Mezővárosok és plébániatemplomok a középkori Hegyalján / Market towns and parish churches in medieval Hegyalja / Marktflecken und Pfarrkirchen im mittelalterlichen Hegyalja-Gebiet

ÉDER KATALIN

M E Z Ő V Á R O S O K É S P L É B Á N I A T E M P L O M O K

A K Ö Z É P K O R I H E G Y A L J Á N

A tanulmányban a hegyaljai mezővárosok a kora újkorból már jól ismert csoportjának középkori előzményét vizsgálom. A mezővárosi térhasználat elemei hangsúlyos sze-repet kapnak annak elemzése által, hogy a vizsgált terület mezővárosainak térhaszná-lat-elemei a városi vagy a falusi térhasználat jellegzetességeit hordozzák-e magukon.

A Hegyalja

A Hegyalja mint történeti táj természetföldrajzi szempontból a Tokaj-Zempléni hegy-vidék nagytáj része, amely a Zempléni-hegységre és a Tokaj-Hegyaljára mint középtá-jakra tagolódik. A 16-19. században a Felvidék-régió része és egyik legfejlettebb mikrokörzete volt, az Alföld peremén húzódó vásárvonalon fekszik. Az itt már az Ár-pád-korban kialakult tokaji rév, az egyik legfontosabb folyami átkelőhely, gazdasági központtá tette a vidék településeit.'

A települések a szántóövezet két oldalán alakultak ki. A belső vonulat a szántó-földek és a szőlőhegyek határán (pl. Tolcsva), a külső településsor a Bodrog mentén, a szántó és az ártéri síkság találkozásánál (pl. Olaszliszka, Sárospatak),2 egymástól meg-lehetősen kis távolságra, mindössze 5-6 kilométerre épült. Kezdetben a nagyobb tele-pülések elsősorban a két nagy folyó, a Tisza és a Bodrog mentén alakultak ki, majd a lakosság fokozatosan benépesítette és hasznosította a félmedencék (pl. Erdőbénye, Tolcsva), a teraszos patakvölgyek és a magasabban fekvő kismedencék területét is. Nagyjából a 14-15. századra a Zempléni-hegység belső területei is benépesültek, a 15. század végére teljesen kialakult a középkori településhálózat végleges formája. Je-lentősebb változások a településállományban, a települések láncában ezután már csak az újkori falutelepítések során következtek be.J

Az abaúji oldalon fekvő település, Abaújszántó a Hernádhoz közel, annak völ-gyében helyezkedik el. A Hernád völgyének jellegzetessége, hogy a folyó a völgy ke-leti oldalán, nagy patkószerü kanyarokkal tűzdelve folyik. Jelentősebb települései, mint Gönc és Szikszó a mellékvölgyek torkolatainál telepedtek meg. így a kisebb pa-

1 FRISNYÁK 2000. 328. p. 2 FRISNYÁK 2 0 0 0 . 3 3 5 . p . 3 FRISNYÁK 2004. 63. p.

URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IV. 2 0 0 9 . 1 2 3 - 1 4 7 . p.

124 Tanulmányok Éder Katalin: Mezővárosok t

takvölgyekből lefutó utak és a Hernád-völgyben Kassa és Eperjes irányába haladó ke-reskedelmi útvonal csomópontjaira telepedtek.4 A Hegyalján két fontos kereskedelmi útvonal futott, az egyik Tokajtól Bodrogkeresztúron, Mádon, Tállyán, Abaújszántón, Vizsolyon, Göncön keresztül a Hernád bal partján vezetett Kassára, onnan Bártfára és Grybówon keresztül Krakkóba. A másik Bodrogkeresztúrtól Olaszliszkán, Sárospata-kon át vezetett Újhelyig, de onnan Telkibányán át Göncnél ez is becsatlakozott a kas-sai útba. A középkor során Sárospataknál a Bodrog hídján átkelve lehetett elindulni Munkács irányába, majd onnan tovább Lembergbe (Lviv).5

A hegyaljai mezővárosok

A munkában szereplő mezővárosok kiválasztásakor Kubinyi András kritérium- és pontrendszerét vettem alapul.6

1. táblázat. A hegyaljai városias települések a Kubinyi-féle kritériumrendszerben

Település neve Mezővárosként 1. említés Kategória Pontszám

Abaújszántó 1459 5 12

Bodrogkeresztúr 1517 6 7

Olaszliszka 1461 5 15

Sárospatak 1392 3 23

Sátoraljaújhely 1390 5 15

Szerencs 1490 5 11

Tarcal 1541 6 8

Tokaj 1420 5 12

Tolcsva 1488 6 6

ban érték el ezt a jogállást, tik oppidumként.7 Az első harmadában. Ennek oka n> sánál fekvő átkelőhely, Sái (Telkibánya, Tőketerebes, fontos szerepet. Ezek ken lyezkedésükből is adódót oppidumként 1459-ben. A északi oldalán, ahol a Szer tos kereskedelmi útvonal í

A mezővárosok kiala az itteni középkori mezőví öt településből három a To és Tokaj között helyezkedi Kassa - Bártfa felé tartó r időszakban került előtérbe meghatározóbb módon a s településeinek gazdasági f ezeket kezében tartotta. A gárok szőlőbirtoklása, mí£ tották ilyen jellegű birtoks

A mezővárosok száma a 15. században ugrott meg. A jelentősebb oppidumok már a század közepén kialakultak, de a század végén kisebb települések is nagyszám-

4 FRISNYÁK 1 9 6 1 . 170 . , 176 . p. 5 OROSZ 2000. 396-397. p. 6 KUBINYI 2000a. 13-15. p. A terület városias településeinek kritériumrendszer szerinti feldolgozása

megjelent: ÉDER 2005. 7—11. p. Ez alapján a kisebb városok, illetve jelentős városfunkciót betöltő mezővárosok (3. kategória) közé Sárospatak, a részleges városfunkciójú mezővárosok (5. kategória) közé Abaújszántó, Olaszliszka, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj, az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak (6. kategória) közé Bodrogkeresztúr, Tarcal és Tolcsva tartoznak.

Sárospatak 1392.: ZsO 195. 1890-1913. 1.339. p.; Tok; Olaszliszka 1461.: CSÁN1 Bodrogkeresztúr 1517.: El 149. p.; Tolcsva 1488.: CS/ OROSZ 1 9 9 5 . 1 4 9 . p . DRASKÓCZY 1999. 100., 1

Éder Katalin: Mezővárosok és plébániatemplomok 125

ban érték el ezt a jogállást. Legkorábban Sárospatakot, Sátoraljaújhelyt és Tokajt emlí-tik oppidumként.7 Az első kettőt még a 14. század végén, utóbbit a 15. század első harmadában. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy Tokaj a Tisza és a Bodrog összefolyá-sánál fekvő átkelőhely, Sátoraljaújhely több fontos kereskedelmi út csomópontja volt (Telkibánya, Tőketerebes, Ungvár felé), Sárospatak pedig királyi birtokként játszott fontos szerepet. Ezek kereskedelmi szerepének kialakulása természetföldrajzi elhe-lyezkedésükből is adódott. Ezeket követően Abaújszántót említették legközelebb oppidumként 1459-ben. Abaújszántó a Zempléni-hegység szélén fekszik, a hegység északi oldalán, ahol a Szerencs patak valamint a Hernád folyó mentén szintén két fon-tos kereskedelmi útvonal futott észak-északkeleti irányba.

A mezővárosok kialakulásának utolsó nagy időszakából, 1461 utánról ismerjük az itteni középkori mezővárosok több mint felének első oppidum említését.8 Ebből az öt településből három a Tokaj és Sárospatak közti útvonalon, kettő pedig Abaújszántó és Tokaj között helyezkedik el, ez utóbbiak a Tokajnál kettéágazó és mindkét irányban Kassa - Bártfa felé tartó nemzetközi kereskedelmi utak mellett feküdtek.9 Ebben az időszakban került előtérbe ezen a vidéken a tokaji bor a szerémségivel szemben. Leg-meghatározóbb módon a szőlőművelés és a borkereskedelem mozdította elő a terület településeinek gazdasági fejlődését, ezen keresztül pedig az a társadalmi réteg, amely ezeket kezében tartotta. A nagyobb települések fejlődésére erősen hatott a kassai pol-gárok szőlőbirtoklása, míg az eperjesiek Tolcsvára, a bártfaiak Tállyára összpontosí-tották ilyen jellegű birtokszerzéseiket.10

7 Sárospatak 1392.: ZsO 1951-1994.1. 2563., 2634. regeszta; Sátoraljaújhely 1390. oppidum: CSÁNKI 1890-1913. I. 339. p.: Tokaj 1420.: ZsO 1951-1994. VII. 1482. regeszta 347. p.

8 Olaszliszka 1461.: CSÁNKI 1890-1913. I. 337. p.; Szerencs 1490.: BARNA 1931. 13. p.; Bodrogkeresztúr 1517.: ENGEL: Birtok CD; Tarcal 1541.: Károlyi 1882-1897. II. 88. regeszta 149. p.; Tolcsva 1488.: CSÁNKI 1890-1913.1. 339. p.

9 OROSZ 1 9 9 5 . 1 4 9 . p . 10 DRASKÓCZY 1 9 9 9 . 1 0 0 . , 114 . p . N É M E T H 1 9 9 6 . 4 2 . p. , b o r t e r m e l é s r ő l ld. m é g GECSÉNYI 1 9 7 2 .

126 Tanulmányok

1. térkép. A hegyaljai mezővárosok és a főbb kereskedelmi útvonalak. (A 3. katonai felmérés felhasználásával készítette Bordás Attila)

A térképen szereplő számok feloldása: 1. Abaújszántó, 2. Szerencs, 3. Tarcal, 4. Tokaj, 5. Bodrogkeresztúr, 6. Olaszliszka, 7. Tolcsva, 8. Sárospatak, 9. Sátoraljaújhely


A mezővárosok topográfiája - a település térszerkezete

A régészeti és írott források együttes használata fontos a magyar városok térszerkeze-tének és térhasználatának vizsgálatában, és nincs ez másként a hegyaljai oppidumok esetében sem. A mezővárosok terének komplex megismeréséhez az írott források mel-lett a régészeti, művészettörténeti, illetve álló épületek esetében az építészeti források felhasználása is szükséges.

Egy településnek több, számos értelemben vett tere létezik, ezek helye, egymás-hoz viszonyított helyzete folyamatosan változik. A településen belül zajló gazdasági és társadalmi folyamatok zöme térbeli folyamatként szemlélhető." A település megte-lepedés utáni térkitöltése, annak iránya sokat elárul a település térszerkezetéről, első-sorban a gazdasági motivációkról. Például értékes termőföldet, szántót, legelőt nem népesítettek be, amíg arra szükség volt, vagy szintén erre utal a Hegyalján a pincék megtelepedésének helye, ami a szőlőgazdálkodás területeihez kapcsolódott. Ezt a tu-datos földhasználatot a hegyaljai mezővárosok megtelepedése is mutatja: az alapvető településforma a folyóparton húzódó egyutcás forma, amely a későbbi fejlődés során tovább keresztutcákkal bővül.

A városok társadalmának egyes rétegei térben is elkülönülnek egymástól. A vá-rosrészek fizikai jellemzői és a lakók társadalmi összetétele szoros kapcsolatban van egymással. A várost érintő minden változás érinti az ott élők társadalmi összetételét is. Ezt a változást okozhatja háborús pusztítás vagy éppen eladományozás, hiszen az új birtokos megváltoztathatja lakóhelyét a településen belül, így a településrészek kap-csolata is megváltozik. Különösen nagy léptékű változás akkor következhetett be, amikor egy település rangosabb család kezéből került kevésbé rangos, esetleg éppen a felemelkedés útján lévő családéba. Hasonlóan minőségi váltást jelentett, amikor egy királyi tulajdonú, sőt királyi udvarhellyel rendelkező település ment át nemesi tulaj-donba, mint ahogy Sárospatak példája is mutatja.

11 MÉSZÁROS 1 9 9 4 . 5. p.


1: Keresztelő Szent János plébániatemplom (1350), 2: Szent Mihály temetőkápolna (1342), 3: Szent Domonkos kolostor (1238), 4: Boldogságos Szűz ferences kolostor (1261),

5: Szent Anna klarissza kolostor (1391), 6: Szentlélek beginaház (1503), 7: Héce, Pálóczi-udvarház (1429) majd vár (1465), 8: Várkastély, 9: Szent Miklós plébániatemplom, Bodmgolaszi (1201), 10: Ispotály (17. század),

11: Szent Ágota-templom (1342).

1. kép. Sárospatak a középkorban (Forrás: DANKÓ 2004.)

A települések térbelis zet, valamint a lakóterület, elterjedését, illetve a társac huzamosan létezett a telep mot, amely nyilvánvalóan mint a kolostorok, monos színterei az ipari területek, a tímárvargák vízközeli, mátokból adódott.

A mezővárosok esetí kerített városról van szó. E foglalkozni. Itt természete; mény meglétéről beszélür részének védelmére építet

Az oppidumok fejlőd esetenként megkívánta a 14. század során lehetősé: támogatással. így történt e várost „kőfalakkal, árkokl deli."12 1378-ban támogat Ambrus mestert. Később, tásához is segítséget nyújl nyomán kapta meg a vám várat. 1425-ben a király i megerősítéséhez szükség' A vizsgált területről két te felében a településhez tar tésre Patak esetében csak; sáncot és falat emeltet a v

Az oppidumok eseti központi része a bíró háza álltak kifejezett városházi szerepet. Még 1606-ban T helyszíneként.1^ Tokaj 16 nya, itt az újonnan megVE

12 LASZTÓKAY 1881. 5. p. 13 1332. Patak: Zichy I. 394. 14 DÉTSHY 1972. 90. p. 15 NÉMETH 1990. 49. p. 16 NÉMETH 1990. 99. p.


A települések térbeliségének egyik legalapvetőbb meghatározója az utcaszerke-zet, valamint a lakóterület, amely ebben az esetben a lakóépületek településen belüli elterjedését, illetve a társadalom rétegei szerinti csoportosulását is mutatja. Ezzel pár-huzamosan létezett a településeken a vallási tér, magába foglalva a plébániatemplo-mot, amely nyilvánvalóan ennek legkiemelkedőbb és leglátványosabb eleme, vala-mint a kolostorok, monostorok, ispotályok, kápolnák épületeit. A mindennapi élet színterei az ipari területek, amelyeknek elhelyezkedése sok szemponttól függ, például a tímárvargák vízközeli, ugyanakkor településszéli elhelyezkedése a munkafolya-matokból adódott.

A mezővárosok esetében a fogalom meghatározásának egyik alapja, hogy nem kerített városról van szó. E meghatározás kapcsán érdemes e települések védmüveivel foglalkozni. Itt természetesen nem a településhez tartozó vár vagy kastély mint erődít-mény meglétéről beszélünk, hanem a település egészének, vagy legalábbis nagyobb részének védelmére épített objektumokról.

Az oppidumok fejlődése során a települések növekedése és egyfajta önállósodása esetenként megkívánta a település védelmét. A szabad királyi városoknak már a 14. század során lehetőségük volt védművek, falak megépítésére, sokszor uralkodói támogatással. így történt ez Eperjes esetében is, amikor 1374-ben Nagy Lajos király a várost „kőfalakkal, árkokkal körülvétetni, bástyákkal, tornyokkal megerősíttetni ren-deli."12 1378-ban támogatásul, az építkezések vezetésére Diósgyőrből Eperjesre küldi Ambrus mestert. Később, a 15. század második felében a javításhoz, az árkok kitisztí-tásához is segítséget nyújtottak. Bártfa városa 1412-ben Zsigmond királyi adománya nyomán kapta meg a várnagytól a városfalain belül lévő egyik várkaput, tornyot és a várat. 1425-ben a király utasítja Ónodi Czudar Jánost, hogy a bártfaiaknak a város megerősítéséhez szükséges falak építéséhez adjon fát és követ a vitatott erdőből. A vizsgált területről két településen, Patakon és Ujhelyen tudunk már a 14. század első felében a településhez tartozó árokról,13 azonban biztosan védelmi céllal épült erődí-tésre Patak esetében csak a 16. század második felében van példa, amikor Dobó Ferenc sáncot és falat emeltet a város köré.14

Az oppidumok esetében is számolnunk kell a közigazgatás tereivel, amelynek központi része a bíró háza. Az eddigi kutatások alapján a hegyaljai oppidumokban nem álltak kifejezett városházák, hanem az éppen hivatalban levő bíró háza töltötte be ezt a szerepet. Még 1606-ban Tarcal protocollumában is a főbíró háza szerepel a törvénynap helyszíneként.15 Tokaj 1610-ben született protocollumából is kiderül a városháza hiá-nya, itt az újonnan megválasztott bírónak a maga házához kellett vitetnie a kalodát.16

12 LASZTÓKAY 1881. 5. p. 13 1332. Patak: Zichy I. 394. oklevél 389-390. p„ 1349. Újhely: AO V. 132. oklevél 258-259. p. 14 DÉTSHY 1972. 90 . p. 15 NÉMETH 1990. 49 . p. 16 NÉMETH 1990. 99 . p.


Minden településnek - itt nemcsak a mezővárosokra gondolok - legalapvetőbb településszerkezeti eleme az utca, amelynek hossza, szélessége, iránya természetesen változó lehet. Magának a településszerkezetnek a leírásához is fontos és alapvető szempontként használja mind a történet-, mind a földrajztudomány az utcaszerkezet milyenségét: kialakulása, fejlődése sokszor szolgáltat adatokat a település fejlődésé-hez és történetéhez.

Az írott forrásokban az utcákra használt különböző latin elnevezések: piatea, theatrum, series, vicus külső megjelenésbeli különbségre is utalnak.17 Például a theatrum inkább teret vagy térszerűen kiszélesedő utcát jelent, a késő középkor során a források Miskolc piacát is ezzel a névvel jelölték.18 A legegyszerűbb településszer-kezet az egyutcás típus, ilyen a falvak jelentős része, és ez a típus előfordulhat akár a mezővárosok között is. Az utcák kialakulásának sokféle lehetősége volt, akár egy ko-rábban betemetett malomárok helyén is nyithattak új utcát, ahogy ezt Zsigmond király 1435-ben Eperjes polgárainak engedélyezte.19

A középkori települések utcaszerkezetével az oppidumok szempontjából Kubinyi András foglalkozott német nyelven megjelent tanulmányban.20 A rendelke-zésre álló történeti és régészeti források alapján, néhány északkelet-magyarországi oppidum alaprajzának elemzése során arra is rámutatott, hogy az oppidumok eredeti-leg egyetlen piacutcából álltak, és csak a késő középkorban, a 14. század második felé-től alakul ki a komplexebb, utcakeresztes településszerkezeti kép.21

A hegyaljai mezővárosok településszerkezetének átalakulása során az egyutcás, orsós térrel rendelkező város egy másik, párhuzamos utcával és a kettőt összekötő kis utcákkal bővült. Ez figyelhető meg Sárospatak, Újhely, Abaújszántó esetében is. Ez az orsószerű kiszélesedés adott helyet a templomnak és a piacnak is. Sátoraljaújhely utcá-inak kialakulása a település kialakulásával párhuzamosan ment végbe. A Fő utca tulaj-donképpen a település magját alkotta, a közepén állt a plébániatemplom. A késő középkorban ezzel párhuzamos utcák alakultak ki, majd az ezeket összekötő keresztut-cák. A pálos kolostor megalapítása - legkorábban 1258 - után, annak környékén ala-kult ki a Barátszernek nevezett településrész.22 Ennek pontos időpontját azonban nem ismerjük.

A hegyaljai mezővárosok egy része már a középkorban az akkori utak mentén ki-alakult utcás szerkezetű település lehetett, mint például Tarcal, Tállya, Abaújszántó és Sátoraljaújhely. Patak mellé települt Mád, Erdőbénye és Tolcsva, erre utal, hogy Má-don a 17. században derék utcának nevezett út az országútra merőleges volt, tehát ere-detileg az volt a település főutcája.2" A Hegyalja legnagyobb és legjelentősebb telepíi-

17 KUBINYI 1 9 9 6 . 2 0 2 . p. 18 KUBINYI 1 9 9 6 . 1 9 8 - 1 9 9 . , 2 3 1 . p . 19 LASZTÓKAY 1 8 8 1 . 8. p. 20 KUBINYI 2000b. 17-24. p. 21 KUBINYI 2 0 0 0 c . 154 . p . 22 VALTER 1 9 9 1 . 2 0 5 - 2 0 6 . p . ; ROMHÁNYI 2 0 0 0 . I 23 OROSZ 1 9 8 4 . 5 2 1 . p .

í.p.

lésén, Sárospatakon nemes; is tömörültek.

A középkori mezővárc cióval a középkori Muhi te oppidum főutcájának min te azért is tökéletesen felhaszi zető egyik fontos középkor: ladó kereskedelmi utak. Ez állt, az út itt enyhén kiszéle zak és a kapcsolódó gazdas séggel feltárt útrészletet ne dott azt állítani, hogy igene

A külvárosok a hegy: ki, már ahol megfigyelheti A1-, valamint a Kis és Nag; ben.26 Ennél összetettebb 1 jére alakul ki, ismereteink: Hostath Inferior tűnik fel £ zépső-, Felsőhóstátot és K zadban létrejöttek, de csal 1579-ben tűnik fel a klass; rész2 9 1 601-ben hallunk a

A településszerkezet amelyeknek rendszerét az jellegzetességei határozzá megismeréséhez mind az í sősorban az építőanyag, a rásokból a házak belső tér egy 1305. évi oklevél, azt tesek voltak, a 15. századt két pataki hospes köt adá lekre pincével, palotával (

24 PUSZTAI 1 9 9 7 . 5 . p. 25 PUSZTAI 1 9 9 7 . 5. p. 26 1 3 6 2 F e l s z á n t ó : ÉRSZEGI ; 27 BALASSA 1994 . 43 . p. 28 BALASSA 1994. 43 . p. A 1

feltűnt Magyarországon i: esetében azonban lakóöve;

29 R O M Á N 1965 . 4. r e g e s z t a 30 ROMÁN 1965 . 16. r e g e s z t í 31 D A N K Ó 2 0 0 4 . 35 . p . 32 Zichv 1 8 7 1 - 1 8 7 2 . II. 319 .


lésén, Sárospatakon nemcsak több mint egy tucat utca volt, hanem ezek városrészekbe is tömörültek.

A középkori mezővárosi utca fizikai szerkezetének ismeretéhez a legtöbb informá-cióval a középkori Muhi területén folyt régészeti kutatások szolgáltak, ahol az egykori oppidum főutcájának mintegy 80 méter hosszú szakaszát tárták fel. Muhi példája már azért is tökéletesen felhasználható párhuzamként, mert főutcája egyben a megyén átve-zető egyik fontos középkori út volt,24 akárcsak a hegyaljai mezővárosokon keresztül ha-ladó kereskedelmi utak. Ez a főutca 18-20 méter széles volt, a templom ennek közepén állt, az út itt enyhén kiszélesedett. Ennek mentén 15-16. századi többhelyiséges lakóhá-zak és a kapcsolódó gazdasági épületek maradványait sikerült feltárni.25 Ilyen részletes-séggel feltárt útrészletet nem ismerünk a Hegyaljáról, de valószínűleg nem elhamarko-dott azt állítani, hogy igencsak hasonlóak lehettek.

A külvárosok a hegyaljai oppidumok esetében a késő középkor során alakulnak ki, már ahol megfigyelhető ez a folyamat. Az egyik legalapvetőbb megoldás a Fel- és A1-, valamint a Kis és Nagy előtagokkal való szétválasztás, például Abaújszántó eseté-ben.26 Ennél összetettebb külvárosrendszer csak a 16. század végére, a 17. század ele-jére alakul ki, ismereteink szerint a vizsgált területen csak Sárospatakon. Itt 1554-ben a Hostath Inferior tűnik fel a forrásokban.27 Az oppidum területén ismerünk Alsó-, Kö-zépső-, Felsőhóstátot és Kovács utcai Hóstátot is, amelyek valószínűleg már a 15. szá-zadban létrejöttek, de csak a 16. században kezdik hivatalosan is így nevezni őket.28

1579-ben tűnik fel a klasszikus településrész elnevezéssel kialakított Kis Patak város-rész.29 1601-ben hallunk az ún. Belső városról első ízben.30

A településszerkezet mellett a térszerkezet legfontosabb elemei az álló épületek, amelyeknek rendszerét az utcák, a település képét pedig az épületek, azok építészeti jellegzetességei határozzák meg. A legalapvetőbb egységek a lakóházak, amelyeknek megismeréséhez mind az írott, mind a régészeti források szükségesek. Előbbiekből el-sősorban az építőanyag, a helyiségek elnevezése és ezáltal funkciója, a régészeti feltá-rásokból a házak belső térszerkezete válik megismerhetővé. Sárospatak telkeit említi egy 1305. évi oklevél, azt is tudjuk, hogy az itt állt épületek földszintesek vagy emele-tesekvoltak, a 15. századtól pedig már kőből épültek boltozatos pincékkel/1 1351-ben két pataki hospes köt adásvételi szerződést Jakab pataki plébános előtt egy curiate-lekre pincével, palotával (pallacium) és szőlőkkel."2 Az itt álló házak egy része, a tele-

24 PUSZTAI 1 9 9 7 . 5. p. 25 PUSZTAI 1 9 9 7 . 5 . p. 26 1362 Felszántó: ÉRSZEGI 2000. 13. oklevél 45. p. 27 BALASSA 1 9 9 4 . 4 3 . p. 28 BALASSA 1994. 43. p. A hostat vagy hóstat a német hofstat szóból ered, már a 14-15. században

feltűnt Magyarországon is; ezek a területek elsősorban gazdálkodási feladatokat láttak el, Patak esetében azonban lakóövezetek megnevezésére használják.

29 ROMÁN 1965. 4. regeszta 1 - 2 . p. 30 ROMÁN 1965. 16. regeszta 7. p. 31 DANKÓ 2004 . 35. p. 32 Zichy 1871-1872. II. 319. oklevél 444^145. p.


pülés lakói között számottevő nemességnek és a gazdagodó polgárságnak köszönhető-en, kőből épült és zsindellyel volt fedve a 17. században. Ezekre az összeírások és leltárak szolgálnak igazán jó forrásként." Az épületek közül fontosak a plébános házá-nak meglététre utaló adatok. Sárospatakon 1413-ban a plébános beiktatásakor említik a plébániaegyház tartozékai között az ehhez tartozó házat/4 majd 1477-ben már mint a plébános házával találkozunk vele az írott forrásokban/3 Patakhoz hasonlóan Újhe-lyen is a 15. század során, 1468-ban bukkan fel a plébános háza az oklevelekben.36

Bár a vizsgált terület esetében csak erről a két településről rendelkezünk igazolható adattal, de minden valószínűség szerint a többi oppidumban - akárcsak minden plébá-niás helyen - a templom környezetében kellett állnia annak az épületnek, amelyet a plébános házának neveznek. Ehhez kapcsolódhatott az iskola, vagy akár ennek is a plébános háza adhatott helyet. A középkor iskolatörténetének ezen szintje eléggé hé-zagos, azt azonban tudjuk, hogy az alapfokú oktatás ezekben a plébániai iskolákban folyt, amelyeknek felügyeletét a plébános látta el. Az iskoláknak iskolarektoruk volt, és a tanulók az ő vezetésével működtek közre a miséken.37 Az itteni mezővárosok kö-zül a legkorábban Olaszliszka iskolájának említését ismerjük 1472-ből, majd Újhelyét 1477-ből, Abaúj- szántóét 1516-ból és Patakét 1521-ből.38

Mezőváros és földesúri rezidencia

Az oppidumok jó része birtokközpont, sokszor fő- vagy mellékrezidenciaként is funk-cionált, amelynek megléte része a Kubinyi-féle pontrendszernek is, annak első kategó-riája. Már Fügedi Erik felismerte a földesúr mint kiváltságokat szerző személy szerepét a mezővárosok életében, fejlődésében. O mutatott rá az uradalmi központ me-zőváros-fejlesztő szerepére is. Kubinyi András részben vitatta ezt, szerinte a földesúr vagy officiálisának jelenléte a település önkormányzata szempontjából hátrányt jelen-tett, egyetlen előnyének a mezővárosi fejlődés szempontjából azt tartotta, hogy a fal-vak jobbágyai ügyes-bajos dolgaikkal kénytelenek voltak időnként felkeresni a tiszttartót, így a település centralitását növelte.

A vizsgált települések közül Sárospatakon állt a legjelentősebb földesúri cas-tellum. (2. kép.) Birtoklástörténetéből adódóan a legkorábbi rezidenciának tekinthető épület a korai királyi udvarház volt, amelynek helyét Szűcs Jenő a rotunda feltárása

33 OROSZ 1 9 8 4 . 5 2 2 . p . 34 ZsO 1951-1994. IV. 70. regeszta. 35 BÁNDI 1985. Újhely 75. regeszta 713. p., Dl. 18006. (Arcanum CD) 36 BÁNDI 1985. Újhely 65. regeszta 709. p„ Dl. 8797. (Arcanum CD) 37 VALTER 1 9 8 7 . 2 7 8 . p . 38 1472. Olaszliszka: BÉKEFI 1910. 358. p., 1477. Sátoraljaújhely: Csorba 1986. 9. p., 1516. Abaúj-

s z á n t ó : BÉKEFI 1 9 1 0 . 3 5 9 . p . , 1 5 2 1 . S á r o s p a t a k : BÉKEFI 1 9 1 0 . 3 5 9 . p .

után, funkcióját királyi káf san a plébánia telkére hel> mérete, a folyóhoz való k masztják alá. A királyi birt ekkor a település mintegy kolták egészen a mohácsi < lepülés két végén. Mivel £ egy harmadik rezidencia említett épület.

2. kép. A sárospati

A Perényiek udvarh A Pálócziak egyik kúriáj; ki végén, a mai Szél-doi templomtól északkeletre összekapcsolta a telepük

39 D A N K Ó 2 0 0 4 . 3 1 - 3 4 . p .


után, funkcióját királyi kápolnaként is feltételezve, annak környékére, egészen ponto-san a plébánia telkére helyezte. Ezt valószínűsíti a kápolna közelsége mellett a telek mérete, a folyóhoz való közelsége is, de sem írott, sem régészeti kutatások nem tá-masztják alá. A királyi birtoklásnak azonban a 14. század utolsó évtizedében vége lett, ekkor a település mintegy 40 évre a Perényi családhoz került, majd a Pálócziak birto-kolták egészen a mohácsi csatavesztésig. Ennek megfelelően két kúriáról tudunk a te-lepülés két végén. Mivel a Pálócziak két ága egy időben élt a településen, valójában egy harmadik rezidencia is volt itt: a Bodrog partján a forrásokban alsó várként említett épület.

2. kép. A sárospataki feltárt castellum alaprajza (Forrás: DANKÓ 1990.)

A Perényiek udvarháza valószínűleg a város déli részén, a városmagban állhatott. A Pálócziak egyik kúriája a Bodrog partján helyezkedett el, a másik a város felső, észa-ki végén, a mai Szél-dombon, a városmagtól kb. 1 kilométerre északra, a plébánia-templomtól északkeletre fekszik, közel a Nagy úthoz (ma Dobó Ferenc utca), amely összekapcsolta a településsel/9 Az eredeti kúria építési idejét pontosan nem ismerjük,

39 DANKÓ 2004. 31-34. p.


1461-ben említik először az épületet,40 majd 1465-ben Pálóczi László már arra kap ki-rályi engedélyt, hogy ezt a kúriát vár módjára árokkal, falakkal és védőművekkel erő-sítheti meg.41 Ezt az épületet sikerült feltárni J. Dankó Katalinnak: egy 40x40 méteres, két méter vastag kőfallal megerősített terület északkeleti sarkában két torony között egy palotaszárny állt. Az épület bejárata az északnyugati torony alatt volt, az előkerült leletanyag 14-16. század közötti időszakra keltezhető.42 A castellum építése a királyi engedély alapján a 15. század második felére datálható, a korábbi, 14. századra tehető leletanyag a castellum előtt itt állt kúria építési idejére, a rezidencia első periódusára utalhat. Ebben az esetben azt a megfigyelést tehetjük, hogy az eredetileg királyi kéz-ben levő település a 14. század végére kialakult központját, ahol a plébániatemplom, valamint vélhetően a királyi kúria, illetve a közelben a Bodrog átkelőhelye is volt, az új birtokos Perényi család elhagyta. Új rezidenciáját a város déli végén alakította ki, ahol a domonkos kolostor a 13. század első harmada óta állt. Amikor azután Patak a Pálócziak kezébe került, ők a település ellentétes végét választották a családi kúria szá-mára, ám valószínűleg egy már korábban is valamilyen központnak használt helyet, amelyre a 14. századi leletanyag is utal. Itt ekkor már kialakulóban volt egy kisebb egyházi centrum, így a Pálóczi család ebbe a plébániatemplomtól távol, a koldulóren-dekre jellemzően a település széli egyházi megtelepedés mellett építette fel rezidenciá-ját, így a településen belül külön központot, szinte városrészt alakított ki a maga számára. Ezt támasztja alá egy 1461. évi oklevél is, amelyben a birtokos család a kö-zelben futó, Hécze néven említett utcát kívánja benépesíteni. Ezért Pálóczi László or-szágbíró az utcának és az itt lakó népeknek kedvezményeket és kiváltságokat szerez az uralkodótól, amelyek elsősorban a királynak fizetendő és nyújtandó szolgáltatások alóli felmentést jelentik.43

A pataki castellumokon kívül a hegyaljai mezővárosok közül ilyen reprezentatív megoldásokat- jelenleg - nem ismerünk. Az újhelyi vár kezdetben uralkodói kézben volt, majd a késő középkor során a birtok - csakúgy, mint Patak - a Perényiek, utóbb a Pálócziak kezébe került. Ekkor a vár már csak gazdasági szerepet tölthetett be, hiszen mindkét birtokos család rezidenciája a jelentősebb oppidumban, Patakon feküdt. To-kaj castelluma 1410 és 1412 között épült az Árpád-kori vár helyére, annak megmaradt tornya köré, feltételezhető lakói a birtokosok voltak. Az egykori vár területén csak a közelmúltban kezdődtek régészeti kutatások.44

A t c

A középkori ember és város nek a vallási térnek lehetnek hetjük a plébániatemplom szempontjából legfontosabb csoport, réteg számára bírn;

A plébániatemplom -tóbb és legfontosabb eleme tosabb központja volt a kö legjellegzetesebb vonása, h ke helyet adhatott a piacnak játos nyilvános helye, a k település pallosjoggal rende színe volt. A vallási életben település iskolájának is 1

A mezővárosi plébáni; lomokra vonatkozó írott foi induló pont a pápai tizedje települések szerepelnek-e i közül hiányoznak a pápai t exempt egyházak voltak, és a további írott források átte története szempontjából.

A hegyaljai mezővárc esetében 1260-ban a hospe plébánost említik: kiderül, joghatósága alá tartozott.4

szerint ismerünk,46 utódai A 15. század első felében a újhelyi egyházzal együtt 1

40 DL 15664. (Arcanum CD) 41 KOPPÁNY 1 9 9 9 . 195 . p . ; D A N K Ó 1 9 9 0 . 2 1 7 - 2 2 6 . p . 42 KOPPÁNY 1 9 9 9 . 195 . p. ; D A N K Ó 1 9 9 0 . 2 1 7 - 2 2 6 . p . , RF 1989 . 70 . p . 43 Dl. 15664. (Arcanum CD) 44 KOPPÁNY 1999. 236. p. A feltárásokat Makoldi Miklós vezeti.

45 ÁÚO 1860-1874. VIII. 4. eligent quemcunque uolue discretum, ille debeat ess< quemadmodum hospites d corundem cedere debeat;...

46 BÁNDI 1985. Újhely l l . r e j 47 BÁNDI 1985 . Ú j h e l y 13. re

vikáriusa.. ." 48 Károlyi 1882-1897.1. 356. 49 LUKCSICS 1 9 3 1 - 1 9 3 8 . 1 . 4 !

de Wyhel...visitaturis"


A templomok helye a településen

A középkori ember és város életének egyik legfontosabb eleme és tere az egyház, en-nek a vallási térnek lehetnek elsődleges és másodlagos elemei is. Elsődlegesnek tekint-hetjük a plébániatemplomokat mint a vallási életnek a település összes lakója szempontjából legfontosabb helyszíneit, míg a másodlagos elemek egy-egy társadalmi csoport, réteg számára bírnak fontosabb szereppel.

A plébániatemplom - elsődleges vallási térként - a településkép egyik leglátha-tóbb és legfontosabb eleme és egyben a társadalmi, illetve közösségi élet egyik legfon-tosabb központja volt a középkor során. Ebből a szempontból az oppidumok egyik legjellegzetesebb vonása, hogy a településen egy plébániatemplom található. Környé-ke helyet adhatott a piacnak; a piactér gazdasági szerepén túl a közigazgatás egyik sa-játos nyilvános helye, a kikiáltással való idézések, vagy éppen - amennyiben a település pallosjoggal rendelkezet t-a kivégzés vagy egyéb büntetés-végrehajtás hely-színe volt. A vallási életben betöltött szerepén túl a plébánia, a plébános háza sokszor a település iskolájának is helyet adott, így egyfajta kulturális teret is képezett.

A mezővárosi plébániatemplomok vizsgálatának nélkülözhetetlen lépése a temp-lomokra vonatkozó írott források összegyűjtése. Minden település esetében fontos ki-induló pont a pápai tizedjegyzék (1332-1335 között), pontosabban az, hogy az adott települések szerepelnek-e rajta. Azok a plébániák, amelyek a hegyaljai mezővárosok közül hiányoznak a pápai tizedjegyzékről, mind valamilyen módon kiváltságos, azaz exempt egyházak voltak, és ezért nem kerültek fel a jegyzékre. A tizedjegyzéken kívül a további írott források áttekintése is elengedhetetlen, különösen az exempt egyházak története szempontjából.

A hegyaljai mezővárosok csoportjába tartozó öt település közül Sátoraljaújhely esetében 1260-ban a hospesek szabad papválasztási jogáról hallunk, majd 1261-ben a plébánost említik: kiderül, hogy a település plébániája már ekkor az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott.43 1336-ben Mihály plébános az első újhelyi pap, akit név szerint ismerünk,46 utódai közül János papot ismerjük a 14. század közepéről.47

A 15. század első felében a település plébániájáról történik említés.48 1418-ban a többi újhelyi egyházzal együtt búcsúengedélyt kapott.49 A források 1434-ben említik az

45 ÁÚO 1860-1874. VIII. 4. oklevél 6. p.: „.. .Preterea duximus statuendum, quod ijdem hospites eligent quemcunque uoluerint sacerdotem, et que et quem e communi consensu receptauerint discretum, ille debeat esse sacerdos ipsorum. Decimas eo modo per omnia soluere debeant, quemadmodum hospites de Potok dare consueuerunt [olvashatatlan] decima ipsorum sacerdoti corundem cedere debeat; . . ."

46 BÁNDI 1985. Újhely 11. regeszta 692. p. 47 BÁNDI 1985. Újhely 13. regeszta 693. p. 1351.: „János Wyhel-i plébános, Conversinus Potho/k/-i

vikáriusa..." 48 Károlyi 1882-1897.1. 356. regeszta 577. p. 1411.: „. . .oppido Wyhel. . .plebanie de Wyhel . . . " 49 LUKCSICS 1931-1938.1. 49. regeszta 56. p. „ . . .de indulgentia...S. Egidii, S. Emerici et S. Marié V.

de Wyhel...visitaturis"

136 Tanulmányok

:2 CD

•4—» a-

co •o '5? K

N u

I '2 tO 5 'S a

<u s S S 8 O <i> co

u

N g. M PH "a

N

p -0) o IX a g <u IX a (i) •O H 1)

<U > <U Ö

S3 Q. U 53 H

(D

I g a o cn

Oh

e -ra N c/3 nl .£3 <c

o Bű O

-a o 03 O

e o g 33 c/f lP3 u

N N 1

O ts C/5 13

t/3 oo m

in m

M -n) O "O "o ~ PQ

m

(N

ci CN

a la cx C/5 o t/3

co c

N t/2 O O

a só — -ta 03 w tJ S g 2 N -ce : 0 - C g O «J •sf N t̂- t/3 ~ ,2" o is CN 'O 2 tf

O O

CN

CN

<D

co eö i— o •3 t/3

S 0) -2 "C ts w M CN m

vo m CN vo in <N

v© in <N vo m CN

'fD N 00 <D tU N -O VS BJ G, Qh

u ö D aj N

t / 3 H

cö' O H

ea >

o H

+-I cs a. c


újonnan épített Boldogságos Szűz egyházát, amelyet 1482-re pedig már újjá is építet-tek/" Ebből arra lehet következtetni, hogy a már korábban is jelentős település a bor-kereskedelem fellendülése miatt gazdaságilag megerősödött, lakossága jelentősen megnövekedett.

Szerencs plébániájáról először 1275-ben hallunk,3 ' majd 1321-ben említik az első plébánost, Miklóst. 1330-ban a plébániai iskoláról hallunk, 1332-37-ben a pápai tizedet Benedek plébános fizeti /2 Abaújszántó templomát a pápai tizedjegyzék említi először,53 jelenleg egyéb középkori említését nem ismerjük, hasonlóan a kategória egy másik templomához, az olaszliszkaihoz. Tokaj középkori temploma nem szerepel a pápai tizedjegyzékben, Miklós nevű papját 1349-ben említik/4 Az átlagos mezőváro-sok és mezőváros jellegű falvak közül Bodrogkeresztúr és Tolcsva szerepel a pápai ti-zedjegyzékben, Tarcal azonban nem. Bodrogkeresztúr Domonkos nevű papját és a Szent Kereszt templom Szent Katalin oltárát a 16. század elején kétszer is említik.55

Tolcsva Szűz Mária egyházát 1398-ban említik először a pápai tizedjegyzéken kívül.56

A tarcali templom első biztos említését a 13. század közepéről, 1256-ból ismerjük.57

A Hegyalja legjelentősebb mezővárosa Sárospatak, amelynek János nevű plébánosát 1263-ban említik/8 Első templomának építési idejét ásatója a 12. századra teszi.

A másodlagos vallási terek szerepét a kolostorok, ispotályok tölthették be. A vizsgált területen kilenc település közül öt helyen ismerünk egy vagy több monos-torra vagy kolostorra vonatkozó adatot. A legtöbb ilyen létesítmény Patakon volt, ahol a legkorábbi alapítások, a 13. század 2. felében megtelepedett ferences és domonkos kolostorok még az uralkodói birtokláshoz köthetők/9 Topográfiai elhelyezkedésük-ben felismerhető a koldulórendi kolostorokra sokszor jellemző helyválasztás, azaz a település szélén telepednek meg, a ferencesek az északi, a domonkosok pedig a déli ol-dalon. A későbbiekben az oppidum északi felén levő ferences kolostor környezete fej-lődik erőteljesen tovább, vallási és világi épületekkel egyaránt. A 14. század végén itt épül fel a ferencesek női testvérrendje, a klarisszák kolostora Erzsébet királyné alapítá-

50 FEHÉR 2 0 0 1 . 3 1 7 . , 3 3 7 . p . 51 KONDORNÉ 1997. 17. sz. oklevél 42. p. „ . . . in parochia Zerench. . ." 52 BARNA 1 9 3 1 . 19. p. 53 GYÖRFFY 1966.1. 55-57. p. 54 Kállay 1943. I. 989. regeszta 227. p. 55 BÁNDI 1985. Tokaj 16. regeszta 688-689. p. 1511.: „Domonkos Kerezthwr-i [Bodrogkeresztúr]

plébános...", BÁNDI 1985. Tokaj 18. regeszta 689. p. 16. század eleje: „ . . .Domonkos pap a Kerezthwr-i Szent Kereszt plébániaegyház Szent Katalin oltárának igazgatója. . ."

56 ZsO 1951-1994. I. 5467. regeszta 602. p. 1398.: „. . .medietas possessionis Tolchua seu portio populosa annotati Pauli et condam Iohannis filii Egidii erga manus eiusdem Pauli infra ecclesiam beate virginis a parte fluvii Bodrogh adiacens.. ."

57 NÉMETH-ULRICH-ÁRVA 1996. 16. p. 58 Kállay 1943.1. 5. regeszta 8. p. „ . . .János pataki [de Potok] plébános. . ." 59 A ferences kolostort 1261 előtt alapították, a domonkos kolostort 1230-1238. között. ROMHÁNYI

2000. 57. p.


saként.60 A királyi birtokból való kikerülés után a Pálóczi család, mint ahogy ezt már korábban ismertettük, itt alakítja ki rezidenciáját. Később a ferencesek templomuk mellé kápolnát építettek, valamint ispotályt alapítottak, ez utóbbi alapjainak feltárása is megtörtént.61 Ide, a ferencesekkel szemközti telekre lokalizálható a beginák háza, amely 1500 körül épült.62

A további négy monostoros település a részleges városfunkciójú mezővárosok csoportjába tartozik. A legkorábbi a szerencsi bencés monostor, amelyet 1247 előtt alapított a Bogátradvány nemzetség. 1556-ban erődítménnyé alakították, helyét a mai vár helyén kereshetjük.63 Itt a plébániatemplom közelségében állt egykori monostor a település középpontjában alkotott egységet és ezzel együtt központot a település vallá-si életében.

Újhelyen szintén a királyi birtoklás folyományaként jött létre mind az 1258-ban alapított pálos, mind az 1324 előtt alapított ágostonrendi remeték kolostora. A pálosok közvetlenül a város szélére települtek, a kolostor körül különálló településrész alakult ki, a már említett Barátszer.64 Ez a településrész a mai piarista rendház környékére lokali-zálható az újkori források alapján, középkori kialakulása írott források alapján nem bizo-nyított, de nem is kizárható.65 1 45 7-ben felsőújhelyi pálosoknak is nevezi őket egy oklevél,66 1515-ben pedig temetőjükről és az abban álló kápolnáról is hírt adnak.67

A tokaji pálos kolostor megalapítása, majd újraalapítása a Szapolyai családhoz fű-ződik, topográfiai elhelyezéséhez két forrásadat ad segítséget, az alapításkor „sub claro monte", azaz az ismert hegy alatt jelölést használják, egy 1476. évi oklevélben a Szapolyai Imre által alapított pálos kolostor mint a Bodrog folyó kikötőjében álló szere-pel. Ez alapján az épület a település szélén, de az átkelőhelytől nem messze állhatott.68

Az abaújszántói 1480 előtt alapított ferences kolostor pontos helyéről semmilyen adatunk nincsen,69 azt azonban a koldulórendi építkezések, valamint a település utca-szerkezetének ismeretében feltételezhetjük, hogy valahol a település szélén, talán a Zempléni-hegység lábainál helyezkedhetett el.

A birtokos szerepe tehát nélkülözhetetlen az alapításokban és ezzel együtt a má-sodlagos vallási tér kialakításában is. A kolostorok - főleg a remete- és a koldulórendi-

60 ROMHÁNYI 2000. 57. p.; Erzsébet királyné klarisszákat támogató tevékenysége közismert, pl. Óbuda esete.

61 DANKÓ 2004. 34. p. 62 DANKÓ 2004. 35. p., 1500.: Dl. 72084. (Arcanum CD) „. . .Dorottya asszony, Pálóci Imre özvegye

egyrészről és Pálóci Antal Mihály másrészről fogott bírák közvetítésével kötöttek s amelyben a Zemplén megyei Pathak oppidumban lévő régi kúria s Dorottya asszony által a Szűz Mária monostorral szemben építtetett új kő kúria . . ." - valószínűleg ez utóbbi a beginaház épülete.

63 ROMHÁNYI 2000. 65. p. 64 CSORBA 1986. 6. p. 65 Itt szeretném megköszönni Tringli Istvánnak, hogy a témában folytatott kutatásának eredményeit

megosztotta velem. 66 BÁNDI 1985. Újhely 62. regeszta 708. p.; Dl. 14453. (Arcanum CD) 67 BÁNDI 1985. Újhely 89. regeszta 719. p.; Dl. 22709. (Arcanum CD) 68 ROMHÁNYI 2000. 68. p., 1476.: BÁNDI 1985. Tokaj 8. regeszta 686. p. 69 ROMHÁNYI 2000. 59. p.

ek - elvonultabb életet követ és családja vallási igényeine szönhetően sajátos megoldás hozott létre magának azzal, 1 kították ki. Ehhez párosul az megvalósult nagymértékű át Ebben, bár rezidenciájukat í nyilvánvalóan része volt a h lyen kolostor nyerte el valak úgy az ő gazdagságának éí számának növelése, azok kie káztathatjuk, hogy a földesí templom átalakításában, ezt a feltárások során a polgársá tek.70 Ugyaninnen a birtok Pálóczi testvérek, Antal és IS

A templom b

A szakrális térhasználat din; körmenetekről, a zarándokla nak részletesen. Helyzetükrí fennmaradt tárgyak, oltárol-A szakrális térhasználat hel; temetők is, amelyek a templ< kiváltságos csoportoknak a t Az adott helység egyháza sz te, mint például a pápai búcs védőszenthez kapcsolódó hi is, akinek támogatása, a búc: is lényeges. Az új templomc zethez idomul, vagy - új he' sükkel mindenképp a kivál erősítették.

Ezért érdemes foglalkc ret és a városiasság fokméi szempontrendszert Anders vizsgálata kapcsán. Munkáj

70 GERVERS-MOLNÁR 1983. 22 71 GERVERS-MOLNÁR 1983. 23


ek - elvonultabb életet követve távolságot tartottak a településtől, és inkább az alapító és családja vallási igényeinek adtak helyet, ami például Patakon a Pálócziaknak kö-szönhetően sajátos megoldást hozott, hiszen a család gyakorlatilag saját vallási teret hozott létre magának azzal, hogy rezidenciáját a ferences kolostor környezetében ala-kították ki. Ehhez párosul az is, hogy a plébániatemplom 15. század második felében megvalósult nagymértékű átépítését valószínűleg szintén a családhoz kapcsolhatjuk. Ebben, bár rezidenciájukat nem a templom közelében építették fel és rendezték be, nyilvánvalóan része volt a hagyományos földesúri szerepnek és annak, hogy bármi-lyen kolostor nyerte el valakinek a támogatását, a település plébániatemploma ugyan-úgy az ő gazdagságának és hatalmának kifejező eszköze volt, mint a kolostorok számának növelése, azok kiemelkedő támogatása. Sárospatak esetében azt is megkoc-káztathatjuk, hogy a földesúr mellett a település polgárságának is szerepe lehetett a templom átalakításában, ezt bizonyítja a templomban talált temetkezések egy része is: a feltárások során a polgárság soraiba tartozó személyek sírkövei is napvilágra kerül-tek.70 Ugyaninnen a birtokos családok tagjainak sírkövei is ismertek, elsőként a Pálóczi testvérek, Antal és Mihály vörös márvány síremléke 1519-ből.71

A templom belseje, mérete - a belső tér használata

A szakrális térhasználat dinamikus elemeiről, vagyis a szertartásokról, a búcsúkról, a körmenetekről, a zarándoklatokról a területre vonatkozó középkori források nem szól-nak részletesen. Helyzetükre, szerepükre a templom középkori belső térkialakításából fennmaradt tárgyak, oltárok, illetve az utóbbiak létezéséről szóló források utalnak. A szakrális térhasználat helyeihez tartoznak a kápolnák, temetőkápolnák és maguk a temetők is, amelyek a templomok körül helyezkedtek el ebben a korszakban. Bizonyos kiváltságos csoportoknak a templom belső részein is lehetőségük nyílt a temetkezésre. Az adott helység egyháza szakrális térhasználatának intenzitását számos ok növelhet-te, mint például a pápai búcsúengedély, egy-egy csodatévő szent vagy ereklye, illetve a védőszenthez kapcsolódó hiedelem, csoda. Ide sorolható azonban a birtokos személye is, akinek támogatása, a búcsúengedélyek és ereklyék megszerzésében játszott szerepe is lényeges. Az új templomok, kápolnák alapítása vagy a már meglévő térbeli szerke-zethez idomul, vagy - új helyzetet teremtve - annak alakításában is részt vehet. Építé-sükkel mindenképp a kiválasztott hely központosultságát és szimbolikus jelentését erősítették.

Ezért érdemes foglalkozni a templomok alapterületével, méretével, illetve a mé-ret és a városiasság fokmérőjének tekintett csoportok közötti kapcsolattal is. Ezt a szempontrendszert Anders Andrén használta először a középkori Dánia városainak vizsgálata kapcsán. Munkájában a települések városiasságát kívánta felmérni, és eh-

70 GERVERS-MOLNÁR 1983. 22. p. 71 GERVERS-MOLNÁR 1983. 2 3 - 2 4 . p.

140 Tanulmányok Éder Katalin: Mezővárosok

hez templomaik száma és mérete alapján állította sorrendbe őket. Rámutatott, hogy az 1200 utáni középkori dániai városokban a városiasodás szintje tükröződik a templo-mok méretében, és ennek az összefüggésnek az igazolására táblázatokat is készített.72

A magyarországi mezővárosi fejlődés jellemző időszaka a 15. század, jellemző építészeti korszaka a gótika. Ebben az építészeti korszakban a legegyszerűbb típusú az egyhajós, általában a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, esetenként a nyu-gati homlokzathoz kapcsolódó toronnyal ellátott templom. Általában ezt a formát kö-veti a falusi és mezővárosi templomok többsége is, ezért, hogy különbséget tudjunk tenni, elengedhetetlen az épületek alapterületének vizsgálata. Ezen a ponton van lehe-tőség arra, hogy az Anders Andrén által kidolgozott módszert felhasználjuk. A kilenc település plébániatemplomából ötnek az alapterületét ismerjük. A szentély és a hajó te-rületét el kell különíteni, hiszen az apszis általában csak a liturgiát végző egyházi sze-mélyek helye. Ez alól talán csak a több boltszakasszal nyújtott szentélyek kivételek, amelyek a koldulórendi templomokban általános formát használják, ebben az esetben talán a település vezető polgárainak kiemelt helyeként is szolgálhattak. A hegyaljai mezővárosok ismert alaprajzú templomai közt azonban jelenlegi ismereteink szerint nincs egyértelműen ide sorolható típus.

Az itteni oppidumok közül a legmagasabb kategóriába tartozó sárospataki plébá-niatemplom a 15. század második felében épült át nagyméretű, három hajós, a nyolc-szög három oldalával záródó oldalú szentéllyel rendelkező reprezentatív épületté. Ez alapterületében is majdnem kétszerese a közepes méretű abaújszántói73 és olaszliszkai74 templomnak. A legnagyobb alapterületű hajó a sárospataki templomé, mintegy 455 m2,75 az 5. kategóriába tartozó templomok hajója ennél jóval kisebb, 140-190 m2 közötti, a 6. kategóriából ismert egyetlen templom hajója mindössze 116 m2.

Az 5. kategóriába a fent említett két templomon kívül Sátoraljaújhely, Szerencs76

és Tokaj templomai tartoznak. Ezek közül az ismert alaprajzú épületek általában egy-hajósak, sokszögzáródású szentéllyel, de alapterületük a falusi templomokénak majd-nem a kétszerese. Szerencs jelenleg álló templomának építési idejéről megoszlanak a vélemények: valamikor a 15-16. század folyamán épült, Détshy Mihály szerint 1595-ben. Ezt Koppány Tibor is megerősíti, rámutatva arra, hogy a 15-16. századi Magyarországon a reneszánsz mellett a gótika is továbbélt, főleg az egyházi építészet-ben még a 16. század folyamán is.77 Tokaj 1900-as évek elején lebontott középkori templomáról annyit tudunk, hogy szintén egyhajós, a nyolcszög három oldalával záró-dó szentélyű volt.

7 2 A N D R É N 1 9 8 5 . 5 4 - 5 5 . , 2 5 1 . p . 73 Alaprajz forrása: KÖH Tervtár 18821. Teljes alapterület 362 m2

74 Alaprajz forrása: KÖH Tervtár 24788. Hajó alapterülete 186 m2

7 5 M O L N Á R 1 9 6 9 - 1 9 7 0 . 2 2 9 . p . 76 Alaprajz forrása: KÖH Tervtár 71000. Hajó alapterülete 144,5 m2

77 K O P P Á N Y 1 9 9 0 . 4 5 1 . , 4 5 3 . p .

Az utolsó kategóriába tudjuk a legtöbbet: szintén e azonban az előző csoportba sonló típusú a tolcsvai és a ti alakításoknak köszönhetőéi

Úgy tűnik tehát, hogy települések után a borkerc jöttek létre, amelyek többsé plébániatemplomok épültei

A templomok szempc hiszen nyilvánvaló, hogy 1 anyagi lehetőség van rá. A megnövekedését jelenti, a; megnövekedett gazdasági s zésre. A jelen tanulmányba rendelkezünk adattal az ös: régió, Eszakkelet-Magyarc sek vannak a kategóriák kö terület növekedése is kimu

Az írott források áttek kategóriákba sorolt oppidu mellett tevékenykedő papol nyítékai lehetnek egy-egy vagy a módosabb polgárok jogokkal rendelkező birtok melletti egyházi tisztségvis zott, hiszen ahol a plébános a többi papi tisztségről, illet területen és forrásokban el: tisztséget betöltőkről tudun gatója, ráadásul a középkori növekedése a 15. század el még erőteljesebbé vált. Ku időszakhoz kapcsolható, an plébániatemplomok is váltc csak még inkább hangsúlyé mint a jelentősebb funkci 15. század első felében ism

78 Alaprajz forrása: KÖH Ten 79 Rövidített változata: É D E R

80 DÉTSHY 1 9 7 2 . 90 . p.


Az utolsó kategóriában szereplő három templom közül a bodrogkeresztúriról78

tudjuk a legtöbbet: szintén egyhajós és a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, azonban az előző csoportba tartozókhoz képest (Szerencs kivételével) fele akkora. Ha-sonló típusú a tolcsvai és a tarcali templom, ez utóbbi szentélye azonban - a későbbi át-alakításoknak köszönhetően - félköríves.

Úgy tűnik tehát, hogy a Hegyalján a 14. század végén oppidum státushoz jutott települések után a borkereskedelem hatására a korábbiaknál kisebb mezővárosok jöttek létre, amelyek többségében az átlagosnál magasabb színvonalon kivitelezett, új plébániatemplomok épültek fel.

A templomok szempontjából éppen ez az időszak, a 15. század a legfontosabb, hiszen nyilvánvaló, hogy bármilyen szintű bővítés csak ott történik, ahol igény és anyagi lehetőség van rá. Az igény ebben az esetben elsősorban a lakosság számának megnövekedését jelenti, ami azonban nyilván összekapcsolódik az adott település megnövekedett gazdasági szerepével: az ezzel járó jólét teremt lehetőséget az építke-zésre. A jelen tanulmányban elemzett kisszámú minta bemutatása kapcsán sajnos nem rendelkezünk adattal az összes templom alapterületéről és bővítéséről, azt azonban a régió, Északkelet-Magyarország vizsgálatánál megállapíthattuk, hogy kisebb átfedé-sek vannak a kategóriák között, de a Kubinyi-féle pontszámok növekedésével az alap-terület növekedése is kimutatható.79

Az írott források áttekintése során az is szembetűnik, hogy elsősorban a magasabb kategóriákba sorolt oppidumok egyházainál gyakrabban vannak adataink a plébános mellett tevékenykedő papokról, valamint oltárokról, kápolnákról, amelyek szintén bizo-nyítékai lehetnek egy-egy település gazdasági fejlődésének, hiszen ilyen alapítványt vagy a módosabb polgárok, esetleg a céhek, vagy, kisebb település esetében, a kegyúri jogokkal rendelkező birtokos tehetett. A mezővárosok, kisebb települések plébánosok melletti egyházi tisztségviselőinek, papjainak vizsgálata eddig nem sok eredményt ho-zott, hiszen ahol a plébánosok neveit is csak töredékesen ismerjük, kevés az esély, hogy a többi papi tisztségről, illetve azok viselőiről pontos adatok maradjanak fenn. A vizsgált területen és forrásokban elsősorban az oltárokról és kápolnákról, valamint az ezekben tisztséget betöltőkről tudunk meg többet. Minden oltárnak és kápolnának volt oltárigaz-gatója, ráadásul a középkori Magyarország nagyobb településeinél a kápolnák számának növekedése a 15. század elejétől indul meg, és ez a folyamat az 1470 utáni időszakban még erőteljesebbé vált. Kutatásunk szempontjából ez azért is fontos, mivel éppen azon időszakhoz kapcsolható, amikor a mezővárosi fejlődés is virágkorát éli, és a mezővárosi plébániatemplomok is változóban vannak, tehát az esetleges oltár- és kápolnaalapítások csak még inkább hangsúlyozzák egy oppidum városias jellegét. A kisebb városok, vala-mint a jelentősebb funkciót betöltő mezővárosok csoportjából Sárospatakon már a 15. század első felében ismertek kápolnát és öt oltárt.80 A részleges városfunkciójú me-

78 Alaprajz forrása: KÖH Tervtár 22466. Hajó alapterülete 116 m2

79 Rövidített változata; ÉDER 2005. 1-28. p. 80 DÉTSHY 1 9 7 2 . 90 . p.


zővárosok közül három, mégpedig Olaszliszka, Szerencs és Sátoraljaújhely esetében van tudomásunk oltárról, ráadásul már a 15. század első feléből. Ezek titulusait a század második feléből már név szerint is ismerjük.81 Az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak közé tartozó Bodrogkeresztúr Szent Katalin oltárának igazgatója a 16. század elején tűnik csak fel.82

Az adatok áttekintése után megállapítható, hogy az épületen belüli kápolna kiala-kítása, valamint az oltárállítás a 15. században, főként annak második felében, illetve végén terjedt el, ezzel a vizsgált települések beilleszkednek a nagyobb településeknél, mindenekelőtt a szabad királyi városoknál megfigyelt folyamatba. A 15. század első felére eső említések elsősorban a nagyobb településekre, központokra jellemzők, a ki-fejezetten késői, a 16. század elejéről ismert adatok pedig a legalacsonyabb pontszámú települések templomaira.

A hegyaljai mezővárosok közül egyedül a legmagasabb kategóriába tartozó kö-zépkori Sárospatak egyházi topográfiája hasonlítható a szabad királyi városokéhoz. Ez az egyetlen település, amely az egyházi épületek szempontjából egyenrangú az au-tonóm jogállású településekkel, részben a templom hajójának nagy befogadóképessé-ge, részben a nagyszámú kolostor és a településen szintén megtalálható ispotály miatt. Nyilvánvalóan nem Budával, Pozsonnyal vagy éppen Pesttel hozható párhuzamba, ha-nem azokkal a szabad királyi városokkal, amelyekben a késő középkorban szintén csak egy plébániatemplom állt, és a másodlagos vallási terekként értelmezhető kolos-torok, ispotályok ugyanúgy jellemzőek. Tekinthetjük tehát úgy, hogy a vizsgált területen Sárospatak töltötte be azt a szerepet, amelyet máshol a szabad királyi városok.

A mezővárosi térhasználat főbb elemeinek áttekintése után összefoglalóan meg-állapíthatjuk, hogy azok részben már a városi, részben azonban még a falusi térhaszná-lat felé mutatnak. A többségük - mivel a városiasodás útjára lépő, noha a városi rangot nem feltétlenül elérő településekről van szó - inkább a városi tér elemei közé tartozik, mint például a többutcás és keresztutcás településszerkezet. Azonban a városi térhasz-nálat felé mutató külvárosok kialakulása például ezen a területen csak a kora újkorban figyelhető meg, egyelőre csak Sárospatak esetében. Kifejezetten a városi térhasználat-rajellemző képet erősíti a védművek kialakítása egyes települések körül, bár csak ár-kokról és sáncokról, nem pedig kőfalakról volt szó. Igen hangsúlyos pont ezeken a településeken a városi térhasználat elemei közül az ispotály megjelenése - hiszen az eddigi kutatások alapján tudjuk, hogy ezek kevés kivétellel városias környezetben te-lepednek meg valamint a kolostorok száma és központi helyként funkcionálása is.

Elsősorban ott találhati maga a település fejlődése is ség és a közigazgatás tereine városháza hiányában mutatk

A N D R É N 1 9 8 5 .

AO

ÁÚO 1 8 6 0 - 1 8 7 4 .

BALASSA 1994.

BARNA 1931 .

BÁNDI 1985.

BÉKEFI 1910.

BÓNIS 1997 .

CSÁNKI 1 8 9 0 - 1 9 1 3 .

CSORBA 1986.

DANKÓ 1990.

DANKÓ 2 0 0 4 . 81 1493. Olaszliszka: Df. 270750. (Arcanum CD), 1524. Szerencs: BÓNIS 1997. 4345. regeszta 614. p.,

1420-1440 között Újhely: Df. 285058. (Arcanum CD), 1468. Újhely-Szent Zsófia, Szentháromság: BÁNDI 1985. Újhely 65. regeszta 709. p„ Dl. 8797. (Arcanum CD)

82 BÁNDI 1985. Tokaj 18. regeszta 689.


Elsősorban ott találhatunk a falusi térhasználat felé mutató megoldásokat, ahol maga a település fejlődése is le van maradva a városoktól. Ilyen például a jogi fejlett-ség és a közigazgatás tereinek kevésbé hangsúlyos volta, amely a térben a különálló városháza hiányában mutatkozik meg.

Hivatkozott irodalom

ANDRÉN 1985.

AO

ÁÚO 1 8 6 0 - 1 8 7 4 .

BALASSA 1994.

BARNA 1931.

BÁNDI 1985.

BÉKEFI 1910.

BÓNIS 1997.

CSÁNKI 1 8 9 0 - 1 9 1 3 .

CSORBA 1986.

DANKÓ 1990.

DANKÓ 2004.

ANDRÉN, ANDERS: Den urbana scenen. Stáder och samhálle i det medeltida Danmark. Bonn-Malmö, 1985.

Anjoukori okmánytár. I—VII. Szerk. NAGY IMRE-TASNÁDI GYULA. Budapes t , 1 8 7 8 - 1 9 2 0 .

Arpádkori új okmánytár. I-XII. Összeállította WENZEL GUSZTÁV. Pest, 1860-1874.

BALASSA IVÁN: Sárospatak történeti helyrajza, XVI-XX. század. Miskolc - Sárospatak, 1994.

Szerencs és vidéke. Szerk. BARNA JÁNOS. Budapest, 1931. ( M a g y a r v á r o s o k m o n o g r á f i á j a IX. )

BÁNDI ZSUZSA: Északkelet-magyarországi pálos kolos-torok oklevelei (regeszták). In: Borsodi levéltári évkönyv, 5 (1985) 557-726. p.

BÉKEFI RÉMIG: A káptalani iskolák története Magyar-országon 1540-ig. Budapest, 1910.

BÓNIS GYÖRGY: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. A szerző hátrahagyott kéziratát gondozta és szerkesztette BALOGH ELEMÉR. Budapest, 1997. (Jogtörténeti Tár 1/1.)

CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I—III., V. kötet Budapest, 1890-1913.

Sátoraljaújhely 1261-1986. Szerk. CSORBA CSABA. Sátor-aljaújhely, 1986.

J. DANKÓ KATALIN: A sárospataki castellum kutatása. Castrum Bene, 2 (1990) 217-226. p.

J. DANKÓ KATALIN: Régészeti adatok a középkori város történetéhez. In: A 800 éves város, Patak. Szerk. TAMÁS EDIT. Sárospatak, 2004. (A sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei 47.) 31—45. p.


DÉTSHY 1972.

DL/Df. (Arcanum Cd)

DRASKÓCZY 1999.

ENGEL: Birtok CD

ÉDER 2005.

ÉRSZEGI 2000.

FEHÉR 2001.

FRISNYÁK 1961.

FRISNYÁK 2000.

FRISNYÁK 2004.

GECSÉNYI 1972.

GERVERS-MOLNÁR 1983.

DÉTSHY MIHÁLY: A sárospataki r.k. plébániatemplom történetének okleveles adatai. In: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970. Szerk. DERCSÉNYI DEZSŐ - ENTZ GÉZA -HAVASSY PÁL - MERÉNYI FERENC. Budapest, 1972. 89-102.p.

A középkori Magyarország levéltári forrásai. CD-ROM. Szerk. RÁCZ GYÖRGY. Budapest, 2003.

DRASKÓCZY ISTVÁN: Borkereskedelem a 15-16. század fordulóján. Kassa kiváltságai és borkereskedelme. In: Borok és korok. Szerk. BENYÁK ZOLTÁN - BENYÁK FERENC. Budapest, 1999. 99-114. p.

Magyarország a középkor végén: Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyság településeiről. CD-ROM. Szerk. ENGEL PÁL. Budapest, 2001.

ÉDER KATALIN: Mezővárosi plébániatemplomok egy városmentes tájon. Kút. Az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola Kiadványa. 3 (2005) 4. sz. 1-28. p.

Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300-1525). Szerk. ÉRSZEGI GÉZA. Nyíregyháza, 2000.

Sátoraljaújhely lexikona. Szerk. FEHÉR JÓZSEF. Sátor-aljaújhely, 2001.

FRISNYÁK SÁNDOR: A Hernád-völgy földrajzi képe. Borsodi Szemle, 5 (1961) 2. sz. 170-179. p.

FRISNYÁK SÁNDOR: Tokaj-Hegyalja gazdasági térszerkezete a 16-19. században. In: Alföld és nagyvilág. Tanulmányok Tóth Józsefiek. Szerk. DÖVÉNYI ZOLTÁN. Budapest, 2000. 327-338. p.

FRISNYÁK SÁNDOR: A kultúrtáj kialakulása a Kárpát-medencében: történeti földrajzi tanulmányok. Nyíregyháza, 2004.

GECSÉNYI LAJOS: Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján. Agrártörténeti szemle, 14 (1972) 3-4. sz. 340-352. p.

GERVERS-MOLNÁR VERA: Sárospataki síremlékek. Budapest, 1983. (Művészettörténeti füzetek 14.)

GYÖRFFY 1966.

Kállay 1943.

Károlyi 1882-1897.

KONDORNÉ 1997.

KOPPÁNY 1990.

KOPPÁNY 1999.

KUBINYI 1996.

KUBINYI 2000a.

KUBINYI 2000b.

KUBINYI 2000c.

LASZTÓKAY 1881.


GYÖRFFY 1966.

Kállay 1943.

Károlyi 1882-1897.

KONDORNÉ 1997.

KOPPÁNY 1990.

KOPPÁNY 1999.

KUBINYI 1996.

KUBINYI 2000a.

KUBINYI 2000b.

KUBINYI 2000c.

LASZTÓKAY 1881.

GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1966.

A nagvkállói Kállay-család levéltára. I. kötet 1224-1350. II. kötet 1351-1386. Szerk. IVÁNYI BÉLA. Budapest, 1943.

A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. I -V . Sajtó alá rendezte GÉRESI KÁLMÁN. Budapest, 1882-1897.

Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Válogatta és fordította KONDORNÉ LÁTKÓCZKI ERZSÉBET. Eger, 1997.

KOPPÁNY TIBOR: Gótizáló tendenciák a magyarországi későreneszánsz építészetben. In: Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szerk. GALAVICS GÉZA - HERNER JÁNOS - KESERŰ BÁLINT. Szeged, 1990. 451-461. p.

KOPPÁNY TIBOR: A középkori Magyarország kastélyai. Budapest, 1999. (Művészettörténeti füzetek 26.)

Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig. Szerk. KUBINYI ANDRÁS. Miskolc, 1996.

KUBINYI ANDRÁS: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén. In: KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és vásárfejlődés a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok 14.) 7-102. p.

KUBINYI ANDRÁS: Plátze und Gassen in den Mittelalterlichen Stadten und Márkten des Königreichs Ungarn. In: Mittelalterliche Háuser und Strafien in Mitteleuropa. Szerk. FONT MÁRTA - SÁNDOR MÁRIA. Budapest-Pécs, 2000. (Varia Archaeologica Hungarica IX.) 1 7 - 2 4 . P

KUBINYI ANDRÁS: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. In: KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és vásárfejlődés a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok 14.) 102-168. p.

Eperjes szabad királyi város levéltárásban található nevezetesebb okiratok ismertetése. Szerk. LASZTÓKAY LÁSZLÓ. Eperjes, 1881.


LUKCSICS 1 9 3 1 - 1 9 3 8 .

MÉSZÁROS 1994.

MOLNÁR 1 9 6 9 - 1 9 7 0 .

NÉMETH 1990.

NÉMETH 1996.

N É M E T H - ULRICH-ÁRVA 1996.

OROSZ 1984.

OROSZ 1995.

OROSZ 2 0 0 0 .

PUSZTAI 1997.

RF

ROMÁN 1965.

ROMHÁNYI 2000 .

LUKCSICS PÁL: XV. századi pápák oklevelei. Budapest, 1931-1938.

MÉSZÁROS REZSŐ: A település térbelisége. Acta Geographica Szegediensis különszáma. Szeged, 1994.

MOLNÁR VERA: Beszámoló a sárospataki r.k. templom 1964-1965. évi ásatásáról. In: Magyar műemlékvédelem (1969-1970)226-233. p.

NÉMETH GÁBOR: Hegyaljai mezővárosok „töltényei" a XVII-XVIII. századból. Budapest, 1990. (Bibliotlieca huma-nitatis historica a Museo Nationali Hungarico digesta 1.)

NÉMETH PÉTER: Tolcsva a mohácsi vész előtt. In: Tokaj és Hegyalja, XVII. Tokaj, 1996. 37-49. p.

NÉMETH PÉTER - ULRICH ATTILA - ÁRVA FERENC: Tarcal története a honfoglalástól 1849-ig. Tarcal, 1996.

OROSZ ISTVÁN: Településrend és a kertek típusai Tokaj-Hegyalja mezővárosaiban a XVII-XVIII. században. In: Ethnographia, 95 (1984) 520-540. p.

OROSZ ISTVÁN: Hagyományok és megújulás. Debrecen, 1995.

OROSZ ISTVÁN: Árucse re és bork iv i te l T o k a j - H e g y a l j a mezővárosaiban. In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Főszerk. GERGELY JENŐ. Budapest, 2000. 395-402. p.

PUSZTAI TAMÁS: Késő középkori épületek Muhiból -A periféria. In: Hermán Ottó Múzeum Evkönyve, 35-36 (1997) 5-33. p.

Régészeti füzetek [ásatás éve és oldalszám]

Források és regesták Sárospatak település- és építészet-történetéhez a XVI-XVIII. századi mezővárosi protokollu-mokban. Közli ROMÁN JÁNOS. (A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeum forráskiadványai 2.) Sáros-patak, 1965.

F. ROMHÁNYI BEATRIX: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Katalógus. Budapest, 2000.

VALTER 1987.

VALTER 1991.

Zichy 1871-1872.

ZsO 1 9 5 1 - 1 9 9 4 .


VALTER 1987.

VALTER 1991.

Zichy 1871-1872.

ZsO 1951-1994.

VALTER ILONA: Pásztó, egy Zsigmond-kori mezőváros. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. I. Tanulmányok. Szerk. BEKE LÁSZLÓ - MAROSI ERNŐ -WEHLI TÜNDE. Budapest, 1987. 271-282. p.

VALTER ILONA: Mezővárosi kutatások újabb eredményei Észak-Magyarországon. In: Régészet és várostörténet. Tudományos konferencia. Pécs, 1989. március 16-18. Szerk. UHERKOVICH ÁKOS. Pécs, 1991. (Dunántúli Dolgozatok (C) Történettudományi Sorozat 3.) 195-209. p.

A zichi és vásonkői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I—II. Szerk. NAGY IMRE - NAGY IVÁN -VÉGHELYI DEZSŐ. Pest, 1871-1872.

Zsigmond-kori oklevéltár. I-IX. Szerk. MÁLYUSZ ELEMÉR - BORSA IVÁN - C. TÓTH NORBERT. Budapest, 195 l - l 994.

tracts 443

rsection became the site of the main square. Only a few of the 15 known medieval 2t names (e.g. Szent Ferenc utca) can be located exactly.

The area that includes the later district of Püspökvár [= Bishops's Castle], in the h west of the city, was the earliest and most important part of the city. The most nt archaeological excavations show that the first district grew up beside the copal centre, where there was a seven-lobed church built as a burial chapel (cella ichora) in the late Román Era. This church continued in use up to the Mongol ision (1241/1242), probably as a cathedral during the early Árpád Era and then as parish church for the district to its south.

Houses and palaces for the canons started to be built on the east side of the edral in the 13lh century. The population of the new district increased very quickly, led to the building of a new parish church, dedicated to St Bartholomew, which • became the main parish church of the city. Another district may be delineated • the south city gate, around St Benedict's Church. It alsó seems likely that tephen's Chapel förmed the centre of a district to the south of Püspökvár. No study of the medieval úrban topography of Pécs should fail to mention the

idicant orders, of which four settled in the city. The Franciscans built their church friary beside the west gate. The Dominicans and the Carmelites established their •ies to the south east of the city centre. Interestingly, the 14th century city wall did not embrace the economically

ortant district of Malomszeg, whose significance is borne out by the presence of :ral ecclesiastical institutions. In the centre was a parish church dedicated to Ali its, and nearby were the friary of the Augustine hermits and the convent of the íiinican nuns. Alsó in the district was the Chapel of Corpus Christi, which was of icular importance for late-medieval supplicatory processions and the procession of pus Christi.

KATALIN ÉDER

Markét towns and parish churches in medieval Hegyalja

first stage of this study was to define Hegyalja as an area and the group of Hegyalja ket towns. Archaeological data was used in combination with the written sources ain as full a view of the spatial structure of Hegyalja markét towns as the sources Ilit. Religious affairs in a town or village could be concentrated on one or more points. primary node of religious in the towns was the parish church. The paper alsó

usses the place in the spatial structure of other ecclesiastical buildings in the town,

444 Abstracts

the latter interpreted as a kind of secondary religious space. Monasteries and hospitals were such secondary religious spaces. One or more monasteries or friaries are known of in five of the nine towns in the area studied.

The most important written source on the markét town parish churches is the Pápa register of tithes for 1332-1335, and whether a town was included in it. A totál of four towns were not: Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tarcal and Tokaj. The present research has found these parish churches to have been exempt, and thus omitted from the register.

The Andrén method was used to link developments in the markét towns during the 15thh century - the principal period of their formation - to changes in church floor plans. The study has found that after the towns in Hegyalja were granted oppidum sta-tus in the late 14th century, several other smaller markét towns emerged under the influence of the wine trade, and in most of them a parish church was built to a very high standard.

As a control, the parish churches of the Hegyalja markét towns were compared with those of the free royal towns, with allowances for the fact that late medieval free royal towns often had two or more parish churches. Sárospatak, a markét town in the highest category, was the only one in Hegyalja with an ecclesiastical topography comparable to that of the free royal towns. Its ecclesiastical buildings, partly because of their capacity and partly owing to the large number of monasteries, puts it on equal rank. On the area studied, which is the part of North Hungary referred to as "without towns", Sárospatak occupied the position which the free royal towns did elsewhere.

LILLA B. BENKHARD

Topographical issues in Kőszeg in the medieval

and early modern periods

(Jurisics tér: institutions, dwelling houses and inhabitants in the light of

building history research)

Kőszeg lies at Hungary' s western extremity, at the foot of the Kőszeg Hills. It was laid out by aristocratic founders in the 13th century on a site of no previous settlement history, following a regular ground plan integrated with the castle and with a markét place at the centre. From its beginning was surrounded by suburbs. Its Hungárián- and German-speaking inhabitants were already growing vines and trading in wine in the 14th and 15th centuries.

Based on building history research, the paper attempts to outline the spatial formation of the town centre and the area in front of the town gate, and how the town's

Lesumee 459

/ahrend der spátmittelalterlichen Fronleichnam- und Lustrationsprozessionen eine edeutsame Rolle spielte, stand ebenfalls in diesem Bereich.

KATALIN ÉDER

Marktflecken und Pfarrkirchen im mittelalterlichen Hegyalja-Gebiet

Irster Schritt der Studie ist die Bestimmung des Hegyalja-Gebietes als Landschaft und er Gruppé von Marktflecken am FuBe des Tokajer Berges. Um die Raumstruktur der larktflecken des Hegyalja-Gebietes vorzustellen, habe ich, neben den schriftlichen íuellen und mit diesen verbunden, auch die Ergebnisse der Archáologie erücksichtigt, um durch die gegenseitige Ergánzung - in Abhangigkeit von den )uellen - ein vollstándigeres Bild zeichnen zu können.

Die Schauplátze des religiösen Lebens einer Siedlung konzentrierten sich /ahrscheinlich auf einen oder mehrere Punkte. In den von uns untersuchten Orten war er primare Knotenpunkt im religiösen Leben bzw. der Platz Nummer 1 des religiösen ebens die Pfarrkirche. Neben der Kirche befasse ich mich auch mit der Raumstruktur er übrigen bekannten kirchlichen Gebaude der Gemeinde, wobei ich letztere als eine Lrt sekundaren religiösen Raum interpretiere. Die Rolle der sekundáren religiösen latze erfullten wohl Klöster und Spitale. Im Bereich des Untersuchungsgebietes sind ns in den neun Siedlungen an funf Orten Angaben über ein oder mehrere Klöster ekannt.

Unter den schriftlichen Quellen, die sich auf die Pfarrkirchen der Marktflecken eziehen, sind die papstlichen Zehntregister (aus den Jahren von 1332 bis 1335) die 'ichtigsten. Hier ist die Frage herausragend, ob die jeweiligen Siedlungen darin in rscheinung treten. Vier der Siedlungen sind in den Zehntverzeichnissen nicht ufgefúhrt: Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tarcal und Tokaj. GemáB meinen Forschungen 'aren diese Pfarreien steuerbefreit (exempt) und wurden daher in den Verzeichnissen icht aufgeführt.

In der Zeit, als es zur besonders intensiven Gründung von Marktflecken kam, alsó n 15. Jahrhundert, können die erfolgten Veránderungen und die grundrissmáBigen 'mgcstaltungen der Kirchen mit der Andrén-Methode verbunden werden. Aufgrund es Ergebnisses dieser Untersuchung kamen im Hegyalja-Gebiet Ende des 14. ihrhunderts nach den Siedlungen, die den oppidum-Status erhielten, infolge des /einhandels kleinere Marktflecken zustande. Aufgrund dieser Entwicklung wurden in írer Mehrzahl sehr niveauvolle neue Pfarrkirchen errichtet.

Zur Kontrolié habe ich versucht, die Pfarrkirchen der Marktflecken im [egyalja-Gebiet mit denjenigen der freien Königsstádte zu vergleichen. Hierbei

460 Resumee

müssen wir beachten, dass in den freien Königsstadten im Spatmittelalter haufíg nicht eine, sondern zwei oder mehrere Pfarrkirchen standén. Aufgrund des Vergleiches können wir feststellen, dass unter den Marktflecken im Hegyalja-Gebiet einzig und alleine die kirchliche Topographie des mittelalterlichen Sárospatak, das in die höchste Kategorie gehörte, in diejenigen der freien Königsstádte eingepasst werden kann. Sá-rospatak ist die einzige Siedlung, die hinsichtlich der kirchlichen Bauwerke gleichrangig ist, und zwar teils mit Blick auf seine Aufnahmekapazitát, teils hinsichtlich der groBen Zahl von Klöstern. In unserem Untersuchungsgebiet, das sich im der sogenannte stádtefreien Landschaft Nordostungarns befindet, nahm Sárospatak die Rolle ein, die anderswo die freien Königsstádte spielten.

LILLA B. BENKHARD

Topographische Fragen zur Stadt Güns (Kőszeg) im Mittelalter und in

der Frühen Neuzeit

(Jurisics-Platz: Institutionen, Wohnhauser und Bewohner im Spiegel

architekturgeschichtlicher Forschungen)

Güns ist eine Stadt am Fufie des Günser Gebirges an der Westgrenze Ungarns. Die Stadt kann auf keine Vorlaufer verweisen. Sie hat einen regelmáBigen Grundriss, ist mit der Burg baulich verbunden und wurde im 13. Jahrhundert von einem Grundherrn gegründet. Die ungarisch- und deutschsprachige Bevölkerung der Siedlung mit einem zentralen Markt, die von Anfang an von Yorstádten umgeben war, bescháftigte sich bereits im 14./15. Jahrhundert mit Weinbau und Weinhandel.

In unserer Studie habén wir versucht, die Entwicklung des innerstadtischen Raumes und des Raumes vor den Stadttoren sowie anschliefiend die Formierung der Raumstruktur im Spatmittelalter und in der Frühen Neuzeit im Spiegel der architekturgeschichtlichen Forschungen zu skizzieren. Hierbei habén wir den Aspekt herausgestellt, dass die Stadt im Vergleich zu dem Bild, das aus den geschriebenen Quellen bekannt ist, wesentlich bescheidener entwickelt war und wohl bis zur Mitte des 16. Jahrhunderts eine Siedlung mit einer einzigen StraBe war. Ein bedeutender Teil ihrer Hauser (die gesamte östliche Seite) bestand aus Holz, was wahrscheinlich der Hauptgrund für die im Jahre 1532 erfolgte Zerstörung des Gebáudebestandes der Stadt war. Die Belagerung durch die Osmanen spielte für die Umgestaltung beider Raurae eine bedeutende Rolle. Hinter dem Stadttor, das durch verschiedene Verteidigungswerke befestigt wurde, errichtete die stádtische Elité, die sich bereits hauptsáchlich mit dem Handwerksgewerbe und Handel bescháftigte, nach ihrem Einzug in der zweiten Hálfte des 16. Jahrhunderts einheitlich eine neue (östliche) Háuserreihe in

Mezővárosok és plébániatemplomok a középkori Hegyalján / Market towns and parish churches in medieval Hegyalja / Marktflecken und Pfarrkirchen im mittelalterlichen Hegyalja-Gebiet

Documents