Múltból mmerítõ jjelen a kkalotaszegi SSztánáncigány, jó és sok étel meg bor s pezsgõ is. Móricz Zsiga úgy for-golódott az emberek között, mintha közülük való lett

3

Szilágyi Mátyás fõkonzul el-tûnt. Ez a hír terjedt el futótûz-ként Sztánán, amikor a nagyér-demû hiába várta a Magyar Köz-társaság kolozsvári diplomatájáta február 5-e és 7-e között lezaj-lott X. Sztánai Farsang nyitányá-ra. Emiatt a mûsorkezdés csú-szott, egyre csúszott, de mert atisztelt publikum és a szereplõktürelmével visszaélni nem ildo-mos, felgördült a függöny.

Menet közben kiderült Szi-lágyi uram úgy járt, mint DsidaJenõ egykoron. Egy alkalommalugyanis Kós meghívására a költõSztánára vonatozott, s vendéglá-tója azzal a meghagyással ültettefel saját mokány lovacskájára, Pi-cire: baktasson átal Körösfõre,ahol újkenyér alkalmából úrva-csorát oszt a pap, de estére a Var-júvárban legyen, mert földi va-csorára is hivatalos. Dsida mentis szívesen, az úrvacsoraosztástkövetõen többen is hívták, hogylegyen vendégük, tisztelje megjelenlétével házukat. A költõazonmód el is fogadta a hívást,megebédelt, és igen jól éreztemagát a délutáni mulatságban.No, de Körösfõn elesteledett, saz erdõben eltévedt, árkon-bok-ron keresztül kereste az utat, asztánai vasúti alagútnál románkatonák szólították megállásra.Dsida szerencséjére a puskás ka-tonák felismerték Kós lovát. Picipedig gondolt egyet, és fittyethányva a költõ tájékozódó ké-pességére és terepismeretére,egyszerûen hazaballagott a há-tán szundikáló Dsidával. Ha pe-dig Pici nem ismeri az utat, tánmég most is bóklásznának vala-hol a Riszeg alatt. Midõn pedigaz éjszaka kellõs közepén a Var-júvárhoz érkeztek, Kós harago-san elõbb a lovának adott vacso-rát, Dsidának csak azután kerültharapnivaló.

Szilágyi Mátyásnak avval voltszerencséje, hogy sofõrje, Gyõzõmester idejében felismerte: Zso-

bokról Sztána felé menet Farnassemmiképp sem eshet útba, úgy-hogy térültek-fordultak, s mégidejében fogadhatták a sztánaiakvendégszeretetét, Papp Hunorreformátus lelkész pedig elsõ-nek Szilágyi uramat invitálta va-csorára. De még mielõtt asztal-hoz ültek volna, a Magyar Köz-társaság kolozsvári diplomatájaarról szólt a közel másfélszázmagyart és vagy húsz romántszámláló piciny falu kicsi kultúr-házába egybesereglett erdélyi ésmagyarországi népes közönség-nek, hogy határon innen és túl,magyarnak egy a hangja, s ez ígyvan rendjén.

A Papp Hunor református lel-kész és gyülekezete által 2001-ben újjáélesztett sztánai farsangidén bõvelkedett ilyen fordula-tokban. A télbúcsúztató mókázásfokozásaként a sztánai gyerme-kek – és Papp Hunor, valamintPesten élõ csíki jó barátja, And-rás Sándor személyében két„vendégmûvészük” – nagy de-rültséget és tetszést aratva adtákelõ Ridegh Sándor Indul a bak-

terház címû, sztánaiasra adaptáltdarabját. A poén most sem ma-radt el: a pap ugyanis eltûnt, ésmindenki nagy meglepetéséredús szakálla nélkül tért vissza aszínpadra, hogy a szereplõk kö-zül valaki meg is kérdezte: „Mitkeres a színpadon Pillich Ba-lázs?” Utóbbi ugyanis a kolozsvá-ri Szarkaláb Néptánc-együttessela Harmadik zenekar kíséretébenfergeteges mezõségi és kalota-szegi táncokkal lépett fel, igennagy tetszést aratva. És nem volt,mert nem lehetett vége, mert a

Múltból mmerítõ jjelena kkalotaszegi SSztánán

Wagner PPéter: AA ssztánai CCsiga-ddomb ((pasztell)

Wagner PPéter: AA SSzentimrei-hház kkopjafá-val ((pasztell)

4

közben gyantázó bánffyhunyadiprímás, Varga István Kiscsipássalmegerõsödve hajnalig húzták-ropták. Forgott a leány s a szok-nya, csattogott a csizma szára, sezt nem lehetett tétlenül szemlél-ni, következésképpen a teremegyik sarkában addig üldögélõKós-unoka, a néprajzkutató dr.Kós Károly fia, a Budapesten élõpszichológus, Kós Béla és kedve-se is táncra perdültek. A Kós-unoka – akárcsak az újraépítke-zésben segítõk – Papp Hunortóldíszoklevelet vehetett át, SzabóZsolt pedig kalotaszegi kötõdésûkönyveket ajánlott a jelenlévõk-nek, fogyott is a portéka, majd-

nem úgy, mint a rögtönzött csap-székben a sör és a forralt bor.

Tápláló ggyökerekMerthogy a sztánai farsangot

nem lehet elképzelni Kós nélkül.A nagyapa, Kós Károly ugyanis1914-ben tett arról, hogy az azesztendõ ne csak az elsõ világhá-ború kitörésérõl maradjon emlé-kezetes, hanem arról is, hogyfebruárius havának elsõ napjánmegszervezte a protestáns bált.Az úgy kezdõdött, hogy minek-utána az ötlet megfogant, Kós el-készítette a díszes meghívót,mely a Díszítõ Mûvészet címûlapnak olyannyira megtetszett,

hogy a szétküldendõ lapokattiszta ingyen kinyomtatta. Kósmaga mellé vette szervezõnekközkedvelt sógorát, Balázs Ba-lázst, ahogy a sztánaiak mond-ták: Dufla Balázst, s a jeles naprameghívta Kalotaszeg minden va-lamire való családját, de pestiépítész barátját, Zrumeczky De-zsõt, valamint kedves írótársát,Móricz Zsigmondot is. A pestivendégek Bánffyhunyadon száll-tak le a gõzös vontatta vonatról,Sztánáig az utat pedig lovas szá-non tették meg. S milyen az er-délyi és milyen a pesti ember:míg Kós Károly úgy emlékezettkésõbb azokra a napokra, hogy„gyönyörûséges szép telünk voltakkor. Hetek óta tiszta, ragyogónapsütés, szikrázó, ropogó, por-zó hó s talán azóta sem olyan tar-tós, jó szán utunk”, addig Móriczcsak dörzsölte a kezét, és moso-lyogva fázott, pedig egész éjsza-kán át ropogott a tûz a nagy, kalo-taszegi kandallókban.

A bál azonban kitûnõen sike-rült. Lenn a faluban az állami is-kolában lámpagyújtás után kez-dõdött a reggelig tartó tánc. „Jócigány, jó és sok étel meg bor spezsgõ is. Móricz Zsiga úgy for-golódott az emberek között,mintha közülük való lett volna.Mosolygott, beszélgetett, táncolt,és rengeteget jegyzett egész éj-szaka. Másnap még bészánkáz-tunk a faluba – maradékra éscsendes beszélgetésre, s este el-utazott vissza Pestre. Hiszem,nem bánta meg, hogy eljött volt,mert ebbõl a muzsikás, vidám,szánkózó, havas téli napból szüle-tett meg talán legnapsugarasabbírása, a Nem élhetek muzsikaszónélkül” – vetette papírra Találko-zásaim Móricz Zsigával címûvisszaemlékezésében Kós Károly.

Újjáalakuló fforma éés ttartalomHosszú évtizedek után, 2001-

ben éledt újjá a sztánai farsango-lás. Ennek elõzménye, hogy1999 nyarán fiatal házaspár bak-tatott le hátizsákosan a faluba avasúti megállóból. A falubeliekelsõre azt hitték, holmi turistákjöttek felkeresni valami elveszettnéphagyományt, vagy a Dsidalovát, s részben igazuk is volt,csak abban tévedtek, hogy a fiata-

A sszilágysomlyói SSzederinda cciteraegyüttes kkalotaszegi éés sszilágysági ddalokat aadottelõ.

Jelenet aaz IIndul aa bbakterház ccmû nnépszínmûbõl. ((A sszerzõ ffelvételei)

5

lok nem turisták voltak, hanemPapp Hunor, az új reformátuspap és felesége, Judit asszony. Azújrakezdés azonban aligha sike-rült volna a budapesti CorvinusEgyetem Kert- és Tájépítészeti Fa-kultásának tanára, Fekete Albert,valamint a Mûvelõdés fõszerkesz-tõje és a Szentimrei Alapítvány el-nöke, a Babeº–Bolyai Tudomány-egyetemen magyar újságírást ok-tató Szabó Zsolt nélkül.

Nos, ebbõl a hármas összefo-gásból indult újra a sztánai far-sangolás. Elsõ években a bevé-telt az út javítására, a falu köz-pontjának rendezésére fordítot-ták. Akkor pattant ki az ötlet,hogy a híres-nevezetes Kós–Mó-ricz féle bálnak otthont adó egy-kori református majd állami, ro-mos iskolát építsék újra. A helyireformátus egyházközség tulaj-donában lévõ hajlékot a gyüle-kezet az 1830-as években kór-háznak építette, majd felekezetiiskolává alakította át. Az újjáépí-tés érdekében Papp Hunor 2005nyarán több kanadai város ma-gyar gyülekezetével találkozott.Az igehirdetésen kívül a lelkész akolozsvári Filep Farkas és Hal-mágyi Erika filmjével mutatta bea kis kalotaszegi falut, valamint a2001-ben – nyolcvanhét év után– újraélesztett farsangi mulatsá-got. Az adakozók jóvoltából vala-mivel több, mint 15 ezer kanadaidollár gyûlt össze, az újjáépítésterveit magyarországi és erdélyiépítészek díjmentesen készítet-ték el. Zsoboki kõmûvesek irá-nyításával a gyülekezet kaláká-ban bontotta szét a beomlott te-tõzetet és a megroggyant falakat,harminc teherautó törmeléketkellett elszállítaniuk. A gyüleke-zet addig s addig küszködött,míg hathatós magyarországi éskanadai támogatással az egykoriiskola újraépült, 2009 adventjé-nek elsõ vasárnapján pedig fel isavatták azt a gyülekezeti nagyter-met, amelyet a Budapestrõl Kana-dába kitelepedett, és az erdélyimagyarság sorsát szívén viselõmecénásról, néhai Benkõ Gyulá-ról neveztek el. Az újjáépített ház-ban konyhát, fürdõt, elõadóter-met és orvosi rendelõt, valamint24 vendég számára szállást alakí-

tanak ki, tervek szerint a Kós-félebált és Móricz Zsigmond látogatá-sát megörökítõ emléktábla is ahelyére kerül.

De a létesítmény kezdett fel-telni élettel. Vagyis a forma tarta-lommal. Hiszen a Benkõ Gyulá-ról elnevezett nagytermében acsendesebb mûfajok kedvelõi azidei farsangolás alkalmával Wag-ner Péter budapesti építésznekaz 1970 és 2010 közötti évekbenkalotaszegi tanulmányútjain ké-szített rajzaiból és pasztelljeibõltekinthettek meg kiállítást. „Wag-ner Péter azok közé a magyaror-szági fiatalok közé tartozott, akikéveken át hátizsákkal jártak Er-délybe, és útjaik során meg isörökítették élményeiket. Ha az

anyag nem is teljes, de mindenkimegtalálhatja benne a maga he-gyét, völgyét, ház- és utcarészle-tét” – méltatta a tárlatot SzabóZsolt. A Gáspár Attila és SzémanRózsa vezette szilágysomlyóiSzederinda gyermek citerazene-kar elõadása emelte a hangula-tot, s a közönség vastapsbanmegnyilvánuló elismerését azegyüttes azonnal élvezetes rá-adással köszönte meg. És mégmindig nem volt vége, mert azéjfél után a Szentimrei villába át-vonulók hajnal hasadtáig múlat-ták a telet. Ugyanott szombatdélelõtt Kós Béla nagyapjáról ésédesapjáról tartott vetítettképeselõadást, hogy a jelen levõ fiata-lok, köztük médiaszakos mester-

A kközönség ssoraiban aa mmegkerült kkolozsvári ffõkonzul, SSzilágyi MMátyás.

A jjó hhangulatot eelõkészítendõ aa kkolozsvári SSzarkaláb mmezõségi éés kkalotaszegy ttán-cokat aadott eelõ.

6

képzõsök közelebbrõl is megis-merhessék azokat az elõdöket,akik vitathatatlan érdemeket sze-reztek az erdélyi szellem palléro-zásában.

Szintén a szombati, csende-sebb napon az elõzõ éjszakai bálután magukhoz térõk megláto-gathatták a Varjúvárat, és a Csiga-dombról csodálhatták meg Kalo-taszeg szépséges hegyeit és völ-gyeit. A délutáni kikapcsolódás-hoz tánc- és énektanítás, kézmû-ves mûhely, bábszínház kínáltamagát. Az ötletes és változatosjelmezek bemutatkozását és fel-vonulását nagy tapssal jutalmaz-ta a népes szülõi-nagyszülõi ésvendégsereg, este pedig megintszólt a zene, amikor a körösfõiYES zenekar a mûvelõdési ott-honban bulival, Szép Bálint ésbandája, valamint Varga IstvánKiscsipás a közösségi házban pe-dig táncház-zenével szórakoztat-ta a nagyérdemût. A mulatság va-

sárnap ünnepi istentisztelettelért véget, a kétnapos dínom-dánom teljes bevételt a sztánai

közösségi ház konyhájának ki-alakítására fordítják.

BENKÕ LEVENTE

Wagner PPéter: AA CCsiga-ddomb aa nnádasi nnyereg ffelõl ((pasztell)

A magyar költészet (különben minden költé-szet) az otthonteremtés mûhelye és szertartása. Aköltõ otthonát keresi a nyelvben, a kulturális ha-gyományban és általuk egy nemzet közösségébenés történelmében. Otthont épít – nem csak önma-gának, egy nagyobb emberi közösségnek: egynemzetnek is, különösen, ha ez a nemzet, ahogykeserves huszadik századi története során a ma-gyar, nem vagy nehezen találja meg, építi fel ottho-nát. Radnóti Miklós egész életében otthonra vágy-ott: családra, baráti közösségre, védelmezõ hazára.Nem kerülte a harcot, a szellem csatáit, jóllehettudta, hogy ellenfelei (késõbb elpusztítására törõellenségei) vajmi ritkán vívnak tiszta fegyverekkelés végsõ érv gyanánt mindig a nyers erõszakhozfolyamodnak.

Mégsem a küzdelemben kereste azt a közeget,amelyben megvalósíthatja igazi önmagát. Otthonakart lenni az országban és az emberi létben. Ésminél vadabb mozdulatokkal söpörte félre a törté-nelem ennek az otthonosságnak a lehetõségét, õannál konokabb szívvel próbálta megépíteni, asors ellenére, a maga emberi otthonát. Otthont ke-resett a természetben, a fák és füvek bukolikus

Radnóti Miklósemléktáblája elõtt

Oláh KKatalin KKazinczy-eemlékplakettje aa ttokaji eemlékfalon.

7

világában, megálmodott theokritoszi pásztorokközött. Otthont keresett a szerelemben, ifjú hitveseoldalán. Otthont keresett a könyvek birodalmában,elmerülve régi magyar vagy modern francia költõkverseiben. Otthont keresett az irodalomban, az iro-dalmi életben megértõ társakra várva, méltó fela-datokra készülõdve. Nyugalmas emberi sorsra vá-gyakozott, arra, hogy békében végezhesse alkotómunkáját.

Az otthonépítés mûve, úgy tetszett, már-már si-került. Sorsának tragédiája volt, hogy az ifjúságotthonkeresõ küzdelmei után éppen akkor véltemegtalálni szellemi otthonát, midõn erõszakkalragadták el a birtokba vett világból, abból a kö-zösségbõl és attól a munkától, amelyet magáénaktudott, amelyhez minden idegével ragaszkodott. Avilágra zúduló erõszak és háború az õ otthonátsem kímélte, feldúlta a béke törékeny szigetét,magának követelve a költõ életét. Radnóti koránmegérezte a fenyegetést. Már ifjúságának idillikusköltészetében volt valami szorongásos érzés: a tisz-ta tájat feldúló vihar elõérzete. Késõbb pedig,ahogy férfivá érett, valóságos történelmi fenyege-tésekkel szembenézve kellett helyzetével számotvetnie. Elkerülhetetlen végzetet érzett maga fölött,hatalmat, amely kegyetlen közönnyel tör az életellen, és az õ ifjú életét is veszélyezteti.

Kora ifjúságában fellázadt környezete ellen,minden társadalmi és költõi konvenciót elutasított.A lázadó remények magaslatáról nem volt könnyûeljutni arra a másik magaslatra, amely végül a lelkiellenállás bástyája lett, melyrõl széles kitekintésnyílott a közeljövõ véres fejleményeire. Radnótimessze tekintett, költészete sötét jóslatokkal voltterhes, korán megérezte azt, hogy iszonyú törté-nelmi katasztrófa közelít. A vihar sötét függönyemögött mégis megsejtette a távoli béke reményét.Keserves tapasztalataival és még keservesebb bal-sejtelmeivel küzdve vált szelíd moralistává: elõszörtalán az ószövetségi szentkönyvek, végül azonbanaz evangéliumok sugallata szerint. Radnóti, mint ezköztudomású, kedves tanára, Sík Sándor hatásáramár érett férfikorában vette fel a keresztségét, deezt megelõzve már magába fogadta a keresztényszellemiséget, és ahogy utolsó versei tanúsítják,végül is a krisztusi tanításban találta meg a vigasz-taló reményt.

A szellemi távlatokért, amelyek megnyíltakelõtte, akár a régi mítoszok vagy a keresztény le-gendák hõseinek, szenvedéssel, végül életével kel-lett fizetnie. A férfikor költészete ezt a szenvedéstés áldozatot fejezte ki. Naponta megújuló drámátmutatott, mindinkább növekvõ drámaiságot ésveszélytudatot. Radnóti Miklós költészetét a közel-gõ történelmi kataklizmák sötétje festette, a halálegyre jelenvalóbb képe szõtte át. A verseit áthatóhalálfélelem több volt, mint közönsége szorongása várható történelmi kataklizmák elõtt. Nem voltakkétségei afelõl, hogy az Európát hamarosan elborí-tó háború számtalan áldozatot követel, és õ magais az áldozatok közé kerül. Sötét jóslatait nem egy-szerûen a költõi érzékenység magyarázta, hanemtörténelmi tudatosság is: az, hogy pontosan ismer-te az ellene irányuló erõszak természetét. Mágikus

költõi erõvel, nem egyszer látomásos érzékenység-gel, mégis tárgyilagos helyzetismerettel vetett szá-mot saját végzetével, egyszersmind háborúba taszí-tott hazája sorsával.

A haláltudat iszonyú szorítása szüntelen véde-kezésre kényszerítette eszét és szívét. Védelmetkeresett az üldözõk mind szorosabb gyûrûjében,noha egyre biztosabban tudta, hogy már nincsvédelem. Belsõ erõforrásokat kutatott, az önvéde-lem és az ellenállás támaszait. Hogy majd teljesemberként, félelem nélkül, ép érzékekkel lépjen a„meredek útnak” arra a végsõ szakaszára, amelyen,tudta, el kell indulnia. Ezért gondozta olyan ma-kacs ragaszkodással erkölcsi javait: a feleségeoldalán megtalált otthont, a költõi és mûfordítómûhelyben szerzett önbecsülést, a szülõfölddel ésa nemzeti hagyománnyal kialakított termékenykapcsolatot. Végezte dolgát, számot adott történel-mi tapasztalatairól, tiszta emberi szóval tiltakozotta barbár erõszak uralma ellen.

Most, születésének századik évfordulóján, itt, aTokaji Írótábor közösségében nem a méltatlan ésrettenetes halált szeretném felidézni, hanem azt abíztató példát, amelyet a költõi otthonosság szelídbátorsága mutat. Hadd szóljak meggyõzõdésem-rõl: magyarságunkat nem a zárt rendben unifor-misban menetelõ erõszak fejezi ki, hanem költõ-inknek az a szelíd bátorsága, amellyel vállalták ahelytállást a maguk tiszta eszményei mellett, és mû-veikben teremtették meg önmaguk számára és szá-munkra: az utókor számára az otthont és a hazát.

POMOGÁTS BÉLA

Oláh KKatalin RRadnóti MMiklós-eemlékplakettje aa TTokaji ÍÍrótáboremlékfalán ((Muzsnay ÁÁrpád ffelvételei)

8

– Ön nagyon jól ismeri azerdélyi magyar kulturális életet.Miként vélekedik az elmúlt évek-ben bekövetkezett változásokról?

– 1977 óta a mûvelõdés terü-letén dolgozom. A szamárlétraminden fokát végigjártam. Mie-lõtt az opera igazgatója lettem,voltam falusi kultúrotthon igaz-gató, majd municípiumi kultúr-ház igazgató, megyei szaktanács-adó, majd a kolozsvári magyaropera mûvészeti titkára, így vanrálátásom a mûvelõdési élet ala-kulására. Röviden annyit mond-hatok, hogy úgy alakul a mûvé-szet, a kultúra, mint a társada-lom. Kicsit hordozza a szó pozi-tív és negatív értelmében is amúlt hagyományait: sajnos mégmindig hordozza a múlt beideg-zõdéseit, a kommunizmus fent-rõl irányított módszereit. A kissészûk korlátok közötti mozgástnehezen lehet nagy térré feszí-teni. Ez lassítja a korszerû, euró-paibb mûvelõdési élet kialakulá-sát. De ugyanakkor el kell mon-danom, hogy az erdélyi magyarmûvelõdési élet messze a társa-dalmi és politikai élet fölött jár,hiszen intézményeinknek sike-rült megmaradni, és az államiszférát is kiszélesíteni, ezáltalpedig lehetõség nyílt a civil tár-sadalom felépülésére, és ez jóirányba mozdította el, változa-tossá tette a magyar mûvelõdésiélet világát, amelyet sok esetbenaz állam nem tudott vagy nemakart támogatni. Sajnos a globali-zálás magával hozza a saját sze-metét is. Én ellenzem a coca-colakultúra szegény világát, amelyszintén nyugatról jött, de emel-lett sok értéket is kapunk, ha feltudunk nõni egy olyan szintre,hogy természetes szelekció útjántudjuk kiszûrni azokat a szellemitermékeket, amelyek minket

gazdagítanak.– Köztudott, hogy ön a nép-

tánc nagy támogatója. Hogyanlehet ezt a kulturális megnyilvá-nulási formát ma is vonzóvátenni a fiatalok számára akkor,amikor az internet illetve abevásárlóközpontok világát él-jük?

– Szerintem mi lehetõségetkínáltunk a fiataloknak, hogy anemzeti kultúránk jelentõs szele-tével megismerkedjenek. Ebbensemmi erõszakos nyomulás nemvolt, egyszerûen tudomására kí-vánjuk hozni a fiataloknak, hogyezek olyan értékek, amelyekkelaz õseink ezer éven át együtt él-tek. Ezek nem csak szórakozásiformák voltak a téli estékben, ha-nem szerves részei õseink min-dennapjainak, szertartás szerepeis volt. Példaként mondhatom,hogy sok közösségben a teme-tésrõl egyenesen táncba mentek,ezzel a tiszteletüket akarták kife-jezni, illetve emléket akartak állí-tani a halottnak. Mi büszkék le-hetünk arra, hogy a világon a leg-változatosabb, legkomplexebbnéptánccal rendelkezünk. Akimegérzi ennek a varázsát, életevégéig szerelmese lesz a nép-táncnak, mint mûfajnak. Én többmint 30 éve gyakorlom ezt a mû-vészeti ágat, de mint rendez-vényszervezõ, táncházi muzsi-kus és tánctábor szervezõ is pró-bálom népszerûsíteni, amerrecsak lehet. Az érdeklõdés egyrenõ a néptánc iránt. 1991-ben Er-délyben csak Kalotaszentkirá-lyon volt hasonló tábor, ma lega-lább húsz ilyen tábor mûködik,mindegyik él, és még a legki-sebb táborban is legalább százangyûlnek össze. Persze milyensé-gükben változtak az évek során.Nem lehet összehasonlítani azo-kat a táncházakat, amelyeket a

70-es években Kolozsváron tar-tottunk, ahol a városi fiatal, aki-nek nem volt közvetlen kapcso-lata a falusi kultúrával, együttmulatott azokkal a hagyomány-õrzõkkel, falusi fiatalokkal, akikotthon tanulták a táncot. Ez a ré-teg azonban kezd kiöregedni, afalusi hagyományos élet, amely-re én gondolok, felbomlóbanvan. Tetszik, nem tetszik – ezt tu-domásul kell venni. Viszont ez akultúra át van mentve, ebbõl lé-nyegében egy mûvelt kultúralett. Egyik jele az, hogy már nemmûködnek az évközben meg-rendezett táncházak, viszont atáborok annál népesebbek.

– Áttérve az anyagi vetületre:melyik lenne az ideális kapcsolata gazdaság és mûvészet között?

– Egy egészségesen mûködõtársadalomban a mûvészet és agazdaság ki kellene hogy egé-szítse egymást: a gazdaság az ér-tékes mûvészetnek egyfajta me-cénása kellene hogy legyen, mertez a befektetés visszatérül. Ná-lunk egyelõre ez gyerekcipõbenjár. Tudjuk, hogy a gazdaság át-meneti periódusban van, de en-nek ellenére az effajta támogatásirendszernek jobban kellene mû-ködnie. A Magyar Opera példá-ját is felhozhatom: hihetetlen,hogy milyen kevés támogatásból

Az erdélyi magyarkulturális élet változásai

Interjú Szép Gyulával, a Kolozsvári Magyar Operaügyvezetõ igazgatójával

Szép GGyula

9

kell léteznünk. Ezt nem is lehetelmesélni egy nyugatinak, vagyakár egy magyarországinak sem,mert el sem hiszik. Talán magya-rázatot kaphatunk arra, hogymiért nem mûködik ez a támo-gatási rendszer: ha megvizsgál-juk, hogy a sikeres vállalkozókhogyan érték el a sikert, arra akövetkeztetésre juthatunk, hogytalán ezeknek az emberekneknem a kultúra az érzékeny pon-tjuk. Nem akarok nevekkel szol-gálni, de jól tudjuk, hogy azok-nak, akik a csúcson vannak,mennyire nem szívügye a mûvé-szetek támogatása. Sablonkéntelmondható, hogy inkább a ki-sebb gazdasági potenciállal ren-delkezõ vállalkozók támogatjáka kultúrát. Másik lényeges gond,hogy nem megfelelõ a Romániá-ban megjelent mecénási, az úgy-mond szponzortörvény. Ez nemteszi érdekeltté a vállalkozót,hogy profitjából néhány száza-lékot a mûvelõdésbe fektessen.

– A kisebbségi státus mennyi-ben befolyásolta a magyar kultú-ra kibontakozását?

– Itt különbséget kell tenni aszékelyföldi és a nem székelyföl-di vidékek között. Kolozsváronmár másképp van. Ez attól függ:az önkormányzatban mennyirevesznek részt magyar tanácso-sok. Ha erõs a magyar önkor-mányzati részvétel, akkor a tá-mogatás arányos. Az RMDSZfrakciónak Funar idejében sike-rült úgy elosztani a kultúrárameglévõ keretet, hogy annak20%-ról a magyar közösség dönt-hetett, ami méltányos volt. Saj-nos most nem állunk olyan jól,nem az arányoknak megfelelõenosztják el a pénzkeretet. Ahol ke-vesen vagyunk, ott akár nullárais csökkenhet a magyar vonatko-zású rendezvények állami támo-gatása.

– Jelenleg a Kolozsvári Ma-gyar Opera ügyvezetõ igazgató-ja. Mit tud mondani az olvasók-nak életútjának ezen állomásá-ról?

– Talán ez az utolsó állomás.Szerencsésnek mondhatom ma-gam, mivel sokfele tevékenyked-tem. Azt, hogy én jelenleg itt va-gyok Erdélyben és ezen belül

Kolozsváron, a Magyar Operá-nak is köszönhetem. Elõzõ mun-kahelyemen annyira ellehetetle-nedett a helyzet, hogy azonvoltam: elhagyom az országot.Ekkor ajánlotta fel az opera amûvészeti titkári állást. Nagy ki-hívás volt, ez egy roppant izgal-mas világ. Büszkeség számomra,hogy a Magyarország határainkívüli legnagyobb hivatásos in-tézmény egyik vezetõje lehetek,amely ugyanakkor a világ egyet-len olyan operaháza, amely nemaz ország nyelvén játszik. Nemszeretem használni a kisebbségiszót, mivel én többségben ér-zem magam, legalábbis szellemitöbbségben.

– A mûvészek bérezésérõl mia véleménye?

– Sajnos nagyon rossz. Éve-ken át kértük, hogy kezeljenekmásképp, mint a gyári munká-sokat vagy tûzoltókat, mivel ezt avilágot nem lehet beskatulyázniolyan kis kockába, amibe pró-bálnak minket behelyezni. Saj-nos ez nem sikerült. Nap mintnap arról beszelünk, hogy a köz-alkalmazottak körében egyújabb bérezési rácsrendszert állí-tanak fel, amelynek logikája vé-leményem szerint rosszabb hely-zetet szül majd, mint az eddigi ál-lapot. Az opera esetében, amelyegy egyetemes mûfaj, a mûvé-szeknek nagy mozgásterük van,és a kiemelkedõ teljesítményûmûvészeink elmennek. Nagyonnagy különbség van bérezésszempontjából egy néhány százkilométerre fekvõ hasonló intéz-ménnyel szemben. Sajnos hiábajön hozzánk a világ legjobb éne-kese, akkor sem tudnák többetajánlani neki 600 eurónál, amiegyébként az igazgatói fizetés-nél is több.

– Miként vélekedik az operá-nak a színházzal való közremû-ködésérõl?

– Elõdeink 1948 óta, amikorlétrejött az opera mint különállóintézmény, kialakítottak egyrendszert, amely abból állt, hogya két intézmény hogyan osztja aközös tereket, és fele-fele arány-ban használhatja a nagy színpa-dot. A szomorú az, hogy rosszulállunk próbatermek és infra-

struktúra szempontjából. A kétintézmény elfér egymás mellettmûfajilag és koncepcióban is. Mimásképp képzeljük el a stratégi-ánkat, de ez jó, mivel így a ko-lozsvári közönség sokkal színe-sebb színházi világot láthat. Amiaz operát illeti, nem könnyû abefektetéseket akár az uniótól,akár más helyrõl lehívni, mivelegy épületnek nem lehet kétgazdája. Annak ellenére, hogyegyforma jogaink vannak a szín-házzal, az épület tulajdonosa-ként a színház szerepel az iratok-ban. Tehát nem kérhetek épít-kezési engedélyt a balett teremfölé, ezt a színháznak kell kérnie,és ez már egy kis akadály, mivelközösen kell, hogy kérjük. Nemállítom, hogy nincsenek kisebbsúrlódások, de ez olyan, mintegy családban: elkerülhetetlen akisebb nézeteltérés, de én úgyérzem, hogy ez a kapcsolat mû-ködik.

– Milyen módszerekkel vonz-za az opera a fiatal nézõközön-séget?

– Nemrégiben volt egy meg-beszélésünk a megyei fõtanfelü-gyelõ-helyettessel, akivel olyanrendszer kialakítását vitattukmeg, amely az állandó kapcsola-tot célozza az opera és a diákokközött, és amely réven egyez-tethetjük a mûsorpolitikát a tan-tervvel, így különbözõ csoma-gokat ajánlhatunk a diákok szá-mára. Ugyanakkor az operávalvaló megbarátkozásnak egyikmódszere a leckeelõadások meg-szervezése. A kisebb gyerekek-nek meseszerû elõadásokat pró-bálunk ajánlani, mint a János vi-téz, A brémai muzsikusok, Va-rázsfuvola stb., amelyekkel belehet csalni a gyerekeket az ope-rába, és meg lehet szerettetni ve-lük a mûfajt. Az új mûfajokkal ispróbálkozunk, így például a mu-sical honosításával, de ennek ko-moly anyagi akadálya van.Ugyanakkor például Magyaror-szággal ellentétben nálunk nincsszakmai musical oktatás, ami gon-dot jelent, ha az új mûfajjal pró-bálkozunk. Könnyû Budapesten,ahol tíz zenés mûfajt mûvelõ in-tézmény van. Nálunk mindezegy színpadra szûkül egy kis tár-

10

sulattal, és alig hiszem, hogy ek-kora társulattal külföldön egyál-talán mûködtetnek valahol ope-rát, amely ráadásul közel 40 cí-met rendszeresen repertoárontart. Önkritikaként is fel tudomróni, hogy eddig a musical mû-fajjal nem próbálkoztunk, de ah-hoz, hogy ezt jó minõségbenmegvalósítsuk, körül kell nézni,ki az, aki ezt oktatni tudja, továb-bá partitúra szempontjából saj-nos nem elég hozzá a mi zene-karunk, a legnagyobb problémapedig a jogdíj kifizetése, amelyetBukaresten keresztül kell intéz-ni. Ugyanakkor vannak olyanmûvészeink, akik nem áldozzákfel operai énektechnikájukat egymusical leéneklésére. Idén kísér-letezünk elõször musical részle-tek bemutatásával – a 90-es évekelején a West Side Storyval kezd-tük volna, de le kellett álljunk akorepetíció szintnél, zenei gon-dok miatt.

– A nyugati mintát és annakhasznosságát a terv szerinti üte-mezésben mennyire lehet a Ko-lozsvári Magyar Operában is al-kalmazni?

– Sajnos ezt nagyon nehezen

tudjuk itt alkalmazni, és ígérnisem tudom, hogy ez látványosanmegjavul, mivel még szerzõdéstsem tudunk kötni senkivel janu-árra – vendégmûvészekre értve–, mert semmiféle pénzügyi ala-punk nincs rá.

– Mit tart fontosabbnak, kö-zönség által kedvelt darabokatjátszani, vagy díjra alkalmas elõ-adásokat bemutatni még akkoris, ha azok nem feltétlenül közön-ség által kedvelt elõadások?

– Mi mindkét típusú elõadástjátsszuk, és van olyan elõadá-sunk, amit a világon bárhol be le-hetne mutatni. A Kárpát-meden-cében az egyedüliek vagyunk,akik ennyi kortárs operát ját-szunk. Másfelõl a világon azegyedüliek vagyunk, akik bemu-tattuk Erkel Ferenc összes ope-ráját.

– Milyen összefüggést lát apolitika és a kulturális élet kö-zött?

– A kulturális élet politika-mentes kellene hogy legyen, deha valaki azt hiszi, hogy nálunkvalami – bármi is legyen – poli-tikamentes, az téved. Itt még azérdekvédelemnek és a politiká-

nak együtt számos jogot kell ki-harcolnia a kisebbségeknek.Nem tartunk ott sajnos, hogyannyira egyértelmû legyen az,hogy a nemzetiségtõl függetle-nül egyformán kellene támogat-ni a kulturális tevékenységeket.Addig, amíg ez nem történikmeg, addig a politikai beavatko-zásra szükség lesz.

– Végezetül mit üzenne a Mû-velõdés olvasóinak?

– Elsõsorban azt, hogy láto-gassák operaházunkat, és mond-ják el véleményüket az elõadá-sokkal kapcsolatosan: a jóhisze-mû bírálatot különösképpen ér-tékeljük. A magyar vállalkozók-nak pedig üzenném, hogy nefelejtsék, egy kincs van Kolozs-váron, amelyet óvni kell. Nemazt mondom, hogy nagy veszély-ben van, de támadhatják, és ha apolitika nem lenne, sokkal rosz-szabb helyzetben lennénk. Ezértkérném a magyar gazdaság veze-tõit, hogy támogassák operahá-zunkat és mûvészeinket!

PLEªA RÓBERT

– Régen ismerjük egymást, barátként szólíthat-lak meg, kérlek, mutatkozz be röviden a Mûvelõdésolvasóinak. Mikor és hol születtél, kik voltakszüleid, hol jártál iskolákba, melyek voltak azok akémeri hamuban sült pogácsák, amelyekkel szü-leid feltarisznyálva útnak indítottak tanulmá-nyaid elvégzésére?

– 1961. július 11-én, a Szilágy megyei Kémerenszülettem. Gazdálkodó szüleim, kulák nagyszüleimkilátástalannak találták a kollektivizálás keserû idõ-szakát, ezért apai nagyapám már 1962-ben, szüleimpedig 1966-ban végleg elköltöztek Kémerrõl. Újéletet kezdtek, kezdtünk Nagyváradon, ahol az ipa-rosodó nagyváros szinte felszippantotta a vidékimunkaerõt, lehetõségeket adva, és megélhetéstbiztosítva minden elvándorlónak. Valójában az ak-kori kommunista hatalom egy jól átgondolt straté-giával, a hagyományos paraszti élet és önálló gaz-dálkodás helyébe a városi proletársorsot ajánlottafel, aminek nagyon kevesen tudtak ellenállni. Ezzelfokozatosan megszûnt az erdélyi (és kelet-euró-

pai) hagyományos életmód, olyan új váltotta fel,amelynek nem volt célja a magyar közösségeknyelvi-szellemi megmaradása sem, nemhogy fejlõ-dése.

Szüleim, nagyszüleim az ekkor már terebélyesszilágysági kolónia tagjai lettek, soha nem szakad-tak el gyökereiktõl. Soha nem váltak bihariakká. Akémeri hamuban sült pogácsák, azok a szilágyságidalok, mesék, történetek, anekdoták stb. voltakszámomra, amelyeket esténként, lefekvés elõttmeséltek szüleim, nagyszüleim. Elõbb a rogériuszi11-es számú iskolába, késõbb az Al. Moghioroº(ma Ady) gimnáziumban tanítottak hivatástudatra,munkaszeretetre és nagyon sok egyébre tanáraim.Elvégeztem az Állami Nyomda szedõ és könyvkötõtanfolyamait, késõbb az Állami Bábszínház tanítta-tott mûvelõdésszervezõnek és bábszínésznek. Bu-karestben kaptam meg a végleges bábmûvészi ké-pesítést, amelyet késõbb bábmesteri és elõadómû-vészi címekkel bõvítettem.

– Hogyan, milyen formában biztatott, segített

„„AA bbáábbsszzíínnhháázz aa ccssooddáákk vviilláággaa””Beszélgetés Meleg Attilával

11

elképzeléseid valóra váltásában családod, szüleid,és szintén színmûvész bátyád? Tapasztaltad-egyermek- és ifjúkorodban a nemzetiségi hovatar-tozás elõnyeit vagy hátrányait?

– Burokban tartott a család, az iskola, a nagy-váradi magyar közösségek, ezért elõször katona-ként éltem meg ezt az érzést. Arra emlékszem,hogy akkor és ott Moldvában nagyon büszke vol-tam erdélyiségemre, magyar mûveltségemre.Könyvekkel láttam el magyar anyanyelvû katona-társaimat, elértem azt, hogy minden hétfõn meg-nézhettem a román televízió magyar nyelvû adásátés magyar mûsorszámokkal színesítettem a kaszár-nyánk ünnepi mûsorait.

– Elmondhatod tehát, hogy nem érezted Nagy-váradon a kisebbségi sors hátrányait?

– Természetesen éreztem, sõt már gyermekkor-ban és késõbb az iskolákban is voltak olyan pofo-nok, amelyek nagyon zavartak, amelyek sokszorérthetetlenek voltak számomra, de ezek késõbbelhomályosultak, elvesztették jelentõségüket, elfe-lejtõdtek. Hála Istennek, sikerült túltennem rajtukmagamat, nem tudtak leterhelni.

– Kik voltak azok a kémeriek, Berettyó-mentiek,szilágyságiak, majd bihariak, szüleid, szomszédaid,tanítóid, tanáraid, akik gyermekkorodban, serdülõés ifjú korodban hatással voltak személyiséged kiala-kulására. Kihez kívántál a leginkább hasonlítani?

– Sokat nyaraltam kémeri nagyszüleimnél, ro-konaimnál, ezért nagyváradi tanítóim mellett az ot-tani rokonaim, maga a nagyon szimpatikus falu kö-zössége és persze szüleim példája jelentették, ala-pozták meg az ismereteimet. Késõbb nagy tudásútanáraim és a pezsgõ váradi polgári kultúra jelesképviselõi formáltak érdeklõdõ fiatallá. Leginkábba színpadi munkámban voltak és vannak példaké-peim, a mai napig is!

– Miért lettél magyar színész? Kik voltak ked-venc tanítóid, mestereid? Mikor, hol, milyen ál-mokkal léptél a világot jelentõ deszkákra?

– Munkám minden korszakában voltak és van-nak példaképeim, amint már említettem. Pályámkezdetén, a 80-as évek elején egyik tanítómes-terem: Kovács György erõsített meg abban a hit-ben, hogy van helyem a világot jelentõ deszkákon.Késõbb, amikor a lehetõségek megengedték, bará-ti közelségbe kerültem a magyar bábmûvészet le-gendás alakjával, Kemény Henrikkel, akivel min-den eltöltött óra külön élmény volt. A színpad irán-ti alázatot, magát a mesterségbeli tudást, a szín-házszeretetet Halassi Gyula nyugdíjas nagyváradiszínmûvésztõl tanultam meg, valamint sok nagy-váradi, debreceni, budapesti mûvésztársamtól.

Nagyon jó iskola volt számomra a nagyváradiÁllami Bábszínház, mert oktatva foglalkoztatott, ésmagától értetõdve, játszva tanított. 1985-ben kezd-tem a pályát, természetesen rendszermegváltó, lá-zadó tervekkel.

– A mindenkori színpadnak nevelõ hatása volta közönségre, gyermekekre, felnõttekre egyaránt.Felléptek sok erdélyi, partiumi, kelet-magyarorszá-

gi helységben. Hogyan és mennyire tudtok hatniközönségetek szellemi, erkölcsi fejlõdésére? Mi, pe-dagógusok, egy cipõben járunk ugyanis veletek,mert nekünk is célunk a jó modorú, mûvelt közön-ség felnevelése. Ennek érdekében, mi a nevelõ- ésszakórákon elmondhatjuk, hogy melyek az ismér-vei a mûvelt színház- és operalátogatónak. Ti ezthogyan fogalmazzátok meg a bábszínpadon?

– A bábszínház szerintem kicsinyített színház,amelyben minden megvan, ami egy színházban,csak kicsiben. Lehetõségeiben a bábszínház tá-gabb értelmet kap, hiszen a csodák világa, a varázs-latok sokasága, a trükkök sokszínûsége elkápráz-tatja a közönséget. Alapvetõ feladata a bábszínház-nak, hogy színházra nevelje a gyermekközönséget,de élményt adjon a felnõtteknek is. A szocializmuséveiben degradálták a bábszínházakat olyan mega-lázó szintre, amelybõl kilábalni évtizedek kellenek.A bábszínészek, elõadómûvészek munkája az,hogy a mûvészetek iránti szeretetet és tiszteletet agyermekek lelkében ébren tartsák, mûvészi hitü-ket a mindenkori jóban és szépben, akár aktuali-zálva is ápolgassák, a szórakoztatásba beleszõjékaz életre nevelés szabályait. Csak számos társsal ésmunkatársakkal tudom elképzelni ennek a sok ésszép feladatnak a megoldását, ezért a bábszínházastársaim mellett, itt elsõsorban a pedagógusokragondolok, akiknek azt szoktam mondani, hogy ké-rem, legyenek csapattársaink, hiszen közös ügyértdolgozunk. És õk szeretettel, lelkesedéssel vállaljákis a közös és sikeres nevelõmunkát.

– Hogyan, mikor, milyen formában és miértjelentkeztek az elsõ szakmai nehézségek, és ho-

Meleg AAttila

12

gyan sikerült gyõzedelmeskedni fölöttük?– Gyors, lendületes munkamódszeremen kel-

lett sokszor uralkodnom. Mondta is az egyik mun-katársam, hogy nagy állóvíz a bábszínház, és ebbe83-ban beledobtak egy követ, az voltam én. Na-gyon jó csapat volt az Állami Bábszínház magyartársulatának munkaközössége, ezért a szakmaigondokat, nehézségeket könnyen túléltük, min-dent elkövetve azért, hogy folyamatosan tudjunkoptimizmust sugározni a színpadról.

– Kikkel tudtál félelemmentesen konzultálni,szakmai tanácsokat kérni a sötét kommunistakorszakban?

– Pontosan tudtuk színházon belül, hogy kikazok, akikben megbízhatunk, ezért kialakult egyolyan csapat, akikre mindig számíthattam a kom-munizmus utolsó éveiben is. A nagyváradi mûvész-világban mindig számíthattam mestereimre, tanító-

imra, valamint azokra a társakra, akikkel együttálmodtuk meg az újabb produkciókat.

– Hogyan élted meg az 1989. decemberi fordu-latot családoddal, színésztársaiddal?

– 89 novemberének végén bemutatónk voltNagyváradon, az elõadásra érkezõ felnõttek furcsahíreket hoztak, mindenki izgatott volt. Késõbb pró-bálni kezdtünk egy olyan kabaré elõadást, amelyetCsíkszeredában kellett bemutassunk. A próbát1989. december 21-én este felfüggesztettük, mertsenki nem tudott a szövegére figyelni. A másféléves lányom velem volt, de amikor este vittem ha-zafelé furcsálltam, hogy a polgármesteri hivatal iro-dáiban világosság volt, a változás szele, hangulataérezhetõ volt a Körös-parton. Másnap délelõttmegindult a város, a negyedekbõl és a külvárosigyárakból elindultak az emberek a városközpontfelé. Mivel belvárosi intézmény voltunk, ezért ré-szesei lettünk az eseményeknek. Ezután családomés baráti társaságom véleménye szerint eltöltöttükegyütt életünk legemlékezetesebb karácsonyát ésszilveszterét. December 25-én új jelenetet kezd-tünk próbálni a kabaréban: Ceauºescut elvitte azördög címmel.

– Miért kellett kilépned az állami társulatból?– Az Állami Bábszínház igazgatója megtiltotta

1992-ben, hogy elhagyjuk a megye határait elõadá-sainkkal, ezért, mint a magyar társulat vezetõje,kezdeményeztem néhány társammal és elhatároz-tuk, hogy felépítjük a magunk színházi világát. Kez-deményeztünk egy más megnyilatkozási formát ésmegalapítottam az Állami Bábszínház mûhely szín-padát.

– Milyen körülmények között és milyen célkitû-zésekkel alapítottad az MM-társulatot? (MM = Ma-tyi Mûhely)

– Az említett tiltás lassan-lassan kezdte mér-gezni a levegõt, ami arra ösztönzött késõbb hogyteljesen önállóan kezdjek dolgozni, és azért, hogyne legyenek ütközésre alkalmas felületek, kiváltama kõszínház merev, konzervatív környezetébõl, ésteljes energiámmal a Matyi Mûhely magánbábszín-házamban tevékenykedtem.

– Nagyon szép célkitûzés feleleveníteni, továbbéltetni a nagyváradi, mondhatni: õskabaré NagyEndre-i hagyományait. Örömmel vonhattuk le a zi-lahi elõadásotok (2010. február 1.) után a kézen-fekvõ konzekvenciát, hogy ez az a mûfaj, amelyetfenntartások nélkül ajánlhat a mai pedagógus ki-sebb és nagyobb diákoknak egyaránt. Ajánlhatja,mert nem frivol, nem a disznó viccekre alapoz, ha-nem a hagyományos erdélyi anekdotázó, a csipke-lõdõ évõdésre, amely, ha gyakoroljuk, a szellemet isfolyamatosan frissen tudja tartani, mert a gyors,helyzetfelismerõ dialógusra (mondhatni a szi-porkázásra) alapoz. Ezt nevezhetnõk akár helyijellegzetességnek, levédve egy erdélyicum címkévelis. Személy szerint még nagyon sok lehetõségetlátok ebben a mûfajban, csak a szerzõket kell meg-találni, akik ezt az irányzatot jó írásokkal továb-béltessék, fejlesszék.

Meleg AAttila kkirályi sszerepben

13

– A Matyi Mûhely Bábszínház 91-ben azért ala-kult, hogy a szûkebb és tágabb környezetünkbennépszerûsítsük a bábszínházat. Ez sikerült is, hálaIstennek! Az alapítók közül sokan az Állami Báb-színházban dolgoznak ma is. Ezért idõvel lemor-zsolódtak, minden újév, új premiert és új embere-ket hoz a társulathoz. Igyekszem a legalkalmasabbszereplõket kiválogatni a létrehozandó elõadások-hoz. Az eredeti célkitûzésünk mellé az évek soránfelzárkózott, a társmûvészetek népszerûsítése, afelnõttoktatás, mûsoriroda stb. 2009-ben kialakítot-tuk a Nagyváradi Várban azt a színháztermet ésgalériát, amely új lehetõségeket adott a társulatnak.Kibõvítettem a csapatomat fiatal tehetségekkel,ügyes elõadókkal, akikkel közösen megálmodtukaz MM Pódium Kulturális Egyesületet. Újult erõvelés rengeteg energiával kulturális centrummá bõví-tettük a létesítményt, új mûvészeti feladatokat lá-tunk el, folyamatosan bõvítjük a repertoárt. Nagyfigyelmet szentelünk a népi és polgári értékekmegõrzésére. A társmûvészetek, mint a: képzõmû-vészet, zene, tánc, irodalom stb. mellénk szegõd-tek, így rövid idõ alatt, a Nagyváradi Vár MM Pódi-uma kisebbségi kultúrcentrummá nõtte ki magát.

– Kérlek, beszélj a továbbiakban családodról,gyerekeidrõl. Hogyan tudsz sokat utazó-szereplõszínészként apai, férji kötelezettségeidnek elegettenni?

– Nagyon nehéz mindenütt mindig megfelelni.Jó családi hátterem nélkül soha nem lettem volnaképes napi 14–16 órát dolgozni. Hálás vagyok Is-tennek és egyben büszke is arra, hogy erre a kér-désre maga az élet adja meg a választ, azzal, hogylányom harmadéves színitanházas fõiskolás Békés-csabán.

– Beszélj sikereitekrõl, szakmai elégtételeitekrõl.Ha újra kellene kezdened, ismét ezt az utat, ezt ahivatást választanád?

– Legnagyobb sikernek azt tekintem, hogytizennyolc év után is létezik Romániában az elsõ ésegyetlen magyar magánbábszínház, önálló elõa-dóteremmel, 4-5 fõfoglalkozású alkalmazottal, 10-15 bedolgozóval. Számomra sokat jelent, hogyrendszeresen fellépünk a Partiumban, így Zilahonis, Kelet-Magyarországon, Kelet-Szlovákiában, fel-léptünk: Csehországban, kétszer turnéztunk Svéd-országban. Ha újra kellene kezdenem, akkor lehetnem ezt az utat választanám, de mindenképpen ezta hivatást. Hiszen: „Addig élet az élet, amíg vala-mennyit át tudsz menteni a gyermekkorodból.”(Kemény Henrik)

GÁSPÁR ATTILA

Az elsõ filmes Peter Strickland Varga Katalincímû filmje számomra az egyik legkellemesebbmeglepetése volt az idei Erdélyi Nemzetközi Film-fesztiválnak. A körülöttünk levõ világ megváltozá-sát jelenti már az is, hogy nagyon ritkán jön összeegy magyar–angol–román koprodukció. Ebben afilmben benne van mindaz, amit a ma fiatal alkotó-itól el lehet várni. Hihetetlen önbizalom abban,amit kitaláltak, megírtak és filmben meg lehet való-sítani. Kitûnõ szakmai felkészültség, a jó értelem-ben vett csapatszellem, mely minden nehézségetképes eredményesen leküzdeni. A tenni akarás ésaz egymásra való figyelés.

Peter Strickland angol apától és görög anyátólszármazó fiatal (35) angol tanár, jelenleg Magyar-országon él. Õ írja meg Varga Katalin címmel azt afilmforgatókönyvet, melybõl nagybátyjától örököltpénzen (16 ezer euró) filmet akar készíteni. Ebbenhasonlít François Truffaut-hoz, aki ötven évvel ha-marabb a francia új hullám egyik legjelesebb film-jét, mellyel filmes karrierjét elkezdte a 400 csapástnagynénjétõl örökölt pénzbõl készíti el.

Maga a téma nem ismeretlen az irodalomban ésa filmmûvészetben sem: egy nõ évekkel késõbbtorolná meg egykori megerõszakolását. Amint

Peter Strickland nyilatkozza: „A bosszú egy magá-val ragadó, sodró dolog, a bûn határvidékén tanyá-zik. És ez az egyetlen olyan bûn, amirõl mind eltudjuk képzelni, hogy megtesszük. Egyrészrõl be-csületbeli ügyként, a méltóság kérdéseként is te-kinthetõ, másfelõl azonban mégis mi is a végered-ménye?” Ebben a mondatban benne van mindaz,amiért a filmet mégis nagyon sok akadály legyõzé-se után érdemes volt elkészíteni. De ahhoz, hogyez elkészüljön, össze kellett állnia egy olyan stáb-

Varga KKatalin

Péter HHilda aa ffõszerepben

14

nak, szereplõ gárdának, amely megszállottan hittabban, amit tesznek. Az alkotás folyamatában nemvolt fékezõ tényezõ a kevés anyagi, mely, hanehezen is, de végül is összejött.

Strickland öt évig kereste a helyszíneket, színé-szeket, számos helyet látogatott meg Európában,ahol forgatott, s képes volt kitartani céljai, elkép-zelései mellett.

A megbocsátás és bosszú közötti keskeny sávotbejáró film szereplõi Péter Hilda, Pálffy Tibor, Mát-ray László, Florin Vidamsky és Fatma Mohamed,Kántor Melinda színmûvészek játsszák. A gyermekszerepet a 12 éves Tankó Norbert alakítja.

Az erdélyi forgatás nem csak a pénztelenség-nek, de azoknak a körülményeknek is köszönhetõ,melyek Strickland gondolkodását meghatározzák,és mivel itt volt a legtöbb ismerõse, Magyarorszá-gon kívül. Erdélybe jött forgatni, ahol nem csak azerdélyi táj, lenyûgözõ balladai szépsége, a filmtör-ténetének ideálisan jó keretet biztosított, de a szí-nészi anyag is itt állhatott össze azzal a páratlanadottsággal, amely a leforgatott film minden koc-kájában érzékelhetõ.

A címszereplõ kiválasztása messzemenõ telitalá-lat, mely vetekszik azzal a filmtörténelmi esemén-nyel, amikor a vásznon elõször megjelent Iréne Pa-pas. Nem hasonlóságról van szó. Péter Hilda erede-ti, senkihez sem hasonlítható, egyedi egyéniség amaga nemében. Vitathatatlanul tehetséges, s rendel-kezik azzal a tulajdonsággal, ami nagy becsnek ör-vend a filmesek világában, lejön a vetítõ vászonról.Ehhez neki jóformán nem kell tennie semmit, eztkapta sorsától, szerencséjétõl, belsõ adottságaitól.

De Peter Strickland rendelkezik azzal a tulaj-donsággal is, hogy tudja kiket, válogasson be astábjába. A színészei mind erdélyiek.

Operatõr Gyõri Márk, fiatalsága ellenére márminden filmes mûfajban megnyilvánult. Készítettpár másodperces reklámfilmet, televíziós soroza-tot, rövid filmeket, de egész estét betöltõ játékfil-meket is. Filmes szakmában legnemesebb anyagra,35 mm-es színes filmre dolgozott. Talán ennek isköszönhetõ az, hogy ritkán látni ilyen csodálato-

san rögzített erdélyi tájat, mely balladai szép-ségében ily funkcionálisan teljesítse filmbeli fela-datát.

19 forgatási nap alatt három lámpa és egy áll-vány segítségével kellett a Gyõri által biztosítottkamerával megteremteni a film képi világát. A ka-mera sokszor került kézbe, vállra, autóba. Strick-land ötlete volt ellenben a lassú zoomok használa-ta, amely zenével nagyon hatásosan funkcionált.

A hangmérnök Kovács György, akinek nemvolt könnyû dolga, hiszen a csend központi szere-pet játszik a filmben, bár román és magyar népda-lok is felcsendülnek pár pillanatra. Szerinte vala-hogy a havasok csendjéhez hasonló hangi állapo-tot kellett megteremteni, amely megnyitja a nézõt,teret nyit neki, ráhangolja az érzékenységre. Amelyadott esetben sokkal erõsebb, markánsabb, mintegy harsogó filmzene.

A zeneszerzõk, Geoffrey Cox és Steven Staple-ton; mivel a film Strickland kívülállása miatt elevenem törekedett az autenticitásra, a zene is a drá-maiság jegyében fogant, elektronikus hangzásúlett, ami elemelte a filmet a konkrét helyszíntõl.

Végezetül idéznék Cineuropa cikkébõl: „A falu-jából elüldözött, gyerekével és imákkal az ajkánbosszúra induló nõ morális története azért szép,mert nem választja szét a világot manicheus módraJóra és Rosszra, hanem finom egyensúlyban tartjaõket.”

Valamint felidéznék a sajtótájékoztatón mon-dottakból egy gondolatsort: „Mintha az égiek issegítették volna a filmet: az egyik hosszú jelenet-nél, amikor a fõhõsnõ egy hajóban ülve megerõ-szakolását meséli el, a kamera lassan ráközelít azarcára. S épp akkor, amikor arról beszél, hogy abokrok közt feküdve, megbecstelenítve úgy érez-te, megszólítja az Isten, a hajó épp úgy fordult,hogy mögötte a háttérben a víz tükrözõdése miattaz ég hirtelen kifehéredett. Ilyen elementáris képihatást semmilyen mesterséges eszközzel nem lehe-tett volna elérni.”

Ezek után érthetõ, hogy amikor a pénz elfo-gyott, akkor Románia két legismertebb producere

Jelenet aa ffilmbõl Peter SStrickland és PPéter HHilda

15

Tudor Giurgiu, Oana Giurgiu az alkotók mellé állt,biztosítva a további anyagiakat. Tettük õket igazol-ta. A világpremier a 2009-es Berlini filmfesztiválon.Ezüst Medve a kiemelkedõ mûvészi teljesítmé-nyért, Erdélyi Gábor és Székely Tamás a Varga Ka-talin címû filmben nyújtott hangmérnöki munká-ért.

A brüsszeli nyári filmfesztiválon díjazták a ma-

gyar–angol–román koprodukcióban készült, Var-ga Katalin címszerepét alakító Péter Hildát. Aki alegjobb fõszereplõnek járó kitüntetést közösenmegosztva egy svéd film (I Skuggan av Värmen)fõszereplõjével, Malin Crépinnel vehette át.

CSOMAFÁY FERENC

A 2009-es, nyolcadik alkalommal megtartottErdélyi Nemzetközi Filmfesztivál a kiváló minõsé-gû filmek bemutatása mellett, hangsúlyt fektetett anézõk igényeinek minél teljesebb, tökéletesebbkielégítésére. Ennek érdekében Gabriela Bodeavezetésével programot szerveztek a Kolozs MegyeiTanfelügyelõséggel közösen a kolozsvári gyerme-keknek. A cél, minél jobban felkelteni a gyerme-kek figyelmét a filmvetítésekre. Olyan programotállítottak össze, mely lehetõvé tette, hogy a gyer-mekek (6 évtõl 18 éves korig) értéket hordozófilmeket tekintsenek meg. Cél: megvalósítani a Ko-lozs megyei iskolákban a médiaoktatást.

Ennek a programnak a keretében összesen 8 fil-met mutattak be, közöttük a Te meg ént, a Persepo-lis (francia–amerikai film, 2007), Tsotsi, vagyDunya & Desie (holland–marokkói film, 2008) ésmás érdekes filmalkotásokat.

A kolozsvári iskolákból erre az akcióra közel800 gyermek jelentkezett egy-egy filmvetítésre. Adiák csoportokat kísérõ tanárok rendkívül hasz-nosan, célravezetõen összeállított módszertanijegyzeteket kaptak, melyeknek alapján a látottfilmrõl csoportos beszélgetéseket valósíthattakmeg. Elemezték a filmeket mûfaji, tartalmi szem-pontból, valamint társadalmi vonatkozását, a diá-kok benyomását és egyéni véleményét is nyilváno-san megtárgyalták.

Figyelemre méltó beszélgetést váltott ki a fil-mekben megelevenített erõszak. Egy példával il-lusztráljuk.

A Tsotsi angol–dél-afrikai film a Johannesburgkörnyéki gengszter banda tagjáról, Tsotsiról szól,akinél nincsenek szabályok, melyeket tisztelne.Tsotsi egy adott pillanatban autót lop, melybenegy csecsemõ van. Mivel a gyermek sír, ezért megkellene etetnie. Rájön arra, hogy erre számáranincs lehetõség. Minden áron segíteni akar a kisba-ba baján. Egy kismamát, akinek pénzt ajánl, kény-szerít arra, hogy szoptassa a csecsemõt. Az ifjú nõezt az ajándékot nem fogadja el. A nézõ egy adottpillanatban rájöhet arra, hogy Tsotsiban szeretet

született a gépkocsiban talált gyermek és a pótma-ma iránt. Az erõszakos férfinak végül is számolniakell brutális múltjával.

A filmnek végül is volt egy olyan vonulata,amely rámutatott arra, hogy az erõszak a világ bár-mely részén is történjen, nem elfogadható. A film-nek, amely pszichológiai thriller kategóriába tarto-zik, a forgatási költsége 3 millió dollár volt.

Alapvetõ mondanivalója: milyen változásokonmegy keresztül az ábrázolt személy.

A filmmel kapcsolatos megbeszélésen felvetõ-dött a kérdés, miért nem beszél a fõszereplõ amúltjáról, amely meghatározó tényezõ lehetett aviselkedésére? Miért nem beszél a banda tagjainakarról, hogy kénytelen egy magatehetetlen kisbabá-ról gondoskodnia? Mi a különbség Miriam és Tsot-si viselkedése között? A film zenéje hogyan árnyal-ja a mondanivalót?

A film vetítése után való megbeszélés során ta-lán az a legérdekesebb, ha arra ösztönözzük a diá-kokat, hogy képzeljék el azt, hogy a bíró szerepéttöltik be, és milyen büntetést adnának a film férfifõszereplõjének? Vagy készítsenek egy olyan fo-galmazást, melyben bemutatják Tsotsi éretté válá-sának folyamatát?

Az Európai Unió Oktatási Bizottsága a médiaok-tatásnak kiemelt fontosságot tulajdonít. Fontos in-tegrálni az iskolai tantervekbe a médiaoktatás alap-elemeit.

A médianevelés hozzájárul ahhoz, hogy a fiata-lok megtanulják, hogyan kell elemezni, kritikusanértékelni a filmet, vagy más médiaszöveget. Hoz-zásegíti a tanulót, hogy a média által megjelenítettüzeneteket értékelje. A stratégiai cél az, hogy agyermek képes legyen a saját véleményének meg-fogalmazására, önálló értelmezéseket alkosson afilmalkotással kapcsolatban. Ily módon kialakulhata diák kritikus elemzõkészsége, kreatív gondol-kodása.

PÁLL GYÖNGYVÉR

Fiatalok filmesztétikai képzéseaz Erdélyi Nemzetközi Filmfesztiválon

16

Egy verõfényes, meleg nyári napot idézõ októ-ber délelõttön látogattuk meg a Bei Hai parkot,Peking egyik legszebb parkját, a Bei Hait, a Ming ésa Qing dinasztia császárainak egykori reziden-ciáját. E park felderítése mindenképpen teljesnapot igényelne, de idõhiány miatt a látogatást bekellet sûrítenünk egyetlen délelõttbe. A zsúfolt Pe-king központjában oázishoz hasonlíthatnám e tér-séget, ahol a csend, a béke szinte kézzel fogható,kitapintható. Bár mindig sok a látogató – kínai,vagy turista –, a nyugalom szétterül, megüli a hét-hektáros parkot, melynek több mint felét a tó ké-pezi.

A park Peking központjában fekszik, és többmint nyolc évszázados múltra tekint vissza. Egymesterségesen kialakított tó, közepén a Jade szi-gettel. 1925-ben nyitották meg a nagyközönségszámára, azelõtt évszázadokon keresztül császárikertként szolgált. A park a tó után kapta a nevét, aBei Hai jelentése: Északi tó.

A park a múlt század húszas éveiben még a Til-tott Városhoz tartozott. Jellegzetes kínai park, me-lyet a 10. században kezdtek kialakítani. Eredetilegmocsaras hely volt, amit a 10. század elején lecsa-poltak, és elsõként a Liao dinasztia palotát építte-tett rajta. A késõbbiekben mesterséges tavat létesí-tettek, és a palotát is bõvítették. Ma már nem tudni,hogy monda-e vagy valóság – ki tudná õket elvá-lasztani egymástól ennyi idõ távlatából –, de adombot, melyre a park jelképe, a szigetet uralóbuddhista dagoba épült, a tó medrének kiala-kításakor eltávolított föld képezi. A Ming dinasziaidején a parkot számos látványossággal gazdagítot-ták. A buddhista dagoba magassága 35,9 méter. Az1700-as években egy földrengés alkalmával na-gyon megrongálódott, és csak 1976-ban újítottákfel. A felújított építmény érdekessége, hogy kupo-lájában 14 rézharang kapott helyet.

Rendkívül érdekes látvány a 18. századból szár-mazó, mázas csempékbõl készült, 27 méter hosszúés 5 méter magas építmény, amelynek mindkétoldalán kilenc-kilenc sárkány látható.

A tavat körülölelõ sétányokon kellemes séta kí-nálkozik, a tó széltõl borzolt vize csónakázásra csá-bít. A tó körüli sétányokon mindenhol színes virág-özön, egészében véve rendkívül alkalmas kör-nyezet a kikapcsolódásra, felfrissülésre, amit a la-kosság nagyra becsül, és ez teszi Peking egyik leg-kedveltebb, leglátogatottabb zöld övezetévé.

TAKÁCS GÁBOR

Galéria

A BBei HHai ppark

17

„Enyed város nevét ma is különbözõképpenmagyarázzák – írja Musnai László nagyenyediteológiai tanár 1936-ban, majd folytatja: – Néme-lyek szerint Egyed, Aegidius nevû szerzetes nevétörökíti meg, aki 640 körül születve Athénban, koraiárvaságában mindenét szétosztotta és Franciaor-szágba ment, hol a Rhone mellett kolostort alapí-tott a Benedek-rend szabályai szerint. Késõbb eBenedek-rend védõszentjéül tekintették, s ezt amagyarok lakta területen elsõnek elterjedett szer-zetesrend hozta magával. Talán a Szent Egyed ne-vérõl elnevezett templom után ragadt a név a hely-ségre is. Lehet, hogy ennek a rendnek itten férfi ésnõi kolostora is volt, s az Egyed névbõl lett Enyed,amit a szászok Enyedinnek, a románok Aiudnakejtettek ki.”

E mellett már a régi, 13. századbeli okmányok-ban Enyd, Enug, terra Enyud, Enid, Enig, sõt Nage-nugd, Nogenyd változatokban fordul elõ. „Akár-melyik megoldás mellé álljunk is, fontos az, hogy anév magyar eredetre vall, illetve azt igazolja, hogya várost magyarok nevezték el” – állapítja megMusnai. És Szabó T. Attilla is ezt igazolja: „Nagye-nyed helyneveinek vizsgálata településtörténetiszempontból világosan mutat rá azokra a népele-mekre melyeknek a mai város kialakulásában aközépkor és újkor folyamán részük volt. E népele-mek közül a magyar tekinthetõ ugyan városalapí-tónak, de a város fejlesztésének munkájában a ger-mán (szász) elemnek is jelentõs szerep juthatott.Alig korábban, mint a XVIII. század végén csatlako-zott a két néphez egy harmadik, a város fejlõdésé-ben a legújabb idõkig jelentõs szerepet nem vivõnép, a román.” S a napjainkig fennmaradt szászelnevezések is a város egykori szász jellegét bizo-nyítják, úm. a Herzsa–Herschau, Hellos–Herrlos,Frankut–Frauengut, Gerepen–Grintyen–Gründ-schen határnevek, valamint a Schwartze Gasse-Varcagás és Totengasse–Tót utca nevek. S AntonKurz: Strassburg am Marosch címû Nagyszeben-ben 1866-ban kiadott s Enyednek szentelt németnyelvû munkája is a város középkori szász jellegétigazolja.

Történelmi szempontból az Enyedre vonatko-zó elsõ írott oklevél 1293-ból származik, mely általIII. András király hatvan román telepest az erdélyikáptalannak adományozott. 1301-ben Péter erdé-lyi püspök igazolja, hogy Enyeden régi idõktõlfogva a káptalan szedi a tizedet, 1390-ben Mária,Anjou királynõ az enyedi szõlõhegyek kilencedét a

káptalannak adományozza, 1462-ben, tekintettelarra, hogy Enyed káptalani birtok, Mátyás királymegtiltja a nemesi rendeknek, hogy e városban ge-nerális gyûlést tartsanak. 1544. október 1-jén az el-sõ enyedi országgyûlésre kerül sor, melynek vég-zéseirõl viszont semmit sem tudunk, majd az 1560.március 15. napján lezajlott országgyûlésen bizo-nyos árucikkek ármegállapítására került sor, 1586.május 15-én „a gonosztevõk kikergetésérõl” hoz-nak végzést, az 1588. október 21-i gyûlésen a jezsu-iták kiûzését követelik. 1595-ben Báthori Zsig-mond nejének ajándékozza Enyedet, azonban Má-ria Krisztierna 1599. április 8-án Báthori Endrének,az újonnan választott fejedelemnek engedi át.1612 májusában Báthori Gábor az enyedi uradal-mat Vajdahunyaddal cserélve, Bethlen Gábornakadományozza, aki 1613 júniusában 13 pontbanújítja föl az enyediek szabadságjogait: „A városnégy malmának használatában, melyeknek jöve-delmébõl a tanítóikat fizetik és a város közönségesszükségleteire költenek s melyek használatábansem a fejedelmek, sem patrónusaik nem zavartákõket, ezután sem fogja zavarni senki.

Azon szántókat, földeket, melyeket a szegényekközt szoktak kiosztani, ezután is kioszthatják.

Az erdõkbõl akár köz-, akár magánépítkezések-re szabadon vághatnak.

Mint régen, szabadon költõzhetnek be és ki isminden javaikkal.

Mint eddig, ezután is minden felekezet sajátprédikátort tarthat.

Mivel területük szûk, idegenek és patronusokbarmokat nem tarthatnak az õ határukon.

Küldöncök és postások ellátására csak akkortartoznak, ha az ország, vagy fejedelem dolgábanutaznak az illetõk és írásuk van róla.

A földesúr Tinód rétjét (szénát) összegyûjteniés behordani ezután sem tartóznak.

Az örökös nélkül elhaltak javai, melyeket a feje-delmek eddig is a város szükségére fordítottak, ez-után is a polgárok javára adassanak.

A kastély (a várterület és nem az épület), mely apolgárok számára épült s hatalmában állott, ezutánis a város jurisdictiója alatt marad, õk igazgassák.

Idegen bor, akár dézsma, akár saját termés,semmi szín alatt nem hozható be a városba, sõt egymérföldre sem a várostól.

A nemesek, kiknek háza és szõlõje van, enge-delmeskedni tartoznak a város hivatalnokainak.Jobbágyot beköltöztetni és házat tartani számukra

EEnncciikkllooppééddiiaa

NAGYENYED 330 ÉVES CONSTITUTIÓJA

18

már régen tilos volt.Hivatalnokaikat maguk választják.”1614. szeptember 3-án kelt adománylevele által

Bethlen Gábor Enyedet, a közeli Miriszlóval együtt,feleségének, Károlyi Zsuzsánnának, majd 1629.szeptember 2-án kelt adománylevelével az általalétesített kollégiumnak adományozza.

1658-ban az enyediek készséggel sietnek Rá-kóczi György táborába s vesznek részt a különbensikertelen lengyelországi hadjáratban. Ennek elle-nére a fejedelem azzal hálálja meg az enyediekbuzgóságát, hogy kiváltságlevele által valamennyi-üket nemesi rangra emeli. Bosszúként a török basahordái földulják a gyulafehérvári kollégiumot éskönyvtárát, minek következtében Apafi Mihály1662. október 6-án kelt rendeletével Enyedre he-lyezi át a kollégiumot.

„Vásárhelyi Péter kollégiumi rektornak 1663.augusztus 18-án kelt enyedi levelébõl látjuk – írjaMusnai idézett mûvében –, hogy az enyediek sem-miképpen sem akarják befogadni a kollégiumot,azt gondolva, hogy ha az ide nem jön, minden ba-juk magától megszûnik. Az ellenállást a fejedelemerélyes fellépése tudta csak megtörni.” Musnaiszerint Apafi „még azt is elrendeli a polgároknak,hogy a professzorokat illõ módon, kalaplevéveköszöntsék, s a sót szállító szekereket is eltiltja aKollégium melletti miriszlói útról, hogy lármájuk-kal a tanítást ne zavarják.” A továbbiakban a városés kollégium közötti ellenszenvet az 1664-es meg-állapodás szüntette meg, mely által a kollégiumlemond a város által fizetett évi 300 Ft. taksáról s ehelyett örökváltságul elfogadja a Felenyedi pata-kon levõ ún. Cseremalmát.

Ilyen elõzmények után születik meg Enyed vá-ros könyve, illetve a címlap szerint: Város könyve,melyben a Város Constitutioi Tiszteknek és min-den rendbéli Hivatalban levõknek esküvéseknekFormái és Conventioi Botskai István által leirattak.Sárdi János hazájához való indulattyából kötöttebé 1679.

A leltári bejegyzés szerint e becses kézirat 1940-ben Vita Zsigmond, néhai kollégiumi tanár éskönyvtáros adományaként került a Bethlen Könyv-tárba örök megõrzés végett.

A bõrrel bevont kartonborítók gyönyörû ma-gyar írással telített, 27 számozatlan lapot tartalmaz-nak. A tulajdonképpeni kézirat elsõ fejezete 23 ar-ticulust, a második 18 edictumot tartalmaz, a har-madik a kihágásokért kirótt büntetések listáját, avégsõ pedig a felelõs beosztású személyek eskü-mintáját foglalja magába.

Az elsõ articulus kimondja, hogy mindazonszemélyek, akik Enyed városában szándékoztak le-telepedni, azt mindaddig meg nem tehették, mígmagukat a város hadnagyánál be nem jelentették,fogadást téve mindenekelõtt, hogy tiszteletbentartják a város Constitutióját s befizetik a megsza-bott befogadási díjat is, „mivel a nemesi szabadságsok pénzzel szereztetik s oltalmaztatik, a közön-séges jóra menten egy Tallért conferáljanak.” A

második articulus kimondta, hogy mindazon sze-mély, aki a városban megtelepedni óhajt „és vala-mely gazdától szállást kérend”, a gazda köteles aváros végzését – mely szerint minden érkezõ köte-les 8 nap alatt magát a fõhadnagynál bejelenteni –az igénylõ tudomására hozni. Ennek elmulasztásá-ért 3 Ft. büntetés járt a befogadónak. A harmadikarticulus a hadnagy és tisztjeinek megválasztásiidejét és módját szabta meg. E szerint a hadnagykarácsony másodnapján köteles volt tisztjeitõlelbúcsúzni, harmadnapján kerülvén sor az új had-nagyválasztásra. A következõ articulusok a had-nagy és tisztek fontosabb teendõit, az elhunyt tisztiszemélyek utáni üres helyek betöltését, a feladatokkiosztását, a város jövedelmeinek biztosítását, min-den szerdán szesszió megtartását s a folyó ügyekmegoldását szabályozták.

A hatodik articulus szerint minden harcképesenyedi polgár lóval kellett rendelkezzen, s így vala-mennyien a nyári sokadalmak alkalmával lovatvoltak kötelesek maguknak vásárolni. Erre azért isszükség volt, mert a nemes polgárok a fejedelem-tõl kapott jogaik értelmében személyesen kellettrészt vegyenek a hadviselésben s saját jövedelmük-bõl fedezni a lovat, hadi felszerelést s egyéb ehhezhasonló kellékeket. A hadnagynak pedig, mint afegyveres polgárság vezetõ tisztjének, kötelességevolt szemlét tartani a fölött, hogy mi módon látta elmagát lóval és egyéb harci eszközzel az enyedipolgárság.

A következõ elõírás a város javainak megõrzésimódját szabályozta: „Tisztek e felett az Borral valóprivilegiumnak bontógatói ellen messzünnen vi-gyázni és a város házait, épületeit, kastélyát, mal-mait, hídjait, mezõben bétöltött vízek menedékét,város bomladozott utait kövekkel meghányatvaépítgetni és minden városhoz tartozó jókat jógondviselés alatt tartani.” A következõ elõírás azEnyedi Szék, azaz a városi elsõfokú bíróság által akülönbözõ kihágások, vétségek, törvényszegõkfölött meghozandó ítéletekre, jogorvoslatokra vo-natkozott, majd a következõ szakasz egy nagyonbonyolult bírósági folyamat levezetését írja elõ.

A következõ fejezet: Szófogadatlanok, mást ká-rosítók és helyes mentség nélkül valóknak bünte-tések címet tartalmazza.

Ennek elsõ edictuma a hadnagyra, tisztekre ésasszeszorokra vonatkozik. Így például azon sze-mély, aki visszautasítja hadnaggyá való megválasz-tását 50 Ft. büntetésben részesült. Ennek jogábanállott a 12 asszeszor közül 4-et saját magának meg-választania „nyolcnak pedig a Nemes Tanáts sza-badságában legyen és álljon”. Azon személyek pe-dig, akik asszeszori minõségüket elutasították 25Ft. büntetésben részesültek. Továbbá „egyéb, min-den névvel nevezendõ tisztviselõk is, um. Egyház-fia, Malombiró, Vásárbirák, Szolgabirók és új bévá-lasztandó atyánkfiai is, ha be nem akarnak eskünnia Tanátsba, a poenája 25 Ft.” A második edictumpedig további büntetéseket írt elõ. Így a tanácsvégzéseit nem teljesítõ tanácstag 12 Ft., a tanács

19

titkainak nyilvánosságra hozataláért 12 Ft., a tanácsvégzéseinek megszegéséért 3 Ft., a közönségesgyûlést megvetõ asszeszor 25 dénár, a törvényesnapot be nem tartó asszeszor 50 dénár, egy órátkésõ asszeszor 12 dénár, a hadnagy és tanácsa vég-zését módosító vagy meg nem valósító 24 Ft. bün-tetésben részesült. S hasonló pénzbírságot szen-vedtek a további edictumok szerint a zálog be nemhajtók, a szõlõkerítések rongálói, rendbe nem tar-tói, a szõlõkaróknak, gyepûknek, ökör s ló aklok-nak bontói, rontói, elhordói, ellopói is. Ugyanak-kor becses dolognak minõsíthetõ azon tény, hogymár akkor, a 17. században is kellõ gondot ésfigyelmet szenteltek a folyóvizek, esetünkben azenyedi patak tisztán tartására és jó karbantartására.Így a 8. edictum szerint: „Akik a patakszélre szeme-tet, ganajat letöltenek, vagy az utcák végén közel,úgy hogy a tûz róla a kertekre kaphatna, hogyhameggyújtanák, büntessenek 2 Ft. Akik pedig vala-mi holt állatot, dögöt a patakba, patak szélére vin-nék, vagy hogy árnyékszéket a patakba folyatnák,botsátanák, büntessenek 12 Ft.” S az állati bõröketfeldolgozó mesteremberek részére is hasonlószabályokat állapítanak meg, melyek szerint „a bõr-bõl mívelõ mesteremberek is, ha a rusnya bõröketvagy a patakba tennék, vagy belelocsolnák vagykádból a bõr büdös vízét a patakba gyûjtenék, dûj-tenék, vagy csatornán beléeresztenék, büntesse-nek 2 Ft. A szemetet, ganét az utcára kihányok,kivivõk és imitt-amott lehányok és megintésre is elnem tisztítok, büntessenek 1 Ft.” S hasonló utasításgondoskodott a házkémények karbantartásáról,melyeknek tulajdonosai a rossz állapotú kémé-nyért 1 dénárt, a kormos kéményért 50 dénárt, akéménytûz s ebbõl kigyulladt házért félrevert ha-rangért 12 Ft-ot kellett lepengetniök.

A háziállatok gondozása, legeltetési módja isedictumba foglaltatott. Mindazok, akik marhájukat,borjaikat, disznóikat, lovaikat az utcák végén, a ga-bonák szélén, a szõlõk közt legeltették 1 Ft. bün-tetésben részesültek, a kötelességüket gondatlanulvégzõ mezõpásztorok 12 Ft. büntetést kaptak, sugyanannyiban részesültek azok is, kik erõszakkalvették el a tilosban legelészõ s a pásztor által béhaj-tott marháikat, illetve szidalmazták, megverték avégrehajtókat. Továbbá pedig mindazok a földtula-jdonosok, akik Szent György napig (április 23.)földjeiket be nem vetették, azokat mások mindenfeltétel nélkül saját maguk hasznára megszánthat-ták és bevethették.

A következõ fejezet a Formula Juramenti Duc-tor Oppidi N. Enyed, azaz a város elöljáróinakeskümintáját tartalmazza. Így szerzünk tudomást akéziratból a hadnagy, az asszeszorok, a nótárius, aperceptor, a molnárok, az erdõ és mezõpásztorok,a szõlõpásztorok s a vendégfogadó juramentumá-ról.

Ez alkalommal, itt és most, csupán a hadnagy ésa szõlõpásztor eskütételének szövegét idézem:

„Én I. I. mostan Nagy Enyed Várossának NemesTanátsának és több becsületes embereknek kö-

zönséges voxokkal választott Hadnagya, esküszömaz élõ Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szent-háromság, egy örök igaz Isten engem úgy segéljens úgy aggya lelkemnek idvességét, hogy én legel-sõbben is az Istennek dicsõségét, tisztességét teljeserõm szerint igyekezem elõmozdítani s oltalmaznis az ellen tselekedõket Törvény szerint megbüntet-ni. Annakutána a Nemes Országnak Felséges Feje-delmének igaz és hív lészek s az Nemes Városnakmindkét Natiókból álló népét s lakosit személyvá-logatás nélkül egyarányú igazsággal igyekezem él-tetni s oltalmazni. Senkit bosszúsággal terhelni, an-nál inkább megnyomorítani nem igyekezem, senem cselekszem, hanem mindeneknek az mellet-tem lévõkkel az Decretum és Articulusok szerintamennyiben lehet igaz Törvényt és igaz executiottészek és szolgáltatok értelmem s tehetségemszerint. Az Nemes Városnak régi királyoktól és Fe-jedelmektõl adatva s confirmáltatott Privilegiumai-nak, Donatioinak, Armalissinak, Prerogatioinak tel-jes erõm szerint megtartója, õrizõje s õriztetõjelészek, sõt azokat öregbíteni, azzal pedig ellenke-zõknek ellene állani igyekezem. Az Nemes Város-nak Nemesi Szabadságára és javára nézendõ min-den dolgokban az Nemes Vármegyével s annakTiszteivel egyetértek s tõllek nem külenezõk, annálinkább szakadást nem tészek. A Nemes Városnaksemminémû örökségét, Erdejét, Mezeit, Malmaitsem egyéb jövedelmeit semmi szín és praetextusalatt város akarattya nélkül senkinek, sem magam-nak el nem idegenítem, sem másnak elfoglalni sidegeníteni nem engedem, sõt azokat öregbíteniigyekezem.

Isten engem úgy segéljen.” A szõlõpásztor eskütétele pedig emígy szólt:„Az igaz Isten ki Atya, Fiú, Szentlélek, tellyes

Szentháromság egy igaz Örök Isten, engemet úgysegéllyen, úgy adja Lelkemnek üdvösségét, hogyén az Nemes Várostól hûségem gondviselésem alábizatott Szöllö hegybe Gyümölcsös Kertekben tel-lyes erõm, tehetségem szerint igyekezem, azoknaktermését mindenféle kártevõktõl, lopótól, madár-tól, mind éjjel, nappal a Szüretnek futtáig oltal-mazni, azok Szöllöjével, gyümölcsével senkineknem kedveskedem, Sem nem sáfárkodom nemosztogatom sem magam személlyében én hazavagy másuvá nem hordom dugatsalom sem házamnépével haza nem hordatom. Mustat sem titkonsem nyilván senki szöllöjébõl nem tsinálok. S más-salis nem tsináltatok, az melly lopot más jámbor-nak ház tételiben meg foghatok az factumon semfizetésért sem barátságért sem semminémü tekin-tetére Hadnagy Úr és elõttem járóim, úgy a házasgazdák hírek nélkül elnem bocsátom. Senki mar-háit szabad hellyrül, s szöllö gyepün kivülvalóhellyrül bé nem hajtom, a szüretnek vége szakadtá-ig sem házamnál sem másutt a szölö hegyen kivülnem hálok, Esztendeig pedig a Szöllö hegyet felnem hagyom. Isten engemet ugy segéllyen.”

Befejezésül pedig, a szóban forgó kézirat irántiérdeklõdés bizonyságaképpen álljon itt – minden

20

további kommentár nélkül – a dokumentumhozmellékelt, írógéppel készült átirat szövege a magateljességében:

„A Bethlen Kollégium Elõljáróságától Nagy-enyed. Sz. 1085/1947.

Dr. Vita Zsigmond koll. könyvtáros úrnak. Hely-ben.

Dr. Juhász István az Erdélyi Tudományos Inté-zet aligazgatója kéri a Kollégium kézirattárábólNagyenyed város 1679-iki constitutiojának egyhónapra való kiadását. A munka kiadását f. évi

szeptember 20-tól október 20-ig terjedõ idõreengedélyezem. A munka a kézirattárban a 317. sz.alatt található.

Nagyenyed, 1947. IX. 18. Tisztelettel: Rektor h.Csefó. P. H.

Majd egy kéziratos bejegyzés: A kézirat átvételielismervény ellenében kiadható. 1947. IX. 19. VitaZsigmond könyvtáros.”

GYÕRFI DÉNES

Kedves Báró Úr, úgy gondolom, hogy két em-ber, ha megismeri egymást, mondanivalójuk akadegymásnak. A nemzet, állam, nemzetiség kérdés-körében Téged olvaslak, Veled foglalkozom, és be-vallom, gondolataim körülötted szállnak. Azáltal,hogy a nemzetiségi kérdéssel átfogóan, mélyen,megoldásokat keresve foglalkozol, közelállónak ta-lállak, és úgy érzem, megismertelek. Ezért írok Ne-ked, bizalmasan, hisz a nemzetiségi kérdés engemis kellõképpen foglalkoztat.

Azt mondod, hogy a nagy kérdések, így a nem-zetiségi kérdés megoldását „a gyógyszert csak fér-fias õszinteségben és kimerítõ discussiókban ke-reshetjük”. Igazad van, egyetértek. Levelemben aférfias õszinteség nem vonható kétségbe, és hogykimerítõ lesz-e a discussióm, még nem tudom, deahogy elengedem a tollam, úgy telik a papír, ésmég sok mondanivalóm van.

Megmondom, azért választottam egy székelyatyámfia stílusát, mert õ is azt mondta, amit Te, hogyigenis, discutálni kell a megoldatlan kérdésekrõl. Õmaga is ezért folyamodott íráshoz, hogy nemlétezõnénikéjének papírra vesse a megemészthetetlent, akimondhatatlant. (Nem tudom hallottál-e róla, de jóprózaírónak tartják még ma is.)

Tudod Báró Úr, az is megfogott, amit Te úgyfogalmaztál, hogy „a nemzeti jogosultságra való tö-rekvés a népeknél ugyanolyan következmények-kel jár, mint egyesnél a személyes önállóságra valótörekvés. Az, aki erõsnek és kiválónak érzi magát,elkülönül, míg a gyengébb, kevésbé kiváló szíve-sen csatlakozik másokhoz, és kész feloldódni egynagyobb egészben”. Ez a kérdés is jó ideje foglal-koztat, így példád nyomán az egyén önállósodásitörekvéseit vonom párhuzamba a nemzetiségekközösségi jogaiért folytatott harcaival.

Nálad olvasom: „a tudomány által felállított el-vek nyomán...” A személyiség alakulásának kérdé-sével a neveléstudomány (pedagógia, pszicholó-gia) foglalkozik. Ezt Te jól tudhatod, hiszen kitûnõ

neveltetésben részesültél. Több évig tartó utazá-sod a mûvelt Nyugaton tanulságos lehetett szá-modra, és az, hogy korán alkalmad volt megis-merkedni a politikai körökkel, nagy tapasztalato-kat jelenthetett a késõbbiekben. Így válhattál anemzetiségi kérdésrõl nyilatkozók népes táborá-ban szakemberré, elméletileg legjobban felkészültírópolitikussá, bölcselõvé.

Tehát: a gyerek sorsa az, hogy felnõjön, egész-séges személyiségként, önállósodva kerüljön ki azéletbe. A szülõnek továbbra is a gyereke marad, defõképp a társválasztás után, egy másfajta, harmoni-kus, mellérendelõ kapcsolatot kell kialakítaniuk.Szerintem nagy felelõsség szülõnek lenni, úgy kellegyengetnie gyereke útját, hogy az önállósodjon; aszülõ majdnem önmaga ellen dolgozik, ha a felnõt-té válásban, önállósodásban, leválásban segíti gyer-mekét. És mégis az a jó szülõ, aki ezt teszi!

Nos, mi a helyzet korotokban a magyar nagy-családban, a történelmi Magyarországon, azonországban, ahol a gyermekek (kisebbségek) fel-nõttek, kérnek és követelõznek; felnõtté, személyi-séggé óhajtanak válni, önállósodni szeretnének?48-ban nagyon felborult a családi béke, hallod-e?Jó szülõk voltatok-e, Ti akkori magyarok, ha hagy-tátok a dolgok ilyen fokú elmérgesedését?

Talán nem volt nehéz rájönnötök, hogy a sza-badság és egyenlõség után a nemzetiségi eszme ishódít korotokban. A folyamat nyomon követhetõ,és bár a feudalizmusban nem volt nemzetiségiprobléma, azt a polgári fejlõdés elhozta magával. Amagyarság nemzeti ébredése és a nyelvtörvényeknyomán megindult a magyarosítás, ez meg a másajkú népek tiltakozását vonta maga után, és meg-gyorsította a polgári nemzettudat erõsödését. Így anemzetiségi eszme térnyerése során Ausztriaszembetalálta magát tucatnyi népességének nem-zeti problémájával.

Te úgy magyarázod a kérdés lényegét, 1850-ben, a birodalom népeinek egyenjogúsításáról írt

Báró Eötvös Józsefnek, Mikes Kelemen-i stílusban

21

mûvedben, hogy a nemzetiségi igények kielégí-tése az állam széteséséhez vezetne, és mintha saj-nálnád is a monarchiát, védenéd azt. Nem érzem,hogy írásod kiforrott mû lenne, így 1850-ben nemis csodálkozhattál, ha a szabadságharc által a mégmindig felizgatott közvéleményre nem is igazánhatott.

Az 1865-ös fejtegetéseid már mesteribbek. Mármögötted állnak az 1861-es országgyûlés tapaszta-latai, a hosszas tanulás, elmélyülés, a kérdéssel valóalapos foglalatosság. Ezen hozzáállásod a kérdéstárgyalásához a magyar fejlõdés mozzanataihoz is– úgy érzem – közelebb áll.

A nemzetiségi problémák megoldására oly mó-dot kellene találni, amely a két ellentétes szempon-tot, az ország egységének követelményét, és anyelvi nemzetiségek méltányos követelését összetudja egyeztetni. Ez bizony hosszas fejtegetésedtémája. A kérdés megoldásának nyitánya, a nem-zetiségek jogkörének meghatározása. De ezennem igazán tudtál túllépni, másokkal együtt semigazán tudtátok meghatározni. Nem is beszélve azigények kielégítésérõl!

Igazából meg sem kérdeztétek a nemzetisége-ket, hogy mit is akarnak, a velük folytatott – általadis javasolt – hosszas, férfias discussiók elmaradtak.„látszó ellentétek dacára, az egyes nemzetiségekérdekei a közös haza érdekeivel állnak; úgyhogy akérdés megoldása csak akkor remélhetõ, hogy…minden kívánatok teljesítése az ország államiegységének s alkotmányos szabadságának fenntar-

tásától függ”. Az ország területének nemzetiségekközötti felosztása, az önkormányzatiság gondolatá-nak bevezetése épp csak eszetekbe jutott, de rög-tön el is hessegettétek. Nemesi korlátotok, és az ál-landóan majmolt történelmi jog hitette el azt vele-tek, hogy Szent István birodalma sérthetetlen, és„csak a magyar birodalom egysége azon pajzs,mely alatt valamennyien biztonságukat kereshe-tik”? Hát nem Jóska, nem lett igazad! Fél évszázadmúlva sírás nélkül és dalolva úgy hagytak itt nem-zetiségeink, hogy országunk egyharmadára zsugo-rodott. Mondd: kellett ez nekünk?! Jó szülõk volta-tok Ti a 19. század közepén? Nem volt ott számo-tokra Svájc példája, ahol az idegen nyelvû nemzeti-ségek közös hazát, és harmonikus együttlétet te-remtettek? Olyan kohéziót birtokoltak, amely el-lenállt szomszédaik egymásközti háborúskodásá-nak idején is.

Jó szülõ az olyan, aki nem hagyja gyerekét fel-nõni, ráül, és nem hagyja önállósodni? „A nem-zetiségi jogosultságra való törekvés a népekbenugyanolyan következményekkel jár, mint egye-seknél a személyes önállóságra való törekvés”.

Mindkettõ tanulságos, bár számunkra már be-végeztetett. Nyugodjál békében, eszméidrõl és anemzetiségi kérdés megoldásának lehetõségeirõla jövõben is vitatkozni fognak!

GYÖRGY BÉLA

Spielenberg Sámuel (1573–1654) lõcsei orvos-doktor és Clementis Magdolna fia, SpielenbergJános Lõcsén született 1636. március 18-án. Tanár,hangszeres zenész és karnagy is volt. (1)

Ezen túlmenõen, kiváló magyarországi zene-szerzõként is közismert volt a 17. században. (2) Ajelentõsebb magyar szabad királyi városok hamarkialakították saját zenei életüket (pl. toronyõrökmuzsikája, zenekarok): e társadalmi keret ked-vezett a muzsikamûvelõ tehetségek kibonta-kozásának. E korszak nevezetes zenemûvésze voltSpielenberg János, aki kezdetben szülõvárosában,Lõcsén élt és alkotott. (3) A magyarországi városokfontos szerepet töltöttek be a hangszeres zenerendszeresebb mûvelésében, korán kialakult avárosi muzsikus hivatalos hatásköre. Körmöcbá-nyán például a 17. század elsõ felében és derekána következõ hangszerek szerepelnek: hegedû, bõ-gõ, síp, trombita, harsona, orgona, lant, klavikordi-

um. A nyugati jellegû zenei kultúrák hatásánakszellemében korának fontos zeneszerzõjeként tart-ja nyilván a zenetörténeti irodalom Spielenberg Já-nost. (4)

A Lõcsei Virginal-könyv az igen magas zeneimûveltség létét igazolja Szepes vármegyében Lõ-cse városának. Spielenberg János (csakúgy, minttestvére, ifjabb Spielenberg Sámuel) a wittenbergiegyetemen tanult. Több észak-magyarországi vá-rosban volt orgonista.

Spielenberg több szerzeménye is fennmaradtKájoni János kéziratos gyûjteményében, a Kájoni-kódexben. (5) A Kájoni-kódexben 40 adalék külö-nösen érdemleges a magyar zene kutatása kap-csán, melyek talán legfontosabbikát alkotja az egy-házi magyar mûzene Spielenberg Jánostól, melyekteljességükben eredeti alkotások. (6)

Spielenberg lõcsei tanár, hangszeres zenész1659-ben a csíksomlyói ferences konvent számára

Adalékok a 17. századi magyar zenetörténetegyik fényes csillagához, avagy Spielenberg Jánoshangszeres zenész, zeneszerzõ élete és alkotásai

22

komponálta öt egyházi mûvét. Ajánlásában lõcseihangszeres zenésznek nevezte magát: „JoanneSpielenbergero Leutschoviensi Musico Instrumen-tali 1659”. (7) E mûvei: „1. Officium missae (Gloria,Credo, Sanctus cum Tremula, Benedictus, AgnusDei), 2. Salve Sancte Pater, 3. Oratio S. Francisci.Adoremus te Sanctissime, 4. O Patriarcha paupe-rum, 5. Coelorum candor splenduit.” Az elsõ mû egykétszólamú teljes mise, közben kórussal. (8) Szerze-ményeit csíki Somlyai Miklós házfõnöknek és Da-mokos Kázmér csíksomlyói custosnak ajánlottaSpielenberg 1659-ben, mint lõcsei zenekarvezetõ.(9) Alkotásait Kájoni János jegyezte le (társaival, Se-regélyes Mátyással és Tasnádi Bálinttal), és a róla el-nevezett Kájoni-kódexben (Codex Caioni 1634–1671) találhatóak. (10)

Érdekes adalék ez a híres lõcsei Spielenberg-orvoscsalád e zenész tagjáról, mivel ez Felsõ-Ma-gyarország és Erdély korabeli politikai érintkezésemellett a mûveltségbeli közelségre, és a közvetlenkulturális kapcsolatra is kiváló példa.

Kájoni János másik kéziratos gyûjteményében,orgonakönyvében, az 1667-ben íródott OrganoMissale címû mise- és litániagyûjteményben is sze-repel egy mûve Spielenberg Jánosnak. E zenemû aXXV. mise, ami a De Sancto Patre Francisco címetviseli. Az 1669-es Sacri Concentus címû gyûjte-ményben is szerepel egy-két zenemûve.

A nevezetes Seprõdi János 1909. január 4-én tar-tott akadémiai elõadást a Kájoni-kódex dallamairól:ezen elõadásában leszögezte, hogy Spielenberg amagyar egyházi mûzene elsõrangú képviselõje voltKájoni Jánossal és gróf Esterházy Pállal együtt. (11)Mûveirõl nagy elismeréssel szólnak a magyarbarokk zene olyan nagyszerû kutatói is, mint Domo-kos Pál Péter és Szabolcsi Miklós. (12)

Spielenberg János zeneszerzõ igazi mesterevolt a 17. századi magyar muzsikának. (13) Igentehetséges zeneköltõ volt: mûveit a hibátlan szó-lamvezetés és ügyes formai szerkesztés mellettfõképpen a dallamosság jellemzi. E tekintetbenmég a külföldi szerzõk közül is kiemelkedik. Lágy,sima folyó dallamai hangulatosak, és például azAgnus Dei végén, amikor kemény hangnembemegy át az addig lágy hangnemû dallam, hangula-ta, stílusa magyar karakterû. (14)

Spielenberg János lõcsei zeneszerzõ miséjénekalábbi két latinul írott versét a Greccio Kama-rakórus tagja, Mezei Mónika fordította magyarra:

Adoremus (Szent Ferenc imája)

Áldunk Téged, legszentebb Urunk,Jézus Krisztus, minden egyházadban,mert szent kereszted általmegváltottad a világot.Hozzád könyörgök, hogy halálodváljon életemmé.

Coelorum ccandor ssplenduit

Fölfénylett az egek világossága:új csillag világított!Szent Ferenc felragyogott,akinek egy szeráf megjelentmegjelölve õt a stigma jelévelkezén, talpán, oldalán,míg a kereszt jelét akarja viselniszívében, ajkán, tettében.Alleluja.

Spielenberg mûvei tudásban, alkotói tehetség-ben kora színvonalán állottak: bizonyítékai e mû-vek annak, hogy a magyarországi szerzõk a nyu-gat-európai zenemûvészeti fejlõdéssel együtt ha-ladtak a 17. században. (15)

A magyarországi egyházi mûzenének tehát je-les képviselõje volt Spielenberg János abban azidõben, mikor e mûfaj külföldön sem állott mégfejlõdésének tetõpontján. (16)

1660 táján ismét karmesterként mûködött Lõ-csén. (17) 1684-ben Lõcsén hunyt el.

Fontos magyar zenetörténeti értékek Spielen-berg fenti zenemûvészeti kompozíciói.

Örömhír a magyar zenei mûveltség örökké új-raéledõ világában, hogy e 17. századi SpielenbergJános mûvészete újra jelen van a templomi zené-ben: a Városmisszió Budapest 2007 rendezvényso-rozat keretében a pesti Belvárosi Ferences temp-lomban szeptember 17-én (Szent Ferenc stigmati-zációja ünnepén) e templom Greccio Kamarakó-rusa egyházzenei hangversenyén (Palestrina, Mon-teverdi, Kájoni János és mások alkotásainak tár-saságában) megszólaltak Spielenberg lõcsei zene-szerzõ mûvei is. A Greccio Kamarakórus 2006-banalakult professzionális zenészekbõl és fõiskolaihallgatókból áll.

A barokk kor ízlését tükrözik Kájoni János csík-somlyói ferences kéziratai (az Organo Missale, aSacri Concentus és a Kájoni-kódex). A Kájoni-kó-dexben megtalálható Spielenberg-mûvek azért isfontosak, mert ebben a kéziratban található elõ-ször magyar vonatkozású forrásban a Salve SanctePater, valamint az Oratio S. Francisci, az Adoramuste Sanctissime, az O Patriarcha pauperum és aCoelorum candor splenduit. (18)

Spielenberg János (1636–1684) zeneszerzõ iga-zi mestere volt a 17. századi magyar muzsikának.(19)

Lõcse és Csíksomlyó különleges mûvelõdés-történeti hídját jelenti e zeneszerzõ munkássága.

DIÓSZEGI GYÖRGY ANTAL

Források:(1) Spilenberg-Diószegi György Antal: Spielenberg-

családág Erdélyben. II. Csíksomlyó és a Spielenberg-csa-lád. In Nobilitas 2007. Magyar Történelmi CsaládokEgyesülete Közhasznú Szervezet. Szerkesztette Gudenus

23

János. Bp., 2007. 192. l.(2) Katolikus lexikon. Szerkesztette Bangha Béla S. J.

IV. kötet. Bp., 1933. 178. l.(3) Szabolcsi Bence: A magyar zene története rövid

összefoglalásban. Városok. In A képzõmûvészetek. Szer-kesztette Homolya Emõke és Németh Lajos. Bp., 1960.619. l.;

Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarországzenetörténete 1541–1686. Szerkesztette Bárdos Kornél.II. kötet. Bp., 1990. 64. l.

(4) Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai. In Ma-gyar zenetudomány. I. Tanulmányok a középkortól aXVII. századig. Sajtó alá rendezte Bónis Ferenc. Zenemû-kiadó Vállalat, Bp., 1959. 15. l.

(5) Dobszay László: Magyar zenetörténet. Bp., 1984.145. l.

(6) Benkõ András: Seprõdi János válogatott zenei írá-sai és néprajzi gyûjtése. Bukarest, 1974. 120. l.

(7) Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferenceskönyvtár kincsei. Könyvleletek 1980–1985. Budapest,1999. II. 108. pont, 196. l.; Bárdos Kornél: Egyházak ésiskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686.Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 64. l.

(8) Papp Géza: Egyházi népének. In Magyarországzenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötetBp., 1990. 182. l.; Domokos Mária: A 16-17. század ma-gyar tánczenéje. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 508. l.;

(9) Papp Géza: Egyházi népének. In Magyarországzenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II.kötet. Bp., 1990. 182. l.

(10) Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences

könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980–1985. Budapest,1999. II. 108. pont, 195. l.

(11) Seprõdi János: A Kájoni-codex dallamai. InAkadémiai Értesítõ. 1909. február XX. kötet. Bp., 1909.66–67. l.; Seprõdi János: A Kájoni-codex irodalom- s ze-netörténeti adalékai. In Irodalomtörténeti Közlemé-nyek. XIX. kötet 1909. 417–418. l.

(12) Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyar-ország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél.II. kötet Bp., 1990. 64. l.

(13) Haraszti Emil: A barokk zene. In Magyar Mûvelõ-déstörténet Magyar Történelmi Társulat. IV. kötet. Ba-rokk és felvilágosodás. Szerk. Domanovszky Sándor.612. l.

(14) Benkõ András: Seprõdi János válogatott zeneiírásai és néprajzi gyûjtése. Bukarest, 1974. 246. l.

(15) Diószegi György Antal: További adalékok a Fel-vidéken maradt Spielenberg-családtagok mûvészeti, ze-nei és katonai szerepvállalásához Erdélyben. In A Ti-szántúli Történész Társaság Közleményei 1. Szerk. Szar-vas Márta. Debrecen, 2006. 163.l.

(16) Seprõdi János: A Kájoni-codex irodalom- szenetörténeti adalékai. In Irodalomtörténeti Közlemé-nyek. XIX. kötet 1909. 417–418. l.

(17) Légány Dezsõ: A magyar zene krónikája. Bp.,1962. 461 l.

(18) 800 éves a ferences rend. Szent Ferenc emlé-kezete a zenemûvészetben. In Pesti Ferences Hírlevél. ABelvárosi Ferences Templom hivatalos lapja. 2009. VII.évfolyam, 1. szám 6. l.

(19) Seprõdi János: A Kájoni-codex dallamai. InAkadémiai Értesítõ. 1909 február. XX. kötet. Bp., 1909. 67. l.

A mai Boksánbánya város az alábbi települések-bõl tevõdik össze: Németboksán – ahol a reformá-tus templom is található –, Vassafalva, Várboksán(Románboksán), Boksánújtelep (Neuwerck) ésBikistin.

A boksánbányai leányegyház története az 1888.május 29–31-én Szegeden megtartott egyházme-gyei közgyûlésen kezdõdik, amelynek 52. sz. hatá-rozata szerint Krassó-Szörény megyében a Resicaijárás 8 községgel, a Boksáni járás 15 községgel aszigetfalui körlelkészséghez csatoltatott. Így 23 te-lepülés került a szigetfalui Nagy Bertalan körlel-kész gondozása alá, aki 1889-ben össze is írja a re-formátusokat Resicabányán éppúgy, mint Német-boksánban, Vassafalván és Várboksánban.

1890-tõl – amikor Vörös Zsigmond lévita-tanítóResicabányára kerül – Boksánbánya Resicabányafiókegyháza lesz. Hivatalosan az 1892. május 29-ipresbiteri gyûlés juttatja kifejezésre a leányegyházzáválás szükségességét, mivel a lélekszám már megha-ladta a százat. Erre azonban csak 1903. április 13-án

kerül sor, amikor a Zöld József resicabányai lelkészelnöklete mellett a presbitérium Boksánbánya leá-nyosítását ki is mondja. Ekkor Németboksánban 80,Vassafalván 32 lélek van. (A várboksáni hívek ekkormég Szigetfaluhoz tartoztak).

Boksánbánya elsõ református gondnoka JanóSándor. Hogy mióta van Boksánbányán fõgond-nok is, nem tudjuk, de Köpeczi Sándor már fõ-gondnokként (is) szerepel.

Az istentiszteleteket és a gyûléseket a társaságiiskolában tartják, amit a román állam is megengeda gyülekezetnek, de 1922-tõl már több esetben isjelzik az istentiszteletek és rendezvények megza-varását valamilyen ürügy alatt. Így 1935-re tökélete-sen megérik az önálló templom felépítésének agondolata.

1935-ben Szántó Ferenc községi segédjegyzõ,Köpeczi Sándor gyógyszerészsegéd és Perian Va-zul görög katolikus (v. görögkeleti) községi bíró(polgármester) közbenjárására a községi tanácstólmegvásárolják 1 500 lejért azt a telket, ahol a jelen-

A bboksánbányai lleányegyház

24

legi templom áll, s ahová még akkoron egy lelkészilakot is álmodtak. A vásárlási szerzõdést 1936. ápri-lis 1-jén írják alá egy istentisztelet alkalmával, ami-kor a telek árát a hívek ott helyben össze is adják, sa telket így ki is fizették.

A templom építése 1937-ben kezdõdött és1938-ban be is fejezõdött. Hogy milyen eredetûpénzekbõl épült a templom, azt pontosan nemtudjuk, de Keresztes József resicabányai lelkészmegmozgatott minden követ, hogy véghez vigyeaz elképzelést. Annyit biztosan tudunk az áldottemlékû Lengyel néninek (Lengyel Árpádné Rozá-lia) és László Pálnénak (sz. Majsai Anna) az elbe-széléseibõl, hogy többen is nyakukba vették az or-szágot és gyûjtögettek faluról-falura haladva. A kétemlített testvérünk együtt járta be Arad megye egyrészét, Erdõhegy–Kisjenõ környékét s nem kisösszeget gyûjtöttek össze. Ágya felé haladva egyvadásztársasággal is találkoztak, akik élén nem ki-sebb személyiség, mint a nagyon fiatal I. Mihály ro-mán király volt vadászruhában, aki a két fiatal lánytmeg is kérdezte, hogy mi járatban vannak. A vála-szuk elhangzása után a vadászó királyi zsebbõl iselõkerült némi adomány. Sajnos az összeg nagysá-gára már egyikõjük sem emlékezett. Különbenmindketten rég meghaltak.

A többnyire közadakozásból épült templomotHigyed István szerint Csermák Béla egyházkerületi

fõjegyzõ szentelte fel 1938. november 6-án.A németboksáni református templomban nem-

csak mi reformátusok, hanem a német, majd a szlo-vák evangélikusok is tartottak, tartanak istentiszte-leteket. Természetesen díjmentesen.

1975-ig havonta és a sátoros ünnepeken volt is-tentisztelet Boksánbányán, de azóta havi két-kétalkalommal és a sátoros ünnepeken. Az én szol-gálati idõm alatt bõjti, húsvéti, pünkösdi, újkenyéri,újbori, adventi, karácsonyi úrvacsoraosztások vol-tak.

A gyülekezet nagysága arányában volt kará-csonyi, anyák napi és reformációi ünnepély, illetveünnepi megemlékezés néhány szavalattal, esetlegénekkel, amelyek különösen Lázár Sándor fõgond-noksága alatt jöttek redszeres szokásba. A március15-i és az október 6-i rendezvények is nagybankötõdnek a református templomhoz, illetve a re-formátussághoz.

Külön meg kell jegyezni azt, hogy a gyülekezetmindig saját erejébõl tartotta rendben a templo-mot mindamellett és mindennek ellenére, hogysaját bevételeinek a felét az anyaegyháznak adta.

1975-ben és 1985-ben volt nagyjavításnakmondható alapos külsõ-belsõ karbantartás, míg2003-ban a templom külsejét esõálló festékkel iskezelik Korsós Dénes egyháztag önkéntes munká-jával, akit Vincze-Jancsi András fõgondnok segített.

1993 decemberében canonica (püspöki) vizitá-ció volt Boksánbányán is, amelynek fanyar ízû cse-megéje az volt, hogy Tõkés László a gyülekezet lel-kipásztorát – a szerinte sáros és gennyes MakayBotondot – nem engedte be a templomba. Hogy alelkész háta mögött miket hordhatott össze, nemtudom, de azt igen, hogy olyan „építõ” volt a láto-gatása, hogy az addigi rendszeres 25-35-ös isten-tiszteleti lélekszám visszaesett többnyire 20 alá. Ésmég ma is vannak gyülekezeti tagok, vagy akkoripresbiterek, akik azóta sem jöttek templomba.

1996. június 18-a jelentõs dátum a gyülekezetéletében, mert Temesvár és Lugos mellett itt tartjáka III. Református Világtalálkozó utórendezvényétegy egyházmegyei lelkészértekezlet keretében.Ekkor leplezik le a Keresztes József emlékére ké-szült emléktáblát is.

Fõgondnokok, gondnokok: Janó Sándor, Köpe-czi Sándor, Kiss Pál, Lázár Sándor és Vincze-JancsiAndrás.

Lelkipásztoraink az alapító lelkész után: VörösZsigmond, Zöld József, Szombati-Szabó István, Ke-resztes József, Streleczky Sándor, Nagy Márton,Makay Botond, Megyasszai Bíró Attila.

Templomunk hetven esztendõs... Százöt éveleányegyház a gyülekezet és százhúsz éve, hogyreformátus lelkész elõször vette gondozásba itt ahíveket.

MAKAY BOTOND

A bboksánbányai rreformátus ttemplom

25

Hét esztendeje annak, hogy figyelmemet külö-nösen megragadta egy vallomás. Fiatal fõnemesisarj, aki az otthon biztonságos hátterével, aki 1942-ben jelesen érett a kolozsvári református kollégi-umban, s már meghódította Budapesten a Józsefnádor Mûegyetem Mezõgazdasági karának elméle-teit, honvédségi bevonulása elõtt Erdõszádáról,1944. július 12-én írta barátjának: „Még én is, meg-rögzött üzletezõ és anyagias alak, sokat olvasok éselmélkedem” (Gróf Degenfeld Sándor: A Degen-feld család kalandos útja Svájcból Magyarországra.Korunk XIII/12. 2002. 20–36., 25.)

Degenfeld Sándor már fiatalon, egyéniségénekformálódásakor elmélkedett, s kiteljesedett szemé-lyiségének egyaránt jellemzõje az elmélkedés, tar-talmát megosztva a kortársakkal, az eljövendõnemzedékkel. A különbözõ témák kifejtése rend-jén, amelyek közül sokat éppen a kolozsvári Ko-runk számára gondolt végig, a tematikus számokatgazdagítva (2002/12, 2005/5. és 12., 2006/4. és 11.,2007/9., 2008/10.). Jó így egybefogottan kézbevenni az igen különbözõ tárgykörû elmélkedésekegy részét, amelyeket nem csak az impozáns ke-mény könyvfedél tart össze, hanem maga a szerzõkövetkezetes módszerességével végigvitt elmélke-dõ megközelítéseivel. Írásai a maguk tömörségé-ben is gazdag információkat nyújtanak.

Családja felmenõi magas rangú katonák, poli-tikusok:, birtokosok, vidéken gazdálkodók. A De-genfeldek magyar ágának két évszázados megidé-zése – 19–20. század –, több mint családtörténet,tanulságos, példaértékû napjainkban is.

Családi jellemzõ: rálátás a korra, a mindenkorihelyzet felismerése, annak megfelelõen életmód-váltás, pályamódosítás minden velejáró nehézsé-gekkel; harci fegyvertárat mezõgazdasági eszköz-tárra cserélni. Errõl tanúskodik Degenfeld Miksa1814. május elsején Erdõszádáról írt levele is:

„Itt lakom 1810 óta mint valóságos vidéki gaz-da. Birtokomnak gyönyörû fekvése van egy hegytetején. Lent a Szamos folyó... elönti rendszeresenföldjeimet termékeny iszappal, és ezért azokat so-hasem kell trágyázni. Azokat minden évben kuko-ricával (malaj), másképpen mondva törökbúzávalvetjük be, ami itt a fõ termék. Azonkívül szép búzátés nehéz zabot termelünk... Úgy élünk itt, mint avilág végén, és rossz idõ esetén az utak olyan fene-ketlenül sárosak, hogy a levélposta 4–5 hétig kima-rad... Mindenben vég nélküli nehézségek mutat-koznak, és az élet megszokott kényelmérõl és örö-mérõl le kell mondanunk... Szükség törvényt bont,türelem és állhatatosság által sikerül sok mindentrészben elviselni, részben megoldani.”

Degenfeld Miksa is katona volt, tudott váltani.A kötet tíz részre osztott anyagából kiemelem a

húszadik századi pályamódosítások sorozatát De-

genfeld Sándor életében, aki a kolozsvári Bolyai Tu-dományegyetem Közgazdaságtudományi Karán ér-demdiplomával, cum laude minõsítéssel végzett1946-ban.

1952-tõl kétszer is letartóztatják. Közben 1948–50-ben pénztáros a Nemzeti Bank gyalui fiókjánál,politikailag megbízhatatlanként állás- és munka-nélküliség várja. 1950-54 között könyvelõ a kolozs-vári sörgyárban, ahonnan kétszer kirúgták. Azl954–60-as években sokáig munkanélküli, majdegy szakiskolában, egy elektrotechnikai szövetke-zetnél könyvelõ, az irodai munkától osztályidegen-ként eltiltottan átképezte magát villanymotor-te-kercselõvé, de miután a Németországba való ki-vándorlást kérte, szakmunkásként is leépítették,aztán rakodómunkás különbözõ vállalatoknál,míglen 1960-64-ben a Kolozsvári Evangélikus Püs-pökség fõkönyvelõje lehetett.

Következett a németországi újrakezdés, 1986-ban az Allianz Biztosító Tarsaságtól cégvezetõi mi-nõségben nyugdíjba vonulva tervek és megvalósí-tások sokaságát uralja.

Az egészen különbözõ tárgykörû írásaiban isgyakran figyel a gyermekekre, az ifjakra. Meg-megidézi saját gyermekkorának embertformálótapasztalatait, a mának szóló elveket, gyakorlatot.„Az arisztokrata családoknál régi hagyomány volt agyermekek többnyelvû nevelése. Tízéves korignémetül, franciául és angolul kellett beszélniük.Csak gyermeki agy tudja hallomásból a szavakat, amondatokat és a megfelelõ hangsúlyt rögzíteni.Ehhez külföldrõl hozott házitanítók voltak szük-ségesek, akik a gyermekekkel együtt játszottak,sportoltak, kirándultak, étkeztek stb.... A tanerõksokszor felolvastak nekünk, hogy a helyes hang-súly állandóan a fülünkben csengjen.” Tapasztalatiúton megteremtették azt, amit pszicholingvisztikaimegközelítésben artikulációs alapnak, beszelõkörnyezetnek nevezünk.

A többnyelvûség eszköz, egész életre szóló fel-szereltség, nyitás más nyelvet használó körök, kö-zösségek, országok tájaira. Családjában is többvolt, mint csupán nevelési elv. A család erdélyi ma-gyar ágának megteremtõjeként elismert DegenfeldMiksa, a már idézett, 1814-ben kelt, levelében kitértarra is, hogy: „A kezdet nekem különösen nehézvolt. Idegen volt nekem mindkét nyelv, a magyarés az oláh, amelyek itt egyformán nélkülözhetetle-nek, valamint a körülmények, amelyek annyira el-térõek a mi németországi körülményeinktõl.”

Degenfeld Sándor hangsúlyozza, hogy „termé-szetes követelmény volt az ország nyelvének azelsajátítása. Én ma is tökéletesen beszélek és írokrománul.”.

Kiemeli, kogy „A mai nemesség is nagy gondotfordít gyermekei nevelésére. Ha nincs módja házi

ElmélkedésekDégenfeld SSándor kkönyve

26

nevelõt foglalkoztatni – amint azt régen tette –, agyermekeket külföldi rokonokhoz küldi, hogy azidegen nyelveket ösztönösen, külön oktatás nélkülsajátítsák el, hiszen jól tudja, a többnyelvûség,mindamellett, hogy körében sok százados hagyo-mány, a látókört is tágítja.”

Degenfeld Sándor kísérletnek tekinti a nemes-ség mai helyzetének felvázolását, akárcsak a mainémet társadalom problémáit, az egyesült Európagöröngyös útján. Látja, hogy az ifjúságban „ébred avágyakozás olyan régi értékek és erkölcsök iránt,mint a megbízhatóság, védettség és közösségi szel-lem... Ennék megfelelõen változnak meg követel-ményeink a gyermekneveléssel kapcsolatban is.”

Degenfeld az erkölcsi értékeket mindennéltöbbre becsüli, következetes értékrendjében az

elkötelezettség, harmónia, bizalom, családi szere-tet egyaránt elõtérben van.

A kötetét zárja a Johannita Lovagrend 2003 és2004-ben megtartott összejövetelein mondott be-széde, valamint a Degenfeld család magyar ága1766–1991.

A küllemében is idõálló kötet szövegét gondoz-ta és szerkesztette Kovács Kiss Gyöngy. A borítóKönczey Elemér, a mûszaki szerkesztés FazakasBotond munkája. Csíkszeredában az Alutus anyomdai munkálatok kivitelezõje.

FARKAS MAGDA

Gróf Degenfeld-Schonburg Sándor: Elmélkedések.Korunk–Kompress Kiadó, Kolozsvár, 2008.

A két világháború közötti erdélyi magyar ér-telmiség egyik legkiemelkedõbb alakja, Balázs Fer-enc megérdemli azt, hogy neve bekerüljön a törté-nelembe. Az alapszakmája szerint unitárius lelkészBalázs Ferenc egyénisége ugyanis rendkívül sok-színû és változatos; érdeklõdési köre hihetetlenülszéles, így lett élete során amatõr agronómus, ze-neszerzõ, közgazdász, író, békemunkás, utazó.Ezúttal elsõsorban gazdasági tevékenységére állszándékomban kitérni anélkül, hogy más érdemeitelvitatnám. Célom, hogy fényt derítsek arra, milyenújdonságokat hozott Mészkõre, valamint bemutat-ni, hogyan hatottak ezen változások egész Erdélyéletére. Arról is szeretnék említést tenni, mennyiresikeresen alkalmazott máshol meglévõ modelleketa helyi realitások közepette, továbbá ezek eszmeiés gyakorlati jelentõségét ecsetelném.

Balázs Ferenc Kolozsváron született 1901. ok-tóber 24-én, székely származású szülõk gyermeke-ként. Az elemi iskola elvégzését követõen ugyan-csak Kolozsváron, a helyi Unitárius Kollégiumbantanult tovább. Fontosnak tartom hangsúlyozni,hogy mindvégig éltanuló volt és önképzõkört, va-lamint diáklapot is vezetett, ezáltal is kiemelkedvetársai közül. Diákkorában a gépek érdekelték alegjobban, gépészmérnök akart lenni, de ebbenegészségügyi állapota megakadályozta. Az orvostüdõcsúcshurutot állapított meg nála, és annakérdekében, hogy minél tovább élhessen, falusiéletmódot javasolt, valamint az ezzel együtt járóegészséges levegõt. A szülõk kénytelenek voltakkét évre magántanulónak átíratni és falura küldeni.Élete eme szakaszában szó sem lehetett gépész-mérnöki karrierrõl, így falun kellett valami biztosmegélhetést találni, olyasvalamit, amiben az eddig

tanultakat is lehet hasznosítani. Elõször úgy gon-dolta, hogy gazdatiszt szeretne lenni, de az apjameggyõzte arról, hogy „jobb egy falu szolgája len-ni, mint egy grófé”. Édesapja fiatalkorában papipályára vágyott, ahogy maga Balázs Ferenc is írja Arög alatt (1928–1935) címmel megjelent könyvé-ben: „Õ ifjúkorában, mint sok falun felnõtt ifjú, akielõtt a tanítóság és a papság az egyedüli pálya, lel-kész akart lenni, s csak anyagi okok kényszerítet-ték arra, hogy teológiai tanulmányait abbahagyja.Ha belõle nem lehetett, legyen belõlem pap! Nincsis annál szebb pálya. A hívek a házhoz hordják a

Balázs FFerenc

Balázs FFerenc 11923-bban

27

kenyeret. Kötelesség sok nincsen, az is könnyû éskedves.”

Döntését, hogy az unitárius teológiára iratkoz-zon be, az is befolyásolta, hogy idõközben ErdélyRomániához került, és a magyar egyetemet az újhatalom román nyelvû egyetemmé alakította át. Itta román nyelv ismerete alapfeltétellé vált, és mivelBalázs Ferenc nem rendelkezett megfelelõ nyelvis-merettel, csak a teológiai pálya állt elõtte nyitva.Kiváló eredménnyel végezte el a fõiskolát, ered-ményei révén egy oxfordi ösztöndíjat ajánlottakneki. Oxfordban sok újat látott és tapasztalt, ittkristályosodott ki benne, hogy õ bizony „szocialis-ta”. A Mikó Imre, Kicsi Antal és Horváth Sz. Istvántollából a Kriterion Könyvkiadó gondozásában1983-ban megjelent Balázs Ferenc monográfiábanközölt egyik levelében ezzel kapcsolatban azt írja:„Valóban gyakran megmosolyogtak, amikor azthangsúlyoztam, hogy internacionalista vagyok, szo-cialista és ugyanakkor nacionalista. Most pedig aztmondom: az emberek mind testvérek, és mi a szo-ciális élet helyes formáját akarjuk. El a kapitalizmus-sal, amely olyan rendszer, ami versenyen alapszik,ami az embereket hajszolt életformához vezeti ésoda, hogy engedjék át az összes jó dolgokat azok-nak, akik legrugalmasabbak a versenyben.”

Itt egy pillanatra megállnék Balázs Ferenc „szo-cializmusát” értelmezni, hiszen elvei távolról semlesznek azonosak a klasszikus marxizmus elveivel,sem ennek deformált változatával, a marxizmus-leninizmuséivel, még csak a szociáldemokráciaelveivel sem. Idealizmusa sokkal inkább illeszked-ne a parasztpárti mozgalmak gondolatvilágába.Balázs Ferenc mégis szocialista olyan értelemben,hogy társadalmi igazságosságban, a javak minélhelyesebb és egyenlõbb elosztásában gondolko-zik, olyan szabályok alapján, melyek nem engedika maga százszázalékos kegyetlenségében a vad-kapitalizmusra jellemzõ szabad verseny kibon-takozását. Számára a falu kerül elõtérbe, valamint amezõgazdaság problémái, és ennek fejlesztésébenlátja a jövõbeli nehézségek megoldását. Nemannyira az elméleti, mint a gyakorlati problémákrakeresett megoldást, és tette mindezt nemcsak asaját maga, hanem elsõsorban a közösség számára,melynek õ maga is része volt. Az anyagi alapot, agazdasági biztonságot kívánta megteremteni éserre kívánt a továbbiakban építeni.

Angliai évei során nemcsak bezárkózva tanult,hanem szabad idejében a vidéket járta, látogatásttett Hollandiában is, ahol szintén tapasztalatokatgyûjtött. Útjai során igyekezett megfigyelni a helyisajátosságokat, az emberek életét és legfõképp agazdálkodási módszereket. Az imént említett mo-nográfia szerint angliai tanulmányait követõen uta-zott Amerikába, ahol Tamási Áronnal, Reményi Jó-zseffel és másokkal találkozott. Itt is hírneves egye-temen, a Kalifornia állambeli Berkeleyn tanult,ahol megismerte késõbbi feleségét, a dán szárma-zású Christine Frederiksent. Amerikából olyan út-vonalon tért haza, amely bármely világutazónak

becsületére válhat, vagyis Kaliforniából Ázsiánkeresztül jött hazáig. Így látogatott el Japánba, Ko-reába, Kínába, Indiába, Tibetbe a Távol-Keleten.Kõrösi Csoma Sándor emlékének hódolva meglá-togatta Dardzsilinget, majd Indiában az akkoriindiai közélet két jelentõs személyiségével, Tago-réval és Gandhival is találkozott eszméket cserélve.Indiából az arab világon és a palesztinai szervezke-dõ zsidó telepeken keresztül érte el Európát, útja aBalkánon keresztül vezetett haza Erdélybe.

Hazaérkezését követõen szolgálatra jelentke-zett, de az unitárius egyház vezetõségének köré-ben nem vált népszerûvé, mert nem igazán értet-ték meg. Az újtól, ismeretlentõl való félelem, fino-mabban fogalmazva, az idegenkedés határoztameg a személyéhez való hozzáállást. Túlságosan isliberálisnak találták a külföldi tapasztalatokkal ren-delkezõ fiatal papot. Mivel kezdetben nem kapottlelkészi kinevezést, átmeneti megoldásként a szé-kelykeresztúri gimnáziumban kapott tanári ésbentlakás-fõnökségi állást. Az itt töltött idõt ismaximálisan kihasználta, aktív szerepet vállalt a di-ákság számára tervezett tevékenységek megszer-vezésében. A nép felvilágosítása céljából a vidéketjárta tanítványaival és diavetítéses elõadásokat tar-tott. Mivel semmi olyat nem mondott, ami egyházadogmatikus tanításaival ellenkezett volna, és nemis politizált, ez megnyugtatta feletteseit, így amikor1930-ban Mészkõn, az Aranyos völgyében megüre-sedett a papi állás és azt megpályázta, meg isválasztották, és a legfelsõbb egyházi fórumok ve-zetése jóindulatát is elnyerte.

A továbbiakban nem annyira lelkészi, mint me-zõgazdasági szervezési tevékenységét emelném ki.Balázs Ferenc elvei a szövetkezeti modell gyakor-latba ültetését célozták meg. A pap személye min-dig is fontos szerepet töltött be a magyar falu éle-tében, bár a papi tekintély a huszadik század har-mincas éveiben már távolról sem volt már azonosa pár évszázaddal azelõttivel. Amennyiben a pap-nak megvoltak a maga tervei a faluközösségetilletõen, erre a tekintélyre építve megpróbálhattagyakorlatba is ültetni õket, mint ahogy Balázs Fer-enc is ezt tette.

„Az Aranyos völgye legyen Isten völgye” –mondta, miközben hat évre szóló programot dol-gozott ki. A terv lényege: szövetkezeti formábanmegszervezni a falu termelését, melynek tulajdon-képpeni célja a lakosság életszínvonalának emelé-se volt. Az adott helyzetben – ha változtatni akartvalamit a falusi lakosság életvitelét illetõen – nemis létezett más út, fõleg úgy, hogy ez a bizonyosfalusi lakosság ráadásul magyar nemzetiségû.Nagy-Romániában ugyanis a hatóságok cseppetsem vonták kétségbe a magyar elem létezéshez va-ló jogát, elfogadták jelenlétüket, de mindenna-posak voltak a szubjektív alapon történõ megkü-lönböztetések.

Az Aranyos völgyi Mészkõ falu lakosságának –az idézett Balázs Ferenc-monográfia szerint – több-sége a harmincas évek elején román, a statisztikák

28

szerint összlakossága 1006 fõ, ebbõl 593 görög-katolikus, 401 református, 6 ortodox, 3 római kato-likus, 3 más. A nyelvi-etnikai megoszlás, ugyanezenstatisztikák tükrében, háromötöd részben román,kétötöd részben magyar. Habár komoly etnikaiproblémák nem voltak, bizonyos szintû elkülönü-lés észrevehetõ volt. Ahogy maga Balázs Ferenc isírja idézett munkájában: „nyilvánvalóvá vált, hogya két nemzet még nem felejtett, és nem tanulteleget ahhoz, hogy bornál és táncnál megmarad-hasson”. Arról is beszámolt, hogy eleinte, mivel aromán lakosság is kíváncsi volt a magyar papra, aromán gyerekek is bejárogattak udvarára, együttjátszva a magyarokkal, aztán elõbbiek lassan el-maradoztak. „Ki tudja, miért?” – tette fel a kérdéstBalázs.

A románok elkülönülése késõbb is rányomtabélyegét a falu életére, amikor sor került a közösenvásárolandó cséplõgép problémájára. Öröm vi-szont az ürömben Balázs számára, hogy a romá-nok is szövetkezeti alapon akarták azt megvásárol-ni, eredménynek márpedig ez sem lekicsinylendõ.

Balázs Ferenc nem feltalálója a szövetkezetigondolatnak, és nem õ az egyetlen, aki sikeresenültette gyakorlatba. A szövetkezeti mozgalom böl-csõje Európa, de a világ szinte minden pontjáraeljutott, és sok helyütt vált népszerûvé, mivel aszervezõdés struktúrája alulról felülre építkezik, afelmerülõ igényekhez gyorsan és könnyen alkal-mazkodik, mivel kialakítathatja a megfelelõ szerve-zetet és érdekeltségi rendszert. Erdély esetébenpedig mindhárom nemzetiség rendelkezett szövet-kezeti hagyományokkal, ezeknek gyökerei mind-hármuk esetében az 1880-as évekig, a monarchiaidõszakára nyúlnak vissza.

Balázs Ferenc mellett ez idõ tájt Ürmösi Józsefis meglehetõsen eredményesen dolgozott a Ho-moród mentén, de vannak ezeknél nagyobb ará-nyú sikertörténetek is. A Gazdasági és Hitelszövet-kezetek Szövetsége 1936-ban alapította meg aTransylvania tejfeldolgozó telepet, majd a szövet-ség a meglevõ tejcsarnokokat szövetkezetté alakí-totta át, és megszervezte a falvak tejtermékénekösszegyûjtését. Eleinte 17 községbõl érkezett azáru, majd 72 szövetkezet szállított egy adott pilla-natban, ennek következtében pedig Marosvásár-helyen kitûnõ vajat tudtak gyártani. A szövetkezetmûködésének hatására a tej árát illetõen is a gaz-dák számára pozitív változás állt be, valamint a kül-földi piac is kedvezõen reagált: Angliába és Palesz-tinába is eljutott a kivitel.

Ahhoz viszont hogy ezt el lehessen érni, szük-ségesek voltak a Balázs Ferenc-féle alulról építke-zõ faluszervezõk, akik idáig el tudják juttatni azegyes falvakat. Balázs Ferenc, mint mészkõi unitá-rius pap nagyon komolyan vette faluszervezõimunkáját, agronómust is alkalmazott a falu szá-mára tanácsadás céljából, szövetkezeti úton kép-zelte el a villamosítás megoldását is. Minden évreaprólékos gondossággal kidolgozta az évi tervet.Nem áll szándékomban minden év tervét itt felvá-zolni, hiszen ezt megteszi õ maga A rög alatt címû

munkájában, valamint megismétlik ezt a monográ-fia szerzõi is, ellenben szükségesnek tartom, hogylegalább az indulási év, valamint egy rákövetkezõmásik év tervét megnézzük, mekkora változásoktörténtek idõközben.

Az eelsõ éév tterveJégbiztosítás. Gazdaköri cséplõgép. Tejszövet-

kezet. Búzavetõgép. Mûtrágya. Gyümölcsfaültetés.Fõtér parkírozásának elõkészítése. Vízvezeték. Télitanfolyam a faluban. Nõszövetség.

Az egyik legnagyobb megvalósítás az volt, hogya máskülönben bizalmatlan gazdák közösenvásároltak cséplõgépet. A téli tanfolyamon mezõ-gazdaságról beszél a gazdáknak, latba vetve külföl-dön szerzett ismereteit. A gazdák ekkor még nemismerték megfelelõen a mûtrágya hasznosságát,ezért annak használatáról beszélt, valamint a búza-vetõgép vásárlásának szükségességérõl, ugyanak-kor nemesített vetõmagokat szerzett be. Egy nagyközös területet, a Kopta-kertet veteményeskerttéalakította át. Ehhez képest sokkal nagyobb terve-ket tudott megfogalmazni a harmadik évet ille-tõen. Íme, a harmadik év terve:

Nyerscukorgyár. Kenderfonás és feldolgozás.Fogyasztási és értékesítési szövetkezet. Hitelszö-vetkezet. Gazdaköri sertéstenyészet. Gazdaköri ba-romfitenyészet. Traktor és más gazdasági gépek.Falu–város szövetkezeti kapcsolatok. Orgona.

A Hangyaszövetkezetek révén szerezte be a vö-rös izlandi tyúkokat, melyekkel megszervezte a to-jástermelést. Torda és Kolozsvár jó piac lett a fel-dolgozott kenderre, általában elõbbi piacot céloztameg. A mészkõieket kézmûvességre is sarkallta, hi-szen a falunak fontos ásványkincse volt az ala-bástrom, mely a háziipar alapját is képezte.

Ugyanakkor a faluturizmus tervét is dédelgette.Azt a tényt pedig, hogy egy pillanatig sem magánambíció, hanem a közösség iránti elkötelezettség-tudat hajtotta, a legjobban illusztrálja az, hogy1932-ben a szövetkezet jobb mûködése érdekébena központot áthelyeztette a kevésbé félreesõ he-lyen fekvõ faluba, Kövendre, átadva az irányítást azottani unitárius papnak. Tejfeldolgozó központjais nagy sikert jelentett.

Balázs Ferenc nagyon fiatalon, mindössze 37éves korában hunyt el, de még így is olyan példátszolgáltatott, amelynek üzenete ma is idõszerû.Természetesen, mint sok más kezdeményezõ szel-lemû ember esetében, Balázs Ferenccel is megtör-tént az, hogy nem minden terve valósult meg,objektív vagy szubjektív okok miatt. Ugyanakkor,még ha viszonylag kis területen is, de komoly ered-ményeket sikerült elérnie, és ennek következtébenneve kihagyhatatlan bármely olyan szintézisbõl,mely Erdély huszadik századi gazdaságtörténetéthivatott tárgyalni.

LAKATOS ARTÚR

29

Úgy tûnik, az Arad megyei Ottlakán születettHerz Miksára rátalált a magyarországi tudóstársa-dalom. Ám ha nagyon õszinte akarok lenni, azt kellmondanom: díjazott kutatók, orientalisták és mûé-pítészek részérõl illetlenség ez az évszázados ké-sés. No nem azért, mert a szülõfalujában már szo-brot is állítottak neki (hisz neki nem állítottak), a

tavaly pedig múzeumi kiállításon mutatták be Te-mesvárott a bánsági közgyûjteménynek adomá-nyozott több ezer éves egyiptomi mûkincseit, mú-miáit (sajnos elég kevesen voltak rá kíváncsiak),hanem azon egyszerû oknál fogva, hogy a restau-rátor-mûépítész munkásságának, emberi nagysá-gának ismerete nélkül nem lett volna szabad elin-dulniuk a pályán.

Kevesen tudják, hogy az 1856-ban Mózes-hitû-nek született Herz Miksa keze nyoma Kairó szinteösszes iszlám mûemlékén fellelhetõ. Negyedszáza-don át ugyanis az Arab Mûemlékek MegõrzéséreAlakult Bizottság fõépítészeként irányította azegyiptomi épített örökség védelmét, helyreállí-tását. Emellett mûépítészként is remekelt: többmint 150 ingatlant, fõként villát tervezett Kairóban(ezek zömét azonban már lebontották), no meg azAmerikai Egyetem központi tömbjének is õ volt atechnikusa.

Hogy nevét mára elfeledték? Mekkora apróságez ahhoz képest, hogy tevékenységét, elért ered-ményeit már a korabeli magyar építészek sem is-merték, holott hozzá hasonló pályát idegen ország-ban magyar architektus addig sosem futott be.Igaz, Herz Miksa (Max Herz) szegény vidéki csa-ládban látta meg a napvilágot, édesanyját koránelveszítette, édesapja pedig sokak szemében nembefolyásolta a világ menetét. „Hátrányos” helyzeteellenére Miksa mégis kijárta a temesvári reálisko-lát, az érettségi vizsga után pedig sikerült beirat-koznia a Királyi József Mûegyetem építészetikarára. Felsõfokú végzettséget végül 1880-ban aBécsi Politechnikumon szerzett. Itt ismerkedettmeg azzal a kairói szállodaigazgatóval, aki elõbbOlaszországba vitte magával, majd Egyiptomba,ahol letelepedve bizalmas munkatársi viszonybakerült a Vallásügyi Minisztérium mûszaki irodájá-nak német származású osztrák vezetõjével, Franzpasával. Karrierjét részben neki (illetve a vele kö-tött barátságnak) köszönhette, hisz amikor 1887-ben Franz pasa nyugdíjba vonult, õt nevezte kiutódjának. Mivel ekkor már folyamatban volt azarab-iszlám emlékek intézményes védelme, azilletõ munkálatokat irányító hivatalnak is õ lett afõmérnöke.

Jóllehet szülõhazájában kilétét, megvalósításaithomály fedi, Egyiptomban máig nagyra értékelikállagmegóvó intézkedéseit. Õ volt ugyanis az elsõolyan restaurátor, aki a beavatkozások elõtt alaposvizsgálatot folytatott, felkutatta a számba vehetõforrásokat, képi ábrázolásokat, és kizárólag olyan

VVaaddrróózzssaa

Az elfeledett bánsági egyiptológus Herz Miksa keze nyoma

Herz MMiksa ccsaládi kkörben.

30

részletekhez nyúlt hozzá, amelyeknek pontosanismerte a valódi formáját, paramétereit. Ezért nyu-godtan kijelenthetõ: tucatnyi nagyszabású mecset,medresze, kútház, kopt emlék csakis neki köszön-heti a megújulását, fennmaradását, létét. Munkássá-ga tetõpontjának a Kairó városképét napjainkigmeghatározó 14. századi Hasszan szultán mecsethelyreállítását, valamint a vele átellenben maga-sodó Rifai mecset befejezését tekintik.

Megjegyzendõ még, hogy az Iszlám MûvészetiMúzeumnak is õ volt az elsõ igazgatója: a direktoritisztséget 1914-ig töltötte be. Ez idõ alatt teljesenberendezte az épületet és elkészítette az intéz-mény – akkoriban korszakalkotónak számító – ka-talógusát. Mi több, a Kopt Múzeum megalapításá-nak az ötlete is tõle származott, éppúgy, mint az1893. évi Chicagói Világkiállítás szenzációsnakminõsített egyiptomi városrésze.

Kedves, kedélyes személyiség volt. Bár fiatalonelkerült Magyarországról, haláláig szoros kapcsola-tot tartott fenn szülõhazájával. Magyar állampol-gárságát élete végéig megõrizte, ezért is történhe-tett meg, hogy az elsõ világháború kitörését köve-tõen kényszernyugdíjazták, majd mint ellenségesország polgárának el kellett hagynia Egyiptomot.Ha lemond eredeti állampolgárságáról, helybenmaradhatott volna, ám õ ezt képtelen volt megten-ni. Olasz feleségével és négy gyermekével 1914végén távozott Egyiptomból, hogy Olaszországban

keressen és találjon menedéket, befogadó közös-séget. Amikor Olaszország is hadat üzent a monar-chiának, családjával Svájcba költözött. 1919 máju-sában Zürichben hunyt el. Nagy szeretettel végzettmunkájának és imádott fiai egyikének elvesztéseugyanis alaposan megviselte, legyengült testét lelkifájdalma idõ elõtt sírba vitte.

„Herz Miksa egyiptomi mûködését az Arab Mû-emlékvédelmi Bizottság aranykorszakának tekin-tik, sõt, egyesek gyémántkorról beszélnek, lévénhogy õ volt az elsõ, aki nyilvántartásba vette ésfelértékelte az arab-iszlám mûemlékeket Kairóbanés Egyiptom északi, illetve déli vidékein. Tulaj-donképpen õ készítette el az épített örökség vé-delmét és rehabilitációját célzó terveket, õ vezetteaz Arab Mûemlékvédelmi Bizottság üléseinek ajegyzõkönyveit, amelyekben elõterjesztette, me-lyik mûemlék jellegû ingatlan szorul felújításra,majd a helyreállítási munkálatokat is személyesenfelügyelte” – vélte Mohamed Abulamájim, a KairóiFrancia Régészeti Intézet mûvészettörténésze. Az õgondolataihoz kapcsolódva tartom helyénvalónakés fontosnak megismételni azon meglátásomat,nyûgömet, amelyre rövidke jegyzetem bevezetõjé-ben már rávilágítottam, éspedig, hogy Herz Miksaszerepét, egyéniségét nem emlegetik példakéntsem a hazai („erdélyi” és magyarországi) tanköny-vekben, sem a zártabb körû szakmai fórumokon,vagy ha igen, csak nagyon halkan, suttogva, így

Herz MMiksa Herz MMiksa eegyiptomi ddíszegyenruhában ((1912)

mûködésének hatásait is csupán a sorok közöttbátorkodnak megfogalmazni a pennát ragadóelemzõk. Bár a temesvári kiállítás valamelyest eny-híteni tudta volna az okleveles és amatõr emlékhe-ly-istápolók e téren tetten ért bûnösségét, a mosto-ha körülmények miatt az egyiptomi civilizációnakszentelt és a Nílus-völgyi fáraókhoz címzett tárlat

annyira vérszegénnyé, erõtlenné silányodott,annyira nem arról szólt, amirõl kellett volna, hogya tisztátalanság vádját csak tovább fokozta.

GURZÓ K. ENIKÕ

PHOTO NNATURA FFOTÓPÁLYÁZATI FFELHÍVÁS

A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Energomur Rt. távhõszol-gáltató vállalat, a Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelõség és a Maros Vízügyi Igazgatóság támo-gatásával meghirdeti IX. Photo Natura nemzetközi természetfotó-pályázatát.

A kiállítás 2010. május 17. és június 10. között tekinthetõ majd meg a marosvásárhelyi BernádyGyörgy Mûvelõdési Központ tetõtéri galériájában (Horea utca 6. szám).

A pályázatra a következõ témakörökben lehet benevezni: 1. Globális felmelegedés (fõ téma)2. Az otthon melege (az Energomur témája) 3. Védd a vizet, mentsd az életet (a Maros Vízügyi Igazgatóság témája)4. Makrofotó 5. TájfotóPályázati feltételek:1. A pályázaton részt vehet minden amatõr és hivatásos fotós, életkortól, lakóhelytõl és fog-

lalkozástól függetlenül, olyan fotókkal, amelyek a korábbi Photo Natura kiállításainkon még nemszerepeltek.

2. A pályázatra szánt fekete-fehér és színes fotókat, CD-n vagy DVD-n kell beküldeni, vagy személye-sen leadni, min. 2398 x 3567 pixel méretben, 300 dpi felbontásban. (A bejutott fotókat a szervezõkutólag kinagyíttatják.)

3. Interneten vagy fotópapíron beküldött képeket nem fogadunk el!4. Egy szerzõ legtöbb 12 képet küldhet be.5. A fotósorozat egy témában maximum 3 fényképbõl állhat. Egy szerzõtõl maximum két fotó-

sorozatot fogadunk el. A sorozatot a zsûri tagjai megbonthatják. 6. A felvételek személyiségi jogokat nem sérthetnek. 7. A beküldött fotókat szakemberekbõl álló zsûri válogatja ki. A legjobb felvételeket pénzjutalom-

mal díjazzuk. A zsûri különdíjakat is oszthat. A zsûri saját belátása szerint átcsoportosíthatja és különdíjazhatja a beküldött fotókat.

8. Csak e-mailen értesítjük a szerzõket a zsûri döntésérõl. A CD/DVD-ket nem küldjük vissza aszerzõknek.

9. Nevezési díj: 10 Euro/szerzõ (vagy lejben, a BCR Bank napi árfolyama szerinti összeg). A befizetés vagy átutalás határideje: 2010. április 15.Ellenkezõ esetben nem fogadjuk el a benevezést.A benevezési díj átutalása esetén a következõ adatokat kell megadni a bank számára: a.) Lejben történõ befizetés esetén:Banca Transilvania RO48 BTRL 0270 1205 1055 00XX b.) Euróban történõ átutalás esetén:Asociaþia Turisticã Perpetuum MobileCod IBAN: RO94 BTRL 0270 4205 1055 00XX; Cod SWIFT BTRL ROXXX; Banca Transilvania; Târgu

Mureº; B-dul 1 Decembrie 1918 Nr. 37A befizetetést igazoló okírat másolatát a 004(0)-0265-266270 faxra kell átküldeni.10. A jelentkezési lap csatolva, vagy igényelhetõ a [email protected], vagy agnesberekmeri@

yahoo.com e-mail címek egyikén. A fotók beküldési határideje: 2010. április 15.A CD-re vagy DVD-re írt anyagot a következõ címre kell eljuttatni:Redactia ziarului NépújságStr. Dózsa György nr. 9.;540015 Târgu Mures, Jud. Mures; Romania A borítékra kérjük, írják rá: Photo Natura pályázat11. A szervezõk a fotókat a kiállítás népszerûsítése érdekében térítésmentesen felhasználhatják, a

szerzõ nevének feltüntetésével a sajtóban és a támogató cég reklámhordozóin megjeleníthetik. Aszerzõ a fotók beküldésével elfogadja a pályázati feltételeket.

Bõvebb felvilágosítás a 0744-604-244 (Vajda György); 0740-366-927 (Berekméri Ágnes) telefon-számokon, vagy a [email protected], a [email protected] és az [email protected] e-mail

címeken kérhetõ.