kefelevo- natát. Ezt küldte szét támogatást kérő li veiének mellékleteként a Petőfi Társaság tagjainak, A levélben elő- forduló nevek jórészt nem szorulnak magyarázatra, mert vagy közismertek, mint Gyónt Géza, Alexander Bernát, vagy elég róluk ma már annyit tud- ni, hogy jelentóktelen verafaragók voltak, mint Lőrínezy György vagy Feleki Sándor. Sas Ede is inkább új- ságíróként vált említésre méltóvái a Szegedi Naplónál kezdte pályáját, sze- gedi lányt vett feleségül, és a Nagy- várad szerkesztőjeként - elsősorban Ady révén - lett Irodalomtörténeti ne- vezetcsségűvé. László Mihály ország- gyűlési képviselő meg arról volt hír- hedt, hogy magángimnáziumot tartott fönn másutt megbukott, da gazdag gyermekek érettségi-gyáraként; 1894- ben Juhász Gyula is nevelősködött a gimnáziummal egybekapcsolt Intern*- tusában. Az említett Jánoska valószí- nűleg Móra István ekkor 23 éves fia; a célzás valami családi anekdotára özvegy Móra Mártonná férjének halála után Szolnokon lakott, a lányánál, Tóth Istvánné Móra Juliskánál, de időről időre rövidebb- hosszabb időt töltött fiainál is. A levél szerint ezekben a napokban íerenctől litvánhoz ment, Móra Farenené Walleshausen Ilonának nem volt nehéz a kenyérsütögető asszonnyal, anyósával jóban lennie, hi- szen ő szelíd, béketűrő teremtés volt világéletébon, Móra anyósában, özvegy Walleshausen Jánosnéban azonban nyilván tudatosan-öntudat- lanui munkált a hajdani jómód é» B társadalmi külöbség: a tehetős borbélymester óvónőnek kitaníttatott lányát nem szívesen adták a foltozószűcs szegény fiához. Móra Ferenc ifjúkori költészetében, leve- leiben, naplójában éppen elég utalást találunk erre. E levélből most kitűnik, hogy amikor Móra végre megállt a saját lábán, megmond- hatta a magáét anyósának, aki erre kénytelen volt visszakozni. Ettől kezdve vejében nem a Daru utcai mezítlábas, rongyos gyereket látta, hanem a szellemi teljesítményével magának méltó helyet kivívott írót, könyvtárost, szerkesztőt is méltányolnia kellett, „Dante kifelejtette a poklából" —> ez kedvelt mondása volt Mórá- nak, használja a Szeptemberi emlék-ben ls. Az ttt említett újabb ne- vekre csekély kivétellel ugyanaz vonatkozik, mint az előző levélben szerepeltekre. Szikra név alatt gróf Teleki Sándorné Kende Júlia (az 1879-i szegedi árvíz levitézlett kormánybiztosénak, Kende Kanutnak a lánya) verselgetett, Benedek nem más, mint a nagy meseíró. Bene- dek Elek. Havas István „espirinkodása" (nyilván félegvházl csavarin- tás az „aspiránskodásból", azaz jelöltségből!) ekkor még eredményte- len maradt. Csak 1920-ban választották be a Petőfi Társaságba, de hamarosan azután főtitkára, majd alelnöke lett a térsaságnak. Végül is a döntés 1915. december 18-án született meg. Három dísztagot (Csengey Gusztávot, báró Dóczy Lajost és gróf Zichy Gézát), valamint négy rendes tagot választottak tizenegy jelölt közül. A négy választott: Gyóni Géza, aki tavasszal Przemyslnél fogságba esett. Bál- lá Ignác író és műfordító, Malonyay Dezső novellista és műkritikus. valamint Móra Ferenc. Nem választották be ugyanekkor Babits Mi- hályt, Császár Imrét, Farkas Imrét, Ivánfi Jenőt, Juhász Gyulát. Kruzsely Erzsikét (?!) és Peterdi Andort. A két őszinte hangú levélből tehát világosan kitűnik, hogy Mó- ra pontosan tisztában volt a Petőfi Társaság és a „petőfisték" termé- szetrajzával, de az is, hogy nem utasíthatta vlssze B kéretlen ajánla- tot. Ezért senki nem vethet rá követ. PÉTER LÁSZLÖ utalhat, i talán erra, hofv Móra Já- nos a fronton lehetett ekkor. Mőra litván válasza - legalább egyelőre — nem Ismeretes. De Móra Ferenc újabb levelének — kikövetkez- tetett - kelt epése mutatja, hogy tiis- tént ellátta öccsét a kért fölvUagoeitá- sukkal, tanácsokkal. SZEGEDI NAPLÓ MÖRA FERENC ENOEL LAJOS főszerkesztő kiadótulajdonos (Szeged, 1915, dec. ".] Kedves Pistám I Az léten flzeese meg mindenféle jő- akaratodat. Tartozik már eléggel, egy- szer majd csak hozzá fog a törlesztés- hez. • Édesanyánk itt felejtett imádságos könyvét ma adtam föl, - miután át- esett az ügyészi cenzúrán. To, az az ártatlan öreg Imádságos könyvi Hogy szereti-e ezt most már az Istenke, vagy a szakállát szaggatja mérglbcn? Mária fogantatása napjára tán odaér, cbbdl imádkozhat mindnyájunkért. Tet- tem bele egy hírt is az imádságos könyvbe, az is jól esik szegénykének. Hogy a m a m a ma délben olyen fél- haraggal búcsúzott Ilonától, két napi ittlét után. Ez hogy Ilona azt mondta, mikor elmenti - Nem értem, hogy anyámmal két nap alatt ls könnyebb összeveszni, mint mamával az egész életben. Én esak nevettem. Mert nekem, is- tennek hála, a másik mamával sincs semmi bajom már vagy tfz esztendő óta, amikor az egész hátralevő élet- re eligazítottuk az egymással való ügyünket. Azóta mindig a akarja megcsókolni az én kezemet. • Ugyan a nevetés nem nagyon eiik Jól. Fáradt vagyok már arra is. Aa égess háború nem fárasztott ki any- nylra, mint egy hét alatt ez a Szávay- ötlet. A levélírás irodalmunk jelesei- nek, Fü|, de förtelmez munka ez. Dan- ié kifelejtette a pokolból. Azonban már mindegy, ha benne vagyunk. A Havas Pista espirinkodása azonban nagyon animált, Ha fl mozgolódik, alt- kor nekem Is lehet rá Jussom, Azon- ban ő nyilván ügyesebben mozgoló- dik - ahogy eddig is tette, Az én ké- rölevelem - egyik-másllt — aligha rám nem bőszíti a meginstáltakat. A levelek nagy része már elment, miután címtárod!, telefonkönyvből, honnan összekerestem a elmeket, (A te leveled máig, kedd hajnalig nem Jött, nyilván megint keresztezi az enyim útját.) Ábrányi Emilt, PeUárt, a Palágylakat azonban sehol se talál- tam. Nagvon ügyes emberek, minden jegyzékből kibújtak. Szikrá-t se talá- lom, podtg az biztos egy szavazat volna, a tavalyi Betlehemesek honorá- riuma gyanánt. Valahol az Andrássy- tit körül van a palotájuk, ennyit tu- dok a tavalyi levelezésünkből, csak- hogy azt persze én nem raktam el. Ábrányi Is emberem, ügy gondolom. Vértesy Gyula, Veszprém? Benedekét azért hagytam ki, mért nincs bent a Petőfi-céhben, Engem Is nagyon meglepett, singerékrői n«m tudok tommlt. Égy emberüket velem egy lapon ajánlották Szávayckl Bella Ignácot. De azért lehet, hogy Ha- vasért ls erőlködnek! én esak csiná- lok nekik könyveket, de Pista „beve- zetheti" őket. Wiesner levelét külön- ben holnapra várom. Hanem amit a szegény Lidike tesz értcin. az - de Igazán igazán - zavar- ba hoz és magszégyenít. Olvastam a Tömörkényhez irt Uvelét: a saját gye- rekéért nem rimánkodhatna ugy. Mintha szegény Pósa bácsi keze simo- gatna onnan alulról vagy felülről. Sas Ede ls Irts, hogy a m é r Pósánénak Ígéretet tett. Egyébként aszal vigasz- tal előre, hogy nem baj, ha bukunk ls, — ő háromszor bukott, mire beért, No, mondom, én csak egyszer buk- hatok mindenütt áz életben. Hason csúszva nem kerülök az Ollmpustokra. Hogy a döntés mikor lesz, nem tu- dom, Tömörkény ma kapott meghí- vét a ts-ikl ülésre, de az esak felol- vasó Ulós. Tálán valami előzetes tájé- kozódás is, - az ajánlási idő ío-én telik lé. Addig bizonyosan váltunk még le- velet, - egész szivünkkel Ölelünk mindnyájatokat i Feriék Kortársak Móra Ferencről Móricz Zsigmond: ... Sose láttam humor nél- kül, Ez volt az ő nagy tartalma szóban és írásban, a humor. És- pedig az a magyar humor, ami az alföldi magyar ember legsa- játosabb tulajdona. Humorának titka az volt, hogy a legfájóbb, a * legkényelmetlenebb érzéseket vi- dám szavakba csomagolva talál- ta kl: az életben való elbúvág és az élettől való megszelídültség, ez volt az ő humora. Sose mon- dott olyat, aminek ne lett vol- na egy adag keserűség a mé- lyén, Hiszen, neki is Jutott még török iga. Mint mindenkinek, aki- ben lélek van, és ambíció és bátorság. Angyalt dolgokat tu- dott mondani hivatalából, s poli- tikai, társadalmi és emberi bén-, tálmalnak mélységéből. Gyön- gyöket szólott, és csiszolt drá- gaköveket hullatott. Volt egy adománya, ami kevés embernek jutott osztályrészül; ha szájét megnyitotta, mér minden- ki nevetett, aki a közelébe ke- rült... Juhász Gyula: Móra Ferenc új könyve: A fes- tő halála azok közül az írások közül való. amelyeket nem akar letenni kezéből az ember, amíg végig nem oívgssa. Olyan ez a könyv, mint valami napsütéses és kanyargó gyalogösvény, amely ki- visz bennünket a város zajából és bajából, virágos réteken, kis kerek erdőkön vezet keresztül, és betart a faluba, ahol az ősi templom ajtajában bárányok le- gelnek és öreg táltosok keresik, kutatják az anyaföld áldott ölé- ben az Attila király kincsét. No, azért nem kell félni, emberek, modernek, hogy falun vagyunk, bicebóca virágok és egyszerű lel- kek között, mert urbánus és hu- manista szellem kalauzol ben- nünket mindvégig, a könyv min- den lapján, akiről ugyanazt Ír- ták, hogy Mikszáthba és Gárdo- nyiba oltott Jókai, de éppen any- nyi okkal és joggal mondhatnád, hogy Anatole Francéba oltott Tö- mörkény, mert hiszen az olyan nem fontos, mikor valakiről van szó, akinek saját hangja és tulaj- don arca van, jellemző és meg- különböztető irodalmi flzlognó- miája, mint Móra Ferencnek, akit minden soráról meg lehet ismer- ni, és akit nem lehat többé el- felejteni, És ami nekem ebben a ked- ves és okos könyvben a legna- gyobb és legteljesebb gyönyörű- séget okozta, az éppen Móra Fe- renc magyar nyelve, ez a próza, amelynél tisztább is teljesebb magyarságát ma nem beszél egyetlen élő hazai szerző sem. Szinte páratlanul áll ez a szep- lőtelenül szűz magyar nyelvi kincs, amely a Móra Ferencé, különösen napjainkban, amikor sokféle szellemi leromlásunk ré- vén meglehetősen bitangságba került, és siralmas árvaságra Ju- tott nyelvünk, amelyben él a nemzet a régi példaszó szerint. Kosztolányi Dezső: Leginkább annak a műfajnak a mestere, melynek eredete távo- li századokba nyúlik vissza iro- dalmunkban. Ezt a maga képé- re és hasonlatosságára alakí- totta, őseit a báró Apor Péte- rek. Eötvös Károlyok, Tóth Bé- lák között kell keresni, akik ér- tették a módját annak, hogy min- den apróság arannyá véljék, amihez hozzáérnek. Semmi al- kalom se kicsiny ahhoz, hogy bölcsek, vonzók, talpraesettek le- gyünk. Az egyént szeretetre mél- tóság csodát művel. Egy adomá- ba belefér az egész világ. A har- madik osztályos utazás, a aáska, vagy a kettőspont, minden-min- den méltó arra. hogy emberi vol- tunkban megnyilatkozzunk. Ke- dély által értjük meg az Éle- tet. Ezt a szemléleti formát a barkácsoló, vajákos magyar fajta teremtette meg. A freneia cse- veg. szikrázik, pontosan ktszá- mított csattanókat helyez el, a német taglal, fejteget, elemez, boncol, letol, mindig tudományé, san ez angol az essay megalko- tója, valami szigorú, de közvet- len tárgyilagossággal világítja meg tárgykörét. Mi mesélünk, s közben szemlélődünk, vállunkat vonogatjuk, el-e!kalandozunk. vé- gül mosolygunk. Móra Ferenc az önmagáért való „beszéd" e pom- pázatos, keleti módját műveli ki, mely oly általánosan és meg- indítóan hat mindnyájunkra, annyi távoli emléket ébreszt ben- nünk, mint a cigányzene. Szeret meg-megállnl, vargabetűt tenni, zárójeleket nyitni. Éppen eszé- be jutott valami. Mégis mindig célhoz ér. Mondatai természete- sen görtgyölödnek le egymásról. Tiszteli a betűt, mértékes művé- sze az Írásnak, önmagában rend- kívül megvetheti a tellszájúsá- got. Markolj keveset, és fogj so- kat. Csak az való papírra, ami ma mér formailag is megérett: Joubert (rja, tanácsul minden tollforgatónak: „Nem a mondato- mat csiszolgatom, hanem a gon- dolatomat. Várok mindaddig, mig az a fénycsöpp, melyre ezükaé- gem van, ki nem alakul, a le nem pottyan tollam hegyéről." Ortutay Gyula; Az Irodalomtörténeti konven- ció Mórét le, mint Tömörkény Istvánt is, beosztotta az úgyne- vezett Mikszáth—Gárdonyi „Iro- dalmi iskolába", mint annak pro- vinciális képviselőit, bár Mórá- nál később a provinciális jel- zőt mér elhagyták. Különös Is- kola ez a Mikszáth—Gárdonyi -fé- le. hiszen az első részletezőbb analízis bárki előtt is bebizonyít- hatja, hogy még Mikszáthnak és Gárdonyinak az összekapcsolása is teljességgel önkényes és indo- kolatlan, akár a tematika, akár a forma oldaláról tekintjük ezt a kapcsolatot. Hogy Mikszáth ke- serű, cinikus fölénye éa Gárdo- nyi kedves érzelmessége között milyen összefüggéseket találtak irodalomtörténészeink (a for- mák bonyolultabb és még jobban elkülönítő problémáit nem is említem), nem kutatom, azonban az sem kisebb rejtély előttem, hogy Tömörkény és Móra ho- gyan került ebbe a csoportba. Valószínűleg azért, mert Ők is „népiesek" voltak, bár ez a jelző például kissé igazságtalanul ha- tározná meg Mikszáthot éppúgy, mint Gárdonyit, vagy Mórát. Kö- zülük egyedül Tömörkény volt valójában népi a szónak mély és komoly, éppen nem divatos ér- telmében, a magyar vídékiség legnagyobb ég leggazdagabb egyé- nisége Petelei mellett. Még talán Gárdonyi magatartásának finom- ságai, szelíd llraisága emlékeztet- né helyenklnt Móra írói egyéni- ségére. Azonban ez is csak felü- leti rokonság. Móra témalátá- sa, formaalkotása. írói munká- jának lényegi mind-mind merő- ben különbözött Gárdonyiétól, a tudom, nem hitt ebben az előtte is elég sokat emlegetett rokon- ságban, Iskolában. .,, Szeged történetének egyik legjobb ismerője volt, mégpedig nem laikus módjára. Az is köz- tudomású, hogy reaónyábfn, az Ének a búzamezőkről -ben a Sze- ged-vidéki parasztságnak állí- tott maradandó emléket. Mégis Móra regényeiben, elbeszélései- ben, tárcáiban Tömörkény, s az egész provinciális szemléletű Iro- dalom Irányával szemben egy sajátos igény revelálódik: huma- nistának kell neveznem, nem mintha ezzel valaminő divat sze- rint akarnám átformálni írói egyéniségét, Minden erőszakoltság nélkül mondhatom, ^ legsajátabb írói vonása, s egyben írói érde- me lf. az a humanitás, az a hu- manista érdeklődés, amellyel az emberi létezésnek problémáit ke- reste, h§ azokra a feleletet legin- kább a paraszti témákban ke- reste ég találta meg. Az az ö«ze- békíthetetlennek látszó kettősség, amely ma ts elválasztja egymás- tól a paraszti és az urbánus kul- túrák híveit, Mórában ellent- mondás nélkül egysébe forrott össze. Számára a humanitás nem jelentett gőgös elkülönülést a profanum vulsustól, a társadalmi és kulturális magára hagyatott- sága miatt elmaradott magyar paraszttömegektől, de a paraszt- ság szeretete sem hozott magá- val vaskosságot, szűk látókörű szemléletet, visszautasítását a ma- gasabb szellemiség ajándékainak.