Mezővárosi plébániatemplomok egy városmentes tájon / Parish Churches of Market Towns in a Town-free Landscape

KÚT 2005/4. 1

ÉDER KATALIN

Mezővárosi plébániatemplomok egy városmentes tájon

Bevezetés

A téma a mezővárosi plébániatemplomok lehetőleg minél több szempontú vizsgálata, amely azonban magában hordozza/feltételezi a mezőváros fogal-mának tisztázását. Ez a feladata azonban nem könnyű, hiszen a történettudo-mány jeles képviselői tettek kísérletet arra, hogy értelmezzék a mezőváros fo-galmát, és minél pontosabban definiálják is.1

A jelen dolgozatban szereplő mezővárosok kiválasztásakor Kubinyi And-rás kritérium- és pontrendszerét vettem alapul. Az itt szereplő hét csoportból azonban nem használtam fel mindegyiket. Kimaradt az első két kategória, va-gyis az elsőrendű („főbb") városok és a másodrendű városok, valamint a hete-dik kategória, vagyis a központi funkciókat ellátó falvak.2 Az első két csoport kihagyásának oka, hogy ezekben olyan települések szerepelnek, amelyek az ún. valódi városok csoportját alkotják, tehát nem tartoznak a témámhoz. Az utolsó, hetedik csoport elhagyásának oka, hogy ezek a települések a központi helyek közt való jelenlétüket gyakran vásártartási joguknak vagy jó földrajzi elhelyezkedésüknek köszönhetik.

A feldolgozott terület kiválasztását az indokolja, hogy a magyarországi vá-roshálózatban a mai Magyarország északkeleti területét a középkorban „vá-rosmentes" tájként tartják számon,3 tehát az ún. valódi városok a területen hi-ányoznak, ezért gazdasági szerepüket más jogállású települések veszik át. Ezáltal megfigyelhetővé válik, hogyan, milyen szempontok szerint tölthet be egy település városfunkciót egy ilyen „városmentes" tájon. Kiváló lehetőséget nyújt tehát ez a terület arra, hogy ezeknek a településeknek a gazdasági erejét, szerepét egy közvetett eredményen keresztül vizsgáljuk meg, ez pedig a tele-pülés temploma vagy templomai.

Az itt tárgyalandó települések kiválasztásához Kubinyi András a területet a kritériumrendszer szempontjából feldolgozó tanulmányát használtam föl, az

' MÁLYUSZ 1953, SZŰCS 1955, SZÉKELY 1961, BÁCSKAI 1965, FÜGEDI 1981/a, FÜGEDI 1981/b, KUBINYI 2000

2 KUBINYI 2000 13-15. 3 TÓTH P. 1994 113.

2 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

ebben nem szereplő Nógrád megye és a zempléni terület településeinek a rendszerbe való besorolását én végeztem el, melyet a következőkben röviden ismertetek is.

Nógrád megye és a zempléni terület központi helyei

Csánki Dezső munkájában Nógrád megye városai és mezővárosai címszó alatt a következő települések szerepelnek: Dejtár, Fülek, Gyarmat (ma: Balassa-gyarmat), Inaszó, Jenő (ma: Diósjenő), Losonc, Oroszi (ma: Nagyoroszi), Pa-tak, Szanda, Szécsény, Vác, Veréb vagy Verebély (ma: Mátraverebély), Verő-ce.4 Ezek közül a mai Nógrád megye területére Dejtár, Gyarmat, Inaszó, Jenő, Oroszi, Patak, Szanda, Szécsény, Verebély esik. Fülek és Losonc a mai ma-gyar határokon kívül esik, Verőce és Vác pedig ma Pest megye része.

Györffy György történeti földrajzában vásáros helyként említi Vácot, Nógrádvárt, Gyarmatot, Hugyagot, Szécsényt, Szerdahelyet (ma: Szécsénke), Losoncot és fontos vámhelyként (Nagy) Marost.5 Az itt felsoroltak közül Nagymaros ma Pest megyéhez tartozik.

A Magyar Műemléki Topográfia Nógrád megyei kötete a mezővárosok közé sorolja Nógrádot, Diósjenőt, Nagyoroszit, Patakot, Dejtárt, Balassagyar-matot, Hugyagot, Szécsényt, Karancsságot, Inaszót, Kisterenyét, Mátravere-bélyt, Tart, Pásztót, Apcot és Szandát.6 A megyehatárok rendezése során ke-rült Nógrád megyéhez Tar és Pásztó, amelyek a középkorban Heves megye részei voltak.

A fentebb felsorolt települések közül a mai Nógrád megye területén levő-ket vettem tehát vizsgálat alá.

Balassagyarmatot oppidumként egyszer említik 1437-ben.7 A 13. század végén 6 faluból álló uradalom központja,8 középbirtok központja.9 1295-ben fogott bírák ítélőhelye,10 majd 1341 és 1472 között vármegyei és nádori gyű-lések színhelye." Már 1330-ban említik vámját és vásárát,12 hetivásárát csü-

CSANKII. 1890 92-93. 5 GYÖRFFY IV. 1998. 222. 6 MMT III. 1954 47. 'ZÓLYOMI 1997 11. 8 NÓGRÁD 1997 206. 9 CSÁNKI I. 1890 88. 10 GYÖRFFY IV. 1998 247. 11 ZÓLYOMI 1997 10. 12 GYÖRFFY IV. 1998.247.

törtökön tartották.13 1374-ben s ismerünk adatot.15 Gyarmat ne (Bécs 1467 Stephanus de Gyan math17), amely azonban nem fel ponti hely érhető el innen. (Huj ma 9.

Bujákot 1546-ban a török c vára és ehhez kapcsolódó ura rendelkezett. 20Az innen elérhe tó, Szanda, Szécsénke/ Szerdah

Dejtár egyetlen oppidum en volt.22 A településről 3 közpon kert) Összesen 5 pontot kap.

Diósjenő egyetlen említése Jenew".23 1296-ban már várát í vámjáról is tudunk.2'1 Innen ö: gyarmat, Nagyoroszi) Pontszár

Érsekvadkert egyetlen ilyt oppidum Vadkert néven.27 Ura-érsek birtokában volt.2s Vámjí (Balassagyarmat, Dejtár, Hugy

13 ZsO V. 297., 598., 673. 14 Dl. 39136. 15 CÉHKATASZTER II. 27. 16 SCHRAUF IV. 1902 109. 17 SCHRAUF III. 1893 17. 18KÁLDY-NAGY 1985 160.

CSANKI I. 1890 í 19

20KÁLDY-NAGY 1985 160. 21 CSÁNKI I. 1890 92. 22 CSÁNKI I. 1890 87. 23 CSÁNKI I. 1890 92. 24 FEJÉR VII.2. 193. 25 CSÁNKI I. 1890 87. 26BOROVSZKY 1911 31. 27 FEJÉR IV.2. 359. 28 CSÁNKI I. 1890 87. 29BOROVSZKY 1911 36.

KÚT 2005/4. 3

törtökön tartották.13 1374-ben sokadalmáról van adat.14 Első céhére 1655-ből ismerünk adatot.15 Gyarmat nevű településről egyetemre beiratkozott két fő (Bécs 1467 Stephanus de Gyarmath, Krakkó 1513-1514 Gregorius de Gyar-math17), amely azonban nem feltétlenül egyezik meg ezzel a Gyarmattal. 3 köz-ponti hely érhető el innen. (Hugyag, Szerdahely, Vadkert) A település pontszá-ma 9.

Bujákot 1546-ban a török összeírás városként említette.18 A településnek vára és ehhez kapcsolódó uradalma volt.19 Hetipiaccal és sokadalommal is rendelkezett. 2üAz innen elérhető központi helyek száma négy. (Hatvan, Pász-tó, Szanda, Szécsénke/ Szerdahely) Összpontszáma így 8.

Dejtár egyetlen oppidum említését 1438-ból ismerjük.21 Uradalmi központ volt.22 A településről 3 központi hely érhető el. (Balassagyarmat, Patak, Vad-kert) Összesen 5 pontot kap.

Diósjenő egyetlen említése 1460-ból ismert, mint „oppidum sive possessio Jenew".23 1296-ban már várát említik24 és uradalmi központ is volt,25 valamint vámjáról is tudunk.26 Innen összesen két központi hely érhető el. (Balassa-gyarmat, Nagyoroszi) Pontszáma 4.

Ersekvadkert egyetlen ilyen jellegű említését még 1255-ből ismerjük oppidum Vadkert néven.27 Uradalmi központ is volt, a település az esztergomi érsek birtokában volt.28 Vámját is említik.29 6 központi hely érhető el innen (Balassagyarmat, Dejtár, Hugyag, Nógrád, Patak, Vác) Összes pontszáma 6.

13 ZsO V. 297., 598., 673. 14 Dl. 39136. 15 CÉHKATASZTER II. 27. 16 SCHRAUF IV. 1902 109. 17 SCHRAUF III. 1893 17. 18 KÁLDY-NAGY 1985 160. 19CSÁNKII. 1890 89. 20 KÁLDY-NAGY 1985 160. 21 CSÁNKII. 1890 92. 2 2CSÁNKII. 1890 87. 23 CSÁNKI 1. 1890 92. 24 FEJÉR VII.2. 193. 25 CSÁNKI I. 1890 87. 26 BOROVSZKY 1911 31. 27 FEJÉR IV.2. 359. 28 CSÁNKI I. 1890 87. 29 BOROVSZKY 1911 36.

4 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

Galgaguta oppidum említésére nincs adat, hetipiacát viszont ismerjük.30 Az innen elérhető központi helyek száma 6. (Buják, Hatvan, Szanda, Szécsénke/ Szerdahely, Vác, Vadkert) Pontszáma 4.

Hugyag mezővárosi említését nem ismerjük, királyi mezővárosként tarják számon. 1330-ban vására kihirdetés helye volt," valószínűleg hetivásár volt. Csánki fiók uradalomnak nevezi, tehát egy kisebb uradalmi központ lehetett.33

Egyetlen egyetemre beiratkozott személyt ismerünk. (Krakkó 1504 Sigismun-dus de Hwgyak34) 4 központi hely érhető el innen.(Balassagyarmat, Losonc, Szécsény, Vadkert) Összpontszáma 4 pont.

Inaszó egyetlen mezővárosi említését 1435-ből ismerjük.35 A település már a 15. században elnéptelenedett,36 1 47 8-ban pusztaként említik.37

Karancsság (Ság) oppidum említését nem ismerjük, 1348-ban keddi heti-vásárról tudunk.38 A településen volt bencés apátság, amely azonban valószí-nűleg már a 14. század elején megszűnt.39 Az innen elérhető központi helyek száma kettő. (Szécsény, Tar) Összesen 2 pontot kap.

Kétbodony mezővárosként való említéséről nem tudunk, hetipiacára van-nak adatok.40 Összesen öt központi hely érhető el a településről. Pontjainak száma négy.41

Kisterenye mezővárosként való említését nem ismerjük. 1450-ben vásáros előnévvel említik a települést,42 valószínűleg rendelkezett legalább egy heti-vásárral. Két központi hely közelíthető meg innen. (Fülek, Mátraverebély) így két pontot kaphat a település.

Mátraverebély oppidum említésére nem találtam adatot, de Zsigmond vá-rosi szabadságokkal ruházta fel 1398-ban, amely alapján mezővárosnak te-kinthetjük.43 1340-ben említik vásártartási jogát,44 1398-ból ismerjük három

1 ZICHY IV. 374. és ZsO. V. 1041. regeszta 31 MMTIII. 1954 49. 32 GYÖRFFY IV. 1998 252. 33 CSÁNKI I. 1890 87. 34 SCHRAUF III. 1893 11. 35 CSÁNKI I. 1890 115. 36 MMTIII. 1957 50. 37 FEJÉR X.7. 653. 38 GYÖRFFY IV. 1998 291. 39 F. ROMHÁNYI 2000 55.

ZICHY IV. 374. és ZsO. V. 1041. regeszta 41 Buják, Galgaguta és Kétbodony, valamint a 14., 80., 82., 89. és 133. jegyzetek adataira

Kubinyi András hívta fel a figyelmemet, amelyet ezúton szeretnék megköszönni.

országos vásárát.4" Öt egyetei 5 fő).46 Borovszky pálos kolos ban azonban ilyen nem szerept nen elérhető központi helyek s; összeadva 7 pontot kap.

Nagyoroszi mezővárosként ezek között sorolják fel, mert adófizetés alól,48 valamint szab

Nógrád 1284-ben birtokosá sártartási jogot is kapott,50 va mezővárosként és vámhelykér volt.52 Az innen elérhető közpc Vác, Vadkert) Összes pontszár

Patakot először 1434-ben ei pont volt,54 amelynek már 14' patak néven is említik.56 Ezek központi hely érhető el innen, lepülés 8 pontot kap.

Szandát egyetlen alkalomn és a hozzá kapcsolódó uradalc nen. (Szerdahely/ma: Szécsénl

Szécsénkéről, a középkori 5 nyit tudunk, hogy vásároshely1

(Balassagyarmat, Hatvan, Hugj

43 CSANKI I. 1890 109. ZsO I. 586. 5317. regeszta

NÓGRÁD 1997 478. ZsO I. 586. 5317. regeszta SCHRAUF IV. 1902 XX16. BOROVSZKY 1911 82. GYÖRFFY IV. 1998 CSÁNKI I. 1890 93. MMT III. 1954 49., GYÖRFFY TÖRTÉNETI NÉVTÁR 1915 CSÁNKI I. 1890 87., 90. CSÁNKI I. 1890 93. CSÁNKI I. 1890 87. ZsO. 11/1. 4267. regeszta BOROVSZKY 1911 101. CSÁNKI I. 1890 93. CSÁNKI I. 1890 87., 91. GYÖRFFY IV. 1998 222.

KÚT 2005/4. 5

országos vásárát.45 Öt egyetemre beiratkozottról tudunk (Bécs 1453-1630 5 fő).46 Borovszky pálos kolostoráról is tud,47 F. Romhányi Beatrix munkájá-ban azonban ilyen nem szerepel, így nem vettem be a pontszámításba. Az in-nen elérhető központi helyek száma kettő (Kisterenye, Tar). A biztos adatokat összeadva 7 pontot kap.

Nagyoroszi mezővárosként való említését nem ismerjük, általában azért ezek között sorolják fel, mert betelepített lakossága mentes volt a vám- és adófizetés alól,48 valamint szabadságlevelét több alkalommal megerősítették.49

Nógrád 1284-ben birtokosától, a váci püspöktől városi kiváltságokat és vá-sártartási jogot is kapott,50 valószínűleg hetipiac tartására. A 15. században mezővárosként és vámhelyként említik.51 Várral bírt és uradalmi központ is volt.52 Az innen elérhető központi helyek száma négy. (Diósjenő, Nagymaros, Vác, Vadkert) Összes pontszáma hat.

Patakot először 1434-ben említik oppidumként.53 A település uradalmi köz-pont volt,54 amelynek már 1405-ben hetipiacát említik.55 1 5 9 8-ban Vásáros-patak néven is említik.56 Ezek alapján legalább hetipiaccal rendelkezett. Négy központi hely érhető el innen. (Dejtár, Hont, Nagyoroszi, Ersekvadkert) A te-lepülés 8 pontot kap.

Szandát egyetlen alkalommal, 1439-ben említik oppidumként.57 Vára van és a hozzá kapcsolódó uradalom központja.58 Egy központi hely érhető el in-nen. (Szerdahely/ma: Szécsénke) így összesen 3 pontot kap.

Szécsénkéről, a középkori Szerdahelyről, nincs oppidum adatunk, csak any-nyit tudunk, hogy vásároshely volt.59 A innen elérhető központi helyek száma 5. (Balassagyarmat, Hatvan, Hugyag, Szanda, Vadkert) Ezek alapján 4 pontot kap.

44 NÓGRÁD 1997 478. 45 ZsO 1.586. 5317. regeszta 46 SCHRAUF IV. 1902 XX16. 47 BOROVSZKY 1911 82. 48 GYÖRFFY IV. 1998 49 CSÁNKI I. 1890 93. 50 MMT III. 1954 49., GYÖRFFY IV. 1998 280. 51 TÖRTÉNETI NÉVTÁR 1915 140-143. 52 CSÁNKI I. 1890 87., 90. 53 CSÁNKI I. 1890 93. 54 CSÁNKI I. 1890 87. 55 ZsO. II/1. 4267. regeszta 56 BOROVSZKY 1911 101. 57 CSÁNKI I. 1890 93. 58 CSÁNKI I. 1890 87., 91. 59 GYÖRFFY IV. 1998 222.

6 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

Szécsény első oppidum említése 1439-ből való.60 Vására már 1330-ban ki-hirdetés helyszíne,61 szerdai hetipiacáról vannak források.62 Uradalmi köz-pont,63 a Szécsényi család rezidenciája. Megyei sedria színhelye 1444-1524 között.64 1332-ben alapítja meg Szécsényi Tamás a ferences kolostort. 1400-ből ismerjük ispotálya említését, amelyet 1793-ban bontottak le.65 Első céhei 1617-ben a csizmadiáké és a posztónyíróké.66 A településről egyetlen egye temre beiratkozott személyről van adat (Bécs 1457 Johannes de Zechen). Az innen elérhető központi helyek száma három (Hugyag, Karancság, Pásztó). Összesen 14 pontot kap.

Az adatok összegzése alapján a Nógrád megyei települések a következőképp sorolhatók kategóriákba: részleges városfunkciójú mezővárosok közé Szé-csény, az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak közé Balassagyar-mat, Buják, Érsekvadkert, Mátraverebély, Nógrád és Patak. A jelentéktelen mezővárosok és központi funkciót ellátó falvakhoz tartozik Dejtár, Diósjenő, Hugyag, Inaszó, Karancság, Kisterenye, Nagyoroszi, Szanda és Szécsénke. Ez utóbbi kategóriába tartozók templomai nem kerülnek be a dolgozatba.

A jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megyének csak a zempléni területéről nem készült el a városias települések kritériumrendszere. Ez a vidék tulajdon-képpen a Hegyalja egy része, és települései a szőlőtermelésből éltek és élnek. A 17. század közepére kialakultak a hegyaljai mezővárosok, amelyek az oppi-dumok jellegzetes csoportját alkotják. Ennek tudatos alakítását láthatjuk a szőlőrendtartásokból és protocollumokból, amelyek pontosan meghatározták a szőlőgazdálkodás, szőlőbirtoklás és a mezővárosi mindennapi és hivatali élet kereteit.68 Egy-egy település városi fejlődése már a középkor folyamán meg-indult, ennek okleveles forrásai ismertek, de az igazi fellendülés a törökök magyarországi megjelenése után indult meg. Ennek legfőbb oka a szerémségi borvidék török kézre kerülése,69 valamint azok a szőlőmüvelésben és a bor-

60 CSÁNKI I. 1890 93. 61 GYÖRFFY IV. 1998 297. 62 ZsO V. 297., 598., 673. 63 CSÁNKI I. 1890 88. 64CSUKOVITS 1997 382. 65 MAJCHER 1994 20. 66 CÉHKATASZTER II. 29. 67 SCHRAUF IV. 1902 58. 68 NÉMETH 1990 7. 69 J. DANKÓ 1999 51.

termelésben végbemenő váltó; hoz vezettek.70

A hegyaljai oppidumok zár következő 12 várost foglalta bénye, Mád, Olaszliszka, Sáros Tokaj, Tolcsva.71 A középkor Í zővárosi státuszt, a többi telep sorába. A fent felsorolt települ középkori Abaúj megyéhez tai nem szerepel.72

Bodrogkeresztúr első oppid vű településről az adott időszal sen három fő. (Bécs 1454 Gre; turr,74 Krakkó 1502 Blasius ck rogkeresztúrt, a beiratkozottak tárt, így nem jár érte pont. Or újkorban további négy országo ra.76 Számításaim szerint 6 k( Mád, Szerencs, Tarcal, Tokaj)

Erdőbénye oppidum említé 7 központi hely érhető el (A1 Szerencs, Tarcal, Tolcsva). íg;

Mád első oppidumként val dunk, 6 központi hely érhető Olaszliszka, Szerencs, Tállya,

Olaszliszka első oppidum pontja volt.80 1320-ban Kárt kapott valamint Pünkösd vig

70 BODÓ 1979 480. 71 OROSZ 1960 60. 72 KUBINYI 1999/a 516. 73 HELLER 1981 20. 74 SCHRAUF IV. 1902 91., 123. 75 SCHRAUF III. 1893 24. 76HŐGYE 1981 84., 85-86. 77 BOROVSZKY é.n. 41. 78 VSZ XI. 203. 79 CSÁNKI I. 1890 337. 80 ESTEI HIPPOLIT 1992 73., 1 81 AO. V. 302.

KÚT 2005/4. 7

termelésben végbemenő változások voltak, amelyek az aszúbor kialakulásá-hoz vezettek.70

A hegyaljai oppidumok zárt csoportja 164l-re már biztosan kialakult és a következő 12 várost foglalta magába: Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Erdő-bénye, Mád, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tállya, Tarcal, Tokaj, Tolcsva.71 A középkor során azonban még csak néhányuk érte el a me-zővárosi státuszt, a többi település a kora újkor során került be az oppidumok sorába. A fent felsorolt települések közül Abaújszántó, mint neve is mutatja, a középkori Abaúj megyéhez tartozott, így feldolgozása már elkészült, ezért itt nem szerepel.72

Bodrogkeresztúr első oppidum említését 1541-ből ismerjük.73 Keresztúr ne-vű településről az adott időszakból (1440-1514) egyetemre beiratkozott össze-sen három fő. (Bécs 1454 Gregorius de Crecztur és 1474 Gregorius de Keres-turr,74 Krakkó 1502 Blasius de Kherestwr75), ami nem feltétlenül jelenti Bod-rogkeresztúrt, a beiratkozottak száma pedig nem haladja meg az 5 fős alsó ha-tárt, így nem jár érte pont. Országos vásárt 1595-ben kapott, majd később, az újkorban további négy országos vásár tartását engedélyezték a település számá-ra.76 Számításaim szerint 6 központi hely érhető el (Erdőbénye, Olaszliszka, Mád, Szerencs, Tarcal, Tokaj) innen. Ezek alapján a település 7 pontot kapott.

Erdőbénye oppidum említését nem ismerjük. Állítólag volt vására.77 Innen 7 központi hely érhető el (Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Mád, Szerencs, Tarcal, Tolcsva). így összesen 5 pontot kap a település.

Mád első oppidumként való említése 1627-ből ismert.78 Vásáráról nem tu-dunk, 6 központi hely érhető el a településről. (Erdőbénye, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Szerencs, Tállya, Tarcal) Összesen 5 pontot kap a település.

Olaszliszka első oppidum említését 1461-ből ismerjük.79 Tizedkörzet köz-pontja volt.80 1320-ban Károly királytól szerdai napokon piactartási jogot kapott valamint Pünkösd vigíliáján országos vásárt.81 1466-ban további há-

70BODÓ 1979 480. 71 OROSZ 1960 60. 72KUBINYI 1999/a 516. 73 HELLER 1981 20. 74 SCHRAUF IV. 1902 91., 123. 75 SCHRAUF III. 1893 24. 76HŐGYE 1981 84., 85-86. 77 BOROVSZKY é.n. 41. 78 VSZ XI. 203. 79 CSÁNKI I. 1890 337. 80 ESTEI HIPPOLIT 1992 73., 159., 229., 297. 81 AO. V. 302.

8 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

rom sokadalom tartására is kapott jogot (János olajbafőzése, Mária születése, Alexandriai Szent Katalin).82 Középkori céhről nem tudunk, az első liszkai céhre (csizmadia) 1646-ból van adat.83 Később alakult meg a szűcsök-tímárok (1647), majd a szabók (1648) céhe. Nyolc egyetemre beiratkozott emberről van adat.84 A településről 7 központi hely (Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Mád, Sárospatak, Szerencs, Tarcal, Tolcsva) érhető el. Ezek alapján 15 pontot kapott.

Sárospatak első oppidum említése 1390-ből származik, már 1326-ban civi-tas.85 A mezővárosban állt egy Szűz Mária tiszteletére épített ferences, Szent Vince tiszteletére domonkos, Szent Anna tiszteletére klarissza kolostor, va-lamint egy begina ház.86 Ezeken felül volt egy Krisztus teste ispotály is.87

Plébániáját exempt plébániaként említik.88 1460-ban két országos vásáráról tudunk.89 Heti vásárának említését is ismerjük.90 Több ízben is tartottak itt ná-dori közgyűléseket.91 Az első céhet 1555-ből ismerjük, pontosabban a szabó céh pecsétnyomóját.92 1569-ből ismét a szabó céhről hallunk, majd 1572-ben a fazekas és 1574-ben a kovács céhekről, valamint a 17. században további nyolcról,93 1578-ban pedig az ötvösökéről.94 A településről egyetemre össze-sen tizenhármán iratkoztak be. (Bécs 1444 7 fő, 1449 Thomas Litterati de Bathak,95 1453 Marcus de Pactack, 1456 Damianus de Patag,96 Krakkó 1492 Blasius de Pathak, 1494 Joannes de Pathak, 1503 Michael de Pathak97) Patak egy nagybirtok uradalmi központja is volt.98 Összesen 3 központi hely (Olasz-liszka, Sátoraljaújhely, Tolcsva) érhető el innen. A település így 23 pontot kap.

Státny Oblastny Archív v Levoci Szepesi prépostsági levéltár (471a) 2-11-825 83 CÉHKATASZTER II. 272. 84 KUBINYI 1971 76. 85 CSÁNKI I. 1890 338. 86 F. ROMHÁNYI 2000 56. 87 KUBINYI 1999/b 266. 88 ZsO. I. 132 „az egri egyházmegyei, de esztergomi iurisdictio alá tartozó Patak-i Keresz-

telő Szent János egyház" 89 Dl. 15528.

1 ZsO III. 182. 1 AO. X. 250., XXIII. 265., 268., ZsO. II. 14., IV. 187., VI. 95. ! CÉHKATASZTER II. 274. ' ROMÁN 1966 585. 1 CÉHKATASZTER II. 274. 1 SCHRAUF II. 1892 96., 106. ' SCHRAUF IV. 397. 'SCHRAUF III. 4., 5., 10. 1 CSÁNKI I. 1890 331.

Sátoraljaújhely oppidumkéi 1334-ben civitas.99 A középko István király ágostonrendi remí Egyed pálos kolostor.100 A fon

101 Exempt plébánia volt. 102 IS. Az 126l-es oklevélben lévő ' zik,105 azonban a latin szövej Vámszedőhelyként említik.107

ször, majd a 17. században tovi egyetemre beiratkozottak szán hely érhető el (Királyhelmec, £ lés pontszáma így 15.

Szerencs első oppidum eml lostorról tudni, ez a Szent Pétéi jogát már 1519-ben."2 Tizedke érhető el. (Bodrogkeresztúr, I Tállya, Tarcal) Összesen 11 po

Tállya egyetlen oppidum en ciolátus is volt."6 Országos vásá

99 CSÁNKI I. 1890 339. 100 F. ROMHÁNYI 2000 69. 101 ÁÚO VIII. 6. „...et hoc facere l02SOÓS 1985 540. 103 BOROVSZKY é.n. 143. 104 CSÁNKI I. 1890 336. 105HŐGYE 1981 84. 106 ÁÚO VIII. 6. „Item volumus é

fórum celebretus, et absque tributo."

108

109

7 CSANKII. 1890 339. ROMÁN 1966 585.

'KUBINYI 1971 10 MVM IX. 13.

76.

in F. ROMHÁNYI 2000 65. 112 JAKÓ 1990 363. 3747. regesz 113 AO. XI. 81. „...az újvári, b<

püspökség alapítása óta élvezett joga nek és haszonbérlőinek működése ré̂

114 CSÁNKI I. 1890 339. 115 ZsO 11.615. 116 ZsO III. 665. 1I7HŐGYE 1981 84.

KÚT 2005/4. 9

Sátoraljaújhely oppidumként való első említése 1390-ből ismert és már 1334-ben civitas." A középkorból két kolostort ismerünk. Az egyik a Szent István király ágostonrendi remetekolostor (vilhelmiták), a másik pedig a Szent Egyed pálos kolostor.100 A források említenek domonkosokat és ferenceseket is.101 Exempt plébánia volt.102 A város uradalmi központ103 és vára is ismert.104

Az 1261-es oklevélben lévő vásárszabadalmat országos vásárként értelme-zik,105 azonban a latin szövegből ez inkább hétfői hetipiacnak tűnik ki.106

Vámszedőhelyként említik.107 Első céhét, a szabókét 1569-ből ismerjük elő-ször, majd a 17. században további 3 céhről van tudomásunk.108 A településről egyetemre beiratkozottak száma összesen kilenc fő.109 Összesen 4 központi hely érhető el (Királyhelmec, Sárospatak, Telkibánya, Tőketerebes). A telepü-lés pontszáma így 15.

Szerencs első oppidum említése 1490-ből való.110 Egyetlen középkori ko-lostorról tudni, ez a Szent Péter és Pál bencés apátság.111 Országos vásártartási jogát már 1519-ben.112 Tizedkerület központja is volt.113 Innen 8 központi hely érhető el. (Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Mád, Miskolc, Olaszliszka, Ónod, Tállya, Tarcal) Összesen 11 pontot kap.

Tállya egyetlen oppidum említését 1498-ból ismerjük." Vára volt"3 és offí-ciolátus is volt."6 Országos vására 1631-től ismert.117 Az első céhadat az 1642-ben

99 CSÁNKI I. 1890 339. 100 F. ROMHÁNYI 2000 69. 101 ÁÚO VIII. 6. „...et hoc facere debeat testimonio Fratrum Predicatorum et Minorum" 102 SOÓS 1985 540. 103 BOROVSZKY é.n. 143. 104 CSÁNKI I. 1890 336. I05HŐGYE 1981 84. 106 ÁÚO VIII. 6. „Item volumus et concedimus, quod in villa ipsoram secunda feria liberum

fórum celebretus, et absque tributo." 107 CSÁNKI I. 1890 339. 108 ROMÁN 1966 585. 109KUBINYI 1971 76. 110 MVM IX. 13. 111 F. ROMHÁNYI 2000 65. 112 JAKÓ 1990 363. 3747. regeszta 113 AO. XI. 81. „...az újvári, borsodi, Wngh-i és Zerempch-i kerületekben (districtus) a

püspökség alapítása óta élvezett jogaikban ugyancsak megsértette őket intézőinek, tizedszedői-nek és haszonbérlőinek működése révén"

114 CSÁNKI I. 1890 339. 115 ZsO II. 615. 116 ZsO III. 665. 117HŐGYE 1981 84.

10 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

említett csizmadia, amelyen felül a 17. századból további kettő ismert."8 A te-lepülésről 3 központi hely érhető el. (Abaújszántó, Mád, Szerencs) Összesen 5 pontot kap.

Tarcal első oppidum említése 1541-ből való, azonban már az 1430-as években tudunk bíróiról, esküdteiről valamint universi consuleseiről, amelyek alapján, már ekkor is mezőváros."9 Uradalmi központ volt,120 amelynek or-szágos vasarat 1598-ban említik.121 Az egyetemre beiratkozottak száma 3 fő. (Bécs 1473 Valentinus de Tharczal,122 Krakkó 1503-09 között valamikor Mathias de Tarchal és Albertus de Tharczal123) A településről 6 központi hely érhető el. (Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Mád, Olaszliszka, Szerencs, Tokaj) így 8 pontot kap.

Tokaj első oppidum említés 1420-ból ismert.124 A településről egy Szűz Má-ria majd Szent Anna néven szereplő pálos kolostorról vannak adatok.125 Vár és uradalmi központ volt.126 Vámhelyként127 és sókamara-hivatali helyként is emlí-tik.128 Országos vásárát 1598-ból ismeijük.129 Első céhét, a borbélyokét 1557-ben említik,130 majd a 17. században további öt követi.131 A településről 8 köz-ponti hely érhető el. (Bodrogkeresztúr, Büdszentmihály, Debrecen, Keresztút/ Kótaj, Nagykálló, Tarcal, Tiszalök, Tímár) Összesen 12 pontot kap.

Tolcsvát egyetlen alkalommal, 1488-ban említik oppidumként.132 Tized-körzet központja volt.133 Innen 5 központi hely érhető el. (Erdőbénye, Gönc, Olaszliszka, Sárospatak, Vizsoly) Összesen 6 pontot kap.

Az adatok ismertetése és összegzése nyomán a következő településhálózati kép rajzolható meg a középkori Zemplén megye eme kis területéről. Kisebb

1,8 ROMÁN 1966 585. U9HELLER 1981 187. 120 CSÁNKI I. 1890 330. 121 HŐGYE 1981 84. 122 SCHRAUF IV. 1902 121. 123 SCHRAUF III. 1893 11., 12. 124 ZsO. VII. 347. 125 F. ROMHÁNYI 2000 68. 126 CSÁNKI 1. 1890 330. 127 CSÁNKI I. 1890 339. 128 ZsO II. 615. 129 HŐGYE 1981 84. 130 CÉHKATASZTER II. 276. 131 ROMÁN 1966 585. 132 CSÁNKI I. 1890 339. 133 ESTEI HIPPOLIT 1992 72., 158., 228., 296.

városok, valamint jelentős vár lepülés, Sárospatak sorolható, zé tartozik Olaszliszka, Sátorai városok és mezőváros jellegű 1 A jelentéktelen mezővárosok Erdőbénye, Mád és Tállya.

A jelen dolgozat tárgyát ké] Olaszliszka, Sárospatak, Sátor; templomait veszem vizsgálat al

Alaprajzi tipológia

A mezővárosi templomok jelle 15. századra jellemző időszaka ból indult ki a 12. század köze ros stílusának is tekinthetjük.13'

Ebben az építészeti korsz; nyolcszög általában három ok homlokzathoz kapcsolódó tor szakirodalom ezeket falusi ten azonban nem minden esetben ket figyelembe vesszük.

A korszak városi és kolost pozánsabb és legjellemzőbb típ lom egyhajós, osztatlan terű, a < azonos.135 Kialakulásukban foi nése, illetve az általuk ellátott nél nagyobb befogadóképesség rendi előírásokban szereplő kö tett szentély méreteit meg kel születtek meg a boltszakaszo városok esetében a gazdagabt A művészettörténet ezeket a

134 KÖZÉPKOR 1975 436. 135 MŰVÉSZETI SZÓTÁR 32., 2 136 KÖZÉPKOR 1975 538.

KÚT 2005/4. 11

városok, valamint jelentős városfunkciót betöltő mezővárosok közé egy te-lepülés, Sárospatak sorolható. A részleges városfunkciójú mezővárosok kö-zé tartozik Olaszliszka, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj. Az átlagos mező-városok és mezőváros jellegű falvak alá Bodrogkeresztúr, Tarcal és Tolcsva. A jelentéktelen mezővárosok és központi funkciót ellátó falvakhoz kerül Erdőbénye, Mád és Tállya.

A jelen dolgozat tárgyát képező kategóriák alapján tehát Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tarcal, Tokaj és Tolcsva templomait veszem vizsgálat alá.

Alaprajzi tipológia

A mezővárosi templomok jellemző építészeti stílusa, a mezővárosi fejlődés a 15. századra jellemző időszaka miatt, a gótika. A stílus Eszak-Franciaország-ból indult ki a 12. század közepén, egyes vélemények szerint a középkori vá-ros stílusának is tekinthetjük.134

Ebben az építészeti korszakban a legegyszerűbb típusú az egyhajós, a nyolcszög általában három oldalával záródó szentélyű, esetenként a nyugati homlokzathoz kapcsolódó toronnyal ellátott templom. A művészettörténeti szakirodalom ezeket falusi templomokként tartja számon, amely megállapítás azonban nem minden esetben állja meg a helyét, ha alapterületüket, méretei-ket figyelembe vesszük.

A korszak városi és kolostori templomépítészetének kétségtelenül legim-pozánsabb és legjellemzőbb típusa a csarnok- és teremtemplom. A teremtemp-lom egyhajós, osztatlan terű, a csarnoktemplom több hajós, hajóinak magassága azonos.135 Kialakulásukban fontos szerepet játszott a koldulórendek megjele-nése, illetve az általuk ellátott feladat, a prédikálás. Ez utóbbi miatt tágas, mi-nél nagyobb befogadóképességű hajótérre volt szükség, ami mellett azonban a rendi előírásokban szereplő közös imák, zsolozsmák megtartására az elrekesz-tett szentély méreteit meg kellett növelni, hogy a szerzetesek elférjenek. így születtek meg a boltszakaszokkal megnyújtott szentélyek,136 amelyekben a városok esetében a gazdagabb polgárság és a város vezetői foglaltak helyet. A művészettörténet ezeket a templomokat bizonyos mértékig a települések

134 KÖZÉPKOR 1975 436. 135 MŰVÉSZETI SZÓTÁR 32., 258. 136 KÖZÉPKOR 1975 538.

12 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

városiasodásának jeleként értékeli, építésmódjuk, építészeti formáik jobban il-leszkedik a korszak városképébe, mint a román kori templomépületek.137

Magyarországon dél-németországi, főleg bajor, szász, cseh hatásra terjedt el ez a forma a 14. század második felében. A bajor mesterek közül elsősorban a landshuti Hans von Burghausen és Hans Stethaimer nevét kell megemlíte-ni.138 Szerepük az általam vizsgált területen is fontos, az ő nevükhöz, hatásuk-hoz kötik a gyöngyösi és miskolci plébániatemplomokat és ezekhez kapcsoló-dik a debreceni templom is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a Felvidék közvetítő szerepét sem, gondoljunk csak a kassai Szent Erzsébet templomra, amelynek a területre gyakorolt hatására Csemegi József is rámuta-tott. A késő gótikára jellemző és itt is több helyen meglévő, illetve csak rész-leteiben fennmaradt hálóboltozat alapját a prágai székesegyház főszentélyé-nek boltozata képezi, amely Peter Parlerhez köthető, ez lett a közép-európai templomok mintája.13''

Az itt vizsgált terület templomainak alaprajzait áttekintve a következő típusok fordultak elő.14" A már fent említett egyhajós, általában a nyolcszög három oldalával záródó, esetenként egy vagy két boltszakasszal nyújtott szentéllyel épült templomok közé tartozik Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Csenger, Diós-győr, Edelény, Gönc, Gyöngyöspata, Heves, Jánkmajtis, Kótaj, Levelek, Mező-keresztes, Olaszliszka, Pásztó, Sajókaza, Sajószentpéter, Szakoly, Szécsény, Szerencs, Tiszacsege és Visonta középkori plébániatemploma.

Ugyancsak egyhajós, ám a szentély félköríves záródású két templom ese-tében, az egyik Berekböszörmény, a másik Vizsoly. Az első esetben a kutatás bebizonyította, hogy a román körtemplom falának egy részét használták fel a szentély megépítésekor, Vizsoly esetében pedig szintén a korábbi, 13. század eleji falusi templomot bővítették tovább.

Egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomra két példa akad, az egyik a Debrecen melletti Szentgyörgy, a másik Vásárosnamény.

Különleges alaprajzzal rendelkezik Tar 15. századi temploma, amely egy-hajós, szentélyének északi és déli falához egy-egy karéjt építettek. Hasonló tí-pusú templomok a Rajna vidéken, Franciaországban és a Németalföldön for-

137 G A L A V I C S - M A R O S I - M I K Ó - W E H L I 2001 96 . 138 M A G Y A R O R S Z Á G I M Ű V . 6 8 3 . I 3 9 E N T Z 1973/a 106. 140 Helyhiány miatt a teljes adattár nem kerülhetett most közlésre, a legfontosabb adatok a

táblázatokban szerepelnek, a részletek és a szakirodalmi hivatkozások megtekinthetőek ugyan-ilyen című szakdolgozatomban az ELTE BTK Régészettudományi Intézet könyvtárában.

dúlnak elő a 13. század végéig álló ez a megoldás és minden v; zadi átalakítást lehet kapcsolni ezért lehetséges, hogy európai <

Kisnánán a román kori rot átépítették, csak a szentély kap

Háromhajós, álbazilikális s< szikszói.

A csarnoktemplomoknak ct (a nyolcszög három oldalával gyalt területen két példát talált patak 15. századvégi templom

A csarnoktemplomok fejlet lessége azonos. Ennek a szcntc rós, mint a miskolci Avasi te Szent András templom vagy tc Szent Bertalan templom. Ez ul tikus építészetben. A szentéi Franciaországban alakult ki, csúcspontjaként, a 14. század templomtípusa.143 Kialakulásá sok zarándok fordult meg és szent sírjának, illetve ereklyéje

A teremtemplom a csamol tebb már esett szó. Ennek pél valamint Hajdúszoboszló és > ródás érvényesül.

Ezeken felül hét olyan tem zépkori alaprajza csak részben Nagykálló esetében a szentéi) kibánya esetében a hajó egy ré

Az alaprajzok alapján az elsc templomok, valamint a háror templomokat tekinthetjük a lí

141 C A B E L L O 1993 44 -45 . 142 C A B E L L O 1993 64-65 . 327. 143 G A L A V I C S - M A R O S I - M I K C

KÚT 2005/4. 13

dúlnak elő a 13. század végéig.141 Kutatója szerint Magyarországon egyedül-álló ez a megoldás és minden valószínűség szerint Tari Lőrinc, akihez a 15. szá-zadi átalakítást lehet kapcsolni, utazásai közben figyelt fel erre a megoldásra, ezért lehetséges, hogy európai elterjedése után jóval később jelenik meg itt.14-

Kisnánán a román kori rotundát bővítették ki, majd alaprajzát megtartva átépítették, csak a szentély kapott gótikus formát.

Háromhajós, álbazilikális sokszögzáródású templom a mátraverebélyi és a szikszói.

A csamoktemplomoknak egyik változata a háromhajós, nyújtott szentélyes (a nyolcszög három oldalával záródó szentély) típus, amelyre az általam tár-gyalt területen két példát találtam, az egyik Rudabánya, a másik pedig Sáros-patak 15. század végi temploma.

A csarnoktemplomok fejlettebb típusa az, amikor a hajó és a szentély szé-lessége azonos. Ennek a szentélymegoldása változatos. Lehet szentélykörüljá-rós, mint a miskolci Avasi templom, álszentélykörüljárós, mint a debreceni Szent András templom vagy tengelytámpilléres megoldású, mint a gyöngyösi Szent Bertalan templom. Ez utóbbi egyedinek tekinthető a magyarországi gó-tikus építészetben. A szentélykörüljárós illetve kápolnakoszorús megoldás Franciaországban alakult ki, még a román templomépítészet fejlődésének csúcspontjaként, a 14. század első harmadában azonban már a gótika ritka templomtípusa.143 Kialakulásának okát azon templomokban kereshetjük, ahol sok zarándok fordult meg és meg kellett oldani a zarándoklat célját jelentő szent sírjának, illetve ereklyéjének körüljárását.

A teremtemplom a csarnoktemplom „kisebb" változata, eltérésükről fen-tebb már esett szó. Ennek példái Forró, ahol a szentély félkörívesen záródik valamint Hajdúszoboszló és Nyírbátor, ahol a klasszikus gótikus szentélyzá-ródás érvényesül.

Ezeken felül hét olyan templom is szerepel az adattárban, amelyeknek kö-zépkori alaprajza csak részben ismert. Kállósemjén, Kisvárda, Mezőkövesd és Nagykálló esetében a szentély középkori, míg Demecser, Mátészalka és Tel-kibánya esetében a hajó egy része vagy egésze származik a középkorból.

Az alaprajzok alapján az első felvetés az, hogy nyilván a csarnok-, terem-templomok, valamint a háromhajós illetve a nagyobb alapterületű egyhajós templomokat tekinthetjük a leginkább a mezővárosi plébániatemplomok jel-

141 CABELLO 1993 44-45. 142 CABELLO 1993 64-65. 327. és 332. jegyzet 143 GALAVICS-MAROSI-MIKÓ-WEHLI 2001 112.

14 KÚT 2005/4.

lemző formáinak, tekintetbe véve azt is, hogy a városi templomépítkezésekre is érvényes ez a megállapítás. Ha ezt összehasonlítjuk a kritériumrendszer ál-tal adott pontszámokkal, akkor az általam felhasznált kategóriák közül az el-sőbe, vagyis a kisebb városok illetve jelentő városfunkciót betöltő mezővá-rosok közé eső hat település templomai között valóban találunk erre példát. Ebbe a csoportba tartozik a vidék négy legjelentősebb csarnoktemploma, a debreceni, a gyöngyösi, a miskolci és a sárospataki, valamint a szikszói há-romhajós, álbazilikális épület. Gönc az egyetlen ebben a kategóriában, amely-nek nem ismerjük teljes alaprajzát, mint már fentebb is említettem, csak a középkori szentély maradt fenn. Valószínűleg a templom egyhajós lehetett ugyanúgy, mint a mostani, de nagyobb, mint egy falusi templom.

A következő csoportba, a közepes városfunkciójú mezővárosok közé hat tele-pülés tartozik. Ebben is található egy teremtemplom (Nyírbátor), valamint két nagyméretű, egyhajós, az egyik Sajószentpéter, a másik Heves. Részleteiben ismert az ide tartozó Kisvárda és Nagykálló mindkét esetében a fennmaradt részletekből viszonylag nagy templomokra lehet következtetni. A pásztói temp-lom esetében is, amelynek hajója, majdnem 32 méter hosszú, amelynél a mis-kolci plébániatemplom valamivel kisebb is.

A részleges városfunkciót ellátó mezővárosokhoz tartozó 15 település temp-lomai már homogénebbek, itt is a nagyobb, egyhajós típus az általános (Aba-újszántó, Diósgyőr, Olaszliszka, Sajókaza, Szécsény, Szerencs, Telkibánya, Vásárosnamény). Itt is találunk azonban kivételt a vásárosnaményi templom esetében, amely méreteiben sokkal inkább a következő csoporthoz kapcsolódik.

Balmazújváros esetében az Árpád-kori templom került elő ásatások során, amelyet azonban nem tekinthetünk azonosnak a késő középkorival, hiszen a települést a 15. század második felében újratelepítették és ekkor valamivel ke-letebbre is költözött. Természetesen ebben a kategóriában is akadnak olyan te-lepülések, amelyek templomainak alaprajzáról nem tudunk, mint Hatvan, Muhi, Poroszló, Tokaj és Sátoraljaújhely, illetve csak részlete maradt fenn, mint Mezőkövesd esetében, ahol a mai plébániatemplom kápolnája a közép-kori templom szentélye.

A legnépesebb csoport a vizsgált kategóriák közül az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvaké. Az előzőekben leírtakból arra lehetne következtet-ni, hogy ez egy abszolút homogén csoport, amelybe a kisméretű egyhajós templomok tartoznak. Többségük valóban kis, esetleg közepes méretű ilyen templom. így az idetartozó 40 település közül azokat említem csak meg, ame-

KÚT 2005/4.

lyek valamiért ebbe az általáno egyike a mátraverebélyi temploi likális elrendezésű templom. A járó hely volt,144 majd 1400-bai búcsúengedélyt.145 Azt hiszem, alakult ki több középkori építés ben az átlagosnak tekinthető me

Két hajdúsági település. Haj pel, az elsőnek egy tekintélyes í hasonló méretű teremtemploma zad fordulóján veszített gazdasá

Rudabánya bányavárosi miv lés benn fekszik a ma Rudabán; középkorban is elkerültek az ut révén felvirágzott, aminek nyoi noktemplom emelésére, de kés< kítenie kellett, amely, mint majc tésben ekkor lejátszódott folyan feloldani ebben az esetben azt templom között van.

Forró esetében, ahol a közép az elsődleges magyarázata, hog templom szükségeltetett. E mel egyik úton fekszik a Hernád vö erőt és lehetett olyan a lakosság lom felépítéséhez és igényeljen nyező, hogy egy időben a mező tással lehetett rá.147

Az adatok alapján levonhatóak gazdaságilag erősebb település helyzetét méretükben és több í ban, igényességében is. A tehe lomok, a többi pedig nagyméret esetében elmondható, hogy hon

144 CZEGLÉDY-KOPPÁNY 1969 145 CZEGLÉDY-KOPPÁNY 1969 146 GYÖRFFY I. Borsod vármegye 147 SOÓS 1985 501.

KÚT 2005/4. 15

lyek valamiért ebbe az általánosnak tekinthető képbe nem illenek bele. Ezek egyike a mátraverebélyi templom, amely egy nagyméretű háromhajós, álbazi-likális elrendezésű templom. A templom már a 14. század első felében búcsú-járó hely volt,144 majd 1400-ban IX. Bonifác pápától is kapott filiáival együtt búcsúengedélyt.145 Azt hiszem, hogy ez a tény jól indokolja azt, hogy miért alakult ki több középkori építési periódus nyomán ez a hatalmas templom eb-ben az átlagosnak tekinthető mezővárosban.

Két hajdúsági település, Hajdúböszörmény és Hajdúszoboszló is itt szere-pel, az elsőnek egy tekintélyes méretű csarnoktemploma, míg a másiknak egy hasonló méretű teremtemploma van. Ennek oka talán az, hogy a 15-16. szá-zad fordulóján veszített gazdasági szerepéből.

Rudabánya bányavárosi mivolta miatt kapta mezővárosi rangját. A telepü-lés benn fekszik a ma Rudabányai - hegységnek nevezett területen, amelyet a középkorban is elkerültek az utak,146 és bár a település egy időre a bányászat révén felvirágzott, aminek nyomán képes volt egy igényes háromhajós csar-noktemplom emelésére, de később gazdasági helyzetének romlása miatt szű-kítenie kellett, amely, mint majd később látni fogjuk, ellentétes a templomépí-tésben ekkor lejátszódott folyamattal. Úgy tűnik, hogy ezzel az indokkal lehet feloldani ebben az esetben azt az ellentétet, ami a település besorolása és a templom között van.

Forró esetében, ahol a középkorban teremtemplomot emeltek talán az lehet az elsődleges magyarázata, hogy a település esperesi központ volt, ehhez illő templom szükségeltetett. E mellett a település közvetlenül a Kassa felé vezető egyik úton fekszik a Hernád völgyében, ami teremthetett egy olyan gazdasági erőt és lehetett olyan a lakosságszám, hogy elegendő legyen egy ekkora temp-lom felépítéséhez és igényeljen is egy ekkora teret, az sem elhanyagolható té-nyező, hogy egy időben a mezőváros Kassa birtoka volt és ez mindenképp ha-tással lehetett rá.147

Az adatok alapján levonhatóak bizonyos következtetések, vagyis a nagyobb, gazdaságilag erősebb települések templomai tükrözik a mezőváros anyagi helyzetét méretükben és több esetben az építészeti megoldások gazdagságá-ban, igényességében is. A tehetősebbek esetében épülnek fel a csamoktemp-lomok, a többi pedig nagyméretű, de átlagos épület. Az alacsonyabb kategóriák esetében elmondható, hogy homogén típusról van szó, ezek az egyszerű, egy-

144 CZEGLÉDY-KOPPÁNY 1969 33. 145 CZEGLÉDY-KOPPÁNY 1969 33. 146 GYÖRFFY I. Borsod vármegye térképmelléklete 147 SOÓS 1985 501.

16 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

hajós templomok. Az is elmondható azonban, hogy mindig akadnak kivételek, mint fentebb is láthattuk, amelyeknek okait több esetben meg lehet válaszolni, de így is maradnak nyitott kérdések. Meg kell tehát állapítanunk, hogy a templomok alaprajza és ezeknek tipológiája csak egyik szempontja lehet a mezővárosi plébániatemplomok vizsgálatának.

Anders Andrén munkájában a települések gazdaságát kívánta felmérni és ehhez templomaik száma és méretei alapján felállított egy sorrendet.148 Rámu-tatott, hogy az 1200 utáni középkori dániai városokban a gazdaság tükröződik a templomok méreteiben és készített ennek az összefüggésnek az igazolására táblázatokat is.149 Ez a módszer felhasználható a mezővárosok esetében is. így a mezővárosi plébániatemplomok alapterületének és a centralitási pontoknak a viszonyát vizsgáltam meg. A meglévő alaprajzok adatait és a pontszámokat diagramra vetitve arra az eredményre jutottam, hogy az átlagos mezővárosok valamint mezőváros jellegű falvak viszonylag homogén csoportot alkotnak, területük 100-360 m2 közötti, egyetlen kivétel Hajdúböszörmény. A részleges funkciójú mezővárosok templomainak alapterülete 135-480 m2. A közepes városfűnkciót ellátó településeké 310-485 m2, a kisebb városok és jelentős vá-rosfunkciót betöltő mezővárosoké pedig 360-1020 m2. Láthatjuk tehát, hogy kisebb átfedések vannak a kategóriák között, de alapvetően a pontszámok nö-vekedésével az alapterület növekedése is kimutatható. Ezek alapján elmond-ható, hogy a mezővárosok esetében is együtt jár a gazdasági szerep megnöve-kedésével a templom alapterületének megnagyobbítása és alátámasztja - a mindig meglevő kivételek figyelembevételével- a kritériumrendszer eredmé-nyeit.

Az építés ideje, a korábbi templom kérdése

A mezővárosi plébániatemplomok vizsgálatakor fontos áttekinteni, hogy tör-tént-e a 15. század folyamán bővítés vagy átépítés a templomon, hiszen néhány kivételtől eltekintve (pl. Gyöngyös, Miskolc, Szécsény) ebben az időszakban válnak mezővárossá ezek a települések. Erre először Entz Géza hívta fel a fi-gyelmet,15" majd Kubinyi András is érintőlegesen foglalkozott a kérdéssel.151

Ebben az esetben is a centrális helyek csoportbeosztásai szerint tárgyalom a településeket és a templomokat.

148 ANDRÉN 1985 251. 149 ANDRÉN 1985 54-55. 150 ENTZ 1956 332-334. 151 KUBINYI 2000 156-157.

Az általam figyelembe vett leg zül Debrecen esetében nem tu( adatok alapján a 14. század elej második felében pusztító tüzvé a templomtól északra, az egyk( helyén egy kisebb templom ma 1981-ben megtörtént. Egyes vé épült templom, amely megelőz építkezését. Entz Géza szerint tani az 1290-ben említett templ járós szentély a 14. század elej csak később, Nagy Lajos uraik épített templom építési idejét í rábbra.152

A gönci templom építését a Mind Gyöngyös, mind Misi

rán alapjaitól újjáépítik a plébár méretű, nagyobb befogadóképe

Miskolcon arról is tudunk, 1 tésre, sőt a 15. század elején, Miskolc esetében fenn állt az a az Óvárosnak vagy Ó-Miskolc volt. A 15. század közepéről v; zött a Boldogasszony templor részt a város északi fele elég t; tűnik, hogy valamilyen jogi ön kossága olyan mértékben meg: lom. Természetesen ez is össz plébániát is kapott az Újváros, és a hozzákapcsolódó szentély

Szikszó plébániatemplomá században alakult ki. A templc zad folyamán fejezték be a s; korszakra jellemző csillagboltc

Ebben a csoportban majdn időszakban a bővítés vagy épp

152 DEBRECEN TÖRT. I. 1984 1 153 MISKOLC TÖRT. I. 1996 24

KÚT 2005/4. 17

Az általam figyelembe vett legmagasabb kategóriába tartozó templomok kö-zül Debrecen esetében nem tudunk ilyen építkezésről, a templom építését az adatok alapján a 14. század elején fejezték be, és úgy tűnik, hogy a 16. század második felében pusztító tűzvészig nem is változtattak a templomon, azonban a templomtól északra, az egykori Szent András templom északi kápolnájának helyén egy kisebb templom maradványai ismeretesek, melyeknek feltárása az 1981-ben megtörtént. Egyes vélemények szerint ez egy a 12-13. század során épült templom, amely megelőzi a Szent András templom 1290-ben megindult építkezését. Entz Géza szerint azonban ezt a kisebb templomot lehet azonosí-tani az 1290-ben említett templommal, ezt alátámasztja az is, hogy az álkörül-járós szentély a 14. század elején még nem jelenik meg Magyarországon, erre csak később, Nagy Lajos uralkodása alatt kerül sor, tehát az ilyen módon fel-épített templom építési idejét nem tehetjük a 14. század második felénél ko-rábbra.152

A gönci templom építését a 15. század közepére teszik. Mind Gyöngyös, mind Miskolc esetében elmondható, hogy a 15. század so-

rán alapjaitól újjáépítik a plébániatemplomot, tehát ekkor alakítják ki a nagyobb méretű, nagyobb befogadóképességű csarnoktemplomokat.

Miskolcon arról is tudunk, hogy már a 14. század során szükség volt bőví-tésre, sőt a 15. század elején, még az építkezés előtt is történt egy bővítés. Miskolc esetében fenn állt az a különleges helyzet, hogy a város két részének, az Óvárosnak vagy Ó-Miskolcnak és az Újvárosnak külön plébániatemploma volt. A 15. század közepéről van adat arra, hogy már áll a Pece patak ágai kö-zött a Boldogasszony templom.153 Ebben az esetben két dolog történt. Egy-részt a város északi fele elég távol került a templomtól, sőt a forrásokból úgy tűnik, hogy valamilyen jogi önállóságra is szert tett, másrészt a mezőváros la-kossága olyan mértékben megnövekedhetett, hogy szükségessé vált két temp-lom. Természetesen ez is összefügghet azzal, hogy az önállóság miatt önálló plébániát is kapott az Újváros. A sárospataki templom háromhajós csarnoktere és a hozzákapcsolódó szentély a 15. század második felére készült el.

Szikszó plébániatemplomának középkori végleges formája éppen a 15. században alakult ki. A templom a 14-15. század fordulóján épült föl és a szá-zad folyamán fejezték be a szentély és a középhajó boltozását, a szentély a korszakra jellemző csillagboltozatot kapott.

Ebben a csoportban majdnem minden esetben kimutatható tehát az adott időszakban a bővítés vagy éppen a templom építése.

152 DEBRECEN TÖRT. I. 1984 120. 153 MISKOLC TÖRT. I. 1996 249.

18 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

A következő kategóriába tartozók közül a 15. századra teszik építési idejét a kisvárdai és a nagykállói templomnak, amelyeknek csak középkori szentélyét ismerjük. A hevesi templom építési idejét is a 14-15. századra tehetjük, kuta-tása során mérmüves ablakok és gótikus kapuzat felső része került elő, amely ezt a feltevést igazolhatja.

Szintén ekkor, az 1480-as évek végén épült fel a nyírbátori teremtemplom, valamint a sajószentpéteri is. A század elején indult meg a pásztói templom bővítése.

A részleges városfunkciót ellátó települések templomai közül többről is olyan adat áll rendelkezésünkre, hogy a 15. században épült, mint Abaújszántó, Di-ósgyőr, Mezőkövesd és Telkibánya, illetve valamivel korábban, a 14. század közepe táján, mint Szécsény és Olaszliszka.

Balmazújváros esetében már korábban említettük, hogy csak az Árpád-kori templom ismert, nincsen semmi adatunk a későbbi templomról, amit azonban valószínűleg a 15. században építhettek, hiszen a települést is ekkor telepítik újra.

Ebben a csoportban csak egyetlen olyan templomról tudunk, amelynek át-alakítása folyt, ez Sajókaza, ahol a kutatás alapján a bővítés az 1500 körüli időben történhetett.

A legnépesebb kategóriában elmondható az, hogy többségében a 14-15. szá-zadi építésről tudunk. Hajdúböszörmény esetében ez az időpont egy kicsit fel-jebb tolódik a 15. század végére és a 16. század elejére. Arról sem szabad meg-feledkezni, hogy ez egy nagyobb csarnoktemplom.

Szentgyörgy település templomának építési idejét a 13. század első felére helyezték az ásatok. Több periódusa nem is épült és a 16. század második fe-lében már pusztává vált, amiben szerepe lehetett annak, hogy körülbelül fél-úton fekszik a jóval nagyobb Debrecen és Hajdúböszörmény között.

Tar templomának egyik legnagyobb mértékű átalakítása ebben az időszak-ban történt meg, ekkor kapta ma is azonnal kitűnő jellegzetes, egyedi formá-ját, amelynek eredetéről már korábban tettem említést.

Mindegyik kategóriában megfigyelhető mind a két lehetőség, az alapjaitól való újjáépítés vagy nagyobb fokú átalakítás azonban az első két csoportra jel-lemző. Ezekben az esetekben a korábbi plébániatemplomok is már meglehető-sen nagyméretűek voltak, esetenként a késő középkori épületek még ezeket is túlszárnyalták, (pl. Miskolc) Azt mondhatjuk tehát, hogy a nagyobb, fejlettebb gazdasági helyzetben levő mezővárosok lakossága nőtt meg annyira, hogy er-re a bővítésre igény legyen.

A többi csoport esetében a2 ket a 14-15. század során építi] Nagykálló) Itt kell rámutatni a műemléki kutatás, ami pontosa idejét és esetleg a korábbi tei meglétét vagy éppen nem létez kérdés. Mégpedig az, hogy m nagy-részének történeti szakas tizedjegyzék is említi a telepü hány kivétellel - ilyenkor az s; tét feloldásának és a fentebb fe tősége a régészeti kutatás.

Ha már érintettük a korábbi ter hagyni, amelyeknek előzménye centralitási pontszámok csopo mert a fentiek tükrében ezek mi

Már korábban is említettem da, Árpád-kori temploma a ma esetében a mai református temj: helye is ismert, a mai római k; azonban tudunk egy társaskápt esetleg plébániai jogokkal felru

Hasonló eset áll fenn Nagy középkori templomtól távolabl az első templom leégett, majd nyugatra fekvő kápolna töltötte falai ma is láthatóak, és a 15. s; templom.

A legáltalánosabb megoldás az sőbbi templom, esetleg a korá vei. Az első esetre jó példa G periódusok részletei kerültek 1 feltárták a valamivel kisebb e

154 Tudomásom szerint a területei ményei egyenlőre közöletlenek.

155 LUKÁCSY 1980 98-101.

KÚT 2005/4. 19

A többi csoport esetében azt a következtetést lehet levonni, hogy zömü-ket a 14-15. század során építik, előzményük csak nagyon ritkán ismert, (pl. Nagykálló) Itt kell rámutatni arra is, hogy többségében nem volt régészeti-műemléki kutatás, ami pontosabban tisztázhatná az épületek keletkezésének idejét és esetleg a korábbi templomhoz fűződő kapcsolatát, illetve annak meglétét vagy éppen nem létezését. Ez utóbbi kapcsán felvetődik egy fontos kérdés. Mégpedig az, hogy mit tudunk a korábbi templomról. Az adattár nagy-részének történeti szakasza általában úgy kezdődik, hogy már a pápai tizedjegyzék is említi a település templomát, de az építési adatoknál - né-hány kivétellel - ilyenkor az szerepel, hogy a 15. században épült. Az ellen-tét feloldásának és a fentebb feltett kérdés megválaszolásának egyetlen lehe-tősége a régészeti kutatás.

Ha már érintettük a korábbi templomok hiányát, akkor azokat sem szabad ki-hagyni, amelyeknek előzményeiről vannak adataink. Ebben az esetben nem a centralitási pontszámok csoportjai alapján tekintem végig a templomokat, mert a fentiek tükrében ezek megléte esetleges.

Már korábban is említettem Balmazújváros esetét, amely itt is egy jó pél-da, Árpád-kori temploma a mai településtől nyugatra fekszik. Sajószentpéter esetében a mai református templom a 15. században épült ugyan, de elődjének helye is ismert, a mai római katolikus templomtól északkeleti irányban.154 Itt azonban tudunk egy társaskáptalanról is és talán ennek temploma lehetett ez, esetleg plébániai jogokkal felruházva.

Hasonló eset áll fenn Nagykálióban is, ahol az Árpád-kori rotunda a késő középkori templomtól távolabb helyezkedett el.155 Nyírbátorban tudjuk, hogy az első templom leégett, majd az azt követő időben a mai templomtól észak-nyugatra fekvő kápolna töltötte be a plébániatemplom szerepét, melynek alap-falai ma is láthatóak, és a 15. század második felében épült meg a jelenleg álló templom.

A legáltalánosabb megoldás az, amikor a korábbi templom helyére épült a ké-sőbbi templom, esetleg a korábbi részek szerves felhasználásával, beépítésé-vel. Az első esetre jó példa Gyöngyös, ahol a külső kutatás során a korábbi periódusok részletei kerültek felszínre és Miskolc, ahol a mai épületen belül feltárták a valamivel kisebb egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomot.

154 Tudomásom szerint a területen Pusztai Tamás vezetésével megtörtént a feltárás is, ered-ményei egyenlőre közöletlenek.

155 L U K Á C S Y 1980 9 8 - 1 0 1 .

20 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

Mátraverebély, Szikszó, Sárospatak, Sajókaza és Tar esetében a középkor so-rán több építési periódus volt. Mindegyik esetben ismerjük a legkorábbi Mátraverebély, Szikszó és Sárospatak esetében a 12. századra, Taron és Sajó-kazán a 13. századra datált Árpád-kori templomot. Ezektől annyiban tér el a sárospataki templom, hogy az első periódusként meghatározott rotunda a ké-sőbbi templomtól délre feküdt. Vizsolyban a korábbi templomot bővítették az évszázadok során úgy, hogy az eredeti templomhoz hozzáépítettek egy na-gyobb hajót, azonban a korábbit nem bontották el. Berekböszörményben a ku-tatás során kiderült, hogy a román kori rotundát felhasználták a későbbi szen-tély építésekor.

Csengeren a 14. század közepe táján épülhetett a mai templom, előzmé-nyeként a források 1322-ben egy fakápolnát említenek. Itt tehát nem beszélhe-tünk átalakításról, hanem bizonyítható, hogy az épület valóban a 14. század során épült, de nem korábban, mint 1322.

A korábbi templom és a 15. század során kialakult késő középkori templom közti kapcsolat sokféle lehetett.

Az itt vizsgált templomok közül három esetében mutatható ki korábbi temp-lomként rotunda (Berekböszörmény, Nagykálló, Sárospatak). Gervers-Molnár Vera összefoglaló művében magyarországi megjelenésük idejében funkcióju-kat kezdetben királyi kápolnaként, majd várkápolnaként és falusi plébánia-templomként határozta meg.15fi Ez az utóbbi fontos az itt vizsgált templomok esetében. Tudunk róla, hogy a kolostorok mellett fekvő rotundák (pl. Boldva) plébániai szerepet tölthettek be. Azonban az itt vizsgált templomok esetében fel kell tenni a kérdést, hogy valóban rendelkeztek-e plébániai jogokkal. Azt itt mindenképp fontos, hogy mezővárosok esetében többször is ez az előzmé-nye a későbbi, nagyobb templomnak. A kérdés megválaszolásához még to-vábbi kutatások, a mezővárosok területén szélesebb adatgyűjtés szükséges.

156 GERVERS-MOLNÁR 1972 26-32.

hajó alapterület négyzetméterben templom leírása

362.7 egyhajós, nyolcszög nyolcszögü torony

173.45 egyhajós, nyolcszög

165.5 egyhajós, nyolcszög

113.84 egyhajós, nyolcszög rony

728 háromhajós csarnok nyolcszögű torony

egyhajós, téglából c

391.09 egyhajós, nyolcszög

205 cgyhajós.nyolcszög nos szélességű toro

183.92 egyhajós,nyolcszög

350 egyhajós, félköríve

cgyhajós.nyolcszög

1020 csarnoktemplom, te

360.89 háromhajós, sokszö

510 nagyméretű egyhaj

287.04 nagyméretű egyhaj on torony

egyhajós, sokszögz

179.38 egyhajós, nyolcszög

eredetileg körtemp

nyolcszög három o

104.9 egyhajós.sokszögz

156.69 egyhajós,nyolcszög

333.01 háromhajós,főszen kétoldalával záródi

egyhaj ós.nyolcszöj

KÚT 2005/4. 23

Összegzés

A dolgozat célja az volt, hogy több szempontból megvizsgálja a mezővárosi plébánia-templomokat a kritériumrendszer csoportjait felhasználva.

Fontos szempont a méret és alaprajz szerinti vizsgálat. Ennek alapján általánosan azt lehet mondani, hogy a magasabb pontszámú, gazdaságilag fejlettebb és népesebb települések templomai kiemelkednek a többi közül, észrevehetőek a fejlesztő hatások. A kisebb, nem jelentős mezővárosok pedig egy másik, homogénebb csoportot alkotnak.

A fentieket alátámasztja az is, hogy amíg a magasabb kategóriába tartozó templo-mok átépítéseiről tudunk a 14. század végén-15. század elején - amely eme települé-sek kialakulásának, fejlődésének időszaka addig a kisebbek főleg a 15. században épülnek, azonban ez utóbbi kérdés problémájára már korábban felhívtam a figyelmet, vagyis a kutatások hiányára.

Azt lehet megállapítani tehát, hogy a mezővárosi plébániatemplomok között van kategóriák szerinti elkülönülés és ez segíthet a mezővárosiasság megállapításában. Ezek a következtetések szűrődtek le a vizsgált szempontok alapján az Északkelet-Magyarország és az Eszak-Alföld mezővárosi plébániatemplomairól. Egy teljesebb, a mai országhatárokat is átlépő adatgyűjtés sokrétűbb és teljesebb képet adhatna a kö-zépkori Magyarország mezővárosi templomépítészetéről és alátámaszthatná, illetve módosíthatná az itt leírtakat.

Abstract: Parish Churches of Markét Towns in a Town-free Landscape

The subject of this paper is the analysis of parish churches of markét towns, but it requires the investigation of the defmition of markét town. This task is not simple as prominent representatives of Hungárián history made efforts to interpret the defínitíon of markét town and define it more precisely.

When selecting markét towns for this paper 1 used a criteria and scoring system made by András Kubinyi. 1 did not use all the seven groups of this system. I omitted the first two categories, namely the first-rate („primal") towns and the second-rate towns, together with the seventh and last category, namely the villages functioning as centres among the smallest settlements. Selecting the area of North-eastern Hungray was indicated by the fact that in the Middle Ages it was a „townfree" region in the historians' opinion. The so-called real towns - in judiciary meaning - were missing in this area, that is why other settlements in a lower judiciary situation took over their economic role. It helps us notice the way these settlements fulfílled the position of the so-called real towns. This area gives an excellent opportunity to analyse the economic strength and role of these settlements through an indirect result, the church or churches of the settlement.

For selecting the settlements for this paper I used the study of András Kubinyi. I have done the classification of the settlements in Nógrád county and the area of Zemp-lén, which were missing from the mentioned study and presented the results here.

24 KÚT 2005/4.

The analysis of parish churches of markét towns from several points of view was the aim of this paper, using the categories of the criteria system. The examination of size and plan is an important aspect. In accordance with these analyses we can say that churches of higher-scored, economically more developed and more populated settlements emerged from among the others, we can notice the generative effects. The smaller, not so important markét towns form another homogeneous group. The following facts confirm all the above mentioned: we know about the rebuildings of the churches of higher category markét towns at the end of the 14th - beginning of the 15th centuries which is the period of the evolution and development of these settlements. On the other hand the churches of smaller settlements were built mainly in the 15th century, but in this case we face the lack of research work.

We can state there exists a differentiation among parish churches of markét towns by categories and it helps us defíne the judiciary meaning of markét towns. These are the conclusions made in accordance with the analysis of parish churches of markét towns in North-eastern Hungary and the North-Great-Plain. We could get a wider and entire image of parish churches of markét towns with a research of the whole Medieval Hungary (including areas beyond the present country) and this could confirm or modify the conclusions of this paper.

Irodalom

ANDRÉN, 1985. ANDERS, ANDRÉN: Den urbana scerten. Stáderoch samhalle i det medeltida Danmark. Bonn-Malmö, 1985.

AO. V. Anjou-kori oklevéltár V. 1318-1320. Szerk.: KRISTÓ GYULA. Budapest - Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 1998.

AO X. Anjou-kori oklevéltár X. 1326. Szerk.: KRISTÓ GYULA. Budapest - Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2000.

AO XI. Anjou-kori oklevéltár XI. 1327. Szerk.: KRISTÓ GYULA. Budapest - Szeged, Csong-rád Megyei Levéltár, 1996.

AO XXIII. Anjou-kori oklevéltár XXIII. 1339. Szerk.: KRISTÓ GYULA. Budapest - Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 1999.

ÁÚO VIII. Árpádkori új okmánytár. Összeállította: WENZEL GUSZTÁV. Pest, 1870. BÁCSKAI 1965

BÁCSKAI VERA: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a történeti tudomá-nyok köréből. Új sorozat 37. Budapest, Akadémiai, 1965.

BODÓ 1979 BODÓ SÁNDOR: Tokaj - Hegyalja, egy minőségi borvidék körülhatárolása. Ethnographia 90(1979) 4. sz. 480-491.

BOROVSZKY é.n. Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r.t. város. Szerk.: BOROVSZKY SAMU. Budapest, é.n.

BOROVSZKY 1911 Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk.:BOROVSZKY SAMU. Budapest, é.n. [1911]

KÚT 2005/4. 25

CABELLO 1993 CABELLO, JÜAN: A tari Szent Mihály-templom és udvarház. Művészettörténeti füzetek 22. Budapest, Akadémiai, 1993.

CZEGLÉDY-KOPPÁNY 1969 CZEGLÉDY ILONA - KOPPÁNY TIBOR: A mátraverebélyi r.k. templom. In: Magyar Műemlékvédelem 1963-66. Budapest, Akadémiai, 1969. 31-51.

CÉHKATASZTER II. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere II. Szerk.: ÉRI ISTVÁN, NAGY LAJOS, NAGYBÁKAY PÉTER. Budapest, 1975.

CSÁNKI I. 1890 CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet Bu-dapest, 1890.

CSUKOVITS 1997 CSUKOVITS ENIKŐ: Sedriahelyek - megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi szemle 1997/3-4. sz. 363-387.

DEBRECEN TÖRT. I. 1984 Debrecen története. 1693-ig 1. kötet. Szerk.: SZENDREY ISTVÁN. Debrecen, 1984.

ENTZ 1956 ENTZ GÉZA: Könyvismertetés Szűcs Jenő Városok és kézművesség a XV. századi Magyar-országon című könyvéről. Művészettörténeti Értesítő 5 (1956) 332-334.

ENTZ 1973 ENTZ GÉZA: A gótika művészete. Budapest, Corvina, 1973.

ENTZ 1979 ENTZ GÉZA: Gótikus építészetünk településalakító szerepe. Epítés-Epítészettudomány 11 (1979) 17-21.

ESTEI HIPPOLIT 1992 Estei Hippolitpüspök egri számadáskönyvei 1500-1508. Közzéteszi: E. KOVÁCS PÉTER. Eger, Heves Megyei Levéltár, 1992.

F. ROMHÁNYI 2000 F. ROMHÁNYI BEATRIX: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, Pytheas, 2000.

FEJÉR IV.2. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera GEORGII FEJÉR. Tomus Quartus Volumen II. Buda, 1829.

FEJÉR VII. 2. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera GEORGII FEJÉR. Tomus Septimus Volumen II. Buda, 1832.

FEJÉR X. 7. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera GEORGII FEJÉR. Tom. X. Volumen VII. Buda, 1843.

FÜGEDI, 198 l/a. FÜGEDI ERIK: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, Magvető, 1981. 57-89., 470-477.

FÜGEDI, 1981/b. FÜGEDI ERIK: Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, Magvető, 1981. 336-364., 515-519.

GALAVICS-MAROSI-MIKÓ-WEHLI 2001 GALAVICS GÉZA - MAROSI ERNŐ - MIKÓ ÁRPÁD - WEHLI TÜNDE: Magyar mű-vészet a kezdetektől 1800-ig. Budapest, Corvina, 2001.

26 KÚT 2005/4. KÚT 2005/4.

GERVERS-MOLNÁR 1972 GERVERS - MOLNÁR VERA: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti füzetek 4. Budapest, Akadémiai, 1972.

GYÖRFFY I. GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. kötet A-CS. Bu-dapest, Akadémiai, 1966.

GYÖRFFY III. GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötet H-K. Budapest, Akadémiai, 1987.

GYÖRFFY IV. GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. kötet L-P. Bu-dapest, Akadémiai, 1998.

HELLER 1981 HELLER, GEORG: Comitatus Zemp/iniensis. Veröffentlichungen des Finnisch - Ugrischen Seminars an der Universitat München. Serie A: Die historischen Ortsnamen von Ungarn. Band 13. München, 1981.

HŐGYE 1981 HŐGYE ISTVÁN: Hegyaljai vásárok, piacok 1711-1849. Borsodi Levéltári Évkönyv IV. Miskolc, 1981. 83-101.

J. DANKÓ 1999 J. DANKÓ KATALIN: Vár és város a XVII - 18. században. In: In memóriám Németh Gábor. Zemplén népessége, települési, tanulmányok Németh Gábor emlékére. Sárospatak, Rákóczi Múzeum, 1999. 51-62.

JAKÓ 1990 A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei II. kötet (1485-1556). Közzéteszi: JAKÓ ZSIG-MOND. Budapest, Akadémiai, 1990.

KÁLDY NAGY 1985 KALDY NAGY GYULA: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. Budapest, Pest Megyei Levéltár, 1985.

KÖZÉPKOR 1975 SÓDOR ALAJOS: Gótikus építészet. Az építészet története. Középkor. Budapest, Tan-könyvkiadó, 1975.

KMTL Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk.: KRISTÓ GYULA. Budapest, Akadémiai, 1994.

KUBINYI 1971 KUBINYI ANDRAS: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjé-nek kérdéséhez. Telepiiléstadományi közlemények 23 (1971) 58-78.

KUBINYI 1999/a KUBINYI ANDRAS: Központi helyek a középkor végi Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyékben. A Hermán Ottó Múzeum évkönyve 37 (1999) Miskolc, 1999. 499 - 518.

KUBINYI 1999/b KUBINYI ANDRAS: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyar-országon. Budapest, METEM, 1999.

KUBINYI 2000 KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és vásárfejlődés a középkori Alföldön és az Alföld szé-lén. Dél-alföldi évszázadok 14. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2000.

LUKÁCS Y 1980 LUKÁCSY GÁBOR: Elpusztult roti (1980) 98-101.

MAGYARORSZÁGI MŰV. Magyarországi művészet 1300-1471 Akadémiai, 1987.

MAJCHER 1994 MAJCHER TAMÁS: A középkori 5 ban. Studia Miskolcinensia 1. Sze História Hungáriáé Superioris Alapíl

MÁLYUSZ, 1953. MÁLYUSZ ELEMI ság történetéhez Magyarországon c pest, Akadémiai, 1953. 128-191.

MISKOLC TÖRT. I. 1996 Miskolc története I. A kezdetektől 1 Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és

MMT III. 1954 Nógrád megye műemlékei. Magyarc 1954.

MON. VAT. 1/1. Monumenta Vaticana Hungaria. Pápai tizedszedők száma,

MŰVÉSZETI SZÓTÁR Művészeti szót MVM IX. Szerencs. Magyar városok m NÉMETH 1990

NÉMETH GÁBOR: Hegyaljai mei Magyar Nemzeti Múzeum, 1990.

NÓGRÁD 1997 Nógrád megye kézikönyve. Magyari dor. H. n„ CEBA, 1997.

NÓGRÁD MŰEMLÉKJEGYZÉK szerkesztette: FRICS GYULA. Sal;

OROSZ 1960 OROSZ ISTVÁN: A hegyaljai me; a szőlőbirtok hatásaira. In: Agrár 1960. 3-70.

ROMÁN 1966 ROMÁN JÁNOS: Zemplén meg} XVI-17. században. In: Jobbágyiét sának korszakában. Tanulmányoi Szerk.: MAKKA1 LÁSZLÓ. Buda]

SCHRAUF II. 1892 DR. SCHRAUF KÁROLY: Magy bécsi egyetemen. Budapest, 1892.

SCHRAUF III. 1893 DR. SCHRAUF KÁROLY: Magy lók-háza lakóinak jegyzéke (1493-

KÚT 2005/4. 27

LUKÁCSY 1980 LUKACSY GÁBOR: Elpusztult rotundák Szabolcs megyében. Archaeologiai értesítő 107 (1980) 98-101.

MAGYARORSZÁGI MŰV. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. I. kötet Szerk.: MAROSI ERNŐ. Budapest, Akadémiai, 1987.

MAJCHER 1994 MAJCHER TAMÁS: A középkori Szécsény. In: Város és társadalom a XVI - 18. század-ban. Studia Miskolcinensia 1. Szerk.: Bessenyei József, Fazekas Csaba. Miskolc, Pro História Hungáriáé Superioris Alapítvány, 1994. 19-26.

MÁLYUSZ, 1953. MÁLYUSZ ELEMÉR: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a paraszt-ság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: SZÉKELY GYÖRGY. Buda-pest, Akadémiai, 1953. 128-191.

MISKOLC TÖRT. I. 1996 Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig. Szerk.: KUBINYI ANDRÁS. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Hermán Ottó Múzeum, 1996.

MMTIII. 1954 Nógrád megye műemlékei. Magyarország műemléki topográfiája III. Budapest, Akadémiai, 1954.

MON. VAT. 1/1. Monumenta Vaticana Hungáriáé. 1/1. Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai 1281-1375. Budapest, 1887.

MŰVÉSZETI SZÓTÁR Művészeti szótár. Szerk.: VÉGH JÁNOS. Budapest, Corvina, 1997. MVM IX. Szerencs. Magyar városok monográfiája IX. Budapest, 1931. NÉMETH 1990

NÉMETH GÁBOR: Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a XVII-18. századból. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990.

NÓGRÁD 1997 Nógrád megye kézikönyve. Magyarország megyei kézikönyvei 12. Főszerk.: dr. Kasza Sán-dor. H. n„ CEBA, 1997.

NÓGRÁD MŰEMLÉKJEGYZÉK Nógrád megye részletes műemlékjegyzéke I-III. Irta és szerkesztette: FRICS GYULA. Salgótarján, 1987.

OROSZ 1960 OROSZ ISTVÁN: A hegyaljai mezővárosok társadalma a 17. században különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira. In: Agrártörténeti tanulmányok, szerk.: Szabó István Budapest, 1960. 3-70.

ROMÁN 1966 ROMÁN JÁNOS: Zemplén megye falusi és mezővárosi iparának termelési viszonyai a XVI-17. században. In: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulá-sának korszakában. Tanulmányok Zemplén megye XV1-17. századi agrártörténetéből. Szerk.: MAKKAI LÁSZLÓ. Budapest, Akadémiai, 1966. 561-629.

SCHRAUF II. 1892 DR. SCHRAUF KÁROLY: Magyarországi tanulók külföldön II. Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Budapest, 1892.

SCHRAUF III. 1893 DR. SCHRAUF KÁROLY: Magyarországi tanulók külföldön III. A krakói magyar tanu-lók-háza lakóinak jegyzéke (1493-1558). Budapest, 1893.

28 KÚT 2005/4.

SCHRAUF IV. 1902 DR. SCHRAUF KAROLY: Magyarországi tanulók külföldön IV. A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig. Budapest, 1902.

SOÓS 1985 SOÓS IMRE: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Budapest, Szent István Társulat, 1985.

SZÉKELY 1961 SZÉKELY GYÖRGY: Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV-16. században. Agrártörténeti Szemle 3 (1961) 3-4. sz. 309-344.

SZŰCS 1955 SZŰCS JENŐ: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, Művelt Nép, 1955.

TOKAJ ÉS VIDÉKE 1930 Tokaj és vidéke. Magyar városok monográfiája. Budapest, 1930.

TÓTH 1994 TÓTH PÉTER: Szempontok a borsodi mezővárosok középkori és kora újkori történetének vizsgálatához. In: Város és társadalom a Xl^I-18. században. Studia Miskolcinensia 1. Szerk.: Bessenyei József, Fazekas Csaba. Miskolc, Pro História Hungáriáé Superioris Ala-pítvány, 1994. 113-124.

TÖRTÉNETI NÉVTÁR 1915 A váci egyházmegye történeti névtára. Vác, 1915.

VSZ XI. Vármegyei SzociográfiákXI. Zemplén vármegye, h.n. 1940. ZICHY IV. Zichy okmánytár IV. kötet. Szerk.: NAGY IMRE, NAGY IVÁN, VÉGHELYI

DEZSŐ. Budapest, 1878. ZÓLYOMI 1997

ZÓLYOMI JÓZSEF: Balassagyarmat. Nógrád megye települései 10. Horpács, Mikszáth, 1997.

ZsO. I. Zsigmond-kori oklevéltár I. 1387-1399. Összeállította: MÁLYUSZ ELEMÉR. Buda-pest, Akadémiai, 1951.

ZsO II/1. Zsigmond-kori oklevéltár II/l. 1400-1406. Összeállította: MÁLYUSZ ELEMÉR. Bu-dapest, Akadémiai, 1956.

ZsO II/2. Zsigmond-kori oklevéltár II/2. 1407-1410. Összeállította: MÁLYUSZ ELEMÉR. Bu-dapest, Akadémiai, 1958.

ZsO III. Zsigmond-kori oklevéltár III. 1411-1412. Szerk.: MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát ki-egészítve BORSA IVÁN. Budapest, Akadémiai, 1993.

ZsO IV. Zsigmond-kori oklevéltár IV. 1413-1414. Szerk.: MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát ki-egészítve BORSA IVÁN. Budapest, Akadémiai, 1994.

ZsO V. Zsigmond-kori oklevéltár V. 1415-1416. Szerk.: MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát kiegé-szítve BORSA IVÁN. Budapest, Akadémiai, 1997.

ZsO VI. Zsigmond-kori oklevéltár VI. 1417-1418. Szerk.: MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát ki-egészítve BORSA IVÁN. Budapest, Akadémiai, 1999.

ZsO VII. Zsigmond-kori oklevéltár VII. 1419-1420. Szerk.: MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát ki-egészítve BORSA IVÁN. Budapest, Akadémiai, 2001.