Miskolci Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzat ...

MISKOLCI

EGYETEM

Miskolci Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzat

III. kötet Hallgatói Követelményrendszer

Bölcsészettudományi Kar Hallgatói

Követelményrendszer Szakdolgozatkészítési Szabályzata

Oldalszám: 1

1. sz.

melléklet

Változatszám

: A1

MISKOLCI EGYETEM

BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS

Név: Kőszegi László

Neptun kód: V0A2GQ

Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat): Levelező képzés

Szak: Közoktatási vezető és pedagógus

szakvizsga

Szakirány: Szakirányú továbbképzés

Illetékes intézet: Miskolci Egyetem

A szakdolgozat címe: Konfliktuskezelés az általános iskolában

Konzulens neve, beosztása: Dr. Danyi Gyula PhD. docens

A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: 2016.11.14.

Miskolc, 2016. 11. 15.

……………………………

Hallgató aláírása

A témát elfogadtam.

p. h.

………………………………………

Konzulens aláírása

…………………………………….

Intézetigazgató aláírása

MISKOLCI EGYETEM

Miskolci Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzat


Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Követelményrendszer

Szakdolgozatkészítési Szabályzata

Oldalszám: 1

2. sz. melléklet

Változatszám: A1

MISKOLCI EGYETEM


KONZULTÁCIÓS LAP

Hallgató neve: Kőszegi László Neptun kód: V0A2GQ

Szakdolgozat címe: Konfliktuskezelés az általános iskolában

Konzulens neve: Dr. Danyi Gyula PhD. docens

Konzultáció időpontja: 2017.02.03.




Konzultáció időpontja: 2017.02.28. Konzulens aláírása






Dátum: 2017.04.09.

A szakdolgozat beadható:

………………………….. Konzulens aláírása

Miskolci Egyetem Szervezeti és Működési

Szabályzat Oldalszám:11

MISKOLCI

EGYETEM


3. sz.

melléklet Bölcsészettudományi Kar Hallgatói

Követelményrendszer

Változatszám:A1 Szakdolgozatkészítési Szabályzata

EREDETISÉGI NYILATKOZAT

Alulírott Kőszegi László (Neptunk kód: V0A2GQ)

a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi

és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy a

Konfliktuskezelés az általános iskolában című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az

abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt.

Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít:

szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;

tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;

más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.

Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy

plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül.

Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és a

http://midra.uni-miskolc.hu tárhelyre feltöltött) példányai szövegükben, tartalmukban

megegyeznek.

Miskolc, 2017.04.09.

……………………………………………..

hallgató

MISKOLCI EGYETEM


KONFLIKTUSKEZELÉS AZ ÁLTALÁNOS

ISKOLÁBAN

SZAKDOLGOZAT

Készítette:

KŐSZEGI LÁSZLÓ

KÖZOKTATÁSI VEZETŐ ÉS PEDAGÓGUS SZAKVIZSGA SZAKOS

HALLGATÓ

DR. DANYI GYULA PhD. docens

MISKOLCI EGYETEM KOZULENS

MISKOLC

2017

Tartalom

Bevezetés ............................................................................................................................... 1

1. A konfliktusról általánosan ............................................................................................ 3

2. A konfliktus megjelenése a történelemben .................................................................... 4

3. A konfliktus fogalma ...................................................................................................... 5

3.1. A konfliktusok forrásai ............................................................................................... 6

3.2. A konfliktusok csoportosítása ..................................................................................... 9

3.2.1. A konfliktus szintjei szerint ............................................................................... 10

3.2.2. A konfliktusok a kiváltó okok szerinti csoportosítása ....................................... 11

3.2.3. A szervezeti konfliktusok csoportosítása ........................................................... 12

4. A konfliktus az általános iskolákban ............................................................................ 14

4.1. A diák-diák konfliktusokról ...................................................................................... 15

4.2. A tanár-diák konfliktusokról ................................................................................. 19

4.3. A tanár-tanár konfliktus ........................................................................................ 25

4.4. A tanár-szülő konfliktus ........................................................................................ 28

5. A konfliktusok megoldása, konfliktuskezelő stratégiák .............................................. 33

5.1. A konfliktusok kialakulásának folyamata ................................................................. 33

5.2. A konfliktuskezelés archetípusai .......................................................................... 34

5.3. Konfliktuskezelő stratégiák .................................................................................. 35

5.4. A Thomas - Killman konfliktuskezelő modell...................................................... 37

5.5. Alternatív konfliktuskezelő módszerek ................................................................ 38

5.5.1. Resztoratív (helyreállító) vitarendezés .......................................................... 38

5.5.2. A mediáció ..................................................................................................... 39

6. Összegzés ..................................................................................................................... 40

Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 42

Idegen nyelvi összegzés....................................................................................................... 44

Summary .......................................................................................................................... 44

„Két ellentétes nézőpont létezése már közös

alapot jelent. Minél jobban megismerjük az

ütközési felületet, annál nagyobb az esély a

konfliktus megoldására.”

Shirley MacLaine

1

Bevezetés

Az ország keleti szegletében élek egy kis településen, Szatmárcsekén. A település neve

ismerősen csenghet, hiszen a méretéhez képest meglehetősen sok nevezetesség

kapcsolódik hozzá. Elég csak a Kölcsey hagyományokat (itt élt Kölcsey Ferenc, és ebben a

kis faluban vetette papírra a Himnuszt, itt található a síremléke), vagy a nem csak

Magyarországon, de egész Európában nevezetes és egyedülálló csónak alakú fejfás temetőt

említeni. Ezen kívül kedvelt üdülőhely, gasztronómiai rendezvények színhelye.

Pedagógiai pályám előtt évekig népművelőként dolgoztam a helyi művelődési házban,

mint igazgató. A népművelő időszakomban és a váltás után is többször találkoztam az

emberekre oly jellemző fogalommal, a konfliktussal.

Az ember egy olyan lény, amely általában szereti, ha érdekeit, elképzeléseit érvényre tudja

juttatni. S mivel ezek az érdekek gyakran ütköznek, a különböző nézetek miatt a felek

szembe kerülhetnek egymással, amit tudományosan konfliktusnak nevezünk.

Pályám első szakaszán inkább a tizenévesek, kora ifjúságukat élők ifjak életébe nyertem

betekintést, majd pedagógusként, mivel tanítói végzettségem van, inkább a

kisiskolásokkal, alsó tagozatosokkal foglalkoztam. Emellett a felső tagozatban is

tanítottam, tanítok, így gyakorlatilag a konfliktus helyzeteket a kisiskolás kortól az ifjúkor

végéig nyomon követhettem.

Ez ösztönzött arra, hogy ezt a témát válasszam dolgozatom tárgyául. Konzulensem első

reakciója ezzel kapcsolatban az volt, hogy „izgalmas téma”. Ez a kifejezés további

motivációként hatott rám, és abban a pillanatban döntöttem el végleg, hogy a

konfliktusokról és azok kezeléséről írok.

Dolgozatomban először általánosan vizsgálom a konfliktus fogalmát, annak típusait, majd

részletesebben foglalkozom az iskolai konfliktusokkal, természetesen saját iskolámban

szerzett tapasztalataimra támaszkodva. Megvizsgálom a témát a konfliktusban résztvevő

szereplők szemszögéből, ezen belül a diák-diák, a diák-tanár, a tanár-szülő kapcsolatokat

elemezve elsősorban. Igyekszem feltárni a konfliktusokat kiváltó okokat, forrásokat.

Bemutatom azokat a módszereket, konfliktus- és problémamegoldó stratégiákat, amelyek a

konfliktusok megoldásához vezethetnek.

2

A fejezetek végén igyekszem összegezni a leírtakat, következtetéseket-, megállapításokat

közzé tenni. Nem az a célom, hogy világot megváltó dolgokat találjak fel – hiszen ezt a

témát a szakirodalom már „rendesen kivesézte”- hanem, hogy rávilágítsak a mai

problémákra, és regionális szinten végrehajtható megoldási alternatívákat tárjak fel.

Megpróbálok valósághű helyzeteket elemezni, amelyeket a szakirodalomból (pedagógiai

esettanulmányok), és a hétköznapi életben szerzett tapasztalataimból merítek.

Az iskola az országban működő szervezetek közül egy olyan színtér, ahol talán

legárnyaltabban megtalálhatjuk ezt a problémát. Érdekesnek ígérkezik a diák-diák, és a

tanár-diák konfliktus összehasonlítása. A hierarchikus elrendeződés miatt izgalmas lehet az

is, hogy az egy szinten levők közül (osztályfőnök, tanár) milyen különböző érzelmi

viszonyok hatnak a tanulókra és viszont a pedagógusokra. Az intézmény szempontjából

pedig talán a legfontosabb, hogy az intézmény vezetője hogyan kezeli ezt a kérdést, és

mennyire tartja elsődlegesnek a konfliktusok megelőzését, és a kialakult

konfliktushelyzetek megoldását.

Az is fontos, hogy ki és milyen módon kezeli a konfliktusokat. Az osztályfőnöknek

kiemelkedő szerepe van ebben az esetben, rajta nagyon sok múlik, hiszen ö a „harmadik

szülő”. Meg kell találnia a felek között a legjobb megoldást, lehetőleg lelki sérülés

bekövetkezése nélkül. A lelki egészség ugyanis mind az iskolai munkában, mind az élet

más területén, egyaránt nagyon fontos.

A probléma országos szintű, hangos tőle a média, hiszen nap, mint nap szembesülhetünk

különböző konfliktus helyzetekkel, ha figyelemmel kísérjük a rádió, a televízió, az internet

híreit. Néha ijesztő, hogy az oktató-nevelő munka területén milyen esetek fordulnak elő. A

pedagógusok számára fontos feladat, hogy ezeket az eseteket megoldja, számukat

visszaszorítsa.

A dolgozat elején mottóként megjelenő idézeten sokáig törtem a fejemet. Voltak nagyon jó

idézeteket pszichológusoktól, szakíróktól, híres emberektől, politikusoktól. Nagyon sok

frappáns gondolatot találtam, végül mégis a Shirley Maclaine idézetet választottam. A film

és a regény általában az élet tapasztalataira támaszkodik, a valós életet igyekszik

bemutatni. Ellentétek nélkül nincs konfliktus. Ha megkeressük, megismerjük ezeknek az

okát, már közel járunk a sikerhez.

3

1. A konfliktusról általánosan

A konfliktus szó a latin confligo szóból származik, ami magyarul annyit tesz, összevet,

(fegyveresen) összecsap, megütközik, perlekedik.

Leegyszerűsített formában nézeteltérést, emberek közötti összeütközést jelent.

„A konfliktus nem létezik, hanem keletkezik, a „konfliktus” fogalom mindig személyes

jellegű. Az egyik embernek veszekedést jelent, amit alig lehet tisztázni, a másik számára a

kultúra része, és állandó fejlődési lehetőséget kínál.”1

Ez egy nagyon érdekes megközelítés, mely jól megmutatja, hogy a konfliktus nem

egyértelműen és kizárólagosan negatív fogalom, hanem nézőpont szerint, a konfliktusban

résztvevő személyektől függően értelmezhető.

A konfliktus megjelenési területei igen színes képet mutatnak. Gyakorlatilag minden

területen megtalálható, ahol emberi kapcsolatok vannak jelen. Megjelenik a társadalmi élet

szinte minden területén, a teljesség igénye nélkül a munkahelyeken, a politikában, a

vallásban, a magánéletben és természetesen az oktatásban is. Mivel dolgozatom elsősorban

az általános iskolai konfliktusokról, és azok kezeléséről, megoldásáról szól, ezért főleg erre

a területre koncentrálok majd.

1 http://www.harmonet.hu/karrier/631-konfliktus,-mint-lehetoseg.html (2017.02.24.)

http://www.harmonet.hu/karrier/631-konfliktus,-mint-lehetoseg.html

4

2. A konfliktus megjelenése a történelemben

A konfliktus szerintem az emberiséggel egyidős jelenség. A létért folytatott küzdelem

folyamatában az embernek alkalmazkodnia kellett a környezeti változásokhoz. Az

ősemberből lassan „gondolkodó ember” lett, aki megtervezte életét, ezáltal szükségletei

lettek. S mivel nem csak egyedül élt a földön, embertársainak is hasonló elvárásai lettek a

világgal szemben, s ezek az érdekek, igények egymással ütközhettek, s máris megjelent a

konfliktusok egyik kiváltó oka.

Az ősközösségben az emberek hordákban, csoportokban éltek, s a munkamegosztás azt

jelentette, hogy az ember megpróbálta tudatosan megtervezni az életét. Feltehetőleg

akkoriban is léteztek erősebb és gyengébb egyedek, ami a hatalmi rendszer kialakulásához

vezethetett. A hatalom és a magántulajdon megjelenésével pedig az ellentétek,

nézetkülönbségek máris komolyabb konfliktusokhoz vezethettek.

A történelmet, az emberiség fejlődését vizsgálva folyamatosan nyomon követhetjük az

ókortól, a középkoron át, egészen napjainkig, hogy a konfliktusok milyen eseményekhez

vezettek. Találkozhatunk világnézeti, vallási, érzelmi, és hatalmi konfliktusokkal, amelyek

többsége erőszakot, háborút, agressziót szült.

Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a konfliktus kezelése szempontjából

beszélhetünk feloldott konfliktushelyzetekről is, ami azt jelzi, hogy a konfliktusnak van

pozitív tartalma is. Ha a résztvevő felek hajlottak a megállapodásra, ha meg tudták

egymást győzni, ha meg tudtak egyezni, úgy a háború helyett szövetségről, egymás

erősítéséről beszélhettünk.

A későbbiekben a konfliktusok kezelése fejezetben részletesen elemezni kívánom ezt a

kérdést. Elöljáróban a vázlatos történelmi visszatekintésben azt próbáltam kiemelni, hogy

attól függően, hogy a felek hogyan akarják megoldani a vitás kérdéseket, nagyon

sokféleképen alakulhatott volna az emberiség történelme.

5

3. A konfliktus fogalma

Mint említettem, a konfliktus az élet nagyon sok területén megjelenik, ezért a fogalmának

magyarázatát is megpróbálom többféle irányból és többféle szakirodalmat bemutatva

tisztázni.

„ A konfliktus egyének vagy csoportok közötti ellentét a társadalomban. A konfliktus két

formát ölthet. Az egyik az, amikor érdekellentét áll fent két vagy több egyén, vagy csoport

között, a másik pedig az, amikor az egyének, vagy közösségek nyílt harcban állnak

egymással.”2

Ebben a megközelítésben az a lényeges, hogy az ellentét vagy nézeteltérés nem csak

egyéni szinten, hanem csoportok között is létrejöhet. Így csoportok közötti ellentétről

beszélhetünk akkor, ha azok különböző szervezetekben, például iskolai csoportok, vallási

csoportok, politikai tömörörülések között alakulnak ki.

„ Két vagy több ellentétes egymást kölcsönösen kizáró motívum (vágy, törekvés) egyidejű

fellépése, ütközése.” 3

Ez a megközelítés pedig az egymás kölcsönösen kizáró motívum kérdésére világít rá, abban

látja a lényeget, hogy a konfliktus legfőbb oka a nézetkülönbség. Ez alapján a konfliktus

megoldását a nézetek egymáshoz való közelítésével oldhatjuk meg.

„ A konfliktus olyan ütközés, amelynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések,

érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek kerülnek egymással szembe. Általában

jellemző rá, hogy erős érzelmi töltéssel rendelkezik, heves indulatokat vált ki.”4

Szekszárdi Júlia több könyvében foglalkozik e kérdéssel, egy másik művében a már

említett latin conflictus szó megfelelőjeként használja, mely szerint a szó fegyveres

összeütközést jelent.5

2 Nanszákné Dr. Cerfalvi Ilona: Pedagógiai kislexikon 1996, 209.o. 3Nagy Sándor: Pedagógiai Lexikon 1979, 412.o.

4 Szekszárdi Júlia: Új utak és módok 1998. 31. o. 5 Szekszárdi Júlia: Konfliktusok 1994. 5. o.

6

A fegyveres összeütközés szerencsére az iskolákban még nem jelent meg, de a

történelemben azért elég gyakran előfordult, hogy a konfliktusokat e módszerrel próbálták

megoldani. Ami még érdekes az első Szekszárdi értelmezésben, hogy a kiváltó okokat

árnyaltabban próbálja megvilágítani, ezen belül gondolok a szándékok, szükségletek,

vélemények, értékek kifejezések megjelenésére, amelyek azt mutatják még meg nekünk,

hogy milyen más egymással ellentétes érzések is működhetnek a konfliktusok

kialakulásában.

S még egy, utolsó idézet, mely már inkább a megoldás kérdésére irányítja a figyelmet:

„Ha sikerül ezen a természetes akadályon átsegíteni a tanítványokat, akik a követelés

határozottsága mellett a támogatott emberi kapcsolatok hálójában érezhetik magukat,

akkor van remény az értéktranszformációra.” 6

Kelemen László véleményem szerint a konfliktusok megoldását az értékek egymáshoz

közelítésében, az értékek, nézetek átalakításában látja, azaz a meggyőzést, az

érdekegyesítést tartja fontosnak. Ez a megoldás talán a legbékésebb utak egyike, de erre

majd szintén a konfliktusok megoldásai fejezetben térek rá részletesen.

3.1. A konfliktusok forrásai

A konfliktusok forrásait, kiváltó okait keresve meg kell néznünk, hogy milyen késztetésből

erednek, és milyen erők mozgatják. A mozgatórugókat, a szükségleteket, a motivációkat

kell vizsgálnunk. A motiváció minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt

magában foglal. A motivációk a személyiség aktivitásáért felelősek, meghatározzák a

személyes viselkedést. A szükségletek közé tartoznak a fiziológiai-, a humán szükségletek

(esztétikai, kognitív) és az értékek iránti szükségletek.

6 Kelemen László: Pedagógiai pszichológia 1981, 106.o.

7

Annak ellenére, hogy a világon a konfliktusok száma végtelen, a forrásait viszonylag szűk

körre tudjuk korlátozni. Shapiro hat féle csoportra bontja a konfliktusok forrásait.

Alapvető szükségletek

Értékrendbeli különbségek

Észlelésbeli különbségek

Érdekkülönbségek

Korlátozott erőforrások

Pszichológiai szükségletek7

Az alapvető szükségleteken az életben maradási feltételeket értjük. Ezek az evés, ivás,

alvás, valamint Maslow szerint ide tartozik még az a biztonsági szükséglet is, ami azt

jelenti, hogy az ember arra törekszik, hogy biztonságban, veszélyektől mentesen éljen. A

konfliktus akkor alakul ki a szükségletek körül, ha a szükségletek kialakításában valaki,

vagy valami megzavarja az embert.

Értékrendbeli konfliktusokról akkor beszélünk, amikor az emberek olyan értékeket

képviselnek, amelyek egymást kizárják. Ez leegyszerűsítve azt is jelentheti, hogy mi a jó és

mi a rossz. Az értékek meghatározása önmagában is konfliktusokkal terhelt. Az is kérdés

lehet, hogy van-e egyáltalán elfogadott globális értékrend, vagy csak néhány alapfeltétel

közös és az erkölcsi normák hasonlóak a civilizációban. Ezek szerint a konfliktusok a

kultúrák eltérő értékrendjéből fakadnak.

Az észlelésbeli különbségek a konfliktusokban akkor jelentkeznek, mikor a szereplők

másként észlelik az eseményeket, szereplőit. Azaz mást látnak ugyanabból a helyzetből.

Az észlelést befolyásolhatja az egyén személyisége, tapasztalata, szakmai tudása,

hangulata, érdeklődése. Ezek alapján lehetnek teljesen különböző vélemények, amelyek a

konfliktus forrásai lehetnek. 8

Az érdekkülönbségek akkor lépnek fel, amikor az emberek adott helyzetben mást-mást

szeretnének elérni. Az érdek valakinek, vagy valaminek a hasznát szolgáló fontos dolog.

7 Daniel Shapiro: Konfliktus és kommunikáció 1995 8 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_konfliktus_kezeles/ch05.html (2017.03.28)

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_konfliktus_kezeles/ch05.html%20%20(2017.03.28

8

Az érdek felismerése azt jelenti, hogy az egyén meg tudja fogalmazni, hogy mit akar

elérni a másikkal való érintkezés révén. Ha racionálisan tudja mérlegelni a tényezőket,

akkor meg tudja ítélni, hogy az adott helyzetben mi a maximum, amit el tud érni, vagy mi

az a minimum, amit el lehetne érni. A nyereség megosztása az összes kétszemélyes

helyzetre jellemző, a megosztás mértéke attól függ, hogy a felek mennyire hajlanak a

kompromisszumra.

A korlátozott erőforrásoknak fontos szerepe van a konfliktusokban. Az erőforrás

közgazdaságtani fogalom, olyan termelési tényező, amely javakat állít elő. Vannak

természet erőforrások (napfény, víz, levegő, nyersanyag) amelyek önmagukban,

természetes formájukban járulnak hozzá a javak előállításához. A munka szellemi,

pszichikai, fizikai tevékenység, ami fontos feltétele a javak elérésének. Amikor az

erőforrások elérése korlátozott, és verseny indul azok eléréséért, többnyire konfliktus

alakul ki. Az iskolák például azért versenyeznek egymással, hogy a tanulókat

„megszerezzék”, mert ezáltal tudják életképességüket fenntartani. Az anyagi erőforrások, a

pályázatok elnyerése is egy ilyen feltétel, ami előnyt jelenthet az életben maradásuk

érdekében. A leegyszerűsített példa pedig az lehet, mikor a munkahely megtartása, a

jövedelem biztosítása a cél, mikor egy állásra két, vagy több személy is pályázik. Ebben az

esetben átfedés, vagy összemosódás is lehet az érdekkonfliktus helyzetekkel.

S végül beszélhetünk még a csoportosítás szerinti utolsó konfliktust kiváltó forrásról, a

pszichikai szükségletekről. Ezen azokat a szükségleteket értjük, amelyekre azért van

szükségünk, hogy magunkat általuk fontosnak, kompetensnek, normálisnak, elfogadottnak

érezzük. Az egyén az önmegvalósítási szükségletek révén önmaga kiteljesítésére, céljainak

elérésére, az adott lehetőségek megvalósítására törekszik. Ha ebben valaki

megakadályozza, vagy versenytársa lesz, akkor már rögtön meg is van a konfliktushelyzet.

Ha egy gyermeket, vagy egy pedagógust nem támogatnak társai, vagy kollégái, esetleg

vezetői az előrelépésben, akkor komoly konfliktus alakulhat ki. 9

A konfliktusok mögött meghúzódó okok felismerése nagyon fontos dolog. A felismerés

maga vezethet a megoldáshoz. Gyakran előfordul, hogy ezeknek az eltéréseknek nem

vagyunk tudatában.

9http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_konfliktus_kezeles/ch06.html (2017.03.28.)

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_konfliktus_kezeles/ch06.html

9

Egy másik megközelítés szerint a konfliktusok legfőbb oka az információk nem megfelelő

áramlása, ami félreértéseket szül. Kommunikációs problémák, amelyek ellentéteket,

feszültségeket okozhatnak. E mellet a nem megfelelően definiált hatáskörök, a rosszul

kiosztott feladatok is komoly problémát okozhatnak. Ez a felelősség elsősorban a vezetőé,

akinek figyelembe kell vennie az egyén felkészültségét, szakmai hozzáértését. Ha olyan

embernek adja ki a feladatot, akinek erejét meghaladja a tevékenység, mind a szervezet

szempontjából, mind az emberi kapcsolatok építése szempontjából rossz döntés születik.

Ezt egy jó vezetőnek azonnal észlelnie kell és javítania kell az elkövetett hibát. Alapvető

ok lehet még, ha a kitűzött cél eléréséhez nem adottak a feltételek, azaz az anyagi források,

vagy a személyi feltételek nem megfelelőek, a kitűzött célt nem lehet elérni, s ez

konfliktushoz vezet. A szervezeten belüli túlzott, öncélú versengés is lehet a konfliktusok

forrása, ezért fontos az egyén számára, hogy képességeinek megfelelő pontos munkaköri

leírással rendelkezzen, hogy munkája során elsősorban ne a versengésre, hanem az

együttműködésre törekedjen. 10

Összességében elmondhatjuk, hogy a konfliktus definiálásánál említett összeütközés,

nézeteltérés kifejezések szinte mindegyik konfliktust kiváltó oknál jelen vannak. A

szükségletek, érdekek, érzések, észlelések körül forog minden. A megoldások keresésénél is

ezeket a fogalmakat kell majd a középpontba helyezni.

3.2. A konfliktusok csoportosítása

A konfliktusok csoportosításának nagyon sokféle módja létezik. Hogy mi alapján

csoportosítsuk a konfliktusokat, az meglehetősen változik a szakirodalom szerint. Abban

általában megegyeznek, hogy a konfliktusok hatásuk szerint lehetnek; konstruktívak

(pozitív, haladást szolgáló, előrevivő) és destruktívak (negatív, romboló hatású,

bomlasztó).

10 https://sites.google.com/site/munkahelyimediacio/a-munkahelyi-konfliktus/lehetseges-konfliktusforrasok-

a-munkahelyi-koernyezetben (2017.03.28.)

https://sites.google.com/site/munkahelyimediacio/a-munkahelyi-konfliktus/lehetseges-konfliktusforrasok-a-munkahelyi-koernyezetben


10

Leginkább a negatív hatású konfliktusokra szoktunk felfigyelni, a pozitív hatású

konfliktusokat hajlamosak vagyunk nem észlelni, vagy egyszerűen természetesnek venni.

A csoportosítás vázolásánál a már fentebb említett Szekszárdi Júlia konfliktusról szóló

műveit vettem alapul, illetve a nemzetközi szakirodalomból nekem a leginkább tetsző C.

W. Moore tipizálását.

3.2.1. A konfliktus szintjei szerint

A konfliktus szintjei szerint megkülönböztethetünk:

Makroszintű konfliktusokat, amelyek nagyobb számú embercsoportok,

népcsoportok között jönnek létre, valamilyen társadalmi rendszerhez, ideológiához,

vagy valláshoz kapcsolódnak.

Mikro szintű konfliktusokat, amelyek kisebb csoportok, vagy egyének

közreműködésével keletkezhetnek, ezek szervezeteken, vagy akár csoportok között,

csoporton belül is lére jöhetnek.

A mikro szintű kapcsolatok további szintekre bonthatóak:

Interperszonális szintről beszélünk akkor, ha magánszemélyek között jön létre a

konfliktus, akik akár egy szervezeten belül kerülnek szembe egymással, például a

mi esetünkben, az iskolákban a tanár-diák, vagy a diák-diák, vagy a tanár-tanár

szembenállás.

Intraperszonális vagy más néven belső konfliktusról akkor beszélünk, amikor az

egyén (legyen az diák, vagy tanár) önmagával vívódik, hogy a döntésénél melyik

szerepének az érdekeit (tanuló esetében pl. a saját, vagy az osztály érdekeit, esetleg

a DÖNK-ben betöltött szerepének érdekeit) vegye figyelembe.

Intézményi konfliktusról akkor beszélünk, ha a nézeteltérés szervezetek, vagy más

intézmények, jogi személyek között jön létre. Erre legjobb példa talán a mai

világban a tanulók „megszerzésére” irányuló törekvés, amelyben iskolák

versengenek az életképességük fenntartásáért a tanulókért. Szintén ide sorolható a

fenntartótól, támogatóktól való anyagi-, erkölcsi támogatás megszerzésére irányuló

versengés.

11

1. sz. ábra

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0049_23_alternativ_vitarendezes/4867/index.html

(2017.04.09.)

3.2.2. A konfliktusok a kiváltó okok szerinti csoportosítása

Érdekkonfliktus

Érdekkonfliktusról akkor beszélünk, amikor az érdekek ütköznek, és a felek a saját

gondolatukat tartják előbbre valónak másokéval szembe. Ez vonatkozhat hatalmi

pozícióra, erőforrások megszerzésére, vagy bármilyen, a felek számára előnyös

lehetőség elérésére.

Értékkonfliktus

Amikor a felekben a különböző személyiségjegyek és az értékrendszerbeli,

meggyőződésbeli különbségek vezetnek ellentétekhez. Mikor a saját nézeteik

alapján ugyanarról a dologról másképpen vélekednek.

Kapcsolati konfliktus

Az az eset, amikor a konfliktus a felek közötti kapcsolatból indul ki, amelyek téves

információkra, előítéletekre, rossz kommunikációra vezethetőek vissza.


12

Ténykonfliktus

Ha ugyanarról a konkrét tényről a versengők másként vélekednek, ez elsősorban

megint csak a téves információkra vezethető vissza, ebben az esetben az

információcsere után a helyzet többnyire megoldódik.

3.2.3. A szervezeti konfliktusok csoportosítása

A szervezeti konfliktusok csoportosítása C.W. Moore nevéhez fűződik.11

Szerinte mediáció a konfliktust közös problémaként fogalmazza újra, hogy optimális

megoldást találjon rá.

Moore szerint a konfliktusok típusai:

Kapcsolati konfliktusok, melyeket okozhatnak az erős érzelmek, a kommunikációs

zavarok, a téves észlelések, sztereotípiák és a sorozatos negatív viselkedések.

Értékalapú konfliktusok, gondolat megítélése más kritériumok alapján, eltérő

értékek, fontossági sorrend, ha a szereplők egyes gondolatokat és

viselkedésmintákat másként értelmeznek, ítélnek meg, ha eltér az alapvető

értékrendjük.

Strukturális konfliktusok, melynek eredete a források egyenlőtlen elosztása. Az

ellenőrzési lehetőség az egyenlőtlen hatalmi viszonyok vagy a megegyezést gátló

eltérő földrajzi, fizikai, környezeti tényezők, amelyek gátolják az együttműködést.

Ezenkívül előfordulhat okként az időhiány is.

Információs eredetű, azaz az információ hiánya, téves eredetű, hamis információ,

az információ eltérő értelmezése, értékelése.

Érdekalapú konfliktus, melyet az érdekek ütközése okoz, tényleges, vagy vélt

ellentétben álló érdekek.

11 C.W. Moore: Resolving conflict. In Rúzs Molnár K. (2004). A mediáció rendszertani és elméleti

összefüggései. Szeged: SZTE ÁJK Tud. Biz.

13

Összességében megállapíthatjuk, hogy vannak hasonlóságok, apróbb különbségek, és

átfedések a két szakember csoportosítási rendszerében. Szerintem mindketten a

konfliktusok kialakulásának a színtereit, okait és eredetét tartják elsődlegesnek a vizsgálat

szempontjából. Emellett, vagy ezzel együtt, ha kissé leplezve is már megoldási stratégiát is

vázolnak. Ugyanis, ha feltárjuk az okokat, a színtereket és megvizsgáljuk a környezeti

hátteret, innen már könnyen eljuthatunk a probléma megoldásához.

14

4. A konfliktus az általános iskolákban

Mint említettem a konfliktus egyik legjellemzőbb színtere a társadalomban az általános

iskola. Ebben a fejezetben részletesen kívánok szólni az iskolában előforduló ütközések

szempontjából a kapcsolatrendszert vizsgálva a tanár-diák, a diák-diák, a tanár-tanár és a

tanár-szülő konfliktusokról.

Azért tartom fontosnak, hogy elsősorban ezeket a helyzeteket vizsgáljam, mert a

hierarchikus viszonyok alapján, a hatalmi, pozícióbeli eltérések alapján nagyon sok minden

befolyásolhatja a konfliktusok kialakulását, azoknak megoldását.

Emellett az azonos szinten levők közötti (diák-diák, tanár-tanár) konfliktusok is érdekes

kérdéseket vetnek fel abból a szempontból, hogy kik lehetnek azok, akik a problémát

megoldhatják. Esetleg felsőbb szintről várhatjuk, vagy azonos szinten levők is

megoldhatják-e a felmerült kérdéseket?

Horváth-Szabó Katalin szerint a konfliktusok kialakulása az általános iskolában elsősorban

a hatalom gyakorlásából eredhet. 12

Hatalmat gyakorolhat a tantestület fölött a vezető, a diákok felett a tanár, az osztályfőnök,

a diákok között az osztályban, csoportban vezető szerepet betöltő tanuló.

A vezető, vezetés típusa szerint itt a két legjelentősebb különbséget mutató típus a

demokratikus és a diktatórikus vezetés. A hatalommal való élés vagy visszaélés ez esetben

a legfőbb kérdés. A demokratikus vezetésben a vélemények kikérése és figyelembe vétele

a fontos a döntések meghozása előtt. Ez esetben a konfliktus kialakulásának jóval

kevesebb az esélye, mint a diktatórikus vezetés alkalmazásánál. Ha a vezető, vezetők, úgy

hozzák meg a döntéseiket, hogy esetleg meg sem hallgatják, vagy, ha meghallgatják, nem

veszik figyelembe a tantestület tagjainak a véleményét, akkor jóval nagyobb az esély arra,

hogy feszültségek, konfliktusok alakuljanak ki.

A hatalommal való visszaélés romboló hatása a tanárok és a diákok között is fokozottan

megjelenhet. A tanár utasít, véleményez, értékel, s ha mindezt valamilyen okból

befolyásolva végzi, akkor már meg is van a konfliktus egyik kiváltó oka. Ha a tanár

12Horváth-Szabó Katalin: Az iskolai konfliktusról, 1999. 71-74 o.

15

rosszabb jegyet ad a tanulónak, vagy az osztálytársakat a tanuló ellen hangolja az a

hatalommal való visszaélés egyik legjellemzőbb példája.

4.1. A diák-diák konfliktusokról

Az általános iskola a gyermek fejlődésében egy új állomás. Az óvodában a gyermek

nevelése, az iskolaérettség elérése, az iskolai életre előkészítés a cél. Az un. beszoktatási

időszak egyik legfontosabb feladata, hogy a váltást az óvoda és az iskola között a tanuló

zökkenésmenten élje meg. Míg az óvodában a gyermek legfőbb tevékenysége a játék, úgy

az iskolában ezt a tevékenységet felváltja a tanulás. A két tevékenység arányának

megtalálása és helyes arányban való eltolása nagyon fontos a tanuló személyiségének

fejlődése szempontjából. Ezért nagyon fontos az életükben az iskola első két hónapja.

Van, akinek ez könnyebben megy, valaki pedig ezt az időszakot nehezebben éli meg. Már

ebben az időben kialakulhatnak konfliktusok e miatt a tanulók között. A gyermek

észreveszi, hogy a „másiknak” valami sokkal könnyebben megy, mint neki, s megjelenik

az irigység, ami konfliktus kialakulásához vezethet. A jó pedagógusnak ezt azonnal észre

kell venni, és kezelni kell tudnia. Meg kell győzni a tanulót arról, hogy ez a lemaradás

orvosolható, s ezért neki mit is kell tennie. Fontos, hogy a diák azt lássa, hogy az

előrehaladáshoz egyenlő feltételek állnak rendelkezésre.

Aztán a tanulmányok előrehaladásával, az életkor növekedésével egyre több olyan hatás

jelenik meg, ami a konfliktusok kialakulásához vezethet. A kapcsolatok kialakulása, az

osztályban, csoportban betöltött szerep nagyban befolyásolhatja, hogy kik vesznek részt

ezekben a konfliktusokban. Nagyon gyakran lehet a kiváltó ok az ő jobban tudja, az övé

szebb, a neki jobban sikerült nézet, ha a diák az érzi, hogy valamilyen okból valamiben

hátrányban van a másikkal szemben. Itt megint csak előtérbe kerül az osztályfőnök, tanár

szerepe, amikor is e kérdést meg kell oldani. Tudatosítani kell a tanulóban, hogy annak,

hogy a másik tanulóé szebb, jobb, vagy ő jobban tudja mi az oka, és hogyan lehet az övé is

ugyanolyan szép és jó, és mit tehet azért, hogy jobban tudja. Továbbá azt is, hogy melyek

azok a területek, ahol ő jobban teljesít, mik az értékei. Így könnyebb azt elfogadni, hogy

valaki valamiben jobban teljesít.

16

A kisiskolások egyik leggyakrabb problémája a klikkesedés. Tapasztalataim során nagyon

sokszor találkoztam ezzel a problémával, leginkább lányok esetében, hogy az osztályon

belül kisebb csoportok alakultak. Ezekben a csoportokban általában két közel azonos

szintű „vezető” volt, s hol az egyik, hol a másik „uralkodott”. Ez természetesen konfliktust

szőtt, ugyanis e miatt valamelyiküket általában kirekesztették a csoportból. Ennek aztán

legtöbbször sírás lett a vége, s mint férfi osztályfőnöknek főhetett a fejem, hogy hogyan

oldjam meg a problémát. Próbáltam „női” segítséget is kérni, de általános megoldást nem

lehet leírni, mint helyes eljárást. A dolog, bár nem rövid idő alatt, általában megoldódott,

vagy egyszerűen kinőtték.

http://ofi.hu/kikozosites (2017.04.09.)

Egy másik nagyon gyakran előforduló konfliktust kiváltó ok lehet a birtoklás. Valamilyen

tárgynak, dolognak, tudásnak a birtoklása. Ismét egy konkrét esetet szeretnék elmondani,

ami az én osztályomban történt meg. A tananyaghoz kapcsolódóan (természetismeret)

gyűjtő munkát adtam ki a harmadikos tanulóknak érdekes állatokról. Lehetett

újságcikkeket, videókat gyűjteni különböző állatokról. A tanulók hoztak képeket, kivágott

cikkeket, mozgókép anyagokat, amelyeket az órán bemutattunk, felolvastunk, megnéztünk.

Volt egy-két tanuló, aki nagyon sok dolgot gyűjtött, pl. mese- és ismeretterjesztő filmeket,

nagyon szép borítókkal. Óra után, a szünet ideje alatt ezek az anyagok a tanári asztalon

maradtak. A következő órán vissza akartam adni ezeket a gyerekeknek, amikor

észrevettük, hogy több darab DVD hiányzik. Nagy hallgatás, majd egymás gyanúsítgatása

következett. Mondhatnám, hogy félig rejtett konfliktus, melyben csak az egyik fél ismert.

http://ofi.hu/kikozosites

17

Hosszas nyomozás után aztán megkerültek az eltűnt dolgok. Az eltulajdonító azzal

indokolta tettét, hogy nagyon megtetszettek neki a DVD-k és csak otthon meg akarta őket

nézni, mert neki még nem volt ilyen. Az alaptalan vádak miatt több konfliktushelyzet

kialakulóban volt, de mivel megkerültek a filmek, így a helyzet megoldódott. A gyerekek

nem tudták meg ki volt a tettes, akinek én megígértem, hogy nem fedem fel a kilétét. Ezzel

együtt megfogadtattam vele, hogy többé hasonló eset nem fog előfordulni. A

kisiskolásokra egyébként nagyon jellemző, hogy mindig az tetszik nekik a legjobban, ami a

társuknak van. Ebben a helyzetben a legnagyobb veszély abban rejlett, hogy olyanokat is

gyanúsítottak, akik teljesen ártatlanok voltak. Ez által olyan komoly konfliktusok is

kialakulhattak volna, amelyek barátságokat, kapcsolatokat ronthattak volna meg.

Szerencsére az eset hamar feledésbe merült, és nem követte hasonló.

A következő eset szintén elég gyakori, mondhatnám jellemző már nem csak az alsó-,

hanem a felső tagozatban is. A felsősöknél a prepubertás kor tüneteivel már agresszióval is

társul néha, miként ebben a helyzetben is.

Ez a játék közbeni konfliktus. Ebben az esetben fiúkról lesz szó. Negyedik osztályos

tanulóim nagyon szerettek focizni. Veszíteni nem. Egy óraközi szünetben futnak hozzám a

tanulók, hogy két gyerek összeverekedett. Miután meghallgattam őket kiderült, hogy az

összetűzésnek az egyszerű oka, hogy P. nem passzolta le a labdát Á.-nak. A játék hevében,

a győzni akarás miatt aztán egymásnak estek. Nagyon nehéz volt kibékíteni őket, és

megmagyarázni nekik, hogy a foci az egy játék, amelynek szabályai vannak, és ezeket a

szabályokat mindenkinek be kell tartania, Nagyon sok hasonló eset fordult elő, már csak a

labda, vagy más játékszer birtoklása miatt. A szabályok be nem tartása egyébként sokszor

a konfliktusok kiváltó oka. Ilyenkor szokott jönni az ördögi kérdés, „Ha ő nem tartotta be,

akkor én miért tartsam be?”

Megoldást találni ebben a helyzetben is csak meggyőzéssel, pozitív példák megemlítésével

lehet.

A rivalizálás egyébként is jellemző a köznevelési intézményekben, mikor is a tanulók a

csoporton belül valamiért, vagy valami ellen harcot vívnak. Ilyenkor jellemző az egymásra

mutogatás, a bűnbak keresése, az árulkodás. A tanulók mindent megtesznek - az

eszközökben nem válogatva -, hogy ebből a harcból győztesen kerüljenek ki. Kritizálják

egymást, és ártatlanságuk bizonyítására gyakran felkérik az osztálytársakat, vagy a

szemtanúkat, bízva abban, hogy az ők kerülnek ki győztesen a szituációból.

18

S végül még egy konkrét eset, amely inkább nagyobbacska lányokra, de alkalmanként

fiúkra is jellemző. A kulcsszó a korai szerelem vagy egyszerűen a szimpátia a másik

nemhez való vonzódás. A színhely a hetedik osztály. Résztvevők egy jóképű ifjú ember és

három lány. Mindhármuknak ugyanaz a fiú tetszik, s mivel ezt nem is nagyon titkolják,

kialakul a klasszikus féltékenység esete. Ezek után a lányok, akik sülve-főve együtt voltak

előtte, és szinte mindenben egyet értettek, elkezdik egymásban a hibát keresni,

megpróbálnak ártani a másiknak. Érdekes, hogy a lányok között kialakult a kettő az egy

elleni harc, ami akképpen változott, hogy éppen melyik lány került kedvezőbb helyzetbe.

Az osztályfőnök ez esetben megpróbálta szép szóval jó útra terelni a „lányait”, ami többé-

kevésbé sikerült is. Az idő aztán ezt a kérdést is véglegesen megoldotta.

Az agresszió, az erőszak megjelenése rossz fényt vet egyes konfliktushelyzetekre. Ezekben

az esetekben már nem csak lelki sérülések, de testi sérülések is bekövetkezhetnek. Amikor

már fizikai összeütközések is történnek, vélhetően még nagyobb nyomot hagynak a

résztvevőkben. Tapasztalatom szerint ezeket a konfliktusokat a legnehezebb megoldani,

mert, ha látszólag ki is békülnek a végén a felek, a tudatukban, vagy akár a tudatalatti

gondolataikban megmaradnak ezek a sérülések.

Sajnos a verekedés a mi iskolánkban is elég gyakran előforduló jelenség. Az említett játék

közbeni összetűzések mellett más jellegű konfliktusok is adódnak. Előfordul lányok,

barátnők, rokonok között is. Egy megtörtént eset. A barátnők egymás között megbeszélték,

hogy melyik fiú tetszik nekik. Aztán, mikor valami kisebb nézeteltérés támadt közöttük,

kiadták egymás titkait, a hallgató közönségben nem válogatva. Konkrétan az volt a lényeg,

hogy minél többen hallják. A két lány indulatosan egymásnak esett és „férfi módra”

dulakodni kezdtek. Az ügyeletes tanárok alig tudták elválasztani őket. Ijesztő volt látni,

hogy a lányokban milyen indulatok dúltak.

Mindezekből látszik, hogy a diák-diák konfliktusoknak milyen színes a palettája,

mindamellett, hogy a konfliktusoknak még számtalan formája, esete létezik. A

megoldásokról szólva láthatjuk, hogy vannak szinte maguktól megoldódó esetek, amikor a

felek maguk oldják meg a problémákat, van, amikor a pedagógus segítségére,

közreműködésére, meggyőzésére van szükség. A pozitív példák nevelő hatása azért

majdnem minden esetben hasznos lehet. Aztán a gyermekkorban az idő múlása is sok

mindent megoldhat.

19

4.2. A tanár-diák konfliktusokról

A tanár-diák konfliktus talán a legjellemzőbb konfliktus típus a köznevelési

intézményekben. A színhely elsősorban a tanítási óra, de konfliktus előfordulhat

szünetekben, iskolai rendezvényeken, alaptevékenységen kívüli más foglalkozásokon,

kirándulásokon is.

Ezekre a konfliktusokra általában az a jellemző, hogy „nézőközönsége,

hallgatóközönsége” is van. Az ritkán fordul elő, hogy csak a két érintett személy van jelen

az esetnél. Nagyon fontos, hogy a felek között hierarchikus kapcsolat áll fent. Az alá- és

fölérendeltségi viszony ez esetben a tanuló számára hatalmi függést, hátrányt jelent a

tanárral szemben. A tanár feladata, hogy az iskola pedagógiai programjában foglaltak

szerint oktassa, nevelje a gyereket, betartassa vele a házirendben foglaltakat. Ezt a diákok

általában kötelezettségnek fogják fel, így nem mindig látják be, hogy ez az ő érdeküket

szolgálja. Inkább az a jellemző, hogy az általános iskola elvégzése csak egy cél, a

továbblépés érdekében. Gyakran előfordul az is, hogy a tanulók csak a tanulmányok

befejezéséhez közeledve értik meg ennek a jelentőségét.

A legtöbb konfliktus a tanítási órákon keletkezik. Egy, idősebb kollégám mondogatta

gyakran, hogy a gyerek csak akkor rossz, ha nem tud mit csinálni, ha nem tudja lefoglalni

magát. Valamilyen okból elveszti a motiváltságát, és elkezd valami mással foglakozni.

Játszik, beszélget, rajzolgat, társával levelezik, vagy csak egyszerűen nem figyel. Ha ez

folyamatosan ismétlődik és a tanár figyelmeztetésére sem szűnik meg, akkor általában a

büntetés a következmény. A hagyományos formák; az intő, a beírás, szétültetés, súlyosabb

esetekben osztályfőnöki- vagy igazgatói figyelmeztetés A mai világban gyakran

vitatkoznak a pedagógusok arról, hogy ezek mennyire hatásos módszerek, s általában az a

megállapítás, hogy a tanulók többségénél ezek a módszerek nem kellő hatékonyságúak.

A nézeteltérések elsődleges okai a tanuláshoz való hozzáállásban, vagy a helytelen

viselkedésben keresendőek. A diák és a tanár más-más normarendszerben gondolkodik. A

konfliktusok megoldásánál a tanárnak meg kell próbálnia kicsit a gyermek fejével is

gondolkodnia. Fő a következetesség, ugyanis a köznevelési intézményekben mindenkire

egyforma szabályok vonatkoznak. Ha a tanuló észreveszi, hogy a másik fél részéről

20

elfogultság tapasztalható, valaki kedvezményezett a helyzetben, a következményeket

igazságtalannak véli, akkor egy nagyon nehezen megoldható konfliktus keletkezhet.

http://szucsike.blog.hu/2011/01/22/kormos_barack_es_fejeles (2017.04.09.)

Mint említettem a konfliktusok színtere főleg az iskola és környezete, de a szabadidős

tevékenységeken, rendezvényeken, kirándulásokon is előfordulhatnak ilyen esetek.

Az alábbiakban megtörtént esetek bemutatásával és elemzésével szeretném megvizsgálni a

tanár-diák konfliktust. Ebben a saját tapasztalataim mellett segítséget nyújtott Nanszákné

Csetrfalvi Ilona: Eset és módszer, és Szekszárdi Júlia: Új utak és módok c. kiadványa.

Az első eset egy különös dicséretről szól. Olvasás órán József Attila Altató című versét

elemezték a második osztályban. A tanító néni előadását élvezettel hallgatták a tanulók, az

egész osztály aktívan bekapcsolódott a munkába. Az óra végén a tanító néni így dicsérte

meg az egyik kisfiút: „Nagyon csodálkozom azon, hogy te is dolgoztál! Igaz nem sok jót

mondtál, de már az is jó, hogy nem nyüzsögtél annyit!” 13

Ebből azt láthatjuk, hogy létezik negatív dicséret is. Ebben az esetben a tanító szerintem

helytelenül viselkedett, ugyanis a gyereket ezekkel a szavakkal nem motiválta, inkább

megszégyenítette az osztály előtt.

13 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 40.o. 2.21.

http://szucsike.blog.hu/2011/01/22/kormos_barack_es_fejeles%20%20(2017.04.09

21

Célszerűbb lett volna inkább azt kiemelni, hogy most milyen jól dolgozott, és a

továbbiakban is ezt az irányt kövesse. Az új oktatási módszerek közül nekem nagyon

tetszik – a mi iskolánkban alkalmazzuk is – a KIP-es módszer (Komplex Instrukciós

Program), amely a csoportmunkán belül a pozitív megerősítést, annak motiváló hatását

tartja a legfontosabbnak.

A következő eset matematika órán történt dolgozatírás közben. A tanuló összetűzésbe

keveredett a tanító nénivel, aki csúnyán összeszidta és ki akarta küldeni. A tanuló nem

ment ki, s közölte, hogy ezt nem teheti. Arra hivatkozott, hogy nagymamája tanító volt és

tőle tudja, hogy ilyet nem tehet. A tanuló később azt mondta, hogy a tanítónő durvasága

váltotta ki benne a konok ellenállást. Később így nyilatkozott: „Érdekessége a

kapcsolatunknak, hogy később mégis megszerettem őt”.14

A konfliktusok kialakulásának egyik gyakori formáját láthattuk ebben az esetben. A tanító

durván megszidta a gyereket és ki akarta küldeni. A tanuló úgy gondolta, hogy ezt nem

teheti. A jogaira hivatkozva szembe szállt a pedagógussal. A szülő ezt szülői értekezleten

számon is kérte a tanítótól. Itt a tanár-diák konfliktus mellett megjelenik a tanár-szülő

konfliktus is. Egyébként az iskolai konfliktusok esetében ez elég gyakran előfordul. A

szülő a gyerek védelmében szembe fordul a pedagógussal. Ez az eset még nem éri el a

fizikai konfliktus határát, de már közelít ahhoz. Talán szerencsésebb lett volna, ha az eset

megtörténtekor inkább csak figyelmezteti a tanítványát, és megbeszélik egymással a

lehetséges következményeket. A szép szónak, a meggyőzésnek sokszor sokkal nagyobb

hatása van, mint a durvaságnak.

Aztán a következő konfliktusban már megjelenik az erőszak, a testi fenyítés is. A testi

fenyítés a rendszerváltás óta más megvilágításban jelentkezik az oktatásban, nevelésben.

Idősebb kollegáktól szerzett információk és saját gyermekkori tapasztalataim alapján

elmondhatom, hogy a 60-as, 70-es években nem volt ritka jelenség a testi erőszak az

iskolákban. Az 1993. évi LXXIX. törvény 10. § (2) bekezdése szerint már a tanuló

személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell neki

14 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 40.o 2.23.

22

biztosítani testi és lelki erőszakkal szemben. A tanuló nem vethető alá semmiféle testi

erőszaknak, megalázó büntetésnek. 15

Egy nem régen készült felmérés mégis azt mutatja, hogy bár mind a szülők, mind a

tanárok egyértelműen elutasítják a testi fenyítés alkalmazását, mégis nagyon magas

azoknak az aránya, akik elfogadhatónak tartják a fizikai erőszakot nevelési eszközként. A

megkérdezettek 60%-a elutasította, 40% pedig elfogadhatónak tartotta a testi fenyítés

alkalmazását. A cikk végén azért a szerző vázolja a megoldást erre a problémára és

különböző alternatívákat ad meg. Ilyenek a bevonás, a tisztelet, az érdeklődés, a

sikerélmény, az öröm vagy éppen a közös munka lehetőségének biztosítása.16

Nézzük az elemzésre váró esetet. A történetet egy hatodik osztályos tanuló meséli el.

„Kiránduláson kaptam életem első pofonját. Az első éjjel – kissé elengedtük magunkat –

alvás helyett szellemet idéztünk, annak rendje és módja szerint. A szellem helyett azonban

az osztályfőnök jelent meg. Ekkor csattantak el a pofonok, amelyeket másnap újak követtek.

Ekkor éppen – az osztályfőnököm véleménye szerint – túlságosan vicces öltözékben

jelentem, jelentünk meg az étterem teraszán.”17 Azért tartottam szükségesnek jelen

helyzetben a szószerinti idézetet, mert tetszett a gyerek kifejezésmódja, ahogy elmeséli a

történetet. Emellett erősen hasonlított egy velem megtörtént esetre, amely elsős gimnazista

koromban történt. Az osztályfőnöki szigor ez esetben érdekesen nyilvánul meg. A

történetben számomra nincs semmiféle olyan esemény, amely a kamaszodó iskolástól,

gondolkodásától, érdeklődési körétől távol állna. Nem tartom indokoltnak a testi erőszakot

még akkor sem, ha az eset éppen takarodó, vagy villanyoltás után történt. Talán, ha az

osztályfőnök megkérdezte volna a szellemidézés okát, esetleg beszélgetett volna a dologról

a gyerekekkel, érdeklődést mutatott volna a téma iránt, s a végén őszintén elmondta volna

a véleményét és jó tanácsot adott volna, akkor közelebb került volna a tanoncaihoz. A

másnapi folytatás már inkább a tekintély fitogtatásának szólt. Ez előítélet, az esti eset

folytatásának tűnik, halmozza a büntetést. A tanár ez esetben kereste az alkalmat, hogy a

diákjait újra megbüntethesse. Ezzel megint csak „távolabb került” a konfliktus

megoldásától. Szerintem nem jó, ha a gyerek félelemből fogad szót, vagy lesz jó gyerek.

15 http://www.oktbiztos.hu/ugyek/jelentes 2007/kozoktat.html (2017.03.18.) 16 http://varazsbetu.hu/beszelgessunk/testifenyiteskutataseredmenyek / index.php (2017.03.19.) 17 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 41.o 2.27.

http://www.oktbiztos.hu/ugyek/jelentes%202007/kozoktat.html

http://varazsbetu.hu/beszelgessunk/testifenyiteskutataseredmenyek%20/%20index.php

23

A következő esetben az egyik gyereknek a kabátjából eltűnik a pénze. A gyerek szalad a

tanítónőhöz, aki nagyon körültekintően, megfontoltan jár el az ügyben. Legelőször

megkérdezi a takarítónőket, hogy nem láttak-e valamit. Aztán a gyerekekhez fordul, hogy

mit tudnak a dologról. Nem vádol senkit, hanem elmondja, hogy a lopásnak milyen

következményei lehetnek az életben, és miért nem szabad ilyet tenni. Ezek után jelentkezik

a bűnös, aki éppen az osztály egyik tanulója. A tanítónő nem rohan sem az intézmény

vezetőjéhez, sem pedig a szülőkhöz, hanem megpróbálja megbeszélni a gyerekkel a dolgot.

Megkérdezi, hogy miért tette, és elmagyarázza neki, hogy nem ez a megoldás. Az

osztállyal közösen döntenek a büntetésről, ügyelve arra, hogy ne közösítsék ki a gyereket.

18

Ez a megoldás már sokkal jobban tetszik nekem, mint az előző. Fontos, hogy a tanító

körültekintően jár el, figyelembe vesz minden lehetséges körülményt, s figyel arra, hogy

lehetőleg lelkileg senki sem sérüljön. A hangsúly a meggyőzésen, a helyes út megtalálásán,

megmutatásán van. Azon már lehetne vitatkozni, hogy szerencsés-e az osztály elé tárni a

büntetés megállapítását. Az eset leírásából nem derül ki, hogy melyik évfolyamban történt

az eset. Csak annyit tudunk, hogy a tanító néni van a központi szerepben, ami azt

feltételezi, hogy alsó tagozatban járunk. Az eset megoldásánál, a megoldási stratégiák

megtalálásánál egyáltalán nem mindegy, hogy elsős, vagy mondjuk negyedik osztályos

csoportról van-e szó. Nagyon tetszik még az is, hogy a tanítónő fontosnak tartja azt, hogy a

tanulót a tettéért a többiek ne közösítsék ki. Abban szinte biztos vagyok, hogy ez a

megoldás az osztályközösséget építette, és hogy a tanulók – a vétkes szereplő is – a

későbbiekben bizalommal fordulhattak, fordultak a megoldandó problémák esetében a

tanító nénihez.

A következőkben egy olyan esetet kívánok bemutatni, amikor egy tanító nehezen tudja

elfogadtatni magát a diákjaival, és erről a helyzetről őszintén beszél. Saját tapasztalatait

mondja el kollégáinak. Mondandójában mindig utal a tanár-diák kapcsolatra:

Nem szabad éreztetni a diákokkal, hogy az órákat tartó ember magasabb,

hatalmasabb náluk.

18 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 43.o. 2.34.

24

Az oktatásban mindenféleképpen szerepeljen a játék, sőt minden óra rövid játékkal

kezdődjön.

Mindig mosolyogjon a gyerekre, hallgassa meg az ötleteiket, de ne veszítsen a

határozottságából. Nevetésre nevetéssel válaszoljon, persze a bizonyos határig.

Azt mondja, hogy nehéz volt elfogadtatnia magát, de minden nap azzal a bizodalommal

ment, hogy hátha ma elfogadják, mint tanítót. Szeme előtt tartotta a szabadságot, hiszen a

gyermekek a szabadságot szeretik, és ezt a szabadságot nem veheti el tőlük az iskolapad.

Óráin engedte a mozgást és hagyta érvényesülni az alkotói vágyakat. A leírás végén

mondja, hogy ma már nincs gond a kapcsolatukkal, mindig szívesen jönnek az ötleteikkel,

és néha már tanácsokat is kérnek. A szeretet a megértés erős kulcsszavak a jó kapcsolatok

kialakításához.

Az eset a szó igazi értelmében talán nem is konfliktus, hanem inkább a jó tanár-diák

kapcsolat kialakításának egyik módját mutatja be. Sugárzik belőle a gyermekközpontúság,

a nyitottság a tanulók vágyainak kielégítésére. A konfliktushoz talán csak annyi köze van,

hogy az elején a diákok nem fogadják el az új tanítót. Gyakori az ilyen esetekben, hogy a

gyerekek „bepróbálkoznak” az új tanítóval, hogy meddig lehet nála „elmenni”. A „mi

tanítónk” ebben az esetben megoldotta ezt a problémát. Itt is fontos a türelem, az

együttműködés, a megengedhető fokú engedékenység.

S végül még egy eset. Negyedik osztály, testnevelés óra. Az egyik tanuló, aki „nem igazán

jó” matematikából csúfolja a társát, hogy ügyetlen, és nem tud focizni. Az osztályfőnök

nem szidja meg a gyereket, hanem leülteti egy padra és a többieknek külön feladatot ad.

Elmagyarázza neki, hogy nagyon helytelen volt a viselkedése, hiszen minden ember más.

Mindenkinek meg vannak az értékei. Ő például jó sportoló, de kevésbé jó matematikából.

Éppen ezért ha jó közösséget szeretnének, akkor segíteni kell egymást. Ha most rátámad a

társára, őt sem fogják segíteni más tárgyból. A gyerek ezt megértette és elfogadta.

Visszament a többiekhez, bocsánatot kért és kibékült a többiekkel.19

Bár a konfliktus először a gyerekek között kezdődött, majd a tanító elkülönítette a feleket,

és átvállalta a megbántott fél szerepét, valójában ezért beszélhetünk tanár-diák

konfliktusról is.

19 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 28. o. 1.58.

25

A hangsúly megint a megbeszélésen, a meggyőzésen van. A vétkest nem szégyeníti meg az

osztály előtt, hanem elkülöníti, és igyekszik elmagyarázni neki, hogy tette milyen

következményekkel járhat, és megpróbálja a helyes útra terelni a fiút.

A tanár diák konfliktus elemzésénél igyekeztem minél több szempontból megvilágítani a

kapcsolatot. Az esetek kiválasztása szubjektív volt. Több száz eset közül kellett

választanom. Két szélsőséges pedagógus típus, a demokratikus és a diktatórikus pedagógus

is megjelenik az esetekben. Én magam a demokratikus megoldások felé hajlom, és elítélem

a diktatúrát, az agressziót és az erőszakot a köznevelési intézményekben. Nagyon sok jó

megoldást láthattunk, amelyeknek az alapjait a megbeszélés, az elemzés, az

együttműködés, a tolerancia, a meggyőzés és a gyermekközpontúság képezte. Fontos a

pozitívumok megkeresése, megtalálása, a gyermeki szabadság biztosítása, a kreativitás

elősegítése és a jó példamutatás a pedagógus részéről.

Más megoldási formákról, a problémakezelő stratégiákról, gyakorlatokról részletesen a

dolgozatom utolsó fejezetében kívánok szólni.

4.3. A tanár-tanár konfliktus

A tanár-tanár konfliktusokat vizsgálva megkülönböztethetünk személyi konfliktusokat és

szakmai konfliktusokat. Természetesen a kettő gyakran együtt és egyszerre jelentkezik. Ha

két pedagógus között személyes konfliktus van, akkor az kiválthat szakmai konfliktust is,

és ez fordítva is igaz lehet. Szekszárdi Ferencné: A pedagógiai gyakorlat jellegzetes

konfliktusai 20

A pedagógusnak, mint minden embernek meg kell küzdeni saját belső feszültségével, a

személyes élete során adódó problémákkal, és az ezekhez tartozó konfliktusokkal. Ezek

magánjellegű dolgok, amelyekbe más embereknek illetéktelenül beleavatkozni nem

szabad. Ugyanakkor nagyon fontos a szakmai munkája során, hogy ezekkel a

problémákkal hogyan boldogul.

20 http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0019/balogh_pedpszich0019.html (2017.03.26.)

http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0019/balogh_pedpszich0019.html%20%20(2017.03.26

26

Már korábban volt szó a lelki egészségről, amelynek jelentősége ez esetben igen fontos.

Nem mindegy ugyanis, hogy a tanár mennyire képes megőrizni belső egyensúlyát,

mennyire sérülékeny lelkileg és hogyan tudja kritikus helyzetekben fékezni az indulatait.

Fontos az önismeret, a saját lehetőségeinek a pontos bemérése, a kommunikációs képesség,

a másokkal való kooperációs képesség megléte, a tolerancia együttműködés.21

A szakmai konfliktusoknak sokféle eredete lehet, eltérő pedagógiai nézetek, eltérő

értékrend, különböző bánásmód a diákokkal. Ezeket a problémákat könnyen meg lehet

oldani, ha felszínre kerülnek. Fontos hogy beszéljenek a dologról, együttműködés nélkül

nincs megoldás. Akár tantestületi értekezleten, akár magánbeszélgetések alkalmával,

kompromisszumos megoldásokat kell találni. Az iskolavezetés feladata, hogy ezeket az

eseteket figyelemmel kísérje. A vezető feladata, hogy jó stratégiát találjon a

konfliktushelyzet megoldására. Közelítse az álláspontokat és a feleket egymáshoz. A

modern iskolának az együttműködésre kell épülnie, mert együttműködő diákokat csak

együttműködő pedagógusok tudnak nevelni. Az együttműködés színterei lehetnek a

szakmai munkaközösségek, melyek működhetnek szakmai műhelyként, ahol a módszertani

kérdésekkel is lehetne foglalkozni. A műhelybeszélgetések alkalmasak lehetnek arra, hogy

megismerjék egymás tanítási gyakorlatát, hogy beszéljenek egymásnak a problémáikról,

hogy megismerjék egymás pedagógiai elveit, módszereit, egymás értékrendjét. A jó

kapcsolat kialakításában fontos szerepet játszhat az egymás óráinak látogatása, azok

tapasztalatainak megbeszélése. Ezáltal elkerülhető, hogy a nézeteltérések összeütközéssé

váljanak. A közös cél, a közös munkálkodás - ami a szervezetek egyik fő jellemzője -

pedig azt eredményezheti, hogy egymást jobban megismerjék, elfogadják.22

Az érdekkonfliktus gyakran előfordul nem csak az iskolákban, hanem más szervezetekben

is. Ez vonatkozhat egy állás, vagy valamilyen pozíció betöltésére is. Egy személyes

tapasztalatot írok le ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Iskolánkban vezető választásra került

sor. Ez annyira megosztotta a tantestületet, hogy a közösség két hasonló arányú részre

szakadt. A háttérben egymástól elkülönült csoportok kezdtek beszélgetni, győzködni

egymást saját igazukról. A probléma az volt leginkább, hogy együtt ezekről a dolgokról

21 Új Pedagógiai Szemle: 1993/7-8. 95-106. 22 Birloni Szilvia –Sik Eszter: Iskolai konfliktusok 2003. 11-12. o.

27

soha nem beszéltünk. Aztán a választás természetesen eredményt hozott, de a felek még

sokáig érezték ennek hatását.

A következő eset a különböző pedagógiai elvekről szól. Testnevelés órán az ötödikesek

felrúgták a tetőre a labdát. Valahogy le akarták „varázsolni” azt, ezért felmásztak érte a

tetőre. A tesitanár dühösen az igazgatóhoz küldte a gyerekeket. Az igazgatónő tanította és

nagyon szerette az osztályt és visszaküldte a diákokat azzal, hogy mondják meg, hogy

szóbeli figyelmeztetésben részesítette őket. A tanár elégedetlen volt, mert szerinte nem

büntette meg az igazgatónő a gyerekeket megfelelően.23

Ebben az esetben nagyszerűen látszik, hogy a tanár szigorúbb elvekkel rendelkezett, míg

az igazgatónő engedékenyebb, gyermek centrikusabb, megértőbb volt, nem fogta fel olyan

tragikusan az eseményt. A konfliktus kettős. A szituáció elején tanár-diák konfliktusnak

indul, majd a folytatásban tanár-tanár konfliktussá is válik. Kérdőjeles számomra az, hogy

a tanár miért küldte az igazgatónőhöz a diákokat. Mivel baleset nem történt, s a gyerekek

korosztályuk jellemzőjeként szeretnek „dolgokra felmászni’, szerintem lehetett volna a

tanár megértőbb és egyszerűbben is elintézhette volna a dolgot egy kis beszélgetéssel.

Nagyon érdekes, hogy a tanár-tanár konfliktusok konkrét eseteit nem gyakran találjuk meg

a szakirodalmakban. Ennek szerintem az az oka, hogy a pedagógusok nem igazán

szeretnek erről nyíltan beszélni. A téma bevezetésében a személyi- és szakmai

konfliktusok kapcsán szóltam a lehetséges konfliktusforrásokról, arról, hogy milyen

ütközési pontok lehetnek. Valószínűnek tűnik, hogy a hétköznapokban ezek a dolgok

realizálódnak is. Ennek ellenére ilyen esetekről nem igazán szóltak az általam megismert

esettanulmányok.

Véleményem szerint a pedagógusoknak nyíltan beszélni kellene ezekről a problémákról,

talán ezzel közelebb is kerülhetnénk a megoldásokhoz, esetleg kevesebb ilyen konfliktus

alakulhatna ki.

23 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 49-50 o. 2.55.

28

4.4. A tanár-szülő konfliktus

Erről a konfliktus típusról már jóval könnyebb volt konkrét eseteket találnom, mivel a

szülő a legtöbb esetben kiáll a gyermeke mellett, s gyakran találkozhatunk ilyen

helyzetekkel. A konfliktusoknak ezt a fajtáját a szülők és az iskola formális és informális

kapcsolatrendszerét figyelembe véve érdemes megnéznünk. Az iskolákban a hierarchikus

szemlélet szerint a szülők alárendeltségi viszonyban vannak a tanárokkal szemben.

Befolyásoló tényező ebben az esetben a családok társadalmi rétegekben elfoglalt helyzete

is. Az iskola alapdokumentumai előírják azokat a formákat, ahol a tanár és a szülő

tarthatják a kapcsolatot egymással. A szülői értekezlet egy olyan lehetőség, ahol egy adott

csoport, osztály szülői együttesen vesznek részt. Itt általában az egész osztályt érintő

dolgokról, tájékoztató jellegű összejövetelekről beszélhetünk. Tapasztalatom szerint,

legalábbis a mi iskolánkban az ilyen értekezletekre inkább azok a szülők jönnek el,

akiknek a gyerekével nem nagyon van probléma. Ezáltal ha konfliktusok említésre

kerülnek is, mivel a másik fél nincs jelen, nem nagyon kerülhetünk közelebb a

megoldásokhoz. A másik ilyen lehetőség a fogadó óra, amikor a szülő és a tanár már

inkább koncentrálhatnak egy konkrét esetre. Ezekben az esetekben már szóba kerülhetnek

a tanulásban és a magatartásban előforduló gondok. Az elektronikus napló egy olyan

lehetőség, ami a tanár és a szülő kapcsolattartására alkalmas, feltéve, ha a szülő azt tudja

használni, és használja is. A tanár üzenhet a szülőknek, ha a gyerekkel tanulási,

magatartási probléma van. Előnye, hogy ez esetben nem fordulhat elő az a hiba, mint a

hagyományosnak mondott ellenőrző esetében, hogy valóban a szülő látta-e a küldött

üzenetet.

„A konfliktusok egy része épp abból a tehetetlenségből fakad, hogy a diákkal kapcsolatos

problémát sem az iskola, sem a szülő nem tudja megoldani.”24 A tanár azt szeretné, ha a

család úgy nevelné a gyereket, hogy az tanuljon, jól viselkedjen, a szülő pedig azt szeretné,

hogy a tanár tanulásra motiválja, és kezelje a magatartásbeli problémákat.

Gyakran előfordul, hogy az együttműködés helyett az egymásra mutogatás kerül az

előtérbe. A diákkal kapcsolatos tehetetlenség, ami vagy a tanulási, vagy pedig a

magatartási problémák megoldására vonatkozik, legtöbbször a konfliktusok okozója.

24 Birloni Szilvia - Sík Eszter: Iskolai konfliktusok 2003. 14.o.

29

Az lenne a fontos, hogy a tanár és a szülő több személyes kapcsolatot biztosító

rendezvényen, összejövetelen találkozhatnának egymással. Ez kisebb településeken jobban

kivitelezhető, hiszen ott az emberek inkább ismerik egymást. A nagyobb településeken,

városokban már kissé nehezebb, de ha a szándék meg van, akkor minden megoldható. A

mi településünkön a szülőkkel elég gyakran találkozunk. Próbáljuk bevonni őket az iskola

rendezvényein a közös munkába, pl. farsangi rendezvényen a szülők segítenek a szendvics

készítésben, a büfében ellátott feladatok elvégzésében. Az iskolai rendezvényekre a szülői

munkaközösség és a tanulók segítségével igyekszünk minél több szülőt bevonni. A

kommunikáció nagyon fontos a problémák megelőzésében és megoldásában is.

Jogi értelemben a pedagógusok és a szülők közötti konfliktusok abból erednek, hogy a

tanulóval kapcsolatban sajátos felelősséggel rendelkeznek. A szülőknek általában magasak

az elvárásai az iskolával szemben. Sokan bírálják a teljesítményorientált oktatást, féltik a

gyermeküket a túlterheltségtől. Ugyanakkor elvárják, hogy a tanuló magas tudásszinttel

rendelkezzen, piacképes ismeretekkel engedje őket útjára az iskola. Gyakran olyan nevelő

funkciót is elvárnak a pedagógusoktól, ami a szülő feladata lenne. A konfliktusok

kialakulhatnak társadalmi különbségek, értékszempontú ütközések és eltérő elvárások

miatt is.25

Nézzünk néhány konkrét példát a tanár-szülő konfliktusra.

Egy angol tanárnő mesélte el, hogy két éve tanított egy tízéves fiút, és az órák mindig igen

feszült légkörben zajlottak. Az édesanyja mindig maximális teljesítményt várt el ezért

figyelte az órákat, az anya jelenléte pedig mindig feszélyezte a tanulót. Pár óra után a

tanárnő elmagyarázta a szülőnek, hogy a gyereknek egy kicsit több önállóságra van

szüksége, és ettől nem fog csökkenni a teljesítménye. Az anya ezt szerencsére megértette.26

Ez egy nagyon jellemző példa arra, hogy a szülőknek mennyire magasak az elvárásai a

tanulókkal szemben. A mai rohanó, érdekközpontú világban mindenki azt szeretné, hogy a

gyermeke minél jobb tanuló legyen, ezáltal tudjon majd érvényesülni az élete során.

25http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2009/nyar/03.pdf (2017.04.01.)

26 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 33. o. 1.46.

http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2009/nyar/03.pdf%20%20(2017.04.01

30

A tanárnő nagyon jól oldotta meg a problémát, ugyanis nem szankciókat hozott,

kirekesztve ezzel a szülőt, hanem elmagyarázta, hogy így is jó teljesítménye lehet a

gyermekének.

A következő eset egy tizenegy éves kislányról szól, akit korrepetálni kellett angol

nyelvből, mert mind szókincsben, mind beszédkészségben le volt maradva társaitól. A

kislány szorgalmasan járt a korrepetálásokra, de kiderült, hogy nem csak angolból, hanem

más tantárgyból is vannak lemaradásai. A tanár igyekezett ezen segíteni, de ezt csak az

angol oktatás rovására tudta megtenni. Megpróbált beszélgetni a gyerekkel, hogy mennyit,

hogyan tanul, hogy segíti-e az anyuka, vagy nagyobb testvér. A gyerek rossz hírekkel

szolgált. A szülei elváltak, az anyukája későn jár haza a munkából, és még a kisebb

testvérére is neki kell vigyáznia, így tanulásra nincs sok ideje. A tanár úgy döntött, hogy

beszél az anyjával. Azt javasolta neki, hogy legalább hétvégeken próbáljon meg tanulni a

gyerekkel, és hogy beszéljen a napközis tanárral, kérje meg, hogy jobban figyeljen rá, hogy

a legtöbb tanulnivalót legalább az iskolában, felügyelet mellett csinálja meg. 27

Ebből az esetből azt látjuk, mikor szociális probléma állja útját a gyermek fejlődésének. A

hátrányos helyzet, a nem megfelelő családi háttér lehet a konfliktus okozója. A tanár

először önállóan akart segíteni, majd megkereste a szülőt és megoldási alternatívákat

vázolt számára. Remélhetőleg ezek után a probléma enyhült, ha nem is oldódott meg

teljesen. Mindenesetre a jó szándék, az együttműködés megjelenése, mint sok más esetben

itt is közelebb vihette a feleket a probléma megoldásához.

Most egy olyan eset következik, amely gyakran okoz problémát az oktató-nevelő

munkában. A tanulók étkezési szokásai, rendszeres étkezésének kérdései állandó

kérdéseket vetnek fel. Az óvodákban és az általános iskolákban a gyerekek államilag

támogatott étkezési rendszerben vesznek részt. Az iskolákban a hátrányos helyzetű

gyerekek számára napi háromszori étkezés (tízórai, ebéd, uzsonna) van biztosítva. A

diákok többnyire válogatósak és nem szeretnek, nem esznek meg minden féle ételt. A

konfliktus onnan adódott, hogy a szülő reklamált, mert az iskolában nem evett eleget a

gyerek. A tanár, aki az étkezéseknél jelen volt állandóan körbe-körbe járt a gyerekek

között, és ellenőrizte, hogy mindent megettek-e, vagy legalábbis ettek-e eleget.

27 Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer 1998. 33-34. o. 1.45.

31

Persze a tökfőzeléket nem erőltette rá a gyerekre, csak figyelmeztette, hogy legalább a

kenyeret és a húst egye meg. Mondta neki finoman, hogy egyen, hogy nagyra nőjön.

Érdekes kérdéseket vet fel az eset. Vajon a gyerek otthon mindent megeszik? Van olyan

étel, ami mindenkinek ízlik? A tanár a hibás azért, mert a gyerek nem eszik? A válasz attól

függ, hogy kinek tesszük fel a kérdést. Szerintem a tanárt ebben az esetben nem lehet

hibáztatni, hiszen az elmondottak szerint mindent megtett azért, hogy a tanuló a

lehetőségekhez mérten egyen legalább valamit. A szülő szemszögéből valamilyen

szempontból érthető a dolog, hiszen minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke

rendszeresen egyen, egészséges legyen, és nagyra nőjön. Talán inkább az étrend

összeállításánál lehetne körültekintőbben eljárni, hogy legyen legalább egy fogás biztos,

amit szívesen megesznek. Itt a kommunikáció hiányát és az elfogultságot vélem felfedezni.

Ha a szülő beszélt volna a tanárral a konkrét helyzetről, akkor konfliktushelyzet nem

alakult volna ki.

S végül egy durva eset, amelyet én is nyomon követhettem, hiszen a mi iskolánkban

történt. Földrajz óra 7. osztály, dolgozatírás. A tanár észreveszi, hogy egy fiú a könyvből

másolja a feladatot. Figyelmezteti, hogy hagyja abba, különben elveszi és egyest ad rá. A

diák folytatja, s a harmadik figyelmeztetés után el is veszi, majd beír a magatartás füzetbe,

és valóban egyest ad.. A tanuló ezt sérelmezi, és durva kifejezéseket használ a tanárt

minősítve. Szóváltásba keverednek, s állítólag a tanár is elveszti türelmét. Másnap a gyerek

anyja feljött az iskolába, és dühödten kereste a tanárt, hogy kérdőre vonja. A tanár éppen

nem volt bent, így az intézményvezetőhöz fordult, emelt hangnemben vette kérdőre őt is. A

vezető és helyettese igyekezett megnyugtatni, ami nem igazán sikerült, kérték a szülőt,

hogy másnap jöjjön fel és akkor majd megbeszélik a dolgot.

Ebben az esetben is erős elfogultságot, és olyan támadási szándékot véltem felfedezni,

amely már a tettlegességig is elmehetett volna. A szülő elfogultságának a mértéke és

viselkedése elfogadhatatlan. Lehet, hogy a tanár is hibázott, de akkor is először meg kellett

volna kérdezni a másik felet is. Az intézmény vezetője hiába hangsúlyozta, hogy egy

pedagógusról van szó, többször ismételve a pedagógus kifejezést, a szülő hajthatatlan és

fékezhetetlen volt. Az agresszió erősen érződött, s komoly fenyegetőzések hangzottak el.

Összességében elmondhatjuk, hogy a tanár-szülő konfliktusnak a legtöbb esetben

valamilyen módon a gyerek a kiváltó oka. A tanulóval kapcsolatban felmerült problémákat

nem tudják megoldani. Az egyszerű, enyhe lefolyású konfliktusok mellet láthattunk

32

durvább példákat is. A közösen szón lehetne igazán a hangsúly. Rá kellene jönni, hogy

összefogva, egymást segítve, információt gyakrabban cserélve könnyebben megoldhatóak

lennének az ilyen helyzetek.

33

5. A konfliktusok megoldása, konfliktuskezelő stratégiák

Dolgozatom utolsó fejezetében a konfliktusok megoldásának lehetőségeit igyekszem

rendszerbe foglalni.

A téma tárgyalásánál elsősorban Szekszárdi Júlia: Új utak és módok, Gyakorlatok a

konfliktuskezelés tanításához és tanulásához, valamint Varga Olga: Konfliktuskezelés c.

írásaira támaszkodom.

5.1. A konfliktusok kialakulásának folyamata

Varga Olga öt szakaszra bontja a folyamatot.

1. megelőző helyzet, amelyet általában kölcsönös információhiány jellemez.

2. a konfliktus felismerése és átélése

3. a konfliktus kezelési módjának kialakítása

4. a konfliktus alatti viselkedés

5. következmények 28

A megoldást, megoldásokat erre az öt szakaszra építve lehet megtervezni. Mindig van egy

megelőző helyzet, amely után a felek átélik a konfliktust. Fontos a mielőbbi felismerés,

amely alapján kezelési stratégiát kell kidolgozni. Elemezni kell a konfliktus alatti

viselkedést, majd megoldást kell rá találni.

Ha az öt pontot további részekre bontjuk, akkor a következő folyamatsort láthatjuk.

A konfliktus felismerése, jelei a szervezetben. Szándékos akadályoztatás, rossz

kommunikáció, szabályok be nem tartása, befolyásos emberek körüli csoportosulás.

A konfliktus leírása, azonosítása. Mia tárgya, mi a lényege, kik a szereplői, milyen

szakaszban van.

A konfliktus mérlegelése. Mennyire súlyos, pillanatnyi, vagy látszatkonfliktus,

különleges, azonnali beavatkozást igényel.

A konfliktus környezetre gyakorolt hatása. Mennyre befolyásolja a környezetét,

káros a szervezet szempontjából.

A konfliktuskezelés céljának meghatározása.

Megoldási lehetőségek számbavétele.

A módszer tervezése, megvalósítás.

A bekövetkezett változás értékelése.

Mindebből láthatjuk, hogy a megoldáshoz eljutni egy összetett, komoly feladat. Egymásra

épülő lépcsőfokokat kell megjárni.

28 http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf

(2017.04.02.)

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf%20(2017.04.02

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf%20(2017.04.02

34

A felismerésnek, az elemzésnek, a tervezésnek és a megvalósításnak, majd a végén az

értékelésnek egyaránt fontos szerepe van. Az értékelés azért is különösen fontos, mert nem

mindegy, hogy milyen eredményt értünk el. Ha a stratégia sikeresnek bizonyult, akkor

lehet rá építeni, hogy a következő konfliktus megoldásánál is sikeresek legyünk.

5.2. A konfliktuskezelés archetípusai

Szekszárdi Júlia a konfliktus megoldás előtt un. archetípusokat ír le, melyek szerint az

alábbi ősi típusokat különíti el. 29

Szemet szemért, fogat fogért!

Valamennyiünkben ott él. Ha fájdalom, nagy veszteség, vagy erős sérelem ér bennünket,

ösztönösen védekezünk ellene, igyekszünk visszavágni, bosszút állni. Ezt az önbíráskodást

az emberi civilizáció törvényekkel próbálja kordában tartani.

Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!

A krisztusi felszólítást napjainkban sokkal kevesebben fogadják meg, mint azt a józan ész

diktálja. A megbocsátani tudás, az irgalom, vajon mennyire érvényesíthető a jelenlegi

zaklatott, erőszakkal teli mindennapjainkban?

Kard által vész, ki kardot ragad!

Mindenkinek érdeke, hogy szabályozzuk dolgainkat, megegyezzünk, kompromisszumot

kössünk, betartsuk a törvényeket, magunk által alakított szabályokat. Igyekezzünk

másokkal úgy viselkedni, ahogy azt másokkal szemben elvárjuk.30

A fent említett lesarkított, sallangmentes megoldási minták azért a valóságban sokkal

árnyaltabbak. A történelemből, irodalomból idézett példamondatok azért elég jól kiemelik

a konfliktusmegoldások lényegét. E három típusban a kulcsszavak a bosszú, a

megbocsájtás és a kompromisszum. Ezt felfoghatjuk a konfliktuskezelés gyakorlatában

megoldásoknak is. Mindenkinek saját joga, hogy eldöntse, melyiket választaná a három

közül. Nekem a harmadik megoldás a legszimpatikusabb, legemberibb.

29 Szekszárdi Júlia: Új utak és módok 2008. 30 Szekszárdi Júlia: Új utak és módok 2008. 171. o.

35

5.3. Konfliktuskezelő stratégiák

„Az ember, miközben keresi az egyensúlyt az önérvényesítés és az önalávetés között, öt

konfliktuskezelő stratégiát érvényesít.”31

Szekszárdi így írja le az öt stratégiát:

1. Önérvényesítő (győztes-vesztes, vagy versengő)

Ebben az esetben a saját szándék részesül előnyben a másokéval szemben. Alkalmazása a

személyes felelősség és a kockázat vállalását jelenti. Ha valaki ezt követi, akkor csak a

saját szándékait, ötleteit, szempontjait tartja szem előtt. Ez a szemlélet rossz esetben

gátlástalanságba vagy agresszióba is torkollhat.

2. Önalávető (alkalmazkodó, engedékeny)

Ezt a stratégiát erőtlenség, passzivitás, közömbösség, aktivitás hiánya, önbizalom hiány

jellemzi. A háttérben azért meghúzódhat bölcs belátás, békülékenység, más megoldásának

az elfogadása is.

3. Elkerülő (felelősséget áthárító)

Abból fakad, ha az érintett úgy véli, nincs energiája a probléma megoldásához, vagy éppen

nem az ő hatáskörébe tartozik, nem kíván beleavatkozni. Ez magával hordozhatja azt a

lehetőséget, hogy a későbbiekben váratlanul, kontrollálatlanul zúdulhatnak rá a

felhalmozódott feszültségek, és akkor végképp nem tud majd mit kezdeni velük.

4. Kompromisszumkereső (együttműködő, mérlegelő, igazságos)

Együttműködést, kölcsönös bizalmat feltételez. Ha ezek hiányoznak a kompromisszum

megkötésénél, akkor a megegyezésnél csak rövid időre jöhet lére egyensúly. S az

egyensúly megbomlása után még nagyobb feszültségekre, összeütközésekre kerülhet sor.

5. Problémamegoldó (együttműködés, kedvező megoldás)

Nem ellenséget látnak egymásban, hanem együttműködő társat. Közösen keresik meg a

probléma minden érintettje számára a legkedvezőbb megoldást. Nem győztes-vesztes

játszmára törnek, hanem az a cél, hogy közös megegyezéssel, mindenki szempontját

figyelembe véve egyeztessenek érdeket, szándékot, szükségletet.32

31 Horváth Szabó Katalin: Konfliktuskezelő stratégiák. Új Pedagógiai Szemle, 1994. 11. sz. 28-32. o.

32 Szekszárdi Júlia: Új utak és módok 2008. 173-174. o.

36

2. sz. ábra

http://alitera.blogspot.hu/2013/05/konfliktusok-kezelese.html (2017.04.09.)

Elképzelhető, hogy egy személy többféle stratégiát is alkalmaz egyszerre. Nincs szabály,

nem lehet esetekre sablonos megoldást találni. Bármelyik megoldás alkalmazása

célravezető lehet. Elsősorban az adott helyzettől függ, hogy melyik lehet a legjobb

megoldás. Az én személyes véleményem az, hogy a legtöbb esetben a problémamegoldó

megoldást lenne szerencsés alkalmazni. Ez a mindenki számára jó megoldás, amely

számomra a leginkább elfogadható.

http://alitera.blogspot.hu/2013/05/konfliktusok-kezelese.html

37

5.4. A Thomas - Killman konfliktuskezelő modell

3. sz. ábra

http://pipacsiga.blogspot.hu/2014/03/pozitiv-pszichologia-mindenkinek-vii.html (2017.04.09.)

A szerzők szerint a konfliktusok kezeléséhez elengedhetetlen, hogy mindenki ismerje saját

konfliktuskezelő stílusát. Ehhez kidolgoztak egy 30 lehetőség-párból álló kérdéssort,

melyben A és B válaszok közül kell választani. Azt az alternatívát kell választani, amelyik

szerint viselkedik az egyén a konfliktushelyzetekben.

A kérdéssor összegzése alapján ez a modell is 5 megoldási stílust különít el, amelyeknek a

szerzők szerint mindegyike egy sor hasznos szociális készséget jelez.

1. Versengő, kényszerítő, önértékesítő (a győzelemre törekszik, a vesztes

helyzetnek negatív önértékelő hatása lehet)

2. Kompromisszumkész (mindkét fél számára kielégítő elfogadható megoldás,

közös, egyező szempontok keresése, részben feladják saját céljaikat)

3. Alkalmazkodó, engedékeny, önalávető (alkalmazkodás révén oldja meg a

konfliktusokat, általában lemond saját érdekeiről, álláspontjáról, alacsony

önmegvalósítás és magas együttműködés jellemzi)

4. Elkerülő, meghátráló (passzív viszonyulás, nem törekszik a megoldásra, nem

mond véleményt, „tolja” maga előtt a problémát, elhalasztja a megoldást, alacsony

önmegvalósítás és együttműködés)

5. Együttműködő, győztes-győztes stratégia (olyan megoldást kell találni, amelyben

a saját és a másik fél célja is megoldásra talál, a feszültségeket, a negatív érzéseket

http://pipacsiga.blogspot.hu/2014/03/pozitiv-pszichologia-mindenkinek-vii.html

38

igyekeznek tejesen feloldani, magas önmegvalósítás, magas együttműködés

jellemzi)

Egy néhány érdekes lehetőség-pár, amelyből a teszt során választani kell:

A. Vannak olyan időszakok, amikor másokra hagyom a problémamegoldás

felelősségét.

B. Ahelyett, hogy azt beszélnénk meg, miben nem értünk egyet, azt próbálom

hangsúlyozni, amiben azonos véleményen vagyunk.

A. Megpróbálok kompromisszumra jutni.

B. Megpróbálom figyelembe venni mind magam, mind a másik álláspontját.

A. Általában elég kitartó vagyok, hogy a célomat elérjem.

B. Ha az alkalom úgy hozza, megpróbálom a másik személyt megnyugtatni, és

kapcsolatunkat fenntartani.

A. Megpróbálok találni egy középutat.

B. Ragaszkodom követelésemhez.33

Mint láthatjuk, vannak olyan válaszok, melyek nagyon közel állnak egymáshoz, és vannak

olyanok is, melyek szöges ellentétei egymásnak. Azoknak a személyeknek ajánlatos a teszt

kitöltése, akik gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy konfliktusokat kell megoldaniuk. A

kérdések olvasása közben bennem sok olyan kérdés is felmerült, ami normál helyzetben

eszembe sem jutott volna a konfliktuskezelés során.

5.5. Alternatív konfliktuskezelő módszerek

5.5.1. Resztoratív (helyreállító) vitarendezés

Iskolai, munkahelyi csoportok konfliktusa után, a már megtörtént normaszegés jóvátételére

kidolgozott módszer. Lényege, hogy a normasértést nem elsősorban szabálysértésként,

hanem a résztvevők közötti konfliktusként értelmezi. Célja, hogy a konfliktus

következményeként keletkezett károkat helyreállítsa, úgy, hogy a kártevésben aktívan

résztvevő a felelősségét vállalja. A megoldás keresése közben a sértett és az elkövető

szempontjai, szükségletei egyaránt érvényesülnek. Mindez egy jól előkészített

megbeszélésen (konferencián) történik. Az érintettek kibeszélhetik magukból a

problémáikat, közzétehetik a helyzettel kapcsolatos érzéseiket.

33 http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf

(2017. 04. 02.)

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf%20%20(2017


39

Az iskolai életben azt az újdonságot nyújthatja ez a szemlélet, hogy normasértés esetén

nem felülről próbáljuk ráerőltetni a gyerekre a döntésünket, hanem a diákokat egyenlő

partnerként bevonva, velük együttműködve oldjuk meg a problémát. Megadja tette

elkövetőjének a következményekkel való szembesülés, a megbánás lehetőségét. Feltételezi a

megbocsájtást, a jó kapcsolatok visszaállítását.34

5.5.2. A mediáció

A mediáció egy olyan alternatív konfliktuskezelő eljárás, amelynek a lényege, hogy a két

fél vitájában, mindkét fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (mediátor) jár

el. A mediátor úgy irányítja az egyeztetés folyamatát, hogy a felek képesek legyenek a

problémák megoldására, olyan egyezséget találjanak, amellyel mindkét fél elégedett és így

egyik fél sem érezheti magát vesztesnek. A közvetítő a folyamat gazdája, szakértője, a

végleges döntés a felek kezében marad. Megakadályozza, hogy a döntés elhúzódjon, a

konfliktus súlyossá váljék. Figyel arra, hogy az indulatok kordában tarthatóak maradjanak

és törekszik a kulturált megegyezésre.

A mediáció elemei:

egyezkedést segítő technikák,

a probléma megfogalmazása,

az álláspontok közelítése,

az egyezkedés folyamatának pontokra bontása,

az empatikus kommunikáció fejlesztése,

alternatív megoldások keresése,

közös cél kialakítása,

a beszűkülés, bizalmatlanság, merev attitűdök kialakulásának megakadályozása.35

A mediációt vizsgálva azt tapasztaltam, hogy az említett megoldási stratégiák közül

leginkább a győztes-győztes, és a kompromisszumkész modellekkel találhatunk

hasonlóságokat, egyezéseket.

Összességében az megállapítható, hogy a stratégiák között nagyon sok hasonlóság és

átfedés található. Nagyon sok érdekes és hasznos ismerettel találkoztam a szakirodalom

tanulmányozása közben. Egy jó intézményvezetőnek véleményem szerint szüksége van

arra, hogy ilyen ismereteket szerezzen, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy munkája során

keletkező konfliktushelyzeteket sikeresen tudja megoldani.

34 http://epa.oszk.hu/00000/00035/00153/pdf/EPA00035_upsz_2012_07-08_143-157.pdf (2017.04.06) 35 http://epa.oszk.hu/00000/00035/00153/pdf/EPA00035_upsz_2012_07-08_143-157.pdf (2017.04.06)

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00153/pdf/EPA00035_upsz_2012_07-08_143-157.pdf

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00153/pdf/EPA00035_upsz_2012_07-08_143-157.pdf

40

6. Összegzés

Amikor munkámhoz hozzáláttam éreztem, hogy izgalmas hónapok állnak előttem a

dolgozatom befejezéséig. Amint egyre jobban elmélyedtem a témában, láttam, hogy az

elvárásaim beigazolódnak. Bár a konfliktussal, mint fogalommal és életszerű helyzettel

már korábban gyakran találkoztam, de akkoriban nem gondoltam végig, hogy valójában

milyen tartalom rejlik mögötte. Az ember élete során nagyon sokszor kerül olyan

helyzetbe, ami nem is tudatosul benne igazán, hogy „na, most ez egy konfliktus volt”. A

gondjait az egyén a hétköznapokban kénytelen megoldani, átvészelni. A mai rohanó,

túlterhelt világunkban mind a munkahelyen, mind a magánéletben gyakran akadnak

gondok, nehézségek, konfliktusok.

A konfliktus fogalmának meghatározása után még nem is gondoltam, hogy egy ilyen

szerteágazó, sokrétű fogalmat kell elemeznem. Ahogy bontottam ki szépen a témát, kezdve

a konfliktusok forrásainak feltárásával, észrevettem, hogy ezekkel a dolgokkal már életem

során számtalanszor találkoztam.

A konfliktusok csoportosítása közben kiderült, hogy nem csak romboló hatású konfliktusok

léteznek, hanem építő jellegű konfliktusokkal is találkozhatunk életünk során. Jellemző,

hogy ezt nem mindig vesszük észre, egyszerűen átsiklunk fölötte. Arra meg aztán

egyáltalán nem gondoltam, hogy önmagával szemben is kerülhet konfliktusba az egyén. A

különböző érdekek, érzések, beállítottságok miatt kialakult összetűzéseket azért észleljük,

főleg akkor, ha ezek a helyzetek a környezetünkben, és mások között jönnek létre.

Munkám során a szervezeti konfliktusokon belül elsősorban a foglalkozásom miatt az

általános iskolai konfliktusokat, s annak megoldási lehetőségeit vizsgáltam. Igyekeztem

eközben a szakirodalom mellett a saját élettapasztalataimat is felhasználni. Lehet, hogy a

leírt esetek elemzése, s főleg a megoldási lehetőségek keresése a dolgozatomban

szubjektívnak mondható, de mivel én is tanár vagyok, ez engedtessék meg nekem.

Munkám elején említettem, hogy nem világot megváltó új dolgokat kívánok felfedezni,

csak egyszerűen a saját szemszögemből próbáltam megközelíteni és elemezni a leírt

dolgokat.

Amit a leírtakból következtetésként levontam, az az, hogy az első szempontok között az

szerepelhet a konfliktusok megoldásánál, hogy az érintettek igyekeznek a konfliktusokat a

szervezeten belül tartani, azokat saját maguk megoldani. A megoldási stratégiák

vázolásánál igen sokféle szempont befolyásolta, hogy milyen megoldást is válasszanak. Az

is egyértelműen kijelenthető, hogy sablon megoldás nem létezik. Tehát nem mondhatjuk

azt biztosan, hogy két hasonló esetet biztos, hogy ugyanavval a stratégiával kell

megoldani. Nagyon fontosak a környezeti hatások, a régiók közötti különbségek, az érzelmi

hatások, a beállítottság, és még sorolhatnám.

41

Hogy mégis elkötelezzem magam, ha nem is teljes mértékben valamelyik megoldás

mellett, számomra a legszimpatikusabb, a leginkább tetsző megoldás a

kompromisszumkész, és az együttműködő, vagy más néven győztes-győztes stratégia.

Lehet, hogy ez a választás idealista szemléletet tükröz, de ezt vállalom. Számomra nagyon

fontos az együttműködés, az egymás megbecsülése, mások értékeinek a felismerése, azok

hasznosítása.

A türelem, és a tolerancia, ami még ezeknek a megoldási módoknak az alapköveit

képezik. A demokratikus nevelés, amelynek az oktatásunk, nevelésünk alapjait kell, hogy

képezze, nem létezhet anélkül, hogy egymás véleményét meghallgassuk, döntéseinknél

azokat mérlegeljük.

További munkám során igyekszem hasznosítani a levont tanulságokat, és a szerzett

ismeretket, hogy az esetlegesen kialakuló konfliktushelyzetek megoldásában aktív résztvevő

lehessek.

42

Irodalomjegyzék

1. Birloni Szilvia –Sik Eszter: Iskolai konfliktusok Human Press Kft. 2003.

2. C.W. Moore: Resolving conflict. In Rúzs Molnár K. (2004). A mediáció

rendszertani és elméleti összefüggései. Szeged: SZTE ÁJK Tud. Biz.

3. Daniel Shapiro: Konfliktus és kommunikáció, Open Society Institute cop. 1995.

4. Horváth Szabó Katalin: Konfliktuskezelő stratégiák. Új Pedagógiai Szemle, 1994.

11. sz. 28-32. o.

5. Horváth-Szabó Katalin: Az iskolai konfliktusról. In F. Irén, Pedagógia és

Pszichológia - Szöveggyűjtemény. Pécs: Comenius Bt. 1999.

6. Kelemen László: Pedagógiai pszichológia, Tankönyvkiadó Budapest,1981.

7. Nagy Sándor: Pedagógiai Lexikon Pedagógiai Lexikon, Budapest: Akadémiai

Kiadó. 1979.

8. Nanszákné Dr. Cerfalvi Ilona: Pedagógiai kislexikon, Debrecen,Tóth

Könyvkereskedés 1996.

9. Nanszákné Cserfalvi Ilona: Eset és módszer, KFRTKF- Debrecen 1998.

10. Szekszárdi Júlia: Konfliktusok. Budapest: Iskolapolgár Alapítvány - Állampolgári

Tanulmányok Központja. Budapest, 1994

11. Szekszárdi Júlia: Új utak és módok, Dinasztia tankönyvkiadó Budapest, 2008.

12. Új Pedagógiai Szemle, 1993/7-8. 95-106.

Internetes hivatkozások:

1. http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_mu

nkaanyag_100731.pdf (2017. 04. 02.)

2. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00153/pdf/EPA00035_upsz_2012_07-08_143-

157.pdf

3. (2017.04.06.)

4. http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0019/balogh_pedpszich001

9.html (2017.03.26.)

5. http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2009/nyar/03.pdf (2017.04.01.)

6. http://varazsbetu.hu/beszelgessunk/testifenyiteskutataseredmenyek / index.php

(2017.03.19.)

7. http://www.harmonet.hu/karrier/631-konfliktus,-mint-lehetoseg.html (2017.02.24)


nkaanyag_100731.pdf (2017.04.02.)


nkaanyag_100731.pdf (2017.04.06.)



http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0019/balogh_pedpszich0019.html%20(2017.03.26

http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0019/balogh_pedpszich0019.html%20(2017.03.26

http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2009/nyar/03.pdf%20%20(2017.04.01

http://varazsbetu.hu/beszelgessunk/testifenyiteskutataseredmenyek%20/%20index.php

http://www.harmonet.hu/karrier/631-konfliktus,-mint-lehetoseg.html

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf%20%20(2017.04.02

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf%20%20(2017.04.02

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/3_1283_tartalomelem_013_munkaanyag_100731.pdf

43

10. http://www.oktbiztos.hu/ugyek/jelentes 2007/kozoktat.html (2017.03.18.)

11. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-

0019_konfliktus_kezeles/ch05.html (2017.03.28)

12. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-

0019_konfliktus_kezeles/ch06.html (2017.03.28)

13. https://sites.google.com/site/munkahelyimediacio/a-munkahelyi-

konfliktus/lehetseges-konfliktusforrasok-a-munkahelyi-koernyezetben

(2017.03.28.)

Ábrák és képek forrásai:

1. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0049_23_alternativ_vitarendezes

/4867/index.html (2017.04.09.)

2. http://ofi.hu/kikozosites (2017.04.09.)

3. http://szucsike.blog.hu/2011/01/22/kormos_barack_es_fejeles (2017.04.09.)

4. http://alitera.blogspot.hu/2013/05/konfliktusok-kezelese.html (2017.04.09.)

5. http://pipacsiga.blogspot.hu/2014/03/pozitiv-pszichologia-mindenkinek-vii.html

(2017.04.09.)

http://www.oktbiztos.hu/ugyek/jelentes%202007/kozoktat.html

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_konfliktus_kezeles/ch05.html%20(2017.03.28

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_konfliktus_kezeles/ch05.html%20(2017.03.28







http://ofi.hu/kikozosites

http://szucsike.blog.hu/2011/01/22/kormos_barack_es_fejeles%20%20(2017.04.09

http://alitera.blogspot.hu/2013/05/konfliktusok-kezelese.html

http://pipacsiga.blogspot.hu/2014/03/pozitiv-pszichologia-mindenkinek-vii.html

44

Idegen nyelvi összegzés

Summary When I started my thesis I felt that there would be exciting months ahead of me before

completing it. The more I immersed in the topic, the more I realized that my expectations

were confirmed. Although I had come across the concept and lifelike situation of conflict

earlier, I did not think over what purport lies in it. A man during his life can face situations

in which he does not even realize that “actually it was a conflict”. We must resolve or

come over our problems on weekdays. In our rushing, overloaded world we often have

problems, difficulties and conflicts in our workplace as well as in our private life.

Defining the concept of conflict I did not believe that I would have to analyse such a far-

reaching, various notion. As I started analysing the topic – beginning with the sources of

conflicts – I realized that I had already encountered such moments in my own life several

times.

While I was classifying conflicts, it turned out that not only destructive conflicts existed but

there were constructive conflicts as well. It is also typical that we do not always notice

these, but we tend to ignore them. I definitely could not imagine before that a man could

even come into conflict with himself. We perceive disputes caused by different interests,

feelings, preferences especially if these situations appear in our own environment between

others.

During my research I studied institutional conflicts and – due to my job – conflicts in the

primary school and their solutions. Besides the literary background I used my own life

experience. The analysis and mainly the solution of the cases described in my thesis may

sound too personal, but being a teacher myself I could not help avoiding them. At the

beginning of my work I mentioned that I did not intend to invent brand new world saving

ideas, but rather to approach and analyse the ideas from my own point of view.

What I have concluded is that the first viewpoint in resolving conflicts could be the idea

that participants try to keep their conflicts within the organization trying to resolve them

themselves. Drafting possible strategies I was influenced by several factors which solution

to choose. So we cannot state for sure that two similar cases must definitely be resolved

with the same strategy. There appear factors like environmental effects, differences

between regions, emotional effects, preferences and so on.

Committing one solution I find the ready-to-compromise, and the cooperative – or in

other words the winner-winner - strategy the most likeable one. This choice may reflect an

idealistic point of view, but I undertake it. For me cooperation is very important, to

appreciate each other, to realize each other’s values and take advantage of them.

Patience and tolerance make the foundation stones of all these resolving methods.

Democratic education, which should be the basis of our education system, cannot exist

without paying attention to each other’s opinion, or measuring them in our decisions.

45

In my future work I will do my best to take advantage of the morals, the experience gained

during my research so that I can be an active participant in putting down conflicts.

Miskolci Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzat ...

Documents