Monika Peetz: Léböjt Hotel

PA R K KÖ N Y V K I A D Ó

M O N I K A P E E T Z3500 Ftwww.parkkiado.huwww.facebook.com/parkkiado©

BE

TT

INA

FÜ

RS

T-FA

ST

RÉ

M O N I K APEETZ

Másfél évvel sorsfordító zarándoklatuk utána keddi nôk újabb közös nyaralásra indulnak. Hétnap tökéletes kikapcsolódás: se férfiak, se család,se internet, se telefon. Egy teljes hét a léböjtkúra,

a salaktalanítás és a méregtelenítés Bermuda-háromszögében, hogy nyomtalanul eltûnjeneka fölös kilók, a méreganyagok, a munkahelyi

stressz és a családi gondok. Ám hamar kiderül,nem az éhség az egyetlen, amivel meg kell

küzdeniük, mert nem csak a kilóktól, a múlttól semszabadulnak olyan könnyen.

„Tökéletes társ egy igazán önfeledtkikapcsolódáshoz.”

HARTMANN EMESE – GOODREADS.COM

„Vicces, okos, elbûvölô, egyszerûenimádtam.”

ANITA – AMAZON.DE

„Olyan, mint egy könnyed nyári flört.Azonnal levesz a lábadról, és még évek

múlva is mosolyogva gondolszvissza rá.”

KISADRIENN – MOLY.HU

Léböjt Hotel A KEDDI NÔKÚJRA

AKCIÓBAN

„Mi lenne, ha meghosszabbíta-

nánk az itt-tartózkodást? –

vetette föl Eva. – Elvégre a kéthe-

tes böjtkúra még jobb, mint az

egyhetes. Fôleg az anyám nélkül.

– A hajamat, a szempillámat,

a körmömet, mindent meghosz-

szabbíthattok rajtam, de a böjt

meghosszabbítását nem válla-

lom – tiltakozott hevesen Estelle.

– Két napom van és egy fél-

falunyi lehetséges apám – sóhaj-

tott fel Eva.

– Mire valók a barátok? – biz-

tatta Caroline. – Két szem többet

lát, mint egy.

– Hát még négy! – csatlakozott

Kiki, föltette a kezét, és felemelte

Gretáét is.

– Módszeresen végigvizslatjuk

a falut – ígérte Caroline.”

MONIKA PEETZ író,

dramaturg, forgatókönyvíró.

Keddi nok címu regénye 2010-ben

jelent meg Németországban,

és még abban az évben több mint

egymillió példány kelt el belole.

Azóta 23 nyelvre lefordították,

és meg is filmesítették.

H É T . N O . K A L Ó R I A .051

park_peetz_lebojt hotel_cover__OX_28mm 5/5/15 10:53 AM Page 1

Léböjt Hotel

Park Kön y vkiadó

1 HÉT. 5 NŐ. 0 KALÓRIA

Fordította LENDVAY KATALIN

M O N I K A P E E T Z

12

2

– Vajon hol késnek a hölgyek? – tette föl a kérdést Luc. A francia vendéglő tulajdonosa tanácstalanul meredt az ajtóra. Judith volt az egyetlen, aki a megbeszélt időre meg-jelent a Le Jardinben. Neki nem volt se családja, se párja, sem pedig valamirevaló hivatása. Senki és semmi az életé-ben, ami meggátolta volna, hogy pontosan érkezzék. Csak-hogy kínszenvedés volt egy szál egyedül üldögélni az öt személyre terített asztalnál. Idegesen fészkelődött, érezve a többi vendég szánakozó pillantásait. Legalább egy okos-telefonja volna! Az ujjával a képernyőn szánkázó ember elfoglalt, fontos személynek hat. Judithnak csak egy olyan, divatjamúlt mobil volt a birtokában, ami kizárólag telefo-nálásra és sms-ezésre alkalmas. Még ezt is ritkán kapcsolta be. A sugárzásveszély miatt – és különben is: minek. Mióta Arne, a férje meghalt, a telefon többnyire néma volt.

13

– Hozzak neked valamit? – kérdezte Luc.Judith megrázta a fejét: gyűlölt egyedül enni.– Caroline bármelyik pillanatban itt lehet – vigasztalta a vendéglős –, ő mindig pontos.

– Valószínűleg ügyféllel van megbeszélése – tippelt Ju-dith.

A felkapott ügyvédnő a zarándokút óta többet dolgo-zott, mint valaha.

„Kíváncsi volnék, feltűnik-e egyáltalán Carolinénak, hogy nem él együtt a férjével” – tréfálkozott néha Estelle.

Judith nem nevetett. Ő volt az utolsó, akinek jól állt vol-na, ha ugratja Carolinét. Végtére is elég dicstelen szerepet játszott Caroline és Philipp házasságának megromlásában. Amikor Arne halálos küzdelmét vívta a rákkal, ő Philipp karjaiban vigasztalódott. A férfi kezdetben a háziorvo-suk volt, majd baráti tanácsadójuk, végül Judith szeretője. A titkos viszonyra a zarándokúton derült fény. Maga Ju-dith is akkor tudta meg, hogy se nem kitüntetetten egyet-len, se nem utód nélküli szeretője volt Philippnek. Aki el is tűnt az életéből. Judith állandó és egyetlen partnere a rossz lelkiismeret lett.

Luc egy tányérkán kis adag előételt tett le eléje. Milyen aranyos! A lourdes-i út óta Judith a hét négy napján a Le

Jardinben pincérnősködött, de a hónap első keddjén ven dégként foglalt helyet. Régebben úgy tartották, hogy a vendéglátásban dolgozni egyet jelent a hajszoltsággal, ám Judith a béke szigetének érezte a Le Jardint. Manapság a pincérség azon kevés foglalkozások egyike lett, ahol még van értelme a „leteszi a lantot” kifejezésnek. Judithnak nem kellett állandóan, mindenütt és a nap huszonnégy órájában

14

e-mailekre válaszolnia, és folyamatosan elérhetőnek lennie, mint a barátnőinek. Még Estelle, a dúsgazdag patikatulaj-donos felesége is időszűkében szenvedett, noha ő megen-gedhette magának, hogy ne dolgozzék, másokra hárítsa át a kellemetlen feladatokat. Csakhogy jobb meggyőződése ellenére engedett a felkérésnek, és felelősségteljes szerepet vállalt a golfklub nagy jótékonysági rendezvényének szer-vezésében. Azóta ő is stresszel. A puszta kérdés, hogy mit vesz föl az alkalomra, az idegösszeroppanás szélére sodorta.

– Előbb-utóbb biztos megjönnek – vigasztalta Luc, ami-kor a második pohár proseccót tette le Judith elé. – A ház ajándéka.

Milyen kár, hogy képtelen beleszeretni Lucbe. Egyet-lenegyszer próbált beszélni neki a problémáiról. Arról, hogy néha az az érzése: minden tekintetben lemarad a ba-rátnői mögött.

– Nagyon is értelek – válaszolta a maga sokatmondó pillantásával Luc. – Így vagyok ezzel én is, valahányszor az FC Bayern ellenfeleként fut ki a pályára az FC Köln.

Judith örülhetett, hogy ott van legalább Kiki, aki maga is küzd, hogy egyenesbe hozza az életét. A dizájnerlány nemcsak egy vázasorozat díjnyertes tervét hozta magával a zarándokútról, hanem egy különleges szuvenírt is, az im-már hat és fél hónapos Greta babát. Tudvalévőleg ő lett az oka annak, hogy anyja kapcsolata Max Th alberggel komolyabbra fordult, mint a fi atalember számtalan előd-jével. Pedig Max mindössze huszonnégy éves volt, ráadá-sul Kiki főnökének a fi a. Vagyis a volt főnökéé. Mert bár a kényszer-após erősen remélte, hogy Kiki csak mint aff éle heveny, de gyorsan múló kór – mondjuk egy légúti fertő-

zés – vonul át örökösének életén, a Greta unoka váratlanul gyors érkezése az ellenkezőjéről győzte meg. Kiki és Max ágy- és asztalközösségre lépett egymással, s nyílt titok volt, hogy közös háztartásukat közös anyagi gondok nyomaszt-ják. Mégis arra jutottak, hogy a sűrűn hasra forduló Greta hozta életükbe a legpozitívabb fordulatot. Judith irigyelte a barátnőit, amiért olyan színes és tartalmas az életük.

Amikor négy proseccóval, némi kenyérrel és egy tányérnyi olívatapenadéval a gyomrában, egy értelmetlenül eltöltött este után hazafelé imbolygott, fölfedezte, hogy időközben kapott négy sms-t. Nem volt hajlandó elolvasni, miért nem sikerült egyik barátnőjének sem megérkeznie a Le

Jardinbe. „Így nem mehet tovább – írta nekik. – Utazzunk el néhány napra, mielőtt végleg felőrölnek bennünket a hétköznapok.”