SZABÓ G. GÁBOR 2 Bevezetés 1.1. Kutatási célok és területek 1.1. Kutatási célok és területek Jelen tanulmány alapjául szolgáló kutatás célja az új kihívásokkal a gya- korlatban is szembenézõ holland mezõgazdasági szövetkezés lényegének vizsgálata volt, fõként gazdasági nézõpontból – egy adott „szövetkezeti identitás” koncepció 3 szerint. A vizsgálat elsõsorban a marketing- és fel- dolgozó- (alapvetõen tej-) szövetkezetekre vonatkozott, mivel elsõsorban ebben a körben zajlanak azok a legérdekesebb változások, melyek jelzik a jövõben bekövetkezõ trendek, átalakulások fõ irányát. 1.2. Kutatási módszerek és források 1.2. Kutatási módszerek és források Alapvetõen szakirodalmi tájékozódás és interjúk készítése jelentette a kutatás alapját, melyet mûködõ szövetkezetek meglátogatása és kon- zultációk egészítettek ki. Ezt követõen a 2. pontban vázolt koncepció szerint történt az ismeretek rendszerezése és feldolgozása. Ennek meg- felelõen, a legfontosabb forrásoknak – a NCR és a WAU könyvtárában fellelhetõ szakirodalmi munkákon kívül – az interjúk és látogatások során készített jegyzetek és az ott kapott tájékoztató anyagok bizonyul- tak. Az irodalomjegyzékben azonban – terjedelmi korlátok miatt – csak a legfontosabb és közvetlenül felhasznált szakirodalmi munkák talál- hatóak meg. A „szövetkezeti identitás” közgazdászszemmel 2.1. A „szövetkezeti identitás” elemei 2.1. A „szövetkezeti identitás” elemei Jelen tanulmány és a további kutatások folyamán a „szövetkezeti iden- titás” koncepciót fogjuk használni kiindulási pontként a mezõgazda- sági szövetkezés alapvetõ összefüggéseinek feltárásához. Ahhoz, hogy a holland (és a késõbbi kutatások során természetesen a magyar) me- zõgazdasági szövetkezeti rendszert megfelelõen elemezni tudjuk, szük- ség van az ún. szövetkezeti identitás elemeinek vizsgálatára. A koncep- ció legfontosabb részei: a „szövetkezet” definíciója, a szövetkezetek alapvetõ céljai és az elérésükhöz szükséges funkciók (szerepek), vala- mint az ún. szövetkezeti alapelvek, melyek bizonyos tekintetben „meg- jelenítik” a szövetkezetek lényegét 4 , s ezért természetesen a „szövet- kezeti identitás” szerves részét képezik. Elsõ pillantásra az elõzõekben vázolt koncepció igen nagy hasonlósá- got mutat a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) által kihirde- tett új szövetkezeti identitás 5 egyes elemeivel. Az utóbbi identitás-felfo- gás fõbb részei: „Szövetkezeti identitás” és a holland mezõgazdasági szövetkezés 1 Létrejött a gazdasági civil parlament Ez év májusában a Civil Fóru- munkon tárgyaltuk az Együttmû- ködés, Érdekvédelem és Szakma- iság a civil szférában kérdéseket. Hisszük és valljuk, hogy ma ja- vunkra alakulnak a demokrácia le- gitim intézményei. Ezekhez akar- juk sorba állítani jól mûködõ saját civil intézményrendszerünket. Most hiteles demokráciára várunk s érte cselekszünk. Az idõszerû témaválasztásunk tizenkét éves civil társadalmi moz- galmunk után lehetõséget nyújt felmérni, tisztázni a helyét, szere- pét a társadalmunkban és a viszo- nyát a közvetlen környezõ vilá- gunkkal szemben. Az erdélyi magyar civil szféra jelentõs tényezõjévé vált kisebb- ségi önépítkezésünknek. A több mint 2000 civil szervezet állandó mozgásba van, szervez, cselek- szik, mûködik. Bátran mondhatjuk, hogy megbízható tartópillére ki- sebbségi társadalmunknak, meg- határozóan jelen van közössé- günk életében. Kultúrintézményeink megsoka- sodtak, az oktatás-nevelés terüle- tén mûködõk vállalkoznak az ok- tatásszervezésre az óvodaitól a felnõttoktatásig. a civil szféra vál- lalkozik a nagyon súlyos állapotot örökölt mûemlékeink és környeze- tünk védelemére, a lesújtó szoci- ális életkörülmények javítására szervezeteket, intézményeket ala- kított, létrejöttek és megsokasod- tak a gazdaságfejlesztõ intézmé- nyek, hogy teret nyerjen közösségünk az alakuló piacgaz- MEMENTO 1 A tanulmány megírását a Magyar Ösztöndíj Bizottság által adományozott és a holland NUFFIC szervezet által szponzorált ösztöndíj, illetve az OTKA F025983 és F038082 sz. OTKA témák tették lehetové. Külön köszönet a Holland Szövetkezeti Tanács (NCR) és a Wageningeni Agrártudományi Egyetem (WAU) kollektívájának, mindenekelõtt prof. dr. Gert van Dijknak és Onno- Frank Bekkumnak sokszínû és önzetlen segítségükért. 2 Tudományos fõmunkatárs, Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, [email protected] 3 A szerzõ által használt „szövetkezeti identitás” koncepciót a más források (többek között a Szövetkezetek Nemzetközi Szö- vetsége) által használtaktól formailag az „idézõjelek használata”, lényegileg a 2. pontban leírtak különböztetik meg. 4 IHRIG Károly elméletének (lásd: IHRIG 1937) és az SZNSZ határozattervezetének szövetkezeti alapelveket alapul vevõ rövid összehasonlítását adja: SZABÓ (1993a). 5 Az SZNSZ által kidolgozott új szövetkezeti identitás megfogalmazását lásd: SZNSZ (1995) – magyarul, MACPHERSON (1994) – angolul.
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
S Z A B Ó G . G Á B O R 2
Bevezetés1.1. Kutatási célok és területek 1.1. Kutatási célok és területek
Jelen tanulmány alapjául szolgáló kutatás célja az új kihívásokkal a gya-korlatban is szembenézõ holland mezõgazdasági szövetkezés lényegénekvizsgálata volt, fõként gazdasági nézõpontból – egy adott „szövetkezetiidentitás” koncepció3 szerint. A vizsgálat elsõsorban a marketing- és fel-dolgozó- (alapvetõen tej-) szövetkezetekre vonatkozott, mivel elsõsorbanebben a körben zajlanak azok a legérdekesebb változások, melyek jelzika jövõben bekövetkezõ trendek, átalakulások fõ irányát.
1.2. Kutatási módszerek és források1.2. Kutatási módszerek és forrásokAlapvetõen szakirodalmi tájékozódás és interjúk készítése jelentette akutatás alapját, melyet mûködõ szövetkezetek meglátogatása és kon-zultációk egészítettek ki. Ezt követõen a 2. pontban vázolt koncepciószerint történt az ismeretek rendszerezése és feldolgozása. Ennek meg-felelõen, a legfontosabb forrásoknak – a NCR és a WAU könyvtárábanfellelhetõ szakirodalmi munkákon kívül – az interjúk és látogatásoksorán készített jegyzetek és az ott kapott tájékoztató anyagok bizonyul-tak. Az irodalomjegyzékben azonban – terjedelmi korlátok miatt – csaka legfontosabb és közvetlenül felhasznált szakirodalmi munkák talál-hatóak meg.
A „szövetkezeti identitás” közgazdászszemmel2.1. A „szövetkezeti identitás” elemei2.1. A „szövetkezeti identitás” elemei
Jelen tanulmány és a további kutatások folyamán a „szövetkezeti iden-titás” koncepciót fogjuk használni kiindulási pontként a mezõgazda-sági szövetkezés alapvetõ összefüggéseinek feltárásához. Ahhoz, hogya holland (és a késõbbi kutatások során természetesen a magyar) me-zõgazdasági szövetkezeti rendszert megfelelõen elemezni tudjuk, szük-ség van az ún. szövetkezeti identitás elemeinek vizsgálatára. A koncep-ció legfontosabb részei: a „szövetkezet” definíciója, a szövetkezetekalapvetõ céljai és az elérésükhöz szükséges funkciók (szerepek), vala-mint az ún. szövetkezeti alapelvek, melyek bizonyos tekintetben „meg-jelenítik” a szövetkezetek lényegét4 , s ezért természetesen a „szövet-kezeti identitás” szerves részét képezik.
Elsõ pillantásra az elõzõekben vázolt koncepció igen nagy hasonlósá-got mutat a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) által kihirde-tett új szövetkezeti identitás5 egyes elemeivel. Az utóbbi identitás-felfo-gás fõbb részei:
„Szövetkezet i ident i tás” és a hol land mezõgazdasági szövetkezés 1Létrejött
a gazdasági civil parlament
Ez év májusában a Civil Fóru-munkon tárgyaltuk az Együttmû-ködés, Érdekvédelem és Szakma-iság a civil szférában kérdéseket.
Hisszük és valljuk, hogy ma ja-vunkra alakulnak a demokrácia le-gitim intézményei. Ezekhez akar-juk sorba állítani jól mûködõ sajátcivil intézményrendszerünket.Most hiteles demokráciára várunks érte cselekszünk.
Az idõszerû témaválasztásunktizenkét éves civil társadalmi moz-galmunk után lehetõséget nyújtfelmérni, tisztázni a helyét, szere-pét a társadalmunkban és a viszo-nyát a közvetlen környezõ vilá-gunkkal szemben.
Az erdélyi magyar civil szférajelentõs tényezõjévé vált kisebb-ségi önépítkezésünknek. A többmint 2000 civil szervezet állandómozgásba van, szervez, cselek-szik, mûködik. Bátran mondhatjuk,hogy megbízható tartópillére ki-sebbségi társadalmunknak, meg-határozóan jelen van közössé-günk életében.Kultúrintézményeink megsoka-sodtak, az oktatás-nevelés terüle-tén mûködõk vállalkoznak az ok-tatásszervezésre az óvodaitól afelnõttoktatásig. a civil szféra vál-lalkozik a nagyon súlyos állapototörökölt mûemlékeink és környeze-tünk védelemére, a lesújtó szoci-ális életkörülmények javításáraszervezeteket, intézményeket ala-kított, létrejöttek és megsokasod-tak a gazdaságfejlesztõ intézmé-nyek, hogy teret nyerjenközösségünk az alakuló piacgaz-
M E M E N T O
11 A tanulmány megírását a Magyar Ösztöndíj Bizottság által adományozott és a holland NUFFIC szervezet által szponzoráltösztöndíj, illetve az OTKA F025983 és F038082 sz. OTKA témák tették lehetové. Külön köszönet a Holland Szövetkezeti Tanács(NCR) és a Wageningeni Agrártudományi Egyetem (WAU) kollektívájának, mindenekelõtt prof. dr. Gert van Dijknak és Onno-Frank Bekkumnak sokszínû és önzetlen segítségükért.22 Tudományos fõmunkatárs, Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, [email protected] A szerzõ által használt „szövetkezeti identitás” koncepciót a más források (többek között a Szövetkezetek Nemzetközi Szö-vetsége) által használtaktól formailag az „idézõjelek használata”, lényegileg a 2. pontban leírtak különböztetik meg.44 IHRIG Károly elméletének (lásd: IHRIG 1937) és az SZNSZ határozattervezetének szövetkezeti alapelveket alapul vevõ rövidösszehasonlítását adja: SZABÓ (1993a).55 Az SZNSZ által kidolgozott új szövetkezeti identitás megfogalmazását lásd: SZNSZ (1995) – magyarul, MACPHERSON (1994)– angolul.
– a szövetkezet definíciója,– a (mozgalom szempontjából) lényeges értékek felsorolása,– és a szövetkezeti alapelvek (felülvizsgált) listája.A két identitáskoncepció között azonban fontos különbségek találha-
tóak. A leglényegesebb eltérés, hogy a második változat igen erõsen szo-ciális és ideológiai színezetû, míg az elsõ praktikusabb, inkább alkalmasa közgazdasági elemzésre. Az egész felsorolás, sõt maga a megfogalma-zás mikéntje, a szóhasználat is egyfajta ideologisztikus atmoszférát te-remt a SZNSZ-koncepció körül, mely elsõsorban a szövetkezetek szoci-ális-kulturális szerepét és jelentõségét emeli ki meghatározásában. Ezzelellentétben a szerzõ által a továbbiakban használt „szövetkezeti identi-tás” koncepció a definíción és az alapelveken kívül tartalmazza a szövet-kezetek alapvetõ céljait és az azok megvalósításához szükséges funkci-ókat (szerepeket) az adott területre (pl. ország és/vagy tevékenységikör-szektor stb.) és (általában) bizonyos idõszakra vonatkozólag. Az elõ-zõ kiegészítõ elemek segítségével a szövetkezetek gazdasági lényegét, je-lentõségét és hatását pontosabban lehet megközelíteni.
Az utóbbi cél elérésének érdekében meg kell különböztetnünk a szövet-kezetek alapvetõ célját és az eléréséhez szükséges funkciókat (szerepe-ket). Egy határozott, világos „szövetkezeti identitás” esetében (figyelembevéve például az adott országot, ágazatot és tevékenységi kört-szektort) a fõcél változatlan, csupán a megvalósításához szükséges funkciók változnak,összhangban a világban lezajló új fejleményekkel. Mivel az SZNSZ-állás-foglalás – jellegébõl adódóan – csupa általános célt fogalmaz meg (a de-finícióba burkoltan), és nem tartalmaz semmi utalást a funkciók (szere-pek) vonatkozásában, ezért azt a következtetést kell levonnunk, hogygazdasági szempontból nem elégséges alap a szövetkezés lényegének ameghatározására.
Különösen igaz ez az alapvetõen gazdasági nézõpontot tükrözõ holland„szövetkezeti identitás” esetében, ezért jelen tanulmány keretében – amár ismertetett – elsõ koncepció lesz az elemzés váza.
2.2. A „szövetkezet” definíciója2.2. A „szövetkezet” definíciójaJól ismert tény, hogy a szövetkezeti elméletben és jogi szabályozásában aszövetkezetek fogalmának sokfajta megfogalmazását találhatjuk meg, me-lyek sokszor alapvetõen különböznek egymástól. Ezek kiötlõinek többsé-ge általában a szövetkezet rövid összefoglalásának fogja fel „gyermekét”,s igyekszik minden lényeges ismérvet abba besûríteni. Valójában ezek nemelégséges eszközök a szövetkezés lényegének feltárására, s fõként nemazok közgazdasági szempontból. Ennek ellenére azonban szükséges defi-niálnunk, legalábbis körülírnunk, hogy mit értünk szövetkezet alatt jelentanulmányban. Az alapvetõ amerikai elképzelés, amelyet a holland felfo-gás is tükröz, igen röviden megfogalmazva a következõ:
„A szövetkezet olyan vállalkozási forma, melynek igénybevevõi egybentulajdonosai is annak, és egyben igazgatják is azt, valamint a haszonból azigénybevétel alapján részesednek.” (BARTON 1989a: p.1)
Lényeges az ún. hármas egység: tulajdonos (kockázatviselõ) – irányí-tó (fõbb döntéseket hozó) – használó (a szövetkezet szolgáltatásait
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M2daságban, az egyházak ma márigen számos civil intézményei,kollégiumai, diakóniai házai állnakaz erdélyi magyar közösség szol-gálatára.
A civil társadalom teszi mindeztannak a reményében, hogy közös-ségünk kilábal abból a háládatlansorsból, amelybe a történelem kö-zel száz éve taszította. A civil szfé-ra fejlõdése, az önépítkezése, tar-solyába hordja az önrendelkezésmegvalósításának lehetõségét,amely talán pontot tehet az itthon-maradásunk nagy veszélyére, amásodrendûség állapotára, mertamíg közösségünk tagjai nem ér-zik magukat itthon jól, szabadnak,s egyenlõnek bárkivel szemben,csak a fogyatkozásunkra számít-hatunk.
Ezeknek az igényeknek a je-gyében tartjuk alapvetõnek azegyüttmûködést és a partneri kap-csolatok kialakítását a közössé-günk életét meghatározó mindentényezõvel, mindenki számára biz-tosítva az egyenlõséget és a sza-bad cselekvési lehetõséget, kizár-va a közösségen belüli bármelyalárendeltségi állapotot. Egyegészséges, igazságos, jó szelle-mû közösség kialakításáért tárgyal-juk ma és holnap a civil szféra éspolitikum közötti együttmûködéskérdését.
A Civil Fórum gazdasági szek-ciója a már elõtte egy évvel felve-tett igény megvalósítását tette le-hetõvé, és 22 szervezet létrehoztaa Gazdasági Civil Parlamentet.
A Gazdasági Civil Parlamentegy olyan önkéntességen alapulószervezõdés, amelynek tagjai agazdasági civil szervezetek, agazdasági élet bármely területéntevékenykedõ civil nonprofit-orien-tált közösségek – egyesületek,
igénybe vevõ) megléte, melynek értelmében a tagok egyszerre tulajdo-nosai a szövetkezetnek, tehát viselik a kockázatot, meghozzák a fõbbdöntéseket a (közös) vállalkozást illetõen, és forgalmat bonyolítanak lea szövetkezettel, azaz igénybe veszik a szövetkezetet, mely a vállalkozásgazdasági tevékenységének alapja.
Bár egészében véve a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) ál-tal 1995 szeptemberében megfogalmazott „új” szövetkezeti identitás nemalkalmas alap célunk elérésére, kiindulópontja a szövetkezet definíciója,meghatározása érdekes lehet az elõbb említett koncepcióval és a késõb-biek során említendõ holland definícióval összehasonlítva:
„A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önkéntesenegyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturálisszükségleteiket és törekvéseiket kielégítsék egy közös tulajdonú és demok-ratikusan irányított vállalaton keresztül.” (SZNSZ, 1995: p.77)
2.3. Szövetkezeti célok és funkciók2.3. Szövetkezeti célok és funkciókÁltalánosságban kijelenthetjük, hogy a megalakításra, létezésre ösztönzõ iga-zi, valódi szükség megléte központi jelentõségû a szövetkezetek hosszú távúfennmaradását illetõen. Annak érdekében, hogy (a piacgazdaságban) haté-kony eszközei legyenek a tagoknak, az (általában gazdasági) ösztönzõk léte-zése alapvetõ fontosságú az elsõdleges szövetkezetek megalakítása és (szá-mos esetben) azok központba szervezése során. A holland és a dán„gyakorlati” szövetkezés igen jó példák a valós gazdasági szükség kiemelke-dõ szerepének hangsúlyozására a rugalmas és életképes szövetkezeti rend-szer – alulról felfelé – történõ kialakításában.
Mindazonáltal az adott körülmények és szituáció fogja meghatároz-ni (legalábbis mûködõ piacgazdaságban), hogy mely célok emelkednekki meghatározott (gazdasági) feltételek között. Alapvetõen két nagy cso-portot különböztethetünk meg: a gazdasági és a szociális, társadalmicélok csoportját. Egyes szövetkezetek, szövetkezeti mozgalmak kitûz-hetnek maguknak többfajta célt is, például gazdaságiakat és szociálisa-kat egyaránt. Természetesen elõfordulhatnak egyéb fajták (politikai, val-lási, kulturális stb. célok) is, ezek azonban – témánk szempontjából –nem relevánsak. Összességében tehát a „szövetkezeti identitás” gazda-sági szempontú megközelítéséhez (piacgazdasági körülmények között)az elsõ két csoport az alapvetõ fontosságú mint kiindulópont.
Mint már a 2.1. pontban érintettük, kiemelkedõ fontosságú elválaszta-ni az alapvetõ célokat és a funkciókat (szerepeket) annak érdekében,hogy egy bizonyosfajta szövetkezés rugalmasságát és sikerét magyaráznitudjuk. A holland példa, amely a tanulmányban található, nagyon jól alá-húzza az említett megkülönböztetés fontosságát.
Mielõtt rátérnénk a „szövetkezeti identitás” utolsó, de nagyon lénye-ges elemére, figyelembe kell vennünk azt a háromfajta alapvetõ kap-csolatot, mely fennállhat a tag és a szövetkezet között (Van Dijk1994/1995):
1) termék-vonalon,2) tõke tekintetében és3) igazgatási-ellenõrzési vonatkozásban.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 3társaságok, alapítványok, körök,klubok. Demokratikus képvisele-ten alapuló érdekképviseleti és ér-dekérvényesítési fórum.
A Gazdasági Civil Parlamentpartnerségi integrációs alapelvei:önkéntesség és kezdeményezésiszabadság; egyenjogúság és há-lózati jelleg; alá- és fölérendeléskizárása; teljességi igények és akötelezettség terhe elutasítása;érdekeltség érvényesítése; önér-dekû nyomulások elutasítása;szakmaiság, hitelesség, teljesítõ-képesség; közösségi elkötelezett-ség és együttmûködési készség;partnerségi korrektség és megbíz-hatóság; értékteremtõ- és érdek-képviseleti alkalmasság; közössé-gi képviseletek demokratikuskontrollja; civil nyilvánosság ésnyitottság.
A Gazdasági Civil Parlamentcélja a romániai magyar civil szer-vezetek szakmai szolidaritásonalapuló összefogása a közösséggazdaságának hosszú távú fej-lesztésére az alábbi elvek szerint:a szolidaritás, teljes egyenlõségalapján a szétszórt erõk közös cé-lok iránti egyesítése; kölcsönössegítségnyújtás a gazdasági jelle-gû civil szervezetek között, szoli-daritás; összetartó kapocs a szak-mai szervezõdések számára,bármilyen közös cél elérésében;érdekérvényesítés és érdekvéde-lem; kölcsönös információcsere;erõösszpontosítás szakképzésre;a civil társadalom és a hivatalos-ság közötti közvetítés; javaslatokkidolgozása és elõterjesztése a ci-vil szférát érintõ országos szabá-lyozásra; a kisebbek bátorítása, agyengébbek és az erõsek továbbbuzdítása a céljaik elérésére.
A Gazdasági Civil Parlamentszerkezeti és mûködési rendsze-
Az ún. gazdasági szövetkezeti alapelvek és az ún. arányos-ság-típusú alapelvek (lásd 3.4. pont) természetesen az utób-bi három fõ vonalon alapulnak, hiszen ezek a szövetkezet éstag közötti kapcsolattal összhangban alakultak ki.
2.4. Az ún. szövetkezeti alapelvek 2.4. Az ún. szövetkezeti alapelvek 6
Bár a „szövetkezeti identitás” sok egyéb aspektust is magá-ban foglal – esetünkben a definíciót, a célokat és a funkció-kat –, a legtöbb szövetkezõ számára azonban az ún. szövet-kezeti alapelvek betartása jelenti a szövetkezet valódiságánakfeltételét. Egyéb dolgok mellett Barton megállapítja, hogy aszövetkezeti alapelvek a definícióval együtt „...megõrzik a szö-vetkezet formájú vállalkozás lényeges célkitûzéseit és egyedi-ségét.” (BARTON 1989b: p.23)
A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége által 1995 szeptembe-rében újrafogalmazott szövetkezeti identitás – a már említett de-finíción kívül – az „alapvetõ értékek” megemlítése mellett a kö-vetkezõ alapelveket7 tartalmazza (SZNSZ 1995: pp. 77–78.):
1. Önkéntes és nyílt tagság2. Demokratikus tagi ellenõrzés 3. A tagok gazdasági részvétele4. Autonómia és függetlenség5. Oktatás, képzés és információ6. Szövetkezetek közötti együttmûködés7. Közösségi felelõsség
A holland szövetkezés a múltban és a jövõben3.1. A mezõgazdasági szövetkezet holland definíciója3.1. A mezõgazdasági szövetkezet holland definíciója
A mezõgazdasági és kertészeti szövetkezet fogalmán Hollandiá-ban a szövetkezõk a következõket értik:
„Gazdasági szervezet, amelyben farmerek vagy kertészek fo-lyamatosan együttmûködnek, és gazdasági tevékenységük egyesrészeit összefogják, közös kockázattal és közös felelõsséggel, an-nak érdekében, hogy az adott gazdasági tevékenységet annyirajövedelmezõvé tegyék, amennyire lehetséges, miközben azegyes mezõgazdasági vállalkozások más funkcióinak önálló ter-mészetét megõrzik.” (NCR, 1993: p.16)
A leglényegesebb információ – az egyébként igen gyakorlati-as és konkrét – meghatározásból, hogy a szövetkezet, hasonló-an amerikai társaihoz, Hollandiában is elsõsorban marke-tingeszköz és az üzleti vállalkozás egyik lehetséges szervezetiformája, tehát tisztán „gazdasági” képzõdmény.
Igen fontos még annak a hangsúlyozása, hogy az egyes farm-gazdaságok különállásukat megtartják, s csupán tevékenysé-gük egyes elemeit egyesítik (részleges integráció) a költségekcsökkentése és a hatékonyság növelése érdekében, s teszikmindezt közös kockázat és felelõsség vállalása mellett.
3.2. A fõ cél 3.2. A fõ cél – változatlanváltozatlanAhogyan a 2.1. pontban rögzítettük, a szövetkezeti identitáselemzéséhez nem elegendõ a definíció, hanem vizsgálnunk kella fõ célokat is.
Az alapvetõ és mindmáig változatlan cél a holland esetbentisztán gazdasági: a tagok jövedelmének növelése tehát nem kö-zellátási vagy foglalkoztatási cél, melyre sok példát találhatunka volt szocialista és fejlõdõ országokban. Ebben a felfogásbannagy jelentõsége van a holland szövetkezeteknek azáltal, hogy:
– egyrészt folyamatos és esetenként (szektoroktól függõen)nagy piaci pozíciót biztosítanak a farmer tagnak;
– másrészt biztosítják számára a farmjába és a szövetkezet-be befektetett tõke megtérülését.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a holland szövetkezetneknincs direkt szociális vagy társadalmi célja. Természetesen a far-mer jövedelmének emelkedése társadalmi és szociális helyzetét,életszínvonalát javítja, azonban nem ez az alapvetõ cél. Nem tar-toznak politikai kérdések sem a szövetkezetek hatáskörébe, ezeka feladatok az ún. farmerszövetségekhez tartoznak.
A holland mezõgazdasági szövetkezés alapvetõ célja tehát fun-damentálisan különbözik a termelõszövetkezetek munkalehe-tõséget, alapvetõ megélhetést célzó és gyakran közellátást is biz-tosítani kívánó célkitûzésétõl.
A tagok gazdálkodásával összefüggõ szövetkezeti tevékenységvárt folytonossága (hosszabb távon) szintén a legfontosabb ösz-tönzõkhöz tartozik a szövetkezet alapítását, illetve a szövetke-zeti tagság fenntartását illetõen. (ZWANENBERG 1995)
3.3. Változások a funkciókban (szerepekben)3.3. Változások a funkciókban (szerepekben)9
Összességében megállapítható, hogy a múltban a vizsgált szövet-kezetek fõ funkciója (szerepe) az optimális – értelemszerûen amarketingszövetkezetek esetében a lehetõ legmagasabb – ter-mékár és árkiegészítés biztosítása volt a tag számára. Különösenlényeges vonás volt, hogy a szövetkezet kezdetben a tag mindentermékét átvette, s nem voltak olyan szigorú minõségi megkö-töttségek, mint manapság a jól mûködõ szövetkezetek többségé-ben. Makroszinten az ún. piaci ellensúlyozó erõ – „countervail-ing power” (GALBRAITH 1963, NCR 1993 stb.) megalkotása volt
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M4
66 Szükséges lenne, hogy különbséget tegyünk a szövetkezetek alapelvei és az általuk alkalmazott politika és gyakorlati tevékenységek között, azonban terjedelmi korlátok miatt itt csak hivatkozni tudunk a témábanmegjelent egyik legvilágosabb írásra (BARTON 1989b: p.23), mely segít eligazodni a fent említett fogalmak között.77 Az elvek rövid, néhány soros kifejtését az érdeklõdõ (magyarul) a már többször említett SZNSZ (1995) anyagban találhatja meg.Terjedelmi korlátok miatt a holland mezõgazdasági és kertészeti szövetkezetek (a továbbiakban egységesen mezõgazdasági szövetkezetek), illetve mezogazdasági szövetkezés történeti fejlõdését és alapjellemzõit, vala-
mint az egyes szektorok részletes jellemzését nem tudjuk biztosítani, de az érdeklõdõ olvasó (többek között) a következõ forrásokban találhat információt: NCR (1993); VAN DIEPENBEEK (1989); VAN DIJK - VEERMAN(1990); SZABÓ (1993b,c, 1995a,c, 1996).88 Az új gazdasági kihívások és fejleményeik a holland szövetkezésben – többek között – a következõ publikációkban követhetõek nyomon: VAN DIEPENBEEK (1989); POPPE (1993); VAN DIJK - MACKEL - POPPE (1993);VAN DIJK - MACKEL (1995); SZABÓ (1995a,b,c, 1996).
az elsõrendû funkció. Tehát az árvezetõ szerep (price leadership)volt a közös jellemzõje a holland mezõgazdasági szövetkezetek-nek az eddigi fejlõdés során. Azonban a szövetkezet definíciójá-tól és alapvetõ céljaitól eltérõen a funkciói, melyek az utóbbiakelérésében alapvetõ szerepet játszanak, megváltoztak – válaszulaz élelmiszer-gazdaságban és különösen a kereskedelemben be-következett alapvetõ változásokra.
Ennek megfelelõen ki kell emelnünk a holland mezõgaz-dasági szövetkezés rugalmasságát a kihívásokra reagálva. En-nek fõ oka a stabil, erõs „szövetkezeti identitás” megléte, hi-szen a fõ cél állandóan változatlan, ezért a szövetkezetek fõfunkciójának (árvezetõ szerep) megváltozása piacvezetõ fel-adattá nem jelenti, hogy a szövetkezet alapvetõ jellegzetessé-geit, ismérveit, lényegét feladná. Ellenkezõleg, annak érde-kében, hogy a fogyasztóhoz a lehetõ legközelebb kerüljenekés a fogyasztói magatartás megváltozását a lehetõ legrövidebbúton közvetítsék a termelõk (tagok) felé, a szövetkezetek egy-re inkább mint piaci intézmények játszanak szerepet. Mar-ketingstratégiáik eredményes megvalósításához azonbanszükség van új finanszírozási módszerekre és szervezeti vál-toztatásokra, például az elsõ és második szintû tevékenysé-gek elválasztására (Poppe 1993; Van Dijk – Mackel – Poppe1993). A szövetkezetek új funkcióinak betöltéséhez szükségvan a tagok közötti verseny serkentésére, a beszállított ter-mék (pl. tej) minõsége alapján (VAN DIJK 1994/1995).
3.4. Szövetkezeti alapelvek a holland gyakorlatban3.4. Szövetkezeti alapelvek a holland gyakorlatban10
A legfontosabb ismérv – az „alapelvek alapelve” – a holland(marketing-) szövetkezetek esetében, hogy a termék van aszövetkezet tevékenységének és a tag-szövetkezet kapcsolatközéppontjában.
Kiindulási pontként számításba kell vennünk még, hogy aholland mezõgazdasági szövetkezeti életben egyetlenegy alap-elv a közös a „szövetkezeti” cél elérése érdekében: az ún. ará-nyosság elve, amely gyakorlatilag a befektetésbõl (finanszí-rozásból), a kockázatból és – mindenekelõtt – a megtermeltjövedelembõl való részesedésre vonatkozik. Legfontosabb,hogy az utóbbi általában a szövetkezettel lebonyolított forga-lom (igénybe vett szolgáltatások mennyisége) arányában re-alizálódik. Általában elmondható, hogy a szövetkezetek több-ségében a „klasszikus felállás” szerint a tagok szintén aszövetkezettel lebonyolított tranzakciók arányában járultakhozzá a vállalkozás finanszírozásához, illetve (természetesenkorlátozásokkal) részesedtek a szavazati jogokból.
Elsõ látásra különösnek tûnhet, hogy a holland szövetke-zés gyakorlatilag csak egy alapelvet alkalmaz a tag és a szö-vetkezet viszonyának szabályozására, de vegyük figyelembe,
hogy az amerikai és több nyugat-európai országban ez a leg-fontosabb vezérelv egy szövetkezeti formában mûködõ vállal-kozás számára. Számos esetben elméleti szakírók és gyakor-lati szakemberek egyaránt ezt az alapelvet tekintik aszövetkezeti identitás kemény magjának, a már megfogalma-zott alapkoncepció (lásd 2.2. pont) mellett.
Jobban megvizsgálva az arányosság alapelvét be kell látnunk,hogy az nem minden esetben érvényesül maradéktalanul. Pél-dául a legújabb kutatások szerint a nagyobb farmer tagok hoz-zájárulása a szövetkezet finanszírozásához nagyobb, mint az aszövetkezettel lebonyolított forgalmuk aránya lenne (POPPE1993; VAN DIJK – MACKEL – POPPE 1993). A szavazati jog bir-toklásának is – természetszerûleg – van egy korlátja, és a meg-termelt jövedelem szétosztása is egyre kevésbé alapul a szövet-kezet igénybevételén (termék-vonal).
Az SZNSZ-alapelvek érvényesülését vizsgálva meg kell álla-pítanunk, hogy az „önkéntes és nyílt tagság” csak félig-med-dig érvényesül, hiszen a nyitott tagságot (beleértve a kilépéstis) a tejszövetkezetek alárendelik hatékonysági, kapacitás-ki-használási követelményeknek. Az „egy tag – egy szavazat”alapelvét (a „demokratikus tagi ellenõrzés” részeként) szin-tén ritkán alkalmazzák a vizsgált szövetkezetekben, mert azinkább a forgalommal arányos egy bizonyos határig. A „kor-látozott tõkekamat” elve, mely az új felfogás szerint az ún.tagok gazdasági részvétele összefoglaló alapelv része, nemokozott problémát eddig, azonban a tõke-vonal elõtérbe ke-rülésével egyre határozottabban kerül a viták kereszttüzébe.
Összességében megállapíthatjuk, hogy az „alapelvek alap-elve” (azaz hogy a termék van a középpontban) és a szövet-kezetek célja (a tagok jövedelmének növelése) változatlanulérvényesek. A különbözõ (marketing-, finanszírozási, szer-vezeti) stratégiák megvalósításához azonban szükség van afunkciók megváltozására, hiszen közelebb kell jutni a fo-gyasztóhoz, csak így lehet versenyben maradni a hazai és ter-jeszkedni a külföldi piacon. Mindezek miatt valószínûsíthe-tõ, hogy a tõke-vonal jelentõsége a jövõben elõtérbe fogkerülni a termék-vonallal szemben, hiszen a már említettstratégiákhoz elsõsorban pótlólagos tõkére van szükség Hol-landiában is.
További kutatások szükségessége és lehetõsége a szövetkezeti identitással kapcsolatbanAnnak ellenére, hogy a szerzõ igyekezett a kutatás során – alap-vetõen – közgazdasági szempontból vizsgálni a holland szövetke-zés jellegzetességeit, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy atéma sokkal tágabb kontextusban és változatosabb módszerekkel
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 5
1010 Lásd bõvebben: DIEPENBEEK (1989); SZABÓ (1993b, 1995a,b,c, 1996)
is vizsgálható. Ezért a további kutatások esetében valószínûleg sze-rencsésebb lenne a „szövetkezeti identitást” megközelíteni azegyes országok, ágazatok és (azon belül) tevékenységi körök-szek-torok szerinti bontásában. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a dán és hol-land szövetkezeti identitás gyökeresen különbözik például a ma-gyar szövetkezeti fejlõdéstõl, illetve hogy például a mezõgazdaságiés fogyasztási szövetkezeti alapelvek élesen szemben áll(hat)nakegymással. További probléma a már egy országra és ágazatra (pl.esetünkben a holland mezõgazdasági szövetkezésre) leszûkítettelemzés során az egyes tevékenységi körök-szektorok (tej, hús,gabona stb.) „szövetkezeti identitással” összefüggõ különbözõsé-ge, mely az egységes elemzést lehetetlenné téve megnehezíti a ku-tató dolgát. Jelen tanulmány az 1.1. pontban említettek szerint en-nek az igen szerteágazó kutatási témának csupán egy kis részletét,nevezetesen a holland mezõgazdasági (alapvetõen tej-) „szövet-
kezeti identitás” átfogó vizsgálatát tûzte ki céljául.További lépést jelenthet a vizsgált téma interdiszciplináris vizs-
gálata, melynek során a mélyreható közgazdasági elemzés mel-lett más (elsõsorban társadalom-) tudományok kutatási ered-ményeinek felhasználására kell törekednünk, hiszen aszövetkezeti lényeg vizsgálatához, mely a hosszú távú magyarszövetkezetfejlesztési és -kezelési stratégia kialakításához is el-engedhetetlen, feltétlenül szükséges egy sok szempontú meg-közelítés. A közgazdaságtan mellett tehát figyelembe kell ven-nünk a marketing, a szervezés-vezetés, gazdaságpolitika, ágazatigazdaságtanok, gazdasági matematika és statisztika, a gazdasá-gi és kereskedelmi jog, szociológia, pszichológia, filozófia, in-formáció- és környezet-gazdaságtan legújabb eredményeit ah-hoz, hogy helytálló és a valósággal is szoros kapcsolatban állószövetkezeti kutatást valósíthassunk meg.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M6
Forrásmunkák jegyzéke1. BARTON, D.G. (1989a). What is a Cooperative? In: Cobia,D.W. (ed.). Cooperatives in Agriculture. Prentice-Hall, Inc. New Jersey. Chapter 1, pp. 1-202. BARTON, D.G. (1989b). Principles. In: Cobia,D.W. (ed.). Cooperatives in Agriculture. Prentice-Hall,Inc. New Jersey. Chapter 2, pp. 21-343. GALBRAITH, J.K. (1963). American Capitalism. The Concept of Countervailing Power. Penguin Books in association with Hamish Hamilton. (First pub-lished in the U.S.A. 1952)4. IHRIG, K. (1937). A szövetkezetek a közgazdaságban. A szerzõ kiadása, Budapest.5. MACPHERSON, I. (1994). The Co-operative Identity in the Twenty-First Century. A background paper. Review of International Co-operation, Volume 87,No.3, pp.8-266. NCR (1993). Agricultural and Horticultural Co-operatives in the Netherlands, Nationale Coöperatieve Raad voor land- en tuinbouw, Rijswijk, July 19937. POPPE, K.J. (1993). Financing in Western European Agriculture: A Comparative Prespective. In: Silvis, H.J. (ed.). Capital and Finance in Western and East-ern European Agriculture, Wageningen Agricultural University, pp.13-558. SZABÓ, G. (1993a). Titokzatos-e a szövetkezeti lényeg? (Az Ihrig-féle alapelvek ma). Szövetkezés, 14. évf. 1.sz. pp. 25-359. SZABÓ, G. (1993b). A szövetkezetek funkciói a mezõgazdaságban. In: Kovács, T. (ed.). Kiút a válságból c. II. Falukonferencia anyaga. MTA Regionális Ku-tatások Központja, Pécs.10. SZABÓ, G.G. (1993c). Virágzó szövetkezetek – Hollandiában. Szövetkezés, 14. évf. 2.sz. pp. 61-7211. SZABÓ, G.G. (1995a). A holland mezõgazdasági szövetkezés legújabb kihívásai. Szövetkezés, 16. évf. 1.sz., pp. 49-6012. SZABÓ, G.G. (1995b). Co-operative Identity in Hungary and Europe (Principles and Roles of Agricultural Co-operation). Proceedings of the 41st EAAESeminar (Gödöllõ, Hungary, September 6-8, 1995) on „Challenge and Strategies for Re-establishing East-Central European Agricultures", pp. 221-22613. SZABÓ, G.G (1995c). Revolution in Evolution. The Dutch Co-operative Identity in Action and The Hungarian reality. NCR-WAU, October 1995. (MÖB-NUFFIC ösztöndíj kutatási jelentése, kézirat)14. SZABÓ G. G. (1996). A szövetkezés gazdasági lényege Ihrig Károly elméletében, valamint a dán és a holland élelmiszer-gazdaságban. Kandidátusi érteke-zés, Budapest-Kaposvár.15. SZABÓ G. G. (1997). Usefulness and possibilities of using the „co-operative identity” concept in economic analysis of co-operatives. Acta AgrariaKaposváriensis, 1. évf.1.sz. pp. 67-7916. SZNSZ (1995). A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének állásfoglalása a szövetkezeti identitásról. Szövetkezés, 16. évf. 2. sz. pp. 77-7817. TER WOORST, G.J. (19??b). Cooperatives: An Economic Analysis. Application of the cooperative principles in European agriculture in the various coun-tries of the European Community. NCR? (kézirat)18. VAN DIEPENBEEK, W.J.J. (1989). The Dutch Cooperative Concept: A Solid Base for Dutch Family Farming. In: Agriculture and Rural Areas, Revue CICA,July 1989, pp. 35-41 19. VAN DIJK, G.–VEERMAN, C.P. (1990). The philosophy and the practice of Dutch Co-operative marketing. Paper presented at the Workshop on Interna-tional Marketing, University of Jerusalem, June 199020. VAN DIJK, G.–MACKEL, C.J. - POPPE, K.J. (1993). Finance and management strategies of agricultural cooperatives. Aspects of the debate in the Nether-lands. Proceedings ICOS-conference on cooperative financing, Dublin, pp. 1-12 (kézirat)21. VAN DIJK, G.–MACKEL, C. J. (1994). A New Era for Co-operatives in the European Agro-Food Industries. In: The World of Co-operative Enterprise 1994.Celebratory Edition. Rochdale Pioneers – 150 Years. The Plunkett Foundation, Oxford, pp. 75-8522. VAN DIJK, G. (1994/1995). Interjúk és konzultációk, Wageningeni Agrártudományi Egyetem (WAU), 1994. augusztus – 1995. május23. ZWANENBERG, A. (1993). The Complications of Financing Dairy Cooperatives. Paper for The 32nd EAAE-seminar: Capital and Finance in West- and East-European Agriculture, March 22-23, 1993, Wageningen, the Netherlands
S I M O N S Á N D O R
A gazdasági koordináció hatékonyabbá tételének egyik le-hetséges eszköze a szövetkezeti intézmény. A globalizáció, va-lamint az Európai Unió tagállamaiban az élelmiszer-vertiku-mok összefonódása új lehetõségeket, illetve fenyegetéseketjelent a szövetkezeti rendszerek számára is.
Az üzleti élet kihívásai olyan új intézményeket hívtak élet-re a szövetkezeti életben, mint a zártkörû tagság, a verseny-képes kamatozású üzletrész, a beszállítási jog adásvétele. Sokszövetkezet egyesüléssel, valamint a feldolgozóipar, a kis- ésnagykereskedelem területén megszerzett érdekeltségein ke-resztül igyekszik a piacon jobb pozíciókat elérni és így jöve-delmét megnövelni. A közvetlenebb és differenciáltabb mar-ketinggel termékeik közvetlenül a végsõ fogyasztóhozjuttathatók el.
Az európai uniós csatlakozásunk a hazai szövetkezeteketis várhatóan olyan kihívások elé állítja, melyekre hatékonyválaszt adhat az említett átalakulási folyamatok megfelelõadaptációja.
A szövetkezeti gazdasági koordinációA gazdaság fejlõdése szempontjából a koordinációs mecha-nizmusoknak az a szerepük, hogy az erõforrások úgy kerül-jenek elosztásra, hogy olyan javakat termeljenek, amelyek amaximális jólétet biztosítják. A piaci koordinációs mechaniz-mus a javak többségénél kielégíti az elõbbi követelményt, debizonyos körülmények között azonban a piaci szabályozás al-kalmatlannak bizonyul, s ekkor valamely más típusú koor-dinációs mechanizmusra van szükség.
A piaci koordinációs mechanizmusok hiányosságait, azexternáliák hatásait igyekeznek mérsékelni a gazdaság egyesintézményei. Az intézmények formális szabályok és informá-lis kötöttségek, amelyek magukban foglalják betartásuk kény-szerét is.
Számos intézmény mûködik a gazdaságban. A szövetkeze-ti szervezeti forma is intézménynek ismerhetõ el azért, mertmûködésének alapelvei nem a rövid távú profitmaximalizá-lásra épülnek, hanem a tevékenység (a gazdasági funkció)stabilitásának fenntartására (lásd: a demokratikus irányításés a korlátozott tõkekamat alapelve, valamint a szövetkezetszolgáltatásának igénybevételétõl függõ nyereségfelosztás gya-korlata).
A mezõgazdasági termelés szervezeti keretei is intézmé-nyek, és a megfelelõ formaválasztásnál elsõdleges cél, hogyaz összefogást választó termelõk azon gazdasági szükségle-
tei is kielégítést nyerjenek, melyeket nem tudnak önállóankellõ hatékonysággal megoldani. (Szakál F, 2001) Hiányoz-hat a megfelelõ szakértelem, munkaerõ, vagy a gazdaság mé-rete nem teszi lehetõvé egyes termelõeszköz vagy szolgálta-tás hatékony kihasználását. (Karácsonyi P.–Sári L.–Kaiser I.,2002) A legfontosabb gazdasági feladatok, melyek megoldá-sára érdemes másokkal összefogni, az alábbiakban össze-gezhetõk: a pénzügyi források megteremtése, az eszközök,alapanyagok beszerzése, tárolása, elõkészítése, az eszközökmûködtetése, a termények betakarítása, tárolása, feldolgo-zása, marketingje, értékesítése, nyilvántartásba vétele, adat-szolgáltatás, az eredményesség mérése, értékelése. (Káposz-ta J., 1997)
E feladatok hatékony ellátása során gyakori megoldás a„szolgáltatás” megvásárlása idegen vállalatoktól, de ennek aza hátránya, hogy a piac törvényeinek megfelelõen ki kell elé-gíteni a szolgáltató vállalat profitigényét is. Érdemesebb olyantermelési szervezeti formát kialakítani a mezõgazdaságban,ahol ezeket a feladatokat önköltségen lehet megszerezni.Ilyen szervezeti forma a szövetkezet.
A feladatok meghatározzák tevékenységük fõ irányvonalátis, így elnevezésük is ezen alapul: beszélhetünk hitel-, beszer-zõ-, értékesítõ-, feldolgozó-, szolgáltató- és termelési szövet-kezetekrõl. Ezek a legelterjedtebb típusok, a gazdasági élet-ben azonban még számos formája megtalálható.
A szövetkezetek a mezõgazdasági termelés és a vidéki életszerves részét képezik, ezért valószínû, hogy a jövõben is leg-alább olyan fontosak lesznek, mint eddig. Mint minden üz-leti szervezetnek, a szövetkezeteknek is adaptálódniuk kell agazdasági környezetük változó körülményeihez. Egyetlenszervezeti forma sem tartózkodhat attól, hogy környezetéhezalkalmazkodjon, ha sikeres és életképes kíván maradni.
Az alábbi elemzés az Európai Unió szövetkezeti hálózatai-ban végbemenõ változások leglényegesebb irányvonalairaigyekszik rámutatni.
A szövetkezetek egyesülései és részvételük gazdasági társaságokban
Sok országban elterjedtek az olyan szövetkezetek is, melyekmás szövetkezeteknek a tagjai. Ez utóbbiak az ún. szövetke-zeti szövetségek – más néven másodlagos és harmadlagosszövetkezetek, attól függõen, hogy a szövetkezeti szervezõdésmelyik szintjén állnak. Létrejöttük célja hasonló az elsõdle-ges szövetkezetekéihez: tagszövetkezeteik számára közösenszervezett beszerzés, értékesítés és szolgáltatás. (Szabó G. G.,
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 7
Á t a l a k u l á s b a n a z E u r ó p a i U n i ó m e z õ g a z d a s á g i s z ö v e t k e z e t e i
1999) E tevékenység gyakran egy közösen üzemeltetett be-szerzési központban vagy feldolgozóüzemben nyilvánul meg.A szakmai érdekképviselet és a gazdasági, pénzügyi tanács-adás szintén gyakori közösen ellátott feladat.
Mûködésük elõnyei ellenére a szövetkezeti szövetségek je-lentõsége csökkent néhány tagállamban, különösen a háromdél-európai tagállamban. Az Európai Unióhoz való csatlako-zásukkal olyan erõs versenynek lett kitéve ezen országok élel-miszer-vertikuma, hogy az említett, hagyományos többszin-tes szervezeti rendszer nem tudta betölteni a tõle elvártszerepet.
A megerõsödõ és egyre inkább globalizálódó versennyel pár-huzamosan felgyorsult az a folyamat, melyben a kisebb szö-vetkezetek nagyobb, gyakran regionális szövetkezetben egye-sülnek. (Sporleder T. L.–Skinner R., 1978) Ezeknek azegyesüléseknek a célja a versenyképesség fokozása. Az egye-sülések különösen abban az esetben gyakoriak, amikor a szö-vetkezeteknek nagyobb mennyiségû tõkére van szükségük, ésezért ki akarják terjeszteni befolyásukat a termékpályák fel-sõbb szakaszain, általában nagyobb nyereségességgel mûkö-dõ szövetkezetekre is.
Az egyesülések kevésbé jellemzõek a beszerzõ szövetkeze-tekre, mint az értékesítési szövetkezetekre. A termékpályákkezdeti szakaszain az elérhetõ profit viszonylag kicsi az élesverseny miatt, amely jellemzi ezt a piacot. A termékpályák fel-sõbb szakaszain a végsõ fogyasztókhoz közelebb kerülve vál-tozatosabb és könnyebben differenciálható termékek kerül-nek piacra.
Sok szövetkezet úgy erõsíti meg versenyképességét, hogymegvásárol más cégeket, vagy részesedést szerez bennük, il-letve önmaga hoz létre egy különálló gazdasági társaságot,melyben önállóan vagy más befektetõkkel együtt tulajdonoslesz a szövetkezet. (Bekkum, O.F. van–Dijk, G. van, 1997;Kispál–Vitai Zs. 1999) Sok elõnye van ennek a tulajdonistruktúrának a mezõgazdasági szövetkezetek számára: a pro-fitorientáció jobban érvényesülhet a differenciált, rövid élet-ciklusú feldolgozott termékek elõállítása és forgalmazása so-rán, könnyebb a mezõgazdaságon kívülrõl beszerveznivezetõket e társaságokhoz, a tagok termeléséhez csak távol-ról köthetõ tevékenységek könnyen elkülöníthetõk a szövet-kezet alaptevékenységétõl, és így könnyebben megnyerhetõkkülsõ befektetõk is.
Számos ország módosította szövetkezetei jogi szabályozását(Marisova, E.–Bandlerova, A.–Fandel, P., 2001), és így a tagitõkerészesedés is jövedelmezõbb lehet az üzletrészek után fi-zethetõ kamatokkal kapcsolatos szabályok liberalizálása mi-att (Süveges M., 1996). A változtatásoknak az volt a céljuk,hogy megkönnyítsék a szövetkezetek tõkebevonási lehetõsé-
geit, valamint az üzletrész szerepének felértékelõdésével nö-veljék a tagok elkötelezettségét.
Vannak olyan szövetkezetek, amelyek különösen nagy szer-vezeti változáson mentek keresztül a jövedelemnövelés ésmagas hozzáadott értékû termékek elõállítása céljából: beve-zették a forgalomképes üzletrészt, az elsõbbségi üzletrészt ésa szinten tartott termelési méretet.
Változások a tagsági viszonyban Fontos eleme a szövetkezeti jövedelmezõség javításának,hogy egyre pontosabban körülhatárolt beszállítási feltétele-ket szabnak tagjaik számára. Ezeknek az intézkedéseknek acéljuk, hogy javítsák a feldolgozott termékek minõségét, atermékpálya alsóbb szakaszaiban mûködõ szövetkezetek fel-dolgozókapacitásai számára. Így könnyebben biztosítható ahosszú távon is megfelelõ minõségû és mennyiségû ter-ménnyel történõ ellátás. További változás a hagyományosszövetkezeti viszonyokkal szemben a zártkörû tagság, illetvea nem mezõgazdasági termelõ üzletrész-tulajdonos elfoga-dása.
Különösen az erõs versenynek kitett ágazatokban mûkö-dõ szövetkezetekben nõ meg a jelentõsége a nem tag gaz-dákkal, illetve a nem gazdákkal folytatott kereskedelemnek.Ennek számos elõnye van: leköti a kihasználatlan erõforrá-sokat, csökkenti az átlagköltséget a nagyobb termelési mé-ret miatt, csökkenti a szezonális ingadozásokat, és bõvíti atermékskálát.
A pozitív hatások mellett a tagság számára hátrányos fo-lyamatok is elindulhatnak: a nem tagi üzletkötések részará-nyának növekedésével csökken a tagok szerepe az irányítás-ban, és a szervezet anyagi forrásainak kisebb része fölöttrendelkeznek.
Változások a szövetkezetek piaci környezetében Számos szövetkezet jövedelmezõségének növelése céljábóltermékeivel igyekszik egyre közelebb kerülni a végsõ fogyasz-tókhoz. Így tevékenységükben egyre inkább a differenciált,márkázott termékek, a nagyobb hozzáadott értéket adó eljá-rások és az újabb technológiák felé orientálódnak. (Szabó G.G., 1997; Zsarnóczai J. S., 2000)
Mivel a szövetkezetek erõs versenyben állnak a nagyválla-latokkal, lépést kell tartaniuk a technikai, technológiai fej-lesztésekkel. Habár a legnagyobb szövetkezetek igyekezneknövelni versenyképességüket a nemzetközi piacokon, a piacitermékréseket kihasználva sok szövetkezet a helyi vagy regi-onális termékkülönlegességek gyártása mellett dönt.
Az Európai Unió egyes tagállamaiban a mezõgazdasági szö-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M8
vetkezetek más-más piaci környezetben mûködnek. Ezek akülönbségek akkor jelenthetnek problémát, ha az országha-tárokat átlépve a szövetkezetek termékeikkel megváltozott pi-aci viszonyok közé kerülnek, az egyes országok jogi szabályo-zása ugyanis eltérõ mértékben tartalmaz a szövetkezetekszámára megkülönböztetõ intézkedéseket.
Javaslatok a hazai agrárpolitika számáraHa olyan szövetkezeti struktúra kiépítésének koordinálása
szerepel a hazai agrárpolitika prioritásai között, mely egyszer-re versenyképes és illeszkedik a magyar gazdaság- és társa-dalomszerkezet jelenlegi adottságaihoz, akkor nem hagyhat-juk figyelmen kívül a történelmi és kulturális hátteret(Gazdag L., 1999; Herbst Á, 2000). Jelenleg számottevõ kü-
lönbség létezik még az egyes európai uniós tagországok kö-zött is. A tagállamok gazdaságának egyre nyitottabbá válásá-val a szövetkezeteknek az elõbbiekben említett nemzetközi-vé válása kétségtelenül fel fog gyorsulni a következõ években,így az egyes országok szövetkezeteinek mûködése egyre ha-sonlóbb lesz.
A magyar gazdaságpolitika számára is figyelemre méltókell legyen, hogy az Európai Unió tagállamaiban nincs egy-séges szövetkezeti jogi szabályozás. Ez számunkra lehetõsé-get is jelent abban az értelemben, hogy olyan speciális szö-vetkezeti modelleket dolgozhatunk ki, melyek megfelelnekmind az élelmiszer-vertikumok összefonódása és aglobalizáció hatékonyságra és kooperációra ösztönzõ köve-telményeinek, mind a hazai mezõgazdaság fejlõdési lehetõ-ségeinek.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 9
IRODALOMJEGYZÉK1. BEKKUM, O.F. VAN – DIJK, G. VAN (szerk.): Agricultural co-operatives in the European Union Van Gorcum Assen 19972. GAZDAG L.: Volt egyszer egy magyar modell. Gazdálkodás, Budapest: 1999. XLIII. évf. 3. sz., p. 68-71.3. HERBST Á.: A tulajdoni és szervezeti viszonyok átalakulásának fõbb jellemzõi a magyar mezõgazdaságban 1990–1998.Doktori értekezés. Gödöllõ, 20004. KÁPOSZTA J.: A földhasználat és a vállalkozás fõbb összefüggései a mezõgazdaságban. Kandidátusi értekezés. Gödöllõ,19975. KARÁCSONYI P.–SÁRI L.–KAISER I.: Kísérlet az egységes gazdasági-üzemméret mutató meghatározására In: „JUTEKO2002” Jubileumi Tudományos Napok a 75 éves Szarvasi Agrárszakember-képzés Tiszteletére – Térség- és Vidékfejleszté-si Szekció. Szarvas, 2002. augusztus 29.6. KISPÁL–VITAI ZS.: Az „új generációs” szövetkezetekrõl. Gazdálkodás, Budapest, 1999. XLIII. évf. 5. sz., p. 16-22.7. MARISOVA, E.–BANDLEROVA, A.–FANDEL, P.: Agricultural Sector Restructuring from the Aspect of Viability and Com-petitivness of Various Legal Sructures: The Case of Slovakia In: XXI. European Agricultural Law Congress and Colloqui-um of the CEDR Helsinki, 27-30 May 20018. SPORLEDER T. L.–SKINNER R. A.: Structural aspects of regional marketing co-operatives Agricultural co-operativesand the public interest Proceedings of a North spobsored workshop St Louis, Mo June 6-8 1977, 105-117. p Bruce W. Ma-rion St Louis 19789. SÜVEGES M.: A tõkeképzés jogi eszközei a francia mezõgazdasági szövetkezetekben. Szövetkezés, Budapest, 1996. XVII.évf. 1. szám 85-110. p10. SZABÓ G. G.: A holland mezõgazdasági szövetkezetek mint piaci intézmények. Vállalati környezet és alkalmazkodás azélelmiszeriparban – Tudományos konferencia, Gödöllõ, 1997. p. 141-146.11. SZABÓ G. G.: A tejszövetkezet gazdasági lényege, jelentõsége és lehetõségei Magyarországon. Tejgazdaság, 1999. LIX. évf.1. sz. p. 27-35.12. SZAKÁL F.: A szövetkezetek mint az agrárstruktúra koordinálásának hatékony szevezeti formái. In: Vision 2000 – III. Kooperá-ció, koordináció és az integráció szerepe és lehetõségei az agrár- és vidéki gazdaságban. Gödöllõ, 2001, Vol. 2. p. 156-166.13. ZSARNÓCZAI J. S.: Jövedelemviszonyok és támogatási rendszer a finn mezõgazdaságban. Gazdálkodás, 2000. 3. szám p. 67-
S Z A B Ó Á R P Á D 2
1.1. Székelyföld gazdasági-stratégiai helyzete évezredünk elején
A 2002-es év eseményei közül az alábbiakban kettõre sze-retnék kitérni: a romániai népszámlálásra és a SzékelyKongresszus 100. évfordulójára.
A népszámlálás egyik legmegdöbbentõbb eredménye azvolt, hogy a rendszerváltó események óta eltelt 12 évben azország lakossága 1 millió fõvel csökkent. A romániai ma-gyarság lélekszáma 200 ezerrel lett kevesebb az 1992-benmértnél.
Az 1989-es események óta az erdélyi magyarságnak sike-rült az elõzõ 45 évhez képest szorosabbá tennie kapcsolata-it az anyaországgal. Megindultak és megfelelõen fejlõdnek akulturális csereprogramok. Az erdélyi magyarság elkezdte acivil szféra kiépítését. Az egyre szaporodó rendezvényekenbátran lehet „magyarkodni”, egyre kevésbé tudnak megaka-dályozni benne, hogy ápoljuk és fejlesszük nemzeti kultú-ránkat.
A fiatalságnak azonban ez nem elég. 200 ezer magyar em-ber úgy gondolta, hogy egy élete van, és ez alatt az egy életealatt akar jó körülmények között élni és szép karriert befut-ni. Ehhez nem elég kulturális rendezvényeket szervezni, agazdaságnak kell annyira megerõsödnie, hogy megfelelõéletkörülményeket tudjon nyújtani a helyben maradóknak.
A kivándorlást nem csak a rossz anyagi körülmények mo-tiválják. Az eltávozottakra nincs amiért neheztelnünk. Sze-mélyesen ismerek olyan villamosmérnököt, aki a távozásamiatt elhangzott vádakra egy nagyon elgondolkoztató választadott.
Minden egyetemet végzett fiatal, aki karriert akar építeni,megpróbál az ország fõvárosában munkát és megélhetést ta-lálni. A fõvárosban telepednek meg a legnagyobb nemzetkö-zi cégek, és ott pezseg legjobban a gazdasági élet. Õ Buda-pesten keresett és talált munkát, és elhagyta szülõföldjét. Aztmondja, hogy ha nem lett volna Trianon, akkor is Budapes-ten élne, és nem a Székelyföldön, így is ott él. Mit jelent egyországhatár?
A másik említett esemény a Székely Kongresszus évfordu-lója. 100 évvel ezelõtt azért ültek össze a Székelyföld képvi-selõi, hogy felállítsanak egy pozitív jövõképet a régió számá-ra, és megkeressék a hozzá vezetõ utakat. Nagyon sok
probléma került terítékre, köztük olyanok, mint a gazdaságfejlesztése, az infrastruktúra fejlesztése, a kivándorlás éssok más.
Az akkor felvetett problémák közül a legtöbb ma is válto-zatlanul fennáll. Az utakat ma is keressük. Az eltelt 100 év-ben lezajlott két világháború, három rendszerváltás, éstöbbször megváltoztak az országhatárok. Napjainkban el-hangzanak olyan vélemények is, hogy ha ennyi változásután a problémák ugyanazok maradtak, akkor valószínûlega kérdések rosszul voltak feltéve, és a rossz kérdésekre pró-báltak megoldásokat találni az utóbbi évszázadban. [Bogos,2002]
Függetlenül, hogy kiknek adunk igazat, az akkor felvetettegyik cél a gazdaság és ezen belül is a mezõgazdaság fejlesz-tése volt, és ma is az kell, hogy legyen.
Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg az újonnan útjáraindult Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csík-szeredai karának néhány lelkes oktatója és hallgatója fejé-ben.
Mielõtt rátérnénk a mezõgazdaság székelyföldi fejlesztésé-nek az elemzésére, meg kell vizsgálnunk a problémát „kí-vülrõl” vagy „felülnézetbõl” is.
A szkeptikusok véleményét egyetlen mondatban is lehet-ne összegezni: „Mezõgazdaságból még Magyarországon semlehet megélni, nemhogy a Székelyföldön” – szokták mon-dani egyes határon túli elõadók itteni utazásaik alkalmával.
A probléma azonban nem ilyen egyszerû. Ha helyi fejlesz-tési programokat akarunk kidolgozni, elõször meg kell néz-nünk, hogy milyen irányban fejlõdik a világ, és azt is figye-lembe kell vennünk a programok kidolgozásánál.
Az elsõ ilyen figyelembe veendõ szempont a globalizáció.Akár tetszik nekünk, akár nem, a folyamat létezik ésmegállíthatatlan. [Chikán, 2001]
Legelõször a vallások lépték át az országhatárokat, majd aképzõmûvészetben jelentkezett a globalizáció folyamata év-századokkal ezelõtt. Azután következett a sport. Napjaink-ban a gazdaság globalizálódását éljük meg. Az ellen senkinem tiltakozik, ha a román futballcsapat kimegy az USA-ba,és legyõzi az amerikaiakat, bebizonyítva, hogy jobbak náluk.Ha viszont egy amerikai vállalkozó jön át az óceánon, és be-bizonyítja, hogy jobb és hatékonyabb a mieinknél, akkor so-kan tiltakoznak.
Chikán professzor megfogalmazásában: „A globalizációolyan, mint a gravitáció törvénye. Nyugodtan lehet ellene til-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M10
A t e j t e r m e l õ k é s a t e j t e r m e l é s h e l y z e t e S z é k e l y f ö l d ö n 1
1 Az alábbi írás a Sapientia–Kutatási Programok Intézete által támogatott: „A tejvertikum Székelyföldön” címû kutatás néhány eredményét foglalja össze.2 A szerzõ okleveles mérnök-közgazda, egyetemi adjunktus, a Sapientia–EMTE oktatója.
takozni, de attól még ugyanúgy fog hatni a tiltakozókra, minta törvényt elfogadókra.”
Ugyanazon az elõadáson hangzott el az a vélemény, hogya nemzetállamok ideje lejárt. A helyüket a gazdasági racio-nalitás fogja átvenni. Ezen a területen is vannak hõzöngõk,de ha megnézzük a számokat, léteznek a világon olyan óri-ási cégek, amelyeknek a termelése nagyobb, mint Romániavagy akár Magyarország bruttó hazai terméke. (Jó példa er-re a Flextronics, amely nyitni szándékozott egy üzemet Ma-rosvásárhelyen. A cég termelése nagyobb Románia GDP-jénél. [Fodor, 2002])
A nemzetállamok nevében rengeteg emberileg elítélendõtettet követtek el az utóbbi 200 évben. Lehet, hogy a gazda-sági racionalitás elvén mûködõ világ nem lesz jobb, de ez ajövõ, aminek a figyelembevételével kell dolgoznunk.
A másik, az elõbbiekhez szorosan kapcsolódó nézet, hogya világ történelmileg belátható idõn belül kettészakad (a fo-lyamat elkezdõdött):
– lesz egy nagy hozzáadott értéket termelõ rész – amelynem anyagi folyamatokon fog alapulni, hanem tudáson ésinformáción;
– a másik, kis hozzáadott értéket termelõ rész anyagi fo-lyamatokon fog alapulni – õk lesznek az elõbbiek beszállí-tói, és alárendelt szerepet fognak játszani. [Bakacsi, 2002]
Az így felosztott világrészek között nem lesznek régió- vagyországhatárok. Ugyanannak a településnek a lakói tartozhat-nak két különbözõ világrészhez, és egész más életminõsé-gük lehet ennek következtében. Egy-egy régión belül a kétcsoport aránya fog csak változni. Mindenkinek joga van el-dönteni, hogy melyik oldalon akar állni, és megteheti ennekérdekében a megfelelõ lépéseket.
Hallható olyan vélemény is, hogy tulajdonképpen egy újipari forradalom idejét éljük meg. A szinte megfoghatatlanpénzügyekkel vagy információtechnológiával foglalkozó fia-talok a többszörösét keresik, mint azok, akik egész életükethagyományos gazdasági tevékenységet folytatva kínlódtákvégig. [Pete, 1997]
Annak idején Angliában is a gõzmozdonyok zakatoltak, pö-fékeltek és büdösek voltak, de a gõzgépek jelentették a fej-lõdést, és az új technológiát használók anyagilag is kiugrot-tak a hagyományos tevékenységet végzõk közül.
Amikor Székelyföld jövõéért tenni akarók új fejlõdési irá-nyokat keresnek, a fentebb leírtakat mind figyelembe kellvenniük. Ugyanakkor gondolniuk kell arra is, hogy Romá-nia minél hamarabb az Európai Unió tagja szeretne lenni,és az integrációs folyamat során konkrét és megvalósíthatóvidékfejlesztési programokat kell végrehajtania.
Ha országunk helyzetét tekintjük, figyelembe kell venni,
hogy a világ gazdaságilag legfejlettebb államait tömörítõ szer-vezet, a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet(OECD) vidéki településnek tekinti azt, ahol a népsûrûségkisebb mint 150 lakos/km2. (Az EU-összátlag 115 lakos/km2)A fejlett országokban vidéki jellegûnek tekintenek mindenolyan térséget, ahol a vidéki településeken élõ lakosság ará-nya több mint 15%. [Vincze, 2002, p10]
Ezeket figyelembe véve Románia összterületének 99,04%-a vidéki jellegû, és a népesség 90,6%-a ezekben a régiókbanél. (Tulajdonképpen csak Bukarest municípium tekinthetõvárosi régiónak.) [Vincze, 2002, p. 11]
A fent említett munkájában Vincze professzor asszony rá-mutat, hogy egyre elgépiesedõ és elmûviesedõ világunkbansokan kezdik felismerni, hogy hasznos, ha a vidéki régiókfenntartják természeti környezetük eredeti állapotát, és ha-gyományos módszerekkel termelnek. Sokan hajlandók fi-zetni azért, hogy tiszta és egészséges környezetbe húzódhas-sanak vissza pihenni és „feltöltõdni”, valamint tiszta ésegészséges élelmiszereket fogyaszthassanak.
Tulajdonképpen a fejlett városi régiók lakóinak köteles-ségük volna, hogy anyagilag kárpótolják a vidéki régiók la-kóit, amiért megõrzik számukra a környezet eredeti állapo-tát, és lemondanak a nagyobb profittal kecsegtetõtúltechnologizálásról.
1.2. A kutatásAz EMTE kutatócsoportja azt tûzte ki magának célul, hogymegvizsgálja a Székelyföld mezõgazdasága egyik ágánakhelyzetét, és megoldási javaslatot dolgoz ki egy olyan célhely-zet elérésére, amely figyelembe veszi a régió lakóinak fejlõ-dési vágyait, úgy, hogy azok megfelelõen illeszkedjenek egyEU-ba integrálódott ország helyzetéhez, és megtalálják he-lyüket a globalizálódó világgazdaságban. A kutatás megkez-dése elõtt szem elõtt tartottuk azt is, hogy Székelyföld egyerõsen hagyománytisztelõ régió. A háztáji gazdaságokat ál-talában az idõs családfõk vezetik, akiknek tekintélyét, hoz-záértését és tudását a fiatalok nem kérdõjelez(het)ik meg.Jellemzõ a kászoni adat, ahol a megkérdezettek több mint65%-a azt válaszolta, hogy minden jó úgy, ahogy most van,nem igényelnek semmiféle külsõ támogatást vagytanácsot.[Vincze, 2002]
Ha elfogadjuk a kuhni véleményt – amely szerint az új pa-radigmák nem úgy jutnak uralomra, hogy e paradigmák ter-jesztõi meggyõzik a régi paradigmák híveit az igazukról, ha-nem úgy, hogy a régi paradigma szerint gondolkodókkihalnak, és az új módon gondolkodók maradnak életbenés kerülnek többségbe [Kuhn, 1984] –, akkor elmondható,hogy a Székelyföldön nem elégséges kizárólag a gazdaság fej-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 11
lesztésére koncentrálni, hanem az emberek gondolkodás-módján és hozzáállásán is változtatni kell. Ez nehezebbé te-szi a probléma megoldását.
A kiválasztott kutatási terület a tejtermelés és -feldolgozásvolt. Székelyföld nagyon sok településének éghajlata, dom-borzati viszonyai és nem utolsó sorban a hagyományai a te-héntenyésztést és a tejtermelést részesítik elõnyben más me-zõgazdasági tevékenységekhez képest. (A Székelyföldmegnevezés alatt Hargita és Kovászna megyék teljes terüle-tét, valamint Maros megye túlnyomó részt magyarlakta vi-dékeit, a Nyárádmentét és Sóvidéket értjük.)
Így alakult ki a kutatási projekt: „A tejvertikum Székelyföl-dön”, melynek célja a tejtermelés, -feldolgozás és tejkereske-delem vertikális és horizontális integrációjának vizsgálata aSzékelyföldön. A kutatás célja egyrészt a helyzetfelmérés, más-részt a javaslattétel az integráció kialakítására és mûködteté-sére. Célunk egy olyan elméleti, komplex szakmai ajánlás meg-fogalmazása, amely a területi elveket, a hagyományosgazdálkodási módozatokat (extenzív legelõs) ötvözi a moderntejtermelésse1 (a tejhozam növelése, az állategészségügyi kont-roll erõsítése, hûtõházak létrehozása stb.).
A tanulmányban arra törekedtünk, hogy a benne megfogal-mazott ajánlás teljes mértékben a jelenlegi gazdasági realitá-sok szerint gyakorlatba ültethetõ legyen, és ugyanakkor szemelõtt tartja a globalizáció és a Közép- Európai kínálati spekt-rum által generált versenyhelyzetet is.
A tanulmány célja a teljes vertikum bemutatása, a szar-vasmarha-tenyésztés jelenleg létezõ összes formájával, a he-lyi gazdaságokban és térségi szinten. A kutatócsoport egy-részt felmérte a jelenlegi helyzetet, kitûzött magának egycélállapotot és leírta javaslatait, hogy milyen úton érhetõ ela célként kitûzött állapot.
A kutatócsoport rögtön a projekt kivitelezésének elején há-rom munkacsoportra oszlott, amely a tejvertikum háromelemének, a tejtermelésnek, a feldolgozásnak és a kereske-delemnek a vizsgálatába kezdett. Az elsõ munkacsoport atejtermelõk szintjén kezdte meg kutatásait. A termelõk alattegyes kivételes esetektõl eltekintve a székely falusi kisgazdá-kat értjük, hiszen az állattenyésztés és tejtermelés a Székely-földön általában háztáji gazdaságokban történik. Kutatásunksorán megvizsgáltuk az infrastruktúrát, az állatállományt, atejhozamokat, valamint a termelés kiadási és bevételi von-zatait. A tenyésztés alapproblémáiként a fajösszetételt, a te-rületek eltartóképességét (legelõk), a takarmánynövényektermesztését (költségeit), az állategészségügyi ellátást és azállattartás körülményeit neveztük meg.
Ezután a tejhozamot meghatározó további tényezõketvizsgáltuk: a tenyésztéshez szükséges minimális szakisme-
retek meglétét, a helyi szaktanácsadás és munkaerõ minõ-ségét, a szaporítást és elválasztást, illetve egyéb helyi ténye-zõket. A következõ lépés a tejbegyûjtõk, illetve az itt tárolttej minõségének vizsgálata (csíraszám, higiéniai vizsgála-tok stb.) volt.
A második munkacsoport a tejfeldolgozók szintjén kuta-tott. A munkacsoport felmérte a tejfeldolgozó üzemek inf-rastrukturális helyzetét, a nyersanyag-ellátottság mennyisé-gi és minõségi jellemzõt, valamint a tej- éstejtermék-feldolgozásnak a kiadási és bevételi vonzatait. Ez a munkacsoport a tejbegyûjtési rendszert vizsgálta: mek-kora a hatósugara egy központnak, melyik az a kritikus tá-volság, ameddig a szállítási költségek nem haladják meg a jö-vedelmet, a szállítóeszközök minõségét, a begyûjtött tejmennyisége és a szállítási kapacitás közti arányt. Megvizsgál-ták a tulajdonképpeni árképzõ tényezõket, illetve a termelõkáltal megszabott vagy elfogadható árat, és ennek viszonyát afelvásárlási árhoz. A területi eltérések vizsgálata a tenyészté-si viszonyokban és ezek szerepe az árakban lehetõvé teszi atejtermelés és beszállítás területi optimalizálását. A beszállí-tás, illetve feldolgozás folyamata nagyon alapos vizsgálatot kö-vetelt, ahol a technológiai és technikai elemzések is szüksé-gesek, gépsorok, csomagolástechnika, áruminõség, tartósítás,termékskála és az alapanyag feldolgozási fokának vizsgálata(mennyi az 1 liter tej után regisztrált veszteség, savó, víz stb.)
A harmadik munkacsoport a kereskedõk szintjét vizsgál-ta és a marketingvonzatokat elemezte. Megvizsgálták a ke-reskedelem infrastrukturális helyzetét is, valamint készter-mék-ellátottságát és jövedelmezõségét. Ez a szakcsoport azértékesítéssel, a piacok elemzésével, a cégek marketingpo-litikájával foglalkozott, elsõsorban a termékek „sikeressé-gét” vizsgálva területi megosztásban (helyi piac, megyei, re-gionális stb.). Összehasonlító árelemzést végeztünk anagyvárosokban található feldolgozók termékeinek árával, anagy bevásárlóközpontok által kínált felvásárlási árral. A ter-mékek (a székelyföldiek és a potenciális konkurenseké) mi-nõségi vizsgálata elengedhetetlen, hiszen az egyéni jellegetnemcsak az arculat, hanem a minõség is hangsúlyozza (eza minõségi javulás a fogyasztói árban is jelentkezhet). Nemutolsó sorban fontos kihangsúlyozni a termékkínálat skálá-jának bõvítését divatos sajtok, vajkrémek stb. gyártásával,amelyhez elengedhetetlenül szükséges a tej minõségénekjavulása és a piacok kibõvítése.
A kutatás hipotézisei a következõk voltak:I. A kiindulási helyzet:a. a tejtermelõk szintjéna. a tejtermelõk szintjén1. InfrastruktúraÁltalában minden székely falusi udvarban a családi ház mel-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M12
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 13lett van egy nagy gazdasági épület (istálló), amely alkalmasvagy alkalmassá tehetõ a szarvasmarhák tenyésztésére.
A legtöbb székely falu mellett a megfelelõ méretû legelõk éstakarmánytermesztésre alkalmas szántóföldek is rendelkezés-re állnak.
2. ÁllatállományÁltalában minden 3–4. gazdaságban van maximum egy vagy
két tehén.3. Tejtermelés szintjén Általában naponta maximum 10-15 liter tejet fejnek gazda-
ságonként (havonta 300-450 litert).4. KiadásA jelenlegi, hagyományos módszerrel (legelõn és szénán)
tartott fejõstehenek esetében nagyon nehéz megbecsülni azönköltségi árat. A gazdák túlnyomó többsége nem ad ki pénzta takarmányra, saját kaszálóját saját maga kaszálja le, és a szé-nát saját maga takarja fel és szállítja haza.
5. Bevétel Általában a lefejt tejnek csak egy része kerül értékesítésre,
és a havi készpénzbevétel nem haladja meg a 1,5-2 millió lejt.Információink szerint a tejfeldolgozók jelen pillanatban 4000lej/liter vásárolják fel a tejet.
b. a tejfeldolgozók szintjénb. a tejfeldolgozók szintjén1. Infrastruktúra A három székelyföldi megyében két nagyobb (volt állami tu-
lajdonú) vállalat van magyar kézben. Ezen kívül még számoskis méretû tejfeldolgozó üzem is létezik. Ez összességében je-lentõs tejfeldolgozói kapacitást jelent, viszont a felaprózottságés a belsõ versengés a külsõ (országos és nemzetközi) piaconfolyó versenyben hátrányt és kiszolgáltatottságot eredményez.
2. Nyersanyag-ellátottságEzek közül mindegyik megfelelõ mennyiségû és minõségû
felvásárolható tej hiányával, de ugyanakkor idõszakos (nyári)eladási gondokkal is küzd.
3. Kiadás, bevétel Ennek megállapítása a kutatás feladata lesz.c. a kereskedõk szintjénc. a kereskedõk szintjénJelenleg nem létezik egy integrált – több székelyföldi cég ér-
dekeit összefogó – kereskedelmi rendszere a termékek érté-kesítésének, minden feldolgozó megpróbálja a maga módján,a létezõ kereskedelmi egységeken keresztül értékesíteni ter-mékeit, javarészt a régión belül.
II. Az elérni kívánt célállapot:d. a tejtermelõk szintjénd. a tejtermelõk szintjén1. Infrastruktúra A létezõ gazdasági épület kisebb mértékû modernizálása,
esetleg fejõgépekkel való ellátása.Falu-, illetve községszinten a tejbegyûjtés megszervezését és
a tej minõségének biztosítását szolgáló hûtõházak megvásár-lása a termelõk által (közös erõfeszítés vagy pályázatok útján).
Megfelelõ takarmánytermesztéshez szükséges eszközök vá-sárlása.
2. Állatállomány szintjén Minden. gazdaságban legyen 4-5 olyan tehén, amely képes
naponta 20-25 liter tejet adni. 3. Tejtermelés szintjén Általában havonta 3000-3500 liter tejet fejnek gazdaságon-
ként.A koncentrált takarmányozásnak és a hûtõházaknak köszön-
hetõen biztosítható lesz a minõségi tej termelése, illetvetárolása.
4. KiadásFontos szempont lesz a tej önköltségi ára pontos megállapí-
tásának és követésének a kidolgozása, és annak a gyakorlat-ban történõ leszorítása. Jelen pillanatban rendelkezésre állóadatok alapján ez valahol 1500 lej körül van a takarmányozott,nagy tejhozamú állatok esetében.
5. Bevétel Tekintettel arra, hogy a tejtermelõk minõségi tejet tudnak
biztosítani a feldolgozónak, elképzelhetõ, hogy a jelenlegi4000-rõl 5000 lej/literre emelkedjen az az összeg, amit atejért tudna fizetni, ennek értelmében elvárható, hogy a szé-kelyföldi tejtermelõ gazdák tejbõl származó havi bevételeátlagban 15-17,5 millió lej legyen (3.000 / 3.500 liter X5.000 lej =). Ennek a gazdasági eredménynek és az ehheztársuló jelentõs életszínvonal-emelkedésnek a gazdasági ve-tületen túlmutató életmód- és lakosságmegtartó szerepe islenne.
e. a tejfeldolgozók szintjéne. a tejfeldolgozók szintjén1. Infrastruktúra Hosszabb távon szükség lesz a vállalatok tejfeldolgozó beren-
dezéseinek modernizálására és bõvítésére is.2. Nyersanyag-ellátottságA megfelelõ mennyiségû és minõségû nyersanyag-ellátott-
ság kiszámíthatóan biztosítható lesz.3. KiadásEnnek megállapítása a kutatás feladata lesz. A meg-
növekedett nyersanyagár ellensúlyozható a feldolgozási tech-nológia modernizációjával.
4. Bevétel A megnövekedett tejmennyiséget tekintetbe véve a kisebb ár-
rés viszont a többszörösére megnövekedõ forgalomnak kö-szönhetõ, a tejfeldolgozó vállalatok bevétele is várhatóan több-szöröse lesz a jelenleginek.
f. a kereskedõk szintjénf. a kereskedõk szintjén1. Infrastruktúra
A közös érdekeket képviselõ és érvényesítõ nagybani keres-kedelmi cég létrehozása nem igényel jelentõsebb infrastruk-turális fejlesztést.
2. Késztermék-forgalmazásMinõségi és szélesebb skálájú termékek forgalmazása, egy-
séges márkanév alatt. A termékkel a 22 milliós romániai tej-termékpiacon szerzünk vezetõ szerepet. Ugyanakkor megpró-bálunk a kergemarhakór miatt összeomlani látszó unióstejtermelõk által szabadon hagyott piaci résekbe is betörni. En-nek alapján biztosítani tudjuk a nagyságrendileg meg-növekedett termékek értékesítését.
3. NyereségességA jó minõségû és jól bevezetett márkanevû, különbözõ igé-
nyeknek megfelelõ, szélesebb skálájú termékeket összességé-ben nagyobb áron tudjuk értékesíteni.
Ami a kutatás módszertanát illeti, a kutatás során úgy elsõd-leges, mint másodlagos forrásokat felhasználtunk. Az elsõdle-ges forrásokat a Hargita, Kovászna, valamint Maros megyeimezõgazdasági igazgatóságok állattenyésztésért felelõs igazga-tóival, kistérségi menedzserekkel, polgármesterekkel és min-tagazdákkal készített interjúk, az élelmiszer-technológiai szak-értõk és a létezõ tejfeldolgozó és -értékesítõ vállalatokvezetõinek megkérdezése és tanácsai jelentik. A megyei mezõ-gazdasági igazgatóságokon lefolytatott beszélgetések soránmeggyõztek minket arról, hogy a statisztikák legtöbbször nema valóságot tartalmazzák, és nem elég csak polgármesterekkelés régiómenedzserekkel tárgyalni, hanem fel kell keressük aterepen az egyszerû gazdákat, akik ebbõl élnek, és tõlük fog-juk megtudni a valóságot. Másodlagos források a létezõ orszá-gos és regionális statisztikai adatok és az állattenyésztési, va-lamint élelmiszer-technológiai leírások voltak.
Ugyanakkor el kellett döntenünk, hogy a végsõ dolgozatotvéletlenszerûen kiválasztott interjúalanyoktól kaotikusan ésminden tervezés nélkül halomba gyûjtött adatokat a legmo-dernebb data-mining módszerekkel szûrjük, válogassukmeg és dolgozzuk fel, vagy a projektet tervszerûen összegyûj-tött, lényegretörõ adatok elemzése által vitelezzük ki. A cso-portmegbeszélések folyamán azt a végsõ nézetet alakítottukki, hogy a piaci igények figyelembevételével „meg kell álmod-ni” egy jövõképet, ki kell dolgozni a hozzá vezetõ utakat, ésebbõl az alapfeltevés-rendszerbõl kiindulva kell megvizs-gálni, hogy a jelenlegi helyzet mennyire illeszkedik az elvárt-hoz, mit kell tenni ennek megfelelõ irányba tereléséhez.
Ha a marketingszemléletet figyelembe vesszük, vélemé-nyem szerint nem jó megközelítés a lehetõ maximális meny-nyiségû tejet megtermelni, azt feldolgozni és utána fejveszt-ve vevõket keresni, mielõtt a kész termék megromlana. Azegész projekt az eladásból kell kiinduljon.
Általában az eladási lehetõségekre ki kell dolgozni mini-mum egy optimista és egy pesszimista változatot. A pesszi-mista változat eredményezheti azt, hogy nem érdemes a do-loggal foglalkozni. Ilyen esetben a egyetemünk vidékfejlesztõszakos hallgatóival közösen kell kidolgozzunk egy megoldástarra, hogy hogyan integráljuk Székelyföld lakosságát a poszt-modern gazdaság szerkezetébe. Az optimista változat be kelltartsa a stratégiai management és a marketingmix klasszi-kus lépéseit.
1. A piac szegmentálása – kinek fogunk eladni? Kik élneka közvetlen és az elérhetõ környezetünkben? Hogyan élnek,milyenek a tejtermék-fogyasztási szokásaik? Ha sikerül meg-felelõ mennyiségû adatot összegyûjteni, akkor az adatokatfaktorelemzés vagy clusterelemzés segítségével is lehet cso-portosítani és felosztani. Ki kell választani azt a néhány szeg-menst, aki hajlandó és képes termékeink megvásárlására ésfogyasztására.
2. A kiválasztott piaci szegmens(ek) potenciális méreté-nek, vásárlóerejének és igényeinek meghatározása – itt jö-het be a statisztikai adatok alaposabb elemzése és kiértéke-lése.
3. A felmért igények kielégítésének költségalapú felülvizs-gálata – a következõ ponttal együtt tárgyalva.
4. A versenykörnyezet stratégiai alapú felmérése és elem-zése – Porter-modell (kik a beszállítók, mit adnak el és mi-lyen a tárgyalási pozíciójuk; kik a vevõk, hányan vannak, ho-gyan lehet õket elérni, milyenek a tárgyalási pozícióik;milyen a verseny a piacon belül, kik a versenytársak és mi-lyen erõsek; hogyan lehet belépni a piacra, mennyire maga-sak és átjárhatók a belépési korlátok, hogyan reagálnak abent lévõk az újonnan jöttekre; milyen helyettesítõ termé-kek léteznek, hogy állnak a piacon, mennyire fenyegetik ami termékeinket) + SWOT-elemzés (helyi, belsõ erõsségekés gyengeségek vs. a külsõ környezet felõl érkezõ lehetõsé-gek és fenyegetések).
5. A klasszikus 4P [Kotler, 1991]a. Product – termékpolitika –: a vevõk és a környezet fi-
gyelembevételével milyen termékskálát alakítunk ki, milyenköltségvonzatai vannak a vevõk elérésének.
b. Price – árpolitika –: milyen áron fogunk értékesíteni,mellékelve mikroökonómiai fedezeti pont és gazdaságosüzemméret-számításokat.
c. Place – értékesítési utak politikája, hova és milyen mód-szerekkel szállítunk, kik lesznek a kis- és nagykereskedõpartnereink, hogyan érjük el és szólítjuk meg õket.
d. Promotion – reklám, eladás, eladásösztönzés, költsé-gek.
Egy megvalósíthatósági tervet a legjobb úgy kidolgozni,
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M14
hogy tartalmazzon egy pesszimista, egy optimista és egy el-várt értékekkel kiszámított lehetõséget. A projektre szabottszûk idõkeret nem engedte meg mindhárom változat kidol-gozását, és a felmérés sem tekinthetõ az egész kérdéskörtátfogónak. A kutatás motivációi közt elsõsorban a pályázóoktatók és hallgatók kutatási tapasztalatainak megszerzé-sét említenénk. Az eredményeket hazai és külföldi konfe-renciákon, valamint tudományos diákköri konferenciákonbe lehet mutatni. Az elért eredményeket természetesen avalós életbe is beültethetõk. Ilyen gyakorlati haszon volnaa tejvertikum integrált rendszerének kialakítása, a ter-mékmarketing és -menedzsment optimalizálása.
Teljes körû, átfogó képet kell nyújtanunk a tejvertikumrólahhoz, hogy a termelési és értékesítési lánc minden szemétoptimalizálhassuk a minõség- és költségtényezõk tükrében.Ezek ismeretében pedig ki kell dolgozni a vertikumra vonat-kozó stratégiát, és mintegy ajánlásként a tejfeldolgozók, ér-dekvédelmi szervezetek, nagy tenyésztõk rendelkezésére bo-csátani.
A kidolgozott stratégia fõbb pontjai a következõk lehetnek:1. a tenyésztési tényezõk javítása (legelõvédelem, takar-
mány-növények termesztése nagy területen, állategészség-ügyi rendszer hatékonnyá és szükségessé tétele, állandószaktanácsadás létrehozása);
2. a tejminõségi javulása, a munka hatékonyságának nö-velése (fejõgépek, hûtõház, megfelelõ tárolóedények, tech-nika stb.);
3. a begyûjtési technológiák és módszerek vizsgálata, a mi-nõségbiztosítás feltételeinek tulajdonjogi (ki a begyûjtõ, kiszab árat a javuló minõségû tej esetében stb.) és szakmaivizsgálata;
4. a feldolgozás szakaszonkénti és a térségekre vetített vizs-gálata (a feldolgozás folyamata minden szakaszban az ár-minõség optimális viszonyát tartsa szem elõtt, természete-sen a regionális és a nemzeti szintû versenyképességjegyében);
Kutatásunk során vizsgáltuk a technológia és a szaktudásszintjét, az innovációt elfogadó készséget és képességet, akiegészítõ tudások szintjét (számítógép-használat, idegennyelvek, tovább- képzéseken való részvétel stb.). A feldolgo-zó szektor vizsgálata célozza továbbá az eddig alkalmazottmarketingstratégiák hatékonyságának, a vállalkozások me-nedzsmentjének, a vállalkozói és a versenykörnyezet szere-pének elemzését. A kutatás során szembesültünk azzal aténnyel, hogy sok helyen olyan személyek vannak vezetõ po-zícióban, akik negatívan gondolkoznak, minden ötletre eltudják mondani, hogy miért nem mûködik, de nem meg-oldásorientáltak.
I. Románia tejtermelése és -fogyasztása a számok tükrébenMunkánkat a projekt területére vonatkozó fõbb statisztikaiadatok bemutatásával kezdjük. Forrásként, ha nem jelöltükmásként, Románia Statisztikai Évkönyve–2000 szolgált. Azáltalános adatokat kiírjuk az egész országra vonatkozóan,majd, ahol rendelkezünk adatokkal, a középsõ fejlesztési ré-giót vesszük figyelembe (Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita,Maros és Szeben megyéket), végül konkrétan kimutatjuk ahárom székely megye adatait. Ahol idõsorok is álltak a ren-delkezésünkre, azokat is közöljük. Itt kell megemlítenünk azAmerikai Egyesült Államokbeli Land O'Lakes Inc. és a romántejipar kapcsolatát.
1992–1998 között ez a cég aktívan részt vett a román tejiparmagánszektorának a növelésébe, széleskörû mûszaki tanács-adást biztosított, segített új termékek kifejlesztésében. Mivel avásárlók szükségletei az idõben megváltoztak, a cég kibõvítet-te hagyományos szolgáltatásait, és újakat vezetett be egy „LandO'Lakes” projekt által: „A mezõgazdasági magánvállalkozásokfelgyorsításának terve Romániában (1999–2001)”. A 2000-esévek elején a Land O'Lakes cégnek több mint 20 kliense volt atejtermelési iparágban, amelyeknek azonnali szolgáltatásokatnyújtott azáltal, hogy segítette a stratégiai és pénzügyi menedzs-ment kialakítását, új termékek fejlesztését és ezek marketing-jét, arra koncentrálva, hogy növeljék a cégek nyereségét, eladá-sát, és csökkentsék a költségeket.
Úgyszintén a Land O'Lakes cég benne volt egy olyan irá-nyú tervben, amely a tejfogyasztás növekedését tûzte ki cé-lul Romániában azáltal, hogy létrehozta a „Tej Elterjesztésé-re Nevelõk Szövetségét” (Alianþa pentru PromovareaEducaþionalã a Laptelui – APEL). Az APEL egy olyan szövet-ség, amelyben több mint 30 tejjel foglalkozó vállalkozó ta-lálható, szállítók, csomagolóiparban dolgozók és magánsze-mélyek, amelyek politikailag függetlenek, és az a céljuk,hogy megnöveljék a tejtermékek eladását, és megállítsák atejtermékek fogyasztásának csökkenését.
A Land O'Lakes továbbra is folytatni akarta a román tej-,élelmiszer- és mezõgazdasági iparban elõforduló problé-mák kezelését, kidolgozott megoldásokat ajánlva. A baj azvolt, hogy nem a hivatalosan közölt statisztikai adatokra tá-maszkodtak, hanem saját kutatásokat és terepfelméréseketvégeztek. Ezeknek az eredménye egy hivatalos adatoknakellentmondó adathalmaz lett. Ezt a tevékenységet hivataloshelyeken nem igazán értékelték, a cég ezért távozni kény-szerült országunkból.
Elsõ táblázatunk a mezõgazdasági területek struktúráját mu-tatja be. Az ábrákra nézve rögtön kitûnik, hogy Székelyföldön sok-kal nagyobb az erdõterület aránya, mint az országban általában.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 15
Ugyanakkor az arányokat tekintve kevés a szántó, viszont több a legelõ és a kaszáló. Innen már levonható a következtetés, hogyebben a régióban fakitermeléssel és -feldolgozással, valamint állattenyésztéssel érdemes inkább foglalkozni. (Ezt különben a kör-nyéket ismerõk számadatok nélkül is megmondhatják.)
A domborzati- és éghajlati viszonyok, valamint a termõföld minõsége csak ezt a fajta mezei gazdálkodást teszik lehetõvé. A régiónagyrésze a növények közül csak krumplitermesztésre alkalmas, ez alól fõleg Maros megye síkabb részei tesznek kivételt, ahol bi-zonyos mennyiségû gabonát is lehet termelni (ezek nagyrésze viszont már nem is Székelyföldhöz, hanem a Mezõséghez tartozik).
Az eddigiek ismeretében úgy tekintjük, hogy helyesen választottunk, amikor az állattenyésztést és azon belül is a tejtermelést vá-lasztottuk kutatási témaként.
Amint az a táblázatból és az ábrákból kiolvasható, az 1989-es események után az állatállomány drasztikus csökkenésekövetkezett be (országos szinten 1993-ig az állomány a felére csökkent), sok helyen szétverték a telepeket és széthordtákaz állatokat, majd azok elpusztultak a nem megfelelõ gondozás miatt.
Székelyföldön a visszaesés kisebb mértékû volt, kb. 30%-os.1993 és 1997 között az állomány úgy országos szinten, mint Székelyföldön stagnált, majd egy kis mértékû visszaesés kezdõdött.
Közben lezajlott a mezõgazdaság privatizációja is, amint az I.3.-as táblázatból láthatják a következõ számunkban, az állatok nagyrészemár a 2000-es év elején magánkézben volt.
(Folytatás a következõ lapszámban)
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M16
Régió, megyeRégió, megye ÖsszterületÖsszterület Mezei gazdálkodásbaMezei gazdálkodásba Ebbõl Ebbõl SzántóSzántó LegelõLegelõ KaszálóKaszáló SzõlõSzõlõ GyümölcsösGyümölcsös ErdõErdõbevonvabevonva magánkézbenmagánkézben
Ország összesOrszág összes 23839071 14730711 11432624 9358130 3322774 1511964 281180 256663 6790596Középsõ régióKözépsõ régió 3409972 1938934 1456211 767564 665435 465196 12205 18534 1244339KovásznaKovászna 370980 186416 121723 86331 65009 33814 - 1262 166342HargitaHargita 663890 406438 281788 92729 148156 164058 77 1416 232545MarosMaros 671388 414827 407066 222513 119273 64042 3399 5600 214655Székelyföld összesSzékelyföld összes33 1303425 758785 566337 268065 260874 223489 1437 4918 484749
I.1. táblázat - A mezõgazdasági terület 1999 december 31.-én (hektárban számolva)I.1. táblázat - A mezõgazdasági terület 1999 december 31.-én (hektárban számolva)
Országos szinten
44%
15%
1%
1%
32%
7%
Szántó
Legelõ
Kaszáló
Szõlõ
Gyümölcsös
Erdõ
Székelyföld
22%
21%
18%
0%0%
39%Szántó
Legelõ
Kaszáló
Szõlõ
Gyümölcsös
Erdõ
ÉvÉv 19901990 19911991 19921992 19931993 19941994 19951995 19961996 19971997 19981998 19991999RomániaRománia 6291000 5381000 4355000 3683000 3597000 3481000 3496000 3435000 3235000 3134000SzékelyföldSzékelyföld 325400 335500 258400 250419 247139 252459 253902 230444 218453 209464
Országos szinten
0
1000000
2000000
3000000
4000000
5000000
6000000
7000000
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Székelyföld
050000
100000150000200000250000300000350000400000
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
I.2. táblázat - A szarvasmarha állomány alakulása az elmúlt évtizedben (I.2. táblázat - A szarvasmarha állomány alakulása az elmúlt évtizedben (Forrás: Anuar Statistic 2000 + Benedek, 2002)
3 Itt úgy számoltam, hogy Hargita és Kovászna megyék teljes mértékben Székelyföldhöz tartoznak, Maros megyének csak 40%-a. Ez a számítás területileg ad néhány támpontot, de azállatállománynál már nem lesz alkalmazható.
B O R B É L Y K A T A L I N
Mindazok, akik az egységesülõ öreg kontinens sokszínûsé-gét, nemzeti különbözõségeit féltik, valószínûleg nem a szám-viteli szakemberek. A már-már bábelinek tetszõ zûrzavarugyan – részben – megoldódni látszik az Európai Parlament-nek és az Európai Unió Tanácsának 2002. július 19-én kelt,1606/2002. számú rendeletével a nemzetközi számviteli stan-dardok alkalmazásáról1, amely a 4. cikkben elõírja, hogy „a2005. január 1-jével vagy az azt követõen kezdõdõ valamennyiüzleti évrõl a tagállamok jogszabályainak hatálya alá tartozótársaságoknak az összevont (konszolidált) éves beszámolóju-kat a 6. cikk (2) bekezdésében írtak szerinti eljárásban elfo-gadott nemzetközi számviteli standardok alapján kell összeál-lítaniuk, ha a mérlegfordulónapjukon az értékpapírjaik az1999. május 10-én kelt, az értékpapírokkal kapcsolatos befek-tetési szolgáltatásokról szóló 93/22/EGK számú tanácsi irány-elv 1. cikkének (13) bekezdése értelmében, valamelyik tagál-lam szabályozott piacán kereskedésre befogadottak”2. Azok amikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozások, amelyek azonbannem jelennek meg az EU tõzsdéin, feltehetõen továbbra is va-lamilyen nemzeti szabályzás alapján készítik beszámolójukat.A nemzeti beszámolók kompatibilissé tétele a már elfogadott-nak tekinthetõ (bár alternatívákat még mindig tartalmazó,nem végleges) IAS (IFRS)-ekkel a legfontosabb problémák, jö-võbeni feladatok egyike, és felveti a kérdést, hogy melyik be-számoló tekinthetõ inkább a megbízható és valós képet tükrö-zõnek.
Minden olyan európai országnak, amely nem az Unió tagja,de kérte, vagy a jövõben kérni fogja felvételét, alapvetõ kérdésa minél gyorsabb harmonizáció. A felvételt megelõzõen a csat-lakozni kívánó országoknak szigorú gazdasági feltételeknekkell megfelelnie. A pénzügyi számvitel, mint a gazdasági (utó-közlõ) információs rendszere, adja alapját ezen nemzetgazda-sági számításoknak, kimutatásoknak. A vállalkozások beszá-molói alapján döntenek a gazdasági élet szereplõi arról, hogyanítélik meg saját pozíciójukból az adott gazdálkodót.
Az európai integrációs feladat tehát minden nemzet számvite-li szabályzásával szemben sokrétû követelményeket támaszt.
Ehelyütt azt vizsgáljuk, hogy a román és magyar számvitelielõírások hogyan illeszkednek az uniós elvárásokhoz, különöstekintettel arra, hogy milyen tényezõk befolyásolják a szabá-lyozás rendszerét, ezáltal hatva a megbízható és valós képre.
Minden ország számviteli szabályozását közvetlenül befolyá-solja az adott ország gazdasági-társadalmi struktúrája, fejlett-sége. Nem szabad eltekintenünk továbbá az ottani számvitelihagyományoktól sem, amelynek jellemzõi alapvetõen a fentemlített szerkezeti jellemzõk történeti kialakulása során jöt-tek létre3. A társadalmi-gazdasági hátteret elsõsorban az adottországban, régióban kialakult jogrendszer, a vállalkozások fi-nanszírozása (tõzsdei, családi, banki), az állam információigé-nye és ellenõrzõ szerepe befolyásolja. Ennek alapján megkü-lönböztethetünk ún. angolszász és kontinentális típusúrendszereket.
Mindkét vizsgált ország – számviteli hagyományait tekintve– kontinentális számvitelû. Ezekben az országokban do-minál(t) a vállalkozások családi, ill. bank által történõ finan-szírozása, erõteljes (volt) az állam kontrolláló szerepe és in-formációigénye. Így az ellenõrzést elsõsorban a hatóságokvégzik (végezték), némiképpen háttérbe szorítva ezzel a könyv-vizsgálók és szakmai szervezetek szerepét. A könyvvezetést ésa beszámolókészítést törvényekkel, rendeletekkel szabályoz-zák. A számvitelrõl szóló törvény – legyen bármilyen sokfélealternatívát kínáló is – a társaságiadó törvény által „felülrõlkorlátos”, az adóalap megállapításakor a számviteli eredmény-bõl indulnak ki a vállalkozások. Ebbõl logikusan következik,hogy ezekben az országokban a vállalkozói magatartás a szám-viteli eredmény minimalizálását tûzi ki elsõdleges célul, eh-hez pedig az óvatosság elve4 (ill. az ebbõl származtatott legki-sebb és legnagyobb érték elve5) illeszkedik a legjobban. Ez amegállapítás magában is kérdésessé teszi, hogy értelmezhetõ-e, és ha igen, hogyan az a megbízható és valós kép, mint aszámviteli információkkal szemben elsõdlegesen támasztottkövetelmény. A fentiekben tipizált, történetileg kialakult rend-szer ma már nem létezik tiszta formájában, hiszen a csatla-kozni kívánó országok a nemzetközi elõírásokkal harmonizá-ló, az eddigiektõl esetleg gyökeresen eltérõ számviteliszabályokat kezdenek alkalmazni.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 17
A s z á m v i t e l i s z a b á l y o z ó r e n d s z e r t b e f o l y á s o l ó n é h á n y t é n y e z õR o m á n i á b a n é s M a g y a r o r s z á g o n
11 Az Európai Parlamentnek és az Európai Unió tanácsának 2002. július 19-én kelt, 1606/2002 számú rendeletével a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról, Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat 2002/10. 150-452. o.22 Az Európai Parlamentnek és az Európai Unió tanácsának 2002. július 19-én kelt, 1606/2002 számú rendeletével a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról, 4. cikk: A nyilvánosan értékesített társaságokösszevont (konszolidált) beszámolója, Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat 2002/10. 452 o.33 Dr. Ferenczi András. Az európai számviteli rendszerek összehasonlítása Számvitel és Könyvvizsgálat 1998/10, 406-411. o.44 2000. évi C. törvény a számvitelrõl 15 (8). „Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával,a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az elõrelátható kockázatot és feltételezhetõ veszteséget akkor is, ha az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés idõpontja között vált ismertté. Azértékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve)”.55 A legkisebb-legnagyobb érték elve az óvatosság elvébõl kiindulva annyit jelent, hogy az eszközöket a minimális értékükön vesszük fel a vagyonba, míg a forrásokat a maximális értéken. Ennek következtében „rejtetttartalékot képzünk”, hiszen nem mutatjuk ki a tényleges nettó realizált eredményt.
A helyzetet még árnyaltabbá teszi, hogy a két vizsgált országévtizedekig a szocialista táborba tartozott, ahol a számviteli tra-díciók mesterséges megszakítása, alapvetõen az állami infor-mációigény alapján elkészített beszámoló volt a jellemzõ.
Összefoglalva tehát mindkét ország feladata a számvitel te-rületén, hogy unióbeli partnereitõl eltérõen, gyorsan és haté-konyan olyan szabályozó rendszert alakítson ki, amely megfe-lel a belsõ és külsõ piaci szereplõknek, kompatibilis az EurópaiUnió elfogadott szabályozásával, ugyanakkor támaszkodjon azadott ország számviteli hagyományaira is.
Vizsgáljuk meg, milyen – a számvitelen kívül esõ – tényezõkbefolyásolhatják a szabályozás tartalmát a jogszabályokon kí-vül. A vizsgálódás központi kérdése a szabályalkotás, ill. az el-lenõrzés folyamata.
Meg kell említenünk azonban azt is, hogy bár a piacgazda-ság nem azonos irányban és eltérõ ütemben változott a két or-szágban, mindkét helyen azonos problémák merültek és me-rülnek fel. Már az elsõ törvények megalkotása idején is (1991)világos volt, hogy a beszámolóknak és az azt alátámasztókönyvvezetéseknek megbízható és valós képet kell adni a vál-lalkozások vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetérõl. A kér-dés sokkal inkább az volt, vajon a piac melyik szereplõje le-gyen preferált helyzetben az információ létrehozásakor.Emlékezzünk vissza a fent említett banki, ill. családi finanszí-rozású vállalkozásokra és az óvatosság elvének kiemelkedõ sze-repére!
A kontinentális típusú számvitel sajátosságainak megfelelõ-en elsõsorban hitelezõorientált lett mindkét szabályozás, ki-egészítve azzal, hogy különösen Romániában megmaradt azállam különösen magas információigénye.
A kilencvenes évek elején tehát lehetõség nyílt egy új, minõ-ségileg más struktúra létrehozására.
A gazdaság nemzetközivé válásának gyors üteme komoly ki-hívást jelent minden nemzeti számviteli szabályozásnak, mi-vel a „kontinentális számvitel”-t alkalmazó országokban fenn-áll az igény a kodifikált mérlegjog hagyományainakfolytatására. Nagyon fontos követelmény minden törvénnyelszemben, hogy normatív legyen, ugyanakkor a különbözõ tí-pusú vállalkozások különbözõ ügyletfajtáinak elszámolásakorezekben az országokban – úgy tûnik – nem elegendõ elõírnia tartalom elsõdlegességének a formával szembeni alapelvét,hanem ennek jogszabályi kereteit is meg kell(ene) teremteni.
Anélkül, hogy a román számvitel tartalmi kérdéseit megvizs-gálnánk, hiszen nem ez vizsgálatunk tárgya, meg kell állapíta-nunk, hogy a beszámolók részletezettségének, a hozzájuk kap-csolódó könyvvezetésnek a vállakozások nagyságához történõigazítása nagyon gyakorlatias, a relevanciát a messzemenõkig
szem elõtt tartó elképzelés. A szabályozás az alapvetõ kérdése-ket illetõen eurokompatibilisnek mondható.
A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a két országban mi-lyen a hatalmi ágak szerepe a szabályalkotásban.
A számvitelt szabályozó legfontosabb törvények és rendele-tek Romániában6: a 82/1991-es számviteli törvény (hatályos:1994. január 1-jétõl), a 704/1993-as kormányhatározat, amelyelõírásokat ad a fenti törvényhez, a 15/1994-es törvény az ér-tékcsökkenési leírásról, a 2338/1995-ös pénzügyminisztériu-mi rendelet az eszközök és források leltárkészítésérõl, a772/2000-es pénzügyminisztériumi rendelet az összevont(konszolidált) éves beszámolóról, a 94/2001-es pénzügymi-nisztériumi rendelet, amely egyes meghatározott vállakozásokbeszámolóit harmonizálja az EU irányelveivel és a nemzetkö-zi számviteli standardokkal, az 1880/2001-es pénzügyminisz-tériumi rendelet a könyvvitelrõl és az éves beszámoló tartal-máról a mikrovállalkozásoknál, amely 2003. január 1-jévelhatályt vesztett, és a helyébe lépett a 306/2002 kormányren-delet, amely a mikro-, kis- és közepes vállakozásokra vonat-kozik. Megemlítendõ még: a 403/2000-es pénzügyminisztéri-umi rendelet a magánszemélyek, mint egyéni vállakozókegyszeres könyvvitelérõl, a 7/2001-es kormányrendelet a sze-mélyi jövedelemadóról, a magánszemélyek és az egyéni vállal-kozók jövedelmeirõl és adókötelezettségeirõl. illetve: a75/1999-es kormányrendelet a könyvvizsgálói tevékenységrõl,a 126/1999-es törvény a könyvviteli szolgáltatásokról.
A jelenlegi román szolgáltatás tartalmazza azokat az alapve-tõ elõírásokat, amelyek kompatibilissé teszik a 4. irányelvvel,ill. meghatározott vállalatcsoport számára lesz kötelezõ az IAS(IFRS)-ek szerinti beszámoló.
A legfontosabb követelményt – a beszámolóval szemben amegbízható és valós képet – a hû, világos és teljes jelzõkkelegészíti ki. A világosság és teljesség nem számviteli alapelvként,hanem további követelményként jelenik meg a hû kép mel-lett. A könyvvezetés és beszámolókészítés során a Pénzügymi-nisztérium által meghatározott alapelveknek kell eleget tenni.Ezek az alapelvek a vállalkozás folytatásának elve, az óvatos-ság, a bruttó elszámolás, az összemérés, az egyedi értékelés, afolytonosság, a következetesség, a tartalom elsõdlegessége aformával szemben, a relevancia elve. A törvény a lényegi sza-bályozást a Pénzügyminisztérium hatáskörébe utalja, amelynem engedélyez eltérést az elõírásoktól, sõt minden évben ki-ad egy zárási végrehajtási utasítást, amely sok esetben ellent-mond a már meglévõ elõírásoknak, megszegve ezzel a követ-kezetesség elvét. Ha a szabályokat abból a szempontbólvizsgáljuk, hogy a szabályalkotás törvénykezési vagy államigaz-gatási szinten történik-e, akkor közvetlenül a vállalkozói szám-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M18
66 Benkõ Pál: A számvitel szabályozása és a vállalkozók beszámolási kötelezettségei Romániában, Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat 2002/6, 284-335.o.
vitelt befolyásolók közül két törvényt, egy kormányhatározatotés négy pénzügyminisztériumi rendeletet találunk. Tegyük hoz-zá, hogy a 82/1991-es számviteli törvény adja a szabályozás el-vi alapját, és ennek tartalma helyenként pontatlan, nem adegységes értelmezést az általa használt fogalmakra és nem ishivatkozik azok másutt történõ meghatározására, nem tartal-mazza a vállalkozások beszámolóinak legfontosabb tartalmikérdéseit. A fentiekbõl következik, hogy a beszámolót és az aztalátámasztó könyvvezetést határozatokkal és rendeletekkel sza-bályozzák, amely nem teszi lehetõvé az elveken alapuló, a gaz-dasági eseményeket minden körülmények között azonosankezelõ szabályzást. Minél nagyobb a szabályok száma és ezekkeletkezési helye, minél inkább átcsúszik a törvényhozásbólaz államigazgatásba, annál nagyobb a veszélye a számvitelialapelveket nem tartalmazó, rövid távú érdekeket tükrözõ, el-lentmondásos, az állandóságot, az összehasonlíthatóságot ésa normativitást nem biztosító szabályozásnak.
Magyarországon ebbõl a szempontból más típusú folyamatzajlott le. A vállalkozások számvitelére vonatkozó szabályozástörvényalkotással történt. Az 1991. évi XIII. törvényt öt alka-lommal módosították.
A következõkben megvizsgáljuk, mi volt az oka a módosítá-soknak, és milyen területeket érintett. Felsorolásuknál nemtörekszünk a teljességre. Az elsõ módosítás (1993. évi CVIII.törvény) érintette többek között a vagyonértékelést, különöstekintettel a devizában és valutában kifejezett eszközökre ésforrásokra; az árbevétel és export árbevétel fogalmának és tar-talmának a pontosítását, ill. az összevont (konszolidált) évesbeszámoló készítésének, nyilvánosságra hozatalának ésauditálásának szabályait. Jelentõsen bõvítette a kiegészítõ mel-léklet tartalmát. A módosítás a magyar gazdaság jelentõs vál-tozásaihoz kapcsolódik: a forint külkereskedelemben való al-kalmazásához és azon vállalkozások számánaknövekedéséhez, amelynek konszolidált beszámolót kell készí-tenünk. Megjegyzendõ, hogy a törvénymódosítás az utóbbi te-rületen az EGK 7. összevont éves beszámoló készítésérõl szó-ló irányelve alapján történt. A második módosítás (1995. éviXX. törvény) során a törvény megváltoztatta az eszközök érté-kelésének szabályait, lehetõvé tette a befektetett eszközök ér-tékhelyesbítésének alkalmazását. Szabályozta a már bejegyzetttársaságoknál a forintról devizára és devizáról forintra való át-térés szabályait a nyilvántartásoknál, pontosította a saját tõké-vel kapcsolatos korábbi elõírásokat, az eredménytartalék fel-használhatóságát.
Az értékhelyesbítés alkalmazásának lehetõsége összefüggés-ben volt a forint folyamatos leértékelésével. Ez a tény különö-sen befolyásolja azoknak a vállalkozásoknak a helyzetét, ame-lyek beruházásaik nagy részét devizahitellel finanszírozták. Az
értékhelyesbítés (piaci értékeken történõ kimutatás) és az en-nek megfelelõen képzett értékelési tartalék kompenzálhatja akedvezõtlen változást, anélkül, hogy a vállalkozás által elõállí-tott nettó realizált eredményt befolyásolná. Az áttérés szabá-lyozása azzal a ténnyel függ össze, hogy a vámszabad területitársaságokra engedélyezett kedvezményeket kiterjesztették azelõírásoknak megfelelõ belföldi társaságokra is, de a forintróldevizára és a devizáról forintra történõ áttérés módszereit éskövetelményeit eddig nem fektették le.
A harmadik módosítás (1996. évi CXV. törvény) volt a legna-gyobb horderejû, hiszen több területet érintett az eddigieknél,és elsõsorban nem kiegészítéseket, hanem módosításokat tar-talmazott. Ilyenek az ellenõrzés, önellenõrzés hatásainak a be-mutatása a beszámolóban; a beszerzési és elõállítási költségtartalmának változása; a támogatások, a juttatások, térítés nél-küli átadások-átvételek elszámolása, saját tõke tartalmánakváltozása; a beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek árfo-lyamváltozásainak elszámolása; a gazdasági társaságok meg-szûnésével kapcsolatos elszámolások; változások az egyszereskönyvvezetésben. Tovább pontosították az idõbeli elhatározá-sok eseteit, tovább bõvült a kiegészítõ melléklet. Nem utolsósorban említést kell tenni arról, hogy bõvült a számviteli alap-elvek köre három tipikusan angolszász elvvel, és kötelezõvévált a számvételi politika írásba foglalása, a hozzátartozó sza-bályokkal együtt. A jelentõs változások több okra vezethetõkvissza. Mindenekelõtt fontos megjegyezni, hogy a magyar gaz-daság 1996-ra eljutott abba az állapotba, amelyben már meg-jelent a legtöbb piacgazdaságra jellemzõ gazdasági esemény,értékelési probléma. Ezek szabályozása a számviteli törvény-ben elengedhetetlen volt. A lehetséges megoldási formákat ezesetben is a nemzetközi elõírások kínálták, az EGK 4. irányel-ve, ill. az IAS-ek. Az 1997. január 1-jétõl hatályos változásokleginkább ezeket a megoldási módokat alkalmazzák. Ezzel amódosítással ez eddig tipikusan kontinentálisnak nevezett ma-gyar számvitelbe elkezdtek beszivárogni az angolszász elemek.A nemzetközi harmonizáció tükrében ez a folyamat kedvezõ-nek minõsíthetõ.
A negyedik módosítás (1997. évi CXXX. törvény) a külföldiszékhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepeinek beszá-molóját érintette, ill. a korábban szabályozott kérdések ponto-sítását, felülvizsgálását. Ezek a változások elsõsorban a magyargazdaság számvitelben megjelenõ problémáira adtak választ.
Az ötödik, utolsó módosítás (1998. évi XXXIII. törvény) a gaz-dasági társaságokról szóló törvénnyel volt összefüggésben. Leg-jelentõsebb szabályozási területei az elõtársaságokat, az átala-kuló társaságokat és a hitelezõi érdekeket védték. A számvitelitörvény ekkorra Magyarországon is elveszítette normativitását,hatalmas terjedelmûre duzzadt, ellentmondásokat tartalma-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 19
zott. 1998-ban, az Unióhoz való csatlakozási tárgyalások soránfelülvizsgálták az akkor hatályos magyar számviteli törvényt.Ennek eredményeképpen alkották meg a 2000. évi C. törvényt.A számviteli törvény újrakodifikálása tehát egyszerre volt „bel-sõ és külsõ kényszer”.
A számviteli törvény szerkezete tisztább lett. Gyengül az ed-dig nagyon erõteljes óvatosság elve a valódiság elvéhez képest.A törvény elõírásaitól a megbízható és valós kép érdekében –nem egyértelmû feltételek mellett – el lehet térni, a 4. irány-elv7 elõírásait betartva. A fenti változásokból levonhatjuk azt akövetkeztetést, hogy tartalmát tekintve a magyar számvitel kon-tinentális jellege csökkent, míg ezzel egyidejûleg erõsödtekbenne az angolszász elemek, közelítve a nemzetközi harmo-nizációs törekvésekhez. Nem kötelezõ azonban egyetlen vállal-kozás számára sem a nemzetközi standardok szerinti beszá-molókészítés, szemben a romániai szabályokkal. A jelenleghatályos törvény elõírja, hogy nemzeti számviteli standardokatkell létrehozni, amelyek kiegészítik a keretjellegû törvényi elõ-írásokat. A standardokra vonatkozó elõírások – valószínûleg –az Unióba való belépéssel egyidejûleg válnak kötelezõvé. Bár afelsorolt jogszabályok száma közel azonos, továbbá a módosí-tások során alapvetõen hasonló problémák mutatkoznak,mégis megállapíthatjuk, hogy a magyar szabályalkotási folya-mat „tisztább”, egységes elõkészítésébõl, szerkezetébõl adódó-an sokkal kevesebb ellentmondást tartalmaz. Mivel a legma-gasabb rendû jogszabály határozza meg a beszámolókészítéstés az azt alátámasztó könyvvezetést, nem lehet egyszerûen „fe-lülírni” a korábbi szabályokat, bármilyen érdek kívánja is azt.A számviteli alapelvek határozzák meg a gazdasági eseményeknyilvántartásba vételét, és fontos, de nem mindig érvényesülõszempont a szabályozás normativitása.
A jogszabály-alkotási folyamat mellett még azzal a két ténye-zõvel foglalkozunk, amely a megbízható és valós kép szem-pontjából szintén lényeges, de nem a számvitel tartalmi elõ-írásai befolyásolják.
Romániában a mikro- és középvállalkozások számára nemkötelezõ a könyvvizsgálat. Ezeknél a vállalkozásoknál 3 milli-árd lej árbevételig a vállalkozás vezetõje maga is elkészítheti abeszámolót, ezen határérték felett a beszámolókészítést mér-legképes könyvelõnek vagy szakértõnek kell elvégeznie. Továb-bi biztosíték, hogy a felügyelõ bizottsági tagok közül legalábbegy szakértõi képesítéssel kell rendelkezzen, így a beszámoló-ban foglaltakért õ is jótállhat. A nagyvállalatok esetében köte-lezõ a könyvvizsgálat, amely a nemzetközi számviteli standar-dok szerinti beszámolóra vonatkozik. Felmerül a kérdés, hogya román könyvvizsgálók birtokában vannak-e már azoknak azismereteknek, amelyek lehetõvé teszik a könyvvizsgálatot.
Amennyiben nem, vagy továbbképzésen kell részt venniük,amely feltehetõleg rendkívül költséges és idõigényes, vagy sokmás országhoz, így Magyarországhoz hasonlóan átengedik ezta feladatot, ill. ennek jelentõs részét a multinacionális cégek-nek, amely hosszú távon a hazai könyvvizsgálat háttérbe szo-rulásához vezet.
A számviteli elõírások megsértéséért az adóhatóság bírságol-ja a vállalkozásokat.
A beszámolók nyilvánosságra hozatala úgy történik, hogy avállalkozások az elkészített beszámolójukból egy példányt amegyei Kereskedelmi Kamarának, egyet pedig a megyei adó-hatóságnak adnak le. A Kamara – megfelelõ illeték ellenében– erõsen rövidített formában közzéteszi közlönyében a beszá-molót, ami feltehetõleg csak egy formális eljárás, hiszen rövi-dítve, szöveges magyarázat nélkül nem valószínû, hogy lénye-ges információt nyújtana a piac bármely szereplõjének is. Acégbíróságok létrejöttével azonban lehetõség nyílik országosinformációs rendszer kialakítására, amely ezt a komoly hiá-nyosságot megszüntethetné. Magyarországon a számviteli tör-vény értelmében kötelezõ a könyvvizsgálat minden kettõskönyvvitelt vezetõ vállalkozásnak, kivéve, ha a vállalkozás évesszintre átszámított nettó árbevétele az üzleti évet megelõzõ kétévben nem haladta meg az 50 millió forintot. Ha egy vállalko-zás konszolidálásban bevont, ill. élt a fent említett törvényi elõ-írásoktól való eltérés lehetõségével a megbízható és valós képérdekében, nem vonatkozik rá a kivétel. Magyarországon akönyvvizsgálatra vonatkozó elõírások teljesen más típusúak,mint Romániában, ami elsõ sorban abból adódik, hogy Romá-nia szabályozásában a különbözõ beszámolóformákat (véle-ményem szerint nagyon helyesen) összekötötte a vállalkozá-sok méretével, míg Magyarországon ez a számviteli törvénybennem szerepelt tényezõként. A számviteli törvény XII., a jogkö-vetkezményekrõl szóló fejezetében kimondja, hogy a törvényelõírásainak megértésekor a Polgári Törvénykönyv, ezen túl-menõen a Büntetõ Törvénykönyv felelõsségre vonási szabálya-it kell alkalmazni. Ha a szabálytalanságot az adóhatóság álla-pítja meg, akkor a bírságot – hasonlóan a romániaihoz – õszabja ki az adózás rendjérõl szóló törvény alapján.
A fentiek alapján tehát a jogértelmezés elsõsorban az adó-hatóságok feladata, nem pedig a bíróság ítélkezése alapján tör-ténik. Ez a tény logikusan következik abból a korábbi állítás-ból, miszerint ún. kontinentális számvitellel rendelkezõországokban a számviteli rendszer erõteljesen adótörvény-ori-entált, ill. magas (az államot képviselõ) hatóságok, ez esetbenaz adóhatóság kontrolláló szerepe.
Magyarországon a beszámolók nyilvánosságra hozatala le-tétbe helyezéssel és közzététellel történik. Minden cégjegyzék-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M20
77 2000. évi C. törvény a számvitelrõl 4. (4,5)
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 21be bejegyzett vállalkozás – a törvényben meghatározott idõ-pontig – köteles a cégbíróságnál letétbe helyezni beszámoló-ját, amelynek adatai nyilvánosak. Közzétételi kötelezettségük-nek azzal tesznek eleget a vállalkozók, ha a letétbe helyezésselegyidejûleg egy eredeti példányt küldenek az Igazságügyi Mi-nisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának,amelynek adatállománya bármilyen harmadik fél számárahozzáférhetõ. Várhatóan a magyar eljáráshoz hasonlóan ala-kul majd a román nyilvánosságra hozatali szabályozás, bizto-sítva, hogy a piaci szereplõk földrajzi helyzetüktõl függetlenülférhessenek hozzá az adatokhoz.
A fentiekben röviden megvizsgáltuk a szabályalkotás, akönyvvizsgálat, a jogkövetelmények és a nyilvánosságra hoza-tal kérdéseit, anélkül, hogy a számviteli szabályozás tartalmikérdéseivel érdemben foglalkoztunk volna. Mindez azért te-kinthetõ fontosnak, mert a fentiekbõl is kitûnik, hogy a nem-zeti számviteli szabályozást milyen erõteljesen befolyásolja aszabályalkotó, kontrolláló környezet. Egy ország legfontosabbtársadalmi-gazdasági jellemzõi nyilvánulnak meg abban, hogyegy adott terület szabályozását milyen mértékben tekinti tör-vénykezési, ill. igazgatási feladatnak, milyen módon ellenõrzi,ellenõrizheti a szabályok végrehajtását, mindennek mekkoranyilvánosságot biztosít és milyen információs csatornákon ke-resztül.
Ha a „kontinentális számvitelt” alkalmazó országok cso-portjából kiemeljük az ún. volt szocialista országokat, ez
esetben a fentiekben vizsgált két országot, kijelenthetjük,hogy a 90-es évek elején megalkotott számviteli törvények„klónozottak” voltak. Több lehetõség kínálkozott számuk-ra: azon országok számviteli rendszerének „átvétele”, amelya nyugat-európai partnerek közül kiemelkedõ szerepet ját-szott korábban. Így például a lengyel törvény a némethez, amagyar az osztrákhoz, a román a franciához hasonlít, delegalábbis ezt vették alapul a törvényalkotók, ami – figye-lembe véve történelmüket – logikus. A másik lehetõség anemzetközi számviteli dokumentumok alapul vétele volt (AzIAS-ek, az EGK 4., 7. irányelve). (Ezzel a lehetõséggel Ma-gyarország az 1991. évi XVIII., számvitelrõl szóló törvény elõ-készítésénél nagyon jól élt.)
Ezzel a jelentõs hátránnyal együtt azért elmondható, hogy –függetlenül a cikkben említett hibáktól, hiányosságoktól –mindkét ország számviteli rendszere rendkívül rövid idõ, hoz-závetõleg egy évtized alatt korszerûvé, alapvetõen eurokompa-tibilissé vált.
A további teendõ – a feltételek megteremtése mellett (jólmûködõ piacgazdaság, tiszta jogalkotási folyamat, magas szin-tû szakmai ismeretek, a gazdasági környezet minden szerep-lõje által elfogadott ellenõrzõ rendszer) – egy kétszintû, a nem-zetközi és a nemzeti igényeknek megfelelõ szabályzó rendszerlétrehozása, melynek központi kérdése – véleményem szerint– a két szint által elõírt megbízható és valós kép közelítése,összhangba hozása.
K O L U M B Á N G Á B O R
Tíz esztendõ tevékenységének rövid összefoglaló bemuta-tójához bevezetõ szavakat írva, nehéz megkerülnöm a kér-dést, sok vagy kevés ez az idõ a mérlegkészítéshez?
Ha arra gondolok, hogy a rendszerváltó Kelet-Európábankevés olyan civil szervezet mûködik, amely folyamatos tízesztendõnyi tevékenységrõl tud beszámolni, a talán érthe-tõ büszkeség és öröm, ami a Civitas csapatot az évfordulókapcsán jellemzi, szomorúsággal is keveredik. Nem volt ele-
gendõ tíz esztendõ az erõs civil társadalom kialakulásáhoza térségben, és ez talán még sokáig várat magára Románi-ában is. A kezdeti lelkes indulás után pár évre megtorpanáskövetkezett. Az intézményépítéshez elengedhetetlen forrá-sok hiánya és a tevékenységet támogató polgári magatartáselmaradása kiszolgáltatott helyzetbe, majd megszûnésrekényszerítette az alapítványok és egyesületek nagy részét.Az egyre erõsödõ és az élet minden területére befolyást gya-korolni óhajtó politikai szféra embereket csábított el a pár-tokhoz, majd jogi és pénzügyi eszközökkel próbálta csök-
T í z e s z t e n d õ a c i v i l t á r s a d a l o m é s a z ö n k o r m á n y z a t o k s z o l g á l a t á b a n
Irodalomjegyzék:1. Az Európai Parlamentnek és az Európai Unió tanácsának 2002. július 19-én kelt, 1606/2002 számú rendeletével a nemzetközi számviteli standar-dok alkalmazásáról, Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat 2002/10.2. Dr. Ferenczi András. Az európai számviteli rendszerek összehasonlítása, Számvitel és Könyvvizsgálat 1998/10A 2000. évi C. törvény a számvitelrõl3. Benkõ Pál: A számvitel szabályozása és a vállalkozók beszámolási kötelezettségei Romániában, Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat 2002/6
kenteni a civil társadalom szabadságát. Szomorú tapaszta-lata a túlélésnek, hogy a ma mûködõ civil szervezetek for-rásai szinte kizárólagosan külföldi programokból származ-nak. Ez a helyzet, amely talán egyik jellemzõje aglobalizálódó világunknak, de mindenképp sajátosan kelet-európai, a forrásvezéreltség és a valódi szükségletek köztiegyensúly megtalálásának mûvészeivé tette a civil társada-lom szervezeteit.
Megkésettség következménye, vagy a jövõ üzeneteként ér-telmezhetõ ez a helyzet? A tíz esztendõ talán kevésnek bi-zonyul ahhoz, hogy megnyugtató választ adjunk erre a kér-désre.
A Civitas Alapítvány történetére visszatekintve felidézhe-tõek a kezdeti évek lelkes szervezései, az elsõ rendezvé-nyek, ahol a kisszámú csapat, rendszerint a Nyílt Társada-lomért Alapítvány (FSD), vagy a Helyi Közigazgatási ésKözszolgálati Intézet (ILGPS) támogatásával szakmai to-vábbképzõket tartott a közigazgatásban dolgozó szakembe-rek számára. A sikeres indítást és a két iroda kialakítását(Székelyudvarhely és Kolozsvár) tette lehetõvé 1992-ben azakkori magyar kormány által nyújtott támogatás, valaminta Székelyudvarhely Megyejogú Város Önkormányzata biz-tosította székhely.
Az elsõ években megnyilvánult a Civitas Alapítvány egyikfontos értékvállalása, a nyitottság és a polgári értékrend tá-mogatása.
Hamarosan kialakult a mai napig is mûködõ partnerséga Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia és közigaz-gatási karával. Szakmai fejlõdésünk jelentõs mozzanataivoltak a partnereinkkel közösen megjelentetett szakkiad-ványok, szervezett konferenciák és tréningek. Társaink kö-re egyre bõvült, Közép- és Délkelet-Európából és az Euró-pai Unió országaiból sikerült programjainkhoz partnerekettalálni.
A megtorpanás a mi szervezetünk életében is közel más-fél évig tartó túlélési periódust jelentett, amikor a minden-napok gondja lefoglalta az alapítvány minden erejét. Stra-tégiaváltással és a szakmaiság értékének felvállalásávalsikerült kitörni ebbõl a helyzetbõl.
Alapítványunk tevékenységét mindvégig jellemezte az újí-tás, számos addig a nonprofit szférában nem alkalmazottmegoldást honosítottunk meg. Ilyen volt a szakértõi és akapcsolatemberek hálózatának megszervezése, a nagyszá-mú külsõ munkatársakkal való sikeres együttmûködés. Ahálózati szervezési technikák (networking) alkalmazása,majd késõbb a virtuális intézmény irányában történt elmoz-dulás úttörõ szerepek voltak a civil szervezeti menedzsmentterületén.
A helyi civil társadalom fejlesztésében játszottunk katali-zátor szerepet szakmai tanácsadással, a jogi bejegyzéshezés a projektek megírásához nyújtott segítséggel. Késõbb azígy életre segített „versenytársaink” lettek a partnereink atöbb éves programokat bonyolító konzorciumokban.
Együttmûködési filozófiánkat a polgári önkormányzáseszméje vezérelte. Ebbõl ered a Civitas alapítvány alapké-pessége: a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek ha-tékony együttmûködésére épülõ projektek generálása ésmenedzsmentje.
A közigazgatás és a civil társadalom mellett a helyi gazda-ság fejlesztése szerepelt és szerepel kiemelt helyen a prio-ritásaink között. 1998 óta egyik fõ szolgáltatásunk a helyiés regionális fejlesztési stratégiák kidolgozásában nyújtottasszisztencia, ezáltal próbálva egy koherens és követhetõútitervet nyújtani a vidéki településeknek, a vidéki gazda-ságnak.
Az utóbbi esztendõkben észlelhetõ elmozdulás a civil szfé-rában, a bázisszervezetekre (grass root) és a professzioná-lis forrásmenedzser- és tanácsadó szervezetekre való szét-válás formájában jelentkezik. A bázisszervezetek a helyiközösségekkel való kapcsolattartásra, az önkéntesek moz-gósítására és a helyi problémák és források feltárására sza-kosodnak. Az Európai Unió vagy az Egyesült Államok általfejlesztési céllal a térségbe vezérelt forrásainak érvényesí-tésére magasan képzett, megfelelõen motivált személyzet-re és professzionális menedzsmentre van szükség. A globá-lis finanszírozók elvárásai közt gyakran szerepelnek aszofisztikált elszámolási technikák ismerete mellett a jelen-tõs saját hozzájárulás, az intézményi képesség, a program-alkotás és menedzsment képessége. Alapítványunk – felis-merve a lehetõséget és a kihívást, ami ebben a fejlõdésitrendben rejlik – elindult a professzionális szolgáltató ésmenedzsmentszervezet kifejlesztésének irányában.
Ez már a jövõ. A tíz esztendõ kevés a mérlegkészítéshez,de a jövõ megalapozásához talán elegendõ.
A Civitas Alapítvány életét azok az emberek teremtették,akik a tíz esztendõ alatt munkatársaink voltak. Ez volt az atöbbszáz kreatív és a polgári önkormányzásnak elkötelezettszakember, kik hosszabb vagy rövidebb ideig összekötöttéksorsukat az alapítványunkban. Munkájuk sikere volt a ju-talmuk és a tanulás, a tapasztalat, melyet ezen az úton sze-reztek. Legyen ezért számukra is köszönet munkájuk fel-említése az emlékkötetben. Közülük három ember nevétkülön is meg kell említeni. András Péter, Orbán Árpád ésHajdó Csaba voltak, akik az alapítványt menedzselték. Az õkéletük évekig egy volt az alapítványéval. Köszönet odaadá-sukért és felelõsségteljes vezetõi munkájukért.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M22
A kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ újabb szakmairendezvénynek nyújtott helyszínt 2003. május 31-én. A kon-ferencia címe: A fejlõdõ gazdaságok bankrendszerének mo-dernizációja, szervezõi a Romániai Magyar Közgazdász Társa-ság Ifjúsági Frakciója, illetve a Sapientia Alapítvány KutatásiProgramok Intézetének Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudo-mányi Szakkollégiuma.
A konferenciát Ciotlãuº Judith, a RIF elnöke nyitotta meg,Somai József, az RMKT elnöke pedig üdvözlte a jelenlévõket.Somai József az ifjúság tudományra való nyitottságát hangsú-lyozta, dicsérõ szavakkal illetve az RMKT Ifjúsági Frakciójánaktagjait, akik sûrû szakmai rendezvényeikkel a közgazdász if-júság szakmei fejlõdését szolgálják.
Elsõ elõadó, Szécsi Kálmán, a Raiffeisen Bank Hargita me-gyei igazgatója A román bankrendszer átalakulásának áttekin-tése címmel tartott vitaindítót. Megvallása szerint az átalaku-lás során végbement fõbb folyamatokat szándékozottmegvilágítani, hogy a továbbiakban szóló elõadók mondandóiszámára bevezetõt, ugyanakkor keretet is nyújtson.
Szerinte a bankrendszer vizsgálatának a piac kontextusá-ban kell történnie, elemezve az ország és a régió gazdaságirendszereit. A rendszerváltás utáni gazdasági mutatók elem-zésével szemléltette a román bankrendszer fejlõdését, melyszerinte, bár pozitív irányú, mégsem keltette fel eléggé a kül-földi befektetõk figyelmét. Hangsúlyozta a GDP utóbbi hároméves növekedésének, az infláció fokozatos csökkenésének ésa szintén egyre jobb inflációs elõrejelzések fontosságát.
Elmondta viszont, hogy a külföldi beruházások terén stag-nálást érzékelünk 1999 óta, és az elmúlt esztendõben semtörtént nagy változás. Romániában a külföldi tõke aránya le-marad a régió országainak hasonló mutatójától.
A portfolió beruházások és a tõzsde, mely szoros összefüg-gésben van a bankrendszer fejlettségi szintjével, alulteljesíte-nek. Úgy a tõzsdei tõkésítés, mint az ügyletek volumene te-kintetében 2002-ben Románia az utolsó helyet foglalja el aközép-kelet-európai országok között.
A bankrendszer szoros kölcsönhatásban áll az állampapír-piaccal is. A román piacon tulajdonképpen reál negatív ka-matok léteznek, mivel az állampapírpiac mesterségesen le-nyomta a kamatokat. A lakossági betétek a devizapiacirányába tolódtak el.
Románia devizatartalékai az utóbbi néhány évben növe-kedtek, külföldi adósságaihoz hasonlóan (2003 februárjá-ban 15,675 milliárd USD). Az ország lakossági és vállalati
szektorban kihelyezett hitelállománya növekedési trendjé-ben megfigyelhetõ, hogy a román lejjel ellentétben a devi-zák aránya fokozatosan nõ, ezen belül pedig az euró nyeregyre nagyobb részt.
Megvizsgálva a RNB külföldi összaktíváinak szerkezetét2002-ben és ezt viszonyítva a 2001-es helyzethez, megállapít-hatjuk, hogy az értékpapírok, valamint a devizák aránya emel-kedett az arany kárára.
Szécsi vitaindító elõadásában rámutatott arra, hogy a térségiránti tõkeérdekeltség mérsékelt, idézve egy, a The Economistáltal közzétett cikket, mely szerint a román bankpiac fejlõdik,ellenben kicsi és kockázatos, illetve a térségbõl hiányoznak anagybefektetõk.
Utolsó gondolatként rámutatott arra, hogy a bankpiacotegy organikus úton való fejlõdés jellemzi Romániában. Nincskoncentráció, amely elõsegítené a kockázat csökkenését. A magas fokú szegmentáció szintén kockázatforrás. A RNBintézkedéseket hoz a kockázat kordában tartására: szigorú-an meghatározza a pénzintézmények kötelezõ tartalékrátá-jának nagyságát, emeli a tõkemegfelelési mutatókat. Szécsiújra idézte a The Economist-et: szerintük a nagy külföldi be-fektetõk néhány év múlva érkeznek majd, és a kormány isreméli, hogy a román bankrendszer biztonsága nõ, ezt aRNB utóbbi néhány évben hozott határozott intézkedéseiveltámasztva alá.
Marc Canizzo, az Osprey Capital partner menedzsere a ban-kok átszervezésérõl tartott elõadást. Szerinte az 1990-ben új-raszületett román bankrendszer tipikus problémákkal talál-kozott: a mérleg aktív oldalán a régi kihelyezési portfoliókatkellett felszámolni, újabb rossz adósságok keletkeztek; abankrendszer túl óvatos a kölcsönök nyújtásában; sok terü-leten a nyájhatás érvényesül, mint például a jelzálogpiac sze-replõit a konkurencia túlzott befolyása és követése jellemzi.
Behelyezve a román bankrendszert a globális struktúrák-ba, Canizzo elmondta, hogy a globális pénzügyi piacokat a li-beralizáció, deregularizáció, fokozatos privatizáció és egyrehangsúlyosabb technológiai fejlõdés jellemzi.
Canizzo véleménye szerint az operacionális átszervezõdésta konzervatív mentalitás akadályozza.
Az elõadó a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy elégedet-len az ország fejlettségi szintjével és az átalakulási folyamatokritmusával, de bízik benne, hogy tíz éven belül a generáció-csere is hozzájárul a gyors és tényleges „rendszerváltáshoz”.
A konferencia harmadik elõadója Sípos Ágnes, a brassói
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 23
A f e j l õ d õ g a z d a s á g o k b a n k r e n d s z e r é n e k m o d e r n i z á c i ó j a – R I F
R e n d e z v é n y e k
székhelyû Finansbank ügyfélkapcsolattal foglalkozó munka-társa, aki a bank-ügyfél kapcsolat lehetõségeirõl és kihívása-iról beszélt. Gyakorlatias elõadása többéves bankszakmai ta-pasztalaton alapult, kihangsúlyozta a humán tényezõfontosságát, a szoros kapcsolatot az ügyféllel és a gyors, mi-nõségi kiszolgálást. Kiemelte az új szolgáltatások megjelenésé-nek fontosságát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy például azonline banking elterjedése nem valószínû az infrastruktúra hi-ánya miatt. Szerinte a tõkepiaci mûveletek liberalizációja nagyonelmaradott, a banki mûveletek bürokráciája szintén jelentõs hát-ráltató tényezõ. Ugyanakkor figyelemre méltó gyakorlati ta-nácsokkal szolgált a banki mûveletek kockázatának csök-kentésére, ajánlotta a bankgaranciát, mint azexport-importálók biztonságos kifizetési eszközét, és felhív-ta a figyelmet az okmányos inkasszó elõnyeire.
Végül a gyakorlati bankszakember szemével tekintveállítja, hogy fõleg a kis- és középvállalatok számára hossza-dalmas és nem akadálymentes a hitelfelvételi eljárás, éshosszú távú hitelt a bankok nem nyújtanak, ami korlátoz-za a vállalatok lehetõségeit. Hitelnyújtás elõtt a bank mély-reható hitelelemzést végez a vállalat tevékenységi körérõl,piacáról, pénzmozgásairól, beszállítóiról, ügyfeleirõl, meg-vizsgálja likviditási, tõkefedezettségi és egyéb mutatóit, fi-zetési fegyelmét, és csak ezután hajlandó hitelt nyújtani,amelynek fajtáját és struktúráját - az elõadó meglátása sze-rint - a pénz felhasználási céljának kell nagy mértékben be-folyásolnia.
A kolozsvári Amerikai Gazdasági Kirendeltség részérõlMichael Mates konzul tisztelte meg a konferencia résztvevõ-it. Elõadásában – melynek címe: Hol vannak az amerikai be-fektetõk? – elmondta, hogy az amerikai befektetõk – akárcsaka többi befektetõk – ugyanazokkal a problémákkal találkoz-nak: törvénykezési és szabályozási instabilitás, a folyamatokátláthatatlansága és elõrejelezhetetlensége, magas bürokrá-cia és korrupció.
Számadatokkal alátámasztva elemezte az AEÁ romániai be-fektetéseinek alakulását: az Államok a harmadik helyen áll akülföldi befektetõk sorában, 1990 és 2002 decembere közöt-ti összbefektetése 708,2 milliárd dollár. Legfõbb szereplõk aCoca-Cola, Qualcomm, Phillip Morris és a Timken Bearings.
Kolozs megyében az ország egészéhez viszonyítva kielégítõszintû az amerikai befektetések aránya, és ebben még növe-kedésre számítanak. A fent említett akadályok viszont merõ-ben gátolják a fejlõdést, a megvesztegetések láncolata elkerül-hetetlen, és a mindennapi élethez tartozik. Gyakran aprivatizált gyárakat és intézményeket felelõtlenül kezelik, ak-tíváikat elkótyavetyélik, nullához közelítõ termelékenységûipari mamutokat tartanak fenn, a munkakörülmények és
munkagyakorlat korlátozza külföldrõl származó menedzse-reket. Tapasztalatai szerint azonban léteznek állhatatos, opti-mista, lényegrelátó és a helyi bürokrácia ellen kitartóan har-coló külföldi befektetõk, akik sikeres befektetésekkelpróbálkoznak Romániában.
Utolsóként dr. Terták Elemér, a magyarországi DresdnerBank vezérigazgatója tartott elõadást Változások a magyarbankrendszerben az elmúlt 25 évben címmel. Beszédénekmottójául Jean Kerr amerikai író (1922–2003) gondolatát vá-lasztotta: „A sikernek nincsenek szabályai, de sokat tanulhatsza hibákból”. Magyaroszág utóbbi 4-5 éves fejlõdésének elem-zésén keresztül szándékozott vizsgálni a román bankrendszermodernizációs folyamatát.
Kiemelten beszélt a Magyarországon 1987–89-ben végbe-ment kétszintû bankrendszer létrehozásáról; a MNB „tiszta”jegybankká alakításáról. Azonos idõszakban hoztak létre ötszámlavezetõ pénzintézetet; bontották le a vállalati és lakos-sági szektorok közötti „falakat”; alkották meg a társasági jo-got és liberalizálták a külföldiek befektetéseit.
A rendszerváltás után Magyarországon a mûködõ pénzinté-zetek száma exponenciálisan megnõtt, majd viszonylag stag-nált a 40 körül, gyakoriak voltak a fúziók és bankcsõdök. Alegnagyobb négy bank együttes piacrészesedése 52,8%, amioligopol piacra utal, ugyanakkor a 18 magyarországi bankcso-portból 15 külföldi tulajdonban van. A térség országaiban do-minál a külföldi tulajdon: a piaci részesedésük 57% volt 2001-ben, és éves növekedésük 60%-kal haladta meg az átlagos20%-os ütemet.
Az Európai Unió 2002-es éves jelentésébõl idézve: „Nagyfo-kú jogbiztonság van. A tulajdonjogok határozottan léteznek”és „A magyar pénzügyi rendszer stabil; viszonylag jól szabá-lyozott és felügyelt."
Terták szerint a térség országai – hasonlóan a kontinens töb-bi országához – inkább „bankirányultságúak”, ez azonban nembefolyásolja növekedési kilátásaikat; sokkalta fontosabb a haté-kony és jól felügyelt pénzügyi szektor megléte. Nemcsak a tõzs-dei kapitalizáció kicsi, de a kötvénypiac is csupán a negyede azuniós átlagnak; ez pedig azt jelenti, hogy a bankok inkább a nagyügyfelekre koncentrálnak a KKV-szektor fontossága ellenére.
A bankrendszer modernizációjának fõ kihívásait a követke-zõképpen foglalta össze: nõ a nem-bankok támasztotta ver-seny, erõsödik a gazdasági és pénzügyi integráció, folytatódika technológiai verseny, növekszik az igény az átláthatóság, azinformáció és a megbízható vállalatigazgatás, valamint a sza-bályozás prociklikus jellegének mérséklése iránt.
A kérdések megválaszolása után kötetlen beszélgetésre ésbaráti találkozóra került sor az elõadókkal, mely lehetõségetnyújtott a vélemények közvetlen ütköztetésére.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M24
R O M Á N E R I K A
A Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézetének MikóImre Jog- és Közgazdaságtudomány Szakkollégiumát a magyar-országi szakkollégiumok példájára hozták létre jogász- és köz-gazdász hallgatók a Sapientia Alapítvány támogatásával. A szak-kollégium Romániában egyedüliként biztosít keretet a magyaranyanyelvû jog- és közgazdasági szakmában tanuló hallgatókelitképzéséhez.
A szakkollégium elõsegíti a hallgatók szakmai fejlõdését,mûvelõdését, nyelvtanulását, ezzel is hozzájárulva egy tájéko-zott, a XXI. század követelményeinek maradéktalanul megfele-lõ romániai jogász- és közgazdász-társadalom létrejöttéhez.Ugyanakkor a szakkollégium segíti tagjai elhelyezkedését, amagas fokú szakmai képzettségnek megfelelõ érvényesülésilehetõségek felkutatásával.
A szakkollégium alappillérei a szakmai munka, közösségiélet, valamint a társadalmi, szociális és kisebbségi kérdésekiránt tanúsított érzékenység.
A szakkollégium szervezési formája: a szakkollégiummûködési alapelvei a demokrácia szabályainak elsajátításátszolgálják. Ennek keretét a Szakkollégium Szervezési ésMûködési Szabályzatában foglaltak biztosítják. A szakkollégi-um intézményrendszere és mûködése a tagok öntevékenysé-gén alapul, összhangban a szakkollégium céljaival.
A szakkollégium legfontosabb szerve a Közgyûlés, amelynekminden szakkollégista tagja, ez a szerv határozza meg a szak-kollégiumi kötelezettségeket és fogadja el a Szervezési ésMûködési Szabályzatot.
A szakkollégium igazgatóját, csakúgy, mint a Diákbizottságtagjait, demokratikus módon, szavazás alapján a Közgyûlés vá-lasztja meg egy évre.
A szakkollégium fõ céljaival (jogász-, illetve közgazdászelit-képzés, a társadalmi érzékenységre való nevelés) összhangbanmegalakultak az egyes tevékenységi területekért (oktatás, ku-tatás, karrier/szakmai gyakorlatok, utánpótlás, valamint straté-gia/foundraising) felelõs munkacsoportok. A szakkollégisták-nak kötelezõ legalább egy munkacsoport munkájáhozérdemlegesen hozzájárulni.
A szakkollégisták létszáma: A Sapientia Jog- és Közgazdaság-tudományi Szakkollégiumot jelenleg 17 közgazdász és 5 jog-hallgató alkotja. Minden iskolai évben egyetlen felvételi kerülmegrendezésre, mely nyitott bármely elsõ- vagy másodévesnappali tagozatos, Kolozsváron tanuló jogász vagy közgazdász
hallgató számára. A már végzett szakkollégisták a szakkollégi-um szenior tagjaivá válnak.
Szakmai tevékenysége: A szakkollégium a felsõoktatási in-tézmény oktatási tevékenységén túlmenõ szakmai képzést ésönképzési lehetõségeket nyújt tagjainak. Következésképpencéljainak megvalósításában alapvetõ szerepe van a tartalmaskurzusok, elõadássorozatok szervezésének, ezek mellett azon-ban a vitadélutánok, a mûhelygyakorlatok, a filmklub járul-nak hozzá a szakkollégisták magas fokú képzéséhez, valamintlátókörük tágításához.
Az elõadók, oktatók kiválasztása az erre vonatkozó szabály-zat alapján történik. Két fõ követelmény határozza meg a fo-lyamatot: egyrészt a szakkollégisták mindenkori igényei, más-részt a kurzusvezetõ vagy elõadó szakmai felkészültsége iránttámasztott szakmai követelmények. A szakmai képzés része abelsõ minõségbiztosítás, a megszerzett tudás nyilvános beszá-molási formában történõ ellenõrzése. Ennek kereteit, a kötele-zõ teljesítményre vonatkozó elõírásokat a szakkollégium sajátszabályzatában rögzíti, megszabva egy részvételi és teljesítmé-nyi minimumot.
A szakkollégium tagjainak lehetõsége van kutatatási tevé-kenységben való részvételre, a témakörben elismert szakem-berek irányításával.
A szakkollégiumi munkához hozzátartozik a külsõ szakmaifórumokon való részvétel, például: TDK-, OTDK-dolgozatok,publikációk, konferenciák. Minden szakkollégista köteles el-készíteni legalább egy TDK-dolgozatot, ugyanakkor a szakkol-légium befejezésének idõpontjában rendelkeznie kell egy nem-zetközileg elfogadott nyelvvizsgával.
A szakmai munka egyrészt az adott szakterület legkiválóbbkutatóival, oktatóival való intézményes együttmûködésben,másrészt öntevékeny szervezõdésben, belsõ elõadók részvéte-lével folyik.
A Mikó Imre szakkollégium tevékenységének számottevõrésze nyitott nem szakkollégista jogász és közgazdász hall-gatók számára is.
A szakkollégiumi programok mûködéshez szükséges inf-rastrukturális eszközöket és anyagi hátteret, illetve az ingat-lanbérlést a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Inté-zete biztosítja.
A szakkollégium tevékenysége politikai pártoktól független. Szakkollégiumunk több hazai és magyarországi szakkollégi-
ummal tart fenn szoros kapcsolatot, valamint nyitott továbbikapcsolatok létesítésére.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 25
A S A P I E N T I A A l a p í t v á n y K u t a t á s i P r o g r a m o k I n t é z e t é n e k M i k ó I m r eJ o g - é s K ö z g a z d a s á g t u d o m á n y S z a k k o l l é g i u m á n a k b e m u t a t á s a
P Á S Z T O R C S A B A
A Hivatalos Közlöny l. részének 250/2003–352/2003. számaiban meg-jelent gazdasági, pénzügyi újdonságok a következô témaköröket ölelikfel:1. adózás, adóbevallás; 2. állóeszközök amortizációja, felértékelése;3. munkabérszerzôdések, munkabérre befizetendô összegek;4. vám, áfa, luxusadó, pénzmosás, nyereségadó;5. privatizáció, kedvezmények kis- és középvállalatok részére, mezôgaz-dasági pénzkiegyenlítések, tôzsdepiaci normák;6. pénzügyi auditálás, könyvvizsgálás; 7. nyugdíjak, ösztöndíjak;8. könyvviteli normák, hitelszövetkezetek mûködése;9. ingatlanok és földterületek visszaigénylése, tûzoltósági kötelezettsé-gek, fiskális kasszagéphasználat;10. külföldi utazás, helységnevek, fogyasztóvédelem, a kereskedelmitársaságok bejegyzése.
1.1. Az 529/2003.04.16-i sz. pénzügyminisztériumi rendelet(277/2003-es sz. H.K.) kötelezi az adófizetôket, hogy kötelezettségeikbevallását és kifizetését 2003 áprilisi hónappal kezdôdôen kislemezenközöljék az adóhivataloknál program szerint.3.1. A 193/2003-as sz., az országos egészségügyi igazgatóság (274-essz. H.K.) rendelete tartalmazza a 61/2002-es sz. kormányrendeletmódszertani normáit, megengedvén alkalmazottainak, hogy jutalom-ban részesüljenek, maximum 3 havi bruttó fizetés nagyságáig. A juta-lomra csak adót és egészségügyi alapot kell fizetni.3.2. Az 522/2003-as sz. kormányhatározat (346/2003-as sz. H.K.) tar-talmazza a 129/2000-es sz. kormányrendelet alkalmazására vonatko-zó módszertani normákat a felnôttek szakmai képzése területén. 4.1. Az 552/2003-as sz. pénzügyminisztériumi rendelet (304/2003-essz. H.K.) mentesíti az áfafizetéstôl 2003.05.01-tôl azon alegységeket,amelyek nem rendelkeznek jogi személyi jellegük elismerésével.5.1 A 73/2003-as sz., a kis- és közepes nagyságú gazdasági egységek ésszövetkezetek minisztériumának rendelete (261/2003-as sz. H.K.)megváltoztatja a 36/2003-as sz. saját rendeletét (146/06.03.2003-assz. H.K.) amely szerint az adott egységek 2002–2005 között vissza nemtérítendô pénzsegélyekben részesülhetnek, ha ezt igényelik a folyó évoktóber 15-ig.5.2. A 133/2003-as sz. törvény (267/2003-as sz. H.K.): ingyenes mûtrá-gyát kapnak azon földterület-tulajdonosok, akik mezôgazdasági célrahasználják 2,5 ha-nál nem nagyobb külterületeiket. A 29/2003-as sz.sürgõsségi kormányrendelet (289/2003-as sz. H.K.) megváltoztatja tel-
jesítési határidejét 2003.07.31-ig. 5.3. A 150/2003-as sz. törvény (276/2003-as sz. H.K.) tartalmazza amezôgazdasági termelési célra szánt kölcsönök juttatásának feltétele-it, amelyek részletesen a módszertani normákban jelennek meg 30napon belül.5.4. A 442/2003-as sz. kormányhatározat (288/2003-as sz. H.K.) jóvá-hagy egy 15%-os pénzalapot a tanügy- és kutatási minisztérium költ-ségvetésének tudományos és kutatási fejezetébôl a 16–24 éves fiata-lok belföldi és külföldi tudományos rendezvényeken való részvételeinekköltségtérítésére. Szintén a tanügy- és kutatási minisztérium bérmen-tesen, szerzôdés alapján, licencigazolvánnyal rendelkezô új felfedezé-seket ajánlhat alkalmazásra olyan kereskedelmi társaságoknak,amelyek tulajdonosai 35 éven aluliak.5.5. A 27/2003-as sz. sürgôsségi kormányrendelet (291/2003-as sz.H.K.) elôírja az engedélyek kibocsátását,meghosszabítását, valamintmás tevékenységekre való kibocsátását. Ha a 30 napos várakozási idôalatt eltérô rendelkezés nem érkezik, az engedélyek egyértelmûen ér-vényesekké válnak.7.1. A 23/2003-as sz. sürgôsségi kormányrendelet (259/2003-as sz.H.K.) megváltoztatja és kibôvíti a 19/2000-es sz. nyugdíjtörvény 37-escikkelyének (1)d. pontját és a 38-as cikkelyét, valamint a 9/2003-es sz.sürgôsségi kormányrendeletet. A rendelet szabályozza a nyugdíjalap-ból fizetendô összegeket azoknak a gyereksegélyre jogosultaknak, akikminimum 10 hónapra befizették a nyugdíjalapot az utolsó 12, a gye-rek születését megelôzô hónapra. 8.1. Az 520/2003-as sz. pénzügyminisztériumi rendelet (292/2003-assz. H.K.) tartalmazza a költségvetési jövedelmek nyilvántartására vo-natkozó könyvviteli módszertani normákat.9.1. A 498/2003-as sz. kormányhatározat (324/2003-a sz. H.K.) tartal-mazza a 10/2001-es sz. törvény alkalmazására vonatkozó módszerta-ni normákat az ingatlanok visszaigénylése területén.10.1. A 400/2003-es sz. kormányhatározat (311/2003-es sz. H.K.) jó-váhagyja és tartalmazza a tulajdonosok bizottságának szervezésére ésmûködésére vonatkozó módszertani normákat.10.2. Az 511/2003-as sz. kormányhatározat (327/2003-as sz. H.K.) jó-váhagyja Torda (Kolozs megye) hátrányban levô területnek való nyilvá-nítását.10.3. A 16/2003-as sz., a Román Nemzeti Bank körlevele szerint(330/2003-as sz. H.K.) 2003. június 1-jétôl kivonják a forgalomból az5, 10, 20 és 50 lej értékû fémpénzérmeket, amelyek 2003.06.30-tólértéküket veszítik. 10.4. A 499/2003-as sz. kormányhatározat (348/2003-as sz. H.K.) tar-talmazza a 64/2001-es sz. törvény alkalmazására vonatkozó szabály-zatát az innovációs szabadalmak területén.
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M26
Ú j d o n s á g o k a g a z d a s á g i é s p é n z ü g y i j o g s z a b á l y o z á s b a n( X I X . r é s z )
H í r e kA Romániai Magyar Közgazdász Társaság 2003. június 9-én el-
nökségi gyûlést tartott Marosvásárhelyen. A gyûlés fõ napirendipontjai: 1. a 2003-as évi Közgazdász Vándorgyûlés szervezése. 2.tájékoztató a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) ésaz RMKT Ifjúsági Frakciója (RIF) 2003. év elsõ félévének tevé-kenységérõl, illetve a második félévre szóló tervekrõl.
1. 1. Az RMKT 2003. szeptember 26–28-a között Marosvásár-helyen, a Katolikus Deus Providebit házban szervezi XII. Köz-gazdász Vándorgyûlését. A rendezvény központi témája: „Hu-mán erõforrás mint modernizációs tényezõ a XXI. századelején”. Ebben az évben a plenáris ülések után, négy szekció-ban zajlanak a munkálatok: 1. Gazdasági szakképzés (iskolaiés felnõttképzés), 2. Munkaerõ szelekciója, versenyképesség,3. Bérezés, 4. Munkaerõ-gazdálkodás, -szabályozás. Részletesinformációk az RMKT titkárságán (Kolozsvár, Aurel Suciu út12. sz.), tel: 0264-431 488, emailen: [email protected] igé-nyelhetõk 2003. július 1-jétõl.
2. 2003. január–júniusi rendezvények:2. 2003. január–júniusi rendezvények:– 2003. január 25-ig elkészült az RMKT kétszemélyes ven-
dégszobája. A vendégszoba elkészítésének és berendezésénektámogatói: Új Kézfogás Közalapítvány, Colþea Tibor, RMKT pénz-ügyi alelnök, az RMKT gyergyószentmiklósi, marosvásárhelyi,sepsiszentgyörgyi és szatmárnémeti helyi szervezete. Továbbátervezzük a központi fûtés bevezetését a székházba. A helyiszervezetek további támogatására számítunk.
– Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány május 2–3.között szervezte meg a már hagyományossá vált civil szerveze-tek konferenciáját V. Civil Fórum 2003 – Együttmûködés, ér-dekvédelem és szakmaiság a civil szférában címmel. A fórumkeretén belül a gazdasági szekció mûködtetéséért az RMKT volta felelõs szervezet. A gazdasági szekció témája: Az oktatás sze-repe az erdélyi magyarság gazdasági építkezésében. A szekcióülésén öt elõadás hangzott el a középiskolai, a felsõoktatási ésfelnõttoktatási képzésekrõl. Az elõadók az erdélyi magyar köz-gazdasági oktatás-képzés helyzetét, az elért eredményeketmutatták be, rámutattak a hiányosságokra és a feladatokra,amelyeket minél rövidebb idõ alatt meg kell oldani. A szekciókeretében az elmúlt évi Civil Fórum részérõl történt felhatal-mazás alapján a Romániai Magyar Közgazdász Társaság és a Ro-mániai Magyar Gazdák Egyesülete kidolgozta a Gazdasági CivilParlament felállításának tervezetét, amely magába foglalná ön-kéntes alapon a romániai magyar gazdasági civil szervezeteket(részletesebben lásd a Mementót). A javaslatot eddig 22 gazda-sági szervezet fogadta el. A jelenlévõk ezt tudomásul vették, éselhatározták, hogy a Gazdasági Civil Parlament mûködésénekszabályzatát egy kollektíva elkészíti, és 2003. szeptember 26-án
a fórum tagjai megtárgyalják és véglegesítik a mûködését.– Az RMKT Ifjúsági Frakciója (RIF) 2003. március 28–30-a kö-
zött, az aradi helyi szervezettel közösen szervezte az V. Ifjú Köz-gazdász Találkozót, melynek központi témája „Esélyek és kihívá-sok az EU-s csatlakozás elõtti turizmusban”. Szombaton arésztvevõk elõadást hallgathattak az aradi városi tanács helyi re-gionális turisztikai stratégiájáról és prioritásairól, megismerhet-ték az ANTREC falusi turizmus terén kifejtett tevékenységét, a vi-déki vendégfogadást, a minõségi és európai versenyfeltételeket,illetve az erdélyi turizmus sajátosságait és értékelését külföldi tu-rista szemmel. A találkozó a RIF választmányi küldöttgyûlésévelfolytatódott. Az est folyamán Balla Géza borszakértõ, a WinePrincess pince tulajdonosa megismertette a résztvevõkkel a bor-kóstolás módszereit és titkait. A borkóstolás élményét és hangu-latát az aradi magyar színházi társulat által bemutatott Te ron-gyos élet címû színházi elõadás fokozta.
– Március 28–30-a között a RIF-et öt közgazdász hallgatóképviselte Gyöngyösön, a Magyar Közgazdasági Társaság Ifjú-sági Bizottsága által szervezett Fiatal Közgazdászok OrszágosTalálkozóján. A rendezvény témája: Magyarország az EurópaiUnió kapujában.
– Május 31-én a RIF és a Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtu-dományi Szakkollégium Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóni-ai Központban bankköri konferenciát szervezett, melynek té-mája: A fejlõdõ gazdaságok bankrendszerének modernizációja.A rendezvény elõadásai: Szécsi Kálmán, igazgató, RaiffeisenBank Hargita megye, Románia: A román bankrendszer átala-kulásának áttekintése; Marc Canizzo, partner menedzser,Osprey Capital, Románia: Bankok átszervezése Romániában;Sípos Ágnes, Finansbank, Románia: Bank-ügyfél kapcsolat –lehetõségek, kihívások; Michael Mates, Amerikai Konzulátus,Kolozsvár: Hol vannak az amerikai befektetõk; Terták Elemér,vezérigazgató, Dresdner Bank, Magyarország: Változások a ma-gyar bankrendszerben az elmúlt 25 évben. Az elõadásokat ba-ráti találkozó, kötetlen beszélgetés követte az elõadókkal.
Az RMKT és a RIF rendezvényei és tevékenységei a 2003-asAz RMKT és a RIF rendezvényei és tevékenységei a 2003-asév második félévében:év második félévében:
– A Magyar Közgazdasági Társaság 2003. szeptember 7–9-e kö-zött Sopronban szervezi 41. vándorgyûlését, melynek témája „Amagyar gazdaság versenyképessége az EU-csatlakozás elõtt ésután”. A rendezvényre 14 RMKT tagnak tudunk helyet biztosíta-ni. Részvételre pályázni lehet az RMKT székházában (Kolozsvár,Aurel Suciu út 12. sz.), telefonon: 0264-431 488 vagy emailen:[email protected]. Pályázati feltételek: szakmai önéletrajz ésközéleti tevékenység motivációja, illetve az RMKT tagsági díj kifi-zetésének igazolása. Részvételi díj: 300.000 lej. Pályázati határ-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 27
idõ: 2003. július 18.– A Debreceni Ady Akadémiára 20 RMKT tagnak biztosítanak
részvételi lehetõséget a szervezõk. A rendezvény idõpontja:2003. augusztus 11–19. Az elõadások témái várhatóan a kö-vetkezõk lesznek: az EU-problémakör, külföldi mûködõtõke,bérmunka, média-gazdaság, környezetgazdaságtan és egy mul-tinacionális áruházlánc üzletpolitikája, illetve áruház-látoga-tás. Egy napot a részt vevõ hallgatók elõadásaira szánnak aszervezõk, azaz minden hallgatónak egy tíz perces kis referá-tummal kell készülnie a saját országának (régiójának, megyé-jének, városának stb.) közérdeklõdésre számító gazdaságiproblémájáról, helyzetérõl, terveirõl. Pályázati feltételek: szak-mai önéletrajz és motivációs levél benyújtása, az RMKT tagsá-gi díj kifizetésének igazolása, illetve jelentkezési díj kifizetése:450.000 lej. Pályázási határidõ: július 4.
– 2002. október–november folyamán az RMKT módszertaniképzést szervezett közgazdaságtani tantárgyakat oktató tanárok-nak. Az RMKT 2003-ban folytatja a továbbképzést, új módszerta-ni technikák bemutatásával. A képzés az idén új iránnyal bõvül:az iskolamenedzselés és -marketing kérdésével is foglalkozunk.A képzést három városban szervezzük, október–november folya-mán. A képzés záróakkordjaként „A közgazdasági tantárgyak ta-nításának módszertana és az iskolamenedzsment és -marketingaktuális kérdései” címmel tanácskozást szervezünk.
– Az RMKT a 2003-as év folyamán kutatói tevékenységet indí-tott be. A kutatás témája: A szövetkezeti intézményrendszer tár-sadalom- és gazdaságtörténeti jelentõségének feltárása és a kuta-tás eredményeinek alkalmazása Erdélyben, A szövetkezeti kutatás
és adatbáziskészítés aktualitása és terve – kutatási program.– A Közgazdász Fórum továbbra is lehetõséget biztosít tagjai
számára, hogy gazdasági tematikájú tanulmányaikat közöljékaz RMKT kiadványában. A Közgazdász Fórum olvasói ebben azévben különkiadásra is számíthatnak.
– A kolozsvári RIF október–november periódusra Gondol-kozzunk EU-ban címmel rendezvénysorozatot tervez. A ren-dezvény célja felkészíteni a romániai magyar közgazdász- ésleendõ közgazdász-társadalmat az Európai Unió által felkí-nált támogatások hatékony kihasználására. A program kétrészbõl áll: EU-s pályázatíró tréning és záró konferencia. Aképzés folyamán a résztvevõk elsajátítják a pályázatírás el-méletét és gyakorlatát. A konferencia keretén belül Romániaés Magyarország EU-s csatlakozásában meghatározó szere-pet játszó személyiségek tartanak elõadást. Ily módon a részt-vevõknek lehetõségük nyílik megismerni a valós helyzetet,azoktól a személyektõl, akik ezekkel a kérdésekkel nap mintnap foglalkoznak.
– Az utolsó napirendi pont a tagságlisták/tagsági díjak kérdé-se volt. Az RMKT országos vezetõsége azt a határozatot hozta,hogy a Vándorgyûlés kedvezményes részvételi díjára, illetve azRMKT által biztosított, más szervezetek konferenciáin való rész-vételre csak azok a tagok jogosultak, akik szerepelnek az RMKTközponti irodájának nyilvántartásában mint valamelyik helyiszervezet tagjai, illetve kifizették a 2003-as év tagsági díját egé-szen 2003. augusztus 15-ig.
Ciotlãus JudithCiotlãus JudithMarosvásárhely, 2003. június 9.
– A Brassói Ifjú Közgazdászok Klubja (BIKK)A Brassói Ifjú Közgazdászok Klubja (BIKK) 1999-ben in-dította be tevékenységét, tagjai pedig a városban tanuló ma-gyar egyetemisták. A klub célkitûzései között szerepel a bras-sói magyar egyetemisták tevékenységének összehangolásaés támogatása, tapasztalatcsere és a szakmai ismeretek el-mélyítése, a fogalmak elsajátítása magyar nyelven is. Ezt acélt szolgálták a tavaly december óta szervezett rendezvények,melyeken brassói RMKT-tagok mesterségükrõl beszéltek, atöbbé-kevésbé számos hallgatóság pedig lelkesen kérdezett.
Elõadásaink a következõk voltak:1. Bankszolgáltatások rövid ismertetése – 2002. december 9. Gheorghe András (UniCredit ), Sipos Ágnes (Finansbank)
2. Mit kell tudjunk a biztosításokról? - 2003. április 2.Demeter Melinda – Allianz-Tiriac Biztosítótársaság3. A személyi jövedelemadóról - 2003. április 25., Báthori
István Csaba –Pénzügyi Fõigazgatóság4. Részvények és kötvények – 2003. május 14., Szitás István
– SIF Transilvania5. Faluturizmus Romániában – 2003. május 19., Simon Eni-
kõ – International Tourism&Trade – Sepsiszentgyörgy Úgy érezzük, érdekes és hasznos volt, amit eddig csináltunk.
Találkozunk vakáció, illetve szabadságok után, új témákkal,friss lendülettel!
Sipos Ágnes, Faluvégi Edit
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M28
– Június 14-kén tartották ötvenéves találkozójukat az 1953-ban, a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdaságtudomá-nyi karán végzett közgazdászok. A 48 végzettbõl, mindössze12-en vettek részt a találkozón: Balázs Ferenc, Balázs Kornél,Barakonyi István, Gál Gyula Zoltán, Lászlóczky István. MátyásIstván, Mészáros János, Muzsi Levente, Ollender Gyula, Péter
Ernõ, Ráduly Jenõ, T.Horváth Mária. A végzettek közül, sajnos,már 25-ön nem élnek, a többiek egészségi állapotuk miattnem jöhettek el a találkozóra.
A jelenlevõket, volt tanáruk, Dr.Kerekes Jenõ üdvözõlte s aRomániai Magyar Közgazdász Társaság s a Bolyai Társaság ré-szérõl, arany dipolomát nyujtott át a megjelenteknek.
Cuprins:1. A luat naºtere Parlamentul Economic Civil – So-mai József2. Identitatea cooperatistã ºi cooperaþia olandezã–Szabó G.Gábor3. Schimbãri privind cooperativele agricole dinUniunea Europeanã – Simon Sándor4. Situaþia producãtorilor de lapte ºi a producþieide lapte în Secuime – Árpád Szabó5. Factori care influenþeazã reglementarea sistemu-lui evidenþei contabile în România ºi în Ungaria–Borbély Katalin6. Zece ani în serviciul societãþii civile ºi al insti-tuþiilor autonome – Kolumbán Gábor7. Prezentarea colegiului „ªtiinþe juridice ºi eco-nomice Mikó Imre” al Institutului de Programe deCercetare al Fundaþiei Sapienþia8. Noutãþi privind reglementãri economico-financiarã9. Informare despre ºedinþa consiliului de con-ducere AEMR (RMKT)9. Cooperare între AEMR ºi Clubul TinerilorEconomiºti din Braºov10.Întîlnirea economiºtilor care au absolvit Facul-tatea de ªtiinþe Economice la Universitatea Bo-lyai în anul 1953
A luat naºtere Parlamentul Economic CivilAutor: Somai JózsefÎn luna mai participanþii la lucrãrile Forumului Civil þinut
la Cluj, secþia economie, au hotãrât înfiinþarea Parlamentuluieconomic civil. Parlamentul este o organizaþie constituitã peprincipiul liberei asocieri, membrii ei fiind organizaþii nongu-vernamentale care desfãºoarã activitate în domeniu econom-ic. Principiile fundamentale de parteneriat ale Parlamentuluisunt, printre altele: principiul liberului consimþãmânt, liber-tatea iniþiativei, drepturi egale, excluderea subordonãrii, pro-fesionalism, corectitudine, control democratic la colectivitãþioficiale, publicitate, comunicare etc.
Scopul Parlamentului civil este cuprinderea profesionalã aorganizaþiilor civile din România în vederea dezvoltãrii pe ter-men lung a economiei colectivitãþii, pe baza urmãtoarelorprincipii: solidaritate, egalitate totalã, ajutor reciproc etc. Inprezent au aderat la Parlamentul civil economic 22 de organi-zaþii economice civile din þarã.
Identitatea cooperatistã ºi cooperaþia olandezãAutor: Szabó G.Gábor
Colaborator principal al Centrului de Cercetãri Economicea Academiei Maghiare, autorul a elaborat lucrarea pe baza doc-umentãrii efectuate ca bursier în Olanda. Scopul principalurmãrit de autor a fost examinarea, mai ales din punct devedere economic, pe baza unei concepþii date a "identitãþiicooperatiste", a esenþei cooperaþiei agricole olandeze, care seloveºte ºi în practicã cu o serie de probleme noi. Cercetareas-a concetrat în primul rând la problemele de marketing ºi lacooperativele de prelucrare, cu precãdere la cooperativele deproduse lactate, deoarece în acest domeniu au loc schimbãri,care marcheazã direcþia acestora ce urmeazã în viitor.
În lucrare autorul analizeazã, ca economist, noþiunea de"i-dentitate cooperatistã", elementele ei, pornind de la noua noþi-une a identitãþii cooperatiste formulatã de Uniunea Inter-naþionalã a Cooperativelor, pãrþile principale ale acesteiconcepþii fiind: definiþia cooperativei, enumerarea valoriloresenþiale ºi lista elementelor principiilor de bazã cooperatiste.Autorul se opreºte la definiþia noþiunii de cooperativã, la ele-mentele ºi funcþiile cooperatiste, precum ºi la aºanumiteleelemente de bazã cooperatiste. .
În continuare este prezentat trecutul ºi viitorul cooperaþieiolandeze pornind de la definiþia cooperativelor agricole ºi hor-ticole, conform cãreia ele sunt organizaþii economice, încadrul cãrora fermieri ºi horticultori colaboreazã, unind anu-mite pãrþi ale activitãþii lor economice, în scopul de a asigurarentabilitatea realizabilã privind activitatea economicã datã,paralel pãstrând independenþa altor funcþii ale activitãþii eco-nomice desfãºuratã de membri în cadrul gospodãriei propri-i. Din aceastã definiþie reiese cã, asemãnãtor cooperativelordin SUA, ºi în Olanda, cooperativele, înainte de toate,suntmijloace de marketing, o formã de organizare comercialã,adicã o structurã eminamente "ecomomicã". In ceea cepriveºte scopul principal, care în Olanda este pur economic(creºterea venitului membrilor), acesta nu se va modifica. Inschimb vor apare schimbãri la funcþii. Pânã când în trecutcooperative au preluat toate produsele membrilor, în prezentdeja se aplicã criterii de calitate, criterii, care - pe zi ce trece- devin din ce în ce mai pretenþioase.
Analizând principiile cooperatiste, autorul aratã cã "princip-iul principiilor" la cooperativele olandeze (de marketing) sepoate formula astfel: în centrul activitãþii cooperativei este pro-dusul, iar membrul în centrul relaþiilor cooperativei. La "prin-cipiul principiilor" nu vor apare modificãri în viitor, nici lascopul cooperativelor (mãrirea venitului membrilor), dar lacelelalte principii, ca bunãoarã principiul proporþionalitãþii,
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 29
R e z u m a t u l r e v i s t e i F o r u m u l E c o n o m i c î n l i m b a r o m â n ã
principiul liberului consimþãmânt, principiul deschis privindobþinerea calitãþii de membru cooperator, principiul demo-cratic de control, deja ºi în prezent se pot constata modificãri,care se vor accentua în viitor ca urmare a accentuãrii primat-ului liniei capitalului faþã de linia produsului.
In final autorul este de pãrere cã nu este suficient studiereacaracteristicilor cooperaþiei olandeze numai din punct devedere economic, deoarece poate ºi trebuie analizatã într-uncontext mai larg, folosind metode mai variate, efectuând toto-datã analizã interdisciplinarã, luând în considerare, pe lângãanaliza economicã pur teoreticã ºi aspecte de marketing, orga-nizare-conducere, politicã economicã, de economie deramuri, matematicã economicã ºi statisticã, drept economicºi comercial, sociologie, psihologie, filosofie etc., cãci numai,astfel se poate realiza o cercetare a cooperativelor legatã strânsde realitate.
Schimbãri privind cooperativele agricole din Uniunea Europeanã
Autor: Sándor SimonÎn scopul de a veni în ajutorul miºcãrii cooperaþiei
maghiare, având în vedere apropiata aderare a Ungariei laUniunea Europeanã, în lucrarea sa autorul se ocupã cuschimbãrile înregistrate în sectorul cooperatist din UniuneaEuropeneanã, apãrute ca urmare a extinderii accentuate înlume a fenomenului de globalizare, precum ºi a împletirilorapãrute pe linie verticalã în sectorul cooperatist al producþieide alimentare. Provocãrile din viaþa comercialã au dus laapariþia în cooperaþia din þãrile UE a unor noi instituþii, ca depildã instituþia statutului de membri cu circuit închis, pãrþisociale cu dobândã concurabilã, vânzarea-cumpãrareadreptului de livrare etc. În scopul majorãrii veniturilor sale,multe cooperatrive s-au organizat în uniuni specializate, audepus eforturi pentru acaparea de poziþii proprii în cadrulindustriei de prelucrare ºi în domeniul comerþului cu ridicata.Drept urmare cooperativele au reuºit sã obþinã poziþii maiavantajoase pe piaþã.
Autorul trateazã amplu modul cum se realizeazãcoordonarea economicã a cooperativelor agricole, arãtând cãrolul principal al acestei coordonãri este realizarea unei atarerepartizãri a resurselor, care sã asigure producerea de bunuricu care cooperativele pot contribui efectiv la ridicareabuneistãri a populaþiei.
Forma structuralã a cooperaþiei, în prezent, în aceste þãri,este recunoscutã ca instituþie economicã de primã importanþãpe piaþã, întrucât principiile ei de funcþionare nu se bazeazãpe maximizarea profitului pe termen scurt, ci pe menþinerea
stabilitãþii activitãþii de lungã duratã. În general diverseleorganisme ale producþiei agricole, de asemenea pe ansamblusunt prezente pe piaþã ca instituþii, scopul lor principal fiindasigurarea satisfacerii necesitãþilor economice aleproducãtorilor, pe care independent nu o pot realiza cueficienþã corespunzãtoare.
Principalele sarcini economice pentru care producãtoriimeritã sã se asocieze sunt urmãtoarele: asigurarea resurselorfinanciare, procurarea, pãstrarea, pregãtirea mijloacelor, astocurilor de materii de bazã, recoltarea, depozitarea,prelucrarea, valorificarea producþiei, obþinerea de informaþiietc. Aceste sarcini determinã ºi direcþia principalã a activitãþiicooperativelor infiinþate de producãtori. Chiar ºi denumirealor provine din aceste sarcini: cooperative de credit,cooperative de aprovizionare, de prelucrare, de prestãri deservicii, de producþie.
Lucrarea trateazã larg uniunile cooperativelor, precum ºiparticiparea lor în asociaþiile economice. Scopul principal alacestor uniuni, denumite, în funcþie de nivelul la care suntînfiinþate, cooperative secundare sau terþiare, esteaprovizionarea organizatã a cooperativelor membre,desfacerea produselor acestora, precum ºi prestarea deservicii. Frecvent aceste activitãþi se desfãºoarã într-un centrude aprovizionare sau de prelucrare înfiinþat colectiv, în modexpres în acest scop. Scopul acestor uniuni este intensificareacapacitãþii de concurenþã. Înfiinþarea de uniuni are loc maiales atunci când activitatea cooperativelor necesitã capital maimare, fapt pentru care depun eforturi pentru extindereainfluenþei lor asupra cooperativelor care realizeazã câºtigurimai mari în sectoarele superioare ale producþiei..
Autorul se ocupã ºi de modificãrile care au avut loc în acesteþãri în legislaþia aferentã, în primul rând în scopul de a lãrgipentru cooperative posibilitatea de mãrire a capitalului socialºi a rãspunderii membrilor cooperatori.
În privinþa îmbunãtãþirii calitãþii produselor, aceste uniuniformuleazã faþã de membrii sãi, condiþii cu privire la livrareaproduselor.
Lucrarea se încheie cu propuneri privind politica agrarãindigenã (ungarã).
Situaþia producãtorilor de lapte ºi a producþiei de lapte în Secuime
Autor: Árpád SzabóStudiul publicat constituie o primã parte a unei lucrãri
ample, care trateazã situaþia producãtorilor de lapte, precumºi situaþia producþiei de lapte în judeþele Covasna, Harghita ºiparþial din judeþul Mures (cca 4O%), precum ºi posibilitãþileei de dezvoltare în viitor. Restul studiului urmeazã sã aparã în
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M30
numerele urmãtoare al revistei noastre.Lucrarea se bazeazã pe o amplã cercetare efectuatã de un
grup de studenþi ºi cadre didactice de la facultatea UniversitãþiiMaghiare de ªtiinþe din Miercurea Ciuc, recent înfiinþatã.Grupul de cercetãtori ºi-a fixat drept sarcinã studierea situaþieiagriculturii din Secuime ºi elaborarea unei propuneri care sãia în considerare dorinþa de dezvoltare a populaþiei din regiunecare sã corespundã situaþiei þãrii dupã incadrarea ei în UE ºisã gãseascã locul lor în economia mondialã în curs de glob-alizare. Luând în considerare tradiþiile regiunii, situaþiageograficã, clima regiunii s-au oprit la cercetarea "verticu-mului de lapte în Secuime", scopul urmãrit fiind cercetareaproducþiei, ºi a prelucrãrii, precum ºi integrarea verticalã ºiorizontalã a comercializãrii laptelui. Colectivul de cercetare s-a împãrþit în trei grupe de studiu, fiincare limitându-se la cerc-etarea câte a câte unui element al verticumului.
S-au folosit datele serviciului naþional de statisticã,preþioasele informaþii primite de la ministerul de resort, de ladiercþiile judeþene agricole. Membrii colectivului au efectuatun numãr impresionant de interviuri cu primarii comunelor,cu menegerii din regiunile mici, ºi natural cu un numãr marede gospodari. din regiune. În lucrare aceste date sunt prelu-crate cu ajutorul unor metode moderne, analizele s-au efec-tuat comparativ cu situaþia existentã pe ansamblul economieinaþionale, formulându-se concluzii ºi propuneri prin aplicareacãrora regiunea ar putea sã se impunã cu produsele lactatenu numai pe piaþa internã, dar ºi pe plan internaþional.
Factori care influenþeazã reglementarea sistemului evi-denþei contabile în România ºi în Ungaria
Autor: Borbély KatalinLucrarea constituie o prezentare a reglementãrii sistemului
de evidenþã contabilã în cele douã þãri dupã 1990.Referindu-se la ordinul 1606 din 19.07.2002 a Parlametu-
lui European privind aplicarea în contabilitatea þãriloreuropene de standarde internaþionale, care constituie o încer-care de a rezolva haosul existent, autorul încearcã sã facã ocomparaþie între sistemul de evidenþã contabilã a celor douãþãri. In acest scop prezintã legislaþia lor cu privire la regle-mentarea sistemului, menþionând cã deºi economia de piaþãnu s-a dezvoltat în cele dou tãri în aceeasi direcþie ºi cu acelaºritm, totuºi în faþa ambelor þãri au apãrut ºi apar ºi în prezentaceleaºi probleme.
În lucrare se aratã cã în România la baza reglementãriisistemului stã legea nr.82/1991, dar aceastã lege a suferitfoarte multe completãri, modificãri, printr-o serie de ordineale ministerului finanþelor, trecându-se astfel reglementareaîn competenþa administraþiei de stat, fapt care a dus la o
oarecare instabilitate în sistem, datoritã faptului cã acestedispoziþii ministeriale, neglijând principiile de bazã ale con-tabilitãþii, mai de grabã au avut ºi au în vedere interese petermen scurt, ceea ce îngreuneazã sensibil permanenþa,comparaþia ºi normativitatea.
În Ungaria la baza reglementãrii stã legea nr. XIII din1991, care pe parcurs a suferit cinci modificãri aduse deparlament. La aceste modificãri s-a þinut cont de observaþi-ile obþinute în cursul tratativelor de aderare la UE. Aceastaînseamnã cã recodificarea sistemului contabil în Ungaria aavut loc sub dublã presiune: "presiune internã ºi externã".In aceastã situaþie structura legii a devenit mai clarã. S-adiminuat principiul prudenþei accentuate, faþã de principi-ul veradicitãþii.
In lucrare este prezentatã situaþia din cele douã þãri privindpublicitatea dãrilor de seamã contabile, autorul exprimânduºipãrerea cã se poate aºtepta ca procedura privind publicitateadãrilor de seamã în România sã se apropie în viitorul apropi-at de reglementãrile din Ungaria.
Zece ani în serviciul societãþii civileºi al instituþiilor autonome
Autor: Kolumbán GáborAutorul articolului, preºedinte de la înfiinþare a Fundaþiei
Civitas, prezinã activitatea Fundaþiei, desfãºuratã timp de undeceniu de la înfiinþare. Aceastã activitate se caracterizeazãprin rezultate deosebite obþinute în primii ani, dupã care aurmat o perioadã de scãdere a elanului, datoritã lipsei deresurse financiare, necesare la construirea instituþiei,fenomen, dealtfel, general la majoritatea asociaþiilor ºi fun-daþiilor civile din þara noastrã. Este o experienþã tristã cãresursele organizaþiilor civile din þara noastrã o constituiau,aproape în mod exclusiv, programele internaþionale.Resursele interne au fost minime.
In primii ani, ca urmare a elanului de început, s-au orga-nizat o serie de cursuri de perfecþionare pentru lucrãtoriidin administraþia locale. Aceste cursuri au fost finanþate deFundaþia Societãþii Deschise (FSD), precum ºi de Institutulde Administraþie ºi de Servicii Locale (ILGPS). Au fost infi-inþate douã birouri, la Odorheiu Secuiesc ºi la Cluj. Într-untimp relativ scurt s-a reuºit realizarea unui parteneriat cuFacultatea de politologie ºi administraþie publicã a Univer-sitãþii Babeº-Bolyai din Cluj. Colaborarea cu aceastã insti-tuþie s-a concretizat, între altele, în editarea unui numãrimportant de materiale de specialitate, în organizarea deconferinþe ºi treninguri.
Perioada de diminuare a activiþãþii fundaþiei a durat ccaun an ºi jumãtate, dupã care a început un reviriment. Ca
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M 31
urmare a întãririi legãturilor cu organizaþii internaþionale,activitatea Fundaþiei s-a îmbunãtãþit sensibil. In ultimii aniprintre prioritãþile Fundaþiei figureazã pe primul loc dez-voltarea economiei locale. Începând din anul 1998 unuldintre principalele prestãri ale Fundaþiei se concretizeazãîn participarea la elaborarea strategiilor de dezvoltarelocalã ºi regionalã.
Prezentarea colegiului „ªtiinþe juridice ºi economice Mikó Imre”al Institutului de Programe de Cercetare al Fundaþiei Sapienþia
Articolul prezintã posbilitãþile oferite de acest Colegiu pen-tru studenþii maghiari de la facultãþile de ºtiinþe juridice ºieconomice din România de a se aprofunda studiul în spe-cializare. Scopul urmãrit este crearea elitei în aceste profe-sii. Admiterea candidaþilor la cursurile oferite, þinute de spe-cialiºti din þarã ºi din Ungaria, are loc pe baza unui concurscare se þine la începutul fiecãrui an universitar, pentru stu-denþii care au absolvit anul I.la facultãþile respective. In pre-zent numãrul cursanþilor se cifreazã la 22 tineri( 17economiºti ºi 5 juriºti). Cei admiºi, dupã un program spe-cial elaborat, participã la cursuri, seminarii, discuþii, prac-ticã ºi, în mod obligatoriu sub îndrumarea cadrelor didac-tice, la activitatea de cercetare ºtiinþificã, precum ºi lacursuri de limbi de circulaþie mondialã. Anual fiecare par-ticipant este obligat sã elaboreze o lucrare ºtiinþificã, iar lasfârºitul studiilor sã obþinã certificatul internaþional, celpuþin la una din limbile de circulaþie mondialã.
Informare despre ºedinþa consiliului de conducere alAsociaþiei Economiºtilor Maghiari din România
În ziua de 9 iunie 2003 avut loc la Târgu Mureº ºedinþaConsiliului de conducere a AEMR. Pe ordinea de zi a figurat:1.Organizarea conferinþei pe þarã a economiºtilor din Româ-nia, 2. Dare de seamã privind activitatea desfãºuratã deAEMR ºi a Fracþiunii Tinerilor Economiºti din cadrul AEMR(RIF), 3. Programul de activitate pentru semestrul doi.
1. S-a definitivat data Conferinþei: Târgu Mureº, 26-28.sep-tembrie 2003. Tema centralã: Resursele umane, factor demodernizare la începutul sec.XXI. Lucrãrile se vor desfãºu-ra în ºedinþã plenarã, precum ºi în trei secþii: 1.Învãþãmân-tul economic (ºcolar ºi al adulþilor), 2. Selecþia forþei demuncã, capacitatea de concurenþã, salarizarea. 3. Regle-mentarea economiei forþei de muncã.
2. Informare cu privire la activitatea desfãºuratã în perioa-da ianuarie - iunie 2003:
- In aceastã perioadã a fost terminatã, la sediul asociaþiei,camera de oaspeþi. Am participat la al V. Forum civil organizat
la Cluj în zilele 2-3 mai 2003, cu tema: Colaborare, apãrareadrepturilor ºi profesionalitatea în sfera civilã. Asociaþia noas-trã a rãspuns de organizarea ºi desfãºurarea lucrãrilor secþieide economie.
- Francþiunea de tinerilor Economiºti, în zilele de 28-30martie 2003, a organizat a V.Consfãtuire a economiºtilortineri, care a avut loc la Arad, tema principalã fiind "ªanseºi provocãri în turism în preajma aderãrii la UE.
- Intre 28-30 martie 2003 Fracþiunea tinerilor economiºti aparticipat cu 5 studenþi economiºti la Întâlnirea TinerilorEconomiºti, organizatã la Gyöngyös (Ungaria) de Comisia deTineret a Asociaþiei Economiºtilor din Ungaria.
-In ziua de 31 mai 2003 Fracþiunea de tineret, în colabo-rare cu Colegiul de Specialitate "Mikó Imre" a juriºtilor ºieconomiºtilor tineri, a organizat la Cluj conferinþa cu tema"Modernizarea sistemului bancar în economia þãrilor încurs de dezvoltare". Expunerile au fost þinute de specialiºtidin þarã ºi din strãinãtate: Szécsi Kálmán, director la BancaReiffeisen Miercurea Ciuc, Marc Canizzo, manager la OspreyCapital Bucureºti, Sipos Ágnes, director la Banca Finans-bank, Braºov, Michael Mates, conzulul SUA, Cluj ºi TertákElemér, director general la Dresdner Bank Budapesta.
Cooperare între AEMR ºi Clubul Tinerilor Economiºti din Braºov
Înfiinþat în anul 1999 Clubul Tinerilor Economiºti dinBraºov, în strânsã colaborare organizaþia localã a AEMR, aorganizat urmãtoarele conferinþe pentru studenþii facultãþii deºtiinþe economice din Braºov:
9 decembrie 2002 : Prestãri de servicii bancare (Sipos Ág-nes dir.la Finansbank),
2 aprilie 2003: Ce trebuie sã ºtim despre asigurãri? (Deme-ter Melinda, Soc.de Asigurãri Alianz-Þiriac)
25 aprilie 2003: Despre impozitul pe venitul personal(Báthori István Csaba, Direcþia Financiarã Braºov),
19 mai 2003: Acþiuni ºi obligaþii (Szitás István, SIF Transil-vania) ºi Turismul rural în România (Simon Enikõ, Interna-tional Tourism-Trade, Sft.Gheorghe.
Întîlnirea economiºtilor care au absolvit Facultatea deªtiinþe Economice la Universitatea Bolyai în anul 1953
La 14 iunie 2003 a avut loc la Cluj întâlnireaeconomiºtilor care au absolvit studiile facultãþii de ºtiinþeeconomice a Universitãþii Bolyai din Cluj în anul 1953. Laapel, din cei 48 absolvenþi, s-au prezentat doar 12. (25 audecedat, restul pe motive de sãnãtate nu au putut participala întâlnire). Cei prezenþi au fost salutaþi de fostul lor pro-
K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M32
Related Documents
![MAGYAR KÖZLÖNY · (3) Az R. 4. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Nem vehetõ igénybe adókedvezmény] „j) mezõgazdasági termékek](https://static.cupdf.com/doc/110x72/5e41b5dfd6976c2cc84b87c6/magyar-kzlny-3-az-r-4-a-1-bekezdsnek-j-pontja-helybe-a-kvetkez.jpg)